e-Pentagram 2013/6

LECTORIUM ROSICRUCIANUMAZ ARANY RÓZSAKERESZT SZELLEMI ISKOLÁJA

2013/6.1. évf./6. szám

magazin

LÉTEZIK MÉG EGYÁLTALÁN VALAMI, AMI SZENT? * KÉT VONAL METSZÉSPONTJÁBAN A SZÁMOK AZ ÉLET TÖRTÉNETÉNEK MESÉLÕI

Számok, életszabályokés kompetencia

Johannes Amos Comenius:a VILÁG ÚTVESZTõJEÉS A SZÍV PARADICSOMA

Az Arany Rózsakereszt filozófiájába bevezetô

INTERNETES TANFOLYAM

Létezik egy aranyfonal, egy „királyi út” amely megtört valóságunk labirin-tusából az Igazság felé vezet. Az a célunk, hogy segítsünk megtalálni ezt az ösvényt, és élő kapcsolatban bejárni azt. A tanfolyam anyagait, regisztráció után 7 levélben küldjük el Önnek. Feltett kérdéseire igyekszünk a lehetô legrövidebb idô alatt válaszolni.

Az Arany Rózsakereszt út, a transzfiguráció ösvényeEzt a ragyogó fonalat szeretetből, bölcsességből, ismeretből (gnózisból) és cselekedetből fonták. Mindenekelőtt azonban egy ösvényről van szó, ame-lyet ténylegesen járni lehet, és amelyet a maga eredeti formájában minden vallás megmutatott. Sem mester, sem beavatott nem adhatja át az Igazságot másvalakinek.Mindenkinek a saját erőfeszítése árán kell hozzá áttörni, kitartással leküzdve minden ellenállást és nehézséget, amivel az úton szembetalálkozik. Ezt pedig csak egy belső átalakulási folyamaton keresztül lehet elérni, amelyet „lélek-újjászületésnek” vagy „transzfigurációnak” nevezünk. A Szellemi Iskola megmutatja tanulóinak az ösvényt, és megtanít arra, hogyan kell azt bejárni. Célunk, hogy minél széleskörűbb módon tájékoztassuk arról a „királyi út”-ról, a transzfiguráció gnosztikus ösvényéről.

http://rendezvenyek.lectorium.hu

http://tanfolyam.lectorium.hu/

40 e-pentagram 2013/6 www.lectorium.hu

TARTALOM

programajánló Árnyék és Fény! Spirituális Kalandpark.... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2

cikkek Létezik még egyáltalán valami, ami szent?... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7 A számok az élet történetének mesélői – 1. rész... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12 Két vonal metszéspontjában.... . . . . . . . . . . . 22 Piet Mondrian, az üresség festője... . . . 26 portré Vezet-e út a tudomány és az igaz vallás között? Johannes Kepler ... . . . . . . . . . . . . . . . 32 könyvajánló J. van Rijckenborgh és Catharose de Petri: A kínai gnózis... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .36

IMPRESSZUM

Lectorium Rosicrucianumhttp://lectorium.huhttp://lectoriumrosicrucianum.org

Magyarországi Lectorium Rosicrucianum Vallásközössége Egyesület

2528 Úny, Pelikán Konferenciahelyhttp://e-pentagram.hu

Elérhetôség:[email protected]

A Pentagram ezen számában az egyetemes geometriát szeretnénkkicsit közelebbről bemutatni, me lyet a régi időkben „szent ge-ometriának” is neveztek. Abban a korban a számok az isteni és a földi világ alapelvei voltak, s a számokban nem csupán mennyi-séget, hanem minőséget és rendező elvet láttak. Azt, hogy számok és struktúrák a jelenségvilágot is a legapróbb rész letekig nagyszerű módon rend szerbe foglalják, így tükrözvén a teremtő bölcsességét, amely mindent mérték és szám sze rint rendez el.

A régi bölcsek tanai szerint a zene, a harmónia és a számok is elválaszt hatatlanul összetartoztak, és a világot csodás műalkotásnak élték meg.

Borító:

Számjegyek szobrai az Indianapolis Mûvészeti Múzeumban. Indianapolis, Indiana.

mailto:[email protected]

http://e-pentagram.hu

http://lectoriumrosicrucianum.org

http://lectorium.hu


Árnyék és Fény!4. Spirituális KalandparkHelyszín: Pelikán Konferenciahely 2528 ÚnyIdőpont: 2013. szeptember 13-14.Jelentkezni 2013. szeptember 9-ig lehetezen a címen regisztrálva.További részletek folyamatosan jelennek meg a oldalunkon.

Tükör által, homályo san. Vajon látható világunkban mennyi a

tükröződés, és mennyi a valóság? Mi is az a valóság?

A negyedik Spirituális Kalandparkon egy elképzelt görög kikötő közös megelevenítésével szeretnénk ha-

táraink jelképes helyén kalandozni. Az ókori görög gon-dolkodók által inspirált változatos tartalmú és formájú pro-

gramok mentén elindulhatunk egy belső ösvényen, vagy folytathatjuk már megkezdett vándorlásunkat.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt egy csodás helyszínen: előadásokkal, drámajátékkal,

meditációs tánccal, zenei programmal és kézműves foglalkozásokkal, labirintusjárás-

sal, platóni sétával, gyerekprog ramokkal és további érdekességekkel.

AQUARIUSALAPÍTVÁNY

http://rendezvenyek.lectorium.hu/rendezvenyek/

http://facebook.com/aquariuskincsei


A VILÁG GÖRÖG SZEMMELAmikor Henrich Schliemann hosszú évtizedes kutatás után sikeresen feltárta Trója, majd Müké-né romjait, egyre mélyebben kezdett hinni ab-ban, hogy a görög mitológiában megjelenő ala-kok valójában léteztek, és nem csupán a halandó szülőktől fogant héroszok. Több korabeli feljegyzés beszél róla, hogy az öreg kereskedő, műkedvelő régész fényesen felvillanó istenalakokat keresett az antik Hellasz romjai között. velük. Részese akart lenni epifániájuknak. Látni, ahogy megnyilatkoznak. Szólni, együtt len-ni szertett volna velük.

Panta rhei – Minden mozgásban van

Az antik görög világban minden elven, minden di-namikus, minden ezerféle alakban mutatkozó volt. Legalább is a ionok, aiolok, dórok, arkadiaiak így tartották. Istenek nyilatkoztak meg a tengeren, a források közelében, barlangokban, de még az utak kereszteződéseiben is. Minden emberi tevékenység szervesen illeszkedett a világ látható és láthatatlan felébe is. Istenek és istennők védelmezték őket, azonban ugyanezek az istenek büntették, űzték, hajtották őket, míg oltalmat, megbocsátást nem nyertek.

Mert a világban megbomlott egyensúlynak újra helyre kell állnia. Ez pedig a tökéletes áldozat meghozatala révén történhetett meg. Az áldozat helyreállítást, egy eredeti állapot vissza álltását jelentette számukra. Nem fizettek isteneiknek kegyeik ért, hanem a bennük lakó örök istenivel való kapcsolatukat harmonizálták.


Tenger, mindenek atyja

A görögök szerves kapcsolatban éltek a tengerrel, amely elsősorban élelmet, és közlekedési lehetőséget biztosított számukra, ugyanakkor kiszámíthatatlan veszélyként, megismerhetetlen őserőként nyilatkozott meg nekik. Az Odüsszeiában a tengeristen haragja zárja el Odüsszeusz elől a haza utat. A tenger, az élőket a halottaktól elválasztó víz szinonimája, élet és halál között húzódó hatalmas, kiismerhetetlen tér.

Ugyanakkor a tenger, mint a világot hordozó és nemző erő jelenik meg Apollón kultuszában, melyet születése helyén, Délosz szigetén gyakoroltak az athéni-ak, és Dionüszoszéban is, akinek születési, újjászületési helye a tenger által körülzárt Kréta szigete volt. Az antik világban egyik legtöbbet megjelenített toposza Dionüszosz

szőlőindákkal körülfont hajója volt, feltárulkozása a kalózok előtt, kik életére törtek. A tenger habjaiból emelkedik ki Aphrodíté

is, a szerelem és szépség istennője, az isteni teremtőerő és az élet esszeniáját hordozó végtelen anya

találkozásából.

Az olümposzi istenek

csalóka világa

A görög istenvilágot, pantheont korunk embere egy vegytiszta, steril hierarchiaként látja maga előtt, melynek csúcsán az olimposz istenek

állnak. Ezen istenek felett áll atyaként Zeusz, a főisten, és felesége Héra, akik, úgy tűnik, nemzői és uralkodói is

egyben a földi és égi világnak egyaránt.

Ez azonban megtévesztő leegyszerűsítés a görög világképnek. Az olümposzi hierarchián alapuló rend túlságos rendezett-ségével utasít el mindent, ami igazából e világra jellemző. Minden görög jól tudta, hogy ahol fény gyúl, ott árnyék is megjelenik. Sőt ugyanazon istenalak jelenthet fényt

és árnyékot (halált) egy emberi lény nézőpontjából vizsgálva az eseményeket. Ahhoz, hogy az

istenivel kapcsoltba lépjen egy ha-landó, meg kell halnia e világ

számára.

Árnyék és Fény!4. SpirituálisKalandpark

2013. 09. 13-14.


