Készítette: Gyeskó Ágnes, Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium és Szakgimnázium

Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy

Tartalomjegyzék

I. Miért érdemes tanítani a regényt? (Felvetett tematikai és poétikai problémák)2

II. Hová illeszthetjük a regényt a tananyagunkban? (Ajánlás: fiatal felnőtteknek)4

III. Lehetséges érettségi tétel és feladatok (irodalom és etika tantárgyakból)5

IV. A szerzőről 6

V. Ráhangoló feladatok7

VI. Jelentésteremtő feladatok.8

· Történetek és problémák8

· Szellemi hatások9

· Misztikum, szürrealitás, mágikusság9

· Az elbeszélés hangvétele10

· Álom, belső képek, tudat10

· Szereplőelemzés, kapcsolatelemzés10

· Sorselemzés11

· Értelmezési lehetőségek I.11

VII. Reflektáló feladatok: Értelmezési lehetőségek II. III.12

VIII. Számonkérés, házi feladatok12

IX. A mű elemzése13

· Cím, borítókép, mottó12

· Idő14

· Szereplők14

· Helyszínek15

· A fejezetre tagolás szempontjai16

· Fejezetrend17

· Az elbeszélőkről18

· A mű értékszerkezete – bevezetés19

· A mű értékszerkezete: az ábrázolt társadalmi, kulturális csoportok20

· Különböző kulturális kódok24

· Műfaj25

· Az elbeszélés hangvétele25

· Réka beavatástörténete26

X. Felhasznált irodalom28

I. Miért érdemes tanítani a regényt?

Az elemzésből majd kiderül, hogy sok szempontból is fontos könyvnek gondoljuk ezt a művet. Alább csak felsorolva összefoglaljuk a szempontokat.

Tartalmi (szociológiai, szociális, személyes, lélektani, kulturális, kommunikációs)szempontok:

· a kulturális, társadalmi szakadékok közti átjárás nehézsége

· az értelmiségi létezéssel járó felelősség és kötelesség problémája

· a hagyományosként elgondolt értelmiségi létezés, értelmiségi családok, kapcsolatok megismerése

· az első generációs értelmiségi emberek problémái

· a vidékiség nézőpontja

· a múlthoz való viszony, különösen a családi meghatározottsággal való szembenézés kötelessége

· egészen közeli múltunk, (a diákoknak már történelem) megértése, megérthetősége

· a magyar egyetemi, kutatási szisztéma, a tudományos hierarchia működésének megértése

· a társadalomtudomány, ezen belül a szociológiai kutatás, a terepmunka mibenléte

· a marginalitásban élők, a kiszolgáltatottak helyzetével való szembesülés

· a genderszempontok, a feminista nézőpont megmutatása

· az előítéleteink sokfélesége is megjelenik

· legfőképpen a kulturális, társadalmi szakadékok közötti átjárás lehetősége/lehetetlensége

· a posztmodern korszak természete

· az igazság nehezen kideríthető volta, kérdésessége

· az önreflexió fontossága, de ennek lelepleződése is

· a divatos irányzatok – ezoteria, new age, posztmodern – felvillantása

· az álmok, vágyak, irracionális elemek hatása a tudatban

Poétikai szempontok:

· az elbeszélői nézőpontok váltogatása: egyes szám első és harmadik személyű elbeszélők

· a főszereplő nélküli avagy több főszereplős, párhuzamos sorsokat építő szerkezet

· furcsa beavatástörténet több szereplő számára is

· álombetétek és belső képek valamint a realista történetmesélés váltogatása

· az időrend és a kauzalitás felborulása, a mozaikszerű történetépítés poétikája

· a felsorolás és a túlzás poétikai ereje

· a kihagyás, elhallgatás, ellipszis poétikai ereje

· metaforikus, szimbolikus motívumok értelmezései

· mágikus realizmus? disztópia? szürreális világ? vagy ez mind csak félreértés?

· az ironikus és szatirikus előadásmód fogásai

II. Hová illeszthetjük a regényt a tananyagunkban?

A tananyagba kézenfekvő módon illeszthető 12. osztályban napjaink magyar irodalmát tanítva, ill. a posztmodern regényről beszélgetve. Érettségi tételként is megállja a helyét.

Egy egyetemre készülő diáknak igen tanulságos szembenézésre ad lehetőséget: a tudományos élet kicsinyes játszmáit, a hierarchiában való előrejutás törvényszerűségeit, a kiszolgáltatottság sokféle arcát, a konferenciákon részt vevők érdektelenségét, a divatos irányzatok efemer jellegét mutatja meg rendkívül erős iróniával, szórakoztatóan szatirikusan. Az értelmiségi családokban felnövekvő embereknek épp úgy érdekes lehet, mint azoknak, akik épp most készülnek értelmiségivé válni. Megmutatja a regény ennek a folyamatnak a nehézségét, sőt, talán a lehetetlenségét is. Kissé kiábrándultnak és keserűnek tűnhet, egyes kritikusok viszont épp a mű boldogságáról írnak. Azzal a felelősséggel is szembesít, mit jelent a társadalomról gondolkodni, a társadalom egyes csoportjaival tudósként, értelmiségi felelősséggel foglalkozni, és milyen lehetőség van egyáltalán a segítségre, tud-e egy kutató a munkájával bármit befolyásolni. Miért nem lehetséges ill. nehéz a társadalmi mobilizáció, milyen kulturális, kommunikációs szakadékok, miféle előítéletek tagolják a világunkat. Felveti a női szerepekkel kapcsolatos kérdéseket is. A regény akkor játszódik, amikor a mai diákok szülei voltak fiatal felnőttek, közvetlenül az ő születésük előtt. A regénybeli Zsuzsival kb. egyidősek reális időben mérve, tehát a szüleik közelmúltjába utazhatnak el.

A regény két fontos szereplője, Réka és Feri is egészen fiatal felnőttek, 20 év körüliek, mint az olvasók, hasonló személyes problémákkal. (Nem mellesleg a regény írója is egészen fiatal, ez is vonzóvá teheti a diákok számára a művet.)

A rejtvényfejtés izgalma miatt is ajánlom a művet. A történetek párhuzamosan és időben cikázva bomlanak ki, nagy olvasói figyelmet és játékos kedvet igényel már annak feltárása is, hogy kivel mi is történt pontosan és mikor. Ráadásul néhány történetdarabka többször is elmesélődik különböző szereplők nézőpontjából, de nem teljesen kézenfekvő, hogy ugyanazt a történetet olvassuk, ez is nyomozásra ad lehetőséget.

Nem állítható, hogy a regény olvasása merő szórakozás volna. Erős érzelmeket vált ki, melyek néha nem kellemesek. Kifejezetten kínos olvasni a megjelenő sznobéria, belterjesség, kicsinyesség és az üldözési mániás vagy nagyképű vagy önismeret-hiányos, tipródó, szerencsétlen szereplők széles köre miatt.

A műben megfogalmazott etikailag is értelmezhető problémák miatt az emberismeret, az etika, a társadalomismeret ill. filozófia tananyag részévé is tehetjük a művet ill. részleteit. Különösen izgalmas a műben említett, példaképnek tekintett két társadalomtudós, Bourdieu és Bauman elméletei felől olvasni, ill. ezen elméletek hatását, nyomait kimutatni a műben.

A végzős év időszorítása miatt megfontolandó, hogy már 11-ben tanítsuk esetleg. Körülbelül 6 tanórát azért rá kell szánni, és érdemes is rászánni a feldolgozására.

A szöveg magába szív, nem unalmas, ahogy a diákok mondani szokták: nem vontatott. Sok és sokféle esemény történik benne. Az egyes fejezetek szinte külön-külön is élvezhetőek.

III. Érettségi tételként

Irodalom:

Témakör: Mai magyar irodalom

Tétel: Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy c. regényének értelmezése

Feladatlehetőségek:

A) Mutassa be, hogyan ábrázolja a mű a különböző társadalmi csoportokat, és miként mutatja be a kulturális, kommunikációs szakadékot, az átjárhatóság lehetetlenségét!

B) Mutassa be a mű narrációját, időkezelését és értelmezze művilág heterogenitását/széttartását, sokféleségét mint a művilágot megteremtő poétikai eszközt!

C) Mutassa be a mű motívumait és metaforáit! Hogyan alakítják a művilágot?

Emberismeret, etika:

Témakör: Erkölcs és társadalom

Tétel: A peremen élők iránti társadalmi felelősség problémája

Feladat: Esetelemzés – Értelmezze a regény részletei alapján, mi a foglalkozása és mit kutat a kutató! Hogyan viszonyul az általa megfigyelt csoporthoz? Mi erről a véleménye a másik kutatónak?

Véleménye szerint kell-e, és hogyan kell „kutatni” a társadalom leszakadó, esetleg szélsőséges ideológiák iránt lelkesedő tagjait? Mi az értelme az ilyen vizsgálódásnak? Milyen erkölcsi felelőssége van egy tudósnak ezen csoportokkal szemben?

Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy c. regényének kijelölt részei:

234. o. „Feri haverjai mind…” – 235. o. „… játékszere a nála hatalmasabb erőknek.”

236. o. „Ispán eredetileg nem arra számított…” – 237. o. „… és a kismagnó azt is rögzítette.”

239. o. „Mosolyogni próbál…” az egész bekezdés

IV. A szerzőről

Mán-Várhegyi Réka fiatal író, ez az első regénye, amit többszöri nekifutásra, rengeteg próbálkozás után írt meg és véglegesített. Kiadói szerkesztő, filmforgatókönyvet és novellákat és egy ifjúsági regényt (A szupermenők) írt eddig. Első kötete egy novelláskötet: Boldogtalanság az Auróra-telepen. A művet a kritika igen kedvezően fogadta, a szerzőt mint nagy realista írót üdvözölte. A kötet címadó novellájából ismert e regény egyik szereplője, Bogdán Tamás. Az író Békásmegyeren is lakott, ő maga is első generációs értelmiségi, aki pl. szociológiát és kulturális antropológiát is tanult, és részt vett kutatásban. A regénybeli egyik szereplő neve is Réka, aki regényírással próbálkozik, és neki is két vezetékneve van. A sok életrajzi egyezés ellenére egyáltalán nem önéletrajzi mű a Mágneshegy, viszont az a tény, hogy írója belülről ismeri azokat a világokat, amikről mintázza a műbeli világokat, meglehetősen hiteles ábrázolást eredményez, ezért is kaphatja meg a realista címkét több kritikusától.

