Gordos Katalin

2015. május 12.

Kétely

A 2008-as John Patrick Shanley által írt és rendezett Kétely című film műfaját

tekintve egy amerikai filmdráma. Az 1960-as évek Amerikájában játszódik. Két

főszereplője van: Flynn atya ( Philip Seymour Hoffman ) és Aloysius Beauvier nővér

( Meryl Streep ). A film egy egyházi iskoláról szól, ahova új tanuló érkezik, Donald Miller.

Ő az iskola első fekete diákja, aki nehezen illeszkedik be, ráadásul családi problémái is

vannak. Flynn atya támogatja, segíti új diákját, azonban ezt Aloysius nővér rossz

szemmel nézi. Gyanút kellt benne Flynn atya és Donald szerinte túlságosan is szoros

tanár-diák kapcsolata. Egy másik fontos szereplő a filmben James nővér ( Amy Adams ),

aki hol az atya bűnösségében, hol az ártatlanságában hisz. A film Flynn atya egy

prédikációjával kezdődik, amely a kételyről szól; és Aloysius nővér vallomásval fejeződik

be, kételyei támadnak a pap bűnösségről, amiben eddig teljesen bizonyos volt. Röviden

így foglalhatnánk össze a film történetét, melynek kapcsán rengeteg témáról lehetne

beszélni: a kereszténységről, a bűnről, a gyanúsításról, a 60-as évek Amerikájáról stb.

Azonban én a pedagógiai problémákról szeretnék írni a dolgozatomban : az egyházi

iskolákról, tanár-diák kapcsolatról, valamint a tanítási módszerekről. Vajon mennyire

kell szigorúan bánni a diákokkal egy egyházi iskolában, hogyan lehet őket a vallás

szeretetére nevelni: a szabályok szigorú betartásával vagy egy sokkal emberibb,

barátságosabb módszerrel, amely a diákhoz alkalmazkodik és nem a szabályokhoz?

Jogos volt-e Aloysius nővér feltevése: túl szoros volt Flynn atya és az új diák kapcsolata?

Egyáltalán meddig mehet el egy tanár-diák kapcsolat? Ezekre a kérdésekre fogom

keresni a dolgozatomban a választ. Hogy ezt megtaláljam, először egyesével fogom

jellemezni a szereplőket, aztán minden kérdésemre pedagógiai szempontból

megközelítve adok választ.

Kezdjük tehát a szereplők jellemzésével. Aloysius nővér a film egyik

legfontosabb kulcsszereplője. De mit is tudunk róla? A bronxi St. Nicolas egyházi iskola

igazgatónője. A gyerekek között nem egy kedvelt figura: rettegnek tőle, tanítási és

nevelési módszerei rendkívűl szigorúak. A fegyelemben, a szabályok betartásában hisz

és képes akár a diákok megalázására is, csak azért hogy a rend fent maradjon. Láthatóan

konzervatív elveket vall, nem hisz az újításban, a modernizmusban. Merev és vaskalapos

tanárként és magánemberként is. A vallásnak és a szabályoknak él. A nővérek között is ő

a domináns, rettegnek tőle akár csak a gyerekek. Ez jól látható az ebédjeleneteknél : síri

csendben, fegyelmezetten esznek. Még a papoknál is oldottabb a hangulat, nevetgélnek,

sztorizgatnak étkezés közben. A szigora oly annyira kemény Aloysius nővérnek, hogy

szinte már könyörtelen. Egyáltalán nem kérdőjelezi meg a szabályokat, és saját magát

sem: valószínűleg tökéletes hívőnek tartja magát és a körülötte lévőket is ilyenné akarja

formálni, akár a megfélemlítés eszközével. De értelemzésem szerint ő egyáltalán nem az

erkölcs és a vallás mintapéldája : még ha ilyen merev, szigorú természetű is, miért kell

másokat megfélemlítenie és kényszerítenie a „helyes” magatartásra? Sokkal inkább

ájtatos, hitbuzgó mint sem ideális hívő. Ugyanis egy ideális hívő nem mutogat másokra,

nem bírál másokat, inkább a saját bűneit vizsgálja magában miközben próbálja szeretni

és elfogadni a körülötte lévő embereket. Semmi türelem, elnézés nincs benne. A film

utolsó pillanatáig, egyszer sem fordul meg benne, hogy lehet hogy nem neki van igaza.