Tisztában voltak az zal, hogy lényük kettős-

sége révén mindkét megnyil-vánulással dolguk van. Ahol a fény

megjelenik, saját árnyé kukkal is harcra kell kelniük, hogy e világ labirintusából kijutva, színről-színre

szemlélhessék az ideák tiszta vi-lágát, a szellemi nap ra gyogó

világosságában.

Physis – a világ feltárulása

A görögök számára a világ nem szűnt meg te remtődni. Folyamatos kibomlásban volt.

E világot átható isteni erők pedig minden egyes moz-zanatban jelen voltak, szorosan kapcsolódtak az emberi vi-

lág mindennapjaihoz. Minden helynek, és minden tettnek sajá-tos szakralitása volt számukra.

Amikor a nyugati civilizáció újra felfedezte önmaga számára ezt a görög világot, e világban korábban elképzelhetetlen mozgást, fényt és feltárulkozást tapasztalt. Mintha egy fátylat vontak volna félre a szemek elől, feltárulkozott e világ minden időbeli rétege. Henich Schliemann ásatásait követően kibontakozó klasszikus régészet feltárta a görög civi-lizáció időbeli rétegeit. Sikerült tisztázni, hogy a két legjelentősebb, sok formában feltűnő görög istenalak, Apollón és Dionüszosz, a legkoráb-

bi görög közösségékben is tiszteletnek örvendett, és hogy semmi közük sincs Zeuszhoz. Mindkét istenalak a fény hordozójaként

jelent meg a görög számára, ugyanakkor szoros kapcsolat-ban maradt a világot átható legősibb erőkkel. Mindkét

alak magával hozza az árnyékot is. Ahol fényt gyújta nak, ott az árnyékok is láthatóvá

válnak.

A misztériumok beavatottja átadja magát egy belső lélekvezetőnk, egy belső isteni elvnek. E belső lélekvezető jelenik meg Hermész alakjában mitológiai történetekben, művészeti ábrá-zolásokon, és vele nézett szembe min-den útkereszteződésben a vándor, bármerre is vette útját Arkadia, Attika, vagy Boiotia hegyek által szabdalt tájain.

e-pentagram 2013/6 www.lectorium.hu6

LÉTEZIK MÉG EGYÁLTALÁN VALAMI,AMI SZENT?

Az egyetemes geometriaHa nem vagyunk különöseb-

ben tehetségesek, akkor az

iskolában a matematika és a

geometria valószínûleg fej-

törést okozott. Akkor hogyan

is lennénk képesek megérte-

ni egy olyan fogalmat, mint

az egyetemes geometria?

Beszélhetünk-e a számok

isteni-szellemi titkairól? Mi

ezeken az egyetemes? Mi le-

het ezen szent?

40 e-pentagram 2013/6 www.lectorium.hu 7

Semmi sem szent a világunkban, állapíthatnánk meg, ha pusztán a világban zajló eseményekből ítélnénk. Valóban jogos a kérdés, hogy ez a megközelítés vajon nem csak a fantáziánkon múlik-e? És mégis... amikor egy virág a fényben tündököl a maga teljességében, amikor egy felhőképződmény a színek kavalkádjában fény és árnyék között lebeg a reggeli napsugárban a horizont felett, ak-kor csodálkozunk és álmélkodunk. Mi érint meg ben-nünket ekkor? Van ebben valami szent? Amint ennek utánagondolunk, „ez” vissza is húzódik. Elmúlik a pil-lanat.

Próbáljuk meg követni kicsit a magasztos pillanatot. Az egyiptomi Napistenhez, Atonhoz írt kis himnusz jut az eszünkbe:„Szépen sugárzol, élő Aton, örökkévalóság ura!Tündökölsz, fényes vagy és erős,szereteted nagy és hatalmas.Sugaraid alakítják teremtményeid szemeit…Anya vagy és Atya, akiknek szemét is te teremtetted;Ha felkelsz, általad látunk.”

„Láttunk” valamit. Szemeinkkel, de finomabb ér-zékszervünkkel is. Hogyan jut ez el eme nagyszerű „szerkezethez”, szemeink geometriájához, mely a látást lehetővé teszi számunkra? A régiek azt mondták: „A sze-meket a fényt teremtette”. Plótinosz, a platóni filozófia nagy követője világította ezt meg.Mai tudományunk felfedezte, hogy a halaknak fény besugárzása nélkül, nem fejlődik ki a szemük. Van-e már a fényben valami, ami a szemek geometriájaként fejeződik ki? Másként szólva: vajon a fény közvetít-e egy ideát, hogy az az anyagban megnyilvánulhasson? Évmilliók óta sugárzik Földünkre a Nap fénye. És ő „válaszol”. Legszebben a növényvilág virágai tükrözik vissza a fényt. Gyakran mondták már, hogy ezek napszerűek. A fény érzékelése a virágokon keresztül hasonló a szem érzékeléséhez.

Létezik még egyáltalán valami, ami szent?

40

Lux és lumen

Platón Timaios című párbeszédében azt írja, hogy Isten a világot demiurgoszai segítségével teremtette, mégpedig úgy, hogy a számok, az arányok és a geome-tria legyenek az alapjai. Abból indul ki, hogy a szám, az arány és a geometria a szellemiből áramlik bele világunkba. A Bibliában a Teremtés könyvében Isten így szól a Teremtés első napján: „Legyen világosság – és ím, lőn világosság”. A ko rai templomatyák ebben az első világosságban egy szellemi valóságot lát-tak, amit lux-nak neveztek, és ez számukra a „tér lelke” volt. A általunk ismert világosságot a szellemi világosság emanációjának, kisugárzásának tekintették; lumen-nek nevezték. Sokat fáradoztak azon, hogy a világosság e két fajtáját megkülönböztessék egymástól. Az egyik a teremtő gondolatait tartalmazza, a másik testszerű megnyilvánulássá változtatja azokat (fény nélkül semmi sem növekszik).

A 13. században keletkezett ezen az alapon egy olyan szemléletmód, amely összekötötte a természettudományos gondolkodás legelső csíráit a vallásos szemlélettel. Az angol Fran-ziskaner Robert Grosseteste, aki a középkor egyik legjelentősebb oxfordi tudósa volt, a vi-lágosságot „a testiség első formájának” tekintette, amelyből minden keletkezik. Egyetlen pontból kiindulva végtelenül és egyenletesen minden irányban megsokszorozódik, és egy gömböt képez. Sűrűsödéssel a differenciálódás fázisába jut, amely ahhoz vezet, amit a Teremtés könyve „Ég és Föld szétválásának” nevez. Ekkor anyag

keletkezik. Az egész anyagi teremtés nem más, mint besűrűsödött világosság. A világosság létrehozza a teret, míg végül elhasználódása után, az általa ter-emtett világmindenség peremén elenyészik. Kristályos formában, tehát a ter-emtmények anyagában megmutatja nekünk eredeti szellemi tartalmát.Grosseteste is két fajtáját különböztette meg a világosságnak: Az egyik fizikai lé-tünk fényévé és anyaggá válik. A másik ezzel szemben a megismerés világossága lesz, ami Isten tisztán szellemi, mennyei teremtményeiben testesül meg.1

A szelleminek a földi tükröződése

Cusanus (Nikolaus von Kues, 1401– 464) azt állította, hogy szakadék tátong a földi és a szellemi világ között. Ehhez a matematika nyelvét használta. Is-tent a végtelenség fogalmával tette egyenlővé. Az ember ebben egy halandó teremtmény.


40 e-pentagram 2013/6 www.lectorium.hu 9

Egy véges szám többszöröse mindig véges lesz. Így Isten, mint a végtelen, sosem lesz elérhető a véges, halandó lény számára. Ezzel Nikolaus von Kues az isteni fénybirodalom és a mi világunk közötti szakadékra utalt.A korai gnosztikusok már ezer évvel korábban hasonló nézetet fejtettek ki. Mert a szakadék ellenére mégis sugárzik valami a szellemiből a földibe, külön-ben teljesen elvesztünk volna. Valamennyi abból, ami fent van, közli magát a bensőnkkel.Az, amit korábban „fent”-nek tekintettek, változott az évszázadok folyamán. Hátat fordítottak az éginek, és a föld és titkainak a kutatása felé fordultak. A fény ideális világa helyébe, amelyből a látszatvilág is levezethető, a matema-tika „ideális” világa lépett. A matematika – akár a geometria – elszakadt az isteni világosságtól. A vallásos nézet helyét az ésszerű gon-dolkodás rideg elvontsága foglalta el. Keresték, hogyan puhatolhatnák ki a matematika segítségével a világosság lényegét. A „szellemi” áthelyeződött az emberi fejbe. A materializ mus kezdett egyre inkább elterjedni. A gnoszti-kusok szemszögéből elérkezett a „felejtés” ideje. Ezt igen találóan adja vissza a szabadkőműves-irodalom egyik szövege: „A szakember bölcsessége, az anyag ereje és az építészet szépsége meghátrált a rendetlenség, a zavaro-dottság és a bűn elől. Hogy dicsőségét mindenki számára kifejezze, a világmindenség legfelsőbb ura elhatározta, hogy földi alkotását cserbenhagyja, és fenséges, mindenre kiterjedő geometriájával szellemi erődítményt épít, mely emberi hatalmak számára az évszázadok folyamán érint-hetetlen marad.”