Tiszteletreméltó az a felelősségvállalás, másként nem tudom nevezni, amivel ez a regény megszületett, hisz írója a lehetetlent kísérli meg: olyan világokat mutat egy művön belül párhuzamosan, amelyek nem tudnak igazán egymásról, nem is érthetik a másikat, és nincs is átjárás közöttük. Az író által a regényében név szerint említett tudósok közül Zygmund Bauman képviseli azt az elvet, hogy az értelmiség legyen tolmácsa azoknak, akik nem tudják az érdekeiket érvényesíteni, akik kiszorulnak a világból, méghozzá valamiféle metaforikus nyelvet alkalmazva. Ennek a feladatnak talán egy szépirodalmi alkotás inkább meg tud felelni, mint egy tudományos munka. Ez a mű is egy ilyesfajta vállalás, mint ilyen, egyedülálló irodalmunkban, és akármilyen szinten is érti meg, aki elolvassa, az író már nem írt hiába.

A mű elnyerte az Európai Unió Irodalmi díját és a Déry Tibor-díjat is.

Két beszélgetés Mán-Várhegyi Rékával:

https://konyves.blog.hu/2019/05/12/man-varhegyi_reka

https://konyves.blog.hu/2018/06/09/man-varhegyi_reka_bekasmegyer_aszerint_valtozott_hogy_epp_mit_akartam_megirni

V. Ráhangoló feladatok

Nem kell minden feladatot elvégezni, bár logikusan egymásra épülnek, és segítenek feltárni a regényvilágot. De lehet ötlettárként is tekinteni az alábbi anyagra!

Javaslom, hogy állítsunk össze csoportokat már a feldolgozás elején, és végig a saját csoportjukkal dolgozzanak a diákok. Lehet differenciálni az érdeklődés (pl. társadalmi, lélektani, kapcsolati problémák iránt fogékonyabbak) illetve képességek alapján, vagy lehetnek heterogén csoportok is. A reflektáló rész egyéni feladatait házi feladatnak is lehet adni. A tanulókat pedig (akár osztályzattal is) bármelyik feladat elvégzésekor lehet értékelni.

A feladatokhoz nyilván használhatják a diákok az okos telefont, az internetet és a regény teljes szövegét a kereséshez. A jelentésteremtő rész feladatainak megoldásai a regény elemzésében benne vannak.

1. Munkaforma: csoportos

Eljárás: pletykajáték majd időrendbe sorolás és nézőpontváltás

Feladat:

a) Üljetek körbe! Válasszatok ki valakit a csoportból, aki a többieknek hátat fordítva ül a körben, azt játsszuk, hogy ő most nincs itt. Mindenki meséljen el egy rövid történetet, amit az illetőről tud, vagy amit vele együtt élt át. Fontos betartani azt a szabályt, hogy csak kellemes, jó vagy vicces, de nem sértő vagy a másikat rossz színben feltüntető emlékeket lehet megosztani.

b) Ezután forduljon vissza a „főszereplő”, és együtt próbáljátok időrendbe állítani a történeteket! Nehéz volt vagy könnyű? Miért?

c) Ezután a „főszereplő” válasszon ki egy történetet az elmeséltek közül, amelyikre nagyon másképpen emlékszik, de legalábbis mást tartott belőle fontosnak, máshová tenné a hangsúlyokat, és mesélje el! Ha ilyen nincs, akkor legalább fogalmazza meg a saját érzéseit az elhangzottakkal kapcsolatban!

Fogalmazzátok meg, milyen különbségeket tapasztaltatok és miből adódhat ez!

Milyen tapasztalatokat adott ez a játék?

A csoport minden tagja lehet témája a pletykálkodásnak, ez a csoportkohéziót is erősíti.

2. Munkaforma: első körben egyéni, majd csoportos

Eljárás: címmeditáció pókhálóábra segítségével

Feladat: Írjuk a lapunk közepére ezt a szót: MÁGNESHEGY! Mi jut erről eszünkbe? Mindenki írjon legalább 4 asszociációt, majd a csoport beszélje meg a leírtakat!

VI. Jelentésteremtő feladatok

1. Történetek a regényben

Munkaforma: csoportos, a közzététel frontális

Eljárás, módszer: mozaik elvű csoportmunka majd közzététel, történet-helyreállítás idővonallal

Feladat: A történet rekonstruálása

a) Rekonstruáljátok a regényben elhangzó történetmorzsák alapján az egyes szereplők történeteit! Egy csoport egy szereplőt vizsgáljon! Helyezzétek el egy idővonalon az eseményeket (1-2 kulcsszóval adjatok „címet” nekik) dátumozva! Minden csoportnak legyen ugyanakkora a vonala 1999. májustól 2002 szeptemberig és a mértékegység legyen egy hónap=10 cm! Csomagolópapíron dolgozzatok különböző színekkel, majd tegyétek a falra szorosan egymás alá a lapokat!

A) Réka – kék; B) Enikő – piros; C) Bogdán – fekete; D) Feri – zöld; E) Regina – sárga; F) Márta (esetleg mellette Zsóka is) – lila

b) Miért bontja fel az időrendet, és miért „osztja szét” két elbeszélő között az események felidézését az író? Milyen logika érvényesül Réka E/1 szövegeiben? Mit tud az egyik és mit tud a másik elbeszélő? Nem kell összefüggő szöveget írnotok, de felsorolásotokban törekedjetek alapos, teljes válaszra!

c) Miért éppen ők a regény választott szereplői? Tipikus figuráknak gondoljátok őket? Ha igen, milyen társadalmi csoport, réteg jellegzetes képviselői? Ha nem, akkor mi a válogatás alapja?

Érveljetek véleményetek mellett!

2. Problémák a regényben

Munkaforma: egyéni majd csoportos

Eljárás: ötletgyűjtés, megvitatás

Feladat: Gyűjtsetek problémákat a regényből! Írjatok kétféle listát:

a) Olyan problémák halmaza, amit nem értettetek, számotokra okozott problémát olvasás közben vagy utána, azaz a mű megérthetőségének problémái

b) Olyan problémák, amiket a mű szerintetek témává tesz: társadalmi, lélektani s egyéb területeken

Összetalálkozik-e ez a két halmaz? Próbáljatok egymásnak segíteni a problémák megfogalmazásában, és a megértésben, megoldásban is, azaz vitassatok meg most csak röviden a csoporttagok által javasolt 1-1 problémát!

3. Szellemi hatások a regényben

Munkaforma: csoportos (Az egyes irányzatokat, szerzőket csak egy csoport vizsgálja)

Eljárás: tudományos kutatás majd közzététel poszteren; módszer: mozaik elv – minden csoport mással foglalkozik, majd átadják egymásnak a tudást

Feladat:

a) Nézzetek utána azon az idegen szavak jelentésének, amelyeket nem értettetek, de zavart a szöveg pontos megértésében!

b) A regényben több hatás, irányzat, tudós is említve van. Nézzetek utána az interneten és/vagy szakkönyvekben a következő irányzatoknak, műveknek, embereknek, írjatok magatoknak jegyzeteket róluk:

Margaret Cavendish, Virginia Woolf, feminizmus/feministák, posztmodern, Woody Allen és a Zelig c. film, Zygmund Bauman, Pierre Bourdieu, cigánykutatás, new age

c) Minden csoport válasszon a maga által megvizsgált szerző/irányzat jellegzetességéből 2-3 lényeges vonást, amik szerintetek a regényben megjelennek, hatottak. Fogalmazzátok meg pontosan ennek a hatásnak a lényegét, keressétek meg azt a részt a műben, ahol látható az a hatás. Azaz kapcsoljátok össze a kutatott szerzőket, irányzatokat egy a regényben megjelenő karakterrel, helyzettel, problémával! Esetleg konkrét szövegeket is keressetek állításotok alátámasztására! (Legyen munkamegosztás a csoporton belül!)

Társítsátok a 2. feladatban megfogalmazott probléma valamelyikével is a hatásokat!

4. Misztikum/szürreális világ/mágikusság a regényben

Munkaforma: egyéni és csoportos

Eljárás: megbeszélés, eszmecsere

Feladat: A szerző és néhány kritikus is használja ezeket a szavakat a békásmegyeri helyszín, a Mágneshegyről szóló furcsa mendemondák és az óriási álombéli nyúl értelmezésekor.

a) Keressétek meg azokat a szöveghelyeket, ahol ilyen furaságok vannak a regényben!

Hogyan függ össze ez a „mágikusság” a regény Békásmegyeren megjelenő társadalmi csoportjával? Kik ők, hogyan jellemeznétek ezt a csoportot, ezt a szeletét a társadalomnak?

b) Nézzetek utána a szakirodalomban, mit jelent a mágikus realizmus, és mit a szürreális ábrázolás! Készítsetek jegyzeteket!

c) Véleményetek szerint ez az irányzat jellemző-e erre a regényre? Vegyétek sorra az ismérveket, és keressetek rá példákat a műből vagy cáfoljátok ezt a feltevést!

d) Értelmezzétek a Mágneshegyet, Békásmegyert és a nyulat mint metaforákat, szimbolikus motívumokat! Milyen jelentéseket tudtok kapcsolni hozzájuk?

e) Milyen a regény által felvetett problémákkal lehet ezeket összekapcsolni?

5. Az elbeszélés hangvétele

Munkaforma: csoportos, a csoporton belül más-más idézettel dolgoznak a diákok, majd megbeszélik

Eljárás: poétikai eszközök, esztétikai minőségek azonosítása

Feladat: olvassátok újra a szövegrészeket, egy embernek csoportlétszámtól függően kb. 3 jut! Mi a közös ezekben? Milyen poétikai eszközt használ az író és milyen hatást kelt ez az olvasóban, milyen minőséget teremt? Hogyan képes ezzel az eszközzel értékelni az elbeszélő, vagyis milyen a viszonya az általa ilyenformán bemutatott valósághoz?

