RUSZISZTIKA MA JEGYZETEK - RussianStudies

RUSZISZTIKA MA JEGYZETEK

Fõszerkesztõ: SZVÁK GYULA

Dmitrij Jefremenko

ÁLLAM ÉS TÁRSADALOMOROSZORSZÁGBAN

Russica Pannonicana

Ä. Â. Åôðåìåíêî (ÈÍÈÎÍ ÐÀÍ)Ãîñóäàðñòâî è îáùåñòâî â Ðîññèè

Fordította: HETESY SZILVIA

Szerkesztõ: SCHILLER ERZSÉBET

© Jefremenko, Dmitrij, 2009© Russica Pannonicana, 2009

Kézirat gyanánt

Tartalom

Bevezetés. Az állam �kivonulása� és �visszatérése� 71. A tulajdonviszonyok változásai és ennek társadalmi következményei 142. Szegények és gazdagok a posztszovjet Oroszországban 263. A középosztály 334. Az értelmiség sorsa és az új �szakemberek� 545. A posztszovjet elit 676. Bürokrácia a mai Oroszországban 887. A civil társadalom problémái 928. Népességcsökkenés és a probléma megoldási lehetõségei 1029. Az orosz fiatalok 114Zárszó. A mai Oroszország � társadalom poszttraumatikus állapotban 121

Bevezetés. Az állam �kivonulása� és �visszatérése�

1983-ban, nyolc évvel a kommunista rendszer összeom-lása és a Szovjetunió felbomlása elõtt Jurij Andropovszovjet vezetõ nagy meglepetést váltott ki alábbi meg-jegyzésével egy pártülésen: �Ha igazán õszinték aka-runk lenni, akkor azt kell mondanunk, hogy mindez-idáig nem tanulmányoztuk kellõképpen azt a társadal-mat, amelyben élünk és dolgozunk, és nem tártuk felteljes mélységeiben a társadalmunkra jellemzõ tör-vényszerûségeket.�1 Ez a beismerés nemcsak azért voltkülönösen figyelemreméltó, mert a Szovjetunió vezetõ-je ezzel tulajdonképpen cáfolta a marxista�leninista el-mélet mindenhatóságát hirdetõ dogmát, hanem mert apolitikus korábban a KGB vezetõjeként tevékenyke-dett, így kétségkívül õ volt a Szovjetunió legjobban in-formált állampolgára. A pártülésen tett kijelentésébenminden valószínûség szerint az a paradox jelenség ér-hetõ tetten, amikor az ember minél többet tud, annálinkább úgy érzi, hogy nem tud semmit. Bárhogyan isvolt, az nyilvánvalóan igaz, hogy sem a legfelsõbb párt-vezetés, sem a pártvezetést nagy létszámban kiszolgálótudósok nem rendelkeztek adekvát elméleti és empiri-kus képpel a késõ szovjet társadalomról. A társadalomállapotával való elégedetlenség, azaz annak a szükség-letnek a felismerése, hogy meg kell reformálni a társa-dalmi-politikai rendszert, jelentõsen megelõzte a társa-

dalmi önmegismerés elodázhatatlan folyamatát. Gorba-csov és a peresztrojka többi reformerének valódi drámá-ja alapvetõen nem a hibáikból, gyengeségükbõl vagy apolitikai akarat hiányából adódott, hanem abból, hogynem volt világos elképzelésük arról, mit is akarnakmegreformálni, mik a lehetõségei és akadályai a társa-dalom átalakításának. Bár a politikai rendszer és a szov-jet államiság 1991-es összeomlása az új generációs re-formerek számára azt az illúziót keltette, hogy szinteteljesen szabad kezük van a meglévõ szovjet társada-lom alakításában, a �Kik is vagyunk mi?� kérdésre to-vábbra is keresni kellett a választ.

Fontos megérteni egy másik dolgot is: az az új társa-dalmi és politikai realitás, amelyet a továbbiakban több-nyire posztszovjet Oroszországnak fogunk nevezni,egy komplex folyamat eredményeképpen jött létre. Eb-ben a folyamatban a legsajátosabb módon kapcsolód-tak össze egymással ellentétes jelenségek, mint példáula régi rend meghaladására és megõrzésére irányulótörekvések, a társadalom egyik csoportjának tehetet-lensége és a másik türelmetlensége, külsõ erõk hatása,valamint olyan események és körülmények, amelyek atörténelmi fejlõdés esetlegességérõl tanúskodtak. A tár-sadalmi-politikai transzformációk bizonyos szakaszá-ban az események folyása ellenõrizhetetlenné vált.Ilyen körülmények között a legfontosabb politikai éstársadalmi aktorok mûködése a kényszerûség által irá-nyított és reaktív volt. Az orosz politikusok az 1980-asés 90-es években hozott döntéseik igazolásául évek-kel késõbb gyakran hozták fel érvül, hogy intézkedé-seik kényszerûségbõl fakadtak, és nem volt alternatí-vájuk.

Bevezetés8

Jelen áttekintés célja, hogy egy sajátos szemszögbõlmutassa be a posztszovjet Oroszországot � ez a nézõ-pont ezúttal az állam és a társadalom kölcsönhatásánakkontextusát jelenti. Még ha Oroszország történelmétcsak felületesen is ismerjük, akkor is feltûnik, hogy ten-gelyét az állam és a társadalom viszonya alkotja, miköz-ben ez a viszony egyáltalán nem az Európa-központútudat normájának számító modell szerint fejlõdött ésfog továbbfejlõdni.

Az orosz történelem majdani 12 évszázadát már avarégok behívásáról szóló legenda is elõrevetítette: azorosz társadalom felismerte, hogy képtelen erõs társa-dalmi és politikai rendet létrehozni. Ezért ahhoz az erõ-höz folyamodik, amely alkalmas irányító hatalomnakés képes biztosítani az áhított rendet. Az államhatalomettõl kezdve az évszázadok folyamán nemcsak önma-gáért, hanem a társadalomért is munkálkodik. Végül isa társadalom a zavaros idõkben vagy az állam összeom-lásakor is mindig ugyanoda �lyukad ki�: elkerülhetet-lenül szükséges az erõs államhatalom helyreállítása.

Karamzin, a nagy orosz történész és konzervatív gon-dolkodó ezt a hatalomcentrikus paradigmát a követke-zõképpen fogalmazta meg: �Az erõs központi hatalomOroszország védelmezõ talizmánja.� Karamzin erõsközponti hatalom alatt nemcsak az orosz uralkodó ab-szolút hatalmát értette, hanem mindenekelõtt az ural-kodó személyében megtestesülõ osztatlan államhatal-mat. Késõbb egy másik jelentõs, a liberális irányzathoztartozó történész, Vaszilij Kljucsevszkij ugyanezt a gon-dolatot fogalmazta meg kritikus szellemben az orosztörténelem sajátosságainak kapcsán. �Az állam dagadt,a nép pedig csak sorvadt.� Ez a tendencia a legmeg-

Bevezetés 9

gyõzõbb és legtragikusabb formában az Oroszországota 20. században sújtó megrázkódtatások során nyertmegerõsítést. De még a �posztmodern� 21. századbanis ugyanaz ismétlõdik meg újra: �Az, amit ma látunk,nem csupán és nem egyszerûen »visszatérés« a szovjetidõkhöz. A visszatérés ugyanis általános. Visszatérés ah-hoz, ami mindig is volt, a számos reform, a felületes po-litikai pluralizmus és hasonló jelenségek ellenére.�2

Annak jellemzésére, hogy mi történt Oroszország-gal az elmúlt két évtizedben, véleményünk szerint alegtalálóbb Arnold Joseph Toynbee terminusa, a �ki-vonulás� és �visszatérés�. Igaz, hogy a posztszovjetOroszország esetében az állam �kivonulásáról� és �visz-szatérésérõl� van szó. Az állam �kivonulását� nem cél-szerû leegyszerûsítve, azaz az állami intézmények szá-mának csökkentéseként értelmezni. Ezek az intézmé-nyek még a Szovjetunió összeomlásának pillanatábanis folytatták mûködésüket. Pontosabban fogalmazva,ekkor már léteztek az új Oroszország államhatalmánakintézményei, amelyek szemben álltak a Szovjetunió in-tézményeivel. Amikor 1991. december 25-én a Kremlzászlórúdjáról leengedték a sarlóval és kalapáccsal dí-szített vörös zászlót, az új Oroszország állami in-tézményei technikailag megörökölték a régi intézmé-nyek hatalmát. Az új hatalom azonban eleinte mindenlehetséges módon hangsúlyozta szakítását a régi hata-lommal és legitimitásának fõ forrásaiként csak azalternatív parlamenti (1990) és elnökválasztást (1991),ill. az �augusztusi demokratikus forradalmat� jelöltemeg.

Az állam lényegében a nép értésére adta, hogy ezen-túl lemond arról, hogy egzisztenciális, értelemadó sze-

Bevezetés10

repet játsszon az orosz társadalom számára. A liberálisreformereknek kétségkívül megvolt az a szándékuk,hogy radikálisan átalakítsák magát a társadalmat, deezt nem az állam tradicionálisan erõszakos eszközeiveligyekeztek megtenni, hanem �a piac láthatatlan kezé-nek� segítségével. Ehhez az államnak ki kellett vonul-nia a gazdasági szférából, egyúttal a szociális ellátásbanlehetõség szerint korlátoznia kellett az állami felelõs-ségvállalás szféráját. Az állam �kivonulása� a gazdaság-ból azonban már a kezdetektõl fogva a régi bürokra-tikus módszerek segítségével történt, és a hatalmi és azállami kényszerítõ intézményeket a politikai harc cél-jainak megfelelõen kezdték használni. Már az 1993-banelfogadott és ma is érvényes alkotmányban is lefektet-ték azon mechanizmusokat, amelyek lehetõvé teszik azállam gyors és látható �visszatérését�.

Ugyanakkor az orosz társadalom az 1990-es éveknagy részében az állam hagyományos paternalistagyámsága nélkül maradt. A késõbbiekben megvizsgál-juk, hogy ez mit jelentett a gyakorlatban. Addig is meg-jegyezzük, hogy pontosan ebben az idõszakban történ-tek a legradikálisabb társadalmi változások, bár ezekszemmel láthatóan nem azok voltak, amelyeket a libe-rális reformerek vártak. Az állam 1998-as fizetésképte-lensége és Primakov posztreformer kormányának meg-alakulása fontos határvonal volt, ekkor fejezõdött be azállam �kivonulásának� korszaka. Az állam fizetésképte-lensége mintegy lezárta a neoliberális gazdasági ideoló-gia korszakát és azt a periódust, amikor az oligarchákcsoportjai lázasan osztozkodtak az állami örökségen.Az 1998 szeptemberében kormányra kerülõ politikusoktöbbségére úgy tekintettek, mint a �tegnapelõttiek� gene-

Bevezetés 11

rációjának legjobb képviselõire (Jevgenyij Primakov idõ-sebb volt mind Jelcin elnöknél, mind annak elõdjénél,Gorbacsovnál). Pontosan õk és nem az 1999 augusz-tusában kormányfõvé elõlépett Putyin kezdték meg a�visszafordulást� az állami paternalizmus irányába. Azegy évtizedig is eltartó gazdasági növekedés éppen ez-alatt a kormány alatt kezdõdött.

A Putyin két elnöki mandátuma alatt zajló gazdasá-gi fellendülés idõszakát úgy szokták magyarázni, mintkörülmények egész sorának kedvezõ együttállását.Ezen többek között az állam fizetésképtelensége utánielsõ években az orosz ipari termelés és munkaerõ árá-nak csökkenését, majd az energiahordozók árának fo-lyamatos növekedését értik. Nem érdemes vitatkozniezzel az állásponttal, de meg kell jegyeznünk, hogy eza magyarázat nem kellõen kimerítõ. Putyin �sikertör-ténetében� a politikai �ügyesség� és kompetencia kom-ponense is jelen volt. Ez a második orosz elnök azonképességét jelentette, hogy maximalizálja az ország fej-lõdése és a politikai rendszer számára kedvezõ ténye-zõket és minimalizálja a kedvezõtleneket. A Putyin-félerendszer felismerte és kihasználta, hogy a társadalombelefáradt a változásokba, és biztosította a régóta vártstabilitást. A társadalmi és gazdasági változások nemtorpantak meg, de visszatértek a társadalom számáramár ismert és érthetõ �állami� kerékvágásba. Oroszor-szág újra a megszokott koordinátákban találta magát,és a régi idõk egyes szimbólumai is visszatértek.

Azonban éppen az állam �visszatérése� és a putyinistabilizáció mutatták meg, hogy mennyire jelentõsek ésfundamentálisak azok a változások, amelyek az ország-ban az 1990-es években történtek. Az állam �visszatért�,

Bevezetés12

de egy más társadalmi realitásban és tökéletesen új kül-sõ környezetben.

Jegyzetünkben (melyet egy 14 elõadásból álló kur-zusra terveztünk) részletesebben megvizsgáljuk a vég-bement változásokat és azok fõ következményeit.

Bevezetés 13

1. A tulajdonviszonyok változásai és ennek társadalmi következményei

A tulajdonviszonyokat érintõ változások már a gorba-csovi peresztrojka idején, a szövetkezetekrõl szóló tör-vény elfogadásával megkezdõdtek, ez megteremtetteaz elsõdleges feltételeket a vállalkozások fejlõdéséhez.A Szovjetunióban élõ vállalkozók százezrei tudtak élnia törvény adta lehetõségekkel, a számos korlátozás és apiacgazdasági környezet hiánya ellenére. A vállalkozókegy része nem járt sikerrel, de a Szovjetunió utolsó né-hány évében számos új �szövetkezeti tag� sikeresentúljutott a tõkefelhalmozás kezdeti stádiumán és nagy-vállalkozóvá tudott válni. A jelcini idõszak oligarcháiközül többen szövetkezetek létrehozásával kezdték üz-leti karrierjüket az 1980-as években.

A szovjet tervgazdaság összeomlása és az államha-talmi intézmények szinte teljes bénultsága által elõidé-zett radikális gazdasági változások 1992-ben kezdõd-tek. Maguk a reformerek is abból indultak ki, hogy aváltozások kezdeti szakaszában elkerülhetetlenné válika gazdasági termelés és az életszínvonal meredek esése,melyet egy gyors helyreállítási szakasz követ. Ezt a sza-kaszt pedig a piacgazdaság intézményeinek és mecha-nizmusainak hatására a stabilabb növekedés váltja fel.A reformerek meggyõzõdése azon alapult, hogy Orosz-ország fejlõdésében utol tudja érni Nyugat-Európát,azaz kisebb módosításokkal képes reprodukálni a nyu-

gati országok kapitalista fejlõdését. Valójában azonbana mély gazdasági recesszió és a lakosság nagy részétérintõ meredek életszínvonal-zuhanás majdnem egyévtizedig tartott.

A Jelcin�Gajdar kormány �sokkterápiájának� elsõ,legfontosabb intézkedése az árak és a kereskedelmi te-vékenység liberalizációja volt. A boltok üres polcai párhónap alatt árukkal teltek meg, de ezért égbeszökõ,1993-ban 3000%-os inflációval kellett fizetni, amelygyakorlatilag teljesen elértéktelenítette az orosz lakos-ság megtakarításait. Ennek eredményeképpen töme-gek kerültek a létminimum szélére, bár azok között,akik akkor a kereskedelmi-közvetítõi tevékenységbenlátták a megoldást, nemcsak vesztesek, hanem gyõz-tesek is akadtak.

A Jelcin�Gajdar kormány egyik kulcsfontosságú re-formja az állami tulajdon privatizációja volt, és éppenez vezetett az orosz társadalom szerkezetének vissza-fordíthatatlan változásaihoz. Az orosz kormány által el-fogadott és a kemény kritika, ill. ellenállás dacára meg-valósított privatizációs stratégia két fõ szakaszból állt.Az elsõ, 1992�1994 között megvalósuló szakasz voucher-(privatizációs kupon) privatizáció volt. Ez a fázis rekordrövidségû idõ alatt valósult meg, ez pedig elkerülhe-tetlenül rányomta bélyegét mind a privatizáció haté-konyságára, mind a folyamatot kísérõ viták intenzitá-sára. A �sietségnek� kétségkívül politikai motivációjavolt. A reformerek célja az volt, hogy gyorsan és vég-érvényesen szakítsanak a régi társadalmi-gazdaságirendszerrel, eltávolítsák az ahhoz kapcsolódó politikaierõket, továbbá új társadalmi rétegeket és elitet hozza-nak létre.

1. A tulajdonviszonyok változásai 15

Csubajsz, a privatizáció egyik fõ ideológusa széleskörben hirdette, hogy az állami tulajdont a privatizá-ciós csekk segítségével a nép kezébe adják át (a csekknominális értéke 10 000 rubelt tett ki), ez valójában azállami tulajdon gyakorlatilag kontroll nélküli újraelosz-tását jelentette. Sem az egyszerû vouchertulajdonosok,sem a munkahelyi kollektívák nem váltak így tulajdo-nossá, bár utóbbiak deklaráltan elõnyt élveztek válla-latuk privatizációjában. A városi lakosság széles rétegeiszámára az egyetlen vitathatatlanul pozitív eredmény asaját lakóingatlan ingyenes privatizációja volt, melynekkövetkeztében az ingatlantulajdon sok polgár számárakiegészítõ jövedelmi forrássá vált. A lakóingatlanokprivatizációja azonban a programot megvalósító helyivezetés érdeme, és csak akkor valósulhatott meg, ami-kor a szövetségi hatóságok éppen nem gördítettek aka-dályt a folyamat elé.

A privatizáció elsõ szakaszának kiábrándító hoza-dékai ellenére a társadalom széles rétegei számára vi-tathatatlan eredménynek mondható a tulajdoni struk-túrák pluralizációja és a jelentõs vagyonnal rendelkezõtulajdonosi réteg megjelenése. Mindeközben a legin-kább vonzó vállalatok és gazdasági ágazatok jelentõsrésze továbbra is állami ellenõrzés alatt maradt. Ezeksorsáról a privatizációs árverések fázisában kellett dön-teni.

A második szakaszban, Jelcin elnöksége alatt a pri-vatizáció alapsémáját a privatizációs árverések jelentet-ték, amikor olyan jelentõs vállalatokat, mint a Szvjaz-inveszt vagy a Norilszkij Nikkel, valós értéküknél több-szörösen alacsonyabb áron olyan pénzügyi csoportosu-lásoknak adtak el, amelyek közel álltak a döntéshozói


pozícióban lévõ kormányhivatalnokokhoz. Az ilyen üz-letek lényegében azoknak a pénzügyi csoportoknakvaló kifizetéseket jelentették, amelyek az 1996-os el-nökválasztáskor támogatást nyújtottak Jelcinnek. En-nek eredményeképpen az orosz kõolajkitermelés, afekete- és színesfém-kohászat, a sajtó, a pénzügyi szek-tor és más ágazatok egész sora néhány olyan pénzügyicsoportosulás ellenõrzése alá került, amelyek vezetõitoligarcháknak nevezték el. 1996�1998 között az oligar-chák háborúkat is folytattak egymással, nemcsak a tu-lajdon feletti kontrollért, ill. a politikai befolyás meg-szerzéséért, hanem annak a lehetõségéért is, hogy azállam rohamosan növekvõ adósságkötelezettségeivelkapcsolatos spekulációk révén nagy vagyonhoz jus-sanak. Az áttörés 1998-ban következett be, mikor az ál-lam augusztusban bejelentett fizetésképtelensége kö-vetkeztében az oligarchák egy része eltûnt a színrõl,másik része pedig a Primakov vezette új kormány ellenfordult, mely a monetáris reformok legnegatívabbkövetkezményeinek helyrehozását tûzte ki célul. A gaz-daságban és a politikában megkezdõdött az állam �visz-szatérésének� periódusa. És ezt az új politikai-gaz-dasági tendenciát gyorsították fel végeredményben azoligarchák bizonyos sikerei is, mint a Primakov-kor-mány lemondása vagy a Jelcin�Putyin hatalomátvétellátszólag általuk kontrollált folyamata. Rendkívülfontos azonban, hogy az állam �visszatérése� semmi-lyen szempontból nem jelentette az 1990-es évekbenlezajlott privatizáció felülvizsgálatát. Sõt, az állami tu-lajdon árveréseken történõ privatizációja Putyin egészkormányzása alatt folytatódott, bár mértéke és tempójafokozatosan csökkent.


Figyelembe véve a korábban elmondottakat, megál-lapítható, hogy a privatizáció fõ társadalmi következ-ményei már a Szovjetunió felbomlását követõ elsõ év-tizedben megmutatkoztak. 2000-ben a gazdaságbanfoglalkoztatottak száma 63,2 milliót tett ki. Ez a csoporta munkaadó tulajdonformája alapján a következõkép-pen osztható fel:

� állami és önkormányzati � 24,2 millió fõ (a gazda-ságban foglalkoztatottak összlétszámának 38,1%-a)

� magán � 27,5 millió (43,2%)� vegyes, külföldi részvétel nélkül � 10,5 millió

(16,4%)� vegyes, külföldi részvétellel, ill. külföldi � 1, 0 mil-

lió ember (1,6%)2000-re összesen 131 500 vállalatot privatizáltak, a

mezõgazdaságban a nem állami szektor aránya többmint 93%-ot, a kereskedelemben és a közétkeztetésben88%-ot, az építõiparban 92%-ot, az oktatás területén14%-ot tett ki.

A posztszovjet Oroszországban az állam és a társa-dalom megváltozott viszonyának megértéséhez alap-vetõen fontos a szociálpolitikai problematika bevonásaa vizsgálatba. Az, hogy a szovjet korszak szociálpoli-tikája mennyire hatástalan, már jóval a Szovjetunió fel-bomlása elõtt nyilvánvaló volt, de a szovjet örökségneképpen ez a része bizonyult rendkívül maradandónak.Nyilvánvaló vonásainak egyike volt a kiegyenlítettség,mely annak a következménye volt, hogy az ideológiaielveket a Szovjetunió konkrét társadalmi-történelmifeltételei között valósították meg. Magától értetõdik,hogy ez a szegénységben való egyenlõséget jelentette,amennyiben az állam az állampolgárok számára olyan


életszínvonalat tudott garantálni, amely az amerikaivagy a nyugat-európai államokhoz képest nagyon ala-csony volt.

Az orosz lakosság jelentõs része úgy vélekedett,hogy az orosz kormány szociálpolitikájának egyetlencélja van, mégpedig az állam szociális kötelezettségei-nek lehetõség szerint maximális csökkentése. Alighatagadható, hogy nemcsak a jelcini, de a putyini korszaksok reformere számára is ez volt a szociális-gazdaságiátalakulásoknak ha nem is célja, de legfontosabb irány-elve. Igaz, ezt az irányvonalat nem tudták következete-sen folytatni. Az 1990-es évek elején a szociálpolitika azelnök és a parlament közötti küzdõterek egyike volt,késõbb pedig, rendszerint a választási kampányokalatt, tömegesen megszaporodtak a szociális kötelezett-ségek. A helyzetet azonban ügyesen kihasználták azoka helyi vezetõk, akik elegendõ forrással rendelkeztekahhoz, hogy önálló szociálpolitikát folytassanak. Rész-ben ebben rejlik Jurij Luzskov moszkvai fõpolgármes-ter tartós politikai népszerûségének titka. A szociálpoli-tikában már Putyin elnöksége idején is nagyon jelentõsváltozások történtek, amikor a gazdasági konjunktúralehetõvé tette, hogy szociális célokra valóban jelentõsösszegeket fordítsanak. Elõször is � fõleg Putyin elnök-ségének utolsó éveiben � erõfeszítéseket tettek nem-csak az aktuális, hanem a stratégiai feladatok megoldá-sára is. Ezzel együtt megfigyelhetõ volt az 1990-es évekpolitikájának nyilvánvaló folytonossága is.

Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy máraz 1993-as alkotmányban rögzítettek bizonyos általánosszociálpolitikai irányelveket. Az alkotmány 7. cikkelyeOroszországot szociális állammá nyilvánítja. A kor-


mánypolitika ezt az elvet meglehetõsen hosszú ideigfigyelmen kívül hagyta oly módon, hogy lényegébenmegfosztotta a fogalmat a jelentésétõl. Utóbbihoznagymértékben hozzájárult a szociális állam fogalmá-nak kritikája az orosz liberálisok részérõl. A szociális ál-lam elveinek ignorálása egyúttal növelte a népességapátiáját.

Az állam �kivonulásának� kulcsfontosságú, szociá-lis-gazdasági változásokkal együtt járó periódusábanaz állami szociálpolitika lényege abban állt, hogyegyensúlyozzon a neoliberális reformok biztosítása és atársadalmi-politikai stabilitás megõrzése között. Egé-szében véve ezt az irányvonalat az állam 1998-as fize-tésképtelenségéig tudták folytatni. Az államcsõd utánipolitikai fordulatot jellemeztük mi úgy, mint az állam�visszatérését�.

A tulajdonviszonyokat érintõ változások következ-ményei és a piacgazdaságra való átállás fõ vonalakbanaz alábbiakban mutatkozott meg: mindenekelõtt meg-jelent Oroszországban a munkanélküliség. Nem titok,hogy a Szovjetunióban a csaknem teljes foglalkozta-tottság csak a gazdaság kirívó mûködésképtelenségétleplezte. Továbbá a munkanélküliség, bár nem hoztáknyilvánosságra, a Szovjetunió számos régiójában is (aközép-ázsiai köztársaságokban és a Kaukázustól délrefekvõ területen) létezett a magas születésszám és amunkaerõ-túlkínálat miatt. A Szovjetunió felbomlásá-val és a neoliberális gazdasági reformok kezdetével amunkanélküliség a gazdaság szerkezeti átalakulásánakelkerülhetetlen velejárójává vált. Igaz, az orosz/orosz-országi munkanélküliségi ráta a gazdasági átalakulásonátmenõ más országokkal összehasonlítva meglehe-


tõsen alacsony maradt, ami a liberális közgazdászokszerint a reformok véghezvitelének következetlenségé-rõl tanúskodott, és arról, hogy a munka hatékonyságatovábbra is nagyon alacsony a gazdaságban.

A munkanélküliségi ráta 1999 telén volt a legma-gasabb, ekkor a munkaképes korú lakosság több mint12%-a, azaz 10,4 millió fõ volt álláskeresõ. A gazdaságifellendülés ezt követõ évtizedében a munkanélküliségfolyamatosan csökkent, és majd csak 2008 õszén, a vi-lágméretû pénzügyi válság kitörésével indult újra nö-vekedésnek. Oroszországban a munkanélküliség jel-lemzõen a nõket érinti, a gyengébb nem aránya azösszes munkanélküli között 2000-ben 68,2%-ot, számosészaki körzetben azonban akár 70-80%-ot is kitett. Ez-zel összefüggésben Oroszországban jelentõsen meg-nõtt a nem dolgozó háziasszonyok száma, átlagos élet-koruk érzékelhetõen csökkent, képzettségük pedignõtt.

Az a körülmény, hogy a hivatalosan regisztrált állás-keresõk száma milliókat és nem tízmilliókat tett ki, aburkolt munkanélküliség rendkívül jelentõs mértékéreutalt. Az emberek igen alacsony fizetéssel is készek vol-tak megelégedni azért, hogy ne veszítsék el a vállala-tuknál a munkahelyüket. A vállalatvezetõk többsége ésa regionális politikai vezetés is elõnyben részesítette ezta változatot, amennyiben ez legalább lehetõvé tette atársadalom további destabilizációjának elkerülését.Ennek eredményeképpen a gyakorlatilag nem mûködõvállalatok a dolgozóknak minimális segélyt folyósítot-tak (gyakran nem pénzben, hanem a már legyártott, deeladatlan termékek formájában), így lehetõvé tettékszámukra, hogy bármilyen más, legális vagy illegális


jövedelemforrás után nézzenek. Egészen a 2000-esévek elejéig mindennapos volt a fizetések késedelmesfolyósítása, a csúszások pedig gyakran több hónaposakvoltak. Ezért még a mûködõ vállatoknál is romlottak amunka feltételei és a munkamorál, romlott a munkaminõsége és a szakértelem színvonala, gyengült a mun-kahelyi kollektívák összetartása.

A reformok tízmilliókat sodortak a létminimum szé-lére. Az emberek természetesen eltérõ indulási lehetõ-ségekkel és túlélési stratégiákkal rendelkeztek. Egyideig valamelyest kedvezõbb helyzetben voltak anyugdíjasok, mivel õk nem függtek a munkaadóktól, ésbár a nyugdíjak rendkívül alacsonyak voltak, folyósítá-suk meglehetõsen rendszeres volt és idõrõl idõre in-dexálták is õket. Elõnyösebb volt a nagyvárosban élõkhelyzete is (Moszkva, Szent-Pétervár), ahol a gazdaságtöbb lábon állt és több volt a munkalehetõség. Jobbhelyzetben voltak még az orosz nyersanyagexportnagy részét adó régiók (Hanti-Manysi és Jamal-Nye-nyec Autonóm Körzetek, Tyumenyi Terület). A közép-generáció tagjai többnyire a gazdasági környezet ja-vulását várva a munkanélküliség elkerülésére töre-kedtek. Ez korántsem sikerült mindenkinek. Emberekmilliói, köztük magas képzettségûek is, kényszerbõlváltak vállalkozókká vagy próbáltak szerencsét a kis-kereskedelemben és nem volt ritka az sem, hogy másországokból olcsón behozott árukkal piacokon üzletel-tek. Ennek eredményeképpen a foglalkoztatottak kép-zettsége és a humán tõke színvonala általában véve iscsökkent.

Azonban a legrosszabb helyzetbe azok kerültek,


akik objektív vagy szubjektív okokból nem tudtak meg-maradni a társadalmi ranglétra egyik fokán sem. Az1990-es években lezajlott reformok hatására tömegekkerültek olyan helyzetbe, hogy nem volt stabil munka-helyük, sem tulajdonuk, jövedelemforrásuk vagy ál-landó lakhelyük. Hasonló helyzetben találta magát avolt szovjet köztársaságokból érkezõ nagyszámú me-nekült és bevándorló is. Egy részük, miután sikeresentúljutott számos nehézségen, képes volt adaptálódni,sõt sikeressé is válni az új társadalomban, másik részükvégleg lecsúszott. Ezt a lecsúszó réteget a társadalomeltaszította magától, mivel a megélhetésért folyó küz-delemben egyszerûen nem akarta észrevenni azokat azembereket, akik végérvényesen elveszítették a munká-ra való képességüket és sok esetben emberi arcukat is.A végleg lecsúszott, csavargó réteg létszámát megha-tározni rendkívül nehéz, de még az óvatos becslésekszerint is több millió emberrõl van szó.

