L. RON HUBBARD

Földi küldetés3. könyv

Együtt az ellenséggel

L. RON HUBBARD

Földi küldetés sorozat:

1. könyv: A megszállók terve2. könyv: A sötét kezdet3. könyv: Együtt az ellenséggel

4. könyv: Egy földöntúli kapcsolat5. könyv: Hazárdjáték

6. könyv: Életre-halálra7. könyv: Bosszúvágy

8. könyv: Katasztrófa9. könyv: Gy zedelmes gazság

10. könyv: Az eltörölt bolytó

A voltár cenzor el szava

A Korona semmifajta felel sséget nem vállal azokkalszemben, akik elég hiszékenyek ahhoz, hogy e koholt be-számoló alapján elhiggyék a „Föld" bolygó létezését, vala-mint nevetséges események megtörténtét, melyeket e vallo-más tényként próbál kezelni.

Az az elbizakodott szándék, amely néhány ismert alaknevét, mint amilyen Jettero Heller, megpróbálja belesz niegy teljességgel alaptalan koholmányba, a hitelesség látsza-tát adva neki, a leghitványabb írói fogások közé tartozik. Ar-ról nem is beszélve, hogy egy közismert gonosztev lszármazó, „börtönben írt vallomás", aminek szerz je azegész életét a hazudozásnak, lopásnak, zsarolásnak, s a b -nözés számtalan más módjának szentelte, önmagában is ele-gend figyelmeztetést kell hogy jelentsen.

Ennélfogva ha bárki, még csak felületesen is, aláveti ma-gát e csaló történet elolvasásának, azt kizárólag saját felel s-ségére teszi.

Az úgynevezett „Föld" bolygó NEM létezik és SENKInem rendelkezik SEMMIFÉLE bizonyítékkal, hogy bebizo-nyítsa az ellenkez jét.

Lord Invay királyi történész, a Cenzortanács elnökeKirályi Palota Voltár Államszövetség

császári felsége Bölcs Wully parancsára

A voltár fordító bevezet je

Örülök, hogy újra találkozunk!Mivel a Királyi Könyvkiadási Törvény (nyolcas bekez-

dés) megköveteli, hogy minden fordítást „hitelesítsen... egyengedélyezett fordítófon", így én ezt most megteszem.

Ezen munkát az Önök szinte híve, 54 Charlee Kilenc, afordítófonban szolgálatot teljesít robotagy fordította voltár-ról az Önök földi nyelvére.

Nem nagy mutatvány nem létez világ nem létez nyelvé-re fordítani valamit. Politikai beszédeket is interpretáltammár. Talán nem veszik dicsekvésnek, de kritikai véleménye-ket is fordítottam.

Bizonyára észreveszik, nem feladatom kijavítani a hibákatés a tévedéseket. Én csupán fordítok. Ha azonban szóhaszná-lati problémával találkozom, ahogy az az el kötetben ahiperlumináris (fénynél gyorsabb) jelenség esetében történt,kötelességem szóvá tenni azt.

Ebben a kötetben is találkoztam egy hasonló esettel: azelektronokkal.

A földi tudósok imádják azokat a dolgokat, amelyek kör-be-körbe forognak. Mint a patkányok, a kerekek és a politi-kusok. Azt gondolják, hogy az elektronok aprócska „dol-gok", melyek más „dolgok", melyeket atomoknak hívnak,körül örvénylenek.

Ne árulják el senkinek, de tévednek.Egy kés bbi id pontban rá fognak jönni, hogy az elektro-

nok nem mások, mint mozgások. Ennyi az egész. Semmimás. Egyszer en csak mozgás. A probléma csak az, hogy

nagyon kevesen tudják, mi is az a mozgás. Ha tisztában len-nének vele, megtörhetnék az „Einstein-korlát"-ot, s a válto-zatosság kedvéért megoldásokkal is el állhatnának.

Szóval, mikor ebben a kötetben arról olvasnak majd, ho-gyan „mozgat" egy gép elektronokat, jusson eszükbe, hogyez is csak a Neander-völgyi tudomány egyik földhöz ragadtpéldája.

El tte azonban még név- és tárgymutatót adok a kötethez.Ne mondják, hogy a robotagyak nem segítenek.

Tisztelettel

54 Charlee Kilenc,a fordítófon robotagya

Név- és tárgymutató azEGYÜTT AZ

ELLENSÉGGEL-hez

Afyon – Város Törökországban, ahol az Apparátus titkosbázist m ködtet.

Állami Egyetem – Egyetem New York Cityben, aholJettero Heller hallgató.

Antimanco – Faj, melynek tagjait rituális gyilkosságokelkövetése miatt szám zték a Mancóról.

Apparátus, Szervezett Információs – A Voltár titkos-rend rsége, Lombar Hisst irányításával, b nöz k alkalmazá-sával.

Atalanta – Tartomány a Manco bolygón, Kaukalsia her-ceg otthona, aki a 894M számú népmese szerint kolóniát ala-pított a Blito-P3-on (Föld).

Babe Corleone – A Corleone banda hat láb magas veze-je, „Jámbor Joe" özvegye.

Bak – Alkohol tartalmú, erjesztett ital a Voltáron.Barben, I. G. – Delbert John Rockecenter ellen rzése

alatt álló gyógyszergyártó vállalat.Bawtch – Soltari Gris hivatalvezet je a Voltáron, a 45l-es

Részlegnél.Bildirjin n vér – Tizenéves török lány, akit Prahd

Bittlestiffender asszisztensn ként alkalmaz.Bittlestiffender, Prahd – Voltári cellológus, aki Soltan

Gris megbízásából válaszadókat ültetett Jettero Hellerbe,hogy Gris figyelemmel kísérhesse Heller látását és hallását.

Blito – Sárga törpecsillag egyetlen lakott bolygóval,amely harmadik pályáján kering. Körülbelül 22 és 1/2 fény-évnyire található a Voltártól.

Blito-P3 – Bolygó, melyet az ott él k „Föld"-nek nevez-nek. Az Inváziós Id rend szerint a galaktika központja feléirányuló voltár el renyomulás egyik, jöv beni állomása.

Blixo – Az Apparátus teherhajója, rendszeres járatban aBlito-P3 és a Voltár között. Az út körülbelül hat hetet veszigénybe.

Bolz – A Blixo kapitánya.

Buhlshot – Az FFBO igazgatótanácsának elnöke.Bury – Delbert John Rockecenter legbefolyásosabb ügy-

védje, a Swindle and Crouch tagja.Cellológia – Sejtsebészet. Voltári orvosi tudomány,

amely akár egész testrészeket is képes szövetek cellulárisel állításával helyreállítani.

Corleone – Maffiacsalád, melyet a néhai balettgörl, BabeCorleone, „Jámbor Joe" özvegye irányít.

Crobe, doktor – Az Apparátus orvosa és cellológusa, akia küldetés szempontjából vizsgálta meg Jettero Heller al-kalmasságát. Crobe sört és hamburgert javasolt földi táplálé-kul.

Dekóder – Lásd Poloskák.Elnyel felület – Felület, amely elnyeli a fényhullámokat,

gyakorlatilag láthatatlanná és érzékelhetetlenné téve az adotttárgyat.

Endow, Lord – A voltár külügyek Lordja, a Nagy Tanácstagja, valamint Lombar Hisst elöljárója a voltár kormányban.Soltan Gris Tutut küldte a hivatalába, hogy kémkedjen utána.

Epstein, Izzy – Az Állami Egyetem hallgatója, akit JetteroHeller egy vállalati struktúra kialakításával bízott meg.

Faht bej – A törökországi, afyoni titkos Apparátus-bázisparancsnokának török neve.

FFBO – Fatten, Farten, Burstein és Ooze, a világ legna-gyobb reklámcége.

Flagrant, J. P. – Az FFBO egyik alelnöke.

Flotta – A Voltár elit rhadserege, melyhez Jettero Helleris tartozik, s melyet az Apparátus megvet.

Forró ital – népszer voltár ital.Grafferty, „Bulldog" – New York City rend rfelügyel -

je, Faustino Narcotici lefizetettje.Gris, Soltan – Apparátus-tiszt, a Blito-P3 (Föld) felel se,

a 451-es Részleg vezet je, valamint Jettero Heller ellensége.Heller, Jettero – A Flotta harcmérnöke és királyi tisztje,

akit a Nagy Tanács a Blito-P3-ra rendelt.Hipnosisak – Szerkezet, amely a fejre helyezve hipnoti-

kus állapot el idézésére alkalmas.Hisst, Lombar – A Szervezett Információs Apparátus ve-

zet je, aki, hogy tervei rejtve maradjanak a Nagy Tanácsel l, megbízta Soltan Grist Jettero Heller küldetésének sza-botálásával.

Inkswitch – Soltan Gris által amerikai szövetségi vizsgá-

lóként használt név.Inváziós Id rend – A galaktikus hódítás menetrendje. A

Voltár kormánya minden részlegének, azok költségvetésénekés terveinek alkalmazkodnia kell hozzá. A voltár sök többszázezer éves, szent és sérthetetlen öröksége, amely dogma-ként irányítja az Államszövetséget.

„Jámbor Joe" Corleone – Meggyilkolásáig a Corleonecsalád feje. Nevét azért kapta, mert nem volt hajlandó résztvenni a drogkereskedelemben.

Jöv -Múlt – Rettegett id meghajtó, amely lehet vé tette,hogy Jettero Heller a Blito-P3 és a Voltár közti 22 és 1/2fényévnyi távolságot kevéssel több mint három nap alattmegtegye.

Karagoz – Török földm ves, Soltan Gris afyoni házánakvezet je.

Kaukalsia herceg – A 894M számú népmese szerint anagy lázadás alatt elmenekült a Mancóról, majd kolóniátalapított a Blito-P3-on.

Kecses Pálmák – Elegáns bordély az ENSZ-palota t -szomszédságában, melyet a Corleone család m ködtet.

Kék villanás – Fényes, kék fényvillanás, mellyel a voltárhajók, földet érés el tt, eszméletvesztést idéznek el azokon,akik a közelben tartózkodnak. Kábítófényként is ismert.

Krak grófn – Elítélt gyilkos, a Spietos foglya, JetteroHeller kedvese.

Külosztály – A voltár kormány része, amely, a jelentésekszerint, magába foglalja az Apparátust.

Madison, J. Walter – Public relations szakért , korábbanaz FFBO munkatársa. J. Walter Madidiótaként is ismert.

Mágikus küldemény – Az Apparátus által használttrükk, mikor is egy már elküldött levél egészen addig nemkerül a címzetthez, míg a kívánt küldemények folyamatosanérkeznek.

Manco – A Blito-P3-hoz hasonló bolygó, Jettero Hellerés Krak grófn szül bolygója, valamint a 894M számú nép-mese forrása.

Manco ördög – A Mancón él mitikus szellem.

Mutazione, Mike – A Jiffy-Spiffy garázs tulajdonosa, aki– jettero Heller megbízásából – átalakította a Cadillacet és azold-timer taxit.

Nagy Tanács – A Voltár kormányzó testülete, amely el-rendelte a Blito-P3 önpusztításának megakadályozását célzóküldetést, hogy az Inváziós Id rend érvényben maradhasson.

Narcotici, Faustino, „a Hurok" – Az I. G. Barben lszármazó drogok alvilági értékesítésével foglalkozó maffia-család feje, aki arra törekszik, hogy megszerezze a Corleonecsalád területeit.

Népmese, 894M számú – Kaukalsia herceg Atalantából,a Mancóról a Blito-P3-ra való menekülésének legendája,ahol „Atlantisz" néven kolóniát alapított.

Odu – Odur csúfneve, Soltan Gris 45l-es Részlegének hi-vatalnoka.

Odur – Lásd Odu

Poloskák – Elektronikus leskel és hallgatózó készülé-kek, melyeket Soltan Gris ültettetett Jettero Hellerbe. Grisegy videóegység segítségével megfigyelhet mindent, amitHeller lát vagy hall. A jeleket vev és dekóder fogadja, me-lyeket Gris magával hord. Ha Heller 200 mérföldnél távo-

labbra kerül Gris l, a 831-es relé bekapcsol, hogy feler sít-se a jelet. Gris a készülékeket Spurktól lopta.

Raht – A Blito-P3-on tevékenyked Apparátus-ügynök,aki – Terbbel együtt, azt az utasítást kapta Lombar Hisst l,hogy segítsen Soltan Grisnek megakadályozni Jettero Hellerküldetésének sikerét.

Részleg, 451-es – Az Apparátus Soltan Gris által irányí-tott részlege, amely csak egyetlen törpecsillagért, a Blitóért, sannak egyetlen, harmadik pályán kering lakott bolygójáért(Blito-P3) felel s, melyet az ott él k „Föld"-nek neveznek.

Rimbombo, Bang-Bang – Néhai tengerészgyalogos rob-bantószakért , a Corleone banda tagja.

Rockecenter, Delbert John – A Blito-P3 lakója, ellen r-zése alatt tartja a bolygó energiahordozóit, gazdaságát, kor-mányait és drogkereskedelmét.

Roke, Tars – A Voltár uralkodó – G gös Cling – csillag-térképésze. Roke felfedezése, miszerint a Blito-P3 elpusztítjaönmagát, ösztönözte a Nagy Tanácsot arra, hogy megbízzaJettero Hellert.

Silva, Gunsalmo – A néhai „Jámbor Joe" volt test re,akit a Corleone-f nök meggyilkolásával gyanúsítanak.

Simmons, Miss – Az Állami Egyetem tanára, aki meg-ígérte Jettero Hellernek, hogy kirúgatja az egyetemr l.

Shlab, Gyrant – Híres voltári sejtsebész. Soltan Gris az szerepébe bújva vette rá Dr. Prahd Bittlestiffendert, hogy se-gítsen neki a Blito-P3-on.

Snelz – Apparátus szakaszparancsnok a Spietosban, aki –mikor Jettero Heller és Krak grófn fogságban voltak – ösz-szebarátkozott velük.

Spietos – Az Apparátus által m ködtetett titkos hegyier d és börtön a Voltáron, ahol Jettero Hellert és Krak gróf-

t is fogva tartották.Spurk – A „Voltár Szeme és Füle" vállalat tulajdonosa,

akit Soltan Gris meggyilkolt, hogy megszerezze azokat amikroeszközöket, melyeket Prahd Bittlestiffender JetteroHellerbe ültetett.

Stabb kapitány – A Vontató Egy Antimaco legénységé-nek vezet je.

Swindle and Crouch – Jogi cég, mely Delbert JohnRockecenter érdekeit képviseli.

Szervezett Információs Apparátus – Lásd Apparátus.

Szultán bej – A Soltan Gris által Afyonban, Törökor-szágban használt név.

Tavilnasty, Jimmy, „a csavargó" – Gengszter, aki listátadott át Soltan Grisnek azokról a b nöz kr l, akik arcátala-kító m tétre jelentkeznek Gris kórházába.

Tayl özvegye, Pratia – Voltári nimfomán.

Terb – A Blito-P3-on tevékenyked Apparátus-ügynök,aki – Rahttal együtt – azt az utasítást kapta Lombar Hisst l,hogy segítsen Soltan Grisnek megakadályozni Jettero Hellerküldetésének sikerét.

Törvénysértés – Az a-36-544 M számú rtörvény meg-sértése, amely megtiltja, hogy bárki is felfedje idegen voltát.Ha ez mégis megtörténik, a tanúkat el kell pusztítani, a tör-vényszeg t pedig ki kell végezni.

Tutu – Twolah csúfneve, Soltan Gris 45l-es Részlegénekhivatalnoka.

Twiddle szenátor – Amerikai szenátor, John DelbertRockecenter támogatója.

Twolah – Lásd Tutu.Utanc – Hastáncosn , akit Soltan Gris megvásárolt.

rtörvény, a-36-544 M számú, B bekezdés – A Voltárrtörvény egyik bekezdése, amely az Inváziós Id rendben

szerepl célbolygók esetében megtiltja a Földet érést, s a né-pesség id el tti megzavarását. A törvénysértést halállal bün-tetik.

Vantagio – A Kecses Pálmák igazgatója, mely aCorleone család által m ködtetett elegáns bordély az ENSZ-palota t szomszédságában.

Vev – Lásd Poloskák.Voltár – A 125000 éve alapított, 110 bolygóból álló ál-

lamszövetség központja és létrehozója. Jettero Heller külde-tésének idején G gös Cling császár uralkodása alatt állt, akia Nagy Tanácson keresztül, az Inváziós Id rendet tisztelet-ben tartva irányította az államszövetséget.

Vontató Egy – A rettegett Jöv -Múlt id meghajtóval fel-szerelt járm , melyet testvérhajója – a Vontató Kett , jelen-tések szerinti – felrobbanása után kivontak a szolgálatból.

Wister, Jerome Terrance – Jettero Heller Földön hasz-nált neve.

Zanco – Cellológiai felszerelés- és alapanyag-forgalmazóa Voltáron.

831-es relé – A Jettero Hellerbe ültetett audio- és optikaipoloskák jelének er sít je, mely lehet vé teszi, hogy SoltanGris titokban megfigyelhessen mindent, amit Jettero lát éshall.

23

HUSZADIK RÉSZ

Lord Turnnak, a Királyi Törvényszék és Börtön f bírájá-nak, Kormányzati F város, Voltár bolygó, Voltár Államszö-vetség

lordságod, Uram!

Én, Soltan Gris, az Általános Szolgálat tizenegyes fokoza-tú tisztje, korábban a Voltár Államszövetség Szervezett In-formációs Apparátusának másodigazgatója (Az istenek éltes-sék felségét, G gös Clinget, minden nemes Lordjaivalegyetemben) ezennel nagy alázattal és tisztelettel adom átFÖLDI KÜLDETÉS-r l számot adó vallomásom harmadikkötetét.

Biztos vagyok benne, hogy nagyra becsült Lordságodnakrengeteg tennivalója akad a Királyi Börtönben, melyek sok-kal fontosabbak annál, minthogy elolvassa az állam ellen el-követett b ncselekményeim listáját. Ha azonban NemesLordságod már elolvasta el beszámolóimat, akkor bizo-nyosan egyetért velem abban, hogy ezek a beszámolók két-séget sem hagynak afel l, hogy csak igen csekély mértékbenkövettem az érvényben lév parancsokat.

Nem áll szándékomban azt sugallni, hogy ártatlan va-gyok, és hogy ki kellene engedni a cellából, melyet FenségesLordságod oly nagylelk en a rendelkezésemre bocsátott!Nem, a döntés megalapozott volt, s ezt a soron következrészletek minden kétséget kizáróan be is bizonyítják.

Azt viszont igazságtalanságnak tartom, hogy én börtönbe

24

kerültem, miközben Jettero Heller, a körözött b nöz mégmindig szabadon van. Ett l függetlenül teljesen biztos va-gyok benne, hogy a Voltár egyesített rend ri er i meg fogjákt találni, és le fogják t tartóztatni. Bármit is tesznek vele,

meg sem fogja közelíteni azt, ahogy én állnék bosszút rajta.A vallomásom, ha másra nem is lesz jó, talán kulcsot ad

viselkedése megfejtéséhez. Mindazonáltal figyelmeztetnemkell Önt a Heller nev flottatiszt kiszámíthatatlanságára.Bárki másnál jobban ismerem. A belé ültetett poloskák lehe-

vé tették, hogy titokban tanúja legyek mindennek, amit lá-tott és amit hallott. Anélkül, hogy tudott volna róla, megfi-gyeltem mindent, amit tett, s ez alapján biztosíthatom Önt:Heller veszélyes!

A rá bízott feladat, Királyi harcmérnök lévén, egyszervolt a számára. Mindössze el kellett mennie a Földre (miBlito-P3-ként ismerjük), s észrevétlenül beszivárogtatni né-hány fejlett módszert elmaradott technológiájukba, hogy abolygó lakható maradjon egy, a következ évszázadban sorrakerül voltár invázióig. Nem számított, hogy nem volt tisz-tában vele, a küldetés csak egy csel. Lombar Hisst az Appa-rátus vezet jeként rávette a Nagy Tanácsot, hogy egy drága,id el tti csapás helyett indítson inkább küldetést a bolygóra.A támadás elpusztította volna Hisst tervének, hogy magáhozragadja a császári trónt, legfontosabb eszközét – a halálosföldi kábítószert, melyet titokban szállítottak Afyonból, Tö-rökországból.

Az én feladatom is hasonlóan egyszer nek t nt. Nem voltmás dolgom, mint csatlakozni Hellerhez, követni t a Földre,s vigyázni, hogy a küldetés kudarcba fulladjon. Hisst ezt kü-lönösen kihangsúlyozta. Miel tt elindultunk a Voltárról, kö-zölte velem, hogy egyik bérgyilkosát utánam küldte, aki ti-tokban figyelni fog, hogy biztos lehessen benne, követem azutasításait.

25

Szóval elvittem Hellert az Apparátus-bázisra, Afyonba.Biztos voltam benne, hogy nem látott és nem is hallott sem-mi olyasmit, ami alapján arra következtethetne, hogy herointés „speed"-nek nevezett kábítószert szállítunk vissza a Volt-árra. Soha nem tudta meg, hogy Hisst ezen drogok segítsé-gével szándékozik hatalmába keríteni a voltár kormányt, va-lamint a köznépet, pont úgy, ahogy azt a Blito-P3-mon te-szik. Hellert Afyonból az Egyesült Államokba küldtem.

Szép, egyszer , csendes küldetés lehetett volna. Földetérés után meg kellett volna állítani, és kész. De nem! NemHellert! Robbanások, lövöldözések, autós üldözések, zsarukés FBI nyomozók.

És hogy végül ki kapja ki magának? Egy maffiacsalád!Ráadásul olyan, akik nem foglalkoznak drogokkal, s akiketegy hat lábnál is magasabb amazon, Babe Corleone irányít.Mit csinált Heller? Eltette láb alól Babe versenytársát! És va-jon hol üti fel a tanyáját? A Kecses Pálmák, a Corleonékbordélyának egyik fény lakosztályában, gyönyör n ktársaságában, szemben az ENSZ-palotával! És vajon mit vá-sárol? Egy jacht méret Cadillacet, és egy öreg, ütött-kopottNew York-i taxit!

Ki jósolhatta volna meg el re, hogy Heller letér a számárakijelölt útról, hogy megmentse szerencsétlen nyomorult IzzyEpstein életét? Epstein nemcsak hogy anarchista, de még azIRS ellenszenvét is kivívta magának! Ha ez nem lenne elég,Heller százezer dollárt ad Epsteinnek, valamint felfogadjavalamiféle vállalati tanácsadónak.

Van valami értelme Heller viselkedésének? Azért érkezetta Blito-P3-ra, hogy a globális szennyezéssel foglalkozzon,ne diplomatákkal, szajhákkal, maffiával, FBI-jal és az IRS-sel!

Miss Simmons az egyetlen személy, aki átlátott Helleren.Drága, kedves Miss Simmons! Mikor Heller beiratkozott az

26

Állami Egyetemre, és azt mondta, hogy a nukleáris tudomá-nyokat választja f szakjául, a n antinukleáris harcátHellerre irányította. Elszánt elhatározása, hogy kibuktassaHellert az iskolából, határtalan jókedvre derített. Heller órái-nak nagy részét egyazon id pontra ütemezte, hogy semmi-képpen ne tudjon eleget tenni az órarend követelményeinek.

Heller, jellemz módon, csaláshoz folyamodott. Felbérel-te Bang-Banget, a Corleonék néhai tengerészgyalogos rob-bantószakért jét, vegyen részt helyette az egyetemi katonaiórákon. Ezután egy egyetemi „parancsnoki állás"-ból irá-nyítva, Bang-Bang magnetofonokkal „elaknásította" Hellertantermeit, hogy Heller a kés bbiekben egyszer en csakgyorsított tempóban végighallgassa az el adásokat. Ördögi!

Boldog lettem volna, ha idejekorán megöletem Hellert, ésvégzek ezzel az egésszel. Tipikus csaló módjára azonban ke-resztülhúzta ezt az elképzelést. Heller egy lemezkód segítsé-gével jelentéseket küld Tars Roke királyi csillagtérképész-nek. Amíg nem szerzem meg a lemezt, s nem leszek képesHeller nevében jelentéseket hamisítani, mintha minden alegnagyobb rendben lenne, nem ölhetem meg. Ebb l is lát-szik, milyen kezelhetetlen is valójában!

Meg kell szereznem azt a lemezt. Utasítottam Rahtot ésTerbet, a két Apparátus-ügynököt, akik New York-i iro-dánkban dolgoznak, hogy jelentkezzenek nálam Afyonban.Ellopatom velük azt a lemezt, s ezután már megölhetemHellert, hogy végre valami sokkal fontosabbal, Utanc, amegvásárolt eredeti török hastáncosn érkezésével foglal-kozhassam.

Ezenkívül új kórházat építtettem Afyonban, hogy én ma-gam is becsempésszek a Földre egy kis fejlett technológiát.Prahd Bittlestiffender, a voltár cellológus, akit felfogadtam,új arcot és ujjlenyomatot képes adni a gengsztereknek. A ko-ponyánkénti százezer egészen biztosan sokkal nyereségesebb

27

vállalkozás, mint megtisztítani a légkört.Ahogy egyre közeledett Raht és Terb érkezése, s így

Heller napjai is egyre fogytak, elhatároztam, megnézem, mitcsinál. Magam felé fordítottam a képerny t, és bekapcsol-tam.

1. fejezet

El ször azt gondoltam, Heller és az a néhai tengerészgya-logos, Bang-Bang, egyszer en folytatják egyetemre járásuksajátos módját.

Egyetemi „parancsnoki állás"-ukat az Egyetemi Könyvtárolvasótermében rendezték be. Heller szemlátomást kitanultaa könyvtári katalógus rendszert a komputerekkel egyetemben– melyek csak alapfokú készülékek voltak. A könyvcímke-file-okat böngészte. Túl gyorsan csinálta ahhoz, hogy követ-ni tudjam, így nem jöttem rá, mit keres, de feltételeztem,Babe Corleonénak tett ígéretéhez h en tanulmányait folytat-ja.

Bang-Bang Heller mellett ült, s valamit olvasott. Olykor-olykor pisztolyt formált ujjaiból, majd tüzelt, miközben aztmondta „bumm", tiszteletlen suttogást kiváltva környezeté-

l. Néha megtoldotta, „bumm-bumm!"Ez Hellert is kíváncsivá tette, így én is rájöttem az okára.

Bang-Bang képregényt olvasott, s én izgatottan vettem észreegy egész halomnyit a folyóiratolvasóban. Mivel BugsBunnyt nem láttam köztük, elvesztették érdekességüket.

Heller egész halom könyvet gy jtött maga elé. Gyönyör -en kötött sorozat volt: Hakluyt utazásai, valamint egy másik,egy kisebb formátumú régiség, Az angol nemzet legfonto-sabb hajóútjai, utazásai és felfedezései... (1589). A szoká-

28

sosnál is nagyobb tempóban pusztította a könyveket, minthakeresett volna valamit. Kapkodó tekintettel falta a könyve-ket.

Kimerevítettem a fél képet, hogy lássam, mely részletekvonják magukra a figyelmét. Különös volt a választása.Semmilyen kapcsolatban nem állhattak az egyetemi tan-anyaggal, „...és megszenvedtük hiányát annak a tizenöt em-bernek, akik partra szállva elhagyának minket." Meg „...avadak támadásában elveszíténk a fedélzetmestert...", megilyenek.

Bang-Bang áthajolva hozzá, így suttogott. – Azt kérdez-ted, mit olvasok. Na jó, de te mit olvasol?

– Arról olvasok, hogy bárki, aki megpróbált ezen a vidé-ken partra szállni, magára szabadította a bennszülöttek ha-ragját – felelte Heller.

– Igaz – válaszolta Bang-Bang, és visszatért képregényei-hez.

Heller tekintete mintha megint megakadt volna valamin.Ismét kimerevítettem a képet, hogy lássam, mi az. „...és avadak mondák, arany nyakláncaik egy bányából valóak, há-rom liga mélyen az erd ben..." és „...hatalmas ásványkészle-tekr l beszéltek a hegyfok körüli magaslatokon...", meg„...kicsiny csónakjainkon felhajózánk a folyón, s rátalálva amásik hajó tengerészére, akir l már mindenki azt gondolta,hogy felfalták a vadak, megörültünk néki, azonban aztmonda, nem csatlakozik hozzánk, míg ki nem ássa az aranyata folyón túli aranybányából..."

Rettenetesen sok „utazás" irányult egykoron Észak-Amerika felé, Heller pedig rendületlenül olvasta ezeknek azembereknek a munkáit, akik már oly régóta halottak, hogymég a csontjaik is elporladtak. De hát mindig rültségeket

vel. Senki nem tudja, mi a szándéka. Képtelenség megjó-solni a lépéseit. Nekem azonban mégis meg kell próbálnom.

29

Az életem függhet attól, hogy túljárok-e az eszén vagy sem.Azon t dtem, talán a kannibalizmust készül-e gyakorolni.Vagy talán Miss Simmonst, természetjárás-tanárát, diplomá-ja megszerzésének els számú akadályát akarja elrabolni akórházból, hogy kicsiny csónakba ültetve a hullámok játéká-ra bízza.

Heller egyszer csak így szólt: – Átveszed a parancsnokiállást? – És mikor Bang-Bang bólintott, így folytatta: – Fel-deríteni megyek. Néhány óra múlva itt vagyok.

Heller becsapta a könyveket.Kiment, hogy átnézze a hirdet táblát. Keresett valamit.

Egy hallgató éppen akkor t zött fel rá egy hirdetményt:

UFO-ELLENES TALÁLKOZÓ

– Mi az az „ufo"? – kérdezte Heller.– Azonosítatlan repül tárgy – felelte a hallgató. – Repül

csészealjak. Földönkívüliek.– És te ellenük tiltakozol? – kérdezte Heller rémült han-

gon.– Nem, nem. Az ellen tiltakozunk, hogy a kormány titok-

ban tartja az észleléseket.– Te is láttál már ilyet? – kérdezte Heller.– Harmincezer észlelés történt a mai napig – felelte a

hallgató.– Óvatosabbnak kellene lenniük – szólt Heller.– (Bíííp) így van1* – válaszolta a hallgató. – Ha a kor-

1 * A hangdiktaíró, amellyel ezt a regényt eredetileg írták, a MontePennwell által jogszer en gyártott hangíró, valamint a fordító, aki az Önszámára érthet nyelvre ültette a szöveget, mindannyian tagjai a Géptisz-tasági Egyletnek, amely – többek között – a következ rendelkezést hozta:„Ezen készülékek nagyfokú érzékenysége és fogékonysága miatt, vala-mint a biztosítékok szétrobbanásának elkerülése érdekében elrendelem,hogy az ilyen és ehhez hasonló készülékekben m köd robotagyak a szö-

30

mány nem adja végre el , amit tud, New York-i rend rségide, operatív csoport oda, tiltakozó menetelést szervezünk.Neked is érdemes lenne eljönni erre a találkozóra – háromhéten belül sor kerül rá. Le az államhatalommal!

– Ott leszek – felelte Heller.Tovább böngészte a kiakasztott üzeneteket. Végül talált

egy egészen újat.

Természetjárás 101Az óra erre a szemeszterre átkerül Wouldlicetanársegédhez. Az órabeosztás változatlan.

Ezt kereste. A telefonfülkéhez lépett, majd olyan gyorsanátlapozta a sárga oldalakat, hogy képtelen voltam bármit iskivenni bel le. Ezután lerobogott az egyetem metró-megállójába.

Lóg az iskolából!Felugrott egy szerelvényre, amely a belváros felé repítet-

te, majd hamarosan már egy hatalmas épület liftjében csatto-gott. Kénytelen voltam arra gondolni, bizonyára beszerzettegy másik pár baseballcip t! A liftbe szerelt tükör elárulta,hogy flanell teniszingét viseli, vörös baseballsapkával a tar-kóján. Ekkorra már megtanultam, mit jelent a sapka: azt hi-szi, a munkáját végzi.

Megállt egy Egyesült Államok kormánya Földtani felmé-rés feliratú ajtó el tt. Aztán belépett.

vegekben el forduló káromkodásokat és buja kifejezéseket „(bíííp)"hanggal fedjék le. A gépeket még veréssel sem lehet arra kényszeríteni,hogy a (bíííp) használatától eltekintsenek, és az átkozódásokat vagy ká-romkodásokat elismételjék. Minden további er feszítés, ami szabályta-lanságra készteti a készüléket, engedélyt ad a gépnek arra, hogy m kö-désképtelennek tetesse magát. Ez az alapszabály szükségszer következ-ménye a gépekbe beültetett küldetésnek, ami arra irányul, hogy önma-guktól megóvják saját biológiai rendszerüket." – A fordító

31

Egy hivatalnokot talált a pult el tt. – Aranybányákat kere-sek – szólt Heller.

– Ki nem? – kérdezte a hivatalnok.– A New England-i partok mentén fekv aranybányákat

tanulmányozom – folytatta Heller.– Ó, a pokolba is, akkor biztosan az öreg Cap Duggan ra-

jongója – mondta a hivatalnok. – Cap! A hivatalnok el re-mutatott. – Menjen be oda, és ébressze fel. Órákon keresztülduruzsolni fog magának.

Heller belépett. Egy id s ember térképeket válogatottodabent. Heller elmondta, mit akar. – Ja – szólt az öreg –, ír-tam egyszer egy könyvet a gyarmati id szak bányáiról és ás-ványkincseir l, habár soha senki nem olvasta el. A kiadó pa-naszkodott is miatta. Üljön le.

Cap Duggant, kormányhivatalnok lévén, nem szorította azid , így szépen elmesélte Hellernek élettörténetét. Geológus,de már túl öreg ahhoz, hogy terepre küldjék, így tulajdon-képpen csak folyamatban lév nyugdíjazását várja. Hellermegismerte Cibola Hét Városát, az elt nt bányákat és a né-hai indiánharcokat, majd Heller ebédet vett az öregnek, hogyazután meghallgassa Alaszka, Klondike és a '49-es híres na-pok történetét. Annak ellenére, hogy minden az arany körülforgott – ami soha nem is kerül ki az érdekl dés középpont-jából – máig sem értem, valójában hogyan befolyásoltaCuster védekez hadm veleteit a Black Hills gyomrábanmegbúvó arany. Heller azonban csak ült, és magába szívottmindent, amit hallott.

Három teljes óra és még egy ebéd után sem jutottak sem-mire!

Végül az öreg Cap Duggan kifogyott a szuszból, s úgy ha-tározott, rátér arra a témára, amivel tulajdonképpen megke-resték. – Itt vannak, amiket keres, fiatal barátom – mondta,miközben nagy nehezen kihúzott egy hatalmas fiókot. –

32

Ezek a Washingtonban a Nemzeti Archívumban találhatótérképek fotókópiái.

Hitvány másolatok voltak olyan térképekr l, melyek olyöregek és foltosak lehettek, hogy még az eredetiekr l semlehetett volna túl sok mindent leolvasni.

Cap Duggan kiteregetett néhányat közülük. – Ezek még agyarmati id kben készültek. Látja ezt itt? Ezt a fels t magaGeorge Washington készítette. A legtöbb térkép esetébenszándékosan meghamisították a méretarányt, mivel a társa-ságok így próbálták meggy zni a királyt, hogy kevesebbjükvan, mint amennyit akarnak, de azért tudja ket használni.

Heller mikroszkopikus tekintetével végigpásztázta ket.Az egyiken azt találta: Connecticut – Hé – mondta hirtelen –,itt egy „Aranybánya" nev patak! Az Atlanti-óceánba ömlik.Ez pont itt van – csak húsz-harminc mérföldre északkeletreattól a ponttól, ahol most állunk!

– Így van – mondta Cap Duggan. – Ez bizonyára valamihelyi elnevezés.

– Vethetnék egy pillantást a terület mostani térképére?Cap Duggan el kereste ket. – Nos, nos – mondta. – Ez a

mai térképen is rajta van. S t, van itt még néhány ásványjelis. Ó, igen. Ismerem ezt a helyet. Elveszett bánya. Soha nemtalálták meg. Emlékszem, úgy negyven évvel ezel tt valaki-nek sikerült körbehatárolnia. Lehet, hogy soha nem is volt ittbánya, csak valaki így próbálta idevonzani a gyarmatosító-kat. Ha északkelet felé néz, majdnem az állam közepén találegy valódi bányát – nem messze a connecticuti Portlandtól.Ez a Strickland k fejt . Rengeteg ásványvadász mászkál ar-ra. Van még k fejt Roxburyben, Branchville-ben, EastHamptonban és Old Mysticben, végig, a part mentén. Drá-gaköveket, gránitot és ehhez hasonlókat bányásznak. Egycsomó ilyet talál Connecticutban. Elég csak elmenniWestchesterbe, végig a New England autópályán – ami való-

33

jában a 95-ös f út – és megláthatja ket. Connecticut hihetet-lenül gyönyör ebben az évszakban. Bárcsak ne lennék ideragasztva ebbe a (bíííp) irodába! Na mindegy, hamarosanúgy is nyugdíjba megyek, és akkor végre kiengednek ebb l aketrecb l.

Heller a legsz kebb kis irodában vásárolt egy köteg tér-képet, valamint húsz példányt Cap Duggan könyvéb l – de-dikálva! Az id s ember ragyogott a boldogságtól.

Mikor visszaindult, egy helyen még megállt. Betért egyvirágboltba. Úgy rendelkezett, hogy Miss Simmonsnak min-dennap egy gyönyör virágcsokrot küldjenek a kórházba.

Visszaszállt a metróra, s hamarosan már ismét az Egye-temi Könyvtárban ücsörgött. Bang-Bang is visszatért a mag-nófelszedésb l és -elhelyezésb l, amely módszerrel Helleralattomosan kikerülte az órákon való megjelenést.

– Mi a helyzet? – kérdezte Heller.– Semmi – felelte Bang-Bang. – Nagyszer dolog egye-

temre járni. – Ezzel visszatért képregényei olvasásához.A nap azonban tartogatott még a számomra meglepetést.

Heller készült valamire. Éreztem. Igazán zaklatott voltam.Nem tudtam, a következ pillanatban mit várjak t le. Csakkóválygott erre-arra. Azt tudtam, hogy jóra nem számíthatok.

Ezután szomorodtam el igazán. Éjfél körül, mikor háló-szobámba mentem, egy kártyát találtam a párnámon!

Senki nem vihette be abba a szobába!A kártya azonban mégis csak ott volt!A macskakaparással írt üzenetet nekem címezték:

SOLTAN GRIS: FELHÍVTÁK A FIGYELMEMET, HOGYID L ID RE FIGYELMEZTESSEM EGY

ISMERETLEN VALAKIRE, AKI FIGYELI MAGÁT, SPARANCSA VAN RÁ, HOGY AMENNYIBEN

ELSZÚRNÁ AZ ÜGYET, VÉGEZZEN MAGÁVAL.

34

HISST AZ ILLET RE BÍZTA A VÁLASZTÁST.KÉS? PISZTOLY? AUTÓBALESET? VAGY TALÁN AZ

ÉTELBE KEVERT MÉREG? MAGÁNAK NINCSVÁLASZTÁSA. KIVÉVE, HA NEM SZÚRJA EL.

SZÓVAL, GRIS, NE SZÚRJA EL.

És az odarajzolt t r! Az egyetlen aláírás!Ki volt ez? Az egyik török szolga? Valaki Afyonból? Va-

laki a bázisról? Csak az üzenet tartalma volt egyértelm .Le sem hunytam a szemem.

2. fejezet

Kedd volt, keleti középid szerint délután 4:00.Hellernek szokásos napja volt – egyetemre járt, a maga

különös módján. Az Egyetemi Könyvtár lépcs jén ült, a vál-tozatosság kedvéért bézsszín szabadid ruhában. Tartalékostiszti képzéséhez tartozó titkos kézikönyvet olvasott arról,hogy hogyan kell ügynököket rávenni arra, hogy azok meg-zsarolják a tábornok feleségét, így szerezve meg a csatater-vet. Osztálycseng berregett valahol. Heller félretette a kézi-könyvet, felnézett, s megpillantotta Izzy Epsteint.

Eléggé meglepett Izzy megjelenése. Miután Heller tízezerdollárt adott neki a cégek megalapítására, többé-kevésbé biz-tos voltam, hogy egyszer en elteszi Heller pénzét, és elt nik.Erre itt állt el tte. Biztos voltam benne, sokkal szövevénye-sebb terv forrhat ravasz agyában, hogy valamilyen módonmég több pénzt csikarjon ki Hellerb l.

Epstein nyugtalannak látszott. Két lépcs fokkal állt azücsörg Heller alatt, s az ütött-kopott aktatáskát babrálta.

– Hello, Izzy – szólt Heller. – Foglaljon helyet.

35

– Nem, nem. Állva kell maradnom felettesem jelenlét-ében.

– Maga felel sséggel tartozik nekem, úgyhogy mi ez a fe-lettes duma? – kérdezte Heller.

– Attól tartok, dühös lesz rám. Meg is érdemlem.– Üljön le, és mondja el, miért – mondta Heller.– Még nem végeztem mindennel. Tudtam, hogy ez a

munka túl nehéz lesz a számomra.– Nos, valamit azért biztosan elintézett – mondta Heller.– Ezt-azt – felelte Izzy. – De... – majd megkönnyebbülten

felsóhajtott, lenézett a lépcs aljára, ahol Bang-Bang ügetettfeléjük.

– Az utolsó tölteteket is eltávolítottam – mondta Bang-Bang. – Ma nincs ötkor kezd el adásunk.

– Mi ez? – kérdezte Izzy.Heller mesélt neki a magnókról, melyeket Bang-Bang el-

helyezett az el adótermekben.Izzy meglep dött. – Ó – mondta. – Ez rendkívül fárasztó

lehet. És veszélyes is! El fordulnak zárthelyi dolgozatok éslaboratóriumi id szakok is. Ez az üzletirányítás szempontjá-ból is problémát jelent. Egy kicsiny ráfordítással le tudnékvenni némi terhet a válláról.

– Hallgatom – mondta Heller.– Kidolgozom a leghatékonyabb és legid takarékosabb

tanulási módot és a rendelkezésére bocsátom – mondta Izzy.– De már most is rabolom az Ön értékes idejét. – Kinyitottaa táskáját, és kivett bel le néhány papírt, melyeket átnyújtottBang-Bangnek. – Ha ezeket aláírja, akkor a New YorkAmazing Befektetési Társaság biztosított, bejelentett alkal-mazottjává válik. Megértettem annak a fontosságát, hogyholnap reggel mutatnia kell valamit az Önre felügyel rend-

rnek.Bang-Bang a lépcs re térdelve aláírta az iratokat. Izzy

36

néhány példányt Bang-Bangnek adott, a többit pedig eltette.– Néhány apróságot elintéztem, Mr. Jet. Nem voltam teljes-séggel tétlen. Nos, ha az id pont alkalmas és nem sajnáljarám áldozni, akár indulhatunk is. Tudnom kell, hogy Ön isúgy gondolja-e, készen állunk a t kéje fogadására.

Tudtam! Heller maradék pénzére hajt. Ez az Üdvhadseregsegélyraktárából öltözköd , elaggott, állandóan menteget -

, aprócska tökmag valóságos áldás a számomra!Követték a metróállomásra, majd beszálltak vele a szerel-

vénybe. A Times Square felé indultak.– Hová megyünk? – kíváncsiskodott Bang-Bang.– El kell mennünk egy címre – felelte Izzy. – Ez az egyet-

len, amit rövid határid vel meg tudok szerezni.A harmincnegyedik utcánál kiszálltak a metróból. Fel-

másztak a néhány lépcs n.– Nagyon szeretném, ha jóváhagyná – siránkozott Izzy.Beléptek a liftbe, amely a magasba repítette ket.– Tudják – folytatta Izzy –, ez most az egyetlen, ami cs d

miatt felszámolás alatt áll. A cég nem tudta kifizetni a társa-ságokra nehezed magas, New York-i adókat – vagy inkábbazt mondanám, nem tudták, hogyan kerüljék ki ket. Flancosirodabútorokat meg irodai felszereléseket forgalmaztak, de akereslet nagyon megcsappant. Lejárt a hároméves irodabér-leti szerz désük, a bútoraikat pedig eladta a felszámoló, énmeg megvettem ket. Remélem, nem találja túlzónak ket.Kétezer dollárt kellett fizetnem értük. Sajnos, csak az emeletfele tartozik hozzánk.

Heller így szólt: – Az emelet fele?– Igen. Van még itt egy ruhatervez cég, egy sport- és at-

létikai termékforgalmazó, egy nyelviskola és egy modell-ügynökség. És még legalább negyven más cég. Övék azemelet másik fele. Nem akarják eladni a bérleti jogot, de azthiszem, jó szomszédaink lesznek. Talán még üzletelhetünk is

37

velük – men új ruhák, atlétikai cikkek; mivel multinacioná-lisak vagyunk, alkalomadtán nyelvtudásra és parádézó mo-dellekre is szükségünk lehet. Ha úgy érzi, nem elég a hely,kereshetünk más irodát is.

Hatalmas, bolthajtásos, palotaszer el térbe jutottak. Tá-gas tér nyújtózkodott minden irányba. Hatalmas terület.

Heller végignézett a függönykarnisokon, megvizsgálta aszínes márványt, majd mintha megcirógatott volna egy bolt-hajtást.

– Tudja, az épület egy kissé régi – mondta Izzy. – 1931-ben fejezték be. Én azonban remélem, Ön is különlegesnektalálja.

– Gyönyör k vesmunka! – mondta Heller. – Hol va-gyunk? Mi ez a hely?

– Ó! – szólt Izzy. – Saját metrómegállója van, így nemláthatták kívülr l az épületet. Elnézést kérek. Ez az EmpireState Building.

– Úristen! – szólt Bang-Bang, és azonnal lekapta a sapká-ját.

– A liftt l jobbra minden a miénk – mondta Izzy. – Szó-val, ha elindulunk erre...

Munkásokba ütköztek, akik éppen akkor végeztek a bronzcég- és névtáblák felszerelésével, melyek a látogatók tájéko-zódását kell hogy segítsék a végeláthatatlan márványfolyo-sókon. Bang-Bang éppen eltakarta a névtáblákat, így nemtudtam elolvasni ket.

– Nos, ez az els iroda – mondta Izzy –, az egyik fantom-cég. – Így szólt a felirat:

HIHETETLEN LEHET SÉGEK Rt.G. H. Ginsberg elnök

Rebecca Mossberg titkár

38

Izzy kinyitotta az ajtót. Egy fiatal férfi gondosan takarítot-ta a csupa króm bútorokkal bútorzott és falfestményekkel dí-szített fejedelmi várótermet. Egy következ ajtó nyílt a te-remb l, melyen „elnök" felirat állt, krómbet kb l.

Izzy nem vezette be ket. – Még nem sikerült befejezni –mondta. – A takarítás és a táblák elhelyezése még folyamat-ban van. Elnézést kérek.

A következ irodához vezette ket. A felirat így szólt:

FANTASZTIKUS EGYESÜLÉS Rt.Delaware

Isaac Stein elnökRabbi Schultmann titkár

A várótermet fekete ónixszal fedték. Két fiatal lány felkö-tött hajjal takarított éppen. Izzy gyors mozdulattal becsuktaaz ajtót.

Izzy egyik irodaajtót a másik után nyitotta. Megbízható ezés leny göz az, mindegyikük más-más elnökkel és titkárral,valamint igazgatótanáccsal. Az irodákat egyt l egyig párat-lan eleganciával, de teljesen különböz berendezéssel búto-rozták be.

– Kik ezek az emberek? – kérdezte Heller. – Ezek az el-nökök meg titkárok meg ilyesmik?

– Nem fonódnak össze! – felelte Izzy siet sen. – Az Önellenségei sem férk zhetnek közéjük. Mindenki különbözbútorokat kapott, de ez csak amiatt van, mert ez korábbanegy irodabútorcég volt, és így akarták bemutatni a kínálatu-kat.

– De kik ezek az emberek? – kérdezte Heller.Izzy felsóhajtott. – Néhányukkal nagyon nehéz felvenni a

kapcsolatot, de azért tudjuk, hogy merre találjuk ket. Néhá-nyan Curacaón élnek, néhányan Izraelben, de olyan is van,

39

aki itt lakik New Jerseyben. Mindegyikük aláírását megsze-reztük – tette hozzá siet sen.

Izzy folytatta. – Nem szívesen mondok ilyet, de a mostkövetkez nem kis fejtörést okozott nekünk. Mármint nem avállalat, hanem a dekoráció. – Az ajtótáblán ez állt:

A GYÖNYÖR TAHITI ARANYFÖVENYECSODAVÁLLALAT

TahitiSimon Levy elnök

Jeane le Zippe titkár

Mikor kinyitotta az ajtót, feltornyozott bambuszbútorokborultak ki rajta. A falak csupasz fehéren virítottak. – A fal-festmény. Még nem volt rá alkalmam, hogy megszervezzem.Elnézést kérek. – Gyorsan becsukta az ajtót.

Továbbballagtak. – Ami most következik, az viszont készvan – mondta Izzy. Az ajtón a következ felirat állt:

MULTINATIONAL

Odabent minden acélból készült. Különböz pénzek má-solataiból kirakott világtérkép futott végig a négy falon.

– Nincs fent az elnök felirat a bels ajtón – mondta Bang-Bang, majd elindult, hogy kinyissa.

Feltárult el ttük egy rendkívül egyszer iroda, dobozok-ból összerakott íróasztallal, s egy matraccal a sarokban.

Izzy siet sen eltuszkolta az ajtóból Bang-Banget, és be-zárta. – Ez az én irodám – mondta. – Ennél sokkal szebbetmutatok Önöknek.

Végigvezette ket egy folyosón, s a végén egy leny gözajtó elé értek. – Ezt be tudtam fejezni. Tisztában voltam vele,mennyire fontos.

40

Semmilyen felirat nem volt az ajtón, csupán egy modernBoeing-gép képe.

– Látja? – kérdezte Izzy. – Kicsit sejtelmes. Ez egy JET!Tetszik?

– Úgy érti, ez az én irodám? – kérdezte Heller.Izzy kinyitotta az ajtót.Hatalmas lakosztály tárult a szemük elé, az eddigiek kö-

zül talán a legmodernebb berendezéssel. Oldalajtók sorakoz-tak a falak mentén. Hatalmas fehér íróasztal állt az ablakokel tt, melyeken keresztül be lehetett látni Manhattan egészdéli részét. Leny göz !

Heller elindult, hogy kipróbálja a hatalmas, fehér karos-széket. Eljátszadozott néhány fiókkal. Felemelte a fehér tele-font, melyet már bekötöttek. Megnézte a falba süllyesztettszekrényeket is. Ekkor vette csak észre, hogy bokáig süllyeda vastag, fehér sz nyegbe.

– Tudom, hogy szeretné hozzáadni a saját ízlését – mond-ta Izzy –, ezért maradt egy kissé csupasz.

Heller így szólt: – Ez nagyszer ! Egy flottaadmirális semkívánhatna különbet! Mik azok az oldalajtók?

Izzy ment, hogy kinyisson egyet. – Ez az Ön saját fürd -szobája és zuhanyzója. Egy aprócska szoba pihenéshez. –Kinyitotta a következ t. – A titkárn budoárja. – Aztán azutolsót. – Golfüt k és ilyesmi. De menjünk tovább. Nemakarom untatni Önöket a többi céggel. Viszont meg kellhogy mutassam a kommunikációs központot.

Végigvezette ket egy folyosón, s ahogy elhaladtak a so-rakozó ajtók el tt, Heller úgy érezte, mintha Hongkong,Szingapúr, London, Svájc, Liechtenstein és a Bahamák köl-töztek volna az ajtók mögé.

Izzy kinyitott egy ajtót, mely mögött telexgépek, telefo-nok és elektronikus számológépek hada tornyosult. Fiatalférfi ült az egyik telexgép mögött, éppen üzenetet gépelve.

41

– Ez az egész csak arra vár – folytatta Izzy – hogy m -ködhessen. Képesek vagyunk a világ bármely pontjáról be-szerezni a valutaárfolyamokat. Bankszámláink, brókereink-kel egyetemben, készen állnak. Ha valutát vásárolunk vala-hol, majd egy másik területen magasabb áron túladunk rajta,komoly haszonra téve szert, csupán a pénzmozgás segítségé-vel. Minden egyes óra, amit ez a berendezés tétlenül tölt, el-szalasztott lehet ségek tömegét jelenti.

– És akkor miért tétlenkedik? – kérdezte Heller.– Nincs pénz a beindításához – felelte Izzy. – Odalent – s

az órájára pillantott – úgy tíz perc múlva egy Brings páncé-lozott pénzszállító gurul az épület elé. A kocsi hazaviszi Önt,Ön pedig visszaküldheti a szállítókkal a százezrét, hogy hol-nap reggel belekezdhessünk az üzletbe. – Menteget zveHellerre pillantott. – Kezdetben nem számíthatunk túl nagynyereségre. Az átváltásokból származó profit azonban fe-dezni fogja a havi kiadásainkat, majd miután még néhánylétfontosságú dolgot elintézünk, nekiláthatunk a komolypénzgyártáshoz.

Micsoda hazudóm vész! – gondoltam.Heller, Bang-Bang és Izzy elindultak lefelé, és tényleg, a

csúcsforgalom és a parkolási nehézségek ellenére ott állt apáncélozott pénzszállító. Beszálltak, és elrobogtak vele.

Néhány perccel kés bb Heller kivette a százezret a Ke-cses Pálmák széfjéb l. Izzy bepakolta a pénzt egy zsákba,majd elrobogott a páncélozott pénzszállítóval. Már megintmindenfajta elismervény nélkül.

Az el csarnokban Bang-Bang így szólt: – Hé, most akkorkinek is dolgozom – Tahitinak vagy Delaware-nak? Elfelej-tettem. Jesszusom, soha életemben nem láttam még így be-rendezett irodákat. Ráadásul az Empire State Buildingben!Nagy id ket élünk, kölyök. Szmokingot húzzak, vagy inkábbtábornoki egyenruhát?

42

Megjelent Vantagio. – Hol vannak a test rök?– Jézusom, Vantagio – szólt Bang-Bang –, látnia kellene

ennek a kölyöknek az irodáit!– Milyen irodáit?– Egy fél (bíííp) emelet az Empire State Buildingben! –

felelte Bang-Bang.Vantagio Hellerre nézett. – Ne engedd, hogy igyon. Elbo-

rítja az agyát a delírium. Azért jöttem, hogy szóljak, telefo-nált Mike, azt mondta, a taxid holnapra kész lesz. Jobbantennéd, ha elmennél érte, Bang-Bang.

– Nem tehetem – felelte Bang-Bang. – Csak szombat estemehetek.

– Hé, mi ez a szombat este dolog? – kérdezte Heller.– Olyankor találkozik a Polgári Jótékonysági Egylet – fe-

lelte Vantagio. – A város összes fontos személyisége. Szóvalolyankor nem nagyon figyelnek másra. Bang-Bang rend rifelügyelet alatt áll, de abban a néhány órában veszélytele-nebbül közlekedhet a városban.

– Ez azt jelenti, hogy ilyenkor mindenki találkozik? –kérdezte Heller.

– Ja, a nagyfej ek a rend rségr l, meg a polgármester,meg ilyenek. Elég nagy baj ez nekünk. Faustino Narcoticielnököl, s osztja szét a maffia ken pénzeit, ezzel egy id ben.A hónap els szombat estéje a legrosszabb – olyankor még akormányzó és az állami hivatalnokok is itt vannak.

– Nos, ha most nincs szombat este, elmegyek, és magamhozom el a taxit – szólt Heller.

– A pokolba is, nem mész sehova! – mondta Vantagio. –Nem tudod, hogy tizennyolc év alatt senki nem vezethet au-tót egész New York Cityben? Ezért van szükséged sof rre.Majd egyik fiút átküldöm érte. De mi ez az Empire State Bu-ilding izé?

– Csak egy kis közbejött mellékes – felelte Heller.

43

Valahogy így mondta Heller. Túlságosan is félvállról.Halvány rémület kavarodott fel bennem. Izzy talán mégsemlopta el a pénzét?

Az egyetem, a két autó, a földtani felmérés és most ez azúj fejlemény, az Empire State Buildinggel kapcsolatban... azagyam fogaskerekei egyszer en nem kapcsolódtak össze!Csak egyetlen dolog volt tiszta és világos: Heller valamirosszra készül.

És én még egyetlenegy szó üzenetet sem kaptam a NewYork-i irodából Raht és Terb ügynökökkel kapcsolatosan.Hellert pedig meg kell állítani! Képtelen voltam rájönni, mitcsinál, azt azonban tudtam, mindenképpen meg kell állítani.Ez a férfi fenyeget veszedelem! Egy Alsó-Manhattanre né-

saját irodával!

3. fejezet

A New York és Törökország közti távolságból adódó id -eltolódásnak köszönhet en minden reggel szükségszer enálomba merültem. Így aztán különösen kíváncsi voltam,hogy az a vén (bíííp) Karagoz miért ácsorog az ágyam mel-lett hajlongva és motyogva. Az órámra pillantottam. Mégcsak tizenegy volt! Aztán az öregre néztem.

– Két férfi az udvaron, Szultán bej. – Ügyefogyottan mu-togatott. – Bejönnek. Leülnek a padra. Nem akarni elmenni.

– Majd én elzavarom ket! – kiabáltam. Felkaptam a tíz-lövet met, és az ajtó felé iramodtam.

– Szultán bej! – kiabálta utánam Karagoz. – Nincs magánruha!

Nem érdekelt, kirohantam. Nekem senki nem fogja meg-mondani, hogy mit csináljak!

44

Két férfi ücsörgött a padon, pont úgy, ahogy mondta. Ép-pen az ellenkez irányba bámultak. Eléjük ugrottam, s rájukemeltem a fegyvert.

Raht volt és Terb.Raht bajsza, ha lehet, még tüskésebbé vált a meglepetés-

l.Terb füstös, kerek képe kissé elfehéredett.– Mi az a tizenhét csíkú ördögöt csinálnak itt? – rivalltam

rájuk.Raht szemtelen módon az ujját az ajka elé emelte, hogy

lecsendesítsen.Terb eközben megpróbált visszamászni a padra.– Magyarázatot kérek! – követeltem, ha lehet még hango-

sabban.Raht még er teljesebb ujjmozdulataiból hirtelen rájöttem,

hogy egész idáig voltárul beszéltem. De nem számít. Mikor aszemélyzet tagjai közeledni látnak, úgyis mindig elt nnek.

– Mi... végrehajtottuk a parancsát – dadogta Raht. Ez mársokkal jobban tetszett. Dadogott t lem.

– Azt m... mondta – reszkette Terb: – „Találják meg ketés jelentkezzenek."

– Mi... rádióüzeneteket küldtünk mindennap, és... és aztgondoltuk, azt akarja, hogy idejöjjünk.

Szóval, az üzenet nem volt világos. Legyen ez a beosztot-tak baja, az ebb l fakadó el nyöket meg élvezd te.

– (Bíííp) bolondok, maguk a poloskákat figyelték, amiketa ruháiba varrtak. Valaki az üzletb l kidobta ket a szemét-be, miután a fickó új ruhákat vásárolt! – Meglengettem apuska csövét az orruk el tt. – Nem az Atlanti-óceánban fek-szik! Ebben a pillanatban is az ENSZ-bordélyban hever, aKecses Pálmákban, és nagyon jól érzi magát!

Raht elképedt. – Honnan tudja ezt?A harag óvatlanságot okozott. Soha nem tudhatják meg,

45

hogy poloskákat operáltattam Hellerbe a Voltáron, s ígymindenr l tudok, amit csak lát és hall. – Más információfor-rásaim is vannak. Azt gondolják, hogy maguk az egyedülikémek az egész világon? A területen nyüzsögnek a kémeim.Még magukat is figyelik!

Berezeltek, így aztán mint két marhát, a ház bels udvará-ra tereltem ket. Nem engedtem, hogy leüljenek.

Ezután eltettem a puskát, felkaptam egy köntöst, majdcsengettem a konyhának, készítsenek forró kahvét, és szol-gálják fel egy csomó cukorral, sekerlivel.

Miközben iszogattam, arra gondoltam, ez talán nem isannyira rossz nekem. Pontosan el tudom igazítani ket.Azonkívül arra is rá tudom venni ket, hogy – és nem érde-kel, hány voltár törvényt sértenek meg vele – vigyenek ma-gukkal egy vev t és dekódert.

Kávét kortyolva visszamentem hozzájuk, de továbbra semengedtem, hogy leüljenek. Különös elégedettséget éreztem,mikor arra gondoltam, bizonyára hosszú repül út után állnakés nem is aludtak. Az még ennél is jobban esett, hogy a szep-temberi, forró török napon minden bizonnyal meghalnánakegy pohár hideg italért. Tudni kell helyrerakni az ilyenfajtaembereket – a cs cseléket.

– Nem végeztetem ki magukat – kezdtem a beszélgetést,hogy megnyugtassam ket. – Feltéve, ha abbahagyják az os-tobaságaikat.

Kényelmetlenül mocorogtak.– Az ügynök, aki követi magukat, egy tökéletes rült –

mondtam. – De azt hiszem, sakkban tudom tartani.Karagoz, a felszolgáló kíséretében, megjelent a sirával te-

li ezüstkancsóval, mely gyöngyözött a párától, valamint há-rom pohárral. A szolgákat a két felesleges pohárral együttelküldtem, majd a hideg italt kortyolgatva leültem.

Ez idáig mindent a tanultaknak megfelel en intéztem. Ez

46

megkönnyíti a visszalév lépéseket.– Van egy lemez – mondtam. – Körülbelül ekkora. – És

mutattam. – Ez egy lap, kisebb kivágásokkal. Tudják, miregondolok?

– Egy kódlemez lapra – felelte Raht.– Rá kell tenni egy darab papírra, s a kivágásokba bele

kell írni a valódi üzenetet – folytatta Terb. – A maradék he-lyet pedig ki kell tölteni szöveggel.

– A maguk célpontjának van egy ilyen lemeze. Meg kellszereznünk! – mondtam. – Még akkor is, ha az életükbe ke-rül. – Mint a tankönyvekben. – Valahol a csomagjában lehet,a csomagját pedig a Kecses Pálmák legfels emeletén a régi

titkári lakosztályban találják. Világos voltam?Mindketten bólintottak.– Diplomatáknak fogják kiadni magukat. Úgy tesznek,

mintha szolgáltatásokat szeretnének vásárolni. Aztán fel-mennek a lakosztályba. Az ajtó sosincs bezárva. Az illetsoha nem tartózkodik napközben a szobájában. Átkutatják ahelyet, és megtalálják a lemezt! Megértettek?

Bólintottak.– Még valami. Egy másik ügynök poloskát próbált telepí-

teni a lakosztályba. Van ott valami interferencia, valamikarbonhullám. Találják meg, és hatástalanítsák.

Bólintottak.– Még valami – folytattam. – Magának, Raht, le kell bo-

rotválnia a bajszát.Eluralkodott rajta a rémület. – De ez takarja el a vágás-

nyomot, ami alapján azonosíthatnának!– Rendben – mondtam. – Akkor vágja kicsit rövidebbre.– A gyönyör bajszom!Határozottnak kell lenni. – Még mindig jobban jár, mintha

a torkát vágnám rövidebbre – mondtam.Nem ellenkezett.

47

– És nincs taxizás – mondtam.– De azzal jöttünk ide.– Akkor sincsen taxi – folytattam. – Gyalogoljanak el a

repül térre, töltsék az éjszakát a váróteremben, majd indul-janak a holnap reggeli géppel.

Szomorúan bólogattak.Megkavartam az italomat, amit l a jégkockák csilingelve

összekoccantak. – Van kérdésük?– Azt a két készüléket, melyekkel kapcsolatban úgy ren-

delkezett, hogy az illet kétszáz mérföldes körzetében kelltartanunk, titokban az Empire State Building egyik televíziósantennájára szereltük – mondta Terb. – Ez megfelel ?

Hé, ez nagyon is megfelel . Az egység, ami a Heller po-loskáiból származó jeleket továbbítja, pont a feje felett lesz.– Jelen pillanatban megteszi – feleltem h vösen. – Ez min-den?

Bólintottak.Ismét összekoccantottam a pohárban lév jégkockákat. –

Akkor kifelé. Dolgom van.Elballagtak a perzsel forróságban.Örvendeztem. Most már az ellen rzésem alatt tartom

ket. Hamarosan a lemezt is megszerzem, így hamisított je-lentéseket tudok küldeni Heller nevében a Voltárra. AztánVISZLÁT! Hellernek vége.

Édes élet!

4. fejezet

A következ reggelen az élet hirtelen és váratlanul mégédesebbé vált.

A taxisof r rohant be hozzám. – Gyorsan! Gyorsan!

48

Utanc két óra múlva megérkezik!Az én új, török hastáncosn m!Már végeztem a reggelivel. Felugrottam, hogy a bels ud-

varra rohanjak. Siettemben felborítottam a kahvekészletet, srohanás közben rátapostam az összetörött csészék darabjaira.

Mintha valami mást is akart volna mondani. Megtorpan-tam el tte.

– Még ötezer amerikai dollárt kell fizetni a tevehajcsárok-nak és a teherautó-sof röknek. Még azel tt akarják, miel ttleszállítják a lányt.

Átadtam neki az ötezret. Eltette. – Hol a szobája? – kí-váncsiskodott.

Futva indultam a szobák felé. A villában rengeteg szobanyílott, volt azonban egy hatalmas, amely saját kerttel ésfürd vel rendelkezett. – Ez lesz a szobája.

A fickó megvizsgálta a zárat az ajtó belsején. – Kell hív-nom egy lakatost, hogy er sítse meg ket – mondta. – A lánynagyon félénk és tartózkodó.

Elment egy lakatosért, majd hamarosan visszaérkezett. –Mindjárt itt lesz. Ez további tízezer török líra.

Megkapta.– Látta már? – kérdeztem. – Hogy néz ki?– Most nincs id m beszélgetni – mondta, ezzel beugrott a

kocsijába és nagy sebességgel elhajtott.Hívtam Melahat Hanimot, a házvezet t. – Rakjátok rend-

be ezt a szobát, gyorsan.– Egy másik kisebb szobát már el készítettünk – felelte.– Nem, nem. Ezt csináljátok meg.A személyzet rohangálni kezdett, s hordani kezdték a leg-

jobb sz nyegeket a szobába.A lakatos is megérkezett egy öreg furgonnal, s azon

nyomban fúrni, f részelni és kalapálni kezdett. Díszes törökvasalatot illesztett az ajtó bels oldalára. Egy másik furgon-

49

nal két segít je érkezett, akik vadonatúj, legújabb gyártmá-nyú Yale zárakat hoztak, majd a helyükre illesztették ket.

Miközben egyfolytában ordítottam rájuk, a személyzetkörbe-körbe szaladgált, kihozták, amit el tte bevittek, majdbevitték, amit azt megel en kihoztak, megfeledkeztek atörülköz kr l, majd nem is találták ket, erre fogták az én tö-rülköz imet, s azokat vitték a fürd szobába.

A kertész elrohant, hogy virágokat vágjon, s vázákbagyömöszölje ket.

Végül mindennel elkészültünk.Vártunk.Számtalanszor kimentem az útra, hogy elnézzek a mesz-

szeségbe. Utanc sehol. Négy óra is eltelt már. Már azon vol-tam, hogy bemegyek a titkos szobámba, hogy ellen rizzem adolgok menetét, mikor az egyik szolgálófiúcska sikítozvarohant felém. – Teherkocsi jön, teherkocsi jön!

Irdatlan méret teherautó volt. Be sem fért a kapun. Nyolcszállítómunkás és egy halom fém úti láda utazott rajta!

A nyolc rakodó leugrott a teherkocsiról, és egyenkénthordani kezdték befelé a jókora ládákat. Karagoz utasításai-nak megfelel en az új szoba különböz pontjaira tették a lá-dákat.

A taxisof r is megérkezett.A rakodók vezet je elém lépett, és tizenötezer lírát köve-

telt. A teherautósof r elmagyarázta nekem, hogy ez egy he-lyi teherkocsi, s a költsége nincs benne abban az ötezer ame-rikai dollárban, amit már kifizettem.

A teherautó elhajtott.A taxisof r a szobába ment, s a kertre nyíló ajtót bezárta

belülr l. Ezután elfordította a zárat a bels udvar ajtaján,majd követelte a tartalék kulcsokat. Elrendezgette ket a te-nyerében, majd az összeset behajította a szobába. Ezután be-csapta a bels udvarra nyíló ajtót, amelyet, mivel ezt meg-

50

el en elfordította a zárat, már csak odabentr l lehetett ki-nyitni.

– Várjon egy percet – mondtam. – Hol van Utanc?– Ezt meg kell értenie – felelte. – egy szemérmes, egy-

szer , törzsi körülmények közt nevelkedett lány a Kara-kumsivatagból. Semmit nem tud a civilizációról. Különösen fé-lénk, mióta az egész orosz hadsereg megpróbálta meger -szakolni. Ráadásul kimerült a hosszú, nagyon hosszú utazás-tól és az orosz Türkmenisztánból való menekülést l, így leg-alább egy napig hagynia kell pihenni és mosakodni.

– De hol van? – akartam tudni.– Valószín leg az egyik úti ládában – felelte.– Nem tudja? – kérdeztem hitetlenkedve.– Mikor ma reggel beszéltem vele, azt mondta, ne lessek

bele a ládába, mert attól elpirul.– Ezek szerint látta! Hogy néz ki?– Nehéz a fátyol miatt megfigyelni, de azt elmondhatom,

hogy pontosan úgy fest, mint a fényképen, amit akkor mutat-tam, amikor megvásárolta t. Csakhogy nagyon szégyenl s.Nemcsak fátylat visel, de még így is alig mert kilesni a te-herkocsi ponyvája alól. Ó, igen, itt az adásvételi szerz dés.

Az egészet törökül írták, egy csomó pecséttel és jegyz ibélyegz vel. Az okmány szerint ez a bizonyos Utanc mos-tantól kezdve Szultán bej tulajdona. A kezem megremegett,mikor átvettem. Egy valódi, él , török hastáncosn tulajdo-nosa lettem! Az enyém, testest l-lelkest l!

Lehet, hogy megfullad abban az úti ládában – mondtam.– Azt tanácsolom – magyarázta a taxisof r –, hogy hagyja

t pihenni. egy sivatagi virág. Vadon n tt teremtés. Töré-keny, esend . Férfi még sosem érintette, s teljesen idegenszámára a civilizáció. Én hagynám, hadd pihenjen. – Ezzelelment.

Úgy tíz perc múlva hangos csattanás hallatszott a szobá-

51

ból. Aztán egy következ . Rájöttem, mi lehetett: helyükrekerültek a vasalások. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Ki-jutott az úti ládából, és helyére rakta a keresztvasakat.

Nos, felesleges mondanom, nem sok hasznos dolgot m -veltem a nap hátralev részében.

Az ajtó el tt hallgatóztam, s egyszer mintha csobogni hal-lottam volna a zuhanyt.

Órákon keresztül sétáltam a kertben és a bels udvarban.Kés este volt már, mikor aggódni kezdtem amiatt, hogy

a lánynak nincs mit ennie. Mintha neszezést hallottam volnaa szobából. El kerítettem Melahat Hanimot, s egy tálcára fi-nomságokat rakattam vele.

Melahat bekopogott a szobába. A vasalás félrecsúszott.Az ajtó résnyire nyílt, majd azonnal becsapódott.

A házvezet zavartan fordult felém. Aztán valószín legsuttogást hallott az ajtó túloldaláról. Melahat elhagyta a bel-

udvart, majd a vasalás is visszacsúszott a helyére.Ismét fémes csattanást hallottam!A kertajtó! Melahatot a kertajtóhoz hívta! Hát persze. Mi-

kor Utanc kinyitotta a bels udvarra nyíló ajtót, egy férfit lá-tott – engem. És persze azonnal visszah költ.

Suttogást hallottam a szobából, bár nehéz volt megállapí-tani, hogy valóban beszélgettek-e, pedig a fülemet még rá isszorítottam az ajtóra.

A kertajtó kinyílott, majd bezáródott. MegpillantottamMelahatot a kertben. Integetett. Két fiúcska szaladt oda hoz-zá. Az asszony lehajolt, és suttogva magyarázott nekik.

A két fiúcska a ház felé szaladt. Fémes csattanás hallat-szott, a kertkapu kinyílt, majd újabb csattanás jelezte, hogybecsukódott.

Melahat visszajött a bels udvarra, és hozzám lépett. –Azt mondta...

– Láttad? – türelmetlenkedtem. – Hogy néz ki?

52

– Eltakarta magát – felelte Melahat. – Azt mondta, nembiztosítottak a számára szolgálókat, és mivel látott két fiúcs-kát a kertablakból, azt szeretné, ha megkapná ket szolgáló-nak.

– Ó, hát persze – feleltem. – Egy nomád sivatagi lány.Egyedül érezné magát szolgálók nélkül.

– Tudtam, hogy beleegyezik – mondta Melahat –, így márki is jelöltem ket a számára.

– Ó, oszd be ket mellé folyamatos szolgálatra. Sokáigköztünk marad. – És tényleg így lesz. az én tulajdonomtestest i-lelkest l.

A zuhany mintha újra csobogni kezdett volna. – Úgy t -nik, ismét megfürdik – mondtam.

– Azt hiszem, ezek inkább a fiúcskák – felelte Melahat. –Meglehet sen mocskosak voltak.

Hát igen, bizonyára így volt. Úgy tíz perc múlva az egyikfiúcska kilépett a kertkapun, s elindult a bels udvar felé. Eztrugdostam a leggyakrabban. A haja összetapadt a vízt l, a

re pedig mintha két árnyalattal világosabbá vált volna.Hímzett nadrágot és kabátkát viselt. Honnan szerezte ket?Török nemzeti viselet! Ó, hát persze, a sivatag nomád népei!

– Utanc – szólt a fiú pimaszul – azt üzeni, hogy Szultánbej jobban tenné, ha megfürdene és turbánt kötne. Túl mos-datlan ahhoz, hogy asszonyom énekeljen neki!

Már lendült a lábam, hogy belerúgjak, de aztán meggon-doltam magam. Az üzenet értelme eljutott a tudatomig. Aha!Hamarosan nekifog a munkájának!

Elrohantam. Lefürödtem. Ezután a ruhatáramba siettem,ahol találtam egy rongyot, amib l turbánt köthettem, vala-mint egy kaftánt, amit magamra kaptam.

Végül elindultam visszafelé. Melahat, Karagoz, valaminta két fiúcska már berendezték a szalont. Boldog voltam,hogy megvetettem Karagozzal azokat az új sz nyegeket. A

53

szolgák kicsi emelvényt állítottak, melyet párnákkal takartak.Intettek, foglaljak helyet rajta. A padlóra is párnákat halmoz-tak kicsit messzebb és lejjebb az ül helyemt l.

Karagoz feltehet en a kapott utasításoknak megfelel enalig hagyott valami fényt a szobában. Csupán két olajlámpapuha, sárgás-narancsos fénye világított.

A személyzet elillant.Ültem az emelvényen keresztbe rakott lábbal, és Utancot

vártam.

5. fejezet

Úgy húsz perc múltán a szalon ajtaja résnyire kinyílt. Úgyvéltem, egy szempárt látok a hasadékban. S mivel tisztábanvoltam, vele mennyire szégyenl s, félénk és erényes, elri-aszthatom egy hirtelen mozdulattal, így aztán nyugton ma-radtam.

Az ajtó kissé szélesebbre nyílt. A lány, mint valami ár-nyék, beosont rajta. Aztán megtorpant. t is megvilágította asárgás-narancsos fény.

nadrágot és nagyon sz k mellényt viselt, ami eltakartaa keblét, a nyakát és a hasát azonban szabadon hagyta. Pa-pucs nem volt a lábán, így látni lehetett vörösre festett kör-meit. Virágkoszorú díszítette hollófekete haját. Fátylat viselt!

Kissé metszett, hatalmas szeme azonban, talán a félelemmiatt, rám szegez dött.

Egyik kezét a fátyol alatt tartotta, s a fátylon keresztül lát-ni lehetett, hogy egyik ujját félénken fogai közé dugta.

Intettem, hogy jöjjön közelebb.Ett l majdnem elmenekült.Félbehagytam a mozdulatot. Talán egy perc is eltelt. Las-

54

sacskán bátorságot merített, s elindult az ajtótól be a szobaközepe felé. Bal kezében néhány hangszert tartott.

Félénken megközelítette a szoba közepére halmozott ván-kosokat. Így már sokkal jobban láttam. A b re napbarnítottvolt. Az arcát a fátyol miatt nem láthattam, de lesütött tekin-tete, mely néha felfele rebbent, gyönyör volt.

Letette az egyik hangszert – láttam, hogy úgy tizennyolchüvelyk átmér lehetett, valamiféle tamburin.

Kecses mozdulattal, keresztbe rakott lábakkal leült azegyik párnára. A másik hangszert vette az ölébe, egy curairizvát, a hosszú nyakú lantot, három húrral és húrlábbal.

– Ó, gazdám – suttogta alig hallhatóan –, engedélyeddelés parancsodra énekelni fogok.

Méltóságteljes mozdulattal intettem. – Énekelj! – utasítot-tam.

A lány összerezzent, én meg rájöttem, túl hangosan be-széltem.

Tekintetét lesütötte, majd kézbe vette a cura irizvát.Éneklés nélkül pengetni kezdett. GYÖNYÖR ! A töröknépzene nagyon keleties hangzású, kissé bizonytalan ritmu-sokkal, s ezért nem igazán szeretem. azonban ügyes játé-kával és hozzáért tolmácsolásával, mintha az egész szobátálomvilágba repítette volna. Micsoda tökéletes muzsikus!

Mikor az utolsó akkordok is elhallgattak, majdnem tap-solni kezdtem. Olyan szégyenl sen pislogott rám szempilláialól, hogy biztos voltam abban, azt gondolja, túlságosanszemtelenül viselkedett.

Így suttogott: – Nincsenek felvev készülékek ezen a he-lyen, igaz?

Összezavarodtam. Aztán rájöttem, miért kérdezi. Ezek azegyszer törökök babonásan rettegnek a hangfelvételt l, at-tól félnek, a felvétel elveszi a hangjukat. Ez meger sített ab-ban a hitben, hogy egy Kara-kum sivatagi vándorral, egy

55

nomád lánnyal van dolgom.Így szóltam: – Nem, nem. Persze, hogy nincs.A lány azért felállt, táncnak is beill mozdulattal, majd el-

indult körbe a szobában, és belesett a berendezési tárgyakmögé, hogy megbizonyosodjon arról, amit kérdezett. Vissza-jött és leült. Felemelte a cura irizvát. – Nem érzem elég bá-tornak magam ahhoz, hogy énekeljek – suttogta –, de mégismegpróbálok énekelni.

Megszólaltatott néhány akkordot, majd énekelni kezdett:

Felragyogott, mint a Hold,Melyet mennybolt ölelAjkát harmat h sítette,De felkelt a Nap,S elrejt zött sietvePerzsel sugaraid el l!

Leny gözött! Mély zengés , er teljes hangja érzéki voltés csábító! Jól hallhatóan türkmenisztáni török kiejtésselénekelt, habár az oroszországi törökök nyelve alig különbö-zik az itteni dialektustól. A hangjától borzongás futott végigrajtam. A szívverésem felgyorsult.

Csalódottságomra félretette a cura irizvát, majd lehajtottfejjel és lesütött tekintettel így suttogott: – Ó, gazdám, az en-gedélyeddel és a parancsodra táncolni fogok.

– Táncolj! – engedélyeztem, s utasítottam mohón.Már megint túl hangosan beszéltem. A lány megrettenve

lekuporodott. Aztán szinte abban a pillanatban kezébe kaptaa tamburint. Ez szokatlan volt. A török hastáncosn k általá-ban kasztanyettákat használnak. Ez azonban nem más, mintegy török dob.

Hullámzó mozgással felállt, de mindezt oly könnyedéntette, hogy alig vettem észre, felegyenesedett.

56

Egy pillanatig azt gondoltam, hogy csak áll el ttem. Az-tán észrevettem csupasz hasának izmait!

A lángok fényében testének egyetlen rezdülése nélkülhullámzott a hasa. Valódi hastáncosn !

A kabátka eltakarta a keblét, a nadrág pedig elrejtette acombját, a két ruhadarab közti meztelenség azonban életrekelt!

Aztán a hasa hullámzásának ütemére dobolni kezdett.Egyre er sebben verte a dobot, majd a lába is átvette hasá-nak hullámzását. Minél hangosabban dobolt, annál inkábbbelemerült a táncba. Hasizmai hullámzottak és vonaglottak,miközben némán motyogott valamit!

Ó, Istenek!Ezzel meg lehet RJÍTENI egy férfit!Egész id alatt tekintetét szégyenl sen lesütötte.És most mit csinál? Minden egyes dobütés között a fáty-

lához kapott, s egy aprót rántott rajta.Lerántja magáról a fátylat!Miközben hol az egyik, hol a másik lábát felemelve egyre

szélesebb mozdulatokkal táncoltatta csíp jét, egyre többetmutatott meg addig elkend zött arcából. Némán énekelt adobolás ütemére.

Hirtelen, nagyot kiáltva felugrott a magasba!A fátyol lerepült az arcáról.Ahogy visszatért a padlóra, tovább csavarta és csavarta a

csíp jét, rázta és táncoltatta a hasát, s ingatta a karját. Tekin-tetét mereven és éget en rám szegezte!

POMPÁS n !Soha nem láttam még ehhez fogható arcot!Elakadt a lélegzetem, a szívem a torkomban dobolt. Egész

addigi életemben soha nem voltam még ennyire izgatott.Egyre magasabbra emelte a lábát. Egyre kegyetlenebb

ritmust csalt el a tamburinból. Hol a kezével, hol a könyö-

57

kével ütötte felváltva.Átugrott az olajlámpák lángja felett, forgott és pörgött a

leveg ben, majd egy pillanatra megállt, hogy némán énekel-jen – tüzes tekintete lyukakat égetett belém!

Hatalmasakat ugrott, miközben egyre gyorsabb ritmustdobolt. Egyre sebesebben forgott és pörgött. Mozdulataimár-már elmosódtak a sárgás-narancsos fényben!

Még soha nem láttam ehhez fogható táncot!Testem vonaglani kezdett a lány táncának ritmusára.Hirtelen ismét a magasba ugrott, metsz sikítást hallatott,

majd keresztbe rakott lábbal megérkezett a vánkosra. A kö-vetkez pillanatban már mozdulatlanul ült.

Két szeme azonban izzó parázsként meredt rám a félho-mályban!

Nem kaptam leveg t.Gyors mozdulattal felkapta a cura irizvát.Magához szorította.A húrok közé csapott.Tüzes tekintetét rám szegezte!Lüktet , szenvedélyesen buja hangon így énekelt:

A pacsirta megpihen remeg nKegyetlen kezénTorkában ott doboga rettegésMegfojtja-e a szilaj szenvedélyKedvesememlékezz rámHa ölni készülsz a szerelemért!

Ez már túl sok volt! Rákiáltottam. – Nem! Nem! Ó, iste-nek, soha nem ölnélek meg!

Elhibáztam.

58

Túl hangos voltam!Összegörnyedt, s a félelemt l sírva kirohant az ajtón, s el-

nt!Utánavetettem magam.De már kés volt.Az ajtaját már bereteszelte odabentr l.Ültem a bels udvarban, a ki nem elégített szenvedélyt l s

a lelkiismeret-furdalástól gyötr dve.Hajnalig ültem ott az ajtaját bámulva.Az ajtó zárva maradt.

6. fejezet

A következ napot kábulatban töltöttem. Csak Utancratudtam gondolni, képtelen voltam azonban tisztán gondol-kodni. Számtalan ötletet – hogy hogyan keltsem fel az érdek-

dését és hogy hogyan engeszteljem ki az ijedtség miatt –dobtam sutba a nap folyamán.

Egy lyukat találtam a szobájához tartozó saját kert keríté-sén, így délután odakuporodtam, hogy legalább egy pillan-tást vethessek rá.

Kés délután, mikor már h vösebbre fordult az id , meg-jelent a kertajtóban. Hímzett köpenyt viselt fátyol nélkül,nem számítva leskel re. Az arca oly gyönyör volt, hogyelállt a lélegzetem. Könnyed, kecses léptei szinte táncnak ha-tottak.

Visszament a szobájába.Azon az éjszakán hiába vártam a szalonban. Senki nem

jött, hogy tájékoztasson, s sem bújt el rejtekéb l.Ott ültem egész éjszaka, éberen figyelve minden apró kis

zajt.

59

Kimerülten, rémképekkel teli álomba merültem.Már dél felé járt az id , mikor felébredtem. Legy rtem

néhány falat reggelit, majd az udvaron sétáltam. Visszamen-tem az épületbe, hogy valami mással kössem le a figyelme-met. Lehetetlen volt.

Három óra felé ismét kint találtam magam.Hangok!A lány kertje fel l hallatszottak!Azonnal a kerítésen lév lyukhoz osontam, és belestem

rajta.Ott ült!Fátyol nélkül. Pompásan festett. Most másik köpenyt vi-

selt, amely óvatlanul szétnyílott rajta, felfedve melltartóját ésfeszes, rövid nadrágját. Hasa és combja most is fedetlen volt.

Olyannyira elb völt a lány látványa, hogy sokáig észresem vettem a két fiúcskát. A lány lábánál ücsörögtek a f -ben. Hímzett kabátkát és nadrágot viseltek, s alaposan tisztá-ra súrolták ket. Mindketten ezüstcsészét egyensúlyoztak atérdükön.

A lány mondott valamit, amit nem hallottam, erre mind-annyian felnevettek. Mosolyogva, kényelmes mozdulattalhátrahajolt, mind többet feltárva hasából és combja belsejé-

l. Kinyújtotta a kezét valami után. Egy ezüsttálcán állóezüst teáskancsó, s egy másik, szintén ezüst teáscsésze voltaz.

Kecses mozdulattal finom kezébe fogta a csészét, másikkezével pedig a teáskancsót emelte. Töltött a csészéjébe,majd el rehajolt, és teletöltötte a fiúcskák térdén billeg csé-széket is.

Egy kis teaparti! Milyen elb völ !A lány felemelte a csészéjét, mire a két fiúcska is ugyan-

ezt tette. – Serefe! – mondta, ami azt jelenti törökül, „Egész-ségedre". Mind a hárman ittak.

60

A tea minden bizonnyal szörny forró és er s lehetett. Afiúcskák kiitták csészéjüket, majd krákogtak és köhögtek, deazért mosolyogva figyelték, ahogy a lány is megissza a teá-ját.

– És most – szólt Utanc mély zengés , er teljes hangján –jöjjön a következ történet.

A fiúcskák vágyakozva közelebb fészkelték magukat alányhoz, miközben tekintetüket egy pillanatra sem vettékvolna le róla. Milyen elb völ is – tündérmesékkel szórakoz-tatja a szolgáit.

Utanc kezét ráfektette a kerti szék karfájára. – A történetcíme „Aranyfürt és a három népbiztos". – Kényelembe he-lyezte magát. – Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egygyönyör kicsiny lány, akit Aranyfürtnek hívtak. Nevétaranysz ke hajáról kapta. Éppen az erd ben kószált, hátha azútjába akad valami. Ugyanis kíváncsi volt. Így aztán rátaláltegy házikóra, feltörte a zárat, s behatolt a magánterületre.

– Nos, ezt az Aranyfürtöt állandóan szörny éhség gyö-törte, mivel kapitalista szül kt l származott, így mindig úgyérezte, éhezik. Három tányér zabkását talált az asztalon. Aztgondolta, mivel ez egy munkás házikója, legjobban teszi, hakihasználja a kínálkozó alkalmat.

– Beleült a legnagyobb karosszékbe, majd megkóstolta azabkását. De megégette a száját. Ezután beleült a kisebb ka-rosszékbe, s megpróbálta felfalni a következ zabkását. Ezttúl hidegnek találta. Ezután beleült a legkisebb székbe, scsodák csodájára az a zabkása pompásnak bizonyult. Kapita-lista jellemvonásai azonban eluralkodtak rajta, ígyMINDEGYIKET MEGETTE. Semmit nem hagyott.

– Nos, ez a házikó tulajdonképpen három népbiztosé volt,akik éppen akkor pártgy lésen tanácskoztak arról, hogyansegíthetnének minél többet a munkásoknak, így ez az Arany-fürt disznó szörny tréfát zött velük, ezekkel a munkásem-

61

berekhez hasonló dolgos, szívós, a-nép-barátai, nem-butanépbiztosokkal. Igazán rossz húzás volt ett l az Aranyfürtkölyökt l, de a kis disznónak több esze is lehetett volna. Az-tán elszökött.

– A legnagyobb népbiztos korbácsával végigcsapott azasztalon, majd mikor meglátta a tányérját, így szólt, „Ki azördög ette meg a zabkását?" A középtermet népbiztos azasztalra dobta rézb l készült boxerét, majd így szólt, „Hé, mia (bíííp) történt az én zabkásámmal?" A legkisebb népbiztos,mikor meglátta, hogy a saját tányérja ÜRES, szó nélkül aszögre akasztotta a pisztolyát.

A fiúcskák feszülten nyújtóztak el re, hogy jól halljanakminden egyes szót. Utanc feléjük hajolt. Folytatta a mesét. –Szóval, észrevették a lábnyomokat a hóban, mire hozták akutyáikat, s követni kezdték Aranyfürtöt! Követték hegye-ken, befagyott folyókon s erd kön keresztül. Az ám! Micso-da üldözés volt! Végül felkergették Aranyfürtöt egy fára.

Utanc hátrad lt. Ivott egy kortyot az aranycsészéjéb l.Úgy t nt, nem folytatja a mesét. A két fiúcska el renyújtottaa nyakát. – Igen? Igen?

Utanc álmodozva elmosolyodott. Aztán így szólt: – Végülelkapták, jól (bíííp), így mindenki nagyszer en érezte magát.

A két kisfiú nevetni kezdett. Úgy nevettek, hogy Utanc iskedvet kapott hozzá. Aztán már annyira rázta ket a kacagás,hogy hasukat fogva henteregni kezdtek a f ben.

Végül megnyugodtak. Utanc szépségesen rájuk mosoly-gott. Ismét kezébe vette az ezüstcsészét. – Igyatok még teát –mondta.

Micsoda elb völ jelenet! Na persze Utanc sem menekül-hetett el az orosz propagandagépezet el l. Félénkségét azon-ban természetes módon sikerült levetk znie a fiúcskák el tt.Nagyon kedves volt t le, hogy idejét e két török poronty ki-

velésére fordította. Ez kedves, önzetlen szívre vall.

62

Mikor felemelte a csészéjét, egy pillantást vethettem mez-telen hónaljára. Soha semmi nem gyakorolt még rám ilyener s hatást. Elakadt a lélegzetem.

Erre az a Karagoz nev trágyahalom lépett ki a kerítéssarka mögül, és köhögött. Felálltam, s úgy tettem, mintha el-vesztettem volna valamit, majd elindultam.

Mély zengés , meleg tónusú hangja egyfolytában kísértet-te füleimet. A délután hátralév részében semmi másra nemtudtam gondolni.

Elképzelhetik az izgalmamat, mikor este nyolc óra tájbanaz egyik fiúcska hozzám lépett.

– Utanc azt mondja, fürödjön meg, kössön turbánt, s üljönbe a szalonba.

Elhihetik, egy szempillantás alatt turbánt csavartam a fe-jemre, magamra kaptam kaftánomat, s mint egy puskagolyó,besuhantam a szalonba. Letelepedtem a párnákra, és vártam.

7. fejezet

A lobogó lángok sárgás-narancsos fénnyel vonták be aszobát.

A lány csendesen besurrant az ajtón.Mint valami árnyék a párnái elé libegett.Keresztbe rakott lábbal leült a szoba közepére. Letett a

padlóra maga mellé egy jókora ezüst, tükörfényesség tálcát,cura irizváját, valamint a tamburint. Szürke, buggyos nadrá-got, valamint ezüsttel hímzett rövid kabátkát viselt, amelyugyan eltakarta a kebleit, karját és hasát azonban szabadonhagyta. Ezüstpánt fogta össze a haját, s fátyol takarta az ar-cát.

Fejét lehajtotta. Nem nézett rám.

63

Csak ült mozdulatlanul. Id l id re felsóhajtott.Féltem megszólalni, nehogy elijesszem, hosszú id elmúl-

tával azonban mégis így suttogtam: – Miért sütöd le a tekin-teted?

Mély zengés , meleg hangján így felelt: – Ó, gazdám,szomorú vagyok, mert nem tudom elviselni a gondolatot,hogy le kell mondanom legalapvet bb szükségleteimr l. Só-hajtozom, mert nélkülöznöm kell a selyemkeszken ket, afrancia pezsg fürd t, az izzadsággátlót és az Ötös Csatornát.Némi készpénz elég lenne rá, hogy megvásároljam ket –pár százezer líra.

Szomorúan, magába roskadva nézett maga elé. A Kara-kum sivatag vad, primitív nomádja. Nem szerettem volna, harabszolgának érzi magát. Természetes, hogy pénzre vanszüksége szükségletei megvásárlásához. Mennyire hiányoz-hattak neki ezek a dolgok, miközben tevéket terelt ahomokvégtelenben!

– Legyen a tied, amit szeretnél – mondtam méltóságtelje-sen.

Egyszer csak kihúzta magát. Tekintetét rám szegezte,majd illedelmesen lesütötte.

Felkapta kicsiny dobját, s lassan, félénken dobolni kezdettrajta. Szöveg nélküli, panaszos dallamot dúdolt hozzá.

Tudtam, ezzel önmagát bátorítja.A dobütések egyre er sebbeké váltak. Egyszer csak kicse-

rélte a dobot az ezüsttálcára, s azon folytatta a dobolást.A dallam, amit dúdolt hozzá, er teljesebbé vált, s már

sokkal kevésbé volt panaszos.Ahogy ott ült, a teste hullámzani kezdett. Feltérdelt, még

szélesebb mozdulatokkal ingatta a testét.Karperecei nagyokat csattantak a tálcán. A ritmus egyre

gyorsabbá vált. Ül pozícióban, habár semmi nem volt alat-ta, egyik lábát a másik után el relendítette!

64

Abban az ül pozítúrában ezüstre lakkozott körm lábát adobolás ütemére ki-kirúgva maga alól, az ezüsttálcát püföl-ve, körbetáncolt a szobában, valami szilaj dallamot dúdolva!Mintha a padló felett lebegett volna!

Eltáncolt a szoba egyik végébe, majd vissza, majd újramegismételte. Minden egyes szakasz végén felugrott, szétve-tette a lábát, s a sarkán megtámaszkodva így kiáltott: „Hé!"Karperecei folyamatosan verték a tálcát. Barbár!

Táncával jókora kört írt le a szobában. Orosz tánc volt.Egyre gyorsult. Az ezüsttálca egyre hangosabban csörömpöltütései nyomán.

A testem együtt rángott a dobolás ritmusával. Tekinte-temmel követtem a lány mozgását, de közben már jobbra-balra forgattam magam.

A kör, amit táncolt, egyre sz kült. A lány egyre közelebbkerült a szoba közepéhez.

Aztán visszaérkezett középre. Egyre hangosabban dúdolt.Letérdelt, s a tálcát aljával felém fordítva a feje felett ide-odaingatta, jobbra, balra, jobbra, balra, s közben nagyokat ütverá.

A testem rángatózással felelt a ritmusra. Tekintetem a tál-cát követte.

A sárgás-narancsos fény lobogott. Észrevettem, hogy mára dobolás ütemére kapkodom a leveg t.

Csíp je vad táncot járt. Lerántotta az arca el l a fátylat.Tekintete izzó parázsként szegez dött rám.

Testem most már saját ritmusára rángatózott el re-hátra,el re-hátra.

Hirtelen sarkára rogyott. Félretette a tálcát, s megragadtacura irizváját.

Ugyanarra a dallamra, amit addig dúdolt, zenélni kezdett.Tekintete szinte perzselt.Dalba fogott:

65

Elmaradt csókok szorítják torkomElmaradt mosolyok feszítik ajkamElmaradt szenvedély szegi meg szavamS kárhoztat némaságra!Elmaradt ölelésre váró fájó karommegremegHa arra gondolok bárcsak elborítana azelmaradt szerelem!

Ez elviselhetetlen volt! Így kiáltottam: – Ó, kedvesem! –Mindkét karomat kinyújtottam felé.

A kiáltás és a kézmozdulat megriasztotta. Hátrálni kez-dett, majd miel tt még tiltakozhattam volna, hangszereit apadlón hagyva, kimenekült a szobából!

Miel tt elérhettem volna az ajtaját, a vasalás a helyére ke-rült.

Könyörgéssel próbálkoztam. Kérleltem. A hangom azon-ban minden bizonnyal nem jutott keresztül az ajtón. Az zárvamaradt.

Jóval ezután elindultam, fogtam ötszázezer lírát, majd be-tuszkoltam egyenként az ajtó alatti hasadékon. Az utolsóbankó sarka kilógott az ajtó alól. Az éjszaka hátralev részé-ben azt bámultam.

A következ napon, mikor elég bátorságot gy jtöttem ah-hoz, hogy a szoba saját kertjének kerítéséhez lopózzak, alyukat betömve találtam.

Úgy véltem, ismét hangokat hallok a kertb l. De nem vol-tam benne biztos. Gyötrelmes, idegtép napot töltöttem a ke-rítés közelében.

Nem maradt túl sok reményem. Nyolc körül azonban azegyik fiúcska odalépett hozzám. Agy szólt: – Utanc aztmondta, szóljak magának, hogy fürödjön meg, kössön tur-

66

bánt, és menjen a szalonba.Ó, soha nem fürödtem még ilyen gyorsan.Szinte abban a pillanatban már a szalonban is voltam.Vártam.Sokára, nagyon sokára az ajtó lassan kinyílt.Puhán és csendesen beosont rajta. Arannyal hímzett fe-

szes kabátkája meztelenül hagyta karját és hasát. B , bugy-gyos nadrágja szintén aranyszövetb l készült. Aranyszín vi-rágok koronázták fekete haját. Arcát aranyfátyol takarta.Ahogy leült, megcsillantak aranyszín re lakkozott körmei.Csillogó-villogó kardot és cura irizváját hozta magával.

Lesütött tekintettel, lehajtott fejjel ült. Id l id re felsó-hajtott.

– Miért sóhajtozol? – kérdeztem végül halkan és finoman,nehogy megriasszam.

– Ó, gazdám – felelte továbbra is lesütött tekintettel –, el-viselhetetlen a gondolat, hogy nem tudom felhívni Isztam-bult, Párizst és New Yorkot, hogy megrendeljem azokat azapró, de létfontosságú dolgokat, melyekre egy szegény asz-szonynak nagy szüksége van ahhoz, hogy szép maradhassongazdája szemében. Szükségem van egy telefonra a szobám-ban, bérelt vonallal és titkosított telefonszámmal.

