I. FEJEZET

Területfejlesztés:Amit a Területfejlesztési Minisztérium, vagy más ezzel a feladattal megbízott kormányzati hivatal tesz. A területfejlesztés olyan döntések és tevékenységek megjelölésére szolgál, amelyek közvetlenül a társadalom és gazdaság térbeli szerkezetének bizonyos célok érdekében való megváltoztatására irányulnak..

A gazdasági és társadalmi folyamatok térben játszódnak le. Ennek a térnek tulajdonságai vannak:

- a térbeli földrajzi egymásmellettiség- a térbeli, földrajzi differenciáltság- a térbeli, földrajzi távolság és mobilitás- a térbeli, földrajzi kiterjedtség és tagoltság

Egymásmellettiség: a közgazdasági elmélet abból a feltételezésből indul ki, hogy a gazdaság szereplői a piacon - a széles értelemben vett, minden terméket és szolgáltatást átfogó piacon - találkoznak egymással, ott adják el termékeiket, és ott vásárolják meg a számukra szükseges dolgokat. A piacon verseny van, aki olcsóbban termel és ad el, attól vesznek, aki drágábban, az pórul jár, de csak magára vethet.

A gazdaság szereplői nemcsak a piacon találkoznak egymassál, hanem földrajzilag egymás mellett laknak, dolgoznak, esetleg ahol az-egyik dolgozik, amellett lakik a rnásik. A földrajzi közösség, az egymás mellett élés és működés viszont olyan interakciókat hóz létre, amelyek nem piaci jellegűek és ezért a piaci mechanizinusok azok kezelésére nem is alkalmasak. Egy gyár szennyezi a körülötte dolgozók és lakók vizét, és levegőjét és ezzel -kárt okoz nekik, holott semmiféle piaci versenyben nem bizonyult jobbnak azoknál. Ezek az interakciók piaci eszközökkel nem, csak jogi, városrendezési eszközökkel kezelhetők, miközben persze a méltányos gazdasági érdekek ott is figyelembe veendők. Ezeket az egymásra hatásokat piacon kívülieknek, „externáliáknak" nevezzük és általában hatósági, mindenekelőtt város- és területrendezési szabályozást, építési előírásokat, övezetek kialakítását, a parcellázók közmű- és közintézmény-építési kötelezettségét, környezetvédelmi előírásokat igényelnek.

Kevésbé igényel közgazdasági előtanulmányokat a földrajzi „differeren ciáltság " hatásainak belátása. A földfelszín különböző pontjai részben a termelés, részben az ottani élet kellemességei szempontjából nagyon különböző adottságokkal rendelkeznek. Az egyik helyen bőven van olaj, máshol nincs, egy térség vízben gazdag, a másik száraz és sivatagos, a termőföld egyik területen kiváló, máshol bizony szegényés. Ugyanakkora munkabefektetéssel bizony nagyon különböző eredményt és jövedelmet lehet elérni. Az emberek nagyon eltérő mennyiségű és minőségű természeti és közgazdasági erőforrások, adottságok kombinációját birtokolják és ez a társadalomban való esélyeiket nagy mértékben befolyásolja. A kommunizmus mindent államosított, de az eltérő földrajzi helyzetből adódó jogtalan előnyöket és hátrányokat ez sem szüntette meg, ellenkezőleg, a piaci árak hiányában sokszor kiélezte.

A földrajzi tér egyik legfontosabb attribútuma a„földrajzi, térbeli távolság és mobilitás ". A távolság, amelynek leküzdése idő-, energia-, és költségráfordítással jár, nem is beszélve az esetleges adminisztratív, vagy pszichológiai akadályokról. A távolság - és annak költségei, ráfordításai, valamint leküzdésének egyéb akadályai egyfajta elválasztó, vagy,

védfalat vonnak a tér minden pontja körül: hogy annak piacaira be lehessen törni, az árukat oda kell szállítan, azokat szállítási költség is fogja terhelni a helyben termelt árukkal szemben. Hogy onnan valamit el lehessen hozni, ugyancsak ráfordítást igényel. E költségráfordítások erejéig minden hely védve van a távolabbi konkurensektől, helyi termelői egyfajta korlátozott mónopolhelyzetét éIveznek. De ez a monopolhelyzet valóban csak korlátozott, a távolságot le lehet küzdeni, a piacokat meg lehet hódítani, az erőforrásokat onnan el lehet szállítani. Ráadásul, az a távolság, ami a múlt században valóban szinte leküzdhetetlen akadálynak tűnt, ma már, a közlekedési infrastruktúra és technika fejlődésével egyáltalán nem az, a piacok elszigetelődése és elszigetelhetősége egyre inkább csökken.

Végül az utolsó ilyen attribútum a„földrajzi, térbeli kiterjedés és tagoltság . A tér többdimenziós, a távolságoknak nem csupán nagysága, hanem aranya is van, mégpedig nagyon sok, végtelen számú iránya. A tér piaci körzetekre, ellátási területekre tagozódik. E piaci körzetek, ellátási területek nagysága - a termelő és a szolgáltató szempontjából - nagyon különböző lehet. Árutermelő, vagy piaci szolgáltató jellegű tevékenységek esetében ez a 4 térszerveződés általában önmagától, a piac törvényeit ktivetve kialakul. A társadalom életében azonban nagyon sok olyan tevékenység van, amelyek nem, vagy nem csupán a piac törvényeit követik, hanem a közösség vagy az állam szervezi meg azokat. Ezek a,;közjavak".

Területfejlesztési tevékenységek:

Bár minden ilyen kiválasztás és osztályozás bizonyos fokig önkényes, mégis három olyan szféra van, amelyeknek a térbeliség fent jellemzett attribútumaival különösen sok dolga, különösen szoros összefüggése van, amelyeket tehát „par excellence" területfejlesztési tevékenységnek nevezhetünk:

- a település- és területrendezés,- az állam és a vállalkozások gazdaságfejlesztő tevékenységének területi orientálása,

terelése, szabályozása más néven a regionális politika,- a közigazgatási területszervezés és az önkormányzatok fejlesztési finanszírozása.

A területfejlesztés három alkotóeleme természetesen különböző funkciókat töltött be és különböző korszakokban tűnt fel az állami irányítás eszköztárában.

A legrégebbi kezdetei a „közigazgatási területszervezésnek”, vannak, hiszen az állam létrejöttétől, az ókori birodalmaktól kezdve területi alapokon szerveződött és az államszervezés, a területi tagolódás bizonyos elvei már akkor kialakultak. Akkoriban az egyetlen pénzáram az alulról a központba irányuló adó volt, és a kincstár nagyon kevéssé volt érdekelt abban, hogyan és milyen forrásokból látják el a városok- és községek saját feladataikat.A mai értelemben vett város- (és különösen terület-) rendezési még későbbi keletű. A mai város- és területrendezés fő feladatának azonban éppen a térbeli egymásmellettiségből fakadó egymásra hatások lehető legkedvezőbb alakítását, a „pozitív externáliák" létrejöttét.Végül a regionális politikai a legújabb keletű. Miközben a városok szűk és összezsúfolt területein a városrendezésnek viszonylag könnyű volt felismernie a piacra hagyatkozás elégtelenségét, a nagyobb léptékekben ez korántsem volt olyan könnyen belátható. A liberális gazdaságpolitika sokkal tovább tartotta magát. A regionális politika kezdetei a legrégebben iparosodott és legnagyobb népsűrűségű Nagy-Britanniában jelentkeztek a két

2

világháború közötti időszakban, de a többi európai államban csak az ötvenes években, a jóléti állam koncepciójának szélesebb körű elterjedésével vált a regionális politika elfogadott és bevett gyakorlattá. Magyarországon, az igény az átfogó területfejlesztési politika alkalmazására az 1950-es évek végén jelentkezett először, de ehhez eszközrendszert csak az új gazdaságirányítási rendszer életbe léptetése után, 1968-ban lehetett hozzárendelni.

II. FEJEZET

A szaktudományokkal való szoros kapcsolat, az „interdiszciplinaritás" mindvégig megmaradt a területfejlesztés kérdéseinek kutatása, elemzése során.

Thünen – körök:Thünen a mezőgazdasági termelés területi elhelyezkedésének törvényszerűségeit tanulmányozta és ennek érdekében néhány egyszerűsítő feltételezést, absztrakciót alkalmazott:

1. Az egyik ilyen feltételezése az elszigetelt állam, azaz egy olyan terület, amely külkereskedelmet nem folytat, teljes élelmiszerszükségletét hely termékekből elégíti ki, és valamennyi mezőgazdasági terméket a helyi piacon adják el.

2. A második feltételezés az egyetlen piac, azaz az állam, a terület központjában van egyetlen nagyváros, a főváros. Minden termelő ide viszi a termékét, és e város piacán adja el. E város piacán egységes árak alakulnak ki, függetlenül attól, hogy honnan, milyen távolságból hozza ide a termelő a termékeit.

3. A harmadik feltételezés, hogy épített utak nincsenek, minden termelő lovas, vagy ökrösszekérrel szállítja áruját földutakon a piacra, ami lényegében toronyiránti, azaz minden irányú közlekedést lehetővé tesz.

4. A negyedik feltételezés az, hogy a földek az egész térségben azonos minőségűek, termékenységűek. Magának a közgazdasági modellnek ez nem feltétele, csupán elterjedt képi ábrázolása, amelyen az egyes mezőgazdasági termékek termelési övezetei szabályos koncentrikus körgyűrűk formájában követik egymást.

Thünen elmélete a köztudatban rögződött. Az elmélet azonban több eme gyűrűszerű elhelyezkedés képénél: feltárja a térbeli elhelyezkedés tényezőit, egzaktan megfogalmazza a mögötte levő gazdasági törvényszerűségeket, és egyúttal jelzi annak változási dinamikáját is.

Weber elmélete az ipar telepítéséről:Weber a klasszikus szabadverseny és egységes piac feltételezésével élt, ahol az árak minden termelő számára adottak és egységesek. A fogyasztók térbeli szétszórtságát a modelljeiben figyelembe veszi.Nem veszi figyelembe, hogy az ipari nyersanyagok minősége és kitermelési költsége lelőhelytől függően különböző, illetve e minőségi és kitermelési költségeket szállítási költségekké transzformálja, azokkal hozza közös nevezőre. Művének középpontjában a szállítási költségek állnak.

Ha nincs olyan nyersanyag, félkésztermék, illetve késztermékpiac, amely a termelőfolyamatban megmozgatandó összes szállítandó mennyiséget dominálná, akkor az üzem a

3

nyersanyagok, energiahordozók és késztermékpiacok között valamely olyan közbenső telephelyet választ, amelyről az összes szállítás a legkisebb költséggel lebonyolítható. Weber egy képletet alkalmaz e kritérium eldöntésére. Meghatározza, hogyy egy tonna késztermék előállításához a teljes termelési -folyamatban a különböző alapanyagokból, félkésztermékekbõl, energiahordozókból mennyire, milyen súlyú mennyiségre van szükség. E mennyiségeket nevezi anyagindexeknek (sorban a,, a2, a;, ... a,,-nek nevezvén őket). Ezeket a mennyiségeket kell beszállítani és az egy tonna készterméket kell kiszállítani. Az összes megmozgatandó mennyiség az adott technológiai folyamatban egy tonna késztermékre vetíve: ∑ai + 1. Ezt a mennyiséget nevezi telephelysúlynak (T).

Telepítési típusok:

- Egy beszállítandó anyaghoz települ az üzem, ha van olyan ai anyagindex, amely meghaladja az összes megmozgatandó súlymennyiség, azaz a telephelysúly felét ai>T/2.

- A késztermékpiachoz települ az üzem, ha a késztermék súlya (mutatószámunkban mindig 1) meghaladja a telephelysúly felét: 1>T/2, azaz T<2

- Közbenső telephely választandó, ha a fenti két eset közül egyik sem áll fenn: minden ai <T/2 és T>2.

A következő lépés a munkaerő-tényező figyelembe vétele. Weber idejében még nem volt ingázás, egy adott város, vagy település munkaereje tehát csak helyben volt felhasználható.Ha van, egy másik város, település, ahol a szállítási szempontból optimális telephelyhez képest alacsonyabbak a munkabérek, akkor - a költségmegtakarítás érdekében érdémes-e odatelepülni az üzemnek és felvállalni az ebből logikusan adódó többlet szállítási költségeket. Először kiszámítja egy tonna késztermék bérköltségét, majd azt elosztja a megmozgatandó összes súlymennyiséggel, a telephelysúllyal, az így kapott mutatószámot nevezi munkaegyütthatónak. A munkaegyüttható tehát az egy tonna megmozgatandó, szállítandó súlyra jutó bérköltség és így már közvetlenül összekapcsolható a szállítási költségekkel. Weber telephelyelméletét költségminimalizáló megközelítésként szokták értelmezni, de a piac reagálásainak figyelembe vétele nélkül valójában költségminimalizálást sem lehet kalkulálni.

A következő lépés Weber módszerében az ún. „agglomerációs" hatások figyelembe vétele. Értelmezésében ez a méretgazdaságosság „economies of scale" figyelembevételét jelenti a következőképpen: A telepítési döntésnek két alternatívája van: - az egyik két azonos terméket termelő üzem, egymástól nem túl messze, de mégis különböző beszállítókra és késztermékpiacokra telepítése, az azokból ill. azokhoz való szállítás szempontjából optimálisan.- másik alternatíva a két kisebb üzem együttes kapacitásával azonos nagyobb üzem létesítése valahol a kettő közötti területen, ami ugyan a kisebb üzemek beszállítóitól és piacaitól így valamivel távolabb lenne, de kihasználhatná a nagyobb méret gazdaságosságát.

Ezzel szemben áll az ún állandó költségek terén való megtakarítás, hiszen a nagyobb üzem nem minden költsége nõ a nagyobb kapacitással arányosan. Vannak olyan költségek, amelyek a nagyobb termelt mennyiséggel nem nőnek tovább (adminisztráció, az épületek egy része, gyártás és gyártmányfejlesztés, marketing stb.). Ha a méretgazdaság előnyei meghaladják a szállítás többletköltségeit érdemes a nagyobb üzemet felépíteni.

4

Lösch regionális gazdasági elmélete:

Lösch két vonatkozásban fejlesztette jelentősen tovább a regionális gazdasági elméletet:- Nem, vagy nemcsak egyedi telephelyválasztásban gondolkodott, hanem a gazdasági

tevékenység egész térbeli struktúráját kísérelte meg közgazdasági elvekből és törvényszerűségekből levezetni.