A mítosz

Ezzel a 18. században eluralkodó tendenciával helyezkedtek szembe a roman-tika nagy gondolkodói. Újra kapcsolatot kerestek a „mítosszal”. Természet-megfigyelésük arra irányult, hogy az isteni-szellemi a fizikai szinten láthatóvá válhasson. A Faustban olvashatjuk: „Minden múlandó dolog csupán hason-lat”. Ennek a hasonlatnak a világosság halhatatlan világára kell emlékeztetnie bennünket, amely folyamatosan vonz minket. Novalis (Georg Friedrich von Hardenberg, 1772-1801) arra utalt, hogy a bölcsek a szigorú valóság és a köl-tészet, a mítosz szétválása előtt a természetet mint lélekkel átitatottat tapasz-talták meg. Átélték az istenek létezését, és olvastak még a világban jelenlévő isteni befolyásokból: „Minden, amit a beavatottak láttak, Isten nyomát viseli”. Mitikus meséjében a „Fabel és Erósz”-ban Fabel a mítosz megtestesítője. Fabel az ember újjászületett, legbelsőbb lénye, a léleklény, „egy örök nőnemű gyer-

Létezik még egyáltalán valami, ami szent?


mek”. A régi mítoszokban a Szfinx az emberi lét lényege iránt érdeklődik. „Mi az örök titok?” – kérdezi a Szfinx Fabelt.„A szeretet” – hangzik a válasz. „Az hol található?” „Szófiánál!” És a bölcsesség e szeretete az, ami a mai embert, a nyílt lelkű embert közelebb viszi saját magjához.Novalis kortársa, az angol művész, William Blake (1757-1827) világunkat „különleges és pompás lakóhely”-nek találta, „melynek végül mégis utat kell adnia a dicsőséges, újrateremtett világmindenségnek”. Blake úgy vélte, hogy sajátos víziói erre az új fejlődésre utalnak, melyet költeményeiben „A világ-mindenség vége” és „A kozmosz egysége” címmel dolgozott fel. Mindkettő megelőzte korát. És Blake meg volt győződve arról, hogy műve hozzájárult ahhoz, hogy másokat felemeljen a „végtelen megtapasztalásához”. Ez volt az egyik oka annak, hogy költeményeit csodálatos kalligráfiában, szépírásban, és fantasztikus és inspiráló festményekben jelenítette meg.Az amerikai költő, Ralph Waldo Emerson (1803-1882) hasonló módon kö-zeledett a látható világhoz. Felébredt szellemű költő volt, aki olyan bortól volt

ittas, „amely nem szőlő belsejében érett”. Gondolkodása kristálytiszta volt, ahogy egy mély kútból hűvös, tiszta víz tör elő. Újra és újra felismerhetővé tette, hogy a termé-szet minden tényezője egy szellemi valóság szimbóluma.Ahogy a tudomány elvált a szellemi eredettől, a költők egyre inkább az anyag titkát próbál-ták meg kideríteni. A költészet többé nem a természet csodái feletti ámulatról és a szel-lemi felemelkedésről szólt, hanem tiszta gondolkodásról, uralomról és haszonról. Az egyéni szellemet a tárgyakkal állították szem-be, amelyeket vizsgálgattak és megpróbáltak az emberi akarat alá rendelni. Így hatolt az ember az anyag legmélyebb mélységeibe… mígnem egy határba ütközött.Hans-Peter Dürr kvantumfizikus és filozó-fus írja: ha az anyagot egyre kisebb darabokra szedjük, végül nem marad vissza semmi, ami az anyagra emlékeztetne minket. A végén nincsen már anyag, csak forma, alkat, szim-metria, vonzás és kapcsolat. Az anyag nem anyagból áll!… Az elsődleges a kap csolat, a viszony, az anyag pedig másodlagos.A matéria egyfajta jelenség, ami csak egy bi-

„A napok Öregje”, a Teremtô ábrázolása,aki mint a legfelsôbb építésvezetô szerkeszti a világot. William Blake,The ancient of days. Olaj, vászon, 1794, British Museum, London



zonyos, igen durva szemlélődés, vizsgálat esetén válik láthatóvá. Az anyag al-vadt forma. Talán azt is mondhatnánk: „alapjában véve csak az marad belőle, ami a szellemihez hasonlít inkább – egységes, nyílt, élő lehetőség. A matéria a szellemiség salakja.” 2

Kondenzált formák

Így dereng fel ma ismét a fény szellemi világa a láthatáron. Az ember számára megmutatkozik egy lehetőség. Vezető természettudósok, mint Ulrich Warnke, a határtalan potenciálról vagy a lehetőségek tengeréről beszélnek. Egy kör bezárulhat. Természettudomány és misztika a saját útjukon magas nívóra emelkedhetnek. Egyrészről az elnyert higgadtságban, másrészről a szellemi fel-emelkedésben találkozhatnak egymással. Az egyetemes geomet ria olyan struk-túrákat mutat nekünk, melyek egy szellemi tartalom sokszorosan visszatérő tükröződéseinek tűnhetnek fel számunkra. Új alapon, anyaggá lett világosság-ként, kondenzált formákként láthatjuk őket. Hová jutunk, ha a kötöttségeket feloldjuk és követjük őket visszafelé az eredetükhöz? Akkor megérezhetjük, hogy a geometriában a tökéletes arányok a szellemi szépség és harmónia le-nyomatai, és bizonyos felületek és vonalak egymással való kapcsolata a tökéletes kapcsolatok és a szeretet jelképe.Így találunk vissza a matematikai és misztikus élmények közötti összefüggéshez. Ha matematikai képletek segítségével a kozmosz törvényeinek a mélyére ha-tolunk, akkor – gyakran tudatlanul is – az isteni-szelleminek (amely mind bennünk legbelül, mind mindenütt a kozmoszban jelen van) a megismeré-sére törekszünk. Ugyanez érvényes testünk arányaira és mozgására. Testünk is, amely mindennap közli magát velünk, a világosság egy leképeződése.Arra törekszünk, hogy a Pentagramban mélyebb be-pillantást adjunk a számok és arányok mennyiségi és minőségi összefüggéseibe. Újra megtanulhatunk csodálkozni. Amiről úgy véljük, hogy jól ismerjük – az egyszerű számokat például egytől tízig – az valójában átfogó szellemi üzenet. A számunkra kijelölt, végső célját illetően szédítő, szakadékon átvezető út, melyet Nikolaus von Kues és a gnosztikusok is megmutattak nekünk, kódként benne rejlik a kis egyszeregy számai-ban. Életünk mély értelmet kap, ha azt, amit már régóta tudunk, új módon értelmezzük.

Irodalom:1. Zajonc, Fényfogó. A világosság és a tudat közös története., Stuttgart, 2008. 76, 131 oldal.

2. Szellem, kozmosz és fizika, Amerang 2010, 33. old.

Létezik még egyáltalán valami, ami szent? 11

12

A természet titkait az emberiség a kez-detektôl fogva számokkal, geometriai ábrákkal és szimbólumokkal ábrázolta és értelmezte. Az ókorban élôk úgy talál-ták, hogy a számok rendezett és struk-turált erôt megnyilvánító szellemi kvali-tások, és általuk fejlôdött ki a kozmosz, a Földünk és jöttek létre az eredeti el-emek. Manapság ismét visszatért az em-berek tudatába az egyetemes geometria tudománya, melynek magja azonban mé-gis teljesen más, mint az iskolában okta-tott, a természetben elôforduló formák és méretek számairól szóló geometriáé. Számos tudós és filozófus vélte és véli úgy, hogy a geometria egyetemes nyelvezete az univerzum ôsnyelve.

A SZÁMOK AZ ÉLET TÖRTÉNETÉNEK

MESÉLÕI – 1. RÉSZ

e-pentagram 2013/6 www.lectorium.hu

A számok az élet történetének mesélői – 1. rész

Ma a számok egyfajta absztrakt, elvont dologként jelennek meg előttünk, melyektől az ember inkább távolságot tart. A matematikát sokan nem szeretik. Ebben a cikkben azonban nem is az iskolában tanított matematikáról lesz szó. A modern ember elválasztottsága és a dolgok sokaságában való szétszórtsága miatt nem már képes hozzáférni a számok eredeti értelméhez.Ha azonban mégis sikerül megfejteni őket, akkor mély és alapos tudással kerülünk kapcsolatba. A számok mögé jutva a szellemi világ belső felépítésébe és törvényeibe nyerünk bebocsátást. A számok a szellemi hierarchiáknak, az egyén és az egész emberiség lelki fejlődési útjának tükörképei. A számok az anyagra is és a szellemi rendfolyamatokra is vonatkoznak. Ennek egy részét magyarázzuk el ebben a cikkben. A szám számol és beszámol, mesél.A számolás és be-számolás közötti összefüggés nemcsak a német zählen (szá-mol, számít) erzählen (elmesél, elbeszél) szavakban mutatkozik meg, hanem a holland, az angol (to tell), a francia (raconter=elmesél, compter=számol), az arab, a héber és más nyelvekben is.A mai „számjegy” (németül Ziffer) szó, melyet a nullától a kilences számig használunk, a héber Sephira szóból ered, melynek eredeti jelentése: „fény, csil-logás”. Sephira a Sephirot többesszáma, a tíz Sephirot a Kabbala ősi elveit ábrá-zolja. Ők az istenség úgynevezett emanációi, melyek által a világ keletkezett. E tekintetben a német Ziffer szó, mely az arab sifr és a latin cifra szóból képződött, egy fényeredetre, a számok isteni-szellemi eredetére utal.A francia nyelvben a Chiffre szóban a mai napig benne van a titkosírás, rejt-jelkulcs jelentése. Ezzel arra utalunk, hogy a szavak számokból épülnek fel. A szavak és számok összefűzése alapvető jelentőségű abból a szempontból, hogy mélyebben megértsünk sok ősi iratot, többek között az Ó- és Újtestamentumot és a Tórát. Az antik világban széles körben elterjedt „Gemátria” nevű irodalmi technikával a szavakhoz és mon datokhoz számé-rtékek ren delhetők, hogy bizonyos elgon-dolásokat, közlendőket titkosítva közvetítsenek.A számok rejtett erők, melyek az élet ősképeit nyilvánítják meg, és feltárják az élet és a tudat törté-nelmét. Be-számolnak arról, elmesélik azokat. Ha megértjük a számokat, fel-tárják a lét (Da-sein=itt-lét) tapasztalatait, eredetét, fejlődését és rendeltetését. A számok szimbólumnyelvezete segít bennünket abban, hogy felismerjük és megfejtsük életutunk irányjelzőit. Így válnak a számok és a számjegyek a rejté-lyek kulcsaivá.