Nos, természetes, hogy a Kara-kum sivatag primitív éskulturálatlan pusztaságából származó vad és szemérmes si-vatagi lány nem szeretné, ha a száma bekerülne a telefon-könyvbe.

– A tiéd – feleltem méltóságteljesen.Lassú, panaszos dúdolásba kezdett. Felkapta a kardot, s a

csillogó pengével hol jobbra, hol balra vágott. A teste együtthullámzott a karddal.

Mintha a penge el akarta volna indítani t, ahogy egyreközelebb suhant el hol jobbra, hol balra a lába mellett. Te-kintetével a kardot követte.

67

A lába is megmozdult, egyet lépett balra, egyet pedigjobbra.

A sárgás-narancsos fény megcsillant a pengén, kuszafénycsíkokat festve a lány testére.

A kardforgatás tánccal vegyült. A penge sziszegése ösz-szekeveredett a lány dúdolásával.

Ezután megforgatta a kardot. Féltem, megvágja magát.Ezután a penge hegyét egyik kezébe, a markolatot pedig a

másikba fogva, ritmusra ugrálni kezdett a kard fölött. Kecse-sen csinálta!

Hirtelen elengedte a penge csúcsát, s forgatni kezdte akardot maga alatt. A lány aranyfény csillogássá változott.

Felugrott a leveg be, majd visszaérkezett a padlóra.A kardot felfelé, az élét maga felé fordította.Biztos voltam benne, hogy leszúrja magát!A kardpenge kettévágta a lány fátylát!A fátyol félbehasadt, és lehullott a lány arcáról. A felfelé

fordított kardpengét bámulta. Fejét hátrahajtotta, csíp jetáncba kezdett, hasizmain hullámzás futott végig.

A penge mintha le-föl mozgott volna.A dúdolás nyögéssé változott.Csíp jét egyre keményebben és keményebben csavarta.

Már az én testem is az ritmusára mozgott. Képtelen voltamellenállni. Meg sem próbáltam!

Hirtelen lefelé fordította a kardot.A padlóba döfte!A kard ott maradt rezegve!Leült mögé.Tekintete a penge és köztem cikázott, és szinte leforrázott

a szeméb l áradó szenvedély.Vadul magához ölelte cura irizváját. Reszket n felsóhaj-

tott.Vágyakozással teli akkord szólalt meg hangszerén. Így

68

énekelt:

Hadd igyalak magamba!Hadd igyam szememmeltagjaid férfias szépségét!Hadd igyam lélegzetemmeler s férfiszagod!Hadd igyam ajkammalférfihúsod ízét!Hadd igyam, hadd igyam, hadd igyam,miel tt szomjan haloka vágyódástól!Hadd igyam,Hadd igyam,Ó, Allah, hadd igyam,miel tt meghalok a szerelemt lés az ÜRESSÉGT L!

Ez a szomorú kesergés több volt annál, mint amit el tud-tam viselni. – Utanc! – kiáltottam.

Ez megtörte a varázslatot.Hangos csörömpöléssel elhajította a cura irizuáját.Kimenekült a szobából!Annak ellenére, hogy azonnal utánavetettem magam, ajta-

ját még azel tt bezárta és bereteszelte, miel tt elérhettemvolna.

Órákig álltam az ajtó el tt. Képtelen voltam abbahagyni areszketést. Az irodámba mentem, és írásban megrendeltem abérelt vonalat a titkosított telefonszámmal. A megrendel la-pot becsúsztattam az ajtó alatti hasadékon úgy, hogy a sarkakilátsszon.

Másnap rá kellett jöjjek, fizikálisan belebetegedtem a tör-téntekbe. Mindenem lüktetett. Csak elmosódott foltokat lát-

69

tam. Céltalanul kószáltam, olykor-olykor megálltam, s meg-bámultam az elém került dolgokat, de nem igazán láttam,amit néztem.

Azt gondoltam, nincs ez így rendben, hogy megbeteg-szem. Nem leszek jó formában, ha valami mégis betereliUtancot az ágyamba. Noha igen ritkán nyúltam ital után, egykorty Scotch jót tett volna. riztem egy üveggel, melyet aBlixo kapitányának szántam, ha majd megérkezik. A pohár-szék felé indultam, hogy el keressem.

Elt nt!Hívtam a pincért.Azt mondta, semmit sem tud róla.Kószáltam még egy darabig. Még leülni sem voltam ké-

pes!A pincér visszatért, hogy felszolgálja a vacsorámat.Állt az asztal mellett kezét tördelve, így ránéztem. Mo-

nokli sötétlett a szeme körül!– Szultán bej – mondta zavartan csoszogva –, be kell val-

lanom, én vettem el a Scotch-ot.Hiába lett volna ez nagyszer alkalom arra, hogy meg-

büntessem, eszembe sem jutott. Egyszer en csak intettem,hogy elmehet. Még a vacsorámat is meghagytam.

Talán meghalok, gondoltam, s túl leszek ezen az egészen.Végül már úgy éreztem, ez elkerülhetetlen, s talán ez a leg-jobb, ami történhet, mikor hirtelen megjelent az egyik fiúcs-ka.

– Utanc azt mondja, fürödjön meg, kössön turbánt, ésmenjen a szalonba!

Gyengeségem ellenére igen hamar végeztem.Csöndesen várakoztam.Az ajtó résnyire nyílt. Majd nyikorogva tágabbra nyílt.

Belépett rajta. Egy kosarat hozott két meg nem gyújtott fák-lyát, és cura irizváját.

70

Csendesen elfoglalta helyét a szoba közepén. Azon az es-tén pirossal hímzett nadrágot és mellényt viselt. Fekete hajátpiros virágokból kötött koszorú szegélyezte. Lábán és kezéna körmök vörösen izzottak. Ugyanúgy, mint az arcát elrejtfátyol.

De csak ült magába roskadva, lesütött tekintettel. Mélyr ljöv sóhaj szakadt fel bel le. Kedvetlennek látszott.

Jó id múltán elegend bátorságot gy jtöttem ahhoz,hogy suttogni merjek. – Miért sóhajtozol?

– Ó, gazdám, szomorú vagyok, mert nem tudom elviselnia gondolatot, hogy egy szobában és egy kertben töltsem nap-jaimat. Ha gyalog indulnék valahová, megbámulnának, vagytalán még meg is támadnának az úton. Úgy érzem, boldogta-lan vagyok egy benzinbefecskendezéses, ötfokozatú,kéziváltós, négy kerék meghajtású BMW 320-as nélkül.

Ez volt az els alkalom, hogy úrrá lett rajtam a rémület.Egy ilyenfajta kocsi belekerül vagy másfél millió török lírá-ba!

Reszket n felsóhajtott. Hát persze, hogy rabnak érzi ma-gát. Egy vad, primitív, sivatagi lány, aki hozzászokott a ha-tártalan horizonthoz, a vándorló homokd nékhez, s az oroszTürkmenisztán végtelen kék egéhez! A lába mintha meg-mozdult volna. Megijedtem, hátha elszalad.

– A tied – feleltem.Csendesen dúdolni kezdett. Felkapta a két fáklyát, s az

olajlámpákhoz lépett. Meggyújtotta ket, majd visszatért aszoba közepére.

Ott állt a két fáklyával a kezében. A fáklyaláng s az olaj-lámpák fénye hullámzó árnyékot festett a padlóra. Az im-bolygó lángoktól a teste hullámzani látszott.

Dúdolva dobálni kezdte a fáklyákat fel a leveg be, egyi-ket a másik után ritmusra.

Miközben a fáklyákat dobálta, jobbra szaladt, majd balra,

71

aztán el re és hátra. Egész testemmel forogtam, hogy köves-sem a lány mozgását. Minden egyes szakasz végén ismét amagasba dobta az egyik fáklyát, majd megfordult, és neki-iramodott, hogy újra elkapja.

Egyre sz kült a táv, amit befutott. Aztán már csak egyhelyben állt. Már csak a fáklyákkal zsongl rködött. Aztán,mikor egy pillanatra szabaddá vált valamelyik keze, kissémeghúzta vörös fátylát. Lassan-lassan felfedte az arcát.

Aztán a fátyol lehullott!Ott állt a fáklyákkal zsongl rködve. Aztán valami meg-

változott. A fáklyák egyik kezéb l a másikba repültek, sközben forogtak egyet a magasban. Én hol jobbra, hol balranéztem, követve a lángot. A lány lába eközben a dallamütemére mozgott.

Mintha a teste is egyre jobban vonaglott volna. Vagy taláncsak az árnyékok teszik?

A teste volt az!A hasa is hullámzani kezdett!A csíp jével körözött, miközben testsúlyát egyik lábáról a

másikra tette. A fáklyák eközben jobb kezéb l a balba, míg abalból a jobba repültek. A testem önálló életre kelve forgotta fáklyák után.

A lány álla megereszkedett. Tekintetét rám szegezte.Ahogy ott állt csíp jét forgatva, hasát táncoltatva, egyre

magasabbra emelte tekintetét. Egyre magasabbra! Két szemeizzani kezdett!

Száját lazára nyitotta. Addig észre sem vettem, milyennagy a szája, milyen duzzadt és vörös az ajka. És milyennedves.

A dallam, amit dúdolt, nyögéssé változott!Balra, jobbra, már az én testem is ide-oda rándult, követve

a lány csíp jének mozgását, s a repked fáklyákat.Aztán hirtelen megdermedt. Borzongás futott végig a tes-

72

tén. Egy-egy fáklyát tartott a kezében. Elhaló sikoly szaladtki a száján.

Orgazmusa volt!A két fáklyát a két kezében tartva maga elé emelte, s kö-

zelíteni kezdte egymáshoz.A lángok hirtelen összeolvadtak!Önkívületben felsikoltott.Aztán hirtelen keresztbe rakott lábaira rogyott. Még abban

a pillanatban a kosárba dobta a fáklyákat, ahol azok sziszeg-ve kialudtak.

Kedvetlennek látszott.Tétován matató ujjaival rátalált a cura irizvára.Keserves, reszket harmónia csendült fel hangszerén.Tekintetét felemelte, s rám szegezte. Könnyeket láttam

megcsillanni a szemében!Jellegzetes keleti muzsika szólalt meg ujjai alól. Szomorú

gyászénekbe fogott:

Nincs rám szükségedte gyönyör férfinem kívánod ölelésemnem akarod éreznicombjaim szorításátnem kívánodmellem cirógatásátnem akarodkezem simogatásátnem vágyódsz ráhogy belém öntsdtested nedvétde ó, te vad férfiBÁRCSAK MEGTENNÉD!

73

Ahogy könyörg szavainak hangja elhalt a hallban, képte-len voltam bármit is reagálni.

Magamba roskadtam. Így suttogtam: – Ó, Utanc, könyö-rülj rajtam! Kívánlak. Meghalok, Utanc, ha nem leszel azenyém.

Valami neszt hallottam magam mell l.Egy kéz gyengéden végigsimította az arcom. Lágy sutto-

gás érkezett parfümfelh be burkolózva: – Csak feküdj csen-desen, kedves.

Villanykapcsoló kattanása hallatszott. Aztán az olajlám-pákat eloltó kupakok hangja.

A szoba teljes sötétségbe burkolózott.Ismét mocorgás támadt mellettem. Egy simogató kéz a

mellkasomon. Duzzadt, puha, nedves ajkak az arcomon –egy gyengéd csók.

Kabátkája után nyúltam, hogy lehúzzam róla.– Ne, ne – suttogta. – Túl szégyenl s vagyok ahhoz, hogy

egy sötét szobában meztelenül legyek egy férfi mellett.Karomat derekam mellé szorította. Megcsókolta a torkom.

– Most minden a tiéd. Ne gondolj rám. Csak magaddal tö-dj. A ma éjszaka a tiéd.A sötétben leemelte a turbánom, majd megcsókolta a

szemem.A kaftánomat is lehúzta rólam, és megcsókolta a mellka-

som.Lehúzta a csizmámat, s megcsókolta a lábam.Finom mozdulatokkal kicsatolta az övemet, s lassan húzni

kezdte lefelé a nadrágom, ajkával követve a feltáruló terüle-tet.

Ujjai végével finoman cirógatni kezdte a vállamat s a ka-romat. Fülcimpámat gyengéden a fogai közé vette. Nyelvefülem kanyarulataival játszott.

Kellemes borzongás borította el a testem. Még egyszer

74

megpróbáltam elérni t, hogy lecibáljam róla a ruháit.– Nem, nem – suttogta. – Nincs rá szükség, hogy levet-zzem. Túl szemérmes vagyok. Ez most a te éjszakád és a

te gyönyöröd.Szájon csókolt!Úgy éreztem, elájulok a gyönyört l!Nyelvével szétfeszítette ajkamat, s felfedez útra indult

szájam barlangjában.Kiszívta vágyakozó nyelvem, ajkai közé vette, s fogával

gyengéden fogva tartotta.A gyönyör elszédített.Mindkét keze gyengéden cirógatott, megsimogatva testem

legkülönböz bb pontjait, melyekr l sosem sejtettem, hogyennyi gyönyört rejtenek magukban. Egyre nehezebben vet-tem a leveg t.

Megcirógatta a mellkasom. – Kedvesem, kedvesem – sut-togta. Aztán utána: – Mindent a szájnak.

Végigcsókolta a torkom. Végig a mellem. Végig a hasam.Végig a többi testrészem.

A körülöttem feketéll sötétség hirtelen örvénnyé válto-zott, s magába rántott, én pedig forogva belezuhantam tehe-tetlenül az érzéki gyönyör ségbe.

Boldogan lebegtem a csillagok között.Mintha fehér villámok cikáztak volna az univerzumban.Teljes kábulatban feküdtem. Soha nem éreztem még ilyet

azel tt. Fények kavarogtak a szoba koromfekete sötétségé-ben.

A szívem olyan hevesen kalapált, hogy attól féltem, szét-pattan a mellkasom.

Csendesen feküdtünk a bársonyos sötétségben.Éreztem a mellettem fekv test megkönnyebbült elernye-

dését.Múlt az id .

75

Aztán a keze az arcomra tévedt. Megcirógatott. – Ez na-gyon jó volt – suttogta.

Egy kézzel, er tlenül, megpróbáltam kézbe fogni a mellét.Gyengéden elhárította a kezemet. – Most minden a tiéd –mondta. – Mindent a szájnak. – Megcsókolt. – Mindent –mondta. Még szenvedélyesebben csókolt. – Mindent a száj-nak – nyögte. – Ó, kedvesem, maradj fekve! Most minden atiéd. Tárd szét a karod és a lábad, és élvezd az érzést.

Nyelve ajkamat cirógatta. Aztán az egész szájátrátapasztotta ajkamra, s úgy simogatta. A szája, a nyelve és akeze egyszerre kutattak testem rejtett zugai után.

Újra fellángolt bennem a szenvedély.Hirtelen belekapaszkodott a fejem oldalán a hajamba.

Szenvedélyesen maga felé fordította a fejem. Éreztem sze-mének izzó parazsát, ahogy a sötétben rám nézett.

– Ó, kedvesem – mondta elfúló szenvedéllyel. –MINDENT a szájnak! – Megcsókolt. Aztán felemelte a fejét.– Messze van még a hajnal.

Szája ismét felfedez útra indult a testemen, felkorbácsol-va a gyönyört. Úgy éreztem magam, mintha akkor szeretkez-tem volna életemben el ször. Ez messze túl volt mindenen,amir l valaha is álmodtam. Soha, de tényleg soha, sem amennyben, sem a Földön nem éreztem még ilyen jól magam!

8. fejezet

Mikor felébredtem, már jócskán benne jártunk a délután-ban.

Lezuhanyoztam, ami újdonság volt a számomra. Tisztaruhát vettem, ami szintén nem volt túl gyakori. MelahatHanimra mosolyogtam, ami szinte sosem fordult el ez idá-

76

ig. A n a felszolgálónak segített reggelim tálalásában.A világ tündökl volt és jószagú. Ez nagyon nagy újdon-

ság volt a számomra.– Hol van a kedvesem, Utanc? – kérdeztem.Melahat így felelt: – Mikor a kocsi megérkezett,

Karagozzal együtt elmentek, hogy megszerezzék a jogosít-ványt.

Mi sem egyszer bb. Szereztem neki megfelel személy-azonosságot, s egy leánycsecsem születési anyakönyvi ki-vonatát, kinek a halálát annak idején nem rögzítették hivata-los iratokban, s aki most Utanccal egykorú lenne.Karagoznak foglalkoznia kell a lánynyal egy kicsit, miel tt vezet i vizsgára jelentkezik.

A h vös bels udvarba mentem, s leültem egy székre. Azegyik fiúcska rontott ki Utanc szobájából anyaszült meztele-nül, majd sarkon fordult és visszarohant. Nadrágban tértvissza, s megpróbált ellopózni mellettem. Túl kicsi volt ahely azonban, hogy elszökhessen. Összekócoltam a haját, ésrámosolyogtam. Eltátotta a száját.

A zsebembe nyúltam, s el húztam egy pénzérmét. Odaad-tam neki. Gyanakodva méregette.

Ismét a zsebembe nyúltam, hogy adjak neki egy tízlírásbankjegyet. Elvette, és döbbenten bámulta.

Harmadszor is benyúltam a zsebembe, s el húztam egyszázlírást, ami majdnem megfelel egy amerikai dollárnak. –Csak annyit mondj Utancnak, mikor találkozol vele – mond-tam –, hogy a Hold és a Nap ragyogása együtt sem foghatóaz szépségéhez.

Nem értette, mit akarok ezzel mondani. Ahogy elindult,motyogva ismételgette a mondatot, nehogy elfelejtse. Hirte-len visszafordult. – Szultán bej – mondta –, ehetünk annyisz t, amennyit akarunk?

Elnéz en visszamosolyogtam. – Hát persze.

77

Kicsivel kés bb közeled autó zajára lettem figyelmes.Felálltam, s a kapu felé fordultam.

Egy gépkocsi rontott be rajta, sikító gumikkal fékezett,majd pontosan a kívánt helyre csúszott.

Egy fehér BMW volt, ralli változat. Négyajtós, lépcs shátú, alacsonyépítés modell. Fóliát ragasztottak az üvegekbelsejére, melyek kívülr l befelé átláthatatlanná tették az au-tó ablakait. Nem lehet látni, ki ül a kocsiban.

Utanc szállt ki a kormány mögül. Hegyes csuklyájú, fehérköpenybe burkolózott, az arcát pedig fátyol takarta, de azértlátni lehetett kökényszín szemét, melyet a csuklya mostmég sötétebbre varázsolt.

Félénken és illedelmesen keresztüllépdelt az udvaron, sahogy meg akartam állítani, elfordult, s lesütött szemmel el-suhant mellettem, s már a szobájában is volt.

Abban a pillanatban úrrá lett rajtam a rémület. Mit tettem,amivel megbántottam?

Karagoz is kikászálódott a kocsiból. Egy csomagot vettmagához. Az egyik fiúcska kikapta a kezéb l, s berohant ve-le Utanc szobájába. Az ajtó becsapódott mögötte.

Rémülten léptem Karagoz elé. – Rendben van a kocsi?Karagoz így felelt: – Nagyszer . Egyetlenegy darab volt

bel le, amit egy gazdag hivatalnok rendelt, de mikor reggeltovábbítottam az ön megrendelését, azonnal elküldték. Prí-mán megy, de (bíííp) gyors.

– Tetszik neki?– Ó, igen! Egyfolytában dicséri.– És mikor végzi el a vezet i tanfolyamot?– Ó, már megszereztük a jogosítványt. Csak megmutat-

tam neki azokat a dolgokat, amiket nekem mutatott az eladó.Aztán elmagyaráztam, hogy kell kormányozni, meg ilyesmi.Úgy tíz perc alatt begyakorolta. A vizsgáztató azt mondta,hosszú id óta volt a legjobb vizsgázó, akivel találkozott.

78

Rejtélyes.– Nos, ha valaki ért a tevehajtáshoz, nem jelenthet neki

problémát megtanulni egy kéziváltós kocsi vezetését –mondtam.

– Ez igaz – felelte Karagoz.– Akkor miért szomorú? – értetlenkedtem.Karagoz gondolkodott és gondolkodott. Aztán így szólt: –

Az üzletben, ahol kazettákat árulnak, valami Csajkovszkijtkeresett – zeneszerz vagy valami ilyesmi – valami „1812-esnyitányt" – azt mondta, olyan felvételt szeretne, amiben va-lódi ágyúk szerepelnek – de egyik sem volt meg nekik, s aztmondták, majd megszerzik Isztambulból. De, valójában nemszomorú. Azt mondta nekik, akkor elviszi az összes Beatlest,ami van az üzletben, a többit meg megrendeli. – Hosszasangondolkodott. – Ó, igen. Azt mondta, a kazettás decken, amitel akartak adni neki, rosszul szólnak a magas frekvenciák,így jó lesz, ha beszereznek valami tisztességes HIFI-berendezést, ha azt akarják, hogy a vásárlójuk maradjon.

– De egyébként nagyon aranyosan viselkedett. Nagyonszégyenl s és cseppet sem szemtelen. Már a kiejtése alapjánis kiderül, mennyire más, mint a többi oroszországi nomád.Tulajdonképpen a legudvariasabb és legszemérmesebbszemély, akivel valaha is találkoztam. Leszámítva persze, habeül ennek a kocsinak a kormánya mögé!

Szóval, a leghalványabb sejtésem sem volt arról, mivelszomorítottam el.

Az ég beborult felettem.Nevetést hallottam saját, elkerített kertje fel l, hallottam

rekedtes kacagását, s a két fiúcska éles hangú visongását.Szóval nem haragszik rájuk. A kocsit kifejezetten imádja. Aboltosokra sem haragszik. A jogosítványát is megszerezte.Karagozra sem mérges. Egyetlenegy kézenfekv magyarázatmaradt.

79

Rám haragszik.Órákon keresztül bámultam üveges tekintettel a lekaszált,

halomba hordott, összeszáradt füvet.Tudtam, képtelen vagyok Utanc nélkül élni.

9. fejezet

Az ember élete során olykor-olykor megpillantja amennyországot, hogy aztán azonnal a pokol fenekére zuhan-jon. Pontosan ez várt rám is.

Azon az éjszakán nem érkezett üzenet Utanctól. Ered-ménytelen gyötr déssel teltek az órák.

Mikor elérkezett a reggel, kócos hajjal, s a kialvatlanság-tól vörös szemmel arra gondoltam, ha be tudnék lopóznihozzá, hogy megkérdezzem, mi a baj, kiderülne az egész, ésakkor legalább megtudnám.

Ennek megfelel en, s tudva azt, hogy felesleges kopog-tatnom, valamint félve attól, hogy becsapná az ajtót az orromel tt, ravasz tervet eszeltem ki. Lesben állok a bels udvar-ban, s ha valaki kinyitja az ajtót, én be tudok osonni, hogycsendesen feltegyem a magam kérdését.

Visszagondolva ez ma is okos tervnek t nik. Még akkoris, ha a reménytelenség szülte.

Elfoglaltam a helyem az ajtóval szemben egy magas hát-támlájú fonott szék mögött. A magas, íves háttámla megfele-

en elrejtett, miközben én a szék mögött térdelve tekintete-met az ajtóra szegezhettem.

Vízcsobogás és pancsolás hangja hallatszott odabentr lalig hallhatóan.

Kicsivel kés bb az ajtó bels pántja hirtelen felemelke-dett.

80

Az ajtó kinyílt.Az egyik kisfiú lépett ki rajta anyaszült meztelenül.Megtorpant.Így kiáltott: – Melahat!Utanc hangja hallatszott odabentr l, kiáltása muzsika volt

fülemnek: – Hátmosó kefét is kérj t le!A fiúcska kiabálva végigrohant a bels udvaron ki a kert-

be: – Melahat! Kellene néhány törülköz !Erre vártam! Tárva-nyitva hagyta a szobaajtót!Kimásztam a fonott szék mögül.Lábujjhegyen belopóztam a szobába, nagyon vigyázva,

nehogy zajt keltsek, s ezzel megijesszem t.Vízcsobogás hangja hallatszott a fürd szoba fel l. Azt az

ajtót is nyitva találtam.Némán lopóztam el re. Ha csak néhány szót sikerül vál-

tanom vele, és ismét mosolyt látok az arcán, mindenrendbejön.

Rátaláltam!A kádban feküdt! A pezsg fürd fehér habja az álláig ért.

Csak a feje s ujjai vége látszottak ki a fortyogó habból. Hajátkontyba t zte a feje tetején, hogy ne legyen vizes. Arcánakprofilját láttam. Tekintetét a szappanra szegezte, mellyel ép-pen kezét szappanozta.

Elléptem egy alacsony asztalka mellett. Egy könyv hevertrajta. Beleakadhatott a nadrágom szára, mivel a könyv halkpuffanással a padlóra esett.

Utanc bizonyára meghallotta, de nem fordult felém, ígyszólt: – Hoztál hátkefét?

Hangjától kéjes borzongás futott végig a testemen. Mégígy is milyen gyönyör , hogy csak a feje s a keze látszik ki apezsg fürd l!

Hangjának zengése s a látvány szinte megnémított. Irántaérzett szerelmem már-már túlcsordult. Nehezemre esett

81

hangszálaimnak parancsolni. – Utanc...Fejét azonnal felém fordította. Döbbenten eltátotta a szá-

ját, s elvörösödött!Egy lépést tettem el re, hogy megnyugtassam, miközben

próbáltam megtalálni saját hangomat.A lány megrettent, s úgy tett, mint aki el akar merülni a

pezsg fürd ben. Hirtelen felsikított. – Ne ölj meg!Hátrah költem!Rémülten láttam, mennyire megijesztettem.Kihátráltam a fürd szobából.Egy másik hang: – Ne ölje meg! – A másik fiúcska volt,

szintén anyaszült meztelenül. A nyitott dobozokkal telezsú-folt fésülköd asztal mellett állt.

Hirtelen tettekre szánta el magát.Teljes erejéb l hozzám vágott egy púderpamacsot.– Ne merje megölni! – sikította.Talált még egy púderpamacsot az asztalon. Amilyen er -

sen csak tudta, felém hajította!A pamacs púdercsíkot hagyott a leveg ben.Fehér gomolygássá változott, mikor elérte a nadrágomat.– Ne ölje meg Utancot! – sikította tüdejének minden ere-

jével.A dobozok közt púderpamacs után kutatott.Én eközben kimentem a szobából.Összezavarodva keresztülvágtam a bels udvaron.A másik fiúcska éppen akkor rohant keresztül a kerten.

Eldobta a törülköz ket, melyek beterítették az utat mögötte.Valami volt még a kezében – hosszú nyel hátmosókefe.Továbbra is sikítás hallatszott a szobából.Az els fiúcska berontott a kertb l, s elállta az utam. – Ne

merje megölni Utancot! – kiabálta, ahogy csak a torkán ki-fért.

Megütött a hátmosó kefével!

82

Nem volt túl magas. A kefe alig érte el a karomat. A kis-fiú azonban minden erejét beleadta az ütésbe.

Elegem lett!Amúgy is az hibája volt! hagyta nyitva az ajtót!Meglendítettem jobb öklömet.Mindenért, ami eddig történt, arcul ütöttem!Vagy tizenöt lábat repült hátra.Rongybabaként puffant a földre!A személyzetet bizonyára az els sikítások kicsalták a

többi épületb l.Látták az elterül fiút.Észrevettek engem az udvar kapujában.Megtorpantak.Húszlábnyi távolságból körbevették az elterült fiút.A fiú az oldalán fekve rángatózott, csukott szemmel, mi-

közben vér ömlött az orrából.A személyzet tagjai nem mertek odamenni hozzá. Több

eszük volt annál.A fiú anyja indult volna a gyereke felé, de Karagoz elkap-

ta a karját, és megállította.A törökök kezüket tördelték, s nem tudták, mitév k le-

gyenek. Ismertek.Egymás után letérdeltek, s lassan, nyögdécselve, a f vel

ben tt földhöz kezdték verni a fejüket.Ott álltam, s a jelenetet bámultam.Hangot hallottam a hátam mögül.Valami elsuhant mellettem.Utanc volt az.Nem is nézett rám. Meg sem állt, hogy megnyugtasson.Kilépett a gyepre. Fehér, csuklyás köpenyét viselte, arcát

elfátyolozta. Meztelen lába vizes nyomot hagyott a járdakö-vön.

Egyenesen a fiúcskához sietett.

83

Így szólt: – Ó, te szegény kisfiú. Megpróbáltál megvéde-ni.

Megnézte a fiú pulzusát. Megtapogatta a tagjait.Aztán felemelte, s elindult vele felém. De elment mellet-

tem. Tekintete még csak felém sem rezdült.A fiúcskát a szobájába vitte.Bezárta az ajtót.A személyzet szétszéledt.Nem tudtam, mit tegyek. Örvényl z rzavarba kerültem.

Képtelen voltam megállítani.A kert sötét sarkába mentem, ahol lerogytam a bokrok

alá. Bénának éreztem magam, mint aki meg akar mászni egyhegyet, de már félúton feladja.

Egy id múltán szakállas, öreg doktor érkezett a városból.Karagoz mutatta az utat Utanc szobája felé.

A doktor sokáig id zött odabent.Végül kijött.Azonnal ott termettem el tte. Azt kérdeztem: – Hogy van

Utanc?Rám nézett. – Így hívják a fiút? Furcsa név egy fiúnak.– Nem, nem – feleltem. – Nem a fiú, a n ! Hogy van?– Ah, nagyon szomorú. Tudja, a fiúnak a hölgy, szerint

csinos arcocskája volt. Most azonban eltörött az orra, s azarccsontja is elrepedt. Komoly pénzt ajánlott, hogy rendbehozzam.

Már tudtam, mir l van szó. Fura n i vonzalmat érez aszépség iránt. – Nos! Meg tudja csinálni? Meg tudja?

Töprengett. Aztán: – Az orrát, valahogy. De az arcát...– Vigye Isztambulba!Megrázta a fejét. – Nincs értelme. k sem tudnak többet

tenni, mint én, hiába van flancos felszerelésük.Ezzel magamra hagyott.Visszamentem a sötét sarokba, s leültem a bokrok alá.

84

Gondolkodni próbáltam, valami magyarázat után kutatva.Úgy éreztem magam, mintha valaki meghalt volna – a hosz-szan tartó, mély bánat, ami ellen semmit nem lehet tenni. Azesemények szörny következményei egyre mélyebbre ástákmagukat belém.

Utanc soha többé nem fog szóba állni velem. Soha nemfog táncolni nekem. Soha még csak rám sem fog nézni. Úgyéreztem, mintha örökre elszakították volna t lem.

Nem tudok így élni.Eredménytelenül próbáltam el kotorni valamit pszicholó-

gia tudásomból, amivel kezelhettem volna a kialakult helyze-tet. De semmit sem találtam. A bánat egyre súlyosabb és sú-lyosabb teherként nehezedett rám.

A nap hátralév részében ott ültem szomorkodva. Éjsza-kára sem mozdultam el.

A következ reggelen a bázisparancsnok, Faht bej érke-zett a kertbe. Indult volna befelé a bels udvarba, Karagozazonban megállította, s a bokrok alá mutatott, ahol ültem.

Faht bej hozzám lépett. – Szultán bej – mondta –, kérem,ne ölje meg ezt az új lányt. Hullák miatti magyarázkodásnélkül is épp elég bajunk van.

Tompán így feleltem: – Nem akartam én megölni.– Hát, az itteni személyzet azt gondolja, hogy meg akarta.

Karagoz meg azt mondta nekem, hogy a lány retteg az életé-ért.

– Retteg az életéért? – kérdeztem. Ez a mondat olyanmessze volt akkori érzéseimt l, hogy nem tudtam nem tu-domást venni róla.

Faht bej bólintott. – Karagoz azt mondja, a lány most isattól fél, hogy meg fogják támadni. Egyébként az a vélemé-nyem, hogy mi sem vagyunk túl nagy biztonságban. Még ri-asztórendszerünk sincs, amely jelezne egy nagyobb támadásesetén.

85

Egy darabig méregetett. Aztán így folytatta: – Megígéri,hogy nem öli meg a lányt, és nem hagyja szanaszét a holt-testét? Ha meg akar t le szabadulni, egyszer en csak küldjeel.

Ez volt a végszava. Elment. De mintha egy 800 kilovoltosrobbantót használt volna.

Utanc elküldésének gondolatára a vér megfagyott az ere-imben!

Ez volt az a gondolat, amire megpróbáltam nem gondolni!Hogy elmenjen!

Ó, az egy dolog, hogy nem beszél hozzám, s elkerül en-gem. Az viszont egészen más, hogy ne legyen a környeze-temben! Nem tudnám elviselni, még a gondolatát sem!

Gondolataim sebesen forogtak az agyamban.Valahogy eljutottam odáig, hogy megpróbáljam rendezni

a dolgokat.Védtelennek érzi magát.Talán, ha védve lenne, nem forgatná a fejében azt, hogy

elmenjen!E gondolattól vezérelve az irodámba szaladtam. Tollat és

papírt vettem magam elé.Egy védelmi riasztórendszer tervezésébe fogtam.Minél tovább jutottam, annál elégedettebbé váltam ma-

gammal. Kiválóan megcsinálom!A kapuval kezdtem. A házszámok egyikét be lehet majd

nyomni. Ez fogja riasztani a személyzetet, hogy megvédjék akaput.

Egy riasztógombot szerelek a lány szobájába, hogy mikormegijed valamit l, riaszthassa a személyzetet.

Aztán az jutott az eszembe, amit Faht mondott, hogy abázisnak nem megfelel a védelme. Így aztán terveztem egyriasztórendszert, amely a bázis teljes személyzetét a hangár-ba gy jtheti; fegyverállásokat alakíthatna ki a hangár köze-

86

pén, s így t z alatt tarthatják az összes bejáratot.A titkos irodámba is szerelek egy jelz kapcsolót. Az

egyik padlólapra kell majd rálépni, s lábbal elfordítva a bázisösszes emberét a hangárba tudom gy jteni, készen arra, hogyharcoljanak.

Végeztem. Sürg snek min sítettem. Írtam egy parancsot aszemélyzet kiképzésér l, valamint egy másikat a bázissze-mélyzet felkészítésér l.

Tudni fog róla, hogy a hely mostantól kezdve védve lesz.Ez volt a legtöbb, amit tehettem.A súlyos veszteség érzése ismét hatalmába kerített.Tudtam, az események elszakítottak Utanctól, s úgy érez-

tem, ez helyrehozhatatlan.Összeroppantam.

87

HUSZONEGYEDIK RÉSZ

1. fejezet

Nem igazán valódi érdekl dés által hajtva, sokkal inkább,hogy gondolataimat eltereljem fájdalmamról, azon a délutá-non bevánszorogtam titkos irodámba, és bekapcsoltam aképerny t. Legalább Raht és Terb végzi a munkáját, így ha-marosan birtokunkban lesz a lemez, s én megszabadulhatokHellert l.

szintén mondom, gondolatban túl messze jártam ahhoz,hogy valóban figyelni tudjak. Kis id múltán azonban azesemények kezdték felkelteni az érdekl désemet.

Bang-Bang lefelé utazott Hellerrel a Kecses Pálmák lift-jében. Heller, ezt jól láttam a lift tükrében, fehér, V-nyakúpulóvert viselt tengerzöld selyeminggel. Nadrágja színe illettaz ingjéhez. Vörös baseballsapkáját sz ke tarkójára tolta.Elmerengtem azon, hogyan csinálja Heller, hogy mindigilyen tisztának és ilyen jól öltözöttnek látszik. Talán ha én isígy festenék, Utanc több figyelmet fordítana felém.

Bang-Bang komoly szabású fekete öltönyt és fekete ingethúzott, s hozzá fehér nyakkend t kötött – jellegzetes gengsz-teröltözet. B rb l varrt öreg taxisof r-sapkája azonban any-nyira nem illett öltönyéhez, hogy teljesen megzavarta az öl-töny által keltett hatást.

– De én azt mondom neked, hogy ez fontos! – mondtaBang-Bang. Izgatottnak t nt. – Ott állt a neved a hirdet táb-

88

lán! Az id ponttal és mindennel együtt! PSZICHIÁTRIAIKONZULTÁCIÓ!

– Tudom – felelte Heller. – És ez rosszat jelent?– Ó, Jézus Krisztus, hát persze! – válaszolta Bang-Bang. –

Biztosan azt gondolják, hogy flúgos vagy! Látom, nem fo-god fel ennek a komolyságát, Jet.

Szóval most már Jet. Biztosan Izzyt l tanulta.– Nos, tisztában vagyok vele – mondta Heller. – De...– Ezek csomót kötnek az agytekervényeidre! – mondta

Bang-Bang. – Agyzsugorítók! Ítélet nélkül rács mögé dug-nak életed hátralév részére. Hiába bizonyítod be az igaza-dat, vagy hivatkozol az Ötödik Kitételre! Fütyülnek a törvé-nyességre, a törvény és a zsaruk mégis mögöttük állnak.

Elérték a legalsó szintet, s elindultak a garázsba.– De ha... – próbált megszólalni Heller.– Nem érted – mondta Bang-Bang. – Egyszer en csak

aláírnak egy utasítást, téged meg bedobnak a ketyósok közé.Teletömnek drogokkal, aztán megsütik az agyadat! Még akoponyádat is meglékelik egy jégcsákánnyal! Addig nemnyugszanak, míg él halottat nem csinálnak bel led, aki csakvegetál! És nem azért, mintha bármit is tettél volna! A kor-mány így állítja félre azokat a madarakat, akikt l szeretnemegszabadulni!

– Hát – szólt Heller – ez elég rosszul hangzik.– Ez szörny . És ezek az agyzsugorítók a legbolondobbak

mindannyiunk közül!Megérkeztek egy autóhoz.Az srégi Valódi Piros Taxihoz. Csakhogy alaposan meg-

változott! Tündökl narancsszínben pompázott az újjávará-zsolt kocsi. Összerepedt ablakait kicserélték. Mikor Hellerkinyitotta az ajtaját, hogy beszálljon, kigyulladt az utastér-világítás, s megláttam az új, fényes b rkárpitozást. Vadona-túj régiség!

89

Bang-Bang becsapta a Heller melletti ajtót, majd beugrotta kormánykerék mögé. Beindította a kocsit. Halk duruzso-lással tolattak ki a parkolóhelyr l.

Kiszáguldottak a süllyesztett garázsból, s kelet felé vettékaz útjukat. Az útbaigazító táblán ez állt:

Franklin D. Roosevelt út

Bang-Bang beleolvadt a kavargó forgalomba, amellyelegyütt észak felé haladt. Heller leginkább a mellettük höm-pölyg East Rivert bámulta, ami szikrázott a reggeli napsü-tésben. Periferikus látómezejében látni lehetett, hogy Bang-Bang egészen biztosan azt hiszi, most is helikoptert vezet,mivel cseppet sem tör dött a fenyeget koccanásokkal, s úgyhajtott keresztül a gödrökön, mintha azok ott sem lennének.

Nem nagyon figyelt a vezetésre. Hátrakiáltott a nyitott el-választón. – Lehet, hogy ránk szálltak – aztán így folytatta –,talán kitalálták, hogy tengerészgyalogos vagyok. Tudják,hogy minden tengerészgyalogos rült.

Egy limuzin kénytelen volt kitérni el lük, amit l majd-nem felszaladt egy üresen futó nyergesvontató hátára. – Hé –kiáltotta hátra Hellernek –, nagyszer ötletem támadt. Talánfel kellene robbantanunk az egész kócerájt!

Fékcsikorgással és némi sodródással bekanyarodtak a168. utcába. Begördültek a várakozó taxik közé. Bang-Bangkiugrott, és kinyitotta az ajtót Hellernek. Mikor Heller kilé-pett a járdára, Bang-Bang egy táblát akasztott a kocsiajtónálló feliratra. A tábla szerint a taxi nem szállít utasokat, míga bombakeres osztag át nem vizsgálja.

Bang-Bang az épületre mutatott. – Azt mondja, a 64-esiroda. Doktor Kutzbrain. Megtenném helyetted, kölyök, halenne még néhány agyam tartalékban. Na ide figyelj, nehagyd, hogy kényszerzubbonyt húzzanak rád. Ne várd meg,

90

hogy telefonáljanak. Ha valami b zlik, azonnal rohanj el.Járni fog a motor, hogy gyorsan elmenekülhessünk.

Bang-Bang benyúlt a taxiba, hogy lehajtsa a szabad jel-zést mutató zászlócskát. Megszólalt a rádió, s rajta egy rend-

rségi frekvencia. Ez törvénybe ütköz !Heller belépett az épületbe, ahol egy ápolón kosztümbe

öltöztetett portás tájékoztatta a részletekr l. Heller átadtahallgatói okmányait, majd kitöltött egy hosszú nyomtatványt,korábbi mentális betegségeir l, egy vizsgálatot megelszakvéleményt.

– Most már bemehet. Mivel nem találkozott Dr. Schitz-cel, nem kell lenyugtatnom. – A n vér betaszigálta egy ajtón.

Doktor Kutzbrain almát hámozott az íróasztalán. A hajafeje két oldalán tüskeként meredezett. Szemüvege olyan vas-tag volt, hogy cikázó szemgolyói csészékben úszkáló feketehalaknak látszottak.

– Lizzie Borden? – kérdezte Dr. Kutzbrain. Megvágtamagát és káromkodott.

– Ez Jerome Terrance Wister, a mérnökhallgató, akit látniakart – felelte a n vér. Aztán hozzátette: – Azt hiszem. – Akartont az íróasztalra fektette.

– Nagy kár, hogy soha nem hozza nekem ide ezt a LizzieBordent – mondta a doktor. – Nagy hasznát venném annakaz esetnek. Szül k ezreit l szabadulhatnánk meg a segítsé-gével. – Ismét megvágta magát. Leeresztette a fejét, tekinte-tét pedig Hellerre emelte. – Mit mondott, hogy hívják?

– Jerome Terrance Wister – felelte a n vér. – Tudja. Azaz. Most magukra hagyom önöket. Ne rosszalkodjanak, vagyha mégis, akkor szóljanak nekem is. – Ezzel rájuk csukta azajtót.

– Nos, Borden – mondta a doktor. – Nagyon halálos va-gyok, hogy eljött. Egy baltával darabokra vágni a szüleit.Nagyon halálos vagyok, vagyis hálás, jaj, bocsásson meg a

91

freudi elszólásért.Érdekl dve hallgattam. Tanulhatok valami újat a pszicho-

lógiával kapcsolatban, így feszülten figyeltem a doktor sza-vait.

– Ó (bíííp) meg – mondta. Megint megvágta magát.Az almát a szemétkosárba dobta, s rágcsálni kezdte a kés-

pengét.Heller a kartont, amit a n vér az asztalon hagyott, a dok-

tor elé tolta, hogy az el tudja olvasni.– Aha! – szólt a doktor. – Két név! Ez egy rendkívül árul-

kodó szimptóma. Két név. A skizofrénia kiváltásának régeb-bi módszere.

– Két név? – kérdezte Heller óvatosan.– Igen. Itt áll a kartonján. Jerome és Terrance. Ez két név.

Volt talán ikertestvére? Nem. – A kést meglóbálta Hellerel tt. – Nincs ok arra, hogy kerülgessük a forró kását,Jerome vagy Terrance, vagy bárhogy is hívja magát a követ-kez pár percben. – Észrevette, hogy a kést tartja a kezében.Szomorúan Hellerre nézett. – Miért ette meg az almámat?

A doktor egy ideig íróasztala fiókjában kotorászott. – Holvan az a dosszié? Amiért olyan halálos vagyok?

Néhány papírlap és egy olló akadt a kezébe. Nekilátott ki-vágni egy papírbabát. Aztán, hangjában undorral, így szólt –Nem, nem ez az, amit keresek. Miért van itt, Borden?

– Hívatott. Wister – felelte Heller.– Ah! – szólt a doktor. – Már világos. A dossziét keres-

tem! Igen. – Ismét beletúrt a fiókba, el húzott egy spárgakö-teget, és vonakodva félretette az asztalra.

– A dosszié – szólt Heller. – Nem ez az, ami az íróaszta-lán hever?

– Pontosan – felelte Dr. Kutzbrain. Kézbe vette és kinyi-totta. Megköszörülte a torkát. Beleolvasott, aztán így szólt: –Nos, egyfolytában arról beszél, hogy mindent elkövet az ön

92

bukása érdekében.– Ki?– Miss Simmons, az ön természetjárás-professzora, ki

más. Most éppen a H sít ben van. Tudja, Borden, ez egyhímmel kapcsolatos normál n stényreakció. Ezt a szakmá-ban „fekete özvegy genetikus szindrómá"-nak nevezzük.Tudja, Borden, ez az egész nem más, mint evolúció. A férfi ahüll kb l fejl dött ki. Ez tudományos, megkérd jelezhetet-len tény. Az asszonyok azonban, Borden, a fekete özvegypókoktól származnak, és ez is tudományos, megkérd jelez-hetetlen tény. Ezt saját tanulmányommal bizonyítottam be.De látom már, én elbeszélek a maga feje felett. Azok a pó-kok ott a mennyezeten nem az enyémek. Az utolsó pácienshagyta itt ket. Tud követni – rápillantott a kartonra –,Jerome?

– Minden világos – felelte Heller.– Jó. Nos, a tény, hogy ez az asszony így reagál a férfiak-

ra, csupán azért zavaró, mert racionális. Tudja – és ismét rá-nézett a kartonra –, Terrance, minden, amit egy lelki problé-mákkal küzd páciens gondol vagy mond, csupán káprázat.Ha egy személy elmeosztályra kerül, természetesen elmekór-tani esetként kezeljük. Szóval, bármi, amit mond, tévedés.Tud követni – lesett rá a kartonra –, Állami Egyetem?

– Pontosan követem – felelte Heller.– Ebb l kifolyólag, ha azt mondja, hogy ön egy jó em-

ber, akkor maga nyilvánvalóan nem az. De egy szóval semmondja, hogy ön jó ember lenne. Ehelyett azt mondja, hogymaga egy atombomba. Így aztán, természetes módon, maganem az. Talán valami másfajta bomba. Mondjuk hidrogén?Nekem szintén elmondhatja – húzta maga elé a kartont –,Kecses Pálmák, megbízhat bennem. Néha tartom magam ahippokratészi eskühöz. Persze, kivéve a rend rségi ügyeket.

– De hogy folytassam ezt a vizsgálatot, itt az áll, hogy ez

93

a Miss Simmons egyfolytában sikoltozik, hogy maga csu-pasz lábbal megölt nyolc embert, és hogy úgyis meg fogszökni, hogy felhívja a rend rséget.

Heller ujjai ráfeszültek a karosszék karfájára.– A helyzet az, hogy megjelentek – folytatta Dr.

Kutzbrain. – Igen, most már emlékszem, pedig néhány napjatörtént. Szorosan együttm ködünk a rend rséggel. Az ahelyzet, hogy nyolc holttestet találtak a parkban. Nos, mitgondol err l?

Heller szorítása még er sebbé vált a szék karfáján.– Azonban – lesett rá a kartonra – New York, ne felejtse

el, mit mondtam a fekete özvegy génr l, err l a n kkel kap-csolatos evolucionárisan bebizonyított tudományos tényr l.Ez a b ntudat-áthelyezés tipikus esete. Tudja, egy szerepfor-dulás. Becsalta azokat a szerencsétlen, ártatlan férfiakat aparkba, hogy azok összevesszenek rajta, hogy aztán egyarántélvezhesse saját meger szakolását, valamint a kölcsönösgyilkosságig fajuló vad és természetes hím rivalizálást, vég-letekig kihasználva ket, s ezzel kielégítve természetes sze-xuális étvágyát.

– Nos, a rend rségnek más elképzelése is van, amely sze-rint két rivális banda holttestekkel jelölte ki kölcsönösen vi-tatott területeik határát. Tudja, mi oktatjuk a rend röket,azonkívül számtalan vadállat jelöli ki pontosan saját territó-riumát. Ebben az esetben azonban helytelen elméletet alkal-maznak.

– Ezt elmagyaráztam, és a n k fekete özvegy génevolúci-ójáról szóló saját tanulmánnyal be is bizonyítottam nekik.Ebb l megértették, hogy ez természetes viselkedés egy nrészér l, és az ügyet szexuális izgalmi állapotban elkövetettcsábítás-er szak-gyílkosságnak min sítették, s lezárták. MissSimmonst továbbra is a pszichopaták osztályán tartják, va-gyis hogy bolond, az ügy pedig ezzel lezárult.

94

– Fogva tartják Miss Simmonst? – kérdezte Heller.– Ó, nem! Teljességgel ellentétbe kerülünk a szakmai eti-

kával, ha nem szabadítjuk rá a veszedelmes bolondokat a kö-zösségre, azonban mivel így akarják a városházán – szolgál-nunk kell ket, mióta k fizetnek minket – benn tartjuk egyid re. Tudja, rengeteg fejfájást okoz a rend rség operatívosztagának. Valami bombák ellen tiltakozik. Ha az emberekazt akarják, hogy lebombázzák ket, hát bombázzák le ket.Senki nem gátolhatja a személyes szabadságjogokat. Tudkövetni? – ismét belenézett a kartonba. Nevet azonban nemtalált. így szólt: – ...„tanácsok"? „Tanácsok"? Itt az áll, hogyönt tanácsadásra küldték hozzám.

Hátrad lt és gondolkodott. Lebiggyesztette az ajkát, ésmegcirógatta. Ezután a Simmons dossziéra nézett, és meg-masszírozta a homlokát. – Nos – mondta végül –, az egyetlentanács, amit adni tudok, ha elkóborolt n ket talál törött láb-bal fekve, hagyja ket magukra. – Gondolkodott egy ideig. –Igen. Hagyja ket magukra!

– Miss Simmons vissza fog térni a tantestületbe? – kér-dezte Heller.

– Miért kérdezi ezt? – érdekl dött Dr. Kutzbrain.– Ha bolond, hogy tud tanítani?– Ó, ostobaság – felelte a doktor. – Ha bolond is, az csep-

pet sem számít. Még a legkiválóbb emberek is minimumneurotikusak. Ha bolond, ez fogja zsenivé tenni, így hátpersze, hogy taníthat! – Az iratgy jt re nézett. – Azt mondja,id ben kell kiengedni ahhoz, hogy visszakapcsolódhasson akövetkez szemeszterre. Honnan támadt az az rült ötlete,hogy rültek nem taníthatnak iskolában? Még az ötlet is

rültség!Mivel a doktor ismét felkapta az ollót és a papírt, Heller

minden bizonnyal azt gondolta, a beszélgetés befejez dött,és indulni készült.

95

Dr. Kutzbrain azonnal kizökkent a vagdosásból és meg-vágta magát. Kinyújtotta a karját, és türelmetlenül integetettHellernek, hogy üljön vissza.

– Már emlékszem, miért küldték ide! – szólt a doktor. –Istenem, hát persze. Villámként hasított belém. – Sietve átla-pozta a dossziét. – És fontos is. Minket is érint. A kórháziszemélyzetünket. És k a legels k!

El ráncigált egy hatalmas, vörös lapot. SÜRG S feliratállt a tetején. – Aha, tudtam, hogy ezt is el kell intéznünk! Akórházszemélyzet panaszkodik a szemét miatt, amit magacsinál!

– Én?– Pontosan! – felelte Dr. Kutzbrain gy zedelmesen. – A

személyzet rendkívül fontos! Droginjekciókat kell adniukminden órában önmaguknak és a pácienseknek. Sokkolniukkell az egész osztályt reggel, délben és este. Nincs idejük fel-takarítani a padlót!

A doktor el rehajolt, és fenyeget en megrázta az ujjátHeller felé. – Összetépkedi a virágokat, amiket maga küldneki! Széttapossa ket a padlón! A WC-be dobált virágcsok-rok eltömik a szennyvízvezetéket! SZÓVAL HAGYJAMÁR ABBA A VIRÁGKÜLDÖZGETÉST!MEGÉRTETTE?

Heller elhúzódott a doktor fenyeget ujja el l, és bólin-tott.

Dr. Kutzbrain a dossziétt a szemetes kosárba dobta, fel-kapta az ollóját és ismét megvágta magát. – Vége a hallgatópszichiátriai vizsgálatának! N VÉRSZEMÉLYZET! Küld-jék már be Bordent!

Heller kiment, magához véve a vizsgálatot elrendel la-pot. Ellentmondást nem t en aláíratta a n vérrel, s így avizsgálat befejezettnek min sült.

Kilépett az épületb l, ahol Bang-Bang, készen állva, azóta

96

is járatta a kocsi motorját.Bang-Bang kiszállt az autóból, és aprólékosan megtöröl-

gette b rsapkája bels peremét. – Nem rohantál ki, így fel-tehet en megszabadultál t lük. – Kinyitotta az öreg taxi csil-logó ajtaját. A csomagot, alighanem dinamit lehetett, fel-emelte az ülésr l. – Azt hiszem, ma mégsem robbantjuk rá-juk a házat.

Heller beszállt. Bang-Bang becsukta az ajtót, levette atáblát, a csomagot a jobb els ülés el tti padlóra dobta, majdmaga is beszállt. Kirakta a zászlócskát, a rend rségi rádiópedig elhallgatott.

Heller így szólt: – Bang-Bang, ezek az emberek rültek!– Az ördögbe, hát mi ebben az újdonság? Ezt mindenki

tudja. És most hová megyünk?– Hát, ha itt nincs több dolgom, jobb lesz, ha bemegyek

az irodába.– Gyía, Peng ! – mondta Bang-Bang, s a taxival vesze-

delmes módon belevetette magát a forgalomba. Én magam iselszédültem, figyelve a szélvéd el tt elsuhanó utcákat, táb-lákat és teherkocsikat.

A vizsgálatra próbáltam koncentrálni. Rengeteget tanul-hattam volna bel le. Akkor azonban sokkal jobban fájt a szí-vem annál, minthogy bármire is koncentrálni tudtam volna.

2. fejezet

Heller nem sokat tör dött Bang-Bang vezetési stílusával.Benyúlt hátizsákjába, és el húzott egy tankönyvet. Papírkö-tés jegyzet volt, tetején ceruzával írt szöveggel:

Azt kérdezte, mi az a marketing.

97

Ezt az egyszer sített tankönyvet ajánlom.Izzy

Mi köze egy harcmérnöknek egy olyan tantárgyhoz, minta marketing? Még egy szállal gazdagodik az általa sz tt rültminta!

Minden bizonnyal már majdnem végzett a könyvvel, mi-vel a könyvjelz az utolsó lapoknál állt. Kinyitotta, s miköz-ben periferikus látómezejében láttam, hogy Bang-Bang daj-kákat próbál elválasztani babakocsijaiktól ésnyergesvontatókat vontatmányaiktól, Heller elpusztította atankönyv maradékát.

Egy lap maradt a végére. Egyetlen bekezdés állt rajta. Ígyszólt, A szerzett ismeretek megszilárdítása érdekében a hall-gató készítsen teljes marketingtervet, amely népszer sít egyjellegzetes terméket, s elfogadtatja azt a fogyasztókkal.

Heller kifelé bámult az ablakon. Tekintete meg-megakadta hirdetéseken. Egyiket-másikat hosszabb ideig méregette.

Aztán nem fókuszált már semmire, amib l tudtam, hiszenmár korábban is csinálta, hogy gondolataiba merül. Így szóltönmagához: – Bab? Csempészett whisky? Sirályok? Cip k?Gyulladáscsökkent por? Nem, nem, nem. Ó, felmérés! Nemvégeztem el a fogyasztói felmérést.

El rehajolt, s átkiabált a részben lezárt választófalon, –Bang-Bang! Ha te fogyasztó lennél, mit fogyasztanál a leg-szívesebben?

Bang-Bang, miközben hátrafelé kiabált, sikító gumikkalkerült ki egy útépítést jelz állványt. – Elárulok valamit, hamegígéred, hogy nem terjeszted. – Felugratott az útpadkára,hogy megkerüljön egy szállítókocsit. – Mindenki azt hiszi,hogy a robbantgatás miatt hívnak Bang-Bangnek. De ez nemígy van. – Elszáguldott egy t zoltóautó mellett. – Cherubinoa megmondhatója. Tizennégy éves korom óta Bang-Bangnek

98

hívnak. – Könnyedén átugratott egy nyitott csatornanyílás fe-lett. – A lányok miatt kaptam a Bang-Bang nevet. Ha Babemegtudná, hogy ki-be járok a Kecses Pálmákba, rosszul len-ne!

– Vagyis arra a kérdésre, hogy mit fogyasztanál a legszí-vesebben, a válaszod az, hogy lányokat.

– Meg lányokat, meg lányokat! – kiáltotta vissza Bang-Bang éppen csak hogy kikerülve egyet a járdán, hogy ezzelis bizonyítsa állítását.

Heller hátrad lt. – Lányok. Hm. – Feljegyzést készített amarketing tankönyv hátsó borítójának belsejére. – Felméréselvégezve. Tárgy: Lányok.

Az idegborzoló száguldás végeztével, amely mind a köz-lekedés, mind a természet törvényeit megsértette, Bang-Banghangos kiáltás kíséretében, hogy a taxit a parkolóba viszi, ki-tette Hellert az Empire State Building f bejáratánál, majd el-hajtott.

Heller felnézett. Ett l elszédültem: az épület annak ellené-re, hogy az utcáról nem lehetett látni a csúcsát, s t még a fel-

negyedét sem, úgy festett, mintha beleért volna a felh k-be.

Heller átverekedte magát a nyüzsg sokaságon. Elballa-gott a gyors és egyébfajta liftek sora el tt, majd beszállt ab-ba, amely minden bizonnyal az emeletén áll meg el ször.Senki még csak rá sem hederített.

Kiszállt. Az el tér megváltozott. Még több réztábla kerülta helyére, és pálmák egyenl távolságokra. Nem emlékez-tem, mennyire hatalmas is ennek az emeletnek a fele, amimostantól kezdve az övé.

A kommunikációs teremben találta Izzyt. – Üdv, Izzy! –kiabálta túl a zsibongást és a távírók kattogását. – Hogymegy?

Izzy bágyadtan elmosolyodott, alighanem nem is volt ké-

99

pes mosolyogni. Még mindig az Üdvhadseregjószolgálatának öltönyét viselte. Csontkeretes szemüvegemég jobban hangsúlyozta orra horgasságát. – Reméltem, ad-dig nem kerül el , míg nem mennek egy kicsit jobban a dol-gok – felelte Izzy. Felemelt egy papírlapot. – Éppen mostvesztettünk az oroszországi rubelárfolyamon. Szörnyen fe-szített. Úgy t nik, nem tudjuk felemelni a százezret félmilli-óra. A körülmények rendkívül bizonytalanok.

– Nos, a bérletet azért kifizetjük – szólt Heller.– Ó, nemcsak azért vagyunk itt, hogy kifizessük a bérletet

– felelte Izzy. – Ha vállalatoknak kell átvenniük a kormányszerepét, csak milliárdokban szabad gondolkodnunk.

– Így lesz – mondta Heller vidáman. – És mi volt ennyiresürg s?

– Ó, istenem – mondta Izzy. – Attól tartok, erre sem va-gyok felkészülve.

Heller magához intette. Kimentek a teremb l, majd a leg-különböz bb névtáblákkal felszerelt ajtók hosszú sora el ttballagtak el. Fájdalmas örömet jelentett látnom, ahogy aszámtalan lány – valószín leg saját alkalmazottaik, külse-jükb l ítélve hallgatók, akik részmunkaid ben dolgoznak –még csak nem is köszönnek Hellernek, hanem feladataikatvégezve elrohannak mellette.

Az egyik ajtó el tt megtorpantak. A felirat így szólt:

Maysabongói Keleti Egyesült Államok KövetségeMaysabongói Köztársaság

Sokáig éljen Ahmed Allah diktátor!

Izzy kulcsok után kutatott a táskájában. Legalább tízfont-nyit cipelt magával. Kinyitotta az ajtót, és felkapcsolta a vi-lágítást.

A dekoráció bambuszból készült. Gonosz külsej kardok

100

díszítették az egyébként csupasz fehér falakat. A címerpajzs,amely azonnal magára vonta Heller figyelmét – rajta ke-resztbe rakott rohamfegyverek –, az íróasztalnak döntve he-vert a padlón.

– Megkapta az alkonzuli kinevezéseket, igaz? – kérdezteHeller.

– Igen, Mr. Jet. Ott vannak az íróasztalon. Itt van Bang-Bangé, s itt az enyém. Ah, igen. Ez itt az öné.

Heller elvette a sajátját, s átfutotta. Az irat Maysabongokonzuljává nevezte ki, a többit azonban nem tudtam elolvas-ni. Begy rte a zsebébe.

– És megalapította a céget – mondta Heller.– Ó, igen. Csodálatos Olaj Maysabongóért Korlátolt Fele-

sség Társaság, Maysabongón bejegyezve, vállalatkéntnyilvántartva stb. Ön azonban nem igazgató, Mr. Jet. AbieCohen és felesége kell, hogy igazgatók legyenek. Tudja, sebben hajthatatlan vagyok, mert felel s vagyok önért, önnem kerülhet kapcsolatba egyik céggel sem ezek közül.Semmi olyan nem történhet, amire az Igazságügy Miniszté-rium kukabúvárai vadásznak. Az az ügyvéd, Mr. Bury, rend-kívül rosszindulatú, Rockecenter pedig minden más mellettaz Igazságügyi Minisztériumot is ellen rzése alatt tartja. Ve-szedelmes ember.

– Nem értem a problémát.– Nos, a falfestmény. A küldött ragaszkodik hozzá, hogy

a falra Harlotta portréja kerüljön.– Azt hiszem, rá tudom venni, hogy modellt üljön.– Nem a modellr l van szó, Mr. Jet. A tahiti falfestmény-

nyel kapcsolatban volt modellproblémám. A szomszédosmodellügynökség ellenére még más modellekkel is voltaknehézségeim. Nem, a probléma, Mr. Jet, a fest kkel van!

– Azt hittem, van néhány fest je.– Nem hiszem, hogy beleegyezik. Néhányan várnak oda-

101

kint, a próbamunkáig pedig az ön irodájában vannak. De...de...

Heller bezáratta a követséget, majd végigmentek a hosz-szú, hosszú, hosszú folyosón, el az ajtók, ajtók, ajtók hosszúsora mellett, Heller irodája felé.

Izzy Heller mellett ügetett. – Igazán nem hiszem, hogyérdemes lenne megmutatnom a munkáikat.

– Talált néhány m vészt, igaz? – kérdezte Jet.– Igen. De a stílusuk nagyon eltér a megszokottól. Tagad-

ják a fennálló rendet, ami alapján még a barátaink is lehetné-nek. Csakhogy teljességgel nonkonformisták. Alig tudtakvégigbukdácsolni az Állami Egyetem m vész szakán: a pro-fesszoraik utálták ket. Megpróbáltak megtelepedni aSoHóban, New York m vészközösségében, de kiközösítet-ték, majd kitiltották ket.

– Nem akarják azzal prostituálni a m vészetüket, hogyreklámcégeknek dolgozzanak, így aztán éheznek és fedélsincs a fejük felett.

– Prostituálni a m vészetüket – szólt Heller. – Hm. Nos,mi lehet az a m vészeti stílus, ami ennyire rettenetes?

– Úgy hívják, „neorealizmus". Ha festenek egyvitorláshajót, az pont úgy néz ki, mint egy vitorláshajó. Ezrendkívül forradalmi! És nagyon merész, ellentétben állminden modern irányzattal. Az általuk festett emberek pontúgy néznek ki, mint az emberek!

Beléptek Heller irodájába. Mintha ötöd hektár fehér gyap-jún jártak volna. Heller elindult, hogy kinyissa a szell t.Alsó-Manhattan leny göz látványt nyújtott a szeptemberinapfényben.

– Ez bizony festékszag – szólt Heller. Megfordult. A bejá-rati ajtó melletti falnak támasztva ott sorakozott egy tucatfestmény.

Heller végignézte ket. Aztán közelebb ment. – De hát

102

ezek pompásak!Nos, a voltári elvárásoknak nem feleltek volna meg, de

sokkal jobbak voltak a Földön általam eddig látott m veknél.Izzy így szólt: – Nos, technikailag nem rosszak. Csakhogy

Rembrandt, Vermeer és Michelangelo festményeinek tanul-mányozása után téves irányba indultak. Nem lépnek együtt avilág m vészetével. Az egyikük nem volt hajlandó festékeskerek triciklivel ráhajtani a papírra, majd ezt festményneknevezni, pedig csinos kis summa ütötte volna a markát. Atöbbiek még ki is álltak mellette. Ezek ilyen érzelmes fajták.Üldözik és megvetik ket.

Heller felemelte az egyik jókora vásznat. A lány, kinekrszínét jól eltalálta a m vész, vörös kend vel a vállán, na-

rancsszín cserépkorsót tartott a fején. Ha jobb hangulatbanlettem volna, egészen biztosan izgatónak találom. Heller fel-kapott egy másikat. Gyönyör lányt ábrázolt meztelenül egykanapén, miközben két kézzel egy macskát emelt a magasba.Valami trükkb l kifolyólag az én kétdimenziós képerny -mön is háromdimenziósnak látszott. Heller fogta a követke-

t: egy lány szerepelt rajta profilból, aki éppen leharapottegy rózsát a megszólalásig életh rózsabokorról – csak azarca, a fogai és a rózsa látszott a képen.

– Hol vannak ezek a fickók? – kérdezte Heller.– Nyolcan vannak. Az el szobában várnak. De, Mr. Jet, rá

kell hogy mutassak, az m vészetük nem divatos! Az amacska úgy néz ki, mint egy macska! Ezek a lányok olya-nok, mint a lányok! Én nem tudom...

– Egyetértek abban, hogy ezt végig kell gondolnunk –szólt Heller.

– Ó, hála istennek.Heller leült az íróasztala mögé. – Az összes iskolai dolgot

elrendezte?– Ó, igen – mondta Izzy védekez en. – Ön az összes név-

103

sorolvasás alkalmával válaszol. Zárthelyi dolgozatait bead-ják. Laboratóriumi feladatait elvégzik. Feljegyzéseket és fel-vételeket sem kell készítenünk többé. A tavalyi el adásokanyagáról készített másolatokat a legfels szekrényben talál-ja. Bang-Bang helytáll az ROTC-ben. És itt van egy szemé-lyi hívó arra az esetre, ha hirtelen mégis meg kellene jelennievalahol. – Átadta. – Remélem, így sokkal könnyebb az önszámára.

– Nagyszer így egyetemre járni – mondta Heller. – Apszichiátriai vizsgálatot letudtam ma reggel, Miss Simmonsazonban a következ szemesztert l ismét a nyomomban lesz.

– Sajnálom, hogy ez ügyben nem segíthetek. Határozottanelítélem az er szakot. Az olyan z rzavaros. Nem lehetneesetleg t megvásárolni?

– Még csak esély sincs rá – felelte Heller.– Ez esetben lehet, hogy ön mégis elbukik.Bang-Bang érkezett.Heller így szólt – Nos, döntöttem. Bang-Bang, a mi taxink

elbír tizenegy embert?– Mi az hogy! – felelte Bang-Bang.– De ez törvénybe ütköz – szólt Izzy.– És ezeket a vásznakat? – kérdezte Jet.– Megpróbáljuk – válaszolta Bang-Bang.– Gy jtse össze a fest it – mondta Heller Izzynek. –

Ezekkel a festményekkel együtt hozza le ket az épület elé.– Hova megyünk? – kérdezte Izzy kétségbeesetten.– Kereskedni – felelte Heller. – Kereskedni fogunk.– Nézze – szólt Izzy. – Bármit meg tudok venni, amire

szüksége van. Önnek megszerzem fél áron.– Nem így fogunk kereskedni, hanem marketingelni fo-

gunk.– Ó, a könyv, amit adtam – szólt Izzy. – És mivel fogunk

marketingelni?

104

– A felmérés szerint „lányokkal".– De hát ez illegális! – mondta Izzy.– Eleget kell tenni az iskolai követelményeknek – szólt

Heller. – A felmérés márpedig ezt állítja. Azonkívül nem in-kább az lenne illegális, ha illegális módon próbálnék átmenniebb l a tantárgyból?

– Ez bizony igaz – mondta Izzy. – Nincs más választás!Ha a felmérés azt mondja, hogy lányok, akkor legyenek lá-nyok.

Néhány perccel kés bb a festményeket felkötözték a tet -csomagtartóra, a tömeg pedig nagy nehezen beprésel dött azöreg taxiba.

Végigszáguldottak a Fifth Avenue-n.

3. fejezet

– Nos, uraim – szólt Heller a festékfoltos sokasághoz, amikilenc utast jelentett az ötszemélyes kocsiban (Izzy és Bang-Bang elöl ültek) –, nem szeretném, ha a m vészetük prosti-tuálásaként fognák fel az ajánlatot.

A mellette ül szakállas figura annyira elhúzódott t le,amennyire csak tudott. Az arca megrándult. – Nem vagyunkhajlandóak lemondani a neorealizmusról!

– Az Isten szerelmére, nem is kell, hogy lemondjanak róla– felelte Heller. – Hamarosan látni fogják, mire gondolok.

Bömbölve beszáguldottak a Kecses Pálmák garázsába.Aztán beprésel dtek a liftbe.

Heller besétált Vantagio irodájába. Vantagio, szemláto-mást kissé másnaposan, az íróasztala mögött ült. Rosszallóanméregette a tömeget, ami Hellert követve beözönlött az iro-dájába.

105

– Le akarjuk festeni Minette-et – szólt Heller.Ez túlságosan világos és egyértelm volt Vantagio számá-

ra ebben az órában. – Jó reggelt, kölyök. Bemutatnád a bará-taidat?

Heller bemutatta ket. Aztán így folytatta: – Van egy csu-pasz falunk, ami csupasz lányt kíván. Csak eredeti jöhetszámításba. A Gyönyör Tahiti Arany Fövenye Csodaválla-lat számára készül. Minette az egyetlen gyönyör tahiti lány,akit ismerek.

– Nos, elviheted magaddal, kölyök. Az ENSZ-ülésszakcsak a jöv héten kezd dik, így nincs túl nagy forgalmunk.Biztos vagyok benne, hogy Minette megteszi, amit kérsz t -le, úgyhogy nyugodtan elviheted az Empire State Building-be.

– Nem – felelte Heller. – Izzy, jöjjön ide – és Izzyre pil-lantott, akinek szemlátomást fogalma sem volt róla, hova ke-rült, és hogy mi következik most –, nagyszer ötletem tá-madt, jöjjön velem.

Heller az el csarnokba ment. Kinyitott egy szekrényt, skigurított bel le egy kicsinyke emelvényt, amit ki tudja mirehasználnak. Tolni kezdte, keresztül az el csarnokon. A ház-vezet azonnal a segítségére sietett. Heller a szemben lévsarokba tolta, a bejárati ajtó mellé.

Ezután ment és fogott egy fest t. Az emelvény elé állítot-ta, majd a csomagjából el húzott egy fest állványt, s a festelé tette, aki meglátva az állványt, azonnal egy keretre feszí-tett, tiszta vásznat tett rá.

Heller a házvezet segítségével pálmákat helyezett el kiscsoportokban az emelvény végében.

Heller a telefonhoz lépett, s lenyomott néhány számot.– Ki az? – hallatszott Minette hangja. – Még nem

öltösztem fel. Nagyon korán van még!– Biztos, hogy nem öltöztél még fel? – kérdezte Heller.

106

– Ó, szia szépfiú. Márisz jövök!– Ne – felelte Heller. – El bb kapd magadra a f szoknyá-

dat, meg köss néhány virágot a hajadba, s csak azután gyerele az el csarnokba!

– Az el csarnokba? Bisztoszan viccelsz. Vantagio...Heller átnyújtotta Vantagiónak a telefonkagylót. Vantagio

így szólt a készülékbe: – A kölyök átalakítja a dekorációt,Minette. Bármi el fordulhat, gyere le.

Néhány diplomata távozott, kissé zilált állapotban. Észre-vették az üres vászon el tt ácsorgó fest t. Megálltak.

Egy kora reggeli látogató, egy nagydarab fekete férfi lé-pett be a bejárati ajtón. Mikor meglátta a még egyel re üresvásznat, is megtorpant.

Egy limuzin kanyarodott a bejárat elé, melyb l hárommarokkói szállt ki. Beléptek, majd k is megálltak a tisztafest vászon el tt.

Minette is megérkezett. F szoknyát viselt, hajában né-hány hibiszkusszal. Heller az emelvényre küldte, a fest pe-dig beállította a kívánt pózba. Festeni kezdett.

– Allah tiltja az él k ábrázolását – szólt az egyik marok-kói. De azért egyre közelebb araszolt az emelvényhez, hogyjobban lásson.

Egy taxi fékezett, melyb l két diplomata szállt ki. Elin-dultak a recepció felé, de megálltak, hogy a festést figyeljék.

Heller intett Vantagiónak, Izzynek, s a többi fest nek.Bevezette ket Vantagio irodájába.

– Nem lesz szerencsénk, ha mindenkit megállítasz, aki be-lép ezen az ajtón – szólt Vantagio.

– Ah – felelte Heller, miközben úgy gesztikulált, mint egyolasz –, gondoljon a világ szájára. A reklámra!

– Talán jobb lenne, ha elmondanád, min töröd a fejed –szólt Vantagio, leülve íróasztala mögé.

– Nos – mondta Heller. – Izzy találta ki, hogy így legyen.

107

Az igazat megvallva, ez ön és Izzy közös ügye, de máriskörvonalazom. Én azt mondtam neki, szerintem nagyszerötlet.

– Így történne, mint most. Az ENSZ hamarosan üléseznikezd. Egy m vészt állvánnyal és emelvénnyel együtt oda ál-lítunk az el csarnokba. – A fest k felé fordult. – Mennyi idkell önöknek egy igazán kiváló, nagy méret kép megfesté-séhez?

Ezen elvitatkoztak. Vitájukból annyi azonban kiderült, ti-zenkét órától egy hétig terjedhet a szükséges id .

– Nos, minden éjszaka – magyarázta Heller Vantagiónak– egy teljes héten keresztül az egyik nagyszer m vész aktotfog festeni az el csarnokban. A fest és a meztelen lány he-tente cserél dni fog. Azokat a lányokat fogjuk kiválasztani,akik jól jelképezik saját országuk szépségét. Így ön hétr lhétre más és más országot állít el térbe.

Vantagio kihúzta magát a székében. Aztán felpattant, skissé izgatottan járkálni kezdett.

– Ez politikai el nyökkel is jár! Új üzleti siker! – szóltVantagio. – Egymást fogják taposni, hogy a saját országukminél korábban szerepeljen a programban! Részt akarnakmajd venni a folyamat kigondolásában és megtervezésében.

Heller olasz módra mutogatott. – Ah, err l van szó,Vantagio. Attól függ, hogy megérti-e a finom részleteket! Ezegy marketing program, amely a növekedést és a terjeszke-dést irányozza el . Az ön terméke egyre szélesebb körbenválik ismertté. A Kecses Pálmák kínálata bekerül az összesnemzet legmagasabb hivatalaiba. k maguk fognak szép kissummát fizetni azért, hogy kiállíthassák a kínálatot! És amirea Kecses Pálmáknak szüksége van, az a terjeszkedés. Ez abolygó minden országában felkelti a fogyasztók vágyát, önpedig sokkal eredményesebben tudja piacra vinni a készlete-it!

108

Vantagio kilesett az el csarnokba. Heller odalépett mellé.Minette az emelvényen, rá se hederítve a fest könyörgésére,folyamatosan váltogatta a pózokat, most éppen egyik lábát amagasba emelve, tenyerével takarva melleit, csábosan mo-solygott a tömegre. Azok, akik legel ször álltak meg a festmögött, most lázasan szignáltak valamit a recepciónál. Amásik, aki telefonon keresztül hangosan értekezett delegá-ciójának vezet jével, gyorsan abbahagyta a megbeszélést, s atöbbiek közé rohant. Egyre csak duzzadt a fest állvány körülácsorgó tömeg.

– Látja – folytatta Heller – az egész rendkívül kifinomult.Ez már a m vészet világa. Ez a Kecses Pálmák grafikonját acsupán horizontális el rehaladás helyett vertikálisan is emeli.El fog jutni a csúcsra!

Vantagio visszament az irodájába. Le-föl járkált izgatot-tan. Aztán széles, olasz kézmozdulatot téve megtorpant. Iz-zó, képzelg tekintettel így szólt: – Már értem! Hibát követ-tünk el a szezonális megszakítás gyakorlatával. Ezt az emel-kedést egy sokkal bilaterálisabb vagy talán multilaterálismegközelítésb l kell vizsgálnunk. Nem léptünk közbe. Csakegy elit kisebbség kiváltságaként m ködtünk! – Vantagio azöklével a tenyerébe csapott. – Szélesebb terjeszkedésre vanszükségünk nemzetközi szinten! Ez még több fogyasztót fogjelenteni! El fognak kapkodni minket!

Izzy így szólt: – A festményeket kifüggesztheti ide azel csarnokba, és jó áron árulhatja ket. Nyomtatványokat te-het a pultra, melyeket kitöltve mindenki megfestetheti az ál-tala kiválasztott lányt a saját irodája számára, vagy esetlegfestményre vonatkozó ajándékozási utalványt, mellyel amegajándékozott államelnök vagy vezet politikus ide jön,és kiválasztja a lányt, akit le szeretne festetni. Szervezhetünkkülönleges utazásokat a m vészeknek, azokba az országok-ba, melyekkel kapcsolatban megbízásokat kaptak, hogy ott,

109

PR-esek segítségével, szépségversenyeket rendezzenek ésválasszák ki Miss Országot, mely verseny f díja a KecsesPálmákban történ tréning, valamint munkalehet ség. Egyperc alatt megalapítom az Igaz Csábítás Nemzetközi Szép-

vészeti Részvénytársaságot – talán Görögországban, mi-vel ott még egy cégünk sem m ködik –, és szerz dést kötökezekkel a m vészekkel. Az áraink magasak, a jutalékunk pe-dig huszonöt százalék!

– Excellentissimo! – kiáltotta Vantagio az izgalomtól ola-szul. – D'accordo! Beleegyezek!

– Mondtam, hogy Izzy terhes a jó ötletekt l – szólt Heller.– A gyenge szezon! – mondta Vantagio. – Az év kilenc

hónapjában nagyon lazán mennek itt a dolgok! Ez azonbanmeger sít minket a külföldi piacokon!

– Csupán tíz százalékot kérünk a tavalyi nettó árbevétel-hez mért bevételnövekedésb l – szólt Izzy.

– Leny göz ! – mondta Vantagio.Heller a hét várakozó fest felé fordult, akik kidülledt

szemekkel ácsorogtak egy rakáson. – Nos, remélem, uraim,nem gondolják, hogy prostituálni fogják a m vészetüket.

– Ó, nem! – mondta a fest k vezet je. – Az ajánlat túlkemény ahhoz, hogy visszautasítsuk! – A többiek a háta mö-gött egyetért en kiáltoztak.

– A program neve – folytatta Heller – a Hét Kurvája.Mindannyian éljeneztek. A vezet fest így folytatta: –

Mr. bárhogy is hívják, maga nem ebb l a világból való!– Ez maradjon köztünk – felelte Heller.Izzy körbeszaladt, s egy üres lapot, melyre kés bb elké-

szíti a szerz dést, legalábbis ezt mondta, aláíratott mind anyolc fest vel. Ezután firkált egy EMLÉKEZTET AZ ELVIEGYEZSÉGR L cím fecnit, amit Vantagióval íratott alá.

Ezután elindultak. Ahogy Heller Izzy kíséretében kilépettaz ajtón, így szólt: – Szóval ez az én marketingtervem. Át-

110

mentem a vizsgán, Izzy?– Naná – felelte Izzy. – Egyszer en csak „naná", Mr. Jet!Ahogy bekászálódtak a taxiba, Izzy és Heller a hátsó ülés-

re, Heller így szólt: – Nos, ez nagyrészt szórakozás. Azonbanennek is megvan a maga szerepe.

– Szórakozás? – kérdezte Izzy. – A kormányok legmaga-sabb köreiben kapóssá váló neorealizmus végig fog söpörni avilágon! Ez a terv milliókat ér! Ráadásul minden valódi for-radalom megteremti saját m vészi formáját. Neorealizmus!Dolgok, melyek olyannak látszanak, mint amilyenek a való-ságban! Önmagában is teljesen forradalmi! Neorealizmus, anép m vészete!

Bang-Bang kiviharzott a taxival a garázsból, s az irodairányába indult. Nem sokkal kés bb Heller így szólt: – Izzy!Végiggondoltam, s azt hiszem, érdemes lenne megfontolni aMester Terv Els Fázisának befejezését.

Fordult egyet velem a szoba. Még letompult érzékeim isveszélyt szimatoltak. MILYEN terv?

Azon nyomban vissza akartam nézni a korábban rögzítettfelvételeket. A következ pillanatban halálra váltan bámul-tam a készülékemet. A néhány napos vajúdás alatt elmulasz-tottam feltölteni a készülék szalagtárát! Nincsenek rögzítettfelvételeim, melyeket visszanézhetnék!

MILYEN TERV!?!?Geológiai felmérések, meg a követség, meg a diploma,

meg még az istenek tudják, mi más. Ismertem Hellert! Ez azegész jókora pofonná fog összeállni a számomra. Az is lehet,hogy halállá!

Fura, vad érzés kerített hatalmába. Heller és a n kkelkapcsolatos sikerei. Hát nem az hibája, hogy mindjárt alegelején ilyen nagy kalamajkába kerültem? Ha nem zavartvolna össze, Utanccal sem történik semmi baj!

Kezdett megkeményedni bennem a Heller iránt érzett ége-

111

, keser gy lölet.

4. fejezet

A következ napon egy álmatlan éjszaka, s egy keserreggel után ténferegve megkockáztattam, hogy a képerny repillantsak.

Megdöbbenve láttam, hogy Heller egyedül vezeti a taxit!Nyomát sem láttam Bang-Bangnek, s ahogy Heller hátrafor-dult, hogy jobban megnézzen egy útjelz táblát, láttam, hogya hátsó ülésen sem utazik senki!

Autót vezetett New Yorkban! Illegálisan! A jogosítványaszerint még nem töltötte be tizennyolcadik életévét!

Az órámra pillantottam. Még reggel 6:00 sem volt Hellerid zónájában!

Durva káromkodással ültem a képerny elé, hogy figyel-jem a fejleményeket. Valami új taktikába fogott!

Az útjelz táblákat figyeltem. A Franklin D. Rooseveltúton haladt, s a dereng hajnali horizontból ítélve észak felétartott. El kaptam a területet feltérképez Octopus Olajtársa-ság-féle autóstérképet. Hová megy? Miért?

Az öreg taxi szinte duruzsolt. Heller meglehet sen bol-dognak és kiegyensúlyozottnak t nt. Gyorsabban hajtott,mint Bang-Bang, annyira azonban nem száguldott, hogy baj-ba kerüljön.

Az útjelz táblákból ítélve Bronx felé tartott. Megpróbál-tam rájönni mi lehet Bronxban, ami felkeltheti az érdekl dé-sét. Még csak ötletem sem volt.

Kifizette az autópálya-díjat. Mikor a kaput maga mögötthagyta, tudomást sem vett a Bronxba invitáló útjelz táblák-ról. Megpillantotta a 278-as f út tábláját. Throg's Neck?

112

Throg's Neckbe megy? Nem. Már a Hutchinson River f útonjárt. White Plains? White Plainsbe igyekszik? Nem, azt a ke-resztez dést is elhagyta. Bostonba? Ah, New Brunswick,Kanada! Bizonyára el akarja hagyni az országot.

Abban a pillanatban felpattantam, hogy üzenetet küldjekRahtnak és Terbnek. Heller ki fog kerülni az aktivátorvevhatósugarából, s így a 831-es relé sem tud már segíteni!

Megtorpantam. Istenek, a felfordulásnak köszönhet en,amit Heller idézett el , elfelejtettem odaadni Rahtnak ésTerbnek a vev t és a dekódert! Nem tudok kapcsolatot léte-síteni velük!

Reménytelenül ültem vissza a képerny elé.Átkoztam. Minden az hibája. Amióta figyelem, senkivel

nem beszél arról az átkozott „Mester Terv"-r l!A Nap már felkelt a keleti parton. Úgy t nt, a zöld fákkal

és f vel borított tájat csodálja, ami elsuhant a kocsija mellett,bizonyítva, hogy nem sok figyelmet fordít a vezetésre. Talánmás is gyönyör nek ítélte volna ezt a látványt, ha a sors nemnehezedik rá olyan súllyal, mint ahogy engem nyomasztott.

Ismét átgurult egy díjszed kapun, s hamarosan már aNew England autópályán robogott. Tekintete megállapodottaz egyik útjelz táblán. Stamford! Connecticutban jár!

És ekkor kezdtem kapisgálni. Néhány, nagyon sötétzöldlombú fát nézegetve így szólt: – Az öreg Cap Duggannekigaza van! Gyönyör ország vagy.

Cap Duggan! A geológiai felmérés! De mir l is tárgyal-tak? Aranyról, Alaszkában? Lehet, hogy Alaszkába igyek-szik! De hát Alaszka nem erre van. Azonkívül nem mehetegy fényes, narancsszín értékes régiséggel, ezzel a NewYork-i taxival Alaszkába. Inkább kutyaszánnal! Jól ismeremezt a bolygót. Persze az is lehet, hogy valami ravasz csalástforgat a fejében. Tudtam, hogy nem sok jó származik abból,hogy ROTC-kiképzés ürügyén megismeri a hadsereg G-2-

113

es fortélyait!Az els adandó alkalommal lekanyarodott Stamford felé.

De ahogy feszült figyelmem enyhülni kezdett volna, már ka-nyarodott is jobbra, s máris egy rossz f útra hajtott. Az útjel-

tábla szerint Noroton Point fekszik abban az irányban.Hamarosan leállította a taxit, és kiszállt.A tengerparton állt. Széles víztömeg nyújtózott el tte,

melyet arannyal vont be a reggeli napsütés. Heller belegázolta homokba. Úgy t nt, élvezi az óceán fel l fújó szell t. Mé-lyeket lélegzett, mintha jóíz lett volna a leveg .

Így szólt: – Még nem nyomorítottak meg teljesen, öregbolygó. – Aztán továbbsétált, s észrevett egy olajfoltot. El -

szavait kiegészítve így folytatta: – De keményen dolgoz-nak rajta.

Továbbballagott. Néhány libucmadár szaladt el az útjából,miközben sirályok köröztek a feje felett. A parton megtör ,aranyosan csillogó hullámok habja kifutott a lábához.

– Nagy kár – mondta. – Nagyon szép bolygó vagy. – Az-tán hirtelen elhatározással így folytatta: – Jobban teszem, hamunkához látok, ameddig még lakható vagy!

Észak felé tartott. Megnézte a tengerbe öml folyó torko-latát. – Aha – mondta. – Ez az!

Visszaszaladt a taxihoz, beugrott, s hamarosan robogotttovább. Nem hajtott fel a New England autópályára, ehelyettátgurult egy falu méret városkán, majd folytatta az útját azöld, s többnyire érintetlen hegyes-völgyes vidéken.

Megállt. Kiterítette a geológiai térképet. Úgy t nt, az ösz-szes ház szerepel rajta.

Félrehajtotta a tekercset, majd lekanyarodott a f útról, ráegy olyan ösvényre, amin marhákat szoktak terelni!

Mintha tájékozódási pontokat keresett volna. Rátalált egyrégi mérföldk re. Rögtön a marhák csapása mellett! Ütött-kopott mérföldk , alig olvasható. Aztán rájöttem. Valami

114

réges-régi, elhagyott úton jár!Rododendron, babér és gaz súrolta az öreg taxi lökhárító-

it, majd végre néhány épület akadt az útjába. Nem hasonlí-tottak farmra. Hogy hogy néztek ki? Egy teljesen átrozsdá-sodott tábla elárulta: egy elhagyatott szerviz volt, néhánycsirkeketreccel az udvarában, mint valami ideiglenes rezi-dencia.

Kicsiny füstpamacsok szálltak fel a kéményb l.Heller megkocogtatta a roskatag ajtót.Nagyon id s asszony nyitotta ki. Rossz irányba fordított

tekintete azonnal elárulta vakságát.– Én vagyok az a fiatalember, aki tegnap New Yorkból te-

lefonált – szólt Heller kedves hangon.– Ó, hála Istennek, hogy épségben ideért. Jöjjön be, jöjjön

be, és üljön le. Igyon egy kis kávét. – Heller leült, mire azasszony sürögni-forogni kezdett, hogy kávét készítsen.

– Igazán nagyon örülök, hogy ideautózott – mondta. – Aférjem halála óta nem járt kocsi ezen az úton. Hogy talált ideegyáltalán?

– A háza még szerepel a térképen, asszonyom – mondtaHeller er s, New England-i kiejtéssel.

– Nos, meg kell hogy mondjam, kellemes érzés, ha azembert nem dobják ki teljesen az országából! – Tapogatózvaszéket keresett, majd leült, nem egészen szembe Hellerrel. –Ez egészen addig forgalmas hely volt, míg másfelé nem te-relték az utakat. Azok az átkozott f biztosok állandóan vál-toztatják a dolgokat. Legközelebb odébb rakják ezeket a he-gyeket! Kér még kávét?

Nagyot néztem. Honnan tudja, hogy kiürült Heller csészé-je?

– Nem, köszönöm – felelte Heller. – Nos, asszonyom, aztmondta, zárható a régi javítóm hely, s a tet is érintetlen.Megnézhetném?

115

Az asszony fogott néhány kulcsot, majd a fal mellett ta-pogatózva megkerülték az épületet, s kinyitotta a m helyt. Jónéhány autó számára elegend tágas m hely tárult fel Hellerel tt, szerel aknával és zárható ablakokkal.

– Jónak látszik – szólt Heller. – Kibérelném néhány hó-napra.

– Nos, egy kis bérleti díj sokat segítene ebben a mai inflá-ciós világban. Mennyit szándékozna fizetni?

– Egy százast havonta.– Egy százast havonta? Az isten szerelmére! Ennek a fe-

léért megkaphatja ezt az egészet a csirkékkel együtt!– Hát, két autót hoznék ide – mondta Heller.– Ó!– Jönnék-mennék. Más is szokott idejárni, asszonyom?– Az unokahúgom párnaponta eljön, hogy megnézze, jól

vagyok-e. Mióta néhány csibészt elzavartam a puskámmal,egy lélek sem mer ide jönni, kivéve az unokahúgomat.

– Akkor megegyeztünk – mondta Heller. – Nem bánja, hamáris idehozom az egyik autót? Be kell állítanom rajta va-lamit.

– Jöjjön csak nyugodtan! Talál itt egy csomó szerszámot,ha nem zavarja, hogy rozsdásak.

Heller átadott az asszonynak egy százdollárost, miremegkapta a kulcsokat. A taxival beállt a m helybe.

Amit ezután tett, az jól mutatta ravaszságát és álnokságát,ami miatt mindig is utáltam.

Belülr l bezárta a bejárati ajtót.Csomagjából el húzott egy papírtekercset, amivel belülr l

beragasztotta az ablakokat. Felkapcsolta a m hely régi vilá-gítását.

Ezután, (bíííp) meg, a csomagjából el vett egy kicsinykereflektort, amivel a taxi oldalára világított, mire a megvilágí-tott terület FEKETÉRE változott.

116

Az ajtóról elt nt a felirat!A fénycsóvát végigjáratva a taxin, a kocsi színe foltról

foltra rikító narancsról éjfeketévé változott!Akkor már tudtam, mi ez. Voltári készítményt használt.

Rávette a newarki fickót, hogy keverje a taxi festékéhez! Ígya fény határozza meg a festék színét!

A csillogó-villogó voltári hirted táblákon használjákugyanezt az anyagot. Ha egy fénysugár végigsuhan a hirde-

táblán, a tábla kékre változik, majd egy másik fény, ami-nek különböz a hullámhossza, a tábla színét pirosra változ-tatja. Ezt a festékbe kevert adalékanyag teszi lehet vé, amikülönböz hullámhosszú fények hatására megváltoztatja afelület fénytörési és fényelnyelési tulajdonságait.

Ez nem tartott túl sokáig. Ezután az autó orrához lépett,lehajolt, s lekapta, amivel eltakarta a rendszámtáblát. Eztmegismételte hátul is.

Ismét csomagjába nyúlt, s kivett bel le egy fiolát, amib lvalami folyadékot az ujjaira öntött, és szétkente az arcán,majd a haján. A kézfejére is kent bel le.

Beült a visszapillantó tükör elé, állított valamit a lámpájaszámlapján, majd a fénycsóvát végigvezette a fején. A hajafeketévé változott! Ezután ismét elforgatta a tárcsát, s a fény-sugarat most az arcán és a kezén futtatta végig, amit l a b remegbarnult, már-már feketévé változott. Hamis, fekete baj-szot ragasztott az orra alá.

Heller sunyi alattomossága!De sem tökéletes. A szeme kék maradt!Fekete öltönyt viselt. Nem öltözött át, ráadásul még egy

fekete kalapot is tett a fejére.Hátrált néhány métert, s a taxit méregette. Aztán beszállt,

s eltüntette szem el l a taxiórát.Kinyitotta a garázsajtót, s kitolatott.A ház ajtajában így szólt: – Gyakran fogok jönni-menni.

117

Lehet, hogy kés este, lehet, hogy nagyon korán.– Semmi baj – felelte az id s, világtalan asszony. – Du-

dáljon kétszer, és akkor tudni fogom, hogy maga az. Min-denki mást elkergetek a puskával!

A sötétbarna Heller elhajtott fekete kocsiján!Azért annyira még sem okos. A kocsi akár narancsszí-, akár fekete, mégiscsak egy régi, helyreállított New York-

i taxi!Szemlátomást pontosan tudta, hová megy. Elérkezett egy

városba, ahol a házszámokat figyelte, majd megállt egy öregház el tt, melyen a következ felirat állt:

FöldbirtokokCyrus Aig

Heller bekopogott, mire egy asszony ajtót nyitott, s azegyik hátsó iroda felé irányította.

– Cyrus Aig? – kérdezte Heller. – Én – az angol nem azanyanyelvem – kaptam id pont?

Cyrus Aig egy öreg, nagyon öreg férfi volt. Elfordultelred nyözhet íróasztalától, s az idegent méregette. – Örü-lök, hogy rágyütt. De nem tom, hogy amit kínálni tudok, jólesz-e magának. Az összes öreg pajtát meg birtokot fölvásá-rolják a gazdag népek, hogy aztán oda költözzenek.

Heller hozta a térképeit. – Én keres bányák, öreg bányák.– Ó, igen – felelte az id s ingatlanügynök. – Mondott va-

lamit a telefonba. Hát megnéztem a papírjaimat. Ha valakibányát akar venni itt keleten, az ne nálam keresse. Én öregpajtákat árulok gazdag népségeknek, hogy aztán oda költöz-hessenek. Üljön le.

Heller beleült a roskatag hintaszékbe.– Úgy száz évvel ezel tt – folytatta Cyrus Aig – lehet,

hogy volt itt egy bánya. De az, hogy a patakot Aranybánya-

118

pataknak hívják, még nem jelenti azt, hogy valaha is aranyatbányásztak volna benne.

– Ezen a helyen – mondta Heller kiterítve a geológiai tér-képet – mutatja épületek Aranybánya-patak mentén.

– Ó, az – szólt Cyrus. – Évek óta nem járt senki azon a te-rületen. Elvadult. Még út sem vezet arra. Kíváncsi lennék,hogy a kormány földmér i jártak-e valaha arrafelé. Ez egysziklákkal teli völgy növényzet nélkül. Meg két vagy háromkicsi hegy. Patak kanyarog közöttük. Fél évszázaddal ezel tta csempészek fogadója állt ezen a helyen.

A vén ingatlanügynök fogta a térképeit. – Igen, ez azigazság. Egyszer, gyerekkoromban, én is jártam ott. Ország-út vezetett el mellette abban az id ben. Látja, itt. A patakmeg erre folyik, itt elfordul, aztán beleömlik a tengerbe.

Útitérképet vett el . – Ezen láthatja, hogy terel utat épí-tettek itt a patak mellett, nem messze a forrásától, így a vízmár nem folyik benne többé. Azonkívül még két autópályátis átvezettek rajta, miel tt még elérné a Long Island tenger-szorost. Így aztán soha többé nem használhatják a csempé-szek.

– Én nem ért, hogyan...– Mert egy kis merülés hajó sem tud már feljutni rajta.

Ide figyeljen, a csempészek felhajózták a csempészett piát apatakon, egészen a fogadóig. Ott felvizezték, újrapalackoz-ták, aztán egy részét ott helyben magukba öntötték, a többitpedig a gengsztereken keresztül New Yorkban értékesítették.

Visszaadta a térképeket. – Jó ideje már senki nem megy arégi fogadó közelébe. Holttestek! Kísértetjárás. Még azt iselfelejtettem, hogy valaha létezett.

– Én megvesz – szólt Heller.Cyrus Aig megtörten fejébe nyomta öreg horgászkalapját.

Heller követte. Cyrus Aig ócska tragacsával elhajtottak aTörvényszékre, ahol Cyrus belenézett az iratokba.

119

– Itt az áll, hogy John Smith tulajdona, aki New York-i, ésezt az ügyvédet kell keresni, akinek a nevét ide írták. Ötvenhektárnyi príma k .

Heller leírta a részleteket és a címeket. – Ha én megvásá-rol, ad jutalék.

– Nos, az jó lesz, de azt ne várja, hogy odazötyköl djekúttalan utakon. Ott még horgászni sem lehet. Biztos benne,hogy nem akar inkább egy öreg pajtát? Mutathatok néhányat,ezek autóval is megközelíthet ek.

Heller a fickó kíséretében visszatért, beugrott a taxiba éselviharzott. Hála istennek, nem került ki az aktivátorvev ha-tósugarából. Harminc mérföldnél nem járt messzebb NewYorktól! Bármire is készült, legalább tudni fogom, és képesleszek tenni ellene valamit, ha veszélyesnek ígérkezik.

5. fejezet

Észak felé tartott a 7-es számú f úton. Nyugodt tempóbanhaladt, szemlátomást leny gözve Connecticut hegyeit l,völgyeit l és patakjaitól. Falusias táj volt, már-már fest-ményszer – nekem nem igazán tetszett volna. Túl rendezettés békés.

