Egy természetgyógyász portréja

Furcsa ez a dolgozószoba. Íróasztal, könyvespolc, feszület, szenteltvíztartó, szentképek – egy pap szobája. Ám a falon az emberi test ábrái latin szöveggel, a szemorvosok látásellenőrzésre szolgáló táblája – mintha orvosi rendelőben ülnénk. Házigazdánk hófehér köpenye is az orvost idézi. De a vállfán reverenda lóg... Kinél is vagyunk hát? Orvosnál? Papnál?

Gyógyító pap – ez a megfelelő kifejezés Lajos atyával kapcsolatban. („Kedveseim, azt kérem, a faluról és a vezetéknevemről ne essék szó az írásukban. Látják ezt a rengeteg levelet az asztalomon? Gyógyulásra váró nagybetegek kérik a segítségemet, alig győzök nekik válaszolni, pedig hajnaltól késő estig talpon vagyok.”)

Lajos atyáról e percig csak annyit tudtunk, hogy lazarista szerzetes és természetgyógyász. Látogatásunk idejét másfél órára terveztük, fél nap lett belőle, és akkor is csak illendőségből búcsúztunk el tőle, legszívesebben hetekig nála maradtunk volna, hogy megtanuljuk, miként őrizhetjük meg testünk egészségét és lelkünk békéjét...

Fűben, fában orvosság van

Élt egyszer egy fiú, gimnazista a század elején Dombóváron, akit lelkes tanára megismertetett a füvekkel, a fákkal. Aztán a fiú nagyobbacska lett, és Piliscsabára került a lazarista papok missziós kongregációjába. Sokféle fű volt a hegyekben, és ő szorgalmasan gyűjtötte. A rendház könyvtárában pedig a szakirodalmat tanulmányozta. Füvei gyógyító erejét magán és rendtársain sorra ki is próbálta. Ezek voltak az első lépései a fitoterápiában (növénygyógyászatban).

–  Testünkkel kapcsolatban a legfontosabb teendőnk, hogy az egészségünket megőrizzük – mondja Lajos atya. – Ehhez pedig elengedhetetlen a nyers koszt. Az emberek, amióta a tüzet ismerik, megváltoztatták étkezési szokásaikat. A hővel kezelt étel pedig sok nyomorúság forrása. Együnk tehát sok–sok nyers zöldséget, gyümölcsöt.* És ne együnk húst!

–  De hiszen húsevő nép vagyunk!–  És betegek. Aki nem tud lemondani a nehéz töltött káposztáról, a zsíros

sertéspörköltről, annál jönnek is a különböző bajok. A megterhelés ellen tiltakozik a gyomor, a vese, a szív, jelentkeznek a keringési panaszok, aztán a reuma, a köszvény...

–  Lajos atya nem is eszik húst?–  Soha!–  De hát akkor min él? Például ma mit reggelizett?–  Először gyógyteát ittam. Négy–öt különböző gyógyfűből készítettem, mindig

másból. Egyszer a vesémet tisztítom, másnap a szívnek segítek, és így tovább. Fél órával a tea után megittam két deci sárgarépalét. Újabb fél óra múlva pedig a Kolláth–reggeli következett. Ez müzliféleség. Este egy deci vízbe beáztattam egy marék durva őrlésű búzát, másik pohárba maréknyi mazsolát, ezt reggel összekevertem, almát vágtam bele, mézzel édesítettem. Ez olyan tápláló és dús étek, hogy akár estig kibírnám vele.

–  Mi lesz az ebédje? Eszik délben egyáltalán?–  A rendszeres étkezés nagyon lényeges. Előbb mindig egy tányér nyers ételt

fogyasztok, utána egy tál párolt ételt, egy pohár vizet és kész. Alkoholt soha. A dohányzás is méreg. És tilos a csokoládé is! A nyers koszttal sok betegség megelőzhető, de ha mégis van valami panaszunk, legtöbbször az is gyógyítható természetes módon. Például, ha valakinek ég a gyomra, mert sok a sava, az igyék nyers krumplilevet, ami a savat közömbösíti, és nem terheli a szervezetet a gyógyszerek mellékhatásaival. Félreértés ne essék, orvosra, gyógyszerre, a sebész késére szükség lehet. De egy tüsszentéssel, kis torokfájással orvoshoz szaladni, antibiotikumokat bekapkodni: nagy merénylet a szervezet ellen.

* Valóban fantasztikus a nyers koszt hatása. Viszont óva intek mindenkit – különösen az emésztőszervi problémákkal küszködőket – attól, hogy hirtelen térjenek át erre az étkezési formára. A nyers étel fogyasztása nem jelenti egyben a jéghideg ételek fogyasztását, mert ez nagyon megterhelő lehet a máj számára. A szervezet számára a testmeleg ételek az optimálisak, akár nyersen, akár teljesen megfőzve fogyasztjuk. – A szerk. megjegyzése.

Különleges képesség

–  Piliscsabán éltem, amikor „a csoda” történt. A patikus felesége halálos beteg lett, betegsége okát nem ismerték, a gyógyszerek nem használtak. Már az utolsó kenetet is feladták rá. A férje, végső elkeseredésében arra gondolt, vajon nem valamiféle káros földsugárzás–e a bajok okozója? Emlékezett rá, hogy az első világháborúban, amikor katona volt, egy egész hadtestet megmentett a szomjhaláltól egy gyalogsági altábornagy. Különleges képessége révén egy sugárvesszővel megtalálta a sziklában azt a helyet, ahol érdemes robbantani, mert a mélyben víz van. A patikus elhozta ezt az embert a faluba, az bement a szobába, s azt mondta, fél méterrel vigyék arrébb a beteg ágyát, mert épp az ágy alatt, a mélyben olyan érc van, amely sugarakat bocsát ki. A beteg ágyát arrébb vitték, az asszony meggyógyult. Úgy tudom, még most is él. Ez 1928–ban történt. Engem ez a sugárdolog nagyon izgatott. Vágtam egy vesszőt valamilyen bokorról, és ugyanúgy végigmentem a szobán. A vessző az én kezemben is ugyanúgy mozgott. Hát ez vajon mit jelent? Gondoltam egyet és felkerestem az altábornagyot. Mondom neki, mit tapasztaltam. Hitetlenkedve csóválta a fejét, aztán a kezembe nyomott egy acélrudat, menjek ki vele a kertbe. Járkáltam a kertben, s egyszercsak nem tudtam tovább menni, mert az acélrúd nagyhirtelen, hatalmas erővel a föld felé fordult. Ekkor az altábornagy elmondta a titkot: ott a mélyben én vizet találtam. Mert vannak emberek, akik érzékenyek a föld mélyében lévő sugarakra. S tanácsokat adott, miként fejleszthetem e képességemet tovább.

–  Nemsokára rendünk tartományfőnöknője megkért, menjek el Recskre. Ott vett egy nyaralót idős apácák részére, de sajnos, víz nincs, lajton kell felhordani a völgyből a hegyre. A talajt már megvizsgálták a geológusok, s mondták, reménytelen a fúrás, víz sehol nincs. Elutaztam Recskre, körbejártam a parkot és két „folyót” találtam. Megjelöltem a helyet, hol ássanak, aztán visszajöttem Pestre. Néhány nap múlva táviratot kapok: Víz, víz, víz, az Isten áldja meg! A vízkeresés problémája engem különösebben nem érdekelt, nem akartam tovább foglalkozni vele, de azért volt néhány olyan eset, amikor a kérést nem háríthattam el. És a vizet mindig megtaláltam!

Megtalálja a betegséget is

Napvilágra került különleges adottságát Lajos atya továbbfejlesztette, illetve az emberi test beteg pontjainak megkeresésére használta és használja fel. Csakhogy az acélrudat egy kis inga helyettesíti. Ezzel keresi a betegség gócát.

–  Mint missziós pap, Márianosztrán, a női börtönben lelkigyakorlatot tartottam az elítélteknek. A börtönt testvérrendünk apácái vezették. A főnökasszony panaszolta, hogy az egyik apáca állandóan lázas, gyenge, pedig Pesten a kivizsgáláson minden lelete negatív volt. Kérte, hogy nézzem meg, mi baja van? Mondtam, szívesen, de nem kell nekem látnom se a nővért, hozzon tőle hajszálat, cipőpertlit vagy kézírást. A nővér írását az inga segítségével tanulmányozni kezdtem. Ilyenkor az illető mélytudatát faggatom. Gondolatban végigmegyek a szerveken, s ahol a baj van, ott az inga jelez. Részletezem. Így jutottam el a fejig. Sorra vettem. Agy? Nem. Szem? Nem. Fül? Nem. Az állkapocsnál jelzett az inga. Végigmentem a fogakon, s az egyiknél megtaláltam a bajt. Az apáca a főnökasszonnyal elment a fogorvoshoz. Az orvos a fejét csóválta: ez a fog egészséges. Megröntgenezte. Egészséges. A főnöknő felelősségére mégis kihúzta. És felkiáltott: egy gennygóc volt alatta! Erre az esetre azért emlékszem ilyen részletesen, mert ez volt az első, amikor az ingám még az orvostudománynak is ellentmondott.

–  Mi ennek a magyarázata, Lajos atya?–  Egyszerű. Az emberi testet úgy kell felfogni, mint egy elektromos hálózatot,

ahol a betegség zárlatot okoz.–  Más ember ezt a zárlatot nem találná meg?–  Ez adottság. A Jóisten ajándéka. Lehet, hogy sok emberben ott rejlik, csak

éppen nem tud róla. Missziós pap lévén sokat utaztam vonaton, sok időm volt, olvashattam. Megismertem a természetgyógyászatot, a gyógymódokat, a gyógyszertant, a vízterápiát, a gyógyfüvek, –növények természetrajzát és hatásmódját.

–  Tehát adottságai alapján megtalálja a bajt, tanulmányai alapján felállítja a diagnózist és ismeri a terápiát. Ennyi?

–  Ennyi. De ezzel az adottsággal nem dicsekedni kell, mert ez olyan ajándék, amit meg kell köszönni a Jóistennek és mások javára fordítani.

–  S hogyan talált egymásra a beteg és a gyógyító?–  A hat–nyolc napos lelkigyakorlatokon én mindig a test és a lélek egységéről

beszéltem. Mindkettő egészségéről. Az emberek megértettek és jöttek testi panaszaikat is elmondani. Aztán már elment a híre: itt van a gyógyító pap.

–  Tehát gondozta a lelket és gyógyította a testet. Ez utóbbit hogy fogadták az orvosok? Nem féltékenykedtek?

–  Az orvosokkal soha semmi bajom nem volt. Sőt, elismerték a munkámat. Pénzt én soha el nem fogadtam, a gyógyfüveim pedig nem árthatnak senkinek. Nem az orvosokkal volt nekem bajom.

–  Hanem kikkel?–  Rendünk feloszlatása után a Rákosi–korszakban engem ebbe a faluba

helyeztek, kisegítő lelkésznek és kántornak. Sok–sok levelet kaptam, betegek jöttek hozzám, gyanús lettem az AVH–nak. Ugye, klerikális elem vagyok, biztosan szervezkedek... Éberen figyelték minden lépésemet.

Ép testben ép lélek

–  Hány éves, Lajos atya?–  Nyolcvannégy.–  Az előbb a Bibliából olvasott fel nekünk. Szemüveg nélkül!–  Amikor a jogosítványomat hosszabbíttattam, ötdioptriás szemüveget írt fel az

orvos! Akkor elhatároztam, hogy rendbe hozom a szememet. Az alap természetesen a nyers koszt. De ezen kívül rendszeres szemtornára is szükség van. Na, csinálják csak utánam... – s megmutatja, miként kell a szemizmait munkára kényszeríteni. – Esténként szemfürdőt veszek. Egy liter meleg vízben (nem forró, csak kellemesen meleg) egy csapott kávéskanál jód nélküli konyhasót feloldok. A víz alatt mereven kinyitom a szemem, amíg ötöt számolok. Ezt kétszer csinálom minden este.

Az eredmény – nyilvánvaló.Kínai golyókat tesz a kezembe, tessék forgatni. Megnyugtatóak és rendben

tartják a vérnyomást. Alkalmazza a sok ezer éves kínai természetgyógyászatból az akupresszúrát is.

–  Gyermekeim, ne feledjék, a testet rendszeres tornával kell karbantartani – mondja, s egészen véletlenül valamiért lehajol a földig. Ezt a hajlékonyságot egy tizenéves gyerek is megirigyelhetné!

Már az ajtóban állunk.–  Ne feledjék – mondja –, az egészségünk megőrzésének egyik nagyon fontos

alapja, hogy mindig derűsek és vidámak legyünk. És mindig jó barátságban legyünk a Jóistennel, embertársainkkal és önmagunkkal.

(1990)

Az Anna című képes havilapban éveken keresztül megírhattam Lajos atya tanácsait, igaz, eléggé szűkre szabott terjedelemben. Pedig a természetgyógyászattal csak most ismerkedőknek a gyakorlati alkalmazáshoz kevés a távirati stílus. Valamivel bővebben jelentettem meg később ezeket a témákat a Vas Népében. (Ez a változat a könyv anyagának első része.)

Lajos atya több súlyos betegségemből meggyógyított. Régóta allergiában szenvedtem; a szakorvosok kezelése, a gyógyszerek nem használtak, sőt állapotom rosszabbodott. Lajos atya igen szigorú diétája (amely hat hétig tartott) úgy rendbehozott, hogy három éve nincs allergiám. Évtizedek óta – ősszel és tavasszal – hetekig kínlódtam influenzával. Amióta az atya tanácsára 3–4 gerezd fokhagymát és egy fej vöröshagymát eszek ebben az időszakban (naponta), elkerül az influenza. Az őszi ködökkel jelentkező, szintén hetekig tartó lumbágó és ízületi gyulladás erős fájdalma, görcse az általa ajánlott káposztapakolás hatására (külső fájdalomcsillapítás) szűnik, a belsőleg alkalmazott kúra hatására pedig napok alatt elmúlik – gyógyszerek nélkül.

A saját magamon folytatott kúrák közben arra jöttem rá, mennyi mindent kellene tudnunk a zöldségekről s az eljárásokról, amelyek segítségével felhasználhatjuk őket. Ezért tartottam fontosnak, hogy részletezzem, összefoglaljam a zöldségfélék gyógyító hatását. Ezek (Lajos atya rendelkezésemre bocsátott szakirodalmán kívül) ma már saját tapasztalataimat, étrendi szokásaimat, receptjeimet is tartalmazzák, és néhány rövid anyag kivételével még nem jelent meg nyomtatásban.

A könyv harmadik része kiegészíti a gyógymódok alkalmazását, az életmód kialakítását. Ezeket a hozzám írt levelekben feltett kérdések hatására fogalmaztam meg.

1993 tavaszánSulyok Katalin

Gyomorbántalmak

Emésztőrendszerünk betegségeit többnyire mi magunk idézzük elő. Túl sok nehéz, zsíros, fűszeres ételt eszünk. Aztán: ételeinknek biokémiailag rossz az összetétele, mert például zöldséget és gyümölcsöt egyszerre fogyasztunk. Továbbá, az ételt nem rágjuk meg rendesen, hanem gyorsan „belapátoljuk”. Komoly gyomorpanasszal mindenképp orvoshoz kell fordulni. De vannak olyan apróbb bajok, amelyeket magunk is gyógyíthatunk.

Gyomoridegesség. Kétfajta kezelést igényel. Az egyik módszer pszichés. Nyugtassuk meg magunkat, relaxáljunk, és ne együnk akkor, ha valaki vagy valami felbosszantott. A másik módszer: igyunk kakukkfű-, citromfű- vagy borsmentateát. Egy csészényi vízben főzzünk egy kávéskanál teát néhány percig, majd kortyolgatva, szüneteket tartva igyuk meg.

Gyomorhurut. Meglehetősen viharos lefolyású. Hányingerünk van, hányunk, felpuffadunk, nagy a hasunk. Hőemelkedésünk is lehet. De nincs szükség gyógyszerre! Néhány napig koplalnunk kell, ennyi az egész. Viszont a folyadék pótlásáról gondoskodjunk: igyunk valamilyen gyógyteát. Ha a gyomorhuruthoz fejfájás is társul, akkor citromfűből, bodzavirágból vagy borsmentából készítsünk teát. Mindezt lehet vegyesen is. Naponta többször igyunk, különösen, amikor úgy érezzük, hogy sok folyadékot veszítettünk.

Hányás ellen borsmenta-, cickafark- vagy babérlevélteát igyunk. Néhány babérlevelet egy csésze könnyű, fehér borban főzzünk hat-nyolc percig, és melegen igyuk meg. Gyerekeknek ilyenkor édes- vagy konyhaköményteát adjunk. Egy kávéskanál köményt egy csésze tejben nyolc-tíz percig kell főzni és melegen meginni.

Gyomorgörcsre ugyancsak a köménymagtea való.

Émelygésre is köményteát igyunk, de ilyenkor negyedóráig tejben kell főzni. Ha nem akarunk ezzel pepecselni, daráljuk meg a köménymagot és keverjük a már kész ételbe. Megszünteti az émelygést a petrezselyemgyökér is. Reszeljük apróra és hintsük az ételre.

Rosszul emésztünk. Evés után fél órát feküdjünk hanyatt, gyomrunkra tegyünk állott vizes borogatást. Rágcsáljunk el öt-hat szem borókabogyót. Vagy: egy-két almát reszeljünk péppé, és hagyjuk, hogy jól megbarnuljon. Ne édesítsük, és ne savanyítsuk semmivel.

Gyomornyomás. Ecetes vizes meleg borogatást tegyünk a gyomrunkra, és igyunk orbáncfűből főzött teát.

Sok a savunk. Naponta háromszor, étkezés előtt fél órával egy meghámozott, nyers burgonyát megreszelünk. Fél csészényi levet kell kapnunk. Ezt iszogassuk. Ha idegenkedünk a krumplilétől, ezerjófűből vagy édesköményből főzött teát igyunk. Az ezerjófüvet vízben, a köményt tejben kell megfőzni. Ne együnk savas ételeket.

Kevés a savunk. Ilyenkor, a közhiedelemmel ellentétben, nem savanyúságot vagy citromot kell enni, hanem valami keserűt. Minden olyan tea jó, amelyik keserű növényből készült. Például ezerjófű, katángkórógyökér. Szervezetünk ugyanis egységes egész, és csodálatosan működik. Mihelyst szájüregünkbe kerül a keserű, az ízérzékelő bimbók máris jelzik a gyomornak: vigyázz, keserűt kapsz, termelj sok savat! Tehát akinek kevés a sava, étkezés előtt fél órával igyon egy csésze keserű teát.

Bélpanaszok

Hasmenés. Tünetét könnyen kezelhetjük. Egy pohár könnyű fehér borban főzzünk öt percig vadgesztenyét, amit előzőleg a héjától megtisztítottunk és alaposan összetörtünk. Főzés után a levét szűrjük át, és lassan, kortyolgatva igyuk meg. Néhány óra múlva a panaszunk megszűnik. Van egy azonnal (perceken belül) ható formája is a kezelésnek. Ehhez kevés tiszta alkoholt vízzel hígítsunk fel, ebbe reszeljünk bele egy vadgesztenyét, és mindenestül igyuk meg. Két-három napig szigorúan koplaljunk.

Székrekedés. Nagyon sok ember csak hashajtók segítségével képes elvégezni a nagydolgát. Ne szoruljunk gyógyszerekre! Változtassunk az életmódunkon. Mozogjunk többet, étrendünkben bőven szerepeljenek rostos anyagok (magvak, gabonafélék, zöldségek), igyunk bőven folyadékot, és rendszeresen végezzünk hasizomgyakorlatokat.

Napi gyógyításra tornát ajánlok. Fölkelés előtt feküdjünk hanyatt, lábunkat húzzuk fel annyira, hogy a hasunkhoz érjen a térdünk. Mélyen lélegezzünk be, végbelünket húzzuk össze és néhány másodpercig maradjunk így. Majd a végbelet lazítsuk, a lábunkat tegyük vízszintes helyzetbe és lélegezzünk ki. Ezt a gyakorlatot nyolcszor-tízszer ismételjük el, és a második-harmadik napon már lesz székletünk.

A szorulásos ember vacsorára 10-12 szem aszalt szilvát egyen meg. Reggel áztassa be, így estére megpuhul. Lehet rátenni egy kevés mézet is, így még jobb az íze. De a szilvát ehetjük reggel is, akkor természetesen este kell beáztatni. Vagy este négy-öt darab szárított fügét öntsünk le annyi étolajjal, amennyi ellepi. Reggel, éhgyomorra együk meg. Tökéletes bélműködésünk lesz tőle!

Szoktassuk rá magunkat, hogy minden nap ugyanabban az időben menjünk vécére. (Azonos időben ébredjünk, keljünk fel, tornázzunk.) Ha odafigyelünk, nem lesz aranyerünk.

De ha már van aranyerünk, az bizony fáj. A fájdalmat csökkenteni, a bajt gyógyítani kell.

Ne feküdjünk hanyatt, csak oldalt vagy hason. Ne üljünk puha, párnás székre, csakis keményre. Ne üljünk hosszan hátrahajolva, hanem csakis egyenes gerinccel. Hozzuk rendbe a székletünket, hogy ne legyen kemény. Székrekedés után hideg vízzel mossuk meg, majd töröljük szárazra a végbél környékét. Heti három-négy alkalommal rövid időre (amíg tizenötöt számolunk) üljünk 20 °C-os vízbe, vagy hideg pólyával tekerjük be altestünket úgy, hogy fedje a végbelet is.

A fájdalom csillapítására körömvirágkenőcsöt ajánlok. Már nálunk is kapható a gyógyszertárakban és a gyógynövényt árusító üzletekben. Ara kissé borsos, s mert majd minden kertben nyílik nyaranta körömvirág (igénytelen és szeretik) azt ajánlom, hogy a kenőcsöt készítsék el házilag. Néhány nyíló virág szirmát leszedjük, megmossuk, szűrőn lecsurgatjuk, tiszta ruhában szárazra törüljük, és porcelánedényben jól összezúzzuk. Kevés, felolvasztott disznózsírba keverjük, hideg helyre tesszük. Tíz napon át minden nap felolvasztjuk és alaposan átkeverjük. Végül átszűrjük, és tégelyekben lezárva, hideg helyen tartjuk. Így évekig eláll. Székelés után a hideg vízzel megtisztított, szárazra törölt végbelet bekenjük vele, ez az égető-szúró fájdalmat azonnal megszünteti.

Gyomorrontás, bélhurut

Különösen nyáron gyakori mindkettő. Tünetük: hasmenés, bélfeszülés, néha felfúvódás érzése, fájnak a beleink, bélkorgás, a szelek kellemetlen szaga, fejfájás és láz is gyötörhet.

Nyáron mindenképp fokozottan ügyeljünk a higiéniára. A nyersanyagokat lehetőleg folyó vízben, ha ez nincs, akkor bő vízben többször alaposan mossuk meg, az ételt zárjuk el a legyek elől. A főtt ételt kihűlés után azonnal tegyük frizsiderbe, ha csak a legkisebb gyanú is fennáll, hogy az étel megromlott, azonnal dobjuk ki; a tányérokat, evőeszközöket még tiszta állapotban is zárjuk el, étkezés előtt szappanos vízzel mossunk kezet, a törülközőnk mindig tiszta és száraz legyen.

A gyomorrontással nincs sok gondunk. Két-három napig koplaljunk (ez többnyire nem esik nehezünkre, hisz nem kívánjuk az ennivalót).

A folyadékbevitelről ne feledkezzünk meg: bőven igyunk teát, elsősorban csipkét ajánlok, természetesen cukor nélkül. A gyomrunk és beleink kiürülnek, megtisztulnak a koplalással, ezért az utána következő napokban ne terheljük meg sok evéssel. Legalább az első nap csak vízben főtt burgonyát együnk, majd még két-három napig könnyű ételeket vegyünk magunkhoz.

A bélhurut már komolyabb baj. Előidézője rendszerint valamilyen fertőzés. Például olyan gyümölcsöt, zöldséget ettünk, aminél nem tartották be a permetezéskor előírt várakozási időt, ételünket „beköpte” a légy, a zöldségen, gyümölcsön, melyet nyersen fogyasztottunk, bogarak, hernyók lapultak meg...

Nagyon fontos, hogy két-három napig koplaljunk. Utána néhány napos diétának kell következnie, s majd csak azután térhetünk át a rendes kosztra. A koplalás utáni első két nap csak vízben főtt burgonyát együnk, majd párolt zöldségeket; ezeket lehetőleg passzírozzuk vagy turmixoljuk. A kenyeret csak pirítva fogyasszuk. A kímélő koszt után is csak fokozatosan térjünk vissza megszokott ételeinkhez.

A koplalás időszakában ennél a betegségnél is csipketeát ajánlok. A szárított csipkebogyót soha ne főzzük, csak forrázzuk, s lefedve két-három órát hagyjuk

állni. A koplalást követő diétához ihatunk különböző gyógyteákat. Például készíthetjük ezerjófűből, borókamagból, cickafarkból, borsmentából, citromfűből, fehér árvacsalánból külön-külön, vagy egyenlő arányban, vegyesen. Kitűnő az áfonyalevéltea is. A füveket ne főzzük, csak forró vízzel forrázzuk le és hagyjuk állni, majd szűrjük le és kortyolgassuk.

Kiváló hatású az almakúra (ezt ehetjük a főttkrumplikúra idején is). Naponta háromszor egy szép nagy almát pépesre reszelünk, és legalább fél órát állni hagyjuk. Akkor kezdjük eszegetni, amikor már jól megbarnult, mert hatását akkor fejti ki igazán. Jó gyógyszer az is, ha a diétaidőszakában egy pohár könnyű vörösborba belereszelünk egy fél szerecsendiót, és két-három részre osztva elkortyolgatjuk.

Bélhurutnál az első két nap tegyünk meleg vöröshagyma-pakolást a hasunkra. Az apróra vágott vöröshagymát a saját levében felmelegítjük, s könnyű szövésű, ruhába csavarva a hasunkra tesszük. Vagy - ennél egyszerűbb és kevésbé illatos - ha meleg kamillateába mártott ruhával borogatjuk a hasunkat.

Bélparaziták

A bélférgek a beleinkben megtelepedő élősködők. Sok ember nem is sejti, mit táplál magában, csak azt érzi, hogy nincs rendben az egészsége.

A bélférgek és élősdiek elleni kezelést csak akkor kezdjük el, ha biztos a diagnózisunk. Minden tisztázatlan hasi megbetegedésnél gondolni kell a létezésükre, különösen tartós hasmenésnél vagy indokolatlan, gyakori hányingernél, esetleg más okkal nem magyarázható vérszegénység esetében. A székletből ránézésre megállapítható, mozog-e benne valami.

Ha mozog, próbáljuk meghatározni, hiszen többféle parazita létezik.

A galandféreg. Tizenöt-húsz méterre is megnőhet. Melyek a tünetek? A beteg sápadt, karikás a szeme, étvágytalan vagy éppen hogy jó étvágyú, sokat eszik., mégse fog rajta az étel. Gyakran fáj a hasa, savanyút böfög, olykor szédül. Székletében időnként metélthez hasonló fehérgyűrű fordul elő.

Többféleképpen is megszabadulhatunk tőle, ha az alábbi kúrák valamelyikét végigcsináljuk.

1. Reggel, éhgyomorra igyunk páfránygyökérből főzött teát, majd egy óra múlva igyunk valamilyen erős, de nem olajos hashajtó teát. A páfránytól a féreg elszédül-elbódul, a hashajtó pedig kihozza.

2. Este együnk valamilyen sós ételt. Például heringet, túlérett sajtot. Reggel igyunk has-hajtó teát.

3. Éhgyomorra, félóránként mézzel édesített citromfűteát igyunk.4. Éhgyomorra igyunk egy csésze erős rozmaringteát.5. Éhgyomorra igyunk fokhagymás tejet.Két óra elteltével reggelizzünk. S ha jön a székelési inger, üljünk melegvizes

éjjeliedényre. A meleg párától a féreg feje nem szakad be, kijön.

