1. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS ALAPVETŐ JELLEMZŐI,

INTÉZMÉNYEI, MŰKÖDÉSI MÓDJA

1.1 Az államháztartás fogalma

• a társadalmi, gazdasági életben való állami szerepvállalás gazdálkodás-pénzügyi oldalát

jeleníti meg

• amelyik feladat pénzügyi fedezete nincs benne az államháztartásban, azt gyakorlatilag nem is

tekinthetjük állami feladatnak

• közgazdaságilag a közhatalmi szervek és az azokhoz tartozó intézmények gazdálkodási

rendszerét jelenti

o közhatalmi szerv: két alapvető intézményrendszer - központi állami szervek és

intézményei (állam) + önkormányzatok és intézményei

• e rendszer a gazdálkodás szempontjából két részre bontható:

o gazdálkodási szabályok (hogyan kell az eszközöket megtervezni és elkölteni)

o költségvetés (mely feladatokat mely intézmény, milyen pénzeszközök

igénybevételével végzi el)

• az államháztartás több költségvetést is tartalmazhat, attól függően, hogy hány és milyen

alrendszerre (azaz politikai vagy szakmai szempontból hány elkülönült területre) bomlik -

ebből általában 4 van:

o központi állam költségvetése (egyben végső menedék a többi alrendszer számára)

o társadalombiztosítás költségvetése

o elkülönült állami pénzalapok költségvetése

o települési és területi önkormányzatok

• további része lehet még:

o állami tulajdonú üzleti vállalkozások

o nemzeti bankok költségvetése

• államháztartás és költségvetés készítésének három vizsgálati szempontja:

o jogi-technicista - az államháztartásért ki milyen felelősséget visel

o hűvös és objektív szakmai feladat

o részvételi mód a közpolitikai vitákban

• ez a három kiegészíti egymást!

1.2. Az államháztartás jogi rendszere

• az állami feladatok tartalmát és követelményeit törvényben kell előírni

• Államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény

o hogyan készüljön a költségvetés?

o miként lehet a kiosztott pénzeket felhasználni?

o kinek milyen jogai és kötelezettségei vannak ebben a feladatban?

• + a pénzügyi rendszer egy-egy elemét meghatározó törvények (közbeszerzési, kincstári, állam

által foglalkoztatottak stb.)

• minden az adott állam területén működő, jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi

személye, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, külföldi vagy belföldi természetes

személy befizetéseivel hozzá kell, hogy járuljon az állami feladatokhoz - törvényekben fizetési

kötelezettség előírása

• éves költségvetési törvény

o az adott évben konkrétan kiszabott fizetési kötelezettség és az állam által vállalt

tevékenységek költségeinek részletezése

o több más törvényt is módosít - salátatörvények

• az eladósodott államuk az alkotmányukba is beleépítenek a költségvetésre vagy az

államháztartásra vonatkozó speciális szabályokat (főleg a deficitre és az adózásra

vonatkozóan)

1.3. Az államháztartás gazdálkodásának főbb jellemzői

A/Az állam gazdálkodásának célja

• eltér az üzleti szervezetek céljától (ott a cél a tulajdonos vagyonának növelése, a termék erre

egy eszköz)

• az állam célja adott feladatok végrehajtása és az ehhez szükséges költségek biztosítása

• zsákmányoló állam: a költségeknél több pénzt szed be

• az állam gazdálkodása non-profit elvű

• a költségekbe bele kell érteni a felhasznált eszközök felújítását vagy az új eszközökbe történő

beruházást

• a megtakarítás kétféle módon kerülhet felhasználásra:

o az állampolgárok felé juttatják vissza külön juttatásként

o kisebb mérték esetén a költségvetést végrehajtó szerveket lehet

maradványérdekeltség alapján működtetni - a megtakarított előirányzatot a szervezet

saját céljai szerint, az állami célokkal összhangban használhatja fel

• állami vállalatok:

o részben non-profit - kötelesek nyereségesen gazdálkodni

o a hasznot az állam visszaforgatja állami feladatai végrehajtására, ezzel is könnyítve

az állampolgárok befizetési kötelezettségeit

• azok a nem állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek, amelyek valamilyen cél érdekében

támogatást kapnak az államtól, a támogatást nem vehetik igénybe saját tőkéjük, profitjuk

növelésére - csak folyó kiadások terhére

B/Az állam gazdálkodásának módja

• eltér az üzleti szervezetektől - kiadásai és bevételei eltérő pénzügyi módszer szerint

keletkeznek (az üzleti szervezetek bevétele teljesítményarányos, az adott kiadásaik

következtében keletkezik a jövedelmük)

• az állami bevételek nem függnek a "vásárló" közvetlen beszerzési szándékától

• a bevételi/kiadási oldal gazdálkodásának logikája eltérő

o bevételek - befizetett adó (illeték, vám, hozzájárulás, bírság, díj) - állampolgári

kötelezettség!

o kiadások - politikai döntések alapján az állampolgárok szükségleteire alapozódnak

(saját jogon vagy rászorultsági alapon veszik igénybe, azokért közvetlen nem kell,

vagy csak hozzájárulás kell fizetni)

• az államháztartás gazdálkodásának tervszerűnek kell lennie

• az esetleges, hirtelen fellépő igényekre tartalékot lehet képezni (kell egy terv, hogy váratlan

esemény nélkül mire használja fel), vagy egyes/összes kiadás visszavágásával lehet még lépni

(csak vészhelyzet, nehéz elfogadtatni a közvéleménnyel)

• költségvetés centralizált működése

• az államháztartás éves ciklusok alapján folyik - általában naptári év, de lehet gazdasági is

• a költségvetés politikai prioritásokat is hordoz

C/Az állam gazdálkodásának pénzügyi jellemzője

• az előirányzatokban megkülönböztetünk rendes és rendkívüli bevételeket és kiadásokat

• rendes bevétel és kiadás: az államháztartásban évenként vagy meghatározott gyakorisággal

rendszeresen előforduló, jellemzően folyamatos működéssel összefüggő bevételek és kiadások

(pl. adók)

• rendkívüli bevételek és kiadások: nem állandó jellegű, egy-egy időszakhoz kötötten merül fel,

nem képezi a finanszírozás hosszú távú lehetőségét (pl. privatizációs bevétel)

• a rendkívüli bevételekre alapozott hosszú távú kiadások a költségvetés összeomlását is

jelenthetik

• a költségvetés mérlegként jelenik meg:

o az állam bevételeit szembeállítja a kiadásaival

o az egyes bevételi és kiadási tételek nem feleltethetőek meg egymásnak - a

főösszegben kell megegyezni

o az egyes feladatok vagy intézmények mérlegben való megjelenítése nem azok

támogatását mutatja, hanem külön az elkölthető keretet és az ott elszámolt bevételt -

a két tétel különbsége a költségvetési támogatás

o az államháztartás költségvetési mérlegei pénzforgalmi mérlegek, az adott évben

befolyó bevételek és kiadások elszámolását jelenti

o mint tervek, általában előzetesek, és nem utólag számolnak el, mint az üzleti

szervezetek vagyonmérlege

• több alrendszer létezése szükségessé teszi az államháztartás konszolidálását - az egyes

alrendszerek egymásnak átadott eszközeit csak egyiküknél vesszük figyelembe a költségvetés

összegzésénél

• jövedelemkoncentráció: a bevételi oldal és a GDP aránya százalékban

• közösségi fogyasztási arány: kiadási oldal és GDP százalékos aránya

• a két adat eltérhet egymástól, mert az állam kölcsönökből is fedezheti a kiadásait

D/Költségvetési egyensúly

• a költségvetés mérleg, de nem kell feltétlen egyensúlyban lennie a két oldalnak

• nagyobb bevételi oldal - szufficit (maradványérdekeltség)

nagyobb kiadás - deficit (hitelt kell felvenni)

• egyenlegek:

o összes pénzforgalmi bevétel és kiadás egyenlege: minden bevétel (felvett újabb

hitelek és a csak arra az időszakra vonatkozó bevételek is) és minden kiadás (hitellel

kapcsolatos kamat és tőketörlesztő kiadás is)

o GFS egyenleg: a fenti egyenlegből kivesszük mindkét oldalon a hitelműveletekkel

kapcsolatos tőkemozgásokat, de az adott évbeli kamatjövedelmeket és

kamatfizetéseket még számba vesszük)

o költségvetés elsődleges egyenlege: az adósságszolgálati (kamatok és tőkerészletek)

fizetéseket sem vesszük figyelembe - csak az adott időszak állami feladataihoz kötött

kiadásainak (bérek, felújítások, eszközök költsége, szükséges beruházások) a folyó

bevételek általi fedezettsége - ha többlete van, akkor fedezete van a korábbi hitelek

és azok kamatainak visszafizetésének

• hitelekkel való bánásmód - akkor optimális a felhasználása, ha arra költjük, amitől a

későbbiekben bevételeink növekedését remélhetjük

• a lehetőségeket meghaladó fogyasztás finanszírozása is megoldható hitelből, de csak akkor, ha

az elsődleges bevételek a jövőben meghaladják az elsődleges kiadásokat - különben a

hitelfelvétel eladósodottsághoz vezet

• az eladósodottság akkor válik veszélyessé, ha meghaladja a GDP 90%-át

1.4. Költségvetési elvek

• teljesség: a kormány minden bevételét és kiadását tartalmaznia kell

• egységesség: minden kiadási és bevételi rész jól definiált kell, hogy legyen

• pontosság: az előrejelzések a lehető legpontosabbak legyenek

• konzisztencia: ellentmondás-mentesség, az egyes tételek nem ütik vagy oltják ki a másikat

• áttekinthetőség

• nyilvánosság: a költségvetés nem lehet titkos

• a gazdálkodás eredményessége érdekében a folyamat minden közvetlen szereplője

felelősséggel és kellő odafigyeléssel kell végezze a munkáját

• átláthatóság: az állam minden állampolgára képes legyen megérteni és részleteiben is

befolyásolni

1.5. A költségvetési ciklus

• öt szakaszból áll:

1. napirendre vétel: a kormányzati tevékenység céljainak meghatározása, új célok

bevezetése vagy régiek erősítése, gyengék elsüllyesztése

2. kormányzati szakasz: előkészítő tervezés, a költségvetési tervezetnek a

törvényhozáshoz történő benyújtásával fejeződik be

3. parlamenti szakasz: tervezet benyújtása, politikai szereplők igényei szerinti alakítása,

majd elfogadása, döntéshozatal, törvényi erőre emelés

4. végrehajtási szakasz: a költségvetési törvényt megvalósítják, szükség szerint

módosítják a költségvetést

5. ellenőrzési szakasz: auditálás, felülvizsgálat, ellenőrzés, értékelés

• egy adott időpontban legalább kettő, de gyakran három egymást követő szakasz szerepel

egymás mellett

• napirendre vétel:

o folyamatos politikai tevékenység

o egyes költségvetési tételek súlyának meghatározása + új feladatok beépítése az állam

életébe

o a társadalom minden tagja szerepet játszhat

• kormányzati szakasz

o 11-12 hónappal a pénzügyi év kezdete előtt indul

o a kormányzat végrehajtó ágán belül folyik

• parlamenti szakasz

o pénzügyi év kezdete előtt 3-4 hónap

o kormány és törvényhozás alkuja a költségvetési törvénytervezetről

• költségvetés végrehajtása

o pénzügyi évben

o a kormányzat végrehajtó ágának felelőssége

• ellenőrzés

o adminisztratív és politikai lépések sorozata

o zárszámadási költségvetés (tényleges költségek, mellyel együtt az esetleges

módosításokat és a maradványok felhasználását is törvényessé teszik)

1.6. Költségvetési tervezés

• az állami feladatok ellátáshoz szükséges és a következő gazdálkodási periódusra érvényes

pénzügyi előirányzatok szakmai-politikai meghatározása

A/A tervezési folyamat

• alulról felfelé irányuló folyamat

o az állami feladatokat adott helyen, adott hatás- és feladatkörben illetékes, alsóbb

szervezetek igényeinek felmérése

o összevetik a bevételi lehetőségekkel és vagy a bevételek növelésére, vagy az igények

csökkentésére tesznek javaslatot mindkét irányba

o az alsóbb szervek rendszerint lényegesen nagyobb keretet kívánnak maguknak, mint

az állam lehetőségei

• felülről lefelé irányuló folyamat

o a központi tervező szerv kereteket határoz meg az alsóbb szintek felé az

erőforrások nagyságából kiindulva, és azok e keretek alapján készítik el saját

terveiket

o kivédhető a túlzott követelések első köre

o a folyamat azonban merevvé válhat

• bázisalapú tervezés az előirányzatok meghatározására:

o a tervezés kiinduló alapja a tervezési évet megelőző év jóváhagyott eredeti

költségvetésének előirányzata

o ezt kell módosítani a feladatváltozások figyelembevételével (megszűnő feladat

előirányzatának törlése stb.)

o szintrehozás (a költségvetési évet megelőző évben nem teljes éven át ellátott, a

költségvetésbe szerkezeti változásként beépült feladatok, finanszírozási

kötelezettségek egész évi kiadási és bevételi előirányzatának megfelelő összegű

kiegészítése) - ez a szintre hozott összeg a költségvetés alap-előirányzata

o a költségvetési évben jelentkező többletfeladatok ellátására, ill. változatlan feladat

mellett az ellátás színvonalának tartására, ill. a mennyiségi és minőségi

fejlesztésekre fordítható összeg, az előirányzati többlet, amely lehet egyszeri jellegű,

vagy a következő év költségvetésébe be nem épülő

o az alapelőirányzat előirányzati többlettel növelt összege a javasolt - parlamentnek

elfogadásra javasolt - előirányzat (a javasolt előirányzatok két évre várható

kihatásának kimutatása - gördülő tervezés)

o infláció - a többletnek ezt is tartalmaznia kellene, de valójában a központi elosztó

nem adja meg teljes egészében

o új feladat vagy intézmény esetében, ahol nincs bázis, több módszer adódik

hasonló intézmények előirányzatait veszik át

egyes költségelemek szokásos értékeiből kombinálják, ha még nincs

ilyen tevékenység

kísérleti költségvetés

• Nulla bázisú költségvetés

o abból indul ki, hogy minden költségvetési tételt újra kell értelmezni, és költségeit

indokolni

o jövőre orientált és a múlt gyakran még hivatkozásul sem szolgálhat

o projektmenedzsment: időhöz kötött tevékenység, van eleje és vége, ezért fontos az

előkészítés, annak a lehető legfontosabbnak kell lennie, mert később már nincs

lehetőség lényeges módosításra

o legfőbb problémája: nem lehet minden feladatot éves ciklusokra bontva újratárgyalni

o a projekteknek saját ideje van, ami éveken átnyúlhat

• formailag a költségvetési terv rendszerint az éves költségvetési törvény mellékleteként jelenik

meg, benne az előirányzatok aggregáltan, a felügyeleti-irányítási hierarchia szerint rendezve

jelennek meg:

o az aggregáció alapja az egyes költségvetési intézmények elemi költségvetése

o azonos funkciójú felhasználók költségei egy összegben jelennek meg, részben pedig

a költségek típusai is összevontak

o a felügyeleti-irányítási elv azt jelenti, hogy nem az egyes állami feladatok - ún.

szakfeladatok - költségeit összegzik, azok szétszórtan jelennek meg az egyes

főhatóságok alá sorolt intézményekben, még ha az azonos feladatok többsége egy

szakhatóság alá sorolt is, de nem mindegyik

B/A tervezés gazdasági tartalma

• a költségvetésben tervezett összegek gazdasági tartalmuk szerint kétféle módon alakíthatóak

ki:

o költség alapú előirányzat - az egyes tételeket különböző költségelemek összegeként

határozzák meg (pl. bérek, azok járuléka, felhasznált anyagok, külső szolgáltatások,

stb.)

normákat határoznak meg - ismertek az egységnyi ráfordításhoz

tartozó teljesítmények

a tétel felhasználásának felelőse ilyenkor abban érdekelt, hogy a

kiutalt összeget elköltse, annak hatékonysága nem nagyon érdekli,

ezért a teljesítménynormák feltételezett mértéke nem valósul meg

o globális költségvetés esetén a feladat egészére állapítanak meg egy tételt

a tétel felelőse már szabadon döntheti el, hogy milyen eszközökre

milyen arányban költi a rendelkezésre álló pénzt

• a költségvetés és a közintézmények költségeinél hasonló tételeket találunk, mint más

gazdálkodó szervezeteknél (pl. anyag és energiaköltségek, személyi költségek, beruházás,

felújítás költségei)

• emellett az államháztartás sajátosságai:

o a költségvetés kiadási tételei rendszerint egységes normák alapján kerülnek

tervezésre (a normákat korábbi tapasztalatok és tudományos eredmények alapján

határozzák meg, pénzügyileg a legjobb minőséget a legalacsonyabb áron adó

megoldásokat részesítve előnyben - ezeket a normákat, ha lehet, törvényekben

rögzítik)

o önálló jogviszony a közintézményben foglalkoztatás

o amortizáció itt is jelen van

o új beruházásokba tervezett pénzeszközök

o infláció központi kezelése

o a költségvetésnek tartalmaznia kell olyan tételeket is, amelyek a költségvetés egésze

szempontjából jelentenek kiadásokat, a gazdaság egésze, vagy a költségvetés

működtetése igényli őket - ezek a funkcionális tételek

o tartalékok - váratlan helyzetekre

o nemzetközi kötelezettségek

o hitelműveletek

o kezességvállalások

• bevételi tényezők tervezésénél:

o az állam a feladatellátásban legyen érdekelt, ne a saját bevételeinek növelésében

o bírságok tervezése - nem szabad olyan feladatot finanszírozni belőle, ami rendszeres

kiadás

1.7. A végrehajtás gazdasági-pénzügyi folyamata

• a kormányzati költségvetés végrehajtása a törvényben rögzített terv megvalósítását kell, hogy

jelentse + meg kell felelni a hatékonyság követelményének is, azaz a feladatok

költségtakarékos teljesítésének

• tervszerűség és hatékonyság ellentmondása - a pénzügyi kereteket jó menedzsment munkával

nem kell feltétlen kimeríteni, abból maradványok keletkezhetnek, sőt kell, hogy

keletkezzenek!

• a költségvetési előirányzatok fogalmilag mind támogatások

• a felhasználáskor a költségvetés egy pénzügyi alap, amely az egy év alatt elvégzendő

feladatellátáshoz a teljesíthető jóváhagyott kiadásokat és a teljesítendő várható bevételeket

előirányzatként és előirányzat teljesítésként tartalmazza

• az előirányzat nem feltétlen kell, hogy felhasználásra kerüljön - utalás a költségtakarékosságra

• finanszírozás: az a mód, ahogyan a pénz a felhasználókhoz kerül

• finanszírozási módok:

o intézményfinanszírozás

a feladat pontos célja, eredménye nem határozható meg, egyes

ráfordításokkal egyetemben

a finanszírozás az intézmény egészéhez kapcsolódik, és egy

meghatározott kapacitás, férőhely, létszám alapján határozzák meg a

nagyságát

o feladatfinanszírozás

az adott feladatok egyértelműen kijelölhetők, a teljesítés értékelhető,

a ráfordítások a feladatellátása alapján meghatározhatók

o normatív finanszírozás

mutatószámokkal meghatározható a tevékenység és annak változása

a finanszírozási feltételek egyértelműen ellenőrizhetőek

o teljesítményarányos finanszírozás

a teljesítmény minőségileg és mennyiségileg is mérhető

a teljesítményegységre jutó ráfordítások egyértelműen

megállapíthatók

• ezeket a módszereket egymás mellett is lehet alkalmazni

• napi pénzügyi megfelelés biztosítása - megfelelő likviditás, hogy a lehető legkisebb

pénzügyi költséggel fedezze a folyamatos működést

• likviditás: a gazdálkodó időben és a lehető legkisebb kamatveszteséggel tudja a napi

kifizetéseit teljesíteni

• kamatveszteség pl. a készpénz tartása, vagy ha időben nem áll rendelkezésre pénz (a

hitelezés költségeit ki kell fizetni)

• a közpénzek nem megfelelő kezelése esetén bekövetkezik:

o a költségvetési pénzellátás túl drága, ha minden önálló, szétaprózott intézmény saját

maga gazdálkodik a pénzzel, mert ez feleslegesen nagy pénzkészlet tartását követeli

meg

o az államháztartásról készült információk nem elégítik ki a döntéshozók igényeit

o a költségvetés gazdálkodási szabályai ellentmondásosak és nehezen átlátható

viszonyokat eredményeznek

o egyik megoldás: kincstári rendszer - a kincstár nem gazdálkodó szervezet, csak a

pénzkezelést és az előirányzatoknak megfelelő kötelezettségvállalást ellenőrzi -

lassítja az ügymenetet, de olcsóbbá és ellenőrizhetőbbé teszi

• a költségvetés beszerzései lapvetően üzleti szervezetektől történnek - közbeszerzés -

állami berendezésekre kiírt versenytárgyalások

• közbeszerzés általános folyamata:

o pályázat (lehető legpontosabban megfogalmazva a részletek)

o a pályázat lehető legszélesebb körben történő meghirdetése / meghívásos pályázat

o zárt licites eljárás - zárt borítékok, egyszerre nyitják ki őket

o rendszerint a legolcsóbb ajánlatot választják

o léteznek speciális eljárások, ezeket törvény rendezi

o kisösszegű berendezések esetén - mellőzhető a közbeszerzés (a kisösszeg nem az

egyedi beszerzésekre vonatkozik, hanem egy év alatt az adott áruból beszerzendő

összes mennyiség árát kell figyelembe venni)

1.8. Az ellenőrzési rendszer és folyamata

• a költségvetés ellenőrzésének kettős célt kell követnie:

o pénzfelhasználás törvényességének megállapítása (esetleges szankcionálás)

o költségvetés következő ciklusának tartalmi és pénzügyi előkészítése

• az ellenőrzésnek ki kell terjednie minden költségvetési bevételi és kiadási tételre - érinti a

teljes lakosságot - nem lehet zaklató és hamisan gyanúsító, hanem szakmailag célzott, ami

figyelembe veszi az általános emberi és politikai jogokat

1.8.1. Az ellenőrzés tartalma

A/Törvényességi ellenőrzés

• a törvényileg adott jogok és kötelezettségek megtartását és az eltérések jogosságát vizsgálja

• abból indul ki, hogy a szabályok megfelelőek, inkább a jogosulatlan felhasználást igyekszik

megakadályozni

• ugyanakkor lehetővé teszik a szabályok megfelelőségének vizsgálatát és módosítását is

• jelentős mértékben számviteli szakmai körbe tartozik + alkalmas bizonyos hatékonysági

szempontok vizsgálatára is

B/Eredményességi ellenőrzés

• adott költségvetési tétel mennyiben szolgálja a közjót?

• inkább gazdaságtani eszközöket igényel

• költség-haszonelemzés, de vizsgálják azt is, hogy egyáltalán szükséges-e az adott szolgáltatás

C/Az ellenőrzés típusai

• közvetlen - magát a felhasználót vizsgáljuk

• közvetett - az eredmények felől közelítünk (elsősorban eredményességi vizsgálatok)

• folyamatos - a pénzfelhasználás minden lépése ellenőrzött

• időszakos - meghatározott időponthoz kötődik

• utólagos - az események megtörténtét követően kerül rá sor - nem lehet korrigálni a hibákat!

