Reformatus Ermellek 2016/01

8/18/2019 Reformatus Ermellek 2016/01

1/12

A Z É R M E L L É K I R E F O R M Á T U S E G Y H Á Z M E G Y E G Y Ü L E K E Z E T I L A P J A

VII. ÉVF. 1. SZÁM – 2016. JANUÁR

Pro Ecclesia-díjas a szolnokházi és az érszőllősi gyülekezet

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2015. december 4-én megtartott közgyűlésén adták át az

egyházkerület Pro Eccleasia-díját a Szolnokházi Református Egyházközség és az Érsző llő si Református Egyházközség részére.

A díjra felterjesztő laudációk szövege a 9. oldaltól olvasható.

(A képen a szolnokházi református templom és gyülekezeti ház látható)


2/12

2 Református Érmellék

Csiha Kálmán

Isten ösvényein

A Heidelbergi Káté gyakorlati magyarázata

27. rész

63. kérdés: Hogy lehet hát, hogy a mi jó cselekedeteinkneksemmi érdeme se legyen, mikor Isten azokat mind ebben, mind a jövő életben jutalmazni akarja?

Felelet: A jutalom nem a mi érdemünkért adatik, hanemkegyelembő l.

Isten sokszor megjutalmazza a jó cselekedetet. De haa jó cselekedetet azért cselekszem, hogy jutalmat kapjakIstentől, akkor az már nem hálából fakadó jó cselekedet,hanem üzlet. Ha csak azért adok a koldusnak, mert Istenszázannyit ad vissza, akkor ez már nem jó cselekedet,hanem jó vásár. Ismertem egy asszonyt, aki hitében azérdemszerző jó cselekedetekre támaszkodott. Amikor

beteg lett, azt mondta: Én megkövetelem, hogy Isten jólbánjon velem, mert én mennyi embernek adtam ebédet.Aztán kiderült, ennek a családnak vendéglő je volt, ésigaz, hogy sok embernek adott ebédet, de pénzért. Ő eztmégis úgy tekintette, mint különleges jó cselekedetet.

Isten megjutalmazza az igazi jó cselekedetet, de Istenelőtt az a jó cselekedet, amelyért nem várunk jutalmat,mert a jutalom nem a mi érdemünkért, hanemkegyelemből és szeretetből adatik.

64. kérdés: Nem tesz-é ez a tan könnyelművé és gonoszemberekké?

Felelet: Nem, mert lehetetlen, hogy azok, akik igaz hit által

Krisztusba oltattak, háládatosság gyümölcsét ne teremjék.Fel lehet tenni a kérdést: Hogyha nem a jó

cselekedeteinkért igazulunk meg Isten előtt, nem a jócselekedeteinkért bocsát meg és ad örökéletet Isten, akkorérdemes-e jót cselekedni? Nem tesz ez a tan könnyelművéés gonosz emberekké? A válasz az: Nem, mert lehetetlen,hogy azok, akik igaz hit által Krisztusba oltattak,háládatosság gyümölcsét ne teremjék.

A keresztyén élet más, mint egy üzletimegfontolásból fakadó szerződés. A keresztyén élet nemérdekkeresés, hanem a szeretet és hála gyümölcse. Aholazt mondja a vőlegény: kedves leszek amenyasszonyomhoz, elveszem feleségül, mert nagyongazdag, és így nekem is jó dolgom lesz, az már csakérdekházasság. Az igazi házasság az, amikor szeretem afeleségemet, mert megtapasztaltam az ő lelki jóságát,szépségét, szeretetét, és ha nem hozna a házasságbasemmit, akkor is szeretném, akkor is vele élnék,egyszerűen azért, mert szeretem. Az igazi szeretetbennincs érdek, az igazi szeretetben csak szeretet van. Ígyvagyunk az Istennel való kapcsolatunkban is. Ha igaz hitáltal Krisztusba oltatunk, akkor lehetetlen, hogy ne

teremjük a háládatosság gyümölcsét. Beszéltünk egyszera 20. kérdéssel kapcsolatosan a Krisztusba való oltatásról,arról, amikor az alanyba beoltják az oltóvesszőt, a kettő összeforr, és az eredeti vad alany jó gyümölcsöt terem.Lehetetlen, hogy ha egy szelíd almafát beleoltanak egyvad alanyba, akkor az oltott almafa ne jó gyümölcsötteremjen. És az almafa nem tud körtét teremni, csak

almát. Éppen úgy, ha szívünk egybeforrik JézusKrisztussal, akkor nem tudunk gonoszak lenni, hanemabban telik örömünk, ha jót tudunk tenni. Ezértellenőrizni tudjuk magunkat is azzal, hogy milyenek acselekedeteink. Ha a hőmérőt betesszük a hónunk alá,rögtön megmutatja, van-e lázunk, betegek vagyunk-evagy egészségesek. A hőmérő visszajelzi a test állapotát.Éppen így visszajelzik a lelkünk állapotát acselekedeteink; megmutatják, hogy lelkileg egészségesekvagyunk-e vagy betegek, hogy csakugyan Jézus Krisztusévagyunk-e, vagy eszünkben sincs reá hallgatni, ésönzőek, gonoszak vagyunk, és csak fájdalmat okozunk a

körülöttünk lévő

knek. Ha így van, akkor hiába beszélünkarról, hogy Jézus Krisztuséi vagyunk, mert ez nem igaz,nem oltattunk bele, nem teremjük az Ő gyümölcsét.Viszont ha jót cselekszünk, akkor csakugyan Krisztusereje dolgozik bennünk. Azt mondta az Úr Jézus azemberekről, hogy gyümölcseikről ismeritek meg őket. Miis gyümölcseinkről ismerjük meg saját magunkat. Ezértfontos, hogy ezt az önvizsgálatot elvégezzük.

A szent sákramentumokról

XXV. ÚRNAPJA

65. kérdés: Mivel egyedül a hit tesz Krisztusnak és mindenő jótéteményének részesévé, honnan származik ez a hit?Felelet: Szentlélektő l, ki azt a szent evangélium

prédikálása által szívünkben felgerjeszti, és a szentsákramentumokkal való élés által bennünk meger ő síti.

