2

FECSKE CSABA

HALPÉNZEN VETT VILÁG

A borító és az illusztráció Urbán Tibor munkája

3

TARTALOM

Hajnal előttMadarakÉjszaka

Csillag tüze gyúlSándor-nap

MeseBáránykám

ÁllatiA sivatag hajója

Pici pékMostoha

Két gyerekKoránkelők

A Ménes-patakNyár

ErdőnVárlak kis herceg

NyárvégFák

BodzaSzép nyara volt

Szárnyaim nőnénekEz is valami

A tőzike verseDisznóságSzilvaősz

IzéEgyszer majdnem

SzoborkodóPalimadár

A patakon túlHalnap

Ahonnét a hóHó hull

Tél tél zord időA Ménes-patak télen

Egyszer majd

4

Hajnal előtt

az éj sötét várkapujána hold óriás ezüstlakatott fönn a toronyban talánmár készülődik a virradat

5

Madarak

hallga’ csak valahol valahol kert alatt fák alól madarak pálcika-dala szól lábon áll kis veréba rigó sírdogál meg a csíz cinege danája cincogat meg sosem fölvidít bámul egy öregszem trilláznak bogarat trilláz az napestig ökörszem a csöndet kitágul hát ne isbefestik a torka öregedj boldogan mondja aturbékol dalol ma vörösbegy a galamb fújja csak gerle búg a kis pinty bús a hang úgy fújja fecske szól mint a pinty csip-csivit éheseka kicsik

6

Éjszaka

fekete komondor az éjhever mozdulatlanulorra elől a hold üresedénye messze gurul

7

Csillag tüze gyúl

kéklő hegyekenül a holdnagy a csöndcsillag haloványtüze gyúlodafönt

sziklán kövekencsobogópiciny értenger hívogatte talánodaérsz

8

Sándor-nap

kitört a csütör-tökön paszulyon átcsörtet a vándortele van ringyes-rongyosgúnyája velenagyokat nyög a jámborhátán nagy zsákban melegmegizzad beleJózsef és Benedekkomája Sándor

9

Mese

álmodtam vagy semkirálylány voltamfényes palotámvolt fenn a holdban

sürgött köröttemmegannyi szolgajaj mindenkineksok volt a dolga

egy kis ügyetlentükrömet törtemíg ő sírt-rítta többi söpörte

rég volt azótaa holdon vár rámreggelre kelvénnedves a párnám

10

Báránykám

csengőd elhallgatottfehér szőrű báránykámaludj aludj szépenzizegő friss szalmán

a réten jóllaktálgöndör szőrű báránykámfejed az ölembenmi bánt kitalálnám

a farkast elűznémártatlan kis báránykámha elvesztenélekmindörökké bánnám

11

Állati

Álomaz alomra heveredettfáradtan a tehénkeálmában a gazda helyettő ült föl a szekérre

Ábécé- bééé bééé -mondja a birkapedig a könyvbecé van írva

Pávián-balladaa csintalan kis páviánígy szólt hoppá liánnekilendültátrepült a kapufánúgy verte a fa kupánmagadra vess egykomámmiért csináltad butánsirasson a Batu kán

12

Víz alattvíz alatt a vízipókhallgatja a rádiótkérdezi a kecsegehát az öné recseg-e

A mérgesekfújja mindenpulyka - rútmegnyerjük aháborút

Szívesség- kotkodács kotkodácsmég nincs meg a tojásde rögtön megleszs ha tojást vesztekhát rántottát esztek

Riadó- kukurikúúúfontos a közlendőmegzápult egy tojásjöjjön a mentő

13

Hódokmaga a legszebbbókolt a hód a hódnakudvara nőtt a holdnaktavirózsák locsolódtaktetszett a bók a hódnakboldogan éltekmíg meg nem hóttak

Cicamosdásmacska mosaksziktalpát nyalvamint kicsi szappansíkos a nyelve

Utazásmondja kérem kengurumért ugrál mért nem gurulne is kérdje marabuépp emiatt mar a búnem utazhatok busszalcsak saját szusszal

Medúzatengerben a medúzaa ruháját lehúzzaóceánból hozatotthalpénzen szép moszatot

14

A sivatag hajója

a sivatagban ballagott tovakét púpja közt egy bölccsel a teve

bölcs volt a bölcs tudta a tevea sivatag hajója evezőt tevehát a tevehátra ha netán a tevea sekély homokban megfeneklene

ment mendegélt a sivatag hajójapúpja közt a bölcs ám kilátszott alólaa bölcs alól mint szokott a lólábmert ő volt alul s annál nincs alólább

