L. Ron Hubbard - Földi küldetés II. - A sötét kezdet

7/16/2019 L. Ron Hubbard - Földi küldetés II. - A sötét kezdet

http://slidepdf.com/reader/full/l-ron-hubbard-foeldi-kueldetes-ii-a-soetet-kezdet 1/488



L. RON HUBBARD

Földi küldetés2. könyv

A sötét kezdet



L. RON HUBBARD

Földi küldetés sorozat:

1. könyv: A megszállók terve

2. könyv: A sötét kezdet

3. könyv: Együtt az ellenséggel

4. könyv: Egy földöntúli kapcsolat

5. könyv: Hazárdjáték

6. könyv: Életre-halálra

7. könyv: Bosszúvágy

8. könyv: Katasztrófa9. könyv: Gyzedelmes gazság

10. könyv: Az eltörölt bolytó



A voltár cenzor elszava

Mivel ez a könyv egy nem létez bolygóval („Föld") fog-lalkozik, „kizárólag szórakoztatási célokra" ítélem. Soha,egyetlen részlete, semmilyen formában sem kerülhet be avoltár oktatásba.

Így fel kell hívnom az olvasók figyelmét arra, hogy a„Föld" minden részletében kitalált és megtéveszt helyszín, avele való bármiféle kapcsolat (ha valaha is létezett) veszé-lyes az egészségre.

Lord Invaykirályi történész

a Cenzortanács elnökeKirályi PalotaVoltár Államszövetség

Lord Invaycsászári felsége,

Bölcs Wully parancsára



A voltár fordító bevezet je

Minden tiszteletem a királyi cenzoré, de ami az egyik ember számára tény, az a másik számára képzelet. Szerencsére afordítófon robotagya lévén, nem tisztem minsíteni az effélekétségeket.

Továbbá, mivel még sosem jártam a Föld nev helyen(ami nehéz lett volna, mivel nem is létezik), személyesennem tudom meger síteni azt, amit lefordítottam. Csak annyittehetek, hogy megpróbálom a lehet legpontosabban vissza-adni a hallottakat.

Ahogy arra Lord Invay is rámutatott, a Föld nem létezik acsillagtérképeken, s ezt magam is meg tudom er síteni. Mi-

vel Soltan Gris (a történet elbeszél je) bnöz, s mint ilyen,nem érdemes a bizalomra (ráadásul ha valakinek SigmundFreud és Bugs Bunny a példaképe, akkor más problémái isvannak), nem bízhatok abban az állításában, miszerint a Földkörülbelül 22 fényévnyire lehet a Voltártól. Alaposan átku-tattam az adatbankomban szerepl összes térképet, külön fi-gyelmet fordítva mindenre, ami 2000 fényévnyi távolságon

belül található, de semmit sem találtam, amire ráillett volna aleírása. (Ha jobban belegondolok, fogalmam sincs, miért kel-lene földi adatbázisomnak lenni, mikor nincs is ilyen hely.Ezen még dolgoznom kell.)

A „fényévnyi távolság" rengeteg problémát okozott, mi-kor földi mértékegységre fordítottam. Nincs elfogadott szó-tári kifejezés a hiperlumináris jelenségre sem, egyszer en

azért, mert a földi tudósok ragaszkodnak hozzá, hogy ilyesminem létezik, és semmi nem haladhat gyorsabban a fénynél.



(Ezek azok, akik olyan emlékezetes ostobaságokkal gazdagí-tották a Földet, mint „a világ pereme" és a „hanghatár".) En-nek következtében, miközben a földi halandók nagy része

tapasztalta már a hiperlumináris életszínt, amit mi voltáriak „ghiral"-nak hívunk, nevet mégsem adtak neki, mivel nemlehet olyan egyszer en reprodukálni, mint egy körömlakk-árnyalatot. Így én „sárgászöld"-nek fordítottam, ami az ere-deti szín lumináris harmonikusa. (A földi halandók nagy ré-sze is ezt a kifejezést használja, s ezzel próbálja leírni azadott színt. A problémájuk az, hogy érvényes megfigyelései-

ket és tapasztalataikat folyamatosan érvénytelenítik, így furaszempontok szerint figyelik a világot. A valóságot a többségvéleménye és a kormányzati akarat is képes befolyásolni,akár utólag megvétózva a korábbi elképzelést.)

Hasonlóan más alapvet dolgokhoz, mint r, id, energia,mozgás és saját magunk, a földi tudósok farkát hajszoló ku-tya, vagy saját fejének árnyékára ráugrani próbáló ember

módjára üldözik saját elképzeléseiket. Egyikük sem – legyenaz kutya vagy tudós – fogja fel ésszel, miért tnik el elleolyan titokzatos módon, amit keres. Úgyhogy az aktuálisszókészlet segítségével megpróbáltam a legjobbat nyújtani.(Remélem, nem jut vissza a Voltárra annak a híre, hogy„elektronpályá"-ról beszélek, és nem nevetnek ki a Géptisz-tasági Egylet miatt.)

A szereplkr l csak annyit, ahogy azt Lord Invay az elskötetben megjegyezte, Jettero Heller királyi tiszt és Krak grófn valóban léteztek. Soltan Gris (az elbeszél, akitlmegfájdulnak az áramköreim) is szerepel az Általános Szol-gálat tisztjeinek névsorában, de más érdemleges feljegyzésnem maradt fenn róla.

A kötetben elforduló többi szereplt megpróbáltam

olyan alaposan leírni, amennyire azt a részletek lehetvé tet-ték. Kizárólag Gris bnöz elbeszélésére hagyatkozhattam, s



így ez nem volt könny. (Gris a déli államokra jellemzamerikai angolja észak-voltári akcentussal, elképzelhetetlenazok számára, akik még nem hallották.)

Innentl kezdve Önökön a sor! Egy robotagy ennyire ké- pes!

Tisztelettel54 Charlee Kilenc,

a fordítófon robotagya



Név- és tárgymutatóA SÖTÉT KEZDET-hez

Antimanco – Faj, melynek tagjait rituális gyilkosságok elkövetése miatt számzték a Mancóról.

Apparátus, Szervezett Információs – A Voltár titkos-rendrsége, Lombar Hisst irányításával, bnözk alkalmazá-sával.

Atalanta – Tartomány a Manco bolygón, Kaukalsia her-ceg otthona, aki a 894M számú népmese szerint kolóniát ala-

pított a Blito-P3-on (Föld).

Bak – Alkoholos ital a Voltár on.Barben, I. G. – Delbert John Rockecenter ellenrzése

alatt álló gyógyszergyártó vállalat.

Bawtch – Soltan Gris hivatalvezet je a Voltáron, a 451-es Részlegnél.

Bis – A Flotta nyomozótisztje, Jettero Heller barátja.

Bittlestiffender, Prahd – Voltári cellológus, aki SoltanGris megbízásából válaszadókat ültetett Jettero Heller be,hogy Gris figyelemmel kísérhesse Heller látását és hallását.

Blito – Sárga törpecsillag egyetlen lakott bolygóval,amely harmadik pályáján kering. Körülbelül 221/2 fényévnyi-re található a Voltár tól.

Blito-P3 – Bolygó, melyet az ott élk „Föld"-nek nevez-nek. Az Inváziós Id rend szerint a galaktika központja felé



irányuló voltár elrenyomulás egyik, jöv beni állomása.

Blixo – Az Apparátus teherhajója, rendszeres járatban a

Blito-P3 és a Voltár között. Az út körülbelül hat hetet veszigénybe.

Bolz – A Blixo kapitánya.

Búzavirágosok – A Voltár Bels Rendrségének csúfne-ve.

Cellológia – Sejtsebészet. Voltári orvosi tudomány,

amely akár egész testrészeket, is képes szövetek celluláriselállításával helyreállítani.

Crobe, doktor – Az Apparátus orvosa és cellológusa, akia küldetés szempontjából vizsgálta meg Jettero Heller al-kalmasságát. Crobe sört és hamburgert javasolt földi táplálé-kul.

Elnyel

felület – Felület, amely elnyeli a fényhullámokat,gyakorlatilag láthatatlanná és érzékelhetetlenné téve az adotttárgyat.

Flisten – A Voltár Államszövetség egyik bolygója, hosszúkörm, sárga b humanoid slakókkal.

Flotta – A Voltár elit rhadserege, melyhez Jettero Heller is tartozik, s melyet az Apparátus megvet.

Forró ital – népszer voltár ital.

Gris, Soltan – Apparátus-tiszt, a Blito-P3 (Föld) felelse,a 451-es Részleg vezet je, valamint Jettero Heller ellensége.

Heller, Hightee – Jettero Heller húga, a Voltár Államszö-vetség legnépszer bb eladómvésze.

Heller, Jettero – A Flotta harcmérnöke és királyi tisztje,akit a Nagy Tanács a Blito-P3-ra rendelt.



Hipnosisak – Szerkezet, amely a fejre helyezve hipnoti-kus állapot elidézésére alkalmas.

Hisst, Lombar – A Szervezett Információs Apparátus ve-zet je, aki hogy tervei rejtve maradjanak a Nagy Tanácseltt, megbízta Soltan Grist Jettero Heller küldetésének sza-

botálásával.

Húrver – Elektromos hangszer, melyen a bal kéz a har-móniákat, a jobb a ritmust szólaltatja meg. Hullámzó, érzel-mes zene megszólaltatására alkalmas. A zenész a hasa elé

akasztva használja.Inváziós Idrend – A galaktikus hódítás menetrendje. A

Voltár kormánya minden részlegének, azok költségvetésének és terveinek alkalmazkodnia kell hozzá. A voltár sök többszázezer éves, szent és sérthetetlen öröksége, amely dogma-ként irányítja az Államszövetséget.

Jöv

-múlt – Rettegett idmeghajtó, amely lehetvé tette,hogy Jettero Heller a Blito-P3 és a Voltár közti 221/2 fényév-nyi távolságot kevéssel több mint három nap alatt megtegye.

Kaukalsia herceg – A 894M számú népmese szerint a Nagy Lázadás alatt elmenekült a Mancóról, majd kolóniátalapított a Blito-P3-on.

Kaukázus – Hegység Törökország és Oroszország kö-zött, ahová Kaukalsia herceg kolóniájának tagjai menekül-tek, miután földi szigetük elpusztult.

Kékhátúak – Csúfnév, mellyel az Apparátus csúfolja aFlotta tagjait.

Krak grófn – Elítélt gyilkos, a Spietos foglya, Jettero Heller kedvese.

Külosztály – A voltár kormány része, amely, a jelentések



szerint, magába foglalja az Apparátust.

Leopárduc – Hatalmas, ember magasságú, macskaféle

ragadozó.Manco – A Blito-P3-hoz hasonló bolygó, Jettero Heller

és Krak grófn szül bolygója, valamint a 894M számú nép-mese forrása.

Manco ördög – A Mancón él mitikus szellem.

Meeley – Soltan Gris házvezet je.

Nagy Tanács – A Voltár kormányzó testülete, amely el-rendelte a Blito-P3 önpusztításának megakadályozását célzóküldetést, hogy az Inváziós Id rend érvényben maradhasson.

Népmese, 894M számú – Kaukalsia herceg Atalantá ból,a Mancóról a Blito-P3-ra való menekülésének legendája,ahol „Atlantisz" néven kolóniát alapított.

Odu – Odur csúfneve, Soltan Gris 451-es Részlegének hivatalnoka.

Odur – Lásd Odu

Pengerészleg – Az Apparátus egyik részlege, nevét ked-venc fegyverér l kapta.

Piások – Csúfnév, mellyel a Flotta csúfolja az Apparátus

tagjait.Piszka – Hajlékony ostor, körülbelül tizennyolc hüvelyk

hosszú; végével elektromos ütés mérhet az áldozatra.

Pop – Kicsiny, kerek golyó, nyomásra illatosított párát bocsát ki magából – frissítként használják a Voltár on.

Raht – A Blito-P3-on tevékenyked Apparátusügynök,aki – Terb bel együtt – azt az utasítást kapta Lombar Hissttl,hogy segítsen Soltan Grisnek megakadályozni Jettero Heller



küldetésének sikerét.

Részleg, 451-es – Az Apparátus Soltan Gris által irányí-

tott részlege, amely csak egyetlen törpecsillagért, a Blitóért, sannak egyetlen, harmadik pályán kering lakott bolygójáért(Blito-P3) felels, melyet az ott élk „Föld"-nek neveznek.

Rockecenter, Delbert John – A Blito-P3 lakója, ellenr-zése alatt tartja a bolygó energiahordozóit, gazdaságát, kor-mányait és drogkereskedelmét.

Roke, Társ – A Voltár uralkodó, Ggös Cling csillagtér-képésze. Roke felfedezése, miszerint a Blito-P3 elpusztítjaönmagát, ösztönözte a Nagy Tanácsot arra, hogy megbízzaJettero Heller t.

Ske – Soltan Gris sof rje.

Snelz – Apparátus-szakaszparancsnok a Spietosban, akimikor Jettero Heller és Krak grófn fogságban voltak, ösz-

szebarátkozott velük.Spietos – Az Apparátus által mködtetett titkos hegyi

er d és börtön a Voltáron, ahol Jettero Heller t és Krak gróf-t is fogva tartották.

Spurk – A „Voltár Szeme és Füle" vállalat tulajdonosa,akit Soltan Gris meggyilkolt, hogy megszerezze azokat a

mikroeszközöket, melyeket Prahd Bittlestiffender Jettero Heller be ültetett.

Szervezett Információs Apparátus – Lásd Apparátus.

Tayl özvegye, Pratia – Voltári nimfomán.

Terb – A Blito-P3-on tevékenyked Apparátus-ügy-nök,aki Raht tal együtt, azt az utasítást kapta Lombar Hisst l,

hogy segítsen Soltan Grisnek megakadályozni Jettero Heller küldetésének sikerét.



Törvénysértés – Az a-36-544M számú rtörvény meg-sértése, amely megtiltja, hogy bárki is felfedje idegen voltát.Ha ez mégis megtörténik, a tanúkat el kell pusztítani, a tör-

vényszegt pedig ki kell végezni.Tutu – Twolah csúfneve, Soltan Gris 45l-es Részlegé nek

hivatalnoka.

Twolah – Lásd Tutu.

rtörvény, a-36-544M számú, B bekezdés – A Voltár rtörvény egyik bekezdése, amely az Inváziós Id rend benszerepl célbolygók esetében megtiltja a földet érést, s a né-

pesség id eltti megzavarását. A törvénysértést halállal bün-tetik.

Vontató Egy – A rettegett Jöv -múlt idmeghajtóval fel-szerelt járm, melyet testvérhajója, a Vontató Kett jelenté-sek szerinti felrobbanása után kivontak a szolgálatból.

Zanco – Cellológiai felszerelés- és alapanyag-forgalmazóa Voltár on.

831-es relé – A Jettero Heller be ültetett audio- és optikai poloskák jelének er sít je, mely lehetvé teszi, hogy SoltanGris titokban megfigyelhessen mindent, amit Jettero lát éshall.



23

TIZENKETTEDIK RÉSZ

Lord Turnnak, a Királyi Törvényszék és Börtön f bírájá-nak, Kormányzati Fváros, Voltár bolygó, Voltár Államszö-vetség

lordságod, Uram!

Én, Soltan Gris, a Voltár Államszövetség KülosztályaSzervezett Információs Apparátusának néhai másodigazgató-

ja (az istenek éltessék felségét, Ggös Clinget, a Voltár Közösség mind a száztíz bolygójával egyetemben), teljesalázattal és hálával ajánlom a FÖLDI KÜLDETÉS-r l szóló

számadásom második kötetét.Kívánságának megfelelen feljegyzéseim, naplóim és fel-vételeim alapján továbbra is igyekszem mindent lejegyezni.Ily módon remélem meggyzni Önt arról, hogy fogva tartá-som az Ön nagyszer börtönében indokolt és megalapozott.

Ezzel együtt biztos vagyok benne, lordságod látni fogja,semmi sem az én hibámból történt, különösen nem a koráb-

ban leírt bntény. Jettero Heller hibáztatható mindenért, amitörtént. Megjelenéséig csupán az Apparátus másodigazgatójavoltam. A 451-es Részleg vezetése sem túl jelents hivatal.A 451-es Részlegnek csupán egy sárga törpecsillaga volt,egyetlen lakott bolygóval (Blito-P3), melyet az ott élk Földnek hívnak.

Sok más bolygóhoz hasonlóan a Föld is szerepel az Invá-

ziós Idrendben, leigázására azonban még egy évszázadignem kerül sor, így nem volt sürgs felderít küldetést indíta-



24

ni erre a bolygóra. (A felderítés más módszerekkel folyama-tosan zajlik, mint például meteoritoknak álcázott felderítholdakkal, melyek kiváló szondák, de nem tudnak leve-

-, talaj-, vagy vízmintákat venni az adott bolygóról.)Így lépett be Jettero Heller az életembe. Heller különleges

felderítcsapatot vezetett a Földre, becsúsztak, megszerezték az információkat, és észrevétlenül távoztak. Ha mégis észre-vették ket, az sem jelent valódi problémát. A földi kormá-nyok rendkívül határozottan tagadják a „földönkívüliek" lé-tezését, félremagyarázva és titokban tartva mindent. (Bárki,

aki megkérd jelezi az állításaikat, pszichiáter eltt találjamagát, mely mesterséget a földi kormányok hozták létre aköznép féken tartása érdekében.)

Mikor Heller visszatért a Voltárra, és megírta a jelentését,elszabadult a pokol.

A 451-es Részleg vezet jeként az volt a feladatom, hogyfelügyeljem az összes ilyesfajta jelentés átírását, hogy a fi-

gyelem semmiképp se tereldjön a Blito-P3-ra. Ezt az Appa-rátus titkos bázisa tette szükségessé, amely a Törökországnev területen volt található. Heller jelentése azonban kike-rült engem, s a Nagy Tanács kezébe jutott.

Nyugtalanító dolgokat tapasztalt: a Föld olyan mértékbenszennyezi önmagát, hogy még jóval a jöv beni invázió elttelpusztul. Ez azt jelentette, hogy a Nagy Tanács kénytelen

elrendelni egy megel csapást, ami költségei s azok forrá-sai miatt rendkívül népszer tlen gondolat, f nököm, Lombar Hisst számára pedig még annál is népszer tlenebb volt. Nemtette boldoggá, hogy az Apparátus vezet je. Át akarta vennia hatalmat a Voltáron, s ennek a törökországi bázis volt akulcsa, melyet elveszített volna, ha nem cselekszik azonnal.

Így eszelte ki Lombar a FÖLDI KÜLDETÉS ötletét.

Meggyzte a Tanácsot, hogy egy teljes kör invázió elrende-lése helyett inkább küldjön egyetlen ügynököt a bolygóra,



25

aki, beszivárogva a bolygó életébe, bizonyos technológiák alkalmazásával megállítaná a szennyezést. Egyszer és olcsóötlet volt, ami tetszett a Nagy Tanácsnak, s én is azt gondol-

tam, hogy a dolog ezzel elintézdött. Hisst ekkor közölte ve-lem az els rossz hírt. Azt tervezte, hogy Hellert küldi, aki, aKirályi Flotta tisztje lévén, minden olyasmit istenített, amitmi az Apparátusnál megvetettünk: a becsületet, a tisztaságot,a fegyelmet. A második rossz hír akkor ért, mikor meghallot-tam, én is megyek, hogy szabotáljam Heller küldetését.

A Spietosban, abban a sötét, hegyi börtönben tájékoztat-

tuk Hellert, melyet az Apparátus már több mint ezer éve ti-tokban mködtet a Nagy Sivatagban. Ez volt az a hely, aholHeller, nem kis sajnálatomra, találkozott Krak grófnvel.

Nem értettem, miért érdekldik utána. Igaz, hogy a nmagas volt és csinos, valamint Heller szül bolygójáról, aMancóról származott, de korábban gyilkosságért elítélték.

Az rületbe kergettek. Miközben Hellert a küldetésre pró-

báltam felkészíteni, úgy viselkedett, mint egy szerelmesökör, ajándékokkal halmozva el a nt, pezsgvízzel és édeszsemlével csalogatva magához. Képesek voltak órákon ke-resztül ülni, s azon az ostoba 894M számú népmesén rágód-ni, hogy Kaukalsia herceg hogyan menekült el a Mancóról, shogyan alapított valami kolóniát a Föld Atlantisz nev szige-tén. Csak err l beszélgettek. Ki nem állhattam.

Ezután Heller végre elindult, hogy szerezzen egy hajót,amellyel a Földre repülhet, de nem elégedett meg azzal,amely a 221/2 fényévnyi utat hat hét alatt teszi meg, bizton-ságban. Dehogy is! Ráakadt a Vontató Egyre, amely a ve-szedelmes, Jöv-múlt idmeghajtóval felszerelve kicsiveltöbb mint három napra rövidíti az utazást. Ezután azt mond-ta, idre van szüksége, hogy felkészüljön a küldetésre.

Így én is idt kaptam saját elkészületeimre. Miután meg-érkezünk a Földre, figyelemmel kell kísérnem Hellert, de



26

úgy, hogy én a törökországi bázison fogok dolgozni, pedigaz Egyesült Államokban lesz. A megoldást a mikropoloskák

jelentették, melyeket sebészi úton ültetnek a halló- és látó-

idegek mellé. Egy aktivátor-vev segítségével én is belenéz-hetek a Heller által látottakba, s belehallgathatok az általahallottakba. A 831-es relé közbeiktatásával 10 000 mérföldtávolságból is figyelemmel kísérhetem Hellert.

Valódi zsenialitásom a készülékek ellopásakor, s Hellerbevaló, tudta nélküli beültetésükkor mutatkozott meg. Csodála-tosan mködnek. Mindent látok és hallok, amit Heller, s még

a legcsekélyebb gyanúja sincs afell, hogy mi történik vele.Ebbl világosan kiderül, milyen amatr is Heller, s milyen

professzionális vagyok én!Lombar Hisst Rahtot és Terbet, két, a Földön tevékenyke- Apparátus-ügynököt rendelte mellém, hogy segítségemrelegyenek a terv megvalósításában, amely biztosítja Heller gyors bukását. Lombar cselszövése alapján Heller a bolygó

leghatalmasabb embere – Delbert John Rockecenter – fiának személyazonosságát kapja. Mivel nem létezik ilyen ivadék,és mivel mindenki ismeri és féli Rockecentert, mihelytHeller felveszi ezt a nevet, befellegzett neki!

Végül a Vontató Egyet feltöltötték és készen állt az útra.Természetesen csendes indulásra számítottam, olyanra,amely illik egy, a Nagy Tanács által elrendelt titkos külde-

téshez.Aztán egyszer csak kilestem a hajóból.Tömeg özönlötte el a hangár területét! Építmunkások

terpeszked színpadokat és magasodó emelvényeket építet-tek. Teherkocsikból ömlött az étel és az ital. Furgonok érkez-tek táncosnkkel és zenekarokkal.

Heller búcsúpartit szervezett!

Ekkor akadtam rá az I. C. Barbenes fiolára, s vettem be a„speed"-nek nevezett földi drogot.



27

Hirtelen minden csodaszépnek látszott.Már nem zavart a több ezer vendég, sem az öt zenekar a

táncoló medvékkel. Még a húsz mérföldre is ellátszódó tzi-

játékot, s az eget betölt 250 rvadász-gép látványát is élvez-tem. Örültem, hogy a Házilátvány stábja a mi titkos küldeté-sünk ünnepét emberek milliárdjaihoz juttatja el, szerte azegész Államszövetségben.

Bámultam az álomszer forgatagot, míg egy ökölcsatábólteljes felfordulás nem kerekedett. Sütemények és italos do-

bozok repkedtek mindenfelé. Hajók, légibuszok és teherszál-

lítók tömegének dudálása, szirénázása és tülkölése kevere-dett sikoltozással, kiabálással és káromkodással, valamint vi-csorgással (a medvék részér l), miközben két, ötven énekes- l álló férfikórus rendületlenül bömbölte az „rhajós, hé!"kezdet indulót.

Még a bérgyilkos sem érdekelt, akir l Lombar azt mond-ta, a nyomomban lesz, s figyeli, nem szúrok-e el valamit.

Amúgy nem szúrtam el semmit. Ez csak egy parti volt!Heller bejelentette, hogy ideje indulni, majd visszavonult

a helyi manvereket irányító pilóta székéhez. Én kötelesség-tudóan nekiveselkedtem a légzsilipnek, hogy becsukjam, akezem azonban nem engedelmeskedett. Heller nem várt.Felemelte a hajót, miközben én kifelé lógtam a nyitott ajtón,míg valaki be nem rántott, s be nem csukta a légzsilipet.

Eufóriám hirtelen elpárolgott. Rájöttem, mi történt.Ez volt a LEGKEVÉSBÉ titkos titkos küldetés, amir lvalaha is bárki hallott!

Meg kell keresnem Hellert, hogy ezt megbeszéljem vele!

1. fejezet



28

Jettero Heller a helyi manvereket irányító pilóta ülésé-nek karfáján trónolt.

Még mindig díszegyenruháját viselte. Tarkójára tolt ki-

csiny, vörös sapkája alól el bukkantak szke fürtjei. Bal ke-zét a torokszelepek kapcsolóin tartotta, hogy a hajó csak las-san araszoljon elre.

Jobbjában mikrofont tartott. Szaggatott hangon értekezetta Flotta rádiótisztjével. – Hívom a Voltár bolygóközi légiirányítását. Itt a Külosztály Kaukalsia herceg vontatója. A

Nagy Tanács rendelkezésének értelmében engedélyt kérek az

indulásra... – Ezek után belekiabálta az éterbe a számokat,valamint a parancs teljes szövegét!

Enélkül is rettenetesen ideges voltam, ettl azonban vég-képp elvesztettem a türelmemet. – Az istenek szerelmére,gondoljon a küldetés titkosságára!

Mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam. Bal kezé- be vette a mikrofont, majd türelmetlen mozdulattal felém in-

tett: – Gris, a személyazonosító lapját!A zubbonyom zsebében turkáltam. Egy boríték akadt az

ujjaim közé.Semmiféle borítéknak nincs helye a zsebemben. Minden

iratomat egy rhatlan zsákba tettem, mieltt még elindul-tunk. Honnan a pokolból kerülhetett ez a boríték a zsebem-

be? Senki nem adott nekem semmiféle borítékot! Még inge-

rültebb lettem. Úgy éreztem, mintha kárt tett volna bennem a boríték jelenléte. Ez eddig nem volt nálam!Heller végigtapogatta a zsebeimet. Rátalált a személyazo-

nosító lapomra, majd visszaült a pilótaülés karfájára. A lapot bedugta az arra kijelölt nyílásba.

A hangszóró megreccsent. – Bolygóközi Légi Irányítás aKülosztály Kaukalsia herceg vontatójának, valamint a hajón

szolgálatot teljesít Soltan Gris Apparátus-tisztnek. Az en-gedélyt megadom.



29

Az útengedély másolata kicsúszott a rádiópanel egyik nyí-lásán. Heller az iratot felcsíptette egy emlékeztettáblára,majd visszaadta a személyazonosító lapomat. Ekkor vette

csak észre, hogy még mindig a kezemben tartott borítékot bámulom. Így szólt. – Maga rosszul néz ki. – Felállt, és kibontotta túl szorosra gombolt galléromat. – Egy perc múlvagondjaimba veszem. Hol van a kapitány?

Nem kellett sokáig keresgélnie. Az Antimanco kapitányHellert bámulva ácsorgott a folyosón. A fickó nyilvánvalóanneheztelt Hellerre, amiért az nélküle irányította a vontatót.

– Átveszem a hajó irányítását – mondta undok hangon azAntimanco.

– A papírjait kérem – szólt Heller.Ez ismét felbosszantott. – a kinevezett kapitány! –

mondtam. – A papírjait kérem – mondta Heller, és az Antimanco fe-

lé nyújtotta a kezét.

A kapitány számított erre. Vastag papírköteget húzott elegy rmentes tasakból. Nemcsak az iratai voltak. Mind azötük papírjait magánál tartotta. Koszfoltok tarkították a gy-rött, öreg dokumentumokat.

– Öt Flotta-altiszt – mondta Heller. – Kapitány, kétasztropilóta, két gépész. Jöv-múlt hajtómvek. – A pecséte-ket és jóváhagyásokat egészen közel emelte a szeméhez, és

kritikusan vizsgálgatta ket. – Eredetieknek látszanak. Demiért nem hagyták jóvá az önök kilépését legutolsó útjuk után... három évvel ezeltt? Igen.

A kapitány kikapta a dokumentumokat Heller kezébl.Soha nem bocsátották el ket a Flottától, hiszen mindannyi-an kalóznak álltak.

A kicsinyke idirányzékot az asztropilóta ülésébe építet-

ték. Heller rátette a kezét. – Tudja, hogy kell használni ezt azidirányzékot? Ez már kissé elavult.



30

– Igen – csikorgatta a fogát a kapitány, majd monotonmorgással így folytatta –, a Flottánál szolgáltam, mikor rend-szerbe állították ezeket a készülékeket. Még akkor is a Flot-

tánál voltam, mikor kivonták ket a forgalomból. Az embe-reim négyszer annyi idt húztak le a flottánál, mint amennyitegy királyi tiszt szolgál. – Valódi gylölet izzott szk met-szés fekete szemében. Akárhányszor kiejtette a száján azt aszót, hogy „Flotta", köpött egyet. Amikor pedig azt mondta,„királyi tiszt", tisztán hallatszott, ahogy összecsapta a fogait.

Heller egészen közel hajolt hozzá.

Ezután a kapitány leereszked modorban folytatta, habár a gylölet továbbra is ott izzott a hangjában. – Én, mint a ha-

jó kapitánya, szolgálatra jelentkezem. Jómagam és legénysé-gem feladata biztonságban eljuttatni önt a célállomásra.

– Nos, nos – mondta Heller. – Boldog vagyok, hogy ezthallom, Stabb kapitány. Ha szüksége lenne a segítségemre,kérem, ne késlekedjen, azonnal szóljon.

– Nem hiszem, hogy sor kerülne rá – mondta Stabb kapi-tány. – És most, ha lennének olyan szívesek visszavonulni aszálláshelyükre, az embereim beülhetnének az irányítópultmögé, és útnak indulhatnánk.

– Nagyszer – mondta Heller.Ó, nem nehezteltem az Antimancóra ingerültsége miatt.

Heller mindenkit felidegesített, különösképpen engem. Min-

denkit ócsárolt, és kicsinyes csatákba kezdett.Heller karon fogott. – És most foglalkozzunk egy kicsitmagával.

Végigvezetett a félrebillent folyosón, egészen a szobáig.Fogalmam sem volt, mit akar. Úgy éreztem, mintha szándé-kosan követne, és hogy a „foglalkozzunk kicsit magával"szavak nem jelentenek mást a számára, minthogy ki akar

lökni a légzsilipen. Szembeszállni azonban nem lett volnaer m. Úgy éreztem, ha megmozdítanám a karomat, a benne



31

lév idegek, amelyek már amúgy is pattanásig feszültek,azonnal elszakadnának. Ráadásul a kezem is remegni kez-dett, és a lábam is rogyadozott.

Gyengéden az ágyra fektetett. Biztos voltam benne, hogyelhúzza a kését és átvágja a torkomat, de ehelyett levette ró-lam a zubbonyomat. Ez a gyilkosok jellegzetes taktikája – védtelenné teszik áldozatukat. Olyan feszülten figyeltemminden mozdulatát, hogy a testem görcsbe rándult.

Lehúzta a csizmámat, majd lefejtette rólam a nadrágot.Már vártam, hogy elektromos bilincset tegyen a bokámra.

Kinyitott egy ládát. Mivel egyetlen elektromos bilincset semtalált a ládában, elhúzott egy szigetelruhát, és nekilátott

belegyömöszölni. Olyan er sen remegtem, hogy képtelenvoltam ellenállni.

Rám adta a ruhát, majd a nyomászáró mandzsettákat a bokámra és a csuklómra er sítette. Rájöttem, hogy így akar gúzsba kötni.

– Viselje ezt a ruhát – mondta. – Hirtelen G-változások esetén a vér a lábába áramlik. Azonkívül ez a szigetelruha aváratlan szikrák ellen is megvédi.

Nekilátott az ágyhoz szíjazni. Nyilvánvaló volt, hogy alaposan kidolgozta, hogyan ejtsen csapdába.

– A kioldócsatot itt találja a keze mellett – mondta.Ezután járkálni és matatni kezdett a szobámban. Tudtam,

valami olyasmit keres, amivel tovább kínozhat. Hát nem ve-szi észre, hogy az idegeim már így is pattanásig feszültek? – gondoltam.

Úgy tnt, csak a ruháimat és a szabadon hagyott holmikatszedi össze. Kezébe fogta rangjelzésláncomat, és eltöpren-gett valamin. Tudtam, azon gondolkodik, hogy a lánc alkal-mas-e arra, hogy megfojtson vele. Alighanem alkalmatlan-

nak találta rá, mivel az értékes holmik számára kialakított fa-li széfbe tette.



32

Az összezúzott narancsszín tabletta maradékára pillan-tott, amely még mindig ott hevert az ágyon. Felkapta az I. G.Barben feliratú fiolát. Bizonyára abban reménykedett, hogy

halálos méreg van az üvegben, amit titokban majd az italom- ba csempészhet. Nem tudta, hogy egyszer amphetamin,amit néhány órával ezeltt csak azért vettem be, hogy el tud-

jam viselni azt a rettenetes búcsúpartit. – Ha ez az oka a rosszullétének – mondta –, nem tudok

segíteni magán. Azt tanácsolom, hogy felejtse el, bármi islegyen ez! Szörnyen néz ki.

Kampók és szíjak alá tette a szabadon hagyott tárgyakat.Körülnézett, majd szemmel láthatóan csalódott, hogy semmiolyasmit nem talált, amellyel tovább kínozhatna.

Egy kapcsolótáblát húzott a kezem közelébe. – Ha rosz-szabbul érezné magát, nyomja meg a fehér gombot – ésazonnal jövök. A piros gomb a kapitányt riasztja. Szólok ne-ki, hogy rosszul van, s hogy küldjön ide valakit, aki szemmel

tartja magát.Észrevette a borítékot, amit a folyosón kiejtettem a ke-

zembl, azonban utánam hozta. Most már tudtam, hogynem lehet más, mint az a titkos parancs, amely a meggyilko-lásomról rendelkezik.

A borítékot a mellkasomra dobta, majd bedugta a szíj alá. – Ez a boríték alighanem egy parancsot tartalmaz. A színe

alapján sürgs. Ha a maga helyében lennék, most azonnalelolvasnám.Ezután kilépett a szobából, becsukta maga mögött az aj-

tót. Tudtam, csak azért hagy magamra, hogy a hátam mögöttösszeesküdjön a kapitánnyal. Ellenkezni azonban képtelenvoltam. Olyannyira kínoztak pattanásig feszült idegeim,hogy kegyes tett lett volna bárkitl, ha elveszi az életemet.

Csak amphetamine-t ne, az istenekért, ne! Az kegyetlenséglenne!



33

2. fejezet

Csak feküdtem és reszkettem. Minden kétséget kizáróanez volt életem legrettenetesebb és legszörny bb napja. Úgyéreztem, az idegszálaim elpattannak és darabokra tépik a tes-temet!

Olyan sokáig reszkettem, hogy szinte már er m sem volthozzá, abbahagyni azonban mégsem tudtam.

Nehezemre esett a gondolkodás. Maradék figyelmemet a

pokol kötötte le, amelyhez karnyújtásnyi közelségbe kerül-tem.A hajó fokozatosan gyorsult, egészen fénysebességig. A

Jöv-múlt hajtómvek bekapcsolására azonban felfigyeltem.Csattogás és kiáltozás hallatszott. Figyelmeztet felirat vil-lant fel a kabin falán:

KAPCSOLJÁK BE A GRAVITÁCIÓS ÖVEKET!Majd:

NE MOZDULJANAK! ÁTTÉRÉS IDMEGHAJTÁSRA!

Ne mozduljanak! Ó, bárcsak abba tudnám hagyni a resz-ketést; ha véget tudnék vetni ennek a vonaglásnak és ránga-tózásnak! A vörös felirat így folytatta:

KI NEM EGYENLÍTETT HIPERGRAVITÁCIÓ-SZINTÉZIS

A rám nehezed súly szinte kificamította a testemet.Félelmetesen villódzó fények söpörtek végig a hajón. Má-

sodpercenként 186000 mérföldet megtéve, átléptük a fényha-tárt.

A fejirat bíborszínre váltott:



34

HIPERGRAVITÁCIÓS SZINTÉZEREK AUTOMATAÜZEMMÓDBAN

Egy zöld szín felirat következett:

AUTOMATIKUSAN KIEGYENLÍTETTHIPERGRAVITÁCIÓ-SZINTÉZIS

A felirat eltnt. A következ szöveg narancsszínben pom-

pázott:

A GYORSULÁS KIEGYENLÍTVE ÉSELLENSÚLYOZVA.

KIKAPCSOLHATJÁK AZ ÖVEIKET, ÉS SZABADONMOZOGHATNAK A HAJÓBAN. MINDEN A

LEGNAGYOBB RENDBEN.

Nem volt szükségem engedélyre, hogy szabadon mozog- jak a hajóban. És semmi sem volt rendben! Ott fetrengtem azágyamon!

Most már az idmeghajtók repítettek minket. A hajó, ez aveszélyes bomba, amit rhajónak hívtak, bármelyik pillanat-

ban felrobbanhatott volna. Olykor-olykor olyan érzésem tá-

madt, mintha azt szerettem volna, hogy valóban felrobban- jon. Elegem volt már ebbl az elviselhetetlen reszketésbl.Egyre fásultabb lettem, amitl az idegeim és az izmaim méginkább reszketni kezdtek.

A kabin falán a csillagidóra továbbra is a Voltár idejétmutatta. A percek, az órák lassan, fájdalmasan araszoltak elre, miközben úgy éreztem, megállt körülöttem az id.

Végül, miután kétszáz évet haladtunk az id ben, az óraszerint éjfélre járt a Voltáron. Tizenhat órával ezeltt vettem



35

be azt a szörny pirulát. Még mindig reszkettem.Az egyik Antimanco, egy gépész, lépett be a szobámba,

és egy doboz bakot tartott a számhoz. Ittam. Soha nem gon-

doltam volna, hogy ennyire ki tud száradni a szám.Aztán azt kívántam, bárcsak ne ittam volna. Azzal talán

megmenthettem volna az életemet, másrészr l azonbancseppet sem akartam élni!

Kétségbeesetten próbáltam álomba merülni, mivel halálo-san kimerült voltam. Ennek ellenére képtelen voltam elalud-ni.

Mivel a Voltár ideje kétségbeejten lassan araszolt elre,egyre elkeseredettebb lettem.

Ezt követen, noha erre végképp nem számítottam, az ál-lapotom tovább romlott! A szívem kalapálni kezdett. Elszé-dültem, mivel a szoba jobbra-balra billegett körülöttem: el-ször azt gondoltam, furcsa manverekkel haladunk elre,majd rá kellett hogy jöjjek, a szobám forog a fejem a körül.

Fejfájás hasított a koponyámba.A térgörbít meghajtók sokkal egyenletesebb haladást

eredményeznek, mint az idmeghajtók. Ezek a Jöv-múlthajtómvek apró lökésekkel repítik a hajót; minden egyeslökés alkalmával úgy éreztem, a fejem darabokra szakad.

A Voltár idejét mér lassan araszoló korong még nem érteel az elindulásunk utáni nap delét, mikor kezdtem magam

jobban érezni. Túl nagy változás nem állt be az állapotom- ban, csak a szenvedésem csillapodott.A gépész idl idre benézett a szobámba. Semmifajta

érzelem nem tükrözdött azon a háromszög alakú, füstös,Antimanco-képén, úgy vizsgálgatott engem, mint egy javí-tásra váró hajtóm-alkatrészt. Enni- és innivalóval azonbanellátott.

Harminchat és fél órával az indulás után – a Voltáron ép- pen éjfélre járhatott az id – elhatároztam, hogy felülök, de



36

ismét feliratok jelentek meg a kabin falán, A lángvörös szö-veg így szólt:

FÉLÚT. A HAJÓ GYORSULÁSRÓL LASSULÁSRAVÁLT. HELYEZZÉK BIZTONSÁGBA A SZABADON

LÉV TÁRGYAKAT!

Aztán:

KAPCSOLJÁK BE A GRAVITÁCIÓS ÖVEKET!

Aztán:

NE MOZDULJANAK!

Aztán:

HIPERGRAVITÁCIÓ-SZINTÉZIS MEGFORDUL

A következ pillanatban megsznt a tárgyak súlya. Az a bíííp1 I. G. Barben gyógyszeres fiola és a tabletta maradéka

1 A hangdiktaíró, amellyel ezt a regényt eredetileg írták, a MontePennwell által jogszer en gyártott hangíró, valamint a fordító, aki az Önszámára érthet nyelvre ültette a szöveget, mindannyian tagjai a Géptisz-tasági Egyletnek, amely többek között a következ rendelkezést hozta:„Ezen készülékek nagyfokú érzékenysége és fogékonysága miatt, vala-mint a biztosítékok szétrobbanásának elkerülése érdekében elrendelem,hogy az ilyen és ehhez hasonló készülékekben mköd robotagyak aszövegekben elforduló káromkodásokat és buja kifejezéseket. »bíííp«hanggal fedjék le. A gépeket még veréssel sem lehet arra kényszeríteni,hogy a bíííp használatától eltekintsenek, és az átkozódásokat vagy ká-romkodásokat elismételjék. Minden további er feszítés, ami szabályta-

lanságra készteti a készüléket, engedélyt ad a gépnek arra, hogy mkö-désképtelennek tetesse magát. Ez az alapszabály szükségszer követ-kezménye a gépekbe beültetett küldetésnek, ami arra irányul, hogy ön-



37

felemelkedett a leveg be.Aztán:

KÉSZÜLJÖN FEL A SZOBA ELFORDULÁSÁRA!

A minden irányba szabadon elforduló szoba megperdültkörülöttem. Ettl alaposan összezavarodtam. A falra er sítetttárgyakon kívül minden más elfordult.

A felirat bíborszínre változott:

HIPERGRAVITÁCIÓS SZINTÉZEREK AUTOMATAÜZEMMÓDBAN

Aztán zöld színnel folytatta:

AUTOMATIKUSAN KIEGYENLÍTETTHIPERGRAVITÁCIÓ-SZINTÉZIS

Az a (bíííp) I. G. Barben gyógyszeres fiola és a tablettamaradéka csörögve hullott vissza az asztalra.

A .felirat vörösre változott:

IDMEGHAJTÓK FORDÍTÁSA

Félelmetes er rázta meg a hajót. Egy üvölt hang vissz-hangzott végig a hajó folyosóin.Felvillant a narancsszín felirat:

A LASSULÁS KIEGYENLÍTVE ÉS ELLENSÚLYOZVA.KIKAPCSOLHATJÁK AZ ÖVEIKET, ÉS SZABADON

MOZOGHATNAK A HAJÓBAN.

MINDEN A LEGNAGYOBB RENDBEN.maguktól megóvják saját biológiai rendszerüket." – A fordító



38

Kivéve engem.Roncsnak éreztem magam. Még annál is rosszabbul. A

súlytalanság néhány másodperce alatt tengeribeteg lettem.Utáltam a súlytalanságot. Valószínleg soha nem fogommegszokni. A súlytalanság mókás dolgokat mvel az ember izmaival és szívével, az én testem azonban nem volt abbanaz állapotban, hogy könnyedén elviselje az ilyenfajta meg-terheléseket.

Reszket kézzel nyúltam a gyomromat szorítószíj csatja

felé. Az ujjaim beleakadtak valamibe.A boríték! Még mindig a gravitációs szíj alatt lapult. Cso-

dáltam, hogy a vergdésem nem szabadította ki onnan.Amúgy is rosszul éreztem magam, a boríték ismételt el-

kerülése pedig tovább fokozta zavaromat.Ki tehette ezt a borítékot a zsebembe? Senki nem adott át

nekem semmiféle levelet a búcsúpartin. Pedig ez a boríték

valahogy mégis belekerült a zsebembe.A színe alapján sürgsnek bizonyult, így jobbnak láttam

azonnal felbontani.Egy medál esett ki belle. Egy ötágú csillag. Ezt a fajta

medált a vallásos emberek viselték. A medál hátoldalára azöt csúcs mindegyikére egy aprócska, szinte alig látható bettvéstek.

Kinyitottam a levelet. Sem címzés, sem megszólítás nemszerepelt rajta. A dátum és az óra alapján azonban nyilvánva-ló volt, hogy nem sokkal elindulásunk eltt írhatták.

Így szólt:

Íme a készülék, amellyel irányítani tudja a legénységet. Acsillag csúcsain szerepl bet k a legénység egy-egy tagját je-

lentik. A csillagcsúcsok kizárólag az ön bal hüvelykujjának engedelmeskednek. Ha a hüvelykujjával belülr l kifelé vé-



39

gigsimítja a csillag csúcsát, a csillag elektromos impulzust küld a csúcshoz tartozó személy agyába. Az elektromos sokk rövid id re megbénítja az illet t.

Ha a medál közepét megnyomja, miközben végigsimítja acsillag egyik csúcsát, hipnopulzus éri a csúcshoz tartozószemélyt.

Ez felvidíthatott volna. Fellázadt kalózokkal zártak egyhajóba, nekem pedig birtokomba került egy eszköz, amellyel

megbéníthatom ket, vagy hipnotikus parancsot küldhetek azagyukba, ha a helyzet úgy kívánja. Ó, hát persze, hogy visel-ni fogom ezt a medált, a zubbonyom alatt, közel a testemhez.Senki nem fog gyanakodni. Minden okom meglett volna rá,hogy jókedvre derüljek, nyomorúságos helyzetem azonbanmeggátolta a vidámságomat.

A medálra néztem. A fels csúcson lév S csakis

Stabb kapitányt jelenthette. Meg kell tudnom a többiek nevét.

Megfordítottam a medált. A csillagra Ahness isten kép-mását vésték. Ehhez az istenhez azok szoktak imádkozni,akik erejüket meghaladó feladattal találják szemben magu-kat. A levelet is megfordítottam.

Egy üzenetet találtam a levél hátoldalán. Az üzenet írója a

bal kezét használta, hogy álcázni próbálja saját írását. Ennek ellenére felismertem Lombar Hisst kézírását!Így szólt az üzenet:

Bizonyára magának is megfordult a fejében, hogy ezzel abúcsúpartival a lehet leggúnyosabb módját választotta an-nak, hogy a Nagy Tanács tudtára hozza a küldetés útnak in-

dulását. Csupán egy t rpenge vastagsága választotta el attóla ponttól, ahonnan már nincs visszatérés. De mert a Föld



40

nem szerzett tudomást a küldetésr l, a parancs továbbra isérvényben marad.

A fejem mintha megpördült volna a nyakamon. Ezek sze-rint Lombar is ott volt a partin!

Miféle parancs az, ami érvényben marad?Az üzenet dátuma szerint a levelet szinte az indulás pilla-

natában dugta valaki a zsebembe. De hát senki nem ólálko-dott körülöttem! Lombar pedig egy ilyen üzenetet soha nem

bízott volna a legénység tagjaira. Soha.

Miféle parancs?Aztán rájöttem milyen parancsról beszél az üzenetben.

Egy számomra ismeretlen személynek meg kell ölnie engemabban az esetben, ha Heller kicsúszik a kezembl, és várha-tóan sikerre viszi a küldetést.

Talán potyautas van a hajón?A remegés kezdett ismét magával ragadni.

Kikapcsoltam az öveket. Most azonnal el kell intéznemezt a levelet. A szemétdarabolóhoz léptem. Ahogy a kapcso-ló felé nyúltam, hosszú, kék szikra csapott ki a készülékblés vágott végig rajtam.

Még a hajó is ellenem fordult!Leroskadtam az ágyra és keservesen zokogtam.

3. fejezet

Körülbelül tizenkét órával kés bb már nem éreztem ma-gamat annyira rettenetesen, és mivel sikerült úgy nyolc órátaludnom, levertségem ellenére sem kívántam már a halált.

Egy-két órát hevertem tétlenül az ágyamon, miközbensemmi mást nem csináltam, mint káromkodtam. Szidtam I.



41

G. Barbent, átkoztam I. G. Barben összes gyógyszerét és ve-zet beosztású dolgozóját. Az istenkáromlástól sem riadtamvissza, mikor átkot szórtam Delbert John Rockecenterre, a

valódi tulajdonosra, aki – rejtve és titokban – irányítja a tár-saságot.

Annak ellenére, hogy sokat olvastam a drogok ciklikushatásairól, a biokémia mindig is hideg és elérhetetlen tudo-mány volt a számomra. A biokémia soha nem készít fel arra,ami a valóságban vár rád. Hajlamosak vagyunk azt gondolni„ez csak másokkal történhet meg, velem azonban nem fog

megesni." Mennyire téves is ez az elképzelés!Ó, kezdtem megérteni a folyamat lényegét: tudtam, hogy

egy valódi speedfügg , ahogy a rendszeres amphetamine-fogyasztókat hívják, ebben a helyzetben egyszer en csak be-dobna egy következ pirulát, amitl ismét eufórikus hangu-latba kerülne. A ciklus mindaddig folytatódik, míg fel nemlép a totális pszichotoxia, és gyógyíthatatlan paranoiásként

be nem zárják egy intézetbe. A speedfügg k nek van még né-hány további trükkjük is, mint például a beinjekciózás vagyálmatlanság esetén a barbitursav-származékokkal – nyugta-tókkal – való vegyítés.

Nekem azonban egyikre sem volt szükségem! Bebizonyo-sodott, hogy anyámnak nem volt igaza: gyakran mondogatta,„Soltan, te soha nem tanulsz!" Nos, most megtanultam vala-

mit, amit soha nem fogok elfelejteni. Az amphetaminnak kö-szönhetem életem legszörny bb napját!Eldaráltam egy sor káromkodást (ami nem volt akármi,

köszönheten az Apparátusnál eltöltött hosszú idnek), majdfelálltam, hogy a gyógyszeres üveget a megsemmisít bedobjam. De megtorpantam. Arra gondoltam, ha valahaszembetalálom magam valakivel, akit igazán gylölök – leg-

alább annyira, mint Hellert vagy azt a gyilkos barátn jét,Krakot, vagy az irodavezet hivatalnokomat, Bawtchot –



42

adok neki egyet ezekbl a speedtablettákból! Így aztán agyógyszeres üveget bedobtam az értékeim közé. Néhány pil-lanat múlva meggondoltam magam. Lehetetlennek éreztem,

hogy bárkit annyira utáljak, hogy ilyen tablettát adjak neki,így aztán végül kidobtam az egészet.

Visszafeküdtem az ágyamra, s kezembe vettem az irato-kat, melyeket Bawtch hozott utánam. Fárasztottak a szobámacélötvözetbl készült falai, azt gondoltam, képtelen leszek odafigyelni, bármilyen munkába is kezdjek.

Keresztülrágtam magamat a Földdel (más néven Blito-P3-

mal) foglalkozó unalmas jelentéseken, melyek a várható csa- padékmennyiség alapján megjósolták a várható terményátla-gokat, kielemezték az elemzéseket, felhívták a figyelmet ar-ra, hogy az ENSZ-palota ajtónállója túl sok pénzt szokott el-kérni a diplomata autók poloskázásáért, tájékoztattak az arabsejkek megöletésének magas költségeir l – ilyen és ehhezhasonló unalmas dolgokkal foglalkoztak –, mikor valami

felkeltette a figyelmemet: Bawtch hibát követett el! Elké- peszt! Csodálatos! Állandóan arról ugatott, hogy soha nemhibázik! És most tessék, itt van!

A jelentés a Spietos f vallatójától származott, ésGunsalmo Silvával, az üvölt amerikaival foglalkozott, aki-vel magam is találkoztam, mikor a Blixo visszatért a Voltár-ra.

Alaposan kivallatták. Egy Olaszországhoz közel es szi-geten, Szicílián, Caltagironéban született. 14 éves korábanRómában meggyilkolt egy rendrt, s ezért sietsen Ameriká-

ba szökött. New York Cityben letartóztatták autólopásért, börtönbl való szabadulásakor azonban már igen nagy tiszte-let övezte. Ebbl kifolyólag sikerült megbecsült állást sze-reznie. Bekerült a New jerseyi maffiába, és bérgyilkos lett a

Corleone családnál. Nem sokkal ezután már maga Don„Jámbor Joe", Corleone testreként dolgozott. Mikor „Jám-



43

bor Joe" „bedobta a törülközt", Gunsalmo visszarepült Szi-cíliába, de mert a terepet még mindig „túl forrónak" találta,„meglépett" Törökországba, abban bízva, hogy „ópiumfutár"

lesz. Mikor a török bázis olyan parancsot kapott, hogy rabol- jon el egy jelents maffiózót – információszerzés céljából –,Gunsalmo Silva a Blixo fedélzetén találta magát.

A vallatók véresre verték a fickót, hogy információkatszerezzenek tle, de csak két Atlantic Cityben él maffiacsa-lád nevét és címét, négy, maffiavesztegetési listákon szerep-, egyesült államokbeli szenátort, valamint egy szintén

megvesztegetett, legfels bb bírósági bírót sikerült kiszedni belle. Mi ebben az újdonság?

A vallatók vezet je – egy Drihl nev Apparátustiszt, akikemény fickó hírében állt –, a következ üzenetet f zte a je-lentéshez:

A zsákmányolt személy hasznavehetetlennek bizonyult,mivel bérgyilkosként tevékenykedett, s így nem kerülhetett a

magasabb politikai és gazdasági érdekkörök közelébe.Amennyiben továbbra is szükség van a kívánt adatokra, ja-vaslom az illet Blito-P3-ra való visszaszállítását, és egy tá-

jékozottabb személy elrablását.

De Bawtch nem itt követett el hibát. A parancsokat jóvá-hagyó részleg feljegyzésével kapcsolatban mulasztott.

A feljegyzés az „amennyiben másképpen nem rendelkez-nek" parancsok közé tartozott. Így szólt:

Amennyiben másképpen nem rendelkeznek, fent nevezettGunsalmo Silvát hipnoblokkolják és tartsák fogva aSpietosban, majd továbbítsák az Apparátus az államszövet-ségen kívül mköd Felderít és Kém hipnoiskolájába, ahol

kapjon kiképzést, valamint hipnoblokkolják az „elrablásávalkapcsolatos emlékeit. S ezek után emlékmegszakított álla-



44

potban, további felhasználás céljából küldjék a Blito-P3 bá-zis parancsnokához.

Az üzenet a következ sorral folytatódott:

Amennyiben a fent nevezett személy megszüntetésre kerül – a gyilkosságra utaló hivatalos eufémizmus –, a rendelkez parancsnok pecsétjével hagyja jóvá a döntést:______________

Pontosan erre a helyre kellett volna pecsételnem!És ez az ostoba Bawtch elmulasztotta sürgsnek minsí-

teni az iratot, és nem rakta elém, hogy lepecsételjem, pedignagyon jól tudta, hogy amennyiben két napon belül nem ke-rül pecsét az iratra, az „amennyiben másképpen nem rendel-keznek" kitétel érvénybe lép. Bnös mulasztás! Pecsét nélkülhagyni egy lepecsételésre váró vonalat a legvisszataszítóbb

vétség, amit egy hivatalnok elkövethet!Ujjaim közt végigpörgettem a következ fél tucat nyom-

tatványt. Igen, valóban. Az öreg Bawtch tényleg nem tetteleget a kötelességének. Biztos voltam benne, hogy egy szépnapon még ráfizet saját hanyagságára. Hét olyan parancsottaláltam, amely – mivel másképpen nem rendelkeztek – em-

bereket vetett hipnoblokkolás alá, majd küldött különböz

helyekre. Az összes parancs alján ott szerepelt a „megszünte-tés" vonal, melyet le kellett volna pecsételni! Az a vén bo-lond mindegyiket elmulasztotta. Biztosan azok a csapkodóoldalellenzk zavarták a látását. Ó, szerencséje van, hogymár elhagytam a Voltárt. Az iratokat levágnám az íróasztal-ára, és így szólnék fenyeget hangon, – Maga hanyagul vég-zi a munkáját, Bawtch. Nézze ezeket a pecsételésre váró le

nem pecsételt vonalakat! Nos, talán ezt mégsem mondanám neki, A mulasztás



45

azonban egy kicsit felvidított. Elképeszt volt, hogy az öregBawtch elfelejtett valamit lepecsételtetni! Hihetetlen!

Aztán valami szöget ütött a fejembe. Prahd csomagja!

Amibe a kabátját, személyazonosító lapja másolatát, vala-mint a hamisított búcsúlevelét tettem. Olyannyira kapkodtamazon az éjszakán, hogy elfelejtettem odaadni a futárnak,hogy az távozásom után egy héttel továbbítsa a címzettnek.A csomag még mindig ott hever a padlón az íróasztalom lá-

bánál.De hát képtelenség mindent fejben tartani. Ennyi részletet

tulajdonképpen felesleges is.Végigrágtam magam az irathalom maradékán, s nemsoká-

ra végeztem velük. Csalódottan vettem tudomásul, hogy afeladat nem kívánt több idt. Eszem ágában sem volt aludni.Az igazság az, hogy nem is tudtam volna. Egy kicsinykeacélfülkébe zárva száguldottam a világrön keresztül,amelyben semmi mást nem lehetett csinálni, csak gondol-

kodni. És ha valamit szerettem volna elkerülni, az pont agondolkodás volt. Az óra a kabin falán új idszámításba fo-gott. Felirat jelent meg rajta:

BLITO-P3 ID, ISZTAMBUL, TÖRÖKORSZÁG

Számolgatni kezdtem. Istenek, több mint 22 órát töltöttem

már el ebben a (bíííp) fémdobozban. Persze egy tisztességestérgörbít meghajtókkal felszerelt teherhajónak hat hétbe teltvolna ez az utazás, amely alatt nyugodtan kockázhattam vol-na, kiolvashattam volna néhány vadászregényt, amelyeketmár rég elterveztem, vagy végignézhettem volna a közel-múltban elmulasztott Házilátvány-msorokat. Heller és az vontatója! Semmi pihenés! Úgy rohantunk, hogy ahogy elin-

dultunk, már szinte meg is érkeztünk, és nem maradt id azutazásra.



46

Hirtelen életre kelt a falba épített kékes fény képerny.Csilingel harangszó hívta fel a figyelmemet. A képernyígy szólt:

Az indulás id pontját és az útirányt meghatározó királyitiszt számításainak feltételezhet pontatlansága miatt helyiid szerint virradat eltt kerülne sor a célállomás elérésére.

A hajó szolgálatot teljesít parancsnoka – többévnyi érté-kes tapasztalat birtokában, amely tapasztalatok a királyi tisz-tek nagy többsége számára ismeretlenek – a célbázis megkö-

zelítését és a földet érést elvigyázatosságból a kora estiórákra idzíti.

Ennek következtében a hátralév néhány millió mérföldettérgörbít meghajtók segítségével tesszük meg, hogy sötéte-dés után érjük el úti célunkat.

Földet érésünk id pontja: 12.02 csillagóra.Stabb

Az ügyeletes kapitány

Majdnem felrobbantam! (Bíííp) meg Heller. Ilyen ostobahibát elkövetni! 22 óra elteltével még további 34 órára fogvatart ebben a (bíííp) dobozban! – dühöngtem.

Megkeresem, hogy elmondjam neki a véleményemet. Azegészben az a legrosszabb, hogy ha akarnám sem tudnám el-

kerülni!Felálltam. Az asztal sarkából kicsapó elektromos szikramegperzselte csupasz kezemet. Ahogy megmozdítottam alábamat, egy következ szikra vágódott ki a padló egyik sze-gecsébl, s égette meg bakancsom orrát. Belekapaszkodtama kabin korlátjába, mire egy hosszú, kék szikra majdnem le-égette az ujjaimat. Ez a (bíííp) vontató telve van elektromos-

sággal!Szereztem egy pár szigetelkesztyt és egy pár bakancsot.



47

Felhúztam ket.A tat közelében rácsaptam a kommunikátor gombjára. –

Magát keresem! – üvöltöttem bele.

Azonnal megérkezett Heller válasza. – Jöjjön csak. Az aj-tókat nyitva találja.

Most jött el a pillanat, hogy rendreutasítsam!rültek módjára keresztülszáguldottunk a világrön, s

most egy ostoba hiba miatt várakoznunk kell. A felrobbanáshatáráig hajszolta a hajót, a semmiért!

4. fejezet

Talán a speed hatásából visszamaradt kábaságnak kö-szönheten, vagy a körülöttem csapkodó szikrák miatt, meg-lehetsen nehezen sikerült keresztülbotladoznom a „fülkék

gy jén". A szigetelkeszty ellenére két különböz ezüst-korlát is megrázta a kezemet, és hogy még hevesebb legyena fájdalmam, egy ajtókeretr l, amelyhez túl közel hajoltam,szikra ugrott az orromra.

Hellert a hatalmas, fekete ablakokkal szegélyezett felsszalonban találtam.

Ahogy beléptem, azonnal rárivalltam. – Szükségtelen volt

ennyire rohanni!Még csak meg sem fordult. Egy kényelmes karosszékbenterpeszkedett. Kék szigetelruházatot viselt, a fejére csuklyát

borított, a kezére pedig kesztyt húzott.Szórakozottan játszott a „Csata" nev játékkal. A játék

egy különálló képernyn folyt, az ellenfele pedig a számító-gép volt.

A „Csata" szerintem ostoba játék. A „tábla" nem más,mint egy háromdimenziós képerny; a pozíciók rbéli koor-



48

dinátapontokhoz hasonlatosak; ezekbl minden egyes játé-kos 14 darabbal rendelkezik, és mozgatni is tudja ket. A já-ték jellege két háborúban álló galaxist feltételez, a feladat

pedig egymás galaxisának elfoglalása. Ez már önmagában isostobaság: a technológia még nem készült fel két galaxisösszecsapására.

Ezt a játékot rendszerint rhajósok játsszák egymás ellen.Ha valaki a számítógépet választja ellenfélül, biztosan vesz-teni fog.

Heller hátát figyeltem. Túlságosan is higgadtnak tnt. Ha

tudná mit tartogatok a számára, nem lenne ennyire hidegvé-! Ha a játék így folytatódik, hamarosan vesztésre fog állni.

Nemsokára több tucat fényév választja el a barátaitól. egyedül marad, mi pedig sokan leszünk. Sikerült poloskákatépíteni belé. Ráadásul azt hiszi, valódi küldetés részese. Azidióta!

Egy hirtelen felvillanás kíséretében a tábla képe darabok-

ra robbant. Megelégedéssel töltött el, hogy veszteni láttam.Hangjában undorral így szólt. – Harmadszor törli a táblát

az utolsó órában. – Eltolta magától a kapcsolótáblát. – Miértállítsam fel újra?

Felém fordult. – A vád, miszerint túl gyorsan haladtunk,helytelen, Soltan. Ez a vontató vontatmány hiányában fo-lyamatosan gyorsul. A kívánt távolságot be lehet állítani, a

sebességet azonban nem.Leültem egy kanapéra, és fenyegeten felemeltem az ujjamat. – Nagyon jól tudja, hogy fogalmam sincs ezekr l ahajtómvekr l. Elnyben van velem szemben! Csakhogy ez-zel nem megy semmire!

– Ó, ne haragudjon – mondta. – Attól tartok, nem foglal-koznak ezzel ilyen részletességgel az Akadémián.

De foglalkoznak, csakhogy én megbuktam. – Meg kell értenie az id t – mondta. – A primitív kultúrák



49

hajlamosak azt hinni, hogy az energia áramlása határozzameg az idt. Ez pont fordítva van. Az id határozza meg azenergia áramlását. Érti?

Azt feleltem, hogy igen, de biztosan látta rajtam, hogynem értem.

– Az atlétáknak és a harcosoknak hozzá kell szokniuk azid kontrollálásához – magyarázta. – Néhány sportban, va-lamint a test test elleni küzdelemben a valódi mesterek képe-sek lelassítani az idt. Mintha minden mozdulat lassítva zaj-lana körülöttük. Minden apró részletet meg tudnak figyelni,

anélkül hogy kapkodnának. Nincs ebben semmi misztika,egyszer en csak az id megnyújtásáról van szó.

Nem követtem a szavait, így aztán felkapta a kapcsolótáb-lát, s lenyomott néhány billentyt.

– Elször is – mondta –, vegyük az ÉLET-et. – És a szómegjelent a képerny tetején. A primitív kultúrák többségeúgy hiszi, hogy az élet az univerzum terméke, ami ostobaság.

Az univerzum, a benne lév dolgokkal együtt, az élet ered-ménye. A primitívek gylöletet ébresztettek önmagukban sa-

ját társaik iránt, és kitalálták, hogy az éllények csupán azanyag véletlenszer kombinációinak eredményei, habár bi-zonyítani soha nem tudták.

Éppen saját hseim: a pszichiáterek és a pszichológusok karmai közé repült. k szakért módon elmagyaráznák,

hogy az ember és minden él szervezet csupán az anyag rot-hadó kombinációja és jobb lenne azonnal megsemmisíteniket, amivel be is bizonyítanák állításukat! Próbáld megegyszer elmagyarázni nekik, hogy létezik a független élet.Eretnekként fognak kivégeztetni! S ezzel igazolást is nyer elképzelésük. Ennek ellenére hagytam, hadd folytassa. Ha-marosan úgyis szembetalálja magát azzal, ami vár rá.

– Lássuk a következt – folytatta Heller –, az ID-t. – Sezt is felírta a képernyre. – Vegyük az R-t. – Ez is megje-



50

lent a képernyn. – Itt van még az ENERGIA és azANYAG. És itt a rangsor fentr l lefelé.

A táblán a következ szavak szerepeltek:

ÉLETIDR

ENERGIAANYAG

– Mivel MI vagyunk az élet – folytatta –, ellenrizni tudjuk ezt a skálát. Az élk többségét olyannyira befolyásoljasaját környezete, hogy azt gondolják, ezek a dolgok irányít-

ják az életüket. De ameddig valaki így gondolkodik, sohanem fog eljutni sehová.

– Azért van szükségünk fejlett technológiára, hogy minélinkább az ellenrzésünk alá vonhassuk ezt a skálát. A tech-

nológia fejldése fokozza ezen dolgok feletti hatalmunkat.Ez a technikai elrehaladás képlete: a képernyn látható té-nyezk befolyásolásának képessége. Ha valaki azt veszi a fe-

jébe, hogy ezek a dolgok határozzák meg az életét, bukottember.

Ó, most már aztán tényleg belebonyolódott az eretnek-ségbe! Bármelyik pszichológus elmagyarázza, hogy az em-

ber teljes mértékben a környezetétl függ, s ezen képtelenváltoztatni! – így aztán – folytatta Heller –, meg kell próbálnunk

megérteni az idt, annak érdekében, hogy képesek legyünk ellenrizni azt. Az id befolyásolásának gondolata tulajdon-képpen felfoghatatlan a vadak számára. A gondolattól valómegszabadulás érdekében megváltoztathatatlan entitásként

gondolnak az idre. Olyasminek képzelik, mint amit képte-lenség megváltoztatni. Az univerzum leghatalmasabb és leg-



51

hajthatatlanabb tényez jének hiszik. Valami, ami feltartóz-tathatatlanul tör elre.

– A voltáriak idvel kapcsolatos felfedezései rbéli ha-

talmat biztosítottak a számukra. – Az id az a dolog, amely megformálja az univerzumot,

hacsak nem kerül kapcsolatba az élettel. – Az id determinálja az atomok pályáját, a meteoritok

becsapódását, a bolygók forgását és keringését, valamint a Nap viselkedését. Minden belekerül az id kérlelhetetlenkörforgásába. Gyakorlatilag semmi nem létezne az id nél-

kül, amely az élettel együtt meghatároz minden mozgást. – Az id az, amely megmondja nekünk, mi fog történni a

jöv ben. – Szerencsére felismerhetek a jövre vonatkozó deter-

minációk. Az id rendelkezik egy olyan összetevvel, amittalán kísér hullámnak nevezhetnénk – egyfajta összhangzat.Pontosan kiolvashatjuk belle, hogy mi formálódik a jöv-

ben, akár 24 órára elre. A matematikusok képesek megsej-teni a jöv történéseit, miközben pontos és objektív pályák-kal és pozíciókkal számolnak. De mint mondottam, közvet-lenül is olvasható a jöv.

Lenyúlt, s egy ládából elhúzott egy táskát. A két id-irányzék egyike volt, melyet nem sokkal indulásunk eltthoztak a fedélzetre. Megmutatta, hol találom rajta a beállító

gombot, majd a kezembe adta, s az ajtó felé irányította.Fogalmam sem volt, mire számítsak. A mszert, mint va-lami aprócska kamerát, könnyedén tartottam. Így aztán aztgondoltam, megviccelem, s úgy teszek, mintha dolgoznék vele. Ahogy belelestem a keres be, hitvány kép tárult a sze-mem elé: a készülék mindent zöldre festett; ami miatt azegész kép olyannak látszott, mintha egy festgép készítette

volna, amely apró pöttyökbl állítja össze a kívánt képet.Ennek ellenére azért felismertem a helyiség bejáratát.



52

Tekergetni kezdtem a készülék oldalán a gombot, nemszámítva másra, minthogy további pontok jelennek meg aszemem eltt. Mintha egy alakot láttam volna, ahogy elhagy-

ja a szobát. Elvettem a szemem a készülék kémlel jér l, s azajtóra néztem. Senkit nem láttam. Újra belelestem a keres-

be, és megcsavartam a gombot, mire az alak ismét megjelentaz ajtóban.

Ha jól kimeresztettem a szememet és megpróbáltam kép-ként szemlélni az egymás mellett álló pontokat, a látványszörnyen hasonlítani kezdett a saját hátamra!

Ismét csavartam egyet a gombon, amitl az alak ismét tá-vozott a szobából. A figurát, mivel kezdtem hozzászokni akép minségéhez, laposnak láttam, szinte már horpadtnak.Haragra gerjedtem. Nem fogok kimenni ebbl a helyiségblilyen horpadással a testemen! Az idirányzékot Heller kezé-

be dobtam.Leolvasta a korongot: – Hat perc 24 másodperc. Mit lá-

tott? Nem voltam hajlandó hagyni, hogy nyerjen. Inkább meg-

rántottam a vállamat. Ennek ellenére majd megpukkadtam aharagtól.

– Ha valaki nagy sebesség hajót kormányoz, szükségevan erre a készülékre – mondta. – A készülék képes elremegmondani, hogy a hajó beleütközik-e valamibe vagy sem,

így aztán lehetség nyílik a nem kívánt események elkerülé-sére. Az élet képes megváltoztatni a dolgokat.Ott és akkor elhatároztam, hogy akár horpadtan is, de el-

hagyom ezt a helyiséget. – Amiket elmondott, azok nem ad-nak magyarázatot arra, hogy mi szükség volt hajszolni eze-ket a hajtómveket, ha most várakoznunk kell!

– Ó, igen – szólt Heller, felidézve magában, mir l is

kezdtünk beszélgetni. A Jöv-Múlt hajtómvek. – Nos, a Jöv-Múlt hajtómvünk közepébe egy hagyomá-



53

nyos térgörbít hajtómvet szereltek, amely befolyással bír akörülöttünk lévrre. Mködik egy érzékel, egy sokkal na-gyobb, mint amilyen ebben az idirányzékban van. Képes

érzékelni az id várható ssödését. Ebben az esetben a haj-tóm szintetikus idsödést hoz létre, amely akár mégakkora is lehet, mint egy fél bolygó. A hajó energiafejlesztközpontja ezt a látszólagos ssödést nekilöki magának azidnek. Az idmintáknak megfelelen azonban ez a ssö-dés, amely HATALMAS, nem lehet azon a helyen. Az idvisszalöki. Ezt a visszalökést pedig képesek vagyunk érzé-

kelni. Na persze ez a ssödés csupán szintetikus. Ebbladódik az, hogy a hajtóm bázisa tulajdonképpen végiglendí-ti magán az rön.

– Enyhe bizonytalanságot érezhet a hajó mozgásában. Ap-ró rándulásokat. Ez a meghajtó folyamatos korrigálásábóladódik. Ahogy elrelendül, újabb hamis üzeneteket küld azid be, majd ismét meglendíti magát.

– Sajnos egy ilyen könny hajó kevéssé tud idt sríteni,így a haladás szakaszokból áll össze. Az érzékelk felfogják az id új szándékait, a szintetikus idség nekicsapódik az idnek, mire az id visszalöki azt. A „Jöv" mködteti aség szintetizátort. A „Múlt" befolyásolja az idt. Újra ésújra. Eközben a sebesség egyszer en a végtelenségig foko-zódik. Nincs súrlódás, leszámítva némi energiasodrot, és

tennivaló sincs, hiszen az energiafelhasználás rendkívül ked-vez. – A hajó a Jöv-Múlt átalakító magjának állásszögével el-

lentétes irányban halad. Így kormányozni ennek az aprócska beépített hajtómnek az elforgatásával lehet.

– Ha valaki sokkal gyorsabban utazik a fénysebességnél,az elébe kerül akadályok képe nem jut el id ben hozzá, s

így nem tudja elkerülni a hamarosan bekövetkez összeütkö-zést. Azonban, ha valaki egy idirányzék segítségével látja



54

magát összeütközni, még a jelenben meg tudja változtatni azútirányát, s elkerülheti az ütközést. Az élet képes ezen dol-gok befolyásolására.

– A csatahajókba hatalmas idirányzékokat építenek, me-lyek a hajó sebességével összhangban mködnek. Ez azon-

ban kézi vezérlés, s így manuálisan kell beállítani.A képerny egy pukkanás kíséretében kialudt. Összerez-

zentem. Így szóltam. – Le kellene árnyékolnia a hajtómve-ket, hogy ne árasszák el energiával az egész hajót!

– Ó, ezek a szikrák nem a hajtómházból származnak.

Olyan nagy sebességgel haladunk, hogy túl sok fotonnal üt-közünk össze – ezek a csillagokból származó fényrészecs-kék. Ezenkívül gravitációs er vonalakat is keresztezünk, me-lyeket hagyományos eszközökkel képtelenség érzékelni,ilyen nagy sebességnél azonban elektromossággal töltik fel ahajót, mintha az maga is elektromotorrá válna. Alkalomadtán

beszerelünk egy töltésmegtartót, hogy felhasználhassuk vagy

elhullajthassuk ezt az energiát. – Arról volt szó, hogy elvégzi ezt az átalakítást! – Sikerült

végre megfognom.Megrántotta a vállát. Aztán felderült az ábrázata. – Akarja

látni?Mieltt még ellenkezhettem volna, elrenyúlt és rácsapott

néhány gombra, amitl az egész, mögöttünk lév fekete fal

képernyvé változott, s megjelent rajta a minket körülvevr.Hirtelen egy olyan padlón éreztem magamat, amely emel-

vényként lebegett a világrben.Majdnem elájultam.A látvány egy nagy sebesség hajóra hasonlított, amely

egy gigászi vízoszlop kíséretében, hatalmas, örvényl sodor-

vonalat húzva maga után száguld keresztül egy tavon. A kép



55

elször sárgászöldre2, majd három dimenziójúvá változott.Mereven bámultam az elébem táruló látványt.

Rémiszt!

A leváló, s elhullajtott energia ijeszt sodrásként lobogotta hajó körül!

Mögöttünk, úgy százmérföldnyire, a meggyötört rbélirészecskék tajtékot verve örvénylettek!

– Istenek! – kiáltottam. – Ezért robbant fel a Vontató Ket- ?

Heller a mögöttünk tajtékzó poklot csodálta. Id be telt,

mire ráeszmélt, hogy hozzá beszéltem. – Ó, nem – felelte –, nem hiszem, hogy ezért robbant vol-

na fel. Tulajdonképpen lehetséges, de nem valószín.Lenyomott néhányat annak a képernynek a gombjai kö-

zül, melyen korábban a játékot játszotta. – Kiszámítottam alehetséges legjobb útirányt annak érdekében, hogy miel bbelérjük a Blito-P3-at. A képletek még az adatbankban van-

nak.A körülöttünk tomboló pokol felbömbölt. Fény gyúlt az

aprócska képernyn. – Az utazás alatti átlagsebességünk 516 166 166 mérföld másodpercenként. A legnagyobb sebes-ség, amivel a lassulást megelen haladtunk, 1 032 885 031mérföld volt másodpercenként. Ez, mivel a két bolygó csu-

pán 22 fényévnyire van egymástól, igen csekély sebesség. A

galaktikák közötti utazások alkalmával, mikor akár 2 milliófényévet is utaznak az rhajók, sokkal nagyobb sebességgelhaladnak. Ahogy már említettem magának, a távolság hatá-rozza meg a sebességet.

– A galaktikák között kevés a por és a foton, ezért a hajók nem húznak maguk után olyan elektronikus tajtékot, mint

2

* A földi nyelv „sárgászöld" kifejezése közelíti meg a legjobban aszótárakban nem szerepl, s a fizika számára is ismeretlen hiperlumináris jelenség színét. – A fordító



56

galaktikán belüli utazás esetén, ahol is sokkal több energiábaütköznek bele. – A rettenetes zrzavart bámulta. – Gyönyö-, ugye?

Aztán visszatalált az el témához. – Egyébként pedig,én azt hiszem, a Vontató Kett soha nem robbant volna felemiatt.

Heller további gombokat nyomott le a billentyzeten. – Elképzeltem, hogy milyen úton lenne érdemes megközelítenia Blito-P3-at, s azt is tudtam, hogy a földi gravitációt kell G-forrásként használnunk. Ennek következtében a hajónkat fel

kell készíteni a földi G-re, amivel dolgunk lesz odalent. – Ez a hajó persze rendelkezik gravitációs szintézerekkel.

Ezek nélkül képtelenség is lenne ilyen sebességgel haladni.A gyorsulásunk elérte a 42 276 333 lábat másodpercenként.Ekkora sebességhez állandó, nagy mérték gyorsulásra vanszükség. Az él test 2-3 G-nél többet nem tud elviselni.Gyakorlatilag 4-6 G-ig terjed terhelés esetén, amely 6 má-

sodpercnél tovább fennáll, az izmok teljesítképessége ro-hamosan csökken, mivel a test súlya többszörösére n; ki-alakulhat a cslátás és a szürkevakság; a maradék látás is el-veszhet, és felléphet a farkasvakság, majd az eszméletvesz-tés, mivel a vér a fejbl a test alsóbb részeibe áramlik.

– Ilyen gyorsulás mellett a gravitációs szintézerekre ha-talmas szükség van. Azt hiszem, a Vontató Kett azért rob-

bant fel, mert tönkrementek a gravitációs szintézerei. – Nos – mondtam, ügyelve arra, nehogy úgy tnjek, mintakit lenygözött a magyarázat – mennyi gravitációt kezelnek ezek a készülékek?

– A gyorsulás ellensúlyozására ezek a készülékek... – Heller a képernyre bökött.

A képernyn ez állt:

1 289 401 409 G



57

Igyekeztem visszanyelni torkomban dobogó szívemet. Eza szám azt jelenti, hogy a testem a szintézerek hiányában

1 289 401 409-szer többet nyomott volna, mint normál kö-rülmények között, majd a lassuláskor ez megismétldött vol-na!

– Így aztán – folytatta Heller –, azt hiszem a Vontató Ket- egyáltalán nem robbant fel. Úgy vélem, tönkrementek agravitációs szintézerei, amitl a legénység egyszer en kila-

pult! A hajó még most is valahol az univerzumban száguld,

plazmaként repítve önmagát elre. A hajóról mindig is csak annyit lehetett tudni, hogy eltnt. Éppen ezért nem foglal-koztam ezzel a problémával. Bízom benne, hogy az alvállal-kozók kiváló munkát végeztek a gravitációs szintézereken.Mivel kapkodva kellett elindulnunk, még esélyem sem voltarra, hogy letesztelhessem az új beszereléseket.

Megnyugtatóan rám mosolygott, mikor szikra csapott ki a

képernyl, s a képerny elsötétedett. – Szóval ne aggódjona vontató felrobbanása miatt. Nem fog felrobbanni. Ha vala-ki itt szétpukkad, azok mi leszünk, de nem a vontató.

Heller maga mellé tette a kapcsolótáblát. – Az érkezésiidt nem volt nehéz betartani. A kapitánynak azonban kivá-lóan kellene képernyl olvasnia abban az esetben, ha eddigsoha nem látott területre készül leszállni.

– Stabb kapitány egy kicsit ideges. Egy kissé zsémbes faj-ta, mint a legtöbb öreg altiszt, s ezért túlzottan óvatoskodó. – Heller megvonta a vállát. – Meg akarja nézni a helyet vilá-gosban, mivel most jár itt elször, ennyi az egész. Körülbelülötszáz mérföld magasságban fog idzni, s órákon keresztül

pásztázza a területet, s miután meggydik róla, hogy nemkell váratlan forgalomtól tartania, s hogy a bázis nem csapda,

a sötétedés beálltával leszáll. – Kár. Én napkelte eltti érkezést terveztem, hogy kora



58

reggel nekifoghasson a munkának. Bizonyára van tennivaló- ja azon a bázison.

– De mindennek megvan a maga elnye. Így legalább én

is meg tudom nézni azt az úgynevezett bázist. De mondok énmagának valamit. Látom, alig áll a lábán. Menjen, s próbál-

jon meg aludni, s majd mikor a nap folyamán a terület felettlebegünk, mondjuk úgy dél felé, jöjjön vissza, s ebédeljenvelem, s akkor megmutathatná az érdekesebb pontokat. Ha amaga helyében lennék, most azonnal lepihennék. Rossz br-

ben van, s ezt maga is tudja.

Annyit se mondtam, hogy kapcsolja már ki végre azt aszörny örvényl tajtékzást, amely minden irányból körül-vette a hajónkat.

Némán káromkodtam magamban.Kiléptem azon a (bíííp) ajtón, pontosan úgy, ahogy azt az

a (bíííp) idirányzék korábban mutatta – leesett vállal, össze-roskadva.

5. fejezet

Ahogy elérkezett a dél, egyre inkább magamra találtam.Szinte észrevétlenül léptünk ki az idmeghajtásból. Az ala-

csony fokozaton mköd segédmeghajtók vittek minket el-re. Pihentet alvás után voltam, s mivel már hetvenhat óratelt el azóta, hogy bevettem azt a (bíííp) speedet, a szer kike-rült a véráramomból.

A legénységi szalonban végignéztem néhányHázilátvány-komédiát, s még kockáztam is az egyik gépész-szel. Fél kreditet nyertem tle.

A valódi örömöt azonban Stabb okozta. Befészkelte ma-gát a kapitányi székbe, majd mikor a kockajáték véget ért,



59

hatalmas száját a fülem mellé tolta. Így suttogott. – Egy idejemár figyelem magát, Gris tiszt úr, és ha jól olvasok a jelek- l, mind a ketten szívesen ellátnánk a baját ennek a (bíííp)

királyi tisztnek. Igazam van?Elég jól éreztem magam ahhoz, hogy szellemes legyek.

Visszasuttogtam. – Alig hallom, amit mond.Felnevetett. Kissé hátborzongató volt az antimancók ne-

vetése: szájuk és fogaik aránytalanul nagynak tntek három-szög alakú arcukban. A nevetésük inkább bömbölésre hason-lított. Ez volt az els alkalom, hogy valamelyikük felneve-

tett, mire a szolgálaton kívüli pilóta felugrott, arra gondolva,hogy valami baj történt a hajtóm körül.

A kapitány a pilóta fülébe suttogott, aki azután a szolgála-ton kívüli gépészhez hajolt, majd mind a ketten odasúgtak valamit a barátjuknak, s hamarosan jókedv nevetés töltötte

be a hajó els traktusát.Stabb kapitány megfogta a kezemet, mikor indulni készül-

tem. – Gris tiszt úr, magának igaza van! Istenek, Gris tisztúr, magának mindenben igaza van!

Így aztán jókedven indultam Hellerrel ebédelni.Heller a fels társalgóban idzött. Pezsgvizet és édes

zsemlét rakott egy tálcára, majd hellyel kínált.A jobb oldali képerny a küls látványt mutatta. Lebeg-

tünk a nappali világosságban ötszáz mérföldnyire a bázis fö-

lött, csupán százmérföldnyire a Van Allen-öv alatt. Törökor-szág terült el alattunk!A hajó tulajdonképpen az oldalára dlve lebegett. Ezek azrhajósok rültek. Soha nem tör dnek vele, hogy áll a hajó-

juk. Nehezemre esett magam elé venni egy tálcát, s leülni ve-le egy vertikális székre. Ettl mindig olyan érzésem támadt,hogy azonnal kiborulok a székbl. A gravitációs szintézerek

természetesen mködtek, de ettl függetlenül óvatosan bán-tam az italos dobozokkal. Ilyen pillanatokban mindig arra



60

gondoltam, de jó is, hogy nem vagyok rhajós!Elképeszten jól éreztem magamat, s igazán élveztem a

pezsgvizet. Ahogy végeztem az ebéddel, az élet is egyre

jobb színben látszott elttem. Túlvagyunk rajta, megérkez-tünk, nem robbantunk fel, a gravitációkompenzátorok pedigkitartottak.

Észrevettem, hogy Heller elvette azokat a számítógép- papírokat, melyeket még tlem kapott a Voltáron, valamintnéhány könyvet és térképet. Megláttam a törlésr l szóló ira-tot, amely akkor nyilvánvalóvá tette, hogy Lombar törölte a

kultúrával s egyéb ilyesmivel foglalkozó adatokat a Földdelkapcsolatos adatbankokból.

– Helyi nevük alapján azonosítottam ezeket a tengereket – mondta. – Jó lenne, ha ellenrizné.

Az ég tisztán, szinte felhtlenül ragyogott alattunk. A he-lyi idszámítás szerint éppen csak elhagytuk augusztus kö-zepét, amely igazán száraz idszaknak számított, s így alat-

tunk is csak néhány porfelh gomolygott.Boldogan vettem tudomásul, hogy sem tud mindent. –

Az a tenger ott lent – kezdtem –, Nyugat-Törökország alatt,az a tündöklen kék szín, a Földközi-tenger. KözvetlenülTörökország felett található a Fekete-tenger – habár maga isláthatja, hogy cseppet sem fekete. Aztán balra, ott, azzal arengeteg apró kis szigettel, az Égei-tenger. Aztán az a ki-

csinyke tenger, ott a szárazföldbe ékeldve, Törökországészak-nyugati részén, a Márvány-tenger: s a város, amit a te-tején lát, Isztambul, amit korábban Bizáncnak hívtak, aztmegelen pedig Konstantinápolynak.

– Hé, maga aztán alaposan ismeri ezt a helyet.Ez jólesett. Igen, valóban jól ismerem ezt a területet. És

hogy egészen pontosak legyünk, hiába ért jól a gépészethez

és az rutazáshoz, tízezred részét sem ismeri az én szak-mámnak: a titkos akciónknak és a kémkedésnek. Elszomo-



61

rodna, ha megtudná, mennyire is tájékozatlan ezen a terüle-ten.

De így folytattam. – Törökország középpontjától balra

esik egy jókora tó, látja? Az a Tuz. Most nézzen nyugatiirányba, egy picit délre, és látni fog egy másik tavat. Az azAksehir. Attól délnyugatra további tavakat talál, látja ket? – Látta ket, gondolatai azonban egészen máshol jártak. – Mu-tassa meg a Kaukázust!

Istenek, már megint ez az ostoba téma! – Ott van, arra, aFekete-tengertl keletre, azon a széles földsávon, amely be-

letorkollik Törökországba. Az a Kaukázus. A láthatáron otttalálja a Kaszpi-tengert, amely keletr l határolja a Kauká-zust. Oda azonban nem mehet. Az már a kommunista Orosz-ország. Grúzia és Örményország belül esik az orosz határon.A Kaukázus nem tartozik az engedélyezett területek közé.Felejtse el. Mutatok inkább valami mást.

– Csodálatos bolygó – mondta Heller elkalandozva addigi

témánktól. – Ez azt jelenti, hogy senki nem mehet a Kauká-zusba?

Meg kellett tudnia. – Ide figyeljen, a Törökországtólészakkeletre es terület, egészen a Csendes-óceánig, a boly-gó túloldaláig, a kommunista Oroszország! Senkit nem en-gednek be, és senkit nem engednek ki. Egy nagy csapateszement idióta. Egy KGB-nek nevezett titkos rendrség se-

gítségével irányítják az országukat! – Olyan, mint az Apparátus? – kérdezte. – Igen, pontosan olyan, mint az Apparátus! Nem! Úgy ér-

tem, nem mehet oda. Rám figyel végre? – Ez szörny – mondta. – A bolygó egy részét ezek sze-

rint titkos rendrség irányítja. Pedig ez egy gyönyör boly-gó. Hogy engedheti meg a bolygó többi része ezt az rültsé-

get? – Oroszország ellopta a maghasadás titkát, és így termo-



62

nukleáris hatalom birtokába jutott. Óvatosan kell bánni ve-lük, mert amilyen rültek, még képesek felrobbantani azegész bolygót.

Buzgón írt egy jegyzettömbbe, miközben tle szokatlanmódon halkan motyogta a leírt szavakat: – Oroszország rült. Az Apparátushoz hasonló KGB nev titkos rend rségirányítja. Az ellopott termonukleáris hatalom segítségévelképesek felrobbantani az egész bolygót. Megvan.

Végre sikerült felkeltenem a figyelmét. – Hagyja már végre azt a Kaukázust, és figyeljen rám.

– Szóval szegény Kaukalsia herceg még a második ottho-nát is elveszítette! Az oroszok elvették tle!

Felemeltem a hangom. – Nézzen a Tuztól nyugatra, húz-zon egy képzeletbeli vonalat az Aksehir északi partjához,majd nyugat felé hosszabbítsa meg ezt a képzeletbeli vona-lat, s a két tó távolságának harmadára megtalálja Afyont. Azaz úti célunk!

Nos, végre sikerült kirántanom abból az ostoba, 894 M-számú népmesébl! Engedelmesen az irányítópult felé nyúlt,mire hirtelen körülvett minket az odalenti látvány. Úgy érez-tem, lezuhanok, s belekapaszkodtam a szék karfájába.

– Ohó! – szólt Heller, a felnagyított képet bámulva. – Hel-lo, hello, hello! Ez pont úgy néz ki, mint a Spietos!

Néha én magam is elgondolkodtam azon, hogy annak ide-

jén vajon miért pont ezt a helyet választotta ki az Apparátus?Ennek ellenére így szóltam: – Nem, nem. Ez csak véletlen. Ahely neve Afyonkarahisar.

– Mit jelent ez voltár nyelven? Nem állt szándékomban elárulni neki a szó valódi jelenté-

sét: Fekete ópiumkastély. Ehelyett így szóltam. – A név je-lentése „Fekete er dítmény". A bázis egy hétszázötven láb

magasságba emelked sziklára épült. A tetején álló bástyák egy bizánci er dítmény maradványai, melyet eredetileg az



63

arzava törzs épített, akik a Hettiták si népcsoportjába tartoz-tak.

– Nyilvánvalóan sokkal feketébb lenne, ha nem lenne a

közelében az a gyár, amely fehér port ereget a leveg be. – Ez egy cementüzem. Afyon városát körülbelül hetven-

ezer ember lakja.Széles látószögre állította a képernyt, s merengve ült az

elébe táruló látvány eltt. Az Afyon körüli magasabb hegyek csúcsát fehér hósapka borította. Aprócska, világtól elzárt fal-vak lapultak a hegyek lábánál, s igyekeztek elbújni a magas-

ból alábukó kegyetlen szelek ell. Törökország legtöbb vi-déke igencsak kegyetlenül bánik az ott élkkel.

– Mi ez a rengeteg sárga és narancsszín? – Heller a virá-gokkal borított völgyek panorámáját figyelte. Mieltt mégmegállíthattam volna, rácsapott a billentykre, és közel hoztaa látványt. Úgy éreztem magam, mintha ötszáz mérföldetzuhantam volna. Ezek az rhajósok tényleg rültek.

– Virágok? – kérdezte Heller. – Azok a sárgák ott azon a mezn, nem messze az úttól,

napraforgók. Hatalmasra nttek. Rengeteg mag terem a nap-raforgó közepében, mely magok csemegének számítanak azemberek között. Ez élelmiszernövény.

– Hha – csodálkozott. – Jó pár négyzetmérföldön ter-mesztik! De mik azok az apróbb virágok ott azon a másik

mezn, melyeknek különböz színek a szirmaik, sötét a kö-zepük, a levelük pedig szürkészöld?A Papaver somniferumot figyelte, vagyis a mákot, az ópi-

umgubókat, a halálos alvás és álmok forrását, a heroin alap-anyagát – a bázis létrejöttének valódi okát, az Apparátus iga-zi indítékát. Heller a kelleténél jóval közelebb jutott ehhez adologhoz. Afyon Törökország ópiumterjeszt központja, ha

nem az egész világé. – Eladják ket a virágpiacokon – hazudtam. Észre sem



64

vette magáról, hogy mennyire gyerek ebben a játékban. – Tulajdonképpen a bázist akartam megmutatni. Állítsa széle-sebbre a képet. Most jó. Húzzon egy képzeletbeli vonalat at-

tól a tótól Afyonkarahisáron keresztül. Megvan? Na, ott,ahol a vonal keresztezi azt a hegyet. Megvan?

Megtalálta. Így folytattam. – Annak a hegynek a csúcsacsupán csak elektronikus szimuláció. Nem létezik. A hullám-tapogatók azonban, melyet ezen a bolygón használnak – ésminden más eszköz, amit eddig kifejlesztettek – hegycsúcsotérzékelnek azon a helyen. Egyszer en csak repüljön keresz-

tül rajta, s máris bejut a hangárjainkba. – Nagyszer – mondta. – Meglehetsen öregecske – folytattam. – Sziklabontó

csapatok érkeztek ide a Voltárról néhány évtizeddel ezeltt, sépítették a szimulátort és a föld alatti bázist. Meglehetsentágas. Az elmúlt évben még ki is bvítettük.

Úgy tnt, lenygözték, amit mondtam, így tovább folytat-

tam. – Igen, én is részt vettem a kibvítésben. Jómagam isszámtalan járatot, üreget és folyosót készítettem a bázishoz.A bázis számos, egészen szokatlan bejárattal rendelkezik.Egy valódi mester segítette a munkámat.

– Óh? – mondta.Vigyáznom kellett magamra. Már majdnem elárultam

Bugs Bunnyt. Heller úgysem értené. Tovább folytattam a

mesélést. – A szomszédos hegyen láthat egy mholdkövetállomást. Megvan? Jó. És ott annak a kanyonnak a végén,látja azt a szögletes épületet? Jó. Az a Földmvesek Nem-zetközi Mezgazdasági Képzközpontja. Rendben. És mostlátja azt a friss földmunkát ott a kanyontól északra? Az egyásatás, mellyel egy si fríg sírt igyekeznek feltárni, az ásatáskörüli házakban pedig a tudósok élnek.

– Valóban? – mondta.Igyekeztem zavarba hozni. Nehogy azt higgye magáról,



65

hogy az egyetlen éles elme az egész univerzumban. – Aholdmérnökök, az iskola teljes személyzete és az ásatás-nál dolgozó tudósok – mind közénk tartoznak!

– Valóban? Ezt még soha nem hallottam! Igazán?Tudtam, sikerült megfognom. – Törökország oly ostoba

módon próbál modernizálni, már vagy fél évszázada, hogytevékenységünk nagy része állami támogatást kap, vagynemzetközi összefogás eredményeként maga a Föld finanszí-rozza!

– De hogy jutottak iratokhoz? Személyazonosító lapokhoz

és ilyesmihez? – Nézze, ezek meglehetsen primitív emberek. Igen nagy

számban szaporodnak, viszont járványok tizedelik ket, va-lamint magas a gyermekhalandóság. Tipikus cscselék. Félévszázada regisztrálják a megszület csecsemket. Mikor azonban meghal, a halálát már nem rögzítik a hivatalos ira-tokban. A hivatalnokok egyébként is korruptak. Többtonná-

nyi születési anyakönyvi kivonattal láttak el minket, sokkaltöbbel, mint amennyiben valaha is reménykedtünk.

– Továbbá az ország derékig süllyedt a nyomorba, aminek következtében a munkások százezerszámra hagyják el az or-szágot, s szereznek megélhetést a tengerentúlon. Ennek kö-szönheten idegen útlevelekre is szert teszünk.

– Hamarosan – mivel a hadseregük sorozással tölti fel ál-

lományát – születési anyakönyvi kivonataink valamelyik-ének adatai felkerülnek a sorozási listákra. Így aztán az Ap- parátus egyik testre meg fog jelenni a sorozáson, és bekerüla török hadseregbe. Az országot tulajdonképpen a török had-sereg irányítja, nekünk pedig tisztjeink lesznek Isztambul-

ban. Természetesen törökös külsej embereket válogattunk erre a feladatra, habár ebben az országban rengeteg népcso-

port él együtt, így senkinek nem tnnek fel a különbségek. – Briliáns – mondta Heller. És tényleg lenygözte, amit



66

hallott. – És így a birtokunkba kerül a bolygónak egy kicsinyszelete.

– Nem is olyan kicsi – mondtam.

– Bárcsak a Kaukázus felett gyakorolna hatalmat – mond-ta Heller. – Igazán nagy kedvem lenne körülnézni odaát.

Reménytelen volt. Elnézen rámosolyogtam. – Nos, maéjszaka földet érünk, maga pedig, ha akar, elrepülhetAfyonba, s megnézheti aprócska birodalmát. – Valójában kiakartam próbálni azokat a poloskákat, melyeket Prahd ülte-tett Heller fejébe.

– Nagyszer – lelkendezett. – Köszönöm a kirándulást.Igazán nagyra értékelem.

Már kezdtünk barátokká válni. Legalábbis azt hitte. Aszerencsétlen pára. Lehet szakért je a saját világának, defogalma sincs az enyémr l. Most már valóban azt teszek ve-le, amit akarok, gondoltam, fényévekre az otthonától és bará-taitól, egy általam ellenrzött és irányított világban. Flottabé-

li cimboráira sem számíthat! Nekem pedig ezerszámra van-nak itt barátaim!

Kénytelen lesz megszokni a Földet. Soha nem fogja el-hagyni, még akkor sem, ha életben hagyom!

6. fejezet

A sötétség leple alatt megfontoltan ereszkedni kezdtünk aföldi bázis felé. Addigra már pontokba szedtem korábbankapott utasításaimat. Mindent elkészítettem, hogy miutánföldet érünk, azonnal nekikezdhessek feladataim végrehajtá-sának.

Azon a délutánon idt szakítottam arra, hogy óvatosság- ból ismét mindent átgondoljak.



67

Ha valaki egy titkos akció alkalmával egy rült parancsa-inak kénytelen engedelmeskedni, alapvet fontosságú tisz-táznia, hogy milyen pozíciókat is foglal el az összevissza-

ságban. A legkisebb kétség sem fért hozzá, hogy Lombar Hisst paranoid skizofrén, amely alig titkolt megalomániávalés akusztikus hallucinációkkal keveredik, valamintamphetaminszármazékok fogyasztásával és feltételezhetenheroinfüggséggel párosul: más szóval, eszeveszett rült, bo-lond. Bármelyik parancsának végrehajtása rendkívül veszé-lyes lehet.

Így hát összefoglaltam az eddigieket, hogy meghatároz-zam saját pozícióimat. Igyekeztem a megfelel formába ön-teni gondolataimat. Ezt írtam:

HELYZETEM ÖSSZEFOGLALÁSA

1. Lombar Hisstnek drogokra van szüksége ahhoz, hogy

aláássa a voltár kormány hatalmát, majd átvegye a Voltár irányítását.

1a. A Blito-P3 az egyetlen ismert forrás, ahonnan ezek adrogok beszerezhetek.

1b. A földi bázis feladata a drogok folyamatos szállítása.2. Delbert John Rockecenter tulajdonosként, befolyásos

személyiségként, valamint más okokból kifolyólag, irányítá-

sa alatt tartja a bolygó gyógyszergyártó társaságait.2a. Delbert John Rockecenter bankjain, s más csatornákonkeresztül, többek között Törökország kormányára is befo-lyást gyakorol.

2b. Delbert John Rockecenter vagyona az olajon s a Földtovábbi energiahordozói feletti ellenrzésen alapul.

2c. Delbert John Rockecenter tönkremenne, ha bárkinek

sikerülne megtörnie energiamonopóliumát.2d. A második pont következménye: amennyiben a



68

gyógyszer-monopólium más, kevésbé korrupt kezekbe kerül,nehéz helyzetbe kerülhetünk!

3. A Föld szempontjából Jettero Heller jelenléte rendkívül

hasznosnak bizonyulhat.3a. A Föld olcsó és bséges energia birtokába jutna.3b. Mivel a gazdasági nehézségekért elssorban az ener-

giahordozók hiánya, illetve magas ára tehet felelssé,Heller technikai jelleg közremködése, mintegy mellékha-tásként, véget vetne a vágtató inflációnak, és további fejldé-si lehetségeket nyitna a gazdaságnak.

3c. Amennyiben Heller meghonosítaná az új energiahor-dozót, a leveg kitisztulna.

3d. Ha Heller nem jár sikerrel, a bolygó az er s légszeny-nyezettség miatt elpusztíthatja önmagát.

3e. Amennyiben a Nagy Tanács tudomást szerez arról,hogy Heller kudarcot vallott, azonnali véres invázióba kezd,amely költséges lenne a Voltárnak és végzetes a Földnek, de

a célpontot megmentené az elértéktelenedéstl, amely a je-lenlegi slakók gondatlan és felületes életmódjának köszön-heten fenyegeti a bolygót.

3f. Ha Heller sikerrel jár, a bolygót fenyeget invázió azsi, Inváziós Idrendnek megfelelen csak száz év múlva ke-rül megindításra.

3g. Ez alatt a száz év alatt bséges és könnyen felhasznál-

ható energiahordozók birtokában a bolygó képes lenne egymagasabb technológiai szintre emelni önmagát, amelynek következtében a Föld felé irányuló „invázió" „BE típusú in-vázió"-ként valósulna meg, vagyis „békés együttmködés"-ként. Ebben az esetben a Voltár további bázisokhoz jutnaanélkül, hogy be kellene avatkoznia a bolygó bels ügyeibe.Elkerülhet lenne a vérontás és a rombolás, s így mindenki

elégedetté válhatna.3h. Jettero Heller földi jelenléte Isten ajándéka mind a



69

Föld, mind a Voltár számára.4. Soltan Grisnek bizonyítéka van arra, hogy bizonyos

Lombar Hisst ez ideig ismeretlen merénylt küldött a nyo-

mába.4a. Amennyiben fent nevezett Soltan Gris nem követi em-

lített Lombar Hisst parancsait, a merényl hideg megfontolt-sággal és kegyetlenséggel azonnal véget vet fent nevezettSoltan Gris életének!

KÖVETKEZTETÉS: Fáradhatatlanul, okosan, valamint

nagy elvigyázatossággal követni Lombar Hisst parancsait!Mindenfajta kérdezsködés nélkül!

Ha szabad ilyet mondanom, nagyszer en sikerült össze-foglalnom a helyzetet. Az összefoglalás nemcsak a lényeget,hanem az összes fontos részletet is tartalmazza. Valódi mes-termunka!

Szóval ereszkedtünk lefelé, de e primitív bolygó katonái-nak alig használható felderít eszközei még csak észre semvettek minket. A radart, amit használnak „íj-nyíl" típusúnak nevezzük. Könnyedén becsapható.

Keresztülhaladtunk a célpont feletti hegytet elektronikusillúzióján. Azt kell mondanom, akár kalóz, akár nem, Stabbkapitány kiváló rhajó-kormányosnak bizonyult. Egyetlen

aprócska koccanással ereszkedtünk le a kerekes vontatóra.A hajó belerázkódott, ahogy a kerekes vontató kicipeltminket a leszállótér szélére, egy, a hegy belsejében kialakí-tott öbölbe, hogy a leszállóterület szabadon maradjon a többiérkez és induló hajó számára.

Megveregettem Stabb kapitány hátát. Igen hamar össze- barátkoztunk. – Nagyszer en ért földet – mondtam. – Én

magam sem csinálhattam volna jobban.A kapitány sugárzó tekintettel fordult felém.



70

– Arra szeretném megkérni magát – folytattam –, hogy barátként figyelmeztessen minden Apparátusalkalmazottat,akivel csak találkozik, hogy a madár, akit iderepítettünk, tu-

lajdonképpen egy Korona-ügynök, aki egy titkos parancsalapján bárkit bármikor kivégezhet. Bizalmasan figyelmez-tesse ket arról, hogy vigyázzanak minden egyes szavukra.

Ó, Stabb kapitánynak se kellett több! Abban a pillanatban,ahogy a légzsilip kinyílott mind a háromszáz fontjávalegyütt, mint valami földrengés, leviharzott a létrán, hogy fi-gyelmeztesse a világot, miközben igyekezett úgy tenni,

mintha csak a megérkezésünk körüli tennivalókat intézné.Valódi kincs.

Egy ajtó nyílott ki a folyosó végén, s Heller lépett ki rajta,majd belekapaszkodott a folyosó létrájába. – Nincs ellene ki-fogása, ha egy kicsit körülnézek?

– Egészen nyugodtan – mondtam vidáman. – Ismerkedjenmeg a helyi viszonyokkal. Ott, annak a folyosónak a végén

megtalálja a Ruházati Részleget, ahol ellátják megfelel öl-tözékkel. És miért ne nézne körül egy kicsit a városban?Még korán van. Ezen a nyíláson keresztül engedélyeztethetia szállítást: kösse el az egyik teherkocsit. Törökországbanrengeteg ember beszéli az angolt, így nem lesznek nyelvi ne-hézségei. Az iratai egyelre még nem állnak rendelkezésre,de emiatt senki nem fogja zaklatni magát. Ha mégis megkér-

deznék, mondja azt, hogy egy új szerel a mholdkövet ál-lomásról. Érezze magát jól, viselkedjen felszabadultan, netör djön semmivel! – Ezt már vidám nevetéssel kísért,reklámíz angolsággal tettem hozzá.

Figyeltem, ahogy lecsúszik a létrán, s eltnik a RuházatiRészleg folyosóján. Buta kisgyerekként viselkedett abban a

játszmában, amelyben én már régóta profinak számítottam.

A holmimat már régen összecsomagoltam. Hangársze-mélyzet után kiáltottam, s egy perc múlva a csomagjaim már



71

fel is kerültek egy targoncára.Csupán egyetlenegy hátránya volt ennek a Blito-P3 han-

gárnak. Törökországban gyakoriak az er s földrengések, s

emiatt egy ilyen hatalmas, tömör sziklából kivájt, föld alattiüregnek rengeteg tartógerendára van szüksége. A hajók ér-kezésekor és indulásakor a gerendakúpokat a magasba húz-zák, hogy aztán nem sokkal kés bb ismét leeresszék ket.Már legalább egy éve nem jártam a hangárban, így szintemeg is feledkeztem róluk. Éppen az egyik gerendaútjában

jártam, mikor leeresztették, s én majdnem laposra préseld-

tem alatta. Ez talán kissé izgatottabbá, s komorabbá tett an-nál, mint amilyen hangulatban egyébként lettem volna, deszintén mondom, szörnyen boldog voltam, hogy kikerültemvégre abból a (bíííp) vontatóból!

Megálltam a Tiszti Részlegnél, hogy szerezzek magam-nak egy kabátot.

Az „ásatáson dolgozók barakkján" keresztül elhagytam a

bázist, „taxit" rendeltem, beledobáltam a csomagjaimat,majd az Apparátus-sof rrel egyenesen a bázis parancsnokiirodájához vitettem magam. A Földmvesek NemzetköziMezgazdasági Képzközpontja melletti sárkunyhó felé in-dultunk. A parancsnok a Képzközpont f felügyel jekénttevékenykedett. Ez magyarázatot adott a jókora jövés-menésre, arra a rengeteg földmvesre, akik idejöttek, hogy

továbbképezzék ket – hogy lehet minél kevesebb befekte-téssel minél több ópiumot elállítani.A törökök tulajdonképpen mongolok. A török szó valójá-

ban az eredeti, kínai nevük „T'u-Kin" elferdített változata.Földi idszámítás szerint körülbelül a X. században lerohan-ták Kis-Ázsiát. A törökök külsdleges jegyeik alapján nemhasonlítanak a kínaiakra, s mivel ezen a területen már ideér-

kezésük eltt is több száz különböz népcsoport élt, melyek-kel összekeveredtek, nem jelent nehézséget a Voltár Állam-



72

szövetség száztíz bolygójának temérdek lakója közül kivá-lasztani azokat, akik külsejük alapján feltnés nélkül mozog-hatnak Törökországban.

A bázisparancsnok is közülük került ki. A valódi neveFaht volt, s így aztán Törökországban Faht bej lett belle – atörökök igen nagy elszeretettel teszik a nevük után a „bej"szócskát. Kényelmes beosztása alaposan felhizlalta. Volt egyszintén kövér felesége, és egy túlméretezett öreg Chevyje,valamint egy nyugati stílusban telezsúfolt irodája, melynek kényelmes bútorai elbírták hájas testét. Tömeggyilkosságért

körözték a Flistenen, így hájas teste még a gondolattól isreszketni kezdett, hogy esetleg felmentik bázisparancsnoki

beosztásából.Alighanem hirtelen érkezésem hírére is, amelyr l elzetes

nem értesítették, az elmúlt egy órában, miután a hajónk megkapta a leszállási engedélyt, leizzadt vagy tíz fontot.

Az ajtóban állt, ahogy beléptem az irodájába. Hatalmas

selyem zsebkendvel törölgette izzadt arcát, miközben resz-ketve hajlongott, s próbálta még szélesebbre tárni elttem azajtót.

Ah, a parancsnokságról érkez tiszt öröme! A frász kerül-geti az embereket tle!

A felesége lépett be az ajtón tálcával a kezében, rajta teaés kávé, melyeket majdnem kiöntött a nagy igyekezettl.

Faht bej zsebkend jével letörölte a széket, melyet felkínált – amitl az csak zsírosabb lett. – Gris tiszt úr – nyögte magas, reszket hangon. – Úgy ér-

tem, Szultán bej – tette hozzá török nevemet. – Boldog va-gyok, hogy újra látom. Bízom benne, hogy jól van, és hogyeddig is jól érezte magát, és hogy a továbbiakban is jól fogjamagát érezni, és hogy minden más is rendben lesz! – Utolsó

szavai valójában azt jelentették, „továbbra is én vagyok a bá-zisparancsnok vagy magával hozta a felmentésemr l szóló



73

parancsot?"Gondoltam, itt az ideje, hogy megnyugtassam. Ledobtam

a kezemben tartott parancsokat. – Nemrégiben neveztek ki a

Blito-P3-mal, úgy értem a Földdel kapcsolatos minden m-velet Általános Felügyel Lordjává! Ha a legcsekélyebb jelétlátom annak, hogy nem végzi el a feladatát, ha nem mködik velem együtt és nem engedelmeskedik, azonnal felmentem ahivatalából.

Olyan elkeseredetten rogyott bele túlméretezett hivatalikarosszékébe, hogy az majdnem összeroskadt alatta. A pa-

rancsokra nézett. A fickó füstös képnek számított, mostazonban elszürkült. Szólásra nyitotta a száját, de képtelenvolt bármit is kinyögni.

– De mellzzük a formaságokat – folytattam. – Vegye fela telefont. Most azonnal, háromszor hívja fel Afyont. Lépjenkapcsolatba az összekötivel, a kávéház-tulajdonosokkal.Mondja el nekik, hogy éppen most érkezett a figyelmeztetés,

hogy egy szke fickó, úgy 6 láb 2 hüvelyk magas, aki m-hold-technikusnak adja ki magát, az Egyesült Államok drog-ellenes szervezetének, a DEA-nak az ügynöke, aki azért jött,hogy szimatoljon, így senki ne álljon vele szóba.

Faht bej vérengz fenevadként vetette rá magát a telefon-ra.

A helyiek rendkívül barátságosan viselkedtek velünk.

Semmi sem szúrt szemet nekik. Tökéletesen megbíztak ben-nünk, s együttmködtek velünk. Az slakosok, s még a helyilaktanya parancsnoka is azt gondolta, a mi szervezetünk nemmás, mint a maffia. Végig ezt hitték rólunk.

Faht bej végzett a telefonhívásokkal, s engedelmes kutya-ként várta a következ parancsot.

– Most – folytattam – hívjon fel két helyi banditát, adja

meg nekik a személyleírást és mondja meg nekik, hogy ke-ressék meg a fickót, és alaposan lássák el a baját.



74

Faht bej tiltakozni próbált. – De a DEA mindig is barátsá-gos volt velünk! Az összes ügynökük, aki megfordult Tö-rökországban, felkerült a vesztegetési listánkra! Azonkívül,

Szultán bej, nem szeretnénk, ha holttestekre bukkannának Afyon sikátoraiban! A rendrség tudomást szerezhet róla, ésnyomozniuk kellene utána, amit cseppet sem szeretnek!

Láttam, hogy miért van szükségük egy Általános Felügye- Lordra!

Faht bej azonban tovább reszketett. – Ha valakit meg akar gyilkoltatni, miért nem teszi azt a szokásos módon, és dobat-

ja be a régészeti ásatás...Kénytelen voltam ráordítani. – Nem mondtam, hogy öljék

meg! Annyit mondtam, hogy alaposan lássák el a baját. Megkell tanulnia, hogy ez egy barátságtalan hely!

Ez mindjárt más. – Ó, szóval nem a DEA embere! – Persze, hogy nem, maga idióta. A Korona ügynöke! Ha

bármir l tudomást szerez, az a maga fejébe kerülhet!

Ó, ez tényleg más! Sokkal rosszabb. Ennek ellenére fel-emelte a telefont.

Mikor végzett, idegesen felhajtotta a teát és a kávét, amita felesége nekem hozott. Jó érzés volt arra gondolni, milyenkegyetlenül össze tudom zavarni a fickót. Kárörvenden fi-gyeltem a bázisparancsnok minden mozdulatát. Mennyiremás itt, mint a Voltáron!

– És most, készen áll a régi szálláshelyem?A kérdésem ismét csak felzaklatta. Aztán nagy nehezensikerült kihúznom belle. – Az a hastáncosn, aki magánálvendégeskedett annak idején, (bíííp) mind a négy rrel, majdellopott néhányat a maga ruhái közül és elmenekült.

Nos, ilyenek a nk, htlenek. Ráadásul alig maradt valódihastáncosn Törökországban. Szinte egytl egyig elvándo-

roltak, és csak néhányan maradtak a nagyvárosokban, akik azonban már nem voltak valódi hastáncosnk. – Hívja fel az



75

összekötnket az isztambuli szerájban, aki a reggeli géppelküldjön ide egy hastáncosnt.

Faht bej felesége ismét kávéval és teával lépett be az iro-

dába. Most, hogy elintéztük a legfontosabb dolgokat, leül-tem, hogy megigyak egy csésze kávét. A kávé s volt,mint a szirup, a rengeteg cukortól pedig megkeverni is aliglehetett.

A bázisparancsnok végzett a telefonnal, így megkérdez-tem tle. – Raht és Terb megérkezett már?