Mikor szemtől szemben megmondja neki Flynn atya, hogy nincs semmi bizonyítéka, de

még oka sem arra, hogy azt feltételezhesse, hogy a tanár-diák kapcsolat túl messzire

ment az atya és Donald között, a nővér egyszerűen nem képes szembe nézni ezzel a

ténnyel. Egyáltalán nem kételkedik az igazában, holott konkrét oka nincs a

gyanúsítgatásra. Én ilyennek láttam Aloysius nővért, egy teljesen negatív szereplőnek,

akit Meryl Streep kiválóan alakított. Nem csak szűklátókörűsége, könyörtelensége ( a

vallás ellenére ) negatív tulajdonság, James nővérrel szinte már manipulatív is. A nővér

ártatlanságát veszélybe sodorja: még a szent képet is arra fogja használni James nővér

( Aloysius tanácsára ), hogy ellenőrzés alatt tartsa a gyerekeket óra közben. És

valószínűleg soha nem kétkedett volna az atya jóságában, ha Aloysius nem manipulálja.

Talán pár pozitív megnyilvánulása mégis van Aloysius-nak : az idősebb nővéreket

gondosan ápolja ( bár nekem az is megfordult a fejemben, hogy ezt csak képmutatásból

teszi ). A többi cselekedetében sem vagyok biztos hogy önzetlen : vajon azért törődött

ezzel a Flynn-Donald üggyel annyit, mert tényleg érdekelte a diákja sorsa, vagy csak

tönkre akarta tenni az atya karrierjét? Én személy szerint Flynn atya ártatlánságban

hittem ( bár nem végig ), azonban ez csak az én vélemény ami nem feltétlenül objektív.

Valamiért nagyon antipatikus volt nekem a nővér karaktere. Ennek több oka is lehet :

egy mai néző számára Aloysius nővér elvei és nevelésmódszere középkorinak,

elvalultnak tünhet, néhol már már röhejesen beszűkült látókörűnek és önfejűnek látjuk a

személyiségét. Továbbá a vallási kontextus még jobban ráerősít erre : olyan mintha a

vallással és erkölccsel „takarózva” élné ki a mások fölötti uralkodási vágyát,

rosszindulatát. Azonban ezek csak az én benyomásaim, a film nem ad egyértelmű választ

arra, hogy Flynn atya bűnös vagy ártatlan. Teljesen nyitva hagyja a rendező ezt a

kérdést, a válaszadást ezzel a nézőre bízva. Amiket eddig állítottam annak az ellenkezője

is igaz lehet, soha nem tudjuk meg. Lehetséges, hogy Aloysius nővér csak jóindulatból

volt szigorú a környezetével, csak jót akart nekik, jobb útra akarta őket terelni. Lehet,

hogy szemfülességének hála, kiszúrta a pap és a diák közötti erkölcstelen viszonyt, és

mindent megtett, hogy ezt a kapcsolatot megszüntesse. Még a diák anyjával is beszélt az

ügy érdekében, akit megszánt, és kérésére, csak a papot keverte bele az ügybe, Donald-

ot békén hagyta. Lehet, hogy valójában a nővér az, aki igazán törődött a fiú sorsával, nem

hunyta be a szemét e bűntény fölött. Bár ha konkrét bizonyítékai nem is voltak,

egyszerűen megérezte és tudta hogy a pap bűnös, és addig nem tágított amíg le nem

ránotta a leplet az ügyről. Ez a verzió is teljesen lehetséges, a film teljesen ránk hagyja az

értelmezést.

