V E R T E B R A T A H U N G A R ICA M U S E i H l S T O R l C O - N A T U R A L I S H U N G A R l C l Tom I. 195V Fosc. 1.

A Hámori-tó gerincesfaunája

Irta: Vásárhely i litván Lil lafüred

A H-'mori tó 1813-ban készült mesterséges létesítmény. Környékén a másfélszázados duzzasztás alatt, egy egészen kü-lön élettér alakult ki, mely az emberi tevékenység következ-tében igen változó. Ezek a változások sokszor az egész terü-let életét, de bizonyos irányú hasznosítását is befolyásol-ják. így például a halállomány megváltozása az elég jelentós hasznosítást,a horgászatot, harminc év alatt teljesen átala-kította. Régebben u.i. itt csak pisztrángra horgásztak. Ma pedig már a ponty, csuka, sőt a keszegezők tábora is megta-lálja szórakozását. Ezenkívül vannak állatok, melyek az em-beri tevékenység folytán létrejött átalakulások miatt telje-sen eltűntek, vagy megritkultak. így a jelenlegi élővilág ismertetése nem lehet felesleges.

Az alábbiakban többévtizedes megfigyeléeeim és gyűjté-seim adatait közlöm.

HALAK - PISCES

Őshonos a Bebespisztráng /Salmo trutta p. farlo L./ és a fiirgeceelle /Phoxlnue phoxinus L./, melyek a táplálóvizsel kerültek a tóba. Betelepített fajok a szivárványos pisztráng /Salmo irideus Gibb./,a ponty /Cyprinus carplo L./ és a tör-peharcsa /Amiurus nebulosus Le Sueur/. Véletlenül a tógazda-ság részére hozatott takarmányhallal kerültek a tóba a ká-rász /Carasslus carassius L./, a compó /Tinea tinea L./, a fenékjáró küllő /Goblo gobio L./, a pirosszemü kele /Scardl-nius erythrophthalmus L./, a veresszárnyu koncér /Rutilus rutilus L./ és a sügér /Perca fluviatilis L./. A ponty,a ká-r-'sz, a pirosszemü kele és a veresszárnyu koncér korcsai is elég gyakran előfordulnak.

KÉTÉLTŰEK - AMPHIBIA

Tavaszi párzáskor tömegesen kereBik fel a tavat a gyepi béka /Rana temporarla L./, az erdei béka /Rana dalmatina Bonap./ a leveli béka /Hyla arborea L./, a barna varangyos-béka /Bufo bufo L./ és a zöld varangyosbéka /Bufo vlrldiB Laur./ is. Állandóan itt él a kecskebéka /Rana esculenta L./, a tavibéka /R. rldibunda Pali./ és a vöröshasu unka /Bombina bomblna L./. Csak tavasszal „szüléskor" keresi fel a foltos szalamandra /Salamandra salamandre L./ ós pete lerakásra a pettyes gőte /Trlturus vulgaris L./ és az alpesi gőte /Tri-turus alpestrls Laur./.

HÜLLŐK - REPTILIA

A lábatlan gyik /Anguis fragilis L./, a fürge gyik /La-certa agilis L./ és a faligyik /L. muralls Laur./ közönséges a tó környékén. Gyakori a vízisikló /Matrix natrix L./, az

erdei eikló /Elapfae longlasima Laur./ és a réz, vagy sima sikló /Coronalla austriaca Laur,/ is.