• előzetes - lassítja a pénzügyi folyamatokat, rombolja a bizalmi hangulatot

• folyamatba beépített ellenőrzés - segíti a szabályok rendszeres betartását, de költséges

• külső ellenőrzés - csökkenthető költségeket, de kisebb a megbízhatóság

• teljes körű - a gazdálkodás minden elemére kitér, vagy az ellenőrizendő költségvetési tétellel

érintett minden személyt és szervezetet kivizsgál

• részleges - csak kiemelt tételek vagy felhasználók vizsgálata

o kiemelés történhet:

véletlenszerűen

mintavétellel

célzottan

kockázatelemzéssel (ki az, akinek a magatartása várhatóan

nagymértékben sérti a szabályokat)

1.8.2. Az ellenőrzés rendszere

• sokszínű és sokszereplős folyamat

• ellenőrzési kötelezettséget és felelősséget már minden vezető tisztséget betöltő személy visel

beosztottja felett

• sokfajta közvetlenül csak az ellenőrzéssel megbízott személy lehet:

o minden nagyobb intézménynél dolgozik külön belső ellenőr

o felügyeleti és irányítói jogokkal rendelkező intézmények külön szervezeti

egységekkel rendelkeznek erre a célra (pl. minisztériumok)

o kormányzati ellenőrzési szint is kialakítható a kormány közvetlen illetékességébe

tartozó tételek kapcsán (az Országgyűlés nem tartozik ide!)

o számvevőszéki ellenőrzés - az államháztartási ellenőrzés legmagasabb szintje, magát

a kormányt is ellenőrizheti (az Országgyűléshez tartozik) + véleményezési joga van

a költségvetés készítés kormányzati szakaszát lezáró országgyűléshez való

benyújtáskor

o költségvetési tanács - testület, szakmai szervezet nélkül - ellenőrzi a kormányzat

munkáját és akár meg is vétózhatja azt, a parlamenthez való benyújtást akadályozva,

a tervezés kormányzati szakaszának lezárása előtt ellenőrizve a költségvetést

• éves ellenőrzési tervek készítése!

1.9. Az államháztartás vagyona

• az államnak vagyonra van szüksége a feladatai ellátásához, ez pedig kétféle lehet:

o tárgyi vagyon (szellemi javak, föld, építmények, gépek és berendezések,

anyagkészletek - egyéb állami feladatok elvégzését segíti)

o pénzvagyon (a gazdálkodás biztonságát és folyamatos működését teszi lehetővé)

• a vagyonnal takarékosan kell gazdálkodni

• a vagyongazdálkodás legfőbb veszélye, hogy a rendelkezésünkre álló eszközöket

túlhasználjuk

• megköveteli, hogy legyen egy vagyonkataszter - nyilvántartás naturális és érték alapon is

• ha az adott jószágnak nincs piaca és piaci értéke (pl. utak), akkor lehetetlen az értékbecslés -

ilyenkor az előállítási költséget kell értéknek venni

• a vagyon állami vagy önkormányzati vagyon lehet, nem ez azt használó intézmény tulajdona

• az állami vagyonnal való gazdálkodás önálló intézményt igényel, aki a használókkal

szerződéses viszonyban és elsősorban nyílt versenytárgyaláson választja ki a vagyon

használóját, kivéve állami szervezet esetében

• az önkormányzatoknak nem kell ilyen intézményt fenntartani

• az állami intézmények jogosultak berendezéseik és anyagkészleteik vásárlására és eladására

meghatározott értékhatár alatt

• föld és ingatlan csak központi döntéssel, törvényi felhatalmazás alapján idegeníthető el vagy

adható bérbe

• két sajátos intézmény:

o koncessziós szerződés: állami vagyon bérbeadása meghatározott időre üzleti

szervezet számára, amiért az díjat fizet az államnak - negatívum, hogy egy idő után

nem érdekelt a vagyon megóvásában

o privatizáció: adott feladatra vagy intézményre már nincs szükség, nem tekintik az

állam kompetenciájának

1.10. Államcsőd

• a gazdálkodó szervezet nem tudja kifizetni esedékes kötelezettségeit - ez lehet pillanatnyi

zavar, vagy sokkal súlyosabb

• utóbbi esetben felszámolják az adott gazdálkodót, vagy újraszervezik a tevékenységét (ezt

hívjuk csődeljárásnak)

• az állam "nem felszámolható" - képes bevételre kényszerre szert tenni, abból pedig képes

fedezni a kifizetéseket, így nem mehet csődbe

• ha az államcsődre általános gazdasági válság miatt kerül sor - nehezíti a kilábalást, hogy a

költségvetéstől sokan azt várják, hogy a kiadásaival növeli a keresletet és így ösztönzi a

termelést és a talpra állást - ez növeli az állam bevételi igényét, így kiszámíthatatlan, hogy mi

lesz lassabb: az állami bevétel növelési igénye, vagy a gazdasági fellendülés üteme

• ha az állam maga miatt kerül csődbe - a helyreállítást nehezíti, hogy sok ember életszínvonala

függ az állami szolgáltatásoktól

o ha az állam csak saját állampolgárjaitól függ - pénznyomtatással elinflálja a

kötelezettségeit

o ha jelentős a külföldi pénztulajdonosoktól való függés - az infláció nem használható

eszköz, csak nemzetközi egyezkedésekkel oldható meg ez a helyzet

2. AZ ÁLLAM KIADÁSPOLITIKÁJA

Mi az értelme az állami beavatkozásnak? Miért kell beavatkozni?

2.1. Az államháztartás funkció

2.1.1. Az államháztartás történeti funkcióváltozásai

• korai nagy civilizációk - tudatos tervezés és nyilvántartás

• Európában - rendszeres költségvetési és államháztartási tevékenységre kényszerít a

haditechnika fejlődése, a hadsereg fenntartása + szociális problémák tömeges megjelenése,

ami az állam szociális funkcióinak megerősödését hozza maga után

• XIX. század végén - tömegnyomás a szociális problémák megoldására - szociális állam

• az állam nem tehette meg, hogy diszkriminációt alkalmaz az állampolgáraival szemben, senkit

sem zárhat ki az állami szolgáltatások igénybevételéről - állami szolgáltatások diszkrimináció-

mentességének elve

• ezért vált a gazdasági növekedés és feltételeinek támogatása vagy akár megteremtése a

gazdaságpolitika kiemelt feladatává, hiszen ennek "áldásaiból" mindenki részesedik

• második világháború után - a beavatkozás nem állt le, sőt fokozódott!

2.1.2. Az államháztartási funkciók alaptípusai

• funkciók osztályozása ellátandó feladat alapján:

o hagyományos funkciók

a költségvetés elsődleges szerepe az állami feladatok finanszírozása

külső-belső védelem az igazságszolgáltatással együtt (jogalkotás és

jogalkalmazás)

infrastrukturális beruházások finanszírozása

tulajdonjogi és egyéb nyilvántartások kezelése

+ a mindezekhez szükséges személyzet és anyagi feltételek

biztosítása

o szociális funkció

cél és egyben eszköz a redisztribúció - lakossági jövedelmek

eltérítése, befolyásolása a gazdaságban keletkezett eredeti

jövedelemelosztástól azért, hogy elkerüljék a nagy

jövedelemkülönbségeket, vagy legalábbis a legszegényebbek

ellehetetlenülését

az állam begyűjti a pénzjövedelmek egy részét, majd postázza a

kedvezményezettekhez pl. családi pótlék

o államháztartás gazdaságpolitikai funkciója

bármilyen kis arányú az államháztartás a gazdaság arányához képest,

mégis a legnagyobb jövedelemtulajdonos és olyan nagyságú

összegek felett rendelkezik, amilyennek más nem - ezért alkalmas a

gazdaság egészének befolyásolására

ezek a funkciók a gazdaság kiegyensúlyozott növekedésének

támogatásához kötődnek

2.1.3. Az államháztartás történeti és szerkezeti adatai

• az államháztartás adatait a GDP-hez szokták viszonyítani

• II. világháborút követően radikális növekedés következett be

• kb. 50 %-nál van az a szint, ahol az egyén számára nem túl ésszerű átengedni a jövedelmét,

még akkor is, ha az érte kapott állami szolgáltatásokat figyelembe vesszük

• az 50 %-hoz való közelítés kedvezőtlen hatása jelenik meg pl. a magad adókerülési és

adócsalási szintekben - ezt bizonyos technikákkal lehet csökkenteni

• alacsony arányok a fejlődő világban (10-30 %)

• egyharmados arány a gyorsan fejlődő, ma már gazdagnak számító gazdaságokban - ázsiai

kistigrisek

o itt az állami beavatkozás inkább a centralizált gazdaságfejlesztésben jelenik meg,

semmint a jóléti szolgáltatások finanszírozásában, amely szolgáltatások döntően a

vállalatokhoz kötöttek

• ahol magas a bemutatott arány, ott a szolgáltatások centralizáltsága is nagyobb

• ahol magasabb pl. a szociális szolgáltatások nem-állami intézményrendszere, ott alacsonyabb

lesz az államháztartásból részesedés is

• ezek az arányok azonban semmit sem mutatnak abból, hogy a társadalom egésze mennyit költ

az adott szolgáltatásra

2.1.4. A modern vegyes gazdaság

• vegyes gazdaságban a szükségletek kielégítésében a magánvállalkozások tevékenysége

ötvöződik a központi beavatkozással és állami szolgáltatásokkal

• a két szféra eltérő jószágokat és szolgáltatásokat állít elő

• a vegyes gazdaság fogalmilag ellentéte a központilag irányított gazdaságoknak

(tervgazdaságok)

• az utóbbi jellegzetessége, hogy a korábban vizsgált tevékenységeken túl az állam központi

szervei meg kívánják határozni a gazdaság és a gazdálkodás minden elemét a termékektől az

alkalmazható termelési technológiáig, a termelési egységek csak végrehajtók

• a vegyes gazdaság maga is piacgazdaság, annak egyik formája

o az állam és az állami eszközök használati módja jelentős mértékben

támaszkodik azokra az alapelvekre, amelyekre a piac támaszkodik, pl. a fogyasztói

szuverenitás elsőbbsége, szabad áralakulás, profittermelés

• a vegyes gazdaság ugyanakkor nem tiszta piacgazdaság

o a szükségletek jelentős részét nem piaci mechanizmusok alapján elégítik ki,

hanem állami eszközöket is igénybe vesznek

• a vegyes gazdaság döntéshozói a piacot úgy tekintik, hogy bizonyos szükségleteket nem képes

kielégíteni, vagy csak olyan módon, hogy az a társadalmi összjólétet kisebb mértékben

szolgálja, mint az állami eszközök

• a tiszta piacgazdaság hívei ezzel szemben úgy gondolják, hogy az állami gazdálkodásnak ilyen

előnyei nincsenek, vagy ezek az esetleges előnyök kisebbek, mint azok a veszteségek,

amelyek a piac háttérbe szorításából származnak

• a vegyes gazdaság tehát olyan piacgazdaság, amelyben bizonyos szükségleteket nem piaci

eszközökkel elégítenek ki, mert ettől az össztársadalmi jólét növekedését várják a tiszta

piacgazdasággal szemben

• döntési szabadság az egyes társadalmaknak abban az értelemben, hogy milyen mértékű állami

szerepvállalást kívánnak érvényesíteni

• a vegyes gazdaság fogalma a modern társadalmakat gazdálkodási szempontból jellemzi

• ha a belső tartalmakat, a tényleges funkciókat vesszük figyelembe, akkor a szociális állam

valamilyen típusáról beszélhetünk, jóléti államról, vagy szociális piacgazdaságról

• jóléti állam: észak-európai országok, hajlamosabb a gazdaság egészét alárendelni a jóléti

céloknak, szkeptikusabb a piac hatásfokának tekintetében

• szociális piacgazdaság: liberálisabb gazdaságpolitikai módszerekhez ragaszkodik - stabil árak,

érdekegyeztetési mechanizmusok erősítése stb. - azaz jobban bízik a piac hatásosságában

• harmadik csoport: azok az országok, ahol intézményileg nem elsősorban az állami

gondoskodás a szociális ellátás alapja - Japán, kistigrisek - vállalat kötelezése a szociális

ellátásra

2.2. A vegyes gazdasági rendszer elméleti alapjai

a vegyes gazdasági rendszer a piacgazdaság egy típusa → magyarázó elmélete a tiszta

szabadversenyes piacelmélet lehet

a világ történései és a tökéletesen versenyző piac kívánalmai nem mindig felelnek meg

egymásnak → piaci elégtelenség, piaci kudarcok

o akkor lép fel, amikor a magánpiacokon adott terméket nem kínálnak vagy nem

elégséges mértékben kínálnak, így egyéb – döntően állami – eszközök

igénybevételével az erőforrások társadalmi szintű elosztása javítható

o ez egyúttal az összjólét javítását is jelenti

o ez a jelenség csak meghatározott esetekben lép fel

a költségvetést gazdaságtanilag két szempontból vizsgálhatjuk meg:

o makrogazdasági megközelítés: a gazdaság egészére gyakorolt hatás vizsgálata (a

gazdaság egészének szempontjából milyen bevételi és kiadási politikát kell folytatni)

o mikrogazdasági megközelítés: hogyan lehet központilag a leghatékonyabb

felhasználási módra szorítani a költségvetési keretek felhasználóit (itt a hatékonyság

egyszerre jelenti a hatásosságot → a kívánt cél legteljesebben történő elérése és

gazdaságosság)

2.2.1. A makrogazdasági piaci elégtelenségek és kezelési módjuk

A/Ciklikusság

gazdaság időbeli mozgása nem egyenletes, hanem benne fellendülések és visszaesések

figyelhetőek meg → bizonytalanságot jelent, nehezebbé teszi a gazdasági kalkulációt,

romboló hatása lehet

kialakíthatóak ún. anticiklikus hatások

automatizmus → pl. az oktatás, de a többi kiadási tétel sem csökkenthető azonnal, csak azért,

mert csökken az állami adóbevétel → a költségvetési eszközök maguknál nagyobb igényt

generálhatnak → nemcsak azoknak a fogyasztása nőhet, akik az államtő közvetlenül pénzt

kapnak, hanem az által az általuk vásárolt javakat előállítók jövedelme is nő → láncszerűség

→ multiplikátor hatás → ebből a szempontból mindegy, mire költ az állam válság idején, a

lényeg a költés maga

B/Elégtelen növekedés

nemcsak a ciklikusság végett, hanem mert a gazdasági szereplők rövidlátóak, csak a

pillanatnyi piacok érdeklik őket

a multiplikátor hatást és a költségvetési kifizetések keresletnövelő hatását itt is ki lehet

használni

C/Szociális közömbösség

a versenyzői piacnak nincs olyan mechanizmusa, amely eleve biztosítaná, hogy minden

szereplő elegendő jövedelmet szerezhessen a megélhetéshez, és hogy senki se kerüljön

kedvezőtlenebb helyzetbe, mint amilyenben volt → azaz a jövedelemelosztás igazságtalansága

az igazságosság azonban nem egyértelmű fogalom, relatív → politikai döntés, hogy mit tekint

egy társadalom igazságos elosztásnak

általában a szociális állam a kisebb jövedelemkülönbségeket preferálja → ennek eszköze a

költségvetési redisztribúció

az egyszer már elért támogatási mértéket azonban nehéz visszavenni, ha az állam gazdaságilag

rosszabb helyzetbe kerül → hitelek igénybevétele

D/Az állam eladósodottsága, mint korlát

államok hitelfelvétele → politikailag olcsóbb forrásnövelési lehetőség az adók növelésével

szemben

konzervatív hitelpolitika → a hitelt a teljesítménybővüléshez, beruházásokhoz vesszük fel,

ezzel biztosítjuk a visszafizetést

államháztartás elszívó hatása → keresletbővítő állami kölcsönfelvételi igény más, piaci

befektetések elől vonja el a tőkét → a kölcsönöket is fogyasztásra fordítják

fontos a fogyasztást finanszírozó hitelek visszafogása, a fogyasztási jellegű kiadások

megtakarító jellegűvé változtatása

korlátok a hiány növelésében

o a hiány mérésére általában a pénzforgalmi hiány és a GDP hányadosát használják

o általában elfogadható, ha a hiány mértéke nem haladja meg a költségvetési beruházás

mértékét, hiszen ha a beruházás megfelelően előkészített, akkor megtéríti majd a

költségeit

o az EU-ban az arány 3 % max.

a nem túl nagy éves hiányok idővel összegződnek → állam eladósodottsága

az államháztartás eladósodásának megítélésében három szempont együttes figyelembe

vételére van szükség:

1. infláció esetén a nominálkamat két részre bontható:

a. tőkeösszeg inflációs értékvesztését fedező kompenzációs rész

b. reálkamat

magas inflációnál a kompenzációs fizetése a nagy teher → ez a költségvetésből nem

fedezhető → újabb hitelek → nő a hitel tőkeállomány → annak látszata, hogy hiába

fizetünk vissza, az államadósság nő → ez a látszat eltűnik, ha kiszámítjuk az éves

adósságrátát (ez ugyanis figyelembe veszi, hogy a GDP maga is követi az inflációt)

ha az adósságráta a hitel felvételével nem nő, vagy talán csökken → érdemes a

hitelezést választani finanszírozásként, ellenkező esetben viszont nem árt óvatosnak

lenni

90 % feletti eladósodottság veszélyes! → az EU-ban ez 60 %-ban van megkötve

2. a kamat, mint reálkamat szempontjából döntő szempont, hogy milyen viszonyban van

a növekedési rátával → ha a kettő azonos, akkor a hitel nem terheli túl az

államháztartást, mert a bevételek is a növekedéssel nőnek és az adósságráta sem

növekszik a kamatok miatt → ha rosszabb a helyzet, akkor új hitelt kell felvenni a

kamatfizetésre → adósságspirál

3. konjunkturális helyzet → visszaesésnél nagyobb hiány viselhető el az anticiklikus

hatások miatt, növekedésnél a hiány nem szükségszerű, mégis túlköltésre csábít, hátha

az állami költekezés pozitív hatásai fokozódnak még (50-60-as évek)

2.2.2. A mikrogazdasági piaci elégtelenségek és kezelési módjuk

A/A közjavak

közjószág: olyan termék vagy szolgáltatás, amelynek fogyasztása nem csökkenti más

lehetőségét, hogy ugyanabból a jószágból maga is fogyaszthasson, és egyúttal nem is zárható

ki a fogyasztásból → nincs versengés (pl. honvédelem)

magánjavak: az egyik ember által elfogyasztott jószágegység mások számára elveszett a

haszonnövelés szempontjából + mások kizárhatóak adott termékegység megszerzéséből →

versengenek a jószágért

a közjavakat ha valaki használja, akkor más is használhatja saját költsége felmerülése nélkül

→ hajlamos a társadalom arra, hogy jobban igénybe vegye, túlfogyassza → az állami

előállítás és fenntartás képes lehet az erőforrások elosztását racionalizálni, képes az adózáson

keresztül a forrásokat biztosítani és ezáltal javítani az összhasznot

közjószág használatában zsúfoltság lép fel → a használat során az új belépők akadályozzák

am ár ott lévőket a közjószág szokásos mértékű használatában (pl. csúcsforgalom) + további

költségeket ró a használókra → ezeket társadalmi költségeknek hívjuk

túlhasználás, zsúfoltság esetén megoldás lehet a térítési díj → nem a költség megtérítését

jelenti, hanem a túlzsúfoltságot okozó fogyasztókat szűri ki (pl. parkolási díjak)

B/Externális hatások (externáliák)

olyan szerződés, ahol egy közvetlenül a szerződésben nem érintett fél is érintett a teljesítésben,

akár tud róla, akár nem

a felhasználás szintje attól függ, hogy a fogyasztás kellemes vagy kellemetlen-e a külső

fogyasztónak

negatív pl. környezetszennyezés

pozitív pl. a szomszédság kicserélődik, nagyobb presztízzsel jár a mi házunknak is

az externáliák esetében lehetséges, hogy csak szabályzásra van szükség → pl. büntetések

mindkét esetben probléma, hogy a felmerülő többletköltségeket nehéz kimutatni, az érintettek

inkább eltitkolják vagy eltúlozzák azt

C/Monopólium

monopólium egy iparág, ha abban csak egy termelő van

természetes monopólium → ha egy adott területen egy vállalat átlagköltsége kisebb, mint

kettőé vagy többé

megoldás lehet az állami versenyszabályzás vagy tulajdonba vétel

D/Aszimmetrikus információ

a vásárló és az eladó helyzetéből adódóan eltérő információval rendelkezik az adott jószág

használhatóságát és egyéb jellemzőit illetően

pl. orvos-beteg kapcsolat

megoldás lehet, ha az állam magára vállalja a közvetítői szerepet

E/Egyéb piaci kudarcok

klasszikus piaci kudarcok

F/A méltányosság esetei

együttélési elvek, melyek erős hatást gyakorolnak a gazdaság szereplőire

pl. emberi jogok, személyiségi jogok stb.

az államnak ezen jogok érvényesülését minden téren biztosítania kell

G/Kívánatos (meritokratikus) javak

olyan javak, amelyekről a politikai döntéshozók úgy gondolják, hogy a fogyasztók nem

hajlandóak ezekből megfelelő mennyiségek fogyasztani maguktól → ezért bátorítani kell őket

a fogyasztásra

pl. a közoktatás → ha a gyerek nem jár iskolába, a szülőket meg kell büntetni

ezek a javak nagyban függnek a társadalmi értékrendtől is

léteznek káros javak is → ezek fogyasztását ellenösztönözni kell pl. adóval, vagy betiltani

ide sorolhatóak még a jövedelemhiányból származó fogyasztási hiányok is → szociális

ellátásba bevont javak

o a piac jövedelemkülönbségek iránti közömbössége miatt egyesek választási

lehetősége beszűkül, mert nincs elég pénzük a társadalom átlagához képest

o ezt a hiányt az állam igyekszik jövedelempolitikai redisztribúciós eszközökkel pótolni

pl. súlyos fogyatékkal élőknél ingyenes ápolási szolgáltatás

stratégiai javak/szolgáltatások/termelők → az egész ország gazdasága és életszínvonala

szempontjából meghatározónak tekintett tényezők

2.2.3. Az állami szolgáltatások elégtelenségei és kezelési módjuk

a felsorolt típusok elméleti modellek → az egyes szolgáltatások megítélése csak részletes

vizsgálatok alapján lehetséges

az, hogy melyik elégtelenségre hivatkozunk, nagyban meghatározza a cselekvési

lehetőségünket is

ha bármilyen okból állami szolgáltatássá nyilvánítanak valamit az automatikusan közjószág

módjára viselkedik → külön intézkedés nélkül senkit sem lehet kizárni a fogyasztásából

A/A szavazás problémája

a modern demokratikus politikai rendszer alapja a szavazási mechanizmus → a döntéshozatal

legfontosabb módszere

főbb alternatívák

o egyhangúság

o többségi szavazás

szavazási paradoxon → nincs egyértelmű eredmény soktényezős és sokszereplős szavazáson

B/A politikusok hibái

a politikusok hivatottak feloldani a szavazási paradoxont

legfőbb érdekeltsége az újraválasztás biztosítása → hajlamos a közjót ennek alárendelni

C/Fiskális illúzió

miért az állami szolgáltatásokat gondolták hivatottnak a piaci elégtelenségek leküzdésére?