13


1

A számok történetéről egyidejűleg saját fejlődésünk történetére ismerhetünk. A számok lénye számunkra az eredendően minőségi jellegű szellemiből mennyi ségi, felhalmozó, anyagi természetűvé alakult.A számok mennyiségi szemléletében az egyik egységhez egy második, har-madik, stb. egység tevődik, úgy, hogy az egyik a másik mellett áll, s a mel-lette álló számnál eggyel nagyobb, vagy éppen kisebb. A mennyiségi szem-léletben az a lényeg, hogy mennyiségeket és nagyságokat határozzunk meg, hogy megállapíthassuk, kinek van kevesebb, vagy több valamiből, vagy éppen minek van nagyobb, vagy kisebb értéke. Így a lélek a felhalmozással, össze-hasonlítással, a nagyobbal vagy kisebbel kerül összeköttetésbe, egyfajta bir-tokolni vágyó életmóddal, amely a világot mennyiségek és mértékek alapján méricskéli és ítéli meg.Eredetileg az ember nem eszerint az additív, halmozó rendszer szerint szá-molt, hanem egy megosztó, tagoló elv alapján, amely során az egység nem vész el, ha kettőt, hármat, stb. képezünk. Ebben a nézetben minden szám a mindent magába foglaló Egy részeként és aspektusaként jelenik meg. A kettő, három, négy, stb. számok mindössze az egység különböző ábrázolásai, me-lyek folyton a háttérben álló Egésszel állnak összefüggésben, s mint egész ny-ernek jelentést. Így marad a sokféleség az egységen belül. E minőségi jellegű szemléletmód minden lényre, minden egyénre az egész részeként tekint, és értelmet csakis ebből az Örök Eggyel való összefüggésből és összeköttetésből szerez.

A számok mennyiségi szemlélete A számok minőségi szemlélete 1: - 1: /….………….…/ 2: -- 2: /……… /………/ 3: --- 3: /……/……/……/

Az egy

A teremtés az Eggyel veszi kezdetét, belőle keletkezik a világ. Az Egy az első energia impulzus, az első sug-ár, mely az űrből, az őseredetből tör elő. Az Egy szim-bolizálja az Atya akaratát, és megfelel az Őshangnak, az első teremtő szónak, melyből a teremtés egésze bonta-kozik ki és nyilvánul meg.Kezdetben az időtlen titokzatosságból lép elő alakta-lan szikraként. „Nem fehér volt ő, sem fekete, sem nem vörös, vagy zöld, s egyáltalán semmilyen színű. Csak akkor vett fel színeket, amikor teret öltött és kiterjedt, és a szikra legbelsejében forrás tört fel, melyből minden

14

Modern lámpa design

2


alant lévőre színek áramoltak.” – szerepel a Kabbala Zohár (Ragyogás) Köny-vében (I. kötet, 63. oldaltól).Az Egy minden szám eredője, foglalata és meghatározója. A Tao Te King, a kínai bölcsességkönyv így szól: „Az örökkévaló Taoból keletkezett az Egy. Az Egyből származott a Kettő. A Kettőből lett a Három. A Háromból pedig alakot öltött az egész mindenség.” (Tao Te King 42. fejezet)Az Egy jelenti az Egység, a megoszthatatlanság minőségét, s egyidejűleg képviseli a belátást is. A belátás azt jelenti, hogy a világ sokszínűsége mögött felismerjük minden dolog egységét. Ebből adódik, hogy az Egy megértése, az Egyhez való visszatérés a legnehezebb és az utolsó lépés, melyet az ember meg tud tenni. Ebben találja meg létének értelmét és legfőbb célját.Az egység szellemünk előtt kétféle módon mutatkozik meg, szellemi és any-agi tekintetben, elrejtőzve, ugyanakkor megnyilvánulva is. Az anyag a maga kiterjedésében éppúgy mérhetetlen, mint a tér. Különböző összefüggések és kombinációk révén válik láthatóvá. Hasonló érvényes a világosságra is: Ha nem lenne sötétség, nem láthatnánk a világosságot. Ha nem lenne világosság, a sötétség alaktalan lenne, és nem lenne észlelhető. A jót is csak úgy tudjuk érezni, ha egyúttal a gonosz is létezik.Az Egy tehát magában hordozza a Kettő lehetőségét, két pólust rejt magában. Csakis a polaritás, az ellentétpárok által válik lehetővé, hogy valamit is megfe-jthessünk belőle.

A kettő

„Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte, a sötétséget éjszakának” – írja a Genezis. A kettő a világ meg-nyilvánulásának kifejezése a „Minden Egy” tu-datában. A forma, melyben a világ megjelenik, a polaritás és sokszínűség alakja. Az élet ellentétek (világos-sötét, meleg-hideg, hangos-halk, plusz-mínusz, északi sark-déli sark, szeretet-gyűlölet…) között ingázik, s ezek egyensúlya által tartja fenn magát. A keleti bölcsességben a Yin és Yang szim-bólum jelképezi ezt. Bár egymás ellentétei, a két pólus mégis mindig az egyetlen lét két oldala. Egységük eredetükben gyökerezik.Az Egy megosztása és polarizációja a teremtés ősimpulzusa. Az egység két pólusának szétválasztása feszültséget, mozgást, s ezáltal életet kelt, mivel elválasztottságukban a pólusok ismét egyesülésre törekednek. Az Egy újra meg akar nyilvánulni. A teremtett világ kettős megnyilvánulási formája által

15


erő és mozgás keletkezik. Gondolatok, tárgyak és dinamizmusok haladnak két irányban: vagy egymástól távolodva, vagy az őseredetben való egyesülés irányába.Így két őserő – egyrészt a szétválasztó és polarizáló erő, másrészt az egyesítő, s az ezt követő újrateremtő erő – fejti ki hatását az Univerzumban, s ez érvényes az egész természetre, tehát az emberi lélekre is.A számunkra oly ismerős polaritás férfi-nő, hímnem-nőnem ellentétében megtanulhatunk különbséget tenni a lényeges és igaz, valamint a külsőséges és mulandó között. Megtanítja, hogyan múljuk felül a két-séget, két-ségbe-esést, ketté-szakadást, hogyan szabaduljunk meg tőle, s hogyan fűzhetjük a két pólust ismét a magasabb egységbe.

A Boszorkány Goethe Faust című művében ezt mondja:„Most idesüss!Egy tizet üt,kettőt leüss,majd hármat ossz:meggazdagodsz.”(Jékely Zoltán és Kálnoky László fordítása)A „kettőt leüss – a kettő hadd menjen” mondatot szeretnénk itt hangsúlyozni.

A három

Az Egy és Kettő közötti feszültség, akárcsak a kettőn belül lévő férfi és női, lent és fent, jó és rossz... feszültsége a három által nyer feloldást. A három a mozgás, a dinamika, az egyensúly, a kapcsolat princípiuma, az újra megtalálás és a visszatérés számjegye. Az ellentéteken való felülemelkedés száma. Ezért a kínaiak a Tao-hoz hasonlatosnak tartják. A Tao az Egynek és a Háromnak felel meg, mindkét pólust felöleli, tartalmazza a Yint és a Yangot, és a maga részéről mindkettőben benne van. A keresztény termi-nológia szerint az Atyától és Anyától származik a Fiú, aki a világosság és a tudat feltárója.Mindennapi életünkbe átültetve mindez azt je-

lenti, hogy a két pólus közötti feszültség csak akkor oldódhat fel, ha az ember nem rabja többé a dualista korlátoknak, hanem felülről nézi a dolgokat, egy új szemléletmódot tesz magáévá. E felismerési folyamat szimbóluma az egyenlő oldalú háromszög, melyben egy-egy oldallal egy-egy csúcs áll szemben, mely

