Zsolnai József

Egy pedagógus-életútsikerei és botrányai

Nemzeti Tankönyvkiadó

Vesszőfutásom a pedagógiáért

.4l- IJII>oI(}

Zsolnai József

Vesszőfutásoma pedagógiáértEgypedagógus-életút sikerei és botrányai

A fedelet Szelényi Károly fotójának felhasználásával

SZABÓ RÓZSAtervezte

KÖLCSÖNÖZHETŐ

© Zsol nai József, 2002

ISBN 963 19 2746 6

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. • A kiadásért felel: Pálfi József vezérigazgató. Raktári szám:53366 • Felelős szerkesztő: Bárány László • Forma-előkészítés: NTK Filmstúdió • Grafikaiszerkesztő: Megyeriné Kovács Katalin • Műszaki igazgató: Babicsné Vasvári Etelka •

Műszaki szerkesztő: Orlai Márton· Terjedelem: 23,50 N5 ív ·1. kiadás, 2002Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. - 221088

Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató

A második világháborúban,orosz hadifogságban elhunyt édesapám,Zsemlye jános emlékének

Szomorkás előszó a tisztelt Olvasóhoz

A kötet eredetileg tervezett címe Ásotthalomtól Pápáig lett volna.Helyébe került a mostani: Vesszőfutásom a pedagógiáért. Az ere-deti alcímet (Egy pedagógus-életút sikerei és botrányai) azonbanmegtartottam. Megtartottam, mégpedig azért, hogya kedvesOlvasók, akik a kötetet akár a szerző neve, akár címe miatt kézbeveszik, lássák, kiről és miről is van szó. Lássák,hogy egy idősödőpedagógus - aki egyszerre vált hírhedtté és híressé Magyarorszá-gon és a környező országokban - nem sikereinek örül elsősorban,nem is kudarcain kesereg, sőt nem csupán a konfliktusait akarjaelfelejtetni vagy megszépíteni, hanem életútját kívánja felmutatni,amely a tanyai gyerekkortói, majd a tanyai tanítóságtói üggyel-bajjal, fogcsikorgató kitartással az Akadémiáig vezetett. Azt azéletsorsot kívánja e kötet bemutatni a kronológiailag isellenőrizhető és dokumentálható eseményeken át, amelyekbőlegyfajta mi kro-pedagógiatörténet (gyerekkortörténet, szakma-történet, "tudományos karriertörténet") egyaránt feltárulhat a maolvasójának éppúgy, mint azoknak a kései utódoknak, akik a XXI.században még olvasással, avagy egyfajta önéletírás forgatásávalmúlatják szabad idejüket. Arra gondolni sem igen merek, hogyesetleg pedagógiatörténeti kutatók "mazsoláznak" majd köny-vemből, s valamiféle hermeneutikai megszállottsággal rekon-struálni próbálják azt az időszakot, amelyet bemutatok saját élet-utamon át, tehát az 1935 és 2002 közötti időszakot. Az 1935-ösév a születésem éve, a 2002 pedig azt az esztendőt jelö .QWEa Magyar Tudományos Akadémián neveléstudom ' ;Ból aka::6,;..,démiai doktori fokozatot szereztem. ~ '{;.,.-

Amikor az imént a pedagógiatörténet-írókra mertem célozni,azt nem nagyságmániából, nem hiúságból tettem, hanem abból atényből kiindulva, hogy Magyarországon az utóbbi évtizedekbena pedagóguskutatások örvendetes fejlődésnek indultak, s ezekmellett úgy gondolom, hogy egy pszicho-biográfiai ihletettségű, svalamelyest a pedagógiatörténet kronológiájára is ügyelő múlt- ésjelenidézésnek valamiféle forrásértéke lehet azok szemében akik,a pedagógusszakma történetét kívánják rekonstruálni és megírni.Függetlenül attól, hogya XXI. század közepére a pedagógusszak-ma jelen formájában fönnmarad-e vagy teljesen átalakul, netáneltűnik a történelem színpadáról. Egyben azonban bizonyosvagyok, hogya XXI. században, tehát az információs társadalom-nak és/vagy tudástársadalomnak nevezett együttélési formáció-ban is lesznek olyan professzionális szakemberek, akik saját sze-mélyes foglalatosságuknak, küldetésüknek, missziójuknak tekintikaz értékeknek és a kultúrának az átszármaztatását, újragondol-tatását, a különböző élet- és társadalmi szerepekre történő fel-készítést. Magyarul - s némi retorikussággal szólva -, lesznekolyanok, akik sorsválasztásukban a pedagógiát, az andragógiáthivatásuknak, szakmájuknak fogják tekinteni; lehet, hogy nemélethossziglan, hanem csak egy-két évre. Nekik, akik pedagógiaijellegű pályát választanak (vagy azoknak, akik e szakmátválasztók döntéseivel, pályafutásukkal, karrierlehetőségeikkel,sikeres vagy sikertelen törekvéseikkel kutatókként foglalkoznakí,jó tudniuk, hogyan éltek, vívódtak elődeik: a magyarországitanítók, tanárok, felügyelők, oktatáspolitikusok és egyéb pedagó-giai kutyaütők az előző, a XX. században. Mert hát minek szépít-sük: valaki a XX. században, de már a XIX. és a mostani XXI.században is - Szondi Lipót sorsanalízisének nyelvén szólva _vagy kényszersorsból vagy választott sorsból lett pedagógussá.

E sorok írója a pedagógusságot részben kényszerből (ha tet-szik, tudatlanságból), de mégis leginkább önként választotta, smaradt a pályán. Mindig tudta, hogy választott sorsa: pályájalenézett, kigúnyolt, megvetett, lesajnált, de mégis fölválIaita.S a nagyobb társadalmi presztízst jelentő nyelvészkutató, nyel-

8

vészoktató szakmai foglalatosság helyett a pedagógiával való kín-lódast választotta, amiből sok-sok haszna is származott. Többekközött például, hogy sorsválasztásánakörökös felülvizsgálata ésreflexiója mellett még egy olyan tudásterülettel is szembesül-hetett, amelyet anankológiának (sorstudornánynak) neveznek,* sakként is művelik az ember létproblémáival viaskodó, az em-beren segíteni szándékozó pszichoterapeuták, akiktől - mi taga-dás - igen sokat tanulhatott.

Az Olvasó e ponton akár félre is dobhatja vagy félretol hatja akönyvet, mondván: minek ez a hosszú fölvezető, miért nemmondja meg a szerző nyíltan, hogy életrajzát akarja közszemlére,közprédává tenni, hogy ezzel is öregbítse "hírnevét", hogybosszantsa azon sorstársait, pályatársait, akik gáncsolták, s nemfogadták el szakmai bolondériáit. Szeretném megnyugtatni tiszt~ltOlvasómat, aki még mindig kezében tartja könyvemet: nem azertírtam meg élettörténetemet, hogy öntetszelegve mutogassam ma-gamat, hanem azért, mert tudom - hellyel-közzel -, hogy mikéntműködik a kollektív emlékezet, mit felejt el tudatosan vagy spon-tánul az ember és közössége. Azt szeretném e könyvvel elérni,hogy legalább a tényeket ne feledjük el! Azokat a tényeket, ame-lyeket csupán azért rögzítek a global izáció korában, mertmegtörténtek, mert itt történtek meg Magyarországon, itt Kelet-Közép-Európában, és mivelhogy megtörténtek, talán érdemesek amegőrzésre.

Vannak szerzők, akik előszót utólagosan szoktak írni, amikor akönyvük kész, s az előszót azért írják, hogy didaktikai mankótadjanak olvasójuknak. Ennek a könyvnek a műfaja ilyenféleelőszót nem kíván, és a választott műfaj nem is tűri meg. Oe hogyezt az előszót nem utólag írom, hanem előzetesen, s némi ke-serűséggel, arra bizonyság legyen az a tény, hogy napról napraregisztrálnom kell - közel 40 évnyi kutató-fejlesztő munkásságomután, amikor még javában dolgozom -, hogy szerző- és pá-

* Szondi Lipót: Ember és sors. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1996. 9. p.

------------------------------------~ 9

Iyatársaim úgy tesznek, mintha nem léteznék, mintha ered-ményeim nem lennének, nem működnének és nem hatnának.Erre egy példa: 2001 decemberében (december 28-án) került akezembe az általam alapított Új Pedagógiai Szemle című folyó-irat 12. száma, amelyikben két személyes és választott sorsommalösszefüggő írást is szemrevételezhettem. Az egyiknek a címe:Értékközvetítés napjainkban, a másiké: Akciókutatás és demok-ratikus iskola. A szerzők nevét itt az előszóban tudatosan nememlítem, azonban emberi gyengeségemet és hiúságomatközszemlére teszem e cikkek kapcsán.

Ebben az országban még az ellenségeim is tudják, hogy aNyelvi, irodalmi és kommunikációs (NYIK) nevelési program mel-lett két, szerzői jogilag is vitathatatlan, sőt védjeggyel is rendel-kező szellemi teljesítményt produkáltam. Kimunkáltam az Érték-közvetítő és képességfejlesztő programot és pedagógiát, az ÉKP-t,és fiammal, Zsolnai Lászlóval - s még számos munkatársammal -a világ pedagógiai élvonalával egy időben meghonosítottamMagyarországon az akciókutatást. Látva a két címet az Új Peda-gógiai SzemIében, pusztán kíváncsiságból (ha tetszik, hiúságból)belepillantottam mindkét írás hivatkozás- és jegyzetanyagába, skeserű szájízzel állapítottam meg, hogya szerzők még véletlenülsem említették sem az ÉKP-t, sem a NYIK-et, s úgy tesznek, minthaMagyarországon ezek az akciókutatások nem léteztek volna,mintha ezek a szellemi próbálkozások és erőfeszítések nemműködnének. Ezzel szemben azt próbálják feltárni, demonstrálniszerzőink, hogy az értékeszme pedagógiája miként alakultMagyarországon, hol tart "napjainkban", és hogy "csodák csodá-ja" - a mindenben élenjáró USA-ban - miként honosodott megaz akciókutatás az innovatív tanítás mellett, és miként is kell aztkritika tárgyává tenni, már tudniillik az USA-ban.

Elnézést kell kérnem a tisztelt OlvasótóI az e kötet írásakor sze-mem elé került két írás engem bántó, felületes nagyvonalúságá-nak felemlegetéséért, de úgy gondolom, talán nem lesz hiábavalóe tárgyszerűségre törekvő, tényeket és ellenőrizhető adatokat tar-talmazó, mikrotörténelminek is nevezhető pszicho-biografikus

10 ~o-----------------------------------

ihletettségű, tehát személyes elemeket is bőven tartalmazókönyvnek a közreadása. Ha egyébért nem, há: az~rt, hog~ nefeledjük: az ember mint kreatív, mint gondolkodo, rrunt konfliktu-sait reflektáltan megélni tudó lény s mint szakemberMagyarországon is él, létezik. Sőt, még tehetett is ezt-azt, ~ég hanem szaladozott is folyton a világban avégett, hogya legfrissebbújdonságokat "fölfedezze".

A tisztelt Olvasónak persze értésére kell adnom, hogy magamis jártam a világban. Nem világfiként, nem ,pedag.ó.giai i~nová-ciókért .Jihegóként". hanem olyan személykent, aki Itthoni prob-lémáinkra itthon keresett megoldásválaszokat. Eközben elment azUSA-ba, Franciaországba, Angliába, Dániába, Romániába,Szlovákiába stb. - szóval oda, ahová kellett - azért, hogy meg-tudja, mit ér az ember, ha a magyar pedagógusok sorsát válasz-totta. Ilyesmikről szól ez a könyv egyes szám első személyben.Minden Olvasó megtisztel, ha belelapoz.

Néhány támpont a könyv olvasásához

_ Az életútban tárgyalt időszak a magyar tan ügy 65 évének akontextusába illeszkedik. Annak érdekében, hogy a tisztelt Olvasóa könyvben tárgyszerűen és hitelt érdemlően el tudjon igazodni,minden esetben közlöm azokat a történelmi korszakhatárokat és_ a magyar történetírás által számon tartott - eseményeket mind apolitikatörténetre, mind a pedagógiatörténetre figyelve, amelyek atárgyalt fejezet megírását segítették. Ezek egy-egy fejezet cím-lapjának alján, illetve egy-egy nagyobb fejezet végén (apró betű-vel) kerülnek bemutatásra.*

...•.......•.•.•.•...•.......... _ _....... . _ .

* Ehhez az alábbi monografikus művek és kronológiák voltak a forrásaim:Bihari Mihály: Magyar politika. A magyar politikai rendszer t?rt~netének

főbb szakaszai a második világháború után, 1945-1995. Korona Kiadó, Buda-pest, 1996. 170 p.

Mészáros István: A magyar nevelés- és iskolatörténet kronológiája 996-1996.Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest, 1996. 315 p. .. . ,

Romsies Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Bu-dapest, 1999. 662 p.

- Az egyes fejezetek címében az életút állomásait azonosítomigen gyakran azoknak a településeknek a megemlítésévei aholéltem, tartózkodtam. Továbbá, az életút állomásait azoknak azélet- és munkaszerepeknek címbe (alcímbe) emelései tagolják,amelyek magatartásomat befolyásolták, amely szerepekhez öröm-mel vagy kényszeredetten alkalmazkodtam vagy alkalmazkod-nom kellett.

- Az életút ábrázolásában a tárgyilagosságra törekvés (teháta dokumentálhatóság) éppúgy helyet kap, mint a velemmegtörtént és átélt események viszonylag pontos leírása, de nemfognak hiányozni azok az értékelő reflexiók sem, amelyeketleginkább az irónia és az önirónia nyelvi eszköztárával próbálokkifejezésre juttatni némelykor. Minden, az életutammal kapcso-latos eseményt (kezdő, folyamatosan ható vagy lezáró eseményt)ellenőrizhetővé szeretnék tenni. Ennek két módját választom:aj lábjegyzetben vagy afőszövegben hivatkozom arra az írásraamely tőlem származik (tehát a szerzője én vagyok), vagy b) ame-Iyet rólam írtak szakemberek vagy újságírók.

12 ~~ _

A királyhalmi tanyavilág:gyerekkor, serdülés

(1935. március 12.-1950. június 2.)*

Rettegés, szegénység, napszámosvilág(Korai ,családi szocializációm' Szeged-Királyhalmán)

1935. március 12-én, Gergely napján (a krumplivetés napján) lát-tam meg a napvilágot Szalma Ferencék házában, Szeged-Királyhalmán. Ez a ház cselédháznak épült, Szegedtől negyvenötkilométernyi távolságban volt. Szüleim: Zsemlye János (1. a-bábra) és Pipicz Julianna (2. ábra) ebben a házban nevelték háromgyermeküket. A háztulajdonos Szalma Ferenc volt, akinek Sze-geden üzlete, vegyeskereskedése is volt. Szeged-Királyhalmán,Kissoron pedig volt egy előkelőnek mond ható tanyaháza is, ame-lyet birtokrészek vettek körül, leginkább szőlők. Szalma Ferenc

7.a-b ábra. A szerző édesapja, Zsemlye Jánoscivi Iben és honvéd-egyenruhában

2. ábra. Az édesanya,Pipicz Julianna

* A Horthy-korszak vége; Magyarország szovjetizálása.

------------------------------------~~ 13

tekintetes úr napszámosokat alkalmazott, és egy-egy nagyobbszőlőterületen úgynevezett cseléd házat is építtetett. Itt olyancselédek családjai laktak, akik napszámosként vagy haszonbérletfejében a szőlőművelés napi munkáit végezték. Az említettSzalma Ferencnek egyetlen fia volt, akit szintén Szalma Ferenc-nek hívtak. Születésemkor orvostanhallgatónak készült. Fiatalúr-nak kellett szólítani. Később az orvosegyetemet abbahagyta,mivel szép, basszus hangja volt, kóristának szegődött a szegediNemzeti Színházhoz. Később Szegeden kisebb-nagyobbszerepeket kapott. Majd ő lett Székely Mihály halála után a bu-dapest] Állami Operaház basszusszerepeket éneklő magánéne-kese. En két-három éves koromban láttam, persze távolról, szü-leim mutatták, hogy ő a fiatalúr, s neki köszönni illik.

Szüleim mind a ketten az akkortájt kötelező hat osztályoselemi iskola minden osztályát tisztességesen befejezték a KőrösériÖreg Iskolában (hivatalos neve: Kőröséri Állami Elemi Népiskola).Ez az iskola, amely 1867 után épült, egy tanteremből és egytanítólakásból állt. Ebbe az iskolába jártam én is 1941-45 között.

Szüleim 1901-ben születtek. Mindkét család 11 gyermekesparasztcsalád volt. Édesanyámék, a Pipiczek, szabadosa bb (bort,italt kedvelő) szegény családként voltak ismeretesek. A Zsemlyecsalád valamivel vagyonosabb, de zömében szintén napszá-moséletet folytató családként élt, fegyelmezetten, jó hírnévnekörvendve. Rendkívül fontos körülmény volt a Zsemlye családéletében, hogy - édesapámat leszámítva - valamennyien a naza-rénus szektához tartoztak. Ebből következően édesapám nem tar-tozott szorosan a családjához, nem azonosult a Pipicz család élet-módjával sem, barátai sem nagyon voltak, teljesen a maga útjátjárta.

Az ugyancsak nagy létszámú családokból leszármazó Zsemlyeés Pipicz családok két-három hold földdel rendelkeztek mind-össze. Ezeken a szántóföldeken leginkább rozsot, kukoricát éskrumplit termesztettek. Akiknek a télirevaló nem jött össze, vagya megélhetését másként megoldani nem tudta, napszámosnak állta környező új középbirtokosok, a vitézek földjein. Elmondások és

14 ~o------------------------ _

I 'keim szerint is édesanyám szép asszony volt, de iskoláitem e éd ' I kiépphogy csak be tudta fejezni. Szemben e esapamma, a. It na-gyon okos embernek tartottak - én is így ,isme~tem m,eg -; bizony-ság rá, s ezt többször emlegette, de masok IS tudtak .r~la~, h~gy

ind a hat osztályban kitűnő tanuló volt. Emellett kitűnő fold-~unkás is, aki nem szerette az élet által rárótt paraszti életm?dotés szerepet. Kitörni nem tudott belőle. Nem ivott. Legjobbemlékeim szerint, ha egy csöppnyi szabad ideje volt, azt olvasás-sal töltötte. Szinte mindent olvasott, amihez egy akkori szegényember hozzájuthatott. A szokásává vált folytonos olvasás szá~ta-lan konfliktus forrása volt édesanyám és őközte. Edesanyám szintesemmit sem olvasott. Rádió akkor még nem lévén, rendkívülkeveset tudott a világról. Szeged városáig jutott el piacozóként,azon kívül számára a világ nem létezett. Apám olvasmány-élményeire nem volt kíváncsi. Ugyanakkor rendkívül szorgalmasparasztasszony volt, aki folytonos rettegésben élt amiatt, hogy fér-jét, a családfenntartót előbb-utóbb katonának viszik. Ne feledjük,Magyarországon 1935 tájékán, amikor születtem, még béke volt,de a politikára figyelők, meg azok, akik az első világháborúttúlélték, sejtették, hogy valami készül. Többen a háború veszélyétrebesgették, ami ebben a paraszti világban abehívóparancsotjelentette, ami egyben a szegény családok végleges tönkre-menetelét is előrevetítette. Ebbe a szorongató környezetbe szület-tem én negyedik gyerekként a családban. Szüleim elmondásaszerint azért, mert anyám gyógyíthatatlan asztmája talán a szüléskövetkeztében enyhülhet. Sajnos nem enyhült. Magam egy foly-tonosan fuldokló, köhögő, rohamoktói szenvedő asszonytismertem az ő személyében, s végig úgy éltem meg, hogy szüle-tésem (aminek természetesen a pontos indítékát ma sem tudom)inkább teher, mint öröm volt a családom nak.

Három testvérem közül a legidősebb, ifj. Zsemlye János 1922-ben született tehát 13 éves volt születésemkor. Nővérem, Zsem-,Iye Erzsébet 1926-ban látta meg a napvilágot, ő 9 éves volt.Fiatalabb bátyámat, Zsemlye Andrást pedig 1929-ben anyaköny-vezték. Hat évvel volt idősebb nálam. A testvéreim közül ma már__________________________________ ~~ 15

senki sem él. Legidősebb bátyám öngyilkos lett, második bátyámtrombózisban halt meg. Nővéremet pedig, akihez a leginkábbkötődtem, akitől a legtöbbet tanultam kisgyerekként, 2001.december 14-én temettük el Ásotthalmon.

A hattagú család 1944-ben esett szét, amikor mind az idősebbbátyámat, ifj. Zsemlye Jánost, mind édesapámat, id. ZsemlyeJánost a frontra vitték. Édesanyám így maradt három gyermekévelözvegyen. Édesapám ugyanis nem tért vissza a frontról, a fiatalabbbátyám igen. A család szétesését gyorsította az a körülmény, hogymiután 1940-ben a cselédsorsból "kikecmeregtünk", s önállóvályogházat építhettünk Szeged-Királyhalmán a Kejfeli-dűlőbenhárom és fél hold földön - amiből másfél hold szőlő volt - az1944-ben ígérkező rekordtermés, amelyből a család meggazda-godását (tehát a napszámos-cselédsors végét) várta, meghiúsult.Azon a napon, amikor édesapám bevonuló katonaként elhagyta acsaládot (idősebb bátyám egy évvel korábban vonult be), egyfélórán át ömlő, iszonyatos jégeső, öklömnyi nagyságú jégdaraboktönkreverték mindenünket: a meggazdagodás reményét, a szőlőt,a betevő falatot jelentő rozsot, kukoricát, zöldségest, s így hosz-szabb távon egyéb megélhetési forrás nem maradt csonka csalá-dunknak, mint a cselédsors, a napszámosélet.

A család római katolikus vallású volt, de a hitet nem gyakorol-ta, gondolom, nem is nagyon értette, nem is érdeklődött iránta.Ahogy mondani szokás, "sátoros ünnepeken": karácsonykor, hús-vétkor édesanyám meg-megjelent a templomban, minket, gye-rekeket pedig nem kényszerítettek a templomba járásra, mivelrendes ruhánk nem volt, és az il fölfogás járta, hogy templombacsak jól öltözöttek léphetnek be. Tudni kell ehhez, hogy a fentebbemlített Kejfeli-dűlő Szeged-Királyhalmától, tehát a mai Ásott-halom központjától, hat kilométer távolságban volt. Mivel akkor-tájt sem autó, sern motor, sem bicikli nem volt a szegény csalá-doknak, a távolságot gyalog kellett megtenni a kiskunsági homok-ban. A hat kilométer megtétele nagy körültekintést igényelt. Mi,gyerekek ezen az oda-vissza tizenkét kilométeres úton eI-elfárad-tunk és nyafogtunk, talán ez is oka lehetett, hogy templomban

16 ~~------------------------------------

8 éves koromig mindössze kétszer fordultam meg, semmit sem'rtve az ott látottakból, csak annyit, hogy amikor a pap prédikálta hadifogságban szenvedőkről, akkor az egész templo~ban lévőnagyszülők, elözveg~ült édesanyák, és gyerekek Is~~nya~oszokogásban törtek ki. Esmég arra emlekszem, hogyamisek rrun-denkor a Boldogasszony Anyánk című, igen hatásos és igenszomorú, érzelmeket tépázó énekkel zárultak. Mi istentiszteletre,ha jártunk, csakis az iskolába. Egy h?napb~n ~~y ~Ikalommal .~a~~tottak ott misét, ahova nem volt kotelezo eljárni, ahova szülöiengedéllyel és tanítói biztatásra juthattunk el. A szertartásból ottsem értettünk semmit, de a tanyán más összejöveteli alkalom nemvolt, ezért találkozásra mégis csak alkalmas helynek bizonyult avasárnap délutáni iskolai mise.

A nálam idősebbek, bátyáim és nővérem szórakozni a "csutrik-ba" jártak. Ezek házaknál voltak (mivel a tanyán semmiféleművelődési alkalom az iskolán kívül nem volt). Itt szövődtek azelső szerelmek; a leendő házastársak kiszöktek a mulatságból, selbújtak a ház körül: itt fogantak az első lányanyaságot jelentő ter-hességek, amelyeket ez a tanyai közösség iszonyatosan elítélt.A megvetett lányok nem mentek férjhez, és töméntelen mennyi-ségű rosszindulatú pletykát, átkot szórtak azokra a fiatal tanyailányokra, akik ezeknek az alkalmi csutrizásoknak az áldozatai let-tek. Nem sok .zabigverekröl" tudtam, de tény, hogy még az isko-lában is megvetettük ezeknek a szerencsétlen sorsú lányanyáknaka gyermekeit.

A hely, ahová születtem, a Duna- Tisza-közi Kiskunság délicsücske, amelyik több ponton érintkezik a fekete földekkel (lö-szös, gazdag termést biztosító földterületekkel), de maga a Kis-kunság déli csücske egy olyan homokos terület - szikesekkeltarkítva -, amely leginkább legeltetésre, rideg állattartásra, erdő-sítésre, később homoki szőlőtelepítésre, majd rozs, krumpli,kukorica termesztésére volt csak alkalmas. Ezen a ten .•.·••..n~

a jellegzetes településforma a tanyavilág volt. A tanyák ~artá9r~),sok) egy-öt kilométeres távolságban, úgynevezett dűl //~k men- ttén épü Itek. A gazdagabb családok általában kétszob s és~lWfár ,..,..

*

II

II

IIIII

hás házakban éltek, és az épület mellett az udvarokban állat-tartásra alkalmas istállókat, élelmiszerek és gabona tárolásáraalkalmas kamrákat, górékat, ólakat "húztak még föl". A cseléd ésnapszámos sorban élő négy-öt hold földön gazdálkodó, de agazdálkodás eredményeiből megélni képtelen szegények egészenmásként, szűkösebben rendezkedtek be. Az épület egyetlenszobából (tisztaszobából) és egyetlen konyhából állt. Ezek 4x4,esetleg 4x5 m2 nagyságúak voltak. Az élet (az étkezéstől, a főzés-től, a szeretkezéstől, a pletykálkodástói, a pihenéstől, az esti bo-rozgatástól, tivornyázástói, kártyázástói, a gyermekek rosszal-kodásaitól, bámészkodásaiktói a hasonlókig) a konyhában folyt.Ott főztek, ott voltak az ágyak is. Az ágyakban kettesével, hár-masával aludtak a családtagok, s ott volt a családi asztal is, ame-lyet csak a felnőttek ülhettek körül, meg a serdülőkorban levő,már munkát vállaló, pénzt kereső fiatalok. Mi, kisgyerekek 10éves korunkig nem ülhettünk az asztalhoz. Egymással aludtunk.Én például 10 évig a nővéremmel egy ágyban, a két bátyám egymásikon, a szülők pedig ugyanabban a konyhában egy har-madikon. A többi szegény család berendezkedése az étkezésiszokásoktól a lámpagyújtáson át a fával való tüzelésig hasonlóvolt. A konyhában zajlottak tehát a családi konfliktusok is, a sok-szor nagyon súlyos veszekedések, különösen azokban a csalá-dokban, ahol a család tagjai az őszi szüret után olykor alerészegedésig múlatták téli időszakban az idejüket.

A konfliktusok rendkívül durvák voltak, az obszcenitás, a ká-romkodás legváltozatosabb formái, egymás ugratása és gúnyolásamindennapos jelenség volt. Az idősebb gyerekek zsarnokoskod-hattak nyugodtan a kisebbek fölött. A szülők ezt elnézték, sőtolykor buzdították az idősebb testvéreket, hogyan kell hallgatásraszoktatni az okoskodó, nagyszájú kisebbeket. Akisebbeknekáltalában semmiben sem lehetett igazuk. Akkor jártak jól, ha hall-gattak. A családban szigorú hierarchia uralkodott. Általában rnin-dent az apa döntött el, az anyáknál hízelgéssei lehetett kisebb-nagyobb engedményeket kicsikarni.

II!I

18 ~ _

Egyben nem ismertek tréfát ezek a szegény sorsú családok.Ez a terület a munka, a látástól vakulásig tartó kétkezi munka volt.Kétféle munkát kellett végezni. Hétfőtől szombatig napszámban(azaz bérmunkában) a gazdagabb családok földjét kellett meg-művelni hibátlanul. A fennmaradó időben pedig, reggelente, estevagy szombat délután került sor a saját földjük művelésére, trá-gyázására, a vetésre, kapálásra, gazolásra és a terménybetaka-rításra, illetve - akinek volt - az állattartásra.

Mit lehetett ezekben a családokban tanulni? Engedelmességetés hibátlan munkavégzést. Aki nem engedelmeskedett gyerek-ként, azt gondolkodás nélkül pofozták vagy pofoztatták azidősebb testvérekkel. A munkára szoktatás terén türelmesebbekvoltak mind a szülők, mind az idősebb testvérek. Mai szakszóvalazt mondhatnánk: a rnunkára szocializálás volt e szegény csalá-dokban a legfőbb törekvés és érték. A jó munkateljesítményt(vetésnél, aratásnál, kapálásnál), amivel a munkát adó gazdák is,meg a szülők is elégedettek voltak, mindenkor elismerték, sőt biz-tatták az embert, hogy jó arató, jó permetező, jó marokszedőlehet belőle, "csak így tovább".

Sokat számított a csoportosan végzett munkában (bandákban)való helytállás is. Eszerint szinte különleges rangsor alakult ki. ígybeszéltek dolgos, lusta, mihaszna gyerekről vagy lányról. Leg-kevesebbet - akár a családokban, akár a munkavégzés közben - aziskoláról beszéltek. Aki az iskolát akár jó, akár rossz értelembenemlegette, azt lehurrogták, vagy a tanító kedvencének gúnyolták,és ezért megvetették, kiközösítették, közröhej tárgyává tették.

Politikáról, tudományos mendemondákról csak a műveltebb,érdeklődőbb emberek beszéltek - ide tartozott az édesapám is.A fel nőttek nagyon rossz néven vették, ha mi, gyerekek az ő "poli-tizálásaikba" bele mertünk szólni vagy kérdezni. Kivételt csakakkor tettek, ha mint jómagam is, jó munkás gyereknek számítot-tam, és emellett még értelmes kérdéseket tudtam megfogalmazni.Erre se tudtak mindenkor jó és hiteles választ adni, de a kíván-csiskodó gyerekkel, akiben van valami, és még az iskolában is jóltanul, Immel-ámmal szóba álltak. Ám, ha az ember okoskodni

------------------------------------~ 19

mert, azaz másként próbálta értelmezni a hallott eseményeket(benne az országos és a világeseményeket), ahogyan azt a felnőt-tek ismerték és értékelték, csakhamar szájon csapták, vagy egyidőre nem álltak vele szóba.

Valóságos politizálásról persze szó sem volt. Tudományról,művészetről szinte említést se tettek a különböző együttléteksorán. Annál több szó esett babonákról, boszorkányságokról,különféle hiedelmekről és "világmagyarázatokról". Mesélésre,mesemondásra, mesehallgatásra sem a családokban, sem munka-végzés közben nem került sor. Hiedelmekről - mint már erre azelőbbiekben utaltam - annál inkább, kitüntetetten abban a for-mában, hogya környezetünkben (tehát a tanyavilágban) élő asz-szonyokról, lányokról mint boszorkányokról rengeteg rémtör-ténetet meséltek. Sokat beszéltek még munka közben a halálról,pontosabban a halál utáni lélekvisszatérésről. Különösen akkorvolt ez téma, ha a tanyavilágban valaki haldoklott, vagy ha vala-kit nemrégiben sírattak el a háznál, vagy temettek el Szeged-Királyhalmán, a tőlünk hat kilométerre lévő temetőbe.

Gúny tárgyai voltak ezeknek a családi és munka közben folyóbeszélgetéseknek a helyi urak, csendőrök, rendőrök, orvosok,tanítók, jegyzők. Családjaink ezeket az embereket iszonyatosanmegvetették, a szegények szipolyozóinak tartották őket, füg-getlenül attól, hogy megérdemelték-e vagy sem. Természetesen,ha ezekkel az emberekkel kommunikatív kapcsolatba kerültek,magyarul: az urak szóba álltak velük, akkor alázatosan visel-kedtek és a csúfondáros szemtelenkedésnek, kivagyiságnak méga nyomát sem mutatták.

Igen kedvenc téma volt még a mások magánéletében valóvájkálás. Kíméletlen vájkálás. Mivel ezek leginkább a szerelmes-párokat és a jól-rosszul sikerült házasságokat vették célba, asértettek vitáikat nem mindig szócsatával, hanem olykor bics-kázással oldották meg, függetlenül attól, hogy munkában vagyháznál került sor az összeszólalkozásra.

20 ~o---------------- _

Amiket elmondtam, azok inkább a hétköznapokra vonat-koztak. Mások voltak az ünnepek. Az ünnepek körébe tartoztak avasárnapok, a neves napok és azok az alkalmak, amelyek egy-egycsaládi eseményhez kötődtek: keresztelőhöz, bérmáláshoz, lako-dalomhoz és disznóvágáshoz. Ezek a királyhalmi tanyavilágban isnagyjából azon rituálék szerint zajlódtak le, ahogyan azt a folk-loristák összegyűjtötték és publikálták.

A fentiekben a szegényparaszti világnak az árnyoldalait, a szen-vedésekkel teli oldalait mutattam be. Tettem ezt két okkal. Egy-részt azért, hogy korrigáljam a parasztság legszegényebb rétegérőlkialakított "romantikus képet", amely a mai napig él a magyarságegyes rétegeiben. Másrészt azért, hogy érzékeltessem: magam,mint fejlődő gyerek, aki e világot nemcsak úgy láttam és ma-gyaráztam, ahogya családom és a kortársaim, rengeteget szen-vedtem ebben a világban. Olyan sokat, hogy még játszani is csakegyedül szerettem. Játékszereimet is magam szedegettem össze ésmagam játszottam magamnak. Az ünnepi alkalmakon (kettőn,hármon) magam is részt vettem, de nem a gyerekek körül sün-dörögteni, nem velük játszottam, mindenképp a felnőtteket szeret-tem volna meglesni, utánozni, velük mulatni. S itt nyílt alkalmamelőször megfigyelni azokat a bonyolult, rejtőzködő, rejtegetett,vagy táncban és éneklésben kifejeződő, szexuális és szerelmikapcsolatokat, amelyek tiltottak voltak, visszafojtottak, de valamiúton-módon mégis kifejeződtek, amelyeket titokként magambanőriztem, s nagyon megvetettem azokat, akik ezekről obszcénmódon pletykáltak, durván beszéltek. Egyszóval nagy empátiáttanúsítottam a párkapcsolatok, a tiltott kapcsolatok megértésében,s ezek megfigyelésére éppen az ünnepi alkalmak: alakodalmak,a tanyai bálok jelentették a legjobb kommunikációs terepet.

A gyermekkoromat rosszul éltem meg, családunkban igen sokvolt a konfliktus. A kiszolgáltatottságot nehezen viseltem, azelvégzendő paraszti munkákat is. Okos szót egyedül az édes-apámtói kaptam, ha kérdeztem. Ő nem hárított, ő válaszolt, szóbaállt velem. Mások a családban nem. Kinevettek, kigúnyoltakfurcsa kérdéseim és furcsa vélekedéseim miatt. Édesapámat 1944

....------------------------------------------o~ 21

májusában láttam utoljára. Katonának vitték, és amikor a vonatrament, elbújtam, hogy ne kelljen tőle búcsút vennem és elszakad-nom. Azóta nem láttam, és a sorsomat magam intézem. Az életemminden mozzanatát magam terveztem: az iskolát, az alkalmimunkát és a megélhetést.

A tanyai eminens:a Kőröséri Öregiskolától a Kőröséri Új Iskoláig

(Tanulósors/om/ a neonacionalizmus és a demokratikus átalakuláspedagógiai ideológiájának jegyében)

1,I I

I

I 1941. szeptember 1-jén kerültem első osztályos tanulóként a Kej-feli-dűlő (Szeged-Királyhalom 895. házszámú) szoba-konyhás,vályogból készült nádtetős házból, a tőlünk négy kilométerre fek-vő Kőröséri Öregiskolába. Abba az iskolába, ahol a szüleim ismegkezdték, illetve befejezték tanulmányaikat. Testvéreim közülvoltak, akik a Kissori Iskolában tanultak, a mai napig nem tudtamkideríteni, hogy engem miért a Kőröséri Öregiskolába írattak.(3. ábra)

Óvodába természetesen nem jártam. Emlékezetem szerint azóvoda szót nem is hallottam, a család sem emlegette, és a legjobbtudomásom szerint a tanyaközpontban, tehát Szeged-Királyhalmán sem működött ekkortájt, tehát 1941-ben óvoda. Aziskolával sem a családtagjaim, sem a szüleim nem riogattak.Föltételezték - ismerve kíváncsiságomat, örökös kérdezősködé-seimet -, hogy jó tanuló leszek, és az iskola nekem való hely lesz.Az iskolába kerülésem előtt a családi munkamegosztásból nekemis ki kellett vennem a részemet a már sokat emlegetett Kejfeli-dűlőben. Itt, annak ellenére, hogy homokos terület volt, akadtolyan mélyebben fekvő rész is, ahol a gyep megtermett, a gyomokvirágoztak, és ez az útszakasz - a házunktói kb. 3-800 m-re -alkalmas volt arra, hogy az általunk tartott 7-8 libát, ludat én le-

III

22 .~~ _

3. ábra. A Köröséri Öregiskola,ahol a szerző az elemi iskola 1-4. osztályát végezte

geltessem. Libapásztor voltam. Pásztorkodás közben a környe-zetemben hallott népdalokat és új stílusú dalokat, nótákat dúdol-gattam, és igen sokat gondoltam az iskolára. Tudtam, hogy ott atanítót Vitay Kálmánnénak hívják. 50 körüli tanítónő lehetett. Voltnégy gyereke, a férjétől különváltan élt, gyerekeit ő nevelte, ésverekedős tanítónő hírében állt. Ebből következik, hogy az iskolá-ba menetel némi szorongással töltött el, ugyanúgy, mint mindenkisiskolást.

Az iskolába a nálam hat évvel idősebb András bátyám kísért el,s azon a négy kilométeres szakaszon, amíg az iskolába jutottunk,próbált felkészíteni az iskoiai illemre, az iskolai jó magaviseletre.Bátyám tanításából egy szokatlan norma, jó tanács maradt megörökre az emlékezetemben; ez valahogy így hangzott: "Öcskös,ha húgyozni vagy szarni kell, akkor azt nem szabad így bejelen-teni, hanem föl kell tartani a kezedet, és azt kell mondani, hogytanító néni, tessékengem kiengedni szükségre." Ebből a jó tanács-ból - mivel otthon az anyagcsere-folyamatok jelölésére a fentebbidézett, és naponta szabadon használt kifejezéseket alkalmaztuk-a "szükségre menni" kifejezés ütött szöget a fejemben. Meg-érkeztünk az iskolába, ahol a bátyám magamra hagyott. Engempedig beültettek az első osztályosok padjába. A terem hatalmas

------------------------------------~ 23

nagynak látszott, nem is láttam addigi életemben olyan nagy ter-met. Két padsor volt előttem és veszekedő, zsibongó gyerekek.Voltunk vagy hatvanan. Az 1-4. osztály járt együtt, tehát a hat-,a hét-, a nyolc-, a kilenc- és a tízévesek mind. Senkit semismertem, hiszen a tanyák eléggé távol voltak egymástól, mégrokon gyerek se akadt, akit családi összejövetelekről ismerhettemvolna. Az ülésrend úgy alakult, hogy külön padsorokban a fiúk,külön padsorokban a lányok ültek. Ha jól emlékszem, én a har-madik padsorban, közép~n kaptam helyet. Tudni kell, hogy egypadban 6 gyerek fért el. En a közepére kerültem, s ott próbáltamhelytállni: mondogattam magamban az első napon a bátyámtóitanult leckét, hogy mit kell mondanom, ha »anyagcseregondok"kínoznak. Végül megjelent a tanítónő. Csapzott, őszes volt a haja,lehetett úgy 60-70 kiló, feszült rajta minden ruha, és rosszkedvűvolt. Nem mutatkozott be, nem mondta a nevét, azt sem, hogy őlesz a tanítónőnk, azt sem, hogy mit fogunk tanulni. Nekünk semkellett bemutatkoznunk, hanem arra lettem figyelmes, hogy azasztalnál ülve egy hatalmas pálcával többször az asztalra csap éscsendet parancsol. A lányok és az új elsősök (köztük magam is)megszeppentünk a pálcától és az asztalra csapástól. De nagynehezen helyreállt a rend, és imához tudott parancsolni bennün-ket. Az ima rövid volt, ő mondta előre, és az idősebbek, a 2. és a3. osztályosok fönnhangon mondták utána: "Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában, hiszek Magyarország feltámadásában.Amen." Ezután még a Miatyánkot mondatta el velünk, ezt jól-rosszul valamennyien tudtuk még mi elsősök is, hiszen otthonakármilyen rossz sorsú és szerencsétlen családban nőttünk is fel,a Miatyánkot azért szinte minden parasztgyerek tudta. Az imavégén még annyit kellett kórusban mondanunk: "Csonka~agyarország nem ország, egész Magyarország mennyország.Amen." Ezután Vitayné leszállt a tanteremben lévő dobogóról,hatalmas pálcájával körülrajzolta először Nagy-Magyarországot,majd megmutatta csonka Magyarországot, s azt mondta, hogyazért kell jól tanulnunk, hogya teljes Magyarország a mienklehessen, és szégyellje magát az, aki nem tanul és nem engedel-

II

. I

24 ~~ _

kedik. Az imákat állva mondtuk el, meglepő csend voltmes . I . I ' kszern.Arni k hközben Pimaszkodásnak a je erre sem em e szem. rru or e-el ~ foglalhattunk, akkor egy furcsa eseménysor következett.ye I " , lv készít I " IA tanítónő elmondta, hogy az e so os~ta y . eszi se, e ~ a pa~-

tábláját és apalavesszőt, és ~sendben !lgye!Je~, amig r~.nk kerulsor. A többi osztállyal pedig egyenkent kinyittatta a fuzeteket,

~önyveket, és kiosztotta a feladatot, mondván, hogy nekik "csen-des foglalkozás" lesz. A gyerekek, a második, a harmadik és a ne-gyedik osztályosok, ahogy tudtak, hozzáláttak ~ "csen~:s ..fo?lal-kozáshoz". Meg kell említenem, hogya negyedikesek kozott Igensok kajla fiút is láttam. Kint az udvarban tudtam meg a többiekt~I,hogy ők a bukottak, és annyira buták, hogy nem járhatnak az UjIskolába, tehát oda, ahova a nagyok.

Vitayné, miután a "hangos foglalkozásra" visszatért hozzánk,első osztályosokhoz - akik, ha jól emlékszem, tizenketten vagytizenöten voltunk -, elmondta, hogy írni tanulunk, és álló, ferdeés fekvő vonalakat húzatott velünk úgy, ahogy ezeket előzetesena tanítói asztal mögött lévő táblán ő maga bemutatta. Későbbezeknek a vonalelemeknek a gyakorlása következett. A tanítónőfelült az első padra egy hosszú pálcával. Határozottan emlék-szem, hogy lábait nem zárta össze, és mi elsős kíváncsiskodó fiú-gyerekek jól láthattuk a kombinéjét és az egyéb alsóneműit. Ezszemmel láthatóan senkit sem zavart, engem azonban nagyon.Nem értettem, hogy miért kell az első padra felülni, és azt semértettem, hogy miért kell a fejére koppintani annak a társamnak,akinek első vagy második alkalomra nem sikerült az egyeneseketés ferdéket a legszabályosabban meghúznia. Igaz, volt szivacs is,ami ott lógott a palatáblán, tehát ki lehetett javítani, de a hi-bázókat mégiscsak, ha nem is durván, de fejbe koppantotta atanítónő. Ezt mérhetetlenül zavaró dologként éltem meg, mertattól féltem, hogy ha én is elrontom, a rövidre nyírt szőke, kerekfejemre kapok egy ütést. Szerencsére nem így történt. A vonalaksikerültek, s az első óra után az udvaron játékok kezdődtek, ame-lyeket a lányok játszottak. Eléggé sok gyermekjátékot tudtak, deleginkább a Körben áll egy kislányka címűre emlékszem, sarra,

25

hogy valamely oknál fogva az új elsősök közül néhányunkat bevon-tak a nagyobb lányok a játékba. Ez nekem hallatlanul jólesett.

Eltelt tehát az első nap. Amikor András bátyám, akit az édes-anyám elküldött elém, nehogy eltévedjek a tanyai dűlőutakközött, azt kérdezte: "na öcskös, ki tudtél-e kéredzkedni?", aztválaszoltam neki: ki tudtam tartan i, így el kerü Item a kéredzkedést,a fejemre ütést sem kaptam, és a vonalaim is jól sikerültek.

Hamarosan kiderült, hogy az iskolában jobban érzem magam,mint otthon, mert figyelhettem a társaimat, figyelhettem a ta-nítónőt, megismerhettem a rossz gyerekeket, abukottakat.

A gond csupán az volt, hogy az iskolás élményeimet mindig elszerettem volna mondani a családom tagjainak, de a testvéreimetnem érdekelte, mert unták és utálták az iskolát. Édesanyámata munka kötötte le. Édesapámat pedig a saját gondolatvilága:főleg a második világháború fejleményei, és benne az ő szemé-lyes sorsa. Oe hát mit tudhattam én akkor ezekről. Egy volt afontos: ha rajtam áll, az iskolából egyetlen napot sem hiányoztamvolna. Ha esett, ha fújt (ezen azt kell értenünk, hogy például 1942telén több méteres hófúvásole voltak a tanyavilágban), én mégisiskolába akartam menni. Néhány atyai és anyai pofon zárta lea vitát, a nagy-nagy iskolavágyamat. S így magam is, mint annyitársam, a tél egy részét - mivel cipőnk nem volt, hanem úgy-nevezett faklumpa, amelybe azért a hó csak betüremkedett -a sparhelt és a kemence mellett töltöttük el rosszalkodással és ajó-rossz tankönyveim olvasgatásával. A családi kikötés az volt,hogy az iskoláról nem kell beszélni, oda csak járni kell, de hatavaszodik, akkor első a munka és akkor az iskola hanyagolható,sőt szülői segédlettel kerülendő.

ló tanuló voltam (mondhatni kitűnő) első osztály tói nyol-cadikos koromig. Függetlenül attól, hogy kik voltak a tanítóim.Tanítóimat nem azért szerettem, mert kiváló emberek voltak,hanem azért, mert tanítók voltak. A szerepükbe voltam szere/mes.Ami nem tetszett rajtuk (lásd a korábbiakban elmesélt, intimnektetsző gyermeki megbotránkozást is inkább elfojtottam, mintsemcsámcsogtam volna rajta, mint ahogyan azt a többi parasztgyerek

26

) zt feldolgoztam, magyarázatot találtam rá, és személyestette , a I » d . . , , k t

" k vettem ha diáktársaim vagy csa a om tagjai a taníto asertesne r

sértegették vagy leszólták. ,.,. "vu Kálmánné után, aki engem három evig tanított, s akirol az

hl I .~\ hogy baleset áldozata lett Budapesten (villamos ütöttea Ir jar a, I 1" O' . J' f' It kiell, új pedagógusok érkezt~k·1 ~ ege fs~ ~aval, ozsden~ vo , ~It'

, hetetlenül jó szándéku, arssez air npusu pe agogus v rmer k . k ' bb h 'akinél a gyerekek azt tettek, amit akarta ." L~.gln a a" az-

t, ában szorgoskodó lányokat és disznóinak etetesevel

tar as ·1' .foglalkozó fiúkat kedvelte. Magam tőle az égadt~ VI ago~ se~mlt

tanultam. Viszont jó családanya volt - ezt hireszteltek rola asem ké , I " ttanyaiak =, de valami oknál fogva egy- et ev ut~n e ~unKőrösérről. Jött helyette egy csaknem két méter magas, Igen-Igenjóvágású fiatalember (úriember), akit ~,alázs. Tibo,rnak ,hívtak,akinek roppant nagy volt a tekintélye. Az o megjelenese mar 1945utánra esik. Mi magunk és a szülők is nagy tanítónak hívtuk, ma-gassága miatt. Mint mondtam, szinte világfi volt. Tanított, hakedve tartotta. Az 1-4. osztályos munkaszervezés nem volterőssége, de tekintélyt vívott ki magának, s tőle telhetően mindentantárgyat tanított, olyanokat is, amelyeket nem kedvelt, ame-lyekhez nem értett.

Rajzolni sajnos nem tudtam (a mai napig sem tudok). A tanítóúr erőfeszítéseket tett arra, hogy megtanítson valamennyiünketrajzolni az akkori tantervi előírások szerint, s miután látta, hogy eznekem mint eminens tanulónak sem sikerül, bosszúból vagyinkább frusztráltságából összegyűrte az általam rajzlapra vetett sefüle, se farka rajztákolmányomat. S a galacsinná gyúrt rajzpapírta fejemen dörzsölte szét, ami bennem igen mély nyomokat ha-gyott. Igaz, másoknak nyaklevest adott.

Mai szemmel nézve ez már nem akkora dráma, sokkal na-gyobb az, amit mint háborús gyerek megéltem. Történt, hogy az1944-45-ös háborús esztendőben édesanyám úgy döntött, hogyne járjak iskolába, hanem a tavaszi munkákban segédkezz ·Efe~tebb említett Drával Józsefné volt a tanít~~ő, aki, . ~.z;f! r~>salmat az előírásoknak megfelelően a haladási nap an tISZ- t•.•...

Könyvtár

*

tességgel regisztrálta. Bizonyítványomba pedig azt írta (negyedikosztályos voltam ekkor), hogy: "Sok hiányzás miatt nem osz-tályozható." (4. ábra) Amikor 1945 őszén édesanyám a könyör-gésemre elment a szülői értekezletre (ez volt az egyetlen szülőiértekezlet, amelyen részt vett) megtudakoiván, mit jelent az, hogy"sok hiányzás miatt nem vagyok osztályozható", Drávainé aztmondta neki: ne aggódjon, én nyugodtan folytathatom a tanul-mányaimat a bizonyítványba írtak ellenére is. Ettől igen-igen meg-nyugodtam, és 1945 szeptemberében, mint felső tagozatos, meg-jelentem a Kőröséri Új Iskolában. Azért nevezték Új Iskolának,mert a Klebelsberg-féle program keretében épült, ahol az ott dol-gozó kistanító, az igen művelt, alacsony termetű Dorogi Géza(eredeti neve Dénuel Géza) nagyon jó szándékúan és tapintatosanközölte velem, hogy édesanyámnak rosszul mondták. Nem lehe-tek ötödik osztályos. így vissza kellett térnem az Öreg Iskolába,ahol a negyedik osztályt ismét el kellett végeznem. (5. ábra)

Itt jelent meg az életemben a már emlegetett nagytanító, BalázsTibor, aki óriási türelemmel és felkészültséggel elmagyarázta,hogya háborús idők miatt, meg az édesanyám hibája miatttöbben vagyunk gyerekek, akiknek meg kell ismételnünk - hiány-zások miatt - a kihagyott osztályt. így lettem én túlkoros, és mivelédesapám a háborúból nem tért vissza, a családom teljességgelszámított munkámra, ezért minden áldott nap közelharcot kellettfolytatnom azért, hogy járhassak iskolába.

Ebben a küzdelemben állt mellém az említett két férfi pedagó-gus: Balázs Tibor és Dorogi Géza, és óriási küzdelmet folytattakazért, hogy tanulmányaimat befejezhessem az általános iskolá-ban. (6. ábra)

Édesanyám és a testvéreim, akik hallani sem akartak arról,hogy továbbtanuljak bárhol is, alig várták, mikor leszek már 14éves, azaz mikor nem leszek iskolaköteles. Óriási családi vesze-kedések és hisztériák következtek. Én könyörögtem, hogy befe-jezhessem az általános iskolát, hogy továbbtanulhassak. Őkhajthatatlanok maradtak. Saját életükhöz és sorsukhoz hasonlóannapszámos- és cselédsorsra szántak, és semmiképpen sem akar-ták, hogya család tagjai közül bárki is naplopó legyen, úr legyen.28 ~~ _

Az anyakönyv sorszáma: BIZONYÍTV ÁNY

.f~71!'t..=i;;••~:::::~:;;;.;;;;;;;r osztúlyábau az 19 ~it5T6kolai évben" elért 'eredmény.öl.

." ••••• '1' •••••••

Magaviselct ....•......................•.....Szorgalom : .

Hit- és erkölcstan .Beszéd- és értelemgyakorlatok .

h ~:~~:;:,..........................~:~~.~ Nyelvi Ismeretek .

~ - ~ö~~~~:ar .~~~~~~. tÖ~i6~~t~':::::::::::::::::::::::1::: ~~~~:Al lampolgúr í kötelességck és jogok . T"

Ssúmolás és mérés •.••••....•.....•.••..•.••..••........ ;t..."'"::-..Te~mészeti, gazdasági és egészségi ismeretek . ~ .RaJZ ...................••...•.•...••...•.•...••••••••••...•....... ~ .Kézimunka ........•...••..•............. , f _..'.Bnek .............••...................•... t.Testnevelés ........•....................... . .

::::::::: ::::::::::~.~~ ~..:~•..•~~...................................•......... ~" ' ~~ •...

........ _----_ .._--_ __ .__ . __ -_.,-J eg~.zet; .•. J'?-:1.~ ~a.~~ '.V .-"··-'t<o-···· ·_· .'. .•.. ' •.•... , _

es; ictcn rí sz lelere k 6Z~Jt1;\

i;1I7.o11an: .~ .

i~:;I.7_ol:lllnnul: -"f s 8.

Kelt "5#J.~ nn ••••••••••••••••••••• l!J'P~Vi JY:~ h~ .lt~~:L.~:............................................f:::\~·ó·~·····7~iiazgRtó (igazgató·tRnitó), ~ tanít .

Javitóvizsgáról szóló záradékru szánt hely : n •• _ •••••••

Kelt 't't', 8.H.

lU évi hó ..

4. ábra. Bizonyítvány 1945. július 12. napjáról,.a 4. osztályról.A szerzőt osztályismétlésre kötelezik. ,

(A keltezés hibás. 1944. július 12·ről lehet szo.)

29

Az általános iskolát 14 éves koromban abbahagyatták velem.Hiába számítottam a legjobb, legeminensebb tanulónak, ez édes-anyám és testvéreim szemében nem jelentett értéket. Gyű-lölködés, megvetés alakult ki köztünk. Ismét magamra maradtam,és magamnak kellett kitalálnom, miként oldom meg a továbbta-nulásomat.

Kenyérkereső cselédsors(A fizikai ,munkára szocializálás/amI' Ásotthalomtól Szőregigl

Az ásotthalomi tanyavilágban magától értetődő volt, hogya fiú-gyerekek 10 éves koruktól kezdődően tehénpásztorkodás,állatőrzés céljából bérmunkában, kiscselédekként szegődtek elgazdagabb parasztcsaládokhoz. 11-12 éves kortól kezdve a me-zőgazdasági (növénytermesztési, szőlőtermesztésil munkákba isbevonták a gyerekeket. Minden munkanemet kipróbáltak rajtunk,a kapálástói a szüretelésig. Mai szemmel nézve ez kellemesszórakozás, afféle kikapcsolódás a városi gyerekeknek, de nekünknapi tizenkét órás fizikai munkát jelentett, noha gyerekek voltunk.Szinte ugyanazokat a munkákat végeztük, mint a felnőttek.Legföljebb néhány munkanemet nem bíztak ránk.

A tehénpásztorkodás sem csupán legeltetést jelentett, hanemállatgondozást (etetést, itatást, állatok tisztán tartását, trágyázást,"ganézást"l, ami igencsak próbára tette az embert. S ha ehhezhozzáteszem, hogy visszaszólnunk sem volt szabad, még annyitsem, mint egy családban, nyugodtan minősíthetjük mindazt, amivelünk és velem történt, gyermekbérmunkának. Az is volt. Szabá-lyosan alkut kötött a családom, hogy mennyi a havi bérem, ésszolgálataim után mennyi természetbeni juttatást kapunk (bú-zában, rozsban, kukoricában, burgonvában), amennyiben hibát-lanul szolgálok. Megjegyzem, hogy nem cselédnek, hanem szol-gálóknak neveztek bennünket, néhol béresnek, néhol pásztornak.A szülői háztól el kellett költöznünk. Velem ez 12 éves koromban

30 ~~--------------------------------

\1

Az anyakönvv sorszúma: \~~. BIZ O N Y t T V ANY

:....:::::::~ ..:...~~: ...~..•~-~;~~..~L .....osztályában az 19~f/~.'.iskolai évben elért erenményr61.

~zao~.~:;:~ct ::::::::::::::::::: ::::::: :::::: 1· ~'.""'::::::".'.'.'.'''''.'Hit- és erkölcstan H'" • . ••..• _........•••..•....•

_ Beszéd- és értelemgyakorlatok ~ .

!~.~I;~a,,~.~.•• ::::: :::: ::::::::::::::::: ::~~:::::::::::::::::::::.~ ~ Fogulmuzús ......•................•••... ~ ..... _._.... .. _..

lE ~~I~I\~:j~sm~.r.c.t.c.~.:::::::::::::::::::: ::~~:::::::::::::::::::~:z A .m agynr nemzet története ~/ _ .

. '~~hl~líJOlgú~.i kötelességek és jogok .. 0 ..4.· .SZanlOI8.S ~S llleres ..................•..... __~._ .. __. .. __ .'l'c:·mészeti. ;,:azuasúgi és egészségi ismeretek .~ .

~~i~:::~,:~••.•.••.•.••••••••••.••••••••••'.·'~~i:. -.-

K~...... _.... •.. ~..hó),.l~j~n.eZ-" ••..e.ne.•.-":' ~ . '" J'\J\iLl"'OoJ"'h~•.••••••••••••••••••••••••••••••.•. ••••........ j.. ~ .•.••..•••••.••.•••......••••.••• _ •••• -

igazgató (ilf" " t' t ·tél. \\~.ro . .,..<f tanitó\. ~'. "1< " ," . ", ,-4. JI

Javítóvízsgáról szóló záJ'adt:i~~~eiy: __ .

...... ·.. · ·..· ·11·.~

19 évi _ _ hó VKelt _ .

tanltó

5. ábra. Bizonyítvány 1945. június 21-i dátummala 4. osztálv kitűnő rendű elvégzéséről

_____________________________________ ~ 31

1,

történt. Modé Páléknál, Kiss Páléknál - ez utóbbi volt a hivatalosnevük, az előző gúnynév volt - cselédkedtem, állítólag hibát-lanul.

Három dolog fájt. A legjobban az, hogy istállóban kellett alud-nom, az állatok között. Aztán az, hogy nem léphettem be a laká-sukba, amely három szobás volt, ahol a szobák padlóburkolatúak,a konyha pedig díszes cementlapokkal volt kirakva. Amikor senkisem látta, akkor kukucskáltam be, hogy valami szépet is lássak.Addigi életemet (12 évet) vályogból épült, földes szobában éltemle, ahol a szobának és a konyhának a földjét marhatrágyából ké-szült péppel mázolta föl hétvégenként édesanyám vagy a nővé-rem. És fájt az is, hogy mindössze vasárnap délután kaptam kétórányi eltávozást, hogy hazamehessek. De ezt is csak azzal a fel-tétellel érhettem el a gazdámnál, ha az állatoknak zöldet, "ga-zokat" szedtem a környező kukoricásokban. Azokat a gyomokatszedtem és hordtam be az állatok jászolába, amelyeket az állatok"jóízűen ettek" addig, amíg visszaérkeztem a két óra letelte után.Ezután azonnal ki kellett hajtanom a teheneket a legelőre.

Fontos adalék az életemhez, hogy gazdám háromszáz méter-nyire lakott a jugoszláv, ma szerb határhoz. Közismert, hogyatrianoni békeszerződés után családok szakadtak szét - így volt ezKirályhalmán is. Az országhatárt egy szélesebb út jelentette, ame-lyen az állatokat a legelőre hajtottam. Az állatok mit sem törődtekTrianonnal és az országhatárral, ha megbokrosodtak, mert példáulsok légy és bögöly lepte el őket; megvadultak, és "határt sértet-tek". Hét tehénről, három birkáról és két kecskéről kellett gon-doskodnom. Ezek a szerencsétlen állatok egyszer 200-300méternyire futottak át Jugoszláviába, s magam tizenhárom évesenaligha tehettem mást, mint kétségbeesetten futottam utánuk,hogy visszatereljem őket. 1948-at írtunk ekkor. Amikor észrevet-ték ezt a jugoszláv határőrök, akiket partizánoknak és cset-nikeknek neveztünk, lövöldözni kezdtek a levegőbe. Én nagyon.nehezen. sírva vissza tudtam terelni az állatokat.

A rémület bennem iszonyatos volt, s mi magunk, tehát a csalá-dunk, a Zsemlye család, akik a határtól 800 méternyire éltünk,32 ~e-- _

!.JI,Anyak6nyvl sOTSzdma:. • _

BIZONXífTVÁNY

--m---!f-~-~'',-'::-1:~::~.1--m-----m---- tanuló által

a -.~.~.~-':::::':'. ... i!~~~.'~-'.....általános iskolafoépiokols

!!!!.'._ osztályában az 19?1-1 '!.':' iskolai évben elért eredményről.'-l\ÍIagatartásá -: ,o" ~_..;. ":.~.;>~~,"Hit-- és erkölcstan ' (L ," ,': o' ~~

-,'B=éIgetés -"Szabadbeszélgetés "', :Z<'~; "-,,,' ,w,,Olvasás - Magyar nyelv és irodalom' T~:i ""<ti" >0

,~ ,r,.....,':"""<-«:JL-.-.v ':Z0~ ,>-":<~"'::;'\Fogaln#z<!s 'f ',' '''~'''''''{i-'T

:Nyelvi ismeretek ' , ~;~';~~~!<f-01;~:.;::

'Történelem" .•• ', o 'lA1"l!n.•!' ".>":,,;.,,,~<'Föld- és néprajZ 'o , •• '-- 1 o, ~~-,i' o,.,--;.i$. __~~'Az. ember élete,' 1, " -V-~", : 'i

'Természetrajz -$.~;.<-'./

';'Természettan . Vegy tan ' 1{.;on:;...: , 'o,.";Számolás és' mérés ,', ",o ~~:,...;, o, • ,,-k.:-'·Rajzolás' '. # •• "",-- -L~~" ", t-''''''~::fP;%:Y"Ének o , •• ~~'\'o,o' ''''y\li,'irestnevelés _ o o ':z;~ , °o~,~.?'>