Oldalak: 43., 63., 67., 143., 146., 149., 166., 203-205., 211., 259., 264-265., 331-332.

6. Álom, belső képek, tudat

Munkaforma: egyéni majd csoportos

Eljárás: close reading, „álomfejtés”, metaforaértelmezés

Feladat: Válasszátok ki az egyik nagy álomjelenetet a műből (Feri álma: 245-től vagy Réka álma: 173-tól)! Olvassátok újra szoros olvasással! Értelmezzétek pontról pontra, mit jelenthet ez az álom a szereplő életében, mit magyaráz meg a korábbi és álom utáni tetteiből. Réka álmának motívumai közül válogassátok ki a fontosabbakat, esetleg csoportosítsátok őket!

7. Szereplőelemzés, kapcsolatelemzés

Munkaforma: csoportos írás majd frontális felolvasás

Eljárás: levélírás

Feladat:

a) Írjatok levelet a megadott szempontok alapján, majd „küldjétek el”, azaz olvassátok fel mindenkinek! A szereplőt reprezentáló csoport (amelyik az ő nevében írt) értékelheti egy-két mondatban a levél tartalmát és stílusát: igaznak, találónak tartja-e önmagával kapcsolatban, kikéri magának, szíven ütötte stb.

A) Enikő ír Bogdánnak a kapcsolatukban tapasztalt nehézségekről, és Bogdán önmagához és az emberekhez való viszonyáról

B) Bogdán ír Rékának arról, mit akart tőle voltaképpen, mit érzett iránta, mit gondol róla és miért nem vállalta fel a kapcsolatukat

C) Réka ír Enikőnek arról, hogy érezte magát az egyetemen, milyen nehézségei voltak, milyen hatással voltak rá Enikő órái, miért kellett feladnia

b) Találjatok ki még más lehetőségeket is! Ki írhatna még kinek és miről ebben a regényben? Milyen elvarratlan szálak, feldolgozatlan történetek, ki nem beszélt problémák hálózzák be a szereplők viszonyait?

8. Sorselemzés

Munkaforma: csoportos vagy frontális

Eljárás: Villamosszék

Feladat:

a) Vállalja valaki Réka szerepét. Üljön középre! A többiek tegyenek fel neki kérdéseket főként arról: mit miért tett vagy nem tett, mit hogyan gondolt az egyes helyzetekben! (Pl. miért ment bele Bogdánnal a viszonyba, miért költözött haza, miért nem mesélt tovább, mit érzett az egyes helyzetekben, milyen nehézségei voltak, hogyan érez a többiek iránt?) Ha valaki más, mint a középen ülő is szeretne válaszolni Réka nevében az épp elhangzott kérdésre, felszólíthatja „Rékát” arra, hogy cseréljenek. A körben ülők jóváhagyják vagy elutasítják ezt a lehetőséget.

b) Vállalja valaki Enikő vagy Feri vagy Bogdán szerepét. Válasszatok annak megfelelően, melyik szereplőt akarjátok jobban megérteni. A feladat ugyanaz.

9. Értelmezési lehetőségek I.

Munkaforma: csoportos (A-D csoport)

Eljárás: címkézés, érvelés

Feladat:

a) Kis kártyákon „címkéket” olvashattok, amelyeket igaznak, jellemzőnek vagy hamisnak ill. nem jellemzőnek tarthattok erre a regényre. Válasszatok ki egy ilyet és egy olyat és gyűjtsetek/írjatok érveket mellettük és ellenük.

A) a feminizmus regénye, a felnőtté válás regénye, beavatás-történet, a zárt univerzumok regénye, a kiszolgáltatottság és elnyomás regénye, a végsőkig megosztott társadalom regénye, a mobilizáció lehetetlenségének regénye, az élethazugságok regénye, a kudarcok regénye, az értelmiségi létezés regénye

B) önreflexió, önreflexió hiánya, családi minták továbbélése, önismeret, belterjesség, sznobéria, kisszerűség, elfojtott vibrálás, gyanakvás és leleplezés, ezotéria

C) töprengő melankólia, rideg és fullasztó, ironikus távolságtartás, rezignált derű, kesernyés humor, szatirikusság, elrajzolt társadalomábrázolás, túlzás, groteszk tükör

D) realista regény, disztópikus regény, mágikus realista regény, mozaik-regény, nem-regény, feminista tézisregény, posztmodern irányregény

b) Olvassátok el a többi csoport címkéit is! Hogyan tudnátok összehangzóan párosítani, egymáshoz illeszteni a címkéket? Mi a közös a C csoport címkéiben? Mi a közös a D csoport címkéiben?

VII. Reflektáló feladatok

1. Értelmezési lehetőségek II.

Munkaforma: egyéni

Eljárás: kreatív írás: árnyékfejezet írása vagy saját elbeszélés írása

Feladat:

a) Írj egy árnyékfejezetet, ami „kimaradt” a regényből! Réka természetesen egyes szám 1. személyben ír. Bármelyik szereplő további sorsát, vagy a regény ideje alatt történt, meg nem mutatott életeseményét megírhatod. Használj föl esetleg motívumokat a regényből!

b) Írj egy szatirikus vagy ironikus szöveget a környezetedben élő társadalmi csoportról! Használd a regényben is alkalmazott „felsorolós” ábrázolást!

2. Értelmezési lehetőségek III.

Munkaforma: egyéni

Eljárás: elemző, érvelő írás

Feladat: Írj rövid véleményesszét vagy ötletszerű, szabad szöveget mindarról, amit a regény hatására gondolsz a magyar valóságról/a magyar értelmiségi létezésről/a szegénységben, tudatlanságban élő, marginalizált csoportokról!

VIII. Számonkérés, házi feladatok

1. Írj értelmező feleletvázlatot a regényről! Térj ki minden olyan fontos sajátosságára, amit az órákon megbeszéltetek, amivel foglalkoztatok, és tartalmazza a saját véleményedet is!

2. Tervezz borítót, ami a regény más motívumát, motívumait használja föl! (Nem a nyulat.)

3. Rajzolj illusztrációt egy általad választott jelenethez! Fejezze ki a regény értékrendjét, hangvételét az ábrázolásod!

4. Keress az interneten egy kritikát a regényről! Olvasd el, majd írj a kritikáról kritikát! Domborítsd ki, az írás melyik állításával értesz egyet és melyikkel nem. Érvelj a saját álláspontod mellett!

5. Írj recenziót az iskolai elektronikus újságba, vagy a saját blogodon ajánld a regényt a többieknek!

6. Írj fülszöveget a regény következő kiadásához! Olyan jellegzetességeket domboríts ki, amik miatt szerinted a kortársaid megvásárolnák ezt a regényt a könyvesboltban!

7. Készíts kiselőadást a regényben megemlített valamelyik művészről vagy tudósról vagy irányzatról!

8. Készíts vázlatos kutatási tervet, amelyben kulturális antropológusként a regényben bemutatott értelmiségi körről vagy szociológusi körről végeznél egy kutatást. Mi mindent vizsgálnál? Pl: kulturális szokásaik, érintkezésük egymással, világképük, preferenciáik stb. A megközelítés lehet ironikus. Megcsavarhatod a helyzetet azzal, ha a békási kopaszok a kutatók, és az ő fejükkel gondolkodsz.

9. Olvasd el a szerzővel készített beszélgetéseket. Kérdezd most te a szerzőt! Írj olyan fontos kérdéseket, amit feltennél neki e regényével kapcsolatban!

IX. A regény elemzése

1. Cím, borító, mottó

Cím – Mágneshegy: egy hegy, ami vonz, nyílván valamiféle metafora lesz a műben, bár először csak a 10. fejezetben olvasunk róla (238.) Talán kicsit túlgondolják a kritikusok: azért ez, ill. Békásmegyer, ahol a hegy – inkább domb – áll, nem egy mágikus realizmus által megrajzolt helyszín, jóllehet önmagánál többet jelentő motívum a műben. Mindannak a nyomorú bezártságnak a szimbóluma, ami miatt a társadalmi mobilitást úgyszólván lehetetlen megvalósítani. A forrásokban szűkölködők - ahogy Bauman, a regényben megidézett, jeles szociológus írja - szembesülnek a fogyasztás világának kegyetlen arcával, az elnyomással, manipulációval, a hatalommal. Ahova születik az ember, az a szokásrend, habitus nagyban meghatározza életmódját és gondolkodását, nem tudja az egyén függetleníteni magát ezen hatásoktól, ahogy ezt a regényben megidézett másik nagy társadalomtudós, Bourdieu véli, és ez újratermeli az objektív struktúrákat. Ennek a meghatározottságnak jelképe ez a visszahúzó erő, ez a mágnes, amely nem enged elmenni, de még másképp gondolkodni sem. Réka megpróbál máshová beilleszkedni, de nem tud. Feri pedig a gondolatainak a foglya marad. (Erre még később visszatérünk.)

Borító – Homokszínű, egyforma négyzetek és egy óriási testetlen nyúl, amelyet csak a kicsi négyzetek környezete jelenít meg, se körvonala, se tartalma, se színe nincs, bizonyos, hogy nem csupán egy egyszerű tenyészállat vagy hobbiállat a műben, ahogyan első megjelenésekor nevezik. (10. f. 241.) A kicsi, homokszínű négyzetek az egyforma kockaházakat idézik Békásmegyeren, a nagy nyúl pedig Feri lelkiismerete és valamiféle üldözési mániájának megtestesülése, amely a marginális létezésben az irányító fenyegetettséget, a kiszolgáltatottságot jeleníti meg, ugyanakkor egy önmegváltó, segítő figura is. Erre is visszatérünk később.

