Növényismeret gyakorlatok

15. gyakorlat

Környezettudományi szak

Környezetmérnöki szak

cs: Pázsitfűfélék - Poaceae

• egyéves (Th) vagy évelő (H, G) lágyszárú növények

• a szár csomókkal ízekre tagolt, belül többnyire üres (=

szalmaszár)

• az évelő fajok töve lehet gyepes vagy tarackoló

• leveleik 2 sorban állnak, a levélhüvely nyílt

• a levéllemez és a levélhüvely határán hártyás nyelvecske, a

levélhüvely két oldalán pedig a fülecske található

• a virágok többnyire kétivarúak

• szemtermés

• a bibe kétkaréjú

P3 3 A3 0 G1

• a virágtakaró csökevényes (lodicula), helyette a virágot egy

belső és egy külső toklász takarja, mely utóbbi csúcsán gyakran

szálkát visel

• a virágok füzérkékbe (= kalászkákba) tömörülnek, a füzérke

védőlevele a 2 pelyvalevél

• a füzérke részvirágzatok összetett virágzatot hoznak

létre: füzéres-füzér (kalász), füzéres-fürt (buga)

• kalász virágzat: Brachypodium, Agropyron, Hordelymus

• laza bugavirágzat: Bromus, Festuca, Stipa, Dactylis, Melica, Molinia, Milium,

Deschampsia, Agrostis, Calamagrostis, Phragmites, Arrhenatherum, Poa

• tömött (hengeres) buga virágzat: Alopecurus

• ujjasan összetett füzérek: Botriochloa

Poaeae P3 3 A3 0 G1

Meddő rozsnok – Bromus sterilis•Felálló szárú, 30-100 cm, egyéves növény (Th).

•Levelei világoszöldek, lágyak, szára kopasz.

•Virágzata igen laza buga, az egyes visszahajló ágakon 1(-3) füzérkével. A toklászok hosszú (10-20 mm-es), egyenes szálkát viselnek.

•Termése a toklásszal összenőtt, vele együtt lehulló szem.

•Fényigényes; szárazságtűrő, tápanyagigényes, bolygatástűrő faj, de tengődve tápanyagszegény talajokon is előfordulhat.

•Gyomtársulások országosan gyakori növénye, kultúrerdőkben (akácos) is.

Meddő rozsnok – Bromus sterilis

Meddő rozsnok – Bromus sterilis

Meddő rozsnok – Bromus sterilis

Festuca

Pusztai csenkesz – Festuca rupicola

•20-40 cm magas, sűrűn csomós tövű, évelő (He).

•Levelei élénkzöldek, a levéllemez begöngyölődött, tapintása érdes.

•Virágzata laza, 3-10 cm hosszú buga, a toklászok hegyesek, néha röviden szálkásak.

•Az apró szemtermés a toklásszal együtt hullik le.

•Fényigényes; szárazságtűrő, inkább mészkedvelő, a taposást elég jól viselő faj.

•Száraz gyepekben országosan gyakori, ritkábban felnyíló koronaszintű száraz lomberdőkben is.

Pusztai csenkesz – Festuca rupicola

Pusztai csenkesz – Festuca rupicola

Réti csenkesz – Festuca pratensis

Réti csenkesz - Festuca pratensis

•40-100 cm magas, lazán gyepes, néha csomókat alkotó évelő (He).

•Levelei 3-10 mm szélesek, kopaszak, sötétzöldek. A levélnyelvecske apró, széle kopasz.

• Virágzata terebélyes, laza buga, egy-egy virágzati csomóról 1-3 ág ered. Füzérkéi aprók, a toklászok szálkátlanok.

•Kicsiny szemtermése a toklásszal együtt hull le..

•Nedvesség- és fényigényes, tápanyagban gazdag talajokat kedvelő növény.

•Nedves rétek, ritkán ligeterdők, útszélek faja, országosan elterjedt

Réti csenkesz - Festuca pratensis

Réti csenkesz – Festuca pratensis

Sziki csenkesz

Festuca pseudovina•20-40 cm magas, sűrűn csomós tövű évelő (He).

•A növény minden részében szürkészöld színű (tövén gyakran vörösödő), az érdes felületű levéllemezek begöngyöltek, igen vékonyak.

•A virágzat laza, 2-4 cm hosszú buga. A virágok toklászai 1,5-3 mm hosszú szálkát viselnek.