o az állam a legnagyobb jövedelemtulajdonos

o kötelezőképessége miatt lehetőségei szinte korlátlanok

fiskális illúzió: a közszolgáltatások fedezete szét van terítve a társadalom tagjaira az adózás

révén, így azt kevésbé érzékelik, míg az általuk igénybe vett szolgáltatás hasznát legtöbbször

személyesen is fel tudják mérni

a két oldal aszimmetriája a közkiadások iránti többletkeresletben nyilvánul meg

D/Potyautasok, elfolyások és holtteher-veszteség

potyautas jelenség

o a megtermelt közjószágot az is használhatja, aki nem járult hozzá a költségekhez,

hiszen nem lehet kizárni a fogyasztásból

o itt nem externáliáról, hanem tudatos, egyéni döntésről van szó

o másik formája abból ered, hogy az állami szolgáltatások léte kiválthatja azok

bekerülését is a jószág fogyasztói közé, akik a piaci viszonyokban az egyensúlyi

pontban balra helyezkednek el a keresleti görbén, így önként lemondtak a jószágról

elfolyás

o pl. lyukas vödörben vizet hordani

o az elfolyás a kínálati görbe balra tolódását (vastagított vonal) jelenti, mértékét pedig

az e és d pont közötti különbség, áremelkedés adja

o az egyes feladatokra szánt eszközök egyéb célok, ill. személyek szolgálatába is állnak

→ nő a termelési ár, a kínálati görbe balra tolódik

o ennek megfelelően gyakori a közintézményekben a költségek túlértékelése, a

bőkezűbb személyi kiadások és eszközhasználat, az indokoltnál nagyobb munkaerő

foglalkoztatása stb.

o az elfolyás tehát a szolgáltató oldalán lép fel

o van egy minimális mértéke, amit nem lehet kiküszöbölni

o a pénz elköltője egyáltalán nem törekszik a lehető legtakarékosabb megoldásokat

megtalálni, ha idegen pénzét költi el

o az ábra alapján, ha megvizsgáljuk a teljes fogyasztói veszteséget, azt az a-b-P-P*

négyszöggel jellemezhetjük, amely két részre bontható:

b-c-P-P* négyszög a termelőkhöz kerül, ez az ő többletük → a jelzett

haszontömeg tehát nem vész el, csak gazdát cserél

a-b-c háromszög → olyan veszteség, ami teljesen eltűnik a társadalom

számára → holtteher-veszteség

az adózás és a közszolgáltatások távolítanak a piaci egyensúlyi helyzettől, rontják a

hatékonyságot és a társadalmi hasznosságot is a holtteher-veszteség miatt, míg ezek

csökkenése ellentétes hatású, de elesünk a közjavaktól és az általuk elérhető hasznoktól →

jóléti elemzés, hisz azt vizsgáljuk, hogy a sokféle hatás eredőjeként nő-e a jólét, vagy csökken

2.2.4. Kormányzati eszközök a piaci és kormányzati kudarcok kezelésére

adó

o az állami bevétel legfontosabb összetevője

o alkalmas arra is, hogy az áruk és szolgáltatások között értékbeli különbséget tegyen,

miáltal drágítja az adóztatott dolgot, így abból megtakarításra ösztönöz, vagy nehezíti

adott dolgok elérését

adókedvezmény

o hasonló hatású, mint az adó

o akkor használják, ha nem kívánnak általános kedvezményt, de egyes eseteket igen

o csökken a kedvezményezett értéke, de csökken az adótól elvárt bevétel is

árszabályozás

o főleg hátrányos helyzetek kezelésére

o a politikai szféra döntéshozói által fontosnak tartott termékek árának központi

meghatározása vagy korlátozása

o azt várják tőle, hogy a hátrányos helyzetben lévőket segíti a támogatott termékhez

hozzáférni, ugyanakkor gyakran elégtelen kínálathoz vezet, mert a termelőknek nem

éri meg az adott dolgot termelni

o széleskörű alkalmazása a feketepiac kialakulásához vezet

árverés

o cél: a lehető legjobb végeredmény elérése

o pl. közbeszerzés

díjak

o részben növeli a bevételeket, segíti a potyautasság csökkenését

o mindazokat eltéríti a közjószág fogyasztásától, akik azt csak ingyenessége miatt vették

igénybe

engedélyezés

o szabályozható vele a kínálat

o a cél lehet a fogyasztás korlátozása, vagy az extraprofit állami lefölözése

o másik területe a minőségi garanciák ellenőrizhetősége és állami garantálása

o túlszabályozás esetén kialakul a feketepiac

eladható engedélyek

o igyekszik ösztönözni az engedéllyel rendelkezőt arra, hogy a szolgáltatás fejlesztésére

és a beruházásra is fordítson eszközöket

hitelgarancia

o célja a hitelfelvevő beszerzéseit elérhetőbbé tenni azáltal, hogy az állam kezességet

vállal a visszafizetésre

hiteltámogatás

o itt az állam nagyobb szerepet vállal, maga fizeti az adósságszolgálat egy részét

információszolgáltatás

o fő cél az ismerethiány csökkentése

kereslet/kínálat egyesítése

o a két oldal jobb és pontosabb találkozását kívánja segíteni, csökkenti a piaci

súrlódásokat (oka lehet az információhiány, területi széttagoltság stb.)

o pl. munkapiac

kiszerződés

o adott szakértelem vagy szolgáltatás megvásárlása

o az állam a kedvezményezetteknek monopolhelyzetet és stabil megrendelést biztosít

kompenzáció kikényszerítése

o különösen a negatív externáliák esetében fontos eszköz

koncesszió (bérbe adás)

o segíti az állami tulajdon hatékony hasznosulását

o az eszközök lerablásához és elégtelen beruházási szinthez vezet, ha az állam nem

gondoskodik a megfelelő előírásokról és ellenőrzésről

költségvetési intézményi szolgáltatás

o államosítás vagy közszolgáltatás

o az állam maga hoz létre termelő vagy szolgáltató intézményt, és azt a költségvetésbe

integráltan működteti az államháztartási szabályoknak megfelelően

kötelező biztosítás

o pénzügyi alap képzése olyan esetekre, amelyek bárkinek kárt okozhatnak, valójában

csak egyeseknek, de előre nem tudjuk, hogy kiknek

o kényszeríti olyan szolgáltatások igénybe vételét, amelyek olyan károkat

kompenzálnak, amely lényeges társadalmi veszélyeket rejt

közösségi aktorok koordinációja

o az állampolgárok gyakran szívesen végeznének el feladatokat az állam helyett, nem

biztos azonban, hogy pontosan tudják, hogy mit és hogyan tehetnek → erre figyelni

kell!

piac megnyitása

o a monopóliumok korlátozzák a piaci innovációt, és hatékonysági veszteséget okoznak

a társadalom egészében

o kétfajta monopólium ellen léphet fel az állam:

az egyiket a piac maga hozta létre → cél a monopólium széttörése,

versenyhelyzet visszaállítása

korábbi állami beavatkozás hozta létre → állami szabályok megszüntetése,

verseny újbóli megnyitása

o a piacnyitásnál veszélyt jelent, hogy a vevői oldalon miként változik a helyzet, fel kell

mérni, hogy nincsenek-e olyan csoportok, amelyek többet vesztenek, mint amit mások

nyernek

piaci szimuláció

o az állami intézmények elkényelmesedése megakadályozásának eszköze

o az intézményt állítjuk olyan helyzet elé, mintha versenyeznie kellene

o a helyzet mesterséges, de nem ösztönző

szabályozás

o az állami beavatkozás legáltalánosabb eszköze

o köz által elvárt magatartások előírása, számonkérése, szükség szerint szankcionálása

o ha egy szabály megsértése tömeges → nem alkalmas a társadalom működtetésére

o puha jog szférája → inkább az ügymenetet szabályozza

o a szabály megsértése gazdálkodási probléma → ne a büntetés legyen nagy, hanem a

lebukás gyors

o a puha jogalkotás legfőbb veszélye a jogszabályok túlburjánzása → költségeket okoz

a társadalomnak

támogatás

o általános jövedelemhiány pótlása, hogy a piacon tudja a támogatott magát ellátni

o a támogatás alanya lehet személy vagy intézmény

o illesztett támogatás → a támogatást annak arányában adják, ahogy maguk is költenek

a támogatandó célra

o természetbeni támogatás → magát a kívánt árut vagy szolgáltatást kapja a támogatott

o Vocher rendszer → nem pénzt vagy terméket kap a támogatott, hanem egy termékre

szóló utalványt → a másodlagos piac itt sem zárható ki

2.2.5. A költség-haszonelemzés

lehetőség szerint az összes közvetlen és közvetett, mai és jövőbeli hasznokat és költségeket

vegyük számba a döntésnél → költség-haszonelemzés

monetarizálják a változókat

ha ez nem sikeres, akkor költség-hatékonyságelemzés

költség-haszonelemzés optimuma → az állami beavatkozás várható összjóléti növekménye

meghaladja az összes veszteségeket

2.3. A költségvetési vita

a költségvetés csak a legmagasabb szintű politikai döntéshozatal alapján kerülhet elfogadásra

→ a központi költségvetéshez parlamenti elfogadás szükséges, önkormányzatoknál

közgyűlési, képviselő-testületi döntés

érdekegyeztetés → vita

a közpolitikai vita egy tartós folyamat, ahol a szereplők többé-kevésbé állandóak, és a vita

tárgya is

változó tényező a vitában:

o a konkrét helyzetre adandó konkrét válasz

o azok az összeállások, alkalmi szövetségek, amelyek egy adott ügy mentén felosztják

az embereket

2.3.1. A vita szereplői

közpolitikai érdekcsoport → az adott probléma megoldásában azonos pozíciót elfoglaló

résztvevők alkalmi szövetsége, amely adott kérdésben jön létre, nem feltételez annak

hatókörén túlnyúló egyetértést

az érdekcsoportokat fel kell térképezni → stakeholder mapping

közpolitikai szervezetek → minden közpolitikai problémát kezelnek, beleértve a többiek

vitába hívását is; keretet adnak a vitának, egyes tagjaik maguk is véleményező szerepet

tölthetnek be

a közpolitikai vita weberiánus elmélete a közpolitikai szervezeteket két részre bontja:

o politikus → a vitát lefolytatja a politikai élet szabályai szerint

o bürokrata → meghatározott szabályok szerint végrehajtja a politikus döntéseit

ez a modell a valóságban súlyos korlátokba ütközött → a bürokrata saját értékekkel bír,

szerepzavar

közpolitikai vita funkcionális elmélete

o megpróbálja a fenti hibákat kiküszöbölni

o az állampolgárok egyszerre követelnek az államtól szolgáltatásokat, és ugyanakkor

ennek pénzügyi alapjait korlátozzák az adózás szabályozásával → fiskális illúzióhoz

vezet (a saját közszolgáltatások iránti igényüket magas szinten fogalmazzák meg,

hivatkozva arra, hogy „annyi pénze van az államnak”, de közben elfelejtik, hogy az

állam erőforrásai is korlátosak

o a weberiánus szereplőket az alábbiak szerint csoportosítja:

őrzők

redisztribútor, a költségvetés egyensúlyának megőrzése a feladata,

miközben minden igénynek ki kell elégülnie

pénzügyi hivatalnokok

skizofrén szereplők is vannak a rendszerben

o politikus

o ágazati bürokrata

költők

igényeket fogalmaz meg a költségvetéssel szemben

állampolgárok, intézményeket vezető bürokraták

skizofrén szereplők

o politikusok

o ágazati bürokraták

o ez az elmélet leszűkíti a vitát a költségvetésre

paradigmatikus modell

o a költségvetés helyére a szervezetek stratégiai vezetésének elve kerül

o három összefüggő cselekvési szintet különböztetünk meg: stratégiai, szabályozó,

operatív

stratégiai őrzők

sokfajta, gyakran ellentmondó közpolitikai részcélt logikai egységbe

foglalnak, kialakítják a célok közötti prioritást

részben politikusok, részben bürokraták képezik ezt a csoportot

egyértelmű szereplők:

o pártok vezető politikusai → kialakítják a programot, irányt

szabnak a közpolitikának

o politikai bürokraták → győztes pártból kerülnek ki → állásuk

addig tart, míg a párt uralma

skizofrén szereplők:

o beosztott politikus → egyszerre felel a stratégia

megvalósulásáért és a választói igények kielégítéséért

szabályozó

a stratégiát lefordítja a végrehajtás szintjére

hatásköröket, feladatokat, cselekvési lírásokat, ügymeneteket alkot

o politikusok

o ágazati bürokrata

költők

végrehajtók

azok, akik a közpolitikai programokat és intézményeket működtetik

egyértelmű szereplők

o intézményvezető

o beosztott bürokraták

skizofrén szereplő

o ágazati bürokrata

az állampolgárok ebben a felfogásban inkább kívül vannak a

rendszeren

az egyes szereplők vitában nyújtott teljesítménye határozza meg tényleges befolyásuk

mértékét és minőségét

2.3.2. Költségvetési vitahelyzetek, játszmák

játszma: olyan vitahelyzet, ahol a vita szereplői igyekeznek valós céljaikat leplezni, a minél

kedvezőbb helyzet elérése érdekében → zárt lapokkal játszanak

a játszmák kialakulását nagyban segíti, hogy egyetlen szereplő sem rendelkezik a rendszer

egészének minden információjával

A/A költők játszmái

Nagy költségvetési játszma

o az alsóbb szinten lévő felhasználók felfelé magasabb igényeket közvetítenek, amit

felül kétkedve fogadnak

o alul igyekeznek minél nagyobb részt elfogadtatni az igényeikből, és mivel felül

nincsenek tisztában a valós helyzettel, ezért valamennyi rész érvényesíthető, nem

feltétlenül ott és akkor, amikor és ahol a köz számára optimális lenne

Beruházási játszma

o alulról indul

o az esetleges maradványok és egyéb bevételek terhére kezdenek saját döntés alapján

beruházást az előző végrehajtási szakaszban, majd a tervezési szakaszban kéri már

hozzá a befejezéshez szükséges forrásokat és a működési költségeket, bízván abban,

hogy a központ nem hagyja veszni az addigi befektetést

Lobbizás

o igénylői magatartás

o személyes meggyőzés

o általában információk szolgáltatását jelenti, de kisebb ajándékok, tanulmányutak és

személyes nyomásgyakorlás is előfordul

Kisgömböc

o az igénylők egymás közötti játszmája

o valamelyikük igyekszik uralma alá vonni a másik intézményt, hogy annak erőforrásait

a maga szempontjai szerint használja fel

o nem feltétlenül öli meg a másikat, de nagyban korlátozza működését

Túlköltekezés

o a felhasználók igyekeznek többet költeni a megengedettnél

o erre lehetőséget ad, hogy a zárszámadásnál majd a többiek maradványai terhére

elismerik a többleteket

Év végi költekezés

o a keletkező maradványokat még dec. 31. előtt igyekszik elkölteni, bármire, hogy ne

csökkentsék a következő ciklusban számára adott előirányzatokat

o nem szakmailag racionális és okszerű a költés, hanem pazarló

Minőségi zsarolás

o ha az őrzők csökkenteni akarják a költők előirányzatát szakmai vagy normatív

okokból, mivel látják, hogy a társadalmi igények csökkennek

o a csökkenés elleni fő érv, hogy bár az igények csökkennek, de most van lehetőség a

minőségi fejlesztésre

Nagy kockázatok értékelése

o nagy kockázat: azok az események, amelyek ritkán következnek be, de nagy kárt

okoznak, elkerülésük igencsak költséges

o jó, ha az ember fokozatosan felkészül rá, de mivel ritkán következik be, ez nem

jellemző, a lehívott pénzt másra költik el

B/Az őrzők játszmái

Normázás

o norma: a teljesítmény standardizálásának eszköze

o egységnyi erőforráshoz határozzuk meg az elvárt kibocsájtást

o ezt igyekeznek minél feszesebbre vonni

o a végrehajtók mindig sokallják az elvárásokat, magasnak tartják a normákat

Alulfinanszírozás

o a teljesítmény kikényszerítésének eszköze

o szükségesnél kisebb erőforrás biztosítása

o a túlzott elvonás szervezeti ellenálláshoz vezethet

Pályázati játszma

o a beosztott intézmények külső pályázatokon megszerzett forrásának egy részét

önkényesen elvonják más célra, de a pályázat szakmai teljesítését persze elvárják

kisebb összegből is

Tűzoltás

o legégetőbb igények teljesítése

o a leghangosabban nem a legrászorultabbak sokszor, de a nagy számok törvénye

alapján nagyot nem lehet tévedni, ha rájuk hallgatunk

3. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS BEVÉTELI POLITIKÁJA

3.1 Elméleti alapok

az állam szolgáltatásait a piaci és kormányzati kudarcok miatt nem lehet az üzletben

meghatározott módon eladni → az állami bevételek nem függhetnek az állam saját gazdasági

teljesítményétől, bevételeit más módon kell megszereznie

bevételi rendszerek, amelyek az állam kötelező erejét használják ki a finanszírozáshoz

Clarke-adó → az fizet adót, akinek a preferenciája más preferenciájának rovására érvényesül

(azokra hárul a teher, akik miatt az államnak kiadása keletkezett) → nem biztosított, hogy a

terhelt képes fizetni, és hogy az így befolyt pénz elégséges a szolgáltatás előállításához

a kormány bevételi politikája a mai piacgazdaságokban az öncélú bevételszerzést nem

szolgálhatja

szufficites költségvetés esetén gyakori, hogy a többletet valamilyen formában visszajuttatják

az állampolgárokhoz → nem rendszeres juttatás, vagy adócsökkentés

nemcsak a bevételek típusa, de azok mértékének emelése és csökkentése is lényeges

közpolitikai vitatéma

befolyásolási hatás: ha a kormány tudatosan törekszik bevételi politikájában arra, hogy az

általa kívánt gazdasági hatást elérje → csak úgy lehetséges, ha az állam csak más gazdasági

szereplők termékeire vagy jövedelemszerző tevékenységére vagy annak egyes elemeire alapoz

→ drágítja az így igénybe vett bevételi alapot, csökkenti annak igénybevételét, csökkenti az

állami bevételt

éppen a befolyásolási funkció miatt előnyös az állam számára, ha olyan alapot választ, amely

az állampolgárok számára nehezen megkerülhető:

o árrugalmatlan termékek → az árak növekedési üteménél kisebb az igénybe vételük

csökkenésének üteme pl. üzemanyag

o semleges bevételi alapok → nem befolyásolja a gazdaság szereplőinek döntését pl.

sokáig a jövedelem volt ilyen, mint adóalap

o veszélyes lehet, ha a bevétel olyan alapokat támad, amelyek a gazdasági újratermelést

veszélyeztetik pl. amortizáció → erre csak vészhelyzetben lehet támaszkodni!

3.2. A bevételek típusai és jellemzőik

adó és adójellegű bevételek

nem adójellegű bevételek

állami vagyonhoz kapcsolódó bevételek

egyéb bevételek, adományok, segélyek, stb.

+ a számvitel szabályai szerint állami bevételek között kell nyilvántartani a hiteleket is, de mivel

ezeket más forrásokból kell fedezni a lejáratkor, ezért ezeket nem tekintjük a rendszeres bevételek

részének → vonal alatti tételek

3.2.1. Adójellegű bevételek

adók

o a költségvetési bevételek 80-90 %-át teszi ki

o a befizetésre kötelezett semmilyen közvetlen ellenszolgáltatásra nem formálhat igényt

az adóért cserébe

vámok

o nem jelentős bevételi tétel

társadalombiztosítási járulékok

o az adókkal ellentétben itt kötődnek konkrét ellenszolgáltatások a befizetéshez

3.2.2. Nem adójellegű bevételek

illetékek

o hatósági szolgáltatások átalányértékű megfizetése

díjak

o térítési díjak, a szolgáltatás költsége vagy annak egyes elemei

o pl. óvodai ellátás térítési díja

bírságok

o büntető politika eszköze

o rendszeres bevételként való tervezése veszélyes!

3.2.3. Állami vagyonnal kapcsolatos bevételek

privatizációs bevétel

o feleslegesnek tekintett vagyonelem eladásakor keletkezik

o csak magas szintű politikai döntés eredménye lehet

állami vállalkozások osztaléka

koncessziós bevétel

költségvetési intézmények felesleges kapacitásainak hasznosítása utáni befizetés

3.2.4. Adományok, segélyek, és egyéb bevételek

nemzetközi szervezetektől kapott segélyek

állampolgárok, gazdálkodó szervezetek által állami célokra teljesített felajánlások, adományok

3.3. Adórendszerek

adórendszer: az az adóportfólió, amit egy ország alakít ki az állami jövedelmek optimális

nagysága érdekében

adóalap-elszivárgás: adott adóztatott dolgot túl nagy mértékben vesznek igénybe → az

állampolgárok igyekeznek elkerülni a fogyasztását → más, kisebb adóval terhelt dolgot

fogyasztanak

az adóportfólió (sok dolog adóztatása) lehetővé teszi az egyes adóztatandó dolgok egyenletes

terhelését, az adóalap-elszivárgás kompenzálását → a sok adóból egy vagy több

mindenképpen elér mindenkit → „egy adó nem adó”

adónem → adófajta (átlagban egy mai állam átlag 44 adónemet használ, Magyarországon 14

van) → nincs érdemi összefüggés az országok fejlettsége, politikai berendezkedése és az

adónemek száma között

az adózási szokások hosszabb időszakban is stabilitást mutatnak, de előfordulhatnak ugrások

az adórendszer célja, hogy optimális bevételt érjünk el vele → optimális bevétel ≠ lehető

legtöbb bevétel! (az államnak nem célja a bevételi oldalon többletet felhalmozni)

az adórendszer a lehetséges adófajták egy olyan kombinációja, amelyet az adott politikai

közösség elfogad és legitimnek ismer el, hajlandó azt megfizetni

az egyes adónemek eltérő módon érintenek különböző társadalmi-gazdasági csoportokat és

személyeket → adómenedzsment

optimális alatt tehát azt értjük, hogy a különböző adónemek eltérő gazdasági-társadalmi

hatásait kell kihasználni a szükséges jövedelem beszedése érdekében, figyelve arra, hogy mind

a legitimálás, mind az igazságos teherviselés érvényesüljön az adott kombinációban

a több adónem segíti, hogy senki se legyen túlterhelve egyetlen adófajta miatt, de ne legyen

senkinek sem kibúvó az adófizetés alól

típusok kialakítása → nem köthető egyetlen kritériumhoz, vagy adójellemzőhöz, több tényező

együtthatása alkotja az egyes típusok jellemzőit → egyetlen rendszer sem adja fel azt az

alapelvet, hogy „egy adó nem adó” → minden rendszer használ minden adóalapfajtát, de

eltérő arányban

történeti áttekintés

o történeti adórendszer nem létezik! → a teljes bevételekre koncentráló adónemeket

alkalmaztak

o pénz megjelenése → átértelmezi az adókat, amelyek inkább a jövedelemre és az

áruforgalomra korlátozódnak

o szerencsejáték megadóztatása → addig jó, míg a bank nem veszít

o forgalmi adók → forgalmi típusú adórendszerek → két alapvető adónemre épült:

kereskedelemben beszedett, vevőt terhelő forgalmi adó + külkereskedelemre kivetett

vámok

o szabadverseny megjelenése → új adóalap keresése, amely összefüggött az állam

társadalmi-szociális szerepének növekedésével és az így egyre fokozódó bevételi

igénnyel

o nem pusztán a forgalomra kivetett adók mértékének növekedése okozott gondot,

hanem annak üteme is → pl. társadalombiztosítási rendszer kialakulása → a gondolat

az volt, hogy ne az állami segélyrendszer adjon kárenyhítést azoknak, akik ipari

balesetet szenvednek → legyen rá egy új forrás, arányosan a károkozással →

bérjárulék megteremtése → jövedelem terhelése (a modern adózás fő alapelve)

o ezzel kialakult egy korai átmeneti adórendszer, amely még őrzi a forgalmi típus

dominanciáját, de egyre erősödik a járulék szerepe azzal együtt, hogy a

társadalombiztosítás egyre több szolgáltatásra nyújt fedezetet

az új bevételi igényekre az adóalapváltás jelentett megoldást:

o jövedelemadó rendszere → a rendszer magát a gazdaság működését nem befolyásolja,

az adó nem növeli az árat, nem csökkenti a vásárolt mennyiséget

vámok megmaradtak, de egyre csökkenő súllyal

a rendszer leginkább vagyonra kivetett adókat visel még el

pl. USA, Kanada

o jövedelemadó rendszer módosulása → kiépül a társadalombiztosítási rendszer, de nem

járulékokkal, hanem általános adókból fedezi őket

jövedelemadó és forgalmi adó viseli a fő terheket

pl. Dánia, Ausztrália

o vegyes adórendszer → ha mindenkitől szednek adót, kivéve az exportálókat, akkor

ezzel előnyhöz juttatják őket a többi szereplőhöz képest, így fokozhatják a kivitelt

vámok alkalmazása nélkül is

ÁFA → termelés egész rendszerébe épített adó

erős jövedelemadózás + ÁFA + járulékok + az állam maga szintű vállalásai, főleg

szociális téren

o szocialista országok adórendszere → olyan adóalap, amit máshol nem használnak →

tőke megadóztatása

forgalmi adók + járulékoltatás

o adóreformok rendszere → a gazdaság élénkítése az adórendszerek átalakításán múlik