Mit jelent az a régi magyar szó, hogy gerjeszteni? Atüzet gerjesztik. Amikor szinte elaludna, akkor fújják,hogy fellobbanjon újra a láng. Tűzgyújtásnál is gerjesztika tüzet: fújják a meggyúlt kicsi lángocskát, hogy nagyobberőre kapjon. Isten is így gyújtja szívünkben a hitet azevangélium prédikálása által, a sákramentumokkal valóélés által pedig megerősíti lelkünkben. A hitre jutást úgykell elképzelnünk, mint a tavasz érkezését. Tavasszal

napsugár hull a földre, Isten meleg esőket ad, olvad a hó,eltűnik a hideg, s a fák egyszerre rügyezni kezdenek.Isten is így hullatja az emberi szívre az Igét, adja aSzentlélek melegét, s egyszer csak megmozdul a szív:rügyezni kezd, s kinyílik benne a hit virága. Szent éscsodálatos titok ez, mint maga az élet. Nem tudjukmegmagyarázni, csak tapasztaljuk.

(folytatjuk)

R e f o r m á t u s É r m e l l é kAz Érmelléki Református Egyházmegye gyülekezeti lapja

Megjelenik havonta. Főszerkesztő: Kulcsár ÁrpádSzerkesztő bizottság : Illyés Tamás, Jakó Sándor Zsigmond, Mike Pál, Oroszi Kálmán, Rákosi Jenő

Szerkesztőség : 417570 Értarcsa (Tarcea) nr. 251., Bihar megye, RomániaTelefon: 0741-145-800. E-mail: [email protected]. Honlap: http://ermellek.ref.hu

Nyomtatás: Europrint, Nagyvárad. Felelős vezető: Derzsi Ákos. ISSN 2068-5130


3/12

2016. január 3

Imahét a Krisztus-hívők egységéért2016

Isten tetteinek hirdetésére elhívottan

„Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” (1Pt 2,9)Bibliaolvasás: 1Pt 2,9-10

1. nap – NE MARADJON A KŐ A SÍRNÁLEz 37,12-14 Íme, felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem.Zsolt 71,18b-23 Istenem, hatalmad és igazságod a magas égig ér.Róm 8,15-21 Szenvedünk vele, hogy megdicsőüljünk általa.Mt 28,1-10 Nincsen itt, mert feltámadt amint megmondta.

2. nap – ELHÍVATOTTAN AZ ÖRÖM HIRDETÉSÉREÉzs 61,1-4 Az én Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírtvigyek a szegényeknek.

Zsolt 133 Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!Fil 2,1-5 Tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok. Ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyetakarva ugyanarra törekedjetek. Jn 15,9-12 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.

3. nap – TANÚSKODÁS A KÖZÖSSÉGRŐL Jer 31,10-13 Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán.Zsolt 122 Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek.1Jn 4,16b-21 Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, s a testvérét viszont gyűlöli, az hazug. Jn 17,20-23 Teljessé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem.

4. nap – A HÍVŐK SZENT PAPSÁGÁNAK HIVATÁSA EVANGÉLIUM HIRDETÉS1Móz 17,1-8 Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek.

Zsolt 145,8-12 Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.Róm 10,14-15 Hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak?Mt 13,3-9 A többi mag viszont jó földbe esett és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadikharmincannyit.

5. nap – AZ APOSTOLOK KÖZÖSSÉGEÉzs 56,6-8 Az én házamat az imádság házának fogják majd nevezni, minden nép számára.Zsolt 24 Ki mehet föl az Úr hegyére?ApCsel 2,37-42 Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és azimádkozásban. Jn 13,34-35 Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én is szerettelek titeket, ti is úgyszeressétek egymást!

6. nap – VAGY EGY ÁLMOD?1Móz 37,5-8 Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet láttam!Zsolt 126 Olyanok voltunk, mint az álmodók.Róm 12,9-13 A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők. Jn 21,25 Maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.

7. nap – EGYÜTT IMÁDKOZVAÉzs 62,6-7 Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam. Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel!Zsolt 100 Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön. Szolgáljatok az Úrnak örömmel!1Pt 4,7b-10 Legyetek bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. Jn 4,4-14 Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó vízforrásává lesz benne.

8. nap – EGYSÉGÉRT ÉGŐ SZÍVEKÉzs 52,7-9 Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz.Zsolt 30 Te gyászomat örömre fordítottad.Kol 1,27-29 Milyen gazdag e titok dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van.Lk 24,13-36 Mózestől, meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az írásokban róla szólt.


4/12


Tizenkét nap a Nagy Tavaknál2015 októberében szűk kéthetes látogatáson

voltam Észak-Amerikában.Utam először Torontóba vezetett, ahol

szembesültem, hogy milyen egy óriási metropolisz,hatalmas sugárutakkal (a városon belül akár 30-40kilométer is lehet a két széle között), jól szervezetttömegközlekedéssel és tele mindenféle színesemberrel. 18-án, délelőtt a Torontói Első MagyarReformátus Egyház templomában szolgáltam,helyettesítettem a parókus lelkészt. Mivel a világnagyon kicsi, máris két erdélyi ismerőssel találkoztam,akik a 80-as években telepedtek le Kanadában.

Délután az United Church (Kanada legnagyobbprotestáns egyháza) egyik kis magyar reformátustemplomában gyűltünk össze ünnepelni, a gyülekezet

95 éves jubileumát. A helybeli református lelkészmellett még az egyik magyar baptista és magyarpünkösdista gyülekezet vezetői is köszöntőt mondtak,velem egyetemben. Az ünnepség ünnepi, magyarosebéddel folytatódott, ahol Perje Csaba érmellékiszármazású, Bécsben élő barátom volt a főszakács.Egyébként, ha fogalmazhatok így, ő volt a kanadaiutam „értelmi szerző je” és megszervező je.