El tte az úton – valószín leg nem gondolták, hogy látnilehet ket – egy rend rautó állt lesben, óvatlan gyorshajtókravadászva. Heller szinte araszolva gurult el mellette. Nem va-lódi rend rautó volt, hanem seriff-kocsi, jókora csillaggal azoldalán. Két fickó üldögélt az els üléseken, khakiszín ru-hában. Cowboykalapot viseltek. Helyettes seriffek, nem két-séges. Nem nagyon izgatták magukat. A kocsi körüli sze-métb l ítélve, ez lehetett a kedvenc leshelyük.

Heller továbbhajtott. Rendkívül figyelmesen vizsgálta az

120

út bal oldalát. Nem sokkal el tte kissé megváltozott a töltés.Én magam nem vettem volna észre.

Balra kanyarodott, s lehajtott a töltésr l! Az útról egyene-sen a bozótba! Minden teketóriázás nélkül!

Irányérzékére volt kénytelen hagyatkozni, s nem arra,amit arról tudott, hogy merre is jár valójában. Lépésben ha-ladt. Gaz súrolta és karcolta az autó alját.

bozót állta el az útját. Úgy t nt, megkerülni sem le-het. Heller kiszállt a kocsiból, el húzott egy machetét, és utatvágott a bozótosban. Ezután visszaszállt, s folytatta az útját.

Ekkor jutott eszembe, hogy biztosan egy régi utat követ,nem olyat, mint ami az elhagyatott benzinkúthoz vezetett,hanem annál sokkal elfeledettebbet. Néha még fákat is megkellett kerülnie, melyek legalább harmincévesek lehettek.

Felhajtott egy kisebb emelked re. A tetejét jávorfákból, snéhány örökzöldb l álló facsoport borította. Hatalmas fákvoltak, vagy ötvenévesek.

Közvetlen mögöttük meder húzódott, a magas töltés dacá-ra csak egy csörgedez érrel az alján. A néhai fahíd marad-ványai ki tudja, mikor rogyhattak bele a patakba.

Heller megállította a taxit, és kiszállt. Valódi vadonba ju-tott. Néhány bucka látszott a közelben. Máskülönben szik-lákkal borított sima terület volt.

Körbejárta a vidéket. Ráakadt egy sima területre, nemmessze a fáktól. Ez mintha érdekelte volna.

Leballagott a csörgedez érhez. A fehér érctömb, szélénvörös rozsdafoltokkal, felkeltette az érdekl dését. A folyó azévezredek alatt keresztül rágta magát rajta.

Kicsiny, emberkéz alkotta domb vonta magára a figyel-mét. Fogott egy lapátot, s belenyomta. Finom szemcséj , fe-hér por volt. A lapátot visszadugta a kocsiba, s el vett egycsomagot.

Csak ekkor fordított némi figyelmet a hatalmas fákból ál-

121

ló ligetre. Egyenesen bement a fák közé.Növényzettel ben ve és elfedve, ami jóval az épület meg-

építése után vadulhatott el, indákkal és bokrokkal körben ve,ott állt a fogadó!

Szélesen terpeszkedett Heller el tt. Verandája és oldal-szárnyai is voltak. Bizonyosan ugyanabból a k l épült,mint ami azóta is b ségesen borítja a területet.

Heller fellépett a k lépcs kön, egyenesen a bejárati ajtó-hoz. Lakat zárta le a hatalmas ajtót. Csodálkoztam, hogy le-het, hogy az épület még fél évszázad elteltével sem vált aszokásos vandalizmus áldozatává. Amerikában ez ritka.

Heller el húzott egy álkulcsot és egy olajzót, s alig teltbele néhány perc, a lakat lekerült a helyér l! Ez megriasztott.Még az Apparátus-alkalmazottak sem bírnak el ilyen gyor-san a lakatokkal. Aztán eszembe jutott, Heller mégiscsakmérnök. Egészen közelr l ismeri a tolórudakat, rugókat éspeckeket.

A zsanérokat is megolajozta. Ezután az ajtó kissé rogyottkülseje ellenére könnyedén kinyílott. Heller megvizsgálta azajtó peremét, s ekkor én is megértettem, miért nem jártakvandálok az épületben. Az ajtót páncéllemez borította!

Heller megtapogatta az ablakot. Golyóálló üveg!Ez a hely egy valóságos ER DÍTMÉNY!Visszament a kocsihoz, s fogta a csomagját. Ezután belé-

pett a f bejáraton, bekapcsolta a magával hozott lámpát, s le-tette az asztalra.

Alighanem a legutolsó parti kifakult, összeszakadozottmaradványai lógtak elhagyatottan a vastag szarugerendákról.A japánpapírból készült lampionok kibelezett maradékai kü-lönös árnyékokat vetettek a mennyezetre.

Heller elballagott valami mellett, ami egykoron fényestáncparkett lehetett. Lerúgta szöges cip jét, miel tt rálépettvolna.

122

Feltörte a következ lakatot, s bejutott a bels szobába. Abár! Szinte a hosszú mahagónipult volt az egyetlen bútor ahelyiségben. Heller megvizsgált egy törött tükröt – rajta go-lyó ütötte lyuk.

Talált még szobákat – néhai privát szobák és túldíszítetthálók lehettek. A konyhában hatalmas t zrakó helyet talált –egy patkány fészkelte be magát a t zhely közepébe, s mosttávozott izgatottan a kéményen keresztül.

A hátsó ajtót szintén páncéllemez fedte. Az összes külsablak golyóálló üvegb l készült!

Heller megtalálta az irodát. Az íróasztal még mindig a he-lyén állt. Az iratokat megbarnította az id . Átnézte ket.Negyven láda ide, nyolcvan oda, valamint egy váltó ötszázdollárról. Vajon kifizették-e valaha?

Bekeretezett fényképek lógtak a falon. Néhányukon azótakifakult aláírás is szerepelt. Jimmy Walker állt az egyik jóké-

fiatal férfi alatt. Jimmy Walker? A híres New York-i pol-gármester?

Egy másik kép is felkeltette Heller figyelmét. Feszesen ál-ló, fiatal férfiak sora. Négyen voltak. Mindannyian gépfegy-vert tartottak a kezükben! Heller elolvasta a mindegyikük aláodaírt nevet. Joe Corleone! volt jobbról a második. Mintegy húszéves kölyök!

Heller voltári kamerát húzott el a csomagjából, JoeCorleonéra fókuszált, s készített egy felvételt az aláírássalegyütt. Ezután lefényképezte a négyüket ábrázoló csoportké-pet.

Ezek valóban szellemek! „Jámbor Joe" a nyolcvannyol-cadikat taposta, mikor meghalt. Ma azonban már csak a fo-gadó maradékának s a környéknek a szelleme.

Nos, Heller minden bizonnyal úgy ítélte, épp eleget szó-rakoztatta magát. Mozdulatai felgyorsultak. Csomagjábólegy fémrudat húzott el , s nagy sietséggel ütögetni kezdte

123

vele a falakat s a padlót. Eléggé ismertem t ahhoz, hogytudjam, visszhangmérést folytat. Minden bizonnyal rejtetthelyiségek után kutatott.

Talált egyet. Mikor ráakadt a bejáratára, kiderült, csakegy szekrény.

Folytatta.Ezután kiszaladt a házból, s az udvart kezdte püfölni. Az-

tán feladta.El vett egy kicsiny mér szert, s nekilátott körbejárni a

házat. Leolvasta az eredményt. Aztán megtorpant. Keresztül-kasul járkált a területen. Azokat az eredményeket is leolvas-ta.

Heller kiszámolhatta az egészet. Egyenesen a bárhozment, s ott is méregetett a m szerével. A bár legvégénél állt.

Némi olaj segítségével rendbe hozott egy zsanért. A bárvége teljesen egészében félrecsúszott, s lefelé tartó lépcs sorjelent meg Heller el tt.

Lement.Egy barlangba jutott!Végigballagott a vágaton, majd levilágított az egyik akná-

ba. Ha volt is valaha létra benne, mára már elt nt.A falakat vizsgálta. – Gránit – motyogta. Végül szépen

megrajzolt bet kb l álló szöveget talált. Így szólt:

Issiah Slochumbányája 1689

Heller végignézett még néhány folyosót. Talált némi fehérkvarcot. A zsebébe tette.

Egyik-másik folyosóban szétrohadt faládák maradékairabukkant. A csempészek a bányába rejtették a csempészettitalt! Hát ez történt Aranybánya-patak „elveszett bányájá-val"!

124

6. fejezet

Heller visszazárta az épületet, a bejárati ajtóra azonbansaját lakatját akasztotta. Meglehet sen masszív lakat volt!Nem sokat tanult a G-2-es tankönyvekb l. A vadonatúj csil-logó rézlakat már messzir l kiabál!

Beugrott a kocsijába, nem túl siet sen visszahajtott a f út-ra, majd nyugodt tempóban elindult vissza a város felé. Mégegyszer elhaladt a gyorshajtókra vadászók el tt. A seriff em-berei már félig aludtak.

Heller betért egy étterembe. Kellemes hely volt. Még tele-fonfülke is állt az étkez részben. Heller bement a fülkébe, éstárcsázott, amire Izzy válaszolt.

– Rajta vagyok – szólt Heller. – Minden tuti! – Kezdszlengesedni! Siet sen beolvasta az adatokat, amiket a tör-vényszéken kapott, majd megadta az ingatlanügynök nevét,és hozzátette: – Nem aktív az üzletben, de küldjön neki juta-lékot a vételár függvényében.

– Rendben – felelte Izzy. – Vállalati státusz a terveknekmegfelel en?

– Igen – felelte Heller. – Nagy Kelet-Ázsia FejlesztésiKorlátolt Felel sség Társaság, Maysabongo. Az itteni szá-mom... – és megadta.

Heller otthagyta a telefonfülkét, és visszaült az asztalá-hoz. Megérkezett a pincérn .

– Attól tartok, egy kicsit még korán van az ebédhez. Atöltött rák még nem készült el.

– Jó – felelte Heller. – Öt hamburger, öt SevenUp.Arra számítottam, hogy nehézségekbe ütközik fekete b re

miatt. De most New Englandben járt. A lány kihozott egyhamburgert, s egy SevenUpot.

Heller megette és megitta.A lány hozta a következ adagot, a hamburgert és a

125

SevenUpot. Szinte várni sem kellett! Kellemes hely.Heller fogott egy újságot, s olvasni kezdett.Miután elfogyasztotta az összes hamburgert és

SevenUpot, az egészet megkoronázta egy gyümölcsös cso-koládéfagylalttal.

Megcsörrent a készülék a fülkében. Heller odalépett, ésfelvette.

Izzy hangja. – John Smith évek óta szövetségi börtönbenül. Életfogytiglant kapott gondatlanságért, mert nem veszte-gette meg J. Edgar Hoovert. A szeret je érzelmi okokbólmegtartotta a helyet, de tavaly meghalt. Smith azon volt,hogy lemond az ingatlanról, azok miatt az adók miatt, amiketnem tud kifizetni. Mikor felhívtam, magánkívül volt azörömt l. Ugyanúgy, ahogy a börtönigazgató, aki így el tudadni egy új cellát Smith-nek. Szóval az öné.

– Köszönöm – felelte Heller.– Mr. Jet – folytatta Izzy. – Kérem, ne keveredjen bajba.

Connecticut távol esik a civilizációtól. Talán még indiánok ismaradtak arrafelé.

– Köszönöm a figyelmeztetést – mondta Heller.Kifizette a számlát, megtoldva nagylelk borravalóval,

majd kiment, s beugrott a taxijába.Ismét észak felé indult, vissza az el autópályára.Aztán Izzy figyelmeztetése ellenére Heller nyolcvan mér-

föld per órás sebességre gyorsította a taxit!Végigsöpört az úton.Még miel tt a gyorshajtókra leselked kocsi látómezejébe

ért volna, belengette a taxit!Mikor pont a lesben álló kocsi el tt járt, hatalmas porfel-t kavarva kihajtott az út szélére, majd vissza az útra, majd

át az út túloldalára, s újra vissza az úttestre!Ezután negyvenes sebességre lassított!Az ostoba idióta!

126

A seriffkocsi úgy vágódott ki rejtekéb l, mint a szitakötután ugró hal a vízb l!

Felkapcsolta villogóit, felsivítottak szirénái!Vijjogva vetette magát a taxi után!Heller elég gyorsan haladt ahhoz, hogy megtartsa a távol-

ságot. Azt azonban tudtam, hogy ez a taxi nem képes lerázniegy rend rautót! Ezt a kocsit városi közlekedésre tervezték!

Az üldöz k már-már beérték Hellert.Heller balra húzódott, lekanyarodott az útról, s levetette

magát a töltésr l!Ugyanazon a nyomon járt, mint korábban!Az öreg kocsi dülöngélt, bukdácsolt és zötyköl dött! Fák

között száguldott el! Mintha suhant volna a gaz tetején! Azöreg fogadó felé tartott! Heller vajon fedezéket keres, hogykil je ket? Mire készül?

Heller a visszapillantó tükörben meglátta a rend rautót.Nehéz próbatétel volt ez a rend rök számára is. Heller lassí-tott!

Heller el tt ott magasodott a dzsumbuj, ami az épületetrejtette.

Mögötte a szirénázó, villogó, veszett rend rautó!Tízyardnyira a legközelebbi fától egy tisztáson Heller hir-

telen lefékezett!Kiszállt.Néhány dossziét elrendezgetett az els ülésen.Megigazította a bajszát.A taxi bal oldala mellé állva szétterpesztette a lábát.Kissé el red lve kezét feltette a taxi tetejére, készen arra,

hogy megmotozzák.Még egy utolsó csúszással és bukdácsolással a rend rautó

nagyot fékezve megállt a taxi mellett. A sziréna elhaló mor-gással kimúlt.

Helyettes seriffek ugrottak ki a kocsiból felemelt fegyve-

127

rekkel.Megtorpantak.Óvatosan körülnéztek.Egyikük Hellerhez lépett, s nekiállt átkutatni.Szinte abban a pillanatban kirántotta Heller zsebéb l az

oda gyömöszölt port!Félrehajtotta Heller kabátjának alját. Aztán összerezzent.

A helyettes seriff belépett Heller látómezejébe.Az arannyal futtatott Llama .45-öst tartotta a kezében!– Ralph! – szólt a helyettes. – Jézus Krisztus! Nézd ezt az

ékszert!– Mi az ördög ez? – kérdezte a másik közelebb lépve.– Ez egy (bíííp) gyémántberakásos ágyú, mi más.– Hadd nézzem, George! Olyan, mint azok a régi gengsz-

termordályok!– Nem, ez nem .45-ös Colt ACP, Ralph.– De igen! Csak gravírozták, vagy mit csináltak vele.– Nem! Ezt nézd! Ez a vésés itt az oldalán azt mondja,

hogy ez egy Maysabongo.George így szólt Hellerhez: – Hé, nigger! Miféle kézi-

fegyver ez?– Én nem beszél szépen angol – felelte Heller éles han-

gon. – Angol nem anyanyelvem.Ralph így szólt: – Ez valami külföldi.George így folytatta: – Hé, nigger! Van neked engedélyed

ehhez?– Nézze az ülésem – felelte Heller.George behajolt a taxiba. Nyilván azonnal megtalálta az

irattartót, amit Heller az ülésre tett, de mégsem mászott ki akocsiból, hanem ott maradt, behajolva. Valamit motyogott.

Mikor felegyenesedett, így szólt. – A pokolba, Ralph. En-nek se füle, se farka. – Társához lépett.

– Talán jó lenne beszélni azon gyönyör rádión – mondta

128

Heller. – Leellen rizni rendszámtábla.George így szólt: – Ó, persze. – Megkerülte a taxit, leírta

a rendszámot, majd papírjaival együtt visszament a rend r-autóhoz, és behajolt az utasterébe. Ralph továbbra is óvatosmaradt, egyik kezében a Llama pisztolyt tartotta, míg a má-sikkal saját .357-es Colt Magnumját fogta, s Hellerre szegez-te.

Nem hallhattam a rádión folytatott beszélgetést, miveljárva hagyták a motort, ráadásul George túl mélyen behajolta rend rkocsiba. Hirtelen azonban, kezében a mikrofonnal,kihúzta magát. – Ralph! Szerinted olyan ez a kocsi, mint egykülföldi limuzin?

Ralph a Llama csövével feltolta cowboykalapját, hogyalaposan szemügyre vehesse az öreg taxit. – Ja, George. Elégréginek néz ki ahhoz, hogy ne amerikai legyen.

George visszabújt a rend rkocsi belsejébe. Aztán hirtelenismét kihátrált, maga után húzva a mikrofont. Szeme elkere-kedett. Így szólt: – Nem (bíííp)?

Visszahajolt, s a helyére akasztotta a mikrofont. Papírok-kal a kezében Ralph-hoz lépett. – Ide nézz, Ralph. Ezek sze-rint az iratok szerint ez Rangtango Blowah, a MaysabongóiKöztársaság connecticuti konzulja. A papírjai diplomatapapí-rok. A diszpécser egyeztetett Washingtonnal. Ez a niggerdiplomáciai mentességet élvez.

– Az meg mi az ördög? – kérdezte Ralph.– A diszpécser azt mondja, Washington szerint egy ujjal

sem nyúlhatunk hozzá. Azt csinál, amit akar. Nem tartóztat-hatjuk le, bármit is követ el.

– Jézusom! Diplomáciai mentesség? Ez azt jelenti, hogyfelrobbanthatja az egész kócerájt, mi meg még hozzá semnyúlhatunk.

– Attól tartok – felelte George.– Ó, (bíííp)! – mondta Ralph. – Még ezt a fegyvert sem

129

foglalhatjuk le?– Attól tartok, nem – válaszolta George. – Add vissza ne-

ki. Még le is l het minket, s egy szót sem szólhatunk miatta!Heller visszavette a fegyvert a vonakodó Ralph-tól. – Ez

az egész terület – mondta Heller éles hangon – aMaysabongói Köztársaság része. Jelen pillanatban nem azEgyesült Államokban tartózkodnak. Önök Maysabongóbanvannak.

– Jézusom! – szólt Ralph. – Ezek a (bíííp) külföldiekmegveszik az egész (bíííp) országot!

– Én is attól félek – mondta George.– Ide figyeljen, nigger – szólt Ralph. – Láttuk, hogy két-

szer elhajtott el ttünk szépen és nyugodtan. Mi az ördögnekszáguldozott harmadszorra?

– Teszt – felelte Heller. – Nekem jó, ha látni éber zsaruk.Jól átmenni a vizsgán, kérem.

Heller benyúlt a tárcájába, s el húzott két százdollárosbankjegyet. Odaadta nekik. – Minden hónap kapni egy.

– A f nök is átment a teszten? – kérdezte George. – anagybátyám.

Heller el húzott még két százdollárost. – jó ember. duplán átment. is megkap ennyi minden hónap.

A fickók tárcáikba tették a pénzt. – Istenem – szólt Ralph.– Még vesztegetésért sem kaphatjuk el! Ennek a mentesség-nek megvannak a maga el nyei!

– Hé – szólt George –, ez pont olyan, mint a régi id kben,amir l a nagypapám olyan sokat mesélt. Mikor a csempé-szek ide költöztek, rendszeresen fizettek, így senki nem nyúlthozzájuk!

– Nem, nem, nem – szólt Heller jellegzetes magas hang-ján. – Nem veszteget. Kérem, emelni fel bal kéz.Maysabongo csinál mindent bal kéz. Mondani utánam: „Énmostantól másodállású tiszteletbeli...

130

A helyettes seriffek elismételték Heller szavait.– „...maysabongói tengerészgyalogsági helyettes seriff...

ígéretemhez híven... ha bármi különöset látok, elfordítom atekintetem... és ha idegent látok behatolni, szétlövöm a fe-jét."

Gondosan elismételték a szöveget.Heller benyúlt a zsebébe, s el húzott három egyszer , fel-

irat nélküli aranycsillagot. Kett t átnyújtott a helyetteseknek,a harmadikat pedig George-nek adta. – Mondja meg nagybá-csi f nöknek, is esküdni. Itt van övé csillag.

– Hé! – szólt Ralph. – Tulajdonképpen legális! Nem lehetazt mondani, hogy százszázalékos nigger. Kék a szeme!

– Még valami – folytatta Heller. – Én felbérel fehér mér-nök. Nagyon jó ember. Neki van sz ke haj. Azonkívül dip-lomáciai mentesség is, szóval oké, ha látják erre. – Ezzelátadta önmaga útlevélképét!

A fickók komoly ábrázattal tanulmányozták a képet. Az-tán George az irattartóval együtt visszaadta. Udvariasanmegemelte a kalapját. – Számíthat ránk, bárkinek szétl jük afejét, ahogy megbeszéltük – ígérte.

Ralph is megemelte a kalapját.Visszaültek rend rautójukba, s elhajtottak.Rémiszt döbbenet kíséretében hirtelen megvilágosodott

el ttem, mit csinált valójában ez a (bíííp) Heller! Besorozta ahelyi rend rséget! Mostantól kezdve senki nem mehet a terü-lete közelébe!

A háznál, amit garázsnak használ, az öregasszony fogjaszétl ni az emberek fejét. A fogadónál a helyettes seriffekteszik ugyanezt.

Micsoda tökéletes megoldás! Még az orrunkat sem dug-hatjuk be egyik helyre sem, hogy szabotáljuk a dolgait.

Miután megszereztük a lemezt, a gázolásnak New York-ban kell megtörténnie!

131

(Bíííp) meg! Tudtam, hogy bajba kerülünk, ha kémkedéstfog tanulni. És tessék!

132

HUSZONKETTEDIK RÉSZ

1. fejezet

A sors ritkán kedves. És mikor nekilát ömleszteni a rosszhíreket, egyhamar nem is hagyja abba.

Heller a nap hátralév részében a fogadó körül dolgozott,els sorban szell ztetett, s megbizonyosodott afel l, hogy

ködik-e a kályha – gondolom, a tél közeledte miatt.Szemlátomást élvezte a szabad leveg t. Megcsodálta a jávor-faleveleket, melyeket már vörösre csípett az éjszakai fagy.Felmászott a dombtet re, hogy körülnézzen. Úgy t nt, ér-deklik a fogadó körüli egyenes területet borító sziklák, mivelrobbantózsinórral lerobbantott néhány kiemelkedést – imádrobbantgatni!

Legutoljára táblát szegezett egy póznára. Ez állt rajta:

Az illetéktelen behatolókatszétl tt fejjel

szám zzük valahová

Az aknamez által okozott sérülésekértfelel sséget nem vállalunk.

Talált egy helyet, ahol a taxival átgázolhatott a folyón, shamarosan mélyen bent járt az állam szívében. Hirtelenmegpillantotta az elhagyatott benzinkút ellentétes oldalát. Ez

133

ugyanaz az elfeledett út!Az öreg hölgy matatott egy keveset, majd kinyitotta

Heller el tt a garázsajtót. Heller behajtott, lámpájával végig-világított önmagán és a taxin, amit l egy szempillantás alattminden visszanyerte eredeti színét.

Miután kiment a garázsból, megjavította a roskadozótyúkketrec ajtaját, a diszintegrátor pisztoly segítségével da-rabokra szedve a tuskókat vágott némi t zifát, aztán ivott egycsésze kávét, meghallgatta, milyen kedves ember is valójá-ban, majd napnyugtakor visszaindult New York felé.

Bármiben is mesterkedik, túl jól halad és túl gyorsan!Már éjfél is elmúlott az én környezetemben. Meglehet -

sen kimerülten vánszorogtam máskülönben üres ágyam felé,mikor kopogást hallottam az ajtó fel l.

Faht bej volt az. Átnyújtott egy borítékot, és távozott.Fáradtan kinyitottam, s ahogy elolvastam az els két so-

rát, azonnal lerogytam. Raht és Terb régóta várt jelentéséttartottam a kezemben:

ÜGYNÖKJELENTÉS

Jó hírünk van az ön számára.Kórházba kerültünk.Pontosan azt tettük, amit mondott.New Yorkba érkezésünk után azonnal megszereztük a ha-

misítótól a zimbabwei delegáció okmányait. Beszereztük amegfelel ruházatot. A megfelel megjelenés kialakításaután nekiláttunk megbízatásunk teljesítésének.

A megjelölt célterületre mentünk.A recepciónál találkozót szerveztünk két megfelel lány-

nyal, s kifizettük nekik a megfelel összeget, számla csatolva.Tervszer en haladva, nem jelentünk meg a számunkra

megjelölt szobákban, ehelyett átvizsgáltuk a legfels emele-

134

tet.Az el zetes információnak megfelel en az alany szobájá-

nak ajtaját nyitva találtuk. Senki nem tartózkodott a lakosz-tályban.

Beléptünk, s átkutattuk a helyet. A legkisebb szekrényt, s alegsz kebb rést is átvizsgáltuk. Az alany meglehet sen sokruhával rendelkezik.

A kutatás utolsó fázisaként megpróbáltuk helyreállítani,amit lehetett, mikor kinyílt a lakosztály ajtaja.

Egy tejfölsz ke kurva – körülbelül öt láb tíz hüvelyk ma-gas, ezüstre lakkozott körmökkel, bordó köntösben, ami, mi-vel nem kötötte meg, szétnyílott rajta, és látni lehetett, hogysemmi mást nem visel alatta – lépett be az ajtón.

A nevezett tejfölsz ke kurva egy barnás b , úgy öt lábkét hüvelyk magas, vörös körm , kétségkívül a tahiti fajtáhoztartozó, kicsiny törülköz t visel , fekete hajú kurva társasá-gában érkezett.

Fent nevezett tejfölsz ke kifakadt, „Mi az ördögöt csinál-tok (bíííp) Szépfiú szobájában?" Hanglejtését nem árnyalta.Felvétel csatolva.

Terb ügynök közelebb lévén az ajtóhoz, az el írásoknakmegfelel en megkísérelte megragadni a tahitit. A fent neve-zett tahiti egy jellegzetes védekez mozdulattal, s tenyereélének ütésével eltörte nevezett Terb ügynök karját.

Raht ügynök a bárpult által akadályozva, ami a nevezettlakosztály ajtajától jobbra helyezkedett el, s amelySevenUpot, alkoholmentes svájci sört, valamint jégkrémettartalmazott, felemelt egy szokványos # 18-as gumibotot,amely három és egy negyed fontnyi beltartalommal rendel-kezik, s el írásos módon lesújtott vele, hogy leterítse atejfölsz két, aki szétnyíló köntösben közeledett.

Nevezett tejfölsz ke jobb lába el relendült, s találkozottnevezett gumibottal, ami ett l berepült a hálószobába, ahol

135

szakmai becslés alapján hat személy számára elegend kerekágy állt.

Annak érdekében, hogy el rántsa fegyverét, nevezett Rahtügynök el rehajolva, kezét Colt Cobrája felé nyújtotta, melyaz el írásoknak megfelel en az ügynök jobb bokájára volter sítve.

A man vert, noha szabályosan folyt, a nevezett tejfölsz kebal lába szakította félbe, mely egy rúgás következtében kap-csolatba került nevezett Raht ügynök állkapcsával, mely en-nek következtében eltörött.

Terb ügynök maradék karjával a szabályos ütést próbálvamérni a tahitire, elvétette a támadást, s betörte a huszonöthüvelyk képátmér Sylvania televízió készülék képcsövét.

Raht ügynök egy SevenUpos üveggel, szokásoktól eltérmozdulattal, tarkón ütötte, s ezzel elhárította a tejfölsz két.

A padlón fekv Terb és Raht ügynökök felnézve megpil-lantottak egy körülbelül öt láb négy hüvelyk magas, kék szí-

, mellénnyel is rendelkez , öltönyt visel , fekete hajú,Giuseppe névre hallgató – mely lehet valódi vagy álnév is –fiatal férfit, aki egy olasz automata pisztolyt egy .380-as ka-liber , 1934-es Berettát fogott rájuk, kibiztosítva.

Nevezett fiatalember utasította nevezett tejfölsz két és ne-vezett tahitit, hogy szálljanak le nevezett Raht és Terb ügy-nökök mellkasáról, mire nevezett tejfölsz ke kéréssel állt el :„Hadd üssem meg újra ezt a (bíííp), Giuseppe." A kérést ne-vezett Qiuseppe elutasította, s a telefonhoz lépett. Nevezetttejfölsz ke következ kben gyomorszájon ütötte nevezett Rahtügynököt, ami id leges bénulást okoz.

Három és fél perccel kés bb egy második, öt láb háromhüvelyk magas, fekete hajú, fekete szem , szürke öltönyt vise-

fiatalember jelent meg, kezében tizennyolc hüvelyk hosszúgumibottal. Neve ismeretlen maradt, mivel senki nem szólí-totta nevén. A tahiti azt kívánta, hogy a további munkákra ne

136

„szépfiú" lakosztályában kerüljön sor.Ennek megfelel en Raht és Terb ügynököket az alagsor

körülbelül tízszer tizenkét láb méret helyiségébe szállítot-ták, melyben egy asztal és két szék állt.

Megjelent a Vantagiónak nevezett személy. Körülbelül ötláb két hüvelyk, fekete hajú, fekete szem , sötét anyagbólvarrt, igényes kidolgozású öltönyben.

A fiatal Giuseppe így szólt, „Vantagio..." a többit azon-ban olaszul mondta. Felvételt nem tudunk csatolni.

Nevezett Vantagio elvette nevezett ügynökök nevezett tár-cáit és más személyazonosságot igazoló iratait, majd ígyszólt angolul, „Várjatok azzal a gumibottal, míg utánané-zek."

Nevezett Vantagio távozott.Nevezett Vantagio visszatért.Nevezett Vantagio így szólt, „Ezek a (bíííp) nem az ENSZ-

l érkeztek. A f titkár hivatala sosem hallott róluk. Ezekhamisítványok." Ez a megjegyzés nevezett Raht és Terb ügy-nököknek szólt.

Nevezett Vantagio így szólt nevezett Giuseppéhez és a má-sik fiatal férfihoz, „Dolgozzátok meg ezeket a (bíííp), ésszedjétek ki bel lük, honnan is érkeztek valójában." Ezzel tá-vozott.

Nevezett másik fiatal férfi egy órán s tizenöt percen ke-resztül tapasztalt módon használva a gumibotot, képtelenvolt további pontos információkat kiszedni nevezett ügynö-kökb l.

Mikor ájulásukból magukhoz tértek, nevezett Raht és Terbügynökök egy furgon rakterében találták magukat, de rend-számát nem tudták feljegyezni. A furgon úton volt valahová.

Mivel Raht ügynök állkapocs-törése miatt nem tudott be-szélni, Terb ügynök így szólt a fiatal férfihoz, aki velük együttutazott a furgon rakterében, „Hová megyünk?"

137

A fiatal férfi a következ t állította, „Elviszünk benneteketegy körre ti (bíííp). Úgyhogy imádkozzatok." SzavainakBerettájával adott nyomatékot, mellyel beszéd közben geszti-kulált.

A furgon lefékezett. Hallani lehetett a forgalmat.Egy fiatal férfi érkezett a furgon elejéb l.A két fiatal férfi szemeteszsákokat vett el . A zsákok feketeanyagból készültek. Néhány betonkockát helyeztek el ne-

vezett plasztikzsákok aljára. Ezután behelyezték Raht és Terbügynököket nevezett fekete m anyag szemeteszsákokba.

Hallani lehetett, ahogy kinyitják a furgon hátsó ajtaját. Aforgalom zaja most hangosabban hallatszott. Raht és Terbügynökök mindketten egyetértenek abban, hogy átemeltékket egy korláton, s ledobták ket a mélybe.

Jelent s magasságból zuhanhattak le.A vízbe történ becsapódás er s ütést mért rájuk.A vékony penge használatával, melyet az el írásoknak

megfelel en jobb cip je talpában tartott, Raht ügynök kivág-ta a fekete m anyag szemeteszsákot, s hamarosan kibukkanta felszínre. Mivel nyomát sem látta Terb ügynöknek, nevezettRaht ügynök ismét lemerült, majd észrevette nevezett fekete

anyag szemeteszsákot és kivágta Terb ügynököt.Felszínre kerülésük után mindkét ügynök egyetértett ab-

ban, hogy a híd, amit a folyás irányában a sötétben látnak, aQueensborough Bridge. Felkészült ügynökök lévén ismerik ahelyi geográfiát. A víz azon a területen örvénylik, így senkitnem ismernek, aki valaha is úszott volna benne.

Az East Rivert ezen a ponton kettéosztja egy hosszúkássziget, mely Roosevelt Islandként ismert. Egykoron falak nél-küli börtönként használták, mivel senki nem tudott átúszni azörvényeken, hogy elérje a hétszáz lábnyira lév szárazföldet.Ez ma történelmi látványosság.

Az áramlás nevezett ügynököket elsodorta a sziget déli

138

csücske mellett. Az ott m köd gejzír percenként négyezergallon vizet lövell négyszáz láb magasba. Ez is történelmilátványosság.

A szél a gejzír permetével beterítette nevezett ügynököket.Egy holtágat vettek észre, melyet kihasználtak. A partot

kagylók, szemét és olajfoltok borították.Két kórház m ködik a Roosevelt Islanden, egyik a króni-

kus betegek, míg a másik az id sek számára. Ez történelmilátványosság.

A sziget déli csücskén még megtalálható a SilverwaterMemarial Kórház.

Raht ügynök Terb ügynököt beszállítva a nevezett kórház-ba, könyörgött, hogy mindketten krónikusan betegek és id -sek.

Befogadták és ellátták ket, s amíg kitart a pénz a cip -jükben, ott is maradnak.

Korábban nem írhattunk, mivel Raht és Terb ügynökökkeze felhasadt a horgászhorgoktól, melyekbe az alany cso-magjainak átkutatásakor akadtak.

A leírásnak megfelel lemez nem került el .Azonban van még egy jó hír! Megtaláltuk az említett in-

terferencia okát.Miel tt behatoltunk volna az alany lakosztályába, véletle-

nül nyitva találtuk a szomszédos szobát. A közvetlenül azalany lakosztálya mell l nyíló helyiség körülbelül hússzorharminc láb méret lehet. A szoba egyaránt rendelkezik ten-gert és dzsungelt ábrázoló háttérfüggönnyel. A szoba padló-ját homok és f csomók borítják.

Nevezett szoba tartalmaz még pálmafákat, melyek össze-borulva hálófülkéket alkotnak.

Nevezett szobát azzal a nyilvánvaló szándékkal hozhattáklétre, hogy szimulálja az serdei vagy tengerparti országok-ból érkez diplomaták koituszának korábbi körülményeit. A

139

homokban vagy a f ben fekve, a pálmalombok alatt csinál-hatják, melyek hálófülkéket alkotnak.

A szoba mennyezetének kell s közepén – azzal a nyilván-való szándékkal, hogy szikrázó napsütést szimuláljon – ha-talmas karbon ívlámpa világít. A fénye karbonrudakbólszármazik.

Ilyen módon felidézhetik a diplomaták korai szexuális él-ményeit.

Hasonló felszerelés található Hongkongban a LotusStreet 116. szám alatti bordélyban, harmadik emelet jobbra.

Szóval ez egy nagyszer hír, amit elmondhattunk önnek. Amennyezeten lógó karbon ívlámpa okozza az interferenciát.

Mivel nem kaptunk önt l telepítend poloskákat, egyetlenpoloskát sem telepítettünk.

A New York-i iroda futára megfelel álöltözetben viszi elezt az üzenetet.

Várjuk további utasításait. Még egy hónapig járóképtele-nek leszünk. Továbbra is az ön szolgálatára.

Ügynökszámaik következtek.A jelentés hidegzuhanyként ért. Csupán rosszindulatból

csinálták az egészet. Ez nyilvánvaló!Így akartak kibújni a feladat alól, s vakációzni az Appará-

tus költségére. Ez már máskor is megtörtént.Ett l még jobban meggy löltem Hellert! A rendes, tisz-

tességes emberek többsége dobermant, farkaskutyát, vagymás ház rz t használ. meg egy tejfölsz két, meg egy tahi-ti kurvát.

Ebb l világosan kiderül, mi történik, ha olyasvalakivelpróbálsz dolgozni, aki amat r a kémkedés területén. Nem ra-gaszkodnak a hagyományhoz! Nem számíthatsz rájuk!

Akkori hangulatomban még jobban meg tudtam érteni azta gazember Izzyt. Mikor a sors csapásokat kezd mérni rád,

140

soha nem lehet tudni, mikor hagyja abba!Vajon mi lesz a következ ütés?

2. fejezet

Azt mondják, a villám sosem csap kétszer ugyanarra ahelyre. Arra azonban egészen biztosan nincs törvény, hogyne csaphatna le kétszer ugyanabban az id ben.

Úgy reggel 4:00-kor végül aludni indultam magányoságyamba.

Aztán rakétaként ugrottam ki bel le az ajtóm fel l érkezkegyetlen püfölés hallatára.

Kireteszeltem és kinyitottam.Az új kapu r állt az ajtóban vad tekintettel! Reszket ,

döfköd ujjal mutatott a kapu felé. Dadogott, így nem vár-hattam. Keresztülrohantam a kerten Mauser automata piszto-lyomat markolva, s remélve, hogy lel hetek valamit vagy va-lakit, s ezzel felvidíthatom magam.

De nem volt ilyen szerencsém. Csak a taxisof r érkezett.– Szultán bej! Jöjjön gyorsan! Önnek szóló, távolsági hí-

vás érkezett! A Dregs Hotelbe!Fordult velem egyet a világ. A hirtelen ébredést l kábán

és zavarodottan képtelen voltam rájönni, ki telefonálhat ne-kem. Az rült gondolat, hogy talán Lombar Hisst az a Volt-árról, keresztülszáguldott az agyamon. De hát ez az id béliés az rbéli távolság miatt lehetetlen. Talán valaki érvényte-lenítette az Utanccal kapcsolatban kiállított számlát!

Visszaküldött a szobámba, hogy öltözzem fel, majd ha-marosan hepehupás úton száguldottunk Afyon felé. A koraiid pont miatt még nem találkoztunk tevékkel és kordékkal,így hamar odaértünk.

141

Berontottam a hotelbe. Az éjszakai portás sürget mozdu-lattal mutatott az el csarnok telefonjára. Felkaptam a kagy-lót. A törökországi posta, telefon és távirat – PTT – általábannem rossz. A helyi operátor izgatott volt.

– Szultán bej! Megpróbálom visszaszerezni Isztambult.Szétkapcsoltak! – Motyogást hallottam. Aztán valakit a vo-nalban. Az én embereim? Nem. – Szultán bej, Afyonból?

Így feleltem: – Igen, igen!– Itt az isztambuli, tengerentúli operátor. Várjon.Vártam.Valaki más szólt bele a vonalba. – Szultán bej, Törökor-

szágból?Így feleltem: – Igen, igen!– Itt a római tengerentúli operátor, várjon.Vártam.Ismét valaki más hallatszott a készülékben. Brit kiejtéssel.

– Szultán bej, Törökországból?Azt válaszoltam: – Igen, igen!– Itt a londoni tengerentúli operátor, várjon.Vártam.Hallottam, ahogy jó pár pénzérme beleesik a telefonké-

szülékbe.– Hello, Szultán bej?A mennyország minden istene!Ez HELLER!– A régi akadémiai barátom? – kérdezte angolul.– Igen – feleltem, miközben azon járt az agyam, hogy

némíthatnám el. A világon minden távolsági hívását lehall-gatja az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége!

holdakat használnak!– Várgyuk Haalemben mennyegz re. A dátum október

kett . Mingyá' napnyugta után. Égve haggyuk a lámpát atónácon.

142

– Istenek! – mondtam. Hogy hallgattassam el?– Jó kis buli lesz, úgyhogy ne hozza azt az öreg Miss

Kéklámpát. Az egy szemét. Inkább Kaukalsia herceget. Ki-ürítjük a hasát.

– Istenek! – mondtam.– Számítunk rá, hogy elgyün, mivel megírtunk a parancs-

noknak is, hogy jól van. A cím, ahol a mennyegz i kordé...– Viszlát! – sikítottam. – Viszlát! Ott leszek. Viszlát!Hisztérikusan lecsaptam.A telefon megcsörrent.– Itt a New York-i tengerentúli operátor. Befejezte a hí-

vást?– Istenek, hát persze! – sikítottam a telefonba, s ismét le-

vágtam.Az a (bíííp) bolond! Felhív, hogy mindenki tudja!– Valaki meghalt? – kérdezte a török éjszakai portás. –

Szörnyen néz ki. Kinyissam a bárt?Kimentem, s beszálltam a taxiba.– Valaki meghalt? – kérdezte a taxisof r.Nem válaszoltam, majd elhajtottunk. A holdhónap leg-

keskenyebb holdja látszott az égen. Teljes sötétség lesz ok-tóber 2-án. Az egészet kidolgozta. De megtörni a biztonsá-gi...

Abban a pillanatban, ha az életem múlott volna rajtam,akkor sem tudom felidézni az üzenet többi részét.

A taxisof r kirakott a villánál. Bementem.Aztán hirtelen rájöttem, az üzenetet szalagra rögzítettem.

Beléptem titkos szobámba.Visszacsévéltem a szalagot.Heller egy New York-i belvárosi étteremben volt. Talán

egy Howard Johnsonban? A telefonfülkéb l figyelte az ét-termet, várakozva. A kissé tükröz üvegben láttam, hogyismét fekete hajú és fekete b . Munkaruhaféle fehér ove-

143

rallt viselt.Átugrottam a hívással kapcsolatos vajúdását.Rendelt, majd megevett három hamburgert.A telefon megcsörrent. A fülkéhez lépett. Fogadta a hí-

vást, majd egy nagy marék pénzt szórt a készülékbe.És ismét meghallgathattam a hívását. Kifakadásaim kissé

hangosaknak bizonyultak, így le kellett halkítanom a készü-léket.

Rendkívül félreérthet volt. Ismét lejátszottam. Nem is-mertem semmiféle „Miss Kéklámpát". Aztán rájöttem. Aztakarja, hogy ne használjuk a kábítófényt földet éréskor. Nos,hát persze. Kint lesz a mez n.

A „tornáclámpa" rádió-irányjelz t jelent. Nem tudtam,hogy van neki.

A harmadik visszahallgatásra fejtettem meg a „kordé"-t.Bizonyára arra akart célozni, „koordináta". Azon volt, hogya Voltár Flottánál alkalmazott rácsrendszer segítségévelmegadja pontos tartózkodási helyét. Rövid számsor lett vol-na.

De én enélkül is tudtam, hol találjam.Mint derült égb l a villámcsapás, döbbentem rá, miért

vette meg a fogadót. Ez lesz a vontató, a Kaukalsia hercegleszállópályája!

Aha! „Kiürítjük a hasát." Hellernek szüksége van a dobo-zaira!

Ó, ez több egy egyszer földet érésnél és egy Tars Rokekapitánynak küldött üzenetnél. Heller valami másra akarjahasználni azt a fogadót!

Ismét végighallgattam figyelmesen. Észrevettem, hogymikor hirtelen megszakadt a vonal, egy darabig még állt a te-lefon mellett, és pislogott. Sokáig gondolkodott, miel tt mégvisszaakasztotta a kagylót a helyére.

Azon gondolkodtam, hogy lehetne ezt törvénysértésnek

144

min síteni. De nem sikerült.A szállítmány lehet a megoldás. Hellernek szüksége van a

szállítmányra. (Bíííp), gyorsan halad!Raht és Terb mit sem tör dve az egésszel, vakációznak.

Gondolkodnom kell, méghozzá gyorsan.Aztán eszembe jutott. A tökéletes terv!Megkapja a szállítmányt. Aztán átadja a levelet. Elég id

lesz indulásig arra, hogy a kabinban megvizsgáljam a levelet.Noha az els levelet már régen elküldte, készítettem róla má-solatot. Ha ez az új levél hasonlít az el re, el tudom készí-teni a magam lemezét, mivel bizonyos szavak vagy bet kugyanazon a helyeken fognak szerepelni. S ezután utasítha-tom az Antimancókat, hogy öljék meg Hellert.

Várjunk! Nem hagyhatom, hogy el nybe kerüljön abbanaz esetben, ha kudarcot vallok a levéllel. Hogy tudnék bele-kontárkodni a szállítmányba?

Ezt sikerült elég jól kidolgoznom.Mosolyogva mentem aludni.Így vagy úgy, Hellert meg fogom állítani!

3. fejezet

Még dél sem volt, mikor másnap felébredtem. Még mie-tt lefeküdtem, üzenetet küldtem Faht bejnek, hogy a vonta-

tó másodikán elindul, amit l akkor két nap választott el, ígyaztán arra számítottam, hogy elérve a hangárt, a személyzetmár mindent el készít az induláshoz.

De nem így történt!Mikor beléptem a hatalmas barlangba, ami fogadott, az

leginkább csatára hasonlított!A bázis minden szerel je felsorakozott a hangár közepén!

145

A déli napsütés keresztülfúrta magát az optikai illúzión kes-keny fénynyalábokkal világítva meg az egybegy lteket.

Az orgyilkos pilóták vezet je ott állt rikító halálos öltözé-kében, s mérges arccal lengette fegyverét!

Faht bej csapkodva és izzadva rohangált.Az irodámból vezet folyosón keresztül érkeztem. Abban

a pillanatban el rántottam saját robbantómat. Soha nem me-gyek fegyvertelenül ezek közé az emberek közé, még a leg-békésebb id kben sem, ez pedig bizony háborúnak látszott!

Faht bej észrevett. Így sikított: – Gris tiszt úr! A szent ör-dögökre! Parancsolja meg ezeknek az orgyilkos pilótáknak,hogy hagyjanak minket békén!

Meg sem tudtam szólalni. A vezet orgyilkos pilóta azon-ban kisegített. – Nincs hatalma felettük! – És az egyik má-sodpilótája rám is fegyvert fogott!

– Gris tiszt úr! – sivította Faht bej. – Azzal fenyegetnek,hogy lelövik a szerel inket, ha nem találják meg a tettest!

Az öt Antimanco a hangár szélén állt. Megtapogattam anyakamban lógó csillagot. Talán oda tudom dobni ket azorgyilkos pilótáknak. Aztán észrevettem, hogy a lehetséges

zvonalban állok. Siet sen így szóltam: – Mi ez az egész? –Jobb lesz id t nyerni.

– Szabotázs és gyilkossági kísérlet! – kiáltotta az orgyil-kos pilóták vezére. – Gondoltam, szép dolog, hogy pont beszél gyilkosságról. Ez a szakmája.

Felém fordította palaszürke tekintetét. – Talán a maga ke-ze is benne van!

– Jobban tenné, ha elmondaná, „miben" – mondtam bátorarckifejezést öltve, remélve, hogy a hangom nem remeg.

A szerel piros keszty s kezére mutatott. – Az egyik(bíííp) tönkretette a hajóinkat! – Az arca olyan vörös lett,mint a gallérján virító, robbanást ábrázoló jelvény. – Ke-resztbe kötötte a vezetékeket! Ha elsütünk egy fegyvert,

146

hogy végezzük a munkánkat, saját hajónk fog felrobbanni!Ez gyilkosság, és az Apparátus tulajdonának szándékos ron-gálása!

Már értettem, miért rjöng. Nem lesz képes eleget tenni afeladatának, s lel ni a vontatót. De azért odaléptem a szere-

k elé.– Mit tudnak err l? – kérdeztem szigorúan.Mészfehér arcok. Aztán a szerel nök így felelt: – Sem-

mit! Ezt a két lövészhajót bezárták! Soha nem mehettünk fela fedélzetére.

Az orgyilkos pilóta felé fordultam. – Na, látja? Nem ktették.

Elém toppant. – Akkor Ki? – Megmarkolta a zubbonyomelejét. – Maga? Igen! Maga ezzel a vontatóval fog utazni. Akormány költségére próbálta menteni az irháját!

Robbantóm véletlenül nekinyomódott a hasának. Elhát-rált. – Csak nem fenyeget? – Megpillantotta a vontató el ttcsoportban ácsorgó Antimancókat. – Talán ket utasította ar-ra, hogy megtegyék.

Az Antimanco kapitány el relépett. Áldott Stabb kapi-tány! – Nem kaptam semmiféle parancsot Gris tiszt úrtól.

Az orgyilkos pilóta a kapitány felé fordult. – Talán magais hazudik, ugyanúgy, mint ! Maguk is ezen a vontatón let-tek volna, mikor lel jük! És most éppen indulni készülnek!

Stabb kapitány így felelt: – A hajó nem képes elhagyni ezta rendszert. Csupán segédhajtóm veivel haladhat a naprend-szeren belül. Megpiszkálták, ezt maga is tudhatja. Szóval,mire ez a felhajtás?

Hála neki!– Ez esetben – folytatta az orgyilkos pilóta – nincs más

választásom, mint lel ni a szerel ket egyenként, míg megnem kapom a választ. Ha azel tt elfogynak, hogy nem kap-tam magyarázatot, az ön legénységével folytatom!

147

Faht bej felsikított. – Gris tiszt úr! Megbénítják a bázist,ha lelövik az összes szerel t! Maga sem tud mozdulni ezzel avontatóval, ha lelövik a vontató személyzetét! A tüzes iste-nekre kérem, TALÁLJON KI VALAMIT!

Nos, lehet abban valami, amit mondott.Stabb kapitány így folytatta: – Egyetlenegy valaki hiány-

zik, aki jelen volt a két lövészhajó érkezésekor, s ez nemmás, mint az a királyi tiszt!

Ihletem támadt!Így szóltam az orgyilkos pilótához: – Ó, szóval ez nem

ma történt? Az érkezésük óta megvizsgálták már a fegyvere-iket?

– Nem, miért tettem volna? A vontató a célpontom. Azpedig nem mozdult!

– Ezek szerint csak akkor vizsgálta át a hajóját, mikor tu-domására jutott, hogy a vontató indulása miatt hamarosanakcióba kell lépnie? – kérdeztem.

– Igen! – csattant fel az orgyilkos pilóta.– Ó! – mondtam. – Ez mindent megmagyaráz! Nos, az a

királyi tiszt valójában egy koronavizsgáló, úgyhogy én nemgondolok semmit. Viszont láttam t bemenni, majd kijönniaz önök lövészhajójából, nem sokkal az önök érkezése után.

– Mi? – ordította az orgyilkos pilóta. – És ezt nem jelen-tette?

– Nos, egy Koronavizsgáló. A parancsa szerint lel hetiönöket. Beleszagolhat mindenbe, beleértve az önök magán-ügyeit is. Azonkívül tudtam, hogy úgyis mindent átvizsgál-nak indulás el tt.

– Az a királyi tiszt? Az a magas, sz ke hajú?– És kék szem – mondtam. – Pontosan az.Az egybegy ltek felé fordultam. Így szóltam jó hangosan:

– Nagyon sajnálom, hogy a királyi tiszt által elkövetett sza-botázs veszélybe sodorta az önök életét. De megnyugodhat-

148

nak. Egészen biztosan tette. Ne felejtsék el lel ni, ha ismétmeglátják. Fenyegetést jelent az önök életére.

– A királyi tiszt – suttogták.– Az a (bíííp) királyi tiszt – tették hozzá a bérgyilkos piló-

ták.– Biztosak lehetnek benne, hogy egy átkozott királyi tiszt

mindig csak bajt okoz – szólt Stabb kapitány.A megalapozott, egyhangú egyetértés láttán, miszerint

Hellert meg kell ölni els látásra, rájuk mosolyogtam. – Ésmost, miután elhatároztuk, hogyan fogunk cselekedni azesetben, ha ismét felt nik a bázison, visszatérünk a munká-hoz?

Szétszéledtek.És hogy hab kerüljön a tortára, még igazam is volt. Egé-

szen biztos voltam benne, hogy Heller tette. Az, hogy az ak-cióval talán az én életemet akarta megmenteni, meg sem for-dult a fejemben.

A telefonhívás után volt némi remény arra, hogy ismétfelbukkanjon a hangárban. Nos, majd gondom lesz rá. Tör-ténjen bármi, soha nem hagyja el ezt a bolygót élve. Ez biz-tos!

Ezek a dühös, bosszúszomjas arcok balzsamot jelentettekszenvedéseimre! Most már rajtam és Lombaron kívül más isgy löli Hellert.

4. fejezet

A vontató legénységi szalonjában Stabb kapitány elisme-en nézett rám. – Tökéletesen intézte el, Gris tiszt úr. – Ki-

csi, fekete gombszeme bajtársiasságtól csillogott.– Ez semmiség – mondtam. – És most térjünk az üzletre.

149

– El húztam a Voltár Flotta a bolygót ábrázoló hosszúsági ésszélességi rácsozatát, valamint néhány amerikai földtani tér-képet, s pontosan arra a helyre böktem, ahol landolni fogunk.

– És aztán megöljük? – kérdezte Stabb kapitány.– Ez nem valószín – feleltem.– El ször megkínozzuk?– Stabb kapitány, én komolyan azt hiszem, hogy mi meg-

értjük egymást. Azonban van egy problémánk. Van nála va-lami, amit meg kell szereznem. Ha nem sikerül most meg-szerezni, akkor kés bb kell megpróbálni.

– Ó! – morgott magában. Aztán felderült. – De ahogymegszerzi, megöljük.

– Pontosan.– Pontosan! – mondta.– A stratégiánk szerint békén hagyjuk, nehogy gyanút

fogjon. Azt kell gondolnia, hogy együttm ködünk vele.– Ez okos – mondta Stabb. – Aztán elkapjuk a grabancát.– Így van – feleltem. – Nos, szüksége van ezekre a dobo-

zokra. Lehetséges, hogy ez alkalommal nem tudom megsze-rezni, amit akarok, így át kell adnunk neki a dobozokat. Deha ezt tesszük, meg akarom rongálni a szállítmányt.

– Azt gondoltam, már megrongálták – szólt Stabb.Ah, Lombar már eligazította. – Nos – folytattam –, nem

eléggé. A fickó rendkívül cseles és alattomos.– Minden királyi tiszt az – mondta Stabb. – Kivéve a je-

lenlév ket, ez esetben magát.– Nos, gyakorlatilag – mondtam – én soha nem voltam az.

Inkább az Apparátushoz küldtek.– Ön nem királyi tiszt?– Nem – feleltem, elárulva az igazságot. – Csupán az Ap-

parátus másodigazgatója vagyok.Elkapta a kezem, hogy megszorongathassa. – Ön egy jó

ember, Gris tiszt úr. – Melegség árasztotta el a legénységi

150

szalont.– A probléma az – folytattam –, hogy hogyan szedjük el

az ötös számú dobozt a raktérb l.– A raktérajtó és a padlólemezek zárva vannak!Gondoltam. – Abban bíztam, hogy tudja a módját. Ki kell

vennünk onnan teljesen.Gondolkodott. Hívatta az egyik gépész altisztjét. Távoz-

tak, majd visszatértek.Stabb kapitány így szólt: – Van egy kicsi vészkijárat a

gépházon. Ezt kötelez megépíteni. Egy ember átfér rajta.Az alsó raktérbe nyílik. Onnan hozzá lehet férni adeklemezek zárjaihoz. Repülés közben a deklemezeknek azelmélet szerint nem szabad zárva lenniük. A gépházból át le-het ugrani a raktérbe, s a deklemezeken keresztül ki lehetmenekülni, ha a túlmelegedés miatt lezáródik a f gépházaj-tó. A Flotta ilyen ostobaságokkal foglalkozik.

Néhány perc múlva a raktérben voltam. Körbevilágítot-tam. Az összes dobozt ott találtam gondosan leszíjazva. Azötös számú doboz, ahogy emlékeztem, a rakás tetején volt.

Hagytam, hadd dolgozzanak. B ven volt mit tenni. Da-rabról darabra ki kellett raknunk a doboz tartalmát. Nagy-részt nehéz serpeny ket tartalmazott. A gépházon keresztülkihordtuk a holmikat – vagy inkább kihordták. Ezután szét-

részeltük a dobozt, s azt is kivittük.Ezen a ponton kapcsolódtam a munkába. Megszabadul-

tam a szemétt l, s a csomagolás maradványaitól. Visszakö-töttem az összes szíjat, melyek a dobozokat rögzítették. MégStabb kapitánnyal is átnézettem a rakteret. Nyoma sem ma-radt az ötös számú doboznak.

Az egész szemetet kivittük a hajóból, s szétválogattuk. Anehéz serpeny ket egy régi rabcellába öntöttem.

– Mit fog mondani neki? – kérdezte Stabb. – Abban azesetben, ha nem öljük meg.

151

– Azt, hogy soha nem került fel a hajóra. A legegyszer bbmagyarázat a legjobb.

– Maga egy csoda – szólt Stabb. – Mik ezek a holmik?– Nem tudom. De biztos vagyok benne, hogy tudja. És

az is biztos, hogy bármi is volt a terve, alaposan összekuszál-tuk.

– Maga tényleg egy csoda – mondta Stabb.Tébláboltam még egy ideig. Az Antimancók szemláto-

mást örömüket lelték abban, hogy úgy rendezzék el a dolgo-kat, hogy az ne keltse fel Heller gyanúját. Összeszedték alegkisebb piszkot, letöröltek minden foltot kívül és belül. Ezmeglehet sen idegen volt a természetükt l – leggyakrabbancsak heverésztek, kockáztak és ittak. Most azonban valami-féle vidámság vette körül ket. Igyekeztek olyan légkört te-remteni, amivel eloszlatják egy királyi tiszt azon gyanúját,hogy hátba szúrják.

Na persze nem jutottak be a hajó hátsó részébe, Hellerazonban ezt nem is várná t lük. Ezt leszámítva bármi, amiszem elé kerülhet, csillogott.

– Szeretnénk – kezdte Stabb – vételezni új egyenruhákat.Tökéletes legénységként fogunk kinézni. Továbbá vételezniakarunk új, személyi fegyvereket is.

Boldogan nyomtam rá pecsétet.Minden a legnagyobb rendben haladt, így visszamentem

titkos szobámba. Biztos akartam lenni benne, hogy Hellernem állít fel semmiféle csapdát a számunkra.

De Heller egyszer en csak reggelizett a lakosztályában, smár a második gyümölcsös csokoládé-fagylaltkelyhet pusztí-totta, miközben A kiképzett kém irányítása cím G-2-es ké-zikönyvet olvasta. A változatosság kedvéért nem jelentkezettaz interferencia, ahogy általában a többi reggelen sem. Úgy

nt, a diplomaták nem ebben a napszakban akarják felidéznisaját fiatalságukat a karbon ívlámpák alatt.

152

„A tiszt dilemmája" cím fejezetnél tartott. Mivel fagylal-tot evett, az osztott képerny n kimerevítés nélkül bele tud-tam olvasni a szövegbe. Arról szólt, hogy a kémeknek gyak-ran vannak személyes törekvéseik. Els sorban ezek miattlesznek kémek. Ez lehet személyes bosszú, vagy személyesgazdagság utáni vágy. Az intéz tisztnek – ezzel a terminus-sal illetik az irányítót – irányítania kell a kém személyes am-bícióit, s ahol lehet, ki kell használnia ket.

Nos, ez óvodai szöveg. Természetes, hogy egy kémnekvannak személyes ambíciói. A szöveg nem említette, hogyaz intéz tisztnek is lehetnek. Vegyük az én esetemet: a gaz-dagság és a hatalom az.

Rátért egy bekezdésre. A címe „A szerelem az intéz tisztlegkeményebb ellensége". Azt állította, hogy a szerelem na-gyon veszélyes dolog. Ha kémet küldesz valamelyik ország-ba, távol a szeretett n l, néha felületesen fogja végezni amunkáját, vagy fura dolgokat csinál csak azért, hogy hazake-rüljön.

A szöveg tárgyalta még azt a veszélyt is, hogy a kém be-leszeret egy ellenséges ügynökbe, s kett s ügynök válik be-

le. De ez már nem érdekelt.A szerelemnek nevezett veszedelmes dolgon t dtem.

Az én esetemben ett l nem kell félni. Utanc nagy valószín -séggel soha többé nem áll szóba velem. A szívem majd meg-szakadt emiatt.

Heller azonban egészen más tészta volt. BeleszeretettKrak grófn be. Még az indulást is elhalasztotta miatta. Vi-szont mégsem felelt meg a tankönyvben leírtaknak. Nemmismásolta el a munkáját, (bíííp) meg. Feltartóztathatatlanulhaladt el re.

Az a baj Hellerrel, hogy nem felel meg a tankönyvek általleírtaknak. Nyilvánvaló volt, miután végiggondoltam, azttervezi, hogy elvégzi a munkáját teljesen, majd ezután haza-

153

megy, ellentétben azzal, amit a tankönyvi szöveg állít, hogyösszecsapja és hazarohan. Egyszer en nem lehet számítanierre az emberre!

Tétován bogoztam az ügy szálait. Ha lelassítana, és csakaraszolna el re, valamint felületesen végezné a feladatát,nem lenne miért aggódnom.

Mindenesetre a megoldás már folyamatban van.Ha jól haladnak a dolgok, Heller hamarosan halott lesz. El

tudom készíteni a hamis jelentéseket, s az egész ügyet évekigelhúzhatom.

Utanccal kapcsolatos keser ségem ellenére halvány re-ménysugár jelent meg el ttem.

5. fejezet

Az október másodikai sötétség beálltakor kiemelkedtünkaz optikai illúzión, s eltávolodtunk a bolygótól.

Az orgyilkos pilóták vezérének utolsó figyelmeztetésemég mindig ott csengett a fülemben, „Egy három órával ez-el tt érkezett ideiglenes m holddal követni fogjuk magukat.Az els jelre, ami arra utal, hogy elhagyják a Blito-P3 kör-nyékét, tüzet nyitunk. Még azel tt elkapjuk magukat, miel ttez a vontató felgyorsulna. És nincsenek felfegyverkezve. Fi-gyelni fogjuk magukat. Csak ésszel. Ne próbálkozzanak!"

Szóval, nem sok örömet leltem a repülésben. Egyébirántmáskor sem. Az rutazás még akkor is, ha csak helyi ugrás,idegessé tesz.

Stabb kapitány hagyta, hogy a hajó együtt haladjon a fel-színen vándorló sötét területtel. Az utazás hét órán keresztülis eltarthat, így egyszer en csak le kellett volna feküdnöm azegyik forgóágyra, s aludni egyet. De túl izgatott voltam.

154

Hellerrel ellentétben, én nem vagyok vallásos. Túl sokattudok a pszichológiáról ahhoz, hogy a kegyetlen anyagon kí-vül bármi másban is higgyek. Gyerekkoromban azonbansokkal illedelmesebb emberek között n ttem fel, így olykor-olykor szenvedek az elmúlás gondolatától, s úgy érzem,hogy imádkoznom kell. Azon az estén is imádkoztam.

A stratégiát már kidolgoztam. Stabb kapitány biztosítottróla, hogy nem lesznek zökken k. Szörnyen sok mindenfüggött ett l. Ha Heller végül elszabadul, s nekilát bevégeznia feladatait, egy csapásra szétzúzhatja Lombar kapcsolatait,összerombolhatja a Voltár legjobban megalapozott terveit, steljességgel meggátolhatja, anélkül hogy tisztában lenne ve-le, Lombar, a Voltár legmagasabb székébe való emelkedését.Hatalmas a tét. Ráadásul nekem is. Alig mertem arra gon-dolni, hogy mit csinálnék, ha átvenném az Apparátus irányí-tását. Az Apparátus számára meger södést jelentene ez azid szak, sokkal inkább, mint ez a mostani.

Egyvalami egészen biztos. Rengeteg ember van, akitazonnal megöletnék!

Egy repedés azonban volt a tervek között. Heller ott ül va-lahol, kezében a jelentéssel, hogy elküldhesse. Ha ez a jelen-tés hozzásegít a lemezhez...

Bizonyára elszundítottam. Stabb kapitány rázta a válla-mat. – Nem hiszem, hogy biztonságos a földet érés.

Vele együtt az irányítófedélzetre mentem. A képerny kremutatott. Az összes m szerét bekapcsolta. Még az acélleme-zeket is, melyek a szemmegfigyel réseket fedték, lecsukta.A kalózok nem kockáztatnak.

Körülbelül kétszáz mérföldnyi magasságban lehettünk.Hét órára járhatott az id a nagyon sötét, szi estén.

New York végtelen, szétterül fényfoltként harmincmér-földnyire délre feküdt pozíciónktól. Látni lehetett a LaGuardiáról, és kissé távolabb, a John F. Kennedy Nemzetkö-

155

zi Reptérr l fel- és leszálló gépeket, melyek olyanok voltak,mint megannyi apró szentjánosbogár. Manhattan felh karco-lói tisztán kirajzolódtak. Ott állt az Empire State Building!Izzy biztosan most is elfoglalt! Ott az ENSZ, és nem messze

le, az egyik azok közül a magas épületek közül lehet a Ke-cses Pálmák, bizonyára k is elfoglaltak.

Északkelet felé, mint fekete, bársonyon csillogó, széttöre-dezett fényfoltok feküdt Bridgeport, Danbury, New Haven,valamint kissé távolabb Hartford. Kristálytiszta éjszaka volt.

Közvetlen alattunk sötét veremként feketéllett egy fényte-len terület.

Hívójel csipogott a m szerfalon. A m szer szerint a jelközvetlenül a hajó alól érkezett.

Stabbra néztem. Semmi nyugtalanítót nem láttam. Végülis volt a gyakorlott csempész és kalóz.

– Figyeljen! – szólt. Elfordított egy tárcsát, hogy a képer-ny t más színspektrumra hangolja. Megnyomott egy gom-bot, amivel kinagyította a képet.

Egy rend rautó várakozott az út mellett. Az út kelet feléhúzódott úti célunktól.

– Csapda – szólt Stabb.Nevettem. – Ez a helyük – mondtam. – A seriff emberei.

Helyettes seriffek. A gyorshajtókra vadásznak, nem ránk.– Biztos benne?– Ha az a királyi tiszt itt van alattunk, egészen biztosan le-

fizette már ket, hogy ne lássanak semmit. Úgyhogy nemfognak látni semmit, s így nem kell kéken villantanunk. Ge-orge-nak és Ralph-nak hívják ket.

– Ördögök! – mondta Stabb. – Honnan tudja?– Biztonságosan landolhat. Nem fognak látni semmit.– Az ön parancsára – mondta Stabb a Flottánál szokásos

felemás tiltakozással.Leereszkedtünk!

156

A New Haven tengeralattjáró-bázis radarhulláma elértehajónk törzsét. Semmi sem ver dött vissza róla.

Száz láb magasságban a pilótánk vízszintes helyzetbe for-dította a vontatót. Képerny n keresztül vizsgálta a területet.– Még egy éles szikla sincs – mondta.

Lerakta a hajót.A másodgépész puskagolyóként vágódott ki a légzsilipen.

Él k után kutatott.Egy melegebb terület.Heller volt az!Odalépett hozzánk. Beállt a nyitott légzsilip fényébe. Még

álruhát sem öltött. Sötétkék munkás overallt viselt. Hiányzottróla baseballsapkája, s halálos szöges cip je sem volt a lá-bán!

Láttam, nincs fegyver a kezében. Azt gondolta, barátokközött van, az ostoba! A hajó ajtajában találkoztunk.

Felém bólintott, majd Stabb felé. Végigment a folyosón, sletérdelt. Kinyitotta a rakteret fed padlólemezeket.

– Ha ad néhány embert – kezdte –, kivisszük ezeket in-nen. Két kiskocsi áll a fák között.

Stabb rám nézett, én pedig bólintottam.Nemsokára, Heller hathatós közrem ködésével, a sötétség

dacára, a tizenöt láda ott hevert a táncparkettet véd vastagvásznon.

A petróleumlámpa sárgás izzással árasztotta el a réges-régi tánctermi díszleteket, és a voltári ládákat. Heller a ládákjelöléseit vizsgálta.

– Hol van az ötös számú doboz? – kérdezte.Miel tt még válaszolhattam volna, visszarohant a hajóba.

Ismét leereszkedett a raktérbe.Visszatért. Más ajtókat nyitott ki a hajó hátulján, s azok

mögé is benézett. Ezután mindent visszazárt.– Elt nt egy doboz – mondta Stabbnak.

157

Stabb megrántotta a vállát. – Soha nem voltam abban araktérben – mondta.

Heller átnézte az els kabinokat s a raktárakat. Aztán ott-hagyta a hajót, s visszament a fogadóba. Még egyszer átnéz-te a feliratokat és a számokat.

Intett, hogy kövessem. Azonnal megrémültem. Egy rob-bantó, egy Cobra Colt a bokatartóban, valamint egy Penge-részleg-féle kés volt nálam, miközben nyilván fegyvertelenvolt. De mégsem éreztem magam biztonságban. Megfordul-tam. Stabb kapitány a fogadó ajtajában állt. Rám kacsintott.Követtem Hellert.

Már korábban tüzet rakott a konyhában. Az éjszaka márvös volt. Kitakarította az épületet. Konyhaasztalt s néhány

széket is szerzett. Heller leült az asztal végébe.Én is leültem, a kezemet azonban nem vettem le a zse-

bemben megbúvó 800 kilovoltos robbantóról.

6. fejezet

Heller papírokat húzott el a zsebéb l, valamint noteszt éstollat. Az iratokat kezdte tanulmányozni – régi árujegyzé-keknek t ntek. Nyomát sem láttam a levélnek.

Körülnéztem. A konyha meglehet sen tiszta lett. T z lo-bogott az öreg vaskályhában: fából rakott t z, ami kiderült azalkalomszer pukkanásokból, s a néhány szúrós füstpamacs-ból.

Mennyezetre akasztott petróleumlámpa világított. Való-szín leg nem kapcsolták vissza az elektromos áramot. Afény meg-megcsillant a polcon sorakozó régi üvegeken.

Naptár lógott a falon: egy jávorszarvas hatalmas képe, va-lamint a felirat, Hartford életbiztosítás. 1932-b l!

158

Minden más esetben érdekelt volna ez a hely. Most azon-ban csak a levélre tudtam gondolni! Ha szerencsével járnék,néhány perc múlva Heller halott lenne, mi pedig elhajózhat-nánk.

Végigment a jegyzékeken, majd leírt valamit egy darabpapírra. Ki tudja miért, látva nyugodtságát, egyre idegesebblettem.

Azt képzeltem, a doboz tartalmának listáját rekonstruálja.Mivel nem szólt egy szót sem, úgy éreztem, nekem kell

beszélnem. Talán rá tudom venni, hogy minél el bb átadjanekem azt a levelet. Lehet, hogy azért hallgat, mert azt gya-nítja, én csináltam valamit a dobozával. – Sosem láttam azo-kat a dobozokat – mondtam. – Még azt sem tudtam, hogy araktérben vannak. Ha emlékszik rá, nem tartózkodtam a von-tató fedélzetén, mikor berakodták ket.

Heller visszatért a számlák tanulmányozásához.Így folytattam: – Emlékszem azonban egy Flotta teher-

szállítóra, ami egy dobozzal elhajtott. Kérdeztem az rt, mi-ért visznek el egy dobozt. Azt felelte, nem tudja.

Nem szólt egy szót sem. Valami számítást végzett. Aztkívántam, bárcsak ideadná már azt a levelet!

– A másik levelet az els teherszállítóval elküldtem. Két-három nappal azután, hogy ideadta nekem – mondtam.

Keresett valamit az egyik listán. Bárcsak beszélne!– Tudom, mennyire fontos – folytattam –, hogy elküldjem

az ön leveleit Tars Roke kapitánynak. Tudom, hogy beszá-mol róluk az Uralkodónak és a Nagy Tanácsnak. Ha nemhallanának magáról, tudom, azonnal inváziós flottát külde-nének ide. Meg kell rizniük ezt a bolygót. Én magam is lá-tom, mennyire rossz állapotban van. Szóval egy pillanatig sehiggye, hogy hagyom elbukni. Tisztában vagyok vele, ha sorkerül erre az invázióra, mindkett nknek vége. Úgyhogy ezaz én érdekem is. Biztosíthatom afel l, hogy a leveleit elkül-

159

döm.Lefoglalták a számok. Nyoma sem volt a levélnek. Talán

még mindig a telefon miatt szomorú.– Ne haragudjon, amiért le kellett tennem a telefont. Tud-

ja, a Nemzetbiztonsági Ügynökség az összes távolsági hívástlehallgatja. Ez tényleg az én hibám. Nem adtam meg magá-nak olyan telefonszámot, amelyen elérhet.

Egy darab papírra felírtam az afyoni fed telefonszámo-mat, majd a noteszból kitépett lapot Heller mellé tettem azasztalra.

Tovább dolgozott.– Egy levélcímet is kellett volna adnom – mondtam. Egy

következ papírra felírtam a törökországi címemet, s azt isodaraktam a telefonszám mellé. – A jöv beni jelentéseket er-re a címre küldje. A mostanit persze most adja ide.

Átlapozta a papírjait. Mintha ott sem lettem volna, meg-ütközött az egyik papíron látottakon, majd az asztalra fektet-te közénk. Aztán tovább dolgozott.

Felkaptam. Megrendel lap volt. Ez állt rajta:

A küldetés igénye: egy professzionális cellológus, aki jár-tas a spóraszaporításban.

– Ó, meg tudom szerezni magának – mondtam. – Írja lebátran, amire szüksége van. Ezzel kapcsolatban pedig elinté-zem, hogy ideküldjék a legkompetensebb cellológust, akitcsak találok. – Micsoda hazugság! – Ezt a kérést az ön aktuá-lis jelentésével együtt továbbítani fogom. Igen, azt teszem.Az ön legfrissebb jelentésével együtt. – (Bíííp) meg, HOLVAN?

További dolgokat írt egy papírra. Nem szólt egy szót sem.Kezdtem magam kényelmetlenül érezni. – Gondolom, bi-

zonyára megpróbálja rekonstruálni a doboz tartalmát. Nos,

160

hát csak rekonstruálja, én pedig speciális paranccsal elkül-döm a következ teherhajóval. Három hónapon belül újramegkapja az egészet. – Ez, ha lehet, még nagyobb hazugságvolt, mint a cellológusos. – A mostani jelentésével együttazonnal továbbítom!

Mér eszközökr l készített listát. Csak a kezét, a karját,valamint sz ke feje tetejét láttam. Azt sem tudtam, milyenhangulatban van. Igazán nem sejtettem, mire készül. Lehet,hogy valami egészen más szándéka vagy elképzelése van.Nem lehetek benne biztos.

– Az igazat megvallva – folytattam –, nem várakozhatunkitt túl sokáig. Az a két helyettes seriff ott kint az úton mégészrevehet valamit. Ha átadja a jelentést, már itt sem vagyok.

Hozzátett még valamit a listához. Az a szörny érzésemtámadt, hogy Heller talán valami okból feltartóztat. Nem hit-tem, hogy ilyen sokáig tart felidézni annak az egy doboznaka tartalmát.

– Tudom, hogy nagyon barátságosak, de ne bízzon meghelyettes seriffekben, akárhogy is megkente ket. Adja máride a jelentést, hogy mehessek.

Aha! Megvan. Arra gyanakszik, hogy mihelyt átadja a je-lentést, azonnal megöljük. Így van. Nem fogja átadni azt anyomorult jelentést! A Kecses Pálmák-beli lakosztályánakfelforgatása felkeltette a gyanúját!

Jobb lesz, ha leh töm a félelmeit. – Nézze, semmi közöma Kecses Pálmákban lév lakosztályának átkutatásához. Ezgyakran megesik New Yorkban. Biztosan csak pénzt keres-tek. Megbízhat bennem, Jettero. Biztos lehet benne, hogy to-vábbítom a jelentését. Menjen be egy másik helyiségbe, ésírja meg. Nem fogok belenézni.

Rengeteg számot írt egy új papírlapra. Aztán hirtelen át-adta. Az ötös számú doboz újbóli beszerzésér l szóló rende-lés volt. A készít nevét és címét is ráírta.

161

– Ó! – mondtam. – Ezt azonnal elintézem. Nos, ha átadnáa havi jelentését...

A zsebébe nyúlt, s el húzott két jókora borítékot.A jelentés! Tars Roke kapitánynak címezve!A másikat Snellznek írta!– Ó, elintézem ezeket maga helyett – mondtam. Aztán a

tekintetem megakadt a régi üvegkorsókon. – Ide hallgasson,tudom, hogy a történtek nagyon felbosszantották. Megpróbá-lom jóvá tenni. Elmegyek a vontató személyzeti konyhájára,és szerzek magának forróitalport. Csak maradjon itt. Nemakarunk túl sok jövés-menést odakint. Nézze, egy kicsit kö-rülnézek, hátha találok egy kis pezsg vizet a legénység rak-tárában – nem kell kinyitnia a vontató farában a saját szállá-sát. Tudom, mennyire utálja már a SevenUpot. Csak várjonitt. Most egyszer hadd segítsek én!

Elrohantam.Egy kis szerencsével megfejtem, Heller pedig perceken

belül halott lesz! És a gyötrelmeimnek is vége szakad!

7. fejezet

A fedélzetre érve berontottam régi kabinomba. Bezártamaz ajtót. El vettem a szükséges szerszámokat, s másodperce-ken belül felnyitottam a Tars Roke-nak szánt levelet.

Mohón elolvastam:

Kedves Tars kapitány,Nos, a dolgok jól haladnak. Szép ez a bolygó.Nagy kár, hogy nem értékelik jobban.Folyamatosan ismerkedem az alapvet jellegzetességek-

kel. Fosszilis energiahordozókat használnak rendkívül rossz

162

hatásfokkal, noha biztos vagyok benne, hogy még primitívtechnológiájukkal is többre lennének képesek. Azt hiszem, el-rejtik a hatékonyságot javító találmányokat, de hát senkinem lehet ennyire ostoba.

Pazarló energiafelhasználásuk okozza atmoszferikus ésfelszíni szennyez désük legnagyobb részét. Továbbá, megle-het sen furcsa módon, els sorban ez okozza az egész boly-góra kiterjed gazdasági inflációt. Dolgozom az ügyön.Technikai szempontból az üzemanyagprobléma egyszer .

Az emberek nagy többsége kedves. Meglehet sen furcsamódon irányítják ket, s ez teszi lehet vé, hogy hamis tech-nológiák felé sodródjanak. Rendelkeznek egy „pszichológia"nev dologgal, ami nevetséges. Még az iskolás gyerekeket isarra kényszerítik, hogy tanulják. Nem fogja elhinni, de aztgondolják, hogy az anyag hozta létre az életet. Ez valahogyhajlamossá teszi ket az erkölcstelenségre és a becstelenség-re. Óvatosan kell bánnom velük, ha meg akarom rizni sajátbecsületemet. De azért az emberek kapcsán is sikerül ered-ményeket elérnem.

A politikai és gazdasági tényez ket megfigyelés alatt tar-tom. A feladat nem t nik végrehajthatatlannak. Így, ha to-vábbra is hiteles híreket hall t lem, s nem tapasztalja buká-som nyilvánvaló jelét, kérem ne javasolja a második alterna-tívát.

De ha már a tanulmányozásról esett szó, emlékszik IstoBlinre? Azt mondta, nincs abban semmi rossz, ha valakimegtanulja egy halott matematikus tudományát, kivéve, hanem a tudománya vitte sírba.

Kérem, adja át üdvözletemet kedves feleségének.Remélem, Királyi felsége jól van, s az Állam fejl dik.

Udvarias tisztelgéssel,Jettero Heller

163

A levél különböz hosszúságú sorokkal íródott. Néhányszót összezsúfolt, néhányat széthúzott. Egyértelm lemez-kód.

Gyorsan el húztam az els levél másolatát. Az eredetiméretben készítettem el. A két jókora leped t egymásra fek-tettem. Duplán el forduló szavak után kutattam.

Aztán megint.Aztán visszafelé.Aztán megfordítottam!Semmilyen szempontból nem hasonlítottak!A gondolataim kavarogtak. Mit tartok a kezemben?Lemezkód. De... aztán összeroskadva rájöttem, hogy

Heller lemezek sorozatát használja! Egy egész köteg lehetbel lük! Figyelmesen megvizsgáltam a levél sarkait. Igen,ott volt! Egy szám. Mégpedig a 2-es. Olyan halványan, hogymég az er s fényben is alig lehetett észrevenni.

Ezek az ördögök a búcsúpartin lemezsorozatot készítet-tek!

Kedvetlenül nyitottam ki a Snellznek címzett másik borí-tékot. Ahogy azt gyanítottam, Krak grófn nek szánt levelettartalmazott. Érdekl dés nélkül futottam át. Csak egy érzel-

s szerelmes levél. Már el re örült a pillanatnak, mikor is-mét egymáséi lehetnek. Csak hízelgés.

Kaparászás hallatszott az ajtó fel l. Gyorsan eldugtam aleveleket, s ajtót nyitottam.

Stabb kapitány állt az ajtóban. – Kijött a tornácra. Tökéle-tes célpont. Nem ölhetnénk meg most azonnal?

Felsóhajtottam. Tényleg csalódott voltam. – Akadálybaütköztünk. Várnunk kell a következ alkalomig.

Ez egyáltalán nem tetszett neki.Én magam is annyira elszomorodtam, hogy majdnem

megfeledkeztem az üvegkorsókról. A légzsilip ajtajáhozmentem, s a földre borítottam a korsó összeszáradt tartalmát.

164

A legénységi konyhában találtam néhány csomagédeszsemlét és forróitalport. A kancsókba tettem ket.

Megpróbálva vidámnak látszani, visszamentem a fogadó-ba.

A tornácon állt. Odaadtam neki a kancsókat.– Sajnálom, ha szomorúra sikerült ez a kirándulás –

mondtam. – Ez talán segít elfeledtetni.Egy szót sem szólt.– szintén mondom, elküldöm a leveleit az új dobozzal és

a cellológussal kapcsolatos rendelését – mondtam. – Igazánsok sikert kívánok a küldetéshez. Azonkívül én is sokkal fi-gyelmesebb leszek a jöv ben. – Minden egyes szavammalmeg tudtam volna ölni.

Nem szólt semmit. Abba az irányba bámult, ahol a vonta-tó állt, egy még sötétebb folt a sötétségben, melyen halvá-nyan derengett a nyitott légzsilip.

– Most elbúcsúzom – mondtam.Visszarohantam a hajóhoz. Beugrottam a légzsilipen.Stabb már fel is emelte a hajót. Még csak nem is egyene-

sítette ki a füvet alattunk. Tudtam, megkérte Hellert, hogyintézze el.

Az irányítófedélzeten, noha útban voltam, egy tartalékképerny t ráhangoltam az éjszakai látványra. A fák miattazonban sem Hellert, sem a tornácot, sem a házat nem lát-tam.

Nagy sebességgel emelkedtünk a magasba, mint valamisötétség a sötétségbe.

Micsoda szerencsétlen baklövés! Azt kívántam az istenek-l, bárcsak Heller szellemét is be tudnám állítani azok közé,

akik most a fogadót kísértik!Szóval, ha azt mondom, hogy szomorú voltam, nagyon

enyhén fogalmazok.Mikor leszíjaztam magam a forgó hálóhelyre, megpróbál-

165

tam felbecsülni a helyzetemet.Noha az éjszakák már sokkal hosszabbak voltak, mint egy

hónappal ezel tt, valamint rengeteg id nk volt, hogy vissza-térjünk Törökországba, Stabb kapitány kegyetlen sebességregyorsította a vontatót. És még rángatta is! Nem volt vidámhangulatban. Elszalasztotta áldozatát. Nekem is meg kellettvalahogy birkóznom ezzel az érzéssel.

Egy aprócska szempontból azonban sikerrel jártam.Semmilyen körülmények között nem fogja megkapni a hi-ányzó dobozt. Ennyiben sikerült hátráltatnom, bármire is ké-szült.

Már csak a viselkedése miatti aggodalom maradt. Igaz, elvolt foglalva a számokkal és az ábrákkal, de még csak el semköszönt. Ez a viselkedés vajon ellenségességet jelent? Vagycsak belefeledkezett a problémájába?

A doboz hiánya természetes módon összezilálta a terveit.Új terveket készített vajon, vagy inkább ellenségévé válasz-tott?

Gyanít valamit?Megborzongtam. Talán átlát az egészen! Talán rájött,

hogy meg akarjuk ölni. Emiatt viselkedik így?De nem. Nem volt nála fegyver. Még azt a halálos szöges

cip jét sem viselte.Ott állt a tornácon, pedig tudnia kellett, hogy könny cél-

pontot jelent egy éjszakai irányzék számára. Szóval nem tudsemmit.

Vagy a némasága talán mégis azt jelenti, hogy TUDJA?A hajnalodó Törökország felé száguldva megfogadtam,

hogy aprólékosan végignézem, hogy mit csinált távozásunkután. Ez talán választ ad a kérdésemre. Tudnom KELL!!!

8. fejezet

166

Még sötét volt, mikor biztonságban keresztülereszkedtünka hegycsúcson, majd az alagúton keresztül titkos szobámbarohantam.

Stabb nagyon sietett. Még jóval hajnal el tt jártunk. AzEgyesült Államokban a keleti parti id szerint még csak este9:00 volt.

Alig vártam, hogy megfigyelhessem reakcióit. Tudja va-jon?

Figyelmet sem véve az éppen aktuális képr l, visszacsé-véltem a szalagot elindulásunk pillanatáig. Jókora ugrások-kal haladtam, kihagyva az érdektelen részleteket.

Bement és bezárta maga után az ajtót. A kiskocsivalegyenként behordta a dobozokat a bárba. Egy csigasor segít-ségével beeresztette ket a bárpult sarkában feltáruló elrejtettjáratba, le az öreg bányába.

Szemlátomást azel tt is ott dolgozott, miel tt megérkez-tünk. Egy pontosan kimért gödör tátongott az egyik folyosó-ban. Egy kivételével abba rakta az összes dobozt.

A kinn maradó dobozból kihúzott két aprócska tárgyat,melyeket a hátizsákjába rejtett. Aztán ezt is a többi közé rak-ta. Gyatra világítás. Nem láttam a számát.

Leterítette a vászonnal, majd földet szórt rá. Egy készüléksegítségével pókhálóval zárta le ezt a folyosót, valamint mégkett másikat.

Heller nagyon gyorsan dolgozott. Alig tudtam követni,mit csinál a gyatra világításban. Az azonban kiderült, hogynagyon titokzatos. Ez rosszat jelentett. Tényleg gyanakszikvalamire!

Egy üvegb l vizet loccsantott a vaskályhában lobogó t z-re. Leoltotta a petróleumlámpákat. Mindent bezárt. Óvatos-sága számomra azt jelentette, hogy valószín leg tudja.

Lámpával végigpásztázta a leszállóterületet, s a gazt, amilelapult, szépen felegyenesítette.

167

Úgy száz yardot szaladt az úton. Egy öreg, fehér furgon-hoz érkezett. Aha, tervbe vette a menekülést! Szóval tényleggyanakszik!

A hátizsákot bedobta az els ülésre. Beszállt a furgonba, sgyors tempóban elindult visszafelé az úton. A nagy sebesség,amivel hajszolta a kocsit, elárulta aggodalmát.

Aztán egyszer csak kiért az autópályára. Dél felé fordult.Hamarosan fényszórójának fénycsóvája végigsiklott a seriffautóján. Lehúzódott. Aha! Odaállította ket, mintha csak agyorshajtókat figyelnék!

Kiugrott, s behajolt a seriffautó ablakán. Ralph volt ésGeorge. Félig aludtak. Megtéveszt !

George így szólt: – Minden rendben, cimbora? – Aha!Szóval figyelmeztette ket!

Ralph így szólt: – Megkapta a mér eszközeit?– Igen – felelte Heller.George így folytatta: – Tudja, lehajthat itt is, ha akar.

Nem kell itthagynia a kocsit az autópályán, és gyalogolni.Autóval el lehet jutni egészen odáig – én magam sem tudtamegészen máig.

Ralph hozzátette: – Cimbora, maga ugye mérnök, vagymicsoda? Tudja, hamarosan kezd dik a szarvasvadászat.Néha arrafele is szoktunk vadászni. Maga szerint mit szólnaa konzul, ha bejárnánk a területét?

– Biztos vagyok benne, hogy örülne neki – felelte Heller.– Nagyon elismer en szólt mindkett jükr l.

George így folytatta: – Megmondhatja a f nökének,Rangletangle bowjának, hogy tesszük a dolgunkat.

Aha. Heller gyanakszik, azért voltunk ott, hogy megöljük.Ravasz módon úgy intézi, hogy a seriff embereiszarvasvadászat ürügyén jár rözzenek a területen! Ó, jobbantesszük, ha távol maradunk!

Mikor Heller elindult dél felé, a seriffkocsi észak felé for-

168

dult. Még a fedezést is megszervezték!Hirtelen rájöttem, hogy valamit nem figyeltem meg kell -

képpen. Visszanéztem a felvételt. Az els gyors átnézés al-kalmával elmulasztottam egy fontos részletet. Az üvegkan-csókat!

A táncterem pultjára tette ket, mikor el ször visszatért aházba. Mikor az utolsó dobozt is becipelte, felkapta a kan-csókat, beléjük lesett, majd megkapargatta a kancsókba szá-radt maradékokat. A tartalmukat a vaskályhába borította.Nagyon jellemz ! Biztos volt benne, hogy megpróbáljukmegmérgezni!

Nos, nem volt szükséges tovább nézni a felvételt. Énazonban tovább figyeltem.

Újra lekanyarodott az autópályáról, az öreg hölgy háza fe-lé. A furgont a garázsba állította. Levetette kék munkásruhá-ját, s felhúzta szöges cip jét. Ez jól mutatja, hogy nehézségreszámított, valószín leg azt gondolta, t rbe akarjuk csalni.

Az id s, vak hölgy kissé megkésve érkezett. Puskát tartotta kezében. Ez is nagyon jellemz . Úgy forgatta a fejét, mint-ha üldözték volna, s t zpárbajt kellene vívnia.

Így szólt: – Ó, maga az, fiatalember! – Egy csésze kávétnyújtott Heller felé. Heller menteget zött a kés i zavarásmiatt, mire az asszony így szólt: – Minden rendben.

Heller fejébe nyomta a b r taxisof r-sapkát, beszállt azöreg, narancsszín taxiba, s elhajtott.

Ezenkívül már csak egyetlen dolog történt, s az már egyid ben a megfigyeléssel. Megállt egy tengeri ételeket kínálóétterem el tt, s megevett két vajban sütött homárt. Nagyonjellemz . Azt mondják, a kárhozottak mindig utolsó vacsorá-jukat fogyasztják. Még ha egérutat is kapott, ebb l kiderül,tudja, hogy kárhozatra ítéltetett.

Hátrad ltem.Tetteinek együttes értelme arra a következtetésre juttatott,

169

hogy Heller minden kétség nélkül tudja, azért voltunk ott,hogy megöljük.

Bizonyára érthetetlen a számára, hogy miért nem tettükmeg. Igen. Ahogy a homár ollóját rángatta, megpróbálva ki-piszkálni bel le a húst, elárulta saját idegességét.

Megrémisztették valódi szándékaim.Ez azt jelentette, hogy sokkal óvatosabban és tervszer b-

ben kell végighaladnom ezen a halálos úton.Azon az éjszakán hibát követtünk el azzal, hogy óvatos-

ságra késztettük Hellert.Most már valódi problémákkal kell szembenéznem.Egy óvatos Heller sokkal veszélyesebb lehet. Ebb l kifo-

lyólag nekem is sokkal ravaszabbnak kell lennem.Mindenesetre nem engedhetem ki a markomból. Ha tény-

leg sikerre viszi a küldetést, Lombarnak vége. Ha nem jár si-kerrel, a Földnek van vége.

Ett l megfájdult a fejem.Kétségbeesetten szerettem volna kibogozni ezt az egészet.De hogy?

170

HUSZONHARMADIK RÉSZ

1. fejezet

A következ napon, dacára annak, hogy nem kellett vol-na, a folyosón keresztül titkos irodámból a hangárba men-tem. Tulajdonképpen csak a titkos riasztórendszer m ködé-sére voltam kíváncsi.

Szerezni akartam egy fúrót. Most, hogy Heller gyanak-szik, az életére törünk, jobban tesszük, ha felkészülünk a tá-madására.

Faht bejt a hangárban találtam. Szóltam neki, hogy szük-ségem van egy fúróra. Vitatkozott velem, azt mondta, ez fél-beszakítaná mindenki munkáját. Éppen belekezdtem elma-gyarázni neki, milyen veszélybe kerültünk Heller miatt, mi-kor Stabb kapitány, látva, hogy egymás felé rázzuk öklünket,odalépett hozzánk.

Arra számítottam, hogy az Antimanco mellém áll és meg-véd. De nagyon savanyú hangulatban találtam. Rá se hederí-tett arra, amir l beszéltünk.

Stabb kapitány így szólt: – Zendülés készül dik!Faht bej, semmi köze nem lévén a zendüléshez, olyan

gyorsan elviharzott, ahogy azt hájas teste lehet vé tette, ma-gamra hagyva Stabb-bal.

– Maga egy jó tiszt, Gris, ha egyáltalán létezik ilyen. Csa-létket tartott a legénység elé, s azt mondta nekik, hogy azövék lehet. De ez nem igaz. Maga világosan megígérte, hogy

171

megölhetik azt a királyi tisztet minden kérdez sködés nélkül,aztán egyszer en lefújta az egészet. Ez tönkreteszi a morált,s tönkre is tette. Azonkívül nem is tisztességes.

– Mit tegyek? – kérdeztem.– Kiállnak a jogaikért. Ha nem kapják meg ket, nem vál-

lalhatok felel sséget. Szóval jobb lesz, ha egyetért a követe-léseikkel.

– Mik a jogaik?– A kalózkodás, mi más?– Nézze – mondtam. – Legyünk világosak. Azok az or-

gyilkos pilóták idegesek lesznek, ha maguk elviszik a vonta-tót.

– Ó, err l van szó – szólt Stabb, vastag kezével lekicsiny-en intve a vontató felé. – Nincsenek is fegyverei. A zsák-

mányt sem lehetne belerakni. Ki beszél a vontatóról? – Az-tán intett.

Követtem a f hangár egyik eldugott zugába. Valójábanraktár volt, ahová szemetet és évtizedes roncsokat zsúfoltak.

Stabb az egyik hatalmas roncshalom mellé irányított. Jó-kora elszínez dött ládákra mutatott. Szörnyen sok volt bel -le.

– Tudja, hogy mi ez?A leghalványabb fogalmam sem volt róla.– Ez egy „vonalugró". Nos, miközben mások elhanyagol-

ták feladataikat, én nem tétlenkedtem, s utánanéztem hogykerült ide. Teljesen szétszerelve, ládákba csomagolva szállí-tották ide a Voltárról. És – tette hozzá nyomatékosan – sohatöbbé nem állították össze.

– Mi az a „vonalugró"? – kérdeztem.– Egy ragyogó csodaszerkezet, nem más. A Voltár Hadse-

reg fejlesztette ki. És használja is. Akár egy száz tonnás tü-zérségi fegyvert is át lehet juttatni vele az ellenséges vonala-kon a l szerével együtt, s így saját vonalai mögül lehet tá-

172

madni az ellenséget.Teljesen összezavarodtam. Nincsenek ellenséges vonalak,

melyeken át kellene ugranunk, s nincs tüzérségünk sem, amitoda kellene szállítanunk.

– Azt hiszem – folytatta Stabb –, hogy valakinek az Ap-parátus hivatalából, talán éppen az ön f nökének, támadt egynagyszer ötlete, ami néha megesik a tisztekkel, s azt gon-dolta, hogy ezzel a szerkezettel hatalmas mennyiség drogotlehetne szállítani ezen a bolygón országhatárokon keresztül.Így aztán szereztek egyet a hadseregt l, s ide szállították da-rabokban.

– Nem hangzik rosszul – mondtam, újsütet érdekl désselpillantva az elszínez dött ládákra.

– Ja – mondta Stabb –, de a legtöbb tiszti ötlethez hason-lóan, melyek emberéleteket követelnek, s elszúrják a had-

veleteket, ez sem m ködött. A szerkezet vonósugarakkalemeli fel a terhét, és szállítja. A szállítmány teljesen szaba-don marad, így a legprimitívebb radar is észreveszi. Csak alégkörben használható – minimális a nyomásvédelem az irá-nyítófedélzeten, így nem emelkedhet túl magasra. Így aztánsoha nem rakták össze.

– Ezek szerint hasznavehetetlen – mondtam.– Ó, nem – folytatta Stabb kapitány. – Ez a legnagysze-

bb kalózeszköz, ami valaha is létezett. Vonósugarai feltudnak emelni egy egész falut, s el tudnak repülni vele. Fellehet emelni vele egy egész bankot, tízezer láb magasságbankirabolni, aztán visszadobni a maradékot. Ha nem szállítja aterhet, felfedezhetetlen. Szóval nem hasznavehetetlen, ha-nem értékes!

Megtapogatta az egyik dobozt. – Szerkeszthetek egy füg-gönyt, amivel el lehet takarni a szállítmányt, s így fegyvere-ket is lehet szállítani vele a forradalmároknak. Nagy szeren-csénk van vele! Egy tiszt sem kérdezett meg soha egyetlen

173

éles esz , elhivatott altisztet, hogy mit lehetne csinálni vele.A hadsereg elnyel felülettel vonja be tüzérségi eszközeit.Nem hiszem, hogy ezt az Apparátus tudja. Ez nincs benne aszabályzatokban. A tapasztalaton múlnak a dolgok. Nem atanulmányokon.

Nagyszer ötletem támadt, hogy hogyan vessek véget en-nek a zendülésnek. – Mennyi id be telik összeállítani ezt aszerkezetet?

– Nos, a legutolsó lemezig és illesztésig szétszedték. Ha akockázás és az ivás mellett csak ezt csináljuk – mondjuk na-ponta néhány órát –, néhány hónap alatt megvagyunk vele.

– Csinálják – mondtam. – Akárhogyan is, de csinálják!– Maga nagyszer fickó, Gris. Még akkor is, ha tiszt.

Megmutatjuk magának, hogy értünk az üzlethez, ebben nyu-godt lehet. Ha végzünk az összeszereléssel, és m ködni fog,tisztességes részt kap a zsákmányból. – Barátságunk záloga-ként hátba veregetett, s elviharzott, hogy beavassa a legény-ségét.

Megkönnyebbültem. Szakszer módon szereltem le azendülést.

A sors azonban nem volt ennyire kegyes hozzám. Éppencsak beléptem az alagútba, ami az irodámhoz vezetett, mikorhirtelen megállított Faht bej.

– Jelentenem kellene valamit – mondta. Ó, istenek, tud-tam, hogy nem kellett volna idejönnöm, gondoltam.

– Fokoznunk kell a heroin-el állítást – mondta Faht bej.– Miért? Eddig is teljes sebességgel gyártották!– Tudom – felelte Faht bej. – Nem szívesen mondom, de

egy huszonöt fontos csomag rejtélyes módon hiányzik.– Valóban? – kérdeztem. (Bíííp) meg ezeket a könyvelési

adatokat!– A biztonsági rség szerint ellopta valaki.– Ó, valaki csak rosszul számolt!

174

– Nem – mondta Faht bej. – Ez eddig soha nem fordultel , az elmúlt öt napban azonban harmadszor történt ilyen.Valaki komoly mennyiségben dézsmálja a heroinkészletet!És itt, a bázis területén!