15

Pici pékvolt egyszer egy pici pékkeze lába pici mégkét szeme két pici lékfülei is picikékszétálltak egy picikétsütött ez a pici pékkenyeret de picikétazért sütött picikétmerthogy olyan pici még

16

Mostoha

este tévé vanmég én vagyoka tévében izgalmas krimibennem tizenkét palacsintameg némi rosszasághát először engem kapcsolnak ki

17

Két gyerek

szöszke fej barna fejvadvirág közöttmesszi nagy hegyekbőlhűvös este jött

az Esthajnalcsillagfénye megremeghazafelé ballagcsöndben két gyerek

mintha szárnyuk volnaverdes a kezükmeg-meglebben a széla hold szembesüt

18

Koránkelők

korán fölkelt süt a pékmegsüti a kenyerétha lesüti a szeméta kenyere odaég

korán fölkelt süt a napa rét szinte lángrakapha lesüti a szemételszomorodik az ég

19

A Ménes-patakrekettyék közt fut a Méneskőbe botlik nagyot csobbanmelege van már a napnakmegmártózik a habokban

kertek alatt úgy sötétlikmintha gyötrő gondja volnapedig könnyű fecskeszárny ésfürge pisztráng csiklandozza

valahonnét a hegyekbőlérkezik az öreg estemegfürödne de röstellihogy izzadt ingét levesse

feljön a hold vízbe perdülcsillog mint színarany érmeegy öreg fűz kap utánade a szellő üt kezére

20

Nyár

csak bőröm véd nincsen vértempicinyke méh jaj ne szúrj megne miattam halj meg értemarany szikrázik a fényben

virágokból száll az illatöröm szépség minket illetjó hogy itt vagy most mellettemfáj ha elhagynak ha ütnekmit súghat az ég a füstnekarany szikrázik a fénybeneste hűvös hold jön értem

21

Erdőn

erdőn messzi erdőnróka lábnyomaelőlünk elrejtiavar és moha

keskeny köves útonmegyek teveledvígan tapsikolnaka falevelek

22

Várlak kis herceg

Lurkó merre kószálszmelyik csillagonhol lehetsz a vándorszelet faggatom

bárcsak fölbukkannaszöszke szép fejedmegláthatnám újraakit szeretek

azt mondanám akkormit is mondanéknem tudom csak érzemragyogna az ég

mint a kiscsikó úgyugrálna szívemmég álomnak is széphát el sem hiszem

23

Nyárvég

feljön az esteli csillagrétről a nyáj hazaballaghüppöget méla kolompjahold süt az árva toronyra

földrezuhannak az árnyakroppan a csontja a nyárnaka hegyek tejködöt isznakkérődznek és elalusznak

24

Fák

madár szeme világíta ködvár ablakánijedten ejti leveléta földre a platán

*

hatalmas terebélyűvén tölgy alattsvájcisapkában heverezernyi makk

*

akáclevél zörren a szélbenmár oda ez a nyár ishimbálja piros lampionjátbúsan a hólyagkláris

25

Bodza

hold beszappanozzamosakszik a bodzahunyd be szemed lámpasenki meg ne lássa

hajában kigyulladfényes nyári csillagmintha tündér volnaolyan szép a bodza

ha majd hűvös ősz leszs szelek tekergőznekkönnyeid csak ontvasírni fogsz te bodza

26

Szép nyara volt

érik a som a csipkebogyóhull a fa levele márásít egy odvas faodúhuhog a szél ősz fele jár

holt vizeken vadkacsa-népzörren a nád meg a sásfellobban a nap tüze mégjó ez a simogatás

könnyű ladik az égen a holdfelhők közt fut szaporánmilyen szép nyara voltréved a múltba a lány

27

Szárnyaim nőnének

egyszer ha elmennékvissza sose jönnéknagy búzamezőbennyár-éj csöndje volnék

forrás vize volnéktisztán fölbuzognéknapfényben holdfénybenhűvösen csillognék

mint a cinegénekszárnyaim nőnénekbejárnám útjaita végtelen égnek

ó hogyha elmennékmindig visszavágynéksehol a világonnyugtot nem találnék

28

Ez is valami

anyának apa a férjeapának anya a feleségeén az ő gyerekük vagyokaz öcsémnek pedig a testvéreaki szintén az ő közös gyerekük