A mottó sokat elárul a mű indíttatásáról, elhelyezi önmagát a kulturális kontextusban, talán kicsit ars poétikusnak is tekinthetjük. Virginia Woolf: Saját szoba c. esszéjéből való, amit a feminizmus egyik alapműveként tartanak számon. Nem egyszerűen a női egyenjogúság problémájáról szól, hanem ezen belül a nőírók helyzetét, irodalmi jelenlétét is vizsgálja elemző okossággal és könnyed hangvételben. Mindezek mottóként azt sugallják, a szerző egyetért az esszében foglaltakkal és annak szemléletét és stílusát is magáénak érzi. Emellett egy különös részt ragad ki belőle egy kevésbé ismert, angol hercegnőről, Margaret Cavendishről szólót. A 17. században élt író és filozófus az egyik első sci-fi szerzője (The Blazing-World). Műveiben megkérdőjelezte a társadalom nőkről alkotott véleményét, különc életmódja és viselkedése miatt Mad Madgenek hívták, és Woolf is ezt emeli ki a magány és lázadás alakjaként mutatva fel íróelődjét. Aki tehát nőként szembemegy a társadalom normáival és még ráadásul írásra is adja a fejét, azt bogaras különcnek tartják. Ugyan mi változott a 21. századra, ha ez a két szerző ill. művük még mindig mottóként szolgálhat egy kezdő regényírónak?!

Ez a felütés egyszerre keserű és ironikus. Hangulatba hozza az olvasót, ugyanakkor arról is tudósít, hogy a feminista nézőpont fontos lesz ebben a könyvben.

2. Cselekményelemek: idő

A regényidő kb. 3 év 1999 nyár elejétől 2002 szeptemberéig tart. A regény néhány ember egy rövid életszakaszáról, kicsit több, mint 3 évéről szól, amely idő alatt keresztezték egymás útjait, érintkeztek, hatást gyakoroltak a másikra. Van, akinek élettörténetéből, családi és egyéb viszonyaiból, értékrendjéből és jelleméből többet látunk, van, akiéből kevesebbet. Az arányok, a választás, a kidolgozottság mértéke esetlegesnek tűnhet, ám az biztos, hogy mindannyiuk életében fordulat következik be.

3. Cselekményelemek: szereplők

A főbb szereplők: Réka 19-20 éves, békásmegyeri, a mű első részében kollégiumban élő szociológus hallgató, első generációs értelmiséginek készül. Tanulja az új közeg (főváros, tudományos élet, másfajta emberek és életmód) szabályait, próbál megfelelni, idomulni. A 7. fejezetben, amelyben egy hosszú álomleírásban épp az identitásával, helyzetével, beilleszkedésével küzd, ezt gondolja: „…olyan vagyok, mint a Zelig című Woody Allen-film főszereplője, aki kaméleonként idomul a környezetéhez” (170). Szeretne hasonulni, nagy erőket mozgósít, hogy többet tudjon, képezze magát, és igazi értelmiségi legyen. Vágya pl. így is megjelenik az 5. fejezetben: „Delejes érzés önt el. Soha nem gondoltam rá, hogy ilyen jóleshet, ha az embert egy szép budai zsidó nő lányának nézik. Olyan szívesen bólintanék, olyan szívesen mondanám, hogy igen, az ő lánya vagyok, és én is itt lakom, ezen a Vérhalom nevű téren … De azt nem lehet, mégsem hazudhatok.” (138) A regény egy pontján feladja, hazaköltözik Békásmegyerre. A regény tehát az ő beavatás-történeteként is olvasható. Hogy sikeres vagy sikertelen-e, és hogy mibe is avatódik be végül Réka, az nézőpont kérdése.

Bőrönd Enikő a harmincas évei elején járó igazi értelmiségi (művész, tudós, orvos) családból származó szociológus, szintén keresi önmagát a tudomány területén is: mit és hogyan kutasson, milyen könyvet írjon; és a saját énjét is keresi: szeretné tisztázni, ki is ő, milyen ember, viszonyát anyjához, férjéhez és önmagához. New York és Budapest között, szerelmek és lakások között folyton úton van, talán ezért is lehet ilyen beszélő neve: hurcolja a terheit mindig magával. A feminizmus meghatározza a gondolkodását, de nem tudatosan feminista. Valamiféle karakterfejlődésen megy keresztül.

Bogdán Tamás bajai születésű, negyvenes éveiben járó, első generációs értelmiségi, a személyes kapcsolatokon alapuló, interjúvolós kutatás híve, unalmassá vált házasságából kilépve állandóan szexuális kalandokba bonyolódik. Látszólag elismert szociológus. Látszólag megértő az emberekkel, valójában önmagát sem igen érti. A nőket elcsábítandó trófeáknak, saját vágyai kielégítésére, saját férfiasságának bizonyítására tulajdonképpen „használja”, nem tudatosul benne, hogy az egyetemen tanító státusza hatalommal is jár, visszaél ezzel, amikor behálózza Rékát. Nem elvetemült figura, csak nem éppen az erkölcs bajnoka. Nem érti önmagát sem, hogyan akarhatna akkor másokat tisztán látni? Jellemző a regénybeli egyik utolsó mondata: „Mi az isten történik velem?” (346)

Márta, Enikő anyja ötvenes évei végén tartó sikeres fogorvos, akitől Enikő szabadulni akar a lehengerlő modora miatt, valójában ő is küzd önmagával, saját nőiségével. Végül önsegítő csoportot szervez.

Zsóka Márta sikertelen, ötvenes, pancser húga, Renée az anyukájuk, aki viszont sikeres író, majdnem nyolcvan éves.

Feri békásmegyeri középiskolás szkinhed Bogdán távoli rokona, kutatásában fontos szerepet játszik.

Regina vidéki harmincas szociológusnő, irigy Enikőre, mert ő sosem lehet olyan átütő személyiség és eredeti tudós, sok, számára fölöslegesnek vélt munkát végez, közben nem veszi észre, hogy az elmélete és a saját gyakorlata, az emberekhez való viszonya ellentétben áll egymással, reflektálatlan és harsány.

Több értelmiségi, egyetemista és békásmegyeri szereplő is van még, valamint családtagok.

A szociológus szereplők az értelmiségi létezés és hierarchia egyes szintjeit képviselik, a két fiatal főszereplő egymás tükörképei: egyik két év után otthagyja a budapesti világot és hazaköltözik, a másik elhagyja Békásmegyert, hogy történelem szakos legyen. Egyéb párhuzamba állítható motívum ill. tükörszereplő, tükörsors is található a műben.

Nincs főszereplő, mert a regénynek valójában a két társadalmi csoport a két főszereplője. A történetmozaikokból kell megalkotni az olvasónak e két kulturális közeg jellemzőit.

4. Cselekményelemek: helyszínek

A legtöbb fejezet Budapesten, realisztikusan megrajzolt értelmiségi közegben játszódik. A másik fő helyszín Békásmegyer, amely nem teljesen hasonlít a Budapesten valóban megtalálható ilyen nevű helyre. Egy zárt világ saját szabályokkal. A szerző is használja rá egy interjúban a szürreális és a disztópikus jelzőt. Kicsit félrevezető ez a minősítés. Az itt lakók csak engedéllyel hagyhatják el a telepet – ez kissé furcsa, de a Kádár-rendszerben valóban létezett a kényszerlakhely-kijelölés, erre utal Feri apja, akit valami stikli miatt küldték oda, ami nem volt jogos. Az itteniek lényegében prolik, „senkik”, a társadalom perifériájára szorultak, akik a saját érdekeiket nem képesek érvényre juttatni, nem képesek helyzetükből kimozdulni. De nem önmaguk miatt nem képesek, hanem mert egy ilyen helyzetből nem igazán lehetséges. Ennek a metaforikus megjelenítése lehet a bezártság. Ennek a világnak saját szabályai vannak, amelyek nem engedik, hogy elfelejtsék őket. Ennek jelképe a címadó Mágneshegy, ami delejes kisugárzásával befolyásolja a lakókat, visszahúzza, aki elkívánkozik (Réka), és a tudatmanipuláció jelképévé nő. Persze, lehet disztópikusnak meg szürreálisnak is nevezni, de véleményünk szerint az nem fog közelebb vinni bennünket a mű világának valódi megértéséhez.

5. A fejezetre tagolás szempontjai

A 15 fejezetből az 1-12-ben bizonyos szabályosságot mutatva váltakozik a fókusz és az elbeszélő személye: minden páratlan fejezetben Réka az egyes szám első személyű elbeszélő/főszereplő, minden páros fejezetben az elbeszélő egy hagyományosnak tűnő, mindentudó jellegű, egyes szám harmadik személyű narrátor. Főleg két szereplő sorsát ismerjük meg: Bőrönd Enikőét és Bogdán Tamásét, egy fejezetben Enikő anyja, Márta a főszereplő, egyben még Feri, Bogdán távoli rokona is fontossá válik. Ezután a 13-15. fejezetekben a harmadik személyű elbeszélő változatlan marad, de a 2. fejezetben megismert, addig mellékszereplőnek hitt, vidéki szociológus, Regina a főszereplő a 13. fejezetben, a 14-ben újra Bogdán és Feri, majd Regina és Enikő együtt, Réka teljesen eltűnik.

A fejezetek anekdotaszerűek, szinte önmagukban is megállnák a helyüket: egy-egy helyzetkép életünkről. Nem időrendben követik egymást a sztorik. A logika más: Enikőt és Bogdánt akkor és úgy ismeri meg az olvasó, amikor és ahogyan Réka. Csak ezután, a 2. fejezetben tudjuk meg Enikőről, honnan érkezett kb. egy évvel az első fejezet előtt és miért, és a negyedikben azt, ki is Bogdán. Réka történetében végig érvényesül az időrend: az 1. 3. 5. 7. 9. 11. fejezetek szigorúan sorrendben vannak, bár kihagyásos a mesélés, 2000. május végén kezdődik és 2001, decemberéig tart. Az E/3-as szövegrészek is viszonylag időrendben követik egymást, csak a 10. (kulcs)fejezet ugrik vissza időben korábbra, mintha utólagos magyarázatként szolgálna az Enikő és Bogdán kapcsolatában beállt változásra, ill. megelőlegezné Réka döntését, amelynek okai nincsenek kimondva. Rövidebb részletekben máshol is találkozunk visszatekintő elbeszéléssel. A nehézséget az okozza, hogy a Réka által elmesélt történetekben is ugyanazok a szereplők, mint a külső narrátor által elmeséltekben, csak más időpillanatban látjuk őket Réka életében, mint a „saját” fejezeteikben, ezért tűnik össze-vissza ugrálásnak az időben a cselekményvezetés. Mindenesetre az olvasónak ki kell raknia a szereplők történetkockáiból az időbeli folytonos történetet, ahogyan meg kell alkotnia a szereplők jellemrajzát is a mozaikokból.