16

Kelta Háromság szimbólum

3


egy magasabb, transzcendens célra irányul. Az egyenlő oldalú háromszög az egyetlen olyan geometriai forma, amely geometriájából kiindulva nem mozdítható el, nem gördíthető. Ezzel stabilitást és erőt jelképez, melyhez ha-sonlóra semmilyen más sokszög nem tehet szert.A Hárommal olyan születési folyamat veszi kezdetét, melyből egy új dimen-zió, egy új szemléleti szint keletkezik. Sok vallásban a Magasságos Teremtőt háromszorosan ábrázolják: a keresztény hagyományban Atya, Fiú és Szent Szellem, az indiai tradícióban pedig Brahma, Visnu és Siva.Az Egység paradicsomi, mégis öntudatlan ősállapotából ébredve meg kell él-nünk a kettősség és illúzió világát, hogy egy új és most már tudatos, a szellemi háromsággal való egységbe tudjunk felemelkedni.A három lépés Egy, Kettő, Három a fejlődési folyamat alapvető mintája. Úgy tükröződik a nagyban, ahogy a kicsiben, úgy a teremtés összességében, ahogy a személyesben és egyéniben a lét minden egyes szakaszában. Az egységből születve a lélek elváláson, kétségeken, kríziseken megy keresztül, hogy ismer-etre és növekedésre tegyen szert, és így találjon ismét vissza az egységhez. Az egyesülést újra és újra egy újabb polarizáció követi, hogy annak új tema-tikája révén ismét új feladat, új tudatszint előtt találjuk magunkat.Ez a princípium gondoskodik arról, hogy semmi se vesszen kárba, és a polari-tás létezése ne megsemmisüléshez, hanem magasabb léthez vezessen, amely magában foglalja a tapasztalatot, a szeretetet és a magasabb tudatot. Az egyetlen feltétel, hogy elfogadjuk és átéljük a kihívásokat. Amilyen mértékben növekszik a tudatunk, úgy növekszik lélekelvünk is.

A négy

Az egytől háromig tartó ciklus az alapel-vekre vonatkozik. Ezek az Egy szellemi energiájából keletkeznek, a kettesben po-larizálódnak szellemé és energiává, hogy a hármasban lehetővé tegyék a tudato-sodást.A négyessel egy teljesen új ciklus veszi kezdetét, amely az ötösön át a hatoshoz vezet. Ami eleinte szellemi erővonalnak, alapmintának mutatkozott, az most konk-réttá, láthatóvá válik. Megnyilvánul a formában.A négy az első háromságból materializáló-dott, tehát ő a konkrétan megteremtett. Ő az anyagivá válás, az anyaggá, az anyagi

17

4


földdé sűrűsödés jelképe. A hármat impulzus adó tényezőnek, fér-fias számnak tekintik, a négy a foganó, szülő kifejezéseként a nőiest testesíti meg.A négy a megismerés új síkját jeleníti meg. A háromtól a négyhez vezető lépés a lélek egy mélyebb tapasztalati területre való bele-merülésének felel meg. Ez az éppen elnyert meggyógyult egységből, az élet értelmének felismeréséből, a szellem tudatossá válásából a földi életbe történő belépés. Ebben azonban veszélyek rejlenek, hiszen a négy a kettő hatványa.Ha a lélek hagyja, hogy a szellem rendje vezesse, és ennek értelmé-ben alakítja az anyagot, akkor a formavilág a szellemi rendnek, az egynek a kifejeződéseként jön létre. Ha azonban a lélek kizárólag a kettő energiája által hagyja vezetni magát, akkor elveszíti kapcso-latát az eggyel, és a formavilágban megvalósuló kifejeződése a káosznak felel meg, minden lények és dolgok egymás ellen vívott harcának. (Dietzfelbinger, Pythagoras, 46,47. o.)Ebben az értelemben magyarázható az evés a jó és a rossz ismereté-nek fájáról a paradicsomi mítoszban. A kettő energiája eluralkodik az emberen. A négyes megbízatása a következő: A földiben újra megtalálni a szellem törvényeit és életét. Ez paradox módon a föl-dihez történő elmélyült odafordulás révén megy végbe, ami nem a természet tökéletesítését jelenti, hanem az összefüggések felismeré-sét. Ezáltal jön létre a nagykorúság, ami a szellemi út előfeltétele, melyet senki sem járhat be mások helyett. Ennek véghezvitelét elősegítendő az embernek a Földön jeleket, követeket és jelzéseket nyújtanak át látható segítségül.Hol találkozunk a néggyel a földi életben?

• a négy égtájban, a világegyetem nagy keresztjében.• a négy évszakban és a négy szélirányban.• a tér három dimenziójában, az idő negyedik dimenziójával együtt.• ismerjük a négy elemet, a földet, a vizet, a levegőt és a tüzet.• az egyenlő oldalú négyszög, a négyzet az első olyan geometriai for-ma, amely bármilyen egyenlő nagyságú részre osztható. A püthago-reusoknak a négyzet ezért az igazságosság jelképe volt.• egy háromdimenziós struktúrát négyféle módon szemlélhetünk: mint pontok halmazát, mint vonalakat, mint felületeket, vagy mint kiterjedést.• A négyes számmal kezdőik a testiség. Négy felületre van szükség egy térbeli test megépítéshez.• A négyes jelképei a kocka és a derékszög is. Ha a kocka felületét


kiterítjük, keresztet kapunk – amely több mint 10000 éves jelkép. A kereszt az anyagban való kötöttséget jelenti, nem csupán a kereszténységben, hanem igen régóta. Az ebből a fogságból való megszabaduláshoz szükséges, hogy az ember felismerje a rabságot, és egy következő lépésben viselje a konzekven-ciákat, „magára vegye a keresztet”.

A héber nyelv negyedik betűje, a „Daleth”, ajtót jelent. Ahhoz, hogy a Földön az anyag törvényeinek megfelelően cselekedjen, az em-bernek be kell mennie a négyes ajtaján. A természet, tudományaival együtt, valamint minden gyakorlati tevékenység a négyes számon alapul.A négyes, a tér és az idő metszés-pontja, egyidejűleg a megváltás és az igaz emberré válás kapuját is alkotja. A négyes számban nyilvánulhat meg az isteni, ő a Föld száma, a formában kifejeződő élet valóságának a száma.A négyes tanít meg minket arra, hogy a mindennapi élet feladatait elfogadjuk és megoldjuk. Általa tan-uljuk meg felismerni, hogy minden-ben, amivel csak találkozunk – tűnjön az bármily profánnak és jelentéktelen-nek – értelem rejlik, mely feltárandó, elfogadandó és valóra váltandó.Míg a hármasban egy szilárdabb, önállóbb alapra lelünk az élet számára, ad-dig a négyes az élettel történő teljes szembesülés által újra megkérdőjelezi az éppen megszerzettet. A kettessel megtapasztaljuk, hogy minden élet ellenté-teken nyugszik. A hármassal tanuljuk meg, hogyan bánjunk ezzel építő mó-don.A négyesben találkozunk – az egytől háromig tartó, előző ciklusra építve – a földi lét értelmét, rendeltetését és megbízatását kutató mélyebb kérdésékkel.Hogy történik ez életünkben?Látható világunkban számtalan tapasztalatot élünk át. Harmóniára és tökéletességre vágyunk, egyszer azonban felismerjük, hogy semmi sem tartós, és minden mulandó.Végül egy határhoz érünk, ahol szívünk fülelni kezd, és hallhatóvá válik az örökkévalóság hívása. Az élet eredeti értelmét kereső kérdések merülnek fel, és nő ezen értelem meglelésének vágya. Erre az öt szolgáltatja majd a választ, mert ő tartalmazza a szellemmel történő tudatos újra-összekapcsolódást.

19


Püthagorasznál a négyes számított az eszményi számnak. Itt az – egy – kettő – három – négy – ciklusra gondolt, amelyet tetraktys-nak nevezett. A négy jelképezi a megjelenési formában zajló életet, melynek hátterében szakadat-lanul hat az egység, az integrált kettősség és az alkotó háromság. Az ebben az értelemben élt élet az egyes magasabb fokához vezet, nevezetesen a tízhez!

1+2+3+4=10

tetraktysJóllehet eszményi állapotot értünk el, ha megértettük a négyest, a gyakorlati életben azonban legtöbbször igen messze vagyunk ettől. A kettősségnek a minket körülvevő világban való túlhangsúlyozásából erdő befolyások ural-nak minket, és önállósulnak, mert nincsenek egyesítve az eggyel. Miért van az ember az egység és a hasadtság között? Ezt az ötös minőségéből tanuljuk meg.

Források:

Heinrich Elijah Benedikt, Die Kabbala als jüdisch-christlicher Einweihungsweg (A kabbala, mint zsidó-keresztény beavatási út)

Ernst Bindel, Die geistigen Grundlagen der Zahlen (A számok szellemi alapjai)Konrad Dietzfelbinger, Pythagoras. Die Einheit von Naturwissenschaft undReligion (Püthagorasz. A természettudomány és a vallás egysége)

Marie-Louise von Franz, Zahl und Zeit. Psychologische Überlegungen zu einerAnnäherung von Tiefenpsychologie und Physik (Szám és idô. Pszichológiai megfontolások a mélypszichológia és a fizika megközelítéséhez)

Priya Hemenway, Der geheime Code. Die rätselhafte Formel, die Kunst, Natur und Wissenschaft bestimmt (A titkos kód. A mûvészetet, a természetet és a tudományt meghatározó talányos képlet.)