-t,::Választható 'ttirgyak, gyakorlatok:, -.;~ '»:•. , . '~I'.lr:<"'··'..:~á:tg.,,-'ljf9"'-Lcf~' ak I k _~ 00 0, <cr- ')- o

~~~::~~~~~~=~~~~~~::~~:__~_~~:~~o ~ o ~ ':~:;.

'cÁltalános tanulmányi eredmény:. 'h~ o 'o _'; ,:'1-"'il';," , '" 1,_: o' ,"QM,~noe-yeJötesti,llet határozátar -?~o~.--", 'c:i,;;:!.V"!::ryJ ,?;<~~~ _ '/.1:"'

6, ábra. Kitűnő rendű bizonyítványaz 1949/50. iskolai évről, a 8. osztály elvégzéséről

- o 33

úgy döntöttünk végül, hogyakisbérességnek, a cselédsorsnak ezta szomorú és veszélyes fajtáját befejezzük. Ennek fejében iskolá-ba viszont csak az őszi munkák befejezése után és télen járhatok,mert kora tavasztól kora őszig, az összes lehetséges fizikai, pa-raszti munkából ki kell vennem a részem, hiszen mind az idősebbbátyám, mind édesapám hiányzott a családból. Az idősebb bá-tyám hadifogoly volt, édesapámról pedig tudtuk, hogy meghaltOroszországban. Nekem ezért kellett az otthoni munkákban résztvennem, hogya nővérem, a fiatalabb bátyám és az édesanyámnapszámosmunkát vállalhassanak azért, hogya télire való megle-gyen.

Növelte az önbizalmamat, hogy családom már nem tart gye-reknek. A sógorommal, Kőrösi Bélával, és fiatalabb bátyámmal,Zsemlye Andrással egy brigádot alakítottunk, és részes aratónakszegődtünk Szőregre. Ez abból állt, hogy hárman több hektárnyigabona (búza és árpa) aratását vállaltuk fel, amiért részben pénz-zel, részben pedig valóságos terménnyel fizetett a munkát adógazda. Sógorom a kaszás- és az arató-, bátyám a kévekötő- és agabonakereszteket összehordó, magam pedig a marokszedőmun-kára "szakosodtam", mert csak arra voltam alkalmas fiatal korommiatt. Napfelkeltétől naplementéig mezítláb markot szedni, portnyelni, cipekedni, és vérző lábbal naponta újra kezdeni, tarlóramenni nem gyerekjáték.

Ezenközben én iskolázásról ábrándoztam, a nyolcadik osztálybefejezéséről, s arról, hogy valami úton-módon mégis tovább-tanulok, és tanító leszek. A paraszti munka kegyetlen, embertmegalázá volta elől menekültem, a cselédsors elől, és a kenyér-keresettel együtt járó megaláztatások elől. Utáltam a gazdagokat,utáltam a gazdákat, akik szemrevételezték, hogy hibátlan-ea munkánk. Ettől tették függővé, hogy kialkudott bérünket meg-kapjuk-e vagy sem. Ezek az aratási ciklusok három-négy hetettöltöttek ki, némi szünet után a kukoricatörés kegyetlen, embertpróbáló szakasza következett, a répaszedésről már nem is szólok.Végül a szüret, amely szintén nem annyira romantikus annak,akinek normára kell hétről hétre részt vennie benne.34 ~ _

Egy szó mint száz, nekem nem is annyira a munka fájt, hanema munka monotóniája, az embertelen, kiszolgáltatott lét, a kiútta-lanság, és az, hogy munkatársaim, testvéreim, rokonaim vagyazok baráti köre beszédtémaként a trágárságon, az obszcenitásonés a rosszízű tréfákon kívül aligha tűrt meg mást. Engem pedigegyes-egyedül csak a tanulás érdekelt, s majdnem mindegy voltnekem, hogy tanító, pap vagy színész leszek-e, csak menekül-hesseka szegényparaszti vi lágból.

Terveimet, vágyaimat természetesen mindenki )esöpörte".Dologkerülőnek, munkakerülőnek bélyegeztek, függetlenül attól,hogyegyébként jó munkásnak számítottam. Sem fizikai teljesít-ményben, sem a közös munkák alóli kihúzás dolgában nemérhette szó a ház elejét, mégis kitaszítottnak éreztem magam. Ámjött a csoda az életembe! Királyhalmán is híre ment, hogy ademokratikus átalakulás (értsd felszabadulás) következtében min-den munkás- és parasztgyerek számára szakérettségin vagy estiiskolában továbbtanulási lehetőség nyílik. Plakátok hirdették a le-hetőséget, s mikor én erről tudomást szereztem, loholtam Dorogitanító úrhoz, hogy Kőröséren az Új Iskolában indul-e a DolgozókEsti Iskolája, ahol a nyolcadik osztályt befejezhetem. Csodákcsodája, az iskola elindult. Első alkalommal összejöttünk kb.húszan. Kihirdették a tananyagot és a követelményeket. A máso-dik hétre már csak tízen maradtunk, a harmadik héten pedigegyedül voltam. A tanítóm könnyes szemmel közölte velem, hogynem tud rajtam segíteni, törődjek bele a sorsomba.

Én ismételten részesmunkára szegődtem. Ekkor már novembervolt, s áldott jó tanítóm egy késő esti órán, egy dűlőút menténmegszólított, s közölte velem, tudott ösztöndíjat szerezni szá-momra. Az ösztöndíj talán 120 forint, több, mint amit napszám-ban keresek, s ő úgy gondolja, hogy ha édesanyámmal közli eztaz összeget, talán megengedi, hogy nappali tagozaton befe-jezhessem a nyolcadik osztályt. így én a 120 forintot átadtam azédesanyámnak, aki nem szívesen ment bele a cserébe, mert aztsejtette, hogy ennek előbb-utóbb az lesz a vége, hogy én a tanító-képzőbe kívánok eljutni, azért végzem el a nyolcadik osztályt.

-----------------------------------~ 35

Tavasz jött, 1950 tavasza. Egy májusi napon a délelőtti munká-ból tértem haza, amikor is nővérem egy papírt mutatott. Egypapírt, amelyet a szegedi tanítóképzőből küldtek nekem, amely-ben értesítették édesanyámat, hogy fölvettek az intézménybe,mert általános iskolai tanulmányaimat végig kitűnővel végeztem.Édesanyám indulatában villát ragadott, és azzal akart elűzni ott-honról, hogy mégis becsaptam a tanítómmal együtt, és mégiscsakút, és nem paraszt akarok lenni. Ekkor már színt kellett vallanom.

A kérdés csupán az volt, hogya nyarat hogyan töltöm el, milyenmunkával, és egyáltalán, hogy jutok el a tanítóképzőbe, hiszensemmiféle olyan felszerelést a család biztosítani nem tudott,amellyel kollégista lehettem volna. így történt, hogya nyári kere-setem egy részéből, a megtakarított pénzemből egy overált(kezeslábast), egy alsónadrágot és egy inget vettem magamnak -így szöktem el a tanítóképzőbe. Ekkortól, tehát 1950 őszétől,a családom és közöttem a kapcsolat hosszú-hosszú időre' megsza-kadt, valamikor harmadéves tanítójelölt koromban téftem újbólhaza, ekkorra már elkezdődött a téeszesítés, látszott, hogya pa-raszti munkának, tehát annak, amit a családom megszokott, nemlesz jövője. S lassacskán - miután kiderült, hogyatanítóképzőbenis jeles, kitűnő tanuló maradtam, míg a középiskolába kerülőásotthalmi gyerekek nagy része visszamenekült a tanvákra - bele-törődtek, hogy mégiscsak tanító úr leszek.

•••Fontosabb oktatáspolitikai intézkedések 1935-1950 között:

1940. július 12. Az 1940. évi XX. tc. az iskoláztatási kötelezettségről és a 8osztályos népiskoláról.

1945. június 25. A Köznevelés című lap miniszterelnöki engedélyezése.1945. augusztus 16. Az általános iskola megalakítása (6650/1945. ME. sz.).1947. szeptember. Megnyílt a budapesti és a szegedi Pedagógiai Főiskola.1948. március 4. Kormányrendelet a dolgozók iskoláinak szervezéséről

(2730/948. ME. sz.).1948 őszén bevezették a 7 számjegyű osztályozást.1949. szeptember 29. Az 1949. évi 5. sz. tvr. kimondta: a vallásoktatás

az iskolában nem kötelező.

36

A tanítóképzés csapdájába esve,Ujszegeden

(1950-1955)*

1950-ben, amikor a tanítóképzőbe kerültem Szegeden, az iskolátnem tanítóképzőnek, hanem Pedagógiai Gimnáziumnak nevez-ték. A mai napig rejtély előttem, hogy Dorogi Géza a jelentkezésilapot hogyan és miképp juttatta el az intézménybe úgy, hogy azonnem szerepelt az eltartóm - ez esetben az édesanyám aláírása.Egy bizonyos: én nem írtam alá. Sajnos már Dorogi Géza sem él,nincs kitől megkérdeznem. Ugyanígy nem láttam az általánosiskolai ösztöndíjamról szóló papírokat sem. Egyedül az a papírvolt a kezemben, amellyel a tanítóképző kollégiumába mentem.Ásotthalom (a korábbi Szeged-Királyhalom) negyvenkét kilo-méterre volt Szegedtől. A várost keskeny nyomtávú vasúton(madzagvasúton) közelítettük meg. Magam mindig a kissoriállomáson szálltam föl, onnan indultam a képző be is 1950augusztusának végén. Ekkor jártam másodjára Szegeden. Először1949-ben teherautón vitt el a városba Dorogi Géza, aki melleslegkiváló focista volt, s játszott Ásotthalom csapatában. Ez csak azértérdekes, mert az 1949-es szegedi látogatás alkalmával Szegedbőlsemmit sem láttam, így csak az 1950-es utazás alkalmával szem-besültem a várossal. Falut se nagyon láttam, összesen csak kettőt:az Ásotthalommal szomszédos Mórahalmot és Szőreget, amelyencsak átgyalogoltunk, s mert mint részesaratók több héten át abúzakeresztek tövében aludtunk, ott étkeztünk. A falusi telepü-léseket se ismerhettem, hisz Ásotthalom ekkor nem volt más, mint

* Politikai despotizmus (1950-1953. július).Az első radikális reform: Az új szakasz (1953. július-1955. április).

-----------------------------------~ 37

egy tanyaközpont. A gondot az jelentette, hogy miként találommeg a Temesvári körutat, tehát a képzőt és a Bérkert sor 3-at,a képző kollégiumát. Pénzem nem volt, villamos szóba se jöhe-tett, föl se mertem volna rá szállni, így maradt a kérdezősködés ésa gyaloglás. Nyolc óra körül érkeztem a városba a tanyáról.Délután két óra lehetett, amikor a Bérkert soron a kollégiumotmegtaláltam. Idősebb naposok kérték a papírjaimat, az ágyneműt,személyes tisztálkodási eszközöket, például fogkefét, csakhogy énilyenekkel nem rendelkeztem, s ezért mintegy két és fél órát kel-lett várnom, hogy egyáltalán maradhatok-e a kollégiumban. Késődélután került elő az ügyeletes tanár, aki Orosz Sándorként mutat-kozott be, s még azt is közölte velem, hogy az ő osztályába, az1. B-be fogok járni, ő lesz az osztályfőnököm, nyugodjak meg,intézkedni fog, lesz szállásom. Lett is. Úgy tudom, hogy SzathmáriLajossal, a kollégium fiatal igazgatójával döntöttek a sorsomról, ésadtak ágyneműt, meg mindent, ami még hiányzott a kollégista-sághoz. Orosz Sándor a 60. születésnapomra készült Elvesztettteljesség című emlékkötetben így emlékszik vissza találkozá-sunkra, a találkozás szorongató, tragikomikus légkörére:

-o- Időpont 1950. szeptember. tanévkezdés. Az előző két tan-évben sikerült olyan diákönkormányzatot kialakítanunka kollégiumban, hogy tagjai az új elsősök fogadását, elhe-lyezését - háló- és tanulószobai beosztását stb. - teljesenönállóan végezték. Estefelé, amikor azt tapasztaltam, hogyminden elrendeződött, egyszer csak a napos asztal mellettegy elárvult-tanácstalan újoncot látok ácsorogni. "Hát te?Neked nincs helyed?" Az új fiú és a napos közösen elmond-ják, hogy őt nem lehetett elhelyezni, mert semmiféle holmitnem hozott magával. "Miért"-emre a válasz: "Szüleim nemengedtek tanulni, hát megszöktem."

38 ~~-------------------------------------

Hatalmas, 25-30 főt befogadó teremben jelölték ki nekem azágyak egyikét. A hálószobában csendben beszélgettünk mi, azújak, a gólyák, s iszonyatosan hangoskodtak az idősebbek, főlega negyedévesek, akik hozzám viszonyítva érett férfiaknak tűntek,akként is viselkedtek. A kollégiumi szobákban az volt a jó, hogyelsőstől a negyedikesekig együtt voltunk, s a nagyobbaktól igen-igen sokat lehetett tanulni. Szerencsések voltak még azok a gye-rekek, akik egy faluból és egy iskolából jöttek, s nagyon árváknaktartottuk magunkat azokkal, kik Besenyszögről, Mártélyról,Forráskútról stb. egyedül érkeztek. Tanyai gyerek nem volt más,csak én. Ez azt jelentette, hogy együttélési ügyekben, szervezetimagatartásban nálam mindenki előnyösebb helyzetben volt.A WC-használat jelentette a legnagyobb gondot, mert angolvécétmég sohasem láttam, sem a kezelését, sem a hanghatásokat nemismertem. Este nyolc óra körül azonban utolért a sors, s meg kel-lett tudakolnom, hol van a klozet. (Ásotthalmon ugyanis az ár-nyékszéket klozetnak hívtuk.) Megmutatták, de mert nekem"nagydolgom volt", fülkét kellett keresnem, ahol az ülőkét csak-csak megtaláltam, a dolgom is elvégeztem, mi több, a szomszédfülkéből mindenféle zajokat is hallottam, a vízcsobogásét is, csak-hogy magam voltam bajban, mert nem találtam, akárhogy keres-géltem, az ürülék eltávolításának a módját. Szólnom kellett tehátegyik bátrabban mozgó társamnak, aki felvilágosított, hogy mia teendő. Csakhogy a ulehúzót" ő sem találta, mert az hiányzott.De meg tudta oldani, mert felállt az ülőkére, és a vízöblítő kiállókarját kézzel meghúzta. A bajtói megmenekültem, és egy másik,jól működő szerkezeten - ahol ulehúzó" is volt - kiokosodhattam ,s elkezdődött életemben a civilizációba való belenövés. Nemkívánom az Olvasót azzal a közel 2-300-féle tanulnivalóval trak-tálni, amit nekem az új világ, a szegedi képző kollégiuma és is-kolája jelentett. Csupán néhány olyan epizódot villantok föl a to-vábbiakban, amely esetleírás-szerűen igazolhatja, mit jelent a tár-sadalmi réteg-hovatartozás, a hátrányos helyzet, a személyesidentitáskeresés, a helytállni és a megfelelni akarás egy választottpályának, esetemben a tanítói pályának.

---------------------------------~ 39

A városba szökő(Az újszegedi tanítóképző -"prepaképző" kellégiurnában

bitangoló munkakerülő)

A továbbiakban csakis személyes sorsválasztásommal és élet-történetemet meghatározó, döntéseimet tudatosan fölvállaló,illetve fölvállalni kényszerítő történésekkel, eseményekkel, mo-tívumokkal foglalkozom. 1950 novemberében történt, hogynéhány osztály társam (nevükre már nem emlékszem) rohanta második emeleten lévő osztálytermünkbe, hogy keres az édes-anyám és a fiatalabb bátyám, András. (Jani bátyám ekkor mégorosz fogságban volt.) A fiúk azt mondták, hogy tűnjek el a vé-cében, azt üzeni Sanyi bácsi (Orosz Sándor, az osztályfőnököm),s még azt, hogy ő meg Katona igazgató úr beszélni fog az édes-anyámmal és testvéremmel, de ehhez én nem kellek. Mi tagadás,mielőtt a vécébe rejtőzködtem volna, leszöktem az első emeletre,meglestem, hogy ott vannak-e a családom tagjai, hogy igaz-e ahír. Igaz volt. Ott állt anyám kosarakkal a karján, amikkel piacoznijárt, mellette a bátyám is szintén kosarakkal. Láttam, hogy szőlőtárultak Szegeden a Mars téri piacon, éshogy tétován várakoznak.Egy órányit rejtőzködtem a vécében, amíg megkeresett OroszSándor, hogy elmúlt a baj. Nem kell visszamennem Ásotthalom-ra, mert ő és Katona igazgató úr meggyőzték a családomat, hogyjól tanulok (ez legkevésbé hatotta meg hozzátartozóimat), s egyál-talán nem lehetséges az, hogy aki középiskolába iratkozott, aztegyszerűen a szülők visszavigyék, a gyerek akarata ellenére. Ígymaradtam prepa, azaz tanítójelölt. Családom pedig így nyugodottbele, hogy úr lesz jóskából, de talán nem is baj, hisz sohasemszeretett dolgozni, mindig azon törte a fejét legeltetés közben is,szabad idejében is, hogy valamit olvasson, hogy valamiről pa-poljon ... A szülői beletörődés egy attribúcióval is járt, amit közelharminc éven át cipeltem magammal, ha családi körbe keve-redtem, ez pedig így szólt: "sohase szerettél dolgozni, kerülted amunkát, uradzó, bitangoló munkakerülő vagy, s csak az oroszok-

40 ~~------------------------------------

nak köszönheted, hogy tanító lehetsz'. A fent idézett minősítések,megbélyegzések nemcsak konfliktusok esetén jöttek elő, hanembármely élethelyzetben, társalgás közben, vagy egyéb időtöltések,szórakozások alkalmával is. A mai napig úgy élem meg: édes-anyám, a két bátyám úgy haltak meg, hogya rólam fentebb bemu-tatott kép nem módosult. Még akkor sem, amikor már tanítói éstanári oklevelekkel rendelkeztem és bizonygattam, hogya szelle-mi munka is munka. Ésén ugyanolyan dolgos ember vagyok, mintők. Ez a korábban jellemzett attribuálás sokáig fájt, haragudtama családomra, kerültem a tanyát, a közös együttléteket. Akkortájtkezdtem megnyugodni és tisztán látni, amikor a hetvenes évek-ben Magyarországon is lehetett szociálpszichológiai irodalomhozhozzáférni. S kitüntetetten akkor nyugodtam meg, amikor AllportElőítélet című könyvét végigtanulmányoztam, s ezáltal valame-lyest a megbocsátás is sikerült. Édesanyám 1971-ben halt meg.Későn, decemberben. Ekkor a kaposvári tanítóképzőben dolgoz-tam docensként. A temetési szertartás után a bátyáim - tekintetnélkül a szertartás utáni hangulatra - még mindig belém kötöttek,még mindig ledologkerülőztek.

A hatalomakaró posztpubertás(Kollégiumi titkárkodás a siker és a közutálat közegében)

Már általános iskolás koromban is megtörtént - felső tagozatos(7-8. osztályos) koromban -, hogya Kőröséri Iskola növendékeit(alsósokat és fölsősöket), mintegy 100-11 O főnyi gyerekseregetegy-egy majális alkalmával az Ásotthalom központjában lévőerdőbe (az Ásotthalmon működő erdészeti szakmunkásképzőgyakorlóerdőjébe) kellett - tanítói megbízásra - elvezetnem, felkí-sérnem, szülői és tanítói segítség nélkül. A tanítóinknak előzete-sen értekezleten kellett részt venniük, s Dorogi Géza, aki igazgatótanítói minőségében vezette a Kőröséri Iskolát, rám merte bíznitanítványait. Tudta, hogy fegyelmezetten, rendben tesszük meg

------------------------------------ •• ~ 41

a közel hat kilométernyi utat. Úgy tűnik, tanítóim nemcsak aztméltányolták, hogy jól tanulok, és hogy szeretem az iskolát, ha-nem azt is megsejtették, hogy kitűnő tanulóságom mellett nemvagyok tutyimutyi, tudok szervezni, mi több, szeretek rendet tar-tani a környezetemben, de az is lehet, hogy könnyen fel ismertékagresszív hajlandóságom mellett a hatalomakarás Alfred Adler ál-tal feltárt, s nemzetközileg is a mélylélektani irodalomban elfo-gadott hatalomkiélési szükségletét. Rejtély marad ez számomra.A feladatot hibátlanul megoldottam, tanítóim büszkék voltak rám,s tudták, hogy ugyancsak tanítónak készülök. Ők lehet - affélekényszerhelyzetben - pályaelőkészítő, pályára szocializáló érvetfogalmaztak meg önmaguk számára, hogy egy gyermekkísérésifeladatot rám bízzanak. Akkor még úttörősdit nem játszottunk.Címem, rangom nem volt, csak a személyes felelősségem, hitem,hogy a feladatot meg tudom oldani, és örömöm, hogy mindenkilátja, akivel az úton találkoztunk: ura vagyok a helyzetnek.

A kollégiumba kerülő félénk prepa, az elsőévestanítójelölt fen-tebb leírt teljesítményéről képzős tanáraim természetesen mit semtudtak, az iskolában hiányzó képességeimetvizslatták (helyesen),hiszen hamar rájöttek, hogy hiába voltam kitűnő tanuló Kőrös-éren, helyesen írni, fogalmazni nem tudok, matematikából gyengevagyok, zenét nem tanultam, kémiáról, fizikáról a tanyai isko-lában nem is hallottunk. Tanítóink összevont osztályokban taní-tottak, a tananyag meglehetősen zsúfolt volt, a gyerekek nagy ré-sze nem járt iskolába (rendszeres iskolába járó alig akadt), őkmaguk megélhetési gondokkal küszködtek, értekezletekre, szemi-náriumokra jártak, tanulták az új világnézetet (a dialmatot és amarxista-makarenkóista pedagógiát). Ezek mellett még - határ-menti iskola nevelői lévén - segíteniük kellett a határőrségnek is,olykor pedig népművelő feladatként egy-egy színdarabot tanítot-tak és mutattak be, vagy dolgozók iskoláját szerveztek. Meg-próbálták beiskolázni a magamfajtákat. Semennyire sem hibáz-tatom őket, hogy tizenöt éves - tehát elsős középiskolás - kororn-r~ kognitrv és kommunikatív képességeim nagy hányada teljesenklfeJlesztetlen volt. Az első osztályban 41-en kezdtünk, és 22-en

42

végeztünk. A lemorzsolódás iszonyatos mértékű volt. Csak azmaradt ta/pon, akinek nem volt visszaút (ilyen voltam én), vagyfejlettebb képességgelés szorgalommal rendelkezett. A képzőbena tanárok közül többen gyűlöltek bennünket, alulteljesítésünkmiatt. A kollégiumban azonban segíteni próbáltak sok-sok kor-repetálással, szigorú stúdiumi (délutáni kötelező tanulószobai)foglalkozással. Ilyenek egyikén - ha jól emlékszem - valamifélefelügyelői megbízást kaptam, talán már az első osztály végén,amikor is kollégiumpedagógusaim közül Szathmári Lajos ésOrosz Sándor egyszerre figyelt föl arra, hogy rendet tudok tartania gyerekek között, és még barátaim is vannak. Magyarán: nemgyűlölnek, nem is szeretnek, de elfogadnak. Ne értse félre a tisz-telt Olvasó, én nem voltam mintagyerek, mintatanuló, a tanárokkedvence, benne voltam mindenféle csibészkedésben: ugratás-ban, játékban, sportban, munkában, a lányok bámulásában - szó-val, azt hiszem, normális tanuló voltam. Ám, ha feladatot kaptam,amelyet mai szóval szervezésnek, vezetésnek, menedzselésénekneveznénk, mindig hibátlanul megoldottam, valamiféle igazsá-gosságratörekedtem, s ha indokolt volt, kollégiumi nevelőimmelis szembeszegültem. Emellett - ha módom volt rá - imádtam ren-det tartani, irányítani, parancso/ni. Nem véletlen, hogy másod-éves koromban kollégiumi titkárnak jelöltek, majd választottak.A pontos menetet, a pontos játszmát, amelyet nevelőim folytattakle kollégista társaimmal, nem ismerem. Tény: "legendás", erősza-kos, nagyképű, mások szerint "karizmatikus" kollégiumi titkárvoltam három éven keresztül.

Emlékszem, hogy második év végén pusztán szorgalomból,kedvtelésből (utólag nézve bizonyosan hatalomkiélési szükséglet-ből) megrajzoltam az újszegedi tanítóképző kollégiumának szer-vezeti felépítését, elkülönítve abban a tanulói szervezetet és a ve-zetés szervezetét. Azt találtam ki - és ebben némi makarenkóihatás már tetten érhető volt -, hogy miként kell majdnem mindengyereknek szervezetbe, csoportba tömörülnie, kinek mi a felada-ta, s hogyan kell azt elérnünk, hogy félig-meddig mindenki vezetőis lehessen meg beosztott is, tehát hogy mindenki dönthessen,

----------------------------------~~ 43

meg felelősséget is vállalhasson cselekedeteiért. Több irkalapotragasztottam össze, ésazokon vázoltam föl a kollégium szervezetimodelljét. Hetekig dolgoztam rajta mint kollégiumi titkár, és ha jólemlékszem, 1952 augusztusának közepén tervezetemmel meg-leptem Szathmári Lajost - a kollégium igazgatóját - és OroszSándort, az osztályfőnökömet, főhivatású nevelőtanárt, akiknek aszervezeti séma, a feladatok leírása, a választott és a kijelöltmunkaszerepek személyre való lebontása megnyerte tetszését, shozzájárultak annak bevezetéséhez. Ennek a döntésüknek a híretermészetszerűen kiszivárgott, és a felsőbb évesek kellő utálatátsikerült kivívnom. Egyetlen szerenesém volt, hogy osztálytársaim- akik között volt néhány tehetséges parasztgyerek is - támogat-ták és segítették elképzelésemet, így ,,országlásom" két és fél évigkitartott. Feltűnően nagy hatalmam és tekintélyem volt, de ezrengeteg konfliktussal járt. Ebben a közegben kellett megtanul-nom, hogy merész és újító hajlamaimért közutálat tárgya vagyok.Ekkortájt kezdtem sokat foglalkozni önmagammal. Arról nem isbeszélek, hogy identitásproblémákkal is szembesülnöm kellett,hiszen ekkortájt már irigyeim és rosszakaróim szerint javábanléteztem mint a lányok és a nők iránt aktívan érdeklődő, öntet-szelgő nőcsábász (értendő ezen, hogy sok-sok lánynak csaptam aszelet), tanárokkal kacérkodó "besúgó", seggnyaló stb. Azidentitáskeresés vezetett el oda, hogy pszichológiai könyvek utánnéztem, de sajnálatos módon sem a kollégium, sem a képzőkönyvtárában nem találtam megfelelő irodalmat.

A kollégiumi titkárságból s annak összeskellemetlenségéből azérettségire készülés mentett ki. Úgy köszöntem le, hogy semmitsem bántam meg. Latens módon, öntudatlanul a vezetés- és szer-vezéselméleti gondolkodást sajátítottam el, aminek később igensok hasznát vettem, de mi tagadás, a hatalomakarás árnyoldalai-val is szembesülhettem.

44 ~ _

Félárvaság, anyakeresés, nőiideál-kergetés(Azonosulás a rajongó Don luan-szereppel)

A tisztelt Olvasók közül néhányan megrökönyödve vehetiktudomásul, hogy önéletírásomban e fejezetet szerepeltetem.Természetesennem a .félárvaság", az "anyakeresés" témakör bor-zolhatja a kedélyeket, hanem a "a nőiideál-kergetés" szókapcso-lat. No meg az alcím.

Szeretném a tisztelt Olvasót megnyugtatni, hogy életemneknem az intim vonatkozásairól kívánok vallani, pusztán azokat anyers és családjogi tényeket említem meg e fejezetben, amelyek akora gyermekkorom ig nyúlnak vissza. Nem öntudatlanul, hanemmindig reflektálva, végiggondolva. Mai szemmel, pedagógiaikutatóként magától értetődőnek látom, hogy az iskolába járóknem csupán tanulók az iskolában, hanem olyan érzelmi, intimszenvedélyeket is megélő és kiálló személyek is, akiknek azéletében ez a rejtett-rejtőzködő, a nyilvánosság elől "menekí-tendő" élményvilág folyamatosan jelen van. Fejlődik, alakul, holértelmetlen depresszióban, hol versengésben, hol alkotásban jele-nik meg, s okoz nem kis meglepetést pedagógusoknak, szülőknekegyaránt. Velem is így történt ez. Az iskolában kezdődött, éspedagógus-életpályámat keresztül-kasul befolyásolta. Szeren-csémre nem a depresszió, nem a versengés, inkább az alkotásirányába segítette életvezetésemet, életutamat belső világomintim szférája.

Hogy rosszindulatú előfeltételezéseket e kényes fejezet kap-csán eleve kivédjek, néhány eltitkolhatatlan jogi tényt min-denképp közölnörn kell. A negyedik házasságomban élek. Há-romszor váltam. Az első házasságomból születtek gyermekeim,Zsolnai László és Zsolnai Anikó. Mindketten alkotó, író emberek,egyetemi oktatók. Nagyjából azon értékrend szerint vezetikéletüket, ahogyan magam is teszem. Édesanyjuk Dobó Margittanítónő, aki alkotó, publikáló tanítónő volt, sajnos már nem él.Mindegyik feleségem törekvéseimmel azonosulva, alkotó

------------------------------------~ 45

emberként élt mellettem. Második feleségem, Harsányi Zsu-zsanna, aki tanítványom volt, kórházpedagógiából szerzett orszá-gos el ismertséget. Zsolnainé Szabó Margit, a harmadik feleségem,a később ismertetendő helyesejtési kutatásomban vett részt.Ő volt az az első magyarországi tanítónő, aki közel fél évtizedesgyakorlatával, tanítójelöltek fölnevelésévei igazolta a Nyelvi, iro-dalmi és kommunikációs program életrevalóságát. Ma főiskolaidocensként dolgozik. Negyedik feleségem, Zsolnainé MátyásiMária 1973 óta dolgozik a Nyelvi, irodalmi és kommunikációsprogramban tan ítónőként, tanárként, fej lesztőként és kutatóként.Talán ő az egyetlen olyan magyar pedagógus, aki az általánosiskola első osztályától az egyetemi képzéssel bezáróan mindenkorosztályban sikerrel és eredménnyel - alkotó munkára is kész-tetve - munkálkodott és munkálkodik.

Számos pletyka, "rágalom" terjeng akörül, hogy feleségeimmellett szeretőim is mindenkor voltak. E téma nem a nyilvános-ságra tartozik. Egyetlen tény azonban igen. Bárkivel voltam élet-közeli, intim kapcsolatban, kivétel nélkül mindannyian azonosul-tak azokkal a szakmai-emberi törekvésekkel, amelyek egyetlenmondatban foglalhatók össze: csak annak az emberi életnek vanértelme, csak annak a női életnek van méltósága, amely nemcsupán kiszolgálója a férfivilágnak, hanem alkotó életre, auto-nómiára, önmegvalósításra is törekszik. Nem tagadom - mivel azelőző, XX. század még mindig nem vette méltóképpen figyelem-be a nők alkotóképességének lehetőségét, munkabírását, kitartásátannak megfelelően, ahogy az valóságosan társadalmunkban tet-ten érhető -, nagyon sok női munkatársam vonzódott hozzám,mivel azonosult azokkal a nézetekkel, amelyeket az emberről,a gyerekről, az iskolázásról és az alkotásról gondoltam, írtamés a gyakorlatban megvalósítottam. Bármennyire meglepő is,esetemben az intimitás nem szexuális kíváncsiskadásban, nőkmeghódításában, inkább a nő tiszteletében, értékeik felismeré-sében, olykor felnagyításában volt tetten érhető, és ez nem függöttattól, hogy ki szép, ki csúnya. Mert a szép nőt csúnyának tudtamés tudom látni, ha felelőtlen, műveletlen, és önhibájából buta.

46

A csúnyát pedig szépnek, ha felelős, átgondolt, önmagán túlmu-tató eszmékért is képes volt élni, netán áldozatokat hozni. Anőkhöz való sajátos viszonyom nagyon korán, még az általánosiskolában kezdődött, ahol egy csúnyácska, de nagyon okoskislányban ismertem fel az értéket, s ezt a kommunikáció rejtetteszközeivel tudtára adtam. B. Máriáról van szó. Gonoszkodó,érzelmi kultúrával alig rendelkező, kivagyisággal, verekedésselhencegő osztálytársaim erejtett - s később általam is bevallott -kapcsolatért, rajongásért gúnyoltak udvari játékok, együttesenvégzett társas munkák során, no meg a dűlőutakon hazafelémenet is. Valami úton-módon a hír, a kapcsolat híre eljutottDorogi Géza tanító úrhoz is, aki nagyon-nagyon tapintatosan,nem kioktatóan, próbálta visszafogni, lehűteni azokat az isko-latársaimat, akik B. Máriához való vonzódásomért gúnyoltak, ki-nevettek. Dorogi tanító úr védő, megértő közbelépése, magya-rázata életre szóló élményem maradt. Tőle tanultam meg - a nép-dal szavaival szólva -, hogy a szerelmet eltitkolni nem lehet.Prózaibban fogalmazva, azt az egyszerű pedagógus-magatartástleshettem el tőle, hogy nem szabad bántani az intim kapcsolataitfeltáró, naplóírásban, versírásban, levelezésben és egyéb "rosszal-kadásban" tetten érhető "bimbódzó" gyermek- és serdülősze-relmeket. Óvni, tudatosítani nem csak kell, de lehet is.

A tanítóképző magyaróráin figyelhettem meg társaimat, hogymilyen odafordulással és tisztelettel tudtak azonosulni CsokonaiVitéz Mihály csalódottságát esztétikus tisztasággal megragadó,kifejező A reményhez című versévei, de ugyanezt figyelhettemmeg Petőfi, Vajda, József Attila egy-egy versének értelmezése,elemzése során is. Ezekből következően számunkra, hajdaniprepák (tanítójelöltek) számára a lányokkal való kapcsolatkeresésés -tartás, szükségképpen, magától értetődően a tanító- és a védő-nőképzőbe járó lányok felé fordult. Gimnazista lányoknak nemi-gen udvaroltunk. Én bizonyosan ki menők alkalmával és diák-bálokan mindig olyan tanítónőjelöltek megértéséért, szimpá-tiájáért vállaltam kapcsolatot, akikkel a pedagógusszakmáról,jövendő felelősségünkről és a világ jobbításának eshetőségeiről

--------------------------------------~~ 47

beszélgethettem udvarlás közben. Voltak lányok, akik emiatt hárí-tottak, főleg olyanok, akik valamilyen férfi kapcsolaton már át-estek. Akiknek tapasztalatuk volt az evilági örömökről, s nemnagyon kedvelték a nem rámenős, inkább értékekről és hivatásrólfecsegő énemet. Voltak, akik jobb híján mímelték, hogy értikrögeszméimet. S akadtak olyanok is, akik valami úton-ruódonkomolyan vettek. De ők is inkább a férjhez menésen töprengtek,a családalapításon; jövőjüket csak így tudták elgondolni.

Mivel édesanyám mal való kapcsolatom az ő sajátos neurózisa,később alkoholbetegsége miatt rendezetlen és zilált volt, mindigés mindenkiben egy olyan nőideált kerestem és kergettem, akiazonosulni képes azzal, amit líraként, szépségként, művésziség-ként éltem meg. Édeskeveset tudtam akkor még a családi szociali-záció mindent meghatározó szerepéről. Azt hittem, hogy a zenei,költői, festői, színészi megszólalások, megnyilvánulások a kororn-béli fiatallányismerőseimnek éppúgy meghatározó élményt jelen-tenek, mint nekem. Nem így volt. Ezért sok kapcsolatot kezde-ményeztem, s még többe belebuktam. Mondhatni, eléggé magá-nyosan éltem és dolgoztam fel addigi keserves életem élmény-világát. A látszat azonban az volt, hogy nem vagyok több, mintegy lányokért rajongó Don Juan, aki mindig mással levelezik,mással sétál, másért rajong. Ebből a nehezen érthető ideálker-getésből és a gonoszkodóan rám ragasztott Don luan-szerepkényszerű vállalásából következően igen sokat szenvedtem, deérdekes módon versírásra nem szántam el magam. Naplót semvezettem. Egyetlenegyszer próbáltam egy novellafélét írni, s mikorezt megmutattam egyik "imádottamnak", aki igen-igen földhözta-padt tanítónő- és anyaszerepre készült, és kinevetett, mindenféle"irodalmi" tevékenységemet, próbálkozásornat, amely lírai énemkifejezése lett volna, örökre abbahagytam. A tudomány, a filozó-fia szolgálatába szegődtem, ott találtam valamiféle nyugalmat.Ehhez kerestem női partnereket. Hol sikerült, hol nem. Miutánmegtanultam, hogy csak magamban bízhatok, nem adtam fel anői ideál kergetését, a rosszízű, rosszmájú donjuankodásnak, nó-

48

csábászságnak a bélyegét pedig megszoktam, beletörődtem.Depresszióba nem süllyedtem, a könyvek, a munka menedéketjelentettek, és nem vesztettem el hitemet a másik nemet illetően.Talán ez a magyarázata, hogy apa nélkül, félárván felnőve édes-anyám mal szakítva, látszólag ide-oda sodródva, leginkább nőimunkatársaimban bíztam, az ő gondosságukban, felelősségük-ben, megértésükben, hitükben. S mindenkor sajnáltam azokat anőket, akik csalódtak bennem, mert bolondériáimról leszoktatninem tudtak. Azt sem tagadom, hogy nagy újrakezdéseimhez ésnagy bukásaim elviseléséhez - ha átmenetileg is - mindig kellettvalamiféle női segítség, valamiféle szerelem. A férfibarátságoknem segítettek sokat rajtam.

.Én nem mondhattam el egészen fiatalon, hogy "Nincsen apám,se anyám ...", csak azt, hogy az édesapám eltúnt, Nem hirdethet-tem ki, hogy édesanyámmal való kapcsolatom 12 évesen szintekezelhetetlenül megszakadt haláláig, 1971-ig. Csak egyet tudtam:otthonom, valamiféle biztonságot jelentő közegem nincs. Ezértnősültem korán, 20 évesen. S szerencsémre, az első feleségemme~let~meglelt:m otthonomat a tanyai és falusi iskolák szolgálatilakásaiban. alberletekben, később Szegeden. Deviáns életmódommiatt a s~inte mindent kibíró, a családot jelentő Dobó Margit,gyermekeim édesanyja, a tizedik megalázó álláshely-változtatásután már nem volt hajlandó és nem tudta vagy nem akarta követ-ni a pedagógustársadalom szellemi helyzetének jobbításáért vál-lait bolondériáimat, Don Quijote-í küzdelmeimet s szertelenéletvitelemet. De 13 évnyi időre biztonságot és gyermekeim fel-n;v:l~sében a ?,i~tos támaszt (amiből később az ÉKP családpeda-gógrar koncepciója megfogalmazódhatott) ő adta, és senki más.

--------------------------------~~ 49

A deviáns tanítójelölt(Korai szakmai szocializáció, a Lámpás-komplexus

megjelenése)

15 évesen kerültem az újszegedi tanítóképzőbe, amelyetcsodálatos elrendezésű épülettömbben helyeztek el, ahol egyudvarban volt a képző, a kollégium (internátus), a gyakorlóiskolaés a zenepavilon. A hatalomakaró posztpubertás fejezetben márelmeséltem, hogy eminens tanulóként gyerekek kísérését,tanítását bízták rám tanítóim. Azt is elmondtam, hogy semmi másnem akartam lenni, csak pedagógus. Nem mondtam el, hogymiért tanító, és miért nem tanár. A magyarázat egyszerű. Tanító-képzőbe, ami akkor középiskola volt, azért jelentkeztem, mertérettségit is adott, és kenyérkereső szakmát is. Eszembe se jutott,hogy tanár is lehetnék. Az is igaz, hogy amikor Dorogi tanító úrsegítségével a városba szökhettem, a tanítóképzőbe, ahol OroszSándor vett a szárnyai alá, fogalmam sem volt arról, hogy holképzik a tanárokat, hogy az általános iskolai tanárok és a közép-iskolai tanárok kiképzése között mi a különbség. De nem isérdekelt. Engem hihetetlenül boldoggá tett, hogy tanító lehetek.Boldogságomat csak tetőzte, hogy naponta egy udvarban jöttünk-mentünk a kisgyerekekkel, az általános iskolásokkal, akik minketkis tanító bácsinak szólítottak. A tény, hogy másodikos korunktólkezdődően - sőt már első osztályban is - látogatásokat tehettünka gyakorlóiskola alsó tagozatos osztályaiban, hihetetlenül növelteszakmai felelősségünket, s mi ténylegesen elhittük, hogy tanítókleszünk, és semmi más. A kollégiumban került a kezembe Gár-donyi Géza A lámpás című kisregénye. A könyv megrázó erejűvolt, elolvasása értelmet és célt adott az életemnek. Tudtam, hogytanítónak lenni felelősség, nem csupán szakma, hanem egyszerrehivatás is, ami rangot is jelenthet az embernek, főleg a magam-fajtának, aki a cselédsorsból indult.

Csakhogy bennem nem csupán az tudatosult, hogy tanító le-szek, hogy én leszek majd annak a településnek a lámpása, ahová

50

helyeznek, ahol taníthatok, hanem vonzott még egy másik lehe-tőség is: mindenáron szerettem volna okos, művelt ember lenni.Erre minket különösképpen nem biztattak a tanítóképzőben. Nemszervezték meg, hogy könyvtárba járjunk. Színházba el-elvittekbennünket, de érdekes módon tárlatra, hangversenyre már nem.Legföljebb kirándulások alkalmával tévedtünk be múzeumi tárla-tokra, műemlék jellegű templomokba, de háttérműveltség nélküla múzeumban feltárulkozó régészeti leletekkel, kiállítási tárgyak-kal, a műemlék templomokkal kezdeni semmit sem tudtam.Legjobb tudomásom szerint az osztálytársaim sem. A helyzete-men úgy próbáltam segíteni, hogy némi ügyeskedéssel már elsőosztályos képzős koromban kiharcoltam, hogy én legyek a kol-légium könyvtárosa. A könyvtár ez esetben egy kis szobácskátjelentett, ahol lehetett vagy 300-400 darab könyv mindösszesen.A könyveknek két csoportjuk volt. Az egyik csoportba azok a ma-?yar klasszikusok tartoztak, akik egyben kötelező olvasmánykéntIS elolvasandók voltak, tehát Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Petőfi,~dy, Móricz. A másik könyvcsoport szerzői közül Gorkijt, Fagye-levet, Azsajevet, Alexej Tolsztojt, Osztrovszkijt említhetem.Szovjet szerzők voltak, és én e könyveket (amelyeket ma már ide-ologikus fércműveknek mondanánk) éjszakánként - kiszökve ah~lószobából - sorra elolvastam. Feltárult számomra Szovjetuniómindent túlszárnyaló, csodálatosnak hitt világa. Érdekes voltazonban, hogyaképzőben a kutya se kérdezte tőlem, hogy eze-ket miért olvasom, hogy inkább Mikszáthot kellene netánMóriczot. A könyvek ott voltak, s mellettük még ott találtamA Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történetét és ter-mész~tesen Marxtói A tőkét is. Az előbbit elolvastam, valahogymeg IS értettem. Az utóbbiba belekezdtem, de az első oldalaknálbeletört a bicskám és abbahagytam. Voltak a könyvtárban ezen-kí,;ül még tankönyvek, egy-két ismeretterjesztő könyv, amelyek-boi sokat tanulhattam, és az vált szenvedélyemmé, hogy olvasásmellett, folytonosan át- meg átrendeztem ezt a szűkös könyvál-lományt. A könyvtárosság vagy a könyvtárospálya iránti vonzalomígy belépett az életembe. Kettős okkal is. A könyvtárban mindig

----------------------------------~ 51

csend volt. Kulcsom volt hozzá. Magamra zárhattam az ajtót, éspótolhattam azokat a hiányaimat, amelyekkel. a tanyai iskolás,létmint örökös hátrány járt. Tudni kell, hogy rnint nagyon szegenygyereknek - miután az iskolában megtanultam olvasni; és a ta~-könyv minden sorát végigolvastam -, nem maradt mas olvasn;-való mint azok az eldobott újságpapírok, amelyeket a legeitetesközben az árokparton találtam. Ésazt is, hogyaparasztemberek,a napszámosok, ha újságot vettek, azt két okkal tették. Egyrészt,hogy elolvassák, másrészt abba csomagolták az uzsonnára, afrüstökre valót: szalonnát, sonkát, kolbászt. Miután az étkezéstbefejezték, az újságot eldobták, és én ezeket szedegettem össze,és tehénpásztorkodás mellett így gyarapítottam politikai művelt-ségemet. Már említettem, hogy játszani nem szerettem, így váltszenvedélyemmé az olvasás. Emlékszem, az 1948-ban megtartottválasztások nekem azért váltak nagy élményemmé, mert a külön-bözö pártok a tanyavilágban is szétszórták a programjaikat tartal-mazó cédulákat, és - sohasem felejtem el - egyik ilyen szavazás-ra buzdító "röplapon" Petőfi Sándor A X/X. század költői címűversét láttam kinyomtatva. Nem tudtam összekapcsolni, hogymiként kerül egy Petőfi-vers, a legnagyobb magyar költő verseilyen szavazásrabuzdító röplapra. Egy idősebb tüdőbeteg legény-embertől kérdeztem meg (úgyemlékszem, Bozsó [óskánakhívták), aki rögvest elmagyarázta, hogy el ne higgyem, hog~ e~tPetőfi Sándor írta, ő bizonyosra veszi, hogy a komrnunistákhamisították és írták alá Petőfi nevét. Ésén elhittem. Később nemelégedtem meg a szétszórt újságlapokkal, hanem a kejföl~házunkban, a tisztaszobában, a sublót alsó fiókjában kutakodnikezdtem, mert úgy emlékeztem, hogy édesapám bevonulása előttott rejtegette olvasnivalóit. Rábukkantam~,Találtam egy soroz.atot.Az volt a címe, hogy A tébolyda titkai. Orültekről szólt, és ISZO-

nyatos félelmet keltettek bennem. Később találtam egy olyankönyvet, amelyiknek a fedele le volt szakítva. Valahol a 25. oldal-nál kezdődött, és egy farkaskalandot mesélt el. Magyar nevekszerepeltek benne, ebből arra következtettem, hogya könyv ma-gyarokról szól, leginkább a Baradlay név fordult elő. A könyvet

52 ~~------------------------------------

habzsolva, ha jól emlékszem, minden 25. Iap alján apró betűvelfelfedeztem a szerzőt, Jókait és a könyv címét, A kőszÍVű emberfiait. Ez volt az első regény, amelyet 15 éves koromig olvastam.Talán így érthető meg, hogy a tanítóképző kollégiumában miértlettem én szorgalmas olvasója minden lehetséges könyvnek.Említettem az ismeretterjesztő könyveket; ezekben én olyan ada-tokat találtam, amelyek nem egyeztek azzal, amit agyerekeknekkészült általános iskolai tankönyvekben lehetett olvasni. Ezértamikor másodikos-harmadikos koromban órákra készültem mintgyakorló tanítójelölt, olyan dolgokat is beleírtam az óravázlatom-ba, illetve atervezetembe (tervezeten a sorra kerülő tanítási órarészletes, szó szerinti, 8-10 oldalas, kézzel írt változatát kellérteni), amelyeket kollégiumi könyvtárosként olvastam össze.Ebből gyakorló iskolai tanítóim igen nagy ribilliót csaptak, mond-ván, hogy azt szabad tanítani, ami a hivatalos tantervekben és atankönyvekben elő van írva. Nem értettem az egészet, inkábbbelenyugodtam. Kollégiumi olvasmányélményeim miatt olykortanáraimmal is összeszólalkoztam. Később a könyvtárosság mel-lett - mint már egy korábbi fejezetben említettem - kollégiumititkár is lettem, ami növelte agresszivitásomat, magabiztosságo-mat, vissza mertem szólni egy-két tanáromnak, s mivel szovjet-orosz szerzőkre hivatkoztam, nemigen vitatkoztak velem, inkábbrámhagyták. Hogy miért, azt ma már némi neveléstörténetiműveltség birtokában, tudom. Ez az időszak, tehát az '52-'53-asévek voltak, amikor szegény képzős tanáraink a szovjetpedagógiát tanulták (ha tanulták), és velünk, zavarodott fejű,erőszakos, a Magyar Dolgozók Pártja (MDPl néhány aktivistájávalis tárgyaló, kokettáló gyereknek valószínűleg nem mertek szólni.

Olyan zagyvalék, olyan giccsözön, olyan hamisságok közöttkellett az embernek serdülőként eligazodnia, amely növeltebenne a kételyt. Bennem különösen, akkortól kezdve, hogy egyiktanárom, Ózdi Béla a lakásán Harsányi Istvántói, Tóth Bélától,Fináczy Ernőtől, Wessely Ödöntől olyan könyveket mutatott,amelyekből megtudtam, hogy létezett valaha Magyarországonegy másfajta pedagógia, egy másfajta tanítósors, amelyért

---------------------e> 53

érdemes volt gebeszkedni, amelyért érdemes volt a tanító hiva-tására készülni. Bennem így keveredett a világ. Semmi sem volt ahelyén, s a döbbenetes az volt, hogy az osztálytársaim semészlelték, miben élünk. Mai szóval úgy mondhatnám, polgáripedagógián nevelődött tanítóképzős szakemberek próbálkoztak-saját túlélésük érdekében - szocialista tanítókat nevelni belőlünk.A kínos az volt, hogy '53 körül - látva a parasztság nyomorát -kollégiumi titkárként, a kollégiumban szabadon mozgó diákként,egy-egy éjszakán a Szabad Európa Rádió egy-egy adását elcsípveaz okosságom, a tájékozottságom nem nőtt, de a devianciám, azösszeférhetetlenségem napról napra fokozódott. így váltam las-sacskán a magam számára is összezavarodottá, kiismerhetetlen-né, s bizony igen-igen sokszor menekültem volna vissza aratni,szőlőt kapálni. Csakhogy nekem nem volt visszaút, mert Adyvalszólva Elűzött a földem, akarom mondani a családom. Visszaútnem volt, egyetlen cél lebegett előttem, megszerezni a tanítóidiplomát... Egyben nem hittem, hogy én majd lámpás leszek, ésmajd rám fog hallgatni egy település, netán egy falu népe.Tudtam, hogy mint tanító, senki sem leszek, senkinek sem számí-tok, de talán több leszek, mint egy megalázható cseléd. ígyrekedtem visszavonhatatlanul az újszegedi képző falai között, ésígy váltam életem mai napjáig, 67 éves koromig a hátrányaivalküszködő, előremenekülő, örökös felzárkózó. (7. ábra)

Az örökös felzárkózó(Találkozás a zongorával és a tudománnyal)

1950 és '54 között, tehát az ország "elszovjetizálása" alatt - akorábbi évtizedekhez viszonyítva - többszörösére emelkedett aközépiskolába járók száma. A középiskolába kerülők 60-65%-amunkás-paraszt származású volt. Olyan környezetből érkeztektehát, ahol sem a családi szocializáció, sem a frissen létesítettáltalános iskola nem nyújthatta azt a tudásfedezetet és képesség-54 ~o-- ..

------------------------------------~~ 55

repertoárt, amely feltétele lett volna annak, hogya középiskolák(gimnáziumok, tanítóképzők) funkciójuknak megfelelően tud-janak működni. Maradt a szelekció annak érdekében, hogy aziskolák színvonala ne süllyedjen a még megengedett alá. Maradta korrepetálás, a felzárkóztatás, a tanulószobai, a kollégiumirendszer szigorítása, hogy két-három év leforgása alatt a fiatalokutolérjék magukat. A történetírásban és a pedagógiatörténet-írás-ban - föltehetően adatok és megfigyelések híján - kevés szó esika szereplőkről. A tanároknak e jelenségekkel szembe kellettnézniük, hozzátéve még a korábbi középiskolázáshoz viszonyí-tott 1OO%-os ideológiai fordulat szakmát és embert torzító hatását,ugyanakkor igen kevés szó esik arról, hogyan viselték el azoka fiatalok a középiskolák keményebb világát, akik a tanyák, a kis-falvak, a városszél lerobbant iskoláiból szülői vagy tanári un-szolásra, vagy valamiféle önkéntesen vállalt ambícióból ezekbeaz iskolákba bekeveredtek. Egy mikrotörténelmi jellegű, életrajziihletettségű visszaemlékezés néhány adalékot szolgáltathat aproblémakör pedagógia-, mentalitástörténeti megértéséhez.

Mi Újszegeden negyvenegyen kezdtünk, negyvenegyen akar-tunk tanítók lenni. Voltunk kitűnő bizonyítvánnyal rendelkezők is,és szép számmal akadtak gyengébbek is. Magam a kitűnők cso-portjába tartoztam, Ásotthalomról, a tanyáról. Tanáraink nembántottak azért, hogy honnan jöttünk, hiszen a tanítóképzőkbenaz '50-eseket megelőző években is szép számmal voltak tanyai,falusi fiúk és lányok. Tehát türelmesek voltak tanáraink. De min-dent elviselni, ahogy utólag visszaemlékszem rá, ők sem tudtak.A tudásbéli elmaradottságunkra a helyzettel való reális szám-vetésük mellett frusztráltságuknak megannyi vad hajtását is át-éltük. Volt, aki fenyegetett, hogy ti. " lapáttal nem dobáljuk a ta-nítói okleveleket". Volt, aki leparasztozott bennünket. Akadt, akiaz irónia kegyetlen fegyverével ostorozta tudatlanságunkat. Akadtolyan is, aki jópofa aranyköpésekként gyűjtögette szerencsétlensorsú osztálytársaim egy-egy tanári kérdésre adott zagyva vála-szait. Ilyeneket például: "Mondj egy egysejtűt!"; a válasz: "Bol-ha."; "Mért írtad négy eliel, hogy: "A ló áll"?; válasz: "Mert a ló-

56 ~o----------------------------------~

nak négy lába van." Voltak, akik egy-egy fogalmazás elejére ilye-neket írtak: "Tanulni, tanulni, epigrammák helyét elfoglalni!"

Magam azok közé tartoztam, akik rossz választ nem adtunkinkább makacs hallgatásba burkolóztunk, és bevallottuk, hog;nem tudjuk, nem tanultuk stb. Arról kevés a tudása sokaknak ,hogya hátrányos helyzetben lévő gyerek, tehát az, aki önhibájánkívül, s nem lustaságból nem tud valamit, hogy éli meg mindezt.Hogyan hatnak e kudarcok életútjára, értékválasztásaira. Negy-venegy osztály társam közül mintegy húszan visszamenekültek.Másokat kibuktattak. Akik maradtunk, éjjel-nappali tanulással ésszorongással próbáltuk "bevésni", amit nem tudtunk, s amiről miis beláttuk, hogy nem froclizásból kérdeznek és adnak felleckékettanáraink. Tudtuk, hogy tanítók akarunk lenni, meg kell tehát ta-nulnunk mindent, amit feladnak, hogy négy év múlva taníthas-sunk. Ebből a helyzetfelismerésből fakadóan mindenki, aki talponakart maradni, s nem akart vagy nem tudott hazamenekülni, más-más stratégiát alakított ki. Mielőtt a saját életstratégiámat elmesél-ném, két-három tudásbéli, drámaian átélt hiányomat alaposanelmélyítő eseményt mindenképp el szeretnék mondani.Kémiaórán hangzott el mintegy előzetes tudásfelmérésként, puha-tolózásként, hogy "Mi a metán, s ki tudja a szerkezeti képletétfel írni?" Döbbent csend. Magát a szót sem értettük, azt mégkevésbé, hogy mi a szerkezeti képlet. Akadt azonban egy fiú,Stájer Géza, aki egyetlen jelentkezőként máris a táblához ment, ésfelírta a CH4-et szerkezeti képletévei együtt. Csak néztünk.Fogalmunk sem volt arról, hogy ezt miért kell tudni, de utána jöttvalamiféle kísérlet, amin igen-igen elálmélkodtunk. Még ke-gyetlenebb élményem volt az első énekóra és zeneóra, amelyenSzíjjas János tanár úr egyenként hallgatott meg bennünket,ahogyan A csitári hegyek aljánt énekeltük. Eddig ment is a dolog,ezt valamennyien így-úgy elzengtük, de kiderült, hogy azért kel-lett énekelnünk, mert Szíjjas János a vegyeskarát szervezte, s dön-tenie kellett, ki melyik szólamban fog énekelni. A nehézség, afeketeleves akkor jött, amikor zongorához ült (magam addig zon-gorát nem láttam, csak harmóniumot), és hangközöket ütött le, s

----------------------------------~c 57

nekünk azokat el kellett volna találnunk néven nevezéssel,utánénekléssel, majd szolmizálva is. Az eredmény itt is egy-értel mű: a negyvenegy fi ú közü I talán hárman-négyen vol~ak erreképesek, Ifa többi: néma csend ...". Kitörölhetetlenül. :~I~k~ze~Szíjjas János ironikus megjegyzései re, s arra, a szavajárasava valtlekicsinylő beszédére, amelyben minket I,ekishu~zározot~~ skeserűen adta tudtunkra, hogy ilyen zenei tudassal aligha leszunk

tanítók.Arról határozott tudásom van, hogy én hogyan próbáltam fel-

számolni zenei analfabétaságomat. Szerencsém re, zongoraóráranem Szíjjas tanár úrhoz kerültem,_ hanem olyan, a zeneiskolábólóraadóként tanító tanárnőkhöz, akik gúnyolódástói mentesen,lépésről lépésre, iszonyatos szorongásairnat leküzd~e ;,alahogymegtanítottak zongorázni, pontosan megtanltottak nehany dar~-bot eljátszani. Csakhogy ez sem volt sima ügy. A. képző ud,vara~lévő zenepavilonban, a gyakorlóiskola harmadik emeleten VI-

szonylag kevés zongora volt, és gyakorlásra egy-egy óra mar~dt,ami nekem szinte semmire sem volt elegendő. Hogy ne bukiarnmeg, a gyakorlást úgy oldottam meg második osztályos koromtól,amikor már kollégiumi titkár voltam, hogy megszereztem a gya-korlóiskola kulcsát külön a zeneszobákét is, és 11-12 óra után azéjszaka csendjébe~ rendszeresen gyakoroltam. Az eredm~ny ig;nszegényes volt. Talán az maradt meg belőle, hogy e~Ylk tanár-nőm, a nevére már nem emlékszem, szorgalmamert egyszermeghívott egy teadélutánra, ami nekem igen jólesett. A gond, ~sakaz volt, hogya meghívott fiúk és lányok a zenekonzervatonumnövendékei voltak, úrigyerekek, úrilányok. Fogalmam sem volt,hogyan kell viselkednem, és iszonyatosan féltem, hogy nekem IS

kell valamit zongoráznom. így sűrű hasmenések mellett, rosszul-létemre hivatkozva csakhamar visszamehettem a valamiféle biz-tonságot nyújtó Bérkert sori kollégiumba, amely hiányzó ottho-nom helyett nekem a valóságos otthont jelentette. .

Hosszú, véget nem érő történetek sorában tudnám elmondani,hogyan nem értettem a matematikát (hiszen képzőbe kerülésern-kor kiderült, ugyancsak egy felmérés során, hogy tizedes törtettizedes törttel osztani sem tudok), miként játszottam a szorgalmas

58

bambát fizikaórákon, ahol még a kísérleteket sem élveztem, aholugyancsak egy árva szót sem értettem a tanulnivalóból, de a lec-két vasszorgalommal mindig felmondtam. Leginkább dolgozatírá-sok alkalmával buktam le, ennek ellenére tanító lettem. Életpá-lyámon nagy könyvtárat gyűjtöttem össze (20-25 000 kötetről vanszó), s látogatóim, barátaim sosem értik, hogy egy filosz könyv-tárában miért szerepel legalább annyi matematika- és fizika-történet, matematikafilozófiai és elméleti fizikai munka, mint egytermészettudománnyal foglalkozó szakember könyvtárában.Sokan azt hiszik, hogy polihisztor vagyok, pedig csak pótolom amai napig azt, amit elvett tölem az általános iskola és atanítóképz,ő. Talán soha nincs Értékközvetítő és képességfejlesztőprogram (EKP) az életemben, ha azt a sok-sok tanulási kudarcot ,a tudatlanság megannyiszor átélt szégyenét makacs elhatározássalnem akartam volna önmagamban rendezni. Amikor kiderült, hogyrendezhető, akár hatvanévesen is, magától értetódó, hogy aképességfejlesztés eltökélt bolondjává váltam, hogy segítsek prog-ramjaimmal azokon a szerencsétlen gyerekeken, fiatalokon, akikvégigszenvedik az iskolát, s erejük, kitartásuk híján elvadulnak akultúrától, a tudománytól, s válnak a mindennapok, a mindennapiészjárás foglyává. Négy évtizednyi távolságból nekem a kudarcokinkább erőt adtak, mintsem lemondást követeltek. Hogy mennyirekeveset tudtam kitűnő tanítói oklevél birtokában, s hogy tudat-lanságom milyen rnélységesen mély volt, azt csak 1954 szep-temberében tapasztalhattam meg, amikor Ásotthalom-Kissorontanító úrként nemcsak a gyerekekkel, hanem a környező szorn-szédokkal is szembe kellett néznem, ahogy ők mondták: tanultemberként.

•••Fontosabb oktatáspolitikai intézkedések 1950-1955 között:

1950. november 12. 1950. évi 43. sz. tVL a tanítóképzésről; 4 éves, közép-fokú képzés.

1951. május 27. 1951. évi 15. sz. tVL a tankötelezettségről és az általánosiskoláról. Tankötelezettség 6-14 évig. Az általános iskola ingyenes,csak az állam tarthatja fenn.

1954. június 7. Minisztertanácsi határozat a Lenin Intézet önálló felsőok-tatási intézménnyé szervezéséről. Az intézet az ELTE szervezetébőlvált ki, egyetemi képzést adott.

--------------------------------~~ 59

A tanyai tanító Ásotthalmon*(1954. augusztus 25.-1955. szeptember 2.)

1954-ben érettségiztem. Az érettségim időpontjára rendeződöttcsaládom és köztem a konfliktus. Bizonyság rá, hogy Andrásbátyám esküvői ruhájában érettségizhettem le, mivel arra pén-zünk változatlanul nem volt, hogy az érettségi hez kötelező sötétruhát előteremtsük. Az érettségit megelőző fél évben jó tanulóhírében álltam, a kollégiumi titkárkodásról is lemondtam, így min-den energiámat az érettségi előkészületeire fordíthattam. Akkortájtis voltak tanulmányi versenyek, pedagógiából is. Tanáraim köz-benjárására - szinte a tudtom nélkül - neveztek negyedéves ko-romban országos versenyre pedagógiából. A versenyre Buda-pesten került sor. Időpont ja 1954 kora tavasza lehetett. Mi, ver-senyzők valahol egy hűvösvölgyi kollégiumban aludtunk. Szá-momra a félelmetes is az volt, hogy előtte Budapesten nem jár-tam, a szegedi képző kísérőtanárt nem biztosított, és így ugyan-úgy, mint négy évvel korábban, neki kellett vág nom az ismeretlennagyvárosnak. Félelmem legyőzésében segítségemre voltak azország különböző képzőiből érkezett 18-19 éves fiúk (a lányokvalahol máshol voltak elhelyezve), és akik azt terjesztették, hogya verseny úgyis le van futtatva, hiszen Budapesten, a Kiss jánosaltábornagy utcai képzőben van egy nagyon tehetséges ver-senyző, úgyis az nyeri meg, ne izguljunk, s annak örüljünk, hogynem kell a soron következő napon (hétfőn) iskolába mennünk.

* Az első radikális reform: az új szakasz (1953. július-1955. április)

60 ~~------------------------------------

Ez;k ~z is~er:tlen v,i~~ki fiú~ tudni vélték azt is, hogy a győztestGaspar Lasz/onak hívják. Azert lesz győztes, mondták, mert na-gyon tehetséges. Magam ebbe belenyugodtam. A többiekkel mint-egy, bandáb~ verődve eljutottunk a verseny színhelyére, a Vendelutcaba. Emlekszem a tételre: "Mit viszek magammal tanítóként aneveléstörténet nagyjainak tanításából?" Szerencsémre a nevelés-történetet kedveltem, kitüntetetten szerettem Rousseau-t ésPestalozzit. Róluk írtam, meg valamit Comeniusról, és emlék-sze~, ho.gy,a dolgozatomat a neveléstörténet-könyvekben sláger-szeruen idézett Pestalozzi-féle sírfelirattal zártam. Semmi remé-nyem és ~ecsvágyam nem volt, hogy a versenyt megnyerjem,Szegeden IS azt mondták, a részvétel a fontos. Visszatérve Sze-gedre nyugodtan készülgettem az érettségi re - a rendszeressé válóu?~arlá,:i sz~kás~imat is felfüggesztettem -, míg egyszer, az érett-~egl elott ket hettel Annus Antal igazgatóhelyettes hívatott azIr~d.á?a, s köz~lte.velem, nagy megtiszteltetés és siker ért: a peda-gograi tanulmányi versenyen második lettem. (Akkor még nemtudtam, hogy az első valóban Gáspár László lett.) S mivel a dol-go~atomat filozófusok is átnézték, az abban megfogalmazott filo-zofikus "gondolatok" miatt fe/vesznek Budapesten a Lenin Inté-zetbe. Azonnal be is mutattak a Lenin Intézetből érkezett két fér-fi~ak, akik mindenképpen a továbbtanulásomat szorgalmazták.Valaszt adni természetesen nem tudtam, két ok miatt. Egyrésztfogalmam sem volt arról, mi a Lenin Intézet. Másrészt eszem ágá-ban sem, volt, hogy tovább~anuljak, örültem, hogy végre tanítóleszek, es mehetek tanítani, kenyérkereső foglalkozásom leszs min; már emlí~ettem, ,segíteni szerettem volna édesanyámo~s csaladomon, rnivel a beke létrejött közöttünk. Szegedi tanáraimazonban sarkalltak a továbbtanulásra. EI akarták velem hitetnihogya LeninI ntézet nagy karrierlehetőséget jelent. Engedte~a b,iztatásuknak. Ha~amentem Ásotthalomra elmondani, hogytovabb, akaro.k tanulni, S ott természetesen ismét kiújult a konflik-tus, s en emiatt az érettségi utánra halasztottam a döntésemet.Az érettségim jelesre sikerült, felvételiznem nem kellett volnade valami miatt - főleg Ózdi Béla tanárom felvilágosítása miatt ~________________________________ ~c 61

,..-----------------------------Anyakönyvi szem: .(J.t!I~f.Ff,-ff.""

Általános iskolai tanítói oklevél

,,/~~, ".i ~lIami tanltó~képzöben atekltotte- .... '#'. ~

képesltö vizsgabizottság előtt """" .. , ,.. ., .~'." .. , '.-'

tanlt6k.épesitö vizsgát tett a k.övetkező eredménnyel:

__;~~t!-!".., T"nítAsi gyeicotlel

1"nlt6sum .. ,- " .. .. . 'P" ~ .M6dszerten .. / . . . .. .. .'

tskoteszervezetten .,/4....A tanlt6képlÖi éreltség! Yluga tantórgyalb61 kapott érdemJegyel: .r

d.. ,/.~.~#.!.... MeMylségl"n -:::/.~ .Magy"r nyelv és Iro om _ / t/' ':4.Orosz nyerv . •. __/~. . . . Blol6gie ./A.._.--...

/j:Neveléstan es nevelés:örténet .. / .

Történelem .

A fentiek Slerint a szabAlyslerji köYetelményeknek

., ... ,.... ,., .. ,. ,-:4##."!'. ,... " megfelelt, ezek alapján al 1950 : 43. wr. 13, §.a

. ~~, ' .. ' . , , , ..' . tanftásl nyelyU általános Iskola al06értelmében

tagolatóban tanftósra ~Ult.

Kelt. " " , ,?,~!k,,/ ,:--~~':A:;:~"~~~".,, .~r~~~~·~·S·

Iga,g.t6 ,; ..r,. ~. H.. I o,iJ\ ~,......j\ "~}.~- ~\JJII "': ...~~:;._.~,.:i/

A.. T il. 118. r. II. _ N.,om!at....&ny.U6t6 v. 7822 _ MiI'!6s~j·lI)"G~ ~'HI'I - Uli. Ol<t,ti&,iig"i MInInitrium '9504. Vili. 10 P. F.

L.._. .... ..__. . ._._.

8, ábra. Általános iskolai tanítói oklevél 1955. június 2-i keltezéssel

195.r:. évi" //1.1.#.1 . hÓ-t-dn

~.4 vil5gaDilOus6g elnöke

62 c

a tanítás mellett döntöttem, azaz amellett, hogy gyakorlóévremegyek, hogya tanítói oklevelet ténylegesen megszerezhessem.(8. ábra) Csakhogy a vacillálás miatt a Csongrád megyei helyeksorra elkeltek, így nekem nem maradt más választás, mint Felső-telekes. A térképen is alig találtam meg. Lexikonban néztemutána: az Enyingi járásban található kistelepülésről volt szó,amely igen távol lett volna Ásotthalomtól, az ismerős Szeged kör-nyéki, Csongrád megyei környezettől, ezért ezt a helyet vissza-mondtam, anélkül, hogy ott megjelentem volna. Helyette össze-szedtem magam, és bekopogtam a Szegedi járás OktatásiOsztályára, selmondtam, hogy továbbtanulási ügyem elhúzódásamiatt csak Borsod megyé-ben kapnék állást, oda nemakarok menni, tudnáriak-erajtam segíteni, akadna-ehely nekem Csongrád me-gyében. Válaszuk az volt,hogy Ásotthalom-Kissoronépp most szabadult föl egytanítói állás, menjek oda.(9. ábra) Nem akartam odamenni, mert féltem a tanya-iaktól, a sok-sok megvetés-től, pletykától, meghurcol-tatástói, de amikor rájöttem,hogy édesanyámnak - mi-után tényleg tanító (akkor még gyakorlóéves tanító) lettem =,

növeli hiúságát, tetszését,a saját szegénységénés betegségénvalósegítés lehetőségét, hagytam rábeszélni magam. Az ásotthalmiközponti iskolában jelentkeztem Dér Zoltán igazgatónál, aki éppBarna Jenő igazgatóhelyettessei ultizott. Énelőadtam, hogy mibenjárok. Nem azt válaszolták, hogy igen, van állás Kissoron, hanem,hogy "Öcsém, aztán tudsz-e ultizni?" Ez a kérdés engemmélységesen megdöbbentett, megsértett. Eszembe jutottak azoka történetek, amelyeket a tanítóságról olykor el-elmondtak a kép-

9. ábra. Az Ásotthalom-Kissori Iskola,ahol a szerző 1955-ben

Bárkai Mihállyal tanítóskodott

-- ••• ~ 63

zőben, hogy ne adjuk föl hitünket, kerüljük ,a, helyi ~~~alomm,alvaló összefonódást, agyerekeknek és a tan.ltasna~ ~IJ~nk. Mar-

, 'rto"döttségemben visszahőköltem, amikor kozoltek velem,mar se f' f "hogyakissori iskola rendbetételére "ráférne" még egy er Itaner,o,mert az iskola az ott dolgozó tanítónők kezén tönkreme~t. Ker-deztem ki az illető férfikolléga, s mondták, hogy az ~s mostvégzett'Szegeden, Bárkai Mihály a neve. Bá:k~i n;k~m,féhg-me~-dig barátom volt, pontosabban a Baks.on elo Bánf Jozse! bara-tomnak a barátja. Bárkait, aki nagyon flatalo~ az MDP tagja volt,"Okosfiú volt, éppúgy utálták a képzőben, mm~ eng~m. Ugy,gon-doltam, ketten jól megleszünk, és rendbe rakjuk Kissort. Lenye-gében ez be is következett, csakhogy nekem e~ers~~~.nehezebbvolt a helyzetem, mert én a ~i~sorhoz ,k?z;h keJfo~1ZsemlyeJánosnak voltam a fia, meg a PlplCZ julcsáé, es ~ csala~unk ~ema "legel ismertebb" családok közé t~,rtozott, a;rol,n;m IS :zolva,hogy én mégiscsak munkakerülo, uradz~ hl.reben all~am.Iszonyatosan féltem a kissori munkától, de Barkal nagyon ?~zta-tott anyám is. Két és fél hét alatt felkészültünk a tanévnYlta.sra,a kissori világmegváltásra. Énrám már a~ els~ nap r;ggel, aml,koranyám házától félve gyalogoltam az. Iskola~a, ,gun~.os~n ra;r:-köszöntek, mondván "Hogy köll a Zsbmlye [óskát ezontul szólí-tani: tanító bácsinak vagy tanító úrnak?" Ugy, ahogy akartok,válaszoltam, és rémülten igyekeztem az iskolába, félve, hogy va-jon a gyerekek pontosak lesznek-e, és mernek-e, akarnak:~ vel;~gúnyolódni vagy tudomásul .veszik, hogy én vagyok az UJtanító.Az első napon túljutottam baj nélkül, a gyerekek elfogadtak !en~-tartással ímmel-ámmal, de nagyobb konfliktus nem volt. Mal szo-val: inkább a metakommunikatív jelzésekből érzékelten;, ho~:sok küzdenivalóm lesz még velük azok miatt a pletykak, elo-ítéletek miatt, amelyek a családom és a képzőbe szö~ésem k~p-esán terjengtek rólam. Az igazi erőpróbát a felnőttek Jelentettek.A felnőttek, akik egy véletlen folytán rám szorultak.

64 ~~ _

Épülettervező tanító(Újabb szembesülés tudatlanságom feneketlenségéveI)

1954 kora őszén Ásotthalmon, a tanyákon, pontosabban a tanyaitelkeken nem nagyon adtak építési engedélyeket, s aki engedélynélkül kezdett viskója, istállója fölhúzásához, azt szigorúan bün-tették. Azonban, ha nem akartak teljesen új tanyát (tanyaházat)építeni, építési engedélyt adtak, csakhogy ragaszkodtak a műsza-ki tervekhez, a költségvetéshez, egyszóval mindahhoz, amit azépítésügyi igazgatás már akkor is megkövetelt az építtetőktől.Ugyanazok a férfiak (a nevüket szándékoltan nem említem), akikaz iskolakezdés napján lezsömlyekomáztak, szorongatott hely-zetükben - mivel már belekezdtek az építkezésbe engedélynélkül - riadtan kerestek meg, kérve könyörögtek, hogy készítsemel az építési tervet és a költségvetést. " Végül is te tanító vagy, tan-ult ember, neked ez semmibe se kerül, s mi jól megfizetjük." Afel kérés megrémisztett, de nem mutattam. Tudtam, hogy Bárkaisem tud segíteni, csak abban voltam biztos, hogy nem utasíthatomvissza a felkérést. Két napot kértem. Elfogadták. A két napot azértmertem kérni, mert volt egy lányismerősöm (a nevére már nememlékszem), akivel Kunhalomtól (a kisvasút egyik megállóhelye)néha együtt utaztunk Szegedre negyedikes koromban, amikor mára szülői házhoz vissza-visszajártam. Tudtam róla, hogy építőiparitechnikumba jár, s azt is tudtam, hogy Zákányszéken lakik.Biciklire ültem, és elkerekeztem Zákányszékre. Nagy nehezen ottmegtaláltam, selkértem a tankönyveit. A tankönyvei közül azépítészeti szakrajzot, az alapozást, az építésszervezést stb. vettemmagamhoz, és egy éjszakai tanulás után a tőle kért "tervezésiszerszámokkal" elkészítettem a kért munkát határidőre. Az illetőkrohantak vele a faluba, Ásotthalomra az építésügyi szak-előadóhoz, aki nem firtatta, hogya tervet és a költségvetést kikészítette, hanem elfogadta úgy, ahogy benyújtották. A dologhoztartozik még az is, hogy a tervhez kérvényt is kellett fogalmazni,s mivel ezt a műfajt sem gyakoroltatták velünk a képzőben, ez

esetben is teljességgel magamra maradva fogalmaztam meg,afféle zugügyvédként. Valószínű, hogy akár már a '60-as évekbensem fogadták volna el "építészi" és "jogászi" produkcióimat, deaz '50-es évek közepe táján Ásotthalmon nem szúrtak szemet ahivatalnak. Nem derültek ki a szakmai pontatlanságok, de az sem,hogy mindezt én készítettem, a kezdő, a gyakorlóéves tanító.