A következő héten az Egyesült Államokbanszolgáló Tóth Péter lelkipásztor barátom meghívásáraOhio államba érkeztem. A Niagara vízesést immár azamerikai oldalról is megtekinthettem, minekutána a

bevándorlási hivatal tisztje kegyeskedett 90 naposturistavízumot adni, holott, jogában állt volna akármegtagadni is a belépésemet.

Elyriában volt a szállásom, másnap reggelbementünk Lorainbe, ott szolgál egy magyar

református templomban Péter.Délelőtt a közeli Clevelandbe utaztunk, ami a XX.

században a második legnagyobb magyar város voltBudapest után. Rengeteg magyar települt oda, különvárosrész volt nekik magyar boltokkal, vendéglőkkel

és templomokkal.Először a pár hónapja üresen álló, eladásra kínáltlutheránus templomot néztük meg. Mint általában azamerikai templomok, ez is multifunkcionális épület,konyhával, ebédlővel, színpaddal, könyvtárral.Tamásy Éva lelkésznő elmondása szerint a gyülekezetmegcsappant, és már nem képes fenntartani azépületet. Innen abba városrészbe mentünk, amivalamikor magyar volt. A buszsofőr megtanulta amagyar állomásneveket és úgy mondta be amegállókban, a színesbőrű postás is megtanultmagyarul. Ehhez képest most azon a környéken csak

színesbő

rű

ek élnek. Rengeteg a romos ház, alepusztult utca, a közbiztonság a mélyben van, sok adrogos és a bűnöző.

A református nagytemplom, amely méreteiben aDebreceni Nagytemplommal vetekedett most aszínesbőrű baptisták temploma. Még szomorúbb amellette álló lutheránus templom sorsa. 2006 ótaüresen áll. Hatalmas szép kőtemplom, amiben, minthabelül megállt volna az idő. Csendes könyvtárszobák,üres szolgálati lakások, hatalmas konyha,színházterem, klub, óvoda, gyönyörű festettüvegablakok. Az építők millió dollárokat fektettek bele

ezekbe az épületegyüttesekbe. Ma örülnek haszázezerért megvenné valaki. Egy dicső múlt, egynéhai pezsgő társadalmi és egyházi élet tükörcserepeihevertek szanaszét a néptelen termekben. Egypillanatra összeszorult a szívem: vajon odahaza is ez


5/12

2016. január 5

vár az elnéptelenedő templomainkra? A kesergésrenem volt idő, felkerestük a magyar emlékhelyeket ésszobrokat a nagyvárosban.

Kedves kísérőnktől elbúcsúztunk estére egy angolanyanyelvű család vendégei voltunk, eladásraelőkészített házukra kértek áldást, illetve a sikeres

tranzakcióra és az új lakókra. A hatalmas Erie tómögött lebukott a nap és mi is a szállásra tértünk.Másnap üditő volt látni a két még működő

clevelandi magyar református gyülekezet egyikimpozáns templomát, ugyanis azelőtti délután napLorain és Elyria négy eladott magyar keresztyén(református és római katolikus) templomát ismegtekintettük, az egyikben drogrehabilitációsközpont működött.

Visszatérve Torontóba két magyar családvendégszeretetét is élvezhettem, a közeli Aurorábanlaknak. Mintegy húszezer magyar él Torontóban és

környezetében, két magyar üzlet is van, ahol aborszéki ásványvíztől kezdve a Túró Rudin át és azErős Pistával bezárólag rengeteg erdélyi és magyarterméket lehet megvásárolni. Saját húsüzemük van, ésremek magyaros finomságokat készítenek, hurkát,kolbászt, szalámit, tepertőt, és sonkát.

A második hétvége az október 23.-imegemlékezések jegyében zajlott. 24-én avatták föl azúj Magyar Házat Torontóban, ez egy közösségi házahol különböző ünnepségeket és összejöveteleketszerveznek meg. A 150 dolláros ünnepi vacsora árasokunkat eltántorított, ámbár az egy benzinen kívül

minden drágább arrafele, mint itt, de vacsorázni 30dollárból puccos étteremben is lehet.Vasárnap Zán Fábián Sándor kárpátaljai

püspökkel és Vass Zoltán helybeli lelkésszelszolgáltam az ünnepi istentiszteleten. Az istentiszteletután ünnepi ebéd volt a templom alagsorában levő étkezdében, ahova eljött a torontói magyar főkonzulasszony, illetve két magyarországi államtitkár is. Egybudapesti iskola diákjainak szép vers és dalműsorakönnyekig meghatotta a magyarul csak ritkán beszélő idős egyháztagokat. Másnap egy utolsó, erdeikirándulás után (ez is a város szinte központjában van)

lassan csomagoltunk és indultunk haza Európába.Sok kedves emberrel találkoztam, az emberek, harájuk nézel szembemosolyognak, segítőkészek, talánegy-két ideges emberrel találkoztam. Viszontkeményen meg kell dolgozzanak a pénzükért, és azottani árak sokkal magasabbak az európaiaknál.Érdekes, színes világ van Észak-Amerikában,felfedezni kellemes, ott-élni viszont nem könnyű.

Az ottélő magyarság ragaszkodik a templomához,fenntartja, látogatja, jó kapcsolatban van a többigyülekezeti taggal. Aggasztó viszont a második és aharmadik generáció beolvadása, nyelvvesztése,

elidegenedése. Az ottani jövő

akárcsak az itteni Istenkezében van, mi viszont a jelenben állandó adventbenkell éljünk: a Messiást visszavárva.

Árus Lászlóhegyközszentmiklósi lelkész

Első Magyar Református Egyház templomaToronto

Nyugat-oldali Magyar Református TemplomCleveland


6/12


Segédlelkész SzékelyhídonBozsoky Jonathán Benjámin 2015 szeptemberétő l a

Székelyhídi Református Egyházközségben tölti segédlelkésziszolgálati évét. Nagy szükség volt a szolgálatára az esperesiszékhelyen, az elmúlt négy évben ugyanis „nem jutott” végző steológus-diák az eklézsiának. Az alábbiakban a vele készített

beszélgetés olvasható.

