Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene

(Magvető, Budapest, 2014)

I. Miért tanítsuk, mikor tanítsuk?

Ne tanítsuk a Légy jó mindhalálig! című Móricz-regényt, mert a szokásos, nyolcadikosoknak kínált közelítésben csak a lúzerség lehangoló narratíváját mantrázzuk a kamaszokba; ne tanítsuk Az egri csillagokat, mert diszkriminatív módon ördögöt fest, félszemű gonoszt az ellenségből, nevetséges mitugrászt az idegenből; ne tanítsuk a Szigeti veszedelmet, mert unalmasan nehézkes a versszöveg; Jókai hosszú, és kódjai túl sok időt és energiát igényelnek. Mit tanítsunk? Kortárs irodalmat? No, ne a Mélygarázst, az Akváriumot, mert a perspektíva sötét tónusai depresszív hangulatot árasztanak; Krasznahorkai külön olvasási módot igényel, a szemlélődés figyelmét, Tompa Andrea regénye, a Fejtől s lábtól túl hosszú, és Péterfyből is inkább maradjon a részlet… Nem folytatom a kifogások, keserűen vagy épp realistán magyartanári önmagunkkal megkötött kompromisszumok vagy épp lemondások sorát. Tapasztalataink, kételyeink özönét. A régi távoli, a kortársnak meg az olvasási módjai idegenek, esetleg a témák, világunk, hétköznapjaink deficitjei illúziórombolók. Keskeny ösvényen járunk mindannyiszor, mikor az irodalomolvasás, irodalomértés technikáiba szeretnénk tanítványainkat bevezetni.

A szükségszerűségek és lehetőségek, az életkori igények és tanári megfontolások koordinátái által határolt mátrixban hogyan helyezhető el egy olyan szöveg, amely minden bizonnyal nem lesz a kamaszok könyvtárának rongyosra olvasott kötete? Fölvegyük-e egyáltalán az olvasmánylistára Kiss Tibor Noé Aludnod kellene című regényét? Számoljunk-e vele munkaterveink elkészítésekor? Miért és kinek jó, mire jó egy olyan olvasmányt fölkínálni, amely egy pusztulásra ítélt világot mutat meg, itt felejtett embereket[footnoteRef:1] állít elénk, „amelynek fókuszában a társadalom kitaszítottjai/kiszorítottjai állnak”,[footnoteRef:2] amelynek egyik, földrajzi atlaszt lapozgató szereplője „a térkép szélén megtalálta a világ legeldugottabb településeit. Csoda, hogy nem estek le a földgolyóról. Csak egyvalamit keresett hiába az atlaszban, a telepet”.[footnoteRef:3] [1: A kiszolgáltatottság formái. Görföl Balázs beszélgetése Kiss Tibor Noéval, http://www.jelenkor.net/interju/274/a-kiszolgaltatottsag-formai] [2: Nagy Boglárka: Mintha nem is léteznének. Műút, 2014. december, http://www.muut.hu/?p=10656] [3: Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene. Magvető, 2014. 63. old.]

Mindenekelőtt tisztázzuk a megcélzott korosztályt! A regény kompozíciója, az olvasási mód, melyet igényel, a világ, melyet kitár az olvasó elé, érettebb, tapasztaltabb korosztályra számít. Egészen ritka kivételektől eltekintve nem adnám 17-18 éves kor alatt tanítványaim kezébe a teljes szöveget. Egy-egy beavató olvasás, szövegértési feladatsorral irányított feldolgozás módszerével kísérletet tehetünk 9-10.-esek esetében is a mélyfúrásra. Ehhez azonban gondosan kiválasztott szövegrészletet/szövegrészleteket kell keresnünk. A feladatsor a hatodik fejezet (Miért nem jó neked itt) első hét, csillagokkal elválasztott szövegtömbjéhez kapcsolódik (99-106. oldal). Olyan részletet igyekeztem választani, amely kellő és jól értelmezhető információt tartalmaz a megjelenített világról, a kompozíció tér- és időviszonyairól, a szereplői világ sajátosságairól. Azt is figyelembe vettem, hogy legalább egy szereplő élettörténete a részlet alapján beláthatóvá váljon. Szokola Bandi története fölvázolható a szövegrész alapján, Tatár Pista anyjának halála pedig a szöveginformációk alapján kiolvasható.

A teljes regény olvasása és feldolgozása[footnoteRef:4] a 11.-es tananyagba két ponton is bekapcsolható. A XIX. századi realista irodalom, az epika által megjelenített társadalomrajz sötét tónusaihoz, a peremen, a mélyben élők ábrázolásaihoz – Gogol pétervári elbeszélései, vagy ha tanítjuk, a Revizor zárt világa; Balzac Goriot apójának panziótársadalma; Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének szociokulturálisan vagy lelkileg zárványlétbe csukott szereplői körei – szövegpárhuzamként, a probléma kortárs, távoli és magyar megjelenéseként tanítható Kis Tibor Noé regénye. Hozzákapcsolhatjuk a móriczi prózához is, a Tragédia vagy a Barbárok világához. Kis János és Szokola Bandi tehetetlen dühe, agresszív lázadása egy tőről fakad; a civilizációprobléma, perem és középpont kapcsolatvesztésének, a kirekesztődésnek, a kultúrák kapcsolatnélküliségének kérdése éppúgy hidat teremthet például a Barbárokkal dialógusban a szövegek között. [4: A regény feldolgozásához ajánlott feladatsor bővíthető, szűkíthető és átrendezhető. A hozzá kapcsolódó munkaterv szintén csak ajánlás, mankónak, kiindulópontnak azon kollégák számára, akik a regény tanítására rászánják magukat.]

A regényfeldolgozást legtermékenyebbnek 12. osztályban látom. A műfaji regiszterek összetettsége és a narratív sajátosságok, poétikai jellemzők megértése leginkább itt várható el. A szociográfiai vonulat megértéséhez és reflexív, kritikai szemléletű olvasatához is jócskán szükségeltetik szövegtapasztalat, elmélyült világértés. Taníthatjuk a kortárs irodalom részeként, azoknak a szövegeknek a társaságában, melyeknek atmoszférája, stílusa, témaválasztása rokonságokat mutat. A regény kritikai recepciója Tar Sándor, Bodor Ádám, Krasznahorkai László, Szilasi László szövegvilágával kapcsolja össze Kiss Tibor Noé írását. Nem elsősorban a témaválasztás, sokkal inkább az elbeszélői látás és láttatás, a szövegkarakterek okán. Ha tematikus keretbe helyezzük bele, megtervezhető egy olyan nagyobb kortárs blokk, amely a szegénység, mélyszegénység kortárs irodalmi megjelenítésének vizsgálatát tűzi ki célként, Borbély Szilárd Nincstelenek, Barnás Ferenc A kilencedik című regényeinek társaságában.

„a regénynek ma leginkább a szociológiai dimenziójára vagyunk érzékenyek: a szegénységre, a kilátástalanságra, az anyagi-testi-lelki nyomorra. Ha egy szerencsésebb társadalomban élnénk, talán inkább az általában vett emberi létezés korlátaira, élhetetlenségére figyelnénk fel a könyvben, vagy többet izgulnánk a bűnügyi szálán, netán titkoltan jóleső borzongással olvasnánk e kelet-európai telep-Twin Peaks mindennapjait, a sötét erdőkkel, varjakkal, éjszaka bóklászó figurákkal. De ma kétségkívül a nincstelenség ábrázolása és a vele jár kínzó lelkiismeret a legerősebb ebben a regényben és olvasásában.”[footnoteRef:5] A regény szociológiai dimenzióját kiragadva, fölerősítve hozzákapcsolhatjuk a művet a szépirodalmi szociográfiák tanításához is. Ha szerepel a munkatervünkben Illyés Gyula műve, a Puszták népe, Kiss Tibor Noé regényének bekapcsolása jó alkalom lehet arra, hogy majd egy évszázadnyi távolságban összekapcsoljunk két peremlétbe szorult, illúzióvesztett világot, emberi közösséget. [5: Görföl Balázs: Egyenes. Irodalmi Centrifuga, 2014.12. http://centrifuga.blog.hu/2014/12/17/fm-x_kiss_tibor_noe_iii]

A tananyag, a sztenderdnek tekinthető tartalmak és célok nem tagadják meg a lehetőséget a regény tanításától, láthatóan nem is kell kimódoltan helyet keresnünk a szöveg számára. Arra a kérdésre azonban, hogy miért éppen Kiss Tibor Noé regényét válasszuk, mi az az általa megvilágítható többlet, még nem válaszoltam. Pedig megkerülhetetlen a válasz.

Középiskolásaink – és főleg a gimnazisták – többsége a kamaszkor hermetikusan zárt, vattázott közegéből kerül ki egy kevéssé elnéző, kicsit sem barátságos világba az érettségi után. A mindennapok jelenségei válaszokat követelnek, de ha ezt halasztani is lehet olykor, a jelenségekhez való személyes viszony kialakítását nem lehet mellőzni. Mindez információkat, tapasztalatot, a viszony kialakításához kondicionált gondolkodás igényességét feltételezi. Nyitottságot, empátiát, hajlandóságot az elfogadásra. A különbözőség, a másság elfogadására, a jajgatás nélküli szenvedéssel, az elesettséggel, az önpusztító lecsúszottsággal, kiszolgáltatottsággal való szembenézésre. A saját értékvilágunk kizárólagosságának gőgjét inti alázatra, esendőségének, sebezhetőségének jogos kételyeire figyelmeztet. Homo sum, humani nihil a me alienum est.[footnoteRef:6] [6: Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi. (Publius Terentius Afer, Kr.e. 195? – 160?) ]

Kiss Tibor Noé hangja, elbeszélői alázata és egyenessége ítélkezés nélkül, az emberi világ iránti megértéssel és szeretettel szól reménytelen életekről, kegyelem nélküli sorsokról, kiüresedett életterekről. Az Isten háta mögötti létezésről. Ez van. Ez is van. Ilyen élet is van. A telepre, a telepek egyikére vezető bekötőút előtt valamennyiünk kirándulóbusza elsuhan útban a Balaton, a Művészetek Palotája vagy a nyugati határ felé. Nem szoríthatunk helyet azonnal mindenkinek, de hogy a bekötőutak végén, a telepeken élhető világ, nyitott világ várjon ránk, ha betérünk a kastélyparkot megtekinteni, az a kirándulóbuszokon kólázó, sms-ező mai fiatalok feladata, felelőssége lesz hamarosan. Az álproblémákon, álságos kérdéseken rágódó mai agresszív közbeszéd megváltoztatása is. Ebben a reményben, ezért érdemes tanítani Kiss Tibor Noé regényét. A többi csak irodalom…

II. Szempontok a regény értelmezéséhez

1. Cím és kompozíció

„GB: Eredetileg a könyv címe Varjak lett volna, és a varjak tényleg ott repkednek folyamatosan a könyvben. Hogy repültek ki végül a címből?