- Másodszor abban, hogy az árakat és piaci viszonyokat nem tekintette kívülről adottnak és az egyedi szereplő által befolyásolhatatlannak, hanem olyannak, mit épen a szereplők alakítanak ki és változtatnak meg. A térbeli elkülönültség lehetővé teszi, hogy arra minden piaci szereplő egyedileg is befolyást gyakorolhasson.

Három olyan síkidom van, amivel a területet hiánytalanul lehet lefedni: a háromszög, a négyszög és a hatszög. A három közül a hatszög az, amelyik a fenti követelmény szempontjából a legkedvezőbb, azaz a területhet képest legkisebb a központtól való átlagos távolság. Ez nyilvánvaló, hiszen a három síkidom közül a hatszög közelít leginkább a körhöz. Thünen elszigetelt államában körgyűrű alakú övezetek veszik körül a piacot képező várost, modelljében, ahol nem egy, hanem több piac van, azok együttesen - egy termék esetében - hatszög, méhsejt alakú hálózatot képeznek. (Lösch-hatszögek) (sörárus, és fagylaltárus története)

Fagylaltárus dilemmája:Egy nyári napon egy hosszan elnyúló tengerparti strandon megjelenik a fagylaltos kocsijával egy árus és kínálja áruját. Akik hozzá közel napoznak több fagylaltot, és gyakrabban vesznek, mert hamarabb tudomást szereztek jelenlétéről, és mert nem jelent számukra akkora erőfeszítést. A távolabb napozók valószínűleg kevesebbet fognak vásárolni, mert messzebb vannak.

Dömping:Az áraknak a költségeket nem követő térbeli differenciálása. A gyártóhoz közelebb lakó fogyasztóknak eladott termékeket általában csekély szállítási költség terheli, ezért a termék olcsóbban lenne árusítható. A távoli eladásokat szállítási költség terheli, ezért azok költsége magasabb.

Ricardo:A nemzetközi kereskedelem minden résztvevő ország számára bizonyos előnyöket rejt magában. Az előnyös munkamegosztás alapfeltétele, hogy a különböző termékek, ágazatok termelékenységi, hatékonysági arányai az egyes országokban eltérjenek. Az szükséges, hogy az ágazat, termék más ágazatokhoz viszonyított hatékonysága az adott országban jobb legyen, mint ugyanezen ágazatnak, terméknek a másik országban az ottani többi ágazathoz viszonyított pozíciója.

Ohlin:A régióközi és a nemzetközi kereskedelem kiegyenlítő hatását hangsúlyozza a tényezőárakban, bérekben, kamatokban földjáradékokban, amit az elmúlt évtizedek tapasztalatai csak korlátozottan támasztanak alá.

Perroux:Növekedési pólusai tulajdonképpen ágazatok, gyártási ágak, amelyek fejlesztése meghonosítása impulzust ad más iparágak, gazdasági tevékenysége fejlődéséhez. A serkentő

5

ágazatok, ahol az újítási szellem, a kereslet és a technikai fejlődés által kiváltott erők a legerősebbek, és ezen keresztül más gazdasági tevékenységre is hatást gyakorol. Ezek a hatások kétfélék lehetnek:

- toló, vagy push hatások (egy új olajlelőhely feltárása, ösztönzést ad új kőolaj-feldolgozó létesítményeknek)

- húzó, vagy pull hatások (autógyár a műszer, gumi termelésnek ad ösztönzést)Gazdasági térről beszél, amelyet a gazdasági kapcsolatok rendszere alkot és megkülönbözteti azt a banális, földrajzi tértől.

Boudeville:Átülteti a földrajzi térbe. A kapcsolódó ágazatok, üzemek konkrét földrajzi térben élnek, működnek és a hatások is térbeli eloszlást vesznek fel.A növekedési pólusoktól megkülönböztetendő, ezeket növekedési centrumoknak nevezi. A dinamikus cégek, iparágak is kapcsolataikat nem utolsósorban szűkebb környezetükben alakítják ki és hatásukat itt fejtik ki.

Tinbergen:Továbbgyűrűző hatások. Ezek a legmagasabb szintű központokban jelentkeznek, ahol mindenfajta szolgáltatás helyben megtalálható.

Myrdal:A fejlesztések, a növekedési centrumok kialakítása valóban jelentős hatást gyakorol a földrajzi környezetre, kérdés hogy ez a hatás pozitív lesz-e.Kétféle hatást különböztetünk meg:

- spread (általában pozitív, az új iparág növeli az ismeretek szintjét a lakosság alkalmazásával. Foglalkoztatottságot és jövedelmet növel, további foglalkoztatást, beruházást ösztönöz.)

- backwash (általában negatív, az új iparág tömegáruval árasztja el a körzetet, amely tönkretesz sok kisipari üzemet. Ezért több munkahelyet szüntet meg, mint teremt. Idegenből hozott munkásokat foglalkoztat, amely növeli a feszültséget.

A regionális gazdaságtan továbbfejlesztését három körülmény indokolta:1. a kölcsönhatások és helyettesítési hatások minél szélesebb körű figyelembevétele:2. a területi munkamegosztás és az interregionális kereskedelem problematikája3. a korábbi regionális elmélet jelentős részben a keynes-i közgazdasági elméleten alapult, ahol a fejlődést egy térségben valamely, a térség szempontjából külső tényező indította el (ilyen külső erő lehet: régió termékei iránti külső kereslet hirtelen emelkedése, új beruházás állami erőből)

Versenyképesség:Porter: a gazdaság legszintetikusabb mutatóiban, a megtermelt jövedelem szintjében, a foglalkoztatás színvonalában és a gazdasági növekedés ütemében véli megtalálni.

Új gazdasági földrajz:Paul Krugman. Visszatér a Weber-i alapokhoz, de az ott definiált telepítési tényezőket újradefiniálja. Az agglomerációs tényezőt, a méretgazdaságosság jelentőségét fogalmazza újra. Feltételezte, hogy a vállalat, vagy egy nagyváros méreteinek növelésével növelhető a gazdasági hatékonyság bizonyos határig, és addig is fokozatosan csökkenő többletekkel.

Keynesi multiplikátor:

6

A regionális gazdasági fejlesztés számos modelljének kiindulópontja. Egy az adott gazdasági rendszerhez képest külső hatás (beruházás) az adott gazdasági rendszerben továbbgyűrűző, kumulált gazdaságélénkítési, kedvező estben akár gazdaságnövekedési hatásokat vált ki, e hatások nagysága és milyensége függ az adott rendszer gazdasági szerkezetétől, kapcsolataitól

Termelési tényezők: Munkaerő, tőke.

Méretgazdaságosság:Telepítési döntésnek két alternatívája van:

- az egyik két azonos terméket termelő üzem, egymástól nem túl messze, de mégis különböző beszállítókra és késztermékpiacokra telepítése, az azokból való szállítás szempontjából optimális.

- Két kisebb üzem együttes kapacitásával azonos nagyobb üzem létesítése valahol a kettő közötti területen, ami ugyan a kisebb üzemek beszállítóitól és piacaitól így valamivel távolabb lenne, de kihasználhatná a nagyobb méret gazdaságosságát.

Munkaegyüttható:Egy tonna megmozgatandó, szállítandó súlyra jutó bérköltség és így már közvetlenül összekapcsolhat a szállítási költségekkel.

Helyettesítési hatás: a bérköltségek egy részét szállítási költségekkel helyettesítették, és ezáltal megtakarítást értek el.

Lösch modell:Több piac van, azok együttesen hatszög, méhsejt alakú hálózatot képeznek.

Központi helyek: kisebb piacterületek csoportjai alkotják a magasabb szintű ellátó területeket, valamennyi kisebb terület egyértelműen egy magasabb szintű körzet kereteibe tartozik, a piaci központok egy lépcsős rendszert alkotnak.

Tényezőár kiegyenlítődés: munkabérek, földjáradékok, kamatok

III. FEJEZET

A regionális fejlesztés az európai gazdaságpolitika egyik dinamikus területe.

Nyugat Európa:Az első nyugat-európai regionális politikai kezdeményezésnek az 1930-as években tett azt a kezdeményezését tekintik, amikor kedvezményes támogatást adtak azoknak az ipari térségeknek a válságból való kilábalásához. 1945 után a regionális kérdés egyre fokozatosan előtérbe került. Egyre nagyobb hangsúlyt kapott az egyenlőség és az elosztás problémája. A területi probléma súlyosbodott. A regionális politika 1950-es években jött létre. A 60-a, 70-es évek voltak a regionális politika aranykora, amikor az egyes térségek gazdasági helyzete elfogadott igazolásul szolgált a gazdasági tevékenység újraelosztás számára a fejlett és kevésbé fejlett térségek között. A 80-as évek közepétől a regionális politika újrafogalmazott céljai és tartalma egyre inkább általánosan elfogadottá váltak. Új elméletek kerültek előtérbe. Felismerték, hogy a versenyképességi előny egyre inkább attól függ, hogy a régiók mennyire

7

képesek a tudás és az információk létrehozására, megszerzésére és alkalmazására a marketing érdekében.A regionális fejlesztésben alkalmazott jelenlegi megközelítésnek 4 jellemzője van: az akcióknak egy igen széles spektrumát és a részpolitikáknak egész sorát foglalják

magukba a nemzeti regionális politikák egyre inkább az országok valamennyi régiójának a

gazdasági fejlesztését átfogják a regionális politikák általában akció-orientáltak e politikák végrehajtására egy sajátos megközelítést alkalmaznak, amennyiben ez a

megvalósítás egy tárgyalásos kollektív folyamat eredménye.

Közép- és Kelet Európa:A regionális politika fejlődése az elmúlt évtizedekben lényegesen más makroökonómiai, politikai és társadalmi körülmények között ment végbe, pedig nem új jelenség a regionális politika ezekben az országokban.Az első világháború után arról gondolkoztak, hogyan tudnak az új térbeli keretek között egy életképes integrált országot létrehozni, milyen térbeli struktúrákat kell az új határok között kialakítani.A második világháború után a területfejlesztésnek a regionális politika folytatásának egészen más feltételrendszere alakult ki. A regionális politika, a területfejlesztés a népgazdasági tervezés része lett.Lassan alakultak ki ezekben az országokba a regionális politikák. Majd a regionális politika aktivizálódását sok tényező is késleltették (a reformok területi hatásai csak bizonyos időbeli eltolódással jelentkeztek, megfelelő intézmények hiánya). Majd egyre nagyobb figyelmet kapott a regionális politika.

Nyugat Európa:Az országokat célszerű 4 csoportra osztani. E csoportok egyben tükrözik a regionális problémák természetét és nagyságrendjét is az egyes országokban.

1. kohéziós országok (Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország)2. Németország és Olaszország (nagy belső különbségek vannak a fejlettség és a

problémák súlyossága tekintetében)3. skandináv országok (Norvégia, Svédország és Finnország)4. Dánia, Franciaország, Benelux államok, Nagy Britannia, Svájc és Ausztria.

Kohéziós országok: fő gondjuk, hogy az elmaradott térségek problémáit egy olyan országban kell megoldani, ahol maga az ország egésze sem igazán fejlett. A nemzeti szintű gazdasági fejlődésre helyezte a hangsúlyt, és csekélyebb fontosságot tulajdonítottak a regionális kiegyenlítődésnek. Németország és Olaszország: a regionális fejlettségi különbségek nagyon nagyok. A regionális politikának nagy a jelentőssége.Skandináv országok: nagy súlyt helyeznek a gazdaság és társadalompolitika kiegyenlítési aspektusaira. Északnyugat európai országok: regionális politika nagy hagyományai és hosszú története. A különbségek általában kisebbek.

Közép- és Kelet Európa:Megjelölik a hatékonysági és a kiegyenlítési célok egyidejű megvalósítását. Céljai között van a régiók fenntartható fejlesztése, törekednek a régiók közötti különbségek csökkentésére. Hiányzik a regionális politikai célok elméleti alapokon való alátámasztása. A célok gyakorlati feladatok gyűjteményeként vagy elvek deklarálásával definiálják.

8

Regionális politika eszközei:Támogatások, az ipar és a hivatalok telepítésének adminisztratív korlátozása, infrastruktúra fejlesztése, az állami szektor foglalkoztatottjainak térbeli átstrukturálása, valamint a regionális tervezés.

Szoft eszközök: pl. az üzleti környezet ösztönzése és támogatása.

IV. FEJEZETAz Európai Unió strukturális és regionális politikája.

4.1 A strukturális alapok rendszerének előzményei és annak kialakulása.

Az Európai Unió létrejötte a XX. századi európai történelem talán legfontosabb eseménye. Nemcsak arról van szó, hogy ezzel megszűnt a /nyugat/ európai hatalmak közötti háború veszélye, ami oly sok tragédiát és szenvedést okozott a kontinens lakosságának. Az Európai Unió ezen túlmenően a demokratikus berendezkedés és a piacgazdaság fennmaradásának alapvető biztosítéka is, hiszen ezek a kritériumok az Unióba való belépés alapfeltételeit jelentik. Vannak olyan célok és politikák, amelyeket az Európai Unió megalapítása óta következetesen és állandóan követ. A strukturális és regionális politika nem egészen tartozik e kategóriában.Az Európai gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződés 1957. március 27. még nem volt szó közös strukturális és regionális politikáról. A Szerződés kimondja, hogy a vállalatoknak adott támogatások zavarják az egységes piac kialakítását, a Szerződéssel és Közös Piac létével összeegyezhetetlenek. Ez érintette az egyes országok regionális politikáját, nagyarányú támogatást adtak az oda települő vállalatoknak. A szerződés kivételt tesz és az egyes országok elmaradott, alacsony életszínvonalú térségeiben lehetővé teszi a támogatások nyújtását. Minden támogatási programhoz meg kell szerezni az Európai Bizottság jóváhagyását Tárgyalások alapján létrejött az Európai Regionális Fejlesztési Alap. Valamennyi tagország részesedett belőle, kvóták (minél magasabb volt a munkanélküliség és minél alacsonyabb a GDP, annál magasabb a kvóta) szerint osztották el. 1974 óta beszélhetünk az Európai Unió regionális politikájáról. 1988-ban a különböző fejlesztési alapokat egységes rendszerbe, a Strukturális Alapok rendszerébe szervezték. E politikát az Európai Unió strukturális politikájának nevezték. Kohéziós Alapot 1990-ben hozták létre.

