Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapjánFelszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján Makrofita vizsgálatok megkönnyítheti a víztér

Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján

Makrofita vizsgálatok

A Víz Keretirányelv hazai megvalósítása

Felszíni vizek ökológiai minősítése a

makrofiták alapján

Tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság

2011.



Tartalom

Makrofiták vizsgálatának szükségszerűsége............................................................................3

EU Víz Keretirányelv ökológiai megközelítése ...................................................................3

A vízi élettájak típusai és jellemzésük .....................................................................................4

A litorális zóna ...................................................................................................................6

Hajtásos vízi növények vizsgálata ...........................................................................................6

Mintavétel, mintafeldolgozás módszere ..............................................................................7

Mintavétel ......................................................................................................................8

Mintavételi terület ...........................................................................................................8

Fajok azonosítása ............................................................................................................8

Tömegviszonyaik megállapítása .....................................................................................8

Adatkezelés ....................................................................................................................9

A minta pontossága .........................................................................................................9

A minta feldolgozása, az adatok értékelése .....................................................................9

VKI minősítés szerinti feldolgozás ..............................................................................9

Társulástani feldolgozás ............................................................................................ 10

Vizsgálati terv ...................................................................................................................... 11

Vizfolyások állóvizek minősítése .......................................................................................... 16

A vizsgált állóvizek................................................................................................... 19

A szennyvízbefogadók .............................................................................................. 19

A határvizek.............................................................................................................. 20

A Vízellátók.............................................................................................................. 20

Viztestek minősítése ............................................................................................................. 20

Berettyó víztest ............................................................................................................. 20

Nagyér felső víztest ...................................................................................................... 22

Penészleki I. csatorna .................................................................................................... 23

Fülöpi-ér víztest ............................................................................................................ 24

Létai-ér víztest .............................................................................................................. 24

Villongó-ér víztest ........................................................................................................ 25

Hortobágy-főcsatorna dél víztest ................................................................................... 26

Barát-ér víztest.............................................................................................................. 27

Társulástani elemzések ......................................................................................................... 28

Nádasok fajai ................................................................................................................ 30

Sásosok fajai ................................................................................................................. 32

Harmatkásások fajai ...................................................................................................... 34

Gyékényesek fajai ......................................................................................................... 36

Lápok fajai.................................................................................................................... 38

Hinarasok fajai.............................................................................................................. 39

Összesítés ..................................................................................................................... 41



Makrofiták vizsgálatának szükségszerűsége

A biológiai vízminősítési rendszer magyarországi programját az EU Víz Keretirányelv

(VKI) határozza meg, amelynek előírásainak hazai alkalmazásával kapcsolatos feladatokat a

2329/2001 (XI. 21) sz. kormányhatározat rögzíti.

A Víz keretirányelvnek célja a vizekben a kiemelten veszélyes anyagok előfordulásának

megszűntetése, a tengeri környezetben előforduló anyagok koncentrációjának a közelítése a

természetes háttérértékekhez, és a vízgyűjtőkön a vizek jó állapotba hozása, a jó állapot

megtartása.

A cél eléréséhez a tagállamoknak területükön vízgyűjtő-gazdálkodási tervet kell

készíteniük, amelyek ami tartalmazza koherensen, átfogóan a felszíni vizek hidrológiai,

morfológiai, ökológiai, feszín alatti vizek kémiai állapotát vízhasználatokat, a vizek

terheléseit, szükséges intézkedés sorozatot a vizek állapotának megtartására, javítására.

A VKI a felszíni vizek ökológiai állapotának meghatározásához számos biológiai

vízminőségi elemek vizsgálatát javasolja, ezek közzé tartozik a vízi vegetáció mennyiségi és

minőségi összetétele is.

A VKI kötelezően csak annyit ír elő, hogy a használt módszereknek összhangban kell

lenniük a nemzetközi szabványokkal, amelyek biztosítják az adatok összehasonlíthatóságát.

Az eddig elkészített nemzetközi szakirodalmak tanulmányozása után azt mutatják, hogy az

EU többi tagországában nem dolgoztak ki olyan makrofita minősítési módszereket, melyeket

hazai keretek között alkalmazni lehetne. Ennek az is oka lehet, hogy a vízi- és mocsári

makrofitonok kutatása általában kisebb szerepet kap, mint a többi érintett élőlénycsoporté.

A makrofiták - mint csoport-, egyéb növényzet címen szerepel a VKI minősítések

tárgyalásánál. A magyarországi VKI gyakorlat az ökológiai minősítésbe bevonta a hajtásos

növényeket is. A makrofiták, a vízterek medrének nagyon fontos morfológiát mutató

növényei, a morfológia indikátorainak is tekinthetők.

EU Víz Keretirányelv ökológiai megközelítése

Felszíni vizeink (álló és folyó) ökológiai1 szempontból – koegzisztenciálisan

2 (egyidejű közös

előfordulás, együttes létezés) együtt élő populációk3 halmaza, melyek egy dinamikus

4 (a

1 Ökológia: a biológiához, azon belül pedig az egyedfeletti (szupraindividuális) szerveződési

szintekkel foglalkozó szünbiológiához tartozó tudományág. Tárgya a populációkra és

populációkollektívumokra hatást gyakorló "ökológiai-környezeti" és az ezeket a hatásokat fogadó és

ezekre reagáló "ökológiai- tűrőképességi" tényezők közvetlen összekapcsoltságának (komplementaritásának) vizsgálata. Feladata azoknak a limitálással irányított (szabályozott és

vezérelt) jelenségeknek és folyamatoknak (pl. együttélés, sokféleség, mintázat, anyagforgalom,

energiaáramlás, produktivitás, szukcessszió stb.) a kutatása, amelyek a populációk tér-időbeli mennyiségi eloszlását és viselkedését (egy adott minőségi állapothoz kapcsolódó változásokat)

ténylegesen okozzák. Az ökológia tehát élőlényközpontú tudomány, művelése élőlényismeret

hiányában nem lehetséges.



benne végbemenő változások, mozgások ellenére bizonyos ideig változatlan) rendszert

képeznek. Ebben a rendszerben a "külvilág" azaz a környezet azon része, ami hathat az az

exterior komplexum vagy miliőspektrum, amire a hatás irányulhat, a "belső", ami

fogadóképesnek tekinthető az az interior komplexum, a toleranciaspektrum.

A "külvilág" azaz a környezet ható tényezőit célszerű csoportosítani pl hidrológiai,

morfológiai, kémiai, fizikai kémiai stb. elemekre.

A hatást ténylegesen felfogó rész az interior komplexumon belül a tolerancia. Esetünkben a

projekt területen élő élőlények. Az élőlények és azok populációi fajonként és egyedenként

eltérő toleranciaspektrumukból adódóan egy objektumon (entitásban) minden esetben egy tér-

idő mintázatban ragadhatók meg. Ez a mintázat a projekt kapcsán a terület zonációs

összetétele. A ható tényezők és a hatásviselők összekapcsoltak, azaz a ható tényezők

befolyásolják a projekt terület zonációs összetételét. Ez az összekapcsoltság nem

szükségszerűen állandó a két feltétel dinamikájának megfelelően változhat.

Egy faj igyekszik a számára a legmegfelelőbb, legoptimálisabb külső életfeltételeket adó -

azaz ahol a környezet ható tényezői a legoptimálisabbak élőlény számára - élőhelyeket

elfoglalni. A faj számára optimálisan ható tényezők mellett éri el egy élőhelyen a maximális

tömegét, amit ki lehet fejezni, egyedszámban, biomasszában, borításban, stb.

Ebből a meggondolásból kiindulva érdemes elemezni az EU Víz Keretirányelv szerinti

minősítés elveinek alapjait. Történetesen, hogy adott populáció víztestben, adott időben, adott

mennyiségben való előfordulását milyen okok befolyásolják, és azok hatásai milyen irányú

változásokat okozhatnak (okoznak).

A vízi élettájak típusai és jellemzésük

A vízi élővilág számára nemcsak közeg, hanem minden víztér egyúttal élőhely is. Egy-

egy víztéren belül a létfeltételek korántsem egyöntetűek, hanem többnyire igen sokrétűek és

változatosak. Ezek a különbségek több esetben küllemileg is jól érzékelhető egységek, ún.

