Tandari Éva

„És ímé hamar eljövök” (Jel. 22.12)

(A Jelenések könyvének magyarázatai)

II. kötet

2

Haladjunk tovább megkezdett témánkban, tehát a Jelenések könyvében írottak magyarázataiban kedves gyermekeim. Mindjárt rá is térünk a következő kibontásra váró versre, amely ekként hangzik:

„Jel. 5Jel. 5.1És láték annak jobb kezében, aki a királyiszékben üle, egy könyvet, amely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.”

— Aki olvasta az Egyszer volt, hol nem volt... c.- munkánkat, emlékezhet arra a fejezetre, amelyben e „könyvről” írtunk, éspedig ekként: „...S itt most még ne az Ó-szövetségre, és ne is az Új Szövetségre gondoljatok! Ezek is megvoltak már, amiként mondtam, az Örökkönvalóban mindenkor, mint lehetőség, de az a KÖNYV, amelyről most szó van, a TEREMTŐ KÖNYVE: vagyis azok a bizonyos Akasa lemezek, amelyeket az imént említettem, s azoknak is azok a „kötetei”, amelyeket nem nyithat fel soha örökkön más, csak a Teremtő EGY-ség: az ATYA, a FIÚ, és a SZENT LÉLEK. Annál is inkább, mert azoknak a bizonyos Akasa lemezeknek, tehát a TEREMTŐ TUDATTÁRNAK és a MENNYEI TUDATTÁRNAK minden egyes „Lemeze” magának a TEREMTŐ TUDATNAK a része!”

Igen, gyermekeim: az Élet Könyvéről szól itt János, amelyben minden Lehetséges Jövő-kép le van írva, s amelynek egyes „oldalai”

3

külön is zárva vannak: s ezen oldalak egyike a ti mindahány lehetséges Történelmeteket tartalmazza, ami azt jelenti: a hét Fény-kör mindegyikének lehetséges Holnap-változatait. De még ezen belül is a ti Bolygótoknak a történelmi képeit, amelyeket senki sem ismer, csak az Atya, Aki öröktől tudója mindannak is, ami ti szintjeiteken valaha is tényleges Sors-elemmé lesz, illetve lehet s a Bárány, Akinek az Atya a Hatalommal együtt adta a Mindentudást, tehát a Tökéletes Bölcsességet, amelyet a Kezdetek előttől bír az EGYSZÜLÖTT, A FIÚ ISTEN, még akkor is, ha a mélység-történet egyes részeit tartalmazó Akasa-lemezeket csak a történések tényleges bekövetkezte előtt nyitja ki, míg más, Valóság-szintre nem emelt lehetséges történések leiratát tartalmazó lemezeket elfed és felold, már a Megváltó Kegyelmi Energiában oldva azok minden egyes történéselemét, mint az Időtlen Végtelen számára mindörökkön megvalósítatlanul maradó Utakat. Erre utalnak, legalábbis részben a következő versek: „Jel. 5.2És láték egy erős angyalt, aki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit? Jel. 5.3És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni.”

— Az Őstisztaságukban mindenkor megmaradt Szellemi Személyek egyikét illeti János az „angyal” névvel, de e néven nevezi a későbbieken mindazon Testvéreket is, akik a Mennyei szintek bármelyikén vannak, s éppen azért, mert akkor még a szót: Szellem, Szellemlény avagy Szellemi

4

Személy, még annyira sem ismerte és el sem is fogadta volna Izráel népe, mint a ti korotok embere, vagy az Adelma korában élt Testvéreitek. E versben még a fentebb leírtak magyarázata is bennfoglaltatik. Amikor ugyanis azt mondom, hogy a Teremtő Tudattárnak, vagyis az Élet Könyvének senki sem ismerője, hanem csakis a TEREMTŐ EGYSÉG, már azt is mondtam: azért, mert az ÉLET KÖNYVÉNEK olyan hatalmas a rezgésenergia-szintje, hogy azt senki nem lehet képes elviselni, csak az Atya, A FIÚ és A Szent Lélek. Ebből viszont már azt is kikövetkeztethettétek: mik is azok a bizonyos „akasa-lemezek”!

A Teremtő Tudat önmagában véve a Bölcs Szeretet Akaratának legmagasabb rezgésszintű energiája, amely csak A TEREMTŐ EGYSÉGBEN van jelen a maga teljességében: a Mennyei szinteken már elfedetten van csak jelen a Teljesség, még akkor is, ha a Szellemi Személyek szintjéről van szó, hisz a Teljességet, amiként mondtam, egyetlen Teremtmény nem volna képes elviselni. Logikusan következik mindebből, hogy a Kozmikus és a Globális Tudattár még ennél is inkább elfedett, s nem csak hogy nagyobb mértékben, de másképp, eltérő módon van is elfedve, mint az egyes Mennyei Szinteken lévő Mennyei Tudattár, hisz a ti Világaitokban már az általatok megfogalmazott negatív energiák által van még a legalsóbb szintű Bölcsesség-elemeket tartalmazó Mennyei Tudat-bázis is elfedve.

A Mennyei szintek meghatározott Fény-tartományában, annak egy bizonyos rezgésszintjén válik hozzáférhetővé avagy elzárttá a Teremtmény elől a Mennyei Bölcsességek

5

mindösszességének tárháza, amelybe a Teremtmény éppenhogy a Fényben való növekedése, emelkedése mértékében fog betekinthetést nyerni, mindenkor a maga tényleges Erőinek már és még megfelelő Bölcsesség-elemekre nyerhetve ekként rálátást.

A ti hét Fény-körötök mindegyike, ismétlem: mindegyike, bár más és más mértékben, de a tisztátalan Gondolati – Akarati – s az ezek által elgyengített Szeretet-energia révén még külön is elzárta önmagát a Mennyei Bölcsességek tárházától, s minél mélyebbre merült alá a Szellemi Követ a hét Fény-körben s azok egyes Fény-íveiben, annál inkább elzárta önmaga elől a Fent Világainak minden Bölcsességét, hisz annál inkább eltávolodott A Szeretettől, s a Szeretet Tiszta Akaratától. Vagyis már nem akként akart élni, gondolkodni és szeretni, amiként azt a Tökéletes Teremtő EGYSÉG parancsolta, s mutatta is meg néki a Fent Világában élhetve, de már a maga tökéletlen szintjén, s e tökéletlenség révén látása mindinkább gyengült: hogy is viselhette volna el bárha a Mennyei Szintek legalsóbb fokának is Fényét, ha „szemei” a mélységet szokták, és azt voltak csak képesek el, és felismerni, ami e mélység erejével tárult elé...? *„Jel. 5.4Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, s ránézésre sem:Jel. 5.5

6

És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét. ”

— János tehát még meditációs állapotában is „kesergett”, ha nem is szó szerint kell értsétek hogy sírt: a Lélek-szál rezgésszintjének megváltozott voltát jelzi a szóval, hisz az Őriző Szellem-testvérek is a Lélekszál rezgésszintjének változásaiból olvassák ki, ha valamiért szomorúvá lesztek, s akár már könnyetek is hull. A könnyhullatásnak megfelelő szín, és rezgés-képletet „produkálta” János Lélek-szála is, ezt érzékelte az Úr Rendelése szerint mellette lévő Szellemi Önképmások (hologramok) egyike, tehát „egy a Vének közül”, aki, amiként azt az Őrszellemek is cselekszik mindenkor, a maga Erejéből áramoltatva át János Lélek-szálához, megnyugtatni igyekezett őt. Ezt az átáramoltatott, csitító energiát mint Szellemi Gondolatenergia színképet érzékelte János, aki akkor és ott, mint meditációs szintre emelkedett Szellemi Követ, a maga megfogalmazásában közvetítette le az érzékelt színképet, annak jelentését a Tudat felé, amely aztán a maga ismeret, - és fogalomkörében fogalmazta azt meg mint közlést. Amikor azt mondja a Szellem-testvér: „ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.” – egyszerre több információt is átad Jánosnak.

Elsőként az ÚR Krisztusra mutat rá: Ő a „Júda nemzetségéből való oroszlán,”: amikor viszont már akként jellemzi ŐT: „Dávid gyökere” – a Dávid házának megtartóját, annak eredeztetőjét mutatja meg az ÚR

7

személyében, igazolva, hogy Dávid nemzetsége Isten Akaratából lett, s az Isten Akarata szerint lett naggyá és hatalmassá, oly Néppé és Házzá, amelyből és amelyben megszülethetett A Megváltó. Azzal viszont, hogy a mondat elején közli: „ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere,” s még eztán azt is hozzá fűzi: „hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.”– már azt mondja el, hogy azon pecsétek felbontása és ama könyv megnyitása csak abban a lehetséges történésben vált szükségessé, amely lehetséges történésben az ÚR Útja, és az ÚR Győzelme mint történés-elem bennfoglaltatik. Az ÚR Útja nem lett volna valósággá, ha maga a bukás nem következik be, s akkor ama Könyv megnyitására, ama pecsétek feltörésére sem kerül sor!

Ha Satana, azaz Fénylátó képes legalább a legalsó Mennyei szinten megállni, ha nem lép be a maga gondolati – akarati erőiből megfogalmazott, s a Fent Világától már teljességgel eltérő energia-tartományba az önmagáról megfogalmazott, és önmagából mint Szellem-tudati képet: kiáramoltatott ÉN-képmás révén, a Megváltás történése sem kellett volna Valóság-szintre emelkedjék, mert hisz egyik történés feltételezi és indokolja a másikat. Igaz: maga A Megváltás sem csakis és kizárólag akként lehetett volna Valósággá az elbukott Teremtmények mindösszességéért, amiként az végül is Valósággá lett, de mert erről is már többször szóltam, itt és most nem térek ki ismét a kérdésre: elég fájdalmas az nékem is, munkatársamnak is...

8

* A következő versben már A Mestert mutatja meg János, éspedig akként, amiként ő maga is látta Őt a Kereszthalál pillanataiban: „Jel. 5.6És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, ami az Istennek hét Lelke, amely elküldetett az egész földre.”

— „Mint egy megölöttet”: vagyis akként, amiként Volt az ÚR az Áldozat óráiban. A hét szarv a Teremtő Bölcsesség-szarúira utal, de utal egyben a Mennyei Szintekre is, azok egymást követő hét Bölcsességi szintjére. Amikor viszont már a „hét szemről” szól, a Lélek Hét Kegyelmi Ajándékára utal, amelyek mindegyikével teljes volt az ÚR örökkön, s amelyeket a Föld színére, az Asztrál-világok mindegyikére, de még a mélység egyes szintjeire is magával vitt, hogy a Megváltó Kegyelmi Szikrával azokat is, mint A Megváltó Ígéretet átadja mindahány Szellemi Követnek, amelyek azonban maguk kell azokat megkeressék, kibontsák – önmagukban , s maguk kell törekedjenek annak megélésére is , amely által e Kegyelmi Ajándékok teljességgel övékké lesznek, mindenkor feljebb és még feljebb emelve őket, míglen az utolsó egy is vissza nem tér a MENNYEI EGYSÉGBE. * A következő versek ismét arról szólnak: csak az ÚR EREJE elégséges ahhoz, hogy az Életnek Könyvét megnyissa, vagyis hogy a TEREMTŐ TUDATTÁR legmagasabb szintű

9

energiáit is elviselje, mert a MEGVÁLTÓ MŰ EREJE ÉL ŐBENNE: „Jel. 5.7És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobb kezéből.Jel. 5.8És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és arany poharak lévén, jóillatokkal tele, amik a szentek imádságai.Jel. 5.9És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,Jel. 5.10És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.”

— Bár a további versek még a fentebbi magyarázathoz tartoznak, kell, hogy egy kissé itt is megszakítsam az idézetek sorát, hogy egy-egy képet megmagyarázzak.

Annak oka, hogy a könyvet a királyiszéken ülő, tehát az Atya jobbjából veszi át A Fiú, az, hogy ezzel akarta jelezni János felé a Közlő: Az ATYA AZ, AKI A TEREMTÉS oka és alapja, s A FIÚ maga is az ATYÁTÓL lett: nem mint teremtmény, de mint az ATYA „jobb keze”, teljhatalmú, EGYSZÜLÖTT FIA, AKIÉ az ATYA minden Öröksége.

10

Az ezt követő verset magában is meg kell hogy bontsam:„És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt”

— E sorok már nem csakis és kizárólag arra utalnak: Ég és Föld, s a TEREMTETTSÉG egésze hódol az ÚR KRISZTUSNAK. Ezt jelenti, de jelzi egyben A Könyv mérhetetlen energiáját is: egy nem volt, aki felnyithatta volna, hanem csak az ÚR, s még arra sem volt meg senkiben az Erő, hogy egy pillantást is vethetett volna A Könyvre, amikor az már megnyílott az ÚRNAK Kezeiben.

„mindeniknél hárfák és arany poharak lévén, jóillatokkal tele, amik a szentek imádságai.”

— A vers ezen utolsó sorában a hárfa mint a szférák zenéjének hangszere jelenik meg: János korában a leglágyabb hangú zeneszerszám volt, s a zene, amiként már erről is többször szólottam (ha nem is jelen munkatársamon keresztül, de még korábban, más eszközeimen keresztül szólva) a legtisztább imádság, amely nem csak a Föld határain száll át: a szellemi „határokon” is, felérve egészen a magasabb szintekig is. Amikor azonban arról szól: „szentek imádságai”: minden, valósággal tiszta imára kell, hogy gondoljatok.

Nem az előre megírt imádságokra, vagy nem csakis és kizárólag azokra, de minden Igaz Szeretet mondatta fohászra, amelyek mindenkor és mindenképp az Úr Színe elé szállnak, mint a Szellem, a Lélek, a Szív és az elme

11

„jóillatai”, akként szállva az Egek Ura elé, mint az áldozati tüzek melege, mint a Szeretet Oltárán gyújtott füstölőknek illata.

Az édesanyák hő könyörgése a gyermekekért, a gyermekek tiszta fohásza az ő szülőikért, a szeretett Kedvesért mondott, igazán tiszta imádság: ezek tán a legtisztább, és legszentebb „áldozati illatok”, amelyeket mint egyedüli Áldozati Ajándékot az Úr Színe elé vihettek: és kell is, hogy vigyetek, s ma méginkább, mint tegnap, és Holnap még inkább, mint ma...„Jel. 5.11És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala;” — A számok itt is, amiként szinte végig, a Jelenések könyvében (s részben még az Ó, és Új-szövetségben is) erősen szimbolikus szereppel bírnak, nem a konkrét számot, a Lelkes állatok hatalmas tömegét jelölik, s ez annál is inkább helyén, és rendjén való, hisz az állatvilág tagjai többségükben Lélekelemmel bírnak, kivéve (s már erről is szóltam) a kártékony rovarokat, férgeket, s a Szellemmel ill. Lélek-elemmel bíró élőlények testeinek betegségét okozó vírusok és baktériumok, amelyek akár el is lehetetleníthetik a magasabb rendű Életet, és amelyek mindenkor a tisztátalan Gondolati – akarati – értelmi és Tudati energiák kivetülései, ha ez utóbbiak nem is minden esetben akkor és ott, tehát annál a személynél bukkannak fel, aki a tisztátalan energiákat a Föld légterébe juttatta.

12

Az, hogy a Lelkes állatokat, a véneket és az angyalokat ismét együtt említi János, van egy nagyon is komoly és fontos oka, amely már a ti szintetekre, így reátok magatokra is vonatkozik. Ennek oka ugyanis pontosan a Lélek-lények Lélekelemeinek tisztaságában keresendő, mert ahogy egy korábbi munkánkban már erről is szóltam, a Lélek-lények mindenkor a ti kis „gömbötökbe” áramoltatott Kegyelmi Lélek-energia egy-egy kristálytisztaságú elemét tudhatják magukénak, amelyekhez azonban a kornak, a fajnak (ti. az állat fajának), és a Lélek-lény életteréül leendő közegnek megfelelő Kozmikus és Globális energiák kell csatolódjanak , amelyek megtisztítására azon Lélek-elem birtokosa, vagyis az adott Lélek-lény vállalkozott . S azt tán mondanom sem kell, hogy a Globális energiák, azaz a légtérben lévő energiák azok a gondolati – akarati – érzelmi és cselekedeti energiák, amelyeket az Ember nevű lény megfogalmazott már a kezdetektől, s megfogalmaz, s ekként a Föld légterébe áramoltat ma is nap mint nap: ezek az erők köszönnek rátok egy-egy Lélek-lény milyenségében, ha ezt még nem, vagy csak kevesen vagytok is képesek elfogadni mint igazságot. Ám mert hogy erről is már több ízben, és kimerítő alapossággal adtam elétek képeket, haladjunk tovább a megkezdett magyarázatokban. *

„Jel. 5.12Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.Jel. 5.13

13

Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké.” — E két vers közül lényegét tekintve csak a második vers az, amelyet külön is kiemelnék, hisz az előtte lévő vers olyannyira magáért szól, hogy azt szükségtelen volna magyaráznom. Amikor azt mondja János: „minden teremtett állat, amely van a mennyben” – nem arra gondol, és nem is gondolhatna, hogy a Mennyei szinteken valóságosan is jelen volnának az általatok ismert, vagy számotokra ismeretlennek maradt állatok: azon Lélek-elemek mindösszességére utal, amelyek a Kozmikus Világlélekből már mint az állatvilág egyes tagjai által megtisztított Lélek-elemek visszaemeltettek a Mennyei Világlélekbe, ha azon Lélek-elemek nem konkrétan valamely Szellemi Követ által, de valamely negatív cselekedet által lettek tisztátalanná.

S most ezt is meg kell egy kicsivel bővebben is magyarázzam, hogy értsétek. E negatív cselekedetek egyike (hogy még az egyik legszolidabbnál maradjunk, s ne a háború rémségeire kelljen kitérjek – bár ez is és az is háború a maga nemében, s mint ilyen, mindenkor Lélek elleni bűn) a vadászat , amely már mint valós szándékot tükröző gondolati kép is alkalmas a Föld légterének tisztátalanná tételére, s ekként a Globális és Kozmikus, sőt: az Univerzális Lélek-energiák bemocskolására is. Ám mert az Univerzum egyes

14

pontjain ekként bemocskolt Lélek-elem, már kiemelkedvén az adott Bolygó légteréből, a légtér energia-elemeit is magával kell vigye, amelyek éppen-hogy e tisztátalan energiaelemekre tapadva rögzülnek az adott Lélek-elem felszínén, ugyanoda kell is visszatérjenek, hogy amely Bolygón bemocskoltattak, ott legyenek is megtisztítva. Erre többnyire a Lélek-lények révén kerülhet sor, ha csak valamely Szellemi Követ (s ez esetben még a felsőbbrendű ÉN) fel nem vállalhatja az Úr Kegyelméből, hogy az adott Lélek-elemet magához vonzza, amelyet már mint Lélek-szálat közvetít át az Út megkezdése előtt álló szellemi Én-része felé, az Életfilm értelmében annak révén tisztíttatva le arról a korábban (többnyire mások által) reá égetett tisztátalanság-eleme-ket. Akkor a szellemi Követ, tehát ez esetben már az Én-rész csak úgy kell a Lélek-szálba égett tisztátalanságot megtisztítsa, mintha a maga karmikus elemét tisztítaná ki abból. Az ekként megtisztított Lélek-szálat ezt követően egy másik Szellemi Követ vonhatja magához, hogy ez által is könnyítve legyen számára valamely karmikus elem oldása, ha a korábbi Utak során, három egymást követő Úton is felvállalt karmikus elemet az Én-rész (s ekként az ÉN-fél) valós gyengesége végett nem sikerült oldania, bár a valós igyekezet meg volt benne e három Út mindegyikén.

Azt viszont, hogy melyek ezek a Szellemi Követek, és mely karmikus elem megtisztításához kaphatnak ekként is segítséget, már az ÚR Krisztus hivatott megítélni, amiként meg is ítéli, éspedig a mostanában mind többet emlegetett Minősítési Törvény alapján, amely a Kegyelmi Törvény szerves része.

15

A vers következő mondata ez: „A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké.” — E rész már teljesen egyértelművé teszi: EGY az ATYA, és A FIÚ, mert EGY Tisztességtétellel illeti az Atyát is, s A FIÚT is minden, ami csak él. Nem véletlen, hogy János elé a Lélek-lények tárattak, s nem a Szellem, mert a bűn útjára tért, s ekként a mélységbe hullt Szellem mindenkor a bűn végett merült alá: a Lélek minden eleme A Kegyelem végett van jelen a ti kis gömbötökben, annak bármely pontján: így a Lélek-lényekkel szimbolizálták e tényt János előtt, igazolván; ha a Visszatért Szellem nem méltó is az Istennek színe előtt tisztelegni és dicsőséget mondani, A Lélek mindahány eleme méltó arra, amiként volt, és lesz is mindenkor, mert a Szent Lélek-erőből, a Szent Lélek Istenből áramlott, s áramlik az a Teremtettség teljességében, amely Lélekerő A TEREMTŐ EGYSÉGBEN ÉLŐ SZERETET: legyen annak bárha legparányibb eleme is, s nyilvánuljék meg bárhol is a TEREMTETT MINDENSÉGBEN. És még mindezek után sem mondhatom, kedves gyermekeim, hogy kellő alapossággal mutattam volna meg a Lélek-lények, tehát az állat és növényvilág egyedeinek szerepét, de mert e kérdést bővebben is kibontottam már korábban, nem is bontom tovább e kötetben.Az utolsó vers ismét az Atya és az ÚR, A BÁRÁNY imádásának képe: „Jel. 5.14És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt.” *

16

— A következő fejezet már a pecsétek felnyitását mutatja. E részt már kell, hogy egyszerre több korszak szerint is megvizsgáljuk, s innen hosszan kell ekként cselekedjünk, hisz amiként mondtam, a Jelenések Könyve magába zárta a Lehetséges Utak, s azok mindahány történéseinek összességét, amelyek közül némely történések már bekövetkeztek, némelyek a ti korotokban zajlanak, mások pedig még a Holnapokban rejteznek, továbbra is mint lehetséges Holnap-képek.

Ez utóbbiak közül természetesen csak azt fogom kiemelni és megmutatni, ami már elkerülhetetlenül be kell, hogy következzék, mert a Tegnapok emberisége, s a jelen kor „emberi” milyensége eleve magával hozza, mint emennek is, és amannak is természetes, és törvényszerű következményét. Azok a képek, amelyek János elé tárultak, mára teljes és átfogó KÉPPÉ váltak számotokra, az első Emberiségtől napjaitokig mutatva meg olyas történéseket, amelyek nem egyszeri, de ismétlődő történések voltak, hol Globális szinten, hol egy Nemzet Történelmében bukkantak fel, de akár még az egyes Szellemi Követek Útját is nyomon követhetjük, azon Út mindahány lehetséges állomását is megkeresve és meg is találva a Jelenések Könyvében. S itt és most nem egyetlen Út történéseire: valóságosan is a Szellemi Követ Útsorozatának egyes állomásaira gondolok, amelyek kicsinyben szinte másolják az egyes Népek, s akár a két eddigi, s a ti korszakotok utáni, már a Harmadik Emberiség Történelmét is.

17

*„Jel. 6Jel. 6.1És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jöjj és lásd.”

János ekkortól mindahányszor más és más képbe helyeztetik, vagyis nem egy-azon asztrális szinten tekint végig a Múlt, a Jelen s a lehetséges Jövendő képein, ami a történések más és más rezgésszintjét tekintve érthető is. A súlyosabb, sötétebb kép-képzetet adó történés természetszerűen az alsóbbrendű Asztrális világképzetekben lesz megmutathatóvá, míg a magasabb rezgésszinttel bíró tisztultabb kép-képzet a magasabb rezgésíveken.

„Jel. 6.2És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íj vala; és ada - ték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.”

— Sokan vannak, akik ebben a képben az Ős-magyarokat, és Attilát látják vázolva, holott erről szó nincs!

Amiként több ízben is mondtam, nem a ti Emberiségetek az első: az előttetek éltek valóságosan is mintegy az Életnek Koronájával bírtak, ami azt jelenti, hogy a negyedik Fénykörben járták Útjaikat. Ha e képet egybe vetjük az első kötetben leírtakkal, könnyebben megértitek, mire gondolok: „De szól ez nékik így, ily kiemelt formában még azért is, mert az akkori Emberiség még a második Fénykörben,

18

tehát a tényleges értelemben vett mélység-szintek közelében járta Útját. Aki akkor és ott, azon a szinten elbukik, és megtagadja az ÚR Krisztust, hogy a mélység csábításának engedjen, vagy hogy emberi félelme végett válassza a könnyebbnek látott, de tisztátalan utat, könnyen a mélységbe zuhan, míg aki állhatatos maradt, az Úr ezen Ígérete szerint a magasabb Fénykörbe, s akár a negyedik Fénykörbe emeltetett (mint vértanú mindenképp), ahol már az „élet koronáját”: vagyis még nem Az Életet, nem a Mennyei Szintre való felemeltetést, de annak Ígéretét, annak szimbólumát: az Élet Koronáját veszi, kilépve a halál mélységes poklából, a sátán hatóköréből.” (I.köt. 65-66 old)

— Az első Emberiség tehát még valósággal is az Életnek Koronáját bírta, mert hisz az a szint, az a Fény-kör, amelyben Útjaikat járták, nem tartozott Satana „hatókörzetébe”, még akkor sem, ha akkor még maga a mélység sem azt a mélység-szintet jelentette és képviselte, mint amely szintig végül Satana alámerészkedett. E nézőpontból vizsgálva e képet a megmutatott lovas kezében lévő íj csak a Tudattal bíró lény felsőbbrendűségére utal: ám az a tény, hogy fehér, így messziről is mindahány vad által jól látható lovon ábrázolja a kép, azt jelenti, hogy az eszköz, amelyet az Értelemmel bíró Ember alkotott meg, ott még nem a vadászat célját szolgálta. Annál is inkább nem, mert hisz ha az első Emberiség az ölés bűnében élt volna, nem a negyedik Fénykörben él, azaz nem bírhatja az Életnek Koronáját sem.

19

De utal e kép a ti korotokra is, és nem is kis mértékben! Amint azt már oly gyakran mondtam, az Utolsó Idők vannak: s ez az a kor és korszak, amikor ki-ki maga döntheti el: elfogadja-e a segítségére adott „fehér lovat”, amely a Tisztaság szimbóluma, s az Úrnak Útján Felfelé indul-e el, avagy ellenkezőleg. Ehhez viszont nem elégséges az akarat: kell az is, hogy a kezében tartott „íjjal” legyőzze – önmagát, s a magában hordott sötét erőket.

Ez mindenkor harc: éspedig olyan harc, amelyet az ellentéttel, s az ő csatlósaival kell megvívjatok, de ti már akként vívhatjátok meg e harcot, hogy tudói vagytok: az ÚR már megvívta e harcot érettetek : ha nem is helyettetek, hisz ha az ÚR Harca valósággal érettetek volt is, helyettetek senki sem győzheti le azt a sötétséget, és azt a sötét erőt, amelyet magatokban hordoztok .

Az ÚR KRISZTUS a mélységek mélységeiben lévő ellent győzte le érettetek: ti már a bennetek élő ellent kell legyőzzétek – önmagatokért . Az Úrnak töviskorona adatott, minekelőtte alá szállott volna a mélységbe: ti is kell hát, hogy elvegyétek a fájdalmak tövises koronáját: „ÉS ADATÉK NÉKI KORONA;” hogy győztesként jőve ki a ti Utatokból, valósággal is Győztesként térhessetek meg az Útról.

Ez utóbbira, a ti kis győzelmetek béreként megnyerhető Valós Győzelemre mutat rá János, amikor ekként fogalmaz: „és kijöve győzve, és hogy győzzön.” Mert az is akként van, amiként a 2,11-ben olvastátok, és „Aki győz,

20

annak nem árt a második halál”: az tehát az Életnek Koronáját veszi az ÚR kezeiből.

Ám vonatkozik e vers a békében élőkre, akik számára úgyszólván minden megadatik, hogy igaz győztesekként járhassák végig Útjaikat, nem járva csak „fehér lovon”, hogy az Út pora meg ne szeplősítse őket, fehér lovon, amelyről messzire láthatnak, s akiknek még fegyvert is adott az ÚR, hogy oltalmazzák magukat, ha a valós veszedelem elközelget, s az ellen reájuk támad. Ha készek, és képesek a békességben élők megoltalmazni magukat az Út porától, a Kegyelmi Út koronáját a Győztesnek kijáró Koronára cseréli fejeiken az ÚR, míg ha erre képtelenek, el kell viseljék mindazt, amit az ezt követő versben mutat meg Jánosnak az ÚR:„Jel. 6.3És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a második lelkes állat ezt mondá: Jöjj és lásd.Jel. 6.4És előjöve egy másik, veres ló, és aki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.”

E kép már a mélység hatókörében lévő szinten Útjait járó Második Emberiséget mutatja. Azt a szintet, ahol a mélység fejedelme és annak minden csatlósa és szolgája az egyenetlenséget, viszálykodást, a szűnni nem akaró háborúskodást akarja, s hogy ezt elfogadtassa, megszüli a Tudat elégedetlenségét , azaz a harácsolást , s

21

ezzel egyidejűleg a félelmet is, amely nem egy esetben okozója valamely véres cselekedetnek A vér világát ábrázolja tehát a veres ló, azt a világot, ahol a Tudatot már nem a Szellem, de a test, s a testi ember Tudata irányítja, a maga céljait helyeztetve előtérbe, és háttérbe taszítva mindent, ami Tiszta, s a szó valós értelmében Szellemi.

Ha a fehér ló még a Szellemi Bölcsesség felé vezető Út Törvényvilágát jelzi, ahogyan az az első Emberiség korszakában volt, akkor a veres ló az Igazság Törvényvilágát, a „szemet – szemért” törvénytelen törvényének világát, ahogy az a ti Emberiségteknél van a kezdettől mindmáig, s lesz még az utolsó pillanatig, de egy időn át még azon is túl, mert e törvényt hagyjátok Tudati és Lelki örökségül utódaitokra, vagyis már a Túlélőkre. Mert bizony, szinte szégyenlem kimondani, de akként van, hogy bár magatok már a Kegyelem, és részben a Szeretet Törvényvilágának ismeretében éltek Utatok része maradt mégis az Igazság Törvénye , s nem csak mint a Karmikus Törvény, nem csak mint a Kiegyenlítés Törvénye, és nem is egészében csak akként, mint a szenvedtetve nevelő Törvény, de sajnos még akként is, mint a „szemet - szemért” igaztalan igazságának törvénye, s épp ez utóbbi marad meg azok Tudatában, akik a Túlélők közt lehetnek!!! s akik nem fogják felismerni még ebben sem az ÚR Kegyelmét. Aztán, már egy következő történésben, s már

22

a Harmadik Emberiség történelmében ismét Életre kel a Kegyelem, s akkor már a Szeretet Törvényvilága is, mert a Harmadik Emberiség teljes fejlődése e kettőre fog épülni. Ezt a kérdést azonban nem is szükséges tovább bontanunk: amiként a kezdetektől, tehát az ősemberi gyűjtögetés korától volt, akként volt mindez igaz a ti Emberiségtek mindahány Történelmi korszakában is, e kép tehát a Történelem teljességét mutatja meg a kezdettől az utolsó utáni pillanatig. *

A következő két vers szinte egyenes következményét tárja elétek a harcoknak, a gyűlölködésnek, vagyis az ellentét - mutatta iránynak:

„Jel. 6.5És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jöjj és lásd. Látám azért, és ímé egy fekete ló; és annak, aki azon üle, egy mérleg vala kezében.

Jel. 6.6És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, amely ezt mondja vala: A búzának mércéje egy dénár, és az árpának három mércéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.”