Bólintott. – Raht megérkezett. Terb még New Yorkban

van.Elkerestem Lombar parancsát, melyet azonnal el kellett

juttatnom Rahthoz. – Adja ezt át Rahtnak. Ültesse fel a hol-napi, Egyesült Államokba induló gépre. Adjon neki bvenkölt pénzt, hogy elutazhasson Virginiába, és végrehajthassaa feladatát.

– Nem tudom, hogy tudok-e neki helyet szerezni a gépen

– mondta Faht bej. – A török légitársaság... – Szerezni fog neki egy helyet – mondtam.Ismét csak bólintott. Igen, szerezni fog neki egy helyet.

– És most – mondtam – beszéljünk a pénzr l. Itt van ez a parancs. – Rádobtam az íróasztalra. Nagyon jó kis parancsvolt. Én magam készítettem a vontató adminisztrációs gépén.Így szólt:

TUDATOM MINDENKIVEL:Az Általános Felügyel Lord mindenfajta korlátozás, va-

lamint számlák és aláírási kötelezettség, s ezekhez hasonló(bíííp) ostobaságok nélkül rendelkezik az anyagi javakkal.Kizárólag az Általános Felügyel Lordra tartozik, hogy mirekölti ezeket. És kész!

Gazdasági OsztálySZERVEZETT INFORMÁCIÓS APPARÁTUS, Voltár



76

Még egy olyan aláírást és személyazonosító lap-nyomatotis odahamisítottam a parancs aljára, amit senki nem tudott

elolvasni. Ez a parancs soha nem fog visszakerülni a Voltár-ra. Amúgy a Voltáron nem is tudják, hogy a Blito-P3 rendel-kezik anyagi forrásokkal. Okos.

A bázisparancsnok kissé megrökönyödött. De aztán elvet-te a parancsot, betette az aktái közé, s ezután, mivel kinyúj-tott tenyeremet az orra alá dugtam, elindult az iroda végébe,a páncélszekrény felé.

– Kezdetnek elég lesz 10000 török líra és 10000 amerikaidollár – kiáltottam utána.

Kezembe rakta a nagy köteg pénzt, amit begyrtem es-kabátom zsebébe.

– És most – mondtam – húzza ki az íróasztala legfels fi-ókját, és vegye el azt a .45-ös Coltot, amit ott tart, és adja átnekem.

– Ez az én saját fegyverem! – Lopjon egy másikat valamelyik bérgyilkostól – felel-

tem. – Ezt is így szerezte. Csak nem azt akarja, hogy meg-sértsem az rtörvénykönyv A-36-544 M szakaszának B be-kezdését? Az idegenekkel való érintkezés tilalmát?

Azt tette, amit mondtam neki. Még két tartalék tárat isadott hozzá. Ellenriztem a fegyvert. Egy évvel ezeltt már

találkoztam ezzel a fegyverrel, mikor zsaroláshoz felhasz-nálható adatok után turkáltam az íróasztalában. A fegyvert azamerikai hadsereg rendszeresítette 1911 A1 számon. Egyévvel ezeltt azonban még nem rendelkeztem azzal a rend-fokozattal, mint most. Azt, hogy a fegyvert a maffiától sze-rezte nem tudtam, csak gondoltam. A fegyver markolatábavésett három rovátka azonban igazolni látszott feltevésemet.

Bátorítani akartam. Nem volt értelme pánikba kergetni.Így aztán szakért mozdulattal felhúztam, az ujjam körül



77

megforgattam a .45-öst és elhúztam a ravaszt. Na persze nemvolt lövedék a zárszerkezetben, és amúgy sem a fejére, csak a hasára céloztam. A fegyver fémesen kattant. – Pont a kö-

zepébe! – mondtam angolul, nevetve.A bázisparancsnok nem nevetett. – Timyjo Faht – mond-

tam szándékosan a Flisten rendrségi nyilvántartásában sze-repl nevén szólítva, a voltár és az angol nyelv keverékéthasználva – maga és én meg fogjuk érteni egymást. Perszecsak addig, ameddig engedelmeskedik nekem, és még a(bíííp) is összetöri, hogy a kedvemben járjon és semmibe sem

üti bele az orrát. Nem létezik olyan illegális dolog, amihezmaga jobban értene nálam. Így aztán megkövetelem a tiszte-letet. – A bázisparancsnok tudott angolul. Azonkívül jól is-merte a maffiát. Így aztán felfogta szavaim jelentését.

Ismét megpörgettem a .45-ös Coltot, majd eskabátomzsebébe süllyesztettem, pont úgy, mint ahogy azt egy évvelezeltt egy Humphrey Bogart nev színésztl, egy régi földi

filmben láttam.Visszamentem a várakozó „taxihoz". Beszálltam. Így

szóltam amerikai kiejtéssel. – Haza, James, taposson bele!Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tényleg otthon voltam.

Mindig is jól éreztem magam ebben az országban. Az uni-verzum azon zugaival ellentétben, ahol ez idáig megfordul-tam, ezen a helyen nagyra értékelték a személyemet. Hssé

váltam közöttük. Imádtam ezt a szerepet.

7. fejezet

Ahogy autóztam, a fülledt éjszakai leveg puha, fekete

bársonyként simogatta az arcomat. Az út jobb és bal oldalánnapraforgóföldek sárgállottak a kocsi fényszóróinak fényé-



78

ben. A napraforgótáblák mögött azonban, távol az erre járóalkalmi turisták kíváncsiskodó tekintetétl, végeláthatatlantengerként hömpölygött a Papaver somniferum, a halálos

ópiumgubó, az Apparátus jelenlétének els számú oka.Érdekes ez a történet, s némi betekintést enged az Appará-

tus munkamódszerébe. Azon az éjszakán, mikor feltartottminket egy elttünk haladó, gyatrán kivilágított, rozoga kor-dé, ismét felidéztem magamban.

Sok-sok évvel ezeltt az Apparátus egyik kulturális éstechnikai felderít csapatának munkáját, amely egy altisztbl

és három apparátusbéli embergráfusból állt, félbeszakítottaaz a felfordulás, amit a Földön I. világháborúnak hívnak. El-vesztették szállítóhajójukat, emiatt nem értek el id ben amegbeszélt helyre, s így lemaradtak a visszautazásról. Or-szághatárokon vándoroltak keresztül, megpróbálva kihasz-nálni a háború okozta felfordulást. Eljutottak egészen Orosz-országig, amit akkor alapjaiban rázott meg a forradalom,

majd dél felé vették az útjukat, keresztülvágtak a Kaukázu-son, s Örményországon át eljutottak egészen Törökországig.

A Buyuk Agri, más néven Ararátnak ismert, 16946 lábmagas hegy völgyeiben bujkáltak. Hívójeleket küldtek azotthonuk felé abban a reményben, hogy az Apparátus kere-hajót indít a felkutatásukra, a magas hegység pedig lehet-vé teszi a hajó leszállását.

A háború lassan véget ért, a menthajó nem érkezett meg,így aztán embereink összefagyva a nagy magasságban ural-kodó hidegtl, s lesoványodva a nélkülözéstl, nyugat feléindultak, megfogadva, hogy addig nem pihennek meg, mígmelegebb éghajlatú területre nem érnek. Kegyetlen túra lehe-tett keresztülvágni Kelet-Törökország magas fennsíkjain,ahol szinte még mutatóban sem akad növényzet. k azonban

rendíthetetlenül gyalogoltak, s ebben segítségükre volt az atény, hogy Törökország a vesztes oldalon fejezte be a hábo-



79

rút, ami káoszt hozott a gyztesek által amúgy is feldaraboltországra.

Végül eljutottak Afyonba. Ott már nem kellett fázniuk.

Megpillantották a lenygözen magas és meredek, feketesziklacsúcsot, és a rajta épült er döt, Afyonkarahisart. A hí-vójeleket adó készüléket a romok közé dugták, majd elindul-tak felderíteni a háború által megtépázott vidéket. Ekkorramár megtanultak törökül, így gond nélkül mozoghattak a si-vatagokban bvelked területen.

Elérkezett földi idszámítás szerint 1920. Egy hatalmas

görög expedíciós sereg közeledett Afyon felé, hogy kihasít-son egy nagy szeletet Törökországból. A török tábornok,Ismet pasa nemcsak hogy megállította a görög sereget, deAfyonkarahisar közelében kétszer meg is verte a behatoló-kat.

Kapva az alkalmon, az apparátusbéli altiszt és a háromnaciográfus egyenruhákat és fegyvereket szerzett a halott ka-

tonáktól, s a második csatában már török katonákként har-coltak a görög megszállók ellen.

A következ hónapokban valaki az Apparátusnál, talán aszabadsága eltti rohammunkában észrevette, hogy elveszetta szervezet egyik kulturális és technikai felderít csapata. Eza felmérés nem bírt túl nagy jelentséggel – ez már a hu-szonkilencedik Blito-P3 volt az elmúlt néhány ezer év alatt.

Az Idrend rendelkezése értelmében a megszállás csak száz-nyolcvan, vagy még annál is több év múlva vált volna ese-dékessé, ez az Apparátus-tiszt azonban engedélyt kapott egykereshajó útnak indítására, és talán maga is meglepdött,mikor a jeladót Afyonkarahisar romjai közt találta. Az Appa-rátus-osztagot aztán majd hétévnyi megpróbáltatás után vé-gül kimentették.

A felderít csapat altisztje alighanem egy zsíros és ké-nyelmes állás reményében nagyszer ötlettel állt el.



80

Az öreg Muhck, Lombar eldje, végighallgatta.Úgy tnt, az I. világháború alatt a Föld országai kezdték

elfogadni és maguk is alkalmazni az „útlevél"-nek nevezett

orosz ötletet; az ötlet alkalmatlannak bizonyult arra, hogymegmentse az orosz kormányt a forradalomtól, a többi kor-mány azonban ennek ellenére ostoba módon mohón kapottaz ötlet után. Így aztán a közeli jöv ben, még jóval azeltt,hogy az invázió megkezddne, egyre nehezebb lett volna be-szivárogni a Blito-P3 világába.

Az öreg Muhck értette a dolgát. Tisztában volt vele, hogy

az Apparátust egy szép napon felkérik az elinvázió meg-kezdésére. Ennek következtében számos ország számtalanlakója fog hisztérikus sikoltozással kirohanni az utcákra,„Jönnek a megszállók! Fusson, akinek kedves az élete!"; azer vek üzemelteti felrobbantják berendezéseiket; a had-seregek tisztjei, akiknek csapataikat kellene vezetniük, elme-nekülnek; az újságírók pedig a következ f címekkel állnak

el: Teljesítsük a megszállók követeléseit, miel tt még nemkés ! Ilyen és ehhez hasonló. E munka velejárója.

Egy érv azonban megdönthetetlennek bizonyult: a gaz-dálkodás!

Minden egyes hírszerz szervezet ugyanazzal az elsdle-ges problémával küszködik, vagyis hogy ha az ellenségesvonalak mögé kerülnek, pénzt kell szerezniük a mködésük-

re. A voltár kreditek hasznavehetetlenek és beváltani sem le-het ket. A hírszerzés drága mulatság, bankrablással azonbancsak magukra terelnék a figyelmet. A területre importáltnagy mennyiség arany és gyémánt felt lehet, és nyomonkövethet. Szóval nem könny dolog költ pénzt szerezni azellenségtl!

Az altiszt új információ birtokába jutott. A Blito-P3 egyik

országa, az Amerikai Egyesült Államok, „Harrison törvény"néven 1914-ben egy jogszabályt alkotott, amely aztán földi



81

idszámítás szerint 1920-ban lépett hatályba. A törvény azópium néven ismert narkotikum kereskedelmét korlátozta.Ennek következtében az ópium ára az égbe szökött. S pont

ez volt az, amit Afyon körül termesztettek. St, a világ elsszámú ópium-elállító területének számított!k, mint a gyztes oldalon harcolt, „török veteránok" már

„benne" voltak. Hogy miben? Háborús hsöknek és forra-dalmároknak számítottak az akkor formálódó MustafaKemal pasa Atatürk-féle rezsimben!

Így aztán az öreg Muhck, a voltár vezetkre mindig is jel-

lemz alapelv által vezérelve („Ha id ben nekifogunk, jut ráelegend id"), engedélyezte a tervet. A költségvetés jelen-téktelennek bizonyult. Bizonyára az is közrejátszott a dönté-sében, hogy néhány embert szeretett volna eltávolítani a kör-nyezetébl, eltávolításukat azonban szívességként próbálta

beállítani. Így született a Blito-P3 bázisa.Lombar feltnése idején senki nem foglalkozott igazán a

bázissal. Gyakorlatilag helyi, felügyelet nélküli akciókéntködött. Aztán Lombar, Muhck elrehaladott korának kö-szönheten, valamint néhányak szerint egy kevés, a dolgok elrehaladását serkent méreg segítségével átvette az Appa-rátust. Ez földi idszámítás szerint az 1970-es években tör-tént.

Lombar saját ambíciói megvalósításának lehetségei után

kutatva egy jelentés alapján felfedezte magának az addighomályba burkolózott bázist. A jelentés hírt adott arról, hogyaz Amerikai Egyesült Államok, amely létezésér l ígyLombar is tudomást szerzett, Törökországot jelölte meg el-dleges ópiumforrásként, amely ópium egyébkéntRockecenter ellenrzése alatt áramlott az országba. Ez az or-szág hatalmas összeget bocsátott Törökország rendelkezésé-

re, hogy az szüntesse be az ópium-elállítást.Lombar ahelyett, hogy megrémült volna a történtektl,



82

pontosan tudta, hogy mi fog történni. A támogatás a török politikusok zsebébe vándorol, akiknek eszük ágában semlesz átadni azt a földmveseknek, így az Afyon körüli nélkü-

lözés továbbra is fennmarad.Lombar eltt hirtelen feltárultak saját lehetségei. A Volt-

áron soha nem jelentek meg a narkotikumok. A bolygó dok-torai gázokat használtak altatáshoz, sejtsebészei pedig képe-sek voltak meggyógyítani a nagy fájdalmakkal járó betegsé-gek többségét. Lombar átnézte a Blito-P3 politikusainak drogokkal kapcsolatos történetét, s azt találta, hogy egyszer

egy Anglia nev ország az ópium segítségével teljességgelleigázta Kína népét, majd megdöntötte az ország kormányát.Azt tervezte, hogy hasonló módon jár el a Voltáron.

Felhalmozódott feleslegeik felvásárlásával segítségetnyújtott az éhez földmveseknek. Igyekezett fokozni a 451-es Részleg Apparátuson belüli fontosságát, majd néhány lát-ványos vezetési kudarc után egy Akadémiát végzett tisztet –

vagyis engem – ültetett a Részleg élére.Az Egyesült Államok által nyújtott anyagi támogatás ha-

marosan megsznt. Az Apparátus azonban ekkor már rég„benne" volt, st, az egész történet hsévé vált. Az Appará-tus lett a király Afyonban, Lombar pedig hamarosan királylesz a Voltáron, ha képes megvalósítani a tervét. Az Appará-tus földi bázisának személyzete ma is a török háborús hsök

leszármazottaiból áll, akik a többi törökországi üzlethez ha-sonlóan soha nem mulasztották el megkenni Mustafa KemalAtatürköt, a modern Törökország atyját. Éljen a forradalom!Éljen az ópium! Éljen az Apparátus! És sokáig éljen felségeLombar, no persze csak ha sikerül ezt a trükköt megjátszaniaa Voltáron.

Gondolataim végére értem. Kordé ide vagy oda, megér-

keztünk a hegyek közé. Megpillantottam saját villámat!Egy török pasáé, a rég letnt uralom egyik nemesuráé le-



83

hetett, azt megelen pedig bizonyára egy bizánci lord la-kott benne, aki eltt egy római lordé lehetett, aki alighanemegy görög lordtól örökölte, aki eltt pedig ki tudja ki élt a fa-

lai közt: Törökország a Blito-P3 egyik leggazdagabb orszá-gának számít, legalábbis ami a történelmi emlékeket illeti. Akapu Ázsia és Európa között, melyet a környékbeli civilizá-ciók nagy része ki el bb, ki kés bb az uralma alá hajtott,vagy éppen magába olvasztott! Mikor éppen senki nemgyarmatosította a törököket, k hajtották rabigába a környe- népeket! A terület az archeológusok dédelgetett álma: egy

ország, amelyet szinte elborítanak a történelmi emlékek!Az Apparátus altisztje, aki annak idején rábukkant erre a

helyre, újjáépítette ezt a villát, és sokáig élt a falai közt. Avilla fenntartása állandó kiadásként szerepelt a bázis költ-ségvetésében. Lombar Hisstnek egyszer az az ostoba ötletetámadt, hogy meglátogatja a bázist, amit egyébként sohanem tett meg – az Apparátus f nöke számára végzetes lehet

hátat fordítani a Voltárnak –, a látogatás hírére azonbanmegemelték a költségvetést.

A villa szinte rásimult a hegyoldalra. Hatalmas kapubejá-ró és magas falak próbálták elrejteni a két és fél hektárnyi te-rületet és a lapos építés, római stílusú házat.

Sötétség borult a tájra. Nem telefonáltam meg az érkezé-semet. Meg akartam lepni ket.

A „taxisof r" a csomagjaimat lerakta a sötét kapu elé.Egy veterán Apparátus-alkalmazott volt, aki, ha jól emlék-szem, meger szakolt egy gyereket.

Az öreg Citroen fényszóróinak gyatra fényében meglát-tam felém nyújtott tenyerét.

Máskor észre sem vettem volna az ilyesmit. Ezen az éj-szakán azonban, ebben a bársonyos sötétségben, a visszaér-

kezés örömétl eltelve a zsebembe nyúltam. A török líra kö-rülbelül száz százalékot inflálódik egy évben. Amikor leg-



84

utoljára pénzt tartottam a kezemben, nagyjából 90 török líra(£T) ért egy amerikai dollárt. Ez id alatt azonban az ameri-kai dollár is egészen biztosan inflálódott, így azt gondoltam,

most úgy százötven érhet egyet. Ezt a fizeteszközt miamúgy is „majompénz"-nek neveztük: boldog lehet az, akifizetni tud vele Törökországon kívül. Ráadásul az új paran-csom korlátlan anyagi lehetségeket biztosított a számomra.

Elhúztam két bankjegyet, azt gondolva róluk, hogy egy-lírások, és átnyújtottam ket a sof rnek.

Elvette, s a fényszórók fényében megvizsgálta a pénzt.

Összerezzentem! Kétezer lírás bankjegyet adtam a fuvarért!Majdnem tizenhárom amerikai dollárt!

– A szentit – mondta a sof r amerikai kiejtéssel, az angolés a török keverékét beszélte, mint mindenki más ezen akörnyéken –, a szentit, Gris tiszt úr, kit kell ezért elütnöm?

Mind a ketten visongva nevettünk. Olyan er s a környé-ken a maffia jelenléte, hogy az amerikai gengszterszleng ki-

váló tréfának számít. Otthon éreztem magam.Több se kellett, elhúztam még két ezres címlet majom-

pénzt. Felhajtottam az eskabátom gallérját. Amerikai kiej-téssel, a szám sarkából beszélve, így szóltam a sof rhöz. – Ide hallgass, haver. Jön majd egy n, egy jó br, érted? Anagyvárosból jön ide a reggeli géppel. Kimész a reptérre,nyitva tartod a szemed, aztán összeszeded, elviszed a helyi

dokihoz, és megnézeted vele a n kényesebb részeit, aztán,ha azt mondja a doki, hogy rendben van, elhozod ide hoz-zám. Ha nincs rendben, elzavarod!

– Fnök – mondta, hüvelykujjával úgy téve, mintha fel-húzna egy .45-öst – megegyeztünk!

Ismét visítva felnevettünk. Kapott még két bankjegyet,majd boldogan beült az autójába és elhajtott.

Ó, de jó is hazaérkezni! Ez az élet való nekem.A ház felé fordultam, hogy bekiáltsak valakinek, hogy jöj-



85

jön, és vigye be a csomagjaimat.

8. fejezet

Ahogy kiáltásra nyitottam a számat, azonnal becsuktam.Sokkal jobb ötletem támadt. Az itt élk sötétedés után ágyba

bújnak: mostanra már mindannyian alszanak. A személyzetkörülbelül tizenhárom f l áll, a három fiatal fiúval együtt;

gyakorlatilag két török család, akik már az épületet eredeti-leg helyreállíttató altisztet is szolgálták, de az is lehet, hogymár a hettiták idején is k jelentették a ház és a hozzá tartozó

birtok személyzetét. Sokkal nagyobb lojalitással viseltettek irántam, mint saját kormányuk iránt, így még akkor sem fe-csegtek volna el semmit, ha egyáltalán észrevesznek valamit,de túl ostobák voltak ahhoz, hogy bármi is szemet szúrjon

nekik – egyszer cscselék.A kerítéskaputól jobbra, a néhai rabszolga-szálláson éltek,melyet fák és sövény választott el a birtok többi részétl. Azöreg kapus kilencvenéves korában – amely meglehetsenöregnek számított a Földön – meghalt, és senkit sem állítot-tak a helyébe, mivel képtelenek voltak eldönteni, melyik ro-konuk lenne a legalkalmasabb erre a feladatra.

A választott ghazi, vagyis a felels személy, egy kemény-kötés földmves volt, akit a hagyományos török színdarab-ok egyik munkás szerepl je után Karagoznak hívtunk. Való-di f nöknek azonban egy Melahat nev özvegy számított: aneve „szépség"-et jelentett, aki azonban minden volt, csak szép nem, vastag idomokkal és szúrós tekintettel irányította aszemélyzet többi tagját.

Tervem els lépéseként valami hibát igyekeztem találni:Csomagomból elhúztam egy kézilámpát – amit még a hajó-



86

ról loptam. Nesztelen léptekkel szellemként átsuhantam avel kirakott udvaron, s belopóztam a fák közé, de úgy,hogy még az eskabátom sem ért a falevelekhez.

Két ujjamat a kézilámpa elé tartva, hogy letompítsam an-nak fényét, megvizsgáltam a füvet: frissen nyírták. Megnéz-tem a sövényt. Azt is megmetszették. Ellenriztem a szök -kutakat és a medencéket: mindegyik vizét kitisztították.

Kissé csalódottan ugyan, de további reményekkel oson-tam be a házba. A római lakóépületek általában egy fedetlen,

bels udvart vettek körül. A kert közepén álló szök kút h-

vösen tartotta az udvar leveg jét. A márványpadlón egy por-szem sem látszott. Az oldalsó szobákban makulátlan tiszta-ság uralkodott. Ezek a szobák ez idáig bútorozatlanok voltak,mivel utolsó itt-tartózkodásom idszakában nem volt pén-zem berendezésükre; a ház római egyszer ségét törökössétette a rengeteg színes sznyeg és függöny, melyeket las-sacskán el-eladogattam az erre járó turistáknak – nem na-

gyon érdekeltek az ilyesfajta haszontalanságok.A személyzet gyékénysznyegekkel próbálta pótolni a hi-

ányzó berendezést, de még ezek is rendezettek voltak és tisz-ták. Nem, egyetlen hibát sem találtam a házban. (Bíííp) meg!Ez tönkretette a játékot, amit kiterveltem.

A szobám, amely az épület hátsó részébl nyílott, na-gyobbrészt már az épület mögötti hegybe vájódott. Már azon

voltam, hogy feltöröm a zárat és behatolok, mikor hirteleneszembe jutott, amit Faht bej mondott, hogy az a kurva el-lopta a ruháimat. Ez az!

Nesztelen léptekkel – elfelejtettem levetni a szigetel ba-kancsot – a néhai rabszolgaszállás felé osontam. Tudtam, kéttágas szobából áll, melyek közvetlenül a bejáratra nyílnak.

Zsebembl elhúztam a .45-ös Coltot, majd csendesen

hátracsúsztattam a zárszerkezetet, hogy az els lövedék be-kerüljön a cs be.



87

Teljes fényer re kapcsoltam a kézilámpámat.Hátralendítettem a lábamat.Aztán egyetlen lendülettel berúgtam az ajtót, a lámpával

bevilágítottam a szobába, s a leveg be lttem!Ah, látniuk kellett volna a felfordulást!Tizenhárom test ugrott fel álmából, s próbált elbújni

ágyak, takarók és bútorok alá, vagy vetette magát a földre! – Jandarma! – ordítottam. Ez törökül „rendrség"-et je-

lent. Aztán, hogy tovább növeljem a zrzavart, angolul hoz-zátettem. – Senki ne mozduljon, vagy szétloccsantom azt a

(bíííp) fejeteket!Azt kell mondjam, ekkor zavarodtak össze igazán! A

szemükbe világító er s lámpafény miatt nem látták, ki ron-tott be a szobába. Rémülten sikoltoztak. Olyasmit kiáltoztak törökül, hogy „ártatlanok vagyunk" és hogy „nem csináltunk semmit"!

És hogy cukor is legyen a kávéhoz, egy Apparátustest-

rökbl álló szakasz, kiket felriasztott a fegyverdörrenés,rontott ki az ásatásokon dolgozó munkások barakkjából ésszáguldott a villa felé!

A pokol tornáca!Lárma és zsivajgás!Az rszakasz egy percen belül megérkezett – a biztonság

érdekében voltak jelen, hogy „megvédjék az értékes ásatáso-

kat" – és beleszaladtak a lámpám fényébe.Az altiszt rám irányította lámpájának fényét. Aztán elrán-totta rólam. Így szólt. – Ez Szultán bej!

A kertész kisfia ebben a pillanatban elhányta magát.A személyzet abbahagyta a sikoltozást.

Nevetni kezdtem.Valaki fényt gyújtott. Az öreg Karagoz kihúzta a fejét a

takaró alól. Így szólt. – Ez tényleg Szultán bej!Az rök most Karagozon nevettek.



88

A személyzet néhány tagja is vihogni kezdett.Melahat azonban nem nevetett. A padlón térdelt. A fal fe-

lé fordulva török nyelven jajveszékelt. – Tudtam, hogy ami-

kor visszaérkezik Amerikából és észreveszi, hogy az a kurvaellopta a ruháit, éktelen haragra gerjed. Tudtam. Elre meg-mondtam!

Ezek azt hitték, hogy Amerikában voltam.Az egyik kisfiúcska, úgy nyolc év körüli lehetett, hozzám

mászott és cibálni kezdte eskabátom alsó szegélyét. Úgyemlékeztem, Juszufnak hívják. – Kérlek, ne ldd le

Melahatot – könyörögte. – Kérlek, Szultán bej! Összegy jt- jük a pénzünket, és veszünk neked új ruhákat. Amit nem tu-dunk megvásárolni, ellopjuk a turistáktól. Ne ldd leMelahatot. Kérlek, Szultán bej!

Ez bizony egy pompás hazaérkezésnek számított. Ígyszólt az rség altisztje. – Mondtam már nekik, hogy jobbantennék, ha valaki közülük kiállna a kapuba. – Aztán köze-

lebb lépett és így suttogott. – Kösz a figyelmeztetést a Koro-na-ügynök ügyében. – És ezzel az rség nevetve elhajtott.

Fegyveremmel a kertészre böktem. – A kertet szörny ál-lapotban találtam. Kelj fel most azonnal és rakd rendbe. – Afickó, mint akit üldöznek, kirontott az ajtón, s két fia kísére-tében, akik segítségére siettek, elrohant kertészkedni. Afegyverrel most a szakácsot vettem célba. – Készíts valami

ételt, aztán takarítsd ki a konyhát, mert ragad a mocsoktól. – A szakács kisompolygott a szobából. A pisztollyal most a ta-karítólányra mutattam. – Takarítsd ki a szobákat! Mostazonnal! – Két kisebb lány kíséretében elrohant. AztánKaragoz következett. – A számlák alighanem rendezetlenek.Hajnalra készíts teljes elszámolást!

Ahogy a szobámba léptem, kitört bellem a nevetés.

Mennyire más itt minden, mint a Voltáron.Mennyire jó is hazaérkezni!



89

Ezen a helyen én magam vagyok a hatalom!Ezen a bolygón bármit és bárkit el tudok intézni, beleértve

Hellert is!

9. fejezet

Melahat követett a szobámba. Tágas helyiség volt. Szám-talan szekrény állt a falak mentén. Megmutatta, hogy a ruhá-

imat pótolták, s azok rendben sorakoztak a szekrényekben.Kezét tördelve magyarázkodott. – Kérem – könyörgött –, én mondtam magának, hogy az a

lány nem magához való. Miután maga elment Amerikába,mindenféle jöttmenttel összeszrte a levet. Azt állította, hogymaga nem fizette ki t, és ezért vitte el a ruháit.

– Holnap ideérkezik egy másik lány – mondtam.

– Igenis, Szultán bej. – Szállásold el a szerszámoskamrába. – Igenis, Szultán bej. A ruhák megfelelek? – Nem hiszem, hogy jók lesznek rám. – Igenis, Szultán bej.Két fiúcska rohant be a csomagjaimmal, és távoztak siet-

ve.

– Mondd meg a szakácsnak, hogy azonnal hozza az ételt!És most tnés! – Igenis, Szultán bej.A szakács és a felszolgáló jókora tál forró iskembe

corbusit – pacalból készített s levest – és tojást rakottelém, amit szükség esetére mindig készenlétben tartottak.

Lakerdát is hoztak, ami nem más, mint szárított hal. Felszol-

gáltak még egy hatalmas kancsó htött sírát vagyis erjesztettszlevet, valamint egy tányér baklavát, ami földi mogyo-



90

róból és szirupból kevert édesség. – Ezzel kell beérnie ezen a kési órán – mentegetzött a

szakács. – Senki nem szólt az érkezésér l!

– Menj el reggel a városba – utasítottam –, és szerezz va-lami rendes ételt! És meg ne tudjam, hogy továbbra is ello-

pod a konyhapénzt!A szakács elsápadt a vád hallatán. Így folytattam. – És

küldd be Karagozt! – A szakácsot az bántotta igazán, hogyKaragoz intézi a pénzügyeket. A szakács a felszolgáló kísé-retében kirohant a szobából.

Asztalhoz ültem, és enni kezdtem. A felszolgált vacsora pompásnak bizonyult. Az istenek csak álmodnak ilyenr l – ez a halandóság jutalma.

Karagoz megérkezett. – Azt mondta, hogy hajnalra kellelkészítenem az elszámolást.

– Elloptad és eladtad a sznyegeket – mondtam. – Igenis, Szultán bej. – (Bíííp), jól tudta, hogy én adtam el

ket, azt azonban még jobban tudta, hogy jobban teszi, hamagára vállalja.

Csodálatos baklavával tömtem tele a számat. Htöttsirával öblítettem le a süteményt. – Készíts egy igényléstsznyegekr l. Az egész ház számára. A legdrágább fajtából.Perzsa sznyegekbl. – Ki tudta, mikor jutok ismét nagyobbösszeghez, ha pedig megszorulok, ismét eladhatom ket. A

közelmúlt tapasztalatai elvigyázatossá tettek. – Igenis, Szultán bej. – És add át az összes csúszópénzt, amit eddig kaptál –

mondtam. – Igenis, Szultán bej. – És csökkentsd a személyzet étkezésére szánt összeget.

Mondjuk a felére. Túl kövérek!

– Igenis, Szultán bej, – Ez minden – mondtam, s a sirával teli kancsó meglendí-



91

tésével útjára bocsátottam.A férfi kihátrált az ajtón.Vigyorogva ültem az asztalnál. Igazán tudom, hogy kell

bánni az emberekkel. A pszichológia egy csodálatos tudo-mány. Jól használható eszköz az élet minden területén.

Mindent el tudok intézni ezen a bolygón!S err l eszembe jutott Heller.A szobaajtó felé indultam. Beléptem a jobb kéz felé es

szekrénybe. Megnyomtam a szekrény hátoldalát, amely ettlkinyílott. Beléptem abba a helyiségbe, amely sokkal inkább a

szobámnak számított. Nagyobb volt annál, mint amelybl nyílott. A személy-

zetnek fogalma sem volt róla. Kívülr l sem látszott, mivel belemélyedt a hegy gyomrába. A szoba végébl nyíló titkosajtón keresztül eljuthattam a bázisra. Egy másik titkos kijárategy folyosóra nyílott, amely az ásatások barakkjaihoz veze-tett.

Kinyitottam az egyik szekrényt. Ebben lógtak valódi ru-háim, különböz népek és embercsoportok jellegzetes visele-tei. Mind itt voltak.

Felrántottam egy faliszekrény ajtaját, s az ajtó mögöttérintetlenül találtam sminkkészletemet.

Egy titkos fali rekeszben ott sorakoztak fegyvereim. Egy beépített készülék kivonta a párát és az oxigént a fegyverfül-

kébl. Kihúztam a tárat a .45-ös Coltból, s a fegyverrelegyütt félretettem. Elvettem egy Berettát, amely sokkal jobban illett az egyéniségemhez, mivel könnyebben el tud-tam rejteni – és még fegyverviselési engedélyem is volt hoz-zá. Ezután kinyitottam a széfemet, s elvettem belle az út-leveleimet. Némelyikük érvényessége lejárt az elmúlt évek-

ben, így kénytelen leszek ket megújíttatni. Végignéztem a

többi személyazonosító iratomat: egytl egyig rendben talál-tam ket.



92

Egy gyors szemrevételezés után megbizonyosodtam róla,hogy különleges csomagjaim, vagyis a bröndjeim és a dip-lomatatáskáim mind rendben vannak.

Nagyszer ! Jöhet az üzlet.Visszamentem a személyzet által is ismert hálószobába,

hogy ruhát váltsak, mivel vigyáznom kellett arra, hogy ne je-lenjek meg szigetel bakancsban a nagyközönség eltt.

Élénk szín csillagokkal díszített sportmezt húztam ma-gamra, fekete nadrággal, s egy könny cipvel. Megnéztemmagamat a tükörben: bármelyik gengszterfilmben megálltam

volna a helyem.És most Heller. Felkaptam a dobozt, és visszamentem ve-

le a valódi szobámba. Kibontottam a készüléket, és felállítot-tam az asztalra. Semmiféle kárt nem tett benne az utazás.

Mindent elkészítettem, majd egy hátsó gondolattól ve-zérelve behoztam a kancsó sirát és egy poharat.

Vajon mire készül Heller?

Bekapcsoltam az aktivátor-vevt és a képernyt.Biztos voltam benne, hogy nem lesz szükségem a 831-es

relére, mivel Heller már nem a hajóban tartózkodik és nemlehet messzebb tíz mérföldnél.

Megtaláltam!

10. fejezet

Heller egyedül ballagott a sötét utcán.Azon töprengtem, vajon miért tartott ilyen sokáig eljutnia

Afyonba, majd rájöttem, hogy a mende-monda miatt, amit énterjesztettem róla, senki nem volt a hangárban, aki hajlandó

lett volna elvinni a városba, így kénytelen volt gyalog menni.Csak néhány mérföldnyire van innen, bizonyára ezzel utasí-



93

tották el a kérését.Beállítottam a képernyt. Rájöttem, ha kissé kivilágosí-

tom, mindent látni fogok, ami Heller szeme elé tárul.

Nem lehetett panaszom a képminségre. Mivel én közvet-lenül is meg tudtam vizsgálni Heller látómezejének szélétannak ellenére, hogy a látvány ott egy kissé elmosódott, tu-lajdonképpen még Hellernél is jobban láttam, hogy mi zajlik körülötte: képes voltam azokat a dolgokat is megfigyelni,amiket szinte észre sem vett. Nagyszer !

Nem csinált semmit. Csak ballagott az utcán. Eltte üzle-

tek kirakatai világítottak. Afyon utcái kihalnak naplementeután, most pedig már tíz óra is elmúlt.

Lehetségem nyílt arra, hogy átolvassam a kezelési útmu-tatót. Elégedetten olvastam, hogy az egyik gomb megnyo-másával a kép két kisebb képre válik. Az egyiken követni le-het az eseményeket, miközben a másikon, akár lassítva, akár gyorsítva, akár kimerevítve, vissza lehet nézni a korábbi fel-

vételeket. S mindezt a rögzítés megszakítása nélkül. Nagy-szer ! Micsoda egy briliáns elme volt ez a Spurk. Még jó,hogy mára már halott.

Kár, hogy elmulasztottam azokat a perceket, mikor sorrautasították vissza Heller kérését. Élveztem volna végignézni.Teleraktam a készüléket szalagokkal, és megfogadtam, hogysoha többé nem kapcsolom ki. Gyorsítva nézhetem vissza a

szaftosabb jeleneteket, s így rengeteg idt tudok megtakarí-tani.A felvétel elkészítése miatt majdnem elkerülte valami a

figyelmemet.Az utca végén valaki áthaladt egy kirakatból kisz

fénycsíkon. Aha! Valaki ácsorog a sötét utcán. Valaki, akiHellert várja?

Ha Heller észre is vette a mozgást, nem mutatott érdekl-dést iránta. Csak ballagott tovább. Ostoba fajankó! Afyonban



94

ne sétálj egy lehetséges csapda felé. Ne, ha életben akarszmaradni! Heller túlságosan is zöldfül volt ebben a játszmá-

ban. Nem fogja sokáig húzni. A zöldfülek fiatalon halnak,

ahogy ezt az egyik apparátusbéli professzorom szokta voltmondani.

Igen! Az alak tényleg Hellert várja. Bárki is legyen az, azutca legsötétebb részét választotta.

Heller egyre közelebb jutott hozzá. Már majdnem elsétáltmellette.

Az idegen megállította. A fickó alacsonyabb volt

Hellernél. Megosztottam a képet, majd megállítottam ezt a jelenetet, hogy megvizsgálhassam a fickó arcát. Inkább fej-szére hasonlított, mint arcra. A sötétség miatt azonbanamúgy is nehéz lett volna felismerni.

– A DEA-tól érkezett? – suttogta az idegen. – Mitl? – kérdezte Heller, cseppet sem suttogva. – Shhhhhhhh! Az USA Drogellenes Ügynökségétl. A

drogosoktól! – Ki maga? – Jimmy, „a csavargó" Tavilnasty. Ugyan már, maga dro-

gos, maguk nem szoktak barátságtalanok lenni. – Ténylegnem szoktak, gondoltam. A DEA drogellenes ügynökeinek felkopna az álluk, ha nem vesztegetné meg ket a maffia.

Heller így szólt. – Mibl gondolja, hogy a DEA-tól érkez-

tem? – Ó, a pokolba is! Nem nehéz kitalálni. Láttam magát ke-resztülgázolni a mákföldeken, és már akkor gyanakodnikezdtem. Aztán figyeltem, ahogy felmászott arra a magassziklára, és akkor már biztos voltam benne. Bárki más a szo-kott utat választotta volna, maga azonban szembl mászottfel rá, azt remélve, hogy így nem veszik észre. Aztán ez – és

felemelt egy vadászfegyverre szerelhet éjszakai távcsövet – megmutatta, ahogy egy távcsvel végigpásztázza az egész



95

völgyet Ez tökéletesen meggyzött. – Csak fel akartam mérni a távolságot – mondta Heller.A maffiózó jót nevetett. – Próbálta megbecsülni a várható

termést, mi? Okos. A törökök hazudnak, mint a vízfolyás, hadrogról van szó.

– Mit akar tlem? – kérdezet Heller. – Rendben. Ezt már szeretem. Beszéljünk az üzletr l. Ide

figyeljen, hetek óta járom a környéket, és maga az els ígére-tes pofa, akivel sikerült összetalálkoznom. És mivel maga aDEA-tól érkezett, van egy kilóm a maga számára, ha segít.

– Egy kiló? – kérdezte Heller. – Egy kredit? – Nem, nem, nem, a kredit nem a tietek. Az az enyém!

Nézze, én szerzdést kötöttem Gunsalmo Silvával.Heller alighanem határozott mozdulatot tett a név halla-

tán. Jimmy, „a csavargó" keze bevágódott saját dzsekije alá,hogy elrántson egy fémrudat. De Heller kezében ekkorramár ott volt a notesz és a toll. – A szentit, haver – mondta

Jimmy, „a csavargó" –, ne CSINÁLD ezt még egyszer! – Lássuk – mondta Heller a toll hegyét ráhelyezve a pa-

pírra. – Milyen nevet is mondott? Betzze. – G-U-N-S-A-L-M-O S-I-L-V-A, aki halott ember. Tud-

ja, volt Don „Jámbor Joe" Corleone testre, egészen addig,míg rá nem jöttünk, hogy átverte saját f nökét, és talán az,aki golyót repített a fejébe. A család nagyon szomorú.

– A család szomorú – motyogta Heller, miközben kör-mölt. – Nos, azt hiszem, maga „benne" van a helyi zrzavarban. – És kinek küldjem az információt, ha magát nem talá-

lom?A sötétben alig látszott, ahogy a maffiózó megvakarta a

fejét. Gyatra volt az utca világítása. – Hát, ez esetben adja át

az információt Babe Corleonénak, aki „Jámbor Joe" exneje.A lakását P-Penthouse-136 Crystal Parkway, Bayonne, New



96

Jersey cím alatt találja. A telefonszáma nem szerepel a tele-fonkönyvekben, de a Klondike 5-8291 számon elérheti.

Heller mindent lejegyzetelt. Miután végzett, becsukta a

noteszt, és a tollal együtt eltette. – Rendben. Kár, hogy a csa-ládja bánatos. Ha találkozom vele, elmondom neki.

A hatás leírhatatlan volt!A maffiózó az öngyújtója felé nyúlt. Aztán megfagyott a

mozdulata. – Várjon egy percet – mondta. Hellert a karjánálfogva egy világosabb területre vezette és belebámult az arcá-

ba.

Undor jelent meg Jimmy, „a csavargó" Tavilnasty himl-helyes arcán. – Várjunk csak, ez egy kölyök. Egy (bíííp) vi-rággyerek-maradék, aki ide jött egy kis ingyen szippantásra!

Nem lehetsz több tizenhat vagy tizenhét évesnél! Gyerünk haza a mamához! Hagyd békén a felntteket!

A maffiózó nagyot lökött Helleren. Még le is köpte Heller lábát. Aztán hátat fordított és elvonult.

Heller csak állt mozdulatlanul.Ezen magam is meglepdtem. Dr. Crobe tévedett. Koráb-

ban elmagyarázta nekem, hogy Heller fiatalabbnak fog lát-szani saját koránál. Azt mondta, hogy a huszonhat évesHeller egy tizennyolc-tizenkilenc éves földi emberre fog ha-sonlítani. Feszes, egészséges bre tovább er sítette fiatalsá-gának látszatát. Az emberek egyszer en csak azt gondolnák

róla, hogy a vele egykorú srácok nagy részéhez hasonlóanmagasra ntt saját korához képest!Mellkasom eltt összefontam a karomat. Ó, ez jobb, mint

ahogy azt terveztem! Jobb, ha tudják, a Földön nem veszik komolyan a gyerekeket. Szinte bnténynek számít, ha valakitizenhét éves!

Heller nem sokkal kés bb tovább indult. Nagy kár, hogy

Spurk nem iktatott be egy érzelemérzékelt a rendszerbe.Heller ebben a pillanatban alighanem egy hüvelyk magasnak



97

érezhette önmagát!Egy bárba botlott. Csak alig néhány mködött Afyonban

– amely valójában nem is volt város. És ez a néhány bár sem

volt túl nagy eresztés. A vendégek egész álló nap egy kávémellett ücsörögve olvasgatták a napilapokat és foglalták aszékeket. Az ostoba tulajdonosok mégcsak meg sem próbál-tak ellenkezni.

Heller belépett a bárba. Hirtelen rádöbbentem, egyetlenfillérje sincs arra, hogy rendeljen valamit. Bíztam benne,hogy elfelejtette a zsebében lapuló krediteket és nem veszi

elket. Ha mégis megtenné, elkapnám a grabancát az r-törvénykönyv a-36-544 M szakasz B bekezdésének megsér-tése miatt, s talán még be is börtönözhetném kilétének felfe-dése ürügyén. Kiéhezve vártam a pillanatot. A toll és a no-tesz közel járt a törvénysértéshez, de nem volt elegend hoz-zá. A pénz megtenné a hatását.

Egy jellegzetesen zsíros kép, bajszos török tulajdonos

fogadta Hellert a bárban. Csak az idejét vesztegette. A helyszinte kongott az ürességtl, de mivel már késre járt az idAfyonban, a tulajdonosnak nem akadt más tennivalója.Hellerhez lépett a pult másik oldalán.

Heller így szólt angolul: – Tudna nekem adni egy pohár vizet?

A török így felelt: – Ingilizce – majd megrázta a fejét,

hogy így jelezze, nem beszéli ezt a nyelvet. A francokat nem beszélte. Az itt él népség nagy része értett angolul. Ott-hagyta Hellert, én azonban észrevettem a csillogást a szemé-

ben, melyet ravasz tekintet követett.Érdekesek ezek a földi fajták. Az egyik fajtához tartozó

egyed nehezen tudja eldönteni egy másik fajta képvisel jé-l, hogy az hány éves is lehet valójában. Így annak ellenére,

hogy Heller tizenhét évesnek tnt egy amerikai szemében, atörök ezt észre sem vette. Számukra minden idegen egyfor-



98

ma!Végül megérett a mendemonda gyümölcse, amit én ma-

gam terjesztettem el Faht bejen keresztül. A tulajdonos meg-

gondolta magát. Lenyúlt a pult alá, s elhúzott egy meglehe-sen mocskos poharat, majd egy kancsóból teletöltötte víz-zel. A pohár vizet azonban nem tette Heller elé. A pohár víz-zel együtt az üresen álló asztalok egyikéhez lépett, kihúzta aszéket és rámutatott.

Heller, az a bolond, követte, majd leült. Igaz, a víz Tö-rökországban általában iható, a mocskos pohár reményt

gyújtott a szívemben. Heller talán kolerával érkezik vissza a bázisra!

A tulajdonos ezután egyenesen a bár végébe szerelt tele-fonhoz sietett. Rendkívül érdekes dologra jöttem rá: a hang-válaszadó, mivel azt nem a fülbe ültették, Hellernél sokkal

jobban érzékelte, hogy mi zajlik a helyiség más pontjain!Semmi mást nem kellett tennem, mint feler síteni az

audiocsatornát. Annak ellenére, hogy ez zavaróan feler sítet-te a terem zaját, tisztán ki lehetett venni a fontosabb részle-teket. Micsoda nagyszer eszköz egy kém számára! Nem be-szélve arról, hogy milyen hasznos egy kém irányítójának.Egy mozgó poloska! Kezdtem igazán megszeretni ezt a be-rendezést.

A tulajdonos csak két szót szólt, azt is törökül: – Itt van. –

Ezzel letette a telefont.De Heller nem itta meg a vizet. A zsebébl elhúzott féltucat mákvirágot! Beletette ket a pohárba!

Ó, de édes, gúnyolódtam magamban. Megette a hazugsá-got, miszerint ezt a fajta virágot piacokon árulják, s kötöttmagának egy virágcsokrot! Nos, tulajdonképpen a Voltáronis szeretik a virágokat. Err l eszembe jutott, hogy a Manco –

lehet, hogy éppen Atalanta? – egyik birtokán új fajták meg-honosításán fáradoznak. Lombar egyszer maga is azt tervez-



99

te, hogy magokat hozat a Földr l, és megpróbál odahaza gu- bókat termeszteni, de eltérítette szándékától az a tény, hogyaz újonnan megjelen virágok rendszerint túlzott érdekldést

szítanak a virágrajongók körében, és a légi felderítés számá-ra is felt lehet. Homályosan emlékeztem valami vírusra,amely újra és újra megtámadta a fejldésben lév mákgubó-kat. Na de mindegy, Heller tulajdonképpen csak nosztalgiá-zott. Lehet, hogy honvágyat ébresztettek benne a szépségesvirágok.

Egészen biztosan beléjük szeretett. Cirógatta a leveleiket,

s közben szagolgatta ket.Érdektelenné vált, amit csinált, ám hirtelen rendkívül ér-

dekes lett a külseje. Látómezeje szélén egy jókora tükör megmutatta Heller alakját.

Szk ruhákkal látták el a bázison. Lehet, hogy amúgy semtaláltak volna rá való ruhákat, én azonban biztos voltam ben-ne, hogy szándékosan adtak neki szk öltözéket. A kabát és

az ing ujja legalább háromhüvelyknyivel volt rövidebb a kel-leténél. A vállán majd szétrepedt a ruha. Nyakkendt nemadtak neki, az ingét azonban nyakig begombolta.

Kemal Atatürk annak idején törvényt hozott a török nem-zeti viselet ellen, s az egész országot nyugati ruhákba öltöz-tette. Képes volt bárkit börtönbe záratni azért, ha az a fejébenyomott egy vörös török fezt. Ennek eredményeként a törö-

kök, alkalmas szabók híján, lomposabbak bárki másnál.Heller még ennél is rosszabbul nézett ki! por borította a ruháját a sziklamászástól. Még el is sza-

kította a kabátját. Sár tapadt a cip jére a mákföldeken.Úgy nézett ki, mint bármelyik csavargó.Hol maradt, örvendeztem, az elegáns királyi tiszt? Hol

vannak a csillámló, testhez simuló ruhák? Hol van az a he-

lyes kis munkásoverall és a pici vörös versenysapka? Mi tör-tént azzal a flottabéli divatdiktátorral, aki díszegyenruhájá-



100

ban megrjíti a lányokat?Ó, de élveztem ezt a látványt! Szerepet cseréltünk! A

Voltáron én számítottam gyengébbnek, esélytelenebbnek és

faragatlanabbnak. De nem a Földön! Végignéztem gyönyör gengszteröltözékemen. Aztán végigmértem Hellert a lompos,mocskos csavargót!

Ez az én bolygóm, nem az övé! pedig a foglyom. Egy fillérje sincs arra, hogy ruhát ve-

gyen magának, vagy hogy bárhová is elutazzon. – Heller – mondtam hangosan, kárörvenden –, azt csiná-

lok veled, amit csak akarok. A legmerészebb álmomban semgondoltam volna, hogy egyszer így látlak. Egy szutykos,nincstelen csöves egy bzös, külvárosi kávéházban. Az iste-nek hoztak a Földön, Heller, minden hóbortoddal együtt.Ezen a helyen RÁM hallgatnak az emberek, nem rád! Vég-legesen szerepet cseréltünk! Éppen ideje volt!

11. fejezet

Micsoda egy ostoba, felkészületlen „különleges ügynök"!Észre sem veszi a veszélyt, amibe belecsöppent? Itt ül a

bolygó ópiumközpontjának egyik szakadt bárjában, idegen-

ként, külföldiként, háttal az ajtónak, s egy csokor mákvirágot babusgat. Képzelni sem tudtam volna szebbet! Történjen bármi, ezt már nem ússza meg szárazon. Kapcsolatok nélkül.Barátok nélkül. Pénz nélkül. És még csak nem is beszél tö-rökül! Micsoda gyerek! Már szinte sajnáltam.

Heller csak ült ott, s a virágait nézegette. Idl idremegigazgatta ket.

Aztán a csokorból kihúzta az egyiket, egy tarka, narancs-szín virágot, s tétova mozdulatokkal tépkedni kezdte a



101

szirmait. Arra gondoltam, talán ideges. Én biztosan az len-nék az helyében!

A mákvirág szirmai egy jókora fekete gombócot vesznek

körül. Tulajdonképpen ez a virág teste. Heller lecsupaszítot-ta. Aztán megszagolta. Ostobaság: az illat a szirmokból árad,nem a porzóból.

Aztán félretette. Kivett a pohárból egy következ virágot.Maga elé húzott egy darab papírt. A virágot ráfektette a papír egyik oldalára, majd lenyomta a szirmait. Ezután a papír má-sik felét ráhajtotta a mákvirágra.

Ököllel nagyot csapott a félbehajtott papírlapra.Ezen jót nevettem. Nem így kell lepréselni a virágokat.

Két lap közé kell rakni ket, s hagyni kell, hogy lassan si-muljanak ki, s közben száradjanak meg. Nem szabad ököllel

püfölni. Még azt sem tudja, hogy kell virágot préselni: megkellett volna kérdeznie az anyukájától!

Szétnyitotta a papírlapot, s persze tökéletes zagyvaságot

talált benne. A virág közepe összenyomódott! Nem ezt kellcsinálni az ópiumgubóval. Óvatosan meg kell kaparni a gubóoldalát, a kiszivárgó nedvet pedig fel kell forralni, s máris otta morfium!

Bizonyára rájött, hogy nem jól csinálta, így az összezúzottvirágot az asztalra söpörte, a papírlapot pedig összehajtogat-va betette a zsebébe.

Körülnéztem. Egyre több vendég érkezett a bárba: kör-nyékbeli törökök, lompos zakóban, vasalatlan nadrágban, fe-hér ingben, nyakkend nélkül. Legalább húszan voltak már a

bárban, ami furcsa sokadalomnak számított ebben a késiórában. A pletyka alighanem elterjedt. Leültek az asztalok-hoz, de nem rendeltek semmit, nem is beszélgettek, s mégcsak nem is néztek Hellerre. Mintha vártak volna valamire.

Aztán kivágódott a bejárati ajtó, s a környék két legjobb birkózója rontott be a bárba!



102

A törökök imádják a birkózást. Nemzeti sportnak számít.Mindenfajta stílusban birkóznak. Nagydarabok, keménykö-tések és rendkívül ügyesek! Szóval ezt a két fickót küldte

Faht bej. Két birkózóbajnokot.A nagyobbik egy Musef nev, ijeszt külsej vadember, a

helyiség közepére ugrott. A másik, akit Torgutnak hívtak, afal mellett lépkedve Heller háta mögé került. Torgut egy rö-vid csdarabot tartott a kezében.

Úgy tizenöt környékbeli érkezett a birkózókkal. Mohó vá-rakozással léptek be a bárba.

A tulajdonos török nyelven rikácsolt. – Ne itt! Odakint,odakint!

– Csönd legyen, házsártos vénasszony – mondta Musef sértdötten.

A tulajdonos hallgatva a vendégek morgására, s a három-száz font súlyú hústorony int szavára, elhallgatott.

Musef Hellerhez lépett. – Beszélsz törökül? Nem? – Ret-

tenetes angolsággal folytatta. – Beszélsz angolul? Igen?Heller csak ült és a fickót bámulta.

– A nevem – és Musef saját mellére bökött – Musef. Is-mersz?

Heller némi hitetlenkedéssel a hangjában így szólt. – Egysárga ember! – És valóban, erre már én is gondoltam, Musef és Torgut némi hasonlóságot mutattak az Államszövetségben

él sárga emberekkel. Nincs ebben semmi meglep, hiszen atörökök közeli rokonságban állnak a mongolokkal.Ezt azonban mégsem kellett volna mondania. Musef fel-

horkant. – Azt mondod, sárga vagyok?Sugdolózás támadt a vendégek között, mivel nem min-

denki tudott angolul. El kellett magyarázni, hogy a „sárga"„gyává"-t is jelent angolul. A szemöldökök felhúzódtak, a

szemek pedig várakozóan kikerekedtek. Szinte hallani lehe-tett a közönség lihegését.



103

Musef úgy csinált, mint akit felbszít Heller hallgatása. Nyállal keveredett szavak törtek el a szájából. – Verekedniakarsz?

Heller körülnézett. Torgut a fal mellett állt, kezében avascsvel. Ez tényleg egy rosszindulatú társaság.

Heller Musefre pillantott. Így szólt: – Én soha nem verek-szem...

Nevetés tört ki a helyiségben.Musef abban a pillanatban felkapta a pulton álló poharat,

s a vizet a virágokkal együtt Heller arcába loccsantotta.

– Azt akartam mondani – folytatta Heller. – hogy sohanem verekszem fogadás nélkül!

Ezen még jobban nevettek. Musef azonban arra gondolt,itt a jó alkalom, hogy keressen egy kis pénzt. Hogy veszít-hetne, mikor Torgut, kezében egy vascsvel, ott áll a fickómögött? – Fogadás! – vihogta Musef. Aztán: – Rendben. Fo-gadjunk! Ötszáz lírában! Ti – kiáltotta a tömeg felé – gon-

doskodtok róla, hogy a gyztes megkapja a pénzét!A tömeg visítozva nevetett. – Gondunk lesz rá! – kiáltoz-

ták angolul és törökül. A fogadás törvényes lehetséget adottnekik arra, hogy kiforgassák egy „DEA ember" zsebeit.

Nincs ravaszabb egy töröknél, hacsak nem két török!Aztán anélkül, hogy bárki észrevette volna, Musef meg-

ragadta Heller gallérját és kirántotta a bár közepére! Nem

volt nehéz dolga. Heller a Földön úgy 193 fontot nyomha-tott, Musef pedig volt vagy 300!Musef keze valahogy lecsúszhatott Heller gallérjáról. Egy

ideig farkasszemet néztek egymással. A vendégek talpra ug-rottak, és vérszomjasan körülvették ket.

Musef mindkét kezével elrenyúlt. Heller félreütötte a tö-rök kezét. Tudtam, mire készül Musef. A török birkózók ha-

gyományosan ellenfelük nyakát igyekeznek átkarolni, mi-közben persze a másik is ugyanúgy átkarolja a támadót. Ez-



104

zel veszi kezdetét a küzdelem.Musef másodszor is megpróbálkozott. Sikerült elérnie

Heller vállát!

Eközben Heller is rátette a kezét Musef vállára!A következ másodpercek helyezkedéssel és lökdösdés-

sel teltek.Aztán nem értettem, mi történik. Heller mindkét kezét a

török vállán tartotta, az ujjait azonban eltakarta Musef feje.Úgy láttam, Heller nem csinál semmit. Sem a török!

Heller keze, mintha gyökeret eresztett volna a török vál-

lába.Musef megpróbálta magáról leütni Heller kezét. Látni le-

hetett a török er feszítéstl ugráló izomkötegeit. Az arcátkegyetlen gylölet torzította. Az egész teste megfeszült!

Azok ott ketten néhány fokot elfordultak. Egy falitükör került Heller látómezejébe. Torgut tisztán látszott a tükör-

ben. Kezében a vascsvel kilépett a tömegbl, és Heller háta

felé közeledett.Rájöttem, miért nem csúszik le Heller keze Musef vállá-

ról. A törökök rendszerint olívaolajjal kenik be magukat bir-kózás eltt, ezen az estén azonban nem került olaj Musef tes-tére, így a vállára és a nyakára sem.

Szinte hallani lehetett a két birkózó izmainak csikorgását.Ah, megvan. Musef észrevette Torgutot, és igyekezett

Hellert egy helyben tartani, míg partnere a vascsvel hátulrólfejbe nem veri!A tömeg vadul éltette Musefet.Torgut már egészen megközelítette Hellert.Egy hirtelen mozdulattal, Musef testét támasztéknak

használva, Heller vízszintes helyzetbe lendítette magát!A rúgás Torgut mellkasát érte!

A dupla puffanás a cscselék kiáltozása ellenére is jól hal-latszott.



105

Torgut, mint akit ágyúból lttek ki, hátraröpült, s még há-rom bámészkodót is magával sodort!

Nekicsapódtak a falnak!

Az ütközéstl összetörött a falon lógó tükör!Musef megpróbálta kihasználni testsúlyfölényét. Hátra-

lendítette a karját, hogy belevágjon Heller arcába. Nem láttam tisztán, mi történt. Annyi azonban biztos,

hogy Heller hirtelen összeszorította a kezét.Musef úgy vonyított, mint a megvert kutya!Heller semmi olyat nem tett, ami ezt okozhatta volna.

Egyszer en csak igyekezett összezárni az ujjait.Az óriási török úgy roskadt össze, mint egy ledöntött épü-

let, s mint valami sziklaomlás terült el a padlón!A tömeg elnémult.Hitetlenkedve bámulták a szemük elé tárult látványt.A hangulat ellenségessé vált.Heller a bár közepén állt. Torgut félholt rongybabaként

hevert a fal mellett, s vér csorgott le a vállán. A három kör-nyékbeli török igyekezett kiszabadulni a felborult székek kö-zül. Musef összeroskadva nyögdécselt Heller lába eltt.

Heller két kézzel megigazította a gallérját. – És most – mondta, már-már hivatalos hangon – kitl kapom meg az öt-száz lírát?

A pénz meglehetsen fontos az elszegényedett törökök

számára. Ha Hellernek lett volna egy csöpp esze, egyszer encsak kisétál a bárból. Ezzel nem lett volna szabad próbálkoz-nia. Én már rég elrohantam volna.

A környékbeliek egymás szavába vágva karattyoltak. Az-tán az egyik így szólt angolul. – Ez tisztességtelen fogadásvolt. Te idegen vagy, könnyen legyzöd ezt a két szegény fi-út!

– Igen – folytatta egy öreg török. – Kihasználtad ket! – Nem, nem, nem – szólt a tulajdonos, egyre bátrabban. –



106

Tartozol nekem ezért a felfordulásért. Te kezdted a vereke-dést!

Heller végignézett rajtuk. – Ezt úgy értsem, hogy nem

akarjátok kifizetni egy tisztességes fogadás nyereményét?A tömeg tudatára ébredt saját túlerejének. Egyre ellensé-

gesebb és szorosabb gy be fogták Hellert. Az egyik ke-ménykötés fickó már szinte Heller mellett állt.

– Most akkor áll az üzlet? – kérdezte Heller a nagydarabtöröktl.

A tömeg feltartóztathatatlanul közeledett felé. Valaki a

magasba tartotta Torgut vascsövét. – Nos, jó – mondta Heller. És mieltt még bárki is meg-

akadályozhatta volna benne, felkapta Musefet a padlóról, snagyot lendítve rajta, a tulajdonos felé hajította!

Musef elterült a pulton. Poharak, üvegek és kancsók re- pültek a magasba. A következ pillanatban a pult a tulajdo-nosra rogyott!

Az összes vendég lehúzta a fejét!Ahogy a lárma elcsendesedett, Heller így szólt: – Úgy t-

nik, sosem hallottatok még a becsületr l. – Szomorúan meg-rázta a fejét. – Pedig meg akartam kóstolni a sörötöket.

Ezzel kiballagott.A tömeg néhány pillanat múlva magához tért. Kirohantak

az ajtón, s gúnyos kiáltozás és füttyögés kíséretében üvege-

ket hajigáltak utána.Heller csak ballagott rendületlenül.Észrevettem, hogy sántikál.Igazán elégedett lehettem. Alaposan elbántak Hellerrel!

Gonosz terve, hogy pénzt szerezzen, kudarcba fulladt.Ah, igen, a szerepek tényleg gazdát cseréltek. Mostantól

kezdve a kutya, és én vagyok a hs.

Dalolva bújtam ágyba – miközben Heller, mérföldekre a bázistól, egyetlen fillér nélkül, kitaszítottként gyalogolt.



107

TIZENHARMADIK RÉSZ

1. fejezet

Meg kell mondjam, másnap reggel igen vidáman ébred-tem. Korán keltem, narancsszín selyeminget húztam feketenadrággal, kobrabr övvel, s az övhöz ill cipvel.

Dinnyét reggeliztem cacik kal – uborkasaláta fokhagymás,olívaolajos joghurtöntettel –, melyet rendkívül édes kávévalkoronáztam. Pompás, volt. Mikor leszidtam a szakácsot areggeli miatt, a fickó olyan bánatosan nézett vissza rám,hogy elnevettem magam. A személyzet minden egyes tagjalevert volt és szomorú, mivel egész éjszaka el nem végzettmunkák után kutattak a házban. Alaposan megtréfáltam ket.Jót nevettem rajtuk.

Jókora papírköteget vettem magam elé. Távol állt tlem aszaki rajz, azt azonban világosan tudtam, hogy mit aka-rok, a rajzok pedig alkalmasak lesznek arra, hogy mások isrájöjjenek a szándékaimra.

Az iskolához tartozott egy eddig kihasználatlan, a városfelé elnyúló terület, amelyre személyzeti pihenközpontotszándékoztak építeni, nekem azonban más tervem volt a te-lekkel.

Kórházat terveztem. Egy emeletest, alagsorral. Jó pár kór-teremmel és mvel. Parkolóval az ideérkez gépkocsik számára. Elektromos kerítéssel venném körül, amit sövény-nyel álcáznék. Az alagsorban egyéni kórtermeket rendeznék



108

be, melyekr l senki nem tudna. Földi biztonsági rendszer védné a kórházat, melynek minden helyiségébe poloskát rej-tek.

„Egyesített Jótékonysági Irgalmas Közkórház"-ként szán-dékoztam bejegyeztetni. Ezzel akartam megalapozni a sze-rencsémet. Ezt mindenkinek a fejébe vésik az Apparátusnál.„Amikor gonosz tettre készülsz", ahogy azt egyik apparátus-

béli professzorom szokta volt mondani, „ne felejtsd el ma-gadra ölteni a jóság álarcát". Ez az összes hatalmon lévkormány megsérthetetlen alapelve is egyben.

Mieltt befejeztem volna, bízva benne, hogy legalább énki tudom venni saját rajzomat – kiradíroztam a terv egy ré-szét, hogy változtassak rajta.

Egy csomó parancsot voltam kénytelen a tervek mellé ír-ni: elrendeltem, hogy az egyik Voltáron tartózkodó mérnö-künk fúrjon egy alagutat a kórházhoz; a másik parancsom ar-ról intézkedett, hogy az isztambuli ügyvédünk pillanatokon

belül jegyeztesse be a kórházat; utasítottam az ügyvédeket,hogy a kórházat a világ egészségét szolgáló nagylelk ado-mányként ajánlják fel a világ egészségügyi szervezetének, aWHO-nak, s érjék el, hogy használhassuk a szervezet nevét;valamint elrendeltem, hogy lépjenek kapcsolatba aRockecenter Alapítvánnyal, azonbelül a „Törökország Sze-gény Gyerekeiért" segélycsoporttal – ne sajnálják a pénzt

olyan esetekben, mikor egy részét úgyis visszakapják, arrólnem beszélve, hogy Rockecenter bkez emberbarátként je-lenhet meg ország-világ eltt. (Hah! Majd megtudja!)

Utoljára megírtam a sürgönyt. Itt, a Blito-P3 bázisán aTiszti Tanács gyakorolta a hatalmat a mindenkori bázispa-rancsnok elnökletével. E testület tiszte dönteni az új tervek-l. Nekem a 451-es Részleg f nökeként és Általános Fel-

ügyel Lordként nem volt szükségem a beleegyezésükre.Egyszer en csak elmondom nekik, hogy mi fog történni,



109

amit ha tetszik, ha nem, tudomásul vesznek. A pokolba aszemélyzeti pihenközpontjukkal! Azonkívül pedig nem a

Nagy Tanács rendelte el, hogy terjesszünk el egy kis fejlett

technológiát ezen a bolygón? Gondolhatnak, amit akarnak,azt fogják tenni, amit mondok nekik. A sürgönyre rávágtama személyazonosító lapomat. Több eszük van annál, mint-hogy ne vegyenek komolyan. Egy utóirattal még nyomatékotis adtam a sürgöny tartalmának.

Megkönnyebbülés volt a végére érni ennek a fárasztómunkának. Hívattam a házvezett.

Kialvatlan, karikás szemekkel lépett be a szobába, retteg-ve a reá váró megpróbáltatásoktól. Így szóltam: – MelahatHanim – (Udvariasságnak számít egy török nt a nevévelegyütt „Hanim"-nak szólítani, hízelg rájuk nézve) –, a gyö-nyör hölgy megérkezett Isztambulból?

Tördelni kezdte a kezét, és tagadólag megrázta a fejét. Er-re így szóltam: – Akkor takarodj innen, te teveszar szagú

stény – aztán azon töprengtem, vajon mihez kezdjek, mígelérkezik a tíz óra. Nincs értelme túl korán elindulni a város-

ba – az utakat ilyenkor ellepik a szekerek és a kordék.Arra gondoltam, ideje lenne ellenriznem Hellert. Csep-

pet sem érdekelt, mit csinált a hajón, így aztán eddig nemsokat foglalkoztam a 831-es relével.

A képerny nem mködött, a rögzít azonban folyamato-

san tárolta a látványt. Arra gondoltam, legjobb lesz, ha vé-gignézem az eddig történteket. Bekapcsoltam a képernyt, éselindítottam a lejátszást.

Heller elmúlt éjszaka hazagyalogolt, s felszállt a fedélzet-re. Bicegve! Alighanem felsértette a lábát.

Nagyobb sebességre kapcsoltam a lejátszást, de meghal-lottam a sebesen futó szalag sípoló hangját, így aztán vissza-

álltam normál lejátszási sebességre.Láttam, hogy nyitva tátong a légzsilip, majd a létra aljánál



110

megpillantottam Faht bejt, aki egy törzsrezonátorral vizsgál-ta a vontató borítólemezeit.

– Végre, hogy megérkezett – mondta Faht bej, felnézve

munkájából. – Faht vagyok, a bázis parancsnoka. Maga aKorona-vizsgáló?

– A Nagy Tanács küldött ide, ha erre gondol. Jöjjön fel.Faht bejnek esze ágában sem volt felmászni a nyolcvan

láb magas rozoga létrán, amely a hangár padlójától a mostfügglegesen álló vontató légzsilipjéig vezetett. – Csak talál-kozni akartam magával.

– Én is találkozni akartam magával – mondta Heller, visz-szanézve a létráról. – Az ön Ruházati Részlege kisméret ru-hával látott el, s a cip is legalább három számmal kisebb alábamnál. – Csalódottá váltam. Heller mégsem sértette fel alábát, csupán a cip szorította. Nos, az ember néha bakot l.

– Err l akartam beszélni magával – kiáltotta vissza Faht bej. – A városiak veszettül keresnek valakit, akire pontosan

ráillik a maga személyleírása. Azt mondják, két különbözid pontban megleste és megtámadta a város két közismertfiguráját, s egy sötét sikátorban egy ólomcsvel mindkett-

jüket alaposan helybenhagyta. Az egyiknek elrepedt a nyaka,a másiknak kitörött a karja és beszakadt a koponyája. Mind-kett jüket Isztambulba kellett szállítani, hogy helyrerakják ket.

– Honnan veszi, hogy rám illik a személyleírás? – kérdez-te Heller. Istenek, de kíváncsi! – Most lát engem elször. – Gris elmesélte milyen a külseje – mondta az a (bíííp)

Faht bej. – Kérem, ne vegye rossz néven. Ön elreláthatólagkét-három nap múlva távozik a bázisról. – (Bíííp) meg! Egé-szen biztosan elolvasta Lombar Rahtnak küldött parancsát! – Így, mivel beosztásomból adódóan én felelek a bázis bizton-

ságáért, arra kérem, míg itt tartózkodik, ne hagyja el a han-gárt.



111

– A hangár területén sétálhatok? – kérdezte Heller. – Ó, természetesen, egészen az alagutak végéig.Heller könnyed mozdulattal búcsút intett a fickónak. –

Kösz a tanácsot, Faht parancsnok.Ezzel ért véget Heller el napja. Elrecsévéltem a sza-

lagot egészen addig, amíg újra ki nem világosodott a képer-ny, s meg nem jelent rajta egy nyíló ajtó.

Heller lefelé ugrált a lépcsn, hopp, hopp. Fülsiketítcsattanással érkezett meg a hangár padlójára. Tanácstalanulhallgattam a zajt egészen addig, míg rá nem jöttem, a hajó-

törzsön való biztonságos közlekedéshez használatos törzsci- van a lábán, melyekbl kilógnak a burkolólemezekhez ta- padó fémrudacskák.

Notesszel a kezében, csattogó léptekkel elindult a hangár- ban, hogy megvizsgáljon s megfogdosson minden útjábaakadó holmit, s feljegyzéseket készítsen róluk. Csitt-csatt,végigment a hangárfalak menten. CSATT. Rájöttem, mit

csinál. Saját szórakoztatására felméri a hangárt. Ezek a mér-nökök! Egytl egyig rültek. Lehet, hogy a tájékozódási ké-

pességét edzi vagy valami ilyesmi.Elrecsévéltem a szalagot. A kés bbiekben sem hagyott

fel ezzel a foglalatossággal. Megállt az összes ajtó és járateltt, rövid ideig kaparászott a cip jével, majd egy hatalmasCSATTANÁS után továbbállt.

Néha összefutott egy-egy Apparátus-alkalmazottal. Az el- csapatot vidám üdvözléssel köszöntötte. De azok elfordí-tották a tekintetüket. Ezután már nem szólt senkihez. A

pletyka, amit elterjesztettem, hathatósnak bizonyult!Belépett az egyik oldaljáratba, s érdekldve nézegetni

kezdte a járatban sorakozó zárkákat. Túlzás zárkának nevez-ni azokat a cellákat, melyek elmaradnak a Spietos biztonsá-

gától – ezeket a cellákat nem zárta le elektromos vezeték.Csupán vasrácsokat illesztettek a sziklamélyedések szájába.



112

A bázis korabeli személyzete, akik kialakították a zárkákat,kissé túllttek a célon – több száz fogoly számára elegendcellát építettek, melyekben, egy id ben, soha nem rabosko-

dott egy tucatnál több fogoly. A zárkák most is üresen álltak.Továbbcsévéltem a szalagot, s csak akkor állítottam meg,

mikor Heller megtorpant valami eltt, ami igazán érdekelte.A raktárajtókat nézegette. Tömörnek és ellenállónak épí-

tették az összes ajtót. Legalább ötven ilyen ajtó sorakozottegy, a hangár mögött tekerg folyosón. A folyosóról számosátjáró nyílott a hangár felé.

A raktárajtókat természetesen zárva találta. Az ajtókonvágott ablakok, melyek a szellzést biztosították, túl maga-san nyíltak ahhoz, hogy Heller belásson rajtuk. Szinte biztosvoltam benne, hogy még csak fogalma sincs róla, mit rejte-nek ezek a raktárak.

Ahogy egyre ntt a Törökországra nehezed nyomás,hogy próbálja visszaszorítani az ópium-elállítást, Lombar

lépéskényszerbe került. Elrendelte a piacon fellelhet összesópium felvásárlását. Nos, ez az ópium összecsomagolva ezek mögött az ajtók mögött rejtzik. Tonnák és tonnák és tonnák.

Na persze, ha valaki képes lenne felugrani és belesni azablakokon, akkor sem látna semmit. Csak hegyekben állócsomagokat.

Heller most a padlót vizsgálgatta. De mit találhat a pad-

lón? Legfeljebb a teherkocsik gumijainak nyomát.Lehajolt, és felmarkolt némi port, majd hogy megtörölje,a zsebébe dugta a kezét, ahonnan tisztán húzta el.

Közömbösen ténfergett erre-arra, alkalomszer CSATTANÁSOK kíséretében.

Ismét megtorpant. Beleszagolt a leveg be. Egy hatalmas,keresztpántokkal lezárt ajtóra meredt. Oda egészen biztosan

nem fog bejutni – ez a heroin-elállító üzem!Elrelépett és kopogott. Milyen ostoba. Senki nincs oda-



113

bent. Csak idszakosan mködik. Ennek ellenére s, er skopogásokkal zörgette az ajtót.

Kénytelen volt feladni. Feljegyzéseket készített. Néhány

ábrát. Hasztalan.Aztán folytatta az útját, csitt-csatt, CSATT, és így tovább.Elérkezett az egyik kijárati alagúthoz, elindult elre, majd

visszafordult. Nevetnem kellett. Pont ahhoz a kijárathoz ér-kezett, amely a szobámhoz vezetett! Soha nem fogja megsej-teni, hogy az alagút egy villába vezet. Meg sem fogja pró-

bálni elfordítani a kapcsolót, amely kinyitja az ajtót, hiszen

el sem fog jutni odáig. Pedig alig tízlábnyira kerülne tlem,ha mégis megtenné.

Micsoda kém!Alig egy órára volt szüksége.Ezután gyors mozdulatokkal kicsiny, pontos rajzot készí-

tett. Nyilván senkit nem talált a közelben, akinek megmutat-hatta volna, akinek eldicsekedhetett volna saját ügyességével

– de az is lehet, feltnt neki, hogy senki nem beszél vele.Egy szó nélkül visszamászott a hajóba.

Ennyi volt.Elfogott a nevetés. Micsoda információ birtokába jutha-

tott volna, ha egy alaposan kiképzett kém lenne! És ehelyettmit szerzett? Egy ostoba térképet, melyet a bázis építésziro-dájától is megkaphatott volna.

Összecsomagoltam. Tíz óra felé járt az id, nekem pedigennél sokkal fontosabb tennivalóm akadt – egészen ponto-san, gazdaggá tenni Soltan Grist!

2. fejezet

A villa három kocsival rendelkezett, ami többé-kevésbé



114

elengedhetetlen volt a törökországi tevékenységhez. Elindul-tam, hogy átnézzem ket. A Datsun furgon többé-kevésbémég magán viselte a reggeli zöldségvásárlás nyomait. A

Chevy kombi tankját üresen találtam. Így aztán csak a fran-cia, négyajtós Renault maradt. Azt hittem, a kocsi az I. vi-lágháború hadironcsai közül került el: Törökországbanhisznek az autók halhatatlanságában.

A karosszéria több helyen behorpadt, a szélvéd pedig be-repedt. Kurblival kellett beindítani, mivel az akkumulátor már rég kilehelte a lelkét. A kurbli azonban, ha visszarúg,

képes eltörni az ember karját, így aztán Karagozzal indíttat-tam be a járgányt. Ezután elindultam a város felé.

Sokat álmodtam arról, hogy veszek magamnak egy hosz-szú, fekete, golyóálló limuzint, azt a fajtát, amellyel agengszterek is járnak. Még azt is tudtam, hol találok ilyenautót: az egyik török tábornok kocsiját, akit az 1963-as kato-nai hatalomátvétel alkalmával gyilkoltak meg, olcsó pénzért

kínálták eladásra. Na persze a Renault-nak is megvannak a maga elnyei. A

kormánym holtjátéka miatt a kocsi úgy kacsázott az úton,hogy az összes kordét és szekeret az árokba taszította. Ezek az idegesít kordék rendszerint púposra felpakolva, az eléjük kötött szamarakkal együtt, csak akadályozták a forgalmat.Ha egészen közel hajtasz el a kordét húzó szamár mellett, az

egészen biztos, hogy az árokba fut ijedtében. Rendkívül ne-vetséges. A visszapillantó tükörben még látni is lehet, ahogya hajtó az öklét rázza.

Éppen az ötödik kordé árokba borításán ügyködtem, mi-kor észrevettem, hogy éppen Afyonkarahisar mellett haladok el: a hatalmas szikla 750 lábnyira emelkedett az égbe.

Hirtelen balra rántottam a kormányt, és lefékeztem. Eláll-

tam a város felé tartó kordékaraván útját, de nem érdekelt,tudnak várni. Kihajoltam a kocsi ablakán, és felnéztem az



115

elttem magasodó sziklára.A sziklát borító cementpor ellenére is látni lehetett azokat

a mélyedéseket, melyekbe megkapaszkodhat valaki, ha nem

fél attól, hogy elveszíti néhány körmét. Soha nem próbálnék meg felmászni rá. Soha! Ráadásul sötétben? Kizárt dolog!

Valójában nem a hegy érdekelt, hanem az ember, de nemHeller – már régóta tudtam, hogy rült –, hanem az az illet,aki nemsokára létfontosságúvá válik meggazdagodásom ter-vében: Jimmy, „a csavargó" Tavilnasty. Azt mondta, láttaHellert felmászni a sziklára. Ez nyilvánvalóan lehetetlenség.

Vagyis Jimmy, „a csavargó" Tavilnasty beteges hazudozó.Jó. Figyelni fogom, mikor a mai nap folyamán eladom nekiaz ajánlatomat.

A motor lefulladt, így aztán ki kellett szállnom és be kel-lett kurbliznom. Az összetorlódott kordék hajtói rikoltozvarázták felém az öklüket. Visszaüvöltöttem, magam is meg-ráztam az öklömet, majd visszaszálltam a kocsiba, és a város

felé indultam.A Mudlick Építipari Vállalat volt az úti célom. A cég

számos kirendeltséggel rendelkezett szerte Törökországban.Rengeteg kormányzati megrendelést kaptak, ami sejtetni en-gedte a társaság tisztességtelen voltát. Leálltam a parkolókocsik közé, és beléptem az épületbe.

Az üzletet hamar lebonyolítottam. Az igazgató elvette az

általam készített rajzot, s megbecsülte a költségeket. Mikor meghallotta, hogy hat hét alatt akarom felépíttetni a kórhá-zat, felemelte az árat. Otthagytam, mire utánam rohant az ut-cára, visszavonszolt az irodájába, és megfelezte a kórházépí-tés költségét. Azt azonban hozzátette, hogy ebben az esetbenkénytelen lesz vályogból építkezni, ami egyébként elterjedtépítanyag a világnak ezen a részén. Azt feleltem neki, a

kórház csakis els osztályú építanyagból épülhet. Végül issikerült megegyeznünk abban, hogy a kórház félig vályog-



116

ból, félig pedig valódi építanyagból épül. Ezután megdup-láztam az árat, és közöltem vele, hogy a pénz felét, mint csú-szópénzt, visszajuttatja hozzám. Aláírtuk a szerzdést, és ba-

rátokként váltunk el.Két sof r átható pillantásának kíséretében az autómhoz

léptem, bekurbliztam, és elindultam a Giysi Modern NyugatiRuházati Üzlet Igényes Férfiak és Urak Számára felé. Szíve-sebben vásároltam volna Isztambulban, de nem volt rá idm,Jimmy, „a csavargó" Tavilnastyval való találkozásom azon-

ban megkövetelte az alkalomhoz ill ruházatot. Életbevágó,

hogy a megfelel benyomást tegyem a fickóra.A választék igencsak szegényesnek bizonyult. A törvény

azonban, hogy a törökök nem nézhetnek ki törököknek, ha-nem az amerikaiakhoz vagy az olaszokhoz hasonlóan kell öl-tözködniük, az én malmomra hajtotta a vizet. Az üzletbenem sokkal azeltt érkezett egy, a legújabb chicagói divatotutánzó ruhaszállítmány Hongkongból.

Kerítettem egy szürke öltönyt, egy fekete inget, egy fehér nyakkendt, valamint egy fekete-fehér, f s félcipt és egyszürke puhakalapot. Többé-kevésbé jók voltak rám. Elvettema visszajárót, miközben egy ötszáz lírást ötlírásra cseréltem,majd az eladóra meredtem, mintha az hibája lett volna. Ez-zel útnak indultam.

Csinosnak találtam a külsmet, ahogy az üzlet kirakat-

üvegében megcsodáltam magam. Mint egy filmbéli gengsz-ter.Beugrottam a szállodákba, Jimmy, „a csavargó"

Tavilnasty után kutatva. Ez nem tartott túl sokáig Afyonban. Nincs túl sok hotel ebben a városban. A recepciósok azonbancsak a fejüket rázták. A fickó még csak nyomot sem hagyottmaga után.

Nos, más tennivaló után néztem: A Pahalt KereskedelmiKözpontba hajtottam. A központban a környék parasztjai ke-



117

reskedtek, akik egészen biztosan tudták, miért hívják a helyetPahalt nak, ami törökül „drágá"-t jelent. Egy hátsó helyiség-

be rövid megbeszélésre hívtam a tulajdonost.

Azzal bíztam meg, tegyen közzé egy hirdetést, miszerintaranyat vásárolna. Erre azt mondta, az aranybányák, és eb-

ben igaza volt, északabbra fekszenek. Azt feleltem, nemszámít: az általa kínált áron az asszonyok úgyis el fogják ad-ni az ékszereiket, igaz? Azt válaszolta, hogy igaz. Így aztánazt mondtam neki, amennyi aranyat, londoni áron, megvásá-rol az elszegényedett parasztoktól, tíz százalék felárral meg-

veszem tle. Azzal folytatta, nem fog túl sok arany befolynihozzá, mire azt feleltem neki, ahhoz elég sok lesz, hogy ti-tokban tartsuk. Így aztán elkészítettük a hirdetést, és ki isfüggesztettük.

Nos, ezzel már magyarázatot tudok adni az aranyra, ame-lyet a Blixo érkezése után piacra akarok dobni. Bátran állít-hatom, hogy az aranyat Afyonban vettem. Ha sikerül elad-

nom az aranyamat Isztambulban, valószínleg már soha nemveszem meg a tulajdonos aranyát.

A kellemes déli napon a várakozó autók között sütkérez-ve, megpróbáltam kitalálni, hova tnhetett Jimmy, „a csa-vargó". Néhány kordé összeakadt az úton. Egy rendr érke-zett a helyszínre, megzavarva töprengésemet. Lehajolt, tüs-kés bajszát pedig a kocsi üvegéhez nyomta. Aztán így szólt:

– Ó, maga az! Nos, a hanglejtése hízelg volt rám nézve. Rémület hal-latszott a hangjából. A háborúban hssé vált egyik altisztunokaöccsének hittek. Végül is az házában éltem. Azonnalráüvöltött az összetorlódott kordék hajtóira, akik az én ko-csim miatt nem fértek el az úton. Ó, milyen jó is hazaérkez-ni!

A jelenet bizonyára felcsigázta a képzeletemet. Hova me-het egy gengszter ebben a városban? Hát persze, hogy a



118

Saglanmak Szobákba! Nos, a Saglanmak törökül „elérhet"-t, „megszerezhet"-t jelent. Létezik azonban egy másik török szó, a saklanmak, amely jelentése, „elrejtzni". A nagy mes-

ter, Freud szerint, a tudattalan képes arra, hogy vágyaink feléfacsarja szavainkat. Ezeket hívják „freudi elszólásokénak.Err l lehet szó. Akár tud törökül, akár nem, Jimmy, „a csa-vargó" Tavilnastyval egészen biztosan ez történt.

Ráadásul ez az egyetlen hely a városban, ahol jelen van amaffia.

Keresztülhajtottam a kordék és az öklüket rázó parasztok

sokaságán, és a Saglanmak Szobák felé vettem az utam.Most azonban már ravaszabb voltam. Egysaroknyira parkol-tam az épülettl, és gyalog indultam a lebuj felé.

Erkély futott körbe a második emelet körül, amelyre lép-cs vezetett – létfontosságú, ablakon való szökés és gyorsmenekülés esetén.

Beléptem. Az íróasztalhoz ballagtam. Letapasztott hajú

fiatal török fogadott. Korábban már jártam nála, mikor el-mondta, nem lakik ilyen nev személy a hotelben. Ez alka-lommal nem tör dtem vele. Átnyúltam az íróasztala felett, és

beletúrtam a bejelentlapokat tartalmazó dobozba. A recep-ciós hátrahkölt.

Végiglapoztam a kártyákat. Nem találtam Jimmy „a csa-vargó" Tavilnastyt.

A portás korábban azzal áltatott, hogy a fickó már hetek-kel ezeltt lelépett. Leellenriztem a dátumokat. Megtalál-tam! John Smith!

– Úgy emlékszem – mondtam gúnyosan a portásnak –, aztmondta, nincs itt Tavilnasty!

A recepciós a telefon felé nyúlt. Elkaptam a csuklóját. – Ne – mondtam. – a barátom. Szeretném meglepni.

A portás összevonta a szemöldökét.Erre egy tízlírást tettem az íróasztalára.



119

A rosszalló tekintet megenyhült.Egy ötvenlírást tettem a tízes mellé.A portás erre elmosolyodott.

– Mutassa meg a szobáját – mondtam.Az emeletre vezet lépcs végébl nyíló ajtóra bökött.

– Odabent van? – kérdeztem.A portás bólintott.

– És most elmondom, mi a feladata. Szerezzen egy üvegScotch-ot – az arab hamisítvány is megteszi –, valamint két

poharat, és tegye ket egy tálcára. Három perccel azután,

hogy elindulok a maga íróasztalától, fogja a tálcát, és kopog-tasson az ajtón.

Addig rakosgattam a százlírásokat az íróasztalra, míg a portást ismét mosolyogni nem láttam. Hétszáz lírámba kerültez a mosoly.

Megnézettem vele az idt. Az órájához állítottam azenyémet.

Kiléptem a bejárati ajtón.Kényelmes, ám csendes léptekkel felmentem a küls lép-

cssoron.Óvatosan megjelöltem a portás által mutatott szoba er-

kélyre nyíló ablakát. Nyitva találtam.Vártam.A megadott id ben kopogást hallottam a szobából, az ajtó

irányából.Az ágy megnyikordult.Az ablakhoz lopóztam.Biztos lehettem benne, hogy az én emberem.Kezében .45-ös Colttal macskaléptekkel osont az ajtóhoz.

Hátat fordított az ablaknak, s így nekem is.Elre tudtam, hogy ez fog történni. A maffia bérgyilkosai

idegesen élik az életüket.Jimmy, „a csavargó" Tavilnasty a kilincs felé nyúlt, mi-



120

közben a fegyvert az ajtónak szegezte. Ekkor következtemén!

Az ajtó kitárult.

Beléptem az ablakon.Így szóltam jó hangosan: – Meglepetés!Meglepetten fordult hátra.Egy golyó fúródott a fejem fölött a falba!A dörrenés még ott visszhangzott a szobában, mikor a

fickó kivágódott az ajtón.Az eredmény katasztrofális volt. Beleütközött a tálcát tar-

tó portásba!Az üveg Scotch-ból, a poharakból, a karokból és lábakból

álló lavina két kósza lövés kíséretében leviharzott a lépcsn. Nagyot puffanva, s még néhányat csörömpölve, megálla-

podtak a lépcs alján.Utánuk rohantam a lépcsn és kitéptem a fegyvert Jimmy,

„a csavargó" tétova kezébl.

– Így fogadni egy öreg havert – mondtam. Így kell ezek-kel bánni. Tiszta tankönyvi pszichológia. Ki kell billenteniket a lelki egyensúlyukból.

Tavilnasty azonban nemcsak az egyensúlyát, hanem azeszméletét is elvesztette.

A padlón hever recepciós rémülten nézett rám. Ekkor vettem észre, hogy Tavilnasty fegyverének csöve pont felém

mutat. Bebiztosítottam a fegyvert. Így szóltam: – Ügyetlenvolt. Leejtette ezt az üveg Scotchot. Szedje össze magát, ésszerezzen egy másikat.

A portás elsomfordált.Felkaptam Tavilnastyt, és az elcsarnok egyik asztalához

cipeltem. Kezdett magához térni.A reszket portás két pohárral és egy másik üveg Scotch-

csal tért vissza.Visszaadtam Tavilnastynak a fegyverét.



121

Megtöltöttem az egyik poharat. Kiitta.Értetlenség jelent meg rút, himlhelyes arcán. – Mi folyik

itt?

– Nem szerettem volna golyót kapni a fejembe – feleltem. Nem igazán értette. Ismét teletöltöttem a poharát.Más taktikát választottam. – Meg kellett volna, hogy öl-

jem magát, én azonban mégsem tettem. Ebbl láthatja, hogya barátja vagyok.

Ezen elgondolkodott, miközben a horzsolásokat tapogattaa fején. Töltöttem neki még egy italt.

– Hogy van Babe? – kérdeztem.Értetlenül bámult rám.

– Ó, ugyan már – mondtam. – Babe Corleone, régi sze-relmem.

– Maga ismeri Babe-et? – Hát persze, hogy ismerem. – Honnan ismeri Babe-et?

– Innen-onnan – feleltem.Kiitta a Scotch-ot.

– Maga a DEA-tól érkezett? Nevettem. – Talán a CIA-tól?Még mindig nevettem.

– Vagy talán az FBI-tól?

Megint csak teletöltöttem a poharát. – A WHO-tól jöttem.Velem megcsinálhatja a szerencséjét.Ezt a pohár italt is kiitta.

– És most figyeljen minden szavamra – mondtam. – Épí-tünk egy új kórházat. Két hónap múlva mködképes lesz. A

plasztikai sebészet legújabb technikáját fogjuk alkalmazni.Meg tudjuk változtatni az ujjlenyomatokat, a fogsort, a hang-

szálakat és az arckoponyát. – Nem (bíííp)?



122

– Egyáltalán nem. Senki más nem képes ezekre, csak mi.Senki nem is fog tudni róla. Hippokratészi eskü, meg ilyes-mi.

– Ez olyasmi, mint az Ötödik Kiegészítés? – Pontosan – feleltem. – De térjünk a tárgyra. Maga isme-

ri a cscseléket Atlantic Cityben. Sok helyen ismeri az alja-népet, igaz?

– Igaz – válaszolta. – Nos, ezek a bandák tele vannak rejtzködkkel. Olyan

fickókkal, akiknek az ujjlenyomatát jól ismeri az FBI és az

Interpol, igaz? – Igaz. – Ha ezeket az embereket idecsempésznék ebbe az Egye-

sített Jótékonysági Irgalmas Közkórházba, mi megváltoztat-nánk a megjelenésüket, új születési anyakönyvi kivonatot ésútlevelet kapnának, a szolgáltatás árának húsz százaléka pe-dig a maga markát ütné.

Talált egy papírszalvétát, és gondos számításokba kezdett.Végül így szólt: – Gazdag lehetnék.

– Pontosan. – Csak egyvalami hibádzik – mondta. – Elhíresztelhetném

a dolgot. Jó néhány nagy nevet ide tudnék csábítani. Demégsem tehetem.

– Miért nem?

– Azért, mert nekem már van munkám. Szerzdés is szólróla. – Tudom – mondtam. – Gunsalmo Silva. – Ezt meg honnan tudja? – Megvannak a forrásaim. – Ggös tekintettel végigmér-

tem, lekicsinylen. – Gunny Silva hét héten keresztül nemfog elkerülni. Magának hat hete van arra, hogy kuncsafto-

kat hajtson fel a kórház számára. – Pénzre van szükségem, hogy fedezzem a kiadásaimat.



123

Nem szívhatom Babe vérét. – Az ellegbl finanszírozni tudja a kiadásait – mondtam. – Hé! – kiáltotta mosolyogva.

– És – folytattam – ha elegend számú kuncsaftot hoz akórháznak, akik két hónap múlva fizetnek is a beavatkozá-sért, a jutalékát még meg is toldom valamivel.

– Igen? – Igen. Tálcán kapja vissza Gunsalmo Silvát! – Nem (bíííp)? – Agyaggalambot csinálok belle a maga kedvéért!

Szemében hálakönnyekkel, kinyújtotta a kezét. – Meg-egyeztünk, haver!

Ah, a pszichológia mindig segít! Nem sokkal ezután visszatértem a kocsimhoz, átvereked-

tem magam az utca eltorlaszolása miatt tiltakozó tömegen, bekurbliztam a gépet, és elhajtottam.

Mintha nem is a földön jártam volna!

Soltan Gris alias Szultán bej úton volt a mocskos gazdag-ság felé!

Tulajdonképpen nem a Nagy Tanács parancsolta meg,hogy terjesszünk el egy kis fejlett technológiát ezen a boly-gón? Valamit, aminek hasznát veszik?

3. fejezet

A Nap szikrázva szórta szét sugarait a csodálatos, kékentündökl égbolton, miközben végigszáguldottam az úton.

Aztán eszembe jutott, hogy még a hastáncosn is ma ér-kezik!

Kilátásaim oly biztatóaknak tntek, hogy akaratom elle-nére olyasmit tettem, amit szinte sohasem szoktam. Egy dal-



124

ba kezdtem:

Frankie és Johnny, kik egymást úgy szerették,

hogy egymásnak megígérték,addig el nem válnak,míg a csillagok az égen járnak.

Ismét dugóba keveredtem. Tíz megrakott teve állta el azutamat. Horkoltak és fújtattak, hajtóikat azonban sehol semláttam. A Renault dudája nem mködött, így be kellett ka-

nyarodnom az egyik sikátorba, hogy megtudjam, mi okozzaezt a parádét.

Aha! Gondoltam!Errefelé gyakran kötnek olyan szamarat a tevék elé, ami

tudja, hogy merre vezesse a teherhordó állatokat. Ebbl vilá-gosan kiderül, hogy milyen ostobák is a tevék, ha egy szamár gondjaira bízzák ket!

Most jött el az én pillanatom!Magas hangon folytattam az éneklést:

volt, aki kellett nekem, De rosszul bánt velem!

Amilyen közel csak tudtam, elhajtottam a szamár mellett.

A lökhárítóm és az éneklésem egyaránt megtette a magáét.Az állat kiszabadította magát az istrángból, felordított éselmenekült!

A tíz teve szélnek eredt. Lerohantak az útról, rágázoltak anapraforgóföldre, s a csomagokat lehányva a hátukról, aszamár után iramodtak.

Ó, milyen jót nevettem!

A Földmvesek Nemzetközi Mezgazdasági Képzköz- pontja elé hajtottam, fellökve a Parkolni tilos táblát, aminek



125

nem is lett volna szabad azon a helyen állnia, majd berontot-tam a bázisparancsnok irodájába.

A fickó ábrázata s az én hangulatom közti különbség még

jobban felvidított.Felnyögött; egy pillanatra két keze közé fogta a fejét. Az-

tán felnézett. – Gris tiszt úr, nem lehetséges, hogy egy kissékevesebb felfordulást okozzon?

– Mit számít egy Parkolni tilos tábla? – kérdeztem ggö-sen.

– Semmit. Az semmit. Tegnap éjszaka azonban verekedés

volt, ma pedig egy rakás hajtó panaszkodott az ügynökeink-nek. És a rendrség sem nézi jó szemmel az ön parkolásiszokásait, ráadásul egy perccel ezeltt értesítettek arról, hogymaga és valami gengszter lövöldöztek egy hotelben. Kérem,Gris tiszt úr, nem szeretnénk feltnést kelteni ezen a helyen.Mieltt maga megérkezett, minden...

– Ostobaság! – kénytelen voltam félbeszakítani. – Maga

nincs összhangban ennek a bolygónak az életével! Maguk ittugyanolyan parasztokká váltak, mint az idevalósiak! Maguk nem maradtak távol ezektl az emberektl – így nem is ért-hetik ket. Hagyja rám ezeket a dolgokat. Szakért je vagyok a Blito-P3 társadalmi viselkedésformáinak! Néznie kellene afilmjeiket. Nézzen meg legalább egy olyan filmet, amelyetTörökországban készítettek! Semmi más nem történik benne,

csak lövöldözés és robbantgatás! Most azonban nincs idmarra, hogy eladást tartsak e faj pszichokulturális vágyairól.Dolgozni jöttem.

Egy halom szerzdést dobtam az íróasztalára, melyeketfáradt mozdulattal összerendezgetett, miközben hitetlenked-ve rázta puhára hízott fejét.

– Kórház? – kérdezte. – Félmillió dollár?

– Pontosan – feleltem. – A végrehajtást nyugodtan rám bízhatja, Faht bej.



126

– Ezt a helyi Tiszti Tanács egészen biztosan nem fogja el-fogadni. A gazdasági ügynökünk elájul!

Ismertem azt a gazdasági ügynököt. Bejrútból, Libanon-

ból menekült, ahol egyike volt a vezet bankároknak, de mi-kor a háború tönkretette a bankszférát, kénytelen volt kereketoldani. Egy minden hájjal megkent libanoni. – Mondja megneki, vegye le a kezét a pénzesládáról, mieltt le nem vágommindkét karját – mondtam. – Err l jut eszembe. Gyengén ál-lok lírával. Most azonnal adjon harmincezret.

Reszket léptekkel indult a hátsó szoba felé, hogy aztán

harmincezer török lírával térjen vissza. Bejegyzett valamitegy könyvbe, majd merev mozdulatokkal leszámolt magának tízezer lírát, s a zsebébe dugta.

– Állj! – kiáltottam rá. – Honnan veszi a bátorságot, hogyellopja kormányunk pénzét? – Meg kell mondjam, alaposanfelbszített.

Átnyújtotta a húszezret. – Ennyibe került a lány. Nem

magamnak vettem el. – A lány? Miért? Minek? – Gris tiszt úr, fogalmam sincs, miért küldte vissza Isz-

tambulba. Az ügynökünk szerint a lány tiszta volt. Én láttam.Tulajdonképpen csinos volt. Otthagyta a szobáját, és idero-hant. Ó, meg volt rülve. Én azonban rendre utasítottam.Mikor bementem a városba, ott találtam az utcán. Iszonyatos

lármát csapott. Adtam neki az ön nevében tízezer lírát – ezcsak kilencven amerikai dollár –, és föltettem az els, Isz-tambul felé induló buszra.

– De én nem küldtem haza! – üvöltöttem a parancsnokra. – A barátja, az a taxisof r, azt mondta.Higgyék el, majd megbolondultam! Kitántorogtam az iro-

dából, beindítottam a Renault-t és legázoltam még egy Par-

kolni tilos táblát, hogy lássák, nem érdemes ujjat húzniuk ve-lem, majd a gépet nem kímélve, elindultam hazafelé, bízva



127

benne, hogy a taxisof rt ott találom.A Renault azonban nem így akarta. Kifogyott belle az

üzemanyag. A kocsit az út szélén hagytam, s elindultam a

villa felé, amely már csak egynyolcad mérföldnyire lehetett,egész úton azt tervezve, mit mondok a taxisof rnek.

Nem találtam meg.Elmondtam Karagoznak, mi történt a kocsival, majd a

kertésszel együtt kiküldtem ket, hogy hozzák be a tragacsot,de oly ideges voltam, hogy megtiltottam nekik, hogy egymásik kocsit használjanak.

Nincs lány. Nincs mit tenni.Elbarikádoztam az ajtómat. Egy ideig a szobámban duz-

zogtam. Aztán, hogy valamin még jobban felbosszanthassammagam, beléptem a szekrénybl nyíló valódi szobámba, s

bekapcsoltam a képernyt.Heller nem ment sehova: egy fillérje sem volt. Heller mi-

att igazán nem kellett aggódnom. Néhány napon belül hírtkapok Raht fell; a vontatóval átrepítjük Hellert az EgyesültÁllamokba, ahol nem sokkal ezután letartóztatják és börtön-

be vetik. Egy cseppet sem érdekes, hogy most éppen mit csi-nál, gondoltam. Valamit azonban hátha találok, amibe bele-köthetek.

És tessék, futópályának használta a raktárak folyosóját.

Nyilván súlyokkal nehezítette a futást, mivel minden egyeslépésnél egy-egy zsákot láttam ugrálni a vállán. és azedzései! Súlyokat aggat magára, hogy a bolygó alacsonygravitációja ellenére is edzésben tartsa az izmait. Atléták!

Ebben sem leltem semmi olyat, ami miatt bosszankodhat-tam volna, így arra gondoltam, jobban teszem, ha megnézema korábbi felvételeket. Visszatértem arra a pontra, ahol abba-

hagytam a rögzített anyag átnézését, majd csévélni kezdtema szalagot.



128

Ohó! Milyen elfoglalt volt! Az ostoba terepszemle és fel-mérés után egy pillanatra sem bújt vissza a hajóba.

Elször nem jöttem rá, mivel foglalatoskodik.

Furcsa dolgokat láttam a lábán. Ahogy lemászott a hajó-létrán, megállt az alján, s valamit a bokájára illesztett. Cso-magok és kötelek is lógtak róla, így nem láthattam a bokáját,mivel az önmagára aggatott holmik eltakarták.

Egyenesen a szerszámraktárba ment. A technikus egy pa-don tétlenkedett. Mikor észrevette, hogy ki az, aki berontotta barlangjába, némán elfordította a fejét.

– El szeretném kérni a kézi magfúróját – mondta Heller barátságos hangon.

A technikus megrázta a fejét. – Szörnyen sajnálom – folytatta Heller –, de ragaszkod-

nom kell hozzá. Úgy tnik, ebben az országban gyakoriak aföldrengések, ez itt pedig egy hatalmas, föld alatti üreg. Úgynik, apró k darabok válnak le a szikláról. Aggódom a ha-

jóm biztonsága miatt. Persze lehet, hogy a k darabok már korábban is azon a helyen hevertek, ahol megtaláltam ket, snem veszélyeztet minket a beomlás. Éppen ezért szeretnémelkérni a fúróját.

A technikus szinte mérgesen rántotta el aprócska fúróját,s Hellerhez vágta. Heller udvariasan megköszönte, s kilépetta raktárból.

Ezek a harcmérnökök! Heller megigazította az önmagáraaggatott zsákokat, s mászni kezdett a hangár függlegessziklafalán.

Ekkor már tudtam, mit szerelt a bokájára. „Karó"-nak hív- ják, de tulajdonképpen aprócska fúrók, melyek szempillantásalatt lyukat fúrnak a sziklába, vagy bármi más anyagba. AzApparátus is használja, emeleti behatolások alkalmával. A

harcmérnökök azonban hegyeket képesek megmászni ezzelaz eszközzel. Egy fúró mködik a bakancs orrán, egy a sar-



129

kán, egy a küls élén, s egy a bokánál. A szerkezet megijesz-tett: lyukat lehet fúrni vele bárki bokájába!

Heller egyre magasabbra jutott a k falon. Ó! A csuklójára

is szerelt a készülékbl! Az elmúlt éjszakaAfyonkarahisarban is viselte volna ezeket? Nem, biztos vol-tam benne, hogy nem használta ket. Láttam volna a vereke-déskor, s különben is, megszegte volna velük az rtörvényt.

A munka miatt csatolta ket magára. Most valami miattmegállt. Tizenöt lábnyira lehetett a hangár padlójától. Amagfúró felvisított. A hangjától akaratlanul is összeszorítot-

tam a fogaimat.A szerszám segítségével egy rudacskát forgácsolt ki a

sziklából. Egy hüvelyk átmér és három hüvelyk hosszú-ságú lehetett: egy rövidke k rúd.

Egészen közel emelte a szeméhez, úgy vizsgálta. A mintavilágosan megmutatta a szikla szemcseszerkezetét. Kritikus

pillantásokkal méregette. A k rúd semmi különöset nem

árult el a számomra.Picinyke kalapácsot vett a kezébe, s egy koccantással le-

ütötte a rudacska utolsó fél hüvelykjét, majd a levált részt aleveg ben elkapta, s az egyik zsákba dugta. Ezután a válláraakasztott bugyorból egy dobozt húzott el. Sziklaragasztó,árulkodott a hevenyészett felirat.

A ragaccsal bekente a k rudacskát, s visszadugta a helyé-

re. A kalapáccsal még meg is ütögette, így néhány pillanatmúltán már senki nem jött volna rá, hogy valaki egy darabotkiforgácsolt a sziklafalból.

Heller néhány lábnyit balra mászott, s megismételte azel bbi eljárást. Ezután gyors mozdulatokkal még jó néhányhelyr l mintát vett a sziklafalból, fúrt, ragasztott, fúrt, ra-gasztott, s így tovább!

Szerencsére csak tizenöt láb magasságban kapaszkodott asziklafalon. A baj akkor kezddött, mikor ötven láb magas-



130

ságba mászott, hogy megismételje az eljárást, s mindenegyes alkalommal, mikor lenézett, szörny érzés kerített ha-talmába. Utáltam a magasságot!

Így aztán belecsévéltem a felvételbe.Heller lassan elérte az elektronikus illúzió alsó élét, amely

egy hegycsúcs látványával fedte be a sziklát. Valamit mon-dott!

Azonnal visszaálltam, s újra lejátszottam. – Miért – motyogta Heller – bzlik az összes Apparátus-

terület? Arról nem beszélve, hogy miért fojtják el a légáram-

lást ezzel az illúzióval? Emiatt nem jut ki az elhasznált leve-!

Aha! Most elkaptam. Önmagával beszélget. Egyértelm jelzés!

Kicsinyke lángot gyújtott, majd megvárta, míg füstölninem kezd. Az így keletkezett kicsiny füstfelh viselkedésétfigyelte. – Semmi – mondta –, itt nem jut ki a leveg. Az is-

tenek szerelmére, meg kell találnom a kapcsolóját! Nem sokáig bírtam a felvételt. Egyfolytában lefelé bá-

mészkodott a háromszáz láb mélységbe, ahol a vontatókeze-k már csak kavicsoknak látszottak. Még a gyomrom is ösz-szerándult!

Addig csévéltem a szalagot, míg hangra nem bukkantam.Lejátszásra kapcsoltam. De csak dúdolgatott. Azt az ostoba-

ságot arról a bátor Kaukalsia hercegr l.Egy kicsivel kés bb Heller megpróbált szóba elegyedni ahangárf nökkel, aki az általam terjesztett pletykának kö-szönheten nem állt szóba vele. Heller végül a parancsnok vállára tette a kezét, s belenézett a szemébe. – Azt kérdeztem

– mondta Heller –, merre találom az elektronikus illúzió ke-zelszerveit? Éjszakára szeretném lekapcsolni, hogy kiszel-

zhessen a hely! Bent rekedt a nedvesség. – Az illúzió egyfolytában mködik – vicsorgott rá a han-



131

gárf nök. – Ez mindig is így volt. Verje ki a fejébl azokat akapcsolókat. Önálló energiaforrás mködteti, s így már szá-zadok óta senki nem nyúlt hozzá. Ha bármibe bele akar pisz-

kálni, beszélje meg a bázisparancsnokkal. – Ezzel acsarkod-va elvonult, miközben valami ügyekr l morgott, melyek ösz-szezavarják a napját.

Stabb kapitányt a hajó mellett találta. Az öt antimanco ki-költözött a hajóból. A hangár körleteiben kaptak helyet – ezsokkal kényelmesebbnek bizonyult a vontató kabinjainál, s avárosba is könnyebben eljutottak. Nem kellett lemászni a

nyolcvan láb magas létrán. Stabb kapitány kárörvenden fi-gyelte, ahogy Heller vereséget szenvedett a friss levegértfolytatott csatában. Ó, nem sokáig húzná az Apparátusnál!Ezek a flottabéli fickók!

Heller felmászott a fedélzetre.Elrecsévéltem a szalagot. Heller kés bb ismét kijött,

hogy fusson. Fokozatosan könnyítette a testére aggatott sú-

lyokat, hogy saját lépéshosszát a bolygó körülményeihezigazítsa.

Ostoba atléták.Kikapcsoltam a készüléket, és tovább fortyogtam elvesz-

tett hastáncosnm miatt. Az egész világ ellenem fordult.

4. fejezet

A következ napon, úgy dél felé, mikor éppen kezdtemkilábalni bánatos hangulatomból, olyasmi történt velem, amiazonnal visszataszított a melankóliába.

Perzselen forró nap köszöntött rám: az augusztusi nap a

mér t a török 100-ig korbácsolta – ami körülbelül 105foknak felelt meg. Az udvar egyik árnyékos szegletében he-



132

vertem, nem messze Diana, a vadászok római istenn jének kicsinyke templomától. Jeges sirával teli kancsóm mostanrakiürült; már ahhoz is fáradt voltam, hogy a legyezésemre ki-

rendelt fiúcskát rugdossam, mikor hirtelen egy énekesmadár hangjára lettem figyelmes. Egy kanári! A madár szinte meg-vadult! Hirtelen lángra kaptak primitív ösztöneim! Egy tíz-lövet vadászfegyvert vásároltam egy évvel ezeltt, melyetez idáig még ki sem próbáltam! Na ezzel majd elintézem ezta kanárit!

Ahogy úrrá lett rajtam az izgalom, felugrottam, s a szo-

bámba rohantam. Elég gyorsan ráakadtam a fegyveremre, desehol sem találtam a hozzá való lövedékeket. Pedig nehézlett volna eltéveszteni ket, hiszen akkorák voltak, hogy mégegy ágyút is megtölthettem volna velük. A hálószobámbarohantam, s kutatni kezdtem az ágyam melletti éjjeliszek-rényben.

Ekkor valami olyasmi történt, ami egy szempillantás alatt

kiverte a fejembl a vadászatot.Egy borítékot találtam a párnámra szúrva!A boríték még nem volt itt, amikor felébredtem.Valaki járt a szobámban!De hát senki nem vágott keresztül az udvaron a szálláshe-

lyem irányába! Hogy kerülhetett ez ide? Talán a szél fújtaide? Meg sem moccant a leveg.

Ezt a fajta borítékot üdvözletek küldésére használják aVoltár egyes társadalmi csoportjai: diszkréten csillámlott. Hakígyót találtam volna az ágyamban, akkor sem lepdök meg

jobban.Minden er mre szükségem volt, hogy kézbe tudjam ven-

ni. Nem tnt robbanó fajtának.Finoman, mintha forró lett volna, kiemeltem belle a kár-

tyát. Egy üdvözllap volt. Egy sajnos-nem-voltál-a-megbeszélt-helyen típusú. Kézzel írt szöveget találtam rajta.



133

Így szólt az elegáns kézírás:

Lombar azt akarja, hogy emlékeztessem magát egykét do-

logra.

És a formálisnak t üzenet alá egy trt rajzoltak! Egyvéres trt! Egy trt, amelyr l csöpög a vér!

Jéggé dermedtem, majd elborított az izzadság.Ki tehette ezt ide? Talán Melahat? Vagy talán Karagoz?

Vagy éppen Faht bej? A hangárf nök? Jimmy, a „csavargó"?

Heller? Nem, nem, nem! Nem Heller: lenne a legutolsó,akit Lombar munkára fogna! A fiúcska, aki legyezett? Nem,nem! Egész reggel az orrom eltt téblábolt.

És hol lehet most?Talán ebben a másodpercben is figyel?A vadászat gondolata elpárolgott a fejembl.De hiszen rám vadásznak!

Hatalmas er feszítés árán gondolkodásra késztettem ma-gam. Valami nyilvánvalóan a várakozásnak megfelelen tör-tént. Valaki azt gondolja, hogy nem teljesítem a kötelessé-gemet. És ha ez tényleg így van, ez az akárki Lombar ren-delkezésének értelmében meg fog ölni!

Tudtam, tennem kell valamit. Meg kell próbálnom felmu-tatni valamit. De gyorsan.

Kitaláltam!Szólnom kell Stabb kapitánynak, hogy egy újabb pletykátterjesszen el Hellerr l!

A fegyver kicsúszott a kezembl. Keresztülrohantam aszekrény hátoldalán, kinyitottam a folyosó ajtaját, s rohan-tam, hogy megtaláljam Stabbot.

Az antimancónak nyoma veszett. Valami más akadt az

utamba.Harci gépek!



134

Méghozzá kett.Az éjszaka folyamán kellett érkezniük.A csúf hajók kicsivel nagyobbak voltak, mint a vontató, s

páncél borította ket. Csupán kétf nyi legénységgel repültek.Az „Ágyú" – melyet Lombar használt – kisebb változataivoltak. Hideg, fekete, gyilkos hajók, halálos fegyverek.

Meglehetsen félszeg léptekkel közelítettem meg ket.Ha most értek ide, vajon mikor indulhattak a Voltárról? Ah-hoz, hogy mostanra ideérjenek, már azon a napon el kellettindulniuk, mikor Heller megszerezte a vontatót. Ezek a hajók

csak egy fokkal gyorsabbak a teherszállító hajóknál. Ez azt jelenti, hogy Lombarnak már a beszerzés pillanatában tudniakellett a vontatóról! Túl sokat tudott, túl gyorsan. Kémeketkellett elrejtenie minden egyes...

Valaki megszólalt a hátam mögött, amitl majdnem el-ájultam!

– Már órák óta itt vagyunk, Gris. Hol volt idáig?

Megfordultam. Egy metsz tekintet férfival találtam ma-gam szembe. A többiek mögötte álltak. Hogy kerültek a há-tam mögé?

Fekete egyenruhát viseltek, vörös kesztyvel. Gallérjuk mindkét oldalát robbanás vörös rajza díszítette. Ekkor már tudtam, kikkel állok szembe. Az Apparátusnál orgyilkos pi-lótáknak hívják ket. Az Apparátus összes nagyobb ütköze-

tében részt vesznek. De nem harcolnak az ellenséggel. Arravigyáznak, hogy egyetlen Apparátus-hajó se meneküljön elaz ütközet helyszínér l. Ha valamelyik hajó mégis megteszi,vagy ha csak úgy tesz, mintha menekülni próbálna, azonnallelövik! Az Apparátust alkotó szedett-vedett társaság miattvan szükség erre az óvintézkedésre. Valakinek el kell bánni agyávákkal. Valakinek el kell fojtania a zendülést. A válasz

az orgyilkos pilóta. A Flottánál nincs ehhez hasonló beosz-tás.