Eza kényszerű feladatvállalás óriási hatássalvolt énképem, vá-lasztott sorsom alakulására. Nem nagyképűvé tett a látszatsiker,hanem iszonyatosan szerénnyé, félőssé, hogy mikor kerülökszembe mint tanító hasonló kihívásokkal, mivel úgy tűnt, a tanya-iak azt gondolják, hogy 'aki tanító, mindenhez ért, a gyógyítástkivéve. Hiszen akkor már az orvosi ellátás szervezetten működött,s tudták, hogy az egy másik szakma. De hogy egy tanító n;mmérnök, nem jogász, nem politikus, azt föl sem tételezték, ugyvélhették, s ezt valószínűleg az ott tanító elődeim helytállásaalapján gondoihatták joggal, hogya pedagógus mindenhez ért.Számomra e pillanattól a tanulság ennyi maradt: mindent kezd-hetek elölről, amit a képzőben tanultam, az édeskevés. Finnyásnem lehetek, nem vallhatom be, hogy mihez nem értek. De jó voltmásra is az eset. Rádöbbentett, hogy tőlem viszonylag távolinaktetsző feladatokat is képes vagyok megoldani, ha a megoldáshozszükséges tudást megszerzem. így lett sorsom a folyamatos dip-lomaszerzés mellett az önálló búvárkodás, keresés, önművelés,s talán ma már elmondhatom azt is, hogy nemcsak sorsom,hanem szenvedélyem is.

Az osztatlan iskola tanítója(A differenciálás rejtelmei differenciális tanításelmélet nélkül)

Osztatlan iskolában jártam 8 évet, mint erről már a korábbiakbanszóltam. Osztatlan iskolában kezdtem pedagógiai pályafutáso-mat. E vállaláshoz az újszegedi tanítóképzőben felkészítettek ben-

66

nün~~t a gvakorlan tanítások során, hiszen néhány órát a gya-korlóiskola keretei között működő összevont 1-3., valamint 2-4.osztályokban gyakoroltunk. Az '50-es években az osztatlan isko-lai tanul~sszervezésnek igen tekintélyes irodalma volt. Nagyszerencsemre, e munkálatoknak a szerzői, szerkesztői éppenSzegedről, a gyakorlóiskola és a képző környezetéből kerültek ki.Gaál Géza, Annus Antal, Kálmán György voltak azok a szakem-berek, akik tanáraim is voltak, és az osztatlan iskolai tanításnak amódszertanát is megjelentették különböző kézikönyvekben. Azosztatlan iskolai tanításban a legnagyobb kihívást és a legnagyobbfelelősséget az 1-4. osztályban történő tanítás jelentette. Akkormég ismeretlen volt a differenciált tanításszervezéselmélete, tehátaz az elmélet amelyet Magyarországon a '80-as, '90-es évekbenBáthory Zoltán népszerűsített. Az osztatlan iskolai tanítás a pe-dagógus szempontjából és nem a tanuló szempontjábólláttatta apedagógiai folyamatokat, a pedagógiai munkát. Akkortájt, amikorgyakorlóéves tanító voltam, vált a Szovjet-Oroszország területénműködő Moszkalenkónak a módszere közismertté. A módszerlényege, amennyiben fel tudom idézni, abból állt, hogya gye-rekek egy másodpercig se maradjanak az iskolában feladat nélkültehát az úgynevezett csendes foglalkozásokon is tanuljanak:Másként fogalmazva: addig, amíg a tanító valamelyik osztállyalközvetlen foglalkozást folytat, a közvetlen foglalkozásban nemrészesülő osztályok, például 1-4. összevonás esetén, a másikhárom osztály feladatokat oldjon meg, lehetőség szerint egyénreszabottat, és a tanító keresse meg a módját annak, hogy mindenegyes gyerek teljesítményét is, aki nem részese a közvetlenfoglalkozásnak, tehát nem vele tanul, ellenőrizze. Magam, amikora kissori iskolába dolgoztam, még nem ismertem a Moszkalenko-eljárás lényegét. A módszert főiskolás koromban, házasság-kötésem után (1955-ben és '56-ban) ismertem meg feleségemmel,Dobo Margittal, akivel ebben az időszakban már nem Kissoronhanem Dobó Iskolán éltünk. Ő tanította az 1-4. osztályt, én pedignappali tagozatos főiskolás voltam Szegeden (erről később különfejezetben szólok), Vele beszéltem meg a Moszkalenko-módszer

-----------------------------------~ 67

kipróbálásának minden csínját-bínját. Feleségem igen felkészülttanítónő volt, jól ismerte az alsó tagozat teljes tantervi anyagátés tantárgyi rendszerét, én meg Kissarról a felső tagozatét tanu1-tam meg. így pontosan tudtuk, hogy mit vár el a felső tagozat azalsó tagazattói, s ennek ismeretében döntöttünk amellett, hogya Moszkalenko-módszert Dobó Iskolán alkalmazni fogjuk.Emlékeim szerint 28 gyerek tanult az 1-4. osztályban, és azttűztük ki célul, hogya Dobó Iskolába járó kisiskolások ugyan-olyan eredményt fognak felmutatni, mint azok a gyerekek, akikosztott osztályokban tanulnak. Akkortájt az volt a közhiedelem,hogy a tanyai iskolákba járó gyerekek tanulmányi eredményeazért alacsony, mert nem részesülhetnek folyamatos tanítói vagytanári segítségben, mert önállóan, "csendes foglalkozás" kereté-ben kell iskolás idejüket eltölteniük, mert kevés idő jut arra, hogyközvetlenül a tanítótói vagy a felső tagozaton (ha volt rá eset), azott tanító tanároktói tanulhassanak. Az ártatlannak tűnő tanítás- éstanulásszervezési fölfogás mögött, amelyet szülők, gyerekek,tanítók, igazgatók, felügyelők egyaránt osztottak, az a - szemem-ben már az '50-es évek közepén képtelennek tűnő - didaktikaifölfogás húzódott meg, hogy a gyerek csak a tanítójátói vagytanárjátói tanulhat, mert önmaga erre képtelen. Valóságosanpedig tudjuk, hogy csak az számít, amit önmagunk, önállóan ta-nulunk meg. Csak azt tudjuk hasznosítani. (Persze ez a felfogásnem jelenti azt, hogy a segítő, beavatkozó, megvilágító, .fölvilá-gosító" tanítói, tanári szónak nincs jelentősége abban, hogy egytanuló valamit megértsen. De ez nem több, mint motiváció, mintarra való "biztatás", hogy te magad, aki valamit meg akarsz ta-nulni, csak úgy tudod birtokba venni a megtanulandót, ha önál-lóan oldasz meg feladatokat, gondolsz végig problémákat.) Azok,akiket buta, lusta gyereknek mondunk vagy műveletlen felnőttnektartunk, furcsa módon mind-mind annak az áldozatai, hogy csaktanították őket, de ők maguk önerőből, önállóan nem voltak képe-sek tanulni, vagy nem éreztek késztetést a tanulásra. (Tanultak,hogy érettségit tegyenek, hogy nyelvvizsgájuk legyen, de nem ta-nultak már olyat, ami az érdeklődésükön kívül esett, nem vállal-

68 ~~----------------------------------

tak olyan tanulási feladatot, amely erőfeszítést kívánt volna.) Azimént vázolt, s nagyon egyszerűen megfogalmazott felismerésjegyében szerveztük meg Dobó Iskolán a kisiskolások tanulását.Csaknem két év múlva (ismétlem, én ebben az időszakbanfőiskolás voltam) egy Krasznai László nevű, nagyon felkészült ésnagyon alapos tanulmányi felügyelő egyhetes látogatás soránkiderítette, hogy tanítványaink minden tekintetben felkészül-tebbek - noha összevont osztályban és tanyán tanulnak - mint aközségben, Ásotthalmon osztott osztályokba járó tanulók. Enneka sikernek híre ment. Eredmény: szaporodtak az irigyeink.Követőnk nem akadt. Az egész azonban arra alkalmas volt, hogyegy új didaktikai szemléletmód csíráit felismerhessük, és később aZsolnai-pedagógia alapjává tegyem mind a NYIK, mind az ÉKP-program keretei között. Ez az elv, mint az ma már világszerteközismert: a differenciált, egyénhez, az egyén tanulási tem-pójához igazított tanulásszervezéselve.

E fejezet végén (bár önálló fejezetet is érdemelne) említemmeg, hogy feleségem, Dobó Margit másfél évi Dobó Iskola-belitanítóskodás után terhes lett, és sajnos - tbc-fertőzés áldozata is,így első gyermekemet szanatóriumban fekve hordta ki. A DobóIskola-i gyerekeket más tanította betegsége idején. Nem követtüknyomon, hogy milyen eredménnyel, mert minden erőnkkel fiúnkszületésére és feleségem gyógyulására koncentráltunk. Ebben azidőben fogalmazódott meg bennünk, hogy születendő gyer-mekünk érdekében családi nevet változtatunk. így belügymi-nisztériumi engedéllyel a Zsemlye családi nevet Zsolnaira változ-tathattam. Emiatt igen sok megvetőnk akadt. Saját családom ésköztem a konfliktus ismét kiéleződött, de mi mégis a névváltoz-tatás mellett döntöttünk, az alábbi okok miatt. A Zsemlye nevet aző-ző (szögedi) nyelvjárásban Zsömlyének ejtették a mindennapiérintkezésekben. Az iskolákban is - beleértve az elemi, az általá-nos és a középiskolát - mindenhol Zsömlyének mondták, és min-denféle gúnynévvel illették még. Ilyenekkel, hogy "kifli, perec,buci" s ez mind feleségemet, mind engem mérhetetlenül bántottés zavart. Emellett pedig leendő családomnak, amelynek a föl-

-------------------------------------~ 69

nevelését a fogamzás pillanatától nagyon tudatosan veglggon-doltam feleségemmel együtt, mindenképp elviselhetőbb nevetkívántunk adni. Úgy is fogalmazhatnék, hogy én megszabadultam

a sok tekintetben kétes értékű,nem túl jó hírű családomtói,ezzel is elhatároltam tőlükmagamat. Ugyanakkor pedigszületendő gyermekeimnekolyan "rangos" magyar nevetkívántam adni, amely foglaltnév ugyan Magyarországon,de mi nem az y-os változatotkértük a Belügyminisztérium-tói, hanem az i-vel írandót.Ezért az egészségesen - demégis koraszülöttként - Szen-tesen, a Tüdőszanatóriumbannapvi lágot látott gyermekem1958. május 5-én a viszonylagjól hangzó Zsol nai László ne-vet kaphatta, amelyet - mintahogy az a könyv későbbi feje-zeteiből kiderül - méltósággal,sikerrel és a magyarság irántihűséggel visel, és öregbíti azo-kat az elképzeléseket, ame-lyeket még Dobó Iskolán ál-

modtunk tanyai tanítókként Dobó Margittal, aki sajnálatos módon1996-ban távozott közülünk. (Még annyit megjegyzek, hogya Dobó Iskola név szintén személynévi eredetű iskolaelnevezés amai napig, de természetesen semmi köze elhunyt feleségemottlétéhez és tevékenységéhez.) (10. ábra)

10. ábra. Tanyai tanítóként1954-ben

70 ~~----------------------------------

A színész tanító(Első szembesülés az irodalmi-művészi kommunikációval)

A neveléstörténetből és a művelődéstörténetből egyaránt köz-ismert, hogya hajdani falusi néptanítóktói nemcsak azt várták el(az állam, az iskolafenntartók, a szülők, a gyerekek), hogya betű-~etést, a számolást megtanítsa, hanem azt is, hogy ünnepeken,Jeles napokon és a tanév végén tanítványaival együtt mutassa bea gyerekek tudását, emellett a gyerekek műsort adjanak, szavaI-janak, kisebb-nagyobb színdarabot játszanak el. (Ez a szokás, eza kívánalom lényegileg a mai napig fennáll, és a valamit érő isko-la biztosítja is, hogya szülők lássák: a gyerekek év végére hovajutottak. Ennek például az ÉKP-ban is külön, ünnepeket varázsolórendszere alakult ki.) Nem számított tanítónak az, aki egy szín-darabot nem tudott bemutatni. Magam is így kerültem kapcsolat-ba az iskolai színjátszással, mert létezett ez a szokás, s a Kőrös-éren tanító Balázs Tibor és Dorogi Géza sem térhetett ki előlük.A nehezebb szerepeket a jobb tanulók kapták. Egyszerűen azért,mert hosszú szövegeket kellett bevésni, és az alkalmi színpadoneljátszani, visszamondani. így történt, hogy egyik karácsonyi ün-nepség alkalmával rám osztották a Csoszogi, az öreg suszter címűdarabban Csoszogi szerepét. Nem sok próba volt, de én min-denkép~en jópofa akartam lenni, a színjátszásban is első az elsőkközött. Eppen ezért megkérdeztem idősebb testvéreimet, hogyankell szerepelni, hogy sikeres legyek. Mondták, hogy ha előadásrakerül a sor, bohóckodjak a színpadon, mert azzal meg tudomnevettetni a közönséget. Csakhogy nekem fogalmam sem volt ar-ról, mit jelent bohóckodni, azért én a bohóckodást szegénytanítóm tudta nélkül folytonos gesztikulálással és fintorokkaloldottam meg, ami igen nagy sikert és tapsot váltott ki a közön-ségből, és igen nagy szomorúságot finom ízlésű tanítómból, akiszerint a Csoszogi, az öreg suszter című elbeszélés tragikomikus-ra formált József Attila-féle szövegét elcsúfítottam, ízléstelenülelbohóckodtam. Mai napig nem tudom magamnak megbocsátani,

------------------------------------~~ 71

hogy hiúságból, idétlen kivagyiságból ízléstelen bohózattá zül-lesztettem a novellából fabrikált színdarabot. Tizenkét éves lehet-tem ekkor, és már forgattam a fejemben, hogy tanító leszek, s egy-ben azt is, hogy akkor majd jóváteszem, és jó előre figye,l-meztetem azokat a gyerekeket, akik színpadra állnak, hogy masa színpadi szereplés, és a más a színpadon való nagyképű siker-hajhászás.

Mikor 1954-ben Bárkai Mihállyal a kissori iskolába kerültünk,már októberben felmerült bennünk, hogy mi is színdarabot fo-gunk rendezni farsangra, hadd lássák a tanyaiak, hogy igazi tan!-tók vagyunk, akik ehhez is értünk. (17. ábra) Szétosztottuk egYr:n~sközött a munkát. Első dolgunk az volt, hogy megkeressük, rnit ISmutathatunk be. Óvatosnak kellett lennünk, mert nem akartunkolyan iskolai színdarabot megjeleníteni, amelyet akkortájt t~~e~gével gyártott az ifjúsági irodalom. Közben kedvére aka;tunk ~a.rnla helyi hatalomnak is, így akadtunk rá - ígyakadtam ra - MonczZsigmond Úri murijára. Az Úri murival a képzőben irodalom-órákon nem foglalkoztunk. Irodalmi értékét megítélni nem tudtuk,azt azonban felismertük: feltárul a darabban egy olyan "zülött-nek" tetsző úri világ, amelynek a lejáratása, kigúnyolása biztosantetszeni fog a párttitkárnak, a tanácselnöknek is, és - mert vanbenne szerelmi kaland meg falusi duhajkodás is - bizonyára fogtetszeni a kissori felnőtt közönségnek is. Bárkai és én annyibanhasonlítottunk egymásra, hogy mérhetetlenül hiúak és a meg-engedettnél gőgösebbek és büszkébbek voltunk, de 8árkai Miskaegy fokkal még nálam is erőszakosabb volt, ezért csakha~arközölte velem, hogya rendező ő lesz. Nem volt erőm vele vitat-kozni - s ritka alkalom ugyan az életemben -, de hagytam, hogyalulmaradjak, és beletörődtem, hogya plakáton (mert azon hir-dettük az előadást) ne az én nevem díszelegjen rendezőként,hanem Bárkaié. Csakhogy az Úri muri sokszereplős darab.Gyerekeket nem lehetett és nem is akartunk felkérni, ezért igazinépművelőkként szereplők után kellett néznünk a tanyavilágban.Itt azonban már éber voltam, és bejelentettem Bárkainak: ha őlesz a rendező, enyém lesz a főszerep. így lettem a darabban

72

Szakmáry Zoltán. Addigi éle-temben csak távolról láttamdzsentrit Ásotthalmon. Mind-összesen két, vitézfölddel ren-delkező tekintetes ura volt atanyavilágnak, egy Bokor Zol-tán és egy Jakab Zoltán nevű,de őket csak távolról láttamtivornyáikról, duhajkodásaik~ról, terveikről, tragikus élet-érzéseikről még pletyka szint-jén sem hallottam soha sem-mit, és a képzőben sem adatottmeg, hogy olyan tanárral talál-kozzam, akiben egy igazidzsentrit ismerhettem volna.(Csak későbbi életemben, fő-iskolai tanársegéd korombanismerhettem meg ezt a típustdr. Kávássy Sándor barátomszemélyében. Róla később leszszó.) így Móricz szövegére hagyatkoztam, és magam, a ren-de,zőmtől" függetlenül formálhattam meg önmagamban, ':najd aszmpadon Szakmáry Zoltán tragikus alakját. A darabot szinte min-de~ki. ismeri~ hiszen filmet is készítettek belőle. Nekem a figuraazert Imponalt, mert akart valamit, mert bátor volt, mert szeretőttarta~i, újít~ni, ?e ~z, életmódhoz is ragaszkodott, a CseörgőCsulik du~aJkodo, notazó, részegeskedővilágához is. (Közismert,hogy az Uri munban sokat mulatnak és sok szerelmet önteneknótába a szereplők, ami miatt külön (s kötődtem adarabhoz ésegyáltalán nem bántam meg, hogy Bárkai barátom a rendezőségetel~rozta előlem.) Egyszóval nagyon megszerettem a figurát.Harom hónapig próbáltunk, színpadi kellékeket is be kellettszereznünk, többek közötr egy pisztolyt, amellyel Szakmáry adarab végén lepuffantja magát. Ennek a kelléknek a beszerzése

77. ábra. Bárkai Mihállyal1954-ben

----------------------------------~~ 73

okozta a legnagyobb gondot, mert mindenképpen hitelesek akar-tunk lenni, ezért nem akartunk játék pisztolyt alkalmazni. Az azötletünk támadt, hogy kipuhatoljuk, vajon a párttitkárnak van-episztolya, s ha van, kölcsönadja-e a darabhoz, hogya főbelövésiés a házfelgyújtási jelenet valóságos hatást váltson ki. A pisztolytmegkaptuk, de a próbákra nem, csak az előadásra, ahol jelen voltmaga a párttitkár is, aki szigorúan megtiltotta, hogy kiderüljön, apisztoly az övé, és hogyapárttitkárok pisztollyal fölszerelve jár-nak-kelnek és hirdetik a szocializmus igazságát a tanyavilágban.Ekkor - a bemutató alkalmával - volt először pisztoly a kezem-ben. A párttitkár a színfalak mögött mutatta be, a kezdés előtt félórával, hogyan kell vele bánni. Elérkezett az előadás harmadikfelvonása, ahol én olyan mértékben azonosultam a főhősSzakmáry Zoltánnal, hogy szegény nővérem, akit az édesapámután leginkább szerettem a családomból, és aki akkor már asz-szony volt, a közönség soraiban fölvisított: Istenem, vigyázzatok,a jóska agyon fogja magát lőni. Ekkortájt a művészi átélésről, aszínészi hatás előidézéséről édeskevés esztétikai műveltséggelrendelkeztem, de nem tagadom, hogy az előadás után megfordulta fejemben, hogy én pályát tévesztettem, valószínű leg lehettemvolna annyira hiteles színész, amennyire hiteles tanító és tanárpróbáltam lenni egész addigi pályafutásom során. A történetetazért meséltem el, mert a mai napig úgy érzem, hogy agyermekkori felelőtlen Csoszogi-ügyet jóvátettem, a magyar no-vella- és drámairodalom hagyományait nem csúfoltam meg.A színpadon semmi egyebet nem akartam, csak elhitetni, láttatni,elgondolkodtatni, de semmiképpen sem szerepelni. Részlet-kérdés, hogy az előadás sikeres volt, hiszen a tanyán önmagábanmár az is sikernek számított, hogy valamit, mondjuk a Haragszika pusztabírót színre vitték. Itt azonban többről volt szó: átélhettemvalamit, megismerhettem egy emberi sorsot, azonosulni tudtamvele s ezáltal rádöbbentem emberi lehetőségeim további ki-,aknázására, és így pedagógus-pályafutásom során hol ren-dezőként, hol szereplőként igen sokat foglalkoztam irodalmi szín-paddal, vígjátékrendezéssei, tehát egy olyan világgal, amely

74 ~~-----------------------------------

összekovácsol, amely üzen, amely önmegmutatást és kitárul-kozást jelenthet az embernek. (A későbbiekben néhány, a szín-játékművészettel és a dramaturgiával kapcsolatos témáról mégesik szó, és még arról is, hogy nem csupán öntetszelgő színész ésrendező szerettem lenni, hanem igazi színháztisztelő és -rajongópedagógus is.)

A kartársak közösségéből menekülő(Találkozás Az ember tragédiájával a Margit-szigeten)

Az '50-es években pedagóguskörökben a kartárs megszólítás voltaz érvényes. Sok helyen még mindig él. Újabban belső érintkezé-seikben kollégának, tanár úrnak szólítják egymást. Az egész meg-szólítási szokásrendszert azért említem, mert a legkeményebb dik-tatúra, illetve a szocialista pedagógia elterjesztésének legradiká-lisabb korszakában sem volt kötelező az elvtárs megszólítás. (Máskérdés, hogy levelezésnél a kartárs helyett az elvtárs kötelezővolt.) A kartárs megszólítás mellett az '50-es években divatszóvávált a közösség. így a tanulók, az iskolák, a tantestületek, a kartár-sak közösségeiről beszéltek, beszéltünk egymás között. Van, akiezt természetesnek vette, engem hihetetlenül idegesített, és min-dent megtettem, hogy mind megszólításban, mind mentalitásbaneltérjek "kartársaimtói". Nem a feltűnésvágy, a mindenárontörténő kiemelkedés késztetett erre a magatartásra, hanem ahamisság, a pedagógiai giccs elleni rejtett tiltakozás. (Később,kaposvári főiskolai munkám során nem kis botrányt váltottam ki apedagógiai giccsről írott terjedelmes cikkel, amelyet a Közneve-lésben publikáltam.) Ásotthalmon inkább csak éreztem, hogyanevelőtestületi légkör, a tanári szobák levegője, az egymás közöt-ti érintkezés - főleg, ha az hivatalos színezetet öltött - álságosképmutatással, ideológiai hazugságokkal és pedagógiai dilettan-tizmussal van tele. Aki kommunikációkutatásban jártas vagy szo-ciálpszichológiában felkészült, az azonnal észreveszi egy adott

--------------------------------------~ 75

munkahelyi csoport szociális klímáját, s valami úton-módon areflektivitás különböző szintjén képes is azt percipiálni, értékelni:kifogásolni, dicsérni stb. Különleges világ volt a tanyai iskoláktestületeiből verbuválódott, a faluban, tehát a tanyák központ-jában működő nevelőtestület légköre és hangulata. Ha j.ó.1emlé~-szem, Ásotthalmon az '50-es évek első felében 11 tanyai Iskola esegy központi iskola volt. Ezek az iskolák megmaradtak a '60-a~években bekövetkező erőszakos körzetesítésig. A központiiskolában dolgozott az igazgató egyetlen helyettesével. A tanyaiiskolákban pedig egy, kettő, három, esetleg négy pedagógus alko-tott egy "kol Iektívát" , élén az igazgató-tanítóval. Ezek az -egyébként önálló életet - élő tanyai iskolai kis testületek meg aközponti iskolának (ahol osztott és szakosított tanítás folyt) atestü lete jelentette a nevelőtestü Ietet. A nevelőtestü let éventekörülbelül hatszor találkozott: tanévnyitókor, tanévzáráskor,félévkor, s körülbelül a három nevelőtestületi értekezlet alkalmá-val az év folyamán, amelyeken a szocialista pedagógia, ponto-sabban: a szovjet pedagógia új eredményeit ismerhettük meg,emellett viszont rendszeresen foglalkoztunk saját tagiskoláinkügyeivel is. Központi témánk a tankötelezettség teljesítése volt,mert a téeszesítés ellenére is fönnállt az a veszély, hogy a tanyaiemberek - éppúgy, mint gyermekkoromban - a tavaszi munkák ésaz őszi munkák beálltával egyszerűen nem engedték iskolába agyerekeiket, és az '50-es években a törvény szigorával próbáltuke problémát megoldani. Ezekről az értekezletekről hiányozni nemlehetett. Különleges indok és igazgatói engedély kellett ahhoz,hogy valaki távol maradhasson.

1955 késő őszén, augusztus második felében kerülhetett sorarra, hogy Az ember tragédiáját színpadra állítsák. Feleségemmelrendszeres újságolvasók voltunk, akik járattuk egyebek mellett aMagyar Tudományt, a Művelt Népet. Ez utóbbi hetilapból értesül-tünk, hogya Margitszigeti Szabadtéri Színpadon bemutatjákAz ember tragédiáját. A szereposztást is nyilvánosságra hozta asajtó, s mivel mindketten már többször olv~st~k Madác;h dr.á-máját, mindenképpen látni akartuk színpadra állított formaban IS.

76 ~O--------------------------------

Levelezéssei, telefonálással teremtettünk kapcsolatot a színházijegyirodával, és elértük, hogy két jegyet kapjunk az előadásra.A gond csupán az volt, hogy az a nap, amikorra jegyet kaptunk,egybeesett az ásotthalmi nevelőtestület év eleji alakuló értekez-letéveI. Hosszú könyörgés után az akkori igazgató, VárhelyiJózsef, aki melegszívű, nagyon megértő és a fiatalok törekvéseittámogató tanyai tanítóból lett igazgató, vállalta a kockázatot, ésengedélyezte, hogyanevelőtestületi értekezlet helyett elutaz-hatunk Budapestre. Kértük, hogy döntését ne szivárogtassa ki,hanem a hiányzók számbavételénél jelentse be távolmaradá-sunkat, s a távolmaradás okát ne részletezze. Nem így tette, ha-nem nyíltan közölte, hogya Margit-szigeten színdarabot nézünk.Óriási felzúdulás következett. Gúnyos, ironikus felhangok röp-ködtek a levegőben, s szidták az igazgatót, szidtak minket, hogymíg ők dolgoznak, mi szórakozunk.

Ekkor életünkben másodszor jártunk Budapesten. Délutánutaztunk, hogy majd villamossal elérjük az előadás színhelyét,amelyet egyébként nem ismertünk. Mondanom sem kell, hogya vonat is késett, és a Nyugatinál egy ellenkező irányba haladó6-os villamosra szálltunk, s így az előadást - a budapesti villamos-kalauzok eligazítása eredményeként - valamikor háromnegyedkilenc tájékán értük csak el. A római színnél tartott az előadás ott, ,amikor Péter apostol átkot szórt az előkelőkre. Valahogy szimbo-likusnak éreztük, hogy legalább ezt a jelenetet el tudtuk csípni,mert magunk is ilyesmiket gondoltunk "derék kartársainkról",akikről eleve és joggal feltételeztük, hogy botrányt fognak ren-dezni távollétünk miatt, és azért, hogy az igazgató kivételezikvelünk. (Emlékeztetni szeretném a tisztelt Olvasót, hogy kivéte-lezett helyzetünket nemcsak rábeszélőképességünknek, nemcsakVárhelyi József igazgató jóindulatának köszönhettük, hanemannak is - mint azt már korábban írtam -, hogy Dobó iskolai ered-ményeink nagy elismerést kaptak Krasznai László tanulmányifelügyelőtől. Ez az elismerés a dolog természetéből következőeneleve ellenszenvet váltott ki "kartársaink körében". Mondanomsem kell, hogy sohasem éreztük jól magunkat közöttük, de nem____________________________________ ~~ 77

ezért menekültünk a Margit-szigetre, hanem mert megértettük,hogy a magyar kultúra történetében fordulat állt elő, és nekünk -tanyán élő fiatal pedagógusoknak - is újabb lehetőségek tárulhat-nak fel a művészeti és a tudományos világban való részvétellehetőségeit illetően.) Kiközösítettek is voltunk, és azt se bántuk,hogy azok vagyunk. Olyannyira összetartottunk munkánk soránaz első feleségemmel, hogy ezt az összetartást még öltözködé-sünkben is - ha tehettük - kifejezésre juttattuk. Jól emlékszem,feleségem, aki velem egyidős, csinos, fiatal hölgy volt, kész vo~tarra, hogy ugyanolyan színű kosztümruhákat készíttessen, arru-lyen öltönyökben én jártam. (Nem volt ez sok, de mutatta, hogykét fiatal nem akarja a tanyai tanítók megszokott életét élni, ésmind tanításban, mind öltözködésben, mind kulturális szoká-saiban egy új modellt próbáltunk fölkínálni. Természetesen méga legszűkebb baráti körünk se követte "különcségeinket" .)

A papokkal barátkozó(Ismerkedés a dogmatikával és a pasztorálteológiával)

Különcségeink közé tartozott az is, hogy az '50-es évek vége felémindig vendégül láttuk az istentisztelet befejezése után a misézőpapot, azokat a fiatal káplánokat, akik vasárnap délutánonként atanyai iskolákban misét mondtak. Magam ekkor még nem voltamsem ateista, sem vallásos, szemben a feleségemmel, aki vallásosvolt. A papokhoz úgy viszonyultam fiatal pedagógusként, hog~tőlük tartást és másfajta gondolkodásmódot, jóságot lehet tanuint.Emellett a hivatalos propagandával ellentétben őket gondolkodóértelmiségi embereknek tekintettük, és nem zavartattuk magunkat,ha a környezetünk szóvá tette a köztünk SZÖvŐ?Őbarátságokat.Ebben az időszakban volt káplán Cyulay Endre Asotthalmon. Maszeged-csanádi megyés püspök. Gyulay Endre hihetetle.nülművelt, és nagyon világosan gondolkodó fiatal pap volt, akivelnekem, aki vallásos nevelésben tanyai gyerekkoromban nem

78 ~O----------------------------------

részesültem (a tanítóképzőben pedig szó sem lehetett arról, hogyvallási kérdésekről érdemben szót váltsunk, akár egymás közöttakár tanárainkkal) egyszerűen öröm és felüdülés volt mindenszem~ly:s tal~I~~zás: Később Gyulay Endre meghívott a község-ben levo parókiára IS, ahol ő egy udvari szobácskában lakottigen-igen szerény körülmények között, és - emlékszem - igengazdag és igényes könyvtára volt. A könyvtárában pedig olyante?I~.gi~i: ~ogmati~ai, pasztorálteológiai, morálteológiai, egy-háztörténeti munkakat találtam, amelyeket addigi életembense~ol sem láthattam, sehol sem olvashattam. Hosszas töprengésutan mertem megkockáztatni a kérdést, hogy teológiai tárgyúkönyveiből kölcsönadna-e nekem. Szívesen ., mondta, de attóltart, hogy azok nekem rendkívül nehezek lesznek. Ő az érettségiután teológiát végzett. Rólam pedig tudta, mindösszesen érettsé-givei és egy középiskolai szintű tanítóképzős oklevéllel ren-del~ezerr:.' s,nyilv~n absztrakciós képességeimet vonta kétségbe,amikor peldaul attol óvott, hogy Schütz Antal Dogmatikáját olvas-sam. (Nem is adta kölcsön, valamikor 1996-ban jutottam hozzáegy pécsi tanítványom révén.) A Dogmatika helyett más könyvetajánlott és adott kölcsön, a Papi Lelkiség című folyóiratot, annak5-6 példányát. Ez - ha nem tévedek - olyan pasztorálteológiai éspasztorálpszichológiai tematikájú lap volt, amely a mai Teológiacímű folyóirat színvonalán mozoghatott. Nekem a Cyulay Endreáltal adott folyóiratszámok óriási élményt jelentettek. A papimunka felelősségéről, pszichológiai hátteréről akkor olvashattamelőször, akkor találkoztam Bognár Cecil pszichológiai jellegűmunkáival is, és még sok olyan pszichológiai tárgyú írással, ame-lyek egyértelműen felnyitották a szememet, tágították látókörö-met. Ezekellenére nem váltam gyakorló vallásossá,és arra a szint-re sem jutottam el, hogy filozófiai munkák iránt érdeklődjek.A teológiai kérdések recepciójára pedig egyszerűen képtelenvoltam. Arra volt jó a Papi Lelkiség és Gyulay Endre barátsága,hogy felkeltette az érdeklődésemet a pszichológia iránt, és meg-mutatott egy olyan szakmai, szellemi életmódot, életvezetési stí-lust és missziós elkötelezettségű alapmagatartást, amely addig

----------------------------------~~ 79

előttem rejtett volt. Életem későbbi szakaszában, amikor óriásiküzdelmek árán - a természettudomány eredményeit valamelyestelsajátítva - ateistává "képeztem át" magam autodidakta módon,óriási lelki szenvedéseken estem át, az orvosilag is regisztrál hatóneurózisig jutottam el pusztán azért, mert gyermekkoromtói kez-dődően "világnézeti" értelemben egymásnak ellentmondó hatá-sok értek.

A szemtelen, a kiközösített tanító(Első tiltakozás a szocialista pedagógia mindenhatósága ellen)

Gyakorlóéves tanító korom utolsó hónapjaiban történt, 1955 elsőfelében, hogy az egyik nevelési értekezleten a központi iskolábana tanyai iskolák igazgató-tanítói a szeeialista erkölcsi nevelésállásáról beszámolót tartottak. Magam ezeket a témaköröket rend-kívüli módon utáltam és feleslegesnek tartottam, mert némelyiktanyai iskolában - főleg, ahol laissez faire beállítottságú tanítónőkdolgoztak - az elemi fegyelmet sem tudták biztosítani. Erre haddhozzak egy példát éppen a kissori iskolából. Mielőtt BárkaiMihállyal az iskolát átvettük volna, tehát az 1954-es esztendőbentörtént, hogya nagyobb serdülők az egyik tanítónőt, aki járt-keltaz iskola udvarán, s rendet próbált tenni a kicsik között, a fa tete-jéről lepisilték. Hasonló esetek sorozatát tudnám felhozni, aminén igen-igen eltűnődtem: ha a tanyai iskolákban, a tanyai gye-rekek körében az együttműködés, az "engedelmesség", a jó ízlésés a fegyelem minimumát sem vagyunk képesek megteremteni,mi szükség van arról fecsegni és kiselőadást tartani, hogy milyenerőfeszítést tesznek a tanyai tanítók a gyerekek szocialista erköl-csi nevelésének céljából. Azt mondanom sem kell, hogy ezek azelőadások leginkább felolvasások voltak az akkor érvényes szak-zsargonban, de akadtak olyan igazgató-tanítók is, akik szabadelőadás formájában ecsetelték, hogy az általuk vezetett iskolák-

80 -~o-----------------------------------

ban milyen erőfeszítéseket tesznek a feladat megoldására és ho~ /?y:rekek, milye.n .fej~,ettségetértek el a szocialista morál elsaj~~tltas~ban. En, aki Izgo-mozgó, nyugtalan tanító voltam, s mita-gadas, ,szerett;m magamra fölhívni a figyelmet, nemcsak hogysugdoloztam es megjegyzéseket tettem a körülöttem ülők köré-be~, han~n: a~ el~adó igazgató-tanítóval szembenézve nemtet-szesem k.,fejezesekeppen a vállamat rángattam és fintorokat vág-t~m. Mal szemmel nézve, megértve a téma lelkes szónokát,ro:tellem az :setet, s természetesen ilyet nem tennék, de ez akkorelegedetlense~em, hitetlenségem és kételvern kifejezésére bekö-vetkezett. Az "~:tő. előadó viselkedésemet megelégelte, és mint-e~5Y,negyve~ fonYI "kartárs és kartársnő" előtt rendreutasított,kikérte magan~k, hogy gúnyt űzzek mondanivalójából. Én ottazonn~1 --:.a"nyilvánosság előtt - bocsánatot kértem tőle és a testü-!et egeszetol, de szemmel látható volt, hogya nagy tekintélyűI,gazgató-tanít? állásfogla.lása mellett kötelezte el mindenki magát,es,velem ~ szunetben alig akartak szóba állni. Az ügy rendkívülin:o?o.n bantott, szégyelltem. Másnap, a tanítás befejezése utánblclkllre ült~m, átk;rek~z:em a ~őröséri Új Iskolába, és meg-keres!em az Igazgato-tanltot, mert Ismételten szerettem volna tőlebocsanatot kérni előző napi magatartásomért. A kínos az volth?gy' még a lakásába se engedett be, hanem az ajtóban állvakozolt; ~e.le~: ,ma/?atartásomért, meg hogy gúnyt űzök komoly~~da?ogla~.t~.m~kbol, vegyem ~udomásul, hogy nem vagyok tagja~?bbe.~ kozoss:gne~, mert kiközösítettek. Majd belehaltam azugy kove,tk:zmeny.elbe, de próbáltam magamban feldolgozni,s eszem agaba se jutott, hogy magamat fölmentsem. Elhatároz-tam, hogy hasonló magatartást nem tanúsítok semmiféle emberic::soportbanés közösségben. Tartottam is a szavam. Bántott az ügyeveken át. ,,~ala~ikor 1957-ben Szegeden (ekkor már nappalitag~zato,sfo~skolas h~lIgató voltam) jó előre köszöntem az igaz-gat~-tanlto ur~a.k, aki akkor társaságban volt _ és aki melleslegvaloban eg!, ~rI:~ber benyomását keltette, nem volt önmagáte~.ha~y~golo vidékles tanító -, de sajnos elfordította a fejét, és akoszonesemet sem fogadta.

--------------------------------*~ 81

A pici epizódot azért emeltem be él~tutam me~őrzendő ,ese-ményei sorába, hogy érzékeltessem, milyen ,nehez volt pal~~-kezdőként ösztönösen fel ismert igazság birtokaban (ho,~y tu~.nlll-lik a szocialista erkölcsi nevelést ott és akkor egyszeruen hulye-ségnek tartottam) normálisan viselkedni. Ugyanakkor nem ta~a~-hatom egy életre szóló leckét kaptam azt illetően, hogyan illikviselk~dni egy munka,értekezleten, hogyan kell olyko.r szerepetjátszani, jópofát vágni a sületlenségekhez, még akkor IS, ~a, nemértek velük egyet. Sajnos, be kell vallanom, hogy ezt a cSIbeszes,magamutogató viselkedést az ásotthalmi lecke után se~ ~udtammind a mai napig levetkőzni, de igyekszem ... Ma, napJal~k?aninkább azonnal szót kérek, és gyakran dühödten - s ne~ CInIku-san hallgatva és fintorogva - adok _ha~got nemt~tszes~~nek,és következetesen igyekszem meggyoZnI ellenfeleimet ~I~aban,szóban. s ha kell, írásban is. Nem véletlen, hogya Ny:lvl, =:

i és kommunikációs programban az illemet mint a tarsas egyu~-m kb I ··k' egy kicsittélés elemi normáit a programun a eme tu , es ~~. .., ,összefügg azzal a régi-régi kudarccai, amelyet a klkoz~sltetts~gélményévei Ásotthalmon éltem meg a szocialista erkö~csl nev~~esképtelenségét metakommunikative kritizáló viselkedesem "bun-

tetéseként" .

82 ~e------------------------------

Főiskolás létem Szegeden(1955-1958)*

A katonaság elől menekülő tanító(Első találkozásom a felsőoktatással és a tanárképzéssel)

Annak ellenére, hogy családom férfi tagjai kivétel nélkül katonákvoltak, magam sohasem gondoltam arra, hogy engem is behívnak.Húszévesen ért a meglepetés: sorozásra kaptam behívót. (12.ábra) Ekkor én már "tanító úr" voltam. Úgy gondolom,megérdemeltem e titulust, hiszen Kissoron, ahol tanítottam,Bárkai Mihály barátommal rövid idő alatt szép eredményeketértünk el. A gyerekek elkezdtek tanulni, a szétszaggatott, szétvertiskolakerítést velük együtt javítottuk ki, mi gyomláltuk ki azudvart, festettük ki az iskolát, a felnőttek körében színdarabotmutattunk be. Beleéltem magam a megbecsült tanító szerepébe,s nemigen gondoltam arra, hogy engem is besoroznak, hogy ka-tonának alkalmasnak találnak. De jött a sorozócédula, s nekema környék parasztfiataljaival együtt kellett mennem a sorozásra,amit rendkívül kínosan éltem meg rangkórságom, büszkeségemmiatt, meg amiatt is, hogyasorozóbizottságnak esze ágában semvolt bennem a tanítót tisztelni, úgy bántak velem, mint a többiparasztfiúval. Szörnyű élmény volt, s ekkor elhatároztam, hogyelmenekülök a katonaság elől. Utánanéztem, mit lehet tenni.Megkerestem régi tanítómat - aki akkor Csengelén volt igazgató-,hogy mit tegyek, s azt tanácsolta, tanuljak tovább. A kérdésemaz volt, hogy hol. Lakonikus rövidséggel válaszolta: menjek Sze-

* Politikai forradalom és nemzeti szabadságharc(1956. október 23.-november közepe).Posztsztalinista kemény diktatúra (1956. november 4.-1958).

__________________ 1> 83

gedre, a főiskolára, mert a főiskola kétéves, a kat?nasá?, h~~om,s ha a nyáron elmegyek majd egy hónapra. k~ton~na~, Jol járok,mert tanári oklevelem is lesz, meg valami tisztféle IS leszek avégén. Az ötletet megköszöntem, s felesége~mel. elkezdtünktanakodni, hogy egyáltalán milyen szakra rnenjek, milyen szakra

lennék alkalmas. Sajnos a ma-tematikát, a fizikát, a kémiát,a biológiát sohasem tudtam,noha jelesre, jóra érettségizteme tárgyakból. Szolmizálni, zon-gorázni nem tudtam, így ki-esett az ének szak. Ha jól em-lékszem, történelem-földrajzszakos akartam lenni. Beutaz-tam a szegedi főiskolára puha-tolózni, hogy milyen lehetősé-gek vannak, milyen szakot le-het választani. Kiderült, hogyföldrajz-történelem szak nemindul 1955-ben, ám indul ma-gyar-történelem szak. A bajcsak az volt, hogy tudtam ma-gamról, nem vagyok biztos he-lyesen író, és még azt is tudtam

12. ábra. Katonaként 1956-ban - mivel gyermekkorombanKiskőrösön. Tőle balra a legszélső sem meséket, sem ifjúsági

katona, Békési Imre, regényeket nem olvashattam,ma nyelvészprofesszor csak néhány ponyvaregényt, a

képzőben pedig szovjet-orosz regényeket -, hogy irodalombólnem győzöm utolérni magam. Arról nem is beszélve, hogy akkor~tájt versesköteteket nem olvastam. Egyszóval irodalmi és n~elvtanlanalfabétának tartottam magam. (Ehhez tudni kell, hogy Kíssoron.a felső tagozaton nem én tanítottam a magyar nyelv és irodalmat,tehát még ott sem tudtam pótolni hiányai~at.) ,Mégis: mivelkatona nem akartam lenni, vettem a batorsagot, es ma-

84 ~~--------------------------------

gyar-történelem szakra iratkoztam. Úgyemlékszem, írásbeli vizs-ga nem volt, csak beszélgetés, melynek során inkább annak örül-tek, h?,gy ki:űnő tanít?i oklevéllel rendelkezem, s úgy gondolták,hogy JOtanar leszek. Igy lettem magyar-történelem szakos főisko-lai hallgató 1955 szeptemberében.

A főiskolán kollégiumi férőhelyet is kaptam, noha nős voltamés mint korábban említettem, feleségem Dobó Iskolán tanított. lttkell elmondanom, hogya Dobó Iskola egyben a Szeged és Ásott-halom közötti keskeny nyomközű (úgynevezett rnadzag-) vasútegyik megállóhelye volt. Az iskolától a megálló száz méterre volt~!n~?s:ze. De nem akartam bejáró lenni, ezért feleségemmel úgydontottunk, hogya kollégiumot elfogadom. Fél évig, amíg bírtama kollégium laza rendjét (hisz Újszegeden a tanítóképzős kol-légiumban a piszoknak, a trehányságnak, a rendetlenségnek mégnyoma sem volt), sok mindent tanultam évfolyamtársaimtói denagyon hiányzott a rend, a rendezett életmód, és ezért vállaltarn.hogy 1956 februárjától bejáró leszek. Igaz, a vonat 5 órakorindult, este pedig csak 7-8 körül indulhattam vissza. Az út majd-nem két óráig tartott, és a diákkocsiban igen-igen rossz gyerekekközött lehetett utazni, vagy a kocsit zsúfolásig megtöltő batyuzók?fák, parasztok között. Mégis az éjszakai nyugalmat, a fele-segemmel való esténkénti beszélgetéseket és az éjszakai tanulástválasztottam. Később, amikor megtanultam, hogy a főiskolán - akatalógusolvasások ellenére - lógni is lehet, szívesen maradtamaz iskolában, hogy Dobó Margittal, feleségemmel a már korábbifejezetek egyikében ismertetett Moszkalenko-módszert gyako-roljuk és finomítsuk., .~, főiskolán parasztgyerekekkel találkoztam, és csak néhányúrifiúval. A parasztgyerekek között voltak az utolsó szak-érettségisek. A szakérettségisek azok a szegény paraszt- és mun-kásgyerekek voltak, akik a gimnázium elvégzése nélkül, nyolc-osztályos általános iskolai vagy polgári iskolai bizonyítvánnyalrendelkeztek, és előzetesen egy-két évnyi időtartamú tanulás utánabból 31 szakból, amelyet választottak, előkészítő képzésen vettekrészt. Erettségit tehát tettek, de csak abból a szakból, amelyiket fő-__________________________________ ~ 85

'bb fol tattak. Ezek a szakérettségisiskolán vagy egyetemen toval k EIY etesenföldmunkát végeztek. 'k ' tt emberek vo ta. oz , hfiu nagyon ere k É tt k" az élethez a szegényseg ez,

vagy gyárban dolg~zt~ . " r~'~ö~em.Voltak t~nító fiúk is, tehátvelük azonnal barats~got.,ko gyakorlóév letöltése után,

k k'k' y mint jórnagarn. aolyano , al, ug , " _ néhán an ugyancsak a kato-tanítói oklevellel ~. zsebunikbeknfö kolás~k s voltak közöttünk

, 1"1 enekulve - ette OIS, . kolánasag eo m d k) ihákok akik a pesti főis o ara. ( . 'gy mon tu SVI, diolyan pesti rm u kk ár megszűnt egyetemre pe 19h tt k rnert az a or m ' ,nem me ee, d kötöttek ki Vegyes volt a tar-

k ., ., Szege en o o .nem akarta jarru, Igy I 'Iva a réteg-hovatartozás,, . d . lógiai nye ven szo - ,sasag, rrun - SZOCIO" ' . edi az otthon hagyott elet-mind az ~Iőze~esmuvelt~~'lém;:~Gan gcsakhamar barátság9kmód tekmtete,ben. A,. k ~Ié iumban voltak elhelyezve. Okszövődtek. Alanyok másik ~ ~ "1 menekültek a főiskolára, őknyilvánvaló~n ~em a ka~o~~s:ig~~hetetlenül sokan voltunk egy-tényleg tanarnok akarta .dk' "1 nehéz volt megszoknom,egy évfolyamon, s nekem ren ís ültünk s nem kellett semmit

1" dá on 250-en IS u u ,hogy egy-egy e oa as " ' 'ben ehhez értet-" telnunk mar amennyitennünk, csupan. jeg~ze ábé I ' emináriumokon és a gyakori a-tünk. A f~iskolá: IstenIgaz: ~ ~o~~2 fős szemináriumokon sorra-tokon talalta~ e~.de~:sne". tén le esen még nem is hallot-rendre kiderült tobbunkrol, hogv t Y kg leckét kérdeztek,

, '1 zemlnanumo on nemtunk a rudománvro '. se s . " 'nettudományi témákról faggat-hanem nyelvészeti, Irodalmi, ;ort~" "kben én hihetetlenül tájé-tak bennünket. Ezekben ~ tema .oro envedtem mint a tanító-kozatlan voltam, ~~rülbelu,1~~~y~~~á~zmegszokt~m a légkört, saképző első hónapjaiban. Kesoh ,. kitűnő tanuló akarok lenni,főiskolán megtanultam, hogy a uj:a h '1 tát meg kell tanul-

II I könyvtar aszna a a ,akkor m~g ke ta,nunom ak II t Inom a tudományos gondol-nom a jegyzetelest, meg e anu

kodá: e~emehit.. fő kolás lehettem, amikor valamelyik nyelvé-Nehany etes OIS ik ' dr: Inczefi Géza megtudta,. ., . mon egyi tanarom, .

szen szemlnan~ ih I "1 föllelkesült. EI sem tudtamhogy ásotthalml vagyok. ~I ,etetde~~tt hozzám és megkérdezte,képzelni, miért. Az ora vegen o aj ,

86 ~---------------------------

vajon ismerem-e Ásotthalom földrajzi neveit. Visszakérdeztem,hogy mire gondol. Azt válaszolta: tudom-é, hogy hol van aKurvadomb, hol van Átokháza, a Kejfeli-dűlő, Ruzsa Sándor fájastb. Mondtam, hogy igen. Na látja - folytatta =. ezek azok a kin-cset érő nevek, amelyeket össze kell gyűjtenünk, mert a téesze-sítés következtében feledésbe mennek, és ezzel szegényediknévkincsünk. Megkérdeztem tőle, mit kellene tennem. Azt vála-szolta, össze kell gyűjteni minden lehetséges helynevet, ehhez őminden segítséget megad, és nyomban kezembe adta LőrinczeLajos Földrajzi neveink élete című kis könyvecskéjét. Mondta,hogy két nap múlva jöjjek vissza a tanszékre, a könyvet olvassamel, és ő kutatót formál belőlem. Fogalmam sem volt arról, mitjelent az, hogy kutató, de azt érzékeltem, hogy nem pusztán ma-gyartanárnak szán Inczefi tanár úr, hanem valami többet, valamirendkívülit vár tőlem. Nagy örömmel újságoltarn kollégista tár-saimnak a hírt, és egyik pesti évfolyamtársam némi gúnnyal megis jegyezte, hogy "sikerült gyorsan bevágódni". Magam mindigutáltam a tanárok körüli hízelkedő sündörgést. Hihetetlenülmegsértődtem, s majdnem összeverekedtünk. Egyik barátom, akésőbbi jónevű szövegnyelvész, Békési Imre teremtett rendetköztünk, mondván, a Zsemlye (nem Zsömlye, ami önmagábannagyon jólesett) nem tett semmit, az Öreg mindenkit befűz, akividékről jött, ő például (már ti. Békési) a kalocsai köteleseknyelvének, szókincsének összegyűjtését kapta feladatul. Errea tár-saság megnyugodott, Inczefi tanár úr pedig szorgalmasan adta afeladatot azoknak a magyar szakosoknak, akik tanyáról vagykisvárosból érkeztek. Akkor még nem tudtuk, hogy a magyar-országi névkutatás (onomasztika) egyik legnagyobb, legszorgal-masabb munkását tisztelhetjük személyében. Engem az első ta-lálkozás örömén és riadaimán túl, úgy 1955 októberében egymásik megtiszteltetés is ért. Szobájába hivatott ismételten InczefiGéza bácsi, s mondta nekem, hogy bemutat Bálint Sándor pro-fesszor úrnak, a Szegedi szótár szerkesztőjének, a nemzetközi hí-rű etnográfusnak, hiedelemkutatónak. Bevallom őszintén, hogyBálint Sándor nevét addig csak hallottam, munkásságáról fogal-____________________________________ ~~ 87

mam sem volt. S ahogy bemutatkoztam, észrevette, hogy nem ö-zőnyelvjárásban beszélek, hanem a köznyelvi kiejtés szerint. Rámszólt: édös fiam, ne szégyöld azt a szép szögedi beszédöt, hasz-náld bátran, nem szégyön az. Magam eltűnődtem, s elcsodál-koztam ezen az intelmen, mert ha jól emlékszem, előző napok-ban egyik nyelvhelyességi-helyesírási óránkon éppen arrólgyőzködött az egyik tanárunk, hogy az igazi magyartanár a nyelv-járását nem kell, hogyelfeledje, de ö-zni csak familiáris kör-nyezetben lehet, a katedrán nem.

A főiskolán hihetetlenül eredeti gondolkodású, nagy felelős-ségű tanárokkal találkozhattam, akik 1955-ben, a kor levegőjénekmegfelelő szinten polgári értékeket képviselve tartottak egy-egyelőadást, vezettek le egy-egy szemináriumot a főiskola szak-könyvtáraiban vagy egy-egy tanszéki könyvtárban. MadácsyLászló, Vajtay István, Vajda László professzorok neve országosanismert volt. Az első franciás műveltségéről, a második irodalom-esztétikai felkészültségéről, a harmadik Móra-kutatásairól volthíres. Mivel ebben a légkörben nagyon megéreztem, hogy ez nemtanítóképző, hogy ez nem tanyai tanító lét, hihetetlenül boldogvoltam. Úgy gondoltam, van értelme az életemnek, egyszóvalbüszke voltam arra, hogya katonaság elől a főiskolára menekül-tem. Még inkább büszkeséggel töltött el az a tény, amikor meg-értettem, mit jelent professzornak lenni, mit jelent egy olyan szak-embert hallgatni, aki egyedüli teljesítménnyel rendelkezett amagyar történészkutatók társaságában. Eperjessy Kálmán profesz-szorról van szó, minden idők egyik legalaposabb várostörténé-széről. Arról az emberről - akinek a fia is később jelentőset alko-tott a történelemtanítás módszertanában -, akit mi az idősebb fő-iskolásokat követve tisztelettel mindig professzor úrnak szólítot-tunk, magunk között pedig Epi bácsinak. Csakhogy ebben az Epibácsi ban nem a gúny, hanem a szeretetteljes tisztelet jelent meg,az az őszinte hódolat, amellyel mi, az egyszerűséghez, a szegény-séghez szokott emberek, fiatalok minden értékeshez viszonyulnitudtunk, minden értékestől meg tudtunk hatódni.

88 ~~-- _

A forradalom elől t ~ ~(EI" , a anrtasba v;sszamenekül~~

so ta/alkozás a politikaváltással) O

1956 j~liusában egyhóna . "SzegedI főisko/ások pos ~atonaldonket töltöttük KI'művészeti f'" kl' r egyetemIsták, budape r' , a Ocsan.k ' " .?'S o asok voltunk e " S.' Jogaszok, szín-,;meny koru/mények köz"tt f I gy zaszloa/Jban. A kik' ,

I?gyakorlatok szüneteibeno o y~. Szabadidőnkben, az a/ak~~zes~'enkgteEkarról, hogy MagyarO~~oángO~nO"furcs/a,szokatlan hírek e:e~

. gyesek - f "1, ssze nagy v' It 'tudni vé/ték: leh~t e~ a s~'~művészeti főisko/ások é~ :~as~k lesz-a t~névet meg tUdj~~: ~:zmra !s Sor kerül. Kérdése/~~~s~~k -sodlkos főiskolás é "k den/. A harmadik fé/e'v" k' gyk d'" vun et) 1956 un et (má-k:z :uk, EdesanYám ezenk" b . szeptember közepén morhazba va kl'" oz en betegeskedett k eg-O bó gy InIkara vinnem I: l' ' so szor kelletta o o Isk l' , re esegem d' ,k o an tanított. Látszól ,pe 19 Asottha/mon

:zo ott rendjében, ám 1956 okt ~bgment mInden a maga meg'Jessy K'I ' ' o er 23-' , -

a ta~~e~~~:, ~r~~~~~~t~tt~r~:gt~~~aI:e/őadd~~átP:e~~'h:~i:~~ 't;menjunk az Ad ' ' lorra alom v 'ottha y terre, az Auditórium M' an, mindannyian

gyva rohant k' aXlmumba CBékési un az Aprilis 4, utcától ; , sapot-papotho I~re mellett szaporáztam a lé ,az Ady ten épületig. Én

g~ mIhez fog ez vezet ' ptelmet, s kérdeztem t"l::za?b~n mindig a fiata/s~' t~e~nrug~atott, ne izguljak ~g~

ar~,us, ifjakra. Nem sok 'd" .a amIt csinálni, gondot}ak amegerkeztünk S'o Jutott gond lk d'~~~sig tele volt, Z:::d d~~~Z~ft~~b~or~~őadó~ermZbe~a~~~~ ~~_thírt g~avar v?lt, percenként újabb ' ~~/ml v~rseiket szava/ták.O' ogy rrn készülődik Bud es ujabb ku/döttek hozták

~;~l~~;~;~~üff~~Ka~~~í:~~;nf:~~:~$:::~:k/~:o~'~fa~~:j!~r~~va 'k ' arasz utcában (k " Iusag az

, ene elve vonult Egy a orzon) jelszavakat ki b '1Rá ' " ponton túl ' ,. la a-neztem az orámra " en nem kovettem at",veglggondoltam h' omeget., ogy rru lehet betegeskedő-----------~C>89

édesanyámmal, aki a Kejfeli-dűlőben egyedül élt, az akkor méglétező tanyai vályogházunkban (a ház a '70-es évek elejénösszedőlt, ma már nyoma sincs, a melléképületek sem maradtakmeg), s arra is gondoltam, hogy a forradalmi előkészületekből arádió mit sugározhatott, ezért úgy döntöttem, hogya soronkövetkező délutáni vonattal visszautazom Dobó Iskolára, afeleségemhez. Október 24-én nem utaztam Szegedre, helyettesegítettem a feleségemnek a tanításban, s az őszi munkák egyrészét végeztem el édesanyám háza körül. Ő sajnos egyre súlyo-sabb állapotba kerü It, és a tanyai körzeti orvos tanácsára a szege-di belklinikára kellett kísérnem. Ez 1956. november 4-én történt.A reggeli vonattal érkeztünk a kisvasút végállomására, a szegediRudolf térre. Onnan őt a belklinikára kísértem, ott fölvették, smagam a november 4-i ködös reggelen a Tisza-parti sétányramentem, azt tervezve, hogy benézek a főiskolára. Hihetetlenülsok ember állt 9-10 óra között a ködös Tisza-parton, s mindenkiegy irányba, aSzegedet Újszegeddel összekötő híd irányábanézett. A hídon tankok dübörögtek, bennük szovjet katonák ültek,akiket mi a bámészkodó szegediekkel próbáltunk megközelíteni,s kihallgatni beszélgetéseiket: Szuez, Szuez, hajtogatták, és rnuto-gattak a Tiszára. Valaki megszólalt a tömegből: szegények azthiszik, hogya Szuezi-csatornánál vannak, nem is sejtik, hogyamagyar forradalom leverésére vezényelték őket Szegedre. Ekkor,ebben a történelmi szituációban, engem ismételten elfogott afélelem. Nem mentem be a főiskolára, hanem a soron következő,dél körül induló vonattal visszamentem Ásotthalomra, a DobóIskolára. Addig, amíg megérkeztem, a közeli tanyai iskolák igaz-gató-tanítói valami úton-ruódon felvették a kapcsolatot egymással(tudni kell, hogy akkor nem volt minden tanyai iskolában telefon,ha a tanítók el akarták érni egymást, akkor leginkább kerékpárraültek, vagy levelet küldtek egy-egy nagyobbacska gyerekkel aközel lévő tanyai iskolába, s levélben tájékoztatták egymást). ígytörtént ez november 5-én is, amikor én Szegedre mentem afőiskolára. Kiderült, hogy ott nincs tanítás. Visszafordultam Ásott-halomra, s mire megérkeztem akisvonattal Szegedről, feleségem

90 ~~-----------------------------------

azzal fogadott, hogy az i az " .értelműen, hogy leoyen tanít~ gatosag nem Intézkedett egy-R·, k LJ as, vagy ne leoyen Ak" " ,IVO ls ola-iak a rókabö ... k LJ· oroseriek a

" ' ogyosle nem aka k ,.'tegyunk mi - tette fel a kérdést fl' rna ta,nltanl, mittem, történjen bármi Szegeden a e ~e~em. Magam ugy döntöt-a hozzánk valahogy elj'uto' ,. ,vakgbY'1u apesten, a rádióból megH' . ujsago o majd m t d' k '

IVjuk össze a szülőket ak'kk 1" eg u jU a hIreket.ebben a "zavaros" hely;etb~n ~ ~~yut~esen döntünk arról, hogytudtuk venni arra, hogy tan ítsunk

a{' s~ v,agy se,m. A szülőket rá

szün;telt a tanítás, a gyerekek r~;~e ob~ ,Iskol~n eg~ napig semfelesegemmel rendületle I sen jártak Iskolaba, s mi a

. '1 n szorga ommal prób' lk'era t tanulásszervezés lehet' c '1' a gattu a dlfferen-

. . seges rorte yait.N:m IS volt baj egy ideig, csak akkor ' '.

lepete;, amikor Dobó Iskoláról a fal b ,ert engem .gaz. meg-ahol lattam shallottam h u a, Asotthalomra mentem,volt gazdám is, gyülek~z~:[ ~ gazdag paras~tok, köztük a hajdankészülnek. Be akartam m ,~s a Fo~:adalml Tanács választásáraMihállyal, aki mondta' esz:~nl: ~~ kozlben összefutottam Bárkaihisz ő épp néhány pe~ccel elő~!a haI~e eg~en közéjük keveredni,~zt mondták, "ha az oroszok kimen~e~tta: o~: ezek az emberekilyen Zsömlye Jóska-féléknek vé ' ,es gyoz a forradalom, azhamis tanítói oklevél amir gkepp befellegzett, mert az a

. ,megszerzett úg . , ,VIssza cselédnek". Ezen én fölöttébb (" Y's ervenytelen, s jöhetVonatra ültem, hiszen Ásotthalomr' e tunodte,m, meg is ijedtem.utazni Dobó Iskolára A ol, a f~lubol vonattal lehetettk '" . vonaton - vIsszautaza' k" beserusegemben azt mondt h s oz en -hogya tanítói diplomámat am, Iogy nek~m leginkább az fáj,mondással szereztem sem ' ibe v yet. annv: keserűséggel és le-nek te.kintik a régi g~zdag~~. eK~~~~~' ~~misnak,. vi~szavehető-keresn., sa vonaton beszél t"" unbakot IS Igyekeztemés Dobó Iskola közön ' ge °k~alrsalmnak (a távolság Ásotthalom

d· , negy Iométernyi leh t tt 'pe ,g tíz percnyi) azt tala'lt dani ee, a vonatozash' am mon arn hog k miamosok miatt üldözn k . k ' . ' y azo mIatt a szél-be mm et a reg: urak' '1 ken gyűlöletessé akik . , ,,' es va tun szemük-jöttek a tanyára' és a 'f;~~~n Őnem .blrtak a köz~Piskolát", haza-

. e rnivel dolgoznI sem szerettek ,

----------------------------.~ 91

, ák DISZ t (a Dolgozó Ifjúságibe~~pte~ a Pártb~d m~~~I:~~~O;~~raamentek firkásznak. Nekünk,Szovetseget), maj a . 1" k ezek miatt a haszonta-akik tisztességgel elvégezltlübk,~skhoHdal~.na~,Odahaza a Őobó Isko-I . k f 'k" miatt ke un o nu . ,an CSir e ogo fl' emnek aki nyomorúságos gyer-lán mindezt ~Imondtam a" e,eseg volt s~kkal különb, az ő édes-mekkoromat Ismerve (az ov,: :em iát házuk közelében

., . z oroszok lottek agyon a saJa .apját ugyanis ~ lni 'bált de félelmeimet szorongásalmat1f:4 ?:z~~ ~~g~~t~sn~kP~~kor ~yugodtam (nyu~odtunk) meg, ha? ankl o s kek ha folytathattuk a tanítást. (13. ábra)Jotte a g.~ye~r~e~~'~ ~~-l

13 'bra Tanítáként és egyben főiskolai hallgatá~éntaz Ásotth~l~m Dobá Iskola-i gyerekekkel Szegeden, a Tisza-parton

" . a forradalom leverése után megtorlás követ-Kozl:me~:~;~áS mindenkit utolért. Azok ~ fiatal?k, akik a t~-

kezett, es ag. " be I kibuktak és visszatértek a tanya-

~~tok:~é:~~~~~~Sga:~:~~i~:~:I~~;:;'~\~fl~:~J~;~j;á,~;~a::~t~~d~;ne em IS uzen, , ke ben minősítettem. " I kk I őket vonatozas oz .kifejezesekert, a~e ye e I h H nem voltam főiskolás pár

195.6-ban tehat ~e:nvo ta~tan~:6. Néhány hétig attól féltem,

~~ngya~té~;~e~n~~~i~kl::~~:~, a forradalom le~erése után p~~~~, , M gváltás volt szamomra, ami

a Ietartóztatasto I rettegtem.. ~ ,.' FH' kolán újra kezdődött1957 februárjában a Szegedi Pe ,a~~gla\ OISdt mit tett Tömör-a tanítás, ahol ki-ki a maga rnódján e mon a,

92 ~O----------------------------

kényben, Kalocsán, Budapesten, szóval ott, ahol élt, ahol megélteés túlélte az eseményeket.

A tanítás a főiskolán is elkezdődött. Én ekkor rendszeresen jár-tam az előadásokra. A reggeli találkozásokkor derült ki, hogy egy-egy barátunkat, évfolyamtársunkat az éjszaka folyamán a rend-őrségre vitték, s onnan több hónap után kerültek vissza, vagykerültek bíróság elé. Ebben az 1957 eleji időszakban furcsa és sokkísértésnek voltam a főiskolán kitéve.

Tanáraim nagy része - akik nyugatra kívántak szökni lugoszlá-vián át - sorra-rendre kértek, segítsem átjuttatni őket a határon.E feladatokat én nem vállaltam, részben, mert féltem, részben, mertbeteg édesanyám gondozása is rám várt. Nem akartam kockáztatni,arról nem is szólva, hogy fiatal feleségemmel igen harmonikus vi-szonyban éltünk. S mikor ezek a tanári kérések Szegeden, a főisko-lán megszaporodtak (jó egy hónapig tartottak ezek a kísértések,hogy tudniillik a határon segítsem át őket), ismét úgy döntöttünkfeleségemmel, hogy nagyon-nagyon ritkán járok be Szegedre, a fő-iskolára, inkább tanítunk, szabad időm ben pedig a kötelező olvas-mányaimat olvastam. Csak valamikor 1957 áprilisában tértem visz-sza a főiskolára, s váltam olyan hallgatóvá, aki rendszeresen jár azelőadásokra, gyakorlatokra, szemináriumokra.

Antikváriumban, könyvtárakban rostokoló(Remény és kísérlet a tudásegész befogására)

A főiskolás élet megtanulása éppúgy, mint bármely munkahelyivagy iskolai, gimnáziumi lét megtanulása, 4-5 hónapig tartó folya-mat. Ezt tapasztalatból bárki visszaigazolhatja. Magam is a szege-di főiskolát mint szervezetet és mint tanárképző helyet fél évleforgása alatt "kitanultam". Tudtam, kihez érdemes órára járni,tudtam, hogy ki olvas katalógust, tudtam, hogy van, aki nem isnekünk, hanem a falnak beszél, és ami a legfőbb, tudtuk, hogya vizsgák félévenként vannak, s év közben nincs feleltetés, legföl-

93

jebb néhány gyakorlati jegy. Hallgatótársaim a főiskola kínáltaszabadságot különböző módon élvezték. Voltak, akik aludtak,voltak, akik udvaroltak, mások a Béke Tanszéken (értsd a főiskolamellett lévő kiskocsma) múlatták az idejüket, a szorgalmasabblányok óráról órára jártak és jegyzeteltek, mert tudták, hogy úgyisa jegyzetek anyagát, azaz az órákon elhangzó anyagot fogjáka vizsgán tőlük számon kérni. Magam egy különleges életmódotválasztottam. Mint már említettem, egy tanyai iskolában kísér-letezgettem, néhány fontosabb tanítási órán megjelentem, s időmnagy részét könyvtárakban, könyvesboltokban, antikváriumokbantöltöttem. E helyen azt szeretném felidézni, miként is váltam énkönyvmollyá, könyvtárban rostokoló főiskolai hallgatóvá. Alap-élményem, hogy még 1955 októberében SzívósMária tanársegéd-nő kezdeményezésére az egész csoportunk (a magyar-történelemszakos csoport) ellátogathatott az országos hírű Somogyi Könyv-tárba. A Somogyi Könyvtár állománya akkor 200 ezer kötetlehetett, és a Móra Ferenc Múzeum felső emeletén volt elhe-lyezve. Az 1955-ös október havi könyvtárlátogatás fordulópontotjelentett az életemben. Ekkor jártam életemben először nagykönyvtárban, ekkor láttam olvasótermet, kölcsönzőt, katalóguster-met, és ekkor ismerkedhettem meg a könyvtár belső raktári terei-veI. Évfolyamtársaimat a látvány kevéssé lepte meg, vagy azért,mert már láttak nagy könyvtárat belülről, netán könyvtár-használók voltak, mások pedig úgy gondolták, hogy ez a látogatásnem több, mint egy órának az elmaradása, vagy egy olyan ta-nulási búvóhely, ahova érdemes eljárni, mert csend van, merthozzá lehet jutni azokhoz a forrásokhoz, azokhoz a könyvekhez,amelyeket szemináriumokon kötelezőként a tanárok megjelöl nek.

Nekem a könyvtár egészen mást jelentett. Amikor beiratkoz-tam, és félve, bizonytalankodva a katalógusterembe mentem,"csak úgy találomra" beleturkáltam a katalógusokba, és önkénte-lenül fölfedeztem, hogya betűrendes (a cím- és a szerzői) kataló-gus mellett egy külön rendszer szerint "tematizált" katalógus islétezik: a szakkatalógus, amely az ETO-ra (az egyetemes tizedesosztályozás rendszerére) épül. Ennek az átlátásához három-négy

94 ~~------ _

napnyi tanulás kellett A mai n .katalógusdobozokon ·az ETO-::~~ m:ga~ előtt ..lá~?~ a kihúzhatóterületet, és azt ahogyan aszakt .?I ahtes a mogottuk lévő szak-

, eru et ez tartozó kö k dmentumok betűrendes tagolásban követik ' onyve, oku-témán belül. Sokszor az olvasóterem~:et~ k~.1Yn:ast"egy-egy rész-tem be, csak a katalógusterem érd ' o ~sonzobe sem men-az ETO-ban teljes biztonsá lk' ekelt. Egy ho~ap leforgása utánE pillanattól kezdődően fŐ~~~laie~~;k~oltam:llga~~dni, keresni.a könyvtárba, az olvasóterembe ké a nemigen jártam, hanemamelyek témájuknál fo erettem azokat a könyveket1945 előtt jelentek meggvaR~de~brabgadtak,főleg azokat, amelyek

. a o entem ugy· h1950-es évek könyvkl·ada' 'h. ams arra, ogy azsa oz Viszonyítva "brendszerű könyvkiadás I 't tM' egy mero en más

más tipográfia, más kön ~ e:e ,t agyaror:zagon, más tartalom,létezik egy olyan világ, :m~u~~ls~e%egyszova,1~?If~deztem, hogyszerzéséig, nemhogy fog I Y deem" a ta~'to, dlplomám meg-'1 ' a mam, e meg kepzete '1e menyem sem lehetett A '1. m, meg e emi" .. . rro nem IS szólva hd·a szukos keresetemből_ össze űito .. .' ogy az ~ dig -tárbeli tapasztalataim alaptia'n'8"YI.'1ottlkoknyv~/ma Somogyi Könyv- .ki hja 19 vo ta szamom k·· kmt etők. Ezért azt döntöttem el ,. k " ra onyvne te-a konfliktusok _ h .- es Itt ezdodtek feleségemmelminden lehetség~spO::z:egtakn:.IS mag

fánd~önyvtárat alapítok, és

há k ' onyvre or ítom Ne h 'ru az odasra nem moto bi ·kl· . m azra, nem, r ICI ire egys " k··~,zonban nem könyvesboltokba han zerue.n ,~nyvre. Ehhezjárnom, mert ott találtam izok em ~n~kvanumba kellettlődésemnek megfelelő kön me~ azo at az l.zl;semnek és érdek-ték. Szerencsémre Szeged:~e et, Zr:n:I~:k Ig~:myeimetkielégítet-egy Szukits nevű, csodálatosa~gy "Ituno, an.~/kvárium működött,kedő irányításával. Látta h muv:lt es ture~mes könyvkeres-az antikváriumban s azt 'is ~'~: n:po at ke:esgelek és üldögélekinte az olcsóbb ér~éktelennak~:, ~r.szegeny vagyok, ezért ele-tett, s csak kés6bb mutatta ~ uno onyv~k beszerzésébensegí-lyek a magyar könyvkiadás_tö~~é~:~~ata ko.nY,vsorozat~kat,ame-hogy részletre antikváriumi kön k~me~el, es abban ISsegített,leginkább a mohó jel " I d yve. ez jussak. Erdeklődésemet

zove tu nam jellemezni. Minden érdekelt,_m ~ 95

, ,. színháztói a költészetig. Eszmé-a matematikától a sZlnh~z~~, avtáramat is az ETO szerint építemnyem az volt, hogy maga~ .?ny.. ke voltam arra hogy ÁsotthaI-föl. így .is történtd~1 r~:~:~,u~ ~i~~~1tanítónak és főiskolásnak va~mon ,szl~te egye , "bb felfedeztem a szegedi egyete~1magankonyvtara~. Keso fl" t-olvasás rabjává. Mindenfelekönyvtárat. Ott valtam a o ~olra a folyóirat-katalógust is, így afoly?ir~t?t ,!orgattam .. F~II~edei~~e~árulhatott előttem. Mivel folyó-korábbi Idok szel~eml VI ahga lk dődött egy másik mániám: airatot kölcsönözni nem le, e,tet~,e ez. . azon kevesek közéfolyóiratok gyűjtése és vasarlasa'liM~~~:~~ című akadémiai pe-tartozom, akik például a IMagdyarlku nek 1955 óta A könyvek, a. ik . d ámáva ren e ez .riodi a mm en. sz ,. ktf át jelentettek számomra.f I »Ó» t k teljesen UJ perspe IV , .

o YOlr~.o '" m főiskolás társaimat, tanaralm~t,Isn;e::~~:~~~z:~s~~~s~~I:t~akötelezettségeimet, ~.e akkkortájt me~mas e, ezeket a folyóiratokat, konyve et a gyernem jöttem ra arra, hogy . ke ek helyett Ezt a későbbimekek kezébe is lehetne adni a tan onyv ,,'tanárkodásom idején ismertem föl Kerekegyhazan.

Fontosabb oktatáspol iti kai intézkedések 1955-1958 között:

P Nf K" köznevelési vitája.1956. szeptember 28. A et? I or en úiból megalakítják a MEFESZ-t.1956. október 16. A szegedi e?~et,~mtc k ~ezdeményezésére tüntetéssorozat1956. október 23. Az egyetemi a ga o m

indult. Kezdetét veszi az 1956-05 ~o~r,~~~~~a~ oktatás megindításáról1956. november 16. 7./1956. sz. ,Korm. a a

a közép- és általános isko~a~b;n3. sz. tvr. egyes miniszt~~iumo,k1956. december 29. 1956'k e~I.. . és népművelési minisztenumboiösszevonásáról. Az o tatasugvi

Művelődésügyi Minisztérium.alak~lt.t' . m módosította az általánosf b ' 11 A Múvelódésügyi MInISZ enu1957. e ruar . ,

iskola felső tag~zat,á~ak tante;vet. dagógusok ideológiai továb-1957. június 14. Minisztériurni hatarozat a pe

bképzéséről. , . felsőfokra emelte a tanító- és az1958. szeptember 6. Az 1958. eVI 26. tvr.óvónőképzést.

Tanárkodás Kerekegyházán(1958. augusztus 1.-1960. december 31.)*

A könyvbúvár tanár mint »csodalénv"(Szembesülés a pedagógusok szakmai tájékozatlanságával)

1958. május 5-én született a fiam, Zsolnai László Szentesen, azona napon, amikor esztétikából vizsgáztam a főiskolán. Születésekormár tudtuk a feleségemmel, hogy tanári diplomám megszerzéseután elhagyjuk a tanyai világot. Szakítunk a tanyai tanítósággal.Faluba, osztott iskolába szándékoztunk menni. Nem azért, mertsikertelenek voltunk a tanyán, nem azért, mert nem szerettünkösszevont osztályokban tanítani, hanem mert a petróleumlámpa,a kézi tüzelésű kályha, a szenes vasaló mérhetetlenül fárasztottaa feleségemet. Jómagam pedig magyar-történelem szakos tanár-ként szerettem volna érvényesülni. Hosszas puhatolÓZás, leve-lezés után derült ki, hogy egyik, Budapesten élő évfolyamtársam,a fiam keresztapja, Szőke Sándor (aki később szerkesztőként,újságíróként vált ismertté) nem vállalta Kerekegyházán a neki fel-kínált magyartanári állást. Értesített is bennünket, hogy ott (Kerek-egyházán) felszabadult egy tanári állás, s talán feleségemet is tud-ják tanítónőként foglalkoztatni.

Rohantam Kerekegyházára, amely Kecskeméttől húsz kilo-méternyire van (Kukáliának csúfolták a környékbeli falvak lakói atelepülést), ma már város. A település - széles utcáival, gondozottházsoraival, félig homokos talajával, szép templomával és emele-tes iskolájával - nagyon megnyerte a tetszésemet. Kerestem azigazgatót, dr. Bessenyei Imrét, akiről kiderült: amellett, hogy ma-gyar-történelem szakos tanár, jogi diplomával is rendelkezik.

.............................................................................................................................................................................fo~EGy~7'* Posztsztalinista kemény diktatúra (1956. november 4.-196 <~ ~

~ ,c, lZőnyvtar

••----------------------------------~~ 97 **