4.2A strukturális alapok célja, alapelvei és rendszere 1989-1999

Regionálizálás. Az 1988-ban kialakított rendszere egyik alapeleme, hogy az Európai Bizottság a strukturális támogatások jelentős részét, több mint háromnegyedét nem országoknak, hanem régióknak nyújtja. Nem a kormányokon múlik tehát többé, hogy hogyan osztják el a támogatást országukon belül, hanem az Európai Unió egyértelmű kritériumokat állapított meg és azok a régiók juthatnak támogatáshoz, amelyek megfelelnek ezeknek a kritériumoknak. Természetesen a regionalizáláshoz régiók kellenek. Az Unió Statisztikai hivatala /EUROSTAT/ megkísérelt egy lehetőleg összehasonlítható, egységes

9

területi rendszert, beosztást teremteni az Unió területi egységei, régiói összehasonlítása érdekében. NUTS rendszernek nevezték el, és hat szintje van /lakosság száma szerinti megosztás/.

Támogatások nem országok, hanem régiók szerint. A NUTS0 szint a szuverén tagállamokat jelenti A NUTS1 régiók az országok sokmillió lakosságú nagy körzetei kb.10 millió Dánia A NUTS2 szintű régiók átlagban 1,5-2 milliós lakosságú nagy területegységei. A NUTS3 szint a magyar megye nagyságrendjének megfelelő, átlagosan 300-400 ezer lakosságú területi egységet jelent. Kb:0,5 millió A NUTS4 városok és környékének komplex fejlesztését teszi lehetővé 100 ezer fő A NUTS5 szint minden országban a helyi önkormányzatok szintje /legnagyobb a . különbség a területek között pl.: vidéki város v. Budapest/

A NUTS régiók ilyen, vagy olyan kialakítása- mivel a támogatásra való jogosultság /eligibility/ e régiók adatai alapján kerül megállapításra- az országok számára érzékeny „nyereséget”, vagy „veszteséget” jelent.

A célterületek. A regionalizálás tulajdonképpeni célja, hogy az unió kohéziós és struktúrapolitikai céljaihoz meghatározott területet rendelhessenek hozzá. A célok kijelölése és a regionalizálás tehát a reform két egymást feltételező kiemelt fontosságú eleme. 1988-ban a strukturális politika elé öt célt tűztek ki.

1. Az 1. Cél a fejlődés és a szerkezet váltás támogatása azokban a régiókban, amelyek fejlettsége elmaradt a közösség átlagától. Ez volt és mindmáig ez maradt a strukturális és kohéziós politika legfontosabb célja. A strukturális alapok 70 százalékát e cél érdekében használják fel. Foglalkoztatottság, ipari fejlődés, gazdasági, struktúra váltás

2. A 2. Cél az olyan régiók, illetve régiók részei szerkezeti átalakulásának támogatása volt, amelyeket az ipar hanyatlása súlyosan érintet. Ezek azonosítására három kritériumot alkalmaznak: A munkanélküliségnek magasabbnak kell lennie, mint az EU átlaga; az ipari foglalkoztatottság arányának magasabbnak kell lennie, mint az EU átlag; 1975 utáni bázisévhez viszonyítva csökkennie kell az ipari foglalkoztatottságnak

3. A 3. Cél a 90-es években a tartós munkanélküliség leküzdése, a fiatalok, valamint olyan emberek munkába állásának segítése akiket valamilyen formában a munkaerőpiacon hátrányosan megkülönböztetnek beleértve a férfiak és nők egyenlő esélyeit is.

4. A 4.Cél a munkavállalóknak az ipari, ágazati struktúra változásához valamint az új technológiák változásához, lejárásához való alkalmazkodásának segítése( átképzés továbbképzés )

5A. Az 5a Cél a vidéki fejlesztést szolgálták mezőgazdasági halászat korszerűsítését és szerkezetváltását 5B. A vidéki térségeket, a szűkebb értelemben vett mezőgazdaságon kívüli vidékfejl.i programokat támogatta. 5b. 6. 1955-től az északi országok ( Svédország, Finnország ) tagságának kezdetétől kerül

be a támogatott célok közé.

A Strukturális alapok alapelvei:- A koncentráció elve- A partnerség elve- A programozás elve- Az addícionalitás elve

10

A koncentráció elve:Az egyik magának az Európai Bizottság különböző alapjainak koordinált és koncentrált felhasználására vonatkozik. Az 1988.évi reform lényege, hogy ezeket alapokat egyetlen egységes rendszerbe szervezte, bizonyos célokra együttes felhasználásukat, más esetben munkamegosztásukat szabályozta, de mindenképpen koordinált felhasználásukat.rendelte el. Európai Szociális Alap, Európai Mezőgazdasági Orientációs Alap, Európai Regionális Fejlesztési Alap, Halászati Orientáció Pénzügyi Eszközei. /ESZA, EMOGA, EFA, HOPE/A koncentráció másik eleme, hogy az Európai Unió pénzeszközeit a valóban leginkább rászoruló térségekben kell felhasználni annak érdekében, hogy a támogatás elérje a hatásossághoz szükséges elérhető kritikai tömeget. Ezt szolgálta a célok és a hozzájuk tartozó célterületek meghatározása. Politikai gyengeség A partnerség elve:Azt mondja ki, hogy programkészítés valamint a végrehajtás valamennyi fázisában szoros együttműködésre van szükség az Európai Bizottság, az országos és a helyi képviselők, szervezetek között.1994 óta a fenti vertikális partnerség elve kiegészült a horizontális partnerség elvével. Közös döntés helyett konzultáció, de sokszor a konzultációba nem vonják be az érintett feleket.

Programozás elve:A programozás elve talán a legjelentősebb és a gyakorlatban a legnagyobb hatással érvényesülő elv a strukturális politika elvei közül. A tenderek meghirdetését meg kell előznie egy több éves terv és költségvetés kidolgozásának. A programozás tehát egy terv és egy fejlesztési költségvetés együttese, amely azonban nem a fejlődés minden aspektusára, hanem az Európai Unió támogatásainak és az ehhez kapcsolódó nemzeti hozzájárulásoknak a felhasználására koncentrál, de egy nemzeti, vagy regionális koncepció összefüggés rendszerében. Programozási periódusok 1989-93-ig, 1994-99-ig, 2000-06-ig, 2007-13-ig. Az elképzelések és a megvalósíthatóság illeszkedjen.

Addicionalitás elve:Azt jelenti, hogy az Európai Unió strukturális alapjai nem arra szolgálnak, hogy a korábban nemzeti forrásokból a struktúrapolitikai célokra fordított támogatást helyettesítse hanem arra, hogy azokat kiegészítse. Minden országnak tehát – a terület egészét tekintve- fenn kell tartani legalább azt a támogatási színvonalat saját forrásaiból, amelyet a megelőző programozási időszakban elért.Az előző év támogatási színvonalának fenntartása.Az addicionalitás elve az állami, nyilvános forrásokra vonatkozik. Az addicionalitás elvét tehát e körülmények figyelembevételével rugalmasan kell alkalmazni.

A támogatási eszközök allokációja: Az eddigiekben arról volt szó, hogyan történik a támogatott régiók kijelölése. Legalább ilyen fontos kérdés azonban, hogy ha már a jogosult, támogatott területeket kijelölték, hogyan osztják el közöttük a támogatási eszközöket? Az elosztás az egyes célok szerinti összegekre külön-külön történik meg:

- a régió lakosainak száma

11

- a régió egy főre jutó GDP-je- kérdéses régió országának egy főre jutó GDP-je- mennyire súlyosak a gazdaság szerkezeti problémák / mérőszám: munkanélküliség

nagysága )

Nemzeti és közösségi kezdeményezések:Az eddig felsorolt célok szerinti programokat az 1.-től a 6. Célig-nemzeti kezdeményezésnek nevezik, mivel a rájuk vonatkozó javaslatok, a nemzeti fejlesztési tervek kidolgozásával, a nemzeti kormányok oldaláról indulnak.Az Európai Bizottságnak azonban vannak olyan saját kezdeményezései, amelyek valamely sokszor országhatárokon átnyúló speciális strukturális probléma megoldására és támogatására irányulnak. Ezeket nevezik közösségi kezdeményezéseknek. 1994-99 között a Közösségi Kezdeményezések száma viszonylag nagy, 14 volt. Túlnyomó többségük valamely szerkezeti válsággal küzdő iparág átalakítást, diverzifikálását támogatta, olyanokét, mint a szénbányászat, acélipar, hadipar, textilipar. De voltak közöttük olyanok is, amelyek sajátos regionális problémák megoldását támogatták. Ilyenek voltak a határ menti együttműködést támogató INERREG, a vidék fejlesztést szolgáló LEADER, a városok rehabilitációját megújítását szolgáló URBAN.A strukturális alapok mintegy egy százalékát végül innovatív intézkedések támogatására tartják fenn, amibe beleérthető tanulmányok készítése, szakmai tanácsadás, kísérleti projektek indítása.

Kohéziós alap:Az Európai Unió 1993-ban a Maastrichti Szerződés alapján egy új pénzügyi alapot létesített, a Kohéziós Alapot. A Kohéziós Alap lényegében egy hasonló célokat támogat, mint a strukturális alapok, de az országokon belül területi kötöttségek nélkül. Azok az országok jogosultak ebből az alapból való juttatásra amelyek egy főre jutó GDP-je kevesebb mint az EU átlag 90 %-a. Az alap létrehozásakor négy ország felelt meg ennek a kritériumnak: Írország, Görögország, Portugália és Spanyolország. Ezért is nevezik ezeket az országokat „kohéziós országoknak”.A Kohéziós Alapból kétfajta projektet támogathatók:

Olyan környezetvédelmi projektek, amelyek hozzájárulnak a közösség környezetvédelmi politikájának megvalósításához.

Közös érdekű projektek a közlekedési infrastruktúra területén azzal a feltétellel, hogy részét alkotják az EU által kijelölt Transzeurópai Közlekedési Hálózatnak.

A kohéziós lap nem része a strukturális alapoknak, nem érvényesek rá a strukturális alapok programozási módszerei. A kohéziós alap ugyanis feltételekhez kötött: ha egy ország nem tudja megfelelő keretek között tartani a költségvetési deficitjét akkor felfüggeszthetik a kohéziós alap folyósítását.

A programozás és a döntés folyamata:A projektpályázatok kiírásáig négy dokumentumnak kell megszületnie és elfogadást nyernie.

Nemzeti Fejlesztési Terv.A nemzeti kormányoknak kell elkészíteni az általuk legcélszerűbbnek tartott regionális bontásban, de legalább az 1.Cél szerint támogatott NUTS2 régiók mélységében. Ez a terv egy nagyon alapos helyzetelemzésből és a stratégia leírásából áll és egyben meg kell jelölni a strukturális alapokkal szemben támasztott igényeket, azok felhasználási céljait és módját

12

Helyzetelemzés: aktuális állapot tényszerű felmérése bemutatása Stratégia: Hogyan képzeljük el az adott helyzet javítását igények bemutatása Igények Célok Mód: Ahogy ki szeretnénk vitelezni.

Közösségi Támogatási Keretterv.Ez a dokumentum az Európai Bizottság elsődleges felelőségével készül el és a Bizottság nézeteit tartalmazza abban a tekintetben, hogy mi az, amit a Nemzeti Fejlesztési Tervben tartalmazott javaslatokból támogatni kíván, illetve tud és milyen mértékben. E dokumentum valóban a kereteit szabja meg a következő hosszabb időszak EU támogatásainak és ebből a szempontból alapvető jelentőségű./EU mit tud támogatni: illeszkedjen az EU elképzeléseihez legális tevékenység legyen

Operatív program: Egy terv, egy költségvetés és a terv előzetes kiértékelése egyben. A megvalósításra vonatkozó konkrét elképzelések , költségek, várható eredmények minden támogatott NUTS2 régióEgy régióban külön intézkedések lehetnek az utak fejlesztése, szennyvíztisztítás, a kis és középvállalatok támogatása, a turizmus fejlesztése, az átképzés, továbbképzés stb.Az Operatív Program a végrehajtás számára az alapvető dokumentum, miután jóváhagyták, a pénzeszközök nem, vagy csak a monitoring bizottság és az Európai Bizottság jóváhagyásával mozgathatók.

Program kiegészítő: Program kiegészítő operatív program alapján, annak kereteiben a pontosított pénzügyi tervet annak ütemezését, részleteit tartalmazza. A program kiegészítőt a nemzeti kormány vagy a program végrehajtó hatósága fogadhatja el a Monitoring Bizottság egyetértésével.

A folyamat egyszerűsítése és rövidítése érdekében nem minden esetben szükséges valamennyi fent jelzett dokumentumot kidolgozni. A nagyszámú és nagy méretű 1.Cél szerint támogatott régiókkal rendelkező országokban a teljes eljárás szükséges. A 2.Cél szerint támogatott régiók általában jóval kisebbek és szerényebb EU támogatásban részesülnek. Ezekben az esetekben az adott kormányzatnak /régióknak/ csak egyetlen dokumentumot, az ún. Egységes Programozási Dokumentumot kell kidolgoznia és benyújtania, amely a Nemzeti Fejlesztési Terv és az Operatív Program alapkövetelményeit egyaránt magában foglalja. Az Európai Bizottságnak sem kell Közösségi Támogatási Kerettervet kidolgoznia, hanem az egységes Programozási Dokumentumot vizsgálja meg és egyetértése esetén fogadja el.

A programok végrehajtása és ellenőrzése Az Operatív Program, illetve az Egységes Programozási Dokumentum elfogadása után kerülhet sor a projektekre vonatkozó pályázatok, tenderek kiírására. Minden programhoz fel kell állítani egy végrehajtó hatóságot, /Management Authotity/, amely felelős a program keretében hozott döntésekért, a támogatások szabályszerű és hatékony felhasználásáért. A végrehajtó hatóság lehet maga a tagállam kormányzati szervezete, pl. egy minisztérium

13

A végrehajtó hatóság mellett a program megvalósításának másik legfontosabb szervezete a Monitoring Bizottság.A Monitoring Bizottság feladata, hogy figyelemmel kísérje a program megvalósulását, és amennyiben szükséges módosíthatja a programot az Európai Bizottság által jóváhagyott főösszegen belül. A jóváhagyott programok támogatási összegét az Európai Bizottság több éves program esetén évente egyszer átutalja. A tagállam kijelöli az ún. „kifizető hatóságot” , amely a támogatási összegeket kezeli. A kifizető hatóság lehet azonos a végrehajtó hatósággal, de el is különülhet attól / pl. lehet egy bank, vagy az államkincstár/.2000-től kezdve a finanszírozás feltételei jelentősen megszigorodtakEz azt jelenti, hogy bizony jelentős „ tőkeerővel „ kell rendelkeznie annak aki egy EU projektre pályázik, különben a megvalósítás folyamán komoly pénzügyi nehézségekkel kerülnek szembe, ha csak a tagállam az EU támogatásokat meg nem előlegezi. Az Európai Bizottság általában igen nagy figyelmet fordít a programok figyelemmel kísérésére és ellenőrzésére és ellenőrzésére. Az értékelésnek három fázisban kell történnie.