Gyakori az orsóféreg. A vékonybélben tartózkodik és a földigilisztához hasonló. Tíz-tizenöt centire megnőhet.

Ugyancsak gyakori a cérnaféreg. Ez a vastagbélben tanyázik, és egy-két centis fehér darabokban távozik a széklettel.

Mindkettőnél alkalmazzunk esténként fokhagymás, hideg vizes beöntést. Vagy főzzünk meg fele tej, fele víz keverékében két-három gerezd pépesre zúzott fokhagymát, és egy csészével igyunk meg éhgyomorra. Két óra múlva reggelizhetünk.

Reggelente éhgyomorra, egy hónapon át nyers reszelt sárgarépát eszünk. Vagy néhány gerezd fokhagymát. Utána csak két óra múlva reggelizhetünk.

Jó féregűző szer annak, aki bírja: két-három hétig együnk vacsorára lencsefőzeléket.

Hogy a férgektől végleg megszabaduljunk, fontos, hogy elkerüljük a visszafertőzést. Ezért valamennyi családtagunkat is kezelnünk kell. Fordítsunk nagy gondot a tisztálkodásra, az ágyneműt, fehérneműt, törülközőt főzzük ki, és forró vasalóval vasaljuk át, mivel a kórokozó megtapadhat bennük. Nadrágban, kesztyűben aludjunk a kúra alatt.

Megelőzésére is gondoljunk: a férgek a háziállatokban tenyésznek, ezért fokozottan figyeljünk a higiéniára. Tartsuk tisztán körmünket, étkezések előtt mossunk kezet. Mellőzzük az át nem sült, nyers húsok fogyasztását; a zöldséget, különösen a nyers salátát, gyümölcsöt alaposan mossuk meg.

Reuma, lumbágó, köszvény, ízületi gyulladás

Vérünk húsz százalékban savakból, nyolcvan százalékban lúgokból áll. Ha ez az egyensúly felbomlik és túlsavasodás lép fel, a vese a szervezetből nem tudja eltávolítani a húgysavat és az apró kristályok formájában lerakódik az izmokban és az ízületekben.

Az lenne a legjobb, hogyha ezt a folyamatot megakadályoznánk. Hogyan? Helyes táplálkozással. A fenti bajok megelőzése érdekében egyáltalán ne együnk húst, állati zsiradékot, kemény növényi olajat, konyhasót, fehér kenyeret, péksüteményt, cukrászsüteményt, cukrot, csokoládét, kakaót. Hogy akkor mit együnk? Sok-sok zöldséget, hagymát, diót, gesztenyét, búzacsírát, mézet, gyümölcsöt, és ehetünk túrót,tejet, sajtot is.

Amikor a fenti betegségek valamelyikében szenvedünk, diétázzunk. Mindenekelőtt száműzzük étrendünkből a felsorolt tiltott ételeket. És igyunk a vizelet-kiválasztást segítő gyógyteákból. Például csipkebogyóteát mézzel. Akár másfél litert is megihatunk naponta. Együnk meg minden nap öt-hat gerezd fokhagymát, egy-két közepes fej vöröshagymát és legalább egy gumó zellert, vagy ha ez nincs, akkor félmaréknyi zellerzöldet. És nyers káposztát. Mindezt elkészíthetjük salátának is: lereszeljük, meggyaluljuk vagy vékonyra vágjuk, összekeverjük olajjal, mézzel, búzacsírával, savanyíthatjuk almaecettel.

S mert itt-ott nagyon fáj, a fájdalmat csillapítani kell. De ahelyett, hogy gyógyszereket kapkodnánk be, hívjuk segítségül fájdalomcsillapításra a természetet, a természetes módszereket.

Itt van például a fejes káposzta. Leszedünk róla néhány levelet, a vastag ereket kivágjuk, és egy üveggel megmángoroljuk, fellazítjuk a rostokat. Ezt a levelet pamutból vagy gyapjúból készült textíliával rákötjük a fájós testrészre. A pakolás estétől reggelig maradjon fenn, s reggel langyos, szappanos vízzel mossuk le a helyét. Készíthetünk hagymapakolást is. Egy jó nagy fej vöröshagymát lereszelünk,

vékony szövésű ruhába csomagoljuk és a fájós testrészre tesszük. Nem árt, ha egy frottírtörülközőt teszünk fölé, hiszen a hagyma leveses.

Fájdalomcsillapításra borogatást is alkalmazhatunk. Friss vagy szárított csalánlevélből erős teát főzünk. Azon melegen átitatunk vele egy ruhadarabot, és a fájós testrészre tesszük. Ha kihűlt, melegítsük fel és forró teával ismételjük meg.

Olajjal is kenegethetjük, ahol fáj. A gyógyszertárban vásároljunk borsmenta-, ánizs-, kakukkfű-, levendula- és terpentin olajat. Ez utóbbiból 20 gramm kell, a többiből 5-5 gramm. Összekeverjük és bekenjük a fájós részt.

Nagyon fontos a mozgás. Ha bárhol gyulladásunk van, akkor várjuk meg, amíg az megszűnik. Ha nincs, akkor óvatosan mozogjunk, tornásszunk. Semmiképp se feküdjünk napokig mozdulatlanul.

Maga a kiváltó ok rendszerint pszichés eredetű: valamilyen negatív élményben volt részünk. Ez lehet például meg nem értés, becsapottság, szeretethiány. Ilyenkor tápláljuk agyunkba (mondogassuk sokszor): főnököm, kollégám, férjem, feleségem, gyerekem miatt nem fogok kiborulni! Egészséges akarok lenni!

Összefoglalva: helyes étrend, fájdalomcsillapítás, mozgás, pszichés ráhatás. És meggyógyulunk.

Cukorbaj

Cukorbetegségről akkor beszélünk, ha a szervezet a felvett táplálékban lévő és az emésztés során képződő cukrot, keményítőt nem tudja hasznosítani, és a vesék a többi elhasznált anyaggal kisöprik testünkből.

Ha egy orvosi vizsgálatnál kiderül: cukrosak vagyunk, ne essünk kétségbe, mert bajunk kezelhető. De nagyon fontos, hogy az orvos utasításait betartsuk. Rendszeresen ellenőriztessük a vizeletünkben és vérünkben lévő cukorszintet, mert csak ennek ismeretében lehet hatásos a diétánk. Márpedig a diéta a cukorbetegség egyik legfőbb gyógyszere! Sajnos sokan vannak, akik a diéta hallatán azt mondják: én pedig a (sok) kenyérről, zsírról, szalonnáról le nem mondok. Legfeljebb inzulinozom magam... Kérem, aki nem akar súlyos szövődményeket, élete végéig tartó kínlódást, az szokjon hozzá a gondolathoz, hogy ezután másként kell élnie, étkeznie.

Mindenekelőtt az étkezési szokásain kell változtatnia. Javaslom, térjen át a vegetáriánus étrendre, újabb kutatások szerint ugyanis nem árt a húst is mellőzni.

A vegyes nyers koszt lenne az ideális. Zöldséggel, főzelékkel, gyümölccsel csökkenteni - és szabályozni - lehet a kiválasztott cukor mennyiségét.

A szalonnát mellőzzük, disznózsír helyett olajjal, vajjal főzzünk. Tilos főtt és sült tésztát, süteményeket enni. Kenyeret csak az előírt mennyiségben. De ez utóbbi nem jelent megvonást! Kenyér helyett gabonát egyenek. Búzát, árpát, zabot - egészben áztatva, csírázva, őrölve vagy pehelyként (müzlinek elkészítve). Ehetnek kölest, hajdinát, kukoricát, főve köretnek, vagy gyümölccsel ízesítve. Igazán nagy a választék. A különbség csak annyi, hogy nem kenyér formájában kapja a szervezet a gabonát. A nem cukorbetegeknek is ez lenne az egészségesebb.

Fogyasszanak káliumban bő zöldségféléket. Ilyen a fejes saláta, uborka, vöröskáposzta, savanyúkáposzta, karalábé, petrezselyem, kelkáposzta, spárga,

paradicsom, hónapos retek, zöldbab, zeller, zöldborsó, cékla, vöröshagyma, gomba. Ha mégis hagyományos főzelékre vágynak, ne fehér liszttel rántsák be, hanem olajon pirított, teljes kiőrlésű búzaliszttel, rozs- vagy hajdinaliszttel.

A zöldségeket ne keverjük! Egy alkalommal csak egyfélét együnk. Ugyanis ha főzve-párolva többfélét keverünk össze, az puffadást okozhat, szelet csinál. A zöldségfélét mindig főétkezésre, a gyümölcsöt pedig két étkezés közt fogyasszuk. Ehetünk savanyú almát, körtét, sárgabarackot, meggyet, áfonyát, ribiszkét, diót, mandulát, mogyorót.

Soha ne édesítsünk cukorral, s citrom helyett inkább almaecetet ajánlok savanyításra. A kávé, az alkohol természetesen tilos. Sokak szerint hasznos, ha vízkúrát iktatunk életünkbe. Reggelente hideg vizes lemosást, térdzuhanyt vagy karfürdőt tessék venni, ez mindössze egy-két percig tartson. Emellett sok mozgást, gyaloglást, sétát, tornát, úszást javaslok. És pozitív életszemléletet. Vagyis ne azzal teljen a nap, hogy azt mondogatja magának, gondolja magában: én gyógyíthatatlan beteg vagyok. Hanem inkább azt szuggerálja: ha betartom az utasításokat, figyelek az étkezésemre, akár száz évig is élhetek!

Nátha, influenza

A náthát legjobb lenne megelőzni, az influenzát pedig elkerülni...Gyógyításukat ne azzal kezdjük, hogy marokszámra kapkodjuk be az otthon

fellelhető gyógyszereket.Ha náthásak vagyunk és lázunk is van, föltétlenül maradjunk ágyban.

Alkalmazzunk Kneipp-kúrát: két óránként, hideg vízbe mártott ruhával mossuk le testünket (gyorsan dolgozzunk), és törülközés nélkül bújjunk vissza a meleg ágyba. A negyedik-hatodik lemosás után erősen izzadni fogunk (kiizzadjuk magunkból a betegséget), és akár már másnapra meg is gyógyulunk.

Végezzük el a Neti-kúrát is. (Aki minden reggel megcsinálja, azt elkerüli a nátha!) Egy pohár langyos vízben feloldunk egy késhegynyi konyhasót. Tenyerünkbe töltünk belőle, majd egyik orrlikunkat befogjuk, és a másikkal szippantjuk a sós vizet. Fejünket felemeljük, hátra tartjuk, így a felszippantott víz a szánkba folyik. Kiköpjük, krákogunk, kifújjuk az orrunkat. Ezt kétszer-háromszor egymás után megismételjük. Majd a másik orrlikunkon végezzük el ugyanezt.

Ügyeljünk a helyes orrfúvásra! Mindkét orrlikat külön-külön fújjuk ki. Éspedig: egyiket befogjuk, a másikon fújunk. Így elkerülhetjük a füldugulást.

Ha az orrunk bedugult (mindig csak az egyik lik), fekve forduljuk a másik oldalunkra. Hamarosan kitisztul.

Ha fáj a fejünk, fülünk, torkunk, vagy hurutosan köhögünk, „nem akar felszakadni”, készítsünk vöröshagyma-pakolást.

Egy nagy fej hagymát vágjunk apró kockára, és lábasban kavargatva, a saját levében pároljuk üvegesre.

Vászonruhába csomagolva, azon melegében tegyük a tarkónkra, fülünkre, nyakunkra vagy a mellkasunkra. Estétől reggelig maradjon rajta. A pakolást kétszer-háromszor is megismételhetjük. A hagyma mindig frissen készült, a ruha pedig száraz és tiszta legyen.

Végezzünk rendszeresen kígyólégzést. Nyelvünket csővé formáljuk a szánkban, a vége cseppet lógjon ki az ajkaink közt. Vegyünk levegőt. Jól töltsük fel a tüdőnket. A képződött nyálat nyeljük le, majd a beszívott levegőt hosszasan, az orrunkon át

lélegezzük ki. Ezt ismételjük meg tízszer. Majd pedig hetenként hárommal emeljük a gyakorlat számát, egészen ötvenig. Arra figyeljünk, hogy ajkunk mindig nedves legyen.

Aki naponta rendszeresen elvégzi a Neti-kúrát és rendszeresen „kígyólélegzik”, azt elkerüli a nátha.

Az influenzát ugyanúgy gyógyíthatjuk, minta náthát. Vagyis ágyban fekvés, vizes lemosás, Neti-kúra, vöröshagyma-pakolás, kígyó-légzés. Mindkét betegségnél fontos, hogy koplaljunk. Evés helyett vigyünk be elegendő folyadékot szervezetünkbe: sokat teázzunk. Ilyenkor kiváló a bodzavirágtea, az orvosi zsálya- és a csipkebogyótea. Ez utóbbi tízszer annyi C-vitamint tartalmaz, mint a citrom.

Ha a fent leírtakat mind megcsináljuk, három-négy-öt nap alatt még a makacsnak tűnő influenzából is kigyógyulunk. Szövődmény nélkül!

Asztma

A légzőszervi betegségek közt elég gyakori az asztma, s már a gyerekeknél is előfordul. Kifejlődésének számtalan oka lehet: a városi szennyezett levegő, környezeti ártalom, vegyszerek belégzése, légcsőhurutok, dohányzás, allergia. A betegségnél nagyon fontos a rendszeres orvosi ellátás; a beteg és az orvos együttműködése. De az orvosi kezelés mellett mi magunk is segíthetünk: a rohamokat megszelídíthetjük, gyakoriságukat csökkenthetjük.

Ha mód van rá, jó levegőjű helyen éljen az asztmás. Ha roham jön rá, fullad, azonnal fektessük le és nyissunk ablakot. Hanyatt feküdjön, semmiképp sem oldalt. Felsőtestét emeljük meg párnákkal. Adjunk neki görcsoldót, köptetőt, nyugtatót, vízhajtót tea formájában. Könnyít az állapotán, ha a mellére vöröshagyma-pakolást teszünk. Vagy ha a mellkas bal oldalára kis vászon-, pamutzacskóban (nem műszálasban) tyúkhúrt vagy száraz szénapolyvát teszünk. Itassunk vele szíverősítő teát galagonyából, rozmaringból, citromfűből.

Naponta negyed órát végezzen hasi légzést. Ez a következőképpen történik: kezét tegye a hasára, és lélegezzen mélyet. Ha belégzésnél a hasa emelkedik és nem a mellkasa, akkor helyes a gyakorlat. A mélylégzés akkor is hasznos, amikor jön az asztmás roham, mert ha így lélegzik, az hamarább elmúlik.

Nagyon jót tesz a szénapolyvafürdő, heti egy-két alkalommal. Négy-öt nagy marék szénapolyvát vízben három percig forralunk, és ezt szűrjük hozzá a fürdővízhez.

Az asztmásra előnyösen hat a környezetváltozás. Előfordulhat, ha más vidékre vagy más lakásba költözik, megszűnnek a rohamai. Ilyenkor az okok közt allergiára gyanakodhatunk.

A beteg a rohammentes időszakban is kezelésre szorul és ennek fontos része a diéta.

Tilos a dohányzás, a kávé, az alkohol! Étrendjében nem szerepelhet hús és húskészítmény, nem ihat tejet, tejterméket. Szigorúan tilos az édesség (cukor, csokoládé) is, kivétel a méz, a mazsola és a füge. Tilos valamennyi lisztes készítmény, kenyér, főtt és sült tészta, sütemény. Még csak ne is gondoljon a tojásra semmilyen formában, és olyan ételekre sem, amelyeket tojással készítenek. A gyümölcsök közül nem ehet narancsot, banánt, grépfrútot. Sótlanul kell étkeznie, és erős, csípős, illatos fűszereket sem használhat. Hogy akkor mit ehet? Zöldséget, gyümölcsöt, gabonafélét minden mennyiségben.

Az asztmás a roham elmúltával gondolja végig, hogy mit evett, és ha két-három eset után kiderül, hogy ugyanazt az ételt, vagy ahhoz hasonlót fogyasztott, bármennyire is szereti, örökre törölje ki még az emlékezetéből is.

Igyon gyógyteákat. A folyadékbevitelt nem kell korlátozni. Egy ajánlat: 2 gramm macskagyökeret és 2 gramm édesköményt vízzel vagy gyenge fehér borral 3-4 percig főzzük, majd leszűrjük. Reggel és este félcsészényit igyon belőle a beteg. Jó hatással van a zsurló, a csalánlevél, a zsálya, a kankalingyökér, a kakukkfű, a levendula, a kamilla, a bodzavirág, a veronika, az édeskömény, a galagonya, a fagyöngy is. Kettőt-hármat keverjünk össze közülük, s idővel kitapasztaljuk, melyik keverék ízlik legjobban.

Allergia

Nagyon sok ember szenved allergiában, ami nem mindig határolható el az asztmától. A panasz hetekig tart: szeme könnyezik, bedagad, orra folyik, ég a torka, gyakran tüsszent, köhög, nehezen lélegzik, fáj a feje, és rossz a közérzete. A gyógyszereket hiába szedi, panaszai csak nem akarnak megszűnni. Pedig az allergia szigorú diétával és nagy önfegyelemmel gyógyítható! Előrebocsátom: tilos a dohányzás, a kávé, az alkohol! A diéta rokon az asztmásokéval.

Étrendünkben nem szerepelhet semmiféle hús és húskészítmény, nem ihatunk tejet és tejterméket. Szigorúan tilos az édesség (cukor, csokoládé) is, kivétel a méz, a mazsola és a füge. Tilos valamennyi lisztes készítmény: kenyér, főtt tészta, sült tészta, sütemény. És még csak ne is gondoljunk a tojásra, semmilyen formában. A gyümölcsök közül nem ehetünk narancsot, banánt, grépfrutot. Ételeinket nem sózhatjuk meg, a sót felejtsük el, és erős, csípős, illatos fűszereket sem használhatunk.

Hogy akkor egyáltalán mit ehetünk? Zöldséget, gyümölcsöt, gabonafélét.

Reggelire legjobb az úgynevezett Kolláth-reggeli (müzliféleség). Este egy deci vízbe beáztatunk három-négy evőkanál durvára őrült búza– vagy rozslisztet. Egy másik edénybe beáztatunk tizenöt gramm mazsolát vagy valamilyen aszalt gyümölcsöt. Reggel a kettőt összeöntjük, belevágunk egy almát vagy tízdekányi bármilyen friss gyümölcsöt. Hozzáteszünk egy kis kanál mézet és összekeverjük. Meghinthetjük búzacsírával, apróra vágott dióval, mogyoróval vagy mandulával.

Ebéd: elsőként egy tányér saláta. (Van, aki ezzel már jól is lakik.) Minden nap más-más zöldségből készítjük, de mindig csak egyféléből. Levélre szedve, darabokra vágva, reszelve. Mindig öntünk rá egy evőkanálnyi olajat is, és ha kívánjuk, almaecettel (nem citrommal) savanyíthatjuk. Sokféleképpen ízesíthetjük: vöröshagymával, fokhagymával, petrezselyemzölddel, zellerlevéllel, kaporral, tárkonnyal, korianderrel, kinek mi ízlik jobban. Meghinthetjük mazsolával, dióval, búzacsírával, étkezési korpával.

Utána párolt étel következik. Két deci hidegvízbe beleteszünk egy marék felvágott zöldséget. (Télen mirelitet.) Egy evőkanál étolajat, kevés fokhagymát, vöröshagymát, egy evőkanál kölest, barnarizst, hajdinát vagy szójalisztet, szója granulátumot. Ízesítésnek a hozzávaló fűszert: petrezselyem, zeller vagy kapor stb. Só nélkül!!! - fedő alatt - tizenöt-húsz percig, lassú tűzön pároljuk. S mert mindig

más és más a zöldség, valamint a mag és az ízesítő, étrendünk változatos lesz, nem fogjuk megunni.

Vacsorára héjában főtt vagy sült burgonyát együnk olajjal és a fenti fűszerek valamelyikével. Bármilyen salátát fogyaszthatunk hozzá. De kiváló a retek is, ha lereszeljük, és mazsolával meghintjük.

Ha napközben vagy étkezések után megszomjazunk, gyógyteát igyunk. Készíthetjük csipkéből, kamillából, bodzából, hársfából, csalánból. Mézzel ízesíthetjük.

Két étkezés közt - nem előtte és nem utána - ehetünk gyümölcsöt.Ettől a diétától nem éhezik meg az ember, és szervezete is megkapja

mindazokat az anyagokat, amelyekre szüksége van. Ha betartják, higgyék el - kipróbáltam magamon - csodát tesz!

A tüdő

Étel nélkül harminc napig is kibírja az ember, levegő nélkül csak egy-két percig marad életben. A tüdőnek tehát jól kell működnie. Sajnos kényes jószág, könnyen megbetegszik. Vegyük komolyan, kezeljük és kezeltessük.

Tüdőhurut. Bármennyire is furcsának tűnik, a vesék meghűlése az oka. Tehát tartsuk melegen a vesénket, vagyis rétegesen öltözködjünk, s ügyeljünk rá, ha lehajlunk, akkor is takarva legyen. Igyunk vesetisztító, vízhajtó teát. Kiváló a tarackgyökér, a borókamag, a zsálya, a fehér árvacsalán, az orbáncfű, a lándzsás útifű, a kakukkfű, a cickafark. Magukban vagy közülük kettőt-hármat keverve készítsünk teát és óránként iszogassuk.

Tüdőtágulás. Legtöbbször az elhanyagolt, krónikus bronchitiszből (hörghurut) fejlődik ki. Akinek ez a betegsége, óvakodjék a meg-fázástól, egyáltalán attól, hogy teste vagy testének egy-egy része (keze, lába) lehűljön. Lehetőleg kerülje az izgalmakat. A betegnek nagyon jót tesz a fenyőillat. Ha nem fenyőerdő közelében él, akkor legalább a szobájában, vagy ahol különösen sokat tartózkodik, legyen mindig néhány fenyőgally.

Tüdőgyulladás. A tüdő leggyakoribb megbetegedése. Baktérium vagy vírus okozza. Gyakran jár magas lázzal, hidegrázással; végtagfájdalmak, fejfájás, levertség, köhögés lehet a tünete, súlyosabb esetben pedig a köpetben vér van; a beteg ajka és kezén a körmök kékes színűek.

A tüdőgyulladást semmiképp se akarjuk mi magunk kikúrálni, mielőbb hívjunk orvost, és utasításait hajtsuk végre! Persze a gyógyszerek mellett mi is segíthetjük a gyógyulást. Egy-két napig nem árt koplalni, vagyis, hacsak nem kéri, ne adjunk enni a betegnek. Utána is néhány napig csak könnyen emészthető ételt egyen. Kosztja ne legyen zsírdús, fűszeres, s főként ne „zabáltassuk”. Az első pillanattól nagyon fontos a folyadékbevitel. Különböző teákat adjunk neki, és bőven juttassunk a szervezetébe C-vitamint. Ez utóbbi lehet csipkebogyóból készített tea, csalántea, avagy citrom. Adhatunk neki limonádét bőven, de csak sima vízzel készítsük, Isten őrizz szódával! Ha láza van, tegyünk hideg vizes borogatást a lábfejére és a

homlokára is! Ha a borogatás átmelegedett, cseréljük ki hideggel. Éjszakára meleg ecetes vizes borogatást tehetünk a mellére.

A fenti teák mellett kitűnő gyógyító hatása van a fagyallevélből és tyúkhúrból készített teának is. Hogy könnyebben kitisztuljon, és ne nyálkásodjon el a tüdő, itassunk betegünkkel lándzsás útifűből, ökörfarkkóró-virágból, tüdőfűből, százszorszépből, veronikából, zsályából, fekete nadálytő gyökeréből főzött teát. Ezekből kísérletezzük ki, melyik ízlik neki a legjobban. Két-három-négyfélét is variálhatunk.

A tüdőgyulladásos beteg a köpetét szigorúan papír zsebkendőbe köpje, s azt rögtön dugja nylonzacskóba.

Tüdővérzés. Azonnal orvost kell hívni! A beteget rögtön lefektetjük, és nem szabad, hogy beszéljen! Az orvos megérkezéséig olyan teát kell vele itatni, ami hűsít. Ilyen a fekete nadálytő, a tyúkhúr, a zsurló és a tölgyfakéreg.

Köhögés

Valamennyi légúti megbetegedés kísérő jelensége a köhögés, de egyéb betegségek (pl. mellhártyagyulladás) is előidézhetik. A köhögés oka többféle lehet, de mindig valamilyen inger - idegen test, vegyi anyag belélegzése, megfázás, rossz városi levegő, erős dohányfüst, a légutakra tapadó váladék - váltja ki.

Ne vegyük természetesnek, hogy köhögünk, hanem mielőbb tisztázzuk az okát, és ezt szüntessük meg. Kétféle köhögést különböztetünk meg: az egyik száraz, a másik váladékot hoz fel. Mindegyik megviseli a szervezetet: befolyásolja a vérnyomást, így igénybe veszi az ereket és a szívet is. Tehát annak, akinek magas a vérnyomása vagy valamilyen szívbetegségben szenved, különösen oda kell figyelnie rá.

Semmiképp se akarjuk lefojtani! Köhögéscsillapítót még az orvos is csak indokolt esetben ír fel, tehát azon legyünk, hogy mielőbb feljöjjön a váladék. Ebben segítsünk szervezetünknek - köptetőkkel. A slájmot semmiképp se nyeljük le, a gyomrunknak, emésztésünknek nem tesz jót, hanem lehetőleg papír zsebkendőbe köhögjünk.

Természet adta köptető bőven van, ki-ki megválaszthatja az ízlésének legmegfelelőbbet.

Kakukkfű. Egy teáskanál kakukkfüvet egy csésze forró (de nem forrásban lévő) vízzel leforrázunk, lefedjük, és nyolc-tíz percig állni hagyjuk. Leszűrjük és megisszuk. Reggel és este egy-egy csészével készítsünk, mindig frissen.

Bodzavirág- vagy hársfatea. Ugyanúgy készítjük, mint az előbbit. Mézzel édesítjük.

Két deci könnyű, fehér borban két-három cikkfokhagymát főzzünk néhány percig, hűtsük le, és ebből kortyoljunk óránként.

Könnyű, fehér borban főzzünk néhány percig csalánlevelet és -gyökeret, hűtsük le, szűrjük le, és naponta hat-nyolc alkalommal igyunk meg belőle egy-egy kávés kanálnyit.

Vagy: egy nagyobb retek (nyáron hónapos, télen feketeretek) belsejét karalábévájóval óvatosan kikaparjuk, vigyázva, hogy át ne lyukadjon sehol. Megfelelő nagyságú csészébe tesszük, hogy ne dőljön el, és színültig megteltjük kristálycukorral. Néhány óra elteltével jó ízű és kitűnőhatású köptető szirupunk lesz. Két-három óránként igyunk belőle egy-egy kiskanállal. A reteklé két napig jó, utántölteni nem kell, inkább készítsünk újat.

A mézzel édesített fehér- (fejes) káposztalé is kiváló köptető. Ha van zöldségcentrifugánk, a készítése egyszerű, az összevagdalt káposztát azzal kipréseljük. Ha nincs, akkor a káposztát apró lyukú reszelőn megreszeljük, levét kézzel kinyomkodjuk. Egy pohár káposztalébe egy evőkanálnyi mézet keverünk, és kétóránként iszogatunk belőle.

Ha a köhögés négy-öt napi kúra után sem szűnik meg, légszomj vagy fogyás, színes- vagy véres köpet kíséri, orvoshoz kell fordulni!

Garathurut

A kultúrember egyik leggyakoribb és talán legkellemetlenebb nyavalyája a garattal (torokkal) kapcsolatos. A torok a szervezet egyik főkapuja, ahol a kórokozók, baktériumok, vírusok könnyen bejuthatnak. Például a szívizomgyulladás, a tüdőgyulladás, sokízületi gyulladás, a vörheny, a kanyaró és a nyakszirtmerevedés okozói - hogy csak néhányat soroljak. Nagyon sok betegség első tünete is rendszerint itt jelentkezik. Tehát, ha fáj a torkunk, ne legyintsünk, hanem igyekezzünk mihamarabb tisztázni, vajon valóban garathurutról van-e szó, avagy ez valamilyen komoly baj kísérője. Ha kísérő, akkor az igazi okot kell kezelni, s vele „meggyógyul” a torkunk is.