Úgy is olvasható az egész, mint Réka regénye 1-11-ig, a többi fejezetben pedig azt közli velünk a külső nézőpont, amit Réka nem tudhat a világáról, így ez a tudás nem is lehet rá hatással, amiből ő kimarad.

6. Fejezetrend

Egy rövid áttekintő fejezetrend segít eligazodni. Az E/1-es, Réka-fejezetek félkövérrel vannak szedve:

1. f. 2000. május vége Réka első éves szociológus hallgató élete első konferenciáján

2. f. 1999. nyár Enikő hazajön Budapestre New Yorkból a férjétől nagy szakmai tervekkel

3. f. 2000. november Réka másodéves, Enikő óráira jár, „összejön” Bogdánnal

4. f. 2000. augusztus az elvált Bogdán lányával, aki 10 éves, neje vissza akar költözni Bajára

5. f. 2001 tavasza Réka és Bogdán egy értelmiségi összejövetelen – viszonyuk titkos, Enikő terhesen megjelenik ott

6. f. 2000 augusztus Enikő újra hazajön New Yorkból, anyjánál lakik, megismerjük nagynénjét, Zsókát és nagymamáját , Renéet

7. f. 2001 március Réka küzd önmagával, hosszú álomleírás

8. f. 2000 június Márta története a maga démonaival

9. f. 2001 június Réka munkába lép Békásmegyeren a munkaügyi központban, egy lánnyal verekszik

10. f. 1999 december Bogdán és Enikő Békásmegyeren kutatnak, Ferit is megismerjük

11. f. 2001 december 31. Rékáról kiderül, hogy végleg otthon

12. f. 2002 május Enikő lánya, Zsuzsi kb. egy éves, Enikő tanít újra az egyetemen, találkozik Ferivel is

13. f. 2000 május Regina filmeseket fogad a menekülttáborban majd pesti buliban Bogdánnal, Enikővel

14. f. 2002 május Bogdán konferenciát szervez, Ferivel találkozik, a volt nőinek szelleme kísérti

15. f. 2002 szeptember Enikő és Regina egy olaszországi konferenciára utaznak együtt

Jól látható tehát, hogy epizódokat látunk a szereplők életéből. Egyes részleteket egész pontosan és alaposan bemutat az elbeszélő (mindkettő), másokat, talán még fontosabbakat is, homályban hagy. Mi lehet ennek a döntésnek az oka?

Életünkben is sokszor nem a legfontosabb eseményekre emlékszünk a legrészletesebben. Néha kicsi, jelentéktelennek látszó dolgok valamiért jobban megmaradnak, lehet, hogy nem is tudjuk eldönteni, mi volt meghatározóbb élmény a másiknál. Ráadásul a regény nem teleologikusan, nem célelvűen épül fel. Nem aszerint „válogat” a lehetséges, elmesélhető életsztorik között az elbeszélő, hogy mi mennyire löki pl. a Réka nevű szereplőt a végső döntése felé. Az olvasónak kell megalkotni, konstruálni az egyes szereplők sorsát, motivációikat annyi információból, amennyi rendelkezésre áll, tulajdonképpen épp úgy, ahogy az életünkben is: nem mi döntjük el, kiről mennyit tudunk, és ez alapján vagyunk kénytelenek megérteni, véleményt kialakítani és viszonyulni embertársainkhoz. Sokszor az is igaz, hogy nem is tudjuk pontosan, mi történt voltaképpen velünk, nem tudunk rálátni a saját helyzetünkre, vagy értelmezni a tetteinket, a döntéseinket. Pl. amikor Réka önkéntelenül másként kezd viselkedni Bogdánnal, amikor megtudja, hogy a férfi az egyetemen tanít, a lány teste dönt (21). Miért kap jelentőséget egy kövér ember a repülőn vagy egy sarokkanapé egy ismeretlen lakásban? Nem tudható, milyen benyomások hogyan formálják az életünket, mivé alakulnak bennünk. Huber Zoltán kritikájában meg is jegyzi, hogy a mindent magyarázó, elrendező metanarratíva hiánya miatt az olvasó folyamatosan felülvizsgálja és újraalkotja az értelmezési kereteit. Kőszeghy László recenziójában pedig rávilágít, hogy „megszokott narratíváink csupán konstrukciók, amelyek könnyen kikezdhetők.”

Visy Beatrix a regényről írva kijelenti, hogy nem erősítik a regény kohézióját a feltűnő és eltűnő szereplők. Ám szerintünk a kohézió valószínűleg egyáltalán nem ezen múlik.

A kiválasztott történetek természetesen nem teljesen esetlegesek, nagyon is tudatosan mutatja meg az író két elbeszélőjének segítségével azt a (legalább) két világot és jellegzetes figuráit, amelyek a regényben találkoznak.

7. Az elbeszélőkről

Ketten vannak, hangjuk ugyanakkor nem válik el, nem különbözik a beszédmódjuk, a stílusuk. Minthogy a harmadik személyű elbeszélő is gyakran belülről ismeri szereplőit, azoknak gondolatait, érzéseit, és függő beszédet alkalmaz, ill. az első személyű elbeszélő sem tud mindent saját magáról, nem biztosan érthető, miért vannak így ők ketten. Visy meg is fogalmazza értetlenségét: mi a személyváltás, elbeszélői nézőpontváltás jelentősége, ha nincs egyéni színezetük. Imént már említettük, hogy a Réka-fejezetekből összeálló Réka-történetben fontos, hogy ő mennyit ismer ebből a világból, ezért különíti el ezeket a részeket az író. Véleményem szerint a két elbeszélő a két világot is képviseli, amelyeket a mű megjelenít. Azt a két világot, amely nem beszélhető el egyazon nézőpontból, és amely két világ nem tudhat egymással kommunikálni, bár az első személyű elbeszélő is a szociológus-világ nyelvét használja, de csak annyit tud ezzel a nyelvvel elmondani, ami megérthető annak a világnak a számára is. Konkrétan azokat az élményeit meséli el Réka, amik ott estek meg vele. A Réka-elbeszélések tehát addig tartanak, és annyit mesélnek el „Rékából”, amíg és amennyit Réka még el tud azon a „nyelven” mesélni, amit értelmiségi-palántaként elsajátított, ameddig és amennyire egyáltalán megérti, hogy mi történik vele, addig beszél az életéről és a gondolatairól. Ezután még az álmait írja le, de nem értelmezi azokat, majd két fejezetben kizárólag arról tudósít, hogy mi történik vele: hova megy, hogyan verekszik, mit eszik – azaz részben teljesen érdektelen eseményekről, részben a békási világ olyan részleteiről, ami látszólag megérthető egy bármely ember számára, pl. a verekedés tényét és lefolyását, de az okát nem! Majd végleg elveszítjük a regényből, amikor visszaszívja a régi élete. Nem véletlen, hogy arról számol be egy helyen, hogy regényt ír, de nem tudja eldönteni, hogy első vagy harmadik személyben írjon-e. Mert nem tudja, milyen mértékben azonosuljon az elbeszélő az ábrázoltakkal. Ez párhuzamba állítható azzal, hogy Réka nem tudja azt sem, hogyan azonosuljon az új identitásával. Belül van, vagy kívül ezen a budapesti világon.

A harmadik személyű elbeszélő egyrészt a budapesti értelmiségi világot mutatja be, másrészt ennek a világnak a kutatói nézésével, értelmezésében a másik, békásmegyeri világot – ahogyan ők látják azt, amennyit megértenek belőle, amennyi ebből egyáltalán elbeszélhető. Feri víziói és agyrémei, összeesküvés-elméletei pedig épp ennek a (értelmiségi/budapesti) világnak a nézőpontjából látszanak összeesküvés-elméletnek. Ekként érthetőek meg ama másik világ játékszabályai, hogy szinte már nem is találják/találjuk reálisnak. Feri céloz is erre: csak az értheti meg, aki átéli, aki belül van. „Csak az hiszi el, akivel megtörténik.” (334) Feri tudja, hogy valaki üldözési mániának hívja, amit a Mágneshegyről gondol, de „A valóság ennél sokkal szomorúbb.” (334) Maga Feri sem érti azt a világot, amely befogadni igyekszik (mint előtte Rékát): „…mintha a beszélgetőpartner hirtelen idegen nyelvre váltana.” (334)

Tehát nem az elbeszélői hang különbözősége mutat rá a két világ különbözőségére, hanem az, hogy az egyiket realisztikusan látjuk, realistán van ábrázolva, a másikat meg furának látjuk, érthetetlennek, és a saját, korábbról már ismert szavainkkal akarjuk megérteni, mint pl. disztópia, szürreális, mágikus realizmus, üldözési mánia, misztika, ezotéria stb. Ezzel a gesztussal tesz radikális különbséget a két közeg között az író, véleményünk szerint sikeresen.

8. A regény alaptémája: a kulturális különbségek áthidalhatatlansága

A mű nem törekszik valamiféle „extenzív totalitásra” (a lukácsi marxista esztétikának a kritikai realista regénnyel szemben támasztott követelményének teljesítésére), hanem csupán két társadalmi réteget, csoportot mutat be, de talán nem pusztán szociológusokat és elzárt telepen élőket ismerhetünk föl bennük, hanem metonimikusan, szinekdochéként, azaz részben az egészet látva kiterjeszthetjük olvasatunkat egyfelől általában az értelmiségre, másfelől általában a társadalom minden nem-kedvezményezett rétegére. És valóban „csak” ennyiről szól, és ez elég is a fent már vázolt probléma kibontására: a kulturális különbségek áthidalhatatlanságának bemutatására. A regény a társadalmi csoportok közötti hasadás léptékét jelzi, mintha – ahogy Visy Beatrix írja – elmaradt volna a rendszerváltás.