- az elözetes (ex ante ) értékelés még a jóváhagyás előtt méri fel a program várható hatásait, eredményeit és hatékonyságát

- a közbenső ( interim ) értékelés a végrehajtás első felében méri fel az előre haladást az esetleg megváltozott körülményeket és javaslatot tesz a program esetleges módosítására

- az utólagos ( ex post ) értékelés azt vizsgálja, hogy az előzetesen kitűzött célok mennyiben teljesültek, melyek az eltérések és mik ezeknek az okai.

4.3 Az Európai Unió strukturális politikája 1999 után és a bővülés küszöbén. Eredmények:A legfontosabb tanulság és tapasztalat talán az, hogy az igen jelentős összegek ellenére a struktúra politikának mindeddig nem sikerült a fejlettségi és a jövedelmi különbségeket az EU-n belül lényegesen csökkenteni. Sikerült megállítani a további növekedését a fenti különbségeknek. Az infrastruktúrában látványos fejlődés ment végbe.Felerősödött a kritika a strukturális alapok működésével kapcsolatban:Kritikák:

strukturális eszközök akadályozzák a verseny és a piaci erők hatását megsértik azt az elvet, hogy az fizessen, akinek valamiből haszna származik túlzott központosításhoz vezetnek a strukturális juttatások a politika eszközévé váltak.

Újabb gondok: A Kelet-közép európai országok között több még az elmaradottabb régió. A fejlettebb országok nem akarták GDP-jük nagyobb hányadát befizetni Eddig támogatott régiók országok nem akarták lemondani az eddig elért fejletségi

szinttől

Agenda 2006 programCélösszevonás (strukturális – regionális célok)Célkitűzések ( a korábbi 6 helyett 3)

14

- 2006 –ig nem akarták növelni a befizetendő GDP arányt és ebből a strukturális alapokra fordítandó arányt ( 1,27-0,46 % )

- A támogatott területek lakossága a csatlakozó országok lakosságával együtt sem emelkedett 50 % fölé

- Hat helyett három cél

1.) Régi 1.+ 6. célok ( Phasing out ) 2.) Régi 2. + 5b. célok ( jövedelem helyett munkanélküliség )3.) Régi 3. + 4. célok

Agenda 2000

- EQUAL Hátrányos helyzetű csoportok számára az egyenlő esélyek biztosítását támogatja.

A fel nem használt támogatások elvonása, 1. cél szerinti támogatás az EU teljes költség 75%-a helyett 50 %, 2. cél szerinti 50 % -ról 35%-ra csökken - tagországok nemzeti terület fejlesztésére is kiterjesztik a megszorításokat

Végül felső határt szabtak általában is a támogatásoknak, amelyet egy tagállam az EU költségvetéséből kaphat. Ez a bizonyos „abszorpciós képesség” mutató – amely a hatékonyan elkölthető támogatások felső határát hivatott jelezni – az ország mindenkori GDP-jének 4 %-val egyenlő és a strukturális, valamint a kohéziós alapokból nyújtott támogatások összegére érvényes

4.4 Előcsatlakozási alapok és bővítés - Phare program- Agenda 2000 kiadási csoportjai - Fő jellemző nincs átjárás - ISPA ( 2002.-ig lekötött keret ISPA pénzügyi része: 547 M euró 2006 végéig

folyósítva a tervek szerint )- SAPARD ( 2000-2006-ig 560 M euró, Magyarországon 40 M euró/év, 2004 végéig a

160 M euró 38%-át, 60 M eurót hívtunk le - FVM np. )

PHARE

Az Európai Unió közvetlen pénzügyi segély nyújt a térség országainak ez a PHARE. Eleinte ad hoch projecteket támogatott, támogatott kísérleti regionális programokat is. Fő feladata strukturális alapok fogadására való felkészítés.

ISPA

Az EU kohéziós alapjának fogadására való felkészülést szolgálja. Fő feladata nagy méretű és nemzetközi hatású környezetvédelmi és közlekedési projektek beruházások támogatása.

SAPARD

15

Az Európai Mezőgazdasági és Orientációs alap fogadására való felkészítést szolgálja. Célja a mezőgazdaság és a vidékfejlesztéséhez való hozzájárulás, a közös agrárpolitikára való felkészítés.

V. FEJEZETRÉGIÓK, REGIONALIZÁCIÓ REGIONALIZMUS

A régió szuverén államnál kisebb, annak részét képező uralmi, kormányzati területet jelöl.

RégiótípusokA régiók lehatárolásának alapvető logikája:

- a homogenitáson alapuló régiólehatárolás- a belső kapcsolatok jellegén, intenzitásán alapuló régiólehatárolás- a fejlesztéspolitikai célú régiólehatárolás

Homogenitáson alapuló régiólehatárolás: elsődleges levünk a hasonlóság és különbözőség szerinti besorolás. Azokat az elemi területeket tekintjük egy régióba tartozóknak, amelyek egy vagy több jellemző értékeket mutatnak. Jellemzők: demográfiaiak (kor, nem), gazdaságiak (fejlettség, gazdasági), politikaiak (választási eredmények). Feltételezhetjük, hogy azonos jellegű fejlesztéspolitikai beavatkozást igényelnek. Belső kapcsolatok jelege alapján lehatárolt régiókat csomópont régióknak nevezzük. A belső kapcsolatok jelentik a döntő kritériumot. A lehatárolt régióknak különböző kritériumoknak kell megfelelniük.

Regionalizmus és regionalizáció:A területi szerveződés a következőképpen megy végbe:

- alulról létrejövő szerveződés - felülről való szerveződés, a területi beosztásnak teljes egészében a központi hatalom

szolgálatába állítása- decentralizáció

Azt a mozgalmat, amely a hagyományos régiók identitásának és autonómiájának helyreállítását tűzte ki célul, nevezzük regionalizmusnak, és azt az állami törvényhozási aktust, amely e mozgalom igényeinek eleget tesz, nevezzük regionalizációnak.

Ez Európai Unió tagállamai 4 csoportba sorolhatók:- Föderális rendszerű országok, ahol a régióknak állami jellege van, saját kormánnyal,

parlamenttel, adózással, költségvetési és törvényhozási kompetenciákkal (Németország, Ausztria).

- Regionalizált országok alkotmányos jogú régiókkal, ahol a régiókban vannak választott szervezetek, és azok bizonyos politikai hatáskörrel rendelkeznek, de jogaikat az alkotmány nem tartalmazza (Spanyolország, Olaszország).

- Decentralizált országok, ahol a régiókban vannak választott szervezetek, és azok bizonyos politikai hatáskörrel rendelkeznek, de jogaikat az alkotmány nem tartalmazza (Hollandia, Svédország).

- Unitáris országok, ahol a régiókban csak közigazgatási szervek vannak, bármilyen politikai autonómia nélkül (Írország, Portugália, Görögország).

A mozgalom sikereinek csúcsát az 1993-as maastrichti szerződés aláírása jelentette.A szerződés 3 lényeges új eleme:

- szubszidiaritás elve

16

- Régiók Bizottsága. - Európai Tanácsban, az Európai Unió legfőbb döntéshozó szervében egyes üléseken a

szövetségi államokat ne azok központi kormányai, hanem a tartományok képviselhessék.

Régiók és decentralizáció:A regionalizáció aktuálissá válása összefügg:

- a regionális politika jellegének megváltozásával- a demokratikus rendszer jobb működésével és stabilizációjával- az állam és a közigazgatás működésének hatékonyabbá tételével

A régiók egy-egy nagy, majd az ahhoz kapcsolódó számos kisebb központ, pólus körül kell, hogy szerveződjenek.

Decentralizáció és demokrácia:A decentralizáció a demokratizálásnak fontos előfeltétele és egyben velejárója. A demokratikus rendnek bizonyos stabilitást és folytonosságot is adhat.

- Demokratizálás és decentralizálás között van összefüggés. Egy demokratikus állam természetes létformája a decentralizáció, a helyi önkormányzatok nagyfokú autonómiája. A demokráciából fakad a decentralizáció.

- Magyarországon a regionalizáció a demokráciát nem veszélyezteti.

Megyék, régiók, kistérségek Magyarországon:A rendszerváltás után arra törekedtek, hogy a megyék hatásköreit kurtítsák. A pártok közreműködésével a megyei hatáskörök csökkentek. (MDF, FIDESZ, MSZP).A megyék és a települések között mindenfajta hierarchikus viszony megszűnt. Valamennyi megyeszékhely, illetve 50 ezer lakos feletti város önálló, megyétől független megyei jogú várossá vált.A középszintű kompetenciák hiánya túlzott centralizációhoz, a központi minisztériumok kompetenciájába kerüléshez vezet, gátolja a határokon átnyúló regionális együttműködést is. Megindult a térségi koordinációs feladatok ellátására képes szervezet létrehozására irányuló kezdeményezés:- megyék megerősítése, bővítése révén- kistérségi összefogások, szerveződések révén- több megyét átfogó regionális szervezetek létrehozása révén.Megyei Területfejlesztési Tanács: a választott megyei önkormányzat a területfejlesztés funkcióját, azt egy koorporatív és delegációs alapon szerveződő testület, kapta – a Megyei Területfejlesztési Tanács.A kistérség intézményét a helyi, községi tanácsok szétaprózódása, bizonyos közös gondok és fejlesztések koordinációjának elemi szükséglete hozta létre. Kistérségi társulások jöttek létre.A kohéziós politika célja az unió kevésbé fejlett térségei gazdasági és társadalmi fejlődésének meggyorsítása, e területek felzárkóztatása. E cél érdekében szükség volt az unió területén régiók azonosítására.

VI. fejezet

6.1 A vidékfejlesztés

A vidéki régiók azonosítása

17

- népsűrűségi kritériumot alapegységekre, községekre alkalmazzák, azaz a településeket sorolják be a rurális, illetve urbánus kategóriába 150 fő/ km2 választóvonalnak megfelelően

- a régiókat aszerint sorolják be, hogy milyen hányadot tesz ki az adott régión belül a közösségek népessége: ha a rurális népesség aránya 50%-on felül van, akkor a régió túlnyomó részt rurálisnak ( vidékinek ), ha ez az arány 15 és 50 % között van, akkor jelentős mértékben vidékinek ha 15 % alatt, akkor túlnyomó részben urbánus területnek minősül.

Egy kombinált kritérium alkalmazása célravezetőbb: 150 alatt és / vagy a mezőgazdaság foglalkoztatási aránya 15% felett van. A vidékfejlesztés fogalmának gyakoribb előfordulása a 70-es évektől kezdve bukkant fel nagyobb arányban, mind a szakirodalomban, mind a médiában.Megjelenése három tényezőnek tudható be:

Okok: 1.) Mezőgazdaság és Vidék alapvető megváltozása:

Lecsökkent a vidéki agrárnépesség hatalmas tömegek vándoroltak el a mezőgazdaságból és a falvakból

A vidéki, falusi régiók helyzete nagy súllyal szerepelt a politika napirendjén. Egyre nagyobb állami, EU-s támogatások váltak szükségessé. 2.) Regionális politika ( területfejlesztés ) irány és módszerváltása:

A vidékfejlesztés tehát akkor született meg, amikor a területfejlesztés egészében nagyobb súlyt kaptak a kis, helyi kezdeményezések és összefogások. A vidékfejlesztés kifejezéshez tehát kezdettől fogva asszociálódott az alulról jövő kezdeményezése a helyi összefogás, a helyi lehetőségek és erőforrások kihasználásának gondolata, míg a területfejlesztésnek mindmáig egy korábbi másfajta emlékét és asszociációjának terhét kell hordoznia Ezeknek az alulról jövő kezdeményezéseknek különösen fontos támogatását jelenti az Európai Unió LEADER programja, amely kifejezetten az ilyen kisebb méretű helyben kezdeményezett és viszonylag új, innovatív elemeket tartalmazó projektek támogatására szolgál

3.) Környezeti és ökológiai kérdések jobb ismerete, és politikai, közéleti súlyának megnövekedése: A mezőgazdaság az a tevékenység és a vidék az a terület, amely a legközvetlenebb kölcsönhatásba kerül a természettel. Mind az egyre intenzívebbé iparibbá váló mezőgazdaság egyfelől, mind a mezőgazdasági művelésből kivont, elhagyott területek másfelől magukban hordozzák a természeti környezet, a táj degradációjának veszélyét.

A vidéki lakosságnak Nyugat Európában és az Európai Unióban mégis bizonyos megnyugvással szolgálhatnak, mivel a kormányok elkötelezték magukat a vidékfejlesztés mellett. A legfontosabb dokumentumok az európai Tanács 1995-ben elfogadott „Vidéki Térségek Európai Kartája” valamint, és talán a legfontosabb, az Európai Bizottság és az Európai Unió kormányfői által 1996-ban elfogadott Cork-i nyilatkozat, amely mind kormányzatok, mind a fejlesztési támogatásra jogosultak felelősősségét megfogalmazza.

18

A vidékfejlesztés definíciója:A vidékfejlesztés a környezetvédelemre, irányuló , a helyi kezdeményezéseken alapuló, helyi erőforrások stb. kiaknázására koncentráló támogató és fejlesztő tevékenység amely ugyanekkor az Eu-s agrár-érdekvédelem egyik fő hivatkozási alapja is.

6.2 A vidék sorsa Közép-Európában és Magyarországon:

A világháború utáni földosztások minden országban megszüntették a nagybirtokot. A 60-as évek elején befejeződő kollektivizálás ismét nagybirtokokat hozott létre megfosztva a parasztság földjétől. A kormányzatok az infrastrukturális fejlesztést, a lakásépítést elhanyagolta. A vidéki családok mezőgazdaságából és a nem mezőgazdasági szektorokból szerzett jövedelmeit fordították fejlesztésre, lakásépítésre. Ezek képezték a falvak fejlesztését. A falvak helyzete differenciálódott, egyes településekben semmiféle fejlesztés nem folyt, a lakosság elszegényedett, elvándoroltak. Más falukban viszont dinamikus fejlődés volt. Mivel a közép-délkelet európai országokban a nagyvárosok hálózata ritka és a falvak megközelíthetősége nem kedvező, ezeknek a térségeknek a kiterjedése elég nagy:

- a kormányzatok nem támogatták a hátrányos helyzetben levő térségeket, intézkedéseikkel hozzájárultak a további rontáshoz is. Termelőszövetkezetek összevonása

- a lakosság a lakásához kapcsolódó kommunális fejlesztésekben volt érdekelt, Kritikussá vált a vízvezeték-hálózat és a víz-fogyasztás növekedése, a szennyvízelvezetés és tisztítás elmaradt. Talajvíz elszennyeződött, fertőzések

- a nagyüzemi gazdálkodás, a talaj minőségét, a környezet állapotát is veszélyeztette. Az állattartó telepek fertőzték a talajt. Nem fordítottak figyelmet a hulladék anyagok hasznosítására.

