Korintusi II levél kapcsolódó igékkel

Szerkesztette: dr Gy. Mária.

http://bovitettbiblia.blogspot.com/

1

PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT MÁSODIK LEVELE

2 Kor 1. KÖSZÖNTÉS

2 Kor. 1,1 Pál (kicsi; alacsony, csekély), Jézus Krisztus apostola

[teljhatalmú megbízottja, aki az őt küldő Úr Jézus hatalmával szól,

cselekszik]. Az Isten akaratából [határozatából] és Timóteus

(jelentése: valaki, aki Istent tiszteli; Istenfélő) az atyafi [a testvér, írják e

levelet]. Az Isten (kihívott)gyülekezetének [eklézsiájának], amely

Korinthusban (jelentése: jóllakott) van, mindama szentekkel egybe

[akik kapcsolatba kerültek Istennel], akik egész Akhájában (jelentése:

bajban; gyászban, fájdalomban, szorongásban) vannak.

2 Kor. 1,2 Kegyelem [Isten örömteli jutalma] néktek és békesség [az

az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;

jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás]

Istentől, a mi Atyánktól, és [Urunktól] az Úr Jézus Krisztustól.

2 Kor. 1,3 Áldott [imádott legyen] az Isten és a mi Urunk Jézus

Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak

[bátorításnak; buzdításnak] Istene;

2 Kor. 1,4 Aki megvigasztal [buzdítást szól; felbátorít] minket [is]

minden nyomorúságunkban [szomorúságunkban; háborúságunkban;

szorongattatásunkban; kínzásokban, gyötrődés és üldözésben,

megpróbáltatásban,és bajban]. Hogy mi is megvigasztalhassunk

[képesek legyünk bátorítani] bármely nyomorúságba esteket. [azokat,

akik szomorúak, akik bármiféle szorongattatásban gyötrődés és

üldözésben vannak] azzal a vigasztalással [buzdítással és

felbátorítással] amellyel Isten vígasztal minket [azt a vigasztalást

(bátorítást) nyújtva nekik, amelyet Ő nyújt nekünk]1

2 Kor. 1,5 Mert amint bőséggel [túláradóan] kijutott nékünk a

Krisztus szenvedéseiből [megpróbáltatásaiból, amin keresztülment,

1 Isten vigasztalása a prófétán keresztül: „Ujjongjatok egek, és föld örvendezz,

ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül

szegényein!... Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó

embertől? Ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?!... Mint férfit, akit anyja

vígasztal, akként vigasztallak titeket én, és Jeruzsálemben (a kihívott

gyülekezetben) vesztek vigasztalást! Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok,

mint a zöld fű, virágoznak, és megismerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját

ellenségei fölött” (Ésa. 49,13; 51,12; 66,13-14)



2

amit elszenvedett, átélt és megtapasztalt (ez nem feltétlenül csak

fizikai „szenvedést” jelent], úgy bőséges a mi vigasztalásunk

[buzdításunk, megbátorodásunk] is Krisztus által2

2 Kor. 1,6 De akár nyomorgattatunk [elnyomást szenvedünk;

szorongattatunk; háborgattatunk, kínoztatunk, megpróbáltatást

szenvedünk, zaklatnak, gyötörnek, szorult helyzetbe jutunk], a ti

vigasztalástokért és üdvösségetekért [vagyis: a bűnbocsánatért,

megmenekülésetekért (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől,

balesetből, bűnökből, mindenfajta problémából, bajból).

Megszabadításotokért (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi

lényektől /démonoktól/. Oltalmazásotok, biztonságotok;

állandóságotok; jólétetek (bővölködés anyagi és szellemi javakban);

jóllét azaz egészségetekért); boldogságotok, és megtarttatásotokért]

van az, mely hathatós [működik hatékonyan és erőt ad] ugyanazon

szenvedések [amit átéltek és megtapasztaltok] elviselésére

[elhordozására, a tehernek alatta maradására, türelmes, kitartó;

2 Az Ige így bátorítja az apostolt, és valamennyi Krisztusban élő hívőt: „Sok

baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. Megőrzi minden csontját,

egy sem törik el közülük. A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, akik

gyűlölik az igazat. Az Úr kimenti az ő szolgái életét, és senki meg nem lakol, aki

Őbenne bízik” (Zsolt. 34,20-23) Dávid így prófétál az Úr Jézusról, és az Ő testéről,

amely az Eklézsia (a kihívottak gyülekezete): „Ha az Úr nem lett volna

segítségül nékem: én már a csend honában laknám. Mikor azt gondoltam, hogy

roskad a lábam, szereteted Uram, támogatott engem. Mikor megsokasodtak

bennem az én aggódásaim: a te vigasztalásaid megvidámítottak engem. Van-é

köze te hozzád a hamisság székének, amely nyomorúságot szerez törvény színe

alatt? Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik. De kőváram

lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája; És

visszafordítja reájuk az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket;

elveszti őket az Úr, a mi Istenünk” (Zsolt. 94,17-23) És mert az apostol ismeri az

Igét és Istennek minden ígéretét, ezért ilyen megvallást tesz: „Ezért várom és

remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor,

úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben

maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás

nyereség!... Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz

a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Fil. 1,20-21; Róm. 8,18) Így bátorít a

Szent Szellem Péter apostolon keresztül: „...amennyiben részetek van a Krisztus

szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva

örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert

megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Szelleme, amit amazok

káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1 Pét. 4,13-14)



3

várakozásra], amelyeket mi is szenvedünk; akár megvigasztaltatunk

a ti vigasztalástokért, és üdvösségekért van az3 És a mi reménységünk

erős [szilárd; bizonyos] felőletek.

2 Kor. 1,7 Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok [részt

vállaltatok] a szenvedésben [szorongattatás; háborgattatás,

megpróbáltatásban; zaklatásban], azonképpen a vigasztalásban

[buzdítás és felbátorodásban] is4

2 Kor. 1,8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi

nyomorúságunk [háborúságunk; szorongattatásunk; üldöztetésünk]

felől, amely Ázsiában (jelentése: mocsár) esett rajtunk, hogy felette

igen, erőnk felett megterheltettünk [hogy képességünket messze

felülmúló teher (nyomás) nehezedett reánk], úgyhogy életünk [életben

maradásunk] felől is kétségben [bizonytalanok; végsőkig

tanácstalanok, zavarban voltunk, vagyis elcsüggedtek] valánk5

3 Az apostol megvallása: „Mert minden értetek van, hogy a kegyelem

sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Mert a mi

pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök

dicsőséget szerez nekünk” (2 Kor. 4,15.17) 4 Kijelentés a szenvedések okáról, és arról, hogy azt kik okozzák: „Mert ti,

atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a

Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját

honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól... Annyira, hogy mi magunk

dicsekszünk veletek az Isten gyülekezeteiben, a ti kitartástok és hitetek felől,

minden ti üldöztetésetek és szorongattatásotok között, amelyeket szenvedtek” (1

Thess. 2,14; 2 Thess. 1,4) „nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon (az Úr

Jézus) mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből

hatalmának angyalaival” (2Thessz. 1,7) Akkor: „… amennyire részesültök a

Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének

megjelenésekor is ujjongva örülhessetek” (1Pt. 4,13) „Mert azt tartom, hogy a

jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz

rajtunk”(Róm. 8,18) 5 Az apostol utolsó jeruzsálemi útja előtt: „Milétoszból (jelentése: sötét; vörös

vár) azután elküldött Efézusba (Jelentése: vég/végidők), és magához hívatta a

gyülekezet véneit. Mikor azok megérkeztek hozzá, így beszélt hozzájuk: „Ti

tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem,

hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: szolgáltam az Úrnak teljes

alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók

cselszövései miatt értek... Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez,

testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom

belőle?...” (ApCsel. 20,17-19; 1Kor. 15,31-32)



4

2 Kor. 1,9 Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne

bizakodnánk mi magunkban, hanem [abban az] Istenben, aki

feltámasztja [életre kelti] a holtakat6

2 Kor. 1,10 Aki ilyen nagy halálból [halálos veszedelemből]

megszabadított [kiragadott bennünket] és megszabadít minket: akiben

reménykedünk [elváró reménységgel számítunk, és megbízunk], hogy

ezután is meg fog szabadítani [ki fog menteni]7

2 Kor. 1,11 Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való

könyörgésben [imádságaitokban]8 hogy a sokak által nékünk adatott

6 Mert Isten azt tanácsolja: „Ne bízzatok... egy emberben sem, mert nem tud

megtartani. Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban

van a reménysége, aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak

bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. Igazságot szolgáltat az

elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, Az Úr megszabadítja az

elfogottakat” De: „Ezt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és

(hús)testi erőre támaszkodik!” Mert: „Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint

emberben bízni” (Zsolt. 146,3.5-7; Jer. 17,5; Zsolt. 118,8) És hogy ki az az Isten,

Akiben bízni kell, Aki feltámasztja a halottakat, azt az Úr Jézus jelenti ki:

„Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak

(mert) én feltámasztom azt az utolsó napon” (Ján. 6,47.54) 7 Az Istenben való hit és bizalom teszi lehetővé, hogy az állandó életveszély

ellenére hirdettessék a Krisztus: „hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert az élő

Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a

hívőknek” (1 Tim. 4,10) És bár: „Naponként halál révén állok. A veletek való

dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”

De: „Meg (is) szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei

országába. Övé a dicsőség örökkön örökké” (1 Kor. 15,31; 2Tim. 4,18) De szükség

van imatámogatásra: „Kérlek pedig titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus

Krisztusra és a Szellem szerelmére, tusakodjatok velem együtt az

imádkozásokban, én érettem Isten előtt, Hogy szabaduljak meg azoktól, akik

engedetlenek Júdeában...” (Róm. 15,30-31) 8 Az apostol minden szolgálata előtt kéri a gyülekezeteket, hogy imádkozzanak

érte is, egyben példát adva a szolgálóknak, és a gyülekezet tagjainak:

„Testvéreim, imádkozzatok értünk is” (1Thessz. 5,25) „A mi Urunk Jézus

Krisztusra és a Szellem szeretetére kérlek titeket, testvéreim, tusakodjatok

imádságaitokban velem együtt az Isten előtt énértem, hogy megszabaduljak

azoktól, akik hitetlenek Júdeában (képletesen: vallásos emberek), és hogy

jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek” (Róm. 15,30-31) „Minden

imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által.

Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes

szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat,

hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát” (Eféz. 6,18-19) „És végül,



5

kegyelmi ajándék [a Szent Szellem megnyilvánulása mellyel sokak

javára bírunk] sokak által háláltassék meg [sok Istenhez emelt arc

tükrözze ezt a hálát] mi érettünk.

2 Kor. 1,12 Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk [Szellemmel

való együttészlelésünk] bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és

tisztasággal [tettetés vagy önzés nélkül], nem (hús)testi bölcsességgel

[nem evilági értelemben bölcsen], hanem Isten kegyelmével

forgolódtunk [éltünk; jártunk] a világon, kiváltképpen pedig ti

köztetek9

2 Kor. 1,13 Mert nem egyebet írunk néktek, hanem amit olvastok,

vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni

mindvégig; [amit felismertek majd, és teljesen meg fogtok érteni]

2 Kor. 1,14 Aminthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy

dicsekvéstek [büszkeségetek] vagyunk [annak alapján, hogy legalább

részben már kiismertetek minket] amiképpen ti is nékünk [mint ahogy

mi is fogunk veletek] az Úr Jézus napján10

2 Kor. 1,15 És ezzel a bizodalommal akartam előbb [készültem már

korábban] hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet11

testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék,

ahogyan nálatok is, és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz

emberektől: mert nem mindenkié a hit” (2Thessz. 3,1-2) 9 Hiszen: „… mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy

ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét

Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival

hangzott hozzátok, hanem a Szellem bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek

bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék... Mert... azért küldött engem a

Krisztus, ...hogy az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való

bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje (kínoszlopa) hiábavaló ne legyen...

Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét;

hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban...Ti

vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk

közöttetek, akik hisztek”(1 Kor. 2,1.4-5; 1,17; 2 Kor. 2,17;1; Thess. 2,10) 10

Ezért: „Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk

nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik

azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van... Életnek

beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy

nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (2Kor. 5,12; Fil. 2,16) 11

Azért:: „Mert kívánlak [sóvárogva (epedve) vágyom] titeket látni, hogy valami

szellemi ajándékot közölhessek veletek [adjak át nektek] a ti megerősítésetekre

[megszilárdításotokra; megalapozásotokra]. Szeretném, testvéreim, ha tudnátok:

sokszor feltettem magamban [már többször szándékoztam], hogy elmegyek



6

2 Kor. 1,16 És köztetek [tőletek] általmenni Macedóniába [jelentése:

összezúzás; a „nagy” földje] és Macedóniából ismét hozzátok térni

vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.

2 Kor. 1,17 Hát ezt akarva, vajon könnyelműen cselekedtem-é? Vagy

amit akarok, (hús)test szerint akarom-é, hogy nálam az igen, igen és a

nem, nem legyen? [Vagy nálam a tervek csupán földi szándékból

születnek, és nekem az igen és a nem mindegy]12

2 Kor. 1,18 De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt

[egyszer] igen és [máskor] nem

2 Kor. 1,19 Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit köztetek mi

hirdettünk [prédikáltunk], én és Silvánus (jelentése: hallgatag) és

Timótheus (jelentése: valaki, aki Istent tiszteli; istenfélő), nem volt igen

és nem [nem volt Igen is, meg Nem is], hanem az igen lett [valósult

meg] Őbenne13

2 Kor. 1,20 Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és

Őbenne lett Ámenné [őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen

is] az Isten dicsőségére miáltalunk. [rajtunk keresztül]

2 Kor. 1,21 Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és

felken [(Khrió): A Szent Szellem erejével és hatalmával való felkenetés. A küldetés

külső jegye, pecsétje] az Isten az15

hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam [gátolva voltam] abban...” (Róm.

1,11.13) 12

Az Úr Jézus kijelentése: „... a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem

pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van” (Mt. 5,37) Ezért: „ne

esküdjetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Hanem legyen a ti igenetek

igen és a ti nemetek nem, hogy ítélet (megtévesztés) alá ne essetek” (Jak. 5,12) 13

És Ő nem változott: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid. 13,8) 15

És Ő: „...meg is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus

Krisztusnak napján. Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus

Krisztussal való közösségre” (1 Kor. 1,8-9) És a mi Urunk kenetet is adott, hogy

ne tudjon senki eltévelyíteni: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent

tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs

szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít

titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket,

úgy maradjatok Őbenne” (1 Ján. 2,20.27) Így lett az Egyház Krisztus eljegyzett

menyasszonya: „Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét,

üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a

megígért Szent Szellemmel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon

népét az ő dicsőségének magasztalására” (Eféz. 1,13-14) Így lettünk egy néppé, a

Krisztus népévé, Isten választott népévé: „Hiszen egy Szellem által ...

mindnyájan egy testté (szóma = személlyé) meríttettünk be, akár zsidók, akár



7

2 Kor. 1,22 Aki el is pecsételt minket [pecsétjével megjelölt (el is

jegyzett) minket; a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott

mennyei erővel is], és a Szellemnek zálogát [eljegyzési ajándékul]

adta. [a Szellemet, mint foglalót árasztotta; vagyis olyan valóságot,

amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az

egésznek. Így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet,

amelynek ez a valóság a része]16

a mi szíveinkbe [a szellemi lényünk

középpontjába]

görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel

itattattunk meg” (1Kor. 12,13) 16

Ő bizonysága a mi származásunknak, és védelme személyünknek: „Maga a

Szellem tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten

gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16) Ő bizonysága megváltásunknak, záloga

örökségünknek: „Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, akik

előre reménykedtünk a Krisztusban: Akiben ti is, minekutána hallottátok az

igazságnak igéjét, üdvösségetek evangéliumát, amelyben hittetek is,

megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Szellemével, örökségünk zálogával,

hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására” (Eféz. 1,12-14)

Az örökségünk mindaz, amit atyánk – Ábrahám – után örököltünk: 1. Isten

védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen

bőséges” 2. Istennek minden áldása: hosszú élet, erőben és egészségben; anyagi

javakban; utódban; az ígéret megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén élemedett

ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1)

Erről tesz bizonyságot Ábrahám szolgája is. „Az Úr pedig igen megáldotta az én

uramat, úgy hogy naggyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt,

aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat. És Sára az én

uramnak felesége fiat szült az én uramnak, az ő vénségében, és annak adá

mindenét, amije van” (1 Móz. 24,35-36) Előképként bemutatja Isten Igéje, hogy

minden baj, csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet: „És monda az Úr néki (az

angyalnak): Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet

a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az

utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében”. És amazoknak (a

pusztító angyaloknak) mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és

vágjátok. Ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szüzet,

gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz,

akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdik

azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék. 9,4-6) János apostol

látomásában ugyanezt a védelmet látja: „És láték más angyalt feljőni napkelet

felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte. És nagy szóval kiálta a négy

angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek. Ezt mondván:

Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem

pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon... A füstből pedig sáskák



8

2 Kor. 1,23 Én pedig az Istent hívom bizonyságul [tanúul] az én

lelkemre [önmagam mellett], hogy titeket kímélve nem mentem el

eddig17

Korinthusba. (jelentése: jóllakott)

2 Kor. 1,24 Nem hogy uralkodnánk [hatalmaskodnánk] a ti hiteteken18

hanem munkatársai vagyunk a ti örömötöknek; mert hitben állotok.

[Nem mintha uralkodni akarnánk rajtatok, hiteteken keresztül, nem,

inkább örömötökben szeretnénk közreműködni. A hitetek ugyanis

szilárd]

2 Kor 2. A KÍMÉLET ÉS SZERETET SZAVAI

2 Kor. 2,1 Azt tettem pedig fel [úgy döntöttem] magamban, hogy nem

megyek közétek ismét szomorúsággal. [szomorúságotokra]19

jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld

skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi

zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon

nincsen az Istennek pecséte” (Jel. 7,2-3; 9,3-4) Ezért hangzik a figyelmeztetés: A

védelemre vigyázzatok és:: „… meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent

Szellemét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára” (Eféz. 4,30) 17

Mert: „Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét

szomorúsággal. Azért is írtam levélben erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen

szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve

arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké” (2Kor. 2,1.3) Az apostol mellett maga

Isten tesz bizonyságot: „Mert tanúm az Isten, akinek teljes szellememmel

szolgálok az ő Fia evangéliumával...” (Róm. 1,9) Aki mindig az Úr színe előtt

van: „Amit pedig nektek írok, íme, az Isten színe előtt mondom, hogy nem

hazugság” (Gal. 1,20) 18

Mert hogyan uralkodhatnánk, hiszen: „...kicsoda Pál és kicsoda Apollós?

Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta”

(1 Kor. 3,5). Isten Igéje Péter apostolon keresztül is figyelmezteti a gyülekezet

elöljáróit, azaz véneit: „A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs,

és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese.

Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem

kényszerítésből, hanem örömest. Sem nem rút nyerészkedésből, hanem

jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint

példányképei a nyájnak” (1 Pét. 5,1-3) 19

Az apostol ezt kérdezi a Korinthusban élő hívőktől: „Mit akartok? Vesszővel

menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek szellemével?” (1 Kor. 4,21)



9

2 Kor. 2,2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki

megvidámít [megörvendeztet; földerít; fölvidít] engem, hacsak az

nem, akit én megszomorítok?

2 Kor. 2,3 És azért írtam néktek éppen azt [a levelet is], hogy mikor

oda megyek [megérkezem], meg ne szomoríttassam azok miatt

[szomorúság ne érjen azok részéről]20

akiknek örülnöm kellene; meg

lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké.

2 Kor. 2,4 Mert sok szorongattatás [gyötrődés] és szívbeli háborgás

[szorongás; aggodalom] között írtam néktek sok könnyhullatással

[szorongó szívvel, nagy aggodalmak és sűrű könnyek között], nem

hogy megszomoríttassatok [nem azért, hogy szomorúságot okozzak

nektek], hanem hogy megismerjétek azt a [(agapé): Isten szerinti]

szeretetet, amellyel kiváltképpen irántatok viseltetem. [amely bennem

különösen nagy irántatok]

2 Kor. 2,5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított

meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat21

2 Kor. 2,6 Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen

megbüntetése. [Elég az ilyennek az a korholás (epitimia: dorgálás),

mely a többség részéről érte];

20

Mert: „...félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket,

mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek.

Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás,

felfuvalkodás, pártoskodás lesz közöttetek, úgyhogy amikor odamegyek, ismét

megaláz engem az én Istenem nálatok, és megsiratok sokakat azok közül, akik

korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból

és kicsapongásból, amelyet elkövettek” (2 Kor. 12,20-21) „Azért írom ezeket

távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek a szerint a hatalom szerint, amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra adott” (2Kor. 13,10) 21

Amivel megszomorította valaki az apostolt, arról így ír: „Mindenfelé az a hír

járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a

pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apjának feleségével él”

(1Kor. 5,1) Pedig ő már írt erről: „Mert nem írtunk nektek mást, mint amit

olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni” (2Kor.

1,13). És amit megírt, az nem más, mint Isten kijelentett útmutatása: „… ne régi

kovásszal (a régi romlott természettel) ünnepeljünk, sem rosszaságnak

[álnokságnak] és gonoszságnak [(ponéria): romlottság] kovászával, hanem

tisztaságnak [(eilikrineia): egyeneslelkűség; napfény-tisztaság; őszinteség;

nyíltszívűség] és igazságnak [(aletheia): valóság, Isten Igéje] kovásztalanságában.

[(adzümosz): kovásztalan, azaz: nem romlott, nem megrontott]” (1 Kor. 5,8) Mert:

„Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti” (Gal. 5,9)



10

2 Kor. 2,7 Annyira, hogy éppen ellenkezőleg; ti inkább bocsássatok

meg [(kháridzomáj): szívességből (kegyelemből) elenged, azaz ok nélkül,

kedvességből, (őszintén) megbocsát] néki és vigasztaljátok [(parakaleó):

szó szerint: Mellé hív; magához hív és maga mellé ültet egy bensőséges,

bizalmas beszélgetésre; lelkére beszél, vigasztal. Kérlel, imádkozik], hogy

valamiképpen a felettébb való [a nagyon mély; a túláradó

szomorúság, keserűség] bánat meg ne eméssze [(katapia(n)ó): bele ne

vesszen (pusztuljon = el ne merüljön, el ne nyelje] az ilyet. [nehogy

kétségbe essék]22

2 Kor. 2,8 Azért kérlek [(parakaleó): felhív, felszólít, int szelíden;

buzdítalak tehát] titeket, hogy tanúsítsatok iránta szeretetet (küroó): Itt:

határozzátok el magatokat szeretetre iránta) [és bizonyítsátok az iránta

való szereteteket]23

2 Kor. 2,9 Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek,

ha mindenben engedelmesek vagytok-é? [Hiszen evégett írtam is,

hadd ismerjem meg abban kipróbált voltotokat, hogy mindenben

szófogadók vagytok-e]24

2 Kor. 2,10 Akinek pedig megbocsátotok valamit, én is: mert ha én is

megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, tiérettetek

cselekedtem Krisztus színe [orcája] előtt; [Krisztus személyében már

22

Újra és újra figyelmeztet az apostolon keresztül a Szent Szellem: „Testvéreim,

ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik szellemi emberek vagytok,

igazítsátok helyre az ilyet szelíd szellemmel. De azért vigyázz magadra, hogy

kísértésbe ne essél” (Gal. 6,1) Mert: "Testvéreim, ha valaki közöttetek

eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített

egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét (annak énjét) a haláltól,

és sok bűnt elfedez” (Jak. 5,19-20) Ezért „Öltsetek tehát magatokra - mint Isten

választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot,

szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha

valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek,

úgy tegyetek ti is” (Kol. 3,12-13) És „...legyetek egymáshoz jóságosak,

irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek

a Krisztusban” (Ef. 4,32) És a legfontosabb, hogy: „Mindenekelőtt az egymás

iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez” (1Pt. 4,8) 23

Az intés is csak szeretetben történhet: „Minden dolgotok szeretetben menjen

végbe!” (1 Kor. 16,14) És hogy milyen az a szeretet, amelyben inteni lehet, arról

így tesz bizonyságot Isten Igéje: „A szeretet türelmes, jóságos... Nem viselkedik

bántóan... nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Mindent elfedez, mindent

hisz, mindent remél, mindent eltűr” (1Kor. 13,4-5.7) 24

És mi: „...készek vagyunk tisztázni minden engedetlenséget, amikor teljességre

jut a ti engedelmességetek” (2Kor. 10,6)



11

el is engedtem neki kedvetekért, ha egyáltalában volt még mit

elengednem]25

2 Kor. 2,11 hogy meg ne csaljon minket [be ne hálózzon; rá ne

szedjen; túl ne járjon az eszünkön] a sátán [hogy a sátántól el ne

foglaltassunk; (hogy még nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk)];

mert jól ismerjük [tudjuk] az ő szándékait [mesterkedéseit;

fondorkodásait; törekvéseit]26

25

Úgy kell megbocsátani, ahogy erre példát adott az Úr: „Monda pedig az Úr:

Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De

én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel

megtérvén, a te atyádfiait erősítsed” „És néked adom a mennyek országának

kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit

megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Luk. 22,31-32; Mát. 16,19) De

ezt csak az teheti, aki „vette” a Szent Szellemet: „És mikor ezt mondta, rájuk

lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet: „Akiknek megbocsátjátok a

bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei

megmaradnak” Mert: „...amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is.

Amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.” És mindez azért lesz

meg, mert: „...ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit

kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy

hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” „Ezért mondom

nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek,

megkapjátok, és meg is adatik nektek. És amikor megálltok imádkozni,

bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok

is megbocsássa nektek vétkeiteket. Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei

Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket” (Ján. 20,22-23; Mát. 18,18-20; Márk. 11,24-26) 26

A sátán gondolatait így mutatja be Isten Igéje: „Holott te ezt mondád

szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és

lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek,

és hasonló leszek a Magasságoshoz” (Ésa. 14,13-14) Ezt tudva int a Szent

Szellem: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint

ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek

lévén a hitben...” És: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő

hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy

megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával (mesterkedéseivel) szemben.

Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek

ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság

szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (1 Pét. 5,8-9; Eféz. 6,10-12) Az Úr

Jézus kijelentése a sátánról – aki az ördög – és az ő természetéről: „…az ördög

… emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen

őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és

hazugság atyja” (Ján. 8,44)



12

2 Kor. 2,12 Mikor pedig Troásba (átfúrás) mentem [érkeztem] a

Krisztus evangéliuma ügyében [hogy Krisztus örömüzenetét

hirdessem] és kapu nyittatott nékem az Úrban27

nem volt

szellememnek nyugodalma [semmi nyugtot nem hagyott a szellemem;

a szellemem nem „oldódott fel”, nem „engedett ki”, „feszült

maradt”], mivelhogy nem találtam [ott] Tituszt, (tisztelt) az én

atyámfiát [testvéremet]28

2 Kor. 2,13 Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába.

(összezúzás).

2 Kor. 2,14 Hála pedig az Istennek, aki [a Krisztus ereje által]

mindenkor diadalra vezet [győzedelmesekké tesz; diadalmenetben

hordoz] minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden

helyen megjelenti mi általunk. [rajtunk keresztül minden helyen

érezhetővé (érzékelhetővé; nyilvánvalóvá) teszi].

2 Kor. 2,15 Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek [dicsőségére],

mind az üdvözülők [megmenekülők], mind az elkárhozók

[(apollumenoi): melynek szó szerinti jelentése: Teljes feloldódás (eltűnik,

mint a só a vízben) valamilyen állapot vagy helyzet megszűnése; elpusztul,

elvész, megsemmisül] között29

2 Kor. 2,16 Ezeknek halál [(thanatosz): felbomlás, az élet ellentéte,

megszűnése. Itt az ember egész valóját – lényét – a szellemi halál állapotát

27

Troásba menetelük pedig így történt: „Eljárván pedig Frigiát (szárazság,

aszály) és Galáczia tartományát, mivelhogy eltiltatnak a Szent Szellemtől, hogy

az igét Ázsiában (mocsár) hirdessék, Misia (egerek városa, utálat, undor) felé

menvén, igyekeznek vala Bithiniába (korai sietség) jutni; de nem ereszté őket a

Szellem. Áthaladván azért Misián, lemennek Troásba” (Csel. 16,6-8) 28

Az apostol megvallása: „De az Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is

megvigasztalt Titus megjöttével. Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a

vigasztalással is, amellyel ti vigasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti

kívánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy

én mégjobban örvendeztem” (2 Kor. 7,6-7) 29

Hirdetve a megváltást: „Mert a keresztről [kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz):

Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak,

akik elvesznek, [(apollumenoi): Teljes feloldódás, elpusztul, megsemmisül] de nekünk,

akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól, veszélytől,

ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból).

Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/.

oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét

(egészség); boldogság, megtartatás] Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség, hatalom;

Itt: Isten ereje a szabadításra/megmentésre]” (1Kor. 1,18)



13

jelöli] illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja [az életből fakadó

illat az] életre30

És ezekre kicsoda alkalmatos?31

2 Kor. 2,17 Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik

meghamisítják [(kapéleuó): csal, hamisít; megrontják] az Isten igéjét

[logoszát] hanem tisztán [(eilikrineia): szó szerint: keveretlenül,

elkülönítve, pontosan, őszintén]. Sőt szinte Istenből szólunk az Isten

(színe) előtt a Krisztusban32

2Kor 3. AZ ÚJSZÖVETSÉG SZOLGÁLATA: A SZELLEM ÉS ÉLET SZOLGÁLATA.

2 Kor. 3,1 Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán

szükségünk van [rászorulunk], mint némelyeknek, ajánló levelekre

hozzátok, avagy tőletek?33

2 Kor. 3,2 A mi (ajánló)levelünk [(episztolé): - írott üzenetünk] ti

vagytok, beírva [(engráptosz): - bevésve] a mi szívünkbe, amelyet ismer

30

Életre: (dzóé): a természetfeletti élet; az életnek egy más létezési formája.

Mert: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát

életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36) És: „Akié a Fiú, azé az

élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1Jn. 5,12) 31

Az apostol megvallása: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk

erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi

alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az

Újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, a

Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,5-6) 32

Az apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert a mi dicsekedésünk ez,

lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem

(hús)testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon,

kiváltképpen pedig ti köztetek” (2 Kor. 1,12) „...nem járunk ravaszságban, nem is

hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk

magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2) „Hiszen,

mint tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett

kapzsisággal, Isten a tanúnk: nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek,

sem másoktól” (1 Thess. 2,5-6) 33

Hát nem, mert: „Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget

adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak,

akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van” (2

Kor. 5,12) „Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik

önmagukat ajánlják. De ezek nem veszik észre, hogy magukhoz mérik, és

magukhoz hasonlítják önmagukat” (2 Kor. 10,12)



14

[(anaginoskó): - Újra felismer, pontosan megismer] és olvas minden

ember34

2 Kor. 3,3 Akik felől nyilvánvaló [mert meglátszik rajtatok], hogy

Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett [a mi szolgálatunkból

származó] (nyílt)levele vagytok, [írva és kiadva általunk] nem

tintával, hanem az élő Isten Szellemével írva [bevésve] nem

kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. [az élő szív lapjaira]35

2 Kor. 3,4 Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.

[ered]36

34

És: „Ha egyebeknek (másoknak) nem vagyok (volnék is) apostoluk, de bizony

néktek az vagyok, mert az én apostolságomnak pecsétje az Úrban ti vagytok. Ez

az én védelmem (védekezésem) azok ellenében (azokkal szemben), akik

vádolnak (bírálgatnak) engem” (1 Kor. 9,2-3) Hát: „Fogadjatok be minket; senkit

meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk (károsítottunk), senkit meg nem

csaltunk. Nem vádképen mondom; hisz előbb mondottam, hogy szívünkben

vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk” (2 Kor. 7,2-3) 35

Így teljesedtek be a próféciák, amelyekben azt ígérte az Úr: „Hanem ez (ilyen)

lesz (az) a szövetség, amelyet e napok után (ha eljön az ideje) az Izráel házával

kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő

szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És (akkor)

nem tanítja többé senki az ő felebarátját (egyik ember a másikat), és senki az ő

atyjafiát (ember az embertársát), mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők

mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr,

mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem (nem

gondolok többé). Ezt mondja az Úr, aki adta a napot, hogy világítson nappal,

aki törvényt szabott (adott szabályt) a holdnak és a csillagoknak, hogy

világítsanak éjjel, aki felháborítja (felriasztja) a tengert és annak habjai

(hullámai) zúgnak, Seregek Ura az ő neve” (Jer. 31,33-35) „És adok nékik egy

szívet, és új szellemet adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő (hús)testükből,

és adok nékik hússzívet; Hogy az én végzéseimben járjanak (rendelkezéseim

szerint éljenek) és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék (törvényeimet

megtartsák és teljesítsék) azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik

Istenük” (Ezék. 11,19-20) „És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok,

minden tisztátalanságotoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És

adok néktek új szívet (bensőt), és új szellemet adok belétek, és elveszem a

kőszívet (hús)testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom

belétek, és azt cselekszem (művelem veletek), hogy az én parancsolatimban

járjatok (rendelkezéseim szerint éljetek) és az én törvényeimet megőrizzétek

(megtartsátok) és betöltsétek (teljesítsétek)” (Ezék. 36,25-27) 36

Mert: „Őbenne van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk

(szabad utunk) Istenhez az Ő benne való hit által” (Eféz. 3,12)



15

2 Kor. 3,5 Nem mintha magunktól [mintegy saját erőnkből] volnánk

alkalmatosak [elegendők; képesek] valamit gondolni [bármit is

megítélni], úgy, mint magunkból [mintegy a saját erőnkből; Nem

mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen

gondolataink]; ellenkezőleg a mi alkalmatos [elégséges] voltunk

[képességünk; rátermettségünk] az Istentől van37

2 Kor. 3,6 Aki alkalmassá [képessé] tett minket [elégségeseknek

talált] arra, hogy Újszövetség [(diathéké): - a szó szoros értelmében:

rendelkezés, azaz (speciális értelemben) szerződés (különösen végakarat).

KJV: szövetség, végrendelet. Egyoldalú szerződés: hagyatkozás] szolgái

[diakónusai: mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenységet

végzők; kiszolgálóivá] legyünk, nem betűé, hanem Szellemé; mert a

betű megöl [(apokteinó): - 1) megöl. 2) elpusztít, megfoszt az élettől. Kioltja

az életét valakinek], a Szellem pedig megelevenít. [éltet; életre kelt;

élővé tesz (dzóopoieó): életet Megelevenít, feltámaszt]38

2 Kor. 3,7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata [a

halált hozó szolgálat] dicsőséges vala [dicsőség vette körül], úgyhogy

37

És így folytatja az apostol: „De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az

ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló…” (1 Kor. 15,10) Mert: „Ha valaki

szól (prédikál, úgy mondja szavait), mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál,

mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád: hogy mindenben

dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek (akié) dicsőség és hatalom örökkön-

örökké. Ámen” (1 Pét. 4,11) És hogy ezt hogyan tudja megtenni, azt az Úr Jézus

jelenti ki: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én

pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem

cselekedhettek” (Ján. 15,5) 38

Az Úr Jézus kijelentése: „A Szellem az, ami megelevenít (aki életre kelt), a

(hús)test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, Szellem

és élet” (Ján. 6,63) És az apostol megvallása: „Mert a Jézus Krisztusban való élet

[A természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a

kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Vagyis: „Most pedig megszabadultunk [felszabadultunk; mentesültünk;

feloldoztattunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk

arra nézve, [annak a számára] amely által lekötve tartattunk; [ami fogva tartott

bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában [újszerűségében; új

voltában] és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az

Írás elavult régi betűvilágában]” (Róm. 7,6) És ismét: Aki felszabadított: „Az Úr

pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság” (2 Kor. 3,17) Az

maga az Isten, mert: „Az Isten Szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy

Szellemben és igazságban (alétheia): valóság; az, ami megfelel a tényeknek. (Isten

Igéje) imádják” (Ján. 4,24)



16

Izráel fiai nem is nézhettek [tekinthettek] Mózes orcájára arcának

[ábrázatának] elmúló [(katargeó): - abbahagy, eltűnik, semmivé foszló,

megsemmisülő, múlékony, megszűnik] dicsősége [ragyogása;

fényessége] miatt

2 Kor. 3,8 Hogyne volna még inkább dicsőséges a Szellemnek

szolgálata?