→ radikálisan csökkentették a jövedelemadókat → a fő teherviselő itt a járulék és az

ÁFA

jelentős kiadáscsökkenés is együttjárt vele → szociális szolgáltatások privatizációja

o második reform → eddig nem adóztatott pénzforgalom megadóztatása

adótipológia → milyen gazdasági vagy gazdaságpolitikai előnyt jelentenek az egyes

adórendszerek? → függ attól, hogy az állampolgárok mennyiben bíznak az államban

o magas bizalom → magas jövedelemadóztatási szintet is elfogadnak, a

versenyképesség megmarad pl. skandináv országok

o magas hit az egyéni teljesítőképesség mindenhatóságában és a bizalom is nagy →

magas jövedelemadókkal működtethető az állam pl. USA

o a nyugat-európai államok többsége a két fenti állapot között helyezkedik el → magas

általános adószintek, köztes bizalmi állapot

o bizalomhiányos államok → inkább a forgalmi adóra építenek, csökkentik a

jövedelemadók mértékét, de ez csak időleges előny, és a bizalom se lesz magasabb

4. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS SPECIÁLIS TERÜLETEI

4.1 AZ EU költségvetési gazdálkodása

A/Bevételek

1958-1970 között a költségvetést tagállami befizetésekből fedezték

1970-ben saját forrásokat vezettek be a költségvetés finanszírozására

o → hagyományos saját források

agrárlefölözés → nem uniós országokból érkező agrártermékekre kivetett

terhek, a világpiaci árak kiegyenlítését szolgálják

vámbevételek

o hozzáadottérték-adó (HÉA)

minden tagországra egységes kulcs alapján kivetett befizetési kötelezettség, a

befizetést havonta, az adott költségvetési évre meghatározott összeg arányos

részeként teljesítik

o GNI alapú hozzájárulás

a tagországok bruttó nemzeti jövedelme (GNI) alapján kalkulált befizetés,

amely az uniós költségvetés tervezett kiadásai és a három másik forrásból

befolyt összeg különbözetét fedezi

o egyéb bevételek

pontosan nem tervezhetőek, jelentőségük csekély

pl. bírság, késedelmi díj, kamatok, előző évek maradványai

B/Kiadások

agrártámogatás (35-40 %)

kohéziós politika → területi egyenlőtlenségek kiegyenlítése (30 %)

közösségi kezdeményezések finanszírozása → szorosan kötődik a közös politikához,

feltételük sok tagállam együttes cselekvése (15-20 %)

a világ gazdaságilag fejletlen részének támogatása, segélyprogramok finanszírozása (8-10 %)

Unió adminisztrációjának finanszírozása (5 %)

C/Eljárásrendek

az unió egy többéves, projekt alapú, többlépcsős elfogadású és végrehajtású rendben

gazdálkodik

o a költségvetés számait 7 évre fogadják el, a hétéves keretet éves költségvetésben

konkretizálják és pontosítják

o az adminisztrációs költségek kivételével a felhasználásra minden időszakban egyedi

projekteket hirdetnek

o a költségvetés első változatát a Bizottság készíti el → Európai Parlament és az

Európai Tanács elé terjeszti megvitatásra → elsőként a Parlamentnek kell elfogadnia

→ ha ez megtörténik, a Tanács dönt → ha nincs elfogadás, akkor először a

részletekről egyeztető bizottságban tárgyalnak, majd a Bizottság új tervezetet készít

→ ez addig tart, míg meg nem állapodnak → ha a döntés határidőre nem születne

meg, akkor az utolsó év költségvetési számai szerint kezdik az új periódust és az új

évet

4.2 A közintézményi gazdálkodási jellemzők, sajátosságok

4.2.1. Intézmények és jogosultságok

A/Költségvetési szerv

az állami feladatokat az állam részben vagy egészében költségvetési szerveken keresztül látja

el

a költségvetési szerv az államháztartás részét képező olyan

o jogi személy

o amely a társadalmi közös szükségletek kielégítését szolgáló

o jogszabályban, határozatban, alapító okiratban meghatározott

o állami feladatokat

o alaptevékenységként

o nem haszonszerzés céljából

o az alapító okiratban megjelölt szerv szakmai és pénzügyi felügyelete mellett

o az alapító okiratban rögzített illetékességi és működési körben

o feladatvégzési és ellátási kötelezettséggel végzi

költségvetési felelősségi szempontból megkülönböztetünk:

o teljes jogkörű (teljes felelősséggel gazdálkodik)

o részleges jogkörű (valamilyen más intézmény részeként csak egyes területeken végez

önállóságot)

intézményeket

mindez a felelősségi kör csak a folyó kiadásokra – a dologi és a személyi kiadásokra –

vonatkozik

a költségvetési intézményeknek tőkeműveletekre vonatkozóan nincs jogköre (nem ruházhat

be, nem adhat el eszközöket, hitelt és kölcsönt sem vehet igénybe)

közalapítványok, köztestületek → részben állami finanszírozású, állami résztulajdonú

közintézmények

B/Központi és fejezeti előirányzatok

központi vagy fejezeti előirányzat: olyan államháztartási kötelezettség, amelynek szakmailag

vagy politikailag indokolt az elkülönült kezelése és kimutatása

több típusa lehet, pl. költségvetés tartalék – nem kötődik egyetlen szervhez sem, mindenki

felhasználhatja

a különbség a kezelés szintjében van:

o központi előirányzat → kezelője a kormány

o fejezeti → miniszterek, országos szervek vezetői

a kezelés nem jelent saját kasszát, azt a törvények által meghatározott módon kell felhasználni,

s e törtvények meghatározzák a kedvezményezetteket és a pénz eljuttatásának módját is

nagyobb előirányzatok esetén, vagy ahol sok külső szereplővel kell kapcsolatot tartani, külön

kezelőszervezetet hoznak létre, aki a pályáztatást és az ellenőrzést is végzi a pénzkezelés

mellett az intézményben

beruházási keretek: kiemelten kezelődnek, központilag felügyelve, a kedvezményezett

költségvetési szervek nevesítve jelennek meg

C/Transzferek

a transzferek elkülönítését tartalmi és nem jogi vagy eljárási okok indokolják

nem jelentenek mást, mint pénzátcsoportosítást a lakosság egyes csoportjai között

nem igényel önálló intézményrendszer, az állami szervekre leginkább a törvényszerű és

pontos postázás feladata hárul + a jogosultságok meghatározása is állami feladat

D/PPP, magán- és közszféra partnersége

PPP (private public partnership): magán- és közszféra partnerségi konstrukciói

maga a beruházás, a vagyon létrehozása is a magánfél kötelezettsége, nem csak a működtetés

ugyanakkor a működtetés is állami feladatok ellátását jelenti → a koncesszor elsősorban az

államtól kapott díjakból kell, hogy fedezze a működést és az adósságszolgálatot

a PPP konstrukció csak akkor működik megfelelő módon, ha mindkét fél vállal valamifajta

kockázatot → ez a kockázatviselés a díj mértékében kell, hogy kifejeződjön

végül a vagyon az államra száll meghatározott idő után

E/Formai alapok

a költségvetési szervek költségvetését elemi költségvetésnek nevezik

elemi költségvetés: a költségvetési szervnek a feladatait és tevékenységét összefoglalóan

ismertető, a bevételeket és a kiadásokat részletes jogcímenként és tevékenységenként,

valamint funkciónként tartalmazó, a foglalkoztatottak létszámára és összetételére, a

költségvetési feladatmutatókra is kiterjedő költségvetése

jogszabályokra alapulva készül

4.2.2. A menedzsment problémája: a hatékonyság

A/Fogalmak

a szervezet teljesítményének és a felhasznált eszközöknek a viszonya

általában az adott eszközökből a lehető legtöbb eredményt hozó tevékenységet tekintjük

hatékonyabbnak, különösen a fejlesztések esetében

ugyanakkor sok esetben csak azt tudjuk megítélni, hogy az adott eredményt mennyi eszközzel

érhetjük el, ahol a kisebb eszközfelhasználást tekintjük hatékonyabbnak → takarékossági elv

ritka esetekben a gazdálkodó nem tehet mást, mint a veszteségeket próbálja meg minimalizálni

→ legkisebb eszközzel a legkisebb veszteség elérése

a hatékonyságot hányadosként számolhatjuk:

hatékonyság = célok/eszközök

(pénzben kifejezett értékben)

további két alapvető kategória:

o gazdaságosság: az erőforrások legolcsóbb beszerzése az erőforrások minőségi

azonossága mellett

o hatásosság, eredményesség: a tényleges teljesítmény mennyire felel meg az elvárt

teljesítménynek

a hatékonyság tehát a gazdaságosságból és eredményességből összetevődő fogalom

a hatásosság összetevői:

o output → a szervezet célszerinti teljesítménye, a termék

o outcome → a szervezet tágabb létéből vagy a termékéből származó hatása, befolyása

(lehet társadalmi vagy jövőben megjelenő hatás)

o minőség → a minőség akkor teljes mértékű, ha az ügyfeleknek is megfelel!

A hatékony közigazgatási munka tehát abban nyilvánul meg, hogy adott eszközfelhasználást

föltételezve, az elfogadott programot a polgárok megelégedettsége mellett, ill. annak érdekében

valósítja meg a legolcsóbb erőforrások felhasználásával.

B/A hatékonyság forrásai

a hatékonyság javításának több módja is lehet

az egyszerű megtakarítás korlátozott eszköz a hatékonyság növelésére

Lehetőségek bemutatása a tűzoltóság példáján keresztül:

1. Alkalmi tűzoltóság

a tüzet mindenkinek, minden eszközzel el kell oltani

különösebb technikai felszereltség és képzettség nincs, általános készség a tűzoltás

hatékonyságvizsgálat nincs

eszköze a tömeges lerohanás

2. Önkéntes tűzoltóság

kisebb, rendszeresen jelentkező tüzek eloltására jön létre

a közösség néhány tagja szervezetbe tömörül

tűzfigyelés

megjelenik a finanszírozási igény → a közösség állja

3. Hivatásos tűzoltóság

nagy közössége, nagy mindent elpusztító tüzeinek kára teremti meg a szervezettebb és

hatásosabb módszert

azonosítják a megelőzést

megszervezik az állandó tűzoltóságot

a finanszírozást költségvetési elvek szerint határozzák meg mértékében és

módszerében egyaránt

4. Magántűzoltóság

működése a biztosítási elvet követi → a biztosítottak rendszeres díjat fizetnek azért,

hogy tűz esetén a tüzet ingyenesen eloltsák, akinek nincs biztosítása, azzal

megfizettetik

hatásosság → alkalmi vs. önkéntes tűzoltás → az utóbbi biztosabban kezeli a kis

tüzeket, az első abban is megbízhatatlan

hatékonyság → az első három egy kategóriát képez → a gazdaságosság egyik esetben

sem vizsgált, a katasztrófa elkerülése ezt háttérbe szorítja → a hatékonyság ez esetben

a racionalitás egy formája, amely eredményre vezet az érzelmekkel szemben → egyre

nagyobb tüzet lehet legyőzni vele

Hatékonyságjavulás módjai:

szervezeti változás

funkcionális fejlődés

technikai fejlődés

technológiai elv

személyzet, létszám

hatékonyság vizsgálata

D/Díjak

a közintézmények két esetben szorulnak rá, hogy tevékenységüket részben vagy egészében

megfizettessék azokkal, akik azt igénybe veszik, és halandóak is fizetni érte

o ha a politikai vezetés úgy dönt, hogy adott szolgáltatást részben vagy egészében meg

kell fizettetni a túl sok potyautas vagy az állampolgári államháztartási felelősség

kialakítása miatt

o ha a politikai vezetés megengedi, hogy a közintézmény szabad kapacitásait a piacon

értékesíthesse

díjak megállapítása → piaci árképzés szabályai szerint

o a saját ér nem lehet magasabb a konkurensek árainál, kivéve, ha jelentősen jobb

minőséggel tudok előállítani → ekkor kevesebb lesz a potenciális vevők száma!

o az ár nem lehet alacsonyabb, mint a megtermelt utolsó termékegység költsége, a

határtermékhez tartozó határköltsége → ha a határköltség megegyezik a piaci árral,

akkor optimális a termelés/szolgáltatás kapacitása

figyelembe kell venni az állami eszközök értékvesztését is! → az amortizáció és a közvetett

öltségek termékegységre jutó részének eltitkolása nem lehet hasznot növelő tétel

ha olyan szolgáltatást, vagy terméket nyújtunk, aminek nincs piaci megfelelője → nincs mód

az összehasonlításra, a vásárló is kénytelen az államot választani → monopóliumoknál

megszokott alacsony kapacitás-magas ár árképzési elv

az árképzés iteratív folyamat → addig növelhető az ár, amíg a vevő száma nem csökken,

figyelemmel a méltányossági szempontokra, és addig csökkenthetőek a költségek, amíg a

minőség radikálisan nem romlik

ársapka → a központi árellenőr vagy tulajdonos csak részben engedi érvényesíteni az inflációs

növekedést az árnövekedésben

ha az állami szolgáltatás/termék fogyasztójával olyan díjat fizettetünk meg, amely csak a

szolgáltatás/termék piacon beszerzett összetevőjének költségét téríti meg számunkra

o ne olyan beszerzési forrásunk legyen, amelyik monopolhelyzetben van, mert akkor

drágán ad el keveset → beszerzők versenyeztetése

o a területi árkülönbségek erősen befolyásolják, hogy milyen áron tudunk biztosítani

adott terméket

kialakult az a módszer is, hogy az államok központilag állapítanak meg eljárási díjakat átalány

összegben, azt központilag kezelik

D/Csőd a költségvetési intézményeknél

fizetésképtelenség nem nagyon fordulhatna elő az intézményeknél, mégis lehetséges speciális

esetekben, főleg ott, ahol nagyobb a költségvetési autonómia

fizetésképtelenség esetén két helyzet lehetséges:

o az intézmény felszámolása → a maradék feladat és erőforrás más intézményhez kerül,

vagy végleg megszűnik a tevékenység

o csőd → az intézmény tartozásának valamilyen rendezése és az intézmény

újjászervezése indokolt az állami feladatellátás rendszerében → a vezetés önálló

döntési kompetenciáját felfüggesztik, kincstári biztost neveznek ki, aki felügyeli az

erőforrások felhasználását, és tervet dolgoz ki az újjászervezésre, majd azt végrehajtja

8. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS PÉNZÜGYEI

8.1 Adózási alapfogalmak

8.1.1. Adózási alapfogalmak

adó fogalma

o olyan törvényben előírt, állammal szembeni kényszer jellegű befizetési kötelezettség,

amelyért a befizetőnek semmilyen közvetlen ellenszolgáltatásra való joga sem

keletkezik

o lehet közvetlen (SZJA) vagy keretjellegű (helyi adó, ahol a törvényi kereten belül az

adó kivetése önkormányzati rendelettel történik)

o lehet kivetéses vagy önadózás

o az adótörvények előírásai szerint az adókivetésnek, befizetésnek egyértelműnek, a

hatóság által ellenőrizhetőnek és tévedés vagy csalás esetén szankcionálhatónak kell

lennie

o az adóteher levonása túlnyomóan pénzben történik, de kivételes esetekben sor

kerülhet a naturáliákban történő teljesítésre is

o közvetlen ellenszolgáltatás hiánya ≠ az adózó nem részesedik a közkiadásokból →

részesedésének alapját nem a befizetési kötelezettség teljesítése és nem is a befizetett

összeg nagysága képezi, hanem a rászorultság, ill. az alanyai vagy állampolgári

jogosultság

o akit nem terhel adókötelezettség, ill. azt nem, vagy hiányosan teljesíti, az ettől még

nem záródik ki a közkiadások igénybevételéből

o helyi adók → az önkormányzat bevételének részét képezi, a törvény adta korlátokon

belül az önkormányzat szabadon dönt az adók kivetéséről

adóalany:

o az a természetes vagy jogi személy, aki – önadózásnál – az adó kiszámításáról és

befizetéséről gondoskodik, ill. – kivetéses adózásnál – aki terhére a fizetési

kötelezettséget az adóhatóság előírja:

közvetlen (egyenes, direkt) adó: az adó jelentette közgazdasági terhet

közvetlenül az adóalany viseli, másra nem, vagy csak közvetetten tudja azt

áthárítani pl. SZJA

közvetett (indirekt) adó: az adóalany és az adó közgazdasági terhét viselő

(effektív adófizető) személye különválik pl. ÁFA (alanya a kereskedő, de az

ÁFA terheit a vásárló viseli)

o az adóalany meghatározásánál fontos szempont, hogy a kötelezettől a lehető

legegyszerűbben legyen beszedhető a pénz, és hogy minél kevesebben tudjanak

kibújni a fizetési kötelezettség alól

adótárgy:

o az adó tárgya az a jogviszony (általában vagyoni) vagy gazdasági esemény, amely

alapján a törvény adófizetési kötelezettséget keletkeztet

o előfordulhatnak olyan adók, ahol nem beszélhetünk közvetlen adótárgyról, mert ezek

járulékosan kapcsolódnak valamely más adóhoz (pl. az önkormányzati adó a személyi

jövedelemadóhoz kapcsolódik)

o az adótárgy és a tárgyi adó két külön fogalom!

tárgyi adó: olyan adóztatási mód, ahol az adóalany sajátos körülményeire való

tekintet nélkül – valamely tárgy vagy jog birtoklása esetén – kerül

meghatározásra az adófizetési kötelezettség

adóalap:

o az adó tárgyához szorosan kapcsolódó, pénzben mérhető mennyiség

o nem más, mint az adótárgy közvetlen mennyiségi megfogalmazása

adónem:

o adott adótárgyat többféle módon lehet minőségében és mennyiségileg megragadni, így

különböző alapok képezhetőek belőle

o egy adótárgy egy jellemzőjéhez társított adóalap jelenti az adónemet

o pl. dohány, mint adótárgy megközelíthető értékében (cigaretta fogyasztási adónem)

vagy tárgyiságában (tárgyi adó)

adómérték:

o az adózó mekkora összeget köteles befizetni

o az összes adóalany befizetési kötelezettségét összeadva megkapjuk, hogy az állam

mekkora adóbevétellel számolhat

adókulcs:

o az adóalaphoz a törvény szerinti adómértéket rendeli hozzá

o az adóalap ismeretében az adókulcs segítségével számítható ki az adófizetési

kötelezettség

o ha az átlagadókulcs az adóalap növekedése esetén:

változatlan → proporcionális (az adóalap minden egységére, annak mértékétől

független azonos arányú adó pl. ÁFA)

növekvő → progresszív adó (pl. SZJA)

csökkenő → degresszív adó (pl. SZJA tételes átalányozás)

o az adók közgazdasági hatásmechanizmusainak elemzésénél a következő adókulcs-

fogalmak használatosak még:

átlagadókulcs → az adóalap egészére vetítve beszedett adó összege annak

hány százalékát teszi ki

határadókulcs → az adóalap utolsó (legmagasabb) egységére mekkora

adóteher jut – az adóteher egységnyi változása az adómérték hány egységnyi

változását eredményezi

az adóztatás terheket ró gazdaság szereplőire → magántulajdonon és a vállalkozás

szabadságán alapuló piacgazdaság esetében a törvényhozás csak akkor jogosult adók

kivetésére, ha ennek eredményeképp az államra testált funkciók valamelyikének

megvalósítását elő tudja mozdítani

fedezeti funkció:

o az adóztatás alapvető célja az államháztartás feladatainak teljesítéséhez felhasználni

szükséges bevételek biztosítása → az állam a fedezeti funkció betöltése érdekében

szükségszerűen befolyásolja a gazdasági szereplők magatartását, döntéseit

befolyásolási funkció:

o tudatos felvállalása sérti az adórendszerrel szemben támasztott, szigorúan vett

semlegesség kritériumát

o túlzott mértékű alkalmazása alapvetően adórendszer-függővé teheti az áru- és

tőkepiacok működését, gyengítve azok hatékonyságát

o az adórendszerben használt különböző kedvezmények szolgálnak a befolyásolási

funkciók tudatos funkciók érvényesítésére

o háromfajta kedvezmény lehetséges:

adómentesség → az adóalapba már bele se kell számítani a kedvezményezett

tételeket

adóalap-kedvezmény → a kedvezményezett tételt be kell számítani az

adóalapba, de az adó kiszámításakor már nem kell figyelembe venni

adókedvezmény → a kiszámított adóból lehetséges a kedvezményezett tételre

eső adó kivonása

8.1.3. Az adórendszerrel szemben támasztott követelmények

igazságosság, méltányosság

o az abszolút igazságosság direkt módon történő megvalósítására való törekvés eleve

kudarcra van ítélve

o a közösségi gazdaságtan az adóztatás területére a méltányosság két ismérvét tartja

kezelhetőnek:

1. haszonelvűség

az adórendszer akkor méltányos, ha az adóterheket az adófizetők

olyan arányban viselik, ahogyan a közkiadásokból részesednek

egy közszolgáltatás terheit lehetőleg az azt leginkább igénybevevők

csoportjának kell viselnie

a hatékonyság elve két feltételt is sért, amelyek az államháztartás

egészére vonatkozóan megkerülhetetlenek:

az állam redisztribúciós funkciója → nem egyeztethető

össze a haszonelvűséggel

globális fedezet elve → az államháztartás egy-egy

alrendszerén belül, annak valamennyi bevétele fedezi

annak valamennyi kiadását

2. közteherviselő képesség (egyenlős haszonáldozat elve)

mindenkinek teherviselő képessége arányában kell kivennie részét a

közkiadások finanszírozásából

mindenkire akkora adóterhet kell hárítani, amekkora a többiekével

azonos hasznosságról való lemondást eredményez

ez az elv képezi a progresszív adóztatás gyakorlatának alapját az

SZJA vonatkozásában:

ugyanis minél alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik

valaki, annál nagyobb részét költi fogyasztásra

minél magasabb viszont a jövedelem, annál nagyobb a

lehetséges fogyasztási kombinációk száma és a közöttük

való választás szabadsága + a jövedelmek mind nagyobb

része kerül a fogyasztás helyett megtakarításba

azonos összegű jövedelem adóként való befizetése

nagyobb haszonáldozatot jelent az első kategóriába

tartózóknak

a magasabb folyó jövedelemből nemcsak abszolút

összegben, hanem arányában is több kerül adóként

levonásra

hatékonyság

o a közkiadások finanszírozásához szükséges bevételeket a gazdasági növekedés

ütemének lehetséges minimális csökkentése mellett kell beszedni

o az adóztatás szűkíti a gazdasági növekedéshez rendelkezésre álló forrásokat

o az adórendszer annál kevésbé hatékony, minél inkább csökkenti a gazdasági szereplők

együttes megtakarítási hajlandóságát

o a végső fogyasztás iránti kereslet mértékének túlzott csökkentése az adóztatás által

szintén nem tartozik a hatékonynak tekinthető megoldások közé

semlegesség

o a piacgazdaság működésének lehető legkisebb zavarát eredményezi

o szigorú értelemben → a piaci szereplők egymáshoz viszonyított pozíciója egyáltalán

nem változik az adóztatás következtében

o enyhébb (valóságban érvényesíthető) → az adórendszer nem változtatja meg a piaci

szereplők pozíciójának sorrendjét

o a semlegességi követelmény korlátokat szab az adórendszeren keresztüli

befolyásolásnak, ill. az állam bevételi oldalon folytatott redisztribúciós

tevékenységének

egyértelműség

o valamennyi a valóságban előforduló gazdasági szituáció esetén megállapítható kell

legyen, hogy áll-e fenn valamilyen adótárgyat megvalósító jogviszony, és ha igen,

akkor hogyan lehet az adóalapot és az adómértéket meghatározni

o ennek a törvény szövegéből egyértelműen levezethetőnek kell lennie

egyszerűség

o gondot okoz, ha a törvény megfogalmazásai a köznyelvhez szokott ember számára

nehezen érthetőek, megnehezítve ezzel saját helyzetének az adószabályokhoz képesti

beazonosítását → szándékosság hiányában is adófizetési- vagy bevallási kötelezettség

pontatlan teljesítéséhez vezethet

alacsony adminisztratív költségek

o egységnyi adóbevételre kell a lehető legkevesebb adminisztratív ráfordítást

megcélozni

o nemcsak az adóhivatal ráfordításai, hanem az adóalany által a bevallás és befizetés

teljesítése érdekében vállalt kötelezettségek is ebbe a fogalomkörbe tartoznak

stabilitás

o az adórendszer jelentős változása nagyarányú áru- és tőkepiaci mozgásokat indíthat el,

kiszámíthatatlansága pedig a rövid távú döntések irányába tolja el a gazdasági

szereplők viselkedését

o ezért fontos feltétel, hogy az adórendszerben alapvetően alkalmazott megoldások

hosszútávon stabilak legyenek

rugalmasság

o a gazdasági teljesítmények és a közszolgáltatások iránti igény mind összegében, mind

szerkezetében folytonosan változik → ezeknek a változásoknak a hatásait az

adórendszernek is követnie kell

o a középtávon várható változások kezelésére hivatott eszközöket előre, kiszámítható

módon kell a rendszerbe építeni és csak végszükség esetén, vagy előre nem tervezhető

gazdasági-társadalmi fordulat kezelésére szabad az adórendszer alapelemeit

megváltoztatni

8.2. A legfontosabb adónemek bemutatása

8.2.1. Személyi jövedelemadó

legfontosabb közvetlen adó, világszerte az adórendszer alappillére

ez az adónem alkalmas leginkább az igazságossági-méltányossági kritérium érvényre

juttatására

működésének alaplogikája két lépcsős:

o adóalap meghatározása

az SZJA törvények általában az egyén teljes tárgyévi folyó jövedelmének

adóztatását szabályozzák

a jövedelem meghatározása az egyén bevételeinek alapján, az ezekkel

szemben csökkenő tételként elszámolható költségek levonásával történik

az adóév folyamán realizált valamennyi pénzbevételhez hozzá kell adni a

természetben kapott juttatásokat (levonva a bevételnek nem számító

tételeket), majd ebből az összegből kell levonni az adótörvény által

költségként elismert kiadásokat

a bevételnek nem számító tételeket két csoportba sorolhatjuk:

természetüknél fogva nem számítódhatnak bele az adóalapba (pl.

felvett kölcsönök, adó-visszatérítések, nem önálló tevékenységhez

kapcsolódó költségtérítések, kártérítés jellegű biztosítási bevételek)

az adótörvény speciális rendelkezései miatt bevételnek nem

tekintendő tételek (pl. pénzbeli és természetbeni társadalmi

juttatások)

a következő lépés a bevételekkel szembeállítható költségek levonása

(költségként mindig csak a bevétel érdekében felmerült kiadás számolható el)

a magyar rendszer négy bevételi csoportot különböztet meg:

önálló tevékenységből (pl. egyéni vállalkozás)

nem önálló tevékenység (pl. alkalmazotti jogviszony)

ingó és ingatlan vagyon érétkesítéséből származó

egyéb forrásból származó (pl. tőkejövedelem)

az első két csoport nem negatív eredményének egyenlege adja az összevont

adóalapot, míg a többi bevétel utáni adómérték külön-külön kerül megadásra

o adómérték meghatározása

összevont adóalap esetén → adótábla segítségével történik (adótábla:

mekkora összevont adóalapra mekkora adóteher jut)

a többi bevételi csoportnál → külön-külön meghatározott adóalap utáni,

bevételi fajtánként eltérő proporcionális kulcsokkal kerül kiszámításra az

adómérték ill. a tételes átalányadózás körében a tevékenység szerint az

törvényben meghatározott összeg

az így meghatározott adómértéket csökkentik még a szintén erősen

adótörvény-specifikus, alapvetően a személyi körülményeket méltányoló, ill.

bizonyos ösztönző jelleggel bíró adókedvezmények

az adókedvezmények figyelembevételének általános szabálya, hogy az eredeti

adómértéket nem haladhatják meg

szja-nál adóvisszatérítés csak adóelőleg-túlfizetésből ill. tévesen nagy korábbi

befizetés revíziójából adódhat

speciális megoldások:

o a méltányosság megvalósítása érdekében alkalmazott progresszív adókulcs gyakran

éppen a méltányosság érvényesítését sértené → különösen fontos a családi jövedelmi

helyzet figyelembevétele a személyi jövedelem adóztatásban

o ennek leggyakrabban alkalmazott megoldásai:

eltartottak után járó adó- vagy adóalap kedvezmények

házastársak splitting-módszerű adóztatása (a két kereső jövedelmének átlaga

kerül egyenként adóztatásra)

o hasonló megoldás a kötelező társadalombiztosítási rendszer keretében fizetett

nyugdíjak és bizonyos ösztöndíjak kezelése, melyek bizonyos esetekben teljes

adómentességet élvezhetnek, de lehetséges, hogy növeljék az összevont adóalapot, és

ezzel más jövedelmeket magasabb szinten adóztat

8.2.2. Társasági adó

feladata a gazdasági társaságok jövedelmének bevonása a közteherviselésbe

a társasági adó szabályozásának legfontosabb elemei

o adókulcs meghatározása

o az adóalapnak a számviteli mérleg szerinti nyereséghez képesti elszámolása

az adókulcs a nemzetközi gyakorlatban általában akkora vagy némileg magasabb, mint a már

megtakarításokat is finanszírozni képes személyi jövedelem adókulcsa

az osztalék eltérő adóztatásának alapja a gazdasági növekedés ösztönzésében és a hazai

tőkepiac helyzetében és szerkezetében keresendő

mind nemzetközi, mind hazai tekintetben rendkívül fontos a társasági és a személyi

jövedelemadó összhangja azokon a területeken ahol átjárhatóak egymás között, azaz az adózó

bizonyos szabadságot élvez a tekintetben, hogy tevékenységének eredményét elsősorban

melyik adó hatálya alá összpontosítja (pl. egyéni vállalkozó)

8.2.3. Általános forgalmi adó

az összfázisú (valamennyi értékesítésé fázisban megfizetendő) forgalmi adó a közvetett adók

legfontosabb megjelenési formája

a közvetlen adókénál lényegesen nagyobb biztonsággal kalkulálható összeget a költségvetés

likviditása szempontjából kedvező egyenletességgel és viszonylag alacsony adminisztratív

ráfordításokkal képes biztosítani

bruttó módon való beszedése esetén hátrányos tulajdonsága ugyanakkor, hogy az azonos

végterméket előállító vállalatok közül árelőnybe hozza a kevesebb értékesítési fázissal

rendelkezőket

további hátránya, hogy ha egymással szoros árucsere-kapcsolatban álló országok jelentősen

eltérő adókulcsokat alkalmaznak, mert így a fizikailag közel azonos, de származási ország

szerinti különböző adótartalmú termékek torz piaci feltételek között versenyeznek egymással

az összfázisú nettó forgalmi adó lényege, hogy minden egyes értékesítési periódusban csak az

előző fázis óta létrejött új érték után kell az adót megfizetni

nemzetközi áruforgalom kezelése

o az exportőr ország költségvetése a teljes addigi adótartalmat visszatéríti, míg az

importőr ország a határon bejövő áruértéket terheli meg az ott érvényes adókulcs

szerinti mértékkel

o az EU-n belül a belső vámhatárok eltörlésével a származási ország eleve érvényesül

beruházási kiadások adójának levonhatósága, valamint az egy országon belül – termékenként

– különböző adókulcsok, továbbá adómentes termékek és szolgáltatások létezése

o a különböző kulcsok méltányossági szempontokra vezethetőek vissza

o tárgyi mentességek általában a pénzügyi rendszer működési logikájával adódnak

o az alanyi mentességek adminisztratív megtakarítási okokból erednek

az export kezelése és – viszonylag alacsony hozzáadott érték esetében – normál kulcsos input

és kedvezményes output esetén kénytelen rendszerszerűen biztosítani az adó-visszatérítés

intézményét, ami a visszaélések irányába nyit nehezen eltorlaszolható kiskaput

8.2.4. Fogyasztási adó

speciális, egyfázisú (a végső értékesítésnél vagy – adóigazgatási okokból – a termelőtől a

nagykereskedő felé történő értékesítéskor lerovandó) forgalmi adó

csak a termékek viszonylag szűk körére, általában néhány jellemzően alacsony keresleti

árrugalmasságú, nem alapvető létszükségleti cikkre, luxuscikkekre terjed ki

8.2.5. Társadalombiztosítási járulék

megfizetése speciális szolgáltatások igénybevételére jogosít

ezeket nemzetközileg öt csoportra osztják:

o öregségi nyugdíj

o betegségbiztosítás - gyógyítási költségek fedezete

o munkabaleseti biztosítás – munkabalesetek sérültjének időleges vagy végleges

támogatás

o munkanélküliség esetére járó támogatás

o családbiztosítás – családi pótlék, anyasági támogatás

megosztott fizetési kötelezettség, mert a munkaadók és a munkavállalók közösen fizetik a

munkavállaló javára

a járulékkulcs rendszere lehet lineáris, progresszív, vagy degresszív

a legfőbb probléma vele, hogy kiterjedt formájában a jövedelmekre kettős adóztatást vezet be

→ a járulékalap megegyezik a személyi jövedelemadó alapjával

8.3. Adóadminisztráció

az a kettős folyamat, amely részben az adóportfólió kialakítását, részben az adók beszedése

megszervezésének tevékenységeit foglalja magában

hagyományosan az adókat úgy tekintik, mint egyszerű bürokratikus folyamatot, ahol az állam

dönt, hivatal végrehajt, az állampolgár pedig engedelmeskedik

közpolitika alapú adóadminisztráció központi problémája az adótervezés

adótervezés: az adófizető azon megfontolásait és tevékenységeit, amelyekkel meghatározza,

milyen adókat és milyen mértékben fog megfizetni:

o egyrészt jelent közpolitikai programalkotást → az állampolgárok és érdekképviseleti

szervezeteik befolyásolják a politikai/bürokratikus döntéshozókat a megfelelő

adóportfólió kialakításában

o másrészt jelenti a program implementációját → az egyénnek az adóbeszedést és

adóelszámolást befolyásoló tevékenységet → milyen adót és milyen mértékben fizet

meg?

ez alapján a következő adózói magatartások különböztethetőek meg:

o adópolitikai résztvevő

törvények és egyéb jogszabályok kialakításában való állampolgári részvétel

o adóoptimalizáló

az adózó a törvényes keretek között határozza meg a neki megfelelő adózási

szintet, a tényleges adófizetés mértékét

o adóelkerülő

az adózó már részben törvénytelen eszközöket is igénybe vesz az adózás

elkerülésére, ennek mértéke azonban kicsi

o adócsaló

adófizetés elkerülése

pl. mikor számla nélküli vásárlásnál olcsóbban adják az árut, számlagyár

8.3.1. Az adómorál

adómorál: az az állampolgári magatartás/hajlandóság, amely az adófizetéssel szemben

tömegesen kialakul egy adott időszakban

milyen szívesen, mennyire önkéntesen támogatott az adott adózási szisztéma

nem megfigyelt gazdasági tevékenység: az állami szervezetek (adóhivatal, statisztikai hivatal,

bíróságok) által nem megfigyelhető tevékenységek arányát jelzi, mint a tiltott tevékenységek

és az adóeltitkolások

a fejlett piacgazdasági országokban erős az állam iránti bizalom, míg másutt gyenge ez a

kapcsolat, s ez jellemzően a fejlettség függvényében változik

ahol magas az állam iránti bizalom, ott magas az adósági hajlandóság → adóadminisztráció

alaptétele → az állampolgárok úgy gondolják, hogy a pénzükért ténylegesen őket segítő

szolgáltatásokat kapnak

8.3.2. A kormányzat eszközei

az adóbeszedés szabályainak meg kell felelnie a társadalmi elvárásoknak

A/Adózási alapelvek

az adóbeszedés nem lehet önkényes, a pillanatnyi szükségletekhez igazodó tevékenység

legalitás

o csak törvényi szinten lehet adót kivetni, az abban meghatározott szabályok szerint

az adóztatás egységessége

o azonos elvek és eljárási rendek szerint kell az adózást megszervezni

méltányos eljárás elve

o az eljárás nem sértheti az általános jogelveket, személyiségi jogokat

o az adóbeszedéshez elengedhetetlenül szükséges mértékben korlátozhat csak jogokat

o fontos elemei a következők

az adózó tájékoztatáshoz való joga

az adózó jóhiszemű joggyakorlásának és együttműködésének kötelezettsége

a szerződések tartalma szerinti minősítésének elve

a piaci ártól való eltérés tilalma

rendeltetésszerű joggyakorlás

megkülönböztetés tilalma

o az egyes adózók között nem tehető különbség az adózáshoz szükséges mértéken túl

mérlegelés elve

o a hivatal szűk körben lehetőséget kap sajátos egyedi eljárások alkalmazására az

eredményesség érdekében

o különösen fontos:

a szerződések tartalma szerinti minősítésének elve → a hivatal nemcsak a

gazdasági tevékenységeket leíró dokumentumok formai elemeit ellenőrzi,

hanem azok valós gazdasági tartalmát

piaci ártól való eltérés tilalma → a dokumentumoktól függetlenül a hivatalnak

bizonyos esetekben nem az ott megadott árak a meghatározóak (amelyek

általában alacsonyabbak a piaci árnál az adóelkerülés miatt), hanem a

statisztikákból következtethető árakat veszik figyelembe az eljárásban

B/Adózók jogai, Adózók Kartája

adóhivatal kötelezettségei

o adózó tájékoztatásának joga → a hivatal kötelessége az adózó tájékoztatása, az

eljárási szabályok ismertetése, az adózók kötelezettségének pontos meghatározása

o adózó jóhiszemű joggyakorlásának feltételezése → a hivatal csak megfelelő

bizonyítékok alapján indíthat büntetőeljárást az adózó ellen

o adótitok védelme → az adózással összefüggő adatokat a hivatalnak zártan kell

kezelni, illetékteleneknek nem adhatja át

adózó számára betartandó

o együttműködési kötelezettség → köteles betartani a törvényi szabályozásokat és

segíteni a méltányos eljárás szerint végzett hatósági tevékenységet (pl.

adatszolgáltatás) + nyilatkozattételi kötelezettség

o rendeltetésszerű joggyakorlás → az adózó adóoptimalizálási tevékenysége nem

lépheti át a törvényi határokat

Adózók Kartája → a fentieket részletesen rögzíti

C/Büntetőpolitika

az elvárt magatartást büntető szankciókkal is ki kell kényszeríteni

gyakran a megkívánt magatartás elérésének két feltételét szokták megfogalmazni

o egyetértés a szabállyal → adómorál

o a szabályszegők gyors és eredményes tetten érése

o a büntetés mértéke szükséges, de nem elégséges feltétele a szabálykövetésnek

o mindennek alapfeltétele az, hogy az adott személy milyen mértékben vállal kockázatot

a közgazdasági modellek a kockázatkerülő személyiségeket feltételezik

a kockázatvállalók a számított mértéknél magasabb szinten szegnek szabályt

az alacsonyabb adómorál szinten magasabb az adócsalást vállalók aránya → az adóhivatalok

lazább ellenőrző tevékenysége és a magasabb korrupciós szint áll a háttérben

az adójog a büntetésfajták sokféle formáját alkalmazza az egyszerű adóbírságtól a

börtönbüntetéssel való fenyegetésig → a mértéket az adóelkerülés módja és mértéke határozza

meg

a büntetőpolitika nem helyettesítheti az adómorált

D/Szervezeti kérdések

az állami bevételek biztosítása speciális közigazgatási szakértelmet és felelősségi kört igényel

→ adóhivatal

az adóhivatalnak sokrétű feladata van, a legfontosabb az adóbehajtás, annak dokumentálása,

állami támogatások kezelése, vagy egyéb szervezeteket megillető bevételek beszedése, ha az

normál módon nem tudja megtenni

szervezetelméleti szempontból meghatározó alapelv a túlzott behajtási tevékenység

elkerülésének biztosítása → úgy kell maximalizálni az adóbevételt, hogy az ne haladja meg a

törvényi mértékeket egyetlen adózó esetében sem

éppen ezért már nem alkalmazható az adóbérlés megoldása

o adószedés privatizációja

o profitszerző tevékenység, ahol az állam megbíz vállalkozókat, hogy beszedjék az adót

üzleti tevékenységként

o túladóztatást eredményez → az állam pénzszükségletén túl a vállalkozó költségeit és

profitját is meg kell fizetni

a modern adóztatás közigazgatási tevékenység, hatósági eljárás

az adóhivatal gyakran követi szervezetileg a weberi bürokratikus elveket

a helyi önkormányzati adókat az önkormányzat szedi be → ehhez külön apparátust kell

felállítania

éves vagy páréves teljesítményszerződések köttetnek a hivatal vezetése és a kormányzat

között az aktuális bevétel biztosítására, amikor is a vezetés szabad kezet kap a munka

megszervezésére és megfelelő premizálási rendszerek kialakítására az adómaximalizálás

érdekében

egyes adónemekre külön szervezeteket hoznak létre → pl. pénzügyőrség, amely főleg a

vámok és az állami monopóliumokból származó bevételek behajtásáért felelős

8.3.3. Az adóeljárás

az adózás kettő eljárási folyamat

o adómegállapítás → adókötelezettség dokumentálása és kiszámítása mind az adóalap,

mind az adófizetés mértékét illetően

o adófizetés → pénzügyi teljesítés

önmagában egyik folyamat sem elégséges az adókötelezettség teljesítéséhez

az adóeljárás kétféle típusát különböztetjük meg

o önadózás → az adózó feladata megfelelő időben és módon az adókötelezettség

mindkét folyamatának teljesítése, az adóhivatal ilyenkor utólag dokumentál és

utólagosan ellenőriz

o kivetés → az adóhivatal végzi az adómegállapítást, melyet az adózó utólag vitathat,

majd az eljárás lezárása után megfizet

A/Az adómegállapítás és annak dokumentálása

az adókötelezettség dokumentálása folyamatos napi tevékenység minden gazdálkodó és adózó

számára

maga az adózás külön dokumentumokat és dokumentálási előírásokat is igényel

o bejelentkezés az adózók listájára

minden gazdasági tevékenység megkezdése előtt meg kell tenni

adószám

o adómegállapítás

önadózónál ez az adózó feladata → adóbevallás

kivetésnél az adóhivatalé

e dokumentumokat meg is kell őrizni

egyes esetekben lehetséges, hogy más személy vagy szervezet végezze el a munkát az adózó

helyett, ha az adómegállapításhoz szükséges adatok birtokában van

az adózó egyszerűsített módon is elvégezheti egyes esetekben az adminisztrációt

az adózó folyószámláját az adóhivatal vezeti, ahol nyilvántartja a befizetéseket és a

kötelezettségeket → a számla egyenlege mutatja, hogy van-e tartozása az adózónak, vagy

esetleg túlfizetett

adóellenőrzés

o önellenőrzés → az adózó joga arra, hogy utólagosan módosítsa a bevallását

o adóelemzés → a kialakított rendszer mennyire hatékony és működőképes, hol

javítható vagy fejleszthető

B/Ellenőrzés

igazolja az adóhivatalhoz beérkezett adatok hitelességét és a tényleges gazdasági

tevékenységeknek való megfelelését

önbevallásos rendszer → az ellenőrzés az adóhivatal fő feladata

kivetéses adó → itt is szükség van ellenőrzésre, mert ott is lehet adathiány vagy adatletitkolás

milyen mértékben és mélységben kell az ellenőrzést elvégezni? → a becsült adóhiányok

mértéke, másrészt az ellenőrzés költségei határozzák meg

minden adózó teljes körű ellenőrzése nem hatékony, mégis bizonyos esetekben szükséges a

folyamatosság → adóbevallások összevetése az adóhivatal által kötelezően gyűjtött adatokkal

→ egyszerűsített adóellenőrzés

adóellenőrzési típusok

o teljes körű ellenőrzés

o egyszerűsített ellenőrzés

o ismételt ellenőrzés a korábban megállapított hiányosságok pótlásának ellenőrzése

végett

o előzetes ellenőrzés → túlfizetés esetén pl. amikor a kifizetés jogosságát vizsgálják

az adóellenőrzés nem nyomozás

az ellenőrzési eljárás követelményei:

o teljeskörű bizonyítás → a vizsgálat során minden felmerült és elképzelhető

szempontot vizsgálni kell

o adózó javára szóló bizonyítékok kötelező feltárása

o szabad bizonyítás elve → mindkét fél szabad belátása szerint gyűjthet és hozhat

nyilvánosságra bizonyítékokat

ellenőrzési eljárás szabályai:

o az eljárás csak felsőbb utasításra történhet, megbízólevél birtokában

o az adóalanyt nem kell feltétlenül értesíteni az ellenőrzés előtt

o az ellenőrzés folyhat az adózó telephelyén vagy a hivatalban

o az adóellenőr minden olyan tevékenységet elvégezhet, amely segíti az adózás

törvényességét: iratokat foglalhat, személyektől nyilatkozatokat kérhet stb.

o a vizsgálat egyes lépéseit dokumentálni kell (jegyzőkönyv)

o jegyzőkönyvet követően kerülhet sor a hiányosságok pótlására, szankciók kiszabására,

szükség esetén a bűnügyi nyomozói tevékenységek elindítására

o a szankciók lehetnek

pénzbüntetés

tevékenységtől eltiltás, adószám visszavonása

határozat és végzés már a jogi szankcionálás formája

D/Adófizetés, mint pénzügyi teljesítés

az adó összegének megfizetése történhet készpénzátutalással vagy banki utalással

az egyes adónemekre külön számlákat biztosít az adóhivatal

ha az adózó nem fizeti be a bevallásában szereplő adót → az adóhivatal felszólítás útján

jogosult annak behajtására

o inkasszó

o lefoglalás

o végrehajtás

o árverés

másrészt lehetőség van szociális indokkal adókönnyítések elérésére

E/A modern informatika szerepe

papírmentes dokumentáció

interneten keresztüli ügyintézés

adatbányászat

pénztárgép adatainak bekötése az adóhivatalhoz

8.3.4. Az adózás nemzetközi vonásai

államok közti adóverseny

mit tekintünk az adózás alapjának?