- A mezőgazdasági jövedelem fenntartása egyre növekvő állami támogatással volt lehetséges.

-A rendszerváltás (1989-1990) új körülményeket hozott a vidék életébe:- privatizáció, legradikálisabban a mezőgazdaságot, vidéket érintette. A tulajdon a tagok

közötti felosztásra került. Részben kárpótlási jegyek alkalmazásával oldották meg a privatizációt.

- a mezőgazdaság hanyatlásának legfőbb oka a piaci, a támogatási és a hitelfeltételek, a mezőgazdaság jövedelmi feltételeinek nagymértékű romlása. A belföldi élelmiszerfogyasztás csökkent. A túlkínálat miatt a termékek árai kedvezőtlenül alakultak,.miközben a mezőgazdaság által felhasznált anyagok termelőeszközök ára gyorsan nőtt, így az agrárolló nagymértékben kinyílt. A hitelek aránya csökkent.

- a vidéki területeket az ipar válságának hatásai is itt csapódtak le. Az ipar jelentős mértékben az ingadozó és munkásszállásokon lakó, vidéki munkavállalókból állt.

- nagyobb volt a városból faluba vándorlás aránya, mint fordítva.- a falvak differenciálódása felgyorsult- a rendszerváltás után az erőszakos centralizáció leállt, sok kis település visszakapta

önkormányzatát, önállóságát.- szomszédos települések párhuzamos fejlesztésekbe fogtak, ahelyett, hogy összefogtak

volna. Adósságba keveredtek, együttműködési hiány volt.

19

A vidékfejlesztés jövője:A vidékfejlesztés egyrészt az agrárpolitika, másrészt a területfejlesztési politika szerves része. A vidék helyzete nem javítható a mezőgazdaság pozíciójának megváltoztatása nélkül. Importkvóta : meghatározza, mennyi mezőgazdasági terméket exportálhatott Magyarország az Európai Unióba. A csatlakozások után az exportkvóták megszűnnek, annak helyébe termelési kvóták lépnek.Az Európai Unióban nőnek a támogatások. A magyar gazdák helyzete a direkt támogatások szempontjából is meglehetősen kedvezőtlen, mert a támogatás a közepes méretű birtokok számára kedvező, a kis birtokokat pedig az EU egyértelműen életképtelennek tekinti, és nem támogatja. Van vidékfejlesztési támogatás is. A vidékfejlesztés célja olyan jövedelemszerzési lehetőségek teremtése, amelyek a vidéki népesség megtartását és ott megfelelő szintű életvitelét biztosítják. Versenyképes tevékenységek:

- mezőgazdasági termékfeldolgozás- korábban szövetkezeti keretekben végzett, de nem mezőgazdasági tevékenységek

esetében.- Mezőgazdasági szerkezetváltás bizonyos irányi is kijelölhetők. Ún. kis volumenű

termékek (gomba, méz).- Mezőgazdasági hulladékok komplexebb felhasználása- Tradicionális kézmű-és háziipar biztosíthat bizonyos jövedelemszerzési lehetőséget.- Falusi turizmus fejlesztése- Falugondnoki intézmények- e-tanuás- tervezési és építési szabályok újragondolás

A vidékfejlesztés egyik kulcskérdése az ott lakók iskolázottságának, képzettségének növelése. Másik kulcskérdése a szociális ellátás. A vidékfejlesztés további célja a kezdeményezések számára a megfelelő intézményi és pénzügyi feltételek megteremtése, információadás, a legjobb tapasztalatok /best practites/ elterjesztése. Kistérségi társulások a szerveződés legcélszerűbb formái:

- spontán szerveződés útján létrejöttek (földrajzi konfigurációja változó)- kormányzat által preferált statisztikai kistérségi rendszer

VII. fejezetVárosfejlesztés

I. A város meghatározása:

A városok az emberi kultúra, tudomány és civilizáció fejlődése legfontosabb földrajzi helyei, csomópontjai. A városnak nemcsak területfejlesztési, hanem az egész emberi társadalom, és gazdaság szempontjából meghatározó jelentősége van. A város meghatározására már sok definíció született, ha a megközelítéseket csoportosítanánk a következő típusok körvonalazhatók:1. a jogállás szerinti definíciók2. meghatározott funkciók, intézmények megléte szerinti meghatározások3. gazdasági szerkezet szerinti def

20

4. népességszám szerinti def5. népsűrűség szerinti def.6. beépítési sűrűség, átlag-szintszám szerinti def

1. A jogállás szerinti a legrégebbi és ez főleg Közép és kelet Európában használt. Eszerint a város az a település, amely közigazgatásilag városi státusszal, jogokkal, hatáskörökkel és intézményekkel rendelkezik. A magyar történelemben 1867-ig szabad királyi város és mezőváros, 1867-1949-ig a törvényhatósági jogú és a rendezett tanácsú város, 1950 óta a megyei ill. megyei jogú város, vmint a járási jogú város ill a város megjelölés meghatározott kompetenciákkal, közigazgatási jogosultságokkal rendelkező településkategóriákat jelöl, és nincs közvetlen összefüggésben azok népességszámával, gazd-i struktúrájával, beépítési jellegével. 1990 óta a városi ranggal járó privilégiumok csaknem eltűntek, de a magyar statisztika ezt a megkülönböztetést teszi a települési statisztika alapjává. A városok, városi rangú települések köre nem állandó, hanem a cím adományozásának kritériumaitól, az adományozás pol-i motivációitól és dinamikájától függően állandóan változik. Mo-on 1945-ben 50 város volt, 1980-ban már 96, 1996-ban 200 és 2002-ben 250. A gyors növekedés azzal is járt, hogy a városi körbe tartozó települések átlagos népességszáma jelentősen csökkent, átlagos intézményi felszereltségük és szerepkörük nem ugyanaz, mint amikor csak 50 város volt.Amerikában ismeretlen az adományozáson alapuló városi jogcím. De Ny Európában sem képezi a városi statisztikák alapját.

2. A meghatározott funkciók, intézmények megléte. Ahány meghatározás, annyiféleképpen vonják meg a városi jelleghez hozzátartozó funkciók, intézmények, kommunális ellátások körét. A funkciók ez a köre gyorsabban változik, mint a jogállás. E típusú def általános vagy szélesebb körű elfogadása –nemzetközi- aligha várható, viszont elemzési , tervezési célokra alkalmasabb, mint a jogállás.Mo-on a várossá nyilvánítás feltételeiről (1971,74,83,90-ben ) hozott jogszabályok ilyen típusú kritériumokat soroltak fel, tehát a jogállás feltétele a funkciók, az intézmények és felszereltség bizonyos szintjének elérése lett.

3. A gazd-i szerkezet szerinti def is magától értetődő, hiszen a várost a falutól a népességszám mellett a gazd-i szerkezet eltérése különböztette meg. A falu a mezőgazdaság telephelye, a város a többi gazd-i tevékenységé.. Eleinte kereskedelmet, kézműipart, később gyáripart, ma ismét a kereskedelmet pü-i és üzleti szolgáltatásokat jelenti elsősorban. Viszont egységes mércének ez sem használható. A nemzetgazdaságok egészének eltérő szerkezetéből adódóan a városi és a falusi gazd-i szerkezetet megkülönböztető határok is máshol és máshol vannak.

4. Népességszám. Ez tűnik a legegyszerűbb és a legáltalánosabban elfogadható def-nak.Az ENSZ Statiszitkai Hivalata is ezt használja. E szerint városi településnek számítanak azok, amelyek lakossága 5000 fő felett van. A népességszám, mint kritérium számos problémát és nehézséget felvet. Pl hol húzódnak a városi település valós határai, mit kell beleszámítani a népességbe és mit nem. A városfalak lebontás után ugyanis a terjeszkedés miatt elértek korábban önálló és különálló településeket.(bekebelezés). Ezért a városok közigazgatási területe nem azonos a valós urbanizált területtel. Az utóbbi általában nagyobb, kevesebb esetben kisebb. A statisztikusok

21

próbálnak általánosabb érvényű szabványosítást készíteni, pl Amerikában a laksűrűség, a terület felhasználás vmint a belső kapcsolatok alapján meghatározott szabvány, nagyvárosi statisztikai területek (SMSA Standard Metropolitan Statistical Area) lehatárolása. Mo-on a statisztika megkülönböztet- agglomerációkat (Bp, Miskolc és Pécs esetében)- agglomerálódó térségeket (Balaton, Győr, Ózd, Salgórtarján, Szombathely)- urbanizálódó térségeket (a Duna mentén Komárom és Esztergom között, ,vmint

Kaposvár és Veszprém környékén)- nagyvárosi település együtteseket (Debrecen, Kecskemét, Nyíregyháza, Szeged,

Székesfehérvár, Szolnok, Nagykanizsa és Zalaegerszeg körül)

Nemzetközi összehasonlításban Közép Európa legnagyobb urbanizált egysége a katowicei agglomeráció lengyel Szilézia (lakosok száma 3 m 500e)

5. Népsűrűség. Urbánus település az, ahol a népsűrűség magasabb, mint 150 fő/km2A vidéki térségeknél a def problémája, hogy az agrár-túlnépesedés következtében ez a def urbánusnak tekint olyan térségeket, amelyek valójában mezőgazdaságiak, vidékiek, csak éppen a vidéki túlnépesedés problémájával küzdenek. Itt az ellenkezű irányú eltérésre kell felhívni a figyelmet. Arra ugyanis, Mo-on a városi jogállású települések 37%a (93 város) nem felel meg ennek a kritériumnak (150 fő/km2 alatt van).

6. Beépített sűrűség, átlag-szintszám. Ez a def részben a műszaki megközelítéshez, részben a városok hagyományos látványához a vertikális dimenzióhoz kapcsolódnak. A beépítési módok jelentős mértékben a földrajzi környezettel, az építési hagyományokkal és a társadalmi és tulajdonviszonyokkal függnek össze. A magyar városok jelentős hányada ennek a kritériumnak,a magasabb épület átlag-szintszámnak nem felelne meg.

III. A városok és városhálózatok osztályozása, típusai

A városok keletkezésének, alapvető funkciójuknak és lényegüknek két típusa van.

1. Az országos hatalom és annak szervezete által teremett város (ókori birodalmak)

A birodalom igazgatásának szervezete megteremti a maga központjait, ott hivatalnoka, hadsereg, vmint az őket kiszolgáló mesteremberek, kereskedők települtek le. A város funkciója az őt környező terület igazgatása, a birodalmi uralom fenntartása, az adók beszedése, ill jelentős részének a birodalmi központba való továbbküldése. A város tehát a birodalmi szervezet, hálózat része, csak annak részeként értelmezhető, tehát nem autonóm keletkezett. Kapcsolata környékével nem egyenlőségen alapuló cserefolyamat, hanem egyoldalú, a hatalom eszközeivel való elvonás, kisajátítás, majd birodalmi szinten újraelosztás.

2. Autonóm fejlődés következtében kialakult város.(Nyugati középkor)

22

A város kívül áll a hűbéri rend hierarchiáján, nem illeszkedik be az ország hatalmi struktúrájába, hanem környezetével, mint szuverén egység egyenrangú cserét folytat és ezáltal nemcsak jogilag, hanem gazdaságilag is autonóm. A függetlensége teremti meg azt a lehetőséget, hogy az új struktúrák az innovációk melegágya és kiinduló pontja legyen.

Közép Európa átmeneti zóna, ahol a városgenezisek mindkét típusa megtalálható.A városok körül piacok keletkeztek, kézművesek telepedtek le, akik kielégítették a város igényeit. Létrejöttek autonóm városok is, ezeket azonban túlnyomóan bevándorló telepesek lakták.A két típus nem szigetelődött el egymástól. Az etnikai összetétel eltérése miatt a város kevésbé volt befogadó más etnikumú környezetével szemben, a parasztság számára a „városi levegő szabaddá tesz” kevésbé érvényesült, mint Nyugaton. Ez részben lassította a városfejlődést és részben bizonyos feszültség fennmaradását eredményezte város és vidéke között.

Részben ez az oka a városok méret szerinti megoszlás jelentős különbségének is nyugat és közép Európa között. Három fő vonása:

1. A kisebb, 30 ezer lakos alatti városok kisebb aránya a teljes városi népességből Közép és Délkelet Európában, mint Nyugat Európában. Nyugaton a kisvárosok aránya a teljes városi népességből 40-50%, közép és délkelet Európában 15-30%. E kisvárosok jelentős hányada ugyanis a középkori, korai újkori fejlődés eredménye, amikor a városfejlődés a kontinens keleti felében még jóval kezdetibb stádiumban volt.

2. Nagyvárosok hiánya. A térség nagy birodalmak része volt, amelyet centrumból irányítottak így nem voltak fővárosok. Amikor lettek, azok kisméretű országok központjai voltak, amik nem érték le a fővárosok szintjét és méretét.

3. Az előbbi két arány-eltérésből adódik: a közepes 50 és 500 e lakos közötti városok jóval nagyobb népességszáma és súlya. E városok az ipari korszak és a szocialista korszak urbanizációs dinamikájának fő hordozói

Városkategóriák:

Fővárosok: kitüntetett figyelem a kormányzatok részéről. A XIX szig nem volt szuverén állam és így nem volt főváros sem. A függetlenség, fél-függetlenség elnyerése után a politikai elitek a főváros kiépítését az államiság legfőbb jelképének tekintették, a szűkös forrásokat erre szánták, a többi városra semmi vagy csak szerény támogatás jutott. A fővárosok fejlődésének is határt szabott a korlátozott forrás ill az ország kis mérete. A fővárosok gyors növekedése a 60-as évekig tartott. A többi városhoz való aránytalanságuk feszültségeket okozott. A kormányoknak az érdekeltsége a további növekedéshez már nem állt fenn, ezért akár adminisztratív eszközökkel, de korlátozták pl.a városokba való beköltözéssel szemben korlátokat léptettek életbe.

23

Középvárosok: egyrészt egykor különálló országrészek központjai, másrészt a szocialista fejlesztés eredménye. A városiasodás legfőbb hajtóerői az iparosodás és az adminisztratív funkciók.

- az iparfejlesztés (döntően nehézipar) a rendszer egyik legalapvetőbb eleme és sikermutatója volt. A központosított tervgazdaság rendszerében minden egyéb fejlesztés az iparfejlesztéshez kapcsolódott. Ahol ipari üzem épült oda új lakások,közmű stb épült. Ahová nem települt ipari üzem, azok a városok lemaradtak a fejlődésben. A cél az volt, hogy a városok, régiók vezetése mindent megtegyen új ipari üzemek telepítésére, hiszen az volt az alapvető biztosíték arra, hogy fejlődjenek.