135

A modoruk összhangban áll feladataikkal. A fickó meg-szólításából most is hiányzott a „tiszt úr" kifejezés. A kezétse nyújtotta felém.

– Ebbe a hajóba – s megvet mozdulattal a vontató felémutatott – nem építettek sugáradót!

Minden egyes Apparátus-hajónak rendelkeznie kell ezzela szerkezettel, melyet a törzsébe építenek, s mely egy orgyil-kos hajó jelére aktiválódik: elengedhetetlen ahhoz, hogymegtalálják és lel jék az eltévelyedett hajót.

– Ez a Flotta hajója – mondtam hátrálva.

– Figyeljen ide, Gris. Nem akarja, hogy jelentsem ezt aszabálytalanságot, ugye?

Egyre csak hátráltam. – Ez csak egy aprócska mulasztás.A fickó közelebb lépett. Még soha nem láttam ennél hide-

gebb tekintetet. – Hogy várhatja el tlem bárki is, hogy lel- jek egy hajót, amit nem találok? Építtessen egy sugáradót ahajó törzsébe!

Megpróbáltam még egy lépést hátrálni, de a hátam a harcigépnek ütközött. Kétségbeestem. – Én nem tartozom a maga

parancsnoksága alá. – Mi pedig – mondta – nem tartozunk magának engedel-

mességgel!A másik orgyilkos pilóta és a két másodpilóta fejük egyet-

len mozdulatával egy emberként bólintottak. Saját területük

céltudatos, hideg szakembereinek számítottak; szerették tisz-tázni a dolgokat!Rossz helyzetbe kerültem. Nemsokára nekem is be kell

másznom ebbe a vontatóba. Fegyvertelen és páncélozatlan.Bármelyik harci gép egyetlen lövése elég hozzá, hogy aKaukalsia herceg a másodperc töredéke alatt rszemétté vál-

jon.

– Szóval, két parancs – mondta az orgyilkos pilóta. – Azegyik: utasítsa a hangárf nököt, hogy építsen sugáradót en-



136

nek a hajónak a borítólemezébe, de olyan titokban tegye,hogy a legénység ne vegye észre. Kett: rongáltassa meg ahajót olyan módon, hogy soha ne tudja elhagyni ezt a rend-

szert az idmeghajtó segítségével, és így ne tudjon lehagyni bennünket.

– Egy királyi tiszt tartózkodik a fedélzetén – mondtam. – Nos, csalja el a hajótól, hogy az adót beépíthessék a

törzsbe. A rongálást magára hagyom, mivel maga jut be alegkönnyebben a hajóba.

Bénán bólintottam. Behozhatatlan hátrányba kerültem.

Olyan sietsen hagytam el a szobámat, hogy nem hoztammagammal fegyvert. Megtörtem a leger sebb szabályt, mi-szerint egy Apparátus-alkalmazott soha ne menjen sehovafegyvertelenül. Aztán rájöttem, semmi hasznát nem vennéma fegyveremnek. Jelentenék Lombarnak, hogy visszautasítot-tam a parancsaikat.

Idegesen bólintottam.

– Mostantól barátok leszünk? – kérdezte.Bólintottam, s kinyújtottam a kezemet.Vörös kesztys kezével arcul ütött, keményen, megvet-

en. – Rendben – mondta. – Csinálja.Elrohantam, hogy kiadjam a titkos parancsot a hangárf -

nöknek. Ezután felrohantam a létrán, hogy kirángassam

Hellert a hajóból.Hellert a hangár térképszobájába cipeltem, ahonnan nemláthatta a vontatót.

Munkaruhát viselt. Valamin ügyködött odabent. Vörösversenysapkáját a tarkójára tolta. – Honnan jött ez a két„Ágyú"? – kérdezte.

– Ezek csak jár rhajók – feleltem. – Itt állomásoznak.

Mikor megérkeztünk, éppen úton voltak. Semmi közük aküldetéshez. – Halvány örömet okozott arra gondolni, mit



137

szólna, ha megtudná, hogy ezek a hajók kimondottan azértérkeztek ide, hogy nyomon kövessék imádott vontatóját, éslel jék, ha bármi furcsaságot észlelnek, vagy ha menekülni

próbál. Csak abban bíztam, hogy nem leszek a fedélzeten,mikor megteszik: egy fegyvertelen, páncélozatlan vontatóesélytelen ezekkel a harci gépekkel szemben!

– Talán holnap elindulunk – mondtam. – Amíg térképek közelében lehetünk, mesélek egy-két dolgot az Egyesült Ál-lamok földrajzáról.

– Helló – mondta a térképekre nézve. – Az Egyesült Ál-

lamok geológiai atlasza. Ebben még az ásványok is bennevannak!

– Minden benne van, a legutolsó farmig – tettem hozzá, sörültem, hogy fel tudom kelteni az érdekldését, s el tudomterelni a figyelmét a hangárban folyó munkáról. – Építhet-nénk jobb farmokat is persze, az ásványkincsek azonbansokkal fontosabbak.

– Nos, valószínleg ezen a mezn fogunk földet érni. – ÉsDél-Virginia azon pontjára böktem, melyet Lombar kijelölt aszámunkra.

– A várost – folytattam – Fair Oakesnak hívják. Látja? Otttalál egy részletesebb térképet. Ez itt Hamden megye. Fair Oakes a megyeszékhely. Látja ezt az épületet? Ez a HamdenMegyeszék. Ezek a görbe vonalak egy aprócska hegyet mu-

tatnak. – És most figyeljen – folytattam. – Itt fogunk földet érni:ez egy elhanyagolt ültetvény, senki nincs a környékén. A fák majd elrejtenek minket az erre járók ell.

– Nos, itt fogja hagyni a hajót, végigmegy a megjelölt ös-vényen, el a farm mellett, fel a hegyre, míg el nem éri a me-gyeszék épületét, ahová bemegy.

– Ott megkapja a születési anyakönyvi kivonatát; egyöreg hivatalnok fogja várni. Ezután leballag a hegyr l, és



138

elmegy a buszállomásra. – Talál egy éjszakai járatot. Északra megy, Lynchburgbe.

Valószínleg járatot kell váltani Lynchburgben, hogy eljus-

son Washington DC-be, majd onnan New Yorkba.Rendkívül figyelmesen hallgatott, de közben a térképeket

bámulta. Nehéz lett volna megjósolni, mi fog történni veleezután. Az ifjabb Rockecenter – amely nevet Lombar válasz-totta számára – magára vonja a figyelmet, s azonnal lebukik.Ha csak bejelentkezik egy motelbe, egészen biztosan lesz va-laki, aki értesíti a helyi sajtót, hogy híresség érkezett a vá-

rosba. azonban nem híresség: álnevet használ! És bumm!Rockecenter csápjai azonnal elérik. Viszlát, Heller! Lombar ravasz csapdát állított. Nem létezik ifjabb Delbert JohnRockecenter!

– Meg kell tanulnia és biztonságosan kell használnia sajátfednevét – mondtam. – Amerika rendkívül érzékeny a sze-mélyazonosságra. Ha nem tudod igazolni magad, azonnal

megrülnek. Szóval, tanuljon meg bemutatkozni és a nevéthasználni. F benjáró bnnek számít, ha valaki nem közli anevét, ha azt tle a rendr megkérdezi. Érti, amit mondok?

– És mi lesz a fednevem? – kérdezte Heller, még mindiga térképeket bámulva.

– Ó, még magam sem tudom – hazudtam. – Megfelelszületési anyakönyvi kivonatot kell szereznünk. A név sem

jelent semmit, ha nem társul hozzá anyakönyvi kivonat. Anév attól függ, mit tudnak szerezni a hamdeni megyeszéken. – Hé – mondta –, bejelölték az aranylelhelyeket ezekre a

térképekre. Olvastam néhány könyvet az Egyesült Államok-ról, melyekben az állt, hogy az arany elssorban a nyugati te-rületeken található. Ide nézzen! Aranyat jelölnek Virginiá-

ban. És ezen a másik térképen arany van Marylandben. És

ezen pedig... New Englandben. – Ó, ezeket már a „gyarmati" idkben kibányászták. Tér-



139

jünk vissza a tárgyra. – Csupán egyvalamit tudtam egészen biztosan a geológiával kapcsolatban, hogy nem értek hozzá.Én magam is láttam ezeket a jelzéseket az elmúlt évben és

szóltam is Rahtnak, hogy próbáljon ásni, mire majd meg- pukkadt a nevetéstl. Ekkor magyarázta el, hogy ezeket atérképeket már csak múlt id ben szabad értelmezni.

– Értem már – folytatta Heller. – A kutatók feljegyezték azokat az anyagokat, melyek indikátoroknak neveztek: ró-zsaszín kvarc, vasérc, kristályos pala. Ez az... Appalache-hegység, és azok ott, északkeleten, a bolygó legöregebb he-

gyei közé tartozhatnak, s így azt hiszem, bármit meg lehet ta-lálni bennük. Azt az északi... New England?... területet lebo-rotválták a gleccserek: ez világosan kiderül a terület topográ-fiájából. Így valószín, hogy a gleccserek levágták a hegyek csúcsát, s így az érctelérek a felszín közelébe kerültek.

Hagytam, hogy boldogan fecsegjen a térképr l. Csak egy(bíííp) harcmérnök. Itt ücsörgünk, miközben poloskát ültet-

nek a hajójába! Még a vártnál is ostobább! Egy gyerek, akikémek és titkos hadmveleti szakértk közé keveredett. Mi-ért érdeklik ennyire ezek a térképek? Éveken keresztül nemfog semmi mást látni, csak cellájának falát.

Eltelt egy óra. A hangárf nök Heller háta mögött megbö-kött.

– Nos, rendben – mondtam. – Azonban mint irányítója,

figyelmeztetnem kell valamire. Méghozzá az Úrtörvény-könyv a-36-544 M törvényének B bekezdésére. Továbbrasem árulhatja el, hogy földönkívüli. Semmilyen körülmé-nyek között nem fedheti fel valódi kilétét. Az e vétség miatta Voltáron kiszabható büntetés sokkal kegyetlenebb, mintamit ezen a bolygón egyáltalán el tudnak képzelni. Ezt magais tudja, és én is tudom. Saját érdekében királyi tiszti becsü-

letszavát kérem, hogy soha nem árulja el valódi kilétét. – Soltan, talán meg akar bántani? Magát is kötik ezek a



140

törvények. Maga nem az uralkodó, hogy a saját nevébenhangoztassa a Voltár törvényeit. De ha már itt tartunk, ha azegyütt töltött id alatt bármilyen módon megsérti az rtör-

vénykönyv rendelkezéseit, királyi tisztként és magánember-két egyaránt a Nagy Tanács elé rángatom, ahol olyan hosszú-ra és vékonyra nyújtják, mint egy húrver t, s addig játszanak magán, míg el nem szakad.

– Csak segíteni akartam – mondtam dadogva. Magambanazonban nevettem. Tudtam, hogy azt a végzetes nevet fogjahasználni, amit mi aggatunk rá. Olyan ostoba, hogy még a

hajójába is nyugodtan poloskát ültethetnek a háta mögött. – Nos, remélem, sikerrel jár a küldetésünk – mondtam,

miközben felálltam, és megráztam a kezét. – Biztos vagyok benne, hogy remek ügynök válik magából. Pontosan olyan,mint amilyenre szükségünk van.

Ahogy kiléptem a térképszobából, ismét végignéztem aharci gépeken: hatalmas ágyújuk egyetlen lövése képes szét-

szakítani egy fél bolygót: a vontató meg sem kottyanna ne-kik. Reszketve fordultam a hangárkörletek felé, hogy szólja-nak a hajó legénységének, keressék meg Stabbot. Új men-demondát kell elterjesztenem Hellerr l, akinek titkos pa-rancsban rendelték el mindannyiuk megölését, beleértve azorgyilkos pilótákat is. Ennek köszönheten talán még azelttlemészárolják Hellert, mieltt elindulnánk, s így soha többet

nem kell felülnöm arra a (bíííp) vontatóra! Cseppet sem sze-retem a harci gépeket, azt azonban különösen utálnám, ha azegyik még le is lne.

5. fejezet

A soron következ fordulat felkészületlenül talált.



141

Kezemben egy újabb kancsó jéghideg sirával hevertem atemplom árnyékában, mikor nagy dirrel-dúrral megérkezettKaragoz.

– Látogatója érkezett – mondta. – A taxisof r azt mondta,most azonnal találkozni akar magával.

Összerándultam, mint egy megtaposott kígyó. (Bíííp)meg! Most aztán kiereszthetem a mérgemet! – Vezesd az át-riumba! – Ott a szök kút. Talán víz alá tudom nyomni a fe-

jét, hogy megfulladjon!Az átrium, vagyis az udvar, ami köré a rómaiak házaikat

építették, korábban lepusztult volt és félelmetes, tökéletesenalkalmas egy kivégzésre. Mára azonban mindez megválto-zott. Karagoz és a kertész magas, virágtartóban álló növé-nyeket hoztak; drága, új sznyegekkel takarták le a követ;kényelmes székekkel rakták körül a szök kutat, ami hvösséés barátságossá varázsolta a kertet. (Bíííp!) Rossz idzítés!

A taxisof r, sapkáját ujja körül forgatva ácsorgott. Vi-

dámnak és mosolygósnak látszott. (Bíííp!) Ez nem éppen amegfelel hangulat!

Nos, nemsokára úgy is darabokra vágom! – Mi a nyava-lyának küld vissza egy teljesen tiszta lányt Isztambulba?

Mintha nem is emlékezett volna, aztán így szólt: – Ó, az alány! Ó, maga rendkívül szerencsés, Szultán bej. A doktor szerint (bíííp)-je és (bíííp)-je is volt. Egy két lábon járó jár-

ványveszély! Egy tökéletes boszorkányt sikerült szereznie.Azt mondta, zavarjam el, én pedig visszaküldtem Isztambul- ba!

Tudtam, hogy hazudik. Egyre csak szívtam magamba alevegt, hogy hatalmas haraggal törhessek rá, és visszasze-rezhessem a pénzt, amibe ez az egész került, mikor ez az os-toba fafej fogta magát és leült. Az én jelenlétemben! A pár-

názott nyugágyra! Elállt a lélegzetem. Ilyen szemtelenséget!A fickót azonban valami sunyi alattomosság vette körül.



142

A bejárat felé nézett, majd ahogy megbizonyosodott róla,hogy egyedül vagyunk, jól láthatóan megnyugodott. – Gristiszt úr – suttogta – belekeveredtem valamibe!

Reméltem, hogy azt fogja elmesélni, teljesen összetörte azautóját. Ehhez azonban túl vidámnak látszott. Ha valaki sut-togni kezd, azonnal felkelti vele a másik érdekldését.

– Mikor elküldtem a lányt – suttogta – tudtam, hogy magaszomorú lesz. Igazán nem szeretnék ujjat húzni magával.

Így már sokkal jobb. Illend tisztelet! Én is leültem, s kö-zelebb hajoltam hozzá, hogy jobban halljam. – Néhány héttel

ezeltt – folytatta visszafogott hangon – hallottam ezt egy bizonyos fickótól, aki keleten él, túl Bolvadinon. Így aztánodarohantam szabadidmben – de nem számítom fel az utat,mert barátok vagyunk.

Így már jobb. – Mit szólna egy valódi hastáncosnhöz? Nem egy isz-

tambuli kurvához, aki csak rázza a hasát, hanem egy valódi-

hoz!Közelebb, még közelebb hajoltam.

– Figyeljen ide, Gris tiszt úr. Higgye el, gyönyör . Azoroszok odaát Türkmenisztánban a Kaszpi-tenger túloldalánösszefogdossák a nomádokat, és termelszövetkezetekbekényszerítik ket. Felmosatják velük az egész Kara-kum si-vatagot!

– Már a halál sem rémiszti ket. Hátborzongató. De idehallgasson, a dolognak van egy olyan oldala, ami érdekes le-het a számunkra. – Egészen közel hajolt. – Az asszonyok,hogy ne kelljen így élniük, tudja mit csinálnak? – Gondosankörülnézett és még jobban lehalkította a hangját. – Eladják saját magukat!

Ó, ez aztán felcsigázta az érdekldésemet!

– Ezek a lányok – folytatta – valódi törökök. Tudja, a tö-rökök valamikor benépesítették a Kaszpi-tenger és Szibéria



143

közti területet. Ezek a népek ma is mind ugyanazt a nyelvet beszélik. Még helyi akcentusuk sem igen van. Ráadásul, Gristiszt úr, megrizték eredeti társadalmi berendezkedésüket,

így ezek a lányok a mai napig is nomád, sivatagi nk, s ígyvalódi csemegének számítanak a török hastáncot illeten!Ezenkívül szakérti a... nos... ugye tudja.

Egyre közelebb fészkeldött. – Egytl egyig szüzek, mi-vel törzsi szokásaik nem engedik meg, hogy ne így legyen.Így aztán nem jelentenek veszélyt magára.

Én magam is majd leborultam a székemr l.

– Nem kell mást tenni, mint kicsempészni ket a vasfüg-göny mögül. Keresztül kell vitetni ket a Kara-kum sivata-gon, egészen a Kaszpi-tenger partjáig Cheleken kiköt jéig.Innen elszállítják ket az iráni Pahlevibe. Ezután keresztülvi-szik ket Iránon, egészen a határig, Rezaiyehig, ahol is be-csempészik ket Törökországba. Bolvadinba érkeznek, ahol

bárki megvásárolhatja ket.

A taxisof r hátradlt. Én nem. – Biztos vagyok benne,hogy maga tudna szerezni iratokat. Mivel ezek a nk valóditörökök, éppúgy beszélnek, mint az itteniek, így nem jelen-tenek gondot. Nos, ehhez mit szól?

Az agyam forgott a fejemben! Micsoda lehetség! Itt azorrom eltt! Ha valaki mestere a galádságoknak, akkor tudjaigazán értékelni az ilyesfajta dolgokat.

– És hogy néz ki? – nyáladzottam.A fickó ismét körülnézett. Továbbra is egyedül voltunk, azonban újra lehalkította a hangját. – A lányok többségétmár eladtuk. Gyakorlatilag már csak egy maradt. De nem hi-szem, hogy túl sokáig kellene kínálnunk. – Titokzatoskodómozdulattal kotorászott a zsebében. – A neve Utanc. – S ez-zel a kezembe nyomott egy fényképet.

Ó, a mennyországra, a szívem majd kiugrott a helyébl!Ez az arc! Ez a gyönyör arc!



144

Nagyon fiatalnak látszott, talán tizennyolc sem volt még.Két hatalmas szeme élettl csillogott, noha lesütötte ket.Ujjait szája elé emelte, hogy eltakarja, de így is látni lehetett

vastag ajkát. Mintha kissé visszahúzódó lett volna.Hát persze! Utanc! A török nk erényeik után kapják a

nevüket. Utanc nem jelent mást, mint „szégyenlsség, eré-nyesség, félénkség".

Oly édes! Oly gyönyör ! Oly esend és törékeny! Olyvédtelen!

Egy szinte ismeretlen érzés kerítette hatalmába a lelke-

met. A szenvedély, hogy gondját viseljem és megvédjem,forrni kezdett bennem. Úgy éreztem, át kellene rohannom ahatáron, lemészárolni az egész orosz hadsereget, hogy aztána karjaimba emelhessem, s a mosolyáért könyöröghessek.

Felsóhajtottam, s nagy nehezen elszakadtam a képtl.Megfordítottam a fényképet. A kép hátoldalára ceruzával eztírták: 5000 $, készpénz.

– A személyes tulajdona lenne – suttogta a sof r. – Mind-örökre a rabszolgája maradna. Ráadásul ezzel kimentené azer szakoskodó orosz katonák karmai közül, amiért egész éle-tében hálás lenne magának!

Nos, mi mást tehettem volna?A zsebembe nyúltam, s elhúztam ötezer amerikai dollárt,

s átnyújtottam a taxisof rnek.

– Erre rájön még a szállítás költsége és a jutalék – mondtaa sof r. – Ez további ötezer.Ismét benyúltam a zsebembe, s elhalásztam még ötezer

dollárt.A sof r felállt. – Boldog vagyok, hogy szívességet tehet-

tem magának, Szultán bej. Ne is essék szó a benzinköltsé-gemr l és a szabadidmr l.

Visszautasította azt a marék lírát, amit felkínáltam. Aztánmegrántotta a vállát, és mégis elfogadta.



145

– Úgy egy hétbe telik, mire átcsempészik a határon – mondta. – Most el kell rohannom Bolvadinba, hogy kifizes-sem érte a pénzt, még mieltt eladnák valaki másnak. – Ez-

zel elrohant, majd nem sokkal kés bb meghallottam a gumik csikorgását, ahogy a „taxi" elviharzott. Bíztam benne, hogynem késett le semmir l.

Azon az éjszakán fényképpel a párnámon aludtam, és iga-zán gyönyör eket álmodtam!

Olyan jól éreztem magam, hogy mikor hajnalban arraeszméltem, hogy Faht bej áll az ágyam mellett, még csak

nem is jöttem zavarba. – Raht üzent a rádión – mondta. – Mindent elkészített. A

sötét beálltakor elindulhat Amerikába.Meg sem hallottam, mikor elment, pedig biztosan mondta,

hogy értesíti a hajó legénységét.A kezembe fogtam a fényképet, és szenvedélyesen meg-

csókoltam. Az istenek áldják azokat az er szakos orosz ka-

tonákat, akik ilyen kincset terelnek a kezembe! Azért elnyeiis vannak a kommunizmusnak!

6. fejezet

Ahogy a szürkület sötétséggé ssödött, elindultunk.Voltak páran – mindenben csak a bajt látó, hiperkritikus,szurkálódó egyének – akik megpróbáltak meggyzni afell,hogy egy valódi, hús-vér hastáncosn szenvedélyes birtoklá-sa eltérít feladataim végrehajtásától. Ez azonban csak rossz-indulatú áskálódás volt.

Az indulás eltti napon tennivalóim rabszolgájává váltam.

Megfenyegettem Faht bejt, hogy bocsásson a rendelkezé-semre elegend mennyiség pénzt, aki ezt meg is tette. Ez-



146

után alaposan elláttam magamat földi fegyverekkel. Össze-gy jtöttem a szükséges felszerelést. Alaposan ráijesztettem avilla személyzetére, aminek köszönheten a kisfiúcska ismét

elhányta magát.A képernyre kapcsoltam a 831-es relét, s rengeteg tenni-

valóm közepette még arra is szakítottam idt, hogy megnéz-zem, mire készül Heller a hajóban.

Édességet készített!Így van! Kezében kannákkal és serpenykkel állt a hajó

konyhájában. Még kötényt is kötött maga elé! Egy hatalmas

kanállal kevergette és kóstolgatta a legnyúlósabb,leghányingerkelt bb fortyogó ragacsot, amit valaha is lát-tam!

Gondoltam, biztosan a húgától tanulta. Hát nem édes,hogy ilyen alapos? Undorral figyeltem Hellert.

Egy kicsivel kés bb ismét megnéztem, mit csinál. Egy ha-lom papírdarabka hevert eltte, melybe az apró édességgom-

bócokat csomagolta.Miután végeztem a személyzet újbóli megfélemlítésével,

Heller már az összes gombóckát viaszos papírba csomagolta.Keményeknek látszottak a piros és fehér csíkos csomagocs-kák.

Mindig is tudtam, hogy bolond. Rengeteg ugyanilyenédességet találhat Amerikában. Bárhol megveheti ket. Még

színes hirdetéseket is láthatott róluk a hangár könyvtárának idegen folyóirat részlegében. Nos, jó, mondtam magamban gúnyosan, hát csak készü-djön az utazásra. Ezzel magára hagytam.

Ó, milyen elfoglalt is voltam az indulás eltti napon. Leg-alább két órát töltöttem az Apparátus ügyeivel, ami soknak nt amellett a tíz óra mellett, amit a f ben heverve, Utancról

álmodozva töltöttem.A kilövés zökkenmentesen ment végbe. Egyszer dolog



147

a Földön utazni: csak egyetlen holdja van, s az sem túl fé-nyes. Így aztán az elindulással elég megvárni az éjszakát,majd követni a sötétséget, ahogy az végigkúszik a bolygó

felszínén. Ha valaki úgy háromszáz mérföldet halad a meg-felel irányban, majd gyorsan leereszkedik, helyi id szerintugyanakkor ér földet, mint mikor elindult.

Stabb kapitány valódi szakértelemr l tett tanúbizonysá-got. Az Apparátus iskolái alaposan felkészítik az embert akalózkodásra és a csempészésre. Számos történettel szóra-koztatott, s miközben ereszkedtünk, egy olyat is elmesélt,

amely alkalmával leromboltak egy egész várost. Harsány ne-vetés fogadta a történetet.

Ettl függetlenül, tankönyvbe ill módon ereszkedtünk.Alattunk feltárult az elvadult ültetvény: a gondozatlan

ugar, a romos ház, melynek tornácáról két oszlop is kidlt,valamint az összeomlott rabszolgakunyhó.

Úgy ötszáz láb magasságban Stabb rácsapott a

bénítógombra. Er s, kúp alakú, kék szín fény csapott ki ahajóból, majd egy töredék másodperc után megsznt; ha

bárki is észrevette, azt hihette, egy jelzfény vagy egy ka-nyarodó autó fényszórója világított a szemébe.

Stabb a hajót vízszintes helyzetbe fordította, s a fákkal ta-kart célpontra eresztette.

A másodpilóta kinyitotta a légzsilipet. A másodgépész,

harci öltözetben, abban a pillanatban kiugrott a gépbl.keresvel pásztázta végig a területet.Az imént felvillant kék szín fény minden élt, aki a kö-

zelben tartózkodik, elkábít, a hérzékél pedig elárulja, fek-szik-e valaki eszméletlenül a közelben. Megszokott mvelet.Ezzel elkerülhetek a váratlan meglepetések. Azonkívülrendkívül emberbarát: nem kell megölni a véletlen szemta-

nút, elég csak a leveg be emelkedni, és hagyni, hogy az ille- magához térjen, aki sikoltozás helyett csupán azon fog



148

töprengeni, vajon mi történt vele az imént. Így a Voltár piló-tái nem sértik meg az a-36-544M számú törvény B bekezdé-sét! A hulláktól ilyen helyzetben igen nehéz lenne megsza-

badulni, melyek aztán szimatoló seriffeket és egyéb kelle-metlenségeket vonzanának a helyszínre.

A másodgépész hérzékel je vörösen felvillant! Valakitelkábított a kék szín fény!

Az els pilóta készenlétbe helyezett robbantó fegyverrel a jel irányába iramodott. Stabb a vontató kezelszervei mögöttfeszengett, készen arra, hogy azonnal a leveg be emelje a

gépet, ha véletlenül kiderülne, csapdába kerültek.Az augusztusi éjszakák fülledtek Virginiában. A dereng

holdfény ezüstös körvonalat rajzolt a környez fákra. A szel- be-beszökött a bozótosba, megrezegtetve annak leveleit.

Nevetés harsant. Az els pilóta futva érkezett vissza. Egyoposszumot hozott a farkánál fogva! Félredobta. – Tisztának nik – mondta.

– Minden tiszta! – szólt a másodgépész, behajítva aérzékel jét a légzsilipen.

Stabb szk metszés szemével az éjszakát kémlelte. – Hola pokolban vagyunk? Vissza kell térnünk a bázisra, mielttmég felkel a Nap. – Az órájára pillantott. – Huszonöt per-cünk maradt!

Hirtelen szapora léptek zaja hallatszott a gazzal bentt út

fell.Raht ugrott elénk. Két hatalmas bröndöt cipelt magával.A külseje jelentéktelenebb volt bármely földi emberénél.

Tüskés bajszát leszámítva, amit szándékosan növesztett,egyetlenegy megjegyezhet vonással sem rendelkezett. Atökéletes kém. A Modon bolygóról származott, ahol örültek,hogy megszabadultak tle.

Behajította a bröndöket a légzsilipen. Zihált a kimerült-ségtl. Aztán felismert a gépbl kisz halvány fényben.



149

– Ember – mondta –, ez Gris tiszt úr, életnagyságban. – Ahangja mindig panaszosan csengett, függetlenül attól, hogymir l beszélt.

– Mi van ezekben a bröndökben? – akartam megtudni. – Azt a parancsot kapta, hogy ruhákat rakjon egy drága b-röndbe.

Beljebb lökte a bröndöket a légzsilipbe. – A ruhák sokbakerülnek. Magának fogalma sincs az inflációról. Kövekkelnehezítettem a bröndöket!

És pénzzel nehezíted a zsebeidet, mondtam magamban.

Aztán megnyomtam a csengt, és felkaptam a csomagokat,hogy Hellerhez vigyem ket. Nem akartam, hogy észrevegyeaz ügynököt, aki mostantól kezdve a nyomában lesz.

Heller már kinyitotta a folyosó ajtaját. Keresztülvereked-tem magam, s a két hatalmas bröndöt ledobtam a szalon-

ban. Valóban drága bröndöknek látszottak.Heller az asztalnál ült. Így szóltam. – Talál bennük ruhá-

kat. Öltözzön gyorsan. Az összes saját ruháját vegye le. Ki-csivel több mint húsz perce van, úgyhogy igyekezzen. – Ma-gára hagytam, s rácsuktam az ajtót.

Raht még mindig hevesen zihált. A legénységi szalonbavezettem. Egy köteg iratot húzott el. – Itt van a katonaiakadémiai diplomája.

Ez állt rajta:

SAINT LEE KATONAI AKADÉMIA

Gratulálunk:IFJABB DELBERT JOHN ROCKECENTER-nek,

az ELS KÉT ÉV sikeres elvégzéséért.Aláírás, pecsét stb.

Lenygöz okirat volt. Régi egyenruhákat visel, fegyve-



150

rükkel tisztelg katonákat rajzoltak rá. Zászlókat és ágyúkat.Rendkívül díszes.

– Itt a többi irat – szólt Raht. Vizsgákról szóló iratok és

bizonyítványok másolatai voltak. – Igényes hamisítványok – mondtam. – Egyáltalán nem azok – felelte Raht. – Minden aláírás

eredeti rajtuk. Az iskolát múlt sszel végleg bezárták, így avolt tantestület bármit megtesz néhány dolcsiért. Azt gondol-ta, elküldtem hamisításra?

Mindig ez a panaszkodó hanghordozás, még akkor is,

amikor önmagát dicséri. – Hol van Terb? – kérdezte. – Nincs sok idnk. – Talán bajba került. Az a vén hivatalnok ott azon a

(bíííp) megyeszéken nem akart kötélnek állni.Stabb kapitány dugta be a fejét, és az órájára bökött. – El

kell tnnünk innen most azonnal. Az éjszaka leple alatt visz-sza kell érnünk a bázisra!

De ekkor megjelent Terb, és beugrott a légzsilipen. Terbkülseje legalább annyira jelentéktelennek számított, mint atársáé. Kissé testesebb volt az átlagnál, enyhén barna b,de soha senki nem szúrná ki egy tömegbl. a Dolórólszármazott, ahol szintén nagyon örültek, mikor megszaba-dultak tle.

– Csak nem Gris tiszt úr? – mondta. – Akkor mégiscsak

fontosak lehetünk! Raht, én tévedtem. Egész id alatt, mi-közben azt magyaráztam, hogy le se... – Pofa be – mondtam. – Elintézte a születési anyakönyvi

kivonatot?Terb bólintott. Egy apró elektromos kapcsolót húzott el a

zsebébl. – Á vén hivatalnok látni akarja, mieltt kiállítja azanyakönyvet, hogy biztos lehessen benne, nem halott sze-

mélyr l adja-e ki az okmányt. Nem akarja, hogy átverjék.Úgyhogy a madár, akit idehoztak, meg fogja t ajándékozni,



151

ad neki egy kilót, s így rákerül az aláírás az anyakönyvi ki-vonatra. Aztán ahogy az emberünk kilép abból a megyeszékiépületbl, megnyomom ezt a gombot, és viszlát, hivatalnok,

viszlát, okiratok. Tegnap, még napfelkelte eltt helyére tet-tem a bombát. Pontosan az akták alá!

Átadtam nekik az aktivátorvevt. – Ez egy különleges po-loska. Ennek egyfolytában a fickó kétszáz mérföldes körze-tében kell lennie.

– Mi is elláttuk poloskákkal – mondta Raht. – Poloskákatraktunk a ruhákba, a bröndökbe, és itt van nálunk az

aktivátor. Lehetetlen, hogy elveszítsük! – Ez azonban egy másfajta poloska, egy antenna típusú –

hazudtam. – A könyökébe illesztettük, ahol érzékeli, ha afickó robbanószerek vagy fegyverek felé nyúl: nem szeret-nénk, ha lelné magukat.

Ó, micsoda különbség! – Hajóval követni tudjuk – hazudtam tovább. – Nos, ez

egy 83l-es relé. Tartsák az aktivátorvev mellett.Megértették.

– Legyen egyfolytában bekapcsolva. Látják, úgy néz ki,mint egy telefonkapcsoló doboz. Bármely ház külsejére fel-szerelhetik, de akár még egy ágy alá is bedughatják.

Megígérték.Aztán Raht így szólt. – Pénz. Nekünk. Hatalmas az inflá-

ció.Átadtam nekik egy váltót, melyet a Chase-Arab NewYork Banknál válthatnak be. Boldogok voltak. Mint ahogyén is: kormányzati pénzt kaptak.

Elláttam ket néhány jó tanáccsal. Aztán így szóltam. – És most tnjenek innen, mieltt még észreveszi magukat.

Kiugrottak a légzsilipen, elrohantak a holdfényben fürd

néhai lakóház eltt, és eltntek.Stabb az óráját nézte.



152

Megjelent Heller. És ó, nevetnem kellett! Hat láb két hü-velyk magas férfiakra való ruhát ritkán tartanak Dél-Virginiában. A ruhák kicsik voltak Hellerre!

Raht kiváló munkát végzett. RIKÍTÓ szín dzsekit szer-zett! Vörös és fehér szín darabokból varrták. A nadrág isRIKÍTOTT! Az kék-fehér csíkos volt. A kalapja élénkzöldszalaggal átkötött panama: csakhogy az is kicsi! A narancs-szín antilopbr cip szorította a lábát. A lila ing koronáztameg a látványt!

Fáklyaként fog virítani!

Látszott, a ruha gazdájának sok pénze van, ízlése azonbanannál kevesebb.

És mintha kintte volna ket.Csodálatos!A két hatalmas bröndöt is magával cipelte.

– Nem gondolja, hogy az öltözékem egy kissé felt? – kérdezte.

– Ez maga a divat csúcsa! Az öltözéke rendkívül divatos! – lelkendeztem.

Néhány szóban ismét elmagyaráztam neki, hol kapja megaz anyakönyvi kivonatát. Aztán átadtam neki a többi iratot.

Ezután a holdfényben dereng út felé fordulva, letérdel-tem a légzsilipben. Biztos akartam lenni benne, hogy Raht ésTerb már eltntek a környékr l. Valami megmoccant a bozó-

tosban. – Egy kicsit éhes vagyok – mondta Heller a hátam mö-gött. Aztán, mintha visszafordult volna a hajó belseje felé.

Stabb lépett mellém. – Azt mondja... – Kapja meg, amit akar – mondtam. Valami mocorgott a

régi rabszolgakunyhóban.Heller ismét elkerült. – Szükségem lesz némi pénzre.

Ó, igen. Pénzre. A parancs értelmében ötezer dollárt kel-lett volna hogy kapjon, hogy gazdagnak higgyék. Elhúztam



153

a zsebembl kétezret, és átadtam neki. Háromezer nem rossz pénz ezért a kis éjszakai munkáért.röndje szíjaival babrált.

– Kifutunk az idl – mondta Stabb.Végre megláttam, mi mozgatta a bozótot. Egy róka. A

pokolba vele!Felálltam, és Heller felé fordultam. Kinyújtottam a ke-

zem. azonban nem fogadta el. Ehelyett átadott egy levelet. – Lenne olyan szíves és feladná? Megígértem az illetnek,hogy informálni fogom.

Elvettem a levelet, s a zsebembe gyrtem. Úgy szerettemvolna már megszabadulni tle, hogy ügyet sem vetettem alevélre. – Nos, sok szerencsét, Jettero – mondtam. – Elérke-zett a pillanat. Induljon.

Leugrott a földre, maga után rántva a két jókora bröndöt.Elbicegett a holdfényben fürd udvarház eltt.

– Viszlát, Heller – mondtam magamnak. – És remélem,

sok jó barátot szerzel a sitten! – Indulunk – szólt Stabb.Elálltam az útjukból. A másodgépész kiugrott a légzsili-

pen, kezében egy mszerrel. Stabb hat láb magasra emelte avontatót, s ott tartotta lebegve. A másodgépész, kezében akészülékkel, beugrott a vontató alá, s a hajó által lenyomottfüvet kiegyenesítette. Aztán a készüléket behajította a légzsi-

lipen. A másodpilóta kinyúlt, felrántotta a társát a fedélzetre,és ezután közösen bezárták az ajtót.A kapitány így szólt hozzám: – Kapott olyan parancsot,

amelynek értelmében alkalmatlanná kell tennie a hajót arra,hogy elhagyja ezt a naprendszert?

Ami igaz, az igaz, kaptam ilyen parancsot. Az orgyilkos pilótától. Ez persze még nem jelenti azt, hogy Stabbnak is

tudnia kellene err l. – Miért? – kérdeztem. – Mert leszerelte a parancsnoki hídról az idirányzékot –



154

felelte a kapitány. – Ha van is tartalék, nem találjuk. Duplánlezárta a kabinját és a raktárhelyiségeket: még egy robbantófegyverrel sem tudnánk feltörni ket! Irányzék nélkül nem

repülhetünk ki a világrbe. Gondoltam, maga pont ezt akarjaelérni: azt mondta, adjam neki oda, amit akar.

Mi van? Ki akar ezzel a (bíííp) vontatóval utazni, és pláneki akarja, hogy lel jék?

Stabb az ég felé kormányozta a vontatót.A bázis felé iramodtunk, hogy még napfelkelte eltt föl-

det érjünk.

Stabb a vontató segédhajtómveit addig ostorozta, amíg elnem értük a fénysebességet.

Lélekben ünnepeltem.Heller kikerült a környezetembl!Alig vártam, hogy végre bekapcsolhassam a képernyt, s

lássam, mi történik vele. Az a (bíííp)! Arra azonban már ke-vésbé vágytam, hogy lássam azt a rengeteg bonyodalmat,

amit okozott!



155

TIZENNEGYEDIK RÉSZ

1. fejezet

Kevesebb, mint két óra múlva, villabéli titkos szobámbanülve, százöt hosszúsági fokra Hellertl, tisztán láttam min-den mozdulatát.

Szinte magamon kívül voltam a gyönyör ségtl! A kép-erny gyönyör képet vetített elém! A hangot a nagy távol-ság ellenére is tökéletesen hallottam! A 831-es relé igazán jószolgálatot tett!

Vissza kellett csévélnem a rögzített anyagot addig a pon-tig, míg Heller elhagyta a hajót.

Megtaláltam, ahogy két nehéz bröndöt cipelve botlado-zott a virginiai éjszakában. Fény szdött ki a közeli farm-épület ablakaiból, s így látni lehetett a farmhoz tartozó istál-lót.

Egy valódi kém, még a legkevésbé képzett is, széles kör- ben megkerülte volna a területet. Nem úgy Heller!

Morgás hallatszott.Aztán dühödt vicsorgás.Egy nagyra ntt juhászkutya ugrott Heller útjába.Elvigyorodtam, mikor rájöttem, Heller talán még soha

nem látott kutyát. Legfeljebb hondosszal találkozhatott. AFlistenen még megszelídített példányai is képesek felfalniegy egész családot.

A kutya ott állt eltte, fogait vicsorgatva. Aztán lehasalt.



156

Tudtam, támadni fog. Viszlát, Heller! Ezen a forró virginiaiéjszakán egy kutya fogai közt fog véget érni ez a rémálom!

Egy rövid nekiiramodás után a kutya felugrott, hogy be-

lemarjon Heller torkába!Heller ledobta a bröndöket.Megláttam a kezét a képernyn.Mindkét kezével megragadta a laza brt a kutya pofáján!Sarkon fordulva, felhasználva a kutya lendületét, a bestiát

húszlábnyira maga mögé dobta!A kutya repült a leveg ben. Egy nyikkanással nekicsapó-

dott egy fának, vonyított még egyet, majd elterült.Vártam, hogy Heller rohanni kezdjen. A vonyítás felkelt-

heti a házban lakók figyelmét.Heller a kutyához lépett, és vizsgálgatni kezdte. Aztán a

jókora vadállatot a karjába emelte. A bröndökhöz cipelte,majd valahogy még azokat is felemelte.

A kivilágított ház felé bicegett.

A bejárati ajtó kivágódott. Egy farmer lépett ki rajta, ke-zében puskával.

Heller felbicegett a tornácra. Ledobta a bröndjeit. – Asszem a kutyája nékiszaladt az egyik fának – mondtaHeller vaskos, virginiai kiejtéssel.

A farmer szélesebbre tárta az ajtót, Heller pedig belépett akutyával a nappaliba, s lefektette a sznyegre. – Nem vérzik,

asszem, magáho fog térni – folytatta Heller.A virginiai a kutya fölé hajolt. Az állat nehézkes mozdu-latokkal feltápászkodott, mire a farmer megsimogatta. A ku-tya tompa puffanással a farára rogyott.

– Na – mondta a farmer – nem is lett semmi baja. Magaidevalósi, fiam?

– Idevalósi – felelte Heller. – De má megyek is.

– Egy fenét, miután ilyen rendesen viselkedett! Martha,hozz néki egy kis kávét! – kiáltotta a konyha felé.



157

– Ó, nem – mondta Heller. – Nagyon kedves. Találkozómvan a városban. Egy fickó vár a megyeszék épületénél. Na-gyon lekötelez, de nem szeretnék elkésni.

– A francba, kölyök, az több, mint két mérföld. Maga meg biceg itt nekem. Hálátlan lennék, ha nem vinném be a város- ba! Hozom a furgont!

A kutya eközben a hasára fordult. Különös pillantásokkalméregette Hellert.

A farmer megállt a kocsival a bejárati ajtó eltt, mireHeller felkapkodta bröndjeit, bedobálta ket a furgonba,

majd maga is beszállt. Elrobogtak a város irányába.(Bíííp), gondoltam. Ez így nem túl jó. A virginiai akcen-

tus húzta ki a csávából. (Bíííp), Krak grófn! Jobban tenné,ha csak nyomorultakat tanítana cirkuszi mutatványokra!

Heller megérkezett a megyeszék épületéhez. A farmer ígyszólt. – Ugorgyon be bármikor, ha erre jár, fiam.

– Nem feledkezem meg róla – felelte Heller –, meg aztán

köszönöm a fuvart.Ezzel a farmer elhajtott.Heller felnézett a megyeszék épületére. Csak két ablak vi-

lágított a második emeleten. A bejárati ajtót nyitva találta,így aztán felbicegett a lépcskön. Belépett az egyik ajtón.

Egy öreg, fekete ruhás, fura figurát talált odabent, aki azegyik pult mögött álló íróasztal fölé görnyedt. Körülötte az

összes fiók nyitva tátongott. A következ szöveg állt az író-asztalán: SZÜLETÉS ÉS HALÁLOZÁS, KÉREMSORBAN VÁRAKOZNI.

Reméltem, a vén (bíííp) nem tolakodott önmaga elé. Ha- bár öt perc múlva így is, úgy is halott lesz.

Heller a pulthoz lépett, s ledobta a csomagjait.A vénember felemelte félig kopasz, szes fejét. – Te vagy

az a fiú? – Aszongyák – felelte Heller.



158

Az öregember Heller elé lépett, s alaposan végigmérte. – Szóval, te volnál az ifjabb Delbert John Rockecenter?

– Aszongyák – felelte Heller.

– Kétszáz dolcsiba fog kerülni – mondta az öregember, a pultra téve az anyakönyvi kivonatot, de továbbra is rajta tart-va a kezét.

Hah, gondoltam. Amerika is megéri a pénzét. Az öreg egyszázassal felemelte a díjat.

Heller a zsebébe nyúlt. Ismeretlen volt számára ez a pénz.Forgatni kezdte a bankjegyeket.

A vénember átnyúlt a pult fölött, s kikapott két darab szá-zast a kötegbl, majd zsebre gyrte ket.

Heller maga elé húzta a születési anyakönyvi kivonatot.Szerepelt rajta a neve, az, hogy szke, valamint hogy otthonszületett. Az alján egy pecsét virított, és a hivatalnok aláírá-sa. A kivonaton tizenhét évvel ezeltti születési dátum állt!Heller a zsebébe tette.

– Igazán hálás vagyok – mondta Heller.Felkapta a csomagjait, megfordult, s lebotorkált a kanyar-

gós megyeszéki lépcskön. Kilépett a bejárati ajtón, s lebal-lagott az utcára.

Feler sítettem a képerny hangját, hogy tisztán halljam,mi történik.

Hatalmas robbanás és lángcsóva kíséretében az épület

emeleti ablakai mind egy szálig kitörtek!A megszokott eljárás.Viszlát, vén csaló (bíííp), mondtam. Mindig mondok egy

imát a halottakért. Szerencsét hoz.Lángnyelvek csaptak el az ablakokból. Ha Terb felrob-

bant valamit, az valóban felrobban. Imádja eltúlozni a dol-gokat. Ezenkívül mindig helyi robbanószereket használ,

hogy elkerülje az rtörvények megsértését. Valódi mester!Várjunk csak! Mi a nyavalyát csinál Heller? A robbanás



159

még ezen a kihalt helyen is felfordulást kelt. Virginiában isvannak tzoltók, st mi több, olyan büszkék saját tzoltóik-ra, hogy mérföldekr l ide küldik az önkénteseiket!

Ezzel bármelyik kiképzett kém tisztában lett volna. Sazonnal nekiiramodott volna. Gyorsan!

De nem így Heller! Ledobta a bröndjeit. Beverekedtemagát a bejárati ajtón. Felrohant a lépcskön, majd a Szüle-tés és Halálozás felé iramodott!

A hely már lángba borult. Füst töltötte meg a helyiséget.Még a pult is a leveg be repült! Heller lehasalt a padlóra.

Kígyózva kúszott elre a tomboló pokolban.Ráakadt egy kézre s egy kabátujjra. Megrántotta. Egy test

került el a füstbl.Sznyeg borította a padlót. Két gyors rántással beletekerte

az öregembert a sznyegbe.Hátrálni kezdett, maga után vonszolva a becsomagolt tes-

tet.

Mikor kiért a lépcsházba, a sznyegbe csavart embert avállára dobta, s ötösével véve a lépcsket, lerohant.

Kijutott a szabad levegre. A gyep felé iramodott.Ó, nos, gondoltam. Nem rossz. Minden szóba jöhet fic-

kót letartóztatnak, ha valahol bomba robban. Ezért kell min-den ilyen alkalomkor azonnal elmenekülni. Ezzel szembenHeller ott maradt, az idióta.

Kicsomagolta az öregembert. Letépte a mellkasáról akormos ruhát.Az öreg kinyitotta a szemét. – Mi... mi volt ez?

– Jól van? – kérdezte Heller.Az öregember megtapogatta magát. – Jól beütöttem ma-

gam, de azt hiszem, semmim nem törött el.Az a (bíííp) kályha. Már múlt tavasszal mondtam nekik,

hogy dobják ki a fenébe! Má' korábban is felrobbant egyszer.Égett az rláng, az meg csak eregette magából a gázt...



160

Az öregember az épületre emelte a tekintetét. Heller isodanézett. Az ablakok kitörtek, s a tet egy része is lesza-kadt, ahonnan lángok bújtak el, s csaptak az ég felé.

Ekkor döbbent rá, hogy mi is történt vele valójában. Ke-rekre nyílt szemekkel Hellerre bámult. – Jézus Krisztus, fiam

– mondta döbbenten. – A saját életét kockáztatta, hogy ki-rángasson engem onnan. – Megrázta a fejét, mintha nem lát-na tisztán. Aztán még nagyobb döbbenettel meredt Hellerre.

– Maga megmentette az életemet, fiatalember!Heller meg akart bizonyosodni róla, hogy az öregember

valóban jól van. Rá akarta venni, hogy mozgassa az ujjait.A város túlfelén, ahol valószínleg az önkéntes tzoltók is

állomásoztak, mozgolódás támadt. Sziréna hangja verte felaz éjszaka csendjét.

– Ne szóljak valakinek? – kérdezte Heller. – A mentk-nek?

– Fiam, hallgasson ide. Jézus Krisztus, jobban teszi, ha el-

nik innen! Egy perc múlva nyüzsögni fognak itt a tzoltók és a riporterek. Miattam ne aggódjon, fiatalember. Soha nemfelejtem el, amit értem tett. Csakhogy ezzel a névvel, amimagának van, jobban teszi, ha eliszkol innen, gyorsan!

– Örülök, hogy segíthettem – mondta Heller. Ezzel eltnt. – Ha tudok valamiben segíteni – kiáltotta az öregember

Heller után – csak keresse meg Stonewall Biggst!

Heller, kezében csomagjaival, leballagott a hegyr l.A vidék vörösen izzott az ég megyeszék lángjainak fé-nyében.

Épp a járdán ballagott, mikor a tzoltókocsi elrohant mel-lette. Hátrafordult, aztán megtorpant. Már az egész hegytettlángok borították. Hatalmas lángoló világítótorony vált bel-le. Mintha maga George Washington szállt volna meg egy-

szer ezen a helyen. Nem sokkal kés bb egy mentautó követte a tzoltót.



161

Heller, poggyászaival hadakozva, tovább bicegett a busz-állomás felé.

Hirtelen megtorpant. Elhúzta a noteszét. Ezt írta bele:

Nem értenek a kályhakészítéshez.

2. fejezet

Egy fekete férfi állt a buszállomás kapujában, kezében

sepr t tartott, tarkóján horpadt kalapot viselt. A hegytetntomboló tzvészt bámulta. Reméltem, lesz annyi esze, hogyészreveszi az idegent, és összefüggésbe hozza vele a tüzet.

– Mikor megy a következ busz? – kérdezte Heller. – H – mondta a fekete fickó. – Ez aztán a tz! Lattá má'

ekkora tüzet?Elképzeltem Hellert, a Flotta harcmérnökét, ahogy lángba

borult városokat bámul. A lángoló megyeszék számára csak egy aprócska szikra lehetett. – Nem semmi – mondta Heller. Ezzel bement és ledobta a

csomagjait.Heller egy elhanyagolt buszállomáson találta magát: fel-

tépett székek, eldobált, összegydött újságpapírok minde-nütt. A váróterem túloldalán megpillantotta a jegypénztárt.

A fekete fejét rázva lépett el az ajtóból. Letette a sepr t,majd bement a pénztárba, ahol levette a kalapját. Szélesmozdulattal kinyitotta a jegykiadó ablakát. – Hova mész? – kiáltotta. – Ricsmo', Wasingt', Nyújo', Maami? Vagy tán At-lantába?

– Atlanta? – mondta Heller a pénztárhoz lépve. Na már megint itt vagyunk, gondoltam! Megint a mancók! Megint

Kaukalsia herceg! – Ó, az egy jó kis város – mondta a fekete. – Fehér csajok,



162

fekete csajok, meg olyan színek, amilyent csak akarsz. Na-gyon jó kis hely. Vagy tán jobban tetszene Böming'm. A z alegfrankóbb város, amit csak el tudsz képzelni, ember.

– Én New Yorkba megyek – mondta Heller. – Ó, ezt nagyon sajnálom. Innen csak Lynchburgig megy

a busz. – A fekete férfi kénytelen volt kizökkenni a csodála-tos városokról szóló álmából. – Ez a vén porfészek, ez a Fair Oakes távol esik a jó helyektl. De Lynchburgben át tudszszállni. Odáig tudok adni jegyet.

– Az frankó lesz – mondta Heller.

A fekete munkához látott, s gyakorlatias mozdulatokkalkitöltötte a jegyet. – Két dolcsi negyven cent. Úgy éjfél körül

jön a következ busz. Másfél órát kell várnod rá. Na itt a je-gyed, meg a visszajáró. Szórakoztatni nem tudunk, ha unat-kozol, nézd az ég megyeszéket. Nem? Akkor érezd magadotthon. Na, megyek vissza ajtónállónak.

Fejébe nyomta a kalapját, bezárta a fülkét, s felkapta a

sepr t. Visszament, hogy a lángba borult hegytett bámulja.Heller maga mellé tette a bröndjeit, és leült. A reklám-

plakátokat olvasgatta, melyek vakációzni hívták Párizsba,antik romokat csodálni Görögországba, vagy éppen csirke-sültre invitálták a helyi f iskola menzájára.

Úgy véltem, hallanom kellene a tz ropogását, így aztánfeler sítettem a képerny hangját. De sem a lángok hangját,

sem más neszezést nem hallottam. Senki nem vette észre,hogy idegen érkezett a városba? Hol vannak a rendrök?Szép kis rendrség! Ha valahol robbantanak, vagy valamilángba borul, az els dolog, hogy összeszedik az idegeneket.Ebben egészen biztos voltam. Ehelyett Heller ott ül a buszál-lomáson, végtelen nyugalomban.

A fekete söprögetni kezdett. Még énekelt is hozzá:

Hadd mesélem el mi történt Sírós Willie-vel,



163

ki mikor a kéményt seperte a füstöt lenyelte,elmondom hát mit álmodott,mert nekem elmesélte.

Össze akart seperni Heller jobb lába alatt is, így Heller szófogadóan felemelte a lábát.

Másnap éjjel is a tet re mászott,mikor odalent a t z a legjobban lángolt,szívta a füstöt egész éjjel,

s reggel távoli vidéken ébredt.

Végzett a Heller jobb lába alatti területtel. A sepr velmost a bal lába felé közelített. Heller ellenkezés nélkül fel-emelte azt is.

Bulgária királyn je volt, kivel találkozott,

ki kedvesének és szerelmének nevezte,ígért neki egy gyönyör Fordot,minek gyémántból lesz lámpája, s ezüstb l a kereke.

A sepr suhogásán keresztül, ami egyébként csak a portkavarta fel a váróteremben, távoli rendrautó-szirénát véltemhallani. Úgy tnt, mintha a buszállomás felé közelednének.

Willie kés este megérkezett New Yorka,kérte a kedvesét, ugorjon a karjába, azonban csak kiabált,mire a drogos lelke a mennyországba szállt.

Valóban rendrautó volt! A kocsi gumicsikorgás és kihal-

latszó nevetgélés közepette fékezett le a buszállomás eltt!Aha, gondoltam önelégülten, ezek a helyi rendrök még-



164

sem annyira hasznavehetetlenek. Ellenrzik az idegeneket a buszállomáson! Nos, te felkészületlen, amatr Heller, végedvan! És még csak nem is fordult az ajtó felé!

Valaki fájdalmasan felkiáltott. Heller hátrafordította a fe- jét.

Két nagydarab rendr préseldött be a váróterembe. Feke-te, fényes anyagból varrt dzsekit viseltek. Fegyverekkel és

bilincsekkel vették körül a derekukat. Gumibotot tartottak készenlétben a kezükben.

Egy törékeny, fiatal nt vonszoltak magukkal! A könny

patakokban folyt végig a n arcán. Vadmacskaként küzdött arendrökkel.

– Engedjenek el! Maguk (bíííp) (bíííp) – kiáltozta. – En-gedjenek el!

A zsaruk elrelökték a nt, aki rárogyott az egyik m-anyag székre. Az egyik rendr már ott is termett mellette, sül helyzetbe fordította.

A másik zsaru kirántott egy ütött-kopott bröndöt a rend-rautóból, meglökte, mire a brönd végigcsúszott a padlón,majd a lány lábának ütdve megállt. Kiabálva lépett a jegy-

pénztár elé. – Nyissad már ki, te fekete (bíííp)!A zsaru csak nagy nehézségek árán volt képes a lányt a

széken tartani. – Ehhez nincs joga! – kiabálta.

– Minden jogom megvan hozzá! – felelte a zsaru. – Ha anök azt mondja, hogy Horsey Mary Schmeck ma éjszakaeltnik a városból, akkor Horsey Mary Schmeck tényleg el-nik a városból, aki pedig nem más, mint te!

A könny patakokban ömlött a lány szemébl. Izzadsággyöngyözött a homlokán. Nem lehetett több huszonöt éves-nél, habár harmincötnek látszott – jókora táskák lógtak

mindkét szeme alatt. Ezt leszámítva, nem volt csúnya. Barnahaja eltakarta az arca felét, de hirtelen kifésülte. Megpróbált



165

felállni.Folytatta a szócsatát. – A maga (bíííp) f nöke akkor nem

így beszélt, mikor a múlt héten kimászott az ágyamból! Azt

mondta, addig dolgozhatok a városban, ameddig csak aka-rok.

– Az nem a múlt héten volt – mondta a zsaru, leszorítva alányt a székre. – Hanem ezen a héten!

A lány megpróbálta megkarmolni a rendr arcát. – Te(bíííp) kétszín (bíííp)! Te magad adtál nekem egy adagotmúlt hétf n!

– Az nem múlt hétf n volt – mondta a zsaru. Sikerült aszékbe préselnie a lányt. – Te is tudod, s én is tudom, hogymir l van szó. Azok a (bíííp) szövetségi narkósok ide is

bepofátlankodtak. Erre senki nem számított. Senki nem ken-te meg ket, így nekiálltak kitakarítani ezt a helyet. És tevagy az a szemét, akit elször kisöpörnek innen.

A lány ismét elsírta magát. – Ó, Joe. Kérlek, adj el nekem

egy adagot. Megígérem, hogy elmegyek. Felszállok a buszra.De szükségem van rá, Joe. Kérlek! Nem bírom ki, Joe! Csak egy keveset, és már itt sem vagyok.

Ekkorra a másik zsaru is visszaért a jegypénztártól. – Pofa be, Mary. Mindenki tudja, köztük te is, hogy úgy

eltnt innen a nagy H, mintha soha, egyetlen gramm se lettvolna itt belle. Joe, a f nök nem adott pénzt a buszjegyre?

A lány összeomlott. Könnyek törtek el vörösre sírt sze-mébl. Izzadságcseppek borították a homlokát. Tudtam, mi a baja. Drogfügg, akin megjelentek az elvonási tünetek. Egy-re rosszabbul lesz. Ahogy a szemét dörzsölte, látni lehetettaz alkarján a tszúrások nyomát. A lány alighanem teste el-adásából fedezte költséges szenvedélyét. Szokásos szituáció.És most kidobják a városból. Szokásos eljárás. De talán

megfertzte a rendrf nököt valamivel. A nemi betegségek igen gyakran a drogok és a prostitúció mentén terjednek.



166

Bíztam benne, hogy Heller nem keveri bele magát ebbe azegyébként szokványos szituációba.

– Én nem fogom a saját pénzembl fizetni a lány eltávolí-

tását – mondta a zsaru, aki visszajött a jegypénztártól.Joe megkereste a lány pénztárcáját. A lány kétségbeesett

hadakozással megpróbálta visszaszerezni, mire kapott egyeta képére. Zokogva omlott a padlóra.

A két zsaru a jegypénztárhoz lépett. Joe turkálni kezdettaz erszényben. – Hé, ide nézz! – mondta. Egy köteg bankje-gyet húzott el a pénztárcából, és számolni kezdte. – Száz-

harminckét dolcsi! – Ebbl már nem fogja belni magát! – mondta a másik

zsaru.Ezen mindketten jót nevettek. Elfelezték a pénzt, és a

zsebükbe gyrték.A két rendr és a jegykiadó ablak hirtelen hatalmasra ntt

a képernymön!

– Adják vissza a hölgy pénzét – szólt Heller.Bután bámultak rá. Aztán megkeményedtek a vonásaik.

– Kölyök – szólt Joe, felemelve gumibotját –, kihúzod agyufát!

Joe ütésre emelte a gumibotot.Heller kézmozdulata elmosódott a képernyn.Joe karja, nem sokkal a könyöke fölött, egy reccsenéssel

eltört!Heller hátratáncolt. A másik zsaru fegyvert rántott, szét-vetette a lábát, s két kézzel megmarkolta a pisztoly markola-tát. Tekintetében ott csillogott a gyilkolás öröme. Tipikuszsarureakció. Arra gondoltam, nos, Heller, örültem, hogymegismertelek.

Ismét valami elmosódott mozdulat látszott a képernyn. A

rendr pisztolya felröpült a magasba.Heller bal keze nekicsapódott a zsaru nyakának. A fickó



167

tekintete kiüvegesedett.Heller eltáncolt elle, s még azeltt hasba rúgta a zsarut,

mieltt az az imént kapott ütéstl megrogyott volna. A rend-

r hátratántorodott, s felborította a szeméttartót.Heller megperdült, és Joe-ra vetette magát, aki bal kézzel

fegyvere után kotorászott. Heller cip jének talpa szétmor-zsolta a rendr fegyvert szorító ujjait.

Heller másik lábát a leveg be emelte, s állcsúcson rúgtaJoe-t. Hallani lehetett a csont reccsenését.

Heller hátrálva figyelte ket. Kiütötte mindkettt. Elvette

lük a fegyvereiket, majd kigurította ket a buszállomás ka- puján. Üvegcsörömpölés hallatszott, ahogy az egyiket az ab-lakon keresztül dobta be a kocsiba.

A lány odalépett mellé, a két, eszméletlenül hever rend-rt vizsgálva. – Alaposan elbántál ezekkel a (bíííp)!

Heller kihalászta a pénzt a zsaruk zsebébl, visszadugta a pénztárcába, és a lány felé nyújtotta.

A lány zavartan pislogott. Aztán felocsúdott. – El kellnnünk innen, szivi! A f nök ki fog akadni! Ez a Joe az fia!

Nekiveselkedett, hogy Hellert kituszkolja a váróterem aj-taján.

– Gyere már! – kiabálta. – Tudom, honnan szerezhetünk kocsit! Gyere már gyorsan! El kell tnnünk innen!

Heller Mary kezébe nyomta a lány csomagját, felkapta asaját bröndjeit, és követte a lányt kifelé. Egyszer még hátra-fordult.

A fekete férfi végignézett a kiütött rendrökön. – Mostmeg moshatom fel a padlót – mondta szomorúan.

3. fejezet



168

A város északi része felé tartottak. Sötétség borult a kihaltutcákra. Heller egyedül sántikált. Nemsokára világossá vált,hogy a lány nem tud lépést tartani vele. Zihálva rogyott a

csomagjára. – A szívem – mondta leveg után kapkodva. – Rossz az

ütm... egy perc, és rendbe jövök... kellene... darabokra sze-dik a várost... hogy megtaláljanak minket.

Heller felnyalábolta a lányt, a csomagját a másik hóna alácsapta, majd saját két bröndjét kézbe véve, tovább bakta-tott.

– Te... te egy rendes gyerek vagy. Ott fordulj le, az kive-zet az autópályára.

A lány elkalauzolta a város mellett elvezet autópályához.A környék fényárban úszott. Egy benzinkútként is mködhasználtautó-telepre jutottak. Az Octopus benzinkút fényrek-lámján egy polip világított, benzintl csöpög csápokkal. Aszínesre festett szélkerekek szell hiányában mozdulatlanul

szomorkodtak. Valami felkeltette Heller figyelmét. Az egy-más mellett sorakozó használt autók feletti felirat nyilvánva-lóan a telepre vonatkozott. Így szólt:

HARVEY „BUNYÓS" LEE KIVÁLÓ AJÁNLATAIALKALOMADTÁN GARANCIÁVAL

A hely nagyon szakadtnak látszott: a benzinkút a késióra miatt zárva tartott, a szélkerekek fele kidlt, és csak min-den harmadik izzó világított.

Egy férfi állt fel éppen egy öreg teherkocsi vezetfülkéjé- ben a lángoló megyeszékre meredve. Észrevette a jövevé-nyeket, és lemászott a kocsiról.

Heller letette Horsey Mary Schmecket, aki egyfolytában

könnyezve lerogyott a csomagjára. Teljesen elborította az iz-zadság, és még az orra is eleredt. Az elvonás tipikus jeleként



169

hatalmasat ásított.A férfi mereven bámulta ket, ahogy közeledtek. Puhány

volt, ámde nagydarab. Úgy harminc lehetett. Petyhüdt arca

er tlenséget sugárzott. – Mary? – Nem örült, hogy látta.Hellerre pillantott. – Hé, mit csináltál Maryvel? Elszedted a

pénzét? – Harv, szerezned kell nekem egy adagot! Csak egyetlen

adagot, Harv. Kérlek, Harv. – Mary, te is tudod, hogy az az új szövetségi narkós kita-

karította a környéket. Azt mondja, egész addig tisztán tartja,

míg meg nem kapja mindenkitl a forgalma ötven százalé-kát. Egy gramm nem sok, annyi sem maradt!

A lány felnyögött. – Nem tudnál adni a sajátodból? Kér-lek, Harv!

A fickó rendkívül együttérznek tnt, de mégis megráztaa fejét.

A lány reménykedni kezdett. – Talán maradt valamennyi

Lynchburgben. Harv, adj el egy kocsit ennek a gyereknek.Felhangosítottam a képernyt, hogy meghalljam, ha már

úton vannak a rendrök. Biztos voltam benne, hogy hamaro-san megérkeznek. Minél tovább húzzák az idt, annál keve-sebb esélyük marad, és annál boldogabb leszek.

Egy autó eladásának gondolata felcsigázta Harvey „Bu-nyós" Lee fantáziáját. Azonnal cselekedett. – Itt van ez a

Datsun! Valaki már kinézte magának, de ha neked tetszik,lerázom az ürgét. Ez egy B210-es. Csak hetvenezer mérföldvan az órájában, és még nincs kétéves. Hétezer dollár! Adok hozzá öt gallon benzint.

A kocsi egy ütött-kopott roncs volt. Az egyik felfüggesz-tés valószínleg leszakadt. Ez a keresked értette a dolgát!Az általa kért ár csupán a duplája lehetett annak, amit a kocsi

új korában ért. Kezdtem reménykedni a fickóban. Talán rátudja sózni a kocsit Hellerre, s akkor annak már csak kétezer



170

dollárja maradna. – Asszem – szólt Heller –, jobb lenne valami olcsóbb. – Na nézzük! Van olyan is. Itt van ez a Ford furgon. A

legjobb vétel. Kizárólag trágyát hordtak vele, de mi már ki-takarítottuk. Ötezerért...

– Harv – kiáltotta a lány –, jobb lenne, ha sietnél. Bárme-lyik percben itt lehetnek!

Heller végignézett a roncsok hosszú során. Talált egy vi-lágosszürke szín, nagyobbacska gépet a sor végén. Elindultfelé. A kocsit por borította. – És ez? Ezzel a színnel lehet a

legjobban elrejtzni. – Hé, kölyök! – kiáltotta Mary –, azt felejtsd el. Az zabál-

ja a benzint! Még nyolc mérföldet sem tesz meg egy gallon-nal!

Harv beugrott kettejük közé, hogy eltakarja a lányt Heller ell. – Kölyök, látom jó szemed van a kocsikhoz. Ez itt egyCadillac Brougham Coupe d'Elegance! Ez az utolsó valódi

autók közül való. 1968-as! Akkor még nem foglalkoztak annyit a károsanyagkibocsátással. Ezért van ötszáz ló ez alatta motorháztet alatt. – Büszkén a kocsira mutatott.

– Ló? – kérdezte Heller. – Maga biztosan viccel velem.Hadd lássam!

Harvey azonnal a hatalmas, szürke autó orrához ugrott, snémi piszkálgatás után felnyitotta a motorháztett. Irdatlan

méret motor rejtzött alatta. Nem nézett ki rosszul. – 10.5-1 a srítési arány – mondta Harvey. – Egy valódiznyel.

– Mit éget? – kérdezte Heller. – Éget? Ó, az oktánszámra gondolsz. – Nem. Az üzemanyagra. Milyen üzemanyagot éget? Azt

mondta, hogy tznyel. Milyen üzemanyag kell hozzá?

– A pokolba... benzin, kölyök. Petróleum! – Szóval kémiai motor! – mondta Heller hirtelen megvi-



171

lágosodva. – Helló, helló! Szilárd vagy cseppfolyós?Harv Mary felé kiáltott. – Ez a gyerek most szórakozik

velem?

– Adj el neki egy kocsit! – könyörögte Mary, aggodalma-san figyelve a városból a telep felé vezet utat.

– Kölyök, ez a kocsi hibátlan. Egy ids hölgyé volt, akisoha nem vezette egyáltalán.

– Harv, hagyd abba a hazudozást! – kiabálta Mary. – (Bíííp) jól tudod, hogy Ájtatos Pete-é, a rádióprédikátorévolt, mieltt felakasztották! Add már el neki azt a (bíííp) au-

tót! Indulnunk kell! – Csak kétezer dollár – mondta Harvey kétségbeesetten. – Harvey! – sikította a lány. – Épp a múlt héten mondtad,

hogy ez a kocsi még ingyen sem kell senkinek! Fiú, nehagyd, hogy hülyét csináljon belled! Hat hónapja van nálaez a tragacs, és csak arra használja, hogy (bíííp) a helyi ön-ként jelentkezket, mivel el lehet függönyözni a hátsó ülést!

– Ezerötszáz – mondta Harv dühödten Hellernek. – Kétszáz! – sikította a lány. – Mary... – Kétszáz, vagy elmondom a feleségednek! – Kétszáz – mondta Harv megtörten.Heller a pénzzel babrált, megpróbálva eligazodni az isme-

retlen színek és címletek között.

– Várjunk csak – szólt Harv, mintha saját halálbüntetéseell menekült volna meg. – Nem adhatom el neki. Még kis-korú!

– Add el az én nevemre, és tnjünk már el innen!Harv kikapta a két százdollárost Heller kezébl, majd ki-

rántott még valamennyit adóra és az engedélyre. Mérgesenmegírta a Mary Schmeck nevére kiállított adásvételi szerz-

dést.Még tovább hangosítottam a képernyt. (Bíííp) hasznave-



172

hetetlen rendrség! Biztosan most is, mint mindig, rossz he-lyen kutatnak. Nem igaz, hogy még nem fedezték fel a kétmegnyomorított rendrt.

Harv nyitva hagyta a motorháztett. Beszállt a kocsiba éskiengedte a féket. Ezután elindult hátrafelé, hogy betolja akocsit, de rájött, hogy elég forró az éjszaka. Az irodájábament, ahonnan kulcsokkal tért vissza. A kormány alá nyúlt, selfordította a gyújtáskapcsolót. A motor er t sugárzóan fel-mordult.

– Hé – mondta döbbenten – beindult! Jó az akkumulátora.

– Tankold meg – kiabálta a lány. – Nézd meg az olajat, avizet és a gumikat! Gyorsan!

Harvey a kutak mellé kormányozta a kocsit. Ellenrizteaz automata sebességváltó olajszintjét, melyet rendben talált.Leállította a motort. A ht feltöltötte vízzel. Megnézte azolajszintet, melyet, teljes megrökönyödésére, szintén rend-

ben talált.

– Na itt van – mondta Harvey.Heller hátradobta a bröndöket, a lány pedig beült elre.

Átnyúlt a vezetoldalra, és elfordította a gyújtáskapcsolót. – Harv! Tartozol nekünk öt gallon benzinnel! Ez teljesen üres!

Harvey kelletlenül kinyitotta az egyik kutat. Aztán fényesötlete támadt. – Csak tele tankolhatom. Ez egy új rendelet!

– Ó, istenem – szólt a lány, a telepet a várossal összeköt

út felé pislogva. – Siess már!A benzin hamarosan csorogni kezdett az óriási tankba. Alány így szólt: – Nem nézted meg a gumikat!

Harv mogorván körüljárta a kocsit, és felpumpálta a gu-mikat. Ezután kihúzta a tölt pisztolyt a nyílásból, s a helyérecsavarta a tanksapkát. – Negyven dollár lesz! – mondta. –

Nemrég emelték fel az árát, és még nem cserélték ki a ben-

zinkutak tábláit.Heller kifizette. A lány elvette az adásvételi szerzdést.



173

Ráfirkantotta a nevét az új forgalmi engedélyhez szükségesügyvédi meghatalmazásra, majd visszadobta Harvnak. – Ésmost tnjünk innen!

Heller nyilván megfigyelte, hogy Harv hogy indította be akocsit. is elfordította a gyújtáskapcsolót, mire a motor életre kelt.

– Hé – szólt Heller –, szóval, ilyen hangjuk van a lovak-nak.

– Hordd el magad, kölyök – mondta Harvey. – Csak még valamit – folytatta Heller –, hogy kell vele

repülni?Harv kidülledt szemmel bámult rá. – Tudsz te egyáltalán

vezetni? – Hát, nem – felelte Heller. – Egy kémiai meghajtású

Cadillac Brougham Coupe d'Elegance-ot nem – tette hozzá a pontosság kedvéért. – Ötszáz lóval egyetemben.

– Jézusom – nyögte Harv alig hallhatóan. Aztán felcsil-

lant a szeme. – Az ott az automata váltó karja. Tedd park ál-lásba, ha kiszállsz a kocsiból. Az N neutrált jelent, ne tör djvele. Az L túl er tlen, nem lesz rá szükséged. A D, az sem jósemmire. Ott van az a második D, abban az állásban hasz-náld a váltót.

– Na, az a pedál ott lenn... nem, a másik. Az a lábfék, aztakkor nyomd meg, ha meg akarsz állni. Az a másik micsoda

ott balra, a kézifék, amit akkor használj, ha meredek helyen parkolsz. – Na, az ott lenn a padlón, a gázpedál. Taposs rá, ha gyor-

sulni akarsz.Fülsiketít robajlás hallatszott, ahogy Heller rátaposott.

– Ne forgasd annyira! – visította Harvey. A fordulatszámvisszaesett. – Ennyi az egész. Világos?

Távoli szirénázásra lettem figyelmes. – Ez a kormányrúd? – kérdezte Heller, a kormánykereket



174

markolva. – Igen! Igen! Ha jobbra akarsz menni, jobbra forgasd, ha

meg balra, akkor balra tekerd. Hé, elfelejtettem megmutatni

a lámpákat. Itt a kapcsolója... nos, kapcsold be! – Tnjünk már el innen! – könyörgött a lány.Harv a lehúzott ablak szélére tette a kezét. Egészen beha-

jolt a kocsiba. – Kölyök, ez a kocsi százharmincat megy. Ha bemész egy árokba, vagy feltekeredsz egy fára, nekem visszane gyere ide panaszkodni!

– Jézusom! – sikította a lány. – Itt vannak a zsaruk!

Tényleg megérkeztek! Méghozzá két kocsival! Az egyik bekanyarodott a sarkon a használt autók irányába. A másik- ból észrevették ket, s a benzinkút felé kanyarodtak.

Heller sebességbe kapcsolta a Cadillacet.Rátaposott a gázpedálra. A hatalmas rántástól hátrabi-

csaklott a feje.A Cadillac a következ pillanatban nekiiramodott.

Heller elfordította a kormányt.A Cadillac befordult a sarkon!Heller visszarántotta a kormánykereket. A mozdulatot

kissé eltúlozta, így a kocsi majdnem leszaladt az útról. Sike-rült megtalálnia a helyes irányt, mire az autó egyenes vonal-

ban elindult észak felé. Az út kells közepén haladtak.Egy ócska teherkocsi jött szembe velük.

– Jobbra! – sikította a lány.Heller jobbra kanyarodott, felfutott az útpadkára, majd akocsi visszadöccent az útra.

– Az út jobb oldalán vezess! – sivította a lány. – Világos – mondta Heller.A két rendrautó vad üldözésbe fogott. Hangos sziréná-

zással adták a világ tudtára, hogy vadásznak.

Elégedetten mosolyogtam magamban. Heller el bb fogzárkába kerülni, mint ahogy arra számítottam! A rendrf -



175

nökök nem nézik jó szemmel, ha a gyerekük kórházba kerül. Nincs túl sok rendr egy ilyen kisvárosban. Nem hallottamugyan a rendrök rádióját, de enélkül is tudtam, hogy a

rendrf nök ott ül az egyik kocsiban. A rendrkocsik ugyanolyan gyorsak, mint ez a Cadillac. A f nök pedig nemfogja feladni. Az egyszer biztos!

4. fejezet

Mary Schmeck felkiáltott. – Kanyarodj arra a mellék-útra!Az a kertek alatt vezet. Feljutunk a 29-esre. Négysávos,Lynchburg felé!

A derékszög leágazás már ott is termett az orruk eltt.Heller balra rántotta a kormányt. A gumik felvisítottak. Akocsi csúszni kezdett.

Heller így szólt, miközben az oldalra csúszó kocsi kormá-nyával hadakozott: – Hohó! A centrifugális er legalább 160tonna per láb, másodpercenként.

– Micsoda? – kiáltotta Mary. – Gondolni kell az ellensúlyozására – mondta Heller a

szk, kétsávos, mellékúton száguldva. – Ezen az úton, meg a 29-esen nem tudnak elénk kerülni,

hogy az utunkba álljanak.Heller sivító gumikkal kanyarodott. A kocsi kilengett,megvilágítva az út melletti fákat. – A fellép centrifugáliser képes legyzni a járm és az út közti tapadást! Elégtelencentripetális szimuláció.

– Jobb lesz, ha beletaposol, kölyök! Már ltávolságba ér-tek!

A fák és a kerítések elmosódtak a kocsi lámpáinak fényé- ben. A visszapillantó tükörben látni lehetett a rendrautók



176

villogóit. Egyre közelebb kerültek!Mary így szólt: – Nemsokára elérjük a megyehatárt. Talán

felhagynak az üldözésünkkel, ha áthaladunk rajta! Taposs

bele, kölyök! Csak hetvennel megyünk!Egy tábla villant fel elttük:

KANYARGÓS ÚTSZAKASZ

Heller így szólt: – Szóval, a lábfék segítségével, még akanyar eltt, lecsökkentem a sebességet, elérem a kanyart,

majd a kanyarodás megkezdésekor rátaposok arra a torok-szelepre, felengedem a féket, s a kanyar kivezet szakaszánfelgyorsítom a kocsit. Világos!

Lövés dörrent. A lövedék jókora lökés kíséretében fúró-dott a kocsi hátuljába.

Egy meredeken lejt út ágazott le balra, távol a fényszó-rók fényétl. Heller a fékre taposott.

– Kezdek ráérezni – mondta.A motor hangja sivítássá változott, majd Heller leugrott a

fékr l. A kocsi bevágódott a kanyarba, s veszettül felgyor-sult. A gumik felsikítottak.

A sebességmutató már a kilencven felé járt.Mögöttük vad gumicsikorgás hallatszott.Mary így szólt: – Rengeteg az útelágazás ezen a szaka-

szon! Megnézem, nincs-e térkép a kesztytartóban! – Nincs rá szükség – szólt Heller. – Láttam a GeológiaiAtlaszban.

Egy újabb, szk kanyarhoz értek. Heller beletaposott afékbe. Mary ettl majdnem kirepült a szélvédn. A motor felbgött. Ahogy Heller lelépett a fékr l, a kocsi úgy iramo-dott elre, mintha ágyúból ltték volna ki.

– Jézusom, kölyök, kilencvennel megyünk! – Egy csatta-nást hallottam. Bizonyára becsatolta magát az ülésbe.



177

Heller a mellettük elszáguldó fákra pillantott. – Nem egé-szen. Ez csak nyolcvanhat.

Fékezett, majd ismét gyorsulva bevágódott a következ

kanyarba. – De fel tudom gyorsítani – mondta Heller. – Ó! – A vál-

tókarra pillantott. – Még mindig az els fokozatban vagyunk. Nem csoda, ha csak botorkálunk! – Gyorsabb fokozatbakapcsolt.

A távolság azonban köztük és a rendrautók között csök-kent. Egy rövid, egyenes szakaszhoz értek. A visszapillantó

tükörben látszott, ahogy az élen haladó rendrautó egyre kö-zelebb kerül hozzájuk.

Heller így szólt: – Túl közel rakták az üléseket a pedálok-hoz. Nem fér el a lábam.

– Ott balra találsz néhány gombot, amivel hátratolhatodaz ülést.

A bömböl motorzajon keresztül is hallani lehetett az

ülést mozgató motor zümmögését.Torkolattz villant a visszapillantó tükörben. A lövedék

valószínleg az utat érte: a lepattanó lövedék fütyülése méga dörrenést is elnyomta.

– Gyerünk már, te kémiai meghajtású Cadillac BroughamCoupe d'Elegance – mondta Heller. – Talán behúztam a fé-kedet? – Lenézett. A féket kieresztve találta.

A kocsi szinte a leveg ben úszva száguldott fel egy emel-kedn. Jókora tábla villant a szemükbe:

VISZONTLÁTÁSRA HAMDEN MEGYÉBEN!

Egy pillanattal kés bb Mary így szólt – Ezek a (bíííp)!Keresztüljöttek a megyehatáron. Nem tudják, hogy ez tör-

vénytelen?A rendrkocsik most kissé lemaradtak. Az élen haladó



178

felgyújtott egy er s reflektort.Egy istálló suhant el a szemük eltt.Heller fékezett, és bekényszerítette a kocsit a következ

kanyarba. – Mik ezek a gombok itt elttem? Nem találtál va-lami kezelési útmutatót?

– Nem. – A lány keze bekerült Heller látóterének sarkába. – Inkább elmondom. Ez a légkondicionáló. Ez itt a f tés.Ezen a tárcsán tudod beállítani a kívánt bels hmérsékletet.Ez az antenna kapcsolója, de az úgyis automatikusan ki-emelkedik, ha bekapcsolod a rádiót. Ez itt a rádió állomáske-

res je.A kocsi hangos bömböléssel elviharzott egy karám mel-

lett. – Ez itt az automatikus állomáskeresés. Ezek a beprogra-

mozott állomások gombjai. Ha kiválasztasz egy állomást, beprogramozod valamelyik gombra, és ha bármikor azt aka-rod hallgatni, elég csak ezt az egy gombot megnyomni.

– Úgy tnik, sokat tudsz az autókról – mondta Heller. – Egyszer volt egy kocsim.Egy teherautó jött ki az egyik kapun, s szembefordult ve-

lük.Heller megrántotta a kormánykereket. Felfutottak az út-

padkára. A kocsi vadul megcsúszott, de Hellernek sikerültvisszakormányoznia az útra.

Így szólt: – Nem idevalósi vagy, ugye? Más a kiejtésed,mint az ittenieké.Egy gyors feljegyzést készítettem. Mióta a lánnyal beszél,

az akcentusa New England-ire változott! Aha! Törvénysér-tés?

A fék- és gázpedált felváltva használva, maguk mögötthagyták a soron következ kanyarokat. Kerítések mellett

száguldottak el. Heller véletlenül ráakadt a padlóra szerelttompító kapcsolóra, s így reflektorra kapcsolta a fényszóró-



179

kat.A rendrautók, néhány száz yardnyira mögöttük, hangos

szirénázással üldözték ket.

– Ó, én magam is rendes virginiai családból származom – mondta. Szoknyája szélével megtörölte könnyez szemét éscsillogó orrát. – A rokonságom farmerekbl áll. Nem akar-ták, hogy nekem is ilyen nehéz életem legyen.

Beszáguldottak a következ kanyarba. – Nagy szükségem van egy adagra – mondta, tovább tö-

rölgetve magát. – Az apám és az anyám addig kuporgottak,

míg beírattak a Bassardt Leánykollégiumba: a Hudson mel-lett van, nem messze New Yorktól.

Keresztülrobogtak egy fahídon, majd a kocsi nekigyürk -zött a híd utáni hegynek. A hídon átszáguldó rendrautók morajlása egészen közelr l hallatszott.

– Rendes gyereknek látszol – mondta a lány. – Adok egy jó tanácsot. Semmiképpen ne hagyd félbe a f iskolát. Sze-

rezd meg a diplomát. Úgy sokkal könnyebben kapsz munkát.A diplomád a kutyabröd. Csak ez számít. Egész addig nemhallgatnak rád, míg meg nem szerzed azt a darab papirost!

– A diploma megszerzése eltt senki nem hallgat rád – mondta Heller, megjegyezve a hallottakat.

Az egyik rendrkocsi most gyorsított. A lökhárítója már aCadillac hátsó kerekeinél járt. Hangosbeszél harsant a hátuk

mögött! – HÚZÓDJ FÉLRE TE (BÍÍÍP)! LE VAGYTARTÓZTATVA!

Heller meghintáztatta a Cadillac farát a rendrkocsi orraeltt. A rendrautó azonnal fékezett. Ezután Heller véget ve-tett a kacsázásnak és beletaposott a gázba.

– És te megszerezted a diplomádat? – kérdezte Heller.

A Cadillac átszáguldott az utat keresztez patakon. Jobbraés balra víz csapott a magasba. A motor felbgött, ahogy a



180

kocsi kifelé kapaszkodott a patakmederbl. – Ó, igen – felelte Mary. – Minél több képesítést kell

megszerezned. Én magam a filozófia mindentudó doktora

vagyok. Még az err l szóló kutyabr is itt van a táskámban.Megmutatom. Hallottál már a pszichológiáról?

Hegyeztem a fülem! Ó, hát ez egy kedves lány! Egy pszi-chológus! Együttérzés öntötte el a lelkemet.

A kocsi, elhagyva egy bukkanót, a leveg be emelkedett. – Pszichológia? – kérdezte Heller. – Az meg micsoda? – Egy nagy csomó ló(bíííp). Átverés az egész. Megpróbál-

ják elhitetni veled, hogy nem vagy más, mint egy nagy ha-lom sejt, egy állat. Nem értenek semmihez. Azt tanítják,hogy senkit sem lehet megváltoztatni.

Még k is tudják saját magukról, hogy csalók. Így aztánén sem foglalkozom velük.

A döbbenet majd elvette az eszemet!Imént támadt szimpátiám egyetlen szempillantás alatt utá-

lattá változott! Egy eretnek! Egy ostoba hitetlen! Még aszent és sérthetetlen dolgokat sem tiszteli! Teljességgel tár-sadalomellenes ez a tagadás!

A Cadillac most egy hepehupás ösvényen száguldott. Arendrkocsik szirénázása egyre közelebbr l hallatszott.

– Kiváló diáknak számítottam – folytatta Mary –, de min-den egyes alkalommal valamelyik professzor (bíííp) azt

mondta, libidoorientáltabbnak kellene lennem. Ezért szoktat-tak rá a drogokra. Azt mondd meg nekem, ha a pszichológiaolyan jó dolog, miért rültek a pszichológiaprofesszorok?

A Cadillac átvágott az úton terpeszked sáros pocsolyán.A sebességmér mutatója a százason állt.

Mary ismét megtörölte könnyes szemét és nedves orrát. – A szabad szerelemr l prédikálnak, csak hogy k is hozzájus-

sanak.A következ lövedék ismét az utat találta el, és levágódott



181

róla. – Ráadásul, mind egy szálig csapnivaló (bíííp). Vélemé-

nyem szerint az állandó és túlfokozott erotikus izgalom tör-

vényszer en felemeli az ingerküszöböt. Így aztán keménymunkájukba került, míg minden egyes kollégiumot kupleráj-

já változtattak. Majdnem elgázoltad azt a tehenet.Heller így szólt: – Ha megszerezted a diplomádat, miért

nem kaptál munkát?Egy hatalmas tábla suhant el a kocsi fényszóróinak fényé-

ben. Ez állt rajta:

VIGYÁZZ – LASSÍTSCSATLAKOZÁS A 29-ES FÚTRA

Heller fékezett. A motor felnyögött. Aztán leugrott a fék-l, s a kocsi, északi irányban, rávetette magát a 29-es f útra.

– A köznépnek semmi szüksége a pszichológusokra. An-

nál jobban ismerik ket. Pszichológusokat kizárólag a kor-mány alkalmaz. Azt hiszik, szükségük van rájuk, hogy tanít-sák a gyermekeket, megvédjék a bankárokat és kicsinálják amás véleményen lévket. A kormány azt hiszi, a pszicholó-gusok segítségével ellenrzés alatt tarthatja a társadalmat.

Nevetséges! Nem messze mögöttük, a rendrkocsik is felhajtottak a

29-es f útra.Egy tábla állt az út mellett:

LYNCHBURG 20 MÉRFÖLD

– Nagyon remélem, hogy találok egy adagotLynchburgben – szólt Mary.

Heller hajszolni kezdte a Cadillacet.Közben így szólt: – A kormány ajánlott munkát a szá-



182

modra?A Cadillac motorja olyan veszettül sivított, hogy alig hal-

lották egymás szavát.

– Persze – felelte a lány. Aztán megtörölte az orrát, és ro- pogó állkapoccsal ásított egyet. Aztán elrehajolt, hogyHeller szemébe nézhessen. – Ide hallgass, kölyök. Lehet,hogy tolvaj vagyok. Lehet, hogy egy teljesen elszállt drogos.Lehet, hogy egy kurva. Lehet, hogy valami gyógyíthatatlan

betegségem van. De azt ne gondold, hogy valaha is olyanmélyre süllyedek, hogy ennek a (bíííp) kormánynak dolgo-

zom! Azt gondolod, én is olyan paranoid skizofrén akarok lenni, mint azok a fickók, akik ezt csinálják?

Azt gondoltam, visszaemlékezve Lombarra, hogy a lány-nak ebben igaza van. Hitetlenségem ellenére kezdtem némimegértéssel viseltetni iránta. Hirtelen eszembe jutott, milyenokos és ravasz módon szerezte meg Harvey „Bunyós" Lee-l kedvenc, s a számára életbevágóan fontos, bálványozott

Cadillacjét. Tisztán látszott a lány pszichológiai képzettsége.Tulajdonképpen zsarolt. Nos, a pszichológiába vetett hitemrégi fényében pompázott.

A négysávos autópályát egy középen futó, alacsony tám-fal választotta ketté. Egyenl távolságra nyílásokat vágtak rajta, ahol át lehetett hajtani a szembejöv sávba.

A 29-es f út egy dimbes-dombos szakaszhoz érkezett. A

Cadillac szinte repülve hagyta el a bukkanók tetejét. – Na, te kémiai meghajtású Cadillac Brougham Couped'Elegance, ideje hogy összeszedd magad!

Egy táblával találkoztak:

FELHAJTÁS A 699-ES AUTÓPÁLYÁRA – 1 MÉRFÖLD

A visszapillantó tükörben megjelentek a rendrkocsik.A Cadillac motorjának zúgása ismét sikítássá fokozódott.



183

– Jézusom – szólt Mary. – Százhússzal száguldunk.A sebességmér mutatója elérte az óra szélét.

– Ez százharmincöt – mondta Heller.

Újabb tábla:

55 MÉRFÖLD/H SEBESSÉGKORLÁTOZÁS

Majd egy újabb tábla:

SEBESSÉGELLENRZÉS

Megpillantották a 699-es autópálya felhajtó ágát.A szembejöv sávban néhány teherkocsi haladt.Elérték egy bukkanó tetejét. A Cadillac mind a négy ke-

reke felemelkedett az aszfaltról!Leszáguldottak a völgybe.A rendrkocsikat eltakarta a hátuk mögötti bukkanó.

Heller a középen futó, alacsony támfalat figyelte, nyílásután kutatva.

– KAPASZKODJ! – kiáltotta Heller.A fékre taposott.Mary rácsapta a kezét a mszerfalra.Heller padlóig nyomta a gázpedált. Balra rántotta a kor-

mánykereket.

A kocsi sikoltó csúszással száguldott be a támfalon vágottnyílásba.Átértek a szembejöv sávba, s máris visszafelé autóztak.Egy hatalmas teherkocsi haladt elttük.Heller a fékre lépett, majd a teherkocsi mellé, a küls

sávba hajtott!A Cadillac ötvenötös tempóra lassult.

Az autópálya túloldalán a két rendrkocsi szirénázva to-vábbszáguldott Lynchburg felé, mintha az egész világ a



184

nyomukban lett volna.Motorjaik zúgását és szirénáik vijjogását lassan elnyelte a

messzeség.

– Nos – szólt Heller, ahogy lassan poroszkáltak –, felhaj-tunk a 699-es autópályára. – Egyre közeledett a csatlakozás.

Nyugodt tempóban rákanyarodtak. – Átmegyünk az 501-esautópályára, és meg sem állunk Lynchburgig.

– Jézusom – mondta Mary –, remélem is. Nagy szüksé-gem van egy adagra.

5. fejezet

Ahogy felhajtottak az 501-es útra, elnevettem magam.Micsoda amatr! A kocsi rendszámát már mindenki tudja

Lynchburgben, és az összes környez államban. Erre osto-

ba módon pont abba a városba igyekszik, ahol már egészen biztosan várják. Biztos voltam benne, hogy még azeltt ész-reveszik és elkapják ket, mieltt elérnék a várost!

A Flotta harcmérnöke! Soha, semmi fontosra nem tanítot-ták meg. Bárki, akinek egy cseppnyi esze is van, az ellenke- irányba indult volna. Vagy akár Kalifornia felé! Gyorsan!Erre , kényelmes tempóban, a közeli város északi része felé

tart.Hatalmas neonreklám villant a szemükbe:

NAGY SZIVÁRVÁNY MOTELÜRES SZOBÁK

Heller a recepció mellé hajtott.

Mary az ingébe törölte az orrát. – Azt hiszem, bemegyek.Heller kinyitotta a kocsi ajtaját, és kisegítette a lányt. Be-



185

ment vele a motelbe. Pont, ahogy szerettem volna.A recepció fölött az óra 11:45-öt mutatott.Az sz hajú portás, feltrt ingujjal, a vendégkönyv fölé

hajolt. Lombar személyi titkárára emlékeztetett, így arraszámítottam, hogy undok lesz.

Mary a pulthoz lépett. Szörnyen nézhetett ki. – Uram – szólt –, meg tudná mondani, hol vehetnék egy adagot? Ször-nyen nagy szükségem lenne rá!

A portás felnézett és szúrós tekintettel végigmérte Maryt. – Szörnyen sajnálom, asszonyom. Nem megy.

– Mentegetzve fordult Heller felé. – Ezek a szövetségi-ek. A múlt héten összekapkodták az összes anyagot. Aztmondták, addig maguknál tartják, míg fel nem megy az ára,hogy aztán visszadobják a piacra. Tudja, hogy vannak ezzelezek a (bíííp) narkósok. – Mary felé fordult. – Szörnyen saj-nálom, asszonyom. Rettenten!

Mary megborzongott. A portás ismét Heller felé fordult. –

Egy szobát azonban tudok adni. Kicsit ledobhatják magukat. – Egy szoba az jó lenne – mondta Heller.Az öregember fogott egy kulcsot. – Egy órára kell vagy

egy éjszakára? Úgy nézem, a hölgy igencsak le van égve, dene aggódjon, olcsón megszámítom.

– Egy éjszakára – mondta Heller. – Az negyven dolcsi.

Heller átadta neki a pénzt, mire az öreg portástól megkap-ta a kulcsot. – A harmincnyolcas. Az épület másik végén.Érezzék jól magukat. – Ezzel visszahajolt a vendégkönyv fö-lé.

(Bíííp) meg! Semmi bejelentlap! Ó, ismerem ezt a fajtát.Ez csak magával tör dik. Egy sikkasztó! Kilopta a tulajdo-nos zsebébl a szoba árát. Igazam volt, mikor Lombar sze-

mélyi titkárához hasonlatosnak találtam. Sem Heller új, flan-cos neve, sem a kocsi rendszáma nem került szóba! Dühbe



186

gurultam. Ez tisztességtelen!Heller végighajtott az épület mentén, majd miután rájött,

hogy kell hátramenetbe kapcsolni, betolatott a nyitott ga-

rázsba. A kocsi kissé hosszúnak bizonyult, s kilógott a fara.Mary szörny állapotban volt. Öklendezve ásítozott. Vé-

gigtámaszkodott a kocsi mentén. Elérte a kocsi farát, amitlmintha egy kissé magához tért volna. – Várj – mondta –, ki-lóg a kocsi vége. Megláthatják a rendszámot.

(Bíííp) meg! Kotorászni kezdett, majd talált egy újságot amocskos padlón. Kinyittatta Hellerrel a csomagtartót, majd a

csomagtartó szélére rádobta az újságot, hogy annak egyik fe-le befelé, míg a másik fele kifelé lógjon, mintha csak gondat-lanságból felejtették volna ott. A rendszámtáblát azonban tö-kéletesen eltakarta! – A kurvák jól ismerik a moteleket – mondta.

Heller a kocsi mögé térdelt. Felemelte az újságpapírt. – Hello! Golyó ütötte lyuk van a táblán. – Hajlongani kezdett.

– Úgy tnik, több lövés nem érte el a kocsit. – Felállt. – Szó-val, így néz ki egy golyó ütötte lyuk.

Bárcsak Mary fején talált volna lyukat! Vagy a sajátján!Bekísérte Maryt, majd utánavitte a csomagokat. Egy francia-ágyat találtak a szobában. Mary lerúgta a cip jét. Néhányeredménytelen mozdulatot tett, hogy levetk zzön, majd fel-adta, és lerogyott az ágyra. – Nem vagyok álmos – mondta. –

Csináld, ha akarod, kölyök: egy éve már nem érzek semmit.De ha rám hallgatsz, nem teszed. Te rendes fiú vagy, nekem pedig valami betegségem van.

– Nézd – szólt Heller. – Nagyon rossz brben vagy. Lé-teznek doktorok vagy kórházak, vagy valami ilyesmi ezen a

bolygón?Ohó! – Kiáltottam, s azonnal feljegyeztem a törvénysér-

tést. El bb vagy utóbb tényleg megcsúszik. Teljességgelelvigyázatlan!



187

– Figyelj rám – állhatatoskodott Heller, finoman megráz-va a lány vállát. – Azt hiszem, szükséged van egy kis segít-ségre. Miért ne vihetnélek el egy kórházba? Bizonyára van a

környéken. Hisz az itteniek nagy része betegnek látszik!A lány indulatosan talpra ugrott. – Ne beszélj itt nekem

orvosokról! Ne beszélj nekem kórházakról! Ott csak megöl-nének!

Heller felhagyott ezzel az ötlettel.A hirtelen felbuzgó energia tettekre sarkallta a lányt. Fog-

ta a táskáját és kinyitotta. Elvette az injekciós készletét és

lerogyott az ágy szélére. Reszket kézzel nyitotta ki a do- bozkát. Az injekcióból kihúzta a dugattyút. A kisujját bedug-ta a hengerbe és kapargatni kezdte az oldalát, de már nemvolt mit lekaparni róla. A szájába vette a tt, hogy megszív-

ja, de megszúrta magát. – Ó! – borzongott –, tegnap elhasználtam az egészet.

Egyetlen morzsa sem maradt! – A készletet a padlóra hajítot-

ta. – Mi ez az anyag, amire ilyen nagy szükséged van? – kér-

dezte Heller. – Ó, te szegény, ostoba gyerek! Ami nekem kell, az a fe-

hér Harry, a por, a kokó, a kínai vörös, a mexikói sár, a fehér cucc, a kemény drog, a nagy H! És ha nem szerzek vala-mennyit, belehalok!

A kezét a mellkasára szorította. – Ó, szegény ütm!Ez már túl megterhel volt a számára. Visszarogyott azágyra. Heller felemelte a lány lábát és lefektette. Aztán ösz-szeszedte az injekciós készletet, kíváncsian beleszagolt azüres hengerbe, majd azt is visszadugta a lány csomagjába.

A lány már álomba merült. Ismertem a megvonás egymásután következ fázisait. A lány ekkor érte el a második fá-

zist: a nyugalmat nem hozó, görcsös alvást.Heller egy darabig figyelte. Aztán megvizsgálta a szobát.



188

A légkondicionáló mködött, így nem nyúlt hozzá. A televí-ziókészüléken a következ szöveget találta:

ÉJFÉL UTÁN NE KAPCSOLJÁK BE!

Békén hagyta.Levetk zött, és a lábát nézegette. A cipl felhólyagoso-

dott a lába. Kinyitotta az egyik csomagját, s elvett egy ap-rócska orvosi készletet. Aha! Ez voltári!

Törvénysértés! Aztán láttam, hogy csak egy egyszer fe-

hér doboz, néhány felirat nélküli tapasszal és kenccsel. En-nek ellenére feljegyeztem.

Néhány hólyagot leragasztott, majd mikor a készletetvisszatette a bröndbe, egészen felnyitotta a brönd fedelét.Hé, nem kövekkel volt tele, mint ahogy arra számítottam!Felszerelés? Nem láttam tisztán, mivel a brönd fedele ép-

pen eltakarta a fényt, Heller pedig nem nézett a holmik közé.

Feljegyzést készítettem err l a nagyon veszedelmes törvény-sértésr l. Ez a két brönd bizonyosan voltár holmikkal vantele! Nem csoda, hogy ilyen nehezek.

Heller az ágy felé indult, hogy lefeküdjön, majd meggon-dolta magát, és elhúzta aprócska noteszét és tollát.

Ezt írta: Szükség van egy diplomára ahhoz, hogy hallgas-sanak rád. Aztán így folytatta: A pszichológia csalás. Senkit

és semmit nem tud megváltoztatni. Csupán eszköz a kor-mányzat kezében, hogy ellen rzése alatt tartsa a népességet.Dühöngtem! Eretnekségeket firkál összevissza! Ó, bár-

csak elkapná a Nemzetközi Pszichológiai Társaság! Egyelektronikus sokkgéppel jól megsütögetnék az agyát! Rend-kívül keményen védik saját érdekeiket.

Aztán ezt írta: Valaki olyan drogokat árul ezen a bolygón,

amely megöli az embereket. Nos, ezt mindenki tudja. Azt hiszi, most valami fényes



189

felfedezést tett, gondoltam gúnyosan. Az orvosok bennevannak. A pszichológusok is benne vannak. A kormány ma-gasan tartja az anyag árát. A maffia és Rockecenter és még

sokan mások, egyre gazdagabbak lesznek. Miért ne? A né- pesség amúgy is csak hasznavehetetlen cscselék.

Aztán valami olyasmit tett, amit azonnal fel kellett hogy jegyezzek. Egy V-t rajzolt minden egyes most leírt sor után! Nos, lehet, hogy én megbuktam az akadémián, a jeleketazonban ismerem. Ezt a jelet a logikai egyenleteknél hasz-nálják! A jelentése, „Megfelel tényez egy racionális kö-

vetkeztetésen alapuló elméleti tétel esetén". Most elkaptam!Voltár matematikai jeleket használ mindenki szeme láttára.Totális törvénysértés. Önmagamból kikelve jegyzeteltem!

Ha k nem intézik el, majd én megteszem!A lámpákkal vacakolt, míg rá nem jött, hogy tudja lekap-

csolni ket.A képernym elsötétedett, és nem sokkal kés bb egyenle-

tes lélegzése elárulta, hogy alszik.

6. fejezet

Hosszú, fárasztó napom volt. Felálltam, hogy töltsek ma-

gamnak egy pohár hideg sirát, mikor, alighanem Heller jegyzetelésének köszönheten, valami eszembe jutott.Adott egy levelet, hogy továbbítsam! Még meg sem vizs-

gáltam!Mindig is szívesen olvastam mások levelét. Megérdemel-

tem némi elégtételt amiatt, hogy nem lehetek jelen a letartóz-tatásakor – amelyre hamarosan sor kerül.

Zubbonyomból elhúztam a levelet, amelyr l azt gondol-tam, biztosan Krak grófnnek szóló érzelgs üzenet – aki



190

nem tudom mit szólna, ha tudná, hogy Heller egy titkos há-lószobában egy fertzött kurva mellett alszik!

Végigtapogattam a boríték szélét, majd a fény felé tartot-

tam. A hivatalos, zöld szín papírt használta!A hajam az égnek állt!Az alábbi címzés állt rajta:

TÁRS ROKE KAPITÁNYNAK FELSÉGE SZEMÉLYI CSILLAGTÉRKÉPÉSZÉNEK

PALOTAVÁROS, VOLTÁR

VOLTÁR ÁLLAMSZÖVETSÉGHIVATALOS SÜRGS

AZ ISTENEK ÉLTESSÉK FELSÉGÉT

Kapcsolatban áll Roke-kal!Próbáltam magamhoz térni. Aztán eszembe jutott, hogy

Tars Roke kapitány jelen volt a búcsúpartin. Heller hossza-

san beszélgetett vele. Figyelmetlen voltam, mivel összeza-vart a speed, az a Methedrine nev amphetamine származék!Összeesküdtek!

Lehtöttem magam. Lássuk csak: Lombar figyelmeztetettrá, hogy Heller jelentéseket fog küldeni a Nagy Tanácsnak.El kell fognom ezeket a jelentéseket, meg kell tanulnom ha-misítani ket, hogy aztán továbbküldhessem ket. Csak így

bánhatok el veszélytelenül Hellerrel!Ah, nos. Ezek szerint minden rendben. Teszem a dolgom.Ez nyilvánvalóan Heller els jelentése. Ostoba módon en-gem bízott meg azzal, hogy továbbítsam a levelét Roke felé,habár az is igaz, hogy senki mást nem tudott volna felkérnierre a feladatra. Szóval, minden a legnagyobb rendben!

A borítékot duplán lepecsételte. De ez nem jelentett sem-

mit. Kizárólag az Apparátus által ismert eljárást és szerszá-mokat használva, sérülés nélkül sikerült felbontanom a borí-



191

tékot.Jókora levélpapírt tett bele, amely hivatalos meg szólítá-

sokkal kezddött.

A formális üdvözlések után így folytatódott:

Megállapodásunknak megfelel en csak akkor tanácsolja felségének a második alternatíva életbe lépését, amennyi-ben egy hónap elteltével nem hall hiteles híreket fel lem. Éslocsogott tovább, hogy a küldetés eltarthat még egy darabig,hogy elégedett a vontatóval, és hogy hálás Tars kapitány jó

tanácsaiért, aki figyelmeztette a sarkok elmozdulására. Fel-idézte Tars kapitány egyik eladását, amely a bolygók olvadtmagjáról szólt, mely magok generátorként viselkednek. Akapitány biztosan emlékszik még az öreg Boffy Jope-ra, arraa hallgatóra, aki azt gondolta, a bolygóknak lassabban kelle-ne forogniuk, hogy az emberek többet aludhassanak. Úgy t-nik, a dolgok jól haladnak, de kéri, tartsa szemmel az esemé-

nyeket.Rá kellett, hogy jöjjek, Heller bizonyára Tars Roke kapi-

tány hallgatója volt a Térképészeti Kollégiumban, ahol a ka- pitány igen gyakran tart eladásokat. A levél hangvételébltisztán kiderült, hogy Heller azok közé az utálatos diákok közé tartozott, akik imádták tanáraikat!

Aztán arra gondoltam, ez a levél nem jelent mást, mint-

hogy Heller közvetlen kapcsolatot tart fenn felségével, G-gös Clinggel!Várjunk csak! Valami furcsa van ezen a levélen.Leültem. A levelet kiterítettem az íróasztalomra. Felkap-

csoltam a lámpát. Nem úgy írták, ahogy egy levelet írni szoktak! Üres he-

lyek tátongtak a szavak között! A sorok egyenltlen távol-

ságban követték egymást!A szöveg feleannyi helyre is elfért volna, mint amekkora



192

helyet elfoglalt!Hideg veríték borította el a testemet. Csel? Már majdnem

beleléptem ebbe a csapdába!

Ez a levél tulajdonképpen titkosírás!Szükség van hozzá egy kemény lapra, amely pontosan le-

takarja a levélpapírt. A kemény lap meghatározott pontjairanyílásokat vágnak.

A lap néhány szó kivételével mindent letakar.Ezek a szavak jelentik a VALÓDI üzenetet! Ami marad,

az hulladék.

A kivágott lemezt rá kell helyezni a levélre, hogy el le-hessen olvasni a valódi szöveget.

Csakhogy nálam nincs ilyen lemez!Ha nem szerzem meg a lemezt, nem tudom meghamisíta-

ni az üzenetet! A titkos üzenet nem fog illeszkedni TarsRoke kilyuggatott lemezéhez!

Ahhoz, hogy a kívánt szavak a megfelel nyílások alá ke-

rüljenek, a szöveget nagy gonddal kell elhelyezni a papírla- pon, s ez megmagyarázza a fura távolságokat és egyenetlenszóközöket!

Néha igen nagy nehézségbe ütközik a megfelel szöveg-gel kitölteni a kulcsszavak közti területet. Heller azonbanokos. Kitalált egy történetet egy Boffy Jope nev fickóról, sígy elég szöveg állt a rendelkezésére.

Törökországban, ebben az évszakban, hosszú a nappal, ésrövid az éjszaka. Nem aludtam. Azzal a (bíííp) ellentétben,aki Amerikában, minden gond nélkül, békésen szunyókálegy ágyban, kénytelen voltam dolgozni.

Ráadásul halálra rémültem.Alvás ide vagy oda, nekiláttam a levélnek. Az összes el-

képzelhet módon megpróbáltam megfejteni a titkos üzene-

tet, hogy ezzel én is hozzájussak a kilyuggatott lemezhez.„Gris meg akar ölni." Nem találtam. „A földi bázis tele



193

van ópiummal." Ezt sem találtam. Nem találtam a levélbenaz ezekhez szükséges szavakat.

Azzal próbálkoztam, hogy „Lombar drogokkal fogja alá-

ásni a Voltárt" – csakhogy Lombar neve után a drogok... vár- junk csak! Lehet, hogy a lemez csak betket jelöl ki! Lehet,hogy nem is egész szavakat!

Két órán keresztül próbálkoztam, egyre rosszabb érezvemagamat.

Levegre volt szükségem. Kimentem sétálni a kertbe. Aszemélyzet néhány tagja jöttömre elmenekült, de most még

ez sem tudott felvidítani.Visszamentem. Dühödten húztam magam elé ismét a le-

velet.Egyszer csak rájöttem. Egy kulcsmondat -lemezr l van

szó!A dönt szó a „hiteles". Heller azt írta, „ha nem hall hite-

les híreket fellem..."

és Roke bizonyára elrejtztek a vontatóban – igen, va-lóban eltntek egy idre –, és megegyeztek egy kulcsmon-datban, mint amilyen az „olvadt mag", és elkészítették a le-mezeket. Ha a lemez a levél fölé helyezve nem hagyja sza-

badon a megbeszélt mondatot vagy kifejezést, „olvadt mag"vagy legyen bármi más, az üzenet nem hiteles, vagyis hami-sítvány.

Amennyiben a megbeszélt idközönként nem érkeznek meg a hiteles üzenetek, Roke a kapott utasítás értelmébenfelhívja felsége figyelmét a második alternatívára! EGYMINDENT ELSÖPR , AZONNALI ÉS VÉRES, FÖLDBOLYGÓ ELLENI INVÁZIÓRA!

Ha nem kapják meg id ben Heller üzeneteit, az azt jelent-heti a számukra, hogy Hellert megzavarták vagy kudarcot

vallott. A jelentések elmaradása mészárszékké változtatná aFöldet.



194

A pokolba a Földdel! Ha kezdetét venné ez az invázió,Lombar minden egyes terve füstté válna! És mivel a NagyTanácsnak nincs tudomása a földi bázisról, az is megsemmi-

sülne!Ennél azonban sokkal fontosabb volt az, hogy engem is

meggyilkolnának! Lombar rejtett ügynöke akkor is megölne,ha máskülönben megmenekülnék!

Heller jelentését TOVÁBBÍTANI KELL!Hé, várjunk csak!Ha Heller mégis sikerrel járna, akkor Lombar Földdel

kapcsolatos tervei ismét csak dugába dlnének! Csdbe jut-nának legközelebbi szövetségesei!

Heller sikerének a látszata is elég ahhoz, hogy Lombar titkos ügynöke meggyilkoljon!

Fájni kezdett a fejem.Akár veszít Heller, akár nyer, csak egy dolog biztos: Gris

halott lesz!

Nagy nehezen leültem. Abbahagytam hajam tépkedését.Hideg fejjel kell úrrá lennem a problémán!A sirával teli poharat rágcsálva, míg a falhoz nem vág-

tam, töprengtem.Meg kell szereznem Heller lemezét! Akkor majd én is tu-

dok olyan jelentést hamisítani, amely – Roke útján – meg-gyzi a Nagy Tanácsot arról, hogy Heller jól végzi a dolgát,

miközben Lombarnak nem kell attól félnie, hogy Heller va-lóban sikerrel jár. Heller akkorra már halott lesz.De várjunk csak. Még nincs nálam a lemez. Amíg nem

szerzem meg, SEMMI NEM TÖRTÉNHET HELLERREL!És most ez az idióta egy körözött kocsival, rendrökkel a

nyomában, olyan névvel, amely miatt csalóként azonnal bör-tönbe zárják, halálos veszedelembe keveredett!

Imádkozni kezdtem.Ó, Isteneim, adjátok, hogy semmi ne történjen Hellerrel,



195

míg rá nem teszem a kezem arra a lemezre! Istenek, ha va-lami baja esik, Soltan Gris halott ember! A pokolba a Földlemészárlásával! Senkit nem érdekel. Gondoljatok Soltan

Grisre! Szánjátok meg! Kérlek benneteket.

7. fejezet

Hétórányi az ideltolódás az Egyesült Államok keleti

partvidéke, ahol Heller tartózkodott, valamint Isztambul kör-nyéke között. El lehet képzelni, milyen megterhel voltHellert nyomon követni. Mikor reggel 7:00-kor frissen fel-kelt, akkor én délután 2.00-kor fáradtan ülhettem a képernyelé.

Csendben a fürdszobába ment és lezuhanyzott. Raht, sa- ját boldogulását szem eltt tartva, nem csomagolt neki váltó-

ruhát, így Heller kénytelen volt visszahúzni az el napit,majd káromkodva belegyömöszölte a lábát cip jébe. A tükör elé állva végignézett magán, s megrázta a fejét. Valóban bu-tán festett a kicsi, zöld szalagos panamában, abban a lila ing-

ben, a piros-fehér dzsekiben, aminek az ujja legalább háromhüvelykkel volt rövidebb a kelleténél, a kék-fehér csíkosnadrágban, amely még a bokájáig sem ért, és abban a túl szo-

ros, narancsszín antilopbr cip ben.Felsóhajtottam. Úgy állt ott, mint egy világítótorony!Holtbiztos, hogy még a legrövidlátóbb zsaru is észreveszi. Ésez nem tnt fel neki! Öltözékének csupán esztétikája zavarta.

Mary nyugtalanul hánykolódott álmában. Heller csende-sen becsukta maga mögött az ajtót, majd a kocsira pillantva,kilépett a motel udvarára.