Az új társadalmi-gazdasági körülmények között al-kalmazott másik viselkedési stratégia, amelyet fõkéntfiatalok és középkorúak választottak, a bûnözés útjavolt. Az 1990-es évek elsõ felére a bûnszövetkezetekszámának rohamos emelkedése volt jellemzõ. Tényle-gesen egész régiók kerültek bizonyos csoportok ellen-õrzése alá, melyek a hivatalos vezetés mellett párhuza-mosan mûködtek, illetve az õ kezükben koncentráló-dott az ellenõrzés olyan nagyvállalatok felett, mint pl.az Uralmas. A bérgyilkosságok az egymással versengõbûnügyi csoportok között a befolyásért folytatott harcmegszokott eszközévé váltak. Széles körben terjedtekmás illegális eszközök is, mindenekelõtt a korrupció.


Az ideológiai és értékvákuumban a kettõs morál és amindenáron való meggazdagodás ideáljai kezdtekmegerõsödni.

A tulajdoni formák megváltozásának még jelentõ-sebb következményei is voltak: az orosz társadalomszerkezetének gyökeres átalakulása, a társadalmi réte-gek közötti szakadék további mélyülése, a szegény ésgazdag réteg megjelenése. A leggazdagabb felsõ 10%jövedelme a reformok kezdete elõtt (1990-ben) 4,4-sze-rese volt a legszegényebb alsó 10% jövedelmének (ún.Gini-együttható), ez az együttható 1994-ben már 15,1-szeresre növekedett. 2000-ben a legtehetõsebb rétegfelsõ 10%-ának jutott az összes pénzbevétel 34%-a, míga legszegényebbek alsó 10%-ának csak 2,4%, azaz akülönbség 32-szeres volt (az Orosz Föderáció ÁllamiStatisztikai Hivatalának adatai alapján). Szociológiaikutatások eredményei szerint a különbség még ennél isnagyobb. Az adatok szemléletesen illusztrálják a társa-dalmi polarizációt, vagyis a lakosság koncentrálódásáta szegénység és a gazdagság két végpontján.

A fogyasztási szint alapján az orosz lakosságot négyfõ csoportra lehet osztani.

Az elsõ csoportot a �szegények� alkotják. Pénzügyibevételük a létminimum alatt van. Szegénységük ab-szolút, ami azt jelenti, hogy még a legalapvetõbb élel-miszerekre sincs pénzük. 2001-re az ország polgárainakdöntõ többségét a �szegény� lakosság tette ki, ám a ké-sõbbiekben a szegények száma meglehetõsen gyorstempóban csökkent.

A pénzügyi bevételeket tekintve a második csopor-tot a �kiskeresetûek� alkotják. Jövedelmük közelít a mi-nimális fogyasztói költségvetés nagyságához, ami lehe-


tõvé teszi, hogy �a nadrágszíjat összehúzva� még megtudjanak élni és a legfontosabb árukat és szolgáltatá-sokat megvásárolják.

A harmadik csoport az �átlagkeresetûek�, akiknek ajövedelme meghaladja a minimális fogyasztói büdzsét,de nem éri el a magas jövedelmûekét.

A negyedik csoportot a gazdagok és jómódúak al-kotják.


2. Szegények és gazdagok a posztszovjet Oroszországban

Az alábbiakban közelebbrõl megvizsgáljuk az orosz tár-sadalom két pólusát, azaz a szegényeket és a gazda-gokat. Az 1990-es években új társadalmi osztály alakultki, mégpedig a tulajdonosok osztálya, akiket a modernorosz burzsoáziának is lehet nevezni. Körükbe nagy ésközepes vállalkozók tartoznak, olyan vállalat- és cégtu-lajdonosok, akik rendszerint hivatásszerûen folytatnaküzleti tevékenységet. A vállalkozói szférába került át avolt szovjet pártvezetés jelentõs része is (párt- és kom-szomol tagok, a szovjet hatalmi szervek felelõs mun-katársai stb.). A tulajdonosok új osztálya, akiket gyak-ran �új oroszoknak� neveznek, nem egynemû. Egyrészük kifejezetten nyugatorientált, ebbe a csoportbafõleg a cégtulajdonosok és pénzügyi vállalkozások tu-lajdonosai tartoznak. Jövedelmük többnyire nem a ter-melésbõl, hanem a természeti kincsekkel való keres-kedésbõl és spekulatív valutamûveletekbõl származik.A mai orosz burzsoázia másik rétege termelõi tevé-kenységgel foglalkozik, miközben jelentõs pénzügyi ésmorális nehézségekkel kell megküzdenie. Egészébenvéve a tulajdonosi osztály az orosz társadalom gazdagrétege, olyan munkaadók, akik bérmunkát fizetnek.

A gazdagok és szegények pénzügyi tartalékai közöt-ti különbség különösen szembetûnõen mutatkozikmeg az egy család éves megélhetését biztosító megta-

karítások tekintetében. Az Orosz Tudományos Akadé-mia Összehasonlító Politológiai Intézetének adataiszerint 2003-ban az ezzel a megtakarítással rendelkezõgazdag megkérdezettek aránya több mint 11-szeresvolt a lakosság egészéhez képest és 80-szoros a szegé-nyeknél tapasztalható arányhoz képest. A különbözõrétegek képviselõi ugyanakkor magától értetõdõ mó-don a kiadásokat is minõségileg különbözõ módonfogják fel.1. ábraEgy család egy éves megélhetését biztosító megtakarítással rendelkezõ oroszok aránya

gazdagok teljes lakosság szegények

(Forrás: Áîãàòûå è áåäíûå â ñîâðåìåííîé Ðîññèè. Àíàëèòè÷åñêèéäîêëàä ÈÑÏÈ ÐÀÍ. Ì., 2004.)

A fogyasztásra (áruk és szolgáltatások) vonatkozóadatok a gazdagok körében és a társadalom más réte-geiben nemcsak a differenciálódásról tanúskodnak, ha-nem arról is, hogy a gazdag rétegek és a lakosság fenn-maradó része között konzerválódnak az életmódbelikülönbségek. Ez a különbség nemcsak a gazdagok

2. Szegények és gazdagok 27

elkülönített településeinek létrejöttében mutatkozikmeg, hanem abban is, hogy olyan speciális szolgáltatá-sok jelennek meg, amelyek kizárólag az �új oroszok�igényeinek kielégítésére irányulnak.

A gazdag és szegény családok közötti fõ szociális-demográfiai különbség a nyugdíjaskorúak jóval kisebbaránya a gazdagok körében. Ennek fõ oka az, hogy amai Oroszországban a gazdag réteget elsõsorban a vi-szonylag fiatal vállalkozók alkotják, akik független élet-módjukból következõen is gyorsan leválnak szüleikrõl.

Az orosz szegények egyik jellemzõje az, hogy vala-mivel idõsebbek, mint a többi jövedelmi csoport tagjai.Ily módon egy átlagos szegény életkora Oroszország-ban 47 év, míg az átlagos gazdagé 33 év, a középrétegépedig 42 év.

A szegények a háztartások demográfiai összetételealapján is eltérnek a többi csoporttól. Körükben a lakos-ság egészéhez képest nagyobb a sokgyerekes, a csonkaés más hátrányos helyzetû családtípusok aránya. Utób-biak alatt az olyan sokgenerációs családokat értjük,ahol nyugdíjasok, rokkantak és gyerekek is vannak,ahol a munkaképes családtagoknak nincs állandó mun-kahelye (ebben a csoportban ez a mutató átlagosan18,3%-ot tesz ki). Összességében a szegény családokcsupán 37,8%-ának nincsen gazdaságilag inaktív fel-nõttkorú tagja (nyugdíjas vagy munkanélküli), ami azátlagos orosz családok 47,2%-ára és a jómódú, gazdagcsaládok 80,1%-ára igaz.

Megfigyelhetõ továbbá az a nyilvánvaló tendenciais, hogy az orosz szegénység a kisvárosok és a vidékitelepülések irányába tolódik el. Ily módon míg Orosz-országban átlagosan a lakosság 23,4%-a él a létmini-

2. Szegények és gazdagok28

mum alatt, addig ez az arány vidéken 30,6%, kisváro-sokban 24,2%, a regionális központokban, Moszkva, ill.Pétervár körzetében pedig 18-19%. Az átlagosnál na-gyobb arányban élnek szegények a Volga-vidéken és atávol-keleti régióban, míg Moszkvában fele akkoraarányban, mint az egész országban átlagosan.

A szegények körülbelül egyharmada kevesebb jöve-delemmel rendelkezik, mint a régióban számított át-lagjövedelem fele, 42,5%-uk bevétele pedig kevesebb,mint az átlagjövedelem, de annak felénél több. A fenn-maradó hányad esetében a szegénységet nemcsak ajövedelem, hanem a kiadások sajátosságai határozzákmeg (pl. az egyik családtag gyógyítására fordított ma-gasabb kiadások). A lakosság gazdasági viselkedését le-író olyan mutatók, mint a megtakarítások, befektetések,a felhalmozott vagyon forgatása, jövedelmeztetése stb.a szegény oroszok számára teljességgel elérhetetlenek.A szegények csupán 7,1%-ának van valamilyen meg-takarítása (míg a lakosság egészét tekintve ez az arány25%, a gazdagok körében pedig 80,9%). Ezzel szembena szegényeknél megfigyelhetõ a fokozatos adóssághal-mozás tendenciája (a szegények egyharmada � a teljeslakosság egyhatoda � számolt be arról, hogy életszín-vonalának elfogadható fenntartásához rendszeresenpénzt kell kölcsönkérnie). Egyre halmozódó, kisebbadóssága a szegény családok 38,7%-ának van, azon kí-vül, hogy a szegények negyede még közüzemi hátra-lékkal is küszködik.

A szegényeknél a pénzügyi tartalékok égetõ hiányá-nak következménye, hogy minden második szegényszámára elérhetetlenek az olyan fizetõs szolgáltatások,amelyek az orosz lakosság más rétegei számára elérhe-


tõek. Ily módon a szegények 90%-a nem vesz igénybeköltségtérítéses képzést, több mint 95%-uk nem él fize-tõs egészségügyi szolgáltatással, és majdnem 60%-uknem részesül ilyen típusú orvosi ellátásban.

A szegények rétegén belüli két csoport, a szegényekés a mélyszegénységben élõk aránya kb. három az egy-hez. A mélyszegénységben élõ családoknál megjegy-zendõ, hogy több mint a felük munkáscsalád. Különö-sen nagy a képzetlen munkaerõ részaránya, közülükmajdnem minden ötödik mélyszegénységben él (azoroszok között átlagosan csak minden 20. él ilyen kö-rülmények között), és 25,9% az �egyszerûen szegény�.Nem kevésbé fontos továbbá az, hogy a mélyszegény-ségben élõk kb. 20%-a ún. szociálisan hátrányos hely-zetû család volt, azaz csonka vagy sokgyermekescsalád.

Az �egyszerûen szegények� rétegének szociális-demográfiai összetételére jellemzõ volt, hogy nagyobbarányban voltak közöttük felsõfokú végzettségûek, ill.nem befejezett felsõfokú végzettségûek (26,4%, míg amélyszegénységben élõk csoportjában 13,4%), több voltközöttük a szakmával rendelkezõ és az alkalmazott(19% ill. 4,2%), továbbá jóval kisebb volt a képesítés nél-küli munkások (9,6% a 22,3%-kal szemben) és a szociá-lisan hátrányos helyzetû családok aránya (9,6%).

Ezzel összefüggésben érdemes figyelmet fordítani amunkásosztály rétegzõdésében az 1990-es évekbenvégbement változásokra. Az egyik réteg, a gyári mun-kások, nagy és közepes üzemi kollektívákban tömörül-tek. A gyári munkások közel kétötöde a létminimumalatt él. A másik réteg az alacsonyan képzett munkások,ill. a növekvõ számú szegény ember. A harmadik réte-


get, a szakmunkás-elitet a legképzettebb és legjobbanmegfizetett munkások alkotják. Õk fõként olyan ipar-ágakban dolgozó fizikai munkások, mint a számítás-technika, a lézeripar, az ûripar, a biogenetika és a hon-védelem. Ezen csoport képviselõi a középosztályhozvagy annak perifériájához tartoznak.

A neoliberális gazdasági reformok következtében atársadalmi rétegek között kialakuló mély szakadékokmiatt felvetõdhet a kérdés, hogy ez miért nem vezetetteddig nagy társadalmi konfliktusokhoz. A viszonylagosszociális stabilitás nemcsak az 1990-es évekre volt jel-lemzõ, hanem a Putyin alatti gazdasági fellendüléséveire is, sõt még az utolsó évre is a gazdasági válságelõtt, amely nemcsak Oroszország, de az egész világgazdaságát megrendítette. A lehetséges magyarázatokoptimizmusra és pesszimizmusra is adhatnak okot. A fõ-leg a piaci reformok miatti mély kiábrándultság elle-nére a vállalkozókedv és az egyéni kezdeményezésekértékei kezdenek gyökeret ereszteni Oroszországban.Csak egy aktív kisebbség tud ezekkel a mindennapok-ban élni, de a többség legalábbis nem látja okát annak,hogy mély osztálygyûlöletet érezzen ennek a kisebb-ségnek a tagjaival szemben. Minden valószínûség sze-rint az orosz társadalom szemében történelmileg hite-lüket vesztették az osztályharc régi jelszavai, amelyeklehetõvé tették a bolsevikok számára, hogy 1917-benmagukhoz ragadják a hatalmat.

Aggodalomra ad okot azonban az, hogy a lakosságszéles rétegei nem képesek érdemben reagálni a szo-ciális igazságtalanságokra. Az individualizmus értékei,amelyek az orosz lakosság csak kis részének jelentenekvalamit, nem tudták kitölteni az egész társadalmat érin-


tõ erkölcsi vagy értékorientációs ûrt. Ehhez járul még atársadalom atomizálódása, azaz annak a képességnek ahiánya, hogy a csoportérdekek szolidáris védelmét azemberek felismerjék. Túl sok fizikai és lelki erõt pocsé-koltak el az oroszok az új gazdasági realitáshoz történõadaptációra, túlzottan bizalmatlanok az alapvetõ szo-ciális intézményekkel, és sajnos a saját polgártársaikkalszemben is ahhoz, hogy tömeges tiltakozó akciókraszánják el magukat. A társadalmi igazságtalanság meg-nyilvánulásait kezdik úgy értelmezni, mint egy új tár-sadalmi normát, míg a szociális elszigeteltség, a depri-váció, ill. az erõs horizontális kapcsolatok hiánya to-vábbra is az orosz társadalom fõ jellemzõi maradnak.Ilyen körülmények között nem meglepõ, hogy újramûködni kezdett a hagyományos, erõs központi hatal-mat óhajtó ösztön. A 20. század fordulóján az orosz tár-sadalom az államtól nemcsak az ideológiai és érték-vákuum megoldását várta, hanem a szociális elszigete-lõdés megszüntetését is, azt, hogy kompenzálja a szo-ciális szereplõk gyenge képességeit a horizontális kap-csolatok létrehozására.


3. A középosztály

Ahogy korábban is megjegyeztük, a megvalósult válto-zások egyik legfontosabb tanújele az volt, hogy az or-szág társadalmi szerkezete a reformok hatására átala-kult. Kétségtelen, hogy ez a folyamat még nem zárultle. Az erõs és meglehetõsen nagy tömegû középosztálylétrejötte ugyanakkor a legfontosabb indikátora annak,hogy a változások döntõ stádiumán a társadalom mártúljutott.

A középosztály a fejlett ipari országokban rendsze-rint a legnagyobb létszámú társadalmi csoport. A felsõés alsó rétegek közötti státuszt betöltõ középosztály atársadalmi-politikai stabilitás legfontosabb tényezõje,a középosztály léte egyben a tartós gazdasági fejlõdésfeltétele is. A középosztályhoz tartozás fontos jellemzõ-je a gazdasági önállóság (saját üzlet) vagy a szakmaiorientáció, amely a jövedelem megfelelõ szintjét és aszociális státuszt biztosítja. A középosztály hiánya, kislétszáma vagy gyengesége azt jelenti, hogy a különbö-zõ szociális pólusokon lévõ társadalmi rétegek közöttnem elég �vastag� az a réteg, amely az összeütközésü-ket képes megakadályozni. Az ilyen társadalomban na-gyon nagy a destabilizáció valószínûsége.

Ha a fenti megállapítást a kommunista rezsim válsá-gának és a Szovjetunió szétesésének idejére vonatkoz-tatjuk, érdemes fontolóra vennünk azokat az érveket,

melyek szerint a szovjet korszak végén létezett egymeglehetõsen széles, a középosztályhoz hasonló kép-zõdmény, és éppen ennek a rétegnek a megléte biztosí-totta a viszonylag békés átmenetet az új politikai ésállamrendbe. A középosztály számára Oroszország tör-ténelme csak bonyolult dinamikájú fejlõdést tett lehe-tõvé, mely távol állt a tömeges középosztály kialakulásafelé mutató egyenletes fejlõdéstõl. Közepesen tehetõsrétegek már az Orosz Birodalomban is kialakultak, fõ-ként fennállásának utolsó évtizedeiben, amelyre a kapi-talizmus rohamos fejlõdése volt jellemzõ. Az OktóberiSzocialista Forradalom után ezt a réteget likvidálták(végleges határvonalnak a NEP, azaz az új gazdaság-politika, a sztálini iparosítás és kollektivizáció összevo-nását lehet tekinteni). A középosztályhoz hasonló kép-zõdmény csak az 1960�80-as években jelenik meg újra,azaz a kommunista rezsim viszonylagos enyhülése ésaz egyéni jólét növekedése idején. A piacgazdaság hiá-nya miatt a szovjet középosztályból több, a nyugati kö-zéposztályt alkotó típus is hiányzott (mezõgazdaságigazdálkodók, kis- és középtulajdonosok, a piaci infra-struktúra számos közremûködõje � marketing- és bank-szakemberek, menedzserek stb.). Ugyanakkor széleskörben képviseltették magukat a közigazgatási appará-tusban dolgozók (pártnómenklatúra), a honvédelmi ésvégrehajtó szerveknél dolgozók, az oktatás és egész-ségügy, a mûszaki és humán értelmiség tagjai, valaminta magasan képzett szakmunkások. Ebben a tekintetbena szovjet középosztály igen közel állt a nyugati orszá-gok középosztályához. És bár életszínvonala messze el-maradt a nyugatitól, szociális védettségét tekintve elõ-nyös helyzetben volt (munkanélküliségtõl való fenye-

3. A középosztály34

getettség, lakhatási költségek, egészségügyi és oktatásiszolgáltatások igénybevétele, tömegközlekedésre fordí-tott költségek). A szovjet középosztály arányának becs-lésében feltûnõen nagy a szórás: vannak 12-14%-osbecslések (a jövedelmi szintet, a lakás, autó és háztar-tási gépek meglétének adatait vizsgálva), más vizsgála-tok 30-40%-ot mondanak (szakmai jellemzõk besorolá-sa alapján), de létezik ennél is magasabb becsült rész-arány (a saját szociális státusz meghatározását alapulvéve).

Ha azonban a Szovjetunió és a posztszovjet Orosz-ország társadalmi és politikai folyamatainak leírásáhoza társadalmi rétegzõdés nyugati mintáit használjuk, ak-kor nem fogjuk tudni megmagyarázni a lezajlott vál-tozások társadalmi mechanizmusait. Ha azt feltételez-zük, hogy a késõi szovjet társadalom alapját a tömegesközéposztály alkotta, akkor ez alapján nehéz megérteni,hogy ezen középosztály legaktívabb része miért lépettfel a politikai változások aktív szószólójaként. A Szov-jetunió felbomlása elõtti társadalmi folyamatok elemzé-sekor figyelembe kell venni az állampolgárok életszín-vonalának kiegyenlítettségét, az árudeficitet, annak le-hetetlenségét, hogy fizetési statisztikák szerint ítéljükmeg a tényleges jövedelmeket, az életszínvonalat, a re-gionális szóródásokat és számos más tényezõt. A szovjetközéposztályban legalább két, különös figyelmet ér-demlõ csoportot lehet elkülöníteni: ezek a nómenklatú-ra (ill. szélesebb értelemben a szovjet csinovnyikokegész serege) és az értelmiség. Formális paraméterekalapján mindkettõt a középosztályhoz lehet sorolni, devalójában olyan társadalmi csoportokról van szó, ame-lyek sajátos jellemzõkkel, identitással és érdekekkel bír-

3. A középosztály 35

nak. Nyilvánvaló, hogy a szovjet korszak végére mind-két csoport felmutatott a középosztályra jellemzõ visel-kedési normákat. A két csoport között természetesenszabad volt az átjárás, az értelmiség a nómenklatúrabõvítésének egyik forrásaként szolgált. A gorbacsoviperesztrojka idejérõl elmondható, hogy az értelmiségés a nómenklatúra egy részének érdekei idõlegesenegybeestek, aminek eredményeképpen a reformok tá-mogatására sajátos koalíció jött létre. Ennek a koalíció-nak az összetétele valójában szélesebb volt, mert bele-tartozott többek között a munkások egy része is (min-denekelõtt a bányászok, akik az 1989�1992-es idõszak-ban kifejezetten aktívak voltak). A döntõ szerepetazonban éppen a nómenklatúra és az értelmiség ját-szotta. A nómenklatúra legdinamikusabb része érde-kelt volt az azokat a korlátozásokat megszüntetõ refor-mokban, amelyek megakadályozták, hogy a hatalmitõkét anyagi javakká alakítsák át és az üzleti tevé-kenységben is kamatoztassák. Az értelmiség számára aprioritás az ideológiai és politikai korlátozások meg-szüntetése volt.

Akkor hát mi történt a posztszovjet Oroszország kö-zéposztályával, és milyen képet mutat ma ez az osz-tály? A kérdés megválaszolásához mindenekelõtt pon-tosítani kell a társadalmi szerkezetben a középosztálykritériumát és létszámának meghatározását. Három fõmegközelítés létezik. Az elsõ megközelítés, amely azegy fõre esõ átlagos jövedelemmel és a nagyértékû tu-lajdon meglétével számol, tisztán instrumentális jelleg-gel bír, és fõként marketingkutatásokban alkalmazzák.A második megközelítés a szakmai és képzettségi jel-lemzõket is figyelembe veszi, amelyek az egy fõre esõ


átlagos jövedelmi mutatók mellett lehetõvé teszik aztis, hogy objektív tendenciákat is meghatározhassanak atársadalmi szerkezet változásai során. Végül a harma-dik megközelítés az identifikációs-pszichológiai ténye-zõket vizsgálja, melyek �szubjektív� természetük elle-nére jelentõs mértékben meghatározzák az egyénekcselekvési jellemzõit.

Az Orosz Tudományos Akadémia Szociológiai Inté-zetének az orosz középosztályról végzett fontos kutatá-sa3 az utóbbi két megközelítés kritériumainak kombiná-cióját használta. A kutatásban a középosztály meghatá-rozása az alábbi mutatókra alapult:

� a jövedelmi szint magasabb, mint az adott régió-ban mért átlag

� szellemi jellegû munka� minimum középfokú végzettség� a saját társadalmi helyzetre vonatkozó integrált ön-

értékelési tesztben a tízpontos skálán 4-6-os értékek. A kritériumoknak ez a kombinációja azt is lehetõvé

teszi, hogy az orosz középosztályt össze tudjuk vetni anyugat-európai középosztállyal, a jövedelmi szint és azéletszínvonalbeli különbségek ellenére is. Ha csak eze-ket a mutatókat vesszük figyelembe, akkor ebben azesetben helytállóbb összehasonlítani a jelenlegi közép-osztályt a nyugati középosztállyal a második világhá-ború utáni elsõ évtizedekben. Ezzel a módszerrel meglehet határozni a középosztály perifériáját is, amikor aválaszadóknál a középosztály összes mutatójából egy-kettõ hiányzik. Ilyen lehet az eltérõ jellegû munka, anem megfelelõ képzettségi vagy jövedelmi szint, a sajáttársadalmi státusz alacsony megítélése stb. A 2004 köze-pére vonatkozó adatok szerint a középosztály létszáma


becslések szerint a teljes lakosság 20%-át (a városi lakos-ság 30%-át) tette ki, míg a lakosság negyedét, ill. 5%-átlehetett a felsõ középosztályhoz sorolni (a leggazda-gabbak a lakosság 1,5-2%-át alkotják). A középosztályperifériájához becslések szerint az összes orosz harma-da tartozik.4

Feltûnõ az orosz középosztály nagyfokú heteroge-nitása. A középosztály képviselõinek különbözõ a szo-ciális háttere és a társadalmi munkamegosztás rendsze-rében eltérõ pozíciókat foglalnak el. A középosztályhozlehet sorolni ma az állami bürokráciában tevékenyke-dõk nagy részét, a magáncégek menedzsereit, a kis ésközépvállalkozások képviselõit, a mezõgazdasági vál-lalkozások tulajdonosait, a tudományban, az oktatás-ban és az egészségügyben dolgozók egy részét, azegyéni vállalkozókat, a mérnökök, a mûszaki szakem-berek és a magas képzettségû szakmunkások egy ré-szét. Az elmúlt években a középosztályban az államihivatalnokok aránya tovább növekedett, míg a mene-dzserek és vállalkozók aránya jóval kisebb tempóbanemelkedik. A szorosan vett középosztályhoz tulajdon-képpen csak a közigazgatásban dolgozók, a vállalkozókés az egyéni vállalkozók tartoznak. A mai átmenetiorosz társadalomban attól speciális a helyzet, hogy atöbbi társadalmi-szakmai csoportosuláshoz való tarto-zás egyáltalán nem garantálja a középosztályba kerü-lést vagy az ebben a rétegben elfoglalt pozíció megszi-lárdulását. A nyugati társadalmaktól eltérõen, ahol azalsó, elég sikeres középosztály a társadalom jelentõsvagy akár túlnyomó többségét teszi ki, a mai Oroszor-szágban az adott réteg � státusza, jövedelme, életszín-vonala és életminõsége valamint értékrendje alapján �


gyakran sokkal közelebb áll a szegényekhez, mint a tu-lajdonképpeni középosztályhoz. Az orosz középosz-tályt az is megkülönbözteti a nyugatitól, hogy magas aterületi, ill. település szerinti differenciálódása (ez pe-dig nem jellemzõ a szilárd piaci társadalmakra).

A felsõ középosztályt (a 2000-es adatok szerint) fõ-ként a középfokú (27,1%), ill. felsõfokú végzettséggel(55,2%), kandidátusi címmel vagy más tudományos fo-kozattal rendelkezõk (14,6%) teszik ki. A munkahelyibeosztást tekintve a felsõ középosztály képviselõinektöbb mint fele vállalati felsõvezetõ, ill. alkalmazottakatis foglalkoztató vállalkozó. Rajtuk kívül ebbe a csoport-ba tartoznak a magas rangú katonatisztek is (21,9%).

A középosztály középsõ rétegében a vezetõk aránya12,9%, az alkalmazottakat foglalkoztató vállalkozóké12,1%. Ebben a csoportban azok koncentrálódnak,akiknek családi vállalkozásuk van. A két másik réteg-ben alacsonyabb az iskolai végzettség, nagyon kicsi avállalkozók és a vezetõk aránya, nagy többségben van-nak a munkások, középfokú mûszaki végzettséggelrendelkezõk, ill. az állami-önkormányzati intézmé-nyekben dolgozó szakemberek és alkalmazottak.

A felsõ középosztály felének a fõ munkahelyen kapottfizetés a fõ jövedelmi forrása, de a saját vállalkozásbólszármazó jövedelemnek is nagyon nagy az aránya(38,5%), és háromszor magasabb, mint más csoportok-nál a tulajdonból származó jövedelmek aránya (4,2%).A középréteg számára a fizetés szerepe 64,7%-ra nõ, asaját vállalkozás pedig csak 24,2%-ban játszik szerepetfõ jövedelmi forrásként. Ami az alsó középosztályt, ill.a szegényeket illeti, ott 81,8%-ban és 87,0%-ban a mun-kahelyen kifizetett járandóság a legfontosabb.


2007-ben a középosztály képviselõinek több mint afele (54%) dolgozott az állami szektorban. Itt azonbanfontos változás figyelhetõ meg. Az 1990-es évekbencsak azok voltak viszonylag ígéretes helyzetben, akiktulajdonosok voltak, vagy a létrejövõ magánvállalatok-nál dolgoztak. Az állami szférában történõ munkavál-lalás pedig szinte a biztos szegénységgel volt egyen-értékû. Putyin alatt ez a helyzet megváltozott. Az álla-mi szektorban történõ munkavállalás magas presztí-zsûvé és jól fizetetté vált. Azok, akik ennek a munká-nak köszönhetõen éltek a hatalmi tõke által nyújtottlehetõséggel, nyilvánvaló elõnybe kerültek a kis- és kö-zépvállalkozókkal szemben. Eközben megfigyelhetõ akis- és középvállalkozások stagnálásának tendenciája.Többek között itt volt tettenérhetõ az állam �vissza-térése�. A legvédtelenebb helyzetbe mind Jelcin, mindPutyin elnöksége idején a privatizált vállalatokban dol-gozó munkások kerültek. Az állami szociális garanciákjelentõs részétõl megfosztva, túlzott függésbe kerültekaz új tulajdonosoktól, akik elsõsorban arra törekedtek,hogy megszabaduljanak a szociális kiadásoktól és a vál-lalat üzleti eredményességét az alkalmazottak káráranöveljék.

Honnan és hogyan kerülnek egyesek a középosz-tályba és mások miért nem? Milyen forrásokból táplál-kozik a középosztály? A középosztály felsõ és középsõrétegeiben a reformok idején erõs felfelé történõ mobi-litás volt megfigyelhetõ (amely az egész csoport többmint harmadát érintette). A felsõ középosztályra azok-nak az embereknek igen magas aránya jellemzõ, akikkorábban, azaz még a szovjet idõkben is úgy vélték,hogy jobban élnek környezetüknél. A középosztály


egészét ezzel szemben a különbözõ irányú társadalmimobilitás határozza meg. A középosztály harmadát adóközépsõ réteget (34,4%) azok alkotják, akik a reformokéveiben fel tudtak emelkedni a társadalmi ranglétrán.A fennmaradó kétharmad a reformok elõtti középosz-tály. A középosztálynak körülbelül a negyedét olyanokteszik ki, akik meg tudták õrizni a korábban is viszony-lag magas életszínvonalukat. Az alsó középosztály ésa szegények rétegébe azok jelentõs csoportja tartozik(37,2%, ill. 59,1%), akik a szociális státusz szempontjá-ból lefelé csúsztak.