A valódi garathurutnak sokféle oka lehet. Például megfáztunk, hidegben vagy szélben sokáig beszéltünk. Okozhatja a nagyon nedves vagy a nagyon poros levegő is, továbbá füst vagy vegyi anyagok belélegzése. Akár hiszik, akár nem, az is okozhatja, ha nyitott szájjal alszunk! Oka lehet még a nátha és a tüdőgyulladás is. Továbbá: nagyon csípős, erősen fűszeres ételt ettünk, nagyon hideg vagy nagyon forró italt ittunk. (Tűzforró volt a tea, jéghideg az üdítő, esetleg jól befagylaltoztunk.) Nagyon hideg vagy nagyon forró volt az étel (kivettük a hűtőből és hidegen bekanalaztuk vagy épp leemeltük a tűzhelyről a forró levest, pörköltet.) Egyik leggyakoribb oka pedig a dohányzás.

Ha cigaretta okozta (okozza folyamatosan), azonnal abba kell hagyni a dohányzást! És aki hajlamos a torokhurutra (sok ember hajlamos rá) az fokozottan ügyeljen az előidéző okok kizárására.

Tünetei: fejfájás, néha hőemelkedés, nehezen nyelünk, piros és száraz a torkunk, „kapar”, köhögésre ingerel minduntalan és nyákos váladék jön fel. Teendőnk: a kiváltó okot megszüntetni, a tünetet pedig kezelni.

A kínzó kaparást enyhíti, ha éjszakára hideg vizes ruhát teszünk a nyakunkra, ezt szárazzal kössük át. Vagy fejeskáposzta–pakolást, agyagos pakolást ajánlok. A káposzta egész éjszakára rajtunk maradhat, az agyagot egy óra múlva szedjük le. Langyos zsálya- vagy zsurlófűteával naponta többször gargalizáljunk.

Rendszeresen tornázzunk, ezt kössük össze légfürdővel, vagyis a szabadban mozogjunk. Ha ez nem megy, akkor legalább nyitott ablaknál mozogjunk.

Végezzünk mély légzést. Ügyeljünk arra, hogy az orrunk jól működjön: rendszeresen fújjuk ki. A helyes módja: előbb befogjuk egyik orrlikunkat, a másikon kifújjuk a levegőt, aztán a másikat fogjuk be... Ha ugyanis az orrunk bedugul, a szájunkon át vesszük a levegőt, ami hideg, többnyire poros, és így szűrő nélkül egyenesen a garatba kerül. Naponta többször langyos, sós vízzel öblítsük ki orrunkat. Módja: tenyerünkbe vesszük a vizet, orrunkon felszívjuk, majd fejünket hátrahajtjuk, és végül kiköpjük a vizet. Orrunkat tisztíthatjuk kamilla- vagy zsurlóteás gőzöléssel is. Naponta hat-nyolc percig gőzöljünk. Esténként vegyünk forró lábfürdőt. Ha szükséges, akár hónapokon át kezeljük torkunkat, mert ha elhanyagoljuk, egész életünkre kiható következménye lehet.

Hörghurut

A hörghurutot (bronchitis), azt hiszem, mindenki ismeri.

Az akut (heveny) bronchitis oka többnyire az, hogy meghűltünk vagy a vesénk fázott meg. Épp ezért a megelőzése egyszerű: figyeljünk oda az öltözködésünkre. Nagyon fontos, hogy a lábunk ne hűljön le, tehát a cipőnk minden évszakban vízhatlan, télen pedig melegen bélelt legyen. A hörghurutot okozhatják vírusok és baktériumok egyaránt. Ha nem megfázás és nem baktérium okozza, akkor allergiás eredetre gyanakodhatunk.

Gyakran, de nem mindig kezdődik lázzal, és jellemző rá a fájdalmas köhögés, többnyire nem is törődünk vele, köhögünk, na és, majd elmúlik... Ne vegyük félvállról, nem annyira ártatlan, mint hisszük, életre szóló nyavalyák fejlődhetnek ki belőle.

Mint minden tünetnél, itt is a kiváltó okot kell megszüntetni. Ha allergia az oka, akkor az allergiát kezeljük. Ha tudjuk, hogy a vesénk fázott meg (ezt jelzi a gyakori vizelési inger, olykor fájdalmas vizeletürítés, a vese, avagy/és a hólyag fájdalma), tegyünk meleg vöröshagyma-pakolást a vese és a hólyag tájékára. Ha csak „egyszerűen” megfáztunk, akkor a mellünkre és a hátunkra tegyünk vöröshagyma-pakolást. Jól takarózzunk be, és a meleg pakolástól hamarosan erősen izzadni kezdünk. Ennek örüljünk, mert a betegség így távozik.

A folyadék pótlására, a köhögés enyhítésére és a szervezet ellenálló képességének növelésére igyunk gyógyteákat. Kiváló a csalán, az édeskömény, a zsálya, a cickafark, a kakukkfű, a lándzsás útifű, a fehér árvacsalán, az izsóp és a borsmenta - a kínálat változatos, ihatjuk bármelyiket egymagában, de még jobb, ha kettőt-hármat keverünk. Ajánlatos a hálóingünk elejére fenyő- vagy levendulaolajat csöpögtetni, ez megkönnyíti a légzést. Vagy inhalálni: egy liter forró vízbe tegyünk tíz csepp levendula- vagy fenyőolajat, és a gőzét lélegezzük be.

Krónikus bronchitisz. Sajnos manapság gyakori. Aki a városok szennyezett levegőjében él, aki tavasztól őszig fest-mázol, kencékkel, hígítókkal dolgozik, aki belélegzi a permetezőszereket, vegyszereket, az fokozott veszélynek van kitéve. A panaszok hasonlítanak az akut bronchitiszéhez, csakhogy ez jóformán folyamatosan tart, semmilyenhatásra nem akar elmúlni. A dohányosok jól ismerik a reggelente jelentkező krákogást, a kínzó köhögésrohamot, a nyákos köpetet, és késői stádiumában a légszomjat.

Mihelyt a dohányos észreveszi magán mindezt, azonnal hagyja abba a dohányzást, s gyógyítsa magát az akut bronchitisznél alkalmazott módon. Ha panasza nem szűnik, feltétlenül menjen orvoshoz!

S az is, aki nem dohányos s mégis gyakran szenved hörghurutban. Ugyanis az elhanyagolt bronchitiszből könnyen kifejlődhet az asztma, tüdőbaj, sőt... tüdőrák is!

Érelmeszesedés

A vér a szívünkben és az ereinkben kering. A verőerek (artériák) a tiszta, oxigéndús vért szállítják szívünkből testünk különböző részeibe, a vénák pedig az elfáradt vért viszik a szívbe.

A verőerek nagyon nagy munkát végeznek és állandó nyomás alatt vannak. Szervezetünk ez ellen a nagy nyomás ellen úgy védekezik, hogy kén- és mészvegyületek lerakásával erősíti az erek falát, amitől is a kötőszövetek merevek lesznek.

Az érelmeszesedés tehát élettani folyamat, a korral együtt jár, ebbe bele kell törődnünk, ezért teljesen megelőzni nem tudjuk. De - és ez nagyon fontos! - lassíthatjuk! A természetes életkörülmények közt élő népeknél az érelmeszesedés fiatal korban alig fordul elő, tehát bizonyos fokig a civilizáció ártalmai közé is sorolhatjuk.

Korai kialakulását a fiatalok megelőzhetik, a középkorúak és az idősek pedig lelassíthatják a folyamatot.

Hogyan?Megfelelő életmóddal. Nagyon fontos, hogy naponta rendszeresen mozogjunk.

Ne mondjuk azt: a munkahelyemen, a kertben, az állatoknál, a konyhában mozgok én eleget. Másfajta mozgásra, napi tornára is szükség van. Néhány perces karkörzés, lábkörzés, nyakkörzés, előre-, hátra-, oldalra hajlás már megteszi a magáét. Azt a néhány percet ne sajnáljuk magunktól. Akár még tévénézés közben is felállhatunk tornázni. Séta a jó levegőn, kirándulás...

Ne együnk túl sok húst, húskészítményt, disznózsírt. Helyette sok–sok növényi táplálékot vegyünk magunkhoz. Gabonafélét, zöldséget, gyümölcsöt. Ne múljon el nap anélkül, hogy nyers zöldséget nem fogyasztunk. Ma már sok jó receptkönyv van, változatosan, ízletesen lehet elkészíteni az ételeket, nem unhatjuk meg. Ezen kívül hetenként kétszer, de egyszer mindenképp iktassunk be gyümölcsnapot, amikor is minden étkezéskor csak gyümölcsöt eszünk.

Ne igyunk alkoholt, kávét, mindkettő méreg! A cigaretta is!Az ereknek számtalan betegsége van, de a legrettegettebb az

agyérelmeszesedés. Mert a tudat beszűkül, az emlékezőtehetség gyengül, s teljes elbutulás a vége...

Az agyérelmeszesedés megelőzésére, illetve kifejlődésének lassítására van néhány „recept”.

Naponta együnk meg egy-két evőkanál mézet (leginkább az akácmézet ajánlom). A méz a pulzust beállítja, a vérnyomást szabályozza, a salakanyagokat eltávolítja. Cukor helyett, édesítőszerként ezt ajánlom. Együnk meg naponta tizenöt-húsz szem mazsolát is. Jól mossuk meg, kicsit áztassuk be, s akár egymagában, akár gyümölccsel fogyasszuk. Mézzel elkeverve finom csemege.

Mint minden szervünk, melyet rendszeresen nem fogunk munkába, az agyunk is képes ellustulni. Minden életkorban, de különösen ötven év fellőtt rendszeresen tornáztassuk agyunkat. Mégpedig tanulással. Naponta tanuljunk meg néhány idegen szót vagy egy verset.

Rendszeresen ellenőriztessük a vérnyomásunkat, és tartsuk rendben. Se alacsony, se magas ne legyen.

A vérnyomásról

A vérnyomás: a vérnek az erekre gyakorolt hatása.

Alacsony vérnyomásról akkor beszélünk, ha a felkaron mért felső értéke 75-100 között van. Sok embernél ez normálisnak tekinthető, mert ilyen az alkatuk. Náluk ez semmiféle panaszt nem okoz. Az ilyen emberek általában magas kort érnek meg.

Baj akkor van, ha valakinek hirtelen zuhan le az egyébként normális vérnyomása. Ezt bizony kezelni kell. Hirtelen zuhanás tünetei: fáradékonyság, szédülés, fejfájás, aluszékonyság, ingerlékenység, hideg végtagok, szívpanaszok.

Kezdjenek azonnal zellerkúrába. A zeller levele, gumója egyaránt elkészíthető nyersen salátának. De lehet párolni is. Sőt, az is elég, ha naponta megesznek néhány zellerlevelet. Vagy úgy, hogy apróra vágva, nyers állapotban ezzel hintik meg ételüket, vagy pedig a kenyeret, túrót, sajtot szórják meg vele. Illata és íze kellemes, két-három hét alatt se lehet megunni.

Az ideges tüneteket pedig gyógyteával kúrálják. Legjobb erre az almahéjtea. Vagy készen veszik vagy házilag állítják elő. Az almáról lehámozzuk a héját és zörgősre szárítjuk. A tea elkészítése: vízben három percig forraljuk, majd leszűrve megisszuk. Ezt a teát álmatlanságban szenvedőknek is ajánlom, mert kiváló nyugtatószer.

Magas vérnyomásban szenvednek többen. Kétfélét különböztetünk meg: jó- és rosszindulatút; lassú és gyors lefolyásút. A lassú évtizedekig eltarthat, a gyors csak egy-két évig, mert veseelégtelenséghez, szívinfarktushoz, agyvérzéshez, agylágyuláshoz vezet.

A magas vérnyomás jelei: tompa nyomás a fejben, fejfájás, ami többnyire reggel kezdődik, vagy már erre ébredünk, migrénes panaszok, szédülés, idegesség, szomjúság, álmatlanság, szívtáji panaszok. A fájdalomcsillapító, az altató csak tüneti kezelés, ne elégedjünk meg vele!

Rendezzük az életünket. Kerüljük az izgalmakat, önszuggeszcióval nyugtassuk magunkat: „Egyre nyugodtabb vagyok!” Időnként pihenjünk, ne hajtsuk túl magunkat. Hagyjunk el minden állati fehérjét, ne sózzunk semmit. Erős fűszert ne fogyasszunk, a folyadékbevitelt mérsékeljük. A feketekávé, a tea, az alkohol és a nikotin tilos! Hetenként egyszer iktassunk be gyümölcsnapot, amikor is minden étkezéskor csak gyümölcsöt együnk.

Ügyeljünk a normális bélműködésre és vizelet-kiválasztásra. Sokat mozogjunk jó levegőn, és naponta háromszor öt percig végezzünk mélylégzést szabadban vagy nyitott ablaknál, jól öblítsük át a tüdőnket. Naponta tíz-húsz másodpercig (amíg ennyit számolunk, s nem tovább) zuhanyozunk hideg vízzel.

Belsőleg értágítókat ajánlok. Nagyon jó a galagonya bogyója. Este fél liter vízbe beáztatunk egy púpozott evőkanál bogyót reggel három percig forraljuk, leszűrjük, és étkezés előtt egy órával megisszuk. Vagy fagyöngylevél–teát igyunk. Ezt nem szabad főzni, csak hidegvízben áztatni.

Vértolulás a fejben. Ha a magas vérnyomásos úgy érzi, menten megüti a guta, azonnal feküdjön le. Fejére tegyünk hideg vizes ruhát, lábfejére-talpára forró ecetes vizes ruhát. A borogatást ötpercenként ismételni kell, míg a panasz meg nem szűnik.

Érbetegségek

A nagy érbetegségekről (meszesedés, magas vérnyomás) már írtunk. Most a kisebbeket venném sorra, melyek ugyancsak nagyon sok embernél jelentkeznek.

A visszértágulás többnyire az álló foglalkozásúak körében gyakori. Estére megdagad a láb, belepüffed a cipőbe. A góc lehet látszatra kicsi és mégis fájdalmas, de kidülledhet az ér fájdalom nélkül is. Társulhat hozzá izom- és lábikragörcs is. Viszket kegyetlenül, éjszaka pedig égető-szúró fájdalomra ébredünk. Gyógyítása: a vérkeringés fokozására igyunk borsmenta-, kakukkfű-, rozmaring- vagy orvosi zsályateát (kétfélét is összekeverhetünk). Leforrázzuk a füvet és teaként isszuk. A szervezetben felgyűlt salak kiválasztására pedig csalánlevélből, gyermekláncfűből és orbáncfűből készített teát ajánlok. E háromból egyenlő arányban keverve készítsük el italunkat.

Visszérgyulladás. A begyulladt visszér nagyon tud fájni. A fájdalom csillapítására készítsünk tapaszt. Egy tojásfehérjébe keverjünk tejfölt, és ezt rákenjük a fájós részre. Mihelyt megszáradt, újjal cseréljük. Vagy: kövirózsa levelét megmossuk, jól összezúzzuk és rákötjük.

Kezelése belsőleg: vízhajtó teát iszunk. Csipkéből, zsurlóból vagy fehér árvacsalánból készítjük. És szigorú diéta! Semmi hús, húskészítmény, zsír, kávé, tea, alkohol! De sok-sok nyers zöldség és gyümölcs. A betegség ideje alatt ne álljon hosszabb ideig, ne üljön sokat, vagyis ne lógassa a lábát. Ilyenkor legjobb a vízszintes testhelyzet. Lehetőleg gyógypapucsban járjon, és ha bepólyázza a lábát, figyeljen rá, hogy a kötés ne legyen túl szoros. Anyaga mindenképp rugalmas legyen, de semmi esetre se gumi!

Trombózis. Ecetes agyagpakolást ajánlok rá. Ez mindössze annyiból áll, hogy az agyagba beledolgozunk egy kevés ecetet. Mihelyt a pakolás meleg, újra cseréljük. De köthetünk rá agyag helyett saláta vagy fejeskáposzta levelet is, vagy pedig nyers burgonyát. Orvosi somkóróból készített teát igyunk. Ha lábfejünk nagyon hideg, vegyünk meleg lábfürdőt. A vízbe tegyünk három marék fahamut és egy marék konyhasót.

A láb érszűkülete. Dohányzás, alkohol szigorúan tilos! Kerüljük a fűszeres ételeket és a sót. Legjobb gyógyszere a torna. Reggel, ébredés után végezzük a következő gyakorlatokat. Feküdjünk hanyatt, és kinyújtott lábunkkal körözzünk. Majd egyik oldalunkra fekve nyújtott lábbal ugyanez a körzés, aztán hason fekve,

majd a másik oldalunkon fekve. Utána térdben behajlított lábbal írjunk le köröket mind a négy fekvő helyzetben. A gyakorlat összesen tizenöt-húsz percig tartson.

Az emlékezőtehetség gyengülése. Ha időben észrevesszük magunkon vagy hozzátartozóinkon, még van segítség. Könnyű borban főzzünk konyhaköményt, ánizst vagy szerecsendiót, és naponta háromszor egy-egy kávéskanállal igyunk belőle, vagy rendszeresen igyunk bodzavirágteát, citromfűteát. Ezekből forrázatot kell készíteni, tehát semmiképp se főzzük, és naponta kétszer kell inni, egy-egy csészével. A teát édesíthetjük mézzel. Reggel és este együnk petrezselymet. Zöldjét vagy gyökerét, mindegy. Salátában, párolva, kenyéren. A lényeg, hogy valamilyen formában bejusson a szervezetünkbe. Nagyon jót tesz az is, ha rendszeresen megtanulunk valamit, edzzük elménket.

Szívpanaszok 1.

Modern korunkban egyre több embernél jelentkeznek szívpanaszok. A legkülönbözőbb formákban: az enyhe szívdobogástól az infarktusig. Mindenkinek azt tanácsolom, vegye komolyan, és forduljon orvoshoz mihamarabb. Tudnia kell a baj okát, mibenlétét, és én, aki eddig azt tanácsoltam, hogy ne kapkodjunk a gyógyszerekért, a szíveseknek azt mondom: nekik bizony szükségük van a gyógyszerekre, a rendszeres orvosi ellenőrzésre. Az öngyógyítás itt nem elég. Higgyék el, a szívbetegségekbe nem kell belehalni. Sőt, meg is lehet őket szelídíteni.

Néhány általános tanács

Attól, hogy valaki szíves, még élhet normális életet. Dolgozhat, sőt dolgoznia kell. Munkát kell adni az ereknek és a szívnek, különben mindkettő teljesítménye csökkenni fog, a szív ellustul a sok pihengetéstől, az állapot rosszabbodik. Csak arra vigyázzon: ne hajtsa túl magát, ne a végkimerülésig végezzen szellemi vagy fizikai munkát. Munkaközben, amikor érzi, hogy fárad, lazítson egy kicsit.

Táplálkozzon egészségesen. A nagy evéseket kerülnie kell, inkább gyakrabban, akár naponta ötször-hatszor egyen. A zsíros, erősen fűszeres, nehezen emészthető ételeknek fordítson hátat. Alkoholt, kávét, teát, szénsavas üdítőt, kólát, szódavizet ne igyon. Hagyja abba a dohányzást azonnal! Ügyeljen arra, hogy ne hízzon meg. Ha már kövér, próbáljon lefogyni. Térjen át a sómentes kosztra! (Csak az első napokban hiányzik.) A szívbetegek hajlamosak a vizesedésre. Ezt megelőzendő, vagy ha már fellépett, még inkább, rendszeresen igyanak vízhajtó teát. Csalánból, csipkéből, cickafarkból, ezerjófűből készíthetik felváltva. Megint csak azt mondom: sok-sok zöldséget egyenek, lehetőleg nyersen, salátaként. És gyümölcsöt meg gabonaféléket. Vegye tudomásul minden szíves, hogy állapota nem javul tartósan, ha nem gondoskodik a rendszeres, napi normális székletről és vizeletről.

Kerüljék a stresszt, az izgalmakat. Ha ilyen helyzetbe kerülnek, akkor se engedjék magukat felizgatni. Nekik ez végzetes lehet. Higgyék el, önszuggesszióval, pozitív gondolkodással ez is kiküszöbölhető.

Amikor csak tehetik, menjenek ki a természetbe. Legyenek sokat jó levegőn, sétáljanak, mozogjanak, de ne vigyék túlzásba ezt se: ne akarjanak húsz-harminc kilométeres túrákat tenni, hegyre felszaladni. Ha sportolnak, ne akarják túlszárnyalni az élsportolókat. A szórakozásban is legyenek mértékletesek, ne

akarják végigtáncolni az éjszakát, legyen akaraterejük elzárni a televíziót egy horrornál, véres kriminél - különösen este.

Számukra mindennél fontosabb az éjszakai nyugodt alvás. Át kell aludniuk az éjszakát, hogy pihenhessen a motor. Ágyuk legyen kényelmes, lefekvés előtt alaposan szellőztessék ki a szobát, ha környékükön jó a levegő, legalább egy kis résre hagyják nyitva az ablakot, száműzzék a beszűrődő fényt és a zajokat. Ha még így sem tudnak nyugodtan aludni, akkor... én az altatóról mindig, mindenkit lebeszélek. De a szívbeteg kivétel! Inkább egy könnyű altató, mint egy álmatlan éjszaka.

Szívpanaszok 2.

Szívdobogás. Normális körülmények között az egészséges ember észre se veszi, hogy a szíve dolgozik, vagyis ver. Ha már tudomásul kell vennie, hogy létezik, mert erősen dobog vagy erősen és nem egyenletesen ver, ha úgy érzi, mindjárt kiugrik a mellkasából, megijed. S a legrosszabbra gondol. Ne rémüljön meg, ez olyan szívpanasz, ami, ha odafigyelünk, és azonnal cselekszünk, nem visz a sírba.

Először is végig kell gondolni, hol és miben hibáztunk. Például: nehéz, zsíros, puffasztó ételt ettünk meglehetősen nagy mennyiségben, alaposan megterheltük vele a gyomrunkat, és az „felnyomta” a szívet. Vagy napok óta nem volt székletünk, és a teli belek, a belekben lévő szelek nyomják fel a szívünket. Vagy fizikailag (szellemileg) túlhajtottuk magunkat, még egy fél órányi lazítást se engedélyeztünk magunknak, pihenés helyett nyakra-főre ittuk a kávékat, a méregerős teákat. A doppingszerek pedig a fáradt szervezetnek olyanok, mintha a kimerült lovat ostorral hajszolnánk munkára. De lehet, hogy valaki vagy valami felidegesített, és már napok óta feszült idegállapotban élünk, a stresszt képtelenek vagyunk feloldani. Esetleg napok óta nem pihentük ki magunkat éjszaka, mert többször felébredtünk, bolyongtunk a lakásban, olvasni kezdtünk, töprengeni a napi dolgokon, szívünk pedig, akárcsak egész szervezetünk, éjszaka tudná kipihenni magát. Netán sok alkoholt ittunk, rengeteget dohányoztunk. Ha mindezeket végiggondoljuk, máris rájövünk az erős szívdobogás okára. Tehát az okot kell megszüntetni! Igyunk szíverősítő teákat. Készíthetjük citromfűből, macskagyökérből vagy édesköményből.

Szívidegesség, szívgyengeség. Tünetei: idegesség, sápadt arc, fáradtság, fulladás nem csak a lépcsőn felfelé menet, de sík terepen vagy akár a lakásban is; fülzúgás, szinte ok nélkül jelentkező sírás, köszvényes végtagfájdalom, bedagadt szem, dagadt láb, rossz közérzet. Oka egyértelműen az, hogy a szervezetünkben nagyon sok salak halmozódott fel. Ezt mielőbb el kell távolítani. Mindenekelőtt gondoskodjunk a rendszeres és normális állagú székletről, folyadékfogyasztással pedig serkentsük a vizeletkiválasztást. Kerüljük a nehéz, zsíros ételeket. Újra és újra csak azt ajánlhatom, hogy étrendjükből száműzzék a húst és húskészítményeket, a disznózsírt. Egyenek sok-sok zöldséget, elsősorban nyersen, és fogyasszanak gyümölcsöt. Az alkohol, nikotin, kávé, tea tilos! Pihenést, könnyű szórakozást, nagy sétákat, rendszeres mozgást és nyugodt éjszakai alvást ajánlok. Naponta egyszer-kétszer igyanak egy csésze szíverősítő teát. Készíthetik citromfűből, galagonyából. Ihatják egymagában vagy a kettőt keverve. Nagyon jó

szíverősítő a rozmaring. Egy liter könnyű fehér borba tegyenek egy marék rozmaringot. Egy hét után szűrjék át, és naponta egy kupica bort igyanak meg.

Ha már sem a megváltoztatott életvitel, sem a tea nem használ, akkor bizony teljes kikapcsolódásra van szükség (hogy a nagyobb bajt elkerülhessék). Legjobb ilyenkor, ha kimozdulunk megszokott környezetünkből, és néhány napra elutazunk. Ha kikerülünk a megszokott, napi taposómalomból, s új élményekben lesz részünk, teljesen kicserélődünk, testileg-lelkileg felfrissülünk.

Szívpanaszok 3.

A leggyakoribb szívpanaszok egyike a ritmuszavar. A szívbillentyűk nem megfelelő működése okozza. Lehet veleszületett hiba, s lehet „beszerezni” is. Két időszaka létezik: kompenzált és dekompenzált, magyarul: évtizedekig élhet az ember úgy, hogy nem is tud erről a hibájáról, aztán valami hirtelen kirobbantja. Például másfajta betegségre szedett gyógyszer, vagy (leggyakrabban) a szervezetben valahol fellépő gennyes góc: mandulagyulladás, furunkulus, tályog, elhanyagolt fog.

Mindig rohamszerűen jelentkezik, gyakori, hogy éjszaka lép fel. Általános rosszulléttel, gyengeséggel, verejtékezéssel, légszomjjal, végtagzsibbadással, szívtáji fájdalommal, félelemérzettel jár. Olykor a fentiekből csak két-három tünete van, máskor az összeset produkálja az ember. Amikor legelőször jelentkezik, a beteg mi egyébre gondolna: infarktusa van. Ettől még jobban megijed, pánik fogja el, és még rosszabbul lesz. A következőknél már tudja, miről van szó, s ha nem is fogadja nyugodtan, de legalább tudja, mit kell tennie, s hamarabb túljut rajta.

Mint minden szívpanasznál, ennél is azonnal orvost kell hívni. Megérkezéséig fektessük magasra a beteget: tegyünk párnát a feje alá, nyissunk ablakot, nyugtatgassuk. Az orvos utasításait tartsuk be, a gyógyszereket pedig be kell szednie.

A roham elmúltával néhány napig kényelmes karosszékben pihengessen. Legjobb erre a kerti nyugágy vagy a hintaszék. A lába vízszintesen legyen, a térdét kispárnával, összehajtogatott pokróccal kissé támasszuk alá. Se a dereka, se a feje, se a nyaka ne feszüljön. Naponta két-három alkalommal néhány percig masszírozzuk a végtagjait, ez fokozza a vérkeringést. Mindig a végtagoktól induljunk és a szív felé haladjunk. Néhány napig csak könnyű, pépes és sómentes ételt egyen, hogy gyomrát, beleit ne terhelje. Ha szomjazik, ihat, ne korlátozzuk. Szénsavas italt - szódavíz, üdítő, kóla - semmiképp ne adjunk neki, ha kéri, akkor se. Kerüljön mindenfajta szellemi és fizikai megerőltetést a lábadozás időszakában.