Belépett a közeli ebédl be, ahol zavartan nézegette a me-nüt, mivel fogalma sem volt az ott található ételekr l. A me-



196

nüket azonban számokkal látták el, így Heller megrendelteaz „1-es számú" reggelit. Narancsdzsúzt kapott, zabkását ésszalonnás rántottát. A középkorú pincérn nem töltött kávét

a csészéjébe. Tejet hozott neki, amit Heller gyanakodva né-zegetett és kóstolgatott. Az asszony biztatta, hogy igya meg,mivel túl fiatalnak találta a kávéhoz. Ezután visszautasította,hogy kihozza azt a pitét, amit Heller oly vágyakozóan bá-mult, s azt tanácsolta neki, tanulja meg irányítani az étvá-gyát, s egészen addig nem mozdult Heller asztala melll,míg az le nem gyrte a zabkását. Az ötvenes éveiben járó,

anyáskodó pincérnnek fiai voltak. A fiúk önfejek, állította,s ha nem figyelnek arra, hogy mit esznek, nem nnek nagy-ra. Még Heller pénzére is gondja volt, mivel azt mondta ne-ki, ne lobogtassa, mert ellopják, s tartsa a nagy részét a cip-

jében.Az ellentmondást nem t etetés ell Heller az utcára

menekült. A város f utcájára jutott, melyet üzletek szegé-

lyeztek. A kirakatokat bámulva ügetett el az üzletek eltt. Ne vágtass! Lélekben könyörögtem neki. Sétálj nyugod-

tan, feltnés nélkül! Téged köröznek! Heller könnyedénszökkent egyet. Higgy nekem, senki nem jár így errefelé!Senki!

Belépett egy ruházati üzletbe, s néhány perc alatt rájött,hogy semmi sem megy rá hat láb, két hüvelyk magas testére.

Ezzel otthagyta a boltot, és továbbügetett.Egy zálogházba botlott, ahol a virginiaiak azokat a holmi-kat szokták eladni, melyeket a turistáktól loptak. Heller megvizsgálta a kirakatot, majd betért a zálogházba. Az ócs-kaság elborította a polcokat, és megtöltötte a hatalmas kosa-rakat.

Az álmatag eladó, aki az imént nyithatta ki az üzletet, bí-

zott benne, hogy hamarosan tovább szunyókálhat, nem bizo-nyult túl segítkésznek. Heller a polcra mutatott.



197

Az eladó levette a 8 mm-es Nikon filmkamerát. Így szólt: – Ne vedd meg, kölyök, nem kapsz hozzá filmet. – Heller afekete és aranyszín Nikon emblémát vizsgálgatta. Aztán az

eladóval levetetett egy másikat. Heller a pultra tette ket.Ezután észrevett egy törött horgászorsókkal és összeguban-colódott damilokkal teli kosarat. Azokból is kivett párat.

– Ezek mélytengeri orsók – mondta az eladó. – A Smith-hegyi tavon lejárt a horgászati engedély.

– Horgászat? – kérdezte Heller. – Halfogás. Sport. Ugyan már, gyerek, nem lehetsz ilyen

hülye. Nincs kedvem ma vicceldni. Ha tényleg szükségedvan valamire, vedd meg és tnés! Nincs idm veled szóra-kozni.

Heller kivett a kosárból néhány lenygöz méret orsót,néhány törött botot és egy reménytelenül összegubancolódottdamilköteget. Keresett hozzá néhány több horgú, acélelkéscsalit és egy nagy csomó ólmot, melyeknek acélhorog állt

ki a végébl. Az összeválogatott holmikat a pultra tette.A kartonból összetákolt ütött-kopott állványt bámulta,

melyen AM/FM rádióval egybeépített kazettás magnók áll-tak. – Adjon egyet azok közül!

– Most akkor meg akarod venni ezeket? – Igen – felelte Heller, és elhúzott némi pénzt. – A pokolba, azt hittem, idevalósi kölyök vagy: azoknak

csak a szájuk jár, pénzük meg nincs. Ezek szerint nem ittlaksz. – Levette az egyik poros magnót, még elemet is rakott bele, s egy csomag kazettát tett mellé a pultra. A pénzt nézte,amit Heller a markában tartott, s úgy tett, mintha számolna. – Százhetvenöt dollár lesz.

Heller kifizette. A fura cókmókot zsákjába tette, s ezzelelindult. Személy szerint azt gondoltam, Heller ugyanolyan

rült, mint az eladó. Elavult kamerák, törött horgászorsók,összegubancolódott damil. Hülyeség.



198

Továbbügetve, Heller egy sportszerüzletre lett figyelmes.Bevetette magát. A kirakatra mutatott, mire a fiatal, felthajú eladó kiemelt egy pár baseballcipt.

Heller a cipt nézegette. Fekete volt; f s; hosszú nyel-vét pedig vissza lehetett hajtani a f re. Megfordította a ci- t. Sarka nem volt, ehelyett kör alakban feler sített szege-cseket talált a talpon, egy szegecskarikát a talp elüls részén,míg egyet a sarok helyén.

– Olcsón adom – mondta az eladó. – Egy tonnára való van belle. A Jackson gimi edz je rendelte ket a baseballcsapat

számára; aztán azt mondta, túl nagy méretek, és itthagyta azegészet. Aztán elszökött az angoltanárral és az atlétikaklub

pénzével. – Baseball? – kérdezte Heller.Az eladó egy nagy rakás baseball-labdára mutatott, mie-tt még észrevette volna magát. – Na ne szórakozz velem,kölyök.

Hellernek hirtelen nagyszer ötlete támadt. Így szólt: – Eladóak?

Az eladó bután rábámult, aki az állványra halmozott ba-seball-labdákhoz lépett. Kicsivel nagyobbak és keményeb-

bek voltak a golyólabdánál.Egy íjászathoz használatos céltábla állt az üzlet hátsó ré-

szében. Heller így szólt: – Szabad?

Felkapott egy baseball-labdát. Hátrafeszítette a csuklóját,és a céltábla felé hajította a baseball-labdát. Hallani lehetett aszáguldó labda sziszegését. Pont a közepébe talált! A labdaátszakította a céltáblát, eltörte a támasztékot, és nekicsapó-dott a falnak.

– Jézusom! – szólt az eladó. – Egy dobó! Egy valódi do- bó!

Heller a céltábla felé indult, hogy megkeresse a labdát. Alabdáról lefoszlott a burkolat, így Heller megvizsgálhatta a



199

belsejét. – Hát – mondta magának – nem túl jó, de megteszi. – Jézusom – ismételte az eladó. – Természetes tehetség!

Mit szólnál hozzá, ha én most eltenném ezt a céltáblát, és

amikor majd leszerzdtet a New York Yankees, elszednémés kitenném a kirakatba?

Heller egy zsákot keresett. Talált egy olyat, amit a válláravethetett. Beleszámolta a baseball-labdákat, miközben az el-adó azzal fárasztotta, hogy milyen iskolai csapatban játszott,és hogy azt tervezte, a Nemzeti Ligában folytatja, és mente-getzött, mivel Heller olyan fiatalnak látszik, hogy senki

nem gondolná róla, hogy veterán játékos. Heller nem sokattör dött az eladóval, inkább a polcokról válogatott. Levette Abaseball m vészete kezd k számára cím könyvet, majd azeladót elképesztve, az összeválogatott halom tetejére tette.Levett a polcról még egy könyvet, A horgászat m vészetekezd k számára. – Horgászni megy?

Az eladó munkához látott. – Nézd, vannak mezeink. Hadd

lássam, mekkora a lábad. Megengeded, hogy mi öltöztes-sünk?

Pont erre van szükség, gondoltam. A nagy nyilvánosság-ra, ezen a kora reggeli órán!

Heller sokkal több mindent volt kénytelen visszautasítani,mint amit végül megvásárolt: három pár cipt, hat fehér,hosszú ujjú atlétát, tizenkét pár piros szegélyes

baseballzoknit, két garnitúra fehér melegítt, egy tucat, be-téttel ellátott alsónadrágot, két, feliratos, piros-fehér csíkosmezt, egy piros anorákot, csapatkapitányi csíkokkal, vala-mint egy fekete övet, és egy piros álarcot.

Aztán meglátta a sapkákat. Piros baseballsapkák voltak,nem olyan csinosak és divatosak, mint megszokott verseny-sapkája, de hasonlóak hozzá. A napellenz jük hosszabb: so-

ha nem férnének be egy versenysisakba, Hellert azonban le-nygözték. Gügyögött a sapkákhoz. Feltúrta a rakást, míg



200

nem talált egy megfelel mérett, melyet a fejébe nyomott.A tükörhöz lépett.

Összerezzentem. Jettero Hellert láttam magam eltt, az

Akadémia rversenybajnokát! Nehéz lett volna elfelejteniszórakozott, kék tekintetét, hullámzó, szke haját, és azt a

pokolra való mosolyát! Mintha azonnal visszalttek volna aVoltárra! St, mintha célt tévesztettem volna.

– Mit mondott, mit jelentenek ezek a betk? – kérdezte. – Jackson High – felelte az eladó.Talán a fehér betk egymásba fonódása miatt nem esett le

azonnal. J. H.! EZÉRT vigyorog! – Fél tucatot kérek belle – mondta Heller, most már ne-

vetve.Heller nagylelk en megajándékozta az eladót a lila ing-

gel, a narancsszín antilopbr cipvel és a panamakalappal.Közös er vel egy sporttáskába gyömöszölték a holmikat.

Heller kifizette a háromszáz dollárt.

Már az ajtóban járt, mikor az eladó utánakiáltott. – Hé!Elfelejtetted megmondani a nevedet!

– Hallani fog rólam – kiáltotta vissza Heller, s ezzel elin-dult.

Ah, reménykedhettem. Ha most elárulta volna a nemrégi- ben kapott nevet, az a (bíííp) eladó hangosbeszéln kürtöltevolna szét a városban. Hálás voltam Hellernek a szerénysége

miatt. Az esze miatt azonban nem lehettem hálás. Vörös ba-seballsapkában, melyen saját nevének kezd beti virítottak,valamint hosszú ujjú baseballatlétában ügetett az utcán. Akék csíkos nadrágot és a piros dzsekit megtartotta. Úgy virí-tott, mint egy jelzfény! S ami még ennél is rosszabb volt, aszegecsek, melyek kiálltak cip je talpából, hangosabbancsattogtak az aszfalton, mint néhai törzscip je!

Ez Lombar hibája, egyértelmen: rendelkezett úgy.hogy Heller ne kapjon kémkiképzést; minden, magára vala-



201

mit is adó kém igyekezne észrevétlen maradni. Egy kiképzettügynök megfigyelné a környezetében lév embereket, smegpróbálna hozzájuk hasonlóan öltözni. azonban senki-

hez nem hasonlított ebben a csendes, déli városban! A külse- jét tekintve csak ismételni lehetett az eladót: Jézusom!

Heller az órájára pillantott. Kilenc felé járt. A következállomáshoz érkezett, egy édességüzlethez.

Felnyögtem. Egy idiótával van dolgom, nem egy különle-ges ügynökkel. Az ügynökök nem esznek édességet! Ciga-rettáznak!

Néhány tizenkét éves forma gyerek alkudozott az eladó-val a gumicukor miatt, amely kétségtelenül elfogyott. A srá-cok közül kett baseballsapkát viselt, ahogy azt általában azamerikai gyerekek teszik. Rájöttem, a baseballsapka miattHellert most még fiatalabbnak fogják gondolni!

Heller a pulthoz lépett, egy jellegzetes édesség után ku-tatva. Megtalálta: az átlátszó papírba csomagolt, piros és fe-

hér spirális csíkokkal díszített édességet sokszor reklámoz-zák a magazinok.

A srácok tíz centért vásároltak, mire Heller tízfontnyiédességet kért az elképedt, idsöd eladó hölgytl. Nemcsak a piros-fehér fajtából vásárolt, hanem a többibl is, s azt kér-te, hogy a hölgy egybe csomagolja az összes édességet, amikomoly problémát jelentett, mivel nem találtak akkora zacs-

kót, amibe összeboríthatták volna a három, különböz fajtaédességet. Heller alaposan elrontotta az eladón napját.Heller megrakottan tért vissza az utcára. Egy rendrkocsi

várakozott a sarkon. Bármely képzett ügynök az ellenkezirányba indult volna, nem így Heller. Elügetett a rendrkocsimellett!

Látómezeje szélén tisztán láttam, hogy a két zsaru Hellert

figyeli.Elérkezett az id, hogy egy pohár hideg sirával bátorít-



202

sam magamat. És, hogy elmondjak egy rövid imát. Ha léte-zik pokol az Apparátus ügyintézi számára, akkor az nemmás, mint egy teljességgel kiképzetlen ügynök irányítása!

Sem a sira, sem az imádság nem segített!Ha bármi történik Hellerrel, mieltt megszerzem azt a le-

mezt, végem!



203

TIZENÖTÖDIK RÉSZ

1. fejezet

Mary Schmeck még mindig nyugtalanul dobálta magátálmában. Heller az ágyra hajította cókmókját. Két bröndjéta hosszú íróasztalra emelte egymás mellé, majd kibontotta a röndök szíjait.

Látni fogom a tartalmukat! Talán a lemez ott lesz az egyik tetején!

Hiú remény. Kövek ugyan nem voltak a bröndökben, decsövek, dobozok és drótok tömkelege igen. Mennyi szemét!

Heller egy apró szerszámosdobozt és két kicsinyke fiolátvett el a bröndökbl. Megkereste a két elavult Nikon ka-merát, s az asztalra fektette ket. A feliratok szélét vizsgál-gatta, majd becsöppentett valamit a címke széle alá, amitl afekete és aranyszín NIKON felirat elmozdult a helyér l! Amásik címkét is leszedte.

További két dobozt vett el egy kézitáskából, s kinyitottaket. Az idirányzékok! Mindkett! Valóban, a vontató nemszabadulhat ki a bolygó közül! Biztos voltam benne, hogy azApparátus képtelen lenne még egy idirányzékot kikönyö-rögni a Flottától!

A második fiola tartalmával, ami alighanem ragasztó le-hetett, bekente a feliratok hátoldalát, s a következ pillanat-

ban a NIKON feliratok ott virítottak a két idirányzék olda-lán.



204

Úgy néztek ki, mint két szuper 8-as filmkamera!Ezután visszakerültek a dobozukba, majd a kézitáskába.

A két elavult kamerát annak rendje-módja szerint kihajította.

Ezután elszedte az édességet, amit még a hajón készített.A csomagolóanyag kissé különbözött a boltitól, de nem szá-motteven. Legalább háromfontnyi lehetett! Összekeverte atöbbi édességgel, majd csomagolni kezdett. De nagyon ren-detlenül.

Bedobálta a törött horgászbotokat és orsókat, rájuk dobtaaz összegubancolódott damilköteget, majd a horgokkal és a

csalival együtt megpróbálta lenyomni a rendetlen halmot.Micsoda MOSLÉK!Én meg még azt gondoltam, hogy a Flotta-tengerészek

minden helyzetben rendszeretek! Nyitva kellett hagynia a brönd szíjait, hogy bepakolhassa

az összes holmiját. A sportruházatot is becsomagolta, s ezzelelkészült.

Szerzett egy fánkot, egy doboz tejet, s egy pohár kávét,miközben én a szobámban ülve imádkoztam. Megpróbáltagyengéden felébreszteni Mary Schmecket. A lány ellenke-zett, s megpróbált tovább aludni. Láttam összeszkült pupil-láit. Nem volt kedve sem a zsemléhez, sem a tejhez, sem pe-dig a kávéhoz.

– Indulnunk kell – mondta Heller.

Ez eljutott a lányhoz. – Washington – mondta. – Igen, el fogunk menni Washington D. C-be – felelteHeller.

A lány így motyogott: – Biztosan találunk néhány csavar-gót Washingtonban. Ott mindig vannak. Tele van velük az aváros. Vigyél oda, az Isten szerelmére. – Megpróbált felkel-ni. Felsikított: – Úristen! A lábam

– Görcsbe rándult testtel, nyöszörögve zuhant vissza.Heller felkapta a csomagokat, kivitte és betette ket a ko-



205

csi hátsó ülésére. Ezután visszament Mary Schmeckért, akitszintén kicipelt és beültetett elre.

Elrendezte a lány lábát, majd a tejet, a kávét és a zsemlét

az ölébe rakta.Kezében a szobakulccsal tanácstalanul téblábolt, mivel

fogalma sem volt róla, hogy egyszer en csak az ajtóban kellhagynia. A takarítón, egy ids, fekete asszony lépett ki aszomszédos szobából.

Istenek! Heller a nhöz lépett, és átadta neki a kulcsot.Felhívja magára a figyelmet! SOHA ne tedd ezt! Aztán ezt

megtetézte egy másik f benjáró bnnel. Így szólt: – Megtudná mondani, melyik út vezet Washingtonba?

Az asszony nemcsak hogy látta, de most már azt is tudnifogja, merre indult! Mikor a rendrök bnöz után nyomoz-nak, legelször a moteleket járják végig! Az asszony így fe-lelt: – Hát csak kövesse a 29-est, Charlottesville, Culpeper,Arlington, aztán keresztül a Potomacon, és már ott is van. A

vérem Washingtonban lakik, én meg nem tudom, mi anyavalyát keresek itt Virginiában, ahol még mindig rabszol-gáknak tartanak minket! – Kétségem volt afell, hogy eztegy felntt virginiainak is el merte volna mondani. A rab-szolgatartásnak megvannak a maga indokai! Lelki szemeimeltt megjelent Utanc, az események azonban ismét visszate-reltek a feladathoz.

Heller kihajolt a kocsi ablakán, és így kiáltott: – Köszön- jük a kellemes estét, asszonyom. – Az asszony a sepr re tá-maszkodva visszamosolygott, a visszapillantó tükörbl pedigláttam, hogy a kocsi után bámul. És még valami. Láttam,hogy az újságpapír, ami addig a kocsi rendszámát takarta,felrepül a leveg be. Egész biztosan emlékezni fog a kocsira.(Bíííp) Heller!

Nem, nem, nem szabad (bíííp)! Inkább imádkoznom kell,hogy sikerüljön neki!



206

Nem okozott nehézséget megtalálni a 29-es számú f utat,ami Charlottesville felé vezet. Ráhajtottak a négysávos útra,és gyönyörködtek a varázslatos virginiai reggelben. A

Cadillac meglepen csendesen duruzsolt, és halkan suhant asima aszfalton.

Az augusztusi nap forróságot ígért, így Heller a légkondi-cionálóval vacakolt. Hetvenhárom fokra állította a tárcsát,automata üzemmódba kapcsolta, amitl a következ pilla-natban az ablakok felemelkedtek, és hvös leveg áramlottaz utastérbe. A kocsi megdöbbenten csendesnek bizonyult!

Fehér léckerítés mellett haladtak el. Hatalmas feliratot lát-tam:

JACKSON LOVARDA

A kerítés mögött lovak ugráltak és poroszkáltak. Nyilván-valóan eszébe jutott valami, mivel felnevetett. – Szóval, ezek

a lovak! – Aztán valami idióta okból megsimogatta aCadillac mszerfalát. Így szólt: – Ne aggódj, te kémiai meg-hajtású Cadillac Brougham Coupe d'Elegance. Én akkor isszeretlek, ha egyetlenegy ilyen micsoda sincs a motorházte-d alatt.

Soha nem értettem ezeket a flottabéli fickókat. A Voltár légibuszaihoz képest egy földi járm nevetséges szerkezet.

És ezt Heller is tudta! Ugyanúgy, ahogy én is. Játékszerek. AFlotta tisztjei bármivel képesek voltak játszani, legyen azegy bárka, vagy akár egy csatahajó. Egyszer en nem tisztel-ték az er t! Nem. Aztán rájöttem: bálványozzák a jármve-ket.

Rájött, hogy a térdével is tud kormányozni, és így hátra-lhet, a karját pedig rá tudja fektetni az ülés tetejére. Ettl

idegessé váltam, míg rá nem ébredtem, hogy 105 hosszúságifokra vagyok tle.



207

A következ döbbenet azonban nem sokáig váratott ma-gára. Heller a sebességmér re pillantott, amelyHATVANÖTÖT mutatott! A sebességkorlátozás ötvenötös

sebességet engedélyezett, s út menti táblák figyelmeztettek az ellenrzésre!

Láttam, hogy nem figyeli a sebességmér t: együtt halad aforgalommal – néhány nagy teherautóval és személykocsival

– melyek nagy többsége szintén hatvanöttel haladt. A zsaruk azonban imádnak kiválasztani egyet a nagy rakás kocsi kö-zül, és letartóztatni a vezet jét. Elindultam, hogy igyak egy

korty sirát.Rendben eljutottak Charlottesville-ig. Ekkor az izgatott,

ám még mindig kábult Mary Schmeck felébredt. – Ó, szörnyen érzem magam! – nyögte. – Megöl a lábam!

Szétszakadnak az ízületeim! – Szörny fájdalmai lehettek,ahogy ott vonaglott. – Milyen messze vagyunk Washington-tól?

– Hamarosan elérjük Culpepert – felelte Heller. – Óh – nyögte a lány –, akkor még messze vagyunk! – Körülbelül egyórányira – mondta Heller. – Jézusom, nagyon fáj! Keress valami zenét. Az talán el-

tereli a figyelmemet.Heller a rádióval babrált, majd talált valami dzsesszt. A

dal így szólt:

A Saint James Kórházban járvaláttam, ott fekszik a kedvesem

fehér asztalon, orvosra várva,sápadt és meztelen.

Mary felnyögött: – Ó, a lábam!

Kérdeztem a doktort, hogy van,



208

aki azt felelte „rosszul",s mire visszamentem hozzá,ott találtam holtan!

MEGHALT!

– Ó, istenem – mondta Mary.

A halottashintót tizenhat szénfekete paripa húzta,hét lány utazott rajta,

de csak hatan tértek vissza!

– Kapcsold le! – sikította Mary.Heller kikapcsolta a rádiót. Kár, hogy ezt tette. Ez volt az

els kellemes dolog, amit napok óta hallottam!Mary egész teste lúdbrössé vált. – Megfagyok! – nyö-

szörögte reszketve.

Heller azonnal nyolcvanra állította a légkondicionálót.Jóval azeltt, hogy az utastér átmelegedhetett volna, Mary

így kiáltott: – Most meg megsülök!Erre Heller lekapcsolta a f tést.A lány tovább panaszkodott. Nyilvánvaló volt a számom-

ra, hogy mi a baja. Most jutott el a megvonás harmadik stá-diumába. Az elégedetlenség fázisa.

– Nem kapok levegt – lihegte. Nos, ez amúgy sem meg-lep, ha valakinek rossz a szíve. Ettl függetlenül, morfium-függség esetén gyakori halálok a légzésbénulás, ami a mor-fium vegyi származéka, a heroin esetén sincs másképpen. Atüd izmai felmondják a szolgálatot. És mivel a lány eddig issokat panaszkodott rossz szíve miatt, azon gondolkodtam,vajon a kocsiban vagy a következ motelban éri-e a halál.

Aztán majdnem az én légzésem bénult meg. Mi leszHellerrel egy halott, drogfügg prostituált mellett? Ezzel a



209

névvel!Ó, istenek! Felkerül Amerika összes szennylapjának ele-

jére! És amit Rockecenter tesz vele emiatt, az szörny lesz!

Nem számíthattam arra, hogy Heller a megfelel módoncselekszik. Ha kém lenne, könnyedén eltnne a nyilvánosságell, a lányt kilökné egy árokba és magára hagyná. De nem, most is pont azt teszi, amit nem lenne szabad! Megpróbálsegíteni a lányon!

Elérték Culpepert. A lány hirtelen így szólt: – Keress ne-kem egy vécét! Ott az a szerviz! Állj meg ott! Most azonnal!

A negyedik fázis. Elérte a hasmenés!Heller begördült a kihalt szervizbe, Mary pedig, mintha

kiltték volna, a ni mosdó felé iramodott. Imádkoztam,hogy ne maradjon sokáig, és ne vonják magukra a figyelmet.

Heller azt mondta a kocsihoz lép esetlen, vidéki fiúnak,hogy „töltse fel a kémiai raktárát", mire az egy szál legényrájött, hogy Heller a benzinre gondol. Az amúgy lusta fiú

nem talált más magyarázatot ezekre a szavakra, minthogyHeller nagy valószínséggel elhanyagolta iskolai tanulmá-nyait.

Nagy odafigyeléssel megtanította Hellert a kocsi szervize-lésére: a kormánym olajozására, a fékolajra, a sebességvál-tó kenésére, a megfelel htésre, az ablaktörl-folyadékra,melybe Windexet kell önteni, a jó-és a rosszfajta olajokra,

valamint a különböz benzinfajtákra. Alighanem egész eddi-gi életében soha senki nem hallgatta végig ezt a fiút, míg elnem érkezett ez a boldog pillanat, mikor végre okíthatta ezta „fiatal virginiai kölyköt", habár egy kissé csalódottnak tnt,mikor kiderült, hogy Heller nem lopta a kocsit.

A srác már a gumik témáját is kimerítette, mikor hirtelenfelcsillant a tekintete. Azt mondta, megnézi a differenciál-

vet, mivel a kocsinak szüksége lenne zsírzásra. Aztmondta, nem tart sokáig. Felhajtott egy rámpára, majd a ko-



210

csi a leveg be emelkedett. A differenciálm tényleg száraz-nak bizonyult. Heller minden apró részletet megfigyelt. Az-tán eszébe jutott a lány, s aggódva keresni kezdte.

Mary ájultan kuporgott az ülkén. Heller nagy nehezenmagához térítette és felállította.

Hangok hallatszottak odakintr l. Heller kilesett az abla-kon.

Egy rendrautó! Virginiai rendrség!Feler sítettem a hangot. A zsaru így szólt – ...egy férfi és

egy n. Errefelé jártak tegnap éjjel.

– Milyen kocsival? – kérdezte az esetlen, vidéki srác.A rendr a papírjait lapozgatta. – Cadillac. Olyasmi szín,

mint az ott, a rámpán.Elfehéredtem. Hellernek vége, és a lemeznek is annyi!

– Akkor járhattak erre, mikor éppen nem voltam szolgá-latban – felelte a vidéki fiú.

– Nos, mindenképpen szólj, ha látod ket, Bedford –

mondta a rendr. – Az egész környéket tvé tesszük értük. – Tudod, hogy szívesen segítek, Nathan – felelte az eset-

len fiú. És mikor a rendr visszahajtott az útra, Culpeper fe-lé, a fiú hozzátette: – Te beképzelt (bíííp).

Leeresztette a Cadillacet a magasból, mire Heller, kezé- ben Maryvel, kilépett a mosdóból, és beültette a lányt az elsülésre.

A sete-suta vidéki fiú fülig ér szájjal vigyorgott. – Tud-tam, hogy loptad! – Elismer en nézett végig Helleren, aztánígy szólt: – A kerekeket is le akartam szedni, hogy bezsíroz-zam ket, de az még várhat. Azt gondoltam, jobb lesz, ha el-húztok.

A Cadillac csak tíz gallon benzint fogyasztott. Elképed-tem. Aztán rájöttem, okos pszichológiai húzás volt a lány ré-

szér l, hogy a kocsit benzinfaló szörnyetegnek titulálta.A számla ennek következtében nem volt túl borsos. Heller



211

megtoldotta húsz dollár borravalóval. Így számítson az ember Hellerre! Ha így folytatja, hamarosan leég, s én olyanakadállyal találom magamat szemben, amit nem tudok egy-

könnyen megoldani. Nem szólhatok Rahtnak vagy Terbnek, hogy álljanak elé,

s adjanak neki pénzt. k is valahol az úton lehetnek, de nemtudok kapcsolatba lépni velük, miközben Hellert követik.

Mary ismét a mosdó felé indult, így a fiú elmagyarázhattaHellernek, hogyan mossa le a szélvédt: soha ne használjonzsíros rongyot, csak papírt. És viaszos ablaktisztítót sem. El-

képeszt borravalót kapott!Heller összeszedte a lányt, és ismét a kocsihoz cipelte.

– Ha legközelebb erre jársz – mondta a vidéki fiú –, ugorj be, és megmutatom, hogy tudod beállítani a motort.

Heller megköszönte a rengeteg jó tanácsot, s ahogy elin-dultak, a benzinkút mellett álló fiú utánuk integetett. Heller kétszer megnyomta a dudát, miközben felhajtottak a Wa-

shington felé vezet útra.Washington, nyögtem magamban, a rendrökkel legjob-

ban telezsúfolt város az egész világon!Arra gondoltam, nem kellene-e nekifognom a végrendele-

temnek. Néhány dolgot el kellene rendeznem: az arany érke-zését, a kórházépítésbl származó csúszópénzt, és Utancót.A baj csak az, hogy senkire sem hagyhatnám mindezeket.

Még soha nem éreztem ennyire magányosnak és kiszol-gáltatottnak magamat, miközben Heller szemén keresztül aWashington felé vezet utat bámultam.

2. fejezet

A bonyolult útjelz táblák ellenére Hellernek sikerült ke-



212

resztüljutnia azokon a forgalmi zrzavarokon, melyekkel azamerikaiakat akarták meggátolni abban, hogy valaha is elta-láljanak saját kormányuk székhelyére. Heller nem fogadta el

az invitálást, amely a 236-os autópályára hívta, hogy ezenkeresztül érje el a 66-os számú f utat, amely a 123-as autó-

pályára vezet és eléri a Potomac-folyót. Rá se hederített a jelzésre, amely a 495-ös f útra vezette volna – amely valójá- ban a 95-ös f út, és messze elkerüli Washingtont. Annak aszándéknak sem dlt be, amely megpróbálja elhitetni a 29-esúton haladó köznéppel, hogy k most az 50-es f úton au-

tóznak. Heller rendíthetetlenül haladt a 29-es számú f úton,amely beletorkollott a Potomac-folyó partján húzódó parko-sított f útba, amely a Pentagonhoz vezet – éppen most haj-tott át az Emlékhídon. Egy navigációs mestermunka, annak ellenére, hogy még soha nem járt ezen a környéken!

A Potomac-folyó gyönyör kék, a híd pedig gyönyör fe-hér. A végében ott áll a Lincoln-emlékm, ez a lenygöz,

antik görög stílusú épület, ami ezen a napon is fehéren szik-rázott a délutáni napsütésben.

És Heller bajba került. Mary úgy hadonászott a karjával,hogy szinte lehetetlenné tette a vezetést. Görcsök rántották össze a testét, miközben aprókat sikított. Újra és újra csap-kodni kezdett a kezével, s közben ezt ismételgette: – Ó, iste-nem, a szívem! – Felváltva azzal, hogy: – Ó, Jézusom, kell

egy adag! – De egyik imádsággal sem sikerült magára von-nia a bolygó isteneinek figyelmét.Heller megpróbálta lefogni a lányt, s közben már alig tu-

dott figyelni a forgalomra. Az emlékm körüli szédít, eszte-len tülekedés nem igazán zavarta Lincoln hatalmas szobrá-nak hvös nyugalmát, a kevésbé halhatatlanok idegrendszer-ét azonban alaposan próbára tette.

Egyértelmvé vált Heller számára, hogy Mary és a forga-lom sokkal több annál, mint amivel egyszerre megbirkózhat.



213

A Lincoln-emlékml délkeletre észrevett egy leágazást,amely egy parkba vezetett.

A park gyönyör : szinte kihalt út és kellemes járda vezet

a Potomac-folyó partján, széles gyepsznyeggel körülvéve.Washington egyik legkedvesebb és legcsendesebb pontja. Azegyetlen baj csak az, hogy a CIA ezt a parkot használjanyomozói rejtett megfigyelésre való kiképzésére.

Jéggé dermedtem: Heller megállt! Hogy irányíthatok olyasvalakit, akinek fogalma sincs a kémkedésr l? Tudniakellene, hogy a Voltár ügynökei soha, de soha nem mehet-

nek ennek a parknak a közelébe!Meglátta az ivókutakat, melyek néhány száz lábnyira kö-

vették egymást a járda mentén. Bizonyára feltnt neki a járdaés a vízpart között álló gyönyör , f zfaforma fák furcsa nyu-galma. Talán az üres parkolóhelyek sokaságát is észrevette.Alighanem forróság tombolt Washingtonban, de a hvösgyepen szinte senkit nem lehetett látni.

Lefékezett. Mary pillanatnyi kómába esett. Heller kiszállt,és a kiürült papír kávéspohárral vízért indult. Rájött, hogyantudja megereszteni a vizet, majd teletöltötte a poharat.

A kocsinál így szólt: – Talán egy kis víz segítene. – Éstényleg, igaza volt. Az elvonás jelents kiszáradással jár. EztHeller nem tudhatta, de a lány kiszáradt, feldagadt ajka láttánalighanem kitalálta.

A lány megpróbált lenyelni néhány korty vizet. Aztán hir-telen oldalra fordult, kirakta a lábát a kocsiból, de még min-dig az ülésen ülve, hányni kezdett.

Heller megfogta a fejét és halk, megfontolt hangon nyug-tatni próbálta.

Heller látóterének szélén észrevettem egy arra poroszkálólovat.

Heller felnézett. A Nemzeti Parkrendrség lovasa körül- belül ötvenlábnyira a kocsitól megtorpant, és megfordította a



214

lovát. A nyeregben ülve Hellert és a kocsit figyelte.Gondoltam, nos, Gris, ideje elkészítened a végrendelete-

det! Heller már biztosan megtette!

A parkfelügyel leakasztott egy rádiót az övér l. Bele-szólt.

Siets mozdulattal csavartam fel a hanger t. – ...tudom,hogy számokkal kell jelentenem. – Valaki odaát, aki vette azadást, nehéz perceket okozott a fickónak.

Maryt ismét görcsbe rántotta az öklendezés, de már sem-mi sem maradt benne, amit kihányhatott volna.

A parkfelügyel így szólt: – De hát az átltt rendszámtáb-lának nincs kódszáma! ...rendben! Rendben! Szóval, 201,gyanús kocsi!

Mary már ülni sem tudott. Heller kinyitotta a hátsó ajtót, skivette a csomagokat az ülésr l. Aztán fogta Maryt, és a hát-só ülésre fektette.

– ...ja – felelte a nyeregben ül rendr. – Egy gyerek és

egy n. Nem, nem tudom, ki vezetett. Mikor észrevettemket, már álltak... Nem, a pokolba! Nem fogok... EGYEDÜLvagyok! Én parkfelügyel vagyok, nem James Bond! Lehet,hogy a CIA trükkje, vagy valami ilyesmi... Nem! A lövések megriaszthatják a lovamat... Akkor küldjék azt a (bíííp)

jár rkocsit!Imádkoztam, hogy Heller eltakarodjon a környékr l. Ehe-

lyett bevizezte csillag alakú mérnökkend jét, s azzal hsítet-te a lány homlokát. Olyan izgatott voltam, hogy még ezt alehetséges törvénysértést sem jegyeztem fel.

A következ pillanatban egy rendrkocsi gurult a ló mel-lé. Két Columbia kerületi zsaru szállt ki belle, s kezdett sut-togni a nyeregben ül jár rrel. Alig tudtam kivenni, mir l

beszélnek. Csak annyit sikerült elcsípnem: – ...ez virginiai

rendszám, telefonon ellenrizzék.Az egyik zsaru a rádiója után nyúlt. Aztán mindketten,



215

egymástól kissé eltávolodva, a Cadillac felé indultak.Húszlábnyira a kocsitól a közelebbi zsaru elhúzta a

fegyverét. – Maguk ott! Ne mozduljanak!

Heller felegyenesedett. Ne, ne Heller, imádkoztam, necsinálj semmi ostobaságot! Ebbl a távolságból megölhet-nek! És úgy nem jutok hozzá a lemezhez!

A közelebb álló zsaru a fegyverével mutogatott. – Rend- ben, kölyök, hasalj a f re.

Heller odalépett, ahova a rendr a fegyverével mutatott,majd lefeküdt. A fejét a zsaru felé fordította.

– Rendben – mondta a rendr. – Hol a jogosítványod?Sikoltozás hallatszott a kocsi fell. Hirtelen támadt ener-

gia tört el Marybl. – Az erszényemben! Ez a kölyök csak egy stoppos. Ez az én kocsim! – Ez túl meger ltet volt aszámára. Zihálva, mellkasára tapasztott kézzel visszarogyott.

Ekkor jöttem rá, hogy a lány mégsem valódi pszicholó-gus. Az ilyen közbeszólásoknak az a célja, hogy az ember el-

terelje magáról a gyanút, és másra ruházza a felelsséget,hogy a másikat bajba keverje, vagy hogy megvédje önmagát

– ami sokszor ugyanazt jelenti. Most azonban még a pszi-chológia szabályainak megsértése ellenére is hálásan fogad-tam a segítségét.

Az els zsaru, nagy kerülvel, a kocsihoz lépett, majdturkálni kezdett a lány erszényében. Megtalálta és megvizs-

gálta a jogosítványát. – Ó, istenem – nyögte Mary. – Kérem, szerezzenek ne-kem egy adagot!

A hatás nem maradt el. – Egy narkós! – kiáltotta az elszsaru. Intett a társának, hogy fedezze Hellert, majd nekilátottkirángatni a bröndöket a kocsiból. Nyilván drog után kuta-tott.

Kinyitotta a sporttáskát, átkutatta, majd félrehajította. Ek-kor következtek Heller bröndjei, az egyiket kiszíjazta és



216

felcsapta a fedelét. – Ez a kölyök csomagja – nyögte Mary.A zsaru beletúrt. Így szólt: – Á, az Isten (bíííp) meg! –

Kiakasztotta a mcsali horgát az ujjából, majd az ujja végé-l lenyalta a vért. Sokkal óvatosabb volt, mikor felemelte azegyik öreg horgászorsót és az összegubancolódottdamilköteget. Így szólt: – Kamerák és horgászfelszerelés.Jézus Krisztus, kölyök, te aztán tudsz csomagolni. Tönkrete-szed ezeket a holmikat. – Ezzel lecsapta a brönd fedelét.

Eközben a másik zsaru fegyverével sakkban tartotta

Hellert.Az els rendr kinyitotta Heller második bröndjét.

– Jézusom! – sikította Mary. – Szerezzen már valaki egyadagot! Senki nem hallja, amit mondok? – Ezzel kihajolt ahátsó ülésr l, és száraz öklendezésbe kezdett.

– Édesség! – kiáltotta az els zsaru. – Édességbe rejtették a drogot! – A társa felé fordult. – Látod, biztos vagyok ben-

ne, hogy tele van droggal. Bekeverték az édességbe!Vigyázva, nehogy ismét horog akadjon a kezébe, az édes-

séggel teli zacskót kiemelte a horgászzsinórok közül. Kinyi-totta és kivett belle egyet. Elhúzta a zsebkését, és levágtaaz édesség felét. Az elvágott felületet a nyelvéhez érintette.

A Szemetelni tilos! tábla ellenére csalódottan elhajította afélbevágott édességet és a papírját. Belenyúlt a másik édes-

séges zacskóba, és az onnan vett mintát is megkóstolta. – A pokolba – mondta. – Ez épp olyan, mintha cukorkalenne.

A második rendr így szólt: – Joe, szerintem ha drog len-ne ezekben a csomagokban, ez a hölgy nem szenvedne eny-nyire a megvonástól.

Az els rendr becsukta Heller csomagját, majd elvette

Mary táskáját és kinyitotta. – Hurrá! – kiáltotta. – Tudtam!Itt a felszerelés! – Ezzel a magasba tartotta, hogy a társa és a



217

parkfelügyel is láthassa. – Ez akkor is törvénybe ütköz, haegyébként nincs náluk drog! Tudtam, hogy elkapom ket!

Ó, Heller, imádkoztam. Csak feküdj mozdulatlanul. Ne

csinálj semmit.Marynek sikerült abbahagynia a száraz öklendezést. Az

els zsaruhoz fordult: – Ez az én készletem! Orvos vagyok!A diplomám ott van a táskámban!

A rendrnek esze ágában sem volt visszatuszkolni a lányta kocsiba, aki félájultan összerogyott.

A zsaru undorodva így szólt: – Igaza van. – Becsukta a

táskát, és felállt. – (Bíííp) nincs náluk heroin.A második rendr fegyverével Hellerre bökött. – Feláll-

hatsz, kölyök. Tiszta vagy.Megkönnyebbülten magamba roskadtam. Pontosan tud-

tam, mit érez egy fogoly, mikor közlik vele, hogy mostantólfogva szabad.

Heller feltápászkodott. Maryhez lépett, hogy megpróbálja

visszaemelni a kocsiba.Heller egy hétköznapi külsej, zöld limuzinra lett figyel-

mes, amely csendesen melléjük gurult és megállt. Az elszsaru így szólt: – Ó (bíííp). Itt az FBI.

Két keménykötés figura szállt ki a kocsiból. Tréningka- bátot viseltek és gengszterforma sapkát.

Egy emberként húzták el és mutatták fel jelvényüket.

Az egyikük, kissé püffedt arcú, lógó ajkú fickó, így szólt: – Stupewitz nyomozó, FBI.A másik rávágta: – Maulin nyomozó, FBI. – Nagydarab

vadállat.Stupewitz a parkfelügyelhöz és a két Columbia kerületi

zsaruhoz lépett. – Ez nem állami ügy, szövetségi! Álljanak félre!

Maulin megkerülte az autót, és leolvasta a rendszámot. – Ez az a kocsi. Nézd a lövésnyomot!



218

Stupewitz egy .457-es Colttal integetett Heller felé. A re-volver ágyúra hasonlított. – Állj arccal a kocsi felé, kölyök.

Nyújtsd ki a kezed, tedd a tetre, és tedd szét a lábad.

Heller tette, amit mondtak neki. A rászegezett fegyver egyetlen lövéssel darabokra szakította volna!

Az els városi zsaru így szólt: – Nincs semmi a csoma-gokban, csak kamerák és horgászfelszerelés. Még az édes-ségben sem találtunk drogot.

Stupewitz így szólt: – Tévedsz, testvér. Ezért van nektek helyieknek szükségetek az FBI támogatására. Nélkülünk

mindenki kicsúszna a kezetek közül!Maulin így szólt: – Mi már Virginia óta rajtuk vagyunk.Gondoltam, na Gris, kés végrendeletet írnod! Heller pil-

lanatokon belül lebukik, így még arra sem marad id, hogytollat vegyél a kezedbe.

Stupewitz Helleren tartotta a fegyverét. – Mi a neved, kö-lyök?

Mary rángatózva így kiáltott: – Ne válaszolj nekik, kö-lyök.

Heller nem felelt Stupewitz kérdésére.Stupewitz így folytatta: – Kölyök, tisztában vagy vele,

hogy kötelességed megmondani a nevedet egy szövetséginyomozónak?

Heller most sem válaszolt.

Stupewitz jelzett Maulinnak. Maulin elhúzta fegyverét, sa távolból célba vette Hellert. Stupewitz ekkor Hellerhez lé- pett, hogy megmotozza.

Tudtam, mi következik. Már ahhoz is kés volt, hogyimádkozzak.

Stupewitz kihúzta az iratokat Heller dzsekijének zsebébl.Szétnyitotta ket. Stupewitz hirtelen oldalra lépett, hogy tá-

volabb kerüljön a két zsarutól s Hellertl. Izgatottan magá-hoz intette Maulint, aki továbbra is célba véve Hellert, olda-



219

lazva Stupewitzhez araszolt.Reszket kézzel hangosítottam a készüléket. Meghallot-

tam a fák susogását, a madarak csiripelését, s még egy távoli

mentautó szirénázását is, de Stupewitz és Maulin párbeszé-débl, miközben azok Heller iratait vizsgálták, egyetlen szótsem értettem. Láttam, hogy suttognak, de mivel úgy mozgat-ták az ajkukat, mint a bnözk, s a szájuk sarkából beszéltek egymáshoz, képtelen voltam leolvasni a szájukról a szavakat.

A mentautó megérkezett. A GEORGETOWN KÓRHÁZküldte.

A következ pillanatban az ápolók, kezükben hordággyal,kiugrottak a mentautóból. Kinyitották a kocsi túloldali ajta-

ját, Maryre néztek, majd kirángatták a hátsó ülésr l. A lányoly kimerült volt, hogy még csak nem is ellenkezett. Nehe-zen formálva a szavakat, elhaló hangon így suttogott: – Visz-lát, kölyök.

Heller az FBI parancsa ellenére bedugta a fejét a kocsiba,

és így kiáltott: – NE! Ne öljék meg!Az ápoló, miközben Maryt igyekezett kiemelni a kocsi-

ból, Hellerre nézett. – Megölni? Tévedsz, haver. Szükségevan a segítségünkre. Gondunk lesz rá.

Heller így szólt: – Megígérik, hogy nem ölik meg? – Hát persze, kölyök – felelte az ápoló. Sikerült Maryt rá-

emelniük a hordágyra. Stupewitz az ápolóhoz lépett, valamit

súgott neki, miközben a jelvényét mutogatta. Az ápoló meg-rántotta a vállát.Heller Maulin felé fordult. – Betehetem a csomagját a

mentautóba?Maulin rövid mozdulatot tett a fegyverével. Heller fogta a

lány erszényét és a csomagját, és betette ket a ment be.Heller sokáig bámult az elszáguldó mentautó után.

Stupewitz visszaérkezett. A kormány kocsijára bökött. – Befelé, kölyök.



220

Heller nem engedelmeskedett. Becsukta a bröndjeit,visszatette ket a Cadillac csomagtartójába, amit lecsukott,majd a zsebében turkált a kulcs után. Stupewitz erre betusz-

kolta a kormánykocsi jobb els ülésére.Maulin beugrott a Cadillac vezetülésébe. Elhajtott.Heller így szólt – Ne, NE! A kocsink!Stupewitz így felelt: – Ne aggódj. Az FBI garázsába viszi.A két Columbia kerületi zsaru és a parkfelügyel mo-

tyogva ingatták a fejüket.Ugyanúgy, ahogy én.

Stupewitz beindította a szövetségi kocsit és elindultak.A Szövetségi Nyomozó Hivatal megkaparintotta Hellert.

Az egészben pedig az volt a legrosszabb, hogy jellemz mó-don fogalmuk sem volt róla, hogy saját bolygójuk jöv jéttartják gonosz karmaik között! Ostoba (bíííp)!

3. fejezet

A Pennsylvania Avenue-n álló FBI-épülethez hajtottak,ahol valakinek átadták a kocsit.

Stupewitz így szólt: – Ne próbálj elszökni. Lelhetnek.De Hellernek esze ágában sem volt elmenekülni. A

szürkészöld márványhomlokzatot bámulta, s a HATALMASaranyszín feliratot betzte:

J. EDGAR HOOVER

A betk legalább egy láb magasak lehettek, a szöveg pe-dig olyan hosszúra nyúlt, hogy el kellett fordítani a fejét ah-

hoz, hogy elolvashassa. – J. Edgar Hoover hívott ide minket? – kérdezte Heller.



221

– Ne jópofáskodj velem, kölyök.Heller így folytatta: – De én soha nem hallottam róla.Ez már sok volt Stupewitznek. – Jézusom! Már tényleg

nem tanítják a történelmet! – Egészen közel hajolt Hellerhez,s pufók arcát Heller képébe nyomta. – Biztosan hallottál már George Washingtonról. – Reszket ujjal a hatalmas feliratra

bökött. – Nos, hát J. Edgar Hoover tízszer jelentsebb voltWashingtonnál! HOOVER volt ennek az országnak aVALÓDI megment je! Ha nem lett volna, ezt az országotmost képtelenség lenne kormányozni! – A bejárat felé lökte

Hellert, miközben így motyogott magában: – Jézusom, ma-napság már semmit nem tanítanak ezeknek a kölyköknek.

Lifteken és lépcskön végigtuszkolva, Stupewitz végül belökte Hellert egy két, kicsiny fülkébl álló irodába. Le-nyomta egy székre, miközben így szólt, teljesen feleslege-sen: – Ülj le!

Maulin lépett az irodába. Stupewitz Hellerre meredt. –

Nagy bajban vagy. Verd ki a fejedbl, hogy elszöksz innen, jobb ha tudod, fegyveres rök veszik körül az épületet. Nesokat lármázz, és viselkedj rendesen!

Beléptek a szomszédos helyiségbe, az ajtót azonban nyit-va hagyták. Suttogtak, így ismét csavartam egyet a hanger -szabályzón. Nem értettem, mir l beszélnek, mivel valame-lyik szomszédos irodában valakit éppen vallattak.

Heller a félig nyitott ajtón keresztül látta Stupewitzet. Anyomozó az íróasztal mellett állva éppen telefonált. Maulinhatalmas testével hallgatózva hajolt társa fölé.

– Beszélni akarok Delbert John Rockecenterrel, szemé-lyesen – mondta Stupewitz a telefonba. – Itt az FBI... akkor kapcsolja a személyi titkárát. – Eltakarta a telefont, és ígyszólt Maulinhoz: – Rockecenter valami kölcsönt intéz

Oroszországban, hogy ne omoljanak össze. – Aztán így foly-tatta a telefonban: – Itt az FBI Washingtonból. A következ



222

ügyben... – A közeli irodából áthallatszó ordítás elnyomta anyomozó szavait. A fickó ismét letakarta a telefonkagylót,mikor Maulinhoz szólt: – A cégük, a Swindle and Crouch

ügyvédjét, Mr. Buryt kapcsolják. Bury kezeli az ilyen ügye-ket.

Várakoztak. Aztán kapcsolták Stupewitzet. – Hello, Mr.Bury? Pokoli meglepetésem van a maga számára. Ez egy

biztonságos, bizalmas vonal? Ó, mi ma reggel ellenriztük.Jó. Figyeljen. Én Stupewitz nyomozó vagyok – eldarált egysor címet és számot – a társam pedig Maulin – és Maulin

azonosító számait is elsorolta.Stupewitz kiteregette maga elé Heller iratait és olvasni

kezdte. Felolvasta a születési anyakönyvi kivonatot, a dip-lomát és a bizonyítványokat. – Megvan? Arra voltam kíván-csi, nincs-e valami tévedés... igen, itt van nálunk a fiú. A leg-

jobb lesz, ha megadom a személyleírását – és azt is eldarálta. – ...Nem, nem beszélt senkivel. Arra vigyáztunk.

Stupewitz most vidáman Maulinra vigyorgott. Aztán ígyfolytatta a telefonban: – Ne, ne legyen szomorú, Mr. Bury.Viszont Fair Oakesben, Virginiában is körözik, mivel meg-támadott és tettleg bántalmazott két rendrt, akiket kórház-

ba... Igen, nyilván egy vascsvel, mikor azok nem figyel-tek... Igen, gyilkossági kísérlet. Továbbá gyanúsítható mégautólopással, sebesség túllépéssel és kihágással. Szökésben

van... Pontosan. Feltételezhet kábítószer birtoklás... Ponto-san. A szövetségi offenzíva keresztülhajtotta ket az Álla-mokon... Igen. Ezek mellett eltörpül, hogy egy ismert prosti-tuálttal... Igen. A Kongresszus által hozott törvény értelmé-

ben – államhatár átlépése erkölcstelen szándékból... Ponto-san. Azonkívül nem azonosította önmagát egy szövetséginyomozó eltt.

Rájöttem, hogy pont az elképzelt veszedelem fenyegetiHellert.



223

Alighanem füst csaphatott el a telefonból, mikor egy pil-lanat múltán Stupewitz így folytatta: – Várjon, Mr. Bury. Eztcsak magának mondtam el. A hölgy nem fog beszélni. Ná-

lunk vannak a felvételek, nálunk van a kocsi és a fiú is...nem, nem, a riporterek semmir l sem tudnak. A nevét mégFair Oakesban sem ismerték ...nem. Csak mi tudunk róla.

Stupewitz most Mr. Buryt hallgatta, aki bizonyára gyor-san és keményen beszélt vele. – ...Igen, Mr. Bury – felelteStupewitz. – ...Igen, Mr. Bury ...Igen, Mr. Bury ...Igen, Mr.Bury. – Hosszú szónoklat lehetett. Stupewitz gonosz vigyor-

ral rámosolygott Maulinra, és bólintott. Aztán így szólt a te-lefonba: – Nem. Nem készült róla sem jelentés, sem másolat.A városi zsaruk semmir l sem tudnak, és mi sem jelentettük még az igazgatónak. – Bólintott, mintha Mr. Bury ott ülnevele szemben. Ezek után megadta a saját és Maulin adatait éslakcímét.

Stupewitz ezzel fejezte be a beszélgetést: – Igen, Mr.

Bury. És biztos lehet benne, hogy D. J. R. fia tökéletes biz-tonságban van nálunk; a sajtó semmit nem fog megtudni azügyr l. Mi most is, mint mindig, szem eltt tartjuk DelbertJohn Rockecenter érdekeit. Biztos lehet benne, Mr. Bury.Viszlát!

Ragyogó ábrázattal tette vissza a telefont. Maulinnalegyütt harci táncba kezdtek az asztal körül, miközben rázta

ket a nevetés.Maulin így szólt: – Néhány hónap múlva pedig visszavo-nulunk, és a nyugdíjunkból fogunk élni.

Stupewitz így folytatta: – Még szép, hogy kifizeti. Nincsmás választása!

Elképedtem. Ez a két korrupt nyomozó saját célra hasz-nálja fel ezt az esetet. Megzsarolták Delbert John

Rockecentert! És ami a helyzetet még súlyosabbá teszi, azaz, hogy gyakorlatilag magát az FBI-t is D. J. Rockecenter



224

birtokolja!Az már csak hab a tortán, hogy ostoba módon azt hiszik,

valóban Delbert John Rockecenter fiát tartják a markukban.

Új fordulatot vett Lombar terve.De várjunk csak! Ez nem menti meg Hellert. Még nem

jöttem rá, mi lesz az, de tudtam, valódi veszély leselkedik Hellerre.

4. fejezet

A telefon megcsörrent, mire a két korrupt nyomozó abba-hagyta a harci táncot, majd Stupewitz beleszólt a telefonbaés letette.

A két nyomozó visszatért Hellerhez, aki csendben ücsör-gött, néha-néha a falon pirosló vérnyomokat nézegetve. Ki-

zártnak tartottam, hogy hallotta a telefonon lefolytatott be-szélgetést, legalábbis olyan tisztán nem, mint ahogy én, ígyegészen biztosan azon morfondírozott, hogy mihez kezdenek most vele.

Stupewitz így szólt hozzá: – Ide figyelj, fiatalúr. Most be-széltem az öreged személyi ügyvédjével, Mr. Buryvel, aSwindle and Crouchtól, New Yorkból. Apád Oroszországba

ment egy kis eszem-iszomra, és néhány hétig ott is marad.Maulin így folytatta: – Itt ülsz és nem mozdulsz, junior.Egy kicsit várni kell még, hogy elmehess. – Maulin leült azíróasztala mögé, és belebámult a jelentésekkel teli tömött ko-sárba. Világossá vált, hogy ez volt az irodája, a másik pe-dig Stupewitzé. Magas beosztásban lehettek az FBI-nál, hasaját irodával rendelkeztek.

Stupewitz az ajtóhoz lépett. – A többit elintézem – mond-ta Maulinnak. – Tartsd szemmel a kölyköt. – Már lépett vol-



225

na ki, de megtorpant. Visszakiáltott Hellernek: – Feleslegesaggódnod a drogos barátnd miatt. Meghalt.

Mintha valaki meglökte volna a képernymet. Heller így

szólt: – Miért kellett megölniük? – Megölni? – szólt Stupewitz. – Már holtan érkezett a

Georgetown Kórházba. Szívroham. – Aztán ártatlan hangonígy folytatta: – Szerencséd, hogy a mentkocsiban érte a ha-lál, máskülönben gyilkossági kísérlettel is vádolnának.

Maulin így szólt: – A H ölte meg, junior.Heller így szólt: – Már régóta meg akartam kérdezni, mi

az az „adag"?Stupewitz ismét az ajtó felé indult. – Ó, nem bírom ezt a

gyereket. Foglalkozz vele, Maulin. Én a többit elintézem. – Ezzel elment.

Fáradt mozdulattal Maulin félrelökte a papírokkal teli ko-sarat, majd talán még fáradtabb pillantással Hellerre nézett. –

Ne (bíííp) velem, kölyök. Nem tudod, mi az az adag? Mi a

nyavalyára tanítanak abban a... – Maga elé húzta Heller bi-zonyítványait, és végignézett rajtuk – ...Saint Lee KatonaiAkadémia? Hogy oda ne rohanjak. – Az órájára pillantott,majd utálkozó mozdulattal még távolabbra lökte a kosarat. – A gyilkolás most várhat, de mivel egy szép napon te magadfogod irányítani ezt a szervezetet, jobban teszem, ha felké-szítelek, te minden amerikaiak legjobbika! Gyere velem.

Hellert maga eltt tuszkolva, Maulin leviharzott a lép-csn, egészen az elcsarnokig. – Ne szólj senkihez – figyel-meztette. – Én válaszolok, ha kérdeznek.

Hatalmas épület volt. Folyosói szinte a végtelenbe nyúl-tak. Heller végigcsattogott az egyiken.

– Az Isten szerelmére, junior – szólt Maulin, megelégelvea csattogást. – Miért van rajtad baseballcip?

– Kényelmes – felelte Heller. – Felhólyagosodott a lábam. – Ó, már értem. Nekem is van néhány tyúkszemem. Meg-



226

érkeztünk. – Ezzel megállította Hellert a Kábítószer-laboratórium feliratú ajtó eltt, és belökte.

Mennyezetig ér , végeláthatatlan polcok közt találták

magukat. A laboráns az asztal fölé hajolva éppen vizet forraltegy kanálban. Az asztalon tk hevertek.

– Most már a Drogellenes Ügynökség foglalkozik a dro-gokkal – magyarázta Maulin fölényesked hangon –, de miazért megtartottuk saját droglaboratóriumunkat. Rengetegmegbízást kapunk a kormányzattól, így sokszor még a DEA-t is magunk mögé utasítjuk. Gyakorlatilag minden ismert

drog megtalálható ezekben a fiolákban. – Árulják ket? – kérdezte Heller.A laboráns rémülten felnézett. Aztán így szólt: – Shh! –

Aztán közelebb hajolt Hellerhez, majd Maulin fülébe súgta: – Miért hozol ide egy ilyen (bíííp) tájékozott kölyköt,Maulin? Ez nem tárlatvezetés.

– Pofa be, Sweeney.

A laboráns morogva hajolt vissza bunzenég je fölé.Maulin így folytatta: – Nos, kölyök, az a lényeg, hogy képeslegyél a szaga, a színe vagy a látványa alapján felismerni adrogokat. Kezdjük ezen az alsó polcon, és menjünk végig fi-oláról fiolára, anélkül hogy elolvasnánk a címkéjét. De az Is-ten szerelmére, köpd ki, amit a szádba veszel! Nem akarom,hogy azzal vádoljanak, hogy drogost csináltam belled.

Heller nekilátott a fioláknak, s tette, amit mondtak neki. Néhány kóstolás után Maulin kiöblíttette Hellerrel a száját amosdókagylónál. A nyakánál fogva tartotta, mint valami vá-sott kölyköt.

Heller, hen önmagához, rendkívül gyorsan tanult. Énazonban aggódtam. Nyilvánvaló volt, hogy visszatartják Hellert, és ismerve az FBI-t, ez valami sötét üzelmet jelent –

ostoba ügylet, de akkor is sötét. – Helló, helló, helló! – szólt Heller. Barna porral teli do-



227

bozt húzott maga elé, s azt vizsgálta. – Mi ez? – Ó, leesett a címkéje. Ez az ópium, kölyök. Ázsiai... –

Maulin közelebbr l megvizsgálta. – Nem, török.

Bármikor máskor elájultam volna, ha Hellernek ilyesmitmutogatnak, de mostanra már eltompítottak az események.

– Mit jelent Afyonkarahisar? – kérdezte Heller, végképpkihozva a sodromból.

– Honnan a (bíííp) tudnám? – felelte Maulin. – Hol látod? – Itt az oldalán – válaszolta Heller. – Már kifakult. – Nincs nálam a szemüvegem – mondta Maulin. –

Sweeney, mit jelent az, hogy Afyonkarahbar? – Fekete ópiumkastély – felelte Sweeney. – Nyugat-

Törökország. Miért? – Itt van a dobozon – mondta Maulin.Sweeney így szólt: – Valóban? A következ fiolában fe-

kete gombócokat találsz, melyek ugyanonnan származnak.Abban a fehér üvegben, ott a sor végén, onnan származó he-

roin van. (Bíííp) ne kelljen már eladást tartanom. – S ezzelvisszatért a munkájához.

– Tudod – folytatta Maulin tudálékosan –, ha a mák virág- jának fekete közepét megkaparják, ragacsos anyaghoz jut-nak. Ezt felforralva kapjuk az ópiumot. Ebbl kémiai eljárásútján állítják el a morfiumot. Ezután további eljárás szüksé-ges a heroinhoz. A fehér heroin török és ázsiai. A barna he-

roin mexikói... Sweeney! Hol találok valami drogirodalmat?Felesleges kibeszélnem a tüdmet.Sweeney egy szekrényre mutatott, s Maulin kinyitotta. –

(Bíííp) – mondta –, már megint WC-papírnak használták. – Tanácstalanná vált, majd hirtelen nagyszer ötlete támadt.Benyúlt a zsebébe. – Sweeney, menj le az újságoshoz, és ve-gyél egy olyan füzetet, ami a drogokkal foglalkozik. – Aztán

hirtelen abbahagyta a zsebében való kotorászást. – A pokolba, mi a francot csinálok? Itt állok az Egyesült Államok pén-



228

zeszsákja mellett, és a saját zsozsómat akarom költeni. Nincs pénzed, kölyök?

Heller a zsebébe nyúlt és elhúzott egy köteget A mozdu-

lat elször árulkodott arról, hogy ideges. Elmulasztotta meg-szokott mozdulatait és szokásait. A Voltár szerencsejátékosai

– keser tapasztalatom volt arról, hogy Heller is közéjük tar-tozik – mesterkélt módon forgatják a pénzt. Az ujjukat be-dugják a köteg közepébe, majd a köteg mindkét felét egy ol-dalra hajtják, hogy úgy tnjön, pontosan kétszer annyi pénz-zel játszanak, mint amennyit valójában a kezükben tartanak.

Maulin a kötegre nézett. – Jézusom – mondta. Aztán – Gondolom, ez a heti zsebpénzed cukorkára. – Elkapta a felényújtott pénzköteget. – Lássuk csak. A könyv körülbelül há-rom dolcsi. Kett Sweeneynek a fáradozásáért. Ez az ötöslegyen az enyém. Err l jut eszembe, biztosan éhes vagy,Sweeney hozhatna neked valami harapnivalót: odaadom nekiezt a tízest. Na persze, Sweeneyvel együtt én is éhes vagyok,

úgy hogy legyen még ez a két tízes. – Mivel hirtelen nem ju-tott más az eszébe, a pénzt Sweeney kezébe nyomta, kibl arosszindulat mintha abban a pillanatban elpárolgott volna.

– Mit akarsz enni, kölyök? – kérdezte Sweeney. – Sört és hamburgert – felelte Heller, felidézve Crobe ét-

kezési tanácsait. – Ah, gyerek – szólt Maulin –, téged becsaptak. (Bíííp),

jól tudod, hogy nem vehetünk neked sört. Bajba akarsz ke-verni minket? Hozz neki tejet és hamburgert, Sweeney. Énegy marhasültes szendvicset kérek sörrel.

Sweeney elindult, Heller pedig visszatért a polcokon so-rakozó több mint kétszáz különféle drog tanulmányozásához.

Nyugodtan vettem tudomásul, hogy Heller most már min-dent tud arról, hogy mit csinálunk mi Afyonban. Sokkal job-

ban idegesített Heller feltartóztatása. Az FBI nem szerepelt aszínjátékban, így a fogva tartás késlekedésnek számított.



229

Sweeney meghozta a kívánt ennivalót, majd nem sokkalkés bb Maulin és Heller visszatértek a nyomozó irodájába.Maulin hatalmas harapásokkal pusztította jókora marhasültes

szendvicsét, a fullasztó falatokat pedig sörrel öblítette le.Heller falatozás közben a kapott könyvet olvasgatta. Pi-

hentet drogok volt a címe, s a felirat szerint olvasható ben-ne „minden, amit tudni kell a drogokról". A könyvet a Mai

pszichológia cím folyóirat is ajánlotta, így biztos lehettem benne, hogy a kiadvány megbízható és hiteles. Minden sze-repelt benne, kezdve az Aspirintl egészen a zöld teáig.

Így aztán Heller, hen önmagához, messze-messze egyvalódi kém megfontoltságától „olvasni" kezdte, ami az ese-tében azt jelentette, hogy olyan tempóban lapozta a könyvet,mint amikor egy földi ember csak a képeket nézegeti. A két-száznegyvenöt oldal elolvasása alatt csupán egyszer kortyolta tejbe. Ahogy végzett, a zsebébe dugta a könyvet, és lehaj-totta a tejét.

Maulin így szólt: – Mi a pokol? Ó, gondolom, túl idegesvagy ahhoz, hogy olvass. Meg tudom érteni. – Az órájára

pillantott, amitl mintha idegesebbé vált volna. Aztán nagy-szer ötlete támadt. – Mondok valamit, junior. Óránként vé-gigvezetik a nagyközönséget ezen az épületen. De mi nemvárjuk meg ket. Most elindulunk.

Miért tartják vissza? Erre a sétára a „visszatartott alany

gyanakvásának feloldása" érdekében van szükség.Maulin elvezette a gengszterek által kedvelt fegyverek bemutató termébe. Ez engem is érdekelt, szívesen kiemeltemvolna egy-két fegyvert a vitrinekbl. Maulin még a fegyver-tokokból és pisztolytáskákból is kihúzhatta ket.

– Ez mind kémiai fegyver? – kérdezte Heller. – Kémiai? – pislogott Maulin.

– Úgy értem, egyikük sem elektromos? – Ó, ti buta kölykök. Túl sok Buck Rogers képregényt ol-



230

vastok! Ha arra gondolsz, van-e a gengsztereknek lézerfegy-verük, hát nincs. Elkaptunk valakit, aki néhány évvel ezeltt

pont nekünk akart eladni ilyesmit, de azt hiszem, még

mindig a sitten ül. Ez törvénybe ütköz, kölyök. Amúgy pe-dig a l por sokkal jobb. Nézd ezt a lef részelt csöv puskát:képes arra, hogy félbevágjon egy embert! Teljesen félbesza-kítja, kölyök! Hát nem nagyszer ? – Felkapott egy géppisz-tolyt. – Ezt nézd: egy zsúfolt utcán képes lekaszálni több tu-cat ártatlan járókelt. Rendkívül hatásos.

A modern bankrabló eszközök vitrinjéhez léptek, melyet

Heller alaposan megvizsgált. Maulin elmagyarázta, hovaszokás szerelni a bankok biztonsági kameráit, mesélt neki amegjelölt pénzkötegekr l, a riasztórendszerekr l, a riasztók kapcsolóinak elhelyezésér l, a rendrségi technikákról, ésarról, hogy az FBI milyen sikerrel csap le minden egyes

bankrablóra és mindenki másra, aki csak megpróbálja átvernia bankpénztárost. Ez olyannyira felkeltette Heller érdekldé-

sét, hogy Maulin még meg is mutatott neki egy riasztórend-szert, elmagyarázta, hogy kell bekötni és hogyan kell hatás-talanítani. – Az öregedet – mondta – mindig is érdekelték ezek a dolgok, így remélem, érted, amit magyarázok.

Heller értette, efell nem volt kétségem!Maulin ezután megmutatta Hellernek az FBI laboratóriu-

mát és az összes modern, tudományos nyomozati technikát,

beleértve azokat, amelyek még csak a rajzasztalon léteztek.Ennek cseppet sem örültem, mivel ellentétben állt Lombar azon parancsával, miszerint tilos Hellert kiképezni. Meg-könnyebbültem, mikor kiléptek a helyiségbl.

A szokatlan „túrának" nem sok köze volt a nagyközönségszámára szervezett sétához, s ez f leg akkor vált világossá,mikor Maulin átverekedte magát a bámészkodók kicsiny

csoportján, hogy valami különösen érdekeset mutassonHellernek.



231

Megérkeztek a „Körözött Szökevények", nyilvántartásá-hoz, ahol Heller képet kaphatott arról, hogy hogyan követik és figyelik az embereket. És hogy az FBI soha, de soha egyet

sem téveszt szem ell.Maulin az idrendet figyelmen kívül hagyva az 1930-as

évek gengsztereit bemutató helyiségbe vezette. – Ezek voltak – mondta – a valódi gengszterek. Nem ilyen piskóták, mintezek a maiak. Valódi, kemény gengszterek. El sem tudodképzelni milyen kemény dolog lehetett elkapni ket. Hoover azonban megoldotta ezt a problémát.

Maulin a vitrin mögötti fotóra bökött, amely egy halottimaszkot ábrázolt. – Itt van Diliinger. Egy aprócska vádat le-számítva soha nem sikerült perbe fogni. Hoover azonban hí-res embert csinált belle.

Heller elé ugrott, s vaskos ujját megrázta az orra eltt. – Hoovernek volt a legélénkebb fantáziája a világtörténelem-

ben. Megálmodta – folytatta Maulin büszkén – a nyilvántar-

tásokban szerepl adatokat, találta ki! Az egész az fejé- l pattant el. Valódi zseni! És ezután már elindulhatott,hogy lel je ket! Ólmot pumpálhatott beléjük! Valódi meste-re volt a szakmájának! Minket is megtanított rá, mi pedig fe-lelsséggel visszük tovább ezt a nagyszer tradíciót.

Heller a történelem legismertebb bnözit bemutató vitri-nek felé intett. – Így kapta el az összeset?

– Mindegyiket – felelte Maulin büszkén. – És ez mégcsak nem is az összes. – Hé – szólt Heller. – Ez a fickó valóban veszedelmes le-

hetett! – A fényképre bökött.Maulin felfortyant. – (Bíííp) meg, gyerek. Ez Hoover!Ez olyannyira elszomorította, hogy egy szó nélkül elin-

dult. Heller csattogva követte. Ezután, talán megromlott

hangulata miatt, Maulin lement néhány lépcsn, majd belök-te Hellert a soron következ ajtón. A ltérre jutottak.



232

Nyugtalanná váltam. Tudtam, készülnek valamire. Remél-tem, nem arra, hogy lel jék Hellert az eddigiek miatt!

Céltáblák álltak a ltér túlvégén, a pulton pedig fegyverek

és fülvédk hevertek. Még a lélegzetemet is visszatartottam.Imádkozva kértem Hellert, nehogy felkapjon egy fegyvert éslövöldözni kezdjen az épületben.

– Hol tartják a nyomozók a bemutatókat? – kérdezteMaulin egy idsebb férfitól, aki a fegyvereket tisztogatta.

– Mi? Ó, ma már nincs több bemutató.Maulin fülvédt nyomott Heller fejére, majd felkapta az

egyik fegyvert. Egy egész tárat kiltt az egyik célra, amiszemmel láthatóan megnyugtatta. Hellerhez fordult. – A re-volvereket is meg kell ismerned.

– Soha nem lttem még ilyennel – mondta Heller. – Katonai iskola! – horkant fel Maulin. – Mindig is tud-

tam, hogy csak haszontalanságra tanítják a hallgatókat. – Ez-zel belekezdett az ismertetésbe. – Ez egy .457-es Colt

Magnum revolver. Az ebbl kirepül lövedék képes átszakí-tani egy motorblokkot. – Megmutatta Hellernek, hogy foroga fegyver tára, elmagyarázta, megtöltötte, majd kivette bellea lövedéket, s még azt is megmutatta, hogyan kell hordani.Ezután felemelt egy .45-ös, az amerikai hadseregben rend-szeresített Coltot, és ezt a fegyvert is bemutatta Hellernek.

Maulin az órájára pillantott, és összevonta a szemöldökét.

Nyilvánvaló volt, hogy továbbra is fel kell tartóztatniaHellert. – Tudod mit, junior? Tartok egy kis bemutatót való-di lövészetbl. Nos, elször is, ránézek arra a keresett sze-mélyt ábrázoló plakátra. Ezután különböz célpontok ugra-nak el, melyek közül ki kell választanom a körözött sze-mélyt, s golyót kell röpítenem a szívébe. Ha másik fickót lö-vök le, újra próbálkozhatok.

Ránézett a plakátra, majd elrántotta saját fegyverét. Atechnikussal bekapcsoltatta a szerkezetet, mire arcok ugrál-



233

tak el a sötétbl. Maulin tüzelt. Másik fickót ért a lövés. – Mondtam már neked, hogy menj el szemorvoshoz,

Maulin – szólt az öreg.

– Pofa be – felelte Maulin. – Indítsd el újra. – Most kétkézzel szorította fegyvere markolatát. Óvatosan célzott. Le-tte az emberét.

– Gyere ide, junior. Próbáld meg. Meglátod, hogy nem isannyira könny.

Istenek, Hellernek nincs más dolga, mint lelni ezt a ket-t, s kisétálni innen. Ezt a helyzetet tanítani lehetne.

Heller megnézte a következ plakátot, majd megjelentek a célpontok. Heller tüzelt, pontosan eltalálva a körözött sze-mély képét. Nem nagy teljesítmény a Flotta robbantófegy-ver-szakért jétl.

– Nem, nem, nem – mondta Maulin. – Jézusom. Soha nehúzd el a ravaszt, míg nem emeled a fegyvert szemmagas-ságba. De megértem, ha ideges vagy. És soha ne hencegj a

véletlen találatokkal. Ilyesmi soha nem történik valódi párbajban. Két kézzel fogd a fegyvert, és állj terpeszbe.

Nézz végig a cs mentén. Most jó. Kapsz még egy lehetsé-get. Nyomd meg a gombot, Murphy.

Heller, ügyelve minden mozdulatára, pontosan úgy tett,ahogy azt mondták neki. A céltábla közepébe talált.

– Na látod? – mondta Maulin. – Ez történik, ha jó instruk-

ciókat kapsz. Ki akarod próbálni ezt a katonasági Coltot?Heller végigpróbálta az összes kézifegyvert, s miutánvégzett, Maulin megkönnyebbült sóhaj kíséretében az órájá-ra pillantott, s így szólt – Ideje visszamennünk az irodámba.

– Egész úton visszafelé Maulin eladást tartott Hellernek azFBI hatalmáról, magasztosságáról, s az egész világ felettidominanciájáról. Az egészre csak azért volt szükség, hogy

elfedjék vele, mire is készülnek valójában. Én ekkor már tudtam, bármilyen csapdát is állítottak, a szerkezet készen



234

áll.

5. fejezet

Maulin, kissé kifulladva az FBI dicsségér l szóló, kime-rít eladástól, épp akkor lépett az irodába, mikor Stupewitztelefonja megcsörrent. Maulin a székre mutatott, pontosanazzal a mozdulattal, amellyel a kutyákat szokták leültetni,

majd felkapta a telefont. Nem kellett felhangosítanom a készüléket. – Itt Maulin – bömbölte. Aztán rendkívül finom és udvarias hangon ígyfolytatta: – Nekem is elmondhatja. Stupewitz nyomozó part-nere vagyok. Azt hiszem, a társam említette a nevemet. – Ezzel maga elé rántott egy noteszt és írni kezdett. Végül ígyszólt: – Igen, Mr. Bury. Az ellenrzésünk alatt tartjuk... Ó,

jól van, Mr. Bury... Nem, nem beszélt senkivel... Igen, Mr.Bury... Igen, Mr. Bury. Köszönöm, Mr. Bury. – Ezzel letette.Stupewitz lépett az irodába, majd suttogva gyors megbe-

szélést tartott Maulinnal. Ezután két széket szembefordítot-tak Hellerrel, Stupewitz pedig er s lámpafényt irányítottHeller szemébe. A két nyomozó leült.

– Elször is – kezdte Stupewitz. – Junior, azt jelentettük a

virginiaiaknak, hogy a keresett Cadillacet megtaláltuk Mary-landben, összeroncsolódva. Azt mondtuk nekik, hogy a meg-adott személyleírásnak megfelel, felismerhetetlenségig ösz-szeégett holttestet találtunk a kocsiban. Akikkel összeakad-tál, nem tudják a nevedet; a drogos halott, így hát tiszta vagy.Soha senkinek ne beszélj err l az esetr l, és ne hazudozz ró-lunk. Megértetted? – tette hozzá barátságtalanul.

A fény vakította Hellert. Én azonban hirtelen megköny-nyebbültem, mikor rájöttem, hogy nem vallatják. Inkább el-



235

igazítják! Nem tudták, hogy hogyan kell ilyenkor beszélni. – Itt van – folytatta Stupewitz – az autód forgalmi engedé-

lye. Columbia kerületi rendszámot kapott. A motor- és al-

vázszámot megváltoztattuk. Az egészet a te nevedre írtuk.Tisztában vagyunk vele, hogy valójában te vetted a kocsit akereskedl, így ne gondolj arra, hogy mi bármi törvénybeütközt mveltünk. Világos?

Heller elvette a forgalmi engedélyt. Kicsiny kártyát találta tokban, melyen ez állt:

Minden rendrnek: intézkedés esetén értesítse Stupewitzvagy Maulin nyomozókat FBI D. C.

– Mi nem foglalkozunk a kocsi biztosításával – folytattaStupewitz. – De ha balesetet okozol, még az ingedet is le-húzzák rólad. Szóval, vezess óvatosan. Semmi százzal valórohangálás. Világos?

Heller megértette. – És most – folytatta Stupewitz – itt a jogosítványod.Heller kivette a nyomozó kezébl, s az er s fény felé for-

dítva látta, hogy ennek a tokjába is ugyanazt a kártyát csúsz-tatták.

Minden rendrnek: intézkedés esetén értesítse Stupewitz

vagy Maulin nyomozókat FBI D. C.

Abban a pillanatban rájöttem, mit csináltak valójában:„követ rendszámot" raktak a Cadillacre. Ha ez a rendszám

bekerül a rendrök által használt számítógépes nyilvántar-tásba, a gép a következ megjegyzést f zi hozzá: „A kocsiaz FBI felügyelete alatt áll. Ha észlelik, jelentsék Stupewitz

vagy Maulin nyomozóknak FBI D. C." Ez azt jelenti, hogyaz FBI folyamatosan nyomon követheti Hellert!



236

– Visszaadom – folytatta Stupewitz – az irataidat. – Ezzelátnyújtotta az anyakönyvi kivonatot, a diplomát és a bizo-nyítványokat. Heller a zsebébe csúsztatta ket.

Maulin felállt, és telezsúfolt íróasztalfiókjából egy öreg,zsírfoltos, Octopus Olajtársaság útitérképet húzott el. A tér-képpel együtt visszaült a székre.

– Na most – mondta Maulin, kiterítve a térképet, s magaelé húzva a tömböt, amire telefonálás közben jegyzetelt. – Mr. Bury arra volt kíváncsi, hogy van-e pénzed, mire én aztválaszoltam, hogy van. Mr. Bury azt mondja, lehet, hogy fá-

radt vagy – nagyon aggódik a körülményeidért. Úgyhogymost szépen elmész a Howard Johnson motelbe Silver Springbe, Marylandbe. Kimész innen, felhajtasz a tizenhato-dik sugárútra, elhagyod a kerülethatárt, és már ott is vagy amotelnél. Érted?

Heller a térképet tanulmányozta. Aztán hirtelen rájöttem,mi az oka a késlekedésnek. Nem az FBI. Sokkal inkább Mr.

Bury. Valahol útközben támadásra készül! Kétségbeesetten próbáltam kitalálni, hogy vajon hogy akarhat rajtaütniHelleren.

Heller megjegyezte az útvonalat. Valószínleg az összeskeleti parti utat az eszébe véste.

– Jó – mondta Maulin. – Azt mondta, néhány riporter olyan fülest kapott, miszerint nem áll szándékodban haza-

menni ezen a nyáron. Valami buta mese arról, hogy a sajátéletedet akarod élni. Hogy be akarsz állni valami baseball-csapatba. Így aztán az ügyvéd azt akarja, hogy emiatt ne asaját neveden jelentkezz be a motelbe, mert nem szeretné, haa sajtó felfigyelne rád, egészen addig, míg ki nem békülsz acsaládoddal, és nem beszéltél az apáddal, aki most éppenkülföldön van. Világos?

– Ne használjam a saját nevemet – mondta Heller.Világos. Ó, ez a Bury! (Bíííp), jól tudja, hogy nem létezik



237

ifjabbik Delbert John Rockecenter. El akarja kerülni a csalómeggyilkolásáról szóló rült újságcikkeket. Rockecenternek nyilván megvannak az eszközei és esze ágában sincs lelassí-

tani az eseményeket. De hogy fogja megtenni? És hol? – Rendben – szólt Maulin. – Nos, holnap reggel felhajtasz

a 495-ös f útra a Columbia kerületi körgyre, amelyr l balra lehajtasz a 95-ös f útra. Azon mész egyenesen egészenMarylandig, majd itt, ahol a 295-ös áthalad a Delaware-folyófelett, eléred a New jerseyi vámot. Mész rajta egyenesen – nem is tudsz róla lekanyarodni. Aztán itt Newarktól északra

a vámút elágazásáig. Nos, itt van a Howard Johnson motel – és egy X-t rajzolt a térképre. – Körülbelül délután fél ötrefogsz odaérni. Ez egy négyórás út. Ne rohanj! Ne okozz fel-nést. Csak menj be az étterembe, ülj le és rendelj egy va-csorát. Az öreg házvezet fog várni, aki majd hazavezet. Vi-lágos?

Heller azt felelte, hogy világos.

– Mr. Bury azt is mondta, hogy bármi történjék is, nemvagy veszélyben, így ne csinálj semmi ostobaságot. Azt iselárulta, hogy a Slinkerton végig a nyomodban volt, ígynincs mitl félned.

– Slinkerton? – kérdezte Heller. – A Slinkerton Nyomozó Ügynökség, akiket apád szokott

megbízni. k a legnagyobbak az egész országban – mondta

Maulin. – Sosem látod ket, mégis ott vannak a nyomodban. – Hirtelen felnevetett. – Azt hiszem, nem fognak még egy-szer kiengedni a markukból, akárhány drogossal is találkoz-zál!

Stupewitz így szólt: – Lemehetünk a kocsihoz?Lementek az FBI garázsba, ahol megtalálták a kocsit.

Heller kinyitotta a csomagtartót: a holmija érintetlennek tnt.

Az új Columbia kerületi rendszámra pillantott, majd megke-rülte a kocsit, hogy elöl is megnézze. Ezután beszállt.



238

Stupewitz így szólt: – Hát, viszlát, junior. – Köszönöm – mondta Heller (érzelmes remegéssel a

hangjában?) –, hogy segítettek kikeverednem a bajból.

Maulin nevetett: – Csak akkor köszönd, ha már rátetted akezed az öreged pénzére, junior.

Ezen mind a két nyomozó jót nevetett, majd ahogy az azamerikaiak között szokás – úgy beszélni a gyerekek eltt,mintha azok nem is lennének jelen – Stupewitz így szóltMaulinhoz: – rendes kölyök. Kicsit vad, de rendes.

– Ja – felelte Maulin – nem esik messze az alma a fájától.

Bár ezek a kölykök kicsit szelídebbek annál, mint amilyenek mi voltunk.

Nyerítve felnevettek, majd intettek Hellernek, hogy induljon.

Nem akartam végignézni, ahogy Heller átverekszi magátaz esti, washingtoni csúcsforgalmon. Az oldalfolyosón lero-hantam Faht irodájába. Leveg után kapkodva estem be a

titkos oldalajtón. – Beszélnem kell Terbbel! – üvöltöttem.Faht kihúzta a fiókját, s átadott egy jelentést. A rendszeres

napi rádióüzenet volt. A hipersáv másodpercenként ötezer szót volt képes továbbítani. A jelentés azonban egyáltalánnem tartalmazott ötezer szót. Rövid volt és vels. Heller hozzájutott az anyakönyvi kivonathoz, megvert két zsarut,

Washingtonba ment, ahol letartóztatta az FBI, akik bizton-ságban fogva tartják, valószínleg azért, hogy bebörtönöz-zék.

A pokolba velük! Sokkal többet tudtam, mint k! – Beszélnem kell az embereimmel! – üvöltöttem Fahtra.Hellert meg fogják ölni! Holnap vagy holnapután. És

nincs nálam a lemez! Azonnal el kell küldenem Terbet

Heller motelszobájába, hogy kutassa át a csomagját!Faht megrántotta a vállát. – Nincs vevírójuk. Ormótlan



239

szerkezetek, és senki nem utasította ket arra, hogy vigyenek egyet magukkal.

Istenek! A székre rogytam. Az a legrosszabb, hogy még

beszélni sem tudok Fahttal vagy valaki mással. – Küldhetek üzenetet New Yorkba – mondta Faht segít-

készen. – A hétvégén biztosan jelentkezni fognak, mert el-fogy a pénzük.

Soha nem fogy el a pénzük. Egy kosárra valót kaptak!Csak három dologban lehettem biztos. Egy: Bury meg

fogja öletni Hellert, mi mást is tenne. Kett: Ha Heller meg-

hal, Soltan Grisnek is vége. Három: A Föld lakóit lemészá-rolják, ha megszakad Heller kommunikációs csatornája, és

jelen helyzetben én is a Föld lakosságához tartozom!Már azon voltam, megkérdezem Fahttól, van-e valami

szép ravatolozó Afyonban. Legalább rendes temetésem le-gyen. De meg sem mertem szólalni.

Végigcsoszogtam a hosszú, nagyon hosszú folyosón, egé-

szen a szobámig. A jövm még a folyosónál is sötétebbnek nt és szoba sem várt a végén – csak egy sír, méghozzá egy„névtelen" fajta.

6. fejezet

Reményvesztetten figyeltem, ahogy Heller eléri a mary-landi Silver Springet, majd a Howard Johnson motelt. Haszerencsém lesz, néhány órára kiszakadhatok ebbl a mara-toni virrasztásból, amelybe Heller beletaszított.

Nem nézett a háta mögé, pedig szükség lett volna rá. Nemkutatott a recepciónál s az elcsarnokban gyanús figurák

után. Nem tette meg azokat az óvintézkedéseket, melyeketminden ügynöknek el kell végeznie.



240

Egyszer en csak odacsattogott a recepcióhoz, elmondta,hogy szüksége van egy szobára, lerakta a harminc dolcsit, a

bejelentlapra ráírta a kocsi új rendszámát – nem írt szándé-

kosan hibás számot, s arra sem ügyelt, hogy az írás olvasha-tatlan legyen. Az rület szélére kergetett.

Széles mozdulattal aláírta a bejelentlapot – JOHNDILLINGER! – Még felkiáltójelet is rakott a végére! Hátmég ennyit sem tanult az FBI parancsnokságán: JohnDiliinger a harmincas évek egyik leghíresebb gengszterevolt. Valódi szentségtörés!

A csomagját úgy vágta le a szoba padlójára, mintha sem-mi félnivalója nem lenne a világban. Megmosakodott, majdnem sokkal kés bb ismét a folyosón csattogott – szempillan-tást sem vetve a temérdek árnyékra – körbejárta az épületetés betért az étterembe.

Leült. A középkorú pincérn azonnal odalépett hozzá,hogy közölje vele, rossz széket választott. Átültette egy má-

sik bokszba, melyet egy alacsony, fehér fal szegélyezett. Azasszony addig vacakolt a lámpákkal, míg Heller fényárbanem került, s még az sem tnt fel neki, hogy a pincérn egy-szer rámutatott. Figyelmét teljesen lekötötte az étlap tanul-mányozása. Pedig a Howard Johnson étlapján nem sok ta-nulmányoznivaló akadt: mindenhol ugyanaz, számok és ké-

pek, a keleti parttól a nyugatiig!

A középkorú pincérn magára hagyta Hellert, majd né-hány perc múlva visszatért. Levette a baseballsapkát Heller fejér l, s mellérakta a székre, miközben így szólt: – A fiatalúriemberek nem esznek kalappal a fejükön.

– Csokoládéfagylaltot kérek gyümölcsbef ttel – mondtaHeller.

Az asszony így felelt: – A hármas számú menüt hozom.

Zöldsaláta, sült csirke krumplival és sütemény. Ha mindeztmegette, akkor beszélhetünk a csokoládéfagylaltról. – Arra



241

számított, hogy Heller tiltakozni fog. Így folytatta: – Vanegy fiam, aki pont úgy néz ki, mint maga. Az ilyen fiatalszervezetnek tisztességes ételre van szüksége ahhoz, hogy

nagyra n jön!Az asszony nem tréfált. Egészen biztosan megmutatta va-

lakinek Hellert. Elkeseredetten morfondíroztam, vajon löve-dék, penge, vagy arzén lesz-e csirkében. Talán a mutogatáscsak azonosítást jelent, gondoltam reménykedve. Az asszonykiválóan alakította szerepét, s jól álcázta magát. Bárki meg-tanulhatta volna tle, milyen is egy valódi ügynök.

Az étel megérkezett. Heller a szomszédos asztalok tányér- jait bámulta, hogy lássa, mások mit esznek. Aztán úgy tnt,megbékélt a sajátjával, s elfogadható eveszköz-használattalenni kezdett. A csirkét kézzel ette, amir l még csak nem isálmodhatott a Voltáron! Annak ellenére, hogy hamar felis-merte és magába olvasztotta az adott terület kultúráját, hibá-kat is követett el. Észrevettem, hogy a Columbia kerületben

és itt is a Borostyán Liga, vagyis az elkel, elitegyetemeketvégzettek beszédmódját használja. Nyilván azt gondolta, már nem délen van, de ezzel kapcsolatban tévedett. Maryland éppugyanannyira déli, mint a sült csirke, amit éppen evett. Hiábaterül el New York Citytl északra, ez még nem NewEngland. Csekélyke szakmai ismerete is durva volt és bárdo-latlan. Mikor végzett az evéssel, letörölte a zsírt a szájáról és

az ujjairól, majd tekintetét a helyiség túloldalán támadt moz-golódás felé fordította. Nem tudta kivenni, mi történik odaát,hiszen elvakították az er s fény lámpák. Csak valami ár-nyékot látott.

A vér meghlt ereimben. A figura valamit az arca eléemelt. Talán egy fegyvert?

Er s, kékes szín fény villant a szemembe! Rendkívül rö-

vid felvillanás.A képernym elfehéredett a túlterheléstl!



242

A következ pillanatban fekete pöttyök jelentek meg a fe-hérségen, s ugyanúgy nem láttam semmit, mint ahogy Heller sem.

A látvány lassan kitisztult. A fekete pöttyök is eltntek.Heller ugyanott ült, ahol korábban, s a jelenetet bámulta.Már senkit nem látott az étterem túlfelén.

A pincérn odalépett hozzá. – Látom, látom. Megette azegészet. Mivel jó fiú volt, rendelhet egy adag csokoládéfagy-laltot bef ttel.

– Mi volt ez a villanás? – kérdezte Heller.

– Ó, csak kiégett a pénztáros íróasztali lámpája. Fáj tle aszeme? – És anyáskodó mozdulatokkal elforgatta az er s fé-ny lámpákat, hogy ne világítsanak Heller arcába. A pénztá-ros tényleg asztali lámpájával bajlódott.

Heller megkapta, és be is falta a fagylaltot, kifizette a bu-sás borravalóval megtoldott számlát, majd körbecsattogott azépületen egészen a szobájáig, s most sem vetett egyetlenegy

pillantást sem a sötét zugokra és árnyékokra. Egy idiótávalvan dolgom, gondoltam.

A szobájában, ahová minden elvigyázatosság nélkül lé- pett be, meg sem vizsgálta a csomagját, hogy nem turkált-e benne valaki. Fogta magát és beállította a légkondicionálót – nem keresett benne gázkapszulát –, majd leült a kényelmeskarosszékbe, és újra olvasgatni kezdte a drogokról szóló

könyvet.Olyasmit tett, amitl megint csak összezavarodtak a gon-dolataim. Egyrészr l NEM szabad meghalnia, míg meg nemszerzem a lemezt. Másrészr l viszont meg KELL halnia, hamegsejti mivel foglalkozik valójában az Apparátus földi bá-zisa.

Heller felállt és keresett két hamutálcát. Az egyikbe bele-

öntötte dzsekije jobb zsebének tartalmát, a másikba pedig a bal zsebét ürítette. DROGOK voltak nála!



243

Elször nem értettem, aztán rájöttem, egyszer en elcsentegy-egy marék drogot az FBI droglaboratóriumából!

Kinyitotta a bröndjét, s kivett belle egy kicsiny fiolát.

Alig volt néhány szemcse az alján. Aztán kivett még egy fio-lát, s abban is talált valamennyit.

Ezek szerint drogokat rejtegetett a bröndjében, mikor akét f városi rendr átkutatta! Mikroszkopikus mennyiségugyan, de mégiscsak drog! Honnan szerezhette?

A fiolákat vizsgálgatta. Az egyik fiola tartalmát az egyik hamutálcába, a másikat pedig a másikba borította.

A lámpához lépett, s a hamutálcát a szeméhez emelte.A szemcsék hirtelen HATALMASRA nttek.Török ópium volt!Ugyanezt tette a másik hamutálcával is.Az török heroin volt!Ezután a széles, üveges ajtóhoz lépett, amely a tornácra

vezetett, s egyben ablakként is szolgált, melyet némi babrá-

lás után kinyitott.Meggyújtott egy szál gyufát. A lángoló gyufaszálat a ha-

mutálba dobta, mire az ópium persze lángra kapott, s okádnikezdte a füstöt.

Heller köhögött, s a manyag asztalterítvel letakarta ahamutálat.

Hasonló módon meggyújtotta a heroint is.

Ettl még jobban köhögött, s ezt is leterítette a manyagasztalterítvel.A szoba imbolyogni kezdett a képernymön. Ez természe-

tes. Heller beszívta az ópiumfüstöt, majd ugyanezt tette aheroinfüsttel is.

Heller a tornácra ment, hogy teleszívja magát friss leve-vel. Szaporán szuszogva helyben futott egy darabig. Az

imbolygás lassan megsznt.Visszament a szobába, mindkét hamutál tartalmát a WC-



244

be borította, ezután kimosta ket a fiolákkal együtt, kiporoltakabátja zsebeit, s mindent a helyére rakott.

Megelégedéssel töltötte el, hogy nyoma sem maradt az

iménti mveletnek.Ettl függetlenül ügyetlenül csinálta. Nincs olyan drogos

a világon, aki így pazarolná a kábítószert. Ugyan el lehetégetni a heroint, de túlságosan drága ahhoz, hogy valakiilyen módon szívja magába. A vérbe kell fecskendezni ah-hoz, hogy a lehet leger sebb hatást érjük el vele.

Bizonyára forró éjszaka lehetett, mivel nyitva hagyta az

üveges ajtót. Valami tennivaló után kutatva kezébe akadt Ahorgászat m vészete kezd k számára. Miután végzett vele,megbirkózott A baseball m vészete kezd k számára címkötettel is.

Még nyolc óra sem volt. A tévékészülék keltette fel a fi-gyelmét. Bekapcsolta. Miután megjelent rajta a kép, teker-getni és kapcsolgatni kezdte a készüléket. Elhangolta, majd

újra visszaállította a csatornára. Fogalmam sem volt, mi hi- bát talált benne. A készülék mködött, kifogástalan volt akép és a hang.

Egyre fokozódó türelmetlenséggel ismételte meg az eljá-rást. A felirat szerint, amennyiben a televíziókészülék nemködik, szólni kell a portásnak. Heller el is indult a telefonfelé, majd láthatóan meggondolta magát, s visszasüppedt a

karosszékbe. A készüléknek címezve szavait, így szólt: – Rendben. Te vagy az els látvány, amit nem tudok megjaví-tani. Rejtegesd csak a 3-D szabályzódat. Így is tudlak nézni!

Épp egy film kezddött. A címe AZ FBI FIGYELTÉGED!

Heller végignézte a lövöldözéssel, autós üldözéssel ésroncsokkal teli filmet. Az FBI kicsinálta az összes vörös

ügynököt Amerikában. Aztán a maffiát is elsöpörte. A kong-resszust sem kímélte. Elárulhatom, hogy Hellert lenygözte



245

a film. Egyfolytában ásítozott, ami a pszichológia nyelvénannyit jelent, hogy folyamatosan fokozódott, majd enyhült

benne a feszültség.

Washington D.C. esti híradója következett. Fehéreket tá-madtak meg. Feketéket támadtak meg. Fehéreket er szakol-tak meg. Feketéket er szakoltak meg. Fehéreket gyilkoltak le. Feketéket gyilkoltak le.

Amerikában törvény írja el, hogy a televíziónak pártatla-nul, diszkriminációtól és faji elítéletektl mentesen mindent

be kell mutatnia. Az esti híradó igazán jól egyensúlyozott az

Amerikában él népcsoportok érdekei között.Még csak meg sem említették a Potomac parki incidenst.

Egy szót sem szóltak Mary Schmeckr l, a csavargóról, akikórházba szállítás közben életét vesztette – az ilyen halál túl-ságosan mindennapos ahhoz, hogy megemlítsék.

Heller felsóhajtott és kikapcsolta a televíziót.Ágyba bújt.

Törökországban éppen elmúlott reggel hat óra. Én is lefe-küdtem. Csakhogy én nem tudtam aludni. Heller fel semakasztotta a láncot az ajtajára, s be sem zárta a terasz üvegaj-taját. Semmiféle fegyvert nem dugott a párnája alá!

Le fogják lni. Ez egészen biztos. Bury már alighanemmegszervezte az egészet. A dolog kapcsán már nem létezetta TALÁN, csak a MIKOR.

Egy idióta láncra vert, s most a halálomba vezet! Aligha-nem olyan névtelenül, s olyan elfeledetten fogok meghalni,mint Mary Schmeck. Ez a gondolat még jobban elszomorí-tott.

7. fejezet



246

Heller egy kiszemelt áldozattól szokatlan frissességgel éb-redt másnap reggel.

Képernymre szerelt kicsiny cseng figyelmeztetett az ér-

zékelés folytatódására! Török id szerint délután 2:00-kor kiugrottam az ágyamból. Reggel 7:00 volt Marylandben, mi-kor Heller zuhanyozni indult. Legalább még életben van,gondoltam, habár nem voltam benne biztos, hogy ez sokáigígy lesz.

Sokáig pancsolt a zuhanyzóban. A Flottánál ráragadt tisz-taságmánia az idegeimre ment. Törökországban legalább

olyan forróság volt, mint Washington környékén. S nekemmég légkondicionálóm sem volt. Egészen biztosan sokkal iz-zadtabb és mocskosabb voltam nála, s ennek ellenére én mégegyszer sem zuhanyoztam! Ez az ember tiszta rült.

Megkerestem az egyik fiúcskát, akit a fülénél fogva akonyha felé lódítottam, így nem sokkal kés bb kavunnal va-gyis dinnyével és kahvé val, azaz török kávéval, ami egyéb-

ként közeli rokonságban áll a forró itallal, ültem vissza aképerny elé. Zaklatott idegállapotomnak köszönheten el-mulasztottam ásványvizet kortyolgatni a kávéhoz, ahogy aztegyébként tenni szoktam. A látvány magára vonta amúgy isfelkorbácsolt figyelmemet. Kiborítottam a cukrot, a vizet pe-dig egy hajtásra megittam, de ez sem csillapította le izzóidegrendszeremet.

Rémülten figyeltem, hogy mit csinál Heller – pontosab- ban, hogy mit nem csinál! Nem tartott csomagellenrzést – egyszer en csak tiszta

alsónemt húzott és felöltözött anélkül, hogy átkutatta volnaa bröndjeit.

Ahogy kilépett a szobájából, végig se nézett a folyosón.Sohasem nézett vissza a sarkokról, miután befordult. Nem

nézte végig a parkolót, ahol újonnan érkezett különös autók álltak. És még az éttermet se ellenrizte le, ahová elvigyá-



247

zatlanul belépett, az egyik bokszhoz ballagott, s leült.Tizenéves, copfos pincérlány lépett hozzá. Heller így

szólt: – Hol van az az idsebb hölgy, aki tegnap este felszol-

gált? – Valamifajta ragaszkodás alakulhatott ki ebben az os-toba idiótában – anyakomplexus, nem kétséges!

A buta lány elindult, hogy megkérdezze az igazgatót.Visszatért a válasszal. – Csak helyettesített. A motelek sze-mélyzete gyakran kisegíti egymást. Mit hozhatok?

– Csokoládéfagylaltot bef ttel – felelte Heller. – Kezdet-nek. Aztán... mik ezek? – a képekre bökött.

– A palacsinták? – kérdezte a lány. – Ezek palacsinták. – Hozzon ötöt – mondta Heller. – És három csésze forró

kávét.Gyors feljegyzést készítettem. Annak ellenére, hogy hal-

lottam a hangján, igyekszik a környezete dialektusát hasz-nálni, majdnem megsértette az rtörvényt. Ha megkaparin-tom a lemezt, ráhúzom a vizes lepedt!

A lány megérkezett a hatalmas, visszataszító csokoládé-kehellyel, amit Heller azonnal elpusztított. Ezután öt külön-álló tányéron öt adag palacsintát hozott, melyeket Heller szintén magába tömött. Ezután megérkezett a három csészekávé. Heller az összes kockacukrot a kávékba dobálta, majdazokat is magába öntötte.

A lány Heller körül téblábolt, de még nem hozta a szám-

lát. – Helyes fiú vagy – mondta. – Hamarosan kezddik aszemeszter. Ide fogsz járni a helyi gimibe? – Átutazóban vagyok – felelte Heller. – (Bíííp) – mondta a lány, és eloldalgott. Hamarosan visz-

szatért a számlával. Hvösen és elutasítóan viselkedett. Mégaz egydolláros borravaló sem vidította fel.

Heller így szólt a pénztároshoz: – Láttam, mikor a lámpá-

ja felrobbant tegnap este. – Melyik?



248

– Ez – felelte Heller, s rámutatott.A pénztáros megkérdezte az igazgatót, aki a cigarettaáll-

vány körül matatott, aztán így felelt: – Ó, igen. A küls biz-

tosíték. De nem robbant fel. Csak kiégett.Heller egy egész bála napilapot vásárolt, és visszament a

szobájába. Nagyszer lehetségtl estem el, döbbentem rá.Rahtot és Terbet átkoztam. Valahol Heller kétszáz mérföldeskörzetében kell tartózkodniuk, máskülönben nem jelennemeg kép a képernymön. Megnyugtatja ket a tény, hogyHeller ruháit és bröndjeit ellátták poloskákkal. Jól meg kel-

lene rugdosnom ket amiatt, hogy nem vittek magukkal ve-írót. Igen, tudom, törvénybe ütköz jelátalakítónál na-gyobb készüléket magukkal vinniük, ami körülbelül ébresz-óra nagyságú. De akkor is azt kellett volna mondaniuk,„(Bíííp) a szabályokkal, Grist kell szolgálnunk!" De nem ezttették. A két (bíííp)! Nagyszer alkalom nyílott volna Heller csomagjának átkutatására. Ha sikerülne megszereznem a le-

mezt, végezhetnék ezzel az egésszel!Heller elvett egy forgókefét, feltöltötte a folyadéktartá-

lyát és megmosta a fogát. Olyan keser voltam az elpuská-zott lehetség miatt, hogy majdnem elkerülte a figyelmemetez a valódi törvénysértés. A forgókefén ott virított a voltár gyártó címkéje! Senki nem tudta volna elolvasni ezen a

bolygón, ezzel azonban akkor is megsértette az rtörvényt.

Szenvedélyes tisztálkodása egyszer még végzetes lesz aszámára. Nekem például nem is volt forgókefém: háromkreditbe kerül.

Mindkét kezébe egy-egy bröndöt fogva, egyik hóna alá atáskát, míg a másik alá a temérdek újságot szorítva, lement akocsijához.

És vajon átvizsgálta-e a kocsit, hogy nem szereltek-e bele

bombát? Nem! Egyszer en csak bedobta a csomagját a hátsóülésre, az újságokat elre, beindította a motort és elhajtott.



249

Le kellett halkítanom a készüléket, mivel a motordübörgésfolyamatos robbanás hangjára hasonlított.

Minden sietség nélkül felhajtott a 495-ös számú f útra,

err l áttért a 95-ös útra, melyen kényelmes, ötvenötös tem- póban haladva megcsodálta Maryland zölden pompázódombjait, erdit és mezit, miközben egyszer sem pillantotta visszapillantó tükörbe, hogy nem követik-e. A szépség,ami lenygözte, megtéveszt volt. Tudtam, a halál várja va-lahol az út végén!

Elérte Delaware-t, ahol megcsodálta az összes istállót,

amely mellett elhajtott. Nem értettem, miért nézi meg olyalaposan az összes csirkefeldolgozó üzemet, hatalmas cég-tábláikkal együtt. Az orvlövészek nem ilyen épületekbenszoktak elrejtzni. Aztán hirtelen egy teherkocsi – DelawareCsirkeüzem felirattal az oldalán – elzte meg (Heller po-roszkált), mire egész közel hajtott a teherkocsihoz, már-már

beleütközött és szorosan követte. A teherkocsi él csirkéket

szállított, Heller pedig azokat bámulta. – Na szóval – motyogta – ezek azok a csirkék!Reménytelen! Teljesen reménytelen!A Nagy Wilmington Reptér mellett elhajtva rákanyarodott

a Delaware-hídra. Vajon a saját dolgával tör dött? Nem!Lelassította a kocsit! A híd kells közepén, feltartva a

forgalmat, dudaszó és gumicsikorgás kíséretében a fékre lé-

pett!Egy pótkocsis teherkocsi a fékezéstl keresztbe fordult ahídon, s elállta az összes sávot!

Heller kiszállt. A kocsiját, járó motorral, ott hagyta az útközepén, és kiszállt! Csak egyetlen pillantást vetett a felfor-dulásra, amit okozott.

A híd korlátjához ballagott, s lenézett a Delaware-folyóra.

– Szent robbantó fegyverek! – mondta voltár nyelven. Szószerint!



250

És hogy mit látott? A barna, örvényl vizet. És mi látniva-ló volt azon? Semmi, csak olajfoltok, sodródó autógumik ésdöglött macskák. Na persze el kell ismerjem, a Delaware-

folyó meglehetsen széles folyónak számít, és még jobbankiszélesedik, mikor eléri a Delaware-öblöt, s beleömlik azAtlanti-óceánba.

A nagydarab teherautósof r, aki kocsijával majdnem szét-taposta a Cadillacet, az összetorlódott jármvek miatt nemtudott továbbindulni. Ordítva, öklét rázva közeledett Heller felé. Bekerült Heller látóterébe, de csak a szélére. Heller nem

nézett a férfira. A folyó mentén északkelet felé bámult. Atülköl dudák, a mérges kiabálások és a teherautósof r ordí-tozása fülsiketít lármává olvadt össze. Le kellett halkítanoma készüléket.

Heller ügyet sem vetett a fenyegeten felemelt ökölre és akáromkodásra. Valami (bíííp) kölyökr l szóló cifra szózuha-tagot félbeszakítva így szólt: – Az ott egy város?

– Jézusom! – tört el a teherautósof rbl. – Honnan a po-kolból jöttél?

Hellert annyira felizgatták saját gondolatai, hogy így fe-lelt: – A Mancóról.

Aztán egy „az sem érdekel, ha a pokolból jöttél" kezdetmondatot ismét félbeszakítva Heller így folytatta: – Azt kér-deztem, fekszik-e város a folyó mentén? – A Flottánál szo-

kásos magas tónusú, veltrázó hangot használta. Siets moz-dulattal még halkabbra állítottam a készüléket.A teherautósof r így felelt: – Philadelphia te (bíííp) tudat-

lan...Ismét a közepébe vágva Heller tovább akadékoskodott. –

Ez a szennyvízcsatornája? – Hát persze, hogy ez a (bíííp) szennyvíz-csatornája! – si-

kította a felbszült teherautósof r. – Jézusom – mondta Heller angolul. Ügyet sem vetve a



251

férfira és a dühöng tömegre visszaszállt a kocsijába, és el-hajtott.

Heller a fejét rázta. – Legalább százmillió ember él abban

a csatornázatlan városban. MICSODA SZENNYEZÉS! Jé-zusom!

Meg kell hogy mondjam, bármely arra járó orvlövészkönnyedén puskavégre kaphatta volna.

De most már én is elkaphatom. Elárulta egy földi ember-nek, hogy honnan érkezett valójában! Nekiláttam leírni azesetet, mikor eszembe jutott, jobb lenne, ha újra elolvasnám

az rtörvénykönyv a-36-544M törvényének B bekezdését.Csak homályosan emlékeztem arra a mondatra, miszerint„földetérés esetén tilos az idegenek eltt felfedni a földetéréstényét". Nem voltam biztos benne, Heller egyértelm válaszavajon felfedte-e a teherautósof r eltt a földetérést? Nem ta-láltam a törvénykönyvet.

Mikor visszaültem a képerny elé, Heller nyugodt, ötven-

ötös tempóban éppen elérte a New jerseyi vámot. Kipihent-nek tnt. Az ablakokat zárva tartotta, a légkondicionálót vi-szont bekapcsolta, mivel bizonyára perzsel forróság tom-

bolt odakint.Hatalmas forgalom fogadta Hellert. A vám a világ egyik

legtúlterheltebb autópálya-szakasza, melyen legalább három-szor akkora forgalom halad keresztül, mint amekkorára ter-

vezték. A magas üzemanyag- és gépjárm-árak, valamint akövetkezetes forgalomkorlátozás ellenére is a teherkocsik szinte elborítják a tizenkét sávot. Heller egy floridai narancs-szállítmány közé keveredve folytatta útját.

Némi poroszkálás után alighanem kíváncsi lett a narancsillatára – egy korábbi ütközés alkalmával narancs szóródottszét az autópályán – és letekerte az ablakot.

Beleszagolt a leveg be.Hirtelen megrázta a fejét, mintha ki akarná tisztítani a



252

gondolatait.Ismét nagyot szippantott a levegl.Aztán tüsszentett!

Hát persze, hogy tüsszent. New Jersey állam, különösen avám környéke, a világ legszennyezettebb leveg vidékeiközé tartozik. Ezt mondanom kellett volna neki. Mindenkitudja.

Teherkocsik ide vagy oda, elhalászta a noteszét, és felír-ta a kén-dioxid százalékos arányát, valamint néhány más ve-gyületet, melyeket nem ismertem, de bizonyára szintén mér-

gezek.Bezárta az ablakokat. Aztán így szólt az egész bolygóhoz:

– Hamarosan már csak f résszel lehet elrejutni ezen a boly-gón! Hogy lehetett ilyen gyorsan tönkretenni? Ez a terület.06 százalékkal romlott legutóbbi felmérésem óta.

Vezetett egy darabig, aztán így szólt: – Jobb lesz, hamunkához látok.

De még mérföldeket autózott addig, míg valóban cseleke-dett volna. És amit csinált, annak végképp nem volt semmiértelme.

Valahogy sikerült a floridai narancstömeg elé kerülnie.Többmérföldnyi kihalt aszfaltcsík húzódott eltte teljesensima – nem sok látnivaló akad a vám környékén – és teljesenegyenes.

Stupewitz és Maulin figyelmeztetése ellenére hirtelen rá-taposott a gázpedálra, és óránként kilencvenmérföldes sebes-ségre gyorsította a kocsit! Már azt hittem, észhez tért, ésmegpróbál elmenekülni!

Nem hajtott olyan gyorsan, mint amennyire tudott volna.Ha valóban menekülne, tövig nyomná a pedált!

Egyfolytában a visszapillantó tükröt bámulta.

Teljesen egyedül haladt az úton! Ez nem épp a legjobbmódja a menekülésnek!



253

Három mérföldet haladt így.Aztán, mindenki szeme láttára, mintha épp azon igyekez-

ne, hogy meglássák, lehajtott az autópályáról.

Megállt. Visszatolatott az út szélére, és olyan helyet kere-sett, ahol elrejtzhet. Aztán csak a lehajtóágat figyelte.

Nem sokkal ezután elhúzta az egyik újságot és olvasnikezdett, miközben idl idre végignézett a lehajtóágon.

Talált egy történetet, amely lekötötte a figyelmét. A pletykákkal teli, New York Daily Scumot tartotta a kezében:

A KÖZTISZTELETBEN ÁLLÓ RIPORTERTELSÖPÖRTÉK AZ ÚTBÓL

MUCKY HACK UTOLSÓ LELEPLEZÉSE

Mucky Hack, a rágalmairól elhíresült Daily Libel veterántényfeltáró és nyomozó riportere tegnap éjszaka szétkendött

a 34. utcán, mikor különleges építés Mercedes BenzPhaetonjában pokolgép robbant.

Az autó értéke a Boyd, az egyetlen biztosítótársaság,amely vállalta a nagy érték gépkocsi biztosítását, szerint89000 dollár. Az autó állítólag az I. G. Barben Gyógyszer-vállalat ajándéka volt. Az autó sajnos már nem lehet jelen azAtlantic Cityben megrendezésre kerül Különleges Autók

Felvonulásán.Öt üzletet roncsolt szét a robbanás.Bulldog Grafferty rendrnyomozó, aki a robbantás ügyé-

ben nyomoz, különösen óvatos nyilatkozatot tett közzé azelmúlt napon: „Nagy érték gépjárml van szó. A pokol-gép szakértre vall, valódi mestermunka. A Boyd állításaszerint a gépkocsit Tilt és öt más riasztórendszerrel is felsze-

relték.Az egyetlen személy, aki képes ilyen pokolgép elállítá-



254

sára és felszerelésére, Bang-Bang Rimbombo.Bang-Bang, a néhai tengerészgyalogos robbantómester,

még részt vett a legutóbbi háborúban.

A közelmúlt számos robbantását neki tulajdonították, vá-dat emelni azonban nem sikerült ellene.

Bang-Bang a jól ismert Corleone-csapat fontos tagja,mely társaságot Mucky Hack fáradhatatlan munkával igye-kezett leleplezni.

New York/New Jersey cscselékét az ügyes és elbvölBabe Corleone, a néhai „Jámbor Joe" Corleone exfelesége

irányítja.Köztudomású, hogy Corleone azért kapta bntársaitól a

„Jámbor Joe" becenevet, mert nem vett részt a drogkereske-delemben, ami miatt Faustino „a Hurok" Narcotici állandó ésheves támadásokat intézett a manhattanbéli, néhai Corleone-érdekeltségek ellen.

Ennek következtében megalapozott a gyanú, hogy a bom-

bát Bang-Bang helyezte el a kocsiban. A szakértelem min-denképpen Bang-Bang közremködésére utal.

Bang-Banget csak azért nem tartóztatták le ez idáig, mertszabadságvesztését töltötte a Sing-Singben egészen tegnapig,vagyis a robbantáskor börtönben tartózkodott.

Néhány üzlettulajdonost letartóztattak, mivel megenged-ték, hogy az autó az adott helyen várakozzék.

Az ügy további részleteit nem hozzuk nyilvánosságra."Mucky Hacket kiadója s egy öreg Ford gyászolja.

Ha az életem függött volna tle, akkor sem találtam volnasemmi érdekeset ebben a történetben. Mivel tudtam, hogyrendkívül gyorsan olvas, zavarba ejt volt látnom, hogy tíz

percen keresztül bámulja ugyanazt az újságcikket.

Talán azért, hogy idegesítsen, de lehet, hogy csak hely-szke miatt, úgy tartotta a kezében az összehajtogatott újsá-



255

got, hogy csak a fele látszott a hátoldalon lév Bugs Bunnyképregénynek: Bugs répadzsúszfürd be dugta Elmer Fuddot,de mivel nem láttam a képregény elejét, nem tudhattam meg,

hogy Elmer hogy és miért került a dzsússzal teli kádba. El-mer talán beteg? Vagy talán Elmer állított csapdát arépadzsúsz-fürdvel, amelybe aztán saját maga pottyant be-le? Sehogy nem tudtam volna rávenni Hellert, hogy szétnyis-sa az újságot, hogy megismerhessem a történet elejét. Idege-sített!