•Az apró szemtermés a toklásszal együtt hullik le.

•Fényigényes; erősen szárazságtűrő, némileg sótűrő faj, főleg kötött talajokon. Taposástűrő.

•Száraz, gyakran taposott gyepekben, legelőkön, szikes gyepekben.

Sovány (sziki) csenkesz – Festuca pseudovina

Sovány (sziki) csenkesz – Festuca pseudovina

Erdei szálkaperje

Brachypodium sylvaticum•30-60 cm, sűrűn csomós tövű évelő (He).

• Levelei sötétzöldek, lágyak, visszahajlók, az alsók elálló, puha szőrűek.

•A füzérkékben a toklász szálkája jóval hosszabb, mint maga a toklász.

•Kissé lapított szemtermése a toklásszal együtt hullik le.

•Félárnyéktűrő; nedvességigény tekintetében tág tűrésű faj (félszáraz-üde), a bolygatást jól tűri.

•Üde lomberdőkben gyakori, de előfordul ligeterdőkben és kultúrerdőkben is.

Erdei szálkaperje – Brachypodium sylvaticum

Erdei szálkaperje

Brachypodium sylvaticum

Erdei szálkaperje – Brachypodium sylvaticum

Tollas szálkaperje – Brachypodium pinnatum

•Hosszan kúszó tarackos, sarjtelepeket alkotó, 50-70 cm, felálló szárú fűféle (Ge).

•Levelei merevek, felállók, világoszöldek.

•A füzérkék a virágzati főtengely két átellenes oldalán 1-3 mm-es kocsányon ülnek. A toklász szálkái rövidek.

•Hengeres szemtermése a toklásszal együtt hullik le.

•Száraz termőhelyek fényigényes növénye.

•Száraz lomberdők nyílt részein, tisztásain, szegélyein telepeket alkot. Inkább domb- és hegyvidéki.

Tollas szálkaperje

Brachypodium pinnatum

Tollas szálkaperje

Brachypodium pinnatum

Tollas szálkaperje – Brachypodium pinnatum

Ligeti perje – Poa nemoralis

•25-50 cm magas, röviden tarackos v. csomós tövű évelő (He-Ge).

• A levelek kissé szürkés árnyalatú zöldek, a felső szárlevelek levéllemeze a szártól ± derékszögben áll el. A levélnyelvecske jelentéktelen, legfeljebb 0,5 mm hosszú.

•Virágzata laza buga, amely az elvirítás után kissé összehajlik. A toklászok háta élelt (keresztmetszetük tehát „V”-alakú).

•Termése gyengén háromélű szemtermés.

•Fényigényes; leggyakrabban félszáraz termőhelyeken szaporodik el.

•Száraz lomberdőkben, de üdébb erdőkben is, hegy- és dombvidéki.

Ligeti perje – Poa nemoralis

Ligeti perje – Poa nemoralis

Réti perje fajcsoport – Poa pratensis agg.

Keskenylevelű perje – Poa angustifolia (syn.: Poa pratensis subsp. angustifolia)

•30-60 cm magas, tarackos, a talajfelszínt sűrűn beborító évelő (Ge).

•Sötétzöld levelei laposak, feltűnően hosszúak, a levélnyelvecske 1-3 mm-es.

•Virágzata megnyúlt buga. A toklászok háta élelt (keresztmetszetük tehát „V”-alakú).

•Termése háromélű szemtermés.

•Virágzás V-VI, termésérés VI-IX.

•Fényigényes; bolygatástűrő és -jelző, közepesen tápanyag- és nitrogénigényes faj, a taposást jól tűri.

•Laza lombozatú faállományok alatt vagy erdőn kívüli gyepekben, kultúrerdőkben.

Keskenylevelű perje – Poa angustifolia

Keskenylevelű perje – Poa angustifolia

Keskenylevelű perje – Poa angustifolia

Csomós ebír – Dactylis glomerata

•50-100 cm, röviden tarackos vagy lazán csomós tövű évelő (He).

• Levélhüvelye oldalról összenyomott, levelei 3-12 mm szélesek, szürkészöldek, puha tapintásúak, kopaszak.

• Virágzata fel- és elálló oldalágú, csomós buga. A pelyvák és a toklászok hátukon aprón szőrösek.

•Fényigényes; üde vagy nedves, jó tápanyagellátottságú talajokon.