Nézzük most Flynn atya alakját, aki Aloysius nővér ellentéte. Ő az újítás híve.

Vallási túlbuzgóság, ájhatatosság és képmutatás helyett, próbál alkalmazkodni a diákjai

igényeihez. Vasszigor helyett, kedvességet, türelmet tanusít óráin. A gyerekek szeretik, ő

a laza, a megértő, a „jófej” tanár. Az igazgatónő azonban olyan apróságokat kifogásol

benne, minthogy golyóstollat használ, cukorral issza a teát stb. Flynn atya viszont, a

szabályok szigorú betartása helyett egy sokkal emberibb, kötetlenebb kapcsolatot ápol a

diákjaival. Humorral, kedvességgel próbálja őket nevelni. Az iskola új tanulójával

azonban szorosabb a kapcsolatota mint a többi társával. Mivel ez a gyerek problémás

környezetben nőtt fel ( az apja veri ), és az iskolában is gondjai akadnak ( ő az egyetlen

fekete az iskolában, nehezen illeszkedik be), így mondhatni természetes és nagyon jó

cselekedet, hogy próbálja segíteni ezt a kisfiút. De meddig mehet el egy ilyen tanár-diák

kapcsolat? Mennyire személyesedhet el? Az igazgatónő a kisfiúval való szerinte túlzottan

szoros kapcsolat miatt ítéli el Flynn atyát : nemi erőszakra gyanakszik. Azonban erre

nincs konkrét bizonyíték. Tulajdonképpen három dolgot ismerünk meg a filmben ami a

kisfiú és atya kapcsolatát jellemzi: az öltözőszekrénybe rakta a kisfiú polóját, egyszer

megölelte miután elesett a folyosón és senki nem segített neki, és egyszer óráról hívta el

a fiút, aki azután kisírt szemekkel, zaklatottan tért vissza az osztáytermbe. Azonban ezek

az események még nem feltétlenül adnak okot a gyanakvásra, a nemi erőszak pedig

túlzóan erős gyanúsítgatás. Másrészt a igazgatónőn és James nővéren kívűl senki nem

gyanakszik Flynn atyára, belőle néznék ki utoljára, hogy ilyen tettre képes lenne.

Azonban ha jobban átgondoljuk, a filmben Flynn atya karaktere ( a „jófej” tanár, akit

mindenki szeret és aki egy modern, laza hozzállást képvisel az okatatást illetően ) olyan

direkt módon pozitív, ellenben Aloysius alakja nagyon is direkt módon negatív ( a

vaskalapos, szószerint „csúklyás” erkölcscsősz ), hogy ez a direkt ábrázolásmód már

gyanakvást kelt : lehet, hogy a látszat igen is csal, és a nővér fényt derített a pap bűnére?

Nem kapunk választ a kérdésünkre, de az tény, hogy az atya elment ( vagy elmenekült ? )

az iskolából. Vajon azért tette ezt, mert érezte, hogy le fog bukni vagy csak elkerülte a

rosszindulatú, alaptalan pletykákat? Nem tudjuk meg, ahogy Aloysius sem. A végén már

ő is kétkedik a bizonyosságában. Egyáltalán lehet-e alapozni pusztán a megérzéseinkre?

Várjunk-e amíg nem lesz egyértelmű bizonyíték? De mi lesz, hogy ha amíg várunk,

megtörténik a baj?