MADARAK - AVES

A tó környékén fészkel O táplálkozásra keresi fel ÓZ eliszaposodott és gazos felső részét a tónak: a szajkó /Gar-ruluo g. glandariue L./, a sárgarigó /Oriolus o.oriolus L./, a meggyvágó /CocothrausteB c. cocothraustes L./, a zöldike /Chloria c.chloris L./,a tengelic /Carduelia c.carduelle L./, a csiz /Carduells spinus L./, a kenderike /Carduells f.flam-mea L,/, a csicsörke /Serinus canarius serlnus L./, az erdei pinty /Frlngllla c. coelebs L./, a hegyi billegető /Motacilla c. cinerea Tunst./ és a barázdabillegető /M. alba L./, a fa-kusz /Certhla f. famlllarlB L./. A hajnalmadár /Trichodroma murarla L./ csak télen látható a környező sziklafalakon. A csuszka /Sltta eurogaea caesia L./, a széncinke /Parus m.ma-jor L./, a kékcinke /P. c. cosruleua L./ éa a barátcinege /P. palustris communis Bald./ rendes fészkelő, A csonttollú-madár /Bombycllla g. garullus L./ csak erős teleken jelenik meg. A szürke légykapó /Musclcapa s.striata Pall./ és az ör-vös légykapó /M. a. alblcolis Tem./, az énekes rigó /Tur-dus erlcetorum phllomelos Brehm/, a fekete rigó /T,m.merula L./»továbbá a vízirigó /Cinclus c.aquaticus Bechst./ is gyako-ri vendég a tó környékén.A tó felett vadászgat tavasztól őszig csoportosan a füsti fecske /Hirundo r. rustics L./, a molnár fecske /Delichon u. urblca L./ és a sarlósfecske /Apus a. apus L./. Csak őszi vonuláskor, igen nagy csapatokban látha-tó a viz felett, a vonuló parti fecske /Rlparla r. rlparia L./. A tó felső végén lévő égeres erdőben egyetlen esetben a lappantyú /CaprlEulgus e. europeus L./ tojásait találtam. A jé^padár /Alcedo attis isplda L./ késő nyártól a viz befa-gyásáig, minden évben látható. Nyáron az égeresben,állandóan unllható a kakuk /Cuculu3 c. canorus L./ szava is. A hasznos

baglyok közül csupán a macskabaglyot /Strix a. aluco L./ fi-gyeltem meg az égeresben. Télen az apró énekesekre vadászva megjelenik a kis sólyom /Falco columbarlus aesalon L./. ra-vasszal különösen régebben, a nagytömegű, párzó békára járt az egerészölyv /Buteo b. buteo L./ is. Télen az apró rágcsá-lókra vadászva, megjelenik a gatyásölyv /Buteo 1. lagopus Brün./.Néha halakra vadászva látható egy-egy halászsas /Pan-dion h. hallaëtuB L./ is. Fiókaröpitée után, őszi és tavaszi vonuláskor »megfigyeltem a szürke gémet /Ardea c.cinerea L./, a Tőrös gémet /Ardea p. purpurea L./, és a pócgémet /Ixobry-chua m. mlnutus L./, továbbá a bakcsót /Nycticorax n. nyctl-coraz L./ és a bölömbikát /Botaurus s. stellarls L./ is.

Régebben a sásos, gazos felső részben költött a tőkés réce /Anas p. platyrhyncha L./, a feketenyakú vöcsök /Po-diceps n. nigrlcolis Tem./ és a kis vöcsök /P.r.ruflcolis Pall./ is. Ma azonban ezek már eltűntek.Ugyancsak a múltban, mind a tavaszi, Bind az őszi vonulás alatt megfordult itt a csörgő réce /Anas c. crecca L./, a böjti réce /A.querquedula L./, a fütyülő réce /A. penelope L./, a nyílfarkú réce /Anas a,acuta L./, a kanalas réce /Spatula clypeata L./, a kontyos réce /Nyroca fullgula L./, és a kerce réce /Bucephala c.clan-gula L./, a nagy bukóval /Mergus m.merganser L./ ós a sarki búvárral /Colymbus a. arctlcus L./. Mindegyikből volt a ke-zeim között több lött példány. Ma már azonban ezek sem kere-sik fel az igen forgalmas környókü Hámori tavat.A kék galamb /Columba o.oenas L./ és az örvös galamb /C.p. palumbus L./ csak inni jelenik meg néha a tó partján. A gerle /Strepto-pella t. turtur L./ a tó végén lévő égeresben rendszeresen költ. A billegető cankó /Trlnga hypoleucoB L./ 1945-ig egy-kát párban költött. Azóta csak vonul'si időben látható az erdei mankóval /Tringa ochropus L./, a közép sárszalonkával /Capella g. gallinago L./, a pettyes vízicsibével /Porzana porzana L./, a vízityúkkal /Galilnula c. chloropus L./ és a pz-'rcE ;val /Fulica a. atra L./ együtt.

EMLŐSÖK - MAMMALIA

A legritkábban szem elé kerülő lakója a tó és közvetlen környékének a vakondok /Talpa europea L./. Csak a sétányo-kon, vagy a feltöltődött felBŐ végén léthatjuk jellemző tu-r'eait. Nagy ritkán kerül egy-egy elhullott is szem elé.