Az időnként jelentkező szívritmuszavarral akár száz évig is elélhet valaki. Csak egy kis odafigyelés... Dolgozhat, végezhet fizikai munkát is, csak ne hajtsa túl magát. Amikor csak teheti, legyen jó levegőn, mozogjon, sétáljon. Gyomrát, emésztőrendszerét ne terhelje túl. (Ez mindenkire vonatkozik!) Neki az étkezésre csak két esetben kell odafigyelnie: ha hízna - ezt nem szabad! -, és ha észreveszi, hogy ujjai megnőnek széltében, bokája vastagszik, vagyis vizesedik. Már az első jeleknél abba kell hagynia az ételek sózását - a só megköti a vizet, nem engedi távozni a szervezetből. Egy csipet sónyi engedményt se tehet! Egyen sok-sok zöldséget, lehetőleg nyersen. S van néhány olyan zöldség, amely a vizesedést leviszi. Például naponta rágcsáljon el néhány levél petrezselymet vagy

petrezselyemgyökeret reszelve, salátaként. Jó a retekkúra is: két héten át, minden este egyen meg két-három hónapos, télen egy fekete retket, só nélkül.

Gondoskodjon a rendes székletről, és a nyugodt éjszakai alvásról!

Szívpanaszok 4.

A koszorúerek betegségei. Akiknek ez a bajuk, a gyógyszerek beszedése, az orvos utasításainak szigorú betartása mellett fogadják meg alábbi tanácsaimat is, bár tudom, hogy ezek egyikének, másikának a megvalósítása nem könnyű.

Először is: kerüljék az izgalmakat. Ne engedjék magukat - az ő esetükben szó szerint - halálra idegesíteni. Tudom, idegeskedésre gyakran van ok, egész életünk bővelkedik stresszhelyzetekben. De higgyék el, önfegyelemmel, önszuggesszióval ezeken úrrá lehet lenni. Amikor érzik, hogy „megy fel a pumpa”, arra gondoljanak, hogy élni szeretnének... Számoljanak magukban tízig, imádkozzanak, vagy bármi módon nyugtassák meg magukat.

Kerüljék a nagy fizikai megerőltetést. Ne akarjanak mindent azonnal elvégezni, ne hajszolják magukat a végkimerülésig. Takarékoskodjanak erejükkel, munka közben néha pihenjenek meg.

Még ha úgy érzik is, lehetetlent kívánok, akkor is azonnal mondjanak le a dohányzásról. Még „utoljára” se gyújtsanak rá. Sőt tovább megyek: ne tartózkodjanak olyan helyiségben, ahol erős a dohányfüst. Számukra a füst méreg!

Étrendjükből száműzzenek minden olyan ételt, amely nehezen emészthető, zsíros vagy felfúvódást okozhat. Szódavizet és szénsavas üdítőt a világért se igyanak! Természetesen szigorúan tilos az alkohol is.

A Nitromint tabletta állandóan a kezük ügyében legyen - életmentő! Nappal és éjjel, lakásban, utcán mindenütt a zsebükben lapuljon. Ha jön a roham, tegyék a nyelvük alá, szopogassák, amíg csak nem lesz jobb a világ... Naponta akár többször is. Hatása fél, egy órát tart. Ha megtehetik, amikor a tablettát beveszik, azonnal feküdjenek le, jól takarózzanak be, a meleg ilyenkor jót tesz.

Szívelhájasodás. Nagyon fontos a zöldség-gyümölcs diéta! Tilos a kenyér, a főtt és sült tészta, édesség. Ne igyanak kakaót, kávét, teát. Fogyniuk kellene...

Szívgörcs. Az orvos megérkezéséig is azonnal fektessék le a beteget. Karját-lábát tegyék hideg vízbe, majd egy durva szövésű textíliával dörzsöljék melegre. A szíve tájékára pedig tegyenek hideg, ecetes vizes pakolást.

Szívizomgyulladás. Ezt a betegséget a szervezetben felhalmozódott húgysav okozza. Kialakulásában a kultúrember étkezési szokása az egyik fő ludas. Tehát: a hús-, húskészítmény, disznózsír, kávé, tea, alkohol tilos! Mindezeket azonnal el kell hagynia. Néhány napos koplalás sem árt, és utána is csak lassan térjen át a könnyű kosztra. Már megint csak azt ajánlhatom: sok-sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasszon a beteg. Elsősorban nyersen, esetleg párolva. Sokszor tanácsolom ezt, hiszen a zöldségek-gyümölcsök nem csak egészségünket őrzik meg, de bajainkat is gyógyítják. És tessék elkezdeni a széklet rendbetételét, elősegíteni a vizeletkiválasztást, hogy a mérgek mielőbb kiürülhessenek a szervezetből. Tyúkhúrból készült teát ajánlok, naponta egyszer-kétszer egy csészével. És éjjel-nappal meleg, nedves kamillavirág-, cickafark- vagy szénpolyvapakolást tegyünk a bal mellre. Mielőtt kihűlne, cseréljük melegre.

Szívpanaszok 5.

Ha életében először lesz valaki rosszul a szívével, azonnal infarktusra, korunk rémére gondol. Pedig szerencsére, nem minden szívpanasz jelent infarktust. De azért jobb elővigyázatosnak lenni, s azonnal orvost hívni. Amíg meg nem érkezik, a hozzátartozóknak addig is bőven van mit tenniük.

Először is: azonnal fektessék le a beteget. Az ablakot nyissák ki, a szobát szellőztessék át. Kapcsolják ki a rádiót, televíziót. Ne állják körül a beteg ágyát, hadd kapjon levegőt, ne rémüldözzön, és ijedtében ne veszekedjen a család. Valaki azonnal készítse össze mindazt, ami a kórházban kell: pizsama, szappan stb. Ha infarktusra gyanakszanak, teljes ágynyugalomban legyen a beteg, még a kezét se mozgassa. Ha kérésünk, szép szavunk nem használ, adjunk be neki nyugtatót.

Bízzunk az orvosban! Ő tudja, kell-e mentőt hívni. Ne erőltessük se azt, hogy hívjon, se azt, hogy ne hívjon. S főleg ne a beteg előtt! Ha az orvos úgy dönt, hogy maradjon itthon, gondoskodjunk a beteg maximális nyugalmáról. Ne kérdezgessük percenként, jobban van-e már. S ha napokig, esetleg hetekig feküdnie kell, ágyát alakítsuk kényelmessé, ne törje az ágynemű, ne legyen túl nehéz a takarója.

Vigyázzunk, ne legyen felfekvése. Óvatosan megfordítva naponta mossuk le hideg, alkoholos vízzel a hátát, farát, combjait, utána törüljük teljesen szárazra, majd hintőporozzuk be.

Az első két-három nap koplaljon, hogy kiürüljenek a belei. Majd napokig csak könnyen emészthető, pépes ételt egyen. A folyadékot ne vonjuk meg tőle, ha szomjazik, igyon. De semmiképp se szódavizet vagy szénsavas italt adjunk neki. Valamilyen gyógytea legyen az itala.

Ne éreztessük, milyen teher ő, a fekvő ember, akit mindennel ki kell szolgálni. Amikor már jobban érzi magát, gondoskodjunk elfoglaltságáról, ne a négy falat bámulja, ne a betegségén töprengjen. Tegyük a keze ügyébe a kisrádiót, ha olvasni szeret, könnyű olvasmányokat (ne krimit, ami felizgatja!), fejtsen keresztrejtvényt, ha ez a kedvence. S a nagy ápolási igyekezetünkben jusson időnk beszélgetni is. Biztassuk, öntsünk bele életet, hitet a jövőben.

Ha pedig az orvos úgy dönt, hogy beviteti a kórházba, nyugodjunk bele. Sőt, győzzük meg betegünket, hogy ott meggyógyítják. Látogassuk rendszeresen, de ne vigyük neki a kedvenc ételét - mondjuk töltött káposztát -, még ha kéri sem. Mindig kérdezzük meg az orvost vagy a nővért, mit ehet, hiszen ha „megtömjük”, hátráltatjuk a gyógyulását. Ne hozakodjunk elő otthoni vagy munkahelyi kellemetlenségeinkkel, anyagi nehézségeinkkel. Helyette, a vele megvalósítandó terveket beszéljük meg. Ezzel elültetjük benne a túlélés reményét, elérjük, hogy vágyik hazajönni, vagyis: meg akar gyógyulni.

S ha végre hazahoztuk, kövessünk el mindent, hogy fizikailag-lelkileg mielőbb rendbe jöjjön. S ehhez teremtsük meg számára azt az életmódot, ami egy szíves számára magát az életet jelenti.

Vesebajok

Többféle oka lehet annak, hogy egyszer csak kiderül: van vesénk. Például valamilyen fertőző betegségen estünk át. Csakhogy a vesepanaszok nagy részének előidézésében nem vagyunk vétlenek, magunkat hibáztathatjuk. Nem öltözködünk az időjárásnak megfelelően, szervezetünk nem kellően ellenálló és megfázunk. Rendszeresen és jó ideje sok alkoholt iszunk. Az ételeinket nagyon megsózzuk. Mértéktelenül eszünk csípős, fűszeres ételeket, erős paprikát. Rengeteg ecetes, sós, csípős savanyúságot fogyasztunk; az üdítő italt, vizet jéghidegen öntjük magunkba.

Ezzel máris elsoroltam, miként előzhetnénk meg vesénk megbetegedését. Csak egy kicsit kellene odafigyelnünk...

Ha fáj a vesénk, forduljunk orvoshoz. De ettől függetlenül: azonnal hagyjuk el a sót étkezésünkből. Ez az egyik legfontosabb teendőnk. A konyhasó ugyanis egyenesen méreg a gyengélkedő vesének, mert megköti a vizet. Ha só nélkül nem ízlene az étel, s nem tudjuk megenni, inkább koplaljunk egy-két napig. Tilos a feketekávé és az alkohol is. A húsok nagyon igénybe veszik ezt a szervünket, ezért egyetlen falatot sem szabad enni! Ha csak tehetjük, azonnal térjünk át a vegetáriánus kosztra. Zöldségeket, főzeléket fogyasszunk. Lehetőleg nyersen. Meglátják, két-három napi zöldségevés után már nem fog hiányozni a só, hiszen ezekben bőven van. A csípős ételt, az erős fűszerezést is azonnal abba kell hagyni. A retek a legtöbb betegségnél áldásos tevékenységet fejt ki, ebben az esetben viszont káros. A megszokott vöröshagymából, fokhagymából is csak nagyon keveset fogyasszon a beteg. Borsot, paprikát, mustárt pedig egyáltalán ne együnk.

A konyhasó teljes elhagyásával, a húsok, húskészítmények és erősfűszerek mellőzésével néhány nap elteltével panaszaink máris csökkennek. Még a vizenyőképződés, a vesebetegségek tünetei közé tartozó kéz- és láb „hízása” is megszűnik.

Elegendő folyadékot igyunk. Napi egy-másfél liter gyógyteát elsősorban. Készíthetjük nyírfalevélből, zsurlóból, csipkebogyóból, orbáncfűből, csalánlevélből, tarackgyökérből vegyesen vagy egymagában.

Fájó vesénkre tegyünk vöröshagymából pakolást. Egy jó nagy fej vöröshagymát vágjunk apró kockára, és fedő alatt, zsír és víz nélkül, a saját levében pároljuk meg. Majd pamut- vagy vászonruhában azon melegen tegyük a vesénkre. Estétől reggelig maradjon rajta. Ha a hólyagunk is fáj, oda is tegyünk egy adagot.

Ha vesemedence-gyulladást állapított meg az orvos, ajánlom a meleg szénapolyva-pakolást. (Szénapolyva kapható a gyógynövényboltokban.) Vagy naponta egyszer-kétszer készítsünk forró szénapolyva fürdőt.

Ha vesekövünk van, a kímélő diéta mellett naponta igyunk a fenti gyógyteákból. Különösen hatásos a csipkebogyótea, mert szinte szétrobbantja a köveket. De ez esetben olyan bogyóból készítsük, amiben a mag is benne van.

Vándorvese. A vesék a vesefészekben zsírszövetbe ágyazva fekszenek. Ha súlyos betegség vagy rossz táplálkozás következtében a zsír felszívódik, a vese elhagyja fészkét. Először is: meg kell hízni! S gondoskodni napi másfél liter folyadékról. Hetenként kétszer, tizenöt másodpercig 20 fokos ülőfürdő is hasznos lehet.

Epebántalmak

Az epe tyúktojás nagyságú, nagyon fontos szervünk. Fő tevékenysége a zsír emésztése, megbetegedése komoly problémát okoz.

Epekő. Képződésének sok oka lehet: elhízás, kevés mozgás, zsíros, fűszeres ételek, alkohol, kávé, tea, sós, vegyszeres táplálék fogyasztása. A nőknél gyakrabban fordul elő, különösen az ülőmunkát végzőknél. Húsz-harminc évig is lehet úgy élni, hogy nem tudunk róla, mert nem okoz bajt, nem zárja el az epeutakat. Vannak, akik műtét nélkül is meg tudnak szabadulni a kőtől.

Eperoham. Rendszerint este vagy éjjel kezdődik, fél órától három órán keresztül, súlyos esetben napokig tart. Tünetei: a jobb bordaívnél erős fájdalom, ami kisugárzik a jobb vállba is, gyomortáji feszülés, májtáji fájdalom, étvágytalanság, böfögés, puffadás, hányás kíséri.

Fontos, hogy a beteg nyugodtan feküdjön, meleg kamillateát igyon. Székrekedés esetén egy-két kávéskanál karlsbadi sót meleg vízben feloldunk, azt megisszuk. Kétnaponta reggel vegyünk 5-6 perces ülőfürdőt, utána feküdjünk vissza. Tartós rohamnál rakhatunk forró szénapolyva-pakolást az epehólyag tájékára naponta kétszer, ezt addig hagyjuk fent, amíg megszárad. Kerüljük a nehezen emészthető, zsíros, puffasztó ételeket. Tejet se igyunk. Jó tornászni a szabad levegőn. Fontos, hogy az ágyban se fázzon a lábunk, húzzunk rá gyapjú zoknit.

Epekőroham. A fenti tünetek nem rohamszerűen jelentkeznek. A bántalmak elkerülésére alakítsuk át étkezésünket. Tilos a füstölt, zsíros hús, kolbász, libasült fogyasztása. Káros a puffasztó étel, karalábé, káposzta, uborka, a zsírban sült étel, a tojássárgája. Kedvező hatású a főzelék, a párolt zöldség, a spenót, a zöldbab, a zeller, a burgonya és a saláta. Ajánlatos sok érett, friss gyümölcsöt fogyasztani, édes almát, körtét, sárgarépa levét frissen préselve.

Végezzünk olajkúrát: éhgyomorra igyunk meg 2-3 evőkanál étolajat, majd feküdjünk vissza, meleg termofort téve az epére.

Epehólyag-gyulladás. Tünetei: erős, görcsös fájdalom a jobb oldali bordaívnél, magas láz kíséretében. Akkor keletkezik, ha a kő megakad. Hideg borogatást tegyünk az epére. Koplalni kell, majd pépes, folyékony ételt enni. Ha a láz mellett kemény az epehólyag, fennáll a perforáció veszélye, ezért azonnal orvoshoz kell fordulni.

Oldja a követ a már említett sárgarépalé és a feketeretek is: levét kipréselve naponta igyunk meg két-három likőröspohárral. Ha nagyon erős, vízzel hígítsuk.

Egy svájci kúrajavaslat: Öklömnyi feketeretek levéhez háromszor annyi vizet öntsünk, ezt vacsora előtt vagy után iszogassuk négy héten át. Három hét szünet után újra három hetes kúrát tartsunk, két hétszünet után két hétig, végül egy hét szünet után egy hétig igyuk. Ez a kúra rendbe hozza az epeutakat és szétrobbantja a köveket.

Igyunk rendszeresen csipkebogyóteát (magjával ázzon), kamillát, édesköményt. Vannak, akiket ez a kúra szabadít meg a kőtől.

Májbetegségek

A máj testünk kémiai laboratóriuma, rendkívül fontos szerepe van az emésztésben, a vérkeringésben, az anyagcserében és a hormonműködésben. is.

S mindezekkel együtt: méregtelenít. Tegyünk meg tőlünk telhetően mindent, hogy egészséges maradjon.

Leggyakoribb betegsége a májduzzanat és a májzsugor. Előidézheti a helytelen életmód, a mértéktelen evés, ivás, a sok alkohol, egyes gyógyszerek, vegyszerek. Súlyos szívbetegség velejárójaként, lázas betegség után, s ha elesünk és megütjük, akkor is felléphet. Ez utóbbi kettőnél a májduzzanat egy idő után magától elmúlik. Egyébként a duzzanatból fejlődik a májzsugor. Akármelyik stádiumban vagyunk, azonnal forduljunk orvoshoz, és utasításait tartsuk be. Ennél a betegségnél is nagyon fontos a diéta. Kerüljünk mindent, ami mérgező. A kultúrmérgek: alkohol, kávé fogyasztása szigorúan tilos! Ne együnk csípős fűszerekkel készített ételeket. Konyhasó se legyen az ételben, ételen. Diétázzunk.

Megint csak azt ajánlom: zöldség, zöldség és zöldség. Főként nyersen. Ügyeljünk arra, hogy bélműködésünk rendben legyen, szorulás ne lépjen fel, ennek mikéntjéről már szóltam.

Külsőleg pedig meleg vizes vagy meleg ecetes vizes vagy meleg szénapolyva-pakolást ajánlok. A szénapolyva (egyes vidékeken szénapelyva) a gyógynövényboltokban kapható. Erős teát készítsünk belőle.

Fontosak a gyógyteák. Reggel, éhgyomorra és este, egy órával a vacsora előtt igyunk meg egy-egy pohárral. Szederlevélből, rebarbaragyökérből, kökényvirágból és édeskömény keverékéből készítsük. Azonos mennyiséget vegyünk mindegyikből.

Májgyulladás (hepatitis). Vírusok, baktériumok, olykor vérkészítmények, gyógyszerek okozhatják. Tünetei kezdetben olyanok, akár az influenzáé, de a jobb borda alatt fájdalom társul hozzájuk és undor a zsírtól, hústól, alkoholtól. A betegnek sötét a vizelete, besárgul. Már az első gyanús tünetnél orvoshoz kell fordulni! Öngyógyítás ugyanis nem lehetséges, viszont megfertőzhetjük környezetünket.

Májrák. Többnyire májzsugorból vagy elhanyagolt májgyulladásból fejlődik ki. Öngyógyítás nem lehetséges. Általában az orvostudomány sem képes gyógyítani.

Nem akarom megrémíteni a szülőket, de mégis szóvá kell tennem, hogy komoly májbajt okozhat a kutyaféreg, más néven hólyagféreg (enchiococcus). Petéje a kutyából széklettel távozik, s az állat végbélnyílásánál rakódik le. A kutya szaglássza, szájüregébe és a nyelvére kerül. Majd megnyalja a gyerek kezét, arcát... Ahol kutya van, ott a gyakori, alapos szappanos, melegvizes kézmosás életmentő lehet. Mert ez a kedvenc állat okozta májbetegség nagyon súlyos, évekig gyötörheti az embert, és mindenképp halálos kimenetelű. Szívem szerint azt tanácsolnám, ne simogassuk a kutyát!

A rák diétája

A rák keletkezését sok minden előzi meg az ember életében. Okai közt fellelhető: konfliktus a világgal, bánat, szorongás, félelem, sértődöttség, gyűlölet. Ezek először a lelket betegítik meg, és a lélektől betegszik meg a test. A rák anyagcsere-kisiklás következménye is; tumorok, ciszták, leukémia, egyebek formájában fejlődik ki. A rák gyógyításához komplex terápia szükséges. Előfeltétel, hogy a konfliktusokat ne fojtsuk el, hanem oldjuk meg, a negatív gondolatokat söpörjük ki az életünkből, és

a helyükre pozitív dolgokat ültessünk, vidámságot, derűt, harmóniát, örömöt, békét - ezek Isten intravénás injekciói. A beteg képzelje magát egészségesnek, verje ki a fejéből a betegségtudatot, és állapotáról senkivel ne beszéljen.

A másik fontos gyógymód a táplálkozás. Szigorúan tilos minden állati eredetű fehérje fogyasztása, úgymint hús, hal, tej, tojás, tejtermék és mindenféle állati zsiradék. Tilos lisztes ételek, péksütemények fogyasztása, és minden olyan ételé, ami (fehér) cukorral készül. Ezekből egy grammot se engedjünk meg, mert a fehérje adja a rák táptalaját, a rákos sejteket etetjük vele. És ha nincs miből táplálkoznia, a rákos sejt elhal, felfalja önmagát.

A rákos beteg jó, ha nyers koszton él, zöldségféléken és gabonákon. Fehér kenyér helyett teljes értékű gabonát eszik nyersen, vagy maga süti só és élesztő nélkül.

A szigorú étrend nem jelent egyhangúságot.Reggelire először igyunk orvosi zsályából készített teát (három percig forraljuk),

ezt kortyolva igyuk. Utána három deci frissen préselt sárgarépalét, amihez egy csepp hidegen sajtolt olajat érdemes hozzáönteni. Ezt is kortyonként fogyasszuk. Utána jöhet a Kolláth-reggeli. Este egy deci vízbe áztatunk 3-4 evőkanálnyi, durvára őrölt búza- vagy rozslisztet. A másik edényben kevés vízben 15 gramm mazsolát vagy más aszalt gyümölcsöt áztatunk. Reggel a kettőt összeöntjük, és az aktuális évszak szerint friss gyümölcsöt reszelünk hozzá, kanálka tiszta mézet, vágott diót, búzacsírát, evőkanálnyi olajat.

Délben salátát készítünk bármilyen zöldségből. Ez lehet káposztaféle (kel, kínai, bimbóskel is), savanyúkáposzta, karalábé, mángold, karfiol, patisszon, cukkini, petrezselyemgyökér, paszternák, spenót, endívia vagy fejes saláta, csalán stb. Az apróra vágott, reszelt vagy tépett zöldségekhez almát reszelünk, mazsolát keverünk, olajat öntünk hozzá, diót vagy mandulát, valamilyen hagymát vágunk apróra (vörös-, fokhagyma, póré, snidling stb.) és tormát. Majd fűszerezzük, ez lehet ánizs, édes- vagy konyhakömény, rozmaring, boróka, zsálya, kapor, petrezselyemzöld, zellerlevél, tárkony, paradicsom, bármilyen paprika.

Vacsorára ugyanezt együnk, más zöldségekből, más fűszerekkel. Cékla minél gyakrabban szerepeljen étrendünkben, mint reszelt saláta vagy ivólé.

Az epe-, máj- és az emésztőszervi rákosok többsége nem bírja a nyers kosztot! Ők párolt ételekkel kezdjék a kúrát, a megfelelő fajtát kiválasztva, amit jóízűen megesznek. Később igyekezzenek rászokni a nyers diétára is.

Ezt a kúrát hónapokig folytassák a betegek. Ha már gyógyul a beteg, ehet héjában főtt krumplit is vacsorára, heti két-három alkalommal.

Az étkezés átállítása mellett fontos a talpmasszázs, a nyirokpontok és a beteg testrész masszírozása napi két órán át, emellett a mély légzés is.

A rákos beteg orvosi kezelést, sugárterápiát kap, citosztatikus gyógyszereket szed. Ha emellett tartja be a szigorú diétát, akkor is meggyógyulhat, csak lassabban, mert a gyógyszerek méreganyagát is közömbösítenie kell. A gyógyulás ellenére a fájdalmak erősödhetnek, ettől nem kell megijedni. A sok felbomlott anyag, salak, amit nem képesek kiválasztani az emésztőszervek, nyomják az idegpályákat, és ez okozza a fájdalmat.

Fülpanaszok

A külvilággal való kapcsolatteremtéshez a szem után a legfontosabb érzékszervünk a fül. Szerepet játszik az egyensúly biztosításában is. Ez utóbbi miatt a fülpanaszok egyik kísérőjelensége az egyensúlyzavar, a szédülés. Fülünk felépítése a Jóisten csodaműve! Nagyon vigyázzunk rá.

Idegen tárgy a fülben. A kisgyerekek játék közben sokszor dugnak a fülükbe apróbb tárgyakat, a felnőtt fülébe is belerepülhet bogár. Ne akarjuk kipiszkálni, súlyos kárt okozhatunk, forduljunk orvoshoz.

Fülfájás, gyulladás nélkül. Este tegyünk rá meleg vöröshagyma-pakolást. Ha erős szaga miatt nem szeretjük, akkor egy-két burgonyát reszeljünk meg, melegítsük fel, és ezt textilzacskóban kössük a fülre éjszakára.

Fülszúrás, szaggatás. Hegyes útifű vagy pásztortáskateát csöpögtessünk a fülünkbe, azonnal megszűnik a panasz.

Fülzúgás. Ha a felhalmozódott fülzsír az oka, mihamarabb tisztíttassuk ki. Ha influenzásak vagyunk vagy meghűltünk, a zúgás megszüntetése egyszerű. Ilyenkor mindig nagyon hideg a lábunk. Melegítsük fel, tegyük jó meleg vízbe, majd megszárítás után húzzunk rá vastag zoknit és jól takarjuk be.

Fülzsír. A fül fontos védőberendezése, bizonyos fokig gátolja az idegen testek behatolását is. Mennyisége egyénenként változó. Időnként felhalmozódik, amit könnyű észrevenni, hiszen romlik a hallásunk. Sokan saját maguk próbálják meg a tisztítását, ami nem veszélytelen.

(Benyúlunk csipesszel, gyufaszállal, ami megsértheti a dobhártyát, és át is szúrhatja.) Tisztítása viszont fontos, mert a fülzsír elzárhatja a hallójárat nyílását, ami nagyothalláshoz vezet. Forduljunk orvoshoz, aki kifecskendezi. Hogy könnyebb legyen a dolga előző este csöpögtessünk a fülünkbe langyos paraffinolajat (kapható a gyógyszertárakban), amitől fellazul a dugulás.

A fülkagyló gyulladása. Görögszénatea borogatást tegyünk rá, ha pedig kifakadt, kamillateával mosogassuk.

Középfülgyulladás. Oka fertőzés, magas lázzal, fájdalommal, hallás-csökkenéssel jár. Majd pedig kifakad: gennyes, nyálkás váladék jön belőle. Forduljunk a kezdet kezdetén orvoshoz. Amíg a genny meg nem indul, tehetünk rá meleg pakolást, ha már megindult, hűsíthetjük káposztalevél-pakolással. A fájdalom enyhítésére (a genny mielőbbi kitisztítására) jó módszer, ha enyhén fölmelegített vöröshagyma-pakolást teszünk a fejünkre, tarkónkra, meleg kendőt kötünk rá, és lefekszünk. Amikor a genny kifolyt, utána mosogassuk kamillateával.

Nagyothallás. Élettani folyamat, többnyire ötven év fölött kezdődik. Érelmeszesedés, magas vérnyomás lehet a kiváltó oka. Az okot kezeljük! Belsőleg jó a nyers sárgarépa és a nyers zeller (léként vagy vágva-reszelve, salátának) és igyunk vértisztító teákat. Külsőleg pedig naponta többször langyos vízzel gargalizáljuk a torkunkat, mert a fülünk összefügg a szájüreggel és a garattal. Kitűnő gyógymód harmatos fűben mezítláb járni.

Valamennyi fülpanasznál vizsgáltassuk meg a fogainkat, sok esetben ugyanis ott a bajt kiváltó ok. És rendbe kell hozni a székletünket is.

Olaj terápia

Az emberi szervezetre - az egészségre - teljesen ártalmatlan gyógymódot, az olajterápiát hazánkban még kevesen ismerik, pedig ez a kúra csodákra képes, sokféle betegség gyógyítására alkalmas. Lényege az olaj szürcsöléséből és szívásából áll. Ezért elöljáróban el kell mondani, hogy nem kellemes érzés, amikor a szánkba vesszük, illetve ott tartjuk. (Az elején esetleges enyhe hányingert igyekezzünk legyőzni.) A családtagoknak pedig vagy vicces, vagy kínos a látvány, hiszen a szürcsölés erős hangot ad, a kúra alatt nem beszélhetünk, legföljebb mutogatunk. Épp ezért ehhez is, mint a legtöbb otthoni gyógymódhoz, a család maximális megértése szükséges. Gyerekeket, időseket, a módszer iránti hitetlent egyaránt rá kell vezetnünk: adja meg nekünk ezt az esélyt a gyógyulásra. És holnap esetleg neki kell valami más betegséget, netán hasonló módon elűzni...

