Fényháló Spirituális Magazin 2016 Január

FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin

Kedves Olvasó! 2016. I / 33. szám

Szeretettel köszöntelek a 2016-os év első számával, melynek témája: Megújult erővel a

csodák felé :)

Úgy vélem, mindannyian túl vagyunk már az év végi visszatekintéseinken,

összegzéseinken, s az új év kezdetén kíváncsisággal, s megújulva indulunk az új élmények,

célok, tapasztalatok felé, melyeket szeretnénk meghívni az életünkbe.

Ahány félék vagyunk, annyiféle gondolat indult el bennünk

a maga útján (ebben biztos vagyok :) ), ezért kívánom

mindenkinek, hogy megtalálja a szívének legkedvesebbiket,

a „saját csodája” felé.

Répa Fatime

Megújult erővel a csodák felé

A fény és öröm útján....

Kérdésed van?

E-mail: [email protected]

Iratkozz fel a hírlevélre, hogy minden hónapban

megjelenjen postafiókodban a Fényháló legújabb

száma!

Ha kedvet kaptál a belső munkára, egyéni

konzultációra, a következő oldalon találod

elérhetőségeinket; illetve írhatsz nekünk a fenti

e-mail címre is.

mailto:[email protected]?subject=feliratkozás%20


A FÉNYHÁLÓ lelkes csapata:

Kammerer Edina Bliss

Spirituális Életmód Tanácsadó

Minősített Jógaoktató

Holisztikus gyógyító

www.blissragyogas.hu

Hlács Erika

Nia és

Pilates oktató

Lakó Erika

Természetgyógyász

Hagyományos kínai gyógyító

Kapcsolatteremtő gyógyító

Alternatív masszázs és Mozgásterapeuta

[email protected]

Juhász Judith

Meselótusz Manufaktúra

FÉNYSZÖVŐK

„Elmondani csak akkor

lehet valamit, ha le is

tesszük a terhét annak,

amit elmondunk.”

Herta Müller

http://www.blissragyogas.hu

mailto:Www.blissragyogas.hu

mailto:[email protected]

http://www.citatum.hu/szerzo/Herta_Muller


Lipovszki Viktória

Aromaterapeuta

Botanikai parfümkészítő

Aien

Alternatív pszichológus

Természetgyógyász-Fitoterapeuta

sorselemzes-lelekgyogyaszat.hu

Répa Fatime

Szerkesztő

FÉNYSZÖVŐK

„Elmondani csak akkor

lehet valamit, ha le is

tesszük a terhét annak,

amit elmondunk.”

Herta Müller


http://www.citatum.hu/szerzo/Herta_Muller


Az év első napjait általában azzal töltöm, hogy átgondolom, mit vagy miket szeretnék

máshogyan csinálni, átalakítani, vagy megteremteni az életemben. Ehhez mindig nagy

segítséget nyújt az előtte lévő 1-2 hetes időszak, amit a családommal, barátaimmal,

egyszóval a szeretteimmel tölthetek el, kicsit kilépve a mindennapok folyamatos

„egymásutánjából”, megpihenve, lelassulva. Rengeteg energiát, erőt tudok ilyenkor

magamban felszabadítani, ami által az év elején sokkal nagyobb lelkesedéssel vetem bele

magamat azokba a dolgokba, amiket meg szeretnék valósítani. A csodák, amiket leginkább

lehetőségeknek nevezek a saját életemben, a leghétköznapibb dolgoktól a legnagyobb

változással járóig is terjedhetnek; mindenkinek mást és mást jelent, hogy mit él meg

az életében csodának. Például, hogy felkelek 5 perccel előbb, és a buszmegállóba vezető

utolsó 10 métert kényelmesen sétálva teszem meg, laza kocogás helyett :D; vagy akár

áttérek egy számomra egészségesebb életmódra, ami hosszú távon a javamat szolgálja.

A tapasztalataim alapján úgy látom, hogy az emberek nagy többsége hasonló módon éli

meg az új év elejét; a megújult erőt, a változás elindításához hatalmas elszántságot érez

magában az év első hónapjában, amitől sokkal lelkesebben lát neki a saját csodáinak

a megteremtéséhez. Hogy miért pont a január? Talán azért, mert ebben a hónapban még

javában éljük a tél legfőbb aspektusát: a felszín alatt, bennünk, mélyen—láthatatlanul—

munkálkodó teremtő folyamatok elindulását, melyeknek eredménye a további hónapokban

bontakozhat ki számunkra látható módon, amikor már megértek rá.