Peter Schottler und Freunde, Umstülpung und Übergang. Umstülp-Bewegun-gen als Übergänge zwischen polaren Qualitäten (Gyökeres változtatás és át-kelés. Fordított mozgások mint a poláris tulajdonságok közötti átjárások)

Michael Stelzner, Die Weltformel der Unsterblichkeit. Vom Sinn der Zahlen (A halhatatlanság világképlete. A számok jelentésérôl)

Rolf Umbach, Vom Flug der Fische. Die Bibel kabbalistisch gelesen (A halak röptérôl. A Bibliát kabbalisztikusan olvasva)

Friedrich Weinreb, Zahl, Zeichen, Wort (Szám, jel, szó)

Christa Zettel, Das Geheimnis der Zahl. Geheimlehre und Numerologie (A szám titka. Titkos tanítás és a numerológia)

20


ÁPRILIS

magazin



Egy térbeli pont két egyenes metszés-pontjaként határoz ha tó meg. Az egyes ember egyéni élettere a pont, mely meghatározza helyét a mindenségi megnyilvánulásban. A dialektikus élet vízszintes vonala és a magát megny-ilvánító Szellem függôleges vonala ta-lálkozik ebben a pontban.


KÉT VONALMETSZÉSPONTJÁBAN

40 e-pentagram 2013/6 www.lectorium.hu Két vonal metszéspontjában

E metszéspont mindannyiunk számára különböző, és sajátos lehetőségekkel szolgál, amelyek nem alkalmazhatók embertársaink életének rejtélyére. Benne a szent Ige olyan mértékben nyilvánul meg, amennyire az adott egyéni élettérben ez szükséges. Ebben a pontban mutatják meg nekünk a fejlődés tervét. Itt fedik fel a következő lépést, és az erő is megadatik, hogy az istentervet megvalósítsuk. Ebben az értelemben minden emberi lénynek saját egyéni feladata van a Teremtésben, amelyet teljesítenie kell.A matematikában kimondják, hogy az egyenes meghatározható egy képlet-tel vagy függvénnyel, mely megadja az egyenes irányát és helyét a térben. A vízszintes egyenes képlete lehet például Y=0, míg a függőlegesé X=0. Ahol a két egyenes találkozik, ott matematikailag tökéletesen egyenlőek. E metszéspontban értékük azonos. Nevezetesen, ahol a függőleges és a vízsz-intes tengely metszi egymást, ott mindkét függvény zérussal egyenlő. E metszéspontot (0;0)-val jelölik, és mint közismert, origónak (eredőpontnak) hívják. Az origó bárhol lehet a térben; csak azt jelzi, hogy benne egy új fejlődés kezdete nyugszik. Csakis ebben a pontban egyenlő a két egyenes.Filozófiai szempontból tehát a vízszintes sík kizárólag ebben a kivételes pontban képes a függőlegesen beáramló fényt fo-gadni. Csakis itt képes az ember befogad-ni a Világosságot, megszületni benne, és azonosulni vele, mert a Világosság csupán ebben a pontban adja ajándékul magát. A vízszintes azonban csak akkor válhat eggyé a függőlegessel, amikor a vízszintes függvény értéke pontosan nul-lával egyenlő. Minden más vízszintes érték kívül esik a függőleges tengelyen, metszetük az origótól eltekintve úgyn-evezett üres halmazt képez, vagyis nincs több közös elemük.

A gnosztikus ösvényen való járás kapcsán azonban most nem egy matema-tikai képlet levezetésén fáradozunk. A fenti leírás csupán azt akarja vi-lágossá tenni, hogy a vízszintes síkon történő minden törekvés vagy meg-nyilatkozás - legyen bár még¬oly csekély, alig mérhető vagy észlelhető is – eltér az Eredettől, s így elkerüli a felfelé vezető kaput.E nagyvonalú matematikai szemléltetésből további következtetést vonha-tunk le. Amíg ugyanis az én még magára vállal valamit, még belefog vala-

23

mibe – legyen az bármily okosnak szánt vagy vélt elgondolás –, ezzel nyo-mot hagy a vízszintes síkon, s szívében a metszéspontot nem találja meg. Csak amikor a személyiség tökéletesen semlegesen áll a dialektikus nyüzs-gés közepette, tud a metszéspont, az ősatom, az istenszikra egy torzítatlan, szeplőtelen képet vetíteni a személyiségbe. Még pontosabban fogalmazva ez azt jelenti, hogy a személyiség többé már egyáltalán nem felel a vízszintes vonal képletére, sem fizikai, sem éteri, aszt¬rá¬lis vagy mentális síkon. Aki elérte a (0,0) pontot, az az örök újrakezdés kapujában áll. Személyiségét ekkor biológiai minimumra vezetik vissza.

Az istenszikra az érintkezési pont, a régi és az új élet közötti küszöb. Az új életterület kapuja ez, ahol minden régit elutasítanak. A sugárzó, élő szív ez, melyből szakadatlanul arra hívak fel bennünket, hogy ne hagyjuk elveszni a kapott négy új energiát, hanem következetesen használjuk őket, hogy az egyetlen áhított célt elérhessük. Az építés eme helyszíne rendelkezésünkre áll mint az új élet kezdete, amelyben a lélek újjászületik, hogy a Szellem-mel való dicső egyesüléshez vezettessen. A kincset tehát ránk bízták. Nem azért, mert jár nekünk, hanem azért, hogy kikutathassuk az újra fölajánlott lehetőségeket, és ezeket – rendeltetésüknek megfelelően – a cél elérésére használjuk fel.



Erre hívnak fel bennünket, és sürgetnek, hogy lássuk meg, ismerjük fel és vigyük végbe feladatunkat. Ezt azonban nem a jövőben kell kivitelezni. Aki így vélekedik, az ezzel kirekeszti magát az új élet lehetőségeiből. Nekünk csak fel kell ismernünk a tervet, feltételek nélkül elfogadni, hinni benne, olvasni belőle, és aszerint élni.

Így a mai, az igazságot és az örökkévalóságot kereső embernek is az a fe-ladata, hogy megépítse az új templomot, az egyetlen isteni eszközt, amellyel az istentervet teljesíteni kell és lehet. E templomot életünk vízszintes vona-lának és a függőlegesen be áramló Világosságnak a metszéspontjában kell fölépíteni. Hosszú előkészületek, küzdelmek és meg próbáltatások után elkészül a mikrokozmoszban az építmény négyzete, melyen teljesen az istenterv követelményeinek megfelelően kell a halhatatlan lélek tem-plomát fölépíteni. De hogyan képes a még mindig oly gyakran kételkedő Tamás megtalálni lényében ezt a metszéspontot, és hogyan képes kitartani ennél? Hogyan tud lénye legmélyébe ereszkedni, hogyan tanulhatja meg meghallani és megérteni az isteni természet hangját?

25Két vonal metszéspontjában


Piet Mondrian (1872–1944) holland festô kései mûveit a formaképzés alapelemeinek felhasználásával alkotta meg: színnel, formával, felülettel és vonallal. A valóság min den-fajta ábrázolását, minden egyé-ni ecsetvonást elôzött a mû-veibôl, hogy a valóság „igazi” nézetéhez közeledjen. A ter-mészetes forma állandóan változó megjelenése mögött létezô változatlan, „tiszta” valóságot akarta visszaadni.

PIET MONDRIAN,AZ ÜRESSÉGFESTÔJE


Piet ?ondrian, az üresség festője

Aki először merül bele Piet Mondrian egy kései művébe, olyan festészettel találja magát szembe, amely leegyszerűsítő volta révén nagyon purista módon hat. Három piros, kék és sárga keskeny téglalap, öt fehér mező, és azonos szélességű fekete választóvonalak egy fekete téglalappal – kép-e ez egyáltalán? Minden ilyen egyszerűen néz ki.A tarka felületek a szélre szorulnak. A pillan-tás először az egyik színes mezőről a másikra ugrik. A kompozíció optikailag nincs nyugalom-ban. Mozgássebességük le van csökkentve, mert főképpen a bal szélen levő kék téglalap akadályoz-za a forgómozgás érzékcsalódását. Sokkal inkább egy nyugodtan lélegző egész a benyomásunk. A jobb szélen keresztülfutó függőleges vonal stabili-tást kölcsönöz, és a színes mezők közötti nagy távolság a nagyság és nyugalom benyomását közvetíti. A kép közepén csak egy fehér felület látszik.

Az elvont festészet megértéséhez a legértelmesebb segítség annak az útnak a követése, amelyre maga a művész lépett rá. Mondrian lépései szerencsére rendkívül világosak, és a fákról festett képei körülbelül félúton találhatók. E képek előtt az embernek az az érzése, hogy a „fa” témáját addig vizsgálta nagyon pontosan, és tapogatta végig gondolatban, amíg e téma egyik mintája a művész képzeletében a valóság helyére nem lépett.Egy művész, aki a természetet akarja ábrázolni, azt mondaná, hogy egy fa gallyakból, ilyen és ilyen sok ágból és levélből áll. Mondrian ezzel szemben ezt mondta: „Nem, a fa lényege azokban a természeti erőkben rejlik, amelyek a földből egy élő formát növesztenek ki, és azt eredményezik, hogy a for-ma ezerfelé oszoljon és terjedjen szét.” Mondrian éveken át állandóan ugyanazt a fát festette. A fa volt az ő jelképe és ideálja. A fa az életerőt, az egész ter-mészetet jelentette számára, és ő egyetemes értéket tulajdonított neki.Az 1908-ból való „Vörös fa” mutatja, hogy mi kötötte le Mondrian érdeklődését: A lomb nélküli ágak kaotikus kuszasága, a természet vadsága vonzotta. Ezért vannak a súlyos ecsetvonású erős vörös és kék árnyalatok

27

10. kompozíció

Vörös fa


összezsúfolva. Fa és táj világosan megkülönböztethető és felismerhető, a té-rhatást a szín, de különösen az ágak átfedése hozza létre.