A mai Oroszországban a társadalmi mobilitás kétlegfontosabb sajátossága a következõ: 1. A jelenlegi kö-zéposztálynak majdnem háromnegyedét (72%) azokteszik ki, akik a Szovjetunióban is a középosztályhoztartoztak. 2. A társadalom két alsó rétegének többségétazok alkotják, akik korábban a középosztályhoz tarto-zónak vallották magukat, azonban a reformok hatásáralecsúsztak. Ily módon a szociális státuszban történõ vál-tozások folyamata az elmúlt hét évben gyakorlatilag azegész orosz társadalmat érintette, miközben egyesektársadalmi helyzete meredeken javult, másoké merede-ken romlott, míg olyanok is voltak, akiknél gyakorlati-lag nem történt változás. Azonban míg társadalmi hely-zetén javítani csak a lakosság viszonylag kis része tu-dott, a társadalmi helyzet romlása tömegesen érintetteazokat, akik a reformok elõtt a középosztályhoz tartoz-tak.

Földrajzi szempontból a középosztály elsõsorban aköztársasági és területi központokból származó polgá-rokkal gyarapodott, akik a felsõ középosztály új tagjai-nak 42%-át, a középsõ és az alsó középosztály újon-


cainak pedig 38%-át adták. A felsõ középosztály csak29%-kal növekszik a két �fõváros� (Moszkva és Szent-Pétervár) és ugyanennyivel a kis városok lakosai révén.Az alsó középosztályban és a szegények között ala-csony a két fõvárosból származók aránya, viszont en-nek a rétegnek majdnem a felét teszik ki a kisvárosok-ból és falvakból érkezõk, azaz az elsõ generációs beván-dorlók (42-46%). Alapvetõ probléma, hogy a falvakbanés a kisvárosokban óriási hiány tapasztalható képzettmunkaerõbõl, ez a tényezõ komoly akadálya a városokés falvak sikeres társadalmi-gazdasági fejlõdésének. Ésbár Putyin kormányzása idején a területi különbségekvalamelyest � igaz, korántsem egyenlõ mértékben �mérséklõdtek, a területi elhelyezkedésbõl adódó elõ-nyök a középosztály fejlõdése szempontjából a koráb-biakhoz hasonlóan fontos tényezõk maradnak. A kü-lönbségek kompenzációjához fontos forrást jelenteneka volt szovjet köztársaságokból Oroszországba érkezõbevándorlók.

A felemelkedésben hatalmas szerepet játszik a szü-lõk családja. A felsõ középosztály képviselõi közül 51%mondta azt, hogy az apja sikeres volt, míg a sikertelenapák aránya csak 31,3%-ot tett ki. A középosztály kö-zépsõ rétegénél ezek az értékek 46,2 és 29,8% voltak. Azalsó középosztályban és a szegényeknél viszont pontfordítottan alakult az arány: a sikertelen apák száma fe-lülmúlta a sikeresekét, ami a szegényeknél még szem-beötlõbben nyilvánult meg (41,6%, a szegényeknél31,85%). Ugyanez a tendencia volt megfigyelhetõ azédesanya sikerességét vizsgáló kérdésnél is. Ily módona család sokak számára mintegy ugródeszkát jelentettaz üzleti sikerek felé.


Nyilvánvaló, hogy Oroszországban is az az univer-zális törvényszerûség érvényesül, amely a többi piac-gazdasággal rendelkezõ országban is ismert. A jómódúcsaládokból származók iskolázottsága, életszínvonalaés munkahelyi beosztása jelentõsen magasabb, mintszüleiknek. Gyermekeik sorsával kapcsolatban a közép-osztály képviselõi optimistábbak, mint az alsóbb réte-gek tagjai. A középosztály középsõ rétegének 41,4%-abiztos abban, hogy gyermekeik többet fognak elérni azéletben, mint õk � az egész orosz társadalomban náluka legmagasabb ez a mutató. Egészében véve az örök-lõdés szerepe az orosz társadalom két felsõ rétegébenelég egyértelmûen érzékelhetõ. Ez egyrészt lehetõvéteszi, hogy rögzítsük azokat a domináns tendenciákat,amelyek révén a középosztály újratermeli önmagát,másrészt viszont az is látható, hogy bõvülése viszony-lag szûk forrásból táplálkozik.

Érdekes, hogy a mai orosz középosztály 65-75%-a apiaci reformok indulásakor is a társadalmi ranglétra ha-sonló lépcsõfokát foglalta el. Ily módon a középosztálymegújulása nem annyira az újonnan csatlakozók be-áramlásával, hanem a késõszovjet középosztály képvi-selõinek alkalmazkodóképessége révén zajlik.

A középosztály felsõ és középsõ rétegébe történõfelemelkedés legfontosabb csatornái a következõk: vál-lalkozói tevékenység folytatása, vezetõ funkció betöl-tése (hatalmi tõke) valamint a piaci szektorba � akáralkalmazottként � történõ bekapcsolódás. A vezetõ-irá-nyító funkció betöltése ma a középosztályba való fel-emelkedés fõ tényezõjének mondható.

A középosztály jóval kisebb mértékben bõvül azokrévén, akik két vagy több állást töltenek be egyszerre,


mivel ezek az állások fõként a középosztály kisjöve-delmû csoportjai számára szolgálnak jövedelemkiegé-szítésként. A másodállásból származó jövedelmek nemkis mértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy az államiszektorban dolgozó, nem vezetõ beosztású emberek aközéposztályba kerüljenek. Éppen abban különböznekjelentõsen az állami vállalatoknál dolgozó, alapvetõenaz alsó középosztályhoz és a szegényekhez tartozó al-kalmazottaktól, hogy fõként a gazdaság magánszekto-rában végzett mellékállásuk jövedelmébõl élnek.

A több állást betöltõ állampolgárok többsége (kb.60%-uk) a másodállását tekinti fõ jövedelemforrásának.Megélhetési forrás még a lakás, nyaraló, garázs kiadásavagy az autó bérbeadása, ezek a tulajdonosoknak pluszbevételt jelentenek, és az esetek többségében ezeket fõjövedelemforrásuknak is tekintik. Nem véletlen, hogyaz ilyen, tulajdonokkal kapcsolatos ügyletek kétszerolyan gyakoriak a moszkvaiak körében, mint a többiorosz régióban. Ily módon a középosztály aktivitásaanyagi helyzetük javítása, ill. ennek következménye-képpen a társadalmi ranglétrán való feljebbjutásuk ér-dekében magas, de nagy eltéréseket is mutat. Ugyan-akkor, jellegénél fogva, a középosztály nagy részénekjóléte kizárólag a piaci jövedelemforrásokhoz kapcso-lódik.

Valójában milyen a középosztály életszínvonala éséletmódja a mai Oroszországban? A kérdés megvála-szolásakor újra hangsúlyoznunk kell, hogy az orosz ésa nyugati középosztály életszínvonala közötti jelentõskülönbségek mindezidáig fennmaradtak, még ha ezenkülönbségek értékelésében nagy eltérések is mutatkoz-nak. Mindenesetre, ha például az 1999-es évet vesszük,


azaz a krízisbõl való kilábalás és a hosszantartó gazda-sági növekedés periódusának kezdetét, akkor a közép-osztály bevételének alsó határa Oroszországban legfel-jebb a tizede volt az USA-ban mértnek.

Nyilvánvaló, hogy ez a szakadék a gazdasági fel-lendülés majdnem tízéves periódusa alatt csökkent(1999�2008). Legalábbis a középosztály Putyin elnöksé-ge idején igencsak jelentõsen hozzájárult az egészországot érintõ fogyasztói növekedéshez. Ezen kívülOroszországban még mindig jelentõs a szociális jut-tatások mértéke, ezekben a lakosság minden rétege ré-szesül, jövedelmi szintjétõl függetlenül (alacsony köz-üzemi költségek, olcsó tömegközlekedés). Az orosz ve-zetés a 21. század elsõ évtizedében erõfeszítéseket tettezen juttatások csökkentésére (legismertebb ezek közülaz az intézkedés volt, mely a különféle kedvezménye-ket, pl. a gyógyszertámogatást pénzbeli juttatásokkalhelyettesítette), mivel ekkor nyílt lehetõsége arra, hogya lakosság többségénél jelentõs mértékben növeljék aközvetlen bevételeket. Viszont ha az orosz és a nyugatiállampolgár elõbb említett kiadásainál figyelembevesszük az átlagos árszintet is, akkor az egy fõre esõjövedelmet minimum meg kellene duplázni. Azt is te-kintetbe kell venni, hogy az átlagkeresetet a kutatókalacsonyan határozták meg, és sokszor nem veszik fi-gyelembe a �feketén szerzett�, többek között másodál-lásokból vagy ingatlan-bérbeadásból származó bevéte-leket.

Az adott kontextusban azonban lényegesebb a kö-zéposztály fogyasztására és életmódjára jellemzõ állan-dó specifikumok (patternek) alakulása. Ezek közé elsõ-sorban az sorolható, hogy jelentõs többségük (több


mint 50%) vesz igénybe költségtérítéses egészségügyi,oktatási és rekreációs-wellness szolgáltatásokat, míg aközéposztály perifériáján élõk és a kiskeresetûek to-vábbra is az ingyenes egészségügyi szolgáltatásokat (ál-lami klinikák), valamint az ingyenes közoktatást veszikigénybe (közoktatás, középfokú szakképzés, államilagfinanszírozott felsõoktatás). Az orosz társadalom fõ ré-tegei közül lényegében a középosztály az, amelyik alegszívesebben fektet be a humán tényezõbe, bár tag-jainak kiindulóhelyzete (például a képzettsége) enélkülis elõnyös. Az oktatásra és egészségre fordított költsé-gek kétségtelenül az orosz középosztály prioritásai kö-zé tartoznak. Megemlítendõ ugyanakkor, hogy a 21.század elsõ évtizedének végére a középosztály (elsõ-sorban a periférián élõk) kevesebbet fordított képzésre,mint az évtized kezdetén.

Természetesen a középosztály eltérõ csoportjai elté-rõ képet is mutatnak. A fogyasztási szokások kapcsánkét tendenciát kell megemlítenünk: 1. a fizetõs szolgál-tatások (egészségügyi, oktatási-képzési, rekreációs-wellness) teljes mértékben csak a felsõ és középsõ réte-gek számára elérhetõek, 2. minél alacsonyabb az embe-rek jövedelme, annál több szükségletükön kell spórol-niuk.

Az orosz középosztályba tartozók több mint felénekvan gépkocsija. A felsõ középosztályban ez az arány74,7%, a középsõ rétegben 59,2%, míg az alsó közép-osztályban 30%. Az európaiak többségétõl eltérõen,akik számára a saját ház a sikeresség szimbóluma, sokorosz számára ezt az autó jelképezi. A technikai újdon-ságok használatában megmutatkozó különbségek kü-lönösen jelentõsek a középosztály középrétege és a pe-


riféria között (pl. személyi számítógép internethaszná-lattal, mobiltelefon). Megalapozott tehát az a kijelentés,hogy a középosztály mutatja a legnagyobb készségetarra, hogy éljen a fogyasztói világ újdonságaival, amiáltalánosságban azt jelenti, hogy õk a leginkább nyitot-tak az újdonságokra. A periféria ebben a tekintetbenkonzervatívabb, és ez a tényezõ az, amely a perifériafelõl gátolja a középosztály bõvülését.

Az orosz középosztály tagjait ezek a sajátosságokkülönböztetik meg a szabadidõs tevékenységek tekin-tetében is. Az otthoni idõtöltések mellett körükben egy-re népszerûbbek a nem otthon ûzhetõ tevékenységek.Ebben a tekintetben az orosz középosztály igen közeláll a nyugat-európaihoz. Teljesen természetes, hogy aszabadidõ aktív eltöltését leginkább a fiatal korosztálypreferálja (a fiatalok háromnegyede tartozik ehhez atársadalmi csoporthoz). Ez fontos kiegészítõ feltétele-ket teremt meg ahhoz, hogy éppen ebben a rétegbenfokozódjon az innovációk felé nyitott munkaerõ újra-termelõdése, és a humán tõke növekedése szempont-jából új lehetõségek jelenjenek meg.

Ahogy korábban is megjegyeztük, a középosztályképviselõinek képzettsége a többi rétegénél jóval ma-gasabb, és ebben a csoportban akkumulálódik a maiOroszország fõ humán tõkéje: a középosztály képvise-lõinek 65%-a felsõfokú végzettségû, 4%-uk rendelkeziktudományos fokozattal és 15%-uk beszél idegen nyel-vet. Ez kétségkívül megmutatkozik a középosztály ér-tékorientációjában is.

A középosztály világnézetének jellemzõ vonása azértékambivalencia. Egyrészt sokan a liberális demokrá-cia, az individualizmus és a verseny felé orientálódnak.


Az orosz középosztály tagjai, akiknek többsége a ma-gánszektorban dolgozik, a lakosság egészéhez képestsokkal nagyobb arányban hangsúlyozzák a vállalkozókfelelõsségét az állam helyett olyan problémák megol-dása kapcsán, mint az elegendõ munkahely biztosítása,az igazságos bérezés, a szakmai fejlõdés, munkavéde-lem stb. Másrészt a középosztályon belül meglehetõsennagy az önálló nemzeti fejlõdés és az erõs állam támo-gatóinak tábora. Megállapítható ezen kívül, hogy a jö-vedelmek növekedésével párhuzamosan nõ a liberálisértékek támogatóinak tábora, valamint hogy az utóbbiévekben gyarapodik a liberális-konzervatív nézeteketvallók száma is. Esetükben az önálló nemzeti fejlõdésösszekapcsolódik a világ iránti nyitottsággal, a piac ésaz egyéni szabadság elveinek támogatása pedig azzal ameggyõzõdéssel, hogy elengedhetetlen szükség vanegy erõs és hatékony államra. Ebben nyilvánvalóanmegmutatkozik a középosztály természetes, a társadal-mat stabilizáló funkciója, azaz hogy ez a réteg a társa-dalom számára platformot kínál a konszenzusra.

Putyin politikája sok szempontból összhangban voltaz elõbbiekben leírtakkal, és ebben rejlik népszerûsé-gének egyik lehetséges titka. Azt is hangsúlyoznunkkell, hogy nem az 1990-es években a reformokat meg-valósító liberálisok, hanem éppen Putyin volt az, akielkezdett komolyan számolni a középosztály társadal-mi bázisként való megerõsödésével. Putyin és Medve-gyev még 2008-ban, a globális pénzügyi válság köze-pette is kerülte azokat az intézkedéseket, amelyekkomoly csapást mérhettek volna a középosztály pozí-cióira (ebben lényeges különbség mutatkozott a jelen-legi vezetés és az 1998. augusztus 17-én az állam fize-


tésképtelenségét bejelentõ Jelcin�Kirijenko kormányközött). Ami a liberálisokat illeti, õk szemmel láthatóanúgy vélekedtek, hogy a reformfolyamat során az új kö-zéposztály azokból alakul ki, akik a legsikeresebbenképesek a piacgazdasághoz alkalmazkodni, és ezáltalez az új réteg képezi majd választói bázisukat. Az újközéposztály természetesen kialakult, de képviselõinektöbbsége már az 1990-es évek második felében határo-zottan eltávolodott �õseitõl�. Az 1990-es évek elején a kö-zéposztály többsége támogatta a reformokat (ekkor aközéposztály perifériájának hozzáállása inkább óvatosvolt), de a reformok negatív megítélése napjainkban aközéposztályra is átterjedt, bár képviselõinek kb. har-mada továbbra is pozitívan viszonyul a jelcini korszakreformjaihoz.

Hangsúlyoznunk kell, hogy bár a középosztály ér-tékrendi és politikai prioritásai bizonyos értelembenkompromisszumos jellegûek, értékrendjük és eszmény-képeik bizonyos aspektusokban eltérnek a lakosság több-ségétõl. Így míg az orosz lakosság többsége számára azaz állam az ideális, melynek alapját az állami tulajdon-ra épülõ gazdaság képezi, addig a középosztály szá-mára az ideális gazdaság alapja az állami szabályozás-sal mûködõ magánszektor. A középrétegek álláspontjaa tulajdon ismételt újrafelosztását illetõen is eltér a tár-sadalom egészének álláspontjától. Míg a lakosság több-sége a jogtalanul szerzett javak esetében a tulajdonújrafelosztását támogatja az állam javára történõ el-kobzás formájában, addig a középosztálynál éppen azellenkezõje tapasztalható: 61,2% ellene van és csak38,8%-uk támogatja. És bár anyagi helyzetével és társa-dalmi státuszával a középosztály nem minden tagja


elégedett, törekvésük a társadalmi stabilitás megõrzé-sére és a reformfolyamatok folytonosságára erõsebb,mint a tulajdon újrafelosztásának �kísértése�.

A középosztály a posztszovjet Oroszországban tehátpolitikailag és ideológiailag semleges: a kommunista,liberális és nacionalista eszmék nem találnak körükbenkomoly támogatásra. A középosztály valamennyi rétegé-ben többségben vannak azok, akik önmagukat ideoló-giai szempontból egyik ideológiai-politikai áramlattalsem azonosítják. A nyugati országoktól eltérõen azorosz középosztály hangsúlyosan távol tartja magát apolitikától. A kormányzó párt széles, a párt irányult-ságától független középosztálybeli támogatottságalényegében ezt támasztja alá, mivel a kormányzó párt-ra leadott szavazatok a stabilitás és az újabb politikaimegrázkódtatások elkerülése iránti vágyról tanúskod-nak (a posztszovjet korszakban három párt váltottaegymást ebben a szerepben: a liberális Orosz VálasztásPártja, Csernomirgyin miniszterelnök középpártja, azOtthonunk Oroszország és a konzervatív, Putyint tá-mogató párt az Egységes Oroszország). Tulajdonkép-pen sajátos üzletrõl van itt szó: lojalitás a hatalom irántazért a lehetõségért cserébe, hogy mindenki a saját el-gondolása szerint rendezze be az életét.

A fentebb leírtakból az a következtetés vonható le,hogy míg Nyugaton a középosztály fõ tartaléka minde-nekelõtt szakmai tapasztalata, tudása és humán tõkéje,addig Oroszországban a kép egészen napjainkig mástmutat. Sokak számára � fõként a felsõ középosztályban� a sikerhez vezetõ út nem a tudás és tapasztalat felhal-mozásán keresztül és a szorgalmuknak köszönhetõenvezetett, hanem attól függött, hogy ki mennyire állt


közel a �nagy pénzekhez� és kapcsolatokhoz. Ennekmegfelelõen a nyugati társadalmakhoz képest eltérõ azorosz középosztály viselkedési modellje is. Bár az oroszközéposztály tagjai éppolyan jó képességûek, mintnyugati társaik, és képzettség vagy szakmai tudásszempontjából sincs különbség, az oroszoknál hiányzika �dolgozó társadalom� belsõ motiváltsága, azaz a nyu-gati mentalitásra jellemzõ olyan minták, mint a szorgal-mas dolgozó, a jó családapa, a lelkiismeretes adófizetõés a lojális polgár. Oroszországban mindenki csak ma-gára számít, a saját erejében és legközvetlenebb kör-nyezetében bízik. Az ország politikai életében a közép-osztály �nagy némaságba burkolózik�. Az 1990-es évek-ben ezt a jelenséget azzal lehetett magyarázni, hogy hanem is annyira a túlélés volt a tét, de a középosztálybatartozóknak jelentõs erõfeszítéseket kellett tenniükazért, hogy elfoglalják vagy megõrizzék megfelelõ stá-tuszpozíciójukat. Putyin elnöksége idején egy másikmagyarázat bizonyult helytállóbbnak, amelyet mégegykor a titkosrendõrség vezetõje, Benkendorf grófmondott I. Miklós cárnak: �Nálunk mindenki hallgat,mert jól él.� Megjegyezzük, hogy a legutóbbi gazdaságikrízis sem késztette a középosztályt arra, hogy feléb-redjen politikai �téli álmából�. Ám képviselõi teljesenmás viselkedési modellt követnek azokban az esetek-ben, amikor a saját érdekeikrõl van szó (a közüzemi el-látás rendszerét érintõ viták, becsapott, lakásukra évekóta hiába váró újépítésû lakások tulajdonosai, átvertautótulajdonosok stb.). Ezekben az esetekben a közép-osztály kész arra, hogy éljen a társadalmi és politikaiaktivitás különbözõ módjaival.

A 2008-tól kettõs irányítással mûködõ orosz vezetés


nem gyõzi hangsúlyozni, hogy leginkább éppen a kö-zéposztályra számít. Sõt Medvegyev még azt is mond-ta, hogy 2020-ra az orosz középosztály a társadalom70%-át fogja kitenni. Mennyiben reális egy ilyen ko-moly változás az orosz társadalom rétegzõdésében? Azalábbiakban ismertetjük a középosztály növekedésétgátló fõ tényezõket.

Az alsó középosztály az alacsony nyugdíjak és gyer-meknevelési segélyek miatt még mindig a perifériáratörténõ lecsúszás határmezsgyéjén egyensúlyoz, amiprognosztizálja elszegényedését, és problematikussáteszi a humán tõke újratermelõdését. Ez a legkomo-lyabb problémát a falvakban és a kisvárosokban jelen-ti, itt a munkaerõpiac sok esetben nem biztosít ele-gendõ lehetõséget a középosztály újratermelõdésé-hez. Ezen kívül a társadalmi felemelkedésre a falvakés a kisvárosok csak rendkívül korlátozott számú lehe-tõséget kínálnak.

Ami a középosztály perifériáját illeti, ennek a réteg-nek a fõ problémája az, hogy a munkaerõpiacon ala-csony az innovációs és versenyképessége. Felmerül aza veszély, hogy a középosztály nagy része eltûnik, mi-vel a perifériája egyszerûen leszakad. Ezeket a tenden-ciákat magától értetõdõen csak az aktív szociálpolitikaképes meggátolni. Egyértelmûen erre számít Putyin ésMedvegyev is, amikor arról beszélnek, hogy a követ-kezõ évtized végére radikálisan megnövelik a közép-osztály létszámát. Az Orosz Tudományos AkadémiaSzociológiai Intézetének becslése azonban mérték-tartóbbnak bizonyul: a periféria révén a városi közép-osztály létszáma a gazdaságilag aktív városi lakosság


körében 20%-ról 27-28%-ra növekedhet, az elit-mun-kásréteggel együtt pedig a középosztály létszáma meg-haladhatja a gazdaságilag aktív városi lakosság egyhar-madát. Az a tartalék, amelyet a volt szovjet köztársasá-gokból érkezõ bevándorlók jelentenek, szintén kimerüla következõ évtizedre.


4. Az értelmiség sorsa és az új �szakemberek�

Röviden szeretnénk kitérni arra a sajátos szerepre,amelyet az értelmiség a kommunista rezsim megdönté-sében játszott. Ez a sajátosan orosz, a nyugati értelmi-ségtõl és szakember-rétegtõl lényegesen eltérõ társadal-mi csoport a huszadik században lényegében kétszermûködött élesztõ gyanánt a politikai változásokban.Részben ennek eredményeképpen megbukott a fennál-ló rendszer, majd a gazdasági viszonyok és a társadalmiszerkezet is radikálisan átalakult. A 20. század végén azértelmiség ezt a küldetést a kommunista vezetés cél-irányos törekvései ellenére vállalta magára. A kommu-nista vezetés ugyanis szovjet értelmiséget akart létre-hozni, azaz identitását szakmai kritériumok alapjánakarta meghatározni, valamint biztosítani akarta ma-gasfokú integrációját a fennálló intézményi rendszerbe.Mindezt fõleg gazdaságon kívüli eszközökkel valósítot-ta meg. Az értelmiség számára azonban a szovjet rend-szer által biztosított anyagi jólét szintje nem kompen-zálhatta a politikai, egyéni és szellemi szabadsághiányát. És míg korábban, az 1970-es években, az értel-miségnek csak egy elszigetelt, üldözött kisebbsége (adisszidensek köre) fogalmazhatta meg az értelmiséghatalommal szembeni kritikus misszióját, addig a pe-resztrojka idején a rendszerrel szembeni kritikus hoz-záállás tömegessé vált az értelmiség körében. Termé-

szetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem,hogy az a 19. századi mítosz, mely szerint az értelmi-ségiek olyan különleges emberek, akiknek van lelkiis-meretük, készek az áldozatra, fejlett az igazságérzetükés különleges a felelõsségük a nép sorsa iránt (amelytõlazonban el is határolódnak), túlélte az egész szovjetkorszakot és éppen a korszak végén virágzott egy rövidideig � ebben az idõszakban tudták az értelmiségképviselõi a kommunista rezsim megdöntésének ideo-lógiáját nyújtani a társadalomnak. Igaz, hogy eközbennem dolgoztak ki semmilyen igazán meggyõzõ pozitívmodellt a társadalom kommunizmus utáni átalakításá-ról. Az értelmiség elindította a kommunizmus megdön-tésének folyamatát és ezzel bizonyos értelemben ön-gyilkosságot hajtott végre, mivel a posztszovjet Orosz-ország társadalmi szerkezetében már nem maradt helya számára. Az értelmiség �piacra kerülésével� ennek atársadalmi rétegnek a transzformációja következik be,és olyan új társadalmi csoport jön létre, amely alap-vetõen megfelel az értelmiség és a szakember nyugatiértelemben vett kategóriáinak. Ahogy az értelmiséghelyzetét kutató Rozalina Rivkina is hangsúlyozza: �apiacra történõ átmenetkor közalkalmazottaknak, illetveköztisztviselõknek kezdték nevezni a diplomás, szelle-mi foglalkozású volt állami alkalmazottakat. Közéjükma az oktatás, a kultúra, az egészségügy stb. területénnemcsak a magasan képzett alkalmazottakat sorolják,hanem iskolázottsági szinttõl függetlenül mindenkit.Ez önmagában azt jelzi, hogy a régi, szovjet értelembenvett értelmiség már a múlté.�5

Az értelmiség legsikeresebb képviselõi (azaz koránt-sem mindenki) be tudtak épülni a posztszovjet Orosz-

4. Az értelmiség sorsa 55

ország középosztályába, mások lecsúsztak a perifériára.Természetesen ma is oroszok milliói vallják magukat azértelmiséghez tartozónak. Bizonyos értelemben az ér-telmiségi öntudat gyorsan virtualizálódik, bár éppen eza körülmény tudja lényegesen meghosszabbítani léte-zését. Azok a korábbi mechanizmusok azonban, me-lyek az értelmiséget különálló társadalmi csoportbapróbálták tömöríteni, ma egyáltalán nem, vagy csakkorlátozottan mûködnek.

A legfontosabb tényezõ, amely miatt az értelmiségtársadalmi rétegként nem élhette túl a posztkommu-nista átalakulásokat, valószínûleg az volt, hogy meg-szûnt az igény a szovjet korszakban betöltött két fõfunkciója iránt: nem volt szükség a régi rendszer szol-gálata mellett a régi rendszer morális ellenzékének ki-termelésére és az állandó erõfeszítésükre a széles nép-tömegek felvilágosításának érdekében. A kommunistarezsim megdöntésével mindkét funkció a múlté lett. Azúj körülmények között csak a szakmai képzettségükretartottak igényt, de ez az igény is korlátozott volt ésegyáltalán nem felelt meg azoknak a szivárványos re-ményeknek, amelyeket az értelmiség többsége a gorba-csovi peresztrojka idején a demokratizációhoz és a pia-ci átalakuláshoz fûzött. Annál is kevésbé, mivel a szov-jet értelmiségnek csak kis része volt kész arra, hogy osz-tozzon a posztkommunista átalakulások reális követ-kezményeiért, a súlyos társadalmi különbségek kiala-kulásáért, az elszegényedésért és a korrupcióért viseltfelelõsségben. Az erkölcsi tekintély, amely évtizedekigtáplálta az értelmiségrõl szóló mítoszt, néhány év alattszertefoszlott.

De mégis mi maradt az értelmiségbõl? Természe-

4. Az értelmiség sorsa56

tesen megmaradt a Nagy Péter cár idejére visszanyúlókulturális hagyomány, megmaradt az a �mítosz�, amelynapjainkban egyre kevésbé tûnik reálisnak. A poszt-szovjet Oroszország társadalmában a régi értelmiség-bõl csak szakmai csoportok maradtak meg, azaztanárok, orvosok, mérnökök, tudósok stb. A továbbiak-ban röviden szeretnénk kitérni az egyes csoportokhelyzetére.

Azon csoportok közül, melyek korábban az értel-miség alapját alkották, valószínûleg a tudósok, kutatókhelyzete alakult a legdrámaibban. A sztálini idõszakbanlétrehozott hatalmas tudományos komplexum, amely aSzovjetunió számára az 1950�60-as években ragyogótudományos-mûszaki áttörést tett lehetõvé, a 20. szá-zad utolsó harmadában fokozatosan veszített fejlõdé-sének tempójából. Erõsödni kezdtek a negatív folyama-tok, melyek összefüggésben voltak egyrészt a társada-lom egészének stagnálásával, másrészt tapasztalhatóakvoltak a tudományos munka szervezésében is. A kom-munista rezsim bukása és a piacgazdaságra való átállása tudományos munkát nemcsak hogy nagyban nehe-zítette, hanem gyakorlatilag egzisztenciális válságbataszította. A szovjet tudományos élet a szovjet társada-lom alrendszerének volt tekinthetõ, amelyben a tudo-mányos élet a tudományos megismerés szempontjábólhagyományos kognitív funkciók mellett fontos társa-dalmi és politikai funkciókat is betöltött. Ezek egyrészta honvédelmi komplexum tudományos-technikai hát-terének biztosítását, másrészt a kommunista rezsimhivatalos ideológiájának �tudományos megalapozását�jelentették. A fejlett tudományos infrastruktúra és atudományos eredmények a szovjet állam presztízsének


szükséges komponensei voltak. A rendszer megszûn-tével egyidõben szûnt meg az ideológiai funkció. Az újvezetés tudománypolitikájában a presztízs fenntartásagyakorlatilag elveszítette fontosságát, a védelmi képes-ség biztosítása pedig a konverzió és a honvédelmi erõkfinanszírozásának radikális csökkentése mellett leke-rült a napirendrõl.