Kívánom, hogy legyen tele lelkesedéssel, teremtő

kalandvággyal, és lehetőségekkel az új esztendőtök!

Répa Fatime

KÖSZÖNTŐ


Az erőnek ezer arca van, az erő mindenhol jelen van, így benned is.

Hidd el, engedd el, szabadítsd fel. Ha megkötöd, magadat kötöd meg.

Az erő az ÉLET.

Legyen hited az erődben, Legyen hited önmagadban. A Csodában. Te vagy AZ.

Ismerd fel és vedd a kezedbe az Életed!

Aien



Hálásan köszönöm a tavalyi évem tapasztalatait. Sok feladatot kaptam, amikből

tanulhattam, amik által fejlődhettem. De be kell látnom, hogy nem voltam tudatos.

Hagytam, hogy sodorjanak magukkal az események. Elhatároztam, hogy ez az év más lesz.

Tudatosabb leszek. Tervezni és teremteni fogok. Ezáltal úgy érzem, hogy mellékszereplőből

előlépek életem főszereplőjévé.

Az újév első napjaiban értékeltem a tavalyi évemet, majd tevékenység listát írtam.

Megálmodtam és papírra is vetettem, hogy mit szeretnék elérni ebben az évben.

Majd megterveztem, hogy milyen lépéseket kell megtennem annak érdekében, hogy ezek

a tervek megvalósuljanak. Mozgósítottam egyébként gyengén működő racionális énemet.

Január 11-én teremtő nap, ráadásul újhold volt.

Nagyon szeretem Holdanyát, gyakran imádkozom hozzá, és szoktam kapcsolódni az újhold

teremtő, és a telihold elengedő erejéhez. Újholdkor általában papírra vetem

a kívánságaimat, teliholdkor pedig azokat a dolgokat, amelyekre már nincs szükségem.

Meggyújtok egy mécsest, imádkozom Holdanyához, majd elégetem a hozzá írt levelemet

és nézem, ahogy a füsttel együtt felszállnak hozzá a kívánságaim.



De most másféle teremtésbe kezdtem. Régi magazinokat vettem elő és kivágtam azokat

a képeket, amelyek megszólítottak. Majd a kivágott fotókból montázst készítettem. Vizuális

teremtésbe kezdtem. A montázsba belekerültek azok a dolgok, amelyek fontosak számomra

és szeretném, hogy ebben az évben az életem részévé váljanak.

Ha nem tudtam volna, akkor az elkészült montázst nézve elég nyilvánvaló, hogy mennyire

fontosak életemben az emberi kapcsolatok: gyerekek, barátok, szerelem. Viszont ami még

engem is meglepett, hogy milyen markánsan jelent meg a harmóniára irányuló vágy, hogy

mennyire fontos lett számomra a szabadság, a vidámság, a mozgás. A másik meghatározó

elem a szakmai terület, ahol már tudatosabban jelent meg az életcél, a gyógyítás,

a füveskert és mindaz, amelyek boldoggá tesznek.

Az újévben Nektek is ezeket kívánom,

szép emberi kapcsolatokat, barátságokat,

szerelmet, harmóniát, szabadságot, szakmai

sikereket!

Lakó Erika



Szeretem azt, aki voltam, mert segített abban, hogy az legyek, aki most vagyok.

Sok mindent hátrahagytam magamból, a személyiségemből, a „régi” életemből,

a múltamból. Ezekkel korábban mind azonosultam, azt hittem, hogy én a múltam vagyok.

Nem tudtam, hogy vagyok, s ezek a dolgok történtek velem. Azt hittem, hogy ahogyan

a múltam vagyok, úgy vagyok a fájdalom, az elengedés és a veszteség. Amikor

ráébredtem, hogy beleragadtam a múltba, újra és újra teremtek valamit, amit képtelen

vagyok elengedni, rájöttem, hogy amit keresek, amit a múltból várok, az már sosem jön el.