Abban a változatban, amelyet Mondrian „Szürke fá”-nak nevezett, a nézőpont ugyanaz, de a motí-vum csaknem feloszlik, és a táj már csak sejthető. A kép színes voltára határozatlan árnyalatok utal-nak. Meghatározó a térközöket aktivizáló, jól kivehető vonalszerkezet, amitől összekeverednek az alakrészek a háttérrészekkel.Az 1912-ből származó „Virágzó almafa” című alkotás még jobban eltávolodott a valóságtól. A vonalrács nagyobb felületi hatással bír, és az alap-felület strukturálódását szolgálja. Alak és háttér összefolyik. A fa vázszerkezete egymáshoz fűzött

részdarabokra van bontva, és tiszta hullámformákba megy át. Úgy látszik, hogy a „fa” motívuma iránti mindenféle emocionális érdeklődés eltűnt.

Két évvel később a 6. számú festményen teljesen megszűnik a természet bemutatása, ehelyett a rend lesz az ábrázolás témája. A rácsháló az alaki sokféleséget mértani formákra redukálja. A von-al és sík egyenértékűsége révén a derékszög és az alapfelület válik hangsúlyozottá.

Mondrian képein a fokozódó elvonatkoztatási folyamat azzal van összhangban, hogy világszem-léletileg a teozófiai társaság tanításához áll közel, ahová még 1909-ben lépett be. Így rendezte a ter-mészet egymástól elütő részleteinek gazdagságát harmóniába. Nincs semmilyen torzulás, hanem óvatosan kimerevített elemek vannak, mint egy rendezett, azaz kozmosszá süllyedt világ alapraj-za. A valóságot, melynek tényei addig festészeté-

nek tárgyát képezték, attól fogva a létében kell megragadni.„Hosszú időre volt szükségem, hogy felfedezzem, hogy a forma és a termé-szetes szín egyéni érzelmi állapotokat vált ki, amelyek elhomályosítják a tisz-ta igazságot. A természetes formák alakja megváltozik, de a valóság marad… A cél nem az, hogy más, különleges színeket és formákat hozzunk létre, azok összes korlátozottságával együtt, hanem egy nagyobb egységre kell törekedni.” (1)

28

6. számú festmény

Szürke fa

Piet ?ondrian, az üresség festője

Ez a „nagyobb egység” a „Kompozíció 2” című kései művén elsősorban du-alisztikus ellentétességek révén tárul fel:Alapszínek-színhiány, szín-szín, hosszú-rövid, széles-keskeny, bal-jobb, fent-lent, előre-hátra.Ezek az ellentétek állandóan kölcsönösen váltják egymást, és így egyensúlyt képeznek. „Minden dolog az egész része: Minden rész az egésztől kapja meg az értékét a szem számára, és az egész a részektől kapja meg azt. Minden viszonyokból és kölcsönösségből áll. Egy szín csak egy másik által létezik, egy kiterjedést egy másik határoz meg, és nincs térbeli helyzet egy másikhoz való viszonyítás nélkül. Ezért mondom, hogy a viszony a lényeg.” (2)„Az összefüggés lényege az, ami val-ami és valami más között létezik. Úgy értem, hogy a kezem és a ceruza összefügg, ha lejegyzek valamit. Ez az összefüggés annyira magától értetődő, hogy elfelejtettük, hogy egyáltalán lé-tezik. Minden igazság az összefüg-gésben rejlik, még egy olyan egyszerű összefüggés esetében is, mint amilyen ez. Sem a ceruza nem valóságos, sem a kéz, amely fogja. De a kettő közötti összefüggés leírja az igazán valóságost, az egyetlen létező valóságot. Az ok és okozat egyek. Ezért semmi sem tud létrehozni valami mást anélkül, hogy ketten nem egyek, és a valóságban nincsenek összekötve.” (3)

A kiegyensúlyozottság és a szilárd egyensúly az egyenes vonal révén, a függőleges és vízszintes kimerevítések által jutnak kifejezésre. Schoenmak-ers holland filozófus véleménye szerint, aki nagy hatással volt Mondrianra és az azonosan gondolkodó „De Stijl” nevű csoportra, a világmindenségnek matematikai szerkezete van. A harmóniát már az ókorban számarányok-kal és mértani formákkal, négyzettel, háromszöggel és körrel fejezték ki. Ha az ember tehát a világmindenség harmóniáját művészi módon akarta kife-jezésre juttatni, úgy azt mértanilag kellett megkísérelnie.Mondriannál ezek a vonalak a kép alapvázának alkotójává váltak. A feszült-ségi viszonyt a különböző erők kiegyenlítése egyensúlyba hozza. Ez az egy-ensúly aszimmetrikus, nem ok-okozatilag merev, hanem dinamikus. Az arányok egymáshoz való viszonya eleven ritmust kelt, amely tükrözés által keletkező mindenféle azonosságot, mindenféle szimmetriát kizár.E vonalak közé illeszti be a festő az alakzatait. Téglalapok és négyzetek fekete-

Kompozíció No. 2

29

fehérben és vörös, kék, sárga alapszínekben jelennek meg, amelyek a színkör egész színpalettáját felölelik. Az aktív színtér a semleges üres alakzattal van összhangban, harmonikus váltakozásban.A színek és a formák, a kép kisugárzása a szemlélőnél lelki rezdülésekhez vezetnek, és ezzel egészen személyes pillanatfelvétellé válnak, amely ugyanan-nak a képnek a következő megszemlélésekor ismét teljesen más lehet. Így a kép és a néző szembekerülése különleges jelentést kap. A nézőnek anélkül kell tudnia a képre összpontosítani, hogy arra egy gondolatot is vesztegetne, hogyan jött az feltehetőleg létre, vagy mit tud az ember benne felismerni.Már semmi tárgyszerűre ne emlékeztessen, hanem pusztán önmagából, tisz-ta festészetként hathasson. Ezért teljesen hiányzik a művész egyéni kéznyo-ma. A művésznek a kép keletkezésekor fennálló egyéni hangulatára sem le-het már következtetni. „Éppen a képek üressége hagy a nézőnek teret saját érzései és gondolatai számára, ha valami érzékszervekkel érzékelhetőt ábrá-zolunk, ha valami emberit fejezünk ki… Ha nem a dolgokat ábrázoljuk, ak-kor marad hely az isteni számára.”Így hívja fel a modern művészet az elvont formáival a figyelmet a számára meghatározó képességre, más szóval: a szelleminek a láthatóvá tételére.



Ingyenesen letölthetõ

spirituális könyvekaz Aquarius Könyvtár Facebookalkalmazásból

https://www.facebook.com/aquariuskincsei/app_261463080590982


VEZET-E ÚTA TUDOMÁNY

ÉS AZ IGAZVALLÁS KÖZÖTT?

JOHANNES KEPLER

“Kimondhatatlan elragad-tatottságot érzek a mennyei összhang isteni látványától. De vajon Istent, aki a világ-egyetem szemlélése során valósággal megfoghatónak tûnt, megtalálhatom-e ön-magamban is?”

(Johannes Kepler, csillagász)e-pentagram 2013/6 www.lectorium.hu

PORTRÉ

32

33

Kepler 1610-ben

Mihelyt elkezdődött a nyugat-európai tudat reneszánsza, és a megkövesedett ismeretek az értelem számára kutathatókká váltak, a tudomány és a vallás azonmód egymás torkának ugrott. A még ifjú értelem túl sok hihetetlen dol-got fedezett föl a ráhagyományozott hiedelmekben, és kivonta magát a befolyásuk alól. S jóllehet még évszázadok során át együttműködött a vallás és a tu-domány, a huszadik század végétől az utóbbi foglalta el az első helyet.

A tudósok persze már a korábbi századokban is dol-goztak ki forradalmi elméleteket a hivatalos egyház leple alatt. Az egyház azonban folyvást felelősségre vonta őket, és sokan életükkel fizettek azért, mert saját nézeteiket a megkövült egyházi tanítások fölé helyez-ték. Ám a reneszánsz változást hozott. Mind az egyéni, mind a közös tudat új fejlődés előtt állt. Egyes kutatók és tudósok teljesen elfordultak a vallástól. Számukra valamennyi talány megoldása az értelemben rejlett. Attól kezdve a kibontakozó elme egyoldalú értelmezé-sei képezték az alapot, amelyre a mai tudományok tá-maszkodnak. A régi szellemi értékek kárba vesztek. Saját kutatásból származó új értékek foglalták el he-lyüket. Az értelem a maga útját járta.