élettájak lehatárolását teszik lehetővé, amelyek előzetes feltérképezése nagyon

2 Koegzisztenciális együtt élő az élőlények populációi egy objektumon belül azonos időben egymást

feltételezve előfordulnak (gyűjthetők). 3 Populáció (népesség): az élővilág egyedfeletti szerveződésének szerkezeti és működési

alapegysége, valamely szünbiológiai vizsgálati szempont szerint azonosnak tekinthető

élőlényközösség (valamilyen statisztikai döntés alapján esszenciálisan együvé tartozó egyedek halmaza, pl. tényleges szaporodási közösség). A populáció feletti szerveződési szinteken - az adott

szint sajátosságai szerint - összerendeződő populációkat összefoglaló néven

populációkolllektívumként lehet értelmezni 4 Dinamikus rendszer az élőlényközösségekben végbemenő változások, mozgások ellenére az

objektum habitusa (megjelenési formája) bizonyos ideig változatlan marad.



megkönnyítheti a víztér sajátosságainak és élővilágának felmérését és tanulmányozását. A

vízi élettájnak a következő hat fő típusa különíthető el:

1. Faciál (vízfelületi élettáj)

2. Fitál (makrovegetáció borítású vízi élettáj)

3. Bentál (üledékfelszíni és üledékben lévő vízi élettáj)

4. Pelagiál (nyíltvízi élettáj)

5. Sztigál (alapkőzetben lévő, felszíni víztérhez közvetlenül kapcsolódó vízi élettáj)

6. Freatál (alapkőzetben lévő, felszíni víztérrel közvetlen kapcsolatban nem lévő vízi

élettáj)

Ezt az általános tipizálást minden víztérre egyedileg kell alkalmazni, több okból is,

mert nem található meg valamennyi élettáj mindig és minden víztérben. A freatál

kizárólagosan a felszín alatti vizekre jellemző; a fitál teljesen hiányzik a barlangi vizekből, s

ritkán fordul elő a patakokban. Az sem valószínű, hogy az egyes élettájak arányai hasonlóak,

még ugyanazon a víztípuson belül sem. A mélytavakra a pelagiál döntő túlsúlya jellemző, a

mocsarakra viszont a fitálé. Vannak olyan vízterek, amelyekben nagyon vékony, máshol

ellenben igen vastag üledékréteg képződött a mederben. Az alapkőzettől függően igen változó

lehet a sztigál kiterjedése is, vulkanikus vagy metamorf alapkőzet esetén gyakorlatilag

elhanyagolható, üledékes kőzeteknél viszont akár 4-5 m mélységig és 30-50 m távolságig is

terjedhet.

1. ábra: Az élettájak elhelyezkedése a meder a mederben



A litorális zóna

A parti öv (litorális zóna) nagysága a tavakban és folyókban igen változó, az is

lehetséges, hogy az egész tó a litorális zónához tarozik. A litorális zóna kiemelkedően fontos

az egész víz szempontjából. Az itt kifejlődött nővény flóra a tó és a folyó domináns

szervesanyag-forrását jelenti. A száras növényeket a hidrobiológia gyakorlat azok morfológiai

és megjelenési formái tulajdonságai alapján csoportba sorolja, s ezek mindegyike övszerűen

foglalja el a litorális régió egy-egy nagy területét. A hajtásos növényzet övszerű

elhelyezkedését zonációnak nevezzük.

A zonáció, főként a vizek litorális tájéka élővilágára jellemző térbeli, általában

mennyiségileg is jól jellemezhető szerveződési forma, amely ideális esetben lépcsőzetesen

egymásra következő sávok formájában jelenik meg, a víztől való távolság, ill. a vízmélység

változásának függvényében, az élőlények létfeltételeiben megnyilvánuló változások

eredményeként.

Az élővilág összetételében is markáns különbségek észlelhetők viszonylag kis

távolságon belül is a számottevő mértékű változások eredményeként. A vízinövények nem

magukban élnek, hanem társulásokat alkotnak. Közép-Európában a vízi, a vízparti

növényállományok övszerűen helyezkednek el.

Hajtásos vízi növények vizsgálata

A ténylegesen kifejlődő, a növénytakarót létrehozó növényeket két erő válogatja ki: a

termőhelyen uralkodó létfeltételek és az ezek felosztásáért folyó versengés. Ennek

következtében minden termőhelyen egy növényi kapcsolatrendszer, egy „társadalmi létforma”

alakul ki, amelynek lényege és célja a termőhely erőforrásainak, tápanyagainak és

energiájának leghatékonyabb és leggazdaságosabb felhasználása. Ebből következik, hogy a

különböző termőhelyeken meghatározott növényfajok élnek együtt és alkotnak egy többé-

kevésbé meghatározott összetételű élő közösséget, a növényszövetkezetet vagy

növénytársulást. A növénytársulás tehát a növényfajok jellemző kombinációjából áll, és a

termőhely nyújtotta életfeltételekkel és a növényi közösséghez különböző módon kapcsolódó

(fészkelés, táplálkozás) állatcsoportokkal együtt egy környezeti rendszert alkot. Mivel a

hasonló környezeti tényezők hasonló módon válogatják ki a növényi közösségeket alkotó

fajokat, ezért hasonló termőhelyeken hasonló fajkombinációkat találunk, vagyis a

növénytársulások azonos környezeti feltételek mellett törvényszerűen ismétlődnek. A

társulásoknak, ezeket az ismétlődő reprezentációit állományoknak nevezzük, amelyek

együttesen alkotják a növénytársulást vagy fitocönózist.

Mivel a társulásban előforduló növényfajokat és azok tömegviszonyait úgy

tekinthetjük, mint az összes történeti, társadalmi és termőhelyi befolyás kifejeződését, a

termőhelyen működő mindenkori ökológiai tényezők meghatározó szerepet játszanak a

társulás fajösszetételének kialakításában. Az ökológiai tényezők külső termőhelyi vagy belső

társulási eredetűek, azaz exogének, illetve endogének.

Az exogén vagy termőhelyi tényezők kívülről hatnak a növénytársulásra. Ilyenek az

éghajlati (csapadék, hőmérséklet, szél stb.) és a talajtényezők (fizikai és kémiai sajátságok),



valamint az emberi és állati beavatkozások. Az endogén tényezők a versengés (a tér,

tápanyagok, a víz és az energia felosztása, amelynek eredménye a koegzisztencia), az

alkalmazkodás (pl. fény- és árnyéknövények, az időben egymást helyettesítő geofitonok) és a

tűrés (pl. kommenzalizmus, stresszhatások).

Egy növény csak akkor és addig képes magát egy társulásban fenntartani, ameddig

abba térben, időben és funkcionálisan be tud illeszkedni. Ha ez nem sikerül, lemarad a

fejlődésben, és végül eltűnik. Minden növénytársulásnak van térbeli, időbeli és funkcionális

rendezettsége.

Mintavétel, mintafeldolgozás módszere

A gyakorlati munka végzéséhez mivel nem egy – egy társulás felvételét készítettük el

az adott mintavételi helyeken, hanem a mintavételi helyen jelenlévő zonáció teljes egészét

vizsgáltuk szükségesnek láttuk a zónák elkülönítését. A zónákat a rájuk jellemző

növényformáció nevével jelöltük meg, az alábbiak szerint:

Hínárnövényzet

Mederfenéki algagyep

Alámerült gyökerező nagyhínár

Felszínen kiterülő levelű gyökerező nagyhínár

Mocsári növényzet

Kákás

Nádas

Gyékényes

Magassásos

Zsombékos

Rétek

Láprétek

Mocsárrétek

Ligeterdők

Bokorfüzesek

Fűz- és nyárligetek

Tölgy-kőris-szil ligetek

Égerligetek

Lápok

Ingó-(úszó)- lápok

Tőzegmohalápok

Tőzegmohás átmeneti lápok

Forráslápok

Láperdők

Fűzlápok

Nyírlápok

Égerlápok



Égeres mocsárerdők

Magaskórós növényzet

Iszap- és zátonynövényzet, nem rudeális pionírnövényzet

Mocsári gyomnövényzet

Mintavétel

A terepi vizsgálatokat Braun-Blanquet kombinált becslési módszerével végeztük. A

mintavételi területről társulástani felvételt készítettünk. A felvételezés három fázisból

valamint az adatok dokumentálásából áll. Az első a mintanégyzet (a mintavételi terület)

kijelölése, a második a minőségi vizsgálat, azaz a mintanégyzetben előforduló fajok

azonosítása, a harmadik a fajok mennyiségi (tömegviszony) előfordulásának becsléssel való

megállapítása, valamint az adatok rögzítése, dokumentálása.

Mintavételi terület

A mintavételi terület kijelölése a víztér kiválasztásán túl a mintanégyzet kiválasztását

jelenti, amely eredetileg egy minimál-area vizsgálaton alapszik. A minimál-area a legkisebb -

rendszerint négyzet alakú- terület, amelyen a társulásra jellemző fajok előfordulnak. Ez úgy

érhető el, hogy a mintanégyzetet növelve egy olyan területnagyságot érünk el, amelyen a

fajok száma állandósul, vagyis amelynek további növelésével a fajszám már nem növekszik.