Az már nincs ott, csak egy fantom, egy illúzió. Azzal, hogy változtam, sok minden

megváltozott körülöttem is. De nem láttam azokat a csodálatos dolgokat, amik körülvettek,

mert csak azt láttam, amit a múltban elveszítettem. Akkor érkeztem meg a csodák földjére,

amikor megértettem, hogy a múltban már nincs semmim, minden amit keresek,

az a jövőből fog megtalálni. Abból a jövőből, amit MOST építek.

Ameddig azonosítom magam a múltbéli történéseimmel, megőrzök magamban egy darabot

a szenvedésből. Sok kockázatot vállaltam azzal, hogy újra meg újra kirántsam magam alól

a talajt, de tudtam, hogy csak a bátrak lehetnek igazán szabadok, és csak a bátrak

szerethetnek szabadon. És nekem minden vágyam az, hogy szabadon önmagam legyek.

Sosem tagadnám meg a múltamat, mert az az utam része, az hozott el egészen idáig, s ezért

hálás vagyok. De nem akarom, hogy a múlt határozza meg azt, hogy mit szabad és mit

nem. Minden döntésemet a pillanat határozza meg, az, hogy élni akarok, nem pedig félni.



Ahogy magam mögött hagytam a ragaszkodásomat, bevágtam magam mögött az ajtókat,

felégettem a hidakat. Nincs visszaút, s így nyíltak meg előttem más utak, más ösvények,

más dimenziók. Vissza se néztem, mert már csak azt akarom látni, aki most vagyok,

azt, akit és amit hátrahagytam nem. Nincs már szükségem arra, hogy lássam, mert az nem

előre visz, hanem hátul tartja a figyelmemet. Egy olyan életet nézek akkor, ami már nem

létezik, és ennek nincs értelme. Így az utamon megtanultam örömmel fejlődni, örömmel

változni.

Életem egyik legragyogóbb felismerése volt, amikor ráébredtem, hogy nem KELL

szenvedni. Szabadságomban áll választani, és lehet úgy is változni, hogy közben örömteli

és vidám dolgok történnek velem. Ez új ösvényt és még újabb utakat nyitott meg nekem,

és érzem, ahogy előre haladok az életben, egy csodálatos fényháló :) egyik újra fényesen

szikrázó fénypontja vagyok. Én nem az vagyok, akivel a személyiségem azonosítja magát,

hanem az Egy meghatározó része. És lám, mennyi meghatározó része van az Egynek!

Mennyien teremtjük ugyanazt az álmot, mindenki a saját módján.

Mi a titka? Ez nagyon egyszerű: szeretem magam, mert egy csodálatos létező vagyok.

Amikor először feltettem magamnak a kérdést, hogy miért szeretem magam, csak ültem

csendben és vártam a választ, ami sehol sem volt. Kétségbeesetten próbáltam keresni

bármit, ami szerethető bennem, de nem találtam.



A csalódás, a döbbenet, az elvárások azonnal hívatlanul megérkeztek, és suttogták

a fülembe csúf árnyékhangjukon a maguk igazát. De én nem az a nő vagyok, aki kínok

között kereste a válaszokat. Én az a nő vagyok, akivel ez is megtörtént és az is,

hogy megtalálta a maga válaszait és felragyogott benne a szeretet.

Sok minden történt velem az évek alatt, és mikor ezek eszembe jutnak, boldogságot érzek.

Látom, hogy a változást és a fejlődést teremtem, és ezek sikere bennem van. Olyan energia

vagyok, ami változik és alakul, ami, ha kell szétesik, hogy aztán újra rendeződjön.

És ezen transzformációk során van ami mégis állandó: a szeretet és az öröm. Ezt érzem

minden szent pillanatban, amikor a napfény az arcomat simogatja és hálát adok

a létezésemért. Ez a csodák útja számomra. A csoda a változás. A csodákat mi magunk

teremtjük meg az életünkben azáltal, hogy beleadjuk magunkat a létezésbe, hogy ott

vagyunk abban, ami történik velünk, hogy szeretetteli gondolatokkal töltjük meg

a mindennapjainkat. A csoda akkor születik, amikor merünk élni és merünk igazán

önmagunk lenni.