KTN: A Varjak végig munkacím volt, a regényrészletek korábbi megjelenésekor ez a megjegyzés mindig oda is került a lábjegyzetekbe. Varjak – ez irtó unalmasan hangzik. Néhány hétig volt egy köztes címverzió is, ehhez egy személyes történet kapcsolódik. Régi családi fotók között lapozgatva egyszer kezembe került egy levélváltás. Anyai nagymamám hatvanéves kora körül kezdett el találkozgatni egy férfival, nevezzük őt János bácsinak. (Hogy a regény brutálisnak tűnő világa valójában mennyire valóságos, arról csak annyit, hogy János bácsit a nagymamám halála után egy bűnbanda elrabolta: megölték, aztán elásták. A millióit csak az örökösök találták meg, mint kiderült, az ágyában tartotta a megtakarított pénzét.) Egy lap társkereső rovatában találtak egymásra valamikor a kilencvenes években, s a levelek számomra megdöbbentően cikornyásak, ugyanakkor gyakorlatiasak voltak. A levelezés jeligéje „Boldogság 2232” volt, és ez hirtelen jó regénycímnek tűnt, csak a számokat szerettem volna kicserélni egy olyan fiktív irányítószámra, amely közel van a regénybeli telephez. Aztán eljutottam az írásban ahhoz a mondathoz, hogy Aludnod kellene, és akkor rögtön tudtam, hogy megvan a cím. Nemcsak megszólítja az olvasót, hanem elég sok feszültség is van benne – ahogy a könyvben is.”[footnoteRef:7] [7: A kiszolgáltatottság formái. Görföl Balázs beszélgetése Kiss Tibor Noéval. Jelenkor Online, 2014.07.19. http://www.jelenkor.net/interju/274/a-kiszolgaltatottsag-formai]

A szerző által felemlegetett mondatot – „Aludnod kellene.” – az ötödik, azonos címet viselő fejezet végén, a homoszexuális intézeti ápoló, Szebeni Miska és az éjszakában csavargó kamaszlány, Szandra jelenetében olvashatjuk. Címként való értelmezéséhez nem elengedhető a közvetlenül megelőző mondat felidézése: „Úgy jársz itt, mint egy szellem. Aludnod kellene”.

Az alvás, illetve az alváshoz való viszony, a kóros inszomnia a regény szereplőit éppannyira jellemzi, mint a mágikus realista irodalom nagyregényének, a Száz év magány macondói lakosainak életét. („az álmatlansági kórban nem az a legszörnyűbb, hogy az ember képtelen aludni, hiszen a test nem érez semmilyen fáradtságot, hanem egy ennél még súlyosabb tünet, amely előbb-utóbb kérlelhetetlenül jelentkezik: a feledés.”[footnoteRef:8] ) Macondóban azonban szembeszállnak a felejtéssel, a telep lakosai itt inkább elébe mennek a pusztulásnak. („A legtöbben féltek az álmaiktól, nyitott szemmel feküdtek az ágyukon. Ha pedig nem bírták tovább, felkeltek, és jártak egyet. Ritkán kopogtattak be a másikhoz, nem beszélgettek egymással. Amit el akartak volna mondani, arról inkább hallgattak.”[footnoteRef:9]) Alvás és álom nélkül bolyonganak az éjszaki neszek között a szeméttel terített, fölgazosodott udvarok drótkerítéseit megmászva, átszelve a kiserdőt, az intézet előtti teret, ki a bekötőútra, egészen a kereszteződésig. Keresnek valamit, de a célirányos cselekvések minduntalan utat tévesztenek. Alvajárók, álom nélküli eltévelyedettek. „Önmagukhoz való viszonyukban is figyelmetlenek, feledékenyek, szándékosan felszínesek a szereplők: alkohollal és egyéb szerekkel tompítják saját érzékszerveiket, pótcselekvésekbe, ismétlődő és mélyebb érzelmi tartalmak nélküli rituálékba menekülnek.”[footnoteRef:10] A rituálék egyike az alváshiányt kitöltő kószálás. Az álom, az alvás test és lélek regenerációs folyamata. A regényvilág szereplőinek életéből hiányzik a jótékony, pihentető, erőt sokszorozó alvás. Ami van, az is csak a kábulaté, a végkimerülésé. Ha a címben jelölt mondatot a bennfoglalás szabályait követve kiegészítjük – számba véve a konkrét jelenetet, a szereplők helyzetét –, Szandrának, a kamaszlánynak aludni kellene éjnek idején, egy rendezett, harmonikus családban felnövő gyereklány számára veszélyes az éjszakai csavargás. Az anya nélküli család azonban nem rendezett és korántsem harmonikus. A regénycím felől értelmezve a mondatot vonatkozik ez valamennyi szereplőre: nyugalom, megnyugvás kellene, hogy az álmok, a józan és napi tevékenységekben rögzíthető célok újra nekilendíthessék a vakvágányra siklott életeket. Hogy rendeződjön az, ami szétzilálódott. A regény mélyvilága, sárba ragadt, porral fedett, oszlásnak, korhadásnak indult közege az itt élő emberi lelkeket is szublimálja, feloldja az anyagiság kérlelhetetlenségében, öntörvényűségében. Az alvás, álom spirituális kapcsa lepattant a testbe zuhant lélekről. Csak az ösztönök és akarások járszalagja szíjazza körbe az embert. [8: Gabriel García Marquez: Száz év magány. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980] [9: Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene. Magvető, Budapest, 2014. 50-51. oldal.] [10: Balázs Imre József: A perifériák perifériái. Műút, 2014. december, http://www.muut.hu/?p=10661]

A kompozíció látszólag, a külső szerkezet felől haladva szokványosnak is tekinthető. Hét, sorszámozással és külön címmel is ellátott, nagyjából azonos terjedelmű fejezet alkotja a száznegyven oldalnyi szövegegészt.

Első fejezet – Csak ez a mucsa

Második fejezet – Szevasztok, gyerekek

Harmadik fejezet – Ne csináld ezt

Negyedik fejezet – Így lesz a legjobb

Ötödik fejezet – Aludnod kellene

Hatodik fejezet – Miért nem jó neked itt

Hetedik fejezet – Anyádnál is szebb vagy

A fejezetcímek erős mondatok, a fejezet egy jelenetéből kiragadva. Erejük a nyelvtaniságukban, kommunikációs funkciójukban, anaforás szerepükben van. A fejezetek mindegyike egy-egy szereplőt állít középpontba (Gulyás Feri – Pék Laci – Pongrácz Antal – Tatár Pista – Szebeni Miska – Szokola Bandi – Féllábú), az adott szereplő élettörténetének, nézőpontjának primátusa szervezi a szöveget, de más szereplők élet- és sorsmozaikjai is újabb darabkákkal gazdagodnak közben. A fejezetek szövegteste, ahogyan a belső kompozíció maga is, mozaikos jellegű, kisebb, egy-egy oldalnyi, egymástól csillagokkal elválasztott részekből épül föl: „lecsiszolt szövegtömbök különösen jó dramaturgiai és poétikai érzékkel elrendezett halmaza”.[footnoteRef:11] A mozaikosság mellett kompozíciós elem a számtalan ismétlés: helyzeteké, konkrét vagy időben eltérő, de jellegüket tekintve nagyon hasonló jeleneteké. Gulyás Feri a műfogsorát, majd a szemüvegét, Szokola Bandi Szandrát, Harangozó Pali, a később Féllábúként megismert intézetlakó a balesetben elveszített lábának feltalálási helyét és tangóharmonikájának roncsait keresi; Pongrácz Antal kétszer is helyben hagyja Szokola Bandit, a történet jelen idejében a betört szélvédő miatt, egy múltbeli jelenetben pedig benzinlopásért. A napszakok és évszakok ciklusai, a környezet táji és tárgyi szcenikája változatlanságukban újra és újra szétdarabolják a történetek takarékosan, feszesen szövegezett szeleteit; motivikus visszatérésként a varjak jelenléte ad kiemelt hangsúlyt a kompozíció határozott mondatokkal szerkesztett vázának. [11: Csehy Zoltán: A kiszolgáltatottság diorámái - A varjak nem azok, aminek látszanak.. Új Szó Online, 2014. augusztus 23. http://ujszo.com/napilap/szalon/2014/08/23/a-varjak-nem-azok-aminek-latszanak

]

2. Műfaji sajátosságok

Regény. A kritikai recepcióban még elvétve sem találkozunk más műfaji meghatározással. A kompozíció nagy ívű szövegtestet fog át. A megjelenített világ részletei csak összefüggéseikben értelmezhetők, a jelenetek egymást is olvassák, értelmezik, bővítik. A főszereplő vagy főszereplők iránti elvárásunk hiánya nem kérdőjelezi meg a műfaji besorolást. Egyrészt mert a regény folytonosan alakuló műfaji normái hozzászoktatták már az olvasót, hogy lemondjon az akadémikus szabálykeretekről, másrészt ebben a műben a szereplői csoport maga a főszereplő. A történetmozaikok jelenetei évtizedeket világítanak be a XX-XXI. század fordulójának rendszerváltás előtti és azt követő világából. Időben tehát meglehetősen tágas világközeg ez. A terjedelmet kár volna felhoznunk a műfaji besorolás ellenében, és nem csupán azért, mert az Egy családregény vége vagy a Saulus műfaji hovatartozása sem vitatható, de távoli és klasszikus példáink is vannak a több száz oldalas regényideál ellenében. Elég csak a Candide-ra vagy magyar példát előállítva a Fanni hagyományaira gondolnunk.

Külső formája szerint a szerkesztésmód a meghatározó: mozaikregény, mely az időfelbontás technikájával dolgozik. (Pl. a Féllábú néven megjelenő, a figyelő nézőpontjában rögzített intézetisről csak később derül ki, hogy ő Harangozó Pali, a tangóharmonikás; Szokola Bandi üvegszemének története, a búcsúban elszenvedett baleset is később mesélődik el.)

Tematikus jegyeit tekintve a műfaji változatok sokfélesége jellemző a műre. A nincstelenség, kifosztottság, anyagi-testi nyomor ábrázolását fókuszáló szépirodalmi szociográfia XXI. századi változata, az emberi létezés, világba vetettség, megváltás nélküli lét metafizikus lenyomata, thriller egy kelet-európai telep-Twin Peaksről[footnoteRef:12], bűnügyi regény. „Krimibe oltott szociográfiai pontosságú látlelet.”[footnoteRef:13] A témák összeérnek, átszövik egymást, néha összegubancolódnak. Az epikaolvasás pontosságra, a cselekményt, szereplői viszonyokat, tudatokat, idő- és térregisztereket tisztázó szándéka olykor gellert kap a műfajiság szövevényében, s az átesztétizált nyelv és a motivikus visszatérések, a lírát visszhangzó elemek egy sűrűbb, metaforikusabb közegbe, lírai közegbe terelik az olvasást. Példaként nézzünk meg két szöveghelyet, melynek áthallásai, lírai mögöttesei első olvasásra is világosak. A harmadik fejezet végéről és a negyedik fejezetből: „A falakat átitatta a nedvesség. A vakolatdarabok tenyérnyi foltokban hullottak a földre, lassan elporladtak, végül a huzat hordta ki őket az épületből.” (60.) „A sötétség fokozatosan ereszkedett alá, mégsem tudta senki, mikor ér véget a nappal, és mikor kezdődik az éjszaka.” (73.) Amit megidéz, így hangzik: „A mellékudvarból a fény/hálóját lassan emeli,/mint gödör a víz fenekén,/konyhánk már homállyal teli”, illetve „Minden nedves, minden nehéz./A nyomor országairól/térképet rajzol a penész”. (József Attila: Külvárosi éj) [12: Görföl Balázs: Egyenes. Irodalmi Centrifuga, 2014.12. http://centrifuga.blog.hu/2014/12/17/fm-x_kiss_tibor_noe_iii] [13: Nagy Boglárka: Mintha nem is léteznének. Műút, 2014. december. http://www.muut.hu/?p=10656]

Metaforikus, megidéző, a kompaktságot hangsúlyozó olvasási irányokat bőséggel felkínál a regény. Bevonódásokban nincs hiány. Az említett műfaji változatok mellett – bár nagyon óvatosan, az erőltetett párhuzamoktól magunkat is távol tartva – a szöveg áramkörei rákapcsolódnak olyan irányokra, nagy szövegekre is egy-egy pillanatra, melyekkel párbeszédbe hozni Kiss Tibor Noé regényét erőltetett, hamis kísérlet lenne, de az atmoszféra azonosításában, a szociografikus közegbe való végleges beleragasztás elkerülésében sokat segíthetnek az olvasónak. Kísértetiesen megidéző hangulatok ezek, mint pl. a varjak perszonifikálódó örökös jelenléte vagy a margóra, a létezés peremére, a lápvilág szélére taszított élet.  Emily Brontë Üvöltő szelek című regényének atmoszférája a természeti, tárgyi közeg által megidéződik egy-egy pillanatra: „Az istállót árjárta a metsző szél, ami szüntelenül ott fütyült az ólak, az oszlopok és a tetőszerkezet gerendái között. Hiába fújta ki a trágyaszagot a telepre, a csípős bűz ugyanúgy az istállóban maradt, mint a tetőcserepek vagy a betonra csavarodott etetőtálak. Az egyik bádogtálba vércseppek csöpögtek” (60).