•Országosan gyakori, főleg üde és nedves gyepekben, gyomtársulásokban, útszéleken.

Csomós ebír – Dactylis glomerata

Csomós ebír

Dactylis glomerata

Csomós ebír

Dactylis glomerata

Angolperje – Lolium perenne

•20-60 cm, sűrűn csomós tövű évelő (He)

•A levelek 2-4 mm szélesek, fényes sötétzöldek, lágyak

•A virágok 5-15 virágú, oldalról lapított füzérkékben állnak, toklászaiknak nincs szálkája. A virágzat 5-20 cm hosszú, laza kalász, a füzérkék síkja a kalászéval megegyezik

•Fényigényes; üde talajokat kedvelő, kifejezetten bolygatás- és taposástűrő növény.

•Eredetileg üde és nedves rétek faja, de megtalálható gyomtársulásokban is

Angolperje

Lolium perenne

Angolperje

Lolium perenne

Angolperje

Lolium perenne

Egyvirágú gyöngyperje – Melica uniflora•20-50 cm, tarackos, telepeket alkotó évelő (Ge).

•Levelei világoszöldek, 3-6 mm szélesek, lágyak, színükön apró pelyhesek; a növény töve bíboros színű.

•A bugavirágzat alsó ága 1-4 cm hosszú, a bugaágak el- vagy felállók. A füzérkékben többnyire egyetlen kifejlett virág található, a pelyvák barnásak.

•Elliptikus szemtermése a toklászok közül kihullik.

•Közepesen fényigényes, humuszos száraz-félszáraz (üde-félnedves) talajokon.

•Élőhely és előfordulás: A hegy- és dombvidék üde lomberdeiben

Egyvirágú gyöngyperje – Melica uniflora

Egyvirágú gyöngyperje – Melica uniflora

Egyvirágú gyöngyperje – Melica uniflora

Egyvirágú gyöngyperje – Melica uniflora

Kékperje –

Molinia coerulea agg.

•80-200 cm, rövid gyöktörzsű, gyakran csomókat alkotó évelő (Ge-He). Szára csak az alján leveles.

•Levelei 8-15 mm szélesek, világos zöldek, kopaszak vagy igen apró szőrökkel fedettek.

•Virágzata karcsú buga, tengelyhez simuló ágakkal. A virágzati fellevelek aprók, acélkékek; termése kicsiny szemtermés.

•Változó vízellátottságú termőhelyeken, fényigényes.

•Homoki tölgyesekben, cseres-kocsányos tölgyesekben, fenyőelegyes tölgyeseiben gyakoribb, kiszáradó lápréteken.

Kékperje – Molinia coerulea agg.

Kékperje – Molinia coerulea

Kékperje

Molinia coerulea

Gyepes sédbúza

Deschampsia caespitosa•40-150 cm, zsombékszerű, sűrű csomókat alkotó évelő (He).

• Levelei 2-4 mm szélesek, sötétzöldek, merevek, felszínükön élesen bordázottak, nagyon érdesek.

•A virágzat többszörösen összetett, laza, sokvirágú, 10-40 cm hosszú buga. A füzérkék 4-5 mm-esek, 2-3 virágúak, a pelyvák és toklászok fehéresek, hártyásak. A toklászok szálkája rövid, nem térdes és nem nyúlik ki a virágból.

•Fényigényes; nedvességkedvelő faj, főleg a változó vízhatású, kötött talajokon.

•Mocsárréteken társulásalkotó, kisebb számban előfordulhat ligeterdőkben.

Gyepes sédbúza – Deschampsia caespitosa

Gyepes sédbúza – Deschampsia caespitosa

Gyepes sédbúza

Deschampsia caespitosa

Közönséges tarackbúza – Agropyron repens

•20-100 cm magas, tarackos, telepeket alkotó évelő fűféle (Ge).

•Levelei élénk- vagy szürkészöldek, kopaszak, érdesek, mereven elállók, fülecskéje van.

•Virágzata kalász, a füzérkék a virágzati tengelyen váltakozva, magánosan állnak, oldalról összenyomottak, a füzérke síkja a kalász síkjára merőleges.

•Termése a belső toklásszal összenőtt, keskeny, lapított szem.

•Fényigényes; szárazságtűrő, a termőhely zavarását jól viselő gyom jellegű növény.