9. A regényben ábrázolt társadalmi, kulturális csoportok

Az egyik csoport tehát a szociológusok, az értelmiség világa, a konferenciák, egyetemi szemináriumok világa, amelyek keretében igyekeznek feltárni a kor és az ország működésének sajátosságait. Tiszteletre méltó vagy csupán karrierépítő szándékaik erre irányulnak.

Enikő könyvet szeretne írni A magyarok nyomorúsága címmel. Sokat olvasott a témában, kellő távlatot is szerzett, hiszen New Yorkban élt, okos asszony, és van kutatási tapasztalata is. Úgy érzi, felkészült a feladatra. Műve mintaképe egy kedvenc társadalomtudósa, Bourdieu által szerkesztett kötet, melynek címe: A világ nyomorúsága. Rendes, tisztességes könyv lenne méltó témában a magyar néplélekről, a „rosszindulattal vegyes rosszkedv” országáról (41-45). A könyv mégsem jön létre, a regény végére el is sorvad az ötlet. Enikő többször szembesül vele, hogy nem képes megcsinálni, nem jól kutat, jelenléte frusztráló a „terepen”. Erről nagyanyjának beszél: „valami titokzatos oknál fogva akárhova ment kutatni, egy idő után egy nyúlós, nyákos, bűzös konfliktus kellős közepén találta magát” „abból fakad az ő problémája, hogy nem elég barátságos. Nem tud kedves lenni.”, „a terepen empátiára van szükség … de az ő beleérző képessége hamar elpárolog, ha agresszióval, trágársággal, szexizmussal találkozik.” (163-164) Valójában Enikőt egyáltalán nem érdeklik az emberek, csak az elméletek nyűgözik le, és nem is tud kommunikálni, inkább undort és megvetést érez, mint együttérzést, vagy legalább megértést. A vallomása ironikus is a közegtől, amiben elhangzik: ezekről a fontos dolgokról a fáradtságtól alig figyelő nagyanyjának az előszobában, a kabátok között beszél. Bogdán nézőpontjából Enikő „mindent összeken magával, a jelenlétével, a nevetésével, a hanghordozásával”, nem tud viselkedni (223), azaz nagyon kilóg ama másik világból, amelyet kutat, amelyet egyébként meg akar érteni. És a szegényeket kutatja, miközben nem érez semmi rosszat, bűntudatfélét akkor, amikor méregdrága táskát vesz. Bogdán rosszul van a „reflektálatlan arroganciától”. (224)

Az első fejezet már előre jelzi, hogy Enikő nem lesz sikeres; az itt megjelenített konferencián érzi úgy, hogy szakmailag teljesen összeomlott, csak ezt az olvasó Réka szemével látva még nem fogja fel. Bogdán gondolja a regény végén Enikőről: „A csodálatos könyvedet pedig azóta sem írtad meg. Irigy vagy és sznob.” (326). Aztán sokkal kisebb tervekkel megelégedve mégis folytatja a tanítást, de a nagy mű eszméje többé nem foglalkoztatja, sőt a regény végére szemmel láthatóan fárasztja lelkes tanítványa sok tudományos okoskodása. (265) Ironikus, hogy ő, aki a nyomorúságot próbálja könyvbe írni, szintén nyomorúságos a maga módján, mint ahogy mindegyik szereplő a regényben. De Enikő legalább próbál ezzel szembenézni, megpróbál „dolgozni” a frusztrációin. Ellenfigurája Gyöngyi, a barátnő, aki szánalmas kutatásban vesz részt pusztán a pénzkeresés miatt, teljesen feleslegesnek ítéli a szociológusi munkát, fodrásznak is tanul, hogy másfajta életet éljen, aztán megalkuszik. Túlélési stratégiája: „…minek feldolgozni bármit, csak be kell venni a leszarom tablettát, ez az én filozófiám.” (151) Véleménye a kutatásokról: „…ezek a fostalicska kutatások nem a sonkáról meg a csokiról szólnak, hanem a nyomorúságról, rossz minőségű kajákat esznek, rossz minőségű lakásokban rossz minőségű emberek, és még egy rendes kutatást sem kapnak, mert az is rossz minőségű, ahogy a kutató is az, vagyis én.” (152). Másik ellenfigurája pedig Regina, a vidéki kolléganő szintén nyomorult, a provinciális kisszerűség és önreflexió nélküliség nyomorultja.

A másik kutató, Bogdán más vágyakkal indul: be akar illeszkedni a „nagy tudósok” világába mint első generációs értelmiségi. Nem a nagy elméletek felől közelit, kutatási logikája nem deduktív, mint Enikőé, aki a terepet a maga nyomorúságelméletének a bizonyítékául próbálja felhasználni, hanem induktív: egyedi tapasztalatokat akar gyűjteni, konkrét életeket megismerni, hogy ezekkel gazdagítsa új csoportja valódi tudását. Kedves, meg is nyílnak neki az emberek. Azzal a felelősséggel mégsem számol, milyen következményei lehetnek annak, hogy behatol a világukba, és ugyan nem rossz szándékkal, de felforgatja azt. Enikő szerint Bogdán magatartása lényegében hazug, ahogy a szerencsétlenek tetszését keresi, ahogy nyomakodik (163). Az „agresszorokkal szolidáris, és legalábbis legitimálja ezeknek a kopasz gyerekeknek a hatalmi ambícióit. … kutat, amíg kedve tartja, aztán szépen hazamegy … amiatt nem aggódik, hogy az interjúalanyait elárulja” (239), hiszen nyilván nem abból a nézőpontból kerülnek majd bele a szkinhedek Bogdán tanulmányába, ahogyan ők azt várnák, amilyen szellemben meséltek magukról, amilyen fogadtatásban részesült a mondandójuk. Bogdán érzi, hogy ő valamiféle összekötő kapocs tudna lenni a két világ között, mert az ő családja vidéki kisvárosban él, és nem a felső körökből jött, de nem is annyira lentről, mint amit Békásmegyer képvisel. Hiába üvölti Hobót hallgatva, hogy „Oly sokáig voltunk lenn, hogy nem is tudjuk, milyen fenn” , mert az ő kitörése valamennyire sikerült, ám nem is indult annyira lentről és nem is jutott el az önazonos életbe. Nem sikerül a közvetítés, ez kiderül azon a konferencián is, amit ő szervez. Megpróbálja megmagyarázni, mi is a „békási” közösségi identitás lényege: „ezek az emberek magukat se magyarnak, de nem is cigánynak, hanem békásinak tartják. És ez a helyi kopaszokra ugyanúgy igaz.” Mire egy doktorandusz válasza: „Félcigány csóró gyerekek, akik egy elzárt telepen válnak szélsőjobboldalivá. Ha nem lenne szörnyen lehangoló, röhögnék rajta.” – a meglévő szociológiai szaknyelv, és a középosztály kulturális kontextusa nem elégséges, hogy megragadja a szegénység, kiszolgáltatottság rétegeit. Ebben a kis részletben benne van az egész mai problémahalmaz (mai korunké és országunké) sűrítve. Nem lényeges, hogy cigány vagy nem, és az ideológiák sem írják le azt a sivár kilátástalanságot, ami jellemzi a számkivetettek világát. De Bogdán legalább megpróbálja.

Ennek a peremvidéknek egy másik arca is feltűnik a 13. fejezetben: egy menekülttábor, aminek a mikrotársadalma éppannyira érthetetlen, mint Békásmegyer. A regény a két helyet a titokzatos, kicsit szürreális ábrázolással kapcsolja össze. Egy grúz lány mutat Reginának valami furcsát (előtte teával itatja, amibe talán tett valami tudatmódosítót, de ez nem is fontos). Regina érzékel valamit, de nem tudja nevén nevezni, hogy mit látott. Nem érti ezt a közeget: „egy álomban vannak efféle helyek … vagy inkább egy művészfilmben” (295)

Regina pontokba sorolva elmondja kritikáját a tudományos életről, a saját munkájáról, a budapesti elitről és a maga kisebb nagyvárosi (Debrecen) közegéről is: provincializmus, a kutatások elidegenednek az élettől, a kutató nem kap visszajelzést a munkájáról (311). Minden igaz, amit mond, de teljesen hitelteleníti a szavait a közeg, amelyben és ahogyan a kritika elhangzik (egy olcsó kínai büfében kissé ittasan habzsolva eszik), és az, hogy előtte megismertük őt valamennyire, hogy milyen kicsinyesen és embertelenül tud viselkedni. Eközben őt is meg lehet érteni a maga nyomorúságaival.

A másik közeg, amelyben megismerjük az értelmiséget, a baráti összejövetelek világa. Enikő nagyanyjának, Renéenek a szalonja például, ahol a felnőni nem tudó, önállótlan és valószínűleg tehetségtelen, kishitű, ötvenéves nagynéni, Zsóka első regényének kiadását ünneplik. Mindenkinek nagy álmai vannak, és ebben a közegben, azt gondolnánk, ezeket az álmokat meg is lehet(ne) valósítani. A maguk tehetetlensége, cselekvésképtelensége, lelki problémái akadályozzák a kibontakozást, Zsóka írói, Márta színészi ambícióit és részben Enikő tudományos munkáját is. A könyvírás, az álmok tekintetében Enikő és Zsóka ill. Zsóka és Réka is párhuzamba állítható. Egy el sem kezdett és egy megjelenő ill. egy félbemaradt könyv. Fontos, hogy ebből a háromból az az egy vált valóra, amit 40 évig érlelt a szerzője, és ami szépirodalom. A művészet nyelve talán még olyan, amivel bármi kifejezhető a világból. (Bár a könyv maga is ironikusan van bemutatva, már a címe is vicces: Bozótbébi – kissé groteszk cím egy örök gyereklétben maradó vénlánytól, aki nem találja a saját életerdejében az ösvényeket.)

Márta figurájával (és a férj, John világával) a new age irányzatokról is kritikát mond az író. Ahogyan az ezredvégen kétségbeesetten próbálkoznak az emberek az ezotéria és más, kicsit furcsa tudattechnikák segítségével boldogságot, kiegyensúlyozottságot és harmóniát találni a saját életükben. Ettől már ugye nincs is olyan messze az a bizonyos Mágneshegy, ill. az óriási nyúl?! Végül is Márta gerj által sugalmazott belső képei és Feri óriásnyulának befolyása nem sokban térnek el: megszállják a tudatot, irányítják az alanyt, megkerülhetetlenné válnak az életükben.