3. Az elbeszélés sajátosságai, az elbeszélt világ

A vesztesek regénye, a századvégi rendszerváltás veszteseinek látlelete a mű. Anyaga, előképe a közvetlen, tapasztalati valóság: a konkrét telep, egy volt állami gazdaság központja létező hely valahol Budapest környékén. „Az Inkognitó megjelenése után legalább egy évig nem írtam semmit, aztán született egy novella a kötetbe végül Pék Laciként bekerülő szereplőről. Ez később tovább bővült, először ötszereplős novellafüzérré, amelyet 2012 tavaszán a Jelenkor közölt. Erre figyelt fel Szegő János, a Magvető szerkesztője, de Csordás Gábor ösztönzése is hozzájárult ahhoz, hogy a szövegből regény szülessen. A könyvben megformált telepet valós színhelyről mintáztam. A helyszínek (a házsor, az intézet, a kastély és a többi) máig megvannak, nagyjából a könyvben leírt állapotukban, a szereplők és a cselekmény azonban majdhogynem teljes egészében kitalált. Gyermekkoromban, a nyolcvanas években sok nyarat töltöttem a nagyszüleimnél, majd a rendszerváltás után, amikor apám is visszaköltözött a telepre, távolabbról követtem nyomon az állami gazdaság lezüllését, az ott élők elsüllyedését. Ez az elkeserítő élmény azóta is csak fokozódott, bármerre jártam, akár az Ormánságban, akár a Pécs környéki bányatelepeken. Úgy éreztem, hogy erről a „lezüllésről", kilátástalanságról írni, beszélni kell” – mondja a szerző a regény születéséről és a történetek forrásvidékéről a Szekeres Dóra által készített interjúban.[footnoteRef:14] Az elbeszélt világ egy zárt közösség világa, melynek zártságát nem a maguk szabta értékrend, a tradíció szigora alakította, hanem a kivetettség, a távolság, az élhető életből való kihullottság, a pusztulás. A munka, ha van, csak alkalmi, a jövedelem alamizsna vagy az anya nyugdíja; a család szétzilálódott, az emberek erőtlenek, romló testi-lelki-erkölcsi állapotban. A telepen rekedtek mind magányosak, sem a külső világgal, sem környezetükkel, sem önmagukkal nincs kapcsolatuk. Az intézet, a szenvedélybetegek világa párhuzama, tükörképe, metaforikus pandanja a telepieknek. A meghatározatlan pozíciójú omnipotens elbeszélő kívül áll az elbeszélés világán, de tudása és a szereplők életéhez való elfogadó, ítélkezéstől mentes viszonya azt sejteti, hogy belülről is köze van ehhez a közösséghez. Szociológiai pontosságú snittjeihez nem kapcsolódik hagyományos értelemben vett elbeszélői reflexió, de a beállítások, a történeteket összefűző környezetrajz, a leírások lírai töltete egy belső nézőpont érvényességét sugallják az olvasónak. („Ugyanolyan nap volt, mint a többi. Mint amilyen az azt megelőző, és amilyen a következő is lesz. A nap felkelt, majd lement. Felhevítette a hangárok bordázott oldalfalait, az alumínium úgy hullámzott a melegben, mint egy tangóharmonika. Ha rákezdett a szél, a sorompó nyikorgott. Autók haladtak el az úton, a kereszteződés utáni kanyarban lassítottak. Az őrbódé előtt néha megjelent valaki a telepiek közül. Hol az egyik, hol a másik. Mozdulatlan képkockák. Bokrok a bekötőút mentén. A víztorony feszítőkábelei. Betonpad a mázsáló épülete mögött. Kérődző szürkemarhák a karámban.”[footnoteRef:15] [14: Ezzel a mélyvilággal alig foglalkozik valaki. Szekeres Dóra interjúja Kiss Tibor Noéval. http://www.litera.hu/hirek/kiss-tibor-noe-ezzel-a-melyvilaggal-alig-foglalkozik-valaki] [15: Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene. Magvető, Budapest, 2014. 61. oldal]

4. Nyelv és stílus

„Nem a »mit mond«, hanem a »hogyan mondja« összefüggéseiben kell keresnünk a Kiss Tibor Noé-könyv csak rá jellemző erejét. Abban, ahogy a »hogyan mondja« részévé válik a »mit mond«-nak” – írja Balázs Imre József.[footnoteRef:16] [16: Balázs Imre József: A perifériák perifériái. Műút, 2014. december 29. http://www.muut.hu/?p=10661]

Maga a szerző így beszél a saját szöveg nyelvi anyagáról, stílusáról: „A témához ez a szikár, távolságtartó hang illett, ellenkező esetben könnyen érzelgőssé, giccsessé válhatott volna a regény. Tömör, a végletekig lecsupaszított szöveget szerettem volna írni, amiben minden szó és mondat a helyén van – számomra ez időtlen elvárás egy regénnyel szemben”.[footnoteRef:17] Ugyanebben az interjúban olvashatjuk, hogy a nyelv költőisége, empatikussága határozott alkotói szándék nyomán alakult. A sűrű, díszítés nélküli szövegnek a nyelv aládolgozik. A szikárság nem üresség, hanem feszültséggeneráló eszköz. A csak a narrátori közlésekre hagyatkozó elbeszélésből hiányoznak a párbeszédek. Spórolósabb így az egész, de valójában a feszültségek mégis erősebbek. A jelenetező technika forszírozhatná a drámaiságot, mint a feszültségek eredőjét, de nem a drámaiság, hanem a líra felé mutat a nyelv. A feszültség az atmoszférateremtő nyelv feszességében, a kimérten szerkesztett és beszerkesztett mondatokban van. Az elbeszélő, történetmondó jeleneteket minduntalan váltó lírai részek ismétlődéseiben. Az ismétlődés értelemszerűen nemcsak a szerkezetnek, de a nyelvnek is fontos ismérve. [17: Ezzel a mélyvilággal alig foglalkozik valaki. Szekeres Dóra interjúja Kiss Tibor Noéval. http://www.litera.hu/hirek/kiss-tibor-noe-ezzel-a-melyvilaggal-alig-foglalkozik-valaki]

A regény nyitófejezetének első bekezdése a környezetet exponálja: „Nyílegyenes bekötőút vezetett a telepre. Az út szélén valamikor jegenyefák álltak. Aztán Pongrácz Antal megszerezte a telepet, és azonnal kivágatta az összes jegenyét. Azóta csak a kukoricatáblák látszottak, néhány csenevész fa és egy ottfelejtett olajtároló. A bekötőutat szemét szegélyezte. Műanyag flakonok, nejlonzacskók, cigarettacsikkek, a gyerekek reggelente, iskolába menet mindent eldobáltak. A műanyag úgy csillogott, mint a víztükör, éjszaka szinte foszforeszkált. Aztán a nap mindent kiégetett. A végén nem maradt más, csak a gyűrött, megolvadt szemét. A nap kiszárította a bokrokat és a fűszálakat, még az emberi testeket is. A bőr pergamenszerűvé vált, egy érintéstől felszakadt.” (5) A táj az emberi pusztítás és pusztulás tárgya és tükre. Rövid, kicsit sem túlterhelt, takarékos mondatok vezetnek be a regény világába. Realista pillanatfelvételek a telepre vezető út mentén, ám a víztükör-hasonlat, a foszforeszkáló szeméthalmok metaforája a szürreális felé billenti el ezt a néhány képben felvillantott világot. A bekezdés végére pedig az utolsó előtti mondatba beszerkesztett hozzátoldás – „még az emberi testeket is” – a valóság verifikálható közegéből az abszurd felé irányítja olvasói figyelmünket. Apokaliptikusan végzetes, ami elénk tárul, de semmi nincs benne a misztérium tragikus emelkedettségéből. Az emberi pusztulás is csak eleme az egyetemes és általános bomlásnak. József Attila tájai jutnak eszünkbe, a Külvárosi éj, az Elégia, a Téli éjszaka sorai. Tárgyi és élő, emberi és állati közeg határai feloldódnak, az élettelen perszonifikálódik, az emberi eltárgyiasul. A mozgások, az igékkel kifejezett cselekvések is monoton ismétlődések. Néhány példa az első fejezetből: tologatta a biciklit (5), Az intézet lakói pizsamában, papucsban járkáltak körbe az udvaron. (6), álldogált (10), mondogatta (10), kotorászott (12), az elhagyott istállók között bolyongtak (17), mindig csak keresgélnek (17) stb.

Amint látjuk, valóban minden szó és mondat a helyén van, az alkotói szándék szerint, s a „hogyan mondja” valóban elválaszthatatlan attól, amit mond a szerző. A végletekig lecsupaszítottságot azonban felülírja, megkerüli mégis a nyelvben, stílusban előtüremkedő költőiség. „Kiss Tibor Noé írói erénye ezekben a minimalista, monokróm képleírásokban, egyszerű, szikár mondatokban mutatkozik meg a legvonzóbban. Amikor fakó reggelekről, drótkábeleket lengető szélről, a fűszálakon harmatcseppként csillogó celofánfoszlányokról olvasunk, a majd’ minden fejezetben megjelenő szófordulat szerint „ugyanolyan nap”-okról, a telepiek és intézetiek monoton ismétlődő kényszercselekvéseivel, hogy „cigarettától cigarettáig, etetéstől etetésig, napkeltétől napnyugtáig” teljenek a percek.”[footnoteRef:18] [18: Nagy Boglárka: Mintha nem is léteznének. Műút, 2014. december. http://www.muut.hu/?p=10656]

5. Tér és idő

Van a telep, az egykor virágzó, mára kifosztottan létező állami gazdaság központja lakóházakkal, tíz egyforma épülettel, a házsor előtt földút; naponta kétszer fél órát nyitva tartó bolttal, a kastély épülete, mögötte Pongrácz Antal háza, az istállók, karámok, őrbódé, a hangárok, víztorony, az intézet. A kastélyban valaha irodák voltak, az intézet egykor munkásőrök kiképzőközpontja, majd öregotthon, mára a szenvedélybetegek gyógyhelye férfi ápoltakkal. A kétszintes épület mellett kiserdő, mögötte a rét, közepén egykor focipálya. A hangárok mögött távvezetékek, állandó zümmögésük a mindennapok háttérzaja. A telepre bekötőút vezet, két oldalán a jegenyesornak már csak a csonkjai, mögötte kukoricás. Busz már nem jön be a telepre, naponta kétszer az iskolabusz a bekötőút elején, a kereszteződésnél megáll.