- itt lép be az adminisztratív szerepkör. A városok saját bevétellel nem rendelkeztek. A központi tervező szerv osztotta el a forrásokat a régiók között. A régiók pedig a városok és falvak között. A régióközpontok , ahol a párt és állami hivatalnokok éltek, ott sokkal nagyobb volt a fejlődés. (saját városuknak többet juttattak) A régiós leosztásból több ment a városok felé, mint a falvakhoz.

Kisvárosok: a szocializmusban ezek helyzete tovább romlott (ls fentebb). Elvesztették a mezőgazdasági feldolgozó, szervező és piaci funkcióikat, ami korábban a legfontosabbnak számított.- A TSZ-k, kolhozok létrejöttével a parasztok nem vitték be termékeiket a piacokra a kis közép városokba.- A kisvárosok sokáig kimaradtak az iparosítási hullámból, így nem jutottak pótlólagos munkahelyekhez, jövedelemhez, és nem kaptak az előnyökből sem, amivel az iparosodás járt. Ezek hiányában a lakosság fogyatkozni kezdett.- nem rendelkeztek saját települési területén túlterjedő adminisztratív igazgatási funkciókkal.Az idő múlásával a helyzetük egyre jobban romlott.A legtöbb országban kialakult a háromszintű területi közigazgatási rendszer ( régió, járás-rajon, település ). A járás-rajon szinten a kisvárosoknak is jutott bizonyos közig funkció.Egyes országok ezt kétszíntűvé tették (járásokat megszüntette) így a kisvárosok közigazgatási központ és szervező funkció nélkül maradtak.

Az egy-gyáras város, a kis és középvárosok sajátos típusa. Egy nagy gyárat telepítettek és a gyár vált a legnagyobb foglalkoztatóvá és jövedelem forrássá. A gyárhoz kapcsolódóan beruházások is megvalósultak, a gyár üzemeltette őket. (közmű, lakások, ovi, iskola stb). A város tehát függőségi helyzetbe került a gyár tevékenységétől, pü-i helyzetétől. A rendszerváltás után kritikussá vált a helyzet, amikor a gyár nem vált versenyképessé, ezáltal a termelés és a foglalkoztatás visszaesett. (a gyártól kapták a lakások a fűtést is, tehát ha nem ment a gyár nem volt fűtés sem.)

Az egy-gyáras városok speciális típusa a szocialista városok, amelyekben főleg a rendszerváltás után élesedett ki a fentebb említett problémák. Ezek főleg nehézipari, bányászati városok voltak. ( Mo-on 7 db ilyen város volt pl Dunaújváros, Tiszaújváros stb). a rendszer fejlődésének idején ezek a városok privilégiumokkal rendelkeztek, szimbólumokként kezelték őket, ezeket azonban a problémák megjelenése után fokozatosan elvesztették

24

III. Urbanizáció

Négy szakasza van

- urbanizáció vagy városrobbanás- szuburbanizáció- dezurbanizáció- reurbanizáció szakasza

Az urbanizáció a klasszikus iparosítás városfejlődési szakasza. Az iparosodással párhuzamosan rendkívül gyorsan nő a közepes és nagyobb városok népessége, a lakosság a városban nagy számban és sűrű beépítéssel tömörül. A város és vidék között kontrasztok és valós fejlettségi különbségek nagymértékben megnövekednek.

SzuburbanizációKözlekedés fejlődése lehetővé teszi, hogy a munkavállalók a munkahelytől távolabb éljenek. Vasút sugarasan terjeszkedett. Az automobilizmus kiépülésével már nem függött a kötöttpályás közlekedés vonalaitól, így a sugarak közötti területek is fokozatosan beépültek.A lakások inkább alacsonyabb építésűek, családi ház jellegűek, nagyobb zöld területekkel. A városkörnyéki alvóvárosok azonban a központi város függvényei. Inkább lakóhely funkciót tölt be. A melóhelyek továbbra is a központi városban vannak, amelyeket eleinte tömegközlekedéssel majd később gépkocsival érnek el.A központi város népességnövekedés lelassul, stagnál majd elkezd csökkenni. A városi agglomeráció népességnövekedésének nagyobb hányada a külső agglomerációs övezetbe szuburbiába megy végbe. A kelet-közép európai országoknál ez inkább kényszer útján megy végbe, mert az adminisztratív intézkedések nem teszik lehetővé a bevándorlóknak a központi városban való letelepedését, kénytelenek tehát a külső gyűrűben lakást szerezni, építeni.

DezurbanizációA központi nagyvárosok népességvesztését jelenti.A központi városokban csökken a munkahelyek száma, ez elsősorban ipari munkahely, de a többi kereskedelem, és szolgáltatás is kitelepül az alvóvárosokba. A központi város lakossága romlik, belső városrészekben bűnözés, ingatlanok fizikai romlása, alacsony státuszú bevándorlók jelennek meg, (slum-osodás). Az alvóvárosok függősége csökken a központi városétól. A lakóhely funkciót fokozatosan felváltja a kereskedelmi és szórakoztató funkció, kezdenek önálló városokká válni. Az agglomeráció népességnövekedése már nem kompenzálja a központi város népességcsökkenését, így a nagyvárosi régió egészében csökken a lakosság. A közép európai országok nagy része ebbe a fázisba lépett főleg a 90-es évek folyamán és ez párosult a vándorlási folyamatokkal, ami negatív egyenleget hozott.De ezek több okra is visszavezethetők:- demográfiai hullámvölgy- ipar létszámcsökkenése- belső városrészek elszlömösödése (lsd fentebb)

Reurbanizáció Homályos tényezők és tartalom, viták vannak róla tényleg bekövetkezik e. Van ellen és mellette szóló érv pl

25

- dzsentrifikáció (egyedülálló, jól kereső, ,szórakozni vágyó fiatalok). Ezek számára nem vonzó az alvóvárosban folyó életmód. Beköltöznek a központi városba, ahol az slum-os városrészekből, vállalkozók magas értékű negyedet csináltak. Ahogy nő az egyedülállók száma, úgy nő az igény az ilyen típusú negyedek iránt

- bevándorlás (bevándorlók akik szintén ide költöznének)

IV. Városszerkezet és átalakulás

A városok szerkezete magán viseli a történelmük, földrajzi adottságok, építési technológiák, közlekedési rendszerek nyomait.A hagyományos elhelyezkedést és piacgazd-i logikát felborította a szocializmus városépítési gyakorlata.

- a városközpontok nem vagy csak részben töltötték be azt a funkciót, amelyet a városközpont a piacgazdaságban betölt. A kereskedelem, bankok, szolgáltatások alárendelt szerepet játszottak, nem járultak hozzá a városközpontok javításához sem felértékelésben, megjelenésben és eleganciában. A lakóépületeket államosították, az államnak nem volt rá forrása, hogy az épületeket karbantartsa, felújítsa, rehabilitálja. Ebből kifolyólag a városközpont állapota egyre jobban leromlott.A lakásépítés nagy lakótelepek, panelelemekből sokszintes épületben (házgyári lakótelepek) valósult meg a városközponton kívül. Szociális lakásként épült, a szociálisan kedvezőtlenebb helyzetben lévő lakossági rétegek lakáshoz juttatását szolgálta. A lakótelepek lakásai kicsik , nehezen átalakíthatóak. Hőszigetelés rossz volt. Fűtési rendszer szintén. Rezsiköltség nagy. A társadalom alsóbb rétegeinek nem nagyon jutott lakótelepi lakás vagy illegálisan beköltöztek valahova vagy a város peremén magánházakat építettek. Ezeken a helyeken a közmű alacsony színvonalú.

A z 1989-90-s pol-i és gazd-i rendszerváltás változást hozott:- felértékelődtek a belvárosok. A bankok, szolgáltatások szállodák, multik itt kerestek telephelyet. Ők nagy hangsúlyt helyeztek a székhelyeik felújítására. A belvárosi ingatlanok felértékelődtek. Ezzel egy időben a kis üzletek nem tudtak versenyben maradni.- lakások privatizációja (minimális térítésért vagy hitellel megvehetők voltak). A lakáspiaci forgalomban differenciálódás ás szegregálódás (egy részük felértékelődött, másikuk leromlott (slumosodás)).- házgyári lakótelepek problémája. (ls fentebb). Felújításra, korszerűsítésre nincs pénz. Aki tehetősebb volt beköltözött a belvárosba. - üres, elhagyott iparterületek kérdése. Nincs aki ezeken a területeken beruházna stb

V. Városfejlesztés, várospolitika kérdései

Számos kihívással kell szembenéznie a vezetésnek:- népességszám csökkenés (dezurbanizációs szakasz), ami magával hozza a

személyi jövedelemadó-alap csökkenését, vásárlások, szolgáltatásokból, gazd-i szervezetektől befolyó adóbevételeket csökkenését. A szolgáltatások munkaerő igénye egyre nehezebben biztosítható. Felmerül a bevándorlás kérése.

- A városok valamennyi övezete sajátos átalakítást kíván.- Örök dilemma a közösségi és magán érdekek összeegyeztetésének kérdése.- Nem kialakult az sem, hogy milyen szerepet kell vállalniuk a városoknak ,

önkormányzatoknak településük gazdaságfejlesztésben. A soft eszközök

26

megkísérlése (oktatás és szakképzés bizonyos irányokba való kiterjesztése, tanácsadás, ,bizonyos szolgáltatások nyújtása stb)

- Önkormányzat és magánvállalkozás együttműködése (pl vállalkozásba adás, koncesszió)

- Lakótömbök rehabilitációja.- Közlekedés problémája, környezet minősége, védelme. A kettő összefügg

egymással.- A környezetvédelem és gazdálkodás területén a legnagyobb feladatok a szennyvíz-

kezelés és tisztítás megoldása, levegőszennyeződés kérdése, hulladékok összegyűjtése és kezelése, vmint a zöldterületek megőrzése, kiterjesztése.

VIII. FEJEZET

Az infrastruktúra fogalma és osztályozása:Az infrastruktúra fogalma a II. világháború alatt terjedt el: a harcoló egységeket kiszolgáló, számukra az ellátást, az előkészítést és a hátteret biztosító összes tevékenységet értették alatta. Most már nem a háborúra, hanem a gazdaságra, a termelésre vonatkoztatva: az anyagi termelés (ipar, építőipar, mezőgazdaság) környezetét hivatott átfogni, azon eszközök, tevékenységek és intézmények körét, amelyek nem részei az anyagi termelésnek, de feltételei annak, ill. hozzájárulnak hatékonyságának, minőségének növeléséhez. Megkülönböztetünk anyagi és nem anyagi szolgáltatásokat.

1. anyagi szolgáltatások:- kereskedelem- vendéglátás, idegenforgalom- szállítás, raktározás és hírközlés- ingatlanügyek, bérbeadás és gazdasági, üzleti szolgáltatás- pénzügyi tevékenység és kiegészítő szolgáltatásai

2. nem anyagi szolgáltatások (infrastruktúra):- oktatás és kultúra- egészségügyi és szociális ellátás- közigazgatás, társadalombiztosítás- honvédelem, rend-és jogvédelem- egyéb közösségi, társadalmi és személyi szolgáltatás

Az infrastruktúrának másik értelmezése is létezik, ami funkcionálisan közelíti meg. Mi kell a javak termeléséhez, mi az ami a termeléshez szükséges feltételrendszerhez tartozik- Anyagi infr: tőkejavak, állóeszközök összessége, amik a termelésfeltételeit képezik- Humán infr: munkaerő, de ide tartozik az iskolaivégzettség is.- Intézményi infr.: jogszabályok, eljárási szabályok, intézmények, amelyek a gazd-i

folyamtok keretéül szolgálnak.

Funkcionálisan más osztályzás is lehetséges:- termelői és fogyasztói infr.- ennek fizikai tevékenységének megalapozása (vasút, út , energia stb)- specifikus államrendhez tarozók (hadsereg, rendőrség stb)

Ezek azért vannak, hogy a gazd-i társadalmi rendet, az annak keretében folyó termelést és fogyasztást fenntartsák

27

Infrastruktúra alapvető jellemzői:Az infrastruktúra az anyagi termelés feltételrendszerét képezi, de maga nem állít elő anyagi javakat, csak szolgáltatásokat.Ellentétben a termékekkel az infrastrukturális szolgáltatás termelése és fogyasztása időben és térben, a legtöbb esetben egybeesik.Az infrastruktúra legfontosabb tulajdonsága a rendszer-jelleg. Az infrastruktúra egyes elemei valódi jelentőségüket és funkcióikat nem önmagukban, hanem a többi elemekkel való összefüggésrendszerükben képesek érvényesíteni. Az elemek között funkciómegosztás van, ezért hatékonysága nagyobb, mintha csak az egyes elemek hatásait mechanikusan összeadnánk. Ha a rendszer bármely elemében változtatást hajtunk végre, az a rendszer más elemeiben fog indukálni. Az infrastruktúrára a közjavak tulajdonsága jellemző: oszthatatlanság (a rendszer nem darabolható fel fogyasztói között), és nem kizárhatóság (egy létesítmény már megépült, akkor nehéz kizárni azokat, akik nem járultak hozzá annak megépítéséhez).

Költség – haszon elemzés:1950-ben dolgozták ki a költség – haszon elemzést, amely a közvetlen üzleti eredményeken túl igyekszik számba venni egy – egy infrastrukturális beruházás közvetett, máshol jelentkező, vagy pénzben nem megjelenő eredményeit is.Főbb jellemzői:

- költség – haszon elemzés egy hagyományos beruházás-gazdaságossági számítás- hozamok számbavételekor nemcsak a társadalom egészére származó hozamok

szerepelnek- számba veendők az árbeli torzulások és ártámogatások is- a nem pénzbeni hozamok számbavétele- a balesetek csökkenéséből az életek megmentéséből származó hozam számbavétele

Infrastruktúra rendszer jellege:Négy fontos infrastruktúra:

- 1. szállítás, közlekedés : a telepítési elméletek, a regionális gazdaságtan legfontosabb eleme. Feltétele a távolságok legyőzése. A szállítás nehézségét meghatározó tulajdonságok: súly, térfogat, halmazállapot, törékenység, romlandóság…. A szállítás költségei természetesen nagymértékben függnek a szállítás módjától. Továbbítási költség, állandó költség. A körzeti állomások koncepciója: a teherszállítási célpontok számát kiépítenék, a rakodást gépesítenék és e körzeti állomásokról a további szállítás már közúton történne. Fontos a szállítás gyorsasága és pontossága. Just in time: az alkatrészek, részegységek éppen időben egyenesen felhasználásuk időpontjában a szerelőcsarnokba kerüljenek, ne legyen szükség raktározásukra, készletezésükre. Terminálok, logisztikai központok létrehozása (magasfokon gépesített, ,automatizált rakodás, raktározás)Szállításszervezés magas szintű megszervezése, ezen igények kielégítése.

