ani4702@gmail.com

Ne rohanj

Mindig futsz valahová. Soha sincs semmire id d, őHangzik fel t led a őhivatkozás, És csak folytatódik tovább A versenyloholás. Se látsz, se hallasz, Senkire sem hallgatsz. Csak lótsz-futsz, s loholsz, Mint a versenyagár, Aki csak a célban tudja meg, Hogy a nyúl nem is volt valódi. Elrohansz minden szép mellett, Nem észlelsz semmit, Amit pedig csodálni érdemes lenne.

Két hét alatt akarnád látni azt, Amit egész évben észre sem veszel. A léleknek nem kell pénz,

A lélek mindig valami szépet remél. Kell neki mindennap a pillanat, Amikor valami szépet befogad, És feler sítve sugározza őtovább, Hogy szebb legyen t le a ővilág. Milyen kár, hogy szemlél dni elfeledtél őmár. Pedig, ha tudnád, mi minden van utadban, Mi mindent adott a teremt , mint jutalmat. ő

A természet gyönyör űkincseit, Évszakok hírnökét, virágok ezreit, Fákat, lombokat, cserjéket, bokrokat, Akik mind feléd fordulnak. Ha néznéd, látnád is, óránként változik a kép, Ahogy fordul a Nap, úgy kúszik tova az árnyék, S a fák levelei mindig másképp mosolyognak, A virágok szirmai más arcot mutatnak. S amikor áttör a lombok közt egy fénysugár, Van olyan, mint a színpadon a táncospár.

Látod, mi mindent hagysz ki naponta? Pedig közelr l, megállva őmás ám, mint rohanva. Mennyivel szebb egy virág közelebb hajolva. Autóból is másnak látszik a világ, Amit onnan látsz, az messze nem olyan, mint igazán. A pályán száguldva meg, két végpont között a semmi. Érdemes, értelmes hát ennyire rohanva élni? Szabad-e a szépet a szívbe be nem engedni?

Elmehetsz bárhova a világba, annak legtávolabbi sarkába,Soha nem fogod meglelni, Amit itthon, nap mint nap, nem tudsz észrevenni. Mert mit nézel majd végig életed filmjén, Ha közben nem vetted észre a körülvev világot, őNem ismerted személyesen az útközben nyíló virágot?

Nem hagytad köszönni a kis feketerigót, S nem érted teremni, a pirosló csipkebogyót. Gondolkodj, miért is rohansz és hová,Mit ér, ha rohansz, Mindig csak rohansz tovább? Rohansz, és mégse érsz sehová.

2006. május 26. Rajki Miklós