A leírások és történetek tömbjeiből, a visszatérő elemekből oly pontosan kirajzolódik a terep, a mozgástér, hogy nagy biztonsággal meg lehetne szerkeszteni a térképet róla. A térképről hiányzó világ zárt terepéről. Fekete-fehér szociofotók sorakoznak egymás mellé a belső terekről is: Szokola Bandi udvarán a gyerekek búvóhelyeként funkcionáló kibelezett Trabant, bárszekrénnyé avanzsált pléhszekrény Gulyás Feri fészerében, Tatár Pista anyjának gumilepedővel fedett betegágya, Szandra búvóhelye az elhagyott ház pincéjében vagy Szebeni Miska találkahelye az elnéptelenedett tanyaházban, sötét, félhomályos konyha Irénkével. „Az Aludnod kellene lapjain megjelenített otthontalan világban a villám is a sötétséget örökíti meg. Kiss Tibor Noé képleírásaiban mintha Csernus Tibor Angyalföldet ábrázoló festményeinek szürnaturalista ábrázolásai köszönnének vissza a színektől megfosztva.”[footnoteRef:19] [19: Nagy Boglárka: Mintha nem is léteznének. Műút, 2014. december. http://www.muut.hu/?p=10656]

A tömbökben, mozaikokban kirajzolódó események, szereplői sorstörténetek nyomán az olvasó nagy biztonsággal rakja össze a fabulát, ámde a szüzsé, a cselekmény nem kényszeríthető könnyen a szokásos rendbe. Még akkor sem, ha a szöveg felkínál egy krimiszerű olvasatot. (Az éjszakában kószáló, folyamatos abúzusnak kitett gyereklány, Szandra holttestének megtalálásával zárul a regény.) Az idő, az elbeszélt idő felmérhető, hiszen a boltban tartott, 1986-87-es szilveszteri mulatság Gulyás Feri által őrzött megkopott fotóján Pék Laci, Szokola Bandi és Tatár Pista tíz év körüli kisfiúk még (azóta Szokola Bandi legnagyobb lánya, Szandra kamaszlánnyá serdült, aki az apával szinte egykorú, huszonhárom éves feleség/anya halálakor négy-öt éves lehetett), ott vannak Vladák Janiék, akik az elbeszélés jelen idejében már tíz éve nem élnek a telepen; Gulyás Feri és Júlia egymás kezét fogják (az elbeszélt történet jelen idejében a hatvanadik születésnapját ünneplő Gulyás Ferit Júlia már tíz éve elhagyta). Ha az információkat összerakosgatjuk, az elbeszélt történet jelen ideje a 2010-es évek elejére tehető. Amit az élettörténetek nyomán olvasói szemmel pásztázhatunk, az nagyjából a nyolcvanas évekig vezethető vissza.

Könnyű dolgunk lenne a hagyományos értelemben vett szüzsé, a cselekmény összerakásával, ha egy adott szereplőre vagy egy határozott vonallal kirajzolt eseménysorra fűzné föl az elbeszélő a történeteket, de itt a történetek a telep történetei, a hozzá kötődő emberi sorsok epizódjai. A mozaikok a fabulát építik. Szüzséből itt nem egy van, legalább annyi, ahány sors, ahány élettörténet. Az elbeszélt időnek van ugyan lineáris előrehaladása, de ez a vonulat a telep, a megidézett világ szempontjából rajzolható meg csupán. Az idő egyébként ciklikusan magába záródó ismétlődés, melynek ritmusát a napszakok és évszakok, a varjak mozgása, a telepi és intézeti lakók rituáléi – bolyongások, keresés, italozás, kártyázás, éjszakai almalopás stb. – adják. Közben a szereplők „a várakozás végtelen körében forognak, amint ezt a regény szerkezete is megerősíti, az Aludnod kellene 21. századi történetéből a várakozás mítosza is hiányzik. Kiss Tibor Noé regényében nem telik és nem múlik a rohadt idő, dermedten áll a kitört ablakok és a lámpacsonkok között, szél sem mozdítja. Csak a telepiek hullanak ki belőle észrevehetetlenül”.[footnoteRef:20] [20: Nagy Boglárka: Mintha nem is léteznének. Műút, 2014. december. http://www.muut.hu/?p=10656]

6. Szereplők

Nincs főszereplő. Vagy mindenki az. Akárcsak egy Csehov-drámában. Az elbeszélő meg-megújuló körökben pásztázza végig újra és újra a telepiek és az intézetiek köreit. Mintha följegyzéseket készítene, adatlapokat, ragasztható cetliket a sorstörténetekhez. Több szempontból is csoportosíthatóak és a csoportok átrendezhetőek. Nők alig vannak, kegyetlen férfivilág ez. Irénke, Gulyás Feri élettársa megrokkant, megtört ember, kívülről jött a telepre, de belesimult a mindennapokba. Szandra, Szokola Bandi kamaszlánya kifelé tartana, de csak a bekötőútig jut, holttestét ott találja majd meg a Féllábú, Harangozó Pali. Tatár Pista anyja, Terike néni magatehetetlen nagybeteg, akit a fia ápol, s akinek holttestét maga égeti el. Júlia, Gulyás Feri felesége már tíz éve elment, Margit pedig, Pongrácz Antal felesége öngyilkos lett. A nők nem kivonulnak innen, az élet elszivárog. Már gyerekek is alig vannak, konkrétan csak Szokola Bandi Ferkóját és Juliskáját látjuk, akik többnyire iskolakerülők, a kiserdőt járják.

A telepiek között Pongrácz Antal az, akinek van ki-be járása, aki a város, a falu felé mozog, akinek szeretője, Éva, a tanítónő még a külső, a jelen időben megjelenő világhoz köt. Egyedül neki van autója is, egy terepjáró. Főiskolát végzett, valaha a gazdaság igazgatója volt, majd egyetlen privatizátora a rendszerváltást követően. A boltot is ő üzemelteti, árulja az ásványvizes palackba töltött vodkát. A privatizáció azonban itt láthatóan kifosztás, lepusztítás. Haszna, életet építő eredménye senki számára nincs, még a jegenyesort kivágató Pongrácznak sem. A lebomló rendszer helyében nem épül új világ.

Vele egykorú lehet Gulyás Feri és a gyakran emlegetett, de csak múltbeli történetekkel megidézett Vladák Jani. Gulyás Feri lecsúszott egzisztencia. Júlia elhagyta, a lánya, Editke csak távkapcsolatban van vele. Irénke, az élettársa háztartási alkalmazott. Elveszített mindent, ami az emberi méltóságát tartaná. Pék Laci, Szokola Bandi és Tatár Pista harmincas éveikben járó férfiak. Fóliáznak, pancsolt borral seftelnek, az őrbódéban strázsálják a telep maradékainak lassú kimúlását, saját életük, erkölcsi létük romjain görgetik mindennapjaikat. Sem a belső erkölcsi törvény, sem a csillagos ég nem mutat már irányt számukra. Az előbbit a fájdalmak és önpusztítások hibernálták, a csillagos ég felemelő látványát a varjak hadai takarják el. Az intézetiek csoportjából a Féllábú, Harangozó Pali és az ápoló, Szebeni Miska arcéle a legélesebb. A Féllábú egyfajta figyelő pozíciót vesz föl, szemlélője, kicsit kívülállója mind a telepi, mind az intézeti világnak. A maga módján távolságot tart. A kinn- és bennlét kettőssége Szebeni Miskára is jellemző. Kettőssége talán magából a személyiségből, az élettörténetből is fakad: a rajztanár anya és a mozdonyvezető apa öröksége a tágasság, a világban lakozás lehetőségét és vágyát erősíti benne, szexuális identitása azonban a rejtőzködő életbe, a netes alkalmi partnerkeresések bizonytalanságaiba rekeszti.

Telepiek és intézetiek egyaránt foglyok. Innen nincs menekvés.[footnoteRef:21] „A magára hagyott, kiszolgáltatott kisember menthetetlen: a társadalom lemondott róla, egyszerűen kivonult az életéből, a telep lekerül a térképről. (»Csak egy valamit keresett hiába az atlaszban, a telepet.«) Egy olyan szociálpolitika erőterébe került emberek sorsa jelenik itt meg, mely többé nem vesz tudomást róluk: a hatalom számára érdektelen lett ez a réteg; s mivel az állami érzéketlenség által végletesen kisemmizett és kirabolt létezés teher, ezt a terepet átengedte az ösztönetikának és a természeti jognak. Még a remény vagy a változás mézesmadzagját sem hajlandó elhúzni az elesettek orra előtt. A túlkapások és a zavart korrekciók dinamikája lesz a regény egyik mozgatórugója: egy telep és egy intézet zárt közegének belső társadalma keresi és tanulja el egymástól a túlélés lehetséges modelljeit (pillanatnyi élvezetek hajszolása, egymás kigúnyolása, egymás sorsának megkeserítése), csakhogy ilyen modell nincs többé. Az illúziók világa ott van a tévében (»olyan színeket láttak a képernyőn, amilyeneket a telepen soha«), a szexualitásban, a devianciában, a nyerészkedésben, de a tablettás bor is „istállószagú” lesz, a szexualitás is megkeseredett (»az interneten minden könnyebb volt, nem kellett magáról vagy a munkájáról beszélnie, csak a szexről«) . [21: Sánta Szilárd: Agrothriller a telepen. A varjak nem azok, akinek látszanak. Új Szó Online, 2014. augusztus 23. http://ujszo.com/napilap/szalon/2014/08/23/a-varjak-nem-azok-aminek-latszanak

]

A test, akárcsak a telep egy-egy értékszámba menő eleme kisajátítható vagy eltakarítható (Tatár Pista például elégeti nagybeteg anyját, aki senkinek sem hiányzik), a test tárgyiasul – és ami ennél is borzalmasabb, lassan a lélek is erre az útra lép. Hogy ne kelljen tudomást venni a létezéséről.”[footnoteRef:22] [22: Csehy Zoltán: A kiszolgáltatottság diorámái. A varjak nem azok, akinek látszanak. Új Szó Online, 2014. augusztus 23. http://ujszo.com/napilap/szalon/2014/08/23/a-varjak-nem-azok-aminek-latszanak]

7. Motivikus háló

A regény motívumai sűrű hálózatot alkotva fogják körül, szorítják be az életet. Ez a motívumháló olyannyira hangsúlyos, hogy a szociografikus olvasat kizárólagossága már csupán általuk megkérdőjeleződik. A motívumok a tárgyi és természeti világ részei többnyire, de néhány állapot, cselekvéssor is motivikus jelentést nyer az ismétlődések által. Ilyen például a már többször felemlegetett keresés, mászkálás, az italozás, a figyelés.

A teljesség igénye nélkül, de a szöveg gondos átfésülése után a tárgyi-természeti környezet metaforizálódó, a jelentést a konkrét eseménysortól eltávolító elemei: falevél/avar, szemét, varjak, éjszaka, út/bekötőút/kereszteződés, sár/por, kutyák, ital, cigaretta, kártya, erdő, víztorony, legyek/hangyák, trágya/húgyszag, a szürke színek, penész, elhagyott házak, elromlott gépek. Az út nagymetaforája, topikus variációi erőteljesen meghatározzák a jelentést. Ebben a konkrét, társadalmilag determinált, időben és térben aktuális történetektől elemelt kontextusban maga a telep is egy toposz, a sziget sajátos mutációjaként értelmezhető. Nem az értékeket őrző, megőrző hely, hanem a zárvány, a világból kiszakadtság, elfelejtettség, a civilizáción, az erkölcsi világrenden kívüli lét értelmében.