Ez már a Karma törvénye, a kiegyenlítődés törvénye, amely lényegét tekintve éppenhogy a Krisztusi kort követően, már a ti harmadik Fénykörötökben lett valósággal is az, ami. Vagyis minden Úton járó fölött érvényes Törvény, amelynek révén a korábbi bűneitől megtisztult Szellemi Követ az Igazság

23

Törvényvilágából valóságosan is átemelkedhetett a Kegyelem Törvényvilágába. Ezt jelképezi a mérleg.

A következő vers lényegi része a bor és az olaj: még ebben is az Isten végtelen, törődő Szeretete köszön vissza. Mert nem csak arra kell gondoljatok e képnél, hogy minden tettetek megmérettetik, és mindnek megszabott „ára van”, ahogyan azt az egyik kedves Testvérünk mondta. Ez is hozzá tartozik a lényeghez, s mégsem csak erre mutat rá János, de valóban Isten törődő és gondoskodó Szeretetére. Azon a vidéken ugyanis, ahol János is, s mi is mindannyian éltünk egykoron, a víz hamar szinte ihatatlanná lett, s hogy ezt megelőzzék, kellett, hogy némi borral elegyítsék. Az olaj az egyik fő táperőt adta a testnek, de azt használtuk a lámpásokba is. Az élet, mint az természetes is, nem tartható meg víz, s ekként a borral ihatónak megőrzött víz nélkül, s mert hogy az egészség minden korban fontos volt, s a betegségek egy jelentős részét éppen-hogy a borral gyógyítottuk (forralva, vagy a sebek kitisztításához, az egyes fekélyek, kelések fertőtlenítéséhez, stb. Ne feledjétek: akkor még nem voltak olyan égetett szeszek, legalább is a szegény réteg számára, amely alkohol tartalmánál fogva ma is használt sebfertőtlenítő lehetett volna, így a bor maradt az egyedüli fertőtlenítő szer is). Ekként, és ezért lett tehát megjelölve János számára az egyik legfontosabb fizikai-szintű lételemként a bor. De az élet és az egészség megtartásán túl kellett, s kell mindenkor a Világosság is, hisz az ember nem erdei állat, és nem a föld alatt élő állatok valamelyike: és számára e

24

világosságot is jelképezte az olaj, amellett, hogy amint mondtam, a test egyik fő tápláló – energiát adó eleme is az olaj volt, amellyel az étkeket készítették, vagy amelybe a szikkadt kenyereket mártották, hogy az egyáltalán fogyaszthatóvá legyen.

Ám még ezen túl is: a bor mint az Áldozat jelképe adatik elétek a ti korotokban, s az olaj már mint a Lélek örök-égő lámpása, s ha már nem mint növényi eredetű olajat vetítitek azt magatok elé, mint Föld-anya egyik ajándékát kell elképzeljétek, amely már ekként is az egyik legfontosabb energiahordozó a Föld színén. Legalább is az volt mindezidáig, s még hosszan az lehetett volna, ha... – ám e kérdést magatok is ismeritek, s aki nem ismeri, elég, ha az olajjal szennyezett vizekre pillant ahhoz, hogy értetté legyen számára, amit mondani akarok, amit az a bizonyos „ha” takar. S még ezen is túlmenve már az áldozati Olajra is kell, hogy gondoljatok, arra, amelyet az ÚR fejére – lábaira is kent Mária Magdaléna, s amellyel a holtaknak testeit is megkenték. De megszentelt olajjal kenték ezen túl a házak ajtaját és ablakát, valamint a szemöldök-fát is az egyes ünnepek előtt. Az Ó-szövetség korában e szertartásoknak külön szerepe volt, amelyek természetesen az ÚR Útja alatt is éltek a Mózes rendeletei szerint, így ha a kétezer évvel ezelőtti kort tekintve értelmezzük az olajat, a test táplálására szolgáló, s a világosság megőrzésére szolgáló olajakon túl mindenképp gondolnotok kell a szertartásoknál használt illatos olajra is, amellyel királyokat, papokat kentek fel,

25

amiként felkente az Egyetlen Királyt és Istennek Egyedülvaló Papját Mária Magdaléna. * Jel. 6.7És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik lelkes állat szavát, amely ezt mondja vala: Jöjj és lásd.Jel. 6.8És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és aki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által.”

— E képben is a mélység világára utal a Közlő: arra a Világra, amelyben a testnek halálát nem a tényleges öregség, nem is az Életfilm szerinti befejezés adta és adja, de mindazon háborúságok, amelyeket az ellentét szított, s szít mindmáig. E vers nagyon is érzékletesen adja elétek e tényt, így akár ki sem kellene azt bontanom, ám kell mégis, hisz itt már konkrét, a ti korotok előtt bekövetkezett háborúkra utal: de utalt még az akkori korban bekövetkezett háborúságokra is, amelyek az általunk ismert „világ” egy negyed részét szinte egészében elpusztították. S nem is annyira maguk a harcok, mint inkább a harcok után, s éppen a harcok végett bekövetkezett járványok okozták a nagy pusztulást. A betegségeken túl a vadak is rátámadtak akár a felnőtt emberre is, hisz annak gyakran jártányi ereje nem volt: hogy is védekezhetett volna...?

26

De van e képnek egy másik, már Szellemi értelemben veendő magyarázata is! Az ÚR Törvényei csak egy részén voltak képesek megmaradni Izráel Földjének: s az a része, amely a leginkább elvetette az ÚR Tanításait, s inkább a maga bálványait követte, a tisztátalanságában maradt: ezt a sárga, a betegség színét hordozó lóval ábrázolja János.Amikor viszont azt mondja: „és aki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; ” – lényegében arra utal, hogy aki nem kész az Úr Útját: A Tiszta, Bölcs Szeretet Útját követni és azon megmaradni, kellett (és kell azóta is mindenkor) hogy a második, azaz a Szellemi Halál állapotába érjen míg Ébredése nem lesz, s akkor az valóságosan is a pokolnak világába tért, ahová a benne lévő gyűlölet ereje utasította.

Érthető ez annál is inkább, mert hisz Aki akkor, abban a korban a Krisztusi Tanokat hirdette, Maga AZ ÚR KRISZTUS volt, s mi, akik Tőle vehettük e Tanításokat. De érthető még azért is, hisz az ÚR EREJE járta át akkor Izráel Földjét, így akiben igazsággal is meg volt a Bölcsesség: felismerni az ÚR Tanításait, és meg volt az Akarat: Követni is azon Tanításokat, mindenképp meríthetett azon Erőből, amely akkor is, és mindenkor a Legtisztább SZERETET Ereje volt, s lesz is.

Ti már csak a Hit , vagy magasabb szinten a Szellemi Tudat-adta Bizonyosság erejéből meríthettek, s ehhez kérhetitek a Szent Lélek Megvilágosító Kegyelmi Energiáját: az akkori

27

Követők viszont még közvetlen módon nyerhették el az ÚR EREJÉT. Aki tehát még azt is kész, és képes volt elvetni magától, hogy inkább a maga sötétségében maradjon, akként is vette el a maga bérét, amiként a sötétséget választotta A Világosság helyett. S ez még akkor is így volt, ha a korai Keresztények bizony, lényegesen nagyobb üldöztetéseket kellett elszenvedjenek, mint amely üldöztetés ma egy Keresztényt fenyeget, és akár halált is kellett lássanak, hisz ők még közvetlen lehettek tudói annak is: az ÚR is üldöztetést szenvedett, és Halált látott – érettük! * Lényegében erre utal az ezt követő három vers is. Nem kell mondjam: sem a hivatalos igemagyarázók, sem az Adelma által leírtak nem azt mondják, amit e három vers képe valósággal is elétek kívánt tárni:„Jel. 6.9És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak.Jel. 6.10És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút ami vérünkért azokon, akik a földön laknak?

helyesen:

„És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig kell várjunk, hogy Kegyelmed felemeljen minket eme helyről?”

28

Jel. 6.11Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, akiknek meg kell öletniök, amint ők is megölettek.”

— Már az első vers első sorát két részre bontom, hisz két, egymástól eltérő korra kell vonatkoztassuk azokat: „látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért” — Amikor azt mondja János: az oltár alatt, nem az általatok is ismert oltárra kell hogy gondoljatok, hisz az emberi készítmény: de arra a szintre, amelyen az Emberszellemek mindegyike Isten után vágyakozik és Istennek ajánlja fel életét, akként téve azt le Isten elé, amiként ti teszitek le az áldozati ostyát és bort az Oltárokra. Ez pedig a negyedik Fénykör!

Azoknak „lelkei”, akik ezen „oltár alatt” voltak,- még az ÚR Visszatérése előtt az Egyisten-hitért üldöztetést és halált látott Testvérek,- akik természetesen meg kellett álljanak az „oltár alatt”, hisz még nem léphettek be a negyedik Fénykörbe, mert a harmadik és a negyedik Fénykörök közti energia-kaput az ÚR Krisztus nyitotta meg a Megváltó Kegyelmi Erők révén. Addig egy nem emelkedhetett a harmadik Fénykör legfelső Fényíve fölé, s akik arra a szintre értek, az adott szintnek megfelelő Asztrális Világ-képben várakoztak, várva a beemeltetést a magasabb szintre. Erre

29

tanúság a mondat folytatása: „és a bizonyságtételért, amelyet kaptak.”– hiszen A FIÚ ISTEN volt A BIZONYSÁG: Az Isten Kegyelmének egyedülvaló BIZONYSÁGA!! A következő, tehát a 6,10 vers teljes egészében a fattyú-sorok közé sorolható !!! hisz akik már arra a szintre elértek, semmiképp sem fognak „bosszúért kiáltani”, hisz a bosszú a gyűlölet jele: márpedig akiben a gyűlölet él, nem méltó arra, hogy az „oltár alatt” legyen, s nem méltó a negyedik Fénykörbe való belépésre sem. A bosszú az ellentét eszköze és fegyvere: márpedig a negyedik Fénykörben már semmi sem lehet, és semmi sem juthat be oda, ami még a mélység fejedelmétől származik, hisz akkor a magasabb Fénykör is megfertőztetnék az ellentét tisztátalan energiái által.Ám le volt írva e mondat helyesen is, és valóságosan is János által, amely mondat eleve tükrözi: az ötödik pecsét felnyitásakor feltáruló kép az Úr Útja előtti korszakkal veszi kezdetét, amielőtt még a Bizonyság a Föld színére érkezett...:

„És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig kell várjunk, hogy Kegyelmed felemeljen minket eme helyről?”

– vagyis: mikor léphetünk feljebb és tovább, hogy végre Szent Színed elé érjünk, amiként voltunk ott egykoron?

30

A 6,11-es vers ismét a 6,9-es vershez adott magyarázatomat igazolja vissza: azt tehát, hogy a Krisztusi Kor előtt Hitükért megöltekről adatott Jánosnak látomás. Nékik kellett még egy kicsiny ideig türelemmel lenniük, míg az ÚR Krisztus Megváltó Kegyelmi Energiái révén megnyitja előttük és számukra az Utat.

Azt sem kell tán mondjam: e vers vége is a fattyú-hajtások közé sorolandó tehát: „akiknek meg kell öletniök, amint ők is megölettek.” Fattyú-sor, hisz a Fent Világából semminő képet nem vetítenek előre, ami még nem vált valósággá, ha annak tényleges bekövetkezte az emberi akaraton múlik!

Nem, hisz az előre vetített kép egyben a Tudat szabad akaratának megkötését is adja, behatárolva, és szinte „törvényszerűvé” téve olyas dolgokat és történéseket, amelyek egyáltalán nem illettek és nem illenek A Törvénybe! Senkinek sem kellett megöletnie : s ha valaki valamely korábbi karmikus kötés végett kellett elvegye a halált, az nem dicsőségére: csupán tisztulására volt néki, hisz egy durva karmikus elemtől szabadult meg, amely az adott szinten való továbbhaladást: -de nem a második Fénykörből a negyedik Fénykörbe való- átemeltetést adta számára! Különös és igaztalan is lett volna, ha ekként kerül két teljes Fénykörrel feljebb a karmikus bűnétől szabadult csak azért, mert egy, éspedig vélhetően a legdurvább karmikus terhét letehette...

31

***

E verstől hosszan a történések sorrendbéli zavara figyelhető meg.

Az egymás után következő versek láthatóan nem az egymás után következő történéseket ábrázolják, így a Jelenések könyve még annyira sem érthető, mint volt az akkor, amikor János leírta, s még a „reformerek” sem vették kezeikbe, hogy a maguk felfogása szerint fogalmazzanak át egy, s mást. Oka ennek az is, s tán elsődleges oka, hogy a Jelenések nem egységesen mentek kézről – kézre:hanem ívenként, azaz tekercsenként, s ezen tekercsek akkor még nem voltak számmal ellátva, hisz miből is gondolhatta volna János, hogy az egyes tekercsek más és máshová kerülnek. Pedig ekként lett, s csak később került egy helyre... – az, ami a teljes Jelenések Könyvéből egyáltalán még megmaradt. De mert az üldöztetések mind inkább súlyosbodtak, nem egy tekercset rejtettek el az üldöztetett keresztények: ne találják azokat náluk. Így a tekercs biztonságban volt, de gyakori volt, hogy azoknak, akik azt elrejtették, többé már nem volt érkezésük azt elővenni a rejtekből: s azok akkor „elvesztek” a világ számára. Mások viszont, amelyek megkerültek, más és más sorrend szerint lettek későbben egybeszerkesztve. Ezen felül és ezen túl abban nem teljességgel van igazuk az igemagyarázóknak, miszerint János egy-azon történésre több helyen is kitért: még akkor sem, ha egyes részek valóban többször bukkannak fel a Könyvben.

32

De nem János ismétli önmagát, hanem a megmutatott kép, azaz a Történelem , mert az emberi milyenség- jegyek ismétlik önmagukat, fel-fel bukkanva itt is és ott is az Idősík több pontján, mintha valóban csak az Idő: s nem az Ember... az Emberség haladna előrébb!

Így aztán természetes, hogy a János által leírt szövegrészek mint szégyenletes refrén: olykor vissza-vissza térnek, megmutatva az „embert”, annak bűneit, de a bűn bérét is...

Mindezen túlmenőleg azonban valósággal is vannak zavarok, keveredések a Jelenések Könyvében a már fentebb említett okból, s mi most a magyarázatok mellett megkíséreljük a megmaradt részeket logikai rendszerbe is szedni, hogy végre igazán egységes képet kaphassatok a Jelenések Könyvéről. Ahol, és amilyen mértékben azt az ÚR Krisztus, az Áldott Mester engedélyezi, a hiányzó, az elveszett részeket is igyekszem kiegészíteni. Nem kell mondjam: e munka nagy lesz, és igen felelősségteljes, így talán nem is a korábbi években megszokott tempóban fogunk haladhatni azzal. Ám a pontosság az elsődleges szempont, s mi ahhoz tartjuk magunkat, ahogy azt eddig, a „könnyebben” megírható munkáink esetében is tettük: néktek pedig türelmeteket kérjük, hisz mit sem érnétek a gyorsan de pontatlanul leírt munkával... *** Ennyi előzetes után haladjunk is tovább, már

33

a tényleges kronológiai sorrendben írva le a Jelenéseket. Ezt a legcélszerűbb akként tennünk, hogy elsőként (amennyire lehetséges) az általatok megismert számozással írjuk le magát a Jelenések könyvét akként, amiként az a ti korotok emberének nyelvezete szerint szól, majd újra vesszük az adott szöveget (tehát a 6.11- től írottakat) s ekkor már ahol lehet, ahol az ÚR erre engedélyt ad, a hiányzó szövegrészeket is beillesztem, hogy már azokkal együtt bonthassam ki, és magyarázhassam meg azok értelmét is. Itt viszont már, és ez is természetes, helyenként az eredeti számozás elvész, hisz egy-egy vers az általatok ismert szövegben olykor (nem is ritkán) más helyre került, mint volt az eredetileg, vagy más versekkel van egybe szerkesztve, és nem ritka az sem, hogy csak egy kis mondat-töredék van más, nem oda illő mondat-töredékekkel párosítva: s akkor azokat is megbontom, hogy a mondat ismét érthetővé legyen. A könnyebb érthetőség kedvéért címszavakban összefoglaljuk a következő részeket, mielőtt ténylegesen továbbhaladnánk megkezdett munkánkban.

1; A Megbízatás 31/752; Az első jaj... 33/87 3; A második jaj... 37/116 4; Az Úr születése 40/131 5; Az első megmérettetés 42/134 6; Jeruzsálem pusztulása 45/145 . 7;Róma, azaz „Babilon” pusztulása: ez a harmadik jaj. (3.köt.) 8; Az ÚR Útja utáni 2000 év, vagyis már a ti korotok

34

9; A Nagy Ugrás 10; Az 1000 éves Krisztusi Birodalom, és Shambhalla, az Új Jeruzsálem megmutatása 11; Satana utolsó erőpróbája és bukása 12; A Mennyei szintek, vagyis A CÉL megmutatása... 13. Zárókép, A MESTER elköszönő szavai... ***

A fentebbi szövegrész után, amely még az ÚR Megváltói Műve előtti kort mutatja, amikoris az Asztrális Világokban, azoknak a ti Fénykörötök legfelső Fényívében megrekedt, s onnan feljebb emelkedni nem tudó Testvéreket mutatta meg János némi visszapillantás után, amikoris az Izráel fiainak Múltjából vetít elé képeket a Közlő megbízásából az „angyal”, tehát az ezzel megbízott Szellemtestvér, természetes, hogy az Úr Útjával folytatja a történéssort, hisz azok a valóságban is egymás után következtek, egyik feltételezve és adva a másikát, s viszont. Mert kellett, hogy az adott szintre elértek feljebb emelkedhessenek, kellett az is, hogy az Úr Útja Valósággá legyen: egyik a másikából ered tehát, hisz az ÚR Útját követően az adott szinten várakozók is átemeltettek a negyedik Fénykörbe. Ehhez viszont az is szükségeltetett, hogy János már egy másik, egy magasabb rezgésszintű Asztrális Világképben ismételten is megbízást kapjon az Úrtól, már egy másik „angyal”; tehát egy másik Segítő Szellem-testvér közreműködésével. ***Az első kép tehát magát a megbízatást mutatja meg: s ezt még teljességgel János jegyezte le, ellentétben sok más képpel, amelyek már csak későbben kerültek leíratásra

35

valamely testvérrel, aki természetesen maga is a maga meglátása szerint értelmezte és írta le azt, amit a már idős apostol mondott, némely közléseket még csak nem is akkor, de már maga is csak emlékezetére hagyatkozva, későbben, már jóval János vértanúhalálát követően... * A második Megbízatás

Jel. 10 Jel. 10.1És egy másik, erős angyalt láttam leszállani az égből, aki mintha felhőbe lett volna öltözve; a fején szivárvány volt, és az orcája olyan volt mint a nap, lábai mint a tűzoszlopok;Jel. 10.2kezében egy nyitott könyvecskét tartott, jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre tette;Jel. 10.3majd oly hangon kiáltott, mint amikor az oroszlán ordít. Amikor kiáltott, hét mennydörgés is hallatta a maga szavát. Jel. 10.4És mikor a hét mennydörgés szavát hallottam, le akartam írni; de egy Hangot hallottam az égből, amely ezt mondta: Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés szólt, és azokat meg ne írd.Jel. 10.5Eztán az az angyal, akit a tengeren és a földön láttam állni, felemelte kezét az ég felé,Jel. 10.6És megesküdött arra, aki örökkön örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet rajta élőket, és a tengert és a benne élőket, hogy idő többé nem lesz:

36

Jel. 10.7akkor, amikor a hetedik angyal trombitálni kezd, beteljesedik mindaz, ami ma még az Istennek titka, amint azt megmondta az ő szolgáinak, a prófétáknak.Jel. 10.8Eztán az a Hang, amelyet előbb is hallottam az égből, ismét szólt hozzám, s most azt mondta: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön álló angyal kezében van.Jel. 10.9Elmentem az angyalhoz, s kértem: Add nékem a könyvecskét. Átadta, s azt mondta: Vedd el és edd meg. Bár a szádban édes lesz, mint a méz, de keserűvé teszi a gyomrodat.

Jel. 10.10Elvettem hát a könyvecskét az angyal kezéből, és megettem azt; és olyan édes volt az, mint a méz; de amiután megettem, megkeseredett tőle a gyomrom.Jel. 10.11Aztán a Hang ismét szólt, ezt mondva: Ismét prófétálnod kell majd sok népről és nemzetekről, és nyelvekről és királyokról. ***

Az első jaj...

Jel. 8.2 És láttam azt a hét angyalt, akik Isten előtt álltak; azoknak hét trombita adatott.Jel. 8.3Eztán egy másik angyal állt meg az oltárnál, arany tömjénezőt tartva; és adattak néki sok tömjént, hogy tegye a tiszta

37

szívűeknek könyörgéseihez az arany oltárra, amely a királyiszék előtt van.Jel. 8.4A tömjén füstje az angyal kezéből a tiszta szívűek könyörgéseivel az Isten elébe ért fel.Jel. 8.5Azután vette az angyal a tömjénezőt; s megtöltötte azt az oltárnak tüzével, s levetette a földre; és mennydörgések és viharos szelek vad zúgása hallatszott, villámlások és földrengés lett több a Föld egészén.Jel. 8.6Az a hét angyal, akinél a hét trombita volt, készült, hogy megfújja a néki adott trombitát.

Jel. 8.7Mikor első angyal trombitált, jégeső keletkezett, és tűz, vérrel vegyesen, s akkor azt a földre vetette; a földnek harmadrésze megégett, az élőfáknak is harmadrésze, és minden zöldellő fű megégett.Jel. 8.8Amikor a második angyal trombitált, egy tűzzel égő nagy hegy hullott alá a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré változott;Jel. 8.9És meghalt a tengerben lévő teremtett állatoknak harmadrésze, és a hajóknak harmadrésze is elsüllyedt.Jel. 8.10Akkor a harmadik angyal is trombitált, s az égről már egy nagy csillag hullt a Földre, égve, mint egy fáklya, a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira;Jel. 8.11

38

E csillagot Ürömnek nevezték el, mert a folyóvizek harmadrésze keserűvé lett annak porától mint az üröm, és sok ember meghalt akkor a vizektől azok keserűsége miatt.Jel. 8.12Aztán a negyedik angyal is trombitált, és a napnak, a holdnak, és a csillagoknak is harmadrészét feketeség borította el és elhomályosodott azoknak fénye, s a nappal is egészen sötétté lett a napok harmadrészében, és az éjszaka hasonlóképen, az éjeknek harmadrészében.Jel. 8.13Ezeket követően újra egy angyalt láttam és hallottam az égnek közepén repülni, aki hangosan kiáltott: Jaj, jaj, és ismét jaj azokra, akik a földön laknak ama másik három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálni fognak.Jel. 9Jel. 9.1Akkor az ötödik angyal is trombitált, és egy csillag esett le az égről a földre, és néki adatott a mélység kútjának kulcsa.Jel. 9.2Ez megnyitotta a mélységnek kútját: és füst jött fel a kútból, olyan, mint egy nagy kemencének füstje; és sötétté lett a nap és a levegő is a mélység füstjétől.Jel. 9.3A füstből pedig sáskák jöttek ki a földre; amelyeknek akkora hatalom adatott, amilyen hatalmuk a föld skorpióinak van.Jel. 9.4És megmondatott nékik, hogy a földnek füvét, élő fáit, és semmi zöldellőt ne bántsanak, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon nincs ott az Istennek pecsétje.

39

Jel. 9.5Parancsot kaptak, hogy ne öljék meg, de kínozzák őket öt hónapig akként, hogy azoknak kínjai olyanok legyenek mint a skorpió által megmart emberek kínjai.Jel. 9.6E szenvedések miatt azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnák inkább a halált, de a halál elkerüli őket.Jel. 9.7A sáskák a viadalhoz felkészített lovakhoz voltak hasonlóak; a fejükön aranyhoz hasonló színű korona volt, és arcuk olyan volt, mint az emberek arca.Jel. 9.8Fejeik szőrzete hosszú volt, mint az asszonyok haja, és fogaik olyanok voltak, mint az oroszlánoknak.

Jel. 9.9Páncéljuk olyan volt, mint a vasból készült páncélok, és szárnyaik zúgása olyan volt, mint lovas szekerek sokaságának zúgása, amikor rohamra indítják azokat.Jel. 9.10A skorpiókhoz hasonló farkuk, és farkukban is fullánkjuk volt: s a fullánkból kilövellt méreggel ártottak az embereknek, e méreg kínozta a megmartakat öt hónapig.Jel. 9.11E szörnyeknek királya a mélység birodalmának egy sötét angyala volt, az uralta és vezette őket, és ennek neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve.Jel. 9.13

40

Amikor ezek hatalma megszűnt, a hatodik angyal is trombitált, egy erős hangot hallottam az arany oltár négy oszlopa felől, amely oltár az Isten előtt van.Jel. 9.14A Hang megparancsolta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el azt a négy angyalt, akik a nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél vannak megkötve.Jel. 9.15Eloldották hát azt a négy angyalt, akik kezdettől fel vannak készülve: órára és napra és hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek harmadrészét.Jel. 9.16Lovasaik száma húszezerszer tízezer, azaz kétszáz millió harcos volt: hallottam a számukat.Jel. 9.17A látomásomban látott lovakon, és a rajtuk ülő lovasokon tűzpiros, jácint kék, és kén-szín sárga mellvértek voltak. A lovak feje olyan volt, mint az oroszlánok feje; és szájukból tűz és füst és kénkő jött ki.Jel. 9.18E három csapás ölte meg az emberek harmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a lovak szájából áradt.Jel. 9.19E lovak ereje és hatalma ekként azoknak szájában volt, és az ő farkukban; mert az ő farkaik a kígyókhoz voltak hasonlóak, amelyeknek fejük van; és azokkal ártanak.Jel. 9.20A többi ember, akik meg nem ölettek e csapásokkal, ezek után sem tértek meg tévelygéseikből és hitetlenségükből, s nem fordultak el a hamis istenektől. Nem hagytak fel az aranyból és ezüstből, ércből, kőből és fából a maguk kezeivel készített

41

bálványok imádásától sem, amelyek pedig nem láthatnak, nem hallhatnak, sem nem járhatnak,Jel. 9.21és nem hagytak fel a gyilkosságokkal sem, sem tisztátalan, ördögidéző szertartásaikkal, sem paráználkodásaikkal, sem a lopással. Az első jaj elmúlt; de ezután még két jaj következik. ***

A második jaj...

Jel. 11.1Jel. 11.1Ekkor egy vesszőhöz hasonló, vékony és hosszú mérőnádat adtak nékem, és egy angyal állt mellém, ezt mondva: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt az ott imádkozókkal,Jel. 11.2de a tornácot, amely a templomon kívül van, hagyd ki: azt ne mérd meg, mert megadatott a pogányoknak, hogy a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.Jel. 11.3Az én két tanúmnak pedig azt adom, hogy vastag zsákvászonból készült gyászruhákba öltözve prófétáljanak ezer kétszáz hatvan napig.

Jel. 11.4Ők lesznek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, amelyek Isten előtt állnak.Jel. 11.5

42

Ha valaki ártani akar nékik, tűz lángja tör elő az ő szájukból, amely megöli az ő ellenségeiket.Jel. 11.6Ezeknek hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy prófétálásuk idejében eső ne legyen; és arra is van hatalmuk, hogy a vizeket vérré változtassák. Hatalmuk van arra is, hogy a földet bármilyen csapással sújtsák, ahányszor csak akarják.Jel. 11.7Amikor elvégezik küldetésüket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, legyőzi, és megöli őket.Jel. 11.8Holttesteik a nagy városnak utcáin fognak heverni, amely lélek szerint és milyensége szerint Szodomának és Egyiptomnak neveztetik, (ahol a mi Urunk is megfeszíttetett.)Jel. 11.9Az egyes népek és törzsek, a más és más nyelvű nemzetek közé születettek mind látják azoknak holttestét három és fél nap, de nem engedik azoknak testeit a sírokba tenni.Jel. 11.10A földnek lakosai örülnek és örvendeznek pusztulásukon: ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a föld lakosait, megmutatva és ostorozva azok bűneit.Jel. 11.11Három és fél nap múlva azonban az életnek lelke adaték Istentől ő beléjük, és új életre keltek, s nagy félelem ébredt azokban akik látták őket, amint lábra álltak.Jel. 11.12Hangos szózatot hallottak akkor az égből, amely ezt mondta nékik: Jöjjetek fel ide. És akkor ők felemelkedtek az égbe felhőben az ő ellenségeik és sokak szeme láttára.

43

Jel. 11.13Még abban az órában nagy földindulás lett, és a városnak tizedrésze romba dőlt. A földindulásban hétezer ember lelte halálát, a többiek megrémültek, és imádságban dicsőítették Istent.Jel. 11.14A második jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljő. ***

A következő szakaszt annak fontossága végett már itt alaposabban meg kell hogy tisztítsuk, így már itt sem csak az adott, a kész szöveget teszem érthetőbbé, de akár egyes versek teljességgel is megváltoznak, vagy akár ki is emeljük, hogy az őket megillető helyre tegyük át azokat.

Az Úr születése

Jel. 12.1 Eztán egy hatalmas Jelet láttam az égben: egy hatalmas Csillagot. Majd láttam egy Asszonyt is, aki várandós volt, s már a vajúdás kínjában kiáltott.Jel. 12. 2. És egy másik jel is feltűnt az égen: egy nagy vörös sárkányt láttam, amelynek hét feje, és tíz szarva volt, és minden fején egy-egy koronához hasonló diadém. Jel. 12. 3. E sárkány a szülő Asszony elé állt, készen rá, hogy amikor az megszüli magzatát, felfalja a Gyermeket.

44

Jel. 12. 4. Az Asszony fiúgyermeket szült, aki későbben a sárkány ellen fordult, s legyőzte azt, Jel. 12.5 majd győztesként emelkedett vissza az Egekbe, az Atyához.Jel. 12. 6. A FIÚ tehát legyőzte a nagy sárkányt, amelyet kígyónak, ördögnek és a Sátánnak is neveztek, és aki elámítója volt azoknak, akik őt követve a bűn sarába hulltak.Jel. 12.7. És erős Hang szólalt meg akkor ismét az égben, amely ezt mondta: Most lett üdvössége a Világnak az Istennek Krisztusa által, Akié az erő és a Királyság, a Hatalom.12. 8. Mikor azért látta a sárkány, hogy legyőzetett, üldözni kezdte az Asszonyt, aki a Fiút szülte.