Az épített közlekedési útvonalak térbeli hálózatának kialakítása több szempont figyelembevételével:- közlekedés folyó üzemi költségei szempontjából az lenne a legelőnyösebb, ha minden

települést, régiót a lehető legrövidebb útvonal kötne össze minden más településsel.- az útépítésen maximálisan takarékoskodó, megoldás és központi helyek rendszeréhez való

teljes alkalmazkodás, a teljes hierarchikus rendszerű közlekedési hálózat létrehozása

28

lenne. Minden település csak az ellátási hierarchiában közvetlenül felette álló településsel lenne közlekedési hálózattal összekötve.

- fontos feladat a hálózat különböző hierarchikus szintjeinek arányos fejlesztése- a földfelszín változatossága miatt nem mindig a mértanilag legrövidebb útvonalvezetés a

legoptimálisabb sem az építési, sem a folyó üzemeltetési költségek szempontjából. Az infrastruktúra fogalma alatt nem a közvetlen anyagi termelési tevékenységhez tartozó, de annak szolgáló tevékenységet értjük.

2. Kereskedelem

Kevésbé igényel nagyszabású, hosszútávon megtérülő beruházásokat., gyorsabb a megtérülés. Az állam szerepe jóval kisebb, a privatizáció is itt indult el leghamarabb.Feladata, hogy a termékeknek a termelőtől a fogyasztóig való eljuttatása A tervgazdálkodásban a leghierarchizáltabb terület a kereskedelem volt. Verseny nem volt. A rendszerváltás után legradikálisabban a kereskedelem helyzete változott meg.

Hipemarketek épülnek a városok külterületein. A belvárosban a turizmust kiszolgáló üzletek maradnak meg legjobban. Üzletközpontok, amelyek nemcsak vásárlási lehetőséget, hanem szórakozási lehetőséget is biztosítanakA termelők közvetlenül is belépnek a kereskedelembe (márkaboltok nyitása)

3. Oktatás

Az oktatás egymást követő fokozatai egymásra épülnek. Az alsóbb szintű oktatás fejlesztése, javítása igazi eredményeit a következő képzési szinteken a szakképzésben és a felsőoktatásban hozza meg.Intézményei meghatározott területi, település struktúrában helyezkednek el és az oktatáspolitika egyes rendszerfejlesztő szakmai döntései nagymértékben érintik az egész településhálózatot, annak fejlesztési lehetőségeit.Dilemmák:

a.) Koncentráció-decentralizáció - kis falvak alapoktatása és a nagyvárosok felsőoktatási szerepköre. - felsőoktatás (differenciált színvonalú iskolák)

b.) Szakosítás, specializáció - általánosabb képzésc.) Területi szelekció – társadalmi szelekciód.) Önkormányzati finanszírozás és oktatáse.) Eltérő iskolarendszerek és finanszírozás

4. Egészségügy

Az eü ellátás több szempontból is rendszert alkot.1. Progresszív ellátás rendszere: - alapfokozata a háziorvosi ellátás- második fokozata a szakrendelés- harmadik a kórházi ellátás

2. Az ellátás időbeli fázisai szerinti szerveződés- megelőzési

29

- kezelő- utógondozó intézményrendszer

3. Eü finanszírozási rendszere4. életmód, étkezési szokások stb

Az egészségügy területi rendszert is alkot, ezek térbeli és szakmai dilemmái, amely jelzi az eü rendszer felépítésének, működésének problémáit:

1. progresszív ellátás problémái (az eü ellátás legalacsonyabb szintjén kell biztosítani, ahol még annak szakmai és technikai feltételei biztosítottak)

- házidokik számának növelése- a szakrendelők számának csökkentését szerették volna, de pont fordítva lett. Mára az

eü hálózat egyik legkritikusabb elemévé vált.- A kórházi ellátás térbeli struktúrája- Eü ellátás tulajdonosi, kezelői szervezete és finanszírozási rendszere (magán vagy

önkormányzati tulajdon)- Eü ellátás jelentős területi különbségei.

Infrastruktúra és területfejlesztési stratégia

Mo-on infrastruktúra hiány volt. Komoly problémák.A XIX sz második felében megvalósult a vasútépítési és folyószabályozási program. A szocban azonban a fejlesztésre nem sok ment, csak a maradék. Súlyos elmaradások keletkeztek. A rendszerváltás után azonban megnőtt a beruházások aránya.

Az infrastruktúra nagyon különböző fajta tevékenységeket foglal magába. Sajátos szerepe van az infrastruktúrának az általános, és ezen belül a térbeli gazdasági fejlődésben, területfejlesztési stratégia kialakításában. Az állami-magán közös fejlesztéseknek (public-private partnership) tipikus területe.

IX. FEJEZET

A határok jelentősége:Közép- és Délkelet Európa az a része Európának, ahol a határok jelentősége és kihatásai különösen nagy volt:

- részben kicsi, kontinentális országok vannak, amelyeket hosszú szárazföldi határok választanak el egymástól (A Balkánumtól Görögország északi határáig terjedő Köztes Európában összesen 18 ország van)

- a határoknak e térségben sajátos jelleget ad azok rendkívüli változékonysága. (szárazföldi határ, vizi határ, határmodulások)

- A határok jellege sem közömbös. E határoknak részét képezte – Csehország, Szlovákia, Magyarország és Bulgária határai mentén – a Vas Függöny is, ami egyben a két világrendszer legfontosabb frontvonalát jelentette.

A határmenti együttműködésnek ezért különleges jelentősége van ebben a térségben.

30

A határok jellege és hatása a határmenti kapcsolatokra:A közép- és délkelet európai térség határainak jellege nagyon különböző.A különbségeket is vizsgálhatjuk különböző szempontokból:- földrajzi: a határok 27 %-át jelentősebb folyók alkotják, 18 %-át hegységek gerince alkotja. A mai határok 55 %-a semmilyen földrajzi akadályt vagy választóvonalat nem képez. Egy határszakaszon a folyók ma is inkább elválasztanak, mint összekötnek.Természetes határ: folyamvölgyek, árterületek, hegységek- közlekedési szempontból a határszakaszokat egymástól a határátkelőhelyek sűrűsége és kiépítettsége különbözteti meg.- történelmi: a határok közül a 2,6 %-nál jóval több hosszabb történelmi múltra tekinthet vissza, még ha nemzetközi határként ma új is. Vannak azonban valóban olyan határok, amelyek korábban soha nem voltak nemzetközi határok- etnikai, szociológiai: 1. klasszikus típus: a nemzetállamok határai, amikor a határ két oldalán ugyan különböző nyelvű lakosság él, de azok több évszázada egymás mellett élnek és közöttük szoros gazdasági és egyéb kapcsolatok fűződnek.2. az együttélés nem tekint ilyen régi múltra vissza. Népességmozgások, áttelepítések következtében sok olyan határszakasz van. Ahol az elmúlt fél évszázadban odatelepített népesség él, akiknek a határ túlsó oldalán élőkkel semmi kapcsolata nem volt. Az együttműködés a központi kormányzatok támogatása ellenére is nehezen alakul ki.3. a határ két oldalán ugyanazon etnikum él, korábban együvé tartozó területeken, a szétválasztás újabb keletű, a határ két oldalán élőket néha szoros rokoni kapcsolatok is összefűzik.- gazdasági: a határ két oldalán lévő területek gazdasági fejlettsége érdemel figyelmet. Minél nagyobb a fejlettségi különbség, annál több feszültség léphet fel vándorlás, fekete munkavégzés, ár-bérkülönbségek formájában.- EU támogatáshoz való hozzáférés lehetősége:1. EU-val határos térségek. Ezek vannak a legkedvezőbb helyzetben. Az EU a strukturális alapok (INTERREG), a társult országok területén a PHARE együttműködési előirányzat támogatja. Az EU érdeke a velük közvetlenül szomszédos térségek fejlesztése, javítása, ezért támogatásokból e térségekre szánják a legnagyobb összeget.2. társult országok közötti határok. Az EU belátta, hogy nemcsak a jelenlegi tagországokkal határos térségek, hanem a jövendő tagországok egymás közötti határterületeinek fejlesztési is fontos.3. Számos olyan határszakasz van, amely semmi EU támogatásra nem számíthatnak. Gyakran ezek a legelmaradottabb, támogatásra leginkább árszoruló térségek.

Határmenti régiók:A közép- és délkelet európai országok területének jelentős része határmenti régió. A lakosság 60 %-a él határmenti régióban, de Magyarországon 65 %.Határmenti kapcsolatok léteztek a rendszerváltás előtt is. A rendszerváltás után azonban középfokú egységek, megyék hatáskörét erősen megnyirbálták.Végül a határmenti régiók között létrejöttek megállapodások. 1971-ben az Európa Tanács javaslatára létrehozták az Európai Határmenti Térségek Szövetségét, amelynek tagjai lehetnek az ET tagállamainak összes határ menti egységei. Célja a határmenti térségekben kialakult együttműködések támogatása, igényeik közvetítése a különböző európai fórumok felé. Évente összegyűlt a közgyűlés. Az EU Tanács kezdeményezte az Európai Határmenti Térségek Konferenciájának megrendezését. Felsorolta

31

azokat a jogokat és lehetőségeket, amelyekkel a helyi és területi hatóságok nemzetközi kapcsolataik alakítása során rendelkeznek.

Hatrámenti együttműködések típusai:A határmenti együttműködések igen változatosak:1. felülről jövő:- INTERREG: az Unió tagországainak belső határain támogassa az együttműködést, felszámolja a határmenti régiók helyzetét és elősegíti az Unión belüli kohéziót. - PHAREA támogatott régiók, amelyek e célok alapján az INTERREG-nél nagyobb támogatásban részesülnek. Ezért az INTERREG forrásokat nem arra használják fel, hogy az alapvető infrastrukturális hiányokat enyhítsék, hanem arra, hogy az alapszükségleteken túl más projekteket valósítsanak meg. Pl: kulturális, üdülési, szabadidő és turisztikai fejlesztéseket (lovaglóutak).2. alulról jövő kezdeményezésen alapuló szerveződések. - Eurorégió: közhasznú egyesület, tagjai közjogi intézmények, választott Tanácsa van. 1958-ban hozták létre. - az eurorégiókat általában közvetlenül a határok mentén mindkét országból megyényi területek alkotják és céljuk a konkrét határmenti együttműködések megvalósítása. - az első magyar részvétellel létrejött eurégió – a Kárpátok Eurorégiója – 5 ország jelentős területeire kiterjecve- Munkaközösség: nagyobb területet és több területegységet foglal magába. Célja egyedi projektek megvalósítása, tapasztalatcsere ea legkülönbözőbb területeken.Ez Európai Unió főleg anyagi forrásokkal támogatja a határmenti együttműködéseket, azok formájába nem kíván beleszólni, csupán a megfelelő tervezési, programozási szervezet meglétét követeli meg.A határmenti együttműködések Európában kialakulófélben vannak.

IX. FEJEZET

A határok jelentősége:Közép- és Délkelet Európa az a része Európának, ahol a határok jelentősége és kihatásai különösen nagy volt:

- részben kicsi, kontinentális országok vannak, amelyeket hosszú szárazföldi határok választanak el egymástól (A Balkánumtól Görögország északi határáig terjedő Köztes Európában összesen 18 ország van)

- a határoknak e térségben sajátos jelleget ad azok rendkívüli változékonysága. (szárazföldi határ,vizi határ, határmodulások)

- A határok jellege sem közömbös. E határoknak részét képezte – Csehország, Szlovákia, Magyarország és Bulgária határai mentén – a Vas Függöny is, ami egyben a két világrendszer legfontosabb frontvonalát jelentette.

A határmenti együttműködésnek ezért különleges jelentősége van ebben a térségben.

A határok jellege és hatása a határmenti kapcsolatokra:A közép- és délkelet európai térség határainak jellege nagyon különböző.A különbségeket is vizsgálhatjuk különböző szempontokból:

32

- földrajzi: a határok 27 %-át jelentősebb folyók alkotják, 18 %-át hegységek gerince alkotja. A mai határok 55 %-a semmilyen földrajzi akadályt vagy választóvonalat nem képez. Egy határszakaszon a folyók ma is inkább elválasztanak, mint összekötnek.Természetes határ: folyamvölgyek, árterületek, hegységek- közlekedési szempontból a határszakaszokat egymástól a határátkelőhelyek sűrűsége és kiépítettsége különbözteti meg.- történelmi: a határok közül a 2,6 %-nál jóval több hosszabb történelmi múltra tekinthet vissza, még ha nemzetközi határként ma új is. Vannak azonban valóban olyan határok, amelyek korábban soha nem voltak nemzetközi határok- etnikai, szociológiai: 1. klasszikus típus: a nemzetállamok határai, amikor a határ két oldalán ugyan különböző nyelvű lakosság él, de azok több évszázada egymás mellett élnek és közöttük szoros gazdasági és egyéb kapcsolatok fűződnek.2. az együttélés nem tekint ilyen régi múltra vissza. Népességmozgások, áttelepítések következtében sok olyan határszakasz van. Ahol az elmúlt fél évszázadban odatelepített népesség él, akiknek a határ túlsó oldalán élőkkel semmi kapcsolata nem volt. Az együttműködés a központi kormányzatok támogatása ellenére is nehezen alakul ki.3. a határ két oldalán ugyanazon etnikum él, korábban együvé tartozó területeken, a szétválasztás újabb keletű, a határ két oldalán élőket néha szoros rokoni kapcsolatok is összefűzik.- gazdasági: a határ két oldalán lévő területek gazdasági fejlettsége érdemel figyelmet. Minél nagyobb a fejlettségi különbség, annál több feszültség léphet fel vándorlás, fekete munkavégzés, ár-bérkülönbségek formájában.- EU támogatáshoz való hozzáférés lehetősége:1. EU-val határos térségek. Ezek vannak a legkedvezőbb helyzetben. Az EU a strukturális alapok (INTERREG), a társult országok területén a PHARE együttműködési előirányzat támogatja. Az EU érdeke a velük közvetlenül szomszédos térségek fejlesztése, javítása, ezért támogatásokból e térségekre szánják a legnagyobb összeget.2. társult országok közötti határok. Az EU belátta, hogy nemcsak a jelenlegi tagországokkal határos térségek, hanem a jövendő tagországok egymás közötti határterületeinek fejlesztési is fontos.3. Számos olyan határszakasz van, amely semmi EU támogatásra nem számíthatnak. Gyakran ezek a legelmaradottabb, támogatásra leginkább árszoruló térségek.