A gyakorlati munka végzéséhez mivel nem egy – egy társulás felvételét készítettük el

az adott mintavételi helyeken, hanem a mintavételi helyen jelenlévő zonáció teljes egészét

vizsgáltuk szükségesnek láttuk a zónák elkülönítését. A zónákat a rájuk jellemző

növényformáció nevével jelöltük meg.

Fajok azonosítása

A felvételezés második fázisa a minőségi vizsgálat, a mintanégyzetben előforduló

fajok leltárszerű feljegyzése. A növényfajok megállapításához és elnevezéséhez a

Növényhatározót (Simon, 1992) és a Hínárhatározót (Felföldy, 1990), Sás- határozót

(Felföldy, 2002), Növényhatározó I-II. kötetet (Hortobágyi (edit), 1962), Növényhatározó I-

II. kötetet (Soó-Kárpáti, 1968) használtuk.

Az elektronikus adatrögzítéshez készítettünk egy névjegyzéket, ami a szinonim

neveket is tartalmazza.

Tömegviszonyaik megállapítása

A mintanégyzetekben előforduló fajok mennyiségi előfordulásának becsléssel

állapítottuk meg. A tömegviszonyok megállapítása két módon történt, az abundancia -

dominancia, valamint a borítás alapján.

A borítás az egyes fajok által a mintanégyzetben lefedett területhányad alapján történik. Az

A-D érték megállapításánál a két tényező az adott faj becsült borítását és biomasszáját vettük

figyelembe. Az így becsült részesedési tömegarányt soroltuk be a következő táblázat



kategóriái szerint. A besorolás eredményeként kapott értéket lettek rögzitve a felvételezés

eredményeként.

Adatkezelés

A vizsgálati eredményeket elektronikusan a helyszínen rögzítettük kézi helymeghatározó

számítógépen a TIKÖVIZIG által használt programmal. A laboratóriumban a számítógépet

csatlakoztatva hálózathoz áttöltöttük az eredményeket relációs adatbázisba.

A minta pontossága

A felvételezési terület nagysága megállapításakor azzal a ténnyel kerülünk szembe,

hogy a vízi zonációs tagok közül egy-egy felvételezési négyzetben több is előfordul pl. nádas,

hínaras, sásos stb., ellentétben a szárazföldi felvételezésekkel, ahol rendesen homogén

növényállomány fordul elő. A mintavétel heterogén, leginkább hierarchikus területi

elrendeződésű. A felvételek számát a rendelkezésre álló idő szabta meg. A zonációs tagok

eltérő területi arányaiból adódóan a mintavételek pontosságának ismeretére volt szükségünk.

A mintavételek pontosságának számítását valószínűségi alapon, előre meghatározott

az átlag százalékában kifejezett konfidenciahatár (átlagtól valóeltérés százalék)

kiszámításával végeztük, Karandinos (1976) elmélete alapján. Az alkalmazott összefüggés Le

Roux és Reimer (1959), valamint Harcort (1961) nyomán lett alkalmazva.

A minta feldolgozása, az adatok értékelése

Az alkalmazott módszer elve a morfológiai által meghatározott zonációs szerkezet

(mintázat), hidrológiai viszonyok következtében kialakult vízigény szerinti fajszerkezet, az

emberi tevékenység hatására módosult fajösszetétel, és a kémiai viszonyok (tápanyag,

trofitás) következtében módosult mintázat kiterjedésének a vizsgálatának együttes értékelése.

A különböző fiziognómiailag egyöntetű növényegyüttesek lehatárolásával

megállapítható egy víztér zonális szerkezete.

VKI minősítés szerinti feldolgozás

A módszer lényege az egyes indexek által kiszámolt értékek alapján a viszonyítási értékektől

való eltérések kifejezése. Az eltérések az optimális állapottól való pozitív, - túl sok -, és

negatív – túl kevés- állapotok mértékét mutatják meg. Az eltérések mértéke alapján történik

az EQR osztályokba sorolás, a minősítés.

A minősítés a relatív vízigény-, zonációs-, természetességi-, növényfedettségi-index

számításán alapulnak. Az eredményül kapott értékek minősítő skálákhoz lettek hasonlítva.

Relatív vízigény W- index számítása



A relatív vízigény vizsgálata során cél a nedves és a száraz élőhelyeket kedvelő fajok

százalékos aránya eltérésének megállapítása. Az alkalmazott módszer a fajszerkezet

eltéréseinek vizsgálatát jelenti. Az eredmény az adott morfológiai viszonyok mellett a

hidrológiai viszonyok következtében kialakult nedves és a száraz élőhelyet kedvelő fajok

egymáshoz viszonyított arányát mutatja.

Zonációs –index, és számítása

Zonációs szerkezet vizsgálata szempontjából cél növényzeti fajok a szakértői becsléssel

megállapított értékektől való eltérés mértékének a megállapítása. Az alkalmazott módszer a

zonációs szerkezet eltéréseinek vizsgálatát jelenti. Az eredmény a morfológiai viszonyok

következtében, kialakult zonációs szerkezet (mintázat) eltéréseinek eredményét mutatja.

Természetességi – index, és számítása

Természetesség vizsgálata során cél az antropogén hatást mutató fajok a szakértői becsléssel

megállapított értékektől való eltérésének megállapítása. Az alkalmazott módszer a

fajszerkezet eltéréseinek vizsgálatát jelenti. Az eredmény az adott morfológiai, hidrológiai

viszonyok mellett az emberi tevékenység következtében kialakult fajösszetétel alapján az

emberi hatást mutató fajok tömegviszonyainak aránya.

Növényfedettségi-index, és számítása

Növényfedettség vizsgálata szempontjából elsődleges cél az aktuális növényzettel fedett

vízfelület százalékos aránya eltéréseinek megállapítása. Adott morfológiai, hidrológiai

viszonyok mellett a kémiai viszonyok (tápanyag, trofitás) következtében kialakult

fajösszetétel kiterjedésének a vizsgálata.

IMMI EQR

A morfológiai által meghatározott zonációs szerkezet (mintázat), hidrológiai viszonyok

következtében kialakult vízigény szerinti fajszerkezet, az emberi tevékenység hatására

módosult fajösszetétel, és a kémiai viszonyok (tápanyag, trofitás) következtében kialakult

mintázat kiterjedésének a vizsgálatának együttes értékelése.

Társulástani feldolgozás

Nagyszámú társulástani mintafelvétel táblázatos feldolgozása és kritikai

összehasonlítása vezet el a mintavételekben (felvételekben) előforduló fajok társulástani

értékének meghatározásához. A társulások jellemzéséhez a fajok négy csoportját emeljük ki,

amelyek – mint diagnosztikus fajkombináció – különösen értékes segítséget nyújtanak a

társulás felismerésében és azonosításában. Ezek:



1. Uralkodó vagy domináns fajok, amelyek a társulás által elfoglalt területnek több

mint a felét borítják.

2. Jellemző vagy karakterfajok. Egyes fajok vagy fajcsoportok kiemelkedő

társulástani értékét a társuláshoz való hűség adja meg. Az a jelenség, hogy valamely faj

kizárólagosan egy társuláshoz ragaszkodik, csak annak állományaiban fordul elő.

Előfordul – különösen a fajszegény társulásokban –, hogy az uralkodó faj tölti be a

karakterfaj szerepét. Ezek más társulásban is előfordulnak, de alárendelt szerepben, tehát a

karakterfaj jelleg a faj dominanciájában nyilvánul meg. Ilyen esetekben dominanciatársulásról

beszélünk, mint pl. a vízi, mocsári társulások, a zavart termőhelyek gyomtársulásai stb.

esetében.

3. Differenciális vagy megkülönböztető fajok. Mivel a karakterfajok száma kicsi, és

nem fordulnak elő a társulás minden állományában, a megkülönböztető fajok diagnosztikai

értéke igen nagy. Ez a felértékelődés fokozódik azzal, hogy a természetes élőhelyeket és

társulásokat egyre gyakrabban érő zavarások először az érzékeny karakterfajok eltűnéséhez

vezetnek. A differenciális fajok két, egymáshoz hasonló növénytársulás florisztikai

megkülönböztetését teszik lehetővé.

4. Állandó vagy konstans fajok, amelyek a társulás állományaiban mindig, illetve az

esetek több mint 60%-ában megtalálhatók. Ezért a diagnosztikai értékük fontos, mert rajtuk

keresztül teljesül az a feltétel, hogy az állományok jellemző faji összetétele azonos környezeti

feltételek között törvényszerűen ismétlődik.