RÉ: – Kérlek, mutatkozz be!

BJB: – Székelyhíd mellett, Kiskerekiben nő ttem fel, aholédesapám lelkipásztor volt, édesanyám pedig a gyülekezetkántora. Debrecenben végeztem a teológiai tanulmányaimat. Jelenleg az egész család itt lakik Székelyhídon, édesanyám mostitt kántorkodik, édesapám pedig, mivel az elmúlt években nemvolt segédlelkész, helyettesítést vállalt az esperes úr mellett, haszükség volt rá.

RÉ: – Mi befolyásolt téged abban, hogy a lelkészihivatást válaszd?

BJB: – Biztos az is, hogy az édesapám lelkipásztor, de nemis tudom… az osztálytársaim is mindig azt mondták, hogybelő lem vagy lelkész, vagy jogász lesz. Végül én a lelkészi pályamellett döntöttem. De korábban sok tervem volt, inkább reál

beállítottságú voltam, nem volt kizárt, hogy a mérnöki pályátválasszam. Végül eldő lt bennem, hogy lelkész szeretnék lenni.Inkább az volt a kérdés, hogy Kolozsvárt vagy Debrecentválasszam.

RÉ: – Miért döntöttél Debrecen mellett?BJB: – Pontosan nem is emlékszem már, hogy mi is volt a

döntő , talán az, hogy Debrecen sokkal közelebb volt hozzánk földrajzilag.

RÉ: – Nem gondoltál arra, hogy Debrecenbőlnehezebb lesz visszajönni, ha vissza akarsz?

BJB: – Nem gondoltam akkor erre. Nem tervezek ennyireelő re. Ezt nem mérlegeltem akkor.

RÉ: – Gyermekkorodban mennyire volt

meghatározó, hogy édesapád lelkész?BJB: – Természetesen hatással volt rám, sokszor

elkísértem, pl. temetésekre, még a torba is. Valahol, nemtudatosan, de mindenféleképpen ott volt ez az életpálya elő ttem,akkor is, ha az utolsó idő kig, az érettségi vizsgákig még

gondolkodtam a végleges döntés felő l.RÉ: – Hogyan élted meg a teológus-éveket? Kaptál

visszaigazolást arra nézve, hogy jó úton jársz?BJB: – Igen. Hamar otthon éreztem magam a teológián és

Debrecenben is. A Kerekes-telepi gyülekezet lelkésze, BúzásDénes felajánlotta a gyülekezet támogatását, ami azebédeltetésemet illeti. A szobatársaimmal is majdnem végig

együtt laktunk a teljes tanulmányi idő alatt, jó barátságbakerültünk, ami úgy gondolom, hogy egy életre fog szólni.Izgalmas volt odakerülni a Teológiai Intézetbe, hamar a hatásaalá kerültem annak, ami ott fogadott.

RÉ: – Mik voltak a kedvenc tantárgyaid?BJB: – Szerettem a hébert és a görögöt, amit (nem csak)

szerintem nem könnyű megtanulni, sok teológus-diák küzdvele, nekem valahogy ment, annak ellenére, hogy másnyelvekkel (román, angol) még mindig hadilábon állok. Aztánamikor Dr. Peres Imre tanár úr beindított egy újszövetségeskutató-csoportot, az engem is magával ragadott. Azeszkatológiával, a Jelenések könyvével kezdtünk el foglalkozni,ez engem a továbbiakban el is kísért. Ebbő l a témából írtam a

szakdolgozatomat is. Az Ószövetséget is szeretem, de valahogyígy alakult, hogy inkább az Újszövetséggel kezdtem el foglalkozni.

RÉ: – Amikor végeztél, biztos voltál már abban, hogyvisszajössz a Partiumba?

BJB: – Nem tudtam ezt ennyire biztosan. Egyszer eljöttemide is legációba, de pl. többször voltam Kárpátalján is. Atanáraim azt is kezdték hinni rólam, hogy én is Kárpátaljaivagyok. Az egyik ottani gyülekezet is jelezte, hogy szívesen fogadnak, ha elmennék. De a székelyhídi legáció alkalmával Nt.Rákosi Jenő esperes úr jelezte, hogy számítanánk rám, és ekkordöntöttem el én is, hogy ide jövök. Jövő re Debrecenben a II.lelkészképesítő vizsgámat fogom letenni, majd pedig

Budapesten az egységes lelkészképesítő t. De ha végleg itt fogokmaradni a Partiumban, akkor még pár különbözeti vizsgát kelltegyek itthon is.

RÉ: – A szokásos segédlelkészi teendők mellett mégmivel foglalkozol a székelyhídi gyülekezetben?

BJB: – Az év elején még hiányoltam a debreceninyüzsgést, a teológián a Hitéleti Bizottság elnöke voltam, eztnagyon szeretettem végezni. A bizottság feladatai közé tartozikolyan lelki alkalmak megszervezése, ami megfelel a diákoksokféle igényének. Imaközösséget, bibliaórát szerveztünk, eztszerettem, mert feladatokat adott. A debreceni Kántusnak istagja voltam. Ahogy megkezdő dött a segédlelkészi szolgálat,ezek elmaradtak. Szívesen foglalkozom a fiatalokkal a

gyülekezetben, vannak is eredmények és ennek nagyon örülök.Ebben még sok feladatot látok magam elő tt. Jól érzem magam,úgy érzem, hogy itthon vagyok.

RÉ: – Mik a jövőbeni terveid?BJB: – Pontosan még nem tudom. Ez egyelő re még

bizonytalan.RÉ: – Milyen tanácsot adnál saját tapasztalatodból

azoknak, akik a lelkészi pályára készülnek?BJB: – Aki teológiára készül, annak azt tanácsolom, hogy

számítson arra, hogy az első két évben nagyon oda kell tegyemagát a tanulásban. Aztán is, de akkor másképp kell márkészülni. Az első két évben azonban elő jönnek a bibliai nyelvek(héber, görög) és más alap-tárgyak, amikbő l érdemes nagyon jól felkészülni. Késő bb, ha ez az alap megvan, minden könnyebben fog menni.