A legkomolyabb kihívást a tudomány mint intéz-ményi rendszer, a tudományos közösség egésze és azegyes tudósok számára az új társadalmi-gazdaságihelyzethez történõ alkalmazkodás jelentette. Ezzel akihívással az intézményi rendszer nem tudott meg-birkózni, amiért nem szabad egyedül az Orosz Tudo-mányos Akadémia merevségét okolni. A piacgazdaságsajátos posztszovjet változata önmaga szinte képtelen atudományos teljesítmények számára a kereslet forrásátmegteremteni, függetlenül attól, hogy hol és ki végziezt a tevékenységet. Végeredményben a társadalom-ban, de magukban a tudósokban is kialakult egy erõssztereotípia a tudomány haszontalanságáról. Teljesentermészetes, hogy a tudományos közösség korántsemminden tagja tudott ilyen körülmények között hû ma-radni korábbi hivatásához.

A posztszovjet idõszaknak csupán az elsõ évében atudomány és a szellemi munka területérõl 90 ezer em-ber távozott. A reformok kezdete után öt évvel a tudo-mányos életben tevékenykedõk száma a felére, a tudo-mányos tevékenységre odaítélt állami támogatás a ha-todára (a GDP 0,3%-ára a Szovjetunióban költött 2,3-2,5%-hoz képest), egy tudós átlagos havi fizetése pedigmajdnem a harmadára csökkent.

A tudományos kutatóknak majdnem a fele arra


kényszerült, hogy a szakterületén végzett munkájamellett a különbözõ magán és állami szektorokban isdolgozzon, amelyek akkor a fõ jövedelemforrását jelen-tették. Ez például a tanárok terhelésének jelentõs meg-növekedését jelentette, amikor a tudományos kutatókegyszerre több felsõoktatási intézményben is kényte-lenek voltak elõadásokat tartani. A rendelkezésre állóadatok alapján az 1990-es évek közepén a tudósok többmint fele rendelkezett a tudományos tevékenységenkívül esõ jövedelemforrással, tehát körülbelül három-szor annyian voltak, mint a fõállásuk mellett munkátvállaló közalkalmazottak (a hivatalos keresetekrõl vanszó).

Jelentõs volt a tudósok külföldre történõ áramlása is.A külföldön élõ orosz tudósokból álló diaszpóra létszá-ma több tízezerre tehetõ, és fõként a természettudo-mányos és mûszaki szakembereket érinti. Az elmúltévekben bizonyos fokú visszaszivárgás is megfigyel-hetõ. Nyugaton sikeres tudományos karriert befutott,szakemberek térnek vissza, bár radikális áttörésrõl nembeszélhetünk. A tudományos kutatók egy része a meg-élhetését a különféle ösztöndíjaknak és pályázati támo-gatásoknak köszönhetõen tudta biztosítani, melyeketaz 1990-es évek elején létrehozott két állami tudomá-nyos alapítvány, ill. külföldi alapítványok, mindenek-elõtt a Soros Alapítvány folyósított. A 2000-es évek ele-jén több jelentõs orosz vállalkozó szintén elkezdetttámogatni meghatározott tudományos programokat.Ugyanakkor számos, Oroszországban élõ tudós makülföldi cégeknél dolgozik (Sun Microsystem, Coming,AT&Bell Laboratories, Ford Motors, General Electric,Goodrich Thai, United Technologies stb.) és elért ered-


ményeik ezeket a cégeket gazdagítják. Jelenleg többmint ezer Oroszországban élõ tudós dolgozik több tu-cat olyan programban, melyeket olyan külföldi meg-rendelõk valósítanak meg, mint az Európai Unió, azUSA Energiaügyi Minisztériuma vagy a Pentagon.

A szellemi munkát végzõk közül sokan végül telje-sen más irányba indultak és átléptek az üzleti világba, aközigazgatásba vagy a politikába. Ez a belsõ migráció akülföldrõl történõ agyelszívás tízszeresére rúg. Többszázezerre tehetõ azon egykori tudósok száma, akik je-lenleg a vállalkozói szféra különféle területein tevé-kenykednek, és sok esetben ennek köszönhetõ az,hogy az orosz üzleti világ az egyik legintellektuálisabba világon.

Az emberi erõforrások egyoldalú átáramlása a tudo-mányból az üzleti életbe az átalakuló orosz társadalomegyik jellegzetességét, a szétszakítottságot vagy disszo-ciációt illusztrálja. Az orosz társadalomban különbözõtársadalmi alrendszerek mûködnek, pl. tudomány, üz-let, kultúra, oktatási szféra stb., de ezek gyenge vagyegyoldalú kapcsolatban állnak egymással, mintegy�szabadon úsznak�. Ezt az állapotot csak fokozatosanlehet felszámolni, és talán a tudomány �ragadt benne�a legmélyebben. Azt lehet mondani, hogy nem kis fele-lõssége van ebben a tudomány szervezési formáinak ésirányításának, ill. a tudományos szféra konkrét vezetõi-nek. Az Orosz Tudományos Akadémia vitathatatlanul atudomány egész rendszerének az alapja. Nyilvánvaló,hogy az 1990-es években a Akadémia vezetésének azvolt a stratégiája, hogy kivárják az állam �kivonulásá-nak� idõszakát és maximálisan megõrzik a tudományszervezésének a szovjet idõkre visszanyúló szerkezetét


és formáit. Eközben az Akadémia vezetése kész voltarra, hogy munkatársainak (és kisebb mértékben azAkadémia alszervezeteinek is) nagyfokú szabadságotbiztosítson, hogy azok saját elgondolásaik szerint ke-ressék a különféle módokat az agresszív piaci környe-zetben való túlélésre. Ez a stratégia bizonyos értelem-ben mûködött. Azonban Putyin alatt az állam �vissza-térésével� nem történt meg a teljes visszatérés a koráb-bi szovjet formákhoz és az akadémiai tudományostevékenység állami támogatása sem volt a régi. Az újpolitikai elit jelentõsen eltér a szovjet nómenklatúrátólés az Akadémia vezetéséhez fûzõdõ viszonya erõsenpragmatikus jelleggel bír. Az orosz vezetés nem zárkó-zott el az állami támogatástól, de felvetette az akadé-miai autonómia korlátozásának kérdését és ennekmegfelelõen az erõsebb állami kontrollt a tudományostevékenység, valamint többek között az Orosz Tudomá-nyos Akadémia vagyona felett. Az Orosz TudományosAkadémia állami támogatásának mértéke és a tudomá-nyos munkatársak fizetése az utóbbi években kétségkí-vül növekedett, de az Akadémia vezetésének merev-sége, kompromisszumképtelensége az autonómia és azakadémiai vagyon kérdéseiben oda vezetett, hogy alegjelentõsebb pénzösszegeket (többek között a nano-technológiai kutatások támogatására) az Akadémiamegkerülésével utalták ki.

Magától értetõdik, hogy a posztszovjet idõszak kétévtizedében a tudomány szférájában és a tudományosélet társadalomhoz fûzõdõ viszonyában új jelenségekis kialakultak. Az 1990-es évek elsõ felében a kisvállal-kozások száma a tudomány és a tudományos szolgál-tatások szférájában meghaladta a kereskedelmi cégek


számát. Igaz, az orosz kormány gazdasági kabinetje,amely majdnem teljes mértékben doktorokból, kandi-dátusokból és az akadémiai intézetek korábbi munka-társaiból állt, gyakorlatilag semmit nem tett ezen ten-dencia megerõsödése érdekében, melynek eredménye-képpen sok cég meg is szûnt, bár a tudományos-mû-szaki területen tevékenykedõ nem állami vállalatokszáma még ezt követõen is tízezrekre volt tehetõ. Nagynehézségeket leküzdve fejlõdésnek indultak a tudomá-nyos központok, egyetemi városok, mûszaki parkok,melyek közül a legsikeresebbek az MGU, a MoszkvaiRepülõtiszti Fõiskola, a Moszkvai Mûszaki-FizikaiEgyetem, a Tomszki és Ufai Egyetemek kötelékébenmûködnek. Egyértelmû, hogy az államnak újra foko-zottabb figyelmet kell fordítania a tudományos-mûsza-ki tevékenység ilyen innovatív formái iránt, és figye-lembe kell vennie azokat az új feladatokat is, amelyeketOroszország vezetõi tûztek ki, igyekezve levonni atanulságot a globális gazdasági válság következmé-nyeibõl. Azt is figyelembe kell venni, hogy számos,Putyin második elnöki mandátuma idején létrejövõállami korporáció erõs tudományos infrastruktúrára ésmunkaerõállományra tett szert.

Az alábbiakban egy másik szakmai csoportra, még-pedig az egészségügyi dolgozókra szeretnénk rövidenkitérni, mivel sorsuk nemcsak azt az átmenetet illuszt-rálja, amelynek során az értelmiségiekbõl szakembereklettek, de képet ad a szociális szférában bekövetkezõáltalános változásokról is. Az 1990-es reformok hatásáraaz orvosok és más egészségügyi dolgozók a rosszul fize-tett csoportok mellé, az ún. közalkalmazotti kategóriá-ba kerültek. Számukra azonban, az oktatásban, az igaz-


ságszolgáltatási szervekben és más közhivatalokbandolgozókhoz hasonlóan, a túlélés feltétele egy sajátos�társadalmi szerzõdés� lett: az alacsony hivatalos fize-tést az állam csendes jóváhagyásával mellékkeresetteltudták kiegészíteni azon lehetõségek kihasználásával,amelyekkel egy közalkalmazott a munkahelyén rendel-kezik (tanár, orvos, rendõr stb.).

Az 1990-es évek liberális reformjai az egészségügyterületén mindenekelõtt a kötelezõ egészségbiztosítás-ban nyilvánultak meg. Ez kétségkívül az elsõ olyanlépés volt, amely a Szovjetunióban a teljes mértékbenállami ellenõrzés alatt álló egészségügyi rendszer piaciviszonyokra történõ adaptációjára irányult. Az egész-ségbiztosítás gyakorlatilag egy pénzügyi hitelintézetszerepét kezdte játszani, amelyet a vállalatok által meg-termelt javak 3,6%-ának a biztosítási alapba történõbefizetése tartott fenn. Azonban ennek az alapnak azátadása, vagyis az egészségügyi infrastruktúra állapo-táért viselt felelõsség továbbadása a régiók szintjéremegvilágította az orosz vezetés valódi motivációját:minimalizálni akarták a szociális kötelezettségeket, éseközben el kívánták kerülni annak hivatalos bejelen-tését, hogy lemondanak ezekrõl a kötelezettségekrõl.Az eredményre nem kellett sokat várni. A régiók közöt-ti különbségek már a Szovjetunióban jelentõsek voltak,és a piacgazdaságra történõ átállás csak felerõsítetteezeket az aránytalanságokat.

A nettó-haszonélvezõ, ún. dotált régióknak (Orosz-országban ezek vannak többségben) alig-alig sikerültfenntartaniuk az egészségügyi ellátás minimálisan elfo-gadható színvonalát. Az ingyenes egészségügyi ellátásüres szólammá vált, mivel minõségi orvosi ellátást csak


pénzért lehetett kapni. A nettó-befizetõ, ún. donor-régiókban, fõként a tõkekoncentráció fõ központjánakszámító Moszkvában a helyi vezetésnek lehetõségevolt arra, hogy az egészségügyi intézményeket pénz-ügyileg sokkal jobban támogassa és az orvosok szá-mára megfelelõ társadalmi státuszt biztosítson. Egészé-ben véve tehát a reformok hozzájárultak az egészség-ügyi rendszer színvonalának csökkenéséhez és a lakos-ság egészségügyi mutatóinak romlásához, így közvetvepedig a demográfiai válsághoz is.

Az 1990-es években alakult ki az egészségügyben amagánszektor. A Szovjetunióban is párhuzamosanléteztek a mindenki számára elérhetõ és a pártvezetésszámára mûködtetett egészségügyi intézmények. Az újtársadalmi-gazdasági feltételek közepette pedig kez-dett kialakulni egy külön egészségügyi rendszer a gaz-dagoknak, ahol a szolgáltatások színvonala közelít alegjobb nyugati klinikák és kórházak színvonalához.Terjedni kezdtek a magánrendelések is. Annak ellenéreazonban, hogy az egészségügyi szférában pluralizáltáka tulajdoni formákat, az állam meg tudta õrizni a szigo-rú ellenõrzést az egészségügyi dolgozók, mint szakmaicsoportosulás felett. A nyugati országokban, mint is-meretes, az orvosok a szellemi szabadfoglalkozásúakkörébe tartoznak, és az állammal szemben nagyfokúautonómiával rendelkeznek. Oroszországban azonbanaz állam számos eszközt tart a kezében az ellenõr-zéshez. Közéjük tartozik mindenekelõtt az egészség-ügyi képzési rendszer és a diplomák kiadásának ellen-õrzése. Az egészségügyi intézmények továbbra is köte-lesek betartani az Egészségügyi Minisztérium és a re-gionális alszervezetek minden rendelkezését és sza-


bályzatait, függetlenül az intézmény tulajdoni formájá-tól és attól, hogy melyik hatóság alá tartoznak. Lénye-gében az egészségügy központi irányításának szovjetmodellje számos aspektusát tekintve ma is fennáll és aSzovjetunió felbomlása utáni majdnem két évtizedelteltével reprodukálódik. A fõ pénzügyi források szét-osztása is az Egészségügyi Minisztériumon keresztültörténik. Putyin elnöksége alatt az egészségügyre fordí-tott állami kiadások mértéke jelentõsen megnõtt, de azegészségügyi dolgozók szabadsága igen korlátozottabból a szempontból, hogy a munkájuk során hogyanrendelkeznek ezekkel a forrásokkal.

A szigorú bürokratikus kontroll és a �felülrõl� érke-zõ elõírások paradox eredményekhez vezetnek. Az ál-lami klinikákon megvalósult az átmenet a teljesítményszerinti bérezésre (azaz az orvos az ellátott páciensekszáma után kap fizetést), de eközben megmaradtak atervekben elõírt mutatók. A terv túlteljesítése nem be-folyásolja a fizetést, ami gyakorlatilag értelmetlenné te-szi az újítást. Az egészségügyi dolgozók hivatalosfizetése továbbra is nagyon alacsony (átlagfizetésük alétminimum 1,5-2-szerese). Ennek következménye akorrupció virágzása és az egészségügyi szolgáltatásokpárhuzamos kifizetése. Ebben is megmutatkozik a köz-szférának az a jellegzetessége, hogy az állami szektor-ban a privát üzlet mintegy összefonódik az alkalmazot-tak rendes munkájával.

Egészében véve, ma már megalapozott az a kijelen-tés, hogy az orvosok szakmai csoportot képeznek, bár aweberi értelemben státuszcsoportnak nevezni õketmég korai lenne. Ennek a meghatározásnak a teljesíté-séhez azok az orvosok állnak a legközelebb, akik ma-


gán egészségügyi praxisban dolgoznak, különösen afogorvosok és a szemészek. Bár az õ tevékenységük isszigorú állami ellenõrzés és szabályozás alá esik, mégisnagyobb szabadságot élveznek az olyan döntések meg-hozatalában, amely szakmai kompetenciájukat, a mun-kakörülmények javítását vagy a jövedelmek növekedé-sét illeti. Az egészségügyi hivatásoknak ezek a képvise-lõi már az új középosztály magabiztos tagjai.


5. A posztszovjet elit.

Kik alkotják a mai orosz társadalom �krémjét�? Kikazok, akik nemcsak a leginkább jómódúak, de döntõbefolyással bírnak az állami vezetésre és ezen keresztül� figyelembe véve az állam és társadalom viszonyánakorosz specifikumát � befolyásuk van a társadalmi folya-matokra is? Mint ismeretes, elit rétegnek azt a hidat ne-vezzük, amely az állami vezetést összeköti a társada-lommal. Áttekintésünkben nem szeretnénk az elit meg-határozásának vitatott kérdéseivel foglalkozni, és meg-elégszünk Tatyana Zaszlavszkaja meghatározásával,aki a kormányzó elit körébe azokat a politikusokatsorolja, akik magas állami posztokat töltenek be, a bü-rokrácia felsõ szintjét foglalják el, ill. az üzleti társada-lom felsõ rétegét képezik.6 Az ezekbe a csoportokba tar-tozó emberek befolyása a politikai folyamatokra történ-het intézményes formában és nem formális úton is.Lényegében olyan egyénekrõl és csoportokról van szó,akik a hatalom és a tulajdon erõterében találhatóak.

A mai orosz elit a szovjet pártvezetés felsõ rétegénekörököse. Bár a nómenklatúra egyes képviselõi 1991után is meglehetõsen hosszú ideig megmaradtak a je-lentõs pozíciókban, egészében véve a radikális változá-sok legfontosabb mutatója az elit megújulása volt. Azállam �kivonulása�, majd �visszatérése� nem maradha-tott hatás nélkül a politikai elitre. Az elit állapota pon-

tos barométere volt azoknak a dinamikus változásoknak,amelyek az államhatalom és a társadalom viszonyábanvégbementek. Az 1990-es évek politikai turbulenciájaelõsegítette az elitbe történõ bekerülés lehetõségeineknövekedését, az elit cirkulációjának felgyorsulását, tag-jainak konkurenciáját, az informális kapcsolatok éseljárások jelentõségének megnövekedését. Oroszor-szágban a mobilitás, azaz az elitbe történõ bekerülés, amunkatársak cserélõdése a politikai rendszeren belül ésaz elitbõl való kikerülés jelentõsen eltér más társadalmicsoportok mobilitásától. Olga Kristanovszkaja, a poszt-szovjet elit ismert orosz kutatója ezzel kapcsolatban azalábbi tényezõkre mutat rá:

Más társadalmi csoportokhoz képest nagyobb a kon-kurencia az adott posztra pályázó jelöltek körében, ésez a politikai hierarchia minden szintjén megnyilvánul.

A jelöltekkel szemben támasztott követelményeknincsenek meghatározva, továbbá olyan feltételeknekkell megfelelniük, amelyeket nyilvánosan sehol nemhirdetnek ki.

Az eliten belüli mobilitás sokkal szabályozottabb éstervszerûbb, mint az egyes szakmákon belüli mobilitás,mivel létezik egy intézményesített munkaerõtartalék amegüresedõ helyek betöltésére.

Az elit mobilitását nem annyira a foglalkoztatásrólszóló törvények szabályozzák, hanem a csoporton be-lüli normák.

Az egyes szakmai csoportoktól eltérõen az elitbe tör-ténõ bekerülés az egyén számára olyan politikai kezdõ-tõkét jelent, amelyet továbbfejleszthet vagy változat-lanul hagyhat.7

Hogyan jött létre a mai elit? Kialakulásának folya-

5. A posztszovjet elit68

mata a peresztrojka idejére megy vissza, amikor Gorba-csov és támogatóinak politikája az eliten belüli konflik-tushoz vezetett. Ez elindította a szovjet pártnómenkla-túra szerkezeti dezintegrációját. Ekkor egy kontraelitcsoport kezdett formálódni, amelyhez az értelmiségképviselõi és a különbözõ társadalmi (ún. informális)mozgalmak aktivistái csatlakoztak. A választhatósággyakorlatának egyre szélesebb körben történõ megho-nosodásával az elit toborzásának mechanizmusa jelen-tõs változásokon ment keresztül.

A kontraelit azonban tulajdonképpen a korábbiszovjet elitcsoportokon belül érett meg. Még a Szov-jetunió felbomlása elõtt kezdett kialakulni egy új elitegy új politikai vezér, �a nomenklatúra disszidense�,Borisz Jelcin körül. Õt 1991 júniusában választottákmeg Oroszország elnökévé, és ekkor másfélezer fõbõlálló saját adminisztrációt hozott létre, amely létszámáttekintve megközelítette a Kommunista Párt KözpontiBizottságának apparátusát. A Kommunista Párt betiltá-sát és a Szovjetunió hatalmi intézményeinek megszün-tetését követõen a Jelcin által létrehozott struktúra az újpolitikai elit konszolidációjának alapja lett. 1993 ok-tóberében Oroszország Legfelsõbb Tanácsának felosz-latása után gyakorlatilag ez a csoport lett a politikai elitkialakulásának alternatíva nélküli centruma. Azonbanhangsúlyoznunk kell, hogy az elitbe történõ bekerüléslegfontosabb mechanizmusai a választások voltak. En-nek a tényezõnek a jelentõsége csak Jelcin kormány-zásának közepe táján kezdett gyengülni. Putyin hata-lomra kerülésével és a politikai konkurencia gyengülé-sével a választások fontossága az elit formálódásaszempontjából jelentõsen csökkent.

5. A posztszovjet elit 69

A posztszovjet elit formálódásának állomásai egy-értelmûen korrelálnak az állam �kivonulásának� és�visszatérésének�, ill. a mai Oroszország jelcini és pu-tyini korszakainak dinamikájával. Kristanovszkaja em-lítést tesz arról, hogy elnökségének kilenc éve alatt(1991�1999) Jelcin nem is tudta integrálni a legfelsõbbvezetést, és ezalatt egyetlen állami struktúra sem tudottdominánssá válni. A hatalmi vákuumban az államfunkcióit az informális csoportosulások és klánok vet-ték át, és egymással versenyeztek azért a jogért, hogyaz elnök nevében lépjenek fel. Kristanovszkaja vélemé-nye szerint �Jelcin elnöksége alatt a legfelsõbb vezetésszétesése zajlott. A kormányzó hatalom diffúziója nema hatalom demokratikus megosztásához, hanem káosz-hoz vezetett.�8 Kristanovszkaja álláspontja ugyanakkornem mondható teljes mértékben objektívnek. Jelcinmásodik elnöki mandátuma alatt az orosz hatalmirendszerben az elnöki adminisztráció befolyásosabberõvé vált és a viharos 1999. évben nagyfokú hatékony-ságot mutatott. Képes volt arra, hogy semlegesítsen egykialakulóban lévõ, befolyásos politikai központot (azaza Primakov-kormányt, melyet erõs regionális elitcso-portok és a parlamenti felsõháza, azaz a Szövetségi Ta-nács is támogatott). Az elnöki posztot elfoglaló Putyin aszövetségi központ kezében megvalósította a hatalmiágak koncentrációját, gyengítette a regionális vezetõkpozícióit, és úgy állította helyre a központi hatalmat,hogy közben formálisan nem sértette meg a demok-ratikus elveket. Az állam �visszatérését� jelezte az a ten-dencia, ahogy a centripetális erõket centrifugális erõkváltották fel. A beszláni tragikus események után a ha-talmi tengely helyreállításának folyamata döntõ stádi-


umába jutott azzal, hogy gyakorlatilag megszûnt a he-lyi vezetõk közvetlen választási rendje.

A mai Oroszországot kormányzó elit sok fontos jel-lemzõjében eltér a szovjettõl, másképp jött létre, másoka �toborzási� modellek, más a társadalmi-szakmai ösz-szetétele, belsõ szervezettsége, politikai mentalitása, atársadalomhoz fûzõdõ viszonyának jellege és reform-potenciáljának szintje.

A politikai elit személyi összetétele változik, de aszerkezete gyakorlatilag változatlan marad. Oroszor-szág politikai elitjét a következõk alkotják: az elnök, aminiszterelnök, a kormánytagok, a Szövetségi Gyûlésképviselõi, az Alkotmánybíróság, a Legfelsõbb Bíróságés a Legfelsõbb Döntõbíróság tagjai, az elnöki admi-nisztráció apparátusa, a Biztonsági Tanács tagjai, az el-nök felhatalmazott képviselõi a szövetségi körzetek-ben, a hatalmi szervek vezetõi a Föderáció szubjektu-maiban, a legfelsõbb diplomáciai és honvédelmi testü-let, néhány más állami tisztséget betöltõ személy, a poli-tikai pártok és jelentõs társadalmi szervezetek képvi-selõi és más befolyásos személyek.

A legfelsõbb politikai elitbe a politikai vezetõk mel-lett azok tartoznak, akik magas tisztségeket töltenek beaz egyes hatalmi ágakban (törvényhozás, végrehajtásés ítélkezés): az elnök és a miniszterelnök közvetlenkörnyezete, a parlamenti szóvivõk, valamint az államihatalmi szervek, a vezetõ politikai pártok és a parla-menti frakciók vezetõi. Létszámát tekintve az elit meg-lehetõsen szûk kört jelent, melynek tagjai az egész tár-sadalmat érintõ legfontosabb döntéseket hozzák meg,olyan döntéseket, amelyek milliók sorsát befolyásoljákés az egész állam számára jelentõsek. A legfelsõ elithez


tartozást a jó hírnév, presztízs (az elnök tanácsadói, sza-kértõi) vagy a hatalmi struktúrában elfoglalt pozíció ha-tározza meg.

A kormányzó elit létszáma nem állandó. A Kommu-nista Párt Központi Bizottságának nómenklatúrájábaBrezsnyev elnökségének végén kb. 400 ezer fõ tarto-zott. A felsõ pártvezetés (a Központi Bizottság PolitikaiIrodájának nomenklatúrája) kb. 900 fõt foglalt magába.A Központi Bizottság titkárságának nómenklatúrája14-16 ezer fõt tett ki. A Központi Bizottság osztályaié(a nyilvántartó-ellenõrzõ nomenklatúra) 250 ezer fõt.A fennmaradó részt a különféle pártbizottságok nó-menklatúrája tette ki. A politikai osztály a szovjet idõ-szakban tehát az ország teljes lakosságának kb. 0,1%-áttette ki.

2000-ben a politikai osztály létszáma (a közszolgálat-ban dolgozók száma) háromszorosára nõtt (miközbenaz ország lakossága felére csökkent), így 1 millió 200 ezerfõt tett ki, azaz az ország lakosságának 0,8%-át. A kor-mányzó elit létszáma eközben 900 ezerrõl 1 millió 60ezer fõre gyarapodott.

A kormányzó elit az új Oroszország fennállásánakelsõ éveiben elsõsorban értelmiségiekbõl (53,5%), ill.gazdasági vezetõkbõl (13%) állt (1991-es arány). De márebben az idõszakban is egyre fontosabb szerephez ju-tottak az üzletemberek, a honvédelmi, rendvédelmi ésmás végrehajtói szervek munkatársai, ill. azok, akik aregionális adminisztrációban dolgoztak.

A parlamenti és kormányzati karrier fokozatosan afelfelé kapaszkodás két lehetséges útjává vált. Ez nemvolt jellemzõ a szovjet elitre, amely számára a parla-menti mandátum a pártállami nómenklatúrához tarto-


zás szimbóluma volt. Ezúttal az eliten belül megjelentegy új szakmai csoport, mégpedig a választható csinov-nyikok csoportja.

Az állami támogatás hiányában a gyenge társadalmicsoportok, azaz a munkások és a parasztok gyakorlati-lag teljesen leszorultak a politika küzdõterérõl. Jelen-tõsen csökkent a nõk és a fiatalok hányada is, akiknek ahatalomban való részvételét korábban a KommunistaPárt mesterségesen támogatta.

A parlamenti képviselõknek továbbra is nagy száza-lékát teszik ki azok, akik a szovjet idõkben is az elitheztartoztak. Az elsõ szabadon választott Állami Dumában(1993-ban) arányuk 37,1% volt, a harmadikban (1999-ben) 32%, a Szövetségi Tanácsban pedig 1993-ban60,1%, 2002-ben pedig 39,9%.

A kutatók még egy sajátosságra hívják fel a figyel-met. Míg az 1990-es évek elején a politikai életben apárt- és komszomol-funkcionáriusok aránya összessé-gében csökkent, addig az alsó- és felsõházban az ará-nyuk majdnem 40%-ra emelkedett. A Szovjetunió fel-bomlása után 10 évvel a pártállami nómenklatúráhozvaló tartozás nem jelentett többé �foltot� a politikai kar-rieren. Számos kutató (Szemjon Granovszkij, EberhardSchneider) szerint az új vezetõ elit fundamentumátOroszországban alapvetõen a régi szovjet nómenkla-túra második és harmadik nemzedékének képviselõiteszik ki, akik az új politikai elitnek azt a speciális tu-dást és tapasztalatot adják át, amellyel az nem rendel-kezik.

A posztszovjet történelem két évtizede alatt az egy-kori pártállami nómenklatúrából érkezõk száma elke-rülhetetlenül csökkent. Míg Jelcin alatt a legmagasabb


rangú állami csinovnyikok majdnem 50%-át a volt párt-elit képviselõi tették ki, addig Putyin elnökségének elsõkét éve alatt ez az arány 38%-ra csökkent, 2007-benpedig 34% volt. Medvegyev alatt ez a mutató már jelen-tõsen, 16,34%-ra zsugorodott.

Oroszország új politikai elitjének összetételében je-lentõs változások zajlottak az iskolázottság, az életkorisajátosságok és a foglalkozás szempontjából is. A kor-mány és a régiók elit rétegének tagjai majdnem 10 év-vel fiatalabbak, mint korábban. A parlament ugyanak-kor valamelyest idõsebb lett, ami a brezsnyevi idõszakmesterséges fiatalításával magyarázható. Az életkorszerinti kvóták megszüntetése megszabadította az or-szág legfelsõbb törvényhozó hatalmát mind a komszo-molistáktól, mind a kvóták miatt a parlamentbe kerülõfiatal munkásoktól és kolhozparasztoktól.

Oroszország elsõ szabadon választott elnökénekkörnyezetében � fõként az 1990-es évek elsõ felében �rendkívül szembetûnõ volt az, hogy nagy számbanvoltak megtalálhatóak a tudományok doktora fokozat-tal rendelkezõ fiatal tudósok, fiatal közgazdászok és avárosi értelmiség más képviselõi. A kormányban és apártvezetõk körében is magas volt a tudományos fo-kozattal rendelkezõk aránya. Összességében is el-mondható, hogy ebben az idõszakban jelentõsenmegugrott az elit iskolázottsági szintje. Igaz, hogy azelsõ elnök közvetlen környezete az elnöki periódus kü-lönbözõ szakaszaiban sokban változott, és összetétele isrendkívül heterogén volt.