Az olajterápia egyébként csak nálunk ismeretlen, külföldön már jónéhány kórházban, klinikán alkalmazzák.

Gyógyítható vele a gyakori fejfájás, bronchitis, fogfájás, trombózis, ekcéma, gyomordaganat, gyomorbetegségek, szív- és vesebántalmak, női betegségek, májbántalmak, idegbetegségek, krónikus álmatlanság.

A kúrát célszerű reggel, üres gyomorral kezdeni. Naponta két-három alkalommal végezzük, mindig evés előtt.

Maximum egy evőkanálnyi, de minimum egy kávéskanálnyi étolajat - napraforgóolajat - vegyünk a szánkba. Csukott szájjal öblögessük a szájüregünket, szívjuk előre-hátra a fogaink közt. Semmi esetre sem szabad lenyelni belőle! Óránkat nézzük, tizenöt-húsz perc elteltével köpjük ki. A kiköpött folyadéknak fehérnek kell lennie, mint a tej. Ha még sárgás, az azt jelenti, hogy rövid ideig csináltuk, és a következőt már hosszabban tartsuk bent, vagy erőteljesebben szürcsöljük. Kiköpés után szájüregünket többször, alaposan öblítsük ki, fogainkat fogkefével, fogkrémmel mossuk át. E műveletek után a mosdókagylót fertőtlenítsük. Ez a folyadék ugyanis rendkívül mérgező.

Ha rendszeresen végezzük az öblögetést, laza fogaink megszilárdulnak, a foghús vérzése megszűnik, fogaink kifehérednek.

A kúra megkezdését követő napokban romolhat az állapotunk. De ez a gyógyulás jele, és ekkor semmi esetre se hagyjuk abba!

Hogy meddig csináljuk? Egyénenként (betegségenként) változó az időtartam. Van, akinél két-három hét, másoknál csak hónapok elteltével következik a gyógyulás. Akkor hagyjuk abba, amikor teljesen egészségesnek érezzük magunkat, amikor szervezetünk régi erejét, frissességét visszanyerte. Vagyis amikor reggel nem vagyunk fáradtak, összetörtek, ha jó az étvágyunk, jól alszunk és emlékezőtehetségünk zavartalan.

Fontos a kúra folyamatossága. Természetesen, aki elutazik otthonról, annak nehézségei támadnak. Ha bármi okból abba kell hagynia a kúrát, azonnal kezdje újra, mihelyst teheti.

Kenyérsütés

Mi, magyarok, nagyon szeretjük a kenyeret. A búzalisztből készült, ropogós, illatos, friss kenyeret. Esszük reggelire zsírral, vajjal, sajttal, felvágottal; jó vastag karéjt szelünk az ebédhez, vacsorához; tömjük magunkba tízóraira és uzsonnára. „Csak a kenyérre való meglegyen! Csak kenyerünk legyen!” mondjuk, és mit sem

törődünk azzal, hogy ez a fehér lisztből élesztővel készített, kelesztett kenyér valóságos méreg a szervezetünknek.

Az utóbbi években megjelentek az üzletekben a félbarna, barna, fekete kenyerek is. Jóval egészségesebbek a mi hagyományos kenyerünknél, hiszen teljes kiőrlésű búzából, rozsból, zabból készülnek, vagyis bennük van a gabona héja és csírája is. Némely fajtákhoz még különböző egész magvakat is kevernek: szezámmagot, lenmagot, napraforgót. Mivel ezeknek a kenyereknek nálunk nincs hagyománya, sokan idegenkednek tőlük, és csak azok veszik meg, akik már odafigyelnek szervezetükre, szeretnék megőrizni egészségüket, illetve meg akarnak gyógyulni betegségükből. Illetve... még ők se nagyon tudják rendszeresen ezt megvenni, hiszen meglehetősen drágák.

Pedig kevés kell belőlük egy evésre. Ezeket vékonyra kell szelni, az ízük csak így jön ki igazán. Keményebbek a mi kenyerünknél, így alaposan meg kell rágni - dolgozik a fog -, sokáig tartjuk-forgatjuk a szánkban, ettől a gyomor azt „hiszi” sokat kapott, tehát egy-két szelettől is úgy érezzük, jól laktunk.

Én a kenyérfogyasztást a minimálisra csökkentettem. A müzli reggelimhez, a nyers és párolt zöldségekből készült ebédemhez nem hiányzik a kenyér. De vacsorához én is szeretem. Ám, mivel a fehér kenyér az egészségre káros, a barnák, feketék is élesztővel készülnek, inkább én sütök magamnak. S ezt tanácsolom a diétázóknak és a fogyókúrázóknak is. Sütése nem ördöngösség, színét, formáját és ízét pedig meg lehet szokni.

Este egy kiló búzát durvára ledarálok, és forró vízzel tészta sűrűségűre keverem. Sót és élesztőt nem teszek bele! Reggel a tepsit meghintem durva liszttel, így nem ragad le. A tésztából hat-hét kis cipót formálok. Előmelegített, forró sütőbe teszem, ahol egy óra alatt megsül. Negyedóránként megforgatom, hogy minden oldalát jól átjárja a meleg. Amikor megsült, egyenként forró vízbe mártom, addig, amíg hármat számolok. Ez a vízbe mártás kedvező vegyi folyamatokat visz végbe. A nedves cipókat a már lezárt sütőbe visszateszem úgy húsz percre. Amikor kiveszem, nedves konyharuhába csomagolom, hogy a héja felpuhuljon. Majd porcelán tányérra rakom, és fél napig a szabad levegőn tartom. Végül tiszta, száraz kenyérruhába tekerem, nylonzsákba bújtatom és így teszem a hűtőszekrénybe, legalulra. A konyharuhát kétnaponként cserélem, hogy ne fülledjen be a kenyérkém.

Ez a kenyér, amellett, hogy finom, ízletes, nagyon egészséges. S ami szintén fontos: egy hétig is eláll. A fenti adag természetesen egy személyre szól.

Próbálják ki!

Gyűjtsünk gyógyfüveket!

Minden betegség megelőzésénél és gyógyításánál azt tanácsolom olvasóimnak, hogy igyanak gyógyteákat. A gyógyfüvek, melyekből a teát készítjük, kaphatók a legtöbb gyógy-szertárban, Herbária boltban, drogériában. Áruk változó, de általában drágák, mivel a rendszeres használathoz nagy mennyiségre van szükség. Egy részük külföldről származik. Viszont sok gyógyfű megterem nálunk is! A többségük vadon nő erdőben, réten, legelőn, útszélen, sőt a falusi kertekben is, ahol nem irtották ki.

Ezért azt tanácsolom, a leggyakrabban használatosakat ki-ki gyűjtse be télire. Aki olyan szerencsés, hogy kertjében, víkendtelkén nő csalán, bodza, fodormenta,

kamilla, gyermekláncfű, borsmenta, kakukkfű, rozmaring, körömvirág (mint dísznövény), van hársfája, az haladéktalanul szedje.

Aki pedig városi lakásban él, az a testet-lelket felüdítő kirándulást tehetné ezáltal hasznosabbá. Az ő figyelmüket felhívom: mielőtt füvészkednek, jól nézzenek körül, van-e a közelben szeméttelep, országút, autóparkoló, benzinállomás, hisz a gázokkal, bomlástermékekkel teleszedi magát a növény, és ha mi elfogyasztjuk, több kárt teszünk magunknak, mint hasznot.

Minden általunk ismert gyógynövényt gyűjthetünk. Ha ilyen céllal rándulunk ki, több zacskót vigyünk magunkkal, hogy osztályozni tudjuk a gyűjteményt.

A csalánhoz legyen nálunk gumikesztyű, mert kegyetlenül csíp. Épp ez különbözteti meg érzékszervileg az árvacsalántól. A csalánt tavasszal kell szedni, amíg üde, friss, még nem hoz virágot. Ha már elkéstünk vele, vagy még szeretnénk szedni és kertünkben (vagy más, megbízható helyen) van, sarlózzuk le a virágzó szárat, egy hét múlva ismét lesz friss csalánunk. Azt mondtuk, ügyeljünk a szennyező környezetre. Kertünkben pedig arra, hogy ne olyan helyről szedjük, ahol előzőleg permeteztünk! (Ha permetezünk, már eleve mérgezzük magunkat.) A csalánnak csak a levelét tépjük le, szárát nem szabad fogyasztani.

A bodzát akkor szedjük, ha a virága kinyílt, és ősszel a bogyóját, amikor lilásfekete és belül sem zöld, a hárs virágját akkor, amikor kinyílt. Teának csak a kislevelű hárs virágja alkalmas. A vadgesztenyét a földről szedjük, mihelyst éretten lehullt, de ezt sem országút mellől, ahol a mérgező anyagokat magába szedi. A csipkebogyót akkor szedjük, amikor megcsípte a dér.

Kincseinket otthon több vízben mossuk át (kivéve a vadgesztenyét). Ne áztassuk, csak mossuk, majd lecsepegtetve tiszta konyharuhába göngyölve itassuk le a vizet. Szalvétával, selyempapírral bélelt tálcán, lapos tepsin, ládában kiterítve, szellős, nem napos helyen szárítsuk zörgősre. Esős időben langyos, nyitott ajtajú sütőben tegyük ezt. Elmorzsolva, hogy kis helyen elférjen, papír- vagy tüllzacskóban, szellős helyre felakasztva, vagy jól zárható üvegben, sötét helyen tároljuk. A csomagokra írjuk rá, mi van bennük.

A füvekből, a hársfából, a csipkéből külön-külön vagy recept szerinti arányban teát főzünk. A bodza virágjából szörpöt készítünk, érett terméséből lekvárt főzünk, ami torokfájásra, köhögésre régi népi gyógyszer. A körömvirágból disznózsírral körömvirágkenőcsöt készítünk. A vadgesztenyét hasmenés ellen használhatjuk.

Kávé helyett fültorna

Egészségünket elsősorban ne a kórházban, szakrendelőben keressük, hanem az otthonunkban; ne az orvostól reméljük, hanem önmagunktól! (Ha már megtámadott valamilyen súlyos kór, persze nincs mit tenni, el kell mennünk orvoshoz.)

A legfontosabb, hogy ne kelljen orvoshoz menni... Őrizzük meg egészségünket! Arra összpontosítsunk, hogy egészségesek maradjunk.

Ehhez először is a negatívumokat kell kisöpörni az életünkből. Mégpedig azzal, hogy elhagyjuk az úgynevezett kultúrmérgeket. Ilyen többek között a kávé.

A kávé sok koffeint tartalmaz, ami doppingszer (azért isszuk!), vagyis a szervezetünknek méreg. Amikor fáradtak vagyunk - és gyakran vagyunk azok -

megiszunk egy-két csészével. Kis időre fel is frissülünk tőle. De olyan ez, mintha a fáradt lovat ostorozná a gazdája.

Ne méreggel frissítsük magunkat! Hívjuk segítségül a természetgyógyászatot. Például alkalmazzunk fültornát.

A fülben valamennyi szervünknek megvan a pontja. S ha az alábbi gyakorlatokat elvégezzük, a 116 pont mindegyikét elérjük, ezáltal valamennyi szervünket megmozgatjuk és felfrissülünk általa.

Valamennyi művelet öt másodpercig tartson, vagyis addig, amíg ötöt számolunk.1. Mindkét fülcimpánkat megcsípjük alul és lefelé húzzuk.2. Két ujjunkkal a fülünket megfogjuk, és fölfelé húzzuk.3. Középső ujjunkat bedugjuk a fülünkbe, és a csigavonalon háromszor oda és

vissza erősen dörzsöljük.4. Kisujjunkat bedugjuk a fülünkbe, és erősen nyomjuk lefelé.5. Ugyanezt tesszük fölfelé.6. Ugyanezt előre.7. Ugyanezt hátra.8. Kisujjunkkal a fülünkön az arc felé középtájt álló, kiugró kis részt az

óramutató járásával megegyező irányban körkörösen nyomjuk.9. Ugyanezt az óramutató járásával ellenkezően.10. Ugyanezt előre.11. Ugyanezt hátra.12. „Levágjuk” a fülünket: két tenyerünkkel hátulról előre nyomjuk.13. (Ez a legnehezebb gyakorlat.) Három ujjunkat rátesszük a fülkagylóra és a

harmadik, a befelé álló ujjunkkal pattintunk a dobon. Jól kell szólnia.14. Kagylót formálunk a kezünkből, rátesszük a fülünkre és a másik kezünkkel

zörgetjük.

A gyakorlatsorozat mindössze néhány percig tart, és utána olyan frissnek érezzük magunkat, mintha két-három kávét ittunk volna meg. Még pontosabb, ha úgy fogalmazunk: mintha néhány órát pihentünk volna...

A jó alvás titka

Az ember egész napját meghatározhatja az, hogyan aludt éjjel. Ha rossz éjszakánk volt, valamire felriadtunk, többször felébredtünk, rosszakat álmodtunk, reggel fáradtan, összetörve, esetleg fejfájósan ébredünk. S a reggeli rossz kezdés egész napunkat meghatározhatja. Viszont ha nyugodtan aludtuk át az éjszakát, reggel kipihenten, frissen ébredünk, jól kezdjük a napot. Éppen ezért, tegyünk meg mindent a jó alvás érdekében. De nem ám altatók beszedésével!!!

Korán vacsorázzunk. Nehezen emészthető, zsíros, fűszeres ételekkel, nagy zabálással ne terheljük meg gyomrunkat. Ne igyunk kávét, erős teát, szeszes italt.

Aránylag korán térjünk nyugovóra, hiszen az éjfél előtti alvás a legpihentetőbb.Lefekvés előtt a szobát alaposan szellőztessük ki, különösen fontos ez, ha

televíziót néztünk. A tévéből káros sugarak áramlanak ki.A szobában molyirtó (naftalin, globol) ne legyen, mindkettő súlyos méreg.

Semmiféle tisztítószert, vegyszert, mérget ne tartsunk ott, ahol alszunk.Kutyával, macskával ne aludjunk egy helyiségben, még ha az állat tiszta és

egészséges, akkor sem.

Ágyunkat „tájoljuk be” észak-déli irányba. Fejünk észak felé, lábunk dél felé legyen. (Megegyezően a föld mágneses terével.)

Ne feküdjünk geopatikus sugárban (káros földsugár). Ha nem tudjuk, hogy szobánkban van-e ilyen, biztos, ami biztos alapon az ágyunk alá tegyünk egy műanyag tálcába ragasztott tükröt, fényes felével lefelé. (Legjobb, ha műanyag hátlapú tükröt alkalmazunk.) Ez visszaveri a káros földsugarakat.

Ágyunk legyen kényelmes, takarónk könnyű.Ne aludjunk nagy melegben, szűrjük ki a kinti fényeket, és ha lehet, a zajokat is.

Aki megteheti, mert jó levegőjű helyen lakik, s magasan, tehát még a betörőtől sem kell tartania, tavasztól őszig nyitott ablaknál aludjék.

Elalvás előtt ne olvassunk idegborzoló könyveket, a televízióban ne nézzünk krimit, horrort.

Lefekvéskor nem szabad sorra venni az elmúlt nap bosszúságait, s főként nem szabad töprengeni a másnapi tennivalókon. Szép, kellemes dolgokra gondoljunk, lazítsuk el testünket, szellemünket. Imádkozzunk.

Altató helyett pedig csípjük meg a jobb fülcimpánkat és morzsolgassuk körülbelül öt percig. De rendszerint ekkorra már el is alszunk.

Ha éjszaka felébredünk, semmiképp se kezdjünk töprengeni. Ne bolyongjunk a lakásban. Felkelés helyett morzsolgassuk jobb fülcimpánkat és hamarosan újra elalszunk.

Reggel arra gondoljunk: új napra ébredtem, ami egyszeri és megismételhetetlen, szépen, okosan, derűsen kell felhasználnom. Problémáim nem lesznek, ha nem akarom, hiszen a problémákat magának csinálja az ember. Önmagam ellensége pedig nem leszek!

S ha napom derűsen telik, nyugodt, könnyű és örömteli lesz a következő éjszakám is.

A sárgarépa

A gyógyélelmiszerek közt a sárgarépa a sztár. Külföldön valamennyi természetgyógyászati klinikán az étrend szerves részét alkotja. A zöldségek között a legtöbb kalciumot tartalmazza (jóllehet, több egységnyi van a spenótban, sóskában, petrezselyemzöldben, csakhogy azokból - terjedelmességük miatt - nem fogyaszthatunk olyan mennyiséget, mint a répából). A kalcium mellett igen fontos a karotin tartalma, továbbá E-,K-, B1-, B2-, B6~, C-vitaminja; valamint sok ásványi anyagot - foszfort, káliumot, nátriumot - és nyomelemeket tartalmaz. A sárgarépa fontos a csecsemőkortól az öregkorig: a gyermekek növekedéséhez-fejlődéséhez szükséges, az időseknél pedig a csontrendszer erősítéséhez.

Ma már tudományosan kielemezték sokoldalú hatását. Bizonyították azt is, amit a népi gyógyítás régóta ismer: elűzi a gilisztát, öli a baktériumokat. Mivel könnyen emészthető, hatásos a gyomor- és bélzavarok gyógyítására, s enyhe vizelethajtó hatású. Némely nyugat-európai klinikán gyógyszerek helyett is használják: beteg csecsemőknek erős hányásra, hasmenésre sárgarépalevet adnak, akik így néhány nap alatt meggyógyultak, víz- és súlyveszteség nélkül.

Mindenféle anyagcserezavarra ajánlható: idős embereknek az emésztőszervek erősítésére. Vese- és májpanaszokra. Rendszeres fogyasztása csökkenti a koleszterin- és a vércukorszintet, vagyis lefékezi az érelmeszesedést. Koszorúér betegségre és vérkeringés-zavarokra javasolt. Külföldön rákos betegek kezelésére

is használják. Ezenkívül erősíti az idegeket. Aki kisgyerekkorától rendszeresen eszik nyers sárgarépát, annak a látása idős korában is kiváló.

A sárgarépát kúraszerűen, nyersen fogyasztjuk, lé vagy saláta formájában a levet a ma már nálunk is kapható gyümölcs-zöldségcentrifugával készítünk. Közvetlenül a fogyasztás előtt.

Reggel éhgyomorra léként igyuk. Ebben a formában semmi ízesítést nem kíván. Lehet, hogy bizonyos idő kell, amíg megszokja az ember, akinek nem ízlik, keverhet bele mézet. A lé mennyisége másfél-két deci körül legyen. (Egy kiló sárgarépából 4-5 deci lé nyerhető.) Legalább két-három hétig igyuk naponta, de hosszabban is lehet. Kiváló közérzetet nyújt egész napra, frissít, javítja az emésztést, egyensúlyban tartja a gyomorsavat, javul az emlékezőtehetségünk, a látásunk.

Préselhetünk hozzá almát (héjastul), céklát és petrezselyemzöldet.Salátának ugyancsak kúraszerűen alkalmazhatjuk. Egy-két sárgarépát

lereszelünk, kevés joghurtot vagy tejfölt keverünk hozzá, fűszerezzük almaecettel, zsályával, borókával. Este, vacsora után fogyasztjuk, két hétig.

*

Számtalan variációban készíthetünk sárgarépából salátát, amivel elérjük, hogy soha nem unjuk meg. Íme, néhány változat.

Saláta két személyre. Kb. 20 dkg répát lereszelünk és salátalével ízesítjük. Ez lehet salátaolaj, almaecet, kevés só, őrölt fehérbors, mustár, kis kockára vágott vöröshagyma keveréke. Lehet tejföl, aludttej, joghurt, kefir, ezt ízesítjük zöld fűszerekkel vagy hagymával. Lehet paradicsom (felvagdalva), olaj, citrom, só, bors.

Almás saláta: kb. 20 dkg répát, egy nagyobb almát (héjával) lereszelünk, salátalét öntünk rá. Majd búzacsírát vagy diót, vagy mandulát és mazsolát keverünk hozzá.

Alma helyett körtét is reszelhetünk, a többi azonos.Az évszaktól függően változtathatunk: nyáron a sárgarépához reszelhetünk

uborkát, vágott kaprot, metélőhagymát teszünk hozzá. Erre öntjük a salátalét.A répához reszelhetünk karalábét, hozzáadjuk a salátalét.A répához reszelhetünk retket is.Reszelhetünk hozzá zellert, ebben az esetben a reszelt zellert előbb citrommal,

kevés sóval, cukorral állni hagyjuk.Összekeverhetünk sárgarépát, almát és zellert, erre öntjük a lét, ehhez ízben illő

kiegészítő a darált dió vagy mandula.A reszelt répához beáztatott mazsolát keverünk és hozzá akácmézet,

meghinthetjük durvára vágott dióval is. Kitűnő édesség.Gyermekeknek ajánlott reggelente fél csésze répalé és fél csésze tej keveréke.Arra vigyázzunk, hogy csecsemők, gyerekek csak biotermesztésből származó

répát kapjanak, mert a vegyszerek, a műtrágyák üledékei életveszélyesek lehetnek számukra. Egyéni tapasztalatom: a nagyon olcsó, nagy tömegben árusított répa (ősszel, felszedés után) megbízható, ugyanis abban nincs benne a vegyszer ára... Természetesen nem éri meg vegyszerezni sem a kistermelőnek, sem a falusi néninek, aki a piacra viszi kevés áruját. S persze ma már léteznek bioboltok is.

Bármilyen betegségre használjuk, ne feledjük, hogy a gyógyteákhoz hasonlóan a zöldségkúra is csak hosszabb idő után, minimum két hét múlva hatásos. Tehát ne legyünk türelmetlenek, és főképp ne hagyjuk abba.

A sárgarépát fogyaszthatjuk párolva is. A kicsiket, egyenletes nagyságúakat (nyár elején) egészben hagyva, a nagyobbakat hosszában szeletelve kuktába, rácsra tesszük és kevés vízzel, kevés olajon, tengeri sóval puhára pároljuk. Kiszedve, lecsurgatva, vajat teszünk rá vagy margarint, ha édesnek találjuk, citromot csöpögtetünk rá. Kiváló zöldségköret. Fogyókúrázóknak remek ebéd vagy vacsora.

Adhatjuk köretként is. Vegyesen: a kuktában a répa mellett párolhatunk burgonyát (héjától tisztítva, egészben), zöldbabot (egészben, csak a végüket levágva), kifejtett zöldborsót, kelkáposztát csíkokra vágva, mángoldnyelet vagy ami éppen kapható, illetve terem. Sült húsokhoz, grillezett virslihez, szafaládéhoz laktató. Minden pároltat a tányéron fűszerezzünk: a káposztát darált köménnyel, a répát citrommal, a burgonyát zellerlevéllel vagy majoránnával, zöldpetrezselyemmel, a hagymát őrölt borssal, a zöldbabot tejföllel és tárkonnyal.

A petrezselyem

A táplálkozásgyógyászat nem új találmány, csak éppen évszázadokra - némely vonását évezredekre - elfelejtette az emberiség.

A Tibérius császár idejéből ránk maradt konyhaművészeti könyvből tudjuk: a rómaiak fűszerezésre használták és gyógyszernek is tartották a petrezselymet, pedig akkor még nem végezték el sokoldalú laboratóriumi vizsgálatát.

Gyógyhatását illóolaja adja - továbbá sok klorofillt, karotint, B1-, B2-, B6-, E- és C-vitamint, pantoténsavat, biotint tartalmaz. A zöldje minden tekintetben értékesebb, mint a gyökere, de ez nem jelenti, hogy ez utóbbit ne fogyasszuk. Hiába tartalmaz többször annyi vitamint a levele, abból nem eszünk meg egyszerre tíz dekát, reszelt gyökérből, különösen kipréselve lének, viszont jóval többet juttathatunk a szervezetünkbe, ha szükséges. Márpedig szükséges... Vannak természetgyógyászok, akik szerint igen előkelő helyet foglal el a rangsorban. Eszerint első helyen áll a fokhagyma, másodikon a torma, utána a petrezselyem. S előfordul olyan eset is, amikor a petrezselyem a leghasznosabb, legfontosabb.

Bárki megfigyelheti magán: a petrezselyem (a zöldje) étvágygerjesztő fűszer. Segíti az emésztést, általa elkerülhetjük a gyomornyomást, a telítettség puffasztó érzését. „Gyenge gyomrú” embereknek nagyhatású méregtelenítő szer! Étkezéskor (különösen a húsokkal) igen sok káros anyag kerül be a szervezetünkbe, a vérbe, ezeket tároljuk szerveinkben. A petrezselyem serkenti az anyagcserét, salaktalanít, tisztítja a vért. Kikerget a testből minden tisztátalanságot, romlandót, fel nem használható anyagot, ezáltal visszaadja a test életerejét.

Előmozdítja a vese egészséges működését. Márpedig ha a vese teljesítőképessége jó, a szív is könnyebben működik. Ezért – megelőzésre és gyógyításra egyaránt - fontos lenne, hogy veséjét mindenki óvja, és őrizze meg a működőképességét.

Ajánlatos fogyasztani vesekőképződés esetén, illetve megelőzésre (ha erre valaki hajlamos).

A petrezselyemolaj megszünteti a vérpangást és véredénygörcsöket.

Fogyasztása javasolt vízkórságra, magas vérnyomásra, duzzadt test, hólyaggyengeség esetére.

Kihajtja a testből a fölösleges vizet (vízhajtó) és dezinficiálja (fertőtleníti) a bőrt.Megelőzi a diverticulosist és a bélrákot.Használ visszérgyulladásra, fekélyre (nyitott sebre), aranyérre.Elmulasztja a szájszagot, ha petrezselymet rágcsálunk. A légzésünk is felfrissül.Elpusztítja a savas baktériumokat a szájban, amelyek fogínysorvadást,

foghúsvérzést okoznak.A reumának számtalan fajtája létezik, és mindegyik gyógyítása befolyásolható

növényekkel, gyógyélelmiszerekkel.Krónikus és gyógyíthatatlan bőrbetegségek ellenszere (ekcéma, psoriázis).(Talán érdemes leírni egy esetet annak illusztrálására, hogy miként hatnak a

zöldségek. Psoriázisban szenvedett egy asszony - ez egy gyógyíthatatlan bőrbetegség, vörös foltokkal, pikkelyes bőrrel, viszketés, állandó égés, emiatt álmatlanság, fáradtság stb. A mégoly modern kezelések és kénes gyógyszerek, tengeri fürdőkúrák sem segítettek, az asszony évekig járt egyik kórházból a másikba az egykori NSZK-ban. Véletlenül olvasott egy petrezselyemkúráról, kipróbálta. Naponta háromszor vajas kenyérre maréknyi petrezselyemzöldet vágott, mellé salátát, túrót evett és háromszor fél liter írót ivott. A hatodik naptól gyógyulni kezdett, és rövid idő múlva egészen helyre jött. A petrezselyemkúrát egy schwarzwaldi orvos kísérletezte ki, elmélete a klasszikus orvoslással szemben, hogy a természetes gyógyszer az okokat segít megszüntetni. A bőrkiütést ebben az esetben a tisztátalan vér okozta, és a petrezselyem megtisztította a vért a káros salakanyagoktól.)

A petrezselymet gyógyításra, megelőzésre kúraszerűen kell fogyasztani.A friss és nyers, megmosott zöldet összevagdaljuk és egy szelet vajas (barna,

fekete, bármilyen más) kenyérre szórjuk. Naponta legalább kétszer együnk. Lehet túróba is keverni. Tehetjük főtt ételbe, de csak az asztalnál, a tányérba dobva, nehogy egy picit is főzzük, mert a hatóanyag főzéskor csökken!

A zöldjét préselt zöldséglébe is keverhetjük, már a pohárban. A centrifuga ugyanis nem sajtolja ki a levét, a levelek bennmaradnak a kidobásra kerülő masszában.