12.9 Ő pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől készített helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. (ideig, időkig, és az időnek feléig.)12.10 A kígyó vizet bocsájtott az asszony után, amely akként áradt, mint valamely folyó vize.12.11 De segítségre volt a kiszáradt föld az asszonynak, amely magába szívta a folyóvizet,12.12 és segítségére siettek az Égiek is: Felemelték és elrejtették a Mennyek az asszonyt, aki akkortól fogva akként jelenik meg,

45

amiként azok látták, akik Felemeltetésének tanúi voltak, akként tehát, hogy a napba van felöltözve, lábai alatt a hold van, és fején tizenkét csillagból korona.12. 13. Megharagudott a sárkány az asszonyra, s mert hogy Őt már le nem győzhette, ment, hogy mások ellen hadakozzék.12.14. Az ő magvából valókkal tört az Isten parancsolatainak megőrzői ellen, akik elfogadták és megtartották Jézus Krisztus Tanításait;12.15 De ők is legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő biztos hitük ereje által; és az ő életüket nem kímélték mindhalálig. ***

Az első megmérettetés

Jel. 7.1Ezek után négy másik angyalt láttam állni a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.Jel. 7.2Majd más angyalt láttam, aki napkelet felől jött, s aki kezében az Élő Isten pecsétjét tartotta; és nagy szóval kiáltott annak a négy angyalnak, akinek feladatul adatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek,Jel. 7.3

46

Ezt kiáltotta nékik: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit a homlokukon.Jel. 7.4És hallottam a megpecsételtek számát is: Száznegyvennégyezer ember lett akkor az Izráel fiainak tizenkét nemzetségéből az Istennek pecsétjével megjelölve.Jel. 7.5Júda nemzetségéből tizenkétezer;Ruben nemzetségéből tizenkétezer;Gád nemzetségéből tizenkétezer;Jel. 7.6Áser nemzetségéből tizenkétezer;Nafthali nemzetségéből tizenkétezer;Manassé nemzetségéből tizenkétezer;Jel. 7.7Simeon nemzetségéből tizenkétezer; Lévi nemzetségéből tizenkétezer;Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer;Jel. 7.8Zebulon nemzetségéből tizenkétezer;József nemzetségéből tizenkétezer;Benjámin nemzetségéből tizenkétezer volt a megjelöltek száma az Izráel fiai közül.Jel. 7.9Azután egy nagy tömeget láttam, oly hatalmasat, amelyet senki meg nem számlálhatott: s ezek már minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből való emberek voltak. Az Atya, és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba öltözve, és kezeikben pálmaágakat tartottak;Jel. 7.10

47

és hangosan így kiáltottak: A Dicsőség az Atyáé, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé!Jel. 7.11Az angyalok (a Tiszta szellemek) közül is sokan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül álltak, majd a királyiszék előtt leborulva imádták Istent,Jel. 7.12ekképp imádkozva: Minden áldás és dicsőség, a Bölcsesség és hálaadás, a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké mind örökkön örökké, Ámen.Jel. 7.13Akkor azt kérdezte egy a Vének közül: tudod-e, ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik, és honnét jöttek?Jel. 7.14Azt feleltem néki: Te tudod. Ismét szólt, s azt mondta: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták az ő ruháikat, és megtisztították magukat a Bárány vérében.Jel. 7.15Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti oltalmát fölöttük.Jel. 7.16Nem éheznek, és nem szomjaznak többé; a nap sem tűz rájuk, sem semmi hőség:Jel. 7.17Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és letöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet.Jel. 14Jel. 14.1

48

Ekkor egy másik képet láttam: A Bárány állt Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégyezren, s mindazok, akiknek homlokára fel volt írva az ő Atyjának neve.Jel. 14.2És oly erős Hangot hallottam az égből, mintha sok víz zúgását hallottam volna egyszerre, vagy mint nagy mennydörgésnek hangját, és hárfások hangját hallottam, akik hangszereiken játszottak,Jel. 14.3És egy új éneket énekeltek a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat, és a Vének előtt. Olyan éneket, amelyet meg nem tanulhat más, csak a száznegyvennégyezer, s azok, akik a Bárány vére árán vétettek meg a földről.Jel. 14.4Ezek azok, akik nem tették tisztátalanná magukat a test követelését követve; vagyis a szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, bárhová megy. Ezek azok, akik a Bárány vére árán váltattak meg a Föld népei közül az Atyának és a Báránynak „zsengéiül”: az elsők, akik a Hitnek Útján jártak.Jel. 14.5Az ő szavaikban nem találtatott álnokság és hazugság; az Isten előtt feddhetetlenek.Jel. 14.6Aztán ismét más angyalt láttam az ég közepén repülni, akinél az Örökkévaló Evangélium volt. Ő hirdette a föld lakosainak, minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek az evangéliumotJel. 14.7hangos szóval szólva: Féljétek az Istent, és adjatok Néki dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt,

49

aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait. *** Jeruzsálem pusztulása

Jel. 15Jel. 15.1Ezután ismét más nagy és csodálatos jelt láttam: hét angyalt, a kinél vala a hét utolsó csapás; mert az által teljesedett be az Isten igazságos Ítélete.Jel. 15.2És láttam az eget is, mint kristálytisztaságú kék üvegtengert, amelyet a Nap sugarai mint tűznyelvek: akként sugároztak be; és azokat is láttam, akik legyőzték a fenevadat és az ő képét, akik nem vették magukra a sátánnak bélyegét, amelyen a sátán nevének száma volt: ezeket láttam az üvegtenger mellett, az égnek peremén állni, s kezeikben az Istennek hárfáit tartották, azon játszottak,Jel. 15.3és Mózesnek az Isten szolgájának hálaadó énekét énekelték: az Atya és a Bárány Dicséretének énekét: „Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten;igazságosak és igazak a te útjaid, óh egyedül Szent, minden igazaknak Királya!Jel. 15.4Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsőítené a te nevedet? Egyedül csak Te vagy Szent. Eljönnek majd mind a pogányok is, és meghajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek, hogy azok igazak és igazságosak.”Jel. 15.5

50

Ezek után láttam, hogy megnyittatott a Mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma,Jel. 15.6és kijött a templomból az a hét angyal, akiknél a hét csapás volt. Öltözetük tiszta, fehér gyolcsból volt, amely a mellüknél ékes arany pántokkal volt körülfogva, mint valami övekkel.Jel. 15.7Egy a négy lelkes állat közül adott a hét angyalnak egy-egy aranypoharat, amely az örökkön örökké élő Isten Igazságának és Ítéletének Erejével volt teljes, s minden aranypohár más és más Erőket rejtett.Jel. 15.8A templom olyanná lett, mintha füsttel telt volna meg: az Isten dicsőségének és erejének kiáradása volt az, amely végett senki a templomba be nem mehetett, míg a hét angyal hét csapása be nem végeztetik.

Jel. 16.1Újra erős Hangot hallottam a templomból, amely mondta azoknak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten Igazságának és Ítéletének hét poharát.Jel. 16.2Elindult az első angyal, és kitöltötte poharát a földre; és gonosz és ártalmas fekély támadt azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt, és azokon is, akik a fenevad képét és a bálványokat imádták.Jel. 16.3Aztán a másik angyal is kitöltötte az ő poharát, s ő a tengerbe töltötte azt, amitől a tengernek vize olyanná lett, mint a halott vére; és minden élő állat meghalt akkor a tengerben.Jel. 16.4

51

A harmadik angyal is kiöntötte poharát, s ő már a folyóvizekbe és a vizek forrásaihoz öntötte azt, és a folyók vizei vérré változtak.Jel. 16.5Hallottam, hogy a vizek Szelleme ezt mondja: Igaz vagy Uram, aki vagy és aki voltál és aki leszel örökkön: te Szent, hogy ezeket ítélted;Jel. 16.6Mivelhogy a földnek lakói a próféták vérét ontották, vért adtál nékik inni; mert arra méltók csupán...Jel. 16.7Hallottam azt is, hogy valaki más az oltárról ezt mondja: Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.Jel. 16.8Aztán a negyedik angyal is kitöltötte a néki adott poharat, s az már a napra töltötte azt, mert akként rendeltetett hogy a Nap nagy hőséggel tikkassza az embereket.Jel. 16.9Elepedtek az emberek a nagy hőségtől; és az Istennek nevét káromolták, tudva: Néki van hatalma e csapásokon; de még ekkor sem tértek meg, hogy Néki dicsőséget adjanak.Jel. 16.10Az ötödik angyal is kitöltötte az ő poharát, ő már a fenevad székhelyére, és annak országa sötét lett: ekkorra az emberek már nyelvüket rágták kínjukban,Jel. 16.11de még mindig csak káromolták Istent az ő kínjaik és fekélyeik miatt; s még akkor sem hagytak fel tisztátalan és istentelen cselekedeteikkel.Jel. 16.12

52

Így a hatodik angyal is kitöltötte a néki adott poharat, s ő már a nagy folyóvízre, az Eufrátesre töltötte ki azt; és kiszáradt annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék.Jel. 16.18A Hang nyomán mennydörgések és villámlások lettek, és hatalmas földindulás, amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak.Jel. 16.19A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai leomlottak, semmivé lettek. Eztán még Babilont is megemlítették Isten előtt, hogy adjon annak is az Ő Szent Igazsága borából.Jel. 16.21Jégeső esett az emberekre, amelynek cseppjei akkorák voltak, mint egy-egy tálentom: és káromolták Istent az emberek a jégeső csapásáért, mert igen nagy volt e csapás is. *** Róma, azaz „Babilon” pusztulása: ez a harmadik jaj.

Jel. 17Jel. 17.1Ekkor elém állott egy a hét angyal azok közül, akiknél a hét pohár vala, s azt mondta: Jöjj, megmutatom néked a nagy paráznának pusztulását, azét, aki a tengernél ül,Jel. 17.2s akivel paráználkodtak a föld királyai, és aki paráznaságának borával megrészegítette a föld lakosait.Jel. 17.3

53

Eztán lélekben elvitt engem egy pusztába, ahol egy asszony-félét láttam ülni egy vörös fenevadon, amely istenkáromló szavakkal volt teli, és amelynek hét feje és tíz szarva volt.Jel. 17.4Az asszony bíborba és skarlátba volt öltözködve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel volt felékesítve, és kezében egy aranypohár volt, tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával,Jel. 17.5És homlokára egy név volt írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja.Jel. 17.6Láttam azt is, hogy az asszony megrészegedett a vértanúk vérétől; és nagyon elcsodálkoztam, amikor láttam őt.Jel. 17.7Az angyal megkérdezte: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ennek az asszonynak a titkát, és a fenevadét is, amely őt hordozza, s amelynek hét feje és tíz szarva van.

Jel. 17.8A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jön fel, és a kárhozatba tér. És a föld lakosai csodálkoznak (akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látva a fenevadat, amely van és nincs, noha van.Jel. 17.9Ezt csak az az elme érti meg, amelyben bölcsesség van.A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül;Jel. 17.10Király is hét van; öt már elesett, egy van, a másik még nem jött el; de amikor eljő, kevés ideig marad csak meg.Jel. 17.11

54

A fenevad pedig, amely akként van, hogy nincs, maga a nyolcadik, és a hét másik király közé tartozik, de ő a veszedelemre megy.Jel. 17.12A tíz szarv pedig, amelyet láttál, tíz király, olyanok, akik még nem kaptak hatalmat, de kapnak a fenevaddal, s akkor mint királyok, egy óráig uralkodhatnak.Jel. 17.13Ezeknek egy a szándékuk, így erejüket és hatalmukat is a fenevadnak ajánlják fel.Jel. 17.14A Bárány ellen viaskodnak, de a Bárány legyőzi őket, mert uraknak Ura, és királyoknak Királya; és az ő vele valók az elhívottak és a választottak.Jel. 17.15Eztán még ezt mondta nékem az angyal: A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna ül, népek és sokaságok, nemzetek és nyelvek.

Jel. 17.16A tíz szarv, amelyet a fenevadon láttál, meggyűlöli a paráznát: ezek aztán kifosztják és mezítelenné teszik, eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel.Jel. 17.17Mert Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és birodalmukat a fenevadnak adják addig, míg be nem telnek Isten Ígéretei.Jel. 17.18Az asszony, amelyet láttál, az a nagy város, amelynek uralma van a földnek királyain.Jel. 18.1

55

Ezek után ismét más angyalt láttam leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma volt; dicsősége beragyogta a föld teljességét.Jel. 18.2S ez nagy és erős hangon kiáltotta: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, ördögöknek lakhelyévé lett, és minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan „madárnak” is tömlöcévé lett.Jel. 18.3Mert az ő féktelen paráznaságának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ővele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az általa eltékozolt javakból gazdagodtak meg.Jel. 18.4Újra más Hangot hallottam eztán a mennyből, amely ezt mondta: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő büntetéseiből:Jel. 18.5Mert az ő bűnei már az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.Jel. 18.6Akként fizettetik hát meg néki, amint ő fizetett tinéktek: de még kétszeresen is megduplázódik az ő bére cselekedetei szerint; amely kín-italból itatott titeket, ugyanabból két annyit fog kapni.Jel. 18.7Amennyire dicsőítette magát és tobzódott, annyi kínnal és gyásszal lesz őnéki megfizetve. Azért, mert most ezt gondolja magában „Úgy ülök itt, mint valami királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok...”Jel. 18.8

56

egyazon napon jönnek reá a csapások: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt.Jel. 18.9Siratják őt, és jajgatnak a föld királyai, akik vele paráználkodtak és tobzódtak földnek javaiban, amikor az ő égésének füstjét látják,Jel. 18.10messze távol maradva a várostól, félve annak kínjától, ezt mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted!Jel. 18.11A föld kalmárai is siratják és gyászolják majd, mert az ő árúikat immár senki nem veszi meg tőlük többé;Jel. 18.12Arany és ezüst, drágakő és gyöngy, gyolcs és bíbor, selyem és skarlát-cikkeket, az örökzöld thinfákat, az elefántcsontedényeket, és drága és ritka fából és rézből, vasból és márványkőből csinált minden edényeket;

Jel. 18.13fahajat és illatszereket, kenetet és tömjént, bort és olajat, zsemlyelisztet és gabonát, barmokat és juhokat, lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit.Jel. 18.14A gyümölcs, amit a te lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden a mi ínyes és pompás, eltávozott tőled, és többé azokat meg nem találod. – siránkozzák majd.Jel. 18.15

57

Akik e cikkekkel kereskedtek, s akik meggazdagodtak rajta, távol maradnak tőle az ő kínjától való félelem miatt, sírva és jajgatva:Jel. 18.16Jaj! jaj! a nagy város, amely gyolcsba és bíborba és skarlátba öltözködött, és arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel ékesíttetett meg; hogy elpusztult egy óra alatt az a mérhetetlengazdagság!Jel. 18.17És minden hajósok, és a hajókon levők mind, a sokaság és az evezősök, és mind, akik a tengeren kereskednek, távol maradnak akkor a parttól,Jel. 18.18és az égő város füstjét látva azt kiáltják kérdőn: van-e hasonló e nagy városhoz?Jel. 18.19És port hintve fejükre, sírnak és jajgatnak, ezt mondva:Jaj! jaj! ez a nagy város, amelyben meggazdagodott mindenki e jólétben élőkön, akinek hajói voltak a tengeren, hogy elpusztult egyetlen órában!

Jel. 18.20Örülj ő rajta menny, és ti Tisztaságban élő apostolok és próféták; mert az Isten végrehajttatta a bűnös városon érettetek az Ítéletet.Jel. 18.21Egy erős angyal egy malomkő nagyságú követ emelt fel, és a tengerbe vetette, s azt mondta: Ily módon, ily gyorsan vettetik el Babilon, a nagy város, és többé meg sem találtatik.Jel. 18.22

58

Hárfásoknak és muzsikusoknak, síposoknak és trombitásoknak muzsikája nem hallatszik benned többé; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik benned többé; és malomnak zúgása sem hallatszik benned többé;Jel. 18.23És szövétnek többé nem fénylik benned; vőlegénynek és menyasszonynak szava sem hallatszik többé benned; mert a te kereskedőid voltak a földnek fejedelmei; mert a te tisztátalan praktikáidtól tévelyedtek el mind a népek.Jel. 14.8Ismét más angyal követte az imént szólót, aki ezt mondta: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának gyűlöletes borából adott inni minden pogány népnek. Jel. 19Jel. 19.1Mindezek után úgy hallottam, mintha nagy sokaság hangos szavát hallanám az égben, amely ezt mondja:Alleluja! az üdvösség és a dicsőség, a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!

Jel. 19.2Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, amely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszulta az ő szolgáinak vérét annak kezén.Jel. 19.3És másodszor is mondták: Alleluja! és: Annak füstje felmegy mindenkor, míg az Idő be nem telik fölöttük.Jel. 14.9

59

Eztán egy harmadik angyal is követte az előtte szóló kettőt, ekként szólva:Ha valaki imádja a fenevadat, és a bálványokat, és a fenevad bélyegét felveszi a homlokára, vagy kezére,Jel. 14.10Az is iszik az Isten Igazságának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel;Jel. 14.11És az ő kínlódásuknak füstje felmegy mindenkor, míg az Idő be nem telik azok fölött is; és nem lesz nyugalmuk sem éjjel sem nappal azoknak, akik imádják a fenevadat és annak képmását, vagy az ő bélyegét magukra tétetik.Jel. 14.12Ezt megtagadni: ehhez kell a tisztaszívűek békességes tűrése, amelyre csak azok képesek, akik hittel hiszik és megtartják az Isten parancsolatait, s az ÚR Jézus Igaz Útját járják!Jel. 14.13Eztán ismét más Hangot hallottam az égből, amely ezt mondja nékem. Írd meg: boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert azok megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő tiszta s hű cselekedeteik követik őket.

Jel. 14.14A következő látomásban láttam egy fehér felhőt; és a felhőn ülve valakit, hasonlót az embernek Fiához. Fején arany korona, és a kezében éles sarló volt.Jel. 14.15Ismét egy másik angyal lépett ki a templomból, s hangosan szólt annak, aki a felhőn ült: Lendítsd meg a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt.

60

Jel. 14.16Aki a felhőn ült, meglendítette hát az ő sarlóját a földre; és learattatott akkor a föld.Jel. 14.17Ezt követően ismét más angyal jött ki a mennyben való templomból, annál is egy éles sarló volt.Jel. 14.18Őutána is egy újabb angyal jött ki az oltártól, akinek hatalma volt a tűzön: ő is fennhangon kiáltott annak, akinél az éles sarló volt, s ezt mondta: Bocsásd a te sarlódat, és szedd meg a föld szőleit; mert már megértek annak fürtjei.Jel. 14.19Ez az angyal is meglendítette a föld felé az ő sarlóját, levágva annak szőlőfürtjeit, s a fürtöket az Isteni Igazság borsajtójába vetette.Jel. 14.20És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jött ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamodásnyira. ***

Az ÚR Útja utáni kor

Jel. 13.1Eztán egy fenevadat láttam feljönni a tengerből, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein káromló szavak.Jel. 13.2

61

Ez a fenevad párduchoz hasonlított, a lábai olyanok voltak, mint a medve talpai, és a szája olyan, mint az oroszlán szája. A sárkány a maga erejét adta néki, és a maga trónszékét, s nagy hatalmat.Jel. 13.3Láttam, hogy a fejei közül egy annak előtte súlyosan meg volt sebesítve, de azt is láttam, hogy az a seb már meggyógyult. Az egész föld csodálta, és követte is e fenevadat,Jel. 13.4és imádták a sárkányt, mert hatalmát a fenevadnak adta; és imádták a fenevadat is, ezt mondván: Ki lehet hasonló e fenevadhoz? Ki vetekedhet, és ki harcolhat ővele?Jel. 13.5Nagyotmondó, és káromlásokat szóló száj adatott néki, és adatott néki hatalom is, hogy cselekedjék negyvenkét hónapon át.Jel. 13.6És e fenevad megnyitotta száját az Isten ellen való káromlásokra, hogy szidalmazza az Ő nevét és az Ő Tiszta, Égi Birodalmát, és mindazokat, akik a Mennyekben laknak.Jel. 13.7Az is megadatott néki, hogy a tisztaszívűek ellen hadakozzék, és legyőzze azokat, és hatalmat kapott minden nemzetségen, nyelven és népen is.Jel. 13.8Ezekért imádták őt a földnek lakói, s mindazok, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, amely a megöletett Bárányé e világ alapítása óta.Jel. 13.11Azután más fenevadat láttam feljönni a földből, akinek két szarva volt, miként a Báránynak, de úgy szólt, mint a sárkány;

62

Jel. 13.12Ez az előbbi fenevadnak minden hatalmát gyakorolhatta a fenevad nevében, hogy rábírja a föld minden népét, hogy az első fenevadat imádják, azt, amelynek halálos sebe meggyó-gyult.Jel. 13.13Ez is csodás dolgokat cselekszik: jeleket mutat, s még arra is képes, hogy tüzet hozzon le az égből a földre, az emberek szeme láttára. Jel. 13.14Ez a fenevad elkápráztatja, és megtéveszti a földnek lakosait azokkal a hamis jelekkel, amelyekhez megadatott néki az erő, hogy az első fenevad nevében megcselekedje azokat, így bírva rá a föld lakóit arra, hogy szobrot és képet készítsenek, és bálványukként imádják azt a másik fenevadat, aki fegyverrel megsebesíttetett, de amely meggyógyult a halálos sebből.Jel. 13.15Még az is megadatott néki, hogy az első fenevad képét „életre keltse”, hogy az szóljon is, és megadatott néki az is, hogy megölesse mindazokat, akik nem imádják a fenevad képét.Jel. 13.16Arra is rákényszeríti a föld lakóit, kicsinyeket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat, hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;Jel. 13.17elrendelve, hogy senki se vehessen, és ne is adhasson el semmit, csak akin a fenevad bélyege van, annak nevével, vagy nevének számával. *** A Nagy Ugrás

63

Jel. 6.12Azután láttam, mikor a Bárány hatodik pecsétet felnyitotta, és ismét nagy földindulás lett: a nap elsötétült egészen, és a hold teljesen vörössé vált, mint a vér;Jel. 6.13az ég csillagai a földre hullottak, akként hullva le, amiképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza a fát.Jel. 6.14És az ég eltűnt, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget elmozdult a maga korábbi helyéből.Jel. 16.20És minden sziget elsüllyedt, és hegyek sem találtattak többé.Jel. 6.15A föld királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad barlangokba és a hegyeknek kősziklái közé rejtőzött;Jel. 6.16És ekként könyörögtek a hegyek szikláinak: Essetek reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyiszékben ül, és a Bárány tekintete elől,Jel. 6.17mert eljött az Ítélet nagy napja; és ki állhat meg Előtte?

12. 8.És az égben viaskodás dúlt: Mihály és az ő angyalai viaskodtak a sárkánnyal; amiként a sárkány is viaskodott, és az ő sötét seregei, amelyek azonban nem arathattak diadalt a Tiszta Szeretet Megbízottai fölött.Jel. 19.5

64

A Mennyei szintről egy Hangot hallottam, amely ezt mondta akkor: Dicsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok!Jel. 19.6Feleletül valami nagy tömeg hangját hallottam, amely olyan volt, mint a hatalmas folyók zúgása áradás idején vagy mint a mennydörgés hangja: Alleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, s a mindenható Atya.Jel. 19.7Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget nékik, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő Választottja elkészült,Jel. 19.8és megadatott néki, hogy tiszta, és ragyogó fehér gyolcsba öltözzék; mert a fehér gyolcs a Tisztaság igaz jelképe.Jel. 19.9Aztán a mellettem lévő angyal azt mondta nékem: Írd meg: „Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak.” Majd még azt is hozzá tette: „Ezek az Istennek igaz beszédei.”Jel. 19.10Leborultam az angyal lábai előtt hogy imádjam őt, de azt mondta nékem: „Ne tedd ezt; szolgatársad vagyok néked, és mindazoknak, akikben az Igaz Hit van; Istent imádd, mert Jézus bizonyságtétele, az Ő Áldozata a prófétaság lelke.”

Jel. 19.11Láttam, hogy az ég megnyílt, és láttam egy fehér lovat is a Mennyben: aki azon ült, Hűségesnek és Igaznak hivatik, mert igazságosan ítél.Jel. 19.12

65

A lovas szemei olyanok voltak, mint a tűznek lángja, fején sok, egymásba illesztett darabból álló korona volt, és az ő neve fel volt arra írva, amit senki nem tud, csak ő maga.Jel. 19.13Vérrel hintett ruhába vala öltözve és a neve (emberi nyelven) ez: Az Isten Igéje.Jel. 19.14Mennyei seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve.Jel. 19.15És az ő szájából éles kard jött ki, hogy azzal verje a pogányokat; mert ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten Igazságának „borsajtóját”. (S e kard az Igazság szava és az Ítéletnek szava...)Jel. 19.16Ruhájára rá volt írva az ő neve más földi szókkal is: királyoknak Királya, és uraknak Ura.Jel. 19.17Aztán újra egy angyalt láttam, aki a napban állt, és fennhangon kiáltott azoknak a madaraknak, amelyek az ég közepén repülnek: Jöjjetek, gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára;Jel. 19.18hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok ülőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.Jel. 16.13Ezek után láttam azt is, hogy a sárkány, a fenevad és a hamis próféta szájából három tisztátalan lélek jött ki, amelyek a békákhoz voltak hasonlóak.Jel. 16.14

66

Ördögi lelkek voltak azok, akik hamis jeleket tesznek, és akik elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjára: az Ítéletnek napjára.Jel. 16.15(Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)Jel. 19.19Láttam hogy a fenevad, a föld királyai, és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ült, és az ő serege ellen.Jel. 16.16Egybegyűjtötték e királyokat arra a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek.Jel. 16.17Végezetül a hetedik angyal is kitöltötte az ő poharát, már a levegőbe töltve ki azt, betöltve a földnek légterét egészen, s ekkor ismét egy erős Hang hallatszott a mennyei templomból az Istennek trónusától, mondván: Meglett! Jel. 19.20És megfogatott a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette a fenevad nevében, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten a mélységnek tüzes tavába vettettek:

Jel. 19.21A többiek pedig megölettek a lovon ülőnek kardja által, amely az ő szájából jött ki; és az ég közepén szálló ragadozó madarak mind jóllaktak azoknak húsából.Jel. 20.1

67

Ezek után egy újabb angyalt láttam leszállani a mennyből, akinél a mélység kulcsa volt, s akinek egy nagy és erős lánc volt még a kezében.Jel. 20.2Ez megfogta a sárkányt, azt a régi kígyót, akit ördögnek és Sátánnak is neveznek, és megkötözte azt ezer esztendőre,Jel. 20.3aztán a mélységbe vetette, és bezárta, és bepecsételte felette a mélységet, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg be nem telik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre.Jel. 20.5A többi halottak pedig meg nem elevenednek, míg le nem telik az ezer esztendő: mert ezek is a maguk helyére takaríttattak, a mélység világaiba zárattak amiként záratott az ő fejedelmük ezer esztendőkre. ******

Az 1000 éves Krisztusi Birodalom, és Shambhalla: az Új Jeruzsálem megmutatása

Jel. 11.15Eztán a hetedik angyal is trombitált, és a mennyben erős hangok zendültek fel, amelyek ezt mondták: A világnak országai a mi Urunké: az Istennek Krisztusáéi lettek, s Ő fog azokon uralkodni örökkön örökké.Jel. 11.16A huszonnégy Vén, akik az Isten előtt ülnek az ő királyiszékeiben, arcra borultak, ekként hódolva Istennek,Jel. 11.17hálaadó imádságot mondva:

68

„Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, aki vagy, aki voltál, és aki leszel örökkön, mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te uralmadat megkezdted.Jel. 11.18Haragra lobbantak a pogányok, de eljött a te Igazságod, és a halottak fölötti Ítélet ideje, hogy megítéltessenek a lelkek, és jutalmat adj a te szolgáidnak és a prófétáknak, és mindazoknak, akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és hogy méltán ítéld meg azokat is, akik a földet pusztítják.”Jel. 11.19És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és láthatóvá lett az Atya szövetségének ládája az Ő templomában; és szeleknek zúgása, és mennydörgések hallatszottak, villámlások, földindulás, és nagy jégeső támadt akkor a Föld színén,Jel. 20.4és láttam azokat is, akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre: azok kiemeltettek, és a maguk helyére tétettek, és ez az első feltámadás. Jel. 20.6Boldog az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, amely a szellemnek „halála”, a mélységnek fogsága.

Jel. 20.11

69

Egy nagy fehér királyiszéket láttam ezután, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnt a Föld és az ég, és helyük sem találtatott.Jel. 20.12majd a halottakat is láttam, nagyokat és kicsinyeket, amikor ott álltak az Isten előtt; és könyvek nyittattak meg, majd egy más könyvet is megnyitottak, amely az életnek könyve; és megítéltettek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, ki-ki az ő cselekedeteik szerint.Jel. 20.13A tengerek is kiadták a halottakat; és a halál is kiadta a halottakat, akik ő náluk voltak; és megítéltettek mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.Jel. 20.14A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál.Jel. 20.15Aki nem bizonyult méltónak az Ítélet percén, és nem találtatott a Törvény szerint az Élet könyvében, a tűznek tavába vettetett, ami a szellemnek „halála”, és így a második halál.Jel. 21.1Ezután láttam új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúltak.Jel. 21.2Én János, magam láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szállt alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.

70

Jel. 21.9Oda jött hozzám egy, a hét angyal közül, akiknél a hét utolsó csapással telt hét pohár volt, és azt mondta nékem: Jöjj, megmutatom néked az Isten Krisztusának hatalmas Városát.Jel. 21.10Aztán elvitt engem lélekben egy nagy, és magas hegyre és megmutatta nékem az Új Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből.Jel. 21.11Benne világított és ragyogott Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz: a kristály tisztaságú jáspis kőhöz;Jel. 21.12A város körül nagy és magas kőfal volt, amelyen tizenkét kaput számoltam meg: a kapukon tizenkét angyalt, és neveket láttam felírva: az Izráel tizenkét törzsének neveit:Jel. 21.13Napkeletről három; északról három; délről és napnyugatról is három kapu volt,Jel. 21.14és a város kőfalának tizenkét alapja volt: ezeken a Bárány tizenkét apostolának neveit olvastam.Jel. 21.15Annál, aki velem beszélt, volt egy arany vessző, azzal hozzá látott, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.Jel. 21.16A város maga négyszög alakban épült: hossza annyi, mint a szélessége. És megmérte a várost a vesszővel: annak hosszúsága, szélessége és magassága egyaránt tizenkétezer futamodásnyi volt.

71

Jel. 21.17A kőfal emberi mértékkel száznegyvennégy sing volt.Jel. 21.18A fal jáspisból volt, maga a város pedig tiszta arany, s valami, a tiszta üveghez hasonló anyagból épült.Jel. 21.19És a város kőfalának alapjai mindenféle drágakövekből lettek lerakva. Az első alap jáspis; a második zafír; a harmadik kalcedon; a negyedik smaragd;Jel. 21.20Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolcadik berillus; a kilencedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jácint; a tizenkettedik amethist,Jel. 21.21a tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből volt, és a város minden utcája tiszta arannyal volt borítva, olyannal, mint az átlátszó üveg. ***

Satana utolsó erőpróbája és végső bukása

Jel. 20.7Amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából,Jel. 20.8és akkor ismét felmegy a Föld színére, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, Gógot és Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, s azok oly sokan lesznek: megszámlálhatatlanok lesznek, mint a tenger fövenye.

72

Jel. 20.9És feljönnek a föld színére, és körülveszik a Tiszta szívű emberek táborát, és a szeretett várost; s akkor Istentől a mennyből tűz száll alá reájuk, amely megemészti azokat,Jel. 20.10és az ördögi lény, aki elámította őket, ismét a tűz és kénkő tavába vettetik, oda, ahol a fenevad, a hamis próféta; az antikrisztus van, és ahol bűneik kínozzák őket éjjel és nappal, míg az idő betelik fölöttük.

****** A Mennyei szintek, vagyis A CÉL megmutatása...

Jel. 21.3E kép után ismét egy Hangot hallottam az egek magasából, amely ezt mondta: Ímé az Isten Országa az emberekkel van, és Isten velük lakik, és azok az ő népei lesznek. Maga az Isten lesz velük: az ő Istenük.Jel. 21.4Aki eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.Jel. 21.5Aki a királyiszéken ül azt mondja: Ímé mindent újjá teszek. Majd azt mondta nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.Jel. 21.6majd ekként folytatta: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából.