o illetőség szerint → az állampolgárság vagy az adott országhoz való tartós személyes

kötődés alapozza meg

o területi elv szerint → a jövedelem forrásául szolgáló tulajdon földrajzi helye határozza

meg

o a forrás elv szerint a gazdasági tevékenység helye határozza meg az adózást,

függetlenül a tulajdon nyilvántartási helytől

o ezeket az elveket együttesen is alkalmazhatják az államok

az adózók alapvető törekvése a kettős adóztatás elkerülése→ egyezmények az államok között

az EU esetében még nem beszélhetünk egységes adóadminisztrációról → adóharmonizáció

o nem rendelkezik adóhatósággal, csak adópolitikai szervezettel

o adóalanyok állampolgársághoz kötődő megkülönböztetésének tilalma

o az adózás véletlen elmaradásának, és az ebből származtatatható visszaélések

megakadályozása

o egynél több adórendszerhez tartozásból adódó többletköltségek minimalizálása

STIGLITZ-FÉLE TANKÖNYV

4. JÓLÉTI GAZDASÁGTAN: HATÉKONYSÁG VERSUS

MÉLTÁNYOSSÁG

A hatékonyság és az elosztás közötti (kompromisszumos) átváltási viszonyok:

a nagyobb mértékű méltányosság érdekében a hatékonyság egy bizonyos részét fel kel adni

(Pl. Robinson, Péntek és a narancsok)

szegénységi index: a népességnek azt a hányadát méri, amelynek a jövedelme egy bizonyos

kritikus szint alá esik

Pareto-hatékonyság

valakinek a helyzete anélkül javul, hogy bárki más helyzete rosszabb lenne → Pareto javulás

ha a körülményeket nem lehet úgy megváltoztatni, hogy valaki jobb helyzetbe kerüljön

anélkül, hogy egyidejűleg valaki más rosszabb helyzetbe kerülne → az erőforrások allokációja

Pareto hatékony/Pareto optimális

Pareto-hatékonyság és individualizmus

a Pareto-hatékonyság csak az egyes emberek jólétével függ össze, nem pedig különféle

egyének relatív jólétére vonatkozik pl. egy olyan változás, amely nyomán a gazdagok sokkal

jobb helyzetbe kerülnek, a szegények helyzete azonban nem változik, szintén Pareto javítás

fontos, hogy egyes emberek hogyan érzékelik saját jólétüket → fogyasztói szuverenitás

általános elve → minden egyén a legjobb ismerője saját szükségleteinek és vágyainak, s annak

hogy mi szolgálja legjobban saját érdekeit

Fogyasztói szuverenitás vs. paternalizmus

paternalizmus: a kormányzat részéről irányításra szorulnak az állampolgárok rövidlátóságuk

miatt

általában az a vélekedés, hogy a legtöbb önkormányzati programot az egyének szemszögéből

kell értékelni → arra kell tekintettel lenni, hogy a programok a különböző egyéneket hogyan

érintik

A jövedelemelosztás

a Pareto elv legfontosabb korlátja, hogy a jövedelemosztást illetően nem nyújt támpontokat

A hasznossági függvény és a határhaszon

Tegyük fel, hogy Robinsonnak 100, Pénteknek 20 narancsa van (A pont)

Ha Robinsontól narancsokat veszünk el, és Pénteknek adjuk őket, az arányosnál több narancsot

veszítünk – pl. ha 4 narancsot veszünk el, Péntek csak 3 narancsot kapna (B pont)

Ha viszont 8 narancsot adnánk, akkor elveszítünk 3 narancsot, s Péntek csak 5 narancsot kap meg (C

pont)

A lehetséges kombinációk halmazát lehetőség halmaznak nevezzük.

Ha túlhaladunk a C ponton, még ha több narancsot is veszünk el Robinsontól, péntek nem kap további

narancsokat (ő csak bizonyos mennyiségű narancsot bír el)

A D pont nem Pareto hatékony pont→Robinson jobb helyzetben van C esetén, de Péntek nem kerül

rosszabb helyzetbe

E pontban mindketten egyaránt rosszabb helyzetben vannak

tegyük fel, hogy a kormány annak érdekében növeli az adókat, hogy valamilyen

közszolgáltatást nyújthasson → az emberek keményebben dolgoznak, kevesebb a

szabadidejük, kevesebbet fogyasztanak → rosszabbul járnak, de az állami szolgáltatásoknak

köszönhetően jobb helyzetbe kerülnek → ha az új állapotot preferálja a régivel szemben,

akkor a jóléte növekedett

Vagyis ha Pénteknek egyre több és több narancsot osztunk, jóléte növekszik → jólétének szintje és a

narancsok száma közötti összefüggést hasznossági függvénynek nevezzük!

azt a többlethasznot, amit a többletnarancsnak köszönhetően élvez, határhaszonnal nevezzük

Az a határhaszon, amit a 20. narancs után a 21. narancsnak köszönhetően nyer → M20 határhaszon,

és így tovább

A hasznossági függvény meredeksége = határhaszon

a 21. narancstól a 22. felé haladva Péntek többlethaszna kisebb, mint 20-tól 21-ig → csökkenő

határhaszon elve

Robinson esetében, amikor narancsokat veszünk el tőle, a haszna csökken, s ahogy egyre többet és

többet veszünk el, minden egyes újabb narancs elvesztésével egyre több hasznot veszít

Ahogyan a narancsokat átadjuk, Péntek haszna növekszik, Robinsoné csökken → haszonlehetőség

görbén ábrázolható → azt a maximális hasznot képviseli, amelyet az egyén a gazdaságban elérhet, ha a

mások által élvezett haszon szintjei adottak

Pareto-hatékonyság és a haszonlehetőség görbe

ha a források allokációja nem hatékony → a gazdaság a haszonlehetőség görbe alatti pontban

(az ábrán i) működik

bármely olyan változás, amely innen a gazdaságot i’ pontba vezeti át → Pareto javulást

eredményez → a társadalom mindkét csoportja jobb helyzetbe kerül

A haszonlehetőség görbe bármely pontja Pareto-hatékony, vagyis senkinek a helyzetén nem lehet

javítani anélkül, hogy valaki másnak a helyzete ne romlana. Az elmozdulás az i pontból i’ pontba ezért

Pareto javulás. A-ból a B-be vezető mozgás a haszonlehetőség görbe mentén való elmozdulást

képvisel: mindkét pont Pareto hatékony. Az i pontból az A pontba való elmozdulás egy nem hatékony

pontból nem Pareto javulás, hiszen az első fogyasztó rosszabb helyzetbe kerül.

a haszonlehetőség görbe mentén bármely pont az erőforrás-allokáció Pareto hatékony

állapotának felel meg → senki sem kerülhet jobb helyzetbe anélkül, hogy valaki más rosszabb

helyzetbe kerülne

bármely kormányzati döntés esetén azt a kérdést kell először megvizsgálni, hogy a program

nem hatékony ponttól vezet-e át egy hatékony ponthoz, vagy legalább közelebb visz-e egy

ilyen ponthoz (a görbe alatti területen!)

a Pareto elv sajnos nem ad kritériumot a görbén elhelyezkedő pontok rangsorolásához

bár az A pont Pareto hatékony, az i pedig nem az, a Pareto elv alapján nem tudjuk

megmondani, hogy érdemes-e az A pontot preferálni az i ponttal szemben, vagy fordítva

ha egy pont nem Pareto hatékony, akkor tudjuk, hogy kell lennie egy olyan változásnak,

amelynek köszönhetően mindenki jobb helyzetbe kerül, de csak ezzel az egy dologgal

lehetünk tisztában

Pareto-hatékonyság és a kompenzációs elv

egyes vélekedések szerint a gazdaságpolitikák értékelésének megfelelő kritériuma az, ha a

gazdaságpolitikai változás pénzbeli értéke a nyertesek számára haladja meg a vesztesek

kárának pénzbeli értékét → ilyenkor elviekben a nyertesek képesek kompenzálni a veszteseket

a kritikusok szerint azonban egy szegény ember által elvesztett 100 dollárnak nagyobb

jelentősége van, mint egy gazdag ember által nyert 100 dollárnak

Tegyük fel, hogy a kompenzációs elvnek megfelelően Robinson narancsainak száma 120-ra nő, Péntek

narancsainak száma pedig 10-re csökken → ez azért jó, mert így már több narancs van, és Robinson

elvileg képes arra, hogy kompenzálja Pénteket a változásért

egyes gazdaságpolitikai változásokat, Pareto-javulássá tevő kompenzációkat sokszor azért

nem valósítanak meg, mert gyakran nehéz azonosítani a nyerteseket és a veszteseket, ill. hogy

mekkora a nagyságrendje a nyereségeknek és veszteségeknek

Tegyük fel, hogy parkot építünk, és ismerjük mindenki ízlését! Kiszámíthatjuk, hogy a parknak

köszönhetően minden érintett mennyivel kerülne jobb helyzetbe → park pénzbeli értéke magasabb

lenne, mint az építési költség

Vannak, akik többre tartanák a parkot másoknál → ha mindenkire olyan díjat állapítunk meg, amely

arányban áll az illetőknek a park révén nyert hasznával → Pareto javulás

Tegyük fel, hogy mindenkire egységes adót vetünk ki a park kapcsán! → így már nem Pareto javulás a

park létesítése, mert vannak, akiknél a nyereség nem érné el a fizetendő adók szintjét

A társadalmi közömbösségi görbe és a jövedelemelosztás

a Pareto elv segítségével nem tudunk olyan helyzeteket összehasonlítani, ahol egyes emberek

pedig rosszabb helyzetbe kerülnek → hogyan viszonyítsuk a nyertesek nyereségeit a vesztesek

veszteségéhez?

közömbösségi görbe → az egyén számára a haszon azonos szintjét képviselik

ha az egyén magasabb közömbösségi görbére kerül, akkor haszonszintje is magasabb

társadalmi jóléti függvény – társadalmi közömbösségi görbe: az egyes emberek azon

haszonkombinációit adja meg, amelyeket illetően a társadalom közömbös → segítségével

kényelmesen elgondolhatók azok a fajta kompromisszumok, amelyekkel a társadalom

szembesül, amikor egy csoport jobb helyzetbe kerül, egy másik csoport helyzete pedig romlik

a társadalom persze jobb helyzetbe kerül, ha mindenki jobb helyzetbe kerül → ez megfelel a

Pareto elvnek

az egyén közömbösségi görbéjét a jószágok olyan kombinációjának halmazaként

határozhatjuk meg, amelyek az egyén számára a haszon azonos szintjét nyújtsák → amelyek

esetében a hasznossági függvénynek ugyanaz az értéke

a társadalmi közömbösségi görbét a különböző egyének vagy csoportok

haszonkombinációinak halmazaként határozzuk meg, melyek a társadalom számára a jólétnek

ugyanazt a szintjét nyújtják → a társadalmi jóléti függvény értéke ugyanaz

a társadalmi jóléti függvény alapot nyújt a társadalom erőforrás allokációjának

rangsorolásához, eltérően a Pareto elvtől, amelynek segítségével csak azt mondhatjuk, hogy

egyik helyzet abban az esetben jobb, mint egy másik helyzet, ha mindenki legalább olyan jó

helyzetben van, és valaki jobb helyzetbe került, mint korábban

Társadalmi döntések

hogyan hozhatóak meg?

o leírjuk a lehetőségek halmazát → társadalom számára elérhető alternatívák halmaza

A pont: kezdeti helyzet, alternatív helyzet az összes többi pont (D és E nem Pareto hatékony opció)

ahhoz, hogy ezeket az átváltási viszonyokat értékelni tudjuk segítségül kell hívni a társadalmi

közömbösségi görbéket

Társadalmi döntések a gyakorlatban

azonosítjuk a lehetőségek halmazát, aztán pedig a hatékonyság és az egyenlőség átváltási

viszonyait elemezzük, a kettő valamilyen egyensúlya alakul ki → társadalmi közömbösségi

görbe

választás egyenlőség és hatékonyság között

Utilitarizmus vs. rawlsizmus

a társadalmi közömbösségi görbék a társadalom attitűdjét fejezik ki (itt is kérdés a

hatékonyság és az egyenlőség közötti viszony, kinek mi a fontos?)

az egyik legrégebbi álláspont szerint a társadalom jóléte az egyes egyéni hasznok összegeként

ábrázolható → utilitarizmus

W=U1+U2

ebből az következik, hogy a társadalomnak hajlandónak kell lennie arra, hogy egy szegény

egyén jólétéből bizonyos mértékű hasznot feladjon egy gazdag egyén jólétének hasonló

megnövekedése érdekében → az ilyen átcsoportosítás nem függ bármelyikük hasznának

szintjétől → a társadalmi közömbösségi görbe egy egyenes vonal

a társadalom nem az iránt közömbös, hogy az első egyén gyarapodik 1 naranccsal, a másik

pedig egyet elveszít → ha az első egyénnek alacsonyabb a jövedelmi szintje (kevesebb

narancsa van) akkor haszonnövekedése 1 plusz narancsnak köszönhetően nagyobb lesz, mint a

haszon csökkenés a második egyén esetében

bármely egyén hasznának egységnyi növekedése hasonló értékű a társadalom számára

a társadalomnak csak akkor kell elfogadna a szegényebb ember hasznának csökkenését, ha a

gazdag ember hasznának ezzel egyidejűleg sokkal nagyobb növekedése valósul meg:

ahogy a szegényebb egyén egyre rosszabb és rosszabb helyzetbe kerül, a társadalom

közömbösségéhez arra van szükség, hogy a gazdagabb egyén hasznának növekedése egyre

nagyobb és nagyobb legyen (a közömbösségi görbe egyre meredekebbé válik)

rawlsizmus → egy társadalom jóléte csak a legrosszabb helyzetű egyének jólétén múlik, a

társadalom jobb helyzetben van, ha a legszegényebbek helyzete javul, a többiek jólétének

gyarapodásával azonban nem nyer semmit sem

a jobb helyzetű egyén jólétének gyarapodása semmilyen mértékben nem képes arra, hogy a

rosszabb helyzetű egyén jólétének csökkenését ellensúlyozza:

ha fokozzuk az első csoport hasznát, változatlan szinten tartva a másodikét, akkor ugyanazon a

közömbösségi görbén maradunk, a társadalom nem kerül jobb helyzetbe

a társadalom jóléte csak abban az esetben növekszik, ha az első és második csoport jóléte

egyaránt fokozódik

Az utilitárius és a rawlsi társadalmi jóléti függvények összehasonlítása

utilitárius feltételek mellett minden egyes ember hasznának növekedését azonosnak értékeljük

→ ha az a többlethaszon, amelyet egy szegény ember egy többlet dollárjövedelemből nyer,

meghaladja az egy dollárt veszítő gazdag ember veszteségét, akkor a társadalmi összjólét

növekszik a dollár átadásával

ha a gazdag embertől a szegény emberhez vezető dollártranszfer bizonyos pénzbe kerül, akkor

nem folytatjuk a jövedelem átcsoportosítását

rawls-i jóléti függvény esetén akkor folytatjuk az erőforrások átcsoportosítását a gazdag

embertől a szegény felé amíg ezáltal a szegényebb embert jobb helyzetbe tudjuk hozni → nem

vagyunk tekintettel arra, hogy ezáltal milyen költségeket terhelünk a gazdag emberre

Rawls és az egalitarizmus

lehetnek olyan változtatások, amelyek a rosszabb helyzetű embernek kicsit javítanak a

helyzetén, a gazdagabbnak viszont jóval erőteljesebben → az egyenlőtlenség egyértelműen

növekszik

Rawls szerint azt mondaná, hogy az ilyen változtatást érdemes megtartani, mert a

legszegényebb ember jobb helyzetbe kerül

az egalitáriusok szerint viszont egy ilyen változtatás nem szerencsés hiszen növeli az

egyenlőtlenséget

A társadalmi jóléti függvények levezetése

társadalmi szerződés: az emberek bizonyos jogokat és hatalmakat biztosítanak az államnak,

amelynek fejében az állam bizonyos szolgáltatásokat nyújt, amelyekhez az emberek az állam

nélkül nem juthatnának hozzá, vagy csak nagyobb költségek árán → ez alapján egy

elfogadható adózási program olyan, hogy ennek köszönhetően az egyén jobb helyzetbe kerül,

mint amibe a kormányzat nélkül került volna

Személyek közötti összehasonlítás

a személyek közötti haszon összehasonlításhoz fel kell tennünk, ahogy az egyénnek juttatott

többletdollár határhaszna csak az illető jövedelmétől függ → szegény embernél magasabb,

gazdagabbnál kisebb

Hatékonysági veszteségek mérése

mennyi pénzről volna valaki hajlandó lemondani a hatékonyságveszteség kiküszöbölésének

érdekében?

Tegyük fel, hogy egy doboz cigaretta előállításának költsége C0, az adó az árat pedig C0+t összegre

emeli. Tegyük fel, hogy a fogyasztó már az adó feltételei mellett q0 cigarettát vásárol, az adó

megszüntetését követően pedig fogyasztásának értéke q1. (a cigarettaadó megszüntetésével

egyidejűleg olyan egyösszegű adó bevezetésére kerül amelynek következtében helyzete nem lesz sem

jobb, sem rosszabb)

holtteher veszteség (Harberger háromszög) → cigarettaadó bevezetése miatti

hatékonyságvesztés (egy olyan egyösszegű adó, amelynek hatása az egyes emberek jólétére

megegyezne a cigarettaadó hatásával, az adóbevételek nagyságát ABC értékkel növelné)

Tegyük fel, hogy a kezdeti fogyasztás 100 doboz cigaretta, és a cigarettaadó megszűnésével a

fogyasztás 10 dobozzal nő; az adó 10 cent, a termelés összege dobozonként 1 dollár. (adóbevétel 100

csomag szorozva 10 centtel = 10 dollár)

A fogyasztó az első plusz doboz cigarettáért 1,1 dollárt, a másodikért 1,09 dollárt, a harmadikért 1,08

dollárt stb. hajlandó fizetni.

Ha megszüntetik az adót, és az ár a C0 értékre, a termelési költség (1 dollár csomagonként) értékére

csökken, akkor a teljes összeg, amelyet az illető hajlandó fizetni 10 cent szorozva 100 dobozzal = 10

dollár volna (ezt az összeget spórolja meg az első 100 doboz cigarettán, amit megvesz) plusz 10 centet

hajlandó adni a 101-ik dobozért, 9-et a 102-ért stb.

A cigarettaadó 10 dollár jövedelmet adott, a holtteherveszteség pedig 50 cent (ennyi jön ki a végén)

A gazdaságpolitikai döntések meghozatala

kevés gazdaságpolitikai változás jelent Pareto javulást, a legtöbb váltással együtt jár az

eshetőség, hogy néhány állampolgár rosszabbul jár

a jóléti közgazdaságtan hasznos kereteket kínál ahhoz, hogy a méltányosság és a hatékonyság

központi kérdései szisztematikus módon elemezhetőek legyenek

a jóléti közgazdászok számára használatos fogalmi a eszköz – a társadalmi jóléti függvények,

a holtteher veszteség mérése, a Harberger háromszög – nincs teljesen híján az értelmezési

problémáknak

7. AZ ÁLLAMI TERMELÉS ÉS A KORMÁNYZATI

SZAKAPPARÁTUSOK

A közjavak közszolgálati termelése és az állami szektor által biztosított magánjavak

a kormányzati termelés jelentős része a közjavak biztosításával kapcsolatos, ill. azokra a

termékekre összpontosul, amelyeket államilag nyújtott magánjavaknak nevezünk (pl. oktatás)

a kormányzatnak meg kell finanszíroznia a közjavakat, de a termelésükben nem kell részt

vállalnia

A törvények és a kormányzati programok igazgatása

a kormányzat talán legfontosabb termelési teljesítménye, hogy gondoskodik a törvények és a

kormányzati programok közigazgatási érvényesítéséről és megvalósításáról

ha egy program kialakítására rosszul kerül sor, méltánytalanságok és hatékonysági

veszteségek adódhatnak

1. a választók megválasztják a közhivatalnokokat

2. a közhivatalnokok megalkotják a programokat és kinevezik a végrehajtásért felelős

szakapparátust

3. a szakapparátus szolgáltatásokat nyújt a választóknak a program keretein belül

4. az érdekcsoportok a folyamat minden szakaszára befolyást gyakorolnak

Állami termelés a piacgazdaságokban

a kormányzat mind a közjavak, mind a magánjavak termelésében részt vesz – mind a

központi, mind a helyi önkormányzati szinten + szerződik magánvállalkozásokkal is, azzal a

céllal, hogy azok a kormányzat vagy közvetlenül az állampolgárok számára terméket vagy

szolgáltatást nyújtsanak (a kormány költségére)

Magánjavak állami termelése

USA-ban az állami termelés területei:

o posta

o villamos energia

o vasút

o biztosítás

o bank és hitelezési tevékenység

o föld és természeti kincsek

Európában az állami termelés a legtöbb országban szélesebb körű

Magyarországon a 90-es években a privatizációs nagyobb része megtörtént

A természetes monopólium

olyan gazdasági ágazat, ahol a növekvő hozadék jelentősége miatt minden kibocsátási szinten

egyetlen vállalat működik pl. telefon szolgáltatás, víz és áramszolgáltatás

mivel a termelés átlagköltsége a kibocsátás növekedésével csökken, az a hatékony, ha az

ágazatban csak egyetlen vállalat működik

veszteség nélkül megvalósítható kibocsátás maximuma: Q1 szint, ahol a keresleti görbe metszi

az átlagköltség görbét

hatékonyság viszonyt azt kívánja meg, hogy az ár egyenlő legyen a határköltséggel (Q0),

azonban ha a vállalat a határköltséggel egyenlő árat szab meg, akkor veszteséget szenved

(mert a határköltség<átlagköltség)

ilyenkor a kormányzat felé általában az a kérés, hogy az ágazat kapjon állami szubvenciót,

cserébe a vállalat a határköltséggel megegyező árat állapít meg

Q1 pont = zéró profit pont

o ahol a természetes monopóliumok működnek, ha feltesszük, hogy effektív potenciális

verseny érvényesül

tegyük fel, hogy egy vállalat olyan árat próbál megszabni, ami magasabba termelési

átlagköltségnél → ha könnyű a belépés és a kilépés, akkor ez a vállalkozás azonnal ki lenne

téve más belépők versenyének, akik olcsóbban kínálnák a szolgáltatást → attól, hogy egyetlen

vállalat működik az ágazatban, még nem gyakorol monopol hatalmat

A meg nem térülő költségek hatásai

olyan költségek, amelyek nem nyerhetőek vissza akkor, ha a vállalat kilép az adott ágazatból

belépési korlátként hatnak

A többtermékes természetes monopóliumok

ha több jószágot termel a vállalat, az áraknak akkor is meg kell haladnia a határköltséget →

vajon az ár és a határköltség arányának minden terméknél meg kell egyeznie?

kereszt szubvenció → az egyik terméktől átcsoportosít a másik termékbe

A kormányzat további lehetőségei a magánérdekek és a társadalmi érdekek összebékítésére:

szabályozás és adóztatás

egy piaci kudarc jelenléte önmagában véve még nem teszi indokolttá a kormányzati fellépést,

még annak igazolására is szükség van, hogy a kormányzat további problémák előidézése

nélkül képes helyesbíteni egy piaci kudarcot

a termelés közvetlen ellenőrzése helyett a kormányzat választhatja a közvetett ellenőrzést,

vagyis alkalmazhat szabályozási megoldásokat és/vagy adókat (támogatásokat) annak