A változások nemcsak az elit iskolázottsági szintjétérintették, hanem képzettségük jellegét is. A brezsnye-vi elit technokrata volt. Az 1980-as években a párt- és


állami vezetõk túlnyomó többsége mûszaki, katonaivagy agrár végzettséggel rendelkezett. Gorbacsov alatta technokraták aránya csökkent, de nem a humán kép-zettségûek, hanem a pártfõiskolai végzettséggel ren-delkezõk javára. A mûszaki képzettségûek hányadánakjelentõs csökkenése (majdnem másfélszeresével) Jelcinalatt következett be. Hozzá kell tenni, hogy Oroszor-szágban a felsõoktatási intézmények többsége mûszakiprofillal rendelkezik.

Putyin hatalomra kerülésével a kormányzó elitbenjelentõsen megnõtt a katonai végzettségûek, az állam-biztonsági és más végrehajtó szerveknél dolgozók ará-nya. Ez a tendencia egybeesett a társadalom elvárásai-val, mivel a �szilovikokról� (a fegyveres testületek és atitkosszolgálatok képviselõi) olyan kép él a társadalom-ban, hogy õk tisztességes, felelõsségteljes, politikaiambícióval nem rendelkezõ szakemberek. Ez a kép pe-dig elõnyösen különbözteti meg õket más elit csopor-toktól, melyek imázsa összekapcsolódott a lopással,korrupcióval, a demagógiával. A KGB-nek és örökö-seinek (FSZB: Szövetségi Biztonsági Szolgálat, SZVR:orosz hírszerzés, szó szerint a Külsõ Felderítési Szol-gálat stb.) hagyományosan az volt a hírük, hogy a vég-rehajtó szervek közül ezek a legkevésbé korrumpáltak.A �szilovikok� állami szolgálatba való tömeges bevoná-sát a humán tartalék hiánya is okozta. A putyini elitreezen kívül jellemzõ volt még a tudományos fokozattalrendelkezõ értelmiségiek arányának csökkenése (Jelcinidején 52,5%, Putyin alatt 20,9%). A nõk korábban isrendkívül alacsony aránya tovább zsugorodott (2,9%-ról 1,7%-ra), és az elit némileg �elvidékiesedett�.

Az elit kialakulásának rendkívül fontos tényezõje


volt még az államfõ �földijeinek� gyors elõretörése (Jel-cin esetében 13,2%, Putyinnál 21,3%) és a vállalkozókarányának növekedése (a Jelcin elnöksége idején mért1,6%-ról 11,3%-ra Putyin alatt).

Oroszországban fontos szerepet játszik a regionálispolitikai elit is. Helyzetük tükrözi az államiság általánosállapotát és fõként az ország föderatív rendszerébenbekövetkezõ változásokat. Számos vezetõ maximálismértékben megfogadta Jelcin tanácsát, aki azt mondta,hogy �mindenki vegyen annyi szuverenitást, amennyitakar�. A regionális elit különösen nagy szerephez jutottaz 1990-es években, amikor egyes vezetõi készek voltakarra, hogy magukra vállalják a döntõbíró szerepét aparlament és Jelcin elnök közötti konfliktusban (1992�1993). 1999-ben a Szövetségi Tanács, azaz az orosz par-lament felsõháza a régiók vezetõibõl és a regionálistörvényhozó gyûlések vezetõibõl állt. A Szövetségi Ta-nács mintegy a Jelcinnel és az elnöki adminisztrációvaldacoló erõket konszolidáló szervezetként funkcionált,ezek készen álltak arra, hogy egy alternatív �hatalmipárt� alapját létrehozzák. Éppen ezért hatalomra ke-rülése után Putyin egyik elsõ intézkedése volt a Szö-vetségi Tanács reformja. Ennek eredményeképpen azorosz régiókat megfosztották mandátumuktól az oroszparlament felsõházában. Ezen kívül hét szövetségi kör-zetet hoztak létre, melyek vezetõi az elnök állandó kép-viselõi voltak. Õk jogot kaptak arra, hogy ellenõrizzéka regionális hatalmak tevékenységét. Késõbb, a besz-láni eseményeket követõen, a regionális vezetõk köz-vetlen választását gyakorlatilag megszüntették. Ugyan-akkor éppen a regionális elit választás útján történõkialakulása járult hozzá ahhoz, hogy a politikai és gaz-


dasági instabilitás idõszakában ennek az elitnek rend-kívüli módon megnõtt a szerepe.

A regionális vezetõk közvetlen választásának gya-korlata még a Szovjetunió fennállásának utolsó hónap-jaiban kezdõdött, amikor közvetlen választással válasz-tották meg Moszkva és Leningrád fõpolgármesterét, ill.Tatárföld elnökét is (Leningrád hamarosan visszakaptatörténelmi nevét, a Szent-Pétervárt). A többi regionálisvezetõt az orosz elnök rendelete alapján kezdték kine-vezni, bár az elsõ idõszakban gyakori volt, hogy a ré-giók korábbi pártvezetõit vagy szovjet vezetõit nevez-ték ki újra. Emellett a kinevezési rend mellett az elnöka Legfelsõbb Tanáccsal való konfliktusai idején is kitar-tott. A konfliktus erõszakos rendezése és az új orosz al-kotmány elfogadása után azonban a regionális vezetõkközvetlen megválasztása általános jelenséggé vált. A vá-lasztók egyes regionális vezetõket annak ellenére istöbbször újraválasztottak, hogy az orosz elnöki admi-nisztráció negatívan viszonyult az adott politikushoz(jó példa lehet erre többek között Aman Tulejev, a Ke-merovói terület kormányzója, aki máig betölti ezt atisztséget).

A regionális vezetõk helyzetének elemzése arról ta-núskodik, hogy a kormányzók túlnyomó többsége márjóval az adott tisztség betöltése elõtt az elithez tartozott.Így Kristanovszkaja kutatásai alapján 2002-ben a regio-nális vezetõk kinevezésük (megválasztásuk) elõtt átla-gosan 15 éve már az elit tagjai voltak, a szövetségivezetõknél ez az idõ 6 év. A regionális vezetõk átlag-életkora Brezsnyev alatt 59, Gorbacsov alatt 52, Jelcinalatt 49, Putyin alatt pedig 54 év volt.

A mai elit képviselõi közül karrierjüket sokan a szov-


jet pártállami nómenklatúra munkatársaiként kezdték.A regionális vezetõk körében 2002-ben ez az arány65,9% (1992-ben 78,2%, 1997-ben 72,7%) volt. Eközbenaz elnöki kinevezés régi-új rendje, amelyet Putyin el-nök Beszlán után vezetett be, a közvetlen választások-nál sokkal nagyobb mértékben járult hozzá a regionáliselit felsõ rétegének személyi megújulásához, mivel aválasztásokon a régiók vezetõi kiválóan tudtak élni abefolyásukkal.

A regionális politikai elit szakmai tevékenységét ille-tõen számos kutató említést tesz arról, hogy a gazdaságredisztributív szférájához kapcsolódnak. Ugyanakkormeg kell említeni egy olyan tendenciát is, mint az ér-telmiségi, magasan képzett vezetõk befolyásos rétegé-nek elõretörése, akik a regionális politikai elit magjátalkotják. Ahogy Szemjon Granovszkij is megemlíti, �ajelenlegi hatalom egykori pártállami nómenklatúrájátólnehéz megszabadulni, pedig ez a réteg a reformok fék-jét jelenti. Gátolják a társadalom valódi demokratizá-lódását, átalakulását, nemcsak politikai értelemben, deaz élet minden más területén is. Oroszországban mégnem alakult ki olyan elit, amely megfelelt volna az újállamiságnak.�9

Az elit fontos jellemzõje még az is, hogy milyenmentalitással rendelkezik. A regionális politikai-admi-nisztratív elitre a lakosság és saját megítélése szerint ispragmatikus szemlélet és ügyintézés jellemzõ. Meg kellemlíteni a föderalista gondolkodásmódot is, melynekfõ paraméterei az Orosz Föderáció egységének megõr-zése, a szubjektumok egyenjogúságának problémái ésa szövetségi törvények prioritása a köztársasági törvé-nyekkel szemben.


A regionális politikai elit körében megállapítható aközponti-paternalisztikus remények jelentõs halvá-nyulása. A gazdaság és a gazdasági kapcsolatok fejlõ-dését illetõen az elit már majdnem ugyanolyan mérték-ben bízik saját erejében, mint a központi segítségben.Számos régióban már túlsúlyban van a saját erõre valótámaszkodás igénye. Ily módon a föderalizmus etnikai,gazdasági és politikai tényezõi komplex egészet alkot-nak és egyszerre hatnak, így járulva hozzá a föderalistagondolkodásmód gyorsabb kialakulásához.

Az orosz elitréteg újratermelõdésével kapcsolatbana felsõ rétegek megújulása során két hullámot lehetmegkülönböztetni. Az elsõ hullám a reformerekhez ésa reformok következményeihez köthetõ. A második,Putyin-féle hullámot bizonyos szempontból reformel-lenesnek is lehet nevezni, bár a makrogazdaság, a poli-tikai intézkedések és az elit megújulásának szempont-jából is helytállóbb folytonosságról beszélni.

Az általunk korábban már használt terminusoknakmegfelelõen ezeket a hullámokat azonosítani lehet azállam �kivonulásával� és �visszatérésével�: az új elit el-sõ hulláma világosan azonosítható a �kivonulással�, amásodik (igaz, nem annyira egyértelmûen) a �visszaté-réssel�. Putyin befolyásos tanácsadója, Gleb Pavlovszkijegyértelmûen hangsúlyozta az új elitnek az elõzõ pe-riódus átalakulásaival kapcsolatos feladatait.

Szerinte a fõ feladat a �forradalom megállítása� (zá-rójelben megjegyezzük, hogy a hivatalos retorikában aforradalom kifejezést soha nem használták).

Az 1990-es évek elsõ felében az elit létszáma többmint a duplájára nõtt és jelentõsen gyarapodott az�elitnek� számító pozíciók száma is. A jelenséget az új


gazdasági szereplõk számának növekedése váltotta ki,ezek vezetõi az új gazdasági elitréteget gyarapították.A politikai és adminisztratív struktúrák számának nö-vekedése is hozzájárult az elitréteg bõvüléséhez.

Nyilvánvaló tény, hogy felgyorsult az orosz elit �cir-kulációja�. A folyamat még Gorbacsov alatt kezdõdött,mikor az ún. nómenklatúra elõtti csoportok számosképviselõje a különbözõ társadalmi szektorokból fel-jebb tudott lépni a társadalmi ranglétrán (alapvetõenegykori középvezetõkrõl, osztályvezetõkrõl, alosztály-vezetõkrõl, szolgálatvezetõkrõl van szó).

Az 1990-es években az elitrétegben zajló gyorsulómobilitás (Olga Kristanovszkaja terminusával az �elittraffic�) személyzeti változásokat követelt meg. Jelcinalatt gyakoriak voltak az elbocsátások, ill. az olyan ma-gasrangú állami hivatalnokok áthelyezése, akikkel azelnök eleinte szorosan együttmûködött, majd kiábrán-dult belõlük és lecserélte õket. A személyi változtatások-nál tapasztalható kapkodás tönkretette a humán erõ-forrás-tartalékot, amely pedig segített a folytonosságfenntartásában. Felmerült, hogy a hatalomból kikerülõmagasrangú állami hivatalnokokból valamiféle tarta-lék-állományt kellene létrehozni. Ennek eredménye-képpen jöttek létre az ún. �állami üzletek�. Ezek olyanállami forrásokra alapuló és a magánszektorhoz képestszámos privilégiumot élvezõ gazdasági-kereskedelmiszervezetek, alapítványok és társadalmi-politikai szer-vezetek, amelyeknek az élére leváltott hivatalnokok ke-rültek. Az utóbbi években a volt csinovnyikok számáraa megfelelõ megbecsüléssel járó képviselõi tevékeny-ség is alternatívaként szolgál.

A demokratikus választások széleskörû elterjedésé-


vel a kormányzó elit nem dönthetett többé kontroll nél-kül arról, hogy a nemkívánatos személyeket eltávolítsatagjai sorából. Azok a csinovnyikok, akik a végrehajtóhatalmi szervekben elveszítették tisztségüket, még vá-laszthatóak voltak a szövetségi vagy regionális parla-mentbe. Távozhattak a nagyvállalkozói szférába is ésgazdasági eszközök segítségével befolyást gyakorolhat-tak a politikára. Politikai pártot is alapíthattak, és aktí-van részt vehettek a politikai életben. Míg a szovjet idõ-szakban az elbocsátás politikai értelemben egyenlõvolt a halállal, addig a posztszovjet idõszakban a hata-lomba vissza is lehetett térni. Így a kormányzó elit kö-rébe visszatérõk aránya 1992-ben 12,1%-ot, a kormány-ba visszatérõk aránya pedig 1999-ben 8%-ot tett ki.

Putyin alatt a személyzeti kérdés fokozatosan válto-zott. Megkezdõdött a humán tartalékok helyreállítása,megnõtt az állami szolgálat presztízse, és a státusz sta-bilitásának garanciájává a hatalom iránti lojalitás vált.A 2004-ben a csinovnyikok számának csökkentését cél-zó adminisztrációs reform érdekében csak átstrukturál-ta a hatóságokat és jelentõsen megnövelte a közhiva-talnokok bérét. 2000-ben nemcsak a vertikális, de a ho-rizontális mobilitás is nõ az elitrétegben. Így a korábbikormányzók a Szövetségi Tanács tagjai lesznek, a ko-rábbi miniszterek parlamenti képviselõk, az elnöki ad-minisztráció hivatalnokai pedig az állami üzleti szférá-ba távoznak.

A kutatások alapján látható, hogy a mutatók többsé-ge szerint a kinevezések és elbocsátások jellege Putyinalatt nem változott jelentõs mértékben: az életkor a ki-nevezéskor és az elbocsátáskor, az átlagos szolgálatiidõ, valamint a nyugdíjas korúak aránya az elbocsátot-


tak körében körülbelül ugyanúgy alakult, mint az elõzõelnöknél. A legfontosabb azonban az, hogy megválto-zott a légkör: a politikai elit egyre magabiztosabb, ma-gabiztosságának alapja pedig a lakosságnak az elnökbevetett nagyfokú bizalma.

A mai kormányzó elit egyik legfontosabb jellemzõjeOroszországban az államhatalom és az üzleti élet ked-vezõtlennek mondható összefonódása, amely folyamataz államhatalom minden láncszemét érintette. A politi-kai rendszerben elfoglalt hely és a kapcsolatok a va-gyon megsokszorozásának fõ tényezõi lettek, a vagyonpedig a politikai befolyás fontos eszközévé vált.

A hatalmi együttmûködések normáinak és szabá-lyainak megváltozását sok szempontból az elit rekonver-ziója (a tõke egyik formából a másikba történõ átvitele)okozza. Ennek a folyamatnak döntõ eleme lett az elitcsoportok �kapitalizálódása�, amely mindenekelõtt kétjelenségben nyilvánult meg. Egyrészt a politikai elitegy része politikai befolyását gazdasági tõkévé konver-tálta. A politikai nómenklatúra képviselõi betagozódtakaz új üzleti elitbe, és a közeli rokonaikat �beprote-zsálták� a gazdasági életbe. Másrészt a kapitalizálódás akorrupció terjedésével magát a politikai elitet is érin-tette. A korrupció mindig is létezett, de a mai Orosz-országban minden korábbinál nagyobb méreteket öl-tött és nyíltabbá vált.

Ennek eredményeképpen a politikához a legjöve-delmezõbb üzlet képzete kezdett társulni. A nagyvállal-kozók keresik az állam pártfogását és igyekeznek azállamtól tulajdont és privilégiumokat szerezni. Más-részt pedig a politikusok már nem elégszenek meg ahatalom és népszerûség megszokott attribútumaival.


Státuszpozíciójukat a privát bankszámláikra történõbefizetéseknek kell megerõsíteniük. Ezáltal a jelentõsüzletemberek politikailag befolyásos személyekké, apolitikusok pedig igen jómódú emberekké válnak.

Egy másik, különleges figyelmet érdemlõ folyamat akülönbözõ elitcsoportok egymáshoz való viszonyátérinti. Itt rendszerint két ellentétes tendencia ütközikössze: az elit fragmentációja és konszolidációja. A fragmen-tációról szóló hipotézis szerint az elit pluralizációja zaj-lik, és számos különbözõ befolyásos központ és érdek-csoport jelenik meg.

Az alábbi csoportok közötti szembenállás mind hoz-zájárul a hatalom pluralizációjához: a törvényhozói ha-talom, az elnöki struktúra és kormány, az állami veze-tés szövetségi és regionális szervei, a bal- és jobboldalipártok, a politikai, katonai és gazdasági elit, az egyeságazatok lobbijai, amelyek különbözõ gazdasági komp-lexumokat képviselnek. A jelenséget úgy is fel lehetfogni, mint a társadalom demokratizálódásának jelen-ségét, de gyakoribb az a vélemény, hogy ez a hatalmivákuum és a hatékony irányítás hiányának tanújele.Fragmentációhoz vezet a hatalomért folyó harc is a régiés az új elit között. A régi elit célja a hatalom megtar-tása, az újé az állami kulcspozíciók megszerzése és azellenfelek kiszorítása a tisztségekbõl.

Az elit konszolidációjának hipotézisérõl egymássalellentétes felfogások léteznek. Gyakran hangzik el az avélemény, hogy a különbözõ elitcsoportokat elválasztóvonalak egyre inkább elmosódnak, és a hatalom korlá-tozott számú ember kezében koncentrálódik. A törvény-hozó hatalom nem különösebben erõs: a szövetségiszervek elegendõ adminisztratív és pénzügyi befolyást


õriztek meg a régiók felett ahhoz, hogy regionális szin-ten meghatározzák a politikát; a katonai elit a korábbi-akhoz hasonlóan lojális és alárendelõdik a politikaierõknek; a bal- és jobboldali pártcsoportosulások a poli-tikai közép felé sodródnak.

Nem szabad eltúlozni a politikai és gazdasági elitkonfrontációját sem. Éppen ellenkezõleg, az orosz elitátalakulási periódusára a politikai és gazdasági elit in-tegrációja jellemzõ. Közeledésük oka a kölcsönös ha-szonszerzésen alapul: a gazdasági elit abban érdekelt,hogy a közpénzeket és a föderatív beruházásokat meg-felelõen osszák szét, megfelelõ legyen a személyügyipolitika, és számára kedvezõ politikai döntések szüles-senek. A politikai elit pedig hasznot akar húzni a gaz-daság átalakulásából. Ily módon a látható ellentétekellenére az elitcsoportok konszolidációja zajlik.

Az orosz elit fontos sajátossága a korporatizmus. Mi-vel az orosz demokrácia egyelõre nem tartozik a legfej-lettebbek közé, az orosz korporatizmust sajátosságokegész sora jellemzi. Valójában a hatalom jelenlegi rend-szere a mai Oroszországban felfogható a különbözõkorporációk specifikus együttmûködéseként is.

A mai Oroszországban a legbefolyásosabb korporá-ciók hatalmas pénzügyi tartalékokkal rendelkezõpénzügyi-ipari csoportokon alapulnak, amelyek ellen-õrzésük alatt tartják a legfontosabb vállalatokat és a ter-melést, fokozatosan monopolizálják a médiapiacot,egyúttal képesek hatni a döntéshozatali folyamatokra akormányon és a parlamenten keresztül.

A korporatista rendszer sajátossága Oroszország-ban, hogy a legbefolyásosabb érdekcsoportok és az ál-lam kölcsönös függésére épül, és megegyezéses jelleg-


gel bír. Így például Csernomirgyin kormánya támogat-ta a Gazprom konszernt, ezért cserébe pedig lehetõsé-get kapott arra, hogy a vállalat segítségével szociálpoli-tikai problémákat tudjon megoldani. Az orosz vezetés,amelyet a válság leküzdésének igénye ösztönöz, poli-tikai és pénzügyi támogatásért cserébe lehetõséget biz-tosított az érdekek hasonló monopolizációjára. Ezért akorporációkra úgy kell tekintenünk, mint a politikairendszer fõ támaszaira az 1990-es évek Oroszorszá-gában.

Ahogyan Tatyana Zaszlavszkaja is megjegyezi, �azalapintézmények piaci megreformálásának eredmé-nyeképpen az állam magán politikai-pénzügyi korpo-rációkban «oldódott fel»� Oroszországban a miniszté-riumok, régiók és gyártó komplexumok csoportosulásaimögött egy meghatározott klán áll, amely az egészet azirányítása alatt tartja.�10 Putyin elnöksége idején a kor-poratizmus tovább erõsödött, ám ez már az állam �visz-szatérésének� új kontextusában történt. Így a legna-gyobb állami vállalatok igazgatótanácsába miniszterek,az elnöki adminisztráció felelõs hivatalnokai és �szilo-vikok� kerültek.�

A politikai korporáció egyik válfajának tekinthetõJelcin második elnöki mandátuma idején az elnök kör-nyezete, amely a �család� elnevezést kapta (a terminustelõször Olga Kristanovszkaja használta 1996-ban).Megjelenése az ideiglenes kormányzás egyik formájá-nak következménye volt, amely egy uralkodó vagyállamfõ hosszas távolléte vagy betegsége idején alakulki. Az elnök betegsége alatt (az 1996-os elnökválasztástkövetõen) megindult a harc: ki tud az államfõ közelébekerülni azért, hogy lehetõsége legyen a döntések be-


folyásolására? Végül létrejött egy egységes koalíció,amelyben a közös érdek az volt, hogy az elnök, akinekcselekvõképessége kérdéses volt, megmaradjon a ha-talomban. A koalícióba az elnök közeli rokonai, banká-rok, õrök és bizalmas csinovnyikok kerültek. Ennek azinformális alakulatnak a mûködése destabilizálta az or-szág helyzetét. A koalíció próbálta a hatalmi vákuumotsaját privilegizált helyzetével betölteni és megõrizni astatus quot akkor, amikor az országnak változásokravolt szüksége. Ahogy Vjacseszlav Nyikonov is meg-jegyzi, �Jelcin közvetlen környezete, ez az intézmé-nyen kívüli hatalmi központ, közkeletû elnevezéssel a«család», sok kérdésben olyan nagy szerepet játszott,mint az összes alkotmányos intézmény együttvéve.�11

A politikai korporációk mûködésének eredménye-képpen az állami hatalom egyes politikai és gazdaságimonopólium-tulajdonosok csoportjainak túszává vál-hat. Az ország vezetése magánérdekek nyomása alá ke-rülhet, ami a politikai rendszer oligarchizálódásához ésa szociális feszültségek erõsödéséhez vezethet.

Az egyik jelentõs, 1999-tõl elõtérbe kerülõ korpora-tív struktúra a titkosszolgálatok jelenlegi és volt mun-katársaiból álló csapat volt. Körükben sajátos szellemérvényesül, sajátos csekista étosz és szolidaritás. AhogyKristanovszkaja megjegyzi, annak ellenére, hogy �azegész ország az operatív tevékenység küzdõterévé vá-lik�, �az ilyen hatalom duplán erõs, annál is inkább, mi-vel a patriotizmus ideológiája erõsíti, bár azt liberálisgazdasági elképzelésekkel higítják fel.�12 Véleményeszerint a �szilovikok� aránya a hatalmi struktúrákbaneléri a 13%-ot. 2003-ra ez az arány már 25%, 2008 elejéna szövetségi elit tagjai körében pedig már 42% volt.


Putyin elnöksége idején világos specializáció voltmegfigyelhetõ azok között, akiket egy tisztségre kine-veznek, illetve akik választás útján foglalják el az adottpozíciót. Az elit mozgásának új, a jelcini idõkhöz képestzártabb rendszere alakul ki, és az elit elõbb említett kétfõ csoportja nem keveredik egymással.

A politikai elit iskolázottsága és professzionalizmu-sa, ill. a lakosság beléjük vetett bizalma az ország sike-res modernizációjának legfontosabb feltételei. Ennek afeladatnak a megoldásához Putyin elnöksége bizonyosmértékig azzal is hozzájárult, hogy ekkor a kormány ésaz elnöki adminisztráció 100%-ban felsõfokú végzett-ségû emberekbõl állt. A szovjet idõkben többségbenlévõ mûszaki végzettségû szakemberektõl jelentõs el-mozdulás történt a humán végzettségûek felé, azonbelül is a közgazdászok és jogászok irányába. Oroszor-szág harmadik elnökének, Medvegyev csapatának azutóbbiak adják a gerincét, és magának Medvegyevnekis jogi végzettsége van.

Az orosz társadalomban ugyanakkor továbbra is ak-tuális az elit minõségére, színvonalára vonatkozó kér-dés. Az elit színvonalának jelentõs javítása a mai veze-tés egyik legfontosabb feladata. Nyilvánvaló, hogy en-nek megoldása érdekében elõbb vagy utóbb jobban kellmûködniük a demokratikus és jogi normáknak ésmechanizmusoknak.


6. Bürokrácia a mai Oroszországban

A mai orosz elit fõ támasza a bürokrácia. Általánosság-ban is elmondható, hogy Oroszország egyik legna-gyobb problémája a minõségi közigazgatás és a képzettcsinovnyikok hiánya. Oroszországban nincsen elegendõkompetens bürokrata. És ha még ehhez hozzávesszükazt is, hogy ideális esetben a közhivatalnok nem kor-rumpálható, akkor egyértelmû, hogy az orosz közigaz-gatásban hatalmas a munkaerõhiány. A hatékony vagya Max Weber-i definíció szerint racionális bürokráciameglétét intézményi feltételek határozzák meg. Bizo-nyos értelemben a szovjet nómenklatúra-rendszerbenadott volt az elõrejutás, a karrier megtervezhetõsége ésmegjósolhatósága, a tevékenység professzionalizációja,ill. a szociális garanciák. A szovjet nómenklatúraugyanakkor nem egyenlõ a racionális bürokráciával,mivel a nómenklatúrába való bekerülés szükséges fel-tétele az ideológiai lojalitás volt, míg a Weber-féle racio-nális bürokrácia apolitikus és ideológiamentes.

Az 1991-es radikális politikai változások egyik fõeredménye a kommunista párt struktúráinak felszámo-lása volt az orosz hivatalokban és vállalatokban. A köz-szolgálat depolitizálódott, bár nem valósultak megolyan radikális intézkedések, mint az átvilágítás vagyannak tiltása, hogy a volt Szovjet Kommunista Pártfunkcionáriusai állami szervekben vállaljanak munkát.

Elmondható, hogy az 1990-es évek elején a közhiva-talokba, fõleg a politikai tisztségekbe kerülés lehetõsé-gei és útjai jelentõsen bõvültek. A felfelé történõ mobi-litás legékesebb példája lehet a fiatal reformerek Gajdaráltal vezetett csoportjának példája. A csoport képviselõia legmagasabb miniszteri tisztségek betöltése elõtt aka-démiai intézményekben dolgoztak tudományos mun-katársként vagy a pártállami nómenklatúrában töltöt-tek be meglehetõsen szerény pozíciókat (Gajdar pl. aKommunyiszt címû folyóirat gazdasági rovatvezetõjevolt).

Azonban az évtized kezdetén tapasztalható elsõboom után az állami hivatalnoki állomány megújulásá-nak tempója és mértéke gyorsan csökkenni kezdett ésinkább csak alacsonyabb szinten folytatódott. Államitisztségek betöltésekor a nyílt pályáztatás, a felvételitesztek vagy vizsgák egészen a közelmúltig kivételes-nek számítottak. A közhivatalokban a fõ felvételi eljárása személyes interjú volt és maradt, és a döntõ szerepeta személyes ajánlások, ismeretségek játsszák. Magátólértetõdik, hogy ennek objektív okai is vannak: a mun-kaerõtoborzás és mobilitás egész infrastruktúrájánakfejletlensége, a jelöltek elõtörténetének megbízhatat-lansága, bizalmatlanság a hivatalos referenciákkalszemben, a fiatal szakembereket kibocsátó felsõoktatásiintézmények rangsorának hiánya stb.

Az 1990-es években az alacsony beosztású csinov-nyikok bruttó nominális fizetése szinte szimbolikusvolt. Ezek a tisztségek kevéssé számítottak vonzónak,és betöltésükkor gyakorlatilag semmiféle komoly kon-kurencia nem volt. Ennek eredményeképpen sok olyanember ment csinovnyiknak, aki az üzleti életben nem

6. Bürokrácia a mai Oroszországban 89

tudott sikeres lenni; ez tulajdonképpen negatív szelek-ciót jelentett, egyúttal pedig �megágyazott� a korrup-ció széles elterjedésének.

A közhivatali állások betöltésénél a regionális admi-nisztrációk nyitottabbak voltak, míg a nagyobb karrier-lehetõséget nyújtó szövetségi hatóságokban ez a folya-mat némileg bonyolultabb volt. Az államigazgatásiszerveknél a függõleges mobilitás nem mûködik telje-sen hatékonyan, és ez a tényezõ negatívan hat a közhi-vatali munka minõségére. A szervezeten belüli HR po-litika nagyban függ a fõnökség személyi preferenciáitólés attól, hogy a csinovnyik melyik bürokratikus csopor-tosuláshoz vagy klánhoz tartozik informálisan. Az elõ-rejutás legfontosabb tényezõje a vezetõséggel szem-beni lojalitás és nem a valódi érdemek, bár szociológiaikutatások szerint a kompetencia továbbra is a karrierfontos tényezõje. Ebben az értelemben az orosz bürok-ráciára nem alkalmazható Weber megközelítése, misze-rint a patrimoniális összetevõ szemben áll az érdemekszerinti szelekcióval.

A hatékony bürokrácia kialakulását gátolja, hogysok fiatal csinovnyik nem számít hosszútávú karrierreebben a szférában. Sokak számára a csinovnyik beosz-tás csak ugródeszka a késõbbi üzleti karrierhez, külö-nösen olyan szegmensekben, amelyeket egyik vagymásik bürokratikus csoport tart ellenõrzése alatt.Egyébként az állam szerepének erõsödése az elmúlt év-tizedben oda vezetett, hogy megkezdõdött egy ellen-tétes áramlás az üzleti szférából az államigazgatási szer-vekhez. Ennek gyakorisága viszont szintén az üzletiélet és a bürokrácia összefonódásának tendenciájáterõsíti.