2 Kor. 3,9 Mert ha a kárhoztatás [ítélet; elítélés folyamata, eljárása]

szolgálata dicsőséges »Ha ugyanis már annak szolgálata is

dicsőséges, ami ítéletre vezet«, mennyivel inkább dicsőséges az

igazság [megigazulás; igazságosság] szolgálata?40

2 Kor. 3,10 Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt

meghaladó dicsőség miatt. [Mert dicsőséges nem lehet, ami ott

fénylett41

a kiváltképpen való dicsőséghez képest]; »Mert hiszen e

szempontból nem is lehet dicsőíteni, a megdicsőültet az őt felülhaladó

dicsőség miatt«

2 Kor. 3,11 Mert ha dicsőséges az elmúlandó [ami eltöröltetik], sokkal

inkább dicsőséges, ami megmarad. [Mert ha az elvesző dicsőségen át

jő, mennyivel több dicsőség veszi körül a megmaradót]; »mert ha a

megszüntetendőt dicsőséggel vezették be, sokkal inkább dicsőségnek

kell öveznie a megmaradót«

2 Kor. 3,12 Azért ilyen reménységben nagy nyíltsággal szólunk;

[Miután tehát ilyen [elváró] reménységgel rendelkezünk, teljesen

nyíltan (nagy szabadsággal) élünk is vele]42

40

Mert ez által jelentetik ki, hogy:„Most pedig [kijelentetett, hogy] a törvény

nélkül jelent meg [a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk] Isten

igazsága, [az Isten előtti megigazulás] amelyről bizonyságot is tesznek

[tanúsítják] a törvény és a próféták” (Róm. 3,21) És folytatja az apostol,

megokolva, hogy miért: „Mert az Istennek igazsága (Isten által ajándékozott

megigazulás) jelentetik ki abban. [nyilvánul meg; (igazságosságáról hull le az

örömüzenetben a lepel)] hitből hitbe. [a hívő a hittel nyer el; s ezt az

igazságosságot a hit a hitnek adja tudtul] miképpen meg van írva: Az igaz [a

megigazult vagy megigazított] ember pedig hitből él. [Olyan hit, amely Istennek

emberi ésszel fel nem érhető segítségében (csodáiban) tud bizakodni]” (Róm.

1,17) 41

Mert: „Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság”

(Kol. 2,17) „Mivel a törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a

mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza…”(Zsid. 10,1) 42

És: „A reménység pedig nem szégyenít [nem csal] meg; [nem engedi, hogy

megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett

[kiáradt] a mi szívünkbe [bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,5)



17

2 Kor. 3,13 És nem, miként Mózes, aki leplet borított [helyezett] az

orcájára [befödte arcát], hogy ne lássák Izráel fiai [ne kelljen

végignézniük] az elmúlandónak [mulandó dicsőségnek; a

megszüntetendőnek] végét [elmúlását; eltűnését]43

2 Kor. 3,14 De megtompultak [megkérgesedtek; érzéketlenné váltak]

az ő elméik [érzékeik; gondolkozásuk; értelmük; felfogóképességük].

Mert ugyanaz a lepel [fedél; fátyol] mind e mai napig ott van

[megmaradt] az Ószövetség olvasásánál [az Ószövetségen, amikor

olvassák; (anagnószisz): - felolvasás (eredeti jelentése: felismerés)]

felfedetlenül [s rajta is marad], mivelhogy a Krisztusban tűnik el; [De

bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor

a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a

Krisztusban veszti hatályát]44

43

Mózes lepel nélkül csak az Úrral beszélt: „És lőn, amikor Mózes a Sinai

hegyről leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyről

leszálla) Mózes nem tudta, hogy az ő orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele

(Istennel) szólott. És amint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy

az ő orcájának bőre sugárzik: féltek közelíteni (közel menni) hozzá. Mózes pedig

megszólítá (hívta) őket, és Áron és a gyülekezetnek fejei (vezetői) mind hozzá

menének, és szóla (beszélt) velük Mózes. Azután az Izráel fiai is mind hozzá

járulának (közel mentek hozzá), és megparancsolá nékik mindazt, amit az Úr

mondott (meghagyott) néki a Sinai hegyen. Mikor pedig elvégezte Mózes velük a

beszédet, leplet tőn orcájára. És mikor (valahányszor) Mózes az Úr elébe (színe

elé) méne, hogy vele szóljon (beszéljen), levevé a leplet, míg kijőne. Kijövén

pedig, elmondá az Izráel fiainak, ami parancsot kapott. És (mivel) az Izráel fiai

láták a Mózes orcáját, hogy sugárzik a Mózes orcájának bőre; Mózes a leplet

ismét orcájára borítá, mígnem beméne, hogy Ővele (Istennel) szóljon

(beszéljen)” (2 Móz. 34,29-35) 44

Ézsaiás kérdésére, hogy ha nem hisznek neki, így válaszol az Úr: „És monda:

Menj, és mondd ezt e népnek. Hallván halljatok, és ne értsetek, s látván lássatok,

és ne ismerjetek. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend

be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne

térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa. 6,9-10) „Mert tanács-vesztett (tanácstalan)

nép (nemzet) ez és nincs bennük értelem (és milyen értelmetlen)” (5 Móz. 32,28)

Az Úr Jézusban nem ismerik fel az ő Istenüket, ezért így szól az Úr: „És

beteljesedék rajtuk Ézsaiás jövendölése, amely ezt mondja. Hallván halljatok, és

ne értsetek. És látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert megkövéredett e népnek

szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami

módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek

szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket” (Mát. 13,14-15) Pál

apostol Rómában hirdeti a zsidóknak a Krisztust, de: „Mivel pedig nem

egyezének meg (nem értettek egyet) egymással eloszlának (szétoszlottak).



18

2 Kor. 3,15 Sőt mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel

[fátyol] borul [fedél vettetett.] az ő szívökre. [takarja szívüket]

2 Kor. 3,16 Mikor pedig megtérnek [amint odafordulnak] az Úrhoz,

lehull a lepel. [eltűnik (elvétetik) a fátyol (fedél)]45

Miután (s ekkor) Pál ez egy szót (igét) mondá: Jól (helyesen) szólott a Szent

Szellem Ézsaiás próféta által a mi atyáinknak (atyáitokról), mondván: Eredj

(menj) el (ehhez) a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és

nézvén nézzetek, és ne lássatok (meg)! Mert megkövéredett e népnek szíve, és

füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne

lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és

meg ne gyógyítsam őket. Legyen azért néktek tudtotokra (vegyétek tehát

tudomásul), hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez idvezítése

(üdvössége), és ők meg is hallgatják. És mikor ezeket mondotta, elmenének

(eltávoztak) a zsidók, magok között sokat vetekedve (vitatkozva)” (Csel. 28,25-29)

És kijelentés az értetlenség okáról: „Ha mégis leplezett (nem elég világos) a mi

evangéliumunk, azoknak leplezett (csak azok számára nem világos), akik

elvesznek. Akikben (ezeknek) e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit

(gondolkozását, mert hitetlenek), hogy ne lássák (és így nem látják meg) a

Krisztus dicsőséges evangéliumának (a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium)

világosságát, aki az Isten képe (képmása)” (2 Kor. 4,3-4) 45

Ézsaiás próféciáján keresztül jelenti ki az Úr, hogy ez minden nemzetre

vonatkozik: „És elpirul a (sápadt) hold, és megszégyenül (az izzó) nap, mikor a

seregek Ura uralkodik (lesz a király a) Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei

előtt dicsőség lészen (ragyog dicsősége). S elveszi e hegyen a fátyolt (leveszi a

leplet), mely beboríta minden népeket (ráborult minden népre), és a takarót,

mely befödött vala (betakart) minden népségeket (minden nemzetet)” (Ésa. 24,23-

24) Dávid próféciája a dicsőség királyáról: „Kicsoda ez a dicsőség királya? Az

erős és hatalmas Úr (eredetiben az ÚR = JHVH Jehova), az erős hadakozó Úr. Ti

kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen

be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a

dicsőség királya. Szela” (Zsolt. 24,8-10) S az Újszövetség válasza Dávid

kérdésére: „...dicsőség Ura... a mi Jézus Krisztusunk...” (Jak. 2,1) Beleértve

Izráelt is: „Sőt azok is, ha meg nem maradnak [nem tartanak ki] a

hitetlenségben [tagadásban, engedetlenségben] beoltatnak; mert az Isten ismét

beolthatja őket. [mert Istennek van hatalma (képes arra) hogy újra beoltsa

őket]. Mert ha te a természet szerint való [természetednek megfelelő]

vadolajfából kivágattál, és természet ellenére [a természet rendjén

felülemelkedve] beoltattál a szelíd olajfába mennyivel inkább beoltatnak ezek a

természet szerint valók [a természetes ágak] az ő saját [természetüknek

megfelelő] olajfájukba. [akik természet szerint is oda tartoznak]. Mert nem

akarom, hogy ne tudjátok, hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat,

hanem akarom, hogy értsétek meg] atyámfiai [testvéreim] ezt a titkot, hogy

magatokat el ne hitessétek, [nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok; és



19

2 Kor. 3,17 Az Úr pedig a Szellem [Az Úr ugyanis Szellem]; és ahol

az Úrnak Szelleme, ott a szabadság46

ne bízzátok el magatokat] hogy a megkeményedés [megátalkodottság; a vakság;

konokság; érzéketlenné válás] Izraelre nézve csak részben történt. [Izráelnek

csak egy részét érte, hogy részleges megkövesedés támadt Izraelen mindaddig]

ameddig a pogányok [nemzetekből kiválók] teljessége bemegyen. [teljes

számban meg nem térnek]. És így az egész Izráel [háza(népe)] megtartatik,

[üdvözül] amint meg van írva: Eljön Sionból (a harcos vagy a diadalmas Egyház) a

Szabadító [(rüomai): a Megmentő ] és elfordítja [eltörli; elveszi; eltávolítja]

Jákobtól [jelentése: aki a másik helyére lép] a gonoszságukat. [bűneit; az

istentelenséget, a hitetlenséget, és elvetemültséget; (az istentelen gyakorlatokat)] (Róm. 11,23-26) 46

És így folytatja az apostol: „Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az

újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, a

Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,6) És hogy ki az, az Úr, azt az Úr Jézus

jelenti ki: „Az Isten Szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és

igazságban imádják” (Ján. 4,24) A szabaddá válás feltételéről így szól az Úr

Jézus: „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz

(megszabadít) titeket” (Ján. 8,32) Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy miért

létfontosságú a Szent Szellem bennünk lakása: „A Szellem az, aki életre kelt, a

(hús)test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, Szellem

és élet” (Ján. 6,63) „És aki az ő parancsolatait (beszédeit) megtartja, az Őbenne

marad, és Ő is abban; és ezt, hogy Ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a

Szelleméből adott nekünk” (1 Ján. 3,24) És: „Ez az, aki víz és vér által jő vala,

Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Szellem az,

amely bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság. (Ő az a Jézus Krisztus, aki

eljött víz és vér által: nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Szellem

pedig bizonyságot tesz róla, mert a Szellem az Igazság)” (1 Ján. 5,6) Hát:

„Kísértsétek meg magatokat (Önmagatokat tegyétek próbára), ha a hitben

vagytok-e (hogy igazán hisztek-e)? magatokat próbáljátok meg (Önmagatokat

vizsgáljátok meg). Avagy nem ismeritek-e magatokat (Vagy nem ismeritek fel

magatokon), hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok

vagytok (Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok)” (2 Kor. 13,5) Hiszen az

Úr Jézus szenvedése és feltámadása előtt megígérte,az Övéinek: „És én kérem

az Atyát, és más vigasztalót (Pártfogót, bátorítót, szószólót) ád néktek, hogy

veletek maradjon (legyen) mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét: akit a

világ be nem fogadhat (nem kaphat meg), mert nem látja őt és nem ismeri őt; de

ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad (lesz). Nem hagylak titeket

árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé;

de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok

majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. (Ján.

14,16-20) És az apostol bizonyságtétele: „És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki

feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak; (És benne jutottatok el ti is



20

2 Kor. 3,18 Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen

[lepel nélküli] arccal szemlélvén [mint egy tűkörben (katoptridzomai

katoptridzó): - vagyis visszatükrözve lát. KJV: mint egy tükörben

megpillant], ugyanazon ábrázatra [képmásra (eikón)] elváltozunk

(metamorphoó) [ugyanarra a képre formálódunk át], dicsőségről

dicsőségre47

úgy, mint az Úrnak Szellemétől. [Mi pedig mindnyájan,

akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben

fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Szelleme

át, az Úr Szelleme által]48

ehhez a teljességhez, mert Ő a feje minden fejedelemségnek és

hatalmasságnak)” (Kol. 2,10) Azért, hogy: „És (így) megismerjétek a

Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen

beteljesedjetek (hogy teljességre jussatok) az Istennek egész (mindent átfogó)

teljességéig” (Eféz. 3,19) Ha keresztények vagytok – mondja az apostol – akkor:

„Ti azonban nem (hús)test, [húsban] hanem Szellem szerint [Szellemben] éltek,

ha ugyan [valóban] az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a

Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem

birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé] Hogyha pedig Krisztus bennetek

van, jóllehet a test (szóma = személyiség) holt [halandó] a bűn miatt, [céltévesztés

következtében] a szellem azonban élet (dzóé = örökélet, vagyis természetfeletti élet)

az igazságért [de a szellem (örök)életet ad megigazultság által] De ha Annak a

Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta [életre keltette] Jézust a halálból,

[halottak közül] ugyanaz, aki feltámasztotta [életre keltette] Krisztus Jézust a

halálból, [halottak közül] megeleveníti [életre kelti] a ti halandó testeiteket

(szóma = személyiségeteket) is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által.” (Róm. 8,9-11)

És :„Ez a Szellem bizonyságot [tanúságot] tesz [együtt tanúskodik] a mi

szellemünkkel együtt, [szellemünkben] hogy Isten [született] gyermekei

vagyunk” (Róm. 8,16) 47

Krisztus képére (eikón) formálódik, ugyanis a dicsőség a megjelenés, míg az

eikón maga a lényeg, ami a dicsőségben megjelenik. Dicsőségről dicsőségre,

mondja az apostol, ami nem azt jelenti, hogy lépésről lépésre, hanem

kimeríthetetlenül, vég nélkül (ill. mindvégig!). Fontos a metamorfózis szó is,

ami nem csak külső formálódást jelent, a morfé szó ugyanis a lényeget, létmódot

is jelenti – ami azután látható formát is ölthet, vagyis: arról van szó, hogy a

látens valóság válik láthatóvá. Itt is ez a kijelentés értelme: aki Krisztust látja-

láthatja leplezetlenül, az a Szellem által maga is ilyenné formálódik. (Jubileumi

kommentár) 48

De addig, amíg ez bekövetkezik: „… tükör által homályosan látunk, akkor

pedig színről-színre; most rész szerint van bennem (töredékes) az ismeret, akkor

pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem (ahogyan engem is

megismert az Isten)” (1 Kor. 13,12) „De mikor eljő a teljesség [(teleioi); bevégzett;

célba érő; érett korú; befejezett; férfi)], a rész szerint való eltöröltetik” (1 Kor. 13,10)

Hogy ez bekövetkezzen: „És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket



21

2Kor 4. Isten ereje az emberi gyöngeségben

2 Kor. 4,1 Annakokáért, mivelhogy ilyen [diakónusi] szolgálatban

vagyunk, amint a kegyelmet [irgalmasságot] nyertük [könyörületben

részesültünk], nem csüggedünk el; [nem veszítjük el bátorságunkat;

nem lankadunk (restülünk) meg]49

prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és

tanítókul: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő

megismerésének egységére, érett férfiúságra (a felnőttkorra), a Krisztus

teljességével ékeskedő kornak mértékére (nagykorúságra)” (Eféz. 4, 11.13) És Ő

az: „Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos (gyarló, lealacsonyított, megalázott

ócska, értéktelen) testünket (szóma = énünket, lényünket), hogy hasonló (olyanná

megformázott) legyen az Ő dicsőséges testéhez (szóma = énjéhez, lényéhez), amaz

Ő hatalmas munkája (energeia: hatóereje) szerint, mely által maga alá is vethet

mindeneket” (Fil. 3,21) „Mert akiket eleve ismert [öröktől fogva tudott;

kiválasztott; felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől előre különválasztotta].

hogy azok az ő Fia ábrázatához [képéhez] hasonlatosak legyenek [Fiának

képmását öltsék magukra; (hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia,

akivel együttformált]. Hogy ő legyen az elsőszülött [legelőször előhozott, vagyis

az új emberiség elsőszülöttje, első példánya.] sok atyafi [testvér] között” (Róm.

8,29) Dávid így prófétál erről: „Én igazságban (megigazultan) nézem a te

orcádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek. [Én pedig

meglátom orcádat, mint igaz (megigazult) ember, öröm tölt el, ha meglátlak,

amikor fölébredek]” (Zsolt. 17,15) A nagykorúság, vagyis a Krisztus teljességével

ékeskedő kor eljövetelének feltétele, az Igével való szoros közösség: „Mert ha

valaki (csak) hallgatója az igének és nem megtartója (de nem cselekszi), az

ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti

ábrázatát (arcát). Mert megnézte (ugyan) magát és (de) elment, és azonnal

(nyomban) elfelejtette, milyen volt” (Jak. 1,23-24) 49

És így folytatja az apostol: „Nékem, minden szentek között a

legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak (nemzetekből

valóknak) hirdessem a Krisztus végére mehetetlen (vagyis mérhetetlen)

gazdagságát” (Eféz. 3,8) „Ki előbb istenkáromló (vagyis Őt káromló, az övéit)

üldöző és erőszakoskodó valék (mert erőszakos ember voltam): de könyörült

rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben;

Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött (el) e

világra, hogy megtartsa (üdvözítse) a bűnösöket, akik közül (az) első vagyok én.

De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a

teljes hosszútűrését (végtelen türelmét), példa gyanánt azoknak, akik majd

hisznek Őbenne (és így) az örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,13.15-16) Mert Ő az:

„Aki alkalmassá [képessé] tett minket [elégségeseknek talált] arra, hogy



22

2 Kor. 4,2 Hanem lemondtunk [a szégyellni való titkokról] a

szégyen [a szégyenletes dolgok (titkos bűnök)] takargatásáról, mint

akik nem járunk ravaszságban [nem alkalmazunk cselt, nem járunk

fortélyoskodásban], és nem is hamisítjuk meg [sem nem használjuk

cselvetésre] az Isten igéjét [logoszát]. De a nyilvánvaló igazsággal

kelletjük [hanem a való(igaz)ság nyílt hirdetésével (kijelentésével;

láthatóvá tételével) ajánljuk] magunkat minden ember

lelkiismeretének [szellemi ismeret – együttészlelés] az Isten előtt [Isten

jelenlétében]50

2 Kor. 4,3 Ha mégis leplezett [homályos; el van takarva; mégsem

érthető világosan] a mi evangéliumunk [örömüzenetünk; jó hír, amit

hirdetünk], azoknak [azokban] leplezett [homályos; azok előtt van

eltakarva; csak azoknak nem érthető], akik elvesznek [elpusztulnak]51

Újszövetség szolgái [kiszolgálóivá; diakónusai: mások javára végzett szellemi,

vagy anyagi tevékenységet végzők] legyünk, nem betűé, hanem Szellemé; mert a

betű megöl [(apokteinó): - 1) megöl. 2) elpusztít, megfoszt az élettől. Kioltja az életét

valakinek], a Szellem pedig megelevenít. [éltet; életre kelt; élővé tesz (dzóopoieó):

életet megelevenít, feltámaszt]” (2 Kor. 3,6) Ezért vallhatja: „Mindenre van erőm a

Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13) Azért: „Hogy nyilvánvalóvá

tegyem azt úgy (és hirdethessem), amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,4) Nektek:

„Akik hajdan (egykor) nem (az ő) nép(e) voltatok, most pedig Isten népe

vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok (akik számára nem volt irgalom),

most pedig kegyelmezettek vagytok (és irgalomra találtatok)” (1 Pét. 2,10) 50

És így folytatja az apostol: „Mert sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok,

sem telhetetlenség színében (sem leplezett kapzsisággal) nem léptünk fel soha,

Isten a bizonyság (a tanúnk)” (1 Thess. 2,5) „Mert mi nem olyanok vagyunk, mint

sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét (és nyerészkednek Isten igéjével);

hanem tisztán (mint akik tiszta szívből), sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt

a Krisztusban” (2 Kor. 2,17) „Mert a mi buzdításunk (igehirdetésünk) nem

hitetésből van (nem tévelygésből ered), sem nem tisztátalanságból (nem is

tisztátalan szándékból), sem nem álnokságból” (1 Thess. 2,3) „Mert nem

tisztátalanságra, hanem szentségre (megszentelődésre) hívott el minket az Isten”

(1 Thess. 4,7) És: „… (úgy) ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok

tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban” (2 Kor. 6,4) Mert:

„Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk (győzünk meg), Isten

előtt pedig nyilván vagyunk (és nyíltan állunk); Remélem azonban, hogy a ti

lelkiismeretetek előtt is nyilván vagyunk (és nyíltan állunk)” (2 Kor. 5,11) 51

Mégpedig: „azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett

gondolatait [titkait; titkos dolgait] az én evangéliumom [jó hír, amelyet hirdetek]

szerint Krisztus Jézus által (Róm. 2,16) Azért: „Mert a keresztről [kínoszlopról]

szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság;

képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi): Teljes feloldódás,



23

2 Kor. 4,4 Akikben [az ilyen hitetleneknek] e világ (e világkorszak:

aion) istene megvakította a hitetlenek elméit [gondolkozását,

értelmüket] hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának

[örömüzenetének] világosságát, aki az Isten képe [képmása]52

»hogy

Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága (fénye) ne

ragyogjon fel nekik«53

2 Kor. 4,5 Mert nem magunkat prédikáljuk [hirdetjük], hanem az Úr

Jézus Krisztust [Krisztus Jézust, mint Urat]; magunkat pedig, mint a ti

szolgáitokat [rabszolgáitokat], a Jézusért [az Ő kedvéért]54

elpusztul, megsemmisül] de nekünk, akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat.

Megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből;

mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz

szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés

anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] Istennek ereje

[(dünamisz): erő, képesség, hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra/megmentésre]” (1Kor. 1,18) 52

És: „Aki az Ő dicsőségének visszatükröződése (Isten dicsőségének a

kisugárzása), és az ő valóságának (lényének) képmása, aki hatalma(s) szavával

fenntartja (hordozza) a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a

(mennyei) Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3) „Aki képe a

láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született” (Kol. 1,15) Filep azt

kéri az Úr Jézustól, hogy mutassa meg nekik az Atyát: „Monda néki Jézus:

Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem

látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?”

(Ján. 14,9) 53

Mert: „Mi az Istentől (valók) vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki

nincsen az Istentől, (az) nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak

(valóságnak) Szellemét és a tévelygésnek (csalásnak, félrevezetésnek) szellemét”

(1 Ján. 4,6) Ők azok: „Kik értelmükben meghomályosodtak (az ő elméjükre

sötétség borult), elidegenültek az isteni (az Istennek tetsző) élettől a tudatlanság

miatt (mert megmaradtak tévelygésükben), mely az ő szívük keménysége miatt

van bennük (és megkeményedett a szívük)” (Eféz. 4,18) „Mi [pedig] nem a világ

[világrendszer, kozmosz] szellemét kaptuk, hanem az Istentől eredő [Istenből

való] Szellemet hogy megismerjük [megtudjuk azokat] »g: eidó oida = tudatában

legyünk annak« amit az Isten a kegyelemben [kegyelme] ajándékozott nekünk”

(1Kor 2,12) 54

„Mert úgy határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok közöttetek másról, [nem

akarok semmiről sem tudni] csak Jézus Krisztusról, [még pedig] róla is mint a

megfeszítettről. [oszlopra feszítettről]” (1Kor. 2,2) Hát: „Úgy tekintsen

[számítson; értékeljen] minket [számoljon velünk] az [minden] ember, mint

Krisztus szolgáit [parancsvégrehajtóit; alárendeltjeit; szó szerint: más irányítása

ALATT EVEZŐ valaki; katonai jellegű szó. A harci gálya evezőse volt,

megkülönböztetve a fedélzeten harcoló katonáktól. Nehéz, kemény munkát végző,



24

2 Kor. 4,6 Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság [fény]

ragyogjon [támadjon], ő gyújtott [maga támasztott] világosságot [Ő

csillant (ragyogott) fel] a mi szívünkben (bensőnkben) az Isten

dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett.

[hogy terjedjen ismerete az Isten dicsőségének, mely Jézus Krisztus

személyében fényeskedik (annak a dicsőséges felismerésnek

sugároztatására, mely Istennek a Krisztus orcáján megjelenő fénye)]55

2 Kor. 4,7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van (bírjuk), hogy

amaz erőnek nagy volta [rendkívüli nagysága, mindent felülmúló

hatalma] Istené legyen [Istentől eredőnek tűnjék fel], és nem

magunktól való [belőlünk eredőnek]56

felettesei parancsára cselekvő személy] és Isten [szent] titkainak sáfárait.

[gondnokait; intézőit]” (1 Kor. 4,1) 55

Mert: „… ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság” (1 Móz. 1,3)

Az Úr Jézus azt mondja Pál apostolnak: „Azért küldelek el, hogy megnyissad

szemeiket, hogy a sötétségből világosságra (a fényre) és a Sátánnak

(ellenségnek) hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek

(céltévesztésüknek) bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt

(örökséget) nyerjenek az én bennem való hit által” (Csel. 26,18) Az apostol pedig

így szól a hívőkhöz: „Mert valátok (egykor) régen sötétség, most pedig

világosság az Úrban: mint világosságnak fiai (gyermekei) úgy járjatok

(éljetek)” (Eféz. 5,8) Az Úr Jézus kijelentése: „Én világosságul jöttem e világra,

hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz” (Ján. 12,46) Dávid

már így prófétál Róla: „Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet (te gyújtasz

nekem mécsest); az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet (Uram,

fénysugarat ad nekem a sötétségben)” (Zsolt. 18,29) Mert: „Az Úrtól való

szövétnek (az ÚRtól kapott mécses) az embernek lelke (pnoé: életet adó ereje), aki

megvizsgálja a szívnek minden rejtekét (egészen átkutatja bensőnket)” (Péld. 20,27) 56

És az apostol így folytatja: „hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem

Isten erején [hatalmán] »(dünamisz): - erő - speciális értelemben: csodatevő erő«

nyugodjék” (1Kor. 2,5) „[és kérem is] Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene,

a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek

[kinyilatkoztatásnak, leleplezésnek, kijelentésnek; a lepel lerántása tényről,

igazságról] Szellemét az Ő megismerésében [annak a bölcsességnek és

leleplezésnek Szellemét adja néktek, melyet az ő megismerése nyújt]” (Eféz. 1,17)

Hogy megtudjátok, hogy: „… mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk

[mibennünk], akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája [hatalmas

erejének hathatóssága; megtartó erősségének bennünk munkálkodása] szerint,

[mennyire felülmúl mindent az ő nagy hatalma a mi életünkben, akik abban a

mértékben hittünk, ahogy az ő erejének uralkodó hatalmát a Krisztus életében

munkálkodni láttuk] (Eféz. 1,19)



25

2 Kor. 4,8 Mindenütt nyomorgattatunk [mindenfelől szorongatnak

(gyötörnek, zaklatnak) minket], de meg nem szoríttatunk [de össze

nem zúznak, nem szorítanak zsákutcába]; kétségeskedünk [kétségek

között, tanácstalanok vagyunk, bizonytalanságban élünk, nem látjuk a

kiutat], de nem esünk kétségbe57

2 Kor. 4,9 Üldöztetünk [háborúságot szenvedünk, megaláztatunk], de

el nem hagyatunk [cserbenhagyottakká nem leszünk]; tiportatunk

[földre terítenek bennünket; levernek], de el nem veszünk; [el nem

pusztulunk]58

57

És így folytatja az apostol: „Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a

mi nyomorúságunk [háborúságunk; szorongattatásunk; üldöztetésünk] felől,

amely Ázsiában (jelentése: mocsár) esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett

megterheltettünk [hogy képességünket messze felülmúló teher (nyomás)

nehezedett reánk]. Úgyhogy életünk [életben maradásunk] felől is kétségben

[bizonytalanok; végsőkig tanácstalanok, zavarban voltunk, vagyis elcsüggedtek]

valánk. Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi

magunkban, hanem [abban az] Istenben, aki feltámasztja [életre kelti] a

holtakat. Aki ilyen nagy halálból [halálos veszedelemből] megszabadított

[kiragadott bennünket] és megszabadít minket: akiben reménykedünk [elváró

reménységgel számítunk, és megbízunk], hogy ezután is meg fog szabadítani [ki

fog menteni]” (2 Kor. 1,8-10) „Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi

nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk (gyötrődtünk);

kívül harc, belől félelem” (2 Kor. 7,5) De Dáviddal együtt vallja: „Ha

elfogyatkozik (elenyészik) is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én

örökségem te vagy (és te maradsz), oh Isten, mindörökké!” (Zsolt. 73,26) Mert:

„Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod (és te tartod kezedben)

az én sorsomat” (Zsolt. 16,5) „Azért (tehát) nem csüggedünk; sőt ha a mi külső

emberünk megromol is, a belső mindazáltal (mégis) napról-napra (meg)újul.

Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy (minden mértéket

meghaladó) örök dicsőséget szerez nékünk (2 Kor. 4,16-17) „Mert azt tartom,

[állítom] hogy amiket most [a jelenlegi időszakban] szenvedünk

[megtapasztalunk, ami történik velünk] nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez,

mely nékünk megjelentetik. [véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő

dicsőséghez, amely majd megnyilvánul (láthatóvá lesz; ki fog nyilatkozni)

rajtunk. Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő (ennek az életnek)

szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel,

melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18) 58

És azért nem pusztulunk el, ahogy Dávid megvallja: „Az Úr szilárdítja meg az

igaz ember lépteit, és útját kedveli (az ÚR irányítja annak az embernek a lépteit,

akinek az útja tetszik neki). Ha elesik (is), nem terül el (nem marad fekve), mert

az Úr támogatja kezével (kézen fogja)” (Zsolt. 37,23-24) „Mert ha hétszer elesik

(összeomlik; megbukik, tönkremegy) is az igaz, ugyan (mégis) felkél azért; az



26

2 Kor. 4,10 Mindenkor testünkben [szóma: lényünkben] hordozzuk az

Úr Jézus halálát [halálra adatását (kínszenvedését) azért], hogy a

Jézusnak élete is [szemmel] látható legyen [megnyilvánuljon] a mi

testünkben [szóma: lényünkben]59

2 Kor. 4,11 Mert mi, akik élünk[A természeti, fizikai,biológiai élet],

mindenkor halálra adatunk [állandóan ki vagyunk téve a halálnak] a

Jézusért, hogy a Jézus [természetfeletti (örök)] élete is látható legyen

[megnyilvánuljon; megmutatkozzon] a mi halandó (hús)testünkben.

2 Kor. 4,12 Azért [így hát] a halál mi bennünk munkálkodik

[működik; tevékenykedik, végzi munkáját], az élet pedig ti bennetek60

istentelenek (de az Isten nélkül élők, a hitetlenek) pedig csak egy nyavalyával is

elvesznek (elbuknak a bajban)” (Péld. 24,16) „De én az Úrra nézek, várom az én

szabadításom Istenét (Benne reménykedem); meghallgat engem az én Istenem!

Ne örülj (bajomnak), én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a

setétségben ülnék (lakom) is, az Úr az én világosságom!” (Mik. 7,7-8) Az Úr

Jézus előre figyelmezteti az Övéit, hogy nem rendkívüli dolog történik velük:

„Emlékezzetek meg ama beszédekről (arról az igéről), amelyeket én mondtam

néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is

üldöznek majd; ha az én beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is

megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (teszik) veletek,

mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21) 59

Az apostol megvallása: „Mert amint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus

szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk [megbátorodásunk] is Krisztus

által” (2 Kor. 1,5) De: „Most örülök a ti érettetek való [elviselt] szenvedéseimnek,

és a magam részéről betöltöm a mi híja van a Krisztus szenvedéseinek [a

Krisztusért való szorongattatásaimnak] az én (hús)testemben az Ő testéért

[(szóma): személyéért], ami az egyház [ekklészia: kihívottak közössége] (Kol. 1,24)

„Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van

nékem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. [naponként halálos veszélyben

forgok, ami olyan igaz testvérek, mint az, hogy dicsekvésem vagytok a Krisztus

Jézusban, a mi Urunkban]” (1 Kor. 15,31) „Annakokáért (tehát) mindent

(állhatatosan) elszenvedek (eltűrök, elviselek) [alatta marad, van lelkiereje,

kitart] a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való

üdvösséget (szódzó, ld. fent [így pl. menekülés, szabadulás, egészség,

megváltás, megmentés)] örök (mennyei) dicsőséggel egyben (az örök

dicsőségben)” (2 Tim. 2,10) 60

És így folytatja az apostol: „Mert úgy vélem, [úgy látom] hogy az Isten

minket, az apostolokat [kiküldötteket; az evangélium nagyköveteit], utolsókul

állított [tett szemlére]. »g.(eszkhatosz): „Isten minket utolsókként mutatott be, vagy

állított elő”«, mintegy halálra szántakul: [halálra ítéltnek, kijelöltnek] mert

[színházi] látványossága [csodája] lettünk a világnak [kozmosznak], úgy

angyaloknak, mint embereknek” (1 Kor. 4,9)



27

2 Kor. 4,13 Mivel pedig a hitnek mibennünk is ugyanaz a Szelleme

van meg [él], amint [mint amiről] írva van: Hittem és azért szóltam

[beszéltem]; hiszünk mi is, és azért [s annak megfelelően] szólunk

[beszélünk]61

2 Kor. 4,14 Tudván, hogy aki feltámasztotta [életre keltette] az Úr

Jézust, Jézus által minket is feltámaszt [életre kelt], és veletek együtt

előállít. [és maga elé állít veletek együtt]62

61

Dávid is így beszél minden üldözés közepette is: „Hittem, azért szóltam; noha

igen megaláztatott (nyomorult) valék” (Zsolt. 116,10) Mert: „A hit pedig a

reménylett dolgoknak valósága (és a remélt dolgokban való bizalom), és a nem

látott dolgokról (és a nem látható dolgok létéről) való meggyőződés” (Zsid. 11.1)

Az Úr Jézus kijelentése, és ígérete: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt

mondja ennek a hegynek: Kelj (emelkedjél) fel és ugorjál (vesd magadat) a

tengerbe! És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond,

megtörténik, meg lesz néki (annak meg is adatik az), amit mondott. Azért

mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek (amiért imádkoztok), higgyétek,

hogy mindazt megnyeritek (megkapjátok), és meglészen néktek (és meg is adatik

nektek)” (Márk. 11,23-24) Az apostol megvallása: „Mert szívvel hiszünk az

igazságra [hogy megigazuljunk], szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre

[hogy üdvözüljünk, vagyis hogy megszabaduljunk, megmeneküljünk]” (Róm. 10,10) 62

„Mert: amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a

Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. [mindenki életre is kel; vagyis:

emberen át jött a halottak feltámadása is)] Mindenki pedig a maga rendje szerint

[mindenki, amikor sorra kerül]. Első zsenge[ként támadt fel] a Krisztus; azután

[attól kezdve; ezt követően; közvetlenül azonnal, mindnyájan] akik a Krisztuséi

[akik Krisztushoz tartoznak], az ő eljövetelekor. [megjelenésekor]” (1 Kor. 15,22-

23) Isten az Ő hatalmát: „Amelyet megmutatott [aktívan, hatékonyan munkált] a

Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból [életre keltette a halottak közül],

és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. [az egeken túliakon] Felül minden

fejedelemségen és hatalmasságon és (ható)erőn és uraságon és minden néven

mely neveztetik [és valamennyi névnél, amelyet segítségül hívnak] nemcsak e

világon [(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben [ami még

KÖRÜL fog venni; az eljövendő (világ)korszakban] is” (Eféz. 1,20-21) És hogy

életünk legyen, Isten: „És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti

(hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele,

megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban

ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból,

odaszegezvén azt a keresztfára (kínoszlopra)” (Kol. 2,13-14) „Mert amilyen

magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol

van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.

Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt”

(Zsolt. 103,11-13) „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott,

azonképpen (az is bizonyos hogy) az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a



28

2 Kor. 4,15 Mert minden ti érettetek van [mindezeket ti érettetek

szenvedjük], hogy a kegyelem sokasodva [mely sokakon általmenve

megsokasodik] sokak által a hálaadást bőségessé [a hálát is

túláradóvá] tegye az Isten dicsőségére.