A leghangsúlyosabb szerep a varjaknak jut. A mű munkacíme is ez volt, maga a szerzői szándék is fontos szerepet szánt nekik a jelentéskompozícióban, az atmoszférateremtésben, és a kritikai recepció is hangsúlyosan foglalkozik ezzel az elemmel. A varjú a babonákban, hiedelmekben gyakran megjelenik. Szimbolikus jelentéseit a távol-keleti, a zsidó és keresztény hagyomány egyaránt ismeri.[footnoteRef:23] Többnyire a gonoszság, a rosszindulat, a halál, a magány, a Sátán madara. A gonosz világerő megtestesülése. [23: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/ch02.html#v]

„Állat és ember viszonyában semmiféle meghittség nincs a telepen. Időről időre baljósan károgó varjak köröznek a környék felett, fekete árnyakként leszállnak a kertekbe, az intézet udvarába, vagy némán figyelnek a faágakról — felismerik az emberi arcokat, mintha türelmesen várakoznának, hogy lecsaphassanak. Fejezetről fejezetre felbukkannak ezek a végzet szimbolikáját sokféle módon és sok kultúrában megjelenítő madarak. Az Aludnod kellene lapjain egyetlen mítosz elevenedik meg, a halálmadaraké.”[footnoteRef:24] A varjak fenyegető, kísérteties, hitchcocki jelenléte az emberi világ közegében az ábrázolás által fölcseréli az értékeket: az emberi válik embertelenné, az állati emberi tulajdonságokkal ruházódik fel. [24: Nagy Boglárka: Mintha nem is léteznének. Műút, 2014. december. http://www.muut.hu/?p=10656]

„A varjak egy tócsa körül álltak. Időnként mintha összebújtak volna, hogy egymás fülébe súgjanak valamit. Nem károgtak, nem zajongtak, csak a szárnyuk rebbent meg, sustorgó hangot adva. Belenéztek a víztükörbe, megigazították a nyakkendőjüket, leporolták a frakkjukat. Aztán helyet cseréltek egymással. Összekulcsolták a kezüket, hajlongtak, járkáltak a szikkadt talajon. Messziről nézve úgy tűnt, erősen tanakodnak valamin.” (75)

„Csenevész, kiálló csontú emberek álldogáltak az intézet előtt. Mozdulatlan, elmosódott figurák a szürkületben. A testüket mintha gyolcsba csavarták volna. Az arcuk helyén foszladozó maszk. Foltok, barázdák. Néhány felskiccelt vonal, vízszintesen a száj, függőlegesen az orr.” (108)

8. Érintkezések – diskurzusban az irodalmi szövegvilággal

A regény kritikai irodalma, a szerzővel készített interjúk számos XX. század végi, XXI. századi kortárs szöveget említenek, melyekkel valamilyen módon kapcsolható az Aludnod kellene, melyek hatástörténeti előzményként számításba veendők. Tar Sándor prózájához a szegénységtematika, Bodor Ádámhoz a szürreális ábrázolásmód okán kapcsolható, de felmerül Krasznahorkai László Sátántangója is, jóllehet Kiss Tibor Noé szerint ez kevésbé volt fontos számára. A Görföl Balázs által készített interjúban a szerző erről így beszél: „Ha például nem olvastam volna a Szürke galambot, ráadásul éppen akkor, amikor meglátogattam apámat ezen a telepen, nem is biztos, hogy most itt ülnék. Valamikor a kétezres évek elején került a kezembe, és szociológia szakos hallgatóként elképesztő hatással volt rám. A gimnázium befejezése után évekig nem olvastam szépirodalmat – vagy ha igen, az nem igazán tetszett. A Szürke galamb hatására kezdtem el ismét érdeklődni olyan irodalmi szövegek iránt, amelyek valahogy reflektálnak arra a nyomorúságos világra, amely körülvesz bennünket, emiatt is vetődhetnek fel az általad említett nevek. Azt hiszem, hogy ha valaki a magyarországi tanyavilágról és az ottani életről ír, nem kerülheti meg Tar Sándort. Krasznahorkait kevéssé ismerem, nem tudtam megközelíteni, Bodort viszont nagyra becsülöm, és talán a hatása is kimutatható az Aludnod kellene thriller-vonulatában. De Bodor másképpen társadalomérzékeny, mint Tar: szimbolikusabb, a kulcsszava inkább a hatalom. Ami az Aludnod kellenét illeti, szerettem volna enyhíteni azon a szikárságon, kegyetlenségen, amely Tar Sándor írásmódját jellemzi. Arra törekedtem, hogy kifejezzek egy nagyon finom, melankolikus együttérzést a szereplők iránt, anélkül, hogy ez giccsbe fordulna. Egyszerre kívülről nézni őket, ugyanakkor empatikusan írni róluk”.[footnoteRef:25] [25: A kiszolgáltatottság formái. Görföl Balázs beszélgetése Kiss Tibor Noéval. Jelenkor Online, 2014.07.19. http://www.jelenkor.net/interju/274/a-kiszolgaltatottsag-formai]

„Kiss Tibor Noé regénye egy olyan vonulatba illeszkedik a kortárs magyar prózában, amelynek előzményei Bodor Ádám regényeiben, Krasznahorkai László Sátántangójában, Tar Sándor történeteiben kereshetőek — időben a jelenhez közeledve pedig Papp Sándor Zsigmond rendszerváltás utáni történeteket megjelenítő novellaciklusa, Az éjfekete bozót, az egészen friss megjelenésűek közül pedig Borbély Szilárd Nincstelenekje és Szilasi László A harmadik hídja sorolható ide. Ezek periféria-prózák kétségtelenül, és ugyanakkor hanyatlás-történetek is valamilyen értelemben. Borbély és Szilasi regényeihez képest Kiss Tibor Noénál az arctalanság, a szereplők egyfajta összevonhatósága tűnik meghatározónak — ez azt eredményezi, hogy összességében a tér, a helyszín mégiscsak hangsúlyosabb szerepet kap a történetben: mintegy reprezentálja magát a történetet. A beszélgetések, kommunikációs szituációk minimálisra redukáltsága révén is inkább kapcsolódik a könyv a Borbélyéhoz és Szilasiéhoz képest korábbi művekhez és poétikákhoz.”[footnoteRef:26] [26: Balázs Imre József: A perifériák perifériái. Műút, 2014. december 29. http://www.muut.hu/?p=10661]

9. Érintkezések – a fikció mint a közérzet és a jelenségek verifikációja

Egyéni és közösségi lényként komfortérzetünk, biztonságunk akkor teljes, vagy legalábbis kielégítő, ha szabadságtörekvéseinknek tőlünk független szorító kényszerek nem állnak útjába. Az egyik legáltalánosabban megtapasztalható szorongatottság a szegénység. A szegénység társadalmi jelenléte történelmi jelenség.[footnoteRef:27] Fenyegető, megoldásra váró társadalmi problémaként az ipari forradalom óta kell számolnunk vele. A jövedelmi viszonyokon alapuló szegénységfogalom mellett megjelenik az extrém szegénység, a pauperizmus azon társadalmi csoportokban, akik külső segítség nélkül már nem képesek kiutat találni. Ez a klasszikus nyomor állapota. Ma divatos fogalomhasználattal: mélyszegénység. Vele szorosan összekapcsolódik a morális szegénység fogalma, olyan léthelyzetet jelölve, melyben az adott kor erkölcsi normái már nem működőképesek az egyén vagy csoport számára. A fogalom tovább pontosítható a szegénységdiskurzusok nyomán, pl. nyomorban élők (pl. hajléktalanok, tartósan munkanélküliek és családjuk, a hátrányos helyzetű kistérségek lakosai stb.), lecsúszással fenyegetett szűkölködők, jövő/jövőkép nélküli szűkölködők, átmenetileg szegények.[footnoteRef:28] [27: Péter László: Vázlatok a szegénység szociológiájához. Kolozsvári Egyetemi Kiadó – Pressa Universitară Clujeană, Kolozsvár, 2006, 130-133. oldal] [28: Ferge Zsuzsa: A magyarországi szegénységről. INFO – Társadalomtudomány, 15. 2001. 54. (17-26.) ]

A szegénység problémájával, összetevőinek, jellemzőinek elemzésével, illetve deskripciójával számos tudományterület foglalkozik. A közgazdaságtan, a gazdaságantropológia és gazdaságszociológia, a szociális munka elmélete és gyakorlata, a szociálpszichológia és a társadalomfilozófia, hogy a szegénységkutatásnak csak a legnyilvánvalóbb, legismertebb disciplináit említsük. A kérdéskört és annak következményeit kutató tudományok a makrogazdasági folyamatoktól az egyének és csoportok kulturális viselkedésén keresztül a szegénységből fakadó vagy épp azt generáló problémákon át eljutnak azoknak a diszfunkcióknak (pl. testi és lelki betegségek, integrációs problémák, családon belüli konfliktusok, agresszió stb.) az analíziséig, melyek a kérdéskör teljes spektrumának szeleteit láthatóvá, érthetővé teszik.

A értéstől az empátiát igénylő megértésig azonban hosszú út vezet. A számok, adatok, tudományos igényű vizsgálatok eredményei nem föltétlenül teremtik meg a személyes viszony kialakításához szükséges interiorizációt. Az érzékenyítéshez a személyes tapasztalat, az egyediben felfedezhető általános tapasztalata is szükséges. Szociofotók, dokumentumriportok és dokumentumfilmek konkrét adalékai a témának, de az egyszerit az emberi lényeghez kapcsoló, a teljes személyiséget megszólító kérdésfelvetéssel csak a művészet képes működni. Csak a művészet képes felmutatni, hogy személyes, közösségi és a társadalmi konkrétságon túlmutató emberi valóságunk a maga összetettségében és sokféleségében feladat, örökös megszólítás az egyén számára.

Filozófiai, társadalmi, etikai és esztétikai kérdésfelvetéseknek az aktualitásban gyökerező, de ezen túlmutató lehetőségét adja Kiss Tibor Noé regénye az irodalomtanítás számára olyan módon, hogy mindeközben az irodalomértés és irodalomolvasás tanításának, tanulásának ügye is egy tágasabb kontextusba helyeződik.

III. A tanegység munkaterve és a kapcsolódó feladatok

A regény feldolgozását, figyelembe véve a kötelezően előírt tananyagtartalmakat és a mindig szűkös szaktanári időmérleget, 4x2 órában tervezhetjük. Kevéssé valószínű, hogy ez négy, dupla órás foglalkozás lehet, bár valójában az lenne célszerű, ha a szöveghez kapcsolt feladatokkal egy-egy alkalommal hosszabb időt tölthetnének a diákok. Az alábbiakban négy 90 perces foglalkozás javasolt munkatervét közlöm, mely a lehetőségek szerint átalakítható. (Szabadon szelektálva használható a Prezi anyaga is.) A munkaterv a konkrét feladatokat nem tartalmazza, ezeket külön csoportosítva helyeztem el a munkaterv után. A Prezi anyagában találhatók azok a képek, filmes tartalmak, illetve szövegek, amelyek a feladatok megoldásához szükségesek.

A foglalkozás témája

Tartalom

Célok

Módszerek, eszközök, munkaformák

1 – 2. óra

Közelítések

1. Közelítés a témához, a regényhez

2. Közelítés az alkotói világhoz

· könyvtrailer

· olvasói tapasztalatok

· kérdések, problémák megfogalmazása

· az olvasás során szerzett élmények föltárása

· a regény feldolgozásához szükséges diskurzusközeg kialakítása

· ismeretbővítés

· kiscsoportos és frontális munka

· poszterkészítés, pókhálóábra, kiállításlátogatás

· szituációs játék

· írásgyakorlat

· csomagolópapír, filcek

3 – 4. óra

A regény értelmezése/I.