Határmenti régiók:A közép- és délkelet európai országok területének jelentős része határmenti régió. A lakosság 60 %-a él határmenti régióban, de Magyarországon 65 %.Határmenti kapcsolatok léteztek a rendszerváltás előtt is. A rendszerváltás után azonban középfokú egységek, megyék hatáskörét erősen megnyirbálták.Végül a határmenti régiók között létrejöttek megállapodások. 1971-ben az Európa Tanács javaslatára létrehozták az Európai Határmenti Térségek Szövetségét, amelynek tagjai lehetnek az ET tagállamainak összes határ menti egységei. Célja a határmenti térségekben kialakult együttműködések támogatása, igényeik közvetítése a különböző európai fórumok felé. Évente összegyűlt a közgyűlés. Az EU Tanács kezdeményezte az Európai Határmenti Térségek Konferenciájának megrendezését. Felsorolta azokat a jogokat és lehetőségeket, amelyekkel a helyi és területi hatóságok nemzetközi kapcsolataik alakítása során rendelkeznek.

Hatrámenti együttműködések típusai:A határmenti együttműködések igen változatosak:

33

1. felülről jövő:- INTERREG: az Unió tagországainak belső határain támogassa az együttműködést, felszámolja a határmenti régiók helyzetét és elősegíti az Unión belüli kohéziót. - PHAREA támogatott régiók, amelyek e célok alapján az INTERREG-nél nagyobb támogatásban részesülnek. Ezért az INTERREG forrásokat nem arra használják fel, hogy az alapvető infrastrukturális hiányokat enyhítsék, hanem arra, hogy az alapszükségleteken túl más projekteket valósítsanak meg. Pl: kulturális, üdülési, szabadidő és turisztikai fejlesztéseket (lovaglóutak).2. alulról jövő kezdeményezésen alapuló szerveződések. - Eurorégió: közhasznú egyesület, tagjai közjogi intézmények, választott Tanácsa van. 1958-ban hozták létre. - az eurorégiókat általában közvetlenül a határok mentén mindkét országból megyényi területek alkotják és céljuk a konkrét határmenti együttműködések megvalósítása. - az első magyar részvétellel létrejött eurégió – a Kárpátok Eurorégiója – 5 ország jelentős területeire kiterjecve- Munkaközösség: nagyobb területet és több területegységet foglal magába. Célja egyedi projektek megvalósítása, tapasztalatcsere ea legkülönbözőbb területeken.Ez Európai Unió főleg anyagi forrásokkal támogatja a határmenti együttműködéseket, azok formájába nem kíván beleszólni, csupán a megfelelő tervezési, programozási szervezet meglétét követeli meg.A határmenti együttműködések Európában kialakulófélben vannak.

XII. FEJEZET

Előzmények az I. világháború előtt:Területfejlesztési politikáról attól kezdve beszélhetünk, amikor az állam viszonylag jelentős saját forrásaiból finanszírozott fejlesztéseket hajt végre az ország meghatározott területein.A kiegyezéstől kezdve az állam gazdasági jellegű tevékenysége fokozatosan növekedett ugyan, de természetesen távolról sem érte el az állami beavatkozásnak a század későbbi évtizedeiben tapasztalt mértékeit.4 jelentős térbeli fejlesztési kihatású gazdaságpolitikai területet érdemes kiemelni:- A vasútépítés: a kiegyezés és az I. világháború közötti Magyarország legnagyobb

fejlesztési vállalkozása. Kezdetben a vasutakat kizárólag magántársaságok építették. A kiegyezéskor a vasúthálózat döntően az ország délnyugati, déli részeire korlátozódott. Északon és keleten nem volt vasút. A vasúthálózat a következő évszázadban döntő hatással volt az ország térbeli fejlődésére.

- vízépítési munkálatok: A XIX. század első felében Magyarország területének 13%-a volt állandóan vízjárta terület. A hatalmas vízépítési munkálatok méreteiket és gazdasági társadalmi hatásaikat tekintve egyedül állottak a korabeli Európában.

- Budapest európai szintű nagyvárossá fejlesztése: A XIX. században az akkori magyar elit különböző csoportjai között konszenzus volt a magyar főváros európai rangú fővárossá való kiépítése, és ehhez a nemzet erőforrásai jelentős részének ide történő koncentrálása tekintetében. Szerepet játszott az is, hogy az akkori időszakban Budapest fejlesztése fontos nemzeti funkciót is betöltött, nemzeti törekvést testesített meg 3 vonatkozásban is:

1. a kettős monarchia léte és a birodalmi fővárossal, Béccsel való versengés2. a soknemzetiségű Magyarország politikai és földrajzi integrálásának

célkitűzése

34

3. Budapestnek és környékének a nemzetiségi összetételeJelentősebb fejlesztési erőfeszítésekre a kiegyezés után, és az 1880-as évek második felétől került sor. Létrejött a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, 1873-ban megszületett Budapest. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa valóban nagyszabású munkát végzett és tevékenység nélkülözhetetlen volt. 1867 – 1914 domináns korszak a főváros fejlődésében. A lakásépítés nagysága és üteme fejlődött. Budapestnek ez a kiemelt fejlesztése természetesen az ország erőforrásainak jelentős részét igénybe vette.

- kormányzati akciók az északkeleti-Kárpátokban: a századelőt a tudatos magyar kormányzati területfejlesztési gondolkodás kezdetének lehet nevezni. Ez volt ugyanis az az időszak, amikor a kormányzat először fordított különös figyelmet az ország kedvezőtlen természeti és agáradottságú, túlnépesedett és elszegényedéssel szembesülő kivándorlással jellemezhető térségeire, és megkísérelt akciókat indítani a gondoknak enyhítésére. Az első akció az Ung, Bereg, Máramaros és Beszterce-Naszód megyei rutén és román hegyvidéki településeket támogatta.A második a székely akció 1902-ben kezdődött. Ebben bizonyos etnikai szempontok is szerepet játszottak.

A két világháború közötti korszak:Az 1920. évi trianoni békeszerződés következményei más gazdasági feltételrendszert teremtettek Magyarország számára. A történelmi ország – területnek 28-5 %-a, lakosságának 36,4 %-a maradt a trianoni területen. Az ország elveszítette tengeri kijáratát, mind katonailag, mind a vízgazdálkodásban és árvízvédelemben kiszolgáltatott lett. A magyar etnikum 34,1 %-a a határokon túlra idegen nemzetállamok keretébe került. A feldolgozóipar jelentősebb hányada a lecsökkent ország – területen maradt. A gazdaságban súlyos aránytalanságok keletkeztek.A vasúthálózat szerkezetét lényegesen megváltoztatta.Az új helyzet megváltoztatta az egyes régiók, városok jelentőségét. A legkézenfekvőbb változás Budapest súlyának növekedése.Sajátos volt az Alföld helyzete. A trianoni szerződés legnagyobb vesztese az Alföld volt. Az Alföld megmaradt nagyvárosai peremhelyzetbe kerültek. Fenyegették az új vízrajzi helyzet vízgazdálkodási, árvédelmi és környezeti következményei.Területfejlesztésről ebben az időszakban nem beszélhetünk. A politika tértudatossága megnövekedett. A két világháború között az állam szerepe a gazdasági életben megnőtt. Az agrárgazdaság válságba került.A helyzet javítása érdekében:

- villamosított falvak száma megnőtt- útépítési program keretében megindult a bekötőút-építési program- kormányzat erőfeszítéseket tett a falusi lakásviszonyok javítására- 1920. évi földreform- Családvédelmi Alap- falvak kulturális színvonalának emelése (oktatás)

Azok az intézkedések, amelyek az Alföld-programba besorolhatók:- Alföld fásítása- Öntözés kiterjesztése- Mezőgazdasági termelési szerkezetének megváltoztatása- Közlekedésfejlesztés

35

- Termál- és gyógyvíz- Oktatás, kultúra

Egyre inkább előtérbe került a tanyakérdés. A tanyai iskolák megépítése jelentős lépés, de csak egy lépés volt a megoldás irányába. A tanyaprobléma a parlament napirendjére került.

Területfejlesztési politika a II. világháború után:A második világháború vége a legnagyobb megrázkódtatást és egyben változtatást jelentette a magyar társadalom XX. századi történetében.A háború súlyos gazdasági veszteségeket okozott az országnak. Elpusztult a nemzeti vagyon 40 %-a, a városi lakosság jövedelme és életszínvonala visszaesett. A mezőgazdaság is szenvedett.A legjelentősebb, a települési szerkezet megváltoztató intézkedés a földosztás volt: 400 000 házhely azt eredményezte, hogy megnőtt a lakásépítkezés a falvakban. A külterületi lakosság a tanyák számának nagymértékű megszaporodása volt a következmény.A politikai helyzet és ennek következtében a gazdaságpolitikai célok is megváltoztak. Az ipari beruházások és az ipari termelés túlteljesült, a falufejlesztésben keletkeztek elmaradások.A központi tervezés időszaka következett. A terv valójában a társadalom és a gazdaság feletti totális kontroll eszköze is volt.A mindent átfogó és minden tudó központi népgazdasági tervezésre talán a legszemléletesebb példa az 1951. évi 1. a város- és községrendezésről szóló törvényerejű rendelet:

- az I. kategóriába tartoznak az egész népgazdaság szempontjából nagy jelentőségű települések

- a II. kategóriába az egyéb jelentős települések- A III. kategóriába az egyéb települések.

Budapest és környéke ipari létszáma megnőtt.

Az átfogó területfejlesztési politika 1956 – 1975 :Megteremtődtek Magyarországon a területfejlesztési politika, mint önálló politikai cél- és eszközrendszer alapjai.A kollektivizálás a páratlan elvándorlást, menekülést váltott ki a falvakból a városokba, elsősorban Budapestre.Az intézkedések egyik része a budapesti iparra vonatkozik. Megtiltották Budapesten új ipari üzem létesítését. A meglevő budapesti üzemeket pedig 3 kategóriába sorolták:

- jelenlegi telephelyén továbbfejleszthető- meglevő kapacitásokkal tovább működtethető, de nem fejleszthető- egyszerre, vagy fokozatosan visszafejlesztendő, ill. Budapestről kitelepítendő

A határozatok másik része vonatkozott a vidéki iparfejlesztésre. Megjelölték, hogy az új vagy kitelepített üzemek a vidék centrumaiba, nagyvárosaiba kell telepíteni.Az ötéves terv újabb 200 millió forintot irányzott elő e célra. Egészében a beruházások többsége megvalósult.További pénzügyi jellegű támogatás volt a szakemberek vidéki letelepedésének támogatása.A 60-as években létesített új gyártelepek 60 %-a más célú épületek hasznosításával jött létre.A fent jelzett telephelyek létrehozásának új ipari üzem építésének hatására Budapest aránya az állami ipar létszáma csökkent. 1963-ban az első magyar Településhálózat-fejlesztési Tanulmányterv elkészült. Fő eleme a települések funkcionális és a települési szerepköri hierarchiába való besorolása volt.A kormány külön határozatot hozott a népgazdasági területi tervezésről és a regionális tervezésről.

36

Az 1968-ban életbe lépő új gazdasági mechanizmus számos döntést vállalati hatáskörbe utalt. Az Iparfejlesztési Alap kimondottan területfejlesztési célú közvetett pénzügyi ösztönző eszköz.3 része van:

- támogatott területek iparfejlesztési alapja- fővárosi ipar-kitelepítési alap- szénbányászati területek ipari szerkezetének átalakítását szolgáló alap.

Nyolc megyében 20 körzetközpont funkciót betöltő nagyközséget, kis- és középvárost jelöltek ki fejlesztési célokra.Kombinált módszert alkalmaztak: egyrészt összefüggő elmaradott területeket jelöltek ki, másrészt azokon kívül néhány kistérségi fejlesztési centrumot, valamint az ellenpólusok közül Pécset.A támogatás vissza nem térítendő beruházási juttatás volt.

Komoly problémák a támogatott területek iparfejlesztési alapjának felhasználása körül:- ezek az üzemek technikailag alacsony színvonalon jöttek létre.- Ezek az ipartelepek nem, vagy alig alakítottak ki szerves kapcsolatokat egymással,

illetve a telephelyül szolgáló településsel- A nagyvárosok munkaerőforrásainak kimerülése után a vállalatok valószínűleg

mindenképpen az iparfejlesztés e módjára kényszerültek volnaEbben az időszakban került sor a magyar területfejlesztés első átfogó dokumentumrendszerének, az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepciónak, valamint a területi tervezés és tervek rendszerének előkészítésére és kidolgozására.A jogszabálycsomag részei voltak:

- területfejlesztés irányelvei- területi tervezés és tervek rendszere- Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció- szabályozott telephelyforgalomra vonatkozó javaslat

Területfejlesztés a rendszerváltás előtti másfél évtizedben (1976-1989)A területfejlesztési politika aktivitása nagymértékben csökkent. A területfejlesztési politika addig kialakított legfontosabb eszközét, a Központi Területfejlesztési Alapot megtartották, de a korábbi három célkitűzése kettőre csökkent.A Központi Területfejlesztési Alap összege jelentősen csökkent. A következő ötéves tervidőszakra, egyetlen cél, a fővárosi kitelepítés támogatása maradt.A politika lassan mozdult. Nagyobb gondot fordítottak a kisebb települések fejlesztésére, az életkörülmények térségi problémáira, a környezetvédelem követelményeire.1987 elejétől kezdve létrejött az új eszköz, a Területfejlesztési és Szervezési Alap. Fő célja a gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztése és népességmegtartó képességének növelése volt.Az Alap területileg fel nem osztott és felosztott részekre tagolódott.Az eddigi tevékenységek megszakadnak 1989-ben, új területfejlesztési politika kezdődik.

Területfejlesztés a rendszerváltás után:Új korszak a területfejlesztésben:

- gyökeresen megváltozott az a politikai folyamat, amelyben a gazdasági és társadalmi döntések megszülettek, azok a tényezők, amelyek a döntéseket meghatározták és nem utolsósorban az a nyilvánosság és az a mechanizmus, amely e politikákat és döntéseket ellenőrizte.

- Megváltozott az a gazdasági rendszer és azok a gazdasági szereplők, akiknek tevékenysége folytán a térbeli folyamatok alakultak.

37

- Radikálisan megváltoztak azok a külső tényezők és befolyások, amelyek a gazdaságpolitikát és ezen belül

- Megváltoztak azok az intézmények és azok a személyek, akik e politika alakításában részt vettek.

38