Az elmúlásról nehéz ír-ni fõképpen, ha közeli ro-kon elhunytáról van szó.Az eheti beszámolómnaknyugodtan adhatnám aLas Vegas-i krónika címet,hiszen újra az örökké éb-ren lévõ Fények városábanfogtam hozzá cikkemhez.Június 11-én, hétfõn ér-keztem, unokahúgom,Klamár Katalin 8-án,pénteken hagyott itt min-ket örökre.

Furcsa abban házábanlenni, ahol õ élt évekig, akimost már nincs jelen, de amegváltoztathatatlanbamuszáj belenyugodni. Fe-leségem december óta éltvele, a helyzet most csakannyit változott, hogy énis itt vagyok, aki miatt jöt-tem, pedig örökre eltávo-zott.

A halál az élõk számáramindig érthetetlen és fel-foghatatlan, de el kell fo-gadni a jó Isten akaratát.Húgomnak hasnyálmi-rigyrákja volt, ami manap-ság még a gyógyíthatatlanbetegségek közé tartozik,csak az kérdéses, hogy abetegség diagnózisa utánmilyen kezelést kap, ésmennyi ideig él fájdalom-mentesen.

Kati nem szenvedett, agyógyszerek, fájdalom-csillapítók megkönnyítet-ték az utolsó napjait.

Feleségem rögtön el-kezdte rendezgetni a szek-rényeket és fiókokat, azévek alatt felhalmozódottiratok, emlékek közül kellkiválogatni, ami a szemét-be kerül.

Nagybátyámék Chilé-ben kezdtek új életet 1956után, majd New Yorkbanés New Jerseyben folytat-ták, unokahúgom pedigMagyarországon is élt rö-vid ideig, mielõtt véglegLas Vegasba költözött.Rengeteg emlék közül ne-jem az asztalomra tett ket-tõt, amelyek, mint magyaremigrációs relikviák, em-lékek, feltétlen említést ér-demelnek.

Mindkettõ ismerõs le-het az idõs New York-imagyaroknak, az elsõ kö-zülük az 1962-ben tartottHungarian Charity Ballprogramfüzete, amelyetjanuár 27-én rendeztek aneves Hotel Pierre-ben. Afüzetben rengeteg törté-nelmi magyar név szere-pel, mellettük rengetegfénykép is található, és aszokásos hirdetések, akikanyagi támogatást nyúj-tottak a kiadáshoz.

A másik publikáció ér-dekesebb számunkra, cí-me: Magyar Album, szer-kesztette Incze Sándor.Kiadta az American Hun-garian Studies Foundation(Elmhurst College, Illino-is, USA) 1956-ban.

Incze Sándor – SteinMór néven született 1889-ben Kolozsváron, és New

Yorkban hunyt el 1966-ban. A 256 oldalas kötetbevezetõje elé Szép Ernõ

Imádság címû verse kerülta 3. oldalra: „Ki ülsz az ég-ben a vihar felett, / Én Iste-nem hallgass meg enge-met./ Hozzád megy szí-vem, itt szavam dadog, /Hazámért reszketek, ma-gyar vagyok. / A népekkelha haragod vagyon,/ Amagyarra ne haragudj na-gyon./ Ne haragudj rá, bû-nét ne keresd, / Bocsásdmeg néki, sajnáld, sze-resd./ Szeresd, vigyázz ráIstenem atyám, / El nevesszen veszejtõ éjszakán./ Mert itt a népek nem,tudják mit ér, / Hogy olyanjó mint a falat kenyér. /Hogy nem szokott senkitsem bántani, / Lassú dal-lal szeretne szántani. /Édes Istenem, te tudodmagad. / A bárány nálanem ártatlanabb. / Te tu-dod ezt a fajtát, mily be-cses, / Milyen takaros,mily kellemes. / Te látodéletét minden tanyán, / Tetudod, hogy beszél: édesanyám…Csillagok, értünkkönyörüljetek: / Kis házakablakán reszketeg / Szerte-szét este mennyi fény ra-gyog…/ Könyörögjetek ér-tünk csillagok”.

Az 1884-ben Husztonszületett Szép Ernõ szin-tén zsidó származású, bárerre Imádság címû versenem utal, amint az InczeSándor kötetében szereplõtudósok, írók és egyébamerikai-magyar emig-

ránsok visszaemlékezésisem. Magyarnak szület-tek, s nevelkedtek, nemrajtuk múlott, hogy a hitle-ri önkényuralom zsidóváváltoztatta õket.

A továbbiakban InczeSándor által jegyzett Bekö-szöntõjét idézem: „A Ma-gyar Albumhoz azért fog-tunk hozzá, hogy a vilá-

gon szétszórt magyaremigránsok ne érezzékmagukat egy nemzetnél

sem alábbvalónak; hogygyermekeik is büszkék le-gyenek származásukra.Ezt ma nem kell hangsú-lyozni. Ma az egész világbüszke rá, hogy egy kor-ban él a magyarsággal,amelynek erõs akarata,erkölcsi ereje, törhetetlenszabadságvágya dacolt alegnagyobb katonai erõvel.E világtörténelmi eseményhatása alatt bocsájtjuk kia Magyar Albumot.

Tizennyolc éve éltemAmerikában, amikorMolnár Ágoston, azelmhursti kollégium ma-gyar szakának tanára, azAmerican HungarianStudies Foundation elnökekért, hogy szerkesszek egymagyar évkönyvet, amelybeszámol a külföldi ma-gyarság bámulatos teljesít-ményeirõl, és ezzel segítimegõrizni bennük a ma-gyarság öntudatát és sze-retetét.