A két főszereplő mellett, James nővér alakja is nagyon fontos. Ő az ártatlanság,

romlatlanság, kedvesség megtestesítője. Amy Adams nagyon hitelesen alakítja ezt a

tisztalelkű nővért, aki maga sem tudja kinek higyjen. Alapjáraton nem feltételezett volna

semmi rosszat, pláne nem nemi erőszakot Flynn atyáról. Azonban Aloysius nővér

felhívja erre a tanár-diák kapcsolatra a figyelmét, és már ő sem biztos az atya

ártatlanságában. Ugyanakkor bűntudata is van James nővérnek, hogy rosszat feltételez

Flynn atyáról, de ő maga sem tudja az igazságot, ezért kételkedik. Ez a kétely szinte

kikészíti ezt a visszafogott nővért. Egyszer teljesen hisz a pap bűnöségében, aztán a

mégsem. Én személy szerint az ő karakterével tudtam azonosulni. Amikor ő kételkedett,

bennem is feltámadott a gyanú, hogy mi van ha mégis a nővérnek van igaza. Viszont,

amikor az atya meggyőzte ártatlanságáról megkönnyebbült, hogy újra hihet a pap

ártatlanságában, ahogy én is megnyugodtam és újra hittem a pap jóságában. Ez az egyik

oldalról a másikra csapódás nagyon jól van ábrázolva filmben és magával rántja a nézőt

is.

Most pedig térjünk a dolgozatom második részéhez : a pedagógiai problémákhoz

a filmben. Először is : meddig mehet egy tanár-diák kapcsolat? Nyilván a nemi erőszak,

amivel megvádolták az atyát, súlyos bűncselekmény. De tegyük fel, hogy Flynn atya

ártatlan volt az ügyben, és csak megsajnálta Donaldot. Ez esetben meddig mehet a

barátságuk? Egészséges-e, hogy egy diákjával sokkal személyesebb a kapcsolata, mint a

társaival? A pedagógusok és az iskola tanulói közötti viszony elsősorban egy törvényileg

meghatározott, hivatalos munkakapcsolat. De gyakran kialakulnak személyesebb

kapcsolatok, ami teljesen természetes. Flynn atya esetében egy ilyen kapcsolat

kezdeményezése azért történhetet meg, mert segíteni akarta új diákját aki nehéz

helyzetben volt az iskolában és otthon is. Azonban ilyen esetben a pedagógusnak

mérlegelni kell, hogy milyen mértékben avatkozik bele a diák magánéletébe, valamint

azt is szem előtt kell tartania, hogy az ő személyes kapcsolatuk ne okozzon másnak

kellemetlenséget : akár a diákok, vagy a többi pedagógus körében. Lehetséges, hogy

Flynn atya azért távozott a film végén az iskolából, mert nem akart kellemetlenséget

okozni Donaldnak. De vajon volt-e alapja a pletykának? Donald láthatóan segítségre és

támaszra szorult, miért ne lehetne ez a támasz egy pedagógusa? A film alapján az is

lehetséges, hogy Flynn atya nem is akart „bele avatkozni” a magánéletébe, csupán

barátkozni kívánt a diákjával. A diáktársaknak nem tünt fel ez a barátság, csak az

igazgatónőnek és James nővérnek szúrt szemet.

Egy másik pedagógiai probléma a filmben a pedagógusok közötti kapcsolat.

Mennyire szabad beleszólni egy pedagógusnak a kollégája tevékenységébe? Ha igaz,

amit az igazgatónő feltételezett, akkor természetesen jogos, sőt kötelességünk

beleszólni. Viszont ha nincs rá bizonyíték akkor nem túl udvarias ilyen dolgokkal

megrágalmazni a másik oktatót. Bár ez igazgatónak nagyobb a hatásköre, nem teljesen

egyenrangú munkatársaival, számon kérheti a többi tanárt. Elviekben az oktatók

munkájukkal közösen valósítják meg az iskola pedagógiai céljait. Az igazgató nő és Flynn

atya között már eleve konfliktus lehetett, a Donald ügy előtt. Mivel két teljesen ellentétes

személyiség, teljesen más elvekkel, tanítási módszerekkel, így az iskola pedagógiai céljáit

nehezen tudják közösen megvalósítani. Ez nyilvánvalóan konfliktushoz vezet két

pedagógus között. De hogyan lehetne egy ilyen konfliktust megoldani? Valószínűleg az

lenne a helyes út, ha megbeszélnék az eltérő véleményüket az oktatás terén, és

amennyire lehetséges összeegyeztetnék a kettőt.