2 Kor. 4,16 Azért nem csüggedünk [nem fáradunk bele, nem

lankadunk meg, nem merülünk ki, nem restülünk meg, nem veszítjük el

kedvünket (bátorságunkat)]; sőt ha a mi külső emberünk megromol is

[tönkre is megy; elromlik, megbomlik, felemésztetik; elfogyatkozik is],

a belső [emberünk] mindazáltal napról-napra megújul. [minden nap

épül]63

Jézus által Ővele együtt” (1 Thess. 4,14) „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat,

minket is feltámaszt az ő hatalma által” (1 Kor. 6,14) És az apostol

bizonyságtétele: „A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele

együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a

halottak közül (a halálból). És titeket, kik holtak valátok a bűnökben (félre-

csúszásokban, botlás és eleséseitekben) és a ti (hús)testeteknek

körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden

bűnötöket (félre-csúszásotokat, botlás és eleséseiteket)” (Kol. 2,12-13) Mert:

„Minket, kik meg voltunk halva (halottak voltunk) a vétkek (hibás lépés, botlás,

baklövés, melléfogás) miatt, megelevenített (életre keltett) együtt a Krisztussal,

(kegyelemből tartattatok meg; kegyelemből van üdvösségetek!) És (vele) együtt

feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben (a mennyeiek világába), Krisztus

Jézusban: (Eféz. 2,5-6) „Annakokáért ha (tehát) feltámadtatok a Krisztussal, az

odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az

odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel” (Kol. 3,1-2) 63

Az Úr Jézus így szól a tanítványaihoz: „Boldogok vagytok, ha énmiattam

gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek

és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a

prófétákat is, akik előttetek éltek” (Mát. 5,11-12) És az apostol megvallása így

hangzik: „Most örülök a ti érettetek való [elviselt] szenvedéseimnek, és a

magam részéről betöltöm a mi híja van a Krisztus szenvedéseinek [a Krisztusért

való szorongattatásaimnak] az én (hús)testemben az Ő testéért [(szóma):

személyéért], ami az egyház [ekklészia: kihívottak közössége]” (Kol. 1,24) „De ha

kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, mégis

örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal” (Fil. 2,17) „Annakokáért (tehát)

mindent (állhatatosan) elszenvedek (eltűrök, elviselek) [alatta marad, van

lelkiereje, kitart] a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való

üdvösséget (szódzó:… így pl. menekülés, szabadulás, egészség, megváltás, megmentés)]

örök (mennyei) dicsőséggel egyben (az örök dicsőségben)” (2 Tim. 2,10) Már

Dávid is azt vallja az üldözések közepette: „Ha elfogyatkozik (elenyészik) is

(hús)testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy (és te

maradsz), oh Isten, mindörökké!” (Zsolt. 73,26) „Aki jóval tölti be a te



29

2 Kor. 4,17 Mert a mi [mostani] pillanatnyi könnyű(súlyú) [könnyen

elviselhető, jelentéktelen] szenvedésünk [nyomorúságunk,

(szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás)]

igen-igen nagy [minden mértéket meghaladó] örök [súlyú] dicsőséget

szerez nékünk; [ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét

szerzi meg nekünk, és munkál ki számunkra]64

ékességedet (betölti javaival életedet), és megújul a te ifjúságod, mint a sasé”

(Zsolt. 103,5) Mert: „… a kik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek,

mint a saskeselyűk (sasok), futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem

fáradnak el!” (Ésa. 40,31) 64

És így folytatódik a kijelentés: „De akár nyomorgattatunk [elnyomást

szenvedünk; szorongattatunk; háborgattatunk, kínoztatunk, megpróbáltatást



megmenekülésetekért (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből,

bűnökből, mindenfajta problémából, bajból). Megszabadításotokért (mindenfajta

veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazásotok,

biztonságotok; állandóságotok; jólétetek (bővölködés anyagi és szellemi

javakban). Jóllét, azaz egészségetekért). Boldogságotok, és megtarttatásotokért]

van az, mely hathatós [működik hatékonyan és erőt ad] ugyanazon szenvedések

[amit átéltek és megtapasztaltok] elviselésére [elhordozására, a tehernek alatta

maradására, türelmes, kitartó; várakozásra], amelyeket mi is szenvedünk. Akár

megvigasztaltatunk a ti vigasztalástokért, és üdvösségekért van az. És a mi

reménységünk erős [szilárd; bizonyos] felőletek” (2 Kor. 1,6) „Mert azt tartom,

[állítom] hogy amiket most [a jelenlegi időszakban] szenvedünk

[megtapasztalunk, ami történik velünk] nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez,

mely nékünk megjelentetik. [véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő

dicsőséghez, amely majd megnyilvánul (láthatóvá lesz; ki fog nyilatkozni)

rajtunk. Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő (ennek az életnek)

szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel,

melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18) „Akiket Isten hatalma

őriz (őriz - egy helyőrséggel-, megvéd) hit (bizonyosság, meggyőződés,

hitvallás, hűség) által az üdvösségre (megmenekülésre), amely készen van (vár),

hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen (lelepleződjék). Amelyben

örvendeztek (ugrál az örömtől, ujjong), noha most kissé, ha meg kell lenni,

szomorkodtok különféle kísértések (próbára tevés, próbatétel, a gonoszság

megtapasztalása által, ingerlés provokáció által) között. (sokféle, sokrétű kísértés

miatt)” (1Pét 1:5-6). Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek (idegenkedjetek, ütközzetek)

meg attól a tűztől (azon a tüzes kohón), amely próbáltatás (kísértés, próbára

tevés, próbatétel, ingerlés provokáció által) végett támadt köztetek. (amelyen kell

átjutnotok), mintha valami rémületes (idegen, szokatlan) dolog történnék

(fordulna elő) veletek” (1Pét 4:12). „Sőt, (a szerint) amennyiben részetek van

(személyes közösséget vállaltok, részt vehettek) a Krisztus szenvedéseiben



30

2 Kor. 4,18 Mivelhogy nem a láthatókra [rövid ideig tartó,

ideiglenes, átmeneti dolgokra és történésekre] nézünk, hanem a

láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig

örökkévalók65

(szenvedéseivel), örüljetek (vidám, azaz békésen boldog), hogy az ő

dicsőségének megjelenésekor (lelepleződésekor, kinyilvánulásakor) is vigadozva

(túláradóan boldognak lenni; rendkívüli módon örül, ujjong) örvendezhessetek

(vidám, azaz békésen boldog). Boldogok [vagytok] (a legteljesebb mértékben

boldog; áldott), ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak)

titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek

(isteni Felség) Szelleme, [amit] amazok káromolnak (becsmérel; tiszteletlenül

beszél) ugyan, de ti dicsőítitek azt”. (1Pét 4:13-14) „A minden(fajta) kegyelemnek

(jótétemény, szívesség, kedvezés, ajándék, öröm, nagyvonalúság, nagylelkűség,

bőkezűség)(szerzője) Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére (dicsőségébe)

(ki)hívott el minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig (keveset)

szenvedtetek (rövid szenvedéstek után), ő maga tegyen (tesz, fog tenni)

tökéletesekké. (alkalmassá) (helyre fog igazítani) (teljesen befejez, tökéletessé

tesz, helyreállít), erősekké (rögzít, erősít, megalapoz, rendíthetetlenül kitűz,

megerősít), szilárdakká (megerősít, támogat, megszilárdít [szellemi

ismeretekben és hatalomban]), és állhatatosokká (megalapoz).” (1Pét 5:10)

Ezért: „Teljes (nagy) örömnek (jókedvű, vidám, azaz nyugodt, békés örömnek)

tartsátok testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek (ha különféle megpróbáltatás ér)

(a gonoszság megtapasztalása által, provokáció által)” (Jak. 1,2) Mert: „Aki az ő

tulajdon [saját] Fiának nem kedvezett, [nem kímélte] hanem őt mindnyájunkért

odaadta [áldozatul kiszolgáltatta] mimódon ne ajándékozna vele [miért ne adna

ingyen; kegyelemből az ö Fiával] együtt mindent minékünk?” (Róm. 8,32) 65

És: „Mert reménységben tartattunk meg [megváltásunk még reménybeli,

ugyanis Megváltásunk megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem

kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel

együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy

„belső emberünk] a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát

valaki, miért reményli is azt? [Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk,

többé nem remény] Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, kitartással

[állhatatosan, örömteli (vagy reményteljes) tűréssel, és kitartással] békességes

tűréssel [türelemmel] várjuk” (Róm. 8,24-25) És hogy mire várunk, arról így szól

a Szent Szellem: „arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre,

amely a mennyben van fenntartva számotokra” (1 Pét. 1,4) A türelmes várakozás

jutalma pedig: „tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget;

az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát” (Kol. 3,24) Már Dávidon keresztül is azt

tanácsolja a Szent Szellem: „Légy csendben, és várj az Úrra…” (Zsolt. 37,7) És

mi: „… hirdetjük, [prédikáljuk] amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül

nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, [föl nem fogta; meg se gondolt] azt



31

2 Kor 5. VÁGYÓDÁS A MENNYEI HAZÁBA

2 Kor. 5,1 Mert tudjuk [tisztában vagyunk vele], hogy ha e mi földi

sátorházunk elbomol [leomlik; leoldódik, összeomlik, megsemmisül],

épületünk [lakásunk, hajlékunk] van Istentől, nem kézzel csinált [nem

kézzel épített; alkotott, nem mesterséges], örökkévaló [világkorszakra

szóló,(aioni)] házunk [örök otthonunk (épületünk)] a mennyben. [a

legfelső égben]66

készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9) Mert: „… hitben járunk, nem

látásban” (2Kor. 5,7) 66

A mi földi házunk – testünk – csak sárház: „Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik

(meg) és az ő angyalaiban is talál hibát: Mennyivel inkább a sárházak

lakosaiban, akiknek fundamentumok a porban van (akik agyagházban laknak,

amelynek porban van alapja), és könnyebben szétnyomhatók a molynál (és

szétmorzsolják, mint a molyt)?! Reggeltől estig gyötrődnek (szétzúzzák), s a

nélkül, hogy észrevennék, elvesznek (észrevétlen elpusztulnak) örökre. Ha

kiszakíttatik belőlük sátoruk kötele (ha összeomlik sátruk), nem halnak-é meg, és

pedig bölcsesség nélkül?” (Jób. 4,18-21) Mindenki meghal, vagyis mindenkinek

lebomlik a hústeste, azaz a „háza” akár gazdag, akár bölcs: „Akik

gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek? Hiszen senki sem

válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan

drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, Még ha örökké élne is,

és nem látná meg a sírgödröt. De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész

(pusztul) el bolond és ostoba, és gazdagságukat (vagyonukat) másoknak

hagyják. (Azt képzelik), gondolatuk ez: az ő házuk örökkévaló (hogy házuk

örökké megmarad), lakóhelyeik (lakásuk) nemzedékről-nemzedékre szállnak,

nevüket hangoztatják a földön (földeket neveznek el róluk). De a gazdag ember

sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak” (Zsolt. 49,7-13) „És

látám, hogy hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál (az oktalanságnál),

miképpen hasznosabb a világosság a sötétségnél. A bölcsnek szemei vannak a

fejében (és a bölcs ember nyitott szemmel jár); a bolond pedig sötétben jár

(botorkál); de ugyan én megismerém (arra is rájöttem), hogy ugyanazon egy

végük lesz mindezeknek (hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek).

Annakokáért mondám az én elmémben (ezt gondoltam magamban): bolondnak

állapota (sorsa) szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb

(akkor mit ér az, hogy én bölcsebb vagyok)? És mondék az én elmémben (ezt

mondtam magamban): ez is hiábavalóság! Mert nem lesz emlékezete sem a

bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már

mind elfelejtetnek (mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő

időben): és miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is. Azért

gyűlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, ami történik (mert

rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghez visznek) a nap alatt; mert

mindez hiábavalóság, és a léleknek (az embernek) gyötrelme (és hasztalan



32

erőlködés)!” (Préd. 2,14-18) Erről így tesz bizonyságot Isten Igéje: „És formálta

vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába

életnek leheletét (pnoé): Isten életet adó erejét). Így lőn az ember, élő lélekké

(élőlénnyé)” (1 Móz. 2,7) Amikor az ember a sátán szavát fogadta be Isten Igéje

helyett, a következményekről ezt mondja az Úr: „Arcod verejtékével eszed a te

kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert (bizony) por

vagy te s ismét porrá leszesz (és vissza fogsz térni a porba)” (1 Móz. 3,19) És az

embernek: „(Ha) Kimegyen (elszáll) a szelleme; visszatér földébe, és aznapon

elvesznek (semmivé válnak) az ő tervei (okoskodása, számvetése; kételye)”

(Zsolt. 146,4) De: „Aki felülről jött (és jön), feljebb való mindenkinél (az felette

van mindenkinek). Aki a földről való, földi az és földieket szól; aki a mennyből

jött (és jön), feljebb való mindenkinél (az felette van mindenkinek)” (Ján. 3,31) Ő

pedig nem más, mint a Krisztus: „mert senki sem ment fel a mennybe, hanemha

(csak) az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia (az Emberfia), aki a

mennyben van” (Ján. 3,13) És mert az Ádám leszármazottai, már olyanok voltak

mint ő, vagyis elvesztették Istenképűségüket: „Élt vala pedig Ádám százharminc

esztendőt, és nemze fiat (magához hasonlót) az ő képére és hasonlatosságára (a

maga képmására) és nevezé annak nevét Séthnek. (jelentése: kárpótlás; pótlás;

elrendelt, odahelyezett)” (1 Móz. 5,3) És így: elvesztettük a mennyei

polgárjogunkat: „Mert a mi országunk mennyekben van (nekünk pedig a

mennyben van polgárjogunk), honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk

(üdvözítőül); Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos (gyarló) testünket (szómánkat:

egész valónkat), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez (szómájához:

személyéhez). Amaz Ő hatalmas munkája szerint (azzal az erővel), mely által

maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21) De az Úr Jézus mennybemenetel

előtt ezt ígéri az övéinek: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben,

és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely (hajlék) van; ha

pedig nem (így) volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet

készítsek néktek (a számotokra). És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek,

ismét eljövök és magamhoz (és magam mellé) veszlek titeket; hogy ahol én

vagyok, ti is ott legyetek” (Ján. 14,1-3) Még a kínoszlopon függő latornak is azt

mondta az Úr: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban”

(Luk. 23,43) Ez a mi reménységünk: „Mely (reménység) lelkünknek (életünknek)

mintegy bátorságos (biztos) és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál

(amely behatol a kárpit mögé). Ahová útnyitóul (elsőként) bement érettünk

Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 6,19-20) „Azért

nem csüggedünk [nem fáradunk bele, nem lankadunk meg, nem merülünk ki,

nem restülünk meg, nem veszítjük el kedvünket (bátorságunkat)]; sőt ha a mi

külső emberünk megromol is [tönkre is megy; elromlik, megbomlik,

felemésztetik; elfogyatkozik is], a belső [emberünk] mindazáltal napról-napra

megújul. [minden nap épül]” (2 Kor. 4,16) És hogy hol készít helyet az Úr Jézus,

és milyen városban, arról így szól a Szent Szellem János apostolon keresztül:

„És elvive engem szellemben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt

a nagyvárost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből.



33

2 Kor. 5,2 Azért is sóhajtozunk [fohászkodunk is] ebben (a testben)

[itt], óhajtván [vágyódva, kívánkozva epekedünk] felöltözni erre a mi

mennyei hajlékunkat; [hogy mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a

földire; mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba]67

2 Kor. 5,3 Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!

[hogy ha le kell majd vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk]68

Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága (ragyogása) hasonló vala a

legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta (a kristályfényű) jáspis kőhöz” (Jel.

21,10-11) A hit emberei ezt mindig is tudták: „Hit által (költözött át, és) lakott az

ígéret földén (Ábrahám), mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és

Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal

bíró várost (azt a várost, amelynek szilárd alapja van), melynek építője

(tervezője) és alkotója az Isten” (Zsid. 11,9-10) 67

Pál apostol megvallása: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás

nyereség, De ha e (hús)testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy

melyiket válasszam, meg sem mondhatom. Mert szorongattatom [vívódom;

gyötrődök] e kettő között, kívánván [vágyva vágyok] elköltözni [visszatérni,

hazatérni], és a Krisztussal lenni [létezni]; mert ez sokkal inkább jobb; [mind a

kettő vonz: Szeretnék elköltözni (megszabadulni), hogy Krisztussal egyesüljek,

mert ez mindennél jobb volna] De e (hús)testben megmaradnom szükségesebb

tiérettetek. És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok, és együtt maradok

mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra [fejlődésetekre] és

örömötökre” (Fil. 1,21-25) Ezért az apostol nem meghalásról, hanem

elköltözésről ír: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én

elköltözésem ideje” (2Tim. 4,6) „Mert szükség, hogy ez a romlandó,

romolhatatlanságot [rothadatlan természetet] öltsön [öltözzön] magára, és e

halandó [emberi természet, amely ki van téve a halálnak, ami meghalásra képes,

múlandó, pusztulásra ítélt] halhatatlanságot öltsön [öltözzön] magára. [a

romlandónak fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a

halhatatlanságot]. Mikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és e

halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige (logosz), mely meg

vagyon írva: Elnyeletett a halál [a felbomlás, az élet ellentéte, megszűnése]

diadalra [a győzelemben örökre]. »Amikor pedig (ez a romlandó

romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor

teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött; (Elnyelte a halált a

diadal végleg)” (1 Kor. 15,53-54). De csak azoknál: „Akik nem vérből, sem a

(hús)testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek”

(Ján. 1,13) Mert: „Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől

született, szellem az” (Ján. 3,6) Azok: „akik nem romlandó, hanem

romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1

Pét. 1,23) 68

A feltámadott Úr kijelentése: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz

és őrzi az ő ruháját, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát



34

2 Kor. 5,4 Mert [már azalatt is] akik e [földi] sátorban [hajlékban]

vagyunk is, [roskadozva és szorongva] sóhajtozunk megterheltetvén

[és fohászkodunk a teher miatt]; mivelhogy nem kívánunk

levetkőztetni [(ekdüó): lehúz (ruhát), (ruhájától) megfoszt]. Hanem

felöltöztetni [a Mennyből valót a földire ráölteni], hogy ami halandó

[meghalásra képes], elnyelje azt az élet [(katapinó): Hogy diadalt

arasson a halál fölött az élet]69

(szégyenét)” (Jel. 16,15) Ezért: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben

megpróbált (izzított) aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhát, hogy

öltözeted legyen (hogy felöltözz), és ne láttassék ki a te (szégyenletes)

mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy

láss” (Jel. 3,18) János apostol elragadtatásban látja, hogy kik kaptak – és mit

jelent az, hogy – fehér ruhát kaptak: „Azután látám, és ímé egy nagy sokaság

(volt ott), amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból

(törzsből), és népből és nyelvből. És a királyiszék (a trónus) előtt és a Bárány

előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben (pedig) pálmaágak;

És kiáltanak nagy szóval (hatalmas hangon), mondván: Az üdvösség a mi

Istenünké, aki a királyiszékben (a trónuson) ül, és a Bárányé! Ekkor megszólalt

egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és

honnan jöttek?” Ezt mondtam nekik: „Uram, te tudod”. Mire ő így válaszolt:

„Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és

megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke (trónusa)

előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a

királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük (és a trónuson ülő, velük lakik)” (Jel.

7,9-10.13-15) Hát: „Örüljünk és örvendezzünk (és ujjongjunk), és adjunk

dicsőséget néki (és dicsőítsük őt), mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő

felesége (menyasszonya) (fel)elkészítette magát, És adatott annak, hogy

felöltözzék tiszta és ragyogó (fényes) fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a

szenteknek igazságos cselekedetei” (Jel. 19,7-8) És aki már megkapta a fehér

gyolcsból készült ruhát, azt még további díszes ruhákba öltöztetik. Erről prófétál

Ézsaiás is: „Örvendezvén örvendezek (és nagy örömöm telik) az Úrban, örüljön

lelkem az én Istenemben (mert víg örömre indít Istenem). Mert az üdvösség

ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül (és az

igazság palástját terítette rám), mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát

(ki fölteszi fejdíszét), és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit (ékszereit)” (Ésa. 61,10) 69

Már Ezékiás így panaszkodik a földi sátor levetése miatt: „Ezékiásnak, Júda

királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult. Én azt

mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz (Már

azt gondoltam, hogy életem delén kell elmennem a holtak hazájának kapuiba),

megfosztva többi éveimtől! Mondám: nem látom (többé) az Urat, az Urat az élők

földében, nem szemlélek (láthatok) embert többé a nyugalom (a világ) lakói közt.

Porsátorom lerontatik (hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát), és elmegy



35

2 Kor. 5,5 Aki pedig minket erre elkészített [felkészített], az Isten az,

aki a Szellem zálogát70

is adta [ajándékozta] minékünk [foglalóul]71

tőlem, mint a pásztor hajléka (megfosztanak tőle)! (Összetekeri életemet, mint

takács a vásznat); Összehajtám, mint a takács, életemet hiszen levágott a

fonalról engem (elvágja életem fonalát); reggeltől estig végzesz velem!” (Ésa.

38,9-12) Péter apostol így inti a mindenkori keresztényeket: „Méltónak vélem

(helyesnek tartom) pedig, amíg ebben a (a földi) /por/sátorban vagyok, hogy

emlékeztetés által ébresztgesselek titeket; Mint aki tudom, hogy hamar leteszem

(por)sátoromat, amiképpen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem.

De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom (elköltözésem) után is

mindenkor megemlékezhessetek ezekről. Mert nem mesterkélt meséket követve

ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét

(megjelenését); hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának (hanem

úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének)” (2 Pét. 1,13-16) Jób így

panaszkodik Istennek: „Napjaim gyorsabbak voltak a (takács) vetélő(jé)nél, és

most reménység nélkül tűnnek (múlnak) el. Emlékezzél (és gondold) meg, hogy

az én életem csak egy lehelet (csak szellő), és az én szemem nem lát többé jót.

Nem lát (nem pillant meg) engem szem, amely rám néz; te rám veted (felém

fordítod) szemed, de már nem vagyok! A felhő eltűnik és elmegy (elszáll), így aki

leszáll a sírba (a holtak hazájába), nem jő fel (nem jön vissza) többé” (Jób. 7,6-9)

„Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál (a futárnál): elfutának

(elszaladnak), nem láttak semmi jót. Ellebbentek (elsuhantak), mint a gyorsan

járó hajók (mint a sáscsónak), miként zsákmányára (le)csap a keselyű (a sas)”

(Jób. 9,25-26) Jákób megvallása a földi életről: „És monda a Fáraó Jákóbnak:

Hány esztendős vagy? Monda pedig Jákób a Fáraónak: Az én bujdosásom

(idegenként, jövevényként való életem/tartózkodásom) esztendeinek napjai

százharminc esztendő; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem

esztendeinek napjai (életem rövid volt, tele rossz napokkal), és nem érték el az

én atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak (ameddig

idegenként, jövevényként való életük/tartózkodásuk idejét)” (1 Móz. 47,8-9) 70

Zálog: (arrabón): foglaló, előleg, biztosíték; Az Újszövetségben csak átvitt

értelemben van, vagyis általában olyan valóságot jelöl, amely részben

„kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az egésznek; így

„garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a

része. (Egy eljegyzési ajándék) - zálog, azaz a vásárláshoz szükséges pénz vagy

vagyon egy része, amelyet előlegbe adnak, mint a hátralévő összeg biztosítékát. 71

És így folytatja az apostol: „Aki el is pecsételt minket [pecsétjével megjelölt

(el is jegyzett) minket; a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott

mennyei erővel is], és a Szellemnek zálogát [eljegyzési ajándékul] adta. [a

Szellemet, mint foglalót árasztotta; vagyis olyan valóságot, amely részben

„kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az egésznek. Így

„garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a

része] a mi szíveinkbe [a szellemi lényünk középpontjába]” (2 Kor. 1,22) Ő



36

2 Kor. 5,6 Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e

testben (szómati: lényünkben, személyben) lakván, távol vagyunk72

[távol lakunk] az Úrtól. [Más fordítások: „Ezért tölt el a bizalom

minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben (valónkban)

vándorként élünk (jövevényekként vagyunk), távol járunk az Úrtól”

[Más: „Mivel tehát mindenkor bizakodunk és tudjuk, hogy amikor a

testben (személyiségünkben) otthon vagyunk, az Úrtól elszakítva,

idegenben vagyunk]73

bizonysága a mi származásunknak, és védelme személyünknek: „Ez a Szellem

bizonyságot [tanúságot] tesz [együtt tanúskodik] a mi szellemünkkel együtt,

[szellemünkben] hogy Isten [született] gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16) Ő

bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek: „Aki záloga [foglalója] a

mi örökségünknek [sorsrészünknek] Isten tulajdon népének megváltatására

[arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk], az Ő dicsőségének

magasztalására. [Egy másik fordítás szerint: s feladata az Istennek megtartott

nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes

szabadságba behelyeztettetünk az ö dicsőségének dicséretére]” (Eféz. 1,14) 72

Távol vagyunk (ekdémeó): 1) kivándorol. 2) idegenben, száműzetésben,

hazájától távol él. Elhagyja hazáját, távozik népe köréből; idegenbe megy;

idegenben él. 73

Dávid megvallása: „Mert mi csak jövevények vagyunk te előtted és zsellérek,

amint a mi atyáink is egyenként (és mint minden ősünk); a mi életünk napjai

olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen” (1 Krón. 29,15)

De kérlek: „Halld meg Uram az én könyörgésemet (imádságomat), figyelmezzél

(segély)kiáltásomra, könnyhullatásomra (könnyeim láttán) ne vesztegelj (ne

légy néma); mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm”

(Zsolt. 39,13) Péter apostol így figyelmezteti a megváltottakat: „Péter, Jézus

Krisztusnak apostola, a Pontusban (jelentése: tenger, hullám). Galáciában,

Kappadócziában (jelentése: nádas vidék). Ázsiában (jelentése: mocsár) és

Bithiniában (jelentése: korai sietség) elszéledt (szétszóródott) jövevényeknek

(idegen, azaz aki rövid ideig, átmenetileg idegen helyen tartózkodik (tehát

olyanok, akiknek nem otthona a világ). És ha Atyának hívjátok őt, aki

személyválogatás nélkül (elfogulatlanul) ítél. (elválaszt, megkülönböztet;

(ki)válogat), kinek-kinek cselekedete (tevékenysége, munkássága) szerint.

(szent) félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek (vándorlásotok, zsellérségetek)

idejét (ideje alatt): Tudván, hogy nem veszendő holmin (romlandó, múlandó),

ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló

(értéktelen, üres) életetekből (életvitel, életvezetés, magatartás, életmód); Hanem

drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen (be nem szennyezett, mocsoktalan)

bárányén, a Krisztusén. Tehát: Szeretteim, kérlek (kérlellek) titeket, mint

jövevényeket és idegeneket (zarándokokat, vándorokat, hontalanokat),

tartóztassátok meg magatokat (tartózkodjatok) a (hús)testi kívánságoktól (érzéki



37

2 Kor. 5,7 (Mert hitben járunk [szó szerint: járunk-kelünk,

forgolódunk, életmódot folytatunk], nem látásban [nem szemlélésben,

mert a szemlélet még nem osztályrészünk (nem fizikai érzékelésben)]74

2 Kor. 5,8 Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni

e testből [(szómato: a földi élet megjelenési formája, a személyiség], és

elköltözni az Úrhoz. [Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban

szeretnénk megválni a testtől [(szómato)] és hazaérkezni az Úrhoz]75

2 Kor. 5,9 Azért igyekezünk is [kedvében járni, neki tetszeni], hogy

akár itt lakunk [akár közel vagyunk hozzá, akár nála vagyunk], akár

elköltözünk [távol járunk (élünk) Tőle], néki kedvesek legyünk76

epekedéstől, vágyódástól), amelyek a lélek (életetek) ellen vitézkednek

(küzdenek) (hadat viselnek a lélek, életetek ellen)” (1Pét 1,1.17-19.és 2,11) 74

Azért: „Mert most (ma még ugyanis) tükör által [Itt: a teljes mondat:

„tükörből látunk… és a kép rejtélyes, vagy: tükörből kapunk sejtelmes

(rejtélyes, talányos, megfejtésre váró) képet] homályosan [Itt a mondat: tükörből

nézünk (mindent) és a kép nem tiszta, vagy nem fejthető meg jól, homályos

marad] látunk. [képes beszédben, talányokban]. Akkor pedig [attól fogva]

színről-színre [Itt: színről-szinre = szemközt, úgy hogy a két személy vagy a

személy és a látnivaló egymással szemben áll) látni]. Most rész szerint van

bennem az ismeret [most még csak töredékes a tudásom; (most részt és

töredékesen ismerek)], akkor pedig úgy ismerek [Itt: jól megismer, azután

megért] majd (a dolgokra rá, vagyis tökéletesen), amint én is megismertettem.

[ahogy én is ismert vagyok, ahogy énrám ismert az Isten]” (1 Kor. 13,12) De már:

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk,(csak) még nem lett nyilvánvalóvá,

hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha (amikor ez) nyilvánvalóvá lesz,

hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van (olyannak

fogjuk őt látni, amilyen valójában)” (1 Ján. 3,2) 75

És így folytatja az apostol: „Mert szorongattatom [vívódom; gyötrődök] e

kettő között, kívánván [vágyva vágyok] elköltözni [visszatérni, hazatérni], és a

Krisztussal lenni [létezni]; mert ez sokkal inkább jobb; [mind a kettő vonz:

Szeretnék elköltözni (megszabadulni), hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez

mindennél jobb volna]” (Fil. 1,23) 76

És így folytatódik a kijelentés: „Meggondolván (ítéljétek meg tehát), mi

legyen kedves az Úrnak” (Eféz. 5,10) „És ne szabjátok magatokat [ne

igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e

világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok,

formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek,

gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes

felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok

megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek;

megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó,

kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes;



38

2 Kor. 5,10 Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk

[leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (phaneroó): A

szó igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az,

ami eddig nem volt nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik)] a Krisztus

ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a

szerint, amiket e testben (szómato: lényében, személyében) cselekedett,

vagy jót, vagy gonoszt [(kakosz): rossz, romlott, züllött, gyalázatos,

káros, ártalmas, értéktelen, hitvány]77

ami neki tetsző]” (Róm. 12,2) „Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok,

hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17) 77

Mert Isten: „Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli ((krinó): megítél,

de nem elítél. Helyrehozza a helytelent) majd a föld kerekségét (oikúmené: az

egész emberiséget) igazságban (dikaioszüné: jogosság és igazságosságban) egy

férfiú (egy személy, egy ember) által, kit arra rendelt (akit erre kiválasztott);

bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból (a

halálból)” (Csel. 17,31) És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt

találja, amit keresett” (Jób. 34,11) „Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre

előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Préd. 12,16)

Ezért figyelmeztet az apostol: „Te pedig miért kárhoztatod [ítéled el] a te

atyádfiát? [testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek]

a te atyádfiát? [testvéredet; embertársadat] Hiszen mindnyájan oda állunk

[jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye; trónja] elé” (Róm.

14,10) Mert: „(Ő) megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk

bizonyságot (arról), hogy Ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.

Erről (vagyis Róla) a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek

bocsánatát veszi, (bűnbocsánatot nyer) az ő neve által mindenki, aki hiszen

Őbenne” (Csel. 10,42-43) Ezért: „(Kérve) kérlek azért az Isten és (a) Krisztus

Jézus színe előtt (az ő eljövetelére és országára kérlek), aki ítélni fog élőket és

holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele

alkalmatos, (és) alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts (biztass) teljes

béketűréssel (türelemmel) és tanítással” (2 Tim. 4,1-2) „Mindentől, ami

gonosznak látszik, őrizkedjetek (a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)!

Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől (teljes

egészében); és a ti egész valótok (pneuma: szellemetek), mind lelketek (életetek),

mind testetek (szóma: egész személyetek) feddhetetlenül (teljes épségben)

őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére (látogatására)” (1 Thess.

5,22-23) Az is kijelentést nyer, hogy a hit és a szeretet cselekedeti alapján

történik a megítélés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké (és

gazdagítson) az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek

vagyunk mi is ti irántatok (ahogyan mi is szeretünk titeket). Hogy erősekké tegye

a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és

Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel



39

2 Kor. 5,11 Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk (és

az Igét hirdetjük), Isten előtt pedig nyilván [láthatók] vagyunk [Isten

előtt teljese át vagyunk világítva, nyíltan állunk]; remélem azonban,

hogy a ti lelkiismeretetek [(szüneidészisz): tulajdonképpen: szellemi-

önismeret] előtt is nyilván [láthatók] vagyunk [nyíltan állunk]. [Mivel

az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni (megnyerni) az

embereket, hiszen az Isten ismer minket, és remélem, hogy a ti

lelkiismeretetek előtt is tisztán állunk]78

2 Kor. 5,12 Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem

alkalmat [lehetőséget] adunk tinéktek a velünk való dicsekedésre,

hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek

[hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak

látszat, és nem azzal, ami a szívben van, akik külső megjelenéssel

dicsekednek és nem szívvel, akik dicsőségüket a látszatban keresik és

nem a szívük igazságában]79

2 Kor. 5,13 Ha azért bolondok vagyunk [ha önkívületbe, extázisba

kerülünk; ha elragadtatunk, és magunkon kívül vagyunk], Istenért [van

ez, Istennek]; ha eszesek vagyunk, [ha a józanésznek megfelelően

járunk el; ha mérsékeljük magunkat, és önuralmat tanúsítunk]

érettetek van az [nektek tárulunk fel].

egyetemben” (1 Thess. 3,12-13) „Mert Krisztus Jézusban csak a szeretet által

munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6) 78

Az apostol így figyelmezteti, és buzdítja a mindenkori hívőket: „Bölcsen

viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is

megváltván (a kedvező alkalmakat jól használjátok fel)” (Kol. 4,5) És:

„Meglássátok annakokáért (jól vigyázzatok), hogy mimódon okkal járjatok

(hogyan éltek), nem, mint bolondok (ne esztelenül), hanem mint bölcsek: Áron is

megvegyétek az alkalmatosságot (kihasználva az alkalmas időt), mert a napok

(az idők) gonoszok” (Eféz. 5,15-16) És aki hirdeti az Igét: „Szükséges, hogy a

kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög

csapdájába essék” (1Tim. 3,7) 79

Ezek azok: Akik testi értelemben akarnak tetszést aratni…” (Gal. 6,12) Hát:

„Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van

[rászorulunk], mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?” (2

Kor. 3,1) „Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik

önmagukat ajánlják. De ezek nem veszik észre, hogy magukhoz mérik, és

magukhoz hasonlítják önmagukat” (2 Kor. 10,12)



40

2 Kor. 5,14 Mert a Krisztusnak szerelme [(agapé):szeretete]

szorongat [ösztönöz] minket80

2 Kor. 5,15 Úgy vélekedvén [arra a meggyőződésre jutottunk], hogy

ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak [következőleg

mindenki meghalt]; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek,

ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és

feltámasztatott81

2 Kor. 5,16 Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk (hús)test szerint; sőt

ha ismertük is Krisztust (hús)test szerint [ha azelőtt emberileg

ismertük is], de [most] már többé nem [úgy] ismerjük.

2 Kor. 5,17 Azért ha valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új

[(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés az [új

teremtmény]; a régiek [az eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak [a régi

megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új

jött létre; új állt elő]82

80

„Aki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga

idejében” (1 Tim. 2,6) 81

„Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk (Jelentése:

akár élünk, akár meghaltunk), együtt éljünk ő vele” (1 Thess. 5,10) „Hogy többé

ne embereknek kívánságai (emberi vágyak, szenvedélyek), hanem Isten akarata

szerint (akaratának megfelelően) (akaratától [theléma:vágy, tetszés,

elhatározás;szándék] ösztönözve) éljétek a (hús)testben hátralevő időt” (1Pét 4,2)

„Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, [is] az Úrnak halunk meg. Azért

akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel

[kelt életre] és elevenedett meg [lett élővé] Krisztus, hogy mind holtakon mind

élőkön uralkodjék. [hogy halottnak, élőnek ura legyen]” (Róm. 14,8-9) 82

A kijelentés így hangzik: És monda az, aki a királyiszéken ül vala (a trónuson

ülő): Ímé mindent újjá teszek (újjáteremtek mindent). És monda nékem: Írd meg,

mert e beszédek hívek (megbízhatók) és igazak” (Jel. 21,5) Hogy: „A nép,

amelyet magamnak alkoték (formáltam), hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,21)

„Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; (az övéi

vagyunk) az ő népe és az ő legelőinek juhai (nyája) vagyunk” (Zsolt. 100,3) „Mert

az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban

jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk

[azok szerint éljünk]” (Eféz. 2,10) „Aki önmagát adta mi érettünk, hogy

megváltson minket minden hamisságtól (gonoszságtól), és tisztítson önmagának

kiváltképpen való népet (a maga népévé), jó cselekedetekre igyekezőt (törekvőt)”

(Tit. 2,14) Az Úr Jézus kijelentése így hangzik: „… Bizony, bizony mondom

néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten

országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született,

szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan



41

2 Kor. 5,18 Mindez pedig Istentől van [ezt Isten viszi végbe, és

mindez Istenből támadt], aki minket önmagával megbékéltetett a Jézus

Krisztus által [akit Krisztus kiengesztelt irántunk], és aki nékünk adta

a békéltetés szolgálatát [és aki minket a kiengesztelés szolgálatával

megbízott]83

születnetek” (Ján. 3,5-7) „Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából

[vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [akaratából], hanem

Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,13) És aki már újonnan – vagyis a Szent

Szellemtől, és Isten Igéje által – született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott

(imádni való) az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy

irgalmassága (könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma) szerint újonnan szült

minket élő reménységre („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is fog

következni. Itt: az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló, „földöntúli”

remény) Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3) Hiszen:

„Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek

valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18) Az újjászülő beszéd pedig: „…az igazság

beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5) És ti: „…nem romlandó, hanem

romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1Pt.