•Száraz gyepek, gyomtársulások

Közönséges tarackbúza – Agropyron repens

Közönséges tarackbúza – Agropyron repens

Közönséges tarackbúza

Agropyron repens

Közönséges tarackbúza – Agropyron repens

Fehér tippan –

Agrostis stolonifera•30-100 cm magas, gyakran elfekvő, s csak a virágzó szárakkal felegyenesedő, indákat fejlesztő évelő (He).

•A levelek 2-6 mm szélesek, laposak, világoszöldek, a levélnyelvecske 2 mm-nél hosszabb.

•A virágzat többszörösen összetett, sokvirágú buga, ágai a virágzás után összehúzódnak. A füzérkék 2-3 mm hosszúak, egyvirágúak, a toklászok szálkátlanok.

•Fényigényes; nedvességkedvelő faj, akár 50 cm-es időszakos vízborítást is elvisel.

•Mocsárréteken, nedves árkokban, nedves gyomtársulásokban

Fehér tippan – Agrostis stolonifera

Fehér tippan – Agrostis stolonifera

Fehér tippan – Agrostis stolonifera

Fehér tippan

Agrostis stolonifera

Nád – Phargmites australis•Hosszan kúszó, pikkelyes gyöktörzsű, igen nagy termetű (1-4 m magas) évelő (Ge).

• Levelei szálasak, 2-4 cm szélesek, szürkészöldek, érdes felületűek. Levélnyelvecskéje nem hártyás, apró szőrök alkotják.

•Virágzata terebélyes (15-40 cm hosszú), barnás színezetű buga.

•Fényigényes, nedves vagy vízzel borított, tápanyagban gazdag termőhelyet igénylő faj.

•Vízi, vízközeli növénytársulások, mocsarak uralkodó faja, ligeterdők és láperdők is.

Nád – Phargmites australis

Nád – Phargmites australis

Nád – Phargmites australis

Nád

Phragmites australis

Nád

Phragmites australis

Franciaperje – Arrhenatherum elatius

•70-150 cm, lazán gyepes tövű, karcsú, felálló szárú évelő (He).

•Levelei kopaszak, lágyak, világoszöldek.

•Virágzata hosszú (8-20 cm), keskeny, laza buga. Füzérkéi sárgászöldek, aprók (6-8 mm-esek), belőlük a térdesen megtört toklász messze kiáll.

•Szemtermése bordás, gyengén szőrözött.

•Fénykedvelő; közepes vízigényű, a bolygatást elég jól tűrő.

•Nedves réteken tömeges, felbukkanhat gyomként vagy szálanként ligeterdőkben, kultúrerdőkben.

Franciaperje – Arrhenatherum elatius

Franciaperje

Arrhenatherum

elatius

Franciaperje

Arrhenatherum elatius

Franciaperje

Arrhenatherum elatius

Siskanád –

Calamagrostis epigeios•80-150 cm, felálló szárú, vastag, kúszó tarackú, nagy telepeket alkotó évelő (Ge).

•5-20 mm széles levelei szürkészöldek, merevek, kopaszak, néha érdesek.

•Virágzata 10-25 cm hosszú, sokvirágú buga. Füzérkéi egyvirágúak, 5-7 mm-esek, a toklász röviden szálkás.

•Termése két végén kihegyezett, kicsiny szem.

•Fényigényes; szárazságtűrő, faj, jó tápanyagellátású, bolygatott élőhelyeken tömeges.

•Száraz és üde erdőkben, ezek vágásterületein, továbbá parlagokon, bolygatott gyepekben.

Siskanád – Calamagrostis epigeios

Siskanád – Calamagrostis epigeios

Siskanád – Calamagrostis epigeios

Siskanád – Calamagrostis epigeios

Réti ecsetpázsit - Alopecurus pratensis

•30-100 cm, felálló szárú, csomós tövű fűféle (He).

•Levelei és szára sötétzöldek, kopaszak. Virágzata hengeres, tömött, 3-9 cm hosszú, 5-8 mm széles buga. A füzérkék aprók, a pelyvák a szélükön összenőttek, közülük a toklász szálkája kinyúlik.

•Nedvesség-, tápanyag- és fényigényes, elég bolygatástűrő növény.

•Nedves rétek, néha időszakos elöntés kapó ligeterdők vagy mocsarak társulásalkotó, országosan gyakori faja.