Találkozásunk után egy ideig nagyon jó benyomást tett rám.A légkör akkor fagyott meg közöttünk egy kevéssé, amikor azirántpuhatolóztam, hogy mekkora az iskolai könyvtár, jár-e a Pedagó-giai Szemle, a Köznevelés, a Magyar Pedagógia. Mondta is mind-járt, hogy valami csodabogár, valami könyvmoly lehetek, hiszennem a fizetésem felől érdeklődöm, meg hogy hol fogunk lakni,hanem valami olyasmi iránt, amit más pályázók nem keresnek.Tudattam vele, hogy nekem az olvasás, az önművelés nem könyv-molyságot jelent, hanem a szakmám művelésének a legszorosabbtartozéka, s ha ő nem tudja ezeket a folyóiratokat biztosítani,akkor megrendelem magam, bármennyi lesz is a fizetésem. Ezmég inkább meghökkentette, s mondta, hogy akkor én leszek aziskola könyvtárosa. Ennek nagyon megörültem. Ennek tisztázásaután került sor arra, hogy mennyi lesz a fizetésem, és egyáltalán

hol fogunk lakni.Kiderült, hogy szolgálati lakás nincs, az albérlet nagyon drága,

s már-már úgy látszott, nem jön létre az "üzlet". Közben előkerülta felesége is _ felettébb fiatal és csinos asszony volt, Erzsikénekhívták =, aki nem értette, hogy a férje miért nincs már otthon, s mitvacakol ilyen hosszan egy állásra jelentkező emberrel. Bessenyeiigazgató úr elmondta feleségének, hogy érdekes embernek lát-szom, biztosan jól érzem majd magam a testületben, hiszen na-gyon sok a korombéli fiatal, mindössze néhány idősebb pedagó-gus van, s ő mindent megtesz, hogy lakást keríthessünk. Feleségeezt a magyarázkodást ímmel-ámmal megértette, gondosan szem-revételezett, s békén hagyta a férjét, aki elmondta, hogy fiatalfelesége kicsit nyugtalan természetű, amihez ő már hozzászokott.E szokatlan nak tetsző kitérő után az igazgató a fejéhez kapott: vanegy ötlete. A falu főterén van a volt református elemi iskola. Oemert a falu iskolájának nem volt tornaterme, ezt az iskolát tor-nateremként használták. Az az ötlete támadt Bessenyei Imrének-aki néhány óra alatt mégis megbarátkozott velem -, hogy nézzemmeg ezt a tornatermet, s ha hajlandók vágyunk abba beköltözni,akkor a járási hivatal segítségével (ott történt az alkalmazásunkjóváhagyása, s úgyemlékszem, hogya Megyei Tanács Művelődé-

98 ~O------------------------------------ ..

si Osztálya volt a munkáltatónk) k· .egyházára. Feleségem alsó ta ozaltnev~zt:t mln~kettő~ket Kerek-és történelmet a felső tagozat~n e on IIanl~ha~,en pedig magyartosztályfőnöke s a könyvtár veze~ő·:~ ~een ,es~ek az 5. osztály12x12 méteres volt. Előtte egy öltb ". Ebbgnezhtuka tornatermet,költöztünk WC az d zo. e a atalmas hodályba

. u varon mosak dási . ,az öltözőben volt V' '1'. .. o.. aSI, tisztálkodás: lehetőség. agya malm kozul eg bi .

nem kellett többé petróleumlám a y ,.Izon~osan teljesült:ez bizony sokat jelentett PI mellett ejszakazva tanulni, s

f Iegy o yan embernek . t' ki

o ytonos tudáshiánnyal küszköd ,. k "min en, a Itanult, s órákra készült. o ve ejsza a ket-három óráig is

Boldog voltam hog f I b f 'akkor négy hón~pos \i:ru an oIgunk, elni. feleségemmel és azfl' ., lamma. Attol viszont félt hr~I::e~:~, ~;~t~:j~;~~~te:e~,~jékoztatoma ,,'akáskör~~ény~rIskolán normális kétszobás p~~~z~sba Ib:~emenni, hiszen Dobósemre könnyen ráálIt a cserére Cg gus a asunk. volt. Meglepeté-a levélre, amely hozta a hírt h· sak~~I~~Yhh~~eklgkellett várnunk

A, h ' ogy o toz etunk Kerek hásott alom sürgetett bennünket ho döntsü egyazara.

augusztus végén ka tuk " g~, ontsunk. Valamikor 1958.sokat. Ezután lehet! csa~~~I~~ ~rt:sl~est, hogy elnyertük az állá-után futkosni, hiszen addig oz;sun ektmeg~.zervezni, teherautó

f I,. ra mar csa nem otezer kö .. k '

o yóiratunk volt. Aki már költözött é ,.. ?yvun estöztetett, tudja hogy a ke b :Iet~ben, es konyvtarat is köl-tóbb munka bármenn . onyv .e~es kicsomagolása a legfárasz-ma olási kö , y~r~ szeren ISaz ember a könyveit. Ez a cso-'1 gb' onyvszall ítási tortúra tizenegyszer ismétlód ötte etem en. Mar a sofőrnek fölt" t a sok kc o megpakolásnál. un a so konyv a Dobó Iskola-i

Elindultunk a nagy ismeretlenbe A éok ... ,.,a feleségem ült Laci fiammal' .. ~ep OCSI~ulkejeben elölközött. Csak eb. . ',en pe~lg hatul a platon, a könyveimLajosmizse irá~~á~~vh~~O~g~Pk~~~,slvezető,Kecskeméten eltévedt.te az utat. Ekkortájt éjjel fél' tizen~e~t~eltt~ észre, ~ogy eltévesztet-érkeztünk Kerekegyházára A t ode etett. Ejszaka, egy óráracsak annyit, hogy hol va·n z ~em~~, tam, ~ol I~~ik az igazgató,

a een o "Iakasunk, a református

--------------------------~O 99

iskolából átalakított tornaterem. Ekkor jött egy kedves, életreszólóan emlékezetes meglepetés. Feltűnt, hogy a falu közepén,a templom mellett, ahol a központi iskola épülete állt, ég a vil-lany. Kértem a sofőrt, hogy álljon meg, és én becsöngettem. Óriásimeglepetésemre tíz-tizenöt férfi kártyázott, mulatozott a tanáriszobában: az érkezésünket várták. Pedig telefon híján még aztsem tudtuk közölni velük, hogy Dobó Iskoláról mikor indultunk,azt sem, hogy eltévedtünk és késni fogunk. A vidám, kissé ittas,kártyázó kollégák óriási lelkesedéssel üdvözöltek engem, az ide-gent, a megérkezőt, az eltévedtet, s gyorsan pálinkával, borralpróbálták riadalmamat eloszlatni. Én megkértem őket, hogy in-kább kezdjük el a pakolást, mert a sofőrnek vissza kell mennie.Elindult a férfisereg jókedvűen, dülöngélve a gépkocsi után.

5-600 méternyi gyaloglás után megleltük új lakosztályunkat,s kezdődött a berakodás. Először a bútorok, utána a könyvek.S ekkor következett egy máig emlékezetes jelenet, amelyet mostmár tragikomikusnak látok. A keserves takarékoskodással össze-gyűjtött antikváriumi könyveink cipelésébe belefáradt kollegák -nem törődve azzal, hogy meghallom-e - némi iróniával, nemcsekély idegenkedéssel kérdezték: mi az istennek kell ennyibrosúrát összegyűjtenie, összevásárolnia egy pedagógusnak.Nekem' ezek a könyvek az életemet és a vagyonomat jelentették,a brosúra viszont azt az ócska, silány, könyvszerű propagan-daanyagot, amellyel akkortájt az iskolákat teletömték. A bro-súrákból tanulták meg pedagógusaink a szocialista pedagógiát,ezekből olvashattak a szocialista gazdaság fölényéről, a proletárinternacional izmus eszméiről. Egyszóval azokkal a kegyetlenhamisságokkal szembesülhettek pedagógusaink e brosúrák révén,amelyek a magyar pedagógusságot - bármily fura is ezt kimon-dani - közel fél évszázadnyira az értelmiségi ranglista legaljárasü Ilyesztették.

Azon a nevezetes kerekegyházi éjszakán éjjel kettő és fél há-rom között indultak haza családjukhoz a nagyon derék, segítő-kész kollégáim, akik őszintén, jó szívvel segítettek rajtam éscsalá-domon, s mi igazán hálásak is voltunk ezért. De közben olyan

100 ~~------------------------------------

mély sebet ütöttek rajtam a neurotik '"szomjas pedagóguson azz~1 hog 't'Uks, tku.~erzek.eny,kultúrárará ták" . . ,y er e es onyvelmet lb'za, amit a mal napig sem tud k k'h' "e rosu-Az 1" ,. oIevernI

e so élszaka Kerekegyházán fel " , ,szembesült az olajpadlós tornate ~se~em azert SIrt, mertnapig éltünk. Kisfiam azért m r~mme, a ,ol azután négy hó-g~lmát, éhes is lehetett (szo~tatt:rm:z aut~zas megzavarr., ~yu-barmennyire nehéz is ezt I ,. ? z edesanYja).En pedIg -

, " elrnl - azert bőgt Igunyt uztek a kínkeservek árán ö "'.. e,m,e ~agam, mertkor is igen nagybecsű kön v ". ssze?yujtott,:rtekelmből, az ak-életem, a kapaszkodóm y ~Ydujtemenyembol,amely nekem az'

r a rnm enem volt H' ki .sem beszéltem a bánatomról af' ., o.~apo 19 senkInekviselkedni. Amikor rájöttem h ele~egemenk~v~1.Ig~ekeztem jólmi a sikk akkor _ miutá ',og~ erekegyhazan rm az "érték"

r n egeszsege I 't . d 'megmutattam, hogy vagány is tud /1 e re.ml.~ enkor vágytam -tokról nem beszéltem, annál inká~b "l;":Konyvekről, folyóira-tozásokról. S odáig "zül/öttem" h nokrol, ,kalandokrói, mula-keméti könyvesboltban egy uIt~ ,fgy ~~y szep napon egy kecs-reztem - persze ultizni soh iro nu!o szakkönyvet is besze-

. , asem tanu tam me MsemmIfele kártyajátékot játszani. g. a sem tudok

Kerekegyházán, miután lk' .tomat amiatt, hogy embert:le~ ~~~~~:~ejtenl ~ú.~at, é~ bán~-hogy könyvszeretetemért ' yek kozott eltunk, eshogy látszólag és átmenetií~~s~~~le~~ne~" I/te~intettek, beláttam,kártyázni nem tanultam m dmo ot e valtanom. Mondom,Kodály- és Bartók-tisztelő vol~::n _e ~egtanultam - n?ha nagyhogy az összes operettsztori a~,oss~esoperettet (ugy értem,teket, belépőket szóval . t'dszerzot, CImet, szereplőket, duet-a kerekegyházi ~zépasszo~'~ken~rvamit .~el/e,tt). ~nnek alapjánfeleSégek) csakhamar megárlaPíiottá~S-,,~gyve~- es.pedagógus-vagyok. Férfikollegáim pedig azt Irták r? am, ogy Igen műveltközben én tudtam le iobb I a a java~!a, hogy mulatozáséletet éltem: egy _ akk

gj· ~n al~Iasztal. tetejen táncolni. Kettős

k on szova e ve kis 1"el/ékével, rituáléjával ' - . po gant, annak mindenzéseket jelentett, szelíe~i e~y st: a~ely szakmai levele-ábrándozást. arsa ereseset, kutatásokról való

------------------------------~ 101

40-41 gyereket tanítottunk egy osztályban, s én nemcsak taní-tottam, hanem meg is tanítottam őket, noha a híres nevezetesamerikai "megtanítási stratégiákról" akkortájt még fogalmam semvolt, hiszen Magyarországon abban az időszakban csak NagySándor Oidaktikáját, Ágoston György Neveléstanát és a ma márnevesincs szakmódszertanosok könyveit olvashattam, ha a szak-

mát akartam tanulmányozni.

A rangot adó szakos tanárság(Mit ér az ember szakmódszertani avagy tantárgypedagógiai

tudás nélkül)

Kerekegyházán tanultam meg, hogy tanárnak lenni rang. Perszenem az orvoshoz, az ügyvédhez, az agronómushoz, a régi vágásúgazdag úriemberekhez viszonyítva, csupán a tanítókhoz mérve.E helyen tapasztaltam meg, hogyatanítónők elhúzódnak, félre-húzódnak az osztályaikba. Szinte külön zárt csoportot alkotnak atestületben _ leszámítva a mindenáron férjhez menni akaró, in-kább testi, mint szellemi előnyeiket latba vető fiatal tanítónőket,akik tudatosan keresték a férfi tanárok társaságát -, de mitagadás,a férfi tanárok s a tanárnők is külön világot alkottak. Szakos embe-rek voltak tehát értettek valamihez. Merték kritizálni a tanköny-veket, s megkérdezhették egymástól, hogy "Hé, te magyar szakosvagy, hogy is kell írni ezt vagy azt?"; vagy "Mondd már meg,mekkora a Hold-Föld távolság, neked ezt tudnod kell, te vagya földrajzos ... " ; vagy "Mi ennek a gaznak a neve, hisz tanultada főiskolán". Ilyesmit egy tanítónőtől senki sem kérdezett. Nekikcsak azt rótták fel a félművelt tanárok, ha a szerencsétlen,5. osztályba kerülő gyerekek nem tudtak szakszöveget olvasni,nem tudtak gyors tempóban írni, nem tudták a helyesírást. Kétvilág volt és maradt a mai napig, akárhogy csűrjük-csavarjuk.S nekem, a tanítónak semmiféle örömöt, gyönyörűséget nem oko-zott az, hogy tanár vagyok. Oe annak örültem, hogy nem tarto-

102 ~~----------------------------------_.

zom a lenézett tanítók kö , .b

bá oze, s annak IS hog bá 1·an armelyik tantárgyból hl' , ' y arme yik osztály-há . ke e vettesitest mertem 'II 1· ..a~1 onyvtaram segítségével alapos f lk' ,,' ~a a nl, hiszen

fizika vagy bármely tárgy ta Y' elkeszules utan matematikatenni. nl asara a almassá tudtam magarn

. Szigorú, következetes tanár híréb '1 'Igen nagy tekintélye alakult k· S . en a Itam, akinek csakhamar

, hi 1. aJnos nem an' ,n::Iatt, ISZ azt sem a erekek ' , nyrra a tudasomIo.képpen fel mérn i és ~érlegel ~ ,se1mk~b~olle~ak nem tudták kel-kepességeim (megosztott fig el~~~ a azert: ~,ert pedagógiaizetességem, gyors reagálóké " szuggesztrvitasorn, követ ke-káim stb.) alkalmassá tettek epesse~em, kommunikációs techni-

~?gy, a gyerekek engedelmesk~~~~ne~g~ rend legyen körülöttem,fuggeseket is megértessem J , . ogy a legnehezebb össze-rendelkeztek. Magyart és t;r~?kklal, akik ~egfelelő háttértudássaltehettem ha volt hozza' ene met tanítottam leginkább, és ha

, merszem a tk" k •könyvtáram ból és az iskola l« "~bn, o~yve tói eltértem. Saját

t' " onyvtara ol Igen sok ke '

em az oreimre s akkortájt k I onyvet cipel-, szo at an mód il l "tattam be a gyerekeknek, a Ma ~,n o voiretoket is mu-dalmi folyóiratokat stb, gyar Nyelvort, a Századokat, iro-

Kerekegyházi működésemnekvaló árnyoldala is, Átmeneti siker:~sze v~n r?nda, szégyellni-szorgalmam és felkészültsége 'lit hnek hattere?en nem csupán, ' m a anem egyfa tk" kseg IS, amelyagresszióban f "1" J a ovet ezetes-volt tettenérhető. (Ezeket a k:f ,rus~tra tsagalm, kon:penzálásábanveltségem birtokában m ,1 heJeze,sleket a~korl pszichológiai mü-

Kar aszna tam Jel té "k 'erekegyházán az '50 'k ,en esu et Ismertem)-es eve végé '1 ' .

A gyerekek, akik meglehetősen so n ,m,eg etezett a testi fenyítés,böző tantárgyakból leginkább ~ h~~1 fela?atot kaptak a külön-következetes szigo:ral behajto~~~ :f akt~narokn~1 ~anultak, akiks azokat agyerekeket akik I ec eket, a házi feladatokat,

'1 ' , ' I mu asztottak egy " fpa cazassal, bezárással szoktatták d' sZ,eruen po onnal,5, osztállyal _ amelynek osztál f"e~,gke ~Imessegre, Magam aza legtöbbet, mert meg akartam" y ono ,e 1: voltam - kínlódtamnyes fogalmazásra az irod I o~et,tanltanl a helyesírásra, az igé-

, a omertesre (ehhez irodalmi szövegek

-------------~() 103

, , , inkább azt tapasztaltam, hogy ők a n:a;e~bevesesere). De ~gyre, Itik IN ben Tudtam, hogy kiválómatikát, a földrajzot re,szesltkl esony el a'zt akartam hogy az én' . ík Nk t targya ra miv ,tanárok tanítja o ee, ként na on fontosnak tartottam _ is ta-tárgyamat - melyet ~gyeb e g~ tegyek. Magamban kerestemnulják, igen sokat toprengten;, m~ y sokat készültem az órákra,a hibát, de nem lelt~m: I

merttd~nffY'n°cgiáltan kisebb csoportokban

h ár akkor proba tam I ere, 'II Iogy mar a . I 't ámú negyvenegy fős oszta ya,dolgozni ezzel az Igen nagy esz ,

de semmi s:~. me~~., le á vált előttem. A verésekről nekemAz ok vegul nyi vanva ov 'luk Amit korábban a testi

nem volt tapasztalatom, deoh~l~o,t~~m:~guk~ÓI a tanároktói hallot-fenyítésről említettem, azt IS In a k f lidé 'se'boNI a rend-

. , kb' I kudarco e I eze , "tam, a tanári sztortzaso NO" ké N elbeszélésekből ismer-. álásról" szóló fellengzos es nagy epu . lá~:~.a Ezekhez a törté~etek,hez amltbi~~lgeyn~vgOyl:r:kv~~Z~~y~r:i~~~H· . meg nem IS Teny vo , korlá t

ittern IS, . há f Idatot az otthoni gya or asfigyelnek, dolgoznak, de .a, ~~II e abeza'rással differenciált házi

h . ik P 'bálkoztam rroruavar, , kel agyjak. ro A ké ességfejlesztés repertoárjáról ak orfeladattal - nem ment. d p tivációelméleteket sem tud-,. lag keveset tu tam, a mo dmeg viszony . T ,. hi rságcm pedig nem enge te,tam a praxisban alkalmazni. anan lU li n jó I a saját osztá-

' , tá amból ne szerepe jehogy eppen az en ar?~ véletlen vezetett el. Egyik alkalom-Iyom. A látszatmegoldásig eg,y 'k iskolai szekrény tete-mal - krétát keresve - felnyultam az egyi b öt hatféle A gye-

' h I '1 ák kerültek a kezem e, 0- .jére. Kreta e yett pa c. I , .. I mondták el, hogy melyikrekek - bárr:nily fu;a, - szrnte ~e:z~~~~aértelmében szóbeli leírástpálca mel~lk t~n~re" s. a szo, król keménységükről, fájdalmattudtak adni a palcakrol. na~y~.a~~k -'h' stréber" hajlamú, aki

'h ' kré I volt kozottu ne any "okozo atasu ro, s .. , 'b Ta ki?" Mert ők habiztatott, hog~ "a ~anár bácsi ~17\~e:r~e:ejm is' p·álcát. Ebbe,nén akarom, keszseggel hoz,na , ~ g isodszor Makarenko Ujaz időszakban ~Iv~st~~ e~et:: e;b ~:~arenko-műveket, ame-ember kovácsa crrnu konyvet gy , t fel lehetett lelni.Iyeket az iskolai könyvtár~k~an orsza~s~ert:ttem s hosszasanMakarenko fegyelemfelfogasat magamev ,

104 -<)<I.~ --------------

töprengtem, hogy neki merjek-e vágni averekedésnek. Emlék-szem, néhány idősebb kollegámmal is konzultáltam erről, nekiktermészetes volt a teljesítmény veréssel való kicsikarása. Mégmindig haboztam, de a véletlen átlendített dilemmáimon. Egyikhétfőn, amikor mintegy húszan nem készítették el a házi felada-tot, iszonyatos ordítozásba, gúnyolódásba és fenyegetőzésbe kezd-tem. A gyerekeket szinte megaláztam, s szemmel látható volt,hogy erre gyűlölettel válaszolnak. így történt, hogy másnap _ügyeletes lévén - beléptem az osztályomba, ahol a legerősebb,egyébként jó tanuló fiú, V. Ö. azt mondta társainak _ a hang-zavarban belépésemet nem vették észre a rendetlenkedők =. hogya "Zsolnait ki kell herélni". Sorsom, de a gyerekeké is ezzel meg-pecsételődött. Ott még nem ütöttem. Nyomozásba kezdtema könyvtárszobában, ahol tanúk jelenlétében V. Ö. beismerte,hogy tényleg ezt mondta. Ekkor fogott el a düh, és elhatároztam,hogy én is előveszem a pálcát. Egyetlenegyszer én is aprítottama házi feladatot el nem készítő gyerekeket, majd következetesena lakásomra kísértem őket, ahol addig kellett maradniuk, amíg aleckét - már tudniillik amit elmulasztottak elkészíteni _ nempótolták, nem tanulták meg. Híre ment az eseménynek az isko-lában, kiderült, hogy én is tudok verekedni, s ettől kezdve a gye-rekek engem is besoroltak azok közé a tanárok közé, akiketkomolyan kell venni, akiknél a leckét el kell készíteni. Ettől kezd-ve - ez december eleje lehetett - ugrásszerűen megnőtt a gyere-kek teljesítménye. Örömöt szerzett nekik, hogy értik, amit tanul-nak. Félévkor talán nyolc gyereket kellett megbuktatnom, dea második félévben béke lett közöttünk. Sok olyan információtadtam át nekik, amelytől érezték, hogy okosabbak lesznek, s rá-jöttek, hogy nem vagyok ördög. (74. ábra) Segített ebben az is,hogy 1959 első félévében a dolgozók iskolájában is vállaltamórákat, ahol a gyerekek egy részének szüleit taníthattam, mertakkor a 8. osztály elvégzése már illendő volt, sőt néhány esetben,néhány foglalkozás gyakorlásához kötelező is. A felnőttek _ akiketnagyon szerettem tanítani, mert tudtam az élettapasztalataikratámaszkodni - kezdtek megszeretni, és gyerekeik körében kezd-

------------------------------------~~ 105

14. ábra. Kerekegyházi tanárként az egyik leányosztállyal

ték terjeszteni, hogy a Zsa./nai óráit komo/yan kell venni, rnert

igen sokat lehet tőle tanulni,' tc te'nt hogy a faluba új orvos ér-U sak 1959 tavaszan or , . l' ,

gyanc ." '1 ében aki fölkereste az isko at, eskezett dr. Danis Gyorgy szeme y k "t (ma már mindkettő orvos)az igazgatótól azt kérte, hogy gyere ek, k h ' keru"ltek Ekkor

, hbA gyere e ozzam .a -legjobb tanar oz os:z.a e: '1 . d a gyerekek mind az, 'k I hogy tanart tekinte yem mm '. láerze e tem,. ., II' ." körében megszilárduln, at-igazgató, rnind a :,fal,usl Inte ~~enCla idös kiváló kerekegyháziszik, sőt egyre inkább azo oz az I " éves tanárt akiktanárokhoz hasonlítanak engem, a hu,szo;;~~~ számítanak~E si-35-40 é,vea,falu legrangosa~~ ~e~~~~f~ ellentmondás, amelybekert bearnyekolta. aZ'1hogv ké t keveredtem idegrendszeremetK k házán fiata tanar en ,

e:e ,egy . . h -neurotikus tüneteket észleltem magamon,probara tette. pSZICo , orvoshoz kell mennem.féltem, szorongta~, s er,ezt;;,. hog:rek édesapját, dr. DanisEkkor kerest~m fol a ket a~ls ~\iztos gyógyulást és boldo-Györgyöt',~k, nekem Inegy~~~o~~r~elkiismerettelés látásmóddal,gulást nyujtotta azza az

106 ~-----------------------------

amely elütött a mai orvosi praxistói, a biomedikális orvoslástóiazáltal, hogy szuggesztióval, hipnózissal gyógyított, és jól ismerteaz általa képviselt gyógymód "orvosfilozófiai" hátterét éshatékonyságát is.

Szembesülés a neurózissal("Beavatódás" a nem biomedikális orvoslásba)

Kerekegyházán, valamikor 1958 novemberének vége körül alaki-tották át a tornatermet lakható épületté. Ez mindössze egy kony-hát és két nagy, hodályszerű szobát jelentett. Itt a könyveimnekjutott hely, éjszakánként tudtam dolgozni, kisfiam és édesanyja amásik szobában pihenhetett. Akkortájt még nem volt GYED, GYESés ehhez hasonló kedvezmények, ebből adódóan fiunkat úgyneveltük fel, hogy feleségem is, én is tanítottunk. Olyan órarendkészült, melynek értelmében hol egyikünk volt délelőttös, és amásikunk délutános, hol fordítva. Sok volt akkor még a gyerek aziskolában, ezért két műszakban, délelőtt is, délután is tanítottunk.A gyermekfelügyeletet és gyermekgondozást - szegénységünk éskicsi fizetésünk miatt - nem bízhattuk másra, így aztán a pelen-kázást, a kisgyerek etetését, s mindenféle csecsemő- és kisgyer-mek-gondozási teendőt ismertem és végigcsináltam. Az akkordivatos Anyák könyvéből meg is tanultam annak rendje-módjaszerint. Mellette még más szakirodalmat is forgattam, hogy egyermekfejlődési korszak egészségügyi, gondozási és nevelésikérdéseit szakszerűen megismerhessem.

Egyik szerdai napon, amikor Laci fiamra délelőtt vigyáztam,s közben dolgoztam, egy cigányasszony kopogtatott az ablakun-kon. Az épület egy ligetes, fás - parknak alig nevezhető - területközepén állt, szemben a református templommal. Az előtte elha-ladó utcaszerű gyalogjárda nem volt kikövezve, az ablakok könv-nyen elérhetők voltak, s bárki, aki akart valamit tőlünk, vagy hara-gudott ránk, bekopoghatott. Ezt tette ez az ismeretlen, talán nemis kerekegyházi cigányasszony, aki a kopogtatás után kérlelt. hogy

------------------------------------*~ 107

jósolhasson a tenyeremből. Mindig f~'tem a kártyá.t.?""atenyérjós-lástói szóval minden olyan dologtol, amely a jovornre vonat-kozh~tott. Ebből következett, hogyacigányasszonyt elzav.a~ta~;de újra visszajött. Újra kopogott, s mikor kinyitottam az ajtót, JOhangosan azt kiabálta: "Vegye tudomásul, magának renge~egellensége van, s előbb-utóbb bűnhődni fog azért a sok rosszert,amit az emberekkel tesz!" Megrémültem, s az ablakot alaposanbezártam. Magamba roskadtam, és gyorsan végiggondo.ltam azéletemet, mi minden bűnt, hitványságot követtem el, s kik ellen,kiktől és miért kell félnem. A bűntudat, a félelem - ahogy mon-dani szokás - szinte az őrületbe kergetett. Minden élmény állan-dóan előbukkant mindenről csak az jutott eszembe, hogy hitványvagyok, de talán' annyira mégsem, hogy félnem k.ellje~. A fé':'-mek heteken át kínoztak, dolgozni nem tudtam, az Iskolaban sze~-szórt voltam és sokszor hatástalan. Kezdett bennem tudatosodni,hogy beteg vagyok. Hogy idegbeteg vagy el~e?:t~g: az~ akk~rnem tudtam elkülöníteni, neurológiai és pszichiátriai muveltse-gem a nullával volt egyenlő. Furcsamódon ilyen.tá:~yú k~nyveketnem olvastam, nem gyűjtöttem. A nagyon korai kisiskoláskorbanmég a családi sublótból kilopott A :éb?lyd~ titkai cí~ű pony-varegény élményei, amelyet legeitetes es p~sztorkodas kozbenolvastam elriasztottak ezektől a témáktóI. Asotthalmon CyulayEndre káplán úr jóvoltábólolvashattam ugyan a Papi Lelkiséget,amint arra már a korábbiakban utaltam, viszont abban csak a nor-mális pszichéről lehetett hiteles tudnivalókhoz, információkhozjutni. Könyvek útján tehát nem tudtam segíteni magamon. .

Közben híre ment, hogy a faluba egy olyan orvos érkezett, akinemcsak hagyományos eszközzel gyógyít, hanem hipnózissal is.Azt is sokan tudni vélték, hogy rengeteg páciens keresi fel az or-szág minden tájáról, és hogy nehéz hozzá bej,utni. S.ikerrel,gyóg~ítrákosokat, asztmásokat, szívbetegeket, egyszoval mindenféle bajt.Pletykák, rossiindulatú megjegyzések és óriási kíván~siság vettekörül Danis doktor működését. Első alkalommal - bajomat orvo-solandó - nem mertem hozzá elmenni. Kecskeméten a HonvédKórházban kerestem föl egy pszichiátert, aki miután meghallga-

108 ~~---------------- _

tott, nyugtatót adott (a pszichofarmakonok valamiféle akkor for-galm~zott vált?zatát). Azt é~ szorgalmasan szedtem, de állapotom·nem Javult. Mivel szenveriní nem akartam, s mielőbb meg szeret-tem volna gyógyulni, szóltam Danis doktor kislányának, Annának(ma már ő is orvos), hogy kérdezze meg édesapját, fogadna-e ale~ető legsürgősebben. Egy nap múlva a rendelőjében ültem.Varako:t~nk vagy tizenöten. Pontban háromkor kiszólt személye-sen avaroba, s mondta, hogy Zsolnai tanár urat kéretem a többibetegtől pedig elnézést és türelmet kért. Néhány perc ala~ előad-tam panaszaimat, s azt, hogya kiváltó végső ok acigányasszonyerős~ak~s jóslási igyekezete volt. A doktor meghallgatott, s csakannyit kerdezett: "Tanár úr, van-e önnek hite?" Igen, válaszoltama tudományban hiszek. "Tiszteletben tartom a választását_ mond~ta -, de attól tartok, hogy az ön gyógyulásához a tudomány kevéslesz. Ha elfogadja az én kezelésemet, garantálom, hogy meggyó-gyul, és buta rágalmak, gyermeki háládatlanság nem fogja öntegyensúlyából kibillenteni, mert tudom, s önnek is tudnia kellönmagáról, hogy rendkívül tehetséges ember, rendkívül mélyrőlkapaszkodott föl. Azt is tudom a nagyobbik fiamtói" (ifj. DanisGyörgy, ma orvos, politikus), "hogy ön rendkívül olvasott éstájékozott. Bíznia kell önmagában!" Ezután tréfásan hozzátette:"Ezt minden orvos és minden pszichiáter el tudja önnek mondanid: ~ ~yó~yul~shoz ez nem lesz elegendő. Hallott-e ön a hip~nózisról, es hisz-e abban, hogy általa emberi problémák gyó-gyíthatók?" Igenlő választ adtam, hiszen a szegedi egyetemikönyvtárban főiskolai hallgató koromban Völgyesi Ferencmunkáit forgattam. A Völgyesi-féle gondolkodásmód "Iogikáját"va'~m~'y.est é,rtettem, olvasóként fölfogtam, de azt, hogya hipnózis valoban gyógyíthat és segíthet emberi bajokon, nemtudtam elgondolni. Hivatkoztam tehát páciensként Völgyesi dok-tor frásaira, mire ő elmondta, hogy Ő, Danis György Völgyesiegyik utolsó, élő tanítványa. (Az '50-es években járunk!) Ekkorlepődt~m meg, hogy Völgyesi még él, mi több, gyógyít, sőt kap-csolatai vannak a Szovjetunióban működő Pavlov Intézettel. Ezeka~ információk nekem elégségesekvoltak ahhoz, hogya hipnó-zIskezelés lehetőségét elfogadjam.

--------------------------------~~ 109

Ott a rendelőben azonnal sor került az első kezelésre. Hatásátszükséges néhány mondatban megemlítenem. Megkönnyebbül-tem, felszabadultam. Kezdtem hinni önmagamban és értékeim-ben, újragondoltam az életemet. Mai szóval: mintegy mentálhigi-énés programot állítottam össze magamnak, és újra felépítettemmegsebzett önbecsülésemet, önvádaktól, mások rágalmaitói sé-rült személyemet, énemet. A kezelés három hónapig tartott. Nem-csak a rendelőben folyt. Mivel barátság alakult ki Danis doktor ésközöttem, a Kerekegyházát Lajosmizsével összekötő 8-10 km-esúton rendszeresen nagyokat sétáltunk. Én a tudomány minden-hatóságát ecseteltem neki, ő pedig saját meggyőződését próbáltavelem megértetni. Végül Kerekegyházán kialakult egy olyan szü-kebb baráti kör, amely a kicsit duhajkodó pedagógusvilágtól (mártudniillik ami a szabadidőtöltést illeti) eltávolított. Az orvos mel-lett a községben szolgálatot teljesítő református pappal, valamintaz oda költöző Kálmán Lajos zenetudóssal és karnaggyal találkoz-tam. Velük és Danis doktorral egy olyan szellemi természetű ba-rátságot kötöttünk, amely szinte egy életre stabilizálta életmódo-mat, kudarctűrő képességemet, és egymás nézeteit tiszteletbentartva a pluralizmus jegyében tudtunk kommunikálni a legkénye-sebb témákról is. Ez a szűk baráti társaságabban a szerencsébenis részesüIhetett, hogy Kerekegyházán találkozhatott a legendásVölgyes; Ferenc professzorral, akivel egy teljes napot, egy vasár-napot együtt tölthettünk, és hallgathattuk azokat a hipnózisgyógymóddal kapcsolatos történeteket, amelyeket ő részben pub-likált is. Ezek a történetek időben és tematikailag a xx. századelső felének Magyarországát jellemezték a szellemi sokféleség ésaz orvosi gondolkodás nyitott kérdéseit illetően.

Kerekegyházán mindössze két és fél évig tanároskodtam. Ak-kor meghívtak Kecskemétre: az akkor még létező Kecskeméti Járástanulmányi felügyelőjének kért fel Tarján Istvánné, a járás Okta-tásügyi Osztályának vezetője. A meghívást elfogadtam. Rövid félévnyi felügyelői munkálkodás után a Bács-Kiskun Megyei Tanácsmegyei tanulmányi felügyelője lettem, de Kerekegyházán egyideig még órákat tartottam, és részt vettem a község művelődési110 ~~ _

életében, hiszen Kerekegyházán éltünk ' " ,.költöztünk Kecskeme'tre bejá I meg nehany evrg, Nem, ro vo tam Soka ., t k bvagy buszon, sebejárások alkal '1· n jar un e vonattalberrel utastársként a neve Altri hmtavFa találkoztan: egy fiatalem-f ,ne er erenc Ma l' h' " f·1us, aki azzal tisztelt meg ho k d . .. »Ór» v~ag Iru I ozó-velem osztotta meg. Kapc;olat~~k e~ken f"~zof,a, olvasn:ányaitELTEfilozófia szakára kerül hall t? korks~a"adt meg, amikor az

1960-ban Kecskerns ga ona, esobb oktatónak.. , ecs emeten született meg másod·k

Anikó. Az ő születése hosszú időre stabilizálta első'h ,gyer';lekem,s ez lehetővé tette ho ,. . azassagomat,körülmények közö~ e~~ v,e~l~go~?oIJa';l, miként lehet családitudományos életPályfra fe7~:~;~tm~veltseg b,~rtok~bankutató ésket. Az értékközvetítő és ke'pes ,e~I./csec:,emokortol a gyermeke-d . segleJ eszto pedagó· I" , .

e dig a Kerekegyházán lét ·'1"II l' F~e ozmenyelvezethetők vissza. Itt fog;lm:;~ d~ kcsaadra, csalad: együttélésigdolatok, amelyek szinkronba tOdt~k ~eg ~zok a ~edagógiai gon-lesztő, szocializáló énképet a~ak~tó ozn'

k~ csala,dban folyó fej-

iskolával.' mun at az ovodával és az

Tehát Kerekegyháza nekem a II .,pluralizálódott értékeket .. sze erm elet egyfajta letisztult,együttélést jel:ntette s fele~t:~~egyeztetn~ tud~ ;mberi és baráticiális gondolkodásmo"dJ·a'thi e a pedag~gusv"ag zártságát, par-

,Iszen az orvosI "'.gondolkodás jeles képviselő't dh ' a m.u~esZl,a teológiaikiemelkedik a Danis doktor~a~o~, :ttam baratalmnak. KözülükAzzal a Danis G ör . va o . apcsolatom és barátságom.T' . ,. . y ggyel, aki a keleti kultúra és gondolkod' 'de o. ml.n~aJa,aki kínaiul és japánul beszél aki a kínai . a~m~~zdl~dla, orvoslás praxisát integráini tudta' a biomed.k"I~ JapadneiSo ással. (Kapcsolatunk ma is élő) Ő' I I ,a 1;gon 0-

gondom vagy bajom támad k· ,mar ~y? cvanket eves, s hahozzá fordulok jó szóért taná~~é~mes,baratalmnak, még mindigtem a neurológiai és Pszichiátriai i; ~z~ta szorg,alm~solvasója let-máknak. Ezért ha' Danis G" o a ?mnak es mas orvosi szak-zös témánk, vi~atémánk A ::~gag~e~tal~lkozo,m: mindig akad kö-csolat már ré es-' ., J ,e:e ~?yhaz, orvos-beteg kap-puló barátság:á a~:~u~t~yeletre szolo, ko!csönös tiszteleten ala-

---------------~t>111

A rendező-tanár(Színjátszás színházelmélet nélkül)

Kerekegyháza mást is jelentett: a felnőtt fi~tals~ggal~ az igé~y;s:ntanulni szórakozni akaró fiatalsággal val o talalkozas lehetoseget.Közis~ert hogya Kádár-korszak igen sokat foglalkozott a közmű-velődésseí és igen sokat költött rá. Majdnem minden települése~művelődési házakat, művelődési otthonokat építettek vagy a~akl-tottak át, hogy a fiatalokat és az idősebbeket kU,ltúrár~, tarsasegyüttlétre szoktassák, ahol a különböző korosztalyok Ismeret-terjesztő előadásokat hallgatva, klubokb~n (é: nem.a ~~csmákbanés egyéb egészségkárosító helyeken) mulattak az IdeJuket. A pe-dagógusok nagyban hozzájárultak a művelődési élet megszerve-zéséhez. Énektanárok, zenetanárok, irodalmárok segítették aművelődési otthonok munkáját, s az idősebb diákok szívesen lát-ták, hallgatták azokat a tanáraikat a művelődési házakban, akiktőlaz iskolában is tanultak. így jártam én is Kerekegyházán, ahol sok-sok elfoglaltságom mellett (gyermeknevelés, tanítás, felugve-lősködés stb.) tudtam időt szakítani mindenkor arra, hogya rnuve-lődési házban a fiatalok igénye szerint színdarabokat, vígjáté-kokat, az operett határán lévő musicaleket taní~sak b~. .,

Kerekegyházán engem is megkeresett egy gimnazista diákcsó-port, hogy vállalnám-e színészi a~bícióik kiélése meg a ~a:znosidőtöltés céljából a vezetésüket. Ok maguk sem a darab klvalasz-tásáig, sem a szerepek szétosztásáig, sem a rendezésig nem voltakképesek eljutni, ezért engem kértek föl rendező-tan~r~.ak. ,Sok-sokgiccses, buta, szocreálos elképzelésük volt, ezek kozul val~sztot-tam ki egy viszonylag elviselhető darabot, amelyet akkonban .afővárosi és a vidéki színházak is játszottak: Fényes Szabolcs Majda papa című darabját. Zenés játék volt, csaknem húsz szereplő-vel, s egy mérhetetlenül primitív történet köré szerveződött a cse-lekmény. Ma már fölidézni sem tudom, hogy miről is szólt. A fon-tos az volt, hogy a darabban a fiatalok érzelmeiket, egymásh~zvaló viszonyukat, önmegvalósításukat élhették ki szüleik, barátaik

112 ~~-----------------------------------

és a kö:ség s,z?rakoztatására. A faluban gyorsan terjedt a hír, horendező-tanári szerepre vállalkoztam. Kikötöttem hogy h ~IYI 1· k Meid ' a va -a JU a . aj a papát, akkor azt nem falusiasan tesszük, hanemolya~ sZ,In.tre kell eljutnunk a bemutatásig, amely eleget tesz'a s;lnhazl bemutathatóság igényeinek is. Ebből következőenel:arta~ a rendet, apróbafegyelmet, és sok-sok szervezési teen-dot szetoszthattam a fiatalok között. Zenés darabról le'v ' ,, k ' , en sz o,ene - es zenetanarokat mozgósítottam. A bemutató óriási sikerth~zot:! Volt plakát, belépődíj, súgó, szóval minden, ami egy igazisZI~haz~oz kellett. Jól tudtam, hogy a falu szellemi életét meg-hat~roz~ legfontosabb barátaim, az említett Danis doktortói a pa-~~klg mln~ ot~ vol,ta~ az ~Iőadáson. S ahogy ez a nagy színházband~l,k,az eloadas vegen meg a rendezőt is színpadra tapsolták s ezhiu 1~lkemnek fölöttébb tetszett. Azt sem hallgathatom el, 'hogya ,~ajd a papa megrendezése, színpadra állítása jelentősen hoz-zajárult a gyógyulásomhoz.

. Látszólag lényegtelen esemény egy ilyen bemutató de mert énmindenkor érté~ekben gondolkodtam, megmondta~ a fiatalok-nak, hogya Majd a papa sikere után csak úgy maradok közöttükha él:tm,ódju~a:,., értékválasztásaikat az igényes szórakoztatá~szolgal~.taba állitják: dramaturgiailag, zenében, énekben tánc-ban, s~ov:gmondásban tökéletesítik magukat, s rendszere;en jár-na~ színházba Kecskemétre és Budapestre. A látott színházi el "-adas?król készek vitákon részt venni, színikritikákat olvasni, ~smeglsn:erke.dnek .a ,m~gyar színháztörténet múltjával. Vala-~en~ylen .glm~azlstak es szakközépiskolások voltak, közülük azaltala~os I~kolaban kettőt-hármat tanítottam mindössze. Ennekell~ner: minden feltételemet elfogadták, és miután színháztörté-~etl muveltségüket au~o~~dak,ta módon megszerezték, elfogadtákJa,vaslatomat" hogy sztnjatszo körként működjenek, és nevet isva~asszan~k: ,Igy ~Ia~ult meg Kerekegyházán 1960-ban az EgressyGabor ,Szlnjatszo Kor. A falu legjobb fiataljaiból állt, akik közülma mar nagyon sokan pedagógusok, politikusok mérnökökors:~ggy,űlési képviselők lettek, s csodák csodája, a~ Egressy Kö~tagjai meg 1995-ben, harmincöt év után is találkoztak! A talál ko-

------------------------------~~ 113

zón magam is ott voltam. Hiányzó szinte nem is vo~t. Azóta mármindegyikük házasságbanél, apa, feleség, s van, a~l,nagymam~.Az Egressy Kör sugallta értékválasztás és szellemiség ,a fa~ub?1való távozásom után, amelyre 1961-ben kerüIt sor, tova bb elt estovább él ma is a kollektív emlékezetben, egy-két fénykép, féltveőrzött plakát, egy-egy jelmez jelenti a múltat.

A kutató tanár(Ismerkedés a kutatómunkával metodológiai háttér híján)

1958-ban, miután befejeztem főiskolai tanulmányaimat, megígér-tem volt professzoromnak, dr. Inczefi Gézának, hogy sem anyelvjárási anyaggyűjtést, sem a földrajzi névkutatást nem ha-gyom abba, akárhol fo90k is tanítani. ~ő~skolai.diploma~.olgo-zatom tárgya és címe: Asotthalom földrajzI ne~el vol~. ~: 0Jsze-gyűjtött és elrendezett névanyag megjel~nt az Atokhaz~~~! A~~tt-halomig című helyi kiadványban, és az Asotthal~o.~ gyujtott ~old-rajzi névkincs ismeretében külön vizsgáltam az e~ule~ek.nev:nekváltozását szintén Ásotthalmon, valamint a lakossagnevk,ncsene.kalakulását (Főiskolai Közlemények, Magyar Nyelvőr). Azt ISmondhatnám, hogy Kerekegyházára olyan kutatótanárkéntérkeztem aki a szakdolgozatot nem pusztán azért írta meg, hogydiplomához jusson (tehát nem kénvszerból), hanem az~rt, ~o~ytanárkodása idején is kutató maradhasson. Ezvolt lnczef tanar urelgondolása, ez volt az enyém is, azzal a külö~bségge~, hogyInczefi tanár úr mindenképpen dialektológust, nevkutatot akartbelőlem faragni, s rendkívül rossz néven vette, ha pedagógi~ikérdésekkel foglalkoztam, ha pedagógiai tárgy~ írások~t. ~skészítettem. Ő tipikus főiskolai tudós tanár volt, aki a pedagógiátmélységesen lenézte, és azt vallotta, amit a főiskolai é~ az,egye-temi tanárok többsége ma is vall: ahhoz, hogy valaki barmelyéletkorú tanulót vagy hallgatot tanítson vagy segítsen,ahhoz sem-miféle pedagógiai felkészültség nem kell. A pedagógia egyébként114 ~~ _

se~ tudomány,. kár vele foglalkozni, tehát aki kutató tanár és is-kolaban dolgozik, a.z: fölfogás szerint vagy földrajzot, vagy törté-nelmet. vagy botanikár stb. kutat, de pedagógiát, azt aztán nem!E~ természetesen másként láttam a helyzetet, hiszen tanítói okle-v:l~el rendelkezte~, Összevont osztályban tizenkilenc évesen márk,serletezgettem. Igy magától értetődő: Kerekegyházán is úgy vi-sz?nyult~m a tanításhoz, hogya rendelkezésemre álló tudo-~a.nyos I.smereteketés a kutatással összefüggő kutatásmetodoló_grai 5udnlval~k?t mindenképpen be kell építenem a tanítás folya-mataba, praxisáha, függetlenül attól, hogy mit ír elő a tanterv, mittartalmaz~~k a ~ankönyvek, és mit szól hozzá az igazgató vagyaz akkortajt teljhatalommal rendelkező tanulmányi és szakfel-ügyelet.

,~~!"e~egyhá,zánszerencsém volt, mert az igazgató, aki meg-gyozodott arrol, hogy könyvszeretetem mellett rendesen tudoktanítani is, sőt részt veszek a község művelődési életében, vitákatfolytatok a tantestület lusta, kényelmes, munkát hárító tagjaival,~ngedte: hogya magam feje után menjek, a magam fölfogása sze-rint tanítsak. (Egyik elgondolásomról, hogy összegyűjtjük Kerek-egy~áza földrajzi neveit, már szóltam, nem lett belőle semmi.)~r::lt. Kerekegyh~zán, kutató tanárként megtehettem, az volt, hogyötödikes, hetedikes, nyolcadikos tanítványaimat beavattam anyelvészeti gondolkodás normatív kérdéseibe, azaz bevezettemőket abba a világba, amelyet az iskolában tabuként tisztelnek éskezelnek. Ez pedig a helyesírás és a nyelvhelyesség, valaminta fogalmazások tanítása során fellépő stilisztikai és szerkesztéstani~érdéskör ~olt. Főleg a helyesírást kezeli szentségként az iskola,es ha v~la,kl rossz ~eIY,esíró,szinte nem is tekinti embernek, gon-dolkodo lenynek: eppugy megalázzák a helyesen írni nem tudótmint aki olvasási nehézségekkel küzd. '

Tanítás~im kezdetén legelső ténykedésem az volt, hogy min-den tanulommal megvetettem A magyar helyesírás szabályait.Ez a könyv - közismerten - tartalmazza az MTA Helyesírási Bi-zottsága által előírt, "kanonizált" helyesírási szabályokat, és tartal-maz szótári részt is, amelyben bárki megnézheti, hogy két adott

---------------------------------~ 115

szót egybe vagy külön kell-e írni, hogy az adott szón belül azegyes fonémákat jelölő grafémákat betűkettőzéssel vagy anélkül,ékezettel vagy anélkül jelöljük-e. Tanulóimmal nem a szótári résztforgattattam, hanem a szabályzati részt. Ugyanakkor elmondtamnekik, hogyaszabályzatokat nyelvészek készítik, akik sok-sokember nyelvhasználatát megfigyelve eldöntik, hogy miként kellaz írott szöveget tagolni, miként kell a szavakban az időtartamotjelölni, hogyan kell a mondatot lezárni stb. Akkortájt a gyerekekvasárnaponként hallgathatták Lőrineze Lajos Édes anyanyelvünkcímű műsorát a rádióban. Meglepődtek, amikor közöltem velük,hogy én személyesen levelet kaptam Lőrincze Lajostól. A hangjaalapján nem tudták elképzelni, hogy Lőrincze idős-e vagy fiatal,jó ember vagy rossz ember. Amikor megmutattam nekem írt levelemellett a fényképét is, ahogy konferenciákon anyelvhelyességszabályairól beszélt, a legegyszerűbb, legszegényebb sorsú, ágról-szakadt tanítványaim is megértették, hogya nyelvvel emberekfoglalkoznak, használatának szabályait nem ők állapítják meg, dehogy miként kell valamit írni, helyesen ejteni, azt már a ma élőnyelvészek mondják meg. Ahogy mondani szokás, fiatal tanít-ványaim tátott szájjal hallgatták ezeket a nyelvtanórákhoz nemtartozó érdekességeket, s csakhamar kiderült, hogy tíz-húsz gye-rek anélkül, hogy kértem volna, elkezdte rendszeresen hallgatniLőrincze rádiós előadásait. Kíváncsiak voltak arra is, hogyLőrincze miért írt nekem levelet. Elmondtam nekik ennektörténetét. Részt vettem egy nyelvjárási anyaggyűjtő pályázaton,és pályázaton kívüli dicséretben részesültem. (15. ábra) Az errőlszóló oklevelet megmutattam nekik, s megmutattam azt a géppelírott levelet is, amelyet Lőrincze Lajos nekem küldött. Furcsaságae levélnek, hogya nekem szóló értesítésben, amely tudatta, hogya pályázaton sikerrel szerepeltem, helyesírási hiba maradt. Aztörténhetett, magyaráztam, hogy Lőrincze tanár úr diktálta a leve-Iet, többek között e szavakat is, hogy: "Dolgozatát (...) egyszermár pénzel jutalmazták." A gyerekek tudták, hogya pénzzel szótkettő zével kell írniuk. Ekkor megértették, hogy mindenki ejthethelyesírási hibát, de azt is megtanulták, hogy szöveget nem116 ~ _

~~:I, 1959.mho.4.McU8det;EI6ld6:

Ald~/QIII.b:OiYlr~InJ.m:

T4rgy:

gylimölcBözó lesz, a b í r áLö bizottság nevében meleg~n k" " i~ 09Z0nt;

75. ábra. Dr. Lőrincze Lai 1959 ,.amelyben a szerzőt értesíti arról JOS , ,marc/us 4-i levele,

pályaművét '1' ' hk~gy:,A~o~halom földrajzi nevei" címűpa yazaton Ivül: dicséretban részesítette

----------------------------~O 117

szabad a kezünkből kiadni úgy, hogy ne nézzük át, mint ahogy azLőrincze tanár úrral is megeshetett. Mindettől Lőrincze tanár úrtekintélye nem csorbult! Fiatal kerekegyházi tanítványaim viszo~tmegértették, vagy részben felfogták, hogyan dolgozn~k a ~y~lv:-szek, egyáltalán, kik a nyelvészek. ~s,ez~n ~set utan ~robalta~elgondolni, hogya magyar helyesl ras ugyen dolgozo BenkoLoránd, Deme László, Fábián Pál vajon hány éves lehet, hogyandolgozhat. Röviden: emberközelbe vittem az alkalm~z~tt, ~or-matív jellegű nyelvtudományt. Nagyon nehéz volt ~ tanttvanvaim-nak megszokniuk, hogy mindig rámutattam arra IS, hogya tan-könyvben levő tudás miként születik, és hogyan kerül a tudás aző tankönyveikbe. Már ekkor, Kerekegyházán tudtam magamról,hogy én nem tudós tanár vagyok, hanem kutató tanár. Tehát nema mindent tudó tanár képét akartam kialakítani magamról, inkábbaz olyan tanárét, aki tudja, hogy az ismeret hogyan keletkezik, akitud arról, hogy a tudományt is emberek csinálják. (Mai szakzsar-gonban úgy fejezhetném ki magam, hogy Kerekegyházán fi~taltanárként tudományszociológiát, pontosabban a nyelvtudomanyszociológiájának részleteit villantottam föl tizenegy évestanítványaimnak.)

Kerekegyházi sikereim, amelyeket kutató tanárként ért:m, el,végigkísérték életemet, de nem mint sikertörténet, hanem inkábbmint problématörténet. Mindenhol, minden helyzetben a tudo-mányt és a tudománnyal összefüggő művészetet, filozófiát akar-tam és szerettem tanítani. Ha hagyták a feletteseim, ha nem. Na-gyon szokatlannak tűnt, amit én Kerekegyházán tettem, .de akkoritanítványaim, akik ma már ötven felettiek, nemcsak az mdulat~s,egyszer-kétszer verekedő Zsolnaira emlékeznek, hanem arra IS,

akitől a tudományról, a helyesírásról sok mindent megtanulhattak.Ez nem önelégültség részemről, inkább természetesség, egyfajtalázadás az iskola agyonszabályozott, monoton, tantervi előírá-sokon alapuló világa ellen. Más tekintetben pedig hit abban, hogya tudomány nagyon korai életszakaszban tanulható, éppúgy, minta művészet, s minden ember életének része lehet, ha az iskolanem vadítja el tőle.

118 ~O----------------------------------

A sikeres, karrierista tanár(Sodródás a hatalom, a tanügyigazgatás területére,

államigazgatási felkészültség nélkül)

A szeretet és a gyűlölet, a csodálkozás és az irigykedés jegyébenteltek korai tanáréveim Kerekegyházán. Ahogy mondták: nemtudnak rajtam eligazodni. A munkabírásom idegesítette a tan-testület tagjait. Kritizáló magatartásom viszont indulatokat ésgyűlölködést idézett elő. Fiatal tanárként - ahogy Ásotthalmon istettem, csak némileg tapintatosabban - állandóan ostoroztampedagógustársaim közönyösségét, felületességét, dicsértemugyanakkor hozzászólásaimban a szorgalmas, megbízható ere-deti gondolkodású munkatársaimat. Némelyik pedagógus tiszte-lőm azt gondolta, elóbb-utóbb miniszter leszek, mások azt jósol-ták, hogy az Akadémia körül kötök ki, én pedig ezekre egyáltalánnem gondoltam. Azt tudtam, hogy politikai karriert nem csinál-hatnék másként, csak úgy, ha belépek a pártba (az MSZMP-be).Ezt pedig nem akartam. Egyszerre szerettem tárgyalni, jóba lennipappal, párttitkárral, tanácselnökkel, tanácstitkárral, orvossal, szó-val mindenkivel, akit okosnak, szorgalmasnak, megbízhatónaktartottam. Az Akadémiáról és egyéb butaságokról, amit akkorgondoltak rólam a pedagógusok vagy a falusi vezetők, hallani semakartam, mert már Szegeden, a főiskolán megtanultam, hogyatudományos karrier elérése óriási felkészültséget és küzdelmetkövetel. Az is az igazsághoz tartozik - bár tudom, hogy ezt nekemsenki n~m hiszi el, talán csak a legszűkebb családom -, hogy sohanem akartam sem kutató, sem tudósféle lenni. A pedagóguslét, atudás közvetítése, az embereken való segítés, az emberek ráveze-tése a jóra; az igazság valamiféle meg- és elismertetése izgatott.Sorsom különössége, és sokszor úgy éreztem, istenverése is, hogycsaládon kívül nőttem fel. Sem fiatalon elhunyt édesapám család-jával, a Zsemlye családdal, sem az elszegényedett, olykor alko-holizmusba menekülő Pipicz családdal, édesanyám családjávalnem volt tisztázott a kapcsolatom. Családi kötódésem nem volt.___________________________________ ~ 119

Baráti kötődésem sem túl sok. Szellemi kötődéseim - mint arrólmár korábban szóltam - éppen Kerekegyházán kezdtek kialakulni.

Környezetemnek, a tantestületnek kíméletlen bírálója voltam.Tanári szobában és azon kívül, társaságban és egyéb családiösszejöveteleken szokatlan, provokatív megjegyzéseimmel sok-szor rossz hangulatot idéztem elő. Gyakran robbantottam szétmeghitt baráti összejöveteleket. Provokatív elgondolásaimra,amelyek leginkább a pedagógiára vonatkoztak meg a pedagó-gushivatásra, főképp a tanítónők és a tanárnők figyeltek. A férjekféltékenykedtek, rossz szemmel nézték feleségük kfváncsiskodá-sát, személyem iránt megnyilvánuló érdeklődését, olykor rajon-gását. Feleségem sem örült ennek, de az engem körülvevő légkörmiatt nem bántott, nem féltékenykedett, inkább megbántódottnéha. Akadtak természetesen olyan helyzetek is, amikor kifakadt.Az eltérő értékrend, felfogásmód, a bennem működő hatalom-vágy és kivagyiság, meg ingerlékeny, neurotikus természetemidézte elő szegénységünk miatt a konfliktusokat. Tetszett a hiúsá-gomnak, hogy több nő érdeklődése is rám irányu It, mi tagadás, ezgyakran kergetett kisebb-nagvobb - plátói nak mondható - intimkapcsolatba, de ennek semmi köze nem volt a férfiakra jellemzőszokásos szexuál is magatartáshoz. A környezetemnek azonbanmégis szemet szúrt, mert néhány családban komoly konfliktustidéztem elő már a puszta létemmel is. Kínosan érintette ez azigazgatómat, de néhány olyan férfi kollegámat is, akik tulaj-donképpen valamelyest azonosultak nézeteimmel. Szépítgetéside, szépítgetés oda, Don Juan-osnak tetsző magatartásom, a nőinemhez való szokatlan, szellemi viszonyom rosszízű, gonosz-kodó pletykákat szült, s kezdtem magam rosszul érezni Kerek-egyházán.

Önművelésemet állandóan napirenden tartottam, szintenaprakész voltam pedagógiából, és a nyelvészeti kutatásokat isfigyelemmel kísértem. Eldöntöttem, ha sorsom úgy fordulna, in-kább pedagógiával szeretnék foglalkozni, mint nyelvészettel, denem is gondoltam arra, hogy visszamenjek például a főiskolára,vagy hogy egyetemet végezzek, hogy középiskolai tanár legyek.

120 ~o----------------------------------

írtam egy cikket ekkortájt - egy, a '60-as években divatos témá-ról - a nevelőtestületek "eszmei-politikai pedagógiai egységéről".A cikk meg is jelent a Köznevelésben, és az abban foglaltakat egyalkalommal, talán 1961 elején, a Kecskeméti Iárási MűvelődésiOsztály vezetőjének, Tarján Istvánnénak és a járás tanulmányifelügyelőjének jelenlétében egy tantestületi értekezleten szenve-délyesen, a tőlem megszokott kritikus hangvétel/el előadtam. Acikkben nem kíméltem az egyébként jó szándékú igazgatómat, dr.Bessenyei Imrét sem. Az osztályvezető asszony nem szíveite afőnökömet. Hozzászólásom kapóra jött neki, s nagyon csúnyán.Jehordta" a testületet, s mindenben nekem adott igazat. Ritkánláttam olyan határozott és agresszív, nagy termetű, csinos, kom-munista aszszonyt, mint amilyen Tarjánné volt, akinek a férje jónevű újságírónak számított a Petőfi Népénél Kecskeméten. A mainapig nem tudom, hogy mi vezérelhette: az igazságnak vagy azakkori politikai érdekeknek való megfelelés, vagy az a lehetőség,hogy belerúghat az igazgatómba, vagy az, hogy megértette elgon-dolásaimat, amelyek leginkább a pedagógusok munkához valóviszonyáról, műveletlenségükről, felelősségtudatuk hiányárólszóltak. De az is lehet, hogy menteni akart Kerekegyházáról.Ahogy akkortájt mondták, fölfelé akart buktatni, mert a pletykák,az általam keltett családi konfliktusok, amelyeket rendkívülnehezen viselt el a falu és a tantestület, eljutottak hozzá is, s őkiszemelt magának engem, a fiatal "kádert", hogy mellette tanul-mányi felügyelő legyek, s majd mi rendet teremtünk ... A titoksosem derült ki. Ugyanis hirtelen meghalt a kecskeméti járástanulmányi felügyelője, s a helyére engem neveztek ki. így lettemhuszonnégy éves fiatalemberként tanulmányi felügyelő a kecske-méti járásban.

•••Fontosabb oktatáspolitikai intézkedések 1958-1960 között:

1959. július 25. Az 1959. évi 29. sz. tvr. a tankötelezettséget 9 tanévbenállapította meg.

1961 . október 12. 1961. évi Ill. törvény a Magyar Népköztársaság oktatásirendszeréről.

----------------------------------~~ 121

Ifjú titán ként Kecskeméten, Baján(1961 . január 1.-1963. augusztus 31 .)*

A járási felügyelő(Szembesülés a centralizált oktatásirányítás ellentmondásaival)

1961. január l-jén kopogtattam a Kecskeméti Járás MűvelődésiOsztályának hivatalában, reggel 8-kor. Azelőtt csak egyet~en-egyszer fordultam meg művelődési osztályon: ,Szegeden, a~lko~Felsőtelekesről kértem az áthelyezésemet az Asotthalom KissonIskolába. Szegeden tágas szobákra emlékeztem, s arra, hogy azosztályvezetőhöz, Bálint Dezsőhöz több ajtón át lehetett bejutn,i.Arról ábrándoztam, hogy Kecskeméten külön szobám lesz, esa nagy tekintélyű Tarján Istvánné is bizonyos, h??~ k,ülön ~zob~-ban dolgozik és intézi az ország legnagyobb Jarasana~ ugyeit:(A kecskeméti járás igen nagy területű volt, kb. akkora, rnint a malKomárom-Esztergom megye területe.) Meglepődtem, amikor a hi-vatalba léptem! Négy asztalt láttam egy földszinti, nagy, hodály-szerű hivatali szobában. Az egyik asztalnál ült Tarján Istvánné, azosztályvezető, a mellette lévő asztalnál Bieliczky Sándorné n~p-művelési felügyelő (a férje újságíró volt a Petőfi Népénél, mintTarján Istvánné férje), a harmadik asztalnál egy kissé görnyedteshátú, de nagyon élénk szemmozgású harminc év körüli hölgy ül~.Ő volt az ügyintéző, a gépíró, de mint később kiderült róla, Laki-teleken volt korábban magyartanár. Rendkívül fárasztotta akijárásKecskemétről, ezért adminisztrátori munkát vállalt a járásnál.Három nő, három világ, háromféle "csinosság", családi állapot-s háromféle rutin a hatalom gyakorlásában, az iskolák és a műve-

* Posztsztalinista kemény diktatúra (1956. november 6.-1962.).A Kádár-rendszer stabilizációjának kezdete (1963-1968).

122 ~~--------------------------------

lődési intézmények irányításában. Elődöm - mint már említettemférfiember volt, szikár magas - hirtelen halálának hatása, de sze-mélyének varázsa is ott vibrált a szobában, a hölgyek beszélgeté-seiben.

Ahogy lenni szokott, az első nap, a hivatalos teendők áttekinté-sévei kezdődött, a járáshoz tartozó általános iskolák igazgatóiadatainak számbavételéveI. Minden igazgatóról, minden iskolárólmegvolt a megfelelő kép. Tarján Istvánné minden igazgatót arendszerhez való hűség és a pedagógiai műveltség szempont-jából meg a munkavégzés pontossága alapján ítélt meg. Szigorúasszony volt, ellentmondást nem tűrt a véleménynyilvánításban.Talán egyedül a [árási Tanács elnökétől, Posváncz Lászlótól tar-tott, aki egy alacsony termetű, zömök, igen művelt jogász volt.

Azt hittem, konfliktusmentes lesz a ténykedésem. Nem így tör-tént. Tarjánné már az első napon szigorú leckét adott. Elővettea Köznevelésben megjelent cikkemet, és egy - tintával sűrűn alá-húzgált - fejezetrészre mutatott, arra a részletre, amelyben kezdőszakíróként követeltem, hogy az igazgatók és a szakfelügyelők,mielőtt munkába állnának, essenek át szakmai vizsgán, hogy te-kintélyük legyen. (E követelés napjainkban kezd teljesüini, amikoraz igazgatóknak már most, a szakértőknek pedig ezután kell szak-vizsgára felkészítő szakirányú továbbképzésen részt venniük négyféléven át, hogy hivatalukat elláthassák.) Tarjánné azt is hoz-záfűzte: .o-. kedves Zsol nai elvtárs, nagyon megsértette az igaz-gatókat és a járás szakfelügyelőit!". (Akkoriban volt vagy húszfelügyelő.) Felhívta a figyelmemet, hogy kellő tapintattal és udva-riasan bánjak az emberekkel felügyelői munkám során.

Néhány nap múlva igazgatói értekezletet hívott össze, ame-lyen bemutatott engem mint újdonsült felügyelőt, és dicsérte szak-mai erényeimet. Feladatomként azt jelölte meg, hogy mindeniskolában rövidesen mutatkozzam be személyesen. A hírem saj-nos mindenhol megelőzött. Mindenféle mendemondák keringtekrólam, a szigorúságomról, a kíméletlenségemről és a nőügyeim-ről. Rendkívül nehéz volt helytáll nom, hiszen az igazgatók mind15-30 évvel idősebbek voltak nálam, s a járás tantestületeiben is__________________________________ ~ 123

rendkívül kevés volt a fiatal pedagógus. Iskolalátogatásaim alkal-mával mindenütt testületi értekezletet tartottak. Az értekezletekenén a pedagógiai tudásom legjavát próbáltam nyújtani, és nemcsupán a szocialista pedagógia kötelező szlogenjeit mondtam el,hanem a legújabb szakmai olvasmányélményeimet is, amelyekrea Magyar Pszichológiai SzemIében, a Pedagógiai SzemIében és aKöznevelésben tettem szert. Leginkább a tanulók motiválásávalfoglalkoztam: a siker- és a kudarcélmény jelentőségével az iskolaitanulásban. ló szándékú pedagógus kolléganőim és kollégáim ajárás területén eléggé sokszor emlegették a "Zsolnai-féle" siker-élmény fontosságát. A téma megragadta őket. Nemigen hallottakróla, noha ők maguk is vizsgáztak pszichológiából a főiskolán.Úgy tűnt, hogy a gyakorlatban semmiféle pszichológiai tudástsem kért tőlük számon senki. Mivel minden felszólalásomban ésérvelésemben a tanulók sikerélményének fontosságára hívtam felpedagógustársaim figyelmét, a témát a nevemhez kötötték, nema motivációkutatók neve alapján jegyezték meg.

A felügyelet mindenkor óraiátogatássaI és óraelemzéssel jártegyütt. Ekkor döbbentem meg, hogy mind az igazgatók, mind apedagógusok óraelemzése teljesen formális, üres, és kizáróla-gosan az óratartás pedagógiai rituáléjára hagyatkozik, egy árvaszó sem hangzik el arról, hogya tanulók dolgoztak-e vagy sem,értették-e vagy sem a tanári óravezetés során nekik kiosztottfeladatokat. Sarról is kevés szó esett, hogy vajon figyelnek-e, vagycsak mímelik a figyelmet. Belenéztem a gyerekek füzeteibe, éstermészetesen figyeltem azt is, hogy egy-egy tanuló mennyités hogyan szerepel az órán. Tudtam arról, hogy a tanítási órákata kutatók a megfigyelés módszerével elemzik, s ezt némi egy-szerűsítéssel magam is alkalmaztam óraelemzéseim során. Azóraelemzések mindenkor konfliktussal záródtak. A pedagógusokmegsértődtek, az igazgatók mentegetni próbálták tanáraikat éstanárnőiket.

Szokásosvolt akkortájt, hogy egy-egy iskolát több hónapon átlátogattunk. A tanulmányi felügyelő vezetésével a járás területéndolgozó összesszakfelügyelő meglátogatta az iskolát, följegyzést

124 ~~---------------- _

k~szített~ följegyzéseit jelentéssé alakította, és ezeket a jelen-teseket atadta a tanulmányi felügyelőnek. Közben a tanulmányi~elügyel,őis rengeteg tanítási órát látogatott az igazgatóval vagy azI~azgatohelyettessel együtt. E hosszú látogatásaim közül a legem-lekezetesebb Bugachoz kapcsolódik. Itt fiatal tanítónőkkel talál-koztam, akik Baján végeztek, az akkor már felsőfokú tanító-képzőben. (A régi középfokú tanítóképzőben végzettek és a felső-f?kú. k~p,zőbenvégz~tt tanítók között a tantestületek többségébenrivalizálás alakult ki, s okozott feszültségeket.) A Baján végzetthölgyek nem voltak túl sikeresek, elemezni sem tudtak. Én megle-hetősen szakszerűen, ellentmondást nem tűrve vontam őketfelelősségre szakmai felkészületlenségük miatt. Erről a látogatásrólis összefoglaló jelentést kellett készítenem. Ez úgy 25-30 oldalnyilehetett, amelyet az akkori szokásoknak megfelelően nem énismertett~m a tantestülettel, hanem Tarján Istvánné, az osztály-vezető. O néhányszor szintén látogatott Bugacon, leginkább azigazgató munkáját elemezte. Az igazgatót FarkasJánosnak hívtákfiatal ember volt, és jó szándékú. Bugacról a tapasztalatainkalapján igen-igen rossz kép körvonalazódott a jegyzőkönyveink-ben. A nevelők megsértődtek. Kiszolgáltatottnak, megalázottak-nak érezték magukat, s feljelentettek a Megyei TanácsMűvelődésiOsztályán is, s a hírek szerint a Iárási Pártbizottságon is. Igen ala-pos fejmosást kaptam Tarján Istvánnétól. Ennek a fejmosásnak,ledorongolásnak híre ment a városban, ezért egyre több panasztnyújtottak be ellenem az igazgatók. Voltak azonban igen deréktámogatóim is. Például Lakiteleken KissJános, Nyárlőrincen TóthLajos, Lajosmizsén Podmaniczki Béla, s volt főnököm, dr. Besse-nyei Imre is közéjük tartozott. Akadtak azonban kekeckedő igaz-gatók is, akik "erősen" párttagok voltak, személyemben nemszerették az ifjú titánt, nem vették jó néven, hogy mindenhola pedagógusok olvasottságát követelem, és ezért rám ragasztottáka maximalista Zsolnai nevet. Ennekaz lett a következménye, hogyhíre ment járásszerte: nem kell komolyan venni Zsolnai követelé-seit, hiszen Tarjánné nem ért velük egyet. Tarjánnét szerencsémrenem szívelték a Megyei Tanács Művelődési Osztályán. Meg-

----------------------------------~ 125

említem, hogya másik két munkatársnőm, amennyiben konfliktustámadt köztem és a főnökasszony között, mindenkor mellém állt,vigasztalt, hogy ne adjak föl semmit, mert alapvetően igazam vana pedagógusok megítélésében.

Az osztályvezető asszony és köztem lévő konfliktusokról a me-gyénél is tudtak, ugyanis a Megyei Tanács és a járási Tanács egyépületben volt, így a hírek gyorsabban terjedhettek. Ekkortájt -tudomásom szerint - a Megyei Tanácsnál bővítették a létszámot,új megyei tanulmányi felügyelőt kerestek, s valamely oknál fogvaengem választottak ki. Ha emlékezetem nem csal, 1961 májusá-ban hivatott magához Csákvári Ferenc megyei osztályvezető, akipuhatolózott, hogy lenne-e kedvem a megyei művelődési osz-tályon dolgozni, mert náluk szükség van a magamfajta felkészültés robbanékony fiatalokra. Magasabb lenne a fizetésem, későbblakáshoz juthatnék Kecskeméten, s egyben megszabadulhatnéka járástói, a járási osztályon feszülő konfliktusoktól. Legyezte ahiúságomat a felkérés! Szinte gondolkodás nélkül igent mondtam,és 1961 szeptemberében már a Megyei Tanács Művelődési Osztá-lyán dolgoztam, megyei általános iskolai tanulmányi felü-gyelőként, főelőadói besorolásban.

A megyei felügyelő(A korai innovátor kudarcai és küzdelme a pedagógustudás

terjedéséért, a szakma professzional izálásáért)

A megyei tanács művelődési osztályán hárman voltunk tanul-mányi felügyelők: Szabó Elek, Tóth Imre meg én. Bács-Kiskunmegye járásait szétosztottuk egymás között, és mint megyei fel-ügyelők területfelelősként instruáltuk a járási művelődésügyiosztályok vezetőit, tanulmányi felügyelőit és szakfelügyelőit. Ha ahelyzet úgy hozta, kapcsolatot tartottunk a járások pártbizottsá-gainak az oktatásügyben is érintett munkatársaival. Nekem a Ka-locsai járás és Kalocsa város, a Kiskunhalasi járás és Kiskunhalas126 ~~ _

~~ro~,.~a!a~int, Kecskemét városa jutott. Ez azt jelentette, hogyatöbbi jaras eletebe, ha nem voltunk megyei fe/ügyelőként terület-feieiősök, nem szólhattunk bele. így például én semmiféle kap-csolatban nem maradtam a korábbi munkahelyemmel és felü-gyeleti területemmel, a Kecskeméti járással. A területfele/ősségmellett valamennyiünknek volt személyes funkciója is. Az egészmegye területén én feleltern a pedagógusok továbbképzéséért, ésén láttam el a pedagógiai-szakmai felügyeletet is. Ez utóbbi nem-csak az általános iskolákra, hanem a kollégiumokra, nevelő-otthonokra és a középiskolákra is kiterjedt.

Odakerülésern után néhány hónap múlva Csákvári Ferencmeghalt. Uj osztályvezetőt neveztek ki Bajáról Kádasi László sze-mélyében. Kádasi mindössze néhány évvel volt idősebb nálam.Felkészült, nagy munkabírású fiatalember volt, de pedagógiaiújításaimat, mai kifejezéssel élve "innovációs buzgalmamat"neheze,~ viselte. Volt közöttünk némi rivalizálás is, de ezt rejte-gette. O volt az, aki megengedte, hogy beiratkozzam a KossuthLajos Tudományegyetemen a pedagógia-pszichológia szakra, és ővolt az, aki rám bízta azon fiatal tanítójelöltek teljesítményének éssorsának nyomon követését, akik a bajai tanítóképző növendékei-ként iskolai gyakorlaton voltak a megye különböző iskoláiban.Ez utóbbiból igen sok bajom származott, amelyekről majd a kö-vetkező fejezetben szólok.

A két járás és a két város (Kalocsa és Kiskunhalas) vezetőivel~~ a művelődésügyi osztályok munkatársaival igen bensőséges és)0 kapcsolatom alakult ki. Ha nem rajongtak is értem, a tudásomatelismerték, és tudták, hogy nem csupán a hatalmat képviselem,hanem nekem, Zsolnai józsefnek igen-igen komoly és eredetielgondolásaim vannak a pedagógusszakma nívójának emeléséről.Velük igen sokat konzultáltam, nem fölényeskedtem, de nem isbarátkoztam. Egy azonban bizonyos: minden újításomat, mindenelképzelésemet támogatták, és a hozzájuk tartozó iskolák igaz-gatói is mindig kiálltak mellettem, bár nálam 20-30 évvelidősebbek és tapasztaltabbak voltak legtöbben. Gyanakvásnak,rosszindu latnak kevés jelét tapasztaltam .

----------------------------------~ 127

Már akkor az volt a meggyőződésem, hogy az iskolákban azértvan eredménytelenség, mert a pedagógusok nem ismerik a gyer-mekeket, a gyermekek fej lődését, egyéni tanulási tempójukat,személyiségfejlődésük eltérő vonásait. Ezért a megyei osztályonhosszas egyeztetés és tárgyalás után vezetőimet és az osztály dol-gozóit meggyőztem arról, hogy "személyiséglapokat" vegyünk felminden egyes tanulóról. A személyiséglapokat a pedagógusokvezessék, és évről évre "töltsék ki". A lapot a gyerek vigye magá-val, ha új osztályba kerül, vagy új pedagógus kezdi őt tanítani.Szerenesém re vagy szerencsétlenségemre, vezetőim jóváhagytákelgondolásomat. A legjobb pszichológiai és pedagógiai tudásomatlatba vetve összeállítottam ezeket a személyiséglapokat, amelyekösszefűzve mintegy 25-30 oldalnyiak voltak tanulónként. Elő-állítási költségük a megyét terhelte. A kecskeméti nyomdák gyár-tották, és ők is szállították ki az iskolákba. Elkészítettük hozzáa kitöltési útmutatót is, a felügyelőket pedig felkészítettük arra,hogy miként nyújthatnak segítséget a személyiséglapok vezeté-séhez.

Amikor a személyiséglapok kiérkeztek az iskolákhoz, és azigazgatók bemutatták a pedagógusoknak, ismertették a kitöltésük-höz szükséges pszichológiai-pedagógiai tudás mennyiségét, ahozzá kapcsolódó szakirodalmat - elszabadult a pokol. Szabályosföljelentésáradat zúdult ellenem a pártbizottságokra, a megyére ésa Megyei Pedagógus Szakszervezetre. A vád: túlterheljük a peda-gógusokat, így is kevés a fizetésük, a személyiséglapok egy részesérti a tanulók és a szülők jogait, szakszerűségük is kifogásolható.Kádasi László alig tudott megvédeni. Néhány támogatóm amegyeterületén dolgozó pszichológus és pedagógia szakos ismerőseimközül került ki: Veczkó József, Dudás Benjamin, Szvétek Sándor,Krajnyák Nándor, a városi vezetők közül Krajcsovszky József ésegy-két igazgató. A Megyei Művelődési Osztályon a munkatársakambivalensen viszonyultak a személyiséglapokhoz. Féltékenység,meg nem értés volt jellemző, de dicséretükre legyen mondva,négyszemközt senki sem fordult velem szembe. Kitüntetetten soktámogatást kaptam Beck Bélánétól, aki a megyében az óvodák128 ~~ _