73

Jel. 21.7Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.Jel. 21.22Templomot nem láttam abban a Városban: mert a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.Jel. 21.23E Városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak legékesebb, legtündöklőbb FÉNYE A Bárány.Jel. 21.24A pogányok, akik megtartatnak, e világosságban járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik.Jel. 21.25E Város kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz);Jel. 21.26És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.Jel. 21.27És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki útálatossá-got és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.Jel. 22Jel. 22.1Ezután az angyal megmutatta nékem az Élet Vizének tiszta folyóját, amely ragyogó volt, tiszta, mint a kristály, mert az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jött ki,Jel. 22.2s az Város főutcájának közepén folyt a városon keresztül. A folyóvízen innen és túl az élet fája volt, amely tizenkét gyümölcsöt terem, minden hónapban meghozva a maga

74

gyümölcsét; és azoknak levelei a pogányok gyógyítására valók.Jel. 22.3És semmi elátkozott nem lesz ott többé; az Atyának és a Báránynak királyiszéke lesz abban, és ő szolgáik szolgálnak nékik;Jel. 22.4akik látják az Istennek orcáját; és az ő neve lesz azok homlokán.Jel. 22.5Ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és uralkodnak örökkön örökké.Jel. 22.6Aztán még ezt is mondta nékem: e beszédek igazak: az Úr, bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, amiknek meg kell lenni hamar.Jel. 22.8Én magam: János vagyok az, aki mindezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lábai előtt, hogy imádjam őt, aki nékem ezeket megmutatta.Jel. 22.9Ám ő azt mondta: Ne tedd, mert én is csak szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak és a prófétáknak, és mindazoknak, akik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd.

*****Az Úrnak Szava szólott eztán, mintegy: elbocsájtván Jánost, egyben visszaigazolva néki: amit látott, valósággal is látta, s amiknek meg kell lenniük, meg is lesznek hamar...

75

Zárókép, A MESTER elköszönő szavai...

Jel. 22.7Íme, eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának szavait.Jel. 22.10Azután azt mondta nékem: el ne titkold e könyv próféciáit, mert az idő közel van.Jel. 22.11Aki igazságtalan, igazságtalan lesz ezután is; aki fertelmes, fertelmes lesz. Aki igaz, igaz lesz ezután is; és aki tiszta, megőrzi tisztaságát ezután is.Jel. 22.12És ím: hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek az ő cselekedetei szerint.Jel. 22.13Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.Jel. 22.14Boldogok, akik megtartják parancsolataimat, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.Jel. 22.15Mert kinn maradnak a becstelenek és a bűbájosok, a paráznák és a gyilkosok, és kinn maradnak a bálványimádók, és mindaz, aki szereti és szólja a hazugságot.Jel. 22.16Én Jézus küldöttem az én angyalomat hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.

76

Jel. 22.17És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jöjj el! És aki hallja, ezt mondja: Jöjj el! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.Jel. 22.20Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: bizony hamar eljövök. Ámen Bizony, jöjj el Uram Jézus! Jel. 22.21A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal. Ámen. *****

Itt, a Jelenések végén mindjárt két egymás után következő vers is van, a 22,18-19-es versek, amelyet éppenhogy azok tétettek be a Könyvbe, akik azt megcsonkították, majd a maguk szája íze szerint toldották ki: ezeket ezért már itt sem írjuk le, mert szükségtelen volna az ÚR szájába hamis szókat adni, amelyek csak mások rémítését szolgálták, s szolgálják. De nem csak e verseket hagytam ki: másokat is, amelyek nem voltak, s ekként ma sem részei a Jelenések könyvének:A Jel. 12.18:„És álla a tengernek fövenyére.”Egy igen egyszerű költői szó-fordulat, de nem része a Könyvnek, mondandója sem igazán szőhető a Könyv tartalmába... *A következő verseknél a János által átadott Tanításokból szőtt be a tanítvány egy-egy kicsiny részt, s bár e részek igazán az ÚR szavait tükrözik, nem részei a Jelenéseknek „Jel. 13.9

77

Ha van füle valakinek, hallja!” „Jel. 13.10Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése és hite.”

A következő vers már a számmisztika kereteibe igazodnék, ami nem egészen része a Krisztusi Tanításoknak!„Jel. 13.18Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.” Hány, de hány olyan ember találtatik vajon a Föld színén, akinek „nevének száma”, vagy ismétcsak a számmisztika szerint, de más alapon, mondjuk a születési év számainak összege szerint vett száma hatszázhatvanhat! Ha ezek mind „fenevadak” volnának, még annyira sem lehetne élni a Föld színén, mint amennyire lehet: bár őszintén megvallva, ekként sem könnyű most a ti helyzetetek... S most lépjünk tovább: itt és most szükségtelen volna külön kitérjek arra: mit is takar e rejtélyes szám, ami – amiként sejtitek is – nem is egészen csak egy egyszerű számjegy...

Amint megfigyelhettétek, még ezeken túlmenően is van, amit kihagytunk a Könyvből: azok viszont már túlontúl durvák, vagy túlontúl meghamisítottak ahhoz, hogy benne hagyhatnánk a könyvben. Ezen felül némely részek még csak nem is az ÚR Tanításaiból valóak, és azzal össze sem egyeztethetőek, így le sem íratom le őket munkatársammal: van épp elég vad dolog az eddigiekben is, amit részben betudhattok az akkori kor emberi – Tudati milyenségének. De

78

valóban csak részben, s mert ez ekként van, kell, hogy érthetővé és kevésbé „vérengzővé” tegyünk az általatok is kifogásolt részeket, egy kicsit tán igazat adva mindazoknak, akik azt mondják: lehetetlen hogy János, aki az ÚRRAL JÁRT, s az ÚR Tanításait vehette, képes lett volna e finoman fogalmazva is már-már horrorba illő szöveget megfogalmazni. Valójában János csak részben volt írója e Könyvnek, még azon túl is, hogy egy részét már idős korában egy tanítványának diktálta le. De ezen túl is számos toldás került az eredeti szövegbe, így annak vadsága (amely még az adott korral sem indokolható!!) nem az ő terhe és hibája. Az egyes szimbolikus képek még részben tőle származtak: de már például az „örök kárhozatról” festett képek nem (hogy a durvább képeket egyenlőre ne is említsem), azokat már azon „reformerek” írták/íratták az eredeti szöveg helyére, akiknek érdekük volt az egyszerű köznép rettegésben tartása, megfélemlítése. S ezek után térjünk vissza ama történéshez, amelyet a 6,11- es vers mutatott meg, hogy onnan haladva tovább ismételten is leírjuk, de már ki is bontsuk a Jelenéseket, legalább is azt, amit kibontanunk és megmagyaráznunk az ÚR Akaratából lehetséges. Tán az volna számotokra a természetes, hogy e ponttól János testvérünk segítségét kérjük, ám mert amit Néki látnia engedtetett, a Mennyei Szintek megannyi Lakója is látta és ismeri, erre nincs szükség, így továbbra is én fogom a közléseket és magyarázatokat eljuttatni hozzátok munkatársamon keresztül, amiként azt mi is, és ti magatok is megszoktátok... ***E versnél szakítottuk meg fentebb a Könyv kibontását:

79

„Jel. 6.11Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, akiknek meg kell öletniök, amint ők is megölettek.” * János ezt követően ismételten is megbízatást kapott, már arra vonatkozólag: mutassa meg mindazt, amit Múlt, Jelen és Eljövendő képeiből látnia engedtetik az ÚR Kegyelméből. Erről ekként számolt be:

A második Megbízatás

„Jel. 10 Jel. 10.1És egy másik, erős angyalt láttam leszállani az égből, aki mintha felhőbe lett volna öltözve; a fején szivárvány volt, és az orcája olyan volt mint a nap, lábai mint a tűzoszlopok;Jel. 10.2kezében egy nyitott könyvecskét tartott, jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre tette;Jel. 10.3majd oly hangon kiáltott, mint amikor az oroszlán ordít. Amikor kiáltott, hét mennydörgés is hallatta a maga szavát.” — „erős angyalt láttam leszállani az égből, aki mintha felhőbe lett volna öltözve;” János meditációs állapotban, azaz révületben „látta” a képeket, így az „angyal”, tehát a hozzá küldött Szellem-testvér is János Tudatában jelent meg, mint valami színes

80

gondolati kép. Ez esetben, s a továbbiakban is szándékoltan használja a Szellem megjelölésre az „angyal” szót, mert a kor embere még ehhez volt szokva, az Ó-szövetség is angyalokat említ az egyszerűség kedvéért. Lényegében az emberi Tudat maga fogalmazta meg az „angyal-képet”, már jóval az Ószövetség leíratása előtt, s mert az elme csak egy bizonyos ütemben fejleszthető, kellett, hogy a mellékesnek számító szavak helyett a lényegre fordítsa figyelmét a Közlő úgy az Ószövetség leíratása, mint a Jelenések leíratása során. Ha a lényegtelen rész-ismeretekkel is meg kell birkóznia a Tudatnak, esetleg épp a lényeg fölött siklik el, s megjegyzi a „szellem” szót, akár még értelmezni is tudja, de a Tanításokat már figyelmen kívül hagyja, annál is inkább, mert míg az újdonság vonzza, a feddések és intelmek nem vonzzák, így a kevésbé hasznosra fogja felcserélni azt, ami igazán előrébb és feljebb emelhetné Útján a Szellemi Követet, vagyis az Én-részt. (Részben ez volt az oka annak is, hogy még számotokra is csak lassan és fokozatosan mutattuk meg a Szellemi hierarchiát: ne a szenzációnak tűnő, de a ti szempontotokból lényegtelen részlet fogja meg elméiteket az igazán lényeges Tanítások helyett. S ha ez eddig ekként volt, eztán is ekként lesz, mert ez a Törvény...) Az asztrális Világképzetek magasabb szintjére követként érkezett Segítő – Oktató Szellemtestvér valós rangját is akként jelzi János: „erős”, aki „felhőbe” volt öltözve: vagyis olyan energia-képként vetítődött János Tudatába, amilyennek az adott asztrál-szint lakói láthatták, mintha teste teljességgel Fényből állana: „és az orcája olyan volt mint a nap, lábai mint a tűzoszlopok;”– amelyet fellegbe burkoltak: a mélyebb szintről kiemelkedett Szellemi Követ ekként fogalmazta meg a Tudatnak átközvetített képet, a Tudat és a test számára a

81

látható tartományba még beilleszthető képet vetítve a Tudatba, hogy az képes legyen érthető módon megfogalmazni a Látomást. „a fején szivárvány volt,” – írja János, s ezzel lényegében a Szellem-testvért körbevevő magasabb rezgésszintű energia-burokra célzott. Amint mondtam, a Mennyei Szintekről, a Mennyei Tudattárból közvetíttetett az asztrális Világ-képzetek felé mindaz, amit Jánosnak látnia, és hallania engedtetett: s e leközvetített képekbe léptek bele azok az Oktató Szellem-testvérek, akik a Kísérő szerepet vállalhatták János mellett. Ők viszont csak mint Szellemi Erő, mint Önképmás léphettek János mellé, hisz ha a valóságban állnak mellé, a Bennük lévő, testeiket adó nagy rezgésszintű energiában úgy olvad el János szellemi Én-része, mint vaj a tűzben, hiszen János szellemi Én-része akkor a második Fénykör szintjéig kellett aláereszkedjen, ami azt is jelenti, hogy az adott szintnek megfelelő mértékben volt lefedve is a testbe öltözés előtt magához vont Kozmikus energiák, valamint a légtérből bevonzott, s már az Út folyamán magához vont energiák révén és végett. Egy-egy Szellemi Önképmás, így a János mellett Feladatot kapott Szellem-testvérek Önképmásai is mindenkor akként ereszkednek a mélyebb rezgéstartományokba, hogy az általunk is használt védőburkot maguk köré vonják. Ezzel részben önmagukat, részben az adott szintet oltalmazzák.Amikor már arról ír János: „jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre tette;”, azt mondja: a Szellem az Úr Nevében birtokába vette a vizeket s a szárazföldet: tehát amit mond, a Föld mindahány élőlényére vonatkozik, éljen bár a vizek mélyén, a vizekben lévő szigetek valamelyikén, avagy a nagy kiterjedésű

82

szárazföldek, a kontinensek bármelyikén, mert amit mond, azt A Törvény: A mindenekre érvényes Krisztusi Törvény nevében mondja. Ha egy kicsit tovább haladunk, megértitek azt is: miért, és miképpen vonatkozhatnak némely próféciák a vízmélyekben élő állatokra is, miért mondtam, hogy őket is „birtokába veszi” a Szellemtestvér az ÚR nevében. Ezután így folytatja a történés leírását:„majd oly hangon kiáltott, mint amikor az oroszlán ordít. Amikor kiáltott, hét mennydörgés is hallatta a maga szavát.” — János itt a hang erősségére utal, nagyon élethűen ábrázolva azt a nagyon is egyszerű tényt, miszerint a magasabb rendű Asztrális síkon más frekvencián szólal meg a hang, és megint más frekvencián szól az Égi Hang, vagyis az OM, amely a Mennyei szintek mindegyikét betöltő HANG, A „Teremtő szava”, azaz Teremtő Egységnek a Mindenség elképzelhető (sőt: számotokra elképzelhetetlen!) legmagasabb frekvenciáján rezgő energiájának hangja, amely más és más frekvencián érzékelhető a hét Mennyei szint mindegyikén is. E hét, egymástól eltérő magasságú hangot hallotta egy pillanatig János, s nem véletlen, hogy nem mint ember, hanem mint Szellemi Követ hallotta azt! (Ha mint ember kell hallja és elviselje ugyanazt a Hangot, maga a Hang lesz az, ami mindahány, energiából álló testsejtjét egyszerűen elemeire bontja, hisz amiként már ezt is mondtam, maguk a testsejtek is más és más rezgésszintű energia-elemekből állnak össze egyetlen testsejtté.) S még ekként is csak úgy érhetett el hozzá a hang, hogy az adott Asztrális szintnek megfelelő fokon lefedett hangot hallotta, s azt is a véle feladatot vállalt Szellem révén, még az által is leárnyékolva. A hét, egymástól eltérő rezgésmagasságú hang lényegében mint egy védőburok

83

vette körül a Szellem-testvér által leközvetített energia-képet (önképmást), amely segítette is, és oltalmazta is mindaddig, míg a Kozmikus Téren áthaladt. *

„Jel. 10.4És mikor a hét mennydörgés szavát hallottam, le akartam írni; de egy Hangot hallottam az égből, amely ezt mondta: Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés szólt, és azokat meg ne írd.

— „amiket a hét mennydörgés szólt,” – nem akként szól az eredeti megfogalmazás, hogy „amiket” szólt: akként, hogy amit jelent (jelez). János, aki a Mester Tanításai révén tudója volt a hét mennyei szintnek, azok létének, mindahány hangról is tudta: mely Szellemi fejlődési állomást jelöli, mely Bölcsességi fokon álló szint hangját hallotta. De mert részben tudója volt ama Bölcsességeknek is, amelyeket e hangok révén hallott, és meg is értett, az intelem arra akart utalni: azon Bölcsességi elemeket ne írja le, legalább is az adott kor embere számára, s még egy bizonyos korszak embere számára megérthető formában ne, mert azokhoz még éretlen, fejletlen az Emberiség teljessége, amiként egy ideig még az is marad, mert az elme és a Szellemi Tudat csak fokozatos fejlődésre képes és alkalmas, ahogy azt az imént is mondtam. Ez esetben tehát a Mester által, de már a Feltámadást követő negyven nap alatt nékünk átadott

84

Bölcsességelemekre utalt a tiltó szó, amelyeket János tisztán felismert amikor a Mennyei szintek „hang-képét” érzékelte, de amelyeket sem kortársaink, sem az előttetek élt emberek meg nem érthettek volna (s ezt magatok is tapasztaljátok, hisz még azt is csak kevesek értik, amit munkálkodásunk kezdetén engedtetett leközölnünk még a korábbi évszázadokban élt eszközeink révén: s még nem is azon Bölcsességelemeket és Tanításokat említem, amelyeknek ti ma már ismerőivé lehettek!)

„Jel. 10.5Eztán az az angyal, akit a tengeren és a földön láttam állni, felemelte kezét az ég felé,Jel. 10.6És megesküdött arra, aki örökkön örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet rajta élőket, és a tengert és a benne élőket, hogy idő többé nem lesz:”

— Itt a második versnél, amikor azt olvassátok: „És megesküdött arra,” magatok is érezhetitek: mennyire szembeötlően hibás a szóhasználat, mennyire lehetetlen, hogy e szavakat valóban János mondotta volna, hisz maga az Úr tanított mindeneket arra: ne esküdjetek. („Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek;” Mát. 5.34)

Az pedig, hogy egy Küldött, egy, a Valóság Világából érkezett Testvér esküdne A Teremtőre: egyenesen elképzelhetetlen. Ezen kívül és ezen túl az ÚR a Teremtés

85

Törvényét is elmondotta nékünk, megmutatva: miként fogalmazta meg a Teremtő EGY-ség a Káoszból és a Káoszban az Elsődleges Rendet, miként rendeződtek a Kegyelmi Erőszálak mellé a más és más rezgésszintű energiák, amelyekből az egyes Bolygók és Csillagok, a Napok és Holdak „születtek”, s miként kezdte meg ezeken Útját az elsőd teremtettségű, majd a második teremtettség bukott Szellemeinek ÉN-képmása, azok sokasága. Ekként itt is a János által elmondottakat leíró tanítvány Tudati képei keveredtek a tényleges mondandóval, éspedig erősen az Ószövetségi leírásokkal ötvözve a János által elmondottakat, kipótolva azon szavakat, amelyek megértésére képtelen volt.

Vannak ugyan Valóság-közeli közlések is e versben, de azokat sem János mondta el, legalább is nem azért, hogy azt a tanítvány lejegyezze! Az előbbi versnél ugyanis éppenhogy azt az utasítást kapja János: ne írja le a felismert Bölcsességi elemeket: ezzel viszont, hogy a Mindenség idő nélkül valóságát közli, megszegni látszik e parancsot. Ez is elképzelhetetlen: viszont mi is tovább kellett néhány Tanítást adjunk, így az a tanítvány, akit János az általa elmondottak lejegyzésével meg-bízott, e Tanítások közül szőtte a mondandóba a korábbiakban magától Jánostól hallott és tanult Bölcsességelemet, de még akként, hogy az Első Szövetség szövegének mintájára esküvéssel igyekezett nyomatékot is adni annak, amit leírt. (Azt azért még hadd szúrjam közbe: az természetes, és nem csak itt, nem csak e versben, de a Jelenések Könyvének egészében is, sőt: még az Új Testámentum teljességében is, hogy még a hamis bejegyzéseknek, a mások által az eredeti

86

szövegbe illesztett közléseknek is meg volt, és meg is van mindenkor a maga nagyon is fontos magyarázata, még akkor is, ha a közlést beíró, vagy a „reformer” szándéka nem ez, de ennek akár az ellentéte volt, az, hogy valamely eredeti Közleményt meghamisítson. Számtalan esetben az ekként eltitkolt Bölcsességi elem lényegesen kisebb horderejű Igazságot takart, mint a későbbi betoldás mögött rejtező Igazság, ha ezt az eredeti Közlést átfogalmazó akkor nem vehette is észre, olykor épp azért nem, mert az általa leírtakat ismét mások ismét más, már a következő korszakban megszokottá és ismertté/használttá lett rokon-értelmű szavakkal helyettesítették, mit sem tudva arról: az Igazság kibontásához vezető Utat építik ki a ti számotokra, lépésről – lépésre közelítve ahhoz a fogalmazási módhoz, é azon szavak használatához, amelyek már a Tanítás teljes kibontásához vezetnek. A ma általatok használt szavak azok, amelyek alkalmasak a korábbiakban még megfoghatatlan Tanítások szavakban való kifejezésére: s a cél lényegében ez is volt! Senki sem írhatott tehát sem a Jelenések közé, sem az Evangéliumokba semmi olyasmit, aminek mélyére ne rejttetett volna el az ÚR által egy-egy nagyon is fontos Közlemény, olyan Tanítások, amelyeket azonban csak a megadott Korban, és a megadott nyelvek használói találhatnak meg és bonthatnak ki, akkor viszont már a Föld teljessége számára érthetővé téve, megmagyarázva azt, ami addig csak a szavak mélyén, elrejtetten létezett.

Ez a kor, legalább is ezen Korok egyike éppenhogy

87

a ti korotok: a Nagy Ugrás előtti Utolsó Kor, s

azon nyelvek, amelyeknek használata révén a szavak mögé , vagy akár a szavak alá rejtett Igazság-morzsák fellelhetőek és kibonthatóak és megmagyarázhatóak, a már említett, spirituálisan bontható szavakat tartalmazó

nyelvek: a magyar és az Ó - ind nyelvcsaládba tartozó nyelvek egyike: a lovári roma nyelv!!! Ám e kis kitérő után térjünk vissza a Jelenésekhez...)

„Jel. 10.7akkor, amikor a hetedik angyal trombitálni kezd, beteljesedik mindaz, ami ma még az Istennek titka, amint azt megmondta az ő szolgáinak, a prófétáknak.”

— „akkor, amikor a hetedik angyal trombitálni kezd,”: az eltelt kétezer év során 6 olyan történés volt, amelyet korszakváltó történésnek nevezhetünk. Ezek közé tartoznak a Globális méretű természeti változások csak úgy, mint a két, egymást követő Világégés, s azok a Társadalmi változások, amelyek akkor is kihatással voltak a Föld mindahány országának életére, ha maga a változás csak egy (bár ekként is meglehetősen nagy) népcsoportot érintett.

A hetedik angyal trombitájának szava – ismét egy ilyen változást jelöl, amely azonban már az utolsó változás lesz a második Emberiség

88

Történelmében, s mint ilyen, a leghatalmasabb. A Nagy Ugrás perce lesz az, amikoris a ti Történelmetek lényegét tekintve lezárul, bár a Harmadik Emberiség történelme még nem veszi kezdetét.

Utalt viszont e kép a mi korunk nagy változásaira is: a mi kis „világunk” egyes történéseire, amelyeket később külön-külön is előrevetít, ismétcsak kettős értelemben. Részben az adott kor zsidóságának sorsát, s az ő sorsukhoz kapcsolódóan a Római birodalom sorsát mutatja meg, de már előre vetíti a zsidó Nép történelmét, annak távolabbi korokban bekövetkező történéseit is. Ezek közül 5 már a Múlt lapjaira íródott: a korai keresztényüldözés, a zsidóság erkölcsi, majd földrajzi megosztottsága, a fajgyűlölő rendszer zsidó-üldözései, és a zsidóság Ébredőinek a maguk népének tagjai által esett üldöztetések (s ez máig is tart!). Egy történés azonban még csak mint eshetőség; lesz, vagy lehet valósággá, s ez még a ti közeli Holnapjaitok lapjainak egyik nagy kérdőjele, a másik a távolabbi Holnapok homályában van, szintén még csak mint lehetséges történés: e kettőről ezért én magam sem szólhatok.

„amint azt megmondta azt az ő szolgáinak, a prófétáknak.” – mondja a közlő. Valóban sok prófécia szól az Utolsó Időkről, amelyeket azonban épp úgy nem értett meg az Emberiség, amiként a Jelenések Könyvét, vagy az ÚR által adott próféciákat nem értette, mert az ószövetség is a szimbolikus képek mögé rejtette mindazt, aminek megértésére még nem lett volna képes az emberi elme.

89

S nem csak az Emberiség: akkor még maguk a próféták sem tudhatták, legalább is nem minden esetben: mit is rejtett el az ÚR a szimbolikus képek mögé. Azt csak az ÚR tudta: mit mondott, amikor a Holnapok képeit vázolta elénk, de Ő minden képnek a más és más korokban kinyíló és valósággá váló jelentését is tudta. Azt is, amit a mi korunk számára jelentett az Általa megmutatott holnap-kép, azt is, amit a ti korotok számára jelent, vagy amit már a Harmadik Emberiség számára fog jelenteni – ugyanaz a kép.

Erre Rajta kívül senki, egyetlen próféciát adó sem volt, és nem is lehetett volna képes, hisz azok, amint már ezt is mondtam, mindenkor eszközök voltak valamely Közlést adó Testvér, vagy akár Isten kezében, s nem a maguk Bölcsességéből szóltak, hanem azt adták tovább, amit hallottak. Az ÚR azonban a Magáéból vett, a Maga Bölcsességéből szólt, s azt tárta elénk, amit valósággal is tudott Öröktől fogva. ***„Jel. 10.8Eztán az a Hang, amelyet előbb is hallottam az égből, ismét szólt hozzám, s most azt mondta: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön álló angyal kezében van.”

— E vers ismét szimbolikus jellegű, hisz a valóság értelmében nem egy ténylegesen is létező könyvecskéről van szó, még akkor sem, ha a Menyei Tudattár egy „lapját”, tehát az akasa-lemezek egy kis részletét írja le akként a Közlő, mint „kis könyvecskét”.

90

János ez esetben lényegében arra kapott utasítást: menjen, s ismerkedjék meg azzal a történés-sorral, amelyet a Közlő mint a leginkább valósággá lehető Holnap-képet elétárhatott. Hogy ez nem csak egyetlen lehetséges történés, de a ti Történelmetek több, egymástól alig is eltérő képe, már a következő versből is kiderül: „Jel. 10.9Elmentem az angyalhoz, s kértem: Add nékem a könyvecskét. Átadta, s azt mondta: Vedd el és edd meg. Bár a szádban édes lesz, mint a méz, de keserűvé teszi a gyomrodat.”

— E versben csak az utolsó mondatot kell megfordítani, ekként: Bár keserűvé teszi a te szájadat, a gyomrodban édes lesz az, mint a méz : s ezzel azt mondja a közlő, hogy a látott képek végett keserű lesz János szíve, de a Cél, amelynek szintén ismerőjévé lesz, eloszlatja minden keserűségét akkor, ha „gyomra” képes befogadni és megemészteni is mindazt, amit látnia engedtetett, s ami elsőre oly keserű volt.

Ha csak látja a Holnapok megannyi lehetséges történését, ha csak az Ember által az adott Történelmi irány, kiváltképp a Keresztáldozat nyomán még választható Utak ismerőjévé lesz, megkeseredik az ő szíve: de ha tudója lesz annak is, ha igazán képes lesz megérteni a képek nyomán, mit is jelent az, hogy a jó pásztor az utolsó bárányért is elindul, már megédesedik minden kép,

91

mert a Teremtő EGYSÉG iránti hála és Szeretet édesíti meg azokat.

„Jel. 10.10Elvettem hát a könyvecskét az angyal kezéből, és megettem azt; és olyan édes volt az, mint a méz; de amiután megettem, megkeseredett tőle a gyomrom.” — Itt is megfordul tehát a kép: János ismerőjévé lett a lehetséges Holnapoknak, amelyek végett keserűvé lett az ő szíve, hisz az emberi szenvedések és nyomorúságok, az emberi vadság révén más embereknek részéül jutó gyötrelmek sokaságának ismerőjévé, tudójává lett, de ismerőjévé lett a Visszatérés Törvényének is, amely Törvény az utolsó egy visszatérésének Törvénye is, s ez, mint Szellem-tudati kép megnyugtató, és édes volt János számára is, hisz a Teremtő EGYSÉG véghetetlen Szeretetét érezte meg, és értette meg abból.

„Jel. 10.11Aztán a Hang ismét szólt, ezt mondva: Ismét prófétálnod kell majd sok népről és nemzetekről, nyelvekről és királyokról.”

— Ez már egy későbbi kép, s elsősorban a mi Holnapjainkra vonatkozott mint konkrét utasítás, vagyis a mi holnapjaink során bekövetkezett történéseket: Jeruzsálem, és a Római birodalom pusztulását kellett tudtára adnia a zsidó népnek, de már akként, hogy az átadott próféciákba az emberiség, s a bukott szellemek világának teljes története is bele volt rejtve, bár erről, mint fentebb mondottam, maga János sem tudhatott. Nem, annak ellenére, hogy korábbi

92

Útjai egyikén is mint próféta működött az ÚR legszentebb Akaratából, amire a vers első szava is utal, hisz az a Szellem-testvér, akinek segítsége, közreműködése révén János látóvá, az Igazságok ismerőjévé lett, ekként fogalmaz: „Ismét prófétálnod kell...”, ám arra, hogy már nem csak az Izráel népéről kell, hogy szóljon, a mondat folytatása mutat rá: „sok népről és nemzetekről, és nyelvekről és királyokról” – s itt a királyok kifejezés az államok, országok vezetőit (is) jelöli, tehát nem csak a koronás királyokat: a választott vezetőket is, akik az egykori királyok helyén állnak ma szinte a Föld megannyi országában.

És e képtől kezdődtek lényegében azok a prófécia-értékű Látomások , amelyekbe mindaz elrejttetett az ÚR Akarata szerint, amit Jánosnak el kellett mondania , meg kellett írnia, de még az is , amire azt az utasítást kapta, hogy azokat ne írja le, ekként: „pecsételd be”.

*****

Az első jaj...

„Jel. 8.2 És láttam azt a hét angyalt, akik Isten előtt álltak; azoknak hét trombita adatott.”

93

— A hét, egymást követő Mennyei szintet jelképező Szellemtestvért ábrázolja János, akik a hét, Ős-tisztaságú Szellemi Jellemzőket, ezek valós erejét is jelképezik. A 1. Szeretet, az 2. engedelmesség, a 3. bölcsesség, a 4. tisztaság, a 5. hűség, a 6. testvériesség, és az 7. egyenlőség (EGY-ség) Bölcs Mennyei Erőit voltak hivatottak jelképezni, amely őstisztaságú Szellemi Erők máig hiányoznak az Emberszellemekből, s a bukott Világok mindahányán, s még az Asztrális Világ-képzetekben tartózkodó Szellemi Követekből is, mindazokból tehát, akik mindezen Szellemi Jellemzőket elvetve elfordultak a Teremtő EGYSÉGTŐL, hogy a maguk mind tisztátalanabbá váló akarati képét követve vessék el maguktól a korábbi Szeretetet, megtagadva a Teremtő iránti engedelmességet, amely az addig megszerzett Bölcsességek fokozatos elfedődésével is járt, amely Bölcsesség hiánya a tisztátalanság, a harácsolás, önzés, a harag és gyűlölet, a gőg, hiúság: vagyis megannyi emberinek nevezett negatív tulajdonság melegágya volt, s lesz is mindenkor.

„Jel. 8.3Eztán egy másik angyal állt meg az oltárnál, arany tömjénezőt tartva; és adattak néki sok tömjént, hogy tegye a tiszta szívűeknek könyörgéseihez az arany oltárra, amely a királyiszék előtt van.Jel. 8.4A tömjén füstje az angyal kezéből a tiszta szívűek könyörgéseivel az Isten elébe ért fel.” — Ez valósággal is ekként van, és

94

az igazán tiszta fohászokat mindenkor Isten elé juttatják azon Segítő Szellem-testvérek, akiket e feladattal bízott meg az ÚR. Nem azért, mert hogy a Teremtő ne volna tudója és ismerője a ti mindahány kéréseteknek, hisz amiként azt az Úr mondotta, akként van, s még a hajatok szálait is számon tartja Isten: hogy ne tartaná számon azt, ami a Szívben van, ami fontosabb és lényegesebb! Atyánk, Urunk és az Áldott Anya: Szent Lélek Mária tudja, mit akartok kérni, azt is, mit miért kértek, de kell mégis, hogy a magatok bölcsességi fokán már megfogalmazzátok a kéréseteket. S nem is mindenkor az kell, hogy e fohászok szavakból álljanak:elégséges, ha gondolati – érzelmi erőtök áramlik az ÉG felé akkor, amikor valamely igazán nemes Cél, vagy egy-egy elesett Testvér érdekében a Szeretet-cselekedetet megkezditek, mert ha Hatalom és Erő is a Szó, százszoros értéke van a cselekedeteknek, s az üres szavak még egy könnyet sem töröltek le az éhező kicsinyek arcáról: egy darab kenyér viszont igen...

„Jel. 8.5Azután vette az angyal a tömjénezőt; s megtöltötte azt az oltárnak tüzével, s levetette a földre; és mennydörgések és viharos szelek vad zúgása hallatszott, villámlások és földrengés lett a Föld egészén.”