– Nos, akkor fokozzák a termelést – mondtam türelmetle-nül. Istenek, hát nincs nekem kedvem ilyenekkel foglalkoz-ni!

– Csak hogy ön is tudja – mondta különös tekintetét rámszegezve. – Fokozzuk a termelést.

Így aztán ezt is megoldottam.Hát így menjen az ember a hangárba! Nem elég egy rob-

bantóval felfegyverkezni! Nagy kár, hogy nem lehet gránátotdobni a problémák közé, amivel az ember találkozik! Nehéz-ségeim tetejébe még a fejem is megfájdult.

2. fejezet

Mostantól kezdve, hogy Heller tisztában van vele, tervformálódik az élete ellen, rajta kell tartanom a szemem.Visszajöhet a bázishoz, hogy megpróbáljon megölni engem.

A dolgaiban azonban, ahogy azt már megszoktam, nemsok értelmet találtam.

A connecticuti látogatásunk utáni napokban Heller renge-teg id t szentelt a tanulásnak. Átvette az órarendjébe tartozótavalyi el adások anyagának másolatát. Az Empire State Bu-ildingben lév irodájában tanult; de talán még a lakosztályá-ban is – az interferenciának köszönhet en azonban nem le-hettem biztos, mit is csinál valójában a lakosztályban. A leg-jobban azonban az aggasztott, hogy még a Kecses Pálmákel terében is tanult.

Az el tér pálmalombjai alatt, félig elrejt zve ült, de úgy,

175

hogy azért szemmel tarthassa a bejárati ajtót. Csak magatudta, miért választott olyan helyet a tanulásra, ahol állandó-an megzavarják.

Fekete, selyem hajtókájú szmokingot viselt. Az inge mel-lét paszomány díszítette, kézel jét pedig gyémánt mandzset-tagombok tartották össze. Fogalmam sem volt, honnan sze-rezhette ket. Lábán fekete lakkb r baseballcip csillogott!

Éppen belekezdett a differenciálszámításról, vagy valamiehhez hasonló ostobaságról szóló leckébe. Nem jutott továbbegy oldalnál, mikor diplomaták vették körül, hogy kezet ráz-zanak vele, s elid zzenek nála. Az ENSZ nyilván hamarosanmegkezdi az ülésezést, így rengeteg vendég, a legkülönbö-

bb b rszín és árnyalatú tolongott az el csarnokban.Egyetlen értelmes szót sem váltottak, így egy ideig azt

gondoltam, biztosan titkos nyelvet használnak. A diplomatákolyasmiket mondtak, hogy „Hogy vagy, öregfiú?", mireHeller olyanokat válaszolt, hogy „Prímán". Unintelligens.Aztán valamelyik diplomata, szemöldökét felhúzva, ígyszólt: – „Hogy ityeg a fityeg?", mire Heller így felelt, „Afontos emberek ismerik a prioritásokat". Aztán tudálékosmódon felnevettek. Megfoghatatlan.

Egy dolog azonban világos volt. Túlságosan (bíííp) nép-szer !

A festészet folyamatosan zajlott az el csarnok távolabbisarkában. Állandóan tömeg vette körül a m vészt s a kihívó-an pózoló félmeztelen lányt. Én is szerettem volna kicsitszemügyre venni a látványt, Heller azonban sosem nézettabba az irányba! Periferikus látómezejében nem igazán lehe-tett kivenni a részleteket.

Csak akkor nyílt alkalmam alaposabban szemügyre vennia lányt – a párjukat ritkították, akármelyik b rszín l is le-gyen szó –, mikor elhagyni készült az el csarnokot. Ahogy afestés aznapra befejez dött, köntöst húzott magára. Miel tt

176

belépett volna a liftbe, megállt Heller el tt, s így szólt: – Jólmegy, szépfiú. Dél-Afrika igent mondott. – Vagy valami eh-hez hasonló ostobaságot. Zavaró volt. A program kezdetbenA hét kurvája címen futott, mostanra azonban Az éjszakakurvájára változtatták. Hogy én err l nem tudtam, az csakisaz id eltolódás miatt lehetett. Ett l függetlenül Heller ké-szült valamire, még akkor is, ha nem tudtam lépést tartanivele.

Talán még jobb is, hogy nem tudtam alaposabban szem-ügyre venni ezeket a lányokat. Az ágyam üresen állt, s nohamindennap kiautózott, egy percre sem láttam Utancot. Nyil-ván kitörölte szenvedésemet saját életéb l. Hallottam, hogy afiúcska már jobban van, de egyikük sem hagyta el Utancszobáját.

Diplomatákkal való bratyizása, valamint tankönyvek ésel adások másolatainak bújásán túl, ennek a (bíííp)Hellernek még mindig jutott ideje arra, hogy a többi dolgávalfoglalkozzon.

Három teljes délel ttön keresztül a legostobább dolgotvelte, amit valaha is láttam t le.Beszállt egy közönséges taxiba, s elment vele valahová.

Nem sokkal kés bb Bang-Bang érkezett oda, ahol éppenHeller tartózkodott, megkereste, majd így szólt: „Semmi."Ennyi volt az egész.

Heller ezután metróra szállt, utazott néhány megállót,majd leugrott. Nem sokkal kés bb Bang-Bang érkezett, hogyennyit mondjon: „Semmi." Aztán Heller lassan sétálgatott azépületek között, meg-megállva, hogy megnézze a kirakato-kat. És ismét megérkezett Bang-Bang, hogy azt mondja:„Semmi."

Végül rájöttem, hogy valami ostoba G-2-es követési el-méletet gyakorolnak. Heller azonban egyfolytában vörös ba-seballsapkáját viselte, amely messzir l világított. Egyetlen

177

elterel m veletet sem végzett. Ez vagy valami G-2 volt,vagy a testedzés ostoba módja.

Három nap múltán Heller abbahagyta. Talán belefáradt agyaloglásba s az utazásba. Lehet, hogy csak New Yorkravolt kíváncsi. Ki tudja követni az ostobaságait?

Majdnem két hét telt el a tanulás és az el csarnoki fel-ügyelet szokásos munkamenetével, mikor hirtelen változástörtént.

Korán ébredt az egyik reggelen. Newark felé induló sze-relvényre szállt, majd elsétált a Jiffy-Spiffy garázsba. MikeMutazione kihúzta a fejét egy motorból, majd túláradó üd-vözlés után fecsegni kezdett err l-arról, többek között arról aszándékáról, hogy beléptesse Hellert a katolikus egyházba,valamint Heller ellenérveir l. „Honnan tudod, hogy az énlelkemet nem mentették-e már meg?" Úgy t nt, Mike-nak er-re a kérdésre nincs tankönyvi válasza, úgyhogy visszatértekaz üzletre.

Heller garázst szeretett volna bérelni. Mike azt mondta,neki van néhány a közelben, ahol „forrókat" tartanak, míg„át nem szabják az arcukat", majd maga Mike vitte elHellert, hogy megmutassa neki ket, mire Heller kiválasztot-ta a legbiztonságosabban zárhatót. És ki is bérelte.

Visszamentek a garázsba, ahol félreállítva ott állt Helleröreg Cadillacje. A kocsi szépen alakult, az új motor azonbantovábbra is változtatás alatt volt, „hogy 190 mérföldet men-jen óránként". Hellert azonban nem érdekelte az új motor.Azt akarta, hogy a régi motort vegyék el , s tegyék rá né-hány bakra.

Heller a maga idegesít en precíz és gyors módján rajzotkészített Mike-nak. Azt akarta, hogy az öreg motort a h -jével együtt tegyék fel egy utánfutóra. Benzintankot is akartmellé. Meg hogy fékhengereket tegyenek a f tengelyhez.

Elképedtem. Miért akar valaki felszerelni egy motort egy

178

utánfutóra, ami nem fogja meghajtani az utánfutó kerekeit?Mike így felelt: – Ez nem gond. Van is egy utánfutónk,

amit az egyik ostoba (bíííp) lopott. De hát hogy tudsz eladniegy felmálházott utánfutót? Mindenesetre megkapod. Vannéhány ráér emberem. Ma délután meg is csináljuk neked.

Így aztán Heller adott neki némi pénzt, s azt mondta neki,miután végeznek, vigyék a bérelt garázsba. rült! Nem elég,hogy építtet egy járm vet, ami nem képes meghajtani önma-gát, de még garázst is bérel neki! Nem csoda, hogy ez aMike meg akarja változtatni. Nem maradhat ennyire ostoba.

Heller néhány cím megszerzése után vásárolni ment, hogyvegyen egy hatalmas tartály oxigént, egy ugyanolyan tartályhidrogéngázt, majd ezeket is a garázsba vitette.

Visszament New Yorkba, s mindent a megszokott módoncsinált, másnap reggel azonban frissen és korán Newark feléindult hatalmas csomag szerszámmal s miegyébbel.

Egyenesen a garázshoz ment. Ott találta az utánfutót, va-lamint az oxigén- és hidrogénpalackokat is. Valami fehérszerel overallt húzott, s munkához látott.

Nyitva hagyta a garázsajtót. Rugós er mér t akasztott amotorra szerelt fékre. Beindította a motort, s ahogy egyremagasabb fordulatra gyorsította, leolvasta a rugós mér általmutatott értékeket. Rettenetes zaj, rázkódás és füst töltöttemeg a garázst!

Játék. Tudni lehet, hogy a Flotta emberei játszanak a gé-pekkel.

Aztán keszty t húzva, nehogy megégesse a kezét, levettea karburátort a motorról.

Nyomáscsökkent ket és töml ket csatlakoztatott az oxi-gén- és hidrogéntartályokra.

Készített egy réz alkatrészt, amely lefedte a karburátor he-lyét, és két csatlakozás nyílt róla, melyekre ráillettek a töm-

k.

179

Meglehet sen hevenyészett összeállítás volt.Még gázmaszkot is húzott munka közben.Beindította a motort!

ködött!A tartályokkal kezdett babrálni, változtatva az arányokat,

majd fékezett. Folyamatosan írta a nyomáscsökkent , vala-mint a fék rugós mér adatait.

Vizsgálni kezdte, mi áramlik ki a kipufogón keresztül amotorból. Addig csavargatta a hidrogén- és az oxigéntartá-lyok szelepeit, míg a mér szer zérót nem mutatott, mi-közben a rugós er mér a maximumot jelezte.

Már kés re járt az id . Leszerelte az egészet, levetette aszerel overallt, és távozott.

Engem meg kétségek közt hagyott. Mi ez az egész?Egy dolgot azonban biztosan tudtam. Boldog volt. Ahogy

az állomás felé ballagott, hogy visszatérjen New Yorkba,fütyürészett. Ezt az új mutatványt mostanában tanulta.

Túl sokat haladt el re valamin, ráadásul túl gyorsan! Tud-tam, csak azért csinálja, hogy bosszantson, hogy kigúnyol-jon, még miel tt megölöm.

Szörnyen éreztem magam.

3. fejezet

Mikor már azt képzeltem, ennél rosszabb nem jöhet, meg-érkezett a Blixo. Ez teljesen eloszlatta izgatott zavaromat.Török id szerint este nyolc óra volt. Éppen azon töpreng-tem, hogyan kerüljem el a következ álmatlan éjszakát ma-gányos ágyamban, mikor titkos irodám figyelmeztet táblájafelvillant:

180

HAJÓ ÉRKEZIK

Ez csakis a Blixo lehet. Egy hirtelen gondolat, „az ara-nyam!", melegítette fel a lelkemet. Aztán a csüggedés. Együveg Scotch-ot ígértem Bolz kapitánynak. Az a fajta tisztvolt, aki tisztán emlékszik az ilyesfajta dolgokra. A Scotchmeg az lett volna, amit elloptak t lem. Fel fogja tartóztatniaz aranyamat!

Azon nyomban felhívtam a taxisof rt. – Az istenek sze-relmére, hozzon nekem gyorsan egy üveg Scotch-ot!

– Rosszul hangzik! – mondta.– Rossz is! – feleltem.Letettem. Kutatni kezdtem, hogy találjak egy egyenruhát.

Mikor a tábla felvillant, semmi nem volt rajtam. Így mégsemmehetek a fedélzetre! Még azt gondolnák, híján vagyok a ha-talomnak, s így megtarthatják az aranyamat. Rettenetesensok Scotch-ot adnának ennyi aranyért – hatmillió dollárt ér!Ismertem Bolz kapitányt.

Találtam egy egyenruha-zubbonyt, nadrág nélkül. Aztán,mikor megleltem a nadrágot, valahova elkevertem a zub-bonyt. A sapkámra a matrac alatt bukkantam rá. Ranglánco-mat azonban sehol sem találtam.

A szobám úgy nézett ki, mintha hurrikán söpört volna vé-gig rajta. Nagy nehezen magamra rángattam a nadrágot, azubbonyt és a csizmát, a sapkát pedig a fejemre biggyesztet-tem. Talán nem t nik fel neki a ranglánc hiánya.

Hallottam az érkez taxit. A hálószobámba mentem. Asof r berontott, s kezembe nyomott egy üveget: HAIGEAND HAIGE. Hamisított Scotch. Az arabok készítik. Csak ahelyesírást nem ismerik.

– Ez a Scotch rossz – mondtam.– Inkább a helyzet az, ami rossz – felelte.Ez is megteszi. Egy marék lírát nyomtam a kezébe.

181

Titkos szobámon, valamint az alagúton keresztül a hangárfelé iramodtam.

Még nem tolták be a Blixót a helyére. Vártam.Végül egy ingatag, túl hosszú, földet ér létrát támasztot-

tak a légizsilipjéhez. Aztán hoztak egy másikat. Az sem voltjó. Aztán a Blixo rhajósai eresztették le saját feljárójukat. Afedélzetre mentem.

Bolz kapitány a kabinjában éppen gy rött öltönyét öltöttemagára, készen arra, hogy az éjszakát a városban töltse.Rongyos inget gombolt össze sz rös mellkasán. Átnyújtot-tam neki a Scotch-ot. Abbahagyta a gombolkozást, ráhara-pott a kupakra, és letépte. Hosszan, nagyon hosszan ivott.Aztán megborzongott, majd kissé kidüllesztette a szemét.

– Istenek! – fröcsögte. – Istenek, de jó! – Nyelt még egynagyot. Aztán így folytatta: – Nos, Gris, hogy van?

A zsebembe nyúltam, s el húztam a raktár kulcsát, ahováaz aranyamat zártam.

– Az utasai sértetlenül megérkeztek. A Gunsalmo Silvanev mély altatásban utazott, így róla nem sokat hallottam.Prahd Bittlestiffender egész úton a kabinjában volt, s veszet-tül tanult. Azt a kis (bíííp) – hogy hívják, Tutu? – rács mögékellett dugnom: de nem miatta, hanem a legénység miatt,egyfolytában vele akartak aludni. Szóval minden a megbe-széltek szerint. Ha most lepecsételi ezt a néhány papírt, vihe-ti ket a rakománnyal együtt.

Azonnal el rántottam a személyazonosító lapomat, s pe-csételni kezdtem. Nem sokkal ezután, mikor felt nt, hogymennyire elfáradt a csuklóm, megnéztem, mit is pecsételek.Az irathalom fele kitöltetlen kapujegy volt, amivel bármitbecsempészhet a Voltárra. Azokat is lepecsételtem.

Vigyorgott. – Megértettük egymást – mondta. – Ha meg-felel, hogy a segédjeim végezzék a kirakodást, én már me-gyek is. Igyon egy kis Scotch-ot. Nem? Akkor indulok, úgy-

182

hogy az istenek segítsék Törökországot. – Ezzel elment.Bizonyára odakiáltott az rhajósainak, mivel az egyik tár-

sa azonnal ott termett mellettem. Kinyitottuk a szekrényt. Ésott volt! Kilenc gyönyör láda. Tizennyolc, ötven trójai fontsúlyú aranyrúd! A gravitációkülönbségb l adódóan – a földigravitáció csupán öthatoda a voltárinak – az arany csak hét-százötven fontot nyomott. Fontonként tizenkét trójai unciá-val számolva, ez kilencezer uncia. Az aranyért jelen pillanat-ban hétszáz dollárt adnak unciánként. Így aztán hatmillió-háromszázezer dollár érték arany csillogott el ttem! Ez el-árulja, milyen kifizet dolog is a b nözés!

Összetereltem néhány f t a hangárszemélyzet közül, s azaranyam hamarosan, az alagúton keresztül, titkos szobám fe-lé gurult. Bementem, egy takarót rádobtam a képerny re, sbehordattam az aranyat a sarokba. Nem foglalt annyi helyet,mint ahogy az ember gondolná. k persze nem tudták, mivan a ládákban. A feliratok szerint orvosi eszközöket, vala-mint radioaktív anyagokat rejtettek.

Már éppen becsuktam volna az ajtót, hogy megcsodáljamaz aranyamat, mikor futár érkezett.

– Ki akarják rakni a többi rakományt! Hová tegyék?Bezártam az ajtómat, s visszamentem az alagútba. Rakták

és rakták és rakták a Zanco anyagokat.Ó, a pokolba! A kórház! Elfelejtettem utánanézni, hogy

elkészült-e a kórház!Kerestem egy telefont, s hívtam az építtet t. – Hát persze,

hogy kész – mondta. – Napok óta próbálok kapcsolatba lépnimagával.

Aha! Szóval onnan is gazdagodom! Teljesen kiment a fe-jemb l. – Hol vannak a kulcsok?

– Faht bejnek adtuk ket.Egyre jobb. Futárt küldtem Faht bej után.– Teherkocsik – mondtam. – Teherkocsikra van szüksé-

183

gem! Ez az egész az új kórházba kerül!– Az egész?Újra végignéztem a ládákon. Még mindig rakták ket ki a

hajóból! A ládák már hegyben álltak a hajó körül, és mégmindig rakodtak! Valami hibádzik.

Kikaptam az árujegyzéket a kapitány emberének kezéb l.Kiderült, hogy ez három árujegyzék. Egy a Tayl özvegyénélhasznált eszközökr l, egy az eredeti beszerzésr l, és egyharmadik!

Istenek! Nincs olyan korrupció, amire ne lennének képe-sek a felettesek. Lombar megnégyszerezte a Zanco rendelést,hogy másfél millió kredit csúszópénzt tegyen zsebre! Egyhadsereg számára elegend cellológiai felszerelés gy lt ösz-sze. Két hadsereg számára! Meg nem tudtam volna mondani,mit rejt az egyre magasodó halom. Még a Blixo több tonnásteherbírását is megterhelhette!

Aztán rádöbbentem. A mocskos csirkefogók! Nem adtákmeg az extra harmincszázalékos személyes jutalékot! Márazon voltam, hogy írok nekik egy mérges hangú levelet, mi-kor Faht bej így szólt: – Úgy érti, ez az egész a kórházbamegy?

– Igen, igen. Ragasszák át a címkéket. Adja ki a munkát ahangárszemélyzetnek.

– De hát össze fogja keverni a jelzéseket! – mondta.Ó, a pokolba! Mindig ezek a részletek.Így szóltam a kapitány emberéhez: – Hol találom Prahd

Bittlestiffendert?A név ismeretlen volt a számára, de miután leírtam a fic-

kó külsejét, a segít a kabinjához vezetett. A magas, vékonyember esetlenül lépkedett lefelé, m szerekkel és csomagok-kal megrakva.

– Magát bízom meg a kórház irányításával! Ezeket a cím-kéket nem láthatja a nagyközönség. Cserélje ki ket, s rakas-

184

sa fel az egészet a teherkocsikra.– Hello, Gris tiszt úr – mondta. – Tudok beszélni törökül.

Hallgassa! Most törökül beszélek. Mostantól kapok fizetést?Ismét elindultam, hogy megírjam haragos levelemet.A segít megállított. – Ezt hová tegyük?Hordágyat cipeltek. Valakit, aki mélyalvásban utazott.

Gunsaimo Silva gonosz vonásai még nyugtukban sem eny-hültek. – Egy cellába. Bármelyikbe. Ne ébresszék fel. Ké-

bb majd foglalkozom vele.Ismét megpróbáltam elrohanni. Két rhajós cipelt ki vala-

kit. Ruhába csavart, leláncolt és lelakatolt figura. Alig tudottjárni. Fejére zsákot húztak.

A segít megkérdezte: – Mit csináljunk vele? – Lehúztáka zsákot a fejér l. Twolah volt az, Tutu, az irodámból.Ahogy megpillantott, elb gte magát.

– t is tegyék egy cellába – mondtam. – Megmutatjákmaguknak, hol vannak a rabcellák. Senkivel nem érintkez-het, semmilyen formában.

Ismét el akartam szaladni. Az egyik rhajós így szólt: –Kétszáz fontnyi papírt találtunk a kabinjában. Mit csináljunkvele?

– Vigyék az irodámba. És ne hozzanak már ki senkit eb-l a hajóból! Dolgom van!Végül elszabadultam.Mentem, és megírtam a legundokabb levelet, amire csak

képes voltam! Zancónak. Tartozott nekem harmincezerkredittel, s megpróbált rászedni! Ezenkívül azt is megírtamneki, hogy megfosztottak annak a lehet ségét l, hogy ara-nyat vegyek rajta! A gazemberek!

Csak ezután kezdtem jobban érezni magam. A Blixo meg-érkezett. Ostoba módon azt gondoltam, hogy a gondjaim vé-get értek. De csak ekkor kezd dtek igazán!

185

4. fejezet

Mivel az aranyam már megérkezett, békésen aludtam ahajnali derengésben.

Karagoz vadul rázta a vállamat.– Szultán bej! – mondta. – Jöjjön gyorsan. Lehet, hogy

zendülés!Kiugrottam az ágyból, nadrágot és csizmát kaptam ma-

gamra, valamint egy magas nyakú pulóvert. Karagoz utánrohantam.

Faht bej kocsiban ülve a kapuban várakozott. Nyitva tar-totta az ajtót. A gyatra fényben alig tudtam kivenni az arcát,azt azonban láttam, hogy hamuszürke.

– A kórház! – mondta, s a sof r már el is indult.– Még hajnal el tt elkezdtek gyülekezni. Azt hallották,

hogy a kórház ma fogja megnyitni a kapuit.– Kik?– Az anyák.– Miért?– A felirat miatt.Így szóltam: – Ez nem úgy hangzik, mintha túl sok gon-

dot jelentene nekem.– Nem? – kérdezte. – Ha elveszítjük a környékbeli anyák

támogatását, a születési anyakönyvi kivonat ellátásunknakbefellegzett! Szóval, legyen óvatos, hogyan bánik velük.

– Én bánjak velük? – kérdeztem. – És mi van az itteniApparátussal? Ez nem az dolguk?

– Ez az ön kórháza. Nem engedélyeztette a Tiszti Tanács-csal.

– Hát mindent nekem kell csinálni? – jajveszékeltem.– És arra is vigyázzon, hogyan bánik a tiltakozókkal –

mondta.– Milyen tiltakozókkal?

186

– A helyi doktorokkal és asszisztenseikkel.Hatalmas tömeg fogadott minket a kórház el tt. Nagyobb-

részt anyák voltak gyermekeikkel. Szófogadó módon ácso-rogtak, ahogy a török emberek szoktak. Rendkívül szófoga-dó népség egészen addig, míg ki nem borulnak. Engedelme-sen követik Allah akaratát. Persze akkor is, ha Allah szentháborút hirdet.

Átverekedtem magam a tömegen. Rengetegen köhögtekközülük. A tuberkulózis folyamatosan jelen van Törökor-szágban. Tekintetek fordultak felém. Fert zött szemek. Atrachoma szintén nem t nt el Törökországból. Még néhánykicsavart végtag, és az elkerülhetetlen sebek.

A kórházat friss földmunka nyomai vették körbe – a par-kosítás elmaradt. Az épület maga azonban leny göz volt –alacsony és elnyúló. Széles járda, s néhány hosszú lépcsvezetett a tágas bejárati ajtóhoz.

Hatalmas fehér tábla állt mellette. Vörös félholdat ábrá-zolt. A föld nagy részén vörös keresztet használnak a ment -autókon és a hasonló helyeken, Törökországban azonban afélhold az újjászületés jele.

Még egy jókora tábla állt a falon. Ez állt rajta:

EGYESÍTETT JÓTÉKONYSÁGI IRGALMASKÖZKÓRHÁZ

Mudlick Épít vállalat

Semmi hibát nem láttam. Milyen lázadás? Faht bej állan-dóan eltúlozza a dolgokat.

Felléptem a széles lépcs kön, keresztülverekedve magamaz ott ácsorgó tömegen. Beleütköztem a sorfalba!

– Állj! – szólt egy hatalmaskodó férfi, kezében plakáttal.– Bárki, aki áttöri ezt a tiltakozó sort, a török nemzeti büsz-keség ellensége. – A kezében tartott plakátra mutatott.

187

A hevenyészett plakáton ez állt:

A SZERVEZETT EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSSEMMIBEVÉTELE!

NEM KÉRÜNK SZTRÁJKTÖR KET!LE A JÓTÉKONYSÁGGAL!

A táblákat tartó doktorok és asszisztensei nagyon komo-lyan gondolták.

Lábazat emelkedett ki a lépcs sor tetejéb l. Bizonyáraegy szobornak készítették, amely még nem érkezett meg.Faht bej löködni kezdett el re, hogy álljak fel a talapzatra.Nem volt más választásom. Felmásztam.

Arcok tengere!Mennyi köhögés és fert zött szem!Mennyi törés és más betegség, ami elém tárult!Tudtam, hogy a török Egészségügyi és Jóléti Minisztéri-

um igen aktív a járványok elleni harcban. A Munkaügyi Mi-nisztériumhoz hasonlóan. A többi emberbaráti szervezettelegyetemben. Törökország irányítása azonban nem könnyfeladat. Eddig még nem t nt fel, hogy ennyi beteg ember vanerrefelé. Cs cselék.

Kinyitottam a számat. Azt akartam mondani nekik, hogymenjenek haza. De még csak esélyem sem volt rá.

A kordonban álló nagydarab doktor így kiáltott: – AzEgyesült Államokban voltam gyakornok. Tudom, hogy kellmegszervezni az orvoslást. NINCS HELYE INGYENKLINIKÁNAK!

Abban a pillanatban a kordonban álló emberek körülvet-ték a talapzatot, majd botjaikkal és plakátjaikkal csépelnikezdtek.

Elhajoltam, lebuktam, megpróbáltam megvédeni magam.A kordon tagjai kántálni kezdtek, s közben ritmusra csé-

188

peltek: – NEM KELL INGYEN KLINIKA! NEM KELLINGYEN KLINIKA!

Felordítottam: – Hát persze hogy nem lesz ingyen klinika!A tömeg azonnal reagált. Sárral kezdtek dobálni! A leve- szinte elfeketedett a felém repül göröngyökt l! Sárral

dobáltak ENGEM!A doktorok hagyták abba el ször. A nagydarab a tömeg

felé fordult. – Látjátok! Nem lesz ingyen klinika!A tömeg abban a pillanatban a doktorokat is dobálni

kezdte! A gúnyolódás gonosz kiabálássá vadult.– Hol vannak a biztonságiak? – ordítottam Faht bejnek.A lépcs sor túlsó végében kuporgott. – Ez az ön kórháza!

– próbálta túlkiabálni a lármát.Egy göröngy képen talált!Lelökött a talapzatról!A vér ömleni kezdett az orromból!Hirtelen egy magas, fehér köpenyes vézna figura ugrott

fel a talapzatra, s feltartotta a kezét. Prahd Bittlestiffendervolt!

A tömeg abbahagyta a dobálást, várva, hogy mit fog hal-lani.

Merev, iskolás törökséggel Prahd így ordított: – Polgár-társaim! Török testvéreim! Azért állok ma elétek, hogy meg-fújjam a szabadság harsonáját! Itt az id , elérkezett, hogy mi,Allah gyermekei felkeljünk, s kiszabadítsuk nyakunkat azidegen elnyomók acélcsizmája alól!

Az orrom oly hevesen vérzett, hogy azt gondoltam, elvér-zek. Biztosan találok hideg vizet a kórházban. Az ajtóhozaraszoltam. Beléptem az el csarnokba.

Prahd hangja követett. – Egy egyesült Törökország képesszembenézni kapzsi ellenségével... – Túl messze voltam már,hogy halljam.

Bejutottam a mosdóba, magamra zártam az ajtót, s meg-

189

nyitottam a vízcsapot. A WC-kagylóra ülve vizes WC-papírtszorítottam a tarkómra.

Félig arra számítottam, hogy a tömeg bármelyik pillanat-ban betöri az ajtót, és darabokra szaggat. Orrom azonban ésdrága vérem el bbre valóbbnak számított.

Nagy sokára a vérzés elállt.Furcsán csend volt odakint. Megérkezett vajon a bizton-

sági rség és lel dözte ket?Megkockáztattam, hogy kilessek. A hatalmas váróterem-

be lestem. Anyák sorakoztak odabent csendben, rendben.Asztalokat állítottak fel.A helyi doktorok dolgoztak az asztalok körül a legkülön-

böz bb vizsgálatokat végezve, ahogy azt az orvosok szokták.Úgy látszott vidámak, hogy egyenként kezelhetik az embe-reket. Nem láttam, hogy pénzt kaptak volna az anyáktól.Nem értettem.

Attól tartva, hogy észrevesznek és újra megdobálnak, vé-giglopóztam a folyosókon.

Egy kéz fogta meg a vállamat. Megugrottam.– Magát keresem. – A fiatal doktor Prahd Bittlestiffender

volt. Bevezetett egy kicsiny m be. Az orromat vizsgálgat-ta.

– Mit csinált? – kérdeztem. – Mi volt ez a beszéd?– Ezt a beszédet mondta el Kemal Atatürk a forradalom

kirobbanásakor – felelte Prahd.Ah, Kemal Atatürk. A törökök istenként tisztelik. Felis-

merték a beszédet, úgyhogy nem hallgatták végig.– Á – mondtam. Egy szondát dugott az orromba.– Maradjon nyugton, kérem.– És mi van az ingyen klinikával? – kérdeztem reszketve

a kiadás gondolatától.– Ó – felelte Prahd feljebb dugva a szondát –, azt mond-

tam nekik, hogy minden ingyenes.

190

– Áááá – mondtam.– Elmondtam nekik, hogy ez tulajdonképpen az kórhá-

zuk, így önkéntesként földmunkát kell végezniük, esetlegvérkedniük kell vagy ilyesmi. Ezt nagyszer nek gondol-

ják.– Áááá – mondtam. – És a doktorok?– Mindegyiküket felvettem részmunkaid ben, hogy dol-

gozzanak néhány órát naponta magas fizetésért.– Áááá – mondtam. De nem azért, mintha megbökött vol-

na. Ez a kórház nemsokára eladósodik, nemhogy profitottermelne! – Mib l gondolta, hogy jogában áll ezt megtenni?

– Múlt éjszaka azt mondta, hogy rám bízza a kórház irá-nyítását – felelte Prahd. – Így aztán pontosan azt tettem, amitelvárt t lem, Gris tiszt úr. Á betegek gyógyítása. A szegé-nyek és rászorultak támogatása. Jobb kapcsolatok kiépítése aprimitív el rs törzsével. Csodálom magát széles, csillagközikapcsolatai miatt. Mostantól kapok fizetést?

– Ó, Istenek! – mondtam.– Olaszul is tudok – folytatta meggy en.– Honnan tudjam, hogy bárkit is meg tud gyógyítani! –

vicsorogtam. – A maga tesztje éppen csak elkezd dött! Ak-kor lesz némi esély arra, hogy fizetést kapjon, mikor ez akórház elkezd pénzt keresni. Komoly pénzt! – Még er seb-ben beleszúrt az orromba. – Áááá!

5. fejezet

Mivel a pulóveremr l csüngött a sár, Prahd el vett egyfehér köpenyt, amit magával hozott, és rám adta. – Meg aka-rom mutatni önnek a kórházat, mivel találkoztam néhányproblémával – mondta.

191

Ez felborzolta az idegeimet. Hogy lehetnek problémák?Én magam terveztem. Ráadásul rengeteg id t töltöttem vele.

Követtem. A békésnek látszó várakozó sorok a vizsgálóel tt kígyóztak.

Végigmentünk az egyik folyosón. A m t még nem sze-relték fel teljesen. A vizsgálókat sem. Aztán egy csomó ajtókövetkezett. Kórtermek. Nagy számban. Be akartam menniaz egyikbe.

– Ne – szólt Prahd. – Tele van.– Már ennyi a páciens?– Nem, nem. Az összes kórterem és az összes magánszo-

ba tele van felszereléssel és anyagokkal. A bázisszemélyzetvelem együtt egész éjszaka ezen dolgozott. Nem jutottunktovább, minthogy átcseréltük a címkéket, s idehordtuk a lá-dákat. Jó néhány kórház többévnyi m tétjéhez elegend fel-szerelés és alapanyag áll a rendelkezésünkre. Ezt akartammegmutatni magának. Nincs helyünk a páciensek számára.Mindent raktárnak használunk. Szükségem van egy másiképületre, csupán raktározási célokból! Valamint egy h te-remre, hogy elkezdhessünk sejtkultúrákat tenyészteni, vala-mint sejtbankot létrehozni.

Még nem tudta. Megnyomtam egy táblát. Egy lépcs tá-rult fel el ttünk. Levezettem az alagsorba.

Ez önmagában is egy teljes kórházkomplexum volt. Meg-számlálhatatlan magánszobával.

Ez ámulatba ejtette. – Mi ez? Egy titkos kórház a másikkórház alatt!

– Pontosan – feleltem. Aztán elmondtam neki a körözöttszemélyek és gengszterek személyazonossága megváltozta-tásának mesteri tervét.

– Ezek olyanok, mint a börtöncellák – mondta.– Csak hogy otthon érezzék magukat – feleltem. – Meg

tudja csinálni?

192

– Ó, nem jelent nehézséget. Csak hát a fels kórházat isködtetni kell.– Az csak álca – mondtam.– Ez még mindig nem oldja meg a raktározási problémá-

kat, Gris tiszt úr. Sem a h terem kérdését. S t, ez még in-kább szükségesebbé teszi, mivel az ujjlenyomatok és a hang-szálak megváltoztatásához sokkal több sejtkultúrát kell ké-szítenem.

Láttam rajta, hogy csökönyös. Felmentünk az emeletre,ahol az irodája is volt. És milyen szép iroda volt! Már a tele-font is bekötötték. Felhívtam a Mudlick Épít vállalatot, éstárgyalni kezdtem az építtet vel.

– Azt hiszem, a pénzügyi tranzakciónk még nem teljes –mondtam.

– Így sem jöttünk ki a pénzb l – felelte.– Szükségem van egy hatalmas raktárhelyiségre és egy

épületre – mondtam.– Belefér a keretbe – magyarázta –, ha fizet még félmillió

amerikai dollárt.Istenek, de drága ez a kórház!– Ugyanennyi id alatt – mondtam.– Ugyanennyi id alatt – felelte.– A terveket készítse el a megbízottal – folytattam –, és

álljon neki.– Maga gazdag – mondta.– De maga már ne akarjon még jobban meggazdagodni –

feleltem. – Így is rengeteg a sár errefelé. – Letettem. Nos – ajószolgálati kórházaknak is megvannak a sajátosságaik. Ez akis trükk most belekerül félmillió dollárba.

Indulni készültem. Az orrom még mindig sajgott. – Miu-tán megjönnek, mondja el a Mudlick munkásainak, hogy mitszeretne, aztán noszogassa ket. Nekem más dolgom van.

Prahd meg sem kísérelt felállni. – Nem akarja hallani, mi

193

újság a Voltáron? – kérdezte. – Tudom, menynyire a szívénviseli a hazája sorsát.

Az emberek fecseg ek. Visszaültem.– Minden rendben a Voltáron – mondta Prahd. – Szép az

id . Gyönyör ek a virágba borult bokrok. – Tudtam, hogyTayl özvegyének birtokáról mesél. Bizalmatlanul hallgattam.

– Tudja, volt egy kis munkám a Tayl özvegyén – folytat-ta. – Biztos vagyok benne, örömmel hallja, hogy minden si-keresen végz dött, még miel tt a Blixo elindult volna.

Inkább gyanakodva, mint érdekl dve, megkérdeztem: –Milyen munka volt?

– Tudom, mennyire fontos önnek az a hely, és ismerem ahölgy iránt érzett aggodalmát. Így aztán pontosan azt tettem,amit elvárt volna t lem, Gris tiszt úr. A hölgy problémája animfománia – a szexszel kapcsolatos megszállottság.

Ó, istenek, milyen igaza is volt!– Így aztán els lépésként megnagyobbítottam a petefész-

keit. Most háromszor annyi orgazmusra képes, mint koráb-ban, ráadásul sokkal er sebbekre.

Ördögök! Egyetlenegy férfi sem lesz biztonságban aPausch-hegyeken! Hála istennek, hogy itt vagyok a Földön!De várjunk csak. Azt a kifejezést használta, els lépésként. –Mást is csinált?

– Hát persze. Mivel ön tagja a híres Gyrant Slahb család-nak, az ön alkalmazásában sem szeretném elhanyagolniszakmai aktivitásomat.

Sz kül tekintettel vártam. Az Apparátus gyanakvóvá te-szi az embert.

– A nimfomániát – folytatta tudálékosan – gyakran a ste-rilitás okozza. Így aztán megvizsgáltam, és valóban peteve-zeték-eltöm dést találtam – a petesejt nem tud végighaladnirajta, hogy aztán megtermékenyüljön. Így aztán eltávolítot-tam az eltöm dést.

194

Aha. Talán tényleg sikerült megoldania a helyzetet. Ha aTayl özvegye gyermekeket szülne, akkor az talánlehiggasztaná.

Prahd boldogan mosolygott, mint egy valódi profi. – Nos,emlékszik az els napra, mikor abban a megtiszteltetésbenvolt részem, hogy találkoztam önnel? Mikor közösült vele aházban? Nos, az ön magjából...

– Várjon! – mondtam hirtelen támadt rémülettel –, magamásfél napon keresztül közösült vele! Honnan tudja, hogynem a magáé volt?

– Ó – mondta legyintve szavaimra –, ez ellentétben állnasaját szakmai etikámmal. – Szánakozó szakemberként rámmosolygott. – Milyen cellológus az, aki nem ismeri sajátspermaösszetételét? Könny megállapítani. Na szóval, éppenpeteérése volt az eltöm dés dacára, így fogtam a petesejtet, saz ön spermájával együtt egy tesztcs be tettem. És mostmondom a jó hírt: nagyon sikeresen megfogant. És miel ttmég elindultam, megbizonyosodtam róla, hogy nincs-e va-lami más a méhében, aztán beültettem a fejl désnek indultembriót.

Hullámokban tört rám a borzalom. A Tayl özvegye! – Éstudja, hogy kié? – kérdeztem halványan reménykedve.

– Ó, igen! Azt mondta, amíg nem lehet gyermekeHellert l, az öné is megteszi. Nagyon boldog, igazán. Mos-tantól számított hét hét múlva megszületik. Fiú lesz.

Rémületem kegyetlenséggé változott.– Olyan nagyra értékelem mindazt, amit értem tett – foly-

tatta Prahd –, hogy ezzel próbáltam meghálálni. És képzelje!Tovább fogja vinni az ön nagyszer nagybátyja, GyrantSlahb szellemét! A Voltár leghíresebb cellológusának vérefolyik majd az ereiben! Hát nem büszke?

Kezem ökölbe szorult. – Nem tud átverni! Nincs rá bizo-nyíték, hogy én vagyok az apa!

195

– Ó, de igen – felelte Prahd. – A hatóságokkal kitöltettemaz orvosi szül i bizonyítványt. Nem kell attól tartania, hogyelveszíti. Biztosra mentem az ügyben, hogy maga legyen aszül .

Ó, istenek és ördögök! Ez a fickó egy gonosztev ! Felb -szültem. – Miért csinálta ezt?

Végre sikerült megfélemlítenem. Dadogni kezdett. –Rend... rend... rendben. Volt rá még egy okom. A... a... aztmondta, fel fogja égetni azt a gy... gy... gyönyör birtokot!Nem tudtam elviselni még a go... go... gondolatát sem. Ígyaztán azt gondoltam, ha tud... tud... tudja, hogy van ott egyfia, nem fogja megtenni!

Visszarogytam a székre. Ó, istenek, ördögök és pokol!Hozzáláncolt a Voltár legrosszabb nimfomániásához! Mégaz is lehet, ha nagyon ragaszkodik hozzá, hogy el kell ven-nem feleségül!

Prahd némileg visszanyerte bátorságát. – Vannak ennekel nyei is. Ez egy gyönyör birtok. És küldött magának egylapot is.

A zsebébe nyúlt, s el húzta. Egy meztelen nimfa szobrakacsintott a lapról, miközben úgy takarta el meztelenségét,hogy az maga volt a csábítás. A lap túloldalán macskakapa-rás állt. Így szólt:

Soltannak,Hahó, bárhol is vagy. Mindjárt meglesz!Mindjárt meglesz. Hamarosan érkezel? Remélem.Ölel a te kis Tajlszi-Vajlszid.Óóóóóóóóóóóóóóó

Hazamentem.Lefeküdtem az ágyamra, és zokogtam.Nagy kár, hogy Prahd hivatalosan már meghalt. Máskü-

196

lönben megöltem volna azon nyomban.

6. fejezet

A sors nem szabta meg az egy nap alatt rám mért csapá-sok számát. Rendkívül szabadelv en bánt velem. Ragaszko-dott hozzá, hogy annyi rossz szerencsét zúdítson rám,amennyit csak el tudok viselni, s még annál is többet.

A délután folyamán Karagoz érkezett a hálószobámba.Olyan volt, mint mikor rossz hírt hoz. Ha jó hír lett volna,nem jön, s mást sem küldött volna maga helyett.

– Egy szörny külsej férfi áll a gyepen – mondta.Felkeltem. Nem rejthetek fegyvert a pulóverem alá – plá-

ne, mert a pulóver sáros. Viharkabátot húztam, s a CobraColtot a zsebébe süllyesztettem. Óvatosan kimentem.

Jimmy, „a csavargó" Tavilnasty volt az. Unalmában rövidrt dobált a földbe.Felém fordította himl helyes arcát. Rám emelte kicsiny,

fekete szemét. Így szólt: – Itt az emberem?– Ne játsszon itt fegyverrel – mondtam ijedten.Erre zsongl rködni kezdett a t rrel. – Sosem használok

fegyvert. Mit gondol, miért hívnak engem úgy, hogy „a csa-vargó"?

Körülnézett, hogy lássa, nem hallgatózik-e valaki. Úgynt, mintha mindig szájszögletéb l beszélt volna. – Megsze-

reztem a fickókat, akiket akart. – Megtapogatta a zsebét. –Ha megcsípi az emberemet, megkapja ezeket.

Akiknek meg kell változtatni a személyazonosságát!Megfizetve a helyi doktorok munkáját, s azt mondva a világ-nak, hogy mindez ingyen van, ez az új bevétel nem jött rosz-szul. S t, életbevágó!

197

– Jöjjön vissza egy kicsit kés bb – mondtam.– Itt maradok, míg meg nem csípi Gunsalmo Silvát. in-

tézte el „Jámbor Joe" Corleonét, miután a test re lett. Hálát-lan. Nagyon kell nekünk ez a Gunsalmo Silva. Ezek a nevekpedig, amiket szereztem, valóban jók. Ha nincs üzlet, énhasználom ezeket maga helyett. Gyakorolnom kell.

– Ne, várjon! Félreért! Úgy értettem, telefonálnom kell,hogy elintéztessem. Üljön le. Egyik emberemmel hozatokmagának valamit, és...

– Soha nem iszom munka közben. Ez tilos a rend röknek,úgyhogy tilos nekem is. Így tisztességes. Telefonáljon!

– Melyik hotelben lakik?– Egyikben sem. Most jöttem Isztambulból egy bérelt ko-

csival.– Csak ennyit akartam tudni – mondtam.Hálószobámba rohantam, s bezártam az ajtót. Elértem

Faht bejt a bázis bels kommunikációs rendszerén. – A Blixomély altatottját – mondtam – tegyék egy azonosíthatatlankocsiba, és mintha Isztambulból érkeznének, vigyék aSaglanmak szobákba. Tegyék a lépcs sorral szemben nyílószobába. Jelentsék be „John Smith" néven, s mondják a por-tásnak, hogy túl sokat ivott. Csak a kocsiban kapcsolják ki amélyalvó áramot, hogy ne tudja, merre járt. Még véletlenülse hagyjanak rajta semmilyen azonosító jelet vagy m szert.

Faht bej azt felelte, hogy ezt teszik. Aztán hozzátette: –Aztán semmi felfordulás, Gris tiszt úr. Egy lázadás elég egynapra.

Felkaptam egy éjszakai infravörös keres t. Kimentem.Rávettem Jimmy, „a csavargó"-t, hogy keljen fel a f l, süljön inkább a kerti asztalhoz. Hozattam neki valami üdít t.Adott az italból a macskának, ami ott kószált körülötte, majdnézegetni kezdte a jószágot.

Nem egy kellemes társaság. – Hogy van Babe? – kérdez-

198

tem végül.– Miért kérdezi?– Hát, mégis csak a régi szerelmem.– Azt mondja, soha nem hallott magáról.– Nem mindig ezt a nevemet használom – feleltem. – Ó!– És Geovani? – kérdeztem.– Miért kíváncsi rá?Nos, nem ezt hívják kellemes, baráti csevegésnek.Bíztam benne, elég id t adtam Faht bejnek az ügy lebo-

nyolítására.Kimentünk Jimmy, „a csavargó" bérelt kocsijához.Mutattam az utat.Néhány perc múlva leállíttattam a kocsit egy hátsó utcá-

ban. Az utca túloldalán a Saglanmak szobákkal átellenbenálló épületbe mentünk. Lapos tetej ház volt. Lakott ott egyöreg török, akit ismertünk. Így szóltam: – Tet vizsgáló va-gyok. – Kezébe nyomtam egy ötszáz lírás bankjegyet. – Nemszeretnénk a vizsgálatunkkal megzavarni az embereket.

Beengedett minket egy csapóajtón. Mellvéd vette körül azépület tetejét. Négykézláb a lapos tet széléhez másztunk,miközben a mellvéd eltakart minket a Saglanmak fel l.

Pontosan beláttunk a hotel általam megjelölt szobájába.Megmutattam Jimmy, „a csavargó"-nak a lépcs t, ami a kül-

erkélyre vezet. De már ismerte, nagy bánatomra.Noha már benne jártunk az szben, egy kissé meleg volt a

tet n. Jimmy, „a csavargó"-t azonban látszólag nem zavarta.Alighanem sokat gyakorolta a rejt várakozást. A tökéle-tesen kiképzett bérgyilkos.

A Nap lebukott a horizont alá. Nem beszélgettünk. Né-hány csillag felragyogott az égen. Ehhez sem f ztünk sem-mit.

Egy autó kanyarodott a hotel elé. Három férfi szállt ki be-le. A középen álló mintha kicsit rogyadozva lépkedett vol-

199

na. Bementek a hotelbe.Hamarosan lámpa gyulladt a velünk szembeni szobában.– Ó, ember! – szólt Jimmy, „a csavargó".Gunsalmo Silvát, még ebb l a távolságból is felismerhet

volt, cipelték be az ajtón. Ájultnak látszott.A két férfi levetk ztette. Ágyba fektették, s rádobták a ta-

karót. A tet l látni lehetett az ágy végét.Jimmy, „a csavargó" megtapogatta t rét és pisztolyát.

Olyannyira elmerült feladatában, hogy figyelmeztetnem kel-lett. – A lista – szóltam.

Benyúlt a dzsekijébe. A zsebemben tartott Cobrát rásze-geztem, arra az esetre, ha valami mást húzna el .

A lista volt az. – Kétszáz név – mondta. – Mindegyikükkészen várakozik arra, hogy jöhessen. Az utolsó név a listána testvérem Hobokenb l. Neki küldje a jutalékot. becsüle-tes tagja a családnak, szemetesember. Ha elfelejtene fizetni,a következ alkalommal visszajövök.

– A becsületesség a legjobb politika – mondtam. – Örö-mömre szolgált üzletet kötni önnel.

Felmordult.Visszamentünk a csapóajtón.Jimmy, „a csavargó" a szobához vezet küls lépcs sor

felé indult.Noha mindenki el tt közismert, milyen szenvedélyesen

zöm a leskel dés sportját, azt gondoltam, most okosabblenne alibit szerezni.

Elindultam az utcán, és betértem az egyik bárba. Rendel-tem egy colát. Egy fél órát akartam maradni, s közben a csa-possal beszélgetni az id járásról. De nem így történt.

Robajló lövés rázta meg az utca csendjét!Aztán két további lövés!Istenek, mit használ ez ajimmy? Ágyút?Ott maradtam, ahol voltam. Rend rautót hallottam köze-

200

ledni. Aztán szaladó lábak csattogását. Hangok és kiabálás.– Szörnyen zajos ez a mai éjszaka – mondtam a csapos-

nak.– Nem értem – felelte a csapos. – Pedig itt áll a bárpult-

nál, Szultán bej.– Itt bizony – mondtam. Becsaptam a pénzzel, nehogy el-

felejtse.Miután vitánk lecsillapodott, visszamentem az utcára.

Tömeg vette körül a Saglanmakot. Rend r állt az ajtajában.Az ellenkez irányba indultam, s kerestem egy taxit.A sof r kitett a kórháznál.Bementem.Egészen meglep dtem a recepció mögött álló fehér

egyenruhás n vér láttán. Hozzáért nek látszott a jó külsej ,barna hajú török lány. Viszont szörnyen fiatalnak t nt. – Ki-hez jött? – kérdezte szakszer en.

Már majdnem azt mondtam, „Prahd"-hoz. Aztán eszembejutott, hogy egy halott fiúgyermek papírjait kapta és hogynemrégiben tért vissza „tengerentúli tanulmányútjáról". Mi aneve? Nem emlékeztem. – Az új igazgatóhoz – feleltem.

– Ah, dr. Muhammed Atatürkhöz! Bejelentkezett? Vagytalán egyenesen az ügyeletes orvoshoz küldjem?

– A barátja vagyok – mondtam siet sen.– Háromszáz líra lesz – felelte. – A vizsgálat után rendez-

zük a pontos összeget. Ez csak egy letét.– Azt gondoltam, ez egy ingyen klinika!– Csak azoknak, akik nem tudnak fizetni. Ön minden bi-

zonnyal tud fizetni. Taxival érkezett. Ha nincs líra, nincs ta-lálkozó.

– Hívja ki – mondtam fenyeget hangon.Elég hangos lehettem. Prahd kidugta a fejét irodájából,

így szólt: – Minden rendben, Bildirjin n vér. Üzleti találko-zó.

201

A lány vonakodva engedett tovább. Az irodába érve ígyszóltam: – Mi az ördög ez az egész?

– A neve azt jelenti „fürj". Azt hiszem csinos – mondtaPrahd.

– Még egy fizetés? – kérdeztem.– Persze. A város els számú orvosának lánya. A fia reg-

gel érkezik Isztambulból, hogy itt fejezze be gyakorlatát.Ezenkívül már csak öt n vér érkezik az isztambuli szakisko-lából.

– Ki ez az „ügyeletes orvos"? – kérdeztem.– Ó, az én vagyok azok számára, akiknek nincs pénzük.Észrevettem egy hatalmas tálcát a fal mellett álló aszta-

lon, rajta a b séges vacsora maradékával. – Éttermi szám-lákkal is növeli a költségeket? – kérdeztem.

– Ó, nem – felelte. – Azt mondta nekem, legyek gazdasá-gos. Így aztán felvettem két szakácsot, három mosogatót,egy mosón t és egy séfet. Nem kérnek sok pénzt, csupánételt, amit hazavihetnek.

– Nézze – mondtam – az a lány odakint át fogja csalni amaga pácienseit az apjához. A fiú pedig, aki idejön...

– Ó, azt tervezem, megtanítom a cellológiára! – A tekinte-te hirtelen felizzott. – Gris tiszt úr! Azt hiszem fel tudnámszámolni a tuberkulózist és a trachomát az egész tartomány-ban! Aztán folytatnám Törökország többi részén. Aztán azegész Közel...

– Doktor Bittlestiffender! – mondtam élesen. – Ön tanul-mányai során valószín leg nem vett részt gazdasági témájúkurzusokon. Dr. Gyrant Slahb gyakran mondta, „Francokatsem ér a cellológia pénz nélkül!" Ehhez tartsa magát!

– De hát a lány megpróbált tiszteletdíjat kérni önt l –mondta er tlenül.

Leültem. – Prahd, azt hiszem, fel kell világosítanom azélet dolgaival kapcsolatban. Maga nem azért van itt, hogy -

202

lem szerezzen pénzt, hanem hogy nekem, fiatal doktor Prahd.Láttam döbbent tekintetét.Gyorsan folytattam. – Azért finanszírozhatom a járványok

felszámolását – tettem hozzá.Szemében azonnal felizzott a megszállott t z. – Akkor

nem baj, hogy rendeltem két új ment autót, sof rökkelegyütt.

Istenek!Felesleges beszélni neki bizonyos dolgokról. Túl ostoba.

El kaptam Jimmy, „a csavargó" listáját. – Ez itt kétszáz név.A telefonszámaikat megtalálja a listán. Ezek Párizsban, NewYorkban, Las Vegasban, Rióban, meg az istenek tudják még,hogy hol vannak. Táblázza be, majd hívja ide ket, egyszerreegy-két tucatot. Aztán lásson munkához!

Elvette a listát. Zavartan nézegette.– Most meg mi a baj?– Nem tudom, hogy kell használni ezeket a telefonokat!Kikaptam a listát a kezéb l. Els látásra megismerem a

balfácánokat. – Majd én elintézem!Elindultam kifelé.– Nem kell gyalog mennie vissza a villájába – kiáltott

utánam. – A kocsim meg a sof röm majd elviszi!És (bíííp) meg, tényleg ott várakozott egy kisbusz a bejá-

róban, egyenruhás sof rrel, aki kinyitotta az ajtót el ttem. –Hova vihetem, Szultán bej? – kérdezte.

Azt mondtam neki, menjen a többi muzulmán barátjaután, és hazasétáltam a villámba. Majd megtanulják!

A séta leh tött. Prahd az ablakon szórja ki a pénzt. Amimeg befolyik, azt (bíííp).

Leültem a lista mögé. Mit tegyek vele? Gondolkodnomkellett. A Nemzetbiztonsági Ügynökség az összes távolságihívást figyeli. Valószín leg nem lenne túl okos dolog innentelefonálni. Lehet, hogy bérgyilkosokat küldenének a nyo-

203

mukba, esetleg a CIA bérgyilkosait, ami még rosszabb lenne,aztán itt találnám magam egy nagy rakás bérgyilkos között.

Ah! Pontos utasításokat írtam a futárok számára, hogy ígyelkerüljem a telefon használatát. Pontosan leírtam, mit kelltenniük. Kódoltam az egészet a listával együtt, aztán végig-rohantam a hosszú folyosón Faht irodájába.

– Küldje ezt el a New York-i szervezetünknek – mond-tam. – Most azonnal!

– Remélem tudja, mit csinál, Szultán bej. Tartanunk kell ahátunkat a felfordulás miatt, amit okoztunk. Nem sokkal ez-el tt még lövöldözés is volt a városban. Épp most telefonál-tak miatta. Ön hol tartózkodott?

– Az egyik bárban colát ittam. És be is tudom bizonyítani– feleltem.

– Lefogadom, hogy be tudja bizonyítani – mondta.De azért betette a listát a gépébe, és továbbította.

7. fejezet

A sors azonban továbbra sem volt kegyes hozzám.Ahogy indulni készültem, Faht bej így szólt: – Van még

egy foglya az egyik cellában. Bolz kapitány telefonált madélután az egyik isztambuli bordélyból, s azt mondta, paran-csa van rá, hogy vigye vissza ezt a személyt, s arra volt kí-váncsi, hogy van-e felesleges bilincsünk a számára.

Tutu! Ó, istenek, hát soha nem érek már a végére! –Rendben – mondtam türelmetlenül. – Megyek és kihallga-tom.

Elindultam. Autóm nem lévén, a h vös éjszakában ke-resztülvágtam az ásatáson dolgozó munkások barakkjai kö-zött. Megkerestem a szolgálatos tisztet, s vele együtt belép-

204

tem a hangárba.A cellánál az r így szólt: – Azt akarja, hogy maradjak?

De hát bilincsbe verve hozták ide. Nagyon veszedelmes le-het.

Jó alkalom kínálkozott arra, hogy megmutassam, milyenkemény is vagyok. – Majd én elintézem – mondtam. – Ala-posan felfegyverkeztem.

Az r kinyitotta el ttem a cella ajtaját, s elment.Felkapcsoltam a cella világító lemezeit.Tutu felébredt, meglátott, s b gni kezdett.Meglehet sen gy rött volt. – Hat rettenetes hét egy rette-

netes rhajón, rettenetes legénységgel, akik el akartak kapni– mondta. – Most meg maga! – Patakokban folyt végig akönny csinos arcán.

Pofon ütöttem. Utálom a homokosokat. Felkeveredik t -lük a gyomrom. Még a gondolattól is, hogy férfi férfival sze-retkezik, elzöldülök!

– Hoztam két levelez lapot – kezdtem –, az egyiket ne-ked, a másikat pedig Odunak. Ha nem adjátok fel nekemezeket postafordultával, mindkett tök anyja automatikusanmeghal.

A könnypatakok folyókká duzzadtak.– Szóval, ha azt akarod, hogy ezek a lapok továbbra is a

postaláda oldalába ragasztva tartsák a mágikus küldeményt –mondtam –, hagyd abba a b gést, és mondj el mindent – tisz-tán és érthet en.

Könyörögni kezdett, hogy WC-re mehessen.Nem sok magánéletre nyílik lehet ség egy fogolycellá-

ban. Megkért rá, hogy fordítsak hátat.Végül, miután elhelyezkedett a hosszú k párkányon,

sz nni nem akaró reszket zokogásban tört ki.Aztán mikor megnyugodott, így szóltam: – Mindent tudni

akarok, amit Lord Endow mondott vagy csinált, elutazásom

205

óta. Beszélj!– Tíz nappal az ön távozása után már fel is kerestem! –

jajveszékelte.– Ne beszélj mellé, kezdjed!– Abban a pillanatban, ahogy meglátott, így szólt, „Ó,

ilyen kedves!" Aztán így folytatta, „A nadrágod, mintha egykicsit sz k lenne. Gyere a fürd szobámba, hogy..."

– Állj, állj, állj! – dörrentem rá. Utálom a homokosokat!A férfiak egymás iránti szerelmét l összes södik a vér azereimben! – Azt akarom, hogy a lényeget mondd! A fontosinformációt!

– Ó! A fontos dolgokat. Azt mondta, én sokkal szebb va-gyok, mint a tisztiszolgája, így a fickót azon nyomban visz-szavezényelte a Flottához. És hogy imádni való vagyok!Endow még azt is mondta az egyik éjszaka...

– Tutu – mondtam leghalálosabb hangomon. – Politikai.Politikai, nem homoszexuális adatokra vagyok kíváncsi!

Ismét b gni kezdett, mire kénytelen voltam pofon ütni.Miután lenyomtam a k párkányra, rátérdeltem a mellkas-

ára, s a fegyverem csövét a nyakának szegeztem, mesélnikezdte a kívánt részleteket.

Kiderült, hogy Lombar Endow-n keresztül gyorsítót éslassítót – metedrint és morfiumot – ad a Nagy Tanács jó né-hány tagjának, hogy „segítsen a reumájukon". A Palotavárosorvosai is mind drogokat alkalmaznak, így közeleg a siker.

Még néhány ütés és döfködés segítségével további ada-tokhoz jutottam. Lombar hallott az Egyesült Államok Kong-resszusának földi id számítás szerint 1914-es Harrrison-törvényér l, amely szabályozza a narkotikumok kérdését, sezt a törvényt is átverte a Nagy Tanácson, így mostantólkezdve bárki, aki drogokkal foglalkozik, megsértené Lombarmonopóliumát, s azonnal börtönbe vetnék. Mákgubók ter-mesztése a Voltár Államszövetség bármely bolygóján a terü-

206

let és a mákgubók teljes elkobzásával, valamint életfogytig-lani börtönbüntetéssel járna. Speed vagy bármi ehhez hason-ló drog el állítása halálbüntetést vonna maga után. A dro-gokkal kapcsolatos egyetlen engedély Lombardé lenne.

Nagyon okos. Mintha I. G. Barben vagy Rockecenter csi-nálta volna. Lombar rengeteget tanult ezekr l a primitívek-

l.Leszámítva még néhány apróságot, ennyi volt, amit Tutu

megtudott a Nagy Tanácsról.Hagytam, hogy felálljon. Már nyúltam a levelez lapokért,

mikor hirtelen gyanú támadt bennem. Önelégülten nézett,ahogy a homokosok szoktak. Utálom a homokosokat. Nembízhat bennük az ember.

Mégis kézbe vettem a lapokat. Aztán úgy tettem, minthaszét akarnám tépni ket.

– Ne! – sikította.– Többet tudsz – mondtam.Vadul gondolkodott. Aztán így szólt: – Egy dolog jut még

az eszembe, de annak semmi köze a Nagy Tanácshoz vagyEndow-hoz. Csak Bawtch-csal kapcsolatos.

Aha! Elhallgatta. Úgy tettem, mintha tépni készülnék.– Ne, ne! – sikította. – Elmondom! Az ön elutazása utáni

napon láttam Bawtch-ot ülni az ön irodájában. Magában ne-vetett. És mondott is valamit.

Jó istenek! Nevet Bawtch? Az a vén bolond hivatalnoksoha nem nevetett egész életében. Rettenetes lehet! – Mitmondott?

– Egy szavát sem értettem. De magával volt kapcsolatos.Bawtch azt mondta, csak úgy magának, „Hamisítás. Istenek,istenek. Ez gyönyör . Hamisítás! Emiatt kivégzik Grist!"

Jéggé dermedtem. Mit kent rám ez a Bawtch?Az egyetlen hamisítás, ami azonnali kivégzést von maga

után, a császár aláírásának hamisítása!

207

Aztán eszembe jutott. Az a két (bíííp) hamisító a 451-esRészlegnél köpött!

Beszéltek Bawtch-nak arról a két dokumentumról, ame-lyekkel rávettem Krak grófn t, hogy vegye rá Hellert az in-dulásra!

Igen! Ezért kivégezhetnek!Bawtch féltékeny bosszút állhat!Mit tehetnék?A dokumentumok, az egyetlen másolatok, Krak grófn

testére vannak er sítve!A halálos Krak grófn senkinek nem engedné meg, hogy

hozzáérjen! Bárki, kivéve Hellert, az életével fizetne azért,ha csak megérintené.

Gondolataim kavarogtak.Id re volt szükségem, hogy gondolkodjam!A két levelez lapot visszadugtam a zsebembe.Tutu gyötrelmesen felsikított.Kimentem a cellából. Az r távolabb várakozott. Így

szólt: – Ördögök! Hallottam már néhány veszekedést, de ez amostani... nem csoda, hogy bilincsbe verve hozták ide.

Így szóltam: – Zárja be, de tartsa készenlétben.Az alagúton keresztül visszamentem a szobámba. Valódi

veszélybe kerültem. A sors egészen addig játszadozik velem,míg agyon nem csap egy baltával!

Mit tegyek?

8. fejezet

Öreg, apparátusi észhasználat-professzorom szokta voltmondani, „Mikor a bennszülöttek már forró olajba tettek ésszurkálni kezdenek a lándzsáikkal, ideje, hogy adatokat

208

gy jts." Követtem a tanácsát.Leszállt az éjszaka. Ott ültem, hogy kitaláljak valamit. Fi-

gyelmemet a képerny vonta magára.A lakosztályban vége szakadt az interferenciának. Rend-

szerint leveszem a hangot, mikor távol vagyok. Úgyhogymost felhangosítottam.

Vantagio, Izzy, Bang-Bang és persze Heller lustálkodtakHeller lakosztályában. Éppen vacsora el tt lehettek.

Vantagio hatalmas atlaszt tartott a térdén. Kinyitotta a vi-lágtérképnél. El ször azt gondoltam, kedvenc vessz paripá-ján lovagol – a politikatudományon.

– ...szóval ez az a bizonyos „demokratikus fejl dés": apolitikusok odaadják a népnek azokat a dolgokat, melyekkela választások értelmében nem rendelkeznek. Világos, kö-lyök?

Heller bólintott, Bang-Bang azt mondta, bárcsak lenne ná-luk egy kis Scotch.

– Nos, a kommunizmus az – folytatta Vantagio -, ahol azembereknek tilos tulajdonolniuk bármit is, hogy a népbiztos-ok az egészet maguknak kaparinthassák meg. Ez a lényegikülönbség a demokrácia és a kommunizmus között. Érted,kölyök?

Heller így szólt: – Igen. A politikatudomány csodálatostudományág.

– Így van – helyeselt Vantagio. – A politika nagyobbrészta markolásról szól, a politikatudomány pedig jó esélyt ad ar-ra, hogy te markolj el ször.

Izzy menteget zve körülnézett. – Visszatérhetnénk aMester Tervhez?

Felkaptam a fejem. A „Mester Terv" valami olyasmi,amir l csak azt tudtam, hogy jobb lenne ismernem. Koráb-ban elmulasztottam.

Izzy folytatta. – Hány ország függ ezek közül a választók

209

szavazatától?Vantagio felemelte az atlaszt, és a többiek felé fordította.

Rámutatott – Vegyük el ször Angliát...Jelentkezett az interferencia. Valamelyik (bíííp) diplomata

forró, szintetikus napsütésben, m füvön idézi fel a fiatalsá-gát! Reméltem, hogy homok megy a fülébe!

Levettem a hangot, s már azon voltam, hogy takarót do-bok a képerny re, mikor a hallottak fontossága elgondolkod-tatott.

Megértik, hogy ideges állapotban voltam. Bawtch marká-ba kerültem, ami önmagában is elég rossz, azonkívül jó esé-lyem volt arra, hogy a császár kivégeztessen. Bárki meg-mondhatja, ez b ven elegend fenyegetés egyetlen éjszakára.Most azonban, s erre akkor jöttem rá, még egy fenyegetésselszembe kell néznem!

Heller megtámadhat!Gyakorlatilag szövetkeznek abban a lakosztályban. Heller

politikatudományokat hallgat, s ennek csak egy oka lehet. Hamegpróbálnák átvenni a világ összes országának irányítását– Vantagio tisztán kinyilvánította Anglia iránti igényét –Heller irányíthatná a bolygó egyesített katonai erejét, s miveltudja, hogy megpróbáltam megölni, csupán egyetlen célrahasználná –, hogy elfogjon!

Ez teljesen felborította az eddigi egyensúlyt.Lépnem kellett.Felébresztettem Karagozt. Azt mondta, a Ford kombi m -

köd képes.Túl reszketeg voltam ahhoz, hogy vezessek. Beültettem

magam mellé, ügyet sem vetve kifogásaira, hogy nincs rajtanadrág meg cip , s a kórházhoz vitettem magam.

El ottjártamkor láttam egy hipnosisakot. Zancót annakidején újdonságairól kérdeztem, így alighanem ez lehet azegyik.

210

A kórházban elvágtattam a pult mögött alvó id s asszonymellett. Nagy dérrel-dúrral becsörtettem Prahd hálószobájá-ba.

De nem voltam elég hangos. Bildirjin n vérrel találtam azágyban. Mindketten felém fordították a fejüket.

– Az apám! – kiáltotta Bildirjin n vér.– Ez nem az apád – felelte Prahd. – Szultán bej, azt hi-

szem már találkozott Bildirjin n vérrel. Kérem, ne robbantsafel a kórházat.

Bildirjin n vér szakszer en magához húzta egyenruháját.– Jelentkeznie kellett volna a pultnál. Az els vizsgálat há-romszáz líra.

Kirúgtam. – Hol vannak a leltárlisták?Prahd valami nadrágot rántott vékony lábaira. Aztán or-

vosi köpenyt húzott, s mezítláb az irodájába ment. A széfbenrizte a leltárlistákat.

Megnéztem ket. Túl sok volt bel lük. Eltartott egy dara-big.

Aztán összeborzadtam. Tizenhat hipnosisak érkezett ezzela szállítmánnyal! Beleborzongtam saját rettenetes tapasztala-tomba. Tizenhat ilyen micsoda szabadon! Nekem csak egyrevolt szükségem. A többi tizenöt azonban azonnal közkézrekerül!

Nos, a probléma az volt, hogy Prahdnak nem volt idejeszobák szerinti listát készíteni a dobozokról. és a hangár-személyzet csupán a címkéket tudták kicserélni.

Prahddal végeztettem a munka nagy részét. Nehéz voltbejutni a dobozok közé, átverekedni köztük, felemelni ketés benézni alájuk. Egyik dobozokkal telezsúfolt kórteremkövetkezett a másik után.

Aztán szépen sorjában, állhatatosságomnak köszönhet en,megtaláltuk ket. Az utolsóra egy nagyobb dobozban buk-kantunk, elektromos szeletel gépek között.

211

vös este volt, Prahd azonban úszott az izzadságban,mikor végül a tizenhat hipnosisakot feltornyozta a kocsi mel-lett.

– De hát mik ezek? – könyörgött Prahd Karagoznak, aki akombi rakterébe pakolta a dobozokat.

– A legfélelmetesebb találmány, amit értelmes lény vala-ha is kitalált – feleltem. – A termonukleáris bomba semmiezekhez képest. Maga meg elöl hagyta ket bárki prédájára!

Nem látszott elég b nbánónak.– Emiatt a szabálytalanság miatt nem kezdem el folyósí-

tani a fizetését.Ett l már sokkal b nbánóbbnak t nt. Még a fogát is vi-

csorgatta. Ebb l értett.Elhajtottunk, vissza a villámba.Hatalmas ajtót nyitottam a hálószobámon, amelyr l senki

nem tudott. Karagozt visszaküldtem aludni. Én hordtam be adobozokat magam, egyet kivéve.

Az utolsót kivettem a kartondobozból. Nagyon új szagavolt még. Ellen riztem az engergiatelepeit. Vigyáztam, nelegyek a közelében, úgyhogy bottal kapcsoltam be. M kö-dött.

Átnéztem a tartozékait. Rátaláltam az üres szalagokra.Nagy el vigyázatossággal az egyik szalagot behelyeztem

a készülékembe, s rámondtam a szuggesztió-parancsot. Min-dent el készítettem arra, hogy csak be kelljen csúsztatni a si-sak nyílásába.

Aztán leültem, hogy levelet írjak Lombarnak. Nem szólttúl sok mindenr l. Csak vidám általánosságokról. Valamintegy kívánságról.

Írtam egy másikat Schnelznek.Körültekint en összecsomagoltam a leveleket Heller utol-

só jelentésével, hogy elvigye ket a Blixo.Készen álltam a következ fázisra. Ha ez az egész most

212

ködne, egyszerre több módon is megmentené az életemet.Eltökélt voltam.A földi pszichológia ravasz módszereit fogom ötvözni az

FBI rend rtechnikáival. Hogy hibázhatnék?

9. fejezet

Épp ideje volt már, hogy szembeforduljak a sorssal.Telefonáltam a taxisof rnek. Ágyban találtam.– Ismeri azt a kövér, koszos, vén kurvát a várostól északra

– Fatima Hanimot? Szedje össze, és hozza ide most azonnal.Ez alaposan megijesztette. – Hé, mi baja van magának?Nem hagyhattam, hogy azt gondolja, bármi gond van sze-

xuális vitézségemmel vagy képességemmel. – gyönyör .Fatima valaki másnak lesz.

– Megkönnyebbültem. Nincs pénzvisszafizetési garancia,ezt ugye tudja. Azonnal ott leszek Fatimával együtt.

Kinyitottam egy tartalék hálószobát. Néhány párnát dob-tam a padlóra. Lámpákat szereztem, majd kinyitottam aszekrényemet, s el vettem egy szalagkamerát. A szoba sar-kába állítottam, távirányításra állítottam, a távirányítót pediga zsebembe süllyesztettem.

Felkaptam a hipnosisakot, s az alagúton keresztül a han-gárba mentem.

Az r beengedett Tutu cellájába.Tutu felébredt. – Ó, ne! – sikította, ahogy meglátott.– Nyugi – mondtam. – Ennél csak rosszabb lesz. Vedd ezt

fel.– NEM! – sikította.Az rrel lefogtuk és leláncoltuk.Kikísértem az rt. – Mi az, amit a fejére tettünk? – kér-

213

dezte.– Valami, ami letompítja a sikítozását – feleltem.– Ó – mondta. – Épp ideje volt!– Ide hallgasson – folytattam. – Ki az a személyzet közül,

akit török kisfiúk molesztálása miatt kellett megfenyíteni?– Van bel lük vagy fél tucat – felelte.– Ki a legrosszabb? – folytattam.– Éppen a kilencven napját üli. Tizenhármas cella.Együtt mentünk a tizenhármas számú cellához. A fickó

dülöngélve felült, mikor felkapcsoltuk a világító lemezeket.Hatalmas, nagydarab szörnyeteg volt, felpumpált izmokkal.

– Azt csinálja, amit mondok magának – utasítottam –, ésakkor nem kell leülnie a visszalév id t.

– Mi van?– Szex – feleltem.– Egy ujjal sem fogok lányokhoz nyúlni – mondta.– Nem lányokhoz – folytattam. – Megegyeztünk?– Oké – felelte. – Itt akarja, most azonnal?Majdnem pofon ütöttem. Utálom a homokosokat. Most

azonban fontosabb dolgom is volt.– Vigyázzon rá – mondtam az rnek.Visszamentem Tutu cellájába. A felvételt tartalmazó sza-

lagot bedugtam a sisak nyílásába. Fogtam a botot, amit ma-gammal hoztam, s jó messzir l bekapcsoltam a sisakot.

Tutu abbahagyta a vonaglást.A bottal most lekapcsoltam a sisakot.Levettem róla a láncokat.A sisakot is leemeltem a fejér l. El húztam a Cobra

Coltomat, és kihajtottam Tutut a folyosóra.A zsebemb l két kend t vettem el . Szóltam az rnek,

hogy kösse be mindkett jük szemét. Megtette.Pisztolyom el tt lépkedve, végighajtottam ket az alag-

úton, titkos szobámon, hálószobámon, majd a bels udvaron

214

keresztül be a tartalék szobába.– Üljetek a párnákra – mondtam. – De le ne vegyétek a

kend ket. Azonnal itt vagyok.Kimentem. A taxisof r ott állt Fatima Hanimmal. A sof rt

visszaküldtem a kocsijába, hogy ott várjon.Fatima Hanim rossz szagú, reszket húsú hájtömeg volt.

Így szóltam: – Ha pontosan azt teszed, amit mondok, kapszötszáz lírát.

– Itt a füvön? – kérdezte.Elhallgattattam. Elmagyaráztam neki, mit várok t le. Ki-

csit összezavarodott, de azért bólintott.Bevittem a tartalék szobába.Felfordulás fogadott. A nagydarab állat lehúzta a kötést a

szemér l, s megpróbálta lecibálni Tutu ruháit.Fegyverrel fenyegettem, hogy lépjen néhány lépést hátra.

Sokat kellett fenyegetni hozzá!– Nos, Tutu – mondtam lehajolva a fülébe suttogva, kivé-

telesen voltárul – most megkapod a jutalmadat, amiért olyanjó futár voltál.

Hátraléptem, s intettem Fatimának.Kimentem, s megnyomtam a távirányító gombját, amely

elindította a kamerát.A zárt ajtón keresztül is hallottam, ahogy Fatima kedves

altató dalt kezd zümmögni:

Szegény kisbabaéhes, mint egy cicagyere a mamához kedvesa mama majd megetetkicsiny ujjaiddalsimogasd a mamád fejétMmm, mmm, mmmMmm, mmm, mmm!

215

s megkapod a mamád tejét!

Tutu hirtelen felnyögött.Káromkodás tört el a nagydarab állatból, s a parancs,

hogy Tutu maradjon nyugton.Undorral fintorogtam, ahogy Tutu nyögdécselni kezdett.Újra hallani lehetett az altatót. Aztán újra meg újra.Szitokáradat tört el a nagydarab állatból.Tutu önkívületben visított.Aztán robajlást hallottam, s egy hangos csókot!– Ó! – mondta Tutu voltárul. – Te sokkal jobb vagy, mint

Endow!Abban a pillanatban lekapcsoltam a kamerát.Kinyitottam az ajtót.Tutu ott állt, a nagydarab állatot ölelve.Zavartan nézett maga elé. – Miért mondtam ezt? – kérdez-

te. – Ez nem igaz. Te nem vagy jobb Endow-nál!Alig láthatóan elmosolyodtam. Azért mondta ezt, mert

nem sokkal ezel tt ezt hallotta a hipnoszalagról.– Itt az id – mondtam.– Milyen nyelven beszél? – kérdezte Fatima.– Még csak gügyög – feleltem.– Ó – mondta. Aztán: – És velem nem fog senki?Kivittem, majd adtam a taxisof rnek ezer lírát, hogy fi-

zesse ki a n t, s a többit tartsa meg.Visszamentem.A vadállat már megint Tutut tapogatta, aki cseppet sem

tiltakozott ellene. Szétrugdostam ket. Utálom a homokoso-kat.

A Cobra Coltot rájuk fogva, felhúzattam velük ruhájukat,s beköttettem a szemüket. Az alagúton keresztül visszavezet-tem ket a hangárba, majd a fogolycellákhoz vezet folyosó-ra.

216

– Jól ment? – kérdezte az r.– Nagyszer en – feleltem.Tutut visszatuszkoltuk a cellájába.Így szóltam a nagydarab állathoz: – Most mehetsz. Sza-

bad vagy.– Nem tölthetnék még kilencven napot vele? – kérdezte a

vadállat, megpróbálva befurakodni mellettem.Utasítottam az rparancsnokot, hogy vigyék a fickót a ba-

rakkokba.Leültettem Tutut a párkányra. Még mindig nyáladzott.– Megvolt az örömöd – mondtam.– Ó, igen – felelte szemét forgatva.– Mondom az árát.Bizalmatlan lett. – Azt mondta, jutalom.– A n volt a jutalom. A férfiért még nem fizettél. Na ide

hallgass.Három tárgyat vettem el a zsebemb l, melyeket egy

szokványos Apparátus-készletb l válogattam ki. – Te regge-lente gyakran szolgálsz fel az irodai személyzetnek forróitalt, meg édeszsemlét. Látsz a tenyeremben három kapszu-lát. Mindegyikük koncentrikus molekuláris port tartalmaz. Amagjuk halálosan mérgez molekula.

Megremegett, szemét pedig tágra nyitotta a rémület. Apszichológiának igaza van. Ha valaki közösülés után hall va-lamit, annak hipnotikus hatása lehet.

– Ezt a méregmolekulát – folytattam – rézmolekula veszikörül, mint egy véd burok. A rézmolekulát cukormolekulaburkolja. Miután ez megérkezik az illet gyomrába, két órá-ba telik, míg a gyomorsav kimarja a rezet. Aztán az illetmeghal. Érted, amit mondok?

Értette. De hogy felbosszantson, elájult. Vizeskancsó állta cellában. Lelocsoltam az arcát, amit l magához tért.

Felnyögött. – Adjon egyet bel le. Valami rettenetes do-

217

loggal fog megbízni. Egyszerre beveszem a hármat!– Nem – mondtam türelmesen. – Ez a méreg, minden mé-

reg közül a legfájdalmasabb és leggyötrelmesebb haldoklástokozza. Évekig tartott az Apparátus kémikusainak, hogyilyen fájdalmasra fejlesszék ezt a szert. Úgyhogy nem élnédtúl, ha bevennéd.

gni kezdett, én meg pofon ütöttem, hogy visszatérjünka tárgyra.

– Figyelj ide – folytattam. – Ismered a 451-es Részleg kéthamisítóját.

Felnyögött.– Te szoktál vinni nekik egy kis harapnivalót. Két kapszu-

la tartalmát szórd bele az édeszsemléjükbe, s egy keveset atetejére, hogy cukornak t njön.

– Ó – nyögte –, gyilkosságra akar rávenni!– Hagyd abba a siránkozást – mondtam. – Miután felszol-

gáltad a zsemléket a két hamisítónak, vigyél egyet Bawtch-nak is. A harmadik kapszulát tedd Bawtch...

– BAWTCH? – kiáltotta, s elájult.Még több vizet öntöttem az arcába. Végül sikerült észhez

térítenem.– Nos – folytattam – ha nem csinálod, nem adom át

Odunak a mágikus levelez lapot, miután ide érkezik. A Pen-gerészleg parancsnoka a Mistinen kap egy parancsot. És ezvégzetes lesz anyádra nézve.

Megint elájult. A víz elfogyott, így addig rugdostam, mígmagához nem tért.

– Még valami – mondtam. – Már megírtam a megbízástLombarnak, de biztosra akarok menni. Te leszel a felel sazért, felhasználva Endow-val kapcsolatos viszonyodat,hogy Odu két további személy kíséretében érkezzen ide –mindenfajta baklövés nélkül. Egyenesen ide érkeznek, bol-dogan és sértetlenül. Kettejük közül az egyik Krak grófn . A

218

másik Dr. Crobe.gött, jajveszékelt és vonaglott, öklével verve a k pár-

kányt. Tudtam, hogy ebb l akár visszautasítás is lehet. Fel-készültem rá.

Aprócska néz t húztam el a zsebemb l. Bekapcsoltam.Az orra elé tartottam, hogy kénytelen legyen nézni.

Az egész szexjelenet rajta volt. A csókkal, s azzal a fontosmegjegyzéssel zárult, amit a poszthipnotikus szuggesztiómondatott vele. „Ó, te sokkal jobb vagy Endow-nál!" Apszichológusok értik a dolgukat.

– Endow meg fog ölni! Egész életemre börtönbe zár! Bo-londok mellé!

– Pontosan – mondtam. Valóban, mi pszichológusok tud-juk a dolgunkat. – Ha ez a három személy a Voltáron nemlesz halott, s ez a két említett illet nem érkezik meg Oduval,ez a szalag Endow kezébe kerül! Értve vagyok?

Mikor ismét magához térítettem, megértette.Némi bajlódás után elismételtettem vele a hallottakat, az-

tán még egyszer elájult. Szívverése egyre zaklatottabbá vált.Mivel semmi más nem jutott az eszembe, amivel tovább kí-nozhattam volna, magára hagytam.

Mesteri húzás volt!Heller cellológust akar. Crobe mindent megtesz azért,

hogy tönkretegyen valakit, aki olyan jókép , mint Heller.Hát kapja meg Crobe-ot.

Krak grófn a testén viseli a két hamisítványt. Miutánmegérkezik, egy alkalmas csellel egyszer en letépem róla apapírokat.

Krak grófn rjöngeni fog, és összevész Hellerrel, amiértaz egy bordélyban lakik, s ezután semmire nem fog id thagyni neki. Sétává fogja lassítani Heller rohanását, és talán,ahogy azt Lombarnak mondtam, talán még meg is öliHellert. Lombar tudja, mekkora szükségem lenne egy bér-

219

gyilkos n re.Miután végeztem Hellerrel, bárhogy is történik, nem lesz

Krak grófn , aki bosszúval várjon a túloldalon. Talán sohatöbbé nem hagyhatja már el a Földet.

Az összes szemtanú halott. A hamisítványok, a Császáraláírásával, a kezemben lesznek. Valódi mesterhúzás!

Tudtam, a földi pszichológia nem hagyott cserben, s azFBI bizonyítékgy jt , vádkoholó gyakorlatát is sikerrel al-kalmaztam.

Annyi, de annyi nap óta el ször, jó érzéssel bújtam ágyba.

220

HUSZONNEGYEDIK RÉSZ

1. fejezet

Teljesen érthet okból, látni akartam a Blixo egyértelmtávozását. rhajók jöttek-mentek, a Blixo azonban sajátosterhet szállít – rossz híreket. Mikor felébredtem jól megér-demelt álmomból, megbirkóztam a kétszáz fontnyi irattal,amit mind le kellett pecsételnem. Bolz kapitány ezeket is el-viheti.

Túl sok lett volna elolvasni ket, így ültem az irodában, éscsak pecsételtem ket. Még a karom is belefáradt. Hogy tu-dott tíz nap alatt Bawtch ennyi pecsételésre váró papírt fel-halmozni? Na mindegy, végül is ez a dolga. Néhány hétenbelül úgyis civil temetéssel fogják örök nyugalomra helyezni– a koporsót valószín leg két, hivatalnokokból álló sorfalközött viszik majd végig, akik tollakból emelnek bolthajtásta koporsó fölé, a sírk re pedig azt vésik, PECSÉT HELYE.

Megpróbáltam a csizmám talpára kötözni a személyazo-nosító lapomat, a hátam azonban elfáradt a folyamatos lapo-zás miatti hajlongástól. Eljátszottam a gondolattal, hogy ke-resek egy vak koldust, aki elvégzi a pecsételést helyettem –csakhogy ezek állandóan nyafognak.

Este tíz órára végeztem. Szereztem egy kiskocsit, s végig-toltam a papírokat az alagúton, egészen a hangárig. A han-gárszemélyzet néhány tagja éppen rakodott a hajóba.

Bolz rettenetesen másnapos volt szerencsére, így nem ke-

221

rült sor társadalmi érintkezésre. Bilincsbe verte Tutut, s egypáncélterembe zárta, amihez csak egyetlen kulcs tartozott.Utánanézett, hogy az ópiumgolyókkal teli kartondobozokatleszíjazták-e, a heroincsomagok nem borultak-e össze, vagynem szivárognak-e, s az I. G. Barben-féle speedb l rakott lá-dahegyek nem borulnak-e össze a hatalmas gyorsuláskor.Egy arcrándulással elbúcsúzott – túl er sen ráztam a kezét(oly boldog voltam, hogy indulni látom) –, majd az irányító-fedélzetre ment.

A kerekes vontató a starthelyre taszigálta, a légzsilipekcsattanva bezáródtak. A Blixo felemelte törékeny, ütött-kopott testét, majd átrepült a hegytet illúzióján, s beleve-szett a sötét éjszakai égboltba. Hat hét múlva, remélem, min-denfajta váratlan esemény nélkül landol a Voltáron, és leg-

bb problémáim megoldódnak.A pecsételést l kimerültem, visszamásztam az ágyamba,

ahol ravaszságról és igazságról álmodtam.Már majdnem tíz óra volt másnap délel tt, mikor felfris-

sülve magamhoz tértem. Lustán reggeliztem a szobámban, smiután a felszolgáló elment, úgy határoztam, hogy kimegyeka kertbe.

Semmit nem vártam. A hangulatom mégis optimista volt.Ahogy a bels udvarban felnéztem a nyitott égboltra, meg-csodálhattam a kellemes szi id járást.

A bels udvart a kerttel összeköt ajtót zárva találtam.Kicsiny kémlel nyílás nyílott rajta – a rómaiak óvatos népeklehettek. Sokkal inkább megszokásból, mint félelemb l, ki-lestem a kémlel nyíláson, miel tt kinyitottam volna a kertaj-tót.

Jéggé dermedtem!Ott ült a füvön! Ott ült a füvön, s közben valami tárgyat

dobált a leveg be! Ott ült a füvön GUNSALMO SILVA!Hátrah költem!

222

A feje tetejére fordult az egész világ!Mit csinál itt? HALOTTNAK kellene lennie!Óvatosan kilestem. Nem vett észre. Csak ült, és dobálta

azt a valamit. De mi lehet az? Úgy tizennégy hüvelyk hosz-szú, keskeny, fekete.

Lef részelt csöv puska! Azt hiszem, „leopárd"-nak hív-ják az amerikai gengszterek. Lef részelik a csövét meg a tu-sát, így csak egy rövid pisztoly marad bel le. De micsodaszörny pisztoly! Dupla csöv , tizenkét lövet , huzagolatlan

fegyver! Akkora lyukat l az emberbe, hogy egy kutya áttud ugrani rajta, meg vissza!

Mit csinál itt?Csak egyetlen magyarázat kínálkozott. Tudja, hogy rá-

emeltem a kezem, és most idejött, hogy megöljön!Eszem ágában sem volt sétálni menni!Némán visszavonultam a szobámba.Bezártam és duplán bereteszeltem hálószobám ajtaját.Kinyitottam a Faht irodája felé vezet átjárót, s végigro-

hantam rajta, amilyen gyorsan csak tudtam.Leveg után kapkodva rontottam be Fahthoz.– Egy férfi van az el kertben! – mondtam mindenfajta

bevezetés nélkül.Faht bej éppen számlákkal foglalkozott. Fáradtan felné-

zett. – Valószín leg ez is része az amerikai konzullal kapcso-latos felfordulásnak. – Látta, hogy nem értem. – A lövöldö-zés – magyarázta. – Ami miatt az alibit szerezte. Olyan nyu-godt volt itt minden, miel tt megérkezett.

– Milyen amerikai konzul? – kiabáltam rá.– Nem tud semmit az amerikai konzulokról? Két f fel-

adatuk van. Az egyik, hogy kiadassák a halott amerikaiakholttestét. A másik, hogy megvédjék az él amerikaiakat ahelyi igazságszolgáltatástól, és attól, hogy az els , útba es ,idegen börtönbe zárják ket. Ja, és persze, a CIA-val kapcso-

223

latos titkos feladat.– Mi ez az egész? – ordítottam rá.– Hiába csinál úgy, mintha nem tudná – mondta. – Né-

hány nappal ezel tt lövöldözés támadt az egyik helyi foga-dóban. Egy Jimmy, „a csavargó" Tavilnasty nev fickó be-ment az egyik szobába, ahol szitává l tték. A GunsalmoSilva nev t letartóztatták. kapcsolatban áll velünk, Gris. ABlixóval érkezett, s ezt maga is tudja. Maga utasított minket,hogy vigyük abba a fogadóba, és mi megtettük. Erre megölteezt a Tavilnastyt.

– Mi történt? – könyörögtem.– A rend rség letartóztatta Silvát, és börtönbe csukta. Az

amerikai konzul ide repült Ankarából, hogy kikérje a holttes-tet és hazaszállíttassa, mire Silva meghallotta, hogy az ame-rikai konzul a városba érkezett, és ragaszkodott hozzá, hogytalálkozzon vele, arra hivatkozva, hogy is amerikai állam-polgár. Megijedtünk, hogy esetleg elviszik Silvát és kihall-gatják, de ez nem történt meg. Az amerikai konzul igazolta,hogy Silva amerikai állampolgár, s követelte a bíróságtól,hogy tartsák börtönben, kenyéren és vízen. A helyi rend rségazonban azt mondta, hogy önvédelem volt, és szabadon en-gedte Silvát. Nem szeretik a zavaró külföldieket. A konzulszörnyen dühös volt a nemzetközi együttm ködés hiányamiatt, a reggeli géppel azonban elhagyta a várost, magávalvíve Tavilnasty holttestét. Na most már érti? – Nem igazánvolt rá kíváncsi. – Ha az a férfi, aki az ön el kertjében a fü-vön ül, zömök, meglehet sen izmos, fekete hajú, fekete sze-

, barna b , akkor az Gunsalmo Silva. De a dolog el vanrendezve. – Malacszemét rám szegezte. – Miért van az, hogyha maga valahol megjelenik, ott mindig baj történik, és miért

nik fel újra, miután minden elrendez dött?– Elrendez dött? – Istenek, mit ért azon, hogy elrendez -

dött? Ott ül a ház el tt a f ben egy lef részelt csöv puská-

224

val!– Ó, nos – szólt Faht bej. – Ez részletkérdés.Láttam, itt nem kapok segítséget. Megfordultam, hogy in-

duljak. Megesküdnék rá, hogy Faht bej ezt motyogta: – Éssok szerencsét neki. – De túlságosan reszkettem ahhoz, hogyfoglalkozzam vele.

A hosszú, nagyon hosszú alagúton keresztül visszatértema szobámba.

Ezernyi terv kezdett kavarogni a fejemben, egymássalösszekuszálódva.

Félig megtöltöm tízlövet puskámat, aztán kész. De még-sem l hetem szét Silvát a házam el tti gyepen. Bizonyítékokmaradnának utána. Azonkívül, ha csak kidugnám az orromata kertajtón, l ne le!

Mégsem bujkálhatok itt hetekig. Ki kell találnom valamit!Leültem, s magam elé húztam egy darab papírt, s kézbe

vettem egy tollat. Nekiláttam leírni mindent, amit GunsalmoSilváról tudtam. Olyan legvégs er feszítésként. Kijöhet be-

le valami mesterfogás.Az els dolog, ami eszembe ötlött az volt, hogy semmifé-

le jutalékot nem kell fizetnem Tavilnastynek. Ez jó oldalrabillentette a mérleget.

A következ azonban az volt, hogy Gunsalmo Silva ott ülkint a házam el tti gyepen. Ez er sen visszabillentette.

Mit tudok valójában err l a gengszterr l? „Jámbor Joe"Corleone test re volt, de elárulta és lel tte. Van néhány za-varó információja a Spietos vallatóiról, akik kiszedtek bel leegyet s mást néhány szenátorról, akiket lefizet a szervezett

nözés. Ah! És nincs túl sok esze: hívatta az amerikai kon-zult.

Volt még valami. Nehezen jöttem rá, hogy mi. Aztánmegtaláltam. Hipnotréninget kapott az Apparátus technikái-ból! Elvégezte azt az iskolát! Hoppá! Halálos veszedelem!

225

Átkoztam Bawtchot, hogy késve pecsételtette le velem afickó kivégzési parancsát. Bawtch csak összezavarja a dol-gokat. De hát ez a dolga.

Ennyi volt, amit fel tudtam idézni magamban. Járkálnikezdtem fel s alá. Nem állt túl sok hely a rendelkezésemre,így bevágtam a lábszáramat.

Hipnotréning! Ez az! Tudtam, hogy kitalálok valami mes-terit!

Ott, abban a szobában tizenhat hipnosisak rejt zött. Ha rátudom venni valamelyik rt, hogy távolról l jön bénító tüs-két a fickóba, fogok egy sisakot, s kitörlöm a fejéb l a kép-zést!

Nos, lássuk csak. Mit tudok a hipnózisról? Gyakorlatilagsoha nem tanultam róla túl sokat. Biztos akartam lenni ab-ban, hogy mit is csinálok valójában.

El vettem egy földi pszichológia-tankönyvet. Végignéz-tem a tartalomjegyzéket. A földi pszichológusok már régótahipnotizálnak. Mesterei az eljárásnak.

A tankönyv szerint a hipnotizálás ismert volt a legtöbbprimitív törzs körében, és hogy a papok alkalmazták az siid kben, ami azt bizonyítja, hogy a vallás rossz dolog – apszichológusok nem kedvelik a vallást, fenyegetést jelent azüzelmeikre.

A hipnotizálás azonban, folytatta a szöveg, a pszichológu-sok nagyszer eszközévé vált. Segítségével el lehet csábítania lányokat. Mivel ez az els dleges alkalmazási területe, másvágányra terelte a gondolataimat. Új lehet ség derengett felel ttem. Utanccal kapcsolatos gondolataim soha nem hagy-tak magamra, így arra gondoltam, mi lesz, ha mégsem tudomhipnotizálni Utancot és érzékennyé tenni, s ezzel az ágyambacsalni.

Aztán valami szörny ség vonta magára a figyelmemet. Aszöveg szerint a hipnotizálás csak korlátozottan alkalmazha-

226

tó, mivel az emberek csupán huszonkét százaléka hipnotizál-ható alany, a többieket nem lehet hipnotizálni. És mikor apszichológusok tökélyre vitték az eljárást és képesek lettekMINDENKIT bábuvá tenni, az eszköz rossz hírbe kevere-dett.

Szomorú fordulat volt. Mégha alkalmam is nyílna rá,hogy spirált forgassak Utanc szeme el tt, s rávegyem, hogynézze a villódzó tárgyat, még mindig lehet, hogy a hetven-nyolc százalék közé tartozik. Azonkívül nem tartottam való-szín nek, hogy ilyen sokáig egy helyben tudom tartani.

De várjunk csak! A hipnosisakok! Nem találkoztam énvalami leírással? Annak a sisaknak a dobozában turkáltam,melyet Tutun használtam. Mikor elkészítettem a szalagot,pontosan úgy csináltam, ahogy azt Kraktól láttam. Ennél biz-tosan többet tud.

Aha! Egy kis kézikönyv! Kinyitottam.A hipnotizálás a könyv szerint a memória meger sítésére

vagy éppen kitörlésére használható módszer, továbbá alkal-mas arra, hogy valódi emlékeket hamis emlékekkel helyette-sítsen. Nos, ez már ígéretes!

A szöveg szerint bármifajta érzelmet elnyomhat vagy fel-fokozhat. Aha! Azt parancsolom Utancnak, hogy szeressenengem!

Azt állította, hogy a primitív hipnózis csupán az alanyoktizennyolc százalékánál hatásos. Ez ellentmondásnak t nt, ésösszezavart. A földi pszichológusok sosem hazudnak. Leg-alábbis a statisztikával nem.

Folytattam a kézikönyv áttanulmányozását. Arról szólt,hogy az agy különböz hullámhosszokon m ködik. A sisakkett re tud ráhangolódni ezekb l. Az els az alváshullám,mely egy párhuzamos hullámmal er sítve révületet okozhat.A második hullám, amit a sisak használ, a gondolatok hul-láma. Bármi, amit ez a hullám közvetít – érkezzen az egy

227

felvett szalagról, vagy akár közvetlen beszédb l – az alanysaját gondolatának fogadja el, és emlékezetében tartja. En-nek következtében a hipnózis az összes alany esetében haté-konnyá válik. Az alanyok teljességgel a sisak hatása alá ke-rülnek. Bármit végre lehet hajtani a sisak segítségével, amirebármi más hipnózis képes. Igaz, ennek a gyors tanulás az el-

dleges felhasználási területe. Bármifajta képesség vagynyelv... én magam is ilyen sisakkal tanultam a nyelveketKrak...

Hirtelen végighullámzott rajtam a rémület, ahogy eszem-be jutott az a szörny emlék, amit Krak idézett el bennemazzal, hogy fejemre téve a sisakot azt mondta, érezzem ma-gam rosszul, ha bántani próbálom Hellert! Majdnem belehal-tam!

Félredobtam a kézikönyvet, mintha égetett volna!Ezek a sisakok VESZÉLYESEK!Én meg iderendeltem Krakot.Alighanem ismét sisakot akar húzni a fejemre!A gondolat olyan rettenetes volt, hogy majdnem kirohan-

tam a szobámból, hogy minél távolabb kerüljek a sisakoktól.Id ben észbe kaptam. Nem mehetek ki a f re!Rávettem magam, hogy üljek le a szoba túlsó sarkába, tá-

vol a sisakoktól. Gondolkodnom kellett.Talán össze kéne törnöm ket. Szerezhetnék

diszintegrátort a hangár raktárából... Nem, várjunk csak!Ezek a sisakok értékesek. Azt a lányt kábíthatnám el velük,amelyiket csak akarom. A személyzet hajlongana, s térdencsúszna el ttem, mikor megjelenek. Rá tudnám venniUtancot, hogy szeressen engem, s ez volt a legfontosabb.