De mi ez a két különböző tanitási módszer? Flynn atya, a „jófej” tanár, nem a

szabályokra, hanem a gyerekekre fekteti a hangsúlyt. Amennyit a filmből megtudtunk, az

órái jó hangulatúak, a gyerekek nem félnek tőle. Sokszor viccelődik, így könnyebben

feloldja a hangulatot a tanórákon. A diákjai bátran fordulhatnak hozzá problémáikkal.

Bár egyházi iskolában tanít, de nem veti el az újításokat ( pl: karácsonyi műsor stb. ).

Ennek a tanítási módszernek az ellentétét képviseli Aloysius nővér. Szigorú, semmilyen

szabálytalanságot nem tűrő, vaskalapos oktató. A diákok láthatóan rettegnek tőle.

Azonban mivel félnek, így tényleg betartják a szabályokat. Aloysius nővér egyáltalán

nem hisz semmilyen újításban, a régi szokások mellett tart ki mindenáron. A gyerekek

megalázásától sem riad vissza. A ruházata tökéletesen jelképezi a személyiségét : hosszú

fekete köppeny, fekete kalappal, épphogy csak kilátszik a szigorú tekintete, és a hegyes

orra. Vajon a kettő közül melyik a jobb tanítási módszer? Egyáltalán össze lehet-e vetni

a két módszert? Melyikkel érünk el többet a gyerekeknél? Ezek olyan kérdések amikre

nem könnyű pontos válaszokat adni. Egyrészt mert mindkettőben megtalálhatjuk az

előnyöket és a hátrányokat. Másrészt nem ismerjük meg teljesen a tanítási módszereiket

a film alapján. Flynn atya „lazább” módszerének az lehet az előnye, hogy mivel

semmilyen formában nem alkalmaz erőszakot, így jobban önmaga tud lenni a gyerek.

Nem kényszerítik, ezért lehet hogy motiváltabb is tud így lenni, könnyebben

kibontakozhat. Valamint nincs rajta nyomás, kevesebb stressz éri, kevésbé alakulhat ki

megfelelési kényszer is. Hátránya ennek a módszernek az, hogy talán kevésbé van

„ellenőrizve” a gyerek, ezáltal könnyebben elkallódhat, züllésre hajlhat, elsodródhat.

Aloysius nővér ezzel szemben a megfélemlítés, megalázás módszerét használja a „rend”

fenntartásért. Annyira görcsösen ragaszkodik a szabályok betartásához, hogy közben

elfeledkezik a diákok lelkivilágáról. Nála a szabályok élveznek prioritást, a diákokkal

szemben, míg Flynn atyánál pont az ellenkezője figyelhető meg. Melyik módszer a jobb?

A túlzott kímélés sem jó. De az igazgatónő viselkedesé egyértelműen túlzó, szinte már

erőszakos, ahogy rá akarja a gyerekekre kényszeríteni a szabályokat. Azt, hogy Flynn

atya túlságosan „laza” pedagógus-e, nem tudjuk meg a filmből. De valószínűleg a kettő

tanítási módszer közötti arany közép út lenne az ideális.

Összeségében elmondható, hogy ez a film jó példa két szélsőséges tanítási

módszer bemutatására, valamint jól szemlélteti a pedagógusok közötti konfliktust és a

tanár-diák személyes kapcsolat „veszélyeit”. Mivel a film teljesen nyitva hagyja a kérdést,

hogy Flynn atya valóban nemi erőszakot követett-e el vagy sem, így soha nem tudjuk

meg az igazságót, csak feltételezhetjük. Nekem úgy tünt, hogy Aloysius nővér a negatív

szereplő, és az atya ártatalan, de ez csak az én véleményem.