RÉ: – Köszönöm a beszélgetést. Isten áldásátkívánom életedre, szolgálatodra, további tanulmányaidra.

Az interjút készítette: Kulcsár Árpád


7/12

2016. január 7

„Szabad-e bejönni ide betlehemmel?”Margittai betlehemezők

Sok-sok évtizeddel ezelőtt a karácsonyielőkészület idejében még tájainkon is vidámbetlehemezők jártak házról házra, hogy zengő

énekükkel, tréfás beszédükkel a közelgő ünnepüzenetére irányítsák az emberek figyelmét.A karácsonyi misztériumjátékot feltehetően

hozzánk a X. századtól betelepülő szerzetesrendekhonosították meg. A krónikások feljegyzései szerint1416-ban Luxemburgi Zsigmond udvarában is jártakbetlehemezők, és jó kedvre derítették a királyt.

A magyar betlehemesek egyik megható sajátja,hogy szegény pásztorok szemén keresztül bontakozikki előttünk Jézus születésének ígérete. A magyarpuszta lett a betlehemi táj, ahol a pásztorok tanyáztak.Hozzájuk mentek az angyali seregek, és az ő

Megváltójuk születését hirdették nekik. Személyessé,magyarrá vált a karácsonyi evangélium.Tájainkon lassan feledésbe merült e szép

népszokás gyakorlása. Egy-egy iskolai előadásalkalmával még megelevenednek ugyan a pásztorok,feltűnik a szálláskereső szent család alakja, hódolnakmég a háromkirályok, de az utcán már ritkán lehetbetlehemezőkkel találkozni.

Ezért is jelentkezett nagy örömmel a margittaiHorváth János Elméleti Líceum tanulóiból alakultBetlehemi Csillagok csapata az idén immár negyedikalkalommal az Európai Magyar Fiatalságért

Alapítvány SzékelyKapuk – Betlehemezés nemzetköziversenyére, amelynek célja a betlehemezéshagyományának felelevenítése és ápolása. E határokonátívelő betlehemes programba az idén már 3000gyermek jelentkezett Kárpát-medence szerte.

A mi, VII-X. osztályosokból álló, 23 fős csapatunkmár október folyamán összeállt, és nagy lelkesedésselkezdte próbálni a betlehemes játékot.

Az évek óta betlehemezők magabiztossága,fegyelmezettsége, bátor kiállása a kezdőknek is

lendületet adott. Decemberre összeért az előadás.A gyermekek aktívan vettek részt a jelmezek

elkészítésében, a hangszeres kíséret és a pásztortánckoreográfiájának összeállításában. Örömmeltapasztaltam, hogy a gyermekek igazán magukénakérezték ezt a tevékenységet. A próbák alatt vidám,

együtt gondolkodó, egymást segítő

közösségéformálódtak.A versenykiírás szellemében boldogan vállaltuk,

hogy műsorunkat saját környezetünkben minél többhelyen bemutatjuk.

Jártunk óvodákban, kisiskolásoknál Margittán és akörnyező településeken: Érbogyoszlóban,Magyarkécen, Monospetriben. Székelyhídra iseljutottunk.

Köszöntöttünk polgármesteri hivatalokban,idősek otthonában, kisipari szövetkezetben,gyárakban, üzletben, szavalóversenyen, karácsonyi

vásárban.Felgyorsult, értékvesztett, mindenből kiábrándultvilágunkban igyekeztünk rámutatni karácsony valódicsodájára: a Szabadító eljövetelére.

Tettük mindezt őseink ajkán fakadt szép, ízesszóval, Istent dicsérő szép énekekkel.

Mindnyájan felemelő élményekkel gazdagodtunk.Bizonyítsa ezt néhány csapattag vallomása:

„ A betlehemezést másoknak is ajánlani fogom. Biztosraveszem, hogy jövő re is jelentkezni fogok, és egyre többbarátomat, ismer ő sömet fogom arra buzdítani, hogy ő is jelentkezzen. Igaz, még csak most lett vége az ideibetlehemezésnek, de én már várom a jövő évit is.” (SiszNikolett, VIII. oszt.) „Az idén azért jelentkeztembetlehemezni, mert ki akartam próbálni. Nagyon tetszett és jó volt, hogy olyan sok helyre elmehettünk és mindenholszeretettel fogadtak minket. Remélem, hogy jövő re is résztvehetek benne!” (K ő vári Krisztián, VII. oszt.)

Istennek legyen hála a közösen átélt szépélményekért!

Bordás Mária


8/12


Ifjúsági csendesnap Székelyhídon

Háború és Béke

Gyülekezetünk nagy lendülettel halad az ifjúságimunka területén. Ennek eredményeként szerveztük

meg első csendesnapunkat november 21.-én, amelymintegy próbája volt a dec.-5-i körzeti alkalmunknak.A környező települések ifjúsági csoportjait hívtukmeg, amelyek szép számban képviseltették magukat,így megközelítően százan voltunk.

Egy kis reggelivel fogadtuk az érkezőket. Majd atemplomban kezdtük a napot énekléssel és egyáhítattal, mely az adventi elcsendesedésre buzdítottbennünket. Az ige után teret kapott a játék is, hogy jobban megismerjék egymást a fiatalok.

Vendég előadónk Kánya Zsolt Attila, kémerireformátus lelkész, egyházkerületi ifjúsági referens

volt, aki egyben a zenei szolgálatot is vállaltaifjúságával.

A nap témája kimondottan aktuális, hiszen -Háború és Béke – címmel hallhattunk előadást.

Kiindulás volt a Biblia, majd a történelmen és a jelenkoron keresztül érkeztünk el a saját családiharcainkhoz. Ki kellett mondani, hogy legtöbbször mimagunk vagyunk az okai a családi konfliktusoknak.Azzal az üzenettel távozhattunk, hogy most az adventiidőszakban ne a háború, hanem a béke képviselőilegyünk otthonainkban.