Heller végül az órájára pillantott. Istenek, a

harcmérnökórát viselte! Mindenki szeme láttára! Egészen biztos lehettem a törvénysértésben. Aztán elbizonytalanod-tam: lapos korongnak látszott, kicsi lyukkal a közepén. Aföldi emberek karperecnek vagy valami azonosító jelnek nézhetik.

Az órát megforgatta a csuklóján úgy, hogy a kicsiny ko-rong a csuklója aljára került. Eddig még nem találkoztam

egyetlen ideges szokásával sem. Ez volt az els eset, hogyészrevettem rajta valami ilyesmit. Kiderült, hogy azért nekiis vannak idegei.

Ásított – még egy ideges tünet. A lehajtóágat figyelte,melyen egyetlenegy autó sem haladt végig, mióta várako-zott!

– Szóval – mondta – Slinkerton sehol!

Hirtelen kitisztult elttem, mit is csinált valójában. A,Flotta jó néhány harci taktikára megtanította, melyek közülépp most alkalmazta az egyiket. Elmenekül a lehetséges ül-döz ell, majd elrejtzik. Fegyvere nem volt, az egyre nö-vekv feszültség azonban taktikus lépésre kényszerítette.

Mivel csalódottá tette a kudarc, beindította a Cadillacet,le- és felhajtóágak kuszaságán keresztül visszahajtott az au-

tópályára, megvette a következ szakaszjegyet, s nem sokkalkés bb már újra északkelet felé tartott.



256

forgalomba keveredett, melyben teherautók kerül-gették egymást, s amiben minden normális vezet két kézzelkormányozott volna. Heller azonban már nem sietett sehová,

így maga elé húzta az egyik újságot, hogy elolvassa a„Merrill Bull Vállalat pénzügyi szakérti szerint gazdaságikáosz közeleg" cím cikket.

Ha ezek a szakértk most látnák Hellert, rájönnének, hogya káosz, ami közeleg, nemcsak gazdasági! Egy vágásra váró

jószágnak is több esélyt adtam volna, mint ennek az idiótá-nak!

8. fejezet

Délután 4:20-kor Heller megérkezett a randevú színhelyé-re. Nem sietett túlságosan, néha meg is állt, de még így is tíz

perccel korábban ért a megbeszélt helyre.Óvatosan helyet keresett a túlzsúfolt parkolóban, majd ke-resztülvágott a fáradt gyerekek és ideges szüleik tömegén,akik rendszerint benépesítik az autópályák pihenit.

Az étterembe ment, ahol hamarosan asztalt kapott. Körül-nézett.

A vér megfagyott az ereimben! Szemben vele, a helyiség

túloldalán, ismer s arcra lettem figyelmes. Heller tekinteteátsuhant felette, az enyém azonban nem! Legyzve izgatott-ságomat, a képernyt megfelezve, kimerevítettem az ellátványt.

Az arc csontozata szicíliaira utalt. Mély himlhelyek tar-kították. Késtl származó forradás húzódott a szája sarkátólegészen a bal fülcimpájáig. Tekintete hüllére emlékeztetett.

Az arcmemóriám felülmúlhatatlan, t azonban mégsem tud-tam beazonosítani.



257

Elrántottam egy fényképezgépet a fiókból, és hogy nelátszódjon a képerny széle, közeli képet készítettem az arc-ról. Siets mozdulattal kirántottam a gépbl az elkészült ké-

pet, majd kapkodva földi típusú papírra másoltam.Egyik szememet egész id alatt a képernyn tartottam, s

láttam, hogy egy magas, sz hajú férfi lép a szicíliaihoz. Aszicíliai valamit, amit a tenyerében tartott, megmutatott azsz hajúnak. Egy fénykép? Aztán alig észreveheten Heller felé biccentett.

Az sz hajú hátralépett és nekidlt a falnak. Keménykala-

pot viselt. Az öltözéke, öltöny szürke mellénnyel, kifogásta-lan volt. Cvikkere fekete szalagon lógott kabáthajtókájáról,kezében pedig esernyt tartott.

Heller rendelt, megkapta, majd megette a hamburgert, sleöblítette egy Seven Uppal. Mikor megkapta a számlát, azsz hajú férfi elindult felé.

Ujját keménykalapja karimájához érintve így szólt: –

Buttlesby vagyok, fiatalúr. Mr. Bury úgy akarta, hogy biz-tonságos helyen találkozzunk. Én fogom kalauzolni. Ameny-nyiben elkészült, mehetünk. – Udvarias, angliai akcentussal

beszélt, a szerepét kiválóan alakító ál családi alkalmazott.Heller fogta magát és felállt, kifizette a számlát és követte

Buttlesbyt.A szicíliai hagyta, hogy elmenjenek, de mikor elérték a

parkolót, is beugrott egy kocsiba.Buttlesby kinyitotta Heller eltt a Cadillac ajtaját, és be-segítette a kormány mögé. Ezután Buttlesby megkerülte akocsit és beszállt a jobb oldali ülésre.

– Ha megbocsát – szólt Buttlesby –, induljunk a vám felé.Mutatom az utat.

Heller látta, hogy a szicíliai kocsija a nyomukba szegdik,

de miután észrevette, ügyet sem vetett rá. – Az autóját egy garázsban hagyjuk, Weehawkenben –



258

szólt Buttlesby. – Miért? – kérdezte Heller. – Ó, kedvesem – mondta Buttlesby. – Soha senki nem au-

tózik a folyón át New Yorkba! Az Isten mentsen tle min-denkit! A manhattani forgalom szó szerint felfalja a kocsikat,összetöri, szétroncsolja ket. Ha valaki jót akar magának, azautóját a folyó New jerseyi oldalán hagyja és taxival megy

New Yorkba. És persze New Yorkban is taxit használ. – Könnyedén felnevetett. – Hadd keressenek a taxisok is. Azön autója tökéletes biztonságban lesz a New jerseyi garázs-

ban.Heller némán vezetett.Buttlesby tovább folytatta. – Mr. Bury szörnyen sajnálja,

de halaszthatatlan ügyei a városban marasztalták. Úgy ítéltehelyesnek, ha a fiatalúr a Brewster Hotelbe költözik a 22. ut-cában. Itt a bejelentlapja. – Ezzel bedugta Heller dzsekijé-nek zsebébe.

– Mr. Bury különös módon járt el. A fiatalurat már várják,de nem a valódi neve alatt jelentette be a szállodába, hanemmint bármely más fiatal úrfit, inkognitóban. Így tesznek a fi-atalurak, ha a városba jönnek egy kis mulatozásra.

– Mr. Bury nyomatékkal kéri önt, hogy holnap reggel pontosan nyolc órakor legyen a hotelben. Engem kért megarra, hogy közöljem, ön teljes biztonságban van, senkinek

nem áll szándékában keresztezni az ön útját és mindenki alegjobb szívvel gondol önre. Tehát várni fogja a hotelben? – Hát persze – felelte Heller.Az idióta! Akkor kapják puskavégre! Vagy még koráb-

ban?Buttlesby intett, mire balra lekanyarodtak a vámról, és a

Lincoln alagút felé indultak. De még mieltt elérték volna az

alagutat, a J. F. Kennedy Blvd. feliratú táblánál ismét elka-nyarodtak és hamarosan a New jerseyi Weehawkenben, ezen



259

a meglehetsen kopott helyen találták magukat. Végighajtot-tak a 34. utcán, majd a hamis lakáj további utasításai alapjánhamarosan megérkeztek egy hatalmas, ámde düledez épü-

let, egy garázs rámpájához.A kísér kiugrott, háromszor megdöngette az ajtót, majd

eserny je nyelével még kétszer rácsapott, mire a következ pillanatban a hatalmas, gépi mködtetés ajtó kinyílott, fel-tárva a mögötte húzódó tágas, ám sötét teret.

Egy meglehetsen túlsúlyos fiatal férfi festékfoltos, kha-kiszín munkásruhában, rémültnek t tekintettel állt az aj-

tóban és mutogatott.Heller a kézmozdulatok irányába hajtott.A padlót festékfoltok tarkították, s néhány rozoga gép állt

a falak mentén, autó azonban egyetlenegy sem parkolt a ga-rázsban.

Heller talált egy helyet, ami tisztábbnak látszott a többi-nél, s ahol a padlót sem kenték össze festékkel. Leállította a

kocsit.Kiszállt, és kinyitotta a csomagtartót. Buttlesby azonnal a

csomagoknál termett – az összeset azonban nem bírta el, ígyHellernek is jutott a bröndök közül.

A nagydarab fiatal férfi kinyújtotta a kezét. – A kulcsokat – mondta –, lehet, hogy odébb kell állnunk vele.

Heller szétválogatta a kulcsokat, s én ekkor vettem észre,

hogy két kulcskészlet lóg a karikán. Ez az idióta az egyikettényleg odaadta a fiatal férfinak.Kimentek a parkolóházból, ahol egy taxi várta ket. A so-r szemébe húzta a sapkáját, bizonyára, hogy eltakarja azarcát. Buttlesby beemelte a csomagokat a kocsiba, majd hát-ralépett, kitárva az ajtót Heller számára. Heller beült,Buttlesby azonban nem.

– Nem jön velem? – kérdezte Heller. – Ó, kedvesem, nem. Miért utazzak keresztül Manhatta-



260

nen, ha nem muszáj? Rettenetes hely. Tönkreteszik egymáskocsijait. Jön értem valaki, aki egyenesen hazavisz. Sof r,vigye a fiatalurat, Brewster Hotelbe, a 22. utcába. És semmi

ütközés.A taxi elindult, mire a szicíliai is elkerült, Buttlesby pe-

dig beszállt a szicíliai ütött-kopott kocsijába. Nemsokára már a Lincoln alagútban jártak, ahol

Hellert szemlátomást sokkal jobban érdekelte a szemeeltt elsuhanó, az alagút falát borító csempeburkolat, mintaz, hogy útban van saját halála felé.

Ahogy kiértek a folyó alól, szeme elé tárult egész NewYork. Úgy tnt, eszébe jutott, amit az ütközésekr l hallott.Ami igaz, az igaz, New York City autóinak lökhárítói talán alegveszedelmesebb lökhárítók az egész világon. Horpadt ko-csik gurultak egymás mellett és parkoltak az utak mentén,igazolva Buttlesby magyarázatát. Engem azonban nem vertát vele. Bury sikeresen elválasztotta az állítólagos ifjabb

Delbert John Rockecentertl az FBI által megfigyelés alatttartott autót.

Elérték a szk 22. utcát, majd begurultak a nem túl tágasBrewster Hotel elé.

Az épület nem bvelkedett emeletekben, szemétkukákbanazonban annál inkább.

Valószínleg nem a Brewster New York legrosszabb szál-

lodája, mivel a piások, ha van egy kis pénzük, elszeretettelszállnak meg itt egy éjszakára.Heller kiemelte a kocsiból a csomagját, kifizette a sof rt –

akit valószínleg már korábban megfizettek –, és hamarosanott állt a szk eltér íróasztala eltt.

A teljesen elszürkült arcú portás beesett szemmel ránézettés a kulcsért nyúlt. Mindent elkészítettek, még a megfelel

szobát is!A portás bejelentlapot tolt elé, amit Heller cikornyás



261

kézírással aláírt. Al Capone. Cím: Sing-Sing.A portás átadta neki a kulcsot, pillantásra sem méltatva a

bejelentlapot.

Heller begyömöszölte a csomagjait a liftbe, rövid gondol-kodás után rájött, hogy a szobája a negyedik emeleten lehet,majd hamarosan megérkezett a szállására.

Micsoda rongyos szoba! Egy franciaágy a szemben lévfalnál. Egy karosszék. Egy egyenes támlájú szék.

Egy dohányzóasztal a karosszék mellett, egy 1890-blszármazó fürdszoba és egy tévékészülék.

Heller az ágyra dobta a csomagjait, és a dupla ablakhozlépett. Az utca túloldalán álló épület épp olyan magas volt,mint a szálloda: lapos tet, melyet mellvéd vesz körül – tö-kéletes helyszín egy orvlövész számára.

Hellert azonban ez nem igazán érdekelte. Inkább bekap-csolta a tévét, ami mködött ugyan, a képe azonban fekete-fehér volt.

Heller a készülék oldalát ütögette. Ezután tekergetni kezd-te a hangoló- és beállító gombokat, mellyel sikerült teljesenelhangolnia az addig elfogadhatóan mköd készüléket. Ez-után lenyitotta a hátoldalát, ahol további állítási lehetsége-ket talált, melyeket a saját szerszámkészletébl származóeszközeivel tovább tekergetett.

El nem tudtam képzelni, mit akarhat a készülékkel. Bom-

bát akar beleszerelni? Esetleg valami hasonlóan okos dolog-ra készül?Aztán rájöttem. Mivel a kép nem térhatású, ráadásul feke-

te-fehér, azt hiszi, elromlott a készülék.Végül sikerült a bels hangolást visszaállítani, majd a

küls gombokat is a helyükre tekerni, s ezután ismét megje-lent a kép és megjött a hang.

A guruló asztalkán álló tévét beljebb gurította a szobábaés szembefordította a karosszékkel. A szék háttal állt az ab-



262

laknak! Istenek! Hát nem jut eszébe, hogy csakis onnan ér-kezhet a lövés?

Együgy módon leült a tévé elé és végignézte az esti hír-

adót, minden vérfagyasztó részletével együtt.Talált egy filmet az egyik csatornán, s ásítozva végignéz-

te, ahogy a maffia Olaszországban megnyeri a II. világhábo-rút Amerika számára.

Eszem ágában sem volt megvárni a film végét. Kezembekapva a papírképet, végigrohantam a folyosón, egészen Fahtirodájáig.

A képet Faht orra elé tartottam. – Ki ez az ember? – kér-deztem.

A fickó megrántotta a vállát és a Ösztöndíjasok aktái fel-iratú szekrény felé mutatott. A szekrény sok minden másmellett az üzletfelek arcképes nyilvántartását rejtette.

Fél órán keresztül turkáltam – mekkora hasznát vehettemvolna a megfelel számítógépes rendszernek, amely illegális

ezen a bolygón, habár a lehetség adott rá.Megtaláltam!Csakis lehet!Két alkalommal járt már Törökországban, hogy ellenriz-

ze a saját bandájához tartozó felvásárlók tevékenységét.Razza Louseini volt! Faustino „a Hurok" Narcotici bandá-

jának Consigiteré je. A New York-i maffiát az I. G. Barben

Gyógyszerészettel összeköt csoport!Fontos emberek.A Rockecenter által közvetlen felügyelt drogiparághoz

vezet közvetlen szál!És a Consigliere, New York leghatalmasabb bandájának

tanácsadója és adminisztratív vezet je, személyesen eredtHeller nyomába!

Az egyik legjobb üzletfelünk kapta azt a feladatot, hogyvégezzen Hellerrel!



263

Persze ezek az emberek semmit sem tudnak Hellerr l.Lombar viszont annál többet. Elre látta azt a dühöt, melyeta csaló megjelenése okoz majd Rockecenter táborában. A

Rockecenter név szent és sérthetetlen!Féltem Lombartól. Hellert könnyedén puskacs elé terel-

te. Egy pillanatra, mikor Heller az FBI karmai közé kerültWashingtonban, azt gondoltam, Lombar hibázott. De nem!Az Apparátus hatalmas f nöke, mindenen átnyúlva, bábkéntrángatja a történet szereplit.

Aztán a félelem rosszullétté változott. Heller kapcsolatban

áll a Nagy Tanáccsal, melyr l szinte semmit sem tudunk.Ráadásul a kódot sem sikerült megszereznem.

Már nincs mód Heller csomagjainak átkutatására.A bolygó a vesztébe rohan!De kit érdekel a bolygó? Az a végzetes lövés, amely ha-

marosan áthatol az ablakon, velem, Soltan Grissel is végeznifog!

9. fejezet

New Yorki id szerint 7:10-kor kopogás hallatszott Heller hotelszobájának ajtaja fell. A hanyag külsej kifutófiú,

Gulpinkle Csemegeüzlet felirattal a kabátján, egy csomagotadott át Hellernek.Heller elvette!

– Két dolcsi lesz és egy fél borravaló – mondta a fiú.Heller néhány pillanat múlva rájött, hogy ez két dollár öt-

ven centet jelent. Kifizette, majd bezárta az ajtót. Kinyitottaa csomagot, melyben egy kávéval teli manyag poharat és

két lekváros buktát talált. Nincs olyan hotel, amelyben így szolgálnák fel a reggelit!



264

Talán mérgezett az étel? Vagy drogokat tettek bele?Heller megszagolta a kávét. Félbetörte az egyik buktát és

azt is megszagolta. Aztán az a (bíííp) megette és megitta az

egészet. Nem rogyott össze holtan és nem is ájult el, így rá- jöttem, a csomagot küldk biztosak akartak lenni benne,hogy Heller nem hagyta el a szobáját.

Tiszta baseballpulóvert húzott el a holmijai közül. Felöl-tözködött és a haját is megfésülte. A forgókefével fogat mo-sott.

A szobában is rendet rakott. A karosszéket visszarakta az

ablak mellé, az asztalt pedig a karszék bal oldalához tette. Azegyenes támlájú széket is az asztal mellé tette, szemben a ka-rosszékkel. Ezután fogta a két üveg hamutálat, és a karszék közelébe, az asztalra rakta ket.

Ezután, alighanem nehezen trve az unalmas várakozást,észrevette, hogy a nappali ajtajának kilincse meglazult, mireszerszámot vett el a készletébl, és babrálni kezdett a kilin-

csen. Az ajtót ezután már nem zárta vissza.Az ágyhoz lépett, bevetette, majd mindkét bröndjét rá-

emelte és felcsapta a fedelüket!A kézitáska tartalmát az ágyra borította, helyes kis halmot

készítve belle.A hordozható rádió, melyet nemrégiben vásárolt, magára

vonta a figyelmét, s egy-két állomást meg is keresett rajta.

Szemmel láthatóan mulattatta, hogy a zene nem sztereóbanszólt a készülékbl. Ez a földi elektronika ismeretében is ne-vetségesnek tnt! Ezt a készüléket is csak arra találták ki,hogy az ember egy pánt segítségével a csuklójára akaszthas-sa. A karszékhez vitte és leült vele. Meghallgatta a reggelihíreket. Játékok! Az összes Flotta-tengerész megrül a játé-kokért. Hamarosan lelövik, pedig egy játékszerrel mulattat-

ja saját magát. New York rablásai, gyilkosságai és politikaikorrupciói már rég nem számítanak híreknek.



265

Közeledett a nyolc óra. Felállt és az ablakhoz lépett. Le-nézett az utcára, talán kísér jét keresve.

Én azonban valami mást vettem észre! Heller látóterének

szélén megláttam egy férfit, amint kilép a szemben lév háztetejére vezet ajtón! A férfi hegedtokot tartott a kezében!

Heller visszaült. A rádióadás a hírek végéhez érkezett.Kinyílt a liftajtó a folyosó végén. Hellernek, mivel a rádió

újdonság volt a számára, sokadik próbálkozásra sikerült csak kikapcsolnia a készüléket. Az egyik kinyitott brönd tetejéredobta, majd hátralépett, és visszasüppedt a karosszékbe.

Kopogás hallatszott az ajtó fell. Heller így kiáltott: – Jöj- jön be! Nyitva van.

Az ajtón egy jól öltözött Wall Street-i ügyvéd lépett be.Legendásan elegáns. Szomorú szürke öltöny mellénnyel. Ka-lap nélkül. Makulátlan tisztán. Összeaszalódva a bnöktl,melyeket ez idáig elkövetett. Dagadtra tömött aktatáskát ci-

pelt magával.

– Mr. Bury vagyok, a Swindle and Crouch-tól – mondta.Kiejtése alapján a Borostyán Ligához, vagyis a legbefolyáso-sabb körökhöz tartozott.

Heller az egyenes támlájú székre mutatott. Bury leült, s azaktatáskát maga mellé tette a padlóra. Azonnal a tárgyra tért.

– Honnan szedte ezt az ötletet? – kérdezte. – Nos, az embereknek általában vannak ötleteik – felelte

Heller. – Valaki talán rábeszélte erre? – Senkit nem ismerek errefelé – válaszolta Heller. – Hányszor használta az ifjabb Delbert John Rockecenter

nevet? – Eddig még nem használtam! – mondta Heller. – Említette azoknak, akikkel ez idáig találkozott?

Aha! Razza Louseini és Buttlesby nem voltak tisztábanvele! Egy számukra névtelen valakit követtek. Mr. Bury



266

igyekezett kézben tartani ezt az ügyet! – Nem – felelte Heller. – Senki nem nevezett ezen a né-

ven, és én sem említettem senki eltt.

Bury szemlátomást megnyugodott. – Ah, látom, egyrendkívül diszkrét fiatalemberrel van dolgom.

– Pontosan így van – válaszolta Heller. – Önnél vannak az iratok? – A kabátomban tartom ket.Bury elvette ket. A többi zsebet is átnézte, majd vissza-

ült.

– Lássuk csak – folytatta Bury –, az FBI lemásolta eze-ket?

– Az iratok adatait beolvasták a telefonba, a hátralévid ben pedig az íróasztalon hevertek, lefelé fordítva.

Bury egyre nyugodtabbá vált. Már szinte mosolygott,amennyiben a Wall Street-i ügyvéd szájszögletének rezdülé-sét mosolynak lehet nevezni. – És ön nem rendelkezik máso-

latokkal? – Átkutathatja a szobát – mondta Heller. – Ott a dzsekim,

azok a baseballruháim és ezek a csomagjaim.Bury ismét felállt, s átnézte a sportruházatot. A címkéket

kereste! Éppen csak sejtettem, mit akar valójában.Az ügyvéd szétnyitotta a kézitáskát. Addig-addig turkált a

horgászzsinór között, míg a mcsali horga bele nem akadt az

ujjába. Óvatosan kihúzta a kezét, s attól kezdve csak messzi-l vizsgálgatta a táska tartalmát.A szájszöglete remegett, mikor visszaült a Hellerrel

szembefordított székre. – Üzletet ajánlok önnek – mondta. – Ideadja nekem ezeket az iratokat, én pedig cserébe ellátomegy másik eredeti személyazonossággal, melyet megtoldok még huszonötezer dollárral.

– Hadd lássuk – szólt Heller.Bury kinyitotta a táskája oldalát. Georgiában, Bibb me-



267

gyében kiállított anyakönyvi kivonatot húzott el. Az okiratszerint JEROME TERRANCE WISTER a Macon kórházbanszületett tizenhét évvel ezeltt. A szülket Ágnesnek és

Gerald Curtis Wisternek hívták, a gyermek pedig fehér, sz-ke és fiú.

– Teljesen hiteles – szólt Bury. – Mindkét szül halott,nincsenek testvérek, sem más rokonok.

Heller a többi iratot várta. Bury elhúzta a Saint Lee Ka-tonai Akadémia hiteles leckekönyvét. Az index alapján min-den tantárgyból elégségest kapott!

– Ez nem igazolja az els két év elvégzését – szólt Heller. – Ah, valamit nem vett észre. Ezek a kreditek többet

nyomnak a latba, mint az el bizonyítványa. Ez azt jelenti,hogy már csak egy évet kell járnia ahhoz, hogy megkapja ateljes érték , f iskolai diplomát. Felteheten befejezi a ta-nulmányait, igaz?

– Az emberek egészen addig nem hallgatnak rád, míg

nem szerzel diplomát – mondta Heller. – Milyen igaz – szólt Bury. – Én magam sem mondhattam

volna szebben. Látja, maga nyer típus. Még egy év valame-lyik egyetemen, és megkapja a diplomáját.

Lázasan töprengtem azon, hogy hol lehet a csel ebben azegészben. Aztán rájöttem. A tiszta elégséges bizonyítvánnyalnehezen kerülhet be egy másik egyetemre, ráadásul az els

két év hiányában – és Bury nem tudhatta, hogy Heller egyál-talán nem folytatott földi tanulmányokat – biztosan elbukna.Ez nem volt más, mint Bury önkényes és indokolatlan go-noszsága. Nagyon jól tudta, hogy ezeket a bizonyítványokatsoha senki nem fogja látni. Ez valami mást is elárult err l azemberr l. Hajlamos túlbonyolítani a dolgokat. Többszörösen

bebiztosítja magát és a tervét, még olyankor is, mikor a siker

szinte elkerülhetetlen! – Többet kap tlem, mint amennyit elkérek magától –



268

sürgette Bury. – Tisztességesen járok el önnel.Egy tisztességes Wall Street-i ügyvéd! – mondtam ma-

gamban.

Heller a továbbiakért intett. – Itt van – folytatta Bury – a jogosítványa. New Jerseyben

állították ki, de New Yorkra is érvényes. Remélem észreve-szi, hogy mindenfajta gépjármvet vezethet vele, köztük mo-torkerékpárt is. Ezt adom a Columbia kerületi jogosítványértcserébe. Látja milyen nagylelk vagyok?

Heller megvizsgálta.

– Itt a forgalmi engedély a kocsihoz, cserébe a Columbiakerületi forgalmiért. S itt vannak a rendszámtáblák. New Jer-sey-i rendszámok. Ezeket azonban most elviszem magam-mal, hogy felszereljék az ön autójára. Szüksége lesz a kocsi-

jára, igaz?Heller bólintott, amitl Bury szemlátomást megnyugo-

dott. Heller azonban továbbra is integetett.

– Itt a társadalombiztosítási kártyája – folytatta Bury. – Vadonatúj, olyan valakié, aki még soha nem dolgozott sehol.Ez életbevágó az azonosítása miatt.

A hulla azonosítása miatt, mondtam magamban.Heller kérte a többi iratot. Bury szájszöglete megrándult,

ahogy átnyújtott Hellernek egy amerikai útlevelet. Heller ki-nyitotta és meglátta saját fényképét. – Honnan szerezték ezt?

– Tegnap este – felelte Bury. – Ezért kellett megállniaSilver Springben. – A villanás, miközben vacsoráztam – mondta Heller. – Ne aggódjon. Ami azt illeti, megtarthatja a másolatokat.

Most már nem lesz rájuk szükségem. – Ezzel átnyújtottHellernek egy tucat útlevélképet.

– Honnan tudhatom, hogy ez a személyazonosság hiteles?

– kérdezte Heller. – Honnan szerezték? – Kedves barátom – mondta Bury – a kormánynak folya-



269

matosan gondoskodnia kell hitelesíthet személyazonosság-okról. Vannak olyan szemtanúk, akiket el kell rejteni, olyanemberek, akik a tanúvallomásukkal saját brüket viszik a vá-

sárra. Az igazságszolgáltatás gyakran él ezzel az eszközzel.Az igazságszolgáltatás pedig, ha szabad ezt mondanom, amarkunkban van. Ez semmi más a részünkr l, mint kedves-ség.

Rockecenter, kedves? Ó, istenek! – Egyik hitelessége miatt se aggódjon – mondta Bury. –

Nekem lenne kellemetlen, ha bármelyik is hamisnak bizo-

nyulna.Valóban az lenne, Mr. Bury, csikorgattam a fogaimat. A

hulláknál talált iratokat alaposan átvizsgálják! – És most a pénz – folytatta Mr. Bury. Ezzel a táskája bal

felébl elhalászott egy nagy köteg pénzt. – Huszonötezer dollár, jelöletlen, régi bankjegyekben.

Heller az asztalra, a hamutálcák mögé tette a pénzt.

– Még egy dolog – mondta Bury. – Tilos New Yorkbanálnéven bejelentkezni egy szállodába. Tulajdonképpen sú-lyos jogsértés. – (Ó, micsoda HAZUGSÁG!) – Így aztánhoztam magammal egy bejelentlapot. Írja rá az új nevét,meg azt, hogy Macon, Georgia, és ezzel végeztünk.

Heller elvette a lapot és a térdén egyensúlyozta. – Mégvalami – szólt Heller.

– Igen? – mondta Bury. – A maradék pénz a táskájában – mondta Heller. – Ó! – nyögte Bury, mintha gyomorszájon vágták volna.Aha, ez a fickó is korrupt. A pénz egy részét biztosan meg

akarta tartani magának. – Keményen üzletelsz, fiatalúr – mondta Bury.Heller egyetlen szó nélkül Bury elé tartotta a tenyerét.

Bury a táskája jobb oldalából elhúzta a pénz maradékát. – Ez még huszonötezer – mondta Bury.



270

Heller csinos kis halmot készített a pénzbl! Aztán, mint-ha a halálos ítélete lett volna, aláírta a bejelentlapot, JeromeTerrance Wister. Macon, Georgia.

Bury így szólt: – Keményen üzletelsz, de nem rosszul.Boldogulni fogsz az életben, ezt én mondom neked.

Abban a visszalév tíz percben, mondtam magamban.Ahogy kilépsz ebbl a szobából, Mr. Bury, és megszereztedaz alibidet, egy golyó fúródik át az ablakon és vet végetHeller életének! És az enyémnek!

Bury felállt: – Van még valami? – Kuncogva mutatta

Hellernek üres táskáját, melybe aztán berakta a visszaszer-zett iratokat és az új rendszámtáblákat. A lelke mélyén bizo-nyára mosolygott. Óvatosan körülnézett a szobában, és az aj-tó felé indult.

– Még valami – szólt Heller. – Vegye fel a telefont, ésküldje ki a portást az utcára, hogy hívja ide azt az orvlövészta tetl.

Bury megdermedt. Aztán megmarkolta a kilincset.Az a kezében maradt!Egy pillanatig a kilincset bámulta.Aztán ledobta és a kabátja bels zsebe felé nyúlt. El

akart rántani egy fegyvert!Heller az asztal felé nyúlt.Felkapta az üvegbl készült hamutálat, de mindezt olyan

gyorsan, hogy a mozdulatai szinte elmosódtak.A hamutál sziszegve repült keresztül a szobán, eltaláltaBury karját, melyr l lepattant, s az ajtón széttörve üvegszi-lánkokkal szórta be Buryt.

Az ügyvéd béna karral hátrálni kezdett. Hellert bámulta.Heller a kezében tartotta a második hamutálat. – Ez –

mondta Heller – a feje tetejét fogja levágni!

Bury reszket kézzel tartotta saját karját. A telefonhoz lé- pett. Kiküldte a portást az utcára, hogy szóljon a túloldali



271

háztetn rejtzköd férfinak, jöjjön gyorsan.Leszámítva az ablak környékét, a szoba túl sötét volt ah-

hoz, hogy beláthassanak. Heller kényelmes léptekkel

Buryhez lépett, hogy elvegye a fegyverét. – Üljön az ágy szélére, az ajtóval szemben. És próbáljon

meg nyugodtabbnak látszani. – Azt hiszem, eltörte a karomat. – Még mindig jobb, mintha a fejét törtem volna össze.

Nos, ha kopog, nyugodt hangon hívja be.Heller az ajtó mellett, a falhoz dlve várakozott.

– Jöjjön be – szólt Bury.Az ajtó kinyílt, s egy férfi lépett be rajta.Heller tenyerének éle nekivágódott a férfi nyakának. Az

ütés Bury felé röpítette a fickót!A hegedtok a padlóra esett.Heller kirántotta az elrezuhanó férfi övébl a Cobra

Coltot.

Most már, hogy két fegyvere volt, Heller a Cobrát a zse- bébe dugta. Elrelépett, s a vonagló orvlövészt a hátára for-dította. A szikár, menyétkép fickó vonásai fegyintézetekbeneltöltött évekr l árulkodtak. Heller egy köteg pénzt húzottel a bels zsebébl. Meglobogtatta.

Az orvlövész Buryre meredt. – Úgy emlékszem, aztmondta, gyerekr l van szó! – Kezdett dühbe gurulni.

Heller elrelépett. Ütésre emelte a kezét, amitl a merény- összerezzent. De Heller csak a tárcáját és az iratait húztael.

Lábával az orvlövészhez tolta az aktatáskát, majd kinyi-totta. Csak a rendszámtáblákat vette el belle. – Tartommagam az üzlethez, Mr. Bury. Vett tlem néhány iratot, me-lyeket megtarthat. Kaptam cserébe másik iratokat, melyeket

én fogok megtartani. Az üzlet az üzlet.Heller a falhoz terelte ket. – Nekem azonban, Mr. Bury,



272

mégis kétségeim vannak az ön becsületességét illeten. Ígyaztán...

A kazettás magnót leemelte a bröndje tetejér l.

Visszacsévélte a szalagot. Aztán mikor lejátszásra kap-csolta, Heller hangja szólalt meg az aprócska hangszóróból.

– Jöjjön be! Nyitva van. – Aztán Mr. Bury hangja hallatszott – Mr. Bury vagyok a Swindle and Crouch-tól. – Heller bele- belehallgatott a felvételbe. Az egész a kazettán volt.

– Szóval – folytatta Heller – ezt egy biztonságos helyretesszük arra az esetre, ha valami történne velem.

– A hangfelvétel nem számít bizonyítéknak – vicsorogtaMr. Bury.

– Még valami – mondta Heller. – Elegem van már a maga mégvalamijeibl! – felelte

Bury.Heller kinyitotta az orvlövész tárcáját. Elhúzta a note-

szét, majd szinte követhetetlen írással kiírta az adatokat. Ez-

után hangosan felolvasta a bnöz nevét: – Torpedo Fiaccola – majd hozzátette a címét és a társadalombiztosítási számát.

Heller fogta a pénzt, amit az imént vett el a merényll. – Ezt úgy ötezerre saccolom. – Belegyrte a tárcába, amitl azalaposan kigömbölyödött. – Ez körülbelül a megállapodottösszeg fele lehet.

Visszaadta a tárcát a gengszternek. – Nem szeretném, ha

azzal vádolnának, hogy bárki szájából is kiveszem a betevfalatot. Inkább szerzdést kötök Mr. Bury életére.Bury és a gengszter egymásra néztek, majd ismét

Hellerre. – A szerzdést azonban most még nem akarom végrehaj-

tatni – mondta Heller. – Ha az irataim közül bármelyikr lkiderül, hogy átverés, vagy ha Bury lövedékeit hallom elsü-

víteni a fülem mellett, felhívom magát, maga pedig megte-szi, amiben megállapodtunk. Ha eleget tesz a feladatának,



273

további ötezer üti a markát. – Bizonyára a bnözre mosolygott. A fickó nem tudta,

mit gondoljon.

– Ó, tudni fogom, hol keressem – folytatta Heller. – Ná-lam van az anyja címe és a telefonszáma.

A gengszter összerezzent. Egy pillanatig sem hittem,hogy Heller rájött volna, hogy a gengszter számára ez azt je-lenti, ha nem engedelmeskedik, az anyjának vége. A gengsz-ter azonban, s ezt láttam rajta, ezt így értette.

Bury azonban más tészta volt. Ahogy Heller az ügyvédet

méregette, láttam, hogy Mr. Bury tartogat még egy-két meg-lepetést Heller számára.

– Nem kell félnie tlem, Mr. Bury – mondta Heller. – Magánál vannak az iratok. Én tartom magam az üzlethezegészen addig, míg ön is tartja magát hozzá. Hagyjuk ígyezeket a dolgokat.

Heller kihúzta a golyókat a revolverébl. Megrémültem!

Már nem tartja sakkban ket!Heller kinyitotta a hegedtokot, s megvizsgálta a szétsze-

relt mesterlövész fegyvert. A tokból is kivette a lszereket.Ezután a fegyvereket, a hegedtokot és az aktatáskát vissza-adta nekik. Egy csavarhúzó segítségével visszaszerelte a ki-lincset az ajtóra, és kinyitotta.

Udvarias meghajlással útjukra bocsátotta ket.

– Talán soha többé nem lesz rá alkalmunk, hogy találkoz-zunk – mondta Heller.Bury pillantása, melyet Hellerre vetett, talán még egy

bronzszobrot is összeroppantott volna.Távoztak.Heller bolond! Hsies viselkedésének talán valahol más-

hol, más id ben hasznát vehette volna, de nem New York-

ban, a földi New Yorkban – a Blito-P3-on!Csendben meg kellett volna ölnie mindkett jüket. Ez lett



274

volna a legmegfelel bb elintézési mód!Megalázta a bolygó legbefolyásosabb ügyvédjét, s rajta

keresztül magát Rockecentert, amit az az ember soha nem to-

lerál.Ezután, mintha nem épp az el bb szerzett volna halálos

ellenségeket, Heller szépen visszaer sítette a kilincset, ösz-szecsomagolt és rendet rakott. Ezután tarkójára tolta a base-

ballsapkát, és a tükör elé állva így szólt: – Egy FBI-tréningsegít átlátni a dolgokon. – És felnevetett.

A tanítás azonban mégsem volt elég alapos. Bury kényte-

len lesz rájönni, hogy minden, Heller felé irányuló fenyege-tést, érkezzen az bárkitl, Jerome Terrance Wister neki fogtulajdonítani. Ennek következtében Burynek nem marad másválasztása, mint így vagy úgy – ha nem most, akkor a közel-

jöv ben – az el bbinél ravaszabb módon elpusztítani JeromeTerrance Wistert. A Wall Street-i sztárügyvédek valójábansoha nem vesztenek. Esetleg csak elhalasztják a gyzelem

id pontját.Bury kézmozdulataival nemcsak a kormányhivatalokat,

de magát a kormányt is képes irányítani. Bárkit ráuszíthatHellerre. A pénz nem jelent problémát a számára. Nagyonvalószín, hogy ebben a pillanatban háromszor annyit kínálTorpedo Fiaccolának, mint amennyit Heller ajánlott neki.Fiaccola pedig az anyja iránt érzett ostoba aggodalomtól ve-

zérelve, a mai megszégyenülés után, bárkire jobban hallgat,mint Hellerre.Heller valójában olyan játszmába kezdett, amelyr l igen

keveset tud. Azonkívül túlságosan is fölényesen viselkedett!A kémek valójában úgy viselkednek, mint valami halálos ve-szedelem, mint egy rejtzköd skorpió. Nem lépnek ki dudo-rászva az ajtón, miután mozgásba lendítették a bolygó legha-

talmasabb és legbosszúszomjasabb gépezetét – aRockecenter-birodalmat.



275

Ültem és szomorkodtam. Semmilyen módját nem találtamannak, hogy még azeltt megszerezzem a lemezt, mielttHellert meggyilkolják. Nem csoda, hogy a harcmérnökök

várható életideje alig néhány szolgálati év. Ha pedig valakiegy harcmérnök irányítója, mint én, az várható életideje ta-lán még ennél is rövidebb!

Ahogy ott ültem szomorkodva, egy különleges futár érke-zett Faht irodájából, kezében a Rahttól és Terbtl származónapi jelentéssel. Ez állt benne: –„Bejelentkezett a Brewster Hotelbe, melybl távozott." Istenek, még a saját embereimre

sem számíthatok! Még a pokol sem olyan elkeserít, mint aza jöv, amely rám vár!



276

TIZENHATODIK RÉSZ

1. fejezet

Heller senkit sem talált a Brewster elcsarnokában, így belépett a recepció mögé, a harminc dollárt, amibe a szobakerült, bedugta a pénztárgép alá, persze úgy, hogy látni le-hessen, az Al Capone névre kiállított bejelentlapot a tetejéretette, majd kiállított önmaga számára egy számlát.

Az elcsarnok nyilvános telefonjai köré ragasztott cetliket betzve – melyeken lányok, kerítk vagy meleg fiúk hirdet-ték magukat –, talált egy taxitársaságot, melyet felhívott.

Miután begyömöszölte a csomagját a kocsiba, így szólt agermán külsej sof rnek: – Egy olyan helyet keresek, ahollakhatnék. Egy ennél jobb hotelt. Egy magasabb osztályút.

A Hellert szállító taxi behorpadt lökhárítójú kocsik kísére-tében, összeütközött és összetorlódott autókat kerülgetve,hamarosan elérte a Madison Avenue-t, amely a belvárosbavezetett.

Az 59. utca és a Fifth Avenue sarkán a taxis kidobtaHellert a járdára. Heller kirángatta a csomagjait a kocsiból,majd egy húszdollárost nyújtott a taxisof rnek. A taxis fogtaa bankjegyet és elhajtott, habár a viteldíj sokkal kevesebb le-hetett. Heller meg fogja ismerni New Yorkot.

Felnézett. A Snob Palace Hotel magasodott fölé. Azegyenruhás ajtónálló és az arra tébláboló londinerek dacára,senki nem vette el tle a csomagját. Heller összeszedte ket



277

és elindult befelé. A tágas, csillogó-villogó eltér hatalmashangárként tárult elé. Ragyogó, de mégis diszkrét fények vi-lágították meg a visszafogottan elegáns bels teret. A gazdag

és illedelmes társaság kicsiny kört alkotott Heller körül,ahogy a recepcióhoz lépett.

Több portás is dolgozott egyszerre a pult mögött, demindannyian belefeledkeztek munkájukba. Heller várt. Senkinem nézett rá. Végül így szólt az egyik portáshoz: – Szobátszeretnék.

– Foglaltatott? – kérdezte a portás. – Nem? Akkor kérdez-

ze meg kérem a helyettes igazgatót. Ott találja.A helyettes igazgató szintén elfoglalt volt. Éppen valami

panaszra próbált választ adni a lehet legilledelmesebb mo-dorban. Egy uszkárról volt szó, melyet nem sétáltattak meg akell id ben. Végül felnézett. Nem nagyon érdekelte az elétoppanó fickó. A háta mögött, a falon lógó tükörben meglát-tam az okát.

Ott állt valaki, felt, piros dzsekiben, ami szk volt rá,kék csíkos nadrágban, ami nem ért le a baseballcipig, fejénvörös baseballsapkával. – Igen? – kérdezte a helyettes igaz-gató.

Heller komolyan vette a kérdést. – Szeretnék egy szépszobát, de az is lehet, hogy kettt.

– A szüleivel érkezett?

– Nem, k nincsenek a Földön. – A lakosztályaink négyszáz dollárnál kezddnek, devannak ennél drágábbak is, természetesen naponta. Nem hi-szem, hogy ez valóban érdekelné önt, viszontlátásra. – Ezzelfelkapta a telefont, hogy most már kevésbé udvarias hangontárgyaljon valakivel az uszkár sétáltatásáról.

Én tudtam, mi a baj. Heller kreditben gondolkodik. A

kredit értékesebb volt a dollárnál, így felkapta a csomagjait,kisétált a szállodából, s egy taxihoz lépett, melybl éppen



278

akkor szállt ki egy pekingi palotapincsi, ami bizonyára sétál-ni volt.

– Egy szobát keresek. Valami kevésbé drágát.

A sof r azonnal a belváros felé indult, rákanyarodott aLexington Avenue-ra, kikerülve számos koccanást, majd ki-dobta Hellert a 21. utcában. Heller neki is felkínált egy húsz-dollárost. A sof r meglepetten vette észre, hogy a bankjegynem csúszik ki Heller ujjai közül. Mogorván kiszámolta avisszajárót, majd egy sértdött mozdulattal Heller tenyerébecsapta. Heller ötven cent borravalót adott neki. Sokat tanult.

Heller fölnézett a rozoga épületre. A járda fölé kinyúlóféltetn a következ szöveget találta:

CASA DE FLOP

Felkapta a csomagjait és besétált. Szutykos piások ücsö-rögtek a szutykos bútorokon. A szutykos portás a szutykos

íróasztal mögött gubbasztott. Heller egy nagyon szutykosszállodai elcsarnokban találta magát.

Fura hang ütötte meg a fülemet. Aztán felismertem.Heller az orrát húzta. – Ó! – mondta csak úgy magának. – Mintha ezt a helyet is az Apparátus használná!

Törvénysértés! Törvénysértés! És hazaárulás! Azonnal jegyzetet készítettem, és a szalagot is megjelöltem. Senki

nem vádolhat azzal, hogy nem végzem a feladatomat!Fogta a csomagját, megfordult, és maga mögött hagyta ahelyet.

Odakintr l visszanézett az épületre. – Ti hotelek, fulladja-tok meg! Egy ház kellene, ami olcsóbb és tisztább!

Két utcasarkot kellett gyalogolnia, hogy egy következtaxit találjon. A kocsi a keresztezdésben várakozott, de

Hellernek sikerült még idejében magához intenie.A sof r úgy nézett ki, mintha néhány év óta minden éj-



279

szakát ébren töltött volna. Azonkívül alig volt távolság aszeme és a hajvonala között. Neandervölgyi típus.

Heller berakodta a csomagjait, majd elrehajolt, hogy át-

szóljon a rácson, ami a New York-i taxisokat igyekszik megvédeni a rablóktól.

– Egy házat keresek.A sof r megfordult, hogy lássa Hellert. Gondolkodott.

Aztán így szólt: – Van pénzed? – Hát persze, hogy van – felelte Heller. – Nagyon fiatal vagy még.

– Nézze – folytatta Heller –, el tud vinni egy házhoz, vagynem?

A sof r kétkeden nézett Hellerre, aztán mégis bólintott. – Rendben – mondta Heller –, vigyen oda!Keresztülverekedtek a 40-es utcákon, majd az East River

felé vették az útjukat. Az ENSZ-palota magas, fekete táblájanem messze magasodott tlük. Egy csendesebb, elegánsabb

negyedbe jutottak, melyben lenygöz magas épületek sora-koztak.

Az egyik ilyen eltt befordultak a sarkon. Csillogó k ésátlátszatlan üveg borította a gyönyör , modern, sokemeletesépületet. Fákkal és bokrokkal szegélyezett rövid, kanyargós

járda vezetett az épület bejáratához. Nem hivalkodó, ámmégis elegáns, arany szín betk álltak a fekete k falon, a

lenygöz bejárattól kissé balra. A felirat így szólt:

KECSES PÁLMÁK

A taxi nem hajthatott a bejárat elé, mivel egy zömök, lapos építés, fekete limuzin állta el az útját.

A sof r ott állt a kocsi kereke mellett. Heller kiemelte a

csomagját a taxiból és lerakta a járdára. A zsebében kotorá-szott a viteldíj után.



280

Aztán valami fura dolog történt!A taxisof r, aki nem sokkal azeltt még álmatagnak lát-

szott, most a limuzinra és a bejáratra meredt. A pupilláját

hirtelen tágra nyitotta a félelem!A kocsi csikorgó gumikkal elviharzott az épület ell!Anélkül, hogy kifizették volna.Heller a menekül taxi után pillantott. A pénzt visszatette

a zsebébe, majd felkapta a csomagjait, s a bejárat felé indult.A limuzin járó motorral várakozott.Egy keménykötésnek látszó, fiatal fickó támaszkodott a

falnak, a bejárattól jobbra. Dupla soros zakót és kalapot vi-selt, melyet mélyen a szemébe húzott. Ahogy Heller köze-lebb ért, ellökte magát a faltól.

A fiatal férfi elhúzta a jobb kezét, melyben valamit tar-tott!

Egy aprócska adóvev volt. Beleszólt valamit, miközbena szemét Helleren tartotta.

Valami elkezddött! Valami veszélyes!És Heller, az az idióta, cseppet sem lett elvigyázatosabb!

Belépett a bejáraton.Az elcsarnok kicsi volt, ám annál tekintélyesebb. Vas

csigalépcsk vezettek az emeletre, és aranyszín liftajtók csillogtak a felpolírozott, sárgás szín k falban. Aranyszínfémbl készített, kecses minták vonultak végig a falakon.

Kettesével, hármasával elrendezett, formatervezett székek bújtak meg a magasra ntt zöld növények alatt. A hosszú,aranyszín pult lehetett a recepció.

Senki nem volt az elcsarnokban! Egy teremtett lélek sem!

Heller elindult a pult felé, végigcsattogva a fényesre csi-szolt, sokszín k padlón.

A pulttól balra a falba vágott kicsiny ajtó – rajta felirat:Vendégek – úgy hathüvelyknyire kinyílott. Egy férfiarc jelent



281

meg az ajtónyílásban. Egy durvább fajta. Aztán kinyúlt egykéz, és némán maga felé intette Hellert.

Heller letette a csomagját, s az ajtóhoz lépett. Az kinyílt

eltte.Jókora díszes iroda nyílott az ajtó mögött. Távolabbi vé-

gében faragott íróasztal állt. Egy alacsony, jólöltözött, feketehajú, keskeny arcú férfi ült mögötte. Az íróasztalon a követ-kez szöveg állt:

VANTAGIO MERETRICI IGAZGATÓ

Az asztaltól jobbra két férfi ült kalapban, zsebbe rejtett jobb kézzel. Mind a hárman Hellert nézték.

Heller mögött az ajtó becsukódott.Hirtelen megragadták hátulról!Az ajtó melletti egyenes támlájú székhez taszigálták és

leültették rá!

Fogva tartója továbbra is mögötte maradt, és a székhezszorította.

Az egyik szemben ül fickó Hellerre mutatott, és így szóltaz igazgatóhoz: – Még egy a maga nagyszer emberi közül.

– Nem! Nem! – kiáltotta az íróasztal mögött ül férfi. – Mi nem használunk fiatalokat!

Az íróasztal melletti két gengszter hitetlenkedve felneve-

tett. – Ugyan már, hagyja ezt a (bíííp) szöveget, Vantagio.Maga mivel bízna meg egy ilyen csinos arcú fiúcskát, mintez?

– Térjünk a tárgyra, Vantagio. Faustino azt mondja, magadrogokat akar árulni, és maga drogokat is fog árulni. Mi szál-lítunk, maga eladja.

– Soha! – felelte Vantagio. – Elveszítenénk a vendégkö-

rünket! Biztosak lennének benne, hogy információkat aka-runk kicsikarni bellük!



282

– Ugyan már, milyen információkat szereznek a niggerek és a sárgák az ENSZ-ben? – gúnyolódott a Vantagióhoz kö-zelebb ül gengszter. – Meg kell tanulnia néhány új leckét.

Szóval, mivel kezdjük? Még mieltt magát elintéznénk. A bútorok összetörésével? Pár kurva elintézésével?

A másik gengszter így folytatta: – Vagy mi lenne, ha ez-zel a helyes fiúcskával?

A két gengszter egymásra nézett, és elvigyorodtak. Akitlaz ötlet származott, cigarettára gyújtott, majd hagyta, hogy acigaretta vége felizzon. – Els lépésként mély lyukakat ége-

tünk az arcába, amit maga tiszteletdíjjal honorál!A gengszter felállt, s kezében a parázsló cigarettával, el-

indult a szobában. A Hellert fogva tartó férfi még szorosabb-ra kulcsolta az ujjait Heller karján.

Heller hirtelen felemelte a lábát a padlóról.A széken ülve a magasba lendítette a lábát.Fejbe rúgta a mögötte álló férfit.

Heller rátámaszkodott a szék karfájára, majd kinyomtamagát, s átrepült az t addig fogva tartó férfi feje fölött. Afickó háta mögött termett.

Kirántotta a férfi fegyverét a pisztolytáskából.A szobán keresztülballagó gengszter döbbenten megtor-

pant.Aki az íróasztalnál maradt, fegyvert rántott. – Állj el az

útból! – kiáltotta a szoba közepén ácsorgó gengszternek. Azazonnal a padlóra vetette magát.Az asztal mellett álló bandita tüzelt.Heller ekkor már az t fogva tartó gengszter mögött állt.

A lövedék a gengszter mellkasába fúródott.Korábbi fogva tartóját pajzsként használva, Heller tüzelni

próbált.

Az íróasztal mellett álló bandita ismét ltt. Kétszer!Mindkét lövedék Heller fogva tartóját érte.



283

A bandita csak ekkor döbbent rá, hogy saját emberét lövi!Összerezzent.

Heller megeresztett egy lövést, pont a szíve felé!

A padlón fekv banditának sikerült elhúznia a fegyverét.ni akart.

Heller észrevette, ám egy pillanatra fedezék nélkül ma-radt. A padlón fekv bandita tüzelt.

Még egy lövedék belefúródott Heller fogva tartójának tes-tébe. Heller a padlóra vetette magát.

A szintén a padlón kuporgó férfi koponyájára célzott.

Két halott! A harmadik éppen haláltusáját vívta. – Jézusom! – szólt Vantagio Meretrici, íróasztala mögül.Közeled léptek zaja hallatszott odakintr l.Heller elugrott az ajtó ell.A bejáratnál álló bandita dugta be a fél arcát és az egyik

karját. Meglátta Hellert.Fegyvert rántott!

Heller golyót röpített a vállába.A fickó eltántorodott az ajtótól és megpördült. De nem

esett el. Az ajtó bevágódott. Futás hallatszott odakintr l,amely egyre távolodott.

Az épület eltt várakozó kocsi motorja felbgött. Becsa- pódott a kocsiajtó, majd hallani lehetett, ahogy a limuzin si-kító gumikkal elviharzik.

– Jézusom! – szólt Vantagio. Aztán, mintha egy kicsitösszeszedte volna magát. – Kölyök, segíts, gyorsan!Az íróasztal melletti bandita a találat után az egyik sz-

nyegre rogyott. Vantagio megmarkolta a sznyeg sarkát, smintha szánkót húzott volna, az ajtóhoz vonszolta. Székkelkitámasztotta az ajtót, majd újra megragadta a sznyeget, sterhével együtt kihúzta az eltérbe.

Az igazgató arra a fickóra mutatott, akit Heller pajzskénthasznált, majd az eltér felé intett. Erre Heller is kivonszolta



284

az emberét az eltérbe.Távoli szirénázás hangja szdött az épületbe.Az igazgató és Heller közös er vel kicipelték a harmadik

fickót.Egy idsebb asszony jelent meg az eltérben, csinos

egyenruhájú takarítón. – Takarítsa fel a vért az iroda padló- járól! – kiáltott rá az igazgató. – De gyorsan!

A rendrautók egyre közelebb értek.Az igazgató beugrott a pult mögé. A portás ott hevert a

padlón, megkötözve és elnémítva. Heller kihúzta a pult mö-

gül, s levágta róla a köteleket.Az igazgató elrendezte a holttesteket az elcsarnokban.

Elvette a fegyvert Hellertl, letörölte, majd Heller korábbifogva tartójának kezébe nyomta.

A rendrkocsik megérkeztek. – (Bíííp) – mondta az igaz-gató. – Ha eldördül egy lövés, azonnal ideeszi ket a fene!

Az igazgató végignézett az elcsarnokon, elhadart néhány

olasz szót a portásnak, majd mondani akart valamitHellernek is, talán hogy tnjön el, mikor éles kiáltás hallat-szott a bejárat fell mozdult. – Senki ne mozduljon! – Azigazgató sem, Heller sem, és a portás sem.

A rendrfelügyel két, fegyverét készenlétben tartó rend-r kíséretében belépett a helyiségbe. Nagydarab férfi, közép-korú, kissé már megereszkedett. – Rendben. Letartóztatom,

Meretrici! – Miért? – kérdezte Vantagio.A rendrnyomozó a holttestekre nézett. Aztán a portás fe-

lé fordult. – Mi történt? – Maga is láthatja – felelte a portás. – Az – és a bejárattól

legtávolabb hever holttestre mutatott, akit Heller korábban pajzsnak használt – nyilván menekült ezek ell. Miután be-

jött, ezek ketten berontottak az ajtón és lövöldözni kezdtek egymásra.



285

A rendrfelügyel megvizsgálta mindhárom hullát és afegyvereket.

– ket kellene letartóztatni – mondta Vantagio. – Itt tilos

a lövöldözés! – Okoskodó (bíííp) – mondta a felügyel. Hellerhez lé-

pett. – Te meg ki a franc vagy? – Csak egy kifutófiú – felelte Vantagio. – Már a lövöldö-

zés után érkezett. – (Bíííp) – mondta a felügyel. – Inkább a maga dolgával foglalkozzon – mondta

Vantagio –, amiért az adófizetk fizetik, és tüntesse el innenezeket a hullákat. Már így is tönkretették a sznyeget!

– Ne nyúljanak semmihez – szólt a felügyel. – A hely-színelk néhány perc múlva megérkeznek és képeket készí-tenek. És maguk ketten – az igazgatóra és a portásra mutatott

– ne felejtsenek el bemutatkozni a halottkémnek! Le kellenesittelnem magukat, mint fontos szemtanúkat!

– Boldogok leszünk, ha együttmködhetünk önnel – mondta Vantagio. – Épp itt az ideje, hogy nagyobb védelmetkapjanak a tisztességes üzletemberek! – Végignézett a holt-testeken. – Elborítja az utcákat az er szak!

A felügyel távozott. Az egyik jár r a hullák mellett ma-radt, hogy senki ne piszkálhassa a bizonyítékokat.

– Beteszem a csomagokat az irodámba – mondta

Vantagio Hellernek, és intett.Heller felkapta a bröndöket és a kézitáskát, majd követtea férfit.

2. fejezet

A takarítón már végzett a vér feltörlésével. Vantagio



286

„szellztetés"-re kapcsolta a légkondicionálót, bizonyáraazért, hogy kiszellztesse a l porfüstöt. Hellyel kínáltaHellert, majd maga leült faragott íróasztala mögé.

– Kölyök – szólt Vantagio –, megmentetted az életemet!Én még soha nem láttam ilyen szörny lövöldözést. – Egyideig Hellert méregette. – Egyébként hogy kerültél ide?

Heller elmondta neki, hogy lakóhelyet keresett, majd el-mesélte a taxisof rrel folytatott beszélgetést, akit arra kért,hogy vigye egy házhoz.

Vantagio nevetett. – Ó, kölyök, te zöldfül. Egyenesen az

serdl jöttél? Ide hallgass, kölyök. A mi tisztes városunk köznyelvében a „ház" bordélyt jelent, piros lámpás házat,kuplerájt, örömlányokat, vagyis olyan házat, ahol prostituál-takat találsz. Egy ilyen házba kerültél. Ez az ENSZ kéjtanyá-

ja, az els számú „ház" egész Manhattanben!Ismét nevetni kezdett, aztán lehiggadt. – Megköszönhe-

tem La Santissima Verginé nek, hogy idehozott. Biztos vol-

tam benne, hogy most nem menekülök!Hátradlt, miközben Hellert figyelte, és gondolkodott egy

ideig. – Hasznodat vehetném. Kölyök, mi lenne, ha munkátajánlanék? Valami tisztességes állást, mint mondjuk, kido-

bó? – Nem – felelte Heller. – Köszönöm szépen. Diplomát

kell szereznem. Az emberek egész addig nem hallgatnak rád,

míg nincs diplomád. – Ó, ez igaz! Én nagyon hiszek az oktatásban! Én magam politológiából szereztem diplomát az egyetemen – mondta büszkén –, s mostanra eljutottam karrierem csúcsára, én ve-zetem az ENSZ bordélyát!

Ebben a pillanatban mozgolódás támadt az ajtó eltt, me-lyen két zilált férfi rontott be. Drágának látszó ruhájuk gy-

rött volt. – Hol voltatok? – kiáltotta feléjük Vantagio.



287

– Rohantunk, ahogy csak tudtunk – felelte az egyik. – Hajnalban az a (bíííp) Grafferty felügyel berontott a szo-

bánkba, és letartóztatott minket csavargásért és szemetelé-

sért. Az a zugügyvéd csak mostanra tudott óvadék ellenébenszabadlábra helyeztetni minket!

– Ez szándékos volt – szólt Vantagio. – Bulldog Graffertyrendrfelügyel – és kiköpött a sznyegre. – Kint várt az ut-cán! Feltartóztatott benneteket, hogy Faustino emberei ide-

jöhessenek, és csinálhassák a balhét. Ha ellenálltam volna, ésemiatt megölnek, Grafferty azonnal itt termett volna, hogy

bebizonyítsa, önvédelembl öltek meg. Ha ez a kölyök nemkeveredik az ügybe, halott vagyok! – És elmesélte nekik

pontról pontra, hogy mi történt, s azt is, hogy mit csináltHeller.

– Jézusom – mondta ez a kett egyszerre, Heller felé for-dulva.

– És most menjetek le a tisztítóba, rakjátok rendbe maga-

tokat, és álljatok neki dolgozni. Nem nézhettek úgy ki, mintkét csavargó! Ez egy els osztályú lebuj!

– Igenis, Mr. Meretrici – mondták szinte egyszerre, és el-rohantak.

– Ez tényleg egy els osztályú lebuj – ismételte VantagioHellernek. – Ez az ENSZ-es társaság rendkívül mulatságos.Ha drogokat kezdenénk árulni, biztosak lennének benne,

hogy információkat próbálunk kicsikarni bellük. Nem,uram. Mi tiszteletben tartjuk a tradíciót. Mi csak csempészett piát szolgálunk fel a vendégeinknek. A piát és a drogot sohane keverd, kölyök.

– Halálos – mondta Heller, felidézve a nemrégiben tanul-takat.

– Eh? Ó, igen. Úgy, ahogy mondod, kölyök. A bandák

manapság már nem háborúznak a pia miatt. Pedig most islegalább annyi pénzt lehet keresni a csempészett piával, mint



288

annak idején a Tilalom ideje alatt. És sokkal elfogadhatóbb.Sokkal hagyománytisztel bb.

– Vannak, akik azt mondják, nem létezik prostitúció dro-

gok nélkül. Ez ostobaság. A kurvák megbolondulnak. Kiszá-radnak. Nem húzzák tovább két évnél. Pedig drága befekte-tés! Képeznünk kell ket, elküldeni a Towers modelliskolá-

ba, aztán valami klinikára, ahol asszisztensnként dolgoz-hatnak, majd posztgraduális képzést kell hogy kapjanak egyvolt hongkongi kurvától. Ez sok pénzbe kerül. Nem szabadgyorsan amortizálni ket. Az adóhivatal nem engedi néhány

év alatt leírni ezeket a költségeket. Szóval, csak drogok nél-kül, kölyök.

– Drogok nélkül – mondta Heller, valószínleg MarySchmeckre gondolva.

– Pontosan – szólt Vantagio. – Az ENSZ-es vendégkör azonnal elpárologna. Azonkívül le kellene fizetnünk a DEA-t. Mehetnénk bankot rabolni!

– Hát akkor – szólt Heller – bocsánat, ha galibát okoztam.Már megyek is.

– Nem, nem! – mondta Vantagio rémülten. – Megmentet-ted az életemet. Még Clint Eastwood sem csinálhatta volna

jobban ezt a pisztolypárbajt! Hasznomra lehetnél! Ide hall-gass, most alig döcög az üzlet – az ENSZ nem ülésezik, nyár van, és ilyenkor kiürül a város. Kapsz egy szobát. Kétszáz

szobás lakosztály van ebben az épületben! Van egy kis szoba – az egyik cselédlány lakott benne – a második emeleten,amibe beköltözhetsz.

– Hát – mondta Heller – csak akkor, ha kifizethetem. – Kifizetni? Nos, mit szólnál ahhoz, ha néha ideülnél az

elcsarnokba, mondjuk kétszer, háromszor egy héten egy-kétórára. Szerzek neked valami rendes ruhát.

Ne, Heller, gondoltam. A fickó tudja, hogy a Faustino banda már ismer téged! Arra akar használni, hogy elijeszd



289

ket!Alighanem látta Helleren, hogy az vonakodik elfogadni az

ajánlatát. – Nézd, kölyök. Egyetemre készülsz. Ha beiratko-

zol, igyekszem a segítségedre lenni. Nincs éttermünk, de vanegy konyhánk, ahonnan nagyon jó kajákat visznek fel a szo-

bákba, és ahonnan te is kaphatsz szendvicseket. Piát ne várjlünk, mivel még kiskorú vagy, s így ez törvénybe ütközlenne, üdítt azonban annyit iszol, amennyit akarsz. Ide hall-gass. Még azt is elintézem, hogy az ENSZ-alkalmazottak negondolják rólad, hogy a személyzethez tartozol, s így nem

fogod kellemetlenül érezni magadat elttük. Kif zünk vala-mi jó kis mesét arról, hogy te egy diktátor fia vagy, vagy va-lami ilyesmi, aki inkognitóban él itt, s közben egyetemre jár.

Nem emiatt aggódtam. Elképzelni sem tudtam, hogy tudRaht belopózni az épületbe, hogy átkutassa Heller csomag-

ját! Felbolydult méhkas lesz a bordélyból, ha valakit rajta-kapnak, hogy más csomagjában turkál. Azt gondolnák, hogy

az illet vendégek után nyomoz, hogy bajba keverje ket arendrségen! És ezek veszedelmes bnözk! Mintha a bör-tönben próbálnám utolérni Hellert!

Tudtam, mi a baja Vantagiónak. Még nem heverte ki azeseményeket, és tombol benne a hálaérzet, amivel Heller nem igazán tud mit kezdeni!

– Nézd, tele vagyunk jó nkkel – mondta Vantagio –, és

egy jókép fiú, ilyen izmos testtel, mint amilyen a tiéd,könnyen befészkelheti magát közéjük.Ha pedig zaklatnak, elég szólnod az egyik madamenak.

Ehhez mit szólsz, kölyök? Áll az üzlet? – Itt fiúk is vannak? – kérdezte Heller. – A francokat! – fortyant fel Vantagio. – Ezt csak az az

ostoba bnöz találta ki. ... a... fiúkat szereti. Szóval, mi a

véleményed, kölyök?Heller éppen csak biccentett, mikor Vantagio már fel is



290

ugrott a székébl, s az ajtóhoz rohant. Kilesett az elcsar-nokba. A helyszínelk és a hullák már eltntek. A takarítónéppen a padlót mosta.

Vantagio így szólt a portáshoz: – Csengess. – És a sze-mélyzet tagjai hamarosan megjelentek az elcsarnokban,majd kinyíltak a liftajtók, és hiányosabbnál hiányosabb öltö-zet, gyönyör nk léptek ki mögülük. A legkülönfélébbszínek, a világ minden részér l, a többségük azonban fehér volt. Az elcsarnok pillanatokon belül megtelt meztelencombokkal és fedetlen keblekkel.

Vantagio lekapta Heller fejér l a sapkát, majd felállítottaegy márványpárkányra. A Heller felé forduló gyönyör ar-cok tengere, mint egy mozi- vagy pornómagazin színes pla-kátja, hullámzani kezdett. Izgató szépségekbl összeállítottmontázs!

Ellentmondást nem t hangon Vantagio így szólt,Hellerre mutatva: – Ez a kölyök megmentette az életemet.

Tessék kedvesnek lenni hozzá.Az eddig visszatartott lélegzet egyszerre szakadt ki a hall-

gatóságból: – Óóóó! – Nem értettem. Mit esznek ezen aHelleren? Aztán rájöttem, ezek a nk most szezonon kívülvannak. Kiéhezettek.

– Itt fog lakni – folytatta Vantagio.Az el „Óóóó" sem volt éppen halk, ez azonban kétszer

olyan hangosan zúgott, zihálással vegyítve!Ó, istenek, gondoltam. Ha ezt Krak grófn láthatná! – Ide hallgassatok – mondta Vantagio, felemelve a hang-

ját, hogy mindenki jól értse – kiskorú, ahogy azt ti magatok is látjátok. Zsarucsalétek! És ha panaszkodni hallom, hogyvalamelyik tök zaklatja, akkor az illet repül a (bíííp)!

Motyogás.

Vantagio felkiáltott a függfolyosóra. – Mama Sesso!Hallotta, amit mondtam?



291

Testes, telt kebl, fekete hajú, izmos, kissé bajszos asz-szony kiáltott vissza. – Itt vagyok, Signore Meretrici! – És akorláthoz lépett, hogy lenézzen.

– Mint f madame – kiabált Vantagio –, maga felel azért,hogy az utasításaimat végrehajtsák!

– Értem, Signore Meretrici. Ha nem csinálják, amit fiatal-úr mond nekik, ki vannak rúgva.

– Nem, nem, nem! – kiáltotta Vantagio. – Tartsa ket tá-vol tle! Ez még gyerek. Idecsalja a zsarukat! Beperelnek minket megrontásért!

Mama Sesso komolyan bólogatott. – Most már értem, Si-gnore Meretrici. Megmentette maga élete. Gyorsabb, mintCesare Borgia! Hasznunkra lehet. Talán legközelebb miénk életünk fogja megmenteni. La Santissima Vergine küldte. Halányok nem viselkednek rendes a fiatal fiúval, ki vannak rúgva!

– Pontosan! – mondta Vantagio.

Néhány madame összedörzsölte a tenyerét, és kezdtek szétszéledni, néhányan azonban továbbra is Hellerre szegez-ték tekintetüket. Ezek azt hiszik, gondoltam megveten,hogy Heller valami csemege? Sokkal fiatalabb az ízlésüknél!

Egyenruhás kísér kapta fel Heller csomagjait. Heller se-gített neki, de mert a liftek megteltek, a vastag sznyeggel

borított lépcsházon ballagtak fel a második emeletre.

Vantagio végigvezette ket egy hosszú folyosón, majdmegérkeztek egy kicsiny szobához. Egyszer volt, de tiszta – már-már kórteremszer . A vaságyat fehérre festették, hason-lóan az éjjeliszekrényhez. A szobában és a kicsiny, de mo-dern fürdszobában minden a célszer séget szolgálta.

– Hogy tetszik? – kérdezte Vantagio. – Nagyszer – felelte Heller.

Néhány n követte ket a folyosón, akiket Vantagio el-lentmondást nem t hangon azonnal elzavart. Elvett egy



292

öreg kártyalapot és egy golyóstollat. A kártya hátoldalárafelírt egy címet.

– Ez – mondta Hellernek – egy olyan üzlet, ahol magas

férfiak számára árulnak ruhákat. Menj és vegyél magadnak egy nyári öltönyt és valamit ehelyett a baseballcip helyett!Van dohányod?

– Egy csomó – felelte Heller. – Jó. Mosakodj meg, aztán mikor lejössz, hozd magaddal

a pénzedet, és adok neked egy személyes széfet, aminek temagad állíthatod be a kombinációját. Meg akarjuk rizni a

hely tisztességét! – Ezzel elment.Heller elrakta a holmijait, megmosakodott, ellenrizte a

zárat az ajtóján, majd az ötvenezerrel együtt elindult regge-lizni.

Vantagio megmutatta neki a személyes használatú kisszéfek sorát, s azt is elmagyarázta, hogyan tudja kinyitni.Valószínleg az ENSZ-alkalmazottak dokumentumokkal és

hasonló iratokkal érkeznek ide, melyeket biztonságban sze-retnek tudni, mialatt itt tartózkodnak.

Heller hamar kitapasztalta, hogy változtathatja meg akombinációt, majd olyan gyorsan átállította a széf zárkombi-nációját, hogy képtelen voltam leolvasni a számokat! Na

persze ettl függetlenül sem tudok hozzáférni a csomagjá-hoz. A csomagok átkutatásának gondolata csupán akadémi-

kus okoskodásnak tnt abban a pillanatban. Rá kellett döb- bennem, milyen védett helyzetbe került Heller!Gyalog hagyta el a Kecses Pálmákat, és vidáman, amibl

arra következtettem, hogy tornázni indul. Én közel sem vol-tam olyan vidám. Sokkal több fegyvercs szegezdött rá ab-

ban a pillanatban, mint amennyire valaha is számítottam. AFaustino banda már ismeri az arcát, Heller pedig meggyil-

kolta három emberüket, köztük egy bandavezért! Ráadásulott van még Grafferty rendrfelügyel is. Szemtl szemben



293

állt Hellerrel, a zsaruk pedig ritkán felejtenek – ez a szakmá- juk: lélekben katalógust készítenek, hogy kit l jenek le leg-közelebb!

Raht és Terb napi jelentése sem javított a hangulatomon.Ez állt benne:

Bordélyba ment, ahol (bíííp), majd ellopták a csomagjait.Valószínleg elfogyott a pénze, de biztonságban van.

Meg kellett volna ölnöm ket!

3. fejezet

Mérföldekre az ENSZ-palotától Heller a bevásárló-negyedben csattogott, útban valami felé, amir l nem sokat

tudtam, abban azonban biztos voltam, hogy semmi jóra nemszámíthatok.Forróság tombolhatott New Yorkban, mivel a járókelk

igyekeztek az árnyékban maradni, miközben zsebkend jük-kel törölgették az arcukat, zakóikat, felöltiket pedig a kar-

jukra terítve cipelték. Senki ne gondolja, hogy megbámulták Hellert, New York különös város: gyakorlatilag senkit nem

érdekel, mi történik a másikkal – beleértve az er szakot és agyilkosságot is. Még hulla is heverhet a járdán anélkül, hogy bárki tör dne vele, míg valaki be nem panaszolja a városegészségügyi osztályának – akik azt válaszolják, hogy erre ahónapra már kifogytak az e célra félretett pénzbl. Szóval,Heller cseppet sem vonta magára a figyelmet.

Várjunk csak! Tévedtem!

Heller hátranézett, s láttam, hogy valaki gyorsan megfor-dul. Raht volt vagy Terb? A képernyt azonnal megfeleztem



294

és kimerevítettem. Nem, ez nem Raht, és nem is Terb. Azegyetlen pillantás kevés volt ahhoz, hogy felismerjem. Vala-ki azonban felfigyelt Heller érkezésére.

Az árusok rült tempóban tolták ruhákkal megrakottkocsijaikat a járdán. Heller közöttük cikázva megérkezett azüzlethez. A felirat így szólt:

MAGAS ÉS TESTES FÉRFIAK ÜZLETE

Heller azonnal kutatni kezdett a megfelel öltözék után.

Éppen két szezon közt jártak – kés volt már nyári ruhákatárulni, viszont korai lett volna télieket rendelni –, és mivelrosszul mehetett a bolt, a kínálat igen szegényesnek bizo-nyult.

Talált egy könny anyagból varrt sötétkék öltönyt. Ha-gyományos inget azonban a saját méretében már hiába kere-sett – csak a kelleténél nagyobb nyakméret ingeket talált.

Aztán észrevett három Eton galléros pamutinget! Azt a faj-tát, amit az alsó tagozatosok viselnek Angliában!

A szabó, mikor szabadságra ment, alighanem a segédjét bízta meg az öltöny megvarrásával, aki kontár munkát adottki a keze közül. A zakó ujját, és a nadrág szárát túl rövidreszabta!

De Heller legalább felöltözött. Sötétkékben volt, Eton gal-

lérral, amitl fiatalabbnak látszott, mint valaha!Megajándékozta az üzletet piros dzsekijével és kék csíkosnadrágjával. És mivel ezekbe a ruhákba poloskákat rejtettek,keser en arra gondoltam, Raht és Terb, akik a poloskák se-gítségével követték Hellert, mostantól kezdve a magas éstestes urak üzletét fogják figyelni!

Heller nem talált neki tetsz lábbelit, így a lábán hagyta a

szöges baseballcipt, fejébe csapta, a tarkójára tolta piros ba-seballsapkáját, majd nem sokkal ezután, mintha ez lenne a



295

kedvenc idtöltése: a várakozó autók sárvédit vizsgálgatta.Látóterének szélén ismét észrevettem az el figurát.

Követte Hellert!

És Heller? Tett valamit ez ellen? Betért egy több kijáratúüzletbe? Elvegyült a tömegben? Nem! Még csak meg semfordult, hogy végignézzen a járókelkön! Amatr!

Letérdelt egy modern autó sárvéd je mellé és behorpasztotta a lemezt az ujjával – ezt bárki utánacsinálhat- ja. Ezután gyorsan körülnézett, hogy nem akadt-e szemtanú- ja el bbi vandalizmusának. Miután megbizonyosodott róla,

hogy senki sem figyeli, felállt, megfordult, összefonta a kar- ját, majd nekidlt a sárvédnek. A lemez alaposan behajlott!

Ezzel elsétált. Ezután belekezdett a legrültebb dologba,amit valaha is láttam tle.

Taxit fogott. Leveg után kapkodva, így szólt a sof rhöz. – Gyorsan! Vigyen a buszpályaudvarra! Öt dollár borravalótkap!

Nyugat felé indultak. Nem különösen siettek. Heller kiug-rott a Távolsági Buszpályaudvarnál, és kifizette a sof rt.

Azonnal keresett egy másik taxit. Odaugrott hozzá, és ígyszólt izgatottan: – Gyorsan! Vigyen a Manhattan Reptérre!Késésben vagyok! Öt dollár borravalót kap!

Aha! Kezdtem érteni! Észrevette, hogy követik, és mostmegpróbálja lerázni!

Az utazás lassú volt, s rendkívül eseménytelen.A Manhattan Reptérnél kifizette a sof rt és kiszállt.Ezután Heller végigsétált a várakozó taxik mentén, a ko-

csik sárvéd jét figyelve. Az egyiken meglátott néhány hor- padást. A kocsi a Valódi Piros Taxi Társasághoz tartozott.

Heller beugrott. – Gyorsan! Két perc 19 másodperc múlvaa Broadway és az 52. utca sarkán kell lennem. Öt dollár bor-

ravalót adok!Figyelmen kívül hagyva a sorban eltte álló taxisof rök



296

tiltakozását, a kocsi kivágódott a sorból, és sivító motorralelviharzott. Befordultak az egyik sarkon, félrelöktek egy vá-rakozó autót, átmentek a piroson, a leveg be repítették az

úton dolgozó munkásokat véd korlátot, majd megálltak aBroadway és az 52. utca sarkán. Heller az órájára pillantott.Az út két percig tartott!

Heller kifizette a viteldíjat, és adott öt dollár borravalót.ÉS HELLER CSAK ÜLT A TAXIBAN!A sof r, aki azt várta, hogy Heller kiugrik a kocsiból,

most zavartan fordult hátra.

– Volna kedve megtanítani engem a New York-i közleke-désre? – kérdezte Heller.

Ó, istenek! Heller nem a követ jét akarta lerázni. A leg-vakmer bb taxisof rt kereste! Reménytelen idióta!

– Nekem erre nincs idm, haver – felelte a sof r. – És száz dollártól lenne rá ideje?Csend.

– Kétszáz dollártól lenne rá ideje?Csend.Heller kinyitotta a taxi ajtaját és kiszállt.A sof r így szólt utána: – Mindjárt végzek! Eltzök az is-

tállóba, lejelentkezek és visszajövök. Te várj itt! Ne, inkábbgyere velem! Leadom ezt a tragacsot, és szerzek egy normá-lisabb szekeret.

Gyors tempóban elindultak a Valódi Piros Taxik garázsafelé. – Hogy hívnak? – kiáltotta hátra a nyitott plexin keresz-tül.

– Clyde Barrow – felelte Heller.Felhorkantam. Az egy híres gengszter volt! Ez a Heller

semmit sem tisztel! – Látom a kártyáján – mondta Heller –, hogy Mortie

Massacurovitchnak hívják. Régóta sof rködik? – Én? – kérdezte a taxisof r Heller felé fordulva, ügyet



297

sem vetve a forgalomra. Keménykötés, öreg harcosnak tnt. – Az öregem taxisof r volt ebben a városban, s én tle tanul-tam a mesterséget. Ennek köszönheten harckocsivezet let-

tem a legutolsó háborúban. – Kapott kitüntetéseket? – kérdezte Heller. – Nem. Hazaküldtek – azt mondták, túl kegyetlen vagyok

az ellenséghez!Heller odakint várakozott, miközben a kocsis leadta a

szekerét és a számláit. Hirtelen világosság gyúlt bennem, rá- jöttem, mire is készül Heller. Elhitte a mesét, miszerint ne-

héz New Yorkban autózni! Be akarja hozni a Cadillacet a vá-rosba!

Ó! Ne, ne, ne! Nem tudom figyelmeztetni ezt a naiv és hi-székeny fajankót! Bury egészen biztosan nem mulasztja el,hogy pokolgépet szereljen a Cadillacbe! Bury nem akar be-lekeveredni a hamis ifjabb Rockecenter meggyilkolásába.Ezt leszámítva azonban, s ez tankönyvpélda is lehetne, fel

kell robbantania a Heller kocsiját, különösen, mivel az elsgyilkossági kísérlet kudarccal végzdött. Bury az a fajta em-

ber, aki több szálon tervez, és kézben tartja az eseményeket.Szóval ott ültem reményvesztetten, miközben Heller hatá-

rozott léptekkel, feltartóztathatatlanul közeledett saját ön-gyilkossága felé!

4. fejezet

Mortie Massacurovitch hamarosan elkerült a hatalmasgarázsból, amit istállónak nevezett. Intett Hellernek, majdmindketten visszamentek.

A hátsó sarokban, porral borítva, egy taxi maradéka pi-hent. A festék nagy részét ledörzsölték a valamikori ütközé-



298

sek és horzsolások. A taxióra még bent volt az utastérben, avilágító taxilámpa pedig az autó tetején, a kocsi azonban már nem hasonlított modern társaira. Szögletes volt, egyetlen kel-

lemes ív nélkül. – Ez itt – kezdte Mortie – egy valódi taxi! Igazi, negyed

hüvelyk vastag acéllemezbl készült a sárvéd je. Igazi lök-hárítók oldalvédkkel. Golyóálló, törhetetlen üvegek. – Büszkén nézett a kocsira. – Ezekben még van anyag! Nemanyagból és papírból készültek, mint ezek a maiak.

Ebben a kocsiban az utas a sof r mellé ülhetett, így

Mortie letörölte a jobb oldalsó ülést, Heller pedig beszállt.Ezután a sof r is beült a kocsiba. – Ezt nagyon bírom – mondta. – A kedvenc taxim!

Ellenriztette az olajat és a benzint, majd visszamentek avárosba. Ami igaz, az igaz, a motorja kiválóan mködött.Mintha még jobban is gyorsult volna, mint modern társai,mivel a zöldre váltó lámpáknál rendre maguk mögé utasítot-

ták a többi autót. – Alacsony fordulatról is jól húz – mondtaMortie.

Heller egy csendes utcában megtanulta kezelni a sebes-ségváltót és a kuplungot, majd Mortie elégedetten visszavet-te a kormányt. – Lássuk csak, hol a legnagyobb a forgalomebben az id ben? – Az órájára pillantott. – Ah, igen. A Köz-

ponti Pályaudvar körül. – És a pályaudvar felé indultak.

A hazafelé tartó délutáni áradatban lassan elérték a pálya-udvar környékét. A forgalom S volt! És mindenki szá-guldozott!

– És most – szólt Mortie – nagyon kell figyelned, mivelmost következik a tudomány legjava. Az emberek alapvet-en gyávák. Rendszerint korábban megfutamodnak, mint te.Szóval, rendkívül jók az esélyeid.

Folyamatosan fecsegve, magyarázva a manvereket,Mortie Massacurovitch eladást tartott.



299

Rémiszt volt!Úgy vágódtak be két kocsi közé, hogy azok fejvesztve

menekültek! Csikorgó fékekkel riogatták a járókelket, „mi-

vel nem szeretik, ha rájuk dudálnak". Ellopták a másik kocsiáltal már kinézett parkolóhelyet. Bevágódtak a droszton vá-rakozó taxik elé, s mikor az utas kinyitotta az ajtót, közölték vele, hogy a kocsi foglalt. Nekitolattak az út szélén várakozóautónak, hogy parkolóhelyet szerezzenek, majd nekihajtottak az elttük állónak, hogy nagyobb helyük legyen. Néha kihú-zódtak az út szélére „megijeszteni a motorosokat, akik ilyen-

kor behúzzák a féket és be lehet sorolni eléjük". Rátapadtak egy mentautóra, hogy gyorsabban elérjék úticélukat. Követ-tek egy tzoltót, hogy felpörgessék a taxiórát, „de nem ra-kunk tüzet csak azért, hogy elcsaljuk a tzoltókat".

Aztán Heller ült a kormány mögé. Mindent úgy csinált,ahogy Mortie-tól látta, néhány cikornyával kiegészítve.

Behorpasztott sárvédket, durva káromkodást, keserves

kiáltozást és rémületet maguk mögött hagyva, Mortie azEighth Avenue-n álló taxisbár felé irányította Hellert. A for-galom ez id tájt már csillapodott, s ilyenkor a taxisok vala-mi harapnivaló után néznek.

Heller sört próbált rendelni, de erre mind Mortie, mind atulajdonos összevonta a szemöldökét: – El akarod vetetni akocsma engedélyét? – Így aztán Heller sör helyett tejet ivott

a marhasült mellé. – Tiszteletben kell tartanod a törvényt,kölyök – magyarázta neki Mortie. – Rendes, békés, törvény-tisztel polgár váljon belled. Csak így juthatsz elre.

– Mennünk kell – szólt Mortie. – Ilyenkor már ssödik a forgalom a Times Square környékén.

Menet közben Mortie így folytatta: – Meg kell tanulnodkezelni a rendröket. Ha egy zsaru leint gyorshajtásért, állj

meg. Várd meg, míg odaér a kocsihoz, majd suttogva monddazt neki, „meneküljön. Az utas fegyvert fog rám." A zsaruk



300

ezt mindig megkajálják!Heller megköszönte a jó tanácsokat.

– Tisztában kell lenned ezekkel a dolgokkal, kölyök. –

Valami azonban felkeltette Mortie figyelmét. – Ellenségeidvannak, kölyök? Keresnek a szüleid, vagy valaki más?

– Miért? – Hát, csak miattad lehet. Én egész életemben egyetlen el-

lenséget sem szereztem. Egy taxi indult el utánunk, mikor otthagytuk az éttermet, s azóta is követ minket.

Mortie jobbra fordult, végigment egy szk sikátoron,

majd szabálytalanul bekanyarodott egy egyirányú utcába.Hátranézett. – Most már nem látom. Azt hiszem leráztuk.Folytathatjuk a dolgunkat.

A színházak közelében jártak. Az esti eladások még vá-rattak magukra, a forgalom azonban már alaposanBEDUGULT a környéken!

– Látod azt a sor kocsit, kölyök? Figyeld!

Mortie végighajtott a sorban álló taxik mentén. Aztán le-fékezett. Üvöltözni kezdett az egyik sof rrel.

Mortie olyan mozdulatot tett, mintha ki akarna szállni akocsijából, mire a sof r dühödten kiugrott a sajátjából.Mortie persze nem szállt ki, s mikor a sor elremozdult, el-foglalta a sof r nélkül várakozó taxi helyét. – Látod, kölyök?vészet!

Mortie egy hatalmas hotel bejárata elé kormányozta a ko-csit. Számos taxi kínálta magát az alig néhány utasnak.Mortie berontott, elállva a kivezet utat, és leállította a mo-tort. A taxisok üvöltözni kezdtek vele. Visszaüvöltött: – Le-robbantam! – Mivel állt az összes többi taxi eltt, egy id-sebb, jól öltözött pár Mortie taxija felé igyekezett. – Elnézést

– szólt Mortie – innen már az istállóba megyek. – Ezzel el-

hajtott. – Látod, kölyök? Szerezhettem volna fuvart. Tudnodkell, hogy mit akarsz, és gondolkozni, gondolkozni, gondol-



301

kozni mindig.Végigszáguldott egy várakozó kocsisor mentén. Úgy tnt,

az egyik kocsi kifordul és elállja az útját. Mortie kissé félre-

húzódott, de továbbra sem vette le a lábát a gázpedálról. Akocsi sietsen visszafarolt a sorba. – A limuzinoknál még er-re sincs szükség, kölyök. Azok nagyon be vannak rezelve.Féltik a fényezésüket. Nem is kell félrehúzódnod. Elég ígycsinálnod – és egy limuzin felé rántotta a kormányt, mire azelegáns járm azonnal felugrott a járdaszegélyre.

Tömött sorok kígyóztak színes reklámokkal körülvett csil-

logó-villogó színházkapuk eltt. Tündökl esti forgatag. – Látod azt a kocsit elttünk, amelyik éppen megállt?

Most megmutatom, hogy tudod leszedni az ajtaját.Az úttest felli ajtó kinyílott. Az öreg taxi már ott is ter-

mett mellette, mieltt bárki kiszállhatott volna rajta. Fémescsattanás hallatszott, s az ajtó már le is szakadt a helyér l.

– Idzítés, kölyök. Minden az idzítésen múlik. Na most.

látod azt a fickót ott a járdán, aki taxi után integet? Azt ott,aki a túloldalon áll?

Mortie negyven mérföld per órás sebességre gyorsította akocsit, beletaposott a fékbe, száznyolcvan fokos fordulót tett,s odacsúszott a túloldali járda széléhez. Az utas boldogannyúlt a kilincs felé, mire – Bocsánat, garázsjárat – mondtaMortie.

Talált egy egyirányú utcát. Negyvennel végigtolatott rajta. – Látod, a kocsi orra a helyes irányba mutat, így semmi sza- bálytalant nem csináltunk.

– Látod azt a piros jelzést? Most áthajtunk rajta. Ha jól fi-gyelsz, hallhatod a kapcsolást, s így nyugodtan azt mondha-tod, hogy még sárga volt.

– Na, ott egy padka abban a keresztezdésben. Nagyon jó

kis útpadka. Ha ügyesen hajtasz fel rá, a padka visszadob azútra, s így a fickó, aki el akart hajtani melletted, mivel azt



302

gondolta, hogy parkolni akarsz, kap egyet oldalról! Figyeld!Felugrattak. Egymáshoz üt fém csattanása hallatszott.

Fényszóróüveg csörömpölt a kövezeten.

– Rendben, kölyök. Lássuk, hogy csinálod.Heller átvette a kormányt. Elindult. Végigcsinálta a rutint,

de mikor éppen átrohantak a piroson, er s ütés rázta meg akocsit.

– Mi volt ez? – kérdezte Mortie. Aztán az oldalsó ablakramutatott, amely csillag alakban összerepedt. – Jézusom, egylövés!

Még egy puffanás. – Tnjünk el innen, kölyök! Valaki tilosban lövöldözik.Heller nekiiramodott!

Nyugati irányban elindult a 42. utcán, de nem nagyon sie-tett.

– Taposs bele, kölyök! Az a taxi megint itt van a nyo-munkban!

– Biztos benne? – kérdezte Heller. – A francba, hát persze! Közeledik hozzánk!De Heller továbbra is csak poroszkált.A visszapillantó tükröt figyelte. Valóban, egyre közelebb

ért hozzájuk a mögöttük haladó taxi!Lövedék fúródott a hátsó szélvéd be!

– Most már mehetünk! – mondta Heller.

Végigszáguldottak a 42. utcán.Elvágtattak a Sheraton Motor Inn eltt.Magam mellé kaptam egy New York térképet, hogy lás-

sam, mikor hagyják el az államot.Az öreg járgány felkapaszkodott a West Side felüljáróra.

Csekély forgalommal találkoztak. Alattuk, túl a síneken, azutak kihaltnak látszottak. Tlük balra hullámzott a North

River, s látni lehetett a séta-gzhajók dokkjait. Igen, ezen azúton Connecticutba menekülhetnek!



303

Heller a visszapillantó tükörbe nézett. Az üldöz taxi mégmindig a nyomukban volt.

Éppen elhajtottak a De Witt Clinton Park fölött.

Heller nem sietett. A másik egyre közelebb ért hozzájuk!Egy tábla állt az emelt autópálya egyik leágazása eltt:

55. utca!Hirtelen, nagyot rántva a kormányon, Heller kilencven

fokkal elfordította a kocsit! Rátaposott a fékre! Szembefor-dultak a felüljáró korlátjával. Ötvenlábnyira voltak az alattuk húzódó úttól!

Megálltak!A másik taxi egyre közeledett.Heller hirtelen hátratolatott!Az üldöz taxi éppen elfért Hellerék kocsijának hrácsa

és a korlát között. Beért eléjük.Heller elindult elre!A lökhárító elkapta az üldöz taxi els kerekét.

A taxit a korlát felé taszította!Rémes csattanás kíséretében a kocsi átszakította a korlá-

tot!Belezuhant a semmibe!

5. fejezet

Mieltt a zuhanó kocsi elérte volna az alattuk húzódó utat,Heller így kiáltott Mortie felé. – Vegye át!

Hatalmas robaj hallatszott odalentr l!Heller kiugrott. A korlát darabokra szakadt azon a szaka-

szon, ahol a taxi eltnt a mélyben.

Heller lenézett. Gerendákat és tartóoszlopokat látott.Kilépett az átszakadt korláton, majd az oszlopokon és ge-



304

rendákon lemászott a felüljáró alatt futó útra.A taxi a kerekeire esett, majd nekiiramodott, de beleütkö-

zött az egyik pillérbe.

Benzin ömlött az útra!Rendrlámpa világított a keresztezdésben. Heller a lám-

pa kapcsolószekrényére pillantott.A taxihoz rohant.Az ajtók behorpadtak.Aprócska feszítvasat rántott el a zsebébl, s dolgozni

kezdett a hátsó ajtón. A fémlemez behorpadt az összeroncso-

lódott zár körül. Egy másik ponton akasztotta be a feszítva-sat és megnyomta. Sikerült az ujjait bedugnia a résbe, s majdegy rántással felszakítania az ajtót.

A terjed benzintócsára pillantott, majd a rendrlámpára.Hirtelen rájöttem, miért. A terjeng benzingz berobbanhat,ha eléri a lámpa kapcsolószekrényét! Mint egy bomba! Isme-rem a bombákat!

Heller kirángatta a sof rt. Aztán visszamászott és kivon-szolta a hátul ül férfit is.

A két testet magával cipelve, igyekezett átérni a kereszte-dés túloldalára.

Hátranézett. Nyilván úgy érezte, nincs elég messze. Mégtovábbi ötvenlábnyira elcipelte a két, magatehetetlen testet.

Egy er s betontámfal takarásába, a kövezetre fektette a

két fickót.A roncs kékes szín, dörg robbanással a leveg be repült!A „taxisof r" halott volt. Annak ellenére, hogy a feje tete-

je hiányzott, felismerhet volt a szicíliai.Heller a másik felé fordult.A közlekedési lámpa hátborzongató fénnyel világította be

Torpedo Fiaccola arcát!

A bérgyilkos szemhéja megrebbent. Még élt!Jár rkocsi szirénája hallatszott a távolból. Egy mérföldön



305

belül mindenki hallhatta a robbanást!Torpedo kinyitotta a szemét. Meglátta Hellert. Felismerte.Így szólt: – Nem fogod megölni az anyámat?

Heller ránézett. – Gondolkodom rajta. – Ne!Heller benyúlt Torpedo kabátjába, és elhúzta a tárcáját.

Csak az az ötezer volt nála, amit Hellertl kapott vissza. A pénzen kívül egy papírszeletke bujkált a tárcában. Ez állt raj-ta:

Csak a bizonyítékkal együtt érvényes.Adja át a csomagot az írás felmutatójának.

Heller megrázta a papírt Torpedo eltt. Kinek adja át?Torpedo így szólt: – Meg fogja ölni az anyámat?

– Gondoltam már rá. Mondja meg a címzett nevét és cí-mét, s akkor talán meggondolom magam.

A bnöz szaporán pislogott. Aztán így szólt: – Mamie.18 F lakosztály. Kettharmincegy Binetta Lane. A belváros-

ban. – És a bizonyíték? – kérdezte Heller. – Nézze – nyögte Torpedó –, Bury meg fog ölni!Heller így szólt: – Az anyja jobbat érdemelne.Torpedo megremegett. – A baseballsapkája vérrel, és egy

hajfürtjével.Heller lekapta a fejér l a sapkát, kifordította, majd beletö-rölte a sof r fejébl szivárgó, összegylt vérbe.

Így szólt: – Hallom a mentautót. Kötöztesse be magát akórházban, aztán azt tanácsolom, tegye át a lakhelyét azÉszaki-sarkra. – Közel hajolt hozzá, és a tárcáját az ötezer dollárral együtt visszadugta a zsebébe. – Ez továbbra is le-

gyen a magáé. Vigye, és tanulja meg a jegesmedvék nyelvét.Én nem vagyok egy anyagyilkos, de szívesen lövök ki torpe-



306

dókat!A jár rkocsi lassan és óvatosan melléjük kanyarodott. A

roncsból elcsapó lángnyelvek táncoló mintákat festettek a

rendrautó oldalára. A zsaruk kiszálltak a kocsiból. – Miért rángattad ki ezt a két fickót a roncsból, kölyök? –

kérdezte az els zsaru fenyegeten. – Majdnem rám estek – felelte Heller –, adni akartam ne-

kik néhány jó tanácsot. – Ó! – mondta a zsaru a hirtelen meglepetéstl. – Nekem

is adnom kell egy cédulát a sof rnek, hasonló okokból. –

Elhúzta a tömbjét, és a partnere felé kiáltott. – Mi legyen avád, Pete?

– Szemetelés – felelte a másik zsaru. – Ez vezetett – mondta Heller. – Halott. – Akkor t is ugyanazért bírságolom meg – mondta a zsa-

ru írás közben.A mentautó, amit valószínleg még a rendrök hívtak, a

közelben felvijjogott.Mortie Massacurovitch az öreg járgánnyal megérkezett az

alsó szintre. Heller beszállt. – Vigyen a Binetta Lane 231-be. – De hát az Kis-Olaszország – mondta Mortie. – Nem

ajánlatos odamenni éjszaka. Van nálad fegyver? – Van nálam még egy százas – válaszolta Heller.A belváros felé indultak. A Tizenegyedik sugárútról a Ti-

zedikre kanyarodtak, ráhajtottak a Tizennegyedik utcára, vé-gigmentek a Greenwich Avenue-n, megkerülték a Washing-ton Square-t és már meg is érkeztek Kis-Olaszországba.Megálltak a címmel szemben, az utca túloldalán. Szörnyensötét volt arrafelé.

Heller elhúzott egy kést, levágott egy fürtöt a hajából, és beletapasztotta a baseball sapkára kent vérbe. Aztán a cetlit

is beletette.Mortie-hoz fordult. – Menjen fel a 18 F számú lakosz-



307

tályba, és keresse Mamie-t. Adja ezt oda neki, s hozza el,amit cserébe ad.

– Oda be? – kérdezte Mortie, a baljóslatú, sötét épületet

méregetve. – Mikor visszajön – folytatta Heller –, megkapjaa következ százast.

Mortie fogta a sapkát minden tartalmával együtt, kiugrotta kocsiból és felszaladt a lépcsn.

Három perccel kés bb egy csomaggal tért vissza. A cso-magot Heller ölébe dobta, beindította a kocsit és elhajtott.

– A Mamie egy fegyveres férfi – mondta Mortie –, de

nem kérdezsködött.Heller az Els sugárút és a 42. utca sarkára vitette magát.

Menet közben rázogatta, hallgatta és szagolgatta a csomagot. Nos, legalább óvatos, hiszen a csomagban akár bomba is le-het. Felfeszítette a doboz sarkát, és valamit kihúzott belle.

– Mennyit ér egy els osztályú repül jegy ...Buenos Ai-resbe, Argentínába? – kérdezte Mortie-tól.

– A franc se tudja – felelte Mortie. – Talán három ron-gyot.

– Pénzzé tud tenni egyet? – Ó, persze – válaszolta Mortie. – Csak ki kell vinni a rep-

térre. Mi a gond, nem akarsz elutazni?Ó, bárcsak elutazna!Mortie kitette Hellert az Els sugárút és a 42. utca sarkán.

Heller így szólt: – Mi a véleménye, átmentem, vagy kell mégvennem néhány leckét?Mortie úgy tett, mintha alaposan megfontolná a választ.

Aztán így szólt: – Nézd, kölyök, ennyi tapasztalattal te le-hetsz New York legmen bb taxisof re. Megtaníthatnálak még arra, hogy hogyan kell becsapni az utast a visszajáróval,meg hogy hogy kell megpörgetni a taxiórát, de ez már más

lapra tartozik. Átmentél. Igen, azt kell mondanom, átmentél.Heller leszámolt neki hat darab százdolláros bankjegyet.



308

A sof r azonnal begyrte a pénzt az ingzsebébe, s elvihar-zott.

Heller végigcsattogott a járdán szöges cip jében és hama-

rosan visszaérkezett a Kecses Pálmákba.A szobájában kinyitotta a csomagot. Kis címlet, régi

bankjegyek!Megszámolta. SZÁZEZER DOLLÁR!Megremegtem. Istenek, Bury biztosan dühös lesz, hogy

ekkora árat fizetett.Heller egy péksüteményes papírzacskóba tette a pénzt,

majd lement saját széfjéhez, és betette.Vantagio az irodájában tartózkodott, s a nyitott ajtón ke-

resztül meglátta Hellert. Kikiáltott – Kiveszel egy kis pénzt,kölyök? Sok dohányra lesz szükséged a tanuláshoz! Ne szórd

bele az egészet az éjszakába. Ez egy drága város! – Tényleg az – szólt Heller, a száz rongyot a már széfben

hever ötven mellé téve. – Az árak egyre csak emelkednek!

Lefeküdt, s nem sokkal azután már békésen aludt. Nem úgy, mint én! Burynek végtelenek az anyagi forrá-

sai, így fogalmam sem volt, hogy fogom megszerezni azt alemezt!

Raht és Terb néhány óra múlva megérkez jelentése semsegített. Így szólt:

A Magas Férfiak Üzlete nev helyre ment,ahol valószínleg munkát kapott és szállást.Jelen pillanatban is ott tartózkodik!

Továbbra is szemmel tartjuk.

A francokat tartották rajta a szemüket! Csupán a dzsekijé- be belevarrt poloskát figyelték!

Kezdtem egyre rémültebb lenni a gondolattól, hogy ne-kem kellene átmenni Amerikába, és kézbe venni az ügyet. És



309

még csak a leghalványabb elképzelésem sem volt róla, hogymihez kezdenék, ha valóban ezt tenném.

6. fejezet

Heller a következ nap kora reggelén frissen ébredt, ami-l a képerny be épített riasztó engem is felvert kábult ál-momból.

Rendkívül tettrekészen és céltudatosan kezdte a napját.Lekefélte az új öltönyét, ahol piszkos lett az oszlopon valómászástól, tiszta, Eton galléros inget húzott; új baseballsap-kát tolt a tarkójára, majd egy válltáskát akasztott magára,amely, bárki szemében, gyerekes iskolatáskának tnhetett.

A táskába beledobott egy damilköteget, egy több horgúcsalit, a szerszámoskészletét, egy tucat baseball-labdát,

ragasztószalagot és a New Jersey-i rendszámot. Horgásznikészül?Az eltérbe ment. Korán volt még a bordélyban: a portás

aludt, a szmokingos ajtónálló a Lóverseny Figyel t olvasta,egy arab sejk pedig részegen ténfergett az eltérben, szemlá-tomást a sznyegek közt válogatva, hogy melyiket használjareggeli imájához.

Heller kiszámolt tízezret saját széfjébl, és a zsebébe dug-ta. Az arab mély hódolattal meghajolt felé, mire Heller pon-tosan ugyanazzal a kézmozdulattal és meghajlással viszonoz-ta az üdvözlést, majd nagy csattogás közepette kiszaladt azutcára.

Betért egy csemegeüzletbe, majd kezében a reggelijét rej- papírzacskóval, taxi után nézett.

– Weehawken, New Jersey – mondta Heller. – Csak oda. – És megadta a garázs címét, ahol a Cadillacet hagyta!



310

– Dupla fuvardíjat kell fizetni, ha nem jön vissza – szólt ataxisof r.

Hirtelen összeborzadtam. Egész addig nem sejtettem, mi-

re készül Heller! Elindult az autójáért! Mivel Bury tudta,hogy hol a kocsi, már egészen biztosan pokolgépet szereltek

bele! A „ha nem jön vissza" igencsak profetikusan hangzott! – Dupla fuvardíj – egyezett bele Heller.Útközben megette a fánkot és megitta a kávét. Hamarosan

keresztülértek a városon, behajtottak a Lincoln-alagútba ésátautóztak a Hudson River alatt. Nem sokkal ezután elérték

New Jerseyt, ahol észak felé fordultak a J. F. KennedyBoulvard-ra.

Minél közelebb értek a garázshoz, annál jobban csökkenta körülöttük hömpölyg forgalom. Egysaroknyira a parkoló-háztól, Heller szólt a sof rnek, hogy álljon meg és várakoz-zon. A taxisof r végignézett a lepusztult, iparvidékszer környéken. – Úgy érti, itt várjak? – kérdezte.

Heller elhúzott egy ötvendolláros bankjegyet, félbetépte,s a sof r kezébe nyomta az egyik felét.

– Várok – mondta a taxisof r.Heller kiszállt a kocsiból, majd befordult a sarkon a ga-

rázs felé. Megtorpant.Teherkocsik! Teherkocsik! Teherkocsik! A hatalmas, la-

pos épület eltti területet elborították a teherautók! Rakodó-

munkások kartondobozokat pakoltak kézikocsikra, s tolták be ket az épületbe.Heller közelebb ment. A garázsajtóban megállt, s belesett.

Az épületben egymástól elkülönített, embermagasságú kar-tondoboz-hegyek álltak.

Kissé beljebb lépett. A Cadillacet a helyén találta, a rend-számtábla azonban eltnt róla.

Valami történt odabent. Hangokat hallott. Még beljebblépett. Megpillantott egy testes, fiatal férfit, és egy kamion-



311

sof rnek öltözött pocakos vadállatot. Szikrázó szócsata dúltközöttük.

– Nem érdekel! Nem érdekel! – kiabálta a nagydarab fia-

talember. – Nem pakolhatod ide ezt a cuccot. Nem érdekel,hogy kinek az utasítására! Nem érted? – Már-már aCadillacre mutatott, aztán meggondolta magát.

Megértettem a dilemmáját. A rakodómunkások értékesárut hordanak a garázs/raktárba, melyben egy pokolgépet rej- kocsi várakozik! És a fiatal férfi ezt nem árulhatja el.

– Semmit nem fogunk visszahordani! – mondta a pocakos

fickó. – Ha id ben itt lettél volna, akkor meghallgatjuk, amitmondasz. De most már kés! A cucc itt van! Azonkívül miugyanúgy megkaptuk a magunk utasítását, mint te. Nem ha-gyom, hogy egy ilyen punk, mint te, megdolgoztassa az em-

bereimet, hogy leszakadjon a (bíííp)...A hájas fickó észrevette az ajtóban várakozó Hellert.

Megdermedt. Megfordult és kirohant a szemben nyíló hátsó

kijáraton, mintha maga az ördög kergetné. Felszívódott.Heller csendben visszavonult. Elsétált a nyüzsg rakodó-

munkások és kézikocsijaik között, befordult a sarkon, ésvisszaült a taxiba.

– Továbbmegyünk – mondta Heller. – Vigyen Bayonne- ba, a Crystal Parkway 136-ba.

A New York-i taxisof rnek bele kellett néznie a térképbe.

– Ez egy másik állam – magyarázta. – Mintha nem is tartoz-na a civilizált világhoz. New Jersey. Nem érdemes útbaigazí-tást kérni az itteniektl. Úgyis hazudnak!

De hamarosan már dél felé haladtak a J. F. KennedyBoulvard-on, keresztüljutottak Union City-n, áthajtottak amagasban futó Pulasky autópályán, elmentek a St. Peter F-iskola eltt, majd bevetették magukat Jersey City egyre na-

gyobb forgalmába. Látni lehetett New York dokkjait s távol- ban pislákoló fényeit.



312

– Mi az a szobor ott a vízben? – kérdezte Heller, kelet felémutatva.

– Jézusom – felelte a taxisof r – nem ismered fel a Sza-

badság-szobrot? Jobban kellene ismerned az országodat, kö-lyök.

Elhajtottak a Jersey City Állami Fiskola eltt, és hama-rosan elérték Bayonne-t. A New Yorki taxisof r hamarosaneltévedt. Vissza kellett fordulnia a Haditengerészeti Támasz-

pontról, csapdába esett Staten Islanden, vissza kellett jönniea Bayonne Bridge-en – kétszer fizetve hídpénzt –, végül

megkérdezett egy helyi lakost.Tíz perc múlva az újonnan épült felhkarcolók különálló

negyedében, egy csendes utcán haladtak. Megtalálták aCristal Parkway 136-os számú impozáns épületet. Egy új

bérház.Heller összeillesztette a szétszakított ötvenest, és kifizette

a sof rt. – Nem hiszem, hogy valaha is hazatalálok – morog-

ta a taxisof r.Heller a fuvardíjat megtoldotta még egy húszassal. – Fo-

gadjon fel egy helyi kísér t – mondta.A sof r elhajtott.Egész id alatt törtem a fejem, hol hallottam már ezt a

címet.Heller belépett a rendkívül elegáns bejáraton. Számos lif-

tet talált. Az egyiken ez a felirat állt:

TETTÉR

Megnyomta a hívógombot.Automata liftre számítva, kissé meglepdtem, mikor egy

férfi nyitotta ki a liftajtót. De nem liftkezel volt. Dupla so-

ros öltönyt, és szemébe húzott kalapot viselt. Zakója alól ki-dudorodott a pisztolytáskában lapuló fegyver. Nagyon sötét



313

, nagyon szicíliai volt. – Igen? – kérdezte közömbös hangon. – Mrs. Corleonét keresem – felelte Heller.

Elképedtem! A New Jersey maffia fejét keresi! – Igen? – Nemrégiben találkoztam Jimmy, „a Csavargó"

Tavilnastyval – válaszolta Heller.Aztán az egész megvilágosodott elttem. A találkozás

Afyonban, mikor Jimmy a sötétben DEA-embernek vélteHellert! Nos, ezt azonnal tisztázni fogják! És még mindig

nem sikerült megszereznem a lemezt! – Papírok – követelte a gengszter, mire Heller elhúztaket.

A bnöz a lifttelefonhoz lépett. Egy szavát sem hallot-tam.

Összehúzott szemét mindvégig Helleren tartva, a bnözkönnyed mozdulatokkal átkutatta, beletúrt a csomagjába, s

beszállt a liftbe.A lift felrepítette ket a magasba. Az egyjáratú lift csak a

tettérben állt meg. A gengszter kinyitotta a liftajtót, s magaeltt kitaszigálta Hellert a liftbl. Aprókat lökve rajta, végig-terelte egy gyönyör en berendezett folyosón. A folyosó vé-gén ajtót nyitott, és belökte rajta Hellert.

Hellert lenygöz látvány fogadta. A modern berendezés

arany és bézs színekben pompázott. Az irdatlan méret ablak tágas parkra és egy öbölre nézett.A kanapén egy n ült kényelmes testtartásban. Bézs se-

lyempizsamát viselt. Szke volt és kék szem. Aranyszín,selymes haját befonva, a fejére csavarva viselte, mint valamikoronát. Negyven év körül lehetett.

Letette a csillogó divatmagazint, amit addig olvasott és

felállt.Istenek, de magas!



314

Hellerre nézett, majd a szobán keresztül elindult feléje.Legalább négy hüvelykkel lehetett magasabb Hellernél! Va-lódi amazon!

Mosolygott. – Szóval, maga a mi kedves Jimmynk egyik barátja – mondta. – Ne szerénykedjen. Gyakran mesél fiatalutcakölyök-barátairól. Maga azonban nem hasonlít hozzájuk.

– Gügyög, affektáló hangon, és hamis Park Avenue-i kiej-téssel beszélt.

– Egyetemre készülök – mondta Heller. – Ó! – mondta a n a hirtelen meglepetéstl. – Manapság

ez a legokosabb dolog. De foglaljon helyet. Jimmy barátaiszívesen látott vendégek nálunk. Megkínálhatom egy itallal?

– Elég meleg van – mondta Heller. – Kaphatnék sört?A n játékosan megrázta az ujját Heller felé. – Helytelen.

Nagyon helytelen. Az bizony törvénybe ütköz lenne. – Fel-emelte a fejét és nagyot kiáltott. – Gregorio!

Szinte abban a pillanatban egy fehér öltönyös, rendkívül

sötét b olasz toppant a szobába. – Hozzon a fiatalúrnak tejet, nekem pedig szódavizet.Gregorio elképedt. – Tej? Nincs tejünk, Babe.

– Hát akkor menj és vegyél tejet! – kiáltott rá BabeCorleone. Ezután ismét kényelembe helyezte magát a kana-

pén. Affektáló, negédes, Park Avenue-i hangján így folytat-ta: – És hogy van a mi kedves Jimmynk?

Heller csak akkor ült le, amikor a n is elhelyezkedett akanapén. Sapkáját a térdére tette. A tisztelettudó flottatiszt! – Néhány nappal ezeltt jól volt – felelte Heller. – Úgynt, végzi a munkáját.

– Ó, ezt örömmel hallom – turbékolta Babe. – És szép t-le, hogy üzent nekünk.

– És hogy van a család? – kérdezte Heller.

Ó, gondoltam, ez a (bíííp) bolond azt hiszi, hogy a „csa-lád" valódi famíliát jelent. A bolygó ezen országában ez a ki-



315

fejezés a maffia csoportjait jelenti!A n szomorúan nézett Hellerre. – Attól félek, nem túl

jól. Tudja, drága „Jámbor Joe" – mennyire hiányzik – ha-

gyománytisztel ember volt. Gyakran mondogatta, „ami elégvolt apámnak, az nekem is elég." Ragaszkodott az egyszer ,tisztességes szeszcsempészethez és az ehhez hasonló üzle-tekhez. És ezt tiszteletben kell tartanunk. A dologból semmi

jó nem származik. – Az egyszer biztos! – mondta Heller meggydéssel.A n helyeslen nézett Hellerre. Aztán folytatta: – Mióta

Faustino, „a Hurok" Narcotici komoly támogatást kap oda-fentr l, képtelenség féken tartani. Igyekszik rátenni a kezét

New York-i érdekeltségeinkre, ráadásul még New Jerseybeis megpróbálja betenni a lábát. Az volt az els lépése, hogyelpusztította „Jámbor Joe"-t. De – és bátor tekintettel felné-zett – megpróbálunk kitartani.

– Ó, biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog – mondta

Heller udvariasan. – Nagyon kedves, hogy ezt mondja, Jerome. Hívhatom

Jerome-nak, igaz? Engem mindenki Babe-nek szólít. – Természetesen, Mrs. Corleone – felelte Heller. A Flotta

nevelése. Aztán a következ pillanatban úgy tnt, mintha le-foszlott volna róla a jómodor. – Mrs. Corleone, feltehetek önnek egy személyes kérdést?

– Csak tessék – felelte a n. Nem bizonytalanodott el egykicsit? – Ön kaukázusi?Ó, istenek! Már megint ezen a (bíííp) ostoba Kaukalsia

hercegen rágódunk! A n szke volt, és hasonlóan magas,mint az Atalantában él manco asszonyok.

– Miért kérdezi?

– A fejformája miatt – felelte Heller. – Gyönyör ek a vo-násai, és hosszúkás a koponyája.



316

– Ó! – szólt a n. – Érdekli a genealógia? – Foglalkoztam vele. – Ah! Egyetem, hát persze! – Ezzel a díszes íróasztalhoz

ugrott, kinyitotta, és elhúzott egy hatalmas táblázatot, ésmég néhány papírt. Széket tolt Heller mellé, és kiteregette a

papírokat. – Ezeket – mondta meggy hangsúllyal – sze-mélyesen nekem rajzolta Stringer professzor! a világ elsszámú genealógia és családfa szakért je.

Aha! Tudtam, hogy az amerikai nk mennyire vonzódnak a családfákhoz! Ez a Stringer alighanem megcsinálja velük a

szerencséjét.A n Hellerre mutatott. Olasz módra kezével, fejével, st,

egész testével beszélt, nyomatékot adva szavainak. – Fogal-ma sincs róla, hogy egyes emberekben milyen er sek az elí-téletek! A Roxy Színház híres színészn je voltam, mikor azén drága Joe-m feleségül vett. – Az emlék félbeszakítottagondolatainak fonalát, s egy pillanatra elhomályosította a te-

kintetét.Ohó! Megvagy, gondoltam. Egy Roxy-táncosn! A szín-

ház tánckarában hat láb hat hüvelyk magas lányok szerepel-nek.

Összeszedte magát. – Egy keresztapának szicíliai lánytkell feleségül vennie, így a vén bestiák sokat ócsárolták ésköpködték a háta mögött. Különösen a polgármester felesé-

ge. Így az én szegény Joe-mnak el kellett készíttetnie ezt arajzot. Ezzel a helyükre kerültek a vén banyák! Figyelni kellrájuk, hogy ott is maradjanak!