— E versben sem szó szerinti értelemben kell értsétek a menydörgést, vihart: nem meteorológiai történésekre, de

95

lelki és Szellemi történésekre, értelmi és érzelmi viharokra kell gondoljatok!

A legmagasabb mennyei szintről, az „oltárról” semmi olyan energia nem áramlik a Föld felé, amely ártására volna az embernek: viszont olyan energiákat leközvetíthet a Fent Világa, amelyek a Szeretet Törvényével ellentétes Tudati – Lelki és Szellemi erőkre hatással lesznek. Ugyan a Kozmikus Téren áthaladó energiák mindenkor befolyással vannak a ti Földetek természeti erőire is, a Kozmikus Térben úszó energiák azonban maguk is összetett energiák, s az esetek többségében elektromos és/vagy magnetikus hatással bírnak, ami a Nap, a Hold, s szinte megannyi Csillag működésére is a negatív előjellel fog hatni, az Isteni Energia azonban, s a Fent Világának megannyi energiája is delejes erő-áramlat, amely pozitív hatást ad, s amely nem a Kozmikus Térben halad, de mindenkor a leközvetített energia rezgésszintjének megfelelő rezgésmagasságú Kegyelmi Erőszálban, amely magához vonzza azt. Ekként tudja a Mennyei Szinteken a maga Ős-tisztaságában megmaradt Testvérek mindegyike megtámogatni, segíteni a mélységbe hullott Testvéreket, hisz a Kegyelmi Erőszálból meríthetnek azok az Őr-szellemek is, akiknek kéréseitek, imáitok nyomán erre az ÚR engedélyt ad. De magatok is e Kegyelmi Energia-szálakból vonzhattok magatokhoz, ha arra valamely Testvér gyógyítása során az Úr engedélyt ad: ismétcsak Őrszellemeitek avagy a Szellemi Vezető segítségével. Amikor tehát János az „Oltár tüzéről” szól, a legmagasabb Mennyei szintre ért Testvérek Szeretetenergiáit érti ez alatt, azon

96

Testvérek Szeretet-energiáira utalva, akik már ISTEN ELŐTT állnak, azaz már az „oltáron égő” Szeretet tüzére, amely ha Szellemi Erőként ér el más, alsóbbrendű Szellemi erőkkel bíró személyekhez, azokban mindenkor más és más hatást vált ki: s mert az adott kor embere is heves érzelmi megnyilvánulásokra volt képes, a Szeretet és a gyűlölet mint vihar, mint villám cikázott át a Föld teljességén. Azon történésekre utalt e képpel János, amelyekben az Emberi nagyság – de az „emberi” kicsinység is megnyilatkozott. Voltak, természetesen voltak más értelemben vehető fizikai szintű változások is a nagy rezgésmagasságú Szeretetenergiák leközvetítése nyomán, ezek azonban az Emberi érzelmi és akarati energiáknak, a Föld légterébe áramoltatott Lelki és Szellemi és Tudati energiáknak felhalmozódása következtében estek, s nem akkor, nem közvetlenül az említett, nem fizikai energiáknak a légtérbe áramoltatásakor: annál lényegesen későbben, legalább is a ti fogalmaitok szerint. Évszáza-dokkal későbben, már az inkvizíció korában, tehát a nyolcszázas években, amikoris mindazok, akik az energiát korábban megfogalmazták és kiáramoltatták, ismét a Föld színén ölthettek testet az Úr Akarata szerint. Ők kellett a maguk vetette szelek viharait le is arassák: s ismét nem kizárólag meteorológiai viharokat értvén ez alatt...

S itt egy pillanatra hadd szakítsam félbe önmagam. Amiként az munkatársam tudatában megfogalmazódott, akként van,

97

és a hét „angyal” nem az ártó, de bizony az Éltető Erőket juttatta el a Föld színére , s ez még akkor is így van, ha a szimbolikus beszéd nyomán ennek éppenhogy az ellenkezőjére következtethettek, mert a „reformerek” szándéka ez volt .

Az, hogy az egyszerű emberek ne a Szeretet Istenét: de a haragvó Istent, ne a Kegyelem és a Könyörületesség Istenét, de a kemény és büntető Istent lássák maguk előtt ,

akivel rémítgetni lehet a gyakorta fellázadó köznépet! Ám hogy mennyire hamis az a kép, amelyet Istenről a köznép elé igyekeztek tárni, annak leghatalmasabb és leghívebb Bizonysága – a Kereszt, a Megváltás volt, s marad is mindenkor. Avagy vélhetné-e bárki is teközületek, hogy az ÚR az egyik oldalon Életét adja, magára véve a leghatalmasabb szenvedést és kínhalált, majd aláereszkedik a mélységek legmélyére – érettetek: minden egyes elbukott Teremtményért, ha a másik oldalon olyan keményen, s mondjuk ki: olyan kegyetlenül bünteti meg engedetlenségéért ugyanazt a Teremtményt, aminő kegyetlenséget még magától Satanától sem tapasztalt soha, egy Úton járó, a fizikai szintek egyikén sem?

Nem: nem hihetné, joggal legalább is nem, mert akkor a Szeretet logikátlanságát, következetlenségét kellene hinnie, márpedig a Teremtő EGYSÉG a Leghatalmasabb BÖLCSESSÉG, ekként sem nem logikátlan, sem nem

98

következetlen. Isten, s ezt is elmondtam már százszor és ezerszer, de azért elismétlem újra: nem büntet: maguk a bűnök büntetik önmagukat, magukban hordozva önnön következményeiket! Isten Akarata és Célja mindenkor az volt, s maradt is, hogy a mielőbbi Visszatéréshez segítse balgaságuk végett eltévelyedett Teremtményeit, gyermekeit, hogy ismét akként legyen, amiként volt, hogy egy nyáj legyen és egy pásztor, amiként egy azon nyájak mindösszességének Gazdája, Ura és parancsolója is, az ÚR KRISZTUS, Akinek mindent átadott az Atya, s nem csak a Keresztáldozatot követően: a kezdetek előtt, az Örökkévalóság kezdettelen kezdetének pillanatán: aki ÚR ekként Öröktől fogva, s Örökkön mindenek felett... S most mindezek után nézzük tovább a Jelenéseket... „Jel. 8.6Az a hét angyal, akinél a hét trombita volt, készült, hogy megfújja a néki adott trombitát.Jel. 8.7Mikor első angyal trombitált, jégeső keletkezett, és tűz, vérrel vegyesen, s akkor azt a földre vetette; a földnek harmadrésze megégett, az élőfáknak is harmadrésze, és minden zöldellő fű megégett.” — Az első angyal, a megfogalmazással ellentétben nem a jégesőt, s nem is a tűzzel elegy vért vetette le a Földre: a Mennyei szintekről ilyest nem vethet le a Földre, sem az alsóbb Világok bármelyikére. Az energiát, éspedig a Tiszta, Mennyei energiát áramoltatta alá, amely a Kozmikus Térben lévő Kegyelmi Erőszálak mentén ért el abba a Kozmikus Tér- Időszeletbe, amely az ábrázolt képben a Föld-

99

test tartózkodási pontjául is szolgált. Ez a Szellemi Erő, amikor a Föld színére ért, amiként mondtam, az ellenkező hatást váltotta ki, tehát az engedetlenség erejét mozdította meg: azt az erőt, amely a Szellemi bukás első számú oka és miértje volt. (Épp úgy, mint amikor a túlontúl magas rezgésszintű FÉNY mint sötétség nyilvánult meg az elme előtt, amiként az az Úrnak a Kereszten bekövetkezett fizikai Halála pillanatában, s még az után is hosszan tapasztalható volt.) Ez, tehát az engedetlenség hozott olyas változásokat a Föld színén, aminő változást hoz a jégeső, a tűz. Az emberszellemek harmadrésze fellángolt, amidőn megérintette őket a Szeretet tüze: lényegében a korai kereszténység korszaka volt ez, amikor a Tudat még nem értette az ÚR Tanításait, de mert a Szeretet utáni vágy, s a mennyei Birodalom elérhetésének vágya mindben ott élt, aki az elnyomottak közé született, s az ÚR Tanításai e Mennyei Birodalomról, s az Üdvösségről szóltak, az emberek egy részében fellángolt a vágy: követni, engedelmeskedni a Hívó szónak.

Amikor az élőfák egyharmadát, s a zöldellő füveket említi, lényegében a lélekben fellángolt Reménységről szól: ám ez még csak a Föld egyharmad részére vonatkozott, a többiekben azonban hideg maradt és holt a Szeretet, és növekedésre képtelen, mint amit a jégeső vert el, hogy termést ne hozzon.

Jel. 8.8

100

Amikor a második angyal trombitált, egy tűzzel égő nagy hegy hullott alá a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré változott;” A második Kegyelmi Szeretet-áramlat még nagyobb hatással volt az emberi elmére, a Lélekre és a Szellemre. Sokakban ismét felébresztette a Hitet, amely már a Bölcsesség ereje az emberi elmében, Lélekben és a Szellemben. Ám sokakban e hit sem ébresztett fel mást, mint az álhit mélyére rejtezett vadságot és gyűlöletet, mintha nem is a Szeretet Istenét, s nem az Életét Adó ÚR Krisztust követték volna. E hidegségükben megrögzült emberszellemekben a jól – rosszul titkolt gyűlölet oly hévvel lángolt fel a ténylegesen is a Szeretet Istene felé fordulók iránt, mintha a Föld leghatalmasabb vulkánikus hegye egyszerűen kigyulladt volna: ha egy pontba gyűjtik azt a mérhetetlen gyűlöletenergiát, amely az első inkvizíció korában égett az emberi elmékben, s akár a szívekben is, azok együttes ereje akként hatott volna (de akként hatott e formában is, hisz azt a heves gyűlöletet vetették a Szeretet Istenének „tengerébe”, amelytől a Szeretet vize vérrel: ártatlanok vérével lett elegy), mint amikor a tenger vizébe hulló meteor nyomán elhalt állatok vére festi vörösre a víz egy részét.

Nem véletlen, hogy nem a szárazföldet, hanem már a Tengert említi János: a vízben lévő Krisztusi Erőt jelzi ezzel, jelezve egyben azt is, hogy az emberi testek, s a testekben lévő elsődleges testnedv, tehát a vér jórészt vízből áll, amelyben ekként ismétcsak a Krisztusi engram van jelen. Azok tehát, akik a Szeretet Krisztusát követők ellen voltak, kétszeresen is az ÚR Szeretet-törvénye ellenében

101

cselekedtek, ha kissé élesebben akarom megfogalmazni, azt is mondhatnám, hogy nem csak Testvéreiket ölve meg, de a bennük élő Krisztus ellen is fegyvert fogva.

„Jel. 8.9És meghalt a tengerben lévő teremtett állatoknak harmadrésze, és a hajóknak harmadrésze is elsüllyedt.”

— E vers inkább már csak magyarázat, bár az eddigi két „angyal” trombitája nem csak e történésekre utal. Amiként fentebb mondtam, az emberi milyenség a későbbi évszázadok során mindenképp megtermi a maga nagyon is keserű gyümölcseit, így ha a történés egy része az energia alááramoltatásakor esett, az emberinek alig is nevezhető reakciók nyomán kelt energiák adta történések néhány évszázaddal később érték a földet s a földlakókat. János az Időtlenség Világának képeit látta, így a történést, annak reakcióját és e reakció következményét mint egységes történéssort figyelhette meg, amely történéssor egyes elemei közt azonban a fizikai síkon akár évszázadok is elteltek.

Az eddig megmutatott képek, és ez is természetes, konkrét történésekre is utalnak, olyan történésekre, amelyek a valóságban is bekövetkeztek. Az első a korai, a Krisztusi kort követő keresztényüldözések korszakát jelöli, a második viszont már az első inkvizíció korát.

Az ezt követő harmadik „angyal” trombitájának hangja a második inkvizíció korszakát hozta el:

„Jel. 8.10

102

Akkor a harmadik angyal is trombitált, az égről egy nagy csillag hullt a Földre, égve, mint egy fáklya, a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira;

Jel. 8.11E csillagot Ürömnek nevezték el, mert a folyóvizek harmadrésze keserűvé lett annak porától mint az üröm, és sok ember meghalt akkor a vizektől azok keserűsége miatt.” — Ez a korszak volt az tehát, amely az előbbi inkvizíciós korszaknál is nagyobb mértékű üldöztetést hozott, annál is inkább, hisz a korábbi korszakokban már „megreformált” írásokhoz igyekeztek ragaszkodni azok, akik a Krisztusi Tanokhoz valósággal is hű Testvéreik ellen törtek. Az ÚR tényleges Tanításai ugyanis részben még éltek az emberi Tudatban, s egynémely, akkor már „titkos Tanításokban”: a gyógyítás módjától kezdve a Kozmikus erőáramlatok ismeretéig sok minden maradt fenn az egyes népek Tudattárában, amelyeket viszont a „reformerek” boszorkányságnak igyekeztek, és tudtak is feltüntetni a balgává tett tömegekben, akik jobbára csak az átfogalmazott írásokat ismerték, s még azt is csak azon mértékben, amely mértékben azt papjaik (akik ekkor már nem Lelki – szellemi vezetőik voltak!!) szükségesnek tartották tudomásukra adni, már csak mint parancsokat és törvényeket, teljességgel az engedelmességet követelve, s meg sem is említve: Isten mindenkor a Szeretet Istene, Aki Kegyelme révén uralkodik a Világmindenség felett. A legádázabb gyűlölet első korszaka volt ez, ama kor kezdete, amelyet az ÚR is előrevetített:

103

„Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a meny a napa ellen.” (Luk. 12.53)

Valósággal is akként volt, s mintha e korszakban éledt volna fel igazán, s a maga teljességében a gyűlölet a Föld színén, megölve a tisztességet, s éppen azok közt, akik szavaikban a Szeretet Áldott és egyedül Szent Krisztusát vallották követni. Ha megfigyeltétek, mindazon tulajdonságok, amelyek előtérbe kerültek az egyes „angyalok” által leközvetített energiák hatására, ha kezdettől jelen voltak is az emberiségben, még addig nem léptek át bizonyos korlátokat. Ettől kezdve azonban úgy csaptak át egyik országból a másikba, mint a futótűz, mint valamely, a levegőben terjedő betegség, mint a levegőben szállongó, s mindent megfertőző és megmérgező por. Voltak, persze hogy voltak belviszályok már korábban is, amelyek alapját a hatalomvágy adta. Voltak komoly véres összecsapások is az egymással szomszédos népek és törzsek közt: de a Föld csaknem teljességére kiterjedő gyűlölet meg-nyilvánulások még nem voltak. Az egymással éles ellentétben álló energiák egymásrahatása végett azonban ez is valósággá lett, mert kellett, hogy a Teremtő EGYSÉGTŐL elfordultSzellem kiégethesse magából mindazt a negatív energiát, amelyet a SZERETETTŐL elfordulva fogalmazott meg magának:

az engedetlenséget, a félelmet, a gőgöt, és a gyűlöletet és a testi – Lelki és Szellemi tisztátalanságot, álnokságot és hazugságot: vagyis mindazt, amely negatív elemek alapjául

104

szolgáltak minden egyéb, a Tökéletes Szeretet Akaratától eltérő érzelmi – értelmi erőknek, amelyeknek következménye, mondhatni: bére volt, s lesz is mindenkor a halál: ami viszont a félelem alapja, s alapja ekként minden más negatív elemnek is.

És amiként a fentebbi két történésnek, e harmadiknak is meg volt, s még meg is lesz a konkrét fizikai megfelelője! Gondolok itt a Föld testébe csapódott hatalmas meteorra, amely a benne lévő mérgező anyagok révén valóban megmérgezte a vizeket, megmérgezve embert és állatot, fákat s a füveket, amiként volt, de már az ember által útnak indított, „ürömmel” teli „üstökös” is a későbbi korban: és itt már elsősorban a Hirosimára, és a Nagasakira (stb.) ledobott atombombákra gondolok, amelyek olyan hatást adtak, mintha egy mérges gázokkal telt meteor zuhant volna az adott területekre (máig érezhetitek azoknak hatását!), s hogy e kép mit jelent a Holnapok során... – nos: ez az, amit ma még nem mondhatok ki, mert a kép előrevetítésével szinte „kötelezővé tenném” az adott, de még csak a számos lehetséges Holnap-kép egyikeként adott történést, amihez nékem magamnak sincs jogom.

Az az üstökös tehát, amely a legkeserűbb, s amely megfoghatatlan és megköthetetlen porként szállt, és száll sajnos mindmáig a Föld teljességén, már nem nézve, és nem ismerve határokat, az engedetlenségből fakadt félelem-szülte gyűlölet, amely valóban minden „vizeket”: az emberi testekben lévő vizet is képes megfertőzni és megmérgezni, megmérgezve az emberi élet teljességét, akár egy-egy Kegyelmi Út teljes hosszára, s amely a Valós Szeretettől

105

elfordult mindahány Szellemi Követ legnagyobb és legsúlyosabb betegségének oka és alapja volt, s lesz is mindenkor.

„Jel. 8.12Aztán a negyedik angyal is trombitált, és a napnak, a holdnak, és a csillagoknak is harmadrészét feketeség borította el és elhomályosodott azoknak fénye, s a nappal is egészen sötétté lett a napok harmadrészében, és az éjszaka hasonlóképen, az éjeknek harmadrészében.”

— Ha csak részben is, de e képben is az imént említett Hirosimai (stb.) történést vetítette előre János, már utalva a későbbi, lehetséges történésre is. Ezen felül és ezen túl azonban e képpel a távoli Múlt: az első Emberiség emlékképéhez is visszanyúlt, a Föld-testnek a ti jelenlegi Kozmikus teretekbe való érkezését is megmutatva. Az Első Emberiség, amely még a magasabb Fénykörben, s az Orion Csillagkép övszalagjában lévő Bolygón járta a maga Útjait, nem, vagy alig is ismerte a sötétséget mint fizikai jelenséget, amely már az általatok „lakott” Kozmikus Tér Törvényszerűsége, mert nem ismerte még a Tudati – Lelki és Szellemi sötétség azon mélységeit sem, amely sajnos szintén a ti szintetek velejárója, ha nem is a Törvény, de a mélység törvénytelen törvénye értelmében.

Ezen felül és ezen túl még arra is rámutat János: az a hatalmassá duzzadt gyűlölet, amely eddig már három ízben lángolt fel addig ismeretlen hévvel a Föld egy, bár mind nagyobbá váló területén, amint mondtam, tovább terjedt, s mert erejében az eddigi három gyűlölet-hullám ereje is

106

benne égett, már átcsapott az országhatárok, majd a tengerek fölött is. A korábbi korokban valósággá lett keresztes hadjáratok: a Kereszt jelével ékített lobogók mögé rejtett hódító szándékú gyilkos hadjáratok korát is jelzi tehát, amelyek nem az emberi szándék: csak a technikai fejletlenség végett nem váltak még pusztítóbbakká, mint ahogyan az a ti történelmi emlékeitek közt szerepel. De ami késett, valóban csak késett, hisz a technika, s ezen belül az ellentét által megtámogatott haditechnika is gyors fejlődésnek indult a ti történelmetek egy pontja után...

„Jel. 8.13Ezeket követően újra egy angyalt láttam és hallottam az égnek közepén repülni, aki hangosan kiáltott: Jaj, jaj, és ismét jaj azokra, akik a földön laknak ama másik három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálni fognak.” — E háromszoros „jaj” az, ezek közül legalább is kettő, amelyre az iménti mondatban utalni kívántam, s amelyek már szintén beíródtak a ti történelmi képeitek közé, mint a második Emberiség Történelmének szégyenfoltjai, amelyek közül az első, s a leghatalmasabb szégyenfoltja volt, s maradt is az embernek A Kereszt: s azok, amik az után lettek, már a SZERETET ISTENÉNEK e teljes és csaknem tökéletes elvetéséből, eltaszításából következett, abból sarjadt mint fának az ő vadhajtása. A két következő szégyenfoltot, mivel azok szintén múlttá lettek, már teljességgel megmutathatjuk, ám az utolsót épp csak érintjük: legalábbis azt, ami az adott képből a Holnapok távolába ér.

107

„Jel. 9Jel. 9.1Akkor az ötödik angyal is trombitált, és egy csillag esett le az égről a földre, és néki adatott a mélység kútjának kulcsa.Jel. 9.2Ez megnyitotta a mélységnek kútját: és füst jött fel a kútból, olyan, mint egy nagy kemencének füstje; és sötétté lett a nap és a levegő is a mélység füstjétől.Jel. 9.3A füstből pedig sáskák jöttek ki a földre; amelyeknek akkora hatalom adatott, amilyen hatalmuk a föld skorpióinak van.”

— E rész lényegében három, egymástól látszólag nagyon is eltérő történést tár elénk. Nézzük ezért elsőként e három közül azt, amely szerint a fizikai történést, majd azt is, amelyben már a Tudati – Lelki – Szellemi történést, vagy inkább állapotot mutatja meg János: „egy csillag esett le a földre”: s az a csillag, és még pontosabban Bolygó a Marsot volt hivatott jelölni: a háború jelképéül szolgáló Bolygót, s ezzel magát a háborút. De már nem a kisebb – nagyobb helyi háborúkat, amelyekre fentebb utaltam: olyan, a Föld teljességére kiterjedő gyilkos őrületet, amilyen még nem volt a Föld színén. De jelöli e kép azt a konkrét fizikai személyt is, pontosabban azokat a személyeket, akik a két, egymást követő őrület vezetői voltak, s még azokat is, akik e vezetők mögött álltak mint szürke eminenciások, s akik a háttérből lényegében az előtérbe állított személyt irányították.

108

A háború, s a háború-szülte rettegés volt maga a füst: s ebből a füstből jöttek elő mindazok a tulajdonságok (sáskák), amelyek a Szív, a Lélek s a Szellem megmérgezésére valók: a gyűlölet, a harácsolás, a kegyetlenség, az irigy önzés, a minden Tiszta elvetésének vágya, az Isten és Ember (és emberiesség) iránti hűtlenség, s bizony, e sáskák voltak azok az emberek is, akikben e tulajdonságok akkor életre keltek, s akik mint a sáskák: tarolták le a Földet, olyan mély gyűlöletenergiát oltva kicsinyekbe és nagyokba, s olyan mély, és mindent elsöprő rettegést, amelynek mérge valóságosan is a skorpiók fullánkjának mérgéhez volt hasonlatos. A Szeretet e korszakban csaknem teljességgel érvényét veszítette, az engedelmességet a vakfegyelem, a Hitet a fanatizmus váltotta fel. A Szabadság egészében semmissé lett, a rettegés volt az egyetemes érzés, és igazán nagy kellett legyen az, aki még e korszakban is szót mert emelni a Szeretetért. A rettegés volt az a füst, amelytől az emberek nem látták a Napot, az volt az a füst, amely belélegezhetetlenné tette a levegőt, s bár a háborúk idővel eltűntek, megmaradt nyomukban a rettegés és a hitetlenek hite: a fanatizmus, amely nem érez, nem gondolkodik, nem akar: csak vakon engedelmeskedik. S ez is, mint minden más egyéb is, máig része az emberi tulajdonságoknak, de míg korábban e tulajdonság teljes erejében mint lappangó kór volt jelen az emberekben, mára mint a kór utolsó rohama tűnik fel itt vagy ott az Emberiség betegségéből gyógyulni kívánó „testében”, amely test lassan mindahány „betegségből” kilábal, majd a Nagy Ugrás percén meg is gyógyul, bárha azon az áron is, hogy azon végtagokat, amelyekből már nem lehet képes a betegség utolsó szikráit kigyógyítani, el kell vetnie magától,

109

akként vetve el azokat, s akként hagyva azokat sorsukra, mint ahogyan a kis gyík veti el a farkát, hogy valamely halálos csapdából meneküljön.

Ám ahogy fentebb is mondtam, van e képnek egy másik, s már nem fizikai értelmezése is. Amikor azt írja János: „egy csillag esett le a földre” – a Betlehemi Csillagra is utal! A Betlehemi Csillagra, s az ÚR Krisztusra, AKI A Legfényesebb, leghatalmasabb CSILLAG mindahány bukott Szellem, s az ő sötétbe rejtezett Világaiknak Egén! Amikor a kútról szól, a mélybe hullott szellemet mutatja meg, s amikor a kútból jövő füstről szól, még a bukott vakságára utal. Amikor viszont már a mélységből feljövő sáskákról szól, a mélybe hullott, de még a Valós Bizonyosság állapotába el nem ért Emberszellemre gondol: annak életre kelt bűneit, s a rossz lelkiismeret adta gyötrelmeket mutatja meg azokban, akik még nem értik, nem érzik: mit is jelent Az Áldozat, mit adott az ÚR Krisztus a bukott teremtményeknek, akik nem mernek reáhagyatkozni a Szeretet Irgalmas Istenére. Ezek valóságosan is akként élik meg, ha már képessé válnak felismerni vétkeiket és bűneiket, mintha azok csípnék és marnák őket, lehetetlenné téve testnek és elmének, Léleknek és a Szellemi követnek számára, hogy megszabadulva a benne dúló háborúságtól végre valóban a Békesség állapotában éljen. Erre mutatnak rá az alábbi versek is:„Jel. 9.4És megmondatott nékik, hogy a földnek füvét, élő fáit, és semmi zöldellőt ne bántsanak, hanem csak azokat az

110

embereket, akiknek homlokukon nincs ott az Istennek pecsétje.” — Istennek Pecsétje – az Isteni Szeretet, amelyben reménykedik és megfogódzik a mélybe hullott Teremtmény, s minél nagyobb Hittel fogódzik meg abban, az annál inkább beléíródik, benső tulajdonságává lesz, mintegy: elpecsételve őt a Szeretet és Kegyelem jóságos és irgalmas Istenének: s akkor ezek már nem félelemmel és nem rettegéssel, de töretlen bizalommal és Szeretettel haladnak tovább Útjukon, amelyen már nem köti meg őket a mélység, mert azon már A Csillag vezeti őket. Akik viszont csak hirdetik a maguk hitét, de nem mernek reáhagyatkozni a Kegyelem Istenére, s A Megváltó Krisztusra: az egyedül fénylő Csillagra, magukban hordják mindahány bűnüket, amely akként rág bennük mint holmi undok és rút féreg, amely csak gyötri, ám nem pusztítja el őket, így nem menekedhetnek a halálba, bárhogy szeretnének. Mert már a bűneit ismerő ember szeretne a halálba menekülni, míg a Bölcsességnek egy bizonyos szintjét el nem érte, abban a hiszemben, hogy a halállal nem csak ő maga, de mindahány bűne is megszűnik, ám mindhiába. S erre már a következő versek utalnak:„Jel. 9.5Parancsot kaptak, hogy ne öljék meg, de kínozzák őket öt hónapig akként, hogy azoknak kínjai olyanok legyenek mint a skorpió által megmart emberek kínjai.Jel. 9.6E szenvedések miatt azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnák inkább a halált, de a halál elkerüli őket.”

111

— Amiként mondtam, ennek oka a minden mértéket meghaladó lelkiismeret-furdalás, s az elkövetett vétkek és/vagy bűnök következményétől való, már pánikszerű rettegésben keresendő, viszont mindezek hátterében a tudatlanság áll, amely tudatlanság viszont már a papság (s még csak nem is a mai, de az ÚR Útja utáni, szinte a legkorábbi századokban élt papság) vezetőinek számlájára írandó, hisz az általuk eltitkolt Tanítások végett a reájuk bízott Testvéreknek fogalmuk sincs a Szellem mibenlétéről, nem még hogy a Karma és a Kegyelem, vagy a ti korszakotokban már mindenképp fontos és lényeges Minősítési Törvényeiről fogalmat alkothatnának maguknak, így ha vallják is a „lélek” hallhatatlanságát, és vallják a Szeretet Istenét: igazából fogalmuk nincs, mert nem is lehet arról: miről is beszélnek...

Az ezekkel összegfüggő harmadik kép, amelyről fentebb akként szóltam, mint a Holnapok távolában rejtező, még csak a lehetséges Holnapképek közé sorolandó történés, a korábbi munkáinkban már említett sáskajárással van összefüggésben. E fura lények a jelenleg zajló genetikai kísérletek nem kívánatos produktumaiként bukkannak, vagy bukkanhatnak fel a föld színén. De mert e kérdésről éppen elégséges annyi információ, amennyit korábban közreadhattunk, az információt teljességében átemeltetem e kötetbe is az egyszerűség és a könnyebbség kedvéért: „Akkor az első csapáshoz egy újabb társul: soha sem látott, de leginkább a sáskához hasonlatos vérszívó állatok fogják gyötörni az embereket. Ezek egy (már) folyamatban lévő genetikai kísérlet torz-szülöttei lesznek, amelyek egyedei a korai szakasz robbanásai során

112

szabadulnak el, majd rohamos szaporodásnak indulnak. A kísérlet célja lényegében ez: biológiai fegyver létrehozása, élő kis gyilkoló-gépek megalkotásának szándékával. A magukat „tudósoknak” nevező tudományos képzettséggel bíró sarlatánok lényegében azon genetikai sajátosságokat igyekszenek ötvözni, s a sáskák gén-háztartásába oltani, amelyek olyannyira ellenállóvá teszik az egyes vérszívókat mindenféle permetezőszerrel szemben. A sáska-félék a gének mutálódása következtében vérszívókká lesznek, s mert hogy a kísérletek befejezése előtt a teljes laboratórium megsemmisül a kutatási eredményekkel együtt; a tudósoknak már nem lesz idejük kikísérletezni azt az egyetlen szert, amely ezek ellen a kisméretű „fenevadak” ellen használható volna. (Mert azon is dolgoznak, de csak a maguk érdekében!) Ezen lények létbeléphetésének oka persze megtalálható az emberi tudatban: az a rengeteg irigység, gyűlölet és rosszindulat, amelynek energiája nap mint nap árad az egész Föld színén; s ameddig ez a negatív tudati elem lesz az Ember nevű lény legelső tulajdonsága, nem is fog eltűnni a Föld színéről a kivédhetetlen ellenségek raja. Csak ha már legalább alapjaiban meg tud változni az emberek gondolkodásmódja; mert annak energiája is nélkülözhetetlen ama sáskák létben maradásához, lévén hogy az indította útjára a gondolatot is, amelynek nyomán a kis gyilkoló-gépek megalkotása megtörtént.”