Vizsgálati terv

A vizsgálatokat 2007 és 2008 júliusától-augusztusáig végeztük, hiszen ebben az időszakban

teljesedik ki igazán a vízi makrovegetáció, mind fejlettsége, mind biomasszája szempontjából.

A vizsgálni kívánt területek pontosabb elemezhetősége érdekében, a felvételi pontok

kiválasztása során minden vizsgálni kívánt helyen több mintavételi ponton végeztük az

analízist. A mintavételi pontokat EOV X,Y koordinátákkal határoztuk meg.



1. táblázat: 2007 évi vizsgálatok mintavételi helyei

Víz neve Mintavételi helyneve Vízfolyás

kód Víztest kód EOV_x EOV_y

Berettyó Berettyóújfalu kh. AAB197 AEP322 210215 840572

Berettyó Kismarja kh. AAB197 AEP322 215841 861347

Berettyó Pocsaj kh. AAB197 AEP322 218349 858561

Berettyó Szeghalom kh. (Darvas) AAB197 AEP322 198113 822256

Ér-főcsatorna Határszelvény AAB815 AEP462 221252 863723

Ér-főcsatorna Pocsaj kh. AAB815 AEP462 218690 858477

Fancsika I tározó Leeresztő műtárgy AIG950 243899 850594

Fülöpi-ér Nyírábrány országhatár között AAA144 AEP493 248497 875275

Hortobágy-Berettyó Apavára kh. AAA160 AEP594 225709 799741

Hortobágy-főcsatorna Görbeháza kh. AAB724 AEP597 273240 817302

Hortobágy-főcsatorna Hortobágy kh. AAB724 AEP595 250637 807935

Hortobágy-főcsatorna Mihályhalmi út kh. AAB724 AEP596 234299 803599

Hortobágy-főcsatorna Vókonya kh AAB724 AEP595 259017 811793

Kálló-ér Bakonszeg, Remete-tói út AAA745 AEP625 209410 831600

Keleti-főcsatorna Balmazújváros, bukó AAA875 AEP650 257094 824720

Keleti-főcsatorna Tiszavasvári, zsilip AAB586 AEP650 295540 820249

Kondoros-csatorna Debrecen - Mikepércs kh AAB625 AEP701 255079 846663

Kondoros-csatorna Sámsoni út kh AAB470 AEP700 250500 848634

Kösely-főcsatorna Hajdúszovát kh. AAA296 AEP722 231244 833902

Kösely-főcsatorna Nádudvar kh. AAA296 AEP722 235847 809827

Kunkápolnási-mocsár Csíkos lapos AIH095 235704 792163

Létai-ér Monostorpályi kh AAB297 AEP759 230772 855758

Nagy-ér alsó Derecske-Berettyóújfalu közötti út AAB056 AEP822 218737 838455

Nagy-ér felső Nyírábrány felett AAB056 AEP822 250196 873036





Nyugati-főcsatorna Újszentmargita kh. AAA317 AEP849 270232 805856

Penészleki-I. csatorna Fülöp-Penészleki út AAA361 AEP880 255390 879323

Tiszacsegei Holt-Tisza Morotva-köze AEQ059 266165 796463

Tiszadobi Holt-Tisza Darab Tisza AIH130 299743 811590

Tiszadobi Holt-Tisza Falu-Tisza AIH130 298749 808450

Tiszadobi Holt-Tisza Felső Darab Tisza AIH130 299391 812754

Tiszadobi Holt-Tisza Malom-Tisza kanyar AIH130 298562 808389

Tiszadobi Holt-Tisza Malom-Tisza úszóláp AIH130 299375 809175

Tiszadobi Holt-Tisza Szűcs- Tisza AIH130 298767 811016

Tocó alsó Mikepércs (vasúti híd) AAB612 AEQ068 235435 842863

Tocó felső Józsa felett AAB612 AEP821 254552 839548

Villongó-ér Létavértes-Újléta között AAA902 AEQ118 233842 864052



2. táblázat: 2008 évi vizsgálatok mintavételi helyei



Berettyó Berettyóújfalu kh. AAB197 AEP322 210215 840572

Berettyó Kismarja kh. AAB197 AEP322 215841 861347

Berettyó Pocsaj kh. AAB197 AEP322 218349 858561

Berettyó Szeghalom kh. (Darvas) AAB197 AEP322 198113 822256

Egyeki Holt Tisza Egyek AIQ005 257033 787194

Ér-főcsatorna Határszelvény AAB815 AEP462 221252 863723

Ér-főcsatorna Pocsaj kh. AAB815 AEP462 218690 858477

Hamvas-főcsatorna Püspökladány-Sárrétudvari közútnál AAA869 AEP559 213412 804907

Hortobágy-Berettyó Apavára kh. AAA160 AEP594 225709 799741

Hortobágy-főcsatorna Görbeháza kh. AAB724 AEP597 273240 817302

Hortobágy-főcsatorna Hortobágy kh. AAB724 AEP595 250637 807935

Hortobágy-főcsatorna Mihályhalmi út kh. AAB724 AEP596 234299 803599

Kadarcs-Karácsonyfoki-csatorna Bújváros-Tcsege közúti híd AAB564 AEP623 256615 819638

Keleti-főcsatorna Bakonszeg, bukó AAA875 AEP650 208339 830457

Keleti-főcsatorna Balmazújváros, bukó AAA875 AEP650 257094 824720

Keleti-főcsatorna Tiszavasvári, zsilip AAB586 AEP650 295540 820249

Kis-Körös-főcsatorna és

mellékvízfolyásai

Bojt - Váncsod között (Dusnokéri-csatorna

becsatlakozásánál) AAA612 AEP679 210351 852989

Kondoros-csatorna Mikepércs (vasúti híd) AAB625 AEP701 235711 844577

Kösely-főcsatorna Hajdúszovát kh. AAA296 AEP722 231244 833902

Kösely-főcsatorna Nádudvar kh. AAA296 AEP722 235847 809827

Kutas-főcsatorna Kutas-főcsatorna, 47-es útnál AAB660 AEP733 193836 822786

Létai-ér Monostorpályi kh AAB297 AEP759 230772 855758

Nagy-ér felső Nyírábrány felett AAB056 AEP822 250196 873036

Nyugati-főcsatorna Újszentmargita kh. AAA317 AEP849 270232 805856





Sarkad-Mérges-Sáros-ér Árkus-főcsatorna, Szásztelki bevezető út AAB424 AEP492 245691 800373

Tiszacsegei Holt-Tisza Morotva-köze AEQ059 266165 796463

Tiszadobi Holt-Tisza Darab Tisza AIH130 299743 811590

Tiszadobi Holt-Tisza Falu-Tisza AIH130 298749 808450

Tiszadobi Holt-Tisza Felső Darab Tisza AIH130 299391 812754

Tiszadobi Holt-Tisza Malom-Tisza kanyar AIH130 298562 808389

Tiszadobi Holt-Tisza Malom-Tisza úszóláp AIH130 299375 809175

Tiszadobi Holt-Tisza Szűcs- Tisza AIH130 298767 811016

Tocó alsó Mikepércs (vasúti híd) AAB612 AEQ068 235435 842863

Tocó felső Józsa felett AAB612 AEP821 254552 839548

Vidi-ér A KFCS előtt Hnánás-Balmazújvárosi út AAB249 AEQ111 271949 826496

Villongó-ér Létavértes-Újléta között AAA902 AEQ118 233842 864052



2. ábra: A mintavételi helyek elhelyezkedése a vizsgálati területen

Vizfolyások állóvizek minősítése

A vízterek jellemzésének egyik alapja a folyóviuekhez készített paszportok, ami a Víz

Keretirányelv gyakorlati megvalósításához készült. A paszportok alapján a vizsgálataink

során a következő típusú vizek fordultak elő.

Folyóvizek

15. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú, kicsi

vízgyűjtőjű csermely



16. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú, kicsi

vízgyűjtőjű és kis esésű ér

17. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú,

közepes vízgyűjtőjű és kis esésű patak

18. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú,

közepes vízgyűjtőjű kis folyó

19. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú, nagy

vízgyűjtőjű közepes folyó

26. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepes-finom mederanyagú,

közepes vízgyűjtőjű és kis esésű patak

Az összefoglalt értékek szemléltetik, hogy az IMMI EQR értékelés során az eredmények

közel egyformák a hasonló vizsgált területek esetében.