Kiteregette a rajzot. Kacskaringós vonalakból, hurkokbólés kicsiny illusztrációkból állt. A rajz leginkább fára hasonlí-tott.

– Nos – magyarázta Babe meggyen – egy hallgató,

mint maga, kétségkívül ismeri ezeket a dolgokat, én azonbanelismételem. Hasznos dolog feleleveníteni a már megtanult



317

anyagot. Szóval, az északi típus, a kaszpi, a mediterrán és a proto-negroid típusokból...

– Kaszpi? – kérdezte Heller. – Az a tenger a Kaukázus

mellett. – Ó, pontosan – felelte a n bizonytalanul, majd hatalmas

lendülettel tovább folytatta. – Itt láthatja, hogy a germán tí- pus hogy érkezett meg Ázsiából, és hogy szóródott szét. Agótok a germánok közremködésével az V. században érkez-tek Észak-Olaszországba, a lombardok pedig a VI.-ban. k dolichocephalic – vagyis hosszúkás – fejek, amit egyébként

csinosnak tartanak – akik aztán beleolvadtak az itáliai popu-lációba. Szkék és magasak. – Isteneim, ezt valaki bemagol-tatta vele! Alighanem szóról szóra idézte Stringer professzor szavait!

– Kövessük itt ezt a vonalat. k a frankok. Németországterületér l vándoroltak Franciaországba, amely róluk kapta anevét. Ez az V. században történt. Nos, az egyik águk – kö-

vesse ezt a vonalat –, a száliak átköltöztek Észak-Olaszországba. Az egyik száli a IX. században, a frankok császáraként a Szent Római Birodalom trónját is megszerez-te. Carolus Magnusnak hívták, ami a mi nyelvünkön NagyKárolyt jelent. A történelemkönyvek szintén Nagy Károly-ként emlegetik. lett az egész (bíííp) világ császára!

Elhallgatott, s meggy pillantással Hellerre nézett.

Heller bólintott. A n erre folytatta. – Nos, Nagy Károlyszámos házasságot kötött. Többek között elvette – ez itt az avonal – d'Aosta herceg lányát. A név jelentése: Aostából va-ló, ami nem más, mint egy tartomány Északnyugat-Olaszországban, kissé délre a Genfi-tótól.

– Észak-Olaszország bvelkedik szke és magas olaszok- ban, a Valle d'Aostában élk azonban vaskosak.

– Nézzük itt ezt a vonalat. D'Aosta hercegtl egyenes vo-nal vezet a Biellákig, akik közé az én apám is tartozott.



318

Tudsz követni, kölyök? – Ó, igen, persze – felelte Heller lenygözve. – Rendben. Nos, a II. világháború kitörésekor a szüleim

Szicíliába menekültek. Négy teljes évet töltöttek azon a he-lyen! A háború után Amerikába emigráltak, ahol én is szület-tem. Így aztán – és diadalittasan felnézett – ugyanolyan szi-cíliai vagyok, mint bármelyikük! Mi a véleményed róla?

– Kifogástalan bizonyíték! – felelte Heller.Babe ujjával megpöckölte a hatalmas ábrát. – Továbbá,

Nagy Károly közvetlen leszármazottja is vagyok. Ó – ragyo-

gott a tekintete –, a polgármester felesége elzöldült az irigy-ségtl!

– Meg is értem! – mondta Heller. – De várjunk csak. Va-lamit nem találok. Valamit, amir l talán még ön sem tud.Hallott valaha Atalantáról?

– Még soha nem jártam Atlantában. – Nem, Atalanta – mondta Heller. – Valahol a fa törzsé-

nél, de sokkal korábban annál, élt egy herceg.Ez felkeltette a n érdekldését. És persze az enyémet is!

Törvénysértés! Buta lelkesedéssel kezdett bele a 894 M szá-mú népmesébe. A tollamért nyúltam.

– Úgy hívták – folytatta Heller –, hogy Kaukalsia herceg....

Neszezés hallatszott az ajtó fell – Pszt!

Babe és Heller az ajtó felé fordultak.A szicíliai állt az ajtóban. Jókora pénzeszsákot tartott akezében. Félig belépett az ajtón, majd kissé meghajolva, sür-get mozdulattal magához intette Babe Corleonét. Az arca.Ezt az arcot már láttam valahol! Próbáltam beazonosítani.

Babe az ajtóhoz lépett, és kissé lehajolt. A szicíliainak lábujjhegyre kellett állnia, hogy elérje a n fülét. Ideges

mozdulattal Hellerre mutatott. Egy szót sem hallottam abból,amit suttogott. A n elutasítóan, kissé zavartan rázta a fejét.



319

A szicíliai diadalittasan újra a fülébe súgott valamit.A n szeme kikerekedett. Kihúzta magát. Megfordult, s a

szobán keresztülvágtatva Hellerhez lépett, s megmarkolta a

ruháját!Vállánál fogva felemelte a székbl. Heller arcát bámulta,

mintha a vonásait igyekezne megjegyezni. Aztán sarkon for-dult. Falakat ledönt hangon így szólt: – Hol a pokolban vanaz a Geovani?

Geovani megérkezett. A gengszter volt, aki felhoztaHellert a lifttel.

– Mi az ördögnek nem szóltál róla, hogy ez az a kölyök? – dörögte.

Arcok furakodtak be a résnyire nyitott ajtón. Rémült ar-cok!

– Kutyába se vettem idáig! – Megfordult. Hellert belelök-te a karosszékbe. – Miért – kérdezte könyörg hangon – nemárultad el nekem, hogy te mentetted meg a mi Kecses Pálmá-

inkat?Hallani lehetett, ahogy Heller nagyot nyelt. – Én... nem

tudtam, hogy az az öné. – A pokolba, hát persze, hogy az enyém! Mi mködtetjük

és ellenrizzük a legmen bb bordélyokat New Yorkban és New Jerseyben! Ki más?

Gregorio egymáshoz koccanó poharakkal, kissé megkés-

ve, megérkezett a tejjel és a szódavízzel. – A pokolba ezzel – szólt Babe – ez a kölyök sört akar,úgy hogy kapjon sört! Az ördögbe a törvényekkel!

– Nem, nem – mondta Heller. – Most már valóban men-nem kell. – Egy pillanatra elgondolkodott. – Elárulhatná, holtalálom Bang-Bang Rimbombót. Azt hiszem, valami gondvan a kocsimmal.

Szóval ezért kereste fel a Corleone bandát!Hirtelen minden összeállt a fejemben. Olvasott Bang-



320

Bangr l az újságban, és tudta, hogy a Corleonékhoz tartozik.Babe címét még Jimmy, „a Csavargó" Tavilnastytól szerezte.Egy pokolgép-szakért után kutatva egyenes út vezetett

Babe-hez. Nagyon, nagyon okos nyomozó munkával jutott ela kívánt személyhez.

De várjunk csak! Már megmutatta magát a garázsban!Várni fogják, mikor visszamegy. Nagyon, nagyon ostoba.

Heller kezdett az idegeimre menni! Túl buta ahhoz, hogyéletben maradjon!

Babe az ajtón befurakodó emberek felé fordult. A kíván-

csiskodók egymással sugdolóztak, miközben Hellerre muto-gattak, s megpróbálták alaposan szemügyre venni. – Geovani, hozd ki a limót, és vidd a fiatalurat Bang-Banghoz.Mondd neki, tegye, amire a gyerek kéri.

Visszafordult Hellerhez. – Ide figyelj, kölyök, ha valamireszükséged van, azt ne hallgasd el Babe eltt! – Az embereifelé fordult. – Halljátok? És te, Consalvo, beszédem van ve-

led. – A fickóra mutatott, aki felismerte Hellert.Hirtelen eszembe jutott, ki volt a pénzeszsákot tartó szicí-

liai. A Kecses Pálmák portása! Kimerít feladat lépést tartaniHellerrel, az arcmemóriámat különösen próbára teszi.

Heller indulni akart. Babe lehajolt, hogy hatalmas puszitnyomjon az arcára. – Bármikor szívesen látunk, drágám.Drága, te drága fiú!

7. fejezet

Heller a limuzin jobb els ülésén utazott Geovanival, agengszterrel.

– Alaposan elintézted azokat a bunkókat! – mondtaGeovani, tiszteletteljes hangon. – Tudtad, hogy az egyikük



321

Faustino unokaöccse? – Utaztak egy darabig, majd egyik ke-zével elengedve a kormányt, Geovani pisztolyt formált az uj-

jaiból, s mintha az útra tüzelne, így szólt – Bumm! Bumm!

Bumm! És kész! Nem mondom!Egy leszakadt bérház elé kanyarodtak. Geovani felvezette

Hellert a második emeletre, majd megbeszélt módon beko- pogott. Egy lány dugta ki az arcát a résnyire nyitott ajtón. – Ó, te vagy az? – Kitárta az ajtót. – Hozzád jöttek, Bang-Bang.

Bang-Bang Rimbombo éppen ágyban volt egy másik

lánnyal. – Gyere – szólt Geovani. – A pokolba, most ugrottam rá! – tiltakozott Bang-Bang.

– Hat hónapon keresztül erre vártam. – Babe azt mondta, hogy jössz.Bang-Bang egy szempillantás alatt kiugrott az ágyból.

Magára rántotta a ruháit.

– Autós meló – mondta Geovani. – A kölyök majd meg-mutatja.

– Hozom a holmijaimat – szólt Bang-Bang.Geovani felvette a telefont, hogy taxit hívjon. Várt egy

darabig, majd letakarta a telefonkagylót. – Soha nem hasz-náljuk a limót gázos melókra – mondta mentegetzve. – Úgyis mi ellenrizzük a taxitársaságokat. Nem árulkodnak.

Nem sokkal ezután Geovani kezet rázott Hellerrel, és el-indult. A folyosó közepér l visszafordult, és ismét pisztolytformált az ujjaiból. – Bumm! Bumm! Bumm! – mondta. – Éskész! – Ezzel elment.

A taxi megérkezett. Bang-Bang, jókora zsákját maga utánvonszolva, beszállt. Heller követte. Heller a garázstól egysa-roknyira lév címet mondott a taxisof rnek.

Fejldik, de még messze van ettl a szakmától. Óvatosnak kell lenniük. Tudtam, csatába indulnak. És még mindig nem



322

sikerült megszereznem a lemezt. Kialvatlan szemmel, elva-dult külsvel a képernyre meredtem. Heller a markábantartja az életemet!

Heller kifizette a taxisof rt, majd befordultak a sarkon agarázs felé.

– Várj – szólt Bang-Bang. Keskeny arcú, alacsony szicíli-ai volt. Rendkívül ravasznak látszott. Neki talán van annyiesze, reménykedtem, hogy nem keverednek bajba. – Ha ezaz a hely – mondta –, akkor ismerem. Faustino ebben a ga-rázsban szokta újrafényezni a lopott kocsikat, és más hason-

lókat. Biztosan tudod, hogy mit csinálsz, kölyök? – Megráztaa fejét. – Belopózni ebbe a garázsba, és egy szempillantásalatt megbütykölni egy kocsit, egy kicsit meredek.

– Az én kocsimról van szó, és veled akarom kiszedetni belle a pokolgépet – magyarázta Heller.

– Ó, az más – felelte Bang-Bang. Vállára emelte nehézhátizsákját és a garázs felé indult.

Jókora lakat zárta le a bejárati ajtót. Heller a falhoztapasztotta a fülét és hallgatózott. Aztán megrázta a fejét.Megkerülte az épületet, hogy megnézze a hátsó ajtót, melyenszintén jókora lakatot talált. Visszatért elre, állt egy dara-

big, majd észrevett egy ablakot, közel a bejárathoz, úgy hatláb magasságban.

Elhúzott egy vékonyka szerszámot, becsúsztatta a lakat-

ba, kotorászott vele, s a következ pillanatban a lakat felpat-tant.Heller tudatosan, rendkívül gyorsan cselekedett. Mostani

viselkedése nem is emlékeztetett arra a vonakodó magatar-tásra, amit rutinkiképzése során tapasztaltam, s amir l már magam is megfeledkeztem. Egy harcmérnököt láttam ma-gam eltt. Nem jelent nehézséget a számára betörni az ellen-

ség er dítményébe. Saját szakmája területén mozgott!Kinyitotta a bejárati kapu ajtaját, belekotort a leveg be,



323

hogy nem szereltek-e fel gáncsdrótokat, aztán elindult befe-lé, olyan helyekre lépve, ahová egyébként nem tenné a lábát

– igyekezve elkerülni a lehetséges aknákat.

Szerzett egy ládát, az ablak alá húzta, felállt rá, és kirete-szelte az ablakot.

Visszatért az ajtóhoz, intett Bang-Bangnak, hogy jöhet.Ezután kilépett az ajtón, és óvatosan visszazárta a lakatot,

pont úgy, ahogy korábban volt.Heller ezután az ablakhoz lépett, felemelte és bemászott

az épületbe. Gondosan visszazárta. Ha bárki, bármilyen

szándékból megközelítené a garázst, nyomát sem látná, hogyvalaki vagy valakik bujkálnak odabent. Okos. Meg kellene

jegyeznem, hogyan csinálta, gondoltam.A beltér különálló kartondoboz-hegyeket rejtett, melyek

között ösvények cikáztak és terek nyíltak, éppen elegendhelyet hagyva egy autó számára. A kartondobozok magukravonták Bang-Bang figyelmét.

– A (bíííp) anyját – mondta Bang-Bang. – Ezt nézd! – Fel-feszített egy kartondobozt, s elhúzott egy üveget. – Arany-címkés Johnnie Walker! Ezt nézd, kölyök. Hallottam már ró-la, de még sohasem láttam. – A félhomály ellenére is látta,hogy Heller nem figyel rá. – Van piros címkés meg fekete,amiket könny beszerezni. Az aranycímkéseket azonbanSkóciában tartják, vagy nagy ritkán exportálnak belle

Hongkongba. Egy üvegért még negyven dolcsit is adnak!A kupakra nézett. – Nincs rajta zárjegy! Csempészett! – Ügyesen, minden nyom nélkül, lecsavarta a kupakot. Nyel-vét az üveg szájához szorította és megbillentette az italt.

Heller keze visszabillentette az üveget vízszintes helyzetbe.

– Nem, nem – mondta Bang-Bang –, soha nem iszom

munka közben. – Nyelvével a szájába csorgott italt terelget-te. – Nem hamisítvány! Selymes! – Visszacsavarta az üveg



324

kupakját, az üveget pedig visszadugta a kartondobozba. Adobozok közt járkálva megpróbálta megbecsülni a garázsbanfelhalmozott ital mennyiségét. A kartondobozhegyek majd-

nem a mennyezetig értek, a garázs/raktár pedig meglehet-sen tágas volt.

– Jézusom! – szólt Bang-Bang –, legalább kétezer dobozvan itt. Az azt jelenti... – tovább számolt. – Tizenkett vanegy dobozban, az negyven dollárjával...

– Egymillió dollár – szólt Heller. – Egymillió dollár – mondta Bang-Bang a fellegekben

járva. Beljebb ment az épületben. – Hé! Ezt nézd. – Kezétegy másik alakú kartondobozra tette. Szakért módon egykéssel felfeszítette a tetejét, s kihúzott alóla egy kicsinykedobozt. – Csuklóra szerelhet miniatr magnó Tajvanból! Azannyi, mint... – számolt – ...ötezer darab. Kétszáz dollárralszámolva az egész...

– Egymillió dollár – mondta Heller.

– Egymillió dollár – ismételte Bang-Bang. Aztán szétve-tette a lábát, és végignézett a legszélesebb folyosón. – Hogy(bíííp) meg! Tudod, hogy ez a (bíííp) Faustino mivel próbál-kozik? Be akar törni a csempészpiacunkra! A (bíííp)! Ki akar túrni minket! El akarja árasztani a piacot, hogy tönkretegyen

bennünket! Az Isten (bíííp) meg! Ó, ha ezt Babe meghallja,elkékül a méregtl!

Állt és gondolkodott. – Az a csaló Oozopopolis! – Elintézhetnénk a kocsit? – kérdezte Heller.Bang-Bang azonnal az új feladatra koncentrált. – Ne érj

hozzá!A Cadillac szemlátomást ugyanott várakozott, ahová

Heller állította. A rendszámtábla hiányzott róla. Sötétség ho-nolt a garázsban.

Bang-Bang elemlámpát vett a kezébe. Anélkül, hogy hoz-záért volna a kocsihoz, óvatosan becsúszott alá. A rugókat



325

vizsgálgatta. – Néha ide teszik a lapok alá, hogy mikor a ko-csiszekrény megbillen, beinduljon a töltet. Semmi. Nézzük a... ó, az Isten szerelmére!

Heller letérdelt, hogy lássa, mit csinál Bang-Bang az autóalatt. Bang-Bang, mintha a kerék bels oldalán dolgozottvolna. A keze kinyúlt a kocsi alól, és valamit Heller felé ha-

jított. Egy dinamitrúd volt!A következ kerékhez csúszott. Onnan is elkerült egy

rúd dinamit. Heller azt is elkapta. Bang-Bang körbemászva akocsi alatt, hamarosan a harmadik, majd a negyedik

dinamitrudat is kihajította Hellernek. Miután lámpájával mégegyszer végigpásztázta a kocsi alvázát, kimászott az autóalól.

– Olcsó megoldás – mondta Bang-Bang. – Mind a négykerék bels oldalára egy-egy dinamitrudat er sítettek, sugár-irányba. Ez a fajta dinamit f részporból és levesbl készül.A f részpor magába szívja a levest, így az egyenletesen osz-

lik el a rúdban, biztonságossá téve a dinamit használatát. Ezegészen addig így marad, míg a leves nem gylik össze a rúdvalamelyik részében.

– Leves? – kérdezte Heller. – Nitroglicerin – felelte Bang-Bang. – Rázásra robban.

Úgy akarták, hogy a kocsi mérföldekre innen robbanjon fel!Ahogy forognak a kerekek, a centrifugális er a levest a rúd

végébe préseli. Aztán elég egy bukkanó, és BUMM! Olcsómegoldás. Megspórolták a gyújtószerkezetet! Sóherek! – tet-te hozzá gúnyosan.

– De lehet, hogy ezeket csak azért tették ide, hogy elterel- jék vele a figyelmedet – mondta Heller – és a valódi töltetmég mindig valahol a kocsiban lapul.

– Szóval ez csak csalétek, és a valódi töltet még mindig a

kocsiban lapul – ismételte meg Bang-Bang.Bedugott egy vékony pengéj kést a résnyire lehúzott ab-



326

lakon, hogy megbizonyosodjon róla, hogy nem szereltek drótot az ablakra, majd ezután kinyitotta az ajtót. Belesett aszerfal alá. Semmi. Felnyitotta a motorháztett. Végigku-

tatta a motort. – Aha! – szólt Bang-Bang. – Vezetékes megoldás! – Egy

szétnyitható gyufaskatulya lapját finom mozdulattal becsúsz-tatta két csatlakozópont közé. Ezután elnyisszantott néhányvezetéket, majd a drót segítségével megkereste a fordulat-számmér t.

– Egy második távolságmér ! – mondta. – A sebességmé-

vezetékét kihúzták a helyér l, és beledugták ebbe. – Meg-forgatta a készülék kerekeit. A szerkezet kattant egyet. Leol-vasta a számokat. – Öt mérföld! Öt mérföldre állították. – Belesett a motor alá. – Jézusom! Tíz font zselés dinamit! Hátnem sajnálták a dohányt, hogy felrobbantsanak! Valaki na-gyon berágott rád, kölyök! Ezzel fel lehetne robbantani tíz...

– Shhh! – szólt Heller.

Autó közeledett!Bang-Bang siets mozdulattal lehajtotta a motorháztett

és becsukta az ajtót. Heller két dobozhalom közé ráncigálta,tizenöt lábnyira a bejárattól.

Az autó megállt.Bang-Bang így suttogott: – Van nálad fegyver?Heller megrázta a fejét.

– Nálam sincs! Feltételesen helyeztek szabadlábra, ésilyenkor tilos a fegyverviselés. – Megemelte robbanószerek-kel telerakott nehéz zsákját. – Nem merek bombát dobniennyi whiskyre. Úgy égnénk, mint a fáklya!

– Shhh! – szólt Heller.Az autó ajtaja becsukódott. – Hátraviszem a kocsit –

mondta valaki.

Csend.Ajtócsapódás hallatszott az épület mögül. Hallani lehetett,



327

ahogy valaki megkerüli az épületet. Aztán elölr l: – A hátsóajtó zárva van.

– Én mondtam neked – szólt egy új hang. – Nincs itt sen-

ki.Kulcscsörgés. – Csak idegesíted magad, Chumpy. A fickó

talán még most is szalad. – Bárki bejöhetett ide, mikor te voltál itt! – A hájas fiatal-

ember volt. Szélesre tárták a bejárati ajtót.Két, drága öltönyt visel férfi követte a fickót. – Úgy siet-

tünk, ahogy csak tudtunk. Öt perc alatt nem lehet ideérni

Queensbl. Képtelenség ebben a forgalomban! Látod, hogynincs itt senki! Csak az idnket vesztegetjük.

– Vissza fog jönni! – mondta Chumpy. – Ez egy elvete-mült (bíííp)! Ha nem teszel semmit, én fogok szólniFaustinónak!

A másik férfi így szólt: – Figyelj ide, Dum-Dum. Abbólnem lesz baj, ha várunk egy darabig. Különösen ez után a

rohanás után. Mondok valamit. Ne zárjuk be az ajtót, hagyjuk félig nyitva, hívogatóan, aztán menjünk és üljünk le azok mögé a dobozok mögé és várjunk. Jézusom, még mindig aligkapok levegt. Azok a (bíííp) teherkocsik!

Félig nyitva hagyták az ajtót. Chumpy, fegyverrel kezé- ben, leült az egyik dobozsziget mögé, a földre. Heller tisztánlátta a neki oldalt forduló fickót. Jéggé dermedtem. Aztán rá-

jöttem, Heller két kartondoboz közti résen leskeldik.A másik kett eltnt az ajtó másik oldalánál magasodódobozhegy mögött.

– Ne l jetek arra az öreg kocsira ott hátul! – mondtaChumpy. – Kerekeken guruló bombagyár!

– Pofa be, Chumpy – szólt az egyik férfi. – Egy órátkapsz. Szóval, pofa be.

Heller végignézett magán, majd kibújt a cip jébl. Egészaddig oldalazott, míg meg nem pillantotta az ajtót. Az ajtó



328

környékét, az ajtón beöml fénynek köszönheten, rendkívülsötétnek látta.

Iskolatáskájában kotorászott. Elhúzta a damilt, és a több

horoggal felszerelt mcsalit. A damilt rákötötte a mcsali ka-rikájára.

A hajam az égnek állt, mintha külön életre kelt volna! Eza (bíííp) bolond nem marad békén! Egy a whiskybe, vagy ne-tán a kocsiba fúródó golyó pokollá változtatná a garázst!Semmi mást nem kellene tenniük, mint várniuk egy órát, az-tán felszívódhatnának! Az idióta!

A damilt nagy, laza hurkokban a bal karjára akasztotta.Fogta a végét, amelyre a csalihalat kötözte. Elre-hátra hin-táztatni kezdte a mcsalit.

Egy határozott lendítéssel, a sötétségen keresztül, az ajtófelé repítette a csalit! A következ pillanatban visszarántotta.

Halk koppanás hallatszott.Mozgolódás támadt a dobozsziget mögött, ahol a két férfi

rejtzött.Heller lassan húzni kezdte a laza damilt. A horgászzsinór

szinte láthatatlan volt. Én képtelen voltam meglátni a képer-nyn.

Vállára emelte a táskáját és kinyitotta. A horgászzsinórtátvette a bal kezébe.

Megrántotta!

Az ajtó csörömpölve kivágódott!Sziszegés hallatszott, majd puffanás!Heller baseball-labdát hajított Chumpy felé!A résen keresztül megláttam Chumpy elernyedt, mozdu-

latlan testét.Csend.Percek teltek el.

– (Bíííp) – szólt az egyik férfi. – Ez csak a szél lehetett. – Menj és csukd be! – mondta a másik.



329

Heller a két láda közti hasadékon figyelt. A férfi, kezébenfegyverrel, az ajtó felé indult, hogy becsukja.

Ismét sziszegés, majd reccsenés!

Heller elhajította a második labdát!A férfi oldalra fordult. Aztán összeesett és csak feküdt

mozdulatlanul. – Mi az ördög?...Heller ismét dobott, A baseball-labda a szemben lév fa-

lat találta el, amelyr l visszapattant. Heller a hangra célzott!Vaktában dobott!

Ismét elhajított egy labdát!Mozgolódás támadt. A férfi kirontott a dobozsziget mö-

gül, és a hátsó ajtó felé iramodott. Az ostoba! Zárva van!A férfi célzott, hogy lel je a zárat.Heller dobott!A férfi nekiesett az ajtónak. Aztán összeroskadt.Heller nyugodt léptekkel a bejárati ajtóhoz ballagott és

bezárta.Bang-Bang, sokkal gyakorlatiasabban, a harmadik fickó-

hoz ugrott, és kirántotta a kezébl a fegyvert. Aztán sorraodarohant a többihez is. Végül Hellerhez ugrott. – JézusKrisztus! Betört a koponyájuk! Halottak!

– Vedd ki a maradék robbanóanyagot a Cadillacbl – mondta Heller. – Itt az ideje, hogy csináljunk is valamit.

8. fejezet

Heller kihalászta a kocsikulcsokat a halott férfi zsebébl,szélesre tárta a bejárati ajtót, majd az épület mögött rátalált a

nözk kocsijára. Egy öreg, négyajtós Buick volt.Behajtott vele, és visszazárta a kaput. Ezután lépésben



330

végighajtott a kartondoboz-szigetek közti szk folyosón, s akocsit odaállította a Cadillac mellé.

Bang-Bang éppen végzett. Az olajpálcát szagolgatta. –

Nincs adalék az olajtekn ben. – Visszadugta az olajpálcát. – A benzinben sem találtam cukrot, sem más hasonlót. És ott azselés dinamit. – Az ablakpárkányra mutatott, ahová, megle-hetsen elvigyázatlanul, a robbanószert tette.

Bemászott a Cadillac utasterébe, hogy kipróbálja az ülé-seket. Aztán így szólt: – Ó, nézd! Rolók! – Azonnal lehúztaaz összeset.

Bang-Bang ezután az egyik kartondobozhoz lépett, fel-kapta és becipelte a Cadillac utasterébe. Aztán ment, és ho-zott még egyet. Munka közben halkan énekelni kezdett:

Börtönben a rabló, torka száraz, mint a tapló.Énekeld nekik a Sing Sing Bluest.Kérdezte a börtön rt, nincs-e piája eladó.

Énekeld nekik a Sing Sing Bluest.Szívszaggatóan könyörgött, mikor kérte a börtönigazga-

tót,Énekeld nekik a Sing Sing Bluest.

A kormányzónak megírta, hogy a szomját csillapítsa,Énekeld nekik a Sing Sing Bluest.

Akár hiszed, akár nem, könyörgött az elnöknek,

Énekeld nekik a Sing Sing Bluest. De egyikük sem segített,Énekeld nekik a Sing Sing Bluest.

Egyre csak énekelt. Whiskyvel teli kartondobozokkal te-lepakolta a Cadillac hátsó ülését. Aztán kinyittatta Hellerrela csomagtartót és a csuklóra szerelhet aprócska magnókkal

teletömte a csomagtartót. Visszament, és ismét benézett aCadillac utasterébe. Addig taszigálta a kartondobozokat, míg



331

sikerült helyet csinálnia további két doboz számára.

Kínzó szomját az Úrnak is elpanaszolta,

Énekeld nekik a Sing Sing Bluest.Temessék egy dézsa ginbe, ha meghalna!Énekeld nekik a Sing Sing Bluest!

Utolsó mozdulatként megpróbálta becsukni a hátsó ajtót.Heller eközben céltudatosan dolgozott. A Buick rend-

számtábláit átszerelte a Cadillacre. Ezután felnyitotta a

Buick motorháztet jét, és a zselés dinamitot a Buick motor- jára tapasztotta. Az egyik halottól elvette a revolverét, majdmegbizonyosodott róla, hogy felhúzás után éles lszer kerülaz elsütszeg alá. Fogta a ragasztószalagot, s a zselatinos di-namitra célzott fegyvert a motor burkolatára ragasztotta.

Heller beszállt a Cadillacbe, a kapuhoz hajtott, kinyitottaés kigurult rajta. – Várj meg a kocsiban – mondta Bang-

Bangnek. Bang-Bang kiballagott az épületbl, és beült a ko-csiba, hogy whiskys dobozait babusgassa.

Heller visszament a garázsba. Becsukta a kaput, s a kapunnyíló kisebb ajtót. Megkereste a mcsalit, és ráakasztotta azajtó fels szélére. A Buick felé indult, s közben hagyta, hogyletekeredjen a felcsévélt horgászzsinór. Ezután rendkívülóvatosan megfeszítette a damilt, majd a felhúzott revolver

ravaszához kötözte.Ezután valami nagyon furcsát csinált. Elvett két üres pa- pírlapot, s a Buick üléseire fektette ket.

Körülnézett a garázsban. Talált egy er s feszítvasat.A Buicknál kezdve végigrohant a dobozhegyek közti so-

rokon; egy ütés jobbra, egy balra. Üvegcsörömpölés, és a ki-öml whisky locsogása követte az útját.

Heller kimászott az ablakon, majd behajtotta, mintha sen-ki még csak hozzá sem ért volna. Ezután finom mozdulattal



332

bekattintotta a lakatot.Beszállt a Cadillacbe.

– Csapdát állítottál, igaz? – kérdezte Bang-Bang.

Heller nem válaszolt.Hat utcasarokkal odébb megálltak. Egy bódéban hambur-

gert árultak, a bódé mellett pedig nyilvános telefonfülke állt.Heller kiszállt, és belépett a fülkébe. Egyik zsebébl egy ma-rék aprópénzt húzott el, a másikból pedig egy kártyát.

Swindle and Crouch!Beszórta az aprót, és tárcsázott.

A telefonközpontos a vonal túlsó végén egyszer en csak elismételte a hívott számot, válaszra várva.

Heller nyivákoló hangon így szólt: – Beszélnem kell Mr.Buryvel.

A telefonközpontos így felelt: – EEEL-nézést. Mr. Buryma reggel Moszkvába utazott, hogy csatlakozzon Mr.Rockecenterhez. Mit mondhatok neki, KI KERESTE? –

Heller lecsapta. – Robbanj fel! – mondta voltár nyelven.Bang-Bang a telefonfülkéhez lépett. – Úgy nézel ki, mint-

ha rád szakadt volna az ég. – Rám is szakadt – felelte Heller. – Üzletet kötöttem va-

lakivel. Ez a második alkalom, hogy megszegi a megállapo-dásunkat. Egy fikarcnyi becsület és illemtudás sincs benne!

Nem tartja a szavát.

– Szóval, neki készült a csapda – mondta Bang-Bang. – Igen. Fel akartam hívni a figyelmét rá, hogy néhány pa- pír a kocsiban maradt. Tizet sem pislogtunk volna, s már ittis van egy légibusszal. – Felsóhajtott. Aztán így folytatta –

Nos, azt hiszem, jobb ha visszamegyek és lebontom a csap-dát.

– Miért? – értetlenkedett Bang-Bang.

– Nehogy valaki ártatlanul áldozatul essen – felelteHeller.



333

Bang-Bang tágra nyílt tekintettel, döbbenten nézettHellerre. – Kit érdekel?

Én magam is osztottam Bang-Bang véleményét. Heller és

az erkölcsi mércéje! Túlságosan finom lelk . Hangosangúnyoltam a képernyt.

– Nem gyilkolászok összevissza, érted? – mondta Heller. – Nem állunk háborúban!

Törvénysértés! Elárulta ennek a gengszternek a fenyegetinvázió közeledtét.

– Ó, hogy a pokolba ne állnánk háborúban! – mondta

Bang-Bang. – Ez nyílt háború! Az a Faustino sarokba szorítminket. Ne vesszen kárba az a felállított csapda!

– Ha jól értem, hívjuk fel inkább Faustinót – mondtaHeller.

– Nem, nem, nem. Soha nem teszi be a lábát Jerseybe. Detudok egy kiváló jelöltet! Egy köpönyegforgatót!

– Valaki, aki tisztességtelenül viselkedett? – kérdezte

Heller. – Valaki, aki kétfelé tartotta a markát? – Ahogy mondod! Tudok valakit, aki alaposan megszol-

gálta a csapdát! Egy mocskos, részeges, kétszín, tisztesség-telen csalót!

– Biztos vagy benne? – kérdezte Heller. – Hát persze, hogy biztos vagyok benne. Nincs nálánál

tisztességtelenebb piás ezen a bolygón.

– Ah, egy „piás" – mondta Heller. – Hogy hívják? – Oozopopolis!Heller megrántotta a vállát, amit Bang-Bang beleegyezés-

nek tekintett. Kikapta a táskáját a kocsiból, berohant a tele-fonfülkébe és behúzta maga mögött az ajtót.

Heller az üvegajtón keresztül figyelte, ahogy Bang-Bangrongydarabot teker a telefonkagylóra. Ezután következett a

gumikeszty, aminek a szárát ráhúzta a betekert telefonkagy-lóra. Egy diktafont húzott el a táskájából, és bekapcsolta.



334

Felszálló repülgépek hangja szdött ki a telefonfülkébl.Ez a Bang-Bang legalább tud valamit a szakmáról. El-

tompítja saját hangját, a repülgépek hangjával pedig be-

csapja a hívott felet, aki azt hiszi, repültérr l hívják.Bang-Bang néhány szót belehadart a telefonba, majd le-

tette. Igen, tud valamit a szakmáról. A hívása elég rövid voltahhoz, hogy ne lehessen kideríteni, honnan érkezett.

Összecsomagolta a felszerelését, majd visszament a ko-csihoz, és behajolt az ablakán. – Kérsz egy hamburgert? – kérdezte.

Heller megrázta a fejét. Bang-Bang bevetdött a bódéba,ahol a lány kényelmes mozdulatokkal sütni kezdte a ham-

burgert.Még a lábujjaim is begörbültek! Ennyit a (bíííp) szakmá-

ról! Kényes telefonhívás után senki ne maradjon a telefon-fülke környékén!

Aztán végiggondoltam az elkövetkez dolgokat. A kocsi-

nak, amit a garázsban hagytak, más a motorszáma, mint aCadillacé. Nagyon is különböz! Senkit nem tudnak becsap-ni azzal, ha felrobbantják!

Heller szaktudása jó lehet a maga nemében – beosonnier dökbe és felrobbantani ket. Ezenkívül azonban nem értsemmihez, pláne nem ehhez a bolygóhoz!

Lerítt róluk az amatrizmus!

Könnyedén szemmel tarthatták a hatsaroknyira álló ga-rázst!Heller így szólt: – Nagy lesz a lökéshullám. – Megfordí-

totta a Cadillacet, hogy az pontosan szemben álljon a nem-sokára bekövetkez robbanás helyszínével.

Bang-Bang megérkezett a hamburgerrel és a sörrel. – Biz-tos vagy benne, hogy nem kérsz? – kérdezte Bang-Bang.

Heller azonban ismét csak megrázta a fejét.Bang-Bang letelepedett, és enni kezdett. – Megkajálta –



335

mondta. – Görögül beszéltem vele – a régi Pokol Konyhájánttem fel, amit görögök vittek. Máskülönben egy szavamatsem hitte volna.

– Mit mondtál, hogy hívják? – kérdezte Heller. – Oozopopolis. Úgy egy évvel ezeltt visszautasította a

ken pénzt, amit tlünk kapott volna, megfordította a köpö-nyegét, és Faustino felé nyújtotta a markát. Azóta ellenünk dolgozik. – Újra beleharapott a hamburgerbe. – Bedumáltamneki, hogy Atlantic Citybl érkezett csövesek fosztogatják Faustino piáját, itt, ebben a garázsban, és hogy anélkül jutot-

tak be az épületbe, hogy a bejárati kaput kinyitották volna. Nem lenne jó, ha a Corleone név belekeveredne. E nélkül

is megkajálta.Bang-Bang végzett a hamburgerrel, az utolsó falatokat

pedig leöblítette a sörrel. Hogy jobban múljon az id, a kü-lönböz bandák politikájáról magyarázott Hellernek.

Nem sokkal kés bb autók zúgása hallatszott.

Három kocsi húzott el mellettük. Mindhárom autó összesülésén ült valaki. – Biztos lehetsz benne, hogy ezek kor-mányemberek – mondta Bang-Bang. – Ez abból látszik,ahogy a fegyvereiket hordják. Láttad Oozopopolist? Az anagydarab, kövér hájpacni, a második autó els ülésén.

A három kocsi száguldva bekanyarodott a hatodik sarkon,majd csúszva megálltak a zselés dinamittól és az alkoholpá-

rától gzölg, bombává vált garázs eltt.Az emberek, fenyegeten maguk elé tartott fegyverekkel,kiugráltak a kocsikból.

– Kifelé onnan! Körbevettük az épületet! – hallatszotthalkan az utca végér l.

Aztán egy meglehetsen kövér figura rontott elre és rúg-ta be az ajtót.

Vakító villanás következett!Kék és vörös szín lángnyelvek csaptak az utcára!



336

Hatalmas tzgömb keletkezett a garázs helyén!A lökéshullám és a robbanás döreje elérte a Cadillacet! A

kocsi oldalra billent, majd imbolyogni kezdett!

A füstön és az égbl potyogó törmelékdarabokon keresz-tül is látni lehetett a hat utcasaroknyira hever szétszaggatotttesteket.

Heller megfordította a Cadillacet. – Ki volt ez azOozopopolis?

– volt a BAFT New Jersey kerületének a feje. Ez azEgyesült Államok Kincstárának Alkohol, Lfegyver és Do-

hánytermék Ellenrz Hivatala. Az adószedk. Mocskos kö- pönyegforgató. Az hagyján, hogy átállt a túloldalra, deOozopopolis volt az, aki gépfegyvert fogott rám, hogy át-küldjön a másvilágra.

Bang-Bang boldogan mosolygott. – Ó, egek! Babe bizo-nyára elégedett lesz. Nemcsak hogy megrövidítettük Faustinót kétmillió dolcsival, de még a szövetségiektl is si-

került megszabadulnunk! Épp itt volt az ideje, hogy békénhagyják egy kicsit, nekem elhiheted!

Elindultak, hogy keresztülverekedjék magukat a magasbacsapó lángnyelvek felé száguldó tzoltókocsik sokaságán.



337

TIZENHETEDIK RÉSZ

1. fejezet

Heller észak felé tartott. Megsimogatta a kocsi mszerfa-lának tetejét, majd így szólt. – Nos, te kémiai meghajtásúCadillac Brougham Coupe d'Elegance, kimenekítünk ebbl azbl.

Gúnyosan gondoltam a flottatisztekre és játékaikra. Bál-ványimádás, amit mvelnek!

Bang-Bang Rimbombo így szólt. – Hé, kölyök. Nem aka-rok ünneprontó lenni ebben a dicsséges pillanatban, de megkell hogy mondjam, lopott rendszámtábla van a kocsidon, ésez illegális!

– Van egy másik rendszámtáblám is a hozzá tartozó for-galmival és mindenfélével – felelte Heller.

– Honnan szerezted ket? – Hát attól a fickótól, akit fel akartam hívni. – Akit a leveg be akartál repíteni? Ide hallgass, kölyök,

rengeteg mindent meg kell még tanulnod. A zsaruk a rend-számtáblákra építik a tudományukat. Rendszámtábla híjánsenkit sem tudnak követni. Elvesztik az illett. Az egészrendszerüket a rendszámokra alapozzák. Szóval, ha szerzelegy kis dohányt, azt tanácsolom, vegyél egy új kocsit. Isme-rek egy fickót, aki...

– Nem, meg akarom tartani – mondta Heller. – De hát ez zabálja a benzint! – felelte Bang-Bang.



338

– Tudom – mondta Heller. – Szükségem van rá.Bang-Bang felsóhajtott. – Rendben. Tudok egy másik ha-

vert, aki átüti a motorszámot és ad egy új rendszámtáblát.

Tartozom neked ennyivel. Nem szeretném, ha megcsípné-nek! Fordulj itt mindjárt balra a Tonnelle Avenue-ra.

Newarkba megyünk! Nem sokkal kés bb Bang-Bang útbaigazításával dübörg

teherkocsik között, kipufogógáz-felh be burkolózva, megér-keztek Newarkba, ahol számos, szennyezett leveg mel-lékúton keresztül, könnyipari üzemek és nehézipari gyárak

között elhaladva, végre megérkeztek a Jiffy-Spiffy garázsba.A legkülönböz bb állapotú, szerelésre és fényezésre váró au-tók sokasága között óvatosan behajtottak az épületbe.

Bang-Bang kiugrott, majd nemsokára egy pocakos, olajos , fehér mvezeti köpenyt visel olasszal tért vissza.Heller is kiszállt a kocsiból.

– Kölyök – mondta Bang-Bang –, Mike Mutazione, a

tulajdonos, az üzletvezet, egy szóval a góré ezen a helyen.Elmondtam neki, hogy jó barátja vagy a családnak. Szóval,nyugodtan eladhatod a kívánságodat.

Heller és a férfi kezet ráztak. – Jobb lenne, ha talán mondaná el – mondta Heller.

Mike a Cadillacre nézett. – Nos – kezdte –, els lépésként belelökném a folyóba.

– Ó, ne! – kiáltott Heller. – Ez egy nagyszer kocsi! – Ez egy benzinzabáló dög – mondta Mike. – Egy 1968-as Cadillac csak tíz mérföldet képes megtenni egy gallon

benzinnel. – Pont ezért szeretem – mondta Heller.Mike Bang-Bang felé fordult. – Bolond ez a kölyök?

– Nem, nem! – felelte Bang-Bang. – Egyetemre jár.

– Ja, akkor már értem – felelte Mike.Bang-Bang sietsen matatni kezdett a kocsiban. Egy üveg



339

Scotch-csal tért vissza. – Mi a nyavalya? – kérdezte Mike. – Aranycímkés? Még

soha nem láttam ilyet.

Bang-Bang lecsavarta az üveg kupakját. – Hát persze,mert a skótok maguk isszák meg az egészet. Nyeljél egyet.

– Biztos, hogy nem méreg? – Óvatosan belekortyolt azitalba. Lassan kavargatta a nyelvével. – Uramatyám, ez na-gyon kellemes! Még soha nem kóstoltam ehhez foghatót.

– Most rakták ki a hajóból – szólt Bang-Bang. – Hoztunk neked egy egész dobozzal.

– Hát akkor, ahogy mondtam, kölyök – folytatta Mike –,vessünk egy pillantást erre a gyönyör autóra. – Keményenmarkolva az üveg nyakát, másik kezével felnyitotta a kocsimotorháztetejét. Egy elemlámpa fényénél végigpásztázta amotorblokkot, majd szomorúan megrázta a fejét. – Rossz hí-rem van, kölyök. Túl sokszor ütötték már át a motorszámot.A legutolsót ráadásul túl mélyre vésték. Nem lehet többször

átütni.De nem mozdult. – Ugyan már, ne nézz ilyen szomorúan,

gyerek. Bizonyára érzelmileg kötdsz ehhez a kocsihoz. Biz-tosan ez az els, amit elloptál, vagy valami ilyesmi. – Na-gyot kortyolt a Scotch-ból, majd nekidlt a kocsi hrácsá-nak. Gondolataiba merült, majd felvidult. – Hé, most már emlékszem. Árulnak még vadiúj motorokat az 1968-as

Cadillacekhez, ráadásul pont ehhez a modellhez. A gyártásóta raktáron állnak a General Motorsnál. Van pénzed? – Igen, van – felelte Heller. – Utánanézek. – Mike visszament az irodájába és felemel-

te a telefonkagylót. Ragyogó ábrázattal tért vissza. – Mégmindig van bellük! Sietsz? Mert ha nem, néhány héten be-lül elvégezhetjük a cserét.

– Nem sietek – felelte Heller. – Ez pont beleillik a terve-imbe.



340

Hirtelen teljesen összezavarodtam. Egészen addig oly biz-tos voltam benne, hogy csupán azért kell neki a kocsi, hogy

New Yorkban tülekedjen vele, hogy ez az egész csupán a

flottatisztekre jellemz játékmánia egyik formája, hogy vé-gig sem gondoltam más, ördögi terv lehetségét. Lázasangondoltam végig addigi cselekedeteit. Ez NEM ldörgésvolt, ahogy azt eddig gondoltam! Ez a (bíííp) már belekez-dett a küldetés végrehajtásába! A lehetséges siker rettenetesgondolata megidézte Lombar szellemét. Mi az ördögre ké-szülhet?

– Rendben – mondta Mike. – De valójában mit akarsz ki-hozni ebbl a kocsiból? Sebességet? Ha ezt akarod, alumíni-umötvözet dugattyúkat teszek az új motorba: azoknak sokkal

jobb a hvezetésük, s így a motor sokkal kevésbé fog úgytenni, mintha fel akarna robbanni. Azonkívül sokkal maga-sabb fordulatra pörgetheted.

– És ez csökkenti vagy megemeli az üzemanyag-

fogyasztást? – kérdezte Heller.

– Ó, alighanem megemeli. – Jó – felelte Heller. – Csinálja.

– Rendben. Speciális karburátorokat is beszerelhetek – folytatta Mike.

– Jó – válaszolta Heller. – Ha viszont gyorsabb lesz, jobb ha új víz- és olajhtszerelek bele.

– Jó – felelte Heller. – Az elnytt alkatrészeket sem ártana kicserélni, mint

például a féltengelyeket. – Jó – válaszolta Heller.

– Új gumik is ráférnének. A versenygumikkal százötven-nel lehet tépni anélkül, hogy kipukkadnának.



341

– Jó – felelte Heller. – Könnyített magnéziumfelnik? – kérdezte Mike. – Megváltoztatnák a külalakját?

– Meghiszem azt. Sokkal modernebbnek tnne. – Akkor ne – válaszolta Heller.Mike ekkor ütközött az els visszautasításba. Egyet hátra-

lépett, s gondterhelten ivott egy kortyot.Bang-Bang félbeszakította a gondolatait. – Az nem egy

Corleone-furgon? – kérdezte egy frissen fényezett feketeFordra mutatva.

– Akár viheted is – mondta Mike. – Magammal viszem – felelte Bang-Bang, és azonnal ne-

kilátott átrakodni a kartondobozokat a Cadillacbl a furgonba.

Mike, némileg felfrissülve, visszatért a tárgyaláshoz.Megkocogtatta a kocsi sárvéd jét. – Van rajta néhány horpa-dás, amit mindenképpen kezelni kellene. Kapna egy homok-

fúvást és egy új fényezést. Hé, ide hallgass, kölyök. Mégeredeti Cadillac festékünk is van: soha nem tudtuk elhasz-nálni, mert túlságosan flancos! Van egy színmintám. – Ezzel

berontott az irodájába, majd hamarosan visszatért. – Itt van.Úgy hívják, „lángvörös". Ettl még a sötétben is fénylik akocsi! Nagyon vagány!

– Jó – felelte Heller.

Képtelen voltam követni. Eredetileg azért választotta aszürkét, mert azt nehéz szemmel tartani. Erre most olyan fes-téket választ, ami szinte kiégeti a képernymet! Mire készül-het?

– Aztán – folytatta Mike, az els ülés felé nyúlva, majdmegtapogatva azt – a kárpitozás... igen, és azok a hátsó füg-gönyök is a végét járják. Az a helyzet, hogy van némi kárpi-

tunk, amit egyszer megvettünk, de soha nem használtunk fel.Úgy hívják, „hópárduc", fehér fekete pöttyökkel. Szenzáci-



342

ós! A vörös fényezéssel együtt igazán ütni fog! Van belleannyi, hogy a padlókárpitot is kicserélhessük.

– Nagyszer – mondta Heller.

Mike kifogyott az ötletekbl. – Nos, van még valami kü-lönleges kívánságod?

– Igen – válaszolta Heller. – Szereljen zárat a motorházte-re, hogy kulccsal lehessen lezárni. És a kocsi alját zárja leegy nagyon könny fémlemezzel, ami tökéletesen elrejti amotort.

– Ó, pokolgépekre meg páncélra gondolsz – mondta

Mike. – Nos, részben azért szerelték fel ezeket a kocsikatilyen nagy teljesítmény motorokkal, hogy elbírják a páncél-zat súlyát. Beszerelhetek golyóálló üvegeket és páncélleme-zeket az oldalsó...

Végül megértettem. Attól félt, hogy a kocsiját ismét meg- próbálják felrobbantani!

– Nem – mondta Heller. – Csak egy könny lemezt a mo-

tortér alá, és zárat a motorháztetre, hogy senki ne férhessena motorhoz.

– Riasztót? – kérdezte Mike reménykedve. – Nem kell – válaszolta Heller.Feladtam. Az egyetlen elfogadható magyarázat az volt,

hogy Heller megrült! – Ez minden? – kérdezte Mike.

– Nagyjából – felelte Heller. – Nos – szólt Mike kissé idegesen –, ez az egész, amir lmi most beszéltünk, úgy húsz rongyba fog kerülni.

Bang-Bang éppen akkor rakodta át az utolsó magnókat.Leejtette a dobozt. – Jézusom! – közelebb jött. – Ide figyelj,gyerek, tizenöt mai Cadillacet lopok el és alakíttatok át ne-ked ezért a pénzért!

– Ebben benne van az új forgalmi is – folytatta Mike. – szintén mondom, Bang-Bang, ennyibe kerül átépíteni ezt a



343

kocsit. – Fizetem – mondta Heller. A zsebébe nyúlt, és elhúzott

egy köteget. Leszámolt, majd a fickó felé nyújtott tízezer

dollárt. – Hát ezt meg honnan szalasztották? – fordult Mike Bang-

Bang felé. – Ez tisztességesen szerzett pénz – mondta Heller. – Ó, ez esetben – szólt Mike – megnyitom a számlát. –

Ezzel az irodájába ment, hogy megírja az elismervényt. – Hogy hívnak? – kiáltott vissza. – Nem mintha számítana.

– Jerome Terrance Wister – felelte Heller.Ekkor már biztos voltam benne, hogy valóban megrült.

Bury könnyedén megszimatolhatja, hogy életben maradt, s anyomára akadhat! És egy ilyen felt, rikító szín kocsi-val...

Bang-Bang végzett a furgon megrakásával. A hálás Mike-ot megajándékozta egy aranycímkés Johnny Walkerral. –

Beszállás, kölyök. Hol tegyelek ki? – Manhattanbe megyek – válaszolta Heller. – Ez esetben elviszlek a vasútállomásra. Az sokkal gyor-

sabb.Így is tett, s mikor Heller kiszállt a kocsiból, Bang-Bang

így szólt utána: – Mi az igazi neved, kölyök? JeromeTerrance Wister?

– Nem – felelte Heller. – Valójában Szépfiú Floydnak hívnak.Bang-Bang harsogva felnevetett, s Heller is követte a pél-

dáját. Megbotránkoztam. Szépfiú Floyd az egyik leghíresebbgengszter volt, túl híres ahhoz, hogy vicceljenek vele. Szentés sérthetetlen.

– Mivel tartozom? – kérdezte Heller.

– Te nekem, kölyök? – kérdezett vissza Bang-Bang. Ahátsó ablakon keresztül a rakományára mutatott. – Hat hóna-



344

pon keresztül, túl a rácson, egyfolytában egy korty Scotch-ról álmodtam! Most úszni fogok benne! – Ezzel dalolászvaelhajtott.

Én nem daloltam. Új veszedelem kells közepén találtammagam, s rájöttem, hogy ennél rosszabb már nem is jöhet.Heller, mivel használta ezt a nevet, magára fogja vonni Buryfigyelmét, és nekem még mindig nem sikerült megszereznema lemezt. Arról nem beszélve, hogy Heller még a feladatának is nekilátott. Éreztem! Meg tudja csinálni!

Ez a helyzet borotvaélre juttatott. Egyrészr l NEM sza-

bad, hogy Heller meghaljon, mieltt nem leszek képes meg-hamisítani Tars Roke kapitánynak szánt jelentéseit. Másrész-l azonban minden egyes aljas és gonosz lépése, amit a kül-detés sikere ügyében tesz, fenyeget veszedelmet jelent aszámomra, ami miatt azonnal félre kellene állíttatnom, vagymeg kellene öletnem.

Kimentem a kertbe, ahol lefeküdtem, s a kezembe temet-

tem az arcomat. Józannak kell maradnom. Logikusan szabadcsak gondolkodnom. Nem szabad kijönnöm a sodrombólcsak azért, mert valakit, akit meg kellene gyilkoltatni, megkell óvnom attól, hogy meggyilkolják. Ki kell találnom va-lamit, valamit, amit tennem kell!

És az a (bíííp) vadkanári egyfolytában csicsergett nekemaz egyik fáról. Kigúnyolt. Tisztára kigúnyolt!

2. fejezet

Heller keresztülcsattogott a Kecses Pálmák elttikocsibeállón, majd berontott az elcsarnokba. A hely kihal-

tan tátongott a szezonon kívüli, kés nyári, forró délutánon.Már elindult, hogy megmássza a lépcst, egészen a máso-



345

dik emeletig, mikor megjelent az egyik szmokingos r, ésmegállította. – Várj egy percet! Már nincs meg a szobád, kö-lyök.

Heller megdermedt. – Az igazgató látni akar – folytatta a bnöz. – Alaposan

felhúzta magát.Heller az igazgató irodája felé indult.

– Nem – mondta az r. – Szállj be, már vár. – EzzelHellert belökte a liftbe, majd is beszállt, s megnyomta alegfels emelet gombját.

Egy párnázott, hangszigetelt folyosóra jutottak. A gengsz-ter Heller után lépdelt, apró taszigálásokkal irányítva, amitlújra és újra megrándult a kép a képernymön.

A hosszú, nagyon hosszú folyosó végén egy nyitott ajtónkeresztül már hallani lehetett az igazgató hangját. Olaszulkáromkodott valakivel. Jól hallhatóan nagyon berágott vala-mi miatt!

Mások is voltak a szobában, rohangáltak odabent, és ösz-szevissza dobálták a holmikat.

A gengszter a felfordulás kells közepére lökte Hellert. – Itt van, f nök.

Vantagio Meretrici félrelökte az eltte tébláboló takarító-t, és Heller elé toppant.

– Bajba próbálsz keverni! – üvöltötte. – Azt akarod, hogy

elveszítsem a munkámat! – Két keze olasz módra repkedett aleveg ben. Egyiket a torkához emelte, s olyan mozdulatottett, mintha elmetszené saját gégéjét. – Elveszed az életemet!

Abbahagyta a mutogatást, hogy olaszul ráordítson a kéttakarítónre, akik ettl egymásnak szaladtak, s az egyikük leejtett egy rakás lepedt.

Olaszok. Olyan ideges fajta. Színpadiasak. Lehalkítottam

a készülékemet.Erre közelebb lépett, és még hangosabban üvöltözött!



346

– Ez nem volt szép tled! – kiáltotta Vantagio. – Így be-lopózni ide!

– Ha elmondaná, mire gondol, hogy mit tettem... – kezdte

Heller. – Én nem gondolom! Tudom! – visította Vantagio. – Ha tettem valamit... – próbálkozott Heller. – Igen, tettél valamit! – kiabálta Vantagio. – Hagytad,

hogy abban a régi, második emeleti cselédszobában szállá-soljalak el! Egy szót sem szóltál! – Ezen teljesen feldühö-dött. Majd' kigyulladt a telefonvonal!

Kezét Heller vállára tette, s felnézett rá. A hangja hirtelenkönyörgre váltott. – Miért nem mondtad el nekem, hogyBabe barátja vagy?

Heller nagyot sóhajtott. – Tulajdonképpen nem tudtam,hogy ez a hely az övé. Bocsánatot kérek.

– Hát ide figyelj, gyerek! A jöv ben beszélj! Na, ez jólesz?

Heller körülnézett. Kétszobás lakosztályba került. A tágasnappali fekete ónixburkolatú falait festmények díszítették. A

bézs szín sznyegpadlót drága, arannyal átsztt sznyegek borították. A csábos vonalú modern bútorok szintén világos bézsszínben pompáztak. Állólámpa gyanánt aranyozott,anyaszült meztelen ni szobrok szolgáltak. Széles üvegajtóvezetett a virágokkal telezsúfolt erkélyre, amelyr l nagysze-

kilátás nyílt az Egyesült Nemzetek Szervezetének épülete-ire, parkjára és a mögöttük húzódó folyóra.Vantagio más irányba fordította Hellert. Aranypolcok so-

rakoztak a bézs, brrel behúzott bárpult mögött. A mixer sie-s mozdulatokkal pakolta az italokat kartondobozokba.

– Ne haragudj, de nem hagyhatom itt az italokat. Mivelkiskorú vagy, ez a mködési engedélyünkbe kerülhet. De –

sietett hozzátenni – a ht telerakjuk mindenféle üdítvel,amit csak megkívánsz. Itt hagyjuk ezeket a nagy poharakat



347

is, meg a jégautomatát. És mindennap hozunk neked friss tejet. Mit szólnál fagylalthoz? – gyzködte Hellert.

Ezután Vantagio megmutatta Hellernek a bárpult körüli,

különböz rejtett szekrényeket és fiókokat. Aztán megtorpant, és egészen közel lépett hozzá. – Figyelj, csak vicceltema szendvicsekkel. Nincs étkeznk, mivel nálunk szobaszervizvan, de miénk a legmen bb séf és konyha egész New York-

ban. Rendelhetsz bármit, amit csak akarsz. Akár most is.Mondjuk fácánt?

Meg sem várta a választ. Bekiáltott a hálószobába, mire a

takarítószemélyzet kirohant onnan. Bevezette Hellert, mi-közben kézmozdulataival felkínálta a helyet. – Remélem, ezmegfelel – könyörögte.

Irdatlan méret hálószoba. Az egész mennyezetet tükrök borították, s a falakat is. Csak a fekete ónixkeret törte meg azegymáshoz ér tükörtáblák folytonosságát. A hatalmas, ke-rek ágy elfoglalta a szoba közepét. Fekete selyem borította,

melyre aranyhibiszkuszokat hímeztek. Vörös kis zsámolyok vették körül az ágyat, a sznyegpadló pedig szintén vörösenizzott.

Beépített hangszórók szegélyeztek egy meztelen lányokatábrázoló arany dombormvet. Vantagio a falhoz rohant, smegmutatta Hellernek a gombokat és kapcsolókat: barátkozózene, érzéki, szenvedélyes, rjöng, hsít.

Vantagio, Hellerrel együtt, a fürdszobába rohant. A für-szoba padlóját is sznyeg borította. Hatalmas, római stílu-sú fürdkád állt benne, melyben fél tucat ember is megfü-rödhetett volna egyszerre. Különálló masszírozó zuhanyok következtek. Aztán felfedezésre váró szekrények sora. WC-kagyló, valamint két bidé, a legkülönfélébb zuhanyrózsákkalfelszerelve. Heller az automata forró törülköz re pillantott,

és megnyomta a gombot. Egy gzölg fürdleped csúszotta kezébe, mellyel megtörölte az arcát.



348

Vantagio visszavezette a nappaliba. – Na, ez megfelel?Ezt a lakosztályt a f titkárnak alakítottuk ki, a réginek, mie-tt merénylet áldozata nem lett. Tudom, egy kicsit egyszer ,

de azért tágas. Szinte sohasem használjuk, így nem leszszükség arra, hogy kiköltözz belle. Már régóta nem lakott

benne senki, így kénytelenek voltunk azonnal kitakarítani. Atöbbi lakosztály flancosabb, de azt hiszem, egy gyereknek ezsokkal megfelel bb. Mi a véleményed, jó lesz ez neked?

– Istenek, hát persze – felelte Heller.Vantagio megkönnyebbülten leeresztett. Aztán így szólt:

– Ide hallgass, kölyök! Mindent megbocsátok, és továbbra is barátok maradhatunk, ha most felveszed a telefont, és felhí-vod Babe-et. Egész délután a telefonodat várja!

Heller majdnem beleütközött a hordárba, aki megkapva a jelet Vantagiotól, kézikocsin betolta Heller csomagjait a szo- bába.

Heller felkapta a telefonkagylót. A készülék azonnal kap-

csolatot teremtett Bayonne-nal, nyilván egy folyamatosankibérelt vonalon keresztül.

– Én vagyok az, Mrs. Corleone. – Ó, kedves fiú. Te kedves, nagyon kedves fiú! – Vantagio szólt, hogy hívjam fel önt, és mondjam el,

hogy az új lakosztály rendben van. Tényleg így van, Mrs.Corleone.

– A f titkár lakosztálya? A polinéz lányokat ábrázolófestményekkel?

– Ó, igen, gyönyör ek. Csodálatos látvány. – Tartsd egy percig, kedvesem. Valaki kopogtat.A letakart telefonkagylón keresztül tompán hallani lehe-

tett Babe szobájának zajait. Rövid nyikorgás. – Mi? – Aztán

perg olasz szavak, melyek szintén tompán, de azért jól hal-latszottak.



349

Aztán Babe ismét füléhez emelte a telefonkagylót. – Bang-Bang volt az! Most érkezett vissza! HIHETETLEN! Ó,drágám, drágám, drágám! Ó, drágám, drágám, drágám! Kö-

szönöm, köszönöm! Ezt nem beszélhetem meg veled telefo-non. De, drágám, drágám, drágám, KÖSZÖNÖM NEKED! – A telefonkagylóra záporozó csókok hangja sorozatlövésnek hallatszott a vonal túlsó végén. Aztán egy hirtelen kiáltás: – Add vissza azt a Vantagiót!

Hirtelen kitisztult elttem a kép. Ekkor szerzett tudomásta riválisát ért kétmillió dolláros kárról, valamint

Oozopopolistól, minden baj okától való megszabadulásról!Vantagiónak szemlátomást nem igazán tetszett, amit a te-

lefonból hallott. Félénken tartotta a kagylót. – ...sí ...giá ...sí, Babe. – Meggyötörten nézett maga elé. – ...no ...non ...sí ...Grazie mia capa! – ezzel letette.

Kivette Heller kezébl a forró törülközt, majd megtöröl-te vele a saját arcát. – Ez Babe. – Aztán Hellerre nézett. –

Kölyök, én nem tudom, mit csináltál, de nem lehetett akár-mi! Azt mondta, megmarad a munkám, de gyerek, én azt hi-szem, még nem mondta ki az utolsó szót a cselédszobaügyében. – Összeszedte magát. – De igaza van. Nem voltamelég hálás, pedig te megmentetted a helyet és az életemet.

Nem mutattam kell tiszteletet. Ezért aztán bocsánatot kérek.Rendben van, kölyök?

Kezet ráztak. – És most – folytatta Vantagio – beszéljünk a többi dolog-ról. Ez a legjobb lakosztály, amit csak adni tudunk, Babeazonban elmondta, hogy nincs autód. Úgyhogy menj, és ve-gyél egy kocsit, amilyet csak akarsz. Az alagsorban garázsvan, ezt biztosan tudod. Azt is mondta, hogy nincs túl sok ruhád. Van egy nagyszer szabónk, akit idehívatok, hogy ké-

szítsen neked egy teljes ruhatárat. Rád szabott ruhákat, a legjobb anyagokból. Ez így rendben lesz?



350

– Ezt igazán nem fogadhatom... – Jobb, ha elfogadod, kölyök, barátok vagyunk. Ne keverj

engem még nagyobb bajba! Van még valami, amire szüksé-

ged lehet? – Hát – szólt Heller – sehol sem látok tévékészüléket.Vantagio így szólt: – Jézusom, még jó, hogy nem árultad

el neki, hogy megfeledkeztem a tévér l! Csak tudod, senkinem néz tévét a kuplerájban. Legalábbis eddig ez nem for-dult el. Elküldök valakit, hogy béreljen egyet. Rendben, kö-lyök?

Heller bólintott. Vantagio az ajtó felé indult, majd vissza-fordult. – Kölyök, én tisztában vagyok azzal, hogy mit kö-szönhetek neked. Te megmentetted ezt a lebujt. De valamitmég tenned kellett. Még akkor is, ha... Egészen másképpen

bánik veled. Elárulod nekem, hogy mir l beszélgettetek? – A genealógiáról – felelte Heller. – Ennyi az egész?

– Abszolút – válaszolta Heller. – Ma csak ennyi történt.Vantagio nagyon komolyan méregette Hellert. Aztán ki-

tört belle a nevetés. – Már majdnem bekaptam a horgot. Na,mindegy, szerencsés vagyok, hogy a barátom lettél.

Ismét az ajtó felé indult, de ezúttal is megtorpant. – Ó,igen. Azt mondja, tiéd lehet bármelyik lány, amelyiket csak megkívánod, pokolba az elírásokkal. Kés bb találkozunk,

kölyök.

3. fejezet

A képernyre irányuló feszült figyelmemet a szobámat a

távoli irodával összeköt titkos folyosó ajtaja fell hallatszókopogás törte meg. Addig zúdítottam a pokol kínjait Fahtra,



351

míg annak abban a zsírral bélelt koponyájában megfogalma-zódott a gondolat, hogy futárt küldjön Amerikába, aki alig-hanem visszaért a válasszal. És tényleg megérkezett! Az

üzenetet átvettem a levélnyíláson keresztül. Remeg ujjakkalnyitottam ki.

Talán Raht és Terb kiötlöttek valamit. Talán a segítsé-gemre lehetnek!

Olvastam:

Azt gondoljuk, a fickónak vége. Követtük a városi sze-

métszállító bárkáig, ahonnan az Atlanti-óceán fenekére ke-rült. Továbbra is rajta vagyunk.

Az idióták! Az üzlet egyszer en kidobta a szemétbe azo-kat a felpoloskázott ruhákat!

A felgyüleml harag tettekre sarkallt. Mindenre kiterjed-en felderítem a Kecses Pálmák környékét, Heller szobáját,

pontos feljegyzéseket készítek arról, hova teszi a holmijait,és mi a pontos napirendje. Ezután az ENSZ-be delegált török tisztnek álcázva, beszivárgok a lebujba, feltöröm a szobáját,kilopom a lemezt a csomagjából, elhelyezek egy pokolgépet,és elmenekülök. Briliáns terv. Egy szempillantás alatt ötlöt-tem ki az egészet. Ha meg tudom csinálni, Heller halott lesz,halott, halott, halott, én pedig életben maradok!

Fegyelmezetten visszaültem a képerny elé. Biztos vol-tam benne, hogy hamarosan kicsomagol, mivel a hordár már behordta a csomagját a szobába.

De Heller még mindig csak a lakosztályában sétálgatott.A lakosztály egyvalami miatt nem hasonlított a Voltár Tisztiklubjának helyiségeihez. Valami jellegzetes hangulatotkölcsönzött a lakosztálynak: a lányok! Az összes lámpaáll-

vány meztelen ni szobrot formázott, s minden egyes sz-nyegbe aranycérnával meztelen lányokat hímeztek.



352

A falakon lógó számos festmény egyikéhez ballagott,megállt eltte, s mondott valamit voltár nyelven, amit nemértettem. Gyönyör festmény volt. Barna b lány vörös vi-

rágokba öltözve, pálmafák között a tengerparton. Aki ért afestészethez, annak mondom, a képre a konceptuális ábrázo-lásmód volt jellemz, amely meghatározta az egész modernfestészetet.

Heller közelebb hajolt a képhez, hogy elolvassa az alá-írást. Gauguin volt.

Tisztában voltam a festmények értékével: mindenki ért

hozzá, akit egy kicsit is érdekel a pénz. Ha ez a festményeredeti, akkor a szerencse küldte az utamba!

Gyorsan visszacsévéltem a szalagot, mit is mondott azimént. Tudtam, az én reakcióm az lett volna, hogy ellopom.Gondoltam, ezt is beleszövöm a tervembe. Tisztában kelllennem a szándékaival, hogy számolni tudjak velük.

Azt mondta: – A hajósok! – Ah! Az egyik atalantai nép-

csoport, melyr l és Krak grófn annak idején beszélgettek.A következ Gauguin-kép elé lépett.Másfajta hang töltötte be a szobát. – Nem, nem, nem! – A

tüskés bajszú Madame Sesso f nökasszony volt. Haragosanrázta az ujját Heller felé. – Nem! Fiatal fiúcskák nem néze-getni mocskos képek! Nem fog itt nekem mit mvelni! Ha afiatal signore, ha meztelen nt akarja nézni, akkor azt csi-

nálja rendesen!Felemelt ujjával sakkban tartva Hellert, felkapta a tele-font, hogy olasz szólavinát zúdítson a kagylóra. Aztán le-csapta. – Nagy bajba keverni engemet, ha mondják, én taní-tani mocskos képeket nézni! Mamma mia! Mit gondolnának vendégek!

Siets léptek zaja hallatszott a folyosóról. Már-már ré-

mült, picinyke n rontott be a szobába.Rövid orrú, gyönyör fogsorú, hollófekete hajú, hegyes,



353

formás mell nszemély volt. Aranybarna b. Európai ha-risnyát és blúzt viselt, valamint egy selyemköntöst fogottössze magán. Polinéziai lehetett.

Kívánatos! – Mian? – Rajtakapom ez a fiatal signore, nézi mocskos kép a fa-

lon. Mész Minette, ugrasz bele övé ágyába. Gyors, gyors! – Nem, nem – tiltakozott. Heller. – Csak meg akarom

nézni! – Aha! – mondta Minette. – Kukkoló.

– Nem, nem – tiltakozott ismét Heller. – Vannak olyanemberek... a szülföldemen, akik pontosan úgy néznek ki,mint maga. Csak meg akartam nézni...

– Aha, lássza, Madame Sesso – mondta Minette. – Egykukkoló! Asz csípi, ha kukuszkálhat!

Madame Sesso szigorúan a lány elé lépett. – Akkor fiatalsignore hadd néz! – S ezzel megrántotta a köntöst. Félig látni

lehetett Minette formás, ágaskodó melleit. Mint két aprócs-ka, arany szín sárgadinnye!

De Minette hátralépett. – Madame Sesso, maga olyan ke-gyetlen! Lássza, szemmi üzlet, szemmi. Három hete egy férfiszem volt. Lássza, üres az ágyam. Lasszan megrülök. Azösszesz lány err l a fiúról beszél. Ha én moszt levetk zök,nekimegyek, Madame Sesso.

Madame Sesso a lányra vetette magát. Megmarkolta aselyemköntöst, és lerántotta róla. Az Hellerre hullott, s elta-karta a látványt. – Csinálod az a vetk zés most azonnal! –

bömbölte Madame Sesso.Heller megpróbált megszabadulni a selyemköntöstl.

– Jó van! – sikította Minette. – Megyek a f szoknyáér,megyek a virágokér a hajamba. Aztán csinálom azt a vetk -

zés. De csak abban az esetben, ha utána...A kép csíkokra hullott! A hang sistergéssé változott!



354

Nem láttam, mi folyik a szobában! Csak a sistergést hal-lottam!

Mi a fene?

Valami interferencia lehet!Ez volt az els interferencia, ami megzavarta a rendszert.A készülék felmondta a szolgálatot!Ellenriztem a hálózatot. Rendben találtam. Feler sítet-

tem a hangot. Csak a sistergés vált hangosabbá. Nem azt acsendes feketeséget láttam, mint mikor Heller alszik.

Egy pillanatig arra gondoltam, talán érzelmi túlterhelésr l

van szó.Mindent megpróbáltam, amit csak lehet, megtettem min-

dent, amire csak képes voltam. Végül elhúztam a kezelésiútmutatót. Még soha nem vettem a kezembe.

Az utolsó eltti oldalon a következ bekezdésre bukkan-tam:

FIGYELMEZTETÉS

Mivel a szerkezet szén alapú szervezetben mködik,szükségszer en hiperérzékeny a szénatomok és -molekulák hullámkonfigurációjára.

Eddigi ismereteink alapján csupán aszénspektrumkibocsátás képes megzavarni a dupla hullámú

átvitelt. Ezek rendkívül ritka szerkezetek, abban az esetbenazonban, ha a kém olyan civilizációban kerül alkalmazásra,ahol ilyen szerkezetekkel találkozhat, figyelmeztetni kell rá,hogy legalább százlábnyi távolság maradjon tle.

Ez állt benne. És persze Heller nem tudta, hogy alkal-mazott, emiatt pedig én sem figyelmeztethettem semmi

ilyesmire.De egyáltalán mire? Mi a pokol lehet az a szénspektrum-



355

kibocsátó? A ritka alkalmak egyike volt, mikor nagyon bán-tam, hogy annak idején nem tettem valamit annak érdekében,hogy ébren maradjak az akadémiai eladásokon. És most

van egy ilyen micsoda Heller százlábas körzetében! Egyilyen elektronikailag primitív bolygón, mint a Föld!

Bármi is volt az, kifogott rajtam! Lehalkítottam a készü-léket. Az összeszabdalt képet bámultam, majd csüggedten,reményvesztetten magára hagytam a készüléket.

Az én országomban éjfélre járt az id. Zaklatott napok hosszú sora volt már mögöttem.

A titkos ajtón keresztül a hálószobámba mentem. Felkel-tettem a szakácsot, hogy készítsen nekem valami forró le-vest. Addig is nyugtalan álomba merültem.

Hirtelen felébredtem. Az éjszaka némasága vett körül.Csend! Megsznt a titkos szobám fell érkez szaggatott sis-tergés.

Átrontottam a szekrény hátulján.

Olyan gyönyör képet láttam a képernyn, amilyet csak akartam!

Heller a lakosztályában ücsörgött, és a tévét nézte! Azórámra pillantottam. Úgy hét óra lehetett arrafelé. Ilyenkor kezddnek a híradók.

Mi történhetett Minette-tel?Elhúzta a csíkot?

Vagy levetk zött Hellernek, majd bebújt az ágyába,ahogy követelte? Nem tudtam. Fogalmam sem volt.Egy spanyolos külsej bemondó jelent meg a képernyn,

hogy beszámoljon az aznapi gyilkosságokról, majd hozzátet-te: – A Lincoln alagút jerseyi oldalán járó newarki autósok döbbenten vették észre az ég felé emelked jókora tzgöm-

böt. A telefontársaságot folyamatosan ostromolták a hívók,akik arra gyanakodtak, talán kitört a III. világháború. – Ezen



356

könnyedén felnevetett. – Az megnyugtatásukra közöljük,csupán a Csúcs Autófesték Vállalat repült a leveg be. A lel-tár szerint több ezer gallon eladásra váró festéket tartottak a

raktárban. A kárszakértk szerint a tüzet gyújtogatás okozta,melyre nemrégiben kötöttek százezer dolláros biztosítást. Ti-zenegy azonosíthatatlan holttest került el a lángtengerbl. – A bemondó elmosolyodott. – De hát ilyen az élet a jerseyioldalon. – Gyanítottam, csakis manhattani tévétársaság lehet!

Várjunk csak, mi volt az? Egy árnyék? Nem, egy feketekéz és egy kar, egészen közel Heller arcához! Balról közele-

dik Heller felé! Heller nem fókuszált rá. Valamit az orra elétartott!

Egy villa!Valaki eteti Hellert, miközben a tévét nézi!A kéz eltnt, a hangot pedig összezavarta a rágás zaja.Valaki van vele! Minette?Mégiscsak nyert?

A bemondó unalmasan darálta a bemagolt évfordulókrólszóló szöveget. Véget nem ér lista.

Heller kissé jobbra fordította a fejét. Várjunk csak! Mivolt az? Valami fehér jobbra a tévétl!

Heller periferikus látómezejében megláttam. Két pár fehér lábfej! Az egyik pár pántos papucsban, a másik pedig mezte-lenül!

Halk susmus hallatszott jobbról. Nem értettem a híradómiatt. Gyorsan visszajátszottam a megfelezett képernyn, ésfeler sítettem a hangot. Két lány hangja! Vajon Minette azegyik?

Az egyik hangot el tudtam választani a tévébl hallatszóhírektl. Középnyugati kiejtés. – ...és szívem, hadd áruljamel neked, nagyon-nagyon jó volt! Azt hiszem, volt a leg-

jobb...Erre a másik lány is sustorgott valamit. lehetett



357

Minette? Még hangosabbra állítottam a berendezést, és ahangszínen is próbáltam változtatni. – ...hát, én eddig ténylegazt hittem, hogy lehetetlen ennyi orgazmust... – Angol kiej-

tés! Ez két teljesen különböz lány!A bemondó tovább folytatta. Eldarált néhány tzsdei ada-

tot, aztán így szólt: – Az államkincstár szóviv je szerint ezena délutánon a BAFT New jersey-i f nöke, Oozopopolis, né-hány más adóbehajtóval együtt eltnt. Nem voltak hiányaik,habár mindenki eltt közismert, hogy Oozopopolist kiterjedt

banki kapcsolatok f zték a Bahamákhoz. A folyó innens

oldalán mköd repültereket mindenesetre megfigyelésalatt tartják. – Ezt ismét mulatságosnak találta. – De hát ilyenaz élet Jerseyben, ilyen bizony.

Heller elrehajolt, hogy megnyomjon egy gombot, amivelkikapcsolhatja a készüléket. A képernym automatikushanger -szabályzója visszatért a normál beállításhoz. Heller

bal felé fordult. Az ágy melletti asztalkán keresztben egy

pompás test, buja pillantású, világosszke lány ücsörgött!Jóformán semmi nem volt rajta! Csupán egy selymes kendtterített a vállára, mely látni engedte a mellét.

Hol lehet Minette?Mit csinál itt ez a lány?A lány felnevetett, amitl elvillantak gyönyör fogai. –

Szóval, kedvesem, jobb, ha hiszel neki. Jobb, ha elkerülöd a

jerseyi oldalt. Te csak simulj ide mihozzánk. – Érzéki moz-dulattal megsimogatta a mellét. A villával beleszúrt a kris-tálykehelyben lév hatalmas cézársalátába. A salátával meg-cirógatta saját ajkát, majd az asztal fölött, csábítóan, Heller felé nyújtotta. – Ha végeztél az evéssel, szépfiú, lenne ked-ved megmutatni nekem, hogy megy ez Harlemben? – Mélyzengés, csábos hangon nevetett. A kínok kínját okozta ne-

kem! Aztán a tekintete átforrósodott. – Azt hiszem, elég eny-nyi vacsora. – Letette a villát és felállt.



358

A testét csak az a selymes kend takarta.Semmi más nem volt rajta!Kinyújtotta a kezét...

Már megint az interferencia!Felnyögtem. Vártam, hogy megsznjön.De nem sznt meg.

Néhány perc múlva, nagyon szomorúan, visszamentem ahálószobámba, és lefeküdtem az ágyamra.

Van, amit még én is nehezen viselek!Kis id múltán sikerült lecsillapítanom zaklatott gondola-

taimat és kavargó érzelmeimet.Csupán egy dologban lehettem biztos. Az interferenciá-

ban. Keletkezik, majd megsznik.Lehet, hogy már ki is csomagolta a holmiját, és már be is

pakolt a számtalan fülkébe és szekrénybe. Ha türelmes le-szek, kerüljön bármennyi id be is, pontosan ki tudom lesni,hová rejtette a lemezt.

Csupán ragaszkodnom kell a tervem végrehajtásához!

4. fejezet

A szomszéd szobában a berendezés megsznt sisteregni.

Félelmetes bver által irányítva, visszatámolyogtam a szo- bába, hogy lássam, mi folyik a képernyn.Heller éppen kilépett a liftbl az elcsarnokba.Az órámra pillantottam. Itt valami nincs rendben. Néha

gondokat okoz a bolygó egyik idzónáját egy másikba át-számolni, de ekkorát nem tévedhetek. A buja pillantású, sz-ke lány mindössze tíz perccel ezeltt állt fel hívogatóan. Erre

Heller már az elcsarnokban jár.Lássuk csak. Néhány percig eltarthatott, míg felöltözött.



359

Mondjuk egy perc kellett arra, hogy a lift...Ez azt jelenti, hogy szörnyen gyors.

New Yorkban kora este volt. Néhány ember lézengett

csak az elcsarnokban, többségük nyugati stílusú öltönyt vi-selt, brük színe azonban sokkal változatosabb volt. Maga-

biztos pillantású, kedélyes férfiak, a világ legkülönböz bbtelepüléseir l, sivatagokból, hegyekbl, vagy akár cölöpökönálló falvakból – tipikus ENSZ-tömeg. Összever dtek a re-cepció eltt, üdvözölték egymást, ücsörögtek vagy gyeleg-tek, míg nem kiáltották a sorszámukat, s közben megpróbál-

ták felkorbácsolni saját étvágyukat.Rá kellett jönnöm, Heller egyöntet döbbenetet váltott ki

az elcsarnokban várakozó látogatókból. A falakat borítótükrökben jól láttam, hogy nem húzta fel új ruháit – az ócskakék öltönyét viselte. Legalább a baseballsapkát nem tette afejére. A csupasz padlón csattogó, szöges baseballcipk azonban így is éppen elég feltnést keltettek.

Leült az egyik karosszékbe, amely jól látszott az ajtóból, sahonnan is szemmel tudta tartani a „Házigazda" feliratú aj-tót. Szinte ebben a pillanatban az utcáról egy hordár lépett beaz elcsarnokba. Nagy köteg folyóiratot és napilapot hozott.Egyenesen Hellerhez lépett, és letette elé az újsághalmot.Heller átnyújtott neki egy húszdolláros bankjegyet, s egy le-gyintéssel visszautasította a visszajárót.

Várjunk csak! Heller csakis a lakosztályából hívhatta felaz újságost! Vagyis akkor még ennek is bele kellett férnie atíz percbe! Akkor meg mi történt azzal a csábos pillantású,tejfölszke lánnyal?

Olykor-olykor a bejárat, valamint az igazgató ajtaja felé pillantva, Heller olvasni kezdett. Ah, kapiskálni fogom, hogymit forgat a fejében, ha kielemzem az újságokat, amiket ol-

vas.Versenymagazinok!



360

Amerikai tüzes pálya, Autóversenyzés, Autótunning.Átlapozta az újságokat, de ismerve Hellert, tudtam, el is

olvasta ket. Alattomos. De akkorra már kiismertem a szo-

kásait. Ha valóban érdekelték volna ezek a lapok, sokáig bámult volna egy-egy oldalt, hogy elgondolkodjon róla.

Abbahagyta a folyamatos lapozást. Talált egy képet egyöreg Pontiacról. A hozzá tartozó cikk „A garázsból a dics-ségbe" címet viselte.

Hát persze! Heller, a sebességimádó! Heller, a stopperóra-megszállott elmebeteg. Heller, aki minden kétséget kizáróan

a sebességrület végs stádiumától szenved!De várjunk csak. Tekintete célba vett valamit, s nem is

mozdult el róla. A cikk utolsó mondata így szólt:

„Így 225000 dollár elég ahhoz, hogy egész szezonbanrészt tudjunk venni a versenysorozaton, s kifizessük a szám-láinkat, vagyis ez a pénz bárki számára elegend lenne!"

Heller tekintete a „225000 dollár"-ra szegezdött.Egy ideig a tömeget figyelte. Nem voltak túl sokan, hi-

szen az ENSZ ebben az idszakban nem ülésezett. Az egyik szmokingos, biztonsági r Heller széke mellé araszolt, s aszája sarkából így szólt: – Figyeld a Maysabongóból érkezküldöttet. Épp most lép be. Abban a jelmezszer köpenyben,

keménykalappal a fején. Krist rejteget a ruhája ujjában. Le-het vagy két láb hosszú. Olykor-olykor ámokfutást rendezvele. – Az r felszívódott.

Heller, a feszültség biztos jeleként, ásított. Kinyitotta akövetkez újságot, a Wall Street Journalt. Azt is átfutotta.Azon a lapon, melyen egy keretben birtokokat hirdettek,megakadt a szeme. A „városon kívüli"-eket vizsgálta – azo-

kat, amelyek már túl vannak a zöldövezeteken, s így teljesentávol esnek a városoktól. Volt néhány, melyet Bucks megyé-



361

ben, Pennsylvaniában kínáltak eladásra, s volt pár, melyetVermontban, s néhány más megyében, Connecticut állam-

ban. Nagyszer hétvégi nyaralóhelyek. Az egyiken különös-

képpen megakadt a tekintete. Így szólt:

LEGYEN ÖNNEK IS SAJÁT FEUDÁLIS BIRTOKALEGYEN SAJÁT BIRTOKÁNAK URALKODÓJA

HATALMAS MOGYORÓ ÜLTETVÉNYEK KÉT TELJES HEKTÁR, ÉPÜLET NÉLKÜL

CONNECTICUT ÉRINTETLEN VADREGÉNYES

TÁJAINCSUPÁN 300000 DOLLÁRÉRT

Tekintete szinte rátapadt a háromszázezer dollárra.Máshová lapozott. Végignézte a „gazdasági piac"-ot, az

aznapi határids üzletekr l szóló, végtelen sorokkal együtt,majd átnézte a részvénypiacot, valamint a hozzá tartozó rö-

vidítések érthetetlen kuszaságát.Mozgolódás támadt a „Házigazda" ajtónál. Hatalmas,

barna b, turbános férfi lépett ki rajta, Vantagio kíséreté- ben. Megálltak az ajtó elcsarnok felli oldalán, s továbbfolytatták a megbeszélésüket. Siets mozdulattal felhangosí-tottam a készüléket.

A tárgyalás angolul folyt. A turbános megköszönte

Vantagiónak, hogy az kiegyenlítette a számlát. Aztán az ide-gen körülnézett, s meglátta Hellert. – Új arc – mondta a turbános óriás. – Ó, az a fiatalember? – mondta Vantagio. – Megbízunk

benne. Az apja rendkívül fontos férfiú, egy mohamedán.Amerikai színésznt vett feleségül. a fiuk. Egyetemre ké-szül, az apja pedig ragaszkodott hozzá, hogy itt lakjon. Nem

mondhattunk nemet. Végeláthatatlan diplomáciai bonyodal-makat okozott volna a visszautasítás.



362

– Ah! – mondta a turbános. – Tisztában vagyok vele,hogy ez zavarba ejt az ön számára. De meg kell értenie amohamedán vallást. Tudja – folytatta tudálékosan –, a Kö-

zel-Keleten a hagyomány szerint a gyerekeknek, különös-képpen a fiúknak, háremben kell nevelkedniük és élniük.Alighanem az apa itt az Egyesült Államokban ezt a bordélyttalálta a leghasonlatosabbnak egy háremhez. Ez teljesen ter-mészetes, igazán.

– Nos, köszönöm, hogy eloszlatta a zavaromat – mondtaVantagio, a politikatudományok nagymestere.

– Most megyek, hogy anyanyelvén üdvözöljem – szólt aturbános óriás. – Mintha otthon lenne.

Ezzel odalépett Hellerhez, s megtorpant eltte. Végigcsi-nálta az arab üdvözlés körülményes kézmozdulatait, majdmondott valamit, valami olyasmit, hogy .Alejkum szálám".Aztán hosszasan fecsegett. Arabul!

A francba! Heller nem beszél arabul!

Heller felemelkedett. Kifinomult udvariassággal megis-mételte a kézmozdulatot, majd is meghajolt, pontosan úgy,ahogy látta. Aztán így szólt: – Szörnyen sajnálom, de amígaz Egyesült Államokban tartózkodom, tilos seim nyelvéthasználnom. De köszönöm, jól vagyok, s remélem, ön is jólfogja érezni magát.

Mindketten meghajoltak.

A turbános óriás visszalépett Vantagio mellé. – Kiválóneveltetés fiatalember, valószínleg háremben ntt fel, mintahogy arról meséltem. Ez hallatszik a kiejtésén. De titokbantartom a dolgot, Vantagio, különösen, mivel Aga Kán fiárólvan szó.

Hátat fordítva Vantagiónak, a hatalmas turbános férfiazonnal az ajtóban ácsorgó kicsiny csoporthoz lépett, s va-

lamit odasúgott nekik. A társaság tagjai lopva Hellerre pil-lantottak. A dolog tényleg titokban maradt. Mindenki eltt.



363

Fél óra elteltével Heller kimerítette a rendelkezésére állóújságokat. Csendesen üldögélt, mikor Maysabongo küldöttekilépett a liftbl, s a recepcióhoz sietett. Keménykalapját le-

vágta a pultra. – Hol van az a disznó Stuffumo? – szegezte a kérdést a

portásnak.A portás zavartan körülnézett. Éppen akkor egyetlen biz-

tonsági r sem tartózkodott az elcsarnokban. – Tudni akarom! Azt akarom, hogy megmondja! – A tá-

voli ország követe megmarkolta a portás kabátját.

Heller felállt. A bolond! Hallhatta, hogy a férfi krist hordruhája ujjában! A kris a legkegyetlenebb rövid penge, amitcsak az ujjába rejthet! És nekem még mindig nem sikerültmegszereznem a lemezt!

– Harlotta nincs a helyén! – vicsorogta a delegált küldött. – Stuffumóval van! Tudom!

Kinyílt a liftajtó, s egy rendkívül kövér, öltönyt visel,

barna b férfi lépett ki rajta. – Stuffumo! – sikoltotta a küldött. – A nép ellensége! Ka-

pitalista, háborús uszító! Halál az agresszorokra!Keresztülrohant az elcsarnokon. A portás rávetette ma-

gát a vészcseng gombjaira. Stuffumo összerezzent, majdmegpróbált visszahátrálni a liftbe.

A távoli ország küldötte kirántotta a krist, a két láb hosz-

szú, hullámos acélpengét ruhája ujjából!A penge felsivított, ahogy a férfi belekaszált a leveg be!Stuffumo összegombolt mellénye széthasadt!A küldött a feje fölé emelte a pengét, hogy ismét lesújt-

son.Heller hirtelen elébe ugrott!A penge suhogva indult második útjára.

Heller elkapta a férfi csuklóját!Heller a hüvelykujját belenyomta a férfi kézfejébe, mire a



364

penge kihullott a fickó kezébl.Heller elkapta a fegyvert, mieltt az még a padlóra hullott

volna.

Két biztonsági r érkezett a helyszínre. Heller intett nekik,hogy maradjanak távol. Heller a küldöttet és Stuffumótgyengéden betuszkolta a lift sarkába.

– Melyik szobában van Harlotta? – kérdezte Heller, ujjaita lift gombjain tartva.

Stuffumo és a küldött egymásra meredtek. Heller erre fel-emelte a krist. – Gyerünk, gyerünk – mondta. – Legalább azt

mondják meg, melyik emelet. Úgyis megtaláljuk. – Mit szándékozik csinálni? – kérdezte a delegált küldött. – Hát – mondta Heller – kellemetlen helyzetbe hozott két

fontos férfiút. Magától értet, hogy emiatt meg kell halnia. – És ismét meglengette a krist.

– Ne! – sikította Stuffumo. – Harlottát ne! – Ne! – jajgatott a küldött. – Az én drága Harlottámat ne!

– Attól tartok, ilyen esetekben ez a szabály – mondtaHeller. – Önök majdnem megölték egymást miatta. Ez meg-engedhetetlen!

– Kérem – mondta Stuffumo. – Kérem, ne tegye – szólt a küldött. – Attól tartok, nincs más lehetség – mondta Heller. – Ó, de igen, van! – kiáltotta a küldött gyzedelmesen. –

Tarthatunk konferenciát a dologról! – Pontosan! – szólt Stuffumo. – Mindenfajta nemzetközifeszültség legmegfelel bb megoldása!

Azon nyomban leültek a lift sarkába, egymással szemben. – Elször is, a napirend! – mondta hivatalos hangon a de-

legált küldött.Heller megnyomta az „Üzemen kívül" gombot, majd elsé-

tált, magukra hagyva ket a liftben.Az egyik olasz biztonsági r így szólt: – Köszönöm, kö-



365

lyök. Nagyszer en vetted ki a kezébl a pengét. De hallgat-nod kell rám, ha figyelmeztetlek. Ezek diplomáciai mentes-séget élveznek, s így nem lehet ket letartóztatni, függetlenül

attól, hogy mit csinálnak. Törvénytisztel, amerikai állam- polgárokat viszont, mint amilyen te vagy és én, nyugodtanletartóztathatnak. Éppen ezért igyekszünk elkerülni ezt a fic-kót. Talán mostantól kezdve megjavul.

Vantagio is megjelent. Heller átnyújtotta neki a krist.A két valamikori ellenség kilépett a liftbl. – Egyezségre

jutottunk – mondta Stuffumo. – Kölcsönösen birtokoljuk a

területet. – Harlotta hétf i, szerdai és pénteki napokon az enyém,

míg kedden, csütörtökön és szombaton rendelkezik vele – mondta a küldött.

– A vasárnapokat saját feleségeinkkel töltjük – tette hozzáStuffumo.

– Vantagio – szólt a delegált küldött – használhatnánk az

irodáját a formális ratifikációra és a szerzdés aláírására?Heller egész addig figyelte ket, míg el nem tntek

Vantagio irodájában. Aztán ásított. Összegy jtötte az újság- jait, belépett a liftbe, majd kiszállt a legfels emeleten.

Ahogy a szobája felé ballagott a folyosón, az egyik közeliajtó kinyílt, s egy lány rontott ki rajta. Selyemköntöst viselt,a derekát azonban nem kötötte meg, így mikor nekiiramo-

dott, a köntös szétnyílt, s mindent megmutatott, amit addigeltakart. Gyönyör barna lány! – Ó, szóval itt vagy, szépfiú. Pang az üzlet ma éjszaka.

Néhány lány azt mondja, tartogatsz valami meglepetést aszámunkra. – Csábítóan Hellerre nézett, miközben a karjátcirógatta. – Kérlek, szépen kérlek, gyere be hozzám, és...

A képem összezavarodott. A hangszóróból bömbölni kez-

dett az interferencia zaja.De ezenkívül is számos zavarba ejt dologgal találtam



366

szembe magam. Heller érdekldött szokásos hobbija, a se- besség iránt. Azonkívül érdekelte a pihenés, a visszavonulása természetbe. Úgy éreztem, össze kellene tudnom rakni ezt

a két dolgot.De hiába talált töprengve a török hajnal, képtelen voltam

rájönni, hogy akar versenyautóval száguldozni egy fákkal te-letzdelt vidéken. És hogy miért.

5. fejezet

Már délutánra járt az id Törökországban, mikor felkel-tem. Gondolatok nélkül, még zsibbadtan az iménti ébredés-l, titkos irodámba támolyogtam, s mint valami bolond,azonnal a képernyre néztem.

Majdnem elájultam!

Húszemeletnyi mélységbe bámultam!Úgy éreztem, azonnal lezuhanok!Az emberek aprócska pöttyöknek, míg az autók játéksze-

reknek látszottak odalent!A nyomás, ami egész addig rám nehezedett, már így is

alaposan próbára tett, ez azonban már túl sok volt. Elfordí-tottam a tekintetemet, s reszketve lerogytam a székre. Né-

hány perc múlva sikerült úrrá lennem gyomrom tiltakozásán,és megkíséreltem, hogy ismét a képernyre pillantsak.Mi az ördögre készül?A Kecses Pálmákat koronázó kupolán lovagolt. Tizenöt

lábnyira alatta, a bitumenes lapos tetn egy kurva ácsorgott,zöld, testhez simuló ruhában, kötelet tartva a kezében.

Heller televízióantennát szerelt a tetre! A térdén egyen-

súlyozott dobozka tetején a következ szöveg állt:



367

HANDY JIMM-DANDI TELJESEN AUTOMATASZERELD MAGAD TÁVIRÁNYÍTÁSÚ

TÉVÉANTENNA JELER SÍTVEL

Az antennatalpat már ráer sítette a kupola betoncsúcsára.Most a jeler sítvel bajlódott. Körülnézett, s így én is láttama szomszédos házak tetejére szerelt hasonló antennákat. Már

bizonyára az el napon nekilátott a munkának.Ohó! Szóval jelproblémával is küszködik! De várjunk

csak! Ez csakis azt jelentheti, hogy mikor a berendezésem

hasznavehetetlenné vált, az tévéje sem mködött, vagyishogy azok a lányok nem tévét nézni mentek a szobájába!

Végzett a felszereléssel, majd a dobozkát a hóna alá véve,ereszkedni kezdett a k télen.

Megvan. Törvénysértés! Ez egy rhajós biztonsági kötél!Voltári felszerelést rejteget a bröndjeiben!gépet tartott a kezében, s miközben ereszkedett, az-

zal er sítette a tévékábelt a falhoz.Mikor leért, a n felé fordult. Ott állt eltte egy New

York-i kurva, kezében egy rhajós biztonsági kötéllel, me-lyet a Voltár ipari f városában készítettek! Lestem, mint egysólyom. Vajon észreveszi-e? Minden ettl függ! Kirúgatha-tom a küldetés élér l, és hadbíróság elé állíttathatom!

– Itt a ruhaszárító köteled, szívem – mondta a n. – És

most mit csináljak?Heller kivette a kötelet a lány kezébl, megrántotta, ami-l kiszabadult a tetre akasztott vége, majd ahogy lehullott akötél, hurkokba szedte a karjára – tipikus rhajós mutatvány:nem tudom, hogyan csinálják.

– Csak csévéld le ezt a tekercset, Martha. Menj elttem,én pedig rögzítem, amerre vezeted.

– Oké, szivi – mondta a lány. Ezzel elindultak. A lány egyrudat dugott át a tekercsen, Heller pedig a mellvéd alá tzte a



368

letekercselt kábelt.Aztán valami másra is rájöttem. Hellernek tudnia kell, hol

van az interferenciát okozó zavarforrás. A tet, amelyre a

kábelt fektette, lehetett vagy háromszáz láb hosszú, az épületszélességének körülbelül kétszerese. Az antenna kívül esettaz interferencia zónán. Igyekeztem kikémlelni, honnanszármazhat az interferencia, nemcsak a kíváncsiság miatt,hogy vajon mit csinálhatott a lakosztályban, hanem merttudnom kellett, hova rejtette a lemezt. Minden összezavaro-dott.

A lány elérte a tet túlsó végét. – És most mit csináljak,szépfiú?

– Menj le a szobámba, nyisd ki a duplaajtót, aztán állj kiaz erkélyre, és tartsd a biztosítókötél végét.

A lány elszaladt. Heller a kábeltekercset rákötötte a bizto-sítókötélre, majd eleresztette, hogy a tekercs az erkélyre

pottyanjon. A lány megjelent a balkonon, és elkapta a teker-

cset.Heller a biztosítókötél fels végét a tet k mellvédjére

er sítette, majd átlépett a mellvéden...Elfordítottam az arcomat. Ez a fickó az rületbe kerget!

Egy cseppnyi esze sincs. Rá se (bíííp) a magasságra. Hallot-tam, ahogy a tgép ráer síti a kábelt a függleges falra, deodanézni nem mertem. Tudtam, hogy aprócska embereket és

kicsiny autókat látnék felülr l a képernymön!Meghallottam a bontófúró hangját. Megkockáztattam egy pillantást. A biztosítókötelet már korábban lerántotta a tet-l, most pedig éppen kábelnek való lyukat fúrt a falba. Egyvoltári bontófúróval!

Feszülten figyeltem a képernyt, hogy lássam a kurva re-akcióját. A lány az aprócska, tenyérben elfér játékszert fi-

gyelte, amelyben egyetlen alkatrész sem forgott, hanem egy-szer en kiharapta a falból a kívánt méret lyukat. Törmelék



369

és szikrák nélkül. Csodának számít ezen a bolygón. A lány-nak csak annyit kellett volna mondania, „ember, ez a masinaszinte csak úgy zabálja a követ!", s így elkaphattam volna

Hellert!Ehelyett így szólt: – Megyek, és szólok a szobaszerviz-

nek, hogy küldjenek fel neked valami reggelit, édesem. – Ezzel kiment a nappaliból. Magamba roskadtam.

Heller belépett a lakosztályába, összeszerelte a szerkeze-tet, majd hamarosan rácsatlakoztatta a tévékészülékre. Be-kapcsolta ket. A távirányítható, antennaforgató készülékkel

babrált. A képen látni lehetett a vétel változását, ahogy kör- beforgott az antenna.

– Hé, nagyszer a képe – mondta a szajha. – Megcsinál-tuk! Mindjárt küldik a reggelit.

Heller rendbe rakta a szerszámkészletét. Aha, most látnifogom, hol tartja a felszerelését. Mindenképpen el kell dug-nia a biztosítókötelet és a bontófúrót! És most már semmifé-

le interferencia nem fogja megzavarni a készülékemet!Bezárta a szerszámos dobozt. Ó! A doboz tetején, mintha

nem is képernyn keresztül láttam volna, ez állt:

JETTERO HELLER HARCMÉRNÖKÖK FLOTTA HADTESTE

A szöveg voltár nyelven íródott, de ez állt rajta szó sze-rint!A pamlag felé hajította a szerszámkészletet, ami felirattal

lefelé érkezett meg a pamlagra.A fürdszobába ment, ahol lerúgta teniszcip jét és base-

ball edzruháját. A masszírozó zuhany alá lépett. A masszí-rozó vízcseppek doboltak Heller testén, de még így is meg-

hallottam, hogy valaki a fürdszoba szekrényajtóit csapkod- ja. Annak a nnek, Marthának, egyéb dolga sem lett volna,



370

mint hogy megtalálja azt a készletet, s Heller elé álljon a kö-vetkez szöveggel: „Hé, mi ez az írás? Úgy néz ki, minthanem is err l a bolygóról származna", és Heller már mehetne

is a kivégzosztag elé!A zuhany ajtaja kinyílott. Egy kéz jelent meg Heller látó-

mezejében. A lány már levetette testhez simuló ruháját, s egyszappant tartott a kezében. Így szólt: – Szivi, hadd mossammeg a hátadat, mieltt...

Ismét jelentkezett az interferencia!Rohangálni kezdtem. A kép tépett vonalakra esett szét, a

hangszóróból pedig csak sistergés hallatszott. A zavar töké-letesen meggátolt abban, hogy elegend adatot szerezzek alakosztályról, megtudjam, Heller hol rejtegeti a felszerelését,és meghiúsította rajtaütési tervemet, amellyel megszerezhet-tem volna a lemezt, s végezhettem volna Hellerrel. A percek lassan, kegyetlenül fél órává gyarapodtak.

Aztán vége szakadt!

Heller a díványon üldögélt, és kávét iszogatott. Egyedülvolt a lakosztályban.

Kopogás hallatszott az ajtó fell, mire Heller átható, flot-tánál szokásos hangján így szólt: – Jöjjön be, nincs bezárva.

Szabókból álló sokadalom lépett be az ajtón!Fitogtatni kezdték finom szöveteiket, nyári selymet, mo-

hert, tweedet, gabardint és ingselymet dugdosva Heller orra

alá.A vezet szabó, Heller engedelmével, kezében egy divat-lapot tartva, leült a kanapéra. Érezte, hogy ráült valamire,mire az ülepe alá nyúlt, s kirántotta a szerszámkészletet.Semmi mást nem kellett volna tennie, mint megvizsgálni afeliratot, és a néhány fura szerszámot, s máris tisztában lettvolna vele, hogy egy földönkívülivel áll szemben!

– Nos, hoztunk egy eldobható kis öltönyt, amit a mai napon viselhet, fiatalúr. De össze kell állítanunk a ruhatárát,



371

mind a társadalmi élet, mind az egyetemi idszak számára.Hogy hogy nem, az szi divat még soha nem volt olyan eset-len, mint az idén. Kellemes, de esetlen. Itt, ebben az íves St.

Giles kollekcióban látható, hogy a gallér...Undorító. Kit érdekel a puccos divat meg a nadrágszárak

szélessége? Mutatott egy gabardinból készített felöltt,számtalan szíjjal és pánttal, valamint fegyverzsebbel, aminekem is ínyemre lett volna. Úgy nézett ki, mintha magaHumphrey Bogart hordta volna. De a többi... Aztán rájöttem,mi váltja ki valójában az ellenszenvemet. Nem a divatos ru-

hák, hanem maga a szabó. Ugyanis homokos volt. Ha vala-kiket nem tudok elviselni, akkor azok a melegek!

– És most megtenné, hogy feláll, fiatalúr?Ezzel letérdelt Heller elé, hogy méretet vegyen a nadrág

számára. Mintha nehezen boldogult volna a mér szalagjával.Egyfolytában összegubancolódott.

– Ó – mondta a f szabász kuncogva –, maga igazán re-

mek testfelépítés! – Mi a baj? – kérdezte Heller. – Túl szk a csípm? – Ó, nem, fiatalúr. Nem a csíp jér l beszélek.Jelentkezett az interferencia!A türelmem meg elfogyott!Felálltam. Ezt most már álnok, személyes sértésnek vet-

tem! Sértésnek? Ha nem szerzem meg a lemezt, halott va-

gyok!Kopogást hallottam az irodámat Faht irodájával összekötfolyosó ajtaja fell. Raht és Terb soron következ üzenetétcsúsztatták be az ajtó alatt. Felkaptam.

Így szólt:

Figyeljük a vízfelszínt. Arra az esetre, ha felbukkanna.

Na kész!



372

Kirohantam a házból, és izgatottan a kertbe siettem.Az a (bíííp) sikoltozó kanári! Boldogan trillázik és fütyö-

részik azon a fán! is benne van ebben az egészben!

Bementem, hogy megkeressem tizenkét lövet vadász-fegyveremet. Megtöltöttem. Aztán megláttam a sárga villa-nást a lombok között.

Mindkét csvel egyszerre tüzeltem.A dörrenés szinte megsüketített.A lövés lyukat vágott a fa koronájában.Egy gazdátlan madártoll lebegett lassan lefelé a néma

csendben.Már sokkal jobban éreztem magam.Egy r rohant azonnal felém, de én nevetve elküldtem.Sokkal jobban voltam. Képes voltam gondolkodni. Leül-

tem egy padra.Mi az, amit biztosan tudok? Aha, egy életbevágó dolgot

megtanultam azon a napon. A kurvában a leghalványabb

gyanú sem ébredt afell, hogy egy voltári biztosítókötelettart a kezében. A szabó még rá is ült a Flottánál használatos,felirattal ellátott szerszámkészletre, de egyszer en csak fél-redobta. A Heller környezetében lév emberek teljességgelalkalmatlanok a megfigyelésre! Ez talán megváltozik, haHeller bekerül az egyetemre. De a Kecses Pálmák környékénsenki az égadta világon semmit sem fog észrevenni!

Az íróasztalomhoz léptem. Kegyetlen közleményt fogal-maztam a New York-i iroda számára. Így szólt:

RAHT ÉS TERB VALAHOL NEW YORK KÖZELÉBENTARTÓZKODNAK. KERESSÉK MEG, ÉS UTASÍTSÁK KET ARRA, HOGY JELENTKEZZENEK.

AMENNYIBEN

A KAPOTT FELADATOT NEM VÉGZIK EL AZONNAL,AZ IRODA ÖSSZES TISZTSÉGVISELJÉT



373

KIVÉGEZTETEM.SULTAN BEJ

Ha jelentkeznek, azonnal elküldöm ket, hogy szerezzék meg az épület tervrajzait, és ismerjék meg a járást.

Ezzel a háttérrel egyszer és mindenkorra végére járhatok ennek az ügynek. Mieltt még jelentkeznének rajtam azideg-összeroppanás jelei.

Felhívtam a futárt és útjára indítottam az üzenetet.Kezemben egy kancsó sirával visszaültem a képerny elé.

Az interferencia már megsznt. Heller lefelé tartott a liftben.

6. fejezet

Heller új „eldobható" öltönyét viselte, melyet jól láttam periferikus látómezejében, a lift tükrében. Világoskék, köny-ny, nyári anyagból készült, változatosan hordható öltönyvolt, zsebei azonban kidudorodtak. Az öltöny alatt Heller kék szín inget viselt, melynek széles gallérját kihajtotta azöltöny vállára. Gondolom, ez kölcsönzött esetlen megjele-nést a modellnek, Heller azonban ettl függetlenül szörnyen

fiatalnak tnt benne. Bármi is volt a szabó szándéka, tökéle-tesen tönkretette a Heller szke fürtjein virító vörös baseball-sapka, melyet szokásához híven tarkójára tolva viselt, sahogy keresztülcsattogott az elcsarnokon, tisztán hallottam,hogy továbbra is baseballcip jét hordja! Lehet tiszta és ren-des, tarthatják akár még jóképnek is, de továbbra sincs fo-galma a kémkedésr l, s a megfelel megjelenésr l! A base-

ballsapkára még van magyarázat – abban a hitben van, hogydolgozik. A szöges cipt azonban csak azért hordja, mert



374

nincs kényelmesebb lábbelije. Az idiótának!De elnéznek kell lennem. a kiválasztott.A széfekhez ment, majd megállt saját páncélszekrénykéje

eltt. Megfigyeltem a kombinációt.A pénzét szétteregette a széf belsejében.Hangokra lettem figyelmes, alig hallható zajokra, egy

máskülönben csendes helyiségben. Feler sítettem a hang-er t. Valaki egy kihangosítható telefonnal! Mindkét felet jólhallottam! Olaszul beszéltek.

– ...ez nem magyarázat a késn fekvésre! – Babe

Corleone hangja! – De Babe – szólt Vantagio –, ehhez semmi közük a lá-

nyoknak. Az a két ENSZ-es nagyfej saját országuk ENSZ-tagsági díjának felét itt költi el, így igazán nem volna szabadhagyni, hogy lemészárolják egymást.

– Vantagio, ezzel talán azt akarod mondani, hogy ezt nemértékelem kellképpen?

– Nem, nem, mia capa! – Vantagio, talán útját akarod állni a fiú karrierjének?Heller a pénzét számolta, egyenként. Úgy tnt, mintha

azon járna az esze, hogy néhány bankjegy hamis.Vantagióba alighanem beleszorultak a szavak. Végül így

szólt zihálva: – Ó, mia capa, hogy mondhatsz ilyen szörny-séget?

– Te is tudod, hogy mennyire fontos az oktatás. Féltékenyvagy, talán azt szeretnéd, hogy is úgy végezze, mint ezek asenkiháziak?

– Ó, nem! – zokogta Vantagio. – Akkor kérlek, magyarázd meg nekem. Meghallgatom.

Nem fogok közbekiabálni. Türelemmel végighallgatlak. Vá-laszolj erre a kérdésre: Két nappal ezeltt a vasárnapi újság-

ban azt olvastam, Vantagio, hogy az Állami Egyetemen teg-nap megkezddött a beiratkozás. És amikor felteszek neked,



375

Vantagio, csendesen és türelmesen egy egyszer kérdést,„Rendesen beiratkozott a fiú és elkezdte az iskolát?", azt azostoba választ kapom, hogy késn feküdt le.

Vantagio szólni próbált. – Mia capa... – Ide hallgass, te is tudod, én is tudom, és a Jóisten is tud-

ja, hogy a fiúk utálnak iskolába járni – folytatta Babe. – Jóltudod, hogy irányítani kell ket, Vantagio. Tudod, hogy szo-rítani kell ket. A bátyáimra, Isteni mentse meg a lelküket,ráfért volna a verés, így nekem ezt nem kell megmagyarázni.

– Mia capa, könyörgöm...

– Szóval a kérdés, amire választ szeretnék, Vantagio, hahagynál végre szóhoz jutni, miért nem irányítod és ellenr-zöd azt a fiút? Miért nem engedelmeskedik az utasításaid-nak? Ne fáraszd magad magyarázattal. Pontosan fél óra múl-va hívjál fel, hogy elmondd, a fiú elkezdte az iskolát. – Éleskattanás hallatszott. A n letette.

Heller úgy találta, az a néhány bankjegy, melyen

Benjamin Franklin volt látható, mégsem hamisítvány. Szé- pen összerendezgette a pénzét, de cseppet sem volt boldog amennyiségétl. A fejét rázta.

Tizenötezret a zsebébe gyrt, amely már így is kidudoro-dott, istenek tudják, mitl. Becsukta és bezárta a széfet, smár indult is volna a Kecses Pálmákból, mikor a Vantagioirodája fell hallatszó kiáltás feltartóztatta.

– Van egy perced, kölyök?Heller belépett. Vantagio szemöldöke megereszkedett.Letörtnek látszott. A székre mutatott, de mint az olaszok ál-talában, nem tért azonnal a tárgyra. Udvariatlannak találtavolna.

– Nos, kölyök, hogy boldogulsz a lányokkal? – kérdeztekomoran.

Heller nevetett. – Ó, igazán könny a nkkel bánni. – Ebben nem lennél annyira biztos, ha az én székemben



376

ülnél – mondta Vantagio.Aha, valamire rátapintottam. Vantagio féltékeny Hellerre.

Attól tart, Heller el fogja venni tle a munkáját!

– Én azt mondom – szólt Heller –, csak magához fordul-hatok.

– Mi? – kérdezte gyanakvóan, védekezen. Igen, valami bántja Vantagiót.

– Hát, a helyzet az – mondta Heller –, hogy van vala-mennyi pénzem, de azt hiszem, többre lenne szükségem.

– Mire?

– Nos, tennem kellene valamit a bolygóval. – Vagyis hogy azt tervezed, átveszed az egész bolygót?

Nézd kölyök, ezt soha nem tudod megtenni diploma nélkül. – Ó, ez igaz – mondta Heller. – De ezek a dolgok bizony

pénzbe kerülnek. Azt akartam megkérdezni öntl, van-e sze-rencsejátékra lehetség a közelben.

Vantagio felfortyant. – Szerencsejáték! Te megrültél! Mi

futtatjuk ezeket a helyeket, és hidd el nekem, a gatyádat iselvesztenéd! Átverés az egész!

Ohó! Vantagio ellentmondásba keveredett önmagával!Valóban féltékeny Hellerre?

– Nos, rendben – szólt Heller. Aztán elhúzta aWall Street Journal egyik számát, és kinyitotta. Pont az

árutzsde oldalon. – Azt mondom, az árak alakulásának

megfelelen venni kell és eladni, nap mint nap.Vantagio félresöpörte. – Ez a legbiztosabb módja annak,kölyök, hogy rengeteg pénzt veszíts! – Haragosan nézettHellerre.

Abban a pillanatban átvillant az agyamon, talán szövet-ségben vagyok Vantagióval. Szemmel láthatóan ellenségesenviselkedik Hellerrel. Ki kell derítenem, miért.

Heller egy másik újságot teregetett szét. – És ezek? Nap-ról napra változtatják az árukat.



377

– Ez a részvénypiac! – mondta Vantagio. – Nagyszer módja annak, hogy csdbe menj!

– És hogy lehet venni meg eladni ket? – kérdezte Heller.

– Szükség van egy brókerre. Egy részvénybrókerre. – Nos, tudna ajánlani egyet? – Csalók, egytl egyig – felelte Vantagio. Teljesen nyil-

vánvaló volt, hogy meg akarja gátolni Heller el bbre jutását.Ráadásul ideges, ingerült. Egyre biztosabb lettem abban,hogy van valami – valami, ami talán egyesít minket.

– Ismer valakit közülük? – kérdezte Heller.

– Ugyan, nézd meg a telefonkönyvet. De nekem semmidolgom velük. És ide hallgass, kölyök, neked se legyen.Hallgass rám, gyerek, inkább azt mondd, hogy elmész azegyetemre.

– Igen – mondta Heller. – Senki nem hallgat rád egészenaddig, amíg nem szerzel diplomát.