felügyeletét látta el, később pedagógia szakosként a KecskemétiÓvónőképzőben dolgozott oktatóként, igen eredményesen.A nagy kavarodásban, amelynek híre eljutott a fővárosig, próbáltrendet teremteni a Művelődésügyi Minisztérium és a PedagógusSzakszervezet Országos Vezetősége. Szerencsém re, a pártbizott-ságok nem avatkoztak be. A Művelődésügyi Minisztérium részérőlHernádi Konrád foglalt állást az ügyben, aki engem kedvelt is,meg utált is, fölforgató javaslataim miatt. Az ügyben a szak-szervezet győzött, így a személyiséglapok vezetése nem vált köte-lezővé. Ahol akarták, vezethették, ahol nem, ott szinte még ki semkellett bontani a csomagokat. Kudarcomnak megyeszerte és or-szágszerte híre ment. Újságcikkek ugyan nem születtek az ügyről,csak valamivel később. Gyanússá váltam Bács-Kiskun megyében,gyanakodva tekintettek minden javaslatomra, s a kezdeti nekibuz-dulás után egyre kiábrándultabban viszonyultam mindenhez.

A kudarc után más kitörési pontokat kerestem. Rávettem Ká-dasi Lászlót, hogy hívjuk össze a megyéből a pályakezdő pedagó-gusokat, akik frissen végeztek az ország tanítóképző és tanár-képző főiskoláin, és próbáljuk őket alkotó munkára serkenteni.Célunk volt: ösztönözni őket arra, hogy amit a főiskolán frissentanultak pedagógiából, azt ne hagyják feledésbe merülni, hanemha tehetik, vállalják tudásukat, és lépjenek föl azokkal a pedagó-gusokkai szemben, akik a gyerekeket semmibe veszik, a munká-jukat hanyagul végzik, ők maguk pedig készítsenek pálya-munkákat, s azokban írják le tapasztalataikat. Ez a vállalkozás iskudarcba fulladt. A fiatalok nem szívesen vállalták a nekik szánt"missziós" szerepet. Ráadásul külön csalódást okozott nekem,hogy egykori tanárom, Ózdi Béla - akit előadóként meghívtam,hogy a fiatal pedagógusok szakmai felelősségéről beszéljen - eny-hén szólva lapos, a pedagógus hivatásának fontosságáról szólógyőzködő beszédet mondott, amely teljesen idegen volt a '60-asévek elején pályán lévő fiataloknak. Ők már valamit megsejtettekabból, hogy tanítónak, tanárnak lenni a leglenézettebb sorsválasz-tások egyike. Már nem akartak lámpásként világítani. Megválto-zott körülöttük a politikai, emberi légkör, a testületekben el-

------------------------------------~ 129

uralkodó cinizmussal szemben inkább a tehetetlenségükről val-lottak. Nekem külön kudarc volt, hogy négyszemközt folytatottbeszélgetésünkben Ózdi Béla tudtomra adta: a szakma pro-fesszionalizálását "holmi" személyiséglapok vezetésével meg azúj pedagógiai szakirodalomban közölt eredmények terjesztésévelnem lehet megoldani. A gyerekek iránt érzett szerete,t és azodafordulás fontosabb mindenféle pedagógiai tudásnál. En ezzelaz egyszerűsítő állásponttal egyáltalán nem tudtam azonosulni,s ezt nyíltan meg is mondtam Ózdi Bélának, hangoztatván, hogya pedagógiai tudás - mai kifejezéssel: a pedagógiai reflexió -nincs ellentétben a gyermekszeretettel, a kettő egymást feltételezi.

A megyénél egyre fagyosabban viszonyultak hozzám, le-számítva az általam felügyelt területek vezetőit. Kecskemétenegyedüli támaszom a Kodály Zoltán által szervezett Ének-zeneiÁltalános Iskola vezetője, Nemesszeghy Lajosné és szűkebb barátiköre volt. Kudarcomról lakóhelyemen, Kerekegyházán is tudtak,de a hangulat annyira megromlott körülöttem a faluban is, hogymég a színjátszó kör tagjai, az Egressy Gáborosok is elfordultaktőlem átmenetileg. Ez azonban még nem jelentette a véget. Ku-darcomat nem hibázásként éltem meg, és eszem ágában sem volthogya szakma megújításáról lemondjak. Figyelmem a pedagó-gusképzés felé fordult, és ez lett a vesztem.

A tanítóképzés kritizálója és fenyítettje(A több évtizedes küzdelem kezdete a didaktika megújításáért)

1962-ben a megyei művelődési osztály és a Bajai TanítóképzőIntézet között született megállapodás értelmében Kerekegyházárais kerültek fiatal tanítójelöltek iskolai gyakorlatra. Két fiatal lányrólvolt szó, akik igen szorgalmasak voltak, és igyekeztek a testü-lethez alkalmazkodni. Mint megyei tanulmányi felügyelő úgydöntöttem, hogy feleségemhez, Dobó Margithoz osztom be őket,

130 -~O-----------------------------------

s ehhez az igazgató, dr. Bessenyei Imre is hozzájáru It. Elkezdőd-tek a hospitálások. Körülbelül egy hétig figyelték, hogy feleségemmiként birkózik meg a harmincöt-negyven harmadikossal. Meg-nézték az óravázlatait, meghallgatták tapasztalatait. Ezután követ-kezett az a szakasz, amikor a jelölteknek kellett tanítaniuk, óra-vázlatot készíteniük, majd annak alapján .Jevezetniük" s elemez-niük a tanítási órákat. Elkészültek az óravázlatok, de nem aszerint,ahogy azt feleségem a kerekegyházi viszonyokhoz és a tanulókfejlettségéhez igazodva elvárta volna. Az óravázlatok azon sab-lonok alapján készültek el, amelyek akkortájt Nagy Sándor pro-fesszor könyveiben elő voltak írva, feltüntetve egynéhány formálisdidaktikai feladatot. Feleségem hiába próbálta őket meggyőzniarról, hogy ezek formális vázlatok, amelyek alapján nem lehet-séges érdemlegesen tanítani. A két utolsó éves tanítójelölt vitábakeveredett a feleségemmel, és ő megkért arra, hogy a vitát éndöntsem el, aki az egész megye területén felelős vagyok a tanító-jelöltek iskolai gyakorlatáért. Feleségem szakmai ítéletét sokra tar-tottam, hiszen egy-két év alatt nemcsak a Dobó Iskolában, hanemKerekegyházán is a legkiválóbb tanítónők közé küzdötte fel ma-gát. Az óravázlatokat magam is formálisnak tartottam, és fele-ségem jelenlétében egy szombat délután kifejtettem a jelölteknek,hogy az, amit ők a didaktikáról tudnak és tanultak a bajai képző-ben, meglehetősen elavult, a gyakorlati életben alig használható.A két fiatal annak rendje-módja szerint bólogatott, s úgy tettek,mint akik azonosulnak az én fölfogásommal. (Nagy Sándor akko-ri könyveiben az oktatási folyamat hat szakaszát különböztettemeg. Későbbi munkáiban azonban már maga is felismerte, hogyaz oktatási folyamat hat szakasza túl merev, túl formális. Való-ságosan három fő szakaszról van szó: az ismeretszerzésről, azalkalmazásról és az ellenőrzésről.)

Rémálmunkban sem gondoltuk volna feleségemmel, hogya Ke-rekegyházán gyakorlatát végző két szolid teremtés hosszú levélbenszámol be a főiskola igazgatójának és pedagógiatanárának, NagyFerencnek a történtekről. Arról, hogy én és feleségem elavultnaktartjuk azt a tudást, amellyel ők rendelkeznek, s mi azt állít juk,

------------------------------------~~ 131

hogy ők nincsenek kellőképpen felkészítve a mindennapi tanításigyakorlat nehézségeinek a megoldására. A két hallgató erről alevélről nekünk semmit sem szólt. Ám a levelet a tanítóképzővezetősége megtárgyalta, az intézet akkori igazgatója, KincsesFerenc felháborodott levélben hozta a megyei vezetők tudtáratiltakozását, s követelte, hogy engem mint tanulmányi felügyelőtvonjanak fegyelmileg felelősségre azért, mert veszélyeztetemállásfoglalásommal a Bajai Tanítóképző Intézet hitelét és tekinté-lyét. A Kincses-féle levél hatására a főnököm azonnal meghallga-tott, szabályosan megszidott, rendreutasított, s közölte, hogy reni-tens magatartásom miatt fegyelmit fog ellenem kezdeményezni.így is történt. Kijelölték a Fegyelmi Bizottságot, s ennek a fegyel-mi procedúrának egyik eleme az volt, hogy Bajára kellettutaznom. ahol szembesítettek a tanítóképző akkori vezetőjével éspedagógiatanárával, Nagy Ferenccel, aki hihetetlen gőggel ésnagyképűséggel osztotta főnökének álláspontját. Védekezésemet.hogya gyakorlat mit kívánna a fiatal tanítójelöltektől, meg hogymaga Nagy Sándor professzor is lassacskán felülbírálja korábbiálláspontját, hallani sem akartak. Amellett kardoskodtak, hogyengem a munkáltatóm fegyelmi leg büntessen meg, s természete-sen vegyék ki kezemből a tanítójelöltek gyakorlati képzésének irá-nyítását, új felelőst jelöl jön ki amegye, és ne avatkozzam a felső-oktatási intézmények gyakorlatába. Ezután a sikertelen bajaiegyeztetés után egy-két nap múlva megkaptam a megyei tanácsvégrehajtó bizottságának személyzeti osztáIyvezetőjétő I (a nevéreszerencséremár nem emlékszem) a fegyelmi vizsgálatot elrendelőhatározatot, amelynek alapján a fegyelmi eljárást lefolytattákellenem. A bizonyíték az osztályvezető kezében volt, nevezetesena tanítójelöltek levele, és a tanítóképző vezetőségének állás-foglalása, s föltételezem, hogya művelődési osztály vezetőjénekaz állásfoglalása is. Én ezeket az állásfoglalásokat nem kaptammeg, ám az osztályvezető felolvastatta nekem a titkárnőjével, samikor védekezni próbáltam, a szó szoros értelmében rámüvöl-tött. Védekezésre nem adott alkalmat. Látszott a magatartásán,hogy ebben benne van az osztályvezetőmnek, Kádasi Lászlónak,

132 ~~-------------------- _

76. ábra. Idilli körülmények között 1962-ben a családdal Dunapatajon,a Szelidi-tónál

de talán még az osztály közvéleményének is az ítélete: meg kellfékezni Zsolnait. Szigorú megrovásban részesítettek.

A fegyelmit a mai napig sem tudtam feldolgozni, csupán el-felejteni. Néhány napra depresszióssáváltam, s feleségemmel úgydöntöttünk, hogy lemondok a megyei tanulmányi felügyelői állás-ról. Ezt közöltem Kádasival. aki nem tiltakozott, nem marasztalt.

Vonatra ültem, és meghallgatást kértem a Kalocsai Járás VBelnökhelyettesétől, dr. Köves Gyulától. Ő rendkívül művelt, okosvezető volt, s a járásban óriási tekintéllyel bírt. Nagyra becsültetudásomat, fiatalos lendületemet. Ömlött belőle a humor, s nekinagyon tetszett, hogy meg tud nevettetni. Nyugodtan szembemert nézni a megyei vezetokkel. a minisztériumi tisztviselőkkel, studta, hogya járási felügyelők kedvelnek, sokra tartják pedagógiaielgondolásaimat. Ezért Köves Gyula - legnagyobb meglepe-tésemre -, amikor panaszomat és a megyétől való távozásiszándékomat közöltem vele, azt válaszolta, menjek a járásba,mert ott biztosít nekem szolgálati lakást, kinevez szakfelügye-lőnek. Olyan pedagógus-továbbképzést szervezhetek, amilyet jó-

----------------------------------~~ 133

nak látok, s biztos lehetek benne, hogy azon jelen lesz mindenki,akit arra érdemesnek tartok. Telefonon azonnal felhívta Kádasit.Közölte vele, hogy átvesz a Kalocsai Járás területére, és lakást isbiztosít. Hosszas tanakodás után Dunapatajt jelölte meg, ahola testületet a legnyitottabbnak, a tanulásra leginkább késznek ta-lálta. (Meliesleg jegyzem meg, itt működött az egyetlen falusiének-zenei általános iskola, akkor Tikász Mihály irányításával.Maga Kodály Zoltán is járt Dunapatajon. Tudtam, hogya helyipedagógusok falumúzeumot szerveznek, és a járás akkor kezdte aDunapataj melletti Szelidi-tavat üdülőhellyé alakítani.) (76. ábra)

Beszélgetésünk Köves Gyulával valamikor 1963 június végénzajlott le. 1963. július 1. és augusztus 31. között a település fő-utcájában egy ötszobás lakást vett meg a lárási Tanács szolgálatilakás céljára. Ide költözhettünk be 1963 augusztusának végén.

•••Fontosabb oktatáspol iti kai intézkedések 1961-1963 között:

1961. december 30.10027/961 sz. Korm. határozat az ifjúság számára nyúj-tandó pályaválasztási tanácsadásról.

1962. június 16. Az 1962. évi 13. sz. tvr. a tankötelezettségről (6 éves kortól10 éven át): 1962. évi 14. sz. tvr. az alsófokú oktatási intézményekről(körzetesítés) .

1963.június 2. 14/963. sz. Korm. rendelet a Szegedi Tanítóképző meg-szűnéséről.

134 ~~-----------------------------------

Száműzöttként Dunapatajon(1963. szeptember 1.- 1964. jú Iius 31 .)*

Magyartanár és irodalmiszínpad-szervező(Irodalomtanítás az irodalmi nagyság igézetében)

Huszonnyolc évesen kerültem Dunapatajra két gyerekkel, akikóvodások lettek, feleségem pedig a harmadik osztályt taníthatta.A testület tele volt fiatalokkal. Az átlagéletkor huszonöt ésharminc év között mozgott. Maga az igazgató sem volt harminc,s talán ez volt az egyetlen munkahely az életemben, ahol szeretet-tel, fenntartás nélkül, büszkén vállaltak, bár ismerték "bűneimet",hibáimat. Az iskolában heti 10 órát tanítottam a 7. és a 8. osztály-ban, és csak magyart, a többi időmben a járás területén magyarszakos felügyelőként dolgoztam. Magyartanárként azon törtem afejemet, hogy miként lehetne az irodalmat - a szó irodalomszo-ciológiai értelmében - életszerűbbé tenni, jobban megkedveltetnia gyerekekkel. Erre akkortájt két módot találtam. Az egyik a sajáteredeti ötletem volt, amely inkább alkotásszociológiai ihletettsé-gűnek tekinthető, a másik pedig már ismertebb volt országszerte.Úgy tanítottam az irodalmat, hogy a tanítási folyamatot egy-bekapcsoltam az akkor országszerte terjedő irodalmi színpadimozgalommal. (Erről az utóbbiról részletesen nem beszélek, hi-szen a dunapataji irodalmi színpadi ténykedésemről a Magyar-tanítás című folyóiratban külön is beszámoltam.)

Régi felismerésem volt, hogya tanulók - értendők ezen méga főiskolai magyar szakos hallgatók is - nem képesek az irodalmiművek alapján a költők, Irók emberi vagy művészi nagyságátméltányolni és felismerni, azaz nem tudják, hogy ki miért nagy író

* A Kádár-rendszer stabi Iizációja (1963-1968).

-----------------------------------*0 135

vagy nagy költő. Hiába tanítjuk az írók, költők életrajzát, meg azt,hogy egy-egy verset miért, milyen ars poetica jegyében írtak.Élvezik a szöveget, a verseket, a prózarészleteket szívesen meg istanulják, de nem tudják, hogy ki miért nagy. Ebből fakadóan nemfejlődik ki a kvalitásérzékük, nem tudják, hogy egy-egy nagyszemélyiség fellépése az irodalmi életben - mai szóval élve -miért paradigmatikus jelentőségű, miért határkő, és azt sem, hogyegy-egy korábbi ízlés- vagy divatirányzat miként halványul el,miként merül feledésbe. Arról nem is beszélve, hogy némely iro-dalom- és művészetpolitikai irányzatok milyen nyomást gyakorol-nak a tankönyv- és a tantervírókra azért, hogy némely irodalmialkotások a tankönyvekbe kerüljenek, mások pedig kihulljanakonnan. Arra gondoltam Dunapatajon, -hogy fölborítom a tanterv-ben előírt tanítás rendjét, és olyan új verseket, prózai műveketmutatok be szerzőikkel együtt, amelyek a tantervben nem szere-pelnek. A tét az volt, hogy érzékeltessem velük például Ady Endrezsenialitását, azt, hogy Ady miért jelentett művészi forradalmata magyar lírában. Úgy gondoltam, hogy erre a legalkalmasabb aXIX. század végén élő, közepes teljesítményű, viszonylag konzer-vatív ízlésű költők egy-egy művének a bemutatása. így került sorAdy Endre kortársai közül például Szabolcska Mihály, Pósa Lejos,Kozma Andor, Endrődi Sándor, Sajó Sándor költeményeire.Középpontba természetesen Szabolcskát állítottam, meg a rólakészült Karinthy-paródiát. E költők versesköteteit - éppúgy, mintAdyéit - bevittem az osztály terembe, és a gyerekek kezébe adtam.Majd elkezdtem tanítani, elemezni e költők írásait, meg termé-szetesen a XIX. századvég nagyjai, jelesei közül Vajda János,Reviczky Gyula, Telekes Béla, Szilágyi Géza, Komjáthy Jenő egy-egy versét. Csakhamar megértették, hogy Ady miért adhatta 1906-ban megjelent verseinek kötetcíméül az Új verseket. Tíz-tizenötóra ment el erre a szembesítésre, s a fiatalok hihetetlenül élvezték,amikor a kor irodalomkritikáját is bemutattam a századfordulóirodalmi folyóirataiban megjelent kritikák segítségével.

A siker óriási volt! Úgy gondoltam, hogy valamit felfedeztem,s hogy dunapataji tanítványaim megértették a költői esztétikum

136 ~~-----------------------------------

ízlésformáló szerepét, és azt, hogy miként lehetséges meglátni aművek alkotóiban a zsenit vagy a középszerűt. Ha már olvassukőket, akkor nem kell finnyásnak lennünk, az irodalmilag silányab-bat is el lehet olvasni, de tudnunk kell, hogy mind verstanilag,mind a képalkotás szempontjából mit sem érnek az igazi műalko-tásokhoz viszonyítva.

"Találmányomról" először a Kalocsán élő megyei irodalmi szak-felügyelőt, D. B.-nét értesítettem, aki ahelyett, hogy megdicsértvolna, megrökönyödve és megdermedve közölte velem, hogy fel-borítottam az irodalomtanítás sorrendjét, ehhez nekem nincsjogom! S vegyem tudomásul, hogy a II tanterv az törvénylll s aztsenkinek sem áll jogában módosítani. Csak a tantervi anyagot ésa tankönyvekben szereplő műveket szabad tanítani. Érvelésemetmeg sem hallgatta. Örültem, hogy le tudtam beszélni arról, hogyirodalomtanítási újításomról följegyzést készítsen, jelentést küld-jön valahova, s megígértem neki, hogy alkalmazkodni fogok azakkor érvényben lévő tantervhez. Az más lapra tartozik, hogytávozása után természetszerűen folytattam az imént bemutatottirodalomszociológiai ihletettségű irodalomtanítást.

Ha tanítványaim versíráshoz kezdtek, azt mindenkor támogat-tam. Tudták, hogy verseik nem tökéletesek, tudták, hogy egy mű-alkotáshoz igen nagy formakultúrára és eredeti művészi mondani-valóra van szükség. Ugyanakkor azt is látták, hogy szinte mindenmagyarországi településen (főleg a kisvárosokban) felbukkan egy-egy közepes helyi költő, egy Költőcske Mihály, akinek a verseita helyi sajtó mindig közli, s a helyi közösség költőként tiszteli azilletőt. Nem arról volt szó, hogy őket ne olvassák, hanem arról,hogya költészet olyan magas színvonalú esztétikai élményt biz-tosíthat, amelyért olvasni érdemes, s ha már olvasunk, akkoristen igazában zseniket olvassunk - szenvedő zseniket vagy élet-vidám zseniket -, akik kapaszkodót adhatnak az embernek élet-problémái feloldásához, megoldásához az esztétikum katarzist iselőidéző lehetőségévei. Erre a saját magam életéből sok-sokpéldát hoztam nekik. így könnyebben értették A Hortobágy poé-táját, józsef Attila Ódáját, Petőfi Sándortól a Szeptember végént.

------------------------------------~ 137

Lassacskán kialakult egy olyan ízlésviláguk, amelynek révén megtudták ítélni, hogy egy-egy iskolai ünnepségen milyen versekhangozhatnak csak el. Elfogadták, hogy ha műsort szerveznekkésőbbi életükben, nagyon fontolják meg, kit szólaltatnak meg apódiumon és milyen alkalomból. Oe a legfontosabbnak azt tekin-tettem, hogy megtanulják, miként használhatják a nagy művészekalkotásait saját énképük rendezésére, saját nagyságrendjük beha-tárolására. (17. ábra)

A pedagógus-továbbképzés radikális megújítója(Önkéntes pedagógusvizsga a Kalocsai Járásban)

Dr. Köves Gyula 1963. augusztus 23-án hozott intézkedésében"az iskolák nevelőinek szakmai továbbképzése irányításával" bí-zott meg (18. ábra) Szabad kezet kaptam! Összehívtuk az igaz-gatókat meg a járás területén dolgozó felügyelőket, és feIajánlot-tuk nekik a következőket: kijelölöm pedagógiából és pszicho-lógiából a tanulnivalókat, megadjuk hozzá a szakirodalmat, éskéthetente egész napos továbbképzésen kell megjelenniükDunapatajon. Ott az előadások után segítséget kaphatnak a szak-irodalom feldolgozásához, órákat kell látogatniuk és elemezniük.Végül vizsgázniuk kell és dolgozatot írniuk. A jelentkezés ön-kéntes volt. Kilátásba helyeztük, hogy aki a tanfolyamot elvégzi,az 500 Ft-os fizetésemelést kap, amelynek kifizetéséről a IárásiTanács Végrehajtó Bizottsága gondoskodik.

Szeptemberben kezdtük a szervezést, s november 1-jén márindult a tanfolyam. Áttekintettük mindazon tudnivalókat, amelyekszükségesek voltak ahhoz, hogy iskolát eredményesen tudjanakvezetni, és ahhoz, hogya pedagógusok teljesítményét értéküknekmegfelelően tudják megítélni. Szinte minden előadást én tartot-tam. A tanfolyam simán ment. Sosem volt hiányzó. Egy picigyanakvás azért mindvégig érződött: a tanfolyam résztvevői

138 ~~-----------------------------------

ro-<fl

Q)Nru

~..o.s:.2.,cru.s:o<fl

\0<fl

]!..:scQ).s:I

'<t"1.0;: o'l•o

C-.:! 'Q)~ ..::L.

'ooe .•...ru.•...:J..::L.

\0vNQ)

..::L.

<fl'Q).•...C

'Q)-='rucru.•...·ro~Q.ruc:Jo~-Q

'<"Ili r-;1 •....

----------------------------------~ 139

abban reménykedtek, hátha mégsem kerül sor a vizsgára. Miutánén ez megtudtam, nem voltam rest a vizsgatételeket mihamarabbelkészíteni, és még karácsony előtt átadni nekik. E pillanattólkezdve két út kínálkozott. Fölkínáltuk a lemorzsolódás lehe-tőségét is, ugyanakkor megerősítettük, hogy ha a tanfolyamot si-keresen elvégzik, az ígért fizetésemelésre egészen bizonyosan sorkerül. Ez utóbbi ígéretet magának Köves Gyulának a szájából hal-lották, s mivel neki nagyon nagy volt a tekintélye, szavahi-hetőségéhez nem fért kétség. A tanfolyam együtt maradt! Lezajlotta vizsga - sikerrel! A vizsga után mindenki emelt fővel és egyfaj-ta tudásbiztonsággal végezte munkáját.

Csakhogy a Pedagógus Szakszervezet másképp látta az ügyet,és a Pedagógusok Lapja című havonta megjelenő újságban Mé-zesmadzag címmel a Kalocsa járási vállalkozást egy glosszábankritika tárgyává tették. Szerencsére nem lett különösebb követ-kezménye a dolognak, mert a folytatásra nem kerülhetett sor.Részben azért nem, mert híre ment, hogy engem hívnak visszaSzegedre a Tanárképző Főiskolára oktatónak, részben azért, merta Pedagógusok Lapjában megjelent glosszácska bizonytalanságotkeltett, s így a vállalkozás szükségképpen abbamaradt.

Dunapatajról emelt fővel távozhattam. Kihevertem a Bács-Kiskun megyei, kecskeméti sérelmeket. A tanítás, a továbbképzés,a felügyelet mellett újra intenzív tanulásba kezdhettem.

Kutatóközösségben(Szembesülés a helyismeret-kutatással, a történeti embertannal,

a muzeológiával, az etnográfiával)

Kerekegyháza és Kecskemét után Dunapataj a szó szellemiértelmében a béke szigete volt az életemben! A faluban létezett aKodály-hagyomány. Emellett olyan fura, különc emberekkel ho-zott össze a sors, akiknek volt életcéljuk, választott életsorsuk, hatetszik: szellemi hobbijuk. Itt találkoztam Pastyik István muzeoló-

140 C~-----------------------------------

Kalocsai Járási Tanács VB. Elnökhelyettesétől.

290/l963.Eln.sz. Tárgy: Z~olnai J6zsef ezakfelUgye-loi megbizatáea.

Z sol nai J 6 z s e f Elvtársnak,

Dun a pat aj.Ált. Iskola.

Érte~i tem Kart~~at, ho~ a ~legyei Tanács VB. MüyelődésUgyiOs~talya ~ezetojenek, Kadasi Lász16 elvtársnak hozzájárulásá-v~e 1963.~vi szeptember h6 l-i hatállyal megbizom magyar tör-tenelem targyak szakfelügyeletével. 'F~ladatát fél-fUggetlenitett minőségben látja el a kalocsai já-ras kijelölt iskoláiban.A megbizás ~lapján ~öteles megyei irányitás alatt a szakfelügye-letet.a legJobb tudasa szerint ellátni, valamint az iskolákneveloinek szakmai továbbképzéeét irányitani.SzakfelUgyelői p6tlékát a lo/1959.M.M. utasitás II sz mellék-let 13.fejezetégek ~.(pontja alapján havi 350 Ft-b~ állapitommeg. Enne It folyositasar61 gondoskodom.Fen~i megbizásom visszavonásig, illetve 1964. augusztus 31-igérvenyes.Erről értesitem :1.1 M~sy'ei Tan~cs VB. Művelődésűgyi Osztálya Vezetője Kecskemét2.1 ~arasi Tanacs VB. Művelődésügyi Osztály vezetője Kalocsa •3.1 Altalános Iskola Igazgat6ja Dunapataj. •

Kalocsa, 1963.évi augusztus 27-én.

..J~-, VB. elnökh.

78. ábra. Szakfelügyelői megbízatás, amelyet Kalocsán1963. augusztus 27-én állított ki Köves Gyula VB-elnökhelyettes

-----------------------------------~ 141

gussal, a csodálatos felkészültségű történelemtanárral, a neveshelytörténésszel, Pataj szerelmesévei, akit mindenki "Üdvöz-letként" emlegetett. Üdvözlet, Jóska! Üdvözlet, János! Üdvözlet,Marika! Üdvözlet, fiúk! így köszönt mindenkinek, ezzelkezdeményezte a kapcsolatot, ezzel búcsúzott. Templombanorgonált, énekelt, vallásos volt. Múzeumot szervezett a falunak:falumúzeumot. Dunapatajt naggyá akarta tenni. A rossz nyelvekszerint egy rossz jegyet, egyel nem készített házi feladatot egyköcsöggel, egy vasalóval mindenkor ki lehetett váltani nála...Öröm volt vele együtt lenni, öröm volt a '60-as évek zordvilágában szellemi lényként, tanár úrként vele együtt lenni. Tudóstanár és kutató tanár volt. Egészségesenélt, agglegény volt, olyantársas autonóm lény, akit nem lehetett autizmussal vádolni. Aszellemi autonómia jellemezte egy olyan világban, amelyben ahelyi értékek és a magyarság értékei mellékesek voltak.

Uszódon élt Besenczi Sándor. Nem is tudom, mi volt a fog-lalkozása, de azt tudom, hogy az őstörténet szerelmese volt, nema hivatalosé, nem is alászió Gyula-féléé. Nem is a Róna-TasAndrás-féléé, hanem azé, amelyet ő formált magának, amelybenrendíthetetlenül hitt. Jó szándék, tisztaszívűség, naiv dilettantiz-mus jellemezte. FehérZoltán, aki a népi hiedelemvilág Bátyán élőkutató tanára volt - aki egyébként szintén e szűk baráti körhöz tar-tozott -, egyszer azt találta mondani Besenczi Sándornak egy vitaközben, hogy: "Veled, Sanyi, nem lehet mit kezdeni. Úgy látszik,Te minden nap Ipolyit reggelizeI." (Értsd ezen, hogy Besenczi jóismerője volt a neves tudós püspök, Ipolyi Arnold magyar rnito-lógiájának, minden sorát elolvasta, és Ipolyi volt számárafölfogásmódjának igazolásához az első számú forrás. A fent idé-zett szellemes, nagyon találó fricskával próbálta Fehér Zoltántürelmesen lebeszélni és diszkréten önkorrekcióra késztetni Be-senczit, de hiába.)

Eljárt összejöveteleinkre Kecskemétről Henkey Gyula törté-nész-antropológus (biológiai antropológus). Ő rendíthetetlen hit-tel saját zsebből szervezte kutatásait, és kihasznált minden tüdő-szűrést, minden tömeges népegészségügyivizsgálatot, hogy kuta-

142 ~~------------------------------------

tásait - amelyeket hallgatólagosan félhivatalosként adott el a vizs-gálaton megjelenőknek - folytathassa, hogy mérésekkel igazol-hassa:a magyarság nem finnugor eredetű. Meggyőződéssel hitte,majd bizonyította is méréseivel - amelyeket rendszeresen pub-likált is -, hogy a Magyarország mostani területére települt lako-sok a Duna mentén Solttói Szakmárig éltek és élnek. Nem keve-redtek, s bizonyosságot adnak arról, hogy népünk nem az urál-altaji népcsoporthoz tartozik, hanem valamiféle török eredetűnépcsoport vonásait őrzi testméreteiben, koponyáján, arcmére-tein. Hogy aztán ezekből a tényekből miféle következtetéseketvont le, az nekem mellékes volt. Tudományos hajbakapásra ezek-ben a kérdésekben sohasem voltam jó alany. Türelmesen hallgat-tam és hallgatok ma is minden elképzelést. Magyartanárként, akia finnugor összehasonlító nyelvészetet valamelyest ismeri,sohasem tudtam e kérdésekben se pro, se kontra érvelni, bár jóltudtam az összehasonlító nyelvészettel foglalkozók érveit, hisz ekutatásokat ma is nyomon követem.

Ott, Dunapatajon, ebben a kedves szellemi gyülekezetbensohasem gerjesztettem konfliktust, inkább a békítő-közvetítő sze-repet játszottam, s amely szerepre más területen, például a peda-gógia területén, a filozófia vagy az etika terén szinte képtelenvoltam, s ma is képtelen vagyok. Örültem ennek a pataji barát-ságnak, de tudtam, hogy ez műkedvelés, és tudtam, hogy azakadémián, a tudományegyetemeken más szelek fújnak, és azt istudtam, hogy nem szabad tartósan ebben a közösségben marad-ni. Több okból sem. Tudtam, a pedagógia helyzetén zugtovább-képzésekkel nem tudok lendíteni. Tudtam, nyelvészetből nincsannyi műveltségem, hogy komoly vitákban képes legyek helytáll-ni, s tudtam azt is, hogy az a nyelvészet, amelyet a főiskolán ta-nultam, már nem egészen érvényes, hiszen új nyelvleírási model-lek láttak napvilágot. A Gondolat Kiadó megjelentette AntallLászló híres könyvét, a Formális nyelvi elemzést. Közismert,hogy Antall könyvében a strukturalista nyelvleírási modelltpróbálta népszerűsíteni. Közben Dunapatajra is eljutott a híre,hogya hazai nyelvtudományban óriási küzdelmet folytatnak a ha-

----------------------------------~~ 143

gyományos és a modern nyelvészet képviselői. Szépe Györgyebben az időszakban kezdte népszerűsíteni Noam Chomskytranszformációs generatív nyelvleírási modelljét. Ehhez is hozzá-kezdtem Patajon, de társam nem lévén, konzultációs lehetőséghíján megmaradt bennem a lemaradottság és a tudatlanság keserűszájíze. Sajnos paradigmaváltásokról akkor még egy szót sem hal-lottam. Azt éreztem, megbolondult a világ körülöttem.

Ért más kedvezőtlen benyomás is vidéki magányomban. Mégdebreceni levelezős pedagógia-pszichológia szakos korombankerültem kapcsolatba jausz Béla tanszékvezető egyetemi tanárral,aki Radnai Béla egyetemi docenssei, a kiváló pszichológussal(ELTE)és Kovács Géza történésszel együtt az első országos felnőtt-oktatási konferencia szervezésén fáradozott. Nagy megtiszteltetésvolt számomra, hogy ők hárman Dunapatajra utaztak, s a la-kásunkon beszéltük meg a konferencia tematikáját és a szervezésiteendőket. A bizalom jelének véltem - ma már másként gondo-lom -, hogya konferencián előterjesztendő alapszöveg összeállí-tására engem kértek föl. Engem, aki felnőttoktatással elméletilegnem foglalkoztam, másfél évnyi tapasztalatomat Kerekegyházánszereztem. Tehetetlenségemben - lausz Béla hozzájárulásával -felkerestem az Országos Pedagógiai Intézetben Csoma Gyulát,Gellért Lászlót és Szokolszkyné Nagy Mariannt. Ők szakembereivoltak a témának, s értésemre adták, hogy szívesen segítenek, dea konferencia rendezésében őket mint szakembereket illetné azelsőbbség, s nem a pedagógus szakszervezetet. Ennek ellenére atőlük összegyűjtött anyagok és információk segítségével valahogyösszeállítottam a nyitó előadás szövegét, amelyet [ausz Béla pro-fesszor olvasott föl, s úgyemlékszem, a konferencián a nevemetmég csak meg sem említették. A főszereplők nem mi voltunk,hanem azok a gyakorlati szakemberek, akik valóságosan a fel nőtt-oktatás terén tevékenykedtek, s természetesen az OPI-sok. Csaló-dottságomat levélben is megfogalmaztam Kovács Gézának, akiudvariasan próbálta "elkenni" a dolgot. Próbált megnyugtatni,hogy az általam készített szöveg nem is annyira volt rossz. Azért

144 ~~-----------------------------------

jó sem, szerintem. Csalódtam, s föltettem magamnak a kérdést:mit ér az ernber. ha Pesttől távol, vidéken é/?

Depressziós hangulatok közepette ért az örömhír, hogy 1964májusának közepén Szegedről meglátogat régi barátom, BékésiImre, s magával hozza a főiskola személyügyesét, a pszichológiatanszék tanársegédjét, E. Szabó Zoltánt, mert úgy hírlik, hogy azInczefi-féle magyar nyelvészeti tanszéken létesíthető egy tanár-segédi hely, ahová - pedagógiai kalandozásaimat megbocsátva -Inczefi Géza visszever. hogy mellette a dialektológiát és a névé-szetet műveljem. Az ügyet a fiúk (Békési és E. Szabó) előkészítet-ték. Közölték, Csukás István főigazgatónál is eljártak ügyemben,s noha vannak még pályázók, bizonyosra vehető, hogy Inczefi-tanítványként én vagyok az esélyes. Az sem volt akkor mégfontos, hogy magyarból nem volt középiskolai tanári oklevelem.A pályázatomat elkészítettem. Tudom, hogy sokan elleneztékodakerülésemet, de mégiscsak én lettem a befutó. Ezzel életem ésa családom élete is új helyzet elé került. Hosszú ideig busszal jár-tam Szegedre, s természetesen feleségemnek állást, családomnakpedig valamilyen albérletet kellett szereznünk, mert a főiskolalegfeljebb annyit ígért, hogy három-négy év után esetleg szövet-kezeti lakáshoz juthatok. Hosszú kálvária következett. Ahhoz,hogy Szegeden albérletet kaphassunk, le kellett tagadnunk, hogygyermekeink vannak, hogy a fiam már első osztályos lesz. A gye-rekeket a nővéremnél helyeztük el ideiglenesen Ásotthalmon. ígysikerült Szegeden egy másfélszer három méteres albérlethez jutni,ahol először a fiunk létezését vallottuk be, és a főbérlő meg-kegyelmezett. Tanévkezdésre Laci fiam már az albérletünkbenlakhatott, s a szegedi 2. számú gyakorlóiskolában kezdhette megaz első osztályt. A feleségem, Dobó Margit, Szegeden dolgozottegy filmtárban. Lányunk, Anikó "rejtegetésének" bevallására 1964novemberében merészkedtünk főbérlőnknél. Ettől kezdve élhetettegyütt a család, mert jó magaviseletünk miatt a főbérlőnk meg-értőnek bizonyult. Ebben a másfélszer hármas szobácskábanmindössze egy ágy fért el, amelyen a feleségem és a kislányom

-- ~ 145

aludt. A fiam és én egy-egy fölfújt matracon töltöttük az éjsza-kákat. Én kislámpa mellett éjszaka két-három óráig dolgoztam,pótoltam nyelvészeti tudáshiányomat, s készültem óráimra.Eközben szűkös keresetünkből gyűjtögettük a pénzt a két-háromév múlva esedékes szövetkezeti lakásra.

r •••Fontosabb oktatáspolitikai intézkedések 1963-1964-ben:

1963. december 11-13. 1. Országos Felnőttnevelési Konferencia.1964. július 3. A Minisztérium kiadja A tanulmányi feltételekben hátrányos

helyzetben levő tanulók segítéséről című dokumentumot.

146 ~~-------- _

Fapados tanársegédként a szegedi főiskolán(1964. augusztus 1.-1968. március 31.)*

A csoportvezető tanár(próbálkozás a kreatológiai szemlélet meghonosítására

a tanárképzésben)

1964. szeptember közepén - ahogy akkortájt mondtuk - fapadostanársegédként, remegő gyomorral álltam az arra az esztépdőrebeiratkozott elsőéves, huszonkét magyar-történelem szakos elécsoportvezető tanárként. Szokás volt abban az időben - s talánmég ma sem megy ki a divatból -, hogya hallgatói csoportokhozcsoportvezető tanárokat jelöltek ki. Ezek olyan személyek voltak,akik az adott csoport ügyes-bajos dolgaiban (elsősorban admi-nisztrációs ügyekben, órarendi kérdésekben) segítettek a főiskolá-soknak. Akadt a csoportvezetők között olyan is, aki a közép-iskolában és az általános iskolában kialakult osztályfőnöki szerep-nek megfelelően látta el feladatát. Én ez utóbbiak közé tartoztam.Nem az osztályfőnökség hivatalos rituáléi szerint, tehát nem rend-fenntartóként, nem kizárólag a csoport érdekeiért tűzön-vízen átküzdő személyként. Inkább olyan pedagógusként, aki kifejezettenszakmai ügyet csináltam abból, hogya beiratkozott és a "gond-jaimra bízott" fiatal főiskolásokból váljék az én segítségemmel, azaddig összegyűlt tudásom és tapasztalataim felhasználása révénolyan pedagógus, aki hosszú távon is megfelel a pedagógusszak-ma mindennapjainak, kihívásainak, s amellett alkotásra is érettszakember lesz. Ezt az elképzelésemet nem titkoltam sem a hall-gatók, sem a tanszékvezető, Inczefi Géza professzor úr előtt. Sőt,ha tehettem, minden főiskolai fórumon elemeztem a cso-portvezető tanárok lehetséges szerepét a fiatal tanárjelöltek

* A Kádár-rendszer stabil izációja (1963-1968).

----------------------------------~~ 147

pályára előkészítésében, pályapedagógiai szakszóval: pályáraszocializálásában.

Magam ezt könnyebben tettem, mint más csoportvezető tár-saim, hiszen nemcsak tanítói, általános iskolai tanári, hanem ta-nulmányi és szakfelügyelői, mi több, ekkor már pedagógia-fel-ügyelői, azaz pedagógus-továbbképzési gyakorlattal is rendel-keztem, mint azt már az előző fejezetekben megírtam. Büszkénvállaltam, hogy voltam tanyai iskolában tanító és falusi isko-lákban "köztanár". Arra is büszkén hivatkoztam, hogy nem va-gyok csupán szűk látókörü nyelvész, hiszen nyelvjárási, névku-tatási eredményeim mellett pedagógiai témakörökben is pub-likáltam, s akkortájt már néhány oktatáspolitikai vitában is szere-pet vállaltam.

A hallgatók és köztem nyolc-tíz évnyi különbség volt mind-össze. A csoport hatvan százaléka nő volt. A férfiak általábanidősebbek voltak, és a csoportomban akadtak szép számmal olya-nok, akiknek volt valamiféle előzetes iskolai gyakorlatuk. Magyar-történelem szakos hallgatókról lévén szó, érdeklődésük, szakmaikötődésük az irodalom, a nyelvészet és a történelem között osz-lott meg. Másfél hónap után kiderült, hogy rendkívül felelősségtel-jes, szorgalmas, összetartó és tehetséges csoportért feleltem. Leg-inkább a magyar-rajz szakosokhoz volt hasonlítható a felkészült-ségük és a szakma iránti elkötelezettségük. Ez azt jelentette, hogyvalóban tanárok akartak lenni. Szinte kivétel nélkül már főiskoláskorukban is publikáltak, a rajz szakosokhoz hasonlóan a tanulásmellett alkotómunkát is végeztek. Akadtak közöttük olyanok is,akik a pedagógusmunka mellett nem nyelvésznek, nem irodal-márnak, nem történésznek készültek, hanem öten-hatan a peda-gógiának mint tudománynak a művelésére adták a fejüket. Ebbőlfakadt, hogya legkülönbözőbb területeken elmélyüini szándéko-zók egymással nemcsak rivalizáltak, hanem olvasgatták is egymásmunkáit. Emellett a pedagóguspálya iránti felelősségük, szakmaiérdeklődésük is ébren tartható volt.

Nyelvészetet oktattam a csoportnak: beszédművelést (amelyakkor új tárgynak számított a főiskolán), mondattant, alaktant és

148 ~o------------------------------------

nyelvtörténetet, a szakma részletkérdései iránt érdeklődőknek pe-dig földrajzinév-kutatást és nyelvjárási anyaggyűjtést: lejegyzést,feldolgozást és publikálást. Két tudományos diákkört is működtet-tem - elsősorban a csoportom tagjaiból -, egy névészetit és egypedagógiait. Ebből az utóbbiból nem kevés konfliktusom támadt.A tanszékvezetőm, Inczefi tanár úr nem nézte jó szemmel a peda-gógiai kör működését. Ő azt szerette volna, ha mindenki névé-szettel foglalkozik. A főiskola Neveléstudományi Tanszékén semnézték jó szemmel, hogy pedagógiai diákkört működtetek, denem is ellenezték. Sőt! Dolgozott ott két kiváló kollega, OrienKároly és Nánási Miklós, akik a magyar pedagógia történetét igenjól ismerték. Orien Károly a Szlovákiába szakadt magyarság okta-tásügyében volt tájékozott. Nánási Miklós pedig jól ismerte a ta-nítóképzést, a tanítóképzés történetét. Mindhárman elhatároltukmagunkat a szocialista pedagógiától, s nemegyszer tettük a szo-cialistának mondott neveléstudomány "téziseit" gúny és nevetségtárgyává. Ebből a jó kapcsolatból adódott, hogya pedagógiaidiákkör működését nemcsak elnézték akkori idősebb kollegáim,de nagy érdeklődést is mutattak iránta.

A pedagógiai diákkör tagjait leginkább a tanyavilág iskoláibavittem emlékezetem szerint Ásotthalom Rívóerdei Iskolájába,r

ahol az igazgató-tanító a már többször emlegetett Bárkai Mihálybarátom volt, hajdani rendezőm és kenyeres pajtásom, akinek aziskolájában a jelöltek, a diákkör tagjai megismerkedhettek az 5-8.osztályos tanítás gyakorlatával. Mellette megfigyeléseket foly tat-hattak, és szembesülhettek azzal, hogy mit jelent tanyán peda-gógiát és kultúrát művelni, hogyan lehet egy adott történelmi kor-ban a Németh László-i értelemben vett minőségre törekedni.

A csoportomban olyan emberek is dolgoztak, akik nem akartakpedagógusok lenni, és ezt nem is titkolták. Bevallották, hogyarádiónál vagy újságoknál kívánnak elhelyezkedni. Tanítványomvolt például Szávai István, aki fotókritikával, fotóművészettel, új-ságírással foglalkozott. Ott volt Bohony Nándor történész, akinem az én tanítványom volt, hanem Kávássy Sándoré, de tanár-ként a legveszedelmesebb terepre, Szobra is eljött a hívásomra---- ~~ 149

(Szobról később, külön fejezetben szólok). Tanítványom volt Za-hora Mária, a Magyar Televízió közismert jó ízlésű dramaturgja ésPomezsánszky György, a később nagynevű, önmagát a magyar-országi innovációs témákban jeles televíziós személyiséggéalakító magyar-történelem szakos hallgató. Tanítványaim család-jával személyes kapcsolatot sikerült kialakítanom. Nagyon soktanítványom szüleinél voltam vendégségben, hogy megismer-hessem hallgatóim életútját, életkörülményeit, s nem kevés eset-ben hármasban, a szülők, a hallgató és magam mint csoportvezetőtanár, együttesen gondoltuk végig és terveztük meg egy-egytanítványom életútját és karrierjét. Hajdan volt magyar-történelemszakos csoportom tevékenységét egy felsőoktatás-pedagógiaitanulmányban, pályázatban foglaltam össze. Ezzel a pályázattalaz akkori II. Országos Felsőoktatási Konferencián harmadik díjatnyertem. A tanulmányt eddig még nem publikáltam.

A botladozó névész és a beszédkutató pedagógus(Ismerkedés a tudományos szakszövegalkotás kínjaival,

a gyakorlati tudományszociológia ízlelgetése)

1965 egyik késő őszi délutánján történt, hogy Békési Imre bará-tommal a Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közlemé-nyeit szerkesztő Benkő László professzorhoz kopogtunk be egy-egy tanulmányunkkal. Békési szerencsésebb volt, mint én, mert őakkor általános nyelvészetet oktathatott a főiskolán (amiért mindigirigykedtem rá), én pedig a "maradékot", tehát az alaktani, a nyelv-történeti, a mondattani szemináriumokat vezettem. Eléggé rosszuléreztem magam nyelvészkutatóként. Kutatói és nyelvészeti hiá-nyaimat nagyon nehezen tudtam kompenzálni, mindig remegőgyomorral mentem el azokra a tanszéki értekezletekre, amelyekentudományos kérdésekről folyt a vita. Ehhez tudni kell, hogyInczefi Géza, Benkő László, Békési Imre rnellett a tanszéken dol-gozott még - a már akkor is jó nevű, de állítólag összeférhetetlen150 ~~ _

természetű, szerintem pedig igen eredeti gondolkodású kutató -Török Gábor is. Ott dolgozott még egy nagy oktatási tapasztalat-tal rendelkező, a nyelvtani terminológiai szótár kimunkálásánfáradozó idősebb, kedves asszony, Mucsi Józsefné, adjunktusként.Török Gábor is adjunktus volt, később docens. Csefkó Gyula, aneves szállóige-kutató után Benkő László volt a tanszék vezetője,csakhogy Benkő Lászlót '56-os szereplései miatt .Jefokozták". ígylett a tanszék vezetője Inczefi Géza, aki odakerülésemkor, tehát1964-ben, még docens volt. Ebben a hierarchiában botladoztam.

Említettem már, hogy a földrajzi neveket gyűjtöttem összeÁsotthalmon, és a gyűjtés közben rájöttem, hogy az épületneveka földrajzi nevek egy olyan különleges csoportját alkotják, ame-lyet nem sokan vizsgáltak még, ezért választottam e téma feldol-gozását. Ebből született nagy kínok közepette egy kétoldalas dol-gozatocska, amelyet leadtam közlésre. A korábban említett neve-zetes őszi napon - amikor Benkő tanár úr lektorként fogadott ben-nünket Békésivel - a professzor úr azt mondta: "Józsi bátyám (így,huncutkodva gúnyolódott velem és "művemen"), az a két ember,akit ez a téma érdekel, bizonyosan nagy érdeklődéssei fogjaolvasni az írásodat". Békésinek is valami hasonlót mondott, mártudniillik ami az olvasótábor nagyságát illeti. Örömmel támolyog-tunk ki a szobájából, de bosszantott és bántott, hogy mindösszekét-három olvasóra számíthatok. Még ezen a napon esküt tettem,hogy semmilyen körülmények között nem maradok nyelvész, s azelső adandó alkalommal visszatérek az engem istenigazábanfoglalkoztató, ám igen-igen lenézett pedagógia területére. Az máslapra tartozik, hogy még két évig a tanszéken dolgoztam, s mégelőadást is tarthattam alaktanból és jelentéstanból. De azt mind-végig tudtam, hogy sem névész, sem nyelvészkutató nem leszek.

Gondoltam egy merészet, és interdiszciplináris terület utánnéztem. így találtam meg a tanári beszéd kutatásának engemnagyon izgató témáját, amelyben igyekeztem elmélyedni. Nemtagadom, hogy a tanári beszéd kutatása során szerzett sokféleolvasottság (beszédlélektan, szónoklattan, színészmesterség, sti-lisztika stb.), megfigyelés és tapasztalat jelentősen hozzájáru It

------------------------------------~~ 151

a későbbi pedagóguskutatá-saimhoz, valamint a nyelvi,irodalmi és kommunikációs

.;

j program fölvállalásához.

"

A főiskolai négy évem so-irán lassacskán megszokottá1 vált, hogy főiskolai konferen-

ciákon nyelvészetből is éspedagógiából is tartottamelőadásokat. Azt is eltűrték,hogy írásaim egy részét aMagyar Nyelvő0 másik részéta Pedagógiai Szemle közölte.Amikor országos pályázato-kat írtak ki (természetesennem annyit, mint napjaink-ban), szintén készítettem pe-dagógiai tárgyú pályamun-kákat csakúgy, mint nyelvé-szeti tárgyúakat. így történtmeg, hogy akadt olyan esz-tendő, amikor felsőoktatás-

pedagógiából és nyelvjáráskutatásból egyszerre lettem díjazott.Akkori főigazgatómnak, aki közreműködött a főiskolai közlemé-nyek szerkesztésében, feltűnt, hogy néprajzi témát is publikáltam,nevezetesen én dolgoztam föl és írtam le az ásotthalmiszőlőművelés szaknyelvét és munkafolyamatát. Ennek a több-oldalú érdeklődésnek és pályázati sikereknek köszönhetem, hogyCsukás főigazgató három év után felfigyelt a nevemre, ésmagához hívatott. Érdeklődött, hol lakom, érdeklődött a fele-ségem munkahelye és családi körülményeink iránt. Elmondtam,hogy negyedmagammal egy másfélszer három méteres albérlet-ben élek. Azonnal intézkedett két ügyben is. Fapados tanársegédiállásomat megszüntette, átsoroltatott tanársegéd I-be. A várositanács végrehajtó bizottságánál pedig azonnal elintézte, hogy

79. ábra. A szerző első szövetkezetilakása előtt két gyermekével

1967-ben, Szegeden

152 ~~ _

szövetkezeti lakáshoz jussunk Szegeden. (19. ábra) Volt hát lakás.Pénzünk azonban nem volt. Pénzhez úgy jutottunk, hogy azaddig csaknem tizennyolc-húsz ezerre növekedett - és igengazdag, antikváriumokban összevásárolt - könyvállományomateladtam. így tudtuk kifizetni a szegedi szövetkezeti lakáshoz szük-séges "beugrót". Elvesztettem a könyvtáramat! Kezdhettemújraépíteni. De a legfőbb jó mégiscsak megtörtént: másfél szobásszövetkezeti lakáshoz jutottunk Szegeden, a Bécsi körúton, a fő-iskolához közel, s ezzel stabilizálódni látszott az életem. De csakúgy látszott. ..

A kvázi határsértő(A főiskolai karrier vége: behódolás az államhatalomnak -

vagy menekülés a városból)

A házasságot, a házassággal járó kötöttséget mindig nehezenviseltem, s ez nyilvánvalóan az én hibám. Válóperes tárgyalásai-mon sohasem hadakoztam, hogya család felbomlásáért fele-ségeimre hárítsam a felelősséget. Vagy közös megegyezéssel, vagya férj hibájából mondatott ki mindig a válás. Két gyermekem,László és Anikó neveléséhez azonban mindig ragaszkodtam. Volt,ahogy volt személyes sorsom intim világa a családon belül, egyrenagyon ügyeltem: addig válni nem lehet, míg a gyerekek családiszocializációjának első jelentős szakasza le nem záródik, addig acsaládi biztonságukat garantálnunk kell. Jöhettek csábítások, fel-bukkanhattak magukat jó színben feltüntető nők, a gyerekekretekintettel a válás gondolata elől mindig meghátráltam. Óriásiszerencsém volt, hogy első feleségemmel, a szakmai és emberitekintetben kiváló Dobó Margittal a gyermeknevelés felelősségé-ben és szakszerűségében teljességgel egyetértettünk. Mi több,ő mindig elfogadta azt a programot, amelyet megfogalmaztam:gyermekeinket alkotó emberré neveljük. Ez nem kész, reprodu-__________________________________ ~O 153

kálható program volt. Ilyen programot sohasem dolgozott ki senkiMagyarországon. Sőt a xx. században, a gyermek évszázadábana jobb családokban nem is illett olyan programokkal előállni,amelyek a spontán családi szocializáció mellett - a gyermeknekmindent szabad, a gyermek az úr a családban, "nehogy lelkilegsérüljön" - tudatos családi programot fogalmaztak volna meg,főleg olyanokat, amelyek révén a gyerekeket tudatosan művésszé,tudóssá vagy egyéb értelmiségi életpályára szándékoztak volnafelkészíteni. (Különösen olyan családokban nemigen volt helyeaz efféle programoknak, amelyekben a szülők első generációsértelmiségiek.)

Már akkor is bőven lehetett olvasni népszerűsítő munkákata családi nevelés rejtelmeiről, helyességéről, normáiról. Ezeket énis mind elolvastam, feleségem is, de a mi családi programunk szá-mára ezek a népszerűsítő családpedagógiai könyvek nem voltakelégségesek, többségüket primitívnek tekintettük, mert úgy viszo-nyultak a tudományos pszichológiai, pedagógiai és szociológiaiirodalomhoz, mint a ponyvaregények és a salátaszerű ismeret-terjesztő bóvlik a szépirodalomhoz. Ezért elhatároztuk fele-ségemmel, hogyaneveléstudomány és a pszichológia, bennea fejlődéspszichológia, az életkor-pszichológia eredményeireépítve új családpedagógiai koncepciót munkálunk ki. Ez a kon-cepció mai terminológiával fogalmazva egy családpedagógiaiakciókutatásnak felel meg, amelynek megvolt az elmélete, amely-ben elvégeztük a gyerekek fejlettségének feltárását, amelybennapról napra, hétről hétre újabb és újabb családi fejlesztőakciókat iktattunk közbe, gondos ellenőrzési és értékelési rend-szer mellett, s amelyben állandóan nyomon követtük a gyerekekfej lődését, ha kellett, ellenálltunk az óvoda és az iskola "pedagó-giai csábításainak", olykor dilettantizmusának. Sok-sok vitánk voltóvónőkkel, tanítókkal és pedagógusokkal, mert úgymond túlhaj-szoltuk a gyerekeket, nem vettük figyelembe életkori sajátossá-gaikat, játékszükségletüket stb. Ezek a derék iparos pedagógusokösszekevertek bennünket az átlagszülőkkel, amiből annyi hasz-nunk mindenképpen származott, hogy megismertük, milyen szín-

154 ~~-------------------------------------

vonalú az a tanácsadás, amelyben a magyar pedagógusság részel-teti "pácienseit", vagy ha tetszik "klienseit", a szülőket egy-egy,gyermekükkel kapcsolatos pedagógiai probléma megoldásacéljából.

A gyermekek gondozására, segítésére, fejlesztésére, neveléséreáltalunk kimunkált programot le is írtuk, és benyújtottuk a MagyarVöröskereszt által meghirdetett Országos Családnevelési Pályá-zatra. A pályázaton nyertünk, különösen azért, mert egy olyancsaládmodellt vázoltunk föl, amely azt is tartalmazta, hogya vá-lás után hogyan működhetnek együtt a szétszakadt család tagjaia gyermek sikeres fejlődése végett. Emlékszem, még riportot is ké-szített velem a Népszava egyik munkatársa - ha jól emlékszem,Légrádi Eszter -, amely nem jelenhetett meg, mert pályázatunk acsaládpedagógiai gondolkodás lehetőségeit egy csonka családonkeresztül mutatta be.

Még közvetlenül a válás lezáródása előtt a későbbi, másodikfeleségemmel, Harsányi Zsuzsannával - aki akkor negyedévestanárjelölt volt - 1968 március végén kiutaztunk Ásotthalomraa Kejföli-dűlőbe, hogy megmutassam leendő feleségemnek a há-zat, ahol születtem. A házban akkor már az édesanyám sem la-kott. Beteg volt, és egyik unokatestvérem vállalta gondozásátÁsotthalmon, a faluban, hogy orvosközelben lehessen. A ház ak-kor már romokban hevert - ma már a romok sem láthatók.

A romos házban ténferegtünk Harsányi Zsuzsával, akiről tudnikell, hogy Budapesten a Szabadság-hegyen, a XII. kerületben élt,s közelről még nem látott tanyavilágot, ezért is mutattam meg nekigyermekkorom színhelyét. Csakhogy megfeledkeztem arról, hogyez a terület, amely a határtól 5-600 méternyire van, olyan belsőhatársáv - tehát katonákkal őrzött és védett terület -, ahova csakszigorú engedéllyel lehet belépni. Arról sem tudtam, hogya kör-nyező tanyák lakói - beleértve gyermekkori ismerőseimet - a ha-tárőrség megbízásából, mintegy beépített emberként figyelik,hogy kik tartózkodnak ebben a belső sávban. Amikor szomszé-dunk, a velem azonos életkorú Szélpál János észlelte, hogy a voltZsemlye-tanya körül feltételezett határsértők "bujkálnak", jelen-__________________________________ ~ 155

tette a határőröknek. Mi ott álltunk a szülői ház udvarán, s egy-szer csak arra lettünk figyelmesek, hogy katonák rohannak felénkfelhúzott, csőre töltött fegyverekkel, és üvöltenek: állj, ne moz-dulj, kezeket a tarkóra! Voltam katona, s szóltam Harsányi Zsu-zsának, aki a helyzetet nem nagyon értette, hogy ne mozduljon,hajtsa végre a katonák utasítását. így is történt. A szerencsétlenSzél pál János, aki közeledett felénk a katonáknak segítendő, végrefölismert, s riadtan könyörgött, ne haragudjak, hogy följelentett,nem tudhatta, hogy én vagyok ott. Könyörgött a katonáknak, hogyengedjenek el bennünket, de azok hajthatatlanok voltak. A járőr-parancsnok utasította beosztottját, hogy kibiztosított fegyverrel,egymástól három méternyi távolságra, álló testhelyzetben őrizzenbennünket, amíg ő parancsot kér, hogy bilincsbe verve vagy bi-lincs nélkül, de maguk előtt "hajtva" kísérjenek a Mórahalom tér-ségében lévő határőrlaktanyáig, ahol majd kihallgatnak bennün-ket. Végül nem bilincseltek meg, de engem és leendő feleségemeta határőrök egy öt kilométeres határszakaszon mint letartóztatotthatársértőket kísértek végig. Határozottan emlékszem, hogy útközben legalább tizenöten szólítottak meg engem, a volt kissoritanítót, a főiskolai tanársegédet, a hajdani dologkerülő kejföliZsömlye lóskát. Volt, aki sajnált, volt, aki örvendezett, ahogy az márlenni szokott olyan helyzetben, amikor valaki szerencsétlenül jár.

Megérkeztünk a határőrségre, külön szobában ültettek le ben-nünket, papírt, ceruzát adtak, és a krimináltechnika előírásaiszerint külön-külön leíratták velünk, hogy mit kerestünk a voltszülőházamban, illetve annak udvarán. Utána összeolvasták avallomásainkat, és kiderült, hogy nem akarjuk az országot elhagy-ni, nem határsértők vagyunk, hanem tanár és diákja, akik házassá-got szeretnének kötni. Óriási szerenesém re reggel, még elutazáselőtt tudattam feleségemmel, hogy Ásotthalomra, a szülői házhozmegyek Harsányi Zsuzsával. Kértem a kihallgató tiszteket, keres-sék meg Szegeden" a feleségemet, és ellenőrizzék, hogy tudja-e,hol tartózkodom. O igazolt engem. Estére elengedtek bennünket.Mórahalomról akisvonaton utazhattunk vissza Szegedre, de anyomozótisztek figyelmeztettek, hogy másnap, március 30-án

kilenc órakor jelentkezzem Szegeden, a rendőrségen a KossuthLajos utcában, ahol majd lezárják az ügyünket. Kilenc órakorpontosan meg is jelentem. Harsányi Zsuzsát nem hívták. Ebbőlarra következtettem, hogy az ügy tényleg lezárható, hiszen afeleségem, Dobó Margit igazolta, hogy eszem ágában sem voltelhagyni az országot. Négyen ültek a szobában, a nyomozókvalamennyien civilben. Azt hittem, hogy ismét jegyzőkönyve-zésre kerül sor, de nem ez történt. Az után érdeklődtek, hogyismerem-e Kávássy Sándort, Pomezsánszky Györgyöt, BohonyNándort, akik a rendőrség megfigyelése alatt álltak, mivel részbena főiskolán, részben a város különböző mulatóhelyein irredentaszövegeket hangoztattak, irredentának mondott nótákat énekeI-tek, akkori állambiztonsági kifejezéssel szólva: veszélyeztettéka Magyar Népköztársaság közb iztonságá t. Azt mondták, hogy acsaládi életem magánügy, abba nem szólhatnak bele, de úgytudják, hogy én a fent nevezettek közül Bohony Nándornak ésPomezsánszky Györgynek csoportvezető tanára vagyok, ezért kö-telességem segíteni a rendőrségnek abban, hogy államellenesközhangulatot ne szítsanak se a főiskolán, se a városban. Meg-hallgattam a "kérésüket". Azt válaszoltam: Uraim, én tanár va-gyok. Arra tettem esküt, hogy tanítványaimat a Magyar Nép-köztársaság törvényei szerint oktatom. Önök végezzék a dolgukata maguk eszközeivel, a maguk esküje szerint, de engem ebbőlhagyjanak ki. Felugrottam, föl akartam venni a télikabátomat,a kalapomat, de lefogták a kezemet. Tudatták, hogy nem akkormegyek ki az épületből, amikor akarok, hanem ha ők azt meg-engedik, amikor kiállítják a kilépőmet. Újra leü Itettek. Rövidtanácskozás után bejött egy köpcös férfi, föltehetően a nyomo-zótiszt vagy a parancsnok, aki értésemre adta, választhatok: vagyvállalom kollégáim és tanítványaim megfigyelését, s róluk rend-szeresen tájékoztatást adok, vagy el kell hagynom Szeged et, ésezzel a főiskolai karrierem befejeződik. Én ismét elmondtama saját álláspontomat, ők tudomásul vették. Elengedtek.

Tizenegy óra körül már a főiskolán voltam, ahol láttam, hogybemegy a főigazgatói irodába a nyomozók közül kettő, akiket már

156 ~~---------- ••

-----------------------------------~ 157

ismertem akihallgatásról. Behívatták még az akkori személy-ügyest, és végül engem is. Közölték velem, hogy mivel az együtt-működést megtagadtam, el kell hagynom Szegedet és a főiskolát.Ők távoztak. A személyügyes és a főiskola főigazgatója pedigazonnal összehívott egy fegyelmi bizottságot, amely engemmeghallgatott, és meghozta döntését: tanárként - mivel tanárhoznem méltó magatartást tanúsítottam - fegyelmi megrovásban ré-szesülök. Ezt én tudomásul vettem. Aztán közölték velem a sze-mélyügyön, hogy ne fellebbezzek, törődjek bele a büntetésbe,nézzek állás után, és hagyjam el a várost. Emlékszem, futótűzkéntterjedt a híre a történteknek. Azt még megengedték, hogya fő-iskolán megtartsam a búcsúe/őadásomat. Igen sok hallgató eljött,olyanok is, akiknek akkor nem velem lett volna órájuk. Közöltemvelük virágnyelven, hogy el kell hagynom a várost. Emlékszem,néhányan megtapsoltak, néhányan méla undorral fordultak eltőlem, a tanszéken pedig senki sem állt velem szóba.

Nem maradt más hátra, mint hogy Harsányi Zsuzsával végig-gondoljuk teendőinket. Ő a szüleit tájékoztatta, én a családomat.A segítségemmel ő a Pécsi Tanárképző Főiskolára ment, hogyatanulmányait befejezze, én pedig telefonon állás után érdek-lődtem. Nagy szerencsémre Kiskunhalason, ahol korábbanmegyei tanulmányi felügyelőként a város felügyeletét láttam el,egy igen kiváló asszony, Fekete Balázsné megértette ahelyzetemet. Miután a város vezetőivel megbeszélte ügyemet,1968. április 1-jével kineveztek tanulmányi felügyelőnek aMűvelődési Csoporthoz. Itt 1968. július 31-ig dolgoztam, éspróbáltam Kiskunhalas város művelődésügyén valamit lendíteni.

A volt Szűcs József nevű iskolában Halász Géza igazgatóirodájában laktam. Az volt az albérletem. Különleges szépségevolt ennek a szobának: Halász Géza festményei lógtak a falon -közel ötven. A festmények Kiskunhalas és országunk nagyjaitábrázolták. Velük néztem minden este farkasszemet, ők ébresztet-tek reggelente, nekik tettem vallomást törekvéseimről, emberi jószándékaimról, kudarcaimról. Ebből az igazgatói irodából írogat-tam a leveleimet otthagyott családomnak szinte naponta, leg-

158 ~~-----------------------------------

inkább a gyerekeimnek - hogya megkezdett családi programothibáim, "baleseteim" ellenére is folytassuk -, amíg a hivatalos,végső, a család szétesésétlezáró bírósági határozat megszületik.

•••Fontosabb oktatáspolitikai intézkedések 1964-1968 között:

1964. október 23. A Pedagógiai Kísérletező Mozgalomról adott ki állás-foglalást a Minisztérium.

1965. június 8. Az MSZMP Politikai Bizottságának határozata az oktatásireform eddigi végrehajtásának főbb tapasztalatairól és a továbbifeladatokról.

1967. január 19. A Minisztérium útmutatót adott ki az általános iskolábóltovábbtanulásra jelentkező tanulók részletes írásos jellemzésénekelkészítésére.

1967. április 28. A Köznevelésben jelent meg híradás először az egész naposiskoláról, amely a későbbiekben számos kísérlet tárgya lett.

-----------------------------------~ 159

Ismét felügyelő Kiskunhalason:a befogadott menekült(1968. április 1.-1968. július 31.)*

A kvázi határsértést követő napokban - a rendőrségi meghall-gatással és főiskolai fegyelmivel egy időben - több helyre tele-fonáltam, több helyen puhatolóztam, hogy van-e betöltetlen állás,és fogadnának-e. Elutasítások sorozatában részesültem. Az igaz-ság az, hogy féltem Bács-Kiskun megye területére visszamenni.Féltem attól, hogy kínos lesz, ha némely "túlkapásomra" emlé-keznek majd. Egyébként is nagyon nehezen magyarázható, hogymiért tették ki a szűrömet a Szegedi Tanárképző Főiskoláról, miértmaradt abba a főiskolai karrierem.

Mint ahogy már említettem, szerencsére rosszul ítéltem meg ahelyzetemet. Kiderült, hogy korábbi szakmai törekvésemet nemmindenki utasítja el Halason, sőt vannak helyek amegyeterületén, ahol a szakmai tisztességet, a szakmai erőfeszítést - báraz kudarccai végződött, mint például a személyiséglapokbevezetése - képesek olyan megbocsátással, türelemmel honorál-ni, amelyre még áimomban sem gondoltam. Fekete Balázsné, Katiokos és karakán pedagógusnő volt, aki igen jó kapcsolatban álltaz igazgatókkal, a város vezetőivel, s elmondása szerint másfélórás körtelefonnal habozás és ellenkezés nélkül született meg adöntés: Zsolnait Halas szívesen látja! Tudják, hogy nemtartózkodik sokáig a városban, de amíg ott marad, s amígmagánélete rendeződik, bizonyosan nem árt, inkább segít a városoktatásügyének fejlődésén. Hogy ilyen szép volt-e a körtelefon

* A Kádár-rendszer stabi Iizációja (1963-1968).

160 ~~-------------- _

és az érkezésem hírének előzetes fogadtatása, vagy sem, azt nemtudom. Azt viszont igen, hogy két-három napi felocsúdásom utánFekete Balázsné igazgatói értekezletet hívott össze, ahol elmond-ta, hogy Zsolnai érkezése nyereség lesz, hiszen eddig is csak segí-tett a város iskolaügyén. Ezeket a szavakat már magam is hallot-tam. Fürkészve figyeltem a halasi igazgatókat és felügyelőket,hogy vágnak-e fintort Feketéné dicsérő-mentegető szavaira. Nemészleltem ellenállást. Ezért csakhamar bejelentettem a bemutat-kozó, Halasra visszatérő beszédemben, hogy újra végiglátogatokminden iskolát, próbálom az iskolák közötti feszültségeket (rivali-zálásokat) enyhíteni, s magam is próbálom tanulni az iskola-vezetést (nem rejtettem véka alá, hogy addigi életemben már min-den voltam, csak igazgató, és - ahogy mondani szokás - "akasz-tott ember" nem). Bevallottam, hogy ha pályázatot írnak ki vala-hol Magyarországon igazgatói állásra, azt meg fogom pályázni, éshogy halasi működésemet leginkább arra használom, hogy atőlem tíz-tizenöt évvel idősebb igazgatók (Halász Géza, MácsaiJános, Zsubori Károly) iskolavezetői tapasztalatait tanulmányoz-zam és ellessem. Ekkor még nem sejtettem, hogy életemnek akadegy olyan szakasza, amelyben folyamatosan tizenöt éven át ma-gam is igazgató leszek - Törökbálinton.

Halason győződtem meg arról, hogy mennyire más foglala-tosságot jelent iskolát meglátogatni, kritizálni és felügyelni, mintegy iskolát igazgatni. Akkortájt értettem meg, hogy az igazgató aziskolának az élő lelkiismerete, akinek szinte mindenről tudniakell. A takarítónők portörléseinek igényességéről, az ebédjegyekkiosztásáról, a fizikaszertár állapotáról, arról, hogy egy tanítónő-nek vagy egy tanárnőnek megbetegedett a gyereke, hogy hogyankell jelenteni a fenntartónak. Arról, hogy hogyan kell ünnepibeszédet mondani, hogyan kell a felügyelőket félrevezetni, ho-gyan kell az ifjúságot megszólítani, köszönést fogadni, előre kö-szönni stb. Szóval megértettem, hogy az iskola igazgatója az is-kola mindenkori első számú rabszolgája. Az csupán látszat, hogyő dirigál, mint ahogya kívülállók gondolják.

------------------------------------~ 161

Bár megtanultam, hogy iskolát igazgatni egészen más, mi~tfelügyelni, fenntartani és arról riportot készíte~i, egyben r:nos~1:hajthatatlan maradtam. Az iskola szakembereinek, a fóhivatásúpedagógusoknak sohasem tudtam megbocsátani, ha fel.készület-lenek, ha hanyagok, ha felületesek voltak. Ezzel a hajthatatlaneltökéltséggel pályáztam Szobra, valamikor 1968 júliusában. E~csodák csodája, zavaros múltam és előéletem ellenére a SzobiJárás több jelentkező közül engem jelölt és nevezett ki igazgató-nak! így lettem a Szobon létesült - összevont igazgatás alatt ~ű-ködő - nyolcosztályos általános iskolának és négyosztályos gim-náziumnak az igazgatója 1968. augusztus 1-jétől, s csak mintegytizenhat hónap múlva lettem a híres-hírhedt szobi igazgató.

162 ~~--------------------------------

A szobi igazgató(1968. augusztus 1.-1969. december 15.)*

A sikeres pályázó(Szervezetfejlesztési kísérlet helyzetismeret nélkül)

Szobra pályázat útján kerültem. Pályázatom elnyerése és Szobraköltözésem egy nemzetközi pol itikatörténeti esemény idejéreesett. Köztudott, hogy 1968. augusztus 20-21-én magyar csapa- .tok is részt vettek a Csehszlovákiában kirobbant zavargások "ren-dezésében". Szob határállomás, így a csapatok éjszakai közle-kedését, mozgását végigfigyelhettem. Nem volt túl könnyű megél-ni a történteket, és elgondolni következményeiket hosszabb tá-von. Szobon pedig, mintha mi sem történt volna, hozzákezdeni a12 évfolyamos iskola "megváltásához". Odakerülésem utáncsakhamar kiderült, hogy a tantestület tagjai személy szerint nemismertek, de rossz hírem, szegedi tanárkodásom néhány mozza-nata, keménysége legendák forrásává vált, s úgy látszik, tanárimagatartásom legendái Szobig is eljutottak, s ott szívesen csám-csogtak rajta. Az iskolát korábban egy idős igazgató vezette, akibelefáradt munkájába, és aszobi testületen belül munkálkodóerők kellően szétforgácsolták erejét. Fáradtan, megkeseredettenment nyugdíjba, de továbbra is az épületben lakott.

Bemutatkozhattam neki, pár szót váltottunk, de akkor már jólkivehető volt, hogy az iskolát valóságosan nem ő, hanem helyet-tese, Nagy Bálintné, Katóka irányítja. Ottlétem első napjaiban aztis átláttam, hogyaSzobi Járás Művelődésügyi Osztálya nemszerette aszobi tantestületet. Kritizálta őket, s tőlem - mint fel-ügyelői praxissal és tanársegédi múlttal is rendelkező és még kel-

* A gazdaságirányítás reformja (1968-1973).

------------------------------------~~ 163

lően fiatal szakembertől - sokat vártak. A Szobon bekövetkezőeseményekben fontos szerepet vállalt és kapott Csele józsef osz-tályvezető és Csulák Mihály tanulmányi felügyelő, közismertifjúsági író. Meg kell még említenem Bánfalvi jenőné nevét, aki aVB-elnökhelyettesi teendőket látta el. Ő volt legnagyobb biza-lommal személyem iránt. S azt is lehetne mondani, hogy műkö-désem első hónapjaiban újításaimat, intézkedéseimet egyértel-műen támogatták, azzal az alapgondolattal, hogyaszobi iskolá-ban rendet kell teremteni.