Fogyasszuk a gyökerét is, reszelve, nyersen - darált dióval, mézzel minden este vagy tízóraira. Reszelhetjük többféle zöldséggel, almával is.

Ihatjuk ivólének, egymagában vagy almával préselve.Hagyományosan levesbe főzzük, vegyes zöldséggel például húslevesbe.

Legalább ezt együk meg.Lehet párolt köret egyik alkotóeleme is.Reumára kombinált módszerrel hatásos. A petrezselymet íróval (naponta

többször), fekete ribiszkével és földi eperrel párhuzamosan fogyasszuk, így fejti ki legjobban áldásos hatását.

A vöröshagyma

Az emberiség legalább ötezer éve ismeri a hagymát. Valószínűleg Kelet-Ázsia sztyeppéin találtak rá először, majd a mérsékelt égövben kezdték el termeszteni.

Tudjuk, hogy Kínában ötezer éve vöröshagymateát itattak a lázas beteggel, és ezzel gyógyították a köhögést is. A zsidók Egyiptomban bőségesen fogyasztották (Mózes IV. könyvében is szó esik róla), kiűzetésük után pedig, Palesztinába érve hozzákezdtek a termesztéséhez. A rómaiak meghűléses betegségek ellen használták.

A magyar kubikosok naponta legalább egy fej vöröshagymát ettek nyersen a kenyér és szalonna mellé, ételeikhez pedig főzték.

A bolgárok táplálkozási szokásaiban fontos szerepe van a paradicsomnak, a fokhagymának és a vöröshagymának. (Nyugati orvosok számára világos az összefüggés: a rákos megbetegedés Bulgáriában, de az egész Balkánon igen ritka. A régi Oroszországban azért is ették az emberek, hogy a hideget kevésbé érezzék végtagjaikban.) A népi gyógyászatban tehát régóta ismerik.

A civilizációs betegségek korában a vöröshagymának életfontosságú a szerepe. Ezt a modern orvostudomány is elismeri. Bebizonyosodott, hogy a nyers vöröshagyma fogyasztása a legtöbb heveny és krónikus betegségre kedvezően hat.

A nyers hagyma folyamatos - kúraszerű - alkalmazása meghűléses betegségekre, tüdőtágulásra, szívizom- és agyhártyagyulladásra kiváló.

Tisztítja a gyomrot és a bélrendszert, elpusztítja a gennykeltő baktériumokat és hatásos gyógyszer a bélrák ellen is.

Élénkíti az emésztőrendszert, a gyomor- és bélműködést; jó hatással van a májra, epére, hasnyálmirigyre. Fokozza a gyomorsavképződés tehát étvágygerjesztő hatású is.

Vízhajtó hatását ugyancsak régóta ismerik. Kúraszerű használata segít az ödéma, vízkór, cellulitis, vérpangás, vesegyengeség esetén is.

Egyes kutatók szerint megújítja a sejteket és erősíti az idegeket.Magas fluortartalma miatt erősíti a fogzománcot, óv a szuvasodástól.Amelyik vidéken sok hagymát esznek, ott ritka a cukorbaj. Tisztítja a

légzőszerveket. Könnyíti a köhögést (felszakad a lerakódás) megszünteti a légcsőhurutot, a melléküreggyulladást, a hólyaghurutot. Gyógyítja az ekcémát, a bőrbetegséget, az anyagcserezavart.

A vöröshagymát rendszeresen fogyasztók vére tisztább: kevesebb betegségcsírát és salakanyagot tartalmaz. Véralvadásgátló hatása van, ami csökkenti a trombózis veszélyét, ezt állapította meg több laboratóriumi kutató.

Ugyancsak tudományos vizsgálatok bizonyítják a vöröshagyma baktérium- és gombaölő hatását.

A vöröshagyma nagy előnye a többi zöldséggel szemben, hogy egész évben fogyasztható és tárolás közben is teljes értékű marad benne a gyógyanyag.

Hogyan együk? Lehetőleg nyersen!A mi éghajlatunkon már kora tavasszal ehetünk újhagymát, amikor különösen

szükségünk van friss zöldségre. A megtisztított zöldhagymát egészben tesszük asztalra. Vagy szárastól vékony karikákra vágjuk, citromot csöpögtetünk és olajat öntünk rá. Félórai állás után fogyasztható.

Egész évben készíthetünk hagymasalátát. Három-négy nagy fejet megtisztítunk, vékony karikákra vágjuk, kissé megsózzuk, két órát állni hagyjuk. Közben levet készítünk: ecetes-cukros vízbe egész és törött borsot, elmorzsolt babérlevelet, apróra vágott fokhagymát teszünk. A vöröshagymát kifacsarjuk az eresztett levéből, befőttes üvegbe tesszük, és ráöntjük az ecetes levet. Két-három nap alatt

az ízek összeérnek. Hűvös helyen egy hétig is eláll. Zsíros kenyértől kezdve a felvágotton át, a sült húsig mindenhez ehetjük.

Köretként is adhatjuk. A fejeket megtisztítjuk, nagy kockákra vágjuk. Csípősségét elvehetjük, ha citromot csöpögtetünk rá. Tálalás előtt legalább egy órát álljon. Megkönnyíti emésztésünket. Különösen télen, például a disznóvágás után zsíros, nehéz húsételekhez ajánlatos. Akik kóstoltak szerb, román, bolgár ételeket, találkoztak ezzel a körettel. De Nyugat-Európában is gyakori. Ott többnyire fehér, lapos „vöröshagymából” készítik, az egyáltalán nem csíp, sőt kicsit édeskés.

A magyar konyha jellegzetes ízét a sertészsír, a vöröshagyma és a pirospaprika adja. Pörköltbe, gulyásba tesz hagymát a háziasszony, s még néhány leves rántásába. Pedig nagyon fontos, hogy minden főzött, párolt és sült ételhez, húshoz egészben hozzáadjuk, s mielőtt az ételt tálalnánk, kidobjuk, így legalább az íze belefő. De tehetjük karikákra, kis és nagy kockákra vágva, vagy reszelve. A lényeg, hogy minden nap kerüljön a gyomrunkba vöröshagyma, ha másként nem, legalább főtt formában.

Fogyaszthatjuk párolt köretként is. Ilyenkor közepesnél kisebb, dió nagyságú (vagy nagyra nőtt dughagymákat) tisztítunk meg, egészben hagyjuk, a kukta rácsán, egy deci vízben 3-4 percig pároljuk. Szűrőlapáttal kiszedjük, jól lecsurgatjuk, olvasztott vajon (margarinon) meg- forgatjuk. ízesíthetjük sóval, darált borssal, kechuppel.

Ha zöldséges vegyes köretet adunk a húshoz, az egyik köret feltétlenül vöröshagyma legyen!

A háziasszonyok többnyire azért nem szeretik a vöröshagymát, mert: Tisztításkor, aprításkor csípi a szemüket, könnyeznek.

Büdös, azaz a vágódeszkán, a késen és a kezükön sokáig megmarad a szaga. Ilyen csekélységek miatt ne áldozzuk fel szeretteink egészségét, ne hátráltassuk gyógyításukat! Van néhány fortély:1. Nem könnyeztet, ha tisztítás-szeletelés előtt néhány percre betesszük a

mélyhűtőbe, vagy jól zárható edényben eleve hideg helyen (a hűtőben) tartjuk. Aprításkor ne hajoljunk fölé, s ha lehet, nyitott ablaknál vagy a szabadban dolgozzunk vele.

2. Fáról, késről, kézről ecetes vízzel vagy citromos bedörzsöléssel távolíthatjuk el az illatát.

Jellegzetes szaga többszöri fogmosás ellenére is órákig érződik. Ezért nyersen csak este együk, amikor már nem megyünk el otthonról, s bírjuk rá családunkat, hogy mindenki egyen belőle.

A vöröshagymát külsőleg is alkalmazzuk: reumás fájdalomnál, ízületi gyulladásra, ideggyulladásra, köszvényre, csonttörésre, fagyásra, májgyulladásra, légcsőhurutra, nyakfájásra, nyakmerevedésre. Egy jókora fejet lereszelünk, és saját levében (zsír és víz nélkül!) üvegesre pároljuk. Rendkívül erős szaga van, ezért nyitott ablaknál csináljuk. Azon forrón vékony szövésű ruhába csomagoljuk, és a fájós testrészre kötjük. A pakolást estétől reggelig rajtahagyjuk. Aki valamilyen okból nem viseli el a szagát, az reszelje péppé és nyersen tegye vékony szövésű ruhában a fájós testrészre. Két-három óra után levehető, majd langyos vízzel mossuk le a helyét.

Darázscsípésre: lényege a gyorsaság! A csípés helyére azonnal egy megtisztított, félbevágott vöröshagymát szorítunk. Időnként kicsit megnyomkodjuk, hogy leve

legyen. Néhány perc múlva levehetjük. Nem dagad fel a csípés helye - a hagymalé kiszívja - közömbösíti a „mérget”.

A fokhagyma

Régebben minden falusi gyerek azt látta a családban, hogy betegség esetén nagyanyja, nagyapja büdös fokhagymagerezdeket pucol és eszik.

A mindenkori idős emberek - már nem a gyerekek, hanem a történelmi emlékezet szerint - ötezer éve fogyasztják ezt az ifjító szert, életelixírt, az egészség tárházát. Szent Hildegard a 12. században áldáshozónak nevezte, amely szinte minden betegségnél támasz és védelem. Az Odüsszea csodaszerként emlegeti. A Talmud szerint felmelegíti a testet és sokkal vidámabbá tesz.

De nemcsak az idősek ették, fogyasztották a görög atléták is viadal előtt, a római katonák is bekaptak csatába indulás előtt egy-egy gerezd fokhagymát.

A népi gyógyászatban valamennyi krónikus betegségnél megemlítik: reuma okozta fájdalmak enyhítésére, testi-lelki erőtlenségre, korai öregedésre, szív- és vérkeringési zavarokra egyaránt használták. Sok-sok megfigyelés bizonyítja, hogy a fokhagyma általános szíverősítő. A véredényeket rugalmassá teszi, megakadályozza a lerakódásokat, csökkenti a koleszterinszintet. Érelmeszesedés ellen is a leghatásosabb szer. Csökkenti a magas vérnyomást, megakadályozza a szívinfarktust és a szélütést. (Igazán azoknál a népeknél használ - megelőzésre -, akik nemzeti szokásaik szerint állandóan, tehát gyerekkortól fogyasztják. A Balkánon a vöröshagyma mellett ez is „nemzeti étel”...)

Gyógyíthatatlan betegségek reménytelen stádiumaiban is előfordult már, hogy a beteg ezzel kezelte magát, miután lemondtak róla az orvosok. (Például rák esetében.) Ízületi gyulladásra sokan alkalmazzák, sikerrel. Kiváló szer májpangásra, gyomor- és bélpanaszokra, rossz emésztésnél, gyomorrontásnál; az öregkori felfúvódást megszünteti; jó hatással van a csontvelőre, elősegíti a vérképződést.

Kimutatták, hogy a benne lévő éteres olajok százezres hígításban is baktériumölő hatásúak. Az elmúlt századokban ilyen pontos laboratóriumi elemzés nem készült, viszont járványok, pl. kolerajárvány idején fokhagymát etettek a tömegekkel. Az első világháború után spanyolnátha-járvány pusztított hazánkban is. Ez a veszélyes kór különösen a gyerekeket tizedelte. A népi gyógyítást a rengeteg fokhagyma jelentette, pirítóskenyéren, ételben. Javasasszonyok ecetbe kevert péppel dörzsölték be a beteget.

Bélféreg (giliszta) elűzésére fokhagymafőzetből beöntést adtak, vagy fokhagymás tejet itattak, és így teszik ezt sok helyen ma is.

*

Keresik-kutatják a titkát. Az biztos, hogy csodatevő hatóanyagok tömegét rejti magában minden gerezd. Illóolajokat tartalmaz, enzimeket, vitaminokat, antibiotikus vegyületeket. Gyógyító erejét leginkább akkor fejti ki, ha nyersen fogyasztjuk.

A fokhagymát kúraszerűen ajánlatos enni, vagyis napi rendszerességgel.

Kúraszerűen bármilyen bajnál, betegségnél ki lehet próbálni, akár úgy is, mint kétségbeesett utolsó lehetőséget... ezzel a „szerrel” nem árthatunk, nem fordulhat elő, hogy túladagoljuk.

Az viszont fontos, hogy a fej jó talajból, ne vegyszerekkel mérgezett földből kerüljön asztalunkra. Sokan maguk termelik házikertjükben. Ez is akkor megbízható, ha nem fertőzzük permetezéssel kiskertünket. A természetgyógyászok, klinikák szívesen használják a bolgár, és a délszláv államok földjén termett fokhagymát.

Hogyan fogyasszuk?

Sajnos nem elhanyagolható szempont a fokhagyma erős, mondhatnám: iszonyúan büdös szaga. Sokan mondják-vallják, hogy ennének szívesen, gondolnának egészségükre, de aznap, amikor fogyasztják, nem mehetnek emberek közé! Ezen egyszerűen úgy lehet segíteni, hogy este, vacsorára fogyasztja az ember. S lehetőleg az egész család egye! Ám egy idő után hiába eszi este, hiába mos fogat, öblít szájat rendszeresen, kiüt a bőrén!!! - ezt magamon is tapasztaltam. A zuhanyozás se mossa le a szagot, a parfüm sem segít.

Ilyenkor az ember mérlegel: most mi a fontosabb, az, hogy meggyógyuljak, vagy az, hogy mit szólnak az emberek?

Vannak, akik úgy igyekeznek eltüntetni a szájból eredő szagát, hogy a fokhagyma evése után petrezselyemlevelet vagy zsázsát rágcsálnak. A sok klorofillt tartalmazó levelek ugyanis megkötik a szagot, de a gyógyhatást nem befolyásolják. Mások esküsznek rá: eltűnik az illata, ha joghurtba, kefirbe vagy aludttejbe kaparva eszik.

Mivel a tudományos kutatások is elismerik e növény fontosságát, egy ideje kísérleteznek fokhagyma-kivonatokkal, tablettákkal, kapszulákkal. A kivonatokkal szemben a frissen széttört gerezdek nyers fogyasztása teljes értékű. De hogyan lehet belőle nap mint nap, vagyis rendszeresen enni? Hiszen van jónéhány olyan baj, melynek megelőzésére és gyógyítására napi négy-hat gerezdet kellene bejuttatnunk a szervezetünkbe - valamilyen formában.

Nyersen ehetjük zsíros vagy pirítós kenyéren, apróra szeletelve (bedörzsölve jóval kevesebb kell rá). Valamennyi nyers salátába keverhetünk apróra vágva vagy péppé zúzva. Mindenfajta salátaöntethez adhatunk belőle. Ehetjük aludttejbe, kefirbe, joghurtba kaparva. Ezenkívül: valamennyi levesbe, főzelékbe, sült, főtt és nyers húshoz tehetjük ízesítőnek. Valamint: húsokhoz adhatjuk, mint fokhagymamártást. Készíthetünk belőle önálló, vagyis fokhagymalevest is. Kuktában két-három fej, cikkekre szedett fokhagymát egy nagy fej vöröshagymával, sóval 1 liter vízben 20 percig főzünk, mixeljük vagy passzírozzuk, borssal ízesítjük (vagy borsos rántással berántjuk), pirítós kenyérrel tálaljuk. Sertés-, marha- és birkahúst, tyúk-, pulyka-, libamellszeleteket, ha néhány napig olyan nyers tejben érlelünk, amelyben elkapartunk néhány cikk fokhagymát is, a hús nemcsak ízletesebb, de porhanyósabb is lesz.

A burgonya

A gyógyító élelmiszerek közé tartozik a burgonya is. Ehhez persze sokat, és rendszeresen kell enni belőle, illetve az adott betegségre megfelelően elkészíteni.

Régebben télen, amikor egyes országokban teljesen hiányoztak a friss élelmiszerek (zöldség, gyümölcs) a burgonya mentette meg az éhezéstől az embereket. Európában legalábbis így történt, miután a spanyolok (Peru és Chile meghódítása után) behozták a kontinensre, és egy mondaváltozat szerint Nagy Frigyes poroszkirály (1740-ben, trónra lépése után) meghonosította, elterjesztette. (Magyarországra egy leírás szerint már előbb, 1654-ben hozták be Németországból, az ott tanuló protestáns diákok. Akkoriban sváb töknek is nevezték.)

A burgonya másik történelmi jelentőségű hatása: a veszedelmes, járványos hiánybetegséget, a skorbutot burgonyával gyógyították.

A burgonyagumó rendkívül gazdag ásványi anyagokban, vitaminokban, és ezeket a héja tárolás közben is megvédi az elbomlástól. Tavaszra ugyan lassan csökken az értéke, addigra viszont van új burgonya, és ma már friss zöldségek is pótolják a fontos tápanyagokat.

A burgonyában sok a szénhidrát (cukor és keményítő formájában); a fehérje, nagy értékű biológiai formában; az ásványi anyag: mész, vas,magnézium, nátrium, mangán, foszfor, kálium; vitaminok: A1-, B1-, B2-,B6-, E-, H- és különösen sok a C-vitamin.

Együnk elegendő burgonyát, mondja a természetgyógyász. Csökkentsük étrendünkben a lisztes ételeket, tésztaféléket, a cukrot, ezek helyett - változatos formában - fogyasszunk burgonyát. Szervezetünknek szüksége van a ballasztanyagokra, a salakra, tehát a tömegre is. A burgonya ráadásul nem hizlal, ha nem eszünk mellé zsíros húsokat, utána pedig tésztákat. (Vagy fordítva: a sokféle hús és tészta mellé nem eszünk krumplit.)

De hiszen eszem én burgonyát, vágja rá a modern ember. Úton-útfélen rágcsálok pomme-fritet, chips-et, burgonyapelyhet, különféle divatos McDonald's-termékeket.

Mondanom se kell: az iparilag előállított, többszörösen (vegyileg, hővel, fagyasztással) kezelt, élelmiszergyárak titkos receptje szerinti zsír-olaj keverékben sütött „valami” nem azonos az otthon, frissen készített teljes értékű burgonyával. Élvezetes, érdekes ízű lehet, csak épp a védőjellege csökken, sőt bizonyos tápanyagok elvesznek belőle.

Mielőtt bárki arra gondol, ez az állítás túlzott, és rontja a multinacionális élelmiszerláncok hitelét, olvasson el évszázadokra visszamenően bármilyen leírást, jó tanácsot a gumók természetéről. Szinte minden leírásban olvasható, hogy az életfontosságú anyagok szorosan a héj alatt helyezkednek el. A leggondosabb tisztítással is szemétbe dobjuk egészségünk zálogának egy részét!

Hogyan és mire fogyasszuk?

A legideálisabb: alaposan megmosott, nagyjából egyforma burgonyákat egy nagy fazékban feltesszük főni. Leöntjük róla a vizet. Egy részét azonnal ehetjük, a többit lehűlés után fridzsiderbe tesszük, másnap is fogyasztható. Természetesen nem kötelező héjában enni. Bár az egykori szegény ember táplálkozása ebben is maximálisan egészséges volt, ahogyan a sütőben, kemencében, platnin sült vagy a főtt krumplit frissen, sóval, kevés zsírral ette ebédre, vacsorára...

1. A lehámozott, főtt krumpli tányéron durván összetörve kész köret.

2. A hűtőből kiveszünk annyit, amennyi szükséges, megtisztítjuk, karikára vágjuk. Serpenyőben kevés zsíron, olajon vagy vajon megpirítjuk. Teflonban zsiradék sem kell hozzá.

3. Turmixban, aprítógépben tejjel, sóval, cukorral péppé keverjük.A héjában főtt gumókban főzés után is megmarad a bélműködéshez szükséges

ballaszt- és salakanyag és a C-vitamin nagy része.Megmarad a tápanyag java akkor is, ha nagyobb burgonyákat megtisztítunk,

hosszában félbevágjuk, a vágott felületet kevés darált köménnyel megszórjuk, és a vágott felülettel lefelé, alig vajazott tepsibe teszük, sütőben megsütjük.

Télen, amikor kevés vitaminhoz jut a szervezetünk, burgonyával is pótolhatjuk a C-vitamint.

Betegségre kúraszerűen (tehát napi rendszerességgel) kell fogyasztani, mégpedig nyersen. (Nyersen ették a múlt századokban a tengerészek is, amikor a hosszú tengeri úton skorbut támadta meg szervezetüket, vagyis hiányzott a vitamin. A skorbut - hiánybetegség. Hatásos és végleges ellenszere a krumpli evés lett vízen és szárazon, amikor általánossá vált a kontinensen.)

A burgonyát igen vékonyan meghámozzuk, vékony szeletekre vagy csíkokra vágjuk, esetleg reszeljük, és azonnal leöntjük aludttejjel vagy savóval, ezáltal elkerüljük a bámulást. Hozzáreszelünk sárgarépát, zellert, céklát, petrezselyemgyökeret, ezekből bármelyiket, vagy többet is, és mindenképpen fejes káposztát (fehéret vagy vöröset). Kúraszerűen önálló étel, ebéd vagy vacsora. Gyomorhurutra, fekélyre, gyomorgörcsre alkalmazzák. A gyomorsavtúltengést megszünteti, „beállítja”, rend behozza a savháztartást.

A centrifugában kipréselt burgonyalé - kis mennyiségben - napi rendszerességgel fogyasztva megszünteti a gyomorégést, a bélbetegségek ellenszere. (A népi gyógyászatban régóta használják.)

Vigyázat! Csírázó vagy zöldre színeződött húsú gumókból nem szabad lét készíteni! A csíra mérgező, úgynevezett szolamint, szteroid glikoalkaloidát tartalmaz!

A főtt burgonyát - egymagában - diétás ételként ismerjük. Ez is közömbösíti a gyomorsavat, hurutra, fekélyre, bélgyulladásra javasolt. Elsősorban akkor fejti ki hatását, ha só nélkül fogyasztjuk.

A népi gyógyászatban külsőleg is használták - használják. A meghámozott krumpliból szeleteket vágunk, ezt tesszük a gyulladásra, kelésre, ütéstől feldagadt testrészre. Vagy reszeléket készítünk, vékony ruhában rákötjük. Fagyott lábra, kézre: főtt krumplit reszelünk, melegen rákötjük. Égési sebre nyers reszelt krumplit rakunk - azonnal. (Ha súlyosabb az égés, orvoshoz kell mennünk.) A nyers reszelt krumplit forró vízzel leöntjük, ezzel a lével mossuk át, lötyköljük a reumás végtagot.

*

A burgonya kevés nátriumot és kalciumot tartalmaz, viszont káliumból sokat. Ez az összetétel előnyös, mert a káros vízmennyiséget kiválasztja a szervezetből, megszünteti az ödémát, vizenyőt stb. Természetgyógyász-klinikák többek között burgonyadiétát is alkalmaznak. Elsősorban szívbetegek kényszerülnek arra, hogy a szervezetünkben felgyülemlett vizet valamilyen módon eltávolítsák. Erre a célra számtalan tabletta létezik. A legtöbbnek hátránya, hogy drasztikus, legyöngíti az

embert, mellékhatásai vannak, és pszichésen nehéz elviselni. Makacs esetekben csak kórházban, intenzív kezelés során lehet segíteni.

A tablettáknál jóval kényelmesebbek a különféle teakúrák, bár ez sem mindenkinél hatásos. Egy müncheni természetgyógyászati klinikán dr. med. W. Zimmermann a következő kúrát kísérletezte ki és ajánlja: A beteg egyen laktató, ízletes burgonyaételeket, a legkülönbözőbb formában elkészítve, rendszeresen (héjában főzve, levesnek, pürének stb.). Egyen hozzá párolt zöldséget, nyers salátát, kis energiatartalmú gyümölcsöt. Zsiradékot maximum napi két dekát! Hagyja el teljesen az állati fehérjét. Szigorúan tilos konyhasót használni, ez ugyanis leköti a vizet! Ehető tojás, vaj, sajt, tejszín. Ezt a kúrát délben és este tartják a betegek, akik napi 700 kalóriánál többet nem juttatnak a szervezetbe. A kúra 10-14 napig tart. (Hogy milyen esetben és kinek szükséges orvosi ellenőrzés, ez természetesen nem lehet ennek az írásnak a feladata.) A burgonyadiéta egyszeri alkalmazása is eredményes lehet. Az mindenképpen előny, hogy idős emberek - akik esetleg többféle betegségben szenvednek - gyógyszerek, s azok mellékhatásai nélkül szabadulnak meg a fölösleges, sőt káros vízmennyiségtől.

* Vigyázat! A burgonya túlzott fogyasztása eseten túl sok U-vitamin kerül a szervezetbe, és az mérgezést okozhat. - A szerk.

A paradicsom

Peruban - ahonnan elterjedt - úgy hagyományozódott, hogy a nyersparadicsom állandó fogyasztása a vért „fiatalon tartja” és megvéd a krónikus betegségektől. A bolgárok nagy mennyiségben eszik, tény, hogy egészségesek, ellenállóképességük erős és hosszú életűek, mindezt részben a paradicsomnak tulajdonítják. Az olaszok a reuma és a köszvény ellenszereként fogyasztják.

A népi gyógyászat nálunk máj- és gyomorbetegségekre ajánlja, valamint vesebántalmakra és vizenyőre. Mivel aktivizálja a sejteket, rákos betegségekre is ajánlott és fáradtságra, kimerültségre, különösen tavasszal. Foghúsvérzésre, látás- és hallászavarokra. Tisztítja a szervezetet, eltávolítja a férgeket, a salakanyagokat.

Lehetőleg frissen, pirosan leszedett nyers paradicsomot együnk, ebben benne van a C-, a B1-, B2-, B6-, az E-vitamin, pantoténsav, biotin, folsav; tartalmaz még vasat, rezet, cinket, mangánt, kobaltot, krómot, fluort.

Mivel hosszú tenyészidejű és melegigényes, éghajlatunkon csak néhány hónapig kerül friss állapotban forgalomba. Ezért mesterséges klímában - fólia alatt és üvegházban - is termesztik egész évben. Pedig élvezeti és tápértéke csak az igazi napfényen érett bogyóknak tökéletes. A fólia alatt termett bogyók C-vitamin-tartalma a szabadföldinek 1/4-e, az üvegházié kb. 40%-a.

Nyersen ehetjük natúr, ételeink mellé felvágva vagy salátának. Az érett bogyókat felszeleteljük, vöröshagymát, zöldhagymát aprítunk rá, olajat öntünk és borsozzuk (még jobb a borsmentafű, vagy más természetes fűszer kerül rá, különösen a petrezselyemzöld ajánlott).

Saláták savanyítására használhatjuk; aki nem ehet citromos vagy ecetes ételt, az főzeléket, bármilyen ételt savanyíthat szétnyomott paradicsommal.

Világszerte ismert és kedvelt a paradicsom(ivó)lé. Valamikor csak házilag főzték (hígabbra, mint amit szósznak tett el a háziasszony.) Újabban már modern üzemben készülnek a tomatoszaftok, s divattá vált a fogyasztása. Egészséges

lenne ez, de az élelmiszeripar, a gyártási technológia meghatározza, milyen formában igyuk. Sajnos, a főzött és úgy tartósított lé összetétele megváltozik. Citrom-, alma- és oxálsavat is tartalmaz, és különösen ez utóbbira nincs szüksége a szervezetnek, ki kell onnan hajtani... az így készült lé savanyítja a vért, és ásványi anyagot von ki a csontozatból, a fogakból, egyéb szövetekből.

A frissen préselt nyers (tehát nem főzött) lé viszont lúgos kémhatású, lúgosítja a vért, növeli az ásványi anyagok mennyiségét, tisztítja a májat, javítja a vérkeringést, a szívműködést. Vigyázni kellene tehát a konzervált, különösen a tartósítószerrel készült ivólével.

Legmegbízhatóbb a szezonban, már nagy tömegben érett és árusított - viszonylag olcsó - paradicsom. S természetesen a saját kertünk termése. Azt mindenképp éretten, pirosan szedjük le.