érdekében, hogy az üzleti vállalkozásokat a közérdek szolgálata felé irányítsa

akik az adóztatásban látják a megoldást, úgy gondolják, hogy e helyzetnek három előnye is

van az állami tulajdonnal szemben:

o konzisztensebb és hatékonyabb országos gazdaságpolitika valósítható meg

o egyértelműbben fel lehet mérni, hogy egy adott célkitűzés megvalósítása milyen

költségekkel jár

o a hatékonysági ösztönzők jobban érvényesülnek a magáncégeknél, még akkor is ha

szabályozókra is tekintettel kell lenniük

az állami szektor hívei szerint egy ilyen közvetett ellenőrzési mechanizmus nem hatékony → a

magáncégeknek több információjuk van, mint a szabályozó hatóságok képviselőinek, s

különböző eszközök révén képesek arra, hogy a regulátorokat a szabályozás alá rendelt

gazdálkodók érdekeinek szolgálatára késztessék

a kormányzati szabályozás gyakran jár együtt jelentős torzító hatásokkal

akik az ellenőrzés mellőzésében hisznek, úgy látják, hogy a szabályozás hívei jól ítélik meg

azt, hogy az állami tulajdonú vállalatok hatékonysági veszteségek mellett működnek → a

szabályozások kritikusaival is egyetértenek, hogy a szabályozások hatékonyságvesztéshez

vezetnek, és a szabályozás gyakran a szabályozás alatt működő gazdálkodók vagy

érdekcsoportok érdekét szolgálja

A közszolgálatilag biztosított javak termelésének alternatív keretei

Szerződéskötés állami szolgáltatások előállítására

olykor nehéz a termék vagy szolgáltatás tulajdonságának pontos meghatározása, a

magántermelés alkalmatlan lehet

ha kevés ajánlattevő akad, a szerződést elnyerő vállalat magas profitra tesz szert, ez hosszú

távon csak tovább súlyosbodhat, a későbbi szakaszokban a nyertes pályázó olyan helyzetbe

kerülhet, hogy a kezdeti ajánlatételhez képest magasabb díjazást igényelhet a kormányzattól

ha bizonytalan, hogy a szerződés teljesítése a vállalat számára milyen költségekkel jár, akkor a

szerződő felet kompenzálni kell a kockázatvállalásért

felmerül még a korrupció is

Közbeszerzés

Utalványos programok

Kevésbé hatékonyak az állami szervezetek?

az állami szektor és a magánvállalatok teljesítményét igen gyakran hatékonysági szempontból

hasonlítják össze (formalizmus, merev szabályozás, nehézkes menet, pazarlás stb.)

az adminisztrációs hibák kiküszöbölésén jelentős összegeket lehetne megtakarítani

Az állami szektor és a magánszektor hatékonyságának összehasonlítása

pl. az állami lakásépítési programok 20%-al magasabb költségekkel járnak, mint a hasonló

magánszektorbeli programok

a közszolgálati szemétgyűjtés 50 %-al kerül többe, mint a magánúton szervezett

szemételtakarítás

persze vannak pozitív példák is!

az összehasonlításnál igazából azt nehéz meghatározni, hogy milyen szempontok alapján

történjen

A hatékonysági veszteségek forrásai az állami szektorban

noha fontos hasonlóságokat tapasztalhatunk a magán nagyvállalatok és az állami vállalatok

között, mégis adottak bizonyos fontos különbségek:

Szervezeti ösztönző tényezők

az állami vállalatok a magánvállalatoktól két szempontból különböznek:

o nem kell tartaniuk pénzügyi csődtől, puha költségvetési korláttal működnek

o nem kell aggódniuk a versenyfeltételeket illetően

a tönkremenetel lehetősége fontos → ez korlátozza azoknak a veszteségeknek a

nagyságrendjét, amelyet egy magánvállalatnál egy nem-hatékony dolgozó vállalatvezetés

előidézhet, és ez természetes módon a rosszul gazdálkodó menedzseri csapat lecseréléséhez

vezet

ezzel ellentétben az állami vállalatok hosszú időszakokra kiterjedő nagy deficitekkel

működhetnek

a legtöbb állami vállalat nem versenyfeltételek között működik → a verseny pedig ösztönzési

struktúrát kínál, az egymással versengő vállalatok arra törekednek, hogy minél több ügyfelet

vonzanak magukhoz → a szolgáltatások olyan ötvözetét alakítják, amely a legjobban szolgálja

a vásárlók szükségleteit → összehasonlítási alapot kínál (ha egyetlen hivatal ad ki csak

rendszámokat, nehéz megmondani, hogy hatékonyan dolgozik-e vagy sem)

Egyéni ösztönző tényezők

fizetési struktúra korlátozásai

o az állami vállalatok vezetőinek fizetése ritkán kötődik a vállalat teljesítményéhez

tisztségek és pozíciók az állami szektorban

o a kormányzati állásokból nehezebb kikerülni

o zsákmányrendszer → a köztisztviselők ki vannak szolgáltatva a politikai

változásoknak

o a jó teljesítményért való jutalmazás lehetősége korlátozott, a rossz teljesítményért

pedig nem lehet büntetést kiszabni

Szakapparátusok és bürokráciák

Az adminisztrációs tevékenységek és a termelési szolgáltatási tevékenységek eltérései

teljesítmény mérésének nehézségei

o a magánszektorban a vállalatok teljesítményként csak bizonyosfajta nehézségek árán

lehet mérni, de a kormányhivatalok esetében a helyzet még nehezebb

o ahol a kimenetelek nem értékelhetőek pontosan, ott a teljesítményt nagyobb

valószínűséggel az lejárások és a folyamatok alapján ítélik meg

a célkitűzések sokfélesége

o a legtöbb közszolgálati programhoz célkitűzések sokasága kapcsolódik

nem egyértelmű technológia

o a programmenedzser erőfeszítései és a program sikere csak igen áttételesen függ össze

o a szakapparátusok és a kibocsátások között nincs világos összefüggés

Mit maximalizálnak a szakapparátusi munkatársak?

előfeltevés → minden egyes ember önös érdekeit követi → mi felel meg a szakapparátusi

munkatársak érdekeinek?

a bürokráciában nincs lehetőség azoknak az ösztönzési struktúráknak a bevezetésére, amelyek

révén fizetésük közvetlen kapcsolódhatna a teljesítményükhöz → akkor minek a

maximalizálására törekednek? → a bürokraták a kormányhivataluk méretét igyekeznek

maximalizálni, ahogyan mondjuk egy vállalat igyekszik a nagyságát növelni → bürokratikus

verseny

a hivatal nagyságának bővítése

o ha a bürokratát szolgáltatást nyújtó monopolistának tekintjük, és ha feltételezzük,

hogy a bürokrata a kormányhivatal nagyságát igyekszik maximalizálni → ha bizonyos

tartományon belül a bürokrata szolgáltatása iránti kereslet rugalmatlan a szolgáltatás

árának növekedésével, akkor az összkiadások (az ár és a mennyiség szorzata)

növekednek (A ábra)

o a B részben a kormányzati szolgáltatásra vonatkozó összkiadást az a változó ár

függvényében ábrázoltuk

o ahogy a szolgáltatás ára a p* értékre emelkedik, az összkiadások megnövekednek

o a szaktisztviselő a bevételeket az E pontban maximalizálja

o ha a tetszésének megfelelő értéket számítaná fel a szolgáltatásért, és ha arra törekedne,

hogy az ügyfeleknek az általa nyújtott szolgáltatásra fordított kiadásait maximalizálja,

akkor p* árat számolna fel → azonban nem választhatja meg önkényesen az árat → a

szolgáltatás ára megfelel a nyújtott szolgáltatás egységköltségei összegének → ha az

ár növelésére törekszik, akkor azt csak a hatékonyság lerontásával érheti el → addig

fokozná a hatékonyságveszteséget, míg az ár p* szintre érne

o ehhez viszont fontos, hogy a tisztviselő ne versenyfeltételek mellett dolgozzon + az

alkalmazott technológiának olyan jellegűnek kell lennie, hogy csak nehezen lehessen

eldönteni, hogy a hatékonyan dolgozik-e vagy sem

nem-tökéletes információ és költségvetés

o a szaktisztviselő gyakran fontos információs előnyben van a törvényhozókkal

szemben

o pénzelköltési probléma → el kell költeni az egy évi pénzmennyiséget, nehogy jövőre

kevesebbet kapjon

Bürokratikus eljárásmódok és kockázatkerülés

a kockázatkerülő tevékenységek számos költsége nem magukat a bürokratikus

szaktisztviselőket terheli + további költségek terhelik az ügyfélkört a késedelmesség, a

papírmunkára fordított idő stb. következtében

a követendő rutinszabályok együttes túlsúlya érvényesül → minden javaslat elfogadásához

több különböző egyén egyetértésére van szükség → kiszűrhető a korrupció

megbízotti viszony → a szakapparátusok képviselői nem a saját pénzüket költik, kormányzati

források fölött rendelkeznek → nagyobb gondossággal kell eljárnia

A szakapparátusok reformja

a reformok javíthatják a szaktisztviselő ösztönzési feltételeit, de ezek a reformok olyan

hátrányos tulajdonságokkal járhatnak, amelyek kiszorítják a jótékony hatásokat

bizonyos esetekben a versenyfeltételek bevezetése jótékony hatásokkal járhat

Új szervezeti formák keresése

a kormányok keresik azokat a szervezeti formákat, amelyek reményt nyújtanak az ésszerűbb

gazdálkodásra

lehetőségek:

o privatizálás

o bürokratikus intézmények állami vállalattá alakítás és részleges privatizálása

o alakulhatnak új típusú szervezetek pl. közhasznú társaságok

o több országban a költségvetési intézmények egy része a támogatást

teljesítményarányosan kapja

16. AZ ADÓZTATÁS: BEVEZETŐ FOGALMAK

Az adózás változó mértéke és súlypontja a fejlett piacgazdaságban

az elmúlt évszázadban két tendencia általános és egyértelmű:

o GDP-hez mért adóteher növekvő tendenciája (Wagner törvény)

o munkajövedelmet (keresletet) terhelő adók (pl. TB járulék) növekvő aránya

a XX. században a társadalmi viszonyok változása nyomán a jövedelem-típusú adók

(személyi, társasági jövedelemadó és TB járulék), valamint a forgalmi adók kerültek előtérbe

Egy tetszőleges adórendszer öt célszerű alaptulajdonsága

1. gazdaságilag hatékony → az adórendszernek nem szabad megzavarnia az erőforrások

hatékony allokálását

2. adminisztrációs egyszerűség → az adórendszer igazgatása könnyű és viszonylag olcsó legyen

3. rugalmasság → az adórendszer könnyen (bizonyos esetekben automatikusan) hozzáigazítható

legyen a változó gazdasági feltételekhez

4. politikai felelősség → az adórendszert úgy kell kialakítani, hogy az egyének áttekinthessék

befizetési kötelezettségeiket, s hogy így a politikai rendszer pontosabban tükrözhesse egyéni

preferenciáikat

5. igazságosság → az adórendszer a különböző egyéneket igazságosan, méltányosan kezelje

Gazdasági hatékonyság

vajon a jelenlegi adórendszer kedvezőtlenül hat-e a megtakarítási és a munkavállalási

hajlandóságra, s vajon a gazdasági viselkedést más utakon és módokon torzítja-e?

Az adóztatásnak a gazdasági viselkedésre gyakorolt hatásai

a jövedelemadózás az egyének számtalan döntését meghatározhatja (pl. munkavállalás,

tanulás, megtakarítások stb.)

Az adóztatás pénzügyi hatásai

pl. a munkaadó pénzt folyósít a munkavállaló számát a biztosítási kötvénye megvásárlására,

vagy pedig maga veszi meg azt számára? → az ügylet reál tartalmát tekintve nincs nagy

különbség, azonban az adózás tekintetében igen → az előbbi esetben az illető jövedelmet kap,

ami után adózik, az utóbbi esetben járulékos juttatást kap, ami után nem adózik

Torzításos és torzító hatások nélküli adózás

egy adó csak akkor mentes a torzító hatásoktól, ha az egyén semmit sem tehet adófizetési

kötelezettségének megváltoztatására → a közgazdászok a nemtorzító adókat egyösszegű

adóknak is nevezik (pl. fejadó)

a torzítás abból adódik, hogy az adófizető csökkenteni próbálja adófizetési kötelezettségét

bármely termékre kivetett adó torzító adó → azáltal változik meg az adófizetési kötelezettség,

hogy kevesebbet fogyasztanak belőle

bármely jövedelemadó szintén torzító hatású → az egyén azáltal csökkentheti a

kötelezettséget, hogy kevesebbet dolgozik és kevesebbet takarít meg

a torzító adók nem hatékonyak abban az értelmében, hogy ha a kormányzat képes volna arra,

hogy egyösszegű adóval helyettesítse őket, akkor több adóbevételhez juthatna, az egyének

jólétének terén jelentkező hatások pedig nem változnának → a kormány ugyanazt az

adójövedelmet érné el, és fokozhatná az egyének jólétét

Korrektív adóztatás

olyan adóztatást célszerű kialakítani, amely nem befolyásolja kedvezőtlenül a gazdasági

hatékonyságot

az adóztatás másfelől pozitívan is használható annak érdekében, hogy korrigálja a piaci

kudarcokat (pl. externáliák korrekciója) → ezeket az adókat korrektív adóknak nevezzük →

bevételt hoz a kormánynak és egyidejűleg javítja az erőforrások allokációjának hatékonyságát

Általános egyensúlyi hatások

a béreket vagy a tőkehozamokat terhelő adókivetés megváltoztatja a gazdaság egyensúlyi

állapotát (pl. kamatadó → csökkenti a megtakarítások kínálatát, végső soron a tőkekínálatot

→ csökkenő termelékenység, apadó bérek) → egy ilyen adó közvetett visszahatását általános

egyensúlyi hatásoknak nevezzük

Bejelentési hatások

a gazdaság nem reagál azonnal egy új adó bevezetésére

a hosszú távú torzítások olykor jóval jelentősebbek lesznek, mint a rövidtávú torzítási hatások,

hiszen a gazdaság hosszabb távon teljesebb mértékben képes reagálni az ú helyzetre

az adó egyes hatásai azonban már az adó bevezetése előtt érzékelhetőek

ha a kormányzat bejelenti, hogy az adózási feltételek egy aktíva esetében miként módosulnak

a jövőben → közvetlen hatás az aktíva értékére

Adminisztrációs költségek

az adórendszer adminisztrációja jelentős költségekkel jár

o közvetlen költségek → adóhivatal működési költségei

o közvetett költségek → az adófizető költségei pl. idő, nyilvántartások vezetése,

szakemberek bére

az adminisztrációs tényezők több dologtól is függenek:

o a gazdálkodók adózás hiányában milyen nyilvántartásokat vezetnének? (vállalat-

háztartások terhei a nyilvántartás vezetésével)

o komplexitás pl. jövedelemadó számításánál

o megakadályozni, hogy az adózó az enyhébben adózó jövedelmi kategóriába tolja át

magát

o bizonyos jövedelmi kategóriák adóztatása többe kerülhet

Rugalmasság

egyes adórendszerek eltérnek abból a szempontból, hogy mennyire egyszerűen módosíthatóak

Automatikus stabilizáció

pl. ha a gazdaság hanyatlik, az adóterhek csökkentése célszerű lehet, mert megadhatja a

gazdaság számára a szükséges felhajtóerőt

amikor recesszió idején a jövedelmek visszaesnek, akkor csökken az átlagos adókulcs, és

fordítva

Az adókulcsok igazításának politikai nehézségei

mely kulcsokat kell kiigazítani? arányosan kell-e növelni minden adókulcsot?

aránytalanságok kiküszöbölése pl. gazdagok és szegények között?

Az alkalmazkodás üteme

az adórendszer rugalmassága fontos szerepet játszhat a gazdaság stabilizálásában → az

adórendszer milyen gyorsan változik, az adóbefizetésekre milyen gyakran kerül sor?

A ábra → egy modellszerűen tekintett gazdaságban a jövedelem időben fluktuálhat

B ábra → miként mozognak az adóbevételek, ha nem jelentkezik késedelem az adóbevételek

begyűjtése terén

C ábra → az adóbevételek összegyűjtése késedelmes → a kormányzati bevételek akkor érik el

a maximumot – E pont -, amikor a gazdaság megindul a lefelé vezető úton (amikor a nemzeti

jövedelem csökken) → a kormányzatnak épp itt kéne ösztönözni a gazdaság talpra állását →

ám az adóbevételek maximális értéken vannak → az adók nyomasztóan hatnak a gazdasági

életre

épp ellenkező a helyzet a recesszióból való kilábalás idején – E’ pont - → a kormányzat a

gazdaság korlátozására törekedhet úgy, hogy ne induljon be egy inflációs spirál → az

adóbevételek az előző év jövedelmétől függnek → alacsony lesz az adóbevétel szintje → az

alacsonyabb adózás segíti a fogyasztási kiadásokat

Politikai felelősség

azok az adók, ahol világos az adóalany kiléte (SZJA), jobbak azoknál, ahol az adóteher

jelentkezési helye nem olyan nyilvánvaló (társasági adó)

olykor úgy tűnhet, hogy a kormányzat nem teljesen valósághűen mutatja be az általa nyújtott

szolgáltatások valódi költségeit (pl. mekkora hányadban fizeti a munkáltató és mennyiben a

munkáltató a TB-t)

bizonyos esetekben a kormányzat kifejezetten arra törekszik, hogy meggyőzze az

adófizetőket, a kormányzat költsége kisebb a tényleges költségeknél, az adófizetők sohasem

számolnak a kormányzatnak kifizetett adók összmennyiségével

azért a demokrácia szempontjából néha felmerülnek kérdések, hogy meddig szabad elmenni…

Tisztességes adózási feltételek

nem könnyű meghatározni, hogy mi tisztességes és mi nem

a tisztességes adózási feltételeknek két fogalma alakult ki:

Horizontális méltányosság

minden releváns szempontból azonos adófizetőket egyenlően kezeli

az olyan adórendszer, ami pl. emberfajta, bőrszín, hivatás stb. alapján tesz különbséget, az

méltánytalan

az ízlésítéletek nem számítanak

Vertikális méltányosság

egyes adózók másokhoz képest több adóterhet képesek vállalni, s ténylegesen is több adót kell

fizetniük

ezzel kapcsolatban három probléma jelentkezik

o meg kell határozni, ki adózzon magasabb kulcs mellett

o alkalmazni kell ezt az elvet

o el kell dönteni, hogy ha valaki több adót képes másoknál fizetni, akkor ténylegesen

mennyivel fizessen többet másoknál

kérdés, hogy miképpen kell mérni a fizetési képességet, a gazdasági jólétet és a kapott

juttatásokat

A fizetési képesség és a gazdasági jólét

a legtöbb országban, így Magyarországon is a jövedelem szolgál a gazdasági jólét mértékéül

A fogyasztás, mint adóalap

nem lenne-e tisztességesebb a kibocsátás helyett a fogyasztásra helyezni a hangsúlyt

adóztatásnál?

Y=C+S C=Y-S

célszerű-e a megtakarításokat mentesíteni az adózás alól? → egyre nagyobb teret nyer az a

nézőpont, hogy az adóztatás megfelelő alapja inkább az életjövedelem (az egyes jövedelmek

diszkontált jelenértéke)

Az ellenszolgáltatás szempontú értelmezés

az egyéneknek a kormányzat támogatásához azzal arányban kellene hozzájárulniuk, hogy

mennyi hozamot nyernek a közszolgálati szektorból

adó → kormányzati szolgáltatásokért felszámolt díjazás

ez azért problémás, mert nem lehet megmondani, ki mennyit nyert egy közszolgáltatás által

mivel adók használatához kapcsolódik az ellenszolgáltatás → torzító hatása van (pl. hidat

megadóztatják → kevesebben használják)

Az adóztatás alternatív alapjai

vertikális méltányosság → aki jobb anyagi helyzetben van, vagy fizetőképessége nagyobb, az

fizessen több adót

horizontális méltányosság → azonos anyagi helyzetben lévőknek ugyanolyan összegű

hozzájárulást kell teljesíteniük

az a baj, hogy nehéz meghatározni, hogy ki az, aki jobb helyzetben van, vagy fizetőképessége

nagyobb (pl. aki beteg, rosszabb helyzetben van → gyógyászati kiadások; házas és agglegény

férfiak ugyanakkora jövedelemmel → a házas jobb helyzetben van?; gyermekes vs.

gyermektelen házaspár → a gyermekes jobb helyzetben van → mégis rájuk vonatkozik az

adókedvezmény)

Pareto-hatékony adóztatás és a társadalmi jóléti függvény

Pareto hatékony adóstruktúra → senki sem hozható jobb helyzetbe anélkül, hogy valaki

rosszabb helyzetbe ne kerülne

ebből a struktúrából választanak ki egyet egy társadalmi jóléti függvény segítségével (olyat,

ahol az kerül összefoglalásra, hogy a társadalom miként viszonyul különböző emberek

jólétéhez)

ennek előnye, hogy szétválasztja a hatékonysági megfontolásokat és az értékítéleteket

a közgazdászok két specifikus társadalmi jóléti függvényt használnak:

o utilitárius (a társadalmi jólét valamennyi egyén hasznának összege)

o rawls-i (a társadalmi jólét egyenlő a legrosszabb helyzetű egyén hasznával)

utilitarizmus:

o progresszív adóztatás mellett (gazdagabbak magasabb adókulccsal adóznak)

o úgy kell kialakítani az adókat, hogy a jövedelem határhasznának azonosnak kell

lennie valamennyi egyén esetében (egy dollár elvételével mekkora haszonvesztés

következik be)

o ez meglátás nincs tekintettel arra, hogy az egyének jövedelme munkateljesítményüktől

függ → a magasabb jövedelműek adóterheinek növelése munkateljesítményüket

csökkenti → kevesebb adóbevétel → maga alatt vágja a fát

o tehát aminek azonosnak kell lennie: haszonváltozás / adóbevétel megváltozása

rawls-i függvény

o a társadalomnak valójában csak a legrosszabb helyzetű személy jólétével kell

törődnie, és olyan adórendszert kell kialakítani, hogy az illető jólétének

maximalizálására kerüljön sor

20. AZ OPTIMÁLIS ADÓZÁS

jelentős jóléti veszteség (holtteherveszteség) keletkezhet bármely olyan adónál, amely nem

egyösszegű adó

ha valóban ez a helyzet, akkor miért nem csak egyösszegű adókat alkalmazunk?

ha egy adórendszer torzító hatású adókat alkalmaz, van-e olyan módszer, amellyel

minimalizálható a holtteherveszteség?