3. táblázat: A vízfolyások minősítése az IMMI EQR alapján

Állóvizek

Szennyvíz befogadó Határvizek

Vízellátók

Víztest neve:

Tiszadobi Holt-

Tisza

Tiszacsegei

Holt-Tisza

(Morotva-köze)

Egyeki Holt

Tisza

Kunkápolnási-

mocsár Tocó

Kondoros-

csatorna

Kösely-

főcsatorna

Hortobágy-

főcsatorna Berettyó Ér-főcsatorna

Nyugati-

főcsatorna Keleti-főcsatorna

Adatok pontossága % 84,7 ±15,3 85,9 ±14,1 85,9 ±14,1 84,2 ±15,8 86,9 ±13,1 84,7 ±15,3 84,7 ±15,3 84,9 ±15,1 84,8 ±15,2 84,2 ±15,8 84,4 ±15,6 85 ±15

Zóna

parti növényzet X

mocsári gyomnövényzet

iszap- és zátonynövényzet X X

magaskórós növényzet

láperdők X

lápok X X

ligeterdők X X X X

rétek X X

mocsári növényzet X X X X X X X X X X X X

hínárnövényzet X X X X X X X X X X X

Fajok száma 38 27 30 22 13 30 20 26 38 17 17 32

Minősítés

a fajszerkezet 0,92 0,98 0,82 0,96 0,82 0,92 0,9 0,86 0,62 0,88 0,82 0,82

a fajok relatív vízigénye 0,98 0,98 0,9 1 0,92 0,8 0,98 0,9 0,86 0,94 0,88 1

a terület zonációs szerkezete 0,4 -0,4 -0,6 -0,4 -0,6 -0,25 -0,67 -0,5 -0,33 -0,67 -0,25 -0,25

a terület növényfedettsége -0,72 -0,46 1,99 0 -0,86 -0,58 -0,66 -0,54 -0,01 0,5 0,05 0,08

alapján

Összegzett értékelés (IMMI EQR)

Érték 0,71 0,78 0,3175 0,895 0,6025 0,7575 0,6525 0,71 0,85 0,685 0,8875 0,895

Osztály 2 2 4 1 3 2 3 2 1 3 1 1

Szöveges oszt jó jó szegényes kiváló közepes jó közepes jó kiváló közepes kiváló kiváló

Étékelés

a természeteshez

képest kis

mértékben

megváltozott

növényzetű.

a természeteshez

képest kis

mértékben

megváltozott

növényzetű.

elszegényedett

növényzetű.

természetes,

illetve

természeteshez

közeli

növényzetű

jelentős

mértékben

megváltozott

növényzetű.

a természeteshez

képest kis

mértékben

megváltozott

növényzetű.

jelentős

mértékben

megváltozott

növényzetű.

a természeteshez

képest kis

mértékben

megváltozott

növényzetű.

természetes,

illetve

természeteshez

közeli

növényzetű

jelentős

mértékben

megváltozott

növényzetű.

természetes,

illetve

természeteshez

közeli

növényzetű.

természetes,

illetve

természeteshez

közeli növényzetű.

Fajok tulajdonságai szerinti összesítés a fajszám alapján

Kompetítorok 13,0 11 12 9 4 12 9 16 14 7 5 12

Specialisták 3,0 2 1 1 2 2 1 1 4 2 3 1

Generalisták 5,0 4 4 1 2 5 1 1 5 3 1 3

Természetes pionirok 7,0 5 4 7 0 4 4 3 5 0 3 9

Zavarástűrő növények 9,0 5 8 3 3 5 4 4 7 4 3 5

Ruderálisok 1,0 0 1 0 2 1 1 1 3 1 1 2

A vizsgált állóvizek

A Tiszadobi Holt-Tisza, a természeteshez képest kis mértékben megváltozott makrofita

növényzetű, ezt az bizonyítja, hogy a kompetítor, természetes pionir, zavarástűrő fajok

dominálnak, 76 % az arányuk az összes előforduló fajszámhoz, és a tömegviszonyokhoz

képest is. A makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez közelálló, az

antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A relatív vízigénye

természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete azonban jelentős

mértékben megváltozott, megnövekedett zonációs tagú, így növényfedettsége a természetessel

nem vethető össze.

Tiszacsegei Holt-Tisza (Morotva-köze) esetében hasonlóan alakultak a kapott eredmények. A

vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor, természetes pionir, zavarástűrő fajok

dominálnak, 79 % az arányuk az összes előforduló fajszámhoz képest, viszont a

tömegviszonyok alapján 93 % az arányuk az összes előforduló fajszámhoz képest. A

makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez közelálló, az antropogén és

természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A relatív vízigénye természetes

fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete közepes mértékben

megváltozott, csökkent zonációszerkezetű. Növényfedettsége jelentős mértékben

megváltozott.

Egyeki Holt Tisza eredményei azt mutatták, hogy elszegényedett makrofita növényzet

jellemzi. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor, zavarástűrő fajok

dominálnak, 67 % az arányuk az összes előforduló fajszámhoz képest, tömegviszonyok

alapján pedig 85% az arányuk. A makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez

közelálló, az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A relatív

vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete jelentős

mértékben megváltozott, lecsökkent zonáció szerkezetű. Növényfedettsége a természetessel

nem vethető össze.

Kunkápolnási-mocsár természetes, illetve természetes makrofita növényzetű. A vizsgálati

területen a fajszámok alapján a kompetítor, természetes pionir fajok dominálnak, 76 % az

arányuk az összes előforduló fajszámhoz képest, tömegviszonyok alapján 89 % arányuk. A

makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez közelálló, az antropogén és

természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A relatív vízigénye természetes

fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete közepes mértékben

megváltozott, csökkent zonáció szerkezetű. Növényfedettsége természetes, illetve

természeteshez közelálló.

A szennyvízbefogadók

A mintaterületeken esetében az antropogén hatás következtében a természeteshez képest kis-

vagy jelentős mértékben megváltozott makrofita növényzet a jellemző. A mintaterületeken a

zavarástűrő, kompetítor fajok dominálnak Kondoros-csatorna alsó esetében kompetítor fajok

mellett generalista fajok is. Tömegviszonyok aránya közel azonos a vizsgált területek

mindegyikén. Az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő

mindenhol. A relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. A

zonációs szerkezetben eltérőek a változások, a Kösely-főcsatorna esetében jelentős

természetessel össze nem vethető, hiányos zonációs szerkezet alakult ki. A növényfedettséget

tekintetében, az a megfigyelés alakult ki, hogy az vagy jelentős mértékben megváltozott, vagy

a természetessel nem vethető össze.



20

A határvizek

Eredmény, hogy természetes, illetve természeteshez közeli makrofita növényzetű

vízterületekről beszélhetünk, kivéve az Ér-főcsatorna. A vizsgálati területen a fajszámok

alapján a kompetítor vagy a kompetítor, természetes pionir fajok dominálnak. A vizsgálati

területen a fajszámok – és a tömegviszonyok alapján is a kompetítor, természetes pionir fajok;

a kompetítor, specialista, természetes pionir, zavarástűrő fajok; a kompetítor, generalista,

zavarástűrő fajok, vagy a kompetítor, zavarástűrő fajok dominálnak, az összes előforduló

fajszámhoz képest. Nagyrészt a makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez

közelálló, az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A Berettyó

esetében viszont érződik az antropogén hatás a makrofita fajszerkezet esetében. A vizsgált

területek relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs

szerkezete közepes vagy kis mértékben megváltozott, csökkent zonáció szerkezetet mutat,

viszont az Ér-főcsatorna esetében a természetessel össze nem vethető, hiányos zonáció

szerkezetű. A növényfenettség csak az Ér- főcsatorna estében tér el jelentősen.

A Vízellátók

Eredmény, hogy természetes, illetve természeteshez közeli makrofita növényzetű

vízterületekről beszélhetünk. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor és a

természetes pionir fajok dominálnak. Nagyrészt a makrofita fajszerkezet természetes, illetve

természeteshez közelálló, az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya

megfelelő. A vizsgált területek relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és

tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete közepes vagy kis mértékben megváltozott,

csökkent zonáció szerkezetet mutat.

Viztestek minősítése

Berettyó víztest

A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a

következők.

4. táblázat: A felvételezett fajlista

Növény (taxon) neve

Faj

gyakoriság

Persicaria lapathifolia (L.) 0,07

Rumex palustris Sm. 0,05

Schoenoplectus lacustris L. ssp. tabernaemontani (C.C.