6. Bürokrácia a mai Oroszországban90

Még abban az idõszakban is, amikor az orosz veze-tés fáradhatatlanul kinyilvánította a demokratikus elvekiránti elkötelezettségét, az államigazgatási struktúrákzártak és átláthatatlanok maradtak. Ezek a tendenciákaz elmúlt években a korrupció jelentõs növekedésévelegyütt még jobban megerõsödtek. A bürokrácia hagyo-mányosan negatív felfogása az orosz társadalombanszintén erõsödött, bár egyelõre nem lehet azt mondani,hogy ez a viszony az állami paternalizmus iránti igénytis gyengítené. Bármennyire is paradox, de a társada-lom, bár utálja a bürokráciát, láthatóan mégsem készarra, hogy megszüntetése érdekében feláldozza az ál-lam eszményét. Számos állampolgárban ugyanakkor élmég az a régi remény, hogy az állam, amely vezetõibenszemélyesül meg, képes lesz megfékezni a korrupciótés kezelni az orosz csinovnyikok százezreinek hatékta-lanságát.

6. Bürokrácia a mai Oroszországban 91

7. A civil társadalom problémái

A civil társadalom problémái kapcsán szólni kell arról,hogy a jelenség értelmezése a mai Oroszországbanmeglehetõsen sajátos. Itt a civil társadalmat gyakrannem úgy fogják fel, mint a társadalom szerves fejlõdé-sének termékét. Ehelyett a társadalommal szándékosanszembeállított jelenségnek tekintik, mint a társadalmiaktorok viszonyainak sajátos terét, amelyeknek a dis-kurzusai és értékei az egyszerû ember számára idege-nek és kevéssé érthetõek. A civil társadalom hatalom-mal lojális képviselõi számára még intézményi szintenis egy sajátos �rezervátumot� hoztak létre, a TársadalmiKamarát. Mivel ez nem alkotmányos szerv, ezért fõkéntképviseleti és tanácskozó funkciókat lát el. Oroszor-szágban a civil társadalom tulajdonképpen fragmentá-lódott, mivel a non-profit szervezetek szektora vagybizonyos értelemben �a civil társadalom szakemberei-nek szektora� láthatóan különálló pozíciót foglalnak ela politikán kívüli társadalmi viszonyok univerzumá-ban. Errõl a témáról meglehetõsen élénk viták folynak,és ezeknek köszönhetõen a �civil társadalom� terminusa lakosság körében is ismertté vált. 2001-ben arra akérdésre, hogy �Ismeri, hallotta már, vagy most halljaelõször azt a kifejezést, hogy «civil társadalom»?�, az1500 megkérdezettbõl csak 16% adott pozitív választ (areprezentatív felmérést a Közvélemény Alapítvány vé-

gezte). 2008-ban egy hasonló közvéleménykutatásbanmár minden negyedik megkérdezett válaszolta azt,hogy Oroszországban a civil társadalom már kialakultés létezik. A felmérésbõl ugyanakkor az is kiderült,hogy az oroszok csak kis mértékben vonódnak be a tár-sadalmi tevékenységekbe � a megkérdezetteknek csu-pán 14%-a adott pozitív választ arra, hogy részt vesz-etársadalmi szervezetek tevékenységében. Arra a kér-désre, hogy �Milyen társadalmi, ill. non-profit szerve-zetekben vagy civil kezdeményezésekben vesz részt,milyen társadalmi szervezetnek a tagja?� a megkérde-zettek 60,8%-a felelt nemmel és 25,2%-a tartózkodott aválaszadástól.

Kifejezetten nehéz feladat megbecsülni a civil társa-dalomban mûködõ szervezetek létszámát. A szakembe-rek becslései jelentõsen eltérnek egymástól, kapotteredményeik (30 000-100 000 fõ) az alkalmazott mód-szertõl függenek. A hivatalos statisztika más számokatmutat: 2000. január elsején (a 90-es évek végét tartjukannak az idõszaknak, amikor a civil társadalom felvi-rágzott) Oroszországban 275 ezer nem állami és nemönkormányzati szervezet létezett, közülük 70 ezer voltaktív. Ezekben körülbelül 2,5 millió ember tevékenyke-dett, beleértve a fizetett alkalmazottakat és az önkénte-seket is.13

A civil társadalom fogalmával kapcsolatban elméletinehézségek is felmerülnek. Az errõl folyó vitákban vé-leménykülönbségek vannak a �generalisták� (akik acivil társadalom szférájába belefoglalják a liberális poli-tikai és gazdasági intézmények összességét is) és azokközött, akik a civil társadalom intézményeit következe-tesen az állam mûködési szférájának határain kívül

7. A civil társadalom problémái 93

helyezik el. Utóbbiak között a legradikálisabb álláspon-tot a �minimalisták� foglalják el, akik Jürgen Habermasnyomán a civil társadalom meghatározásából a piaci in-tézményeket és mechanizmusokat is kizárják. A civiltársadalom szférájába azoknak az intézményeknek,szervezeteknek és viselkedési modelleknek az összes-ségét sorolják, amelyek az állam, az üzleti világ és acsaládok közötti térben helyezhetõek el.14 Oroszország-ra vonatkoztatva különösen problematikus az a merevmegközelítés, amely a civil társadalom létezését össze-köti a piacgazdaság és jogállam meglétével, mivel ezenmegközelítés szerint 1992-ig Oroszországban egyáltalánnem beszélhetünk civil társadalomról. Holott legkésõbba hruscsovi �olvadás� idõszakára tehetõ az államtólfüggetlen (és ezáltal vele idõnként szembekerülõ) kap-csolatrendszerek és diskurzusok kialakulása, s a gorba-csovi peresztrojka alatt éppen ezen a közös alapon tud-tak a kommunista rezsim ellenzõi konszolidálódni.

Jelen tanulmányunkban kiinduló pontként, mint-egy posztulátumként fogadjuk el, hogy a szovjet rend-szer megszûnésekor a civil társadalom már realitás volt,noha akkor nem volt semmilyen éles választóvonalközte (azaz a civil társadalom szervezetei) és a társada-lom egésze között. Ennek a helyzetnek minden bi-zonnyal segítenie kellett volna a sikeres társadalmi-gaz-dasági átalakulásokat és a demokratikus átmenetet.A 90-es években a szociális felelõsség és igazságosságelveit ignoráló neoliberális gazdasági reformok azon-ban erõteljes szociális rétegzõdéshez vezettek, ez pedigszéles körben együtt járt a liberális és demokratikus ér-tékekbõl való kiábrándulással. Az állam �kivonulása� akorrupció és bûnözés növekedését, valamint a közva-

7. A civil társadalom problémái94

gyon jelentõs részének szétosztogatását jelentette a jel-cini vezetés klientúrájának. A hatalmi intézményekbevetett bizalom csökkent, nõtt a távolság a társadalom ésezen intézmények között, bár a választási kampányok-ban a kormányzó hatalomnak újra meg újra sikerültnagy támogatást szereznie. Az állam �hiányát� viszonta társadalom önszervezõdése nem töltötte be. A civil éspolitikai szerepvállalás korlátozott maradt és az 1990-esévekben, azaz a Putyin-féle stabilizáció elõtt tovább csök-kent. Ilyen körülmények között nõtt a távolság nem-csak a társadalom és a hatalom, hanem a társadalom ésazon aktív kisebbség között is, amely élt az 1990-es évek-ben megnyíló lehetõségekkel a nyilvános szerepválla-lásra. Miközben a civil társadalom intézményei ésszervezetei fejlõdtek, fejlõdésük hátteréül a társadalomáltalános atomizálódása, a legnagyobb szociális csopor-tok frusztrációja és apátiája szolgált.

Azt lehet mondani, hogy az 1990-es években, amikoraz állam részérõl a legkisebb volt a nyomás, Oroszor-szágban valósággal virágzásnak indultak a különféle ci-vil mozgalmak, szövetségek és kezdeményezések. Ezekegy része folytatója és örököse volt a peresztrojka alat-ti civil mozgalmaknak (pl. ökológiai, nõi, fogyasztóvé-delmi, fogyatékos szervezetek), amelyek már rendel-keztek bizonyos gyökerekkel az orosz társadalomban.Másik részük a posztszovjet idõszakban jött létre. Ezekspecifikus kereskedelmi és csoportérdekeket szolgáltakki, vagy arra törekedtek, hogy befolyásos külföldi ala-pítványoktól nyerjenek el támogatást. Lényegében a ci-vil társadalomnak ez a csoportja a piac sajátos szektorátképezte. A piaci jelenlét olyan bevételt jelentett szá-mukra, amely erõsen függött a finanszírozási források-


tól. Az említetteken kívül létrejöttek még szervezetekbizonyos társadalmi csoportok érdekeit súlyosan sértõproblémákra való reakcióképpen is (pl. becsapott be-fektetõk, újépítésû lakásokra évekig hiába váró lakástu-lajdonosok stb.).

Az orosz non-profit szervezetek nagy részének az asebezhetõ pontja, hogy külföldi alapítványoktól függe-nek. Az, hogy az állítólag �hiszékeny� külföldiektõlpénzhez lehet jutni, egyrészt olyan, csak papíron létezõpszeudoszervezetek létrejöttéhez vezet, amelyek kizá-rólag vezetõik és munkatársaik önzõ érdekeit szolgál-ják, másrészt alapot ad a non-profit szervezetekrõl al-kotott negatív véleményeknek, melyek szerint ezek aszervezetek idegenek az orosz társadalom számára. Azelektronikus sajtóban nemrég közölték Medvegyev el-nök egyik cikkét Elõre Oroszország! címmel, amelybenszintén óvatos hozzáállás fogalmazódik meg: �a civiltársadalmat nem lehet megvásárolni külföldi támogatá-sok segítségével�. Civil szervezetek vezetõi maguk isemlítést tesznek arról, hogy veszélyes, ha egy non-pro-fit szervezet állandóan ilyen támogatásokat �fecsken-dez� be magának, mert így éppen azt az érdekeltségétveszíti el, hogy a saját nemzeti talajában eresszen gyö-keret.15 Az orosz vezetés ezért szigorított a non-profitszervezetek tevékenységét szabályozó törvényeken,majd a leglojálisabbak számára konzultációs fórumothozott létre, a Társadalmi Kamarát, végül pedig magaaz orosz állam vált a legnagyobb alapítvánnyá. A 21.század elsõ évtizedének végére az állam a civil társada-lom feletti kontroll gyakorlásához eszközök egész arze-náljával rendelkezett, ami bizonyos fokig elmossa azokpolitikamentességét, gyengíti autonómiájukat és a poli-


tikai rendszerrel szembeni függetlenségüket. Az is jel-lemzõ, hogy sok non-profit szervezetnek nem érdekehálózatszerûen együttmûködni más szervezetekkel, õka bõkezû szponzor figyelméért folytatott harcban in-kább ellenfelet, versenytársat látnak a másikban. A há-lózatban történõ együttmûködés akadálya részben az,hogy a szervezetek saját érdekeiket és lehetõségeiketsem ismerik fel kellõ mértékben. Néha az is elõfordul,hogy alig van információjuk a civil társadalom más sze-replõirõl, akik szintén érdekeltek lennének az adottprobléma közös megoldásában. Ezen kívül sok esetbena civil társadalom szereplõi a nyílt és nyilvános dialó-gus helyett a csinovnyikokkal és a különféle érdekcso-portok képviselõivel kötött titkos megegyezéseket ré-szesítik elõnyben.

Némileg másként festenek a civil szervezetek verti-kális kapcsolatai. Ezek a szervezetek gyakran a háttér-bõl befolyásolják a politikai döntéseket, a hatalmi struk-túrákhoz fûzõdõ informális és korántsem mindiglegális kapcsolataik segítségével. A pluralizált társada-lomban nem zárható ki annak lehetõsége, hogy a verti-kális dimenzióban többé-kevésbé tartós informális cso-portok és közösségek alakuljanak ki. A személyes kap-csolatok túlsúlya esetén a társadalom nyilvános szférá-ja fogékonyabbá válik a magánérdekekre, amelyek is-merõsi hálózatnak nevezhetõ együttmûködésekbenvalósulnak meg. Ezek a hálózatok elegendõek arra,hogy betöltsék a társadalmi együttmûködés hiányát,mely a társadalmi érdekek szempontjából kialakult.Ugyanebbõl a szempontból azonban az ismerõsi háló-zat antiszociális vagy állampárti struktúraként is mû-ködhet.


Oroszország tapasztalata más posztkommunistaországokkal megegyezõen azt mutatja, hogy a civiltársadalom és a demokrácia mechanikus azonosításatúlzottan leegyszerûsített. A civil társadalom nemcsak anemzetállam konszolidációjának modellje szerint tudfejlõdni a demokratikus konszenzus alapján. A fejlõdésmás irányban is haladhat: a társadalom fragmentációjá-nak irányában és bizonyos körülmények között akár aszociális konfliktusok irányában is. A civil társadalomszereplõi a domináns társadalmi-gazdasági feltételek-hez alkalmazkodva hozzájárulhatnak azok konzerváló-dásához.

Ahogy Grigorij Weinstein, a posztkommunista átala-kulások kutatója is megjegyzi, �a civil társadalom intéz-ményeinek a posztkommunista országokban láthatófejlõdése okán újragondolhatjuk az ezekrõl az orszá-gokról alkotott rendkívül optimista elképzeléseinket atömegek demokratikus nevelésének sajátos iskolájáról.Ezenkívül a civil társadalom intézményeit valamiféleeszközként foghatjuk fel, mellyel az embereket bevon-hatjuk a társadalmi-politikai élet demokratikus gyakor-latába.�16

Nyilvánvaló, hogy ebben semmiféle automatizmusnem mûködhet. A civil társadalom szereplõi csak azzala feltétellel tudnak hozzájárulni a demokrácia fejlõdé-séhez, ha együttmûködésük az állami intézményekkel(és a különféle érdekcsoportokkal) transzparens, a civiltársadalom egésze pedig elõsegíti ezen intézményekevolúcióját a jogállamiság irányába.

Ezzel összefüggésben különleges jelentõséget nyer abizalom problémája. Az átalakulási folyamatok sikeres-ségének legfontosabb mutatója ugyanis a morálisról a


jogi szabályozásra való átmenet, ill. a személyes biza-lomról az általános interperszonális bizalomra történõtovábblépés. Elvben a civil társadalom egyik legfonto-sabb funkciója a társadalmi együttmûködés növeke-dése és ennek következményeképpen az általános in-terperszonális bizalom, ill. a társadalom és az államalapintézményei iránti bizalom erõsödése. Az 1990-esévekben az állami és társadalmi intézmények tönkreté-tele és az irántuk való bizalom gyengülése a társadalomáltalános bizalmi szintjének csökkenéséhez vezetett. AzOrosz Tudományos Akadémia Összehasonlító Politoló-giai Intézete 1993-ban a városi lakosság körében végzettreprezentatív közvéleménykutatást, amely szerint amegkérdezetteknek csak 54%-a nyilatkozta azt, hogyaz emberek többségében meg lehet bízni. 1994-ban és1996-ban ez az arány 57% volt.17

A GeoReiting intézet reprezentatív közvéleményku-tatása szerint a megkérdezettek 67%-a vélte úgy, hogyaz emberek közötti bizalom gyengülése alapvetõen azelmúlt évekre tehetõ. Ebben az értelemben a megkér-dezettek szociális közérzete összhangban van a kutatásadataival: bizalmuk 2005�2008 között rendült meg.2008-ban a megkérdezett oroszoknak csak 17,6%-a vél-te úgy, hogy az emberek többségében meg lehet bízni,míg 78,1% ezzel ellentétes véleményen volt (azaz hogyaz emberi kapcsolatokban érdemes óvatosnak lenni).

A két reprezentatív, a nemzet egészére kiterjedõ köz-véleménykutatás egyikét a Közvélemény Alapítványvégezte 2007�2008-ban 3000 fõ részvételével, a másikata GeoReiting 34 000 fõ részvételével. A megkérdezettekaz Orosz Föderáció 68 régiójában éltek. A két felméréslehetõvé teszi, hogy empirikusan meghatározzuk a tár-


sadalmi tõke három összetevõjét (fejlõdésének háromszintjét):

� elsõ, személyes szint: a legközelebbi társadalmikörnyezet iránti bizalom (legkisebb szociális távolság);

� második, társadalmi szint: a társadalmi bizalomaz országban (nagy szociális távolság);

� harmadik, intézményi szint: a hatalmi intézmé-nyek iránti bizalom és ezen intézmények szerepénekértékelése a társadalmi bizalom erõsítésében.18

A kutatások a bizalom elsõ, valamint a másik kétszintje között komoly különbséget mutattak ki. Kis szo-ciális távolságban az emberek hajlamosak megbízniegymásban és segíteni egymásnak. Ezzel a potenciállalazonban a társadalmi szervezetek egyelõre nem tud-nak élni. Ezért az alsóbb szintû együttmûködések in-tézményesülési szintje alacsony. A megkérdezettek vé-leménye szerint az országba és az ország vezetésébevetett társadalmi bizalom egyértelmûen gyenge, sõt,további gyengülési tendencia figyelhetõ meg. Egyedülikivétel a Putyin-jelenség. Összességében elmondható,hogy a Szovjetunió felbomlását követõ két évtizedbena civil társadalmi képzõdmények nem tudták megol-dani egyik fõ feladatukat, és az általános interper-szonális bizalom szintje továbbra is megengedhetetle-nül alacsony. Nyugat-Európában ez a szint három-há-rom és félszer magasabb (az Orosz Tudományos Aka-démia Összehasonlító Politológiai Intézetének adataialapján). Az orosz társadalom továbbra is atomizálódotttársadalom.

A civil társadalom intézményeinek fejletlensége ésrelatív visszafejlõdése (a 90-es évekhez képest) ahhozvezet, hogy ezek az intézmények a társadalom egészét


átfogó makroszinten csak gyengén tudják befolyásolnia társadalmi-politikai folyamatokat. Ma, amikor az oroszhatalmi �tandem� a modernizációs folyamatok felgyor-sítása érdekében tesz erõfeszítéseket, az egyik fõ prob-léma továbbra is a civil társadalom aktivitásának, ill.reakciókészségének hiánya. Pontosan ez az oka annak,hogy az orosz vezetés készséget mutat arra, hogy meg-könnyítse a non-profit szervezetek mûködési feltételeités bõvítse a társadalommal folytatott párbeszéd csator-náit.

Helytelen lenne ugyanakkor alábecsülni a civil szer-vezetek és társaságok alsóbb szintû mûködését. Mûkö-désük a hosszútávú átalakulási folyamatok szempont-jából különösen fontos. Lényegében éppen a legalsóbbszinteken kell, hogy elkezdõdjön az új civil kultúra ki-alakulása, melynek fokozatosan be kell fogadnia azorosz társadalom számára új értékeket és motivációkat.Bár a civil szervezetek és társaságok csak kis dolgokatvisznek véghez, és a hatalom ellenõrzése alatt próbál-ják betölteni azt az ûrt, amely egyik vagy másik intéz-mény tevékenysége miatt létezik, de még így is hozzá-járulnak az általános fejlõdéshez a jogállam és a tágabbértelemben vett civil társadalom irányában.


8. Népességcsökkenés és a probléma megoldási lehetõségei

A népességfogyás keserû realitás a mai Oroszország-ban. Bár a hosszútávú fejlõdés kedvezõ tényezõinekegész sora tapasztalható, az oroszoknak egyre többokuk van az aggodalomra. Az ország fejlõdése szem-pontjából a legfontosabb erõforrás, azaz a humán tarta-lék, évrõl évre zsugorodik. Mik az okai, mi a következ-ménye és megállítható-e egyáltalán a népességfogyás?

Mindenekelõtt fontos megjegyeznünk, hogy Orosz-országban az állami politika hatása a demográfiai folya-matokra hagyományosan nagyon jelentõs, a 20. szá-zadban pedig a korábbinál is erõsebb volt. Íme csupánnéhány az állam által kezdeményezett folyamatokból,amelyek közvetlenül és döntõ módon hatottak a népes-ség alakulásának dinamikájára: Sztolipin agrárreformjaés áttelepítési politikája, a háborús konfliktusok, a for-radalom és a polgárháború, a bolsevik rendszer társa-dalmi manipulációi, a kollektivizáció, az iparosítás, akulturális forradalom, a repressziók és deportálások, azurbanizációs folyamatok, új területek gazdasági kisajá-títása, az 1990-es évek neoliberális reformjai. Ennekeredményeképpen Oroszországban a 20. században anépességreprodukció új, az iparilag fejlett, urbanizáltországokra jellemzõ típusa honosodott meg. Ma a né-pességmegújulás alacsony halálozás és alacsony szüle-tésszám mellett történik. A 20. század elejéhez képest a

gyermekhalandóság minimálisra csökkent, jelentõsenmegnõtt a várható élettartam, elmozdulás történt apatriarchális családmodelltõl, biztosított a nõk emanci-pációja, többszörösére nõtt a gyermekekre és a tanítta-tásukra fordított összeg stb. Ezek a változások azonbanaz országot igen komoly kihívások elé állították, ame-lyekre a harmadik évezredben választ kell adnia.

Az orosz nép hatalmas embervesztesége, amelyet azelsõ világháború, az 1917-es októberi szocialista forra-dalom, a polgárháború, az 1920-as években és a 30-asévek elején pusztító éhínség, a kollektivizáció, a töme-ges repressziók és deportálások és végül a második vi-lágháború okozott (legkevesebb 27 millió fõ), a magastermészetes szaporulat révén pótolható volt. 1955-bena lakosság száma elérte a háború elõtti szintet és mégkb. 10 évig, azaz a 60-as évek második feléig a termé-szetes szaporulat nemcsak hogy fennmaradt, de még atöbbi volt szovjet köztársaságnak is �jutott a többlet-bõl�.

Ezt követõen azonban a születésszám csökkenése ésa halálozások csökkenésének megállása következtében,ill. azért is, mert megjelentek a népesség elöregedésé-nek elsõ jelei, a természetes népességszaporulat gyor-san csökkenni kezdett. 1964-ben a természetes szapo-rulat (születések mínusz halálozások) mutatója Orosz-országban elõször esett 10 alá (1000 fõre számítva),1967-ben pedig 7 alá. Ettõl kezdve már soha nem érte elezt a szintet, alapvetõen 5,5-6,5 között ingadozott (1000fõre) és csak néha lépte át ezt a határt. Az 1980-as évekvégén az ingadozást a természetes szaporulat gyorscsökkenése váltotta fel, és 1992-tõl, amikor Oroszországlakossága elérte történelmi csúcspontját (148,7 millió

8. Népességcsökkenés 103

fõ), a mutató negatív lett, ami népességfogyást jelez.2003 elejére a népességfogyás meghaladta az 5,2 milliófõt, ill. a 3,5%-ot, ha az Orosz Központi Statisztikai Hi-vatal jelenlegi adatait vesszük alapul, amely szerintOroszország lakosainak száma 143,1 millió fõ. Elõzetesnépszámlálási adatok szerint 2002. október 9-én az or-szág lakosainak száma 145,3 milliót tett ki.

A jelenlegi � 1913 óta már a negyedik � oroszországinépességfogyási periódus jelentõsen eltér az elõzõ há-rom népességcsökkenéstõl, mivel azokat rendkívülitársadalmi megrázkódtatások váltották ki: az elsõ világ-háború, polgárháborúk, éhínség és repressziók a 30-asévekben és a második világháború. A mai népességfo-gyás alapja az oroszok demográfiai viselkedésében ke-resendõ.

Ennek egyik fõ oka a várható élettartam csökkenéseés a halálozási mutatók újbóli növekedése, amely ten-dencia már a 60-as években észlelhetõ volt.1. táblázat Várható élettartam Oroszországban (években)19

Év Várható élettartam Növekedés 1913-hoz képest Férfiak Nõk Férfiak Nõk

1913 33,6 36,2 1964 65,1 73,6 31,5 37,4 2001 59,0 72,3 25,4 36,1

A legfejlettebb ipari országokhoz képest hatalmas alemaradás.

8. Népességcsökkenés104

2. táblázat Oroszország lemaradása a várható élettartam te-kintetében (években)20

Ország Férfiak Nõk év 1913 1964 2007 1913 1964 2007 USA 18,1 1,7 13,7 19,2 0,2 7,0 Franciaország 15,8 2,6 16,2 17,3 1,3 10,2 Svédország 23,6 6,5 17,0 23,8 2,4 9,1 Japán 10,6 2,5 17,8 8,5 -0,8 12,1

Egyúttal meg kell jegyeznünk, hogy a halálozás mu-tatóiban bekövetkezõ negatív fordulat a brezsnyevi sta-bilizáció idején történt, ez a 20. század harmadik har-madában 14 millió korai halálozást jelentett (ebbõl 5millió 65 éves kor elõtt, ill. több mint 80%-ban férfi), te-hát éppen abban az idõszakban, amikor a szovjet gaz-daság és ennek megfelelõen a lakosság életszínvonala aleggyorsabb tempóban növekedett. A kommunista re-zsimnek gyakorlatilag nem volt tudományosan alátá-masztott demográfiai politikája, ehelyett csupán ideo-lógiailag motivált akciók történtek, technokrata irányí-tás mellett. A negatív dinamika fontos tényezõje volt azegészségügyi rendszer színvonalának romlása, amelyaz 1970-es években még lassú, az 1990-es években márgyors volt. A demográfiai téma önmagában �idõzítettbombának� számított, mivel elkerülhetetlen összefüg-gésben volt egyes nemzetek problematikus viszonyá-val, ill. a háborúk és repressziók következményeivel.A demográfiai problémára ugyanakkor már a 70-es


években figyelmeztetett Anatolij Visnyevszkij és IgorBesztuzsev-Lada.

Az elmondottakból következik, hogy az 1990-esévekben bekövetkezõ átalakulásokat nem tekinthetjüka népességfogyás kizárólagos okainak. Ám az a társa-dalmi stressz, amelyet Oroszország lakossága ekkor át-élt, kétségkívül jelentõs mértékben hozzájárult a né-pességfogyáshoz.

Úgyszintén nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió szét-esése után már nem lehetett figyelmen kívül hagyni azúj demográfiai realitást. Míg a Szovjetunió fennállásaidején az oroszországi népességfogyást a közép-ázsiaiköztársaságokban tapasztalható szaporulat mintegy kitudta egyenlíteni, addig 1992-tõl már nem lehetett sze-met hunyni a problémák felett. Ettõl kezdve megvál-toztak a demográfiai politika keretfeltételei is: Orosz-ország a Szovjetunió területének háromnegyedét, de alakosságának csak a felét örökölte. Az 1990-es évek neo-liberális reformideológiája ugyanakkor a politikai prio-ritások közül egyértelmûen kizárta a demográfiát. Azállam �kivonulása� azt jelentette, hogy az ország veze-tése megpróbált megszabadulni a szociális kötelezett-ségek terhétõl, vagyis lényegében �negatív társadalom-politikát� folytatott. Máig megválaszolatlan az a kérdés,hogy ezért a politikáért hány ember egzisztenciájávalkellett fizetni.

Oroszország számára további, ma is súlyos demográ-fiai probléma az alacsony születésszám, amely 2000-benérte el történelmi mélypontját � ekkor egy nõre 1,21gyermekszülés jutott. Ez a meglévõ halálozási aránymellett csak 57%-os utánpótlást jelent. Késõbb, a szüle-tésszám növelésére irányuló komplex intézkedések


eredményeképpen (pl. bizonyos meghatározott feltéte-lek teljesülése esetén a kb. 10 ezer dollár értékû ún.�családi tõke� kifizetése a második gyermek vállalása-kor) a mutatók javultak, azonban még a bevándorlóklétszámával együttvéve sem képesek fedezni a népes-ségfogyást. Még az a meglehetõsen optimista forgató-könyv sem biztosítja a népesség egyszerû reprodukció-ját, amelyre a 2007-ben keletkezett, elnöki rendelettelmegerõsített �Az Orosz Föderáció demográfiai politiká-ja 2025-ig� címû terv alapul (az egy nõre esõ születés-szám 1,9-2 gyerek és a várható élettartam 75 év).

A születésszám már az 1960-as évek közepe óta nemegyenlíti ki a halálozásokat (az egy nõre esõ születésirátának jelenleg 2,1-2,2-nek kellene lennie), és megala-pozatlan lenne azt feltételezni, hogy akár középtávoneléri ezt a szintet. A bemutatott jelenség önmagábannem egyedülálló a modern világban, mivel hasonlószületésszámok jellemzik az iparilag fejlett országoktöbbségét és Kínát is (ott az �Egy család, egy gyermek�politika eredményeként). A legtöbb szakértõ becsléseszerint 2050-re az orosz népesség kb. 25-30%-kal fogcsökkenni és kb. 100 millió fõt fog számlálni (az 1992-es148 millió fõhöz képest). Ha figyelmen kívül hagyjuk aglobális demográfiai változásokat, akkor is hangsúlyoz-nunk kell: Oroszország fennmaradásához és területiegységének fenntartásához feltétlenül meg kell állítania népességfogyást. Minden valószínûség szerint a szü-letésszám növekedése egyedül nem fogja a problémamegoldását jelenteni. Az államnak jelenleg mégis elsõ-rendû feladata a születésszám növelésének és a halá-lozás csökkentésének elõsegítése.

A majdnem fél évszázados születésszám-csökkenés


elkerülhetetlen velejárója a társadalom elöregedése.Oroszországban az idõsek (60 évesek vagy idõsebbek)aránya az 1939-ben mért 6,7%-ról 1970-ben 11,9%-ra,2001-ben 18,7%-ra nõtt és folyamatosan növekszik. Aziparilag fejlett országok mutatóival összehasonlítva ezsem egyedülálló. A nyugdíjasok számának és arányá-nak gyors növekedése miatt elkerülhetetlenül nõ a mun-kaképes korúakra nehezedõ gazdasági teher. Egyúttalöregszik maga a munkaképes korú lakosság is, lassul azinnovációs, megújulási képessége, a generációk egyreerõtlenebbek stb. A növekvõ számú nyugdíjas miattiteher ugyanakkor kompenzálódik az eltartott gyerekekszámának fogyásával. A híres orosz demográfus, Ana-tolij Visnyevszkij véleménye szerint ezt az egyensúlytnem lehet kedvezõtlennek mondani. Azonban mégezek a mutatók sem állandóak: 2007-ben, hosszú idõután elõször kezdett csökkenni a munkaképes korú la-kosság létszáma, és ez csak egy nagyarányú csökkenéskezdetét jelenti.3. táblázat 1000 munkaképes oroszra jutó eltartottak száma(15�59 éves férfiak, 16�54 éves nõk) 21

1950 1960 1970 1980 1990 2000 Idõs eltartottak 18,1 1,7 15,2 19,2 0,2 7,6 Az összes eltartott 23,6 6,5 18,5 23,8 2,4 9,8

Az ilyen problémákkal küzdõ országok többségéhezhasonlóan Oroszországban is a nyugdíjrendszer mo-dernizációja a legaktuálisabb feladatok egyike. Az el-múlt évtizedben több intézkedés született ennek érde-kében, pl. felosztották a megtakarításokat az állam által


garantált és magánnyugdíjpénztári részre. A szakértõktöbbségének véleménye szerint azonban ezek az intéz-kedések mindezidáig nem elég hatékonyak. A társada-lombiztosítási alap hiányát az elmúlt években az államaz energiahordozókból származó többletbevételekbõlfedezte. Állandóan napirenden van a nyugdíjkorhatáremelésének kérdése is.