Kammerer Edina Bliss

www.blissragyogas.hu




„Vezess engem a káprázatból a valóságba.

Vezess engem a homályból a világosságba.

Vezess engem a halálból a halhatatlanságba.”

Szerkesztőnk ehavi témaválasztása engem az előző szám vezérfonala mentén, a szívünkben

felragyogó fény ösvényén vezet tovább.

Az év nálam a Fény születésével kezdődött idén is, december 22-re virradóra, ősi hitünk

szerint.

Az eddig az időpontig folyamatosan mélyülő sötét órák belső munkával teltek,

míg a gyorsan pörgő nappalok hozták a megszokott, Szamár után szabadon

újraértelmezett menetrendet: „Becsomagoltad a fát? Kisütötted az ajándékokat?

Feldíszítetted a beiglit?” :-D

A Napfordulóhoz közeledve aztán bennem is kezdett csendesebb üzemmódra kapcsolni

a szélkerék, és környezetemben is sokaktól hallottam: idén igazi ünnep lesz az idegeskedés

és őrült vásárlás helyett. Mintha Angyal szállt volna el fölöttünk, s mintha most észrevettük

és megértettük volna, mit is jelent ez.

Hozzám a hála érzését hozták el ezek a napok, olyan mélységeiben, amiben jó volt

megmártózni. Végtelenül örültem, hogy volt kikre szeretettel gondolni, miközben étel

és ajándék készült a családi-baráti-közösségi ünnephez.

A virrasztás éjszakájának mélyén pedig nagyon szép, békés csendbe merültem el, s a Tűz

hozott számomra nagyon sok üzenetet. Mert bár az évszakok körforgásában még javában

a Tél idejét éljük és álomidőben teremtjük a jövőt, rengeteg inspiráció érkezik ebbe

a folyamatba az újév fényenergiáitól.



Az év végi összegzést olyan természetesen követi az elkövetkezendő időre vonatkozó

teremtés igénye, mint kilégzést a belégzés.

Mindez bennem a következő képet rajzolja: Kecses, átlátszó kristály amforában fénymag

szendereg, s minden teremtő gondolattal gyarapszik az ereje, hogy egyszercsak

megszülessen az első levélke lassú örvényléséből.

Talán hasonló képek merülnek fel benned is, vagy épp kockás papíron, esetleg okostelefon

applikációban tervezed ezévi életed, de valamiképp’ mindnyájan ebben vagyunk most.

Valahogy közelebb kerülünk a lelkünkhöz ilyenkor télen, a „hó alatt” – akkor is, ha fizikai

világunkat nem feltétlen takarja e fehér lepel. S ebből a kapcsolódásból, a napról-napra

erősödő Fény tápláló sugarai alatt mi magunk is újjászületünk. Úgy érzem, könnyebben

tudunk most az évkör rendjében gyökerező tiszta és elsöprő vágyból megújulni a szív

tudatosságával, hogy megélhessük mindennapi életünk csodáit.

JudithJuhasz Meselótusz Manufaktúra

A mottóban: Asato Ma mantra



Csodák márpedig vannak

A gyógynövények egyre nagyobb szerepet töltenek be az életemben. Így amikor megláttam,

hogy a Hagyományok Házában lesz egy előadás a gyógyító festőnövényekről, azonnal

beírtam a naptáramba, hogy el ne feledkezzek róla.

Január 13-án a terem zsúfolásig megtelt, látszott, hogy a téma sok embert megszólított.

A gyergyószentmiklósi előadó szülőföldjéről hozott gyógynövényekből készült teával

kínálta a hallgatóságot. A már mindenki által ismert és használt gyógynövények között

egyszer csak megemlítette a tárnicsot, amely növényt kevesebben ismertük és mivel

magashegyi, védett növény, így nem is nagyon használtuk.

Az előadó elmesélte, hogy a magával hozott tinktúrák közül melyiket, milyen betegség

esetén használják. Az elsőnél nagyot dobban a szívem, mert erre a növényre nekem is

szükségem lenne.

Az előadás után megkerestem a füves asszonyt, hogy segítsen nekem, hogy’ tudnék

hozzájutni a számomra fontos gyógynövényhez. Páll Etelka a kezembe nyomta a tárnicsos

zacskót és azt mondta, hogy a barátnője ezzel a mondattal adta a kezébe: vidd el, hátha

valakinek szüksége lesz rá.