1. Cím és kompozíció

2. Műfaji sajátosságok

3. Az elbeszélés sajátosságai, az elbeszélt világ

· a regény kritikai recepciója

· cím és munkacím

· szövegszerkezet és kompozíció

· műfaji változatok: szociográfia, krimi, állapotregény, mozaikregény…

· fabula és szüzsé

· ismerkedés a kritikai recepcióval

· műfaji ismeretek bővítése

· irodalomelméleti ismeretek pontosítása

· retorikai ismeretek alkalmazása

· páros, kiscsoportos és frontális munka

· szakértői csoportok

· konstruktív vita

· fürtábra

· IKT-eszköz használata

· írásgyakorlat

· illusztrációk készítése

· állókép

· szituációs játék

· csomagolópapír, filcek

5 – 6 óra

A regény értelmezése/II.

1. Nyelv és stílus

2. Tér és idő

3. Szereplők

4. Motívumok

· szövegrészletek nyelvi elemzése

· stílusvizsgálat

· leírás és elbeszélés

· tér- és időszerkezet

· jellemzés

· szövegtípusok

· motívumok és toposzok

· az ismétlődés és a hiány

· az elbeszéléstechnika prózapoétikai sajátosságainak feltárása

· szövegkapcsolatok elemzése

· tudáskeret aktivizálása, bővítése

· anyanyelvi készségfejlesztés

· egyéni, kiscsoportos munka

· prezentáció

· szemponttáblázat

· írásgyakorlatok

· gondolkodástérkép

· T-táblázat, kettéosztott napló

· térkép rajzolása

· szereplői kártyák

· idézetgyűjtemény

· szereplői hangok

· poszter

· csomagolópapír, filcek

· laptop, projektor

5 – 6. óra

Érintkezések

1. Diskurzusban az irodalmi szövegvilág-gal és a társművésze-tekkel

2. A szegénység kérdése a tudományban, és a közbeszédben

· tudományos írásmű és szépirodalmi szöveg

· kortárs irodalmi szövegek

· film

· tudáskeret bővítése

· érzékenyítés

· kritikai gondolkodás fejlesztése

· szociális készségfejlesztés

· kiscsoportos és frontális munka

· Venn-diagramm

· szemponttáblázat

· moderált esetmegbeszélés

· csomagolópapír, filcek

· laptop, projektor

FELADATSOR

A feladatsor anyaga témákba rendeződik. Az egyes témákhoz kapcsolódó feladatok száma a regény feldolgozására szánt idő függvényében vagy az adott osztályhoz igazítva változtatható.

1 – 2. óra: Közelítések

1. Közelítés a témához, a regényhez

a) Nézzük meg a regény hivatalos, a Magvető Kiadó által készített könyvtrailerét! T-táblázattal ki-ki készítsen jegyzetet! Mi az, amit a trailer hangsúlyossá tesz a majdani olvasó számára, mi az, ami fontos elem, de nem került bele a filmbe?

b) Kiscsoportokban beszéljétek meg feljegyzéseiteket!

c) Az egyik csoport szóvivője foglalja össze a megbeszélés lényegét, majd a többi csoport értékelje, egészítse ki a beszámolót!

d) A regény olvasása során bizonyára voltak pozitív és negatív élményeitek. Az olvasatok mindig előzetes tapasztalatokra – irodalmi és valóságtapasztalatokra – épülnek. Csoportposzteren gyűjtsétek össze pókhálóábra segítségével ezeket! A pozitív olvasói tapasztalatokat zöld, a negatív élményeket, olvasói kételyeiteket piros színnel írjátok!

e) A csoportok helyezzék el posztereiket a teremben, és látogassák körbe a többi csoport feljegyzéseit! Ha kérdésetek, megjegyzésetek van, írjátok a poszter bal alsó felületére!

f) Minden csoport nézzen rá újra a poszterére! A jobb alsó felületen válaszolhattok a kérdésekre, majd a kérdezők nézzék meg a válaszokat!

g) Az osztály közösen beszélje meg azokat a kérdéseket, amelyek válasz nélkül maradtak!

2. Közelítés az alkotói világhoz

a) Az ÉS-KVARTET 2015. március 25-i, kb. egy órás filmfelvételéből nézzünk meg egy tízpercnyi részletet! Ezek a beszélgetések havonta az Írók boltjában zajlanak, nyomtatott formában pedig az Élet és Irodalomban olvashatók. A sorozat beszélgetéseinek témája egy-egy kortárs irodalmi mű. A résztvevők egytől tízig pontozzák a műveket, értékelésüket indokolják is. A csoportok alkossanak egy-egy minikvartetet, mindenki pontozza a regényt, és indokolja állásfoglalását! Készítsetek följegyzést! A regényt földolgozó órák végén visszatérünk az értékelésekhez.

b) Az írónak ez a második regénye. Olvass bele az Inkognitó[footnoteRef:29] című regényébe, majd olvasd el az író önéletrajzát![footnoteRef:30] Találsz-e érintkezési pontokat, olyan sajátosságokat, amelyek egy jellegzetes alkotói világ jegyei? Melyek lehetnek ezek? Gondolataidat ötperces esszében fogalmazd meg, és beszéld meg csoporttársaiddal! [29: Kiss Tibor Noé személyes honlapja, http://kisstibornoe.blogspot.hu/p/inkognito.html] [30: u.i.]

c) A csoport saját színét jelölő céduláin címszavakban írjátok föl, ami szerintetek Kiss Tibor Noé alkotói világára, írói érdeklődésére, látásmódjára, témáira, nyelvére, stílusára jellemző!

d) A cédulákat közös táblára helyezzétek el, s mindenki tekintse át! Az azonos megjegyzéseket rendezzétek egy kupacba!

3 – 4. óra: A regény értelmezése/I.

1. Cím és kompozíció

a) Görföl Balázs Kiss Tibor Noéval folytatott beszélgetésében (Jelenkor Online, 2014.07.19.) a szerző elmondja, hogy a mű munkacíme a Varjak volt. Párokban gyűjtsetek érveket a Varjak, illetve az Aludnod kellene cím érvényessége mellett és ellene! A csoport egyik párosa: Miért lett volna jobb cím a Varjak – miért félresikerült választás a végleges cím? A másik páros: Miért jó cím az Aludnod kellene – miért lett volna kevésbé jó választás, ha a Varjak lesz a végleges?

b) Rendeződjetek négyfős szakértői csoportokba! Az osztály egyik fele tehát a Varjak cím mellett, a másik az Aludnod kellene címválasztás mellett érvel, illetve kifejti álláspontját a másik címmel szemben. Egyeztessétek meglátásaitokat, és készüljetek fel a konstruktív vita szabályai szerint zajló eszmecserére!

c) (A konstruktív vita tanári irányítással, moderálással zajlik.)

d) A regény felépítése formálisan a műfaj hagyományait követi: hét, sorszámozott, címmel jelölt, arányos terjedelmű fejezetből áll. Fürtábrával készítsétek el a mű kompozíciós ábráját! A fürtábra jelenítse meg a fejezetekhez tartozó legfontosabb jeleneteket! A munka megkezdése előtt beszéljétek meg a csoporton belüli munkamegosztást!

e) Munkátokat áttekintve fogalmazzátok meg, hogyan választott fejezetcímet a szerző, milyen kompozicionális sajátosságok érvényesülnek a szövegszerkezetben!

f) Olvassatok bele a regény kritikai recepciójából készített válogatásba![footnoteRef:31] Vannak-e érintkezési pontok az általatok megfogalmazott állítások és a kritikusok meglátásai között? Jegyzeteitekkel bővítsétek a fürtábrát! [31: A válogatást a Prezi pdf formátumban tartalmazza.]

2. Műfaji sajátosságok

a) Okostelefonjaitokon keressétek meg Görföl Balázs és Nagy Boglárka írását![footnoteRef:32] Beszéljétek meg, a csoportban ki melyik kritikával foglalkozik! A szövegeket célirányosan olvasva jegyezzétek fel magatoknak, a regénynek milyen műfaji változatai vannak jelen Kiss Tibor Noé művében! Beszéljétek meg! [32: Görföl Balázs: Egyenes. Irodalmi Centrifuga, 2014.12. http://centrifuga.blog.hu/2014/12/17/fm-x_kiss_tibor_noe_iiiNagy Boglárka: Mintha nem is léteznének. Műút, 2014. december. http://www.muut.hu/?p=10656

]

b) Egyeztessenek a csoportok, melyik műfaji változat olvasata szerint fognak foglalkozni a regényszöveggel!

c) A csoportok az általuk vizsgált műfaji változat olvasata szerint készítsenek egy állóképet! A többi csoport állóképeihez csatoljon rövid, szóbeli értékelést minden csoport! Miért és mi kifejező, találó, milyen problematikus elemeket, hiányokat láttok benne?

d) Az adott műfaji változathoz, annak illusztrálására készítsetek posztert idézetgyűjteményetek számára! (Tíz-tizenöt idézetet keressetek a regény különböző szöveghelyeiről!) A poszteren tüntessétek föl természetesen a regény szerzőjét, címét, és válasszatok alcímnek egy olyan rövid idézetet a regényből, amely tükrözi az adott műfaji változatot, valamilyen módon utal rá!

e) Tíz-tizenöt soros szövegben foglaljátok össze az adott műfaji változat fabuláját, majd ismertessétek egymással a csoportban! Beszéljétek meg, szerintetek melyik összefoglaló a leginkább találó! Beszéljetek arról is, mi az oka annak, hogy a szüzsé összeállítása problémás ebben a regényben! (Ha a fabula és a szüzsé fogalma nem világos, kérjetek segítséget tanárotoktól!)

f) A csoportok által megszavazott összefoglalót tegyétek közzé, olvassátok föl!

3. Az elbeszélés sajátosságai, az elbeszélt világ

a) Az elbeszélt, megjelenített világ egy zárt közeg, egy volt állami gazdasági telep és környezete. Készítsetek illusztrációkat a regény által megjelenített közeghez! Az illusztrációk az általatok választott technikával készülhetnek: lehet grafit, filctoll, zsírkréta, montázs vagy kollázs. A keretet is szabadon megválaszthatjátok. Dolgozhattok egy előre közösen megtervezett poszteren, vagy előzetes megbeszéléseitek alapján a csoporttagok külön-külön képet is készíthetnek.

b) Az elkészült illusztrációkat helyezzétek el a teremben, és a kiállítás-látogatás technikáját használva sétáljatok körbe. Minden csoport készítsen fel előzetesen egy csoporttagot, aki a látogatókat fogadja, rövid ismertetőt tart nekik.

c) A látogatást követően a csoport tartson élménybeszámolót a saját tárlatvezetőjének, aki elfoglaltsága miatt kimaradt a látogatásból!

d) A regény E/3. személyű elbeszélője kívülálló, omnipotensnek tűnő elbeszélő. Érezhető azonban, hogy ismeretei belülről származnak, de azt nem tudjuk, konkrétan milyen viszony köti ehhez a világhoz. A Féllábú szintén felvesz egyfajta megfigyelői pozíciót. Szebeni Miska helyzete részben kicsit kívülállás, és bizonyos tekintetben Pongrácz Antalnak is nagyobb rálátása lehet erre a világra. Gulyás Feri volt felesége, Júlia csak a régi képen és a múlt történeteiben jelenik meg. Emlékei azonban bizonyára vannak a telepről. Szólaltassátok meg, kérdezzétek ezeket a szereplőket a telepről, a telep életéről. Minden csoport egy-egy szereplőt szólaltat meg. A beszélgetés kerete az „össztűz”, azaz hárman kérdeznek, egy felel. A kérdezők szerepei: 1. egy közéleti hetilap újságírója, 2. egy pszichológus, 3. a helyileg illetékes rendőrkapitányság ifjúságvédelmi és bűnmegelőzési osztályának vezetője.

5 – 6. óra: A regény értelmezése/II.