Az előadást énektanulás követte, és tombola.Ajándék könyveket, golyóstollakat, jegyzetfüzeteket ésigés kártyákat sorsoltunk ki a résztvevők között. Anagy izgalmak után pedig közösen ebédeltünk meg.

A kémeriektől elbúcsúztunk, de mi folytattuk anapot csoportbeszélgetéssel, lehetőséget adva arra,hogy a fiatalok megosszák egymással véleményüket éstapasztalataikat a témával kapcsolatban. A csoportokatnem lelkészek, hanem ifjaink vezették, hiszen célunk,hogy minél inkább részt tudjanak venni aszolgálatban.

A beszélgetések után csoportjátékkal folytattuk anapot, hogy a jókedv se maradjon el. A nap zárásakéntBán Alpár nagykágyai és Illyés Tamás érszőllősitiszteletes urak vezetésével dicsértük a mi Urunkat atemplomban. Rákosi Jenő esperes úr engedte útnaktestvéreinket, biztosítva őket afelől, hogy nem ez voltaz utolsó székelyhídi csendesnap.

Nagy hálaadással köszönjük meg Istenünknek,hogy megsegített bennünket, hogy küldött sok segítő kezet, akik főztek, takarítottak, vagy akármilyenmódon részt vettek a nap megszervezésében. Istenáldása legyen életünkön, soha nem felejtve Urunkszavát:

„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Istenfiainak neveztetnek” (Máté 5,9).

Bozsoky Jonathán,segédlelkész

Kárpát-medencei imanap

2015. december 6., Székelyhíd

A lelki egység a Kárpát-medencei reformátusokközött sohasem szűnt meg, hiszen az elszakadt

részegyházak továbbra is egy gyökérből táplálkoztak.Ezt a lelki egységet az a bizonyos 2004. december 5-einépszavazás sem bontotta meg. Erre egy bizonyíték azis, hogy létezik ez a Kárpát-medencei imanap, amikoregymásért imádkozunk. Lelki egységünket legjobban aközös imában tudjuk kifejezni. A közös imádság olyanerőforrás, amelyben egymás hite által épülhetünk.

Szükségünk van egymásra, hiszen ez a XXI.század komoly próbatétel elé állít mindnyájunkat.Különösen gondolunk most a kárpátaljai testvéreinkre,akik nehéz megpróbáltatásokban vannak. Hisszük ésvalljuk, hogy az egyház Ura nem feledkezik meg

szenvedő testvéreinkről, és a megoldás a miUrunkban, Jézus Krisztusban van, aki megszabadítbennünket. Ez a reménység éltet és tart meg a hitbenés az egységben is.

E Kárpát-medencei imanap megtartásáhozcsatlakozott a székelyhídi református nőszövetség is,2015. december 6-án, vasárnap délután. A környékbelinőszövetségek közül Jankafalva, Bihariószeg, Csokaj,Nagykágya, Asszonyvására és Érkeserű fogadták elmeghívásunkat és imádkoztak együtt velünk.

Egy erős hitű, pogány asszonyról (Máté 15,21-28),valamint a hitében megingó Jairusról szólt az

Igehirdetés, akik beteg gyermekük állapotát vittékKrisztus elé. Az imádkozás rendjén - melyet anőtestvérek mondtak el -, közösen vittük az Úr elé azédesanyákat, gyermekeket, fiatalokat, időseket,munkásokat, munkanélkülieket és az egész magyarnemzetet, bízva abban, hogy imánk meghallgatásratalál. Az Istentiszteletet a "Híd-építők" szolgálata tetteszínessé és teljessé.

A templomi együttlét után a gyülekezeti terembevonultunk át, ahol Rákosi Hajnalka tiszteletesasszony köszöntötte a nőtestvéreket és bemutatta aszerbiai gyülekezetek és az ottani nőszövetségek életét,

ugyanis ez évben ők állították össze az imanapprogramját. Kivetítőn láthattuk a szerbiaireformátusok hatalmas templomait, de fájó szívvelhallgattuk, ahogy az apadásról és szórványosodásrólpanaszkodnak.

Énektanulás, beszélgetés és szeretetvendégségután Szabó Tünde érolaszi nőtestvérünk mutatta behogyan lehet elkészíteni - nagy türelemmel ésszakértelemmel - egy cukor-virágot.

Köszönjük a szép délutánt és hisszük, hogy akiide szánta idejét, örömmel és hálával tért hazahajlékába.

Rákosi Jenő székelyhídi lelkipásztor


9/12

2016. január 9

Pro Ecclesia-díjas a SzolnokháziReformátus Egyházközség

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület2015. december 4-én megtartott közgyűlésén adtákát az egyházkerület Pro Eccleasia díját az ÉrmellékiReformátus Egyházmegyébe tartozó SzolnokháziReformátus Egyházközség részére.

Laudáció

Egy nagyon kicsi gyülekezet számára nem soklehetőség marad: az önsajnálat és a reménytelenség

börtönébe temetkezik, vagy mindent megtesz azéletben maradásért. A két választási lehetőség közülaz utóbbi győzött. Szolnokháza maroknyireformátus népét az élni-akarás és tenni-akarás jellemezte. A templom 1977-ben épült fel régianyagok felhasználásával, a dombok közöttrejtőzködő falucska központjában. Tornya ekkormég nem volt, csak egy kis harangláb.

Nehéz évtizedek után a közösség aranykorát1994-től élte hatékony lelki élettel rendelkezve,templomtornyot építve és több mint száz lelketszámlálva. Nagy álmuk volt irodát, lelkészlakástépíteni. Lelkészek jöttek-mentek, sokan szolgáltakbe a gyülekezetbe, 15 év alatt 17-en adták a kilincsetegymásnak.

Állandó lelkésze 2009-től van Illyés Zsuzsannaszemélyében. A lelkésznő reménységgel és

lendülettel kezdett hozzá szolgálatához ezzel a jelmondattal: „Kérem, ne írják le a kicsiket, agyengéket! Mi még vagyunk és reménykedünk!”