(A Kezdettől a... avagy: Tűznek keresztségével... II. köt. 32-33. old.) *

A most következő képek ismét egymásba keveredtek: hol valamely, a harcok során használt fizikai tárgyakra, hol

113

egyes emberi tulajdonságokra utaló mondattöredékeket találhattok akár egy-azon versben, vagy akár egyetlen mondatban is, egymás mellé szerkesztve.„Jel. 9.7A sáskák a viadalhoz felkészített lovakhoz voltak hasonlóak; a fejükön aranyhoz hasonló színű korona volt, és arcuk olyan volt, mint az emberek arca.” — A műholdak világában erre a versre tán nem is kellene kitérjek. A katonai műholdakon is olyan, az ég felé fordított tányér-szerű, a rádióhullámok érzékelésére szolgáló, „korona” van, amely valósággal mintha a királyi koronákhoz volna hasonlatos: de ilyen jelfogó berendezésekkel bírnak a szintén rádió-vezérlésű, ember nélküli gyilkoláshoz megszerkesztett gépezetek is, amelyek épp oly közömbösen mennek gyilkolni, amilyen közömbös azon emberek arca, akik e célra gépeket szerkesztettek, vagy azoké, akik e gépek irányítására vállalkoznak. Így, ilyen értelemben válik hasonlatossá a gépek külső formája és az emberi arc: érzelemmentességében, közömbösségében, hisz amiként a gépet akár ezer kilométerekkel távolabbról irányító számára közömbös az: mely házra hull a bomba az általa irányított szerkezetből, akként „mindegy” az a gép számára is. Nem egy, és nem két esetben vetettek már be az egymás ellen forduló felek ilyen távvezérlésű repülő szerkezeteket: hát nem szükséges e verset ennél bővebben kibontanom. *A következő vers már egy kissé eltér e fentebbi képtől, és visszatér az előbbiekben megmutatott, s a genetikai kísérletek nyomán kitenyésztett szörnyekhez: de jelzi egyben azt is a vers, hogy a szörnyek magukban hordozzák az emberi milyenség-jegyeket, nőnek és férfiúnak minden

114

vad jellemzőjét, azokat, amelyek olykor akár az állati szintre is visszautasítják a magát oly nagynak és hatalmasnak és tökéletesnek gondoló lényt: az embert...„Jel. 9.8Fejeik szőrzete hosszú volt, mint az asszonyok haja, és fogaik olyanok voltak, mint az oroszlánoknak.” *

Az alább következő képpel egy korábbi korszakban használatos, ám a Jelenések idején a ti robot-repülőitekhez hasonlóan még ismeretlen szerkezetre, az ember-vezette katonai repülőkre utal, amelyek hangja megreszketteti a levegőt a földön s a légtér magasabb régióiban egyaránt. S még csak nem is a repülés kezdeti korszakában gyártott gépekre kell gondoljatok: a ti modern, már a hang sebességével, vagy akár annál is gyorsabban elsuhanó repülőgépeitekre, amelyek lényegesen nagyobb hanghatást adnak, s nagyobb hatótávon, mint a kezdetleges gépek egykoron. „Jel. 9.9Páncéljuk olyan volt, mint a vasból készült páncélok, és szárnyaik zúgása olyan volt, mint lovas szekerek sokaságának zúgása, amikor rohamra indítják azokat.” *„Jel. 9.10A skorpiókhoz hasonló farkuk, és farkukban és fullánkjuk volt: s a fullánkból kilövellt méreggel ártottak az embereknek, e méreg kínozta a megmartakat öt hónapig.” — E vers már konkrétan azt mutatja meg: mennyire nem a békés célokra használt, de a kifejezetten hadviselésre szerkesztett gépekre gondolt János! S még ezek közül is

115

inkább a vegyi – biológiai hadviselésre készített repülőkre, amelyekből olyan bombák hullnak a föld-felszín felé, amelyek a bennük lévő mérget már közvetlenül a föld színe fölött bocsájtják ki magukból, olyan mérgekkel szennyezve a vizet s a levegőt egyaránt, amelyek, ha nem ölik is meg az ember s az állatot, hosszú időkre megbetegítik ezt is és azt is, akár a növényeket is megmérgezve, s akár el is pusztítva azt: ne legyen termésük, ne legyenek eledeléül se embernek se állatnak...

„Jel. 9.11E szörnyeknek királya a mélység birodalmának egy sötét angyala volt, az uralta és vezette őket, és ennek neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve.” — A mélység birodalmának egy sötét „angyala”: vagyis Satana egyik csatlósa, aki a mélység uralmát elfogadók benső, s ekként negatív késztetéseit a maga sötét céljaira használta és használja fel mindenkor, ezzel szerezve mind több és több negatív energiát a maga fejedelmének: Satanának, akit ő, de akár a fizikai világban élők sem kényszerből: saját akaratukból követtek és követnek, nem látva és nem fogadva el A Fényt, csak a mélység sötétjét. *„Jel. 9.13Amikor ezek hatalma megszűnt, a hatodik angyal is trombitált, egy erős hangot hallottam az arany oltár négy oszlopa felől, amely oltár az Isten előtt van.Jel. 9.14

116

A Hang megparancsolta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el azt a négy angyalt, akik a nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél vannak megkötve.Jel. 9.15Eloldották hát azt a négy angyalt, akik kezdettől fel vannak készülve: órára és napra és hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek harmadrészét.”

— Hogy e verseknél mennyire nem János volt Adelma testvérünk informátora, az a Szellemi Törvényektől és törvényszerűségektől, a Karma Törvényétől és a Vállalások törvényszerűségeitől teljes mértékben eltérő szöveg maga igazolja vissza Adelma munkájában. Épp úgy, mint a katolikus igemagyarázók tévedését is az általuk leírtak igazolják, akik a 9,15. – ös vers alapján arra a következtetésre jutottak, miszerint „ez benne volt Isten terveiben”...

Isten soha, egy gondolattal sem tervezett semmi olyast, amivel a bukott Szellemlényeket büntetni akarta, hisz teveiben nem volt benne a bukás sem, még akkor sem, ha mint lehetséges ÚT: tudott volt Előtte a bukás, a hibás Útmegválasztás lehetősége is, ahogy minden más egyéb lehetséges ÚT is! Ám még arra az esetre sem „tartogatott” semmi ilyest az elbukott Teremtmények számára, ha tudott volt Számára az is: ha az Emberszellemek, tehát az Emberiség történelme az első Világégés felé vezető lehetséges Úton halad, s az mint történés: valóság-szintre is emelkedik a Történelem során, óhatatlanul be fog következni a második Világégés is, hogy azok, akik az első világháborúban mások ellenében

117

cselekedve a Lélek elleni bűnt vették magukra, a második világháború során letisztíthassák magukról karmikus terheiket, vagy legalább azok egy részét.

Istenünk viszont e Benne lévő Tudás ellenére sem tervezett semmi olyasmit a bukott Teremtményekkel szemben, amivel meggyötörni akarta volna őket: ha engedte is, hogy azok maguk fogalmazzanak meg egyes történéseket a maguk milyensége révén a maguk számára, hisz ha Ő maga tervez meg valami hasonlót, mint amit a bukásban bűnössé lett Teremtmény fogalmazott meg önmagának s éppen-hogy a maga bűnei révén , nem a Végtelen Szeretet Istene volna, s nem adná meg az elbukottaknak Szabad Útmegválasztáshoz való jogot, hisz a történések révén kényszerítené azokat a visszatérésre !

Isten senkit sem kényszerít: a Visszatérés vágya kiben – kiben magában kell megszülessék és megérjék, s ez még akkor is így van, ha az önmaga által a korábbi Úton elvetett magok termését önmaga kell is learassa. A történések tehát azok, amelyek megtermik a maguk gyümölcseit. S ezek közé tartozik mindaz is, amit a fentebbi három vers elénk tár. Amely Ember-szellemnek még az eddigi történések révén sem sikerült Ébrednie, az maga bizonyítja azt, éspedig éppen azzal, hogy a korábbi történések során nem hogy oldotta volna a korábban megfogalmazott karmikus kötések sokát, de még újabbakkal is tetézte azt, amely újabb bűnök, már a korábbiakhoz csatlakozva nagyobb teherként nehezednek a Szellemi Követre, így azok oldása is csak nagyobb történések révén lesz lehetséges.

118

Ha a bűn megteremte a maga következményét, a halmozott bűn-tenger is a maga módján termi meg a maga halmozott, tehát lényegesen súlyosabb következményeit: egyszerű és logikus, még a ti világotokban is ekként van ez!

Akiknek az eddigi „angyalok” kürtje nyomán esett történések sem voltak elégséges intelmek, azok kell, hogy a hatodik „angyal” kürtje nyomán esett intelmet is megkapják: hátha az már kellő mértékű lesz a mélységből való kilépés vágyának felébresztéséhez.

A hatodik kürtszó, amiként arra már fentebb utaltam, a második Világégés volt. Az Eufrátesz itt, ez esetben csak szimbolikus jelleggel bír, arra akart utalni a Közlő: ha a korábbi történés nagy volt, e másik már a János által ismert „világ” teljességét fogja érinteni, legyen az érintett ember, állat avagy a növényvilág valamely tagja, s éljen a vízben, a víz alatt avagy a Nagy Vizeknek partjain.

Amikor azt írja János a 9,15-ben: „Eloldották hát azt a négy angyalt, akik kezdettől fel vannak készülve: órára és napra és hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek harmadrészét.” – lényegében azt írja: amikor az emberi gyűlölet oly mértékben felhalmozódik a föld színén, a vizek elemeiben, s a föld légterében, hogy az meghalad egy bizonyos tűrési határt, a következő történés spontán mód kezdetét veszi, mert erre ad késztetést a történés

119

mélységből érkezett főszereplőinek az a mérhetetlen mennyiségű negatív energia, amelyet e földelemekből magukhoz vonzhatnak. Amiként már ezt is mondtam, akként van, s a negatív késztetéssel bírók a mások által kiáramoltatott negatív energiákat fogják magukhoz vonzani, s ha a történés, amelyre készülnek, minden korábbinál vadabb és durvább, csak akkor lesznek képesek a bennük megfogalmazódott vad terv végrehajtására, ha a légtérből s a föld, - és víz-elemekből a megfelelő mennyiségű negatív energiát képesek magukhoz vonzani. Ha az a rendelkezésükre áll, szinte „szabad utat” biztosít számukra, vagyis az Emberiség maga ad nékik „felhatalmazást”, eloldva bennük a gyűlölet legsötétebb energiáit, míg ha a légtér energiái tisztábbak, e tisztább energiák egy ideig még képesek megkötni a mélységből érkezettekben lévő sötét „angyalokat”. Az Emberiség tehát a maga korábbi, s az első Világégést követően folyamatos értelmi - érzelmi állapottá sűrűsödött vadságával és gyűlöletével lényegében maga érlelte meg, maga írta be a saját Történelmének lapjaira azt az „órát és napot és hónapot és esztendőt”, amely Hitlernek és az ő csatlósainak „láncait eloldotta”! Ez esetben tehát ismétcsak nem a konkrét órára, nem magára az Időre: a légtérben felhalmozódott gyűlöletenergia mennyiségére, s e gyűlölet mélység-fokának szintjére kell gondolnotok, amely spontán mód robbant, s mert az adott energia szintjének a leginkább megfelelő az volt, s mert sokak tudatában mint lehetőség: egy újabb világháború képe fogalmazódott meg , a negatív energia-tömeg abban is robbant ki, hogy kiégjen a Föld

120

légteréből, de az emberi elmék, lelkek és az Ember-szellemek sokából is. * A történések tehát eloldozták a felhalmozódott energiákat, mintegy: berobbantották azokat, amelynek következményét ekként jelentette meg a Közlő Jánosnak:„Jel. 9.16Lovasaik száma húszezerszer tízezer, azaz kétszáz millió harcos volt: hallottam a számukat.”Jel. 9.17A látomásomban látott lovakon, és a rajtuk ülő lovasokon tűzpiros, jácint kék, és kén-szín sárga mellvértek voltak. A lovak feje olyan volt, mint az oroszlánok feje; és szájukból tűz és füst és kénkő jött ki.Jel. 9.18E három csapás ölte meg az emberek harmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a lovak szájából áradt.

Jel. 9.19E lovak ereje és hatalma ekként azoknak szájában volt, és az ő farkukban; mert az ő farkaik a kígyókhoz voltak hasonlóak, a melyeknek fejük van; és azokkal ártanak.” — Ez esetben, amikor a 9,16-os versben lovasokat említ János, lényegében harci járműveket kell értsetek, legalább is a ti korotok szerint, s a szám, a „két tízezerszer tízezer” a hadköteles és az önként gyilkolni indulók elképesztően nagy számát volt hivatott jelölni. De volt jelentése e képnek a mi korunkban is! Valóban volt Babilonnak, a bálványimádás e központjának egy olyan hatalmas lovascsapata, amelynek száma tán meg is haladta a többi lovascsapatok összlétszámát: a harácsolás, a fosztogatás

121

lehetősége, a zsákmány ígérete nagy számban csalta e csapat tagjai közé a férfiakat, akiket öltözetük már messziről elárult. De nem csak öltözetük végett: kivételes kegyetlenségük végett is hírhedtek, és rettegettek voltak az Eufráteszig, a Birodalom határáig, s még azon túl is. Lovaik annyiban voltak hasonlatosak az oroszlánhoz, hogy hosszú, és dús sörényű jószágok voltak, amelyek nem ismertek félelmet: átgázoltak mindenen, nem ismertek akadályt, mintha valóban valami „pokolbéli fajzat” lettek volna. Nem rettentek meg a tűztől, az esős időszakot, s bármely fáradalmat jobban viselték, mint a más fajtához tartozó lovak, s vadságukkal, szelídíthetetlen voltukkal mintha lovasaik milyenségéhez idomultak volna. Fajukhoz képest tehát valóban szokatlan tulajdonságokkal bírtak, mintha valamiképpen átmenetet képeztek volna az intelligenciájukról ismert lovak, és valamely ősi vadállat között. A kép további részei azonban már nem ezen állatokat hivatottak jelölni, de ismétcsak a ti korotok, s a két, egymást követő Világégés hadászati célokra kifejlesztett eszközeit és gépeit.Amikor arról ír János: „és szájukból tűz és füst és kénkő jött ki.” – majd arról még: E három csapás ölte meg az emberek harmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a lovak szájából áradt.” – az ágyúkra utal, amelyek több, egymástól eltérő terep-színre festett lappal voltak borítva, viszont amikor már e képet egy újabb ismertető jeggyel is megtoldja:Jel. 9.19E lovak ereje és hatalma ekként azoknak szájában volt, és az ő farkukban; mert az ő farkaik a kígyókhoz voltak

122

hasonlóak, amelyeknek fejük van; és azokkal ártanak.” – nem egy, de kétféle gépet mutat meg, ha akként is, mintha azok egyetlen szerkezet volnának. Az ágyúkról, és későbben a teljességében páncéllal borított tankokról szól a 9,19-es vers első részében, amelyeknek „ereje és hatalma” azok csöveiben, azaz „azoknak szájában” volt, míg a vers második részében már a távirányítással célra küldött repülő szerkezetek lettek ábrázolva. Ezek elejében vannak elhelyezve a radarhullámokat érzékelő vevők, míg a „farkukban” a gyilkos töltet, a bomba. De a bomba magában is jelentheti e „kígyókat”, hisz azoknak is „fejük” és „farkuk” van. A „fej”, tehát a bomba eleje érzékeli a célpontot (legalább is a ti „modern” nyomkövető rakétáitok esetében), míg a robbanószert a farok, tehát a bomba hátsó részében helyezik el. Van ezen túl mégegy, bár inkább csak átvitt értelme is e négy versbe zárt képnek annyiban, hogy a második halál lényegében a Szellembukás, s a Szellemnek a maga bukott állapotában való megrögzöttségének következménye. A bukás központi alakja az Ószövetség szimbolikus képeiben a kísértő, azaz a kígyó. Ezért is, hogy János is a kígyóhoz hasonlítja az általa megrajzolt állatot, legalább is részben, hisz az ártó, Satana ereje is az ő „szájában”: kísértő szavában volt, amely még ekként sem szó a ti fogalmaitok szerint, hanem Gondolati kép, amely a „fejben” fogalmazódott meg. Hogy is fogalmazza ezt János: „mert az ő farkaik a kígyókhoz voltak hasonlóak, amelyeknek fejük van; és azokkal ártanak.”

123

Minden egyes gyilkos fegyver a sátán eszköze: a kígyó „fejei” azok, amelyekkel épp úgy árt a fizikai testben élő embernek, amiként ártott az „Ős-kígyó” a Szellemnek, amikor álságos gondolatait átközvetítette azok felé, akiket gyengébbnek tudott önmagánál, hogy az Élet helyett a halálra, a Fény helyett a sötétségre vezesse azokat, ama sötétségre, amely benne született és belőle áradt, mint valamely gyilkos gáz, vagy a kénkő fojtogató füstje árad. S amiként a Szellemvilágból sokakat csalt a halál birodalmába az „Ős-kígyó”, akként juttat a halál állapotába sokakat: az emberek egyharmadát a kígyóhoz hasonlított szerkezetek soka, s ekként ismétcsak az „Ős-kígyó, azaz Satana, aki e fegyverek ura és irányítója, hisz ő az ura és irányítója mindazoknak is, akik az Élet megszüntetésére való fegyvereket feltalálják, kikísérletezik, tömegével gyártják majd Testvéreik ellen használják is! * Az alábbi két verset ismét csak szükségtelen magyaráznom: annyira magáért beszél. Mintha csak a ti korotok emberiségéről szólna itt is János, hisz hát ti is hiába kaptok bárha tucatnyi intő jelet, s ez azóta ekként van, amióta csak a Szellemi Követ érteni képes Tudattal bíró eszközt tud megfogalmazni magának...

„Jel. 9.20A többi ember, akik meg nem ölettek e csapásokkal, ezek után sem tértek meg tévelygéseikből és hitetlenségükből, s nem fordultak el a hamis istenektől. Nem hagytak fel az aranyból és ezüstből, ércből, kőből és fából a maguk kezeivel készített bálványok imádásától sem, amelyek pedig nem láthatnak, nem hallhatnak, nem járhatnak,

124

Jel. 9.21és nem hagytak fel a gyilkosságokkal sem, sem tisztátalan, ördögidéző szertartásaikkal, sem paráználkodásaikkal, sem a lopással.” Az első jaj elmúlt; de ezután még két jaj következik.

— Talán ez utóbbi, általam külön is kiemelt mondathoz mégis hadd tegyek hozzá még valamit. Amikor azt írja János: az első „jaj”, lényegében nem csak a fentebbi történéssorra gondolt a Közlő. A kor embere számára ugyan még a fentebbi történés-sor volt az a bizonyos első „jaj”, de ha a képet egységességében nézzük, már a Múlt, a ti jelenetek, és a holnapok egyes történéseit is belevonva, nem is érthette volna csakis és kizárólag a mi korunk egyes történéseit az „első jaj” kifejezés alatt. Igaz; ekként e mondat mégcsak nem is egészen ide tartozik: pontosabban, nem csakis és kizárólag ide, de az Első Emberiség Történelmét a második Emberiség korszakától elválasztó Történést is értvén e kifejezés alatt, s amikor azt mondja későbben: „a második jaj”, amelyet a harmadik követ , a ti Emberiségetek megannyi történését a harmadik, majd még csak eztán kialakuló, kifejlődő Emberiség Történelmétől elválasztó Nagy Ugrás korára, s annak megannyi történésére is gondol, míg a „harmadik jaj” a Földtest felemeltetését : s akkor az a kor azok számára lesz igazán a harmadik „jaj”, akik még akkor sem érik el azt az Ébredtségi szintet, hogy a Felemeltetettek közé kerülhessenek. A Láték új eget és új Földet... c. munkánkban meglehetős pontossággal mutattuk meg ezeknek további sorsát, amiként

125

megmutattuk a történést magát is, ekként erre itt és most ismétcsak nem térek ki bővebben. ***

A második jaj...

„Jel. 11.1Jel. 11.1Ekkor egy vesszőhöz hasonló, vékony és hosszú mérőnádat adtak nékem, és egy angyal állt mellém, ezt mondva: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt az ott imádkozókkal,Jel. 11.2De a tornácot, amely a templomon kívül van, hagyd ki: azt ne mérd meg, mert megadatott a pogányoknak, hogy a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.”

— E kép már ismét egy másik Asztrális szinten látott történésre mutat rá. János ugyan a Jeruzsálemben lévő Templomra utalt: a Közlő azonban már ennél messzebbre látott, s amikor azt mondja: „az Istennek templomát” – a ti jelenlegi szintetekre gondolt. Amikor a „tornácot” említi, az adott szinten már Isten felé fordulók mellett Úton lévő, de még teljességgel Isten nélkül élőkre, tehát az alsóbb szintekről Kegyelmi Útra indulókra utalt, akik még egy ideig köztetek lehetnek, mindaddig, míg az Idő be nem telik a Föld, s annak minden népe és Nemzete, s minden Úton járója fölött. A ti jelenetek során, s még egy időn át a mélyebb szintekről is érkezhetnek egy-egy Kegyelmi Útra azok, akiket az ÚR erre már alkalmasnak ítél, ám aki a megjelölt, de inkább csak képletes számmal jelzett időpontig

126

nem képes tényleges fejlődésre, s megmarad csak a „templom tornácán” még most is, amikor a Hit nem tiltott, nem hétpecsétes titok többé, a Nagy ugrás percében elválasztatnak azoktól, akik az „Istennek templomában s az oltárnál” vannak. S mert ez az első vers ennyire összetett jelentéssel bír, kell, hogy az utána következőkben is benne legyen e két, egymástól inkább csak korban eltérő kép. Mert amiként ma van, akként volt az kétezer évvel korábban is, és vannak, és voltak, akik valóban a Templomban, és az oltár előtt álltak, vagyis Istenben és Isten előtt, hogy megnyissák szíveiket, s meghajtsák fejüket, ám voltak és vannak, s még egy ideig lesznek is, akik beérik és beérték azzal, ha csak a templom mellett, a tornácon maradnak: még akárha az oltár előtt állva is.

Ez esetben ugyanis nem valamely fizikai cselekvést kell értsetek, nem arra kell gondoljatok, hogy valaki attól lesz a Templomhoz tartozó, hogy testében a Templomban, s akár az Oltár előtt van, de akként, hogy Szívével – Lelkével, teljes elméjével és Szellemének Erejével áll Isten előtt: még akárha akként is, hogy testében nem lépi át a „templom” küszöbét.

S itt már nem véletlenül tétettem idézőjelbe a templom szót: hisz a Föld teljessége Isten „lábainak zsámolya”: hogy is vélhetné hát azt bárki is, hogy e „zsámolyon” készített, s csak emberi kezek által készített építmény valóságosan is az Istennek Házává, Templomává lehet?

127

A Szeretni tudó Lélek és a Bölcsességgel bíró Szellemi Követ bennetek magatokban van :

ti magatok vagytok ekként a Templom, az a Templom, amely valóságosan is Istennek Házává lehet, ha készek, és képesek vagytok annak falait Szíveitekből megformálni, és ha készek és képesek vagytok annak födelét Szellemi Erőitekből megépíteni: ami a falak közt történik, tehát az elme műve már ekként lesz igazán Istennek Házában elkészített mű , s így Isten Oltárára letett Áldozati Ajándék , mert azt teljességgel áthatja az az Erő, amely a Szívből – mint falakból , s a Szellemből – mint födémből árad.

E Templom Oltára pedig a bennetek is ÉLŐ SZERETET EREJE , amelynek valós volta a „falakon” s a „födémen”, valamint a reá rakott Áldozati Ajándékok tisztaságán mutatkozik meg igazán. Amit Lelkeitek Szeretet-oltárára tesztek , mindenkor jelezni fogja: milyen „anyagból” készültek a te Templomaitok „falai”, s milyenből annak „födele”, mert hisz az ajándék maga is a Szívből, annak Szeretetéből és a Szellemből; annak Bölcs Akaratából adódik össze, amelynek ekként értéke sem a földi mérték, de az Isteni mérték szerint mérendő. *

Ha valami, az alábbi rész igazán jelképes beszéd: s bizony, még munkatársam is megakadt egy pillanatra, hogy értetlenkedve olvassa — az egyszerűt...!

128

„Jel. 11.3Az én két tanúmnak pedig azt adom, hogy vastag zsákvászonból készült gyászruhákba öltözve prófétáljanak ezer kétszáz hatvan napig.” — Az ÚR Krisztus „két tanúja” a Szeretet és az Igazság, amelyek a két legmagasabb rendű Bölcsesség! Az ezerkétszáz hatvan nap természetesen csak jelkép, csak annyi szerepe van, hogy jelezze: ami a Szeretettől és az Igazságtól eltérő, nem lesz, mert nem lehet örök időkre úr, még a Föld színén sem.

A Szeretet és az Igazság az a két „Tanú”, amelyek azóta is, mindmáig csak zsákvászonból készült gyászruhákban járnak, mert a gyűlölet és az igazságtalanság oly sokakban megsűrűsödött, mert a gyűlölet és az igazságtalanság oly sokakban ölte már meg a Szeretet és az Igazság élni kész kis szikráit... Ám ha darócba öltözve is, ha gyászolva is, de szól önmagáért mégis, prófétál mindeneknek a Valós Szeretet, amely mindenkor az Istennek Szeretete, és az Egyetlen Igazság, amely az Isteni Igazság: s ezért mondottam azt, hogy e két „Tanú” a legmagasabb rendű Bölcsesség, mert nincs nagyobb Bölcsesség, mint éppenhogy a Szeretet Igazsága. Ezek az Idők végezetéig „prófétálnak”, s ha százszor megölik is őket, és a sárba tapossák, akkor is életre kelnek az Istennek Lelke által, amely maga e SZERETET, amely mindenkor megölhetetlen, hiszen az MAGA AZ ÉLET.

„Jel. 11.4

129

Ők lesznek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, amelyek Isten előtt állnak.” — Ez esetben az olajfa a dicsőségnek fája, a két gyertyatartó a Világosság: de a két alapkő is, amelyre a Végtelen Mindenség támaszkodik, mint A TEREMTŐ EGYSÉG legbenső Isteni Jellemzőire, amelyek nélkül nem lett volna Teremtés sem. Az Igazság és a Szeretet, a Szeretet Igazsága az, amely mindenkor Isten előtt áll, mert Istenben van, s amelyről minden Teremtett Szellem számot kell adjon, ahogy e kettőről ad számot a bukott Szellem-lények Útra küldött Szellemi követe is megannyi Útja végén az ÚR Krisztus színe: A Bölcs Szeretet Igazságának színe előtt: miként, milyen mértékben volt képes el, és befogadni ŐT, mint egyedülvaló Megváltó Életerőt.

„Jel. 11.5Ha valaki ártani akar nékik, tűz lángja tör elő az ő szájukból, amely megöli az ő ellenségeiket.”

— Hányan, de hányan fordultak már, és fordulnak máig is, s még egy időn át a Szeretet és az Igazság ellen! És mindazok, akik ellenük fordultak, hányszor tették ezt akként, hogy vélték: büntetlen maradnak az ő tetteik! Ám a Szeretet és az Igazság elleni vétség (vagy már bűn!) mindenkor napvilágra kerül: s ha nem a fizikai szinten, az Út végén, de akkor már láng-szavú váddal vallják meg az ellenük esett vétket, megmutatva nyíltan, amit akkor pedig már takargatni és titkolni igyekezne a vétkes, megmutatva azt is: ki, mely részben nyílt meg az Életre, s ki mely fokon maradt halott a Szeretet Igazságának szemei előtt. *

130

„Jel. 11.6Ezeknek hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy prófétálásuk idejében eső ne legyen; és arra is van hatalmuk, hogy a vizeket vérré változtassák. Hatalmuk van arra is, hogy a földet bármilyen csapással sújtsák, ahányszor csak akarják.”

— E fentebbi, tehát a 11.6-os vers már valósággal nem tartozik a János által leírtakhoz: s nem is tartozhatna, még akkor sem, ha valóban két, fizikai testben élő prófétáról volna szó, hiszen János maga is az Úr tanítványa és apostola volt: le sem írhatott volna semmit, ami a Szeretettel ellentétes, amiként azon próféták sem cselekedhetnének semmi olyasmit, ami az ÚR Tanításával ellenkezik, márpedig az ÚR maga mondta: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.

Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Mát. 5.43-44)

Ha ténylegesen is két, fizikai testben a Föld színére küldött Testvérről volna szó, akik az ÚR nevében próféciákat mondanak, már semmiképp sem tehettek volna olyasmit, ami az ÚR e Tanításától eltér, amiként nem tehettek, és persze: nem is tettek soha semmi olyasmit az ÚR Útja előtt élt, s a magukat ténylegesen is Istentől elküldött Prófétának nevezhető Testvérek sem, legalább is az Isteni erő révén nem, mert az az erő, amellyel valamely földi személy Testvérei

131

ártására lehet, cselekedjék az bármely okból is, nem Istentől való erő, ekként aki mások ellen cselekszik, nem Istennek erejével cselekszik, vagy cselekedett, mert az Istennek Ereje minden korban, és minden szinten A TEREMTŐ SZERETET EREJE, amely ERŐ igazán TEREMT: nem pusztít és nem öl, hisz akkor olyanná lenne, mint az ellentét , aki az Élet ellenében törekszik hatni és cselekedni! Nem véletlen, hogy e verset nem emeltettem ki munkatársammal mint a fattyú-sorok többségét! Azt akartam, hogy lássátok: ha az ellentét tisztátalanná akar tenni valamit, a legtisztább mondatok közé is beszivárogtatja a maga álságos mondandóját, hogy az Igaz Szeretettől eltántorítva a félelem karmai közé taszítsa azokat, akikben a Bölcsesség: az Istenbe vetett gyermeki Bizalom még kevés és gyenge.

Van azonban még e megmutatott képeknek egy másik, egy sokkalta fontosabb jelentése is: és ez már a ti Holnapjaitokat rejti! Pontosabban a Nagy Ugrás korát, amikor a hatalmas, és bizony: minden eddigi, ismert katasztrófát felülmúló történések nyomán valósággal is meghal a Szeretet és az Igazság a Túlélők szívében és elméi mélyén, hogy hosszan: „ezerkétszáz hatvan napig” halott is maradjon azokban. Vagyis, ez esetben is csak egy bizonyos időn át, s amikor az meglesz, amikor tehát az energia-robbanás révén a Nagy Ugrás valós történéssé lesz, még mindig lesznek olyanok, akik örvendezni és vigadni fognak, hogy a Szeretet és az Igazság meghalt, s ők végre zöld utat kaptak, szabadon garázdálkodhatnak és tombolhatnak, és vélik: uralmuknak nem lesz vége. Természetes, hogy ezek mind számot kell adjanak tetteikről az Út végén: de a Szeretet,

132

amelyet a Történés egy időre megöl, s az Igazság, egy percen mégis életre kel, mert ez az Élet Törvénye. János tehát, amikor a Szeretetet és az Igazságot mint prófétákat ábrázolta, oly híven igyekezett megszemélyesíteni őket, hogy valósággal is csak az bukkanhasson rájuk, akinek az megengedtetett, s csak most: már az Idők végezetén. Viszont mi már ekként szemléjük tovább a soron következő verseket, akként tehát, hogy a Nagy Ugrás korszakának szempontjából is megvizsgáljuk az elénk táruló képeket. „Jel. 11.7Amikor elvégezik küldetésüket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, legyőzi, és megöli őket.”

— A Szeretet és az Igazság mint Mérték: adatik az emberszellemek sokasága elé, azok elé, akik megméretnek még ma és holnap: aztán a gyűlölet ereje egy időre felülkerekedik, s úrrá lesz az Emberiség népei fölött.

Ez a kor valóban eljött már, valóban meghidegült sokak szíve, akik már sem a Szeretetben, sem pedig az Igazságban nem hittek, s ezek egy időre át is vették az uralmat a népek és Nemzetek irányításában.

Ez a kor éppenhogy a ti korotok: az eltelt, csaknem hetven esztendőt is beleértve, amikor a Hitet, a Reményt és a Szeretetet felváltotta a vad és vak törtetés, a harácsolás és a gőg, amely erénytelen „erények” máig uralják sokak szívét és

133

elméjét, ha olykor ennek ellenkezőjét igyekeznek is láttatni másokkal, ha érdekeik akként kívánják. Aki viszont igazán Élni akarja a Szeretet, s aki valóban az Igazságban, de már az ÚR Igazságában akar Élni, azok ellen hadat indít akár a saját családjukban felbukkanó gonosz, s akár le is győzi, vagy „meg is öli őket”: nem testi, de Lelki és Szellemi értelemben véve a szót.

Épp úgy, ahogy a Valódi Szeretetet és Igazságot ölte meg egy időre a mélység, a maga eszközeit tárva a Földnek népei elé, elhidegítve az Emberi szíveket, amelyekben a holttá tett Szeretet helyett a törtetést ébresztette fel, s az Istennek Igazsága helyett a rosszul értelmezett „jogot”. Nem az Isteni Törvényekbe illeszthető Emberi Jogot, csak a jusshoz való, a megszerezhető értékekhez való jogot ébresztve fel a valami után vágyakozó elmékben, amelyekben hosszú időn át hevert holtan, s hever akár máig is a Tiszta Szeretet és az Isteni Igazság, vagyis a Szellemnek Bölcsessége, amely Istenben és Istenből való. *„Jel. 11.8Holttesteik a nagy városnak utcáin fognak heverni, amely lélek szerint és milyensége szerint Szodomának és Egyiptomnak neveztetik, (ahol a mi Urunk is megfeszíttetett.)