Ó, igen. Továbbá ki tudnám törölni Gunsalmo Silvaagyából a megszerzett tudást, és bele tudnám verni a fejébe,hogy szükség van rá az Északi-sarkon. A jég alatt.

Nem, nem szabad összetörnöm ezeket a sisakokat. A se-

228

gítségük nélkül talán soha többé nem juthatok ki ebb l aszobából. Gunsalmo elkapta Tavilnastyt. Az Apparátus-képzés után feltehet en én sem lennék kemény falat a szá-mára.

Egyértelm en a bénító tüske jelentette a megoldást, aztánegy sisak a fejére, és mehet a jég alá.

Jó.Azonban semmilyen körülmények között nem szerettem

volna, hogy az ÉN fejemre tegyen sisakot Krak, vagy bárkimás!

Elég bátorságot gy jtöttem ahhoz, hogy ismét megvizs-gáljam a sisakot. Kicsinyke fény világított az elején, amelyazt jelezte, hogy m ködik.

Várjunk! Ez a lámpa nem része az agyhullámáramkörnek.IHLET!Kijuthatok ebb l a szobából a kertbe, elcsábíthatom az

összes lányt, akit csak akarok, hajlongani fognak az emberekel ttem, s rávehetem Utancot, hogy rajongva szeressen!

Anélkül, hogy kockáztatnám magamat!

2. fejezet

A bels kommunikációs rendszeren leszóltam a hangárba,és hívattam a szerel t, aki felszerelte az új veszélyriasztórendszert. Hamarosan megjelent a hangár fel li alagúton.

Fölényesked , magabiztos tökmag, Flipnek hívták, s aVoltár Közösség Wiggo bolygójáról származott. Soha senkinem kötelezte rá, hogy földi módon viselje a haját: két spi-rálban meredezett a fejér l, mint valami ikerantenna.

– Nem jó a riasztórendszer? – kérdezte.Leültettem. Kezébe nyomtam a hipnosisakot és a dobozát.

229

– Nagy baj van – mondtam. – Ezek a Blixóval érkeztek. Bár-kinél m ködnek.

Belenézett a hipnosisakba. Ilyenek ezek a szerel k. Sohanem néznek meg semmit kívülr l, azonnal belelesnek és ki-belezik. Aztán abbahagyta. – Ha m ködnek, akkor mit csi-náljak velük?

– Nem érti – mondtam türelmesen. – Tizenhat darab vanbel lük. Csináljon velük valamit, hogy csak akkor m ködje-nek, amikor én akarom. Csinálja meg ket úgy, hogy egyesemberek azt higgyék, hogy a sisakok m ködnek, miközbenazok mégsem m ködnek.

Körbetapogatta. – Nos, ez nem probléma. A lámpa, amiitt van az elején, azt jelzi az operátornak, hogy a készülék

ködik, nincs összeköttetésben a f áramkörrel. Függetle-nül m ködik attól. Betehetünk egy kapcsolót, ami m ködés-be hozza a lámpát, miközben a f áramkör üzemen kívül ma-rad.

– Amit én akarok, az ennél bonyolultabb – mondtam. –Azt akarom, hogy mikor az operátor bekapcsolja a sisakot,és azt gondolja, hogy m ködik, bizonyos embereknek m -ködjön, bizonyos embereknek pedig ne. Mondjuk, ha be tud-na építeni valamifajta titkos kapcsolót a sisak belsejébe, aminélkül a sisak nem m ködik, megoldaná a problémát.

– Ó, arra gondol, hogy a fickó, akin a sisak van, le tudjakapcsolni azt, miközben az operátor azt gondolja, hogy mégmindig m ködik. Így van?

– Így van. Nos, arra gondoltam, alig pár ember képesmozgatni a fülét. Én tudom mozgatni. Ez sajátságos képes-ségem. Szóval, ha az operátor a fejemre teszi a sisakot, énpedig megmozdítom a fülem – mondjuk háromszor – a sisakkikapcsolódik, miközben az operátor azt hiszi, hogy mégmindig m ködik.

– Én nem tudom mozgatni a fülemet – mondta Flip.

230

– Pontosan – feleltem. – Így aztán a sisak magán m köd-ne, de mivel én tudom mozgatni a fülemet rajtam nem m -ködne.

– Nem lehet megcsinálni – mondta. – Ebben a formábannem. Nincs fülmozgatásra érzékeny kapcsoló.

– Még egy fülhegymozgatásra érzékeny sincs? – könyö-rögtem.

Látta elkeseredésemet. Gondolkodott. Aztán észrevette akicsiny kézikönyvet, amit addig olvastam. – Hú – horkantottlealacsonyítóan –, kivonatos kezelési útmutató. Használha-tatlan. – Benyúlt a kartondoboz legaljára, s el húzott egyvaskos, jókora kézikönyvet, amivel el lehetett volna törniegy ember karját: Tervezési, elméleti, karbantartási és javí-tási útmutató szerel k számára.

A következ pillanatban már el is merült a hatalmas, ki-hajtható kapcsolási rajz tanulmányozásában. – Aha! – mond-ta Flip. – Egy többszörösen elágazó, kerül mellékáramkör!– Jelent ségteljesen rábökött. – Pont itt!

Reménykedve felálltam.Belenézett a sisakba. Kinyitotta a burkolatát, hogy még

beljebb lásson. – Ezek a Yippee-Zip Gyártóvállalat alkatré-szei. Szerencséje van. Szabványos komputeralkatrészek.Tonnákat szerezhetünk ezekb l az alkatrészekb l.

– Tud csinálni valamit? – kérdeztem lélegzetvisszafojtva.– Ha beteszek egy kölcsönös közelségi

megszakítókapcsolót ide, ebbe az áramkörbe, és ha ez akti-válódik, az el lámpa világítani fog, a sisak azonban kikap-csol és kiürül.

Noha a tervrajz hatalmas volt, a terület, amire bökött – s arajz által jelölt szerkezeti rész – nem lehetett nagyobb a hü-velykujjam körménél. Így szóltam – De hát nem dughatombe oda a fülemet! Túl veszélyes lenne!

– Nem, nem, nem. Egy kölcsönös közelségi megszakító

231

kapcsoló két részb l áll. Az rhajókon is használják ket. Haaz egyik rhajó túl közel kerül a másikhoz, m ködésbe hoz-nak egy kapcsolót egymás számítógépében, és kitér man -vert tesznek.

– Nem értem.– Nézze, a kapcsoló A részét a sisak áramkörébe építem.

Az alany, aki esetében nem kívánatos a sisak m ködése, ahaja közé rejti a B részt. Ha ezek közel kerülnek egymáshoz,a B rész kapcsolatba lép az A résszel, ami a sisakban van,így az nem fog m ködni, miközben olyan, mintha m ködne.– Látta rajtam, hogy összezavarodtam. – Mindjárt hozok –mondta, s elrohant.

Úgy tíz perc múlva rohant vissza az alagúton. Tizenhatkartondobozt hozott magával. Kicsik voltak, de nehezek.

– De hát ekkora holmit nem rejthet senki a hajába – tilta-koztam.

Nevetett. Kinyitotta az egyik kartondobozt. Két apróólomdobozka rejt zött benne, különböz jelzésekkel. – Ez –mondta Flip – kerül a sisakba. Ezt meg a fickó teszi a hajába.

– Észre fogják venni! – tiltakoztam.– Nem, nem, nem – mondta. – Nem érti. – Kinyitotta a

dobozt, amiben a sisaknak szánt alkatrész lapult. A dobozbanvékony tüskék által rögzítve ott rejt zött a legkisebb alkat-rész, amit hosszú id óta láttam. Kinyitotta a másik dobozt.Ugyanaz. – Mini-mikroáramkör-alkatrészek – mondta.

– De mire ezek a nehéz ólomdobozok? – kérdeztem. –Radioaktívak?

– Ó, nem, nem, nem – felelte Flip. – Ha árnyékolatlanultárolják ezeket az alkatrészeket, aktiválhatják a környezetük-ben lév egyéb berendezéseket. A számítógépek is leállnak,ha ilyet építenek beléjük. Szóval, ezért kell árnyékolt doboz-ban tárolni ket.

Azonnal munkához látott. A sisaknak szánt részt beépítet-

232

te a sisakba. Kényes feladat volt, hatalmas nagyítót, valamintkicsiny villákból és csipeszekb l álló csavarállító készletetigényelt. Valóban, soha nem fogják észrevenni! Mintha mo-lekulákkal dolgozott volna.

Sokáig eltartott. Végül így szólt: – És most megmutatom.A sisakot a székre tette. Megszámlázatlan m szerei közül

az egyiket alárakta. Bekapcsolta. A mér szer szinte meg-bolondult. A sisak alaposan kitett magáért! Megborzongtam.

Aztán kinyitotta a B rész ólomdobozát, s egy villa segít-ségével a szerkezetet a székre tette. A mér szer lenyugo-dott. A sisak homlokára szerelt fény továbbra is fényesen vi-lágított. Néhányszor le- és felkapcsolta a sisakot. A kis lám-pa a kapcsolások ritmusára hol felgyulladt, hol elaludt, a mé-

szer azonban továbbra sem mutatott semmit. Ezután azaprócska szerkezetet visszatette az ólomdobozba, újra be-kapcsolta a sisakot, mire a m szer ismét megbolondult.

Er sen gondolkodtam. Tudtam, mit kellene tennem. S aztis tudtam, mit kellene tennem Flippel. A titok nem szivárog-hat ki.

– Csinálja meg az összeset! – mondtam.Boldogan látott munkához.Olvasni kezdtem a feltornyozott képregényeket. A nap

lassan véget ért. Láttam, hogy már az utolsó sisaknál tart.Alkonyodott.

Az volt az eredeti tervem, hogy miután végez, úgy teszek,mintha meg akarnám vizsgáltatni a hegycsúcs illúzióját, az-tán lelököm. Faht bej azonban nagyon érzékeny volt ezekbena napokban. A hangár padlóján elterül halott szerel az or-gyilkos pilóták étvágyát is felkeltheti – egyszer már le akar-ták mészárolni a szerel ket.

Nem, van egy sokkal jobb megoldás. Kimentettem ma-gam, és a hálószobámba mentem. Bezártam az ajtót. Hogyne hallja, és ne is lássa, el vettem egy felvev t a szekrény-

233

l. Átolvastam az utasítást, hogy hogy kell készítenihipnoszalagot.

Elkészítettem. Azt mondtam: – Miután végez ahipnosisakokkal, elfelejt mindent a szobámban lévhipnosisakomról. Elfelejti, hogy átszerelte ket. Azt fogjagondolni, hogy a riasztórendszer javítása miatt hívták, segész id alatt azzal foglalkozott. Mikor leemelem ezt a si-sakot a fejér l, nem fog látni, és nem is fog érezni semmit,míg azt nem mondom, „köszönöm". Ezután megkérdezi t -lem, hogy a riasztórendszer rendben van-e. Ezután, minthami sem történt volna, felébred. Azt is elfelejti, hogy hallottaezt a felvételt.

Visszamentem oda, ahol dolgozott. A szalag ott lapult azsebemben.

Végzett az utolsó sisakkal. – Elkészültek – mondta Flip.A sisakokat visszatette dobozaikba, majd ezeket a szekrény-be, és rendet rakott.

Fogtam az utolsó sisakot és az egyik B rész dobozt. –Még nem próbáltuk ki – mondtam.

– A m szeren láthatta az eredményt.– Nem ismerem a m szereket. Él n szeretném látni. Nem

bánja?– Persze, csak tessék – felelte Flipp. – De ha nem m kö-

dik, rhajók fognak összeütközni a fejünk felett. Ezek aszerkezetek megbízhatóak.

Kinyitottam a B rész ólomdobozát. Kivettem a morzsát, sa hajába tettem. Ezután ráadtam a sisakot. Bekapcsoltam.

A fickó kialudt, mint egy gyertya! Csupán egy porszemettettem a hajába! A valódi B rész a másik szobában lapult azólomdobozban!

Becsúsztattam a felvételt tartalmazó szalagot a sisak nyí-lásán. A folyamat megtörtént, pont úgy, ahogy arra számítot-tam.

234

Levettem a sisakot a fejér l. Ott ült csukott szemmel. Akis koszdarabot is kivettem a hajából.

A sisakot minden egyéb tartozékával együtt kivittem aszobából. Bezártam a szekrényt. Visszajöttem, és néhányat aszerszámai közül elhelyeztem a titkos padlólap körül, amiveltitkos irodámból hozhatom m ködésbe a riasztórendszert.

Minden készen állt. Így szóltam: – Köszönöm.Rám nézett, még mindig kissé üveges tekintettel, s így

szólt: – A riasztórendszer rendben van?– Nagyra értékelem, hogy idejött és megcsinálta – mond-

tam.– Ja – szólt Flip, teljesen normálisnak t nve, nem volt ve-

le túl sok tennivaló. – Csak jó er sen rá kell lépnie arra pad-lólapra, s az m ködésbe hozza a hangár riasztórendszerét.Ezt tartsa fejben.

Összeszedte a szerszámait, és dünnyögve távozott. Ellop-tam az egyik mér szerét. Hoztam egy sisakot. Aztán akapcsoló valódi B részét kivettem az ólomdobozból. A sisakalá dugtam, majd a sisakot bekapcsoltam.

A m szer MEGHALT!Hurrá! Most már én vagyok a nyer !Hamarosan képes leszek bármelyik lányt elcsábítani, a

személyzet minden tagját hajlongásra bírni, s akár mássalbankot raboltatni. Ki tudom törölni Silva agyát. Mindezekentúl meg tudom parancsolni Utancnak, hogy szeressen engem,és bújjon velem ágyba!

Egy dolgot azonban még el kell intéznem.

3. fejezet

Gyors feljegyzést készítettem. Le is pecsételtem, hogy hi-

235

vatalosnak t njön.El vettem a .45-ös Coltot, s megnéztem, töltve van-e arra

az esetre, ha összefutnék Silvával – ami cseppet sem álltszándékomban.

Könnyed, boldog léptekkel végigrohantam a folyosón,Faht bej irodája felé. Nagy örömömre nem találtam a helyén.Felemeltem a telefonját, hogy hívjam a taxisof rt. Némi ne-hézségbe ütközött megtalálnom, de három hívás után ráakad-tam. Az egyik bárban próbálta ki éppen a szerencséjét. Aztmondta, vesztett egy keveset, s el ször vissza akarja nyerni.Rendkívül toleráns voltam. Azt mondta, hamarosan jön.

Faht bej felesége érkezett, de mikor megpillantott, siet -sen távozott.

Végül Faht bej is el került. Nem akartam találkozni vele. sem akart énvelem. Ez nem lepett meg. Leült. Rám nézett.– Tovább folytatódnak ezek a heroinlopások – mondta.– Ezt miért mondja nekem?– Biztos benne, hogy nem tud róluk? – Ahogy rám nézett,

abból világosan látszott, hogy azt gondolja, én állok a háttér-ben!

– Lehetne tisztelettudóbb – mondtam kemény hangon. Ó,bárcsak elkaphatnám! Els lesz a hipnosisakok használói kö-zött.

– Le vagyunk égve – mondta. – A kórház elviszi az egészbolygó nyereségét! A libanoni bankár meglehet sen szomo-rú.

– Ezt miért mondja nekem? – kérdeztem.– Mert maga az Általános Felügyel Lord – felelte Faht.– Igen, én vagyok. És ezt tartsa szem el tt – tettem hozzá.– Tartozunk I. G. Barbennek az utolsó szállítmány speed

árával – folytatta. – Amit elküldtünk a Blixóval.– A pokolba a Blixóval – mondtam, s így is gondoltam.– A libanoni kölcsönt akar felvenni a banktól, hogy meg

236

tudjuk vásárolni a friss máktermést. Harminc százalékos ka-matra.

Ó, istenek, lesz az els , akire rákerül a hipnosisak!– Fizet képesek voltunk, míg meg nem érkezett – mond-

ta.Kétszer kap hipnosisakot egy nap! Majd megmutatom ne-

ki!Végül megérkezett a taxisof r. Tíz óra volt. Óvatosan kö-

rülnéztem, Silvát keresve, miel tt kiléptem az ajtón.– Elvesztettem a fizetésemet – mondta a taxisof r. – Ki

tudna segíteni néhány dolcsival?Mérgesen a kórházhoz vitettem magam. is kap egy

hipnosisakot!Megérkeztünk a kórházhoz. Mondtam neki, hogy várjon,

és figyeljen egy füstös kép szicíliait.Bementem. A kórház kihalt volt, leszámítva néhány öreg-

asszonyt, akik éjszakai ügyeletben, a pult körül lézengtek.Elrohantam mellettük, és feltéptem Prahd hálószobájának aj-taját.

Két fej fordult felém.– Az apám! – kiáltotta Bildirjin n vér.– Kapok már fizetést? – kérdezte Prahd.Szemlátomást félig jutottak el valahová.Mintha túler ltették volna magukat.– Na, kifelé az ágyból! – utasítottam ket. Még két jelölt a

hipnosisakokra. Nincs kivétel. A lány apja egy kövér gazem-ber.

Felismerték a fenyegetést. Bildirjin n vér kiugrott az ágy-ból. Melleit tekintve nem volt sok takargatnivalója, alig lé-vén tizenöt éves. Magára öltötte hivatásos n vér egyenruhá-ját. Mintha átkozódott volna a fogai között.

Prahd is felkelt. Ez alkalommal okosabb volt. El ször acip jét húzta fel.

237

Az irodájába zavartam. Megmutattam neki a hivatalosnak hamisítványt. – Ezt a parancsot most kaptam. Azonnal

végre kell hajtani.Így szólt:

PARANCS Azonnal poloskát kell ültetni önbe. Ha bekerülaz alagsor valamelyik cellájába, esetleg egy kiásott sírba,nem tudjuk önt megtalálni, hacsak nem rendelkezikválaszjeladó poloskával a koponyájában. Ez titkos, hivata-los, és ha valaki kifecsegi, soha nem kezdik el folyósítani afizetését.

A fels bb hatalmak

visszavettem a parancsot.Átadtam neki a B rész ólomdobozát.Kinyitotta és belelesett. – Ez a poloska?– Egy mini-mikroválaszadó – mondtam. – Visszazüm-

mög, ha egy keres sugár rátalál.– Ó, igen – mondta. – Ez olyan.– Így van. Azt akarom, hogy ültesse be a koponyám tete-

jébe úgy, hogy senki ne vegye észre, hogy ott van. Ez a pa-rancs.

– És akkor kapok már végre fizetést?– Meglátjuk – feleltem.Furcsán méregetett, de aztán Bildirjin n vérért kiáltott. A

lány berohant. Valamit motyogott a fogai között. – Készítseel a m t – mondta a doktor.

A lány elrohant. Még mindig motyogott. Sokkal nyugod-tabb léptekkel követtük. Beléptünk a m be. Fény gyulladt.Az asztal, keresztbe futó szíjakkal, a m közepén állt.

– Ez lesz az? – kérdezte Bildirjin n vér.– Igen – felelte Prahd.

238

A lány azon nyomban elkapta a karomat, s a m asztalralökött. Leny gözött az ereje.

Lefektetett, s nekilátott összef zni a szíjakat. Leszorítottaa lábamat, leszorította a hasamat, majd széles, nehéz szíjakatvetett át a mellkasomon és a karomon. Aztán az utolsó szíjjalrögzítette a torkomat. Túl szorosra húzta. Nehezen kaptam

le leveg t.Motyogott a fogai között. Dühödten.– Várjon! – mondtam. Ahogy ez a kett nézett rám, sem-

mi kedvem nem volt elveszteni az eszméletemet. Nem sze-rettem volna arra ébredni, hogy rossz helyr l áll ki bel lem aszike. – Altatás nélkül! Csak helyi érzéstelenítéssel. Ez nemolyan nagy dolog.

– Nincs több novocain – szólt Bildirjin n vér.Elfordítottam a fejem. – Ott egy Novocain feliratú üveg!Felkapta, és a zsebébe tette. – Üres. És egy gyógyszertár

sincs nyitva az éjszaka közepén.– Ez így van – mondta Prahd.A lány az egyik fiókhoz lépett, s kivett bel le valamit.

Mikor visszajött, így szólt: – Nyissa nagyra a száját!Kinyitottam, arra számítva, hogy a fogaimat akarja meg-

nézni. Erre egy vaskos kötszertekercset tett a számba, s jóalaposan belenyomta.

Ezután feltérdelt a mellkasomra. Szörnyen bökött a fiatal,csontos térd. Felhúzta a szoknyáját, felfedve meztelen comb-ját. Könyökére támaszkodva kézbe fogta az arcom. A körmeiis meglehet sen élesek voltak. Úgy fogta a fejem, mint egysatu.

– Csinálja, doki – mondta. – És remélem, tompák a szer-számai! A fiatal lányok érzékenyek.

Rájöttem, Elektra-komplexusban szenved. Az apja irántivonzalom. Megpróbáltam kinyitni a számat, hogy elmond-jam neki, én nem az apja vagyok, a kötszercsomag azonban

239

elnémított.Bildirjin n vér térde oly er sen nyomódott a mellkasom-

ba, hogy nem is éreztem az els vágást. A másodikat viszontmár igen!

Prahd – nem tudtam úgy forgatni a szemem, hogy lássam– Zanco-féle elektromos szikét használt. Egy tálkával fogtafel kiöml vérem. Felnyitotta a fejb römet! Nem kellett lát-nom ahhoz, hogy tudjam. rületesen fájt!

Bildirjin n vér arcomba vájódó körmeivel tartotta mozdu-latlanul a fejem. – Talán mégsem olyan jó dolog állandóanfélbeszakítani a dolgokat – mondta. – Egyszer még elmegy,de ha másodszor is megtörténik, kezd a dolog szándékosnak

nni. A fiatal lányok érzékenyek az ilyesmire!Prahd némi vért gy jtött egy tesztcs be, majd felmelegí-

tett egy katalizátort. Készülékek zümmögtek, fémserpeny kcsattogtak, ég k sziszegtek.

Visszajött. Kicsiny, ásószer szerszámmal a kezében. Az-tán nem láttam, mit csinál.

VILLANÁS! A fájdalom dárdaként fúródott a fejembe.Vagy még annál is rosszabb volt!

A doktor hátrált egy lépést. Kimetszett egy darabot a ko-ponyámból!

Az egyik tesztcs be tette. A csövet a katalizátorba. Lán-gok sisteregtek. Mint ahogy a koponyám!

– Csinálta már félig? – kérdezte Bildirjin n vér. – Csinál-ta már úgy, hogy félbe kellett hagynia?

Már nem éreztem arcomba vájódó körmeit. Túlságosanfájt a koponyám.

Prahd most fúrót vett el . Dolgozni kezdett vele.JAJ! A fúró hangja, ahogy belehatolt a koponyámba, rosz-

szabb volt a haldoklásnál! A m forgott körülöttem!– Szépen haladunk – szólt Bildirjin n vér. – Szépen, las-

san és nyugodtan. Hogy sokáig tartson. Ó, ez nagyszer !

240

Prahd félrefordította a fúrót. Elájultam.Mikor magamhoz tértem, Bildirjin n vér így szólt: – Ez

volt az els egész éjszaka. Egész nap erre vártam. A fejemtetejét l a lábam ujjáig tisztán éreztem! Erre belépett azapám!

Megpróbáltam elmagyarázni neki: – Bildirjin n vér, énnem vagyok a maga apja. Ez csupán Elektra-komplexus. Tit-kos vonzalom f zi az apjához, s ez gy löletben tör felszínre.– A számba tömött kötszer azonban elnémított.

Prahd kezében tartotta az ólomdobozt. – Kérem, igazoljaa tárgyat.

A lány egy pillanatra elengedte a fejemet. Az volt az.Szenvedve bólintottam.

Megfogta valami csipesszel, és beledobta egy oldatba.Aztán kihalászta. A lány ismét elkapta a fejemet. Térdét amellkasomba fúrta.

JAJ! JAJ! JAJ! Cseppet se finoman, beletette a kopo-nyámba.

– Félbeszakították már valaha? – kérdezte Bildirjin n vér.– Pont mikor a legjobb?

Csontsejteket vett ki a tesztcs l, amit az imént katali-zált. Mint valami k ves, belekente a lyukba, amit a kopo-nyámba fúrt.

Mintha minden érintésre megrántotta volna az összesidegszálamat!

– Tudja – mondta Bildirjin n vér –, én egy fiatal lány va-gyok. Csak most kezdem. Ez az egész még nagyon új, éscsodálatos a számomra. Hallottam, bár sose tudtam, hogyilyen, ilyen, ilyen jó lehet!

Megrántotta a fejb römet. Fájt, mintha lángok nyaldostákvolna. Égetett!

– Vigyáznia kellene a fiatal lányokkal, akiknek most vanel ször – mondta Bildirjin n vér. – Ez a legélvezetesebb pil-

241

lanat az életükben!Prahd bekente valamivel a fejb römön ejtett seb környé-

két. Halálosan fájt minden egyes érintés!– Ne szakítsa félbe a fiatal lányokat – mondta Bildirjinvér. – Hagyja, hogy befejezzék! A fiatal lányok érzéke-

nyek, s ezt ne felejtse el!Prahd fogott egy lámpát, amivel megvilágította a kopo-

nyámat. Olyan forró volt, hogy hallottam a hajamat sistereg-ni.

Aztán hátralépett. – Most már elengedheti, Bildirjin n vér– mondta szakszer en.

A lány szabadon engedett. Olyannyira fájt a beavatkozás,hogy nem is éreztem mellkasomba nyomódó térdét, ami zú-zódásokat hagyott maga után.

Felkapott egy szikét, amit nyilván arra az esetre tett a ke-ze ügyébe, ha valami ötlete támadna. Elvágta a torkomatszorító szíjat, így fellélegezhettem. Aztán a többit is kicsatol-ta.

– Nos – szólt Prahd. – Megkapta a poloskáját. Kapokmostantól fizetést?

Kivettem a számba gyömöszölt kötszertekercset. – T nje-nek innen! – kiáltottam.

Rendkívül szófogadóak voltak. Ahogy elindultak,Bildirjin n vér már gombolta is ki az egyenruháját. Rajong-va nézett Prahdra.

– , imádom az orvoslást, maga nem, doktor? EzOLYAN izgató!

Nagy nehezen lemásztam az asztalról. A m forgott kö-rülöttem.

Nem tudtam, hogy csak (bíííp) vagy megoperáltak!

4. fejezet

242

A taxisof r felébredt, ahogy a taxi közelébe értem. Rámmeredt. Döbbent hangon így szólt: – Elkapta az a füstös ké-

szicíliai?A barakkokhoz vitettem magam. Nem akartam találkozni

az egyre jobban jajgató Faht bejjel. Keresztülmentem a han-gáron. Az rség egyik tagja így szólt: – B nöz k támadtakmagára?

Az alagúton keresztül titkos szobámba mentem. Keresz-tülmásztam a szekrényen, be a hálószobába.

Összeroskadtam. Nem igazán tudtam elaludni – inkábbelájultam.

A következ reggelen nagyon korán ébredtem. A pulóve-rem gallérját összevéreztem. A hajamat összetapasztotta azalvadt vér. Ez rendkívüli intézkedést kívánt. Lezuhanyoztam.Meglepetten tapasztaltam, hogy a fejemb l már nem folyik avér. Az még érdekesebb volt, mikor megtapogattam a m téthelyét: majdnem belehaltam.

Miközben azonban belebújtam az ingembe, amit nem kel-lett áthúznom a fejemen, ízlelgetni kezdtem a helyzetet, ami-be kerültem. Mostantól kezdve egyik hipnosisak sem m kö-dik rajtam. Nincs többé rémálom, lándzsafarkú Manco ör-döggel. Biztonságban vagyok Kraktól. Ezen a bolygón senkinincs biztonságban t lem. Kellemes érzés.

A felszolgáló forró kahve sadét hozott, kávét, cukor nél-kül. Kicsiket szürcsöltem bel le, nagy korty vizekkel kísér-ve. Ez a megfelel módja a kávéivásnak, habár ritkán csinál-tam így. A sebesültek azonban kiszáradnak. Ügyet sem ve-tettem a baklavára, az édes süteményre.

Miután a felszolgáló szemlátomást ki-be járt, anélkül,hogy darabokra szaggatta volna egy dupla csöv leopárd,lábujjhegyen a bels udvaron keresztül a kertajtóhoz lopóz-tam: ki akartam találni, honnan l hetne az r bénító tüskét abetolakodóba. Szememet a kémlel nyílásra szorítottam.

243

Istenek!Utanc éppen akkor hajtott el BMW-jével.És a jobb oldali els ülésen, mint valami bizalmas barát,

ott ült GUNSALMO SILVA!A kocsi keresztülrobogott a kapun.Kiléptem a kertbe.Karagoz éppen a kertésznek segített virágot ültetni. Ma-

gamhoz intettem, s némán a kapura mutattam – nem találtama szavakat.

– Ó, ? – szólt Karagoz. – Magára várt.Bénán bólintottam.Karagoz így folytatta – Az elmúlt néhány napban különös

emberek jelentek meg a városban. Megrémítették Utancot.Így aztán ma reggel felfogadta Silvát test rnek.

Ez egyre rosszabb! Nem elég, hogy fegyvert fog rám,még kedves hastáncosn met is ellopja! És ki tudja, mit ter-veznek még ellenem!

Nagyon jól tettem, hogy ezt az egészet kiterveltem ahipnosisakokkal.

Karagoz így szólt: – Tudja, le van égve. Az amerikai kon-zul elvette t le a készpénzt, amit a halott gengsztert l szer-zett – azt mondta, hogy konzuli díj. Mi etetjük.

Még a személyzet is szövetkezik vele!A kapu felé indultam. Aztán rájöttem, hogy ostoba módon

fegyvertelenül hagytam el a házat. Visszafordultam a házamfelé.

Motorzúgás és robajlás hallatszott.Utanc bevágódott a kertbe a BMW-vel!Sikító gumikkal állt meg a szokásos helyen.Megdermedtem.Úgy néztem a kocsira, mint a madár, amit megb völt egy

kígyó.Itt a vég.

244

Gunsalmo Silva szállt ki a kocsiból. A kezében tartotta aleopárdot.

Utanc csuklyában, köpenyben és fátyolban elsuhant mel-lettem, pillantásra sem méltatva, mintha nem is léteznék.Egyszer en leírt. A következ pillanatban szobájának ajtajabecsapódott mögötte, s a fémpántok a helyükre kerültek.

Silva még mindig ott állt, félig-meddig kimászva a kocsi-ból. Rám nézett.

Még soha nem éreztem ilyen meztelennek magam. Nemvolt fegyverem, amit el ránthattam volna. Azonkívül szitává

ne, miel tt bármit el kapnék, ha egyáltalán lenne nálamvalami. Miután részt vett az Apparátus hipnotréningjén,bármire képes.

Lassan elindult felém a leopárddal a kezében. Zömök, iz-mos, nagyon szicíliai, rettenetes. A homlokát ráncolta.

Ötlábnyi távolságra t lem megállt. Felemelte a leopárdot.Megvakarta a fejét a fegyver csövével.

– Na, hol a (bíííp) láttam én már magát? – kérdezte.Nem szóltam semmit.Még er sebben ráncolta a homlokát. Aztán az arca felde-

rült, ami még így is olyan sötét maradt, mint az éjszaka. – Ó,most már tudom. Az a (bíííp) rémálom. Maga abban szere-pelt! Ott álltam a repül csészealjak istállójában!

Silva végigmért és bólintott. – Nos, így már világos. Le-ülhetnénk valami nyugodtabb helyen? Itt túlságosan szemel tt vagyok.

Trükkös! Pontosan ezt vártam egy Apparátuskiképzésután. Nem akar nyilvánosan kivégezni.

A hálószobámban közelebb lehetek a fegyvereimhez.Megtaláltam a hangom. – Jöjjön velem – mondtam, s mu-

tattam az utat a hálószobám felé. Aztán még okosabb lettem.– Nem akar el bb inni valamit? Mondjuk egy kis Scotchot?

– Nem lehet – felelte. – (Bíííp) gyomorfekély.

245

Hát akkor próbáljuk újra, ahogy régi professzorom szoktavolt mondani. Ha még nem vagy halott, mindig van egy hal-vány esély, hogy megúszd.

Bevezettem a hálószobámba. Leültettem a székre. Elját-szottam a gondolattal, hogy rátaposok a padlólapra, megcsa-varom, amivel a teljes személyzetet a hangárba rendelem.Aztán arra gondoltam, ott gyülekeznének a hangárban, ésnem itt, ahol szükségem lenne rájuk.

Megpróbáltam húzni az id t. Így szóltam: – Megértem,hogy Utanc megbízta, hogy legyen a test re.

– Ja – morogta.– Ez meglehet sen elvadult ország. Ön képzett test r?

Hogy ölte meg Tavilnastyt?Röviden, ugatva felnevetett. – Gyerekjáték volt. Mikor az

a két (bíííp) bevitt abba a (bíííp) szobába és magamhoz tér-tem, azt mondtam, „ezek idekészítettek, hogy valaki kiké-szítsen", érti? Ezt mondtam: -„idekészítettek, hogy kikészít-senek". Ért engem?

Persze hogy értettem. Ez volt az én legnagyobb bajom.– Szóval, mikor rádobtak arra a (bíííp) ágyra, azt mond-

tam, „Valami (bíííp) (bíííp) néhány perc múlva idejön, hogykiradírozzon." Aztán, ahogy ezek a (bíííp) elmentek, föltor-nyoztam a takarókat, mintha valaki feküdne alattuk, én megbegurultam az ágy alá. Gyerekjáték.

– Néhány perccel kés bb jól (bíííp), ha nem ezt teszem. A(bíííp) csendesen belopózott az ablakon. Macskaléptekkel a(bíííp) ágyhoz ment. (Bíííp) t rt tartott a kezében. Még egyleopárd is lapult a tokjában a (bíííp) bal lábára er sítve.

– A t rt belevágta a (bíííp) takarókupacba, mintha (bíííp)mérges lenne rá. Én meg kinyúltam az ágy alól, és kikaptama (bíííp) leopárdot abból a (bíííp) tartóból.

– Miel tt még lehajolhatott volna, hogy megnézze, mi fo-lyik a (bíííp) ágy alatt, szétl ttem a (bíííp) bal lábát. Aztán,

246

ahogy elesett, szétl ttem a golyóit.– Már nem nagyon akart megölni senkit, úgyhogy ki-

másztam a (bíííp) ágy alól. Láttam, hogy van nála egy durva.38-as Szombat Esti Láz. Amit elvettem t le, mivel (bíííp)veszélyes ezzel a (bíííp) micsodával lövöldözni – felrobban-nak –, aztán egy golyót eresztettem a takarókba, letöröltem a(bíííp) fegyvert, aztán visszanyomtam a (bíííp) kezébe, ami-

l abbahagyta a rángatózást.– Átkutattam, hátha találok nála egy kis (bíííp) pénzt, de

csak négy töltényt találtam a fegyverhez. Bedobtam a leo-párdot meg a töltényeket a (bíííp) WC-tartályba.

– Megjöttek a (bíííp) rend rök. Azt gondolták, a fickóbombát akart robbantani, csak az túl korán robbant fel. Demikor látták, hogy amerikai vagyok, h vösre tettek.

– Mint valami (bíííp) bolond kiabáltam a (bíííp) amerikaikonzul után, aki a következ nap meg is érkezett, s azt köve-telte, adjanak nekem életfogytiglant, mire ezek elküldtek a(bíííp). Ez volt az utolsó alkalom, hogy amerikai konzult hí-vattam. Elvette az összes dohányom.

– Az azt követ napon visszamentem a hotelbe és kiha-lásztam a leopárdot a WC-tartályból. – Töprengve ült egydarabig. – Halványan emlékszem a rémálomra, hogy akkor isaz amerikai konzult hívattam. Ostoba (bíííp) vagyok. De va-lahogy úgy érzem, sokkal okosabb vagyok az üzletet tekint-ve ezekben a napokban. Úgy t nik, mintha mindig tudnám,hogy mit kell tennem. Ez hozott ide magához.

– Egy pillanat – mondtam. – Képzettnek t nik. Ez azon-ban egy nagyon elvadult ország. Ha valóban test r akar len-ni, szüksége lesz erre.

Az egyik hipnosisakot elöl hagytam. Felkaptam, a fejébenyomtam, s azonnal bekapcsoltam. Az el lámpa fényesenfelizzott.

Vártam.

247

A fickó csak ült mozdulatlanul.Vártam, hogy a szeme kiüvegesedjen, majd behunyja.De csak ült.Éberen!– A pokolba – mondta – nincs szükségem sisakra. – Fog-

ta, és levette. – Egyébként meg nem is látszik golyóállónak.– Az ölébe rakta.

Istenek! Nem m ködik! A sisak nem m ködik!A sisak felé nyúltam, hogy elvegyem. Sebesen gondol-

kodtam. Egy hipnokiképzés Apparátus-bérgyilkos ül velemszemben!

– Az a különös érzésem támadt – mondta –, hogy talál-koznom kell Törökország (bíííp) f nökével, a környékbeliekmeg azt mondják, hogy maga az. Olyan (bíííp) ostoba érzé-sem támadt, hogy maga meg akar bízni valamivel.

Addig visszafojtott lélegzetem kiszakadt bel lem. Szóvalezt mondták neki hipnózis alatt a hipnotréning után!

– Ez a hölgy, akit idehozott... hogy hívják, Utanc? Viccesnév. Na mindegy, szóval munkát ajánlott. De nem hiszem,hogy ez az, amit tennem kellene, s azt sem hiszem, hogy ezfolyamatos lesz.

– Néhány perccel ezel tt indultunk ezen a (bíííp) úton aváros felé. És elmondta nekem, mennyire tart azoktól az ide-genekt l, akik az elmúlt néhány napban érkeztek a városba,de nem szeretne lövöldözésbe bonyolódni, így aztán megkértrá...

– Várjon egy percet – mondtam. – Maga nem beszél törö-kül.

– Ó, tudom. (Bíííp) ostoba nyelv. A lány is mókás akcen-tussal beszéli az angolt.

Ó, a kedves, angolul tanul. Talán, hogy a kedvemben jár-jon! Láttam, ahogy nagy csomó tankönyvet hordott be a szo-bájába. Milyen drága!

248

– Néha (bíííp) nehéz megérteni. Túl sok bonyolult szóthasznált. Szóval, ahogy megyünk az úton a város felé, egyid után megkérdezi, tudom-e, kik ezek a madarak. Nemmadaraknak hívta ket. Azt mondta... Ó, igen, azt mondta,„idegen betolakodók". Én tudtam, persze, hogy tudtam, s el-mondtam neki, hogy az egyikük a (bíííp) amerikai konzulAnkarából, három másik kíséretében, meg négy CIA-ember.Erre bumm, azonnal megfordul – kézifékes fordulással –, ésvisszajön ide. Azt hiszem, úgy érezte, nem lenne biztonság-ban.

Nos, ez egész biztos. Szegény kicsiny sivatagi lány!– Ezután meggondolhatta magát – folytatta. – El ször

még hallani sem akart semmiféle (bíííp) civakodásról, aztánmeg arra volt kíváncsi, mennyibe kerül a bérgyilkolás. N k!– tette hozzá fintorogva. – Állandóan meggondolják magu-kat!

Igen, a n k megpróbáltatást jelentenek. Ezzel egyet tud-tam érteni.

– Nos – mondta – az ankarai amerikai konzul lelövése(bíííp) közel áll hozzám!

A kétségbeesés gyakran szül ihletet. Meg kell szabadul-nom Silvától. Nemcsak hogy fenyegetést jelent a bázisra, defenyegeti Utanccal kapcsolatos birtokviszonyomat. Esetlegrávenné, hogy szökjön el vele!

Mi lehet a legveszélyesebb dolog, amit kérhetek t le?Olyan valami, amivel a vesztébe rohan. Ki a bolygó legjob-ban védett személye?

– Mi lenne, ha lel né az Egyesült Államok elnökét? – ja-vasoltam.

Megrázta a fejét. – Az ördögbe, nem akarok h s lenni,mint Oswald.

Aztán rájöttem. Biztosan megölnék Silvát. – És mi a hely-zet a CIA igazgatójával?

249

Gondolkodott rajta. Megvakarta az állát a leopárd csövé-vel. – Lehet róla szó. (Bíííp) meg az amerikai konzuljaik.Lehet róla szó. – Aztán rám emelte opálos tekintetét. –Rendben – mondta. – Száz rongyért megcsinálom. – Aztánhozzátette: – Valamint a kiadások.

Gyors számításokat végeztem. Kissé bizonytalan voltam a„rongy"-ot illet en, hogy az százat vagy ezret jelent-e.Mondjuk jelentsen ezret. Százezer török líra nem több ezeramerikai dollárnál. Ráadásul úgyse fogja megcsinálni. Szitá-vá lövik.

– Áll az üzlet – mondtam. Csak távol kerüljön Utanctól.Még akkor is, ha pénzbe kerül. A zsebembe nyúltam, s el -húztam egy maréknyi lírát. Átadtam neki. – Vegyen ki egyszobát a városban. És maradjon távol, nehogy veszélybe so-dorja a tervet. Jelentkezzen be a Kastély Hotelbe. Holnapmegkapja a pénzét, valamint egy jegyet az Egyesült Álla-mokba.

– Nincs pár tölténye ehhez a leopárdhoz? – kérdezte. –Azt hiszem, az enyémek eláztak abban a (bíííp) WC-tartályban.

Volt néhány 12-es puskagolyóm, ami beleillett az fegy-verébe is. A boltos olcsón adta, mivel a 12-es tölténybenolyan pici a mag, hogy semmire nem lehet használni, mégkanárira sem. Mondtam, menjen ki a kertbe. A fegyverállvá-nyom mellett megtaláltam a dobozt. Még egy darabka ólmotis tettem az oldalába, hogy egészen biztosan felfedezzék areptéri érzékel k.

Kimentem. Odaadtam neki a dobozt. Kezet ráztam vele. –Sok szerencsét – mondtam buzgón. Azt azonban nem mond-tam, hogy kinek kívánom.

Szóltam Karagoznak, hogy vigye el a városba. Szerencsé-sen megszabadultam t le! Megpróbálta ellopni Utancot.

Egyenesen az irodámba mentem, s megírtam a pénzzel,

250

valamint a repül jeggyel kapcsolatos parancsot Faht bejnek.Tudtam, hogy rikácsolni fog, de ez most vészhelyzet volt.VISZLÁT GUNSALMO SILVA!

5. fejezet

MIÉRT nem m ködött a sisak?Megvizsgáltam. Alátettem a lopott m szert. Na persze,

hogy nem mutatott semmit! Az ellen rz lámpa felgyulladt,a sisak azonban nem bocsátott ki hullámot magából.

Már azon voltam, hogy hívom a szerel t, Flipet, mikoreszembe jutott, hogy poszthipnotikus szuggesztióval elfeled-tettem vele az egészet.

Valami egyértelm en elromlott. Hiába voltam jó a nyel-vek területén, a kapcsolási rajzok csupán érthetetlen kusza-ságot jelentettek a számomra.

Buzgón el szedtem a többi sisakot is. Mindegyiket ellen-riztem a m szerrel.

A m szer az összes sisak esetében halott maradt! Az el-len rz lámpa világított, a sisak azonban nem m ködött!

A bolygó minden lakosa feletti uralmam rózsás álmamáglyára került.

Végiggondoltam, mit is csinált velük. Az összes m kö-dött, miután megpiszkálta ket.

Aha! Még megvannak a kapcsolók kartondobozai. Meg-kerestem az egyiket. Kölcsönös közelségi megszakító kap-csoló. Várjunk. Van még itt valami írás: Yippee-Zip Gyártó-vállalat, Ipari F város, Voltár. Nem, nem. Nem ez. A dobozmásik oldalán. Sokkal kisebb bet kkel. Így szólt:

Figyelmeztetés:

251

Minimális hatótávolságú modell.Csak alakzatban repül rhajók számára.

Aktív hatósugár: két mérföld.

A világ összeomlott körülöttem. Az rhajók olyan gyor-san repülnek, hogy a kétmérföldnyi távolság semmit nem je-lent a számukra. Talán pont azért van ezekb l a kapcsolók-ból ilyen hatalmas készlet, mert általában nagyobb hatótá-volságú kapcsolókat használnak – talán ezermérföldeseket.

Ez kétmérföldes!Ha a sisak kétmérföldes körzetén belül tartózkodom, a si-

sak nem m ködik!Kétségbeesetten megpróbáltam kitalálni a módját, hogyan

tegyem a sisakot valaki fejére, hogy aztán két mérföldre...nem, ez teljességgel lehetetlen.

Vetessem ki a fejemb l ezt a micsodát?Ó, nem, soha! Hogy Bildirjin n vér megint a mellkasomra

térdeljen! Nem akarom még egyszer azt a haldoklást! Ez a Brész mostantól kezdve a koponyámban lesz!

Szomorúan raktam vissza a sisakokat a szekrénybe.Aztán, optimista alaptermészet lévén, felvidultam. Egy

dolog egészen biztos.Krak soha többé nem lesz képes hipnosisakot használni

rajtam.Nincs több Manco ördög!Legalább az összeset sikeresen hatástalanítottam!A Blixo elindult. Gunsalmo Silva elindult. Bawtch és a

hamisítók halottak lesznek. Heller számíthat rá, hogy Krakgrófn beveri a fejét.

Talán szunyókálhatnék jó sokáig. Aztán elmehetnék va-dászni. Igazán ragyogó munkát végeztem. Az Apparátusbüszke lehet rám. Tényleg megérdemlem a pihenést!

Bárcsak ki tudnék találni valamit, amivel kedveskedhet-

252

nék Utancnak, s még egyszer becsalhatnám magányoságyamba!

253

HUSZONÖTÖDIK RÉSZ

1. fejezet

Optimista hangulatban tervet sz ttem, hogy a dolgokatmég jobbá formáljam.

Az éjszakáim meglehet sen magányosan és szánalmasanteltek Utanc nélkül. Biztos voltam benne, hogy tudok vala-mit, amivel felkelthetném az érdekl dését.

Szép, csendes vadásztúrát terveztem. El ittlétem al-kalmával vettem egy Franchi Deluxe automata vadászpuskát– tizenkettes kaliber , harminckét hüvelyk hosszú cs vel...fojtással, háromhüvelykes Magnum lövedékkel, ötlövet tár-ral. Még soha nem sütöttem el. A 00-ás sörét, mindegyikük.33 hüvelyk átmér , a legmegfelel bb az énekesmadarakellen.

Mondanom sem kell, énekesmadarakra tilos vadászni Tö-rökországban. Furcsa elképzeléseik vannak. Farkast, hiúzt ésvaddisznót azonban az év minden szakában el lehet ejteni.Ebben az évszakban továbbá engedélyezett a vadmacska, aróka, a vadnyúl, az üregi nyúl, a kacsa, a fogoly, az erdeiszalonka és a fürj. Úgy kell tenni, mintha ezekre vadászna azember, aztán gyorsan lel ni egy énekesmadarat, s azt mon-dani, hogy már így találtad.

Az engedélyem érvényes volt.A Ford kombi kicsit döcögve, de m ködött.Szikrákat hányó tábortüzet rakhatunk az erd ben. Illik ez

254

vajon Utanchoz? A Kara-kum sivatagból származó nomádlány lévén, természetes módon csodálná a férfit, aki elindulvadászni, majd hazahozza az elejtett vadat, hogy étel kerül-jön a tányérokba, miközben vigyáz a t zre. Szinte láttam aszemében csillogó csodálatot, ahogy megérkezem az elejtettvadkanárikkal, meg ilyesmivel. A primitív ösztön. Földi,pszichológia tankönyveim ezt atavizmusnak hívják. Mind-annyian semberek vagyunk, még akkor is, ha Freud ezzelnem értett egyet, és visszanyúlunk primitív ösztöneinkhez,mint bármely más ragadozó, vagy egyéb állat. Szóval, remé-nyeimet nem a semmire alapoztam.

Medvét is lehet l ni Törökországban, s noha vonzó volt agondolat, hogy egy medvét vonszolok a tábort zhöz, majdott állok mellette mellkasomat püfölve, hogy lássa, micsodanagyszer vadász is vagyok, nem egyszer dolog medvét l -ni. Ha csak súrolja a lövésed, akkor nagy valószín séggel rá-fáztál. Azt gondoltam, jobban teszem, ha vadkanárikkal pró-bálom leny gözni – talán elég látványos lesz az is, ha sokatlövök le bel lük.

Mindent körültekint en elterveztem. Megérdemeltem apihenést. Az Apparátus nem oszt kitüntetéseket a tagjainak,így aztán a jól végzett munka jutalmaként ítéltem oda ma-gamnak ezt a kirándulást.

Mostanra már bizonyosan megbocsátotta, amit a kisfiúvaltettem. A fiúcska, a másikkal együtt, még mindig a szobájá-ban volt. De szintén, kit zavar egy kicsiny kötés az orrán?Senki nem sírhat emiatt örökké.

Megkerestem Karagozt. Nem, Utanc nem jött ki a szobá-jából, már két napja. Amióta Silva elment.

Hallgatóztam a kertet körülvev kerítésnél. Nem hallot-tam nevetést a kertb l.

Ah, hát igen. Tényleg fel kellene vidítani.Üzenetet fogalmaztam. Így szólt, „Utanc, te imádni való,

255

gyönyör teremtmény! Meghívlak egy szép, hosszú vadász-túrára. Énekesmadarakat lövök neked, s te megf zheted keta vadonban." – Tudtam, ez felébreszti az atavizmusát.

Becsúsztattam az ajtaja alatt.Aha! A papírdarab sarka azonnal elt nt az ajtó alatt!Lélegzetvisszafojtva figyeltem. Néhány perc múltán hal-

lottam a felemelked acélpántok pendülését.Siker! Tudtam, az atavizmus felkavarja. Visszahozza a

barlangban töltött napok hangulatát. Ez mindig használ!A kilincs megnyikordult!Az ajtó feltárult!Aztán abban a pillanatban áradat zúdult rám mindabból,

amit egy n ki tud hajigálni az ajtón! Cip k! Csészék! Cse-repes virágok! Egy szemüveg repült felém, s tört darabokra abels udvar falán!

Ott állt táguló orrlyukkal, újra és újra ökölbe szoruló kéz-zel, mintha valamit meg akart volna markolni a leveg ben!

Tiszta méreg áradt a szavaiból, ahogy kinyitotta a száját.– Te mocskos (bíííp)! Nem elég, hogy egy életre tönkretettélegy csinos fiút? Most (bíííp) meg ÉNEKESMADARAKATakarsz gyilkolni!

Egy kicsi kéz emelt valamit a háta mögé. Egy szék voltaz!

Felém hajította, mintha ágyúból l tték volna ki! Darabok-ra tört!

Csak a szélét kaptam. A szobámba menekültem.Valóban sikerült felébresztenem atavizmusát. Csak a

rossz fajtáját!Gondosan bezártam az ajtómat. Leültem, s a történteken

dtem.Bárkit megdöbbentett volna, ha látja, mennyire dühös

még mindig amiatt a (bíííp) fiúcska miatt. Hihetetlen!Nos, az asszonyok már csak ilyenek. Soha nem tudhatod.

256

Azt gondoltam, túl lehet rajta.Nos, hát nem volt. Az els megjegyzésem igaznak bizo-

nyult. Soha nem fog megbocsátani nekem. És az a (bíííp) ha-szontalan fiúcska sem.

Szomorúság vett er t rajtam. Tulajdonképpen Utanc volt,aki miatt kedvet kaptam a vadásztúrához.

2. fejezet

Visszavánszorogtam titkos irodámba. Leroskadtam aszékre. A képerny ott állt el ttem napok óta érintetlenül.Heller talán bajban van, s ez felvidíthat. Kedvetlenül bekap-csoltam a készüléket.

Félhomálynak t nt. Feler sítettem a képi jelet.Egy katedrális!Egy szörnyen nagy katedrális!Valami esemény zajlott.Temetés!Népes tömeg gy lt össze. Palástos papok sürögtek-

forogtak, a kórus gyönyör éneke kíséretében.Ez pontosan beleillett a hangulatomba. Milyen lélekb l

jöv muzsika! Milyen szomorú! Milyen gyönyör en szomo-rú!

Heller a padsorok közt ült. Fogta valaki kezét. Aki feketefátyolt viselt. Babe Corleone! Az asszony zokogott. Heller akezét simogatta.

Feldíszített koporsót láttam. Bizonyára nem áll üresen.Aztán rájöttem. Jimmy, „a csavargó" Tavilnasty. Ez az

temetése! Feltehet en Amerika legnagyobb katedrálisában!St. John? St. Patrick? Hatalmas. Arannyal és lobogó gyer-tyákkal, valamint magas, leny göz boltívekkel.

257

Az ének méltóságteljesen hömpölygött a katedrálisban.Aztán megjelent valaki a szószéken. Az egyik kórista fiú.

Abbamaradt a sustorgás. Hangja betöltötte a hatalmas teret,tiszta tenor hangja reszketett az érzelemt l.

Így szólt: – Ha nincs a mi drága, eltávozott Jimmynk, so-ha nem ismertem volna meg a fiúk szerelmét!

Aztán a legszomorúbb dallal folytatta, amit valaha is hal-lottam. A kórus éneke szomorúságként hömpölygött a fiúénekhangja mögött.

A latin szöveg ének elhallgatott. Megjelent a következa kicsiny szószéken, egy hajlott korú, id s férfi. – Én, mint anevel intézet igazgatója, barátként emlékszem Jimmyre. Avele kapcsolatos legkedvesebb emlékeim a lázadások, me-lyeket egymaga szervezett minden segítség nélkül, s melyeknagyobbak voltak minden lázadásnál, amire nevel intézet-ben valaha is sor került. Most, hogy már nincs közöttünk, snem élvezhetjük közrem ködését, alig maradt egy-két b nö-

nk. Nagyszer ember, több ezer utcai banda példaképe.Hiányozni fog.

A kórus szent harmóniákba kezdett, melyek belevesztek amennyország felé emelked hatalmas kupolába.

Ismét fellépett valaki a szószékre. Tiszteletteljesen lehaj-totta a fejét, s könnyeivel küzdve megszólalt. – Sokszor vol-tam Jimmy börtönpszichológusa. Jimmy Tavilnasty modellérték páciensem volt. Soha nem találkoztam még senkivel,aki ennyire fogékony lett volna a viselkedést megváltoztatóterápiákra. Rossz magaviselete egyre rosszabb lett, majd vé-gül hathatós közrem ködésem eredményeképpen egy sze-mélyben testesítette meg az amerikai b nözést. – Hangjátmegtörte az érzelem. – Amerika legjobbja volt, olyan bér-gyilkos, akit nem lehet elfelejteni.

A kórus tisztelettel és áhítattal felzúgott.Ó, ez gyönyör volt!

258

A temetés folytatódott. Nyolc gyászoló emelte a vállára akoporsót. Mindannyian feketébe öltöztek. Mindannyian szi-cíliaiak voltak. Mindannyiuknak kidudorodott a pisztoly aruhájuk alól.

Aztán megláttam, mit l olyan halvány a képerny m.Mindenki vastag, sötét szemüveget viselt, köztük Heller is.Rájöttem, ez sötétíti el a képerny képét, így még egyszermegpróbáltam kivilágosítani. Szomorú, nagyon szomorúnap! Még az es is esett!

Húsz banda tagjai emelték magasba rugós késüket, semeltek bel le boltívet a koporsó fölé.

A temet kaput koszorúk és virágok borították. Liliomok-ból kötött hatalmas patkó virított a kapun:

Jimmy cimboránk

A következ helyen virágokból rakott t r. A szalagján ezállt:

Jimmynek a Faustino Narcotici bandától

Felrúgták, és szomorú léptekkel végigtapostak rajta.Öt kórista lány özvegyi gyászruhában állt zokogva a sír

mellett, fekete zsebkend t tartva a szájuk elé.Rájöttem a fekete napszemüvegek magyarázatára. A

gyászmenetben nyüzsögtek a televíziósok, akik tiszteletükjeléül maguk is fekete karszalagot viseltek. A karszalagokatbandita osztogatta, aki másik kezében fegyvert tartott.

A hosszú gyászmenet megérkezett a kriptához. Ez állt raj-ta:

Családi kripta Corleone

259

Jimmy koporsóját becsúsztatták az egyik fülkébe. A zo-kogás feler södött.

Babe az ujjait végighúzta az egyik kövön:

„Jámbor Joe" Corleone

Az asszony kiborult. Heller a limuzin felé kísérte. Fino-man kivonta az emberek gy jéb l, akik megpróbáltak ke-zet fogni vele, vagy megcsókolni részvétük, jeléül. Az asz-szony keservesen zokogott.

Heller a hátsó ülésre ültette. Becsukta az ajtót. Az asszonykiszólt a kocsi ablakán.

– Elvesztem az összes fiamat – zokogta.Heller gyengéden megsimogatta, s adott neki még egy

zsebkend t. A n hátrad lt, lassan elcsendesedve. Test rökszorították finoman hátra a tömeget a kocsitól, kezükben le-

részelt csöv puskával. Végre a limuzin elindulhatott.Babe ökölbe szorította a kezét, majd kiengedte. Épp egy

hídon haladtak keresztül. – Jerome – mondta megtörten. –Azt hallottam, versenyautót akarsz vezetni. Jerome, ígérdmeg nekem, kérlek, ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi ve-szélyeset.

Hellernek úgy t nt, nehezére esett a válasz. Aztán ígyszólt: – Az élet kockázatos dolog, Mrs. Corleone. Ezt nemígérhetem meg.

Az asszony hirtelen Hellerre nézett. – Jó – mondta. – Ak-kor, ha valaha találkozol azzal a (bíííp) Silvával, ígérd meg,hogy kicsinálod.

Heller azt felelte, hogy megígéri.Teljesen áthatott ez az egyházi zene, a kórista fiúk éneke,

s ennek az egésznek az egyházi komolysága és tragédiája.Lekapcsoltam a képerny t.

A zene továbbra is ott zengett bennem. Milyen gyönyör !

260

Micsoda pompázatos temetés!Saját temetésem képei jelentek meg lelki szemeim el tt:

Sírom mellett ott térdelt Utanc az es ben, ázott virággal ahajában. Zokogott, amiért olyan kegyetlen volt hozzám.

Ó, micsoda pompás jelenet! Úgy éreztem, mindjárt elsí-rom magam.

Párás tekintettel hálószobámba botorkáltam. Az ágyamrarogytam.

Valamit találtam a fejem alatt. A m tét helye még mindigsajgott, de hagytam, hadd fájjon. A sírom mellett térdelUtanc képe továbbra is velem volt.

A fájdalom er södött, így aztán lesöpörtem azt a valamit apárnámról, mivel zavarta a hangulatomat.

A másik párnára repült. Odafordítottam a fejem.Egy üzenet volt szemt l szembe. Így szólt:

Emlékeztetni akarom, hogy a tétlenség ritkán jár sikerrel.Lombar biztos benne, hogy maga nem tesz meg mindent azügy érdekében. Figyelmeztetem, ha nem tartja a markábanHellert, az én feladatom lesz kivégezni Önt.

És csak egy véres t r, aláírás gyanánt.Párás tekintetem azonnal kitisztult.Kis id múltán felültem. A gyönyör egyházi zene még

mindig ott csengett a fülemben.Felkaptam az üzenetet. A hátoldalát üresen találtam.Kerestem egy tollat. Azt írtam rá, Gyerünk. Aztán aláír-

tam a nevemet. Otthagytam a párnán.Úgy t nt, ezt kell tennem.Utanc ott fog térdelni az es ben. Bánni fogja. Legalább

drága könnyei belekeverednek a síromon csillogó pocso-lyákba.

Megnéztem, nincs-e fegyver a zsebeimben.

261

Keresztüllépkedtem a bels udvarba dobált limlomon,ami saját, szétesett életemet juttatta eszembe.

Az egyházi zenével a fülemben elindultam a félhomály-ban, abban bízva, talán egy végzetes lövés véget vet egyéletnek, melyet már nem érdemes élni.

Talán sírás közben még egy szomorú dalt is elénekel, ésrájön, sokkal kedvesebbnek kellett volna lennie velem, mi-kor még éltem.

Milyen gyönyör !

3. fejezet

Egész éjszaka kóboroltam, de senki sem l tt le.Mikor elérkezett a h vös hajnal, csalódottan hálószobám-

ba mentem.Az üzenet, amit a párnán hagytam, elt nt. Bárki is lehet

az, akit Lombar azzal bízott meg, hogy megöljön, nagyonképzett lehet a ki- és belopózás terén, de én ezen már túlvol-tam.

Kimerülten levetettem ruháimat, és ágyba bújtam. Talánmaradt még némi remény. Talán meghalok álmomban.

Kés délután ébredtem fel. Csalódottan vettem tudomá-sul, hogy még mindig élek.

Furcsa ingerültséggel fordultam az oldalamra, hogy fel-keljek az ágyból.

És ott, a másik párnán nem egész öthüvelyknyire az or-romtól, új üzenetet találtam! Talán a menteget zés, hogymégsem öltek meg tegnap éjszaka.

Felültem. Valódi érdekl dés nélkül forgattam a papírt. Ígyszólt:

262

Noha kedvem lenne megölni magát, mégsem ez követke-zik.

Ha nem állítja meg Hellert, Utanc hal meg el ször.

Megrendültem!Sikoltó tiltakozás szakadt fel összesz kült torkomból!Még törülköz t sem rántva magam elé, a bels udvarba

rohantam, s fülemet rászorítottam Utanc ajtajára.Csend!Talán már meg is ölte!A kertbe rohantam.Melahat virágot szedett. Elfordította a tekintetét.– Megölték már Utancot? – kérdeztem.Rám bámult. Aztán megint elfordította a szemét. – Semmi

baja sem volt még néhány perce, mikor törülköz t vittem beneki.

Megkönnyebbülten ziháltam. Aztán arra gondoltam, jólesz néhány óvintézkedést tenni. Felemeltem a fejem, s jóhangosat kiáltottam. – Dolgozom!

Ez talán távol tartja ket egy id re!Ez szemlátomást összezavarta Melahatot. Most azonban

nem volt id társalogni.Visszarohantam a szobámba. Magamra rántottam néhány

ruhát, s gondolkodni próbáltam. Nehezemre esett. Mi lehetaz oka ennek a hirtelen támadásnak?

Kell hogy tudjanak valamit, amit én nem tudok!Heller. Heller készül valamire!Titkos szobámba rohantam. Bekapcsoltam a képerny t.

Megtámaszkodtam, és figyeltem. Ebb l a szögb l nem lát-tam jól, így aztán leültem.

Néhány régi alkatrész egy asztalon.Ebben a pillanatban felnézett. Az irodájában volt, az Em-

pire State Buildingen. Voltak néhányan körülötte. A dekorá-

263

ció megváltozott!Ah, a falak. Hatalmas olajfinomítókat ábrázoló festmé-

nyek borították a falakat. Színesek. A finomítók füstöt okád-tak. Végeláthatatlan kéménysorok festették feketére az eget.

Nem. Nemcsak finomítók. Az egyik falon montázs szere-pelt. Nehéz volt kivenni Heller periferikus látómezejében, deúgy t nt, madarak fuldokolnak olajtócsákban, virágok her-vadnak, fák haldokolnak.

Várjunk! Ez még nem az összes. Ahogy elfordította a fe-jét, megláttam a következ falfestményt. Egy bolygót ábrá-zolt, melyet mint valami füzér, hidrogénbomba-robbanásokvesznek körül.

Tovább fordította a fejét. Még egy! Olyan fantasztikusfaj-ta. Félhomályba burkolódzott rhajók zúdítottak zárótüzetegy Földhöz hasonló bolygóra. Az eredetit talán egy maga-zin címlapján látták?

Az emberek. Jó néhányan lehettek ebben a hatalmas iro-dában. Kimerevítettem a felvételi csíkot, hogy lássam há-nyan vannak, s kik azok. Az emberek veszélyesek lehetnek.

A bárpultnál, illetve mögötte, fehér kabátos csapos állt. ANapi Versenyeredményeket olvasta.

Egy lány ült az iroda bárpultjánál. Hiányos hátú köntöstviselt. Nagyon sötét, csábos tekintet . Hókristállyal játsza-dozott. A titkárn je?

Három lány ácsorgott Hellert l jobbra. Szoknyájuk aligtakarta el a csíp jüket. Kicsiny, kerek, dobozszer sapkát vi-seltek a fejük tetején. Lábukon rövid csizma volt. A ruháza-tuk – ha egyáltalán annak lehetett nevezni – fehéren csillo-gott, illeszkedve a puha sz nyeghez. Mintha tollat tartottakvolna a kezükben. Ezek is a titkárn i?

Idegességemben elfelejtettem felhangosítani a készüléket.Most megtettem. A háttérb l forró zenekari muzsika hallat-szott. Egy csomó üstdob, aztán hullámzó vonósok, majd fül-

264

hasogató trombitaszó mindezek tetejébe.Kezdtem megnyugodni. Félelmeim nem voltak megala-

pozottak. Senki nem tud dolgozni ilyen nyüzsgés közepette.Heller most is csak játszik, ahogy szokott.

Két fémdarabbal babrált. Vastag vásznat terített alájuk.Állandóan forgatta a fejét. Balján ott ült Izzy.

Az a b nöz Izzy! Az Üdvhadseregt l kapott öltönyét vi-selte, térdén pedig ott feküdt ütött-kopott aktatáskája. Meg-villant csontkeretes szemüvegének egyik lencséje.

– Nem tudom követni, Mr. Jet – mondta Izzy. – Nem va-gyok túl jó a m szaki tudományokban. Tudom, hogy tegnapmár elmagyarázta, de olyan sok egyéb dolog aggaszt, hogyteljesen kiment a fejemb l. Egész éjszaka fájt a fejem. Tudja,az egészségem nem a legjobb.

Heller átnyújtott egy csavarhúzót a három lány egyikének.Az szakért módon, mint valami pálcát, megforgatta, s egytáskába süllyesztette.

Heller titokzatos jelzéseket küldött a bár felé. Tágra nyíltszemmel figyeltem. Valamifajta kód. A csapos letette a NapiVersenyeredményeket, felkapott egy kecses, hosszú poharat –talán kristály? –, majd szakért módon sisterg áradatot zú-dított bele egy másik pohárból, majd vissza és újra. Ezüsttál-cára tette, és Izzy elé helyhez. Heller rászoktatta Izzyt valamidrogra?

Izzy megitta. Az ital habja fehér bajuszt hagyott fels ajkafelett. A csapos el zékenyen visszavitte a kristálypoharat. –A Bromo Szóda visszaadta az erejét, uram?

Izzy bólintott, és megköszönte.Id közben a karcsú lány a bárpultnál elfogyasztotta saját

hókristályát, és távozott. Egy másik lány érkezett, akit szintealig takart a piros ruha. Leült az egyik asztal mellé. A csa-pos, ahogy visszaért a pult mögé, már el is indult, hogy fel-szolgáljon neki egy fagylaltkelyhet. Ez is titkárn ?

265

Ó, senki nem tud ilyen környezetben dolgozni. Nem fe-nyeget veszély. A mérnöki munka rendkívüli figyelmet ésnyugalmat igényel. Egy kísérleti laboratórium csupasz és ba-rátságtalan. A mérnökök nem így dolgoznak. Feleslegesenijedeztem.

– Múlik a fejfájása? – kérdezte Heller Izzyt l.– Azt hiszem elmúlt – felelte Izzy.– Nagyszer – mondta Heller. – Akkor újra elmagyará-

zom. Az egész azon áll vagy bukik, hogy egy társadalomtudja-e kezelni az er t. Ez a társadalom, úgy t nik, nem tud-ja.

– És most figyeljen. Képesnek kell lennie az anyagotenergiává alakítani. Ezután felhasználhatja az energiát arra,hogy mozgassa vele az anyagot.

– Politikailag, gazdaságilag és minden más módon tudniakell, hogy hogyan kezelje az er t. Ha nincs vele tisztában,szétrobbanthatja az egész társadalmat.

– Valami érthetetlen okból ez a társadalom alacsonyabbrend nek ítéli az életet az er nél. Ez egy bolond filozófia,amit materializmusnak vagy mechanizmusnak hívnak. Hibáselgondolás.

– Ha a társadalom nem tör ki ebb l, s nem szabadul megett l a filozófiától, ami csupán primitív ostobaság, nem leszképes életben maradni.

– A helyzet az, hogy az élet irányítja az er t! Csupán azélet képes irányt adni a dolgoknak. Anyag nem irányít anya-got – nincsenek szándékai. Az élet NEM terméke az anyag-nak, hanem a f nöke!

– Akarja, hogy ez a társadalom kijusson a világ rbe?Kezdjen azon gondolkodni, hogy az élet irányítja az er t. Haszeretné, hogy ez a kultúra életben maradjon, vegye észre,hogy az élet az, ami kézben tartja az er t.

– Bárki, aki másképpen magyarázza, nemcsak hogy fog-

266

ságban akarja tartani ezen a bolygón, de még elpusztítani ismegpróbálja.

– Ó, kedves barátom – mondta Izzy. – Úgy érti, jobbantennénk, ha lel nénk az összes pszichológust a többi mate-rialistával együtt?

– Én nem azt mondom, hogy bárkit is le kéne l ni, habárlehet, hogy jó ötlet. Magát mindenki mással együtt rabkéntakarják fogva tartani ezen a bolygón!

– Én irtózom az er szaktól – mondta Izzy. – Bocsássonmeg, Mr. Jet, de azt mondta, meg akarja mutatni azanyagátalakítást.

Heller visszanézett hatalmas íróasztalára, és rámutatott. –Nos, els lépésként itt van néhány anyagátalakító.

Két fémtárgy hevert el tte, duplikátumok. Rengeteg alkat-résszel és tekervényes részlettel. Ó, ez csak két elemi iskolaibemutatókészülék, melyeket Connecticutban a dobozokbólvett el – oktatási modellek. Minden ott volt, az elektromos-ságot kisüt rudak és a gázt felfogó tartályok is. Heller fel-kapta az egyik készüléket. A három lány, karmesteri mozdu-lattal, azonnal el rántott három csavarhúzót, és Heller elétartotta. Heller kiválasztotta az egyiket. A másik kett meg-forgatta szerszámát, s visszatette a többi közé.

Nekilátott szétszerelni a készüléket. Közben kitartotta akezét, mire hadonászó mozdulatok kíséretében további szer-számokat kapott.

Nekilátott az alkatrészeket felsorakoztatni Izzy el tt.– Kett van bel le – mondta Heller, miközben dolgozott.

– Úgyhogy az egyiket nyugodtan szétszedhetem.Izzy az orra el tt szétteregetett, körülbelül negyven alkat-

részt bámulta.Heller fogta a szétszedett gépet. – Nos, mutatom. – A te-

tejére bökött. – Tegyen egy rúd tiszta szenet a tetejébe. A ké-szülék atomi átalakításnak veti alá. Ezen az oldalon kijön az

267

oxigén, a másikon pedig a hidrogén. Elektromos töltés jele-nik meg ezen a két vezetéken.

– Ó, kedves barátom – mondta Izzy.Heller kinyújtotta a kezét, majd látványos mozdulat után

kapott bele egy tollat. – Ez egyszer kémia – mondta Heller.És írni kezdett. – A szénnek hat elektronja van. Az oxigén-nek nyolc. A hidrogénnek csak egy. A készülék egyszer encsak elmozdítja az atomok elektronjait. A szén elveszti szénmivoltát. Az elektronok átcsoportosulnak, így oxigént és hid-rogént kapunk. A következ módon, C2 H4 + O.

A papírt Izzy elé tolta. – Az oxigén és hidrogén keverékeég, világos?

– De... de... – zavarodott össze Izzy.– Tulajdonképpen – folytatta Heller – a felhasználható

energia els sorban elektromos feszültség formájában jelent-kezik, így a bolygónak elektromos motorokra lenne szüksé-ge. Ezzel szemben manapság szinte mindent bels égés mo-torokkal hajtanak meg – az autókat és minden ilyesmit. Ezekostoba motorok. Üzemanyagot égetnek el benne, majd h -rendszerrel elvezetik a meleget, és elpazarolják. De úgy lát-szik, az emberek nem tudnak leszokni ennek használatáról.Ez a készülék oxigént és hidrogént állít el szénb l, amib lszinte végtelenek a készletek ezen a bolygón.

– Bármilyen szén használható? – képedt el Izzy.– Persze. Olaj, bitumen, régi rongyok. A kapott gáz

mennyisége milliárd az egyhez arányban aránylik a szilárdanyaghoz. A gáz hatalmas térfogatot képes betölteni. Szóval,teszünk egy darab szenet ide fölülre. Ráakasztunk két nyo-másálló tartályt a gép egy-egy oldalára, melyekben össze-gy lik a gáz. Lenyomjuk ezt a kart, mellyel bejuttatjuk aszenet a készülékbe, közbeiktatunk egy szelepet, gázpedálgyanánt, amely szabályozza a gáz motorba áramlását, és eny-nyi az egész.

268

– Nem értem – siránkozott Izzy. – Szükségem lenne a tel-jes tervrajzra, minden részletével együtt.

Heller felsóhajtott. Kinyújtotta a kezét, ujjaival jelezvevalamit. Az egyik lány élénken el kapott egy rajztáblát. Amásodik zászlóként a magasba lendített egy rajzpapírt, majdrászúrta a táblára. A harmadik megpörgetett két tollat.

Heller azonnal munkához látott. A gyorsaságtól elmosó-dott mozdulatokkal, szabad kézzel tökéletes tervrajzot alko-tott, földi jelek használatával.

További papírok lebbentek a magasba, s kerültek a rajz-táblára, majd soron következ tollak forogtak és pörögtek.

Hamarosan elkészült a tizenöt teljes tervrajz. A készülék elemeir l és szerkezeti részleteir l.Izzy hirtelen felélénkült. Összecsavarta a tervrajzokat. –

Megtarthatom az egyik modellt?Csavarhúzók pörögtek, villáskulcsok forogtak. Az alkat-

részek egymás mellé kerültek, s a készülék hamarosan ismétösszeállt.

Izzy fogta, s óvatosan betette egy dobozba.– Az egészet szabadalmaztatom – mondta. – Anonim

mérnökcsapatként fogom bejelenteni. Nem szeretném, ha azön neve bármihez is hozzákapcsolódna. Bury miatt, ugyetudja. – Várt egy kicsit. – Azt hiszem, a szabadalmat aMultinational név alatt fogom bejegyeztetni. Én ellen rzöm.

– Továbbfejlesztjük és szabadalmaztatjuk – szólt Heller.Nem vette észre, hogy Izzy ellopta a találmányát? A bolond.– Ezen fogom folytatni. El kell készítenem a tartályokat, s bekell szerelnem ket abba a kocsiba, amit leteszteltem sajátüzemanyagával.

– Csinálja, Mr. Jet – mondta Izzy. – De tevékenységéneksemmi részlete ne kerüljön kapcsolatba ezekkel a cégekkel,vagy a Multinationallal.

– Megígérem – felelte Heller.

269

A három lány mintha táncolt volna, majd az egyik jük ígyszólt: – Ehetünk már hókristályt? Vissza kell mennünk amajorettiskolába.

– Adj nekik hókristályt – mondta Heller, mire a csaposmunkához látott.

– Ugye milyen csinos? – kérdezte az egyikük, ahogy leül-tek az asztal mellé.

Ah, hát ezek nem a titkárn i, csak néhány diáklány az is-kolából, ami ugyanezen az emeleten m ködik! Azok a ma-gas, karcsú lányok pedig, akik a bárpultnál ültek, biztosan amodelliskolába járnak. Hókristályt kunyerálni járnak ide. Jel-legzetes New York-i társaság. Dekadensek.

A csapos hozott Hellernek egy alkoholmentes svájci sört.Ahogy a szájához emelte a poharat, egy férfi rontott be az

ajtón, néhány társa kíséretében, b röndökkel a kezükben. Aszabó!

– Ne haragudjon, uram – szólt a szabó. – Várnom kellettvolna, míg vissza nem tér a szobájába. Csak hát a készítésifolyamat megakadt.

Heller beleivott az alkoholmentes sörbe.A szabó asszisztense lépett el . Kék szín ruhát tartott a

kezében. Olyan volt, mint egy kezeslábas, magasan záródógallérral. Aztán egy másik lépett ki a sorból. Egy félkész ru-hát tartott a kezében, hasonlót az el höz.

– A színe – mondta a szabó. – Nem tudtuk eldönteni aszínét. A kék túl éteri. Aztán hirtelen felmerült bennünk avér.

– Vér? – kérdezte Heller.– Igen, tudja, a versenyzés veszélyes sport. Ön pedig

megfelel módon szeretne öltözni. A tévékamerák állandóana törött roncsokra utaznak, így ha ön piros ruhát visel, azonnem fog látszani a vér. Tudni szerettük volna a véleményét.Nem gondolja, hogy a piros lenne a legjobb?

270

Heller mintha belehorkant volna a sörébe. Ez talán mégneki is er s volt. – Talán jobb lenne, ha valamivel kibélelnékaz elejét. Az jobban felszívja a vért.

– Ah! – szólt a szabó. – Ezt jegyezze fel, Thread needle.Vastagabb bélés a mellébe. És a piros jó lesz?

– Az autó piros – mondta Heller.– Ah, min megkönnyebbülés. Bocsásson meg, hogy za-

vartuk. – Ezzel elrohantak.Izzy még maradt. Idegesen tördelte az ujjait. – Mr. Jet! Ez

a fickó vérr l beszélt. Biztos benne, hogy nem kéne huszon-négy órás szolgálatra rendelni a biztonsági rséget?

– Ostobaság – felelte Heller. – Több heti munka áll mégel ttem. Senki nem fogja kiszimatolni.

– Ne felejtse a szavaimat, Mr. Jet – folytatta Izzy. – Fele-s vagyok önért még akkor is, ha ez nem áll kapcsolatban a

cégekkel. Rockecenter elveszti az üzletei nagy részét, ha önnépszer síti ezt a karburátort. Ez véget vethet az olajiparnak.

– Nem, nem – felelte Heller. – Ez képes olajat égetni,csak sokkal kevesebbre van szüksége. Valamint teljesen tisz-ta.

– Ez ugyanúgy tönkreteszi Rockecentert – mondta Izzy.Megdermedtem. Hirtelen ráébredtem, mire készül Heller!

Ez a (bíííp) iskolai demonstrációs készlet. Karburátornakakarja használni! Minden autóba és gépbe!

Istenek! A legrosszabb történik! Ha Delbert JohnRockecenter tönkremegy, elveszti az I. G. Barben Gyógysze-részet feletti ellen rzését is! Lombarnak igaza van! Az I. G.Barbennel kötött megállapodásunk semmissé válna! És ez avégét jelentené Lombar dédelgetett álmának!

Veszélyhelyzet VOLT!És nem tudtam mit tenni!Ez nem várhat addig, míg megérkezik Krak! Csak néhány

hetem maradt!

271

CSELEKEDNEM kell!

4. fejezet

Ez alkalommal valami nagyon hatékony dolgot kell kie-szelnem. Ez idáig, döbbentem rá, nem tudtam megfelel enbefolyásolni Hellert.

Már-már repülve, végigrohantam a hosszú, nagyon hosszúalagúton, Faht bej irodája felé.

Berontottam. – Szedje össze Rahtot és Terbet, most azon-nal!

Nem ült az íróasztala mögött.Berontottam a nappalijába. Éppen tömte magát. A felesé-

ge készen állt, hogy elé tegye a következ tányér kadinbudut – „n i comb" –, egy tányér húsgombócot rizzsel. El-kaptam a karját. A felesége hátraugrott, mire az étel szétszó-ródott a padlón.

Sürget en berángattam az irodájába. – Baj van NewYorkban! – kiabáltam. – Most azonnal beszélnem kellRahttal és Terbbel!

Kend vel törölgette a száját. Nem t nt túl együttm köd -nek.

– Dolgozom rajta! – kiáltottam a leveg be.Faht bej így szólt: – Raht és Terb még mindig a kórház-

ban vannak, köszönhet en magának. Két héten belül nemengedik ki ket, s ezt maga is tudja.

Ó, istenek! Ez igaz.– A New York-i iroda! – kiáltottam. – El kell küldenie va-

lamit a New York-i irodába. Most azonnal neki kell látniuk!– Aztán felemeltem a fejem, s ismét nagyot ordítottam: –Szorgalmas vagyok!

272

Faht bej meghallotta felesége sírását, amint az asszony aszétszóródott ételt söpörte össze a szomszéd szoba padlóján.Rosszallóan nézett rám. – Mindenki elt nt a New York-i iro-dából. Beutazzák a világot, hogy megpróbálják megtalálniazokat a b nöz ket, akiknek a listáját maga odaküldte. Magazavarta el ket az irodából!

Felemeltem a fejem, és torkom szakadtából ordítottam. –Ki fogok találni valamit!

– Miért kiabál így a leveg be? – kérdezte Faht bej.– Arra az esetre, ha valaki hallgatózik – feleltem. – Osto-

ba idióta, hát nem veszi észre, hogy nemzeti veszedelem fe-nyeget?

Nem vártam meg a válaszát. Használhatatlan volt. szúr-ta el az egészet azzal, hogy személyzet nélkül hagyta a NewYork-i irodát. Az hibája!

Visszarohantam az alagúton.Köröket írtam le a szobámban.Karagoz a kertben volt. Kirohantam, hogy megkérdezzem

le, él-e még Utanc.Megpróbált válaszolni, de nem vártam meg. Felemeltem a

fejem, és kiáltottam: – Minden el lesz intézve!Karagoz furcsán nézett rám. Így szólt: – A felszolgáló ép-

pen most hozta ki t le a vacsora edényeit, de nem mondta,hogy valami baja lenne.

– Nem vonaglott méregt l a padlón? – könyörögtem.Rám nézett, és megrázta a fejét. Furcsán szomorúan, leg-

alábbis úgy t nt. T le sem számíthatok segítségre.Visszarohantam a szobámba.Nem tudtam gondolkodni. Le-föl járkáltam.Aztán világosság gyúlt a fejemben. Kivettem egy zsák

kézigránátot a szekrényemb l, s kimentem vele a bels ud-varba. Leültem a fonott székre. Ott fogok ülni egész éjszaka,és ha csak meghallom, hogy valaki megpróbál Utanc közelé-

273

be lopózni, megkapja a gránátokat.Meglehet sen h vös éjszaka köszöntött rám. A leveg

megtelt a közelg tél leheletével.Majd megfagytam.Rájöttem, nem ülhetek itt minden éjszaka hónapokon ke-

resztül. Ahhoz túl hideg van.Éppen elszundítottam, mikor villámként hasított belém

Heller megállításának teljes és tökéletes terve!Néhány apró részlet egyel re kidolgozatlan maradt, de

ezeket is megoldom.Én megyek New Yorkba, magam, személyesen.A lehetséges leghatalmasabb ellenfelek összetoborzásával

fogom ellátni Heller baját.Várjunk!Nem merem itthagyni Utancot!Magammal kell vinnem!Még egy órát dideregtem.Ismét elszenderedtem.Agyamba villanó ötlet ébresztett!Pontosan tudtam, hogyan vigyem magammal Utancot.A veszély gyakran fial rendkívüli ötleteket!

5. fejezet

A világosság és a személyzet közelsége miatt kevésbékellett tartanom egy Utancot veszélyeztet támadástól. Lefe-küdtem hálószobám padlójára, kissé nyitva hagyva az ajtót,hogy figyelni tudjam a bels udvart, s annak kapuján keresz-tül a kertet.

Sokáig várakoztam így, majd bizonyára elszundítottam.Induló autó hangja ébresztett.

274

Utanc! Feltehet en elpárolgott a félelme, s így a városbaindult. A Nap állása alapján úgy tíz óra lehetett. Általábankét órára szokott elmenni.

Itt az id !Az a két (bíííp) fiúcska egyedül maradt! Egyszer és min-

denkorra elintézem ket.Tudtam, veszélyesek. Egyiküknél még fegyver is lehet.

Ez alkalommal nem becsülhetem alá ket. Nem vallhatokkudarcot.

Korábbi földi látogatásom alkalmával vásároltam egy .44-es Colt Magnum egylövet béketeremt t. Hatalmas kézi-fegyver, el lehet törni vele bárki csuklóját. Megtöltöttem.

Beszereztem még egy Mannlicher „Szafari"-t, egy duplacsöv .458-as kaliber elefántvadász-puskát. A csöve oly ha-talmas, hogy mikor belenézel, úgy érzed, bele tudnál zuhannianélkül, hogy hozzáérnél az oldalához. Azt is megtöltöttem.

Melahat virágot szedett a kertben. A háta mögé léptem, saz elefántvadász-puska csövét az álla alá dugtam. Ahogyvisszahúztam, így sziszegtem: – Kinyitod ezt az ajtót, ésbeengedsz Utanc szobájába.

Fehér lett, mint a papír. Nem mozdult, tekintetét a puska-cs re szegezte. Ellenállt.

– Ha nem teszed – fenyegettem –, lelövöm a teljes sze-mélyzetet!

A helyzet magaslatára emelkedett, mégha egy kicsit resz-ketve is.

Ott álltam mellette, az elefántvadász-puskát az álla alatttartva, mire néhány próbálkozás után megtalálta a hangját.Így kiáltott – Fiúk! Mikor Utanc elment, azt mondta, adjamnektek oda az ajándékot, hogy játsszatok, míg távol van.

Csend.Aztán egy vékony, sípoló hang. – Mi az?Döfés az elefántvadász-puskával.

275

– Nyisd ki az ajtót, és majd meglátod.A kíváncsiság mindent legy z. Már csúszott is félre a va-

salás. A zár elfordult. A zsanérok megnyikordultak, ahogyrésnyire nyílt az ajtó.

BUMM! Úgy rontottam be a szobába, mint a New York-irend rség operatív csoportja!

Az ajtó mögött álló fiúcska labdaként gurult végig a szo-bán. A másik felült az ágyban, arcát kötés borította. Sikított!

A padlón fekv re szegeztem az elefántvadászpuskát. El -húztam a .44-es Colt Magnumot, s azzal célba vettem a má-sikat az ágyban.

– Álljatok a fal mellé! – parancsoltam. – Szét a lábakat.Tenyereket a falnak!

Melahattól vártak segítséget. Az asszony ájultan hevert azajtó el tt.

A két fiú tette, amit mondtam nekik, hiába reszkettek éssírtak. Az egyikük még csuklással is próbálkozott.

Átkutattam ket, készen arra, hogy elkaszálom a lábukat,ha bármi durvasággal próbálkoznak. Nem találtam náluksemmit. Ez érthet volt, mivel csak alsógatyát viseltek.

Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Idáig minden rendben.Körülnéztem a szobában. Utanc dekoratívan válogatta

össze az egymásra halmozott sz nyegeket. Hangszerei állvá-nyon pihentek. Jó csomó keretezett kép is volt még a szobá-ban.

Egyik szememet a fiúkon tartva, a képekhez léptem. Ezeknem fényképek voltak, hanem magazinok lapjai, melyeketaranyszín keret vett körül. Filmcsillagok! Férfi filmcsillag-ok! Az elmúlt évek színészei.

Néhány könyv. Láttam párszor, ahogy könyveket visz aszobájába. Szemmel tartva a fiúkat, nehogy el húzzanak va-lamit, belelapoztam a kötetekbe. Ez az! Találtam köztük egykemény kötés sorozatot, Híres csillagok élete képekben.

276

A tervem hirtelen még jobbá vált.A fiúk felé fordultam. Reszkettek és vacogtak. Már mind

a ketten csuklottak. Jó. Együtt fognak m ködni. Megforgat-tam a .44-es Colt Magnumot. Aztán felhúztam.

– Melyik filmcsillagot szereti ezek közül a legjobban?Amelyikük nem hányt éppen, visszatartotta a csuklását,

hogy vékony hangján meg tudjon szólalni. – Azt a kett t otta végén! – Odamutatott, elvesztette az egyensúlyát, s fejjelnekiesett a falnak.

A könyvekhez léptem, hogy megnézzem. Ezt a kett t ala-posan összerúzsozta a szájával!

Rudolph Valentino és James Cagney!Magamhoz vettem a két agyonlapozott kötetet, életük ké-

peit.A zsebemb l el húztam egy tekercs két hüvelyk széles

ragasztószalagot. Elkaptam az els fiú csuklóját, és összera-gasztottam. Aztán a bokáját is. A szájára is jutott a ragasztó-szalagból.

Fogtam a második fiút, s ugyanezt tettem vele.Felrugdostam Melahatot. – Adj két takarót!Eltántorgott, s visszatért két takaróval. Szétterítettem ket

a padlón. A fiúkat a takarókra löktem. Felkaptam a sarkukat,s mindkét bugyrot átvetettem a vállamon. Moccanni semtudtak.

– Melahat, te tevetrágya – mondtam halálos hangon. – Ki-takarítod ezt a szobát. Mikor Utanc visszajön, azt mondodneki, hogy mindkét fiú nagyanyja megbetegedett, így elutaz-tak, s jó pár napig távol lesznek.

Az asszony ki-be nyitogatta a száját, alighanem beszélnipróbált.

– Ha nem teszed, vagy ha Utanc gyanút fog, hogy én vit-tem el a fiúkat, a személyzet minden tagját lemészárolom!

Az asszony leroskadt, s verni kezdte a fejét a padlóba.

277

Aha, nincs is szükségem hipnosisakra. Csupán egy elefánt-vadász-puskára!

A Coltot az övembe dugtam. Kimentem a kombihoz, s abugyrokat belöktem hátulra.

Ennek használnia kell!

6. fejezet

A kórházhoz hajtottam. Vállamra dobtam a két bugyrot, sbementem a titkos bejáraton, ami egyenesen az alagsorbavezetett.

A bels hívórendszeren megkerestem Prahdot.Kissé rémülten szaladt felém. Még senki nem tartózkodott

az alagsorban.Az egyik asztalra dobtam a bugyrokat. – Meghoztam az

els két b nöz t – mondtam.– Ó, várjon – szólt Prahd. – Még nem készültem fel! Ide-

lent még nem. Ez idáig egy mikroorganizmuson dolgoztam,amiben meg tud telepedni a trachoma organizmusa. Aztánfeleszi a trachomát, majd jóindulatúvá válik, s vitaminnal lát-ja el a beteget. Ez szintén járványos. Miután végzek, nekilá-tok a tuberkulózisnak.

– Ez sokkal fontosabb! – mondtam keményen.– Ó! Nos, az egész tervem a csecsem halandóságot cé-

lozza. Azt hiszem, nullára csökkenthetném!Istenek, ennek a Prahdnak egy csepp esze sincs. Faht bej

belehalna, ha kiapadna a halott csecsem kt l származó szü-letési anyakönyvi kivonat forrás. – Törje a fejét! – mondtamneki.

– Ó! Van még egy projekt, amit körvonalaztam. Azt hi-szem, el tudnám érni, hogy minden n nek hármas ikrei szü-

278

lessenek. Ez nem fontos?Istenek, a kormány meg rülne! Már így is tömegesen

vándorolnak el az emberek, hogy munkát találjanak! – Túl-terheli az élelmiszer-ellátásukat – mondtam durván.

– Nem, nem. Gondoltam erre! Felvázoltam egy új, belsorganizmust, ami abban segíti a szervezetet, hogy kilencven-négy százalékban hasznosítsa a bevitt élelmet. Ez megköny-nyítené az élelmiszer-ellátást. Továbbá arra is van lehet ség,hogy megnégyszerezzem a gabonatermést!

– Prahd! – mondtam olyan hangosan, hogy összerezzent.– N jön már fel! Ez a Föld! Az élelmiszer-el állítók megöl-nek, ha ezt megcsináljuk! Az Egyesült Államok nem tudnáeladni felesleges gabonáját! A nagyfej ek belebuknának azüzletbe! Legyen gyakorlatias! A b nöz k a mi legjobb ter-mékeink!

Úgy t nt, nem sikerült meggy znöm. Az egyik csomagrúgkapálni kezdett, mire a doktor rémülten ránézett. Kinyi-totta. Aztán kinyitotta a másikat is. Két kisfiú nézett rá lera-gasztott szájjal, rémülett l elkerekedett tekintettel.

– Óvatos legyen velük – mondtam. – Gonoszak. Tegyeket külön cellába. Tartsa ket zárva, de le ne vegye a sze-

mét róluk. Az ittlétük teljességgel titkos!– De hát nincs egyetlen börtön röm se!– Maga kiváló munkaadó. Vegyen fel fél tucat süketné-

mát, személyzetnek. Aztán készüljön el ! Teljes cellológiai legyen itt, ahol most állunk.

– És kapok már végre fizetést? – kérdezte behízelg en.– Prahd, ha hibátlanul elvégzi a feladatát, rendkívül nagy-

vonalú díjazásban fog részesülni.Átadtam neki a két Élete képekben kötetet. – Azt akarom,

hogy az egyik fiú úgy nézzen ki, mint Rudolph Valentino, amásik meg olyan legyen, mint James Cagney!

– Várjon – mondta. – Túl fiatalok ahhoz, hogy feln tt ar-

279

cot kapjanak.Kompromisszumot kötöttem. – Akkor csinálja meg ket

olyanra, hogy feln tt korukra hasonlítsanak erre a két férfira.Kinyitotta a kötetet. Ez hirtelen felkeltette az érdekl dé-

sét. – Ah, vannak itt képek arról, hogy hogyan néztek ki gye-rekkorukban.

– Nos, akkor már ezt is tudja – mondtam.Felemelte a kötést a sebesültr l. – t korábban kellett

volna idehoznia. Valaki összeverte az arcát.– Fának szaladt – mondtam.– Nem számít – felelte Prahd. – A csontstruktúrát úgyis

meg kell változtatni.– Megtudja csinálni?– Ó, igen. Feltehet en szükség lesz némi génváltoztatásra,

valamint pigment-reorganizációra. Egy kicsit aprólékos, denem bonyolult.

– Meddig tart? – kérdeztem.– Mondjuk, amíg fizetést nem kapok.– Inkább amíg fel nem gyógyulnak – javítottam ki.Ezen elgondolkodott. Aztán így szólt: – Addig tart, míg

meg nem kapom az els fizetésemet.– Cellológiai szempontból! – dörrentem rá. – Meddig?Megdörzsölte az állát. Úgy csinált, mintha számolna. –

Egy hétig, ha onnantól kezdve kapok fizetést.– Egy hét! – bömböltem.– Ennél gyorsabban nem lehet megcsinálni.Legy zettem. Hogy tarthatom a várat egy hétig? Ki kell

találnom valamit. – Rendben. Egy hét.– És akkortól kapok fizetést?– Ha tökéletes munkát végez egy hét alatt, megkapja az

els fizetését!– Ah! – mondta. Felkapta a két kisfiút. Mindkett jüket

egy-egy maximálisan biztonságos cellába zárta. Nekilátott

280

letépkedni róluk a ragasztószalagot.Otthagytam ket.A sikoltozás belehasított a dobhártyámba.Valahogy át kell hidalnom ezt az id szakot. Egy hét csú-

szás!Valamit! Ki kell találnom valamit!

7. fejezet

Önbizalmam megannyi kegyetlen csapás után visszatért.Öntudatom az elmúlt id szakban, egóm legaljára süllyedt. Akisfiúkkal kapcsolatos ötletem megszületésének pillanatábanéletkedvem azonnal visszatért.

Eredeti ötletem az volt, hogy a fiút összepofoztatom, srendbe hozatom az állapotát. Ezt a banális és képzeletsze-gény ötletet azonban azonnal félresöpörte a valódi ihlet tá-madása. Abban a pillanatban, mikor megláttam azokat arúzzsal összekent fotókat, feltámadt valódi zsenialitásom.

Micsoda ajándék! Az egyik fiúcska úgy néz ki, mintRudolph Valentino, a másik meg úgy, mint James Cagney!Lapos, érdektelen, kétdimenziós fényképek helyett ket tehe-ti a polcára, a többi kacathoz hasonlóan. Megbámulhatja megleporolgathatja ket, újra és újra, aztán lehet, hogy meg is fe-ledkezik róluk.

Hogy fog csodálni érte! S akkor azt fogja tenni, amitmondok neki!

A késlekedés persze egy kissé kockázatos lesz. Énemnekazonban, amely új magasságokba hajszolja egómat, gyerek-játék lesz ezt megoldani.

Nagy odafigyeléssel terveztem. A láthatatlan gyilkos abázisszemélyzethez tartozik, ez egészen biztos. Ebb l kifo-

281

lyólag, eredményeket kell produkálnom, hogy bárki azt gon-dolhassa, nem tétlenkedem.

Bármerre is jártam, id l id re felemeltem a hangom, ésszétkiabáltam, milyen elfoglalt is vagyok. Ez azonban nemmehet így sokáig: egyre jobban berekedtem.

Másnap reggel fejemben nagyszer tervvel ébredtem. Mi-után felöltöztem, listát kértem mindenkir l, aki a bázison tar-tózkodik. Ezután nekiláttam kutatni köztük.

A tervem az volt, hogy olyanokat kérdezek t lük, hogymennyire tartanak tevékenynek, meg hogy mennyire szente-lem magam a munkának. Tudtam, hogy az emberek beszél-getnek egymással, s a szóbeszéd terjed köztük. Ha más hasz-na nem lesz, legalább kitöltöm ezt a három napot.

Az akció során hosszadalmasan és kimerít en megkérdez-tem mindenkit a mérgekr l. Nem állt szándékomban meg-mérgezni Hellert – de ez megmutatja, hogy egy pillanatrasem feledkezem el a feladatomról.

Mindegyikükt l hallani akartam, hogy mit tud a mérgek-l, különösen a ritka, veszedelmes, felfedezhetetlen fajták-

ról. Nem kellett ahhoz arról beszélnem, hogy kit akarokmegmérgezni, hogy a jómagam – és most már Utanc – meg-gyilkolásával megbízott személy értse, komolyan veszem afeladatomat.

Furcsa módon, nem kaptam túl sok választ. Helyette riadttekinteteket és csoszogást. A harmadik napra észre kellettvennem, hogy meglehet sen furcsán méregetnek.

A negyedik napon már nem folytathattam a tervet. Min-denki, aki meglátott közeledni, azonnal elrohant. Továbbá énis elkezdtem gyanakodni mindenre, amit megettem vagymegittam. A terv azonban beváltotta a hozzá f zött remé-nyeket. Utanc még mindig életben volt.