A romló demográfiai helyzetet tovább fokozza a la-kosság területi eloszlásának egyenetlensége, melynektörténelmi okai is vannak, de a belsõ migráció új ten-denciái is hozzájárulnak. Míg Oroszország európai ré-szén a népsûrûség az USA-hoz hasonló (Oroszország-ban 27, az USA-ban 29 fõ/km²), addig Nyugat-Európaipari országaival összehasonlítva még az ország törté-nelmi magja sem sûrûn lakott. A népesség egyötödekoncentrálódik a Központi gazdasági körzetben, amelyaz ország területének 3%-át teszi ki. Ám a népsûrûség ittis majdnem a fele az EU népsûrûségének (119 fõ/km²).Az ország területének 75%-át kitevõ ázsiai részen csaka lakosság 22%-a él, a népsûrûség itt 2,5 fõ/km². Szibériavagy a Távol-Kelet demográfiai potenciálja egyértelmû-en nem elegendõ az ott található természeti kincsekkiaknázásához és a fejlett gazdaság, valamint egytöbbé-kevésbé sûrû településszerkezet kialakításához.Az elmúlt évtizedben éppen Szibériából és a Távol-Ke-letrõl települtek át a legnagyobb létszámban az országeurópai részébe. Ennek eredményeképpen az orosz�kínai határ aggodalomra okot adó látványt nyújt: észa-kon demográfiai �félsivatag�, délen �gigantikus méretûemberi hangyaboly�.

Az orosz demográfiai potenciál problémái nemcsaka lakosság régiós eloszlásában nyilvánulnak meg, ha-


nem a településszerkezetben is. Míg a városi lakosságaránya (73%) európai viszonylatban átlagosnak mond-ható és nem tér el jelentõsen az Egyesült Államoktól(75%) vagy Japántól (77%), az orosz városi lakosságnagyszámú városban �oszlik el�, de a nagyvárosok há-lózata gyengén fejlett. A Szovjetunió felbomlása után a24 egykor egymilliós lélekszámú városból 13 maradtOroszországban (elõzetes népszámlálási adatok szerint2002 elején csak 10 volt), ezek közül pedig csak kettõtalálható az Uráltól keletre. Csak két orosz városban éltöbb mint 2 millió ember (az USA-ban 14 ilyen városvan és 8 amerikai város lakosságának létszáma több,mint 3 millió). Természetesen a nagyvárosok �fejletlen-sége� Oroszország regionális fejlõdésének hiányossá-gairól tanúskodik, amelynek következtében csak kevésregionális vagy szövetségi körzetközpont jött létre. Dea folyamat visszafelé is érvényes: a városi lakosságáramlása a nagy központokba nem teszi lehetõvé anagy regionális központok kialakulását, amelyek im-pulzust adhatnának a régiók fejlõdéséhez.

Jelen tanulmány szerzõje osztja azoknak a szakér-tõknek az álláspontját, akik feltételezik, hogy Oroszor-szág népességfogyásának megoldásához nem lehet ki-kerülni a nagyszámú bevándorló bevonását. A beván-dorlók érkezése azonban, ha a szükséges dimenzióbanvalósul meg, kétségtelenül új, igen komoly szociálisproblémákat és konfliktusokat fog teremteni. Az új be-vándorlási politika megvalósításához a politikai akara-ton kívül a társadalmi megegyezés minimálisan elegen-dõ szintjére is szükség van, amelyre utaló jelek azon-ban egyelõre nem tapasztalhatóak. Egyelõre nem lehetmegválaszolni azt a kérdést, hogy vajon képes-e az


orosz társadalom Eurázsia �olvasztótégelyévé� válni(mellékesen megjegyezzük, hogy azt az állítást, misze-rint Amerika lenne a �népek olvasztótégelye� egyregyakrabban éri kritika és kétely). A probléma az, hogyOroszországban a más országokból érkezõ betelepü-lõkkel szembeni negatív viszony már azelõtt kialakult,mielõtt nagyobb hullámban érkeztek volna bevándor-lók. Az orosz közvéleményben hagyományosan eltú-lozzák nemcsak a bevándorlók számát, de jelenlétüknegatív következményeit is, míg a gazdasági fejlõdés-hez való hozzájárulásukat nem értékelik kellõképpen.Nincs olyan komoly politikai erõ Oroszországban,amely azt merné hangoztatni, hogy Oroszországbanagy létszámban kellene bevándorlókat hívni. Népsze-rûséget csak az az elképzelés élvez, hogy az oroszok-nak kellene visszatérniük a FÁK országaiból és a baltiállamokból, ahol (a konkrét országtól függõen) valósvagy vélt diszkriminációnak vannak kitéve. Azonban abelátható jövõben ez a �tartalék� is ki fog merülni. A kö-vetkezõ évtizedben az orosz vezetés aligha tudja kike-rülni annak a kérdésnek a komoly megvitatását, hogyaz országba más etnikai hovatartozású bevándorlókatkellene hívni. A konkrét politikai intézkedések megvi-tatásához és kidolgozásához minél korábban hozzá kel-lene fogni, tekintettel az idõtényezõre, a globális de-mográfiai dinamikára, valamint a jelentõs illegális mig-rációra.

Visnyevszkij feltételezése szerint ahhoz, hogy Orosz-ország lakosainak száma a 21. század elejének szintjénmaradjon (146 millió fõ), a század elejétõl kezdve átla-gosan évi 700 ezer bevándorlóra lenne szükség (nettómigráció).21 Ezt a számot 2030�35-ben 1,2-1,3 millióra


kellene növelni (természetesen nagyságrendekrõl ésnem konkrét számokról van szó). A 20. század utolsónegyedében azonban az orosz lakosság létszáma éven-te átlagosan 232 ezer bevándorlóval bõvült. Ma a leg-több bevándorló a FÁK országaiból és a balti államok-ból érkezik. 1990�99-ben az ezekbõl az országokbólszármazó bevándorlókkal együtt sokkal gyorsbbannõtt az ország lakossága (4,3 millióval), mint 1980�89között (1,6 millióval). Nem arról van szó, hogy Orosz-országba több bevándorló érkezett, hanem arról, hogykevesebb hagyta el az országot. Önmagában a beván-dorlás mértéke csökken. Míg 1981�1990 között a voltszovjet köztársaságokból 8,9 millióan érkeztek Orosz-országba, addig 1991�2000 között már csak 6,9 millióan.Ezen kívül Oroszország elveszítette lakosainak egy ré-szét, azokat, akik Oroszországot hagyták el és vándo-roltak ki, így a lakosság létszámának bevándorlók általinövekedése 1990�1999 között csak 3,3 millió fõt tett ki.(A németországi mutatónál kevesebbet, amely ugyan-ebben az idõszakban 3,8 millió fõ volt.) Még ha módosí-tunk is a számokon az új független köztársaságok kö-zötti 1990-es évekbeli migráció miatt, akkor is alighavitatható az a tény, hogy a bevándorlók száma (sokakfeltételezése ellenére) csökken.

Viszont a ma legvalószínûbbnek tûnõ negatív szce-nárióval még akkor is számolni kell, ha számítunk arra,hogy a népességfogyás megakadályozására szolgáló in-tézkedéscsomagnak pozitív hatása lesz (a születésekszámának növelése, a halálozás csökkentése, a beván-dorlás ösztönzése). Egy 100 milliós lélekszámú Orosz-ország teljesen más országot jelent, amely sokkal sze-rényebb ambíciókra tarthat igényt. Ez azt is jelenti,


hogy a legfontosabb gazdasági és szociális intézmé-nyeket adaptálni kell az új demográfiai realitáshoz. Egyilyen ország számára a legégetõbb probléma a területiintegritás megõrzése. Az események legkedvezõtle-nebb alakulása esetén ennek biztosítására egyre na-gyobb anyagi és humán erõforrásokat kell fordítani.Még ha ezt a veszélyt sikerül is elhárítani diplomáciaierõfeszítések és olyan új nemzetközi szövetségek segít-ségével, amelyekben Oroszország már szinte elkerül-hetetlenül alárendelt szerepet kap, az ország a lakosságszáma és a területek nagysága szerint szinte biztosan akét részbõl álló Kanadára fog emlékeztetni. Ahhozazonban hatalmas munkára lesz szükség, hogy a la-kosság életszínvonala és Oroszország infrastrukturálisfejlettsége, valamint a gazdaság diverzifikációs szintjeis közelítsen a kanadaihoz. Ezen kívül a mai Kanadasem mentes azoktól a feszültségektõl, amelyeket a har-madik világból érkezõ bevándorlók jelentenek. Bárki,aki járt Vancouverben, láthatja, hogy a kínai diaszpórajelenléte gyakorlatilag mindenhol érzékelhetõ, ésegyáltalán nem csak a kínai negyedre korlátozódik. ÁmVancouvert a Csendes-óceán választja el Kínától, mígHabarovszk vagy Blagovescsenszk, illetve Oroszországnagy keleti szomszédja között csak az Amúr folyó folyik.


9. Az orosz fiatalok

Ma nem egyszerûen egy újabb fiatal generáció lép a fel-nõtt életbe: az iskolák falait olyanok hagyják el, akiksoha nem éltek a Szovjetunióban. Természetesen nem maés nem is holnap, de ez a körülmény jelentõs hatást foggyakorolni az ország sorsára. Viszont már most is érez-hetõ annak a csak valamivel idõsebb korosztálynak ahatása, akik még a régi rendszerben születtek, de mára kommunizmus bukása és a Szovjetunió felbomlásaután, a piaci átalakulások idején szocializálódtak. En-nek a generációnak a pályája során nem kellett töréstelszenvednie, és szinte egyáltalán nem érintette õket atársadalmi átalakulás traumája. Ez a korosztály márelérte elsõ sikereit. Egyébként már most megmutatkoz-nak a 1990-es és a 2000-es évek fiataljai közötti fontoskülönbségek.

A mai fiatalok számára is a család és a munka jelen-tik a legfontosabb értékeket, és ebben kétségkívül ha-sonlítanak az idõsebb generációkhoz. Az egyik fõ elté-rés az, hogy a mai fiatalok úgy bíznak a sikereikben,hogy eközben elsõsorban a saját erejükre kívánnak tá-maszkodni. Lényegében a gajdari reformoknak ezt azaspektusát éppen a reformgeneráció vette komolyan,mivel az �apák generációjának� sikereit és kudarcait in-kább a külsõ körülményekkel, mindenekelõtt az államtársadalom- és gazdaságpolitikájával magyarázza.

Céljait, törekvéseit tekintve az új Oroszország fiatal-sága néhány alcsoportra osztható fel: többségben van-nak a �vállalkozó kedvûek�, akik az üzleti életben akar-nak sikeresek lenni és az anyagi jólét magas szintjételérni; a �maximalisták� az élet bármely területén siker-re törekszenek; a �szorgalmasak� valamilyen jó munkátszeretnének; a �karrieristák� komoly áldozatokra is haj-landóak az elõrejutás érdekében; a �hedonisták� maxi-málisan ki akarják élvezni az életet; a �családcentriku-sak� számára pedig a biztos, harmonikus család meg-teremtése a cél. Természetesen a fentebb bemutatott fõmodellek közötti választást nagymértékben a szociáliskörnyezet határozza meg. A városokban például több a�vállalkozó kedvû� és �szorgalmas� fiatal, míg a falvak-ban a kisszámú munkaerõpiaci lehetõség miatt több-ségben vannak a �hedonisták�.

Ha megvizsgáljuk a fiatalok foglalkoztatottságát azelmúlt tíz évben, akkor egy olyan körülményre figyel-hetünk fel, amely részben szemben áll az állam �vissza-térésének� tendenciájával. A fiatalok szívesebben helyez-kednek el a nem-állami szektorban (másfélszer gyakrab-ban), és az állami szektorban végzett munka láthatóanaz õ szemükben kevésbé vonzó. Az állami szektor irántcsak azok mutatnak nagyobb érdeklõdést, akiknek ép-pen nincs munkájuk. Elképzelhetõ, hogy középtávon amai fiatalok lehetnek a mozgatóerõi egy antietatistahullámnak. Igaz, ez egyelõre nem több feltételezésnél.

A fiataloknak csak kb. 50%-a dolgozik a fõiskolánvagy egyetemen szerzett végzettsége szerint. Ez az aránynagyobb a nagyvárosokban, míg a területi központok-ban, a kisvárosokban és falvakban a fiataloknak gyak-rabban kell váltaniuk. A falvakban a fiatalok jelentõs

9. Az orosz fiatalok 115

része egyáltalán nem talál munkát. A nagyvárosokbana fiatalok körében nagyobb arányban találhatóak meg afelsõfokú végzettségûek és a vállalkozók. Ez is azt tá-masztja alá, hogy a nagyvárosok elõnyösebb helyzetetbiztosítanak a karrier, a szakmai fejlõdés és társadalmifelemelkedés szempontjából.

A lakóhely egy fiatal humán tõkéjének kialakulásaszempontjából nagyon fontos szerepet játszik. Ugyan-akkor a humán tõke felhalmozása, ill. az ismeretekgyûjtése és aktualizálása a mai információs korszakkövetelményei ellenére lassú az orosz fiatalok körébenis, akik e tekintetben még nem rendelkeznek jelentõselõnyökkel az idõsebb korosztály képviselõihez képest.

A fiatal oroszok társadalmi tõkéje szempontjából na-gyon fontosak a rokoni és baráti kapcsolatok és isme-retségek, sok fiatal ezeknek köszönhetõen tesz szert amegfelelõ képzettségre, helyezkedik el sikeresen ésépíti fel gyorsabban karrierjét. Ezeket a kapcsolatokatugyanakkor szintén meghatározza a lakóhely, az anya-gi helyzet, az iskolázottsági szint és a szakmai státusz.Egy adott terület, település meghatározza a képzettségiés foglalkoztatottsági modelleket. Másképp kifejezve, azindulási feltételek és a késõbbi esélyek sem egyformák.

Az orosz fiatalok, amikor saját sikereiket, ill. amimég fontosabb, a jövõbeli lehetõségeiket az élet külön-bözõ területein értékelik, nagyban különböznek attólfüggõen, hogy a társadalom melyik rétegéhez tartoz-nak. A 2. ábrán láthatóak azok az adatok, amelyek a sa-ját lehetõségekre vonatkozó negatív értékelések gyako-riságát mutatják a gazdag fiatalok, valamint az összesfiatal körében.

Az adatok alapján látható, hogy az átlagfiatalok kö-

9. Az orosz fiatalok116


Megfelelõ képzettséget szerzekMegbecsülik a munkám

Boldog családom leszSaját üzletem lesz

Gazdag leszekAzzal foglalkozom, amit szeretek

Híres leszekUtazás a nagyvilágban

Jó szülõ leszekJó életszínvonal

Részvétel a hatalombanÉrdekes munkaBecsületes élet

Megbízható barátok

2. ábraA saját kilátások negatív értékelésének gyakorisága a gazdag fia-talok, ill. az összes fiatal körében (százalékban)

Forrás: Áîãàòûå è áåäíûå â ñîâðåìåííîé Ðîññèè. Àíàëèòè÷åñêèéäîêëàä ÈÑÏÈ ÐÀÍ. Ì., 2004.

0 14,71,9 17,9

3,75,211,1 26,5

7,4 32,6

7,4920,416,4

9,3 361,92,3

4,37,4 16,5

0 6,311,39,2

0 4,9Gazdag fiatalokÖsszes fiatal

rében gyakorlatilag minden szempontból nagyobbarányban fordulnak elõ pesszimisták, mint gazdag kor-társaiknál (egyedüli kivétel csak a becsületes élet és ahíressé válás). A legnagyobb szakadék a gazdag és azátlagfiatalok között az alábbi pontokban figyelhetõmeg: utazás a világ különbözõ országaiba, a gazdaggáválás lehetõsége, saját üzlet, megfelelõ képzettség ésmegbecsült munkahely, részvétel az ország irányításá-ban. Ezek a pontok arról tanúskodnak, hogy bizonyos,akár jövõbeli lehetõségek is csak a lakosság meghatáro-zott rétegei számára adottak. Ez azért veszélyes a társa-dalomra, mert a továbbiakban az egyenlõtlenség csakfokozódhat.

Az orosz fiatalok a posztszovjet Oroszország két év-tizede alatt depolitizáltak maradtak. Igaz, a posztszov-jet térségben lezajló �színes forradalmak� egész soraután, melyek mozgatóereje a fiatalság volt, az oroszvezetés és az Egységes Oroszország párt igyekezettaktivistákat toborozni az újonnan létrehozott, a rend-szer iránt lojális ifjúsági szervezetekbe. Ezen kormány-párti szervezetek egyes akciói nagy tömegeket mozgat-tak meg. Sok fiatal számára az ilyen szervezetekbenvaló tagság jó indulásnak számít a késõbbi karrierszempontjából, különösen, ha állami szervezetekbenvagy a kormányzó pártban szeretne karriert csinálni.Ezekben az esetekben a mély politikai meggyõzõdésinkább kivételnek számít.

Összességében a politikai életben csak a fiatalok1-2%-a vesz részt aktívan és legfeljebb 15%-uk érdek-lõdik komolyan a politika iránt. Ezek az adatok nemannyira fiatal életkorukból adódnak, hanem általánostendenciát tükröznek, azaz a politika iránti társadalmi


érdeklõdés, ill. a politikai konkurencia csökkenését.A �hatalmi tengely� kiépülése ahhoz vezetett, hogy ko-moly súlyuk csak azoknak a politikai erõknek van,amelyek valamilyen módon beépültek ebbe a tengely-be (ez egyébként a lojális, az Orosz Föderáció Kommu-nista Pártjához hasonló ellenzékre is vonatkozik). A ha-talmi tengelytõl való eltávolodás elkerülhetetlenül poli-tikai marginalizációhoz és információs vákuumbakerüléshez vezet.

A fiatalok döntõ többségének érdeklõdése, törekvé-sei és céljai a politika szféráján kívül esnek, és a stabili-tást, valamint az organikus fejlõdést támogatják. Ezeketa fiatalokat aligha lehet kiábrándultnak nevezni. Nekikegyszerûen nem volt mibõl kiábrándulniuk, ha a szintekonkurencia nélküli orosz politikai életet nézzük. A pe-resztrojka �hõsei� az õ szemükben már a múlt figuráiközé tartoznak, eredményeik pedig nagyon messze ke-rültek azoktól az ígéretektõl, amelyeket az �apák gene-rációja� olyan nagylelkûen tett. Ebben a tekintetbenegyébként megmutatkozik a generációk közötti dialó-gus jellegzetessége, az opponálás.

Még ennél is fontosabb, hogy a jelenlegi helyzet tel-jes mértékben kedvezõ a fiatalok törekvései és céljaiszempontjából: ha valaki betartja a hatalom által elõírtjátékszabályokat, akkor több lehetõsége van az önmeg-valósításra és a sikerre, mint az idõsebb generáció kép-viselõinek, akik gyakran kritikusan viszonyulnak a ha-talom politikai korlátozásaihoz. Szüleiktõl eltérõen afelnõtt életüket megkezdõ fiatalok nem panaszkodnakamiatt, hogy társadalmi környezetük tõlük idegen ésellenséges lenne. Ehelyett arra törekednek, hogy meg-találják benne azokat a pontokat, amelyekre támasz-


kodhatnak, és amelyek segítik õket karrierjük építésé-ben. Összességében a 17�26 év közötti fiatalok többségekifejezetten optimistán értékeli életkilátásait, beleértveaz anyagi jólétet és a jövõbeni szociális státuszát is.A politikai stabilitás és a gazdasági fellendülés idõszakanyilvánvalóan további okot adott az optimizmusra.Mindent egybevéve a fiatalok nem bátortalanodtak elamiatt, hogy az elmúlt években a társadalmi-politikairendszer zártabbá vált.


Zárszó. A mai Oroszország � társadalom poszttraumatikus állapotban

Nem egész két évtized a történelem perspektívájábólnézve nagyon rövid idõszak, de az orosz államiság 12évszázadát tekintve is szinte semminek tûnik. Ám aSzovjetunió felbomlása utáni két évtized kétségtelenülaz orosz történelem új periódusának kezdetét jelentet-te. Hogy mennyi ideig tart ez a periódus, és vajon kö-vetkezik-e utána még valami, egyelõre nyitott kérdé-sek. A rohamléptekben változó világban az orosz társa-dalom és állam legaktuálisabb feladatai továbbra is azadaptáció és a túlélés, bár lehetséges, hogy a legkriti-kusabb idõszak éppen az eltelt két évtized volt. Érthetõmódon ez a feltételezés nem elégséges a lezajlott válto-zások komplex értékeléséhez. Maguk a lehetséges érté-kelések is nagyban eltérhetnek egymástól attól függõ-en, hogy milyen normatív és elméleti-módszertanikoordinátarendszert választunk.

A társadalmi transzformációkkal, átalakulásokkalkapcsolatos tapasztalatok Oroszországban és a kelet-közép-európai országokban már nem teszik lehetõvé,hogy az átalakulásokra vonatkozó régi elképzeléseketmechanikusan alkalmazzuk, amelyek szerint az átala-kulás valami olyan elõre meghatározott mozgás, amelyegy kiindulópontból a piacgazdaság és a demokratikusintézmények mindenki számára közös normái felé tart.A neoliberális determinizmusnak ez az elképzelése rend-

kívül népszerû volt az 1990-es évek reformátorainakkörében, akik ily módon igazolták saját változatukat agazdasági reformokra. Amikor azonban a társadalmikörnyezet másképp reagált ezekre a reformokra, mintahogy azt az 1980-as években Nyugat-Európában ki-adott makroökonómia tankönyvekben leírták, akkor azorosz neoliberalizmus apologétái lényegében arra a kö-vetkeztetésre jutottak, hogy ez még rosszabb jövõtsejtet az érintett társadalmi környezetnek, fõleg azok-nak, akik elméletileg sem képesek alkalmazkodni az újfeltételekhez. Ezzel a korrekcióval a társadalmi átalaku-lásokat kezdik úgy felfogni, mint egy meghosszabbí-tott, a jövõben is folytatódó folyamatot, amely legalább-is addig a pillanatig tart, míg �lelép a színrõl� az az idõ-sebb vagy középkorú korosztály, akik �beleragadtak� aszovjet múltba.

A modernizációról széles körben elterjedt elképze-lések szerint a sikeres átalakulás feltételei általában akövetkezõk: elegendõ gazdasági és humán tõke, az elitrétegek egyetértése, az állam kontrollja az átalakulásokfelett, a súlyosabb konfliktusok elhárítása ill. megelõzé-se, a középosztály gyors fejlõdése és az egész nemzetetmobilizáló eszme megléte. Nyilvánvaló, hogy ezekneka feltételeknek egy része megvolt Oroszországban, má-sik része csak a Szovjetunió felbomlása utáni másodikévtizedben kezdett kialakulni.

Oroszország hatalmas nyersanyag potenciállal ren-delkezik, azonban számos liberális beállítottságú szak-értõ ebben a bõségben egyre kevésbé a növekedést, ha-nem éppen a szükséges intézményi átalakulásokatfékezõ tényezõt lát (a �nyersanyagok átka�, angolul�resource curse�). Meglévõ politikai akarat esetén a ter-

Zárszó122

mészeti kincseket lehet és kell is használni a sikeres és alakosság számára kevésbé fájdalmas átalakulások érde-kében.

A természeti forrásokon kívül az átalakulások kez-detén a gazdaság hatalmas ipari potenciállal rendel-kezett. Aktív szerkezetpolitikával lehetõség nyílt volnaennek a potenciálnak a modernizációjára és a piaci fel-tételekhez való adaptációjára. A 90-es évek reformáto-rai azonban, de a Putyin-kormány gazdasági szakértõicsoportja is következetesen elutasította azokat a kezde-ményezéseket, amelyek az aktív iparpolitikára történõátmenetet sürgették, mert arra számítottak, hogy azáltalános makrogazdasági szabályozás az ágazatok ter-mészetes szelekciójához vezet. Azonban a belsõ piacszûkössége miatt az exportorientált ágazatokat kellettpreferálni. A világpiacon Oroszország elõtt egyetlen le-hetõség kínálkozott: az ásványkincs-nyersanyag expor-tõr pozíció elfoglalása. A laissez faire politika eredmé-nyeképpen a gazdaság strukturális visszafejlõdése zaj-lott. Egyrészt a magas technológiájú ágazatok munka-erõpotenciálja csökkent, másrészt a még a szovjet idõ-szakban létrehozott infrastruktúra nemcsak morálisanavult el, de mûszaki paramétereit tekintve is majdnemteljesen leamortizálódott. A gazdasági növekedés ide-jén, Putyin elnöksége alatt egyes ágazatokban (autó-,repülõgépgyártás) kísérletet tettek a technikai megúju-lás, a gazdasági hatékonyság és a versenyképesség nö-velésére, de ezek nem voltak szisztematikusak és nemfejezõdtek be a globális gazdasági válság kezdetéig.

Ami az emberi potenciált illeti, Oroszország fõ prob-lémája továbbra is a népességfogyás. Korábban mármegjegyeztük, hogy a népességfogyás eredete a szov-

Zárszó 123

jet múltban keresendõ. A volt szovjet köztársaságokbólérkezõ nagyszámú bevándorló részben enyhítette, denem oldotta meg a problémát. Összességében ezek abevándorlók egy ideig még kompenzálni tudják a népes-ségfogyást, az azonban már most világos, hogy közép-távon ez a forrás ki fog merülni. A halálozás csökken-tése és a születésszám növelése céljából hozott intéz-kedések sem tudják radikálisan megváltoztatni a hely-zetet. Egyértelmûen látszik, hogy az ország vezetése ésa társadalom nehéz választás elõtt áll: az egyik út a sta-tus quo fenntartása, azaz a népesség számának csökke-nése és a társadalom elöregedése (és ennek következté-ben a nemzeti ambíciók visszafogása), a másik annak azösztönzése, hogy a Föld távolabbi országaiból érkez-zenek Oroszországba bevándorlók. Emellett komolyprobléma a humán tõke is. A neoliberális gazdaságpoli-tika milliók tudásának elértéktelenedéséhez vezetett.Nekik ma kevés lehetõségük van arra, hogy munkahe-lyet találjanak magas technológiájú ágazatokban mû-ködõ vállalatoknál, már ha létrehoznak ilyeneket azelkövetkezõ években. Megválaszolatlan egyelõre az akérdés is, hogy tud-e az oktatási rendszer elegendõ szá-mú képzett munkaerõt kibocsátani ezen ágazatok szá-mára. Egyelõre az orosz lakosság általános iskolázottságiszintje kifejezetten magas, és ez a tényezõ hozzájárul-hat az újabb modernizációs �ugráshoz�.

Ami az elit szintjén való egyetértést illeti, az ezen aterületen tapasztalható dinamika jól tükrözi azokat aváltozásokat, amelyeket az állam �kivonulása� és �visz-szatérése� váltott ki. Az 1993. szeptember végi�októbereleji eseményeket, amikor az elitcsoportok közöttikonfrontáció súlyos polgárháborús konfliktussal fenye-

Zárszó124

getett, úgy is lehet tekinteni, mint az �államnélküliség�csúcspontját, amikor a krízisbõl való kilábaláshozegyetlen jogállami intézményt sem lehetett mûködésbehozni. Akkor a konfliktust erõ alkalmazásával oldottákmeg. Az elkövetkezõ években az elitréteg tovább nö-vekedett és differenciálódott. Az 1998-as állami fizetés-képtelenség következményei és az 1999-es újabb poli-tikai konfrontáció az elitcsoportok között azonbanújabb konfliktust váltott ki, ezt azonban a hatalmi szer-vek megfelelõ intézkedésekkel el tudták hárítani. Min-denekelõtt az elnöki adminisztrációnak köszönhetõentörtént így, amely mögött kétségtelenül az egyik elitcso-port (az ún. �család�) állt. Ezt követõen, már Putyin el-nöksége alatt, a hatalmi tengely helyreállításának folya-mata biztosította a politikai elitcsoportok egyesítését,ami több csoportosulás számára csak kényszerûségbõltörtént. Ma az elitcsoportok egysége és egyetértéseéppúgy kedvezõen hat az újabb modernizációs lépé-sekre, mint az, hogy az állam ellenõrzése alatt tartja azátalakulási folyamatokat és képes elhárítani a lehetsé-ges konfliktusokat. A problémát nem az elitcsoportokegymás elleni harca, hanem kreatív potenciáljuk hiá-nya jelentheti, amelyre viszont csak további megújulás-sal tehetnek szert.

A széles középosztály, mint a társadalmi-gazdaságiátalakulások sikerének fontos feltétele egyelõre méggyenge pont a sikeres modernizáció szempontjából. Aposztszovjet idõszak két évtizede alatt kialakult egy újközéposztály, melynek létszáma jelenleg 20-25%-on,azaz a szovjet középosztály szintjén stabilizálódott. Ezazonban még mindig nem jelenti a társadalom több-ségét. Egy szélesebb réteget � a középosztály perifériá-

Zárszó 125

ját � továbbra is a lecsúszás kockázata fenyegeti. Ked-vezõ gazdasági feltételek esetén a periféria a középosz-tály növekedésének természetes bázisa. Gazdasági vál-ság idején azonban, amelyet most Oroszország a világtöbbi részével együtt átél, a periféria a nagy létszámúszegény réteget gyarapítja. Ezzel összefüggésben érde-mes megemlíteni, hogy a Putyin�Medvegyev �tan-dem� gazdaságpolitikája a válság idején (az 1998-as ha-sonló helyzettõl eltérõen) enyhítette a középosztálytsújtó csapásokat. A réteg társadalmi közérzete összes-ségében ma is kielégítõ. Az orosz vezetés a középosz-tályban látja fõ bázisát, és lehetõségeihez mérten igyek-szik is megõrizni ezt a bázist. Sõt, célul tûzték ki a kö-zéposztály jelentõs bõvítését az elkövetkezõ évtized-ben. Valószínûleg a vezetés is be fogja látni, hogyahhoz, hogy a középosztály a teljes népesség 50-70%-áttegye ki, nem elég csupán az életszínvonalat növelni.Sokkal összetettebb intézkedésekre van szükség, ame-lyek arra irányulnak, hogy megszüntessék a regionálisaránytalanságokat valamint a társadalom és a gazdaságvisszafejlõdését a falvakban és a kisvárosokban.