Velem jött Szobra Harsányi Zsuzsa is, akivel később házassá-got kötöttünk Budapesten, a XII. kerületben, sa tanúink szobi kol-légák voltak. Együttélésünk nem volt tartós. Ő a különélés mellettdöntött, s beadta a Váci [árási Bírósághoz a válókeresetet. Ezt éntudomásul vettem. így ő Szobon, a mintegy nyolc hónap múlvakibomló, lélekölő, önpusztító háborúban már nem vett részt. Kap-csolatunk végképp megszakadt. Azóta sem találkoztunk szemé-lyesen, csupán életútját követtem végig. Tudtam és tudom róla,hogy kórházpedagógus lett, s kimagasló eredményeket ért el, amiszámomra külön örömöt jelentett és jelent.

Szobon legelőször az iskola környezetkultúráját és fegyelmétkellett rendbe tennem. Odaérkezésemkor ugyanis a gimnáziumudvarán ludak és egyéb baromfiak tanyáztak. A kerítés gondozat-lan volt, az udvar sem volt füvesítve. Az udvarnak volt egy hátsó,elhanyagolt, üres fertálya is, amelyaDunára nyílt. Kissori tanítókoromtól kezdve mániákus rendszerető és fegyelmet igénylőember voltam, így első dolgom volt, hogy az iskola udvarátfüvesítettük, a hátsó részét pedig fákkal ültettük tele. Emellett azelső naptól kezdve a rendet, a fegyelmet és a pontosságot akartammeghonosítani az iskolában. Ügyeltem arra, hogyaműsorokhoz,amelyeket a nyilvánosság előtt mutattunk be, forgatókönyvekkészüljenek, s a bemutatandó műveket többször is ellenőriztem.Sok-sok olyan külsőleges, az iskola esztétikai arculatát megvál-toztató intézkedést hoztam, amely a maga láthatóságával mind atestület tagjainak, mind a diákoknak, mind pedig aszülőknek ésaz engem oda meghívó hivatalnak is tetszett.

164 ~o-------------------------------------

Nem az iskola közvetlen szomszédságában éltem, hanem aziskolától mintegy másfél-két kilométernyire a dombtetőn, egy vi-szonylag jól berendezett szolgálati lakásban. A közelemben lakottaz iskola párttitkára, Nagy józsef; aki fiatal és tehetséges ember volt,de mérhetetlenül akaratos és agresszív, olyasvalaki, mint jómagam.

Az iskolát eleinte nem kívántam különösebben átszervezni ,szervezetfejlesztési ambícióim sem voltak a kezdet kezdetén. Arraazonban nagyon törekedtem, hogy minden pedagógust személye-sen is láthassak órán, és az óraelemzések során értékeljem, mi-lyen pedagógiai kultúrával rendelkeznek, és mit kellene tovább-képzések során pótolniuk. Három hónap után kiderült, hogytestületi szerepléseim, szabad véleménynyilvánításom sértik,frusztrálják a testület tagjait. Panaszaikat leginkább - az iskolaköveti en szomszédságában, szolgálati lakásban élő - Nagy Bálint-nénak, Katókának mondták el, aki néhányszor figyelmeztetett isengem, hogya nagy tempó, a sokféle pedagógiai elvárás, a sokolvasnivaló feszültségekkel jár, a testületben zúgolódás van. Erreneke~ az volt a válaszom, hogy akinek nem tetszik, elhagyja Szo-bot. Igy is történt. Rövid időn belül több pedagógus is elhagytaaz iskolát. Ekkor a szegedi tanítványaimra és tanártársaimra gon-doltam - akik akkor már az ország különbözó helyein dolgoztak,de kapcsolatban maradtak egymással -, hogy őket kellene segít-ségül hívnom Szobra, mert egymagam nem tudok megbirkóznia régi hagyományokkal és a magam családi konfliktusaival egy-szerre. A párttitkárral és a szakszervezeti titkárral, Fráter Lajossal -akik egyébként kiváló pedagógusok voltak, de egymást nemszívelték - a viszonyom ellenséges volt. Jól emlékszem, hogyegyik budapesti napom után, az esti órákban az iskola párttitkáraaz irodámba jött, a nevelők panasza it közvetítette, s kritikaként jóhangosan a szemembe vágta: "aki jól tudja a KRESZ-t, az mégnem biztos, hogy tud vezetni", majd rámvágta az ajtót. Meg-jegyzésére iszonyatosan megsértődtem, s levelet menesztettemazoknak, akik ellen Szegeden nem vállaltam a besúgó szerepét,akik Szegeden gyanúsak voltak, akiknek el kellett hagyniuk Sze-gedet, és szétszóródva dolgoztak az országban.

----------------------------------~~ 165

Tudtam, hol élnek azok a volt szegedi tanítványaim, akikazonosultak velem, írtam hát nekik. Ők hívó szavamra igentmondtak, s csak az volt a teendőm, hogy a Iárási MűvelődésiOsztályon státuszt és lakást biztosítsak nekik, hogy erősíthessük aszobi vállalkozást, hogyaszobi iskolát a Börzsöny-vidék kiválóiskolájává tegyük. Legelőször Ferenczi Emilt, egy szegedi tanít-ványomat sikerült Szobra juttatnom, a feleségével együtt. (Az ese-

mények későbbi menetébenfontos szerep illeti meg őt,mert a "szobi háború" kiéle-ződése során ellenem for-dult.) November végére -óriási szerenesém re - Szobraköltözött Kávássy SándorDunavecséről, ahol napkö-zisként tengette az életét, akiigazgatóhelyettességet vál-lait mellettem, s mivel ő kitű-nő történész is volt, megol-dódott a történelemoktatáshelyzete is, és szellemiségé-vel egyensúlyt teremtett a

Nagy Bálintné köré csoportosulókkal szemben. Néhány hétleforgása után megjelent Szobon mindkettőnk (Kávássy ésZsolnai) közös tanítványa, Bohony Nándor is, aki kitűnő tanulóvolt a főiskolán és nagy történészígéret, emellett kiválóan tanított,és nagyon jó társalgó volt, igazi polgári úrigyereknek ismerte akörnyezete. (20. ábra) Komárom környékéről került Szobra úgy,hogy az ottani álláshelyét felmondta. Mire a szegediek megér-keztek, feleségem, Harsányi Zsuzsanna már elhagyott, s mi hár-man a hegyen laktunk, onnan jártunk be az iskolába. Fél nyolc-kor percnyi pontossággalminden nap átvettük az iskola irányítását.

A tantestületben állandósult a feszültség. A kialakult konfliktusmagva az volt, hogy én a pedagógus-továbbképzések új rendjétalakítottam ki. A továbbképzésekre nem volt szabad csupán "be-

20. ábra. A szobi hármas,dr. Kávássy Sándor, Bohony Nándor

és Zsol nai József, 1969. október

166 ~~---------------- _

ülni", és az igazgató előadását hallgatni, hanem egy-egy nevelő-testületi értekezletre a pedagógusoknak megadott irodalom alap-ján tizenöt-húsz perces referátummal kellett készülniük. Ez a pro-cedúra a maga szokatlanságával komoly elégedetlenséget váltottki, még a hozzám közel álló szegedi csoport sem értett egyet el-fogultságommal a pedagógiát illetően. Nem hittek a pedagógiaelméletének gyakorlatot jobbító szerepében és lehetőségében, deelvégezték, mert kértem és mert barátok voltunk. Nem tagadható,hogy az iskolában kialakuló rendet, fegyelmet, igényességet afiatalok is észrevették, de az is tény, hogya gimnazista fiatalokiszonyatos tudáshiánnyal küszködtek, olvasási nehézségeik vol-tak, ugyanúgy, mint nekünk az '50-es évek elején, amikor a taní-tóképzőbe kerültünk a tanyai, falusi iskolákból. Az általamvezetett szobi iskolát a felügyelők nemigen "merték" látogatni,mondván: mit mondjunk mi ott, amikor az igazgató és társai kel-lően felkészültek, s úgy látszik, a testület is lassan azonosul az újigazgatóság törekvéseivel. Való igaz, hogy 1968 végére egyszellemi műhely körvonalazódott Szobon. Ekkor közbejött egy kismalőrl A november 7-i ünnepségek után (az ünnepi beszédet -amely egy kicsit formabontó volt - én mondtam, de nem kaptamérte figyel meztetést a Iárási Pártbizottságtól) néhányan vissza-tértünk az iskolába borozgatni. A két "társadalmi vezető", a párt-titkár és a szakszervezeti titkár egy lexikoncikk tartaimán, a Homosapiensen összekülönbözött, nyilván az volt a tét, hogy kettőjükközül ki az okosabb, a rangosabb. A konfliktus verekedésbe ful-ladt. A két vezető ugyanis dulakodás közben összetörte az igaz-gatói irodában lévő cserépkályhát. Az ügyet nem lehetett takar-gatni, simítgatni, a kályhát megjavíttattuk, de a hírek kiszivárog-tak. A szakszervezeti titkár, mivel a faluban volt jól berendezettlakása, és egyébként is alkalmazkodó természet volt, maradt aziskolában. Ám Nagy József, az iskola párttitkára, a kiváló képes-ségű történelemtanár a feleségével együtt - aki szintén remektanárnő volt - elhagyta Szobot, és Szolnokon kötött ki. NagyJózsef a Művelődésügyi Osztályon. (Távozásukkor maguk semgondolták, hogya véletlen folytán, miután én is megbuktam Szo-

----------------------------------~~ 167

bon, Szolnokon fogok kikötni, és ott fogjuk egymást kerülgetnia városban.) A párttitkár távozása után Szobon új szelek kezdtekfújni. Az iskolában látszatrend volt ugyan, de rend volt. Elérkezettaz ideje, hogy az iskola falain kívül is hallassuk hangunkat. ígyszületett meg elhatározásainkban, hogya Börzsöny fővárosában,Szobon szellemi műhelyt fogunk kiépíteni, ha törik, ha szakad.

Szellemi műhely kezdeményei a végeken(Magyarságukat tudatosan megvallók összefogása

az új magyar iskolaügyért)

Harmincnégy évesen kerültem Szobra. Jelentős élettapasztalatvolt már mögöttem: felügyelőség, tanárkodás, főiskolai oktatás,kutatás. Ez a korszak volt az életemben - ahogy mondani szokás- a krisztusi kor, amikor nagyjából már kiszámítható, hogy egyember egy-egy élethelyzetben - netán felelős beosztásban - mi-ként viselkedik, miként dönt, miként gondolkodik szellemről,magyarságról; egyáltalán az élet értelméről, pedagógus sors-választás esetében pedig mit gondol gyermekről, pedagógusról ésmit az oktatáspolitikáról, az oktatásirányításról. Harminc év táv-latából visszatekintve úgy ítélem meg, hogy Szobon sok mindenttanultam, de korábban megvallott értékvilágomból, életvezetésigyakorlatomból, világlátásomból semmit nem adtam föl a szobiakés az akkori pártbizottsági vezetés kedvéért sem, de még annakérdekében sem, hogy kicsikarjam a tantestülettel való jó viszonyt.A magam útját jártam. Olyan emberét, aki nem félt a korabeli,végletesen centralizált, átideologizált hatalomtól, arról nem is be-szélve, hogy éjjelemet, nappalomat tanulással töltöttem el -ahogyan ma is.

Utáltam a mendemondákat, a pletykákat, a felelőtlenséget, ahozzá nem értést, s rettenetesen sajnáltam az iskolába kényszerí-tett gyerekeket akik önhibájukon kívül nem tanulhattak megolvasni, művelődni, nem alakíthattak ki önmagukban kedvező

168 ~o-------------------------------------

énképet, nem tudhatták meg, hogy tulajdonképpen mirelennének képesek, ha kedvező családi körülmények közé szület-tek volna, ha felkészült pedagógusok tanítják őket az iskolában.Többen tudták, hogy valami ilyenféle elszánt - sokak szerintradikális - küldetéstudattal érkeztem Szobra. Magától értetődik,hogy azok a tanítványaim és volt munkatársaim, akik első sza-vamra csomagoltak és jöttek utánam Szobra, növelték önbizalma-mat. Elhittem, hogy nemcsak egy kiállhatatlan fráter vagyok, akilépten-nyomon konfliktusokba keveredik a pedagógusokkal és ahatalommal, hanem akadnak emberek ebben az országban, akikolyanként ismernek, mint akinek fontos ez az ország, és a magyar-ság tisztelete és ismerete nélkül lélegezni sem tud. Azt is tudtákegyre többen, hogy irtózom alapos pedagógussorstól, hogy aziskolákat szellemi műhelyekké akarom alakítani. (Máig ezenfáradozom.) Hogy ez hiú ábránd, Don Quijote-sors, magam istudom. Tudom, hogy eszményekről van szó, és ehhez tudom a va-lóságot is mérni. A kettőt nem keverem össze, de eszményeknélkül képtelen vagyok létezni. A kisember napi gondját meg-értem, csak eszem ágában sincs vele azonosulni, mégpedig azértnem, mert én is a kisemberek világából jöttem, sőt annak is a leg-lenézettebb bugyrából, az alkoholizmus és a cselédsors világából.Buda Ferenc költő barátommal vallottam és vallom, hogy ezek-ben a kérdésekben, ahogy ő mondta: lIalku ma sincs ". Akkor semvolt, és ott sem volt, Szobon.

A szellemi műhely tehát meghirdetésre került. Karácsony tájé-kán már pontos programunk volt. Kávássy Sándor barátom tör-ténelmi példákkal, a magyar történelem példáival próbálta alátá-masztani törekvéseim helytállóságát. Ebben segítette őt kitűnőtanítványa, Bohony Nándor, és lazán ehhez a körhöz tartozott aza Ferenczi Emil is, aki Szegeden az egyik legnagyobb Zsol nai-követőnek számított, aki Szobon a járási tanácsnál lett az aján-latomra felügyelő, és aki azután nehéz napjaimban magamrahagyott. Voltak ott szép számmal szobiak is, akik azonosulnipróbáltak azzal a szellemi műhellyel, azzal a programmal, ame-lyet meghirdettem. Nem tagadom, hogy e szellemi műhely leg-

------------------------------------~~ 169

inkább a pedagógiát utálta, azt szerették volna lealkudni, de eb-ben a kérdésben hajthatatlan maradtam, mert rögeszmésen hittemés hiszem, hogya pedagógiai tudás sikeresebbé teszi a napi peda-gógiai gyakorlatot.

Volt Szobon egy másik törekvésünk is: visszaadni a magyarságrangját, vállalni magyarságunkat, vállalni népiségünket. Vallottuk,hogya "szocialista hazafiság" és a "proletár internacionalizmus"nevű szólamok kiüresedettsége, hiteltelensége mellett létezikmagyarságtudat, függetlenül attól, hogy az akkor aktuális, párt-politikai direkciók mit engedtek meg és mit nem. így hívtuk megSzobra, valamikor 1969 tavaszán Buda Ferenc költőt, a kecske-méti Forrásban (néhányszor) publikáló szerkesztő-pedagógust ésKalász Lászlót, a Szalonnán élő költő-tanítót. Emlékszem, a Buda-Kalász irodalmi találkozót a Határ vendéglő nevű helyiségbenrendeztük, azt vélvén, az a legnagyobb nyilvános hely Szobon,ahol sokan elférünk, ahol az akkor fiatalnak számító, de nagyoneredeti és tehetséges költők verseiket elmondhatják. Úgy gondol-tuk - naivan persze -, hogy valamiféle hatást váltunk ki ezzel,nemcsak az iskolások, hanem az iskolából kimaradt, szakmunkás-képzőbe járó, irodalomtói elidegenedett fiatalokban is. A kétköltőt bemutató bevezető, értékelő szöveget én mondtam, utánaa költők következtek. A hatás azonban elmaradt. A vendéglőbenközbekiabálások, röhögcsélések, kívülről pedig huligánkodómegjegyzések tarkították az irodalmi délutánt. Ott voltunk mi is,a szobi "szellemi műhely". Sok szobi pedagógus azonban nemjött el, ezzel is kifejezésre juttatva szándékainktói való elhatá-rolódásukat. E zavaró tényezők ellenére az irodalmi délutántmegtartottuk, tanulságait levontuk. Buda Feri ekkor dedikálta azegyik, Forrásban megjelent versét nekem, valami ilyesféle szöveg-gel: "szeretettel, megbecsüléssel, bánattal ... meg minden". A köl-tők hazamentek. Megállapították, hogy ahhoz a világhoz viszo-nyítva, ahol ők élnek és tanítóskodnak, mi nem szólhatunk egyszót sem, hisz - Adyval mondva - ott, Szobon, "négy-öt magyarösszehajol" -hat. Ez is valam i. ..

170 ~~-----------------------------------

Folytattuk munkánkat, jött az év vége. Készültünk az évlezárására, és a kor szelleméhez, törekvéseihez igazodva meg-kíséreltük, hogy a gyerekek tudását objektíven vegyük számba,vagyis felmérjük tudásukat, értékeljük a mérési eredményeket,s egybevessük azokat az év közben szerzett érdemjegyekkel, ame-lyek az ellenőrző könyvekben lapultak, és amelyeket szülők ésgyerekek összeadogatnak, elosztanak, s kiszámítják, hogy egyadott tárgyból milyen érdemjegyet kapnak év végén. Ezen a gya-korlaton próbáltam változtatni, amikor a jegyek összeadogatásá-nak és felfelé kerekítésének gyakorlatára igazgatóként - a testületakaratával és szavazatával szemben - nemet mondtam, és ragasz-kodtam ahhoz, hogy a tényleges tudást tükröző érdemjegyek ke-rüljenek a tanulók év végi bizonyítványába. Tehát azok az érdem-jegyek, amelyek az év végi felmérésekben tükröződnek. így kö-vetkezett be az a sajnálatos - és jogilag kifogásolható - tény, hogya pedagógiai tényszerűség és pedagógiai igazság jegyében hajt-hatatlan maradtam: ahhoz ragaszkodtam, hogy csak azok azérdemjegyek kerüljenek a bizonyítványba, amelyek nagyjából ésellenőrizhetően kifejezik a gyerekek tudását. így buktak megnagyon sokan az iskolában, kisiskolások, gimnazisták egyaránt.A szü lők, a gyerekek az év végi bizonyítvány kiosztásakor nem azta jegyet látták viszont a bizonyítványban, amelyet vártak. Ez rné-lyen elkeserítette őket. Azonnal apártbizottságra, a művelődés-ügyi osztályra rohantak. Az eredmény az lett, hogya művelődés-ügyi osztály felszólított: javíttassam ki az érdemjegyeket az ellen-őrzőbe írt jegyeknek megfelelően. Ezt én írásban megtagadtamegy júniusi nap délelőttjén tíz órakor. Tizenkettőkor már a fel-mentésemet olvashattam, amelyben felszólítottak az iskola kul-csainak átadására. Minden intézkedési jogomat megvonták, ígylettem: a leváltott szobi igazgató. Az ezután következő történetetmár nem én mondom el, hanem a Köznevelés című hetilap kétmunkatársa, "Leváltottak egy igazgatót" című riportjukban.

-----------------------------------~ 171

A leváltott igazgató(Megbirkózás a hírességés a hírhedtség kettősségéveI)

Szobi leváltásomra 1969. június 24-én került sor. Nyárra megkap-tam az igazgatói fizetésemet, de intézkedési jogom az iskolábannem volt. Szinte ki voltam tiltva onnan. A nyarat a gyerekeimmelés az első feleségemmel töltöttem, s közben állás után futkostamkörülbelül ugyanúgy, mint a mai munkanélküliek. Nem kaptamállást. Augusztus 21-én mint leváltott igazgató nem jelentkeztemSzobon az iskolában, ezért megbízott utódom, Nagy Bálintnéhivatalosan fölszólított, hogy foglaljam el álláshelyemet, mertmáskülönben letiltja a fizetésemet. Eljárásateljesen jogszerű volt.26-án jelentkeztem munkára. Közölték velem, hogy magyarttaníthatok az általános iskola 5. osztályában, egyébként pedignapközis nevelőnek osztanak be. A megbízott igazgatónő döntéseteljesen kiforgatott magamból. Azt gondoltam, hogy volt főiskolaitanársegédként és nyelvészkutatóként legalább abban a kegybenrészesülhetek, hogya középiskolában taníthatok magyart, és ottlehetek valamelyik osztályban osztályfőnök. Nem. A legmegalá-zóbbnak tartott munkakört, a napközisséget bízták rám. Későbbmegtudtam, mindez azért történt, hogy ne zavarjam a tantestületnyugalmát, ugyanis az az 5. osztály, amelynek osztályfőnöke vol-tam, délután pedig napközis nevelője, az anyaintézettől, a köz-ponti épülettől úgy 500 méternyire fekvő parasztházszerű föld-szintes épületben volt. Rendesen láttam el a munkámat, órárólórára készültem. Keserűségemet egy soha meg nem jelentetettVesszőfutás a végeken című rádiójátékban foglaltam össze. Ennekmegírása kitöltötte szobi napjaimat. Látszólag minden megnyu-godott körülöttem. Beletörődtem, hogy a gyerekek nem köszön-nek, abba is, hogy még az én köszönésemet sem fogadják, és aztis megszoktam, hogya nagyobb serdülők az utcán esténként pro-vokálnak.

1969. október közepén - nagy örömömre - megjelent nálam,az iskolában két pedagógiai újságíró. Az egyik Kozma Tamás,

172 ~o------------------------------------

a másik Vati Papp Ferenc volt. Bemutatkoztak, és meglepődtek,hogy ismerem írásaikat. Mondták, azért jöttek, mert a napi-sajtóból (több újság is foglalkozott leváltásom körülményeivel)értesültek a történtekről, és szeretnének velem riportot készíteni.A riport elkészült. Megjelent a Köznevelés 1969. 20. számában.Magam - az akkor még ott dolgozó Kávássy Sándor és BohonyNándor segítségét is igényeive - október 23-án válaszoltama szerkesztőségnek, és kértem, hogy levelemet a Közneveléssoron következő számában tegyék közzé. Közölték. De legna-gyobb meglepetésemre a hajdan volt testületem is levelet küldöttoktóber 27-én a szerkesztőségbe. A lapban a két levelet egymásmellé helyezve tették közzé, és szobi leváltásom történetéhezszerkesztőségi megjegyzést is fűztek. 32 év távlatából úgy gondo-lom, az látszik legcélszerűbbnek, ha a szobi történések doku-mentumait, tehát mind az eredeti riportot, mind a riportra küldöttválaszleveleket és a szerkesztőség megjegyzését is változtatásnélkül nyilvánosságra hozom, dokumentálandó, hogy mi is történtvalójában Szobon, miben voltam én vétkes, esetleg hol hibázott atestület.

leváltottak egy igazgatót (1.)(Köznevelés, 1969. 20. szám)

-<> Egy igazgató leváltása önmagában még nem akkora ügy,hogy feltétlenül országos nyilvánosságot kívánna. Aszobieset azonban messze túlnő önmagán. Nemcsak rend-kívülisége révén, hanem azért is, mert néhány országosérvényű tanulsággal szolgál.Mi történt Szobon?A végeredményt már elárultuk: leváltottak egy igazgatót,Zsolnai józsefet, a közös igazgatású általános iskola és gim-názium vezetőjét. Pontosabban: felfüggesztették az állá-sából. A felfüggesztésnek nem mindennapi előzménye van.Zsolnai József ez év júniusában megtagadta a járási műve-lődésügyi osztály egyik utasításának végrehajtását. Nem

__________________________________ ~ 173

volt mindennapi az utasítás sem, sőt nyugodtan mondhat-juk, hogy párját ritkítja a magyar tanügyigazgatás történe-tében. A járási művelődésügyi osztály ugyanis elrendelte:Zsolnai józsef sürgősen hívja össze újból az év végi osztá-lyozó értekezIetet, ott vizsgálják felül az első osztályozóértekezleten kialakított (azanyakönyvekbe és a bizonyít-ványokba már jórészt bevezetett) érdemjegyeket, végezzékel a szükséges korrekciókat, s a bizonyítványokat csak ez-után osszák ki.Mi indokolta ezt a szokatlan intézkedést?

A fe/mérésÚgy kezdődött, hogy június 17-én felháborodott ipolyda-másdi szülők (lpolydamásdon van a szobi általános iskolatagiskolája) keresték meg a járási művelődésügyi osztályt,kezükben a bizonyítvánnyal és ellenőrző könyvvel, s pa-naszt tettek amiatt, hogya bizonyítványba írt érdemjegyeksokkal rosszabbak annál, mint amit az ellenőrző könyvalapján vártak volna. Néhány nappal később - írásban ésszóban - megindult a szobi szülők panaszáradata is. Őkugyan még nem láthatták a bizonyítványokat, de az osztály-zatok már kiszivárogtak, ellenére a kötelező hivatali titok-tartásnak. A közhangulat kezdett nagyon zimankóssá válni.Állítólag még olyan fenyegetések is elhangzottak, hogy azigazgató - úgymond - "nem ússza meg a késelést".A bejelentések nyomán a járási művelődésügyi osztályazonnal vizsgálatot indított: Csele józsef osztályvezetőbehívatta Zsolnai józsefet, magyarázatot kért tőle a dolog-ról, s egyúttal átnézette a központi iskola osztálynaplóit is.Kiderült, hogy Zsolnai józsef igazgató a tanév utolsó nap-jaiban felmérő dolgozatot íratott (anyanyelvi tárgyakból ésmatematikából) az iskola 16 osztályában, s ennek ered-ményét (jobban mondva: eredménytelenségét) az osztályo-zó értekezleten döntően beszámították az év végi érdemje-gyekbe.

174 ~~---------- _

A továbbiakban már a járási művelődésügyi osztály jelen-téséből idézünk: ff ••• a felmérő dolgozatok megíratásáhoza művelődésügyi osztály hozzájáru It, mivel az iskola igaz-gatója - aki az intézményt mindössze tíz hónap óta vezeti -a jövő tanév eredményesebb tervezéséhez a szükséges in-formációkat e dolgozatok útján kívánta beszerezni. Meg-állapítottuk, hogy az igazgató is ilyen értelemben tájékoz-tatta a tantestületet a felmérő dolgozatok célját illetően.További vizsgálódás után az is kiderült, hogy az igazgató -anélkül, hogy ezt a művelődésügyi osztállyal megbeszéltevolna - az osztályozó értekezleten már arra az álláspontrahelyezkedett, hogy a felmérő dolgozatok eredményét az évvégi érdemjegyek megállapításakor döntő módon figyelem-be kell venni. A vizsgálat során meghallgatott nevelők val-lomásaiból kitűnik, hogy az osztályozó értekezleten a neve-lők többsége nem értett egyet ezzel a döntéssel - néhányanálláspontjukat ki is fejtették -, de egységesen, testületilegnem mertek szembehelyezkedni az igazgató véleményével.Ennek az igazgató által képviselt osztályozási elvnek azérvényesülése azt eredményezte, hogy az iskola tanulóinakigen jelentős része kapott a felmért tárgyakból rosszabb évvégi érdemjegyet, mint azt egész évi munkája alapjánmegérdemelte volna."A jelentés több tucat példát sorol fel. Voltak tanulók, akikévközi osztályzatukhoz képest két számmal is rosszabbérdemjegyet kaptak. Oe a felmérés következményei leg-inkább az elégségeseketsújtották. Összesencsaknem ötventanuló bukott meg, köztük akadtak olyanok, akik évi össz-teljesítményük alapján nemcsak az elégségest,hanem a kö-zepest is elérhették volna.Zsolnai józsef igazgató - mint említettük - megtagadta(a nyomatékosság kedvéért írásban is) a járási művelődés-ügyi osztálynak az osztályozó értekezlet újbóli összehívá-sára vonatkozó utasítását. A művelődésügyi osztály június23-án felfüggesztette állásából Zsolnai józsefet, s Nagy Bá-

------------------------------------ •• ~ 175

lintnét, az egyik igazgatóhelyettest megbízta az iskola veze-tésével. Ezek után még egyszer összehívták az osztályozóértekezletet - amelyen a járási és a művelődésügyi osztályilletékesei is jelen voltak -, felülvizsgálták az előző értekez-let döntéseit, s ahol szükségesnek látszott, módosították azérdemjegyeket.

Az igazgatóSzeptember végén kimentünk Szobra. Zsolnai józsef - be-osztott tanárként - ma is az iskolában dolgozik. Hogyanlátja visszamenőleg a történteket?- Pályázat útján kerültem ide 1968. augusztus elsején. Sze-rettem volna elképzeléseimet átültetni a gyakorlatba: minta-iskolát akartam Szobon. A tanács mindenben támogatott.Ez a járás egyetlen gimnáziuma, megörültek, hogy fogtak azélére egy tanársegédet. A legkényesebb ügyben is magammögött tudhattam őket.- Rá is szorultam. Lerobbant iskola, semmi hagyomány,kaotikus állapotok fogadtak. Öreg elődöm keze alatt a tes-tület el szokott a munkától, s voltak, akiknek a felkészültsé-gében kezdettől komolyan kételkedtem. Ezért főként a pe-dagógiai szaktudást akartam elmélyíteni. Megtömtem őketkönyvekkel; óralátogatások és elemzések alkalmával pél-dául Nagy Sándor új didaktikai könyvét firtattuk, értekez-leteken a legújabb szakirodalmat dolgoztuk föl. Októbervégére a testület úgy kiborult, mint máskor júliusra szokott.De magam mögött tudtam a járást, s az elpályázók helyéremegbízható szegedi tanítványaimat hoztam: csinálunk Szo-bon egy jó iskolát!- Nem csoda, ha a tudásszint fölmérésétől fölborzolódtaka kedélyek. Hiszen éppen azok akartársak lepleződtek le,akik eddig ímmel-ámmal dolgoztak. Főként magvarból. Voltgyerek, nem is egy, aki hetedikes létére sem tudott mégolvasni! Engedhettük-e nyugodt lelkiismerettel, hogy egyikosztályból a másikba csak úgy átsétáljanak? Amikor a tan-

176 ~~ _

terv világosan körülírja a követelményeket, s a Rendtartás iskimondja, ki elégséges és ki nem? A szülők, igaz, fenyege-tőztek. Még pedagógus szülő is. De ha már egy-két kartársnem mert is év közben több rossz jegyet adni, legalább mipróbáltuk a gyerekeket is, a szülőket is észre téríteni.- Épül egy új gimnázium; oda már tagozatot is terveztünk ...Egy csapásra szerettünk volna megváltoztatni mindent.Robbantással, ahogy Makarenko írta. Ma már tudom én is,hogy hibáztam. Taktikai hiba volt a fölmérést mindjárt bele-kalkulálni az osztályzatokba. Csak a büntetést sokállom.Azért, mert jó iskolát akartunk Szobon?

Az osztályvezető

Csele józsef így vélekedik:- Azt mondtam neki: nézd, jóska, itt tenni ke" valamit,de azonnal. Mit, jóska bátyám? Azt én még nem tudom, devalamit csinálni ke"! Visszaállítani a jegyeket; hívj össze újkonferenciát. De ő megmakacsolta magát.- Nem tarthattam Zsol nai jóska helyett a hátam. A szülőkegyre-másra jöttek; előbb Damásdról, másnap meg márinnen Szobról is. Aztán már a pártbizottságról szóltak át,hogy mi történik az iskolában, mert náluk is gyűlnek azellenőrzök. És ha még csak négy-öt szülő tesz panaszt -de egyre többen jöttek! Volt persze jogtalan kifogás is; azilyennek aztán megmutattuk az osztálykönyvet: miért nemérdeklődött idejekorán? De a közhangulat mind nyugtala-nabb lett. Ki vállalta volna a felelősséget?- Nem tudom, látták-e: a fölmérések csakugyan érdekesek.Örömmel engedélyeztük. Mindenki levonja majd belőlea kellő tanulságot a jövőre, gondoltuk. De arról nem voltszó, hogy jeleseket közepesre rontanak, vagy hogy félszáztanuló megbukik! A felnőttek hanyagsága miatt a gyerekekbűnhődjenek?- Kezdetben még mi mondtuk: fogd keményebben a mun-kafegyelmet. És bizony az sem árt, ha a szobi nevelőtestület

------------------------------------~~ 177

végre-valahára olvasni kezd. Ha pedig egyesekvonakodtak,volt eset, hogy a tanulmányi felügyelő teremtett rendet.- Mindig mondtam neki: jóska, te igen képzett ember vagy,de hagyd azt a robbantást. Nem robbantani kell itt, hanemaprókat lépegetni. Mi is azt szeretnénk, ha ez az iskola szín-vonalas lenne. De lépésről lépésre... Azt felelte: akkorszembekerülünk egymással, jóska bátyám! Végül is nemlehetett mást tenni: félre kellett állítani.

A testületKíváncsiak lettünk volna a nevelőtestület véleményére.Nagy Bálintné igazgató lehetővé is tette számunkra, hogya délelőtti és délutáni műszak közötti holtidőben találkoz-zunk a testülettel, vagy legalábbis egy részével. Amikorazonban bevezetett bennünket a tanári szobába, és közölte,hogy milyen ügyben jöttünk, a kollégák - mintha varázs-ütésre történne - szétrebbentek. Hirtelen mindenkinekakadt valamilyen sürgős dolga. Mire felocsúdtunk meg-lepetésünkből, már csak egy-két ember árválkodott a terem-ben. Ők nyugodtak voltak, mert az idén kerültek az iskolá-hoz, a tavaly történtekről tehát mit sem tudhatnak.jellemző, beszédesepizód volt ez is.Végül azért mégis előkerült egy rokonszenves fiatal tanár,Bohony Nándor, akit sikerült szóra bírnunk:- Ami az év végi osztályzást illeti, a felmérés beszámítását,abban kétségkívül hibát követett el Zsolnai józsef... De mintpályakezdő hadd mondjam el, hogya művelődésügyi osz-tály ítéletével sem tudok teljesen egyetérteni. Eza határozatugyanis hosszú évekre kompromittálta az iskolánkat. Milesz, ha például jövőre megint jönnek a szülők, mert nincse-nek megelégedve az osztályzatokkal? Akkor mit mondunknekik? Ki véd meg bennünket? A focipályán a bíró is elnéznéha egy-egy lest, a szava mégis szent, nem lehet felül-bírálni; talán felettes hatóságainknak is jobban meg kellettvolna gondolniok, milyen döntést hozzanak ...

178 ~~----------------------------------

Alkalmunk adódott elbeszélgetni Nagy Bálintnéval is, azegykori igazgatóhelyettessei. Középkorú asszony, régi tagjaa tantestületnek:- Nem voltak itt különösebb bajok régen - monda -, akkorkezdődött az egyenetlenkedés, a torzsalkodás, a széthúzás,amikor berobbant ide jóska. Nagy tervekkel és elképze-lésekkel jött, egyszerre nagyon sokat akart, s talán ez bosz-szuIta meg magát később. Többször is szóvá tette, hogya testület egy része alkalmatlan feladatainak ellátására, s ezsok sértődést okozott, elültette az emberekben a bizonyta-lanság érzését. Előfordult, hogy két-három órás, sokszormajdnem megalázó óraelemzésnek vetett alá egy-egy kar-társat... Egyszer például egy fiatal kolléganőt azzal bízottmeg, hogy számoljon be Landa algoritmizálásról szólókönyvének egyik fejezetéről, s mivel a kartársnő próbál-kozása nem úgy sikerült, ahogy ő elképzelte, szellemi fölé-nyének tudatában oktatta ki. Van valami igazság abban,amit egyik alkalommal egy fiatal kolléga mondott Zsolnailóskának: "Lehet, hogy jól tudod a Kreszt, de ez nem jelen-ti azt, hogy vezetni is tudsz."

Ahogy mi látjukAz alaphibát kétségkívül Zsolnai józsef követte el. Nem afelméréssel. Az önmagában lehet jó is, meg rossz is. Azzal,ahogyan felhasználta. Eza felmérő dolgozat eredetileg a jö-vő céljait szolgálta volna, Zsolnai józsef egy váratlan rnoz-dulattal perdöntő szerepet juttatott neki az év végi jegyekkialakításában. Szerencsétlen húzás volt. Nemcsak azért,mert tovább mélyítette a tantestület megosztottságát. Hamár hirdetjük, hogy iskola és család harmonikus együtt-működése nélkülözhetetlen a nevelésben, a szülőket semtehetjük ki ilyen meglepetéseknek. Zsolnai józsef elméleti-leg valóban kitűnően képzett pedagógus, de rossz a való-ságérzéke. Nem számolt azzal, hogy az iskola a társa-dalomban él, olyan laboratórium, amelynek minden kísér-

-- ~--~~ 179

letére százak figyelnek árgus szemmel. Rosszul ítélte mega vezetésére bízott emberek teherbíró képességét is. Alkotó,intellektuális légkört akart teremteni a tantestületben, s köz-ben nem vette észre, hogya doktriner túlbuzgóság nem-hogy kedvet ébreszt a pedagógiai szakirodalomhoz, haneméppen elriaszt tőle. Zsolnai józsef bizonyára kitűnőenmegállná a helyét egy tudományos intézetben. A szobi isko-la azonban más. Ott emberekkel kell bánni, akik olyanok,amilyenek. Velük kell dolgozni. Mindegyikhez meg kelltalálni az utat, intellektuális eszközökkel vagy természetesbölcsességgel. Zsolnai józsef megszállott pedagógus, és dol-gos, puritán ember. Nem vállalt túlórákat, nem fogadta el azilletményföldet, mert minden idegszálával az iskolánakakart élni. Sajnálatos, hogy mégis ekkora csődtömeget ha-gyott maga után. És elgondolkodható, hogy amikor henye,képzetlen, disznóhizlalásra koncentráló igazgatók a sors ésfeletteseik jóvoltából évtizedekig kihúzzák az igazgatói szék-ben, akkor egy minden hibája ellenére is értékes, kezde-ményező, ambiciózus ember elhullik az első fordulóban.Nem tudnánk teljesen felmenteni a felelősség alól a tantes-tületet sem. Az osztályozó értekezlet jegyzőkönyvében nyo-ma sincs annak, hogy valaki ellenvéleményt hangoztatottvolna. Pedig iskoláinkban már országszerte örvendetesenterjed a "divat", hogy még a kisebbségi ellenvéleményt isjegyzőkönyvezik. Akár tetszik ez az igazgatónak, akár nem..Egvségesen. testületileg nem mertek szembehelyezkedniaz igazgatóval" - olvashatjuk a művelődésügyi osztály fen-tebb már idézett jelentésében. De valóban csak erről lettvolna szó? Nem játszott bele a hallgatásba, hogya meg-alkuvás mindig kényelmesebb? Hogy az iskolai demokratiz-mus kockázatosabbnak látszó megoldásai helyett jobbkivárni, amíg az igazgató ügye visszavonhatatlanul bukásraáll, s csak aztán megszólalni?A járási művelődésügyi osztály számláját is terheli a Zsol-nai-ügy. Nem az elmozdító határozat miatt. Akkor már

180 ~~------------------ _

nemigen tehetett mást. Kegyetlen alternatíva elé került: csakkét rossz között választhatott. Vagy kiáll teljes mellel egynyilvánvalóan elhibázott pedagógiai aktus védelmében,vállalva ennek mindenfajta emberi, pedagógiai, társadalmikonzekvenciáját, vagy pedig azt teszi, amit tett. Talán az akisebbik rossz, amelyet végül is választott. Ám a kezdet kez-detén elvétett valamit. Az osztály - s talán az osztályonkívül álló egyik-másik vezetőember is - jobban megillető-dött Zsol nai józsef vitathatatlan pedagógiai műveltségétől,mint szabad lett volna. A közös igazgatású iskolát messzeelkerülték a szakfelügyelők. Mit tudnánk mi ott segíteni,mondták. Pedig az okos, mértéktartó kontrollra már az elsőpillanattól kezdve szükség lett volna.Sokáig bogozhatnánk még az ügyet, a legkülönfélébb néző-pontokból. De a legfájdalmasabb, végső tanulságot sehogysem kerülhetnénk ki: az igazi vesztes a szobi közös igaz-gatású általános iskola és gimnázium. ló híre, pedagógiaibecsülete szenvedett csorbát.

Vati Papp FerencKozma Tamás

Zsolnai józsef ügye - tudomásunk szerint - még nem zárultle. A fellebbviteli fórumok feladata, hogy tárgyilagos és sok-oldalú vizsgálat után megerősítsék vagy megváltoztassákaszobi járási művelődésügyi osztály döntését. Ebben a fe-lelősségükben semmiképpen sem szeretnénk befolyásolniaz illetékeseket, sem az egyik, sem a másik irányban. Fentiírásunk elsősorban nem Szobnak szól, hanem az országpedagógus társadalmának. Egy érdekes pedagógiai-tanügy-igazgatási eset kapcsán kollektív tűnődésre akar indítani,hogy ezzel szemléletet formáljon. Nem volna jó, ha bárki isvoksnak tekintetné egy konkrét fegyelmi ügyben. (Szerk.)

----------------------------------~O 181

leváltottak egy igazgatót (II.)(Köznevelés 1969. évfolyam, 22. szám)

Az igazgató levele

-<> Tisztelt SzerkesztőségIKérem, szíveskedjenek lehetővé tenni, hogy mint leg-illetékesebb a lILeváltottak egy igazgatót" c. cikkükbenvázolt tényállás pontosabbá tételére az alábbi kiegészíté-sekkel élhessek.1. A felmérő dolgozatok eredményét kellő mérlegelés és dif-ferenciált szemlélet alapján vettük tekintetbe az év végiosztályzatok kialakításában. Abból a megfontolásból, hogysegíteni már úgysem tudunk, egyáltalán nem vettük tekin-tetbe azokat az általános iskola 8. osztályos tanulóinál.A gimnazistáknál csak kivételes és egészen ritka esetekben.Az általános iskola 5-7.-nél csak az elégségesre kiállítot-taknál, az 1-4. osztályos tanulóknál pedig mindenkinél, haa megírt dolgozatban feltűnő eredménytelenség mutatko-zott. Mint az a fentiekből kiviláglik, az a cél vezetett, hogygyökerénél orvosoljuk a bajt. Pedagógusok előtt nyilat-kozván, felesleges hangsúlyoznom, hogyabuktatásoknakjavító-nevelő funkciót szántam.2. Ami a dolog jogi részét illeti, törvénytisztelő állampolgármódján jártam el, mint szokás, tartottam a fair play-t. Ami-kor a művelődési osztály vezetője 1969. június 21-én keltutasítását kézhez vettem, melyben új osztályozó értekezletmegtartását rendelte el, a Rendtartást ismét gondosan tanul-mányoztam. Miután felismertem, hogy az utasítás és a Rend-tartás között ellentmondás van, és aggályaimtól nem tudtamszabadulni, a Váci járási-Városi Ügyészséghez fordultam,ahol panaszom jegyzőkönyvezték, és megállapították, hogyaz utasítás Rendtartás-ellenes, és mivel nem a Rendtartásjogalkotójától származó felhatalmazás alapján keletkezett,jogosulatlan utasítás. Ezután újra meg újra végigolvastam

182 ~O-----------------------------------

a Munka törvénykönyvét és a Rendtartást, teljesen jóhisze-műen és törvényes keretek között az utasítás végrehajtását1969. június 23-án megtagadtam. Ezt azonnali felfüggesz-tésem és a fegyelmi eljárás megindítása követte. Habár fel-függesztésem hatályát veszítette, s mivel ügyem még mindignem zárult le, felettes hatóságomnak 1969. július 23-án aMunka törvénykönyve értelmében vissza kellett volnahelyeznie eredeti beosztásomba. Mivel ezt elmulasztotta,panaszomra a Váci Ügyészség törvényességi óvást emelt.3. A történtek után és ellenére is úgy látom, nem a pedagó-gia, nem az elméleti felkészültségem számlájára írandószobi kudarcom.Nem a valóságérzékemmel volt baj - amit fel szoktak téte-lezni arról a pedagógusról, aki a neveléstudományban és apszichológiában az elvártnál tájékozottabb -, hanem atürelmemmel. Ez viszont alkati jellemzőm és hitkérdés. amiformálható, IIorvosolható ", és nem következik belőle, hogyaz elméletileg is gondolkodni akaró és szerető pedagógu-soknak csakis tudományos intézetekben van helyük. Hisznéhány gyakorlati eredményt mégiscsak (ezzel a valóság-érzékkel is) elértem Szobon, de ilyen nyilatkozatban errőlnem illő szót ejteni.Helyette egyetlenegy emberi momentumra szeretnék utalni.Igazgatói működésemet becsületes eszmények vezérelték.A gondjaimra bízott ifjúság ügyét nem hízelgés, elvtelentaktikázgatás, hanem a bajokkal való őszinte szembenézésalapján akartam megoldani, ahogya maguk idején, a ma-guk dolgában nagyeszményképeim, Széchenyi, Eötvös ésMakarenko tették.

Szob, 1969. október 23.

Tisztelettel:

Zsolnai józsef

'------------------------------------~ 183

A szétrebbent nevelőtestület megszólal ... munkatársaival. Robbantást akart. Új, megbízható neve-lőket hívni, akik az ő elgondolásait kritikálatlanul végre-hajtják. Talán Váci Mihály "Még nem elég" c. versének kétsorát értelmezte volna így? "Nem elég elindulni, de mást ishívni kell!"Az autokrata vezetés stílusából adódott, hogy nem a meg-levő nevelőkkel, munkatársakkal, hanem az új, kezdő neve-lőkkel akarta az iskola színvonalát emelni. A felmérés ered-ményének beszámításával talán azért akarta fél százzal abukottak számát növelni, hogy bizonyítsa, eddig itt nemdolgoztak becsületesen. Egy év múltán pedig a lecsökken-tett bukások számszerűségévei dokumentálta volna a maga-sabb színvonalat, a jó iskolát?1968. évi október hó folyamán a községi vb-ülésre és azoktóberi községi tanácsü lésre beadott írásbel i beszá-molójából idézzük a következő megállapításait: rr ••• tudo-mányosan elemezve a szobi helyzetet, az derül ki, hogya tanítási eredmények szempontjából Szob sem rosszabb azországos átlagnál. .. ", Ezt a megállapítást, valamint a valóhelyzetet is hozzátéve, vissza kell utasítani azt a rágalmazókijelentését Zsol nai József kartársnak, hogy "lerobbant aziskola, semmi hagyomány, kaotikus állapotok", "a testületelszokott a munkától".Ilyet állítani, nyilvánosan az országos sajtóban közzétenni,lejáratása azoknak a kartársaknak, akik eredményeketelérve két évtizeden keresztül itt dolgoztak Szobon, neveI-tek társadalmunk célkitűzéseinek megfelelően, munkájukatelismerték, sőt egyesek még kitüntetést is kaptak.A korábbi iskolavezetés ideje alatt sem intézménytől, semfelügyeleti szervtől az iskola oktató-nevelő munkájára alap-vető panasz nem érkezett. Tanulóink az életben megállták ahelyüket: pedagógusok, orvosok, rnérnökök, tisztviselők,szakmunkások lettek tanítványainkból. Milyen jogon merteállítani egy köztiszteletben álló és megbecsült, nyugdíjbament igazgatóról, hogy olyan iskolát hagyott itt, amelyik le-

A Köznevelés f. évi 20. számában "Leváltottak egy igaz-gatót" címmel megjelent a szobi közös igazgatású iskolárólegy cikk. Ebben Zsol nai József kartárs által közreadott nyi-latkozat nagy része nem tényanyagon alapszik, szubjektívés méltán sérti a nevelőtestület tagjait.Az általa elmondottak alapján a kívülállók igen negatívképet alkothattak a nevelőtestület munkájáról.A tanév végén felborzolt kedélyek hullámai már-márelsimulóban voltak, amikor újból nyugtalanná és idegessélett a nevelőtestület. Úgy érzik, hogy Zsolnai József kartársmegállapítása sokéves becsületes és elismert pedagógusimunkájukat kisebbíteni akarná.A nevelőtestület felejteni akart. Nem is kívántak éppen ezértaz újságírókkal beszélni az év végén lezajlott kínos esetről.Most kényszerítve érzik magukat. A cikk megjelenésénekpozitív hatásaként mutatkozik meg az, hogya hallgatásbaburkolódzott nevelőtestület e sorokon keresztül megszólal.Ha nem így tenne, a felfüggesztett igazgató minden megál-lapítását, nyilatkozatát igaznak tartanák mások.Az emberek hibázhatnak munkájukban. Ez történt Zsol naiJózsef kartárs esetében is. Alkalmat kell adni, hogy máshelyen bizonyítsa jó munkáját, de úgy, hogya nagy többségne szenvedje ezt meg igazságtalanul.Nem mint tanársegéd került Szobra, de szemléletét ezirányban megtartotta. A beharangozott nagy képességű sze-mély érkezését a nevelőtestület örömmel várta és sokatremélt munkájától is. Bár érkezését rossz hírek előzték meg,a nevelőtestület egységesen és teljes erővel igyekezett mun-kájában segíteni az új igazgatót.Sajnos, vezetése és munkája alapján az egység felbomlott, asziszifuszi munka az idegeket kikezdte.Meghonosította a "főiskolai tanár és főiskolai hallgató"légkört. Nem számolt a tapasztalt és eredményeket elért

184 ~~----------------------------------- -----------------------------------~ 185

robbant, kaotikus, hagyomány nélküli, a nevelőtestületetnem dolgoztatta, mert elszoktak a munkától. Elődje 57 éveskorában az egyetemet is elvégezte, hogy nagyobb szaksze-rűséggel tudja vezetni a rábízott közös igazgatású iskolát.Az egyszemélyi felelősség hangsúlyozása érdekében egyikkartársunkat - aki az iskolai pártszervezet titkára is volt -,olyan helyzetbe hozta, hogy pedagógus feleségével együtttanév közben más intézményhez kérték el magukat. A tanévbefejezése után összesen 8 nevelő vált meg iskolánktóI. Azeltávozottak között volt olyan, akit év végén jutalmaztatottés volt olyan is, aki 19 évig egy helyben tanított itt, Szobon,és talán még ma is itt tanított volna.A felmérésektől nem borzolódtak fel az idegek - hiszenilyen munkát korábban is végzett a nevelőtestület -, de abeindítás előtt tett kijelentése és a felmérések utáni tény-kedése miatt igen. Zsolnai József kartárs kijelentette a neve-lőtestületnek, hogy nem a gyermekek tudását, nem a neve-lők felkészültségét kívánja lemérni, és nem számít be azosztályzatba a felmérés eredménye. Mégis a gyengébberedményt, tanulmányi előmenetelt felmutató tanulóknál bekellett számítani a felmérést.A nevelők tiltakoztak ellene; ő kijelentette: "Vállalja értea felelősséget!"Kísérletezni gyermekekkel, nevelőkkel, szülőkkel, idegekkelnem szerenesés dolog. Alsó tagozatos gyermekek egydélután végezték a szóbeli és írásbeli felmérést, s a tortúra4-5 órán át elhúzódott. A felmérés egy részét tudományostudománytalanságnak is lehetne nevezni.Az ország legjobb iskolájában is van olyan gyermek, aki neméri elolvasásból az előírt követelményt. Ezt az általánosantudott tényt mint kuriózumot hozza felszínre, jóllehetegyetlen magyarórát sem látogatott egész éven át a 7. osz-tályban.A magyar nyelvet tanító kartársnő a járási tanulmányi ver-senyen a 8. osztályos tanítványával járási első, a 7. osztá-

Iyos tanítványával járási második helyezést ért el. Persze,megérthető Zsolnai József kartárs hallgatása ezen a téren,mert semmi segítséget nem nyújtott az elért eredményhez,pedig magyar szakos.De sorolhatnánk más tárgyakból is elért járási és megyeieredményeket. Ezek az "immel-ámmal" dolgozások?Az utóbbi idézett kijelentését általánosságban tette, doku-mentációt nem ismerünk, ki vagy kik azok a nevelők, akik"immel-ámmal" dolgoztak. így sértő valamennyiünkre.Felmerül a "megbízható szegedi tanítványaimat hoztam"kijelentéssel kapcsolatosan a gyanú. Vajon mi megbízhatókvoltunk-e?Ugyancsak töprengünk az olyan kijelentésén is, melyet anevelőtestület előtt tett, hogy "mindenütt csak az igényesekkövették őt". Tehát aki nem őt követi, nem lehet igényes?Ezmár önimádat.A túlzott öncélú munka, a hosszú értekezletek, mind a pe-dagógiai, mind a családi élet rovására mentek. Egy évivezetése után a hangulat rosszabb lett. A "minden ideg-szálával az iskolának akar élni" nem általa tett megállapítás- nyilván nem érvényes azokra a napokra, amikor gyakranhiányzott iskolánkból, vagy napokig nem mutatkozottnevelőszobában a munkatársai között.Lehetőségeink korlátozottak, s ezért azzal zárjuk levelünket,hogya "Minden hibája ellenére is értékes, kezdeményező,ambiciózus ember elhullik az első fordulóban" sem helyt-álló, mert nem ez volt az első fordulója és első elhullása.

Szob, 1969. október 27.

186 ~~-----------------------------------

Könyvtár

187 *PÁPt'>-

Az álláskereső(A munkanélküliség, akivetettség megtapasztalása)

Az életemben 1969. augusztus 25. és december 16. közöttiidőszak a kivetettséget, a megalázottságot és a talpon maradniakarást jelentette. A talpon maradásban segített Annus józsefnek,a Tiszatáj későbbi főszerkesztőjének Megbukott vagy megbúktet-ták című, a Csongrád Megyei Hírlap 1969. december 25-iszámában megjelent írása.

Megbukott vagy megbuktatták?

Az eset - földrajzilag nézve - tőlünk meglehetősen távoltörtént, s nem is éppen tegnap. Tudomást azonban csak aközelmúltban szerezhettünk róla. Előbb is a Köznevelés"Leváltottak egy igazgatót" című cikkéből. Ez - mármint aKöznevelés bátor problémafelvetése - már önmagábanörvendetes tény, hiszen megszoktuk, hogya minisztériumlapja afféle "közlönymelléklet", rendszerint csak jól meg-szűrt, sok oldalról megtámasztott vélemények kimondásáravállalkozik. (Ezt nemrégiben a lap is elismerte magáról,szerénységből elhallgatta azonban a fent említett cikket,amely ebből a szempontból igen hatásos bizonyíték aKöznevelés bátorságára és jó szándékú jobbítani akarására.)Mit is tudtunk meg az első cikkből? Többek között azt,hogya Szegedi Tanárképző Főiskola volt tanársegéde, Zsol-nai józsef pályázat útján igazgatói székbe került aszobiáltalános iskolában. De mindjárt megtudtuk azt is, hogy rólavan szó a címben, őt váltották le alig egyéves működésután. Csongrád megyei pedagóguskörökben Zsolnai (Zsern-lye) józsef neve közismert. Némelyek a tanítóképzőből,mások már a főiskoláról emlékeznek rá. Tudjuk hát, hogyszületett pedagógus, de olyan, aki nem bízik )stenáldottaösztöneiben", s ezért mindent megtanult, mindent meg-

188 ~~-----------------------------------

tapasztalt, amire csak egy igazi nevelőnek szüksége lehet.Ezt az említett Köznevelés-beli cikk is elismeri, s hozzátesziazt is, hogy Zsol nai józsef átlagon felüli tudását teljesmértékben az iskolai munka, az alkotó pedagógia szol-gálatába állította. Puritán egyszerűségben élt, még a látsza-tát is kerülte, hogy netán anyagi célok csalogatják. Le-mondott például a mindenkinek járó illetményföldről, mertfontosabbnak érezte az így felszabadult időt, mint az el-veszett jövedel met.Ám, jött az év végi osztályozás és jött a baj. Az igazgatófelmérő dolgozatot íratott, s miután annak siralmas ered-ményét látta, ragaszkodott hozzá, hogy számítsák azt be azévi munkát értékelő végeredménybe. Ez formailag teljesenhibás elgondolás volt, hiszen az év végi érdemjegyet az évközben adott jegyek alapján kell megállapítani, s nemegyetlen dolgozatból. Zsol nai józsef azonban ragaszkodottelhatározásához, s miután ezt a járási tanács művelődés-ügyi osztályának írásbeli utasításával szemben is kijelen-tette, azonnal felfüggesztették. Ma is beosztott tanárkéntdolgozik az iskolában.Dicsértük már a Köznevelés cikkét, de folytatnunk is kell,hiszen jó pedagógiai érzékkel, becsületes szándékkal író-dott. Elmarasztalta Zsolnai józsefet, mint akinek rossz a va-lóságérzéke, ugyanakkor megjegyezte, hogy igen sajnálatosaz ambiciózus, magas műveltségű pedagógiai vezető bu-kása. Sajnálatos, sőt szomorú, hogyamíg sok-sok disznó-hizlalásra, kacsatenyésztésre koncentráló igazgató évekig,évtizedekig ülhet a helyén - mert "nem csinált semmit" -,addig ő elhullt az első fordulóban.Persze, ahányan olvastuk, annyiféle módon értelmezzüka Köznevelés riportját. Akadtak lapok, amelyek ennek alap-ján, s némi találgatással megtoldva egyértelműen az igaz-gatót marasztalták el, mint aki nyilván eleve alkalmatlanvolt feladatának ellátására, hiszen pályázattal került az igaz-gatói székbe. Egyszerűen nevetségesnek tartják a felmérés

----------------------------------~~ 189

körüli bonyodalmakat, mintha Zsolnai józsef mindeztpasszióból, még inkább alantas érdekekből végeztettevolna. Azzal vádolják, hogy így akarta dokumentálni elődeihanyagságát, s így akarta megalapozni saját jövőbeni ered-ményeit. De hiszen az elődök eredménytelenségét doku-mentálta! Nem néhány tized, hanem több egész jegyes el-térés kiáltott intézkedésért. A felmérés nyilvánvalóan kimu-tatta, hogy az adott érdemjegyek és a tanulók tudása közöttlényeges differencia van.Ha figyelmesen végiglapozzuk a "szobi háború" történetét,még valami feltűnik. Nevezetesen, hogy Zsol nai józseffelfüggesztése, leváltása milyen pillanatok alatt megtörtént.Valóban az első fordulóban. "Túl sokat tudott a fickó" -mondja egy rossz amerikai vicc, s tulajdonképpen elnézéstkell kérnünk, hogy éppen ez jut eszünkbe, de valamit kife-jez a lényegből. Olvastuk például, hogy Zsol nai józseftudását a szakfelügyelői is oly mértékben respektálták, hogynagy ívben elkerülték a szobi iskolát. Bizonyos kényel-metlen érzésekkel nézték működését a felettesek is. Zsol nainem volt szabályos ember. Egyszerűen érthetetlen lehetettsokak számára, hogy hízelgés, taktikázgatás helyett őszintehittel, makacs türelmetlenséggel küzdött a bajok ellen.Mert az már eddigi fejtegetéseinkből is kitűnt, hogy az em-legetett problémák ellenére is őrá voksolunk. Éppen azért,mert ismerjük az embert, értjük szándékait. Mert mit isakart? Megállítani egy folyamatot, s elindítani egy másikat.Azt akarta, hogy ne legyenek hetedikes meg nyolcadikosgyerekek, akik olvasni alig tudnak, s ötödikesek, akik azértbirkóznak nehezen az új tantárgyakkal, mert nem tudnaktisztességesen írni. Vajon csak Szobon akadnak ilyen gon-dok? jól tudjuk, hogy nem. Sok-sok ilyen gyerekünk van, akiszép csendesen átbillen a magasabb osztályba megfelelőtudás nélkül, s jövőre ismét kegyelmet kap, mert - sa szobiigazgató ezt is észrevette - a kényelmes és kevésbé lelki-ismeretes pedagógusnak így sokkal könnyebb. Azt mond-

190 ~~----------------------------------

h?tnánk, ez iskolai oktatásunk egyik legsúlyosabb beteg-sege. Hogyne adnánk hát igazat annak, aki gyógyítaniakart?Még nyugodtabb lelkiismerettel kardoskodunk a leváltottszobi igazgató mellett azután, hogyaKöznevelés közölteZsol nai józsef és a szobi tantestület levelét. Ezekből olyas-mi is kitűnik például, hogy a jegyeket nem általánosan, "egytarlóra" akarták lerontani, hanem megfelelő mérlegeléssei,differenciált szemlélettel kívánták közelebb vinni a való-sághoz, a buktatásnak tehát kifejezetten javító-nevelő funk-ciót szántak. Többes számban mondtuk, hiszen akadtaknéhányan, akik értették és támogatták a .rnegszátlon" igaz-gató törekvéseit. Nem mindenki persze, bizonyítja ezt a tan-testület jó néhány tagjának aláírásával megjelent levél is,amelynek részletei különösebben nem érdekelhetnek ben-nünket, csupán egy kitétel érdemel mindenképpen figyel-met. Nevezetesen a felmérésről szóló vélemény, amelyolyasmit sugall, mintha a tudásmérés valóban csak passzió,pedagógiai társasjáték lenne, nem pedig az eredmény mé-résének legobjektívebb módja.Sokféle tapasztalatot, általánosítható tanulságot vonhatunkle aszobi esetből, amely valóban nem helyi szenzáció,hanem közfigyelemre érdemes história. Zsolnai józsef _minden bizonnyal meglevő hibái ellenére is - jelkép lett.A türelmetlen, de jól felkészült, s ezért joggal türelmetlen,s újat, jobbat akaró pedagógust testesíti meg. Ebből viszontlogikusan következik, hogy nem leváltani és elmarasztalni,hanem támogatni kell!Nem csupán a leváltott szobi igazgatót, hanem általábana Zsol nai józsefeket.

Annus józsef

---------------------------------~ 191

Szobon az életem tanításból, a gyerekekkel való törődésből,emlékeim rendezéséből, rádiójáték-írásból és álláskeresésből állt.Szerencsémre volt szegedi tanítványaim és barátaim egy ideigszintén a faluban maradtak. Aztán előbb Kávássy Sándor, majdBohony Nándor ment el. Mindketten az Egri Tanárképző Főisko-lára kerültek, a történelem tanszékre. Én sehol sem kaptam állást.Hiába írtam le, hogy addig mit teljesítettem, miket publikáltam,amikor be kellett vallanom, hogy azért kaptam fegyelmit, mertutasítást tagadtam meg, azonnal közölték velem, hogy nem alkal-maznak. Pályázatot nyújtottam be egyebek mellett az EötvösLoránd Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszékére egytanársegédi hely elnyerése céljából. Válaszra sem méltattak.Pályáztam, és a pályázatom alapján be is hívtak mint pályázót egygimnáziumba a XI. kerületbe, de ott is elutasítottak. Ekkorvidékkel próbálkoztam. Minisztériumi támogatást is élvezveNógrád megyébe, a Rétsági Járásban lévő Nőtincsre pályáztam.Az igazgató meghallgatott, megkérdezte, mihez értek, mivel tud-nám az iskoláját segíteni. Elmondtam neki, hogy mint gyakorlópedagógus és képzett nyelvész kitűnően értek a helyesírás-tanításhoz, s felelősséggel felvállalom, hogy az iskolájában a leg-rosszabb helyesírót is három-négy hónap leforgása alatt megtaní-tom helyesen írni. Megemlítettem, hogy emellett értek az irodal-mi színpadhoz is stb. Azt, hogy publikálok is, nem nagyon mer-tem emlegetni. Különösen akkor nem, amikor észrevettem, hogygyanakvással néz rám fentebb idézett szakmai kompetenciámbevallása miatt. Viszonylag jó megfigyelő voltam, s láttam azigazgatón, hogy nem néz épeszűnek. Közölte is velem, ne állítsakolyan képtelenséget, hogy az emberek rövid idő alatt meg-taníthatók a helyesírásra! A magyar helyesírás egyébként is na-gyon bonyolult, s mindig változtatják. De azért mégis tárgyaIgat-tunk tovább. Az üzlet azért nem jött létre, mert olyan szolgálatiférőhelyet kértem, ahol az ismét megszaporodott személyeskönyvtáramat szerettem volna elhelyezni. Látszott az igazgatón,hogy feletteseinél nem fogja magát törni azért, hogy nekem olyannagyobb szolgálati férőhelyet keressen, ahol még a könyveim is

192 ~o-----------------------------------

elférnek. Fájó szívvel jöttem el Nőtincsről, mert úgy tűnt, hogy azott kíná~kozó magány segített volna rajtam. Mindhiába, szégyen-kezve vissza kellett mennem Szobra napközizni. Legvégül próba-szerencse alapon egy Budapesten lévő építőipari szakmunkás-képzőbe pályáztam magyartanárnak. Ott is előadtam, hogy mirevagyok képes, de ott sem hitték el. Nemes egyszerűséggel közöl-ték velem, nekem fogalmam sincs, hogy az ott tanuló nehéz sorsúgyerekeket (kőműveseket, ácsokat stb.) senki sem képes semmi-féle helyesírásra és irodalomra megtanítani. Nagyképűnek néztek,és felforgatónak. Fél órán belül döntöttek sorsomról, s újra vissza-tértem Szobra, míg egy napon csoda nem történt! Egyik újságbanfelfedeztem, hogya Szolnok megyei Verseghy Könyvtárba a peda-gógiai szolgálat megszervezésére és vezetésére könyvhöz, könyv-tárhoz és pedagógiához értő szakembert keresnek. Azonnalbenyújtottam a pályázatomat. Három nap múlva válasz jött Nyit-rai Lajos igazgatóhelyettestől. Attól az embertől, aki korábban,még Bács-Kiskun megyei éveimben a Kalocsai Városi Könyvtárigazgatója volt. A válaszában azt írta: ,,Jóskám, nem akartam hinnia szemem nek, hogya pályázó te vagy, de miután az adataidat ala-posabban tanulmányoztam, rájöttem, hogy te azonos vagy azzala Zsolnaival, aki annyit segítettél Kalocsán a Városi Könyvtár élet-re hívásában." Levelem izgalomba hozta. Azonnal telefonált amegyé~e, s ké!te, hogyalkalmazhassanak a pedagógiai szolgálatvezetőjeként. Igy lettem főkönyvtáros Szolnokon 1969. december16-án. Itt kezdődött el életem új, alkotónak mondható korszaka.Boldog karácsonyom volt..., mert lett munkám!

•••Fontosabb oktatáspolitikai intézkedések 1968-1969 között:

1968. december 20-án megjelent Köznevelés-számban tanulmányt közöltBáthory Zoltán, az OPI munkatársa A tudásmérés jövője címmel.

1968-1969. fordu lója közti hónapokban a szaksajtóban széles körű vitabontakozott ki A számonkérés trónfosztása címmel az iskolai érté-kelésről, osztályozásról, feleltetésről.

1969. február 17-én min iszteri utasítás rendel kezett a pedagógusok tovább-képzéséről.

--------------------------------~~ 193

Menedékhely és újrakezdésa szolnoki Verseghy Könyvtárban

(1969. december 16.-1971. január 15.)*•

a rendőrséggel, egyszóval: a hatalommal. Igaz, menekülnöm iskellett oda, ahol éppen befogadtak.

A könyvtárnak akkor nem volt igazgatója. Az új igazgatót,Szurmay Ernőt, érkezésem után néhány héttel, ha jól emlékszem,január 15-én nevezték ki. Ő sem volt könyvtáros, előzetesena Szolnokon működő Közgazdasági Szakközépiskolát igazgatta.Még Szegedről ismert engem, mert Szolnokon a szegedi főisko-láról kihelyezett képzést folytattunk, és ő volt a képzések szer-vezője. A főnököm - Szurmay Ernő érkezéséig - a nagy könyv-tárostudással rendelkező Nyitrai Lajos volt, aki úgy döntött, hogyengem mint újoncot a könyvtári munka minden fokozatán át kellvezetni. Kék köpenyt kellett húznom, és az első napon az olvasókbeírását kellett végeznem. Kicsit megalázónak tartottam a munkát,hiszen előtte vizsgáztató tanár, kutató, igazgató, miegymásvoltam. Itt Szolnokon pedig egy szürke adminisztrátor, aki beírtamaz olvasót, és elszedtem tőle a beiratkozási díjat. Ez három napigtartott, s máris hibát követtem el! Ugyanis érdekeltek az olvasók,érdekelt, hogy mit olvasnak, mi iránt érdeklődnek - afféle rejtett •olvasásszociológiai információkat gyűjtöttem. Ez természetesennem tetszett minden olvasónak, és csakhamar panasszal éltek azolvasószolgálat vezetőjénél, aki próbált engem menteni, elárulta,hogy kezdő könyvtáros vagyok, nehéz sorsú ember, nézzék el ne-kem, hogy kíváncsi vagyok az érdeklődési körükre.

Csak később, amikor a könyvtáros-szakirodalommal ismerked-tem, derült ki, hogy én nem is követtem el olyan nagy hibát, hiszena könyvtárnak, ha módjában áll, kötelessége az olvasók meg-ismerése, a könyvtári kapcsolatok kiépítése. Egyszóval a könyvtár-ban is lehetséges valamiféle pedagógiai munkát végezni. Ebből afelismerésből született aztán meg később egy jelentősebb írásom,amelyre büszke vagyok, A könyvtárpedagógia körvonalai címmel.Annak kifejezetten örültem, hogy az akkor rangosnak számítóKönyvtári Figyelő elfogadta közlésre ezt a közel egy ívnyi terje-delmű írásomat.

Ahogyan előrehaladtam a könyvtárosélet megismerésével,a könyvtárosszakmai tudás birtoklásával, szakcikkek írására szán-

A főkönyvtáros-műkedvelő bibliográfus(Az olvasószolgálattól a pedagógiai szakszolgálat

megszervezéséig)

1971. január 2-án léptem be először a Szolnok főterén található,klasszicizáló stílusban épült Szolnoki Verseghy Könyvtár épü-letébe. Itt helyezték el a Városi Múzeumot is. Az épület jobbszárnyában a könyvtár működött, bal szárnyában a múzeumi kiál-lítótermek várták a látogatókat. A könyvtár olvasóterme a föld-szinten volt, a gyermekkönyvtár (amely akkor az országban alegjobbnak számított) az első emeleten kapott helyet. A földszin-ten és az első emeleten működött a könyvtár tápraktára, ahol azolvasóteremben és a kölcsönzőben ki nem állított könyvek voltaka könyvtári raktározás normáinak megfelelően elhelyezve. Azelső emeleten működött a könyvtár feldolgozó részlege, és itt volta vezetőségi szárny is. A Verseghy Könyvtárban töltött egy esz-tendőm alatt ezekben a helyiségekben láttam el a különfélekönyvtári szolgálatokat, másrészt itt kellett végiggondolnom akönyvtár vezetőségévei együtt azt az új szervezeti egységet,amelynek létrehozására pályázat útján alkalmaztak - ez a hely aPedagógiai Szolgálat volt.

Amikor Szolnokra megérkeztem, a könyvtárban már mindenkiismerte a szobi ügyet. Tudták, hogy én vagyok a leváltott szobiigazgató. Az írásokból az itteniek az igazságomat, erőfeszítéseimigazságát olvasták ki, és - némi túlzással - a bátor embernekkijáró tisztelettel fogadtak, mivel akkortájt azon kevesek közé tar-toztam, akik szembe mertek helyezkedni a pártbizottságokkal,

* A gazdaságirányítás reformja (1968-1973).

194 ~~----------------------------------- ----------------------------------~~ 195

tam el magam, de nem pedagógiából, hanem könyvtártudomány-ból. Cikkeim a Könyvtáros című folyóiratban jelentek meg, s ret-tentően büszke voltam, hogy írásaimat már nemcsak a pedagó-giai, a nyelvészeti lapok, hanem a könyvtárosok folyóiratai isérdemesnek tartják közlésre. Azzal hízelegtem magamnak, hogynem csupán széles érdeklődésű .szakernbernek szám~to~, han~msokoldalúnak is. Jól tudtam, hogy ezt mások szakmai ddettantlz-musnak tartják, a szó legrosszabb értelmében, s olyasvalakinekítélnek aki mindenbe belekotyog, de semmihez sem ért.

Ige~ nagy szerencsémnek tartom, hogy Szolnokon már kel-lőképpen edzett voltam lelkileg, hiszen ezekben a nehéz, zavarosévekben tanultam meg, hogy boldogulásomnak, továbbélésem-nek jókedvem nek egyetlen záloga lehet: ha nem ápoigatom akedvező képet magamról, hanem mindig a másik ember fejévelítélem meg mindazt, amit teszek, egy percig sem csapom ?emagam. Szinte már sportot űztem abból, hogy tud.assam besz~l-gető partnereimmel, ne hízelegjenek, ne alakos.kodJa~a~~ mert enezeket a jelbeszédeket igen jól meg tudom figyelni, Jol tudomőket dekódolni, és senkire sem haragszom, ha el szeretné harap-ni a torkomat, de igen nagyra tartom, ha ezt meg is meri mondani.Drága emlékű édesapám azt szokta mondani vicces kedvé~e~:"egye meg a fene, aki nálam szebb és jobb". tv;eg olyas.n;,'t ISmondott elkeseredésében, hogy "Ie van szarva meg a szar IS •

A valóságos dolgom a pedagógiai szolgálat kialakítása sorántöbb munkafeladatból állt. Egyrészt a könyvtár anyagából és aVerseghy Könyvtárhoz az Országos Széchényi Könyvtártói öm-lesztve megküldött, tonnányi mennyiségű könyvből össze kellettválogatnom a Pedagógiai Szolgálat könvvállománvát. ~~srésztkülön könyvvásárlási akciókat bonyolítottam le, antíkváriumokbevonásával. Legvégül pedig az Új Könyvek című állomány-gyarapítási tanácsadó felhasználásával háromszorosára eme,lt~ka filozófiai, pszichológiai, pedagógiai tárgyú könyvek rendeleset.így alakult ki a Pedagógiai Szolgálat könyvállománya, a~elya könyvtár harmadik emeletén kapott helyet két szobában. Rajtamkívül egy adminisztrátor kisegítő is dolgozott ott, aki a kölcsönzé-

196 ~~-----------------------------------