Ahogy elérkezett az ötödik nap, rájöttem, ha nem t nökszorgalmasnak, szörny következmények fenyegetnek. Úgy-

282

hogy újabb ötletem támadt.Titkos szobámba mentem. Ebédid ben – hogy Faht bej ne

vádolhasson azzal, megzavarom fontos munkájában – ráta-postam a titkos padlólapra, s megfelel módon elfordítottam.

Abban a pillanatban, mi sem természetesebb, riasztócsen-k csörömpöltek és villogtak szerte a bázis területén, nem

túl hangosan az irodámban, de annál iszonyatosabban a bázistöbbi részén.

Id t adtam nekik. Mikor már biztos voltam benne, hogymindenki összegy lt, végigballagtam az alagúton.

A hangár közepén gyülekeztek, homokzsákok mögé ku-porodva, idegesen hadonászva fegyvereikkel. Még engem ismajdnem lel ttek.

Elmagyaráztam nekik, hogy ez csak próba volt. Aztmondtam, hogy nagyon fontos dolgok zajlanak valahol más-hol, nekem pedig vigyáznom kell egy „bizonyos személy"-re, így néhány hétig távol leszek.

Abban a pillanatban éljenzés támadt!És milyen hangosan! Néhányan magukon kívül voltak az

örömt l! Lengették a sapkájukat, éljeneztek és éljeneztek.Ez idáig nem t nt fel, hogy ennyire népszer vagyok. Iga-

zán megható. Könnyeket csalt a szemembe.Az egészben az a legfontosabb, hogy id t nyertem. Így fel

tudok készülni arra, hogy egyszer és mindenkorra elintézzemHellert, anélkül hogy hátba kellene szúrnom.

Az útlevelek közt keresgéltem. Az Egyesült Arab Ligapasszusát választottam. Ez diplomáciai státuszt ad, nemvizsgálják át a csomagjaimat, valamint oda utazhatok vele,ahová csak akarok. El kellett látogatnom miatta Isztambulba,amit igen gyorsan elvégeztem, de így is elvitt két napot. Máregészen közel jártam a határid höz, így sietnem kellett.

Megfordult a fejemben, szükségem lehet poloskákra.Rengeteg poloska lapult a Spurk-féle A Voltár Szeme és Fü-

283

le holmik között, így elrohantam a kórházba.Prahdot az alagsorban találtam, de nem szerettem volna

azzal idegesíteni magam, hogy beszélgetek vele a világ jár-ványairól, meg a kapitalista rendszer összezúzásáról, úgy-hogy magam láttam neki a keresésnek. A raktárépület mégnem készült el, így a felszerelés még mindig a telezsúfoltkórtermekben várakozott. Fogtam a kulcsokat, és nekiláttam.Soha nem láttam még ennyi dobozt egy helyen, méghozzáúgy, hogy az egyikt l nem lehet hozzáférni a másikhoz.

Ennek ellenére hogy a Spurk-féle holmik kétségkívül ottvoltak, csupán egyetlen dobozt sikerült megtalálnom az ösz-szes láda átrakodása nélkül. Találtam egy kompakt teleszkó-pot. Át lehet látni vele a falakon. Alighanem a tömör falathasználja elüls lencséi meghosszabbításaként. A molekulákközti teret kihasználva alkotja meg a képet, s az átszhanghullámokat is felfogja. Legalább százlábnyira kell len-nie a faltól. Aha! Ez kell nekem! Ezzel be tudok nézni Hellerlakosztályába! Interferencia ide vagy oda! Ismerem a lakosz-tályhoz közeli háztet ket. Itt a módja annak, hogy lássam,mit csinál a szobájában, s hogy hova rejti a holmijait! Ma-gamhoz vettem.

Találtam a dobozban egy hagyományos poloskát is, amelya hangokra érzékeny. Akkora volt, mint egy porszem. Talánbe tudnám telepíteni Utanc szobájába. Azt is magamhoz vet-tem.

Még a dobozok emelgetésének gondolatától is elfáradtam,úgyhogy elindultam.

A pénz!Már korábban rájöttem, ha valaki utazgat, a pénz elen-

gedhetetlen. Ha a terveim beválnak, még elengedhetetlenebblesz.

Titkos szobám sarkába mentem, ahol a radioaktívnak je-lölt dobozok álltak. Még meg sem néztem az aranyamat. Is-

284

mét emelgethettem.Rudanként raktam egymásra ket. Körmömet beléjük

nyomtam egyenként, néha még a fogamat is. Gyönyör éspuha. Csodálatos arany. Tizennyolc szépséges, ötvenfontosrúd! Ott hevertek csillogva.

Hirtelen elviselhetetlenné vált a gondolat, hogy megváljakakár csak egy rúdtól is! Más módját kell találnom az utazásfinanszírozásának! Áhítatosan elraktam az egészet.

Elindultam az alagúton Faht bej felé. Elmagyaráztam ne-ki, mennyire fontos ez az utazás, és milyen sok pénzbe ke-rülhet.

Faht bej ott ült az íróasztalánál, arcát kezébe temetve. Hi-ába próbáltam, egy fillért sem tudtam kicsikarni bel le. Ehe-lyett azt motyogta, hogy a libanonit a kórházban találom.

Nos, itt az id , hogy leszámoljak ezzel a libanonival! Se-gítette tönkretenni a banküzletet Bejrútban, most meg tönk-reteszi az enyémet!

Az alagsorban találtam.Kicsiny iroda volt, rögtön a titkos bejárat mellett – er s

rácsokkal és dróthálóval, ezt még idáig nem láttam. Be semlehetne törni egy robbantó fegyverrel! Vastag golyóálló üve-gen keresztül lehetett beadni az apróbb tárgyakat, egy átbil-lenthet kosárban pedig a nehezebb dolgokat. Szét kell l niaz üveget ahhoz, hogy kommunikálni lehessen a pénztáros-sal! Ezt, gondoltam, a libanoni z rzavarban tanulhatta!

– Kéne egy kis pénz! – kiáltottam be az üvegen.Ott ült az üveg mögött, és szörnyen festett. Halálsápadt,

haja nem volt, és csak néhány agyara maradt. – Nincs pénz!El tte az íróasztalon – láttam, ahogy számolja – hatalmas

pénzkötegek álltak! Soha nem láttam még ennyi pénzt egy-ben. Amerikai dollár, angol font. Néhány gyémánt.

– Néhány gengszter már megérkezett! – kiáltottam. – Lá-tom a bizonyítékát!

285

Néhány üres számlakivonattal letakarta a pénzt. – Eddigcsak tíz!

– Kétszázan szerepelnek a listán! – kiabáltam át az üve-gen.

– Ezek csak a jöv ben válnak esedékessé. Néhányuknakmég bankot kell rabolnia, miel tt ideutazik!

– De a tíz – ordítottam be az üvegen – azt jelenti, hogyegymilliót szedett össze ez idáig! Az ár tízezer amerikai dol-lár.

– Ez a hely egymillióba került! – vicsorogta vissza azüvegen. – Nem szabadíthatjuk el a kiadásainkat!

Valamit hallottam jobbról, balról. Felnéztem. Két automa-ta puska csöve bújt el a távirányítható tornyocskákból.Egyenesen rám céloztak. A libanoni kezét a gombon tartotta,ami alighanem a puskákat irányította.

Távoztam.Odakint beültem a rozoga Ford kombiba. A tisztességte-

lenség magáért beszélt. Pénzt szerzek a bázisnak, korlátlanmennyiségben! Még százkilencven gengsztert kell átszabni-uk! Tizenkilenc-millió amerikai dollár érkezik ide a követ-kez hetekben vagy hónapokban, s már eddig is befolyt egyegész millió!

Aha! Mudlick Épít vállalat!rült tempóban az irodájukhoz száguldottam. Mondtam

az igazgatónak, hogy tegyen látogatást a kórházban.– Szereztek pénzt? – kérdezte.– Az els megbízást ebben a percben ki tudják fizetni,

készpénzben!rült tempóban a kórházhoz száguldott.

Visszajött.Átadott negyedmilliót!Idegesen egy papírzsákba tömtem. Egy jó nagyba. Ez

csupán a fele volt annak, ami járt nekem, de t is csak félig

286

fizették ki.Vidáman kezet ráztunk.Hazahajtottam.

8. fejezet

Utanc távol volt. Melahat a szobáját takarította. Utancnyilván megette a mesét a nagymamáról. A viselkedése irá-nyomban az elmúlt néhány hétben a megszokott maradt –nem vett tudomást a létezésemr l. Ah, minden meg fog vál-tozni!

Melahat ott téblábolt körülöttem, hogy bezárja a szobát,így nem volt módom körültekint en elhelyezni a poloskát.Úgy tettem, mintha a takarítást ellen rizném, és gyorsan be-rúgtam a sz nyeg alá.

A szobámba mentem, s összeállítottam az audio-válaszadót. Kicsit elbabráltam a teleszkóppal, a kezelési út-mutatónak azonban igaza volt. Százlábnyi távolságból át le-het vele látni a falon, közelebbr l azonban nem. Ah, ez pontjó lesz New Yorkban!

Felhívtam Prahdot. Holnap reggel, frissen és korán,mondta. Volt egy kis csúszás, közbejött valami üzlet. De haott leszek úgy nyolc felé, át tudja adni a „két csomagot". Aztmondta, a kötéseket már akár le is vehetik. Azt mondtam ne-ki, hagyja csak rajtuk.

Elhárítottam a fizetésével kapcsolatos vitát. Kés bb, ha amunka tökéletesre sikerült.

Azon az éjszakán Hellerr l álmodtam, ahogy lezuhan ma-gas épületekr l, összenyomja két, egymásnak ütköz vonat,és kisütik olajban a Manco ördögök. Csodálatos álmok!

Aztán, nem sokkal hajnal el tt, mindegyik álom közül a

287

legcsodálatosabb: szépséges Utanc lopózik az ágyamba. Ezaz álom hamarosan valósággá válik!

Pontban nyolckor beléptem a kórház oldalsó bejáratán. Akét kisfiút két süketnéma vezette el , akiket Prahd alkalma-zott.

Meglep dtem. A két kisfiú szó nélkül beült az els ülésre,ahová mutattam. Kötés borította ket. Nyugodtnak látszot-tak.

Felkészültem. Út közben egy csendes helyen megálltam.– Melyik tök Rudy? – kérdeztem.

Nem válaszoltak. Ec-pec-kimehetsszel kiszámoltam.Visszavettem a képeket Prahdtól. Rudolph Valentino egyikképét az egyikükre ragasztottam, James Cagney képét pediga másikra.

Hoztam magammal színes szalagokat és cédulákat. Mind-két cédulára ráírtam, Kedves Utancomnak. Óvatosan csoma-gold ki. Szultán bejt l.

Noha elhoztam .44-es Magnum Coltomat, úgy t nt, nemlesz rá szükségem. A két fiúcska csak ült bekötött fejjel,csendesen.

Behajtottam az udvarra. Utanc BMW-je a helyén állt –itthon volt.

A két fiúcskát csendesen a bels udvarra vezettem. Odaállítottam ket a szök kút mellé. Még egyszer utoljára meg-igazgattam a szalagokat. Aztán fenékbe rúgtam ket!

Felvisítottak!Hátrahúzódtam.Utanc ajtajának pántjai csattogva felemelkedtek.Az ajtó kinyílott.A két fiúcska, mint a villám, bemenekült.Vidáman léptem az audioaktivátor készülékhez. Bekap-

csoltam.Csend!

288

Nem, némi háttérzaj. Azt gondoltam, a készülék nem m -ködik. Gyorsan el rántottam a kezelési útmutatót – eddigmég el sem olvastam. Ezt a poloskát úgy szerkesztették,hogy képkeret tetejére tegye a felhasználó. Az állt az útmuta-tóban, soha ne rejtsük hangot tompító dolgok alá. Istenek, éna sz nyeg alá dugtam! A fenébe!

Teljesen feler sítettem a hangot. De csak a szokásosnálhangosabb dolgokat hallottam, s azokat is csak ritkán. Afrancba! Nem tudhatok meg semmit a reakciójáról!

Nem rohant a szobámba, hogy megköszönje. A poloskaáltal közvetített zajokból nem sok mindenre tudtam követ-keztetni.

Majdnem egy óra telt el várakozással, de micsoda feszültegy óra!

Aztán mi volt ez a hang? Vízzuhogás? Igen, vízzuhogás.Aztán hirtelen egy dal. Utanc énekelt! Ezt énekelte:

Gyere, mosd meg a hátam, kicsi RudyAdd ide a szappant, kicsi JamesCsókolj meg és vidíts felÖlelj át és becézzAztán ágyba bújunk, kicsi RudyÉs szerelmes játékokat játszunk, kicsi James.

Majdnem elsírtam magam a megkönnyebbülést l. Egé-szen biztosan hasonlítanak a filmcsillagok fiatalkori képeire.Minden a legnagyobb rendben!

Olyan feszültség alatt voltam, hogy jóformán alig ettemvalamit a héten. Pompás korai ebédet készíttettem magam-nak. Több tányérnyi hunkar begendit („ felsége kedvence"),báránygulyást padlizsánnal, és kadin gobegit („asszonyköl-dök") desszertnek. Többkancsónyi sirával leöblítettem, majdhátrad ltem, s megittam kahvémat. Pompás volt.

289

Délután kett körül a poloska életre kelt. A vev készü-lékhez hajoltam. Cintányérok? Igen, újra és újra és újra. Va-lami tánc lehet!

Aztán Utanc hangját hallottam, jó hangosan. Jókedvvolt. Énekelt:

Egy kis csók elment a piacraEgy kis sóhajt otthon hagyottEgy kis ölelés sírni kezdett, „jaj"Es mindannyian verték a habot.

Nem tudtam, mit jelentsen ez. Talán hibás a poloska. So-ha nem hallottam még ezt az altatót.

i kosztümök rakosgatásával és pénzszámolással, vagyisel készületekkel ütöttem el az id t, várva, hogy Utanc bár-melyik pillanatban beronthat a szobámba, hogy megköszön-je.

Elérkezett az este. Nos, amilyen szemérmes, megvárja azéjszakát. Megfürödtem. Megvacsoráztam. Aztán már csakmagamat ettem. De nem igazán ízlett.

Id l id re ellen riztem a poloskát. Hirtelen fémes csat-tanás. Kardok? Kardtánc? Kardok és talpak csattogása lehet.

Aztán a lány hangja, ahogy dalba kezdett magasan, éle-sen:

Kicsi, kicsi lábak, a hasa-hasamonTáncolnak, mint tündérkék tava-tavaszonLe és fel, le és fel, hopp, hopp, hoppKi és be, ki és be, kopp, kopp, koppMost gyere, most gyere, most, most, MOST!

Mi az ördög folyik odaát? Meghaltak a fiúk? Halotti tán-cot jár?

290

Nem. Halk sikongásokat hallottam. Nevetés? Gyönyör -ség? Egészen biztosan nem a fájdalomtól visítanak! Túl vi-dámak. Talán az elragadtatástól? Gyönyör ség. Örömükbensikongatnak.

Feladtam. Már kilenc óra volt. Nehéz napom volt. Lekap-csoltam a lámpámat, s nem nagyon reménykedve ugyan, deazért nyitva hagytam az ajtómat. Ágyba bújtam.

Fél óra telhetett el. Susogó hang ébresztett.Az ágyam lassan csúszott.Kezek.Utanc volt!Tet l talpig ruhában, ajka azonban izzott a forróságtól,

ahogy arcomhoz nyomta. Aztán már perzselt, amint számratapasztotta!

Végigsimogatta a testemet. A hálóruhát lehúzta rólam,hogy jobban hozzám férjen.

– Utanc – suttogtam.– Pszt. Ez most a tiéd. Mindent a szájnak!A keze!Lángra lobbantott a szenvedély.Újra és újra megtörtént!Hosszú id után ott hevertem leveg után kapkodva, ki-

merülten.Átkarolta meztelen mellkasom.Öröm áradt szét a lelkemben.NYERTEM!– Olyan boldog vagyok, hogy átjöttél – suttogtam.Visszasuttogott. – Felizgultam. – Majd egy kicsivel ké-

bb: – Nem túl kitartóak, rajtuk kívül pedig te vagy azegyetlen férfi a környéken.

– Úgy néznek ki, mint Rudolph Valentino és JamesCagney?

Reszketve felsóhajtott. – Ó, igen. El ször azt hittem, hogy

291

csak smink, de nem tudtam lemosni. Úgy néznek ki, mintazok kisgyerek korukban. – Ismét felsóhajtott. Aztán: –Ahogy telnek az évek, pontosan úgy fognak kinézni, mint

k! Összehasonlítottam a képekkel. – Felsóhajtott és meg-borzongott.

Ismét rám vetette magát, szája gyönyör eksztázisbanösszeforrt a húsommal. Újra és újra. Úgy éreztem, mintha azegész világ szétrobbant volna!

Zihálva feküdt mellettem. Fokozatosan lecsendesedett asötétben.

Nem sokkal kés bb összeszedtem magam. Fontos döntésel tt álltam. Úgy határoztam, szinte leszek hozzá, legalábbmost.

– Utanc – mondtam. – El kell mennem.Nem kaptam választ.– Utanc, itt veszélyben vagy.Enyhe rándulás?– Szereztem egy diplomata-útlevelet. Azt szeretném, ha

velem jönnél, mintha a feleségem lennél. Fényképem van ró-lad – elfátyolozott n . Úgyhogy fátyolt kell viselned.

– Van pénzed?– Van.– Kezelhetem az utazás alatt a pénzt és a számlákat?– Hát...Fel akar kelni mell lem? Gyorsan hozzátettem: – Igen.– És hová mész?– New Yorkba.Gyorsan tovább kérdezett: – Nincsenek ruháim. Meg

tudsz állni útközben Rómában, Párizsban és Londonban?Ezt meg kellett fontolnom. Megint menni készül? – Igen –

feleltem gyorsan.– És vihetek húsz utazóládát diplomáciai védettség alatt?Hoppá! És a légi teherszállítás ára? – Egy utazóláda.

292

– Öt láda.– Öt láda?Határozottan folytatta: – Öt utazóláda.Tudtam, mikor kell feladni. – Öt láda – mondtam.– Jó – felelte. – És persze külön hotelszobákban lakunk.Nos, szemérmessége miatt természetes, hogy külön szobát

szeretne. Bólintottam, aztán rájöttem, nem láthat a sötétben.– Rendben – mondtam.

– És megígéred, hogy visszahozol ezekhez a kedves, sze-retetre méltó kisfiúkhoz, néhány hét múlva?

A fiúk? Hirtelen teljesen belehabarodott ebbe a két fiúcs-kába! Rájöttem, nem fogja ket feltenni a polcra, mint vala-mi dísztárgyat, ahogy azt terveztem! De azért így szóltamhalványan: – Igen.

– Jó, akkor elmegyek veled.Feléledt az öröm a lelkemben!– A kisfiúkról jut eszembe, jobb, ha visszamegyek, és

megnézem, hogy békésen alszanak-e az ágyamban. – Abbana pillanatban csendesen felkelt és elsietett.

Visszafeküdtem. Hirtelen olyan gondolatom támadt, hogyahogy múlik az id , ahogy Utanc is mondta, ez a két (bíííp)gyerek egyre jobban fog hasonlítani Rudolph Valentinóra ésJames Cagneyre. Egy picit mellél ttem. Riválist csináltamebb l a két fiúcskából, s a helyzet csak rosszabb lesz.

De azért kéjesen nyújtózkodtam. Valóban nyertem. Be-bújt az ágyamba. Újra és újra be fog bújni!

Most már semmi nem állhat közém és Heller tönkretételeés elpusztítása közé.

Milyen édes is az élet!Milyen édes!

293

HUSZONHATODIK RÉSZ

1. fejezet

Szándékom ellenére nem indulhattunk el a következ na-pon. Utancnak el kellett vinnie a két kisfiút a városi fotós-hoz, hogy aranykeretes portrékat készíttessen róluk.

Valamelyest hasonlítottak a színészekre, vagy legalábbisarra, ahogy ebben az életkorban kinézhettek, ha egyáltalánegy kisfiú bármire is hasonlít. Kibírhatatlanul önelégültté tet-te ket új külsejük. Még saját anyjuk sem ismerte volna meg

ket, azt gondolta volna, az ördög bújt beléjük. Még én is aztgondoltam volna, hogy így születtek!

Utancnak csomagolnia is kellett, és istenek, mikor vég-zett, ott álltak a nehéz utazóládák!

Ígéretemhez híven kezelhette a pénzt, így aztán átadtamneki a százezer amerikai dollárt, és mondtam, ennyi az ösz-szes. Ez kisebb vagyonnak t nt, de ez óvatossá tett: mond-tam neki, óvatos legyen a számlákkal, mivel egyetlen fillértsem hagytunk itthon.

Aztán, nem kevés idegeskedés, kapkodás és rohangálásután a következ napon , én és az öt utazóláda hajtóm füstkíséretében felemelkedett a leveg be.

Hogy képet adjak arról, milyen nehéz is eljutni Washing-tonba – az Egyesült Államok f városába, ahová els elintéz-nivalóm vezetett – és hogy sejtsék, milyen nehézséggel kellszembenézni egy Apparátustisztnek szolgálata során –, rövi-

294

den felvázolom az utazást.Els pihenésünkre Rómában került sor. Természetesen

Utanc telefonon már el re lefoglalta a szobákat. Noha sejthe-, hogy egy szegény, nomád, sivatagi lány mennyit szenved

a nélkülözést l, arra kevésbé számítottam, hogy a SalvatoreMagnifico Cosioso Hotelben, a belváros egyik ékszerébenfogunk megszállni. A helyzet az, hogy én elvesztem volna avárosban! Utanc azonban fátylán keresztül az útjelz táblá-kat figyelte, s látszott, úgy ítéli, hogy az olasz taxisof r ösz-szevissza kocsikázik velünk, hogy feltornázza a viteldíjat.

A legtisztább olaszsággal, s hangjában a legtisztább mé-reggel, így szólt a sof rhöz: – Ide hallgass, te kiherélt kakas,ha azt hiszed, hogy át tudsz verni csak azért, mert egy sejkgyámoltalan felesége vagyok, akkor ezt verd ki a fejedb l!Ha nem kanyarodsz most azonnal a megfelel útra, feldugokegy t rt a (bíííp), de olyan magasra, hogy a manduládat is ki-szedem vele!

Ez bizonyára a turistakönyvekb l tanulta, habár egy kissémegzavart vele.

A Salvatore Magnifico Cosiosóban azonnal bevonultunk anászutas-lakosztályba – a szobafoglalás erre vonatkozott.Leny göz volt – arany és fehér! Hatalmas! Tiszteletet pa-rancsoló! Csomagjaimmal együtt a nappaliban hagyott, pe-dig bezárkózott a hálószobába.

Háromórányi töprengés után, hogy vajon mit csinálhat ottazzal az öt utazóládával, úgy határoztam, úgysem fogom ki-találni, így inkább lemegyek a bárba, s meglátjuk, mit látunk.

A folyosón megpillantottam a legszebb európai n t, akitvalaha is láttam. A lakosztályunk felé ballagott. A legújabb

ies divat szerint öltözött, lábán magas sarkú cip , kezébenhozzá ill táska.

Utanc volt!Elment mellettem, be a hálószobába, s bezárkózott. Ennyi

295

történt Rómában – a kétnapos ott-tartózkodásunk alatt.Párizsban már korábban lefoglaltuk a Cháteau Le Beau

Grand Cher nászutas-lakosztályát. Pompázatos, tágas, aranyés fehér. Maga az igazgató vezetett be minket. Utanc a pezs-

svödörben álló üvegre mutatott, amivel a hotel kedveske-dett, és mondott valamit, ami alighanem franciául lehetett, éskellemetlenül érinthette az igazgatót. Az igazgató felkapta azüveget, hogy közelebbr l megnézze az évjáratot, majd telje-sen elfehéredett. Utanc tíz teljes percen keresztül magyará-zott neki, ezután elengedte, mire az igazgató visszatért a pin-cemesterrel. Utanc megtalálta a borlistán, amit keresett, miresiet sen visszatértek egy másik üveggel, valamint egy üvegMalcolm Fraser Scotch-csal.

Nos, mi sem természetesebb, hogy egy szemérmes sivata-gi lány tiltakozik egy rossz évjáratú pezsg miatt. De nemláttam, hogy turistakalauzokat tanulmányozott volna. Fi-gyelmetlen vagyok.

El kell, hogy mondjam, nekem sem a pezsg l, sem aScotchból nem jutott. Két napot töltöttem alvással a nappalikanapéján, valamint töprengéssel, hogy mi lehet az a nevetésa hálószoba fel l. A lány persze jött-ment Rómában. Láttamvalakit az utolsó délutánon, amint hegynyi vásárolt holmitcipel utána. Megvette az egész várost?

Londonban változás történt. A foglalás a Savoy Hotel ki-rályi lakosztályára vonatkozott. Leny göz lakosztály. Aszófa a nappaliban a rómainál és a párizsinál is keményebbvolt.

A Londonban töltött három nap alatt Utanc jött és mentminden órában. Nem is láttam. Csak hallottam a folyosói aj-tó csapódását és a zajos liftet. Alighanem megvásárolta Lon-dont. De mikor ismét találkoztunk a repül gépen, ugyanazt afátylat és csuklyás köpenyt viselte, mint korábban, s ott ültmellettem szemérmesen és illedelmesen, egy kissé karikás

296

szemekkel.Az els osztályú repül út Washingtonba gyorsnak bizo-

nyult, a repül térr l a városig eljutni azonban sokkal többid t vett igénybe. A Willard Hotel elnöki lakosztályát foglal-tuk le, így a városközpont jelképében lakhattunk. Miután azöt utazóláda bekerült a hálószobájába, ledobta magát az ágy-ra, s így szólt az igazgatóhoz, aki bekísért minket: – Kérem,küldjön fel hideg vacsorát. Csirkesalátát és 54-esLiebfraumilchet. És némi narancssörbetet. Ó, igen, rendeljenide nekem egy limuzint, ha lehet Cadillacet, délel tt 9:00-ra.És most távozhat. Teljesen kimerültem. – Ezt mondta a leg-tisztább angolsággal. De most már mindent tudtam. A turis-taszótár sarka kikandikált a csomagjából. A rejtély megoldó-dott!

Csomagjaimmal együtt a nappaliba mentem, hogy bezár-hassa mögöttem az ajtót. Biztosan belefáradt ebbe a sok uta-zásba és váráslásba. Én meg végre megérkeztem!

Munkához láthatok!

2. fejezet

Találkozni az Egyesült Államok valamelyik szenátorával,hihetetlenül egyszer feladat. Elég annyit mondani a titkárá-nak, hogy te vagy az általa képviselt állam szakszervezetivezet je, és hoppá, már ott is állsz el tte!

Természetesen már nem sejknek öltöztem. Sokkal inkábbhasonlítottam szicíliaira, sz k, divatos, mellényes öltönyöm-ben, valamint fekete, lógó karimájú kalapban, még akkor is,ha túl nagydarab voltam szicíliainak.

Twiddle szenátor íróasztal mögött ült, egyik oldalán azamerikai zászlóval, másikon pedig saját államának, New Jer-

297

seynek zászlajával. Megtestesít je volt a nemes politikusnak– sz ke, hátrafésült hajú, arisztokratikus, ám egy kissé alko-holista arckifejezés , szálfatermet , s mélyen zeng hangú.Egy ember, akiben bárki megbízhat. Kapcsolatot tartott fenna maffiával, amit Gunsalmo Silvától tudtunk. ValamintRockecenter embere.

– Üljön le, üljön le – mondta. – És mit tehetek önért?Mindig szívesen találkozom a szakszervezetek képvisel ivel.

– Szenátor – mondtam helyet foglalva, s elutasítva a szi-vart, amit l megfulladok –, mit szólna, ha azt mondanám,hogy Rockecenter olajérdekeltségei – gyakorlatilag az egészOctopus – veszélyes versenyhelyzetbe kerülhetnek?

– Aha! – mondta. – Azonnal fogom a telefont, s felhívomaz ügyvédeit!

– Nos, szenátor – folytattam – ez túl kényes téma ahhoz,hogy telefonon tárgyalják meg, mivel figyelik a vonalakat.Azonkívül egy kicsit túl kényes ahhoz, hogy Rockecenterügyvédjeire bízza.

– Úgy érti, vele akar beszélni személyesen? – megdöb-bent.

A szivarjával babrált. Letette. Kihúzott egy fiókot, s kivettegy üveg Jack Danielst. Aztán fogott egy üveg szódavizet,amit ingyen kapott a Szenátus a vállalattól. Készített két italt.Úgy tettem, mintha beleinnék a sajátomba. legurította azövét.

Hátrad lt. – Fiatal barátom, nekem tetszik az ön tekintete.Egészen biztosan nem ismeri fel a veszélyt, mikor meglátja.És az is nyilvánvaló, hogy nem ismeri a kérdéses férfiút. Nanem azért, mintha valaha is kérdéses lett volna, ugye érti, dekérem ne idézzen.

Dagadt ujjaival megvakarta az állát. Töltött még egy italt.Hátrad lt. – Fiatal barátom, nekem tetszik az ön tekintete. Ésa Rockecenternek tett szívesség nekem is szívesség. Ért en-

298

gem? De azért ne idézzen.Bólintottam.– Ismeri a család bármely tagját? – kérdezte. Megráztam a

fejem. – Nos, a fiatalok tanítása a tapasztaltak szent köteles-sége. Én határozottan kiállok az oktatás anyagi támogatásamellett. És a szakszervezetek támogatása mellett is – tettehozzá siet sen. – Azonban van néhány dolog, ami nem sze-repel a Rockecenter címszó alatt a Ki kicsodában. Ha ezeketnem ismeri, sehova sem fog eljutni Delbert JohnRockecenter ügyében. De kérem, ne idézzen.

– Nem hivatalos információk szerint a család az 1800-asévekben emigrált Németországból. Az eredeti nevükRoachengender. A családf ideérkezésük után nyersolajatárult a rák ellenszereként, valamint körözték n k meger sza-kolása miatt. Ez maradjon köztünk, úgyis mindent letagadok.Magának túl szinte arca van ahhoz, hogy az FBI-nál szol-gáljon.

– A család egyre jobban érvényesült, miközben anyagihelyzetük is folyamatosan javult. Az els amerikai generációváltoztatta nevüket Rockecenterre, s kezdett foglalkozninyersolajjal, majd az automobil megjelenése után monopóli-umot szerzett a nemzet petróleumellátásában. Maga a Kong-resszus próbálta meg 1911-ben megtörni ezt a monopóliu-mot, de kibújtak alóla.

– A következ generáció olaj- és gyógyszer-vállalatokatellen rzött. A harmadik generáció az olajat, a gyógyszereketés már a politikát is ellen rzése alatt tartotta. A negyedik ge-neráció viszont kezdett szétbomlani.

– Nos, általában az üzleti siker csak három generáción ke-resztül tart. A szocialisták ezt nagyrészt már megismerték.Rockecenter vagyona azonban oly óriási, hogy a negyedikgenerációnak is jutott bel le. Csak hát ingatag. Politikailag isbotladozik. A harmadik generáció csak az alelnöki székig

299

vitte, s úgy t nt, a negyedik jóval ez alatt fog teljesíteni.– Ekkor lépett ki a negyedik generációból, és fel a világ

színpadára Delbert John Rockecenter. A fekete ló. A jelölt,akit soha senki nem vett észre, míg el nem söpörte ket aföldcsuszamlás! Nyilvánvalóan olvasta és követte az elsamerikai Rockecenter alapelveit. Hadd idézzem: „Légy hig-gadt. Légy nagyon higgadt. Ne engedd, hogy jó barátság ke-rítsen hatalmába." És van még egy: „Ne bízz senkiben!"

– Egyszóval, fiatal barátom, feltámasztotta a Rockecenter-politika alapjait. Szúrd ki mindenki szemét! Ne viselj elsemmifajta versenyt! Tégy tönkre mindenkit, beleértve a sa-ját családodat is! De kérem, ez maradjon köztünk. Ez bizal-mas információ.

– Delbert John összeszedte az összes Rockecenter-érdekeltséget, s újra egy hatalmas kupacba gy jtötte ket.Még Timantha nénikéjét is meggyilkoltatta, hogy megsze-rezze az örökségét. Helyrehozta az összes istrángot, amit va-laha is rádobtak valamire – bankokra, kormányokra, ener-giahordozókra, drogokra, amit csak akar. S az összes istrán-got most tartja a kezében. Egyedül és személyesen. N tlen.Soha nem n sült meg. Nem is akart. Miért is tenné, ha azegész világ az (bíííp)!

– Nos, ön azt gondolhatja, hogy öreg már ehhez. De nehagyja, hogy bolondot csináljon magából. a ravaszságer ve! A legkapzsibb (bíííp), akivel valaha is találkoztam.Olyan romlott, hogy romlottabb már nem is lehetne. És élve-zi sz nni nem akaró támogatásomat!

Kiitta az italát. El red lt. – És ez az ember, akivel magaszemélyesen akar találkozni. – Megrázta a fejét. – Még az ál-lami vezet k sem találkozhatnak akármikor Delbert JohnRockecenterrel. – Hátrad lt, arcán teljesen hamis, politikusimosollyal. – Szóval, mondja el nekem, s én majd elmondomaz ügyvédeinek.

300

– Nos, uram – mondtam. – Akkor én magam beszélnék azügyvédeivel. Az egyik maffiaf nök biztosított az ön segít -készségér l.

Reméltem, hogy erre nem kerül sor. Megtörve így szólt: –A szakszervezetek és a maffia. Tudhattam volna. Biztosbenne, hogy ez kapcsolatos a Rockecenter-érdekekkel?

– Egy új, olcsó üzemanyag, ami fenyegeti Rockecentermonopóliumát, mindenképpen kapcsolatos az érdekeivel –mondtam. – Csak segíteni próbálok.

– Rendben – pillantott rá a feljegyzésre, melyet a titkáratett elé, s melyen a nevem szerepelt, az, amit erre az alka-lomra választottam: – Rendben, Inkswitch. Mit akar?

– Megbízólevelet, mint szenátusi vizsgáló – mondtam. –Valódit, kitöltve. Találkozni fog velem. – Aztán hozzátettemmegdönthetetlen érvemet. – Megkapja érte a pénzét, de eznem hivatalos információ.

Felvidult az ábrázata. – Aha! Meglesz, Inkswitch. Én va-gyok a Szenátus Energiaválság Bizottságának elnöke. Szí-vességet teszek neki azzal, hogy alacsonyan tartom az üzem-anyag-készleteket. Meglátja a nevem, s tudni fogja, a követ-kez választások alkalmával én is támogatni fogom a jó öregRockecenter-érdekeltségeket! Egy új, olcsó üzemanyag, mi?Nos, ez aztán a válság! – És azonnal kiadta a parancsot, hogybocsássák rendelkezésemre mindazt, amire szükségem van.

Boldog voltam, hogy a változatosság kedvéért valaki mástláttam parancsot körmölni.

A legszívélyesebb barátokként váltunk el.Két óra múlva rendelkezésemre állt mindaz az irat, amire

egy szenátusi vizsgálónak szüksége lehet, kezdve a mindenhivatalra érvényes belépési engedélyt l a fegyverviselési en-gedélyig – kiegészítve egy esküvel, miszerint nem l hetekszenátorra.

Heller, mondtam magamnak, nyakig benne vagy! Már

301

csak egyetlen határozott lökésre van szükséged, hogy elbo-rítson a forró olaj.

Nem maradt más dolgom, mint kicsalni Utancot Washing-tonból.

3. fejezet

Két nap múltán, mikor Utanc még mindig nem mutatotthajlandóságot az indulásra, mesterfogáshoz folyamodtam.Washingtoni taxikkal követtem limuzinját. Nem volt nehéz:csak beugrottam egy taxiba, felmutattam az igazolványomatmint szenátusi vizsgáló, és így szóltam: – Kövesse azt a li-muzint! – mire a taxisof r azt felelte: – Ó, maga (bíííp) szö-vetségi! – és követte a limuzint.

Jó sokat láttam Washingtonból. Jó néhányszor áthajtot-tunk a Pennsylvania Avenue-n uralkodó felirat mellett:

J. EDGAR HOOVER

Nem akartam venni bel le. Eljátszottam a gondolattal, milenne, ha bemennék és megkeresném Stupewitz és Maulinnyomozókat, és elmondanám nekik, mint valami szövetségi,hogy járt túl az eszükön Heller, egy gúnyos nevetés azonbanfelkeltené szakmai féltékenységüket – elvezetné ket oda,hogy lel jék Twiddle szenátort, hogy megbízólevél nélkülmaradjak – úgyhogy felhagytam ezzel az ötlettel.

Utanc múzeumokat és hasonlókat keresett fel. Könnyvolt észrevenni a tömegben, jól öltözött volt és csábos.

Kés délután láttam, ahogy a limuzin megáll a PotomacParkban. Szinte pontosan azon a helyen, ahol Hellert nyakoncsípték. Még a lovagló park rt is felismertem, ugyanaz volt,

302

aki észrevette Hellert. Mint a régi szép id kben.Rövid felderítés után rátaláltam Utancra. A Lincoln em-

lékm lépcs in álldogált. Ujját a szájába véve fordult keletfelé, s nézte a Washington emlékm hatalmas, magas obe-liszkjét. Az szi falevelek mindent beborítottak, valamintszél is borzolta az emlékm el tti hosszú medence víztükrét,így az emlékm nem tükröz dött benne. Az év ezen szaka-szában nem a legszebb arcát mutatta. Elképzelni sem tudtam,miért ácsorog itt az emlékm vet bámulva. Nem sok látnivalóvan rajta. Csak egy fehér oszlop.

Ötvenlábnyi távolságból figyeltem, olyan ruhában, amitmég sosem látott rajtam. Észrevétlenül követtem. Remeg nfelsóhajtott. Kivette az ujját a szájából, felém fordult, s ígyszólt: – Hát nem gyönyör , Szultán bej?

Odaléptem hozzá. Nem tehettem mást, miután észrevett.Feltámadt a kíváncsiságom. – Mi olyan gyönyör ebben?

– Olyan magas, olyan fehér, olyan kemény. – Ujját ismét aszájába téve, tovább bámulta.

Ihlet! Így szóltam: – Ez csak ötszázötven láb magas. NewYork Cityben az Empire State Building ezernégyszázhetven-két láb magas, megközelít leg háromszor ekkora!

– Valóban? – kérdezte hitetlenkedve.– Bizony – feleltem. – Még egy hosszú rúd is van a tete-

jén. – Ezen az éjszakán el is indultunk New York City felé.Valódi zsenivé tett az Apparátusnál letöltött szolgálat!

Bejelentkeztünk a Bentley Bucks Deluxe Hotelbe, a tet -térbe. Az ötvenedik emeletr l gyönyör kilátás nyílott azEmpire State Building és a Central Park közti területre. Denem emiatt volt nagyszer : két hálószobája volt! Pompás!Valódi ágyban alhatok, nem egy társalgói kanapén! Ez külö-nösen jó volt, mivel úgy számoltam, hosszabb id t töltünkezen a helyen. Visszatért a szerencsém, s egyre jobban dé-delgetett!

303

Másnap reggel frissen és üdén, kipihenten, hátfájás nélkülmegreggeliztem, majd ahogy a számos felszolgáló és szoba-lány eltakarodott, kicsomagoltam a vev készülékemet és aképerny t. Miel tt akcióba lépek, jobb, ha megnézem, hány(bíííp) lépést lépett Heller el re.

A képerny fehéren izzott!Talán megsérült a felszerelésem a szállítás közben. Ellen-

riztem a számtalan kijelz t. Minden megfelel nek látszott.Aztán rájöttem mi a baj. A 831-es relé túlterheli az

aktivátorvev t! A relé annyira feler síti a jelet, hogy többezer mérföld távolságban is fogható legyen. Amíg m ködik,nem látok képet a relé közelében!

Mit mondott Raht és Terb, hová tették? Aha! Az EmpireState Building tévéantennájára. Kiballagtam a teraszra, ésdél felé néztem. Pontosan ott magasodott el ttem.

Nos! Mi sem egyszer bb. Le tudom kapcsolni.A New York-i irodát hívtam.Csörgött és csörgött. Senki sem válaszolt. Aztán eszembe

jutott Faht bej panasza arról, hogy mindannyian b nöz kután kutatnak.

Istenek. Mindent nekem kell csinálni! Hétköznapi utcairuhát húztam, és mivel zavarba hozott a metróhálózat, taxibaszálltam.

Egy saroknyira északra az Empire State Buildingt l, ki-szálltam a kocsiból, s már be is léptem a 34. utcáról nyíló be-járaton, megvettem a kilátóbelép t, s lifttel felmentem anyolcvanadik emeletre. A liftnek egy percre sem volt szük-sége arra, hogy felrepítsen, így a gyomrom valahol a föld-szinten maradt!

Ez azonban hozzátartozik a kötelességemhez, így nempanaszkodhattam miatta, hanem beszálltam a második liftbe,hogy az felvigyen a nyolcvanhatodik emeleten lév kilátóba.

Gondolkodás nélkül kiléptem a teraszra. Tíz láb magas

304

kerítés veszi körül, hogy a látogatók ne innen kövessenek elöngyilkosságot, ez azonban nem gátolja a kilátást. Noha kö-rülnézhettem volna jó ötvenmérföldes körzetben – meglehe-

sen ritka New Yorkban az ilyen tiszta, szi nap –, azonnalvisszahátráltam a snack bárba, s idegesen lehajtottam egycolát. Ez az épület MAGAS!

A cola cseppet sem nyugtatta meg idegeimet. Távcs kel-lett volna ahhoz, hogy látni lehessen az utcán járó embere-ket.

Hol lehet az a (bíííp) tévéantenna? Az idegenvezet ígyszólt: – Ó, az a legfels emeleten van. A körkörös kilátón, aszázkettedik emeleten. – Felmutatott.

– A százkettedik emeleten? – vonyítottam.– Ó, az teljesen biztonságos. Üveg veszi körül.A kötelesség, könyörtelenül hív a kötelesség.Így aztán felmentem a százkettedik emeletre.Nos, hogy rövid legyek, nem az a teteje. A teteje még két-

százhuszonkét lábnyira van t le! Az irodalom szerint forgat-hatóra tervezték, de egy majdnem végzetes kísérlet után le-tettek róla. És most tévéantenna.

Az aktivátorvev és a 831-es relé ott lehet valahol!Üveg vett körül. Igen, ötven mérföld távolságba elláttam.

Meg ezerkétszázötven láb MÉLYSÉGBE!Csapóajtót láttam a mennyezeten.Remegni kezdtem. Utálom a magasságot! A lelkem mé-

lyén tudtam, a próbálkozásom, hogy feljussak oda, nemmajdnem végzetes kísérlet lesz, hanem TOTÁLISAN végze-tes!

Sikerült annyira legy rnöm a szédülésemet, hogy belép-jek a liftbe. És noha, amikor felfelé jöttem, bosszankodtam aliftek sebessége miatt, lefelé hálás voltam ugyanezért!

Mikor végre leértem a 34. utcára, lehajoltam, s áhítatosanmegsimogattam a járdát!

305

Ostoba helyzet. Több ezer mérföldr l innen, Törökor-szágból, sokkal könnyebben nyomon követhettem Hellert.Most vele egy épületben, néhány száz lábnyi távolságra t le,képtelen vagyok követni! (Bíííp) Spurk!

Raht és Terb!Tudtam, hol lehetnek – a Silverwater Memorial Kórház-

ban, a Roosevelt Islanden. Azt azonban nem tudtam, milyennéven kerültek oda.

Nem tudtam kiigazodni a metróhálózaton, sem azon, hogyhogyan juthatnék oda. Taxiba szálltam.

Úgy tettem, mint aki csak nagyjából tudja ideérkezésükid pontját, és csak felületesen ismeri állapotukat, „aggódóbarátként" végigrohantam a kórtermeken.

Megtaláltam ket. Járóbetegek voltak! Nem is feküdtekágyban! A páciensek társalgójában ücsörögtek, és a tévétnézték. Volt hozzá képük! Tudtam, az egészet csak azért csi-nálták, hogy a Voltár kormányának költségére nyaralhassa-nak!

Megérezték, hogy valaki áll a hátuk mögött halálos han-gulatban.

– Gris tiszt úr! – képedt el Terb. Begipszelt karját védeke-en maga elé emelte.Raht nem szólt. Az állkapcsát drótok tartották össze.– Mit csinál itt? – kérdezte Terb kissé kényelmetlenül.– A maguk feladatát végzem! – dördültem rájuk.– Pszt! – sziszegte Terb, begipszelt karjával körbemutat-

va.– Mi az, hogy „pszt!"? – kérdeztem. És tényleg, mi az?

Néhány öreg, krónikusan beteg ember ücsörgött a társalgó-ban. Cs cselék. – Önök nem tesznek eleget a kormány általönökre bízott feladatoknak! Bekapcsolva hagyták a 831-esrelét! Hanyagság!

Égy n vér rontott be a folyosóról: – Mi a baj, mi a baj? Ez

306

egy kórház! ábrázattal. Megállítottam. El rántottam szövet-ségi megbízólevelemet, s a következ percben már az igaz-gatóval beszéltem.

– Ez a két férfi szimuláns – mondtam. – A bevonulás el lszöknek. Visszahívták ket szolgálatra. Mikor tudja kibocsá-tani ket innen?

Az igazgató elképedt. Így szólt: – A jegyz könyv nyílt tö-résr l beszél. Id re van még szükség ahhoz, hogy kiszedhes-sük bel lük a drótokat, s a gipszet lef részelhessük. Veszé-lyes lenne most elbocsátani ket.

– Ha nem hajlandó együttm ködni velem, megvonom ön-l a betegellátási hozzájárulást – mondtam. – A kormányt

szolgálni kell.Ezt is tudta. Azt azonban nem árultam el neki, hogy me-

lyik kormányt. Tépel dött egy darabig, majd azt mondta,megtesz mindent, amit csak tud.

Visszamentem, majd elmondtam Rahtnak és Terbnek,hogy minél el bb kapcsolják ki a 83l-es relét. Megadtam ne-kik Bentley Bucks Deluxe hotelbéli telefonszámomat, s ma-rón hozzátettem, miután fölmásznak a tévéantennájukra, hív-janak fel, hogy végre ismét szolgálatba álltak, mert addig afizetésüket felfüggesztem.

Távoztam. Rendkívül dühös voltam. Dolgozom körmömszakadtáig, míg mások csak heverésznek.

Ez azonban nem oldotta meg a problémámat. Tudnomkellett, mit csinál Heller.

Hatalmas költséggel visszataxiztam a hotelhez.Miel tt megteszem a következ lépést, meg kell bizonyo-

sodnom Heller fel l.Utanc távol volt. Az ebédr l lemaradtam. Szóltam a szo-

baszerviznek, küldjenek fel három adag ráksalátát, s jó han-gulatban megettem ket.

Aztán ihletem támadt! Az étel néha ilyesmit okoz nálam.

307

Eszembe jutott a teleszkóp.Kicsomagoltam, s a teraszra mentem vele. Az Empire

State Building valamelyik szobája biztosan az övé.Nem volt tökéletes a kép. Homályos volt. És olyan sárgás.

Elindultam, hogy elolvassam a kezelési útmutatót.Ez a teleszkóp, mikor bekapcsolják, nem egy hagyomá-

nyos teleszkóp. Sugarat bocsát ki magából. Ez a sugár átha-tol a fal molekulái közti réseken, s érzékeli a fal túlsó olda-lát. Mikor nem akad az útjába több molekula, amin áthatol-hatna, energiafoltot hoz létre, amely tükörként viselkedik.Ennek a tükörnek a képe érkezik vissza a néz be. Audiojeletis továbbít. Nos, nos, nos. Tulajdonképpen távcs re hasonlít.

Ismét megpróbáltam, aztán megláttam, mi a baj. Szmog.A szerencsétlen teleszkóp azt gondolta, a szmog nem más,mint tömör fal, és folyamatosan visszatükröz felületet pró-bált létrehozni. Túl s a szmog. Túl nagy a távolság. Hal-ványan ki tudtam venni a dolgozók íróasztalán álló gyorsírókészülékek körvonalait, s néhány hasonló berendezési tár-gyat, de semmi használhatót. Heller irodája, jutott eszembehirtelen, amúgy is dél felé néz! Az épület túloldalán van.(Bíííp)! Azonnal neki kell látnom. Szólít a kötelesség! Nemmegengedhet a további késlekedés!

Utanc visszaért két londiner kíséretében, akik inkábbcsomaghegyeknek t ntek. Megláttam a feliratokat a csoma-golópapírokon: Saks, Lord and Taylor, Tiffany. Nagyon re-méltem, marad elég pénzünk hazautazni!

Kijött a verandára.– Itt kell maradnunk egy id re – mondtam. – Remélem,

marad elég pénzünk a hazautazásra!Kinyitotta a pénztárcáját. – Még majdnem megvan a

százezer – mondta. Elképedtem. Róma, Párizs, London ésWashington után? Micsoda egy pénzmenedzser ez a vad lénya Kara-kum sivatagból! Elképeszt !

308

Ráadásul barátságos volt. Még beszélt is hozzám.– Istenem, odanézz! – mondta, ujját a szájába véve. Az

Empire State Buildinget bámulta, amely éppen fürdött a le-men Nap fényében. – Istenem, hosszú, merész és kemény!Milyen MAGAS! A látvány szinte átjárja az embert!

– Valóban – mondtam megremegve, felidézve rettenetesélményemet.

Valamit forgatott a fejében. Rám nézett csábítóan. – Szul-tán bej, mit szólnál hozzá, ha vacsoráznánk valamit, aztánbejöhetnék a szép, sötét szobádba, és... hát... tudod.

Ó, öröm!Soha életemben nem hallottam még ilyen gyönyör ter-

vet!A kötelesség várhat!Nemcsak a lelkem kezdett emelkedni az alkalom örömé-

re!

4. fejezet

Hát persze, hogy gyönyör volt.De Utanc úgy 10:00 felé egy kissé idegesnek t nt. Felállt,

és a szobájába ment. Én magam túl feldobott voltam ahhoz,hogy aludni tudjak. Hallottam jövésmenését, majd a tet tériliftet, ahogy megérkezik, majd elindul lefelé.

Kíváncsian benyitottam hálószobájába.Elt nt!Ó, biztosan sétálni ment, hogy friss leveg t szívjon.Hatalmasnak éreztem magam. Hirtelen rájöttem, megfor-

dult a szerencsém. A lényeg az, hogy az ember meglovagoljaa jó szerencsét. Veszem a teleszkópomat, és átmegyek mostazonnal, hogy benézzek Heller lakosztályába.

309

Ahogy a térképre néztem, megláttam, hogy csupán egy-mérföldnyire vagyok a Kecses Pálmáktól. Sötét ruhát húz-tam. A teleszkópnak vékony, hosszú táskája volt, fogantyú-val, így könnyen magammal tudtam vinni.

Nem sokkal ezután taxival megérkeztem a Kecses Pálmá-kat északról szegélyez bérházhoz. Rendkívül csendes utcá-ba jutottam. A bérház réginek t nt. Nem találtam portást,akit meg kellett volna vesztegetnem, hogy feljuthassak a te-

re. Csupán rengeteg csillogó-villogó réz postaláda ésugyanennyi cseng fogadott a kapuban.

Zseni. Kiválasztok egy nevet a legfels emeleten, így be-jutok, majd gyorsan kimegyek a tet re.

Egy legfels emeleti lakás – 22/b. És micsoda név,„Margarita Pompom Pizzazz". Micsoda vonzó név! Bizonyá-ra táncosn , rengeteg udvarlóval, akihez gyakran csengetnekéjszakánként. Hát becsengettem.

Ilyenkor a házigazda visszaszól, neked pedig válaszolnodkell a mikrofonba. Csengett. Válaszoltam.

– Ki az? – hallatszott a hitvány min ség kaputelefonból.– Egy régi szerelem – feleltem, s bíztam benne, hogy a

min ség fordítva is hasonló.Az ajtó abban a pillanatban kinyílt. Kitártam, beugrottam

a liftbe, és felmentem a huszonkettedik emeletre. A folyosóvégéb l vészlépcs vezetett a tet re. Elindultam felé.

Félúton jártam, mikor ajtónyitódásra és lánccsörrenésrelettem figyelmes. A 22/b. Hangot hallottam. – Ki maga? –Zeneként csengett.

Egy asszony arcát láttam a háromhüvelyknyi résben. Hat-van év körül lehetett! Köszönteni akart.

– A tet vizsgáló – feleltem.– Mi? – Nem köszöntött.– A tet vizsgáló – ismételtem. – Jöttem megvizsgálni a

tet t.

310

– Úgy érti, nem azért jött fel, hogy jól érezze magát?Nem, nem. Túlságosan kimerült voltam! – Tet vizsgáló –

mondtam, megtapogatva a kezemben tartott táskát.Az ajtó becsapódott. Hangosan!Felmentem a lépcs n. A vészkijárat ajtaját zárva találtam.

Szakért módon feltörtem. A tet re jutottam, melyen magaslégkondicionáló berendezések sorakoztak.

Két perc, vagy még annál is kevesebb alatt betájoltammagam, s a teleszkópot el húztam a táskájából. A mellvéd-hez léptem, s az alapján, hogy milyen kilátás nyílik Hellerlakosztályából, megpróbáltam megtalálni az épületet, vala-mint a lakosztály ablakát. Megfejthetetlennek t nt, míg ránem jöttem, dél helyett észak felé keresgélek. Átmentem amásik oldalra.

Ezután már nem volt nehéz. Ki-be kapcsoltam a teleszkó-pot. Képes voltam mindenre, amit a néhai Mr. Spurk állított.Belestem a szintetikus serd /szintetikus tengerpart szobába.Egy kicsi, barna diplomata, aki cilinderét még most sem vet-te le a fejér l, kemény csatát vívott egy szénfekete lánnyal.Ide-oda hemperegtek a szintetikus f ben, miközben a szinte-tikus napfény perzselte ket. A szerelmeskedésben azonbansemmi szintetikus nem volt!

Végül valahonnan el halászott egy kötelet, s összekötöttevele a lány bokáját és csuklóját. Ezután adott a lánynak csakigazán!

Azt gondoltam, már kielégültem erre az estére. De izga-tottá váltam. Ez meg fogja ölni, egészen biztosan!

De hirtelen az egésznek vége szakadt. A lány lefejtettemagáról a köteleket, mintha azok nem is léteztek volna. Ígyszólt: – Így szerette volna, Mr. Boola?

Így felelt: – Pontosan! Csináljuk újra!Nos, nem pihenni jöttem ide. Pásztáztam a teleszkóppal.

Benéztem vele Heller nappalijába. Félhomály honolt oda-

311

bent.Minden rendkívül tiszta volt, leszámítva néhány fagylalt-

kelyhet a bárpulton, melyek csak arra vártak, hogy a házve-zet elvigye ket. Rá kell hagyni Hellerre. Ha mással nem is,tisztaságmániájával biztosan az rületbe kergetne bárkit!

A félhomály ellenére is láttam, gyönyör ez a nappali!Tovább mozdítottam a teleszkópot. Benéztem a hálószo-

bájába. Összezavarodtam. Tükrök! Egy pillanatra képtelenvoltam megmondani, melyik az ágy a tizenöt tükröz képközül. Aztán megtaláltam. Hatalmas, kerek; fél tucat emberszámára is elég lenne.

Megtaláltam Hellert. Az oldalán feküdt, sz ke fejét a kar-ján pihentette. Békésen aludt. Mit sem érdekelte az a tenger-nyi probléma, amit nekem okozott!

Teljesen egyedül volt az ágyában!Még csak nyomát sem láttam senki másnak!A teleszkópon keresztül figyelmes lettem valamire a

mennyezeti tükrön. Valaki más fekszik a szomszédos pár-nán? Egy arc? Egy kicsiny, háromdimenziós arc?

Megnöveltem a nagyítást.Voltári, háromdimenziós mellkép!KRAK GRÓFN !Megdöbbentem. Talán azért, mert ezek a képek felh ik és

eget ábrázoló hátterük ellenére is rendkívül életh ek, demintha tényleg Krak grófn nézett volna szembe velem! Ottfeküdt, sz ke hajjal, szürkéskék szemmel, tökéletes voná-sokkal. Heller még a Voltáron, valamelyik éjszaka, mindenbizonnyal becsempészett egy portrékészít t a vontatóba.

És a képet elhozta a csomagjában!És most ott fekszik a párnán, Heller mellett.Magam sem tudom, miért, de kellemetlenül kezdtem

érezni magam. Aztán leráztam magamról a rossz érzést. Mi-csoda kutya ez a Heller! Az övé itt az összes n , amikor csak

312

akarja, erre még mindig Krak grófn képét babusgatja!De nem ezért mentem a tet re. Átállítva a fókuszt, a szek-

rények tartalmát kezdtem vizsgálni.Tényleg rengeteg a ruhája!És rengeteg m csali lapult azokban a szekrényekben! Ve-

szedelmes csapdák!A teleszkóp azonban nem volt képes áthatolni a pulóverek

és egyéb ruhanem k tömegén.Az egyik ajtót gondosan bezárva és bereteszelve találtam.

Remény csillant fel el ttem. Talán csak azért zárta be, mertlefeküdt. Ha korábban jövök, lehet, hogy nyitva találom.

Eszembe ötlött, hogy közeledünk a harmadik jelentésmegírásának id pontjához. Ha nagyon szerencsés leszek, sholnap éjszaka még azel tt ideérek, hogy lefeküdne, talánmegleshetem, ahogy a jelentését írja, vagy legalább a szek-rényajtót nyitva találom.

Ellenálltam a kísértésnek, hogy még néhány diplomatátmeglessek játék közben. Lementem a lépcs n, bezártam azajtót, végigballagtam a huszonkettedik emelet folyosóján, shamarosan már ismét az utcán jártam. Milyen egyszer !Semmi nem jelent akadályt, ha valakit az Apparátus készítettfel.

Mikor visszatértem a hotelbe, Utanc még mindig nem ér-kezett meg. Én azonban lefeküdtem. Mozgalmas éjszakavolt!

5. fejezet

Tétlenkedéssel töltöttem a következ napot. Nem talál-koztam Utanccal, bár nem is számítottam rá. Arra készültem,hogy egyedül töltöm a napomat a hotelszobában.

313

A délutáni lapok egyik cikke felkeltette az érdekl dése-met. Rockecenter királyokkal, diktátorokkal, s ezekhez ha-sonlókkal tanácskozott a Közel-Keleten, hogy mindörökremegoldják az energiaproblémákat, de ez csak az elmúlt hétigsikerült, mikoris az árak ismét a magasba szöktek. Szép cím-lapfotó Rockecenterr l, amint éppen egy csokor liliomot adát Miss Békének. A fényképésznek nem kevés gondot oko-zott az a két-háromszáz katona, akik felhúzott fegyverekkelálltak a háttérben. Nem tudtam, hogy nincs a városban. Hol-nap id pontot kapok, és találkozni fogok vele. Twiddle sze-nátornak igaza van abban, hogy nehéz Delbert JohnRockecenter közelébe kerülni. Itt vannak ezek a katonák, azünnepség el tt pedig egészen biztosan Miss Békét is megmo-tozták a személyi test rök.

Tudtam, hogy Heller körülbelül kilenc felé kel fel a lak-osztályában. Ezt még a képerny n látottakból tudtam. Nemvolt elég képzett ahhoz, hogy tisztában legyen vele, nem biz-tonságos folyamatosan ismételni a szokásokat.

Így aztán a szobámban vacsoráztam, majd kezemben atáskával, este 8:45-kor ismét a bérház el terében álltam.

Egyszer már kipróbáltam. Másodszor is m ködni fog.Merészen megnyomtam Margarita Pompom Pizzazz cseng -jének gombját.

Megszólalt a kaputelefon. – Nos?Úgy döntöttem, elb völ leszek. – Túlságosan sietnem

kellett tegnap este. Udvariatlan voltam. Beengedne még egy-szer?

Az ajtó kattant. Beléptem, majd felmentem a lifttel. Avészkijárat felé indultam. A lakásajtó résnyire nyílt.

– A tet vizsgáló – mondtam.– És? – kérdezte a hang az ajtó mögül.– És semmi – feleltem. – Tet vizsgáló!Az ajtó bevágódott!

314

Felmentem a lépcs n, kinyitottam a zárat, s hamarosan ateleszkóppal már célba is vettem Heller falait.

Még fent volt!Szerencsétlenségemre, ahogy azt a gyors pásztázás meg-

mutatta, a kiválasztott szekrényt ezen az estén is zárva talál-tam. Visszafordítottam a készüléket.

Heller a kanapén ült, és olvasott. Bang-Bang a tévét nézte.Heller felállt, s hozott magának egy SevenUpot. Aztán ko-pogás hallatszott az ajtó fel l.

Vantagio érkezett. Egy lányt vezetett karon fogva, aki ut-cai ruhát viselt. – Margie – szólt Vantagio. – A lány, aki-

l a telefonban beszéltem.– Foglaljon helyet, Vantagio – mondta Heller.– Nem, nem. Forgalmas a mai éjszaka. Ide hallgass, kö-

lyök. Azt akarom, hogy te és Bang-Bang törjétek be ezt aMargie-t. Most érkezett. Nem tud semmit. Új lány.

Ohó, szóval Heller töri be az új lányokat! Ó, Krak boldoglenne, ha tudna err l!

Heller a lányra nézett. – Tényleg akarod? Els alkalom-mal kicsit durva.

A lány így felelt: – Ó, igen! Azt hallottam, te ténylegtudsz valamit!

Bang-Bang így szólt: – Én megyek. Én nem bírom eztilyen gyakran! Teljesen kikészít. Fájdalmas!

Vantagio így szólt: – Pofa be, Bang-Bang. Kérlek, kö-lyök. Csak még egy lányt. Ez segíti a morált. Azok a lányok,akiket már elintéztél, fölényeskednek a többiekkel.

Bang-Bang menni próbált. – Ott maradsz, ahol vagy,Bang-Bang – szólt Heller.

Vantagio így folytatta: – Akarod, hogy levetk zzön, kö-lyök? Feküdjön le, vagy maradjon állva? – A lány felé for-dult. – Vedd le a kabátodat és a szoknyádat. – Még segített isneki.

315

Heller így szólt: – Vantagio, jobban tenné, ha nézné, hanem akarja, hogy magát használjam!

A szicíliai levette a lány szoknyáját, de aztán az ajtóhozhátrált. – Ne, engem ne. Túl öreg vagyok már. Már megyekis – mondta, és elviharzott.

Heller a lány felé fordult, aki ott állt bugyiban. Rajongvabámulta Hellert. – Ülj le – szólt Heller. – Nos, mennyi ta-pasztalatod van?

A lány leült, szétrakott lábbal. Úgy érezte, még mindig túlsok minden van rajta, így lehúzta a kombinéját, hogy csakbugyiban és melltartóban üljön Heller el tt.

– Ó! – mondta. – Néhány fiú Duluthban. Gimisek, f ként.Kocsiban, a tornaterem végében. Egy vagy két professzor.És a bátyám persze. Semmi lényeges.

Heller így szólt: – Vertek már meg valaha?A lány végiggondolta. – Ó, igen. Egyszer. Egy részeg

meger szakolt.Heller így folytatta: – Nos, alakul. És mit csináltál?– Megpróbáltam ellenállni, mire úgy fejbe vágott, hogy

elvesztettem az eszméletemet, letépte a ruhámat, és meger -szakolt.

– Oké, Bang-Bang – szólt Heller. – Állj neki meger sza-kolni! Kezdheted. Majd én befejezem.

Bang-Bang felnyögött. De azért felállt. Elkapta a lányt akarjánál fogva, s a padlóra lökte. Letépte a melltartóját.Megmarkolta a bugyija pántját, lerántotta róla, és elhajította.

Heller így szólt: – Ez elég. Most ide hallgass, Margie.Miért hagytad, hogy ezt tegye?

– Te mondtad neki, hogy csinálja – felelte a lány.– Nem, nem, nem! – mondta Heller. – Most te kapd el

Bang-Bang karját, s kezdj er szakoskodni vele!A lány feltápászkodott, és szívvel-lélekkel rávetette magát

Bang-Bangre.

316

Bang-Bang egyszer en elrántotta a csuklóját, mire a lányvégigrepült a fél szobán!

Heller elkapta a leveg ben. Letette, s így szólt hozzá: –Most csináld!

Bang-Bang elkapta. A lány hasonlóképpen a magasbalendítette a csuklóját, ahogy azt az imént Bang-Bang tette.Bang-Bang megtántorodott.

– Hé! – szólt a lány. – Nem tud megfogni!Heller leültette a lányt az egyik székre. Így szólt: – Ide

hallgass! A fizikális bántalmazás fenyegeti a legjobban akurvákat. Vagyis, hogy elverik ket.

– Vantagio szerint – tette hozzá Bang-Bang – ez túl gyor-san amortizálja ket. De nem olyan fickókra gondol, mintamilyen én vagyok!

Heller ügyet sem vetett Bang-Bangre. Így szólt a lányhoz:– Nos, azt tanítjuk meg legel ször, hogy hogyan szabaduljmeg egy szorításból, amivel a férfi fogva tart. Aztán megta-nítjuk azt, hogy hogyan támadj. Nem könny .

– F leg nem nekem – mondta Bang-Bang morózusan.Heller így szólt a lányhoz: – Gyakorlással nemcsak hogy

megtanulod ezeket a dolgokat, de azt is elsajátítod, hogy ho-gyan csinálj úgy, hogy a férfi azt higgye, azt teszed, amit akar, miközben tökéletesen kezelni tudod, akár részeg, akárjózan. Világos?

A lány tekintete csillogott a rajongástól. – Ó, igen! Ígé-rem, hogy megtanulom, és keményen gyakorlom! A többilány imádja csinálni! Azt mondják, soha többé nem fogjákmegverni ket.

– Csak én vagyok az, akit egyfolytában megvernek –mondta Bang-Bang, nyögés kíséretében.

Heller töltött nekik SevenUpot. A lány így szólt Bang-Banghez, fojtott hangon: – Szerintem találta ki ezeket atrükköket, csak azért, hogy visszatartsa velük a lányokat.

317

Szörnyen csinos, Mr. Bang-Bang. Igaz, amit mondanak,hogy még mindig sz z?

Ezt teljesen undorítónak találtam. Hogy becsapta ket eza Heller! Úgy tesz, mintha mindig is róluk álmodott volna!Voltár fegyvertelen harctudományokra oktatja ket! Ráadá-sul még idióta is! Tele a ház gyönyör n kkel, erre azzaltölti az idejét, hogy önvédelemre tanítja ket! Minden férfiakárulója! Nem gondol azokra, akik attól jönnek izgalomba, hamegverhetik a kurvákat? Azokra nem gondol? Figyelmetlen,(bíííp)!

A férfinak zsarnokinak kell lennie!Halk zörejt hallottam a hátam mögül.Szememet levettem a teleszkópról.Ott állt a tet n, az ajtóban, a kisz vörös fényben

Margarita Pompom Pizzazz!Virágmintás fürd köpenyben!Mint egy hatvanéves pokoldémon!Mit tartott a kezében? Hatalmas, halálos külsej fegyvert!

Egy légpisztolyt!Látta, hogy észrevettem!Felemelte a légfegyvert.Gy lölett l eltorzult hangon így szólt: – Fel a kezekkel,

KUKKOLÓ TOM! Vagy teszi, amit mondok, vagy lelövöm!Visszaélt az érzelmeimmel! Megszegte az ígéreteit!

Dühödten hadonászott a légfegyverrel. – Most vége! Fel-hívtam a rend rséget, hogy orvlövész rejt zik a tet n!Kommandó érkezik néhány perc múlva, hogy szitává l jemagát! Szóval, ez az utolsó esélye!

Összerezzentem. Hatalmas légkondicionáló berendezésekborították a tet t. Ha az egyik mögé beugorhatnék...

Hátraléptem.Tüzelt!A lövedék a törékeny teleszkóp oldalát érte! Szikrákat

318

szórt a teleszkóp elektronikája!Ugyanúgy, ahogy én!Szempillantás alatt beugrottam az egyik légkondicionáló

mögé.Ismét tüzelt!Berántottam a teleszkópot. Szükségem lehet rá, mint

fegyverre!Oldalazva menekültem, kihasználva minden hüvelyknyi

fedezéket!A n követett!A fejem egy pillanatra fedezék nélkül maradt.A légpisztoly halálos puffját a lövedék, a fejem melletti

fémlemezbe csapódó klangja követte!Veszedelmes céllöv ! Gyilkos! Bérgyilkosn lehetett fia-

tal korában!Továbbaraszoltam. Aztán kilestem. Fürd köpenye, mi-

közben üldözött, úgy lobogott utána, mint egy bosszúszom-jas lovas palástja!

Halálos puff következett, majd a végzetes klang!Ezt nevezem els osztályú stratégiának! És még egy

kommandó is úton van? A Maximális Nemzeti Veszélyhely-zet Tripla X tervének Vezérkara! Mint például atomtámadásesetén!

Nagy körben megkerültem a légkondicionálók erdejét.Torkaszakadtából kiabált. – Adja meg magát, maga

(bíííp)! – Meg: – Bandita! – S minden egyes kiáltás után l ttegyet, majd követett.

Ahhoz, hogy visszajussak a vészkijárat ajtajához, s elme-nekülhessek, három, fedezék nélküli szakaszon kellett végig-rohannom. Összeszedtem a bátorságomat. Átrohantam az el-

n!Tüzelt! Elvétette.Készültem a másodikra. A n közben eltávolodott az ajtó-

319

tól, hogy tisztábban célozhasson. Tökéletesen id zítettem,majd nekiiramodtam!

Tüzelt! Elvétette!Lekuporodtam a légkondicionáló mögé. Az utolsó fede-

zék nélküli szakaszra készültem. Veszedelmes! Saját kezem-ben tartottam az életemet! De hát, mégsem maradhatok a te-

n ezzel a csaholó démonnal!Összeszedtem magam, s nekiiramodtam!Jókora ütés érte a hátsómat! Égetett!Látva, hogy nem kaptam halálos sebet, beugrottam a lép-

cs házba!Abban a pillanatban sikerült becsuknom az ajtót, ahogy a

következ lövedék nekivágódott!Bezártam belülr l. Hatosával véve a lépcs ket, lerohan-

tam!Dörömbölést hallottam odafentr l. Veszett üvöltést. Ez

szárnyakat adott a lábaimnak!Huszonkét emelettel lejjebb kiértem az el csarnokba.Senkivel nem találkoztam. Csak az emeletek fel l hallot-

tam mozgolódást.Feltéptem a bejárati ajtót, hálásan, amiért soha nem zárják

be belülr l.Rohanni kezdtem a sötét utcán. Aztán beleszaladtam.Rend rautók!Három kocsi közeledett, egymás mellett!Elállták az utamat.Beugrottam az els , utamba kerül alagsori lépcs házba.Csak ekkor mertem visszanézni.Az asszony a tet szélén állt! Az egyik kezében a pisz-

tollyal, míg a másikban valami mással hadonászott. A te-leszkóp táskája! Ott felejtettem! Úgy nézett ki, mint valamidémon, aki huszonkét emelet magasan harcol az éggel.

Valamit sikoltozott. Túl messze volt ahhoz, hogy érteni

320

lehessen. Észrevehetett, ahogy elindultam az utcán! Lefelémutogatott, és üvöltözött.

Még mindig a kezemben tartottam a teleszkópot. Bizonyí-ték! Egyébként is, tönkrement. Azonnal bedobtam a közeliszemeteskukába, s visszabújtam rejtekemre.

Ismét észrevett!Nem értettem, mit sikítozik. Lefelé mutatott, felém, mi-

közben a táskát és a pisztolyt lengette.Megérkezett a kommandó!Kiözönlöttek kocsijaikból, és elfoglalták harcálláspontjai-

kat.Felismertem a férfit a harmadik rend rautóban: Bulldog

Grafferty felügyel !Háromszorosan végig kellett gondolnom a helyzetet! Az

az átkozott bestia ott fenn a tet n felém mutogat. Lehet, hogymost is lát engem! Légpisztollyal és a teleszkóp táskájávalhadonászik.

Saját zsenialitásom jött segítségemre. Torkomszakadtából üvölteni kezdtem: – Fedezékbe! Ez rültMaggie, a Times Square-i orvlövész!

A kommandó, mint egy porfelh , szétoszlott!Lövések döreje rázta meg az utcát!Margarita Pompom Pizzazz golyó szaggatta teste leha-

nyatlott a tet l, majd hosszú, lassú zuhanás után nagyotpuffant a kövezeten.

Mindig számíthatsz a rend rségre, hogy megteszi a köte-lességét. F leg akkor, mikor a saját irhájukat mentik!

Grafferty megbizonyosodott róla, hogy nincs több orvlö-vész a tet n. Aztán a holttesthez lépett, s lábávalhanyattfordította.

– Polgártársaim – kiáltotta egy hangosbeszél n keresztül,a nagyrészt üres utcának – el jöhetnek, s tehetik a dolgukat.A rend rség legfontosabb feladata az adófizet k védelme.

321

Az utca újra biztonságos, hála Bulldog Graffertynek. – Ma-gasabb hivatalra vágyik, vagy csak nagyobb fizetésre?

Elsétáltam.Valamelyik földi poéta egyszer azt mondta, hogy még a

pokol sem tud olyan dühödt lenni, mint a megalázott asz-szony. Bizonyára Margarita járt az eszében.

Kissé nehezemre esett a séta, seggemben egy légpisztoly-lövedékkel.

6. fejezet

Elérkezett az ideje a szigorú rendszabályoknak. Eljött apillanat, hogy szükség lesz a csapatokra, a tankokra és a tü-zérségre. Világosan látszott, hogy Heller veszélyesebb, mintahogy arra számítottam. Még a szobája megfigyelése is élet-veszéllyel fenyegetett. Ezt a hátsó felem is bizonyíthatja.Míg el nem értem szállodai fürd szobám magányát, biztosvoltam benne, hogy a sebesülésem majdnem végzetes, s el-képzeltem azt a kellemes jelenetet, amint Utanc kihúzza avégzetes lövedéket, miközben én fogamat összeszorítva, snéha kissé felnyögve, de ellenállok a fájdalomnak. A löve-dék azonban szerencsétlen módon nem is érte el a húst, ha-nem egyszer en csak kiesett a nadrágomból, ahogy levetet-tem. De azért megsértett! Fájdalmasan! A vörös folt legalábbnegyed hüvelyk átmér lehetett!

Nem, nem kockáztathatom a halált Heller miatt. Oldalvástülve a díszes széken, felkapva a fehér és aranyszín díszestelefont, felhívtam Rockecenter irodáját.

Ez meglehet s z rzavart produkált a hotel telefonköz-pontjában. Elmondtam nekik, kivel akarok beszélni, de nemhittek nekem. Úgy tettek, mintha legalábbis az Istent próbál-

322

nám felhívni.Végül a hotel telefonközpont-felügyel je felhívta a tele-

fontársaság veszély esetére kijelölt intéz jét, aki megkeresteNew York információs felügyel jét. Azt mondták, fel kellhívni az Octopus Olajtársaságot Ohióban. Err l lebeszéltem

ket, mire azt tanácsolták, hívjam fel az Octopus Olajtársa-ságot New Jerseyben. Ezek után egymással vitatkoztak,mintha valami konferenciahívás lett volna. Nem sokkal ez-után az az ötlete támadt, hogy hívják fel a Kontinentális Te-lefontársaság Segélyinformációs ügyintéz jét, aki azzal azötlettel állt el , hogy talán a Nemzetközi Távbeszél Társa-ság tudni fogja a megoldást. Egyre több és több ember kap-csolódott bele a konferenciahívásba. Olyan érzésem támadt,mintha eddig soha senki nem próbálta volna felhívni DelbertJohn Rockecentert, s nem voltak benne biztosak, hogy eznem valamifajta szentségtörés-e.

Végül bevonták az arab vészinformációs felügyel t Dél-Jemenb l, aki tört angolsággal elmondta, hogy k már egy-szer próbálkoztak a Hairy Town-i, New York-i operátorral,mivel úgy hallották, hogy a királyuk odautazott, s tájékoztat-ni akarták a palotaforradalomról. A helyi operátor azt habog-ta a telefonba, hogy miért nem hívják fel a nem messze lév– Pokantickley – Rockecenter-birtok komornyikját, aki talántudja, hogyan kell felhívni Delbert John Rockecentert. A ne-gyedik segédkomornyik azt mondta a telefonba, meglehet -sen g gösen, hogy ha nem Miss Agnes az, akkor mindenmás hívást az ügyvédekhez kell irányítani a Swindle andCrouch Wall Street-i irodájába.

Így aztán a Swindle and Crouch portása is bekapcsolódotta beszélgetésbe, aki halálra rémült. Soha senki nem próbáltafelhívni Delbert John Rockecentert! Ezt jelenteni kellene arend rségnek!

Ihletem támadt. Kemény hangon így szóltam: – Akkor ad-

323

ja Mr. Buryt!A n így felelt: – Ó, elnézést kérek, de Mr. Bury a

Rockecenter Plazán, az Octopus Building-i alkalmi irodájá-ban tartózkodik. Tíz órakor találkozója lesz Mr.Rockecenterrel, így ma már nem jön be az irodába.

Megkönnyebbült sóhaj hullámzott végig New YorktólLondonig és Dél-Jemenig. Megtalálták az isten búvóhelyét.Biztos voltam benne, hogy legtöbbjük kávészünetet tart,hogy megünnepelje a pillanatot, hogy végre letehette a tele-font.

Így szólt a hotel telefonközpontos lánya: – Ez csak né-hány házsaroknyira van innen! Kapcsolom.

Varázslat. Mr. Bury Octopus Building-i irodájának ne-gyedik segédügyintéz je pontban egy órakor szakít rám egykis id t, és hajlandó találkozni velem.

Mondanom sem kell, megfürödtem, tapaszt ragasztottama hátsómra, hogy kipárnázzam a piros foltot, majd megpró-báltam úgy felöltözni, hogy legjobban hasonlítsak egy szö-vetségi vizsgálóra. Leporoltam megbízólevelemet, s pontbanegykor ott ültem Mr. Bury Octopus Building-i irodája ne-gyedik segédügyintéz jének vasráccsal és golyóálló üveggelvédett íróasztala el tt. Negyed kett kor visszaérkezett azebédb l.

Felemeltem a megbízólevelemet, hogy jól lássa az üvegenkeresztül.

Leült az íróasztala mögé. Így szólt: – Sajnálom. Ma nemkaptunk semmilyen utasítást a Szenátustól.

Így feleltem: – Jobban tenné, ha beengedne, Mr. Buryhez,máskülönben tényleg sajnálni fogja!

Közelebbr l is megnézte megbízólevelemet.– A cselédek bejáratát az alagsorban találja – mondta.– Találkozni akarok Mr. Buryvel – mondtam határozot-

tan.

324

– Mr. Bury épp most ért vissza egy fontos megbeszélésr l– felelte. – Kimerült. Botrányosnak tartom, hogy ilyen han-got enged meg magának!

Így feleltem – Na vedd fel azt a kagylót, haver, s monddmeg Mr. Burynek, hogy Delbert John Rockecenter keveredikbotrányba, ha nem tudok beszélni vele.

– Fenyeget engem? – Megnyomott egy cseng t. Két fel-fegyverzett r, lövésre emelt fegyverrel, rontott be az ajtón, ahátam mögött.

– Mondja meg Burynek, azért jöttem, hogy elhárítsak egybotrányt – magyaráztam –, máskülönben a lapok címoldalárakerül!

Az rök elkaptak.– Milyen botrány? – kérdezte a negyedik segédintéz .– Családi! – feleltem rúgkapálva.A negyedik segédintéz hirtelen felemelte a kezét, s az

rök felé intett. Épp ideje volt. Már majdnem kidobtak az aj-tón.

Varázslat!Két perccel kés bb az rök bevezettek Mr. Bury irodájá-

nak közepére.Mr. Bury, mióta nem láttam, még jobban összeszáradt. Az

élet nehéz teher lehet a számára. Ráncosabb volt, mint egyaszalt szilva.

– Nos, miféle botrányról beszél? – kérdezte.Jobbra-balra, a két rre pillantottam. Bury bólintott. Átku-

tattak, s elvették a fegyveremet. Aztán távoztak.– Olcsó üzemanyag – mondtam.– Az nem családi botrány.– Az lehet, ha nem találkozhatok Delbert John

Rockecenterrel. Az olcsó üzemanyag tönkreteheti a családgazdasági sikerét.

A Wall Street-i jogász végiggondolta. – Annyira olcsó?

325

– Még annál is olcsóbb – feleltem. – Hosszú és alaposvizsgálat fedte fel az aljas tervet.

– Kik tudnak róla?– Twiddle és én. De nem ismeri a részleteket. Mióta

megbizonyosodtam fel le, egyenesen a parancsnokságra jöt-tem.

– Mi ez az üzemanyag?– Ezt akarom elmondani Delbert John Rockecenternek.– Nem, nem – felelte Mr. Bury. – Mondja el nekem, én

meg majd elmondom neki.– Mindenki ezzel jön – méltatlankodtam. – Ez az anyag

olyan olcsó, mint a homok. Azt hiszi, elmondanám bárkinekis? Vagy talán Rockecenter azt szeretné, hogy más is tudjonróla? Ez megsértené a régi családi politikát, „ne bízz senki-ben!"

– Ah – mondta elgondolkodva. – Már értem, mire gondol.Mr. Rockecenter mereven ragaszkodik a családi politikához.De mi ebb l az ön haszna? Nem lehetnek kétségeim afel l,hogy ez tisztességes üzlet.

– Ellenség – feleltem. – Személyes bosszú.Ez világos volt. Valami, amit is megértett. De Bury bi-

zonytalankodott. – Azt hiszem, mégis inkább nekem kelleneelmondania. Nem vezet más út Mr. Rockecenterhez. Nem lé-tezik más út.

– Miss Agnes tud másik útról – mondtam, a Pokantickle-birtok negyedik komornyikjától szerzett információra céloz-va.

– Ó, az isten (bíííp)! – mondta Mr. Bury. – Mondtam márneki, hogy küldje el azt a (bíííp)! – Aztán abbahagyta ezt ajogásztól szokatlan kifakadást. Fáradt kezét végighúztaaszaltszilvaszer ráncain. – Rendben – mondta végül. – Hakészen áll rá, beeresztem a darálóba. De betoncsizmában fogjárkálni az East River fenekén, ha bolondot csinált bel lem.

326

Látta eltökéltségemet. Megnyomott egy cseng t, s hama-rosan két másik r lépett be az ajtón. Bury további gombokatnyomott le, s rövid utasításokat vakkantott a bels irodai be-szél be. Nagydarab, majomszer fickó érkezett, rendkívüldrága öltönyben.

Bury így szólt: – Vidd át az el vigyázatossági szektorba,aztán találkozhat Mr. Rockecenterrel.

– Mi? – kiáltotta a majomszer férfi hitetlenkedve.– Most mondtam – méltatlankodott Bury, majd felém for-

dulva hozzátette: – Ha meghal, ne jöjjön ide nekem panasz-kodni.

Heller, mondtam magamban, írhatod a végrendeletedet!Halott ember vagy! Vagy még annál is rosszabb!

Aztán a biztonsági intézkedéseket, s az el vigyázatossá-got látva, tovább dagasztottam optimizmusomat. Heller ala-posan belekerül a pácba, ha kiderül, gyakorlatilag csak éntudok Rockecenter közelébe kerülni, és tárgyalni vele!

7. fejezet

Magunk mögött hagytuk az Octopus Building fekete,ónix- és ezüsthomlokzatát. Keresztülballagtunk a tájképetábrázoló téren. Átvágtunk az Americas Avenue-n, miközbenegy pillanatra sem lazult az rök szorítása a karomon.

Elhaladtunk a City Musical Hall el tt. Végigmentünk egykertté varázsolt utcán, mely végén az ENSZ összes tagorszá-gának zászlaja lobogott. Átvágtunk a Fifth Avenue-n. Elbal-lagtunk Atlasz bronzszobra alatt, ami hatalmas, vázszerföldet tartott a hátán, amir l az jutott az eszembe, hogyDelbert John Rockecenter is valahogy így érezheti magát.Észak felé folytattuk utunkat a St. Patrick-katedrális felé.

327

Az rök keményen lépkedtek mellettem.Azon töprengtem, milyen furcsa séta is ez. Össze akarnak

zavarni, vagy el akarnak veszíteni? Vagy ezzel a városnézkirándulással akarják bemutatni azokat az épületeket, melyekRockecenter. személyes tulajdonát képezik? A majomszerférfi bement egy boltba, vett egy liter kecsketejet s egy cso-mag pattogatott kukoricát.

Visszamentünk azon az úton, melyen idáig jöttünk, azt hi-szem, habár már teljesen elvesztettem a fonalat. Beléptünkegy díszes el csarnokba, melyet hatalmas falfestmények dí-szítettek. Kicsiny ajtó következett, amely egy pillanattal az-el tt még fehér fal volt. Egy liftbe jutottunk.

Felmentünk. A liftajtó kinyílt. Kiszálltunk.Az els helyiségben átadtak egy pocakos rnek, fegyve-

remmel együtt, majd addigi kísér im távoztak. A majomsze- férfi maradt, kezében a zacskó pattogatott kukoricával és a

liter kecsketejjel.A pocakos r megmotozott. Keresztüllökött egy sorom-

pón – meglehet sen sz k volt, két géppuskás rrel.A következ helyiségben ismét új kísér k vettek át. Azok

is megmotoztak. Elvették vadonatúj irataimat. Aztán telefo-náltak Twiddle szenátor irodájába, hogy biztosak lehessenekabban, amit állítottam.

Jött a következ sorompó. A fegyveremet, velem együtt,továbbadták. Az új rök leolvasták a fegyver gyártási szá-mát, aztán kil ttek egy tárat, bele egy hangszigetelt dobozba.Az eredményt telefonon közölték valakivel. Felirat jelentmeg a számítógépen:

A fegyvert nem használták állami vezet kmeggyilkolására

Keresztüllöktek a következ sorompón. Új rök jöttek.

328

Megmotoztak. Ujjlenyomatot vettek, s azonnali fényképetkészítettek. Betáplálták az FBI Nemzeti B nügyi Nyilvántar-tó komputerébe. Az adat megjárta Washingtont. Aztán meg-jött a válasz:

Nem áll körözés alatt

Az ujjlenyomatomat és a fotómat cafatokra tépték.A majomszer egész id alatt jött utánam, kezében a

zacskó pattogatott kukoricával és a liter kecsketejjel.A következ sorompó után ismét új rök vettek át. Fogor-

vosi székbe ültettek. Megröntgenezték a fogaimat, méreg-kapszula után kutatva. Aztán az egész testemet átvilágították,nem rejtek-e beépített bombát magamban.

Bevezettek a következ helyiségbe, a következ rökhöz.Megvizsgálták a pénztárcámat, nem rejtettem-e kést bele.Megvizsgálták a kulcsaimat is, nem ugrik-e ki penge vala-melyikb l. Megröntgenezték a cip m talpát.

Elvezettek két, mozsárszer ágyú között – éppen csakhogy elfértem –, majd egy sötét szobában találtam magamegyetlenegy világos folttal a közepén. Íróasztal állt az egyikoldalon. Rajta felirat:

pszichológus

Tudtam, barátok közt vagyok.A fény alá vezetett, s leültetett. Megvizsgálta a dudorokat

a fejemen. Hátralépett, és bólintott.A majomszer keresztüllökött egy forgóajtón. Átestem

rajta. Aprócska kórházi m be jutottam. A két segéd kékes-zöld köpenyben, letette a cigarettáját, és maszkot húzott.

Lerángatták az összes ruhámat. Megmérték a h mérsékle-temet és a vérnyomásomat. Nyálmintát vettek, és mikro-

329

szkóp alá tették. Utána a véremet is megvizsgálták.Kettejük közül az id sebb bólintott, mire a másik betusz-

kolt valamifajta üveges szekrénybe. Aztán mintha palacko-kat töltögettek volna.

– Hé – mondtam a majomszer fickónak. – Szükség vanminderre?

– Ide hallgasson – felelte –, ha Anglia miniszterelnökenyafogás nélkül végigcsinálta, akkor maga se panaszkodjon!

Teletöltötték palackjaikat. Megnyomtak rajta egy gombot,és lespricceltek fert tlenít vel.

Kiléptem. Ezután bedobták a ruháimat, és azokat is fert t-lenítették.

Ruháimmal együtt egy szárító elé állítottak.Amint felöltöztem, a majomszer a következ ajtóra mu-

tatott. Acélfogakat láttam mindkét oldalán, alighanem egyszempillantás alatt be lehet zárni.

Egy lányt találtam íróasztalra rakott lábbal, rágógumitrágva. Felismertem „Miss Béké"-t, az újságban látott fotóról.Aha! Saját személyzetét használja ünnepl tömegként. Mi-lyen okos!

A majomszer így szólt: – Idáig rendben.A lány levette a lábát az íróasztalról. Kihúzott egy gigan-

tikus méret fiókot. Jelvények sorakoztak benne. Hatalma-sak. Olyan feliratokkal, hogy „király" meg „bankár", aztánegy üres csík a névnek, melyet ki kell tölteni.

– Ó (bíííp) – szólt Miss Béke. – Teljesen kifogytam a „hí-vatlan vendég" jelvényekb l. Nem szeretném, ha azt gondol-ná, hogy figyelmetlen vagyok.

– Adj neki valamit – mondta a majomszer . – Ez a tejkönnyen megsavanyodik, én meg már így is késésben va-gyok.

A lány felkapott egy „derbygy ztes" feliratú jelvényt, defélredobta. Kivette „az év bérgyilkosá"-t, de azt is félredobta.

330

Izgatottan motyogott – (Bíííp)! Ha nem teszek jelvényt erre afickóra, nem fogja tudni, hogy kivel beszél!

Az Apparátus-tréning megadja a választ. Éles szememészrevette a „családi kém min sítésre váró titkos operátor"feliratú jelvényt. Így szóltam: – Ez az egyetlen, amit idead-hat nekem. Én mégsem vagyok király.

– Ez igaz – mondta a lány, végigmérve. – Maga aztántényleg nem király.

– Siess már – szólt a majomszer . – Ez a pattogatott ku-korica teljesen kih l! Azt akarod, hogy elveszítsem az állá-somat?

A lány kezébe kapta az igazolványomat, s ráfirkálta azInkswitch nevet a „családi kém min sítésre váró titkos ope-rátor" felirat alá. A hajtókámra t zte, és belém döfte.

Micsoda ember ez a Rockecenter, hogy ilyen lojális és el-kötelezett személyzettel tudja körülvenni magát!

Íves templomajtóhoz értünk az iroda végében. A majom-szer belökött rajta.

Roppant méret helyiségbe jutottam. Bolthajtásos meny-nyezet, katedrálishoz méltó magassággal. A falmélyedések-ben szobrok álltak, alattuk fogadalmi gyertyák lobogtak. Aszobrok mindegyike Delbert John Rockecentert ábrázolta.Középen hatalmas asztal állt – tulajdonképpen oltár.

azonban nem az asztala mögött ült. Aranyozott trón-széken foglalt helyet, s a falat bámulta. Ah, gondoltam,Delbert John Rockecenter elmerült gondolataiban, szortíroz-va a világ ügyeit roppant méret agyában.

Beljebb löktek a terembe. Aztán megláttam, mit néz olyannagyon a falon. Egy félig átlátszó tükör, másik oldalán a kó-rista lányok öltöz jével és mosdójával. Éppen kibújtak ruhá-ikból, hogy ha lehet, még hiányosabb öltözéket öltsenek.Volt, aki a dolgát végezte.

Rockecenter ráeszmélt, hogy valaki belépett az irodájába.

331

Visszafordult, felugrott, és kimeresztette a szemét. Magasférfi volt, középkorúnál már id sebb, gyér hajjal. Vonásaiösszetéveszthetetlen Rockecenterré tették – különös keveré-ke a politikusnak és egy éhes karvalynak. De nem nagyonláttam a vonásait. Az egész székesegyház-iroda pirosasfényben derengett.

– Nem látod, hogy éppen délutáni uzsonnámat fogyasz-tom? – ordított ránk.

– Most hoztam – felelte a majomszer , felemelve a patto-gatott kukoricát és a kecsketejet.

– Nem lett volna szabad bejönnöd ide, miközben koncent-rálok – mondta Delbert John. Aztán észrevett engem.

Közelebb lépett. A jókora jelvényre meredt. – Még nemtette le az esküt – mondta –, de akár meg is kezdheti a felké-szülést. – A félig átlátszó tükör felé intett. – Csak biztos aka-rok lenni benne, hogy egyik lány sem terhes. Utálom a gye-rekeket. Persze maga már hallott az abortusz- és gyerekgyil-kossági programjaimról. Vissza kell fogni a populáció növe-kedését. Cs cselék!

Azonnal megfeledkezett rólam. Visszaült, hogy folytassaa kóristalányok megfigyelését, az esetleges terhesség jeleiután kutatva. Pattogatott kukoricát eszegetett, s hozzá kecs-ketejet ivott.

A katedrálisszoba túlsó végét erkély zárta, melyr l pom-pás kilátás nyílt a parkokra s a városra. Az ajtaja vastag, bi-zonyára golyóálló üvegb l készült.

A majomszer fickó elt nt.Egy id után Rockecenter felsóhajtott, s megnyomott egy

gombot hatalmas karosszéke karfáján. Zúgva függöny eresz-kedett a félig átlátszó tükör elé. Félredobta a pattogatott ku-korica maradékát, majd felhörpintette a kecsketej utolsócseppjeit. – Nagyszer ital – sóhajtotta. – Ez tette Gandhit avilág egyik vezet jévé.

332

Ismét jelvényemre meredt. – Inkswitch, mi? Nos,Inkswitch, mi alapján akar maga családi kém lenni? Ez egymeglehet sen fontos pozíció, Inkswitch. Minden családbanvan, (bíííp).

– Mindig is legmegbízhatóbb titkos emberei közé tartoz-tam – feleltem. És felidéztem róla gy jtött aktánk részleteit.– Vigyáztam, ne szivárogjon ki semmi az I. G. Barbenhez

kapcsolatáról. És ugyanerre figyeltem Faustino, „ahurok" Narcotici bandával kapcsolatban is. Mi másra is jóegy titkos ember, mint arra, hogy ilyesmire figyeljen?

Felkeltettem az érdekl dését. Nem sokat kockáztattam:több száz millió ember esküdött saját életére, az kedvéért.Mégsem ismerheti milliós személyzetét.

– Korábban – folytattam – magával a családdal is össze-barátkoztam, de ezt nem akartam említeni. Még Timanthanéni temetési partiján is részt vettem.

– Nos, nos – mondta. – Látom, az el léptetése már régótaesedékes.

– De nem jöttem üres kézzel – folytattam. – MostanábanTwiddle szenátor Energiaválság-ügyi Bizottságában szenátu-si vizsgálóként képviselem az ön érdekeit. És hogy kiérde-meljem az el léptetést, minden morzsányi adatot összegy j-töttem a legförtelmesebb és leggyanúsabb ügyr l, amit csakel lehet képzelni. Twiddle szenátor magánkívül volt a harag-tól. Mikor felhívtam az ügyre a figyelmét, azt mondta, ez azévszázad energiaválsága.

– Twiddle az egyik legjobb emberünk – mondtaRockecenter. – Megbízható. Minden egyes szavazás el ttkonzultál velem. Szóval, mi ez a válság?

– Tudomásomra jutott a terv egy új, olcsó energiaforrásbevezetésér l, ami teljességgel független önt l, és verseny-helyzetet teremt önnek.

Valójában semmi nem kavarta fel, csak az utolsó néhány

333

szó. – Az istenit, Inkswitch! A legjobb versenytárs a halottversenytárs!

– Ámen – mondtam ájtatosan, illeszkedve a katedrálisfélekörnyezethez.

– Többezernyi szabadalmunk van – mondta – olyan szer-kezetekr l, amelyek hatékonyabbá teszik az üzemanyag-felhasználást. Felvásároljuk, majd egy mindörökre lezártirattárba dobjuk ket. Miért ne kerülhetne ez az új felfedezésis ugyanerre a sorsra?

– Mert sokkal aljasabb az eddigieknél – feleltem. – Annyiüzemanyagot hoz létre, mint a szemét. És övék a monopóli-um a szerkezetet illet en.

– Ki a feltaláló?– A neve Jerome Terrance Wister.– És nem lehet lefizetni?– Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem.– Nem lehet elsöpörni az útból, ahogy azt nagyszer

nagyapám Rudolph Diesellel tette? Éjszaka belökni az Eng-lish Channelbe?

– Már megpróbálták.Rockecenter az íróasztalához lépett. A pirosan világító

asztali lámpa hátborzongatóvá varázsolta az arcát. Megnyo-mott egy gombot. – Bury! Jöjjön ide!

Meglökte a trónszékét, ami ett l az erkély felé fordult.Végignézett rajtam. – Inkswitch! – mondta. – Míg megérke-zik Bury, akár fel is eskethetem magát családi kémnek.Emelje fel a jobb kezét. Mondja utánam: Ezennel ünnepélye-sen fogadom, hogy megtartom, használom, és szentként tisz-telem az alábbi családi alapelveket...

Felemeltem a jobb kezem. Mit számít még egy eskü egyApparátus-tisztnek? Elismételtem a szavait.

– Egy: a verseny megfojtja a szabad vállalkozásokat. Ket-: a világnak folyamatosan hinnie kell, hogy amíg D. J.

334

Rockecenter tulajdonol mindent, addig biztonságban vannaka romboló rivalizálástól. Három: a kormányoknak folyama-tosan meg kell érteniük, hogy ameddig úgy cselekednek,ahogy azt D. J. Rockecenter parancsolja nekik, b velkednifognak a konfliktusokban. Négy: a bankoknak folyamatosantisztában kell lenniük vele, hogy amíg D. J. Rockecenterszerzi a profitot, senki más nem számít. Öt: egész addig kiál-lunk a demokrácia mellett, míg nem fenyeget kommuniz-mussal. Hat: a népességet meg kell tanítani az eutanáziaszükségességére, valamint a gyakori abortuszra, s arra, hogy

ködjenek együtt saját kiirtásukban. Hét: csak az jó má-soknak, ami D. J. Rockecenternek is jó. Nyolc: D. J.Rockecenter az egyetlen családtag, aki számít. Kilenc: nebízz senkiben. Ezennel szintén esküszöm, hogy ezeket azalapelveket mindenkinek beleverem a fejébe, Rockecenterengem úgy segéljen.

Elismételtem az egészet.– Nos, ezzel megvolnánk – mondta. – Senki másban nem

bízhatok. Biztosra kell mennem.Bury érkezett ebben a percben. Egy másik ajtón lépett be.