Ezt most mindenkibenmegerõsítették a hazai ese-mények. Azt hiszem, ép-pen most annál nagyobbszükség van a Magyar Al-bumra. Ma mindenkitmég jobban érdekel, mitcsinált, mit produkált ez amagyarság s ennek ide-genbe szakadt része.

Sok munka és nehézségvárt rám, de még többöröm. Sokan aggodalmas-kodtak, sikerülhet-e ter-vünk egyáltalán? Azt felel-

tem, hogy ma öt világrész-ben gyûjtik hazájukra em-lékezõ, nemzetükre és kul-túrájukra büszke magya-rok, a magyar sikerek ésteljesítmények dokumen-tumait.

Kitépik az újságlapo-kat, elteszik a személyi hí-reket, feljegyzik az adato-kat. Mindenki külön! Mi-ért ne csináljuk szervezet-ten, együtt ezt a munkát,minden külföldi magyarszámára?

Az összegyûjtött adato-kat most csokorba kötveaz olvasó asztalára tesz-szük. Ha a harc véget ér,Magyarország – biztonhisszük – kivívja függet-lenségét, szabadságát,mindenki örömmel olvas-sa majd a magyar szellemkülföldi diadalát, azét aszellemét, amely otthon ahalálmegvetõ bátorságot,a szabad emberi kultúrairánti rendíthetetlen vá-gyat oltotta a lelkekbe.

Ha valakinek kedves vi-rága kimaradt a csokor-ból, majd belekerül a kö-vetkezõbe, az olvasók se-gítségével. Arra kéremõket, írják meg nekem, mihiányzik és mondják el di-cséretüket másoknak.

Most egy-két kérdésrekell felelni. Miért használ-tunk annyi lapon kis betû-ket? Azért, hogy kétszer-annyi férjen a könyvbe;hogy ne csak egyszer olvas-sák el, hanem állandóanolvasgassák. Miért hoztukAz ember tragédiáját eb-ben az új formában? Amagyar színpad egyik leg-nagyobb mestere, HevesiSándor adta nekem az õverzióját Madách mûvé-bõl.

Az eredeti dráma hosz-sza megnehezítette a kül-földi elõadását. Magyaror-szágon kívül csupán Né-metországban, Prágábanés Ausztriában adták si-kerrel, mivel Mohácsi Je-nõ német fordítása ezenaz átdolgozáson alapult.Mikor a Tragédia színpadiverzióját közreadom, re-mélem, hogy mûfordítókvilágszerte versenyre kel-nek a hiány pótlására, éslehetõvé teszik, hogy ez amû elfoglalja méltó helyéta világ színpadjain.

És miért van az Album-ban szakácskönyv Az em-ber tragédiája és a leg-szebb versek mellett? Mert

K Ö Z É L E T – 9. oldal2012. június 30. – 27. szám –

CHICAGÓI KRÓNIKAHarmath István

Volt egyszer egy Magyar Album

a magyar konyha a ma-gyar szellemnek értékes,jellegzetes teljesítménye.És mert – beszéljünk prak-tikusan – itt kint mind-nyájan szakácsok lettünkegy kicsit, és ha mindenkicsak egy új ízes ételt tanula receptkönyvünkbõl, elér-tük célunkat.

Lehetett volna ugyantöbbet írni az irodalom,mûvészet, tudomány jele-seirõl, de ehhez e szerénykötet kerete szûknek bizo-nyulna. Így is sok a felso-rolt név, a magyar zsenik,a rengeteg tehetség sokatmondanak. Néhány kira-gadt nagyságról külön fe-jezet szól: Szent-Györgyi-rõl, Kármánról, Molnár-ról, Kordáról és Bartók-ról.

E nagy nevek mintegyszimbolizálják a magyarsorsot, a magyar szellemnagy teljesítményeit és tra-gikumát is. A humor, a de-rû reflektorát rájuk irá-nyoztuk, a tréfa közelebbhozza õket embertársaik-hoz. Ez teszi lehetõvé,hogy érzõ szíveket lássunkbennük, ne csupán szob-rokat.

Mindebben nincsen po-

litika. Csak egy nagy igaz-ság szerény dokumentálá-sa. És pedig az, hogy egynemzet értékét, jelentõsé-gét nem területi nagysága,lakóinak száma dönti el,hanem elsõsorban szelle-misége, tehetsége. Ez he-lyezte Magyarországot sokmás kis ország fölé. Amitirodalomban, színház-ban, tudományokban, ze-nében, képzõmûvészet-ben, sportban, a kultúraminden ágában produ-kált, az a világ bámulatá-ra és elismerésére méltó.

Itt bejelentem, hogymár készül a Magyar Al-bum bõvített angol kiadá-sa, amelyben a világ elõtta magyar múlt nagy-nagytetteit és teljesítményeit isméltóan ismertetjük.

Fogadják az Albumotolyan szeretettel, amilyenszeretettel csináltuk! Re-méljük, hogy e munkánkfeléleszti és fokozza az ol-vasók szeretetét boldogta-lan szülõhazájuk Magyar-ország iránt és azt aszivbéli vágyukat, hogy azország újjáépítésében min-den anyagi és erkölcsi ere-jükkel résztvehessenek.Aláírás: Incze Sándor”