A foglalkozás feladattömbjeinek megoldásával egy-egy csoport dolgozik, azaz a csoportok más-más feladatot kapnak. (Feltételezhető, hogy négynél több csoport alakítható az osztályban, ezért a csoportoknak kontrollcsoportja is lehet. Ez a munkaszervezést, munkaidőt tekintve kicsit hosszabb folyamatot igényel, de az eredményesség szempontjából hasznosabb lesz.) A feladatok megoldását követően mindegyik témából kérjünk egy kb. ötperces közzétételt, melyben a csoport összegzi az általa feldolgozott témát, bemutatja azokat az anyagokat (pl. poszterek), melyek az osztály számára is hozzáférhetők. Ha kontrollcsoportok is vannak, a közzétételhez kapcsoljuk hozzá a kontrollcsoport kiegészítéseit is. (Ha az osztálynak van közösségi kommunikációs felülete, pl. facebook-csoportja, itt minden munka megosztható.)

1. Nyelv és stílus

a) Vizsgáljátok meg a regény első fejezetének első bekezdését (5. oldal), egy tipikus leíró részt és egy cselekményt elbeszélő részletet a negyedik fejezetből (73. oldal)! A szövegvizsgálathoz használjátok a szemponttáblázatot!

Szempontok

Leíró szöveg (első fejezet első bekezdés, 5. oldal)

Elbeszélő szöveg (negyedik fejezet, 73. oldal)

A mondatok hosszúsága és szerkezete

A mondatok megterheltsége, mondatrészek (jellemző, illetve feltűnően hiányzó)

Modalitás

Igehasználat

Névszóhasználat

A beszélő nézőpontja

A szövegtípusra jellemző, de itt feltűnően hiányzó elem, jelenség

b) Válasszatok ki a regényből még két-két leíró és elbeszélő részt, vessétek össze a nyelvi megformálását a vizsgált szövegrész nyelviségével!

c) A realista, sokszor naturalista megformálás mellett számos helyen találkozhatunk szürreális elemekkel. Keressetek példákat a szövegből a jelzett stílussajátosságokra!

d) Gondolkodástérkép segítségével készítsetek összefoglalót Nyelv és stílus címmel!

2. Tér és idő

a) T-táblázat segítségével gyűjtsétek össze a regény szereplői által bejárt tereket! Vannak-e olyan terek, melyek csak/főleg a szereplők múltbeli életéhez kapcsolódnak? Melyek ezek? Írjátok át más színnel!

Külső terek

Belső terek

b) Az idő lineárisan előrehaladó, de ugyanakkor körkörös ismétlődés is. Vizsgáljátok meg, mennyi időt világítanak be a történetek mozaikjai! Állításaitokat a regény szövegére támaszkodva igazoljátok!

c) Készítsetek listát kettéosztott naplóval a regényben fellelhető cselekvések, történések ismétlődéseiről! Értelmezzétek az ismétlődések funkcióját, hatását!

d) A szereplők világa, természeti és tárgyi környezete pontosan, szinte részletekig menően nyomon követhető a regényben. A szöveg nyomán rajzoljátok meg a telepnek és környezetének térképvázlatát!

3. Szereplők

a) Az összekevert kártyalapokon szereplő információk a regény szereplőire vonatkoznak. Kikre?

Valaki betörte a terepjárója szélvédőjét.

Kivágatta a jegenyesort.

Már a felesége életében is Évához, a tanítónőhöz járt.

Nem áll szóba senkivel, csak Pék Laci köszön neki.

Gyűjtötte a különleges üvegeket.

A felesége az istállóban egy drótra akasztotta föl magát.

Az intézetieknek pancsolt bort árul.

Az apja halála után ezreseket talált egy bonbonos dobozban.

„Szervusztok, gyerekek!”

Minden nőbe szerelmes volt.

Hamis, vad kutyákat tartott.

Kamaszkorában Editkével motorozott.

Futóversenyt nyer tizenhat évesen.

Valaha a konzervgyárban dolgozott.

A felesége tíz éve elhagyta.

A műfogsorát a Tüdőbajos találta meg a mázsáló mellett.

Egyszer a telep helyett véletlenül a városba utazott.

Kockás füzetbe készít feljegyzéseket. Az sms-eket is ide írja ki.

Nem iszik, nem beszél. Éjjeliőr.

Beteg anyját ápolja éveken keresztül.

Egyedül őt fizette Pongrácz Antal a munkájáért, sörétes puskát is vett neki.

Szerette lapozgatni az atlaszokat.

Az anyja hamvait kedvenc vázájába rakta.

Szandrának ő vette el a szüzességét.

A jobb szemére nem lát, üvegszeme van.

Az apja gitározott

A felesége az ötödik gyerek szülésébe halt bele.

„Itt a piros, hol a piros?”

Pongrácz Antal benzin-lopás miatt megverte.

Piros baseballsapkát visel.

Valaha gyöngytyúko-kat tartott, tangóharmoni-kázott.

Hét éve él az intézetben.

Bárkit tudott utánozni, még Nyúzó Lajos is elvigyorodott a tolókocsiban.

„Jó szándék vezérelt.” Ezt a feliratot hagyná hátra, meg Szebeni Miskát, hogy maradjon egy tanú.

A ruletten veszítette el a lábát, ezt mondta Szokola Bandinak.

Ő találta meg Szandra holttestét.

Az apja mozdonyvezető volt, az anyja rajztanár.

Gyakran tűnt el az éjszakában, a kereszteződés felé.

Postafiókot nyitott a hirdetésekre válaszoló levelek miatt.

Gyerekkori emlékei: a nagymama csipkefüggönye, bárányfelhők, meggyfa, verebek, virágok.

Németül akar tanulni, beírat-kozni egy masszázs-

tanfolyamra.

Kitakarított egy elhagyott tanyaépületet a találkái miatt.

„A teste törékeny volt, de a szeméből erő sugárzott.”

„Úgy jársz itt, mint egy szellem. Aludnod kellene.”

Csavarog, cigizik, almát lop. Ha a fiúkkal focizik, ő a kapus.

Az elhagyott házban időzik.

Hosszú fekete haja van, az alkarján behegedt seb.

Összecsomagol a sporttáskába, el akar menni a telepről.

b) Bővítsétek további szereplőkkel a névsort, majd keressetek szempontokat a csoportosításukhoz! Ábrázoljátok poszteren a szerelői csoportokat, a szereplőket! Mindegyik szereplőhöz keressetek egy-egy jellemző idézetet a regény szövegéből!

c) A regényből hiányoznak a párbeszédek, a szereplői szövegekből csak egy-egy mondat jelenik meg. Az elbeszélői hang olykor egészen közel kerül a szereplői tudatokhoz, de maguk a szereplők nem szólalnak meg. Készítsetek egy, a haláltánc műfaját idéző epilógust a regényhez, ahol minden szereplő megszólal, saját életére visszatekintve mérleget készít. Két-három mondatos szöveget alkossatok egy-egy figura számára! (Gondoljatok arra, hogy nyelvet kell teremtenetek a szereplők számára!)

4. Motívumok

a) A varjak jelenléte meghatározza a regény atmoszféráját. Készítsétek el poszterre a motívum jelentésmezőjét! Minden egyes feltárt jelentéshez kapcsoljatok szöveghelyet, idézetet a regényből! Munkátokhoz használjátok a Szimbólumtár[footnoteRef:33] varjú szócikkét! [33: http://www.balassikiado.hu/BB/netre/Net_szimbolum/szimbolumszotar.htm#v]

b) Az út és a sziget toposzával számos irodalmi műben találkoztatok már. Hogyan kapcsolódik Kiss Tibor Noé regényének út és sziget toposza az irodalmi hagyományhoz? Munkátokhoz használjatok szemponttáblázatot!

Az út és/vagy a sziget toposza az irodalmi hagyományban és a kortárs irodalomban

A toposz jelentése

A toposz jelentése az Aludnod kellene című regényben

c) Keressetek további – legalább öt-hét – olyan motívumot, amely az ismétlődések által hangsúlyossá válik a regényben! Kettéosztott naplóval értelmezzétek a jelentésüket, funkciójukat!

7 – 8. óra: Érintkezések

1. Diskurzusban az irodalmi szövegvilággal és a társművészetekkel

a) A regény kritikai recepciója szinte egységes abban, hogy a szöveg párbeszédbe állítható Krasznahorkai László Sátántangójával, Tar Sándor[footnoteRef:34] és Bodor Ádám[footnoteRef:35] prózájával. Olvassátok el a kijelölt részleteket, majd Venn-diagramm segítségével végezzétek el az összehasonlítást! (A Sátántangó esetében célszerűbb a Tar Béla által készített film egy részletét[footnoteRef:36] levetíteni.) [34: Tar Sándor: A mi utcánk – Hesz Jancsi, http://samsoniak.into.hu/publ/12-1-0-135] [35: Bodor Ádám: Sinistra körzet – (Andrej dögcédulája), http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=483&secId=44366&qdcId=3&libraryId=-1&filter=Bodor+%C3%81d%C3%A1m&limit=1000&pageSet=1] [36: https://www.youtube.com/watch?v=B7u704uMCmo]

b) A regényben Szandra és testvérei, Ferkó és Juliska a következő generáció sorsát, életlehetőségeit vetítik előre. A gyerekek iskolájának ifjúságvédelmi felelőseként és az illetékes polgármesteri hivatal gyámügyi előadójaként készítsétek el egy családlátogatást követő összefoglalótokat a gyerekek életkörülményeiről! A feljegyzésbe írjátok bele javaslataitokat is!

c) Más kortárs irodalmi műben is találkozhatunk a gyerekszegénység, a szegény családokban élő gyerekek problémájával. (Pl. Borbély Szilárd: Nincstelenek,[footnoteRef:37] Barnás Ferenc: A kilencedik[footnoteRef:38]) Olvassátok el a kiemelt részleteket! Szemponttáblázat segítségével hasonlítsátok össze a szövegeket! [37: „Azt játszom, hogy a mutatóujjam hegyét beledöföm, és akkor varázsütésre eltűnnek. Mindig fázom, fogom az anyám kezét. Az ő keze meleg, az enyém jéghideg. Ha valamit cipel, akkor zsebre dugom a kezem. Mindig cipel valamit. Ilyenkor a zsebemben melegítem az ujjaimat. Fáznak a körmeim. Nem értem, hogyan fázhat a köröm.Ezen gondolkodom, miközben igyekszem lépést tartani anyámmal. Nyáron aratás után kalászt szedni megyünk. Arra gondolok, hogy de jó lenne, ha nyár lenne már. Legtöbbet a tarló szélén lehet találni. Akkor legalább meleg van. Olyankor meg azt nem szeretem. „Nektek semmi se jó. Ha a seggeteket tűvel szurkálnák, annak se örülnétek”, mondja anyám. És nevet hozzá. Mintha vicceset mondott volna. Pedig nem az.Megyünk a járdán, és didergek. Mindig didergek. Fázik a kezem, meg a cipőben a lábujjam. A drótkerítés lyukaiban a pókhálókat kirajzolja a zúzmara. Most jól láthatóak a kusza vonalak. Azt játszom, hogy a mutatóujjam hegyét beledöföm, és akkor varázsütésre eltűnnek. Elég egy szálat elszakítani, hogy szétomoljon az egész. A szálak elszakadnak, a zúzmara kristálycukorra emlékeztető szemcséi lehullnak a földre. A drót zörgése miatt néha a kutyák is előszaladnak. Ha anyám hagyja, akkor botot vagy pálcát húzok végig a dróton. Ilyenkor a legtöbbnek nincs kedve ugatni." http://www.litera.hu/hirek/borbely-szilard-nincstelenek] [38: „Hajnalban Ésapa hangjára ébredek: “Mondd meg nekik, péntekre készüljenek el! Te pedig valahonnan szerezz pénzt!” “De fiam, honnan?”, kérdezi Ésanya. “Bánom is én, a te dolgod.” Aztán hallom, ahogy Ésapa becsukja maga után a konyhaajtót. Ésapa sokszor bízza Ésanyára a pénzszerzést. A telekvásárláskor is ez történt, nem sokkal azután, hogy az orvosok megmondták, nem élhetek tovább az Alföldön. Ez ugyan nem volt megbízás, mert akkor csak ennyit mondott: “Vagy kerítesz pénzt, vagy ezt a gyereket is eltemetjük, én a rózsafüzérekből nem tudok kitermelni ekkora összeget.” Először úgy volt, hogy le kell mondaniuk az egészről. Aztán néhány hét múlva Ésanyának eszébe jutott Ádám professzor, akivel a Második Háború alatt együtt volt a légóban, és akivel megszerették egymást. Ez azt jelentette, hogy Ésanya mindig adott kenyeret a professzor úrnak, meg azt is, hogy gyakran kánonban énekeltek, a professzor úr ugyanis zeneszerző volt. A háborúban embereket ölnek, ezt hallottam, nem emlékszem már, kitől. Ádám professzor nagyon meglepődött, amikor Ésanya megjelent a Moszkva téri lakásán, de megkínálta teával, aztán odaadta az egész telek árát; neki ekkor már sok pénze volt, még külföldön is játszották a darabjait.” http://portal.debrecen.hu/kultura/szepirodalom/szepirokhaza/barnasferencakilencedik_szepirokhaza.html]

d)