Az 5. fejezet egy budai nagypolgári család lakásának ínyencvacsoráján játszódik. Író, politológus, szociológus, filozófus, a humán értelmiség egy szelete vesz részt az összejövetelen a volt demokratikus ellenzék egy tagjánál. A „mindenki mindenkit ismer” élménye fogalmazódik meg Rékában, a belterjesség élménye. Ennek a világnak viselkedési és gondolkodási szabályai vannak, ahol csak úgy leemelhető a polcról az Aeneis, és van is olyan, aki „belefeledkezik”. (131) Réka azt írja, megveti a szabályokat, mégis tartja magát hozzájuk (120), Bogdánról pedig azt, hogy „igyekszik kedvére tenni ezeknek az embereknek, meg akar felelni nekik” (121). Azaz mindketten kilógnak a közegből, nem illenek ide. Van köztük olyan, aki a magyar társadalom villámgyorsan elszegényedő rétegeiről írt, van cigányokat kutató. A mai magyar társadalom legnagyobb problémáiról vitatkoznak (nacionalizmus, antiszemitizmus, rasszizmus), de csak visszafogottan, és látszik, hogy unják. Ugyanakkor valaki egy utazási élményt mesél el, amiben cigányok hatolnak be az intim szférájába azzal, hogy dögönyözik a kutyáját, és harsányabban viselkednek, mint amit ő ízlésesnek tart: „nekem ez nem fér bele” – mondja (128). Kultúrák találkozása a HÉV-en, elméletek ellentmondásos találkozása a tapasztalattal. Itt emlékeznek meg az első generációs értelmiségi, öngyilkos Mariról is, és beleütköznek a saját identitásuk meghatározásának nehézségeibe is. Vajon kik is alkotják ezt a csoportot? „Eljutni idáig? Mert mi hol vagyunk? Egyáltalán, ki ez a mi? Ugyan már!” (134) Majd ugyanezen társaság élvezettel hallgatja Bogdánt, aki Békásmegyert mint idealizált élethelyszínt mutatja be, amit lelki gazdagság és elmélyülésre való képesség jellemez (137), mintha valami egzotikus utópia lenne. Ennyit tud az értelmiség megérteni az egészből. Jóindulattal kezelt, de nagyon távoli, egzotikus csoportok ezek az ún. peremen tengődők. Pár kilométerre laknak, de mérhetetlen, áthidalhatatlan távolságban élnek tőlük. Baumannal szólva: semmilyen tudás nem rendelkezik kontextuson kívüli érvényességi kritériummal, csak kontextuálisan értékelhető az adott tradíció keretein belül. Nem szaknyelven ez annyit jelent: egy kultúrát egy alapvetően más kultúra sohasem érthet meg teljesen.

A másik nagy ábrázolt csoport tehát a pár kilométerre lakók, de áthidalhatatlan távolságban élők. A peremen tengődők, a szegények – kulturálisan, lelki értelemben elsősorban, de gazdasági értelemben is. A lehetőség nélküliek, akik szempontjából nem látható a rendszerváltáskor kivívott szabadság, akik nem tudnak arról, hogyan lehet változtatni, akik nem ismernek más igényeket. Ha nem volna nagyon groteszk ez a nézőpont, bemutathatnánk őket úgy is, mint a modernitást Habermas szerint leváltó törzsi érzelmek és erőszakos identitáspolitika képviselőit. (Habermas is azt javasolja annak a veszélynek a kikerülésére, hogy a törzsi érzelmek képviselői oldják meg a modernitás problémáit, hogy tegyünk kölcsönös erőfeszítést egymás megértésére.)

Bauman szerint a posztmodern kor embere nehezen igazodik el a globális világban, ezért a lokális értékek felértékelődnek, a félelmeikkel magukra maradó emberek a magukhoz hasonlók társaságát keresik, emiatt gyakran tekintélyelvű közösségeket keresnek, melyeket a hit tart össze. Ez a törekvés a másik világban is megfigyelhető akár abban, hogy John a barátaival a jóga által kap közös élményt, akár Márta önsegítő csoportjában, akár abban a regényben nevetségessé tett divatban, hogy New Yorkban mindenkinek van pszichológusa, és ez teremt közös csoportidentitást a nyugati, nagyvárosi értelmiségen belül. Ebből a nézőpontból nincs is tehát akkora különbség a hitek és „téveszmék” között, mint az elsőre látszik.

A békásmegyeri kopaszok bandája hangsúlyosan nem rasszista, szélsőjobboldali, nacionalista csoportosulásként, hanem inkább tekintélyelven szerveződő véd- és dacszövetségként van bemutatva. Egymást bajtársnak nevezik. Sértett és meg nem értett, a sorsukba belepistuló szerencsétlenek, akik még a saját közegükben is ki vannak szolgáltatva a rájuk telepedő külső világnak pl. a sánta Izabella művelődési házbéli „hatalomátvétele” és a tarisznyás, fura frizurás kutatók vizsgálódásai által. Itt mindenki „játékszere a nála hatalmasabb erőknek”. (235) És valóban, az ember ki van szolgáltatva a saját világának, nem csoda, hogy a forradalom ötlete is megjelenik, egy jövendő háború képe a befolyásoló hatalmak ellen, akik kísérleteznek az itteniekkel, így a sugarak, amivel kínoznak, nem engedik, hogy ők innen kiszabaduljanak. Szabadságharc ez voltaképpen. Valami homályos ősi, eredeti, tiszta valóságot tételeznek önmaguknak önmagukról. Saját közegük metaforái: alfa és ómega, bölcső, a lélekmegmaradás helye. Hitvallásról és szívről beszélnek, de a homályos tudatmódosítás elleni küzdelem helyett valódi, konkrét életcélokat nem tudnak megfogalmazni maguknak. Nincs miből megalkotni ezt. Jellemző, hogy a hollywoodi szuperhősök jelentik a legfontosabb ihletforrást: így alkotja meg Feri Bomberman figuráját Batman mintájára. Feri nyula először egy lehetséges jobb életmód reménységét jelenti a pitbullokkal szemben. Anyja veszi neki, hogy megtanuljon gondoskodni egy érző lényről. Feri kudarcot vall ebben, így a nyúl élő lelkiismeretként parancsolja neki a gondoskodást más érző lényekről, gazdája így teremti meg a segítő, igazságosztó szuperhőst magának.

Enikő náciknak látja Feri barátait, Bogdán érteni véli a tisztaságukat. Az életükből kicsi és rettenetesen primitív lázadásokat láthatunk (az ovis hűtő kievése majd a tálcára kakálás; az is jó ötletnek tűnik, hogy az egyikük barátnője minden fiút kielégítsen), saját mikroviláguk semmiféle távlatot és igényt nem biztosít, nem ébreszt bennük. Feri akkor sem tud szabadulni ebből a világból, amikor Bogdán segítségével felvételt nyer az egyetemre,. Nem elég az, hogy máshol él, a szocializációját meghatározó tényezők fogva tartják, mint ahogy Rékát is.

Feri anyukája az öngyilkosságba menekül ennek a világnak a szabályai, a kilátástalansága elől. Párhuzamba állítható a sorsa a másik öngyilkoséval, Mariéval, aki a másik világ szabályai szerint képtelen élni. A beilleszkedési sikertelenség, az idegenség tehát mindkét közegben megjelenik.

10. Különböző kulturális kódok

A peremlakók „mitológiájának” (a mágneshegy kínzó sugarai, az eljövendő háború, alfa és ómega, bölcső, a lélekmegmaradás helye, abszurd mikrolázadások stb.) megragadására a mágikus realizmus fogalmát találja meg az egyik kritikus, mint lehetséges értelmezési keretet, és némiképp jogos is ez az útkeresés. E műfaj/ábrázolásmód sokféle jellemzője megtalálható, más szabályai azonban nem találhatóak meg a regényben. Mások disztópiáról írnak. Megint mások szürreális világként értelmezik a békásmegyeri közeget. De még csak nem is szürreális az a „másik” világ, pusztán arról van szó, hogy egy nem odatartozónak érthetetlenek a szabályai, a működése, a kulturális kódok mások, és nincs nyelvünk a megragadására, egymás megértésére.

Azaz egy értelmiségi, egy fővárosi, egy művelt sohasem képes a legjobb szándékai ellenére sem megérteni egy műveletlent, egy vidékit vagy külvárosit, egy marginális létben ragadtat. És aki benne él, nem tudja artikulálni, kommunikálni a helyzetét, az érzeteit, ami nagyon fontos: sokszor még önmagának sem! Metaforákban, jelképekben ragadható meg csupán a kiszolgáltatottság, üldözöttség érzése.

Erről a meg-nem-érthetőségről szól elsősorban ez a regény. És arról, hogy mégis meg kell próbálni a lehetetlent.

11. A műfaj

Ha egyáltalán releváns kategóriába sorolni, akkor a posztmodern tézisregény lehetne használható fogalom, csak épp nehezebben megfogalmazható, komplexebb a tézis, mint a klasszikus irányregények esetében. Úgy látszik azonban, hogy nemcsak Réka gondolkodását változtatta meg, amit az egyetemen tanult, a szerző is elég határozott véleménnyel van (a regényben nevesített két tudós hatása kétségtelen) a társadalomról, annak tagozódásáról, a csoportidentitásról, a kulturális mezők determinisztikusságáról, az egyén nem-szabad sorsválasztásáról, a kulturális és egyéb javak egyenlőtlen elosztásáról. Véleményét az elbeszélőin keresztül juttatja érvényre.

12. Az elbeszélés hangvétele – a regény értékszerkezete

Leginkább a hangvétel segítségével értékel az elbeszélő, azzal, ahogyan bemutatja az említett két társadalmi csoportot.