1,23) Aki: „nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő

irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által”

(Tit. 3,5) „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák,

sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét.

1,4) Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne

a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat

cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19) „Mert

ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek (a régire

nem is emlékeznek), még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17) 83

Mert Isten úgy határozott: „… hogy Őáltala békéltessen meg [engeszteljen ki]

mindent [a mindenséget] Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének

[kínkarójának; kínoszlopon kiontott] vére által; Őáltala mindent, ami csak van,

akár a földön, akár a mennyekben [az egekben]” (Kol. 1,20) Az apostolok azt az

örömhírt hirdetik, hogy ezt úgy tette meg Isten, hogy Isten: Az ellenségeskedést

[kiküszöbölte] az Ő [saját] (hús)testében, a parancsolatoknak tételekben való

törvényét eltörölvén [megszüntetvén; érvénytelenné tette; hatályon kívül

helyezte azért], hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Őmagában, békességet

szerezvén. [békességszerzővé] „És hogy megbékéltesse [kiengesztelte] az

Istennel mind a kettőt, egy testben (szóma = személyében) a keresztfa [kínkaró;

kínoszlop] által, megölvén [elpusztítva] ezen az ellenségeskedést. És eljövén

[örömhírként] békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.

Mert Őáltala van menetelünk [szabad utunk] mindkettőnknek egy Szellemben az

Atyához” (Eféz. 2,15-17) „Ezért Isten ingyen igazítja meg őket [Megigazulásukat

azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják] miután megváltotta őket a Krisztus

Jézus által. [a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a



42

2 Kor. 5,19 Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban

megbékéltette önmagával a világot [Isten volt a Krisztusban, amikor

a világot magával kiengesztelte]. Nem tulajdonítván nékik az ő

bűneiket [nem számította fel nekik az eleséseket; (paraptóma): hibás

lépés, botlás, baklövés, melléfogás törvényszegés, áthágás], és reánk

bízta a békéltetésnek [sőt belénk helyezte a kibékítés, a

kiengesztelődés] igéjét [logosz]84

2 Kor. 5,20 Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne

[maga az Isten buzdít benneteket] mi általunk: Krisztusért [Krisztus

nevében] kérünk, béküljetek meg [engesztelődjetek ki] az Istennel85

2 Kor. 5,21 Mert azt, aki bűnt [(hamartia): céltévesztést] nem ismert,

bűnné [(hamartia): céltévesztéssé] tette értünk [helyettünk], hogy mi

Isten igazsága [igazságossága] legyünk Őbenne [hogy általa

megigazultak legyünk Istenben]86

Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]. Mert az Isten őt [eleve] (el)

rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek] azoknak, akik az ő

vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. [nekünk]. Isten ugyanis az előbb

[korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte;

megbocsátotta]” (Róm. 3,24-25) „Mert Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért

(céltévesztésünkért); de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1 Ján.

2,2) És: „Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel

[megbékéltetett minket önmagával] az ő Fiának halála által, sokkal inkább

megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele. [akkor (mennyivel)

inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]” (Róm. 5,10) „Ez a

szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket,

és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért (céltévesztésünkért)” (1 Ján.

4,10) 84

A nemzetbeliekhez így szól a Szent Szellem: „Titeket is, kik hajdan

elidegenültek [azelőtt elszakadtatok, ezért idegenek] és ellenségek valátok

[ellenséges gondolkozásúak (érzületűek) voltatok] gonosz cselekedetekben

[haszontalan, káros tetteitekben] gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis

megbékéltetett. [most nektek is megszerezte a kiengesztelődést]” (Kol. 1,21) 85

És így folytatja az apostol: „Amelyért követséget viselek láncok között

(amelynek követe vagyok a bilincsben is); hogy bátran szóljak arról, amiképpen

kell szólanom (hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell)” (Eféz. 6,20)

86 Péter apostol bizonyságtétele szerint, Őt: „Aki bűnt nem cselekedett (követett

el) (hamartia: nem vétette el a célt), sem a szájában álnokság nem találtatott

(csalárdságot, hamis szót nem találtak szájában). Aki szidalmaztatván

(becsmérel, ócsárol, gyaláz), viszont nem szidalmazott (a szidalmat nem

viszonozta) (mikor gyalázták, gyalázást vissza nem mondott,), szenvedvén nem

fenyegetőzött. Hanem hagyta az igazságosan ítélőre (mindent az igazságos

bíróra hagyott) (átadta ügyét az igazságosan ítélőnek). Aki a mi bűneinket



43

2 Kor 6. Az élő Istenhez méltó szolgálat

2 Kor. 6,1 Mint együttmunkálkodók [mint Isten munkatársai] intünk

is [kérünk, és biztatunk, bátorítunk, buzdítunk benneteket], hogy hiába

ne vettétek légyen [hogy ne váljék hiábavalóvá (üressé,

(hamartia: céltévesztésünket) maga vitte fel testében (testén) a fára, hogy a

bűnöknek meghalván (hamartia: a céltévesztésre ne legyünk kaphatók), az

igazságnak (igazságosságnak, megigazult életet) éljünk. Akinek sebeivel

gyógyultatok meg (véres zúzódásai gyógyítottak meg titeket, teljessé, éppé tett)

(az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg)” (1Pét 2:22-24) Ézsaiás így prófétál

Róla: „A fogságból és ítéletből ragadtatott el (fogság és ítélet nélkül hurcolták

el). És kortársainál ki gondolt arra (ki törődött azzal), hogy kivágatott az élők

földéből (hogy amikor kiirtják a földön élők közül), hogy népem bűnéért

(anomia: törvénytelenség, törvénysértés, törvényszegés) lőn rajta vereség (népe

törvényszegése miatt éri a büntetés)?! És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a

gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot (nem

követett el gonoszságot), és álnokság sem találtatott szájában (és nem beszélt

álnokul)” (Ésa. 53,8-9) És tette ezt Isten azért: „Mert ami a törvénynek lehetetlen

vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy

erőtlen vala a (hús)test miatt [melyet a (hús)test gyengévé tett]. Az Isten [azt

megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [elküldve] bűn [a céltévesztés]

(hús)testének hasonlatosságában [hasonmásában] és a bűnért, [a céltévesztés

miatt]. Kárhoztatá a bűnt [a céltévesztést] a (hús)testben. [hogy elítélje a

(hús)testben levő bűnt (céltévesztést]” (Róm. 8,3) Azért, hogy az embert

kiszabadítsa az ördög hatalmából: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és

vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által

megsemmisítse (működésképtelenné tegye) azt, akinek hatalma van a halálon,

tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt

teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15) „Krisztus váltott meg minket

[kivásárolt bennünket; szabadított fel váltságdíj ellenében] a törvény átkától

[átka alól] átokká [az átok hordozójává] levén [átok alá került] érettünk; mert

meg van írva: Átkozott minden, aki (száraz)fán függ. Hogy az Ábrahám áldása

Krisztus Jézusban legyen a pogányokon [szálljon a nemzetekre], hogy a Szellem

ígéretét elnyerjük [és befogadjuk] hit által. [a hiten keresztül]” (Gal. 3,13-14)

„Őbenne van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek (céltévesztésünknek)

bocsánata (eltörlése, elengedése; megbocsátása). Az Ő kegyelmének

gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7) „hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy

Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5) Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban

való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál

törvényétől” (Róm. 8,2)



44

haszontalanná) az, hogy elfogadtátok] az Isten kegyelmét [(kharisz)

Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását]87

87

És folytatja az apostol: „Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten

[művelés alatt álló] szántóföldje, Isten épülete [építése; építkezése] vagytok”

(1Kor. 3,9) „Eszetekbe juttatom [és figyelmetekbe ajánlom, és meg akarom

ismertetni veletek] továbbá, atyámfiai [testvérek], az evangéliumot, melyet

hirdettem néktek [azt az örömüzenetet, (jó hírt) amelyet én néktek vittem].

Melyet be is vettetek [el is fogadtatok], melyben állotok is, [és szilárdan

kitartotok benne; (amelyben meg is maradtatok), és követtek]. Amely által

üdvözültök is [elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is menekültök], ha

megtartjátok [megőrzitek] (úgy), aminémű beszéddel [(logosz): IGÉ-vel]

hirdettem néktek, hacsak nem hiába [elhamarkodottan, feleslegesen] lettetek

hívőkké. [ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek

hivőkké]” (1 Kor. 15,1-2) Ezért buzdítunk, hogy: „Vigyázván (ügyelve) arra, hogy

az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon (el ne hajoljon); nehogy a

keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon (kárt ne okozzon),

és ez által sokan megfertőztettessenek” (Zsid. 12,15) És mivel az Ószövetségben

még nem volt kijelentés a sátánról, a Szent Szellem előképként mutatja be az

Úrtól való elszakadás következményét, úgy mintha minden rossz az Úrtól jönne:

„Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, akinek

szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon

e nemzetek (e népek) isteneinek. Vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő

gyökér! És ha lesz, aki hallja ez esküvéses kötésnek (ennek az átoknak) igéit, és

boldognak állítja magát az ő szívében (és áldásban bizakodva), ezt mondván:

Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is (jó sorom lesz

akkor is, ha megátalkodott szívvel élek). Hogy a részeg és a szomjas együtt

vesszenek (pedig emiatt elpusztul az öntözött föld a kiszáradttal együtt. Nem

akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és

búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, amely meg van írva e

könyvben, és eltörli az Úr annak (még a) nevét (is) az ég alól. És kiválasztja azt

(különválasztja az ilyet) az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a

szövetségnek minden átka szerint (és romlást hoz rá, a szövetséghez tartozó

átkok szerint), amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben” (5 Móz. 29,18-21) Az

újszövetségben jelenti ki a Szent Szellem, hogy a különböző csapások, bajok

nem Istentől vannak, hanem az ember szabad akaratából dönthet, hogy kinek

engedelmeskedik: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az

ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő (hús)testének, (az) a (hús)testből arat

(majd) veszedelmet (pusztulást); aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat

örök életet” (Gal. 6,7-8) Az apostol a továbbiakban így figyelmezteti a hívőket:

„Mert a (hús)test a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a (hús)test ellen;

ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket

akartok” (Gal. 5,17) Hiszen: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek?

Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” (Jak. 4,1) Ezért



45

2 Kor. 6,2 Mert Ő [és az Írás is azt] mondja: Kellemetes [(kairosz

dektosz): elfogadás/jókedv/szívesség/jóakarat/ meghatározott

időszakában/időpontjában, a kellő] időben [a kegyelem idején]

meghallgattalak, és az üdvösség [a megmenekülés, gyógyulás, ellátás,

áldás, stb.] napján megsegítettelek [ (boétheó): segítségedre siettem,

és kivonultam sereggel]. Ímé [most van] itt a kellemetes [a kellő] idő

[a kegyelem ideje; most van a szívesen fogadott időszak], ímé itt az

üdvösség [most van a bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól,

veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta

problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből,

gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság;

állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét

(egészség); boldogság, megtartatás] napja88

2 Kor. 6,3 Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk [(proszkopé:

botlás, megütközés, sértődés, harag); Senkinek semmiféle megütközést

mondja az apostol, hogy: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és

idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a (hús)testi kívánságoktól, amelyek a

(phüszé = személyetek, életetek); ellen vitézkednek” (1 Pét. 2,11) „Én fiacskáim

(gyermekeim), ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek (tévesszétek

(hibázzátok) el a célpontot). És ha valaki vétkezik (hibázik), van Szószólónk

(Pártfogónk) az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És (mert) Ő engesztelő áldozat

a mi vétkeinkért (hamartia: céltévesztésünkért); de nemcsak a mienkért, hanem az

egész világért is” (1 Ján. 2,1-2)

88 Dávid imája, amely egyben prófécia is, így hangzik: „Én pedig néked

könyörgök (és hozzád imádkozom), oh Uram; jókedvednek (a kegyelem) idején,

oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest (nagy szeretettel) hallgass meg

engem (és) a te megszabadító hűségeddel (segíts meg)” (Zsolt. 69,14) És az Úr

válasza: „Így szól az Úr: Jókedvem (a kegyelem) idején én meghallgattalak, és a

szabadulás napján segítettelek, megtartlak (megőrizlek) és nép szövetségévé

teszlek (és megajándékozom általad szövetségemmel népemet), hogy megépítsd

a földet (és te állítsd helyre az országot), és kioszd az elpusztult örökségeket”

(Ésa. 49,8) Mert: „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és

megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává (és

benned ajándékozom meg szövetségemmel a népeket, világosságommal a

nemzeteket)” (Ésa. 42,6) És az Úr Jézus Názáretben bejelenti küldetését, s hogy

Ő a próféciáknak beteljesítője: „Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy

felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy

a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek

és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat (a

megkínzottakat). Hogy hirdessem az Úrnak (jókedvének, és jóakaratának)

kedves esztendejét, meghatározott időszakát” (Luk. 4,18)



46

nem okozunk], hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék [(mómaomai):

- gúnyol, ócsárol, gáncsol) hogy a szolgálatot ne gyalázzák; ne

ócsárolják, ne becsmérelhessék]89

2 Kor. 6,4 Hanem [úgy] ajánljuk magunkat mindenben [úgy

viselkedünk], mint Isten szolgái [diakónusai]; sok tűrésben90

[kitartásban, sok állhatatossággal; Nagy türelmet tanúsítva a

megpróbáltatásban], nyomorúságban91

szükségben92

[kényszerhelyzetben], szorongattatásban [türelmesen elviseljük a nehéz

körülményeket, a szorult helyzeteket, a bajokat, és amikor hiányt

szenvedünk valamiben].

2 Kor. 6,5 Verésekben [verést szenvedve, mert sokszor megvernek

(megostoroznak) bennünket,], tömlöcben [börtönbe zárnak],

háborúságban [és a tömeg ellenünk támad; lázadások (zendülés)

csődület támasztása közepette, nyugtalanságban. (akatasztaszia: Itt a

görög jelentés. Háborgatás, vagy háborgás, vagyis: olyan körülmény,

ami őt személyében nyugtalanítja, munkájában zavarja)].

Küszködésben [fáradozásban, mert van, amikor keményen kell

dolgoznunk], virrasztásban [nem alhatunk éjjel; álmatlanságban],

böjtölésben [kényszerű éhezésben, mert néha nincs mit ennünk].

2 Kor. 6,6 Tisztaságban [feddhetetlenségben], tudományban

[ismeretben, (Isten ismeretben), tudásban, értésben], hosszútűrésben

[türelemben; béketűrésben; megértőn állhatatosság, és kitartásban],

szívességben [kedvességben, jóságban, szelídségben,

becsületességben, jóindulatban], Szent Szellemben, tettetés nélkül

89

És az apostol újra – és újra figyelmezteti Krisztus népét: „Meg ne

botránkoztassátok [(aproszkoposz): - cselekvő igealakban: ártalmatlan, azaz nem vezet

bűnbe] se a zsidókat, se a görögöket, [pogányokat, azaz: helléneket] se az Isten

(kihívott)gyülekezetét, [eklézsiáját, és megütközésre ne adjatok okot]” (1 Kor.

10,32) Hanem: „Legyetek az én követőim, [utánzóim] mint én is a Krisztusé.

[utánzója (követője) vagyok]” (1 Kor. 11,1) „Kérlek azért [tehát] titeket, legyetek

az én követőim [Szó szerint: Legyetek együttkövetőim]” (1 Kor. 4,16)

90 Tűrés (hüpomoné): - örömteli (vagy reményteljes) tűrés, kitartás,

állhatatosság. Elvisel, megmarad, kibír, kiáll, kitart, türelmes (-en, -mel van),

elszenved. Alatta marad a tehernek, nem teszi le, viszi; „vállalja” ezeket. 91

Nyomorúságban (thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás;

szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet, gyötrődés

(testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás. 92

Szükség: ana(n)gké: kényszerítés, kényszerhelyzet, kényszer;

szükségszerűség; elkerülhetetlen (dolog); Tágabb értelemben: szorultság, szorult

helyzet, nyomorúság.



47

való [képmutatás (színészkedés) nélküli, nem színlelt, őszinte]

»(agapé): Isten szerinti« szeretetben. [Más fordításban: Mi valóban

Isten szolgái vagyunk! Ezt bizonyítja, hogy senki sem vádolhat

bennünket bűnnel, ezt bizonyítja a tudásunk, a türelmünk, jóságunk, a

bennünk élő Szent Szellem. Ezt bizonyítja a képmutatás nélküli

szeretetünk],

2 Kor. 6,7 Igazmondásban [(logoszban) a való(igaz)ság igéjében, az

igazság hirdetésében kitartva], Isten csodatevő erejében [isteni

hatalommal]. Az igazságnak [a megigazultság az igazságosságnak]

jobb [jobboldali (támadó)] és bal felől való [baloldali (védő)]

fegyvereivel [(azaz támadó és védő) fegyverei által] »Más fordítás

szerint: az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten ereje, amely

megmutatkozik rajtunk keresztül. Ezt bizonyítja, hogy Istennel

összhangban élünk, és teljesen fel vagyunk fegyverkezve a szellemi

támadó és védekező fegyverekkel«

2 Kor. 6,8 Dicsőség és gyalázat [jó vagy rossz vélemény tisztelet, és

becstelenség, akár dicsőség, akár megszégyenülés] által, rossz és jó

hír [szidalom és rágalom dicséret, vagy megvetés, tiszteletlen

bánásmód] által. Mint hitetők [mint ámítók, tévelyítők, mint csalók,

mint csábítók, félrevezetők], és [mégis] igazak [valóigazat mondók]

>>Más fordításban: Ezekkel harcolunk, amikor az emberek dicsérnek,

vagy szidnak bennünket, amikor rosszat, vagy jót mondanak rólunk.

Néha csalóknak tartanak minket, pedig csak igazat mondunk>>;

2 Kor. 6,9 Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek [jól

ismertek]; mint megholtak [halál szélén állók, halálra szántak,

meghalók, halálba menők, vagy: halálra ítéltek], és ím élők; mint

(meg)ostorozottak [mint megfenyítettek; mint megkínzottak

(összevertek) de belé nem haltak], és meg nem ölöttek. »Más

fordításban: Sokan egyáltalán nem törődnek velünk, mások pedig jól

ismernek. Néha úgy látszik, már közel vagyunk a halálhoz, mégis

élünk! A szenvedések sokszor megkínoznak, de mégsem ölnek meg

bennünket«.

2 Kor. 6,10 Mint bánkódók [szomorkodók], noha mindig örvendezők

[mégis mindig vidámak, derűsek, örülők]; mint szegények, de sokakat

gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók [mint

akiknek semmijük nincs, akiké mégis minden]. »Más fordításban: Sok

szomorúság ér bennünket, de ugyanakkor tele vagyunk örömmel is.



48

Igaz, hogy a pénztárcánk majdnem üres, mégis sok embert mi

tettünk gazdaggá. Valóban nincs semmi vagyonunk, mégis minden a

miénk«93

93

Így folytatja az apostol: „Annakokáért, mivelhogy ilyen [diakónusi]

szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet [irgalmasságot] nyertük

[könyörületben részesültünk], nem csüggedünk el; [nem veszítjük el

bátorságunkat; nem lankadunk (restülünk) meg]. Hanem lemondtunk [a

szégyellni való titkokról] a szégyen [a szégyenletes dolgok] takargatásáról, mint

akik nem járunk ravaszságban [nem alkalmazunk cselt, nem járunk

fortélyoskodásban], és nem is hamisítjuk meg [sem nem használjuk cselvetésre]

az Isten igéjét [logoszát]. De a nyilvánvaló igazsággal kelletjük [hanem a

való(igaz)ság nyílt hirdetésével (kijelentésével; láthatóvá tételével) ajánljuk]

magunkat minden ember lelkiismeretének [szellemi ismeret – együttészlelés] az

Isten előtt [Isten jelenlétében]” (2 Kor. 4,1) És ez sok zaklatással, üldözéssel jár:

„Mert amint bőséggel [túláradóan] kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből

[megpróbáltatásaiból, amin keresztülment, amit elszenvedett, átélt és

megtapasztalt], úgy bőséges a mi vigasztalásunk [buzdításunk,

megbátorodásunk] is Krisztus által. De akár nyomorgattatunk [elnyomást

szenvedünk; szorongattatunk; háborgattatunk, kínoztatunk, megpróbáltatást



megmenekülésetekért (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből,

bűnökből, mindenfajta problémából, bajból). Megszabadításotokért (mindenfajta

veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/, oltalmazásotok,

biztonságotok. Állandóságotok. Jólétetek (bővölködés anyagi és szellemi

javakban). Jóllét, azaz egészségetekért). Boldogságotok, és megtarttatásotokért]

van az, mely hathatós [működik hatékonyan és erőt ad] ugyanazon szenvedések

[amit átéltek és megtapasztaltok] elviselésére [elhordozására, a tehernek alatta

maradására, türelmes, kitartó, várakozásra], amelyeket mi is szenvedünk; akár

megvigasztaltatunk a ti vigasztalástokért, és üdvösségekért van az” (2 Kor. 1,5-6)

„Mert úgy vélem, [látom] hogy az Isten minket, az apostolokat [kiküldötteket, az

evangélium nagyköveteit], utolsókul állított [tett szemlére]. »g.(eszkhatosz): Isten

minket utolsókként mutatott be, vagy állított elő«, mintegy halálra szántakul:

[halálra ítéltnek, kijelöltnek] mert [színházi] látványossága [csodája] lettünk a

világnak [kozmosznak], úgy angyaloknak, mint embereknek. Mind ez ideig

éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, [verést

szenvedünk; arcul veretünk] bujdosunk is [bizonytalan helyeken,

(otthontalanul); hajléktalanok, (hazátlanok) vagyunk]. Fáradozunk is, tulajdon

kezünkkel munkálkodván [kezünk munkájával keressük kenyerünket, dolgozva

el is fáradunk] ha szidalommal illettetünk, [átkoznak; gyaláznak] jót kívánunk;

[áldást mondunk] ha háborúságot szenvedünk, [üldöznek] békességgel tűrjük;

[türelemmel elhordozzuk; helytállunk]. Ha gyaláztatunk, [becsmérelnek,

rágalmaznak; ha szidalmaznak, és mialatt mi másokat bátorítunk, rossz hírünket



49

keltve gonoszul beszélnek, mi jó szóval válaszolunk, és] könyörgünk:

[imádkozunk és megvigasztalódunk] szinte [ennek] a világ(egyetemnek)

szemetjévé [salakjává] lettünk, mindeneknek söpredékévé [mocskává] egész

mostanig. [mind a jelen napig]” (1 Kor. 4,9.11-13) „Zsidóktól ötször kaptam

negyven botütést egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek,

háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem. Gyakran

voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között,

veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben

városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között.

Fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és

szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.” „Mindenütt

nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk

kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem

veszünk” (2 Kor. 11,24-27; 2 Kor. 4,8-9) De ez nemcsak az apostolokra vonatkozik,

hanem minden Krisztusban hívőre, akiket így bátorít a Szent Szellem: „De

emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok

szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és

gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek

azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és

vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek

értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát

bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van

szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az

ígéret” (Zsid. 10,32-39) És azt a gyülekezetet is, amely teljesíti Isten akaratát –

azaz: hirdeti a Krisztusról szóló jó hírt – azokat üldözik: „És ti a mi követőinkké

lettetek és az Úréi, befogadván az igét sokféle szorongattatás között, Szent

Szellem örömével. Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és

Akhájában, mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde. De nemcsak Macedóniába

és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre.

Szükségtelen is erről bármit mondanunk” (1 Thess. 1,6-8) Beteljesült a prófécia:

„Söpredékké és utálattá tettél minket a népek között. Feltátotta száját ellenünk

minden ellenségünk” (Siral. 3,45-46) Néha elkeseredünk, és azt mondjuk, hogy:

„Minek is jöttem ki anyám méhéből, ha csak gyötrelmet és szenvedést látok, és

napjaim szégyenben érnek véget?!” (Jer. 20,18) És az imára az Úr válasza:

„Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek: Nem

nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha

az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd” (Ján. 15,20)

„Boldogok vagytok, ha (énmiattam) szidalmaznak (gyaláznak) és háborgatnak

(üldöznek) titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek (és

mindenféle rosszat hazudnak rólatok) én érettem. Örüljetek és örvendezzetek (és

ujjongjatok), mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták

(üldözték) a prófétákat is, akik előttetek voltak (éltek)” (Mát. 5,11-12) Az Ige így

bátorítja az apostolt, és valamennyi Krisztusban élő hívőt: „Sok baja van az

igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. Megőrzi minden csontját, egy sem



50

törik el közülük. A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, akik gyűlölik az

igazat. Az Úr kimenti az ő szolgái életét, és senki meg nem lakol, aki Őbenne

bízik” (Zsolt. 34,20-23) Dávid így prófétál az Úr Jézusról, és az Ő testéről, amely

az Eklézsia: „Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: én már a csend

honában laknám. Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram,

támogatott engem. Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te

vigasztalásaid megvidámítottak engem. Van-é köze te hozzád a hamisság

székének, amely nyomorúságot szerez törvény színe alatt? Az igaz embernek

életére törnek, az ártatlan embert elítélik. De kőváram lőn én nékem az Úr, és az

én Istenem az én oltalmamnak kősziklája; És visszafordítja reájok az ő

álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi

Istenünk” (Zsolt. 94,17-23) És mert az apostol ismeri az Igét és Istennek minden

ígéretét, ezért ilyen megvallást tesz: „Ezért várom és remélem, hogy semmiben

sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust

egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár

meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!... Mert azt

tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely

láthatóvá lesz rajtunk” (Fil. 1,20-21; Róm. 8,18) „Mert minden értetek van, hogy a

kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Mert

a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök

dicsőséget szerez nekünk” (2 Kor. 4,15.17) Ezért ne féljetek, hanem: „Öltözzétek

föl (öltsétek magatokra) az Isten minden fegyverét (fegyverzetét), hogy

megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával (mesterkedéseivel) szemben.

Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk (mert a mi harcunk nem test

és vér ellen folyik), hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen (erők

és hatalmak ellen), ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei

ellen, melyek a magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek föl az Istennek

minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket

elvégezvén (leküzdve) megállhassatok. Álljatok meg tehát, körül övezvén

derekatokat igazlelkűséggel (igazságszeretettel), és felöltözvén az igazságnak

mellvasába (és magatokra öltve a megigazulás páncélját). És felsaruzván

lábaitokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Mindezekhez

(mindenképpen) fölvevén a hitnek paizsát, amellyel ama gonosznak minden

tüzes nyilát megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek

kardját, amely az Isten beszéde. >rémája: megnyilatkozása, kijelentése, Igéje>:

(legyetek éberek, és) Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden

időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden

állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,11-18) „Mert noha

(hús)testben élünk, de nem (hús)test szerint vitézkedünk (hadakozunk). Mert a mi

vitézkedésünk (hadakozásunk) fegyverei (ugyanis) nem (hús)testiek, hanem

erősek az Istennek (kezében), erősségek lerontására (erődítmények

lerombolására). Lerontván (ezekkel rombolunk le) okoskodásokat és minden

magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden

gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak” (2 Kor. 10,3-5)



51

2 Kor. 6,11 A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi

szívünk kitárult [kitágult előttetek]. »Más fordításban: „Korinthusi

testvéreink, mi mindent őszintén [nyíltan] elmondtunk nektek!

Kinyitottuk előttetek a szívünket«.

2 Kor. 6,12 Nem mi bennünk vagytok szorosságban [nem a mi

szívünkben van kevés (szűkös) hely számotokra; Nem mi zárkóztunk el

tőletek]. Hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben [hanem a ti

szívetekben (a saját bensőtökben) van kevés (szűk) hely számunkra,

mert ti nem nyitottátok ki szíveteket] «Más fordításban: Értsétek meg,

a mi szívünkben bőven van számotokra hely! Azonban ti ezt nem

viszonozzátok: nem akartok a szívetekbe fogadni bennünket».

2 Kor. 6,13 Viszonzásul, mint [édes] gyermekeimnek szólok, tárjátok

ki ti is szíveteket. [előttünk, és fogadjatok be minket]94

2 Kor. 6,14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában [ne húzzatok egy

igát a hitetlenekkel]; mert mi szövetsége van [mi köze van

egymáshoz] igazságnak [a megigazultságnak] és hamisságnak [a

törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a törvényrontásnak a

törvénynélküli állapotnak]95

Vagy mi közössége a világosságnak [a

fénynek; vagy hogyan fér össze a világosság] a sötétséggel. >Más

fordításban: Ti nem olyanok vagytok, mint a hitetlenek, ezért ne

kapcsolódjatok hozzájuk! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha

az egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg nem tiszteli

Isten törvényeit? Milyen közös dolga lehet a világosságnak a

sötétséggel>96

94

Hát: „Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem

rontottunk, (senkit nem károsítottunk meg), senkit meg nem csaltunk” (2 Kor. 7,2) 95

Már Mózesen keresztül figyelmeztet az Úr: „Ne szánts együvé fogott ökörrel

és szamárral!” (5Móz. 22,10) Pál apostolon, keresztül nyer kijelentést, hogy mit

mond Isten igéje az ökrökről: „Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne

kösd fel // be a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek

gondja. (Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten)? Avagy nem érettünk

mondja-é általában (Nem teljes egészében értünk mondja ezt)? Mert (bizony)

mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt, reménység alatt (reménységgel) kell

szántania, és aki csépel, az ő reménységében részesnek lennie reménység alatt.

(és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből)” (1

Kor. 9,9-10) És hogy hol folyik a szántás, ahol a nyomtatóökör dolgozik, arról így

szól az ige: „Mert mi Isten munkatársai vagyunk ti pedig Isten [művelés alatt

álló] szántóföldje… vagytok” (1Kor. 3,9) 96

És így folytatódik a kijelentés: „Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek (és

ne vegyetek részt ezekben); Mert valátok régen (egykor) sötétség, most pedig



52

2 Kor. 6,15 És mi egyezsége [lehet] Krisztusnak Béliállal >jelentése:

értéktelen vagy gonosz; haszontalan; Béliál, mint a Sátán egyik jelzője>

[vagy mi azonosság, mi összhang van Krisztus és Béliál között;

Hogyan hozható össze Krisztus Béliállal; Hogyan értene egyet

Krisztus Béliállal]? Vagy mi köze [mi része van] hívőnek hitetlenhez

[vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között] »Más fordításban:

„Miben egyezhet meg egymással Krisztus és a Sátán? Lehet-e

valamilyen közösség hívő és hitetlen ember között«

2 Kor. 6,16 Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal.

[Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal; Hogyan tűri meg

Isten temploma a bálványokat]? Mert ti az élő Istennek temploma

vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük

járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek97

világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok (úgy éljetek).

Meggondolván (ítéljétek meg), mi legyen kedves az Úrnak. És ne vegyetek részt

a sötétség haszontalan (gyümölcstelen) cselekedeteiben, hanem inkább

leplezzétek le (és feddjétek meg) ezeket. Mert amiket titokban tesznek, azokról

még beszélni is szégyen” (Eféz. 5,7-8.10-12) „És ezeket azért írjuk néktek, hogy

örömetek teljes legyen. És ez (pedig) az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és

hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség.

Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; (akkor)

hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk,

amint Őmaga a világosságban van: (akkor) közösségünk van egymással, és

Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1 Ján. 1,4-7) 97

Isten templomáról hangzik a kijelentés: „Nem tudjátok, hogy ti Isten

temploma [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély]

vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát

megrontja [lerontja; megszeplősíti; megfertőzteti; lerombolja; elpusztítja] azt

megrontja [elpusztítja; elveszti; lerombolja; lerontja] Isten, mert [ugyanis] az

Isten temploma szent [(hagiosz): a világtól, és annak szennyétől elkülönített], és ez a

templom ti vagytok” (1Kor. 3,16-17) És ismét így szól a Szent Szellem: „Avagy

nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma: személyiségetek, legbelső énetek) [amit

Istentől kaptatok] a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, [(naosz): templom

magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] akit Istentől nyertetek; [aki Isten

ajándékából a tietek] és nem a magatokéi vagytok. „... Mert mi az élő Isten

temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta. Közöttük fogok lakni és járni,

Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.” Mert [drága; nagy] áron vétettetek

[vásároltattok] meg. [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg tehát, és

hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [(szóma): egész valótokban] (és

szellemetekben, amelyek az Istenéi) (1 Kor. 6,19.16.20) „Kik fölépíttettetek az

apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,

Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az



53

2 Kor. 6,17 Annakokáért menjetek ki [távozzatok] közülük, és

szakadjatok el [és váljatok külön, és különüljetek el tőlük], azt mondja

az Úr, és tisztátalant ne illessetek [ne érintsetek, tisztátalanhoz

(szennyeshez) ne nyúljatok]; és én magamhoz fogadlak [befogadlak]

titeket

2 Kor. 6,18 És leszek néktek Atyátok [édesapátok], és ti lesztek

fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a Mindenható Úr [a Teljhatalmú,

mindent-uraló, mindeneken uralkodó]98

Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-

22) Ezért: „Ti magatok is, mint élő (eleven) kövek épüljetek fel szellemi házzá

(szent templommá), szent papsággá. Hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok,

amelyek kedvesek (jóváhagyott, és elfogadható) Istennek a Jézus Krisztus által

(hogy Jézus Krisztus által Istennek kedves szellemi áldozatokat mutassatok be)”

(1Pét 2,5) Azért: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő

tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és

növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol. 1,10) Mert: „ti nem vagytok testben,

(szarki = húsban) hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek.

Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9) Így teljesültek

be a próféciák: „És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez

velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet

közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők

nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki

megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttük lesz mindörökké” (Ezék. 37,26-

28) Már Mózesen keresztül kijelentette az Úr: „És az Izráel fiai között lakozom,

és nékik Istenük leszek” (2 Móz. 29,45) „És az én hajlékomat közétek helyezem, és

nem utállak meg benneteket. És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig

az én népem lesztek” (3 Móz. 26,11-12) Dávid így prófétál erről: „A te

bizonyságaid igen bizonyosak, Templomodat szentség ékesíti, ó Uram, időtlen

időkig!” (Zsolt. 93,5) Zakariáson keresztül megismétli az Úr az ígéretet: „Ezt

mondja a Seregeknek Ura: Ímé, én meg/kiszabadítom az én népemet a nap

keltének (napkelet) földéről és a nap nyugtának (napnyugat) földéről. És

elhozom őket, és Jeruzsálemben lakoznak, és népemmé lesznek, én pedig

Istenükké leszek hűséggel és igazsággal (valósággal és igazán). Ezt mondja a

Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, akik hallottátok e napokban e

beszédeket (ezeket az igéket) a próféták szájából, akik szóltak, mikor

megvetteték (lerakták) a Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a

templom” (Zak. 8,7-9) Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem a

Seregek Ura házának alapját: „Mert más alapot [fundamentumot] senki sem

vethet a meglevőn kívül, [a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett; mint

ami már megvan] amely a Jézus Krisztus” (1Kor. 3,11)

98 Minden prófétán keresztül figyelmezteti az Úr az Ő népét: „Menjetek ki

Bábelből. >>jelentése: meglátogatás [ítélettel]>> (Babilóniából >>jelentése: zűrzavar; összevisszaság, rendbontás; Isten kapuja/istenek kapuja; ez a város az



54

2 Kor 7. Intés megszentelődésre

istentelenség, a bálványimádás és az Isten elleni lázadás foglalata>>). fussatok el

Káldeából >>jelentése: férfias, harcias; nyereség) Ország, fővárosa Babilon>> (a

káldeusok közül) ujjongásnak szavával! Jelentsétek meg, tudassátok ezt,

(ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és), terjesszétek a föld végső

határáig. Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot (jelentése: aki a más

helyére lép)” (Ésa. 48,20-22) Bizony: „Feltűrte (kinyújtotta) az Úr szent karját

minden népeknek szemei előtt (szeme láttára), hogy lássák a föld minden határai

Istenünk szabadítását! Távozzatok, távozzatok, jertek (vonuljatok) ki, onnan,

tisztátalant (tisztátalan dolgot) ne illessetek (ne érintsetek), jertek ki közülük

(vonuljatok ki belőle), tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit

hordozzátok. Mert ne sietséggel jertek ki (nem kell sietve vonulnotok), és ne

futással menjetek (nem kell futva mennetek); mert előttetek megy (jár) az Úr, és

követni fog Izráel Istene (mögöttetek is Izráel Istene lesz)” (Ésa. 52,10-12) És

hogy honnan kell kimenekülni mindazoknak, akik az Úréi – vagyis mivel és

kikkel nem szabad közösséget vállalni – arról így szól Isten Igéje: „Fussatok

(meneküljetek) ki Babilonból, (e világból, hiszen e világ a bálványimádás és az

Isten elleni lázadás színhelye). És kiki mentse meg az ő lelkét (az életét). Ne

vesszetek el az ő gonoszságáért (az ő bűne miatt), mert az Úr bosszúállásának

ideje ez, megfizet néki érdem szerint (tetteiért)” (Jer. 51,6) Mert: „Megfenyítem

(megbüntetem) Bélt is Babilonban (Bél jelentése: úr, gazda, parancsoló, összezavaró,

birodalma a föld), és kivonom (és kiveszem) szájából, amit be/elnyelt, és többé

nem futnak (nem özönlenek) hozzá a nemzetek (a népek), Babilonnak kőfala is

ledől (várfala is leomlik). Jöjjetek ki belőle, oh én népem, és kiki szabadítsa meg

lelkét (mentse mindenki az életét) az Úr haragjának tüzétől (hogy el ne érje az

ÚR haragja). És el ne olvadjon (ne lágyuljon meg) a ti szívetek és ne féljetek a

hírtől, amely hallatszik e földön, mikor egyik esztendőben hír jő (ez a hír járja),

és a másik esztendőben is a hír (az a hír), hogy erőszakosság van a földön,

uralkodó tör uralkodóra!” (Jer. 51,44-46) Hát: „Fussatok ki (bujdossatok el)

Babilonból és jöjjetek ki Káldea földéből (távozzatok a káldeusok országából),

és olyanok legyetek, mint a kecskebakok (mint a kosok) a nyáj előtt” (Jer. 50,8)

János apostolon keresztül megerősíti a Szent Szellem a prófétai szót: „És hallék

más szózatot a mennyből (egy másik hang szól az égből), amely ezt mondja

vala: Fussatok ki (menjetek ki) belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő

bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból (és hogy a rámért csapások ne érjenek

titeket)” (Jel. 18,4) És a Szent Szellem megvilágítja, hogy mi a prófétákon

keresztül kijelentett Isteni akarat, és annak oka: „Ne szeressétek a világot, se

azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az

Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a

szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És

a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi,

megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)



55

2 Kor. 7,1 Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak [ezeknek az

ígéreteknek birtokában vagyunk], szeretteim [kedveseim], tisztítsuk

meg magunkat [tartsuk távol magunktól] minden (hús)testi és szellemi

tisztátalanságtól [őrizkedjünk a (hús)test és a szellem minden

szennyétől; tisztítsuk meg magunkat minden szennyezéstől melyet hús

vagy szellem okoz], Isten félelmében vivén véghez [tegyük teljessé;

hajtsuk végre] a mi megszentelésünket. [Isten félelmében jussatok

tökéletességre a szentségben]. >Más fordítás: Kedveseim, micsoda

ígéretek ezek – és éppen nekünk szólnak! Ezért hát tisztítsuk meg

magunkat minden olyan dologtól, ami akár a testünket, akár a

szellemünket beszennyezi. Kitartóan és teljesen szánjuk (szenteljük)

oda magunkat és egész életünket Istennek, hiszen mi tiszteljük

Istent!>99

99

A hús pedig ezekkel szennyez be: „A (hús)testnek cselekedetei pedig

nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság,

bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések

(viszálykodás), gyűlölködések (féltékenység), harag, patvarkodások (önzés),

visszavonások, (széthúzás), pártütések (pártoskodás), Irigységek, gyilkosságok,

részegségek (részegeskedés), tobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre

mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket

cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek” (Gal. 5,19-21) és így

folytatódik a kijelentés: „Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok

[gonoszok; hamisak] nem örökölhetik Istennek országát? [királyságát]. Ne

tévelyegjetek; [ne ámítsátok (csaljátok meg; ejtsétek tévedésbe) magatokat; ne

vezessenek félre titeket]. Se paráznák, [g.(pornosz): egy (férfi) prostituált (mint

megvásárolható); parázna (buja, fajtalan), lányfuttató férfi; kicsapongók; cédák] se

bálványimádók [(eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó]. Se házasságtörők, se

pulyák, [malakosz): tisztátalanok; bujálkodók; kéjencek; puhák; elpuhultak; sem

természetellenes célokra tartott férfiak; (pederaszta, homoszexuális férfi]. Se

férfiszeplősítők, [(arszenokoitész): fajtalankodó férfi; a saját neme iránt természetellenes

nemi vonzódást érző, gyakorló, homoszexuális férfi; kéjencek; férfiakkal

paráználkodó (közösülő; háló)]. Se lopók, [tolvaj] se telhetetlenek, [kapzsi;

fösvény; nyerészkedő; haszonleső] se részegesek, [iszákosak] se szidalmazók.

[átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; káromkodó; gúnyolódó] se ragadozók

[rabló; harácsoló; zsaroló; (arpax): erőszakkal eltulajdonít; a zsákmányt gyors,

hirtelen mozdulattal elragadja és elviszi, mint a farkas a zsákmányát] nem örökölhetik

[nem részesülnek] Isten országát. [királyságát. Bizony] Ilyenek voltatok pedig

némelyek, [közületek régen] de megmosattatok, [Isten megmosott;

megtisztultatok] de megszentelődtetek, [szentek lettetek; megszenteltettetek] de

megigazíttattatok [megigazított benneteket; megigazultatok] az Úr Jézusnak

nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,9-11) Már a prófétán keresztül

így szól az Úr: „Mosódjatok, tisztuljatok meg. (Mossátok tisztára magatokat),



56

2 Kor. 7,2 Fogadjatok be minket [adjatok helyet nekünk] a

szívetekbe; senkit meg nem bántottunk [senkit nem döntöttünk

romlásba, senkivel szemben hamisságot el nem követtünk], senkit meg

nem rontottunk [senkit nem használtunk ki], senkit meg nem csaltunk.

[Értsétek meg! Senkinek kárára nem voltunk, senkit tönkre nem

tettünk, senkit rá nem szedtünk]

2 Kor. 7,3 Nem vádképen [nem elítélésképpen; nem

szemrehányásképpen, nem rosszallásképpen említem] mondom; hisz

előbb mondottam [mert előre kijelentettem; hiszen előrebocsátottam],

hogy szívünkben vagytok [zárva], hogy együtt haljunk, együtt éljünk.

[Más fordítás: Nem azért mondom ezt, hogy hibáztassalak benneteket.

Hiszen a szívembe zártalak, és annyira szeretlek titeket, hogy veletek

együtt akarok élni is, meghalni is]100

távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát. (Vigyétek el szemem

elől gonosz tetteiteket), szűnjetek meg gonoszt cselekedni. (Ne tegyetek többé

rosszat)” (Ésa. 1,16) És az apostolon keresztül folytatja az Úr: „Mert nem

tisztátalanságra, hanem szentségre (megszentelődésre) hívott el minket az Isten”

(1 Thess. 4,7) Hogy: „… amiképpen szent az, aki elhívott titeket (a titeket meghívó

Szenthez méltóan), ti is szentek legyetek teljes (egész) életetekben (életvitel,

életvezetés, magatartás, életmód) Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én

szent vagyok” (1Pét 1,15-16) És hogy hogyan szentelődhetünk meg, arról így szól

a szent Szellem: „… Krisztus … szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;

Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével, az Ige által” (Eféz.

5,25-26) „Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a

megszentelteket” (Zsid. 10,14) Ezért: „Ha … a világosságban járunk, amint ő

maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak,

az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1 Ján. 1,7) Pál apostol

megvallása így hangzik: „Hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem,

én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a

pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká

legyenek]” (Róm. 15,16) 100

És így folytatja az apostol: „A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi

szívünk kitárult [kitágult előttetek]. »Más fordításban: „Korinthusi testvéreink,

mi mindent őszintén [nyíltan] elmondtunk nektek! Kinyitottuk előttetek a

szívünket«. Nem mi bennünk vagytok szorosságban [nem a mi szívünkben van

kevés (szűkös) hely számotokra; Nem mi zárkóztunk el tőletek]. Hanem

szorosságban vagytok a ti szívetekben [hanem a ti szívetekben (a saját

bensőtökben) van kevés (szűk) hely számunkra, mert ti nem nyitottátok ki

szíveteket] «Más fordításban: Értsétek meg, a mi szívünkben bőven van

számotokra hely! Azonban ti ezt nem viszonozzátok: nem akartok a szívetekbe

fogadni bennünket». Viszonzásul, mint [édes] gyermekeimnek szólok, tárjátok ki

ti is szíveteket. [előttünk, és fogadjatok be minket]” (2 Kor. 6,11-13) „Senkinek



57

2 Kor. 7,4 Nagy az én bizodalmam hozzátok [és irántatok. Nagy

szabadságom van a szólásban (nyílt szóval vagyok) felétek], nagy az

én dicsekvésem felőletek [tele vagyok veletek való dicsekvéssel]; telve

vagyok vigasztalódással, felettébb való az én örömem [csordultig

vagyok örömmel] minden mi nyomorúságunk [nyomás, szorítás,

szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás]

mellett [minden bajom közepette]. [Más fordítás: Őszintén beszélek

veletek, és nagyon büszke vagyok rátok. Minden gondom ellenére tele

vagyok örömmel és vigasztalással; Nagy a mi szabadságunk a veletek

való szólásra, sok a dicsekednivalónk veletek. Minden

nyomorúságunkban telve vagyok bátorítással, – túlárad örömöm]

2 Kor. 7,5 Mert mikor Macedóniába jöttünk [megérkeztünk], sem volt

semmi nyugodalma a mi (hús)testünknek, sőt mindenképen

nyomorogtunk [mert mindenféle zaklatásban volt részünk,

gyötrődtünk, mindenben szorongattak]; kívül harc [volt, támadtak],

belül félelem [Más fordítás: Amikor megérkeztünk Macedóniába, nem

találtunk nyugalmat. Mindenféle gondok és bajok gyötörtek: kívülről

támadások értek, belül félelem támadott bennünket].

2 Kor. 7,6 De az Isten, a megalázottak [a nyomorultak, a csüggedők, a

letörtek] vigasztalója101

[bátorítója, aki az alázatosokat felbátorítja],

minket is megvigasztalt [megbátorított] Titus megjöttével

[megérkezésével, megjelenésével]. [Más fordítás: Isten azonban

megvigasztalja azokat, akiket a földre tapostak. Igen, ő vigasztalt meg

minket azzal, hogy Titusz megérkezett]

2 Kor. 7,7 Sőt nem [nemcsak a] megjöttével [megérkezésével,

megjelenésével] csupán, hanem azzal a vigasztalással [bátorítással] is,

ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: Sőt magatok (is jól) tudjátok,

hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak”

(Csel. 20,33-34) „De ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem álnok

(ravasz ember) lévén ravaszsággal (csellel) fogtalak meg titeket. Avagy akiket

hozzátok küldtem, azok közül valamelyik által kifosztottalak-e titeket (vagy

valamelyik küldöttem révén csaltalak meg titeket)? Megkértem Titust, és vele

együtt elküldtem amaz atyafit (azt a testvért is); csak nem fosztott ki (csalt meg)

titeket Titus? Nem egyazon Szellem szerint jártunk-e? Nem azokon a nyomokon-

e?” (2 Kor. 12,16-18) 101

Az Úr Jézus ígérete: „És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót (bátorítót,

pártfogót) ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama

Szellemét: akit a világ be nem fogadhat (és nem kaphat meg), mert nem látja őt

és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek

marad” (Ján. 14,16-18)



58

amellyel ti vigasztaltátok meg [amelyben neki nálatok része volt],

hírül [tudomásunkra] hozván nékünk a ti kívánkozásotokat

[vágyódásotokat, irántam érzett sóvárgásotokat, felbuzdulásotokat], a

ti kesergéseteket [sírásotokat, hogy aggódtok], a ti hozzám való

[buzgó] ragaszkodásotokat; úgyhogy én még jobban örvendeztem.

[úgy, hogy ez még inkább fokozta örömömet]. [Más fordítás: De nem

csak ezzel, hanem azzal a bátorítással is, amit tőletek kapott. Mert jó

híreket hozott tőletek: hogy mennyire szeretnétek már találkozni

velünk, hogy mennyire szomorúak vagytok amiatt, amit rosszul

tettetek, és hogy mennyire ragaszkodtok hozzánk. Ennek azután

nagyon megörültem]

2 Kor. 7,8 Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem

bánom [nem sajnálom], noha bántam [sajnálkoztam ugyan]; mert

látom, hogy az a levél [szükséges volt], ha ideig-óráig [kis időre] is,

[de] megszomorított titeket. »Más fordítás: Mert lehet, hogy

szomorúságot okoztam nektek az előző levelemmel, de már nem

bánom. Igaz, korábban azt hittem, hogy rosszul tettem, de most már

látom, hogy az a levél csak egy kis időre szomorított el benneteket«.

2 Kor. 7,9 [de] Most [már] örülök, nem azért [nem annak], hogy

megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre [hogy

megszomorodásotok más felismerésre térített titeket; hogy

gondolkodásmód megváltozására (észretérésre)] szomorodtatok meg.

Mert Isten [gondolata] szerint szomorodtatok meg [Istennek tetsző

módon voltatok szomorúak], hogy miattunk semmiben kárt ne

valljatok [hogy mi semmi kárt nem okoztunk nektek]. «Más fordítás:

Most már örülök, hogy megírtam azt a levelet. Persze, nem annak,

hogy szomorúságot okoztam vele, hanem annak, hogy ezáltal

megváltoztattátok a gondolkodásotokat és szíveteket. Az ilyen fajta

szomorúság Isten akarata szerint változtat meg benneteket, és így

semmi bajt nem okozott nektek a levelem».

2 Kor. 7,10 Mert az Isten szerint való [az Istennek tetsző] szomorúság

üdvösségre való megbánhatatlan [megingathatatlan] megtérést szerez

[más felismerésre térést munkál menekülésre, melyben nincs

megbánni való; megbánhatatlan gondolkozásmód megváltoztatást

munkál az üdvösségre]; a világ szerint való szomorúság pedig halált

szerez [munkál; a halálba visz.] «Más fordítás: Mert az a fajta

szomorúság, ami Isten akarata szerint változtatja meg a

gondolkodásotokat és a szíveteket, végül a megmeneküléshez vezet –



59

az ilyet utólag soha nem kell megbánni. Ezzel szemben az a fajta

szomorúság, ami a hitetlen emberekre jellemző, a halálhoz vezet».102

2 Kor. 7,11 Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodásotok [a

ti Istennek tetsző szomorúságotok] milyen nagy buzgóságot

[felbuzdulást, mekkora igyekezetet, erős elszántságot,lelkesedést,

sietséget, komolyságot] keltett [munkált] ti bennetek, sőt védekezést

[mentegetőzést], sőt bosszankodást [méltatlankodást, felháborodást],

sőt félelmet, sőt kívánkozást [vágyakozást], sőt buzgóságot, sőt

bosszúállást [igazságszolgáltatást, sőt a vétkes megbüntetését].

Mindenképen bebizonyítottátok [igazoltátok, és mindenben úgy

mutattátok be magatokat], hogy szentül- tiszták [ártatlanok] vagytok e

dologban [ebben az ügyben]. [Más fordítás: „A ti szomorúságotok

nyilván Isten akarata szerinti változásokat okozott bennetek: nagy

igyekezetet, védekezést, bosszankodást, félelmet és ragaszkodást.

Felkeltette bennetek a kívánságot, hogy újra találkozhassunk. Sőt, meg

is akartátok büntetni, aki vétkezett. Ezek a dolgok mind azt

bizonyítják, hogy ártatlanok vagytok].

2 Kor. 7,12 Ha tehát írtam is néktek, nem a sértő miatt [nem aki a

hamisságot elkövette], sem a sértett miatt [és nem is a sértett

érdekében írtam]; hanem hogy nyilvánvaló legyen [ismertté váljon,

megmutatkozzon] nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten

[színe] előtt. [Más fordítás: Ha tehát írtam is nektek, nem amiatt az

ember miatt írtam, aki valami rosszat tett. Sem nem amiatt, akit

megbántottak. Azért írtam, hogy ti magatok is lássátok meg Isten

szemével, milyen nagy igyekezet van bennetek irántunk].

2 Kor. 7,13 Annakokáért megvigasztalódtunk [és felbátorodtunk] a ti

vigasztalástokon; de sokkal inkább örültünk [de

megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk] a Titus örömén,

102

Ezért mondja a Szent Szellem: „Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az

orcának szomorúsága által jobbá lesz a szív” (Préd. 7,3) „Mert az kedves dolog

(értékes), ha valaki Istenről való meggyőződéséért (Istentől felébresztett

lelkiismeretéért) (Istenhez tartozása tudatában) tűr (elvisel, kitart, kibír)

keserűségeket…” (1Pét 2:19) Ezt tudva mégis így ír az apostol: „Mert sok

szorongattatás [gyötrődés] és szívbeli háborgás [szorongás; aggodalom] között

írtam néktek sok könnyhullatással [szorongó szívvel, nagy aggodalmak és sűrű

könnyek között], nem hogy megszomoríttassatok [nem azért, hogy szomorúságot

okozzak nektek], hanem hogy megismerjétek azt a [(agapé): Isten szerinti]

szeretetet, amellyel kiváltképpen irántatok viseltetem. [amely bennem különösen

nagy irántatok]” (2 Kor. 2,4)



60

hogy az ő szellemét ti mindnyájan megnyugtattátok: [felvidítottátok,

felüdítettétek, földerítettétek]103

2 Kor. 7,14 Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem

maradtam szégyenben [nem szégyenültem meg]; de amint ti néktek

mindent igazán szólottam [mindent az igazsághoz [(alétheia): valóság

Isten Igéjéhez] híven mondtunk el nektek], azonképpen a mi Titus előtt

való dicsekvésünk is igazsággá [valósággá] lett [igaznak bizonyult].

»Más fordítás: Ugyanis előzőleg sok jót mondtam Titusznak rólatok,

sőt, dicsekedtem veletek. Nagyon örülök, hogy ezzel nem vallottam

szégyent, mert ő úgy tapasztalta, hogy amit rólatok mondtam, az mind

igaz«

2 Kor. 7,15 És ő még jobb szívvel van irántatok [Az ő szíve (bensője)

még jobban felétek fordult, és felgerjedt irántatok], visszaemlékezvén

mindnyájatoknak engedelmességére [szófogadására], hogy

félelemmel és rettegéssel [reszketéssel, amint félve és aggódva]

fogadtátok őt. [Más fordítás: Így azután Titusz még jobban szeret

benneteket. Örömmel emlékezik arra az engedelmességre, tiszteletre,

sőt félelemre, amellyel fogadtátok]104

2 Kor. 7,16 [Szívből] Örülök, hogy mindenképpen [és minden

tekintetben] bízhatom bennetek.105

103

Hiszen meg van írva, hogy: „Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal”

(Róm. 12,15) Ezért: „… akár szenved [(paszkhó): kibír (= történik vele valami);

megtapasztal; valamilyen helyzetbe kerül; elszenved, eltűr, elvisel; ÉRZELEM vagy

érzések töltik el, amelyek ha kellemetlenek, fájdalmasak vagy rosszak: szenved] egy [az

egyik] tag [melosz=valamilyen funkciót ellátó rész]. Vele együtt szenvednek

[(szümpaszkhó): részvéttel van valaki iránt; együtt ÉREZ valakivel; együtt szenved;

közös vagy ugyanolyan jellegű fájdalmat él át, vagy üldöztetést] a tagok mind.

[valamennyi együtt szenved vele; minden tag egyetembe bánkódik] akár

tisztességgel [(doxadzó: megbecsülésben részesül] illettetik [tiszteletben van része;

(dicsőségben részesül)] egy [az egyik] tag, vele együtt örülnek [örvendeznek;

(szünkhairó): - részt vesz a boldogságában] a tagok mind” (1 Kor. 12,26) Mert a

szeretet: „Nem örül [nem örvendezik] a hamisságnak [gonoszságnak;

igazságtalanságnak; istentelenségnek], de együtt örül [örvendezik] az

igazsággal; [örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében

leli]” (1 Kor. 13,6) 104

Így töltötték be a próféciát: „Szolgáljátok az Urat félelemmel [rettegéssel] és

örüljetek [ujjongással, az öröm hangos megnyilvánulásával] reszketéssel

[reszketve vigadjatok; örvendezzetek neki rettegéssel; ujjongjatok előtte

remegve]” (Zsolt 2,11) 105

És más levelei megvilágítják, hogy az ő bizodalma az Úrban van a hívőkkel

kapcsolatban is: „Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk



61

2 Kor 8. Az adakozásról

2 Kor. 8,1 Tudtotokra adjuk pedig [hírt adunk nektek, hadd

ismertessem meg veletek], atyámfiai [testvéreim], Istennek azt a

kegyelmét, amelyet Macedónia [jelentése: összezúzás] gyülekezeteivel

közlött [amellyel elárasztotta Macedónia (kihívott) gyülekezeteit,

eklézsiáit]106

(amiket parancsolunk), azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni” (2 Thess. 3,4)

És: „Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok

másképp gondolkodni (hogy más értelemben nem lesztek); de aki megzavar

titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az” (Gal. 5,10) 106

És így folytatja az apostol, az adakozás Isten kegyelme, ezért: „A szentek

iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom. Hiszen ismerem a ti

készségeteket amellyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész

a múlt esztendő óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt. Mindamellett

(mégis) elküldöttem az atyafiakat (testvéreket), hogy a mi felőletek (veletek)

való dicsekedésünk ebben a részben (ügyben) hiábavaló ne legyen; hogy, amint

mondám, készen legyetek. Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak,

és titeket készületlenül találnak, valamiképpen szégyent ne valljunk mi, hogy ne

mondjam ti, ebben a dologban (bizodalmunkban). Szükségesnek véltem azért

utasítani az atyafiakat (Szükségesnek tartottam tehát hogy megkérjem a

testvéreket), hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre

megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány

(hálaáldozat), és nem mint ragadomány (nem pedig mint kényszerű adomány).

(2 Kor. 9,1-5) Az adakozásról sok mondanivalója van az apostolnak: „A szentek

szükségeire [szűkölködés, hiány] adakozók [vagyonotokat közlők] legyetek; [A

szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben]…” (Róm. 12,13) És a kihívott

gyülekezet ezt meg is cselekedte: „Ez időtájban (ezekben a napokban) pedig

menének Jeruzsálemből Antiókhiába (jelentése: bosszúálló, üldöző) próféták.

Felkelvén pedig (előállt) egy azok közül, név szerint Agabus (jelentése: a

szeretett, szenvedélyes szerelem), megjelenté (megjövendölte) a Szellem által,

hogy az egész föld kerekségén nagy éhség (éhínség) lesz; amely meg is lőn (be is

következett) Klaudius (jelentése: sánta; a megbénult, a síró) császár idejében. A

tanítványok pedig (valamennyien) elhatározták, hogy a szerint, amint kinek-

kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó

atyafiaknak (testvéreknek): Amit meg is cselekednek, elküldvén a vénekhez (a

gyülekezet elöljáróihoz) Barnabás (jelentése: a vigasztalás fia, a (prófétai) ígéret

fia) és Saulus (jelentése: akit kértek, kívántak, a kikövetelt), keze által” (Csel. 11,

27-30) És azt tanácsolaja az apostol a gyűjtésre vonatkozóan: „Ami a szentek

számára [javára, részére] való alamizsnát [rendezett adomány gyűjtést] illeti,

amiképpen Galácia [kihívott] gyülekezeteinek [eklézsiáinak] rendeltem

[meghagytam], ti is azonképpen cselekedjetek. [úgy járjatok el] A hétnek első



62

2 Kor. 8,2 Hogy a nyomorúság [a nehézségek, bajok] sok próbái

közt is [és a súlyos megpróbáltatások ellenére] bőséges [túláradó] az

ő örömük és igen nagy [mélységes] szegénységük/ből [bőséges

adakozás fakadt, és] jószívűségük [a tisztaszívűség; őszinteségük]

gazdagságává növekedett (sokasodott) [és igen nagy (nyomasztó)

szegénységükből megszületett jószívűségük túláradó gazdagsága]

2 Kor. 8,3 Mert, bizonyság vagyok rá [tanúskodom arról, hogy],

erejük szerint [hogy képességükhöz mérten], sőt erejük felett

[képességükön felül] is [önként] adakoznak, [Más fordítás:

napján mindenitek tegye félre [és gyűjtse össze] magánál (otthon) [és rakja

össze], amit [hét közben] sikerül összegyűjtenie [ami tőle telik; ami neki tetszik],

hogy ne akkor történjék [legyen] a gyűjtés, amikor odamegyek. [ha majd

megérkezem]. Mikor pedig megérkezem, akiket javasoltok [alkalmasnak

találtok; akiket kipróbáltaknak fogtok látni] leveleitek által, azokat küldöm el

[ajánlólevéllel], hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti [kedves] ajándékotokat

[szeretetadományotokat]. Ha pedig méltó [érdemes] lesz [a gyűjtés arra; (vagyis

ha megéri)], hogy én is elmenjek [elutazzam], velem együtt jönnek” (1 Kor. 16,1-

4) Mert: „Azt mondom (és tudjuk) pedig: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki

bőven vet, bőven is arat. Kiki amint eltökélte (mindenki úgy adjon, ahogyan

előre eldöntötte) szívében, nem szomorúságból (ne kedvetlenül), vagy

kénytelenségből (kényszerűségből); mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az

Isten pedig hatalmas (van hatalma) arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét;

hogy mindenben, mindenkor teljes elégségetek lévén (hogy mindenütt

mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek), minden jótéteményre

bőségben legyetek (és bőségben éljetek minden jó cselekedetre), Amint meg van

írva: Szórt, adott (bőkezűen osztott) a szegényeknek; az ő igazsága örökké

megmarad. Aki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád

(megadja) és megsokasítja a ti vetéseteket (vetőmagotokat) és megnöveli

(megszaporítja) a ti igazságtoknak gyümölcsét, Hogy mindenben

meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez (szül)

az Istennek. Mert e tisztnek szolgálata (ennek a szolgálatnak az ellátása)

nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az

Isten előtt (sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt); Amennyiben e szolgálatnak

próbája által (eredményességéért) dicsőítik (majd) az Istent a ti Krisztus

evangéliumát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való

adakozó jószívűségtekért (amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul).

Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok

való bőséges kegyelme miatt (mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok). Az

Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért” (2 Kor. 9,6-15)

Tehát: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van

annak megcselekedése (Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy

megtedd)” (Péld. 3,27)



63

Elmondhatom, hogy annyit adtak, amennyit csak tudtak. Sőt, talán

még annál is többet]

2 Kor. 8,4 Sok [buzdítással, és] könyörgéssel kérvén [igyekeztek

meggyőzni] minket [sok kérleléssel könyörögve és erősen sürgetve

kérték tőlünk azt a kegyelmet], hogy a szentek iránt [a szentek

szükségére] való szolgálat [a szentek megsegítésének] jótéteményébe

[örömébe] és közösségébe fogadjuk be őket [adakozással részt

vehessenek, közösséget vállalhassanak]107

2 Kor. 8,5 És nem amiképpen reméltük, hanem önmagukat adták

először az Úrnak, és nekünk is az Isten akaratából. [Más fordítás: De

nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem még annál is többet:

először önmagukat adták oda (ajándékozták) az Úrnak, azután nekünk

is, azután adták az ajándékaikat. Ez az, amit Isten akar]

2 Kor. 8,6 Hogy kérnünk kellett [bátorítottuk, buzdítottuk] Titust,

hogy amiképpen [már előbb] elkezdette, azonképpen végezze is be

nálatok [ennek az adománynak az összegyűjtését], ezt a jótéteményt

[kegyelmi munkát] is. [Más fordítás: Hiszen ő volt az, aki ezt elkezdte;

úgyhogy kérlelnünk kellett Tituszt, hogy ahogyan korábban elkezdte,

úgy juttassa befejezéshez is a rátok vonatkozólag adott kegyelmet].

2 Kor. 8,7 Azért, miképpen mindenben bővölködtök [mindenben

kitűntök], hitben, beszédben [(logosz): igében; Isten beszédében],

(Isten)ismeretben [tudományban] és minden buzgóságban és hozzánk

való [irántunk táplált (agapé): Isten szerinti] szeretetben [és a tőlünk

rátok áradó szeretetben], úgy e jótéteményben [ebben az

adakozásban; ebben a kegyelmi munkában] is bővölködjetek.

[legyetek bőkezűek; tűnjetek ki] »Más fordítás: Minden dologban

meggazdagodtatok: hitben, (logosz): beszédben, tudásban, mindenféle

107

„Mert tetszett [kedvét (örömét) lelte] Macedóniának [a nagy, a karcsú

földje] és Akhájának, [gyászhely, fájdalom, szorongás] hogy a Jeruzsálembeli

szentek szegényei [szűkös anyagi helyzetben lévők] részére némileg

adakozzanak. [jónak (helyesnek) látták, hogy (közös) gyűjtést rendezzenek a

jeruzsálemi szentek szegényei számára (javára)]” (Róm. 15,26) Így töltötték be

Isten Igéjét, amely azt parancsolja: „Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze

erőtlenné lesz (és tönkremegy) melletted, segítsd meg őt…” (3 Móz. 25,35) És: „

Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az

országban, amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne légy kemény szívű és szűkmarkú

szegény testvéreddel szemben, Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki (és

légy hozzá bőkezű), és örömest adj … néki, amennyi elég az ő szükségére, ami

nélkül szűkölködik (amiben szükséget szenved)” (5 Móz. 15,7-8)



64

igyekezetben, és a szeretetben, amit tőlünk tanultatok. Most hát

legyetek bőkezűek az adakozásban is«

2 Kor. 8,8 Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások

buzgósága [lelkesedése] által a ti (agapé): Isten szerinti szeretetetek [a

bennetek levő szeretet] valódiságát [tisztaságát; őszinteségét] is

kipróbáljam [megvizsgáljam]. »Más fordítás: Nem parancsként

mondom, hogy adakozzatok, de szeretném kipróbálni, hogy igazi

szeretet van-e bennetek. Ezért mondtam el nektek, hogy mások milyen

bőségesen adakoznak«108

2 Kor. 8,9 Mert ismeritek [tudjátok] a mi Urunk Jézus Krisztusnak

jótéteményét [kegyelmét], hogy gazdag lévén, [mégis teljesen]

szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által

meggazdagodjatok [gazdaggá lehessetek, ezzel mutatta meg, mennyire

szeret benneteket]109

2 Kor. 8,10 Tanácsot is adok e dologban [véleményt is nyilvánítok

ebben az ügyben]; mert hasznos az néktek [mert javatokra válik], akik

nemcsak a cselekvést, hanem [előzőleg] az akarást is elkezdtétek [és

őszinte szándékotokat is megmutattátok] tavaly óta. [Más fordítás:

Hadd adjak nektek tanácsot. Tavaly ti voltatok az elsők, akik adni

akartak — és adtatok is. Most pedig jó lenne, ha befejeznétek, amit

tavaly elkezdtetek. Ne csak a jó szándék legyen bennetek, hanem 108

És így folytatja az apostol: „Hálát adok [szüntelenül] értetek Istennek

mindenkor, azért a kegyelemért, [az Isten ama ajándékáért] amely nektek a

Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben [Őbenne] mindenben

meggazdagodtatok, minden beszédben [(logosz): az Igében] és minden

ismeretben [(gnószisz): Istenismeretben, tudományban]” (1Kor. 1,4-5) Meg van írva,

hogy a megigazult ember: „Osztogat, (bőven) adakozik a szegényeknek ('eḇəjôn:

- szűkölködő, nélkülöző, rászoruló, szükségben levő); igazsága (megigazultsága)

megmarad mindvégig (örökre); az ő szarva (hatalma) felemeltetik dicsőséggel”

(Zsolt. 112,9) „Markát megnyitja (tenyere nyitva van) a szegénynek (nélkülöző,

rászoruló, szükségben lévőnek), és kezeit nyújtja a szűkölködőnek” (Péld. 31,20) 109

És folytatódik a kijelentés: „Aki, mikor Istennek formájában [alakjában] vala

[(hüparkhó): létezik, jelen van], nem tekintette [nem tartotta] zsákmánynak

[ragadománynak] azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, [nem tekintette olyan

dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell]. Hanem önmagát megüresíté

szolgai formát vévén föl [szolgai alakot öltött], emberekhez hasonlóvá lévén [és

külsejét tekintve olyan lett (úgy jelent meg), mint egy ember (és magatartásában

is embernek bizonyult)]. Más fordításban: »hanem azzal, hogy rabszolgai

alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről

önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön

megszületett és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga« (Fil. 2,6-7)



65

tegyétek is meg, amit elhatároztatok! Tehát gyűjtsétek össze, amit

adni akartok — mindenki annak megfelelően, amennyi pénze van]

2 Kor. 8,11 Most hát a cselekvést is vigyétek végbe [végezzétek el,

fejezzétek be; gyakorlatban is hajtsátok végre]; hogy amiképpen [hogy

amekkora] az akarás készsége, azonképpen a végrehajtás [véghezvitel,

a befejezés] is ahhoz képest [abból legyen] legyen, amitek van.

2 Kor. 8,12 Mert ha a készség megvan, a szerint [az annak

mértékében, arányában] kedves az; (Istennek), amije kinek-kinek [az

adakozónak] van, és nem a szerint [nem annak mértékében,

arányában], amije nincs. [Más fordítás: Mert ha valóban adni

akartok, akkor ajándékotok kedves és elfogadható lesz. Mégpedig

ahhoz mérten lesz kedves, amitek van. Hiszen senkitől nem kérnek

többet, mint amit képes adni.]

2 Kor. 8,13 Mert nem úgy [ne úgy legyen], hogy [míg] másoknak

könnyebbségük [támad], néktek pedig nyomorúságtok [nyomor]

legyen, hanem egyenlőség szerint [hanem egyenlően legyen]; e

mostani időben a ti bőségetek [a ti fölöslegetek] pótolja [egészítse ki] amazoknak fogyatkozását; [Más fordítás: Nem arról van szó, hogy

amiatt, hogy másokon segítetek, nektek meg hiányotok támadjon; Nem

azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg

bajba jussatok, hanem egyenlő mérték szerint]110

110

A szándékotokat, akarásotokat valósítsátok is meg: „Mert Isten az, aki

munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást [cselekvést, véghezvitelt]

jó kedvéből. Más fordításban: „Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot,

s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően” (Fil. 2,13) Hiszen: „… ennek a

szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem

sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt” (2Kor. 9,12) Timóteust is így tanítja az

apostol: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (parancsold) meg, hogy ne

fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan

gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a

mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre); Hogy (a gazdagok) jót tegyenek,

legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők,

(javaikat másokkal megosztók)” (1 Tim. 6,17-18) És a figyelmeztetés így hangzik:

„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek [az

Egek (Istenének)] országába [királyságába]; hanem [csak az] aki cselekszi

[teszi] az én mennyei [égi] Atyám akaratát” (Mát. 7,21) „Mert [mindenki] aki

cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem [mind] fitestvérem [fivérem],

nőtestvérem [nővérem] és [az én] anyám” (Mát. 12,50) És: „… boldogok akik

hallják az Istennek beszédét, és megtartják azt” (Luk. 11,28)



66

2 Kor. 8,14 Hogy [máskor] amazoknak bősége [fölöslege] is

pótolhassa a ti fogyatkozástokat [hiányotokat] hogy így egyenlőség

legyen [s így a javak kiegyenlítődjenek]. »Más fordítás: Inkább a

kiegyenlítésre törekedjetek. Hiszen most a ti adományotok fogja

kipótolni, ami a testvéreiteknek hiányzik. Máskor meg éppen fordítva:

ők fogják a bőségükből kipótolni a ti hiányotokat. Így lesz egyenlőség«

2 Kor. 8,15 Amint megvan írva: aki sokat szedett [gyűjtött], nem volt

többje [nem bővelkedett]; és aki keveset, nem volt kevesebbje [nem

szenvedett hiányt, nem szűkölködött]111

2 Kor. 8,16 Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot

[lelkesedést, szeretetet] oltotta értetek [adta irántatok] a Titus szívébe.