Borbély Szilárd: Nincstelenek (részlet)

Barnás Ferenc: A kilencedik (részlet)

Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene

az elbeszélő személye

helyszín, a cselekmény közege

kor, az elbeszélt világ

főszereplő

atmoszféra

2. A szegénység kérdése a tudományban és a közbeszédben

a) Mit jelent a szegénység? Olvassatok el egy tanulmányrészletet (Ferge Zsuzsa – Tausz Katalin – Darvas Ágnes: Küzdelem a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen 1. kötet, Esettanulmány Magyarországról. Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Közép- és Keleteurópai Iroda, Budapest, 2002. 51-58. oldal.[footnoteRef:39] )! A szövegből céduláitokra csoporttársaitokkal közösen írjátok föl a legfontosabb címszavakat, jellemzőket, majd a regényből keressétek meg azokat a jelenségeket, melyek a tanulmány gondolataival párhuzamba állíthatók. Írjátok föl ezeket is a megfelelő cédulára! [39: A tanulmány online formában elérhető változata: http://3sz.hu/sites/default/files/uploaded/ferge-tausz-darvas_-_kuzdelem_a_szegenyseg_es_a_tarsadalmi_kirekesztes_ellen_-_1._kotet_-_esettanulmany_magyarorszagrol.pdf]

b) Folytassatok eszmecserét egy másik csoporttal a tapasztalataitokról! Az eszmecsere előtt válasszatok magatok közül moderátort, aki a megbeszélés kereteit megszabja, azok betartásáról gondoskodik, jegyzőt, aki a fölmerülő problémákat, kérdéseket rögzíti!

c) Frontális megbeszélés formájában foglalkozzunk a csoportok által följegyzett problémákkal! (A moderátor a tanár.) A beszélgetés zárásaként nézzük meg a Szegénység Magyarországon és /vagy A létminimum alatt, jővő-időben és/vagy a Karmák – Gondolatok a szegénységről című kisfilmet![footnoteRef:40] [40: Szegénység Magyarországon: https://www.youtube.com/watch?v=pS8-mLj91AMA létminimum alatt, jövő-időben: https://www.youtube.com/watch?v=F4tp7Fj9bOkKarmák – Gondolatok a szegénységről: https://www.youtube.com/watch?v=psztFwYVK5U

]

HÁZI FELADAT

Vegyétek elő otthon a „Közelítések” foglalkozáson, a mini kvartethez készített följegyzéseket! Másfél-két oldalas esszében reflektáljatok értékelésetekre!

IV. Szövegértési feladatsor egy regényrészlet (Hatodik fejezet – Miért nem jó neked itt? / 99 – 106. oldal) feldolgozásához

A részlet elolvasása és a feladatsor megoldása egyéni munka legyen. Az ellenőrzést konzultációs közegben működő, tanári támogatást, jelenlétet biztosító kiscsoportokban tervezzük. A teljes feldolgozásra egy tanórát szánhatunk. Házi feladatnak – ha ezt szükségesnek gondoljuk – fölajánlhatjuk az interneten való tájékozódást a regény kritikai recepciójáról, a szerzőről, további regényrészlet/ek elolvasását vagy hasonló témát feldolgozó, hasonló atmoszférájú szépirodalmi szövegek gyűjteményének elkészítését. A részletolvasás, illetve az internetes böngészés tapasztalatairól kérhetünk egy rövid, egyoldalas összefoglalót.

1. Milyen állatok szerepelnek a szövegben? Karikázd be a helyes válasz betűjelét!

a) gyíkok, varjak, kecskék, kakukk

b) gyíkok, verebek, szürkemarhák, kutyák

c) gyíkok, kakas, fecskék, varjak

2. Gyűjtsd össze azokat a helyszíneket, amelyek a regényrészletben megvilágított történethez/történetekhez kapcsolódnak! Csoportosítsd a megadott szempontok szerint!

Külső terek:

………………………………………………………………………………………

……………………………………………………………………………………….

Belső terek:

…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..

3. Igaz vagy hamis? Karikázd be a megfelelő betűjelet!

a)

25

b) Szokola Bandi egész nap ivott. I – H

c) Pék Laci Pongrácz Antallal kártyázik. I –H

d) Tatár Pista felvette a halott anyja nyugdíját. I - H

e) Ferkó és Julis a víztoronynál szállnak föl az iskolabuszra. I - H

f) A telepiek és intézetiek a bolt előtt gyűlnek össze. I - H

g) A varjak szétrebbennek, ha meglátnak valakit. I - H

4.

5. A regényrészletben megjelenő szereplőkre figyelj, s töltsd ki a táblázatot!

Szokola Bandi

Tatár Pista

Pongrácz Antal

Szandra

két-három cselekvést jelentő ige

tárgyak

mozgástere

az elbeszélés jelen idejéhez viszonyított idő

6. A szövegből vett rövid idézetek egy-egy szereplőre vagy szereplői csoportra vonat- koznak. Kire? Kikre? Az idézetekhez fűzz egy-két mondatos kommentárt, értelmezést is,!

7.

Ki? Kik?

Megjegyzés, értelmezés

Szédült.

De ez nem maradhat így örökre. Egyszer valaminek történnie kell.

Néha el lehetett hinni, hogy élet az, ami a telepen zajlik.

Rémeket látott.

Nem kell sokáig nógatni, könnyen beadja a derekát.

8. Rakd össze a szétszedett mondatokat!

csak nézett bánatosan a nagy, fekete szemével

nem volt kedve kimenni

morogta valaki, nevettek

és nem bírta már az ásást, kapálást sem

Idonéziából

semmi sem veszett kárba az anyjából

igaz, évekig meg sem mukkant

már annyi mindent látott

rég kicsorbult már az a kasza

a címerezéshez nem volt kedve

a telepen hetekig erről beszélt mindenki

mindent lesöpört a kézikocsiról

9. A szépirodalmi szövegekben a hiány is beszerkesztett szövegalkotó elem. A következő szövegrész mondatai közötti hiányokat töltsd ki, szövegezd meg!

Himbálóztak, nyikorogtak.

…………………………………………………………………………………………

Zörgő csontok.

…………………………………………………………………………………………..

Rémeket látott.

…………………………………………………………………………………………...

A szélcsengőről madzagok lógtak, a madzagokról üres bambuszhengerek, faragott arcok.

…………………………………………………………………………………………...

Margit nyelve kilógott a szájából.

…………………………………………………………………………………………...

10. Foglald össze három-égy mondatban, a postás nézőpontjából Tatár Pistának és anyjának történetét, helyzetét!

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..

11. Vannak olyan mondatok, szövegrészek, melyek a konkrét jelentésnél tágasabb, mélyebb jelentésekkel rendelkeznek az irodalmi szövegben. Válassz ki két ilyen szöveghelyet! Magyarázd meg a szó szerinti, konkrét jelentését és a konnotációját is!

Szöveghely

Konkrét jelentés

Konnotatív jelentés

12. Készítsd el a szövegrész történetmozaikjainak vázlatát!

…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..

V. Kritikák, interjúk

· A varjak nem azok, aminek látszanak (Sánta Szilárd - Csehy Zoltán - Veres István recenziói). Új Szó Online, 2014. augusztus 23. http://ujszo.com/napilap/szalon/2014/08/23/a-varjak-nem-azok-aminek-latszanak

· Adorjáni Anna: Nem kegyelmezett (Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene), Székelyföld, 2015/3, http://www.hargitakiado.ro/cikk.php?a=MjU2Ng==

· Balázs Imre József: A perifériák perifériái. Műút, 2014. december 29. http://www.muut.hu/?p=10661

· Csillag Lajos: Nem nőnek való vidék / Kiss Tibor Noé Aludnod kellene című kötetéről. Irodalmi Szemle Online, 2014. október 03. http://www.irodalmiszemle.bici.sk/lapszamok/2014/2014-oktober/2182-csillag-lajos-nem-nnek-valo-videk-kiss-tibor-noe-aludnod-kellene-cim-koeteterl

· Ezzel a mélyvilággal alig foglalkozik valaki. Szekeres Dóra interjúja Kiss Tibor Noéval. http://www.litera.hu/hirek/kiss-tibor-noe-ezzel-a-melyvilaggal-alig-foglalkozik-valaki

· Görföl Balázs beszélgetése Kiss Tibor Noéval - A kiszolgáltatottság formái. Jelenkor Online, 2014.07.19. http://www.jelenkor.net/interju/274/a-kiszolgaltatottsag-formai

· Görföl Balázs: Egyenes. Irodalmi Centrifuga, 2014.12. http://centrifuga.blog.hu/2014/12/17/fm-x_kiss_tibor_noe_iii

· Kiss Tibor Noé személyes honlapja, http://kisstibornoe.blogspot.hu/

· Molnár Beáta: A nélküliség állapota. http://kulter.hu/2014/10/a-nelkuliseg-allapota/

· Nagy Boglárka: Mintha nem is léteznének. Műút, 2014. december. http://www.muut.hu/?p=10656

· Paszmár Lívia: A semmin és a zsíros csipketerítőn túl. Irodalmi Szemle Online, 2014. október 02. http://www.irodalmiszemle.bici.sk/lapszamok/2014/2014-oktober/2181-paszmar-livia-a-semmin-es-a-zsiros-csipketeritn-tul-kiss-tibor-noe-aludnod-kellene-cim-koeteterl

· Sánta Szilárd: Agrothriller a telepen. A varjak nem azok, akinek látszanak. Új Szó Online, 2014. augusztus 23. http://ujszo.com/napilap/szalon/2014/08/23/a-varjak-nem-azok-aminek-latszanak

· Takács Éva: Élet, ami a telepen zajlik. http://kulter.hu/2014/10/elet-ami-a-telepen-zajlik/

· Vass Norbert: Véglénypark – csodátlanított övezet. Bárka Online, 2015. január 29.http://barkaonline.hu/olvasonaplo/4485-kiss-tibor-noe-konyver-l---aludnod-kellene

· Vidosa Eszter: Mindennapi brutalitás. Új Nautilus, 2014. június 14. http://ujnautilus.info/konyvheti-szemle

Kiss Tibor Noé

Kraszna-horkai László

és

Tar Béla

Bodor Ádám

Tar Sándor