Az egyik kritikus hűvös, tárgyilagos elbeszélőről, másik ironikus távolságtartó elbeszélőkről ír. A legközelebb talán az áll a valósághoz, hogy a szatíra irányába mozdul el a szöveg, de éppen nem a Pogrányi Péter által említett Békásmegyer-szál miatt. Valóban ironikus, sőt helyenként maróan szatirikus az elbeszélésmód. Elsősorban a felsorolás, halmozás és túlzás eszközével éri el ezt a hatást az író, mégpedig a korra és a rétegre jellemző irányzatok, szokások, érdeklődés, divatok egymás mellé rendelő, együvé gyömöszölő, ezzel degradáló, jelentéktelenítő felsorolásával, mellyel megfosztja ezeket valódi tartalmuktól. Minden egyes szereplőjéhez és szinte minden egyes helyzethez így viszonyul. Csak néhány példa:

Enikő pályájának bemutatása a 32. oldalon ilyen felsorolásszerű, mintha valami recept szerint történnének a dolgok az életében, majd ilyen „kötelezők röviden” lajstrom az is, mi mindent kutat (43). Réka „új mantrái” (ez is ironikus elnevezés, hiszen a gondolkodás nélküli mondogatást jelenti) az egyetemen, amiket tanult, a mai tudomány divatos területei, irányzatai és kulcsszavai (67). Amikor a pszichiáter/pszichológus szembesíti Enikőt önmagával: ugyanolyan, mint a saját szülei (143), aztán a saját felismeréseit is ironizálja a jógapózok között kimondott nagy igazságok felsorolásával (146). Ugyanennek a folyamatnak a vége a leghosszabb felsorolás: a terápia folyamata és eredménye (149). Ahogyan Enikő meglátja anyja önsegítő körének a helyszínét, a new age-es tanfolyamok plakátjai, irányzatok, jelszavak borítják a falat (166), majd Márta gyógyítónak szánt felsorolása is ilyen, hogy mi minden lehet undorító (169). Renée emberekhez való mindentudó viszonya is így ábrázolódik (192), és egy idegen üldözési mániája is a kávéházban (204-206) – bár ez egyszersmind előreutalás is: Feri tévképzeteinek előképe a láthatatlanok támadásáról. Enikő lelkes tanítványa is így mantrázza a saját tudományos érdeklődésének irányait (264), aztán az egyetemen Feri is így beszél a saját élményeiről az évfolyamtársának (331), ez az utóbbi felsorolás még szintaktikai szempontból is problémás, és konkrét értelmetlenségeket is tartalmaz.

Az eltávolítás és ironizálás másképpen is megvalósul a szövegben: a kontextus és a beszédhelyzet által, pl. mikor Rékát leszólítja egy alak a szexbolt előtt, ő pedig azt gondolja: „… én csak egy átlagos bölcsészlány vagyok … olyan kifejezésekkel zsonglőrködöm mint episztemé, végső szótár, azt is tudom, mi az a rizóma, a gyanú kultuszáról, a szubjektum decentralizációjáról gondolkodom, megkérdőjelezem az önazonos személyiséget, vagyis mindjárt megkérdőjelezem, csak még oda kell érnem az órámra, sajnos, késésben vagyok.” (63) A zsonglőrködés szó is árulkodó, de az utolsó két tagmondat visszafelé is hitelteleníti, súlytalanítja és groteszk színekbe vonja az egész „tudományos” szlenget. Az sem véletlen, hogy épp az „önazonos személyiség” az egyik szakkifejezés – Réka tulajdonképpeni legnagyobb problémája a regényben. Annyira nehezen találja meg az új Rékát, hogy még arról sincs önálló élménye, vajon szerelmes-e. Azt teszi, amit Bogdán akar, a kapcsolatuk csak arról szól, amit Bogdán diktál, ami neki kellemes. Enikő terápia utáni, új énjének bemutatása is ironikus: nyilvánvaló, hogy pár hét nem tudta átalakítani alapvetően türelmetlen és ítélkező természetét: „A mostani Enikő, aki immár napi rutinjává tette a belátást, reflexiót, szembenézést, elfogadja a saját érzéseit, nem lesz dühös, örülni tud. A mostani Enikő nagyon örül, hogy ő már a mostani Enikő. A délután újabb alkalmat kínál az önreflexió gyakorlására, mint ahogy minden perc új alkalmat kínál az önreflexió gyakorlására.” (153) LOL mondaná egy mai diák.

13. Réka beavatástörténete

A felsorolós szintakszis nem mindig tűnik komikusnak, pl. amikor Réka azt mondja, hogy amit az egyetemen tanul, az felforgatja mindazt, amit eddig tanult és az életét is, akár el is hihetnénk neki (a posztmodernről: 67. oldalon), csakhogy a regény épp arról szól, mennyire nem volt képes ez a hatás megfordítani Réka életét, hisz Réka „nem bírja”, és hazaköltözik. Mintha megfogadná Bogdán tanácsát: „Ha végre képes leszel felvállalni azt, aki vagy … akkor elmondhatod magadról, hogy felnőtt vagy.” (171). Réka válasza: „De én nem akarok díszbékási lenni” – rájön, hogy az új közegében ő mindig csak ez tudna maradni. Súlyos előképe Réka lehetséges értelmiségi életének Mari, akiről az értelmiségi társaság az 5. fejezetben beszélget, aki öngyilkos lett első generációs értelmiségiként, akiről elmondják, hogy önbizalomhiánya volt, semmit sem hozott otthonról és ki volt éhezve a tudásra. Úgy érezte, „…felnőttként, kemény munkával kell megtanulnia beszélni egy olyan nyelvet, amit mások egész életükben beszéltek.” és „…nem tudott nem úgy tekinteni a kollégái többségére, mint akik hozzá képest burokban születtek, és dühös volt.” (133)

Réka tulajdonképpen magányos az értelmiségi létezésben. A „barátja”, Levente inkább csak egy haver, akivel nem őszinte, mint ahogy kollégiumi szobatársával, Kingával sem, Bogdán kihasználja, valódi segítséget nem nyújt neki, még a kutatásába sem veszi bele, pedig Rékának még helyismerete is lenne. Enikő számára csak egy a sok tanítvány közül. A tanulmányaiból és a társasági tapasztalataiból tud építkezni. A fentebb már felsorolt impulzusok egy lidérces álomban csúcsosodnak ki a 7. fejezetben. Kinga a villámolvasásról olvas: mindig elveszünk a részletekben, és nem találjuk meg, amire igazán szükségünk van (173) – ez az olvasásmód mintha útmutató volna Rékának, hogy lásson rá az élete egészére. Az álom metaforái talán a lényegre mutatnak rá (metaforák – Bauman!). Hosszú és rendkívül sokféle értelmezést kínáló álmot lát, amelyben szembesül a problémáival, a beilleszkedési nehézségekkel, az idegenségével, a női mivoltával, menekül és elfogják, a saját gyerekkorának utcáin, épületei között bolyong, aztán annyira valószerű lesz az egész, mintha nem is álom lenne. Valójában egymásba folyó álmok sokaságáról van szó, hiszen Réka a kollégiumban alszik el rajtaütésszerűen, és a békásmegyeri ágyában ébred. Mintha az elhatározás, a költözés nem tudatos, hanem valamiféle ösztönös tett lett volna, amiről nem tud beszámolni. Az utolsó erős kép az álomban, hogy a békásmegyeri szuperhős menti meg, amikor leveti magát egy repülőgép szárnyáról, a fiú hátán rikoltozva repül, majd nem tudja magát megtartani, és lecsúszik. Ez talán magyarázhatja, miért van Réka ismét otthon: ez az ő közege, itt lehet szabad, az álmai/vágyai is „itteniek”, ez mentheti meg őt.

Bourdieu szerint az a habitus, szokásrend, azaz életmód, ami a kulturális mezőt meghatározza, az egyént is meghatározza. A csoport attitűdje készen kapott adottság, az egyén nem képes vadonatúj magatartást létrehozni, és a csoport habitusa még akkor is meghatározó, amikor más közegbe kerül az egyén, és jó volna, ha adaptálódna az új szokásrendhez. Azonban a habitus inadaptív.

Sikeresnek tekinthető tehát Réka beavatódása, ha úgy értelmezzük, hogy a saját életét, saját énjét találja meg, rájön valamiképpen arra, hogy nem tud adaptálódni a másik közegbe, bár erről fogalmi úton nem, csak képekkel (álomleírásban) tájékoztat a szöveg. Ha az értelmiségi létezésbe kellene beavatódnia Rékának, az kudarcként értelmeződik, de nem személyes, hanem törvényszerű, társadalmi kudarcként.

Ha nem is szokványos regény Mán-Várhegyi Réka műve, azért kétségtelenül egységes egésszé áll össze. És bár erős gondolati hatások nyomai látszanak rajta, azért nem ideologikus, nem didaktikus, és korántsem lett közhelyes. Regénypoétikai szempontból pedig izgalmasan kísérletező.

X. Felhasznált irodalom:

Pogrányi Péter: Fanyar szociorealizmus

https://revizoronline.com/hu/cikk/7460/man-varhegyi-reka-magneshegy/

Modor Bálint: A Mágneshegyen innen és túl

https://litera.hu/magazin/kritika/a-magneshegyen-innen-es-tul.html

Köszeghy László: Súlyos szabálytalanság

http://www.jelenkor.net/visszhang/1107/sulyos-szabalytalansag

Huber Zoltán: Különcök és stréberek

https://www.filmtekercs.hu/papirfeny/man-varhegyi-reka-magneshegy

Bazsányi Sándor: Nyúlvagdalt

https://www.es.hu/cikk/2018-09-21/bazsanyi-sandor/nyulvagdalt.html

Stermeczky Zsolt Gábor – Varró Annamária: A nagytotál és kölcsönhatásai

https://www.kortarsonline.hu/aktual/irodalom-magneshegy.html

Visy Beatrix: A nyúlon túl

https://www.muut.hu/archivum/29938

Pokorny Zsófia: Mit ér az ember, ha szociológus?

https://olvassbele.com/2018/10/20/mit-er-az-ember-ha-szociologus-man-varhegyi-reka-magneshegy/

Móré Tünde: Egyetemi görbetükör

http://www.barkaonline.hu/kritika/6695-egyetemi-gorbetukor---a-magneshegyr-l