seket lebonyolította, és a nagyobb olvasóteremben ellátta a felü-gyeletet. Magam a könyvek begyűjtésévei, az állomány gyarapítá-sával foglalkoztam. A feldolgozást anagykönyvtár feldolgozócso-portja végezte. Nekem jutott viszont a tájékoztatómunka, amely akönyvtári propagandát, továbbá a Rövid Úton című ajánló bib-liográfia szerkesztését jelentette. Ez utóbbi az ajánló bibliográfiaegy jellegzetes válfaja volt, amely szakirodalmi szemlét nyújtottegy-egy témakör irodalmáról, emellett az egyes műveket mutattabe a könyv jellemző adataival és bőséges leírással, feltüntetveaz árat és a beszerzés helyét, lehetőségét is. Azt akartuk elérni,hogya pedagógusok a pedagógiai szakirodalomban naprakészeklegyenek. Tudják, hogy mi a hír az országban, a világban, és is-merkedjenek meg a magyar nevelés- és oktatásügy történetével,lapozzanak bele régebbi korszakok nagyelméletalkotóinak mun-káiba, és a pedagógia mellett olvasgassák, böngésszék példáula pedagógiával tematikailag rokon filozófiai, pszichológiai, bioló-giai, szociológiai és történelemtudományi irodalmat is. Szép-irodalmat az állomány nemigen gyűjtött. A helyi lapokkal és rá-dióval elindítottuk a szakmai propagandát, és a pedagógusok - azóvodától kezdve a repülőtiszti főiskolán oktatókig - rendszeresenlátogatták a Pedagógiai Szolgálatot. Helyben olvastak, és azok,akik kutatással, tanulmányok írásával kísérleteztek, hozzám for-dulhattak, s én néha hetekig is foglalkoztam egy-egy olvasóval,hogy sikeres diplomadolgozatot készíthessen, hogy egy tanul-mány egy adott szerkesztőség igényei szeri nt készü Ihessen el.Szakkönyvtárunkban szakmai barátságok születtek. A pedagógu-sok mellett igen-igen jó kapcsolatom alakult ki a DamjanichMúzeumban dolgozó néprajzosokkal, muzeológusokkal, a város-ban működő Pályaválasztási Tanácsadó Intézettel és igazgatójá-val, Verók Istvánnal. Olyannyira népszerűvé vált a szolgálat mun-kája, hogy még a megyei pártbizottság is felfigyelt rá, és bevontak~r?pagandamunkájuk szakmai alapjainak tisztázásába, tehátIgenyelték didaktikai, logikai és stilisztikai tudásomat noha tud-ták, hogy nem vagyok párttag, sőt kalandos életutamról is tudtak,hogy már konfliktusba keveredtem egy-két pártbizottsággal. Egyik

-------- ~~ 197

ilyen "munkámat" mint szakmai rekvizitumot a mai napig őrzöm.Nem dugdosom, nem tagadom le, már csak azért sem, mert úgyvélem, hogy saját életem vezetését nem a politikai fordulatok ésdivatok alakítják, hanem én személyesen.

Szolnokon elvált emberként éltem albérletekben és egy peda-gógusszálláson. Fél éveitelte után kiderült, hogya könyvtáros-világ szűk nekem. Kutató szerettem volna lenni, főhivatású kutató.Más választásom nem is igen akadt. Szob megtanított arra, hogyáltalános iskolába és középiskolába hosszú ideig nem mehetekvissza, úgysem fogadnának. Kutatóintézetbe nem mehetek, mertahhoz nem vagyok kellően felkészülve, sőt azt sem tudom, mifolyik egy kutatóintézetben, mit kell ott megoldani. Egyvágyat for-gattam a fejemben: vissza kellene valami úton-módon kerülnia felsőoktatásba. Ezért a Köznevelésnél kialakult kapcsolataimmozgósításával elkezdtem puhatolózni, akadna-e Magyarorszá-gon olyan főiskola, ahol befogadnának ismételten, hiszen négy-éves főiskolai gyakorlatot tudok igazolni Szegedről. A vágyaimegyelőre vágyak maradtak, mert közbejött egy váratlan fordulat:a szobiak nem nyugodtak bele abba, hogy elhagytam az iskolát ésa települést, hanem "utánam nyúltak", feljelentettek aSzobi IárásiRendőrkapitányságon társadalmi tulajdon rongálása címen. így aszó bűnügyi értelmében gyanúsított lettem.

A gyanúsított(Szembesülésaz emberi bosszúvággyal)

A giccset nehezen tudtam elviselni egészéletemben, az iskolábanburjánzó giccset különösen. Nem véletlen, hogya '70-es évekelején a Köznevelésben Giccs az iskolában címmel egy nagy ter-jedelmű írást jelentettem meg, amely felborzolta a szakma kedé-Iyeit. Igaz, hogy az iskolákban irodalom, ének-zene, rajz vagyújabban vizuális kultúra címen nemcsak művészeti technikákattanítanak, hanem ízlést is próbálnak alakítani, de ez mindig visz-198 ~~-- _

szájára fordul, mert iskoláinkban a művészeti, esztétikai törek-vések mellett ott leselkedik a hamisság, az értéktelenség, a giccsis. Eztén pedagógiai giccsnek neveztem el még tanyai tanítóként,már egészen fiatal koromban. A pedagógiai giccs az igénytelen-ségnek, a piszkosságnak, a bűzösségnek, a környezeti rendetlen-ségnek az "édestestvére". Ezértvan, hogy ha egy iskola épületébebelépek, első, hogy beleszagolok a levegőbe, vagy benézek a fiúWC-be, megnézem a dekorációt, a falon lógó díszítményeket,szobrokat, sgrafittókat, festményeket, tablókat és hasonlókat.

Amikor Szobon 1969-ben az iskolát szemrevételeztem, feltűnt,hogy az első emeleti csarnokban éktelenkedik egy szocreálszellemében készült sgrafitto, amelyen úttörőnyakkendős gyere-kek hatalmas derűvel tekintenek a napsugarastáj ra. Arcuk, tekin-tetük a szocialista eszmék által sugallt boldog jövőt "idézte".Bennem nem. Kísérőimtől csakhamar megkérdeztem, hogyankerült e díszítmény a falra. Kiderült, hogy az iskola építése óta ottvirít. Ebből sejthető, hogy az iskola a "felszabadulás" utáni idők-ben épült, s díszítményévei együtt a tucatszámra készülő szoc-reál építészet jegyeit viselte magán. Semcserkész, sem úttörő nemvoltam, s pedagógusként az úttörőmozgalomért kifejezetten nemlelkesedtem, így érthető, hogy igazgatóként gyakran tervezgettem:ha tudok pénzt szerezni az iskola felújítására, a sgrafittót le fogommeszeltetni. A pénzt még a leváltásom előtt meg is szereztem. Afelújítást végző építőkkel kötött szerződésben a lemeszeltetés isbenne volt. A felújításra a leváltásom után került sor, amikor mára megbízott igazgató volt az épület ura és parancsolója, s ő nemállította le a sgrafitto lemeszelését. Amikor 1969 augusztusábanvisszamentem Szobra napközisnek, és a munkaügyi peremet iselvesztettem, következett még egy ráadás: a szobiak feljelentetteka rendőrségen társadalmi tulajdon rongálásáért. Aki kicsit is jártasa szocialista büntetőjogban, pontosan tudja, hogy a társadalmitulajdon rongálását, ha az elkövetőre rábizonyították a cselek-ményt, bizony nagyon keményen büntették pénzbírsággal éselzárással.

------------------------------------~ 199

Még Szobon, 1969 késő őszén - iszonyatosan hideg volt,a fiam éppen nálam volt, a lakásomon - hívattak a rendőrségre,ahol egy törzsőrmester közölte velem, hogya sgrafitto lemeszel-tetése ügyében hallgat meg. jegyzőkönyvet vett föl, de nem ijesz-tett rám, viszont kínos volt, hogy az öt-hat órás benntartás idejealatt fiam, aki akkor tizenegy éves volt, fűtetlen, hideg szobában,a lakásomban remegve várt. Tudta, hogya rendőrségen van dol-gom. Félt és fázott. Aztán Szobról eljöhettem végre, és Szolnokonsikeresenbeilleszkedtem, működött már a Pedagógiai Szolgálat is.Ekkor, 1970 tavaszán kaptam idézést aSzobi járási Rendőrségre.Az idézés azt tudatta velem, hogy gyanúsítottként hallgatnak ki alemeszelt sgrafitto ügyében. Ha jól emlékszem, szembesítésre issor került a megbízott igazgatónővel. Mindenki a maga verzióját,vélt igazságátadta elő, a szembesítéseredménytelen volt. Az ügya Váci járási Ügyészségre került, ahol a szobi rendőrség által fel-sorakoztatott bizonyítékokat kevésnek találták, ezért az eljárástmegszüntették ellenem. Úgy tudom, a nyomozást megszüntetőügyész ma már nem él. Fogalmam sincs arról, milyen meg-fontolások alapján mentett föl.

A pedagógiai giccs elleni küzdelmet mindmáig nem adtam föl,de azt megtanultam, hogy semmiféle "ékítményhez", amely az is-kolákat díszíti vagy csúfítja, nem nyúlok, inkább építész és képző-művész szakemberhez fordulok, hogy miként lehetne az ízléstromboló szocreálból ránk hagyományozott, ízlést zavaró "objek-tivációkat" mellékszereplővé tenni, a figyelem központjából ki-vonni. Bizonyos, hogy az iskolai giccsről vallott felfogásommalsokan nem azonosulnak. A mai plurális értékrendű világban mégkevésbé. Én azonban nem adtam fel a "harcot". Ahol felelős ve-zetőként, netán igazgatóként dolgozom (Törökbálinton ez tizenötévig tartott, Pécsett háromig, s Pápán is már három éve), mindenerőfeszítést megteszek, hogy környezetem a környezetkultúra és akörnyezetesztétika elemi normáinak megfeleljen, de arra is vigyá-zok, hogy ne lehessek többé megalázott, kiszolgáltatott, véde-kezésre kényszerített gyanúsított. Félelmetesérzés, hiszen az em-ber egzisztenciáját és jövőjét veszélyezteti az effajta minősítés.

Ha volt valami haszna további életemben annak, hogy gya-núsított is voltam, az annyi mindössze, hogy szorgalmas tanul-mányozója lettem a büntetőjognak, a büntetőjog történetének,a büntetőeljárás-jognak, valamint a kriminológiának és a krimina-lisztikának. Nemcsak a saját sorsom s a velem megtörtént ügyekokán, hanem azért is, mert az iskola mint kényszerintézménygyakran él a büntetőjogéhoz és a büntetőeljárás-jogéhoz hasonlómegalázó eszközökkel. Ezért az emberi jogok mellett ma márgyermekjogok és diákjogok is védik az iskolázásra kötelezettet.Az iskola minden szereplője - legyen igazgató, tanuló, tanár, szü-lő, hivatalsegéd vagy takarító - tudja, hogy az iskolában mégis-csak a tanuló a legkiszolgáltatottabb, akit - ha minden kötél sza-kad - büntetni kell, de nem szükségszerű, hogy oly módonbüntessük őt, ami emberi méltóságát sértené. Erre pedig egyetlenmetódus van: a gyermeket, a fiatalt mélyen be kell avatni abba,amit tett, és érdemes rámutatni tettének nemcsak etikai, de bün-tetőjogi vonatkozásaira is. Ezeketa gondolatokat sohasemtudtamvolna nyelvi formába önteni, ha valamikor az 1970-es évek leg-elején nem ragasztják rám a gyanúsított minősítő jelzőt.

A pályázó, a kutatásra készülö, a rendszerálmodó(A nyelvi, irodalmi, kommunikációs program első változata)

Miután megszabadultam Szobtói, és az is kiderült, hogya könyv-tár nem lesz egy életre szólóan kenyéradó gazdám, kerestema helyem a felsőoktatásban: Szerencsém volt, mert a pedagógus-képzésben akkortájt minőségi megújulásról beszéltek, sarról,hogy a főiskolákon is szükség van kutatásra. A könyvtárban igensok folyóiratot megismerhettem, lapozgathattam a Köznevelés,a Pedagógiai Szemle mellett a Felsőoktatási Szemlét is, és abbannyomon követhettem, hogya magyar felsőoktatás, benne a pe-dagógusképzés, folytonos mozgásban van. Ennek az információ-nak az ismeretében 1970 nyarán fölkerestem az akkori Műve-

200 ~~----------------------------------- ----------------------------------~~ 201

lődésügyi Minisztérium párttitkárát, Petró Andrást, aki korábbana Köznevelés főszerkesztője volt. (Annak idején ő rendelte elmunkatársainak a szobi ügy felgöngyölítését és riport formájábanvaló megjelentetését.) Szerencsémre Petró András fogadott. Látvaköpcös, elhízásra hajlamos alkatomat, elmondta: azért is fogadott,mert kíváncsi volt rám. Látni akart, s elárulta, hogy némi csalódástokoztam neki, mert valami kákabélű, szúrós szemű, összefér-hetetlen aszkétának gondolt, és igen-igen meglepődött, hogybajaimat kiheverve egészségesen tudok "vidámkodni", tréfál-kazni. Látta, hogy normális vagyok, és ahogy ő mondta: "igen-igen tájékozott is". Hát persze! Egy könyvtá~ban nem .Ie~et .elbu-tulni, az olvasókhoz pedig szívélyesen kell viszonyulni, es kiszol-gálni az igényeiket.

Petró azt gondolta, valami cikket akarok elsütni a Köz-nevelésnél, s ehhez kérem a pártfogását. Meglepődött, hogy visz-sza akarok térni a felsőoktatásba. Meg is indokoltam: azért szeret-nék visszatérni, mert az addig bennem felgyülemlett közoktatásiés felsőoktatási tapasztalat birtokában megoldást szeretnék találniolyan kényes és állandóan vitatott témákra, mint az olvasásta-nulás mert e téren országosan mutatkozik az elégtelenség, azalult~ljesítés. Arról is szóltam neki, hogya kommunikáció iskopogtat már az ajtón, és hogya helyesírás-tanítás megoldhatóhozzáértéssel, stb., stb. A válasza az volt, hogy mindez szép, aKözponti Bizottság is szeretne a magyar pedagógia helyzetén vál-toztatni, készül is valami határozatféle, és a pedagógusképzésmegújítása központi témája lesz a reformoknak. Szükség lesztehát a szakértelmemre, csakhogy nem lesz főiskola, amelyikzavaros múltam miatt befogadna. Azt ígérte, beszélni próbálMiklósvári Sándorral, a pedagógusképzésért felelős főosztály-vezetővei, hátha mégis "el tudnának adni" valamelyik főiskolán.Petró András közbenjárására - ezért ma is hálás vagyok neki -Miklósvári Sándor egy héten belül fogadott, s közölte velem, hogycsak úgy tud elhelyezni bármelyik főiskolán, ha státust és fizetéstis ígér az adott intézmény fŐigazgatój.ának. A~t is felvilla~tott~előttem, hogy Kaposvár most az egyik legnyitottabb felsofoku

202 ~~---------------------------------

tanítóképző, s talán ott lesz a legkisebb ellenállás. Státusra pedigbiztosan szükségük van, tette hozzá biztatóan és bizakodva.

A minisztériumi támogatásoktói szárnyakat kaptam! így utaz-tam vissza Szolnokra. A napi munkám mellett hozzákezdtem egyolyan pedagógiai rendszer kidolgozásához, amely kisiskolás-kortól kezdve integráltan kezelné azokat a problémákat, amelyektöbb ezer gyereknek okoznak gondot az iskolában: rosszul olvas-nak, rosszul beszélnek, rosszul tudják magukat megértetnitanítóikkal és társaikkal. Akkortájt éjjel-nappal a kommunikáció-val kapcsolatos irodalmat bújtam, de ez önmagában nem segítettrajtam. A szerencse kezemre játszott. Megjelent ugyanis HellerÁgnes Mindennapi élet című könyve, amelyet én minimális filo-zófiai és szociológiai műveltség birtokában vettem kézbe, s kezd-tem el tanulmányozni. Nemcsak a kommunikációt, nemcsak a tu-dományt, nemcsak a filozófiát, nemcsak a művészetet, hanemezek egymásra vonatkozását, egymást feltételező szerepét is sej-teni kezdtem, és ekkortájt jöttem rá, hogya pedagógiát, az ok-tatásügyet nem lehet megjavítani az akkor érvényes szocialistapedagógiával, még Makarenko - általam elfogadható - praxisa iskevés hozzá, mert megkerülhetetlen egy új szemléletű pedagógiakiművelése. Buzgalmamban recenziót, illetve könyvismertetéstkészítettem Heller Ágnes fent említett könyvéről. A könyvismer-tetés a Köznevelésben jelent meg.

Közben Szolnokon feldolgoztam megélt kudarcaimat, s azokata korábbi gyakorlatom kínálta eredményeimmel együtt, latba vet-ve nyelvészeti tudásomat, pszichológiai és pszichiátriai olvasott-ságomat, elkezdtem gondolkodni egy olyan tantárgyi rendszeren,amely kisiskoláskortól kezdődően segíthetne minden nehéz sorsúgyereken. Amely megkönnyítené a kultúra világában való bizton-ságos eligazodást a gyerekek számára, s garantálná, hogya min-dennapi életben is jól boldogulnak. Tudtam, hogy ilyen programotkutatás nélkül, főiskola nélkül, terep - azaz gyakorlőiskola - nél-kül nem lehet kimunkálni. íróasztal-pedagógiát sohasem műveI-tem, ezért újra meghallgatást kértem Miklósvári Sándor főosztály-vezetőtől: tudja-e még garantálni a megígért kaposvári helyet.Szerencsém volt. Miklósvári státust és fizetést ígért Kaposvárnak.

------------------------------------~~ 203

Kaposvárott találkoztam Merő Lászlóval, a tanítóképző igaz-gatójával, aki szívélyesen fogadott. Ott futottam össze azzal azE. Szabó Zoltánnal is, aki valaha Békési ImréveI Szegedre,a főiskolára hívott. Szabó Zoli hihetetlenül megörült érkezésemhírének, Kaposvárra kerülésemnek. Elmondta, hogy ott ő magá-nyos, néhány cimborája van Sasvári Attila, Oruzsin Ferenc, HeiszKároly személyében, de ők még fiatalok, kevesen vannak, és aképző szellemét a régi képzős tanárok határozzák meg. Figyel-meztetett, hogy Kaposvárott nehéz dolgom lesz. Olyan főiskolailégkörre, amilyen Szegeden volt, ne számítsak.

Kaposvárott Merő László főigazgatónak igent mondtam. Szol-nokon pedig - megannyi általam sokra becsült fiatalasszonynak,a kiváló könyvtárosoknak, a "Verseghy-asszonyoknak" - fájószívvel, és némi szorongással "búcsút intettem". Munkaügyi dol-gaim rendezése után otthagytam Szolnokon a Pedagógiai Szol-gálatot - amelyet igazán kedveltem és szerettem -, és "világmeg-váltó" gondolataimmal elindultam Kaposvárra. Velem jött Lacifiam is, aki Kaposvárott kezdte meg középiskolai tanulmányait.Félve, reménykedve vártam 1971. január 16-át. Ekkor léphettemát a tanítóképző intézet kapuját. Ekkor tértem vissza a magyar fel-sőoktatásba, s maradtam ott a mai napig. Oe nem tagadhatom,hogy Szolnokon a könyvtárban, a béke szigetén "fogamzott" megbennem a magyar közoktatás egyfajta megújításának az utópiája.Azóta 31 év telt el. A tervből sok minden nem valósult meg, derajtam nem múlott, én becsülettel hajszoltam az elképzelésemet.Szerenesém re igen sok derék ember támogatott, de legalábbugyanannyi meg is gyűlölt ...

•••Fontosabb oktatáspolitikai intézkedések 1969-1971 között:

1970. áprilisában-májusában bonyolították le az Országos PedagógiaiIntézet irányításával a nemzetközi IEA-kutatóprogrammal vállalt érté-kelő felméréseket a kiválasztott hazai iskolákban az olvasásmegértésés a természettudományi oktatás eredményeinek vizsgálatára.

1970. augusztus 7-én hirdették ki a 25. sz. törvényerejű rendeletet, amelyszerint tanárképző főiskolán - az általános iskolai felső tagozatosszaktanárképzés mellett - tanítóképzés és óvónőképzés is folyhat.

1970. szeptember 28-30. között tartották meg Budapesten az V. Nevelés-ügyi Kongresszust.204 ~~ _

...••

Oktató és kutató a Kaposvári TanítóképzőIntézetben, majd Főiskolán

(1971. január 16.-1979. január 15.)*

A tudományt oktató(A tudomány tan bűvöletében; a TOK-s tanárelnök)

A kaposvári Felsőfokú Tanítóképző Intézetbe nyelvészoktatókéntkerültem. A Magyar Nyelvészeti Tanszéken jelölték ki az asztalo-mat. Főnököm, dr. Bellyey László, igen művelt tanárember, régivágású "tudós tanár" volt. Mellette dolgozott még Szirmay Endre.Ő is "tudós tanárnak" számított, verseket is írt. Később került atanszékre Király Lajos, az ismert földrajzi név- és nyelvjáráskutató.Ott dolgozott még Kernya Róza is, aki tantárgy-pedagógiával fog-lalkozott. Magam afféle mindenes voltam. Előadást nem tarthat-tam, mert azt az "öregek" tartották. Oe egy véletlen folytán elő-adásokhoz jutottam, mert Szirmay tanár úr fertőző májgyulladástkapott, és kórházban, elkülönítve gyógyították. Magam, aki elő-zetesen középiskolában és főiskolán is tanítottam nyelvészetet ésirodalmat, amellett döntöttem, hogy előadásaimban a modernnyelvészet eredményeit közvetítem, és fölmutatom, hogya mo-dern nyelvészet eredményeinek hátterében milyen tudomány-filozófiai megfontolások és divatok léteznek. Strukturalizmusról,generatív grammatikáról esett szó egy olyan hallgatóság előtt, akikleginkább a hagyományos középiskolai nyelvtanhoz voltak hoz-zászokva. A hallgatóság egy részét az előadásaim felvillanyozták,a másik része pedig szemmel láthatóan nyugtalankodott, mivelelőismereteik nem voltak ahhoz, hogy különbözó nyelvleírásiparadigmákban tudjanak gondolkodni, arról nem is beszélve,hogya nyelvészetnek csak a hagyományos ágait, tehát a hangtant,

* A gazdaságirányítás reformja, a reformok megtorpanása (1972-1978).

------------------------------------~~. 205

a szótant, a mondattant ismerték, de teljesen idegen volt tőlüka szemiotika és a kommunikációelmélet. Türelmes voltam a hall-gatókkal, felkészületlenségük nem ejtett kétségbe. Azt fürkésztemelsősorban, hogy mi a különbség a magyar szakos főiskolások ésa tanítóképzősök tudása között. A türelmes, sok-sok példávalillusztrált előadások - hiszen szereplésem csak addig tarthatott,amíg Szirmay tanár úr meggyógyult - segítettek megfejteni a tit-kot. A tanítóképzős tanárok nem tudományban gondolkodtak.Úgy vélték, hogy a tanítójelölteknek nyelvészetből kevesebbtudás is elég ahhoz, hogy az általános iskola alsó tagozatán nyelv-tant és helyesírást taníthassanak. A tanárképző főiskolások közöttazonban szép számmal akadtak olyanok is, akiket a nyelvtu-domány mint tudományterület érdekelt, s akik a tanítás mellettnyelvészeti kutatással is kacérkodtak. Kaposvárott még egy ér-dekes jelenségre lettem figyelmes. Türelmes előadásaim - ame-lyeket tudományelméleti, esztétikai, ismeretelméleti kontextusbaillesztettem, s emellett a különböző életkorban nyelvet, nyelv-használatot tanulók szemszögéből gyakorlati példákkal is meg-világítottam - felkeltették ottani hallgatóim érdeklődését. Termé-szetesen nem mindenkiét. Száztíz-százhúsz hallgató közül har-minc-negyven mutatott érdeklődést. Velük külön tárgyaltam.Elmondtam nekik, hogy ha úgy szeretnének pedagógussá érni,hogya tankönyveikben, jegyzeteikben lévő információk létrejöt-tének körülményeit is megismerjék - tehát azt, ahogy az isme-retek, az emberi tudás gyarapodik - akkor szívesen vállalnám,hogy Tudományos Diákkör keretében bevezetem őket a tudo-mányos gondolkodásba.

Akkortájt szabad voltam, nem éltem házasságban.A fiam semvolt még velem, ugyanis egy ideig ő még Szegeden, a feleségem-mel élt, az ottani gyakorlóiskolában fejezte be a 8. osztályt, s csakazután költözött hozzám Kaposvárra. Ismét albérletben laktam.Csak az óráim megtartására kellett koncentrálnom meg néhánycikk megírására. Sokat jártam fiatal tanársegéd és adjunktus bará-taimmal éttermekbe, ahol mindig szakmai kérdésekről folyt a be-szélgetés. Az asztalunk közelében sörözgető hallgatóim gyakran

kértek engedélyt, hogy végighallgathassák vitáinkat, beszélgeté-seinket. Sokszor hangoztattam, hogy a tudomány és a kutatásmegtanulható, életformánkká válhat, de sokat kell hozzá tanulni.Fiataloktatótársaim is, a főiskolán akkor másod- és harmadéveshallgatók is biztattak, hogy kezdeményezzem a TudományosDiákkör olyan újszerű működtetését, amely szigorú szervezetifeltételek mellett, tanuláshoz és alkotáshoz kötöttem működik.Ez a TDK-s mozgalom két-három éves működésem során száz-húsz főnyire bővült. A hallgatók tudományelméleti és a tudo-mányrendszertani felkészítést kaptak tőlem. A szekciókban pedigfiatal tanársegéd és adjunktus barátaim segítségévelegy-egy szak-területen belül egy-egy témán kezdtek dolgozni, kutatni.

Magam is foglalkoztam hallgatókkal, tizenöt-húsz fővel. Őkvoltak azok, akik a Nyelvi, irodalmi és kommunikációs programkimunkáláshoz szükséges részkísérleteket végezték el, a társada-lomtudományokban szokásos kísérleti feltételek szigorú meg-tartása mellett. Más főiskolákon akkor még nem volt annyi TDK-shallgató, mint Kaposvárott, s az is ritkaságszámba ment, hogytanítványaim viszonylag eredeti témákkal jelentkeztek az akkormár szervezetten működő Országos Tudományos DiákköriKonferenciákon. Volt nem is egy eset, amikor egyetemistákatgyőztek le hallgatóim a versenyzés során. Munkáik pedig olyanértékesek voltak, hogyeredményeiket saját kutatásaimba, akció-kutatásaimba is beépíthettem. így Látjuk címmel önálló folyó-iratunk volt, ésTDK-snak lenni abban az időszakban rangot jelen-tett Kaposvárott. Rangot, mert akkori hallgatóim az egye-temistákhoz viszonyítva nem éreztek kisebbrendűséget. Elhitték,hogya tanítói pályára készü lők is lehetnek kutatók. Új perspektí-va, új életpálya tárult föl előttük, és miután megszerezték adiplomát, sorra-rendre jelentkeztek, hogy részt vegyenek az álta-lam irányított anyanyelv-pedagógiai kutatásokban ott, azokban aziskolában, ahol dolgoztak, ahol az igazgatók őket, a kísérletezőfiatal tanítókat szívesen látták. Ezek a fiatalok rászoktak a rend-szeresszakirodalom-olvasásra, és arra is, hogy főiskolás tanáraikatkritikus szemmel nézzék, s számon kérjék rajtuk a legfrissebb

kutatási eredményeket. Ezt azért említem, mert a főiskola akkorifőigazgatója, Várkonyi Imre tudomást szerzett a TDK-s hallgatókés a tanárok között kialakult szakmai konfliktusokról. Emiattelrendelte, hogyatanároknak is el kell végezniük egy tudomány-tani, tudományelméleti tanfolyamot, és senkinek sem adott ez alólfelmentést. Ez az egy-két év nyugalmat és biztonságot adottKaposvárott, de a főiskola vezetőségének nem lágyult meg aszíve, nem tudtak nekem lakást szerezni, ezért albérletről albér-letre vándoroltam. Közben készültem a NYIK-et megalapozó, ahallgatóim által elvégzett részkísérletek szintézisére, gyakorlatikivitelezésére is. A kísérlethez tanítónőre volt szükségem, olyan-ra, aki megérti a NYIK-kísérlet célkitűzéseit, azonosul velük, singyen is vállalja a többletmunkát. így kerültem kapcsolatbaKaposvárott elvált és szabad emberként az egyik legtehetségesebbés legmegbízhatóbb tanítónővel, Szabó Margittal. Később a fele-ségem lett, lakásába költözhetett a fiam is. Vele, Szabó Margittalvégeztük el a legelső anyanyelv-pedagógiai kísérleteket a kapos-vári tanítóképző gyakorlóiskolájában, az iskola egy-egy első, má-sodik és harmadik osztályában.

A kísérletező(A helyesejtési kísérlettől a NYIK-program realizálásáig)

előfordult, hogya könyvek, a mérőeszközök stencilezésében (sok-szorosításában) közreműködő takarítónőket és hivatalsegédeket asaját zsebemből fizettem. A kísérlet nagyon megviselte SzabóMargitot, s engem is, de mind a ketten kitartottunk. Szabó Margitmegtanulta a kísérletezés fortélyait, tehát a kísérleti tanítást: a dif-ferenciált tanulásszervezést, a légző-, az artikulációs, a hangsúly,a hanglejtésgyakorlatok stb. levezetését; a kommunikáció elvéreépülő fogalmazástanítást, az írásbeli szövegalkotást; az irodalmiművek korszerű elemzését, elemeztetését. Az ő kísérIeti elsőosztályában végezte tanítási gyakorlatát Kiss Éva és MátyásiMária. Ők váltak alkalmassá később arra, hogya kísérletetKaposváron túl Siklóson (Mátyási Mária) és Zalaegerszegen (KissÉva)először sikerre vigyék. Maga Szabó Margit is fiatal pedagógusvolt, amikor a kísérletet felvállalta. Ugyancsak fiatal pedagógusvolt Gondos Piroska, aki gyakorlóiskolai tanítóként egy újabbosztályt vállalt a tanítóképző gyakorlójában. Olyan fiatalokkaldolgoztam tehát a kezdet kezdetén, a '70-es évek legelején, akikközül kettőnek (Szabó Margitnak és Gondos Piroskának) szakíta-nia kellett a hagyományos gyakorlattal, a két pályakezdőnek, KissÉvának és Mátyási Máriának viszont már nem kellett megtanulniaa hagyományos iskolai gyakorlatot anyanyelvtanításból.

Magam pedagógus kutató voltam, tehát alkalmazott tudo-mányterület kutatója. Egyszerre sohasem egyetlen kérdést vizsgáI-tam, hanem a kérdések sokaságát, úgy is mondhatnám, hogya pedagógiai gyakorlatban működő mikrorendszereket. Tehát pél-dául azt, hogyan befolyásolja a tanítást a tankönyv minősége,a tankönyvben alkalmazott tipográfia, a tankönyvben szereplőismeretterjesztő és szépirodalmi szövegek, a csoportfoglalkozásés magának a tanítónak a személyes közreműködése, tanulástsegítő kultúrája, kommunikációja, megosztott figyelme stb. A fel-sorolt tényezők közül mindig a pedagógus vizsgálatát tekintettema legfontosabbnak. Ez a magyarázata annak, hogya legkülön-félébb életkorú és gyakorlati háttértudással rendelkező embereketvontam be később a kísérletbe, és a kezdet kezdetén nemcsaka gyerekek, hanem a tanítók teljesítményét is figyeltem, és végül

A tanítóképzőben a tudományért és a kutatásért felelős igaz-gatóhelyettes nem nagyon hitt kísérIeti és tudományos diákkörielképzeléseimben. Szabó Margit, a feleségem is többször megin-gott, arról nem is szólva, hogy az intézeti tanács hozzájárulását ismeg kellett szereznem, s be kellett vonnom a kísérletbe olyanszemélyeket is, akik az egészhez nem értettek, de rangjuk miattúgy gondolták, nem maradhatnak ki belőle. Eredményként egycsekély összeget kaptam a legelső részkísérlet, a helyesejtésikísérlet lefolytatásához. Később, amikor a kísérlet további ele-mekkel bővüIt, azaz egyre több részkísérletet indítottunk, gyakran

208 ~---------------------------- _-----------------------------------~ 209

pszichológus munkatársak bevonásával mértük is azt. így tudtukmegállapítani, hogy például a nagyon hátrányos helyzetű, nehe-zen megszólaló, szorongó gyerekek csoportjával egy szétszórt,rosszul kommunikáló, hanyag pedagógus mennyit tud a kísérIetielgondolásból realizálni, s keze között miként válik a kísérIetimunka a kísérlet karikatúrájává.

Kaposvárott, mind a képzőben, mind a gyakorlóiskolábanigen komoly ellenzékünk volt. Más kísérlet is folyt az intézetben,természetesen más gyakorlóiskolai pedagógusokkal. A mi kísér-letünket fogadta el a hazai és a nemzetközi tudományos közös-ség, és a kaposvári tanítóképző kiadásában jelent meg a magyarpedagógia történetében egy olyan kísérIeti beszámoló, amely atudományosság igényeinek megfelelően regisztrálta a kísérleteredményeit, erős és gyenge pontjait. A kutatói közvélemény ezta munkát - mivel a kötetet ezüstszürke borító fedte - Ezüstszür-kének nevezte el. S bármily fura, harminc évelmúltával nyugod-tam kijelenthetem, hogy e kötet, melynek címe Anyanyelvtanításikísérlet a kommunikációkutatás eredményei alapján (1971-75)mintája lett annak, hogyan lehet, hogyan illik kutatási beszá-molót publikálni Magyarországon pedagógiából. E sikertörténet-ként előadott eseménysor oda vezetett, hogy Kaposvárottambivalens magatartás alakult ki személyemet illetően. A rólamszóló pletykák, legendák Kaposvárra is természetesen elkísértek,s a kaposvári kísérlet megszervezése, megvédése ellenségeimszámát nem csökkentette, inkább gyarapította. Ennek ellenére aNYIK-kutatás sikerült! Kísérletező tanítványaimat a sajtóbanolykor Zsolnai-apácáknak gúnyolták, mert a családi életet isfeláldozták a NYIK sikeréért. Nekik köszönhető, hogya NYIKeljutott Romániába, Szlovákiába. Ők tanították meg NYIK-re aszlovákiai magyar pedagógusokat, ők írták vitacikkeiket A Taní-tóba, a Köznevelésbe, a Pedagógiai Szemlébe. Szóval nemcsaktehetségesek, hanem autonóm, kemény kötésű, bátor emberek isvoltak.

Sok szép élményem van Kaposvárról, de sok megaláztatás isért, míg ott dolgoztam. Ott kényszerítettek arra, hogy jövőm, kar-

210 ~o-------------- _

rierem és az általam képviselt kutatások sikere érdekébendöntsem el: a párttagságot választom-e, vagy még mindig kívülrőlfigyelem "a szocializmus ügyét".

A párttag(A rendre és a pártfegyelemre szoktatás magasiskolájáról)

Kaposvárott, amíg előadásaimat tartottam - szokásom nak meg-felelően - nem csupán nyelvészetről szóltam, hanem azzal kap-csolatban számtalan filozófiai, esztétikai témát is érintettem. Ak-kortájt Lukács Györgynek és tanítványi körének, kitüntetettenHeller Ágnesnek a tanításai szellemében gondoltam végig az éle-temet. Főként a mindennapiság és a Lukács és Heller által prefe-rált és kimunkált nembeliség kategória viszonya izgatott, illetveennek gyakorlati vonzata: miként lehet értelmes életet élni. A fia-talok hihetetlenül érzékenyen fogadták a lukácsi-helleri gondola-tokat. Ügyet sem vetettem arra, hogya hallgatóság soraiban ottülnek KISZ-esek is, közülük néhányan párttagok, akiknek infor-mációjuk volt arról, hogy Lukács és tanítványi köre nemkívánatosa magyar szellemi életben. Ezek a fiatalok csakhamar felkerestéka tanítóképző pártbizottságát, a marxizmust oktatókat, s elmond-ták nekik, hogy Zsol nai óráin nem csak nyelvészetről van szó,hanem igen sokat emlegeti Hellert, Lukácsot, Márkus Györgyöt,Fehér Ferencet stb. Rövid idő múlva, úgy 1972 elején szóltakfiatal barátaim, akik párttagok, KISZ összekötő tanárok voltak,hogya marxizmust oktatók tiltakoznak azok ellen a nézetek ellen,amelyeket hangoztatok. Olyannyira, hogya megyei pártbizott-ságig vitték el az ügyet. Én nem nagyon figyeltem a pártpolitikabelső történéseire Kaposvárott. De csakhamar rákényszerültem,mert a marxisták több alkalommalleültettek és vitáztak velemLukács György Az esztétikum sajátossága című könyvéről és tár-sadalomontológiájáról. E műveknek a gyengéit akkor még nem-igen láttam, s azzal védekeztem, hogy én nem is annyira Lukácsot

----------------------------------~~ 211

emlegetem előadásaim során, inkább Heller Ágnes A mindennapiélet című könyvét. Mondták, hogy az még rosszabb. Most tiltottákki a Szociológiai Intézetből több társával együtt, és LukácsGyörgynek se fognak megkegyelmezni újabb "tévelygései"esetén. Nem értettem a helyzetet, s ilyenkor elővettem régireceptemet: azonnal hozzákezdtem az ellenfél álláspontjánaka tanulmányozásához. Elmentem a Kaposvárott működő marxistaesti egyetem könyvtárába, kikölcsönöztem vagy tíz-tizenöt kötetet(köztük a Pártéletet, a Társadalmi Szemlét és egyéb MSZMP-skiadványokat), és egy éjszakai nagyon szorgalmas tanulás utánmegértettem, kinek mi a bűne, kinek miért kell távoznia, s kirőlnem lehet beszélni. Az ügyről, hogy tudniillik Lukács és körenemkívánatos, viszonylag korán, még Szobon értesültem PálTamástól, aki kényszerhelyzetbe került, s az MTA SzociológiaiIntézetéből Szobon keresett búvóhelyet magának oktatóként.Ekkor én már nem voltam igazgató, hanem napközis. Szolnokonviszont csend volt Lukács-ügyben, s meg is feledkeztem róla, csakKaposvárott vettem észre, hogy darázsfészekbe nyúltam.

Miután aktuálpolitikai jellegű marxista "tanulmányaimat" egyéjszaka alatt befejeztem, rövidesen híre futott, hogy összehívjákaz oktatókat; meg fog jelenni Honfi István is, a Megyei Pártbizott-ság ideológiai titkára, és ott valamennyiünket megfenyítenek,engem különösen, mivel én vagyok az egyik följelentett. Tudtam,hogy kik azok a marxista oktatók, akik fenik rám a fogukat, demert az előző éjszakán szerzett friss lecke még élénken élt ben-nem, úgy gondoltam, hogya lehetséges logikai - mai szóvalmondva politikai-ideológiai - bakugrásokat ki tudom védeni.Ugyanakkor arra is föl voltam készülve, hogy itt nem érvek fognakelhangzani, hanem normák, parancsok, "igehirdetés". Nemtagadom, féltem. Tudtam, hogy ha Kaposvárott is elvérzek, végea kísérletnek, vége a főiskolai karriernek, és legjobb esetbenmehetek vissza könyvtárba, ha valahol még visszavesz nek. Nagyszerencsém re a szokásos, rituális üdvözlések elhangzása utánHonfi István közölte Aczél György álláspontját: Lukács Cyörgygéniusz, a marxista tanítások egyik legnagyobb alakja, és nem

212 ~o------------------ _

engedhető meg még Kaposvárott se, hogy üldözzék azokat, akikLukácsot emlegetni merik különböző előadásaikon. Más a helyzeta tanítványaival, közölte az ideológiai titkár, de nem szórt rájuk seátkokat, inkább arra intett, hogy "az elvtársak tanulmányozzákműveiket, és a marxizmus igazságának ismeretében cáfoljákállításaikat" .

Úgy gondoltam, megmenekültem. De tévedtem! Nem hívattaka pártbizottságra, a marxista oktatók se kötekedtek velem, deakadt egy-két fiatal barátom, ma jó nevű szakemberek, az országkülönféle egyetemein és főiskoláin vezető beosztású oktatók(nevüket ezért nem említem), akik meggyőztek: ha nyugalmatakarok magam körül, ha megkezdett kísérleteimet folytatni aka-rom Kaposvárott vagy más iskolákban, lépjek be a pártba! Tud-tam, hogya kaposvári intézet tanárainak körülbelül 80%-a párt-tag, s több magamfajta emberről hírlett, hogy beadták a dere-kukat, és a pártba, az MSZMP-be lépést választották. Hosszú töp-rengés után magam is a belépés mellett döntöttem. 7972. június22-én lettem párttag. Nem kaptam egyhangú szavazatot. Az elle-nem szavazók kioktattak a pártfegyelemről, és nyomatékosan fi-gyelmeztettek, hogy eddigi egyénieskedő életutammal szakí-tanom kell, rendeznem kell a magánéletemet, s a párt normái sze-rint kell nekem is élnem. Ezt kívánja a párt és az ország érdeke is.Az oktató szavakra nem válaszoltam, az ügyet valahogy feldol-goztam, de félelmeim elő-előjöttek, noha az MSZMP tagja marad-tam a megszűnéséig. Az MSZP-be nem igazoltam át.

Mai szemmel nézve sem bántam meg, hogy tagja voltam az"anyaszentegyháznak". Sok mindent láttam belülről, annyit,amennyit egy átlagos párttag a rendelkezésére álló információk-ból némi következtetőképesség birtokában összerakhatott. Arramindenképp jó volt, hogy amikor a magyar politológiában sokanmég nem értették a pártállam kategórianevet, én a kevés kivétel-hez tartoztam, mert a saját bőrömön megtanultam, hogyan isműködött. Hogyan kellett félni, hogyan lehetett hősködni, el-bukni, és némi kapcsolatok révén újrakezdeni. Tudom, giccse-sen hangzik, de mégis megjegyzem, hogy életemnek ezt a sza-

------------------------------------~~ 213

emlegetem előadásaim során, inkább Heller Ágnes A mindennapiélet című könyvét. Mondták, hogy az még rosszabb. Most tiltottákki a Szociológiai Intézetből több társával együtt, és LukácsGyörgynek se fognak megkegyelmezni újabb "tévelygései"esetén. Nem értettem a helyzetet, s ilyenkor elővettem régireceptemet: azonnal hozzákezdtem az ellenfél álláspontjánaka tanulmányozásához. Elmentem a Kaposvárott működő marxistaesti egyetem könyvtárába, kikölcsönöztem vagy tíz-tizenöt kötetet(köztük a Pártéletet, a Társadalmi Szemlét és egyéb MSZMP-skiadványokat), és egy éjszakai nagyon szorgalmas tanulás utánmegértettem, kinek mi a bűne, kinek miért kell távoznia, s kirőlnem lehet beszélni. Az ügyről, hogy tudniillik Lukács és körenemkívánatos, viszonylag korán, még Szobon értesültem PálTamástól, aki kényszerhelyzetbe került, s az MTA SzociológiaiIntézetéből Szobon keresett búvóhelyet magának oktatóként.Ekkor én már nem voltam igazgató, hanem napközis. Szolnokonviszont csend volt Lukács-ügyben, s meg is feledkeztem róla, csakKaposvárott vettem észre, hogy darázsfészekbe nyúltarn.

Miután aktuálpolitikai jellegű marxista "tanulmányaimat" egyéjszaka alatt befejeztem, rövidesen híre futott, hogy összehívjákaz oktatókat; meg fog jelenni Honfi István is, a Megyei Pártbizott-ság ideológiai titkára, és ott valamennyiünket megfenyítenek,engem különösen, mivel én vagyok az egyik följelentett. Tudtam,hogy kik azok a marxista oktatók, akik fenik rám a fogukat, demert az előző éjszakán szerzett friss lecke még élénken élt ben-nem, úgy gondoltam, hogya lehetséges logikai - mai szóvalmondva politikai-ideológiai - bakugrásokat ki tudom védeni.Ugyanakkor arra is föl voltam készülve, hogy itt nem érvek fognakelhangzani, hanem normák, parancsok, "igehirdetés". Nemtagadom, féltem. Tudtam, hogy ha Kaposvárott is elvérzek, végea kísérletnek, vége a főiskolai karriernek, és legjobb esetbenmehetek vissza könyvtárba, ha valahol még visszavesz nek. Nagyszerenesém re a szokásos, rituális üdvözlések elhangzása utánHonfi István közölte Aczél György álláspontját: Lukács Cyörgygéniusz, a marxista tanítások egyik legnagyobb alakja, és nem

212 ~---------- ••

engedhető meg még Kaposvárott se, hogy üldözzék azokat, akikLukácsot emlegetni merik különböző előadásaikon. Más a helyzeta tanítványaival, közölte az ideológiai titkár, de nem szórt rájuk seátkokat, inkább arra intett, hogy "az elvtársak tanulmányozzákműveiket, és a marxizmus igazságának ismeretében cáfoljákállításaikat".

Úgy gondoltam, megmenekültem. De tévedtem! Nem hívattaka pártbizottságra, a marxi sta oktatók se kötekedtek velem, deakadt egy-két fiatal barátom, ma jó nevű szakemberek, az országkülönféle egyetemein és főiskoláin vezető beosztású oktatók(nevüket ezért nem említem), akik meggyőztek: ha nyugalmatakarok magam körül, ha megkezdett kísérleteimet folytatni aka-rom Kaposvárott vagy más iskolákban, lépjek be a pártba! Tud-tam, hogya kaposvári intézet tanárainak körülbelül 80%-a párt-tag, s több magamfajta emberről hírlett, hogy beadták a dere-kukat, és a pártba, az MSZMP-be lépést választották. Hosszú töp-rengés után magam is a belépés mellett döntöttem. 1972. június22-én lettem párttag. Nem kaptam egyhangú szavazatot. Az elle-nem szavazók kioktattak a pártfegyelemről, és nyomatékosan fi-gyelmeztettek, hogy eddigi egyénieskedő életutammal szakí-tanom kell, rendeznem kell a magánéletemet, s a párt normái sze-rint kell nekem is élnem. Ezt kívánja a párt és az ország érdeke is.Az oktató szavakra nem válaszoltam, az ügyet valahogy feldol-goztam, de félelmeim elő-előjöttek, noha az MSZMP tagja marad-tam a megszűnéséig. Az MSZP-be nem igazoltam át.

Mai szemmel nézve sem bántam meg, hogy tagja voltam az"anyaszentegyháznak". Sok mindent láttam belülről, annyit,amennyit egy átlagos párttag a rendelkezésére álló információk-ból némi következtetőképesség birtokában összerakhatott. Arramindenképp jó volt, hogy amikor a magyar politológiában sokanmég nem értették a pártállam kategórianevet, én a kevés kivétel-hez tartoztam, mert a saját bőrömön megtanultam, hogyan isműködött. Hogyan kellett félni, hogyan lehetett hősködni, el-bukni, és némi kapcsolatok révén újrakezdeni. Tudom, giccse-sen hangzik, de mégis megjegyzem, hogy életemnek ezt a sza----- ~ 213

kaszát nem kívánom eltitkolni, elrejteni. Edith Piaffal szólva:nem bánok semmit. A szó politológiai értelmében egy kicsivelokosabb lettem. Nekem ennyit jelentett a párttagság. Sem töb-bet, sem kevesebbet.

A pedagógia megújítását sürgető(A pedagógiai kritika, a pedagógiai vita,

a pedagógiai publicisztika lehetőségeinek kipróbálása)

Kaposvári működésem idején kezdtem a pedagógia ügyét nem-csak radikálisan, hanem szomorúan is látni - a TDK-s mozgalom-ban elért sikereim ellenére. Szomorúan azért, mert nyitott szem-mel jártam a tanítási gyakorlatokra, hallgattam a gyakorlóiskolaitanítók óraelemezéseit, rendszeresen olvastam az oktatásüggyelfoglalkozó szaksajtót és napisajtót. Egyre inkább rájöttem, hogya magyar pedagógián semmi sem változtathat, csak az, ha a peda-gógiát művelők hitelesen és őszintén feltárják a szocialista peda-gógia hiábavalóságát, ha komolyan gondolják a képességfejlesz-tést, ha fölszámolják a pedagógiai hiedelmeket és babonákat,amelyek keresztül-kasul behálózták az egész képzést és a pedagó-gus-továbbképzést, de még a pedagógiai sajtót is. Ezért volt aztánaz, hogy éppen Kaposvárott írtam meg legkeményebb cikkeimet,fölhasználva a publicisztikai műfajok sokféleségét. írtam - mintmár említettem - cikkszerű tanulmányt a pedagógiai giccsről,a műveltségről; glosszákban kifogásoltam a pedagógiai hiedel-meket. Recenziókban dicsértem az előremutató szociológiai-etikai gondolatokat, eltökélten kiálltam mellettük, vitacikkekkelprovokálva a hivatalos pedagógiai álláspontot képviselő "meste-reket" vagy mesterjelölteket, s még azokat sem kíméltem, akiketegyébként szerettem. Mondhatni, mindenkivel összekülönböz-tem. Főleg akkor, ha valaki a pedagógusokat védte, mentegette,vagy ha kétségbe vonta jogukat az alkotáshoz. Egyik ilyen vita-partnerem Csulák Mihály, az ismert ifjúsági író volt, akivel egyéb-ként sok mindenben egyetértettünk. Még Szobról ismertük egy-214 ~ _

mást, de nem hitte el, mint ahogy sokan ma sem hiszik el, hogya pedagógus - így a tanító, az óvónő - is lehet kutató, érthet a ku-tatáshoz, merthogy a kutatás korántsem akkora "durranás", mintahogyan azt az átlagos kutatók, akik kutatóintézetben ülnek, hir-detni szokták. Egyáltalán nem véletlen, hogy Kaposvárott nagy-jából ebben az időszakban fogant meg bennem a gondolat, hogya pedagógusokat rá kell venni mindenképpen a publikálásra,hogy saját megfigyeléseiket ők közöljék, ők is közöljék, ne csaka szociológusok, a pszichológusok, az oktatáspolitológusok. Ek-kor írtam meg Bevezetés a pedagógiai szakirodalmi alkotómunkatechnikájába című könyvemet. Úgy tudom, sokan olvasták olya-nok, akik kutatóintézetben dolgoztak vagy főiskolán tanítottak,csak azok nem - balszerencsémre-, akiknek írtam: a pedagógusok.

Pedagógiai kismonográfiák szerzője(Elköteleződés az interdiszciplináris szemléletmód mellett)

Mivel rájöttem, hogy Bevezetés a pedagógiai szakirodalmi alkotó-munka technikájába című könyvem nem aratott sikert a pedagó-gusok körében, azon töprengtem, miként lehetne olyan műfajttalálni, amely olvasható is, és amelyből a pedagógus a napi gya-korlatához is kaphatna fogódzót. Szóba jöhetett volna egy kézi-könyv írása. Csakhogy az effélék megírását az Országos Pedagó-giai Intézet tartotta a kezében, a minisztérium és a Tankönyvkiadótámogatását élvezve. Oda nem fértem be. Mindig megüzenték,hogy ne zaklassam a tanítókat, ne akarjak rájuk tudományt tuk-málni. ló példa rá, hogy mikor Szabó Ödönné, a Tanító volt fő-szerkesztője nyugállományba vonult, és én puhatolóztam, hogylehetnék-e a Tanító című folyóirat főszerkesztője, több helyrőlleintettek, mondván: arról szó sem lehet, hogy Zsolnai kezébeadjuk a Tanítót, mert azonnal tudományt csinálna belőle, s a taní-tók bele se néznének.

Szerencsémre azért mégis eljött az én időm. Az ország a '78-astanterv bevezetésére készült, és mint az ma már közismert,

------------------------------------~~ 215

az MTA Elnökségi Közoktatási Bizottságának volt némi nyomás-gyakorlási lehetősége a tantervkészítőkre. így például az általama NYIK-kutatás keretében kimunkált beszédművelést, a helyes-ejtést kénytelen-kelletlen beemelték az 1978-as tantervbe. Igenám, de nem volt senki, aki olyan könyv írására vállalkozott volna,amely tanítóknak a fonetikát. a fonológiát, a helyesejtést, a be-szédtechnikát, a tanulásszervezést egyetlen kis monográfiában eltudta volna mondani úgy, hogya tudomány ne sérüljön, dea gyakorlat javuljon azon pedagógusok kezén, akik a könyvet for-gatják. így támadt az ötletem, hogy Honffy Pálnál, a Tankönyv-kiadó akkori főszerkesztőjénél bekönyörgöm magam a Tanításproblémái című könyvsorozatba, Beszédművelés kisiskolás-korban című kéziratommal. Mivel más az alsó tagozat számárailyen típusú könyvet nem írt, a kiadó elfogadta a kéziratomat, ésa könyv megjelent. Több kiadást megért. Egyszer összeszámlál-tam, mintegy 45 ezer példány fogyott el belőle. Rendkívül büszkevoltam erre, kezdtem magam "pedagógiai bestsellerírónak" gon-dolni. Csak akkor ment el a kedvem, amikor a könyv kapcsántanítókkal találkoztam, akik csakhamar elmondták: kedvesZsol nai kartárs, nincs ebben azért olyan nagy újdonság, hiszenmár nagyon régóta fejlesztjük a gyermekek beszédét, már DrózdyGyula vezérkönyveiben is szerepelt a téma.

A NYIK-mozgalom keretében szerenesém re a könyvet, a kis-monográfiát nem utasították el a NYIK-et tanítók. Annál inkábbfájt, hogya Magyar Nyelvőrben Bartók János kritika formájábanegy keményarculcsapást mért rám, mert akarata ellenére rajtamkérte számon azokat a kutatásokat, amelyeket a magyar fono-lógiának, fonetikának és pszicholingvisztikának kellett volna pro-dukálnia. Annyi bizonyos, hogya beszédműveléskönyv mégis-csak sikerkönyv. A népszerűsítő monográfiák írásától nem ment ela kedvem, jó néhány év múlva ezért mertem megírni Kisiskolásgyerek a családban című, ugyancsak több kiadást megért köny-vemet.

216 ~O---- _

A pedagógia szak elvégzésére kötelezett(A hagyományos és a szocialista pedagógia újratanulása;

pedagógiaművelés legitimálása doktorálással)

M' 1971-ben Deli István a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékrőleg " hátcsalt a Pedagógiai Tanszékre. Szívesen mentem, azt ígérte, og,~didaktikát és logikát oktathatok. Szavát meg is tartotta. Az .~Jkörnyezetben igen jól éreztem ~agam. Mód n.yí~t~rra, hogy sajátdidaktikai nézeteimet végre kifejthessern. Logikaboi nem tud sok'jat mondani egy tanár, de a logika tanítása szerezhet örömet az~mbernek. Velem is így történt. Azonban a tanszékváltásba be-csúszott egy olyan hiba, amelyre egyáltalán nem számít?ttam:A főiskola vezetősége (mert ekkorra a tanítóképzők már főiskolairangot kaptak) kisütötte, hogy én, no~a a pe?~gógia te;üle~é,nkeresztül-kasul publikálok, könyveket Irok, mégiscsak kéoesitésnélkülinek számítok. Ezért felszólítottak, hogy végezz em el a pe-dagógia szakot az ELTE-n, magyarul: fejezzem be azon tanul-mányaimat pedagógiából, amelyeket még Debrecenben kezdte~el, s amelyeket 1964-ben abbahagyattak velem Szegeden, a f~-iskolán, mondván: a nyelvészet műveléséhez nem kell, a pedag.o-gia. (Helyette a magyar,szakot kellett elvégezne~ a J?zsef Attl~aTudományegyetemen.) Igy történt, hogy nem kis szegyenkeze-semre 1971. április 11-én különbözeti vizsgát kellett tennem azELTE-nnevelésfilozófiából, egyetemes neveléstörténetből és neve-léstörténeti szemináriumból. A nevelésfilozófia jól sikerült, ne-veléstörténetből azonban csúnyán leégtem, elégségesre vizsgáz-tam. Tóth Gábornak köszönhetem, hogy nem buktatott m~g.A vizsgán kiderült, hogy egy alapmű elolvasásával vagyok ad~s,s ezzel ma sem illik dicsekedni. Mentségemre legyen mo~dva, enkértem, hogy írja be az elégtelent, de megke~yelmezett: Igy foly-tathattam tanulmányaimat az ELTE-n,ahol modomban allt a szo-eialista pedagógiával szembesülni. Két évig koptattam az,e?y.etempadja it az ELTE-n. 1973. június 11-én v~~ezt~~ a pedagógiai sza-kon, jeles eredménnyel. Mire volt ez, J~? UJratanu/~am a peda-gógiát, megtanultam, mi a hivatalos aliaspont, megfigvelhettern,---- ~ 217

hogy Nagy Sándor professzor mit gondol a didaktika állásáról.Kiss Árpád elmondta, hol tart a programozott oktatás. BúzásLászló pedig kitartó pontossággal, tárgyszeretettel kalauzolt areformpedagógia világában. A szovjet pedagógia témakörébenfolyó kutatásokat Bábosik IstvántóI tanulhattam meg. VizsgáztamFalus Ivánnál is, sőt Ábent Ferencnél is. Nem voltam se jó, serossz tanuló, de nagyon rosszul éreztem magam az ELTE-n. Túlöregnek éreztem magam. Akkortájt már igen sok eretnek gondo-latom volt arról, hogy mit ér a pedagógia mint tudomány, és hogymiféle tudások kimunkálása kellene ahhoz, hogya pedagógiavalóban tudomán nyá válhasson. Erről persze egy szót sem szól-tam a vizsgákon. Egyedül 1977. június 18-án megvédett bölcsé-szettudományi doktori munkámban mertem néhány új gondolatotmegfogalmazni az életkor-pedagógia kapcsán. Nagy Sándorekkor már úgy látta, hogy amit felvetek, legalább megfontolandó.Tudta, hogy kísérlet áll mögöttem, és szemmel láthatóan ez azidőszak volt az életében, amikor kezdte saját életútját ésmunkásságát újraértékelni. Talán ekkortájt kezdte újraolvasni akét világháború közötti pedagógia elméletíróit (Imre Sándort,Nagy Lászlót, Prohászka Lajost, Weszely Ödönt), és kezdte belát-ni, hogya pedagógia tudásbővítésének egyik legjobb módja apedagógiai kísérlet.

Összefoglalva elmondhatom, hogy nem volt jó dolog nyelvész-diplomával a zsebemben, egy sikeres kísérlettel a hátam mögöttpedagógiai nézeteimet rejtegetni, de jogérzékem nem tiltakozott.A rend az rend. Nekem pedagógiai diplomám tényleg nem volt,amikor Kaposvárott a pedagógiát oktatni kezdtem. Lett diplomám,hasznom pedig annyi, hogy szisztematikusan megismertem a'70-es évek szocialista pedagógiáját. Nem haltam bele.

•••

218 ~~ _

Fontosabb oktatáspol iti kai intézkedések 1971-1979 között:

1972. június 14-15-én tartott üléséri az MSZMP Központi Bizottsága ter-jedelmes határozatot hozott Az állami oktatás helyzetéről és tovább-fejlesztésének feladatairól címmel. A párthatározat igen sok kritikaielemet tartalmazott. Egyik ezek közül kimondja: minden erőfeszítésellenére nem növekedett megfelelő mértékben az iskolai nevelés haté-konysága. A határozat ugyanakkor kimondja: "ki kell dolgozni a köz-nevelési rendszer távlati továbbfejlesztésének fő irányait, az ennekmegfelelő iskolarendszer szerkezetét és tarta Imát, a helyességüketellenőrző kísérleteket is le kell folytatni". (Az én kiemelésem: Zs. J.)

1972. szeptember 12-én a Köznevelésben Kálmán György minisztériumifőosztályvezető áttekintést adott az ország iskoláiban és kutatóhelyein1800 egységben folyó lSD-féle pedagógiai kísérletről.

1973. ápri lis 20-án miniszteri utasítás rendelkezett a főiskolai-egyetemitudományos diákkörökról. "Ezek irányítását az intézmény, illetőlega kar vezetősége a Tudományos Diákköri Tanács útján látja el, és gon-doskodik a Tudományos diákkörök működési feltételeiről."

1973 tavaszán megkezdte rnűködését az Országos Oktatástechnikai Köz-pont Budapesten (későbbi székhelye: Veszprém).

1973 őszén megjelent kormányrendelet az Országos Távlati TudományosKutatási Terv (OTT KT) keretei közé illesztette mint 116. számú kutatásifőirányt" A köznevelés fejlesztését szolgáló pedagógiai kutatásoktémát.

1973. október 5-én megalakult az MTA Elnökségi Közoktatási Bizottsága,mint az MSZMP pártközpont és a Minisztérium tanácsadó testülete.Feladata: az ezredfordulón esedékes közoktatási reform tudományosés tartalmi előkészítése, az 1980-as évekre esedékes részleges reform-munkálatok véleményezése. Elnöke: Szentágothai János akadémikus,titkára: Szépe György.

1974. augusztus 31-én hirdették ki a 13. sz. törvényerejű rendeletet, amelya tanítóképző intézetek jövőbeli tanítóképző főiskolákká való átszer-vezéséről intézkedett.

1976 őszén megalakult a Magyar Tudományos Akadémia és az OktatásiMinisztérium közös Köznevelési Bizottsága. Feladata: az 1976 júniu-sában elkészült akadémiai állásfoglalás és ajánlások megvalósításánakelőkészítése. E célból 9 munkabizottságot és több munkacsoportothozott létre. Figyelemmel kíséri az Országos Távlati Kutatási Terv 6.sz., a köznevelés fejlesztését szolgáló kutatási főirány megfelelőmunkálatait is. Ez a közös testület 1985 őszéig működött.

___________________________________ ~ 219

A csökölyi száműzetésből csökölyi műhely(1975. szeptember 1.-1977. augusztus 15.)*

A kísérletező tanítványok élén(Válaszkísérlet a szociolingvisztika kihívásaira)

A Kaposvári Tanítóképző Intézet nem biztosított nekem lakást.1971-ben Kaposvárra költözött a fiam, hogy középiskolai tanul-mányait megkezdje. Ezt megelőzően házasságot kötöttem SzabóMargittal, így lehetőség kínálkozott arra, hogy fiamnak ne a kol-légiumba kelljen mennie elsőéves korától, és albérletben sem kel-lett tengetnünk az életünket. Kétszobás lakásban éltünk. SzabóMargit az édesanyjával az egyik szobában, én pedig a másikban,a fiammal. Ez a házasságom is rövid életű volt. Ekkor serdült afiam, és jelentkeztek nála azok a tipikus problémák, hogy képte-len volt az édesanyján kívül más személyt "nevelőjeként" elfo-gadni. Éna fiam mellett döntöttem, a válás bekövetkezett, sebbena helyzetben a Tanítóképző Intézet egyik kollégiumában kaptamegy szobát a tizenötödik életévében lévő elsős gimnazista fiam-mal. Válásom Szabó Margittói nem jelentette azt, hogy ő kiváltvolna az anyanyelvi kísérletből, munkatársi kapcsolatunk meg-maradt, s fiam megnyugodott mellettem. Nagy szabadságot biz-tosítottam neki, s életének jelentős részét velem töltötte, vagya megyei könyvtárban. Ekkor már publikált. Leginkább képző-művészeti kritikái jelentek meg a Somogy című folyóiratbana korszak nagy magyar festőiről, Udvardy Erzsébetről, Klimó Ká-rolyról, majd egy hosszabb tanulmány Egry Józsefről. A Somogycímű folyóiratban egyébként magam is publikáltam.

* A gazdaságirányítás reformja, a reformok megtorpanása (1972-1978).

220 ~ ••

A kaposvári kollégiumi szobában az életünket alkotással töltöt-tük. Néha-néha az éjszaka világába is elkísért a fiam, azokba abaráti társaságokba, amelyekben valóságos szellemi diskurzusokfolytak, s amelyben természetesen ő maga is részt vett. Nagy ter-metű fiatalember volt, a bárba is beengedték, így tanulta meg azélet árnyoldalait is, emellett semmit sem adott föl abból azértékvilágból, amelyet magának mellettem választott. Mivelszellemileg túl fejlett volt, nehezen viselte az iskola zárt világát, ésazt, hogy mindent tankönyvből kellett tanulnia, holott a család-ban azt szokta meg, hogy lexikonokból, kézikönyvekből, encik-lopédiákból lehet igazán művelődni. Ezért mindent megtettemannak érdekében, hogy magántanulóként folytathassa a gimná-ziumot. Akkor ez igen nagy szó volt, minisztériumi engedély kel-lett hozzá. A fiam nagyon jól járt, mert jóval többet tanulhatott,mint amennyit az iskola nyújtott volna, és magam is igen sokatsegítettem neki, ő pedig nekem. Kevesen tudják, hogy ZsolnaiLászló tizenöt éves korától, csaknem tíz éven át az anyanyelv-pedagógiai kutatásaim és kísérleteim egyik legtehetségesebbsegítője volt. Közben sorra-rendre letette az osztályvizsgáit, jelesés kitűnő eredménnyel.

A baj akkor következett be, amikor a képzőnek a kollégiumátel kellett hagynunk, és én a fiammal lakás nélkül maradtam. Fur-csa megoldás született. Élettársi kapcsolatot létesítettem MátyásiMáriával. Ő Siklósról Csökölybe költözött. Ugyanis Csökölybenkapott szolgálati lakást. Ebbe költözhettem be én és a fiam is. Azelső szolgálati lakás, amelyet Csökölyben kaptunk, hideg, fűt-hetetlen és lakhatatlan volt, ezért új megoldás után kellett néz-nünk. A fiam visszaköltözött Kaposvárra albérletbe, magam pedigMátyási Máriával, aki akkor még nem volt a feleségem, egy ötszörnégy méteres szobájú, előszobás, rossz állapotban lévő lakásbaköltöztünk. Igaz, a lakásban nem volt WC, és ivóvízért, mosdó-vízért a mintegy ötven méterre lévő kúthoz jártunk, de legalább akönyvtáramat el tudtam helyezni. Ezzel megoldódott a lakásprob-lémám. Újabb nehézséget jelentett az, hogy Csökölyben MátyásiMária a szolgálati lakás fejében kizárólag cigány kisegítő osztály-__________________________________ ~~ 221

ban kapott állást. Tizenhat gyerekről volt szó. Hatévestől tíz-évesekig voltak együtt egy osztályban. A normális iskolától elkülö-nített iskolában, szeparáltan éltek. Őket kellett tanítania az akkormindössze kétéves gyakorlattal rendelkező Mátyási Máriának.Magam a főiskola állományában maradtam, és Heffner Annávalirányítottam a Tudományos Diákkör munkáját, valamint a kísérletiosztályokat Zalaegerszegen és Sárszentlőrincen. Sárszentlőrincenugyancsak többségükben cigány tanulókat tanított két másiktanítványom, Csizmazia Sándor és Petrovics Ilona.

Csököly Kaposvártói negyvenkét kilométer távolságra van.Kaposvárt úgy lehetett megközelíteni, hogy Csökölybőlautó-busszal utaztam Iákón át a Iákó-Nagybajom nevű vasútállomásig,ott szálltam vonatra. Ez együttvéve másfél-két órás utat jelentett.Vissza ugyanennyit. A buszút rendkívül nehéz volt. Ezen az útsza-kaszon cigányok is utaztak a munkahelyükre, s nem tudták mirevélni, hogy ha azt állítom magamról, hogy főiskolai docens va-gyok, hogyan lehetséges, hogy nem kaptam lakást Kaposvárott.Ezért azt terjesztették rólam, hogy szélhámosság az, amit magam-ról állítok, s valószínűleg nem is vagyok tanár. Az akkori buszozássorán tanultam meg, mit jelent az, hogy szegregáció. Magyaremberek ugyanis nem voltak hajlandóak cigányok mellé ülni,inkább végigállták az egész utat.

A főiskolán a tudományos diákköri tevékenység miatt, megamiatt, hogy bíráltam munkatársaimat, munkatársaim felkészült-ségét, feszült hangulat volt körülöttem. A főigazgatóság szem-rebbenés nélkül figyelte valóságos nyomoromat, még arra semméltattak, hogy egyszer megnézzék, milyen körülmények közöttlakom.

A Csökölybe járó cigány gyerekek magyarul alig beszéltek, snehéz volt eldönteni, hogy azért küldték-e őket kisegítő iskolába,mert ténylegesen fogyatékosok, vagy azért, mert nem tudnak ma-gyarul. Hosszú és sok-sok szakmai beszélgetés után láttuk be Má-tyási Máriával, hogy ezek a szerencsétlen gyerekek jobb sorsraérdemesek. Rendszeresen beálltam tanítani hozzájuk. Nyelvészetiműveltségem birtokában rájöttem arra, hogy őket először a ma-222 ~ mm

gyar nyelv fonémaállományára kell megtanítani, folytonos játékoksorában vagy kis csoportba szervezett kommunikációs foglalkozá-sokon. Eközben fejlesztenünk kellett a gyerekek finom kézmoz-gását, artikulációját. Könyvet kellett a kezükbe adnunk, és gon-doskodnunk kellett arról, hogy amikor iskolába érkeznek,mosakodjanak meg, tartsák tisztán iskolaszereiket, könyveiket, ésmegtiltottuk, hogya könyveket, füzetei ket hazavigyék. Három-négy hónap eltelte után jelentkeztek az első eredmények. A gye-rekek, miután megszokták tanítójukat és engem (aki tanító bácsivoltam számukra), bizalommal voltak irántunk. A szeretet és a bi-zalom megnövelte kíváncsiságukat, tanulási kedvüket, és a követ-kezetes, apró lépésekre lebontott három-négy hónapos fejlesztőmunka után képesek voltak magyar nyelven szöveget alkotni:udvariasan kérni, kérdezni, bemutatkozni, útvonalakat leírni, szü-letési adataikat felsorolni. Emberarcúvá alakultak, s mert mindenfejleszthető képességüket tökéletesítettük, újabb másfél-két hónapmúlva hozzákezdhettünk velük az olvasástanuláshoz. Az itt alkal-mazott program lényegileg ugyanaz volt, mint amelyet SzabóMargittal kísérleteztünk ki még Kaposvárott, s ezt folytatta továbbMátyási Mária Siklóson egy magyar gyerekekből álló 32 fősosztályban. Siklóson összegyűlt tapasztalatait kamatoztatta Csö-kölyben, többek között ez volt csökölyi sikereinek és a kísérlet si-kerének is a forrása.

A csökölyi cigánygyerekekkel való intenzív és eredményesfoglalkozással egy időben tűnt fel szociológus körökben Magyar-országon a szociolingvisztikának egy olyan irányzata, amelyetB. Bernstein képviselt. (Nálunk, ha nem tévedek, Pléh Csaba ésRadics Katalin szakfordítása révén terjedt el.) Az 1976-os esz-tendő első félévében a cigánygyerekekkel folytatott munka egyresikeresebbnek látszott, s én megkockáztattam azt a tételt, hogyacigánygyerekeket a pszichológusok rosszul iskolázták be, mertezek a gyerekek nem fogyatékosok, hanem mérhetetlenül inger-szegény környezetben élnek odahaza. Miután bővült a magyarnyelvű szókincsük, kifejlődött a magyar fonémaállománynakmegfelelő beszédhanghallásuk, egyre bátrabban beszéltek, meg-

------------------------------------~ 223

nőtt a beszédkedvük, és sorra-rendre megtanultak olvasni. Kide-rült, hogy nemcsak az olvasókönyvben található olvasmányok ésinformációk érdekelték őket, hanem év vége felé már az Ab-lak-Zsiráf című gyermeklexikonban is igen jól el igazodtak, és arrais fény derült, hogy néhányan visszahelyezhetők az általánosiskolai osztályba, ahol magyar gyerekek között folytathatják ta-nulmányaikat.

Az iskola igazgatója - látva azokat a sikereket, amelyeket Má-tyási Mária s jómagam a gyerekekkel elértünk - felszámolta a ci-gány osztályt, és a cigány kisgyerekeket magyar osztályokba he-lyezte el. így 1976 szeptemberében Mátyási Mária egy teljesen újosztályt indíthatott, amelynek csak egynegyede volt cigány kis-gyerek. Itt már a Nyelvi, irodalmi és kommunikációs kísérletszinte teljes apparátusát bevetettük, s B. Bernstein tétele, hogytudniillik, a nehéz társadalmi körülmények között élő, rosszulszocializált gyerekek szűkített kódja az iskolában nem módo-sítható, előttem megdőlni látszott. Azaz nem annyira kényszer-sorsszerű a gyerekek helyzete, ahogyan azt Angliában, az USA-ban és Magyarországon is terjeszteni kezdték. Eme hitem bir-tokában kerestem meg Békési Imre barátomat Szegeden, éskértem, intézze el, hogy fogadjon engem Szépe Cyörgy, akiabban az időben az MTA Nyelvtudományi Intézetének Alkal-mazott Nyelvészeti Osztályát vezette, amelyen olyan kiválóságokdolgoztak, mint Radics Katalin, Bánréti Zoltán, Kenesei István,Papp Mária. Szépe György közismerten mindenkit fogadott, smindenkin segített. Ő volt az MTA Elnökségi KözoktatásiBizottságában a Nyelvi Kommunikációs Nevelés szakreferense, aVilágosság című folyóiratban ő publikálta híres tanulmányátA nyelvileg művelt ember modellje címmel. Miután SzépeBudapesten fogadott, meghallgatta a Bernstein-féle tétel lel szem-ben megfogal mazott ellenérzései met, kü Idöttséget menesztettKaposvárra és Csökölybe. A küldöttségben Bánréti Zoltán ésKenesei István mellett jelen volt az a Pap Mária is, aki éppenBernstein munkásságát interpretálta kandidátusi disszertáció-jában. Ezek a nyelvészek vonattal és busszal eljöttek Csökölybe,

224 ~o------------------------------------

megnézték a gyerekeket, a gyerekek fejlettségét, pontosabban:fejlesztettségét. Visszautaztak Pestre, és "telekürtölték" a fővárost,hogy Csökölyben valamilyen csoda történt: Zsol nai József és élet-társa, Mátyási Mária egy nemzetközileg is figyelemre méltó prob-lémát volt képes megoldani a világ végén.

A pestiek látogatása után összehívtam Csökölybe mindazokata fiatal tanítványaimat, akik az ország különböző pontjain résztvettek a kísérleteimben. Újragondoltattam velük a Csökölybentörténteket mind nyelvészeti, mind fejlődéspszichológiai, mindpedagógiai szempontból. Valamennyien ekkor hitték el, hogynincs semmiféle csodamódszer. Egyetlen dolog létezik: a tudo-mányosan is felkészült pedagógus, aki pontos diagnózist tud adniarról, hogy egy-egy gyereknek miért gyenge a teljesítménye, ésképes megállapítani azt is, hogy miként lehet rajta segíteni,személyiségét tiszteletben tartva. Ez az 1976-os esztendő volt aza kritikus év, amikor legalább már a tanítványaim elhitték, hogy újpedagógiai felismerés birtokába jutottunk.

Közben a kaposvári képzőben híre ment csökölyi sikereimnek,tehát annak, hogy fővárosi, nemzetközi rangú nyelvészek ismer-ték el eredményeinket. Ekkor jött a párt, és elrendelték, hogy párt-szervezetenként minden párttagnak felül kell bírálnia magán-életét, mert egyetlen párttag sem élhet rendezetlen férfi-nő kap-csolatban, élettársi viszonyban. Engem kész helyzet elé állítottak.Vagy kizárnak a pártból, vagy házasságot kötök Mátyási Máriával.Az utóbbit választottam. Nem volt semmi kifogásom a házasság-kötés ellen, csak sok volt már a házassági kudarcom, és féltem,hogy Mátyási Mária sem fogja győzni azt a sok-sok háborút, ame-lyet folytatnom kell egy új pedagógiai gondolkodásmód meg-honosítása érdekében Magyarországon. A kaposvári pártszervezetvelem folytatott híres "összeíró beszélgetése" 1976. április 30-ánzajlott le. Kínos volt, hogy a beszélgetést olyan barátaim vezették,akiktől nem vártam volna, hogy beavatkoznak a személyes éle-tembe az MSZMP nevében. Azóta Mátyási Máriával élek. Ő az aszemély, aki kalandos életutamból a legtöbbet elviselt az elsőfeleségemen, Dobó Margiton kfvül. A házasságkötés után Csö-____________________________________ ~c 225