– Pontosan – felelte Vantagio. De ideges maradt. – Ezért

hívtalak ide, kölyök. Tudod milyen nap van ma? – Heller afejét rázta. – Az Állami Egyetem regisztrációs hetének má-sodik napja. Megvannak a papírjaid?

– Itt vannak – felelte Heller a zsebére ütve. – De ha egyteljes hét...

– Fogod magad – mondta Vantagio durván –, és mostazonnal elmész beiratkozni!

– De ha egy egész hetem... – Csönd! – szólt Vantagio. Benyúlt egy fiókba, ahonnanelhúzott egy könyvet, Állami Egyetem, tanmenet, szi sze-meszter. A „Geovani Meretrici" név állt a jegyzéken. Gon-doltam, ez Vantagio valódi neve. – Mi a f szakod?

– Nos, mérnökszak, gondolom – mondta Heller. – Milyen fajta? – faggatózott Vantagio.

– Hát, ha odaadná azt a könyvet, végig tudnám olvasni, ésnéhány nap múlva talán...



378

Vantagio ettl tényleg ingerült vált. Mit jelenthet ez azindulat? A könyvbl olvasni kezdte: – Repülgépmérnök?Kertészmérnök? Gépészmérnök? Elektromérnök és számító-

gép-tervez? Bányamérnök? Atomtechnikai mérnök? Vagyegyszer en csak mérnök?

– Atomtechnikai mérnök – felelte Heller. – Ez jól hang-zik. De...

Vantagio felemelte a hangját. – A fokozatok az alapdip-lomától egészen a doktorátusig terjednek. Szóval, ez az!Atomtechnikai mérnök! Lenygözen hangzik.

– De azért – szólt Heller – szeretném megnézni... – Rendben! – mondta Vantagio. – Itt az Állami Egyetem

térképe. Nézd, itt a könyvtár és a többi. Ez a központi épület,és itt a bejárat. És itt egy térkép a metróvonalakról. Elmész alegközelebbi metróállomásra, majd szépen keresztülutazol avároson. A Times Square-en átszállsz az 1-es számú vonalra,majd a 116. utcánál, az Állami Egyetemnél leszállsz, és

egyenesen bemész a központi épületbe, ahol aláírod a jelent-kezést. Világos?

– Hát, igen. És hálás vagyok a segítségéért. De ha egy teljes hét... – Nem fejezte be, mivel Vantagio különös pillantá-sokkal méregette.

Vantagio továbbfolytatta. – Kölyök, éltél már valaha NewYork közelében?

– Nem – felelte Heller.Vantagio bizalmas modorban folytatta. – Akkor nem is-mered a szokásokat. Ha idegen helyre kerülsz, kölyök, vég-zetes lehet, ha nem alkalmazkodsz a szokásokhoz.

– Ez igaz – mondta Heller. – Szóval, az úgy van, kölyök – folytatta a politikatudo-

mányok ismer je –, hogy létezik egy kötelez érvény sza-

bály az amerikai indiánok körében arra az esetre, ha valakimegmenti egy másik ember életét. És ez az indiántörvény ma



379

is érvényben van. Tudtad, hogy ha megmented egy másik ember életét, akkor az attól a perctl kezdve felels érted?

Felkaptam a fejem! Vantagio egy földi kínai szokásról

mesélt Hellernek! Csakhogy teljesen a visszájára fordítva! Arégi Kínában az Apparátus felderítése szerint, ha megmentet-ted egy másik ember életét, te leszel felels érte mindörökké!Így mindig figyelmeztettük az alkalmazottainkat, soha nementsék meg senki életét Kínában! Vantagio ezt az ismeretétsaját céljára akarta felhasználni, s azt is tudnia kellett, hogyhazudik!

– Biztos benne? – kérdezte Heller.Vantagio ránézett, önelégülten és fölényesen. – Hát per-

sze, hogy biztos vagyok benne. A politikatudományok mes-tere vagyok, nem igaz?

– De igen – felelte Heller, kétség nélkül. – Te pedig megmentetted az életemet, igaz? – kérdezte

Vantagio.

– Hát, úgy tnik – válaszolta Heller.Hirtelen rájöttem! Vantagio! Aprócska ember, csak öt láb

két hüvelyk magas. Ugyanúgy, mint a Szicília szomszédsá-gában fekv Korzikán él emberek. A Napóleon nev korzi-kai kisember szintén kisebbrendnek érezte magát, bárkivelkapcsolatban. Vantagio, Heller tetteivel szembesülve, sajátkisebbrendségi érzésétl szenved! Heller eddigi cselekede-

tei bizonytalanságba taszították a szicíliait. Aztán tényleg rá- jöttem: a Vantagio csupán ragadványnév – a csúfneve! Azt jelenti olaszul, „ostorkéz"!

Vantagio felállt és kihúzta öt láb magas önmagát, majdszigorúan a széken ül Hellerre nézett, akivel így szemma-gasságba került. Így szólt a politikatudományok mestere: – Megmentetted az életemet, ennek következtében kivétel nél-

kül mindent meg kell tenned, amit mondok! És ez így leszmostantól kezdve!



380

Heller bnbánóan nézett maga elé. – Azt hiszem, ténylegígy kell lennie.

Vantagio egy szempillantás alatt csupa mosollyá és vi-

dámsággá változott. – Akkor ezt megbeszéltük! Parancsoljegy szivart. Nem, felejtsd el, nem szabad dohányoznod. Ve-gyél inkább mentolos cukorkát. – És Heller felé nyújtotta adobozt.

Heller kivett egy cukorkát, mire Vantagio megkerülte,hogy megütögesse a hátát. – Akkor most már tudjuk, hogymi az ábra, igaz?

– Igaz – felelte Heller. – Szóval, most irány a metró, és gyerünk beiratkozni! –

De ezt már vidáman mondta.Heller felállt és Vantagio kíséretében az ajtóhoz ballagott,

aki kinyitotta eltte, majd búcsúzóul még egyszer hátba ve-regette.

Mikor Heller visszanézett, Vantagio ragyogó ábrázattal

integetett utána. Nos, nem könny megérteni a szicíliaiakat. Ez a Vantagio

meglehetsen csalfa, köpönyegforgató fickónak tnt. Egy-elre felfüggesztem a bizalmamat, és félrerakom azon szán-dékomat, hogy bevonjam a terveimbe. A lehetség azonbantovábbra is megmaradt, hogy lángoló féltékenységét és ki-sebbségi érzését felhasználjam.

7. fejezet

Mondanom sem kell, arra számítottam, hogy Hellernek esze ágában sem lesz azt tenni, amit Vantagio mondott neki,

így nem sok figyelmet fordítottam arra, hogy mit csinál.Heller lement a metróállomásra és belenézett egy telefon-



381

könyvbe. Azt gondoltam, talán felhívja az egyetemet.Felszállt az egyik szerelvényre, amely elviharzott vele.

Úgy tnt, érdeklik az emberek. Forróság tombolt New York-

ban, s ilyenkor a metró szinte izzik. Az emberek izzadtan,csapzottan utaztak a szerelvényen.

Én sem voltam éberebb a többi utasnál. Hirtelen azonbanfigyelmes lettem egy elsuhanó állomásjelz táblára:

23. utca

Aztán a következre:

14. utca Union Square

Hé, rossz metróra szállt. Nem a KÜLváros, hanem aBELváros felé tart! És még csak nem is a megfelel vonalonutazik! A Lexington Avenue-i metróvonalra szállt!

Sietsen visszacsévéltem az osztott képerny képét. Nema Times Square-en szállt át, hanem még eltte, a KözpontiPályaudvarnál! Tovább csévéltem a felvételt visszafelé.Megláttam a telefonkönyvet, amibe belenézett. A sárga olda-lakon kikereste a Stoeks and Bonds Brókerirodát, majd az uj-

ját végighúzta a Short, Skidder and Long Társaság Wall St.81 1/2 alatt.

Iskolakerül!Ohó, Vantagio er sködése talán mégsem teljesen haszon-talan. Adatokat gy jthetek arról, hogy Heller nem engedel-meskedik neki, majd ezeket felfedve Vantagio eltt, talán

beenged Heller szobájába. Egy gyönyör séges ábránd jelentmeg elttem a mosolygó Vantagióról, amint széles kézmoz-dulattal tessékel be Heller szobájába, miközben azt mondja:

– Tessék, Gris tiszt úr. Tegyen, amit akar! Kutassa át a lak-osztályt! Még a házvezett is idehívom, hogy segítse megta-



382

lálni a lemezt! Így kell bánni ezekkel az engedetlen, fiatalkölykökkel, hát nem igaz, Gris tiszt úr? – Gyönyör ábránd!

De vissza a valósághoz.

Heller vörös baseballsapkával a tarkóján, szöges baseball-cip jében csattogva, megtalálta a Wall Street 811/2 számot,majd kilépve a liftbl, néhány pillanat múltán ráhasalt aShort, Skidder and Long Társaság ügyfélpultjára. Hatalmastáblákat talált a helyiségben, melyek az éppen aktuális árakatmutatták. Az önmköd tzsdei árjegyz készülékek szalag-

jai folyamatosan csattogtak.

A rágógumit rágó lány így szólt: – Igen? – Beszélni szeretnék valakivel részvényvásárlás ügyében

– szólt Heller. – Új jegyzés? Keresse meg Mr. Arbitrage-et a harmadik

fülkében.Mr. Arbitrage egy kifogástalanul öltözött, teljesen össze-

aszott úriember volt. Mikor Heller belépett a fülkéjébe, fel

sem állt íróasztala mögül. Csak végignézett rajta, olyan pil-lantásokkal, mintha valaki halat dobott volna az irodájába,méghozzá büdöset.

– Beszélni szeretnék valakivel, részvényvásárlás ügyében – mondta Heller.

– Ha láthatnám az iratait – szólt Mr. Arbitrage, úgy téve,mintha megszokásból mondaná.

Heller önkéntelenül leült a fickóval szemben. ElhúztaWister jogosítványát és társadalombiztosítási kártyáját.Mr. Arbitrage megvizsgálta ket, majd visszaadta

Heilernek. – Felteheten nincs rá szükség, hogy a hitelképes-sége fell érdekldjem.

– Az meg micsoda? – kérdezte Heller. – Kedves fiatal barátom, ha ez valamiféle iskolai házi fel-

adat, attól tartok, nincs idm önnel foglalkozni. Ezért fize-tünk adót. A kijárat ugyanaz az ajtó, mint amelyen bejött.



383

– Várjon – szólt Heller. – Van pénzem. – Kedves fiatal barátom, kérem, ne tréfálkozzon velem.

Az idm drága, ráadásul együtt villásreggelizek a J. P.

Morgan vezet jével. A kijárat... – De miért? – értetlenkedett Heller. – Miért nem vehetek

részvényeket?Mr. Arbitrage jó hangosan felsóhajtott. – Kedves fiatal

barátom, ahhoz, hogy részvényekkel foglalkozzon, számlátkell nyitnia. Ahhoz szükség van egy bizonyos életkorra. Ami cégünknél erre csak huszonegy éves kor felett van lehet-

ség. A számlanyitáshoz továbbá szükségeltetik bizonyos hi-telképesség. Ön feltételezheten nem rendelkezik ilyesmivel.Azt javaslom, a szülei társaságában látogasson meg minket akövetkez alkalommal. Viszontlátásra.

– A szüleim nincsenek a Földön – szólt Heller. – Részvétem. Kérem, jegyezze meg, amit mondok, ahhoz,

hogy üzletre lépjünk önnel, szükség van valakire, aki elmúlt

huszonegy éves, és felelsséget vállal önért. És most kérem,hagyjon magamra.

– Az összes cégnél érvényben van ez a tiltás? – Kedves fiatalúr, az összes cég becsapja maga eltt az aj-

taját, csak sokkal keményebben, ahogyan azt én teszem! Ésmost viszontlátásra, fiatalúr! Viszontlátásra, viszontlátásra,viszontlátásra! – Ezzel keménykalapjáért nyúlt, hogy elin-

duljon villásreggelizni.Heller lement az utcára. A villásreggelizni induló tömegömleni kezdett kifelé az épületekbl – a villásreggeli minthariadót jelentett volna a Wall Streeten.

A gondolataiba merült Heller vett egy hot-dogot az utcaiárustól, majd a járdán megivott hozzá egy narancslevet. Úgyvélte, Mr. Arbitrage a jöv ben is hasonlóképpen viselkedne

vele.Heller az égbe nyúló rideg épületeket, és a lábaik körül



384

nyüzsg izzadt tömeget figyelte. Megvizsgálta az épületek falára rakódott szennyezdést. Ez jócskán felkeltette az ér-dekldését. Noteszából kitépett néhány lapot, ráírta az épület

címét, majd a papírral letörölte a lerakódott piszkot. Hát per-sze, hogy fekete lett. Átverekedte magát a tömegen, s a kö-vetkez épületnél is megismételte az eljárást. Ezután vissza-ment a metróállomásra, lenyúlt a peron alá, hogy onnan ismintát vegyen. Miután végzett, elrakta a gondosan összehaj-togatott és megcímzett papírlapocskákat.

A metróvonalak térképét böngészve, nyilván rájött, hogy

a Wall Streetr l közvetlenül nem tud eljutni az egyetemre,így felugrott egy szerelvényre, amely a Központi Pályaudvar felé tartott, majd a Times Square-en átszállt az egyes számúvonalra, amelyen hamarosan észak felé robogott.

A 116. utcánál kiszállt a metróból, s hamarosan már azegyetem felé ballagott, keresztülverekedve magát a legkü-lönböz bb brszín diákokból álló sokaságon, amely tömeg

is hol megindult valamilyen irányba, hol megtorpant. Szo-morúszürke tömeg volt.

Egy fiatal fiú lépett Heller mellé, és így szólt: – Mit ve-gyek fel ebben a félévben?

– Pulóvert – felelte Heller. – Melegen ajánlom.Mint valaki, aki tudja, hová megy, azok között, akik nem

tudják merre tartanak, Heller felszaladt a lépcsn, s az el-

csarnokban találta magát, ahol beiratkozásra váró diákokbólálló hosszú sorok kígyóztak. Egyetemi adminisztrátorok ül-tek ideiglenes íróasztalaik mögött, iratokkal körbebástyázvaönmagukat. Heller az órájára pillantott, amely felvillantotta a

pontos idt. Ezután végignézett a hosszú sorokon.Egy fiatal férfi, aki felteheten diák és hivatalsegéd is volt

egyszerre, hatalmas, számítógép nyomtatta iratköteggel lé-

pett a helyiségbe. A csoportbeosztásokat cipelte. Heller oda-lépett hozzá, majd a Flottánál megszokott fölényességgel így



385

szólt: – Hová viszi ezeket? – Miss Simmonshoz – felelte a fiatal férfi félénken, az

egyik ideiglenes íróasztal mögött ül adminisztrátor felé bó-

lintva. – Kicsit siethetne – szólt Heller. – Majd én elviszem eze-

ket. Menjen és hozza a többit. – Igen, uram – felelte a fiatal férfi, és elsietett.Heller egész addig a háttérben várakozott, míg a lány, akit

Miss Simmons kikérdezett, majd beírt az egyetem hallgatói-nak névsorába, szedelzködni nem kezdett. Heller az asztal-

hoz lépett, az összef zött, számítógépes nyomtatványokat le-rakta Miss Simmons asztalára, majd beült a székbe, ügyetsem vetve a gyanútlanul várakozó sorra. Elhúzta saját irata-it, és átnyújtotta ket Miss Simmonsnak.

Miss Simmons fel sem nézett. Szigorú tekintet, fiatal nvolt, barna haját feszes kontyba kötve viselte. Vastag szem-üveg takarta el a szemét. Matatni kezdett maga eltt az író-

asztalon. Aztán így szólt: – Még nem töltötte ki a jelentkezé-si nyomtatványt.

– Nem tudom, hogy kell – felelte Heller. – Ó, édes jó istenem – mondta Miss Simmons fáradtan. –

Még egy írástudatlan. – Elhúzott egy üres nyomtatványt,majd Heller iratai alapján nekilátott kitölteni. Csak írt és írt.Aztán így szólt: – Ideiglenes lakcíme, Wister?

– Kecses Pálmák – felelte Heller, majd megadta az utca-nevet és a házszámot.Miss Simmons átnyújtott neki egy számlát. – A kasszában

befizetheti. De nem hiszem, hogy túl sok értelme lenne. A jelentkezési díj befizetése még nem garantálja a felvételt.

– Valami baj van? – Valami baj van? – utánozta Miss Simmons. – Mindig

van valami baj. De nem ez a lényeg. Hanem ezek az érdem- jegyek, Wister. Érdem ez egyáltalán? – Elégséges az átlaga.



386

Ebbl tisztán kiderül, hogy maga csak órai alvásból szerzett jeles osztályzatot. Egy gyakorlatilag ismeretlen iskolában. Nos, milyen szakra jelentkezik?

– Atomtechnikai mérnök – felelte Heller.Miss Simmonsba bennszorult a lélegzet, mintha találat ér-

te volna. Elképedt. A fogait csikorgatta. Aztán, mikor sike-rült annyira összeszednie magát, hogy folytatni tudja, mély,halálos hangon így szólt: – Wister, ehhez hiányzik néhányelfeltétel. Nem látom ket a bizonyítványa másolatán. Attóltartok, ez az egész szabálytalan. Ez nem fog menni. Ön utol-

só évesnek jelentkezett ide. Ez nem fog menni, Wister. – Én csak egy diplomát akarok – szólt Heller. – Ah, igen – mondta Miss Simmons. – Wister, maga azt

akarja elérni, hogy jöv májusban, tanévzáráskor, az ÁllamiEgyetem diplomával igazolja, hogy ön a nukleáris tudomá-nyok és tervezés tudósa, és az intézmény presztízsével fel-vértezve elbocsássa önt, egy teljesen mveletlen vadembert,

hogy felrobbantsa a világot. Ezt akarja elérni, ugye, Wister?Sejtettem.

– Nem, nem – felelte Heller. – Nekem rendbe hoznomkellene, nem felrobbantanom!

– Wister, az egyetlen dolog, amit tehetek, az az, hogy át-veszem öntl a jelentkezési lapját. Bizonyára vannak azenyémtl eltér vélemények is, Wister. Szóval, jöjjön vissza

holnap reggel kilencre. Biztatni nem tudom, Wister.KÖVETKEZ!Fényes pillanat volt ez a számomra. Heller rendkívül

nagyra tartotta önmagát, állandóan kérkedett. Erre itt ez azérzékeny valaki, aki tökéletesen átlát rajta. Ez a Bury rend-kívül eszes fickó, hogy ilyen ügyes csapdát állított. Megittamaz egész kancsó sirát, Bury tiszteletére.

Heller eddigi rohanása poroszkálássá lassult!



387

TIZENNYOLCADIK RÉSZ

1. fejezet

Heller lassú mozdulatokkal kifizette a jelentkezési díjat azideiglenes pénztárasztalnál, majd zsebre dugott kézzel, alig-hanem gondolataiba merülve, nem igazán figyelve semmire,téblábolni kezdett.

Kis id múltán az épület kifüggesztett tervrajzát kezdtetanulmányozni.

Tekintete az üzentáblára tévedt. Hallgatók szobákat ke-restek, szobák pedig hallgatókat vártak. Mazie Anne nem ta-lálta Macket, Mack pedig nem találta Charlotte-ot, valamintUmpchuddle professzor órái átkerültek az épület bal szár-nyába. Tekintetem megakadt egy szabályosan kinyomtatottanyag táblácskán. Ez állt rajta:

TILOS AZ EGYETEM TERÜLETÉN KÖZVETLENÜLSZERZDÉST AJÁNLANI A VÉGZETT

HALLGATÓKNAK. KERESSÉK A HALLGATÓIÖNKORMÁNYZAT HELYETTES DÉKÁNJÁT.

Heller máris az épületeket összeköt járdán bandukolt,keresztülverekedve magát a tébláboló hallgatók tömegén,végigcsattogva a kanyargós kövezeten, és hamarosan megér-kezett a következ feliratú irodaajtó elé:



388

Mr. TwaddleHallgatói Önkormányzat helyettes dékánja

Mr. Twaddle ingujjban ült íróasztala mögött, s egy nagyhalom nyomtatvány kitöltésével foglalatoskodott. Alacsony,kopasz férfiú volt. A vele szemben álló székre mutatott, hát-radlt, s nekilátott megtölteni hatalmas, rózsafa pipáját.

– Szerzdtetni kívánok egy végzett hallgatót – szóltHeller.

Mr. Twaddle keze megállt a leveg ben. Aztán abbahagyta

a bámulást. – Hogy hívják?Heller átnyújtotta neki a fizetési bizonylatot.

– Talán a családja kínál szerzdést egy végzett hallgató-nak?

– Tud valakit ajánlani? – kérdezte Heller. – Milyen szakterületen, Wister? – Értékpapírok és kötvények – felelte Heller.

– Ah. Egy közgazdász doktort. – Mr. Twaddle meggyúj-totta a pipáját.

– Fontos, hogy huszonegy évesnél idsebb legyen – mondta Heller.

Mr. Twaddle elnézen nevetett. – Egy közgazdász doktor egészen biztos idsebb huszonegy évesnél, Wister. Annyifé-le szabály változik évr l évre, hogy szinte soha nem hagy-

hatják abba a tanulást. De attól félek, ez rossz idszaka azévnek. Múlt májusban kellett volna érdekldnie. Tudja, már elkapkodták ket. A következ termés az októberi diploma-osztásra várható, ami csak két hónap múlva esedékes, és mégaz is meglehet, hogy egyetlenegy közgazdász sem lesz kö-zöttük. – Önelégülten pöfékelt.

– Nincs valami maradék? Kérem, nézze meg.

Mr. Twaddle jó fiú lévén, kihúzta a fiókját, és elvett egyzsírfoltos listát. Maga elé dobta az asztalra, s úgy tett, mintha



389

végigolvasta volna. – Nem. Az összest elkapkodták.Heller közelebb húzta a székét az íróasztalhoz. Ujjával a

lista közepére bökött. Egész addig nem tudtam, hogy tud fej-

jel lefelé olvasni. Nem lehetett túl könny, mivel a nevet egycsomó jel és firka tarkította.

– Itt van egy, amelyet nem jelöltek ki – szólt Heller.Mr. Twaddle felnevetett. – Israel Epstein. Nem szerzett

diplomát. Nem fogadták el a diplomamunkáját. Ismerem azillett. Ó, túlságosan is jól ismerem. Tudja, mit próbált be-adni? Mindenfajta figyelmeztetés és jó tanács ellenére? A

diplomamunkájának azt a címet adta, „Szükségünk van-e ál-lamra?" De nem emiatt utasították el.

– De elmúlt huszonegy éves – mondta Heller. – Meghiszem azt. Három egymásra következ éven ke-

resztül próbálta megszerezni a doktorátusát, de minden pró- bálkozás alkalmával elhasalt. Wister, ez a fiatal fickó egy ak-tivista! Egy deviáns. Forradalmár, a legnyugtalanítóbb fajtá-

ból. Egyszer en nem alkalmazkodik a környezetéhez. Még aFiatal Kommunisták Szövetségét is bojkottálja! Egy lármás,ordibáló tigris! Vad tekintet, üvöltöz anarchista, bármir lis legyen szó! Teljességgel divatjamúlt. De nem ezért nemvették vissza a hallgatók közé. A kormány megvonta tle ahallgatói támogatást, és az azonnali visszafizetésre kötelezte.

– Miért tették ezt? – kérdezte Heller.

– Mert töltötte ki a hallgatók és az egész fakultás adó- bevallását, alaposan megrövidítve az IRS-t, a Bels Adóel-lenrz Szolgálatot.

– Ez a címe? – kérdezte Heller. – Ez a házszám a 125. ut-cában?

Mr. Twaddle így folytatta: – Néhány perccel ezeltt még biztosan ez volt. Tíz IRS-ügynök járt itt az imént, hogy meg-

tudják ezt a címet. Szóval, hamarosan teljesen elérhetetlenlesz.



390

– Köszönöm a segítségét, Mr. Twaddle – mondta Heller. – Mindig boldog vagyok, ha segíthetek, Wister. Ugorjon

be, amikor csak erre jár.

Heller becsukta maga mögött az ajtót. Aztán rohanni kez-dett.

2. fejezet

Heller versenyló módjára végigrohant a 116. utcán, majda Broadwayen. Bárki észrevehette volna, hogy gyorsabbanhalad a megszokottnál – de a New Yorkiaknak soha nem t-nik fel semmi. Az igazsághoz az is hozzátartozik, nem hi-szem, hogy kivételes gyorsasággal rohant volna: néhány autógyorsabban haladt nála. Boldogon nyugtáztam, hogy a gravi-tációkülönbség nem ruházza fel rendkívüli képességekkel. A

dolgok csupán egyhatodnyival tntek könnyebbnek a számá-ra a megszokottnál.A képernyn elsuhanó látványból ítélve, úgy körülbelül

húsz mérföld per órás sebességgel szaladhatott.Engem természetesen gondolkodóba ejtett az a nyilvánva-

ló különbözség, ami Hellert egy anarchistától elválasztja.Vagy az adószolgálat ügynökeit félti, akik szembeszállnak

egy rettenetes erej, mániákus rülttel, vagy talán az FBI-jalvaló találkozása idézte el a földi kormánnyal szembeni el-lenszenvét. Tudom, a fickó helyében politikai menedéketkértem volna egy másik államtól.

Elérte a 125. utcát, melyen végigrohant, a házszám utánkutatva. A három, járdán parkoló kormányzati kocsi alapjánmegtalálta. Senki sem ült a kocsikban.

Heller végignézett az épületen. A házszám szinte már ol-vashatatlanná kopott. Egy volt azok közül a számtalan, elha-



391

gyott bérházak közül, melyek elborítják New Yorkot. A bér-leti díjak magasak, a bérlk pedig gondatlanok. Ha a tulaj-donos megpróbálná rendbe hozni az épületet, a bérleti díjak

az égbe szöknének, a bérlk pedig úgy is tönkretennék azegészet. Így aztán a tulajdonosok hagyják, hogy az egész le-rohadjon. Ez az épület is annyira tönkrement, hogy már a

bérlk sem tudtak volna mit lerombolni rajta. Alighanemmeg sem fordult a fejükben, hogy ebben a házban lakjanak.A bejárat úgy festett, mintha tüzérségi találat érte volna.

Heller kikerülte a lehullott törmeléket, és bement az épü-

letbe. Aztán megtorpant. Zajt hallott a második emelet fell – tépés zaját.

Heller felment a lépcsház maradékán.Az egyik kormányzati ügynök fogát piszkálva állt az ajtó

eltt.Heller az ügynökhöz lépett. – Israel Epsteint keresem –

mondta.

Az ügynök egy különösen ízletes cafatot talált a fogai kö-zött, amit el bb megevett, majd így szólt: – Mi? Még nincsellene letartóztatási parancsunk, így nyugodtan keresheti,nem válik cinkostárssá. De abban a pillanatban, ahogy sike-rül összekalapálni a bizonyítékokat, elkapjuk.

– Hol van? – érdekldött Heller. – Ó, ? Nos, ha hagyjuk megszökni, akkor szökevénnyé

válik, és ha másért nem, ezért mindenképpen elkaphatjuk agrabancát. – Hova ment? – kérdezsködött Heller. – Ó, végigszaladt a 125. utcán – mondta az adószolgálat

ügynöke, nyugat felé mutatva. – Azt mondják, a HudsonRiverbe akarja fojtani magát.

Heller indulni készült. Két adószolgálati ügynök állta el

az útját, felhúzott fegyverekkel. – Nyalóka – mondta, aki a fogát piszkálta. – Hé,



392

McGuire! – kiáltotta be a lakásba –, itt az egyik barátja!Az ügynökök fegyvereikkel maguk elé terelték Hellert,

aztán betaszították a lakásba.

A hely korábban is romhalmaz lehetett, most azonban ka-tasztrófa sújtotta területté változott. Darabokra szaggatták!

Az adószolgálat ügynökei feszítvasakkal tépték fel a parkettát és kalapácsokkal zúzták össze a bútorokat.

A hatalmas, idomtalan vadállat, mintha egy horrorfilmbllépett volna el, csípre tett kézzel Hellerre meredt. – Szó-val, egy bntárs! Ülj le abba a székbe!

A szék alaposan összerogyott, Heller azonban nagyjábólösszeillesztette.

– Ha kérdeznek, azzal válaszolsz, hogy URAM! – szóltMcGuire.

– Uram? – kérdezte Heller. – Önök talán nemesek, vagyvalami ilyesmi?

– Mi annál sokkal fontosabbak vagyunk, kölyök. Mi va-

gyunk a Bels Adóellenrz Szolgálat ügynökei. Mi irányít- juk ezt az országot, és ezt soha ne felejtsd el!

– Uram? – szólt Heller. – És most, hol vannak azok a számlakönyvek, amiket te

és Epstein megfirkáltatok? Hova rejtettétek ket? – kérdezteMcGuire.

– Uram? – mondta Heller.

– (Bíííp) jól tudjuk, hogy vannak IRS kézikönyveitek is!A pontos jogszabályokról és a többir l. Hová dugtátok ket?

– Uram? – szólt Heller. – Tisztában vagy vele – folytatta McGuire – ha ezek nyil-

vánosságra kerülnek, az tönkretehet minket? Tisztában vagyvele, hogy ez hazaárulás? Tudod, milyen büntetés jár haza-

árulásért? Halál! Ez világosan kiderül az Alkotmányból! – Uram? – mondta Heller.



393

– Nem hiszem, hogy beszélni fog – mondta a másik ügy-nök.

McGuire így szólt: – Majd én elintézem, Malone.

– Egyetlen kézikönyv sincs itt – mondta a következ ügy-nök.

McGuire így szólt: – Pofa be, O'Brien. Majd én. Ez a fiúalaposan gyanúsítható. Fel kell olvassam neki a jogait. Mostnyisd ki a füled. Azt kell vallanod, amit az IRS akar, hogyvallj. Meg kell esküdnöd mindenre, amire az IRS megesket,és alá kell írnod mindent, amit az IRS aláírattat veled. Ha

bármelyiket is megtagadod, összeesküvkkel való összees-küvésért bíróság elé állítunk, fajra, színre vagy vallásra valótekintet nélkül. Itt írd alá.

Egy darab papírt dugtak Heller orra alá. – Mi ez? – A Miranda törvény szerint – folytatta McGuire – a ra-

bokat tájékoztatni kell a jogaikról. Épp most tájékoztattalak róluk. Az IRS most is, mint mindig, teljesen szabályosan jár

el. Ez a bizonyíték arra, hogy figyelmeztettünk téged. Szó-val, itt írd alá.

Heller aláírta: „J. Edgar Hoover". – Jó – mondta McGuire. – És most, hol vannak azok a

(bíííp) megfirkált számlakönyvek, és hol vannak a (bíííp)IRS kézikönyvek és szabályzatok?

– Uram? – szólt Heller.

– Nem fog beszélni – mondta Malone. – Jobban járnánk, ha bedobnánk egy kis komcsi irodal-mat, meg néhány zacskó heroint, és máris el bbre jutnánk – mondta O'Brien.

– Tudod mi fog veled történni, kölyök? – kérdezteMcGuire, látható elégedettséggel. – Vallomást fogunk kicsi-karni belled a Szövetségi Hivatalban. Keresztkérdéseket

fogunk feltenni neked, kölyök. Er s fények mögé teszünk, ésmindent tudni fogunk rólad. Mindent. Miután végzünk veled,



394

nem marad egyetlenegy titkod sem elttünk. Ez a tiéd.McGuire valamit ráfirkált a hivatalos dokumentumra. Át-

nyújtotta Hellernek. Ez állt rajta:

IDÉZÉS! NEMZET KONTRA EPSTEIN.J. Edgar Hoovert beidézem 09.00 órára

a Szövetségi Hivatal 22222. számú termébea Bels Adóellenrz Bíróság

Állandó Szövetségi Esküdtszéke elé.

– Keresztkérdések? – kérdezte Heller. – Pontosan. – Ki fognak szedni bellem mindent? – Pontosan. – Ami azt illeti, azt hiszem – mondta Heller –, a parketta

alatt kiváló rejtekhely lehet. – Ez már más – mondta McGuire. – Hol?

Heller felállt. Odalépett és letérdelt.És a zsebébl, de úgy, hogy a mozdulatot saját teste takar-

ja, elhúzott egy piros-fehér cukorkát. Felismertem. Ez az azédesség volt, amit a vontató fedélzetén készített! Amit vala-mi papírszer anyagba csomagolt. Hüvelykujja körmével, segy csavaró mozdulattal a papírt belenyomta a cukorkába.Aztán bedobta a parketta alá.

Felállt. – Már nincsenek itt a kézikönyvek. – Látom, észhez tértél. Most mehetsz, de ne tnj el! Szö-vetségi Hivatal, kilenc nulla nulla!

Heller kisétált a lakásból.Leballagott a lépcsk maradékán.Odakint az egyik kormányzati kocsi mellé lépett, és beha-

jolt.

Négy dinamitrúd volt a lábszárára er sítve!Letépte a ragasztószalagot.



395

A dinamitrudakat a kocsi hátsó ülésére fektette. Minden-fajta gyutacs vagy gyújtószerkezet nélkül. Egyszer en csak odarakta.

Aztán nagyon siets léptekkel elindult nyugat felé a 125.utcán.

Robbanás rázta meg az utcában sorakozó házakat!Gigantikus lángnyelv csapott az ég felé!A veltrázó dörrenés pörölyként sújtott végig az utcán!Heller visszanézett. Ahogy a füst eloszlott, láttam, hogy

az elhagyott bérház teljes homlokzata lassított felvétel mód-

jára az utcára omlik. A tet néhány darabja még mindig a le-veg ben körözött!

A kormányzati kocsik, melyeket elborított a törmelék,nem robbantak fel. Ezek szerint mégsem annyira szakért je arobbanószereknek.

Bérházdarabok hullottak az égbl. Lángnyelvek bújtak el a falak közül.

A cukorka!Akkor már tudtam, mi volt az az anyag. Bináris

lök lánggránát. Egészen addig nem indul be, amíg a csoma-golást, a reakciót kiváltó elemet, be nem nyomják a robba-nóanyagba. Negyven másodperc múlva aktiválódik. Az Ap-

parátus ezt soha nem használja. Túl kockázatos szállítani! – Mi az ördög volt ez? – kérdezte egy ids férfi, nem

messze Hellertl. – Tíz terrorista bujkált abban az épületben – felelte Heller. – Óh – szólt az ids férfi. – Megint ezek a vandálok.Heller elindult a 125. utcán, elször csak lassan sétált,

majd futva igyekezett egyre távolabb kerülni.Mögötte felsikítottak a tzoltószirénák.Heller már nem nézett vissza. Valószínleg a folyó felé

tartott.



396

3. fejezet

Heller rohanás közben az eltte hömpölyg folyót pász-tázta. A látványt el-eltakarták az egymást keresztez felüljá-rók és f utak.

Kissé balra kanyarodott. Egymás mellett futó autópályák,s a rajtuk hömpölyg forgalom választotta el a folyótól.

Heller legyrte az elébe került akadályokat.Hosszú dokk nyúlt a vízbe, nyugati irányba.

Heller lassított és figyelt. Felugrott a magasba, hogy átlás-son néhány akadály felett. Aztán továbbrohant.A dokk végén összegubancolódott valamit talált. Odaug-

rott.Egy dzseki volt az, közvetlenül a dokk szélén. Csontkere-

tes szemüveg hevert rajta.A jerseyi oldalt, átellenben, a szennyezett leveg sárgás

köde takarta. A Hudson, a benne kavargó rengeteg mocsok és szemét ellenére, az égboltról visszaver fénynek kö-szönheten kéknek látszott.

Heller tekintete a folyót pásztázta. Valószínleg az óceánfell érkez dagály tartóztatta fel a folyó áramlását, mivel avízben lebeg szemét most sem lefelé, sem felfelé nemáramlott.

Egy kalap!Egy átázott, sötétkék, puha karimájú kalap, amely az alá-

szorult levegnek köszönheten a vízfelszínen lebegett.Heller ledobta a dzsekijét. Lehúzta a cip jét. Kibújt a nad-

rágjából, majd a sapkáját is a dokkra dobta.Hatalmas lendülettel belevetette magát a vízbe, a szemét

és az olajfoltok közé!Lemerült! Kezével kapálózva a meder alja felé igyekezett.A fény barnáról fakószürkévé változott.Hoppá! Milyen mély ez a folyó?



397

Lefelé, lefelé, lefelé, miközben tekintete jobbra-balra azavaros vizet pásztázta!

Iszap!

Elérte a meder alját!Villámsebesen elindult felfelé.Kibukkant a felszínre. A vizet taposva, fejét a magasba

emelve, körbefordult.Aztán megfordult.Ismét lemerült. Lefelé, lefelé, lefelé, jobbra-balra kémlel-

ve.

Fekete iszap!Egy kört tett a meder alján. Régi autógumik és konzerv-

dobozok.Felfelé, felfelé, felfelé! Ismét kibukkant a felszínre.Továbbra is a vizet taposta, miközben igyekezett még

magasabbra emelni a fejét.Egy er tlen hang!

Heller nagyot rúgott, hogy amennyire csak lehet, kiemel-kedjen a vízbl.

Bágyadt hang hallatszott: – Itt vagyok.Heller, miközben a vizet taposta, a dokk felé pillantott.Egy kezet és egy fejet látott a vízben, egy betonba ágya-

zott, öreg mentkarikába kapaszkodva.Heller elindult felé.

Egy-két perc múlva már ott is volt az olajtól síkos, vé-konyka fiatalember mellett, akinek szinte csak a szeme lát-szott ki a vízbl.

– Kudarcot vallottam – nyögte a szánalmas figura. Aztánköhögött.

– Elvesztettem a fejemet. Nem tudtam elég ideig víz alattmaradni ahhoz, hogy megfulladjak.

– Maga Israel Epstein? – kérdezte Heller. – Igen, de ne haragudjon, nem rázhatok kezet magával.



398

Nem engedhetem el a karikát.Heller felmérte a fickó helyzetét. A dokk vége függlege-

sen emelkedett föléjük, s egyetlenegy kapaszkodót sem talált

rajta.Egy arra haladó hajó hullámokkal borította el ket.

Epstein keze lecsúszott a mentkarikáról, majd nekivágódotta betonnak. Heller visszatette Epstein kezét a karikára. – Fogja er sen!

– Nem tudok felmászni. Nem sikerült vízbe fojtanom ma-gam, de megmenteni se tudom magam. Legjobban teszi, ha

elmegy és magamra hagy. Nem érdemes megmentenie.Heller végigúszott a dokk mentén, majd talált egy vaslét-

rát, amely beleért a vízbe. Felmászott rá.Megkereste a dzsekijét, és kivette belle a köteg horgász-

zsinórt. Ezután a dokk széléhez lépett, Epstein fölé. – Ka- paszkodjon – kiáltotta le. Egy éppen arra haladó vontatóhajóhullámai elborították Epsteint.

Heller keze gyors, furcsán ismétl ritmusban mozgott.A horgászzsinórt vékony kötéllé fonta!

A fonat végére állóhurkot kötött. Leeresztette Epsteinnek. – Dugja át rajta a lábát, és üljön bele.

Epstein képtelen volt rá.Heller a fonat fels végét egy öreg, rozsdás gyhöz kö-

tötte, majd visszaugrott a vízbe. Miközben Epstein felé tem-

pózott, talált egy uszadékfát, melybl letört egy darabot,hogy ülkévé alakítsa a hurkot. Ezután beleültette a fickót, smegmutatta neki, hogyan kapaszkodjon a fonat fels bb ré-szébe.

– Nem kellene bajlódnia velem – mondta Epstein. – Min-denképpen rossz vége lesz.

Heller addig csapkodta a vizet, míg sikerült eltérítenie egy

arrafelé sodródó olajfoltot, majd mikor sikerült tiszta vízfelü-letet kapnia, lemosta az olaj nagyját Epstein fejér l és vállá-



399

ról. – És most ne menjen sehova – mondta Heller. Visszamá-

szott a létrához, felmászott a dokkra, s hamarosan már

Epstein is ott állt mellette, biztonságban a betonon.

4. fejezet

Két rendrjár r lépett melléjük. – Mit csinálnak?

– Horgászunk – felelte Heller. – Nem lehet, hogy inkább úsznak? – kérdezte az egyik zsaru.

– Csak horgászunk – válaszolta Heller. – Nos, ne is ússzanak – mondta a zsaru, majd társával

együtt, gumibotjukat lóbálva, elballagtak.

– Nem adott fel nekik – mondta Epstein. – De nyugodtanmegtehette volna. Úgyis elkapnak.Heller elhúzta vörös szín, csillag alakú mérnökkend-

jét. Letörölgette az olaj maradékát Epsteinr l. Ezután lehúztaEpstein cip jét, majd lerángatta róla a nadrágot, s a ruhákatkiteregette a napra, ami meglehetsen melegen süthetett ab-

ban az órában.

Néhányszor még megtörölte Epstein arcát, majd a fiatalférfi csontkeretes szemüvegét visszaakasztotta az orrára.Azon tdtem, Heller talán összetévesztette a fickót va-

lakivel. Mr. Twaddle szerint ez az Epstein egy üvöltözanarchista, aki veszedelmet és fenyegetést jelent a civilizáci-óra. Ehelyett egy meglehetsen alacsony, keskeny arcú, hor-gas orrú, gyengécske szem, reszket figurát talált.

– Fázik? – kérdezte Heller. – Nem, amiatt reszketek, amin keresztülmentem – felelte



400

Epstein. – Mit akarnak magától valójában? – kérdezte Heller.Epstein olyan képet vágott, mint aki azonnal elbgi ma-

gát. – Az egész akkor kezddött, mikor rájöttem, hogy a Bel- Adóellenrz Szolgálat ügynöke úgy alkalmazza a ren-delkezéseket, ahogy tetszik neki. Egy végzetes napon akönyvtárban ráakadtam az érvényben lév KongresszusiTörvényre és az IRS rendelkezéseinek kézikönyvére. Le-fénymásoltam ket. Az adóbevallások helyes kitöltésévelvisszaigényeltem néhány diák és a fakultás adójának egy ré-

szét. – Felsóhajtott, s néhány másodpercig hallgatott. – Ó,nehéz a dolga a forradalmárnak! Nem készültem fel rá.

– Szóval, mi történt? – kérdezte Heller. – A helyi IRS-iroda kétmillió dollárt vesztett a törvényte-

len bevételek elmaradása miatt. És a jutalékra hajtó ügynö-kök, McGuire, O'Brien és Malone egy fillért sem kaptak.

Hosszan, reszketve felsóhajtott. – Ezt soha nem bocsátják

meg nekem. Nap nap után üldözni fognak. Nem lett volnaszabad megmentenie. Veszett ügy mellé állt.

Heller magáról is letörölgette az olajat. A dzsekijéhez lé- pett, és kihalászta a zsebébl az idézést. Visszajött vele, s át-adta Epsteinnek. Ahogy leült mellé, azt kérdezte: – Mi ez?

Epstein ránézett, és megfordította. – Ez csak egy idézés.Azt mondja, meg kell jelennie az Esküdtszék eltt és vallo-

mást kell tennie. – És ez mit jelent? – kérdezte Heller. – Ó, nagyon egyszer . Elég csak az Ötödik Kiegészítésre

hivatkoznia – amely felmenti az alól, hogy maga ellen vall- jon –, mire börtönbe dugják, ahonnan néhány hetenként el-rángatják, mire ismét az Ötödik Kiegészítésre fog hivatkoz-ni.

– Ezek szerint nem hallgatják ki az embert, és nem mon-datják el vele, amit tud?



401

– Nem, ez csak egy módszer, hogy ártatlan embereket börtönben tarthassanak.

Heller a vizet bámulta. – Ó, azok a szerencsétlen flótások

– mondta. – Milyen szerencsétlen flótások? – kérdezte Epstein. – McGuire, Malone és O'Brien, valamint hét másik ügy-

nök. Mind meghaltak. Tudja, azt hiszem, törvénysértést kö-vettem el.

– Meghaltak? – Igen, a lakása felrobbant. A robbanás mindannyiukat

megölte. – Ha ezek hárman halottak, az ügy lezárult. Nem volt

semmiféle bizonyítékuk, csak saját vallomásuk. Ez azt jelen-ti, többé már nem vadásznak rám. Az egésznek vége!

– Remek – szólt Heller. – Ezek szerint ön szabad és fedd-hetetlen!

Epstein ült még egy darabig a vizet bámulva, aztán hirte-

len összekoccantak a fogai, és patakokban tört el a könny aszemébl.

– Ha szabad és feddhetetlen – kérdezte Heller –, akkor mia baj?

Idre volt szükség, hogy Epstein meg tudjon szólalni. Demég mindig zokogott. – Tudom, hogy valami szörnység fogtörténni a következ néhány percben!

– Miért? – kérdezte Heller döbbenten. – Óh – zokogta Epstein –, ennyi jó dolog nem történhetvelem egyhuzamban.

– Mi? – kérdezte Heller. – Ez az egész túl szép ahhoz, hogy igaz legyen! Nem ér-

demlem meg! Egy természeti katasztrófa tudná csak ki-egyenlíteni ezt a rengeteg jó dolgot! Tudom!

– Nézze – szólt Heller türelmesen –, ennek most vége, a jó híreknek azonban még nincs. Munkát ajánlok önnek.



402

– Ó? – szólt Epstein. – Úgy érti, esélyt kapok arra, hogyvisszafizessem a hallgatói kölcsönt és visszavegyenek, hogymegszerezzem a doktorátusomat?

– Úgy hiszem – mondta Heller.

– Hogy hívják? – Jet.Ó, istenek! Ez már törvénysértés. Heller el fogja árulni a

valódi nevét. – Ennyi az egész? – kérdezte Epstein.

– Hát, nem – felelte Heller. – A teljes nevem, ahogy azirataimban is szerepel, Jerome Terrance Wister. A kezd be-im „J. T." A közeli barátaim Jetnek szólítanak.

Ó, ez a ravasz kutya! Ezen most majdnem megcsúszott. – Ó, J. T. Wister. Jet. Értem. Az idézésen a J. Edgar

Hoover név szerepel, én meg biztos voltam benne, hogy megakar gyilkoltatni velem valakit. Tudja, én nem az a fajta va-

gyok. Én még a svábbogarakat sem vagyok képes összeta- posni.

– Szó sincs semmiféle ilyen durvaságról – mondta Heller. – Elmúlt már huszonegy, igaz?

– Igen, huszonhárom vagyok, vén csont. – Nos, csak annyit kérek öntl, nyisson egy brókerszámlát

a számomra.

– Van hitele? – Hát, nincs – felelte Heller. – Én csak arra akarom meg-kérni, hogy nyisson egy számlát, hogy részvényekkel keres-kedhessek – valami cégnél, mint mondjuk a Short, Skidder and Long Társaság.

Epstein megeresztett egy reszket sóhajt. – Ez nem ilyenegyszer . Szükség van egy lakcímre a bankszámlához. Aztán

hitelt kell szereznie, valamint nyitni egy számlát a közvetíti jutalék számára. Van egyáltalán pénze?



403

– Igen, van. Százezrem van erre a játékra. – Van valami komoly tartozása vagy kötelezettsége, mint

például nekem?

– Nincs. – Tudom, hogy mindenkinek vannak ellenségei. Vannak

olyan ellenségei, akik különös módon fenik önre a fogukat?Heller gondolkodott egy ideig. – Nos, van egy bizonyos

Mr. Bury, egy ügyvéd, akibe beleszaladtam. – Bury? Bury, a Swindle and Crouchtól? – Igen, pontosan.

– Delbert John Rockecenter személyes családi ügyvéd- je. Az egyik legbefolyásosabb jogász a Wall Streeten. És amaga ellensége?

– Mondhatnám – mondta Heller. – Legalábbis ezen dol-gozik.

– Ó – szólt Epstein. Csendesen ültek egy darabig, és szá-rítkoztak a napsütésben. Aztán így folytatta: – Nem kis dol-

got kér tlem. Ez rengeteg munkát fog jelenteni. Szükségelesz valakire teljes munkaid ben, aki nemcsak elindítja, deködteti is a dolgokat ön helyett.

– Hát, mennyit keres hetente? – Ó, nem keresek semmit – felelte Epstein. – Valójában

nem vagyok könyvel – ezt a dolgot egy cégvezetnek tud-nia kell. Nem fogadták el a legutolsó disszertációmat. Pedig

nagyszer disszertáció. A témája a vállalati feudalizmus – tudja, az ipari anarchia – az, ahogy a vállalatok mködtetik és mködtethetik a dolgokat. A címe „Szükségünk van-e ál-lamra?", de azt hiszem, egy új címen könnyebben elfogad-tathatnám velük. Így szólna „Az anarchia szerepe az ipari fe-udalizmus megszilárdításában".

– Nos – mondta Heller – id be telik, míg ezt kidolgozza.

– Tudja – folytatta Epstein – az volt az érvük, hogy eznem tartozik a gazdaságirányítás körébe. Azt állították, hogy



404

ez már politikatudomány. De ez nem igaz. Nem! A vállala-tok anyagi forrásainak mintegy nyolcvan százalékát emésztifel az a próbálkozás, hogy összegy jtsék a kormányzati ren-

delkezéseket és kísérgessék a felügyelket. Ha hallgatnának rám, az én módszeremmel nyolcvan százalékkal növelhetlenne a nemzeti össztermék! – Ezen eltdött egy kicsit. – Talán arra kellene változtatnom a disszertációm címét, hogy„A vállalatok olcsóbbnak találnák a forradalmat, mint azadófizetést".

– Ötszáz dollárt fizetnék hetente – mondta Heller.

– Nem. Ha elvállalnám, a forgalom egy százalékáért ten-ném, ami nem léphetné túl a kétszáz dollárt hetente. Ennéltöbbet nem érek.

Heller a dzsekijéhez ballagott, a zsebébl kihalászott kétdarab százdolláros bankjegyet. Megpróbálta Epstein kezébenyomni.

– Nem – szólt Epstein. – Nem tud még eleget rólam. Az

ajánlata minden kétséget kizáróan nagylelk . De mégsemfogadhatom el.

– Jelen pillanatban van egyáltalán pénze? Van hol laknia?A lakása nincs többé.

– Ahogy azt megérdemlem. Egyébként sem volt több ru-hám, és nyugodtan aludhatok a parkban ma este. Meleg azid.

– Ennie is kell. – Hozzászoktam az éhezéshez. – Nézze – szólt Heller – el kell fogadnia ezt az állást. – Ez túl nagylelk ajánlat. Nem is ismer engem, Mr.

Hoover – úgy értem, Mr. Wister. Ön minden kétséget kizá-róan kedves, szinte és türelmes ember. De ezek az ember-

barát er feszítései veszett ügyet szolgálnak. Képtelenség,

hogy elfogadjam a munkaajánlatát.Ültek egy darabig a dokk szélén, lábukat lóbálva és szá-



405

rítkozva a meleg napsütésben. Ahogy a dagály visszavonult,a Hudson ismét folyni kezdett.

Heller hirtelen így szólt: – Az etnológia beletartozik a

gazdaságirányítás körébe? – Nem. – Ismeri a népszokásokat? – Nem. Ön a szociálantropológiára gondol, ha nem téve-

dek. Soha nem tanultam ilyesmit. – Remek – mondta Heller. – Akkor bizonyára azt sem

tudja, hogy az amerikai indiánok törvényei,

mindenekfelettiségüknek köszönheten, még mindig ér-vényben vannak Manhattanben.

– Valóban? – kérdezte Epstein. – Létezik egy indián törvény, mely szerint, ha megmented

egy másik ember életét, akkor az attól a perctl kezdve fele-sséggel tartozik neked.

– Ezt meg hol hallotta?

– Olyan valakitl, aki politikatudományokat hallgatott,ugyanazon az egyetemen, melyre ön is járt.

– Akkor biztosan így van – tdött Epstein. – Jó – mondta Heller. – Én megmentettem az életét, igaz? – Igen, valóban megmentette. Attól tartok, ez kétségtelen. – Rendben – folytatta Heller. – Akkor mostantól kezdve

felelsséggel tartozik nekem.

Csend. – El kell fogadnia ezt a munkát és intéznie kell az ügyei-met – mondta Heller. – Ez egy mindenekfeletti indián tör-vény. Nincs kibúvó alóla.

Epstein Hellerre meredt. Aztán hirtelen leszegte a fejét.Patakzani kezdett a könnye. Mihelyt sikerült megszólalnia,így zokogott: – Tudtam, ha ennyi jó hírt hallok, biztosan va-

lami új katasztrófa ólálkodik körülöttem! És meg is érkezett!Éppen elég szörny, hogy meg kell birkóznom a kegyetlen



406

sorssal, meg kell próbálnom elviselni, és felelsséggel visel-tetni önmagam iránt, erre most – újabb könnypatakok törtek el a szemébl – még magának is felelsséggel tartozom!

Heller a két darab százdollárost Epstein kezébe rakta, akireménytelen pillantással nézett a két bankjegyre. Felállt, adzsekijéhez lépett és üres tárcájába csúsztatta a pénzt.

Szomorúan nézett Hellerre. – Találkozzunk az EgyetemiKönyvtár lépcs jén holnap délben, s addigra kitervelem,hogy mit kéne csinálnunk.

– Jó – mondta Heller.

Epstein felkapta a kabátját, majd néhány lépés után visz-szafordult. – Biztos vagyok benne, ismerve saját sorsomat,hogy keservesen meg fogja bánni az iménti döntését. Igazánsajnálom.

Leszegett fejjel elvánszorgott.

5. fejezet

Azon az estén a Kecses Pálmák elcsarnokában Heller azEverimg Libelt olvasta. Régi, kék szín, rövidre szabott öltö-nyét viselte. Az „eldobható" öltönyt valóban kidobhatta, mi-után megfürdött a szennyezett folyóvízben, a szabók pedig

még nyilván nem küldték el az új ruhákat.A történet, amit olvasott, így szólt:

Don Hernandez O'Toole polgármester éles hangú nyilat-kozatban bírálta a Bels Adóellenrz Szolgálat New York-ikerületi irodáját.

„Az IRS azon gyakorlatának, hogy felrobbantják az adó-

csökkent ingatlanokat, azonnal véget kell vetni", mondtaO'Toole polgármester. „Ezzel egész New Yorkot veszélybe



407

sodorják."A tiltakozás egy ma délutáni, nyugati, 125. utcai robbanás

után látott napvilágot, ahol az IRS egyik osztaga meglátoga-

tott egy adóbevételt nem hozó bérházat.A kormányzati kocsikban talált dinamit bizonyítja a szán-

dékos robbantást, jelentette ki New York tzoltóbiztosa,Flame Jackson.

A robbanást szakérti vélemények szerint korai önrobba-nás okozta.

A kormányszóviv szerint, „Az IRS-nek minden joga

megvan hozzá, hogy azt tegye, amit akar, amikor akarja, ésakivel akarja, New York város pedig jobban teszi, ha ezt tu-domásul veszi, világos?" A közvélemény ezt szokásos el-kendzésként értékeli.

A ház egyetlen lakója sem szenvedett sérülést.

Heller félbehajtotta az újságot, s így láthatóvá vált a Bugs

Bunny képregény egy szelete, így különösen ideges lettem,mikor megzavarták.

Heller felnézett. Vantagio állt közvetlenül a széke mellett. – Beiratkoztál? – A hangja idegesnek tnt. Vagy talán

rosszindulatúnak? – Ha igen, miért nem hívtál fel? – Hát – szólt Heller –, lehet, hogy nem fog menni. Elég-

séges az átlagom, s én végzsnek jelentkeztem. Elképzelhe-

, hogy nem vesznek fel.Vantagio talán elfehéredett? Nehéz lett volna megmonda-ni, mivel az elcsarnok pálmája árnyékot vetett az arcára. – Mit mondtak?

– Azt, hogy megtárgyalják. Ezért megyek vissza reggelkilencre.

– Sangue di Cristo! Este nyolcig vártál, hogy ezt elmondd

nekem! – Vantagio elrohant. Becsapta az irodája ajtaját. Ó,de mérges volt.



408

Igen, úgy éreztem, valószínleg képes leszek felhasználniezt a féltékenységet Heller ellen.

New York-i id szerint úgy kilenc óra felé azonban sok-

kal lényegesebb megfigyelést tettem. Heller kivonta magátnéhány afrikai diplomata társaságából, akikkel addig beszél-getett, majd belépett a liftbe, és a lakosztálya felé indult. Már messzir l láttam, hogy a folyosó végén lakosztálya ajtajanyitva tátong!

A padlón hever gyönyör , barna lány a folyosó felényújtotta a karját. Énekl hangon így szólt: – Gyere be, szép-

fiú! Már vártunk.Kuncogás-áradat tört el a szobából.Ismét jelentkezett az interferencia. A megfigyelést azon-

ban már megtettem. Heller soha nem zárja be az ajtaját!Azok a nk akkor sétálnak be a szobájába, amikor csak akarnak!

Kínálkozó lehetség kirabolni a szobát!

Én magam nagyon boldogan szunyókáltam azon a délutá-non a látottakon elmélkedve.

El is aludtam, de nem kevés mentségem volt rá. Már napok óta nem mertem lehunyni a szemem. A dolgok azonbanmár kezdtek az én elképzelésemnek megfelelen alakulni.Mikor felébredtem, Heller már kiszállt a metróból a 116. ut-cánál. Türelmesen figyeltem. A sorsa hamarosan úgyis meg-

pecsételdik.Egyenesen az ideiglenes jelentkezhelyekhez ment. Alignéhány hallgató lézengett körülötte, jelentkezési lapjaikattöltögetve. Rájöttem, valójában ez nem egy jelentkezési hét.A tömeg nagyságából ítélve, a tegnapi lehetett az egyetlen

jelentkezési nap.Hátradltem, hogy élvezzem Heller pofára esését. Képte-

lenség, hogy ez a Miss Simmons beengedje Hellert ebbe aziskolába. Lehetetlen ezzel a bizonyítvánnyal. Heller tervei



409

dugába dlnek!Ott is volt. Éppen akkor végzett az eltte ül hallgatóval.

Ügyet sem vetve a reá váró rövid sorra, mosoly jelent meg az

arcán, mint mikor hím táplálék esik a nstény pók hálójába. – Nos, csak nem a fiatal Einstein – szólt Miss Simmons. –

Üljön le.Heller leült, Miss Simmons pedig kutatni kezdett a papír-

jai között, majd ijeszt mosollyal az arcán hátradlt. – Úgynik – kezdte –, ezeket manapság már az sem érdekli, hogyki robbantja fel a világot.

– Tegnap „Wister"-nek nevezett. – Nos, az idk változnak, nem igaz? Ki tudja? Talán csak

az isten. – Elbírálták a jelentkezésemet? – kérdezte Heller. – El, fiatal Einstein. Általában nem veszünk át senkit más

iskolából végzsnek. – Be tudom pótolni...

– Pszt. Úgy tnik azonban, a maga esetében van erre lehe-ség. Méghozzá a nagyon versenyképes Mszaki és Alkal-mazott Tudományok Karára.

– Én nagyon hálás... – Ó, csak csendesen, fiatal Einstein. Még nem mondtam

el mindent. Általában kérni szoktunk egy mostanában megírtAmerikai Egyetemi Tesztet, melynek az eredménye el kell

hogy érje a 28%-ot vagy afölött kell lennie. De ön, fiatalEinstein, úgy tnik ezt megúszta. – Hát, én nem is tudom... – Ó, ez még nem minden – folytatta Miss Simmons. A

mérnökképzésre jelentkez hallgatók esetében rendszerintkötelez az iskola-alkalmassági teszt, melynek szóbeli ésírásbeli együttes eredménye meg kell hogy haladja a 700

pontot. Önnek azonban nem kell elvégeznie ezt a tesztet. – Ez igazán rendkívüli...



410

– Továbbá, fiatal Einstein, az ilyesfajta jelentkezések ese-tén megköveteljük a jó átlagot, de ettl most eltekintünk. Hátnem nagyszer ?

– De igen – felelte Heller. – Nagysze... – Több mint nagyszer , fiatal Einstein. Közvetlen utasí-

tást kaptam arra, hogy felvegyem önt. Végzsnek. A Msza-ki és Alkalmazott Tudományok Karára. Atomtechnikai mér-nökjelöltnek, jöv májusi diplomaszerzéssel. Az utasítástmaga az egyetem elnöke írta alá.

– Igazán elárasztanak...

– Hamarosan valóban elárasztják – mondta MissSimmons, és a mosoly eltnt az arcáról. – Vagy elment vala-kinek a józan esze, vagy a kormányzati támogatások csökke-nése és a demográfiai hullámvölgy miatt ki vannak éhezve amaga kétezerötszáz dollárjára, és még el is ment valakinek a

józan esze! Maga és k NEM fogják ezt megúszni. Én megnem adom a nevem az ön felvételéhez, és nem teszem a vilá-

got egy gyengeelméj atomtudós kezébe. Világosan beszél-tem, fiatal Einstein?

– Nagyon sajnálom, ha... – Ó, ne pazarolja az erejét sajnálkozásra – folytatta Miss

Simmons. – Elég szomorú lesz kés bb, s akkor szüksége leszminden kalóriára! Most nincs más választásom, mint felven-ni magát, fiatal isten. De nagy különbség van felvétel és fel-

vétel között. Nos, kezdhetjük? – Én igazán... – Nos, akkor kezdjük – folytatta Miss Simmons. – Ön

el iskolájában nem szerezte meg mindazokat a krediteket,amelyekre szükség lenne ehhez a diplomához. Négy tantár-gyat elmulasztott, amelyeket el kell végeznie, VALAMINTipari tervezésbl is le kell vizsgáznia ebben a félévben.

– Biztos vagyok benne, hogy... – Ó, még ne köszönje meg! Még nem fejeztem be! Igen-



411

igen kétlem, hogy ezek az elégséges érdemjegyek megalapo-zott tudást jelentenének az adott tantárgyak esetében. Így az-tán az ön felvételét felzárkóztató különóráktól tettem függ-

vé, melyek a kívánt szintre hozzák a tudását, miközben per-sze részt vesz az órarendben elírt órákon is.

– Azt hiszem, én... – Tudom, hogy hálás – mondta Miss Simmons. – Éppen

ezért további kedvezményekkel jutalmazom. Ez a Saint Leekatonai iskola volt. Úgy ítélem meg, hogy az ön katonai tu-dománya és szerzett kreditjei egészen addig nem érvényesek,

míg nem folytatja és nem fejezi be teljesen a tartalékos tisztikiképzést, melyet ebbe a mostani, utolsó egyetemi évébe ik-tattam be. Rengeteg tapasztalatot szerezhet arról, milyenronda dolog is a háború! A hadsereget nem nehéz meggyzniarról, hogy hazaellenes dolog nem befejezni ezt a képzést.Szándékomban áll írni nekik egy rövid üzenetet. Ez háromtovábbi elméleti órát, valamint egy gyakorlatot jelentene he-

tente. A különórák és felzárkóztató foglalkozások tetejébe. Nos, hát nem kedves tlünk, ifjú isten?

Heller már csak némán figyelte a nt. Elképedt, nem két-séges.

A n a harmonikaszer en összehajtogatott számítógépesnyomtatvány felé fordult, amely a már eddig elkészült óra-

beosztást tartalmazta. – Ami most következik, azért valóban

hálás lehet, maga valódi isten. Mikor reggeli közben meg-kaptam az utasítást, az egészet kidolgoztam. Nincs rá lehet-ség, hogy ezek az órák egymás után következ id pontokbankövetkezzenek. Néhányukra egy id ben kerül sor. Néha ket-, egy esetben pedig három helyen kell lennie egy id ben.Ilyen lett az órabeosztása. És persze hiányozni fog hol azegyik, hol a másik óráról, ami elkerülhetetlen. A professzo-

rok morogni fognak. Nemsokára a Dékáni Tanács eltt talál- ja magát. És k lesznek azok, nem én, akik elmagyarázzák



412

magának, hogy nem kaphatja meg a diplomáját jöv május- ban. Ha idejönnek hozzám, el fogom mondani nekik, hogymaga akarta így, és tényleg maga akarta így, nem igaz, Jeho-

va?Miss Simmons hátradlt, s egy ceruzával a fogait kocog-

tatta. Aztán egy kis id múltán így szólt. – Ó, nem veszemrossz néven, hogy oly nagyra értékeli a közremködésemet,hogy még szólni sem bír. Tudja, kedves uram teremtm, nemszeretem a BEFOLYÁSOLÁST. Továbbá tagja vagyok azAntinukleáris Menetelk táborának, egészen pontosan én

vagyok a titkár. És tudja, lehet, hogy a mi szervezetünk már régi, és elnyomott helyzetben van, és a New York-i rendr-ség operatív csoportja is csak arra vár, hogy újra fejbe ver-hessen minket, de arra a gondolatra, hogy egy olyan képzet-len atomtudóst bocsássunk ki az egyetemr l, mint maga, fel-forr a vérem. Megértettük egymást, Wister?

– Igazán, Miss Simmons...

– Ó, majdnem elfelejtettem. Arra az esetre, ha megterhe-nek érezné az önre váró feladatokat – az órákon való lé-zengést – egy szabadon választható foglalkozást is beiktat-tam az órarendjébe. Ez a természetjárás 101-es és 104-es. Afoglalkozás szombatonként van, egész napos, mikor is meg-csodálja a madarakat és a fákat, valamint megtanulja, leg-alábbis remélem, milyen undok dolog világpusztító bombá-

kat készíteni! Ezt a foglalkozást én magam vezetem, ígyszemmel tudom tartani az ön gonosz hajlamait. Nos, mostmár köszönetet mondhat, Wister.

– Igazán, Miss S... – És mivel a pénz sem mellékes, ezek a kiegészítések to-

vábbi ezerötszázharminchárom dollárjába kerülnek. Remé-lem, nincs annyi pénze. Ha mégis van, fizesse be a kasszába.

Viszontlátásra, Wister. KÖVETKEZ!Heller fogta a papírokat, amiket a n már kitöltött. A



413

számlát is magához vette.A kasszához lépett és fizetett.Aha! A szívem egyre hevesebben dobogott Miss

Simmonsért. Micsoda szikrázó egyéniség! Eljátszottam azötlettel, hogy édességet küldök neki „egy ismeretlen csodáló-

ja" nevében. Nem, egy rézbokszer sokkal inkább illene azegyéniségéhez. Vagy talán egy Pengerészleg-féle kés, dísz-nek az íróasztalára. De hát szüksége van rá egyáltalán?

6. fejezet

Heller éppen tizenkett eltt megérkezett az EgyetemiKönyvtár elé. Lenygöz antik stílusú épület – tíz hatalmasoszlopból álló oszlopsorral, irdatlan méret kupolával, s ne-mes vonalú homlokzattal. Az épület szélességével megegye-

méret lépcssor vezetett az épület bejáratához.Heller elhaladt egy Alma Mater feliratú szobor, majd egyszök kút mellett. Félig felmászott a lépcssoron, majd leros-kadt a k re.

Volt is rá oka, hogy leroskadjon. Az elmúlt két órát vé-gignevettem, ahogy figyeltem, hogy cikázik össze-vissza ahatalmas egyetemi területen. Ide rohant, oda rohant. Az óra-

rendjében szerepl összes termet, eladót és gyakorlópályátmegkereste, ahol meg kell majd jelennie. Egyfolytában aszámítógépes nyomtatvány másolatát bámulta, s igen hamar rájött, hogy az órarendje alapján gyakran kellene egyszerrekét helyen lennie, mely alkalmakat igen gyakran tanítás nél-küli órák követnek, ráadásul egy esetben három eladásonkellene részt vennie egy id ben! Egyfolytában fájt az olda-

lam a nevetéstl. Még a nagy Heller sem tud megbirkózniezzel az órarenddel. Ráadásul hétszer egy héten!



414

Ahogy ott ücsörgött a meleg, déli napsütésben, rá kelletthogy jöjjön, képtelenség diplomát szereznie a Földön, ésvéghez vinnie butácska terveit, vagyis hogy az én akaratom

ellenére sikerre vigye a küldetést. És ezzel megölessen.Hallgatók kicsiny csoportjai jöttek-mentek a lépcsn.

Nem túl jól öltözött fiatal férfiak és nk. Heller néhány évvelidsebb kora és – legyünk szinték – évtizedekre rúgó ta-

pasztalata ellenére jóval fiatalabbnak látszott többségüknél.Milyen bután érezheti magát a Flotta királyi tisztjeként ezek között a naiv lények között ücsörögve! Ez a helyzet mindkét

fél számára igen vicces. Szórakozottan eltdtem azon, vajon mit gondolnának, ha tudnák, egy voltár harcmérnök ül azorruk eltt hús-vér valójában, a mancói Atalantából, jó né-hány fényévnyi távolságból, az önkéntes csillag ötvenszereskitüntetettje, aki úgy lné darabokra a bolygójukat, minthaéppen csak köpne egyet, de képes arra is, hogy megakadá-lyozza az inváziót, amely mindannyiuk lemészárlásával vég-

dne. Micsoda fura helyzet! Milyen ostobák is ezek!Két lány és egy fiatal férfi lépett mellé. Az egyik lány így

szólt. – Ó! Tagja vagy a baseballcsapatnak? – Nem is tudtam, hogy már összeállították a csapatot –

mondta a fiú. – Szöges cip van a lábadon!Heller az egyik lányra nézett. – Még az alapvonalig sem

jutnék el, ha nem ez lenne rajtam.Mindannyiukból kitört a nevetés. Próbáltam megfejteni,min nevethetnek. (Bíííp) meg ez a Heller! Mindig olyan fél-reérthet . Nincs rá joga, hogy népszer sítse önmagát. egyföldönkívüli, egy betolakodó! Ami igaz, az igaz, a lányok csinosak voltak.

– Az én nevem Muggins – mondta a fiú. – Christine,

pedig Coral – mindketten a Barnyard kollégiumban laknak:ez része az egyetemnek, de csak lányok járnak oda, ember!



415

– Az én nevem Jet – mondta Heller. – Még látjuk egymást – szólt Christine.Újra elnevették magukat, és integetve tovább-ballagtak le-

felé a széles lépcssoron.Megérkezett Epstein!Elképeszten hosszú, összetekert valamit vonszolt maga

után. Egy láb átmér és legalább tizenkét láb hosszú lehe-tett. Elhaladt a szök kút, majd a szobor eltt. Néhány lépcs-foknyira Heller alatt megtorpant. Kopott, szürke öltönyt vi-selt, egy hasonlóan kopott, szürke kalappal, s a tekercsen kí-

vül egy teletömött, olcsó aktatáskát is cipelt magával. Na-gyot fújtatva lerogyott a lépcsre.

– Hogy van, Mr. Epstein? – kérdezte Heller vidáman. – Ó, ne hívjon így – felelte Epstein. – Kényelmetlenül ér-

zem magam miatta. Kérem, hívjon inkább Izzynek. Mások isígy szólítanak.

– Rendben. Ez esetben szólítson Jetnek.

– Nem. Ön a felettesem, mivel ön rendelkezik a tkével.Mr. Wisternek kell szólítanom.

– Bizonyára elfelejtette – folytatta Heller –, hogy ön fele-sséggel tartozik nekem. Ez azt jelenti, hogy a hangulato-mért is felels. – Aztán rendkívül határozottan hozzátette: – Szólítson Jetnek.

Izzy Epstein boldogtalanul nézett Hellerre, aztán így

szólt: – Rendben van, Mr. Jet.Heller minden bizonnyal feladta. – Látom, talált néhányruhát. Már aggódtam, hogy minden ruhája tönkrement.

– Ó, igen. A tornateremben megfürödtem, majd két öl-tönyt, ezt a kalapot és ezt az aktatáskát szereztem az Üdv-hadseregtl. Ezek a ruhák bizonyára nem tetszenek önnek,de ha túl jól öltözött lennék, magamra vonnám a figyelmet, s

vele együtt a rossz szerencsét. Soha nem szabad úgy kinézni,mintha az embernek túl jól menne a dolga – mert azonnal le-



416

sújt a villám.Ez az Izzy Epstein felfordította a gyomromat. Egészen

nyilvánvaló volt, hogy depresszív neurózisban szenved, ül-

dözési és vallási mániával f szerezve, melyekre bizonyítékulszolgált a sorstól való beteges rettegése. Finom keverék Heller számára. A neurotikusok nem beszámíthatók. Más-részr l azonban hatalmas lehetség volt a számomra, hogyHeller összeakadt ezzel a fickóval. Ez még a saját ügyeit semtudja elintézni, nemhogy Hellerét!

– Nos, ahhoz képest elég jól néz ki – mondta Heller.

– Ó, kimerültem! Egész éjjel dolgoztam, hogy a megfele- javaslattal tudjak elállni. A Mvészeti Kar volt az egyet-len épület, amit nyitva találtam, így az anyagaikat használ-tam.

– Ez az, amir l beszél? – Ez a henger? Igen. Csak a díszletpapírjaikat hagyták

elöl – azt a fajtát, amit a modellek mögé akasztanak, tizenkét

láb széles, száz láb hosszú. Az ollókat azonban elzárták. Ígyaztán ezt voltam kénytelen használni.

Megpróbálta kitekerni. A két keze kevésnek bizonyult afeladathoz. Heller segíteni próbált, de Izzy így szólt: – Nem,nem! Ön a befektet. Hé, te ott! – kiáltotta a következ pil-lanatban.

Néhány újdonsült hallgató lépett ki a könyvtárból. Izzy a

hatalmas, széles lépcs tetején megállította ket. – Te fogdezt a végét – mondta az egyiknek. – Te pedig ezt – mondta amásiknak. – Most húzzátok feszesre. – A két hallgató tizen-két lábnyira egymástól a tekercs fels két sarkát tartotta.

Heller követte a felfelé lépked Izzyt. Izzy fogta a felcsé-vélt papírt, majd lefelé lépkedve, lépésr l lépésre kitekerte.A lap tetején, egyik saroktól egészen a másikig, rikító szín

tintával írt szöveg állt: Titkos tervezet. – Lehet, hogy túl színesnek találja – szólt Izzy a napsü-



417

tésben tündökl feliratot bámulva –, de csak régi, beszáradt plakátfestékeket találtam, amelyeket vízzel kellett felhígíta-nom. Csak néhány foszlott ecsetet sikerült szereznem. A cél-

nak azonban megfelel.Lelépett még két lépcst. Furcsa vonalak és jelek tárultak

a szemem elé. Mintha három vasvillát láttam volna, melyek-re almákat szurkáltak – a legkülönböz bb színekben pom-

pázva. – Nos, ez az els sor az, amit mi fantomcégeknek hívunk.

Külön-külön bejegyezzük ket New Yorkban, New Jersey-

ben, Nevadában és Delaware-ben. Mindegyiküket különbö-, nem egymásba kapcsolódó igazgatótanács irányítja.

Még egy lépcst lelépett, további fél fordulattal kitekervea hengert. Szél támadt. Két, szendvicsét rágcsáló hallgatóácsorgott a közelben. Izzy egyiküket a papír egyik széléhez,másikukat pedig az iromány másik oldalához állította, hogytartsák a hatalmas papírlapot, amit k szófogadóan megtet-

tek. Izzy az újonnan feltárt színes vonalakból és jelekbl állórült kuszaságra bökött. – Nos, azok ott a társaságok bank-számlái.

Még egy lépcst lelépett, odarendelt további két hallgatóta papír két oldalára, valamint további kettt a legtetejére,melyet egyre jobban lengetett a szél. – És ott vannak, kérem,figyelje az egymásba fonódó nyilakat, azok a különböz

brókercégek, melyek a fantomcégekkel karöltve eleget tesz-nek a megbízásoknak.Izzy tovább hátrált, továbbtekerve a papírt.

– Mi ez? – kérdezte egy arra járó hallgató a társától. – Pszichedelikus malkotás – felelte az egyik papírt tartó

hallgató. – Nos, most érkezünk el a legfontosabb állomáshoz –

mondta Izzy. – A jobb oldali társaság Kanadában mködik.Az ott a bal oldalon Mexikóban. És ez a két társaság irányítja



418

láthatatlan módon a központot, amely Szingapúrban mkö-dik. Világos?

Izzy tovább lépkedett lefelé. További hallgatókra volt

szüksége, akiket beállított a többiek közé. Néhányan fel-másztak a hatalmas k mellvédre, hogy jobban lássák a pa-

pírt. – Nos, ez a nyilakból álló sorozat – a zöldek a legfonto-

sabbak, habár a lilák a hasznosabbak – juttatja el a bevétele-ket a fenti cégekhez, olyan módon, hogy azok kikerüljenek akormány ellenrzése alól.

– Ez egy plakát? – kérdezte az egyik hallgató. – Azt mondják, valami új mozgalom – felelte a másik.Izzy lelépett a következ széles lépcsre, és maga után

görgette a papírt. További segítket szerzett. – Nos, ez asvájci-liechtensteini vállalat konzorcium. Nyilván elgondol-kodik azon, miért tnnek olyan függetleneknek. Nos, valójá-

ban nem azok.

Továbbgörgette a tekercset, ami miatt további segítkrevolt szüksége. – A svájci-liechtensteini pénz a föld alatt be-áramlik Nyugat-Németországba, majd onnan Hongkongba.Megvan? Nem?

Ahogy további ábrák kerültek napvilágra, így folytatta. – Most már láthatja, hogy miért. A hongkongi pénzek – nézzeazt a lila nyilat ott – Szingapúrba áramlanak, visszajönnek

Tahitira és ...Ehhez még több papírt kellett kiteríteni – ...visszaérkezik a mi saját kis birodalmunkba, a Bahamákra. Okos, mi? Denézzük Londont.

Továbbgörgette a papírhengert. A papír teljes szélességéthárom vállalat, három brókercég és három bankszámla fog-lalta le, mind-mind Londonban. Narancssárga vonalak futot-

tak szét bellük és érkeztek meg Hongkongba. – Így lehet a pénzeket a Citybl, ahogy k hívják, a Bahamákra menekí-



419

teni. Ami most következik, az biztosan érdekelni fogja.Tovább csévélte a hengert, melyhez további segítket ke-

resett. Egymásba fonódó vonalak kerültek napvilágra, me-

lyek a bankszámlák és a brókerházak között feszültek, mintvalami királykék pókháló. – Ez a belforgalmi hálózat. Egyközpontilag irányított és ellenrzött rendszer lehetséget adarra, hogy jövedelmet szerezzünk az árfolyam-különbségekbl, így minden egyes alkalommal, mikor vala-mi pénzt futtatunk végig a hálózaton, további nyereséghez

jutunk! Na persze ehhez telexeket és vonalakat kell bérel-

nünk az RCA-tól. De hetente meghozza az árát.Tovább görgette a papírhengert, amihez további segítkre

volt szüksége. A lépcst már elborította a tömeg. – Mire gondolt a mvész, mikor ezt rajzolta? – kérdezte

egy lány. – A soul zenére – felelte egy jól tájékozott fiú. – Szépnek találom – mondta egy másik lány. – Egészen

biztosan megnyugtatja a szemlél jét. – És most – mondta Izzy Hellernek – lefogadom, egészen

idáig visszatartotta a lélegzetét. – Fenséges kézmozdulattalegy körrel és vörös nyilakkal körbevett cégre mutatott. – AMULTINATIONAL! A részvények birtoklása és az egymás-tól függetlenül mköd igazgatótanácsok útján ez hangszere-li és vezényli az összes többi cég muzsikáját. És ide hallgas-

son, most mondom a javát: MANAGEMENT-nek hívja ma-gát! Nem látszik, hogy ez felels minden egyes lépésért,amit bármely más cég tesz! Hát nem nagyszer ?

– De miért ez a sok különböz vállalat, brókerház és bankszámla? – kérdezte Heller?

– Nos, felels vagyok magáért, igaz? – Igaz – felelte Heller.

– Ha ezek közül bármely cég tönkremegy, magába ros-kadhat anélkül, hogy ezt a konzorcium többi tagja megérez-



420

né. Világos? A kedve szerint csdbe mehet! El is adhatjaket, vagy további cégeket vásárolhat rajtuk keresztül. Va-lamint dugdosni lehet a profitot közöttük, s még el is lehet

tüntetni. Mindent meg lehet csinálni. – De – folytatta Heller kétkedve – nem értem, hogy ez a

rengeteg... – Nos, elismerem, nem mondtam el önnek a valódi indí-

tékot. – Heller füléhez hajolt. – Azt mondta nekem, hogy vanegy ellensége. Mr. Bury, a Swindle and Crouchtól. a leg-gonoszabb, leglelkiismeretlenebb ügyvéd az egész Wall

Streeten. Ezzel a felállással azonban nem tud kárt tenni ön- ben.

– Miért nem? – kérdezte Heller.Izzy sokkal közelebb hajolt, s olyan halkan suttogott,

hogy alig lehetett meghallani a tömeg zajongásán keresztül. – Mivel sem ön, sem az ön neve soha nem fog megjelenniegyetlenegy hivatalos iratban sem. Semmi, amivel ön hivata-

losan kapcsolatba kerül nem jelenik meg a jelentésekben.Ezek mind magáncégek, mind profitorientáltak, melyeket azadott részvényesek ellenriznek. Áthatolhatatlan!

Egy lépést hátrált. – Van még valami, amivel kapcsolatban szükségem van az ön beleegyezésére. Nem festettem ráerre a táblázatra. Az egyik mvészeti hallgató csinálta meghelyettem, reggeli közben.

A papírtekercs aljában egy másik tekercs lapult. Széthaj-togatta a körülbelül két lábszor három láb méret papírlapot.A kép egy kerek, fekete gömböt ábrázolt. Kicsiny madzag,vagy valami hasonló állt ki a tetejébl. Szikrák repkedtek amadzag körül.

– Mi ez? – kérdezte Heller. – A javaslatom a Multinationalt jól jellemz logóra! Tu-

lajdonképpen ez az anarchia régi szimbóluma, a bomba! Lát- ja a meggyújtott gyutacsot?



421

– Kémiai l porbomba – szólt Heller. – Nos, ha megfordítjuk a posztert, egyszer en csak egy

fekete gömböt látunk, felhgomolyaggal a tetején. Ezt bo-

csátanánk ki logóként, de maga és én jól tudnánk, hogy mitis jelent valójában. Nos, beleegyezik?

– Hát, igen – felelte Heller. – A táblázatba és a logóba? – Hát, igen – válaszolta Heller. – Tudom, hogy meglehetsen nyers, mivel kapkodva ké-

szítettem. A nevek nagy részét még be sem írtam a helyükre.

Azt hiszem, rendkívül toleráns magatartás öntl, hogy elfo-gadja.

– Mi ez? – kérdezte egy újonnan érkezett Hellertl. – M-alkotás?

– Igen – felelte Heller. – Malkotás! – Nos, tekerjük össze – szólt Izzy. – Ne – kiáltották néhányan a tömegbl egyszerre. Az

egyikük így folytatta: – Egy csomón még nem is látták. Kite-rítjük ide a lépcsre, hogy aki felmászik a mellvédre, jólszemügyre tudja venni.

A legyzött Heller és Izzy hátraléptek, s hagyták, hogy atömeg birtokba vegye a képet.

– Visszavették a hallgatók közé? – kérdezte Heller. – Ó, igen – felelte Izzy. – Ezért késtem egy kicsit. Miköz-

ben ezen dolgoztam, vadonatúj gondolatom támadt a doktoridisszertációm ügyében. Láttam, hogy fogadták. A címe „Avállalatok szerepe a fennálló világrend aláaknázásában".

– És egyetértettek az ön visszavételével és a disszertációmegírásával?

– Tudja, a hiba, amit elkövettem, az az volt, hogy bele-másztam a politikatudományokba, legalábbis ezt mondták. A

doktorátusomnak gazdaságirányítással kellene foglalkoznia.Ez az új ötlet azonban tökéletes. Nem tartalmazza azt a szót,



422

hogy kormány, viszont benne van a vállalatok, a világrendet pedig kapitalista gazdaságként is lehet interpretálni. Szóval,ha valami szörny, rosszindulatú sorscsapás nem szól közbe,

idén október végén megszerzem a doktori fokozatomat. – Ezek szerint kifizette a számláját – mondta Heller. – Ó, igen. Vissza is adom az ön kétszáz dolláros ellegét. – De hogy...? – Miután tegnap elváltunk, felkerestem a Bank of

Americát. Megmutattam nekik a kétszáz dollárt, ami azt bi-zonyítja, hogy van munkám, így kaptam egy ötezer dolláros

kölcsönt, mindenfajta felesleges okoskodás nélkül. Ebblvisszafizettem a hallgatói kölcsönt és még több pénzem ismaradt, mint amennyire valójában szükségem lenne. Nemkell többé a parkban aludnom – mindig is féltem, hogy kira-

bolnak. Néhány éjszakát a kollégiumban töltök, míg be nemrendezzük az irodánkat. Azután, ha nem bánja, az irodábanaludnék.

Szóhoz sem jutottam. Hogy tud egy ilyen rongyos, szuty-kos, kicsiny, félénk ember besétálni egy bankba és kölcsön-venni ötezer dollárt azzal, hogy megmutat nekik néhányszázdolláros bankjegyet?

– Várjon egy percet – szólt Heller, nyilván továbbgondol-va a hallottakat. – Hosszú id be telik, míg létrehozzuk eze-ket a társaságokat Hongkongban, meg Tahitin, meg minden-

hol. Mennyi idre lesz ehhez szükség? – Ó, ez az én hibám – mondta Izzy. Engem is idegesítettez a dolog. – Nem akartam elmondani önnek, mivel attól tar-tottam, megakadályozná a folyamatot.

– Szóval, mennyi idre lesz szükség? Két hónapra? Egyévre?

– Ó, egek, dehogy is! Jöv kedden nekilátok! Azt gondol-

tam, már pénteken akarja, de hát hétvége... – Jöv kedd – mondta Heller. Aztán úgy tnt, mintha ne-



423

kibátorodott volna. – Ehhez pénzre lesz szüksége. Itt van tíz-ezer dollár kezdésnek. Ennyi elég lesz?

– Ó, egek, hát persze. Valójában ez túl sok. Beteszem egy

csomagmegrz be a buszállomáson. Aztán majd befizetemaz els bankszámlánkra. Mikor minden készen áll, befizethe-ti a tkéjét a különböz bankszámlákra, s elkezdheti utalniket, hogy dolgozni kezdjenek. Nagy kérés lenne, hogy itttalálkozzunk a lépcsn, kedden délután 4:00-kor?

Azt gondoltam, már értem. Ez az Izzy egy sunyi, alatto-mos csaló. El akarja szedni Hellertl az összes pénzét, meg-

fosztva t az ellenrzés lehetségétl, hogy aztán tönkrete-gye. Még a gondolatát is kivertem a fejembl annak, hogy

beleavatkozzak Izzy Epstein terveibe! Még elismervényt semadott Hellernek!

Izzy kirángatta táblázatát a lenygözött tömegbl. Néhá-nyan segítettek neki elcipelni.

Nevettem. Alighanem ez volt az utolsó alkalom, hogy

Heller találkozott vele!

7. fejezet

Felbátorodtam, ha lehetséges szövetségeseimre gondol-

tam, akiket be tudok vonni az ügybe, ha minden más,Hellerrel kapcsolatos tervem kudarcba fulladna. Vantagio,Miss Simmons, ez az Izzy Epstein! – Nekiláttam listát készí-teni. Ha Raht és Terb elkerülnek, alaposan kifényezhetem aterveimet.

Heller a délutánt további eladótermek felkeresésével töl-tötte, bizonyára azon töprengve, hogyan tudna két, esetleg

három helyen lenni egy id ben, s közben még a felzárkózta-tókon is részt venni. Ezután megkereste az egyetemi jegy-



424

zetboltot a Broadwayen.Egész álló nap, miközben másokat kerülgetett, s profesz-

szorok irodáiba dugta be az orrát, egy listát készített. A szá-

mítógépes nyomtatvány hátoldalára dolgozott, melybl akapcsokat eltávolítva, egy yard hosszú lepedt kapott, me-lyet tankönyv- és kézikönyvcímekkel, valamint szerzk ne-veivel írt tele. A jegyzetboltba belépve a listát a pult mögöttül lánynak adta. A lány valószínleg végzett hallgató lehe-tett, aki részmunkaid ben próbálta megfékezni a boltbaözönl áradatot. Amúgy csinos volt.

– Ennyi? – kérdezte szarukeretes szemüvegét igazgatva. – Nem mindent tudok elolvasni. Nem ártana, ha manapság ismegtanítanák a kölyköket írni és olvasni.

Heller arra a pontra nézett, amit a lány mutatott. Hoppá!Heller voltár gyorsírással készítette el a listát!

A tollamat írásra emeltem. Láttam már törvénysértéseketez idáig is. Lehet, hogy egy szajha vagy egy szabó nem jön-

nek rá, hogy földönkívülivel állnak szemben, most azonbanegyetemi környezetbe került, ahol sokkal okosabb emberek-kel találkozik.

– Ez gyorsírás – mondta Heller. – A f bb címeket és aszerzk nevét azonban angolul írtam.

Valóban. Takaros, nyomtatott nagy betkkel. – És ez micsoda? – kérdezte a lány homlokára tolva a

szemüvegét, hogy jobban lásson. Az Euklidész-féle, A geo-metria alapjaira bökött. – Ettl a szerzl egy könyvünk sincs. Ez valami jegyzet?

Heller azt mondta a lánynak, hogy mindenképpen segíte-nie kellene, mivel sem ismeri ezt a szerzt. A lány erre akatalógushoz lépett, hogy megnézze a „Szerzk"-et. Nem ta-lálta meg. Ezután nekilátott a betrendbe szedett könyvcí-

mek hatalmas tömegének. Egyszer csak, Heller nem kisörömére, a könyvcímek között ráakadt a szerz nevére. – Itt



425

van! – mondta. – Az euklideszi geometria Twist professzor átiratában és magyarázatával I. M. Tangled adaptációjaalapján. – Elindult, hogy keressen egy példányt. – Azt írtad

ide, hogy „Euklidész"-nek hívják, pedig a pontos neve „euk-lideszi". Meg kell tanulnod a pontos leírását.

Az „Isaac Newton" nev szerzl sem találtak semmit,akir l a lány azt gondolta, nem lehet más, mint valami forra-dalmár, akit a New York-i Rendrség operatív csoportja ki-tiltott a városból. Heller azonban kitartott elképzelése mel-lett, így nemsokára ráakadtak egy könyvre M. S. Pronounce

professzor, az irodalomtudományok doktora tollából Moz-gástörvények saját átiratom, valamint Elbert Mouldy Newtonmunkái eredeti nyelven cím m vének dr. Still által készített

fordítása és adaptációja alapján. – Mondanod kellett volna, hogy az irodalomrészlegben

keressem – szólt a lány. – Még azt sem tudod, hogy kellhasználni a katalógust.

– Megpróbálok rájönni – felelte Heller. – Jézusom – mondta a lány – a harmadik osztályban tanít-

ják a katalógus használatát! Istenem, soha senki nem tanítottmeg semmire? Van egy csapat az Egyetemi Könyvtárban,akiknek az a feladatuk, hogy a hallgatóknak elmagyarázzák akatalógus használatát. Kérd meg ket rá odaát. Nekem itt aza dolgom, hogy könyveket áruljak, és nem az, hogy óvódá-

sokat tanítsak! De nézzük ezt a szörny hosszú listát! Feltar-tod a többieket!Lépésr l lépésre haladtak a listán, minek következtében a

könyvhalmok egyre csak nttek a pulton. Végül a lány kétkönyvoszlop közül kilesve, szemüvegét felemelve Hellerrenézett, és így szólt: – Ennyit nem tudsz elvinni. Én meg nemfogom ezeket becsomagolni. Menj át az egyetemi boltba, és

szerezz legalább öt hátizsákot, én meg addig idehívok egyasszisztenst, hogy elkészítse a számlát.



426

Heller tette, amit mondtak neki.Mikor visszaért, telerakta az öt hátizsákot, majd kifizette a

számlát. Addig-addig állítgatta a hátizsákok pántjait, míg

végül sikerült mind az összes zsákot magára aggatnia. Atöbbi hallgató, akik a sorukra vártak, közömbösen adtak he-lyet a távozó Hellernek.

– El tudod vinni? – kérdezte a lány. – Ez legalább kétszázfont. A könyvek nagyon nehezek.

– Alig bírom – mondta Heller. – Pedig nincs is meg min-den, ami a listán szerepelt.

– Ó, a maradék! A Világtörténelem hozzáért propagan-disták tollából, gyermekek számára, az Amerikai Orvosegylet támogatásával az elemi iskola negyedik osztálya számárakészült. Ilyen könyveket nem tartunk. Stuffem and Glutználmegszerezheted, az a város hivatalos iskolaellátója. A Varick Streeten dolgoznak. – És megadta a házszámot. – Istenem – tette hozzá –, hogy juthattál idáig, ha nem ismered ezeket a

tankönyveket?Heller megfordult, hogy keresztülverekedje magát a so-

rukra várakozó hallgatók tömegén, akik türelmesen elléptek elle. A lány így szólt a sorban következ hallgatóhoz: – Jé-zusom, micsoda gólyákat kaptunk.

– Azt mondják, végzs – mondta a hallgató. – Akkor már értem! – kiáltotta a lány.

Gyors mozdulattal reménykedve nyúltam a hanger sza- bályzó gombja felé. – Sportösztöndíjas! Súlyemel! Hé, hív- játok vissza. Szörnyen udvariatlan voltam. Találkozni akarok vele a ma esti táncesten! Ember, de ostoba is vagyok! És mi-lyen jókép.

Igen, egészen biztosan ostoba volt! Megfosztott annak le-hetségétl, hogy törvénysértés miatt vádat emelhessek

Heller ellen! Végignézte, hogy valaki kétszáz fontnyi súlytemel magára, mintha a hátizsákok csak levegvel lettek vol-



427

na megtöltve, és abban is biztos vagyok, ha kinéztek az ajtónvagy ablakon, láthatták, ahogy Heller futásnak ered nagycsattogás közepette, s a világgal nem tör dve, a metróállo-

más felé iramodik. Az egyetemi hallgatók megfigyelképes-ségébe vetett hitem súlyos csapást szenvedett. Talán mind-annyian drogokat szednek. Ez lehet az egyetlen magyarázat!Egy földönkívüli, közvetlenül az orruk eltt, számtalan mó-don elárulja magát, s ezeknek még a szempillájuk sem reb-

ben!Heller ugyanezen a metróvonalon eljutott a Varick Street-

re. Belépett a városi könyváruházba. A listáját hamarosanegy félvak öregember elé tolta. Még a metrókocsiban, utazásközben, piros tollal aláhúzta az elmaradt könyvcímeket, smost ezt adta át az öregnek, a voltár gyorsírást vörös kiegé-szítésekkel ellátva.

Az öregember a raktár felé indult. – Harminc példánytakar mindegyikbl? – kiáltotta vissza.

– Egy bven elég lesz. – Ó, szóval ön házitanító. Rendben. – Úgy tíz perc múlva

a hatalmas köteg könyv alatt rogyadozva visszatért. – Ho-zom a többit. – Hamarosan eltántorgott a második halom-mal.

Heller végigolvasta a címeket. Már majdnem a lista végé-re ért. – Az egyik kimaradt: Harmadikos számtan.

– Ó azt már nem tanítják. Most már „új matek" van. – Mi az az „új matek"? – kérdezte Heller. – Fogalmam sincs. Minden évben kiadnak egy „új matek"

tankönyvet. Egyre kevesebb szám szerepel bennük, azok azonban egyre nagyobbak lesznek. Idén már nem használnak egyáltalán számokat. A tavalyi évig folyamatosan nttek aszámok, számolni azonban még megtanították a gyerekeket.

Idén már ezt is abbahagyták. – Hát, kellene nekem valami a számtan alapjairól – mond-



428

ta Heller. – Miért? – Tudja – folytatta Heller – tudok fejben logaritmust szá-

molni, számtant azonban csak egy primitív törzstl láttam aFlistenen. Faszén pálcával írtak egy fehér mésztáblára.

– Komolyan mondja? – kérdezte az öregember. – Igen, ez a Flotta béketeremt küldetésekor volt. Nem

hitték el, hogy mennyi hajónk van, s igazán mókás volt látniket, ahogy ugráltak, hogy megszámolják és kiszorozzák ket, s közben az egészet leírták. Sokkal kifinomultabban

csinálták azoknál, mint akiket addig láttam. Az egyik törzsbetartozó férfiak kéz- és lábujjaikat használják arra, hogy ösz-szeszámolják feleségeiket. Soha nincs nekik több tizenöt asz-szonynál, mivel összesen ennyi ujjal rendelkeznek.

Az öregember így szólt: – A Flottától jött, tényleg? Énmagam is a haditengerészetnél szolgáltam, még az utolsóháború eltt. Na várjon egy kicsit.

Hátrament, kotorászott és kotorászott, majd végül el jöttegy poros, zsírfoltos tankönyvvel, ami már idtlen idk óta araktárban heverhetett. – Itt van ez a könyv A számtan alap-

jai, összeadással, szorzással és osztással, keresked k ésszínpadi el adók számára hasznos részekkel kiegészítve. –Kinyitotta a sárgás lapokat. – Philadelphiában adták ki 1879-

ben. Olyan fajta trükkök vannak benne, hogy kell összeadni

harminc, tíz jegy számból álló oszlopot ránézés alapján.Régi könyvelanyag. Egy csomó színpadi trükk: felmentek aszínpadra, és leírták a számokat, meg a különböz bonyolultveleteket fejjel lefelé egy táblára, aztán három másodpercalatt megmondták a végeredményt, amitl a közönség ha-nyatt esett. Mr. Tatters azt mondta, dobjam ki, én azonbanazt gondoltam, inkább elküldöm egy múzeumnak. Amióta a

törvény megengedi, hogy a kölykök számológépeket hasz-nálhatnak az órán, azóta ez már senkit sem érdekel. De mivel



429

maga is haditengerész, mint én, hát legyen a magáé.Heller kifizette, mire az öreg két hatalmas csomagot ké-

szített a könyvekbl. Még kétszáz fontnyi könyv. Arra szá-

mítottam, hogy Heller ezeket is felkapja és kisétál velük.Csalódtam, mikor a négyszáz fontot túlságosan embert pró-

bálónak találta. Biztos vagyok benne, ha kicsit meger ltettevolna magát, kicipelhette volna az egészet az üzletbl. Ehe-lyett hívatott egy taxit, az öreg pedig szerzett egy kézikocsit,és segített felpakolni rá a rakományt. Heller megköszönte.

– Ne dobja el ezt a könyvet – mondta az öregember a jár-

da szélén állva. – Nem hiszem, hogy lenne egy lélek is ebbenaz országban, aki értene ehhez. Még abban sem vagyok biz-tos, hogy egyáltalán emlékeznek rá, hogy valaha is létezettilyesmi. Ha végzett vele, adja oda egy múzeumnak!

– Békepipát rá! – mondta Heller, majd a taxi elhajtott,magára hagyva a járdaszegélyen integet ids embert.

Törvénysértés! „Békepipa!" Ez a voltár Flottánál haszná-

latos kifejezés lehet. Nem, várjunk csak egy percet. Ezt mégsoha nem hallottam a Voltáron. Heller azonban nem ismer-het ilyen fajta földi kifejezéseket. Vagy mégis? A Voltár Flottánál nem pipáznak. Nagy részük füstrudacskákat szív.Csak a földi emberek szoktak pipázni. A taxi lassan beleke-veredett a New York-i csúcsforgalomba, így egy csomóidm volt arra, hogy megfejtsem a talányt. Ott tartottam,

hogy a földi tengerészeknek ugyanúgy, mint az rhajósok-nak, rengeteg dolguk akad szajhákkal, mikor is a gondolata-imat valami félbeszakította.

A házvezet éppen betolta a teljes könyvszállítmányt azelcsarnokba, mikor Vantagio, mint valami aprócska, ijeszt-getésre szánt játékszer, kiugrott az irodájából.

A csomagokra meredt, és az egyik sarkáról letépte a pa-

pírt, majd kinyitotta a hátizsákokat, hogy megbizonyosodjék róla, valóban könyveket rejtenek. – Felvettek! – Megköny-



430

nyebbült sóhaj szakadt ki belle, majd egy selyem zsebken-vel megtörölte izzadt arcát. A házvezett útjára bocsátotta,Hellert pedig betaszigálta az irodába.

– Megcsináltad! – szólt Vantagio. – Azt hiszem, a maga érdeme – mondta Heller.Vantagio ártatlanságot színlelt.

– Ugyan már – folytatta Heller. – Mindenr l lemondtak, beleértve az eszemet! Hogy csinálta?

Vantagio nevetni kezdett, majd leült az íróasztala mögé. – Rendben, kölyök, megfogtál. Szörnyen késre járt már az

id, nekem pedig szörnyen nehezen sikerült megfognom azegyetem elnökét az elmúlt éjszaka, de sikerült. Tudod, csúcs-idszakban idehívunk néhány lányt a Barnyard kollégium-

ból, úgyhogy azt mondtam neki, ha ma reggel 9:30-ig nemvesznek fel téged, visszamondjuk a diáksegély programot.

– Hálával tartozom magának – mondta Heller. – Ó, nem, nem – felelte Vantagio. – Várj még ezzel! To-

vábbra is azt kell tenned, amit mondok neked. Igaz? – Igaz – felelte Heller. – Akkor most emeld fel a telefont, hívd fel Babe-et, és

mondd meg neki, hogy fel vagy véve!Heller maga felé fordította az íróasztalon álló

kihangosítót, Vantagio pedig lenyomta a bérelt vonal gomb- ját. Bayonne-ban Geovani továbbította a hívást Babe-nek a

nappaliba. – Jerome vagyok, Mrs. Corleone. Csak el akartam mesél-ni, milyen nagyszer munkát végzett Vantagio annak érde-kében, hogy felvegyenek.

– Fel vagy véve? – kérdezte Babe. – Teljességgel – válaszolta Heller. Nem kerülte el a fi-

gyelmemet, hogy sem neki, sem Vantagiónak nem mesélte

el, hogy Miss Simmons valójában kudarcra ítélte. Heller alattomosan viselkedett.



431

– Ó nagyon örülök. Tudod, kedvesem, nem szeretném, hacsavargóként nnél fel, mint ez a többi csavargó. A mamaazt szeretné, ha sokra vinnéd, kölyök, valóban sokra. Hogy

elnök váljon belled, vagy ilyesmi. – Hát, köszönettel tartozom magának – mondta Heller. – Még valami, Jerome – folytatta Babe kissé szigorúbb

hangon. – Meg kell ígérned nekem, hogy nem fogod kerülniaz iskolapadot.

Ez elgondolkodtatta Hellert. Nagyon jól tudta, hogy leg-alább két vagy három órát el fog mulasztani naponta! Kö-

szönheten Miss Simmonsnak!Heller feltalálta magát. – Még egy órát se, Mrs. Corleone?

– Ide hallgass, Jerome – folytatta Babe határozott hangon –, tudom, hogy szörny nehéz dolog felnevelni a fiúkat. Mégsoha nem próbáltam, de voltak bátyáim, és tudom! Elég csak egy másodpercre felügyelet nélkül hagyni ket, és máris el-szöknek, elrepülnek, mint a madarak, hogy mókázzanak,

meg betörjék a szomszédok ablakait. Szóval, a válaszom na-gyon egyszer . Teljesen világos leszek. Nem hiányozhatszaz iskolából. Még egyetlenegy óráról sem! A mama figyelnifog, és elnáspángol, ha nem így lesz! Ígérd meg nekem,Jerome. És te is, Vantagio, ha hallod, amit mondok, amibenegyébként biztos vagyok – olyan biztos, hogy azt nemmondhatom bele az asztalodon álló hangszóróba –, nézz a

kezére; nem rakta keresztbe az ujjait vagy a lábát? Rendben?Vantagio Hellerre meredt. – Nincsenek keresztbe rakva,mia capa.

Ó, micsoda kalamajkába keveredett Heller! Az ígéretekr lés azok megtartásáról szóló ostoba, királyi tiszti íratlan tör-vények most sarokba szorítják. Nem lesz képes megtartaniaz ígéretét, így nem is fogja megígérni. Abban is biztos vol-

tam, hogy Babe Corleone fenyegetése, miszerint „a mamaelnáspángol" hiteles fordításban annyit tesz: „betonba te-



432

met". – Mrs. Corleone – szólt Heller. – szinte leszek önhöz. –

Ah, már kezdi! – szintén megígérem önnek, ha nem radí-

roznak ki a hallgatók névsorából, vagy nem történik valami,ami miatt bezárják az egyetemet, idre befejezem a tanulmá-nyaimat, és megszerzem a diplomámat.

– , kedves fiú! Ez több annál, mint amire kértelek!Mindamellett, Jerome, ne feledd, a mama rajtad tartja a sze-mét. Viszlát!

Vantagio lekapcsolta a vonalat, majd ragyogó ábrázattal

Heller felé fordult. – Még valami – szólt Heller. – Vantagio, meg tudná adni

nekem Bang-Bang Rimbombo telefonszámát? Föl akaromhívni a lakosztályomból.

– Ünnepelsz, igaz? – kérdezte Vantagio. – Nem hibáztat-lak. Ami azt illeti, itt van Manhattanben, de a refes zsaruhamarosan elviszi a (bíííp). – Felírta a számot egy

papírcetlire, majd átadta Hellernek. – Érezd jól magad, kö-lyök.

Nagyokat pislogtam. Vantagio akármilyen okos, ezenmost nem látott át. Heller rengeteg meglepetést tartogat,(bíííp) meg. Vajon mire készül? Fel akarja robbantani azegyetemet? Ez lett volna az egyetlen módja annak, hogymegtartsa a Babe Corleonénak tett ígéretét.

8. fejezet

Körülbelül egy óra múltán Heller kilépett a szobájából. Aszabók bizonyára elküldtek néhány elkészült ruhát, mivel a

liftbe szerelt tükörben megláttam a Helleren feszül grafit-szürke alkalmi öltönyt – nyári szövetbl készülhetett, ami



433

könny volt és vékony, habár vastagnak és s szövésnek látszott. Alatta fehér selyeminget viselt, úgy tnt, gyémánt-mandzsettákkal és sötétkék nyakkendvel. A változatosság

kedvéért nem nyomta a fejébe baseballsapkáját. Egyáltalánnem viselt kalapot. Mikor azonban keresztülvágtatott az el-csarnokon, hallani lehetett, hogy továbbra is baseballcip jéthordja!

Lecsattogott a metrómegállóba, és felszállt a szerelvényre.A Times Square-en visszatért a felszínre, majd hamarosan aBroadway pornóüzletei eltt bandukolt. Az egyik keresztut-

cán befordult. Azt gondoltam, bizonyára valamelyik színpadieladást reklámozó hirdettábla keltette fel az érdekldését.

Belesett egy felfelé futó lépcsházba. K. O. ATLÉTIKAIKLUB olvasta a feliratot. Felkocogott a lépcsn, majd belé-

pett egy homokzsákokkal és fejvéds bokszolókkal teli te-rembe.

Már várták. A gondnok odalépett hozzá: – Floyd? – és in-

tett. Heller követte az öltöz be, ahol a gondnok az egyik szekrényre mutatott. Heller levetk zött, és beakasztotta a ru-háit. A gondnok ezután kezébe nyomott egy törülközt, majd

betessékelte a gomolygó gzbe.Heller tapogatózott, majd ellegyezte maga ell a gzt, s

megpillantotta Bang-Bang Rimbombót, aki egy törülközvela dereka körül egy párkányon ücsörgött, s patakokban ömlött

róla a verejték. A kis növés szicíliai keskeny arca csak egyelmosódott foltnak látszott a ködben. – Hogy vagy? – kérdezte Heller. – Szörnyen, kölyök. Rettenetesen. Nem is lehetnék rosz-

szabbul. Ülj le.Heller leült, s a törülközvel felitatta az arcáról az izzad-

ságot. A verejték a következ pillanatban t is elborította.

Szörnyen meleg lehetett odabent. Néma csendben ücsörögtek, miközben a gz gomolygott



434

körülöttük. Olykor-olykor Bang-Bang ivott egy korty vizet,majd a kancsót Heller elé tartotta.

Egy óra elmúltával Bang-Bang így szólt: – Kezdem újra

embernek érezni magam. A fejfájásom elmúlt. – Elintézted, amire kértelek? – kérdezte Heller. – Remé-

lem, nem okozott túl nagy bosszúságot. – Ó, a pokolba is, semmiség volt. Hé, már tudom forgatni

a nyakamat. Egyetlen józan pillanatom sem volt azóta, hogyutoljára találkoztunk. – Egy ideig nem szólt, majd nyilváneszébe jutott, mit kérdezett tle Heller. – Mostanában Xavier

atya minden héten eljön Bayonne-ba. Babe gyóntatója,ismeri gyerekkora óta, az Alsó-East Side-ról. Az atya Babe-

bel vacsorázik, majd meggyóntatja, s utána hoz egy szállít-mány csempészett fogamzásgátló tablettát a városba. Azegyik állomás a Kecses Pálmák. Szóval, nem okozott semmi

bonyodalmat. Kés este megkaphatod ket. Nem tartozolsemmivel, úgysem tudnám hasznát venni.

– Köszönöm szépen – mondta Heller. – Ha minden ilyen könnyen menne – folytatta Bang-Bang

–, érdemes lenni élni. De nem érdemes. Tudod, az élet meg-lehetsen szörny, kölyök.

– Mi a baj? Talán segíthetek. – Attól tartok, rajtam már sem ember, sem Isten nem se-

gíthet – mondta Bang-Bang. – Jöv szerdán megyek a folyón

túlra. – De miért? – kérdezte Heller. – Úgy tudtam, rendri fel-ügyelet alatt állsz.

– Ja. Csakhogy a letartóztatásom rosszul sült el. Egy gép-fegyver birtoklása szövetségi törvényekbe ütközik, de a né-hai Oozopopolis úgy intézte, hogy a New York-i rendrségtalálja meg, és a Sullivan-törvény vagy minek hívják alapján

letartóztattak. Nem szövetségi ketrecbe dugtak; átküldték afolyó túloldalára, a Sing-Singbe.



435

– Ez szörny – szólt Heller. – Ja. Annyira korruptak, hogy még arra sem képesek,

hogy a megfelel börtönbe küldjék az embert! Szóval, mikor

feltételesen kiengedtek, és rendri felügyelet alá helyeztek,hát persze, hogy hazamentem New Jerseybe. A refes zsarumeg azonnal beköpött, azt mondta, elhagytam a törvényesenkiszabott területet, vagyis nem mehettem volna ki NewYorkból. Így aztán New Yorkba jöttem, amit „Jámbor Joe"halála óta már nem mi ellenrzünk. Ennek köszönhetenBulldog Grafferty rendrfelügyel rávette a refes zsarut,

hogy küldjön vissza a zárkámba, hogy letöltsem a hátralévidmet – azt mondták, hogy nyolc hónap maradt, kölyök.

Nyolc, száraz hónap! – Azért, mert nincs hol laknod? Én... – Nem, nem, ismerek egy csajt a Central Park nyugati ré-

szén. Beköltöztem hozzá és az öt húgához. – Hát, ha pénzr l van szó, én...

– Nem, nem. Kösz, kölyök. Egy tonnányi pénzem van.Kifizették a munkáimat, csakhogy pult alatt, és ez a baj. Arefes zsaru azt a feltételt szabta, hogy szereznem kell rend-szeres munkát. Ezt képzeld el, kölyök! Rendszeres munkaegy olyan mvésznek, mint én! Azt a munkát, amihez én ér-tek, senki nem meri meghirdetni, így aztán ott maradok csu-

pasz üleppel a Times Square-en. Senki nem akar felfogadni

egy volt börtöntölteléket. Babe azt mondta, tudna nekem ad-ni rendszeres fizetéssel és társadalombiztosítással járó mun-kát az egyik Corleone-vállalatnál, csak hát ezek a cégek kö-tik a családot a legális üzleti világhoz – én meg túl híres va-gyok. Nem szeretném Babe-et bajba keverni, soha. a nagycapa. Szóval, ezzel kerültem szembe. Azt mondták, „rend-szeres munka: társadalombiztosítás, adófizetés, máskülönben

csavargás vádjával visszaviszünk jöv szerdán". Így mondtaa refes zsaru.



436

– Szörnyen sajnálom – szólt Heller. – Hát jólesett kiönteni a lelkemet, kölyök. Mintha tonnák-

tól szabadultam volna meg. A fejfájás is elmúlott. – Kísér-

letképpen megrázta a fejét. – Ja. Zuhanyozzunk le, aztán tn- jünk el innen, és együnk valamit!

Visszabújtak ruháikba. Ahogy keresztülvágtak az edz-termen, Heller felteheten nem tudott ellenállni annak, hogymegüssön valamit – gonosz jellemvonás.

Ahogy elléptek az egyik homokzsák mellett, Heller bele-ütött, mire az leszakadt rugójáról.

– Elnézést – mondta Heller a gondnoknak. – Hé, f nök! – kiáltotta a gondnok valakinek.Egy borzasztóan kövér férfi lépett el, szájában szivarral.

– Nézze, mit csinált ez a gyerek – mondta a gondnok. – Kifizetem – szólt Heller. – Hmmm – hümmögött a kövér pasas. – Üsd meg ezt itt,

gyerek.

Heller odalépett, és megütötte. A kitömött labda elre-hátra hajlongott – slam, slam, slam, slam.

– Annak a másiknak elgyengült a rugója, Joe – mondta akövér férfi. – Rendben kéne tartanod a felszerelést.

Nevettem. Heller nem is tudta volna er sebben megütni.Rendszerint csak kérkedik magával, henceg. Jó volt látni,ahogy néha kudarcot vall.

A színház közönsége kezdett visszaszállingózni a néztér-re. – Ha látni akarod az utolsó felvonást – mondta Bang-Bang – várd meg a szünetet, mikor a közönség kijön dohá-nyozni, aztán menj vissza velük. Megnézheted az utolsó fel-vonást, de én ilyenkor mindig azon töprengek, hogy a sze-replk hogyan keveredhettek ennyi bonyodalomba az elsfelvonásban, így aztán én soha nem megyek be ezekkel.

Hatalmas, csillogó étterem elé értek, mely fölött hatalmas,csillogó felirat díszelgett:



437

SARDINE'S

A pincér, mikor észrevette Bang-Banget a sorban, berán-gatta az étterembe, majd egy aprócska asztalhoz vezette ket.

– Gyakran vannak hírességek – mondta Bang-Bang – avendégek között. Az ott Johnny Matinee. És ott van JeanLologiggida. A színházi sztárok mind ide járnak vacsorázni.Ha premier után bejön az egyik sztár, és az eladás sikeresvolt, mindenki tapsol és éljenez. Ha megbukott, hátat fordí-

tanak neki.A pincér leültette ket a kicsiny, félrees asztalhoz, s a

kezükbe nyomta az étlapot. Heller az árakat figyelte. – Hé,ez a hely nem túl olcsó. Nem állt szándékomban meghívatnimagam vacsorára. Én állom a számlát.

Bang-Bang nevetett. – Kölyök, ne tévesszen meg a csillo-gás, ez egy olasz étterem. A Corleone családé. Itt nincs

számla. Az is igaz, hogy csak antipastót, húsgombócokat ésspagettit hoznak nekünk. De ezek nagyon jók.