Gmel.) Syme 0,02

Lythrum virgatum 0,05



21

Növény (taxon) neve

Faj

gyakoriság

Batrachium (Ranunculus) fluitans (Lam.) Wimm. 0,04

Plantago major 0,02

Carex bohemica Schreb. 0,02

Calamagrostis epigeios 0,04

Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steud 0,02

Persicaria amphibia (L.) Gray 0,02

Salix triandra L. 0,05

Elaeagnus angustifolia 0,04

Bidens tripartita L. 0,07

Oenanthe aquatica (L.) Poiret 0,02

Bolboschoenus maritimus (L.) Palla 0,02

Butomus umbellatus L. 0,04

Equisetum palustre L. 0,02

Nuphar lutea (L.) Sibth 0,02

Sagittaria sagittifolia L. 0,02

Lemna minor L. 0,02

Ceratophyllum demersum L. 0,05

Ceratophyllum muticum Cham. 0,02

Potamogeton pectinatus L. 0,02

Najas intermedia Wolfg. 0,02

Potamogeton crispus L. 0,02

Persicaria minor (Huds.) Opiz 0,02

Carex sp 0,02

Urtica dioica L. 0,02

Calamagrostis sp. 0,02

Amorpha fruticosa 0,02

Rubus idaeus 0,02

Lythrum salicaria L. 0,02

Acer campestre 0,02

Urtica kioviensis Rogowitsch 0,02

Stachys palustris L. 0,02

Carex gracilis Curt. 0,02

Calystegia sepium (L.) R. Br. 0,02

Symphytum officinale L. 0,02

A Berettyó víztesten felvett zónák

iszap- és zátonynövényzet

ligeterdők



22

mocsári növényzet

hínárnövényzet

Az adott területen 38 taxont azonosítottunk. A területen elhanyagolható mennyiségű az

emberi hatást jelző fajok jelenléte, ezt mutatja a makrofita fajszerkezetének értéke.

Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutató terület. A

természetessel össze nem vethető, hiányos zonációszerkezet jellemző. Csak kismértékben

megváltozott növényfedettségű.

Ezek alapján az IMMI EQR értéke közepes, a természeteshez képest jelentős mértékben

megváltozott makrofita növényzet.

A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor, és zavarást tűrő fajok dominálnak.

Nagyér felső víztest


következők.


Növény (taxon) neve Faj gyakoriság

Glyceria maxima (Hartm.) Holmb 0,09

Lemna banatica W. et K. 0,09

Lysimachia nummularia L. 0,09

Symphytum officinale L. 0,09


Sagittaria sagittifolia L. 0,09

Hydrocharis morsus-ranae L. 0,09

Lemna trisulca L. 0,09

Ceratophyllum muticum Cham. 0,09

Caulinia fragilis Wild. 0,09

Scirpus radicans Schkuhr 0,09

Felvett zónák száma 2db: mocsári növényzet, hínárnövényzet

Az adott területen 11 taxont azonosítottunk.

Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes

állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és



23

tömegviszonyokat mutató terület. A természetessel össze nem vethető, hiányos

zonációszerkezetű. Természetes/természeteshez közelálló növényfedettségű.

IMMI EQR alapján a természeteshez képest kis mértékben megváltozott makrofita

növényzetű.

A vizsgálati területen a fajszámok alapján a természete pionír, és komoetítor fajok

dominálnak

Penészleki I. csatorna


következő




Iris pseudacorus L. 0,09


Myosotis palustris (L.) Hill 0,09



Mentha aquatica L. 0,09

Calamagrostis epigeios 0,09

Berula erecta (Huds.) Coville 0,09


Ranunculus repens L. 0,09

Felvett zónák száma 1 db: mocsári növényzet




zonációszerkezetű. Csak kismértékben megváltozott növényfedettségű.

A természeteshez képest jelentős mértékben megváltozott makrofita növényzetű.

A vizsgálati területen a fajszámok alapján a generalista fajok dominálnak



24

Fülöpi-ér víztest


következők



Alnus glutinosa 0,10





Sium latifolium L. 0,20

Lysimachia nummularia L. 0,10


Alisma lanceolatum With. 0,10

Felvett zónák: iszap- és zátonynövényzet




zonációszerkezetű. Közepes mértékben megváltozott növényfedettségű.

IMMI EQR alapján a természeteshez képest jelentős mértékben megváltozott makrofita

növényzetű.

A vizsgálati területen a fajszámok alapján a generalista fajok dominálnak.

Létai-ér víztest


következők




Typha latifolia L. 0,09

Persicaria lapathifolia (L.) 0,09




25


Galium mollugo L. 0,09



Humulus lupulus L. 0,09


Bidens tripartita L. 0,09


Felvett zónák: mocsári növényzet

Összesen 11 fajt találtunk. A területen elhanyagolható mennyiségű az emberi hatást jelző

fajok jelenléte. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és tömegviszonyokat

mutató terület.

A természetessel össze nem vethető, hiányos zonációszerkezetű. Természetessel össze nem

vethető növényfedettségű. A természeteshez képest jelentős mértékben megváltozott

makrofita növényzetű.

A vizsgálati területen a fajszámok alapján a generalista, zavarástűrő fajok dominálnak

Villongó-ér víztest


kmövetkezők




Carex sp 0,07


Persicaria sp. Miller. 0,03

Iris pseudacorus L. 0,07

Alisma plantago-aquatica L. 0,10



Lythrum salicaria L. 0,07



26


Bolboschoenus maritimus (L.) Palla 0,03






Echinocystis lobata 0,03



Galium sp. 0,03

Tussilago farfara 0,03


Salix cinerea L. 0,03

Felvett zónák száma: ligeterdők, mocsári növényzet, nyílt víz




zonációszerkezetű. Természetessel össze nem vethető növényfedettségű. A természeteshez

képest jelentős mértékben megváltozott makrofita növényzetű.

A vizsgálati területen a fajszámok alapján a generalista, zavarástűrő és kompetítor fajok

dominálnak.

Hortobágy-főcsatorna dél víztest


következők



Salvinia natans (L.) All. 0,15

Lemna minor L. 0,15


Potamogeton natans L. 0,08

Ceratophyllum demersum L. 0,08



27


Hydrocharis morsus-ranae L. 0,08





Felvett zónák: mocsári növényzet, hínárnövényzet, nyílt víz




zonációszerkezetű. Csak kismértékben megváltozott növényfedettségű.

Az IMMI EQR szerint természeteshez képest kis mértékben megváltozott makrofita

növényzetű.

A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor és természetes pionír fajok

dominálnak.

Barát-ér víztest


következők.




Lemna minor L. 0,05

filamentous algae (undifferentiated) 0,05


Scirpus radicans Schkuhr 0,05

Alisma plantago-aquatica L. 0,05

Carex sp 0,10


Echinocystis lobata 0,05




28





Salix alba L. 0,05


Potamogeton natans L. 0,05


Calamagrostis pseudophragmites 0,05


Felvett zónák: mocsári növényzet, hínárnövényzet




zonációszerkezetű. Csak kismértékben megváltozott növényfedettségű. A természeteshez

képest kis mértékben megváltozott makrofita növényzetű.

A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor, generalista fajok dominálnak.

Társulástani elemzések

A parti öv nagysága a tavakban és folyókban igen változó, lehetséges, hogy az egész

tó a litorális zónához tarozik. A litorális zóna kiemelkedően fontos az egész édesvíz

szempontjából, és a hozzá csatlakozó flóra a tó és a folyó domináns szervesanyag-forrását

jelenti.

A litorális zóna kiemelt jelentősége a makrofitonok anyagcsere-folyamatainak nagy

intenzitásából adódik. A fitoplankton produktivitása a litorális régióban általában kisebb, ami

abból adódik, hogy a planktonalgák és a száras vízinövényzet között versengés alakul ki az

elérhető tápanyagokért, valamint abból, hogy a makrovegetáció erőteljesen árnyékolja a vizet,

ami az algák fotoszintézisét gátolja.

A vízinövények nem magukban élnek, hanem társulásokat alkotnak. Közép-Európában

a vízi, a vízparti növényállományok övszerűen helyezkednek el és az alább következők

lehetnek.



29

Az alföldi folyóvizek alacsony árterén puhafaligeteket találunk, melynek jellemző

társulása a bokorfüzes (Salicetum triandrae). Ennél valamivel magasabban a fűz-nyár puhafa-

ligeterdő fordul elő. (Salicetum albae-fragilis).

Itt a füzek mellett a nyár (Populus nigra) a domináns fafaj. Az alföldi folyók

magasabb térszínein kialakuló klimaxtársulás a keményfa-ligeterdő (Querco-ulmetum). A

társulás elnevezéséből látszik, hogy itt a molyhostölgy, a magaskőris és a szil a gyakori fafaj.

Lefolyástalan medencék, morotvák kísérő erdői a láperdők (Dryopteridi-Alnetum).

Névadó fajaik az enyves éger (Alnus glutinosa) és az aljnövényzetben a páfrányok.