A torzító hatások számbavételének két hibája

csak a torzulások számát nézzük

o pl. egyetlen torzulást jobb előidézni, mint több torzulási hatást

o de nem feltétlen van így, nem biztos, hogy egy nagy jobb, mint mondjuk 2 kisebb

o az adóból keletkező holtteherveszteség arányos az adókulcs négyzetével → ez alapján

az a benyomás, hogy jobb sok kis adó, mint egyetlen nagy

jobb nem megadóztatni a kamatjövedelmeket, és érdemes beérni a bérjövedelmekre kivetett

adóval, mert a kamatjövedelmek megadóztatás befolyásolja a megtakarítási vagy hitelfelvételi

döntéseket → további torzulások

o nem lehet az előidézett torzulási hatások megszámlálásával eljutni a szélszerűnek

tekintett adózási rendszerhez

A második legjobb megoldás téves értelmezése

második legjobb megoldás elmélete → a gazdaságot néhány fontos torzulás jellemzi, amelyek

nem szüntethetőek meg

nem lehet minden torzulást megszüntetni kivétel nélkül!

az elmélet szerint előfordulhat, hogy nem tanácsos megszüntetni a torzulásokat azokban a

szektorokban, ahol egyébként meg lehetne

gyakran helytelenül értelmezik

o amíg a torzulások hatnak, addig a közgazdaságtan nem tud hozzászólni a dolgokhoz

o azonban valójában a közgazdaságtanból kiderül, hogy két kis torzulás milyen

feltételek mellett jobb egy nagy torzulásnál, hogy mikor jobb a fogyasztás vagy a

termelés területén egyaránt jelentkező hatékonyságveszteség, vagy mikor jobb, ha a

termelés területén nincs hatékonyságvesztés

annak eldöntése, hogy mi a legcélszerűbb teendő bizonyos torzulások esetén, gyakorta nehéz

feladat

Optimális újraelosztó jövedelemadóztatás

az adóztatás két alapelve: gazdasági hatékonyság és méltányosság

kompromisszumos átváltási viszonyok → ha a kormányzat nagyobb mértékű redisztribúciót

kíván elérni, azt csak azon az áron valósíthatja meg, hogy a hatékonyságveszteségek

fokozódnak (nagyobb lesz a holtteherveszteség)

az optimális adóstruktúra maximalizálja a társadalmi jólétet, olyan dóstruktúra, amelyben a

méltányosság és a hatékonyság közötti választás a legjobban juttatja kifejezésre, hogy a

társadalom miként viszonyul ezekhez az egymással versengő célkitűzéseknek

Miért célszerű torzító adókat kivetni?

a kormányzat az adóztatást csak külsődlegesen megfigyelhető tényezőkre alapozhatja pl.

jövedelem vagy kiadások

a kormányzatnak azt kell eldöntenie, hogy egységes egyösszegű adót állapít meg (az adózó

képességeitől tevékenységétől független fizeti), vagy könnyen mérhető változókra (pl.

kiadások, bérek) alapozott adót alkalmaz, amely óhatatlanul is torzító hatásokkal jár → az

ilyen adó egyformán kezeli azt, aki gyenge képességű, de keményen dolgozik, és azt, aki jó

képességű, de léha, ha mindketten azonos jövedelmet érnek el

a társadalmi vélemény az, hogy a gazdagok magasabb adót kell fizessenek a magasabb

jövedelmük miatt, és egyébként is kevésbé értékeli a gazdagok jövedelemveszteségét, mint a

szegényebbekét

a torzító adatok alkalmazása elkerülhetetlen következménye annak az óhajnak, hogy újra

elosszuk a jövedelmeket egy olyan világban, ahol a kormányzat az emberek jellemzőit csak

tökéletlenül képes megfigyelni

a torzítások mértéke azonban nem változtathatatlan adottság, egyes alrendszerek kevésbé

torzítóak, mint mások

Az egyenlőtlenség és a hatékonyságveszteség közötti átváltási viszony

a jövedelem újraelosztásához elengedhetetlen a torzító adó kivetése → kompromisszumos

átváltási viszony érvényesül

pl. jelentősen progresszív adó kivetése → nagyobb jövedelem újraelosztást végez → azonban

közben a gazdasági hatékonyságban veszteséget jelent, amikor nagyobb költséget ró ki a

nagyobb jövedelműeknek → a kormányzat csökkentheti az egyenlőtlenség mértékét, de csak

nagyobb holtteherveszteség árán

optimális adóstruktúra: a társadalmi jólétet maximalizálja, és a holtteherveszteség és az

egyenlőtlenség közötti egyensúly az egyenlőtlenséggel és a hatékonysággal kapcsolatos

attitűdöket tükrözi

a különböző társadalmak különböző adórendszereket választhatnak, ha eltérően ítélik meg az

egyenlőtlenséggel kapcsolatos kérdéseket

Az adó progresszivitásának nagyobb mértéke miért jár együtt nagyobb holtteherveszteséggel?

ha az adózási rendszer nagyobb mértékű egyenlőséget eredményez, akkor fokozódik a

holtteherveszteség

A ábra:

o az egyik görbe egy arányos jövedelemadó, ami minden esetben a jövedelem egy adott

százaléka, ez nem függ a jövedelem mértékétől

o a másik görbe egy progresszív jövedelemadó, amely egykulcsos adóterhet ró arra a

jövedelem különbségre, amely a jövedelem egy bizonyos kritikus szintje (Y) felett

van

o azok, akiknek a jövedelme elmarad a kritikus szinttől, kiegészítést kapnak a

kormánytól (összege az adókulcs, és a jövedelem és a kritikus szint közötti különbség

szorzatával) → az adógörbe Y alatti része = negatív jövedelemadó

B ábra:

o a határadókulcs (a többletadó, amelyet az illető jövedelmének minden többletdollárja

után fizet vagy kap) mindkét adórendszer esetén állandó → mindkét rendszert

nevezhetjük egykulcsosnak

o a progresszív adó esetében az átlagos adókulcs (a teljes adóbefizetéseknek és az egyén

jövedelmének hányada) növekszik a jövedelem növekedésével

progresszív egykulcsos adó → egy minden adózó számára juttatott egységes egyösszegű

adójuttatás és egy arányos jövedelemadó kombinációja

A ábra I2 kulcsos arányos adó, és az OG juttatás együtt megegyezik azzal a jövedelemadóval,

amelyben az Y értéket (a mentességi szintet) meghaladó jövedelmekre vagy t2 kulcsos adót

vetnek ki, míg az Y jövedelmi szintet el nem érők térítést kapnak

minél nagyobb az egyösszegű juttatás, annál inkább progresszív az adóstruktúra, s annál

nagyobb a holtteherveszteség

A progresszív adóztatás holtteherveszteségének grafikus elemzése

A holtteherveszteség és az újraelosztás összefüggése

progresszív egykulcsos adó: arányos adó és egy egyösszegű juttatás kombinációja

ahogyan az egyösszegű juttatás összegét növeljük, úgy növelni kell az adókulcsot is, hogy a

kormányzat nettó bevétele állandó maradjon

tegyük fel, hogy a népességet két részre osztjuk! az egyik fele a nem éri el a mentességi

szintet, a másik csoportban viszont meghaladja azt a jövedelem → az egyösszegű juttatás

értékének növelésével a mentességi szint alatti csoport jobb, a felette található rosszabb

helyzetbe kerül → az egyenlőtlenség csökken → mindkét csoport azonban magasabb

határadókulcs szerint adózik → a két csoport holttehervesztesége növekszik

a megvalósítható újraelosztásnak valószínűleg létezik egy maximális mértéke → a

határadókulcs növelésével a magas jövedelműek elkezdik csökkenteni munkakínálatukat →

csökken az adóbevétel → ez esetben csökkennie kell az egyösszegű juttatás nagyságának is

A haszonlehetőség görbe és a torzító adóztatás

a fenti ábrán két haszonlehetőség görbe található

o szürke: egyösszegű adót feltételezve

fekete: torzító adóztatás

o a két görbe az eredeti haszonlehetőség görbe C pontjában esik egybe, amely az

újraelosztó adók hiányában kompetitív egyensúly esetén alakulna ki

o ha az adóztatásból közjavakat finanszíroznak, akkor a két görbe abban a kompetitív

egyensúlyi állapotban esik egybe, ami megfelel annak, hogy az egyének két

csoportjára egységes egyösszegű adót vetnek ki

o torzító adók → elmozdul az egyensúlyi pont → holtteher veszteség → a torzító adó

haszonlehetőség görbéje az egyösszegű adó haszonlehetőség görbéjén belül

helyezkedik el

o ha a jövedelem újraelosztására szolgáló módszer progresszív egykulcsos

jövedelemadó → a mentesség minden egyes szintjéhez meghatározható az az

adókulcs nagyság, amely révén előteremthető a szükséges adóbevétel → a mentesség

szintjének emelésével az alacsony jövedelmű csoport hasznossága emelkedik, a

magasabb jövedelműé pedig csökken

a haszonlehetőség görbét befolyásolja a rendelkezésre álló információk jellege és a jövedelem-

újraelosztásra szolgáló módszerek mibenléte

bármely olyan adórendszer, amely a rendelkezésre álló információk és az adóztatási eszközök

mellett a gazdaságot a haszonlehetőség görbe egy pontjába juttatja, Pareto-hatékony

adórendszernek nevezzük → az az adórendszer, amely különböző árucikkekre eltérő

adókulcsú adókat szab meg, valójában nem is Pareto hatékony adórendszer

az adóztatás lehetséges rendszerének kialakítását követően az első probléma a társadalom

számára az, hogy melyek a Pareto hatékony adóstruktúrák, majd ezek közül választani kell =

kiválasztjuk a haszonlehetőség görbe egy pontját

az optimális adóstruktúra tehát a következőktől függ

o társadalmi jóléti függvény

o kormányzat számára rendelkezésre álló információ

o kialakítható adótípusok jellegétől

ha a kormányzat képes lenne minden egyes ember teherviselési képességét pontosan felmérni,

és egyösszegű adókat a képességek szerint tudna megállapítani, akkor a jövedelemadó nem

lenne része a Pareto hatékony adóstruktúrának

az utilitárius szemléletű ember → a két csoport hasznának összegét maximalizálná → a

társadalmi közömbösségi görbe lineáris → a társadalom hajlandó arra, hogy az első csoport

jólétéből bizonyos mennyiséget feláldozzon a másik csoport jólétének hasonló növeléséért

Rawlsiánus adóztatás

a torzító hatásokkal járó adózás mellett a haszonlehetőség görbe visszafelé hajló (mint a fenti

ábrán)

a magas jövedelmű személyektől elvonható adóbevételeknek van egy maximális nagysága

(egy idő után kevesebbet dolgoznak)

a szegény rétegek körében újraosztható kormányzati forrásoknak is van egy maximuma → ez

az a pont, ahol a haszonlehetőség görbe visszahajlik

az adókulcs további emelése azt jelenti, hogy a közjavak adott szintjének finanszírozásához a

mentességi szintet csökkenteni kell

a rawlsi álláspontnak megfelelő adókulcsok között van maximális → a társadalom túlságosan

magas adókulcsot is választhat → az ilyen adókulcsok nem Pareto hatékony pontok (az

adókulcs csökkentése révén mindenki jobb helyzetbe kerülhet

Az adózás progresszivitása és a kormányzati kiadások közötti összefüggés

ha a társadalom nagy hangsúlyt helyez az egyenlőtlenségre, akkor a kormányzat progresszív

adórendszer révén a jövedelmek újraelosztására törekedne → egy kis adóból elhanyagolható

holtteherveszteség következik, a redisztribúció pedig korlátozott lesz → akiknek a jövedelme

egy kritikus szint alá esik vissza, bizonyos mértékű juttatást kaphatnának a kormányzattól

ha a kormányzat a közkiadásokra nagy összegű adóbevételt akar → rá lehet utalva arra, hogy

minden adózóra egyösszegű adót vessen ki és arányos adókulccsal adóztassa meg az összes

jövedelmet → minél nagyobbak a tiszta közjavakra fordított kormányzati kiadások, annál

kevesebb jut az újraelosztás céljaira → annál kisebb mértékben lesz progresszív az optimális

adóstruktúra

Az optimális egykulcsos adó számserű meghatározása

Nick Stern → az optimális lineáris egykulcsos adó numerikus értéke

o utilitárius társadalmi jóléti függvény esetén 19%

o rawlsi esetén (az egyetlen fontos szempont a legszegényebb egyén jóléte) 80%

A jövedelemadók optimális struktúrája

az egyes adórendszerek torzító hatása (a holtteherveszteség) a határadókulcs nagyságával függ

össze

egy bizonyos jövedelmi sávban a határadókulcs megemelése révén a kormányzat képes arra,

hogy a magasabb jövedelmi szintek átlagos adókulcsát anélkül emelje, hogy megváltoztatná e

magasabb jövedelmi szintek határadókulcsát

pl. van egy 15000 és 20000 közötti jövedelmi sáv

mi történik egy 25000 jövedelmű egyénnel, ha megemelik a magasabb jövedelmi szintek

átlagos adókulcsát?

Az átlagos adóterhe megemelkedik, mert több adót kell fizetnie a 15000 és 20000 közötti

jövedelme után

határadókulcsa viszont (ami a 25000 dollár után fizetett adó), változatlan marad

A magasabb adózás által előidézett további torzító hatás azonban csak a 15000 és a 20000

dollár közötti jövedelmet elérő személyeknél jelentkezik, mert az ő határadókulcsuk növekedett

meg

néhány elemi megfontolás révén meghatározható, hogy valamely jövedelemsávot terhelő

adókulcs emelésének hatása fokozza-e a jólétet vagy sem

o pl. ha viszonylag kevesen tartoznak ahhoz a jövedelmi csoporthoz, amelynek

határadókulcsát megnövelték, akkor a holtteherveszteségből adódó jóléti veszteség

csekély lesz

o az a tény, hogy a közepes jövedelműeket terhelő határadókulcsok emelésével nagyobb

adóbevétel vonható el – változatlan holtteherveszteség mellett – a gazdag adózóktól,

azt a benyomást kelti, hogy célszerűbb eljárás, ha nem a magas jövedelműekre, hanem

inkább a közép-jövedelműekre állapít meg az adórendszer magasabb határadókulcsot

→ a középjövedelműek száma nagy → a keletkező holtteherveszteség mértéke is nagy

→ ez már amellett szól, hogy célszerű a határadókulcsot alacsonyabban megválasztani

A munkakínálat rugalmasság és az adókulcsok

ha az eltérő jövedelemmel rendelkező egyének munkakínálati reagálás módjai

szisztematikusan különböznek egymástól → az adóztatásuknál alkalmazott adókulcsoknak is

el kell térniük egymástól

Pl. kétféle adókulcs a szakképzett és szakképzetlen munkásokra

tegyük fel, hogy rögzített adóbevételt kell beszednie a két csoporttól

az adókulcsokat úgy állapítja meg, hogy a haszonveszteség, amely a kulcsok emeléséből

származhat, egyforma legyen a két csoportban

Ha valamelyik csoport adókulcsát emelik → csökkentik a csoport rendelkezésére álló béreket →

növekvő adókulcs → csökkenő haszon, amely arányos a csoport munkakínálatával és jövedelmének

határhasznával

Az adókulcs emelésével nyert jövedelem a munkakínálat emelkedésével növekszik, azonban egy

közvetett hatás is érvényesül → a magasabb adókulcs csökkenti a munkakínálat nagyságát

Az optimális adókulcsokat úgy kell megválasztani, hogy az adóbevétel növekedésekor minden egyes

elvont dollár után az egyes csoportoknál keletkező haszonveszteség azonos legyen

Egy alacsonyabb jövedelmű csoportnál a jövedelem határhaszna magasabb, s ezért a csoport

jövedelmét alacsonyabb adókulccsal kell terhelni.

Viszont, ha más csoportokhoz képest munkakínálatát kevésbé csökkenti, akkor adókulcsát magasabb

értékre kell beállítani.

Ha egyes foglalkozások képviselői esetében a munkakínálat rugalmassága alacsonyabb, mint más

dolgozóknál → ezeket a magasabb jövedelmű egyéneket másokhoz mérten erőteljesebben kell

adóztatni.

Egy utilitárius szemléletű döntéshozó a magas jövedelműeket jóval magasabb adókulcsoknak

megfelelően adóztatná, mint az alacsony jövedelműeket → a jövedelmek határhaszna egyenlő legyen

Újraelosztás termékadók révén

a torzító hatásokkal járó adóztatás alkalmazásának elsődleges oka, hogy így a kormányzat

hatékonyabban valósíthatja meg a jövedelmek bizonyos fokú redisztribúcióját →

egalitáriusabb társadalom

vajon célszerű-e a jövedelemadó mellett a termékadó kivetése a hatékonyabb elosztás

érdekében? előteremthető-e a termékek által ugyanaz az adóbevétel, mint amit

jövedelemadóból nyerünk?

Hatékonyságvesztés a termékadózásban

ha a kibocsátás egészét (a fogyasztói termékeket és a beruházási javakat) azonos adókulcs

alapján adóztatják → ez az adózás egy jövedelemadóval ekvivalens

differenciált termékadó → egyes termékekre különböző adókulcsokat állapítanak meg → ez a

fajta adóztatás torzítással járhat? nem, mert nem lehet egyszerűen összeszámlálni a torzító

hatások számát!

jól megtervezett jövedelemadó megléte esetén a differenciált termékadózás nem sokban erősíti

a jövedelem újraelosztását

differenciált termékadózás ellen szóló további érvek

o a differenciált adóztatás adóigazgatásilag összetett → mindig akadnak olyan

termékek, amelyek akár a magas, akár az alacsony adózású termékek csoportjába is

kerülhetnek → méltánytalanság, amikor meg kell vonni ezeket a különbségeket

o a differenciált adózás más célok szolgálatában is felhasználható → lehetővé teszi

egyes csoportok számára, hogy az adórendszert más csoportok hátrányos

megkülönböztetésére alkalmazzák (pl. Skócia-Anglia, whisky-sör)

Ramsey-féle adók

Frank Ramsey → a kormányzat milyen adókat vessen ki különféle termékekre abban az

esetben, ha nincs mód egyösszegű adók megállapítására?

Ramsey-féle adók → holtteherveszteséget minimalizáló termékadók, arányosak a keresleti és

kínálati rugalmasságok reciprokjainak összegével

k = attól függő arányossági tényező, hogy a kormányzat összesen mennyi adóbevételt igyekszik elérni

t = termékegységenkénti adó

p = adózás utáni ár

n(du) = kereslet kompenzált rugalmassága

n(s) kínálati rugalmasság

ha a kínálat rugalmassága végtelen → az adó fordítottan arányos a kereslet kompenzált

rugalmasságával

egy adó holttehervesztesége a kereslet kompenzált rugalmasságával és a kínálat

rugalmasságával együtt nő

A)

A holtteherveszteség az i-edik termékre kivetett adókulcs függvényében

B)

Az i-edik termékre kivetett adókulcs függvényében mennyi kormányzati adóbevétel keletkezik

A két ábra segítségével kiszámíthatjuk, hogy bármely adókulcs mellett a holtteherveszteség

megnövekedése hogyan aránylik az adóbevétel azon megnövekedéséhez, mely az adó csekély mértékű

emelésének köszönhető

C)

J-edik termékre hasonló görbe

az adókulcsokat úgy kell kialakítani, hogy az adóbevétel minden egyes további dollárján lévő

holtteherveszteség azonos legyen minden termék esetében

ha az egyes többletdollárokra jutó többletteher megnövekedése az egyik termék esetében

nagyobb volna, mint egy másik terméknél → az adókulcsokat meglehetne úgy változtatni,

hogy az első terméken egy dollárral kevesebb, a második terméken egy dollárral több

adóbevétel keletkezzen → az össztöbbletteher csökkenthető lenne

Optimális termékadózás egymástól kölcsönösen függő keresletek mellett

ha a kompenzált keresleti görbe a többi terméktől független minden egyes termék esetében →

az egyik termék iránti kereslet nem függ egy másik termék árától

a Ramsey-féle modellben a kompenzált kereslet százalékos csökkenése minden egyes termék

esetében azonos

Alternatív értelmezés, optimális termékadó-szerkezet egymástól kölcsönösen függő keresletek

mellett

egy fogyasztást terhelő egységes adó ekvivalens a jövedelemre kirótt adóval

egy jövedelemadó akkor jár torzító hatásokkal, ha az egyéneket arra kényszeríti, hogy

helytelen munkakínálati döntéseket hozzanak → a termékadózás segíthet az ilyen torzítások

helyesbítésében

ha a szabadidőt szolgáló termékeket adóztatjuk, és a munkavállalást szolgáló termékeket

szubvencionáljuk → az egyéneket munkavállalásra késztetjük → csökkentjük az egységes adó

által előidézett torzulási hatásokat

Újraelosztás és a Ramsey-féle adók

a kormányzatok azért alkalmaznak torzító adókat, mert újraelosztó célkitűzéseket igyekeznek

megvalósítani és másként nem tudják elérni ezeket a célokat

ez azért nem jó, mert azt sugallja, hogy az alacsony árrugalmasságú termékekre magas adót

kell kivetni → ezeknek a termékeknek a jövdelemrugalmassága gyakran alacsony → magas

adóztatásuk esetén a szegényeket sújtó hányadnál

az, hogy a jövedelemrugalmas és árrugalmas termékeket (pl. parfüm) magasabb vagy

alacsonyabb adókulccsal adóztassuk-e a jövedelemrugalmatlan és árrugalmatlan jószágokhoz

képest (pl. élelmiszer) részben attól függ, hogy mennyire törődünk a jövedelem-újraelosztás

kérdéseivel

Optimális adóztatás és termelési hatékonyság

a fogyasztási adóknak az a hatásuk, hogy éket vernek az egyén helyettesítési határaránya és

transzformációk határaránya közé

a gazdaság még mindig a termelési lehetőségek görbén van, a reprezentatív egyén

közömbösségi görbéje azonban már nem érinti a termelési lehetőségek görbéjét → az illető

rosszabb anyagi helyzetben van (E1 alacsonyabb közömbösségi görbén van, mint E2) → ez

torzításhoz kapcsolódó költség

számos adó befolyásolja a gazdaság termelési hatékonyságát is → a gazdaság ezek miatt az

adók miatt nem éri el a termelési lehetőségek görbét

a termelés hatékonysága azt igényli, hogy bármely két ráfordítás között a technikai

helyettesítés határaránya azonos legyen minden vállalat esetében és bármely két kibocsátás

között a transzformáció határaránya minden vállalat esetében azonos legyen

a termelés akkor hatékony, ha minden vállalat a ráfordítások és a kibocsátások ugyanolyan

áraival szembesül → a ráfordításokra kivetett olyan adó, amely nem egységes valamennyi

vállalat esetében, oda vezet, hogy a gazdaság nem termel hatékonyan

torzító hatás a piaci és a nem piaci szektor között (az otthon kenyeret sütő ember a pékhez

hasonló, mégsem fizet adót)

Hogyan függ az adózás optimális struktúrája a rendelkezésre álló adótípusoktól?

az optimális adózás függ attól, hogy az adórendszer kialakításánál milyen adótípusokat

vehetünk számításba

az, hogy legyen-e differenciált termékadózás, s ha igen, akkor miként kell megállapítani az

egyes adókulcsok eltéréseit, attól függ, hogy van-e már jövedelemadó, és hogy milyen

szerkezetű jövedelemadó van

Ramsey → jövedelemadó és kormányzati újraelosztó célkitűzések hiányában a különböző

termékek eltérő adókulcsának megállapításánál csak a kereslet és a kínálat rugalmasságára kell

tekintettel lenni

100%-os nyereségadó esetén az optimális adó csak a kereslet rugalmasságától függ, a

kínálatétól nem

ha létezik optimális jövedelemadó, akkor aligha célszerű differenciált termékadó alkalmazása

ha célszerűnek tűnik differenciált termékadó megállapítása, úgy ezek nem egyszerűen a

kereslet rugalmasságától függenek

a megvalósítható adók rendszerét magát is elemezni kell → az adórendszer attól függ, hogy

mely változók figyelhetők meg és ellenőrizhetők könnyen → azokban az országokban, ahol

sok cserekereskedelmi ügylet zajlik, ott nehézkes lehet jövedelemadót alkalmazni → inkább

termékadó