Isten kegyelméből és akaratából 2009 nyarán azegyházközség gyülekezeti ház építésébe kezdett.Hitbeli lépés volt, hiszen anyagiak nem igazánálltak rendelkezésre, de vállalták az erő felettimunkát és terhet. A gondviselő Atya segítségévelcsodálatos utat jártak be, mindenbenmegtapasztalták az Ő gondoskodását. Karácsonyragyönyörű sötétpiros cseréppel befedve ékeskedettaz új épület. Három év leforgása alatt készült el az„Irgalmas Samaritánus” Gyülekezeti Ház.Segítséget kértek és kaptak a gyülekezet tagjaitól, az

egyházmegye jószívű

gyülekezeteitő

l, a BiharMegyei Tanácstól, az érszőllősi polgármestertől éshollandiai testvérektől. A nagy álom megvalósult,az első csoda megtörtént. A könnyen befűthető gyülekezeti ház igen nagy segítséget jelentett ahosszú utat megtevő gyülekezeti tagok számára.

Egy év tusakodás után végül a presbitériumúgy döntött, hogy az Úr házát fel kell újítani, mert jelenlegi állapotában nem méltó Hozzá.Szolnokháza református népe ismét nagy fába vágtafejszéjét. Az első lépéshez mindig bátorságszükséges, a többihez pedig kitartás. A vasárnapi

istentiszteleteken minden alkalommal elhangzott,hogy Isten tekintsen le a gyülekezetre, ésajándékozza meg mindazzal, amire akarata szerintszüksége van. Kitartóan és rendszeresenkönyörögtek. Az első nagy hittapasztalat és


10/12


bizonyosság az volt, hogy Isten meghallgatja abuzgó ember könyörgését.

A felújítás három év leforgása alatt készült el.Első lépés a templomhajó és a torony újrafedésevolt. A második év eredménye lett a villanyhálózatcseréje, a föld kihordása, majd feltöltése kaviccsal.

Talán legszomorúbb ábrázatát a templombelső akkor mutatta, amikor semmi nem maradt benne,látható volt a nádas mennyezet, a lecsupaszított fal.Lelkileg is megterhelő volt mindezt feldolgozni éselhordozni.

Az ablakok cseréje, a mennyezet és a falvakolása következett. Időközben még egy be nemtervezett beruházás is megvalósult, a harangvillamosítása négyezer lej értékben. A harmadikévben elkészült az új bejárati ajtó, a padlózat, akultikus tér burkolása, a teljes bútorzat (padok,szószék, úrasztala, mózesszék), valamintfelszerelték a világítótesteket. Mindezekhez mégkocsibejáró is készült új kapuval együtt.

Szolnokháza mint az érmelléki egyházmegyelegkisebb egyházközsége a maga 38 lélekszámávalismert települése lett nem csak az Érmelléknek,hanem a szilágysomlyói és a bihariegyházmegyének is. Esperesi engedéllyel ésfelhatalmazással jutott el a gyülekezet lelkésze az őtelkísérő gyülekezeti tagokkal nagyon sok helyre igeiszolgálattal és kéréssel. Nagyon jó volt megízlelni asegítő szándékot és szeretetet. Néhány gyülekezet

többször is gyű jtött, háromszor, vagy még négyszeris az évek során. Megtapasztalható volt Pál apostolszava: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétekbe a Krisztus törvényét.”

A legnehezebb az utolsó száz lépés megtételevolt. Meghatározó segítséget nyújtottak ekkor a

hollandiai testvérek úgy, hogy konkrétan nem kérttőlük a gyülekezet. Felső indíttatásra történtmindez. Isten kegyelméből és akaratából sikerültbefejezni a templombelső felújítását, megvalósult amásodik nagy csoda. 2015. október 18-án hálaadóünnepi istentiszteletre került sor a szolnokházireformátus templomban.

Felépült, megszépült valami külsőleg, ez nemkis dolog, de még nagyobb hála és köszönet illeti azUrat a belső lelki változásért, megújulásért.Megtanultak adakozni a kis közösségnek a tagjai,hét esztendő alatt a tőlük beérkező adomány 30százalékát tette ki a teljes beruházásnak, ami 60 000lej volt. Kapni jó, de adni még jobb. Örömmel aszívükben gyű jtöttek ők maguk is a segítségetkérőknek itt és a határ túloldalán élő rászorultaknak. Két imádságra összekulcsolt kéz,két hal és öt kenyér ennyire gyümölcsöző tud lenni.A kevés Jézus Krisztus által így meg tudszaporodni. Hiszed-é? Egyedül Istené a dicsőség!

Rákosi Jenő ,lelkész-esperes

Szolnokháza


11/12

2016. január 11

Pro Ecclesia-díjas az ÉrszőllősiReformátus Egyházközség

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2015.december 4-én megtartott közgyűlésén adták át azegyházkerület Pro Eccleasia díját az Érmelléki

Református Egyházmegyébe tartozó Érsző

llő

siReformátus Egyházközség részére.

Laudáció

Érdekes, különleges ízvilág az érszőllősi gyülekezet.Mint amikor a kávét narancslével iszod. Nem vagyhozzászokva, de jó. Nagyon jó. Egy kicsit Érmellék, egykicsit Szilágyság, jó, érett harmóniában. A szilágyságividékek „testesebb” lelkisége ötvöződik az érmellékirészek csendesebb szerénységével. Ettől izgalmas,különleges Érszőllős.

No, meg attól, hogy Isten Szentlelke végigfújt ezen

az alig félezer emberen, és olyat tett velük, amit kevésreformátus gyülekezettel: önállóságra nevelte őket.Megtanította őket arra, hogy tagjaiban él, és nemvergődik az egyház, hogy a Krisztus-test nem egymozgássérült, béna, vegetatív állapotban nyomorgótetszhalott, amit szociális-munkás lelkészek ápolnak mintvégstádiumos betegeket az elfekvőben. Megtanulták,hogy ha Krisztusban maradnak, akkor Krisztus Őbennük,ennek pedig komoly következményei vannak.