Jel. 11.9

134

Az egyes népek és törzsek, a más és más nyelvű nemzetek közé születettek mind látják azoknak holttestét három és fél nap, de nem engedik azoknak testeit a sírokba tenni.”

— Akkor, abban a korban János Jeruzsálemre gondolt: ma az egész Földre is gondolhatunk akár, mert bizony, „Szodoma és Egyiptom” ma a Föld megannyi kis és nagy városa , amelyeknek utcáin holtan hever a Szeretet és az Igazság , s az emberek ezrei és százezrei és milliói tapodnak azokon lábbal , látva azokat, mint holt, élettelenné lett tetemeket, amelyeket nem akarnak, de nem is tudhatnak „sírokba tenni”. Nem, mert ha másra nem is, egymás vádolására még ekként is fel kívánják használni azokat, megmutatva más „népek és törzsek, a más és más nyelvű nemzetek közé születetteknek”: mi volna a kötelességük a Szeretet és az Igazság újjáélesztéséért, anélkül, hogy ők maguk bárha csak kísérletet is tennének ugyanarra ...

„Jel. 11.10A földnek lakosai örülnek és örvendeznek pusztulásukon: ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a föld lakosait, megmutatva és ostorozva azok bűneit.”

— És bizony, ez is ekként van! A lelkiismeret szavát mindig is e kettő: a Szeretet és az Igazság elleni bűn szólaltatta meg, megmutatva éspedig nagyon is nyíltan a bűnöket: bár akként tűnik, oly hiába! És éppenhogy a ti korotok a legékesebb bizonyíték arra: amely országokban a más országok fölötti uralom, a törtetés, a szerzés lett az

135

egyeduralkodó tudati eszmévé, mint igyekeznek arra az uralkodó nagyhatalmak, hogy az egymásnak (vagy olykor egy-egy katasztrófa sújtotta Országnak) adott „ajándékokkal” igyekezzenek biztosítani hatalmi (s akár még katonai) fölényüket is e látszólagos szeretet-cselekedet révén, amely cselekedetük azonban valójában nem más, és nem több: politikai manőver, amellyel a „Világ”: tehát a Föld más népei előtt hivalkodnak, önnön nagyságukat mutogatva, mint kik elfeledkeztek arról: ha elámíthatják is Ember-testvéreiket, semmiképp sem ámíthatják el az ÚR Krisztust, Aki nem a cselekedetet, de a valós szándékot fogja számon kérni tőlük, mert Ő az IGAZ SZERETETNEK ISTENE, AKI nem tűri, és javára sem írja senkinek a Megmérettetés percén a hamis cselekvéseket! (S itt is elégséges, ha a szegény asszony két fillérjéről szóló Tanítást veszitek elméitekbe, hogy igazán értsétek, amit mondani akarok!)

„Jel. 11.11Három és fél nap múlva azonban az életnek lelke adaték Istentől ő beléjük, és új életre keltek, s nagy félelem ébredt azokban akik látták őket, amint lábra álltak.”

— A Szeretetet és az Igazságot el lehet taposni, látszólag meg is lehet ölni: nyomuk sem marad. Ám ez valósággal is csak a látszat, mert a Szívben soha sem ölhető meg teljességgel és örökre a Szeretet, mert hisz az az Élet egyedül való oka és alapja, és nem ölhető meg az Elmében az Igazság sem: az, mint a Szellemi Tudat Bölcsességének eleme szintén csak egy ideig tiporható el, ám aztán felemelkedik és létével tüntet, megölhetetlenül. Az már több is, mint természetes,

136

hogy azok, akikben csak a törtetés, a vadság él, akik még önmagukban is megölni igyekeznek a Szeretetet, egy percen rémülten veszik tudomásul, hogy mindaz, amit a magukénak tudhatnak, semmi, s csak annak van értéke, amivel ők már nem bírnak.

„Jel. 11.12Hangos szózatot hallottak akkor az égből, amely ezt mondta nékik: Jöjjetek fel ide. És akkor ők felemelkedtek az égbe felhőben az ő ellenségeik és sokak szeme láttára.”

— Amikor az előző versben azt írja János: „nagy félelem ébredt azokban akik látták őket, amint lábra álltak”: már e versben írottakra (is) utal. Akik későn bukkannak rá ama Felismerésre: mit vetettek el maguktól akkor, amikor a Szeretet Igazságát elvetették, amikor e kettő ismét életre kel, valóban félelemmel telnek meg.

És ez is a ti közeli Holnapjaitok során bekövetkező Nagy Ugrásra utal: akkor a Szeretet és az Igazság semmivé lesz a Túlélők számára, viszont mindaz, amit a pénz mágikus vonzatában élők összeharácsoltak, értéktelenné válik: senki sem ad egy darab kenyeret annak, aki addig uraskodott fölöttük, még ha az bármely mennyiségű pénzt, vagy aranyat kínál is érte cserébe: s ha Szeretetből és Igazságból nem szánja meg őket valaki, elvesztek. S hogy ez ekként lesz, már azon a percen tudottá lesz számukra, amikor a „Világ kifordul az ő sarkaiból”.

Ma még, ha valamely országban háború kezdődik, lehetséges élelmiszerhez jutni, hisz ha a veszély tombol is,

137

van Ég, és van Föld, és van elérhető Holnap-kép az emberek tudatában, vagyis még szükségesnek tűnhet szemükben olyas értékek megszerzésére törekedni, amelynek a nagyobb valószínűséggel elérhető Holnapok során veszik majd hasznát. Akkor viszont, amikor a Nagy Ugrás pillanataiban az Ég „eltűnik”: koromnál sötétebbé lesz, és sem Napot sem Holdat, sem egyetlen Csillagot nem fognak láthatni az erősen besűrűsödő légrétegek fölött, s még a Föld felszínét sem fogják láthatni, miután a levegő szennyezettsége végett a földmélyi rejtekekbe kényszerednek, az emberi tudatból egyszerűen kitörlődik minden lehetséges Holnap-kép, s abban nem marad más, csak a legszorosabban vett „most”, így érték is csak az lesz igazán a Túlélők számára, amellyel legalább ez a „most” megőrizhetőnek és meghosszabbíthatónak tűnik.

Vagyis az élelem és a víz, s az az öltözék , amivel bírhatnak, s ami a szigorúan vett túl, és továbbéléshez nem nyújt biztosítékot, annyit sem fog érni, mint a szemét, amelyet legalább meggyújthatnak, hogy egy ideig fényt és némi meleget adjon. Az arany, s más „vagyontárgy” annyit sem fog érni mint a kavics, s a pénz hatalma szerte foszlik: semmivé lesz.

Aki a Valós Értékkel nem bír, többnyire nem bír Bölcsességgel sem, így abban jobbára még mint gondolat sem fogalmazódik meg az, hogy mindazt, ami fölött rendelkezik, egy percen el kell vesztenie, vagy az, hogy amivel ma hivalkodik, holnap értéktelen kacattá lesz. Ők a maguk fényétől elkápráztatva élik mindennapjaikat akként, mintha az örökkön tartana, s akként, hogy csak a jelen mámorában

138

élnek, mit sem törődve a Holnappal. S itt most nem testeik még lehetséges Holnapjára kell gondoljatok: ama másik Holnapra, amely már a Szellemi Követ, az Én-rész, s ekként a felsőbb rendű ÉN Holnapja. Aki ma nem szerzi meg a Szellemi Kincseket, Holnap nem is gazdálkodhat azokból, s az akkor és ott már nem is számíthat segítségre: sem a Fent Világának segítségére, mert a Kegyelmi Idő betelt fölötte is, de nem számíthat földi segítségre sem, hisz azok, akikkel addig szövetségben élt, maguk is csak a föld mit sem érő gazdagságával bírhatnak.

Tudom: most azt mondják közületek sokan, és nem ok nélkül: akik ma az anyagi javakat bírják, már jó előre tekintélyes élelmiszer-készleteket halmoznak fel, így nem fognak senki irgalmára szorulni: de amiként korábban írtam, akként lesz, s ezek az emberek lesznek elsősorban kiszolgáltatva a mindenki ellen támadó emberek hordáinak, s nem egyszer épp azok fordulnak majd ellenük, akiket biztonságuk megoltalmazására felbéreltek...

Ezen felül és ezen túl, akik a Nagy Ugrás pillanatában a magukat „szerencséseknek” tudhatók közé tartoznak, az Út végén épp úgy visszatérnek, mint mindenki más is, s az Út végén szembe fognak találkozni az Igazsággal, amely számon kéri tőlük is a Leghatalmasabb Bölcsességelemet: A Szeretetet, s mert ebből szemernyit sem tudhatnak a magukénak, későbbeni sorsuk is csak akként lesz, amiként azt ők adták jussául más ember-testvéreiknek.

139

Akkor tehát, abban a pillanatban, amikor e két „próféta”: A Szeretet és az Igazság „felemelkedtek az égbe felhőben az ő ellenségeik és sokak szeme láttára.”, nem is minden esetben a testi Tudat: de maga a Szellemi Követ lesz az, amelyben a rémület ébred, ha már eltávozni látja azokat, mert ha a testi Tudat nem éri is fel ésszel: a Szellemi Követ mindenképp tudni fogja: mit vesztett, amikor rest volt a kicsinyes, s csak földi célok helyett az Egyetlen Cél elérése felé terelni a Tudatot, s azon keresztül az eszközt, vagyis a testet. Ha a test még ideig-óráig viszonylagos nyugalmat élvezhet is az összeharácsolt javak révén, a Szellemi Követ nyugalma hosszú időkre semmivé lesz, mert az látja mindazt, amit nem, vagy alig is láthat meg az elme: a távolabbi Utak sokát, amelyeket a Földmélyi rejtekben, de már az Istennek e két „prófétája” nélkül kell végigjárnia, csak mert ő maga ölte meg azokat önmagában, s akár másokban is.

„Jel. 11.13Még abban az órában nagy földindulás lett, és a városnak tizedrésze romba dőlt. A földindulásban hétezer ember lelte halálát, és a többiek megrémültek, és imádságban dicsőítették Istent.”

— E versben ismét a képletes értelemben vett szám az, amely egy kissé megtévesztő lehet. Ebben a versben, ahogy azt több ízben is megfigyelhettétek, a Jeruzsálemi pusztulás képeit is beleszövi mondandójába János, vagy megfordítva: a Jeruzsálemi pusztulás képei közé szövi be a távolabbi Holnapról elévetített képet,

140

egybevonva a kettőt akként, amiként azokat néki magának látnia engedtetett.

Amiként már fentebb mondtam, János az Asztrális Világok Idő nélküli síkján volt szemlélője mindannak, amit elébe tárt a Kegyelem Istene, így gyakran ő maga sem tudta: amit lát, valósággal is csak a saját korára, s a legközelebbi holnapokra vonatkozik-e, avagy az Emberiség teljességének távolabbi Holnap-képét is látja — ugyanabban a képsorban. S ennek is meg volt a maga oka, hisz ha a ti Holnapjaitokra vonatkozó képeket kiirtották is a Jelenések Könyvéből, nem vethették el mégsem, nem semmisíthették meg egészen a Jelenések Könyvét: vi-szont annak minden, vagy csaknem minden egyes sorában épp úgy benne van az adott kor számára szóló Üzenet, azaz Prófécia, amiként, ha már erősen elrejtve is, de benne van a ti korotoknak, a ti Holnapjaitoknak, de még a Harmadik Emberiségnek szóló Üzenetek sokasága is, amelyeket, mert nem láttak meg, és nem értettek meg, el sem is vethettek. Csak úgy van tehát a Jelenések Könyve is megfogalmaztatva, amiként az Új Szövetség: csak akkor lehet abból is az ÚR mindahány Tanítását és Üzenetét kitörölni, ha magát az Írást teljességgel megsemmisítik: így viszont bármit töröltek is ki az eltelt kétezer esztendő során, megmaradt abban mégis minden, de már erősen a sorok és a szavak alá és mögé rejtetten, hogy azt már

141

valósággal is csak az értse meg, „akinek van füle a hallásra”... „Jel. 11.14A második jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljő.”

— E képsor is a harmadik történés ígéretével ér véget, amit ismét értelmezhetünk többféleképpen is. Részben akként, hogy a Jeruzsálemi pusztulást még Babilon, vagyis Róma pusztulása is követni fogja, részben akként, hogy a Nagy Ugrást követő történésekre mutat rá, részben akként, hogy a Nagy Ugrás, s a későbbeni Ezer éves Birodalom korszaka utáni „jajra” utal János: ekként is, és akként is megállja a helyét ez az egyetlen kis mondat, mert erre is, arra is és amarra is akart utalni a Közlő. ***

Amiként fentebb már mondtam, a most következő szakaszt alaposabban is meg kellett hogy tisztítsuk, de a már megtisztított szakaszt itt egységében írjuk le, nem bontom meg, hogy magyarázatot fűzzek hozzá, bár az általatok ismert számozást teljességgel elhagyom ez esetben, s csak az egyes verseket jelölöm, egyszerű számokkal. Mert még e szakasz képei közt is van, éspedig nem is egy vers, amelyet teljességgel kiemeltetek munkatársammal a többi versek közül, de már azokat, s a kiemelés okát e szakasz végén, a többi verstől elkülönítve meg is fogom magyarázni.

142

Az Úr születése

1; Eztán egy hatalmas Jelet láttam az égben: egy hatalmas Csillagot. Majd láttam egy Asszonyt is, aki várandós volt, s már a vajúdás kínjában kiáltott.2; És egy másik jel is feltűnt az égen: egy nagy vörös sárkányt láttam, amelynek hét feje, és tíz szarva volt, és minden fején egy-egy koronához hasonló diadém. 3; E sárkány a szülő Asszony elé állt, készen rá, hogy amikor az megszüli magzatát, felfalja a Gyermeket.4; Az Asszony fiúgyermeket szült, aki aztán a sárkány ellen fordult, s legyőzte azt, 5; majd győztesként emelkedett vissza az Egekbe, az Atyához6; A FIÚ tehát legyőzte a nagy sárkányt, amelyet kígyónak, ördögnek és a Sátánnak is neveztek, és aki elámítója volt azoknak, akik őt követve a bűn sarába hulltak7; És erős Hang szólalt meg akkor ismét az égben, amely ezt mondta: Most lett üdvössége a Világnak az Istennek Krisztusa által, Akié az erő és a Királyság, a Hatalom.8; Mikor azért látta a sárkány, hogy legyőzetett, üldözni kezdte az Asszonyt, aki a Fiút szülte.9; Ő pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől készített helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. (ideig, időkig, és az időnek feléig.)10; A kígyó vizet bocsájtott az asszony után, amely akként áradt, mint valamely folyó vize.11; De segítségre volt a kiszáradt föld az asszonynak, amely magába szívta a folyóvizet,

143

12; és segítségére siettek az Égiek is: Felemelték és elrejtették a Mennyek az asszonyt, aki akkortól fogva akként jelenik meg, amiként azok látták, akik Felemeltetésének tanúi voltak, akként tehát, hogy a napba van felöltözve, lábai alatt a hold van, és fején tizenkét csillagból korona;13; Megharagudott a sárkány az asszonyra, s mert hogy Őt már le nem győzhette, hogy hadakozzék egyebekkel 14; Az ő magvából valókkal tört az Isten parancsolatainak megőrzői ellen, akik elfogadták és megtartották Jézus Krisztus Tanításait;15; De ők is legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő biztos hitük ereje által; és az ő életüket nem kímélték mindhalálig. — Magát e Történést tehát nem szükséges külön megmagyaráznom: ha tetszik, akként is vehetjük, hogy az ÚR Útjának „esszenciáját” adta kezünkbe János e néhány versbe zártan. De már az általam kiemeltetett versekhez igen is kell magyarázat, így amiként fentebb ígértem, most sort is kerítek arra is. Meglehetősen hosszú, egybe függő rész az, amelyet szándékoltan hagytam ki a magyarázatból, kihagyva azt még a Jelenések Könyvének teljességéből is: olyannyira értelmetlen és logikátlan, hogy csak az nem veszi észre, hogy nem az eredeti Jelenések könyvéhez tartozik, aki nem akarja azt észre venni.

„Jel. 12.9És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.

144

Jel. 12.10És hallék nagy szózatot az égben, amely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.

Jel. 12.11És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtét-lüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig.Jel. 12.12

Annak okáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.”

— Ha ekként törekednénk elfogadni e betoldást, azt is el kellene fogadnunk, hogy Istenünk már akkor „büntette” az Emberszellemek sokaságát, amikor azok még nem is vétkeztek!

El kellene fogadnunk, hogy „a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti,” (12,9) :

miután megkísértette és bűnbe vezette a Szellemi Teremtmények egy részét , maga továbbra is a Mennyei szinteken maradt, míg azok, akik hallgattak az ő álságos

145

szavára, a bűn elkövetésének, tehát elfordulásuknak percén „kivettettek a Mennyből” s már rég a Föld színén járták Visszavezető Útjaikat, amikor a sátán a Mennyből kivettetett...

— nem fura, nem logikátlan, és nem igazságtalan ez egy kicsikét?

Ha ezt elfogadjuk, tulajdonképpen azt állítjuk, hogy a Teremtő EGYSÉG igazságtalan, s azt, hogy Istenünk, Aki Maga A BÖLCSESSÉG: logikátlanul ítélt volna a bűn megfogalmazójának s az őt követőknek megítélésekor!Márpedig aki egy kis értelemmel bír, semmiképp sem fog ilyesmit még csak feltételezni sem: nem még hogy elfogadni! És e részhez már hadd ne fűzzek egyéb magyarázatot: gondolkodjék el ki-ki azon, amit olvasott, s azon is, amit hozzáfűztem... *** Az első megmérettetés

„Jel. 7.1Ezek után négy másik angyalt láttam állni a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.”

— Itt János visszatér a kornak megfelelő képhez: az adott kor embere még akként vélte, a Föld négyszögletű, s annak minden sarkán, s még minden szélén is más – más angyalok állnak, akik uralják a szeleket, megszabva azok irányát és erejét. Nem véletlen, hogy az élőfát oly erősen kiemeli: nagy érték volt a fa, de szimbolikus értelme is van

146

az élőfának, hisz az a termés, s a termés magjában a Holnap jelképe is.

„Jel. 7.2Majd más angyalt láttam, aki napkelet felől jött, s aki kezében az Élő Isten pecsétjét tartotta; és nagy szóval kiáltott annak a négy angyalnak, akinek feladatul adatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek,Jel. 7.3Ezt kiáltotta nékik: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit a homlokukon.”

— Az első megmérettetésre utal e képben János: azonban még nem is annyira a Kereszténység korai képviselőinek megmérettetésére gondol, hisz amiként tudjátok, az ÚR Útja alatt, s közvetlen az után vajmi kevés volt azok száma a zsidó törzsek tagjai közt, akik igazán az ÚR követőivé lettek volna. Viszont a Tíz Parancsolat már Mózes által is leírattatott: s azok közül lettek a megjelöltek, akik Mózes Törvényeit, s ezen belül már a Parancsolatokat teljességgel megvalósították. Hogy ezek száma is mennyire csekély volt, az alábbi felsorolásból is látható, még akkor is, ha az egyes törzsek fiai közül elpecsételtek száma megint csak fiktív, azaz jelképes szám.

„Jel. 7.4És hallottam a megpecsételtek számát is: Száznegyvennégyezer ember lett akkor az Izráel fiainak tizenkét nemzetségéből az Istennek pecsétjével megjelölve.Jel. 7.5

147

Júda nemzetségéből tizenkétezer;Ruben nemzetségéből tizenkétezer;Gád nemzetségéből tizenkétezer;Jel. 7.6Áser nemzetségéből tizenkétezer;Nafthali nemzetségéből tizenkétezer;Manassé nemzetségéből tizenkétezer;Jel. 7.7Simeon nemzetségéből tizenkétezer; Lévi nemzetségéből tizenkétezer;Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer;Jel. 7.8Zebulon nemzetségéből tizenkétezer;József nemzetségéből tizenkétezer;Benjámin nemzetségéből tizenkétezer volt a megjelöltek száma az Izráel fiai közül.„Jel. 7.9

Azután egy nagy tömeget láttam, oly hatalmasat, amelyet senki meg nem számlálhatott: s ezek már minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből való emberek voltak. Az Atya, és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba öltözve, és kezeikben pálmaágakat tartottak;

Jel. 7.10és hangosan így kiáltottak: A Dicsőség az Atyáé, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé!”

— E kép már egy lényegesen távolabbi kort mutat meg, hisz a Föld megannyi népének és nemzetének tagjaiból álló, felmérhetetlen nagyságú tömeget láthatott János. A

148

Felemeltetet-tek sokát látjuk e képben, akik már fajtól és nemzeti hovatartozástól függetlenül egyként állnak Isten: A BÖLCS SZERETET Hatalmas EREJE előtt. E két vers ekként lényegében azt volt hivatott elsősorban megmutatni: ha elsősorban az Izráel fiaiért érkezett is a Föld színére A FIÚ, azokért, akikkel az ATYA az első Szövetséget megkötötte, e második Szövetség már mindenekre kiterjedt; bár még e képben is csak a Föld népére vonatkoztatja még János is a Megváltást, s ez még akkor is ekként van, ha e képben elrejtetten, ki nem mondottan ott van a bűvös szó is, amelyet a Mester mondott nékünk, s így néktek is: Mindenekért...

„Jel. 7.11Az angyalok (a Tiszta szellemek) közül is sokan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül álltak, majd a királyiszék előtt leborulva imádták Istent,Jel. 7.12ekképp imádkozva: Minden áldás és dicsőség, a Bölcsesség és hálaadás, a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké mind örökkön örökké, Ámen.”

— E két vershez ismét nem szükségeltetik semmiféle magyarázat: ha ti, kicsinyek le tudtok borulni Istenünk előtt, Akit nem, vagy csak Művein keresztül láthattok, mennyivel inkább imádják ŐT azok, akik megteremtésük pillanatától Véle, Mellette: BENNE élnek...„Jel. 7.13Akkor azt kérdezte egy a Vének közül: tudod-e, ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik, és honnét jöttek?Jel. 7.14

149

Azt feleltem néki: Te tudod. Ismét szólt, s azt mondta: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták az ő ruháikat, és megtisztították magukat a Bárány vérében.”

— Amikor itt a „nagy nyomorúságot” említi Jánosnak a Kísérő Szellemtestvér, nem egészen az általatok értelmezett nyomorúságra gondol, ekként ti sem csak a földi értelemben vett nyomorúságra, ínségre kell, hogy gondoljatok, mert ti még csak a test, s nagy ritkán a Tudat nyomorúságára gondoltok a szó hallatán. Ám ezeknél nagyobb nyomorúsága van mindenkor a Szellemi Követnek, amely a Végtelen Mindenséget vetette el magától, hogy az addigi „királyi gazdagság” helyett a mélység nyomorúságát válassza. Erre utal az is, amikor ekként folytatja a Szellem Testvér: „és megmosták az ő ruháikat, és megtisztították magukat a Bárány vérében” E kis mondattöredékkel lényegében azt mondta: azon Testvérek megtisztították Szellemi Erőiket, már felismerve és elfogadva az Áldozatot, amelynek szellemében járták Kegyelmi Útjaikat, noha előtte mélynél is mélyebb mélységekben jártak, vagyis nem az Egy Isten-hitű Izráeliták közé, de valamely pogány nép tagjai közé születtek. Hogy ez mekkora dicsőség volt abban a korban, amikor még a bálványimádás sötétje borult az emberi elmékre, az is jelzi, hogy ezeket mint az Istennek királyiszéke előtt állókat mutatja meg, vagyis akként, mint akik már az Istennek Színe előtt vannak. Ezzel azt mondta: e Testvérek olyan magasságig emelkedhettek fel, amely Fénykörre már valóban azt mondhatjuk: az az Isten Színe előtt áll, mert ama szintre

150

már nem ér fel az ellentét megkötő, visszahúzó ereje, viszont hat és érvényesül a Fent Világának felfelé vonó delejes energiája. A negyedik Fénykörre, s az annál magasabban lévő szintekre gondolt tehát, amelyeket elérve már valósággal is Isten felé halad a Szellemi Követ, mind többet és többet látva meg, és ismerve fel az Istennek Bölcsességéből, amely Bölcsesség maga az Élet, mert az maga A BÖLCS SZERETET.

Ám e kép is két, egymástól jól elkülöníthető részre bontható!Részben a Felemeltetettekre utal, amiként az imént mondottam, de utal már a Harmadik Emberiség korszakában bekövetkező történésekre is, meglehetős nyíltsággal, konkrétan mutatva rá az Ezer éves Birodalom idején Útnak induló Szellemi Követekre, amiként azt a következő versekben is olvashatjátok:

„Jel. 7.15Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti oltalmát fölöttük.Jel. 7.16Nem éheznek, és nem szomjaznak többé; a nap sem tűz rájuk, sem semmi hőség:Jel. 7.17Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és letöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet.”

— E három vers tehát már valóban az ÚR Országára, ekként az ezer éves Birodalomra mutat rá, aholis a legtökéletesebb,

151

mondhatni „Édeni” állapotban fognak élni az emberek. E kérdésre azonban már kellő alapossággal és részletességgel kitértem a Láték új eget és új földet... – c. munkánk során, így itt nem térek ki rá bővebben. Mindezen túl megmutatja e kép a Mennyei Szintekre visszatérteket is, amely szinten valósággal is „Nem éheznek, és nem szomjaznak többé; a nap sem tűz rájuk, sem semmi hőség:”, és minden könny semmivé lesz az ÚR Krisztus Mosolyának áldott melegétől...

„Jel. 14Jel. 14.1Ekkor egy másik képet láttam: A Bárány állt Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégyezren, s mindazok, akiknek homlokára fel volt írva az ő Atyjának neve.Jel. 14.2És oly erős Hangot hallottam az égből, mintha sok víz zúgását hallottam volna egyszerre, vagy mint nagy mennydörgésnek hangját, és hárfások hangját hallottam, akik hangszereiken játszottak,Jel. 14.3

És egy új éneket énekeltek a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat, és a Vének előtt. Olyan éneket, amelyet meg nem tanulhat más, csak a száznegyvennégyezer, s azok, akik a Bárány vére árán vétettek meg a földről.”

— E kép az iméntire való visszautalás: akik valósággal is az ÚR Útján járnak, Mellé lépnek a Sionnak hegyére, s a Győztesek Tiszta Dallamát fogják hallani és dalolni, amelyet az alsóbb szinteken rekedtek meg sem is

152

hallhatnak, így meg sem tanulhatják, csak azok, akik a magasabb szintre értek.

Amiként korábban is mondottam, a Teremtő Erő Hangja, az OM a Mindenségben árad, mindahány szinten más és más rezgéshullámon rezegve. A Teremtő SZÓ a ti kicsiny Gömbötökben is árad, de ott már csak a magasabb szintre emelkedő Szellemi Követ révén érzékelheti azt megannyi Úton járó. Fizikai hallással az ÓM egyetlen szinten sem fogható, mert maga az elme, a testnek agya nem képes azt regisztrálni, így még ha hallanátok is — nem halljátok mégsem, mert a Hang maga nem ér el az agy Tudati tartományáig. Csak a meditációs szinten válik hallhatóvá akként, hogy a Szellemi Követ, amely a Tudat mellől kiemelkedett, maga érzékeli a Hangot, s azt a Tudat felé is átközvetíti, vagy átközvetítheti, ha arra engedélyt kap az Őriző Szellemtestvéren keresztül az Úrtól. A történés ekkor is azonos mint amelyet a meditációban „látott” képek átközvetítésekor tapasztalhattok, de mert már arról is szóltam, s nem is egyszer, erre sem térek ki ismét.

„Jel. 14.4 Ezek azok, akik nem tették tisztátalanná magukat a test követelését követve; vagyis a szüzek.”

— E mondat tulajdonképpen azokra utal, akik fogadalmat tettek arra, hogy teljes önmegtartóztatásban élnek, s meg is tartották e fogadalmukat. Ez egyetlen esetben sem kötelező: az Írásokban sem olvashattok arról, sem a Mózesi Törvényben, sem pedig az ÚR Tanításaiban, hogy az Atya, vagy későbben A MESTER kötelezővé tette volna a

153

szüzességi fogadalmat, hisz Atyánk is, s A MESTER is ismerője, tudója volt a testek biológiai működési rendszerének, ekként a testi funkciók elsődleges és másodlagos szerepének is, s mert a test természete a faj fennmaradásának egyedüli zálogát is magában foglalja, azt megkötni, vagy tilalom alá helyezni már csak a későbbi korok papságának állt érdekében, hogy a papi, tehát az egyházi birtokok ne tagozódjanak széjjel.

Aki viszont már tudottan, ép elmével maga vállal és fogad teljes is tökéletes testi, s itt erkölcsi tisztaságot, azaz szüzességet, az köteles is betartani fogadalmát, hogy szó, s ekként hitszegővé ne legyen a reá bízottak és Isten, s még akár önmaga előtt is . Ezekre a tisztákra utalt tehát János: akik hívek maradtak önként tett fogadalmukhoz, s ekként Istenhez és önmagukhoz egyaránt.

„Ezek azok, akik követik a Bárányt, bárhová megy.” — E mondatot nem akként kell értsétek, hogy azok, akik az ÚR mellett jártak! Nem reánk, nem is a hetvenre vonatkozott, de mindazokra, akik mindenkor és mindenben akként akarnak „járni”; azaz mindenkor és mindenben akként akarnak cselekedni, amiként maga az ÚR cselekedne az adott esetben. A Szeretetet követik, s azzal járnak, az által szólnak és cselekszenek, mert az az ő életük vezetője, mert A SZERETET – A KRISZTUS. „Ezek azok, akik a Bárány vére árán váltattak meg a Föld népei közül az Atyának és a Báránynak „zsengéiül”: az elsők, akik a Hitnek Útján jártak.”

154

— A Bárány vére – a Szeretet Leghatalmasabb Áldozatának valós jelképe, amely a Föld testébe ivódva bár, de máig a Föld színén maradt, s amelynek Ereje máig a Föld Erejének részét képezi. Az ÚR mindeneket megváltott Szent Vére által: de ha átvitt értelemben fogalmazok, mégiscsak azt kell, hogy mondjam: csak azok lehettek az Atyának s A FIÚNAK: A Báránynak „zsengéiül”, csak azok „váltattak meg”, akik méltóknak bizonyultak az érettük is esett Áldozatra.

S ha ez akkor így volt, ma sem lehet másképp, s csak azok „váltatnak ki” a Nagy Ugrás során a mélység fogságából, akik igazán méltóknak tudnak bizonyulni az ÚR Krisztus érettük is hozott, semmihez sem fogható hatalmasságú Áldozatára.

„Jel. 14.5Az ő szavaikban nem találtatott álnokság és hazugság; az Isten előtt feddhetetlenek.”