Hálás vagyok égi és földi segítőimnek,

hogy mindig a megfelelő helyre terelgetnek,

és köszönöm magamnak, hogy nem hagyom

magam eltéríteni erről az útról!

Lakó Erika



Már bőven az újévben járunk. Ilyenkor mindenki tele van új ötletekkel, fogadalmakkal.

Ez alól természetesen én sem vagyok kivétel. Bár én nem fogadalomnak hívnám, inkább

egy új erőnek, ami az év végi lezárás után szinte a semmiből előtör belőlünk, és mint egy

rakéta, elindít minket az újévben.

Imádom az évnek ezt a szakaszát. Nekem az egyik ilyen felemelő élményem az volt, hogy

elmélyültem egy új Nia rutinban. Felfedeztem az újnak a felemelő érzését. Az egyik

kedvenc koreográfiám lett. Bár azt gondolom, hogy ezt érzem minden egyes alkalommal

egy új rutin tanulmányozásánál. De most valami még is más volt. Olyan volt, mintha újból

visszaültem volna az iskolapadba. Mintha újból átvettem volna a Nia minden egyes

mozzanatát-filozófiáját. A különböző mozgásformákban elmélyedve, átélve azok tanítását,

másképp, sokkal mélyebben tudtam kapcsolódni a testemmel. Ez olyan, mint amikor

például biciklizni tanulsz. Az eleje még fárasztó, akár kicsit ijesztő is, hisz’ tele van

kihívásokkal, nem tudod, hogy’ működik, még nagyon kell figyelned-koncentrálnod.

De amikor ráérzel annak ízére, mozdulatára, akkor valami

új világ nyílik meg számodra. Megtapasztalod a szabadságot,

a korlátok nélküliséget. Ez történt velem is.

Újból szerelembe estem az emberi testtel, annak csodálatos

működésével, harmóniájával, ami a sejtek között van.

Megmutatta nekem, hogy ez a harmónia bármikor felállítható

a saját életünkben is, csak oda kell figyelnünk egymásra,

ahogy a sejtek is teszik ezt a testünkben.

Hallgatással, szeretettel, odafigyeléssel bármi elérhető.



Fantasztikus volt megtapasztalni újból Moshe Feldenkrais módszerből vett filozófiát,

miszerint minden érzet átélhető mindenegyes, azaz mind a 75 trillió sejtünkben. A tánc által

felszabadított boldogság érzéssel feltölthetjük az egész testünket, minden egyes sejtünket.

Átélve ez a csodát, megtapasztalhattam újból, egy mélyebb aspektusból, hogy ami bent,

az kint. Ha bent a sejtek boldogak, a szervezet egészséges, a lelkünk nyugodt

és kiegyensúlyozott, akkor az életünk is harmóniában van. Ha ezt sugározzuk kifelé, akkor

körülöttünk kinyílnak a virágok, lombba borulnak a fák, és felragyog a napsütés

a lelkünkben, ami meleget ad a közelünkben lévő embereknek. Ez az erő elindított a csodák

felé. Hogy idén még jobban kiszálljak az egó karmaiból, és a mozgás által még többször

éljem át a csodát. A test csodáját.

Ebből a megtapasztalásból született meg a februári workshop-om anyaga is.

Felidézni a bennünk szunnyadó erőt, alkímiát, ami elindít minket a csodák felé. És igen,

vannak csodák, hinni kell bennünk, és tudni kell, hogy a csodák mindig először belül,

bennünk születnek meg. Kívánom mindenkinek tiszta szívből, hogy rálépjen ebben

a fantasztikus újévben a csodák ösvényére.

Érezze meg lába alatt földanya táplálását, feje felett

égapa gondoskodását, és a szívében a feltétel nélküli

szeretetet, amivel embertársaink felé tudunk nyílni-

kapcsolódni.

Szeresd a tested, szeresd az életed. Táncolj egy életen át,

és tapasztald meg a csodát.

Táncos ölelés mindenkinek…

Era :)



AJÁNLÓ

Documents

Fényháló Spirituális Magazin 2016 Január