Patakmedreket kísérve a hűvös völgyek mentén (Eger-patak, Bükk hegység, Kemecse-

patak) gyakran szubmontán égerligetek húzódnak (Alnetum glutinosae-incanae). Kis patakok

meredek szurdokvölgyeiben a szurdokerdő (Phyllitidi-aceretum) társulását találjuk és ezeket a

patakmedreket sziklai bükkösök is kísérhetik.

Sík vidéken a tavak és morotvák felszínén úszó és alámerült társulások az ún.

lebegőhínárok (Lemnetaea). Ugyancsak itt fordul elő a gyökerező hínárok társulása, a

tipikusan submerz növényzet, a Potametea. Az állóvizek partközeli társulásai a nádasok

( Scirpo- Phragmitetum), a nád, a gyékények és a mocsári írisz vezérfajokkal, ami megfelel a

litorális zóna vízben álló nádas részének.

A Nagyalföld és a Fertőzug szikes területein, túlzottan átnedvesedő, kiszáradó,

szélsőségesen arid klímájú területein (Hortobágy, Kiskunság, Velencei-tó környéke) a

szikesek növénytársulásait (Puccinellie-Salicornietea) találjuk.

A külső litorális régióban és attól kicsit eltávolodva Közép-Európában a következő

növénytársulásokat találjuk: sekély vízben, vagy csak időszakosan vízzel borított területeken

magassásos rétek (Caricetum acutiformis-ripariae) fordulnak elő. Névadó fajaik: a Carex

acutiformis és a C. riparia.

A kiirtott puhafaligetek helyén a lápokat övező területeken zsombéksásos (Caricetum

elatea, Calamagrostis neglecta és Carex elata) és a semlyéksásos fordul elő. A lefolyástalan,

magas vízállású, ősi ártereken láprétek – különböző jellegzetes növényfajairól elnevezett

társulások (Molinio-Juncetea) – alakulnak ki. Az ártéri ligeterdők zónájában a botanikusok a

mocsárrétek különféle típusait (pl. fehértippanos mocsárrét) különítik el.

Ismert még patakok mentén kialakuló magaskórós társulás, a Filipendulo-Petasition,

melynek uralkodó növénye az acsalapu (Petasites hybridus). Hegyvidéki forráskifolyók

társulásaiban a Scirpus silvaticus és a Crotoneuron mohafajok az ismertek. Nálunk csak

néhány helyen, maradványfoltokban találunk átmeneti lápokat (pl. Egerbakta) vagy dagadó

lápokat (Kelemér). Itt a Sphagnum fajok és a mohák, valamint a dagadólápokon a rovarevő

növények közül a kereklevelű harrmatfű (Drosera rotundifolia) a jellemző.

A víz, mint élőközeg uniformizáló hatása ellenére a vízi növényzetet igen különböző

testfelépítésű növények alkotják, ezek jelentősen meghatározzák a társulások szerkezetét.

A vízi makrofitonokat hagyományosan két típusba sorolják: valódi vízinövények

("hínarak", hydatophyta) és mocsárnövények (helophyta).



30

Nádasok fajai

A nádasok formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük az

előfordulási gyakoriságot is.

2007-2008-ban felvételezett fajlista és a hozzá tartozó előfordulás darabszámban megadva.


Sorszám Fajnév Előfordulás (db)

1 Acer campestre L. 1

2 Alisma lanceolatum With. 1

3 Alisma plantago-aquatica L. 2

4 Bidens tripartita L. 18

5 Bolboschoenus maritimus (L.) Palla 3

6 Butomus umbellatus L. 4

7 Calamagrostis epigeios 2

8 Calystegia sepium (L.) R. Br. 25

9 Carex vulpina L. 1

10 Ceratophyllum demersum L. 1

11 Dipsacus laciniatus L. 1

12 Echinocloa crus-galli 3

13 Equisetum palustre L. 1

14 Galium mollugo L. 3

15 Glyceria maxima (Hartm.) Holmb 14

16 Amorpha fruticosa L. 3

17 Ranunculus lanuginosus L. 1

18 Rubus caesius L. 1

19 Humulus lupulus L. 3

20 Hydrocharis morsus-ranae L. 1

21 Iris pseudacorus L. 8

22 Ranunculus repens L. 1

23 Lemna minor L. 2

24 Lycopus europaeus L. 15

25 Lysimachia nummularia L. 3

26 Lysimachia vulgaris L. 8

27 Lythrum virgatum 4

28 Tussilago farfara 2

29 Mentha aquatica L. 4

30 Cirsium arvense (L.) Scop. 2

31 Sonchus arvensis 2

32 Myosotis scorpioides L. 4

33 Phragmites communis Trin. 51



31


34 Oenanthe aquatica (L.) Poiret 4

35 Persicaria amphibia (L.) Gray 2

36 Persicaria lapathifolia (L.) 11

37 Persicaria minor (Huds.) Opiz 1

38 Populus alba L. 2

39 Potamogeton hungaricus Gaud. 1

40 Potamogeton marinus L. p.p. 1

41 Potamogeton natans L. 1

42 Ranunculus fluitans Lam. 3


44 Ranunculus sceleratus L. 1

45 Rubus idaeus 2

46 Rumex palustris Sm. 10

47 Rumex stenophyllus 1

48 Salix caprea L. 2

49 Salix triandra L. 2

50 Eupatorium cannabinum L. 1

51 Sium latifolium L. 4

52 Solanum dulcamara L. 12


54 Sonchus paluster 1


56 Sparganium erectum L. 1

57 Stachys palustris L. 5

58 Stellaria palustris Ehrh. 1

59 Echinocystis lobata 1

60 Thelypteris palustris Salsib. 1


62 Typha angustifolia L. 6

63 Typha latifolia L. 4

64 Urtica dioica L. 11

65 Urtica kioviensis Rogowitsch 13

66 Vitis sylvestris C. C. Gmel. 1

67 Carex sp. L. 7

68 Sparganium erectum L. ssp. erectum 1

69 Calamagrostis sp. 1

70 Carex sp. L. 1

71 Puccinellia sp. 1

72 Ranunculus sp. L. 1

73 Rumex sp. L. 1

74 Salix sp. L. 1



32


75 Schoenoplectus sp. (Reich) Palla 1

76 Sparganium sp. L. 1

77 Urtica sp. 1


Összesen: 331

A felvételezések során a formációban 78 fajból összesen 331 darabot találtunk.

Az összesített fajlista alapján láthatjuk, hogy a társulásokban a Phragmites communis,

a Calystegia sepium, Bidens tripartita, Glyceria maxima, Lycopus europaeus, Solanum

dulcamara a társulás állományaiban az esetek többségében megtalálható.

Vannak viszont fajok, melyek csak szálakban fordulnak elő. Ilyenek például a

Ranunculus repens, Stellaria palustris, Carex vulpina.

Sásosok fajai

A sásosok formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük az


2007-2008-ban felvételezett fajlista és a hozzá tartozó előfordulás darabszámban megadva









7 Caltha palustris L. 1


9 Carex cyperoides Murr. 1

10 Carex gracilis Curt. 11

11 Carex hirta L. 1




33






17 Amorpha fruticosa L. 2


19 Schoenoplectus tabernaemontani (C.C. Gmel.) Palla 1

20 Lemna minor L. 1


22 Lycopus exaltatus L. 1


24 Lythrum salicaria L. 3





29 Nuphar lutea (L.) Sibth 1


31 Plantago major L. 1







38 Rubus idaeus 5



41 Sagittaria sagittifolia L. 2


43 Salix fragilis L. 2

44 Berula erecta (Huds.) Coville 1


46 Sium sisaroideum DC. 1



49 Sonchus paluster 3

50 Sparganium emersum Rehmann 1




54 Symphytum officinale L. 3





34






61 Carex sp. L. 8

62 Equisetum sp. L. 1

63 Polygonum sp. L. 1

64 filamentous algae 1

65 Calamagrostis sp. 1

66 Carex sp. L. 3

67 Galium sp. L. 1

68 Salix sp. L. 1

Összesen: 208


A sásos társulásokban nagyobb számban fordulnak elő a Carex gracilis, Persicaria

lapathifolia, Rumex palustris, Lysimachia vulgaris.

Szálakban fordulnak elő többek között a Galium, Salix, Clamagrostis, Equisetum

fajok.

Harmatkásások fajai

A harmatkásások formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük

az előfordulási gyakoriságot is.