A továbbiakban az oroszországi helyzet sajátossá-gainak és perspektíváinak tárgyalásakor a társadalmi-poltikai átalakulás még egy tényezõjét szemügyrefogjuk venni, mégpedig azt, hogy létezik-e olyan esz-me vagy projekt, amely az egész társadalmat mobili-zálja.

Ahhoz, hogy megértsük az Oroszországban már le-zajlott változások lényegét, rendkívül fontos annak fel-ismerése, hogy ezek a változások együttesen igen súlyostársadalmi traumát jelentettek. A társadalmi átalakulástraumaként történõ felfogását a kiemelkedõ lengyel

Zárszó126

szociológus, Piotr Sztompka dolgozta ki munkáiban.A változások traumatizáló hatásának okai a dezorientá-ció, a felhalmozott élettapasztalatnak az új körülmé-nyek közötti elértéktelenedése, a megszokott célok ésjelentések tönkretétele. Az állam �kivonulása� a trau-matizáló változások totalitását okozta.

Sztompka nyomán a traumatikus állapot következõfázisait lehet megkülönböztetni:

1. A közelgõ traumatizáció elõfeltételeinek megléte,melyek összefüggenek a gazdaságban, a szociális szfé-rában, a kulturális és a politikai életben jelentkezõ vál-ságtünetek számának növekedésével. Gorbacsovnakilyen körülmények között kellett megkezdenie a pe-resztrojkát.

2. Maguk a traumatikus események, az az érzés,hogy az események folyása kikerült a vezetés kontroll-ja alól, és annak felismerése, hogy az ország vezetése atársadalmat és a konkrét egyént magára hagyja az újkihívásokkal szemben. Egyébként a trauma abban azesetben sem elviselhetõbb, ha az individuum úgy érzi,hogy az államhatalom részérõl átgondolt manipulá-cióknak esik áldozatul.

3. A szociális státusz elvesztését követõen jelentõstraumatizáló tényezõ az eszményképek és célok elvesz-tése. Ily módon a társadalmi-gazdasági megpróbáltatá-sok lelki-erkölcsi és szociális-pszichológiai vetületetnyernek.

4. A trauma tünete és következménye a szociális vi-selkedési minták megváltozása. Közéjük sorolható pl.az, hogy a többség megbékél a korrupció rákfenéjével,azt kényszerûen elfogadja a szociális viszonyok koordi-nátarendszerének, valamint részt vesz benne.

Zárszó 127

5. Aktív és passzív poszttraumatikus adaptáció (tö-rekvés a nehézségek leküzdésére vagy megbékélésvelük).

6. A traumatikus állapot leküzdése a politikai és gaz-dasági stabilizáció feltételei között zajlik és a stabilitástovábbi megerõsödése alátámasztja a társadalmi trau-ma sikeres leküzdését.23

Egyébiránt fontos megérteni, hogy a �fantomfájdal-mak� még sokáig kínozni fogják az orosz társadalmat.Oroszország esetében egyúttal nemcsak az 1990-es re-formok traumájáról van szó, de az egész 20. századmegrázkódtatásairól is, amikor a társadalom alapjaitképezõ társadalmi rétegeket és csoportokat semmisítet-tek meg vagy ezek radikális törést szenvedtek el. Ezekaz események mély, történelmi traumák.

De mégis, hogyan fogjuk fel a modernizációt éskonkrétan Oroszország modernizációját? A szovjet idõ-szakban vagy az orosz történelem folyamán az országletért a történelmi fejlõdés fõ útjáról, amelyre csak mosttérünk vissza? Vagy az átalakulások két évtizede másrólszól, mégpedig arról, hogy az új körülmények között azorosz társadalom a modernizáció felé vezetõ úton újravisszatért abba a már jól ismert kerékvágásba, amelyencsak �nagy teljesítményû motorral� lehet haladni, ezpedig maga az állam? Az 1990-es éveket taglaló értel-mezések egy része ezt az idõszakot az átmenet kora-ként fogja fel, amely a totalitárius rendszertõl a demok-rácia felé, a tervgazdaságtól a piacgazdaságig vezetett.A különbözõ tranzitológiai koncepciókban rendszerintmakrointézmények létrehozását vagy átvételét helye-zik a figyelem középpontjába (természetesen nyugatiminta alapján). Ha megvizsgáljuk, hogy ezek a folya-

Zárszó128

matok mennyire voltak hatékonyak és adekvátak azorosz viszonyokra, akkor a legfontosabb szakasz nem alegnagyobb átalakítások idõszaka, hanem az utána kö-vetkezõ viszonylagos stabilitás. Ebben az értelemben aPutyin-korszak a Jelcin-korszak eredményeinek ellen-õrzésére szolgáló idõszak. Világos, hogy ha az átme-netet úgy fogjuk fel, mint az A pontból a már korábbanismert B pontba való átmenetet, akkor két évtizedelteltével az orosz társadalom valahol egy harmadik,elõre nem látott és tervezett C pontban van. Ám sem atársadalom, sem az elit nem érzi dezorientáltnakmagát. Épp ellenkezõleg, ma inkább az az érzés ural-kodik, hogy a társadalom visszatért a korábban elveszí-tett törekvéseihez, céljaihoz.

Az Orosz Tudományos Akadémia ÖsszehasonlítóPolitológiai Intézetének munkatársai által 1996�2002-ben végzett szociológiai felmérések azt mutatták, hogya társadalmi rend kialakulásában olyan normatív el-képzelések játszanak fõ szerepet, mint a haszon, a sikerés az erõsebb joga, míg a törvény, az emberi jogok, amások véleményének tiszteletben tartása a megkérde-zettek többsége számára kevésbé voltak fontosak.24 HaAlekszandr Zinovjev nyomán a szovjet társadalmat egyolyan sajátos társadalomként fogjuk fel, amelybenkényszerû volt a részvétel, akkor a társadalom 1991utáni átalakulása, melyet az állam politikája és az infor-mációs mainstream is felerõsített, olyan új társadalmathozott létre, amelyben az erõ, az önzõ érdekek és a közjaváért történõ minimális együttmûködés kerültek aközéppontba. Ugyanezek a felmérések azonban azt iskimutatták, hogy létezik társadalmi igény az olyan ér-tékekre, mint az erkölcs, az egyenlõség, a munka, a

Zárszó 129

család és a hagyományok. Lényegében a liberálisokszámításai nem váltak be arra vonatkozóan, hogy a sza-badság értékei automatikusan fejlõdnek akkor, amikora piaci erõk szabadon mûködhetnek és a gazdaságiéletben az állam szerepe csökken. A szabadság értelme-zését a gazdasági szabadságra szûkítették.

Az 1990 végére kialakuló intézményi rend alkot-mányos törvényességét senki nem kérdõjelezte meg.A megkérdezettek többsége viszont kételkedett enneka rendnek a társadalmi legitimációjában, mivel vélemé-nyük szerint ez a rend a kisebbségek jogainak és ér-dekeinek védelmére irányul, ezért igazságtalan, insta-bil és távol áll a társadalmi ideáltól. Azt lehet mondani,hogy a Putyin-korszak elejére Oroszország polgárainaktöbbsége felkészült az intézményes rend olyan átalaku-lására, amely nagy részben megfelelt volna értékrend-jüknek.

Végül is ennek ahhoz kellett vezetnie, hogy elválikegymástól az oroszországi politikai kultúra kvintesszen-ciája, azaz az állami paternalizmus, illetve azok a for-mális intézmények, amelyek a 90-es években nem tud-tak valódi tartalommal megtelni, és kívülrõl, import-ként érkeztek (többpártrendszer, a hatalom megosz-tása, a tisztségeket betöltõ személyek választása a hata-lom minden szintjén stb.). Az említett intézményeknekvagy úgy kellett volna mûködniük, hogy véget érjen azOroszországban hagyományos hatalomcentrikusság,vagy ellenkezõleg, ezeknek az intézményeknek ma-guknak kellett volna olyan fegyverekké válniuk, me-lyek az új feltételek között biztosítják ugyanannak azállami paradigmának a reprodukcióját. Azt kell monda-nunk, hogy Jelcin alatt az orosz vezetés minden de-

Zárszó130

mokratikus frazeológiája ellenére elvégezte a fõ mun-kát az orosz politikai tradíció helyreállításában, egy újintézményi design mellett. Ami Putyin idején történt,már csak befejezése volt ennek a folyamatnak.

Meggyõzõdésünk szerint az orosz állam és társada-lom mai állapota illeszkedik a Shmuel Eisenstadt által a�modernitás sokféleségérõl� alkotott koncepciójába.Eisenstadt hangsúlyozza, hogy a nem európai társadal-mak szerkezeti differenciációja egyáltalán nem szük-ségszerûen reprodukálja az európai modellt. Vélemé-nye szerint az európai modell ösztönzi a különféle in-tézményi és ideológiai patternek megjelenését Európahatárain kívül is. Az izraeli szociológus a következõketírja: �Lényeges, hogy ezek a patternek nem konstru-álták meg a társadalmak hagyományainak egyszerûfolytatását a modern korban. Az ilyen patternek két-ségkívül a modernitáshoz tartoztak, bár erõs hatás érteõket a specifikus hagyományok, valamint kulturális éstörténelmi tapasztalatok hatására. A modernitás sok-féleségérõl szóló elmélet szerint a modern világ megér-téséhez vezetõ legjobb út az, ha a modern világot úgyfogjuk fel, mint egy elbeszélést a kulturális programoksokféleségének szakadatlan létrehozásáról és rekonst-rukciójáról.�25

Eisenstadtnak a modernitás sokféleségérõl alkotottkoncepciójában az eredeti modell sem maradhat válto-zatlanul, mivel az egész világon való elterjedése soránkulturális programok sokasága fejti ki rá hatását. Azilyen pluralizáció a modernitás importjának és export-jának többszörösen ismétlõdõ folyamata, amelyneksorán fundamentális intézményi és ideológiai változá-sok zajlanak, de ezeknek a változásoknak az eredmé-

Zárszó 131

nyei messze nem mindig reprodukálják pontosan azeredeti európai projekt jellegzetességeit. Nyilvánvaló,hogy ez figyelhetõ meg a mai Oroszországban is.

A stabilizáció, amelyet Putyin kormányzása fõ ér-demének tartanak, nemcsak a társadalmi trauma (mégnem lezárult) meghaladását jelenti, hanem a moder-nitás programjának orosz viszonyokra történõ adaptá-cióját is. Nagyon valószínû, hogy ennek az adaptáció-nak a konkrét aspektusait és formáit idõvel elvetik, deaz igazi eltérés az, hogy bár az orosz társadalom márelég nyitott a modernizációra, de azt megvalósítani azállami intézményekre támaszkodva fogja. Oroszor-szágnak saját modernizációja lesz. Azt lehet mondani,hogy a még nagyon kezdetleges putyini verzióban�imitált demokráciáról� van szó. De aligha lehet azt állí-tani, hogy a modernizációnak ezt a verzióját akarataellenére erõltették rá az orosz társadalomra. Putyin po-litikája válasz volt a poszttraumatikus gyógyulás irántiigényre. A társadalom �saját ízlése szerint formálta� azintézményeket és gyakorlatokat. Az, ami liberális szem-pontból regressziónak tekinthetõ, lényegében a politi-kai hatalom azon formáinak újrateremtése volt, ame-lyek hagyományosan �komfortosnak� számítottak azorosz társadalomban. Lényegében a posztszovjet tör-ténelem második évtizedének végére rekonstruálódotta hagyományos, hatalomközpontú intézményi rend,vagy � Fedotov kifejezésével élve � visszatérés történt avertikális intézményi mátrixhoz.

Újra hangsúlyozzuk: az elmondottak nem jelentikazt, hogy Putyin alatt rátaláltak a végleges egyensúlyihelyzetre és az orosz társadalom végre �visszatalált ön-magához�. �A politikai tér depolitizációja� (Jurij Leva-

Zárszó132

da), a tényleges korlátozások a nyilvános politizálásbana magánélet széleskörû szabadsága mellett nem tekint-hetõek az orosz modernitás végleges változatának, márcsak a külsõ kihívásokra adott válasz szükségességemiatt sem. Ehhez elengedhetetlen az innovációs áttö-rés, továbbá az orosz társadalomnak önmagában is megkell találnia a belsõ dinamizmus forrásait. Ebbõl aszempontból különösen érdekesek az elmúlt két év ese-ményei, melyek során Oroszországban megváltozott ahatalmi konfiguráció, majd az ország szembekerült aglobális gazdasági válság kihívásával.

2007-tõl kezdve az orosz politikai osztályban feszült-ség volt tapasztalható Putyin elnöki mandátumánakközelgõ lejárta miatt. Putyinnak döntenie kellett, hogymegváltoztassa-e az alkotmányt, amely megtiltja, hogyaz elnök az államfõi tisztséget két mandátumnál hosz-szabb ideig töltse be egymás után, vagy javasoljonutódjául valakit, õ pedig válasszon magának valami-lyen más politikai tisztséget. Putyin népszerûsége éspolitikai sikerei csúcsán, a �hatalmi tengelyt� teljes mér-tékben kontrollálva minden további nélkül választhattavolna azt az utat, hogy meghosszabbítja az elnöki fel-hatalmazás idõtartamát, amely egyébként jellemzõ aposztszovjet térség országainak a többségére. Putyinazonban inkább lemondott az elnöki tisztségrõl és egyszinttel lejjebb lépve elfoglalta a kormányfõi pozíciót.Döntésének az a magyarázata, hogy Putyin tartott aNyugat negatív reakciójától. Egyértelmû, hogy döntésemögött az az igyekezet munkált, hogy az intézményesrend keretein belül maradjon, amelyben az elnök gya-korlatilag �megválasztott uralkodó�, de legitimitásánakalapja a választási procedúra és az azt követõ rotáció

Zárszó 133

lehetõsége. A választási alternatíva lehet félig fiktív,amikor egy konkrét személy jogáról zajlik népszavazás,hogy elfoglalja-e a legmagasabb állami tisztséget (ígyvolt 2000-ben, 2004-ban és 2008-ban), de a választás in-tézményét Oroszországban már nem lehet megkerülni.Az államfõ megválaszthatósága nem zavarja az állam�gyámkodásának� megvalósulását a társadalom felett,sõt inkább a társadalom és a legfelsõbb hatalom egy-ségének szakrális aktusaként jelentkezik.

A legmeglepõbb dolog azonban az utód bemutatá-sakor és a Putyin�Medvegyev közötti hatalomát-adáskor történt. Elõször is Medvegyev kijelölését úgyértelmezték, mint a liberálisok sikerét és a rendpártiakalulmaradását, kijelölése arról tanúskodott, hogy azorosz politikai elitben megváltoztak az erõviszonyok.Másrészt az elnökválasztási kampány során a figyelema nemzeti fejlõdés stratégiájának problémáira összpon-tosult. Új, szisztematikus, hosszútávú, a konszolidációalapjául szolgáló cselekvési programra tettek javaslatot.Korábban Jelcin elnök is elgondolkodott egy ilyen nem-zetegyesítõ program vagy össznemzeti eszme szüksé-gességérõl, és kidolgozására speciális bizottságot hozottlétre. Putyin elnöki mandátuma elsõ éveiben megelé-gedett a rövid távú feladatokkal, pl. a GDP megdup-lázásával 2010-re. Csak második elnöki mandátumánakvégén kezdett szisztematikus nyilatkozatokat tenni ahosszútávú nemzetstratégia problémái kapcsán. Ezek-nek a megnyilatkozásoknak az összessége a Putyin-féleterv elnevezést kapta.

Ha a Putyin-féle tervrõl, mint hosszútávú politikaiprogramról beszélünk, akkor ennek lezárása Putyinnakaz Államtanács 2008. február 8-án tartott ülésén mon-

Zárszó134

dott beszéde volt. Ebben a beszédben a politikai terve-zés horizontját 2020-ig, azaz három választási ciklusratágították ki. Minden valószínûség szerint ez az idõho-rizont többek között arra utalt, hogy a megállapodásokkomplexuma, melynek a keretében a hatalomátadás-nak végbe kell mennie, túlmutat az elkövetkezõ négyéven és éppen ez a körülmény biztosítja, hogy a hatal-mi konfiguráció változásának egész sémája mûködõ-képes marad.

A beszéd sajátos drámaiságát az adta, hogy Putyin a2000�2008 között folytatott politika sikerének leszöge-zése mellett elismerte, hogy a program változtatásoknélküli folytatása az ország fejlõdésének megtorpaná-sához, és végeredményben Oroszország visszafordít-hatatlan lemaradásához vezet a világ vezetõ hatalmai-hoz képest, továbbá szuverenitásának elvesztéséhez.Putyin lényegében a fordulat ideológusaként lépett fel,amelynek idõben egybe kell esnie az új elnök érkezé-sével a Kremlbe.

Medvegyev elnökválasztási kampánya alatt a hosz-szútávú stratégia kérdéseit leginkább az 5. Kraszno-jarszki gazdasági fórumon elhangzott beszédében érin-tette.26 A �Négy i�-nek nevezett koncepció (intézmé-nyek, infrastruktúra, innovációk és invesztíciók) két-ségtelenül újabb lépést jelentett a 2020-ig tartó straté-giában. Ugyanakkor a Krasznojarszkban hangoztatottelv, miszerint �jobb a szabadság, mint a szabadság hiá-nya�, a hosszútávú politikai stratégiai kidolgozásában aliberális hozzáállást volt hivatott hangsúlyozni.

Kransznojarszki beszédében Medvegyev nem ítéltemeg egyértelmûen optimistán az említett tervek meg-valósításának perspektíváját és felhívta a figyelmet a

Zárszó 135

kibontakozó világméretû válsággal kapcsolatos veszé-lyekre. A történelmi tapasztalatokat érintve olyan szi-tuációkat említett meg, melyek során az ország kezdetifejlõdését forradalmi megrázkódtatások vagy háborúskonfliktusokba való felelõtlen bevonódások szakítottákmeg. Maga a stabilitás is, ha nem úgy fogjuk fel, mint astagnálás lehetõségét, növekvõ kockázattal jár együtt.Medvegyevet idézve �mára akkora fejlõdési potenciálthalmoztunk fel, hogy buta és erkölcstelen lenne, hanem használnánk fel ezt, elveszítenénk az esélyt a mi-nõségi fejlõdésre a gazdaságban, technológiákban, pol-gáraink életszínvonalában és nem alakítanánk ki egyolyan társadalmat, amely igazán erõs a külsõ megráz-kódtatásokkal szemben.�

A 2009 szeptemberében kitörõ világgazdasági válságalátámasztotta azokat az aggodalmakat, hogy a Putyinelnöksége idején elért gazdasági eredmények nem tar-tósak. Erre többek között a következõ tényezõk is okotadtak, miattuk aztán az orosz gazdasági teljesítményvisszaesése lett az egyik legnagyobb: a gazdaság nyers-anyagorientáltsága, a nemzeti valuta árfolyamának azolajártól való függése, a pénzügyi szektor gyengesége,a belsõ piac szûkössége, az orosz vállalati kliensek túlmagas eladósodottsága a külföldi bankokkal szemben,a portfólió beruházások spekulatív jellege. Utolsó becs-lések szerint az orosz GDP csökkenése 2009-ben 9%-ottehet ki.

Az orosz társadalom állapota viszont a válság idejénsokkal stabilabbnak mutatkozott. A gazdasági gondok,a fizetések csökkenése és a munkanélküliség növeke-dése nem vezettek tömeges tüntetésekhez, mint ahogyezt egyes elemzõk 2008 végén elõrejelezték. Voltak

Zárszó136

tiltakozások, de elsõsorban helyi jelleggel. Az egyesszociális konfliktusok megoldásában a hatalom képvi-selõi is részt vettek, köztük Putyin is, aki kihasználta ezta lehetõséget arra, hogy megmutassa az állam új, ke-ményebb pozícióját az oligarchákkal való viszonyban.Egészében véve a válság elsõ éve a szociális és politikaistabilitás jegyében telt.

A Medvegyev�Putyin kettõs azonban minden való-színûség szerint le fogja vonni a tanulságot az elmúlt évtörténéseibõl. Ez részben a nemzeti fejlõdés hosszútávústratégiájának korrektúrájára vonatkozik. Putyin ésMedvegyev kijelentései is arról tanúskodnak, hogy azorosz vezetés készen áll határozottabb intézkedésekmeghozatalára. Medvegyev 2009 szeptemberében azelektronikus sajtóban közölt �Elõre, Oroszország!� cí-mû cikkében újra hangsúlyozta, hogy a jelenlegi társa-dalmi-gazdasági modell reprodukálása az országotzsákutcába vezeti. Oroszország elnöke szükségesnektartja �az ország megszabadítását az eddig elhanyagoltszociális nyavalyáktól, amelyek lekötik alkotó energiáités fékezik elõrehaladását.� Oroszország vezetõi felis-merték a további modernizációs lépések szükségessé-gét és átlátják, hogy ehhez erõs társadalmi támogatásravan szükség, továbbá le kell küzdeni az orosz elit be-folyásos részének ellenállását is. Bizonyos értelembenaz orosz társadalom �felébresztésérõl� van szó. Az álla-mi paternalizmus ösztöne, amelynek köszönhetõen a21. század elsõ évtizedében biztosítani lehetett a stabi-litást, akadályává válik a modernizáció második sza-kaszának. Az a vágy, hogy �megcsináljuk magunkat�,vagyis lépésrõl lépésre érjünk el személyes sikereket,nem jellemzõ vonása az orosz nemzetnek. Ebbõl ered a

Zárszó 137

kezdeményezõkészség és az új elképzelések hiánya, amegoldatlan kérdések, a társadalmi viták és a kritikusmegszólalások alacsony színvonala. A társadalmiegyetértés és támogatás rendszerint hallgatásban feje-zõdik ki. Az ellenvetések nagyon gyakran emocioná-lisak, vagdalkozóak, ám ugyanakkor felületesek ésfelelõtlenek. Ez a retorika részben az 1990-es évek libe-rális reformjainak ideológiájára emlékeztet. Magátólértetõdõen Medvegyev � és még nála is határozottab-ban � Putyin, azt hangsúlyozzák, hogy az elmúlt év-tizedre jellemzõ állami �bénultság� és politikai káoszsemmilyen körülmények között nem ismétlõdhet meg.Elegendõ okkal lehet azonban feltételezni, hogyOroszországban a hatalmi politika libikóka-jellegû és alibikóka most éppen a liberális oldalon áll. Azonban na-gyon valószínû, hogy a libikóka emelkedései-süllyedé-sei egyre kisebbek lesznek.

Vajon sikerül-e a vezetésnek ily módon aktivizálni atársadalmat úgy, hogy nem provokál új társadalmi,vagy akár nemzetek közti konfliktusokat? Oroszor-szágban láthatóan már nem lehet erõltetni a moderni-zációt, a jövõbe való áttörést többé nem lehet a humántõke óriási veszteségei árán megvalósítani, ami jellem-zõ volt a nagy péteri europaizációra és a sztálini ipa-rosításra. Ilyen körülmények között az állam feladata,hogy az embereket egy jobb jövõ nevében a kreatívmegújulásra és saját forrásaik mobilizálására ösztönöz-ze, de egyelõre még nem tudható, hogy a társadalomtólmegkapja-e az olyannyira várt visszhangot. Oroszor-szág jövõje, de az egész világ jövõje sincs elõre eldönt-ve, a jövõ nyitott és sokesélyes.

Zárszó138

JEGYZETEK

1 Àíäðîïîâ Þ. Â. Èçáðàííûå ðå÷è è ñòàòüè. Ì., 1983.Ñ. 294.

2 Ïèâîâàðîâ Þ. Ñ. Ðóññêàÿ âëàñòü è ïóáëè÷íàÿïîëèòèêà. Çàìåòêè èñòîðèêà î ïðè÷èíàõ íåóäà÷èäåìîêðàòè÷åñêîãî òðàíçèòà. // Ïîëèñ, 2006, ¹ 1. Ñ.15.

3 Ñðåäíèé êëàññ â ñîâðåìåííîé Ðîññèè. Ïîä. Ðåä. Ì. Ê.Ãîðøêîâà, Í. Å. Òèõîíîâîé // Ì.: Èíñòèòóò ñîöèîëî-ãèè ÐÀÍ, 2008.

4 Ñðåäíèé êëàññ êàê ñîöèàëüíàÿ áàçà îáåñïå÷åíèÿêîíêóðåíòîñïîñîáíîñòè Ðîññèè // Ðîññèÿ ðåôîðìè-ðóþùàÿñÿ. Åæåãîäíèê 2005. Ì.: Èíñòèòóò ñîöèîëî-ãèè ÐÀÍ, 2005.

5 Ðûâêèíà Ð. Â. Èíòåëëèãåíöèÿ â ïîñòñîâåòñêîé Ðîññèè� èñ÷åðïàíèå ñîöèàëüíîé ðîëè // Ñîöèîë. èññëåä.2006, ¹ 6.

6 Çàñëàâñêàÿ. Ò. È. Ñîâðåìåííîå ðîññèéñêîå îáùåñòâî:Ñîöèàäüíûé ìåõàíèçì òðàíñôîðìàöèè: Ó÷åáíîåïîñîáèå. Ì., 2004.

7 Êðûøòàíîâñêàÿ Î. Àíàòîìèÿ ðîññèéñêîé ýëèòû. Ì.,2005.

8 Uo.9 Ãðàíîâñêèé Ñ. À. Ïðèêëàäíàÿ ïîëèòîëîãèÿ: Ó÷åáíîå

ïîñîáèå. Ì., 2004.10 Çàñëàâñêàÿ Ò. È. Ñîâðåìåííîå ðîññèéñêîå îáùåñòâî:

Ñîöèàëüíûé ìåõàíèçì òðàíñôîðìàöèè. Ì., 2004.11 Íèêîíîâ Â. Ïóòèíèçì // Ñîâðåìåííàÿ ðîññèéñêàÿ

ïîëèòèêà: Êóðñ ëåêöèé. Ì., 2003.

12 Êðûøòàíîâñêàÿ Î. Àíàòîìèÿ ðîññèéñêîé ýëèòû. Ì.,2005. 74.

13 ßêèìîâ Â. Ñîçäàíèå ðàáîòàþùèõ ìåõàíèçìîâñîöèàäüíîãî âçàèìîäåéñòâèÿ � øàíñ äëÿ âîçðîæäå-íèÿ Ðîññèè // Ïðîôåññèîíàëû è ñîòðóäíè÷åñòâî. Ì.,2000. Âûï. 4. 155.

14 Anheier H. Can culture, market and state relate // LSEMagazine. L., 2000. 17.

15 Ïîâñåäíåâíîñòü íåêîììåð÷åñêèõ îðãàíèçàöèé. Ì.:ÔÎÌ, 2001. 35.

16 Âàéíøòåéí Ã. È. Çàêîíîìåðíîñòè è ïðîáëåìû ïîñò-êîììóíèñòè÷åñêèõ òðàíñôîðìàöèé // Ïîëèòè÷åñêèåèíñòèòóòû íà ðóáåæå òûñÿ÷åëåòèé. Äóáíà, 2001.

17 Ïåòðåíêî Å. Ñ., Ãðàäîñåëüñêàÿ Ã. Â. Äîáðîâîëüíûåîáúåäèíåíèÿ â óñëîâèÿõ àòîìèçàöèè. // ÍÃ-Ñöåíàðèè,22 èþëÿ 2008 ã.

18 Uo.19 Âèøíåâñêèé À. Ã. Âåëèêàÿ ìíîãîíàñåëåííàÿ äåðæàâà

// Ðîññèÿ â ãëîáàëüíîé ïîëèòèêå. 2003, ¹ 3.20 Uo.21 Uo.22 Uo.23 Øòîìïêà Ï. Ñîöèàëüíîå èçìåíåíèå êàê òðàâìà. //

Ñîöèîëîãè÷åñêèå èññëåäîâàíèÿ, 2001, ¹ 1-2.24 Ïàòðóøåâ Ñ. Â. Âàðèàíòû óíèâåðñèàëèçàöèè èíñòè-

òóöèîíàëüíîãî ïîðÿäêà. // Ôîðóì 2003. Ñîöèóì èâëàñòü. Ì., 2003. 15.

25 Eisenstadt S. N. Multiple modernities // Daedalus �2000., Vol. 129, N 1, P 2.

26 http://www.medvedev2008.ru/live_press_15_02.htm

Jegyzetek 141

Megjelent:IRINA GLEBOVAOroszország ma � kultúra, mentalitás, média

TATJANA BITKOVAOroszország külpolitikájaDMITRIJ JEFREMENKOÁllam és társadalom Oroszországban

Elõkészületben:NYINA FILIPPOVA � SZERGEJ AKOPOVAz orosz világ a 20. században

ALEKSZANDR KAMENSZKIJAz orosz térség

IGOR KONDAKOVAz orosz kultúra nagy korszakai

RUSZISZTIKA MA JEGYZETEK

Készült a Russzkij Mir Alapítványtámogatásával

A borítón Szabó Leila Ruszisztika mesterszakos hallgató fotója látható

ISSN 2063-7179ISBN 978-963-7730-76-4

Felelõs kiadó: a Magyar Ruszisztikai Egyesület elnökeés az ELTE BTK Ruszisztikai Kutatási és Módszertani Központ

vezetõjehttp://russtudies.hu

Tervezés, tördelés: Typo D�Apo Bt.Nyomdai kivitelezés:Komáromi Nyomda és Kiadói Kft.Felelõs vezetõ: Kovács Jánosné ügyvezetõ igazgató

Documents

RUSZISZTIKA MA JEGYZETEK - RussianStudies