A mesterséges klímában termesztettnél az is előfordul, hogy hamarább szedik le, zölden vagy sárgán, és utólag érlelik. (Jobban bírja a szállítást.) Márpedig az éretlen bogyó mérgező, bódító alkaloidát tartalmaz. (A savanyúságnak eltett zöldparadicsom az ecetben elveszíti mérgező hatását.)

A paprika

A szó a magyar nyelvben megtévesztő, érthetünk alatta zöldpaprikát (ami nyár közepétől először sárga, a Hollandiából, Spanyolországból importált divatosak pedig méregzöldek, pirosak, élénksárgák) és értjük alatta a fűszerpaprikaport, ami édes, csípős vagy méregerős.

A paprika - csövesen, nyersen, poralakban egyaránt sok C-vitamint tartalmaz. Szentgyörgyi Albert ebből a növényből vonta ki és dolgozta fel ezt a híres vitamint...

A zöldpaprikát szerencsére sokan szeretik és eszik is nyáron, reggelihez, vacsorához,főtt étel mellé karikára vágva, salátának, ám csak módjával. Jóval népszerűbb lecsónak elkészítve vagy töltött paprikának. Pedig nyersen kellene belőle többet ennünk, legalább akkor, amikor szezonja van.

A friss zöldpaprika fogyasztása szünteti a foghúsvérzést, fogínysorvadást, csökkenti a krónikus fáradságot, kimerültséget. Késlelteti a mozgásszervi betegségek kifejlődését, a csontok, ízületek kopását.

Aki sok paprikát fogyaszt, egészségesebb az átlagembernél, szívósabb, hosszabb életű és temperamentumosabb. Hatóanyagai felmelegítik a vért, élénkítik az anyagcserét. Trombózisgátló hatása van. Megelőzhető általa az érelmeszesedés. Az emésztést könnyíti.

A zöldpaprikát ehetjük szeletelve, salátának összevágva, salátaízesítésre annak egyik alkotórészeként. Ledarálhatjuk, turmixba tehetjük. Nyáron valamilyen zöldség ivólé alkotóeleme legyen, keverhetjük tök, cukkini, mángold, paradicsom mellé, azokhoz egy-egy darabot bedobunk a centrifugába. Kúraszerűen ízületi bántalmakra, csontkopásra íróval együtt fogyasszuk. Néhány paprikát lének préselünk, és ezt hozzákeverjük az íróhoz, napközben iszogatjuk kortyolva. Paprikakivonatot lehet kapni gyógynövény boltokban, ezt reuma ellen, külsőleg, bedörzsölésre használhatjuk.

Nyáron a C-vitamin, télen a porpaprika A-provitaminja fontos a szervezetnek. A magyaros ételek elválaszthatatlan alkotórésze a paprikafű-szerezés. Izgatja a nyálkahártyát és helyi vérbőséget okoz, segít az emésztésben. Túlzott fogyasztása

azonban, a huszadik század megváltozott életmódját figyelembe véve többet árt, mint használ. Szinte minden diétához előírás: kerüljük az erős, csípős fűszereket.

A káposzta

Fejes káposzta egész évben legyen otthon, mert az egyik leghasznosabb, télen pedig a legolcsóbb élelmiszerünk és gyógyszerünk. Néhány hetet kivéve folyamatosan árulják a boltokban, a piacokon, sőt ma már fólia alatt is termesztik. Ez ugyan valamivel drágább, de még így is jobban járunk, mintha gyógyszerekkel és vitamin-tablettákkal kúrálnánk magunkat. Már az ókorban is nagy becsben tartották a fejes káposztát; tudjuk, hogy az itt állomásozó római légiók katonái nemcsak rendszeresen ették, de ízületi, reumás fájdalmaikra és sebeikre mint gyógyszert használták. Érthető: belsőleg és külsőleg egyaránt alkalmazható. Magas C-vitamin- és rosttartalma miatt egészségmegőrző szerepe van: karbantartja a szervezetet. Nem véletlen, hogy a tőlünk északabbra élő népek - lengyelek, oroszok stb. - felismerték ezt, és jóformán naponta eszik, évszaktól függetlenül.

Együk mi is! Legjobb nyersen, salátaként. Ezt bármihez fogyaszthatjuk. A káposztát késsel vékonyra metéljük vagy meggyaluljuk. Ne sózzuk be, ahogyan ezt a magyar konyha receptje előírja! Azonmód ízesítjük vékony karikára vagy kockára vágott vöröshagymával, fokhagymával, darált vagy vágott köménymaggal; borecettel vagy almaecettel savanyítjuk és étolajjal leöntjük. Ehetjük frissen, vagy néhány órai állás után, de üveg- vagy cserépedénybe téve a hűtőszekrényben napokig eltartható. Ehetjük édességnek is, próbálják meg, ízleni fog, csak épp nálunk szokatlan: a vékonyra vágott vagy gyalult káposztába keverjenek vízbe áztatott, felpuhult mazsolát, darált vagy vágott diót és mézet.

Ehetjük főve, párolva is. De számoljunk azzal, hogy még ha csak rövid ideig főzzük is, erős hashajtó hatást fejt ki... Ha pedig sokáig főzzük, székrekedést idéz elő.

A káposzta leve mézzel elkeverve megszünteti a köhögést és a rekedtséget. Naponta egy pohár lét többszörre kortyolgassunk el. Lényeréshez legjobb a zöldségcentrifuga, akinek ez nincs, az reszelje meg a káposztát (be ne sózza!), jól nyomkodja ki és szitán vagy gézen szűrje át, majd keverjen bele mézet.

Külsőleg - fájdalomcsillapító gyógyszer. A káposztapakolás megszünteti a gyulladást. Alkalmazhatjuk izomfájáskor, ízületi bántalmakra, köszvényre, csalánkiütésre, ekcémára, aranyérre, fájdalmas menstruációra. A fölső, piszkos leveleket ledobjuk, és a fejről óvatosan lefejtünk két-három laput. A vastag eret kivágjuk belőle, majd egy kívül is tisztára mosott üveggel (sörös, boros) megmángoroljuk, vagyis a rostjait fellazítjuk, így a lapu nedves lesz. (Ha túl hideg van, inkább tartsuk a konyhában, vagy mángorlás előtt kezünkkel melegítsük meg a laput.) Este, lefekvéskor ezt a mángorolt káposztalevelet a fájós testrészre tesszük, és nem műszálas ruhával rákötözzük, hogy le ne essen. Reggelig hagyjuk fent. Amikor levesszük, helyét langyos szappanos vízzel mossuk le, töröljük szárazra. Már az első kezelés után csökkennek a fájdalmak. Köszvénynél, reumánál, ízületi bántalmaknál a káposztapakolás mellett a diétát is be kell tartani.

Kitűnő sebgyógyító. A seb nagyságának megfelelő csíkokat vágunk, és rétegesen rátesszük, gézzel lekötjük. Természetesen előbb alaposan meg kell mosni a laput

folyó vízben. Különösen makacs, nehezen gyógyuló sebeknél is sikerre számíthatunk.

A savanyú káposzta

Bár fejes (édes) káposztából készül, mégis egészen más a hatása a hordóban savanyítás, erjesztés után. A szláv népek rendszeresen fogyasztják, a németek nemzeti eledele. Konzervált vitaminok tárháza, ám ez a konzerválás nem árt a tartalomnak. Hasznosságára sok évszázada rájöttek; a tengerjáró hajókon, a burgonya elterjedése előtt, majd mellett számtalan hordóban állt a savanyított káposzta. Cook kapitány XVIII. századi világkörüli útja során ezt adagolta a tengerészeknek. Amíg a káposzta kitartott, addig bolyonghattak a tengeren...

Tartalmaz karotint, B1-, B2-, C-, K-, U-vitamint, tej- és ecetsavat, ásványi anyagokat: nátront, meszet, ként, kolint.

A savanyúkáposzta a legegészségesebb ételek egyike, különösen a téli időszakban fontos, amikor kevés a friss vitaminforrásunk. (A konzervált zöldségek, különösen, ha még meg is főzzük, alig tartalmaznak vitamint. Ezért kellene télen több nyers ételt enni.)

A káposzta fokozza az étvágyat, serkenti a mirigynedvek kiválasztását (hatását a gyomorban és a bélcsatornában fejti ki).

Kneipp a jó emésztésre, gyomorbetegségekre, a vérösszetétel javítására alkalmazta.

Aki a levét rendszeresen issza, annak a sebe operáció után feltűnően gyorsan gyógyul.

Ehetjük migrén ellen, idegerősítőnek, székrekedésre. Jó elhízás ellen, bélférgekre, gilisztára.

A savanyú káposzta olyan baktériumokat tartalmaz, amelyek a húst fogyasztó ember bélrendszerében élő, rosszindulatú baktériumokat elpusztítják.

Lehetőleg nyersen fogyasszuk, mert főzve sok embernél felfúvódást okoz.Néhány héten át együnk ebéd előtt egy tálkával. Olajat öntsünk rá, vágjunk rá

vöröshagymát, reszeljünk hozzá almát. Vajas fekete kenyérrel is fogyasztható.Májbajokra ebéd előtt egy kistányér káposztához szórjunk köményt, majorannát,

valamilyen hagymát vagy borókabogyót. Ezeket váltogassuk.Asztmára, bronchitiszre ebéd és vacsora előtt igyunk 1/2-1 dl levet.Gyerekeknek, emésztésük segítésére rendszeresen adjunk kistányérnyi

káposztát, melléje fekete kenyeret.A savanyúkáposzta fogyasztásával nem árthatunk magunknak. Csak éppen

figyeljünk oda, honnan vásároljuk.Sajnos, a konzervgyárak kémiai úton, mesterséges anyagokkal, és gyorsítva

állítják elő, ennek a levét nem tanácsos meginni, facsarjuk ki. Legjobb lenne, ha magunk készítenénk hordóban, de legalább megbízható kereskedőtől vásároljuk.

A cékla

A népi gyógyászat ismeri Magyarországon is. Vérképző hatást tulajdonítottak neki (elképzelhető, hogy piros színe alapján). Tény, hogy egyes vidékeken nyersen fogyasztották vérzéscsillapításra, sebek gyógyítására, sikerrel.

Újkori karrierjét pedig a tudományos kutatás, laboratóriumi vizsgálatok és kísérletek indították - volna - el, ha az emberiség komolyan venné a természetes gyógymódokat.

Nézzük először, mit rejt a vörös gumó (aminek a termesztése igénytelen, házi kertekben többnyire másodvetésként termelik, és sajnos, főtt, ecetes salátának készítik). Nyersen nagy mennyiségben tartalmaz nátriumot, káliumot, kalciumot, továbbá szilíciumot, magnéziumot, vasat, foszfort, rezet, cinket, mangánt, ként, jódot, kobaltot, krómot, nikkelt, B1-, B2-, B6-, C-vitamint, niacint, biotint, folsavat. A vas, réz, mangán a vérképzést serkenti, a szilícium pedig a szervezet védekező képességét növeli, általa a nyiroksejtek szaporodnak, a rákos sejtek elhalnak...

Ez utóbbira Ferenczi Sándor, magyar származású tudós jött rá több német kutatóorvossal együtt az 1970-És években. Az akkori NSZK-ban laboratóriumi elemzéseket, majd klinikai kísérleteket folytattak. Tapasztalataik elsősorban a leukémia (fehérvérűség) gyógyítására, de más, daganatos betegségekre is vonatkozik.

Mások tapasztalatait is összegezve, a következő betegségekre lehet javasolni.Az emésztőszerveket normalizálja és erősíti. Az általános erősítés előfeltétele.

Fertőzésekkel szemben fokozza az ellenállóerőt. Hurutellenes hatást fejt ki az orrban, a légcsőben, influenzás megbetegedéseknél is. A gyomrot és bélcsatornát méregteleníti, így a vér felépítéséhez a legegészségesebb táplálékot biztosítja. Hatással van a vérre egy rákellenes összetevő létrehozásában. Az immunrendszer védekezőképességét helyreállítja. Alacsony vérnyomásban szenvedőknél vérnyomás-szabályozó szerepe van. Kiegészítője lehet idegbetegek gyógymódjának.

*

Kúrához a legjobb fajtát válasszuk ki, a fekete-vörös színűt (bíborhengert), amely átvágáskor csíkozott. A cékla gyógyító hatását csak nyersen fejti ki. A főzött, ecetben eltett savanyúságot ilyen célra kár megenni.

Ehetjük salátaként, reszelve pépnek és léként. Ez utóbbi a leghatásosabb.Rákos betegségre, leukémiára nagy mennyiséget, naponta legalább egy kilónak

a levét kell meginni.A nyers koszt kiegészítésére délben vagy este, egy-egy alkalommal céklából

készült salátát együnk. Lehetőleg egymagában vagy almával készítsük.Egy salátarecept: a leszerelt céklához feleannyi, nagyra reszelt almát teszünk,

olajat, citromlét öntünk hozzá, sóval, darált fehér borssal összekeverjük. Tetszés szerint petrezselyem- vagy zellerzöldet vagy kaprot, apróra vágott hagymát keverünk bele.

Vérszegénységre, gyomor- és bélbetegségekre, húgysavas megbetegedésekre (reuma, köszvény) naponta háromszor igyunk egy csésze céklalét.

Ellentétben más zöldséggel, ezt egész napra kipréselhetjük reggel, majd üvegbe töltjük, csapott kávéskanál tengeri sót, két citrom levét keverünk hozzá. Estig eláll.

Az íz javítására, ha szükséges, kevés mézet keverjünk hozzá.A levét csak kortyonként, nyállal elkeverve nyeljük le.Rághatunk hozzá teljes őrlésű kenyeret vagy pirított búzakorpát.

A céklakúra mellett természetesen be kell tartanunk az adott betegség teljes diétáját, amiért ezt csináljuk.

Egy lékúra (a betegségtől függően, természetgyógyásszal konzultálva) általában három hét, utána szünetet tartunk, majd ismételjük.

A torma

Kerti penicillinnek is nevezik. Paracelsus az egészség csodagyökerének mondta, ami minden betegséget elűz.

Vadon élő növény, nedves-árnyékos árokparton kipusztíthatatlan, legalábbis Európa sok vidékén. Spreewald (németországi város) környékén például termesztik is, és a lakosság régóta rendszeresen fogyasztja. Az ott élő emberekről megállapították, hogy nagyon egészségesek, szívósak, betegségeknek ellenálló a szervezetük.

A népi gyógyászatban rendszeresen alkalmazták, mint gyulladásgátló szert (tüdő-, mellhártya-, szívizomgyulladásra). Orvos is mentett meg már súlyos hashártyagyulladásban szenvedő beteget tormával, amikor más már nem segített. A torma illóolajai - a fokhagymáéhoz hasonlóan - fertőtlenítő hatásúak, antibiotikumokat tartalmaznak, vagyis pusztítják a baktériumokat és a gombákat - kizárólag nyersen fogyasztva.

Ha a friss gyökeret reszeljük, az illóolajok izgatják a szem, az orr, a száj nyálkahártyáját. Ha esszük, anyaga a vérbe jut, és ezáltal valamennyi szervünkhöz, ahol csodálatos hatását kifejti.

Fokozza a szervezet ellenállóképességét a kórokozókkal szemben. Aki rendszeresen fogyasztja, a meghűléses betegségek elkerülik.

Régi népi gyógymódok: a nátha ellen tormát reszelünk, pohárba tesszük, állni hagyjuk, hogy a durva ereje elmenjen, majd beleszagolunk. Könnyeztet, egyúttal segít az orr nyálkahártyáján. Köhögésre, hörghurutra reszelt tormába mézet keverünk, azt kiskanállal apránként esszük.

Asztma ellen az idős emberek reszelt tormára ecetet öntöttek, azt iszogatták, légzésüket könnyítette.

A kipréselt tormalé frissen hatásos vastagbélgyulladásra, felfúvódásra, bélpangásra, hasmenésre.

Ajánlható ideggyulladásra, ínhüvely- és izomgyulladásra.Aranyér, visszér, lábfekély, ekcéma gyógyítására.Bármilyen rákos daganatban szenvedőnek érdemes rendszeresen fogyasztania.Mivel az immunrendszert erősíti, az AIDS-es is fogyassza rendszeresen (a

fokhagyma, cékla és bodza mellett).Vigyázzunk és figyeljünk oda: egy idő múlva árthat a vesének a túlzott izgatás,

olyankor tartsunk szünetet, illetve mással gyógyítsuk magunkat.Azok az emberek, akik meghűlésre hajlamosak, megelőzésre használhatják,

akinek pedig gyakran van valamilyen gyulladásuk, erősíthetik szervezetüket a következő kúrával:

Reggel és este egy-egy evőkanálnyi tormát lereszel és azt nyersen, azonnal elfogyasztja. Csípősségét szabad enyhíteni reszelt almával, mézzel vagy tejszínnel, amit hozzákeverünk. Két hétig naponta csináljuk.

Ihatjuk lé formájában is - bármilyen betegségre. Kis mennyiséget nehéz centrifugázni, almát préseljünk hozzá és mézzel vagy tejszínnel ízesítsük.

Akinek gyulladásos betegségére fokhagymát kell ennie, de azt gyomra, szervezete nem bírja, vagy a szagát nem viseli el, az ugyanolyan rendszerességgel egyen tormát, illetve igyon tormalét. A hatás azonos. Ha ettől is fáj a gyomrunk, mézet együnk utána.

Készíthetünk tormahabot a változatosság kedvéért. Két és fél deciliter tejszínt reszelt citrom héjával keményre verünk, hozzáadunk négy evőkanál reszelt tormát, három evőkanál reszelt almát, mézzel ízesítjük.

A torma külsőleg is használható. Frissen reszelve, pakolásnak tesszük a reumás testrészre, ízületi gyulladásra, az isiász, hexenschus kínozta területre.

A retek

A tormával rokon növény (mindkettő a keresztesvirágúak családjába tartozik). Régóta ismert, már Hérodotosznál szó van a hagyma, a fokhagyma, a retek jótékony hatásáról.

Európában egyike a kora tavaszi zöldségeknek, és előnye, hogy nem lehet elrontani, csak nyersen fogyasztható. Ezért általa „kénytelenek vagyunk” legyöngült tavaszi szervezetünkbe bejuttatni a nátriumot, káliumot, kalciumot, nyomelemeket, B-vitaminokat. A retek hatása - mint a legtöbb gyógyzöldségé - kettős: fontos az, amit beviszünk általa, és fontos, amit kihoz a szervezetből.

Salaktalanít, ugyanis kisöpri a vérből a mérgező anyagokat. A magas vérnyomást leviszi, a lustán folyó vért serkenti. Úgy gyógyít, hogy betegségünk okát szünteti meg; a vért tisztítja, a jobb vérkeringés aztán kedvezően hat a szívre is.

Feloldja a görcsös állapotokat, a meghűléses betegségeket gyógyítja.Használ foghúsvérzésre, fogínysorvadásra.A makacs fejfájást hosszabb kúra esetén úgy szünteti meg, hogy nem a fájdalom

csillapítására szolgál, hanem az okot szünteti meg.Segít a reuma, a köszvény, az érelmeszesedés, az elhízással kapcsolatos vénás

fájdalmak, a visszérgyulladás, a vesegyengeség leküzdésében.Élénkíti az emésztést, különösen jól hat a májra és az epére. Az epe-vezetéket

tisztítja. Az epekövet feloldja, és azt kimossa. Vizelethajtó hatású.Egy tavaszi retekkúra hosszú időre méregteleníti a testet. Am annak, akinek más

évszakban van rá szüksége, nem kell tavaszig várnia, hisz már ősztől tavaszig kapható a fekete retek, újabban pedig a hosszú, fehér karóretek is.

A hónapos (jégcsap, János-napi) megmosva, egészben, darabolva vagy szeletelve kerülhet asztalunkra. Tanácsos minden délben, étkezés előtt elfogyasztani egy kis tányérral. Vagy tízóraira, egy szelet feketekenyérrel. Hatását csak só nélkül fejti ki! Szokjuk meg, a saját íze sem megvetendő. Este, vacsorához ugyancsak együnk egy adagot, salátaként. Lereszelhetjük, így leveses lesz, különösen a keményebb húsú, szikkadtabb fekete retek jobban fogyasztható. Csöpögtethetünk rá citromot, ha nagyon erős az íze. Fontos, hogy kúrához minden nap együnk. Salátatálhoz is reszelhetünk, zellerrel, almával vegyesen és búzacsírával ízesítve.

Hurutos légúti megbetegedésekre szirupot készítünk a segítségével.A fekete retket külsőleg is alkalmazhatjuk, megreszelve puha ruhába csavarjuk,

és a reumás testrészre tesszük vagy kötjük. Két órát hagyjuk fenn, majd langyos vízzel mossuk le a helyét.

A zeller

Hazánkban méltatlan, szerep nélküli növény, legfeljebb húslevesbe dob a háziasszony, ám még azt sem mindig eszi meg a család. Polgári kultúrájú évtizedekben az éttermekben lehetett rendelni zellerkrémlevest. Ma már levest sem főznek... Inkább télen, ízesítésre használják a levelét.

Pedig meg kellene becsülnünk. Az ókorban még ismerték tápláló és gyógyító hatását. Angliában a múlt században apró fajtájú gumóját télen, retek helyett fogyasztották nyersen.

A gumó hormonokat, enzimeket, magnéziumot, káliumot, B-vitaminokat tartalmaz. Illóolaja antiszeptikus hatású. Elősegíti az altesti szervek vérellátását. Elmulasztja a hólyag-, a vesemedence-, a petefészek-gyulladást. A krónikus vesegyulladás ellenszere.

Megakadályozza a vér túlsavasodását, ez-által véd a köszvénytől, ízületi gyulladástól. Nyugtalanságra, ideges kimerültségre, depresszióra ajánlott.

Szívproblémákra és vérkeringési zavarokra, továbbá érelmeszesedésre, hallásgyengülésre hasznos.

Hiánybetegségeket lehet elmulasztani vele, mint a sárgarépával.A zellerkúra legyen egy a sok közül. Sárgarépa-, retek-, paradicsom-korszak után

vagy közé iktassunk be legalább tíz napot, amikor rendszeresen eszünk zellert. Nyersen és só nélkül. Ugyanúgy elkészíthetjük salátának, mint a sárgarépát és retket. Hámozás, lereszelés után azonnal csöpögtessünk rá citromot, hogy meg ne barnuljon. Reszelt almát keverhetünk hozzá, tegyünk hozzá esetenként reszelt diót, mogyorót vagy búzakorpát. A só nem hiányzik róla, mivel aromás zamata erős.

A fekete ribiszke

Bár ez gyümölcs, fontos, hogy mégis itt írjunk róla.Ahol húsz éve lakunk, a faluban az 1760-as évektől svábok éltek. Ők alapították

a helységet a hegyek között. Bajorországból telepítették be őket, társzekerekkel jöttek, azon hozták legfontosabb holmijaikat. Nem tudom, hogyan választották ki, mi a legfontosabb, amit hozni kell. De gyanítható, hogy fekete ribiszkető (vizesedényben? sárral betapasztva?) volt a szekéren. Lehet, hogy később hozták rokonok. Tény, hogy az 1946-os kitelepítésük után itt maradt kultúrájuknak ez a része. S ahol nem vágta ki (azonnal) az új tulajdonos, ahol elvadultak maradtak a kertek, ott a kert végében a mai napig megtalálható néhány bokor. Húsz éve még sok helyütt láttunk. Ma már az ideköltöző városiak (akik állítólag a természetes környezetért, a jó levegőért jönnek ide) a maradék kultúrát is elpusztították, s az egykor termő kerteket, kis parcellákká változtatva, lebetonozták, mesterséges építményeket emeltek, drága pénzért persze.

Ma már nem tudjuk, hogy a fekete ribiszke mire való. Különben is büdös a levele, kellemetlen szagú a bogyója. Ráadásul nem szép. Pontosan így fogalmazott egy Budapestről frissen ideköltözött család: a zöldség, a vetemény, a nem díszbokor nem szép, vagyis nem látja szívesen a portáján. (A mienkén sem, ahová átlát...)

A régi rómaiak egyes vidékeken már termelték, köszvénybogyó volt a neve... amiből pontosan kiviláglik, hogy a köszvény ellenszereként ették. Paracelsus (1493-1541), korának csodaorvosa (kimondta, hogy az alkímia célja nem az aranycsinálás,

hanem gyógyszerek készítése) dicsérte tisztító és csíraölő szerepét. Magyar füvészkönyv is említi alkalmazását a XVI. században. A népi gyógyászatban használták bogyóját, levelét, virágát és gyökerét is. Reneszánszát pedig a XX. században éli. Svédországban természetes lázcsillapítóként ismerik. Németországban influenza ellen és az emésztés elősegítésére, érszűkületre használják. Szerepét az atommaghasadás növelte meg, a hasadó anyagok sugárzása ellen védőhatást fejt ki. (Atom-erőművekben, sugárszennyezett környezetben fekete ribiszkés étrendet vezettek be. Sajnálatos, hogy Magyarországon a csernobili katasztrófa után nem kezdték el - státuszuknál fogva nem is tehették meg – a természetes táplálkozás tudói, ismerői a feketeribiszke-kúrát, amely nagyrészt kimossa a szervezetből a felgyülemlett ionizált fémeket és egyéb szennyező anyagokat. Ezt saját magamon tapasztaltam.) Svédországban, Németországban már széles körben terjed a fogyasztása, a sugárzások elleni érzékenységre, illetve megelőző védekezésre is fogyasztják.

A bogyó tartalmaz C-, A1-, B1-, B2-, B6-vitamint, nikotinsavat, káliumot, nátriumot, kalciumot, vasat, rezet, foszforsavat, mangánt. Nagy pektintartalma miatt főzés (dzsem-, szörpkészítés) vagy más jellegű feldolgozás után is megmarad aszkorbinsav-mennyisége. A fagyasztás sem károsítja. Ezzel a tulajdonságával a gyümölcsök közt egyedülálló. Közel háromszor annyi C-vitamint tartalmaz, mint a csipkebogyó.

Levele is értékes. Illóolajából kininsav keletkezik, amely a kapillárisok rugalmasságát szabályozza, csökkenti áteresztő képességüket, ezért tüdőbetegeknél, tüdőgyengeségnél javasolt.

A feketeribiszke-kúra ajánlott gyomorbántalmakra, az emésztőszervek betegségeire, gyomorgörcsre, krónikus nyombélfekélyre. Ha valakinek sok vagy kevés a sava, azt szabályozza. A benne lévő gyümölcssav, tanninanyag megakadályozza a rothasztó mikrobák fejlődését a gyomorban. Hasznos haspuffadásra, telítettségérzetre. Epe- és májbetegségekre. Fokozza az epetermelést. Növeli a máj glikogéntartalmát. Jó sárgaságra. Vesebetegségekre, krónikus vesegyulladásra, görcsös rohamokra. A sav-bázis egyensúlyt alkalikus irányba tolja (meggátolja a vér savasodását). Mivel alkalikussá teszi a vizeletet, elősegíti az oxálsav oldását, aminek a jelenléte nem kívánatos.

Anyagai oldják a húgykősav sóit, és elősegítik távozásukat, ezért ajánlatos reuma és köszvény ellen. Szív- és véredény-megbetegedésekre, vérellátási zavarokra, szívizomreumára. A tüdő betegségeire: gyulladásra, elégtelenségre. A vérszegénységre, magas vérnyomásra. Arthrosisra (ízületek kopása), gerincbetegségekre, porckorong-károsodásra. Megnyugtatóan hat az idegrendszerre, a migrént elmulasztja, a kimerültséget csökkenti. Fogyasztható elhízásra, mivel gyorsítja az anyagcserét, de nem drasztikus beavatkozással. Diszeptikus jelenségekre. A bakteriosclerosisra antiallergiás hatása van. A céklához hasonlóan megóvja a sejteket a rákosodástól. A test öngyógyító erejét növeli.