Mi pedig, akik szemlélői lehettünk mindennek,ezekkel a következményekkel számolhattunkÉrszőllősön.

Alig valamivel a politikai fordulat után néhány hitre

jutott fiatal komoly lelkesedéssel fellendíti az ifjúságimunkát. Elég volt nekik a Legfelülről érkező noszogatás:elmentek, s tanítvánnyá tettek, ha nem is minden népet,de sokakat. Nagyszabású ifjúsági találkozókat szerveztek,szolgáltak a vasárnapi istentiszteleteken, betegeket,időseket látogattak. Elkezdték a gyermekmunkát, úttörő munkásai lettek az azóta oly népszerűvé vált vakációsbibliaheteknek.

1994-ben nagy lépést tesznek előre anyagiakban is:önerőből felvállalják egy új lelkészi lakásnak a felépítését.Nincs hiány lelkesedésből, adakozókedvből, a kétkezimunka vállalásából sem. Egy szűk évtized kell csupán, s akétszintes épület alsó szintje lakhatóvá válik. Épp akkor,amikor addigi lelkésze, Székely Lajos, 22 évi kitartómunka után nyugalomba vonul, s a gyülekezetnek újpásztor után kell néznie.

Választásuk Illyés Tamásra esik, aki akkoriban akismajtényi gyülekezetnek a lelkésze volt. Feleségével,Zsuzsannával, aki szintén lelkész, 2003. okt. 1-énérkeznek meg a gyülekezetbe. Tamás személyében aszilágysági ízek erősödnek a közösségben, Zsuzsaasszony a kárpátaljai erős lelkiséget hozza magával, segyütt nagy lendülettel vetik bele magukat a gyülekezetlelki-szellemi-anyagi megerősítésébe.

Ahol van szolgálatkészség, ott van megbízatás is: aki

a kevesen hű, arra egyre többet bízhatnak. Ezzel az egyretöbbel néz szembe Érszőllős a máig ívelő időszakban:2007-re a tempolmbelső újul meg teljesen, legnagyobbrészben gyülekezeti adományokból. Aztán felfigyelnek azitt folyó munkára a szociális érzékenységű hollandtestvérek is, s társul szegődnek a szerteágazó munkába:

ennek eredményeként a régi, már használaton kívüliparókia belső felújítása kezdődik el, amelyben szociáliskonyha kap helyet ebédlővel és mellékhelyiségekkel. Smivel nem család az, ahol az öregeknek nincs márbecsülete, s feléjük nem árad szeretet, ezért ezen akonyhán azóta főleg nekik főznek önkéntes asszonyok,aztán azt szeretetbe csomagolják, s elviszik nekik egy

héten egyszer. De nemcsak a legidősebb nemzedék áll agondoskodás előterében: továbbra is nagyon fontosak afiatalok, mint a jövő pillérei: a külső támogatásnak ők ishaszonélvezői lesznek: megújul az ifjúsági és vasárnapiiskolai terem is. Egyre jobb, otthonosabb környezet veszikörül a gyülekezetet. Otthon épül a családnak. Idővel leszközponti fűtés is, a templomban is, kívül-belülelkészülnek az épületek: hőszigetelés, külső vakolás, újkerítés, díszkert, minden elkészül, amire szükség van.2013-ban aztán az új külsőben mutatkozó régi parókiátReménység Háza-ként avatják fel: tudják, hiszik ugyanis: jövő jüknek „jó reménysége lészen” (Jer 31,15). Az Úr

pedig küldi az áldást és az életet.Az új testben pedig újul a lélek is: a vasárnapi rendesistentiszteletek mellett lendületes a hétköznapokistenimádata is: ifjúsági bibliaórák, vasárnapi iskolaifoglalkozások, gyermekklubok, 4 körzetes, 20-30 fős házibibliaórák tarkítják a gyülekezet lelki életét. Ezek mellettpedig bőséges az alkalmi rendezvények száma is: nyárongyermekbibliahét, gyülekezeti gyermektábor a lesi tónál,régen konfirmáltak találkozója, őszi hálaadó istentisztelet,adventi evangelizációs hét, egyetemes imahét. Éhen nemmarad a nyáj.

A zenei élet is igencsak jól működik Érszőllősön:kórusa jövőre ünnepli fennállásának 20-ik évfordulóját,

az egyházmegye legjobban hangzó énekkara,rendszeresen szolgálnak a gyülekezetben, és szívesenvállalnak kiszállásokat is. 10 éve van furulyaoktatás is agyerekeknek, néhány éve pedig gyermekkórus is alakult.Az ifjak missziós szolgálatokat is vállalnak, havonta egyvasárnap délután a lelkésszel időseket és betegeketlátogatnak.

A gyülekezet elkötelezte magát a külmissziótámogatására is: a hatékony belmisszió szinte természeteshozadéka szokott ez lenni. Az érszőllősiek 6 évetámogatják a nepáli missziót. Példaértékű egyébként is agyülekezet adakozókészsége, ami a misszió mellett arászorulók iránt mutatkozik meg (csak az idén több mint53 000 lej perselyes és rendkívüli adomány érkezett).

S a dolgok megírásának itt nincs vége: hisszük, hogyaz Úr ebben az iránta oly engedelmes, szép közösségben jövőt és életet ád. Mert ami itt épült, általa, Őbenne és Reánézve épült.

Szívem minden szeretetével, s a zsoltáros szavaivaldicsérem érszőllősi testvéreim áldozatos munkáját:„Laudate omnes gentes, laudate Dominum!” Vagyis:„Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, tinemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az Úrhűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt 117,1-2)

Hálás a szívem, hogy Érszőllős ebben a dicsőítő

munkában oly példásan és értékesen vállalja részét. Eztlátva teljes meggyőződéssel ajánlom, javaslom a ProEcclesia-díj odaítélését ennek a közösségnek.

Mike Pál,magyarkéci lelkész


12/12


Érszőllős

Documents

Reformatus Ermellek 2016/01