29

A tőzike verse

megsajnáltam az avarbanbúslakodó tőzikétideidézek hát a versberímelni egy őzikét

30

Disznóság

disznó pardon dísznő röfög az ólbanorra korpától púderesmangalica hercegnő mond egy halk uí-téhes a disznó makkal álmodiksertések közt nem sértésha valaki disznólkodikröf röf röf disznót látokés kolbászra gondolokdisznónak lenni nem jó dologse kocának se kannakcsak aki kolbászt eszik annakha nagy leszek éhes leszekés mindig csak kolbászt eszekuí uí úgy legyen

31

Szilvaősz

búsongó dongó döngicséla dombonkunyhóban ül a csőszpincében üres hordó kong

kongó hordókszikkadó dongákődöngő méhek dongókföllebben a nyárelszállbelevész a végtelenbekéken gyűrűző szemembe

32

Izé

a pék kapott egy képetamit a falra akasztottahol épp hálót szőtt a pókna már most ha a pék a képet néztelátta a pókot isnézi ám a pók is a péketaki épp a képet nézitehát egy képet néző péket lát a pókmiképp a pék egy képet néző péket nézőpókot lát és nézné ki tudja meddigha kenyere oda nem égnemicsoda pékhogy nem sül le a képéről a bőr

33

Egyszer majdnem

egyszer majdnem meghaltamhajszál híján elgázolt egy autóapa rémülten szorított magáhozmég arra se maradt erejehogy öklét rázza a sofőrre

otthon anya is hevesen megöleltamikor elmeséltük nekiazóta sokszor szeretnékmajdnem meghalniigazán persze nemmert akkor nem élvezhetnémami utána van

34

Szoborkodó

a téren hol galambok totyognakés petúnia viríttalpig bronzban Kossuth Lajosszoborkodik

bronz a kalapja karimájaám igazi eső hull rájaahány csepp annyi áldásmég szerencse nem ázik át a ruhája

szegényt az idő vasfoga rágja

35

Palimadár

lúdtalpas vagyok de nem libagalambepém van sasszemembivalyerővel bírok s akiszamárnak mond azt megverem

bátor vagyok mint az oroszlánfuthatsz előlem gyáva nyúlbirkatürelemmel bevárlaks akkor neked bealkonyul

ügyes vagyok akár a majomamely órákig csüng a fánokos vagy mint a tavalyi kosezt mondja olykor apukám

36

A patakon túl

fúj a szél amagáét fújjaegér és ürgebebújt a lyukbahajló fűszáloncsillog a harmatitt lenn tücsök szólfönn csillag hallgata patakon túlárnyak lobognakfelhő-álarcavan most a holdnak

37

Halnap

hol hold hol napholnap halnaparanypikkelye leszminden halnakboldogan élnekmíg meg nem halnakvíz mélye őrzi a titkotlesznek mert voltakbennük ér összea tegnap és holnap

38

Ahonnét a hó

vonul a vadlúd-sereg- lúdbőrzik az őszi ég -hangjuk távolról remegelnyeli a messzeség

mint megannyi kis hajólassan ringanak tovaahonnét majd a hóhalk nesszel érkezik haza

ökörnyálból köt az őszmellényt a sombokornakcsókkal illeti a fűzhideg ajkát a holdnak

39

Hó hull

ordas tél sompolyogzúzmarás az orrakémleli az egetzsákmányt szimatolva

s mint mikor a rókaliba tollát tépia világot hullóhóval bepihézi

40

Tél tél zord idő

hó hóhópehelyolyan fehérmint a tejolyan könnyűmint a lepkemintha pilleszárnya lennehófehéra bokor ingerajta gomb akicsi: cinkepiros a napő is fázikbár minden kéménypipáziktél télzord időfázunk de hátüsse kő

41

A Ménes-patak télen

befagyott a Méneshosszú ezüstszalagfelvégből alvégbemozdulatlan szalad

a falu derekánövként díszeleg mostrajta a hidacskákdérezüstös csattok

mint a disznócsülöka jó kocsonyábabefagyott a vízbea fűzfák bokája

nem jön már a nap semúszni a patakrano hiszen ha jönnementen odafagyna

a jégen naphosszatlurkók korcsolyáznakpárát virágzika szájuk mégse fáznak

42

Egyszer majd

elkolompolnak az évekegyszer én is felnőtt leszekmint ősszel a költöző madárki tudja hová elmegyek

fölérem a kilincset nagy leszekte akkor már kicsikét öreghajad fehér a szemed kékmint a megrepedt üveg

43