Az erdei cickány /Sorex araneus L./, a törpe ciokány /Sorex mlnutuB L./, a vizi cick'ny /Neomys fodlens Penn./, a mezei cick :ny /Crocldura leucodon Herrn./ és a keleti cic-kány /Crocldura suaveolens Pali./ mind megtalálható az arány-it)?; páratelt, bő táplálékot és kellő búvóhelyet nyújtó tó partjain 33 felső végén. Jelenlétüket nyáron csicsergésszerü hangjuk és a parton gyakran található elhullot^t példányok bizonyítják. A ragadozó emlősök ugyanis egér helyett elfog-ják és megölik őket, de pézsmaszaguk miatt meg nem eszik.

A Bükkből ismeretes denevérek a nagypatkós denevér /Rhinolophus ferrum equinum Schreb./, a kis patkós denevér /Rh. hipposideros BechBt./ a kereknyergü patkósdenevér /Rh. euryale Blas./,a bajuszos denevér /Myotis mystacinus Kuhl/, a horga88zörü denevér /M. nattererl Kuhl/, a csonkafülü de-nevér /M. emarglnatus Geoffr./, a vizi denevér /M.daubentoni Kuhl/, a tavi denevér /M. dasycneme Boie/, a közönséges de-nevér /M. myotis rnyotie Borkh./, a hegyesorru denevér /M. oxygnathua Montic./,a törpe denevér /Pipistrellus pipistrel-lus Schreb./, a kései denevér /Epteslcus serotinus Schreb./, az északi denevér /E. nilssonl Keys, et Blas./, a fehértorku denevér /Veapertlllo murinus L./, a korai denevér /Nyctalus noctula Schreb./, a szőrőskaru denevér /N. leislerl Kuhl/, a hosszufülü denevér /Plecotus aurltus L./, a pisze denevér /Barbastella barbastellus Schreb./, és a hosszuszárnyu dene-vér /Mlníopterus schreibersi Kuhl/ alkonyattól virradatig mind megfordul a tó felett, vadászgatva. Ide kora tavasztól késő őszig a bő táplálék vonza őket.

A róka /Vulpes vulpeB L./ is megjelenik éjjelenkint a tó környékén békára, egérre és patkányra vadászva. Télen az

elgyengült őzeket a tő jegére szorítja és a nehezen menekü-lőkből aránylag sokat zsákmányol.

Egy vidra /Lutra lutra L./ osalád 1932-ig állandóan itt lakott, de az akkori nagy hal és rák pusztulás után,a táp-lálék hiánya alatt, elvándorolt.

A nyuszt /Partes martes L./, a nyest /Mrfolna Erxl./, a nenyét /Muatela nivalis L./, a hermelin /M. ermlnea L./, a közönséges görény /E„ putorius L./ és a mezei görény /U, p. eversmanni Less./ mind előfordul.

A vadmacska /Pelia sylvestris Schreb./ és a mezei nyul /Lapus europeua Pall./ jelenlétét csak a havon látható nyo-mok árulják el.

A nagypele /Glis glis L./ ÓB a mogyoróspele /Muscardl-nus avellanarlus L./ művésziesen épült fészkét néhány eset-ben a bokros parton és a tó felső végén találtam.

A pézsmapocok /Plber zlbethicus L./ is megjelenik majd-nem minden tavasszal. Elszaporodni azonban nem tud.

Az erdei pocok /Clethrionomys glareolus Schreb./, a me-zei pocok /Microtus arvalis Pall./, a földi pocok /Pitymys aubterraneus Sél.-Longch./, az erdei egér /Apodemus sylvati-cus L./, a güzüegér /Mus spicllegus Pet./ mind közönséges, különösen egeres években. A kószapocok /Arvicola scherman Schaw./ és a törpeegér /Micromys minutus Pall./ a tó gazos, felső végén, gyakran a viz fölé is épiti fészkét. A vándor-patkány /Rattua norvegicus Berk./ pedig a tó duzzasztó gát-jában és sziklarepedésekben tartózkodik. A mókus /Sciurus vulgaris L./ a mogyoróbokros partokat keresi fel. Néha itt is fészkel. A vaddisznó /Sus scrofa L./, a szarvas /CervuB elaphus germanicus L./, az őz /Capreolus capreolus L./ és a muflon /Ovis muelmon Pali./ csak legfeljebb ivás céljából keresik fel a tő vizét.

Die Vertsbratenfauna des Hámorisees

Von I. Vásárhelyi Lillafüred

Der Verfasser gibt in seinem Aufsatze die Vertebraten-fauna des Hámorisees und dessen Umgebung bekannt. Er stellt fest, dass um diesen im Jahre 1813 künetlich hergestellten See ein besonderer Lebensraum entstanden ist, welcher in-folge menschlicher Aotivitöt stets einer Änderung unterwor-fen ist.