*

A fekete ribiszke is frissen a legjobb, már ha valaki hozzájut, hiszen kevés kertben terem és piacon alig árulnak. Továbbá nem biztos, hogy akkor van rá szükségünk, amikor érik. Fagyasztva inkább be tudja szerezni az, akinek szüksége

van rá (pl. Ausztriából). Egy kistányérral, jó félmaréknyit mindenképp együnk egyszerre. A fagyasztott bogyókra öntsünk egy-két kiskanálnyi akácmézet, ami elveszi az erősen savas ízt. Délelőtt vagy délután együk, semmiképp sem este, mert esetleg émelyít. Legalább tíz-tizennégy napig tartson a kúra.

A bogyók szaga erős, kellemetlenül büdös is lehet. Ezt gyógyulásunk érdekében szokjuk meg.

Van olyan betegség, amihez léként ajánlja a táplálkozásgyógyász, ahhoz persze jóval több kell, hogy kicentrifugázzuk. Az író (a vajkészítés mellékterméke) sok betegséget gyógyít, s e bogyókkal párosítva pedig fokozza a hatást. Egy kiváló recept: 1 liter friss íróhoz negyed liter kipréselt ribiszkelét, 4 evőkanál mézet adunk. Elkészítjük reggel, jól összekeverjük, és kétóránként elosztva, kortyoljuk. Heteken, sőt súlyosabb esetben hónapokon át fogyaszthatjuk.

A fekete ribiszke hatását a fokhagyma is fokozza. A kúrával egy időszakban együnk sok friss fokhagymát (nem készítményt). Különösen a rákos betegek egyenek hozzá naponta több gerezdet. A rákos beteg étrendjébe két céklakúra közt iktasson fekete ribiszkét, íróval, fokhagymával, petrezselyemzölddel, földi eperrel, almával, gyógyteákkal.

A ribiszkekúra alatt sószegényen étkezzünk. S természetesen be kell tartanunk az illető betegség diétáját is.

Legújabban kaphatók gyári szörpök, dzsúszok, kivonatok is. Hígításuk miatt nem valószínű, hogy olyan eredményt érünk el, mint egy bogyókúrával. Legalábbis ne bízzuk el magunkat.

Ne együnk összevissza mindent!

Nyugat-Európában már a hetvenes években nagyon fontos kutatási eredmények kerültek napvilágra élelmiszereinkkel kapcsolatban, amelyeket szervezetünk normális működése érdekében nem lenne szabad figyelmen kívül hagynunk.

Vannak úgynevezett testépítő élelmiszerek, amelyek nélkülözhetetlenek és naponta kellene őket fogyasztanunk. Ilyenek a gabonafélék, a tej és tejtermékek, a tojás, a cukor (ha lehet, barnacukor, de méginkább méz), a burgonya, a gomba, a dió (mogyoró, mandula), a növényi olajok és növényi zsírok.

Legalább ennyire fontosak a méregtelenítő élelmiszerek: hüvelyesek (bab, borsó, lencse), valamennyi zöldségféle és a gyümölcsök. Ezekre is rendszeresen szükségünk van, hiszen szervezetünket tisztítják. Méregből ugyanis nincs hiány, már azzal kezdődik, milyen levegőt lélegzünk be, húsokat és különböző tartósítószereket eszünk, vegyszerekkel dolgozunk, vagyis belélegezzük, bőrünkbe szívódik, megesszük a mérgeket. Ezeket naponta ki kellene söpörnünk...

De az se mindegy, milyen élelmiszereket eszünk együtt és egymás után. Ugyanis nem minden ennivalónk illik egymáshoz. Az össze nem illő ételek pedig nemcsak emésztési zavarokat - gyomorrontást, nyomást, szélképződést, bélpanaszokat, rossz közérzetet - okozhatnak, de még áldásos tevékenységüket sem tudják kifejteni, szervezetünk a vitaminokat, ásványi sókat nem képes megfelelően feldolgozni, beépíteni.

Zöldséget, főzelékfélét minden nap kellene ennünk, hozzá gabonafélét, tejet, tejterméket, tojást, burgonyát, gombát, diót ehetünk. De zöldséggel együtt és közvetlenül utána se együnk gyümölcsöt és cukrot. Gyümölcsöt egyébként is csak

két étkezés közt fogyasszunk, és akkor se többet kétfélénél. Ha a gyümölcs savanyú, mézzel édesítsük, mert a cukrot nem tűri.

Egy étkezésen belül lehetőleg ne fogyasszunk három-négyfélénél többet - mert szelet, puffadást okozhat. S ha zöldséget párolunk vagy főzünk, a vízbe mindig tegyünk egy evőkanál étolajat, ami leköti a savakat.

A hüvelyesek mellé ehetünk gabonafélét, tejet, tejterméket, tojást. De utánuk semmiképp se adjunk olyan ételt, amelyet cukrozni kell. Pl. a bableves után ne kínáljunk édes palacsintát, dióstésztát, mákos tésztát. Gombát se!

A burgonya az egyik leggyakoribb és legfontosabb táplálékunk, minden évszakban esszük, sok száz formában készíthető el. Tápértékét akkor őrizzük meg legjobban, ha héjában főzzük meg. De ha mégis hámozva főznénk, akkor ne öntsük ki a főzővizét! Értékes anyagoktól fosztanánk meg magunkat, használjuk fel levesfőzéshez. A szegedi tanyavilágból való a receptem: pürét készített a háziasszony. Kevés vízben főzte meg a meghámozott, kockára vágott krumplit, leszűrte, mézzel édesítette, apróra vágott petrezselyemzölddel ízesítette, és a főzővizével kavarta pépesre.

A bármilyen formában elkészített krumplihoz nyugodtan ehetünk más zöldséget, pl. salátát bármiből. Ehetünk tojást (rakott krumpli!), tejet, tejterméket, növényi zsiradékot, citromot, gombát és almát.

De krumplihoz ne együnk gabonafélét, rizst, cukrot és almán kívül másféle gyümölcsöt. Tehát a burgonyaköret mellé a világért se kínáljunk rizst, és a krumplit ne keverjük liszttel gombóccá.

A tojás mint nyersanyag, sokféle étel alapanyaga lehet, de lehet feltét vagy önálló étel. Ehetjük gabonaneműekkel, zöldséggel, burgonyával, dióval, gyümölccsel. De ne együk együtt cukorral és tejjel! (Ó, pedig milyen jó a madártej, a piskóta, a sütemény!) Tojást ne adjunk a hüvelyesek mellé, és ne együk gombával se. (Pedig milyen jó a tojásos gomba!) Sőt: a tojás nem illik össze se a vajjal, se a sajttal.

\

A gabonaneműek összeillenek tejjel, tejtermékkel, tojással, zöldséggel, gombával, gyümölccsel, dióval. De ne együk együtt burgonyával és cukorral.

A gyümölcs (a citrusfélék: narancs, citrom, grapefruit kivételével) ehető a gabonaneműekkel, tejtermékkel, tojással, mézzel, dióval, hagymával. De nem illik össze a zöldségekkel, a burgonyával, a tejjel, a cukorral, a süteménnyel és a vízzel. (Pedig sokan isszák a tejjel, cukorral készített gyümölcsturmixot.) Ugyanakkor ehetjük sajttal, vöröshagymával. Ez utóbbira példa: vöröshagymás almasaláta.

A gombák általában ritkán szerepelnek étrendünkben, pedig nagyon fontos testépítők. Ehetjük (ehetnénk) gabonafélékkel, burgonyával, rizzsel, zöldséggel, dióval. De nem illik hozzá a tojás, a sajt, a cukor és főképp a gyümölcs.

Diót, mogyorót, mandulát is keveset eszünk, pedig szervezetünknek nagyon kellenének az olajos magvak, s ha eszünk is olykor, a lehető legrosszabb formában: cukorral. (Diós bejgli, diós sütemények.) E kettő ugyanis nem illik össze. Az lenne az ideális, ha durvára vágva szórnánk ételeinkre. Ehető gabonafélével, zöldséggel, hüvelyessel, burgonyával, gombával, gyümölccsel, tejtermékkel, tojással. Csak cukorral nem!

Aki e kis írást elolvasta, most azt mondhatja: mit ki nem találnak már megint! Hogy én mostantól ne egyem azt, amit annyira szeretek, csak azért, mert az emésztés során nem passzol össze?

Épp erről van szó: a szokások alapján (és a kutatási eredményeket nem ismerve) összeeszünk mindent. Persze hogy jönnek a nyavalyák...

Mit ne együnk?

Egészségünk megőrzése, vagy ha már betegek vagyunk, gyógyulásunk érdekében Lajos atya mindig azt tanácsolja: ne együnk húst és húskészítményt, sertészsírt, fehér kenyeret, cukrot, sót; ne igyunk kávét, teát, alkoholt és ne dohányozzunk. Mert mindez méreg szervezetünknek.

Nemcsak Lajos atya és a természetgyógyászok, de a táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberek is azt hangoztatják: az ételek, melyeket megeszünk, nagyban meghatározzák egészségi állapotunkat. Tehát mindenkinek a kezében (gyomrában) a sorsa... legalábbis, ami egészségünket illeti. Az anyagcserezavarok, gyomor- és bélbetegségek, ízületi nyavalyák még a természetgyógyászattal nem rokonszenvező orvosok szerint is összefüggnek táplálkozásunkkal.

Lajos atya egyszer azt mondta: nagyot vétett az emberiség ellen az, aki a tüzet feltalálta. Mert ezzel eltérített minket a természetes táplálkozástól. A hőkezelt étel már nem az igazi; a tűzzel elkezdtük sütni-főzni legfőbb „kártevőnket” - a húst.

Gondoljuk végig: a hús, ami asztalunkra kerül, valamikor élőlény volt. Az állat, hogy saját testét építse, sok mindent megeszik. Vegyszerrel kezelt kukoricát, vegyi úton előállított tápokat, kipufogók ólmával szennyezett füvet stb. És a különböző mérgek beépültek szervezetébe, húsába (különösen töményen a májába!). Ezt a tömény mérget esszük meg mi a főtt húsként, rántott szeletként, pirított májként... Ráadásul bélrendszerünk hosszú (nem úgy, mint a ragadozóké), sokáig van bennünk az étel, bőven van ideje felszívódni a mérgeknek... A hússal rendszeresen mérgezzük magunkat, ezt ismerték fel a vegetáriánusok is. Manapság egyre több ember állítja, amióta abbahagyta vagy legalábbis mérsékelte a húsevést, jobb a közérzete, nem fáradékony, jól alszik és kevesebbet betegeskedik.

A só a másik méreg, amit rendszeresen beadunk magunknak. A konyhasónak ugyanis az a tulajdonsága, hogy megköti a vizet, vagyis megnehezíti, hogy a mérgek kimenjenek belőlünk. Semmit se sózzunk, vagy ha már nem tudunk róla lemondani, akkor tengeri sóval helyettesítsük. Már nálunk is kapható, egy baja van csak: drága.

A magyar konyha jellegzetes fűszerei csípősek: a bors, a méregerős paprika folyamatosan irritálják gyomrunk nyálkahártyáját.

A cukor lebontása, átalakítása a szervezetnek sok fölös, értelmetlen munkát ad. Cukor helyett, ha szükséges, mézzel édesítsünk. Vagy barna cukrot vásároljunk, tanácsolják. Csakhogy barna cukor nálunk nem nagyon kapható, ha mégis van egy-két helyen, akkor méregdrága.

A fehér kenyér, a tészta a szervezet számára értéktelen fehér lisztből készül. A fehér liszt a búza belseje, se héjat, se csírát nem tartalmaz, pedig az érték épp e kettőben van. Fehér kenyér helyett együnk inkább félbarna, barna, fekete kenyeret, az utóbbi években már minden nagyobb helyen árulnak ilyet. Csakhogy egyrészt idegenkedünk tőle, hiszen nincs hagyománya, másrészt drágábbak a fehér

kenyérnél. Na és a tészták? Fehér lisztből készülnek, természetesen. De a mai világban még ez a legolcsóbb, amivel rendszeresen jól lakhatunk.

Ne együnk süteményeket, csokoládét. Egymáshoz össze nem illő, egymás hatását rontó „alkatrészekből” áll.

Sertészsír helyett olajat, margarint, vajat használjunk, tanácsolják.Csakhogy: ennek egyrészt nincs hagyománya, másrészt a magyar konyha nem is

nagyon tűri meg. Ugyan milyen ízű lenne vajjal a bogrács-gulyás, margarinnal a töltött káposzta? Egész gondolkodásunkat, táplálkozási szokásainkat kellene átalakítani. Aminek, ráadásul még anyagi vonzata is van.

A kávé, tea érszűkítő hatású. Vagyis: méreg. Épp úgy, mint az alkohol és a nikotin. Tehát: tilos!

Mégis, mit együnk?

Egyetlen nap se múljon el zöldség fogyasztása nélkül, tanácsolja Lajos atya. Többfélét együnk és sokat. S lehetőleg nyersen.

De hát lehet annyi zöldséget enni? Lehet. Például kezdhetjük is azzal a napot. Éhgyomorra egy pohár sárgarépalé - és már meg is alapoztuk frissességünket. A különböző zöldségleveket zöldség-gyümölcs centrifugával percek alatt elkészíthetjük. Igaz, komoly beruházás egy ilyen gép, a legolcsóbb is. Ám ha kiszámoljuk, hogy mi kerül többe, egészségünk vagy az orvos, a gyógyszer, a kórház...? Egy pohár léhez sok zöldség kell, és ez azt jelenti, hogy egyszerre nagy mennyiséget juttatunk szervezetünkbe.

Ha csak turmixgépünk van, akkor megfelelő ízesítőkkel italként fogyaszthatjuk. Ha a pénztárcánk még turmixvásárlást se engedélyez, akkor sincs veszve semmi, hiszen zöldségreszelő minden háztartásban akad. Segítségével készíthetünk salátákat és zöldségédességeket. Egy idő múlva ki-ki rájön, mivel a legfinomabb: általában azokat a fűszereket használhatjuk, amiket levesek vagy főzelékek készítésekor szoktunk az adott zöldségnél. Például a nyers kelkáposzta-salátát ízesíthetjük vöröshagymával, fokhagymával, köménymaggal, olajjal, ecettel. S ha ebédhez-vacsorához a hagyományos savanyúság helyett zöldségből készült salátát adunk, máris ettünk nyers zöldséget. Édesség pedig lehet a reszelt sárgarépa mazsolával és mézzel elkeverve.

Sok zöldséget meg tudunk enni párolva is, ha mondjuk, rizsköret helyett ezt adunk. A kukta rácsán percek alatt kész.

Ha a levest vagy a főzeléket rántás nélkül nem tudjuk elképzelni, akkor legalább a fehér liszt helyett vásároljunk teljes kiőrlésű búza-, rozs- vagy hajdinalisztet. Sertészsír helyett használjunk olajat.

Fehér lisztből készült nokedli, makaróni, spagetti helyett adhatunk a családunknak főtt kölest, hajdinát, barna rizst, kukoricadarát. Ez utóbbira egy recept. A kukoricadarát vízben keményre főzzük, kihűtjük. Serpenyőben vajat olvasztunk, kanállal galuskaként beleszaggatjuk a kukoricát, juhtúrót morzsolunk közé, megszórjuk kaporral. Egy tányér káposztasalátával laktató és ízletes köret vagy önálló fogás. S megkapta szervezetünk, ami kell neki. (Az sem utolsó szempont, hogy olcsón!)

A nagyobb üzletekben sokféle müzli kapható. Többnyire drágán. Ha családunk egyébként nem idegenkedik tőle (a gyerek nem fog, szereti, hiszen édes), mi magunk sokkal olcsóbban állíthatjuk elő a müzli reggelit. Vásároljunk zab-, búza-,

árpa-, rozs- vagy kukoricapelyhet, búzacsírát, mazsolát és mézet. A pelyhet tejben megfőzzük néhány szem mazsolával, a kását tányérunkban meghintjük búzacsírával (dió íze van), teszünk rá az évszaknak megfelelő nyers gyümölcsöt, végül lecsepegtetjük mézzel. Egészségesebb és sokkal olcsóbb, mint egy sajt- vaj-felvágott- fehér kenyeres reggeli. S ha minden nap más pehelyből készítjük, még megunni se lehet.

Ami nem kerül pénzbe

Én egy héten egyszer megyek piacra, akkor megveszem a zöldséget egész hétre, mondja büszkén egy fiatalasszony, aki a felszabadult idejében trécsel, üldögél, rejtvényt fejt, mert a főzést szükséges rossznak tartja. Kiegészíti a véleményét egy másik háziasszony, aki két-három napra előre főz, így elveti az etetés gondját...

Mind a két módszerrel becsapjuk magunkat, megrövidítjük az életünket, tönkretesszük drágán előállított ételeinket. Ha csak ennyire van időnk, persze, hogy így kell tennünk! De ha mód van rá, akkor rá kellene szoktatni magunkat az étkezés megszervezésére, ami a nyersanyag vásárlásával kezdődik, folytatódik az előkészítéssel, a főzéssel és magával az evéssel. Ezeket sajnos, nem tanítják az iskolában, a dolgozó nő-anya pedig leszokott arról, hogy családját igényesen lássa el.

Valóban nincs rá ideje, hogy naponta kiszaladjon a piacra. Falun ráadásul megszüntették a piacot, pedig a határon túl (talán az egész világon) piacon veheti meg a háziasszony a legfrissebb zöldséget, gyümölcsöt! Ha tehát módunk van rá, mindenből a legfrissebbet vegyük, mert a földből kiszedett növény percről percre veszít értékéből. Szabad szemmel csak az élvezeti érték romlását látjuk, plöttyedt az uborka, a paradicsom, fonnyadt a sóska, pudvás a retek. Ennél fontosabb, hogy a bennük lévő vitaminok, nyomelemek mennyisége is csökken. A piacon vásárolt árut mindenképp szárával, leveleivel vigyük haza, mert így valamelyest legalább kitolódik a fonnyadás. Akinek saját kertje van, az lehetőleg aznap reggel szedje ki azt, amire a főzéshez szüksége van. A krumpli is veszít értékéből.

A következő fázis az előkészítés. Ami piszkos, földes vagy sáros, azt meg kell mosnunk. De a hideg vízben minél kevesebbet álljon. A víz azonnal oldja az értékes anyagokat. A levélzöldséget - sóskát, spenótot - szűrőbe téve azonnal csurgassuk le. A sárgarépát, gyökeret, krumplit, zellert, ha lehet, folyó vízben mossuk.

A hámozáshoz sok háziasszony elővesz egy életlen kést... és faragja. A pazarlás nemcsak súlyra megy. A legtöbb vitamin a bőr, a hártya, a héj alatt van. Ezért lenne fontos igen sok héjában főtt burgonyát fogyasztani.

Ha mód van rá, a gyenge primőrzöldséget se hámozzuk. A friss répát, gyökeret olyan vékony hártya fedi, hogy az dörzsöléssel lejön. Alkalmas erre a mosogatáshoz használt dörzsike vagy körömkefe. A recékben maradt piszkot késsel kifaragjuk. Ha már idősebb a zöldség, sajnos áztatni kell egy kevés ideig, hogy dörzsölhető legyen. Ha így se jön le, akkor vékonyan hámozzuk. Időnként lehet kapni ügyes kis szerszámot, ami vonókésszerű, pengeéles, és igen vékony réteget húz le.

A magyar konyha szokásai szerint a zöldséget bő vízben főzzük. Ezt tesszük a zöldborsóval, zöldbabbal, káposztával, akkor is, ha főzeléket készítünk. A legtöbb tápérték azonnal kifő, és elvész a zöldség zamata. Sokan a fölösleges lét ki is öntik.

Ezt az ételt kár megenni! Nem csak ízetlen nyúleledellé válik, de a tápértékét is elveszítette már.

Ehelyett: akár lábasban, akár kuktában tesszük föl, csak annyi vizet öntsünk alá, hogy le ne égjen. Egy-két centi magasan álljon a víz. Az edényt lefedjük, a kuktát lezárjuk. Kezdődik a párolás, a gőz nagy része lecsapódik, visszatápláljuk, és a víz nem oldja ki a tápanyagot. Leégéstől azért sem kell félni, mert a legtöbb zöldség saját levet is ereszt.

Ne várjunk csodát!

Levélben sokan tesznek fel kérdéseket Lajos atya tanácsaival kapcsolatban. Összevetik az eddig alkalmazott gyógymódokkal, azok eredményeivel vagy éppen eredménytelenségével.

Érthető, hiszen természetgyógyászhoz elsősorban olyan ember fordul, aki valamilyen orvosi kezelést, kórházat már kipróbált, és az nem segített rajta, vagy betegsége kiújult, vagy az orvosok azt mondták: ezzel a nyavalyával (reuma, allergia, köszvény stb.) már együtt kell élnie.

A beteg ember érthetően türelmetlen. Lehet, hogy már orvosaitól, a gyógyszerektől is azonnali hatást, sőt csodát várt - ami nem következett be. Nos, a természetgyógyászok módszereitől - ilyen előzmények után - még inkább várják a csodát. S felfokozott várakozásuk nyomában legtöbbször ott a csalódás, ez a módszer se használt!

De miért nem?E tanácsok megfogadásához, az előírt étrend- és életmód változtatáshoz nagy-

nagy önfegyelemre, türelemre és következetességre van szükség. Mert a gyógyteakúra, a zöldség-gabona-étrend nem úgy fejti ki hatását, mint egy fájdalomcsillapító tabletta, amit bekapok és húsz perc múlva elmúlik a fejfájásom, nem görcsöl tovább az epém. Mert ez csak tüneti kezelés! A fájdalmat kiváltó okot, a beteg testrészt nem gyógyítja meg ez a fajta hozzáállás. Ha a kiváltó okot az orvos meg is találja, annak gyógyítása gyógyszerrel sem egy-két napba telik. A természetgyógyász gyógymódja pedig csak hetek-hónapok múlva érezhető. Bármilyen zöldségdiéta csak hosszú idő múlva fejti ki hatását. Vannak szerencsés emberek, akiknél már egy hét után javulás áll be, de az a gyakoribb, hogy csak hónapok múlva. Mert az étrend következtében előbb ki kell tisztulnia annak a szervnek, majd az egész szervezetet méregteleníteni kell. Miután a salakanyagok eltávoznak, regenerálódni kezd szervezetünk, tehát nagyon hosszú ez a folyamat. S legtöbbünknél a kúra megkezdése után néhány nappal nemhogy a várt javulás, hanem ellenkezőleg, épp az állapot rosszabbodása lép fel. Amitől megijedünk, és abbahagyjuk az egészet. Éppen ezért magyarázzák minduntalan a természetgyógyászok: az állapotunk átmeneti rosszabbodásától ne ijedjünk meg, mert épp azt jelenti, hogy a kúra megkezdte a munkát, tehát föltétlen folytatni kell.

Folytatni, mégpedig engedmények nélkül! Az ötödik-hatodik napon, amikor elkezdünk sóvárogni a szalonnás rántotta, a töltött káposzta, a jó szaftos pörkölt után, nem szabad engednünk a csábításnak. Egyetlenegyszer se!

Ezek a kúrák csak akkor lehetnek hatásosak, ha az úgynevezett civilizációs mérgektől is elfordulunk. Egyetlen alkalommal - bármennyire kívánjuk is -, nem iszunk alkoholos italt, feketekávét, jó erős teát. És el kell hagyni, vagy legalábbis nagymértékben csökkenteni a cigarettát. A fűszeres, zsíros, csípős magyar

konyhához szokott gyomrunk, egész szemléletünk berzenkedik az „ízetlen, sótlan” zöldségek, gabonafélék, saláták ellen. „Nem vagyok én nyúl, hogy csak zöldségen éljek, nem vagyok tyúk, ami magvakat eszik...” Önfegyelem, gyógyulni akarás kell ahhoz, hogy áttérjünk a testűnktől-lelkünktől idegen természetes kosztra. Aztán észreveszi az ember, hogy a zöldségekben elég só van, és már nem nyúl a konyhasó után, a kávé már nem is hiányzik annyira...

Néhány hét után pedig már eljutunk oda, hogy élvezzük ezeket az ízeket. Hogy már nemcsak kellből, hanem örömmel esszük meg. És akkor már azt is tapasztaljuk, hogy könnyebb a gyomrunk, panaszaink szűnőben, erősebbek vagyunk, elkezdődött a gyógyulás.

Csakhogy idáig egymagunkban nehéz eljutni. Egy ilyen, merőben új étrendhez, életmódhoz elengedhetetlen a család segítsége. Mert ha elkészített zöldségebédünk láttán a férj, a feleség, a gyerek, a szülő megjegyzi: „én ezt ugyan meg nem enném”, mi se tudjuk megenni. Ha a „büdös teára” tesznek megjegyzéseket, nem tudjuk meginni. Ha félnek, hogy ettől a koszttól éhen halunk, s „ez a két falat hús meg nem árthat, ez a finom rántott szelet majd erőt ad” - elcsábulunk. És hiába volt egy-két heti megtartóztatás, oda az eredmény, diétánkat is feladjuk. A több hetes, olykor több hónapos kúrához tehát nemcsak családunk maximális megértése, de segítsége is kell. Ha elcsábulnánk, ők legyenek azok, akik lebeszélnek a tortáról, a falatnyi csokoládéról.

Isten őrizz, hogy átessünk a ló másik oldalára, s mert mi úgy döntöttünk, ezt megcsináljuk, most a családunkat is rábeszéljük vagy rákényszerítsük a kúránkra. (Bár nekik se ártana a szervezetüket tisztítani.) Hogy velük is csak zöldségeket-magvakat etessünk, gyógyteákat itassunk! Ne terrorizáljuk szeretteinket, de azt se hagyjuk, hogy ők terrorizáljanak minket.

Az étrendváltoztatás csak a kúra egyik, bár kétségtelenül az egyik legfontosabb része. Életmód-változtatásnak is társulni kell hozzá. Sokat kell jó levegőn lenni, mozogni, rászoktatni magunkat a jó alvásra, hogy szervezetünk regenerálódhasson. Ki kell kerülni a stresszt - nem szabad, hogy minduntalan „felkapjuk a vizet”. Hogy ezt miként érhetjük el? Önszuggesszióval. Naponta többször is mondogassuk magunkban: „azért sem engedem magam felbosszantani, nekem most nyugodtnak kell lennem, csak akkor gyógyulok meg.” Ahogyan ezt egyszer Lajos atya megfogalmazta: „ha meg akarunk gyógyulni, akkor ki kell békülnünk, jóba kell lennünk önmagunkkal és embertársainkkal”.

Lajos atya diétájával kapcsolatban sokan megkérdezték tőlem azt is: a dolgozó ember, aki reggel elmegy otthonról és csak este tér haza, ugyan hol készítse el salátáit, párolt zöldségeit, magvait, teáit? Saját példámat hozom elő. Allergiám már nagyon súlyos volt, amikor - mint újságíró - Lajos atyához eljutottam. Nem volt más választásom, vagy megpróbálom, amit ajánl, vagy hosszas betegállomány kezdődött volna. Az előbbit választottam. Reggel otthon elkészítettem a párolt zöldséget, összekevertem a müzlit, és megcsináltam a salátát. Kis edényekben bevittem a munkahelyemre, a teákkal együtt. Amikor a munkatársaim ebédelni mentek, elővettem a szatyromat. Amikor kávéztak, én a filteres kamilla-, hársfa- vagy csipke teával ültem közéjük.

A beteg ember is - ha már táppénzen van - könnyen megcsinálhatja. Sajnos, egyre több a munkanélküli, ők is ráérnek erre. A gyesen, gyeden lévő kismamák is... az idősek, a nyugdíjasok is. Higgyék el, ha valaki meg akar gyógyulni, és ezt komolyan elhatározza, megtalálja a módját és az idejét rá.

Még egy válasszal vagyok adós: meddig tartson a kúra? Ez egyénenként változó. Annak, hogy meggyógyultunk, van néhány biztos jele. Panaszaink megszűnnek. Jó az étvágyunk. A bélműködésünk rendben van. Reggel kipihenten, frissen ébredünk.

Ekkor visszatérhetünk a „normál” kosztra (ha még akarunk egyáltalán). De csak lassan, fokozatosan, semmiképp sem egyik napról a másikra. És étrendünkben továbbra is szerepeljen sok-sok zöldség, és kerüljük a kultúrmérgeket. Különben kezdhetjük az egészet - elölről.