[bensőjében, ami bennünk is van.]112

2 Kor. 8,17 Mivelhogy intésünket [kérésünket; és a bátorítást,

buzdítást] ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként

[önszántából] ment hozzátok. [Más fordítás: Nem csupán szívesen

fogadta kérésünket, de önként ment el, hogy meglátogasson titeket,

mivel valóban nagyon szeretne segíteni]

2 Kor. 8,18 Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit [azt a testvért]

is, aki az összes (kihívott)gyülekezetekben [minden eklézsiában jó híre

van, és] dicséretes az Evangéliumért; [azért dicsérik, mert az örömhír

terjesztését szolgálja]

2 Kor. 8,19 Nemcsak [ennyi történt, ezen felül] pedig a

(kihívott)gyülekezetek útitársunknak is megválaszták [kísérőnkül is

rendelték] ebben a jó ügyben [ebben az adománygyűjtésben, ennek a

kegyelemnek szolgálatában], amelyet mi szolgálunk magának az

Úrnak dicsőségére és a ti készségetekre (hajlandóság, jóindulat,

111

És ez így lett megírva: Az Úr mannát adott Izráel fiainak, és így szólt Mózes:

„Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki amennyit megehetik; fejenként

egy ómert (bő három és fél liter), a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki

azok részére, akik az ő sátorában vannak. És akképpen cselekedének az Izráel

fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet. Azután megmérik vala ómerrel, és

annak aki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett,

nem vala fogyatkozása (hiánya): kiki annyit szedett, amennyit megehetik vala” (2

Móz. 16,16-18) 112

Mert ez is Isten ajándéka: „Az Istennek pedig legyen hála az ő

kimondhatatlan ajándékáért” (2 Kor. 9,15) Mert Ő: „Ha hallgatnak rá, és

szolgálják őt, napjaikat jólétben töltik, és éveiket boldogságban” (Jób. 36,11) Így

szól az Úr: „Vigadjanak (ujjongjanak) és örüljenek, akik kívánják az én

igazságomat (dikaioszüné: Isten által ajándékozott megigazulást). Beszéljék

mindenkor hogy nagy az ÚR, aki szolgája javát akarja” (Zsolt. 35,27)



67

lelkesedés) [És a mi készségünk (elszántságunk) megmutatására, és

a mi buzgóságunk kimutatására végzünk, és megmutassuk, hogy

valóban segíteni akarunk a testvéreinknek]113

2 Kor. 8,20 Óvakodván [ezzel el akarjuk kerülni], hogy

[szolgálatunknak ezért az érett gyümölcséért] senki se ócsárolhasson

[rágalmazzon, gyalázhasson] minket a mi szolgálatunk által való

bőséges jótétemény [gazdag eredménye] miatt; [Ezzel akarjuk

biztosítani, hogy senki se bírálhasson bennünket a bőséges adomány

miatt, amely gondunkra van bízva]

2 Kor. 8,21 Mert gondunk van a tisztességre [arra, hogy jó hírünk

legyen. A becsületre ugyanis vigyázunk.] nemcsak az Úr előtt, hanem

az emberek előtt is114

2 Kor. 8,22 Sőt elküldöttük velük a mi atyánkfiát [azt a testvért] is,

akinek buzgó voltát sok dologban [akinek az alkalmasságát sok

mindenben] sokszor kipróbáltuk [megvizsgáltuk], most pedig még

sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva. [Más

fordítás: Elküldtük velük együtt még azt a testvérünket is, aki mindig

készséges volt, hogy segítsen. Ő már többször is bebizonyította, hogy

megbízható segítőtárs. Most még sokkal lelkesebb, mert nagyon bízik

bennetek]

2 Kor. 8,23 Akár Titusról van szó, ő az én társam [vele közösségben

élek] és ti köztetek [ti felétek pedig] segítségem [munkatársam]; akár

a mi atyánkfiai felől [akár a mi testvéreinkről], ők a gyülekezetek

követei [az eklézsiák, a (kihívott) gyülekezetek apostolai, küldöttei],

Krisztus dicsősége: [Más fordítás: Titusz az én munkatársam a

közöttetek végzett munkámban. A többi testvérek pedig, akik vele

utaznak, a gyülekezetek küldöttei. Mindannyian Krisztus dicsőségére

végzik a munkájukat] 113

Ezt kérte az apostol a gyülekezettől: „Mikor pedig megérkezem, akiket

javasoltok [alkalmasnak találtok; akiket kipróbáltaknak fogtok látni] leveleitek

által, azokat küldöm el [ajánlólevéllel], hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti [kedves]

ajándékotokat [szeretetadományotokat]. Ha pedig méltó [érdemes] lesz [a

gyűjtés arra; (vagyis ha megéri)], hogy én is elmenjek [elutazzam], velem együtt

jönnek” (1 Kor. 16,3-4) 114

Újra és újra figyelmeztet az apostol: „… A tisztességre [becsületességre a

Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt, [úgy

hogy azt minden ember lássa]. „Mert aki így szolgál a Krisztusnak, [az] kedves

[és okoz örömöt] Istennek, és az emberek előtt megpróbált. [megbízható; hiteles]

(Róm. 12,17;14,18) Mert meg van írva, hogy: „Így találsz kedvességre és

jóindulatra Istennél és embereknél” (Péld. 3,4)



68

2 Kor. 8,24 Adjátok azért [(agapé): Isten szerinti] szereteteteknek és

felőletek való dicsekvésünknek, bizonyságát [tanúsítsatok szeretetet]

irántuk a (kihívott)gyülekezetek [eklézsiák] előtt is. [Más fordítás:

Fogadjátok hát őket szeretettel! Mutassátok meg nekik, hogy nem

hiába dicsekszünk veletek a többi gyülekezetek előtt]

2 Kor. 9. Az adakozás rendje és áldása

2 Kor. 9,1 A szentek iránt való szolgálatról felesleges [dolog] is

néktek [többet] írnom.

2 Kor. 9,2 Hiszen ismerem [tudom] a ti készségeteket

[buzgóságotokat, készséges szíveteket, hajlandóságotokat,

jóindulatotokat, és lelkesedéseteket] amellyel dicsekszem felőletek

[veletek] a macedónoknak, hogy Akhája kész [felkészült, készen áll] a

múlt esztendő [tavaly] óta; és a ti buzgóságtok [(dzélosz): igyekezet,

buzgalom, lelkesedés], sokakat magával ragadt [felindította a többieket].

»Más fordítás: Hiszen tudom, hogy valóban akarjátok segíteni őket. El

is dicsekedtem veletek a macedón testvéreknek. Mondtam nekik, hogy

tavaly óta már ti, ott Akhájában készen álltok arra, hogy segítsetek.

Erre azután a macedón testvérek is elhatározták, hogy ők is fognak a

jeruzsálemieknek adakozni; úgyhogy buzgóságotok a legtöbbjüket

feltüzelte«115

115

A macedón hívőket úgy fellelkesítette Akhája buzgósága, hogy: „Sok

[buzdítással, és] könyörgéssel kérvén [igyekeztek meggyőzni] minket [sok

kérleléssel könyörögve és erősen sürgetve kérték tőlünk azt a kegyelmet], hogy

a szentek iránt [a szentek szükségére] való szolgálat [a szentek megsegítésének]

jótéteményébe [örömébe] és közösségébe fogadjuk be őket [adakozással részt

vehessenek, közösséget vállalhassanak]” (2 Kor. 8,4) És így folytatja az apostol,

az adakozás Isten kegyelme, ezért: „A szentek szükségeire [szűkölködés, hiány]

adakozók [vagyonotokat közlők] legyetek; [A szentekkel vállaljatok közösséget

szükségeikben]…” (Róm. 12,13) És a kihívott gyülekezet ezt meg is cselekedte:

„Ez időtájban (ezekben a napokban) pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába

(jelentése: bosszúálló, üldöző) próféták. Felkelvén pedig (előállt) egy azok

közül, név szerint Agabus (jelentése: a szeretett, szenvedélyes szerelem), megjelenté

(megjövendölte) a Szellem által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség

(éhínség) lesz; amely meg is lőn (be is következett) Klaudius (jelentése: sánta; a

megbénult, a síró) császár idejében. A tanítványok pedig (valamennyien)

elhatározták, hogy a szerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek

valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak (testvéreknek): Amit meg is

cselekednek, elküldvén a vénekhez (a gyülekezet elöljáróihoz) Barnabás

(jelentése: a vigasztalás fia, a (prófétai) ígéret fia) és Saulus keze által” (Csel. 11, 27-



69

2 Kor. 9,3 Mindamellett [mégis] elküldöttem az atyafiakat [a

testvéreket], nehogy a mi felőletek [a veletek] való dicsekedésünk

ebben a részben [e tekintetben; ebben az ügyben; e dologban]

hiábavaló ne legyen [alaptalannak ne bizonyuljon,hogy szégyent ne

valljak]; hogy, amint mondám, készen legyetek [Azért is küldtem őket,

hogy ti időben felkészülhessetek, mint ahogy korábban mondtam].

2 Kor. 9,4 Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak

[megérkeznek] és titeket készületlenül találnak, valamiképpen

szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban

[ebben a bizodalmunkban; azaz, hogy nehogy ti megszégyenüljetek, ha

kiderül, hogy mégis hiába bíztam bennetek].

2 Kor. 9,5 Szükségesnek véltem [szükségesnek tartottam] azért

utasítani [buzdítani; felszólítani; bátorítani] az atyafiakat [hogy

rávegyem, hogy megkérjem a testvéreket], hogy előre menjenek el

hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat [az

áldást melyet ti előzőleg megígértetek], hogy az úgy legyen készen,

mint adomány [mint bőséges áldás; mint hálaáldozat], és nem mint

ragadomány [és ne úgy, mint kapzsi haszonvárás; nem mint

kényszeradomány]; »Más fordítás: Azt szeretném, ha adományotok

úgy lenne elkészítve, mint önként adott nagylelkű ajándék. Nem

akarom, hogy kényszerből és kelletlenül adjatok akár egy fillért is;

hogy a bő áldás, ne a szűk alamizsna képét mutassa«

2 Kor. 9,6 Azt mondom pedig,[és tudjuk]: Aki szűken [szűkmarkúan]

vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat [és aki áldással vet,

áldással fog aratni is]; »Más fordítás: Vegyétek figyelembe, hogy aki

kevés magot vet a földbe, az kevés termést is fog aratni. Aki pedig

bőven veti a magokat, annak az aratása is bőséges lesz«116

30) „Mert tetszett [kedvét (örömét) lelte] Macedóniának [jelentése: a nagy, a

karcsú földje] és Akhájának, [gyászhely, fájdalom, szorongás] hogy a

Jeruzsálembeli szentek szegényei [szűkös anyagi helyzetben lévők] részére

némileg adakozzanak. [jónak (helyesnek) látták, hogy (közös) gyűjtést

rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára (javára)]” (Róm. 15,26)

Betöltve Isten Igéjét, mely arra int, hogy: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól,

akiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése (Ne késs jót tenni a

rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd)” (Péld. 3,27) 116

Mert: „Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez (aki könyörül a

nincstelenen); és az ő jótéteményét megfizeti (Ő megtéríti) néki” (Péld. 19,17) És:

„Boldog, aki a nyomorultra gondol (akinek gondja van a nincstelenre); a

veszedelem napján (ha bajba kerül) megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és

élteti (és életben tartja) azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei



70

2 Kor. 9,7 Kiki [mindenki] amint eltökélte [előre eldöntötte]

szívében, nem szomorúságból [ne kedvetlenül, kelletlenül], vagy

kénytelenségből [ne is kényszer alatt tegye]; mert a jókedvű adakozót

szereti az Isten [Más fordítás: Mindenki annyit adjon bele a gyűjtésbe,

amennyit előre elhatározott. Ne adjon senki kényszerből, se úgy, hogy

később megbánja. Azt az embert szereti Isten, aki szívesen és

jókedvűen ad]117

kívánságának (és nem engedi át ellenségei dühének). Az Úr megerősíti őt

(enyhülést ad) az ő betegágyán (jobbulást ad neki, valahányszor betegen

fekszik); bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében” (Zsolt. 41,2-4) „Az

irgalmas szemű (a jóságos tekintetű) ember megáldatik, mert adott az ő

kenyeréből a szegénynek (a nincstelennek)” (Péld. 22,9) „És bővölködővé tesz

téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak

gyümölcsében (állataid ivadékában) és a te földednek gyümölcsében

(termésében)…” (5 Móz. 28,11) És az Úr Jézus ígérete: „Adjatok, néktek is adatik;

jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet (megtetézett mértékkel)

adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek (viszonzásul) néktek,

amellyel ti mértek” (Luk. 6,38) 117

És hogy kinek a részére, miért és hogyan kell adakozni, arról már a Törvény

beszél. A törvény parancsa szerint a Szent Sátor (a Krisztus testének előképe)

építéséhez önként kell hozzájárulni: „És szóla az Úr Mózeshez, mondván: Szólj

(mondd meg) az Izráel fiainak, hogy szedjenek nékem ajándékokat (hogy

gyűjtsenek részemre felajánlást); minden embertől, akit szíve hajt (indít) arra,

szedjetek nékem ajándékokat (és gyűjtsétek össze a nekem szánt felajánlásokat)”

(2 Móz. 25,1-2) Az Úr (JHVH=Jehovah: Örökkévaló) parancsát így továbbította

Mózes: „És szóla Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: Ez az, a

mit az Úr parancsolt, mondván: Szedjetek (gyűjtsetek) magatok közt ajándékot

(felajánlást) az Úrnak (JHVH=örökkévaló), mind, akinek szíve önként hajlandó

arra, hozzon ajándékot (mindenki, akit a szíve arra indít, hozzon felajánlást) az

Úrnak, aranyat, és ezüstöt, és rezet” (2 Móz. 35,4-5) Az Úrnak ad az az ember is,

aki a szegény, szűkölködő testvérén segít: „Bizonyára adj néki, és meg ne

háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg

téged az Úr (jəhóváh: Jahve, Jehovah (eredeti kiejtése bizonytalan) = „létező”;

„Örökkévaló”), a te Istened ('ĕlóhím: Isten) minden munkádban, és mindenben,

amire kezedet veted (Más fordítás: Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az,

hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az ÚR minden munkádat

és minden szerzeményedet). Mert a szegény ('eḇəjôn: szűkölködő, nélkülöző,

rászoruló, szükségben levő, szerencsétlen, nyomorult, segítségre szoruló) nem fogy ki a

földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te

szűkölködő és szegény atyádfiának (testvérednek) a te földeden (és légy bőkezű

az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez)” (5 Móz. 15,10-11) Ne

légy szűk markú, mert: „Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább

gazdagodik; és aki megtartóztatja (ḥáśaḵ: megtagadja, visszatartja) a



71

2 Kor. 9,8 Az Isten pedig hatalmas [(dünatosz): erős, képes] arra, hogy

rátok árassza minden kegyelmét [hogy mindenféle kegyelmet

bőségesen ontson rátok (kharisz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú

gondoskodása)]; hogy mindenben [minden tekintetben], mindenkor

teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek.

»bőven teljék minden jótettre« [Más fordítás: Mert Ő is szívesen rátok

zúdítja minden kegyelmét, és eláraszt jóságával. Annyira meg tud

áldani benneteket, hogy minden körülmények között mindent

megkapjatok, amire csak szükségetek van. Sőt, még azon felül is, hogy

bőségesen adakozhassatok a rászorulóknak],

2 Kor. 9,9 Amint meg van írva: Szórt [osztogatott], adott [bőkezűen

ad(akoz)ott] a szegényeknek [(penész): szűkölködőknek]; az Ő igazsága

[igazságossága] örökké megmarad [Más fordítás: Amint meg van írva.

Bőkezűen adott a szegényeknek, jótettei soha nem merülnek feledésbe;

megmarad a (világ)korszakokra (aionokra)].

2 Kor. 9,10 Aki pedig magot ád a magvetőnek [ellátja maggal a

magvetőt] és kenyeret [juttat] eleségül, ád [megadja] és megsokasítja

[megszaporítja, megsokszorozza] a ti vetéseteket [vetőmagotokat] és

megnöveli [megszaporítja] a ti igazságtoknak [megigazulásotoknak]

gyümölcsét »megszaporítja igaz életetek termését, (terméshozamát)«;

[Más fordítás: Isten vetőmagot ad annak, aki a vetést végzi, az

éhezőnek meg kenyeret. Ő fog nektek is szellemi vetőmagokat adni, és

megszaporítja a magokat, amit a földbe vetettetek. Így lesz bőséges,

amit arattok. Ez is tőle származik: így viszonozza nektek, amit

másoknak adtatok]118

járandóságot, de ugyan szűkölködik (Más fordítás: Van, aki bőven osztogat,

mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut). A

mással jól tevő ember megkövéredik (Más fordítás: Az ajándékozó bővelkedik);

és aki mást felüdít, maga is (fel)üdül” (Péld. 11,24-25) 118

Az apostol így buzdítja a mindenkori hívőket: „Az én Istenem pedig be fogja

tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen

(dicsőséggel) a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19) Hiszen azt mondja az Úr: „Enyém

az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura” (Agge. 2,8) Dávid

megvallása pedig így hangzik, aki: „Osztogat, (bőven) adakozik a szegényeknek

(eḇəjôn: szűkölködő, nélkülöző, rászoruló, szükségben levő); igazsága

(megigazultsága) megmarad mindvégig (aión: örökkévalóság); az ő szarva

felemeltetik (felmagasztaltatik) dicsőséggel (hatalma dicsőségesen emelkedik)”

(Zsolt. 112,9) Az apostol így dicsőíti az Urat: „Annak pedig, aki véghetetlen

bőséggel mindeneket megcselekedhetik [mert hatalma van és képes rá], feljebb

[azon felül is] hogysem mint kérjük vagy elgondoljuk [amit mi kérünk vagy



72

2 Kor. 9,11 Hogy [így] mindenben meggazdagodjatok a teljes

jószívűségre [nagylelkűségre, (bőséges adakozásra)], amely általunk

hálaadást szerez [szül; vált ki, (munkál)] az Istennek [Más fordítás:

Ilyen módon fogtok mindenben meggazdagodni, hogy mindig

bőkezűen tudjatok adakozni a rászorulóknak. Ez pedig — rajtunk

keresztül — azt fogja eredményezni, hogy akik kapják, hálát adnak

érte Istennek]. 2 Kor. 9,12 Mert e tisztnek szolgálata [ez az Úrért végzett szent

munka] nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki [tölti be], hanem

sok hálaadással bőséges az Isten előtt »hanem sokak hálájától

megsokasítva ömlik Isten felé«. [Más fordítás: Mert ez a szolgálat,

amit ti az adakozással végeztek, kettős haszonnal jár. Egyrészt Isten

népének segíttek vele. Másrészt azok, akik az adományokat kapják,

hálásan megköszönik Istennek];

2 Kor. 9,13 Amennyiben e szolgálatnak próbája [(dokimé): bizonysága]

által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangéliumát [(euangelion): jó hír,

örömhír; győzelmi hír, a győztes hadvezér érkezésének híre] (meg)valló

engedelmességetekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó

jószívűségetekért [nagyvonalúságotokért (koinónia):

közösségvállalásotokért)] »Más fordítás: Mert szolgálatotokon keresztül,

mellyel arról tesztek bizonyságot, hogy magatokat a Krisztus

örömüzenetének összhangzó szellemmel alávetitek, mely vagyonotokat

velük és mindenkivel közössé teszi, arra indítja őket, hogy Istent

dicsőítsék; Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent

magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek Krisztus

evangéliumáról, és bőkezűségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és

a többiekkel való közösséget«119

megértünk], a mibennünk munkálkodó (ható)erő [bennünk ható hatalma] szerint,

Annak légyen dicsőség az egyházban [a kihívott gyülekezetben, eklézsiában], a

Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre [a világkorszakok világkorszakába

nyúlóan nemzedékről nemzedékre; minden nemzedéken át] örökkön örökké.

Ámen!” (Eféz. 3,20-21) 119

János apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket, kijelentve, hogy a hit

bizonysága az adakozás is: „A kinek pedig van miből élnie e világon (és világi

javakkal rendelkezik), és elnézi, hogy az ő atyjafia (testvére) szükségben van, és

elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete (abban

hogyan lehetne az Isten szeretete)? Fiacskáim (gyermekeim), ne szóval

szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,17-18)

Timóteust is így tanítja az apostol: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd



73

2 Kor. 9,14 Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak

[epekednek] utánatok az Istennek [rátok kiárasztott,és ] rajtatok való

bőséges kegyelme miatt. [Más fordítás: És ők könyörögnek is értetek,

és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok;

Amikor pedig viszonzásul imádkoznak majd értetek, kívánnak majd

látni titeket, mivel Isten jósága olyan bőségesen kiáradt rátok].

2 Kor. 9,15 Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan

[leírhatatlan, kifejezhetetlen, elmondhatatlan] ajándékáért [Más

fordítás: Istenem, hálásan köszönöm ajándékodat, amely

kimondhatatlanul csodálatos]120

2 Kor. 10. AZ APOSTOLI VÉDEKEZÉS

2 Kor. 10,1 Magam pedig, én Pál, kérlek [intelek, emlékeztetlek]

titeket a Krisztus szelídségére [gyöngédségére, jóindulatúságára] és

engedelmességére, aki [némelyek szerint] szemtől szemben ugyan

alázatos [szerény] vagyok [félénken viselkedek] közöttetek, de távol

[távollétemben] bátor [szigorú, erélyes, határozott] vagyok irántatok;

2 Kor. 10,2 [Arra] kérlek pedig [és könyörgöm nektek], hogy amikor

jelen leszek [nálatok], ne kelljen bátornak [szigorúnak, erélyesnek]

lennem [ne kelljen szigorúan föllépnem azzal a határozottsággal] ama

bizodalomnál fogva [annak a meggyőződésnek az alapján], amellyel

úgy gondolom bátor [szigorú, vakmerő, merész is] lehetek

némelyekkel [egyesekkel] szemben, akik úgy gondolkodnak

[vélekednek, akik azzal számolnak] felőlünk, mintha mi (hús)test

szerint élnénk [hogy mi is a hústól vezetve járunk]; >Más fordítás:

Szóval, el fogok menni hozzátok. De kérlek benneteket, ne

kényszerítsetek rá, hogy keményen bánjak azokkal, akik úgy

gondolják, hogy mi csak emberi módon viselkedünk<121

(parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne

reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki

bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre);

Hogy (a gazdagok) jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben,

legyenek szíves adakozók, közlők, (javaikat másokkal megosztók)” (1 Tim. 6,17-18) 120

És az apostol tovább is így dicsőíti az Urat:„Akinek [Övé legyen a] dicsőség

mindörökkön örökké [a világkorszakoknak a korszakaiba nyúlóan /aionok

aionaiba/]! Ámen” (Gal. 1,5) 121

És így folytatja az apostol: „Gondolja meg azt, aki ilyen [ember, aki így

beszél; Az ilyen bíráló számoljon azonban azzal], hogy amilyenek vagyunk távol

[távollétünkben], a levelek által való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha



74

2 Kor. 10,3 Mert noha [igaz ugyan, hogy] (hús)testben élünk

[húsban járunk], de nem (hús)test szerint vitézkedünk [nem a hús

szerint harcolunk, hadakozunk].

2 Kor. 10,4 Mert a mi vitézkedésünk [hadakozásunk] fegyverei [harci

fegyvereink nem földiek] nem (hús)testiek [nem a húsból valók],

hanem erősek az Istennek [Isten ereje által hatalmasak] erősségek

lerontására; [Más fordítás: A mi fegyvereink különböznek a közönséges

fegyverektől! Ezekben Isten ereje működik! Le tudunk rombolni velük

minden büszke erődítményt, amit az ellenség azért épített, hogy Isten

megismerését akadályozza]; >Még Másik fordításban: Ellenkezőleg!

Isten által hatnak és arra képesek, hogy erősségeket romboljanak le,

okoskodásokat bontsanak le; Így megcáfoljuk az ellenérveket és

mindazt, ami Isten megismerése elé akadályként tornyosul<

2 Kor. 10,5 Lerontván [ezekkel rombolunk le] okoskodásokat és

minden magaslatot [és vitatkozást, önteltséget], amely Isten ismerete

[megismerése] ellen emeltetett, és foglyul [rabul] ejtvén [meghódítva]

minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak [Más

fordításban: Velük cáfoljuk meg az érveléseket és minden önhittséget,

amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük szorítunk (és hatalmunkba

ejtünk) minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra; (s Krisztus

iránt hódolatra kényszerítünk)];

2 Kor. 10,6 És készen állván megbüntetni [készek vagyunk tisztázni,

számon kérni] minden engedetlenséget [figyelmetlenséget,

szófogadatlanságot,ha valaki elengedi a füle mellett a neki címzett

szavakat], mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességetek. [Más fordítás:

Felkészültünk arra is, hogy ezekkel a fegyverekkel minden

megjelenünk, cselekedetben is [ottlétünkkor tetteinkben is]” (2 Kor. 10,11) Mert:

„Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben (ha iskolázatlan vagyok is az

ékesszólásban), de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen (minden

tekintetben) nyilvánvalókká lettünk (nyíltan álltunk) előttetek” (2 Kor. 11,6) Hát:

„Mit akartok? Vesszővel menjek-e hozzátok, avagy [agapéval: Isteni] szeretettel és

szelídségnek szellemével?” (1 Kor. 4,21) „Mert félek azon, hogy ha odamegyek,

(hogy amikor megérkezem) nem talállak majd olyanoknak, amilyeneknek

szeretnélek, és engem is olyannak találtok, amilyennek nem szeretnétek; hogy

valamiképpen versengések (viszálykodás), irigységek, indulatoskodások (harag),

visszavonások (önzés), rágalmazások, fondorkodások (vádaskodások),

felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek” (2 Kor. 12,20)



75

engedetlenséget megbüntessünk (számon kérjünk), de csak akkor, ha

a ti engedelmességetek már tökéletes lesz]122

2 Kor. 10,7 A szem előtt valókra [a látszatra] néztek? Ha valaki azt

hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg

önmagában [magából következtessen tovább, és számoljon azzal],

hogy amint ő maga a Krisztusé, azonképpen mi is a Krisztuséi

vagyunk123

2 Kor. 10,8 Mert ha még egy kissé felettébb [túlzottan is, és a

kelleténél többet] dicsekedem is a mi hatalmunkkal [azzal a

felhatalmazással], amelyet az Úr a ti építésetekre és nem

122

Mert így szólt az Úr a prófétán keresztül: „Lásd, én e mai napon népek fölé

és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs

és plántálj!” (Jer. 1,10) És így szól a kijelentés arról, hogy mit kell pusztítani és

irtani: „Mert meg van írva: „Elvesztem [eltörlöm; elpusztítom] a bölcsek

bölcsességét, [műveltek tudását] és az értelmesek [okosak; éles eszűek,

megfontoltak] értelmét [okosságát; tudását] elvetem.” [megvetem; félretolom;

semmivé teszem; eltörlöm]” (1Kor. 1,19) „Mert [hiszen] e világ bölcsessége

bolondság [balgaság; oktalanság; ostobaság] az Isten előtt. Mert meg van írva:

Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban [(pánúrgiá): mesterkéltség

(álokoskodás)” (1 Kor. 3,19) Az Úr azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen fegyvert

kell használni: „Mert az Istennek beszéde (logosz)=igéje) élő és ható, (energész):

aktív, működő hatékony, élő energia) és élesebb (tomóterosz tomosz): élesebb,

metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat (és

áthatol) a szívnek (pszükhé: személynek, egész lényének) és szellemének (pneuma:),

az ízeknek (az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (meriszmosz: szétválasztás

vagy szétosztás, szétválásáig), és megítéli (kritikosz: megkülönbözteti) a szívnek (a

bensőnek) gondolatait (ennoia: gondolat, nézet, vélemény, gondolkodás) és

indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló

(aphanész: láthatatlan, rejtett,ismeretlen) nem volna előtte, sőt mindenek

meztelenek és leplezetlenek (trakhélidzó): meztelen, lemeztelenített, csupasz,

fedetlen) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk (logosz) »Neki kell majd számot

adnunk«. (Zsid. 4,12-13) Az Úr szolgájának pedig olyannak kell lennie: „Aki

szelíden fenyíti (neveli) az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten

megtérést az igazság megismerésére (Más fordítás: hátha az Isten megadja nekik

egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot), És felocsúdnának az ördög

tőréből (csapdájából), foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára

(hogy Isten akaratát teljesítsék)” (2 Tim. 2,25-26)

123 Hát: „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet” (Ján.

7,24) Mert mi: „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz

hatalmában van” (1 Ján. 5,19) Igen: „Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent,

hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az

igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,6)



76

megrontásotokra adott [nem arra, hogy ártsak vele; és nem

rombolásotokra adott], én nem vallok szégyent [nem szégyenülök

meg];

2 Kor. 10,9 Hogy ne láttassam [nem akarom azt a látszatot kelteni],

mintha csak ijesztgetnélek [fenyegetnélek] a leveleim által.

2 Kor. 10,10 Mert, úgy mondják [állítják], a levelei ugyan súlyosak

[tekintélyesek] és kemények [szigorúak, erősek]; de a maga jelenvolta

[személyes megjelenése] erőtlen, és beszéde [(logosz=Ige] silány

[jelentéktelen, szánalmas; mert ő maga gyenge, és szava megvetendő,

beszéde gyatra, és fellépésében nincs erő].

2 Kor. 10,11 Gondolja meg azt, aki ilyen [az ilyen bíráló számoljon

azonban azzal], hogy amilyenek vagyunk távol [távollétünkben], a

levelek által való beszédben [(logosz):ige], éppen olyanok leszünk, ha

megjelenünk, cselekedetben is [ottlétünkkor tetteinkben is]124

124

Az apostol elmondja, hogy miért vannak ilyen vélekedések róla: „Mert úgy

határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok közöttetek másról, [nem akarok

semmiről sem tudni] csak Jézus Krisztusról, [még pedig] róla is mint a

megfeszítettről. [oszlopra feszítettről] És én erőtlenség, [gyöngeség] »(g:

asztheneia): Ebben az igében: a félelem miatti elerőtlenedést jelenti« félelem és nagy

rettegés [reszketés; remegés] között [félve és nagyon elfogódottan] jelentem meg

nálatok. [voltam köztetek] És az én beszédem és az én prédikálásom

[igehirdetésem] nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben [nem a bölcsesség

meggyőző (rábeszélő) szavaiból] állott, [nem tudományos szavakkal szólott]

hanem Szellemnek és erőnek [hatalomnak; hatóerőnek] »(dünamisz): speciális

értelemben: csodatevő erő« megmutatásában: [megnyilvánulásában] hogy hitetek

ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején [hatalmán] »(dünamisz): - erő -

speciális értelemben: csodatevő erő« nyugodjék” (1Kor. 2,2-5) „Mert nem önmagunkat

hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat

Jézusért” (2 Kor. 4,5) „Mert… azért küldött engem Krisztus, ...hogy az

evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus

kínoszlopa el ne veszítse erejét” (1Kor. 1,17) És mi: „Ezeket hirdetjük…, de nem

emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Szellemtől jött tanítással, a

szellemi dolgokat a szellemi embereknek magyarázva” (1Kor. 2,13) „Mert nem

beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben” (1 Kor. 4,20) És: „… ez a mi

dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten

szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten

kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek” (2Kor. 1,12) „az

igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel”

(2Kor. 6,7) „Ha pedig avatatlan (iskolázatlan) vagyok is a beszédben (az

ékesszólásban), de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen

nyilvánvalókká lettünk (nyíltan álltunk) előttetek (minden tekintetben)” (2 Kor.

11,6) „Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok;



77

2 Kor. 10,12 Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy

hasonlítani, akik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz

mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek.

[Más fordítás: Mi ugyan nem merjük magunkat azokhoz számítani

vagy hasonlítani, (mert nem vagyunk oly vakmerők, hogy azokkal

vessük össze magunkat,) akik ajánlgatják magukat (akik magukat

nagyra tartják). Balgaságukban saját magukat teszik meg mértéknek,

és önmagukból veszik az összehasonlítást (és nem veszik észre, hogy

milyen ostobák; értelmetlenek)]125

2 Kor. 10,13 De mi nem dicsekszünk [kérkedünk] mértéktelenül,

hanem ama mérőzsinór [mérővesszőnek] mértéke szerint, amelyet

Isten adott [szabott, osztott ki] nékünk mértékül [A görög szerint: az

Isten normatívája szerinti mérték szerint], hogy hozzátok is elérjünk

[eljussunk]; >Más fordítás: Mi azonban nem fogunk túlságosan

dicsekedni. Csak azzal a munkával, amit Isten ránk bízott. Ebben

azonban ti is benne vagytok, hiszen hozzátok is eljutottunk<

2 Kor. 10,14 Mert nem feszítjük túl magunkat [mert mi nem mentünk

túl a nekünk kiszabott határon], mintha nem értünk volna el hozzátok;

hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus Evangéliumával

[örömüzenetével]; »Más fordítás: Mert mi nem ok nélkül dicsekszünk!

Ez lenne a helyzet, ha soha nem mentünk volna el hozzátok. De bizony

elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus örömhírét elvitték

nektek; Nekünk tehát nem kell átlépnünk hatáskörünket, mintha

másként nem jutnánk el hozzátok, hiszen Krisztus evangéliumával

hozzátok is eljutottunk«

de megtürtőztetem (mérséklem) magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint

aminek lát, vagy amit hall tőlem” (2 Kor. 12,6) És: „Azért írom ezeket

távollétemben, hogy jelenlétemben (ottlétemkor) ne kelljen keményen

viselkednem (bánnom veletek) ama hatalom szerint, amelyet az Úr adott nékem

építésre és nem rontásra (rombolásra)” (2 Kor. 13,10) 125

És azt kérdezi az apostol: „Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy

talán szükségünk van [rászorulunk], mint némelyeknek, ajánló levelekre

hozzátok, avagy tőletek?” (2 Kor. 3,1) Hát nem: Mert nem ajánljuk ismét

magunkat néktek, hanem alkalmat [lehetőséget] adunk tinéktek a velünk való

dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek

[hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat,

és nem azzal, ami a szívben van, akik külső megjelenéssel dicsekednek és nem

szívvel, akik dicsőségüket a látszatban keresik és nem a szívük igazságában]”

(2Kor. 5,12) Pedig már a Szent Szellem kijelentette, hogy ahogyan: „Igen sok

mézet enni nem jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség?” (Péld. 25,27)



78

2 Kor. 10,15 Akik nem dicsekszünk mértéktelenül mások

munkájával [a mások fáradságának gyümölcsével], de reméljük, hogy

hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk

[mérővesszőnk] szerint [a mi munkaterületünkön] bőségesen. [Csak

arról beszélünk, amit magunk végeztünk. Nem dicsekszünk mások

eredményeivel. Viszont abban reménykedünk, hogy hitetek

megerősödésével (és növekedésével ami hatáskörünket illeti, még

nagyobb megbecsülésben lesz részünk köztetek és) ti is egyre jobban

segíteni fogtok, hogy a szolgálatunk kiterjeszkedjen].

2 Kor. 10,16 Hogy rajtatok túl [a rajtatok túl eső területeken] is

hirdessük az Evangéliumot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a

késszel, [anélkül hogy idegen területen azzal dicsekednénk, amit más

végzett el]126

2 Kor. 10,17 Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.

2 Kor. 10,18 Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az

Úr ajánl [Más fordítás: Mert nem az a megbízható (és nem az érdemel

hitelt), aki önmagát annak tartja, hanem az, akit az Úr tart

megbízhatónak]127

2 Kor. 11. Pál és a hamis apostolok

126

Mert: „…tisztességbeli [becsületbeli] dolog, hogy ne ott hirdessem az

evangéliumot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek: [Más

fordítás: hogy az örömüzenetet úgy hirdessem, hogy ne a mások rakta (idegen)

alapra építsek, hanem ott, ahol a Krisztus nevét még nem említették]” (Róm. 15,20)

127 Meg van írva, hogy: „Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen,

és ne a te ajkaid” (Péld. 27,2) És a prófétán keresztül így szól a Szent Szellem:

„Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se

dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal

dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem (hogy érti és tudja

rólam), hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet (szeretetet), ítéletet (jogot) és

igazságot gyakorlok (teremtek) e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja

az Úr” (Jer. 9,23-24) Pál apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban

dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében (kínoszlopában),

aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14) „Hogy,

amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1 Kor. 1,31) Dávid

megvallása is így hangzik: „Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a

szegények (szelídek) és örülnek” (Zsolt. 34,3) Akik önmagukat ajánlva

dicsekednek, azok: „Nem szépen (nem jó szándékkal) buzgólkodnak érettetek,

hanem el akarnak titeket tőlem szakítani, el akarnak fordítani benneteket tőlem,

hogy velük tartsatok, hogy mellettük [értük] buzgólkodjatok” (Gal. 4,17)



79

2 Kor. 11,1 Vajha [bárcsak] elszenvednétek [elviselnétek; eltűrnétek]

tőlem egy kevés balgatagságot [egy kis bolondságot, esztelenséget;

ostobaságot; oktalanságot]! Sőt [kérlek] szenvedjetek [viseljetek] el

engem is.