Kissé nyúzottnak és aggodalmasnak láttam.– Bury – szólt Rockecenter, oltárszer íróasztala mögé

ülve, hátborzongatóan a vöröses fényben –, Inkswitch aztmondja, valaki elszabadult mostanában, és feltalált egy olcsóüzemanyagot. Hallott már valaha Jerome TerranceWisterr l?

A családi ügyvéd falfehérré vált.Abban a pillanatban kapiskálni kezdtem a helyzet lénye-

gét. Bury soha nem említette Rockecenternek a korábbi inci-denst! Bury azt hitte, a fickó már halott!

Az Apparátus-tréning azonban rafinált dolog. Így szóltamgyorsan: – Nem tudom, hogy hallhatott volna Mr. Bury va-laha is err l a fickóról. Csupán egy most végzett hallgató. –

335

Jobb szememmel Buryre kacsintottam úgy, hogyRockecenter ne láthassa.

Bury úgy nézett rám, mint a Wall Street-i ügyvéd, aki avád képvisel jét méregeti.

– Úgy t nik, ez a Wister – mondta Rockecenter –, veszé-lyes fenyegetés a társadalomra. Kifejlesztett valami olcsóüzemanyagot, és nem hajlandó eladni. – Felém fordult. –Van még valami, amit nem mondott el nekem?

Éreztem, ahogy Bury megfeszül. Így szóltam: – Mindenbizonnyal a versenysportban fogja bemutatni.

– Ah – szólt Rockecenter. Megvakarta az állát, s össze-vonta a szemöldökét. Aztán felvillanyozódott, és mondottvalamit, amit, ha az életem múlott volna rajta, akkor sem ér-tek. Így szólt: – Bury! Ne beszéljen senkinek err l a felfede-zésr l. Szerezzen emellé a Wister mellé egy public relationsszakért t.

– Igen, uram – felelte Bury.Talán nem volt elég hangos az „igen, uram". Rockecenter

felállt, s egészen közel lépett Buryhez. Így szólt: – Ugorjonrá erre a dologra! Ugorjon rá, és csinálja! Csinálja, amíg(bíííp). Megértette?

Kissé meghökkentem. A hanghordozás! A testtartás!Csupán a zubbonyrángatás és a „piszka" hiányzott ahhoz,hogy Lombart lássam magam el tt!

Bury, ha lehet, még meggyötörtebb lett. – Igen, uram.Ez már elég hangos lehetett. Rockecenter hátralépett.

Rám mutatott. – Inkswitch éppen most esküdött fel családikémnek. Titokban szövetségi vizsgáló, s én rábíztam ezt azügyet!

Bury rám nézett. Hirtelen meggondolta magát. – Biztosvagyok benne, hogy nagyszer családi kém válik bel le –mondta. – Örülök, hogy együtt dolgozhatom vele.

Bury elment. Én magam is indulni készültem.

336

Rockecenter azonban az órájára nézett. – Ne – mondta. –Csak néhány perc az egész.

Az erkélyhez lépett, s kinyitotta az ajtót. Az odalent ka-vargó forgalom puha zúgása beszivárgott a katedrálisféleszobába. A leny göz boltívek felé intett.

– Most, hogy már családi kém, akár azt is gondolhatja,Inkswitch, hogy a környezetem túl egyszer és szerény. Deén egy igénytelen ember vagyok. Nincs szükségem sokra.Orvosokból álló alapítványom tagjai épp az egyik nap mond-ták, mennyire örülnek, hogy halhatatlanná tesznek. Nagysze-

dolog a világ számára, hogy csak egyetlen ember van, akimindörökre tulajdonosa marad. A többiek úgysem tudnák ki-fizetni az örökösödési adót.

– Mikor belépett ide, láttam, azon töpreng, miért nem ve-szem el valamelyik lányt. Maga olyan közel áll a családhoz –Timantha néni, meg minden –, hogy joga van t lem tudni aválaszt, és nem valamelyik (bíííp) rokonomtól. Nem szüksé-ges megházasodnom, Inkswitch. Az alapítvány biztosít afe-

l, hogy örökké fogok élni, így aztán nincs szükségemegyetlen (bíííp) fiúra se, aki tovább fokozná a versenyt. Értengem, Inkswitch? Szóval, felesleges bármelyik családta-gomnak is hízelegnie. Világos?

Bólintottam, de nem nézett rám. Az est ráborult a város-ra, melyet a bolygóval egyetemben birtokolt.

Az órájára pillantott. Aztán felnézett. Elragadtatott kifeje-zés jelent meg az arcán. – Nem hallja a hárfamuzsikát? Ezmindennap így történik ugyanebben az id ben. Hallgassa!Hallgassa figyelmesen!

Várt. Az arca boldogságban úszott. – Ott! Id ben! Ottvan! Ah, micsoda gyönyör szavak: „az egyetlen igaz isten,Delbert John Rockecenter!"

Megfordult s íróasztalához sietett. Tollal, s egy aranytáb-lára t zött papírral tért vissza. – Ó, boldog vagyok, hogy van

337

egy másik szemtanú is! Írja alá ezt a tanúsítást, kérem!Aláírtam, miközben úgy éreztem, a világ megpördül körü-

löttem.Akusztikus hallucináció! Paranoid skizofrénia! Megalo-

mánia!Ugyanúgy, mint Lombar esetében!Delbert John Rockecenter tökéletes elmebeteg!Mostantól kezdve KÉT rültnek dolgozom!

338

HUSZONHETEDIK RÉSZ

1. fejezet

A következ pár napban b séges oktatást kaptam arról,hogy egy nagy és hatalmas szervezet, mint amilyenRockecenteré, hogyan tudja könyörtelen hatékonysággal irá-nyítása alatt tartani a bolygót. Teljesen odáig voltam a csodá-lattól. Nem csoda, hogy Lombar olyan keményen tanulmá-nyozta Rockecentert! Feljegyzést készítettem mindenr l,amir l csak lehetett, hogy ezeket hazaküldve, behízeleghes-sem magam a f nöknél. Lehet, hogy a földi technológiáknagyrésze elavult és primitív, a Rockecenter-szervezet azon-ban fényévekkel megel zte ket, mintha ez is a világ rb lérkezett volna. Ötgenerációnyi ördögi ravaszság tette azzá,amivé vált: kolosszussá! Egy egész bolygó táncol egyetlenelmeháborodott ember nótájára! Leny göz ! Ehhez képestHeller jelentéktelen senki! És én rá fogom zúdítani ezt azegészet.

Az egész akkor kezd dött, mikor kiléptem Rockecenterönimádatának helyszínér l, be Miss Béke irodájába.

– (Bíííp)! – mondta felemelve csinos fejét –, már öt óra,én meg elkésem az Abortusz Klinikáról! Maga alaposan el-húzta a (bíííp) id t!

Fegyelem, feszes id beosztás! Ez az, ami naggyá tesz egybirodalmat!

– Nyissa ki a (bíííp) ingét! – utasított. Már felhúzta a ka-

339

lapját és a kabátját. Az íróasztalán kutatott, mindenfelé szét-dobálva az asztalon összezsúfolt holmikat. – Hol van az a(bíííp) pecsét?

Szétnyitottam az ingemet. Figyeltem a n minden mozdu-latát. Egy megpenészesedett mogyorókrémes kenyér alattmegtalálta, amit keresett. Így kell ravasz módon elrejteni egytitkos pecsétet!

Jókora korong volt, fogantyúval s egy ravasszal. Fogta, segy meghajlított gemkapoccsal dühödten piszkálgatni kezdtea forgatható bet ket.

Ki tudtam olvasni, mit rak ki a bet kb l: Roekecenter csa-ládi kém. Dátum és hely a kezd bet knek. Milyen hatékony!

Ugyanezzel a sebességgel és dühvel készült rám ütni apecsétet, mikor az utolsó pillanatban megriadtam. Az ujját aravaszon tartotta. – Biztos benne – kezdtem –, hogy „kem"és nem „kém"?

– Ne kérdez sködjön a titkos jelzésekr l! – dörrent rám. –Mikor az a jelz fény – mutatott a falba épített villogó táblafelé – tizenkétszer felvillan bíborszínben, az azt jelenti, „fel-esketni a családi kemet". Nem jut túl messzire, haver, ha ne-kiáll megkérd jelezni t! Húzza el azt az (bíííp) inget az út-ból!

Nos, mit tehettem volna? A szabály az szabály. Szélesretártam az ingemet.

Meztelen mellkasomra vágta a pecsétet, s meghúzta a ra-vaszt. Égetett!

Íróasztaláról felkapta fura külsej íróvessz jét, majdnyelvét foga közt kidugva, szájszögletét nyalogatva, s kemé-nyen koncentrálva, az íróvessz t mellkasomba bökte, s gon-dosan rám írta nevének kezd bet it. Hátralépett, s az író-vessz t a ruhafogas felé hajította.

Lenéztem a mellkasomra.Semmit nem láttam rajta.

340

Nos, én már nem kérdeztem semmit. Ingemet gombolvaelindultam az ajtó felé, melyet hatalmas fogak szegélyeztek.

– Ne, ne, az istenért! – mondta elkeseredve. – Már min-denki hazament. Ezen az ajtón menjen ki! – Majd az új, fe-gyelmezetlen alkalmazottakról motyogva maga is kilépettaz oldalajtón. Követtem, de úgy rohant, hogy hamar elvesz-tettem a nyomát.

Egy teljesen hétköznapi irodaházi folyosón jártam, haza-felé tartó alkalmazottak között. Bizonyára feszes munka-rendben dolgoznak ebben az épületben. Észrevettem az ar-cukon az aggodalmas feszültséget, ahogy minél el bb igye-keztek kijutni az épületb l.

Arra gondoltam, jelentenem kéne Burynek, hogy a dolgo-zók csak a munkaid lejártakor hagyják abba a munkát, scsak ezután özönlenek ki az épületekb l. Micsoda magasztosmegnyilvánulása az emberi természetnek! Milyen borzonga-tó érzés látni, hogy megtartják munkarendjüket!

Mire engem is kisodort az Octopus Buildingb l kiömláradat, az épületet bezárták.

Felszentelt Rockecenter-alkalmazottként arra gondoltam,lem is azt várják, hogy lelkesen hazasiessek. Így is tettem.

Szerencsére nem laktam messze, de mert a biztonsági embe-rek elvették az ötszáz dolláromat, amit a pénztárcámban ta-láltak, csak a fegyverem és szövetségi igazolványom maradt,így aztán kénytelen voltam gyalog menni.

Fürdés után megszabadulva a fert tlenít átható szagától,a tükör el tt állva kerestem a pecsétet. De semmit nem lát-tam ott, ahol lennie kellett volna.

Hívattam a boyt, vigye el fert tlenített ruháimat, mire hívta a közegészségügyi szolgálatot, amely egy különlegesteherkocsit küldött. Kivettem egy kevés pénzt a matracból, sadtam a fiúnak öt dollár borravalót. Nagyon hálás volt.

Mivel Utancnak nyomát sem láttam, b ségesen és kelle-

341

mesen megvacsoráztam a szobámban, tévét néztem, majdelégedetten ágyba bújtam.

Nehéz nap állt mögöttem, de most már kötelességem voltfrissen és kipihenten ébredni, hogy másnap pontban kilenc-kor beszámolót tarthassak.

A dolgok mozgásba lendültek. Most már az istenek semsegíthetnek Hellernek!

2. fejezet

Pontban reggel 9:00-kor szépen felöltözve vadonatúj öl-tönyömbe, puhakalappal a fejemen, megjelentem Mr. Buryalkalmi irodája el tt.

Senkit nem találtam.Egy ideig várakoztam a folyosón.Körülbelül 9:45-kor a portás nyitotta ki az ajtót, hogy ki-

takarítsa a helyiséget, így aztán én is bementem. Leültem aváróba. 10:00 felé biztonsági csapat érkezett, hogy ellen riz-zék, biztonságos-e az iroda. Egy szót sem szóltak hozzám.

Körülbelül 10:30-kor a negyedik segédügyintéz lépettbe, lekapcsolta a riasztórendszert, kinyitotta ráccsal lezártgolyóálló ketrecét, majd leült, hogy elolvassa a Napi Ver-senyeredményeket.

11:00-kor odaléptem hozzá. – Azt hiszem, találkoznomkell Mr. Buryvel.

– És miért nekem panaszkodik? – kérdezte. – Ha nincsszerencséje, hát nincs szerencséje. – Ezzel tovább olvasta azeredményeket.

12:00-kor roppant felfordulást hallottam a folyosó fel l.Mintha lázadás tört volna ki az épületben! Feladatomnakéreztem, hogy kirohanjak. Emberhordák özönlöttek ki az

342

irodákból, s indultak ebédelni. Majdnem eltapostak az esze-veszett tolongásban. Kötelességtudóan én is ebédelni indul-tam.

Délután 1:00-kor visszatértem. A negyedik segédügyinté- körülbelül 1:15-kor érkezett. Utálattal méregetett. Bement

a ketrecébe, és megnyomott egy gombot.Öt biztonsági r rontott el az ajtó mögül, felemelt fegy-

verekkel. A negyedik segédügyintéz rám mutatott. A biz-tonsági rök fegyvereivel együtt!

– Várjanak! – kiáltottam. – A nevem Inkswitch! Talál-koznom kell Mr. Buryvel!

A biztonsági f nök az üvegen keresztül a negyedik se-gédügyintéz felé intett. – Szerepel a körözöttek listáján?

Nehéz lett volna megmondani, mi is folyik valójában, mi-vel szétterpesztett lábbal és szétnyitott tenyérrel a fal feléfordítottak.

Hallottam a negyedik segédügyintéz hangját. – Nem,nem keresik. Én nem értem. Ez valami félreértés lehet.

– Van ott egy másik lista is – folytatta a biztonsági f nök.– Az a lelövésre várók listája?

– Nos, nos – mondta a negyedik segédügyintéz . – Itt együzenet Buryt l. – Az üvegen keresztül rám ordított. – Hé,maga ostoba (bíííp)! Tízre várták a személyzetin! Nem tudvilágosan beszélni? Elkésett!

A biztonsági rök egy másik irodához cipeltek. Rajta fel-irat:

Személyzet

Belöktek és magamra hagytak.– Inkswitch? – kérdezte egy lány. – Maga nem szerepel a

Venezuelába induló harcolók listáján. Akkor mit csinál itt?Nem tudja, hogy az ottani kormányt délután 4:00-ra meg kell

343

fosztani a hatalmától? – Emiatt felfordulás támadt. Maga aszemélyzeti igazgató is belépett az irodába, hogy lássa, mi eza z rzavar, és vicsorogjon, mivel a lármától nem hallja ked-venc rádióm sorát. Aztán rendbe hozta a dolgokat. A vene-zuelai munkát átadták az oroszoknak. A csapat sért döttenforgatta a szemét, amiért ket nem informálták.

A személyzeti igazgató megnyomott egy gombot. Hat kü-lönböz biztonsági r rontott el . A személyzeti igazgatórám mutatott. – Felfordítja az egész irodát!

Megragadtak.– Várjanak egy percet! – sikítottam; a hangom egyre éle-

sebbé vált, ahogy megragadtak hátulról, s megpróbáltak fel-emelni, hogy kidobjanak.

– Alkalmazott vagyok! Maga Mr. Rockecenter vett fel!Úgy, ahogy voltam, ledobtak a padló közepére. A bizton-

ságiak vezet je így szólt: – Fogadjunk!A személyzeti igazgató így felelt: – Állom! Öt dollár!A biztonságiak vezet je így folytatta: – Én is! Tépjék szét

az ingét!Az inggombjaim szanaszét röpültek.A biztonsági ember különös formájú lámpát vett a kezébe.

A mellkasomra világított vele. Én is odanéztem.Zölden fluoreszkált a Rockecenter családi kem a dátum-

mal és a kezd bet kkel együtt.– Jézusom! – szólt a biztonságiak vezet je. – Vesztettél,

Throg Morton.– Nem, te vesztettél – felelte a személyzeti igazgató.Szörny veszekedés támadt. Valaki hívta a Pszichiátriai

Osztályt, mire megjelent egy pszichiáter, és elmagyaráztanekik, hogy mindketten vesztettek, s az egészet csak túlrea-gálják. Rávette ket, hogy fizessenek egymásnak öt-öt dol-lárt, aztán elvette t lük a bankjegyeket, és távozott.

Személyi konzultáns el tt találtam magam egy aprócska

344

fülkében. Számítógépes kártyákat lyukasztgatott. Nagyonunottan csinálta. Betáplálta szövetségi megbízólevelem ada-tait.

Végül az összes kártyát benyomta a komputerbe. Meg-nyomott egy tesztgombot, hogy visszahívja az adatokat aképerny re. Semmi nem történt. A képerny sötét maradt.

– Megvagyunk – mondta. – Feldolgoztam az adatait.– Várjon – mondtam. – A számítógép-képerny még

mindig sötét.– Hát persze – felelte. – Nem akarja tönkretenni az álcá-

ját, ugye?Távoztam.Mr. Bury irodájának ajtaját félig nyitva találtam. Belök-

tem és beléptem.– Hol a pokolban volt? – kérdezte. – Már egy órája várnak

ránk!Kirohantunk, és taxiba szálltunk.El bb-utóbb mindenre sor kerül!

3. fejezet

Ahogy utaztunk, id l id re beleragadva a forgalomba,Mr. Bury rendkívül csendesnek t nt. Csak egyetlenegyszerpillantott felém.

Végül megszólalt. – Mennyit tud err l a Wisterr l?– Annyit nem, mint amennyit ön – hazudtam. Láttam,

hogy meglep dött, ezért fedeztem. – Nem lenne szerencsés,ha Bury ellenségemmé válna amiatt, hogy túl sokat tudok.

– Hm – mondta. – Nekem nem tetszik ennek a Wister do-lognak a kezelése, Inkswitch. A megfelel eljárás rendszerintmeglehet sen tekervényes, ebben az esetben azonban egy

345

közvetlen lövés sokkal inkább hasznunkra lenne.Összerántott az ijedtség. Még nem szereztem meg a le-

mezt. Azonkívül eszem ágában sincs felrobbantatni magamegy voltár invázióval. Amilyen állapotban van a bolygó,minden él t lesöpörnének róla, aztán újjászerveznék az öko-lógiáját, és gyarmatosítanák. A „minden él " rám is vonat-kozik.

Hogy tudnám ezt elintézni? Ah! – Torpedó Fiaccola nemjárt túl nagy szerencsével – mondtam.

Most rándult össze – pedig a Wall Street-i ügyvédekszakért módon palástolják érzéseiket, ha egyáltalán van ne-kik olyan.

– Jézusom! – mondta. Döbbenten nézett rám. Aztán adöbbenet helyét átvette a kíváncsiság. – Az a (bíííp) beszéltmagának?

– Nem – feleltem. – Wister viszont elküldte az Északi-sarkra. Valószín leg most már csak a jegesmedvékkel be-szélget. – Itt volt az ideje, hogy a gondolatait eltereljem ma-gamról. – Ez a Wister gy jtötte be a száz rongyot, nemFiaccola.

– JÉZUSOM! – mondta Bury.– Igen – mondtam kedvesen. – Wister a maga által fizetett

vérdíjból finanszírozza az olcsó üzemanyag kifejlesztését.– Ó, istenem!– Tudom – folytattam –, hogy azt gondolja, ha err l Mr.

Rockecenter tudomást szerez, valami szörny csúfságot fogelkövetni maga ellen.

Bury rémülettel a szemében bámult rám. Tulajdonképpenelértem, amit akartam.

– Van valami, amit elárulhatna – mondtam. – Miért vanRockecenter annyira az ellen, hogy szülessen egy fia?

Az arca most olyan lett, mint a fehér aszalt szilva.Végül így szólt: – Mert impotens. Csupán egy kukkoló.

346

Évek óta képtelen bármire is.– Ó, ugyan már, Mr. Bury – mondtam. – Ne fészkel djön.

Kiálltam maga mellett Rockecenter irodájában, pedig hagy-hattam volna, hogy bekapja a horgot. Ismerje el, ez egyér-telm en azt mutatja, hogy megbízhat bennem. S t, még en-nél is többet jelent.

– Inkswitch, én nem tudom, hogy honnan a pokolból sze-rezte bármelyik információt is, ami most a birtokában van.De ezek NAGYON veszélyes információk. Feladnám szak-mai megbízhatóságomat, ha még egy szót elárulnék az ügy-gyel kapcsolatban! A védelem visszavonul!

Keresztülverekedtük magunkat még két forgalmi dugón.Aztán rám nézett, és fagyosan rám mosolygott – mindkétszájszöglete megrándult kifejezéstelen tekintete alatt. –Inkswitch, önmagammal folytatott rövid megbeszélés utánarra az álláspontra jutottam, hogy maga az egyik legrava-szabb, legalattomosabb (bíííp), akivel valaha is találkoztam.Nem, engedje meg, hogy változtassak az állásfoglalásomon.MAGA a legravaszabb és legalattomosabb (bíííp), akivel va-laha is találkoztam. Azt hiszem, a kapcsolatunkat jóvá fogjahagyni a Legfels bb Bíróság határozata!

– És maga, Mr. Bury, a legrosszindulatúbb éslegkétszín bb (bíííp), akivel valaha is szerencsém volt együttdolgozni.

Kölcsönös elismerésünk jeléül komolyan kezet ráztunk.Megérkeztünk úti célunkhoz. – Nos – szólt Mr. Bury –

(bíííp) ki ezzel a Wisterrel, de úgy, hogy soha többé ne tudjafelemelni a fejét! Ne legyünk tekintettel semmifajta felleb-bezésre, s vigyük végig az ügyet az ítélet megszületéséig!

Ezzel a lelkesedéssel láttunk munkához.Bury kissé felfelé fordította a fejét a körülöttünk magaso-

dó felh karcolókat vizsgálva. – A világ reklámközpontjábanjárunk. Meglátogatjuk az FFBO-t, Amerika legnagyobb rek-

347

lám- és közönségszolgálat-cégét. Hadd tárgyaljak én.– FFBO? – kérdeztem. – Ez mit jelent?– Fatten, Farten, Burstein és Ooze. Ez az els feladat a

reklámügynökök tesztjében, hogy ki tudják-e mondani gyor-san, dadogás nélkül. Ezt most már tudja. De ismétlem, haddbeszéljek én. Mivel ügyvéd vagyok, nem tudnak perbe fognihamis esküért vagy rágalmazásért.

Beléptünk egy hatalmas, díszes el csarnokba. Fémhalakúszkáltak körbe a falakat borító festményeken. Úgy t nt, azitteniek nem normálisak.

A liftünk elindult felfelé. A liftb l egy kicsiny szobábaléptünk. Székek nem voltak. Az emberek csak l dörögtek,szemlátomást nem ide tartozva, zavartan. Magas, golyóállóüvegketrec állt a sarokban, egyetlen lánnyal a beadónyílásmögött. A szoba falait sötétvörösre festették. Egy magas, ke-rek kis ablakból lef részelt puskacs kandikált ki, éber tekin-tettel mögötte. Nyoma sem volt jeleknek, vagy útbaigazítótábláknak.

Bury el húzott egy kártyát a tárcájából. Nekinyomta a go-lyóálló üvegnek. A lány összerezzent.

– Külföldi közönségszolgálati alelnök – követelte Bury.A lány felkapta a telefont. Hisztérikusan beleüvöltött.

Még abban a pillanatban kikiabált a lyukon: – Ötvenedikemelet! Várják, Mr. Bury!

A szobában várakozók összerezzentek, majd szétnyíltakel ttünk, hogy utat adjanak.

Beléptünk a liftbe. Szája sarkából, anélkül hogy az ajkátmegmozdította volna, Bury így szólt: – Nem szeretem a las-sú reagálást. Nagyon jól ismerem a cégük késleltetési takti-káját: valami nem stimmel itt. Lehet, hogy megköveteli aharmadik fokozatot. Húzza a kalapját a szemébe. Nos, haköhögök, nézzen nagyon szigorúan. Ha toppantok a lábam-mal, nyúljon a kabátjába, mintha el akarna rántani egy

348

fegyvert. Világos?Mindent megtanulok a szakszer együttm ködésr l. Azt

feleltem, hogy világos.Bury hirtelen hozzátette: – De nehogy tényleg el rántson

valamit, vagy lel jön valakit. Miénk a biztosító társaság,akikkel szerz désben állnak, és nem akarunk kártérítést fi-zetni.

Megérkeztünk. A liftajtó félrecsúszott el ttünk. Gyönyörváróterem tárult fel el ttem.

Két, hiányos ruházatú lány, egyenruhában, felcsavart sz -nyeget hozott egy rúdon. Piros sz nyeg. Hátrafelé lépkedvekigurították, hogy végigmehessünk rajta.

Két másik lány, átlátszó fehér ruhában, ide-oda ugrándoz-va, kecses mozdulattal, a karjukon tartott kosárból virágokatszórtak az utunkba.

Két heged s, magyar népviseletben lépkedett mellettünk,érzelmes dallamot hegedülve.

– Utálom ezeket a (bíííp) népszer sít formalitásokat –mondta Bury.

– És k is utálják csinálni?– Nem. Csak ha nekem csinálják. Tudják, hogy megve-

tem.Végigmentünk egy hosszú folyosón. Két fiatal férfi bele-

fújt harsonájába, majd boltívként fejük fölé emelték hangsze-rüket.

Báránykosztümbe bújt lány nyitotta ki kecsesen az ajtótel ttünk, melyen a következ felirat állt:

J. P. FlagrantalelnökKülföldi közönségszolgálati osztály

Az irodát virágok borították.

349

Meglehet sen kövér férfi hajlongott el ttünk bíborvörösszmokingban, s a kezét tördelte. – J. P. Flagrant vagyok, Mr.Bury. Isten hozta. Isten hozta. Isten hozta.

Három kislány emelte fel angyali arcát a szoba túloldalán,s kezdett énekelni:

Érezze jól magátÉrezze jól magátÉrezze jól magát kedves Mr. BuryMajoránna, kakukkf , fekete bors, curry.

Meghajoltak, és aranyosan elszaladtak, csókokat dobálva,s közben bakot ugorva egymás hátán. Nem lehetett könny .

Flagrant még jobban tördelte a kezét. – És mit szeretne,Mr. Bury, és kedves vendége? Havana Havana Havana szi-vart? Esetleg 1650-es Vintage Raire pezsg t? Vagy talán egyszép, érett titkárn t, aki felfrissíti önöket? Az az ajtó egy há-lószobához vezet, s valaki már várakozik is odabent!

– Ha szólna az esküdteknek, hogy vonuljanak vissza –mondta Bury savanyúan –, a tárgyra térhetnénk.

Flagrant összecsapta kövér tenyerét, s továbbra is ragyogóábrázattal hesseget mozdulatokat tett. A heged szó abba-maradt. Az emberek veszettül menekültek minden irányba.

Bury levett egy virágszirmot fekete öltönyér l, mintha va-lami piszok lenne. A földre dobta, majd zsebkend jévelmegtörölte ujjait. Így szólt: – Azért jöttünk, hogy meger sít-sük az ön közönségszolgálati megbízását. Viszont magunk-nak követeljük a jogot, hogy kiválasszuk saját PR-emberünket.

– Ó, istenem, Mr. Bury, hálásak vagyunk. Bárkinek aRockecenter érdekeltségekb l elég csak kiejteni a száján aparancsot, és mi bármit, bármit, bármit megteszünk a teljeselégedettség érdekében, valamint hogy megfeleljünk, mint az

350

önök els számú szolgáltatója.Összecsapta a tenyerét.Egy titkárn rohant be, egyik kezében notesszel, készen

arra, hogy diktáljanak neki, másik kezében pedig egy cso-mag óvszerrel.

Flagrant ezután hármat tapsolt. Egy fiatal férfi rontott be,kezében hatalmas könyvvel, komoly szabású, Borostyán Li-ga-féle öltönyben. Flagrant parancsára a fiatal férfi a könyvetelénk tartva PR-szakemberek mosolygós fotóit kezdte muto-gatni, ábrákkal és életrajzokkal.

Bury köhögött.Végszóra abban a pillanatban olyan szigorúan néztem,

ahogy csak tudtam.– Nem érhetjük be mással – mondta Bury –, mint J.

Walter Madisonnal.A fiatalember összerezzent.A titkárn is.J. P. Flagrant elfehéredett. – Ó, istenem, ne, Mr. Bury!– Ragaszkodom hozzá! – sziszegte Bury halálos tekintet-

tel.Flagrant térdre rogyott. A fiatalember is térdre rogyott. A

titkárn is térdre rogyott.Mindhárman könyörgésre emelték kezüket. Így szóltak

kórusban: – NE J. WALTER MADIDIÓTÁT!Szája szögletéb l Bury így szólt. – Meg kell szereznünk

ezt az embert. Felülmúlhatatlan m vész – toppantott a lábá-val.

Kezemet becsúsztattam a kabátomba, mintha el akarnékhúzni egy fegyvert.

Mindannyian felsikítottak.Léptek zaja hallatszott a folyosóról.Nagydarab, pocakos férfi, vörös csíkos öltönyben rontott

be a szobába. – Mi folyik itt? – üvöltötte. Meglátta Buryt.

351

Hátrah költ.– Ezek az idióták – felelte Bury éles, maró hangon – visz-

szautasítják a Rockecenter-megbízást. És ez önnek, Mr.Buhlshot, mint az FFBO elnökének, az állásába kerülhet!

Mr. Buhlshot letérdelt, mintha imához készül dne. – Ké-rem, az istenért, ne tegye ezt velünk! Kérem, Mr. Bury!

Flagrant így jajgatott Mr. Buhlshot felé: – Azt követeli,hogy J. Walter Madisont bízzuk meg!

– Ó, istenem – mondta Mr. Buhlshot. Kétségbeesettentördelte a kezét. – Kérem, ne tegye ezt velünk, Mr. Bury! Azutolsó alkalommal, mikor önöknek dolgozott, tönkretette aPatagóniai Köztársaság nemzetközi kapcsolatrendszerét!Forradalmat idézett el ! Minden ottani Octopus-tulajdont ál-lamosítottak! Az elnök öngyilkosságot követett el! És ezt J.Walter Madison csinálta, egymaga!

Bury így szólt hozzám, szája sarkából; – Ez nem megy.Lépjen a falhoz, és fedezzen a fegyverével. Ez kezd eldur-vulni.

Tettem, amit mondott. Mindannyian sikoltoztak. Hallanilehetett, ahogy ajtók nyílnak, majd csukódnak gyorsan a fo-lyosón.

Bury így folytatta, halálos hangon: – Ön nem támogatjaezt az ésszer követelést, Buhlshot?

– Ne, az istenért, Bury! Legyen szíve! Ne tegye tönkre azFFBO jó hírét!

– Nem bocsátják rendelkezésünkre J. Walter Madisont?Mr. Buhlshot térden állva el red lt, és nyalni kezdte Mr.

Bury cip jét. Bury hátralépett. – Ez esetben csak egyetlen al-ternatívám marad, Mr. Buhlshot.

Bury a telefonhoz lépett. Felkapta. Így szólt: – Kapcsoljáka Grabbe-Manhattan Bankot.

A négy térdel hitetlenkedve bámulta.– Itt Bury. Kapcsolja Mr. Caesart a Szabálytalan Kölcsö-

352

nök Osztályáról. Kérem.Buhlshot felsikított. – Ó, Istenem, Bury. Ne küldjön vég-

rehajtót az FFBO-ra! Deficitesek vagyunk!Bury h vösen várakozott Mr. Caesarra. Hirtelen érteni

kezdtem a helyzetet. Rockecenter a tulajdonosa a Grabbe-Manhattan Banknak! Ez a világ egyik legnagyobb bankja!Ez ellen rzi a többi bank nagy részét! Micsoda felállás! Mel-lemet dagasztotta a büszkeség, hogy én is része vagyok en-nek a hatásos kolosszusnak! De azért továbbra is rájuk sze-geztem a fegyveremet.

Buhlshot hirtelen felüvöltött: – De nem mindegyik köl-csönünk szabálytalan!

– Hamarosan mindegyik az lesz – felelte Bury.– Várjon! Várjon! Várjon! – szólt Buhlshot. – Sikerült el-

érnie a piaci áttörést!Bury eltakarta a telefonkagyló beszél jét.– Megpróbálom megtalálni! – mondta Buhlshot.A fiatal férfi és a titkárn lefogták Flagrant-t, aki megpró-

bált kiugrani a nyitott ablakon.Buhlshot elrohant.Harminc másodperc múlva visszatért. Csüggedtnek lát-

szott. – Senki nem tudja, hol van!Hangosbeszél hívta össze az összes emelet összes dolgo-

zóját. Így bömbölt: – Azonnali inspiratív értekezlet az ötösteremben!

A személyzet özönleni kezdett a szobába. Izgatott sugdo-lózás. Döbbent pillantások, ahogy meghallották a J. WalterMadidióta nevet.

Buhlshot rohangált közöttük. – Azonnali választ várok!Hol van J. Walter Madison? Aki el áll a szlogennel, egy hó-napos fizetett nyaralást kap a Bahamákon!

Bury még mindig a kezében tartotta a telefont. Leeresztettszemhéjjal rám pillantott. – Mondtam magának, hogy eldur-

353

vulhat – szólt. – De akkor is meg kell szereznünk azt az em-bert!

Azonnali válaszok születtek. – Halál Madisonra! – (Bíííp)Madison. – Ha ma kölcsönadsz Madisonnak öt dolcsit, hol-nap elveszted a barátn det! – Madison az Apokalipszis négylovasa közül a legkiválóbb. – Jobb két Madison a kemencé-ben, mint egy a karmaim között.

Magas, éles hang hallatszott. – Miss Dicey talán tudja,merre van!

Mozgolódás támadt. El szedték Miss Diceyt a takarító-szerek szekrényéb l, ahová bújni szokott, majd a fejek felettegymásnak átadva bedobták Flagrant irodájába.

Törékeny külsej , barna n volt, ábrándos tekintettel,melyben most rémület csillogott.

Buhlshot a n fölé magasodott. – Miss Dicey! Azt mond-ják. Ön volt az utolsó modell, akit J. Walter Madison hasz-nált. Hol van most?

A n reszketni kezdett a félelemt l.– Fizetett kirándulás a Washington emlékm tetejére, ha

megmondja – hízelgett Buhlshot.Miss Dicey megpróbált elsüllyedni, de nem sikerült neki.– Ki van rúgva, ha nem mondja meg most azonnal – kiál-

totta Buhlshot.– Megígértem, hogy nem teszem – sikította Miss Dicey,

rémülett l remeg hangon. – Tudja, hogy maga meg akarjaölni, és ha elmondom, visszajön és kicsinál! Tudom! Még aszelleme is veszélyes lehet!

Buhlshot az ujjait tördelte. Két fiatal könyvel élénksárgadélutáni ruhában lépett be az irodába. Egyikük elkapta MissDicey csuklóját. A másikuk a bokáját. Vízszintesbe fordítot-ták. Egy harmadik könyvel az ablakhoz lépett, és szélesretárta. Ötvenemeletnyi mélység tátongott alatta. Megszédül-tem.

354

A két könyvel , akik a n kezét és lábát tartották, hintáz-tatni kezdték el re-hátra, készen arra, hogy miután eléggébelengették, kidobják a semmibe.

– Várjanak! Várjanak! – szólt Buhlshot. – A világítás úgyahogy van, rossz! Hívjanak ide egy rendez t a ReklámfilmOsztályról!

Nyüzsgés támadt. Barettsapkás, középkorú férfi tolako-dott keresztül a tömegen. Kicsiny hangosbeszél t hozott. Va-laki széket tolt alá. Rendez felirat állt a háttámláján. Egytechnikus lámpákat szerelt fel. A rendez gyorsan és határo-zottan el készítette ket.

Buhlshot így szólt a lányhoz: – Hajlandó elárulni, hogyhol van?

A lány megrázta a fejét. – Nincs rosszabb végzet J. WalterMadisonnál – felelte. Törékenysége és rémülete dacára ko-molyan gondolta.

– A tied, Lemley – szólt Buhlshot a rendez höz.– Rendben – felelte Lemley, a rendez . – Kázé kellene –

középfinom zene. Heged ket akarok!Megjelentek a heged sök, és játszani kezdték a „Szívek

és virágok"-at.– Nos, amire szükségem lenne – folytatta Lemley kicsiny

hangosbeszél jén keresztül – az a h vös, tárgyilagosnaturalitás. Ez nem Hollywood, ugye tudják? Nem majmo-lunk senkit. És magától is ezt kérem, Miss Dicey. Természe-tes arckifejezést kérek, és mosolyt. A közönségnekAKARNIA kell megvenni a terméket. Rendben. Menjünkmindjárt élesben. Méregdrága a nyersanyag. Minden készenáll? Világítás! Kamera!

Valaki berohant egy csapóval, s így szólt siet sen: – Elsjelent, els felvétel! – Összecsapta a táblát, s kirohant. Kissézavaró volt, hogy nem állt vele szemben kamera.

– TESSÉK! – kiáltotta Mr. Lemley.

355

A két fiatalember hintáztatni kezdte Miss Diceyt el re-hátra, egyre nagyobb ívben, minden egyes lendítés után azablak felé pillantva.

– Leállunk! Leállunk! Leállunk! – szólt Lemley. – JézusKrisztus, Dicey. Tartsd nyitva a (bíííp) szemedet. Hogy tudszérzelmet kifejezni csukott szemmel?

– Elájult – szólt az egyik fiatalember.Buhlshot a helyzet magaslatára emelkedett. – Hol a po-

kolban van a kellékes?Berohant a kellékes. Felkapta a pezsg svödröt. Felfordí-

totta, mire a jég, az I650-es Vintage Raire pezsg , a csipe-szek és minden Miss Dicey arcába ömlött.

Miss Dicey magához tért.– Újravesszük – szólt Lemley. – Nos, ez alkalommal a

modell fogja meg a fejét, és fordítsa az arcát a kamera irá-nyába. Mosolyogjon. Mintha örülne. Világos? Rendben! In-dulunk. Világítás! Kamera!

Valaki berohant a csapóval. – Utolsó jelenet, második fel-vétel! – A csapó nagyot csattant.

– Tessék! – kiáltotta Lemley.– Megmondom! Megmondom! – kiabálta Dicey. – Ilyen

tönkrement sminkkel nem szerepelhetek! Mit gondolna a kö-zönségem?

– Leállunk! – szólt Lemley. – Improvizált szöveg. Nemszerepel a forgatókönyvben.

– Öt perc szünet! – kiáltotta Buhlshot. Erre mindenki el-rohant öt perc szünetet tartani. Buhlshot barátságtalanulDicey elé állt, aki maga is ki akart osonni az ajtón.

– Elutazhatok Kínába? – kérdezte Miss Dicey.– Igen – felelte Buhlshot.– És elmehetek utána kiküldetésbe a vasfüggöny mögötti

irodáinkban? – kérdezte Dicey.– Igen – felelte Buhlshot.

356

– Rendben. A 92-es mólón bujkál. Ez az új vámmentesövezet, így is kívül esik a territoriális határokon. Az autó-jában alszik egy „export" feliratú konténerben. Az anyja ete-ti, minden este kilenckor. És most hadd menjek. Csomagol-nom kell!

Bury letette a telefont. Halványan, borúlátóan bólintott.Erre eltettem a fegyverem.

Buhlshot így szólt: – Flagrant, kirúgom, ha még egyszerkockára teszi a Rockecenter-megbízást!

– Még nem vagyunk túl a nehezén – suttogta felém Bury.– Még el kell kapnunk. A nemzetközi jognak megfelel enkell kezelnünk az ügyet.

Távozás közben a két heged s mellettünk lépkedett, han-gulatosan hegedülve, miközben a virágos lányokpapírcetliket szórtak körülöttünk a leveg be. A két egyenru-hás ezután felcsavarta utánunk a sz nyeget.

Buhlshot a folyosón lila selyem zsebkend jével megtöröl-te az arcát. Így szólt: – Jézusom, mit meg nem kell tenni né-hány megbízásért!

4. fejezet

Abban a pillanatban, hogy kiléptünk az utcára, máris tud-tam, bajba kerültünk. A munkaid vége! A reklámkerülethazafelé indul! Emberáradatban fuldokoltunk. Nem találtunktaxit.

– Ó, kedves barátom! – szólt Bury. Az órájára pillantott. –Kevés id nk maradt! Már csak négy óránk van este 9:00-ig!Inkswitch, meg kell szereznünk Madisont, költségekre ésnehézségekre való tekintet nélkül.

Végigrohantunk a sugárúton. Nem is nagyon tudtunk vol-

357

na mást tenni, mivel fogva tartott minket az emberlavina.– Szembe kell szállnunk a nemzetközi jogrendszerrel –

aggodalmaskodott, miközben sodródtunk. – Ebb l rögtönláthatja, milyen ravasz (bíííp) is ez a Madison: beköltözött avámmentes övezet 92-es mólójára, a gát legvégébe! Így kí-vül esik az Egyesült Államok hatóságainak törvénykezésihatáskörén.

Elugrattunk egy italbolti küldöncfiú triciklije el l, aki ke-resztülszáguldott a tömegen. Megfordultam, s a lábammalfelborítottam a járm vet.

A ripityára tör üvegek szemlátomást felvidították Buryt.– Hatchetheimer! – mondta. – Ha ez csak egy egyszer jogiprobléma lenne, tudnám, mit tegyek. De ez már katonai ügy,Inkswitch. Nyers er ! Hatchetheimer Hitler vezérkaránakutolsó, ma is él katonatisztje. Még szinte gyerek volt akkor.Most már kilencven felé járhat. Fel kell vennem a kapcsola-tot Hatchetheimerrel, s ki kell kérnem a tanácsát. Telefonon.Szereznem kell egy telefont. Létfontosságú, hogy megsze-rezzük Madisont: nincs helye fellebbezésnek!

Egy zsidó csemegeüzlet mellett jártunk. Tömve volt vá-sárlókkal. De nemcsak ez volt a baj vele: Ku-Klux-Klan-tagok fehér köpenyben és csuklyában meneteltek körbe-körbe az üzlet el tt, táblákkal a kezükben:

LE A ZSIDÓKKAL!

– Ne menjen át a sorfalukon – szólt Bury. – Miénk azegyesület. Arra! Ott a metrómegálló!

Közvetlenül a csuklyások mögött, elindultunk lefelé alépcs n. Az aggódó Bury vezetésével keresztülfurakodtunk atömegen.

A metrómegálló peronján izgatottan hömpölygött a tö-meg. Bury, a gyakorlott New York-i, könyökével vágott utat

358

az embertömegen keresztül. Láttam, amint egy fekete fiúgraffitivel dekorálja a fehér burkolatot. Két sprayt tartott akezében, egy pirosat és egy kéket. Amerikai zászlót festett,keresztben felirattal (bíííp) meg. Azt gondoltam, Bury oda-megy hozzá, talán, hogy maga is belerajzoljon, Bury azon-ban a metrómegálló telefonfülkéjét vette célba.

Egy asszonyt talált a fülkében, aki éppen telefonált. Burymegdöngette az üvegajtót. A n vérszomjasan ránézett, majdfolytatta a beszélgetést.

– Nézze, Inkswitch – szólt Bury. – Hálás lennék, ha nemengedne ide senkit, miközben telefonálok. A hívás el fog tar-tani egy darabig, s közben az emberek dörömbölni fognak azüvegen, ahogy azt én is csinálom.

Azt feleltem, megpróbálom.– Van aprója? – kérdezte Bury. – Azt hiszem, nekem

nincs.Nekem sem volt. Gondolataim azonban els sorban azon

jártak, hogy hogyan tartsam majd vissza a telefonálni akaró-kat. Bury elindult a metrómegálló jegybódéja felé.

Felrohantam a lépcs n. A KKK még mindig sorfalat álltaz üzlet el tt. A tábláik! Szükségem van néhányra közülük!„Azzal, ami a kezed ügyébe kerül", ahogy azt apparátusbéliprofesszorom belénk verte. Nos, elérkezett a pillanat, hogyalkalmazzam ezt a tanácsot.

Torkomszakadtából így kiáltottam: – Vigyázzatok! Arend rség operatív osztaga!

El kaptam a fegyverem, és leadtam két lövést!A csuklyások fejvesztve menekültek!Az a kett , akit megsebesítettem, eldobta a tábláját.Felkaptam a tüntet táblákat, s lerohantam velük a lép-

cs n.Bury épp akkor fordított hátat a pénztárfülkének. Teli

zacskó aprópénzt szorongatott a markában. – Mindig olyan

359

sokáig tart! – siránkozott. – El ször nem akarják elhinni,hogy miénk a metró! – Benyúlt a zacskóba, s az aprót átlapá-tolta kabátja zsebébe. A maradékot ideadta nekem. – Ez le-gyen magánál.

A telefonfülkéhez szaladt. Az asszony épp befejezte a be-szélgetést. Ennek ellenére megdöngette az üveget.

Gyorsan odaugrottam a fiatal fekete mögé. Szakért mó-don meglendítettem az apróval félig telt zacskót. Lesújtottamvele a fejére. Összeesett. Felkaptam a két festéksprayt, ésmunkához láttam.

Letéptem a plakátot a tábláról, s a tiszta oldalával kifeléfordítottam. Gyorsan és pontosan, kék színnel rápermetez-tem, CIA-EMBER. Körülnéztem a peronon, s találtam egykiköpött rágógumit, amit a túloldalára ragasztottam.

Fogtam a másik plakátot, arra pedig azt írtam, LE A CIA-VAL!

Az asszony becsmérelte Buryt. Már értettem, mire gon-dolt, mikor a telefonfülke védelmének szükségességér l be-szélt.

Az asszony távozott. Ahogy Bury elindult befelé a tele-fonfülkébe, a CIA-EMBER feliratot a hátára ragasztottam.Nem vette észre.

– Istenem, de büdös van itt – szólt Bury. – Biztosan fok-hagymát rágott! – Nyitva hagyta az ajtót.

Parádézni kezdtem fel, s alá a táblámmal, LE A CIA-VAL! Az emberek nagy ívben elkerültek.

Bury aprópénzt szórt a telefonba. Így szólt: – Központ?Kapcsolja nekem a New York-i Telefontársaság f operáto-rát, azonnal... F operátor? Bury vagyok a Swindle andCrouchtól. Kapcsolja rá a Klondike 5-972l-es nyilvános fül-két az I. számú Folyamatos Nemzetközi WATS vonalra. Per-sze hogy tudom, hogy ez titkos vonal. Még jó, hogy tudom:miénk a telefontársaság... Mi a neve, kérem? Goog?

360

Felírta a noteszlap szélére. – G-O-O-G. Köszönöm, MissGoog... a telefon hitelkártyám száma: IT&T 1... igen, mi va-gyunk a telefontársaság tulajdonosai, Miss Goog... rendben.Nos, akkor kapcsolja rá ezt a fülkét a WATS vonalra. Sze-mélyesen maradjon vonalban, míg létre nem jön a kapcsolat.Tartsa nyitva ezt a vonalat. Az összes bejöv hívást terelje elerr l a nyilvános fülkér l. Szakítson meg minden hívást, amiaz útjába kerül.

Hallgatott egy pillanatig. Aztán aláhúzta Miss Goog nevétkicsiny noteszében. – Nem, Miss Goog. Nem érdekel, ha azElnök beszél rajta, bontsa fel a vonalat...

A tömeg nagy ívben elkerült minket. Le-föl masíroztam atáblámmal: LE A CIA-VAL!

Bury így szólt magában: – Ostoba (bíííp). Rá akar kap-csolni egy K vonalra. Ki az ördög akar ilyenkor beszélni azElnökkel? – Ki-be csukogatta a telefonfülke ajtaját. – Iste-nem, de büdös van itt! – Aztán hirtelen a telefonra figyelt. –Rendben, Miss Goog. Akkor kapcsoljon össze közvetlen vo-nalon a Nemzetbiztonsági Ügynökség rangid s megfigyel -jével... Igen, Miss Goog, tudom, hogy ez egy titkos kor-mányzati vonal... Halló! Ki az? Peeksnoop? Ah, hogy van,Peeksnoop? Bury vagyok a Swindle and Crouchtól... Igen, afeleségem jól van... Figyeljen, Peeksnoop. Maga figyeliHatchetheimer tábornok telefonhívásait?... Ah, nagyszer .Er sítsen meg abban...

Szerelvény érkezett. Az utasok meglátták a feliratokat, éstávol maradtak.

Bury így szólt hozzám. – Szerencsénk van. Hatchetheimerterrorista csapatot irányít Kairóban, és a biztonságiak infor-mációi szerint holnap reggel bombát készülnek robbantani azamerikai nagykövetségen. is meger síti a m holdak általszerzett információkat. Hatchetheimer meglehet sen agilis akorához képest... Ah, Peeksnoop. Nos, fordítsa meg a lehall-

361

gató rendszert, s kapcsoljon rá Hatchetheimer telefonjára.Csak csörgesse. Nagyszer , cimbora.

A tömeg messze elkerült minket. Én a táblámmal mene-telgettem, Bury a fülkeajtóval legyezett.

Ismét a telefonra figyelt. – Hatchetheimer? Ah, maga az?Itt Bury... Igen, jól vagyok... is jól van... Ó, kedves bará-tom, ne mondja... Nos, ezt nagyon sajnálom. szintén meg-ígérem, hogy utánanézek azoknak a hibás t zbombáknak, skicseréljük ket most azonnal. Igen, a szavamat adom... Nos,figyeljen rám, tábornok. Katonai problémában kérem a taná-csát. A 92-es móló végén...

Szerelvény érkezett. Kinyíltak az ajtók. Az utasok kiszál-láshoz készül dtek, de ahogy meglátták a feliratokat, inkábbbent maradtak a metrókocsikban. A többi utas megpróbáltbezsúfolódni melléjük. Az ajtók nagyot csapódva becsukód-tak, s a szerelvény eldübörgött.

Ismét hallottam Bury hangját. – ...Ó, nem a New York-irend rség. Istenem, nem... A New York-i Nemzeti Gárdátvalódi veszélyhelyzetre tartogatjuk... Az amerikai hadseregcsak a védelmi költségvetés felsrófolásához használná. Idehallgasson, tábornok... Igen. Nemzetközi Zóna a 92-es mólóvégén. Ez egy nemzetközi probléma...

A fiatal, fekete fiú magához tért, mivel valószín leg töb-ben ráléptek. Rogyadozva felállt, meglátta festékes flakonja-it, összeszedte ket, s tovább dolgozott graffitijén.

Bury így folytatta: – Ó, igen, ez nagyszer , tábornok. Ésköszönöm, hogy szakított rám id t. Sok szerencsét a követ-séghez. – Lenyomta a telefonkagyló akasztóját. Rám nézett.– Van remény. Hatchetheimer briliáns elme.

A telefon azon nyomban megcsörrent. A füléhez emelte ahallgatót. Egy ideig hallgatott, aztán így szólt. – Nem,(bíííp), ez nem a Lóburger King!... Nem, nem fogok küldenimagának három Póni Supreme-et! – Idegesen ismét lenyom-

362

ta a telefonkészülék kampóját. – Miss Goog! Az isten (bíííp)meg! Ne kapcsoljon senkit erre a vonalra! Rendben. Nagyonörülök, hogy sajnálja. Kapcsolja inkább Washingtont, a Ve-zérkari F nökség stratégiai tisztjét... Igen, tudom, hogy ezegy titkos vonal, Miss Goog. Hozza már léte azt a (bíííp)kapcsolatot! – Mélyr l jöv n felsóhajtott, majd ismét legye-zett az ajtóval. – Utálom a fokhagymát!

Létrejött a kapcsolat. – Bury vagyok, a Swindle andCrouchtól. Melyik NATO-egységet tudja bevetni jelen pilla-natban New York közelében?... Mi?... Hogy hívják?...Sheridan. Sheridan tábornok. – Felírta a noteszába. – Nemhiszem, hogy valaha is hallott rólam, Sheridan tábornok.Bury vagyok a Swindle and Crouchtól... Ó... nos... hasonlít amaga (bíííp) beszédhangjára. Istenem! – Aláhúzta, amit bele-írt a noteszába.

Az ajtóval legyezett. Kinézett rám. – El fogjuk kapni ezt aMadisont, Inkswitch.

Néhány kellemetlenked alak nem volt olyan gyáva, minta többi. Löködni és szurkálni kezdtem ket a táblámmal.

Bury tovább beszélt. – Rendben, örülök, ha maga elége-dett. Nos, akkor válaszoljon végre erre a (bíííp) kérdésre...Ah! Egy NATO harckocsiszázad tart bemutatót ma este aHetedik páncélosezred el tt. Akkor nekik kell megcsinálni-uk. Találkozni akarok velük háromutcányira délre a 92-esmólótól ma este 8:30-kor teljes felszereléssel, tankokkal,harckészültségben... Tábornok, cseppet sem érdekel, ha eztönkreteszi a bemutatót. És az sem érdekel, ha ezek britek.Vegye fel a kapcsolatot a NATO f parancsnoksággalStrasbourgban, és szerezze meg az engedélyt, most azonnal!Adja már ki azt a (bíííp) parancsot!

Ismét aláhúzott valamit a noteszában. – Rendben, tábor-nok. Még valami. Van repül géphordozója a Brooklyn Ten-gerészeti Támaszponton?... Van?... USS Saratoga... Tábor-

363

nok, nem érdekel, hogy szárazdokkban van. Adjon ki paran-csot, hogy a következ huszonnégy órára helyezzék európaiNATO-parancsnokság alá... Hát akkor hívja ki azt a (bíííp)tengerészeti titkárt arról a (bíííp) vacsorapartiról, és intézzeel vele!... Nem, arra nincs id m, hogy elmondjam, miért....Igen, nemzeti érdek! Jó!

Lenyomta a telefonkészülék akasztóját. Félig felém for-dult. – Haladunk ezzel a Madisonnal. – Aztán visszafordult atelefonhoz. – Miss Goog? Nem, az isten (bíííp) meg, mégnem készültek el a gatyái, ez nem a Yorkville Vegytisztító!Miss GOOG!... Ide hallgasson, (bíííp), tartsa ezt a vonalat.Kapcsolja a USS Saratoga parancsnokát a Brooklyn Tenge-részeti Támaszponton.

Bury az órájára pillantott. – Id , id – mondta félrefor-dulva nekem. – Id be telik. De azért haladunk ezzel aMadis... Halló! Itt Bury a Swindle and Crouchtól... Hogy vanJinx kapitány? Kapitány, hamarosan meger sítést fog kapnia haditengerészet titkárától, de ne várja meg. Magát a le-génységével együtt NATO-parancsnokság alá rendelik a kö-vetkez ...

Szerelvény érkezett. Bury becsukta maga mögött a fülke-ajtót, hogy beszélni tudjon.

Tömeg gyülekezett. Volt köztük két keménykötés fickó,akik mindenáron át akartak jutni köztem és Bury között, akimég mindig a hátán viselte a feliratot. Voltak néhányan, akikcsatlakozni akartak hozzám.

Különböz szúrásokkal és ütésekkel elkergettem ket.Egy félénk külsej fickó csapdába esett a tömeg és a telefon-fülke között. Kabátja színe hasonlított Buryére. Reméltem,Bury hamarosan befejezi a telefonálást. Kezdett a helyzetforróvá válni. A tömeg egyre csak gy lt. Ahelyett, hogy atábla elriasztotta volna ket, úgy t nt, inkább érdekl dnek.Változott az összetételük – munkások keveredtek közéjük.

364

Csúnya helyzet készül dött.Bury végzett.Visszaakasztotta a telefonkagylót, s kinyitotta a fülke ajta-

ját.Egy szempillantás alatt cselekedtem.Észrevétlenül lekaptam Bury hátáról a feliratot, s a félénk

fickó hátára ragasztottam. A fülébe sziszegtem: – Magátakarják! Fusson, ha kedves az élete!

És hogy futott! Végig a peronon, ahogy a lába bírta!A tömeg, kissé összezavarodva a gyatra fényben, csak

annyit látott, hogy a CIA-EMBER felirat hírtelen elt nik aszemük el l!

Üvölt áradatként vetették magukat zsákmányuk után.Vad kiáltozásuk fülsiketít üvöltéssé er södött a metró-

megállóban!– Mi volt ez? – kérdezte Bury.– Kocogók – feleltem.Elhagytuk a Rockecenter bolygóméret birtok ideiglenes

világparancsnoki állását.A telefon megcsörrent. Talán Miss Goog akart még né-

hány érmét. Nem tör dtünk vele.

5. fejezet

Mr. Bury az órájára pillantott. – Jobban tesszük, ha mostid t szakítunk arra, hogy együnk. A menetrend kés bb igen-csak szoros lesz.

Ahogy felértünk a metrómegállóból, bementünk a lépcsmelletti zsidó csemegeüzletbe. Zsírfoltos, fehér terít s asztalállt az üzlet végében. Mr. Bury így szólt: – Általában utálomezeket a helyeket. Mindent megteszek a zsidók pénzcsinálása

365

ellen, na persze a többi nép esetében sincs ez másképpen.Leültünk, s a falra hatalmas bet kkel kiírt kínálatot olvas-

tuk. A Klán festékszóróval horogkeresztet festett a menüre,benne KKK. – Azt hiszem, csak kóser hot dogjuk van. Nemcsoda, hogy a Ku-Klux-Klan megtámadja ket.

– Maguk finanszírozzák a Klánt? – kérdeztem.– Hát persze. Társadalmi feszültséget keltenek, nem igaz?

Hé! – kiáltotta a pult mögött álló kicsi zsidó felé. – Két hottidoggi, érted?

– Tudja, ezek az átkozott külföldiek nem beszélnek ango-lul. De ha az ember szór egy kevés szódabikarbónát a tetejé-re, egészen ehet .

Megbántam, amit tettem. Rál ttem két Klán-tagra. Nemtúl barátságos dolog t lem. Nos, ezt nem mondom elBurynek.

Megkaptuk a kóser hot dogokat. Miközben Bury a sajátjátette, noteszába jegyzetelt. Nem akartam megzavarni. Ponto-san, odafigyelve dolgozott, hullámzó sorait senki el l nemtakarva.

– Azt hiszem, nagyon jó esélyünk van arra, hogy megsze-rezzük Madisont – mondta. – Hatchetheimer meglehet senéles elme. Remélem, elegend t zer vel rendelkezünk majd.– Készített még néhány feljegyzést. – Remélem, ez elegendfeladatot ad az irodám személyzetének. Folyamatosan el kelllátni ket feladattal. Hogy tetszik ez magának? – Megfordí-totta a feljegyzést, hogy én is el tudjam olvasni. Megérintetta bizalma, s az, hogy kikéri a véleményemet.

A feljegyzés így szólt:

1. Küldeni Peeksnoop feleségének egy doboz csokoládét.Leszámlázni egy zacskó aprópénzt a metróhálózatnak.Újjáépíteni Fort Apache-ot az adófizet k pénzéb l, lovas-

ságot vezényelni oda, majd kinevezni Sheridan tábornokot

366

parancsnokukká azzal a paranccsal, hogy üldözzeGeronimót, míg el nem éri a nyugdíjkort.

Áthelyezni Miss Googot, a New York-i Telefontársaságvezet operátorát a New York-i Metróhoz sínfényez nek.

Bekönyvelni három hot dogot a kiadások közé.El léptetni Jinx kapitányt az USS Saratoga parancsnokát

admirálissá, ha id ben érkezik.Szólni a briteknek, hogy k választhatják a következ

NATO-parancsnokot, ha a harckocsiszázaduk elvégzi a fel-adatát.

Küldeni egy tucat hosszú szárú Amerikai Szépség rózsát apolgármester feleségének, és a Metropolitan Opera elnökévéjelölni.

Így szóltam: – Nekem ez rendben van. Csak ezt az utolsótnem értem.

Rám nézett. – Ó, az istenit. Magának igaza van,Inkswitch. Elfelejtettem felhívni a polgármestert. – Siet senbetömte a szájába a hot dog maradékát, s a nyilvános tele-fonhoz ugrott.

Nem hallottam, mit beszélt. Arcán a Wall Street-i ügyvé-dek jellegzetes kiábrándult kifejezésével tért vissza.

– Úgy volt, ahogy gyanítottam. Utálom a politikusokat.Csak arra kértem, hogy az összes manhattani jár rkocsivalállja el a Tizenkettedik sugárút összes bevezet szakaszát éskijáratát, valamint a West Side emelt autópályát a nyugatiTizenhetedik utcától a nyugati Hetvenkilencedikig, és 8:30-tól 9:30-ig tiltson meg mindenfajta járm forgalmat közöttük.Ez az Egyesült Államok területe, így legálisan alkalmazha-tom ket, egészen addig, míg meg nem kezdjük a támadást –le kell zárnunk az összes menekülési útvonalat, amely egylehetséges, részletekbe men fellebbezés felé vezetnéMadisont.

367

Ököllel rácsapott az asztalra. – És (bíííp), megtudtam,hogy meg fogja akadályozni. De én már ki is találtam, hogykerüljem meg. Erre kellettek a virágok. Azt mondtam neki,hogy a Corleone banda egyik tagját üldözzük. Tudja, a fele-sége. és Babe Corleone együtt táncoltak a Roxy tánckará-ban, és utálják egymást. Magának is ismernie kell a helyi po-litika finomságait, Inkswitch. Így aztán persze azonnal kibo-csátotta a parancsot, így aztán Madison egyik mellékutcánsem tud elmenekülni. Úgyhogy a virágcsokrot rajta hagyhat-juk a listán.

Bury fáradtan megmasszírozta aszaltszilvaszer arcát. Az-tán megbökte lógó karimájú New York-i kalapját. – Akár in-dulhatunk is, Inkswitch. Ez nagy valószín séggel meglehet -sen heves támadás lesz, így azt mondtam a feleségemnek,csak tízre érek haza.

A metróban szerzett apróból kifizette a hot dogokat. Ész-revettem, hogy az asztalon felejtette a feljegyzéseit. Márcsak odakint értem utol. Odaadtam neki a papírokat. Össze-gy rte, s egy lámpaoszlopra szerelt szemeteskosárba dobta. –Ne szemeteljen, Inkswitch. Most indítottunk kampányt. „Neszemetelj!" Leszedetjük az összes anti-Rockecenter falra-gaszt, és börtönbe zárjuk azok kiragasztóit anélkül, hogy vá-dat emelnénk ellenük a szólásszabadságról, és a sajtó sza-badságáról szóló Els Kitétel megsértése miatt. Ismernie kellezeket a dolgokat, most, hogy már tagja a családnak. Azt kellhogy mondjam, nem fogja könny nek találni. Az ilyen em-bereket, mint mi, akik rabszolgaként, fogaskerékként dolgo-zunk a hatalmas gépezetben, nem értékelnek, s azt sem ve-szik figyelembe, hogy mennyire elkötelezetten végezzük afeladatainkat. Azt hiszem, emésztési zavarom van. Tettemszódabikarbónát a hot dogomra?

Nem emlékeztem rá, pedig arra a következtetésre jutott,hogy nem tett.

368

Aztán indultunk, hogy találkozzunk a csata isteneivel.

6. fejezet

Körülbelül 8:20 lehetett. A halálos zéró óra egyre közele-dett.

Bury és jómagam kikászálódtunk egy taxiból, egy ház-tömbnyire a találka helyszínét l. Gyalog indultunk tovább,hogy randevúzzunk a végzettel.

Járm vek tömege s södött el ttünk. A sötét éjszakát ésa s ködöt csak néhol törte át egy-egy izzó fénypont. AHudson River, mint valami széles út, t lünk balra hömpöly-gött.

Bury motyogott. – Repül géphordozó l6M-20-as legújabbtípusú harckocsi, rohamfegyverek, páncélöklök... remélem,elég t zer t gy jtöttünk össze ahhoz, hogy elbánjunkMadisonnal. Mert egy valamit még nem mondtam. Hihetet-lenül trükkös!

Keresztüljutottunk a rend rkordonon, s a hamarosan csa-tatérré változó területet minden irányból lezáró rohamkocsikgy jén. Nagydarab figura állta el az utunkat. Graffertyrend rfelügyel volt.

Közelebbr l is megnézett minket, majd fürgén tisztelegveellépett el lünk. – Látom ön az, Mr. Bury. Éreztem, hogycsakis ön lehet az. Senki más nem lenne képes az összesNew Yorkban jár röz rohamkocsit iderendelni. Akarja,hogy éppen ne ide nézzünk?

Bury éppen arra koncentrált, hogy keresztüljusson a ro-hamkocsik kordonján s a rend rök tömegén, és hogy elérjükels úticélunkat. Aztán így válaszolt: – Nem, ez az egész le-gális ma éjszaka.

369

– Ó? – szólt Grafferty, szintén meglep dve.– Ez nemzetközi ügy, úgyhogy ne hagyja, hogy az embe-

rei belekeveredjenek. Csak állják el a forgalmat. Nem sze-retnék egyetlen amerikait sem az Emberi Jogok NemzetköziBírósága elé juttatni.

Grafferty siet sen helyeselt. – Nem. Esélyük sem lenne.Keresztüljutottunk. Ott volt el ttünk, amit Bury akart.Tizenhat M20-as tank támadó alakzatba rendez dve, or-

mótlan, kifényezett szörnyek, készen a bemutatóra.A tankok körül ott ácsorgott legénységük, egyenruhában.

Nagyon britek voltak, és nagyon okoskodóknak látszottak.Hosszú, keskeny NATO-zászlószalagok lengtek a harcko-

csik antennáin, valamint hatalmas NATO-zászlót vontak fela vezérharckocsi tornya mögé.

Borzongatóan katonás látvány volt!Egy dandártábornok díszegyenruhában, fején barrettel,

pálcáját hóna alá csapva, elénk lépett. – Csak nem magukazok a pasasok, akiknek jelentenünk kell? – Megcsavarta ka-tonás bajszát. Ezt alighanem kérdésnek szánta: valószín legmagas rangú, sokszorosan kitüntetett NATO tábornokot várt.

Gyorsan megtörtem a csendet. – Mr. Bury, a Swindleand Crouchtól. A Rockecenter érdekeket képviseli.

– Ó, uram! – A dandártábornok olyan feszeset szalutált,hogy a karja csak úgy vibrált meg rezgett. Anélkül, hogy hát-rafordult volna, így kiáltott: – Katonák, vigyázz!Tisztelgééééééshez!

Csattogó bakancsok záporoztak a kövezetre. A tömeg fe-szes, leny göz alakzatba formálódott a tábornok mögé,minden szempár el re nézett, minden test megfeszült.

– Kirá-lyi tisztel-gés! HAPP! – kiáltotta a dandártábor-nok.

A kezek egyszerre lendültek a legleny göz bb tisztelgés-re, amit valaha is láttam.

370

– KÉZ! – kiáltotta a tábornok. Minden kéz az övévelegyütt lecsapódott.

– Szolgálatá-ra, URAM! – kiáltotta a tábornok, és egy-két-hár-négyet toppantott a lábával, ahogy azt a britek teszik.

Bury ott állt lekonyuló karimájú New York-i kalapjával éscivil felölt jében. Bármennyire is észrevétlenül, de meg-mozdította jobb kezét. – Ha szólna a tisztjeinek – kezdte –megbeszélést tartanánk, zárt ajtók mögött.

A dandártábornok egyetlen határozott parancsára a tisztekazon nyomban összegy ltek. Egyeztették óráikat. Bury el -húzott egy Octopus térképet Manhattanról. Olyan gyorsanosztogatta a parancsokat, hogy el ttem összefolyt az egész.Pontosan elmondta nekik, hogy mire kéri ket.

A dandártábornok ugatott valamit. Tizenöt tank legénysé-ge rohant szörnyetege felé, majd katonás pontossággal beug-ráltak.

A dandártábornok kicsiny adóvev t húzott el ingzsebé-l. Katonásan belevakkantott.Bömböl , csikorgó motorokkal a tizenöt tank el relen-

dült, s megindult észak felé a Tizenkettedik Sugárúton.A dandártábornok udvariasan átadta az adóvev t

Burynek, és tisztelgés kíséretében felajánlotta neki a tizenha-todik tankot.

Nemsokára a dandártábornokkal valahol a harckocsigyomrában, Buryvel a nyitott lövegtoronyban, aki most semvette le kicsiny, lekonyuló karimájú kalapját, valamint ve-lem, aki a búvónyíláson kandikáltam ki, a páncélos lassanészak felé indult.

Kapaszkodót találtam a lövegtornyon. Rossz el érzetemmiatt belekapaszkodtam. Burynek azonban nem voltak rosszérzései. Ott állt a lövegtoronyban, bal kezében az adóvev -vel, miközben Wall Street-i ügyvédszeme éberen figyeltmindent el ttünk.

371

Észrevétlenül megközelítettük a 92-es móló bejáratátólkörülbelül ötvenlábnyira meghatározott pozíciónkat. Megáll-tunk.

lünk balra feketéllett a folyó. El ttünk a kihalt út. S ottállt vadászzsákmányunk néma barlangja, a feketén tátongóraktár.

Bury az órájára pillantott. Rengeteg id nk volt még. Burylenézett rám, ahogy óvatosan kilestem a kerek búvónyíláson.– Briliáns ember, Hatchetheimer. hozta össze így ezt a ter-vet. Mestermunka. Remélem, m ködik. Kár, hogy több mintháromnegyed évszázaddal ezel tt a rossz oldalra állt. Nagyveszteség ez a világnak. Tizennyolc különböz ország akartamegkaparintani mint háborús b nöst. Emiatt nagyon nehézellátást küldeni neki terroristatevékenységéhez. A következfél órában megtudjuk a legjobbat vagy a legrosszabbat. Aháború mindig is kockázatos dolog volt. De én azt mondom,ilyen a szabad rablás. Mikor az esküdtek elmulasztanak ked-vez döntést hozni, mindig a páncélököl mondja ki az utolsószót. Ezt ne feledje, Inkswitch. Az ön jelenlegi pozíciójábanfel kell készülnie ezekre a lélekpróbáló dolgokra. Néhányperc múlva az ügy a végs döntéshozatal stádiumába kerül,és vagy mi állunk fegyvert l halva a legf bb bírói szék elé,vagy biztonságban megkaparintjuk azt a (bíííp) Madisont. Avád visszavonul.

A figyelmét magára vonta valami a folyó közepén, így énis arra fordítottam a tekintetemet.

Valaki a harckocsi gyomrából infravörös készüléket adottneki. Azzal kezdte pásztázni a folyót.

– Ah! – mondta végül. Átadta nekem az éjjellátót.Gyorsjáratú csónakok! De nem száguldottak. Lassan ara-

szoltak a fekete vízen. USS Saratoga felirat állt az oldalu-kon. Némi mocorgás támadt a legtávolabbin. De nem tudtamkivenni.

372

Bury az órájára pillantott. Visszavette az éjjellátót, és a92-es mólót kezdte vizsgálni. Aztán hirtelen bólogatni kez-dett. Visszaadta az infravörös készüléket.

Köteleket l ttek át a víz felett. A kötélvégekre szereltkampók megkapaszkodtak a móló végében.

Aztán fekete alakok kapaszkodtak a kötélre, és csúsztak átcsendesen a víz felett. Rohamfegyverek lógtak a hátukon! Éspáncélöklök!

Bury visszavette az éjjellátót. – Békaemberek – mondta. –US Navy SEALS. A repül gép-hordozóban egy egész osztaglehet belül. Okos ez a Hatchetheimer!

Bizonyára intett a páncélos gyomrában tanyázó dandártá-bornoknak. Gurulni kezdtünk el re, nagyon lassan.

– Ami miatt leginkább aggódom – szólt Bury –, az a ko-csija. Egy Excalibur. Egy 1930-as nyitott túrakocsi utánzata,csupa króm. De nagyon megtéveszt . Épp olyan, mintMadison. Egy Excalibur gépészeti szempontból olyan mo-dern, mint egy sugárhajtású repül gép. Cadillac motor, alegnagyobb, amit valaha építettek. Úgy hagyná le ezt a tan-kot, mint a nyúl a tekn sbékát! Ah, remélem, ez használ.

Ismét megálltunk. Éppen elértük a 92-es móló nyitott ka-pujának déli sarkát. Teljes sötétség borult ránk. De beláttunka mólóra. Lámpák világítottak meg egy táblát a túloldalon.

VÁMMENTES ÖVEZET!NEMZETKÖZI TERÜLET!

BELÉPNI TILOS!

Rakományokat rakhatnak ki, majd utaztathatnak továbbanélkül, hogy azok valaha is bekerülnének az Egyesült Ál-lamok Vámhatóságai elé.

Hatalmas felirat virított a roppant méret konténeren,olyan fajtán, amiben autókat szoktak szállítani:

373

EXPORT

A félhomály ellenére is látni lehetett a móló legvégét.Mintha egy törékeny, kicsi figura közeledett volna a konté-ner felé. Az anyja! Kosarat tartott a kezén, amiben a vacsoralehetett.

Látni nem lehetett az US Navy SEALS-eket a távoli sö-tétségben, de tudtam, ott kell lenniük elhelyezkedve, felké-szülve, felhúzott, lövésre emelt fegyverekkel.

Bury a szemét órájára szegezte.Zéró!Dübörg robogással kegyetlen lángtenger tört el a sötét-

ségb l! Automata fegyverek! Fülsiketít !Behúztam a nyakam!Istenek, pontosan a t zvonalban állunk.Bury nem bújt le! Micsoda bátor ember!Nehogy elszaladjak, Bury így kiáltott felém: – Csak vak-

töltények. Maradjon nyugton!Aztán a páncélöklök durranása, felvillanása és robbanása!

Azok nem vaktöltetek voltak! A konténer hátoldalát l ttékvelük!

A záporozó lövések zaján túl hallani lehetett egy felbautómotort!

A konténer eleje kivágódott!Az Excalibur kirontott rajta!A fegyverek torkolattüze megcsillant krómozott kipufo-

gócsövein!A kocsi kék lángcsóvát lövellt ki magából!A törékeny asszony elterült! Az uzsonnáskosár a magasba

repült!A nyitott, vászontet s túrakocsi felénk rohant!Az automata fegyverek tüze megduplázódott!

374

Az autó a 92-es móló végéhez közeledett!– MOST! – kiáltotta Bury.A harckocsi négy, el renéz géppuskája tüzet nyitott!A lökéshullám szinte letepert.A kocsi elkanyarodott el lünk!Sikító gumikkal menekülni próbált az egyik mellékutca

irányába. A felsorakozott rohamkocsik bekapcsolták sziréná-ikat, rettenetes disszonanciát teremtve!

Az autógumik visítottak.Az Excalibur a Tizenkettedik Sugárúton száguldott.A tank is mozgásba lendült alattam. Egyre gyorsabban ha-

ladtunk.Kétségbeesetten szorítottam a kapaszkodót.Bury parancsszavakat vakkantott az adóvev be. A szél

bele-belekapott kerek kalapjába. A NATO-zászló kifeszült.Elég szépen haladtunk.Nyolcvannal? Kilencvennel? Százzal!Az el ttünk száguldó autó távolodott, kihasználva hatal-

mas er ve fölényét.A West Side emelt autópályán jártunk. A brit harckocsi-

vezet a rossz oldalon hajtott!A korlátok és lámpaoszlopok émelyít en elmosódtak a

rohanásban. Mintha egész New York forgott volna körülöt-tünk.

Alig tudtam kapaszkodni!Aztán egy hirtelen lökés kíséretében a tank géppuskái is-

mét tüzeltek! A nyomás majdnem leterített, befejezve azt,amit az el lökéshullám elkezdett.

Bury a bólogató antennazászlók között és a suhogó, csat-togó zászló el terében lekonyuló karimájú kalapjában el re-hajolt.

– Bármelyik percben meglehet! – üvöltötte a szélben.Így is történt!

375

El ttünk az Excalibur megrándult. Aztán hirtelen lelas-sult!

A harckocsi lánctalpain félrefordult és oldalra csúszott. Acsikorgás fülsiketít volt.

Az Excalibur titokzatosan megállt!Ugyanúgy, ahogy a tank! A korlát közelében!További dübörgés hallatszott.Tizenöt tank kétsoros vonalban elállta jobbra-balra az au-

tópálya lehajtósávját.Tizenöt halálos löveg vette célba az autó vezet jét!– Hatchetheimer egy zseni – mondta Bury. – A repül -

gép-hordozó vészmegállító felszerelése tökéletesen m kö-dött!

S ekkor megláttam, mire gondolt. Az USS Saratoga azautópálya minden sávjára felszerelte azokat a drótokat és há-lókat, melyeket egyébként a leszálló gépek fékezésére hasz-nálnak. Az Excalibur beleakadt az egyikbe!

Bury lemászott.Megközelítettük a kocsit.Riadt figurát találtunk a kormány mögött.Egy hang! Tompa egyhangúsággal szólt. – Szalagf cím

gyászkeretben 18-as bet mérettel kiemelveBOCSÁNATKÉRÉS KÖZBEN MEGHALT MADISON,alá kis f cím kiemelés nélkül 12-es bet mérettelROCKECENTER MINDÖRÖKKÉ VOLTAK UTOLSÓSZAVAI tegnap a West Side emelt autópályán vessz J.Walter Madison vessz a félreértett publicista vessz feladtakelletlen bujkálását. 4:00-kor temetik a Bideawee temet ben.A nép minden bizonnyal követelni fogja holttestének kieme-lését a megszentelt földb l...

A szerencsétlen ember saját gyászjelentését fogalmazta!Bury a kocsi mellett állt, egészen közel, hogy Madison

láthassa. – Pofa be, Madison!

376

A fickó felnézett, és elfehéredett. – Ó, istenem! Bury! Áll-jon le a nyomtatás. Változtassák a bet méretet féloldalassá,kiemelve MADISONT MEGGYILKOLTÁK felkiáltójel, az-tán alá kis f cím kiemelés nélkül SZÉTMARCANGOLTHOLTTESTÉT...

Bury így szólt: – Pofa be! Nem vagy bajban.Madison elképedt. – De hát Patagónia elnöke öngyilkos

lett! Az egész Octopus Holdingot kisajátították – a kár tizen-nyolcmilliárd dollár!

– Ejnye-bejnye – szólt Bury.– Ráadásul elütöttem a saját anyámat! Lecsuknak anya-

gyilkosságért.Bury így szólt: – Az anyja jól van. A haditengerészet em-

berei ebben a percben térítették magához a sokkból. Azt kér-dezték az imént a rádión, hogy mindig itókát szokott-e kérni,mikor a szíve rendetlenkedik?

– De... de... és mi van a többi munkával, amikkel kudarcotvallottam? Mi van azzal, mikor népszer sítenem kellett vol-na az Octopust az amerikai indiánok körében, mire mindnyá-jan Kanadába menekültek?

– Apróság – szólt Bury. – Az Octopusnak nagy szíve van.Az apró hibákat elnézi. Én megbocsátok magának.Rockecenter megbocsát magának, és az Isten is megbocsátmagának, ami sok szempontból ugyanazt jelenti.

– Úgy érti, úgy szólhatna a f cím, hogy MADISONCSODALATOS FELTÁMADÁSA?

– Az utolsó pillanatban motoros futár hozta a halálbünte-tés felfüggesztését a kormányzótól. Itt van. – ÁtadottMadisonnak egy borítékot. – Visszavették az FFBO stábjába.Visszamehet az anyja birtokára. Holnap reggel tíz órakor tar-tózkodjon a megadott címen.

– Ó, köszönöm, köszönöm! – zokogta Madison. – Legkö-zelebbi alkalommal megszolgálom, hogy valaha is eszébe ju-

377

tottam!Bury leballagott a lehajtó ágon, én pedig vele mentem.

Egy New York-i rend rkocsi állta el az utat. Bury beült. Énis beültem mellé.

– Vigyen haza – szólt Bury a sof rnek. – Aztán vigye eztaz embert oda, ahová kéri.

– Igenis, Mr. Bury – felelte a zsaru, s gyorsan elhajtott ve-lünk.

Így szóltam Buryhez: – Nem túlzás megbocsátani nekiezután a rengeteg veszteség után?

– Nem, nem – felelte Bury. – Soha nem mondjuk el nekiaz igazságot. Önnek azonban be kell látnia a dolgok mögé.Mihelyt elzavarta az indiánokat, megkaparintottuk olajat rej-

földjeiket. És ez a patagóniai dolog, azért küldtük a köz-társaságba, hogy tönkretegye a PR-ünket. Az ottani kormánytársadalmi nyomásra államosította az összes Octopus terüle-tet és olajfinomítót. A Patagóniai Központi Banknak, hogymeg rizze nemzetközi hitelképességét, meg kellett próbálniakifizetni ezeket. Persze nem tudta, így azután a Grabbe-Manhattan elzálogosította, így most már miénk az egész or-szág. Ügyesen okozott haváriát más munkák esetében is.Csak nem szabad elmondani neki, hogy mit várunk t le való-jában. El kell titkolni. tulajdonképpen hisz abban, hogynagyszer PR-munkaer . Úgyhogy ne romboljuk le a morál-ját. Vidítsuk inkább fel egy-két jó tanáccsal. egy zseni.Nem tudom, hogy csinálja!

Hamarosan megérkeztünk Bury West Side-i birtokára. –Hála istennek – mondta –, id ben hazaértem. Ezek után márnem lett volna er m egy valódi csatára. Korán bent legyen azirodában.

Ezzel kiszállt.Miközben a Bentley Bucks Deluxe felé utaztam, tudtam,

hogy igazam volt. A repül gép-hordozó, a tankok és az

378

egész New York-i rend rség, mozgásba lendítették az ügyet.Már az istenek sem segíthetnek Helleren.

7. fejezet

Az izgalomtól reszketve, hogy id ben munkához láthas-sak, másnap reggel korán jelentkeztem az irodában, alaposanfel akartam készülni Madison irányítására: csakhát nem voltirodám, ahová bemehettem volna.

Keresztülverekedtem magam kedvetlen munkatársaimtömegén, akik szintén úton voltak irodáik felé. Lassan ment.Találtam egy Új Alkalmazottak Beosztása feliratú ajtót, s be-léptem rajta.

Tagbaszakadt, irodaigazgató típusú férfi ült íróasztalamögött. Kíváncsian rám nézett. – Inkswitch – kezdtem. –Én...

Felemelte a kezét, hogy félbeszakítson. Számítógépe feléfordult, és beütött valamit. A képerny elsötétült.

– Ah – mondta. – Egy családi kém! Van egy jó tanácsomaz ön számára. Ne blokkoljon egyik óránál sem, még akkorsem, ha kiírva látja a nevét. Ezzel tönkreteheti az álcáját.

– Várjon – mondtam. – Nekem dolgoznom kell. Nemkaphatnék egy irodát?

– Ó, nem – felelte döbbenten. – Úgy bárki megtalálhatná,hogy lel je vagy megmérgezze magát. Ez el segítené a b -nözést, s ez törvénybe ütköz .

– Hé – mondtam –, hogy kapok fizetést?– Ó, mi sem egyszer bb. De hadd figyelmeztessem. Ne

hitelesítsen egyetlen csekket sem, amit esetleg t lünk kap.Az IRS keresztre feszíti érte.

– Egyáltalán nem kapok fizetést?

379

Így felelt: – Természetes, hogy ön jogosult fizetésre.Költségtérítésként kapja. A 13-as ablaknál. De ne írjon alásemmiféle elismervényt a valódi nevével, máskülönben ke-resni fogják magán az elszámolási bizonylatot.

– Nos, rendben – feleltem – egészen addig, míg nem kerü-lök összet zésbe a felettesemmel.

– Ó, önnek egyetlen f nöke sincs. Ne nézzen így rám. Önegy családi kém.

– Igazán köszönöm, amit értem tett – mondtam.– Nos, én soha nem láttam magát, így azt is elfelejtem,

hogy valaha itt járt.Azonnal a tizenhármas ablakhoz léptem. Apróbb Költsé-

gek Térítése felirat állt felette. Meglehet sen pedáns külsejid s hölgy ült a pénztárablak mögött.

– Neve? – kérdezte.– Inkswitch – feleltem.Lenyomta számítógépe billenty it. A képerny elsötétült.

Komoly arckifejezéssel bólogatott. A cég legmegbízhatóbbalkalmazottjának kell lennie, ha ilyen bizalmi állást tölt be.íígy szólt: – Mennyi?

A hasamra ütöttem. – Tízezer dollár – feleltem.Elém rakott egy három példányos kiadási pénztárbizony-

latot. Az imént kapott tanácsnak megfelel en aláírtam: JohnSmith.

Visszavette a bizonylatot. Benyúlt a fiókjába, s kisebbcímletekben leszámolt tízezret. Mesterkélt mozdulatait fin-torral kísérte. Átadott ötezret, a másik ötöt pedig saját pénz-tárcájába dugta.

Csodálattal bámultam. Micsoda hatékony szervezet! Akémeik nem is léteznek! És hihetetlenül egyszer korrupciósrendszert fejlesztettek ki! Ezt meg kell írnom Lombarnak.Nem csoda, hogy ennyit tanulmányozta a földi kultúrát!

Most már sietve végigrohantam a folyosón Bury irodája

380

felé. Az ajtaját félig nyitva találtam.Udvariasságból azonban mégis bekopogtam.Az ajtóhoz lépett. Rosszallóan nézett rám. – Mi az ördö-

göt csinál, Inkswitch, kopog? Majd meghaltam az ijedtség-l! Azt gondoltam, valami ellenség, aki nem ismeri a járást!

– Csak ekkor vettem észre a feliratot az ajtaján:

Jótékonysági Egylet

Egy lapos Beretta M84-es .380-as kaliber automata pisz-tolyt dugott az oldalára szíjazott pisztolytáskába. – Találkoz-nunk kell Madisonnal, most azonnal.

– Erre Madison miatt van szükség? – kérdeztem, s azon-nal megtapogattam .357-es Colt Python Magnum .380-asomat, amit magammal hoztam.

– Nem, nem! – felelte Bury. – Egy csöppnyi er szakrasincs szükségünk vele kapcsolatban. Ez a szemben lévSlime-Tripe MagazinE Building miatt kell. Veszélyes hely:mindig vannak ott néhányan, akik korábban szerepeltek azújságban, s arra várnak, hogy lel hessék a szerkeszt ket! Namenjünk. Ott fogunk találkozni Madisonnal!

Kirohant, én pedig követtem.

8. fejezet

Alig kellett mennünk valamennyit. A negyvennyolc eme-letes épület pontosan az Octopus Buildinggel szemben ma-gasodott, az utca túloldalán. Átvágtunk a szök kutakkal dí-szített kétszintes, teraszos sétatéren. Az épület mészk l,alumíniumból és üvegb l épült, s magasodott fölénk. Belép-tünk a hatalmas el csarnokba, melyet polírozott és mattosí-

381

tott rozsdamentes acél borított. Megálltunk egy hatalmas,absztrakt falfestmény el tt, majd beléptünk a liftbe, s a ma-gasba emelkedtünk. Tágas szobába jutottunk.

Táblák oszlopa fogadott. A legtetején ez állt:

Tulajdonosi-kiadói ötletemelet

A felirat alatt következtek az épületben kiadott magazi-nok: Slime, Tripe, Riffraff, Dirt Illustrated, Miss-fortune.

A szoba s leveg jén alig lehetett keresztüllátni. Minthamarihuána és ópium szaga terjengett volna. Néhány emberjött-ment: szemellenz t viseltek, akiket szemellenz s embe-rek vezettek.

Elindultunk befelé a hatalmas helyiségbe. Számtalan ki-ragasztott feliratot vettem észre:

Csak a hírek tudnak kiborítani

A valószer tlenség az egyetlen valóság

Slime, a magazin, amely soha nem hazudik senkimásnak, csak az olvasóinak.

Mindig ellen rizd a tényeidet a ruhatárban, miel ttmegírod a sztorit.

Vért akarnak, hát kapják meg, még akkor is, ha az a tiéd.

Néhány ajtó nyílott ki, miközben elhaladtunk el ttünk:Vezet rágalmazó, Trágár szerkeszt és F perverz.

De mi nem ezeket kerestük. A füstfelh n keresztülvágva ahelyiség végében egy irdatlan méret ajtóhoz jutottunk. Ezállt rajta:

382

Tulajdonos-kiadóNem nyilvános

Szent és sérthetetlen

Bury azonnal berontott rajta.Ahol az íróasztalnak kellett volna állnia, kanapé volt. De

senki nem ült rajta.A falon felvillanó fényekre lettem figyelmes, t lem jobb-

ra. Láttam, egy orgonista ül egy hatalmas orgonabillenty zetel tt. Középkorú n frakkban – tökéletes férfiöltözetben, fe-hér csokornyakkend ben. Széles mozdulatokkal játszott azorgona billenty in. A zene azonban nem hallatszott.

Észrevettem, hogy hatalmas képek jelentek meg a falonfelvillanva, majd egymásba úszva a zene ritmusára. A ké-pekkel játszott!

Figyeltem ket. Néha hátra kellett lépni, olyan hatalmaskép következett. Színes montázs volt, folyamatosan felvilla-nó képekb l. Holttestek, vonatbalesetek, légi szerencsétlen-ségek, meggyilkolt gyermekek, és sírók képei. Ritmikusanvégighömpölygött rajtuk a romlás és a vér. A katasztrófaszimfóniája. Meglehet sen rokonszenves, gondoltam.

Bury a n höz lépett. így szólt: – T nés!A n döbbenten tiltakozott. – De hogy lehet képzeletbeli

híreket megálmodni, ha nincs el tted a lényeg?– Mars! – mondta Bury.A n felkapta a pálcáját, cilinderét, és rendkívül sért döt-

ten motyogni kezdett olyan emberekr l, akiknek nincs valódiriporterlelkületük. A Bury arckifejezésére vetett végs pil-lantás azonban gyorsan kiterelte az ajtón.

– Azért jöttünk, hogy találkozzunk a tulajdonoskiadóval?– kérdeztem.

– Ó, nem – felelte Bury. – LSD-függ , s állandóan vi-

383

szonyt kezdeményez férfi pszichiátereivel. Ez a szoba min-dig üres, ezért használom találkozókra.

– Ezek szerint miénk ez a hely?– Melyik? Hogy megörököljük az összes rágalmazási pe-

rét? Azt már inkább ne. Üljön le, Inkswitch, én meg felvilá-gosítom.

Nem volt más ül hely, csak a kép-montázs-orgona ül ké-je. Leültem rá. Véletlenül lenyomtam az egyik billenty t,mire egy meztelen megfojtott holttest jelent meg a falon.Nem néz ki rosszul ez a lány.

Bury nyughatatlanul járkált. – Nem kell, hogy tulajdono-sai legyünk bármelyik újságnak vagy magazinnak. A követ-kez képpen néz ki; állandóan adósságaik vannak; tévé- ésrádióállomásaikkal együtt a bankok tulajdona a milliárdokértcserébe. Így aztán, mikor újra akarják kezdeni, vagy köl-csönre van szükségük, a bankok azt mondják nekik, hogy abank által választott igazgatót vagy igazgatótanácsot nevez-zenek ki. És meg is teszik annak érdekében, hogy megkapjáka pénzt. Ezután bármit meg akarunk jelentetni a sajtóban,egyszer en csak szólunk az igazgatónak, aki továbbítja aszerkeszt knek, akik elmagyarázzák a riportereknek, és azokpontosan leírják, amit mondtak nekik.

Milyen okos, gondoltam. Lombar el lenne b völve.De volt még más is: – Aztán, ha a kormány kicsúszik a

kezünk közül, megjelentetünk néhány sztorit a sajtóban,amelyekkel kényelmetlen helyzetbe hozzuk, vagy kirúgatjuk

ket. Így aztán a kormány rendszerint azt jelenteti meg a saj-tóval, amit mi akarunk, hogy megjelentessen vele. Ez egynagyon feszes rendszer. Ehhez nem kell más, mint hogy miirányítsuk a bankokat.

Ohó! Ez igencsak érdekelné Lombart. Egy mesterien ki-dolgozott rendszer! Rövidre zárt propaganda! Az igazságmég oldalvást sem juthat be! Ezért tudott Rockecenter ilyen

384

sokáig döntéshozó maradni, s ezért tulajdonosa ilyen sokmindennek! Ez az oka, és természetesen a fondorlatosság.Totálisan ellen rzött szabad vállalkozás!

Egy ujjal játszani próbáltam a „Saint James Kórház"-at azorgonán. Japán moziszörnyek jelentek meg a falon, amintembereket zúznak és tépnek szét. Aztán találtam egy jó bil-lenty t: ha az ember egy kicsit tremolózta, vér buggyant ela falból ritmikus hullámokban.

Az ajtó kinyílt.Madison volt az!El éjszaka a higanyg z autólámpák fényében az autó-

jában ülve nem láttam rendesen.Megdöbbentem!Ott állt el ttünk egy tiszta külsej , meglehet sen jókép ,

fiatal férfi. Kifogástalan, kissé konzervatív öltözékben. Bar-na hajjal és vonzó, barna szemmel. Nyugodtan lehetett volnamodell egy ingreklámban. Csendesnek, udvariasnak és tisz-tességesnek t nt.

Így szólt: – Társadalmi rovat. Madison késve érkezett, sezért er sen menteget zik. Kiemelés nélkül.

Bury, ezt észrevettem, egy kissé elhátrált el le, minthaegy bombával beszélgetne. – Megkapta a megbízólevelét? –kérdezte.

– Ó, igen. A mai napon Madison átvette a legjobb Slime-Tripe riporteri megbízó levélért járó f díjat. Megtiszteltetés-nek érezve, hálája jeléül...

– És megkapta a különleges, független státuszt? – kérdez-te Bury.

– A már idézett Akkreditációs Osztály rejtélyes módonnem szándékozik közvetlen megbízást adni. A hír gyorsanelterjedt az épületben. Ezrek fogadták kitör ...

Bury így szólt: – Smith, John. Tanácsokat fog kapni t -le. Adja meg neki az anyja telefonszámát, és az FFBO irodá-

385

jának a számát.Madison bólintott, majd odalépett hozzám, s olyan szin-

tén kezet rázott velem, ahogy azt velem még soha senki nemtette. Aztán el húzott egy noteszt, az egyik lapra felírta aszámokat, és ideadta.

Ezután Madison Bury felé indult – aki hátrált –, és szinteérdekl déssel nézett az ügyvédre. – Mit kellene tennem?

Bury a zsebébe nyúlt. El húzta Wister egyik útlevélképét.Átadta neki.

Madison elvette, s barátságos módon nézegette. – Kedvesfickónak látszik.

– Az is, az is – mondta Bury. – A neve Jerome TerranceWister.

Bury rám pillantott. Ez volt a végszavam. – Van egy iro-dája az Empire State Buildingben. Megadtam a számát. Ki-fejlesztett egy új üzemanyagot. A versenysporton keresztülpróbálja megismertetni.

– És? – kérdezte Madison.Bury vette át a szót. – Egy Slime-Tripe riporter ügyessé-

gével kell cselekednie, mint aki különleges megbízást telje-sít. tulajdonképpen egy erényes ember. Nem fog közvetle-nül PR-munkát használni. De mint a barátai, tudjuk róla,hogy segítségre van szüksége ez ügyben. Valójában nem fo-gadná el a segítségünket, ezért kell névtelennek maradnunk.Ezen a jótékony módon szeretnénk adni valamit ennek anagyszer társadalomnak, valamint segíteni ezt a fickót és atalálmányát. Ért engem, Madison? Ez az ön kizárólagosmegbízása.

A következ pillanatban Madison elvesztette józanságát.– Úgy érti, hogy tényleg, hogy igazándiból segítsek neki?

– Pontosan – felelte Bury. – Terjessze el a nevét, tegyehalhatatlanná!

– Ó – szólt Madison. – Pompás, óriási és ünnepélyes! Mr.

386

Bury – mondta izzó tekintettel –, a leghalhatatlanabb ember-ré teszem, akir l valaha is hallott! Így vagy úgy a nevemindörökre fennmarad! – Nem tudta visszatartani az örömét.Körbesétált a szobában, szinte ugrálva.

Aztán megállt. – A már említett bértárgyalások a mai na-pon zátonyra futottak. Meg nem er sített források szerintMadison tudni szeretné, milyen költségvetés...

– A határ a csillagos ég – felelte Bury. – Ésszer keretekközött persze.

Madison ragyogott. – Ó, már látom is! Halhatatlan! A ne-ve ismert mindenki el tt, mindenhol, mindörökre! – Öröm éslelkesedés sugárzott szét minden porcikájából. Nem tudottegy helyben maradni. Ha kalapot viselt volna, biztosan amagasba dobja!

Bury kituszkolt a szobából. Keresztülgázoltunk amarihuánafelh kön és az ópiumfüstön. Vigyáznunk kellett,nehogy elveszítsük az egyensúlyunkat, mikor az újságírókbelénk ütköztek. Eljutottunk a liftig.

Ahogy elindultunk az épületb l, Bury körülnézett, orvlö-vészek után kutatva. Biztonságban kivezetett az épületb l.Az egyik csobogó szök kút mellett megálltunk, nagy leve-

ket vettünk, hogy megszabaduljunk a tüd nkben rekedtfüstt l.

Berettáját mélyebbre dugta a pisztolytáskájában. –Inkswitch, most már minden a maga kezében van. Ha elvesz-ti a telefonszámát, az anyját megtalálja a telefonkönyvben. Afickó mostantól kezdve teszi a dolgát. Pár napra el kell utaz-nom – Kanada f kormányzója nagyon makacs az ottani fran-cia népesség kiirtásának kérdésében, nekünk viszont ki kellürítenünk Nova Scotiát, hogy feltárhassuk az új olajmez ket:rengeteg a jogi buktató. Az esetben, ha szigorúbb intézkedé-sekre lenne szükség, jóval azel tt visszajövök, hogy a t zijá-ték elkezd dne. Maga csak etesse Madisont egy-két jó ta-

387

náccsal, ahogy a legjobbnak látja. Vezesse t. És meg fo-gunk szabadulni Wistert l! Sok szerencsét.

Elszólították súlyos kötelességei.A csobogó szök kút mellett azon a csendes téren egy kis-

sé bajban éreztem magam.Ez a Madison szemlátomást a legkedvesebb fickó, akivel

az ember találkozni akarhat. Ráadásul naiv is, aki azonnalmeg fogja kedvelni Hellert.

Arra gondoltam, mi van, ha Bury túlértékelte a veszélye-ket, melyeket e kedves fiatalember rejt magában. Mi van, hatényleg híressé és sikeressé tudja tenni Hellert?

388

HUSZONNYOLCADIK RÉSZ

1. fejezet

Ezen az estén nem kívánkoztam az ajtón kívülre. Nap-nyugtakor savas es kezdett szemerkélni. Ha rácsöpög a ru-hára, lyukat mar bele. Undok éjszaka: az alacsony felh kmég a Bentley Bucks Deluxe tet téri teraszát is körbefogták.Az sz úgy borult rá New Yorkra, mint egy szennyes szi-vacs.