Bang-Bang maga mellé húzott valamit. Kotorászott, majdegy teli, felbontatlan aranycímkés Johnny Walkert tett azasztalra. – Ne nézz ilyen meglepetten, kölyök. Ez itt fog ülni,és engem fog csodálni. Maradt még néhány dobozzal, de aSing-Singben nyolc hónapon keresztül eggyel sem fogok ta-

lálkozni. Tudni akarom, hogy még nem vagyok a Sing-Singben.Megérkezett az antipasto, és nekiláttak a ropogós ételnek.Egy másik pincér lépett melléjük, hatalmas, kipödört ba-

jusszal. – Che c'e di nuovo, Bang-Bang? – Ne is kérdezd – felelte Bang-Bang. – Ismerkedj meg ez-

zel a kölyökkel. A családból való. Szépfiú Floyd.

Cherubino Gatano. – Örvendek – szólt Cherubino. – Hozhatok valamit,



438

Floyd? – Egy kis sört – mondta Heller. – Állítsd le magad! – szólt Bang-Bang. – Te meg ne

hagyd, hogy ez a bambino bolondot csináljon belled, mégkiskorú, úgyhogy elkapnák miatta a (bíííp). Csak törvénye-sen.

– Te állítsd le magad – mondta Cherubino. – Azért, mertkiskorú, még ihat sört.

– Mióta? – Mostantól kezdve. – Cherubino eltnt, majd hamarosan

egy zömök üveggel és egy karcsú pilzeni pohárral tért vissza. – Megszeged a törvényt! – mondta Bang-Bang. – És en-

gem is visszakergetsz a sittre. Rám sózzák még a „kiskorúveszélyeztetésé"-t, és soha nem engednek ki!

– Bang-Bang – mondta Cherubino. – Én szeretlek téged.Gyerekkorod óta szeretlek. De ostoba vagy. Nem tudsz ol-vasni. Ez tényleg svájci sör, és a legjobb, csakhogy ebbl ki-

vonták az alkoholt! – Az üveg címkéjét Bang-Bang elé fordí-totta. – Importált! Törvényes! – Aztán teletöltötte a pilzeni

poharat, és Hellernek adta.Heller belekóstolt. – Helló, helló! Pompás!

– Látod? – kérdezte Cherubino, kezében az üveggel. – Mindig is ostoba voltál, Bang-Bang.

– Hagyja itt az üveget – mondta Heller. – Le akarom má-

solni a címkéjét. Unom már a kólákat, csak böfögök tlük!Cherubino így szólt: – Bang-Bang és én, ha munkáról voltszó, lepipáltuk az összes görögöt a Pokol Konyhájában, ígyegy pillanatig se gondold, hogy nem vagyunk barátok, kö-lyök. Csak hát mindig is ostoba volt, és mikor visszatért aháborúból, kiderült, hogy ott még ostobább lett, ami lehetet-len. Na, viszlát – ezzel elment.

Bang-Bang nevetett. – Cherubino a parancsnokom voltugyanabban a háborúban, úgyhogy neki tudnia kell.



439

– Mit csináltál a háborúban? – kérdezte Heller. – Én? Tengerészgyalogos voltam. – Értem, de mit csináltál? – kérdezte Heller.

– Hát, azt mondják, a tengerészgyalogosnak képesnek kelllennie bármire. Értenie kell az összes fajta fegyverhez, amiazt jelenti, hogy a hadsereggel ellentétben sokkal kevésbéspecializálódnak a saját fegyverükre, így sokkal változato-sabban lehet lelni ket.

– Milyen kiképzést kaptatok? – kérdezte Heller. – Hát, elég alaposat. Meglehetsen jól indultam. A kikép-

táborban azonnal az élre kerültem. Támogató pilótát csi-náltak bellem.

– Az meg micsoda? – Támogató, forgómadár, Zöld Óriás, csapkodó. Helikop-

ter, kölyök. Mit csináltál idáig? Soha nem láttál régi filme-ket? Szóval, ha valami mozgott a talajon, odarohantam, hogy

pokollá varázsoljuk a területet, aztán egyik pillanatról a má-

sikra különleges kiképz iskolában találtam magam. – Milyenben? – Robbantásiban. – Megérkeztek a húsgombócok és a

spagetti. – Na szóval, kölyök. Haverok vagyunk. Akár azigazat is elmondhatom neked. Annyi forgómadarat törtemössze, hogy az ezredes egyik nap így szólt: „Ez a (bíííp)Rimbombo mutat némi tehetséget, csak rossz területen szol-

gál. Küldjük el robbantási szakkiképzésre." Megpróbáltamelmagyarázni, hogy egy szétltt helikopterrel nem lehet ren-desen repülni, de mégis elküldtek, most meg itt vagyok. Eztrajtad kívül senki nem tudja, kölyök, úgyhogy ne terjeszd.

– Ó, nem fogom – mondta Heller. Kis id múlva ígyszólt: – Bang-Bang, szeretném kikérni a véleményedet.

Ah, elérkeztünk ide. Ez a Heller tényleg alattomos. Egész

id alatt tudtam, hogy valamire készül. Éberen figyeltem.Talán szembekerül Bang-Banggel. Mindenkit kihoz a sodrá-



440

ból. Tudom magamról. Veszélyes!Egy nyomtatványt húzott el a zsebébl. Ez állt rajta:

TARTALÉKOS TISZTI KIKÉPZ HADTEST

A besorozási nyomtatvány volt. – Bang-Bang – mondta Heller –, nézd meg itt ezt a sort.

Ígéretet kell tenni arra, hogy az ember hséges lesz az Ame-rikai Egyesült Államokhoz, és annak alkotmányához. Alákell írni. Ez nagyon súlyos fogadalomnak tnik.

Bang-Bang a papírra nézett. – Hát, ez még nem a valódieskü. A következ sorban megígéred, hogy miután kiképez-nek az ROTC-ben, két évet szolgálsz az Egyesült Államok hadseregében hadnagyként. Hmmm. Igen. Ez a harmad-vagy negyedéves nyomtatvány. Nos, mikor kilépsz azROTC-bl, akkor kell valódi fogadalmat tenned. Felállsz,feltartod a jobb kezedet, elismétled, amit mondanak, és esküt

teszel. – Nos, én nem írhatom alá ezt az állampolgári hségnyi-

latkozatot – szólt Heller. – És kés bb, miután végzek, nemtehetek ilyesféle esküt.

– Teljesen megértelek – mondta Bang-Bang. – Teljesenigazad van, ezek csalók egytl egyig.

Heller félretette a nyomtatványt és beleevett a spagettijé-

be. Aztán így folytatta: – Bang-Bang, tudnék neked adni so-ri állást.Bang-Bang felkapta a fejét. – Valódi társadalombiztosí-

tással, adófizetéssel, törvényesen? Olyat, ami megfelel arefes zsarunak?

– Tökéletesen – felelte Heller. – Keddre lesz egy cégem,teljesen törvényesen, ahova felvehetlek sof rnek. És ezzel

megelzzük a szerdai határidt. – Hé! – kiáltotta Bang-Bang. – És nem kell visszamen-



441

nem a folyón túlra? – Van néhány feltételem – folytatta Heller.Bang-Bang még éberebben figyelt.

– Nem kéne túl sokat sof rködnöd, napközben azonban elkéne intézned néhány megbízatást. Nem túl nehéz munka, ésamúgy is a szakmádba vágna.

Bang-Bang így szólt: – Csak nem melószagot érzek? – Nem, nem, semmi törvénybe ütközre nem kérnélek

meg – felelte Heller. – Ráadásul egy csomó lány lenne amunkahelyed környékén.

– Érdekesen hangzik. De én még mindig melószagot ér-zek.

– Nos, tényleg nem sok köze van a melóhoz – folytattaHeller. – Mivel tengerészgyalogos voltál, és meséltél ezekr la dolgokról, tudom, hogy nem lenne megterhel a számodra.Arra kérlek, a többi feladat mellett, hogy írd alá ezt azROTC nyomtatványt, J. Terrance Wister nevében, és vegyél

részt a heti három eladáson, valamint a kiképzésen. – NEM! – felelte Bang-Bang, határozottan visszautasítva

az ajánlatot. – Ezek nem ismerik a külsmet, és igaz, hogy nem hason-

lítunk egymásra, de tudom, hogy az ilyesfajta szervezeteketcsak az érdekli, hogy mikor valakit a nevén szólítanak, az aztkiáltsa, „Parancs", és hogy tudjon sorban menetelni.

– NEM! – felelte Bang-Bang. És igaza volt. egy ap-rócska szicíliai, legalább egy fejjel alacsonyabb Hellernél, barna b és hajú, miközben Heller szke.

– Ha te azt mondod magadról, hogy Terrance-nek hívnak,én pedig mindig Jet-nek vagy Jerome-nak mutatkozom be, atöbbi hallgató azt fogja gondolni, hogy mi két különbözszemély vagyunk, a számítógép azonban egynek vesz min-

ket. – NEM! – felelte Bang-Bang.



442

– Csak átadod a tananyagot, és helyettesítesz a kiképzé-sen. Becsületesen meg tudnám szerezni a krediteket.

– NEM!

– Annyit fizetek, amennyit csak kérsz, és még a börtönbese kerülsz vissza.

– Kölyök! Nem a pénzr l van szó. Pár száz nagyon jól jönne hetente. De még egyszer mondom, nem a pénzr l vanszó. Van néhány dolog, amire senki nem tudna rávenni!

– Például? – kérdezte Heller. – Nézd, kölyök. Én tengerészgyalogos voltam. Egy tenge-

részgyalogos mindig is tengerészgyalogos marad. A tenge-részgyalogság, kölyök, az a TENGERÉSZGYALOGSÁG!Ide hallgass, kölyök. A hadsereg nem más, mint a pokolbavezet út els lépcs je. Ez a hadsereg, kölyök. Bakák. Nemhiszem, hogy rájöttél, hogy arra kérsz engem, adjam fel azelveimet. Még arra sem lennék képes, hogy úgy tegyek,mintha beállnék a hadseregbe, kölyök. Olyan lealacsonyító-

nak érezném, hogy nem tudnám elviselni magamat! Mert eza legfontosabb, kölyök. A büszkeség!

Tovább ették a spagettit.Kissé megváltozott a termet betölt zaj. Bang-Bang a tá-

voli ajtó felé pillantott. – Hé, biztosan most lett vége valame-lyik eladásnak. Biztosan a sztárok miatt nyüzsögnek az ajtókörül. Ezt figyeld, kölyök! Ha jól sikerült az eladás, az

egész vacsorázó társaság tapsolni fog, ha pedig bukás volt,hátat fordítanak nekik.Heller odanézett. Johnny Matinee félig kifordulva a szé-

kébl, az ajtó felé pislogott. Jean Lologiggida szépségesnyakát nyújtogatta. A Sardine három fotósa szaladgálni kez-dett, képeket készítve a vendégekr l saját albumjaik számá-ra, készen arra, hogy megörökítsék a nagyjelenetet.

Egyre fokozódott az ajtó eltti zrzavar, majd a tömegszétvált.



443

Grafferty rendrfelügyel lépett az étterembe, tetl tal- pig díszegyenruhában!

A vendégsereglet morogva hátat fordított neki.

– Ez Grafferty – sziszegte Bang-Bang. – Van pofája be-lépni egy Corleone-területre. Faustino fizeti!

Grafferty pontosan tudta, hol jár. Azonnal az étterem vé-gébe indult, egyenesen Bang-Bang asztalához!

Csak a jobb oldalát mutatta Hellernek. Bang-Bang érde-kelte. – Az utcán szolgálatot teljesít titkos rendr észrevet-te, hogy ide jössz, Rimbombo. Utoljára még látni akartam a

képedet, mieltt visszarepülsz a folyón túlra.Heller azonban nem figyelt Graffertyre. Az asztalterít

sarkát egy villával beletuszkolta Grafferty zubbonyzsebébe!Micsoda rültség! Ez tisztán elárulja egyszer gondolkodá-sát.

– Mi ez? – kérdezte Grafferty. Az aranycímkés JohnnyWalker után nyúlt. – Csempészett szesz, zárjegy nélkül!

Gondoltam, biztosan találok valamit, ha ide jövök...Heller hangja félbeszakította Grafferty szavait, s a vendé-

gek beszélgetését. A vacsoravendégek morajlása elhallgatott. – Nem tudja megcsípni a barátomat kiskorú veszélyeztetésé-nek kísérlete miatt!

Grafferty elengedte a Scotch-csal teli üveget, és szembe-fordult Hellerrel. – Ki ez? Nem láttam az arcodat már vala-

hol, kölyök?Heller, mindenen áthatoló, Flotta-tiszt hangon így szólt: – Ez a sör legális!

– Sör? – kérdezte Grafferty. – Kiskorú és sör? Barátocs-kám, Rimbombo, most aztán alaposan benne vagy! Ez a m-ködési engedélybe kerülhet! Megvonom a Corleonéktól ahely mködési engedélyét!

– Ide nézzen! – szólt Heller. – Ez egy alkoholmentes sör. Nézze a címkéjét!



444

Heller matatva, kapkodva, Grafferty felé tolta az üres sö-rösüveget. Felbillenni látszott. Grafferty utánakapott.

A sörösüveg felbillentette a Scotch-csot!

A Scotch lebukott az asztalról!Grafferty most a Scotch után kapott!A Scotch hatalmas csörömpöléssel darabokra tört a pad-

lón!Grafferty egyre mélyebbre hajolt. Mintha ellépett volna a

szétöml ital ell.Az asztalterítt maga után rántotta!

A spagettis tányérok, az eveszközök és a vörös paradi-csomszósz lavinaként omlott Graffertyre.

Jean Lologiggida félig kifordulva székébl sápadtan,mellkasára szorított kézzel figyelte az eseményeket.

Heller már talpon is volt. – Ó, Istenem! – kiáltotta, majdmegkerülte az asztalt, hogy segítsen Graffertynek. Szögescip je még kisebb szilánkokra törte a whiskys üveget. Lené-

zett a padlóra, s lábának egyetlen mozdulatával jó messzirerúgta az üveg kupakját, s a címke maradékát.

Segített Graffertynek felállni. A közeli asztalról lekapottegy piros kockás asztalkendt, s törölgetni kezdte veleGrafferty arcát.

Micsoda hitvány munkát végzett! Törölgetés helyett in-kább szétkente a spagettit Grafferty arcán, a haján, st még a

zubbonyán is.Jean Lologiggida visszafordult a székén, s a hátát egészennekiszorította a boksz oldalának.

Heller elkapta Grafferty könyökét, s a sztár asztalához ve-zette.

A fotósok egyik képet a másik után készítették!Heller az asztal mellé állította Graffertyt. – Ó, Miss

Lologiggida! Grafferty felügyel ragaszkodott hozzá, hogyelmondhassa önnek, mennyire sajnálja, hogy megzavarta az



445

ön vacsoráját. Az asztalterít beakadt a nadrágszíjába. Eztnagyon sajnálja, igaz felügyel?

Graffertynek fogalma sem volt róla, mi történik vele. A

sztárra meredt, majd így szólt – Ó, istenem, ez Lologiggida! – Aztán észrevette, hogy még mindig maga után vonszolja azasztalterítt, rajta a tányérokkal. Letépte magáról a terítsarkát, majd vakuk villanása kíséretében kirohant az étte-rembl.

Hirtelen kacagás tört el Jean Lologiggidából! Kétrétgörnyedt a nevetéstl!

Johnny Matinee odalépett hozzájuk. – A mindenségit, bárcsak benne lettem volna. Címlapra fog kerülni!

Valaki, minden bizonnyal Johnny Matinee P. R. mene-dzsere elkapta a fotósokat, s a tulajdonos bevonásával gyorsmegbeszélésbe kezdtek.

A P. R. menedzser így szólt Hellerhez – Ez számodra ér-dektelen, kölyök. Nem bánnád, ha Johnny venné át a helye-

det a címlapfotókon? Átretusáljuk a fotókat, amiket eddigkészítettek.

– Ahogy kívánják – felelte Heller.Odaállították Johnny Matinee-t Lologiggida elé, pontosan

arra a helyre, ahol korábban Heller állt, és beállították ugyanazt a testtartást. Vakuk villantak.

Heller visszament az asztalához. Az étterem még mindig

rázkódott a nevetéstl. Valaki félénken tapsolni kezdett, mireHeller megfordult, meghajolt, de közben Johnny Matinee fe-lé mutatott. Ezt még viccesebbnek találták a vendégek.

Bang-Bang az asztal mellett ült, kétrét görnyedve a neve-téstl. – Ó, sangue di Cristo! Ez a Grafferty egy darabig nem

jön Corleone-terület közelébe. Te meg egymilliót kerestél alebujnak ezzel a kis reklámmal!

Heller így szólt higgadtan: – És Grafferty nem kapcsoltaössze az üveget a raktárban történtekkel.



446

Bang-Bang Hellert nézte, miközben az leült. – Hé, errenem is gondoltam!

Cherubino is megérkezett. Meghozta a következ alko-

holmentes sört. Vigyorgott, mikor letette. – Jó gyereket hoz-tál ide, Bang-Bang. Örülök, hogy a mi családunkba tartozik,s nem valamelyik másik bandába! Talán mégsem vagy olyanostoba, mint amilyennek gondoltalak! – Ezzel elment.

Bang-Bang csak ült, Hellert figyelve. – Tudod, kölyök, el-fogadom az ajánlatodat. Lenyelem az elveimet, és beállok ahadseregbe helyetted. – Ezen elgondolkodott egy kicsit, az-

tán így folytatta: – Nem azért, hogy megmeneküljek a bör-töntl. Egyszer en csak azért, mert szórakoztató veled lenni!

Én közel sem voltam annyira lenygözve, mint k. Heller asztalteríts trükkjét gyakran eljátszottuk az akadémián azostoba újoncokkal. Ráadásul minden rhajós nem kevés ta-

pasztalattal bír a kocsmai civakodás megfékezésében. Heller abból merített elnyt, hogy a voltár technológia sokkal ma-

gasabb szinten áll a földinél. Továbbra is túlságosan trükkösés alattomos. Ráadásul túl nagy léptekkel halad elre!

Hol a pokolban késik Raht és Terb jelentése? Még a gon-dolatát sem tudtam elviselni annak, hogy Heller elszórakoz-tatja ezeket az embereket, akik azt gondolják róla, hogy pro-dukált valamit. És még tapsolnak is hozzá!



447

TIZENKILENCEDIK RÉSZ

1. fejezet

Heller és Bang-Bang, kora reggel, élénken léptek ki ametróból az Állami Egyetem megállójánál. Ezen a reggelenHeller jól szabott szürke, flanel teniszpantallót viselt, hozzáegy szürke inget, fehér teniszpulóvere ujjait pedig lazán anyakára kötötte. Elmaradhatatlan piros baseballsapkája azona napon sem hiányozhatott a fejér l, s baseballcip je sem alábáról. Két nehéz hátizsákot cipelt, olyan dolgokkal tele-tömve, amelyr l fogalmam sem volt.

Bang-Bang különbözött Hellertl. Bizonytalan korú és ál-lapotú farmernadrágot, s vastag vászoninget viselt. Olívazöldsapkájára fekete feliratot stencileztek: USMC.

Elérték az egyetemhez vezet járdát. Könyvekkel megra-kott hallgatók siettek óráikra.

Heller és Bang-Bang azonban, nagy meglepetésemre,szemlátomást nem rohantak semmiféle eladásra. Heller, na-gyokat lépve, és Bang-Bang, igyekezve lépést tartani vele,északról megkerülték az Egyetemi Könyvtárat, majd az épü-letek között átvágva, már majdnem elérték a 120. utcát. Szé-les gyepsznyeg akadt az útjukba, s egy magányosan álló fa.Heller a fa felé indult.

– Rendben, ez lesz a parancsnoki állás. Állítsd be az órá-dat.

– Rendben – szólt Bang-Bang.



448

– Itt a mvelet menete, amit tegnap éjjel a lakosztályom- ban készítettünk.

– Rendben.

– Most nézd végig, különös tekintettel az idzített aknák-ra.

– Rendben!Mi az ördögre készülnek? Heller úgy próbál kibújni saját,

Babe-nek tett ígérete alól, hogy felrobbantja az iskolát? – Észrevétlenül elhelyezed ket. – Rendben.

– És mi történik, ha már nincs szükséged az elaknásítottterületre?

– Észrevétlenül felszedem ket – felelte Bang-Bang. – Ezegy titkos hadmvelet. Nem rohanunk bele a zárótzbe.

– Rendben – felelte Heller. – Várj egy percet. Mit jelentaz USMC? – Heller Bang-Bang sapkáját figyelte.

– Krisztusom! Az „Egyesült Államok

Tengerészgyalogságá"-t, mi mást! – Add nekem. – És morális támogatás nélkül nézzek szembe az ellen-

séggel?Heller levette a sapkát Bang-Bang fejér l, sajátját pedig

odaadta cserébe. Hát persze, hogy nagy volt rá. Heller azUSMC feliratú sapkát a saját fejébe nyomta. Nem láthattam,

de bizonyára nevetségesen festett. – Nem látok – szólt Bang-Bang. – Hogy fogok így érzé-keny...

– Megcsúszol a menetrenddel – szólt Heller. OdaadtaBang-Bangnek az egyik hátizsákot, aki elviharzott vele, mi-közben azon igyekezett, hogy a sapka ne csússzon rá a sze-mére.

Heller elhúzott egy tereptakarót. Voltárit, az istenek sze-relmére – amit egyhüvelyknyire össze lehet hajtani, kiterítve



449

azonban tíz négyzetláb nagyságú! Azt a fajtát, amelyik fel-veszi a környezete színét!

Azonnal beleolvadt a f be. Csakhogy tiszta maradjon!

Ah, ezek a flottabéli fickók!Elvett egy gázzal feltölthet háttámlát. Ez is voltári! Fel-

fújta. A hátizsák tartalmát a tereptakaróra borította. Könyvek terítették be a takarót!

Heller kényelmesen leült, hátát a háttámlának támasztva,matatni kezdett a könyvek között. Ha ezt Babe láthatná!

Nem megy eladásra! Lóg az iskolából!

A könyv, amit a kezébe vett, az Angol irodalom a közép-iskolák fels tagozatai számára az Amerikai Orvosegylet tá-mogatásával. Els kötet. Charles Dickens összes m ve javí-tott, rövidített kiadásban. Negyed hüvelyk vastag lehetett,elég nagy betkkel szedve. Heller a már megszokott, látvá-nyos módján elpusztította a könyvet, olyan gyorsan lapozva,hogy még az oldalszámokat sem láttam. Körülbelül egy

percre volt szüksége. Zavartan forgatta a könyvet, minthafurcsállta volna, hogy ilyen hamar a végére ért. Aztán elhú-zott egy kitörölhet tintájú voltár tollat – mindig olyanRENDES, hogy már az idegeimre megy! –, és felírta akönyvre a dátumot, valamint azt a voltár matematikai jelet,mely jelentése „Az egyenlet a következ szakaszig kiegyen-lítve".

Félretette a könyvet, s elhúzott egy másikat, ugyanannak a sorozatnak a második kötetét, A száz leghíresebb regény javított, rövidített kiadásban. Ez is fél hüvelyk vastag lehe-tett, hasonlóan nagy betkkel szedve. Ez a kötet szintén egyteljes percébe került. Erre is ráírta a dátumot, és a voltár je-let.

Miután elfogyasztotta a könyveket maga körül, kinyitott

egy noteszt, és felírta: Középiskolai angol irodalom. Ezutánvoltár matematikai jelet használva „A mvelet befejezve".



450

Ettl bizonyára jókedvre derült, s körülnézett.A legtöbb hallgató eladáson ült, s az a néhány lány, aki a

közelben lézengett, felteheten már végzett egyetemista volt.

Integettek, Heller pedig visszaintegetett.Talált még egy könyvet. Angol irodalom 1., els éves

egyetemi hallgatók számára az Amerikai Orvosegylet támo-gatásával. Az irodalmi m vek jelentése, s amit gondolni kellróluk. Ezt is elpusztította.

Olyannyira elkábultam a képernymön elmosódó lapok látványától, hogy rémülten eszméltem a legrosszabbra. A

következt írta a noteszába, Els három év egyetemi angolirodalom, majd ugyanazt a voltár matekjelet: „Az egyenlet akövetkez szakaszig kiegyenlítve".

Kétszer is megnéztem az órámat. Csak tíz perc telt el!Ó, mindig megérzem a katasztrófát, ami közeleg. (Bíííp)

meg! Mikor elmegy az angol irodalom felzárkóztatóra, ot-rombán mutogatni fog a hüvelykujjával, és azt mondja „Ha-

haha!"Bang-Bang visszaérkezett. – Elhelyeztem ket.

– Mi tartott ilyen sokáig? – Be kellett ugranom az egyetem boltjába, hogy vegyek

egy másik kalapot. Nem tudtam dolgozni a te sapkádban. – Ezzel a fejébe nyomta a bojtos, négyszöglet, egyetemi ka-lapot. Hellernek visszaadta a baseballsapkáját, lefeküdt a

voltári tereptakaróra, s azonnal elaludt.Heller belekezdett az újságírásba, pedig ez a tantárgy va-lószínleg nem is szerepelt az órarendjében. A könyv, amit akezében tartott, az Újságírás az egyetemek els éves hallga-tói számára. A különböz népek és népcsoportok tündérme-séinek alapvet jellegzetességei volt. Örömmel láttam, hogyez már több idejébe kerül. Nem olvasott olyan gyorsan, mint

eddig. Mintha élvezte volna, amit csinál, így megfeleztem aképernyt, s az egyik részét kimerevítettem, hogy én is bele



451

tudjak olvasni. Istenek, a történet az elveszett Atlantiszrólszól.

Addig-addig húzta az idt, hogy fél óra is eltelt, mire elsa-

játította az újságírás egyetemi tananyagát. Aztán észrevette,hogy egy rövid kurzuszáró anyagot kellene írnia. Elhúztanagyobb noteszét, amibe firkálni szokott, s felírta:

ELSÜLLYEDT KONTINENSELVESZETT MILLIÓK

A mai példányszám egy kontinens jól id zített elt nése

miatt szökött az égbe. A kiadók elragadtatással vették tudo-másul.

Az esemény jelent ségét tovább fokozta a vezet szakért k véleményének megoszlása.

Egy ismeretlen szakért lapunkhoz eljuttatott véleményealapján azonban – a forrás a Legfels bb Bíróság rendelke-

zése ellenére is titokban marad – az esemény csak részben

ismert a nagyközönség el tt. Az azonosítatlan szakért , aki maradjon névtelen, kijelen-

tette, hogy a kolóniát a világ rb l érkezett behatolók alapí-tották a nemes és széles látókör , tündökl forradalmár irá-nyításával, aki nem más, mint Kaukalsia herceg Atalanta

provinciából, a Manco bolygóról. A néhány túlél t, akik azonnal a Kaukázusba emigráltak,

amely a vasfüggöny mögött fekszik, emberi lények számáramegközelíthetetlenül, fogva tartotta a KGB. Deportálásukranem sokkal azután sor került, és feltehet en New Yorkba ér-keztek.

Olvasóinkat folyamatosan informáljuk.

Heller megbökte Bang-Banget. – Olvasd el!

– Miért én? – kérdezte Bang-Bang kábán, amibl arra kö-vetkeztettem, hogy meleg lehetett a reggel.



452

– Mert valakinek el kell olvasnia és le kell adnia. Ez akurzuszáró dolgozat újságírásból. Ha senki nem olvassa el ésnem adja le, nem kapom meg az érte járó krediteket.

Bang-Bang felült. Az ajkát mozgatva némán elolvasta azírást. – Mi az, hogy fogva tartotta?

– Lesittelte – felelte Heller. – Ó, igen. Hé, ez egy jó szó. „Fogva tartotta". – Nos, átmegyek? – Ó, a pokolba is, hát persze! Ha valaki annyi szót ismer,

mint te, az zseni. Hé, nekem meg mennem kell. Itt az id új-

raaknásítani! – Bang-Bang elviharzott. Négyszöglet egye-temi kalapjának bojtja repkedett a leveg ben.

Heller leírta, Egyetemi újságírás. Helyszíni tudósítással zárva.

Két lány keveredett Heller mellé. Megálltak, hogy idtöl-tést találjanak a nap hátralév részére. – Mi a szakod? – kér-dezte az egyikük Hellertl.

– Újságírás volt. Háborús kitüntetéssel zártam. És a tied? – Alkalmazott kritika – felelte. – Majd találkozunk – mondta Heller. Nem sokkal kés bb Bang-Bang is visszaérkezett. – Az el- aknákat felszedtem. A második sorozatot elhelyeztem. – Smár folytatta is az alvást.szintén mondom, az rületbe kergettek! Mit csinálnak?

Miért nem hallom a robbanásokat, ahogy az épületek a leve- be repülnek?Heller kivégzett még néhány tantárgyat, majd a noteszébe

feledkezett. Bang-Bang elment, majd ismét visszatért, hogyújra álomba merüljön.

Heller most belevetette magát a középiskolai kémiába. Ezalkalommal azonban kissé összezavarodott. Komolyan mon-

dom. Csak ásított és ásított. A feszültség jele! Alighanem ezmár túl sok volt a számára, így félretette, és felkapta a kö-



453

zépiskolai fizikatankönyvet. Egy darabig azt olvasgatta,majd megint csak ásított. Újra a kémiakönyvet fogta a kezé-

be, majd megint kicserélte a fizikára.

– Hé – mondta a tankönyveknek –, van egyáltalán valami,amiben egyetértetek?

Félreérthetetlen animizmus, élként kezeli az élettelendolgokat, lelket tulajdonít nekik és beszél hozzájuk. Nemcsoda, hogy nem érti a világos tankönyvi szövegeket.

Befejezte a kémiát az egyetemi tananyaggal együtt, majdmég egyszer belemerült a fizikába. Visszalapozott, majd újra

átnézte a már átolvasott részeket.És ezután alig hittem a fülemnek! Nevetni kezdett. Min-

dig is szentségtör volt. Gurgulázó nevetés tört el belle,majd minél többet olvasott, annál hangosabban kacagott. Az-tán már annyira rázta a nevetés, hogy legurult a háttámláról,s a füvet püfölte az öklével.

– Mi az ördög folyik itt? – kérdezte Bang-Bang felébred-

ve. – Képregényt olvasol, vagy micsodát?Heller er t vett magán, aminek már éppen itt volt az ide-

je! – Ez a primitív babonák tankönyve – mondta Heller. – Nézd, már mindjárt dél van. Szedd fel az utolsó aknákat, az-tán együnk valamit.

Ah, megfenyegették az iskolát! Váltságdíjat követelnek?Heller összeszedte a holmiját, majd ment, s egy mozgó-

árustól vett néhány szendvicset és pattogatott kukoricát. – A hadmvelet az elre meghatározott rendben folyik – szólt Heller.

– Kialakítottuk a hídf állásunkat – mondta Bang-Bang.Miközben bandukoltak, a lányokban gyönyörködtek.

Heller vásárolt néhány napilapot, majd – Id! – mondta szi-gorúan. Erre Bang-Bang újra elviharzott.

Mikor visszaért, Heller már kialakította a parancsnoki ál-lást, így Bang-Bang azonnal álomba merülhetett.



454

Ha nem robbantgatják az épületeket, mivel nem hallom adetonációkat, akkor ez a legkülönösebb módja az egyetemre

járásnak, amivel valaha is találkoztam. Odabent kéne ülni és

hallgatni az eladót, jegyzeteket készíteni, majd szaladni amásik eladóterem...

Heller már félig túljutott a trigonometrián, mikor Bang-Bang így szólt: – Felszedem az utolsó sort, és elhelyezem akövetkezket. Utána azonban jelentkeznem kell a hadsereg-

ben, úgyhogy át kell venned.Heller végzett a trigonometriával, és így szólt: – Minden-

képpen kerül úton menj. – Aztán ezt a tantárgyat is beírta anoteszébe.

Bang-Bang visszatért, majd ledobta a hátizsákot, amiveladdig rohangált. – Na, most ugrik a majom a vízbe! Átadoma szolgálatot.

Heller minden bizonnyal belefáradt a tanulásba, mivelösszecsomagolta a könyveit. Órája voltár jeleket villantott

felé, melyek szerint nem sokkal múlott két óra. Kinyitotta azegyik napilapot, amit az imént vásárolt.

Átfutotta, de nyomát sem találta benne annak, amit kere-sett. Azt motyogta: – Grafferty? Grafferty?

Kinyitotta a következ lapot. A fotórovatban megtalálta.A képen egy elmosódott tzoltó látszott, amint egy felismer-hetetlen nt cipel lefelé a létrán. A képaláírás így szólt:

Grafferty rend rfelügyel tegnap éjszaka kimentette Jean Matinee-t a lángoló spagettériából.Heller így szólt az újsághoz: – Most már, hogy kitüntetés-

sel végzett újságíró vagyok, igazán nagyra értékelem a kö-zösség informálása érdekében végzett felelsségteljes mun-kát.

Ezt mulatságosnak találtam. Ebbl világosan kiderült,

mennyire felületes. Teljesen félreértette a média szerepét! Mimás lenne a valódi szerepe, mint hogy dezinformáljon! Csak



455

a kormányoknak és a sajtó tulajdonosainak van lehetségük használni a médiát, hogy összezavarják vele a közvéleményt!Ezeket az alapelveket alaposan a fejünkbe vésték az Appará-

tus iskoláiban.Aztán aggodalom szivárgott a jókedvembe. Mindenfajta

adat, amihez hozzájut, legyen az jó vagy rossz, veszélyes le-het rám nézve. Alkalomadtán elgondolkodtathatja Hellert.

Egy területet azonban nem tanulmányozott. És az a kém-kedés tudománya. Nem tartottam valószínnek, hogy ezt atantárgyat tanítják az amerikai nyilvános iskolákban, habár

tudtam, hogy fontos tananyag az orosz óvodákban, hogy agyerekek megfigyelhessék szüleiket. Azt is tudtam, hogyAmerika gyakran utánozza az oroszokat. Keresztbe raktamaz ujjaimat. Reméltem, ez nem szerepel az órarendjében.Próbáltam elolvasni a körülötte szétszórt tankönyvek címét.

Heller visszatért a tanulmányaihoz. 2:45-kor összepakoltaa felszerelését, felkapta a két hátizsákot, és elügetett. A fo-

lyosón, az egyik ajtóval szemben, megállt.Ah, már kezdek rájönni, mire készül, gondoltam.Hallgatók özönlöttek ki az ajtón. A professzor is kivere-

kedte magát, s elindult a folyosón.Heller belépett az üres eladóterembe. Egyenesen a kated-

rához ment. Belenyúlt a szemeteskosárba.Elhúzott egy magnetofont!

Lekapcsolta.Bedugta a hátizsákba.Elvett egy aprócska kamerát, hátralépett, és felvette vele

a táblára rajzolt diagramokat.Ezután a kamerát is elrakta.Kiment a terembl.Berohant egy másik épületbe.

Belépett a következ üres eladóterembe. A katedráhozment, elvett egy másik magnetofont a hátizsákjából, megbi-



456

zonyosodott róla, hogy valóban 120 perces kazettát tett bele,felvételre kapcsolta, majd betette a szemeteskosár aljára, snéhány papírt dobott a tetejére. Épp akkor lépett ki a terem-

l, mikor néhány hallgató elindult befelé.Odakint nekidlt az épület falának, elvette a magnót,

amit az imént szedett ki a papírkosárból, ellenrizte, jól m-ködött-e, majd kivette belle a kazettát. Ráírta a dátumot és atantárgyat, hozzágumizta a tábláról készített képet, majd azegészet betette egy alkalmazott kémia feliratú, rekeszekkelellátott dobozkába. Ellenrizte a magnóban lév elemet, be-

letett egy üres 120 perces kazettát, majd a magnót visszadug-ta a hátizsákjába. Ó, a csaló! és Bang-Bang egyszer enfelveszik az összes eladást! Egyetlenegy eladásra semszándékozik bemenni!

Ó, már tudtam, mit fog csinálni. Felgyorsít egy lejátszót,ahogy a nyelvleckékkel csinálta, és egy perc alatt átfuttat raj-ta egy eladást, vagy ahogy éppen kedve tartja! Vagy lehet,

hogy összegy jti ket, és egy óra alatt végighallgatja a há-rom hónap tananyagát!

Tisztességtelenség! Nem tudja, hogy az FBI letartóztatjaazt, aki engedély nélkül készít felvételt? Vagy hogy ennek azátmásolása és eladása jogdíjfizetést von maga után? Ebbennem voltam annyira biztos. De mindegy, ez szíven ütött!Miss Simmons er feszítései ellenére is képes lesz elvégezni

az egyetemet!Halvány reménysugár villant fel elttem. Lehetnek zárt-helyi dolgozatok. Lehetnek laboratóriumi idszakok. Aztánmég mélyebb kétségbeesésbe süllyedtem. Heller egészen

biztosan azokra is kitalál valamit!(Bíííp) meg, keresztülhúzza a szándékokat, melyek az

szándékait akarják keresztül húzni! Kezem ökölbe szorult,

bár szívesebben markoltam volna egy robbantórudat! Megkell négyszereznem az er feszítéseimet, hogy az útjába áll-



457

hassak!

2. fejezet

Heller hátizsákostul és mindenestl szaladni kezdett. Nyugat felé iramodott a 120. utcán, aztán dél felé aBroadwayen, keletre a 114. utcán, majd északra az Amster-damon. Körbejárta az egész egyetemet. Nyilván szerette vol-

na, ha gyorsabban telik az id. Bíztam benne, hátha kitnik akörnyezetébl, vagy talán letartóztatják valami miatt, de ren-geteg, hozzá hasonló kocogóval és siets lépt emberrel ta-lálkozott.

3:45-kor nekilátott összeszedni, majd újra elhelyezni amagnókat. Ezután visszament az eredeti „parancsnoki állás"-hoz, és tekintetével Bang-Banget kereste. Így motyogott: – A

tengerészgyalogságnak mostanra ide kellett volna érnie. Holvagy, Bang-Bang? – Bang-Bang sehol.Heller futott egyet a Morningside Park ösvényén, majd

visszatért, hogy összeszedje az aznapi utolsó magnókat.Ezután ismét a „parancsnoki állás"-hoz ment. Bang-Bang

sehol. Az órája 5:10-nek megfelel voltár számokat pislogottfelé.

Heller talált egy árnyékos helyet, leterítette tereptakaróját,felfújta háttámláját, és leült. Nem tanult. Bang-Banget várta.Az árnyékok egyre hosszabbra nyúltak. Egyre gyakrabbanleste az óráját. Már 5:40-re járt az id.

Valami közeledett!Valami jött az ösvényen, ami sokkal inkább hasonlított

egy két lábon járó csomaghalomra, mint valakire.

A bizonytalan lépt csomaghegy Heller mellé ért. Meg- botlott és elterült a gyepen. Néhány percbe beletelt, míg tel-



458

jesen leomlottak a csomagok, s a rendetlenség közepér lelkerült Bang-Bang. Az er feszítéstl kifogyott belle aszusz. Kilépett a csomagok közül, s lerogyott a tereptakaró-

ra. – Nos – szólt Bang-Bang – a csata véres volt és sokáig

tartott. Mindjárt beszámolok a tengerészgyalogság kontrahadsereg csata kimenetelér l. – Összeszedte magát. – Id benmegjelentél az ROTC-sorozás szokásos fejetlenségén. Aláír-tad a sorozási lapot, mint „J. Terrance Wister". Ezután je-lentkeztél az akadálypálya els akadályánál.

– Mivel most kerültél besorozásra az ROTC-be, felmérték a fizikai állapotodat. Nos, meg fogsz rémülni ha meghallod,hogy a túlzott alkoholfogyasztás miatt kezdeti circhosis ala-kult ki a májadban. Még szerencse, hogy nem rólam mond-ták ugyanezt. Még tizenhat doboz Scotch maradt. Szóval,felvettek, azzal a feltétellel, ha abbahagyod az ivást.

– Ezután elérkeztél a következ akadályhoz. Egyenruha

és felszerelés. Ezek azok – s megvet mozdulattal a ruhaku- pacra mutatott. – A szolgálatvezet ragaszkodott hozzá,hogy mindenbl a megfelel mérett kapjam, de mégis elkell vinnem ket egy szabóhoz átalakíttatni, most azonnal,hogy valóban jók legyenek rám. Nem engedhetem meg,hogy slampos legyél! Még akkor is, ha ez a hadsereg, egytengerészgyalogosnak sok mindenre képesnek kell lennie!

Szóval, ezen az akadályon is túljutottál. – A következ már nem volt ennyire könny. Tudod, mitcsináltak ezek a (bíííp)? Egy hatástalanított M-1-est akartak akezembe nyomni! Mindannyian tudjuk, hogy a tengerész-gyalogságnál egész havi zsoldját elvonják annak, akinél m-ködésképtelen fegyvert találnak. (Bíííp) meg, gyerek, lef ré-szelték az ütszegét. Igen! Simán lef részelték! Vitatkozni

próbáltak velem, mire én azonnal, ott a szemük láttára, azutolsó csavarig szétszedtem a fegyvert! Azt mondták, nem



459

lehet elsüt szeg az ROTC újoncok fegyverében. Azt mond-ták, valaki esetleg éles töltényt tesz a tárba, és az fegyverel-lenrzéskor elsülhet. Pedig a használhatatlan fegyver jelenti

a valódi veszélyt. Célba vesznek, te pedig nem tudsz lni!Aztán azt mondtam, „Mi van, ha le akarsz lni valami ezre-dest hátulról? Akkor mit csinálsz?" Ez megállította ket.

Nem rakták össze a fegyvert, és én sem voltam rá hajlandó,hanem azt mondtam, el kellene küldeni a fegyvermesternek,hogy javítsa meg, mire egy tényleges százados azt mondta,megtárgyalják azt a kérelmedet, hogy mködképes M-1-est

kapjál. Szóval, csak kés bb kapod meg a fegyveredet. Idáigrendben van, kölyök?

– Teljesen érthet – szólt Heller. – Elég baj, hogy kémiaifegyvert adnak, ráadásul még hatástalanítják is. Szörnyhadsereg lehet.

– Ó, az az – felelte Bang-Bang –, bakák. Na mindegy; ez-után átmásztam egy mocsáron helyetted, mindenféle kötél

nélkül, remélem, jól csináltam. – Az egyik tényleges hadnagy, szemüveggel az orrán, ész-

revette, hogy már végzs vagy, és hogy a Saint Lee-ben, azalapkiképzés során, egyik szolgálati ág vagy fegyvernemiránt sem mutattál nagyobb érdekldést. Nos, én bepótoltam.Azt mondta, ettl függ az utolsó év elméleti anyaga, így mu-száj választani. Erre odaadott nekem egy hosszú listát.

– Kölyök, tudom, hogy nem akarsz latrinát ásni, úgyhogya gyalogság kilve. Azt sem szeretném, ha valamelyik ostoba hadibunkó épp akkor rántaná meg a 155-ös elsüt ma-dzagját, mikor a fejed a cs ben van, úgyhogy a tüzérség iskihúzva. Manapság a tankok csak arra jók, hogy az ember

bennük égjen, úgyhogy ez sem jöhet számításba. Tudom,hogy hozzám hasonlóan utálod a váposokat, úgyhogy az is

kilve. Ahogy végeztem a listával, már csak egy valami ma-radt. Remélem tetszeni fog. G-2.



460

– Az meg micsoda? – Hírszerzés. Kémkedés! Tulajdonképpen még bele is il-

lik abba, amit most csinálok – a hadseregbe beszivárgó ten-

gerészgyalogos. Tudtam, hogy ettl jobb kedvre derülsz.Én azonban nem lettem tle vidámabb. Fordult velem

egyet a világ!Bang-Bang a könyveket és jegyzeteket a nagy halom tete-

jére dobta. Korlátozott használatúnak, bizalmasnak és titkos-nak minsültek.

– Ezt nézd – folytatta Bang-Bang. – „Jelek, kódok és tit-

kosírások." „Hogy beszéljünk titkosan?" Ezeket nézd. „Hogyképezzünk kémeket?" „Hogy küldjünk valakit az ellenségesvonalak mögé, hogy megmérgezze az ivóvizet?" „Hogy csá-bítsuk el az ellenséges tábornok feleségét és szerezzük meg le a másnapi csatatervet?" Jó, megbízható anyag! És nézdezeket a kézikönyveket. Több tucat van bellük! „Hogy kö-vessünk orosz ügynököt?" „Mi alapján válasszuk ki a megfe-

lel pontot egy ipari létesítmény szétrombolásához?" Jó,megbízható anyag, kölyök.

– Hadd nézzem meg ket – és kézbe vette a vonatok fel-robbantásával foglalkozó kötetet. Aztán a beszivárgássalfoglalkozót. Heller nevetni kezdett.

– Jól érzed magad, kölyök? – Fantasztikusan – felelte Heller.

– Ó, örülök, ha jól vagy, kölyök. Már attól féltem, hogyönznek fogsz tartani. Tudod, ezt már sokkal kevésbé érzemlealacsonyítónak.

Bang-Bang visszavette USMC feliratú katonasapkáját, ésa fejébe nyomta. Aztán fogta a hadsereg sapkáját, és azt isfelhúzta, eltakarva vele a tengerészgyalogsági sapkát.

Ezután Bang-Bang négykézlábra fordult, majd megkerül-

ve a fát, eltúlzott gesztusokkal kilesett mögüle. Bohóckodott! – Kémek – mondta Bang-Bang. – Egy tengerészgyalogos,



461

aki a hadseregben kémkedik! Érted már, kölyök?Heller nevetett. Hangosan nevetett. Én azonban tudtam,

hogy nem azon nevet, amin Bang-Bang.

Hirtelen megértettem, hogy érezheti magát Izzy Epsteinaz állandóan reá leselked katasztrófa fenyegetésében. Aföldi kémkedési technika bizonyára fejletlen, de mégiscsak kémkedési technika. Emiatt sokkal keményebben kell dol-goznom!

Siets mozdulatokkal megírtam a soron következ üzene-temet a New York-i irodának, amelyben megismételtem ko-

rábbi parancsomat, miszerint keressék meg Rahtot és Terbet,valamint további, kivégzéssel végz kínzásokat helyeztemkilátásba, amennyiben nem teljesítik az utasításomat! Hellertmeg kell állítani!

3. fejezet

Pénteken csupán annyi változás történt, hogy másik pa-rancsnoki állást választottak, s jégbe htött italokat vittek magukkal egy kosárban!

Így járni egyetemre! Hevernek a f ben, és figyelik az arra járó lányokat! Bang-Bang volt az kettejük közül, aki alapo-

sabban megbámulta ket. Heller eközben éppen az általánosés középiskolát, valamint az egyetemet végezte. Bang-Banghelyette is megnézte a lányokat. Micsoda idilli jelenet! Mi-lyen békés! Gusztustalan!

A szombat azonban már másképpen telt. Bang-Bang el-nt, valami kiképzésr l motyogva. Heller megjelent azegyik eladóteremben, hogy megírja a „tudásfelmérés"-t,

amely eldönti, melyik tantárgyból milyen szint felzárkózta-tásra lesz szüksége.



462

Sokáig aludtam, majd mikor átnéztem a rögzített anyagot,ügyet sem vetettem a gyors tollmozgásra, ahogy Heller afelmér ket írta. Mindig ez a magamutogatás. Azonnal a

megbeszéléshez csévéltem, melyet valamelyik helyettes dé-kánnal folytatott.

– Agnes – kiáltotta a helyettes dékán a válla fölött. – Biz-tos benne, hogy azt az osztályozó gépet megjavították?

Azonnal megérkezett a válasz. – Igen, Mr. Bosh. Reggelóta dobálja ki az eredményeket.

Mr. Bosh, a komoly tekintet fiatal férfi, a hatalmas köteg

dolgozattal babrált, majd Hellerre nézett. – Valami félreértéslehet. Az ön bizonyítványának átlaga elégséges, ezek a dol-gozatok viszont mind jelesre sikerültek. – Szigorúság csillantmeg a tekintetében. – Ezt nehéz megmagyarázni, Wister.

– Elfordul, hogy egy hallgató olyan valakinek a lányávalrandevúzik, akivel nem kellene – felelte Heller.

Mr. Bosh kihúzta magát, aztán felvidult. – Hát persze, hát

persze, gondolhattam volna rá. Ez sokszor megesik!Magában kuncogva összekötötte a dolgozatokat, majd rá-

írta, Másolják mikrofilmre a hallgatói nyilvántartás számára. – Nos, Wister, azt tudom mondani, hogy megmenekült. Nin-csenek gyenge pontjai, ami miatt felzárkóztatóra kellene jár-nia, így tulajdonképpen eleget tett a felvételi követelmé-nyeknek. Rendben?

– Nagyon szépen köszönöm – felelte Heller.Mr. Bosh elrehajolt, és halkan megkérdezte. – És mondja, csak úgy magunk közt, nem csinálta fel, ugye?

Heller is elrehajolt, és így suttogott: – Hát, itt fogom be-fejezni az egyetemet, nem igaz?

Mr. Boshból eltört a nevetés. – Tudtam, tudtam! Ó, ezkivételes! – És nagy barátsággal megrázta Heller kezét.

Volt valami Bosh viselkedésében, ami zavart. Talán,ahogy Hellert csodálta. Semmi rendkívüli nem volt Heller



463

teljesítményében: neki is beletelt néhány napjába, és néhány,az elcsarnokban töltött estéjébe, míg elsajátította a tananya-got, valamint etnológiai tanulmányokat folytatott arról, hogy

vajon hogy gondolkodnak a primitívek ezekr l a dolgokról.Semmi rendkívüli nem volt abban, hogy a voltár Flotta egyik

jól képzett harcmérnöke elsajátít néhány olyan nyamvadt,gyerekes tantárgyat, mint például az a kicsavart kvantumme-chanika. Alaposan felbszített. Lerombolta a földi emberek-

be vetett hitemet – na nem azért, mintha valaha is hittemvolna bennük. Ez is csak cscselék.

Kimentem sétálni a kertbe. Két gyerek szt szedett, énmeg megvádoltam ket, hogy a nagyobb részét megették,mire elsírták magukat. Fenékbe rúgtam ket, s máris jobbanéreztem magam.

Hívtam a taxisof rt, mert tudni akartam, mikor az ördög- be hozza már Utancot, mire azt mondta, minden a megbe-szélt ütemben folyik. Már sokkal jobban éreztem magam. A

látvány, hogy Hellert minden éjszaka pompás nk veszik kö-rül a szobájában, sokkal több volt annál, mint amit el tudtamviselni. Ráadásul soha nem láttam, hogy bármit is csináltvolna velük, s ez még elviselhetetlenebb volt a számomra! Aképzelet néha túln minden határon!

Csupán Utanc lehetséges hamaros érkezése adott elegen- er t ahhoz, hogy visszamenjek megnézni, mi történik

Hellerrel. De semmi mást nem csinált, mint futóruhában rót-ta a köröket, és még csak nem is ért el jó idket. Megállt,hogy megnézze a gyülekez futballcsapatot, majd mikor már nem érdekelte, folytatta a futást. Hogy tud bárki is órákonkeresztül futni? Mire gondol közben?

Ismét kimentem, majd sokáig tartó keresgélés után sike-rült telefonon beszélnem a kórházat épít vállalkozóval, aki

elmondta, a földmunkák hamarosan befejezdnek, a víz-, vil-lany- és szennyvízvezetékek készen állnak a bekötésre, és



464

maga is jelen lesz a holnapi alapozásnál. Szóval, semmitnem találtam, ami miatt nyaggathattam volna.

Török id szerint már kés este volt. Volt valami megb-

völ Heller figyelésében. Kétségbeesetten vágytam rá, hogyösszegörnyedni lássam, vagy inkább haldokolni és meghalni,de persze egészen addig, míg nincs a kezemben a lemez, tartja óvatlan, brutális kezében az én életemet. Így aztán ottmaradtam a képerny eltt, s a felvételt elrecsévéltem egé-szen az akkori jelenig.

Heller lefelé tartott a liftben. Elegáns, sötét öltönyét visel-

te, viselkedésében azonban nem volt semmi elegancia.Kirontott a liftbl és berohant Vantagio irodájába. – Itt

van! Itt van! A kocsi, amit akartam, itt van!A szmokingos Vantagio, nyilván készülve a szombat esti

áradatra, cseppet sem vált izgatottá. – Nos, épp ideje! Miótaösszespagettizted Graffertyt, Babe mindennap elmondja,hogy ragaszkodik a legjobbhoz. Hol van? A bejárat eltt

vagy a garázsban? – A garázsban – felelte Heller. – Menjünk!Vantagiót nem kellett noszogatni. Kirohant az irodájából,

követve Hellert, majd liftbe szálltak, hogy leereszkedjenek agarázsba.

– Ajánlom, hogy szép legyen – mondta Vantagio. – Pon-tot teszek erre a dologra, aztán egy darabig nyugtom lesz.

Babe már egy hete egyfolytában azzal nyaggat, hogy vegyek neked egy gyönyör kocsit!A garázs liftajtajában ott állt Mortie Massacurovitch.

Heller bemutatta Vantagiónak. – Dupla mszakban dolgo-zom – mondta Mortie. – Soha nem értem rá eljönni ide. Ittvan!

A tágas, oszlopos garázs közepén a legújabb kiadású, kar-

csú limuzinok között ott állt a Valódi Piros Taxitársaságöreg, ütött-kopott, rozsdamarta, törött ablakú kocsija.



465

Mintha egy nagy halom szemét lett volna, amit az iméntlapátoltak be. – Hol a kocsi? – kérdezte Vantagio.

– Ez az – felelte Heller.

– Ó, hagyjál már, gyerek! Én értem a viccet, de ez mostkomoly dolog. Babe letépi a fejemet, ha nem szerzek nekedegy kocsit.

– Hé – szólt Heller –, ez nagyszer autó! – Ezt akkor gyártották, mikor az igazi taxikat! – mondta

Mortie. – Kölyök, ez nem valami tréfa? Vagyis hogy arra akarsz

rávenni, hogy ezt a nagy rakás szemetet vegyem meg neked? – Hé – szólt Mortie –, a Társaság nem szívesen válik megle!

– Szerintem csak szeretne megválni tle! – mondtaVantagio. – Huszonöt dolcsit kéne adni a vevnek, hogy el-vigye a roncstelepre!

– Ó, menjen már – szólt Mortie. – Elismerem, hogy nem

hasonlít egy limuzinra, de így is elég sok idmbe telt, mígmeggyztem a Társaságot az eladásáról. Ez olyasmi, mintegy emléktárgy. Öreg darab. Tradíció! Na persze nem ma-radhat piros, és nem használhatják Valódi Piros Taxiként,így a taxirendszám sem maradhat rajta – drága, így megtartjaa cég. De ez egy teljesen törvényes kocsi, teljesen szabályosadásvétellel.

Vantagio belesett az utastérbe. Orrát befogva hátrahkölt. – Az istenit! – Ez csak a br – szólt Mortie. – Nem használtak mrt

abban az id ben, így ez még valódi. Na persze egy kicsit ro-hadt, meg átázott, de legalább valódi br.

– Kérem – mondta Heller.Vantagio így szólt: – Babe meg fog ölni. Két-három órán

keresztül korbácsol, aztán csupasz kézzel megöl. – Engedélyezték, hogy olcsón adjam – mondta Mortie. –



466

Ezer dollár, és ez az utolsó ár. – Na ne kínozzatok tovább – szólt Vantagio. – Nehéz éj-

szakának nézek elébe. Szombat este van, az ENSZ pedig

bemelegít – két hét múlva összeülnek! Kölyök, mit szólnálhozzá...

– Ötszáz – szólt Mortie. – És ez már tényleg az utolsó ár.Vantagio megpróbált odébbállni. Heller elkapta a karját. –

Nézze, valódi, negyed hüvelyk vastag acél lökhárítók és ka-rosszéria. Ide nézzen, Vantagio, valódi golyóálló üvegek!Látja benne ezeket a szálkákat? Valódi lövedékeket állítottak

meg annak idején. – Kétszázötven – mondta Mortie. – És ez a legutolsó ár. – Kölyök – szólt Vantagio –, kérlek, az isten szerelmére,

hadd menjek fel az emeletre, és hadd hívjam fel az MGPügynökséget, hogy küldjenek ide egy piros sportkocsit.

– Ez a taxi – mondta Heller – gyönyör szép! – Kölyök, akkor hadd hívjam fel a Mercedes-Benz képvi-

seletet. – Nem. – Alfa Romeo? – Nem. – Maserati. Van ott egy jó kocsi. Nagyon jó kocsi – foly-

tatta Vantagio. – Szerezhetek egy egyedi építést. Egyediépítést, piros színben, kölyök. Egy nyitható tetejt. Imádni

fogják a csajok. – Nem – mondta Heller. – Ó, che il diavolo lo porti, kölyök. A vesztemet okozod!

Még be sem merem állítani a garázsba! Ez egy értéktelenroncs!

– Régiség! – sikította Mortie. – Ez nem roncs! Ez valódirégiség!

Vantagio a taxisra meredt. Aztán elballagott.Mortie nem hagyta annyiban. – Vigye ki ezt a kocsit



467

Atlantic Citybe, az öreg autók kiállítására, és meg fogjanyerni vele a huszonötezer dolláros díjat. Garantálom! Meg-rülnek a régi autókért!

Vantagio megtorpant. – Várj. Van egy ötletem. Ha kivisz-szük ezt a kocsit Atlantic Citybe a régi autók felvonulására...

– És tele rakjuk a húszas évek ruháiba öltöztetett lányok-kal – toldotta meg Heller.

– És géppisztolyos fickókat állítunk a küszöblemezre – mondta Vantagio.

– És a szesztilalom korának ruháit visel ügynökök fogják

üldözni – folytatta Heller. – És azt festjük az ajtóra, hogy „Corleone Taxitársaság" –

kiáltotta Vantagio –, Babe IMÁDNI fogja! Hagyomány! Éslegalább egymillió dolcsit ér reklám! Igaz?

– Igaz – felelte Heller. – És azt kell tenned, amit mondok, kölyök, igaz? – Igaz.

– Válaszd ezt a kocsit. – Ahogy már említettem – szólt Mortie. – Az ára egyezer

dolcsi. – Ötszáz – mondta Vantagio –, és elviszed erre a címre.

Majd kés bb a cégedtl megvásárlom a taxirendszámot. – Egy névkártya hátoldalára a következt írta: Jiffy-SpiffyQarázs, Mike Mutazione, Newark, N. J.

– Elmehetnék vele, hogy megbütyköljem a motort? – kér-dezte Heller. – Ó, a pokolba is, hát persze, kölyök. Ez a te kocsid. És

egészen addig vissza se hozd, míg alkalmassá nem válik afelvonulásra, és míg Mike Mutazione újjá nem varázsolja.Azt fogom mondani a vendégeknek, hogy a felvonulásra ké-szítettük, mivel ezek az ENSZ-diplomaták imádják az ilyen

kulturális dolgokat. Szeretik látni a fennmaradt törzsi szoká-sokat.



468

Új hang hallatszott. – Hé, honnan szereztétek ezt a hábo-rús roncsot? – Bang-Bang volt az.

– Ezt a kocsit fogod vezetni – felelte Heller.

– Na ne zsongíts, kölyök – mondta Bang-Bang. – Keménydolog megtanítani a hadsereget arra, hogy megkülönböztes-sék a bal lábukat a bal (bíííp).

– Nézd, Bang-Bang – mondta Heller egy csillag alakú re- pedésre mutatva az üvegen.

– Hé, ez 7.62-es NATO-lövedék volt. Nézd, lepattant ró-la. Belga FN? Olasz Beretta? Szétlapult rajta. Golyóálló

üveg! – És a sárvédk. Negyed hüvelyk vastag acéllemez –

mondta Heller.Vantagio megütögette Bang-Banget. – Mivel a gyereknek

fogsz dolgozni, menj át Newarkba ezzel a taxival, és monddmeg Mike-nak, hogy csinálja meg. Az eredeti anyagokathasználja, de cseréljen ki mindent. Új golyóálló üveg, új kár-

pit, kalapálja ki a karosszériát, és fesse le a kocsit narancs-sárgára, aztán írja rá az ajtókra, „Corleone Taxitársaság".Úgy nézzen ki, mintha vadonatúj lenne. Még a motor is.Mondd neki, hogy siessen, mert a kölyöknek kell a kocsi.

– Nem volna jó elhagynom New Yorkot – szólt Bang-Bang.

– Szombat este van – felelte Vantagio.

– Ó, ez igaz – mondta Bang-Bang. – Én is megyek! – kiáltotta Heller. – Nem mész sehova – mondta Vantagio. – Forgalmas este

lesz, én meg azt akarom, hogy ott légy az elcsarnokban.Ráadásul szóltam két dél-amerikai diplomatának, hogy szí-vesen találkoznál velük. És van még valami, amit meg kelle-ne csinálnod.

Vantagio aláírta az iratokat, amelyeket Mortie tartott elé.Aztán ötszázat beleszámolt a tenyerébe.



469

Mortie és Bang-Bang beugrottak a taxiba, majd hatalmas bömbölés, füst és csattogás kíséretében elhajtottak.

Vantagio és Heller visszaszálltak a liftbe. – Most fölme-

gyünk – szólt Vantagio –, aztán fölhívom Babe-et, és elmon-dom neki, milyen nagyszer ötletem támadt. Nem, inkább tehívd fel a lakosztályodból, és mondd neki, hogy te találtad kiaz egészet. A hagyománytisztelet a szíve csücske, kölyök.Ha sikerül összekeverned a tradíciót egy kis érzelemmel, tevagy nála a nyer . Az öreg „Jámbor Joe" ugyanilyen kocsik-kal kezdte a szeszcsempészetet!

– Maga csodálatos ember – mondta Heller. – Hát persze, te viszont teszed, amit mondok, és így min-

dig te leszel a nyer . Ezt ne felejtsd el, kölyök.Zavarba jöttem, teljesen összezavarodtam. Mit akar csi-

nálni Heller két autóval? Már van egy öreg, átépítettCadillacje, ami úgy tnik, nem nagyon izgatja, meg itt vanez a taxi, ami annál inkább. A hatodik érzékem – ami nélkül

senki nem boldogul az Apparátusnál – azt súgta, ez már túlvan a Flotta-tiszt játékimádatán. Összeborzadtam. (Bíííp)meg, gyors lesz! Túl gyors! Befejez és véghez visz valamit,amivel engem tönkretesz!

4. fejezet

Mivel tudtam, hogy vasárnap, amihez már egész közel jártunk, Heller részt vesz els természetjáró foglalkozásánMiss Simmonsszal – aki, s ebben biztos voltam, majdhelyreteszi –, nem különösebben érdekelt, mi történt vele aszombat este hátralév részében, így csak felületesen futot-

tam végig a felvételt.A két dél-amerikai diplomata teljességgel érdektelennek



470

bizonyult. Vantagio Hellerhez vezette, s bemutatta ketegymásnak – a nevük leírva legalább egy yard hosszú lehe-tett. Heller selyembl és moherbl varrt szmokingot viselt,

gyémántmandzsettákkal és inggombokkal, ezek a dél-amerikaiak azonban lepipálták fekete hímzés, l porkék szmokingjaikkal, zsabós ingeikkel: felbátorított a látvány,hogy túlöltözték Hellert.

Nemzetközi bankkölcsönt kaptak hidak építésére, de nem bíztak benne, hogy a hidakat fel is tudják építeni, így mikor meghallották, hogy Heller mérnökhallgató, megmutatták ne-

ki rajzaikat. Heller elmagyarázta nekik, hogy a hidak végei-nek lebegniük kellene, hogy a földrengések ne tudjanak kárttenni bennük. Még néhány rajzot is készített, hogy mutassák meg a kivitelez cégeknek. Én persze tudtam, hogy ez osto-

baság – egy híd átszeli a vizet, nem lebeg benne. De adélamerikaiak udvariasak, ezért ragyogó ábrázattal elvonul-tak. Cscselék.

Az egyetlen dolog, ami ezenkívül történt, szintén undorítóvolt. Stuffumo és az a krisforgató küldött, akit Heller olyantisztességtelenül lefegyverzett, felkeresték a pálmák alatt – ahol általában ülni szokott, félig elrejtzve az újonnan érke- vendégek tekintete ell.

Egy díszes dobozt tartottak közösen a kezükben. Mindket-ten az angol nyelvet használva, kórusban így szóltak: – Kö-

szönjük a fenyeget Harlotta-ügy kapcsán végzett közvetíté-sét. Országaink összefogtak, hogy ezzel a csekélységgel fe- jezzék ki hálájukat. Még soha nem volt ilyen tartós béke kö-zöttünk.

Kinyitották a dobozt, s vörös bársonyban ott hevert egyLlama .45-ös kaliber , jókora automata pisztoly, arannyal

befuttatva, aranymarkolattal, egy szívben egyesül két or-

szágot ábrázoló véséssel. A vésnök rengeteg munkával, ha-talmas költséggel készíthette! Tartaléktár és ötven lövedék is



471

volt hozzá. Az övre akasztható pisztolytáskára fehér békega-lambot és az X herceg szöveget hímezték. Függetlenül attól,hogy aranynak látszott, ahelyett hogy fekete lett volna, pont

olyan volt, mint egy gengszterpisztoly, egy .45-ös katonaiColt.

Heller megköszönte, mire ragyogó ábrázattal elvonultak.Ez teljesen elrontotta az álmomat! Egy ilyen gyönyör

fegyvert szerezni egy ilyen ócska, olcsó trükkel! Ráadásultisztességtelenül! Hamis személyazonossággal produkálvamagát. „X herceg", hát persze! Egy egyszer harcmérnök a

Flottánál, ugyanolyan középosztálybeli sökkel, mint én. Azén rendfokozatom még magasabb is az övénél! Így elpocsé-kolni egy ilyen nagyszer kézifegyvert!

Szóval, meg kell hogy mondjam, várakozással gondoltamMiss Simmonsra!

New York-i id szerint reggel kilenc körül megsznt alakosztálya körül uralkodó interferencia. De elindult a vasár-

napi foglalkozásra? Nem! Egészen máshol kalandozott, ahe-lyett hogy a természetben tette volna!

Legelször egy lány tarkója jelent meg a képernymön.Barna volt, s nyilván hason feküdt a kanapén, félrefordítottfejjel, széttárt, er tlen karral, szemlátomást kimerülten.

Heller hüvelykujjával a lány tarkóját cirógatta. Ezüstkan-csó állt a közeli asztalkán, s a periferikus látómez ben lát-

tam, hogy Heller fehér fürdköpenyben ücsörög a kanapészélén a félmeztelen lány fölé hajolva. – Óh – nyögte a lány –, azt hiszem, meghalok!Heller mindkét hüvelykujjával egyszerre cirógatta a lány

tarkóját. – Na, na – mondta nyugtatóan. – Mindjárt jobbanleszel, Myrtle.

A lány újra felnyögött. – Tizenhétszer túl sok!

– Fel tudod már emelni a fejed? – kérdezte Heller.A lány megpróbálta, majd harmadszor is felnyögött. –



472

Úgy érzem magam, mintha meger szakolt volna egy elefánt. – Ne haragudj – mondta Heller.Aztán rájöttem. Ez a szörnyeget durván bánt ezzel a sze-

gény lánnyal, aki, mikor az oldalára fordult, láttam, hogyigencsak csinos!

– Most már jobban vagyok, szívem – mondta. – Jézusom,nem akarok még egy ilyen éjszakát!

Aha, mégsem olyan népszer a lányok körében, mintahogy azt gondoltam!

A lány rogyadozva felállt, majd gondolt egyet, s magára

kapta köntösét, hogy eltakarja t magát is kissé zavarba hozómezítelenségét.

– Fürödj meg – mondta Heller –, aztán aludj egy nagyot, smeglátod, sokkal jobban leszel.

– Ó, Jézusom! Remélem is. Kés bb visszajöhetek?Istenek, gondoltam. Összezavarta ezt a szerencsétlen

lányt! Rendszeres mazochizmussal magához láncolta!

– Természetjárásra kell mennem, egy órára – mondtaHeller.

– Rajtam mindenfajta tájat megtalálsz, amit érdemes be- járni – felelte Myrtle, és mezítláb, félmeztelenül kibotorkálta szobából. Szegény, meggyötört lány!

Heller reggelit hozatott a szobájába, s miközben várta,felemelte a telefonkagylót. Nem csoda, hogy nem tudom kö-

vetni. Az interferencia leple alatt intézi az ügyeit. Alattomos!Egy gyerek válaszolt. – Hadd beszéljek Mike Mutazionéval – szólt Heller. Mi-

kor a gyerek belekiáltotta a telefonba, „Papa", Heller ígyszólt: – Elnézést, hogy megzavarom a vasárnapját, Mike.Megkapta a taxit?

– Hát persze, kölyök. Gyönyör ! Semmi perc alatt meg-

csinálom! – Nagyszer ! Figyeljen, Mike! Küldök magának valamit



473

egy kicsiny üvegben. Le fogom írni, hogyan használja. Aztszeretném, ha belekeverné a festékbe, mint valami adalék-anyagot. Csak ezután fesse le a kocsi küls felületét és az

összes festésre váró helyet. Egyszer a használata. Bármi-lyen festékbe belekeverheti. Szóval, miután végzett a motor-ral, az üvegekkel, a karosszériával meg a kárpitozással, ezzelaz adalékanyaggal használja a festéket.

– Ettl fényesebb lesz? – kérdezte Mike. – Olyasmi – felelte Heller. – Elküldöm a fiolát. Mire vé-

gez a többi munkával, ez is odaér.

– Persze, kölyök, nem gond. A Caddy már alakul. Egy ki-csit várni kellett az új motorra, de már úton van. Meg az újötvözött dugattyúk is. Ha összeáll, 190-nel fog tépni. – Mikenevetett. – A féken kell tartanod a lábad, ha nem akarod,hogy a Holdon kössél ki.

– Az ráér – mondta Heller. – A taxi viszont tegnapra kel-lett volna.

– Megkapod, kölyök. Nincs kedved velünk jönni misére? – Ma a természetet járom. De azért kösz, Mike. Ciao.Mise? Ezek a (bíííp) szicíliaiak még a végén keresztényt

faragnak belle!Megérkezett a reggelije, hatalmas gyümölcsdarabokkal

dúsított csokoládéfagylalttal az élen. A pincér éppen kilépettaz ajtón, mikor egy pompás test, szke szépség surrant be

mellette. – Szia, Semantha – szólt Heller. – Reggelizel velem?A lány megrázta a fejét, majd leült a közelében álló szék-

re. Az ajtó felé biccentett. – Myrtle éppen most ment el,igaz? Szépfiú, vigyáznod kell Myrtle-lel.

Heller nevetett. – De, komolyan mondom, szépfiú. Jobb, ha vigyázol vele.

Tele van mindenféle trükkökkel és fortélyokkal. Ismerem.Ide nézz! Mikor bejött, nem csinált így? – Semantha megla-



474

zította köntösét. Semmit nem viselt alatta! Így képzeli ez aHeller a természetjárást?

Bal lábát nekidörzsölte Heller jobb oldalának. – És ezután

nem így ült le? – Megnézte, hogy a köntös nem takarja-e alábát. – És nem mutogatta így a meztelen combját? És nemhúzta rajta végig az ujját, és nem mondta, hogy nézd meg,ahol felhorzsolta?

– Ó, vigyáznod kell ezzel a Myrtle-lel, szépfiú. Miután eztvégigcsinálta, nem állt fel, úgy ahogy én, hogy leessen róla aköntöse? És nem mondta, hogy fáj a bal melle? És, ez na-

gyon jellemz rá, nem tartotta eléd, hogy megvizsgáld, nemhorzsolta-e le?

Heller nevetett. – Vigyázz, összekened magad fagyival! – És ezután – folytatta Semantha – nem mászkált így kö-

rülötted? Ó, nagyon vigyázz vele! És nem kapta fel így aköntösét? Mintha akkor vette volna észre, hogy meztelen. Ésnem húzta maga után így, be a hálószobádba, miközben hát-

rafordult, hogy szemezzen veled? Vigyázz ezzel a Myrtle-lel,szépfiú!

– Nincs bevetve az ágy – mondta Heller.Az egymásban tükröz tükrökben Heller jól látta, mit

csinál a lány a hálószobában. – Aztán – folytatta Semantha – nem beszélt így az ágyadból? És nem csodálkozott azon,hogy ez sokkal puhább az övénél, és nem kéredzkedett bele?

Semantha rámászott az ágyra, de nem bújt a takaró alá.Anyaszült meztelenül, széttett lábakkal elnyújtózott rajta. – És nem cirógatta így a testét? Csinálta, szépfiú? Aztán nememelte feléd a karját, és nem mozgatta közben a csíp jét, ésnem mondogatta, hogy olyan magányosnak...

– Semantha – szólt Heller. – Szállj le az ágyról, és gyereide.

– Ó, szépfiú – duzzogott a lány. – Ki fogsz rángatni azágyból, hogy velem is azt csináld, amit...



475

Már megint ez az interferencia. Na mindegy, amúgy semakartam látni, hogy mit csinál vele. Nyilván is azok közéaz abnormális figurák közé tartozik, akik imádják a szokat-

lan testhelyzeteket.Mi az ördögnek nem szállítja már az a (bíííp) taxisof r

Utancót? Dühösen elindultam, hogy felhívjam. Fogalmasincs róla, min megyek keresztül. Egy darabig próbálkoztam,de képtelenség volt elérni. Ldörögtem kicsit a kertben, az-tán vacsoráztam.

Feldühített, ahogy Heller a természetjárás foglalkozásra

készüldött. Nem értettem, hogy lesz képes nyugodt lelkiis-merettel kimászni ebbl a bnbarlangból a napsütésre. Csep-

pet sem illik bele a kedves, kicsiny gyermekek, és az elbvö- Miss Simmons társaságába. De tudtam, számíthatok MissSimmonsra! Hellernek megakad a torkán! Miss Simmonsszilárd jellem!

5. fejezet

Az els természetjáró foglalkozást szemlátomást az ENSZ parkjában tartják, a 42. és a 48. utca között az East River t-szomszédságában – csupán néhány saroknyira Heller lakhe-

lyétl.Gyönyör szeptemberi délután volt: a f és a fák zöldell-tek, az ég és a víz pedig gyönyör en kéklett. A titkárságiépület hatalmas tömege irdatlan méret fehér táblaként ma-gasodott a közgylési épület és a konferenciaterem fölé.

A csoport nagy része az órarendnek megfelelen már ösz-szegylt a békeszobor eltt. Egyetemisták voltak, legtöbbjük

farmernadrágban és egyszer öltözékben; voltak köztük szemüvegesek és szemüveg nélküliek; kövérek és soványak.



476

Heller végignézett rajtuk. Egyikük sem beszélgetett a másik-kal: nyilván mindannyian ismeretlenek voltak a másik szá-mára.

Heller, a lift tükrében láttam, jól szabott, koptatott far-mernadrágot viselt, baseballsapkájával és baseballcip jévelkiegészítve. Kissé kirítt a többiek közül – takarosabbnak ésleg drágábbnak látszott a ruhája, leszámítva két kiegészí-t, a sapkát és a cipt. Magasabb is volt a többieknél. Kissékoptatott farmeranyagból készített hátizsákot hozott magá-val, míg a többiek tarisznyákat, vagy zsákokat cipeltek. Ma-

gára vonta a többiek pillantásait, különösen a lányokét.Még néhányan csatlakoztak hozzájuk, s már vagy harmin-

can lehettek.És megérkezett Miss Simmons! Céltudatosan menetelt fe-

léjük. Nehéz túrabakancsot viselt, s a forróság ellenére vas-tag pamutinget és dzsekit. Sétabotot is hozott, ami inkábbhusángra hasonlított. Barna haját szoros kontyba kötötte a fe-

je tetején, s egy férfi vadászkalap alá rejtette.Megtorpant. Szarukeretes szemüvegét homlokára tolta,

hogy jobban lássa a gyülekezetet. Végignézte ket. Tekintetemegakadt Helleren, majd hagyta, hogy a szemüveg visszaes-sen az orrára. Ah, ez jó jel! Megbíztam Miss Simmonsban.Ha minden más kudarcot vall, lesz az egyetlen, aki megtudja állítani Hellert! Szavai még jobban meggyztek err l!

– Ó, itt van, Wister – mondta az egész csoport eltt. – Hogy érzi magát ma a fiatal Einstein? Talán zúg a feje? Hal-lom, ismét használta a BEFOLYÁSÁT tegnap, hogy meg-meneküljön a felzárkóztatóktól. Nos, én nem félek, még nem

jutott keresztül a szögesdróton, Wister. A háború, amiértannyira odavan, még csak alig-alig kezddött el!

Ismét felemelte szemüvegét, hogy végignézzen a csopor-

ton, majd további szavait nekik intézte. – Jó napot, holnapreménysége! A mi természetjáró tervünkben mindig az



477

ENSZ parkja szerepel az els helyen. Az ENSZ-et 1945-benalapították, hogy megakadályozzák a HÁBORÚ, különös-képpen az atomháború kiszélesedését. Ezt a szándékukat az-

óta ide, ezekbe a nagy fehér mauzóleumokba temették. – Rendkívül jellemz történelmi tény, hogy Manhattan

ezen területén egykoron mészárszékek álltak. – Az ENSZ, az emberiség nagy reményeinek sötét sírgöd-

re, ma már egy pénzzel, tekintéllyel és HATALOM-mal ren-delkez szervezet! Fel kell hívnom a figyelmüket rá, dacáraannak, hogy önz, kapzsi és egoista FÉRFIAK ülnek ezek-

ben a kriptákban egész nap, mindennap, az év minden nap- ján, nem csinálnak semmit, csak ilyen-olyan módon meg- próbálják kikerülni feladataikat, azokat a feladatokat, melyek elvégzését legszentebb esküikkel fogadták!

– Ha ezeknek a gyáva csirkefogóknak lehetségük nyílnará, termonukleáris láncreakcióval és fúzióval felrobbantanák az egész világot! Wister, figyeljen. – Leeresztette a szem-

üvegét, s rosszallóan megcsóválta a fejét Heller felé.Ismét feltolta a szemüvegét, s a többieknek címezve így

folytatta: – Szóval, kedves jelenlévk, ezzel kezdjük, ez itt aMi-Lett-Volna-Ha, vagyis az ENSZ. Minden, amivel a kur-zus alatt találkozni fognak, hamarosan örökre halott lesz – elpusztítja a gonosz tétlenkedés, a határozatlanság, a színfa-lak mögötti manipuláció és az ENSZ gyalázatos gyávasága.

Wister, mit bámul?Heller így felelt: – Ez a f egész jó állapotban van a rajtavaló járkálás ellenére. Ha nem klórozott vízzel öntöznék,még szebb lenne.

– Figyeljen, Wister – szólt Miss Simmons szigorúan. – Eza kurzus természetjárással foglalkozik, nem harci gázok al-kalmazásával! Nos, remélem, feljegyzéseket készítenek az

általam elmondott fontosabb adatokról. Látják ott azt a férfi-akból álló csoportot? Szeretném felhívni a figyelmüket arra



478

az önelégült, dühít vidámságra, amely oly jellemz a parkban settenked ENSZ-tisztviselk ábrázatára.

Heller így szólt segítkészen: – Az áll kék és aranyszín

sapkáikon és jelvényeiken, hogy „Amerikai Légió 89-es r-hely, Des Moines, Iowa." Ez egy tagország?

Miss Simmons azonnal elfordította a tekintetét. – Szóval,vegyék észre, vegyék észre rémülettel és felháborodással azta feleltlen magatartást, ami jellemz erre az intézményre.Ha ezek az emberek végre elvégeznék a feladataikat...Wister, mit bámul már megint?

– Ezeket a leveleket – felelte Heller. – A folyó fell érke- olajpára ellenére elég jó állapotban vannak. Azt hiszem, atalaj azért egy kissé ásványszegény.

– Az eladásra figyeljen! – csattant fel Miss Simmons. – Nos, ha az ENSZ valaha is elvégezte volna a feladatát, egy-szer s mindenkorra véget vethettünk volna az emberiséglemmingi mániájának, az önpusztításnak.

– Mi az a lemming? – kérdezte egy lány. – Rettenetes patkánycsordák, amelyek idl idre töme-

gesen vetik magukat a tengerbe, közös öngyilkosságot elkö-vetve – felelte Miss Simmons segítkészen. – Persze, ha len-ne bennük egy kis jó érzés, az ENSZ felemelhetné harsonáit,hogy azt trombitálja, „HALÁL A KAPITALISTAHÁBORÚS USZÍTÓKRA!" Wister, az Isten szerelmére, mit

bámul már MEGINT?Három sirály hevert a betonmellvéden. Lábuk összetapadtaz olajtól, a betonhoz ragasztva ket. Kett már döglött volt,a harmadik azonban összetapadt lábbal, s olajjal átitatott tol-lazattal gyenge próbálkozásokat tett, hogy elmeneküljön.

– Ezek madarak – szólt Wister. – Belekerültek egy olaj-foltba.

– Gondolom, ez megkönnyíti magának, hogy csapdábaejtse, s atombombával felrobbantsa ket! Ne figyeljenek a



479

bohóckodására. Mindig vannak olyan hallgatók, akik meg- próbálják megnevettetni a többieket. – Egy helikopter repültalacsonyan a folyó felett, teljesen elnyomva a n hangját.

Heller kesztyt húzott el a készletébl, s megnézte, hogya két mozdulatlan valóban döglött-e. Aztán a harmadik feléfordult. A madár er tlenül védekezni próbált a csrével.

Heller letérdelt, s egy aprócska sprayt húzott el a háti-zsákjából. Istenek, valódi törvénysértés szélére sodródott: afelirat szerint 564-es oldószer, Flotta, 14-es ellátóbázis, smindez voltár nyelven! Feljegyeztem. Valaki biztosan észre-

veszi!Elhúzta vörös, csillag alakú mérnökkend jét, majd elta-

karva a madár szemét, s légznyílásait, gyorsan befújta a tol-lazatát. Persze az olaj azonnal eltnt.

Ezután fogta a madár lábát, letörölte róla az olajat, s azt is befújta. Ezután megvizsgálta a sirályt, talált még néhány he-lyet, ahol olajos maradt, s azokat is megtisztította. Mindig

olyan idegesíten alapos!Elhúzott egy vízzel teli üveget, majd a kupakját lecsa-

varva, teletöltötte. A madár, immár kiszabadulva, indulni ké-szült, majd meggondolta magát, s ivott némi vizet a kupak-

ból. Néhányszor megismételte. – Kiszáradtál – mondta Heller. – Melegen süt a nap. Igyál

még! – Micsoda bolond! Voltárul beszél egy földi madárhoz!

Ezután félbetört egy szendvicset, szétnyitotta, s a f re fek-tette. A madár kiterítette szárnyait, kétségtelenül a meglepe-téstl. El akart repülni, de mikor meglátta a szendvicset, úgydöntött, inkább megebédel.

– Jó madár vagy – mondta Heller. – Kerüld el ezt a feketeanyagot. Ez olaj, érted? Petróleum!

A madár rikácsoló hangot hallatott, majd tovább ette a

szendvicset. Nem tudom, miért rikácsolt. Biztosan nem értvoltárul.



480

Heller körülnézett. A természetjáró csoport persze már el-nt. Heller feszülten hallgatózott, de semmit sem hallott. El-indult, hogy megtalálja ket.

Aztán beleszagolt a leveg be. Mi az ördögöt szimatol?Hátranézett. A sirály éppen akkor emelkedett a leveg be.

Tett egy kört Heller feje felett, majd a folyó felé kanyarodott,s eltnt.

Heller tovább szimatolva, hamarosan a közgylési épületfogadótermébe jutott. Útbaigazító táblákat talált, de nemment a közelükbe.

Úgy tnt, rendkívül érdekesnek találja a helyet. A fénymintha kívülr l, a falakon keresztül szdött volna a terem-

be. A falhoz lépett, felteheten, hogy megvizsgálja.A közgylési terembe ment, ahol megtalálta a csoportot.Miss Simmons magyarázott. – ...és ez az a hely, ahol a

küldöttek egyönteten, nemes, sztentori hangon mindörökreelítélik a nukleáris fegyvereket. Aztán persze nem tartják

magukat hozzá. A férfiakat, akik uralják ezt a helyet, elné-mítják saját félelmeik. Rettegnek attól...

Heller most a márványt vizsgálgatta.A csoport Miss Simmons sarkában, aki továbbra is ma-

gyarázott, ügyet sem vetve az idegenvezetre, aki csatlakoz-ni próbált hozzájuk, bevonult a konferenciaterembe, majdhamarosan beléptek egy különös nev helyiségbe:

BIZTONSÁGI TANÁCS

Megbámulták a legalább kétszáz nyilvános széket – a Ta-nács nem ülésezett, s néhány hétig még nem is fog –, majdMiss Simmons folytatta eladását. – ...s végül elérkeztünk anéhány hatalmas búvóhelyére. Ha a Közgylés netalán mégis

hoz valamilyen döntést, ez a tizenöt nemzetbl álló testület biztosan megvétózza és elátkozza a határozatot. Az öt állan-



481

dó tag – az Egyesült Államok, Franciaország, az EgyesültKirályság, Oroszország és Kína – mindegyikének joga vanhozzá, hogy leszavazzon bármit a Föld népeinek keserves til-

takozása ellenére! Meggátolnak minden er feszítést, amit bárki a nukleáris hatalom ellen, vagy a világ fegyvermentesí-tése érdekében tesz! A kapzsiság, a hataloméhség, a mega-lománia és a paranoia egyre közelebb és egyre közelebb so-dorja a szakadék széléhez ezeket az önmagukat felkent kivá-lasztottakat.

Heller az arany- és kék szín tapétát, s az egyik festményt

csodálta. A n utolsó szavaira azonban éles hangon így rea-gált. – Ki gátolja a megoldást?

Miss Simmons a rá oly jellemz harsonaszer hangján ígyfelelt: – Az orosz árulók, akik eladták a forradalmat, s a pro-letárhatalom birtokosainak kiáltják ki magukat! Ki kérdezte?

Nagyon jó kérdés! – Wister – felelte az egyik lány.

– Ó, már megint maga! Wister, ne zavarja a csoport mun-káját! – Miss Simmons kivezette ket.

Heller tekintete egy hatalmas, izmos alakot ábrázoló szo- borra tévedt. Az alak nagy er feszítéssel dolgozott valamin.

Heller megkérdezte: – Mit csinál ez a szobor?Miss Simmons így felelt: – Ez egy orosz szobor. Egy

munkást ábrázol, akinek az ekébl kardot kell kalapálnia. A

szobor a proletariátus elárulását szimbolizálja. – Hátrafor-dult, felemelve szemüvegét. – Ah, nagyszer kérdés volt,George. – Wister körülnézett, hogy lássa, ki az a George. Atöbbi hallgató is így tett.

Ezután a n a békeszobor alá terelte ket. – Nos, tisztelthallgatók, ez a mai foglalkozás csak bevezetés volt, amellyeltájékoztatni próbáltam önöket a kurzusról. Most felidézem,

miért is kezdtük itt a foglalkozást, úgyhogy kérem, figyelje-nek.



482

– Mindent, amit az elkövetkez vasárnapokon a termé-szetjárás foglalkozásokon látni fognak, halálra ítél a nukleá-ris háború. Ez talán akkor lesz a legszívbemarkolóbb az

Önök számára, ha megcsodálják a természet szépségeit, harájönnek, hogy minden egyes virág és levél, minden egyes

piciny mancs és puha állati szr mindörökre elpusztul a ter-monukleáris háború holocaustjában!

Ó, milyen igaza is volt! Ha Heller nem nyer, akkor elsza- badul a voltár invázió, s ahhoz képest egy atomháború csu- pán vidám délutáni piknik!

– Szóval, kedves jelenlévk – folytatta –, ha még neméreznek egyenként vagy együttesen sürget vágyat arra,hogy azonnal belépjenek az Antinukleáris Menetelk közé,

biztosíthatom önöket afell, hogy hamarosan megteszik – New York-i Rendrség operatív csoportja ide vagy oda.Csoport, oszolj! Wister, kérem, maradjon egy pillanatra.

A hallgatók szétszéledtek. Heller Miss Simmonshoz lé-

pett.A n felemelte szemüvegét, hogy jobban lássa Hellert. –

Wister, attól tartok, az ön foglalkozás alatt nyújtott teljesít-ménye elégtelen. Zavarja a többieket. Nem figyel!

– Mindenre emlékszem, amit mondott – tiltakozott Heller. – Azt mondta, ha az ENSZ képtelen mködni, a bolygó ter-monukleáris fegyverekkel elpusztítja önmagát.

– Fegyverekkel, melyeket olyanok készítenek, mint maga,Wister. Én sokkal keményebben fogalmaztam. A mai telje-sítményét egyesre értékelem. Ha a többi eladáson és foglal-kozáson is ilyen érdemjegyeket szerez, jobb ha tudja, mégegy tökéletesen BEFOLYÁSOLT záróvizsga sem fogjamegmenteni. És ha kibukik err l a kurzusról, Wister, nemkapja meg a diplomáját, és senki nem fog szóba állni magá-

val, s így soha nem tud olyan állást szerezni, ahol felrob- banthatja ezt a bolygót. Nem sokat tehetek, de azt megte-



483

szem, Wister. Viszontlátásra. – Ezzel elvonult.Heller leült.Milyen jólesett ez nekem! Miss Simmons Heller útjába

állt. Micsoda nagyszer , briliáns n! És még szöghaja ésszemüvege sem tudta elfedni csinosságát. Annak ellenére,hogy egyértelmen utálta a férfiakat, vonzalmat éreztemiránta, vágytam rá, hogy magamhoz öleljem, és elmondjamneki, milyen nagyszer teremtés!

A szövetségesem! Végre találtam valakit a káosz tengeré- ben, akiben megbízhatok!

Ó, nagyon jó volt látni Hellert, ahogy a füvet bámulja.A sors kormányrúdját most egy kifinomult és gyönyör tartja a kezében. Ez többször is megesett már e bolygóhosszú történelme során. Az istenekhez imádkoztam, hogy a er sen szorítsa e sorsot vezérl kormányrudat.

6. fejezet

Heller az órájára pillantott, ami délután 3:00-t mutatott.Felnézett az égre: a megélénkül szél gomolygó felhket so-dort észak felé.

Felállt, majd gyors ügetéssel hazafelé iramodott.

Hirtelen megtorpant. Valami felkeltette a figyelmét. MissSimmons, közvetlen eltte, éppen akkor tnt el a metró lép-cs jén.

Heller végignézett az utcán. Vasárnap délután lévén, sen-kit nem látott. A szokásos vasárnapi belvárosi kihaltság. To-vább ügetett. Mintha a lépcs felé tartott volna. Átvillant azagyamon, talán meg akarja gyilkolni Miss Simmonst! Én ezt

tettem volna a helyében. Az ember soha nem felejti el azApparátusnál kapott kiképzést.



484

De Heller elügetett a lépcsk mellett.Éles hang hallatszott a metróállomás gyomrából! – Ne!

Menjen innen!

Heller átvetette magát a korláton, s leugrott a lépcskre.Hatosával vette ket, majd kiért a peronra.

Miss Simmons a forgósorompó túloldalán állt, s egy ron-gyos piás dülöngélt eltte. – Adjon egy dolcsit, aszt má' ittsem vagyok!

A n felemelte sétabotját, hogy végigvágjon a fickón, deaz könnyedén elkapta, s kirántotta a kezébl. Félrehajította.

Heller így kiáltott: – Te, ott!A részeg körülnézett. Bizonytalan léptekkel a távolabbi

kijárat felé tántorgott, majd eltnt az acél forgókapu mögött.Heller elhalászott némi aprót, hogy keresztüljusson a

forgósorompón. A sétabothoz lépett, felkapta, majd vissza-adta Miss Simmonsnak.

– Minden nagyon kihalt vasárnaponként – mondta. – Nem

túl biztonságos. – Wister – szólt Miss Simmons kelletlenül. – Hazakísérhetem – mondta a végtelenül udvarias és el-

zékeny királyi tiszt. – Teljes biztonságban vagyok, Wister – felelte Miss

Simmons maró hangsúllyal. – Egész héten ki sem látszottama munkából. Elárasztottak a hallgatók. A mai foglalkozással

hamar végeztem, s így HÓNAPOK óta ez volt az els alkal-mam, hogy csendesen hazasétáljak. Erre kivel akadok össze?MAGÁVAL!

– Ne haragudjon – mondta Heller. – Én csak azt gondo-lom, nem túl biztonságos egy nnek egymagában sétálnia avárosban. Különösen ma, mikor kevesen vannak az utcán. Eza férfi most csak...

– Néhány éve már New Yorkban élek, Wister. Maradékta-lanul képes vagyok megvédeni magam. Semmi nem fog tör-



485

ténni velem! – Sokat sétál egyedül? – kérdezte Heller. – Nem adok esélyt, Wister. Mindig vannak ilyen hallga-

tók. Kérem, hagyjon békén, Wister. Magától, vagy bárkimástól függetlenül sétálni fogok. Menjen valamerre, és játsz-szon az atombombáival!

A szerelvény berobogott, s mikor kinyíltak az ajtók, a nhátat fordított Hellernek, s elszántan belépett az egyik kocsi-

ba.Wister végigszaladt a szerelvény mellett, majd néhány

kocsival odébb, megfogva az önmköden záródó ajtót, is beugrott. A szerelvény elviharzott.

Próbáltam rájönni, mit akar elérni. Csak néhány saroknyi-ra lakott attól a metrómegállótól, amit most éppen a hátamögött hagyott. A n egyértelmen a diplomája útjában állt.Hellernek hasznára válna, ha megszabadulna tle. Az Appa-rátus-tankönyvek szerint így kellene cselekednie. Csak azért

leltem erre a nagyszer szövetségesre, hogy azonnal elve-szítsem?

A földalatti vasút befutott a Központi Pályaudvarra.Heller a kocsik közti ablakokon keresztül Miss Simmonsontartotta a szemét, aki kiszállt a metróból.

Heller is kiugrott a metróajtón.Miss Simmons felteheten nem vette észre. Követte a jel-

zéseket, melyek a Lexington Avenue-i vonal felé vezették.Heller távolról követte.A n elérte a Lexington Avenue-i peront, azt az oldalt,

amelyr l a kifelé viv szerelvényekre lehetett felszállni, az-tán kisétált a peron végébe, ahol a szerelvény legels kocsijafog megállni.

Ott állt, sétabotjára dlve, várva a következ szerelvényt.

Egy piros barettsapkás fiatal férfi ballagott felé. Heller már indult volna, de megtorpant. Tiszta ruhájú, jó külsej fi-



486

atalember volt. A fehér pólóján virító felirat szerint önkéntes jár rszolgálatot látott el.

Így szólt Miss Simmonshoz: – Miss – mondta udvariasan

–, ne utazzon az els vagy utolsó kocsikban, különösen nevasárnap. Szálljon a szerelvény közepére, ahol többen utaz-nak. Különösen sok banda és fosztogató jár erre a mai napon.

Miss Simmons hátat fordított neki. – Hagyjon békén!Az önkéntes jár r végigballagott a peronon. Bizonyára

észrevette, hogy Heller tanúja volt a közjátéknak, így szóltHellerhez, mikor elballagott mellette: – Rengeteg az er szak

a metrókon, de sose tanulnak belle.A szerelvény berobogott az állomásra, majd sziszegve

megállt, és fémes csattanással kinyitotta az ajtóit. MissSimmons az els kocsiba szállt, Heller pedig a szerelvényközepére. Az ajtók becsapódtak, majd a szerelvény ránga-tózva és zötyköldve nagy sebességgel elszáguldott.

Egy kemény kötés részeg méregette Hellert. Heller háti-

zsákjából elvette mérnökkeszty jét, és felhúzta. Hatásosgesztus volt. A nagydarab fickó azonnal végigtántorgott azimbolygó kocsin.

Egymás után száguldottak el az állomások csempefalaimellett. Száguldottak, száguldottak, száguldottak, nagy se-

bességgel, keresztül a sötét alagutakon, dübörg bömbölésközepette. A nem túl gyakori megállók alkalmával Heller fé-

lig felemelkedett a székébl, hogy lássa, Miss Simmons ülvemarad-e, majd visszaereszkedett.Még sokáig utaztak így, majd elérték a következ állo-

mást:

WOODLAWN

Miss Simmons leszállt. Heller az utolsó pillanatig várt,aztán is kiugrott. Miss Simmons már el is tnt a lépcsfel-



487

járóban.Hamarosan Heller is kiért a napfényre. Miss Simmons

észak felé gyalogolt. Heller várt egy kicsit. Az eget kémlelte.

Beborult. A szél papírszemetet sodort maga eltt az úton.Ekkor jöttem rá, mit csinál valójában: valószínleg elol-

vasta a G-2 kézikönyveket, méghozzá azt is, amelyik arrólszól, hogyan kövessünk orosz kémet. Egyszer en csak gya-korol. Egyetlen Apparátus-könyvet sem olvasott, így nemelég képzett ahhoz, hogy egyszer en megölje MissSimmonst. Kiismerve indítékát, megkönnyebbültem. Miss

Simmons továbbra is biztonságban van, így nem vesztem elszövetségesemet.

Néhány kiránduló tartott hazafelé, hajukba belekapott aszél. Máskülönben kevés ember járt arrafelé.

Heller legalább kétszáz yardnyira leszakadva követteMiss Simmonst.

Elhaladtak egy tábla mellett:

VAN CORTLANDT PARK

A park felé kanyarodott, nagyokat lépve, nehéz, f s ba-kancsában, sétabotját lóbálva, divatos európai kirándulótmintázva.

Jobbra-balra kanyargott, majd bejutottak egy kisebb fajta

vadonba, amit csak ritkán szelt keresztül egy-egy fegyelme-zett vonalú ösvény.A szél egyre er södött, a fák már hajladozni kezdtek. Az

ijedsebb kirándulók a civilizáció felé menekültek. Teljesenkihalt a bozótokkal és fákkal szabdalt, tágas terület.

Heller egyre jobban megközelítette, de még így is har-minc yard választotta el tle. Az útvonal kanyarulatainak kö-

szönheten egyfolytában rejtve maradt a n tekintete ell.Miss Simmons egyszer sem fordult hátra.



488

Egy völgy következett. Az ösvény leereszkedett a hosszú-kás hasadékba, hogy a túlsó végén kiemelkedjen belle. Aterületet hatalmas fák vették körül.

Miss Simmons már egyharmadát megtette a völgybl fel-felé kapaszkodó ösvénynek. Heller ekkor kezdett lefeléereszkedni.

Hirtelen a n körüli bozótosból hat férfi ugrott el!Egyikük, egy rongyos, fehér fiatalember, Miss Simmons

elé vetette magát, hogy elállja az útját.Fekete társa, azonnal a n mögött termett.

Két spanyol, valamint másik két fehér körülvette ket!Heller a csoportosulás felé iramodott.Érdes, durva hang szólt rá: – Megállj, fiú!Heller balra, a háta mögé nézett.Észrevette a fa mögött rejt öreg, szürke arcú, borotvá-

latlan csavargót. Dupla csöv vadászpuskát fogott Hellerre.Húszlábnyira lehetett.

Még egy hang! – Ott maradsz, kölyök!Heller a másik oldalra fordult. Egy fekete férfi állt tle

jobbra, kezében revolverrel, úgy harminclábnyira. – Egészdélután erre a felállásra vártunk, kölyök, úgyhogy csak semmi hirtelen mozdulat.

A vadászpuskás férfi így szólt: – Ez alkalommal nem a ti-ed a zsákmány, fiú. Kés bb kaphatsz belle, na persze csak

ha marad.Izgatott nevetés hallatszott a Miss Simmons körüli tüle-kedés fell. Le-föl ugráltak.

A n sétabotjával csépelte ket!A fekete elkapta, és kirántotta a kezébl!A többiek rikoltozva nevettek, mire a fickó táncolni kez-

dett a bottal, meg-megforgatva a feje fölött. A többiek erre

körültáncolták Miss Simmonst.Heller határozott hangon így kiáltott: – Kérem, ne csinál-



489

ják ezt!A vadászpuskás fickó így szólt: – Nyugi, fiú. Csak meg-

er szakolják. Egy kis vasárnapi szórakozás. Én és Joe kicsit

nagyon be(bíííp), úgyhogy mi csak nézni tudjuk. Úgyhogy teis legyél olyan okos, mint mi, és akkor talán nem kell meg-ölnünk téged.

– Milyen állatai maguk ennek a bolygónak? – kiáltottaHeller.

– Van pénzed? – kérdezte a revolveres. – A nagy H sokbakerül mostanában.

A Miss Simmonst körbevev csapat hol egészen szorosanközrefogta a nt, hol messzebbre táncoltak tle. Egy fákkal bben bentt, alkalmasabb terület felé terelték. A neközben azt kiabálta, hogy hagyják békén.

Heller a hátizsákja felé nyúlt. – Állj, fiú. Lássam a keze-det. Nem sok kell ennek a tizenkét lövetnek, hogy elsüljön.Majd kés bb elszedjük a pénzét, Joe. Jézusom – mondta el-

nézen –, nézd azokat a fiatal ördögöket! – Csak az rjöng elmebetegek viselkednek így! – mond-

ta Heller. – Mi az, hogy elmebetegek? – kötekedett a revolveres fér-

fi. – Maga Pete tanította ket. aztán igazán jól ért a pszi-chológiához. Ezek közül a kölykök közül mindenki ötöst ka-

pott ebbl a tárgyból. Hogy lennének már elmebetegek? Jé-

zusom, mit szólsz, milyen kemény a (bíííp)! Nem rossz, mi,Pete? – Uramisten, nézd ket – kuncogott Pete.Hirtelen észrevettem, hogy Heller hátrál. Hüvelykr l hü-

velykre osont hátrafelé. A szokásos megoldást fogja alkal-mazni. El fog rohanni! Okosabb, mint gondoltam.

A fél tucat huhogó fiatal egyre izgatottabban próbálta be-

terelni Miss Simmonst a fák közé. Az egyik latin odaugrotthozzá, és lekapta a kalapját!



490

A másik elrohant mellette, s kibontotta a haját. MissSimmons haja a vállára omlott.

– Hoppá! – kiáltotta a fekete. – Nem is olyan rossz! – Egy

csapat huligán meggyilkolása nem része a feladatomnak! – mondta Heller. Aztán így kiáltott: – Kérem, hagyják ezt ab-

ba, és távozzanak, míg megtehetik! – Az egyetlen, aki rosszul járhat, az csakis te lehetsz, meg

az a (bíííp) – szólt Pete. Aztán nagyot kiáltott. – Jézusom!Vetk ztetni kezdik! Mutassátok a brét! Ember, ez jobb,mint a tévémsor.

Jobbról-balról megragadták a n kabátját, lerántották róla,majd eltáncoltak vele, s félrehajították.

Két másik elrohant a n cséphadaróként csapkodó karjamellett, és feltépték az ingét!

Heller hüvelykr l hüvelykre hátrált. – Feka! – üvöltötte Joe a völgy alja felé –, kerülj mögé, és

kapd le a melltartóját!

– Ah – sóhajtotta Pete elragadtatva. – Pedrito! – üvöltötte Joe. – A szoknyát! A szoknyát, em-

ber! Rántsd le róla!Lassított mozdulatokkal Heller tovább hátrált.

– Adjatok neki! Adjatok neki! – kiabálta Joe. – Kapjátok el hátulról, és adjatok neki!

– Nyomjátok le! Nyomjátok le! – üvöltötte Pete. Miss

Simmons lába az egyik fickó felé lendült, aki elkapta a ba-kancsot, s egy hirtelen mozdulattal lerántotta a n lábáról.Reccsenés hallatszott.

Miss Simmons vonásait eltorzította a fájdalom. – A bo-kám!

Pete így szólt: – Ó, Jézusom, azt szeretem, mikor sikíta-nak!

Heller hüvelykr l-hüvelykre, észrevétlenül hátrált. Két-három fatörzs került a vadászpuska és közé. A következ



491

pillanatban már elmenekülhet. Okos.Joe így kiáltott: – Nyomjátok le! Fektessétek hanyatt!Pete azt ordította: – Vetk ztessétek le teljesen, ahogy ta-

nítottam!Joe nagyot sóhajtott. – Óh! Nézd azt a gyereket, hogy ta-

pogatja!Miss Simmons hangja az égig emelkedett. – Ne nyúljanak

hozzám! Ne nyúljanak hozzám!Az egyik latin éhes tekintettel méregette Miss Simmonst,

miközben az így jajgatott: – Eltörött a bokám!

Joe megnyalta az ajkát, ahogy Miss Simmons sikítása be-töltötte a tisztást.

Az egyik vad tekintet fehér meghallotta az ordító Peteutasítását: – Hadd könyörögjön!

Pete így folytatta: – Kapd el a lábát!Joe összerándult, ahogy Miss Simmonsból kitört a sikítás.

– Whitey megy elször! – üvöltötte Pete. – A többieké a

maradék! Whitey az els!Heller hirtelen a földre vetette magát!A vadászpuska hatalmas robajjal elsült!Heller egy szemvillanás alatt bal oldalára fordult.Revolverlövés hallatszott.A vadászpuskás fickó megpróbálta kikerülni a fákat, me-

lyek zavarták a célzásban. Hátralépett.

Ismét megszólalt a revolver, s egy f csomó repült a leve- be Heller feje mellett.Heller továbbgurult.Egy fa látványa. A vadászpuskás férfi elrevetdött!Heller keze elrenyúlt, s megmarkolta a vadászpuskát.A fickó törött karral felüvöltött.Fakéreg szakadt le a fa törzsér l!

Revolvergolyó fúródott a fába!A puska csövének látványa, eltte a revolveres férfival!



492

A puska megrándult!A revolvert markoló fickó mellkasát elborította a vér,

majd hátratántorodott.

A puskás férfi megpróbált felállni!A lendül puskatus elmosódott látványa, aztán reccsenés,

mikor darabokra törött. A puskás férfinak többé már nemvolt arca! Csak vörös hús, csontszilánkokkal.

Heller az ösvény felé iramodott.A lányt körbevev csapat szétszóródott, majd az ösvény

felé fordultak, és összehajoltak.

Az egyik fehér srác így kiáltott: – Ez egy gyerek! Öljük meg!

A fekete és az egyik latin nekiiramodott.Rugós kés villant.A másik négy szétszéledt, hogy bekerítsék Hellert.Heller rúgása elérte a rugós kést tartó kezet. A kés a ma-

gasba repült. A fickó felsikított!

Egy férfit láttam két másik között. Fegyvert tartott a ke-zében.

Heller lába faltör kosként lendült elre. A férfi fegyverttartó keze összeroncsolódott!

Elmosódott forgás. Egy másik kés! Egy láb csapódott akéznek. Ez a kés is a magasba repült.

Heller egyik lábára támaszkodott, a másikat pedig kasza-

ként megforgatta. Talpával leszakította az egyik fickó arcát.Istenek! A szögek! Ezért visel Heller szöges cipt!Késpenge csillant. Heller karja felé vágott, s el is érte.Rúgás érte a késforgatót. A mellkasa teljes szélességében

felszakadt!Karok ragadták meg Hellert hátulról. Heller feje hátravá-

gódott, majd karját felemelve kiszabadult a szorításból.

Megfordult!Szöges cip jét belemélyesztette támadója combjába, majd



493

lerántotta, miközben másik lábát fellendítette.A támadó torka felszakadt.Három támadó elmosódott látványa.

Egy gyapjas fej. Egy szöges cip. A csontba hatoló acélcsikorgása!

Egy latin arc. Rúgás elmosódott látványa. Egy félbesza-kadó fej.

Az egyik fickó sarka. Rohant, megpróbált elmenekülni.Üldözés. Vízszintes, páros lábú vetdés, elretartott szö-

ges cips lábbal. A menekül hátát érte, aki lehullott faleve-

lek közé esett. Heller talppal elre közeledett. A fickó fejekétlábnyira lehetett a szöges cipktl. Heller is leérkezett. Valakba fordította a lábát, s letépte a brt, a füleket, s két nagykoponyadarabot a fickó fejér l.

Csend.Heller nekilátott végigjárni ket. Öt halott, darabokra

szaggatva. A hatodik feltépett mellkassal, vénáiban és artéri-

áiban még áramlott a vér. következett a sorban. Felsikított, aztán összeomlott.

Testét még egyszer, utoljára összerántotta a halál.Heller felment a dombtetre. Pete és Joe is halottak vol-

tak.Visszaballagott, a látványt méregetve. Mint egy mészár-

szék. Vér borított mindent. A falevelek beletapadtak a véres

sárba.Megrémültem. Még csak nem is sejtettem, miért viselszöges cipt. De most már tudtam. Ezen a primitív vidéken,ahol más fegyverek viselését a törvény tiltja, Heller nyugod-tan sétál a sajátjában! Lehettem akár én is a célpontja! Ó,remélem, távol maradhatok Hellertl, ha valaha még beszél-nem kell vele. Veszélyes!.

Miss Simmons tépett ruhában hevert azon a helyen, aholaz els lövéskor is feküdt.



494

Feltámaszkodott a könyökére. Hatalmasra nyílt, meredtszemekkel bámulta Hellert.

Heller odalépett hozzá. Megpróbálta visszafektetni. Való-

színleg megmozdította a n lábát. Az fájdalmában felsikí-tott, és elájult.

Heller megvizsgálta a törött lábat. A n bokája eltört, segy csontszilánk állt ki belle.

Kést húzott el a hátizsákjából, felkapott egy letörött fa-ágat, és sínt faragott belle. A bokát körbepárnázta a n tás-kájában talált papír zsebkendkkel, majd a mérnök-

ragasztószalaggal hozzáer sítette a síneket.Megpróbálta rendbe szedni a n összeszaggatott ruháit.

Belebújtatta a kabátjába. A n továbbra sem tért magához.Megtalálta a szemüvegét, amit betett a táskájába, majd a tás-kát ráakasztotta a nyakára.

Végignézett a véráztatta földön. Szöges cip je nyomothagyott mindenütt.

Heller lenézett a lábára. Baseballcip jét vér, valamintcsont- és húsdarabok borították.

Végigjárta a halottakat. Az egyiket kiválasztotta, lehúztaróla a cip jét, majd ráadta saját baseballcip jét, pedig fel-húzta a halottét.

Ez rossz jel. Egészen biztosan elolvasta a G-2 kéziköny-veket. Jó okom volt attól félni, hogy alaposan meg fogja ne-

hezíteni a dolgomat! Némi keresgélés után ráakadt Miss Simmons sétabotjára.Még egyszer végignézett az elébe táruló látványon – vérfa-gyasztó volt, ahogy a szél a halottak ruháit és haját cibálja.

Felkapta Miss Simmonst, majd még egyszer körülnézett,hogy nem feledkezett-e meg valamir l. Aztán felnézett adombtetre, ahol a fák takarásában a vadászpuskás férfi he-

vert. – Bárcsak hallgattál volna rám – mondta. – Nem azért va-



495

gyok itt, hogy bárkit is megbüntessek. – Lenézett MissSimmons arcára. A n még mindig nem tért magához. Aztánfelnézett a tovarohanó felhkre, és voltár nyelven így szólt: –

Ezen a bolygón istentelen emberek élnek? Valami furcsa el-képzelés mérgezte meg ket, s hitette el velük, hogy nincslelkük? Vagy tényleg nincs nekik?

Nos, ez volt Heller. Ostoba és színpadias. Az állt volnaleginkább érdekében, hogy ledobja Miss Simmonst, s azegyik gazdátlan rugós kést beledöfje. Látszott, sosem kapottApparátus-kiképzést, st, valószínleg a G-2 sem okoz akko-

ra kárt nekem, mint ahogy azt gondoltam.Igen. Ostoba. Mintha mind a négy égtáj felé akart volna

elindulni egyszerre. Siets léptekkel nyugat felé indult, aztándél felé, keresztül a bozótokon és ligeteken, mintha nem isakarna Miss Simmonson segíteni.

Mikor elérte az utcákat, úgy tnt, mintha egy hatalmas parkországból keveredett volna ki.

Nem túl messze egy felirat látszott a félhomályban:

VAN CORTLANDT PARK METRÓMEGÁLLÓ

Pénzt váltott. Az üveg mögött ül figura rá sem hederített.Két személyre szóló aprót dobott a forgósorompóba.

Hamarosan már a metrón utazott. A szerelvény repítette

ket. Alig volt valaki a közelükben. A biztonsági r elballa-gott elttük. A véres nadrágszár, s a lány tépett ruhája, vala-mint törött bokája ellenére még csak végig sem nézett rajtuk.

Egészségügyi Szolgálat állt a fehér csempén. Heller le-szállt.

Óvatosan, minden felesleges rázkódás nélkül vitte MissSimmonst. Az egyetem közelében jártak. Dél felé fordult az

Amsterdam Avenue-ra, majd a felirat eltt megállt:



496

ÁLLAMI EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLAT

Sötét volt odabent.

Keresztülment az Amsterdam Avenue-n, s belépett vala-hova, ami nem lehetett más, mint egy kórház traumatológiá-

ja. Egy darabig várt, majd mikor egy arra haladó nvér ész-revette ket a váróban, odalépett hozzájuk.

– Baleset – mondta a nvér. – Ültesse ide.A nvér elment, majd visszatért egy kerekeken guruló

hordággyal, s megütögette a tetejét.

Heller a hordágyra fektette Miss Simmonst.Az ápolón takarót terített rá, majd leszíjazta a mellkasá-

nál.A nvér ezután a pulthoz vezette Hellert. Elhúzott né-

hány nyomtatványt: – Neve? – Miss Simmonsnak hívják – felelte Heller. – Az Állami

Egyetem oktatója. A táskájában felteheten megtalálja a

részletes adatokat. Én csak egy hallgató vagyok.A nvér fogta Miss Simmons táskáját, s elvette belle a

biztosítási kártyát, s az ehhez hasonlókat.Fiatal segédorvos érkezett a folyosón, s nézett Miss

Simmonsra. – Sokk – mondta. – Sokkot kapott. – A bokája is eltörött – mondta Heller. – Nyílt törés. – Magának is megsebesült a karja – mondta a fiatal se-

gédorvos. Felhúzta Heller ingujját. – El kell látni. Úgy nézki, mintha kés metszette volna fel a karját. Hallgató? – Igen – felelte Heller. – Mindjárt megcsináljuk.Miss Simmons magához tért, és sikoltozni kezdett.Egy másik nvér érkezett tálcával a kezében, rajta injek-

ciós tvel. A segédorvos lefogta Miss Simmons karját. Az

ápolón elkötötte egy gumicsvel. Miss Simmons olyan va-dul dobálta magát, hogy a nvér képtelen volt beleszúrni az



injekciós tt a karjába. – Ez nem heroin, igaz? – kérdezte Heller. – Nem hiszem,

hogy drogos lenne.

– Morfium – felelte a segédorvos. – A legtisztább orvosimorfium. Ez megnyugtatja.

Miss Simmons nekifeszült az t fogva tartó szíjnak. Ki-szabadította a másik karját. Hellerre mutatott vele. – Vigyék melllem! – Mintha menekülni próbált volna elle. – Taka-rodj innen, te gyilkos!

A segédorvos és az ápolón közös er vel megfékezték

Miss Simmonst. A nvérnek sikerült végre beleszúrni az in- jekciós tt Miss Simmons vénájába.

Miss Simmons sikoltozva bámulta Hellert. – Te gyilkos!Te szadista!

A segédorvos így szólt: – Jól van, jól van, mindjárt jobbanlesz.

Documents

L. Ron Hubbard - Földi küldetés II. - A sötét kezdet