2 Kor. 11,2 [De hiszen meg is teszitek; el is tűrtök engem] Mert isteni

buzgósággal [(dzélosz): igyekezet] buzgok [dzéloó): lelkesen törekszik,

fáradozik, igyekszik] értetek. [Mert Isten féltő szeretetével féltelek

titeket]; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen

szüzet [szent, érintetlen, tiszta szűzként] állítsalak [benneteket] a

Krisztus elé [Más fordítás: Igen, én „eljegyeztelek” benneteket Jézus

számára, és arra törekszem, hogy úgy vigyelek hozzá, mint tökéletes

menyasszonyát]128

2 Kor. 11,3 Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga

álnokságával [ravaszságával; ravasz mesterkedésével] megcsalta

[rászedte, becsapta; elcsalta] Évát [jelentése: minden élők anyja],

akként a ti gondolataitok [(noéma): felfogás, gondolkodásmód] is

megrontatnak >(phtheiró): elpusztít, tönkretesz, lerombol, feldúl< és

eltávolodnak [úgy tántorodnak el; a ti gondolataitokat is el fogja

fordítani; a ti elméteket is megzavarja; úgy a ti értelmetek is elfordul]

a Krisztus iránt való egyenességtől [őszinte, tiszta és szent hűségtől].

»Más fordítás: és akkor vége Krisztushoz való őszinte

ragaszkodásotoknak, Krisztus iránti őszinte és tiszta

odaadásotoknak«129

128

És: „Akit mi prédikálunk [Ő az, akit ismertté teszünk], intvén [emlékeztetve,

és figyelmeztetve] minden embert, és tanítván [felvilágosítva] minden embert

minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek [bevégezetten, felnőtt,

érett korúan] állassunk elő a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28) Hogy amikor az Úr

elé álltok, azt mondhassa, hogy: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi

szeplő nincs benned (semmi hibád sincsen)!” (Én. 4,7) És ezt úgy érhetitek el,

hogy elfogadjátok azt a tényt, hogy: „Mert ha tízezer [számtalan]

tanítómesteretek [nevelőtök, mint a gyermeket iskolába kísérő rabszolgátok]

lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok [én szültelek

(hoztalak létre; nemzettelek) titeket] a Krisztus Jézusban az Evangélium

[örömüzenet; jó hír] által” (1 Kor. 4,15) És így lettetek hívőkké: „Bizony, hittel (a

hit ajándékával) jegyezlek el téged…, és megismered az Urat” (Hós. 2,19) 129

Az első embert is megcsalta a sátán az Édenben, és az így történt: „A kígyó

pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál (mezei állatnál), melyet az Úr Isten

teremtett (alkotott) vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az

Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A



80

2 Kor. 11,4 Mert hogyha az, aki jő [odamegy hozzátok, és] más

Jézust prédikál [hirdet], akit nem prédikáltunk [nem akit mi

hirdettünk], vagy más szellemet vesztek [más szellemet fogadtok be],

amit nem vettetek [nem akit korábban kaptatok, és amit elnyertetek],

vagy más evangéliumot [örömüzenetet hallotok], amit be nem

fogadtatok [nem amelyet elfogadtatok], szépen eltűrnétek; [elviselitek;

szívesen vennétek]130

kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a

kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek

(ne is érintsétek), hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak:

Bizony nem haltok meg” (1 Móz. 3,1-4) De Isten ígéretet tett a bűnbeesés után

azonnal az embernek, és ítéletet hirdetet a sátánnak: „És ellenségeskedést

szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között:

az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. (1 Móz. 3,15) Így

figyelmezteti Péter apostol a mindenkorban élő hívőket: „Józanok (óvatosak,

megfontoltak) legyetek, vigyázzatok (maradjatok ébren, legyetek éberek); mert a

ti ellenségetek, az ördög (vádló, rágalmazó, sátán), mint ordító oroszlán(ként)

szerte (körül)jár (kószál mindenütt), keresvén, kit el(le)nyeljen: Akinek álljatok

ellen (szálljatok vele szembe keményen a hit erejével), erősek lévén a hitben

(szilárd, stabil hittel, bizonyossággal, hitvallással, hűséggel)…” (1Pét 5:8-9) „A

békességnek Istene megrontja [összezúzza; összetiporja; összemorzsolja] a

Sátánt [ellenség; ellenfél; vádoló; üldöző]…” (Róm. 16,20) És mert: „hű az Úr, Ő

megerősít titeket és megőriz a gonosztól” (2 Thess. 3,3) És: „Halálos eszközöket

fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14) A tüzes nyíl pedig, amit Isten

készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek

vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14)

„Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem

kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11)

130 Pál apostol emlékezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium

van, mégpedig az, amit az Írások szerint hirdetett ő: „Eszetekbe juttatom [és

figyelmetekbe ajánlom; meg akarom ismertetni veletek] továbbá, atyámfiai

[testvérek], az evangéliumot, melyet hirdettem néktek [azt az örömüzenetet, (jó

hírt) amelyet én néktek vittem], melyet be is vettetek [el is fogadtatok], melyben

állotok is, [és szilárdan kitartotok benne; (amelyben meg is maradtatok); melyet

be is vettetek és követtek]. Amely által üdvözültök is [elnyeritek az üdvösséget,

amelyen át meg is menekültök], ha megtartjátok [megőrzitek] (úgy), aminémű

beszéddel [(logosz): IGÉ-vel] hirdettem néktek, hacsak nem hiába

[elhamarkodottan, feleslegesen] lettetek hívőkké. [ha ugyan ragaszkodtok még

hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hívőkké]” (1 Kor. 15,1-2). És így folytatja az

apostol, mert: „… nincs más [örömüzenet]; de némelyek zavarnak

[megháborítanak; zavarba ejtenek; nyugtalanítanak] titeket, és el akarják

ferdíteni [forgatni] a Krisztus evangéliumát. [örömüzenetét; a jó hírt]. De ha

szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek [jó hírként;



81

2 Kor. 11,5 Mert én azt gondolom [úgy ítélem; úgy vélem, hiszem,

feltételezem, úgy mérlegelem, és számítom], hogy semmiben

[semmivel] sem vagyok alábbvaló [hátrább; kisebb; alacsonyabb

örömüzenetként] valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk legyen átok.

[átkozott (átok alatt) legyen!]. Amint előbb mondottuk [kijelentettük], most is

ismét mondom [megismétlem]: Ha valaki néktek hirdet valamit [más

evangéliumot (örömüzenetet; örömhírt; jó hírt)] azon kívül [amit tőlünk

hallottatok, ( kaptatok)], amit elfogadtatok [átvettetek], átok [alatt; (átkozott)]

legyen” (Gal. 1,7-9) És Pál apostol elmondja, hogy: „...aki megzavar titeket, el

fogja venni büntetését, bárki legyen is az” (Gal. 5,10). Az apostol figyelmezteti a

Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, és aki mást hirdet (vagy

hozzá tesz, vagy elvesz belőle), az a sátán szolgája: Kérlek [buzdítlak, intelek]

pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [tartsátok szemmel

azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást,

meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat

okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül,

[akik más tudományra tanítanának azon kívül; az ellenkezőjét tanítják annak]

melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. [Kerüljétek (eltávoztassátok) őket;

Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17) „Mert az ilyenek hamis apostolok [álapostolok],

álnok [csaló; cselszövő; csalárd] munkások, akik a Krisztus apostolaivá

[kiküldötteinek] változtatják át [adják ki; tettetik; hazudják] magukat [Más

fordítás: Mert ezek hamis apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük,

hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá

változtatják a külsejüket; akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus

apostolai]. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság

angyalává [a világosság angyalának tetteti magát; a fény követévé]. Nem nagy

dolog azért [nem csodálkozom], ha az ő szolgái [kiszolgálói] is átváltoztatják

[tettetik] magukat az igazság szolgáivá; akiknek [megérdemelt] végük az ő

cselekedeteik [az ő munkájuk] szerint lészen [Más fordítás: Nem meglepő tehát,

ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak

látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]” (2 Kor.

11,13-15). Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek

[óvakodjatok] a farizeusok [jelentése: (elkülönült, elzárkózó; elválasztó)] és

sadduceusok [jelentése: (igaz, egyenes, őszinte); szekta] kovászától [(dzümé):

erjesztő, tovaterjedő emberi magatartást vagy tanítást is jelent]” azaz: „ ... a

farizeusok és sadduceusok (vagyis: a vallásos emberek) tudományától

őrizkedjetek” (Mt. 16,6.12) Isten már az általa küldött prófétákon keresztül így

szól népéhez: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a

prófétáknak fecsegését, akik néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket: az ő

szívüknek látását szólják, nem az Úr szájából valót. És az Úrnak terhét (szavát,

igéjét) ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha

elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét

(igéjét)” (Jer. 23,16).



82

rendű, semmivel sem tettem kevesebbet] a fő-fő [a legfőbb; a

kimagasló] apostoloknál131

2 Kor. 11,6 Ha pedig avatatlan [(idiótész): hozzá nem értő, képzetlen,

járatlan, egyszerű] vagyok is a beszédben [az ékesszólásban], de nem

az (Isten)ismeretben; [a tudományban]; sőt mindenben, mindenképen

nyilvánvalókká [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá ismertté] lettünk

előttetek [különben is nyíltan álltunk előttetek minden tekintetben];

»Más fordítás: Lehet, hogy nem tudok olyan szépen szónokolni, mint

ők, de tudás dolgában nem maradok el tőlük – ezt már megmutattam

nektek sokszor«132

131

És így folytatja az apostol: „De Isten kegyelme által [kegyelméből] vagyok

[az], ami vagyok. És az ő hozzám való [rám (belém) árasztott; nekem juttatott]

kegyelme nem lőn hiábavaló [nem maradt bennem hatástalan; (nem volt

sikertelen); nem lett eredménytelen, (tartalom nélküli, üres; semmit érő;

céltalan)]; sőt többet munkálkodtam [keményebben dolgoztam; fáradoztam],

mint azok mindnyájan [mindegyiküknél] de nem én, hanem az Istennek velem

való kegyelme” (1 Kor. 15,10). Dicsekedvén, balgataggá (esztelenné) lettem; ti

kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna (ugyanis) engem ajánlanotok;

mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő (a legfőbb) apostoloknál, noha

semmi vagyok. Apostolságomnak jelei (ismertetőjegyei) megbizonyosodtak

(megnyilvánultak) közöttetek sok tűrésben (a teljes állhatatosságban), jelekben,

csodákban és (isteni) erőkben is” (2 Kor. 12,11-12) 132

Pál apostol megvallása küldetésének céljáról: „Én is, amikor megérkeztem

hozzátok testvéreim, [atyámfiai] nem úgy érkeztem, [nem azért mentem] mint aki

ékesszólás [keresett szavak; magasröptű (fellengző) beszéd] vagy bölcsesség

fölényével hirdeti nektek az Isten [Krisztus] bizonyságtételét. [misztériumát;

szent titkát; tanúságtételét]. Mert úgy határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok

közöttetek másról, [nem akarok semmiről sem tudni] csak Jézus Krisztusról,

[még pedig] róla is mint a megfeszítettről. [oszlopra feszítettről]. És az én

beszédem és az én prédikálásom [igehirdetésem] nem emberi bölcsességnek

hitető beszédeiben [nem a bölcsesség meggyőző (rábeszélő) szavaiból] állott,

[nem tudományos szavakkal szólott] hanem Szellemnek és erőnek [hatalomnak;

hatóerőnek] »(dünamisz): csodatevő erő« megmutatásában: [megnyilvánulásában].

hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején [hatalmán]

»(dünamisz): csodatevő erő« nyugodjék” (1Kor. 2,1-2.4-5) „Ezeket hirdetjük

[prédikáljuk] is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, [nem az emberi

tudomány bölcs beszédeivel] hanem a Szent Szellemtől jött tanítással a szellemi

dolgokat a szellemi embereknek [nyújtva] magyarázva” (1Kor. 2,13). „Mert …

azért küldött engem Krisztus… hogy az evangéliumot [örömüzenetet] hirdessem,

de nem bölcselkedő beszéddel hogy a Krisztus keresztje (kínoszlopa) [(sztaurosz):

- egy cölöp vagy oszlop, függőlegesen felállítva] el ne veszítse erejét [tartalom

nélkülivé (hasztalanná, üressé) ne legyen]” (1Kor. 1,17) „Mert nem beszédben



83

2 Kor. 11,7 Avagy vétkeztem-é [talán bűnt (hibát) követtem el],

mikor önmagamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok

[felemelkedjetek], hogy ingyen [ajándékképpen] hirdettem

[prédikáltam] néktek az Isten Evangéliumát [Más fordítás: Ingyen

hirdettem nektek Isten örömhírét; örömüzenetét. Megaláztam magam,

hogy ti legyetek fontosak. Talán rosszul tettem]?

2 Kor. 11,8 Más [kihívott] gyülekezeteket [eklézsiákat] fosztottam

meg/ki, zsoldot vévén [amikor támogatást (ellátást) fogadtam el

tőlük], hogy néktek szolgáljak [a nálatok végzendő szolgálatra, hogy

titeket ingyen szolgálhassalak]. És mikor nálatok voltam és

szűkölködtem [szükséget, hiányt szenvedtem, nélkülöztem], nem

voltam terhére senkinek [nem terheltem meg senkit].

2 Kor. 11,9 Mert az én szükségemet [hiányomat] kipótolták a

Macedóniából jött atyafiak [testvérek, ők támogattak az

adományaikkal]; és rajta voltam [minden tekintetben tartózkodtam;

őrizkedtem; ügyeltem rá] és rajta is leszek [és tartózkodni fogok; s a

jövőben is ügyelek], hogy semmiben se legyek terhetekre.

2 Kor. 11,10 Krisztus igazsága [való(igaz)sága] bennem, hogy én

ettől a dicsekvéstől nem esem el [nem fogják elhallgattatni; nem

rekesztik belém] Akhája vidékén [Más fordítás: A Krisztus bennem

levő igazságára mondom, hogy ettől a dicsekvésemtől Akhája vidékén

sem fognak megfosztani; hogy ezt a dicsőséget nem lehet megtagadni

tőlem Akhája vidékein].

2 Kor. 11,11 Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten [Más

fordítás: Mit gondoltok, miért nem akartam elfogadni tőletek semmit?

Talán azért, mert nem szeretlek benneteket?! Dehogyis! Isten jól

tudja, mennyire szeretlek titeket].

2 Kor. 11,12 De amit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam

az alkalmat az alkalomkeresők elől [elvegyem a lehetőséget azoktól,

akik arra keresnek alkalmat]; hogy amivel dicsekesznek, olyanoknak

találtassanak [bizonyuljanak; tűnjenek fel] abban, mint mi is vagyunk

[Más fordítások: De továbbra is ezt fogom tenni, hogy kivegyem a

talajt lábuk alól, hogy azok az „apostolok” ne dicsekedhessenek. Mert

azt akarják elhitetni veletek, hogy az ő munkájuk is ugyanaz, mint a

áll [szavakon alapszik; szóban nyilatkozik meg] az Istennek országa, [Isten

királysága, uralma] hanem erőben. [hatóerőben; hatalomban, csodatevő erőben]” (1 Kor. 4,20)



84

miénk; Akik keresik a módot, hogy dicsekvésükkel hozzánk

hasonlónak tűnjenek fel]133

2 Kor. 11,13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok [ravasz,

alattomos, csaló; csalárd] munkások, akik a Krisztus apostolaivá

[kiküldötteinek, követeinek] változtatják át [adják ki; tettetik;

hazudják] magukat. [Más fordítás: Mert ezek hamis (ál)apostolok.

Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus

apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a

külsejüket, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai].

2 Kor. 11,14 Nem is csoda [nem is rendkívüli]; hisz maga a sátán is

átváltoztatja magát világosság angyalává. [a fény követévé, és elhiteti

az emberekkel, hogy ő a világosság angyala, mert a világosság

angyalának képére változik át].

2 Kor. 11,15 Nem nagy dolog azért [nem csodálkozom tehát], ha az ő

szolgái [követei, küldöncei] is átváltoztatják magukat [adják ki

133

És így folytatja az apostol: „Mert micsoda az, amiben megkárosodtatok

(hátrányba kerültetek) a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én

magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az

igazságtalanságot!” (2 Kor. 12,13) „Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem

kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem

levőkéről ezek a kezek gondoskodtak” (Csel. 20,33-34) Ugyanis csatlakozott

Akvillához és Priscillához: „…mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott,

együtt is dolgozott velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak” (Csel. 18,2)

„Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel

és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük

nektek az Isten evangéliumát” (1 Thess. 2,9) „Mert magatok is tudjátok, hogyan

kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, Sem ingyen

kenyeret nem ettünk. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem

azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,7-9) „és

tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk,

amikor üldöznek, tűrünk” (1Kor. 4,12) „Nemhogy az én szűkölködésemre nézve

szólnék (nem a nélkülözés mondatja ezt velem); mert én megtanultam, hogy

azokban, amelyekben vagyok (hogy körülményeim között), megelégedett legyek.

Tudok megaláztatni (szűkölködni) is, tudok bővölködni is; mindenben és

mindenekben ismerős vagyok (be vagyok avatva mindenbe egészen) a

jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is (egyaránt)”

(Fil. 4,11-12). Mert az apostol ismeri, és követi Urát, aki azt mondta: „És aki

közöttetek első akar lenni, legyen a ti (rab)szolgátok. Valamint [éppen úgy, mint

ahogy] az embernek Fia [az Emberfia] nem azért jött [el a földre], hogy néki

szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul

[váltságdíjul] sokakért [és ezáltal sok embert megmentsen]” (Mát. 20,27-28)



85

(tettetik) magukat] az igazság szolgáivá [követeivé, küldönceivé];

akiknek [megérdemelt] végük az ő cselekedeteik [az ő munkájuk]

szerint lészen. [Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot

vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban

megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]134

134

És így folytatódik a kijelentés: „Nem szépen [nem jó szándékkal]

buzgólkodnak érettetek, sőt [inkább] minket ki akarnak rekeszteni [el akarnak

titeket tőlem szakítani; el akarnak fordítani benneteket tőlem, hogy velük

tartsatok], hogy mellettük [értük] buzgólkodjatok. [Más fordítás: Azok az

emberek nagy érdeklődést mutatnak irántatok, és minden áron azon

mesterkednek, hogy elszakítsanak titeket tőlem. A szándékuk azonban nem

tiszta. Azt akarják elérni, hogy csak őket kövessétek, sőt ki akarnak rekeszteni

titeket Isten kegyelméből, hogy körülöttük buzgólkodjatok]” (Gal. 4,17) Ezért:

„Őrizkedjetek az ebektől (óvakodjatok a kutyáktól), őrizkedjetek (óvakodjatok)

a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a megmetéltektől” (Fil. 3,2) „Mert van sok

engedetlen, hiába való beszédű (fecsegők) és csaló (ámítók), különösen a

körülmetéltek között” (Tit. 1,10) Már az Úr Jézus így figyelmezteti mindenkori

hívőket: „Őrizkedjetek [óvakodjatok; tartsátok szemmel; figyeljetek oda,

ügyeljetek] pedig a hamis [az ál- (látszat, hazug)] prófétáktól/ra, akik juhoknak

ruhájában [báránybőrben; bárány-külsőben] jőnek hozzátok, de belől ragadozó

farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg [fel] őket. Vajon a tövisről

[tövisbokorról] szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról [bogáncskóróról; tüskés

gyomnövényről] fügét?” (Mát. 7,15-16) „… Meglássátok (vigyázzatok), hogy

valaki el ne hitessen (meg ne tévesszen) titeket, mert sokan jőnek majd az én

nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a felkent; és sokakat elhitetnek

(megtévesztenek)” (Mát. 24,4-5) „Mert hamis felkentek és hamis próféták

támadnak (állnak majd elő), és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy

elhitessék (hogy megtévesszék), ha lehet, a választottakat is” (Mát. 24,24-25)

Bizony: „Sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek, (megtévesztenek)”

(Mát. 24,11) Azért: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a

(nektek prófétáló) prófétáknak szavait (beszédét), akik néktek prófétálnak,

elbolondítanak titeket (hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását

szólják (látomását hirdetik), nem az Úr szájából valót (nem azt, amit az ÚR

adott)” (Jer. 23,16) Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét, hogy aki mást

tanít, mint amit az apostolok, az hamis próféta: „Kérlek [buzdítlak, intelek]

pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [tartsátok szemmel

azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást,

meghasonlásokat támasztanak. háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat

okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül,

[akik más tudományra tanítanának azon kívül; az ellenkezőjét tanítják annak]

melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el. [kerüljétek (eltávoztassátok) őket;

térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17) Ezek más Evangéliumot hirdetnek: „De ha szinte

mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit



86

2 Kor. 11,16 Ismét mondom: ne tartson [(dokeó): gondol, vél, hisz]

engem senki esztelennek [bolondnak; ostobának; oktalannak]; de ha

mégis [annak gondoltok], fogadjatok be mint esztelent [oktalant] is,

hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.

2 Kor. 11,17 Amit mondok, nem az Úr szerint [nem az Úrhoz szabva]

mondom, hanem mintegy esztelenül [oktalanul] a dicsekvésnek ezzel

a merészségével [elszántságával]; »Más fordítás: Ezt most nem úgy

mondom, mintha az Úr szólna, hanem úgy, mintha a dicsekedés miatt

valóban ostoba lennék; mert dicsekvésre szántam el magam, mintegy

balgaságomban«

2 Kor. 11,18 Mivelhogy sokan dicsekesznek (hús)test szerint [emberi

módon], dicsekszem én is [Más fordítás: Miután sokan dicsekednek

olyanok, akik magukat a hús sugalmaihoz szabják, hadd dicsekedjem

hát én is].

néktek hirdettünk, legyen átok. Amint már korábban is megmondtuk, most ismét

mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet

elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal. 1,8-9) „Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem

tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a

kegyességhez illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a

vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás,

istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az

igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés

eszközének tekintik” (1 Tim. 6,3-5) Mert: „Az ilyenek a kegyesség látszatát

megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2

Tim. 3,5) Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó

ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember

kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11)

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak

egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya,

mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne

fogadjátok be a házatokba (a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne

köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel”

(2 Ján. 1,9-11) János apostolon keresztül is hangzik a figyelmeztetés, ezek:

„Közülünk (indultak el és) váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha

közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá

legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,19) Ezért:

„Mindent megpróbáljatok (megvizsgáljatok); ami jó, azt megtartsátok!

Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek (a gonosz minden fajtájától

tartózkodjatok)!” (1 Thess. 5,21-22) A prófétán keresztül pedig így szól az Úr:

„… Miként ők így választják újaikat, és lelkük (személyük, ők maguk)

utálatosságaikban gyönyörködött: Akképpen választom én is az ő

megcsúfolásukat, és rájuk hozom, amitől félnek…” (Ésa. 66,3-4)



87

2 Kor. 11,19 Hisz okosak [bölcsek] lévén, örömest [(hédeósz):

szívesen, készségesen] eltűritek az eszteleneket [a „bolondokat,

ostobákat”]. »Más fordítás: Hiszen, miután a ti eszetek helyén van,

öröm nektek az eszteleneket elviselni; és engeditek, hogy a balgák

megnyerjenek benneteket«

2 Kor. 11,20 Mert eltűritek [elviselitek], ha valaki leigáz [igába hajt,

rabszolgává alacsonyít] titeket, ha valaki felfal [kihasznál, élősködik;

ha kifoszt; elnyel], ha valaki megfog [fülön ragad, zsákmányul ejt,

tőrbe ejt titeket], ha valaki felfuvalkodik [hatalmaskodik rajtatok; ha

valaki fölétek emelkedik; ha valaki a fejetekre ül], ha valaki arcul ver

titeket.

2 Kor. 11,21 Szégyenkezve mondom [vallom meg], mivelhogy mi

erőtlenek [gyengék] voltunk [hát ehhez mi csakugyan gyengék voltunk,

hogy ilyen dolgokat tegyünk veletek, mert ilyesmire mi nem

vállalkoztunk]; de amiben merész valaki [nagyra van], esztelenül

szólok, merész vagyok [nagyra lehetek] én is [De ha valaki merészel

dicsekedni, akkor én is dicsekedni fogok]135

2 Kor. 11,22 Héberek [zsidók] ők [ezek a hamis apostolok]? Én is.

Izráeliták-é [Izrael népéhez tartoznak]? Én is. Ábrahám magva-é

[leszármazottai]? Én is136

135

És az apostol megvallja, hogy ő is zsidó származású, és ezzel dicsekedhetne

is: „Jóllehet énnékem van bizakodásom (hús)test szerint is. Ha bárki más mer

(hús)testben bizakodni, én sokkal inkább; Körülmetéltettem nyolcadnapon,

Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó

(héber a héberek közül), törvény tekintetében farizeus, Buzgóság tekintetében az

egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam. De

amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.

Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus

ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és

szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil. 3,3-8) 136

Pál apostol újra-és újra bizonyságot tesz megtérése előtti énjéről a

nemzetekből megtértek, és zsidók előtt: „Én zsidó ember vagyok, születtem a

ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál,

taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint (itt kaptam nevelést az ősi

törvény szigora szerint), buzgó lévén az Istenhez, (és én is így rajongtam

Istenért) miként ti mindnyájan vagytok ma: És ezt a tudományt üldöztem mind

halálig (e tanítás, ez út követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe

vetvén (tömlöcbe juttatva) mind férfiakat, mind asszonyokat” (Csel. 22,3-4)

Hiszen: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én

népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják (ismerik) a zsidók mindnyájan. Kik

tudják rólam eleitől fogva, ha bizonyságot akarnak tenni, hogy én a mi



88

2 Kor. 11,23 Krisztus szolgái-é? balgatagul, [esztelenül; mint

oktalan] szólok, én még inkább; több fáradság [(koposz): vesződés,

kimerültség], több vereség [verés], több börtön, gyakorta való halálos

veszedelem által.

2 Kor. 11,24 A zsidóktól ötször kaptam negyvenet [negyven botütést]

egy híján137

2 Kor. 11,25 Háromszor megostoroztak [megkorbácsoltak;

megvesszőztek; megbotoztak], egyszer megköveztek, háromszor

hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem [egy éjszakát

és egy napot hányódtam a tenger hullámain];

2 Kor. 11,26 Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken,

veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között,

veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban,

veszedelemben pusztában [sivatagban], veszedelemben tengeren,

veszedelemben hamis atyafiak [testvérek] közt;

2 Kor. 11,27 Fáradságban és nyomorúságban [vesződségben

gyötrődtem; kínlódtam], gyakorta való virrasztásban, éhségben és

szomjúságban, gyakorta való böjtölésben [koplalásban], hidegben

[sokszorta fagyoskodva] és mezítelenségben [Más fordítás: Sokat

fáradoztam és vesződtem, gyakran ébren töltöttem az éjszakát (sokat

virrasztottam), éheztem és szomjaztam (sőt koplaltam), gyakran nem

volt mit ennem, sokszor fáztam (fagyoskodtam), vagy nem volt ruhám

(és nem volt mit fölvennem)].

vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus (Más fordítás:

Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy

kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus)” (Csel. 26,4-5)

A Galatáknak: „Mert hallottátok, mint forgolódtam [viseltem magamat] én

egykor a zsidóságban [a zsidó vallásban], hogy én felette igen háborgattam

[könyörtelenül üldöztem] az Isten anyaszentegyházát [kihívott gyülekezetét

(eklézsiáját)], és pusztítottam azt. [és a romlására (pusztulására) törtem]. És

felülmúltam a zsidóságban [a zsidó vallásosságban] nemzetembeli [fajtámbeli]

sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. [mert fölöttébb

(vak)buzgó követője voltam atyáim (őseim) hagyományainak]” (Gal. 1,13-14) 137

Mert a törvény kimondja, hogy: „… ha a bűnös ütleget (verést) érdemel,

vonassa (fektesse) le azt a bíró, és üttessen (veressen) arra maga előtt (a

jelenlétében rá annyit, amennyit a bűne miatt megérdemel) annak bűnössége

szerint való számban. De csak negyvenet üttessen (veressen) rá, ne többet, hogy

netalán, ha ennél több ütést üttet reá, alávalóvá legyen előtted a te atyádfia

(mert akkor szemed láttára gyalázzák meg atyádfiát)” (5 Móz. 25,2-3)



89

2 Kor. 11,28 Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom,

az összes [kihívott] gyülekezetek gondja [Más fordítás: Ezek mellett a

külső bajok és nehézségek mellett (nem számítva mindennapi

megtámadtatásomat) állandóan hordozom az összes gyülekezetek

(eklézsia) gondját-baját]138

138

És megismétli az apostol, hogy az Úr nevéért, és azért, hogy üdvösségre

vezessen embereket, mit kell elviselnie: „…úgy ajánljuk magunkat mindenben

[úgy viselkedünk], mint Isten szolgái [diakónusai]; sok tűrésben [kitartásban,

sok állhatatossággal; Nagy türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban],

nyomorúságban szükségben [kényszerhelyzetben], szorongattatásban

[türelmesen elviseljük a nehéz körülményeket, a szorult helyzeteket, a bajokat,

és amikor hiányt szenvedünk valamiben]. Verésekben [verést szenvedve, mert

sokszor megvernek (megostoroznak) bennünket], tömlöcben [börtönbe zárnak],

háborúságban [és a tömeg ellenünk támad; lázadások (zendülés) csődület

támasztása közepette, nyugtalanságban. (akatasztaszia: Itt a görög jelentés.

Háborgatás, vagy háborgás, vagyis: olyan körülmény, ami őt személyében nyugtalanítja,

munkájában zavarja)]. Küszködésben [fáradozásban, mert van, amikor keményen

kell dolgoznunk], virrasztásban [nem alhatunk éjjel; álmatlanságban],

böjtölésben [kényszerű éhezésben, mert néha nincs mit ennünk]” (2 Kor. 6,4-5) És

bemutatja Isten Igéje, hogy mindenütt üldözést, és bántalmazást szenvedett az

apostol. Amikor Filippiben kiűzte a jövendőmondás szellemét az őket követő

lányból: „Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett

(hogy odalett az, amiből hasznot reméltek), megfogva (megragadva) Pált és

Silást, vonák a piacra (a főtérre hurcolták őket) a hatóságok elé. És odavezetvén

őket a bírákhoz (az elöljárók elé), mondának: Ezek az emberek zsidó létükre

megháborítják (felforgatták) a mi városunkat, És olyan szertartásokat (olyan

szokásokat) hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem

cselekednünk (sem átvennünk, sem követnünk), mivelhogy rómaiak vagyunk. És

velük egyben feltámada a sokaság ő ellenük (rájuk támadt). A bírák (az

elöljárók) pedig letépetvén ruháikat, megvesszőztették (megbotoztatták) őket. És

miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe (börtönbe) veték őket, megparancsolva

a tömlöctartónak (a börtönőrnek), hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen

parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe (a belső börtönbe), és lábaikat

kalodába szorítá” (Csel. 16,19-24) Listrában az apostol szolgálata eredményeként

meggyógyul egy béna, de: „Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból

zsidók, és a sokaságot eláltatván (annyira felbujtották a tömeget, hogy)

megkövezék Pált, és kivonszolták a városból (a városon kívülre), azt gondolván,

hogy meghalt (mert halottnak hitték)” (Csel. 14,19) Timóteust így bátorítja Pál

apostol: „Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat

(életcélomat, életutamat), hitemet [meggyőződésemet], hosszútűrésemet

(kitartásomat, állhatatosságomat), Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek

rajtam estek (amelyek értek) Antiókhiába, Ikóniumban, Listrában: minémű

(milyen) üldöztetéseket szenvedtem (vállaltam, viseltem el) [nehézségen mentem



90

2 Kor. 11,29 Ki beteg [gyenge, erőtlen], hogy én is beteg [gyenge;

erőtlen; szenvedő] ne volnék [én is viselem a gyengeségét; hogy én ne

szenvednék]? Ki botránkozik meg [kicsoda tántorodik meg], hogy én

is ne égnék [a szégyentől]?; »Más fordítás: Ha valaki vétkezik, én is

szenvedek vele együtt; Ki gyötrődnék tőrbe jutva, hogy én ne égnék?«

2 Kor. 11,30 Ha [már] dicsekednem kell, az én gyengeségeimmel

[erőtlenségeimmel] dicsekszem.

2 Kor. 11,31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki

mindörökké [(aion): örökkévalóságban] áldott, tudja, hogy nem

hazudom [hogy igazat mondok].

2 Kor. 11,32 Damaskusban [jelentése: tevékenység, serénység] Aretás

[jelentése: vésnök, faragó] király helytartója őriztette a damaskusiak

városát, akarván engem megfogni [hogy engem elfoghasson];

2 Kor. 11,33 És az ablakon át [a várablakból], kosárban

[vesszőkosárban; gyümölcskosárban] bocsátottak [eresztettek] le a

kőfalon [városfalon], és megmenekültem kezei közül139

2 Kor. 12. Pál látomásai és kijelentései

2 Kor. 12,1 A dicsekvés azonban nem használ nékem [nem ér ugyan

semmit]; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire [mégis

hadd beszéljek az Úrtól kapott látomásokról és kijelentésekről,

kinyilatkoztatásairól; az Úr lelepleződéseiről].

2 Kor. 12,2 Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel

ezelőtt (ha testben-é [(szóma): oszthatatlan egységben], nem tudom [nem

vagyok tisztába vele]; ha testen [(szóma): a személyiségen] kívül-é, nem

keresztül, bírtam ki], de mindezekből (mindegyikből, mindig) megszabadított

(kimentett, kiragadott) engem az Úr” (2 Tim. 3,10-11) 139

Pál apostol megtér, és bemeríttetik Szent Szellembe, és azonnal hirdeti

Damaszkuszban, hogy Jézus a Krisztus: „Több nap elteltével azonban a zsidók

tanácsot tartának (mert elhatározták), hogy őt megöljék: De tudtára esék

Saulusnak az ő leselkedésük (tudomására jutott a merénylet terve). És őrizék

(még) a kapukat (is) mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék; A tanítványok

azért vévén (elvitték) őt éjjel, és a kőfalon (a városfalon) bocsátják alá,

leeresztve egy kosárban” (Csel. 9,23-25) Előképként bemutatja a Szent Szellem az

apostol megmenekülését. Józsué kémeket küld Jerikóba, és Jerikó királya el

akarja fogatni őket, de egy Ráháb nevű parázna asszony: „Alábocsátá

(leeresztette) azért őket kötélen az ablakon (mert az ő háza a kőkerítés falán

vala, és ő a kőkerítésen lakik vala)” (Józs. 2,15)



91

tudom; az Isten tudja) elragadtatott [felvittek egy időre] a harmadik

égig.

2 Kor. 12,3 És [csak azt] tudom, hogy az az ember, (ha testben-é

[(szóma): oszthatatlan egységben], ha testen [(szóma): a teljes

személyiségen] kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) [Más fordítás: hogy

azt az ember akár a testével együtt, akár anélkül volt ott, azt csak Isten

tudná megmondani],

2 Kor. 12,4 Elragadtatott [felvitték] a paradicsomba [(paradeiszosz):

Éden, paradicsom, körülkerített hely], és hallott [olyan] kimondhatatlan

[titokzatos szavakat] beszédeket [(réma): Igéket, kijelentéseket; olyan

dolgokat mondtak neki], amelyeket [nem lehet] nem [is] szabad

embernek kibeszélnie [elmondania].