Föllebben a fátyol a mindenség törvényeinek titkairól

A másmilyen, sokoldalú tudatfejlődésre is akadtak azonban példák. Johannes Kepler (1571-1630) német csillagász, csillagjós és udvari matematikus - szaba-tos csillagászati számításai és lángeszű megfigyelőképessége ellenére - éppen el-lentétes fejlődési úton járt. Minél több kozmikus titokról és törvényszerűségről lebbentette föl a fátylat, annál mélyebb lett kapcsolata az élet szellemi for-rásával. Fölfedező szelleme teljesen a magasabb létrend szolgálatában állt. A világmindenség törvényeit, amelyeket leírt, alázatra és szellemi elmélyülésre indító rendelkezéseknek tekintette. Tudatában volt a régi misztériumokhoz fűződő kapcsolatnak, amely ihlette és ösztönözte. Mint az 1619-ben kiadott, Harmonices mundi című könyvében megvallotta: „Igen, én vagyok az, én raboltam meg az egyiptomiak aranyedényeit, hogy az én Istenemnek szentélyt emeljek belőlük. E könyvet a mai és az eljövendő olvasónak írom.

Vezet-e út a tudomány és az igaz vallás között?

PORTRÉ


Mi van abban, ha száz éveket kell várnia olvasójára? Az Úr maga ezredéveken át várako-zott arra, aki most az Ő munkáját észreveszi és fölismeri.”

Mi sem állt távolabb Keplertől, mint a gépelvű világkép. Az emberek számára elmélyült belátást kívánt a következő szavakkal: „...ne feledjük e dolgok célját. Ez a mindenható Teremtő megismerése, csodálata és imádata... Kapcsolód-janak be velem őszinte lelkülettel és hálás szívvel annak dicséretébe, aki a legtökéletesebb művet megalapozta.”Kepler állandóan érezte az isteni szellem hatását. A természetre vonatkozó fölfedezései csak tovább sarkallták, hogy a külső forma mögött rejlő igazságot keresse. „Alkotónk (az isteni ősalap) nem csupán azért rendelte a szellemet az

érzékekhez, hogy ezzel az ember szert tehessen a létfenntar-tásához szükséges dolgokra – ezt sok élőlény a maga oktalan lelkével sokkal ügyesebben csinálja –, hanem azért is, hogy a dolgok lététől, amit a szemünkkel látunk, a lét és alakulás okáig juthassunk.” (Mysterium cosmographicum,1596.)

Az isteni szellem visszfénye

Kepler számára a csillagászat és a mértan nem elvont, szel-lemtelen valami: „A geometria páratlan és örökkévaló, Isten szellemének visszfénye. Hogy az emberek osztoznak benne, az azt jelzi, hogy az ember Isten képmása.” Keplerből nem az ént hangsúlyozó fölfedezői dölyf szól, amelytől a mai termé-szettudósok olyannyira szenvednek. Számára a földi termé-

szet törvényei a szellemi zenével, a Logosz kisugárzásaival függnek össze. Volt füle a szellemi világból érkező hangokra. „Készítsétek föl a füleiteket a men-nyei összhangzat élvezetére. Bár attól tartok, csak kevés hallgató lesz.”A háborús dúlás közepette is folyvást az összhang szabályait kutatta. „Mikor a fergeteg tombol és az állam hajótörése fenyeget, a legérdemesebb békés tanulmányaink horgonyát az örökkévalóság talajába süllyesztenünk.” (Astro-nomia nova, 1609).

A Szaturnusz és Jupiter együttállásának ismétlôdô mintája, a Mysterium Cosmographicum-ból.

A Kepler által készített Tabulae Rudolfinae

világtérképe

Vezet-e út a tudomány és az igaz vallás között? 35

A diszharmónián át a harmónia kereséséig

Kepler nagyon szenvedett a lutheránusok, Zwingli-követők és kálvinisták közötti elkeseredett civakodások miatt. 1612-ben Württembergben még az úrvacsorán való részvételből is élete végéig kizárták, mert vonakodott aláír-ni a kálvinistákat elítélő iratot. A szülői házban is fájdalmasan nélkülözte az összhangot. Saját szavai szerint szülőházának légköre bűnös, rideg és kötekedő volt. Szülei a gyerekeket elhagyva évekig csavarogtak Európában a hadakat kí-sérve. Protestánsként az ellenreformáció folyamán több ízben menekülni volt kénytelen, s mindannyiszor újra és újra elveszítette mindenét.

Három biztos pont a mozgásban lévő világegyetemben

Az összhang titkait 1607-ben a következő szavakkal közelítette meg: „A legmagasságosabb harmónia Isten, aki minden lélekbe az Ő képeként belső összhangot vésett. A számok, alakok, a csillagzatok, általában a természet egybehangzik a keresztény vallás bizonyos titkaival. Ahogyan a világmindenségben három nyugvó alap található: a nap, az állócsillagok és a közbenső tér (intermedi-um), az összes többi pedig mozgó, úgy van az Egyistenben az Atya, a Fiú és a Szellem.”Ezután Kepler vázolta a tökéletes harmónia jelképét, a gömböt: „A gömb szintúgy a háromságot ábrázolja az egyben (az Atya a középpont, a Fiú a gömbfelület, a Szellem a gömb sugara). Az emberben ugyancsak végtelenül sok fajtája találtatik a harmónia iránti fogékonyságnak.”

Kepler valamennyi munkájában arra buzdítja az embert, hogy ébredjen e haj-lamai – tehát észrevétlen, rejtett belső te-hetségei, adottságai – tudatára, s életében bontakoztassa ki őket. Számára a mik-rokozmosz a halhatatlan „szellemi göm-böt” jelentette, amelyet a halandó ember segítségével életre kell kelteni. Hogy e fo-lyamat során az értelemnek alá kell rendel-nie magát a szellemi fejlődésnek, az Kepler számára vitán felül állt.

Az 1596-ban kiadott könyvében,a Mysterium Cosmographicum-ban Kepler

az akkor ismert hat bolygó pályáját az öt platóni testtel hozta kapcsolatba. Úgy gondolta, hogy

az egyes bolygópályák gömbjei között a kocka, a tetraéder, az oktaéder, a dodekaéder

és az ikozaéder tartja a távolságot.

36

KÖNYVAJÁNLÓ

A TAO-BÓL ÉLNI

Elengedni annyi, mint nem cse-lekedni, ahogyan Lao-ce mondja. A tudásra vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy nem kapaszkodunk külső tudásba, és nem vetjük be akaratunkat annak érdekében, hogy tudásunkat a saját célunkra fordítsuk. Hanem önátadásban a Tao, a Szellem erőiből élünk. Az elengedés, a nemcselekvés ezen kívül azt is jelenti, hogy az ember az énjével nem kapaszkodik a Tao-nak, az új életnek a dolgaiba és értékeibe sem, ahogyan koráb-ban a régi élet dolgaival tette. Ha ezt mégis megteszi, akkor tapasz-talni fogja, hogy újból szembesül a valósággal. Mert csak így tanulhat-ja meg a nagy leckét: az „énjével” senki sem járhatja az ösvényt.

Ehhez Jan van Rijckenborgh a következőket írja A kínai Gnózis c. könyvében:„A nemcselekvés módszere csen-des, nyugodt öröm, és az a folya-mat, hogy eme csendes, nyugodt örömben továbbmennek az Önök-ben lakozó birodalomnak, az ősatomnak való teljes önátadásig. Azaz a nemcselekvéshez tartani magunkat nem más, mint a tant szavak nélkül megélni. »Nem nekem, hanem Neki, a Másiknak – aki több nálam – kell növeked-nie. Nekem pedig alá kell szálla-nom; el kell merülnöm ebben a Másikban, a másik lényben, aki az ősatomba zártan nyugszik.«”



KÖNYVAJÁNLÓ

J. VAN RIJCKENBORGHÉS CATHAROSE DE PETRIA KÍNAI GNÓZISMagyarázatok Lao-Ce Tao Te Kingjéhez

A Gnózis egyetemes. Sem tér, sem idő nem korlátozza. A századok során mindig is ott rejlett minden nép bölcsességének nyelvében.Így írta meg mintegy kétezer évvel ezelőtt Lao-ce, a kínai bölcs is múlhatat-lan művét a Tao Te Kinget. Olyannyira tömör s oly mélységes ez a mű, hogy korlátozott terjedelme ellenére mindent felölel, amire a keresőnek csak szük-sége van az igazság megleléséhez.A Kínai Gnózis szerzői magzarázataikban a következőt írják: „Az ösvényen járó minden tanulónak el kell olvasnia a Tao Te Kinget, azután újra el kell olvasnia, s szinte szóról szóra ki kell betűznie. Hiszen a Másik, akinek a Tao-t szánták, Önökben raboskodik, és csakis úgy szabadíthatják meg, ha az ön-átadás révén, a Wu-Wei-ben felébresztik önmagukban. Ezért mondotta Pál: „Nem én, hanem a bennem lévő Krisztus”.Aki képes elolvasni ezt a könyvet, az felfedezi, hogy „a Tao sugárzásaiés hatásai kimeríthetetlenek”.

37

„Minden alakzat, a számok minden kapcsolata, a harmonikus hangok minden összefűzése, a csillagok keringésében minden összhang, melyek mindegyike saját magából az összes többi min-tájára nyilvánul meg, világos kell legyen annak számára, aki a he-lyes módon keres. Ám amiről beszélünk, akkor kerül napvilágra, ha valaki – szigorúan az Egyetlenre irányulva – azon fáradozik, hogy mindent felfogjon. Akkor ugyanis fény derül az összes megnevezett közötti összekötő kapocsra.” Platón

Documents

e-Pentagram 2013/6