35


7 Calamagrostis pseudophragmites 2

8 Caltha palustris L. 1

9 Caltha palustris ssp. laeta (Sch., Nym. et Ky.) Hegi 1



12 Carex distans L. 2





17 Eleocharis acicularis (L) Roem et Schult 1

18 Eleocharis palustris (L.) Roem et Schult. 1

19 Equisetum arvense L. 1



22 Galium palustre L. 4



25 Juncus compressus Jacq. 1

26 Juncus inflexus L. 1


28 Lamium album L. 1

29 Lemna minor L. 4




33 Lythrum salicaria L. 1














47 Salvinia natans (L.) All. 2

48 Schoenoplectus lacustris (L.) Palla 7

49 Scirpus sylvaticus L. 1

50 Berula erecta (Huds.) Coville 1



36









58 Trapa natans L. 1






64 Carex acuta L. 1

65 Carex sp. L. 5

66 Chenopodium rubrum 1

67 Polygonum sp. L. 1

68 Rumex sp. L. 2

69 Schoenoplectus sp. (Reich) Palla 1


Összesen: 240


A harmatkásások fajai közül gyakoriak a Glyceria maxima, Calystegia sepium,

Mentha aqutica, Persicaria lapathifolia, Typha latifolia.

Szálakban fordul elő többek között a Berula erecta, Stachys palustris, Juncus sp.,

Lythrum salicaria.

Gyékényesek fajai

A gyékényesek formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük

az előfordulási gyakoriságot is.





37







6 Calamagrostis pseudophragmites 1


8 Carex acutiformis Ehrh. 1

9 Carex diandra Schrank 1





14 Eleocharis palustris (L.) Roem et Schult. 1





19 Lemna minor L. 2

20 Lemna trisulca L. 1






26 Cirsium arvense (L.) Scop. 1







33 Rubus idaeus 1



36 Schoenoplectus lacustris (L.) Palla 4





41 Spirodela polyrhiza (L.) Schleid 1






38








51 Veronica scutellata L. 1

52 Carex sp. L. 2

53 Eleocharis palustris (L.) ssp. palustris 1

54 Agrostis sp. 1

55 Rumex sp. L. 2


Összesen: 150


A gyékényesek fajai közül a Typha latifolia, Typha angustifolia és a Glyceria maxima

található meg a társulások többségében.

A Veronica scutellata, Sparganium erectum, Rubus ideaus és más egyéb fajok csak

szálakban fordulnak elő.

Lápok fajai

A lápok formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük a az





1 Alnus glutinosa 2


3 Carex brizoides L. 1

4 Carex pseudocyperus L. 1




39


6 Comarum palustre L. 1


8 Humulus lupulus L. 1


10 Lemna minor L. 2





15 Najas marina L. 1



18 Salix cinerea L. 1




22 Stratiotes aloides L. 1







29 Carex sp. L. 1

30 Marchantia polymorpha L. 1

31 Bryum sp. 1

32 Carex sp. L. 1


Összesen: 47


Hinarasok fajai

A hinarasok formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük a az






40





4 Ceratophyllum submersum L. 7

5 Elodea canadensis Michx. 2






11 Lemna minor L. 28



14 Myriophyllum spicatum L. 13

15 Myriophyllum verticillatum L. 5

16 Najas marina L. 8

17 Najas minor All. 2

18 Nuphar lutea (L.) Sibth 14

19 Nymphaea alba L. 9



22 Potamogeton hungaricus Gaud. 8

23 Potamogeton natans L. 9

24 Potamogeton fluitans Roth. p.p. 5

25 Potamogeton pectinatus L. 10

26 Potamogeton perfoliatus L. 3





31 Ceratophyllum submersum L. 3








39 Utricularia bremii Heer 1

40 Vallisneria spiralis L. 2

41 Potamogeton x zizii Koch 1

42 Carex sp. L. 1


44 filamentous algae 2



41


45 Sagittaria sp. L. 1

46 Utricularia sp. L. 1

47 Vallisneria sp. 1

Összesen: 330


A hinarasok fajai között megtalálhatóak a hínártársulások karakter fajai. Ennek

megfelelően megtalálhatóak a Lemna minor, Lemna trisulca, Salvinia natans, Spirodela

polyrrhiza. Gyakori még a Trapa natans, Ceratophyllum demersum, Hydrocharis morsus-

ranae.

Összesítés

Az 52 mintavételi helyen gyűjtött 124 felvételezés eredményei formációkra a

következő képen oszlik meg:

18. táblázat: A formációk fajszaámai

Formáció Formáció száma Fajok száma

Hinarasok 120 47

Lápok 6 33

Gyékényesek 25 56

Harmatkásások 33 70

Sásosok 28 68

Nádasok 51 78

Felvételezéseink során 169 fajból összesen 1503 előfordulást találtunk.

A felvételezett fajokból 5 védettet találtunk a mintavételi helyeken. Ebből egy, az

Utricularia bremii fokozottan védett. Szálakban találtunk meg a Kunkápolnási mocsaraknál.

Védett fajok a Trapa natans, melyet a Hortobágy-főcsatornánál, a Keleti-

főcsatornánál, a Tiszadobi-Holt-Tiszánál és a Sarkad-Mérges-Sáros-érnél felvételeztünk. A

Carex diandra: Görbe-erdő átjárónál találtuk. A Nymphaea alba: Hortobágy-főcsatornánál,

Ér-főcsatornánál és a Tiszadobi-Holt-Tiszánál találtuk. A Salvinia natans felvételezési helyei:

Kösely-főcsatorna, Keleti-főcsatorna, Hamvas-főcsatorna, Hortobágy-főcsatorna, Tiszadobi-



42

Holt-Tisza, Hortobágy-Berettyó, Egyeki-Holt-Tisza, Sarkad-Mérges-Árok-ér, Kunkápolnási

mocsrak, Nyugati-főcsatorna, Kutas-főcsatorna, Király-ér és Tiszakeszi-főcsatorna.

Az analízisek alapján várható társulások:

19. táblázat: Társulások

Fiziognómiai képe Lehetséges társulás

magassásos

Berulo erectae-Menthetum aquaticae Kovács M. ex

Borhidi 2001

Bolboschoenetum maritimi Eggler 1933

Carex gracilis Almquist 1929

láperdő Carici elongatae - Alnetum Koch 1926

felszínen kiterülő levelű gyökerező hínár

Ceratophyllo-Nymphaeetum albae (V. Kárpáti 1963)

Borhidi

alámerülő finom, osztott-levelű Ceratophyllum demersi Hild 1956

alámerülő finom, osztott-levelű Ceratophyllum submersi Den Hartog et Segal 1964

felszínen kiterülő levelű gyökerező hínár Hydrocaritetum morsus-renae van Langendonck 1935

úszó széles-levelű növények Lemnetum minoris Soó 1927

úszó lebegő-levelű növények Lemnetum trisulcae Knapp et Stoffers 1962

felszínen kiterülő levelű gyökerező hínár Nympheetum albo-lutae Nowiski 1928

nádas Phragmitetum communis Soó 1927 e. Schamle 1939

alámerülő finom, osztott-levelű Potametum crispi Soó 1928

felszínen kiterülő levelű gyökerező hínár Potametum natantis Soó 1928

alámerülő finom, osztott-levelű Potametum pectinati Carstensen 1955

alámerülő finom, osztott-levelű Potametum pectinati Soó 1928

alámerülő finom, osztott-levelű Potametum perfoliati Koch 1926 em. Passarge 1964

felszínen kiterülő levelű gyökerező hínár Salvinio-Spirodeletum Slavnic 1956

gyékényes Sparganium erecti Roll 1938

felszínen kiterülő levelű gyökerező hínár Straciotetum aloidis Nowiski 1930

felszínen kiterülő levelű gyökerező hínár Tapetum natantis V. Kárpáti 1963



43

Fiziognómiai képe Lehetséges társulás

ingó-(úszó)lápok Theleypteridi-Typhetum angustifoliae Borhidi 1996

gyékényes Thyphetum latifoliae G. Lang 1973

gyékényes Thyphetun angustifoliae (Soó 1927) Pignatti 1953

A társulásokhoz történő besorolás az esetek többségében a tömegfajok alapján

lehetségesek.

A mintavételi helyeken lévő növényegyüttesek fajszerkezete károsodást szenvedett az idők

folyamán, aminek következtében leggyakrabban és leghamarabb, a társulások karakterfajai

hiányoznak, ezért nem mondható ki egyértelműen, hogy az egyes felvételezések eredményei

alapján mely típusos társulásokról van szó.

A társulásokhoz való közelítés csak a domináns fajok alapján sikerült, ezért

valószínűsíteni lehet az egyes felvételek típusos társulásait.

E probléma eldöntésének, - hogy a társulás típusos vagy nem típusos-, további vizsgálatok

szükségesek.

Documents

Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapjánFelszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján Makrofita vizsgálatok megkönnyítheti a víztér