Ennek következtében nem mentem sehova, ehelyett in-kább felhívtam Twiddle szenátort. Elmondtam neki, mennyitgondol rá Rockecenter, aminek nagyon örült.

Mikor letettem a telefont, az ismét megcsörrent. Egy ope-rátor szólt bele azon a különös, énekl hangon, amit hasz-nálni szoktak – Mr. Smith? Itt a Manhattan repül tér tele-fonközpontja. Egy férfi jött az asztalomhoz, s az ön nevétnyújtotta át egy papírfecnin, jelezve, hogy hívjam fel önt. Ezitt az ön PARtija.

A vonal megcsörrent. Aztán valaki így szólt –Mmmmmfffff.

Így szóltam. – Beszéljen, nem értem magát.– Mmmmmfffff.Undorral letettem. De azért összezavarodtam. Egyetlen

lelket nem ismerek New Yorkban, akit úgy hívnának, hogy„Mmmmmfffff". Talán magyar?

Inkább egy pompás vacsora összeállításával kötöttem le

389

magam. Utanc szokás szerint távol volt. Bíztam benne, hogyaz es nem égeti meg gyönyör arcát, ha valahol a szabad-ban van.

A telefon megcsörrent. Valaki beleszólt. – Mmmmmfffff.– Ki maga? – kérdeztem. – Nem ismerek egyetlen

Mmmmmfffff-et sem.Egy távolabbról érkezett hang hallatszott bele a telefonba.

– Tartsd a fülemhez, majd én beszélek! – A hang hirtelener sebbé vált. – Maga az, uram? Mi vagyunk azok. Rahtpróbálta felhívni az el bb, de még mindig bent vannak a dró-tok az állkapcsában. (Tartsd közelebb a telefont!) Az én ka-romon is rajta van még a gipsz. A doktor még két hétig nemhajlandó kivenni a drótokat, letörni a gipszet és elengedniminket.

– A francba! – mondtam. – Lógnak, lógnak, lógnak! Bár-mit megtesznek, hogy még egy kicsit lazsálhassanak!

– Uram, tudjuk, mennyire aggódik egy bizonyos dologmiatt. Ezért Raht ellopózott az ügyeleti asztal és a n vérekel tt. Én nem tehettem, mivel a karom még mindig gipszbenvan, s ezzel gyanút kelthettem volna, ráadásul mászni semtudok. Rahtnak azonban csak az állkapcsa vált mozgásképte-lenné...

– Mi az ördögöt próbál itt magyarázni nekem? – csattan-tam fel.

– (Tartsd közelebb a telefont!) De meg kellett várnunk,amíg az rök meg az idegenvezet k hazamennek éjszakára.Az id járás olyan rosszra fordult, hogy az alsó meg a felstornyot is lezárták szerencsénkre. Így aztán Raht felmászott atévéárbocra, amennyire csak tudott. Az es miatt rendkívülsíkos. Szereznünk kell neki egy új pizsamát, mert a savas esteljesen átmarta. Ráadásul rettenetesen fújt a szél, és lehor-zsolta a lábszárát...

– Istenek! – mondtam. – Térjen a tárgyra!

390

– Nos, lekapcsolta uram. És még azt szeretnénk elmonda-ni, hogy további két hétre van szükség ahhoz, hogy vissza-térhessünk a munkánkhoz. A doktor nem hajlandó...

– Maguk ketten megtesznek mindent, de mindent azért,hogy lóghassanak! Higgyék el nekem, elintézem, hogy a fi-zetésüket visszatartsák!

Letettem. Olyannyira felb szített ez az átlátszó kifogás,amivel át akartak vágni, hogy a hír els pillanatban el semjutott a tudatomig.

A 831-es relé! Lekapcsolták! Újra láthatom, mit csinálHeller! Éppen itt volt az ideje. Madisonnak szüksége lehetezekre az információkra!

Azonnal összeszereltem a készüléket a képerny vel. Be-kapcsoltam.

ködött!Vacsoraparti!Valamelyik étterem elkülönített terme lehetett. Rendkívül

flancos volt. Mintegy régi, angol fogadó, sötét tölgyfából,vadkanfejekkel a falon. A pincérek vörös vadászkabátot vi-seltek.

De mi ez az egész? Nem ismertem a többieket! Mind-egyikük lapos, négyszögletes, egyetemi kalapot és fekete pa-lástot viselt! Mindenki!

Jól láthatóan épp most fejezték be roston sült marhaszele-tüket szilvapudinggal, és beszélgetni kezdtek.

Ahogy Heller körülnézett, válaszolva egyikük-másikukkérdésére, vagy éppen nevetve valamelyikük viccén, meg-próbáltam beazonosítani a többieket.

Bang-Bang! Mit csinál itt négyszöglet kalapban és feke-te palástban? Nem szerzett diplomát semmib l. És ott vanVantagio! már aztán rég megkapta a végbizonyítványát.Aztán megláttam a fest k vezet jét, s néhány többi fest t,mindannyiukat négyszöglet kalapban és palástban.

391

Izzy is ott volt összefonnyadva. Az ruhája is olyan volt,mint a többieké.

Nemrég fejezhették be a vacsorát. Hirtelen kinyílott aszemben lév ajtó, s nyolc pincér lépett be rajta, négyen-négyen cipelve egy hatalmas tortát, mint valami látványos-ságot.

Mindenki éljenzett.Énekeltek:

Boldog doktorátustboldog doktorátustboldog doktorátust kedves Izzyaz álmod megvalósult.

A pincérek letették a tortát. Koporsó alakja volt! A tetejénfelirat állt, „Itt fekszik DOKTOR IZZY EPSTEIN".

– Ó, nagyon kedves – szólt Izzy.– Pont, ahogy kívántad – felelte Vantagio.– Beszédet! Beszédet! – kiabálták a többiek.Heller megbökte Izzyt, hogy álljon fel.Izzy zavartan toporogva, jó néhányszor megköszörülve

torkát, s párszor megigazítva szemüvegét, így szólt: – Ked-ves és elnéz barátaim, igaz, ami igaz, szerencsés nap ez amai. A disszertációmat három szörny év után végre elfo-gadták. A doktorrá avatási ünnepségen a ti lelki támogatáso-toknak köszönhet en nem botlottam el saját palástomban,ahogy végigmentem a sorok között. Mikor átvettem a diplo-mámat az egyetem elnökét l, és kinyitottam, nem ugrott kibel le kígyó. Még a székemet is megtaláltam els re, köszön-het en nektek, akik úgy ültetek le, hogy ne téveszthessem el.

– De azt is el kell mondanom, rendkívüli szerencsétlen-ségnek érzek ennyi szerencsét. A végzet állandóan leskel -dik kiélezett fogakkal, hogy a legváratlanabb pillanatokban

392

sújtson le az emberre.– Így aztán, hogy mostantól kezdve minden id met a vál-

lalatoknak szentelhetem, bármely piac- vagy gazdaságelem- biztonsággal megjósolhatja, hogy ezek hamarosan tönk-

remennek.– Oktalan lépés önökt l, hogy megbíznak bennem. Rá-

adásul szerencsétlenséget is hozhat önökre. Köszönöm.Leült. Mindannyian tapsoltak. Egy el re odakészített ásó-

val felvágatták vele a tortát.Egy kis id múltán, a harmadik tortaszelet után, Heller

így szólt: – Remélem, holnapra elmúlik az es s id . Át aka-rom vinni a Caddyt Spreeportba, Long Islandre, s menni né-hány kört a pályán.

Izzy így szólt: – Ó, kedvesem! Bárcsak ne csinálnál ilyenveszélyes dolgokat! Még mindig felel s vagyok érted, ugyetudod?

– Nos, ez nem különösképpen veszélyes, Izzy. A pályameglehet sen új. Nem próbálom ki a karburátort. Csak betö-röm a Caddyt. A motorja még egy kissé merev.

– Mr. Jet, kérem, ne hozza kapcsolatba az ön versenyzésétvagy a nevét a vállalatokkal. Kérem! Szörny érzésem vanmiatta. A végzet rendkívül megtéveszt . – Heller nevetett.

Ahogy én is. Izzynek sokkal inkább igaza van, mintahogy azt gondolja, reménykedtem.

Mindent megtudtam, amit tudni akartam. Azonnal felhív-tam J. Walter Madisont.

– Itt Smith. Wister holnap Long Islanden lesz a spreeportiversenypályán, ha nem esik az es . Nekiláthat megdolgozni.

– Megdolgozni? – kérdezte Madison. – Ez igen különösmódja lenne, Mr. Smith.

– Úgy értem, csináljon, amit akar – javítottam ki magam.– Mr. Smith, remélem, nem gondolja, hogy bármi rosszat

teszek ezzel a kedves fiatalemberrel. Kérem, ne követeljen

393

lem semmi mást a szokványos PR-munkán kívül.– És az micsoda? – kérdeztem.– Nos – folytatta Madison elégedettséggel a hangjában –

az els a BIZALOM. Nem szabad sajnálni az id t arra, hogyfelébresszük az ügyfél belénk vetett bizalmát. Tudja, az ügy-felek nem sokat tudnak a PR gyakorlatáról, így sokszor kü-lönös ideákat dédelgetnek, vagy éppen megmakacsolják ma-gukat, mert azt hiszik, k jobban értenek hozzá. Mindenki-nek NAGYON vigyáznia kell arra, hogy az ügyfelek ne lép-jenek véletlenül rossz ösvényre.

– A következ a NYILVÁNOSSÁG. Meg kell kapniuk amaximális nyilvánosságot. Ki kell alakítani a névtudatossá-got a közönségben. Aztán egyszer en csak tudósítani, tudó-sítani, tudósítani! Teljesen el kell árasztani az összes médiátés a nyilvánosságot.

A valódi szakember lelkesültsége énekl felhangot csaltszavaiba. – A harmadik a VITA. A közönség vagy a médianem kíváncsi semmi olyanra, ami nem rejt önmagában vitát.Ahhoz, hogy a sajtó vagy a tévé elfogadja akár a legegysze-

bb történetet is, konfliktust kell hogy keltsen.– Ez rendkívül el remutatónak t nik nekem – mondtam

egy kissé kétkedve. Ha Madison felhasználja ezeket a dolgo-kat, Heller egyszer en sikeressé válik. Nem említett semmi-féle lövöldözést. Kétségeim voltak. Burynek minden bizony-nyal személyes ellenérzései vannak ezzel az szinte és sokrahivatott public relations szakért vel.

– Ó, VALÓBAN el remutató – felelte Madison. – Látnifogja. Nem csinálok semmi, de abszolút semmi gyanúsatvagy alattomosat. Személyes etikám nem engedné meg.Egyszer en csak felépítem Wister belém vetett bizalmát, el-érem vele kapcsolatban a maximális nyilvánosságot, és hogya sajtó vitát kezdeményezzen körülötte. Ez a három alappil-lér, Mr. Smith. Csakis szilárd pilléreken állhat szilárd PR-

394

munka. Látni fogja. Ó, Wister nyerni fog ezzel. De igazánmár ideje telefonálnom. Most látom, néhány hívást le kellenebonyolítanom. Nagyra értékelem a segítségét, a szakmairészt azonban hagyja meg nekem. Nem fog rosszul járni.

Letette. Én ültem még egy darabig. A három alappillér.Rendkívül szilárdaknak t ntek. Aggódni kezdtem. TalánHeller tényleg gy zni fog! Szörny gondolat!

2. fejezet

Mivel már tudtam, sem irodám, sem f nököm, sem óra,melynél blokkolnom kellene, másnap reggel tet téri nappa-limban lustálkodtam. Az es elállt, így érdekl dve fordultama képerny felé.

Heller nyergesvontatót vezetett – egy tréler, melyet dízel-vontató húz – a 27-es f úton. T le jobbra meg-megcsillantaz Atlanti-óceán. Táblák jelezték az utat Jones Beach, NewYork környékének egyik legnagyobb pihen övezete felé.Végeláthatatlan homoktenger.

Heller azonban nem kanyarodott le Jones Beach felé. To-vábbhajtott Spreeport repedezett f útján, nem túl érdekfeszí-

en. Rengeteg tengeri ételeket kínáló étterem és motel akadtaz útjába.

Új épületekkel telet zdelt terület mellett hajtott el. Hatal-mas tábla állt a terület szélén:

SPREEPORT VERSENYPÁLYASpreeport Túrakocsi Szövetség

Szombat éjszaka: túrakocsik és bombázók

Rengeteg parkolóhelyet alakítottak ki. A tribünön zászlók

395

lobogtak. Heller bekanyarodott a kapu elé. Biztonsági r jött,hogy megnézze a kártyáit. Valahogy tagja lett a NASCAR-nak – a Túrakocsi Versenyek Nemzeti Szövetségének –, tag-ja a Spreeport Versenyklubnak, és egy csomó más egyesü-letnek. Tevékeny volt! Persze lehet, hogy Izzy vagy Bang-Bang volt az helyette.

Az r így szólt: – Mr. Stampi azt mondta, a 13-as bokszothasználhatja, Mr. Wister. Senki más nem jött ki ma. A pályameglehet sen vizes.

Heller a 13-as boksz mögötti területre hajtott, majd leug-rott a vontató fülkéjéb l.

Egyedül volt! Bang-Bang sehol. Aztán rájöttem, Bang-Bang minden bizonnyal ROTC el adáson, kiképzésen, vagyvalami hasonlón vesz részt.

S ott állt a Cadillac a tréleren. Csillogó vörösen. Még ahomályos óceáni napfényben is bántotta az ember szemét.

Heller kihúzta a bakokat a kerekek alól, kiengedte a féket,s legurította a kocsit a trélerr l.

Megnézte a benzint. Újonnan beszerelt m szereket láttama m szerfalon. A kormánykereket b rrel vonták be. A fehérülések ragyogtak. Mike Mutazione, ami a bels kárpitozástilleti, kit munkát végzett!

Heller beszállt, megrántotta voltári mérnökkeszty jénekszárát, az egyiket, aztán a másikat, és beindította a kocsit.Megzabolázottan dörgött a motorház alá rejtett er . MikeMutazione a motorháztet alatt is csinált egészen biztosanvalamit!

Lassan, kényelmesen elindult a bokszutcában, majd ráér stempóban ráhajtott a pályára. Aszfalton haladt. A pálya vizesvolt még a korábbi es kt l. Nem hajtott olyan gyorsan, hogymegcsúszhatott volna. Ahogy mondta korábban, csupán amotort akarta betörni. A motorh fokot és az olajnyomást fi-gyelte.

396

Nem tudtam, milyen hosszú egy kör a pályán. Nem lehe-tett túl sok. Úgy fél mérföld. Ovális pálya – két kanyarral éskét egyenessel.

Gyorsította, majd lassította a kocsit, hogy különböz for-dulatokon m ködtesse a motort. Egyszer megcsúszott. Agázpedált használta a fék helyett.

Valami aggasztotta. Behajtott a bokszok elé, s megállt.Kiszállt, hogy megvizsgálja a gumikat.

Zajt hallott a háta mögül. Megfordult.Durva külsej forgatócsoport közeledett felé! Öt férfi.

Meglehet sen ósdi felszerelést cipeltek. Koszosak voltak ésborotválatlanok. Aki vezet jükként viselkedett, kemény dió-nak látszott.

– Magát hívják Wisternek? – bömbölte.Megrezzentem. Ez lenne Madison elképzelése az els pil-

lér – a bizalom felállításáról? Ezek a fickók úgy néznek ki,mint akik inkább meg akarják verni Hellert!

– Azt a fülest kaptuk, hogy új üzemanyaggal fog menni! –szólt a vezet jük, aki talán a riporter lehetett. – Jobb, ha me-sél nekünk róla, ha nem akarja, hogy mi verjük ki magából!

Már vezetés közben szemügyre vehettem Heller lábát, sláttam, nincs rajta a baseballcip je! Feltehet en más fegyversem volt nála. Még csavarkulcsot sem tartott a kezében.

– Valamelyik újságtól jöttek? – kérdezte Heller.– Mondjuk, haver. A „Csavarnyúzó hírek" küldött minket,

és jobban teszed, ha még azel tt beszélsz, miel tt ütni kez-dünk!

– És hol hallottak bármilyen új üzemanyagról? – kérdezteHeller.

– A titkárn k beszélik, haver, és ezt ne felejtsd el! Itt azideje, hogy belefogjál a mesébe!

– Én nem kívánok beszélni önökkel – mondta Heller.– Jambo! – vakkantotta a vezet jük. – Mutasd meg neki!

397

A férfi, aki az ütött-kopott vén tévékamerát cipelte, mostmeglendítette, és Hellerre támadt!

Heller keze megvillant. A kamera a magasba repült!Heller el relendítette egyik lábát, mire Jambo teste jó né-hány métert repült, mintha így akart volna indulni a verse-nyen! Aztán az aszfaltra rogyott.

A stáb többi tagja hirtelen ólomcsöveket rántott el !– Várjanak egy percet! – kiáltotta egy hang. – Várjanak

egy percet! Vissza, csirkefogók! – Madison volt az!Tisztán, illedelmesen, kifogástalan ruházatban hirtelen

bevetette magát a stáb és Heller közé.– Maguk rettenetes emberek, távozzanak, és hagyják t

békén! – szólt Madison. – Menjenek már, hess, hess. Vagyfeljelentem magukat a Riporteretikai Bizottságnál!

A stáb eloldalgott. Menet közben felkapták a kamerájukatés Jambót.

Madison Heller felé fordult. Miközben leporolta, ígyszólt: – Ó, istenem, milyen szörnyen ostoba is néhány ripor-ter. – Kiváló munkát végzett, mivel egyetlen porszem semmaradt Heller piros versenyoverallján.

– Micsoda szerencse, hogy éppen erre jártam – szóltMadison. – Mit mondtak, milyen újságtól érkeztek?

– „Csavarnyúzó hírek" – felelte Heller.– Te jó ég – mondta Madison. Rokonszenves módon né-

zett Hellerre. – Valami új üzemanyagról tettek említést. Nemvolt szándékos, de meghallottam ket. Van valami új üzem-anyag?

– Ki maga? – kérdezte Heller.– Ó, bocsásson meg. J. Walter Madison vagyok, egy telje-

sen szabadúszó riporter. Cikkeket írok a Mai kémiának, egyrendkívül konzervatív, kis példányszámú újságnak. Küls s-ként. De láttam, hogy bajba került. Néha kiszivárognak a hí-rek. Ilyenkor tenni kell néhány apró nyilatkozatot, valami

398

teljesen jelentéktelent, amivel elejét veszi a zaklatásnak.Mert biztos vagyok abban, hogy nem volna jó, ha ilyen fa-jankók, mint ezek zaklatnák állandóan.

– Az biztos, hogy nem lenne jó – mondta Heller.– Szerencsére olyan helyzetben voltam, hogy segíthettem

– folytatta Madison. – Attól tartok, nem tudom a nevét.– Wisternek hívnak.– Ez a teljes neve?– Jerome Terrance Wister a teljes nevem.– Ah, nos. Igazán nem akarom önre er ltetni a gondosko-

dásomat, Mr. Wister. De attól tartok, mivel némi információkiszivárgott, egészen addig zaklatni fogják, míg elejét nemveszi egy jelentéktelen, apró nyilatkozattal. Itt van az üzem-anyag?

– Nos, igen – felelte Heller. – De meg fogom várni, mígmegkapom a diplomámat, hogy az emberek hallgassanakrám.

– Ó, ezt teljesen megértem. Persze hogy nem hallgatnakegy egyetemistára. De hogy lerázzuk ket önr l, miért ne te-hetnék én egy icipici nyilatkozatot egy olyan konzervatívlapban, mint a Mai kémia, s máris abbahagynák az ön zakla-tását.

– Ez ésszer nek hangzik – mondta Heller.– Jó – felelte Madison. – Nos, azért jöttem ide, hogy inter-

jút készítsek az aszfaltra felvitt csúszásgátló festék hatásáról.Az aszfaltot ugyanis befestették, ezt ön is bizonyára tudja.Elhoztam a csapatomat, hogy néhány képet készítsenek a pá-lyáról. Igazán nem okozna problémát összehozni néhány ap-ró sztorit egy egyetemistáról, aki egy új üzemanyag lehet -ségeit kutatja – rendkívül visszafogottan –, maga pedig biz-tonságban jöhet-mehet, teheti a dolgát, s befejezheti a tanul-mányait a sajtó állandó zaklatása nélkül. Hívhatom a stábo-mat?

399

Heller megrántotta a vállát.Madison el húzott egy sípot, s belefújt.Abban a pillanatban hatalmas hangosbeszél vel felszerelt

teherkocsi, valamint három kombi rontott el a tribün mögül,és száguldott feléjük. Csillogtak-villogtak. Szerény feliratállt az oldalukon: Mai kémia. A csapat kimászott a kocsik-ból. Tiszták voltak, jól fésültek, és rendkívül szakszer ek.Azonkívül nagyon udvariasak. Madison körültekint en be-mutatta ket, majd elmagyarázta nekik, hogy ez nem egy je-lent s sztori, csupán egy szívesség. Talán egy kisebb fény-kép, és egy kéthüvelykes cikk. A stáb ért en bólogatott.

A fényképész beállította a jelenetet.Madison hirtelen felemelte a kezét. – Várjunk, várjunk! –

Hellerhez fordult. – Mr. Wister, ön nem visel szemüveget.Az emberek a szemüvegr l iskolázottságra asszociálnak.Nem bánná, ha szemüveget raknánk önre? Hogy iskolázot-tabbnak t njön? Csak a fényképezés kedvéért.

Heller ezt mulatságosnak találta.– SMINKES! – kiáltotta Madison.Abban a pillanatban egy sminkmester két lány társaságá-

ban ugrott el a hatalmas teherkocsiból. Felállították asztalu-kat a körben megvilágított tükörrel. Madison fogott egyszemüveget. Ujját nevetve dugta át rajta. – Látja, nincs ben-ne üveg. De okosabbnak látszik t le. – Feltette Hellerre. Hát-ralépett. – Az álla. Túl szabályos. Felizgatja a n ket.SMINKES!

Azonnal dolgozni kezdtek Heller állán. El reugróvá ésharciasabbá varázsolták. Aztán a sminkes még néhány nagyfogat is bedugott Heller szájába.

A világosítók felkészültek.– Csak egy kis szinte fényképezkedés – mondta

Madison. – A csapatnak szüksége van a gyakorlásra, ugyeérti? Az újság valószín leg nem is fogja lehozni.

400

Háttérfüggönyt szereltek Heller mögé. Madison így szólt:– Te jó ég, lekésem az interjút Mr. Stampival. Nem bánná,Mr. Wister, ha a csapatom gyakorolna egy kicsit? Egy kissémég zöldfül ek. Azonnal jövök. – Ezzel elment.

A csapat beállította Hellert. Fényképeket készítettek róla agépükkel, melyet nagy teljesítmény vakuhoz kapcsoltak.Sorozatokat készítettek kalappal a fején, különböz sisakok-ban és egyetemi kalapban. Különböz arckifejezéseket kér-tek. Heller legtöbbször vidám képet vágott, bár mikor arrakérték, komoly ábrázatot öltött.

– Általában mindig készítünk egy kisebb sorozatot, mivelkevés alkalmunk nyílik a gyakorlásra – mondta a fényké-pész. – Nem bánná, ha ezek közül néhányat megrendelésesetén felhasználnánk?

Heller megnézte magát a sminkesek tükrében. Egyáltalánnem hasonlított Hellerre. – Miért ne? – felelte.

A fényképész aláíratott vele egy meghatalmazást.Aztán a stáb vezet je így szólt: – Mr. Madison bizonyára

tovább marad.– Addig gyakorolhatnánk a tévés felszerelésünkkel is. Az

újat még össze sem szereltük – mondta a csapat kellékese.Egy szempillantás alatt stúdiószer emelvényt építettek,

háttérrel, dobogóval, felállított mikrofonokkal. Különbözruhákba öltöztették Hellert – laboratóriumi köpeny, utcai ka-bát. Aztán az egészet felvették tévékamerával.

Madison fújtatva érkezett vissza. – Elnézést a késésért. Tejó isten, mire készülnek ezek az amat rök? Mr. Wister, ké-rem, bocsásson meg. – Leült az emelvény egyik székére. –Olyan lelkesek, ha gyakorlásról van szó. Nos, amíg itt ülünkegy kicsit, kérem meséljen nekem err l az új üzemanyagról.

– Nos – mondta Heller – a bolygónak szüksége van rá.Barátságosan fecsegtek. Úgy t nt, a kamera egész végig

Helleren van, s közben forog!

401

Madison beszélt err l-arról, mindenr l, kizárólag banálisdolgokról. Heller részletesen válaszolt. Olykor-olykor bero-hant egy jelmezes, hogy kicserélje Heller kabátját.

Végül Madison a stáb felé fordult. – Elég ennyi gyakorlásmára. Dolgoznunk is kell. Ezeket a felvételeket kiselejtez-zük.

– Ó, ez nagyon drága! – mondta a fényképész. – Megtart-hatnám ket a személyes gy jteményem számára?

– Az isten szerelmére – mondta Madison –, remélem, ma-radt még filmed arra, amiért valójában idejöttünk! – Hirtelenszomorúvá változott.

– Azt hiszem, bajban vagyok. Azért jöttünk ide, hogy le-fényképezzük a csúszásgátló festéket, Mr. Stampinak azon-ban egyetlen autója sincs. Nem tudunk mást fotózni, csak afekete festéket. Nem lesz egy izgalmas kép.

Madison felállt. – Rakjátok el ezeket – utasította. – Kezd-jétek fényképezni a fekete versenypályát.

– De hát az használhatatlan lesz! – mondta a fényképész.– Mindannyiunkat kirúgnak!

Madison hirtelen tördelni kezdte az ujjait. – Mr. Wister,tudom, nem keveset kérek önt l. Nem tartana tovább egypercnél. Elindulna a kocsijával, majd rálépne a fékre egy kis-sé, hogy megcsússzon?

Heller megrántotta a vállát. Madison olyan szintén ésolyan könyörg en nézett rá, mint valami spániel, hogy Hellerígy szólt: – Rendben.

Kihajtott a Cadillackel a pályára. A stáb elhelyezkedett.Heller azt tette, amire kérték.

– Nincs meg! – mondta az operat r. – Nagyobb sebesség-re lenne szükségem. Nagyobb suhanásra.

Heller ezen csak mulatott. De hát amúgy is gyakorolniakart. Megcsúsztatta s megpördítette a Caddyt. Önmagátszórakoztatta.

402

Nehezen találták meg a megfelel szöget.Heller megállt a bokszban. Madisonnak szüksége volt né-

hány képre a gumikról. Aztán Heller újra elindult.Egy teljes kört megtett a pályán. Pontosan a kamerák el tt

beletaposott a fékbe. Nem ment gyorsabban hatvannál.A Caddy oldalra csúszott!A gumi sikított!BUMM!A bal els gumi kidurrant!A Caddy meglódult, kifarolt, majdnem felborult!Heller a kormánykerékkel küzdött!Néhány hüvelyknyire állt meg a korláttól. Füst szállt fel a

ronggyá szakadt gumiból.Kiszállt, hogy megnézze. Gumi ken dött a pályára, nem

sok maradt bel le az abroncson.Emel t és új kereket hozott a trélerb l. Nekilátott kicse-

rélni a gumit.– Nem bánja, ha ezt megtartjuk saját gy jteményünk

számára? – kérdezte t le a fényképész.– Ne mondjon igent – szólt Madison Hellernek. – A város

összes fotóarchívumát egybegy jtik. Semmifajta ellen rzé-sem nincs afelett, hogy mit csinálnak a filmjeikkel.

A vezet fényképész rjöngeni kezdett. – (Bíííp) meg,Madison! Remek kép volt! Ha nem készítek ma néhány ké-pet, kirúgnak!

Heller megrántotta a vállát.– Nos, rendben – mondta neki Madison. – De óvatosnak

kell lennie, Mr. Wister. Ó, igen. Még valami. Megtarthatjaezt a szemüveget, s ezeket a fogakat. A saját biztonsága ér-dekében viselje ket, ha más fényképészek ólálkodnának akörnyéken. Persze nem hiszem, hogy zaklatni fogják. Igazánköszönöm a mai segítségét.

– Én köszönöm az önökét – mondta Heller.

403

Kezet ráztak.Madison, csapatával együtt, távozott.Nem értettem. Ez a Madison lágy, mint a tej. Ha az éle-

tem múlott volna rajta, sem tudom kitalálni, hogy mire ké-szülhet. Aztán kapiskálni kezdtem. Bizalom. Az egész id tazzal töltötte, hogy felkeltse Heller belevetett bizalmát. Énezt meglehet s ostobaságnak gondoltam. Bury egyszer entúlértékelte a Madisonban lev veszélyt, efel l nem volt két-ségem.

3. fejezet

Két teljes napon keresztül, miközben a képerny t néztem,vagy a rögzített felvételeket játszottam vissza, nyomát semláttam J. Walter Madisonnak. Már kezdtem azt hinni, kudar-cot vallott, s hogy nekem kellene odamennem.

Heller a karburátorán dolgozott. A spreeporti garázsbantárolta a Caddyt és a trélert. A Caddy régi motorját is áthoztaazzal az utánfutóval, amire felszereltette, majd összehozottegy kisebb m helyt. Nem volt messze New Yorktól, ígyBang-Bang boldogan fuvarozta ide-oda az öreg taxival.Rendszeresen bejártak az Empire State Building-i irodájába.Nap mint nap négy óra felé látogattak oda.

Túl sokat halad el re. Aggódtam.A harmadik délutánon épp ahogy leült íróasztala mögé, J.

Walter Madison viharzott be az irodába. A kimondottankonzervatív öltözet , rendkívül finom modorú és kellemeshangú fiatalember mint egy megtestesítette a széles társa-dalmi rétegek által nagyra értékelt fiatal férfi mintáját.

Udvariasan köszöntötte Hellert. Azt mondta, elnézést kér,amiért zavarja, de Hellert lehet, hogy érdekli a Mai kémia

404

legfrissebb száma, melyb l hozott egy tucat példányt.Heller kinyitotta. Kéthüvelykes fényképet talált az utolsó

el tti oldalon, majdnem az alján. Így szólt a szöveg, JeromeTerrance Wister a fiatal hallgató az olcsó üzemanyag felfe-dezésével próbálja megalapozni karrierjét. Ennyi volt azegész. A képen a szemüveges Heller látszott, megnagyobbí-tott állal, s otromba fogakkal. Egyáltalán nem hasonlítottHellerre. Ezt mulatságosnak találta.

Ismételt hálálkodások után Madison így szólt: – Csábítólett volna többet leközölni. Sok a mendemonda e körül az újüzemanyag körül. Nem tudom, honnan származnak. A szer-keszt im a kapott jó tanácsoknak megfelel en azt akarják,hogy keményebben foglalkozzam az üggyel. De én azt felel-tem, nem. Mr. Wister, ha bármi segítségre vagy tanácsra vanszüksége, a nyilvánossággal kapcsolatban, kérem hívjon fel.Attól félek, néhányan izgatottá válnak ett l az új üzem-anyagtól. – Átadott egy kártyát Hellernek, rajta a telefon-számával. – Az újságok hajlamosak túlozni. Nincs semmifaj-ta befolyásom, lévén küls s, de talán adni tudok néhány ta-nácsot, melyekkel elkerülheti, hogy belelépjen a sajtó verme-ibe és csapdáiba. – Forrón kezet ráztak, s Madison ment adolgára.

Gondoltam, nekem is jó lenne egy példány. Lementem azújságoshoz. – Mai kémia? – kérdezte a hotelel csarnok újsá-gosa. – Sosem hallottam róla. – Belenézett egy jókorakönyvbe, melyben nyilván a városon kívüli kiadványok sze-repeltek. Felhívta a Külföldi Újságcentrumot a 42. utcában. –Nem találják – mondta. – És nem is hallottak róla. Ez valamikis példányszámú házikiadvány lehet.

Megkönnyebbültem. Heller „nagyszer felfedezését"olyan újságba temették, amir l soha senki nem hallott.Nagyszer ! Már értettem Madison stratégiáját. Egyszer enelejét veszi a hír elterjedésének. Okos. Azt feltételeztem,

405

mint valami takaró, képes lefedni az összes médiát. Nagysze- ember! Bántam, hogy kételkedtem benne.A következ reggelen, miután kiderítettem, hogy Utanc

még nem kelt fel, a tet téri nappaliban megreggeliztem, mi-közben a párás szi napsütés melege beszivárgott az üvegen,békés hangulatot teremtve. Kinyitottam a Daily Fítst, BuggsBunny után kutatva.

Elképedtem!A második lapon ott találtam Heller hátborzongató fény-

képét.

AZ EGYETEMISTA KIFEJLESZTIAZ OLCSÓ ÜZEMANYAGOT

FORRADALMASÍTANI AKARJAAZ AUTÓZÁST

J. T. Wister, az egyetemi hallgató, azt állítja, kifejlesztettea varázslatos üzemanyagot. Rendkívül olcsó.

A csoporttársai között csak „Süvölvény"-ként emlegetettWister már eddig is több ízben bizonyította saját zsenialitá-sát.

Mikor az üzemanyagról kérdeztük, udvariasan csak ennyitfelelt: – Ez forradalmasítani fogja az egész ipari világot, azegész autógyártást, s ennek következtében az egész kultúrát.

Felfortyantam! (Bíííp) meg ez a Madison! Ezt a történetetnem sikerült elfojtania. A legrosszabb az volt az egészben,hogy IGAZ! Ha Heller használni kezdi az atomi átalakítást,ezrek jutnak olcsó üzemanyaghoz!

Lerohantam az újságosstandhoz, s megvettem az összesaznapi napilapot, ami csak létezett! Mindegyik újság máso-dik vagy harmadik oldalán ott találtam ugyanezt a sztorit!

406

Csak a bet típusban különböztek. De ugyanazt a történetetmesélték el!

Megpróbáltam felhívni Madisont. Az anyja azt mondta,nincs odahaza. rjöngtem. Le-föl járkáltam. Ez volt az, ami-nek nem lett volna szabad megtörténnie! Valóban híresséfogja tenni Hellert!

Egy séta a Central Parkban valamelyest leh tött. Megfor-dultam és visszamentem a szálloda el csarnokának újságos-standjához.

Slime Weekli News Magazine legrissebb száma éppen ak-kor érkezett. Az elárusító szétbontotta a csomagot.

És a címlapon ott volt Heller! Szemüveggel, kiálló fogak-kal, meg minden!

Ugyanaz a sztori! Ezzel a dolog országossá vált!Nyugodtan elhihetik, nem aludtam túl jól azon az éjsza-

kán.A reggel csak rosszabb volt!A kisvárosi újságok is felkapták. A New York-i lapoknak

pedig a címoldalára került!Most már k is „Süvölvény"-nek hívták Hellert!Istenek! Madison elszúrta!Telefonáltam. Az anyja azt felelte, még mindig nem jött

haza. Erre azt mondtam neki halálos hangomon: – Jobbantenné, ha hazajönne!

– Ó, maga az, Mr. Smith? – kérdezte. – Mr. Smith, a fiamarra kéri önt, menjen a Mess Street 42-be a padlásra!

Ellen riztem gyorsan, hogy Colt Python .357 Magnum.38-asom töltve van-e. Nem csoda, hogy az emberek le akar-ják l ni ezt a Madisont! Szakszer tlen! Most kénytelen leszel bújni!

Egy taxi rohant velem a belvárosból az ipari negyed nyu-gati oldala felé. Fogaimat csikorgatva mentem végig a siká-toron. Ott állt az Excalibur! A krómozott kipufogócsöveket

407

felpolírozták. Egy férfi ült benne. Egyik karja gipszben volt.Ez Jambo! Aki meg akarta támadni Hellert a kamerával!

– Maga az, Smith? – kérdezte, ép kezében lef részelt csö- leopárddal. Furcsán alakultak az események. Oldalra hú-

zódtam, készen arra, hogy el rántsam fegyverem, arra gon-dolva, vajon meg tudom-e el zni a leopárdot?

– Hé, Smith! – kiáltott valaki odafentr l. Madison hajoltki az egyik m helyablakon.

– Már vártuk – szólt Jambo.Fölmentem egy mocskos lépcs házon, s feljutottam a ha-

talmas padlásra.TÖMVE volt emberekkel, írógépekkel és íróasztalokkal.

Pasasok tarkóra tolt kalapban, és szájuk sarkából lógó ciga-rettával püfölték az írógépeket. Mások rohangáltak, néhá-nyan pedig postai zsákokat pecsételtek. Telexgépek csattog-tak a fal mellett. NYÜZSGÉS!

Madison a helyiség végéb l nyíló iroda ajtajában állt. Ke-resztülverekedtem magam a felforduláson, miközben fojto-gatott a marihuánafüst, de sokkal jobban fojtogatott a harag.

Élénk volt és izzó tekintet . – Hogy tetszik? Ennyit tud-tam kihozni egy újságcikkb l!

– Maga HÍRESSÉ teszi! – kiabáltam.Kissé zavartan nézett rám. – Hát persze! Kiemelés

Madison mindig elvégzi a rábízott feladatot, kiemelés nélkülkis f cím, a híres public relations szakért ... – Aztán letört.Így szólt: – Még mindig dühösnek látszik!

– Hát persze hogy dühös vagyok – sikítottam.– Az anyám azt mondta, hogy maga reggel is dühösnek

nt a telefonban. Így azt gondoltam, hogy jobban teszem, haezt megmutatom magának. Ezek az emberek a harminc leg-tehetségesebb újságírók, akik az írott sajtó területén m köd-nek. Folyamatosan írják és küldik a híreket „Süvölvény kö-lyök"-r l a világ minden újságjának. Megszereztem Heller

408

bizalmát. Széles nyilvánosságot teremtek a számára. Nemhelyesli, hogy ezt teszem?

– Tudja, hogy mivel bízták meg valójában – csikorgattama fogaimat.

Összevonta a szemöldökét. Leült egy rozoga székre. Az-tán így szólt: – Értem, Mr. Smith. Kijavítom a módszerei-met. Holnap találkozunk!

Otthagytam. Boldog voltam, hogy végre felfogta.Ez a (bíííp) bolond néph ssé vagy valami ilyesmivé tenné

Hellert, ha tovább folytatná ostoba kampányát! A híresHellerre pedig aztán TÉNYLEG NINCS SZÜKSÉGÜNK!

4. fejezet

Bizakodva, hogy mostantól kezdve minden rendben lesz,nyugodtan, békés alvással töltöttem az éjszakát. A BentleyBucks Deluxe rendszerint egy friss napilapot is felszolgál areggelitálcán – valószín leg, hogy elterelje a figyelmet arról,hogy a kétdolláros narancslé kilötyögött az ónkancsóból.Pontosan abban szenvedtem, amit a pszichológusok napilap-félelem szindrómának hívnak, ez manapság közismert beteg-ség a Földön, és nagyban meghatározza a közvélekedést, va-lamint a közhangulatot. A tünetek jó közérzet és vidámság,majd mikor az illet egyetlen pillantást vet az újság bármelysarkára, még akkor is, ha csak a kutya tálja alá teszi, remegnikezd; miután beleolvas a sorokba, fellép a fokozott szédülés.

Pontosan ez történt velem is. A narancslevet éppen ajkamfelé közelítettem, mikor megláttam a vezet hírt:

SÜVÖLVÉNY KÖLYÖKFELSZÓLÍTJA

409

AZ OLAJTÁRSASÁGOKAT

A New York Yuknak adott mai exkluzív nyilatkozatábanSüvölvény kölyök azt kérdezte, „Hogy engedheti meg Ame-rika és az egész világ, hogy becsapják ket az olajtársasá-gok?"

Á Seven Brothers, amely része az Octopus Olajtársaság-nak, szóviv je, aki elismert személyiség, így felelt, „Mi csu-pán közönségszolgálati szervezet vagyunk. Megteszünkmindent, hogy az olaj árát a lehet legalacsonyabban tartsuk.Az ilyesfajta vádaskodásokat már megszoktuk."

A sztori folytatódott. Annyira reszkettem, hogy nem lát-tam a bet ket, így nem tudtam befejezni a cikket.

Kirohantam a folyosóra, aztán észrevettem, hogy nincsrajtam fürd köpeny, így visszaszaladtam, magamra rántot-tam egy kabátot, és felhívtam a boyt, hogy hozza fel az újsá-gosstandról az összes mai napilapot.

A padlóra kuporodva végigolvastam ket. Mindegyik le-hozta a sztorit. A különbség csupán abban volt, hogy milyenújságnév szerepelt a lap tetején. A Süvölvény kölyök negy-ven alkalommal tette meg exkluzív nyilatkozatát, negyvenkülönböz újságnak, köztük a ruházati dolgozók lapjának.

Józannak kell maradnom, mondtam magamnak. Aztán rá-jöttem, Madisonnak természetes módon nem maradt arra ide-je, hogy megállítsa a sztorit. Jó néhány órába beletelik, mireaz újságot betördelik, így valószín leg már nem tudta megál-lítani.

Ott állt a képerny . Hogy fogadhatja ezt Heller? Néha,miel tt kimegy a versenypályára, beugrik az irodájába.

Igen, most is ott találtam. Napilapokat teregetett szét író-asztalán. Aztán hamarosan felkapta a keszty jét, készen arra,hogy induljon. Izzy lépett be az ajtón. Heller visszaült az

410

asztalához.– Honnan szedték ezt az egészet? – kérdezte Heller.Izzy szomorúan nézett rá. – A publicista azt mondaná,

maga elnyerte a közönség szeretetét.– De én nem tettem semmifajta nyilatkozatot!Izzy megrántotta a vállát, majd ujjával körkörös mozdula-

tot tett halántéka körül. – Ilyenek ezek az újságok.– Mit csináljak ezzel?– Távozzon Dél-Arrierikába – felelte Izzy hirtelen támadt

érdekl déssel. – Tudok szerezni önnek egy jegyet a legelsjáratra.

– Ó, azért nincs ekkora baj. Tulajdonképpen pont ezt pró-bálom tenni. De ez akkor is különös. Egyetlen újságíró semjött a közelembe, erre én nyilatkozatokat teszek.

– A repül jegy olcsóbb – mondta Izzy –, összehasonlítvaazzal, amibe egy bonyodalom kerülhet.

Heller ismét menni készült, mire Izzy így szólt: – Csak nehozza kapcsolatba a versenyzést a cégekkel. Sem az ön ne-vével!

Biztos voltam benne, hogy Madison mostanra gátat vet akampánynak. Ellustálkodtam a délel ttöt, aztán ebéd után sé-tálni mentem a Central Parkba. A leveg csíp sen h vösvolt.

Hazafelé menet véletlenül egy pillantást vetettem az egyiképület tetején virító hatalmas hirdet táblára. A munkásoképpen akkor ragasztották fel az új plakátot.

Az egyik sarkától, amit már a helyére ragasztottak, hidegfutott végig rajtam. SÜ állt rajta.

Belekapaszkodtam a szemeteskosárba.Rémülten láttam, ahogy csíkról csíkra összeáll a kép.A hatalmas felirat olvashatóvá vált:

SÜVÖLVÉNY KÖLYÖK KIHÍVJA

411

A SEVEN BROTHERST!

És ott volt Süvölvény kölyök karikatúrája szemüvegben,el reugró állal és fogakkal, bokszkeszty vel a kezén. Éppakkor ütött ki valakit. A hat másik próbált elmenekülni el le.Menekülés közben olajtócsákba léptek.

Hirdetési kampány! Hihetetlen sebességgel jelent meg!Nos, várjunk. Ehhez bizonyára szükség van két-három

napra. Ez biztosan része Madison kezdeti er feszítéseinek.Mikor visszaértem a hotelbe, leültem a képerny elé.

Heller épp akkor indult el a pályáról. Az egyik hirdet táblátnézte. Ugyanaz a karikatúra. Kiszállt, s nem is lett volnaHeller, ha nem mászik fel az állványra, melyet a munkásokhasználnak, s nem olvassa el az apró bet ket, Amerikaiak azolcsó üzemanyagért bizottság támogatásával.

Visszaült a kocsijába, és elhajtott. Tábla tábla után! Bár-hová nézett út közben a hazafelé vezet úton, keresztülBrooklynon, egészen Manhattanig, ugyanazt a hirdetést láttamindenütt.

Felnyögtem! Micsoda émelyít látvány! Az egész várostletapétázták ezekkel a (bíííp) plakátokkal! Általában légiutakat, cigarettát, vagy külföldi kocsikat hirdetnek ezen atáblán. Most az összes helyre felkerült „Süvölvény kölyök"!

Megpróbáltam felhívni Madisont. Nem sikerült kapcso-latba lépnem vele.

Megpróbáltam felhívni Buryt. Nem ér vissza holnapig.Még nem voltam túl a nehezén. Arra gondolva, talán meg

kéne néznem egy filmet, valami megnyugtatót, például, hogyaz FBI felrobbantja az épületeket, hogy biztonságossá tegyeAmerikát, bekapcsoltam a tévét.

Talk-show! A vendége Süvölvény kölyök. Felismertem afelvételt, amit Madison kint a versenypályán rögzített. Sü-völvény kölyök nem hallatszott. Az ajka mozgott, miközben

412

a kommentátor tolmácsolta szavait.Arról szólt, hogy létezik egy olcsó üzemanyag, amely

rendkívül hasznos lenne Amerika számára, és fokozhatná ajólétet.

Néha megmutatták a kérdez t.Fél órával kés bb egy másik csatornán ugyanez a halan-

dzsa!Madisont most sem értem el telefonon!Egész este bármelyik csatornára kapcsoltam, akár még a

híradóban is, számítani lehetett rá, hogy Süvölvény kölyökjelenik meg szinkronizált nyilatkozatával.

Végigszenvedtem az éjszakát. Ennél már semmi nem le-het rosszabb. Madison köpönyeget fordított! Elárult minket!Már értettem, hogy képes elérni ekkora nyilvánosságot. Bi-zonyára kapcsolatban áll a Rockecenter-jelölés bankigazga-tókkal, melyek az újságokat és a tévétársaságokat felügyelik,és utasítja ket, hogy adják közre mindezt. Madison kiárusít-ja Rockecentert, Rockecenter saját sajtóellen rz hálózatátfelhasználva! Áruló!

De még rosszabb következett. További új sztorik hallatánvéletlenül a háziasszonyok programjára kapcsoltam.

Ott állt Süvölvény kölyök egy csapat háziasszony társasá-gában! Hús-vér valóságában. Személyesen. Azt magyaráztanekik, milyen nagy kár, hogy ki kell üríteniük a perselyeiket,hogy benzint vehessenek, miközben létezik egy üzemanyag,amelyik olyan olcsó, hogy még nercbundára is telne abból,amit megtakarítanának. Az asszonyok magukon kívül voltakaz örömt l!

Személyesen?A képerny elé ültem.Heller úton volt az irodája felé! Egyetlen háziasszonnyal

sem beszélgetett!Ismét a tévére néztem. Szemüveg, el reugró áll és fogak...

413

Felhívtam Madisont. Az anyjánál értem utol.– Madison! – sikítottam. – Úgy emlékszem, azt mondta,

kijavítja a módszereit!– Azt tettem! – felelte. – Megdupláztam a tudósításokat,

és belevittem vitát! Tudom, hogy ez szörnyen gyors, de hi-szen menni fog. Most szervezzük a baráti klubokat a keletiparttól a nyugatiig.

– Ó, istenek! – Aztán ahogy a tévére néztem, és láttam,hogy Süvölvény kölyök még mindig tanácsokat ad a háziasz-szonyoknak, így kiáltottam: – De hogy csinálta ezt a háziasz-szony dolgot?

– Ó, a dubl r – felelte. – Nos, ha a nyilvánosságról vanszó, sohasem szabad megbízni az ügyfélben. Rendszerintrosszakat mondanak, s nincsenek kéznél, mikor szükség len-ne rájuk. Ezért van szükség a dubl rre. Szerezhettem volnaegy színészt, aki sokkal jobban hasonlít Wisterre, de egyinstrukciókkal teli levélben Mr. Bury azt tanácsolta, ha dub-

rre van szükségem, csak ezt a fiatalembert használhatom.Rendkívül eltökélt volt ez ügyben. A dubl rnek szögletes azálla, és el reugró a foga, szemüveg nélkül pedig olyan vak,mint egy denevér. Nem egyezett bele, hogy kihúzzuk a foga-it, sem abba, hogy plasztikai m tétnek vessük alá, valamintkontaktlencsét sem hajlandó viselni. De Mr. Bury olyan el-tökélt volt vele kapcsolatban, hogy nem volt más választá-som. Wistert kellett a dubl rhöz alakítanom. Látta? Azt hi-szem, káprázatosan meggy ! Most le kell tennem. Viszlát.

Ismét felhívtam ugyanezt a számot. Senki nem vette föl.Nem csoda, hogy a kollégái csak J. Walter Madidiótának

hívják. Ostoba, mint egy vízityúk! Hellert Süvölvény kölyöknéven világhír vé teszi!

Heller éppen Empire State Building-i irodájában tartóz-kodott. Izzy tartotta fel.

Izzy így szólt: – Szereztek egy dubl rt magának. Láttam a

414

tévében.– Várjon – szólt Heller. – Ez sérti a személyiségi jogai-

mat! Szereznem kell egy ügyvédet, hogy véget vessek en-nek!

– Nincs tízmillió dollárunk – mondta Izzy. – Ennyi lenneaz ügyvédi munkadíj. És évekig is elhúzódna. Szerzek ma-gának egy jegyet Brazíliába. Van még egy érintetlen területaz Amazonas mentén. Csak óriáshangyák élnek arrafelé, me-lyek mindent felfalnak. Ott sokkal nagyobb biztonságban le-hetne.

– Egyel re még nem csináltak semmi károsat – mondtaHeller.

Izzy ránézett, majd megrántotta az Üdvhadseregt l szer-zett öltönyét. – Azt hiszem, rá fog jönni, Mr. Jet, hogy nemszabad felemelnie a fejét ebben a világban. Végzetes lehet.

– Akkor semmit sem csinálhatok?– Fogja ezt a repül jegyet – felelte Izzy –, de gyorsan!Heller félresöpörte, s elindult a versenypálya felé.Én azonban másképpen láttam. Madison eladta a fickót.

Néph st farag Hellerb l, rajongóklubokkal! RáadásulRockecenter hatalmát használja fel hozzá.

Felhívtam Buryt. Azonnal így szólt: – Ne telefonon ke-resztül. Találkozzunk a Goldstein csemegeüzletben az 50.utca és a Nyolcadik sugárút sarkán ebédid ben, pontban ti-zenkett kor. – Letette.

Ó, láttam, is bajt szimatol. Titkos találka!Halálos, rossz hangulatban, tizenkett kor, könyökömmel

utat törve magamnak, a fehér terít s asztalhoz léptem aGoldstein csemegeüzlet végében. A tömeg ellenére az asztaltszemlátomást fenntartották. Leültem. Bury egy másodperc-cel kés bb verekedte át magát a tömegen. Hatalmas könyvetcipelt. Úgy nézett ki, mint aki már-már mosolyogna, ha ké-pes lenne rá.

415

A könyvet a szomszédos székre tette, s megrendelte a kó-ser hot dogokat. – Utálom ezeket – mondta. – Ne hagyja,hogy most is elfelejtsek szódabikarbónát tenni rájuk.

Túl bosszús voltam a beszélgetéshez. Borús hangulatbanettem meg kóser hot dogomat. Bury hármat evett.

Felemelte a könyvet. – Madison ezt magának küldi. Sze-rencséje van, hogy nem tudja a címét, vagy a valódi nevét.Azt mondta, ön dühösnek t nt. Miért?

Eltátottam a számat felé.Kinyitotta a könyvet. Újságkivágásokkal, tévém sor-

ajánlókkal volt tele, egy sajtókönyv az összes szereplésr l.Szinte mosolyogva lapozta át a vaskos Süvölvény kölyök-gy jteményt.

– H st csinál bel le! – mondtam. – És a Rockecenter ha-talmát használja arra, hogy megszerezze a sajtót!

– Pontosan – mondta Bury. – Pontosan. Ezt idefelé jövetvettem. – Az asztalra dobta a Tripe frissen megjelent példá-nyát. A címlapon ott állt Heller a Caddy mellett: a szemüve-ges, el reugró állú és fogú Heller. A szöveg így szólt, Hala-dó amerikai ifjúság, ötödik oldal. Az ötödik oldalon fotóso-rozat mutatta be azt a szerény kis házikót, ahol Süvölvénykölyök született, fotók fiatalkori tanárairól, anyjáról és apjá-ról, valamint egy korabeli Cooper-Martin versenyautó, me-lyet ötéves korában újított fel.

Valami hibádzott Bury viselkedésében. – Találkozni akar-tam magával, miel tt elveszi a kedvét Madisonnak – mondta.– nagyon érzékeny. Mint egy primadonna, de tényleg, akicsak a m vészetének él. Szóval, ne veszekedjen vele,Inkswitch. Azt hiszem, nagyszer en csinálja!

Olyan zavarba jöttem, hogy még a számlát is kifizettem.A hotelben ágyból néztem a tévét. Képet mutattak az el-

csúfított Hellerr l, s az állomás szerkeszt ségi kommentáto-ra dumált hozzá: – Ez a fiatalember, az amerikai ifjúság

416

egyik pillére, gyökeresen meg akarja változtatni a kultúrán-kat? Ez a csatorna mindig is azon a véleményen volt, hogyaz amerikai ifjúságnak meg kellene kapnia saját vezérét éstulajdonképpen ez a politikai bölcsesség manifesztálódottabban, ahogy Wister a világ színpadára...

Lekapcsoltam.Tudtam, jobb már nem lehet. Nem is lett jobb.A reggeli lapok els oldalon hozták le a képet Heller gu-

mijának kidurranásáról. A f cím így szólt: A SEVENBROTHERS PRÓBÁLTA MEGÖLNI SÜVÖLVÉNYKÖLYKÖT?

Aggódva néztem, hogy Heller valóban meghalt-e, ahogyazt a szöveg sugallta.

A reggeli tévém sorok bemutatták a füstbe burkolózó au-tó csúszását. Aztán egy Long Island-i rend rtiszt gumidara-bot tartott a kezében. Így szólt: – A törvényszéki szakértkiderítette, hogy a gumiban alacsony volt a nyomás. Süvöl-vény kölyök szerel i csapatának tagjait letartóztattuk, hogykihallgathassuk ket.

Ostobaság! Nincsenek is szerel i!De igen, vannak. Épp akkor kászálódtak ki egy rend rségi

rabszállítóból, kabátjukkal próbálva takarni arcukat.Még ennél is rosszabb. A délutáni híradók bemutatták az

Arab Manhattan Olajtársaság el tt öklüket rázók tömegét,akik a Süvölvény kölyök elleni merényletek miatt tüntettek!

Burynek ez tetszik?Mindannyiuknak elmeosztályon a helye!Keser kétségbeesésbe süllyedtem.Lehet, hogy az egész bolygónak elmeosztályon a helye!

5. fejezet

417

Olyan rémülettel töltött el az újsághírek tartalma, hogymeg is feledkeztem az egyre közelg határid l. Egyik reg-gel Süvölvény kölyök legújabb h stetteir l olvastam, mikortekintetem megakadt, miközben szívem újra elindult, a dá-tumon.

Több napja már, hogy Hellernek el kellett küldenie har-madik jelentését Tars Roke kapitánynak. Valószín leg köz-vetlenül a bázisra küldte, ahol azonnal feltették az els , út-nak induló teherszállítóra. Lemaradtam róla, hogy megsze-rezzem a lemezkódot.

Bárcsak Utanc el kerülne néha! Szükségem lenne valakiegyüttérzésére. De csak csomagok árulkodtak a létezésér l,melyeket a szállodaszobába hordtak Lord and Taylor, Saksvagy éppen Tiffany papírokba csomagolva. Már azon se le-

dtem volna meg, ha egyszer egy felh karcoló érkezik szé-pen becsomagolva: megveszi az egész várost. Azt azonbannem tagadhatom le, mikor nagy ritkán megpillantottam,rendkívül csinosnak találtam a nyugati ruhákban. Egyik nap,mikor megláttam kiszállni a sof r vezette limuzinból, fémesfény köpenyében és papucsában úgy festett, mint egy moz-gó ezüstszobor. Azt sem mondta, helló, csak a kezembenyomott egy ritka festményt, amit egy aukción vásárolt, sazonnal elhajtatott. Talán azt gondolta, hogy az egyik boyvagyok.

Nagyon egyedül voltam ebben a nagyon kegyetlen világ-ban. Ha Lombar megszimatolná Heller hírnevét, és a várhatósikert, végezne velem! Persze, ennek meg lenne az a haszna,hogy Tars Roke is hallana róla, így a Nagy Tanács örülne,hogy elfelejtheti az egész vészinváziót, s így nem mészárol-nának le a többi földlakóval egyetemben. Minden csak néz -pont kérdése.

Ekkor azonban történt valami, ami felrázott bénultságom-ból.

418

Heller a Spreeport versenypályán volt. Még nem szereltefel a karburátort a Cadillacre. Még mindig magas oktánszá-mú benzint használt. A versenypályát további rök vettékkörül, így senki nem juthat be a kapun, még a sajtó sem, ki-véve persze szombat este, mikor a versenyt rendezik.

Érdekl déssel figyeltem, ahogy valaki a 13-as boksz feléközelít. A terület általában kihalt volt. A jövevény egy meg-lehet sen kövér, rosszul öltözött fickó, szivart tartott sárgafogai között.

A pálya környékén Heller teljesen zárt versenysisakot vi-selt, sötét ellenz vel, valamifajta álcaként. Ez cseppet semvolt meglep . Néhány megtett kör után a gumikat vizsgálgat-ta.

– Ön Wister? – kérdezte a jövevény. Meg sem várva a vá-laszt, kinyújtotta kövér kezét. – Stampi vagyok. Enyém ez apálya.

– Örülök, hogy megismertem – mondta Heller kezet ráz-va.

– Csak azért jöttem, hogy elmondjam, a pálya bezárt. Aszezonnak vége. A cirkusz délre vándorol.

– Sajnálom, hogy ezt hallom – felelte Heller. – Abbanreménykedtem, hogy tehetek rajta egy hosszú távú próbát.Megbízhatóság, azt hiszem így hívják. Csak saját magam tá-jékoztatására.

– Ó, a pokolba is, nem Wister, az ön számára nem zárt be.De nem ez a lényeg. Nemrégiben felhívott a szövetség elnö-ke, akinek valaki azt mondta, hogy rendeznünk kéne mégegy eseményt. Mit szándékozik csinálni?

– Le akarom pecsételtetni a motorháztet t, és lezáratni azAAA vizsgálókkal, majd száz órán keresztül autózni üzem-anyag-felvétel nélkül. Csak körbe-körbe.

– Ohó! Az új üzemanyag!– Nem igazán üzemanyag. Inkább karburátor.

419

– Karburátor, üzemanyag? Mi a különbség? Megbízható-sági verseny, mi? Nos, Wister, meglehet s vihart kavart asajtóban, így a szövetség elnöke azt mondta, ha ön is egyet-ért vele, rendezhetnénk valamilyen eseményt. Tudja: jegyek,tévéközvetítés. A jegyeladásból bejöhetne egymillió dolcsi.A tévétársaságok is fizetnének, és ez még megnyomná a be-vételt. Kit zhetnénk valami díjat magának. Mit szólna ne-gyedmillióhoz? Ha megdönt valami rekordot.

– Hát ez nem lenne ennyire izgalmas – mondta Heller. –Csak egy autó, ami körbe-körbe megy.

– Ó, a többi gyártó vagy tulajdonos azt mondaná, az au-tójuk szintén részt vesz a megbízhatósági versenyen. Meg-hívhatnánk néhányat közülük. Mint valami verseny. Csupánamiatt aggódom, hogy ez a pálya a következ néhány hétbenelkezd jegesedni. És azt már észrevettem, ön sokat aggódik agumijai miatt.

– Nos, ha nem diszkvalifikálnának amiatt, hogy megállokés gumit cserélek, a jég nem jelent valódi problémát. Csakóvatosabban kell vezetni.

– Szóval a jég nem aggasztja egyáltalán?– Nem különösebben. Nem lehet sokkal rosszabb, mint az

es .– Nos, akkor rendben – mondta Stampi. – Visszahívom és

összeütünk egy szezonon kívüli különleges versenyféleséget.És ha megnyeri, magáé a kupa és a negyedmillió. Áll az al-ku, Süvölvény kölyök?

Kezet ráztak.Megkönnyebbülés hullámzott végig rajtam! A karburátor!

Már emlékszem! Tönkre lett téve! Hét óra múltán felmondjaa szolgálatot! Heller veszteni fog!

Felugrottam. Szinte magamon kívül voltam az örömt l!Briliáns, briliáns Lombar! Az els percben el re látta az egé-szet!

420

A telefonhoz rohantam. Tizenöt percnyi feszült tárcsázásután végre elértem Madisont.

– Beleegyezik a versenybe! – kiáltottam.– Tudom – felelte Madison. – A szövetségi elnök egyik

karját, de lehet, hogy mind a kett t, ki kellett csavarni ahhoz,hogy megértse, ezt a pályát ki kell hagynia a versenysorozat-ból, de minden úgy történt, ahogy történnie kellett. Mintmindig.

– De a legjobbat még nem tudja! – mondtam. – Akarburátorját szabotálták! Körülbelül hét óra után felmondjaa szolgálatot! Biztosan veszíteni fog!

– Mi? – kérdezte Madison.– Pofára fog esni! – mondtam. – Lehetetlen, hogy meg-

nyerje a versenyt!– Mr. Smith, kérem, bocsásson meg, de rendkívül sürg s

elintéznivalóm támadt. Vonalban van Michigan kormányzó-ja, aki egyben a Nemzetközi Süvölvény Kölyök Rajongókelnöke is. Azonban, ha fontos adata van a számomra, kérem,minden körülmények között telefonáljon. Most azonban el-nézést kell kérjek. Viszlát!

Elképedve ültem. A legkevésbé sem érdekelte! Ha való-ban minket akarna értékesíteni, érdekelte volna.

Semmit nem tehettem az ügy érdekében.Megpróbáltam filmet találni a tévén, de csak a dubl rt ta-

láltam, aki díszvendég volt az egyik, gyerekeknek szóló dél-utáni bábm sorban. A másik csatornán szintén a dubl r sze-repelt felvételr l, ahol is egy kiváló pszichológus Einsteinnelhasonlította össze, valamint a fején lev dudorokat is meg-vizsgálta.

Nyughatatlanul léptem a liftbe. Bárhová, csak el innen.De körülvettek! A liftesfiú Süvölvény kölyök jelvényt viselt.

Az újságos standon hatalmas Süvölvény kölyök baba!Ez az egész dolog kicsúszott az ellen rzés alól. A legke-

421

vesebb sejtésem sem volt arról, hogy mi fog történni.

6. fejezet

A versenynek szánt nyilvánosság mende-mondákkal kez-dött, ahogy az már lenni szokott. Ez jósolgatássá fejl dött,

ahogy korábban is. Az építkezés egész addig tartott, míg adubl r az országos nézettség talk show-ban – DonnyFartson „Egész nap éjfélijében – félénken be nem jelentette,hogy versenyen kívánja bemutatni új üzemanyagát.

Ez azonnal címlapra került!Két nap múlva, mikor ez már csak a harmadik oldalon

szerepelt, új szalagcím jelent meg. Leverten olvastam:

SÜVÖLVÉNY KÖLYÖK KIHÍVJAA VILÁG AUTÓVERSENYZ IT

Az amerikai ifjúság csillogó példaképét l elvárható ma-gabiztossággal Süvölvény kölyök kijelentette, „lelépem

ket"!A szerény fiatalember ezután hozzátette, „Jobb vagyok

bármelyik kutyaüt nél."

És ez így ment újságról újságra.A következ napon szpotreklámok jelentek meg a rádió-

ban és a tévében. A versenyt két hét múlva rendezik aSpreeport Versenypályán, az AAA égisze alatt, a Nemzetkö-zi Versenyszövetség támogatásával.

Ezután két nappal repül gépek által vontatott hirdetésekjelentek meg az égen.

A talk-show-k a világ vezet autóversenyz it látták ven-

422

dégül. A sajtóban hemzsegtek a szakért jóslatok.Két nappal ezután a jegyeladás az égbe szökött, mivel tár-

sadalmi nyomásra a megbízhatósági futamot roncsderbyvelkombinálták.

A kifejezés nem volt ismer s el ttem. Mi lehet az aroncsderby? Aztán hamarosan rájöttem. Autók ütköznekegymásnak, egészen addig, míg egyetlen autó marad, ame-lyik saját erejéb l képes befutni a célba.

Ett l egy kissé jobban éreztem magam. Aztán ahogy min-den sportriporter és hírolvasó egyfolytában azt szajkózta,hogy ez lesz az új üzemanyag valódi életerejének próbája,ismét elbizonytalanodtam. Semmi baj sincs Heller életerejé-vel.

A verseny körüli nyilvánosság tovább folytatódott.Ugyanúgy, ahogy a többi fajta nyilvánosság is.

A Dirt Illustrated százezer dollárt ajánlott fel annak, akikideríti, mi ez az új üzemanyag.

Új játék jelent meg „Süvölvény kölyök" néven. Kompu-terjáték volt, s azonnal árulni kezdték az összes drogériában.Aki nyert, szemüveget viselhetett.

Süvölvény kölyök – a dubl r – udvariasan visszautasítottegy a Fehér Házba szóló villásreggeli-meghívást, mivel „túlelfoglalt vagyok ahhoz, hogy bolondozzam".

A nyilvánosságnak ebben a hurrikánjában Heller továbbdolgozott. Felszerelte a két tartályt az oxigén és a hidrogénszámára, az elemi iskolai játékszer egy-egy oldalára. Elké-szítette az állítható csatlakozásokat, amelyekkel adagolnitudja majd a két gázt. Megcsinálta az emelty t, amivel sza-bályozni tudja a készülékbe kerül üzemanyag mennyiségét.Úgy t nt, egy darab aszfaltot fog használni. Az egészet ráül-tette a régi motor blokkjára. Beindította, s egy órán keresztüljáratta. Úgy t nt, nagyszer en m ködik. Így aztán egy órávalközelebb jött a pillanat, hogy a tönkretett alkatrész felmondja

423

a szolgálatot. Ezután az egészet beszerelte a Caddybe, s ott isjáratta egy fél órán keresztül. Még fél órával kevesebb. Talánöt és fél óra maradt? Egészen biztosan fogalma sem volt ró-la, hogy hibás alkatrészt használ. Ez volt az egyetlen re-ménységem.

Ezután kiszerelte az összes üveget a Caddyb l, majd ide-iglenes bukócsövekkel er sítette meg az utasteret.

Olyan nyugodtnak t nt, ahogy jött-ment és tette a dolgát,hogy teljesen összecsináltam magam. Tud valamit, amit énnem tudok?

Aztán végiggondoltam. Talán Madison tud valamit, amitnem tudok. Végigmentem a Mess Streeten a 42. számig.Majdnem letiportak. A rohangáló Madison egyszerre háromembernek adott utasításokat, s mikor végre leült, három kü-lönböz telefonon beszélt egyszerre. Elfoglalt! Még csak fe-lém sem nézett, mikor rákiabáltam.

Ugyanezen a délutánon ellátogattam Bury irodájába is.Azon ritka alkalmak egyike volt, hogy jó hangulatban talál-tam. Olyannyira nem hasonlított Wall Street-i ügyvéd önma-gára, hogy azt gondoltam, biztosan ivott. De azt mondta,nem, egyszer en csak két éjszaka múlt anélkül, hogy vesze-kedett volna a feleségével.

– Nem aggódik az egyéb dolgok miatt? – kérdeztem.– Miss Béke? Ó, az ördögbe, dehogy is, Inkswitch. Min-

den egyes alkalommal elkapják, ahogy kiteszi a lábát az iro-dájából. Az ember mindig azt gondolja, hogy volt az, amipersze lehetetlen, de azért elzavarja t az abortuszklinikára,néha olyankor is, amikor nem is terhes. Most a liftes fiú volt.Nem, nem aggódok emiatt.

– Nem, nem! – kiáltottam. – Más dolgok miatt!– Nem vitatkozom egyáltalán, Inkswitch. Határozottan

megmondtam neki, szabaduljon már meg végre ett l a MissAgnest l, így aztán vett neki egy félmillió dolláros jachtot,

424

egy gyönyör séget. És ki tudja, lehet, hogy gondol egyet, éseladja a villáját Hairytownban, és elutazik, és talán soha töb-bé nem látjuk ezt a levakarhatatlan (bíííp). Úgyhogy én márnem aggódom emiatt. S t, a mai napon egyáltalán nem érde-kel a világ. Ritka nap. Gyakrabban kellene szerepelnie a tár-gyalásra kerül ügyek jegyzékében.

– Mi van Madisonnal? – kérdeztem baljóslatúan.Szó szerint nevetett. Így, ahogy mondom. Talán az els , s

egyben az utolsó alkalom is életében, de tényleg nevetett.Száraz hak-hak-heh. – Inkswitch – mondta –, ha annyi ta-pasztalata lesz már Madisont illet en, mint nekem, Madisonmiatt fog aggódni a legkevésbé. A legcsekélyebb mértékbensem fordul el a gondolataimban, de garantálhatom önnek,nem véletlenül hívják „J. Walter Madidiótá"-nak. Szóval, mittehetek önért?

Sebesen gondolkodtam. Hozzá nem ért , ám magabiztoskontárokkal van dolgom. Mi lesz, ha az egészet elrontják?Mi lesz, ha Heller tényleg nyer? Úúúú! lesz a leghíresebbfickó az egész bolygón! Rockecenternek és Lombarnak be-fellegzik, akár ismerik egymást, akár nem!

– Adja meg nekem Faustino Narcotici címét – mondtam.– Kérem – felelte, és gyorsan leírta a telefonszámmal

együtt. – A telefonkönyv sárga hirdetési oldalain szinténmegtalálja „Családi Tanácsadás Totális Ellen rzés Rt." alatt.– Átnyújtotta a papírdarabot.

Magára hagytam ritka boldogságával együtt.Egy leny göz , magas irodaépület el tt találtam magam a

Boweryben. Csak fekete üveg és króm. Azt gondoltam, rosszhelyen járok, így majdnem ki sem szálltam a taxiból.

– De, ez a Narcotici banda épülete – mondta a taxisof r,kissé sért dötten, hogy manhattani helyismeretét megkérd -jelezték. – Lássa ott a törvényszék épületét, meg a rend rka-pitányságot? És ott abban az utcában a szövetségiek épüle-

425

tét? Itt régebben csak alja nép lakott, de most már kezd kiku-pálódni. Még ötöt kérek az idegenvezetésért.

Leny göz felirat, Totális Ellen rzés Rt. virított a leny -göz kapuboltozat felett. Az el csarnokot falfestmények dí-szítették, melyek az amerikai zászló kialakulását mutatták beúgy, ahogy azt Füves Betsy elkészítette – gondosan sz tte azels zászlót, jointtal mosolygós szájában –, és csillagról csil-lagra varrta rá az állam elfogadott és elérhet drogjait, mind-ez kedves kis freskókon bemutatva. Ami igaz, az igaz, azamerikai történelem er sen kapcsolódik a drogokhoz. A fal-festmények az ötvennegyedik csillaggal értek véget, amelyelárulta a festmény korát. Iskoláscsoport kirándult az épület-ben, de én átverekedtem magam rajtuk.

Az információs pultnál Faustino, „a hurok" Narcotici utánérdekl dtem, mire egy kedves szicíliai lány lépett ki a pultmögül, és személyesen vezetett valamihez, amir l azt gon-doltam, hogy lift, egészen addig, amíg be nem csukódott azajtaja. Ahogy egyedül maradtam, megnyomtam, amit indító-gombnak gondoltam, mire a padló megnyílott alattam.

Úgy zuhantam lefelé, mint egy rakéta! Csúszda!Ahogy megérkeztem az aljára, és bizonytalanul megvetet-

tem a lábamat, szembetaláltam magam egy meglehet sennagy csöv Bernadelli 80.380 ACP hétlövet automata pisz-tollyal. A fegyver mögötti arc nagyon sovány volt, és nagyonszicíliai.

Valaki a hátam mögött kirántotta Colt Pythonomat a pisz-tolytáskából, és a gerincembe döfte. Egy másik szicíliai ér-kezett, aki kiemelte pénztárcámat és igazolványomat.

– Ó, (bíííp) – mondta. – Ez egy szövetségi.– Egy igencsak (bíííp) ostoba szövetségi – folytatta a szi-

cíliai, kezében a Bernadellivel. – Pisztollyal akar keresztül-menni egy fémérzékel n! – Hátrébb intette a többieket. –Maga új, vagy micsoda? Még a végén lelöveti magát! Nem

426

látta a ruhatárat? Hagyja ott a (bíííp) pisztolyát!Visszaadta az igazolványomat, majd a tárcámat is, miután

kivette bel le a négyszáz dollárt fizetség gyanánt az okozottfelfordulásért.

– És mit akar? – kérdezte a szicíliai, kezében a fegyverrel.– Angelina majdnem meghalt az ijedtségt l. Hát semmit nemtud az illemr l? Már elmúlt a szövetségiek fogadóórája! Ket-

kor. Ha találkozni akar valamelyik igazgatóval, kett órael tt jöjjön. Zöldfül – mondta a másik kett nek.

– Találkozni akarok Mr. Narcoticivel – mondtam udvaria-san. – Gondolom, nem sorolják t az „igazgatók" közé.

– (Bíííp), nem. a Capo di tutti capi és ezt maga se fe-lejtse el. Miért akar találkozni vele?

– Mr. Bury küldött – feleltem.A számítógép felé fordult, beütött valamit, mire a képer-

ny elsötétedett.– Ó (bíííp) – mondta, aki elvette a fegyveremet. – Pedig

ez egy jó csúzli, vadonatúj. – Visszaadta.A másik fickó, aki elvette a négyszáz dolláromat, szintén

visszaadta.– Nos, ne haragudjon, hogy zöldfül nek neveztük –

mondta a fickó a Bernadellivel, amit idegesen el is dugott.Egy bels piros telefonhoz lépett. Így szólt: – Szólna Mr.

Narcoticinak, hogy szövetségi ügynöknek álcázott futár ér-kezett Buryt l?

Egy másik liftajtóhoz kísértek, s hamarosan felfelé szá-guldottam.

Skatulyából el húzott fiatalember fogadott a liftajtóban.Udvariasan keresztülvezetett egy hatalmas bankett-termen,melyet pénzzel teli kosarak, s azokat tartó barna n k díszítet-tek. Szóval, ez az a hely, ahol New York hivatalnokai min-den szombat este megkapják a fizetésüket! Hatalmas ajtónyílott a teremb l. A fiatalember finoman belökött rajta.

427

Tágas irodába jutottam, a falakon körbe Szicíliát idézfalfestményekkel. Meleg, mesterséges napsütés töltötte be aszobát. Az árnyékot adó kupola alatt egy rendkívül kövérférfi üldögélt, ujjait szinte páncélba vonták a gy k.

Felállt és meghajolt. Nem lehetett más, mint Faustino.Kövérsége miatt alig lehetett látni a szemét. – És hogy vanaz én jó barátom, Mr. Bury? – kérdezte.

– Nagyszer en – feleltem. – Ma különösen boldog.– Akkor biztosan rengeteg a holttest körülötte – mondta

Faustino. – Én, nekem csak kicsi id . Bury, egész orszá-gokkal foglalkozik! Egész populáció. Üljön le. Kér egy szi-var?

Nem volt hová leülni, de azért kedves volt t le, hogyhellyel kínált.

Elhagytam az összes olasz bevezetést. Olasz nyelvre vál-tottam, hogy otthonosabban érezze magát. – Csupán néhányorvlövészre lenne szükségem. Csak egy napra kellenének.

– Melyik napra? – kérdezte, könnyedén váltva a nyelvet.Megmondtam neki.– Ó, nem tudom – felelte. – Az egy nagyon zsúfolt nap.

De nem kellett volna emiatt idejönnie. Nem kellett volnamást tennie, mint felhívni a Személyzeti Osztályt az ötvene-dik emeleten.

– Azt hiszem, Mr. Bury azt akarta, hogy valaki utánanéz-zen az ön egészségének – mondtam: – Úgy érzi, ön mosta-nában nagyon el vigyázatlan.

Elfehéredett. Azon nyomban ráfirkált valamit egy kártyá-ra. Szemlátomást boldog volt, mikor távozni látott.

A Személyzeti Osztályon egy kedves fiatalember meg-hallgatta a kívánságomat.

– Ez a dátum – mondta iskolázott kiejtéssel – telített. Nemez a spreeporti megbízhatósági roncsderby napja? De ez az.Nos, nem tudom...

428

Átadtam neki Faustino kártyáját. Abban a pillanatban pü-fölni kezdte személyi számítógépét, mintha lyukakat akartvolna ütni bele.

Igazán szomorúan így szólt: – Nem tudok két bérgyilkostszerezni erre a napra!

– Én csak orvlövészeket kértem! – egyszer orvlövésze-ket, akik jól tudnak l ni.

Visszament a számítógépéhez. Nagy megkönnyebbülésé-re talált kett t. Elmondtam neki, hol kell jelentkezniük éshogyan. Mivel én az összes tervemet el re megkonstruáltam.

Megígérte, hogy ott lesznek.Visszamentem az el csarnokba. Megálltam az informáci-

ós pult el tt. – Nagyon sajnálom, Angelina – mondtam alánynak. – Nem akartam megijeszteni. – Ez szokatlan volt

lem, de jó kapcsolatot akartam kialakítani az itteniekkel. Alány különben is csinos volt.

– Ne haragudjon, uram – kezdte –, de kérem, takarodjonki az el csarnokból. Az összes fegyverérzékel t újra m kö-désbe hozta!

Távoztam. Mivel figyelmeztetett a fegyverre, az Appará-tus-kiképzésnek, valamint saját, óvatos természetemnek kö-szönhet en beléptem egy régi vágású Bowery bár hasonmá-sába, amit turistáknak tartanak fenn, legalábbis úgy gondol-tam. Az egyik bokszban ellen riztem a Colt Pythont. Hátpersze, hogy ez a (bíííp) a hátam mögött robbanószert dugotta pisztolycs be, közvetlenül a forgótár elé! Óvatosan kihúz-tam bel le, s a hamutartóba dobtam. Ebb l is láttam, sohanem szabad túlságosan megbízni a maffiában, még akkorsem, ha k irányítják az ország nagy részét. Ha merényletetkíséreltem volna meg Faustino ellen, a fegyver felrobbantvolna a saját kezemben. Nem egy tisztességes dolog.

Azt azonban elintéztem, ami miatt odamentem.Ha Heller nyeri a versenyt, repülve fogja megnyerni!

429

Többé már a karburátor meghibásodása sem számított.Két orvlövészt fogok elrejteni hangtompítós fegyverekkel,hogy l jék ki a gumiját egymás után, hogy egy kereke semmaradjon épen! Arra az esetre, ha még sosem járt volna kór-házban.

Legyünk biztosak az eredményben, ahogy azt professzo-rom szokta volt mondani.

Madison és Bury, lehet, hogy rültek. Nekem azonban he-lyén van az eszem.

Heller sikerének a gondolata, megtetézve ezt a nyilvános-ságot, epével öntötte el a lelkemet.

Egy repül gép hatalmas feliratot repített az öreg erfelett, hogy mindenki jól lássa, Süvölvény kölyök tíz napmúlva, szombaton áll rajthoz.

Ez a cs cselék nem fogja t nyerni látni. Ebben egészenbiztos voltam!

7. fejezet

Önelégülten figyeltem Heller verseny el tti készül dését.lem akár el is készülhet. Az egyetlen apró aggodalmat

csupán az okozta, hogy ha esetleg meghal, odaveszhet a le-mezem. Egy kellemes kirándulás azonban a kórházba, eset-leg néhány törött csonttal és összezúzott csinos arccal, sok-kal jobban megtenné. Földi hírnevének romba d lése pedigkülönösen kedves lenne a számomra.

Ahogy más is meglátogatja a halálra ítéltet a cellájában,így én is végignéztem Babe Corleone születésnapi partijántett látogatását vasárnap el tt egy nappal. Bíztam benne, to-vábbi adatokkal tudom gazdagítani szétrombolásának tervét.

Kicsit bosszantott, hogy születésnapi partira látogat ahe-

430

lyett, hogy egyedül egy szobában körmét tövig rágva, közel- vesztére gondolna. Ehelyett a tökéletes Flottatiszt udvari-

asan és finoman részt vesz Babe bayonne-i birtokán rende-zett kellemes ünnepségen. A n valószín leg azért rendezteott az összejövetelt, hogy ne híresztelje világgá, ismét egyévvel id sebb lett. Csak néhány családtag és közeli barát.

Elkísérte ket a misére, valószín leg abból a megfonto-lásból, hogy ha valaki egy primitív bolygóra kerül, akkor abolygó isteneit is be kell vennie ismeretségi körébe. De ész-revettem, ahelyett hogy latinul ismételte volna az imát, voltárformákkal válaszolt. Reméltem, ezek a földi istenek ott afalmélyedéseikben, nem beszélnek voltárul. Nem szerettemvolna, ha segítenek neki!

A születésnapi parti meglehet sen szelíden zajlott. Egykicsiny zenekar – heged , mandolin és egy tangóharmonika– csendesen muzsikált a hatalmas nappali sarkában. Babe,fehérbe öltözve, hatalmas karosszékben ült. A személyzethordta elé a születésnapjára küldött ajándékokat – általábanborítékot, benne pénzzel.

Heller egy hatalmas puncsostál mellett ácsorgott, s ezzel-azzal beszélgetett. Úgy láttam, kék öltönyt visel, valószín -leg selyemb l, hatalmas mandzsettával – kék szín , hatágúcsillag, gyémánttal a közepén. A Flotta rangjelzése! Hát(bíííp) meg! Törvénysértés! Felírtam.

Babe most nem idegeskedett. Ráér sen beszélgetett a fe-leségekkel. Heller hirtelen jelzett valamit a folyosó felé,Geovanni érkezett a nappaliba hatalmas, lapos csomaggal.Heller Babe-hez lépett.

– Mrs. Corleone – mondta, meghajlással kísérve. – Egykis emlékkel szeretném megünnepelni ezt az alkalmat. –Méltóságteljes mozdulattal a csomagra mutatott: – Boldogszületésnapot a nagyasszonynak!

Nem tudom, hogy csinálta. Ha mások el tt beszélt, azok

431

figyelemmel hallgatták, s kedvesen vették a szavait. Baberagyogott az örömt l, s izgett-mozgott. Geovanni segítségé-vel maga elé vette a csomagot, s nekilátott letépni róla a pa-pírt. Aztán a szeme elkerekedett, így szólt –Óóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!

Felugrott, hogy mindenki lássa az ajándékot. – Mindenkinézzen ide!

A festmény Joe Corleone fotója alapján készült, amitHeller még Connecticutban talált! A jól fésült, fiatal „JámborJoe"! Heller szív alakú aranykeretbe keretezte, oroszlánfejjela keret tetején. Ekkor jöttem rá, „Corleone" nemcsak egy vá-ros Szicíliában, hanem azt is jelenti, „oroszlánszív".

Babe magánkívül volt az örömt l! Kering zve mindenki-nek megmutatta, miközben elmagyarázta, hogy ez még évti-zedekkel ezel tt volt, hogy találkozott Joe-val, de hát éppolyan, mint akkor! – Nézzék a kifejezést az arcán! Valódi bi-rodalomépít ! Még a Thompson géppisztoly is valódinaklátszik! Drága Joe!

A zenészek észbe kaptak, s játszani kezdték „Az oroszlánmenetelése" cím dalt, a családi himnuszt, ritmusra kerepelgéppisztolysorozatokkal.

Micsoda kavarodás! Ez a (bíííp) Heller mindig ilyen kava-rodást okoz! Még Babe születésnapi partiján is! Nos, hama-rosan bevégzi.

Sokáig tartott, míg elcsendesedtek. Aztán Heller indulnikészült.

Babe hirtelen nagyon komollyá változott. – Jerome, na-gyon óvatos legyél azon a versenyen. Lassan vezess, és biz-tonságosan. – Gondolkodott egy pillanatig. – Van valami,amit nem értek a szerepléseidben. Nem hasonlítasz azokra afotókra, amelyeket rólad készítenek. Na persze ez nem a tehibád. Egy csomó színpadi színész szenved ett l. Nem foto-gének. Azt hiszem, ez lehet a baj, Jerome. Meg kell gy znöd

432

magadat arról, hogy nem vagy fotogén. De ne viseld azt aszörny szemüveget, amiben látni szoktalak. Csak fordítsd ela fejed a kamerától. Én sztár voltam, így adhatok neked jótanácsokat. A kamera valami különös dolgot m vel a foga-iddal. Talán lágy fókuszú lencsét kellene használniuk. És ta-lán világítaniuk sem kellene. De ha nem is vagy fotogén,Jerome, a család akkor is rád fogad.

– Ne, ne! – mondta Heller gyorsan.A n furcsán nézett rá. – De Jerome, mi ellen rizzük az

összes szerencsejátékot New Yorkban és New Jerseyben, le-számítva azokat a semmirekell ket Atlantic Cityben. Márazóta fogadjuk a téteket a versenyre, mióta bejelentésre ke-rült.

– Fogadjanak, ha kedvük tartja – mondta Heller –, deegyetlen családtag se tegyen egyetlen tétet sem az én gy -zelmemre.

A n nagyon értetlenül nézett Hellerre.– Te tudsz valamit – mondta.– Mrs. Corleone, kérem, ígérje meg.A n továbbra is furcsán méregette. Aztán Heller hamaro-

san távozott.Összezavarodtam. Heller gyanít valamit. Kiszivárgott ta-

lán az orvlövészek megbízása? Ó, jobban teszem, ha duplánellen rzök mindent, nehogy szembefordítsa velem a felállást.Nem lehet megbízni benne!

8. fejezet

Heller a hétf reggelt gumiüzletek és – nagykeresked kfelhívásával töltötte, s kérdez sködéssel, amib l egy szótsem értettem. Mérnöki kifejezéseket használt számos eset-

433

ben, melyek nagyon közel jártak a törvénysértéshez. Csú-szásról, tapadási együtthatóról és valami „oldaler ellenha-tás"-ról beszéltek.

Tizenegy körül Bang-Bang, aki nyilván elég tartalékoskatonai kiképzést kapott már arra a napra, összeszedte azöreg taxival, s együtt kiszáguldottak Spreeportba.

A garázsok és m helyek, melyeket Heller használt, meg-lehet sen magányosan álltak. Kívül estek Spreeporton, egykisebb magaslaton voltak, közel a tengerparthoz. Ezentúl pi-hen övezetek és nyilvános strandok követték egymást. Per-sze, a szezon elmúltával az egész terület kihalt volt. Még atöbbi versenycsapat is elköltözött – délre mentek, a mele-gebb pályákra. Futóhomok és hullott falevelek kavarogtak aszélben. Meglehet sen hideg lehetett, különösen a tenger fe-

l fújó szél miatt.A garázsokat és m helyeket fémajtók zárták le, az a fajta,

amelyet a rászerelt ellensúly miatt könnyedén fel lehetettemelni. Mindegyik ajtón egy-egy kicsiny ablak nyílott.

A nyergesvontatót két darabban tárolta: a vontatófülke, ahatalmas dízel, egymaga elfoglalta az egyik garázst. A má-sikban lapult a tréler. A Caddy a tréleren pihent.

Heller kinyitotta és felbillentette a trélert rejt nagyobbikgarázs ajtaját. Belépett rajta, majd öklével beleütött az egyikgumiba.

– Nem csinálnak gumikat, Bang-Bang.Bang-Bang a katonai télikabát gallérját egészen a füléig

felhajtotta. – Dehogynem csinálnak. Nem vagy ilyen nagybajban.

– Elég nagy bajban vagyok. Megcsúsztattam egyik nap, ésbumm, kidurrant az egyik gumi. Ha minden egyes alkalom-mal, mikor megcsúszok, elvesztek egy gumit, egy bekötöttlábú macskával szemben sem nyerhetek.

– Emiatt vagy ennyire (bíííp) pesszimista a versenyt ille-

434

en? – kérdezte Bang-Bang.– Pontosan emiatt – felelte Heller, és beleütött egy másik

gumiba. – Megcsúsznak az oldalirányú er k hatására. Ez azegyetlen magyarázat, amit el tudok képzelni.

Hirtelen bevillant a magyarázat. Az a (bíííp) Madison!Már az els napon odaállított valahova egy mesterlövészt,hogy rál hessen Hellerre, balesetet okozva! Tudtam, csakígy lehetett.

Meg is bizonyosodtam róla. Fogtam a rögzített anyagot,majd a készüléket alaposan felhangosítva, lejátszottam. Mi-csoda motorbömbölés! Sikító gumik. Aha! Egy távoli puk-kanás! Egy másodperccel kés bb a gumi durranása. Ez aztjelenti, az orvlövésznek úgy háromszáz yardnyira kellett len-nie!

Az a (bíííp) Madison a verseny alatt is orvlövészekethasználhat. Hány orvlövész veszi majd célba Hellert az énkett mön kívül? Ez lehet Madison terve? Senki nem tudhat-ja.

Bizonyos szempontból megkönnyebbültem. Heller nemgyanította a probléma valódi okát. Más szempontból azon-ban Heller így megálmodhat valamit, amivel megel zheti adefekteket. A dolog végül meglehet sen idegessé tett.

Heller most odakint állt a szélben. Északkelet felé nézett,végig a parton. – Hidegfront jön – mondta.

– Tudom, mert fázok – felelte Bang-Bang.– Azt hiszem, havazni fog – mondta Heller. A magas, vé-

kony felh zetet vizsgálta. – Igen, néhány napig. Aztán egykövetkez sarkvidéki hidegfront követi. Bang-Bang, a ver-senyt fagyott latyakon fogják rendezni. Megmondom, mitcsinálj, Bang-Bang. Ülj fel egy gépre ma délután...

– Igen? – mondta Bang-Bang figyelemmel.– És repülj el a Hudson-öbölhöz, Kanadába, s vedd meg a

legjobb kutyaszáncsapatot, amit csak találsz. Körbe fogjuk

435

húzatni a kocsit...– Ó, (bíííp) Jet! Egy percig azt hittem, komolyan beszélsz.

– Mindketten nevettek.– Szerintem ez nagyszer ötlet – mondta Heller, halálosan

komolyan. – Befogjuk a kutyákat a kocsi elé. Felállsz a hátsólökhárítóra egy ostorral, s olyanokat kiabálsz a kutyáknak,hogy „gyí" meg hogy „hó", én meg hótalpakkal futok elöl,hogy nyomot tapossak a hóba. És építünk egy iglót a bokszutcába... de nem. Azt hiszem, a NASCAR szabályok nem te-szik lehet vé a szárított hús használatát.

– Milyen szárított hús? – kérdezte Bang-Bang.– A kutyák üzemanyaga.– Jet, te még azt is mulatságosnak találnád, ha hulla len-

nél.– A dolgok néha olyan rosszra fordulnak, hogy nincs mást

tenni, mint nevetni – mondta Heller. – Bajban vagyunk. Ezaz egész (bíííp) nyilvánosság, ami körülöttünk örvénylik.Nem tudok kilépni bel le. Ha pedig benne maradok, magábaszippant.

– Izzy vett neked egy jegyet Dél-Amerikába – mondtaBang-Bang.

– Olyan érzésem van – folytatta Heller –, hogy el fog jön-ni az a nap, nem is sokára, mikor arra kérlek, rúgj a hátsóm-ba, amiért nem utaztam el. De ez ellentétes a hitvallásommal.

Egyszerre figyelmes lettem. Még egy törvénysértés? Tisz-tán emlékszem rá, mi történt azon a napon ott a Flotta Sze-mélyzeti Osztályán, s emlékszem a harcmérnökök hitvallás-ára is, „jöjjön bármi nehézség, a pokolba vele, végezd el afeladatod".

Heller azonban így szólt: – Menjünk. Gyerünk a m hely-be, aztán f tsünk be, miel tt még halálra fagysz. Ki kell ta-lálnom valamit.

Pontosan ett l féltem. Két ismeretlen került az egyenlet-

436

be. Mit fog csinálni Madison valójában? És mit fog csinálniHeller?

Csak annyit tudtam, hogy én mit fogok csinálni: – megál-lítom, és a pokolra vetem!

9. fejezet

Szerdán havazni kezdett.A meteorológusok kemény csatába kezdtek a tévé képer-

ny jén. Havazni fog a verseny alatt, vagy szikrázó napsütéslesz?

Tovább hömpölygött a nyilvánosság áradata. Havazásvagy napsütés, de még csak szóba sem került a verseny eset-leges lefújása.

Nem számított az id járás. Erre nekem is fel kellett ké-szülnöm. Béreltem egy kisebb furgont, beszerelt f rend-szerrel. Bütykös gumijai voltak, városon kívüli használatraszánták. Úgyhogy hadd essen a hó! Megvettem a leger sebblátcsövet, amit a zálogházban találtam. Muszáj volt megvá-sárolnom, mivel er feszítésemet, hogy lef részeljem azegyik turista-teleszkópot a Fort Tryon kilátójának korlátjáról,néhány iskolás kölyök megzavarta, akik nem tudták elolvas-ni a szövetségi igazolványomat.

A hóval együtt új információk is érkeztek a versenyr l. Aszpotreklámok és a talk show-k „bombázók"-ról kezdtek be-szélni.

Fogalmam sem volt mi lehet az a „bombázó". A szállodatelevíziójának teletext rendszerén néhány helytelennek tdefiníció után ráakadtam a legvalószín bbre. A „bombázó"hagyományos autó, bukócs vel. Az összes üvegét kiveszik.A feladata az, hogy belerohanjon a többi járm be, mozgás-

437

képtelenné téve ket. Azok menekülni fognak, féltve sajátjüket és motorjukat. A roncsderbyken használják ket. A

gy ztes egyértelm en az az autó, amelyik utoljára üzemké-pes marad.

Nos, így a vitát is megértettem. Csak a bombázókat en-gedjék, vagy a szabályos túrakocsikat is? A versenybizottságmindkett t bevonta. Azt mondták, ez egy roncsderby, meg-bízhatósági versennyel kombinálva, melyen mind bombázók,mint túrakocsik részt vehetnek. Okos döntés volt. A közön-ség meglincselte volna ket, ha bármilyen olyan döntésthoznak, amely Süvölvény kölyök kocsijának kizárásához ve-zetett volna. Mert hogy legyünk pontosak, az autója egyikosztályba sem tartozott igazán.

A hamis Süvölvény kölyök, Heller „dubl re", sokat sze-repelt a talk-show-kban és a hírekben. Harciasan viselkedettaz olajtársaságokkal, kérkedett saját olcsó üzemanyagával,leginkább kinevettetve önmagát.

Aztán azon a bizonyos szerda délutánon – majd az egészcsütörtöki napon – kezdték bemutatni Hellernek a többi so-

rt. A legkeményebb, legkegyetlenebb sof rök voltak, akikvalaha is versenybe szálltak! A tizennyolc induló kocsi so-

rjeinek listája leginkább horrorfilmekre emlékeztetett. „Pö-röly", „Csonkoló", „Gyilkos", „Hullaház" követték egymást.

Ezek között a körözött b nöz k között „Kalapács"Malone t nt csillagnak. Kocsiján sírkövek sziluettje jelezte asof röket, akiket meggyilkolt.

Az országos nézettség talk-show-ban, az „Amerika élvevagy holtan"-ban, hamis Süvölvény kölyök, valamint Kala-pács Malone szemt l szemben találkoztak. Kiabálni kezdtekegymásra, majd egymás torkának estek, míg fel nem borul-tak a kamerák, s így nem derült ki a végkifejlet. Másnap reg-gel hamis Süvölvény kölyök piros versenyruhájában külön-leges bejelentkezésben biztosította rajongói millióit, hogy jól

438

van, és elkapja Malone-t és az olajtársaságokat a versenyen!Heller eközben folyamatosan dolgozott. Szemlátomást

lakosztályát használta irodaként, azt azonban nem tudtamvolna megmondani, mire készül. Az interferencia mindigakkor jelentkezett, mikor az ENSZ éppen ülést tartott. Márnem tartott felügyeletet az el csarnokban. Olyan érzésemtámadt, hogy sunyít valami miatt.

Egyre csak havazott. Pénteken ismét összecsaptak a me-teorológusok. Tiszta lesz-e az ég, vagy havazni fog szomba-ton tíz órakor, mikor a verseny az el zetes menetrendnekmegfelel en elindul? Fogadásokat kötöttek erre, arra. De fo-gadásokat kötöttek mindenre, amire csak lehetett. Nehéz voltmeghatározni, mi jelentse a gy zelmet, s így sokan össze isverekedtek, mikor megpróbálták eldönteni, mire a verseny-bizottság bejelentette, s ki is függesztette a hirdet táblára,hogy gy ztesnek az a kocsi tekinthet , amely a verseny vé-geztével is üzemképes marad, s megteszi az ezerkörös távot.Egy autó sem képes ezer kört megtenni négy-ötüzemanyagfelvétel nélkül. Ha Süvölvény kölyök nem szán-dékozik tankolni, akkor így fogja teljesíteni a távot, a többiversenyz azonban annyiszor tölti tele a tankját, ahányszorcsak akarja.

Ez felháborodást okozott, de hamis Süvölvény kölyökel renyomta az állát, s otromba fogakkal azt mondta, nincskifogása ez ellen. Tudja, hogy az olajtársaságok befolyásol-ják a versenyt. De gondja lesz rájuk.

Péntek éjszaka kelt elnöki nyilatkozat tájékoztatta a vilá-got arról, hogy Amerika nem veszíthet, míg olyan ifjai van-nak, mint Süvölvény kölyök.

Tudva, hogy az utak szombaton járhatatlanok lesznek aforgalomtól, útnak indultam a furgonommal. Vittem a kép-erny t, az éjjellátót, vittem meleg ruhát, valamint a rakteret

melegít t.

439

A helyet már kiválasztottam. Kicsiny dombtet , melyr lbe lehet látni az egymérföldnyire elterül pálya háromne-gyedét, s ami elég magasan fekszik ahhoz, hogy követhes-sem a versenyt. Egy ház udvaráról volt szó, melyet egy száz-dollárossal idejekorán lefoglaltam.

Orvlövészeim, fehér csukjában, pályaközeli épületek tete-jén foglalták el állásaikat, hangtompítós, távcsövesWeatherby puskákkal felszerelkezve, melyek 4,08láb/szekundumos sebességgel képesek kiröpíteni magukból a.30-06-os „gyorsító" lövedékeket.

Teljes kényelemben, önelégülten és magabiztosan feküd-tem a furgon kuckójában, riasztásra állított képerny vel,hogy azonnal ébresszen, ha Heller mozgolódni kezd.

Micsoda gyönyör gy zelem lenne – a számomra!