2 Kor. 12,5 Az ilyennel [ilyen dolgokkal] dicsekszem; magammal

pedig nem dicsekszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem140

140

Pál apostol bizonyságtétele elragadtatásáról: „Lőn pedig (történt azután),

hogy mikor Jeruzsálembe megtértem (hüposztrephó: visszatértem) és imádkozám a

templomban, elragadtatám lelkemben »eksztaszisz: önkívület, elragadtatás, extázis«;

révületbe estem). És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar

Jeruzsálemből. Mert nem veszik be (mert nem fogadják el) a te tanúbizonyság-

tételedet én felőlem (a te rólam való bizonyságtételedet)” (Csel. 22,17-18). Hogy

az apostol kit látott, azt Ezékiel prófétán keresztül jelenti ki az Úr, aki különös

létezőket is lát: „És a mennyezeten felül, amely fejük felett vala, látszék mint

valami zafírkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék

mint egy ember formája azon felül (Más fordítás: A fejük fölött levő boltozaton

fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott. a trónus alakja fölött pedig emberhez

hasonló alak látszott). És látám izzó ércként ragyogni, amelyet, mintha tűz vett

volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé. és derekának alakjától fogva és

lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte (Más fordítás:

Ezüstösen csillogónak láttam: derekától fölfelé úgy látszott, mintha tűz fogná

körül, derekától lefelé pedig úgy láttam, mintha fényözön venné körül), Mint

amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a

fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr (JHVH=VAGYOK) dicsőségének (H:

káḇóḏ káḇôḏ: fenség, pompa) formája, és látám, és orcámra esém, és hallám egy

szólónak szavát (A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány,

amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az ÚR dicsőségének a

látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki

megszólal)” (Ezék. 1,26-28). „És lőn ott az Úrnak (JHVH=VAGYOK) keze (H:

jáḏ: ereje) rajtam, és monda nékem: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok

veled (Más fordítás: Az ÚR ott megragadott engem, és ezt mondta nekem:

Indulj, menj ki a völgybe, mert ott akarok veled beszélni). Fölkelek azért és

kimenék a völgybe és ímé ott áll vala az Úrnak dicsősége (H: káḇóḏ káḇôḏ:

fenség, pompa), hasonlatos ahhoz a dicsőséghez (H: káḇóḏ káḇôḏ: fenség, pompa),



92

2 Kor. 12,6 Mert ha dicsekedni akarok [akarnék], nem leszek

esztelen [nem lennék ostoba; balga, kérkedő]; mert igazságot

[(alétheia): valóság = Isten Igéjét] mondok. De megtürtőztetem

[mérséklem] magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek

lát, vagy amit hall tőlem. [vagy amilyennek annak alapján gondol,

amit tőlem hallott]141

amelyet a Kébár (jelentése: nagy, hosszú, egyesítő) folyó mellett láttam, és

orcámra esém (arcra borultam)” (Ezék. 3,22-23) „És lőn a hatodik esztendőben,

a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján: én ülök vala házamban, és Júda

vénei ülnek vala előttem és esék reám (megérintett) ott az Úr Istennek (az én

Uramnak, az Úrnak //JHVH=Vagyok) keze (H: jáḏ: ereje). És látám, és ímé vala

mintegy tűznek formája, derekának alakjától fogva lefelé tűz vala, és derekától

fogva fölfelé vala mint a fényesség (H: 'éš: ragyogás, fényesség), mint az izzó

érc. (Más fordítás: Egy alakot láttam, amely tűzhöz volt hasonló. Derekától

lefelé tűznek látszott, derekától fölfelé pedig ragyogónak látszott, ezüstösen

csillogónak). És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél

fogva, és fölemelve vitt engem a Szellem a föld és az ég között, és bevive engem

Jeruzsálembe isteni látásokban a belső kapu bejáratához, amely északra néz,

ahol vala helye a bosszúság bálványának, amely bosszúságra ingerel vala (Más

fordítás: Mintha egy kéz nyúlt volna ki, megragadott engem a hajamnál fogva.

Fölemelt engem a Szellem az ég és a föld közé, és elvitt Jeruzsálembe isteni

látomásban, a Belső-kapu bejáratához, amely észak felől van, ahol az Istent

bosszúságra ingerlő bálvány foglalt helyet); És ímé (megjelent, és) ott vala

Izráel Istenének dicsősége, a látás szerint, (ugyanolyan volt, mint) amelyet

láttam a völgyben” (Ezék. 8,1-4). Az Úr Jézus ígérete a vele megfeszített

bűnözőnek: „És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a

paradicsomban. (paradeiszosz: Éden, paradicsom, körülkerített hely)” (Luk. 23,43).

János apostolhoz látomásban így szól a Megdicsőült Úr: „Akinek van füle,

hallja, mit mond a Szellem a (kihívott)gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni

adok az élet (dzóé: örök élet = A természetfeletti élet; az életnek egy más létezési

formájának) fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van” (Jel. 2,7). És

a teremtéskor így hangzik az ige bizonyságtétele: „És nevele (sarjasztott) az Úr

Isten a (termő)földből mindenféle fát, tekintetre kedvest (szemre kívánatosat) és

eledelre jót, az élet (dzóé: örök élet = A természetfeletti élet; az életnek egy más

létezési formájának) fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának

fáját” (1 Móz. 2,9) 141

És így folytatja az apostol: „Mert ha még egy kissé felettébb [túlzottan is, és a

kelleténél többet] dicsekedem is a mi hatalmunkkal [azzal a felhatalmazással],

amelyet az Úr a ti építésetekre és nem megrontásotokra adott [nem arra, hogy

ártsak vele, és nem rombolásotokra adott], én nem vallok szégyent [nem

szégyenülök meg].” Ismét mondom: ne tartson [(dokeó): gondol, vél, hisz] engem

senki esztelennek [bolondnak; ostobának; oktalannak]. De ha mégis [annak

gondoltok], fogadjatok be, mint esztelent [oktalant] is, hogy egy kicsit én is



93

2 Kor. 12,7 És hogy [az Úrtól kapott különleges] kijelentések

[kinyilatkoztatások különleges] nagysága [a leleplezések túl nagy

volta, rendkívülisége] miatt el ne bizakodjam [hogy fel ne

fuvalkodjam], tövis adatott nékem a (hús)testembe, a Sátán angyala

[követe, küldöttje], hogy gyötörjön [hogy állandóan ököllel verjen]

engem [hogy arcul csapkodjon]. Hogy felettébb el ne bizakodjam

[hogy fel ne fuvalkodjam].

2 Kor. 12,8 Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak [hívtam

segítségül az Urat], hogy távozzék el ez tőlem [hogy szabadítson meg

ettől a „tövistől”];

2 Kor. 12,9 És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert

az én erőm erőtlenség által végeztetik el [éri el a célját, erőtlenségben

lesz teljessé, gyöngeségben visz végcélba. Mert az erő a gyöngeségben

nyilvánul meg a maga teljességében]. Nagy örömest [boldogan]

dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus (csodatévő)

ereje lakozzék én bennem [hogy a Krisztus hatalma sátorozhassék

rajtam]. 2 Kor. 12,10 Annakokáért gyönyörködöm [a Krisztusért szenvedett]

erőtlenségekben, bántalmazásokban [(hübrisz): bántalmazás, gyalázás,

erőszak; kár], nyomorúságokban [ana(n)gké: kényszerítések,

kényszerhelyzet; szorultság, szorult helyzet], üldözésekben és

szorongattatásokban [(sztenokhória): szorultság, szűkösség, ínség; nehéz

helyzet] Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős

[akkor vagyok hatalmas]. »Más fordítás: Ezért örömmel elviselem a

gyengeségeimet, amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak

rólam, amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor

az emberek üldöznek és rosszul bánnak velem. Mindezekben a

dolgokban örömömet lelem, mert amikor gyenge vagyok, akkor

vagyok igazán erős«142

dicsekedhessem. Mert: Ha azért bolondok vagyunk [ha önkívületbe, extázisba

kerülünk; ha elragadtatunk, és magunkon kívül vagyunk], Istenért [van ez,

Istentől]; ha eszesek vagyunk, [ha a józanésznek megfelelően járunk el; ha

mérsékeljük magunkat, és önuralmat tanúsítunk] érettetek van az [nektek

tárulunk fel]. (2 Kor. 10,8; 11,16; 5,13). 142

Az apostol bizonyságtétele a hústeste gyengeségének okáról: így ír a

Galatáknak: „[Hiszen] tudjátok pedig, hogy (hús)testem erőtlensége [(asztheneia):

gyengeség, erőtlenség] miatt [erőtlenségében] hirdettem néktek az evangéliumot

[(euangelidzó): győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének jó híre] először [az első

alkalommal]. És megkísértetvén [(peiraszmosz): megpróbáltatás, (a gonoszság)



94

megtapasztalása által; kísértés] (hús)testemben, nem vetettetek meg, sem nem

utáltatok meg [nem utasítottatok el] engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek

angyalát [(angelosz): hírnök, követ], mint Krisztus Jézust. [Más fordítás: Ti akkor

arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett (és kiálltátok a próbatételt (hús)testi

állapotom miatt), nem válaszoltatok megvetéssel (nem utáltatok meg), sem nem

köptetek, engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint

magát a Krisztus Jézust]” (Gal. 4,13-14)

. És hogy miért volt erőtlen és gyenge

hústeste, arról így szól Isten Igéje. Az apostol Listrában hirdeti az Igét, és egy

béna meggyógyul: „Amikor Listrában (jelentése: feloldó város; LISTRA

GALÁCIA EGYIK VÁROSA) hirdette az Evangéliumot: „jövének… Antiókhiából

(jelentése: bosszúálló, üldöző) és Ikóniumból (jelentése: képoszlop) zsidók, és a

sokaságot eláltatván, megkövezék pált, és kivonszolták a városból, azt

gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén,

beméne a városba; és másnap Barnabással (jelentése: a vigasztalás fia) elméne

Derbébe (jelentése: borókabokor). És miután hirdették az evangéliumot annak a

városnak, és sokakat tanítványokká tettek, visszatértek Listrába, Ikoniumba és

Antiókhiába” (Csel. 14,19-21). A Szent Szellem háromszoros bizonyságot tesz

arról, hogy a „tövis” az ellenség, amely üldözi Pált is: „Ha pedig nem űzitek ki

annak a földnek (országnak) lakosait a ti színetek elől, akkor, akiket meghagytok

közülük, szálkákká (tüskévé) lesznek a ti szemeitekben. És tövisekké a ti

oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek (és szorongatni fognak benneteket

azon) a földön, amelyen lakoztok.” (4 Móz. 33,55). „Azért igen vigyázzatok

magatokra, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket! Mert ha (mégis)

elfordulván elfordultok tőle és ragaszkodtok e népek maradékaihoz, amelyek itt

maradtak ti közöttetek; és sógorságot köttök ővelük és összeelegyedtek (és

összekeveredtek) velük és ők veletek. Bizonnyal megtudjátok majd, hogy az Úr,

a ti Istenetek ki nem űzi többé e népeket ti előletek. sőt inkább lesznek ti néktek

tőrré és hurokká (csapdává), oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig

tövisekké, míglen kivesztek erről a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott

ti néktek” (Józs. 23,11-13). „Csakhogy ti se kössetek frigyet (szövetséget) ennek a

földnek lakosival, rontsátok (romboljátok) le az ő oltáraikat; de ti nem

hallgattatok az én szómra. Miért cselekedtétek ezt? Annakokáért azt mondom:

Nem űzöm el őket előletek, hanem legyenek néktek, mint tövisek a ti

oldalaitokban, és az ő isteneik legyenek ti néktek tőr gyanánt (csapdául)” (Bír.

2,2-3) Hogy kik voltak az apostol ellenségei, akik mint tövis voltak az ő

hústestében, arról így tesz bizonyságot: „Zsidóktól ötször kaptam negyven

botütést egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor

hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem. Gyakran voltam úton,

veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem

között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban,

veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között. Fáradozásban és

vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori

böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.” „Mindenütt nyomorgattatunk, de

meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek



95

2 Kor. 12,11 Dicsekedvén, balgataggá [esztelenné] lettem, [Úgy

beszélek, mint egy bolond]; ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett

volna engem ajánlanotok [jót mondanotok rólam]; mert semmiben

sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál, noha semmi vagyok.

[Más fordítás: Hiszen semmivel sem vagyok kisebb, mint azok a ti

„híres apostolaitok” - még akkor sem, ha közöttetek nincs sok

becsületem].

2 Kor. 12,12 Apostolságomnak jelei [ismertetőjegyei]

megbizonyosodtak [megnyilvánultak] közöttetek sok tűrésben [teljes

állhatatosságban], jelekben, csodákban, [erő-megnyilvánulásban], és

(csodatevő)erőkben is143

vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk” (2 Kor. 11,24-27; 2

Kor. 4,8-9). És boldogan vallja az apostol hogy: „De mindezekben [mindezekkel

szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [felettébb diadalmaskodunk; döntő

(teljes, tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket

szeretett” (Róm. 8,37). Az Úr Jézus figyelmezteti az övéit: „Emlékezzetek meg

ama beszédekről (arra az igékre), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a

szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én

beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az

én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem”

(Ján. 15,20-21). De: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak,

gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé

beépülnek; törvény/bíróság/ előtt vád alá helyeznek] titeket és minden(féle)

gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [hazudozva minden rosszat

rátok fognak énmiattam]. Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok

ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek]

a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat

[az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek

voltak [éltek]” (Mát. 5,11-12). De ennek ellenére: „Bölcsességet beszél az igaznak

szája, és a nyelve ítéletet szól (igazat mond). Istenének törvénye van szívében,

lépései nem ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt (és

meg akarja ölni); De az Úr nem hagyja azt annak kezében (nem hagyja, hogy

kezébe kerüljön), sem nem kárhoztatja (és nem engedi), mikor megítéltetik

(hogy bűnösként elítéljék). Várjad az Urat (reménykedj az Úrban), őrizd meg az

ő útját (maradj az ő útján); és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és

meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és

szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa (mint egy terebélyes

zöldellő fa); De elmúlt és ímé nincsen (de egyszer csak eltűnt, nem volt többé)!

Kerestem, de nem található” (Zsolt. 37,30-36).

143 És így folytatja az apostol: „De Isten kegyelme által [kegyelméből] vagyok

[az], ami vagyok. És az ő hozzám való [rám (belém) árasztott; nekem juttatott]

kegyelme nem lőn hiábavaló [nem maradt bennem hatástalan; (nem volt



96

2 Kor. 12,13 Mert micsoda az, amiben megkárosodtatok a többi

[kihívott] gyülekezetek mellett [amiben a többi eklézsiákhoz képest

hátrányba kerültetek, megrövidültetek], hanem ha az, hogy én magam

nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg [nézzétek el] nékem

ezt az igazságtalanságot [„megbántást”]!

2 Kor. 12,14 Ímé harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem

leszek terhetekre; mert nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket

magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak [(opheiló): kötelesek]

kincseket [vagyont] gyűjteni [(thészauridzó): felhalmozni] a szülőknek,

hanem a szülők a gyermekeknek.

2 Kor. 12,15 Én pedig nagy örömest áldozok [nagyon szívesen hozok

áldozatot. (dapanaó): teljesen rátok költöm magamat] és esem áldozatul

[és magamat is feláldozom (ekdapanaó): magát fizetségül adja,

önmagával fizet, vagyis mindenét, (erejét, pénzét, ha kell életét) feláldozza

értük]; a ti lelketekért (a ti életetekért). még ha ti, akiket én igen

szeretek [(agapaó): teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a

szeretetben], kevésbé szerettek [agapaó] is engem.

2 Kor. 12,16 De ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem

álnok [furfangos; ravasz ember] lévén ravaszsággal [csellel;

ármánnyal] fogtalak meg [behálóztalak] titeket.

2 Kor. 12,17 Avagy akiket hozzátok küldtem, azok közül valamelyik

által kifosztottalak-e [megcsaltalak, valaki által megzsaroltalak;

rászedtelek] titeket?

2 Kor. 12,18 Megkértem Titust, és vele együtt elküldtem amaz atyafit

[testvért is]; csak nem fosztott ki [csalt meg; vajon megzsarolt] titeket

sikertelen), nem lett eredménytelen, (tartalom nélküli, üres; semmit érő;

céltalan)]. Sőt többet munkálkodtam [keményebben dolgoztam; fáradoztam],

mint azok mindnyájan [mindegyiküknél] de nem én, hanem az Istennek velem

való kegyelme”

(1 Kor. 15,10). „Mert nem merek szólni [beszélni; prédikálni]

semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak

[nemzeteknek] engedelmességére, [megtéréséért; megnyerésére] szóval [logosz =

Ige] és tettel. [Más fordítás: olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom

beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül

nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]. Jelek [természetfölötti

események, jelenségek] és csodák [rendkívüli jelenségek] ereje által,

[hatalmával] az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én

Jeruzsálemtől [jelentése: a béke megalapozása] és környékétől fogva Illyriáig

[jelentése: barátok földje] betöltöttem [szétszórtam] a Krisztus evangéliumát. [Más

fordítás: csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent

betölthettem a Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19)



97

Titus? Nem egyazon Szellem szerint jártunk-e? Nem azokon a

nyomokon-e?

2 Kor. 12,19 Azt hiszitek megint, hogy előttetek mentegetjük

magunkat. Az Isten [színe] előtt Krisztusban szólunk; mindezt pedig,

szeretteim, a ti épülésetekért144

2 Kor. 12,20 Mert félek azon, hogy ha odamegyek [amikor

megérkezem], nem talállak majd olyanoknak, amilyeneknek

szeretnélek, és engem is olyannak találtok, amilyennek nem

szeretnétek, hogy valamiképpen versengések [(erisz): viszálykodás,

versengés, ami ellenséges, vagy féltékeny indulatokból, rossz értelemben

vett versenyből táplálkozik, veszekedés, vita; vetélkedés; harc]. Irigységek

[(dzélosz): irigység, féltékenység], indulatoskodások [(thümosz): indulat,

düh, harag, bosszúság, indulatkitörés]. Visszavonások [(eritheia): viszály,

irigység, vetélkedés; (hivatalért történő) versengés, intrika, veszekedés,

amiből pártoskodás születik; leszólások; egyenetlenség], rágalmazások

[(katalalia): gonosz, rosszindulatú beszéd, rágalmazás, becsmérlés].

Fondorkodások [(pszithüriszmosz): suttogás, azaz titokban becsmérlő,

ócsároló szavakat mond, hogy ezzel megszerezzen valamit; rágalmazás,

pletykálkodás, besúgás; vádaskodás; árulkodás], felfuvalkodások

[(phüsziószisz): felfuvalkodás, gőg, beképzeltség]. Pártoskodások lesznek

köztetek [rendetlenséget, felfordulást, ziláltságot, zavargást találok

közöttetek];

144

És így folytatja az apostol: „Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját

nem kívántam: Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem

valókról ezek a kezek gondoskodtak” (Csel. 20,33-34). Sámuel próféta ugyanezt

vallja meg, példát adva minden Isten emberének: „Itt vagyok, tegyetek

bizonyságot ellenem az Úr előtt és az ő felkentje előtt: kinek vettem el az ökrét,

és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg (kit nyomtam el), kit

sanyargattam (és kit károsítottam meg), és kitől fogadtam el ajándékot, hogy

amiatt szemet hunyjak? És visszaadom néktek” (1 Sám. 12,3). És Pál apostol így

folytatja: „nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és

vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk

közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy

önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,8-9). Hogy mivel

kereste meg a kenyerét, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje. Az apostol

Athénből Korintusba ment, és: „Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi

származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából, feleségével, Priszcillával, mivel

Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott

hozzájuk, és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott, együtt is dolgozott

velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak” (Csel. 18,2-3)



98

2 Kor. 12,21 Hogy mikor újra odamegyek, megaláz engem az én

Istenem ti köztetek, és sokakat megsiratok [meggyászolok;

szomorkodni és szégyenkezni, és sírni fogok sokak miatt] azok közül,

akik ezelőtt [korábban] vétkeztek [eltévesztette a célpontot, hibázott]

és meg nem tértek [és nem akarták megváltoztatni az életüket] a

tisztátalanságból [(akatharszia): erkölcstelenség], paráznaságból

[(porneia): házasságtörés] és bujaságból [kicsapongásból], amit

elkövettek145

145

Az apostol sok-sok rossz hírt hallott a gyülekezetről, ami szomorúsággal

töltötte el, és cselekvésre indította: „Általában hallatszik köztetek paráznaság,

[Mindenfelé az a hír járja, (beszélik) hogy paráznaság van (fordul elő)

közöttetek] méghozzá olyan paráznaság is, amilyen a pogányok [nemzetek]

között sem említtetik, [sem fordul elő] hogy valaki atyjának feleségét elvegye.

[hogy tudniillik valaki apjának feleségével él]. És ti fel vagytok fuvalkodva, [s ti

még kérkedtek] és nem keseredtetek meg inkább, [ahelyett, hogy (sírnátok;

szomorkodnátok) bánkódnátok] hogy kivettetnék közületek, [és kizárnátok

(eltávolítottátok volna; kirekesztenétek; kiemeltetnétek) magatok közül] aki ezt

a dolgot cselekedte. [aki effélét művel]. Mert én távol lévén ugyan testben,

[szóma: egész valómban] de jelen lévén [(pareimi): ott van, jelen van valahol; jelenlévő

személy] szellemben, már elvégeztem, [már ítéletet mondtam a fölött] mintha

jelen [közöttetek] volnék, [mint jelenlevő] hogy azt, aki ekként ezt cselekedte,

[aki így viselkedett]. [Úgy ítéltem, hogy miután] Ti és az én szellemem a mi

Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, [egyesültünk; egybe fonódott a

ti szellemetek és az enyém (szünagó): együttlét; összegyűlni; összegyülekezni] a mi

Urunk Jézus Krisztus hatalmával [erejével]. Átadjuk [kiszolgáltatjuk] az ilyent a

sátánnak [(Szátánász): ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló, rátámadó] a (hús)testnek

veszedelmére, [g.(olethrosz): romlására; megsemmisülésére; pusztulására; vesztére]

hogy a szellem megtartassék [megmeneküljön; kiszabaduljon] az Úr Jézusnak

ama napján” (1 Kor. 5,1-5). „Kérlek azonban titeket atyámfiai [testvéreim], a mi

Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne

legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben

[érzéssel] és ugyanazon véleményben [meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz].

Mert azt a hírt kaptam [megtudtam] rólatok, testvéreim, [atyámfiai] Klóé

[jelentése: fiatal hajtás] embereitől, [háza-népe közül valóktól] hogy

viszálykodások [versengések, veszekedések, viták] vannak közöttetek [pártokra

szakadtatok]” (1 Kor. 1,10-11). „Azt hallom, hogy mikor egybegyűltök [közösségbe

gyűltök] a [kihívott] gyülekezetben, [az eklézsiában] hallom, hogy szakadások

[hasadások; meghasonlások, összekülönbözés; megosztás; szétválás;

visszavonás; hitszakadás] vannak [mutatkoznak] köztetek; és valami részben

hiszem is. Mert szükség, [kell is] hogy szakadások [(haireszisz): viszály,

pártoskodás, meghasonlás, széthúzás; megosztottság] is legyenek köztetek,

[körötökben] hogy a kipróbáltak [állhatatosak, megbízhatóak; hiteles]



99

2 Kor. 13. Krisztus hatalmas tibennetek

2 Kor. 13,1 Ezúttal harmadszor megyek hozzátok. Két vagy három

tanú vallomása [két vagy három száj tanú(bizony)ságtétele] alapján

megáll minden dolog. [Más fordítás: Ez lesz a harmadik látogatásom

nálatok. Emlékezzetek rá, hogy meg van írva: „Minden vádat két vagy

három embernek kell megerősíteni].

2 Kor. 13,2 Előre megmondtam és előre mondom, mint másodszori

ottlétemkor, és most is távollétemben írom azoknak, akik ezelőtt

vétkeztek, és a többieknek mind [ismét figyelmeztetek mindenkit],

hogy ha ismét odamegyek, nem leszek kíméletes [nem leszek elnéző];

nyilvánvalókká legyenek [megismertessenek; láthatók; kitűnjenek] ti köztetek.

[mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek]” (1 Kor. 11,18-19). Mert ezek

azért vannak: „mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és

viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon

viselkedtek-e?” (1Kor. 3,3). Hiszen: „A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók,

melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.

Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, (viszálykodás),

gyűlölködések, (féltékenység) harag, (önzés) patvarkodások, visszavonások,

(széthúzás) pártütések. Irigységek, gyilkosságok, részegségek, tobzódások és

ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is

mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem

lesznek” (Gal. 5,19-21). Ez pedig nem Istentől van, mert: „Ez a bölcsesség nem

felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és

viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található” (Jak. 3,15.16)

Ennek a következménye lesz, hogy a szeretet helyett a szeretetlenség győz: „Ha

pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!”

(Gal. 5,15). Mert: „Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot (arcot) a suttogó

nyelv” (Péld. 25,23). Most: „Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben

(ottlétemkor) ne kelljen keményen viselkednem (keményen bánnom veletek) ama

hatalom szerint, amelyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra” (2 Kor.

13,10). „Előre megmondtam és (most is) előre mondom, mint másodszori

ottlétemkor, és most távollétemben is írom azoknak, akik ezelőtt vétkeztek, és a

többieknek mind, hogy ha ismét odamegyek, nem leszek kíméletes” (2 Kor. 13,2).

„Szóval, el fogok menni hozzátok. De kérlek benneteket, ne kényszerítsetek rá,

hogy keményen bánjak azokkal, akik úgy gondolják, hogy mi csak emberi módon

viselkedünk” (2 Kor. 10,2). A Szent Szellem már Dávidon keresztül kijelenti,

hogy: „Dávid zsoltára. Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban, kicsoda

lakozhat szent hegyeden? Aki tökéletességben jár (aki feddhetetlenül él,

törekszik az igazságra, és) igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében.

Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez

gyalázatot rokonainak” (Zsolt. 15,1-3)



100

2 Kor. 13,3 Mert hát az általam [a bennem] szóló Krisztusnak

bizonyságát keresitek, aki irányotokban nem erőtlen, hanem erős

[hatalmas] ti bennetek. [Más fordítás: Szeretnétek biztosan tudni, (és

annak bizonyítékát keresitek) hogy általam valóban a Krisztus szól?

Meg fogjátok látni, hogy Ő (veletek szemben) egyáltalán nem gyenge

(nem erőtlen), hanem nagyon is erőteljes (hatalmas) közöttetek].

2 Kor. 13,4 Mert noha megfeszíttetett erőtlenségből, mindazáltal él

Istennek hatalmából [erejéből]. És noha mi erőtlenek vagyunk Benne,

de vele együtt élünk majd Isten erejéből [hatalmából] ti nálatok146

2 Kor. 13,5 Kísértsétek [vizsgáljátok] meg magatokat, ha a hitben

vagytok-é? Magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é

magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha

méltatlanok [(adokimosz): alkalmatlan, megbízhatatlan; nem állja ki a

próbát] vagytok. [Más fordítás: Vizsgáljátok meg magatokat, hogy

valóban hitben éltek-e! Tegyétek próbára magatokat! Vagy talán nem

tudjátok, hogy Jézus Krisztus bennetek él? Természetesen ez csak

akkor igaz, ha valóban hitben éltek; ha nem, a vizsgát ki nem állók

vagytok]147

146

És így folytatja az apostol: „Tudván [biztosak vagyunk abban] hogy Krisztus,

aki [miután] feltámadt a halálból, [halottak közül] többé meg nem hal; a halál

többé rajta nem uralkodik. Mert hogy meghalt, a bűnnek [céltévesztés miatt]

halt meg egyszer hogy pedig él az Istennek él. [ami ugyanis benne meghalt azt a

vétek (a cél elvétése) ölte meg egyszer, ami pedig él azt az Isten élteti]” (Róm.

6,9-10). Tudnotok kell, hogy: „Mert nem beszédben áll [szavakon alapszik;

szóban nyilatkozik meg] az Istennek országa, [Isten királysága, uralma] hanem

erőben. [hatóerőben; hatalomban, csodatevő erőben]. Mit akartok? Vesszővel

menjek-e hozzátok, avagy [agapéval, Isteni] szeretettel és szelídségnek

szellemével?” (1 Kor. 4,20-21) 147

Hogy honnan tudjuk, hogy Krisztus bennünk, és mi Őbenne: „Erről ismerjük

meg, hogy Benne maradunk és Ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott

minékünk” (1 Ján. 4,13). „Ez a Szellem bizonyságot [tanúságot] tesz [együtt

tanúskodik] a mi szellemünkkel együtt, [a mi szellemünkben] hogy Isten

[született] gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16). Ezt kéri is az apostol minden hívő

számára: „Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy

hatalmasan megerősödjetek az Ő Szelleme által a belső emberben; [Másik

fordítás: „s kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében

belső emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra

juthassatok]. Hogy [állandóan ott] lakozzék a Krisztus a hit által a ti

szívetekben” (Eféz. 3,16-17)

148 „És azért imádkozom [könyörgök], hogy a ti [(agapé): Isten szerinti]

szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék [gyarapodjon] (Isten)ismeretben



101

2 Kor. 13,6 De reménylem, hogy megismeritek, hogy mi nem

vagyunk méltatlanok. [De remélem, felismeritek, hogy mi viszont

kipróbáltak vagyunk; és mibennünk igazán Krisztus él].

2 Kor. 13,7 Az Istent pedig kérem, hogy semmi gonoszt ne

cselekedjetek; nem hogy mi méltóknak láttassunk, hanem hogy ti a jót

cselekedjétek, mi pedig mintegy méltatlanok legyünk. [Más fordítás:

Azért imádkozunk Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek. Nem az a

fontos, hogy rajtunk lássátok és elismerjétek, hogy bennünk Krisztus

él. Fontosabb, hogy valóban azt tegyétek, ami jó és helyes. Még akkor

is, ha rólunk azt gondoljátok, hogy bennünk nem él a Krisztus]148

[teljes (igazi) megismerésben; tudományban; megértésben] és minden

értelmességben [és a teljes tapasztalatban és mindenféle észlelésben;

érzékelésben]. Hogy megítélhessétek [hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)], hogy

mi a rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az eltérő dolgokat meg

tudjátok próbálni (vizsgálni)]. Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében

megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók

[kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem

botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben

senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára. Teljesek lévén az igazságnak

[(dikaioszüné): megigazulásnak] gyümölcsével [hasznos eredményével], melyet

Jézus Krisztus teremt [és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus

Krisztuson át, vagy Őrajta keresztül] az Isten dicsőségére és magasztalására.

[dicséretére]” (Fil. 1,9-11). „Továbbá, Atyámfiai (testvéreim), amik csak igazak,

amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak (aléthész: igazi, valóságos, őszinte,

nyílt), amik csak tiszták, amik csak kedvesek (ami szeretetreméltó), amik csak jó

hírűek; ha van valami erény (valami nemes) és ha van valami dicséretes, ezekről

gondolkodjatok (azt vegyétek figyelembe!). Amiket tanultatok is, el is

fogadtatok (és átvettetek), hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat

cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9) 149

Mert: „Nincs (és nem használ a) bölcsesség, és nincs (és nem használ az)

értelem, és nincs tanács az Úr ellen (az Úrral szemben)” (Péld. 21,30) 150

És így folytatja az apostol: „Mi bolondok [oktalanok; ostobák balgák,

esztelenek 148

„És azért imádkozom [könyörgök], hogy a ti [(agapé): Isten szerinti]

szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék [gyarapodjon] (Isten)ismeretben

[teljes (igazi) megismerésben; tudományban; megértésben] és minden

értelmességben [és a teljes tapasztalatban és mindenféle észlelésben;

érzékelésben]. Hogy megítélhessétek [hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)], hogy

mi a rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az eltérő dolgokat meg

tudjátok próbálni (vizsgálni)]. Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében

megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók

[kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem



102

2 Kor. 13,8 Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság [(alétheia):

Ige; Krisztus] ellen [A valósággal (az Igével; Krisztussal) szemben],

hanem csak az igazságért [csak a valóságért; az Igéért; Krisztusért]149

2 Kor. 13,9 Mert örvendünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti meg erősek

vagytok; ezt pedig kérjük is, a ti tökéletesedésetekért [hogy ti

tökéletessé váljatok]. »Más fordítás: Ezért imádkozunk: a ti

helyreállásotokért; Mert örülünk, amikor mi gyöngék vagyunk, ti

pedig erősek (hatóerőben) vagytok, ezért is imádkozunk a ti

rendbejöveteletekért (a ti épülésetekért; hogy ti egyre erősebbek és

tökéletesebbek legyetek)«150

2 Kor. 13,10 Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne

kelljen keményen viselkednem [keményen, szigorúan bánnom veletek]

ama hatalom szerint, amelyet az Úr adott nékem építésre és nem

rontásra. [Más fordítás: Mert az Úr hatalmat adott nekem, de nem

arra, hogy romboljalak benneteket, hanem a szellemi felépítésetekre

és megerősítésetekre]151

2 Kor. 13,11 Végezetre [továbbá], atyámfiai [testvéreim], legyetek jó

egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek,

botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben

senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára. Teljesek lévén az igazságnak

[(dikaioszüné): megigazulásnak] gyümölcsével [hasznos eredményével], melyet

Jézus Krisztus teremt [és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus

Krisztuson át, vagy Őrajta keresztül] az Isten dicsőségére és magasztalására.

[dicséretére]” (Fil. 1,9-11). „Továbbá, Atyámfiai (testvéreim), amik csak igazak,

amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak (aléthész: igazi, valóságos, őszinte,

nyílt), amik csak tiszták, amik csak kedvesek (ami szeretetreméltó), amik csak jó

hírűek; ha van valami erény (valami nemes) és ha van valami dicséretes, ezekről

gondolkodjatok (azt vegyétek figyelembe!). Amiket tanultatok is, el is

fogadtatok (és átvettetek), hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat

cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9) 149

Mert: „Nincs (és nem használ a) bölcsesség, és nincs (és nem használ az)

értelem, és nincs tanács az Úr ellen (az Úrral szemben)” (Péld. 21,30) 150

És így folytatja az apostol: „Mi bolondok [oktalanok; ostobák balgák,

esztelenek] a Krisztusért, ti pedig bölcsek [okosak; értelmesek; eszesek] a

Krisztusban mi erőtlenek [g. (asztheneia): Ebben az igében: szellemi erőtlenséget,

gyöngeséget jelent] ti pedig erősek [g.(iszkhürosz) erős, szilárd, erőteljes, energikus] ti

dicsőségesek [megbecsültek; jó hírben állók; dicsőítettek; [g. (endoxosz): itt:

tisztaságban ragyogó] mi pedig gyalázatosak [megvetettek; lebecsültek]” (1 Kor.

4,10) 151

„Mit akartok? Vesszővel menjek-e hozzátok, avagy [agapéval, Isteni]

szeretettel és szelídségnek szellemével?” (1 Kor. 4,21)



103

békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen

veletek. [Más fordítás: Testvéreim, most búcsúzom: törekedjetek a

tökéletességre, vegyétek komolyan a figyelmeztetésünket, és tegyétek

meg, amire kértelek benneteket! Legyetek egyetértésben, és éljetek

békességben egymással, akkor Isten, aki a szeretet és a békesség

forrása, veletek lesz]152

2 Kor. 13,12 Köszöntsétek egymást szent [megszentelt, tiszta] csókkal.

Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan153

152

És folytatja az apostol: „Egymás iránt ugyanazon indulattal [érzéssel]

legyetek [Éljetek egymással egyetértésben; egy célra, egymás javára

törekedjetek; ugyanolyan legyen a gondolkodásotok mások iránt, mint

önmagatok iránt]. Ne kevélykedjetek [Ne legyetek fennhéjázók (nagyra törők);

ne a magas (fellengzős) dolgokon jártassátok eszeteket] hanem az alázatosakhoz

szabjátok [tartsátok] magatokat. [alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez;

nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel] Ne legyetek

bölcsek [okosak; eszesek; értelmesek] timagatokban [a magatok értelme szerint;

ne legyetek olyanok, akik csak a saját (emberi) értelmükben bíznak, és erre

építenek]” (Róm. 12,16). És az apostol részletesen kifejti a fenti kijelentés

értelmét, azaz: Isten akaratát: „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van

szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Szellemben, ha van irgalom

és könyörület. Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek,

ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén.

Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal

különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil. 2,1-3). Ezért imádkozik is az

apostol: „A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene pedig adja néktek,

hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint:

hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és

Atyját. Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az

Isten dicsőségére” (Róm. 15,5-7). Mert meg van írva: „Ne légy felettébb igaz, és

felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16)

És: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek [buzdítlak] titeket testvéreim,

hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok. [egyféle beszéd legyen mindnyájatok

ajkán] és ne legyenek közöttetek szakadások [hasonlások]. »(szkhiszmá): Szétválás,

összekülönbözés, meghasonlás«. Hanem [legyetek teljesen egyek;

(egybekötöztettek)] ugyanazzal az érzéssel [gondolkodással; értelemmel].

(görögül: núsz: szellemi értelem; a szív /a benső/ értelme). És ugyanazzal a

meggyőződéssel [felfogással; és ugyanazon véleménnyel; (ítélettel; szándékkal]

igazodjatok egymáshoz [(kátártidzó): Itt: ugyanabban az értelemben és

meggyőződésben teljességre jutva]” (1Kor. 1,10) 153

A Szent Szellem tanácsa a Krisztusban lévőknek, vagyis parancsa a

Krisztusban testvéreknek: „Köszöntsétek egymást szent (megszentelt, tiszta)

csókkal [szeretet csókja, a testvéri szeretet kifejezése; a hitbeli vonzalom, vagy



104

2 Kor. 13.13 Az Úr Jézus Krisztusnak [Az Úrnak, a Krisztus

Jézusnak] kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Szellem

közössége mindnyájatokkal. Ámen. [E levél küldetett Filippiből,

Macedóniának városából, Titus és Lukács által]

ragaszkodás külső jelével] Köszöntenek titeket a Krisztus (kihívott)gyülekezetei.

[eklézsiái]” (Róm. 16,16) „Köszöntsétek az összes atyafiakat (minden testvért)

szent csókolással” (1 Thess. 5,26) „Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával.

Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok” (1 Pét. 5,14)

Documents

Korintusi II levél kapcsolódó igékkel