— E képben már találtatik némi, nem is kicsiny túlzás, hisz hát ki mondhatná azt teközületek, vagy a hét Fénykör bárha a legmagasabb szintjéig már visszatértek közül is, hogy „az Isten előtt feddhetetlen”? Egy nem: az ÚR Krisztuson, s az Áldott Anyán kívül egy nem volt, és nem is lesz a Föld színén, aki ezt joggal mondhatná. Ám a mondat mégis figyelemre méltó. Sajnos. Sajnos, mert amiként az a ti korotokban is van, akként volt az akkor is, s aki legalább már arra a Tudati – Lelki és Szellemi tisztasági szintre elért, hogy: „szavaikban nem találtatik

155

álnokság és hazugság”, már szinte tisztának, „feddhetetlennek” tűnik: oly sok volt, s maradt is az álnokság és a hamisság a Föld színén!„Jel. 14.6Aztán ismét más angyalt láttam az ég közepén repülni, akinél az Örökkévaló Evangélium volt. Ő hirdette a föld lakosainak, minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek az evangéliumot”

— Amikor azt írja János e vers első mondatában: „az ég közepén”: azt írja, hogy azon a szinten, amely mindahány szint középpontja. Vagyis ismétcsak a ti szintetekről szól, ahol még egyként indulhat a mélyebben lévő Fénykörök felé, de már a magasabban lévő Fény-tartományok felé is a Szellemi követ, mert egyként hat rá, szinte egy-azon erővel az ellenét mélybe vonó, s a Fent Világának s a Krisztusi Törvénynek a Felfelé segítő ereje. Amikor viszont azt írja: „az Örökkévaló Evangélium”, azok szavát vétózza meg, akik az örök kárhozatot tartják és tanítják , hiszen ha az Örömhír, a Megváltás Híre Örök, már nem lehet örök ugyanakkor a kárhozat is!

Hát erre gondoltam (pontosabban: erre is), amikor fentebb azt mondtam: bármit vettek is ki az Evangéliumokból vagy a Jelenések Könyvéből, annyira nem tudták azt megcsonkítani és meghamisítani, hogy az Igazság ott ne maradt volna azokban, ha csak elrejtve is, hogy aki nem az ÚR akarata szerint nyúl az adott szövegekhez, csak az ellentét-keltette harag, vagy önös érdek által vezéreltetve,

156

ne bukkanjon rá a sorok közé, olykor csak az egyes szavakba, vagy a szavak mögé elrejtett Bölcsességekre, ha száz-annyit kutakodik is, s ha mégannyira tanult elmével vizsgálja is az Írásokat!

S ez nem is lehetett volna másként! Urunk és Istenünk, Aki minden lehetséges cselekedetet és történést ismer és tud, tudta azt is már kezdettől, hogy az Írások, s még mindaz is, amit Jánossal íratnak le, sokak számára lesz kellemetlenné, olyanok számára, akik a maguk kicsinyes földi érdekeit szem előtt tartva készek és képesek ezt is és azt is meghamisítani, megcsonkítani. Kellett tehát, hogy a legegyszerűbb mondatokban is el legyenek rejtve a Tanítások, hogy amikor annak perce elérkezik, az Igazság száz-egy kicsiny morzsája mégis eljusson ama kor embereihez, akik már ténylegesen is értik azokat, s akik már érzik is: mennyire fontos és szükséges, hogy ne csak értsék, de érezzék, és meg is valósítsák azon Tanításokat életük során.

„Jel. 14.7hangos szóval szólva: Féljétek az Istent, és adjatok Néki dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.”

— Itt írt le János egy olyan szót, amely végett még munkatársam is berzenkedett egy időben. S ez a szó a „Féljétek”. Miért, miként kell érteni azt, hogy féljétek Istent?

157

Nem: nem akként, hogy valósággal is félnetek kellene Istentől, vagy attól, hogy Isten megbüntet benneteket bűneitekért, hiszen amiként mondottam, s már nem is egyszer, nem Isten büntet: az elkövetett bűn bünteti önmagát, mert az elkövetett cselekedet révén megfogalmazott negatív energia fog visszaköszönni, s ha nem még ugyan azon az Úton, akkor a következőn, amiként visszaköszön a tisztátalan gondolati – akarati energiák mindösszessége is, ahogy azt magatok is nem egyszer megtapasztalhattátok. A kifejezés régies, ezért én ma már nem is használom, ebben a formájában legalább is nem: az adott kor emberének viszont még hiába fogalmazta volna meg akként János (vagy az Evangélisták bármelyike is): féljetek mindazon cselekedettől, érzéstől vagy gondolattól, amellyel Isten Akarata és Törvénye: a Tökéletes Bölcs Szeretet Törvénye ellen véttek: pedig a kifejezés erre utal, így ti ezt már ekként is kell, hogy értelmezzétek.

Nem Istentől kell féljetek: de attól, hogy az Ő legszentebb Törvénye: a Tökéletes és Bölcs Szeretet Törvénye ellen cselekszetek, annak ellenében való gondolatokat forgattok elméitekben, avagy azzal ellentétes szándékot, mert azzal a Teremtő Törvényt sértitek meg, amely az Egyetlen Törvény, minden ÉLET oka és alapja. *** Jeruzsálem pusztulása

„Jel. 15

158

Jel. 15.1Ezután ismét más nagy és csodálatos jelt láttam: hét angyalt, akinél a hét utolsó csapás volt; mert az által teljesedett be az Isten igazságos Ítélete.Jel. 15.2És láttam az eget is, mint kristálytisztaságú kék üvegtengert, amelyet a Nap sugarai mint tűznyelvek: akként sugároztak be; és azokat is láttam, akik legyőzték a fenevadat és az ő képét, akik nem vették magukra a sátánnak bélyegét, amelyen a sátán nevének száma volt: ezeket láttam az üvegtenger mellett, az égnek peremén állni, s kezeikben az Istennek hárfáit tartották, azon játszottak,Jel. 15.3és Mózesnek az Isten szolgájának hálaadó énekét énekelték: az Atya és a Bárány Dicséretének énekét: „Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten;igazságosak és igazak a te útjaid, óh egyedül Szent, minden igazaknak Királya!Jel. 15.4Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsőítené a te nevedet? Egyedül csak Te vagy Szent. Eljönnek majd mind a pogányok is, és meghajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek, hogy azok igazak és igazságosak.”

— Jeruzsálem pusztulásának képét ismét a Mennyei szintekről leközvetített kép megmutatásával kezdi János. A képet ő maga is akként látja, amiként az a kor embere számára megmutatható volt, hisz ha akként tárulnak elé a képek, mint ahogyan ti magatok láthatnátok egyes képeket meditációitok

159

során, ember nem lett volna, még az ÚR követői közt sem, aki azt egyáltalán elfogadja: nem még hogy olyan, aki azt meg is érti. A képeket tehát ő maga is egy kicsit mese-szerűen írja le, de ne feledjétek: az akkori kor emberisége még a második Fénykörben járta a maga Útját, így a Tudati képeket is az adott szintnek megfelelő formában fogalmazta meg: kellett tehát, hogy maga János is akként fogalmazzon, amiként azt bárki más fogalmazta volna meg az ő helyében, az adott korban.

„Jel. 15.5Ezek után láttam, hogy megnyittatott a Mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma,” — E képet ténylegesen is nehéz lesz érthetővé tenni. Amikor a „bizonyságtétel sátorát” említi János, épp úgy nem a Mennyei Szintek egy bizonyos pontjára gondol, amiként nem gondol arra akkor sem, amikor ennek „templomát” említi. Sem a „sátor”, sem a „templom” nem helyet: egy bizonyos Szellemi állapotot hivatott jelölni , amikor tehát azt mondja: „a bizonyságtétel sátora”, az Ó-szövetség, s az ÚR Tanításai mellett „bizonyságot tevőkre”, tehát hitüket mindenkor megvallók emelkedett Szellemi állapotára gondol, amelynek középpontja, azaz „temploma” éppenhogy a Hit maga, amely már nem is hit, de Bizonyosság, s e Bizonyosság nyomán ébredt, az Örökkönvaló Teremtő EGYSÉG iránti mérhetetlen Szeretet érzése.

160

E Szeretet az a Templom, amelyből a Tisztaság: a Tökéletes Teremtő Szeretet által kiválasztott Szellemi Követek, azaz „angyalok” lépnek ki, s e Szeretet az, amelynek Ereje egy időre elzáratott a hitetlenségükben megrögzött Izráeliták elől: ne meríthessen abból közülük egy se, míg az Igazság Ereje ki nem tölttetik reájuk akként, amiként azt ők maguk a maguk hitetlen és tisztátalan érzelmi – értelmi – akarati és cselekedeti energiáik révén megfogalmazták maguknak, hogy a magukhoz vont Erők révén meg ne másítsák azon történéseket, amelyeket sorsukul kellett viselniük.

Azok az Úton járók, akiket erre méltóknak ítélt az ÚR, már korábban kiemeltettek (a144.000, akiket fentebb felsoroltunk), így az Ítélet poharait csak azok kellett kiürítsék, tehát csak azok kellett elvegyék tetteik bérét, akik az adott korban, vagy valamely korábbi Útjuk során ama tetteket megfogalmazták és végbe vitték, a maguk tisztátalan akaratát töltve be, az Isten Tökéletes és Bölcs Akarata helyett.

„Jel. 15.6és kijött a templomból az a hét angyal, akiknél a hét csapás volt. Öltözetük tiszta, fehér gyolcsból volt, amely a mellüknél ékes arany pántokkal volt körülfogva, mint valami övekkel.Jel. 15.7Egy a négy lelkes állat közül adott a hét angyalnak egy-egy aranypoharat, amely az örökkön örökké élő Isten Igazságának és Ítéletének Erejével volt teljes, s minden aranypohár más és más Erőket rejtett.”

161

— Ebben a versben hadd térjek ki arra a kifejezésre, amelyet már többször is olvashattatok e kötetben is, de amely kifejezésre még eddig nem adtam meg a magyarázatot: munkatársam szerint legalább is nem adtam oly alapos és kimerítő magyarázatot, amely értetté tehetné számotokra a kifejezést. A „lelkes állatok”-ra gondolok itt, amely nem magukat az állatokat jelöli, hisz azok valóságosan nem lehetnek jelen a Mennyei szinteken, amint azt fentebb is mondtam.

Ez esetben, amikor a „négy lelkes állat”-ról szól János, a Teremtő Szeretet által a ti hét szintetekre alááramoltatott Kozmikus Világ-lélekre, annak más és más, de mindenképp legtisztább Energia-köreire gondol. És itt köszön vissza az, amikor egyes Testvéreink akként fogadnak valamely üzenetet az asztrális Világ-képek alsóbb szintjeiről, hogy sem ők, sem maguk a közlést eszközlő Testvérek nem ismerői teljességgel az Erők Törvényének. Azokra gondolok itt, akik akként fogalmazták meg a félig sem helyesen leközvetített, és így már eleve hibásan átvett „tanítást”, miszerint „minden egyes állatfajnak más és más őriző Szelleme van”.

Ez így, ebben a formában nem igaz, és nem is lehetne az, hiszen az állatok akár egyazon fajon belül sem mindenkor bírnak egy rezgésszintű Lélek-elemmel, még akkor sem, ha azon Lélek-elemek minden esetben tökéletes tisztasági fokon állnak. És mégis: szintenként más és más azok rezgésenergiája, tehát ha az erő teljességgel tiszta is, nem

162

mindenkor egyforma erősségű, ahogy a ti elektromos energiáitok esetében is van. A négy és fél voltos zsebtelepben is a tökéletes elektromos energia van, a száztíz voltos energia is tökéletes, és a kétszázhúsz voltos hálózati energia is az: és mégsem ugyanaz ez is, az is és amaz is, mert a tiszta energiák más és más erősségűek. Ekként szinteződnek a Lélekenergiák is, mert csak ekként lesz lehetségessé, hogy a más és más Fénykörökben és Fényívekben az adott szintnek megfelelő Lélek-lények jelenhessenek meg. Amikor a „négy lelkes állat” kifejezést használja János, lényegében azokra a legmagasabb rezgésszinten lévő Lélek-energiákért felelős Szellemi Személyekre gondol és utal, akik az adott rezgésszintű Lélek-energia képviselői az Istennek színe előtt. Az ő Szellemi Energia-lenyomatuk van a ti hét Fénykörötök legmagasabb szintjén, hisz ők a legmagasabb rendű Lélekenergiák őrizői: ők maguk viszont Isten előtt képviselik a gondjaikra bízott Lélekenergiát, s ekként azon Lélek-lényeket is, amelyek e Lélek-energiák végső megtisztítását vállalhatják.

S mégcsak nem is mind a négy rezgésszintű Lélekelemet tisztítják meg valóságosan is az állatvilág tagjai: de a növényvilág tagjai is aktív részt vállalnak e Feladatból, éspedig azon szinteken, amelyeken még egyáltalán lehetséges és szükséges, hogy valamely állat avagy növény egyáltalán jelen legyen a Szellemi Követtel bíró Útonjárók mellett, hisz az annál magasabb szintre emelkedett Testvérek elsődleges, sőt: egyedüli Feladata e Lélek-elemek megtisztítása. Az alsóbb szinteken, tehát az alsó három, s még feljebb: a negyedik és az ötödik, s még egy bizonyos szintig a hatodik Fénykörben is kell, hogy a Lélek-lények

163

ekként segítsék az Úton járókat. Akkortól viszont, amikor a fizikai, majd már a fél-fizikai testeket a fél-szellemi testek váltják fel, a Szellemi Követ, s ez esetben már az ÉN-fél, majd a Duális EGY-ségét visszaállított ÉN maga tisztítja a test alkotó elemeként magához vonzott Lélekenergiát, így az adott szinteken még megfogalmazott Lélek-lények szerepe teljességgel mássá lesz: már valósággal is csak a szépséget és a Szeretetet hivatottak képviselni akként, amiként testeiket az adott szinten élők a maguk gondolati – akarati energiái révén megfogalmazzák.

Nem véletlen, hogy itt is hét „angyalt” említ János, akiket a korabeli papság öltözetében ábrázolt. A hét pohárban lévő Igazság és Ítélet energiája, amint olvashatjátok, más és más energia-szinten volt a nékik adott aranypoharakba töltve: vagyis a Szent Lélek hét Kegyelmi Ajándékának Erejével, amelyek csak azok számára válhatnak mindenkor Áldássá, akik készek, és képesek azt Áldásként fogadni is. Azok viszont, akikben e Kegyelmi ajándékokkal ellentétes negatív energiák vannak, mindenkor a bennük lévő energiák sűrűségi foka szerint fognak reagálni a Tiszta Energiára, amely életre kelti bennük és/vagy köröttük ama tisztátalan erőket, már látható és megtapasztalható formában, hogy az életre kelt erők adta gyötrelem végre megadja a Szellemi Követnek, s azon keresztül a test Tudatának is: elvetni a tisztátalan erőket, s már a valós, a Tiszta erők után vágyakozni, azokat keresni, felismerni és elfogadni.

Ha erre Jeruzsálem lakói képesek lettek volna, a Kegyelem és Szeretet Istene nem is töltteti ki mindahány

164

„poharat” reájuk: s hogy azon Erők mindösszessége mégis alá kellett áramoljék, visszaigazolja: mily mélyen voltak azok megragadva az ő bűnös életükben, hitetlenségükben és szeretetlenségükben. (S itt munkatársam gondolatai közt is felbukkant egy kérdés: a ti korotok Emberisége vajon mely pohárnál volna képes levetkezni az ő vadságát, hitetlenségét és szeretetlenségét, hogy ne kellene mind a hét pohárnak kitölttetnie reája...?!)

A hét pohár, azaz a hét energia tehát kitöltettetett akkor, s mire ezen Erő-hullámok Jeruzsálem földjére értek, bárha azok valóságosan is a legtisztább Kegyelmi Energiák voltak, mégis mindahányszor az adott szintnek, s az emberi milyenségnek megfelelő történések formájában nyilvánultak meg, hisz ezen energiák mindösszessége is át kellett haladjon a Kozmikus terek mindegyikén, s át még a kor sötét, és bűnökkel terhes energiákkal telített légkörein is, így azok súlya és ereje is megfelelt az egyiptomi hét csapás súlyának és erejének, noha az is, az Egyiptomiakat sújtó csapások is az Isteni Igazság erejéből adattak az alsó rezgéstartományban lévő Útonjárók-nak, mint milyenségük bére és jussa. *„Jel. 15.8A templom olyanná lett, mintha füsttel telt volna meg: az Isten dicsőségének és erejének kiáradása volt az, amely végett senki a templomba be nem mehetett, míg a hét angyal hét csapása be nem végeztetik.” – e képre már fentebb, a 15.5, - nél kitértem, így itt nem kell ismét magyarázzam. *

165

„Jel. 16.1Újra erős Hangot hallottam a templomból, amely mondta azoknak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten Igazságának és Ítéletének hét poharát.”

— A Szeretet áramának erős, és magas rezgésszintű hullámát, annak „hangját” hallotta János: s itt már nem ugyanarra a Templomra gondol, mint amelyet az imént megmutattunk, de a Teremtő EGY-ség szintjére, amely valójában Az EGYETLEN TEMPLOM, Amelyben a Teremtő EGYSÉG lakozik. *„Jel. 16.2Elindult az első angyal, és kitöltötte poharát a földre; és gonosz és ártalmas fekély támadt azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt, és azokon is, akik a fenevad képét és a bálványokat imádták.”

— Lényegében nem az energiától: és mégis csak attól lettek azok a fekélyek az emberek testén, mert az a Tiszta Szeretet- energia, amely akkor alááramlott, az emberi testekben, tudatokban és lelkekben lévő legtisztátalanabb energiákra hatottak, megjelenítve azok valós milyenségét, éspedig szemmel látható formában. Akikben a tisztátalanság testi – lelki – tudati és szellemi értelemben a legmélyebb szintre süllyedt, azok a maguk tényleges benső milyenségével reagáltak az energiára, s mert hogy bennük magukban voltak e „fekélyek”, mint tisztátalan energiák amelyek a Szellemi Követek testeit „betegítették meg”, e Szellemi betegség a fizikai szinten is nyilvánvalóvá lett. Egyszerűbb formában megfogalmazva, akik erkölcsi fertőben éltek,

166

testeikben is megfertőződtek, egyik ember a másika által, s ezek száma bizony, igen nagy volt, hisz a bálványimádó szertartások nem egyszer, s nem is kétszer igen erkölcstelen formában értek véget.

„Jel. 16.3Aztán a másik angyal is kitöltötte az ő poharát, s ő a tengerbe töltötte azt, amitől a tengernek vize olyanná lett, mint a halott vére; és minden élő állat meghalt akkor a tengerben. Jel. 16.4A harmadik angyal is kiöntötte poharát, s ő már a folyóvizekbe és a vizek forrásaihoz öntötte azt, és a folyók vizei vérré változtak.” — E két versben már ismét van némi túlzás, de a Holt Tengernek azon a részén, amely Jeruzsálem felé esett, s amely ekként Jeruzsálem lakói által ismertebb volt, és azon folyókban is, amelyet mint kereskedelmi útvonalat többnyire használtak, valóban hatalmas pusztulást okozott a víz élővilágában egy általunk akkor nem ismert fertőzés, amely a Kozmikus térből aláhullott, s a Tenger felszíne fölött a szó szoros értelmében felrobbant meteorit-darabka végett következett be. A víz nyálkássá és iszamóssá lett, s a színe olyanná vált, mint az alvadt vérből kivált vérsavóé: sárgás és iszonytató, s amellett kellemetlen, szúrós és bűzös szagot árasztott. S mert hogy ez a folyók vizére is épp úgy vonatkozott, amelynek vize ivóvízként szolgált a Város lakói, s az utazók számára egyaránt, a vízhiány is hamar felütötte a fejét, hisz már az is elundorodott, aki a folyók vizének szagát csak

167

messzebbről megérezte: nem még az, aki inni kényszerült abból. (Maga a történés némileg hasonlított a Tunguzban bekövetkezett légköri robbanáshoz, amelyet az általatok Tunguz-meteorként ismert, de mindmáig azonosítatlan repülő ’képződmény’ felrobbanása okozott. Ezen kívül a ’képződmény’ hatására felerősödött szelek a sivatag homokját is fokozottabb mértékben kavarták fel, s a vöröses-sárga homokot szokás szerint a vizekbe szórták, így az méginkább ihatatlanná vált. Azon a vidéken a víz amúgy is gyorsan poshadt – s ez máig ekként van –, ezért is keverték azt abban az időben borral: ám e történést követően az sem segített...)

Ez volt tehát a fizikai megfelelője a második, és a harmadik „angyal” által alááramoltatott energiának, amelynek eredményeképpen a vízi világ részben elpusztult. Ez természetesen a halászatok végét, az éhínség kezdetét is jelentette, de jelentette azt is, hogy az „elátkozott partokon” az idegen földekről érkező hajósok sem kötöttek ki, így máshonnan sem szerezhetett élelmet a nép, viszont a Nagy Városba, azaz Jeruzsálembe sem szállított élelmet senki. A fertőzés veszélye, a halottak látványa, a mindinkább pusztuló, addig csodált és irigyelt Világváros látványa: mindezek a rettegés addig ismeretlen mélységét adták, így nem csak hogy a városba nem tért be senki, de egy idő múltán már a városból érkezetteket sem fogadták, még csak szóba sem álltak azokkal, végezetül más városokba be sem engedték őket, hogy a fertőzés továbbterjedését megakadályozzák.

168

A nyomor és a nélkülözés hamarosan ismertté lett az addig gazdag és büszke Város falai közt, s az éhínség lassan csaknem annyi áldozatot követelt, mint maga a fertőzés. Ezt már szinte csak megtetézte az ivóvizek mérgezetté válása, s az, hogy az állatok, amelyeket addig a folyónál itattak, csaknem egy szálig elhullottak, némelyik a szomjúságtól, némelyek a fertőzött víztől, s tetemeik tovább súlyosbították a már amúgy is tragikus következményeket adó járványt. *„Jel. 16.5Hallottam, hogy a vizek Szelleme ezt mondja: Igaz vagy Uram, aki vagy és aki voltál és aki leszel örökkön: te Szent, hogy ezeket ítélted;Jel. 16.6Mivelhogy a földnek lakói a próféták vérét ontották, vért adtál nékik inni; mert arra méltók csupán...Jel. 16.7Hallottam azt is, hogy valaki más az oltárról ezt mondja: Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.” — E három vershez úgyszólván nincs is mit hozzátennem: annyira egyértelműen érezhető, hogy betoldásról van szó! Istenünk a lehetőségeket adja elétek, és az egyes történéseket engedi megesni minden egyes Ember-szellem Útjában: az Ítéletet, ahogy oly gyakran mondom, mindenki maga fogalmazza meg önmaga fölött, hogy amit ma elvetett, holnap le is arassa híven.

169

A Fent Világának lakói kezdettől látták, amiként látják is mindenkor mindazon történéseket, amelyek a Város falai közt estek, vagy amelyek véletek magatokkal esnek: de soha, egy Testvéretek sem mondaná azt, semmilyen körülmények közt:

„Mivelhogy a földnek lakói a próféták vérét ontották, vért adtál nékik inni; mert arra méltók csupán...” sem más ehhez hasonlatosat nem mondanának, hisz ezzel az ÚR egyik legfontosabb Parancsát szegnék meg, amely már a ti szinteteken is kötelező érvényű kéne hogy legyen: Ne ítélj..!

Azon felül és azon túl, hogy ezzel szinte azt a látszatot kelti a betoldó, mintha bárki Teremtett Szellemnek joga volna A TEREMTŐ cselekedeteit megmérni és megítélni, vagy mintha A Teremtőnek szüksége volna valamely porszem helyeslő szavára... Azt hiszem, ha egy kicsit elgondolkodtok ezen, magatok is érzitek: mennyire fals e rövid szövegrész ! *

A folytatás lényegét tekintve már az eddigiek logikus következményeit mutatja meg. A víz fertőzött és bűzös, tehát ihatatlan volt, s ehhez még hozzájárultak az emberek testén lévő sebek, s a sebláz. Jel. 16.8Aztán a negyedik angyal is kitöltötte a néki adott poharat, s az már a napra töltötte azt, mert akként rendeltetett hogy a Nap nagy hőséggel tikkassza az embereket.”

170

— A légkörbe került por okozta „üvegházhatás” végett fokozódott a szomjúság, amely már addig is gyötörte a sebektől lázas emberek sokát:„Jel. 16.9Elepedtek az emberek a nagy hőségtől; és az Istennek nevét káromolták, tudva: Néki van hatalma e csapásokon; de még ekkor sem tértek meg, hogy Néki dicsőséget adjanak.” — S ez az a pont, amelyre az imént utaltam! Ha az emberek legalább ekkor észre térnek, és megbánva bűneiket, s elhagyva azokat: végre valósággal Isten felé fordulnak, elejét vehették volna a további történéseknek. De nem: szitkaikkal csak még több keserves történést fogalmaztak meg maguknak, amelyet nem mint karmikus elemet vettek magukra: de még azon az Úton le is kellett, hogy tisztítsanak a bűn fogságába zárt Szellemi Követről. Ezt mutatja meg a történés további része.

„Jel. 16.10Az ötödik angyal is kitöltötte az ő poharát, ő már a fenevad székhelyére, és annak országa sötét lett: ekkorra az emberek már nyelvüket rágták kínjukban,Jel. 16.11de még mindig csak káromolták Istent az ő kínjaik és fekélyeik miatt; s még akkor sem hagytak fel tisztátalan és istentelen cselekedeteikkel.”

— Amikor azt írja János: a fenevad székhelyére, nem Rómára, még nem is Babilonra: csak a Jeruzsálemi helytartó palotájára akar utalni, amelyet eddig a pontig elkerültek a csapások. Ez annyit jelentett, hogy addig a

171

helytartó családjában nem fordult elő fertőzés, s helyzetüknél fogva az éhínség és a szomjúság is elkerülte őket. Ám ez sem váratott magára a végtelenségig, és mindenképp be kellett következnie, mert a fertőzött városból nem hívta vissza a császár a helytartót attól való félelmében, hogy az a fertőzést is behurcolja Rómába. Az emberek, és ez is logikus, mindaddig azt hiték, hogy a helytartó sérthetetlen, és Istennek kegyeltje, akit mindezen keservek elkerülnek: aztán látniuk kellett, hogy ez nem így van, s ha előbb nem is, ekkor rá kellett volna ébredjenek az igazságra, és fel kellett volna ismerjék: bűneiért mindenki elveszi a maga bűnének jutalmát: és még mindig nem voltak képesek meglátni az Igazságot, és nem voltak képesek meglátni Istent.

„Jel. 16.12Így a hatodik angyal is kitöltötte a néki adott poharat, s ő már a nagy folyóvízre, az Eufrátesre töltötte ki azt; és kiszáradt annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék.” — A Jelek egyértelműek, ám az emberi sötétség méginkább fokozódik. Kellett tehát, hogy ne csak a természeti csapások, de a hatalom teljességének megingása is figyelmeztetésül legyen adva a bűneiben bolyongó Ember-szellemek sokaságának. Amikor azt írja János: „az Eufrátesre töltötte ki azt; és kiszáradt annak vize” – nem szó szerinti értelemben gondolja, hisz az Eufrátesz máig létezik: de akkor, a nagy hőség és szárazság idején a víz szintje olyan alacsonnyá lett, hogy a más országokból érkező hódító hadak lovasai könnyűszerrel átgázoltak azon. Ez azonban már egy kevéssel későbbi kép, természetes, hogy ameddig a fertőzés dúlt a városban, senkinek nem jutott volna

172

eszébe megtámadni azt, ám a veszély elmúltával egy végtelenségig legyengült város elfoglalása gyerekjáték csupán, még akkor is, ha a császár új csapatokat küld annak védelmére.

— Itt ismét öt, egymást követő verset olvastatok a 16.13-17 ig terjedő részt, amelyek nem e történéshez, de már az utolsó Ítélet képsorához tartoznak, így azokra már majd ott térek ki.

De még az ezután következő versek sem teljességgel akként maradtak fenn, amiként azok leírattak, de ismét két, egymástól teljességgel különböző történés képei lettek egymás mellé szerkesztve. Részben a Nagy Ugrás korának történései, részben viszont valóban Jeruzsálem pusztulásának története, s ez még akkor is ekként van, ha mindezen fentebb megmutatott jelek és történések végső „akkordja” is egy meglehetősen komoly földrengés volt.

„Jel. 16.18A Hang nyomán mennydörgések és villámlások lettek, és hatalmas földindulás, amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak.Jel. 16.19A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai leomlottak, semmivé lettek.”

— Ez a másfél vers tehát nem e részhez tartozik, és a 16.19-es vers második része ismét teljességgel a fattyúsorok közé sorolandó:

173

„Eztán még Babilont is megemlítették Isten előtt, hogy adjon annak is az Ő Szent Igazsága borából.”

Ez a szövegrész az általatok ismert, tehát a reátok maradt szöveg szerint ekként van:

„és a nagy Babilon megemlítteték az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából.”

— Ha a fentebbi okfejtés olvastátok, magatok is ráébredhettek, mennyire valótlan az a kép, amelyet e vers a Fent Világáról elétek tár! Hisz hát ki említene meg Isten előtt egy Várost, vagy akár csak egy embert is, ki kérhetné a Fent Világának Lakói: az Őstisztaságukban mindenkor megmaradt Szellem-testvérek közül akár egynek a megbüntetését teközületek anélkül, hogy ne vétene a Szeretet és alázatosság Törvénye ellen?! Egy nem cselekedne, és nem is cselekedhetne ekként, mert amiként egy korábbi Üzenetemben mondtam, az akként van, és a ti minden könnyetek is bennünk ég, és minden szenvedésteket érezzük, hisz a Testvér szenvedése az, aki vélünk EGY, mert EGY AZ ISTEN, Aki léteinket adta! Inkább hogy még mindannyian kegyelemért esedezünk tenéktek, és azon vagyunk, hogy segítségetekre legyünk, nem szenvedtetve, de vezetve, akit csak lehet: szép szóval, türelemmel és szeretettel, amiként azt a Szeretet Áldott Krisztusa tanította nékünk is, s a Mennyei szinteken maradt Testvéreknek, valamint a Kegyelem által mellétek engedett Missziós Testvérek sokának is. Ha olyas történések esnek, amelyek szenvedést adnak néktek, azokat korábban esett

174

cselekedeteitekkel magatok méritek vagy mértétek magatokra: s mi még ekként is, még ekkor is inkább azon vagyunk, hogy a lehetőségek szerint könnyebbé tegyük Haza vezető lépteiteket, s arra törekszünk, hogy letöröljük arcotokról a könnyeket: nem még hogy magunk kívánnánk bárki szenvedését is az Úton járó Testvérek közül.

S hogy most visszatérjünk a Jeruzsálem pusztulásáról szóló versekhez, azok folytatása ekként szól a valóság értelmében:

„ Jel. 16.21Ez után a hetedik angyal is kitöltötte az ő poharát, és akkor jégeső esett az emberekre, amelynek cseppjei akkorák voltak, mint egy-egy tálentom: és káromolták Istent az emberek a jégeső csapásáért, mert igen nagy volt e csapás is. S hogy mindezek után sem szűntek meg gyalázni és káromolni az Istennek nevét, hatalmas égzengés, és villámlás támadt az egekben, s olyan földrengés rázta meg a Várost, hogy alapjaiban rendült meg minden ház, és minden palota is: sokan ezekből teljesen rommá lettek, és a romok közt sok ember lelte halálát azok közül, akik az Istent káromolták.”

— E történés már a fentebbiek után egy kevésnyi idővel következett be. Istenünk látta és érezte is: mily tengernyi kínt mért magára a semmi kis lény, így egy kevésnyi időt engedett azoknak: tánha megtérnének az ő tévelygésükből, és végre Reá emelnék tekintetüket. Ám az alig is eszmélni kezdők mindent ugyanott, és ugyan úgy folytattak, ahogyan azt korábban, még a katasztrófák előtt félbehagyták, s cselekedeteik ismét megteremték számukra a maguk

175

keserű gyümölcseit: s még azok is kevésnek bizonyultak, így sokakat vissza szólított Útjukról az ÚR, többnyire azokat, akik a legádázabb dühvel fordultak Isten ellen vak haragjukban: ha segíteni nem tudják Testvéreiket, ne is legyenek méginkább ártására azoknak, akikben ha csak rejtetten is, de tán mégis megmozdult valami, amit akként nevezhetünk: Hit, Remény és Szeretet...

***

(2006. febr. 8.)

176