Réti ecsetpázsit - Alopecurus pratensis

Réti ecsetpázsit - Alopecurus pratensis

Réti ecsetpázsit

Alopecurus pratensis

Réti ecsetpázsit

Alopecurus pratensis

•40-90 cm, csomós tövű, évelők (He).

•Leveleik hosszúak, szálasak, összegöngyölődöttek, szürkészöldek.

•Virágzatuk keskeny, kevés virágú. A toklászok hosszú szálkát viselnek, melyen pillás szőrök állnak.

•Orsó alakú szemtermésük a toklásszal együtt hullik le.

•Erősen szárazságtűrő, fényigényes fajok, többségük mészkedvelő.

•Száraz gyepek védett növényei. Hazánkban hét nehezen elkülöníthető fajuk él, legelterjedtebb a pusztai árvalányhaj (S. pennata). További két árvalányhaj toklászának szálkája nem szőrös („tollas”), közülük a kunkorgó árvalányhaj (S. capillata) száraz gyepekben nem ritka.

Árvalányhaj-fajok – Stipa spp.

Árvalányhaj-fajok – Stipa spp.

Árvalányhaj-fajok – Stipa spp.

Árvalányhaj-fajok – Stipa spp.

Árvalányhaj-fajok – Stipa spp.

Árvalányhaj-fajok – Stipa spp.

Csillagpázsit – Cynodon dactylon

•10-30 cm, elfekvő, a csomókon legyökerező (He).

•A levelek szürkészöldek, rövidek, merevek, széleiken pillásak. A levélnyelvecske szőrcsomót visel.

• A virágzat 3-5, ujjasan összetett, 2-6 cm-es füzérből áll. A füzérkék két sorban állnak, általában ibolyás színűek.

•Fényigényes; szárazság- és némileg sótűrő, a taposást, felszínbolygatást kiválóan elviselő faj.

•Taposott, száraz gyepekben, legelőkön, út- és járdaszéleken főleg a síkságokon és dombvidékeken.

Csillagpázsit – Cynodon dactylon

Csillagpázsit – Cynodon dactylon

Csillagpázsit

Cynodon dactylon

T4Echinochloa crus-galli – közönséges kakaslábfű

•30-120 cm, erőteljes egyéves (Th)

•Levelei 0,5-1,5 cm szélesek

•A virágzat éréskor vöröses, 5-20 cm hosszú buga, tömött részvirágzatokkal, amelyek a virágzat csúcsa felé kisebbednek. A füzérke 2,5-3 mm hosszú, alsó toklásza 1-30 mm hosszú, karcsú szálkában végződik.

•Fény- és melegigényes, nedvességkedvelő faj.

•Szántókon, útszéleken, ruderális gyomtársulásokban

T4Echinochloa crus-galli – közönséges kakaslábfű

T4Echinochloa crus-galli – közönséges kakaslábfű

Közönséges kakaslábfű

Echinochloa crus-galli

Közönséges kakaslábfű – Echinochloa crus-galli

cs: Gyékényfélék - Typhaceae

• rizómás mocsári növények (HH)

• felálló száruk nem ágazik el, a szálas levelek 2 sorban

állnak

• és makkocska termés

• a spatha redukált

• a virágtakaró leveleit szőrök helyettesítik

P0 A3 P0 G1

• egylakiak (felül a porzós, alul a termős torzsa)

• nemzetsége: Typha

Gyékény faj – Typha sp.

•Kúszó gyöktörzsű vízinövények (Ge(h)).

•Levelei hosszúak, párhuzamos erezetűek, kopaszak.

•Hengeres torzsavirágzatuk tengelyén felül a porzós, alul a termős virágok külön-külön helyezkednek el. A virágok lepelleveleit szőrkoszorú helyettesíti.

•Hazánkban két nagy (80-200 cm-es) termetű fajuk gyakori: a keskenylevelű gyékény (T. angustifolia) levelei 5-10 mm, a széleslevelű gyékény (T. latifolia) levelei 10-25 mm szélesek.

•Nyílt, mély vízben élő növények (2 m-es vízmélységig), tápanyagban gazdag, iszapos részeken, mocsarakban, lápokban.

Gyékény faj – Typha sp.

Gyékény faj – Typha sp.

Széleslevelű gyékény – Typha latifolia

Széleslevelű gyékény

Typha latifolia