kölyben maradtunk ugyanabban a kényszerű, megalázó, ember-hez méltatlan lakásban, és én onnan szerveztem az ország külön-böző településein folyó kísérleteinket. Eközben keserű szájízzel,de tanítványaim támogatását élvezve, róttam az utat hetentenégyszer Csököly és Kaposvár között. Iszonyú volt! Csak az vi-gasztalt, hogy valaha e tájon élt rövid ideig Csokonai Vitéz Mihályis. Ő is megfordult Csökölyben, a fehérgyász falujában, s ott írtahíres versét, a Tüdőgyulladásomról címűt. Sokat gondoltam rá, ésarra: ha ő kibírta, én is kibírom!

Az innovációsmííhely-teremtö(Nyelvészek, mérési szakemberek, tantervírók, szociológusok,

drámapedagógusok, filmesek búcsújáró helye: Csököly)

Csököly akkor lett fontos hely a magyar pedagógiai innovációtörténetében, amikor az Új Tükör című folyóiratban TánczosGábor megjelentette a Nyitja mindennek című riportját.

Tánczos Gábor

Nyitja mindennek(Új Tükör, 1979. április 15.15. sz. 10-11. p.)

Ne bocsátkozzunk e helyütt bár mégoly jelentőspedagógiai szakkérdések részleteibe, hogy fi-gyelmünk oda összpontosuljon, ahol a nemze-dékek váltakozásában igazi sorsproblémák sűrű-södnek. Evidenciák bizonygatására még a nem-zetközi gyermekév se csábítson. Tudjuk, hogy őka jövő. Hogy rajtuk, a mai és a holnapi kisma-gyarokon, testük-lelkük egészségén, műveltsé-gükön, teherbírásukon, szellemük szabadságánmúlik kiváltképp - még talán a körülményekhatalmánál is inkább - a nemzet egész jövője.

226 ~Q _

Kezdjük a gondokkal. Egyenest a legnyomasztóbbakkal.ló lélekkel tehetjük. Annak érdekében ugyanis, hogy végrekifelé jussunk abból a bűvös "rossz körből", amelyet hitelesés őszinte társadalomkutatások térképeztek fel az elmúltmásfél évtizedben. Az iskoláink első osztályaiba lépő hat-éveseknek mintegy harmada olyan súlyos művelődésihátránnyal indul az iskoláskor kezdetén, amely nem csök-ken, hanem még növekszik is az általános iskolai évek so-rán. Az egyes gyerekek pályafutásában természetesen ren-geteg egyéni vonás, körülmény munkál közre, vezet a tehet-ség sikeres kibontakozásához vagy töréshez, kudarchoz.Társadalmi méretekben azonban kétségtelen, hogy az ala-csony szociális és kulturális színvonaion élő rétegekbőlszármazó gyerekek azok, akiknek legsajátabb "örökségük"a művelődési hátrány és az esélyek nagyfokú hiánya.A következmények rendszerint egész életüket végigkísérik,átöröklődhetnek leendő gyerekeikre is. Az iskolázási gondés probléma így mélyül és szélesedik társadalmivá. Nempusztán szociális leki ismeretből és egy nagyobb társadalmiegyenlőség óhajaból. Elemi - közösségi - önérdekből is.Ekkora fehér foltok fényűzését nem engedheti meg magánakaz a közösség, amely érdekelt kultúrája folytonosságában ésfejlődésében.Az egész iskolai tudás - írás, olvasás, számolás és mindentovábbi elsajátítása még a kis elsősök előtt áll. Van azonbanegy kezdettől fogva nélkülözhetetlen kulcsa minden másismeret, műveltség megszerzésének. Ez nem más, mint azanyanyelv tudása, képesség annak megfelelő használatára amegértés és kifejezés (tudományos szóhasználattal: nyelvikommunikáció, nyelvi érintkezés) folyamatában. Ez min-dennek a nyitja. Az írás-olvasás maga is része csak az álta-lános emberi érintkezésnek, szoros kölcsönhatásban fejlő-dik együtt a nyelvi érintkezés többi formájával, min-denekelőtt az élő beszéddel. A művelődési hátrány az is-koláskor kezdetén elsősorban és legfőként a nyelvi hátrány:

____________________________________-*~227

alacsony színvonalú nyelvhasználat, szegényes kommu-nikáció, az elvonatkoztatási képesség fejletlensége. Haezekben nem következik be igazi változás, fejlődés, akkoraz írás-olvasás megtanulása keserves és fogyatékos lesz,nem is vezet igazi eredményre: a leghátrányosabb indulá-súak egy nem elhanyagolható része az iskoláskor végére sejut el arra a színvonalra, hogy könyvből, tankönyvből értel-mesen olvasni, tanulni tudjon, és önállóan legyen képesértelmes szöveget alkotni.A nyelvi hátrányt, a művelődési hátrányoknak ezt a leg-főbb és legszívósabb terrénumát veszi célba e felismeré-sekből kiindulva Zsolnai József nyelvi-kommunikációstanítási programja. Bizonyára nem véletlen, hogy az egészkoncepciót vidéki tanítóképző intézeti tanár alakította kimunkacsoportjával, és hogya kikísérletezés első terepei ahátrányos helyzetű gyerekekben - köztük cigány szárma-zásúakban - ugyancsak bővelkedő Sárszentlőrinc és Csö-köly falvak lettek. Az igazán jelentős felismerések és a be-lőlük következő gyakorlati módszerek rendszerint roppantegyszerűek:- Nyelvi-kommunikációs programunk nem különíti el azírást-olvasást, helyesírást és nyelvtant anyelvhasználatitevékenységek egészétől - mondja Zsol nai József -, hanempárhuzamosan fejleszti a kisiskolások számára érdekes,életszerű tevékenységi formákban a nyelvi érintkezés min-den fontos szóbeli és írásbeli területét, még a szavak világánkívüli gesztusról, mimikáról és tekintetről se feledkezvemeg. Akisiskoláskori beszédművelés (amely egyaránt jelenthelyesejtés-tanulást és a mindenkori kommunikációs szituá-cióhoz alkalmazkodó beszédfejlesztést) mellőzhetetlenláncszem az egész anyanyelvi nevelésben, eredményei sok-szorosan térnek vissza az olvasásban, a helyesírásban és azírásbeli szövegalkotásban. Mozgóképre és hangra kellene ittátváltanunk. Hallani és látni kellene: a csökölyi harmadikosztályosok most éppen .Paripám csodaszép pejkó, ide lép,

228 ~~ _

oda lép, hejhó!. .. " -féle Weöres Sándor-szövegre végzettvidám légzéstechnikai gyakorlatát, melynek szakszerűségehivatásos előadónak is becsületére válhatna. Ésjó lenne, hamindenki hallhatná élőbeszédük és hangos szövegolvasá-suk, versmondásuk kitűnő szó- és mondathangsúlyait! Amithibák "nyesegetésével", "tisztogatással" alig lehet elérni, aztmeghozzák a hozzáértőn irányított artikulációs, gyorsasági,időtartam- és ritmusgyakorlatok, játékos tréningek. Az ered-mény: ezek a nagyrészt ugyancsak hátrányos helyzetűgyerekek valami nagyon fontosat jobban tudnak, mint szá-mos, akár sokkal szerencsésebb indulású értelmiségi társuk.Megtanultak és megtanulnak helyesen beszélni magyarul.Nehogy bárki is valamiféle romlatlan, tiszta falusi őserőbenkeresse a magyarázatot. Amikor a csökölyiek (és az összestöbbi hátrányos terepen szervezett Zsolnai-kísérleti osztálytanulói) az első osztályba léptek, súlyos hibáktói hemzsegő,rontott, kezdetlegesen szegényes volt a legtöbbük beszéde.Anyanyelvi kultúrájuk fejlődése oktatásuknak köszönhető.A hátrányos indulásúak művelődési lemaradásának megol-datlan gondjával kezdtük - és máris egy másik országosművelődési gond kellős közepébe jutottunk, amely csaksúlyosabb attól, hogy sokan, köztük nagyon is illetékesek,még csak nem is érzékelik. Arról az egyre terjedő nyelviromlásról van szó, amelyet Kolozsvári Grandpierre Emilhíressé vált vitacikkében (Herder árnyéka) kiváltképpenmint a ragacsos beszéd és a prózaéneklés, a lekváros, csám-csogós, hadarós, elnyelős ejtés egyre szélesebb körbenpusztító betegségét írta le. Olyan ártalom, amelyik egyál-talán nem korlátozódik a leghátrányosabb indulásúakra.Az anyanyelvi kultúrát a legfogékonyabb kisiskoláskorbanalapozni meg a kommunikációkutatás nyújtotta legkorsze-rűbb eljárásokkal (a Zsol nai-módszer tudományosan ígyjellemezhető), ez az átfogó mozzanat, amely a művelődésihátrányok csökkentését egybekapcsolja legfőbb közös örök-ségünk és hagyományunk: anyanyelvünk átadásának méltószínvonalával.___________________________________ ~ 229

A gyakorlóeszköz egyúttal célként is szolgál. A csökölyigyerekek nem egy, hanem sok-sok könyvből tanulnak, kap-nak és keresnek ki belőlük gyakorlószövegeket. A nyelvigyakorlás és az irodalmi-esztétikai élvezet miért ne eshetneegybe, ha Illyés Gyula, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, KormosIstván, Csanádi Imre, Tamkó Sirató Károly, Csoóri Sándor(hogy a felsorolást már az elején abbahagyjuk) mese- ésvers- "szövegei" meg népi mondókák, dalok adják a maté-riát a gyakorlatokhoz? Márpedig - már az első osztály tóikezdve - egyre inkább önkéntes választás, egyéni ízlés,érdeklődés és vonzódás alapján. Az Ablak-Zsiráf gyermek-lexikonban a képek segítségével már az olvasás tanulásaközben is elkezdődik a búvárkodás, a másodikosok mármunkaeszközként kezelik a helyesírási szótárakat, a har-r::nadikosok komoly feladatokat oldanak meg a MagyarErtelmező Kéziszótár használatával.Az óra folyamán váltakozó tevékenységek jórészt kiscso-portokban folynak. A nagyjából éppen azonos színvonaionállók így mindig olyan feladatokat kaphatnak, amelyeklegjobban fejlesztik őket, azaz nem reménytelenül neheze-ket, megoldhatatlanokat, másfelől nem merő unalmat keltőtúlhaladottakat. A csoportok nem merevek, fejlődésüknekmegfelelően a gyerekek átléphetnek az egyikből a másikba,sokszor az éppen soron levő feladat szerint is szerveződ-hetnek.Az egyik kiscsoport Csökölyön éppen nyelvtani feladatlap-pal foglalkozik, a másik verset válogat, hogy elmondásárakészüljön, a harmadik meg - éppen a gyengébb kifejező-készségűek csoportja - kedélyes körben elhelyezkedve cso-portkommunikációs gyakorlatot tart. Tanáruk jelen vanugyan, de olyan tapintatosan irányít, hogy a gyerekek bele-melegedve szinte már észre sem veszik. A középpontbanlevő kisfiú régi anekdotázók biztonságával járatja körbeszemét hallgatóságán a történet fordulatainak tempójában,társainak mesél bátyja sündisznójáról, nem pedig a tanár-

230 ~~ _

nak. Ha muszáj, közbeszólni is lehet, aztán többszörösszerepcserével jönnek a kérdések, válaszok. Mire befejezik,a versmondó csoport is felkészült. A verseket már az egészosztálynak mondják. A rögtönzött "műsor": Takáts Gyula:Dorombol a hold, Kassák Lajos: Testvérkék, Ágh István:Virágosat álmodtam, Weöres Sándor: Medvenóta. Az elő-adáshoz az osztály és a tanár részéről egyaránt járul elis-merés és kritika.- "Stratégiánk" arra irányul - magyarázza Zsol nai József -,hogya nyelvi hátrány leküzdését és a tehetségek fejlesztésétegyszerre oldjuk meg, nem lefelé, hanem felfelé nivellálva,a legjobbak eredményét a többiek szolgálatába is állítva, azegyelőre még gyengébbek minden elért eredményét azegész közösség részéről méltányolva és ezáltal is ösztö-nözve.Ahogy hozzászokik a fülünk a gyerekek (és tanáruk!) szépés helyes magyar beszédéhez, egyre jobban átéljük azt is,hogy milyen szépen, kulturáltan, egymást megbecsülvebeszélnek, viselkednek egymással: gyerek - gyerekkel, tanár- gyerekkel, gyerek - tanárral. Az emberi érintkezés nyelviformáit gyakorolva és tanulva, annak tartalma is átalakul,vagy legalábbis átalakulhat: humanizálódhat. Zsolnai Józsefezt kísérleti programja szerves alkotóelemének tekinti:- A kisiskolások elsajátítják mind a kezdeményező első sze-mély, mind a befogadó második személy szerepét, képeseka legváltozatosabb helyzetben szerepcserére. A cso-portkommunikációs gyakorlatokon valóságos élethelyzetükkölcsönös megismerése közben fejlődik beleérző képes-ségük, érzelmi alkalmazkodásuk és egymást vállaló együtt-működési készségük. Illyés Gyula szerint a szó tisztaságávala szellem szabadságáért is küzdünk. Mikor kezdjük, haelkésni nem akarunk, mint kisgyerekkorban?

-- ~ 231

Tánczos Gábor, mint az közismert, az '56-os forradalom ésszabadságharc egyik mártírja. A Petőfi-kör titkára volt, .későbbpedig Nagy Imre mellett töltött be afféle személyi titkári szerepet.Igen sokat beszélgethetett Nagy Imrévei a magyarság jövőjéről,mert a Csökölyben látottakról szóló írásában is emlegeti a mártírminiszterelnököt, illetve annak elgondolásait a jövő Magyar-országáról, a "kis magyarokról". Tánczos a Nagy Imre-perbenéletfogytiglant kapott, és valamikor az enyhülés éveiben, a Kádár-rendszer stabilizálódásakor engedték csak ki. Vele Budapesten, aFővárosi Pedagógiai Intézetben ismerkedtem meg. Várh egyiCyörgy szociológus mutatott be neki. Sok mindent tudott márrólam. Tudott "hányatott" életemről, amelyet én akkor drama-tizálás nélkül, némi tragikomikus felhanggal meséltem el neki.Láttam, hogy leírhatatlan szomorúság ül a szemében. Olyasmiregondolhatott, hogy nekem, a fiatal lázadozó pedagógusnak szintefogalmam sincs arról, hogy ebben az országban, ezért azországért mennyien szenvedtek mártírhalált, mennyien ültekbörtönben, hányan kényszerültek külföldre. Akkortájt, találkozá-sunk alkalmával Tánczos Gáborról én csak annyit tudtam, hogyaz OPI-ban dolgozik, és a pedagógusok olvasási szokásait kutat-ja. Olvasásszociológusnak gondoltam, sejtelmem sem volt róla,hogya börtönből való kiszabadulása után mi mindent vállalta szocializmus lebontásáért, titkos diplomáciát éppúgy, mint amagamfajta, a jövő Magyarországáért aggódó emberek segítését.

Várhegyivel és Tánczossal a Fővárosi Pedagógiai Intézetbentalálkoztam. Ők hívtak meg, mert arra készülődtek, hogy meg-vizsgálják a budapesti hátrányos helyzetű gyerekek ügyét, ésszembenézzenek azzal, hogya szegénység és a kiszolgáltatottságellenére mit lehet értük tenni az iskolában. Emlékszem, kutató-csoportjukhoz tartozott még Solt Otília is. A problémát pedagógiaioldalról valamelyest ismerő szakemberként próbáltam őket meg-győzni, hogy van megoldás. A megoldást Kaposvárott kezdtükfeltárni, meséltem nekik, de később beláttuk, hogya gyakorló-iskolai, elitnek számító gyerekek körében elért eredményekcsalókák lehetnek, ezért mentünk - egyéb kényszerek miatt - Csö-232 ~~ _

kölybe és Sárszentlőrincre (ahol Csizmazia Sándor és PetrovicsIfona dolgozott) kísérletezni.

A pesti szociológusok közül voltak, akik Sárszentlőrincre, vol-tak, akik Csökölybe "zarándokoltak". Tánczos Gábor és VárhegyiGyörgy szinte havonta megjelentek Csökölyben, ahol MátyásiMária munkáját figyelték. Emellett terepmunkát is végeztek, aztkutatva, hogy a cigány családokban felnövő cigány kisgyerekekmiként tudják az iskola és programunk értékrendjét úgy átvenni,hogy ne forduljanak szembe szüleikkel, mi több, szüleik is örül-jenek annak, hogy gyerekeik érvényesülni tudnak. Ezzel a céllalindítványozták Kaján Lászlónak, az FPI igazgatójának a szociálishátrányokat enyhíteni hivatott kutatásokat Budapest négykerületének egy-egy iskolájában, négy különböző pedagóguspár-ral. A négy kerületben egymástól eltérő jellegű szociális hátrányokvoltak tetten érhetők. Azért kellett egy-egy osztályba két pedagó-gus, mert programunk egész napos program volt. A kisérletbenközreműködő tanító mellett az új szemléletű Zsol nai-pedagógiáta napköziseknek is el kellett sajátítaniuk, hogya képességfej-lesztésre és az értékekre szocializálás délután is folytatódhasson.Budapesten a VilI. kerület volt az egyik legizgalmasabb vizsgálatiterep. Közismert, hogy itt élt a legtöbb cigány, és itt virágzotta prostitúció. Később, amikor Zalaegerszegen a kisérlet befejező-dött, tanítónőként Kiss Éva is a VilI. kerületben vállalt munkát,kísérIeti osztályban.

A nyelvészek és a szociológusok után Csökölyben egy vasár-napon - amikor minden siker ellenére egy nagyon súlyos dep-resszió hatása alatt a kaposvári tapasztalataim alapján a magyarpedagógusképzés reménytelen helyzetén tépelődtem - döröm-bölés hallatszott lakásunkon. Ajtót nyitottunk. Három hölgy kértbebocsátást. Közülük egyet, Rozs Ágnest ismertem, őt még Kapos-várott tanítottam. Csak annyit tudtam róla, hogy Szentlőrincendolgozik a Gáspár-féle, akkor országszerte ismert és elismert,sokat ígérő iskolai modellkísérletben. Ő közölte, azért jöttek, mertszeretnének velem tárgyalni a NYIK-ről, s bemutatta egyik tár-gyalópartnerét, Csa log luditot, Csalog Zsolt testvérét, a közismert

---- ~c 233

pedagógus szakírót. A harmadik látogató nevét ismertem. MezeiÉva volt, aki nekem a szinkronrendezőt jelentette, de csakhamarkiderült, hogy rosszul tudom, mert a szinkronrendezés neki csakkenyérkereseti alkalom. Fő hivatása, amire az életét tette, az Ang-liában meghonosodott drámapedagógiai kultúra magyarországielterjesztése volt. Azért jöttek, hogy engem, a szigorúnak kikiáltottkutatót és kísérletezőt, rávegyenek, hogy már kidolgozott prog-ramjaim sorába emeljem be a drámapedagógiát is, meg az azzalegyütt járó mimetikus játékokat. Ezáltal útjára indulhatna egyolyan innováció, melynek révén az egész alsó tagozatos oktatás újalapokra helyeződhet.

Kísérletünkben addigra bevezettük a beszédtechnikát, a helyes-ejtést, a szóbeli szövegalkotást. Megreformáltuk az olvasástanu-lást, azaz kimondtuk, hogy az olvasástanulás során többféle meto-dika alkalmazható azon elv alapján, hogy az egyes gyerekekolvasási előéletéhez és teljesítményéhez igazítjuk az olvasás-tanítás módszerét, és nem a gyerekeket ahhoz a módszerhez,amelyiket a tanítónő ismer. Emellett erőfeszítéseket tettünk a fo-galmazástanítás kommunikációs szemléletű újraértelmezésére.Hozzáláttunk az alsós nyelvtan- és helyesírás-tanítás megváltoz-tatásához is. És eleme volt ekkor már programunknak a vers-mondás, az igényes irodalmi alkotások, főleg a líra és a ballada,valamint a mese szakszerű elemzése. Ezekről tudva - mint arramár korábban utaltam - Mezei Éva azt kérte, illesszük még vala-hogy kísérIeti programunkba a drámapedagógiát is. Ő maga úgygondolta, hogy az egész drámapedagógiai mozgalom csak úgyterjedhet a kiépülő innovációs láncokon át, ha annak programjáttantervelméleti értelemben szabatosan leírjuk, és kidolgozzuka továbbképzés rendszerét is, amely azt jelenti, hogya pedagó-gusoknak is el kell sajátítaniuk a drámapedagógiai észjárást.a drámapedagógiai foglalkozások irányításához szükségespedagógus-magatartást és képességeket. Én eleinte ódzkodtam,mert volt már tapasztalatom arról, hogy művészemberekkel rend-kívül nehéz a pedagógiát szakszerűen művelni, mivel a művészet-pedagógiai tevékenységhez leginkább művészi tehetségre, művé-

234 ~o------------------------------------

szi intuícióra van szükség. Mezei Évával végül mégis sikerültegyezséget kötni. Munkatársunk lett halála pillanatáig. Mezei Évaminden emberi képességét latba vetette, hogy hibátlan szakmaianyagot (tantervet, taneszközt) készítsen, és nagyon felkészülta pedagógusok továbbképzésére is.

Nyelvészek, szociológusok, művészetpedagógusok után azOrszágos Pedagógiai Intézet tantervelméleti osztálya is ellátoga-tott Csökölybe. Nyolc autóval érkeztek mintegy harmincan.Olyan szakemberek voltak kíváncsiak a csökölyi gyerekekre,illetve fej lesztettségü kre, mint Bal/ér Endre, Báthory Zoltán,BekonviPél, Kádárné Fülöp judit. A látogató csoportokat a tévé-sek követték, a Magyar Televízió munkatársai, hiszen akkortájtmég helyi adók nem léteztek. Ötrészes filmet készítettek Csö-kölyben, ezeken a filmeken Mátyási Mária tanított. A filmeketmint továbbképzési lehetőséget a Magyar Televízió hetente vetí-tette. Mátyási Mária s jómagam is, aki e filmeken sokat szere-peltünk, ekkor váltunk országosan ismertté. Itt kell még megem-lékeznem Mezei Károlyról, aki a rádión keresztül tudósított a csö-kölyi-sárszentlőrinci fejleményekről, aki az iskolával kapcsolatosminden fontosabb adásra meghívott, így a rádión keresztül is ter-jedhetett az az új pedagógiai gondolkodás, amelynek középpont-jába a hátrányos helyzetű gyerekeken való segítés valóságos lehe-tősége kerü It.

Legvégül jelentkezett a hivatal. A Somogy megyei MűvelődésiOsztály is sűrűn megfordult Csökölyben, de megjelent KajánLászló, a Fővárosi Pedagógiai Intézet igazgatója is, magával hoztaszakfelügyelőit, és egy külön autóbuszban azokat a pedagógu-sokat, akik a fővárosban a "nehéz" kerületekben vállalták a kísér-leteink tanítását. A kísérleti program tanítására a pedagógusoknakmindenkor fel kellett készülniük. Százórás tanfolyamot kellettelvégeznie annak, aki a kísérletben szerepet vállalt. Az idős peda-gógusokat személyemen kívül azok a 25 év körüli tanítványaimkészítették fel, akik a kísérlet elterjesztésén fáradoztak, s mint márarról szóltam, ők voltak a sokat dolgozó, sokat fáradozó és pub-likálni is tudó hajdani kaposvári TDK-s hallgatók. Az a csapat,__________________________________ ~ 235

amelyik a mai napig együtt dolgozik, s akik 2001-ben elmond-hatták magukról, hogy 30 évig szolgálták a NYIK-et, illetveZsolnai hóbortjait - szebben szólva: misszióit, elgondolásait amagyar pedagógia megújításáért. Vállalták sokszor a megvetést,a gyakori költözést, az ingyenmunkát, s ne feledjük el, hogy Csö-köly, ahová továbbképzésre és munkamegbeszélésre jártak Zala-egerszegről, Pécsről, Sárszentlőrincről, Kaposvárról, tényleg a vi-lág végén volt. Ha elszalasztottak egy buszt, mert még vasárnap iskéső estig dolgoztunk, Csökölytől hat kilométeres gyaloglássaljutottak el a vonathoz, és az éjszakai utazások után hétfőnkezdték a tanítást saját kísérIeti osztályukba járó tanítványaikközött.

•••Fontosabb oktatáspol iti kai intézkedések 1975-1977 között:

1974.szeptember 4-én intézkedett a Minisztérium Az iskolai pedagógiaikísérletekről, kísérleti iskolákról és a bázisiskolákról.

1975 májusában a Minisztérium vezető testülete megtárgyalta az OPI jelen-tését az általános iskolai és a gimnáziumi tantervi munkálatokállásáról, és úgy döntött, hogy 1975 őszén a pedagógusok vitassákmeg az elkészült, javasolt tantervszövegeket.

1976. szeptember 1-jétől tanítóképző főiskolaként folytathatta tevékenységéta korábbi felsőfokú tanítóképző Budapesten, Győrben, Jászberénybenés Kaposvárott.

236 ~o-------------------------------- _

A tanítóképzés második fordulója: Szekszárd(1978. szeptember 1.-1979. január 15.)*

Tanszékcsoport -vezető, kutatásvezető(Főiskola-alapítás segítése, szakmai,

intézményi identitáskeresés, tanítványnevelés)

Ahogy nőtt a kutatás és a kísérlet népszerűsége Csökölyben, an-nak arányában fagyott meg a levegő Kaposvárott körülöttem.Iszonyatosan fárasztó volt a bejárás Csökölyből Kaposvárra, ésfelőrölte idegeinket a vízellátás, a WC hiánya, a fűtés nehézsége.Közben pedagóguslakások épültek Csökölyben, ahová beköltöz-hettünk volna, de nem vállaltuk, hogy Csökölyben ragadjunk.A TOK irányítására már nem volt annyi alkalmam és lehetőségemKaposvárott, mint korábban, mert minden időmet a kutatások,a publikálás, a különbözö szereplések kötötték le.

Közben tudomásunkra jutott, hogy Szekszárdon a KaposváriTanítóképző Főiskola kihelyezett tagozatát kívánják életre hívni;ezen fáradozott a Tolna megyei Tanács és a Tolna megyei Párt-bizottság. Híre ment annak is, hogya Szekszárdra érkező, s ottmunkát vállaló tanárok szolgálati lakásokhoz jutnak, ezértfeleségemmel, Mátyási Máriával elhatároztuk, hogy Szekszárdramegyünk. Ott lakáshoz juthatnánk. Másfél éves embertelen lakás-helyzetünk megoldódna, a gyakori óban egy osztályban kísérletetindítanánk, magam pedig, aki akkor már országosan is ismertnekszámítottam, a legjobb tudásomat latba vetve közreműködnéka főiskola alapításában, indításában. Szándékunkról valami úton-módon értesültek a Kaposvárott "munkálkodó" ellenségeim,akiknek kapcsolatuk volt a Tolna megyeiekkel (mert korábbana Dombóvári Tanítóképzőben tanítottak), s igyekeztek minden-áron befeketíteni, hogy Szekszárdon ne álljanak velem szóba.

* A reformok felgyorsítása: 1978-1981.

-.---- ~~ 237

1978-ban egy kora tavaszi napon a szegedi Országos Tudo-mányos Diákköri Konferenciáról utaztam Szekszárdra, azzal azeltökélt szándékkal, hogy megkeresem a Megyei PártbizottságonSzabó Géza osztályvezetőt, azt a férfit, aki a főiskola-telepítés,a kihelyezett tagozat létrejöttét tartja kézben. Még Szegedről,az OTDK színhelyéről hívtam föl, s bemutatkozásom után meg-kérdeztem, fogadna-e, ugyanis szívesen közreműködnék az újfőiskola indításában. Igent mondott, de tőle tudtam meg, hogya kaposváriak ténylegesen megkezdték aknamunkájukat. Mérhe-tetlenül szomorúan és elkeseredetten tettem meg az utat buszonSzeged és Szekszárd között. Szorongva szálltam le a buszról.Előtte nemigen jártam Szekszárdon. Arra emlékszem, hogy ez azönmagában tiszta város, amelyet szőlőhegyek vesznek körül, kul-turált városnak tűnt. Felkeltette érdeklődésemet, s úgy döntöttem,hogya pártbizottságon kertelés nélkül mindent elmondok SzabóGézának. Azt is, hogy rnlért utálnak Kaposvárott, azt is, hogy mi-lyen lakáskörülmények között élünk Csökölyben, de azt is, hogya kísérlet országos híre jól jöhet még Szekszárdnak is, hiszen nemüres kézzel érkezem. A pártbizottságok akkortájt már eléggé nagyönállósággal rendelkeztek. Maguk intézték ügyeiket, és fejlesztés-politikai elképzeléseikbe .föntröl" kevesebbszer szóltak bele,mint korábban.

Szabó Géza meghallgatott, s azonnal úgy nyilatkozott, hogyszükség van rám. A mendemondák nem érdeklik, számíthatoka lakásra is. Közölte velem azt is, hogy a szekszárdi tagozatota Dunaföldváron gimnáziumi igazgatói teendőket ellátó EndrédiLajos fogja vezetni. A személyéhez ők ragaszkodnak, és Kaposvársem tiltakozott ellene. A gyakorlóiskola vezetője pedig Tancz jó-zsefné lesz, aki korábban a szekszárdi Garay János ÁltalánosIskolát vezette, és akinek a férje, ha jól emlékszem, rendőrkapi-tány-helyettes volt Szekszárdon, egyébként pedagógus diplomá-val. Még azt is megtudtam, hogy Pécsről Rónai Béla docenst hív-ták meg a Magyar Tanszékcsoport élére. Rám a Pedagógiai Tan-székesoport megszervezése várt. Elmondta Szabó Géza azt is,hogya Pedagógiai Tanszékre is kiválogatták a helyi embereket.238 ~-- _

Pszichológust Debrecenből szereztek, a klinikáról; a marxizmus-tárgyakat pedig a Tolna megyei marxista-Ieninista esti egyetemtanárai fogják "celebrálni". Az éneket, a testnevelést, a technikátugyancsak helybéliek tanítják majd. Agyakorló 1-4. osztállyal fogműködni. A főiskola egy vadonatúj, általános iskolának készültépületben kapott helyet. A mai napig is ez az épület maradta Pécsi Egyetem Illyés Gyula Pedagógusképző Főiskolai Karának(tehát a volt főiskolának) az épülete. A Szabó Gézával történttalálkozás után megismerkedtem Endrédy Lajossal, aki igencsakfiatal nak tűnt hozzám viszonyítva, s nagyon magabiztosnak. Meg-ismertem Tancz lózsefnét is, aki valahonnan ismerte már kísér-letünket, és nagy-nagy érdeklődéssei, odafordulással örömét jut-tatta kifejezésre, hogy Szekszárdon én fogom irányítani nemcsaka pedagógiai munkát, hanem a gyakorlóiskola felügyeletét is énlátom el. Tancz Józsefnének köszönhetjük, hogy politikai és em-beri kapcsolatai révén előkészítette a NYIK-program Tolna megyeikipróbálását a Megyei Pedagógiai Intézet igazgatójával, WernerAndrással együttműködve és egyetértésben. így kerülhetett sorarra, hogy Tolna megye területén 24 iskolában indíthattuk el a kí-sérletet. A kísérlet indításának az volt a feltétele, hogya bekap-csolódó pedagógusok százórás előképzésen vegyenek részt. Ezmeg is történt. A továbbképzésen részt vettek az akkori szakfel-ügyelők, és azok az igazgatók és igazgatóhelyettesek is, akik a 24iskolában a kísérletet szervezték és irányították.

Szekszárdi áttelepülésem a tizenötödik költözés volt az éle-temben. Miután a költözés - a szokásos cirkusz, mi legyen akönyvekkel, hány autót rendeljünk - befejeződött, igyekeztünkSzekszárdon mindennel mielőbb szembesülni, ami ott érték. Igye-keztünk megismerni a kisváros hangulatát, igyekeztünk elfogad-tatni magunkat. Mondanom sem kell, hogya kutatócsoport -a tizenöt-húsz volt TDK-s hallgatóm - most már nem Csökölybe,hanem Szekszárdra járt.

A kísérlet ekkor már országosan ismertté vált. Egyre többenszerettek volna róla olvasni, de nem az elméleti háttér és a mérésieredmények érdekelték agyakorló pedagógusokat, hanem a tan-_m ~ 239

terv meg a taneszközök, meg az, hogy miként taníthatnak a kom-munikáció köré szervezett anyanyelvtanítási program szerint. Azis érdekelte őket, hogya kommunikációs program keretében ki-munkált differenciált, egyénhez igazított tanulásszervezés ésugyancsak az egyénhez igazított bánásmód hogyan oldható megnagy létszámú osztályokban vagy összevont csoportokban, illetvehogyan vihetők át az eredmények más tantárgyakra is. (Mate-matikára, énekre, rajzra, testnevelésre stb.) Kénytelenek voltunktehát életünkben először kezdetleges formában összeállítani a kí-sérlet teljes programját. Megírni még csak megtudtuk, de mivela kiadáshoz nem volt pénz, kezdetleges technikával, stencilgépenállítottuk elő, szintén még saját zsebből finanszírozva a stencilezőasszonyokat. A stencil lapokat valahogy összeragasztottuk, s vala-miféle világoszöld színű, ronda borítóval láttuk el. Ráírtuk, hogya Kaposvári Tanítóképző Szekszárdi Kihelyezett Tagozatán ké-szült, amelyet silány előállítása - eredeti és gazdag tartalma el-lenére - mi csak salátának neveztünk. Úgy vigyáztunk rá, minta két szemünkre. Részben féltettük mint alkotást, részben féltünka kritikusoktói, illetve azoktól a rosszindulatú emberektől, akik -nyugodtam mondhatom - szinte meg akartak fojtani bennünketkísérleteink és eredményeink miatt. A tanítónők körében azonbankelendő volt a saláta. Maguk másolgatták kézzel, stencillel, mertsokkal jobbnak találták, mint az akkor életbe lépő hivatalos, 78-as- és egyébként egészen szinte 2001-ig az iskolákban továbbélő -tantervet.

A szombathelyi főiskolára csábított(A főiskolai hatalmi packázások becsapott ja, megcsúfolt ja)

Tudtam, hogya NYIK sikere az alsó tagozaton még semmit semold meg, hiszen a nyelvhasználati képességek, az olvasás, a he-lyesírás, a szóbeli szövegalkotás nem alakíthatók ki tízéves korra.A kísérletet folytatni kellene a felső tagozaton, de ahhoz tereprelenne szükség, vállalkozó tanárokra, no meg főiskolára, tanár-képző főiskolára.240 ~ •••

Történt, hogya 70-es évek második felében középiskolai (ta-nítóképzős) osztályfőnököm, Orosz Sándor, a Szombathelyi Fő-iskola (ma Berzsenyi Dániel Főiskola) Pedagógiai Tanszékérekerült tanszékvezetőnek. Szorgalmas, felkészült, igényes emberlévén körülnézett, s látta: kevés lehetőség van arra, hogy átütőeredményeket mutasson föl. Nem tudom, mi adhatta neki az öt-letet, de tény, hogy levélben keresett meg, s hívott, hogy menjekoktatni hozzá a tanszékre, docensi beosztásba. Majd segítek a ku-tatásban is, mintegy felrázzuk a Szombathelyi Főiskolát. Elkez-dődtek a tárgyalások. Többször elmentünk feleségemmel Szom-bathelvre. de nem azért, mert Szekszárdon bárki is bántott volnabennünket, vagy mert ott akartuk hagyni a Tolna megyei 24 is-kolára kiterjedő kísérletünket, hanem azért, mert meg akartuk hó-dítani a tanárképzést. Ez a mai napig sem sikerült, mert a tanár-képző főiskolák - autonómiájukra hivatkozva - azonnal kiszima-tolták, és gyorsan hárították, ha egy nehéz ember oda készült.Ilyenkor számos dolog kérdésessé vált, és átrendeződtek azérdekek, az értékek. Persze akkortájt autonómiáról nemigenlehetett szó. Volt viszont "üzemi háromszög". Ezen azt kell érteni,hogya szakszervezeti, de leginkább a párttitkár és a mögötte állópártszervezet hozzájárulása nélkül szinte semmit sem tudott tenniegy-egy főiskola szakmai vezetése. Szombathelyen tanítóképző isműködött. Nekem kapóra jött volna, hogyatanítóképzőben isindítsuk a kommunikációs gondolatokat realizáló képzést, ésnyithatunk a felső tagozaton is.

Orosz Sándor óriási igyekezete, az akkori főigazgató, SzalayLászló támogatásával, eleinte sikerrel járt. Olyannyira, hogy már~ szolgálati lakást is kijelölték számunkra. Szekszárdon pedig be-J,elentettük távozásunkat. Szekszárd csalódott, hiszen alig másfélevet töltöttünk a városban, lakást adtak, kísérIeti osztályt, szintea megyét ajánlották föl kísérIeti terepül. Ők is, mi is tudtuk, hogy"hálátlanok" vagyunk. Sorsunkat megérdemeltük, de nem olyandurván, ahogy azt Szombathelyen megélették velünk. Ugyanismegszimatolták, hogy Orosz Sándorral sokféle újítást próbálunkmajd bevezetni, amelyek érintik a gyakorlót, a kutatást és a

-------------- ~ 241

képzést is. Az ottani főiskolai pártbizottság addig-addig rnester-kedett, míg Orosz Sándor levélben kért arra, hogy adjuk föl el-gondolásunkat. Ő is levonta a megfelelő tanulságot, én is. Ő semvolt túlságosan kívánatos személy Szombathelyen, de ő azutánmég maradt néhány évig. A barátságunk szerencsénkre nem mentrá, de fájó a mai napig tudomásul venni, hogy az akkori lobbi-érdekek, amiket leginkább a párt- és a szakszervezeti "vezérek""menedzseltek", hosszú időre megakaszthattak egy-egy jó el-képzelést, egy, az ország egészét érintő és előremutató szakmaiinnovációt. Szombathelyen hiába volt részünkről ügyesség, fel-készültség, úgyis az aktuális, a hatalmat kézben tartó erők győz-tek. A sors fintora, hogy kicsivel később Szekszárdról Veszprémbekerültem az Országos Oktatástechnikai Központba, s onnan Bu-dapestre az Oktatáskutató Intézetbe mentem, és a Veszprémbenmegüresedő helyemet Orosz Sándor foglalta el. Ő így tudott"leszámolni" Szombathellyel. Kiderült: sem egy fecske, sem kétfecske "nem csinál nyarat". De az elbánásmód megalázó volt,felejthetétlenül megalázó ...

242 ~ _

Szakítás a tanítóképzéssel, életmódváltás:Veszprém - Országos Oktatástechnikai Központ

(1979. január 15.-1981. augusztus 31.)*

Főosztályvezető(Szembesülés a nagyvilággal, ismerkedés a menedzsmenttel)

1978 őszén Egerben, egy országos iskolatelevíziós konferenciánszerepeltem korreferátorként. Filmeket értékeltem. Egy-egy bemu-tatott film után vitaindítót tartottam. Mit sem tudtam arról, hogyaközönség soraiban ül Cenzwein Ferenc, az Országos Oktatás-technikai Központ (OOK) főigazgatója is. Valamelyik szünetbenhozzám lépett, bemutatkozott, és érdeklődött, hogy mikor s ho-gyan utazom vissza Szekszárdra. Mondtam neki az időpontot, ésérdeklődtem, hogy miért olyan fontos ez neki. Megkért, engedjemmeg, hogy elvigyen Budapestig, s az autóban (állami Volgája volt)majd beszélgetünk. Úton Budapest felé, Egertől úgy egy félórányi-ra megkérdezte tőlem, volna-e kedvem Veszprémbe költözni, ésmunkát vállalni az Országos Oktatástechnikai Központban. Kér-deztem, mit kellene tennem. Mondta, hogy vezetőt keres a peda-gógiai főosztály élére, amelyet korábban Poór Ferenc vezetett.

Poór Ferenc előtt főigazgató-helyettesként dolgozott az OOK-ban Füle Sándor, aki kaposvári működésem óta gyanakodvanézte, hogyatanítóképzést folyamatosan reformálni akarom.Főleg az nem tetszett neki, hogy állandóan bíráltam a pedagógus-képzést, ezen belül a pedagógiaoktatás színvonalát, s különösenirritálta, mint annyi más szakembert, ha azzal a képtelen ötlettelálltam elő, hogya tanítókat és a tanárokat egyetemen kell ké-pezni, és alkotó munkára is alkalmassá kell őket tenni. Genzweinmegnyugtatott, hogy már nem Füle Sándor a tudományos tanács-adó, hanem a szegedi Nagy József professzor. Vele soha nem kü-

* A reformok felgyorsítása: 1978-1981.

----------------------------------~ 243

lönböztem össze, bár nézeteink nem mindenben voltak azonosak.Attól nem tartottam, hogy nem tudunk egymással kijönni, mivel-hogy ő nem nekem mint leendő főosztályvezetőnek, hanem afőigazgatónak a tudományos tanácsadója. Ezután - még mielőttválaszt adtam volna - közöltem Genzweinnel, hogy köszönöm abizalmát, de azt se tudom pontosan, mi az OOK funkciója, miértjött létre, ki tartja fenn, kihez tartozik, s kik afeletteseik.Genzwein korrekt tájékoztatást adott. Megtudtam, hogy Cosz-tonyi jános államtitkár a közvetlen felettes, de Hanga Mária mi-niszterhelyettes is támogatja az intézményt. Puhatolóztam, hogymennyi pénz áll rendelkezésre, mennyi pénz van fejlesztésre, slehet-e ott kutatni. A főigazgató majdnem minden kérdésemreigenlő választ adott, s azt is felajánlotta, hogy folytathatom aNyelvi, irodalmi, kommunikációs kisérletet, mi több, az OOKsegít abban, hogy Veszprém megye területén is 20-22 osztálybaninduljon kísérletünk. Megtudtam tőle azt is, hogya Veszprémbenműködő Báthory István Általános Iskola az OOK afféle gya-korlóiskolája, tehát mikrojellegű kutatásokra is lehetőség adódik.Ezután azt a kérdést tettem föl, hogy segít-e az OOK a NYIK ter-jesztéséhez szükséges taneszközök, tankönyvek, tanításisegédletek gyártásában. Genzwein erre is igent mondott. Végülmár csak azt kellett neki bevallanom, hogy én technikai analfabé-ta vagyok, magyarul még egy írásvetítőt se tudok tisztességesenbekapcsolni, nem ismerem az oktatástechnikai eszközpiaconmegjelenő termékeket, nem értek a filmgyártáshoz stb. Mondta,ne aggódjak ezek miatt, mert van gyártási főosztály az OOK-ban.Nekem az lenne a feladatom, hogy pedagógiai tudásom révénéletet leheljek a pedagógiai főosztály szakmai világába, és szak-mai felkészültségem révén ellensúlyt képezzünk a teljhatalmúOrszágos Pedagógiai Intézettel, az OPI-val szemben. Tetszett afeladat, a kihívás, s valahol Gödöllő határában - anélkül, hogyafeleségemmel egyeztettem volna - igent mondtam a fölkérésre.Megállapodtunk, hogy meddig tartjuk titokban az előkészületeket.Én pedig, mint egy eszelős, hozzákezdtem az oktatástechnika, azoktatástechnológia és a didaktika, valamint a tantárgy-pedagógiák244 ~ _

meg- és újratanulásához. Miután valamelyest felkészültem a fentiterületekből, jelentkeztem Genzweinnél, hogy szeretnék a hely-színen is körülnézni. Addig ugyanis nem jártam Veszprémben.Tisztázódott, hogy szolgálati lakást kapok, amit mindaddig használ-hatok, amíg az OOK munkatársa maradok. A város megtetszett.

Az OOK a mai Veszprémi Egyetemlegmagasabbépületének, az1"épületnek a második és a harmadik emeletén volt elhelyezve.

Kicsit amerikai ízlésű "belsőépítészeti" megoldásokkal találkoz-tam, amelyek engem rendkívül zavartak, de a jóval na-gyobb fize-tés, a szolgálati lakás meg a feladat újszerűségemeg-hozatta velemés feleségemmel a végső döntést. Elhagyom a pedagógusképzést,életmódot váltok, és jó tíz-húsz évig a felsőoktatás tájékára semegyek vissza, miután ott sorozatosan "kiutálnak", mindenféle in-novatív elképzelésemet fékezik. (Az OOK-döntésig már voltamSzegeden, Kaposvárott, Szekszárdon, megbuktattak Szombathe-lyen, az ELTE-nnem fogadták a pályázatomat stb.)

Menekülés volt tehát az OOK. Nem azt mondom, hogy ál-maim netovábbja, de óriási tanulási alkalom, hiszen az intézménynemzetközi kapcsolatok sokaságával rendelkezett. Külföldre utaz-hattam, külföldiekkel találkozhattam, s Genzweinnel való jó kap-csolatom révén egyre inkább beleláttam az országos és az euró-pai oktatáspolitikába. A terület, amelyet fölvállaltam, nem voltkönnyű. A sors paradoxona, hogy az általam nem nagyon kedvelt78-as tantervhez kellett audiovizuális taneszközöket (transz-parenseket, diasorokat, hanganyagokat, hanglemezt, videót és fil-met) készíteni. Egyetlen kihívás volt: ekkortájt számított újdonság-nak a különböző taneszközöket egységes témává szervező»oktatócsomag" koncepció. Szerencsémre Nagy Józsefaz oktató-csomag kategóriát mind mélységében, mind szélességébenelég-gé jól definiálta a szó operatív értelmében is, de helyette a peda-gógiai programcsomag kategórianevet ajánlotta. Mi ezzel a lehe-tőséggel éltünk, és a NYIK-en próbáltuk ki először.

A Pedagógiai Főosztályon, amit vezettem, igen eltérő fel-készültségű pedagógusok dolgoztak. Voltak földhöz ragadt falusipedagógusok, karrierjüket építgető tanárnők, a fővárosból Veszp--- ~~ 245

rémbe költözők, s akadt köztük egy-két eredeti tehetség is. E he-lyen csak néhány nevet említek. Leginkább ide tartozott Céczijános, a költő, aki kitűnő biológus is volt, Takács Viola, BaloghLászlóné, Sal/ay Éva. Más főosztályokon dolgozott, de igen jómunkakapcsolatot lehetett vele kialakítani: Mosonyi László, VáriPéter, Conda Péter stb. Velem egy időben kerü It az OOK-ba fő-igazgató-helyettesnek a nálam több évtizeddel fiatalabb, ambi-ciózus Szűcs Pál, aki kitűnően tudott karrierépítésben gondolkod-ni, ami nekem akkortájt teljesen szokatlan volt. Konfliktusbamégsem kerültünk egymással soha, mert gyermekei Veszprémbena feleségemhez jártak NYIK-es osztályba, és Szűcs Pál kiválócsaládapa volt, kiváló partner a pedagógiai munkában, és ez azadottsága mindig feledtette velem, hogy karrierjével többettörődik, mint a szervezet vagy az ország sorsával. Ma már nincsközöttünk. Fölfogását többször bíráltam, de ma már belátom,hogy kicsit szigorúan. Később, mikor a Munkaügyi Minisztérium-ban dolgozott, a véleményemet, előítéletemet vele kapcsolatosanradikálisan megváltoztattam.

Az OOK-t az én szemernben Genzwein Ferenc testesítettemeg. A Fazekas Gimnázium híres igazgatója volt, kitűnő gyakor-lati szakember, aki nem hatódott meg a pedagógia teoretikusaitól,nem félt a politikusoktói sem. Indulatos ember volt, de jószívű,s mi nagyon kevés alkalommal keveredtünk olyan konfliktusba,amelyet ne tudtunk volna rendezni. Nem tagadhatom, sokra be-csültem és sokra becsülöm a mai napig is, mert olyan értékeketképviselt, amelyek közelítettek vagy hasonlóak voltak az enyéim-hez. Tudott lezser és laza lenni, de tudott országban gondolkodni.Sajnálom, hogy kiváló barátjával, Kaján Lászlóval nem szerepel-nek a mai pedagógiai-oktatásügyi közéletben. E soroktól többen"idegesek" lehetnek, de szívesen vállalom a hozzá - Genzwein-hez mint volt főnökömhöz - való viszonyomat. Főleg azért, mertő jóval jobban értette, mint sokan mások, hogy miért is van szük-ség alkotó pedagógusokra. Ő volt az az ember, aki elámult azon,ha valaki kulturáltan és szépen tanított, s ő volt az is, aki a NYIKjelentőségét Magyarországon a nem nyelvészek közül elsőként

246 ~e------------------------------------

felismerte. Tudatában volt annak, hogy amiként a Kodály-módszervagy a Varga Tamás képviselte matematika győzedelmeskedett ésbehatolt a magyar gyakorlatba, ugyanúgy előbb-utóbb a NYIK is betudja tölteni ezt a szerepet a pedagógiai innovációban. Igaza is lett!Azt is külön értékelem, hogy amikor Gazsó Ferenc megbízást ka-pott az Oktatáskutató Intézet megszervezésére Pozsgay Imre mi-nisztertől, Genzwein Ferenc szó nélkül hozzájárult áthelyezé-semhez, s tette ezt úgy, hogya NYIK-et gondozó munkatársaimat,Csik Endrét és Farkas juliannát még közel egy évig az OOK-banhagyhattam. Ők irányították a fejlesztő munka napi gyakorlatát, agyártási osztállyal együttműködve. Az OOK-ban fejlesztettük ki aNyelvi, irodalmi és kommunikációs kísérlet terjesztéséhez nélkü-lözhetetlen pedagógiai programcsomagot.*

Szellemimühely-bövítö(A Zsol nai-pedagógia lassú körvonalazódása

új szakmai kompetenciák megismerésével és beépítéséveI)

A Nyelvi, irodalmi és kommunikációs program kimunkálása, ter-jedése és terjesztése során rejtetten mindig létezett egy Zsolnai-pedagógia. Tudom, hogy ez sokakat idegesít, mert hisz a szerzőmég él, és már előretolja személyét, olyanként tételezve magát -mondhatják sokan -, mintha az egész negyedszázados erőfeszí-tése "örök érvényű" lenne, és nem pusztulna el a múló idővel.Nem erről van szó! Újabban többen azért használjuk a Zsolnai-pedagógia megjelölést, mert azok a betűszók, amelyeket alkot-tunk programjaink jelölésére, a tantárgyi programéra a NYIK-et,az iskolakoncepcióra az ÉKP-t, sok-sok félreértésre adnak okot.

* Ezekről a fejlesztésekről egy külön kötetben számolok be Pedagógiai prog-ramjaim siker- és kudarctörténete 1972-2002 címmel. A tervezett köt zak-rllai szempontból mutatom be a pedagógiai programcsomag kés' ~kt:~~-Jottének a módját, illetve pedagógiai-technológiai hátterét. ~'\. <'?~

lJ.., ~,•• •• __k_6~·n~1147~

}>Api\ Y

Emellett leszűkítik, és olyannak tüntetik föl e programokat, mint-ha mögöttük nem lenne egy koherens pedagógiai elképzelés.A Freinet-pedagógia, a Montessori-pedagógia, a Makarenko-pe-dagógia, a Herbart-féle pedagógia szókapcsolatok nem a hírességés a hírhedtség, inkább az adott pedagógiai törekvés identifikálásaszempontjából fontosak. A Zsolnai-pedagógia név is ezt az iden-tifikációt szándékszik hangsúlyozni. Azt, hogy olyan pedagógiaiprogramról, eljárásrendszerről és filozófiailag, pszichológiailag isvégiggondolt pedagógiai törekvésről van szó, amely csíra formá-jában már benne létezett a NYIK-ben is. A benne fellelhető sok-féle új elem: a kommunikáció, az önismeret, az önművelés, akönyv- és könyvtárhasználat, a beszédtechnika, a mimetizálás, azirodalmi műfajok szinte teljessége azt mutatják, hogya Zsol nai-pedagógia NYIK-es változata a kultúra teljességével szembesíti agyerekeket, már első osztály tói kezdődően. Amikor Veszprémbenaz AlLA (Alkalmazott Nyelvészek Nemzetközi Szövetsége) kon-ferenciáján a NYIK-et a taneszközeivel, a programcsomagjávalegyütt nemzetközi hallgatóság előtt bemutathattuk Szépe Györgyprofesszor szorgalmazására, minden pedagógiához értő megsej-tette ezt, megsejtette, hogya Zsol nai-pedagógiának a tétje a szo-cializáció, a kultúra viszonylagos teljességének elsajátíttatása ésaz énnek, az egyedi emberi személynek a gondozása. A furcsasá-ga és érdekessége az egésznek, hogy ezt nemcsak egy iskolamo-dellben lehet realizálni, hanem bármely tantárgyban, ha van hoz-zá kurázsi, ha van hozzá szaktudományos és végiggondolt, sza-batosan leírt pedagógiai koncepció. Természetesen csak az ilyengazdagabb programok teszik lehetővé a tantárgyi integrációkat, azáthatásokat, egymás hatásai nak a felerősítését, a modern nevelés-tan szóhasználatával élve, a "gazdag hatásrendszer-szervezést". *

*Fontosabb oktatáspolitikai intézkedések 1979-1981 között:1980 őszén az MTA Közoktatási Bizottsága könyv alakban megjelentette

Múveltségkép az ezredfordulón című összeállítását.

* A pedagógiai hatásrendszer-szervezés folyamatelméleti kérdéseiről, fo-Iyamatelméleti hátteréről ugyancsak a Pedagógiai programja im siker- és kudarc-története 1972-2002 című kötetben számolok be részletesen.248 ~~ %

Tíz éva kutatás szolgálatában:Budapest, Oktatáskutató Intézet(1981. szeptember 1.-1990. szeptember 30.)*

Tudományos osztályvezető(Lehetőség interdiszciplináris együttműködésre szociológusokkal,

pol itológusokkal)

Legjobb tudomásom szerint az Oktatáskutató Intézet, amelynektudományos osztályvezetője voltam 1981. szeptember 1. és 1990.szeptember 30. között, ma a harmadik helyén működik Buda-pesten, a Báthory utcában. A legelső hely, ahol az intézet meg-vetette lábát, a Rigó utcában volt, amelyik hely irodaként teljesenelviselhetetlennek tűnt. Csak később, talán 1981 vége felé keve-redtünk - nagy épületszerzési ügyeskedések révén - a XIII. kerü-leti Victor Hugo utcába, egy nagy irodaház második emeletére.A Rigó utcával az volt a bajom, hogy Veszprémből, mint koráb-ban már említettem, egy elegáns amerikai típusú irodaházból ke-veredtem Budapestre, munkavállalóként életemben először. Nemálmodtam gyönyörű osztályvezetői irodáról, de arra sem gondol-tam, hogy a volt FPK (Felsőoktatási Pedagógiai Kutatócsoport)azon szobácskáját kapom, amelyik éppen a WC mellett van, ahola pihent vagy indulatos kutatók végezték dolgukat, s nekem ab-ban a "szerencsében" volt részem, hogy minden lehúzásra felkap-hattam a fejem, mert tudtam, hogy a szomszédban mi folyik.

Az osztályom - melynek nevét én adtam -, az IskolakutatásiOsztály tagjai tőlem körülbelül harminc méterre voltak egy nagyszobában, vagy nyolcan. Egyetlen embert ismertem közülük,Várhegyi György szociológus barátomat, akivel az Oktatáskuta-

* Mélyülő konfliktusok (1981-1985); A Kádár-rendszer agóniája (1985-1988); Átmenet az új társadalmi berendezkedésre (1988-1990).____________________________________ ~ 249

tóba kerülésem után 5-6 évet töltöttünk együtt, és bábáskodtunka NYIK körül. Ő volt Csökölyben, Szekszárdon, Sárszentlőrincen,s vele együtt szerveztük a budapesti elsős NYIK-es osztályokat.Elmondása szerint ő ajánlott Gazsó Ferencnek, aki igen jó nevűoktatásszociológus hírében állt már akkor is, s osztályvezetőjevolt az MSZMP KB-hoz tartozó Társadalomtudományi Intézetnek.Gazsó sokra becsülte Várhegyit, adott a véleményére, ha nemtévedek, Várhegyi Gyuri hívta fel figyelmét munkásságomra és ahátrányos helyzet terén bontakozó eredményeimre. Gazsó ésVárhegyi meg Pataki Ferenc több könyvön is dolgoztak együtt -szociológiai és szociálpszichológiai (csoportpszichológiai) témá-kon. A "nagy hérmes", Gazsó, Pataki, Várhegyi véleményére egy-aránt odafigyelt az oktatáspolitika, a pedagógia, de még a szocio-lingvisztika iránt elkötelezett nyelvész értelmiségiek is.

Valamikor 1981 közepén szólt nekem Várhegyi György, hogymegszűnik az FPK (Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központ), ésaz MTA Pedagógiai Kutatócsoport ja (PKCS), és ebből jön létreGazsó vezetésével - Pozsgay Imre miniszter kezdeményezésére-egy új intézet, ahova Gazsó engem is szeretne meghívni munka-társnak. Az intézet neve Oktatáskutató Intézet lesz, ezt is tudnivélte Várhegyi.

Nem tagadom a mai napig sem, hogy örültem a Várhegyitőlszármazó hírnek, mert magam is sokra tartottam Gazsó Ferencet,és azt sem titkolom, hogy vonzott a főváros. A sok-sok vidéki ván-dorlás után szerettem volna a fővárosban, a politikacsinálás, a tu-dományos élet városában, a pesti pletykás világban, egyáltalán:a világvárosban élni. Épp eleget szenvedtem vidéken a helyi hatal-masságoktói és a helyi kicsinyességtől. Igaz viszont, hogy Veszp-rémben Genzwein a Papp János-féle megyei pártbizottsági hata-lomtól engem mindenképpen megvédett, a közelükbe se engedett.A Veszprémi Egyetemet akkor még egyáltalán nem ismertem,egyedül a VEAB-bal (Veszprémi Akadémiai Bizottság) volt szak-mai, kollegiális kapcsolatom. Kedveltem Veszprémet mint várost,kedveltem színházát, s nagyon szerettem az OOK-ban dolgozni.Oe hát én is úgy voltam, mint sokan mások: Pest az Pest!

250 ~o------------------------------------

A Várhegyi-féle hír után hosszú ideig nem keresett Gazsó.Valamikor 1981 nyarán csörrent meg a telefon, és mutatkozott beGazsó Ferenc, majd egyenesen feltette a kérdést: mennék-e hozzáaz Okatáskutatóba, az új intézetbe tudományos osztályvezetőnek?Ez utóbbinak igen megörültem, mert azt hittem, hogy tudományosmunkatársnak hív csupán (azt is elvállaltam volna), de hogytudományos osztályvezető lehetek a veszprémi főosztályvezetőséghelyett, az kifejezetten tetszett hiúságomnak. Emellett felvillantelőttem az a lehetőség is, hogy végre csak kutatással kell fog-lalkoznom. A veszprémi OOK-ban ugyanis rengeteg gazdálkodásiés egyéb bürokratikus teendő is nehezedett rám, s azt sem lehetállítani, hogy az általam vezetett pedagógiai főosztályon futkostakvolna a kutatók. A munkatársaim derék szakemberek voltak, jóbanis voltunk egymással (egy-két fővárosi, "emelkedettebb lelket"leszámítva), de tetszik, nem tetszik - annak ellenére, hogykülföldiek jöttek-mentek az OOK-ban -, végül is egy vidéki kutató-fejlesztő hely volt, ahol másfél évi ottlétem után látszott, hogyalehetőségei - no persze nem az én távozásom miatt - szűkösnekbizonyulnak. A pedagógiai technológiából, a nyelvészetből, akommunikációból megtanultam, amit meg lehetett tanulni, deabban az időben a szociológiáról, a közgazdaságtanról, a poli-tikatudományról édeskeveset tudtam. Inkább csak olvastam, deolvasmányélményeim alapján nem egészen értettem a pártállamáltal gerjesztett folyamatokat, politikai játszmákat, s főleg azt nemláttam tisztán, hogy oktatáspolitikai szempontból hosszabb távonmilyen eshetőségei lesznek kutatásaimnak. Naiv nem voltam, nemvoltak olyan ideáim, hogy az általam kimunkált NYIK bármikor iselfogadásra kerül. S azt sem hittem el - még magamnak se, méglegönteltebb pillanataimban sem -, hogya NYIK-kel önmagábanváltoztatni lehet valamit a magyar pedagógia helyzetén. Mertekkor már jól ismertem a Kodály-féle, a Varga Tamás-féle prog-ramok .Jerornlását", és világosan láttam, hogya NYIK-re is ez asors vár; tudtam, hogya rendszer, tudniillik az oktatási rendszer,mindent magához idomít. Tudtam, hogy lépnem kellene, de fogal-mam sem volt, hogy hova, s mikor.___________________________________ ~ 251

A Gazsó-féle telefon a lehetőségetvillantotta fel. Azonnal igentmondtam, s kértem, hogy az igenemről hallgasson. Elmondtamneki, hogy Genzweint kedvelem, hogy az OOK segítségenélküla NYIK nem tudott volna kibontakozni. Azt kértem, bízza rám,hogy mikor beszélek Genzweinnel, s ha ez sikerül, azonnal je-lentkezem nála.

Az OOK főigazgatójával kb. másfél hét múlva sikerült egyez-tetnem. Nem lepődött meg, sejtette (lehet, hogy tudta): előbb-utóbb valamelyik kutatóintézetbe fognak hívni a NYIK viharossikere miatt. Genzwein Gazsóval sok mindenben nem értettegyet, de azt mondta, hogy mind nekem, mind a NYIK-nek na-gyobb biztonságot jelent Gazsó, mint az OOK. Híreimet az el-menetelem lehetőségéről hamar megosztottam Gazsóval, s jólemlékszem, hogya Benczúr utcában lévő TársadalomtudományiIntézetben találkoztunk először. Ott vázolta elképzeléseit. Ottmondta el, hogy nagy önállóságot biztosít, s olyan programot ala-kíthatok ki mind az osztálynak, mind saját magamnak kutatóként,amely a munkásságom további folytatását jelentheti a hátrány-kompenzálás és a képességfejlesztés terén. Hihetetlenül gyorsanmegegyeztünk. Egykérésem volt: ne avatkozzon abba, hogya sa-ját kutatócsoportomat az iskolakutatási osztályon belül mikéntállítom össze. Négy státuszt adott, ezzel gazdálkodhattam.Közölte velem, hogy nálam - az osztályomon - fog dolgozni Vár-hegyi György. Rajta kívül még Bessenyei István, Surányi Bálint,Liskó Ilona. A felsoroltakat jól ismertem. Személyesenugyan nem,de írásaikat igen.

Amikor a Rigó utcai épületben új munkahelyemre baktattamfölfelé a lépcsőn, két emberrel találkoztam: Zibolen Endrével, akisohasem kedvelt, de ekkor nem mutatott haragot. Szóba állt ve-lem. Gazsót sem szidta amiatt, hogy az FPK-tfelszámolták. Talál-koztam még a lépcsőfordulóban Hegedűs B. Andrással, akit na-gyon megsajnáltam. A hóna alatt és a kezében voltak a kézirataiazokat cipelte. Ő viszont panaszkodott. '

. A fogadtatásom a Rigó utcában kimért és katonás volt; pár per-erg tartott. Nagy összevisszaságvolt. Ott voltak még az FPK-sok,252 ~*- _

s már jöttek az újak is. Görbén méregettük egymást, nem tudottsenki semmit. Amikor már jellemzett irodácskámat megpillantot-tam, majdnem visszafordultam Veszprémbe. Utána következett azújabb meglepetés: bemutatták titkárnőmet, későbbi munkatár-samat, akivel csaknem tizenöt évig dolgoztam együtt, LizakovszkyÉvát, ő csakhamar közölte velem, hogy három napig lesz a titkár-nőm, utána főiskolára megy. Ha gépelni kell, szóljak. Azon kevésgépírók közé tartozott, akik tudtak helyesen írni, sőt gyorsírni is.Ezután elindultam megkeresni az osztályomat. Egy szobára egytépett papíron ki volt írva: Iskolakutatás. (Olyan állapot volt ez,mint amikor katonának vonultunk be. Semmiről sem tudtuk, hogyhol van. Egyik ámulatból a másikba estünk.) Beléptem a szobába,bemutatkoztam. Úgy tűnt, hogy örülnek nekem mint Zsolnainak,s én azt hittem, hogy tudják, én leszek a főnökük. Nem tudták!Lelkesedésük lelohadt, mikor kiderült rólam, hogy osztályvezetőleszek. Élesenemlékszem, elment a kedvük az élettől, s én szoká-somnak megfelelően viszonylag hamar felocsúdtam. Kértem őket,hogy egyenként jelenjenek meg az irodámban, mert szeretnémőket megismerni. Jobbnál jobb nevek! Csak ámultam, de nemhatódtam meg, mert addig már főiskolákat, OOK-t megjártam, sahogy mondani szoktam magamnak, én is láttam már karón var-jút! Egy bizonyos: a nap végére mindenki tudta, hogy én vagy.oka főnök. Munkáról azonban még szó sem eshetett, s ez - kivéte-lesen- ezen a napon, a találkozás napján egyáltalán nem zavart.Örültem, hogy megtudtam, ki Lukács Péter, ki Bálint Mária,Palovecz János, Völgyesi Pál, Szilágyi Klára, Vörös László ...Előkelő társaságnak, előkelő "klubnak" a tagja lehettem, és ezminden kényelmetlenséget feledtetett velem.

E sok-sok személyességettartalmazó "mesét" azért mondtamel, hogy érzékeltessem, milyen kellemetlen, s egyben milyen szo-katlan - lett légyen az emberfia bármennyire elismert is -, ha azember egy fővárosban lévő kutatóközösségbe lép, ahol azért kellkínlódnia, nehogy levidékizzék, hogy ki ne derüljön róla, ha vala-mit nem tud abból, ami a fővárosban, a fővárosiaknak magától ér-tetődő. Sok, vidékről Pestrekerült barátomat készítettem föl a vá----- ~ 253

ratlan eseményekre, a népi-urbán us villongásokra (amelyek akkoris léteztek, csak rejtegetve), meg arra, hogya kutatók világa egyhermetikus világ, ahol mások a mércék, mint egy főiskolán vagyegyetemen (vagy akkor nagyon mások voltak). Ha a szépre akarokcsak emlékezni, akkor a legfőbb jó az egészben az volt, hogyeltérő észjárású emberekkel ismerkedhettem meg. De hamarosanláttam a "gyenge pontokat" is. A kutatóintézetben - olykor a fej-lesztőintézetekben is - egy okoskodó okosság, egy alig megfog-ható, alig ellenőrizhető teljesítmény a mérce. Az eredetiség he-lyett elég a jó kapcsolat, a jó replika, a diszkurzivitásnak egyfajtaeleganciája, s átlagkutatóként akár egy életen át megélhet azember. Teljesen külön ügy a nagy teljesítményű, eredeti, kiszámít-ható moralitású, az ország sorsáért felelősséget vállaló kutatóemberek, kutató fők habitusa, amilyenből öt-hat minden kutató-intézetben akad. A baj az, hogya kettő együtt van jelen, együtttenyészik. Olyasmi világ a kutatói világ, mint a színház világa.Néhány sztár viszi el az egészet, na meg a jó menedzsment.

A Rigó utcából később a kutatóintézet a Victor Hugo utcábakerült, ahol rendezett könyvtár, rendezett kutatószobák és ren-dezett infrastruktúra várt bennünket, és igen kiváló, nagyon-na-gyon előrelátó vezetés, amelyet Gazsó Ferenc személye garantált.

Teamvezető az ÉKP-s akciókutatásban(Az akciókutatás metodológiájának adaptálása)

Gazsó Ferenc az Oktatáskutatóban, amikor fölvett, nem érdek-lődött a témám iránt. Közölte velem, hogya kutatásaimba nemszól bele. Saját kutatásaimhoz négy főt alkalmazhattam. Azinduló team a következő volt: Sz. Tóth Gyula, aki a SzekszárdiFőiskolán adjunktusként dolgozott mellettem. Francia szakos,kiváló, franciás műveltséggel rendelkező középiskolai tanárhírében állt. A második személy Vágó Irén klinikai pszichológus,akit Pléh Csaba javaslatára vettem a teambe, majd két hónap254 ~~ _

múlva, miután pontosan tisztázódott, hogy mi lesz a kutatásitéma, került sor Kiss Éva alkalmazására. így lettünk velem együttnégyen. Kiss Éva és Tóth Gyula olyan gyakorló pedagógusokvoltak, akik értettek a kutatáshoz és a fejlesztéshez. Vágó Irénpedig olyan kiváló képességű pszichológus, aki a pszichológiánkívül az élet gyakorlati kérdéseiben is kiválóan el igazodott.Egészséges, reális énképpel rendelkező pszichológus volt tehát,aki kívülről is tudta látni önmagát. Nem volt hivalkodó pszi-chológus, és vállalta, hogy megtanulja a pedagógiát, kitüntetettena Zsol nai-pedagógiát, pontosabban szólva azt, ami abból akkormár készen állt. Ez nem volt más, mint a Kaposvárott indítottNYIK-kísérlet két vaskos kötete és a hozzá kifejlesztett pedagógiaiprogramcsomag. Gazsóval való szerenesés kapcsolataim követ-keztében, mintegy fél év múlva, talán 1982 kora tavaszán vettemföl negyedik munkatársamat, egy informatikus végzettségű és aszociológiát levelező tagozaton éppen befejező, nagyon gyors ésnagyon eredeti gondolkodású, harminc év körüli hölgyet, BalázsÉvát.A három hölgy közül Vágó Irén és Balázs Éva, amellett, hogykutatói pályára készültek, családanyák is voltak. A családanyáknakazt az emancipált típusát képviselték, akik a gyermeknevelés, a fér-jekkel való "bánás" mellett adtak önmaguk szellemi tartására, éskitűnően igazodtak és illeszkedtek abba a teammunkába, amelyetén nekik az Oktatáskutató Intézetben fölvázoltam.

Már utaltam korábban arra, hogya NYIK szinte a kultúra tel-jességét igyekezett felölelni, és csaknem egy évtizednyi kísérIetigyakorlat megmutatta, hogyakisiskolások szinte mindenre képe-sek. Óriási szellemi értéket veszít el mind az egyén, mind pedigegy ország, ha nem ismeri föl, hogya hiányok pótlásának vagy atehetség korai kibontakozásának a legszebb időszaka az első tízév. Az, ami munkatársaimat mint team-tagokat megragadta: gyer-mekszemléletem és pedagógusszemléletem volt. A kisiskolást ma-ximálisan fejleszthetőnek, ugyanakkor játékosnak, érdeklődőnek,alkotásra, kreativitásra érettnek tekintettem; a pedagógust - kitün-tetetten a tanítót - pedig olyan nagy műveltségű szakembernektételeztem, aki nagy-nagy tapintattal képes minden gyereket világ----- ~~ 255

képével, problémavilágával együtt megérteni, napi (kortárscso-portjaiban elszenvedett) sérelmeit empátiával kezelni, és hinnibenne, magáévá téve azt az egyszerű tételmondatot, amelyetgyermekantropológiájában Nyíri Tamás úgy fogalmazott meg,hogy: a gyermek ember.

A team legfőbb erénye indulása pillanatától a tanulásra valókészség volt. Ez azt jelentette, hogy felesleges dolgokról nem foly-tattunk vitát. Helyette valamennyien szakirodalmat bújtunk, ésbirkóztunk azzal a feladattal, hogy miként lehetséges a kisisko-láskor végére, tehát tízéves korra, az emberi kultúra elemi szint-jének szinte teljességét beemelni az iskolába. Ehhez természete-sen nagyon sok külső munkatársat kellett megnyernünk, de ez issikerült. Ezek a külső munkatársak olyan tanítók voltak, akikkorábban a NYIK-ben dolgoztak, és átalakult a gyermek- éspedagógusszemléletük. Egy másik csoport a művészek körébőlkerült ki: bábművészek, színészek, fotósok, filmesek, festők, gra-fikusok, írók, költők bocsátották rendelkezésünkre legjobb tudá-sukat. Emellett igen nagy szükség volt arra, hogya realitások tala-ján maradjunk, azaz pontosan tudjuk, hogy mire képes egy nehézsorsú gyerek, mit kell alakítani egy olyan elkényeztetett úri-gyereken, akinek szinte mindene megvan, s emiatt követelőző,sérülékeny és magát sérthetetlennek vélő. Tehát a gyermekembervalamennyi megnyilvánulását pszichológiai, szociológiai és pe-dagógiai összefüggésben tanulmányoztuk, és azon tűnődtünk, mi-képp lehet olyan kísérletet tervezni, amely mind a pedagógust,mind a gyermeket, mind a szülőt, de az iskolák igazgatóit iskl iensként (beavatottként) kezel i. Az utóbb vázolt probléma meg-oldásában nyújtott óriási segítséget fiam, Zsolnai László, aki mára NYIK-kfsérlet kezdetén megismertette velem mesterének,Kindler józsef professzornak az interpretációjában az akciókutatásmetodológiáját, majd a NYIK-ben dolgozó teammel, később pe-dig az ÉKP-program kidolgozásán fáradozó ötfős kutatócsoport-tal is.

Az akciókutatást nem a pedagógiai kutatások egyik módjakéntfedezték fel és interpretálták Nyugat-Európában Karl Popper és

256 ~~-------------------------------------

Kurt Lewin tanításai alapján, hanem olyan metodológiaként nép-szerűsítették, amely a társadalom mikrovilágában, a társadalommikrofolyamataiban segít a problémák tisztázásában, a problé-mák megoldásában. Kindler józsef professzor az akciókutatás me-todológiáját a társadalomtudományokban egyre inkább elő-nyomuló szuperempirista tendenciákkal, divatokkal szemben fo-galmazta meg. Magyarországon - a pedagógia világában - sajnos,nemigen talált követőkre, noha az akciókutatás alkalmazásábanolyan kiváló szociológusok is közreműködtek, mint Varga Károly.Az akciókutatás metodológiáját - ugyancsak Kindler József inten-ciói alapján - fiam összekapcsolta az értékeléskutatással. Azértékeléskutatást napjainkban evalvációkutatásnak vagy evaluá-ciós kutatásnak is mondják, amelyet Kindler József egyikmunkatársával, Papp Ottóval fejlesztett tovább azáltal, hogy azértékeléskutatás operacionalizálásához mérés- és skálaelméletilegkoherens matematikai összemérési eljárást fejlesztett ki, KIPA-módszer címen. Zsol nai László ezt a metodikát javasolta, és alkal-mazta már a NYIK eredményeinek értékelésénél is, ezt javasoltaaz ÉKP-s kutatáshoz is. Pontosabban ennek megértését segítettenéhány írásával, és azzal, hogya kutatócsoport indulásakor aktívszerepet vállalt a team-tagok "betanításában", állandó konzultá-ciót biztosítva Balázs Évának, Vágó Irénnek, Kiss Évának, Sz. TóthGyulának, és később - miután Sz. Tóth Gyula igazgatónak mentel Halásztelekre - Kocsis Mihálynak. A metodológia életké-pességét az érdeklődők Vágó Irén-Balázs Éva-Kocsis Mihály:A képességfejlesztő program hatása és eredményei című, két-kötetes, 1990-ben megjelent munkájában tanulmányozhatják.

Az akciókutatásnak közismerten van két teoretikus eleme. Azegyik az elméletalkotás, pontosabban az akció alapú elméletkimunkálása. Ezt vállaltam föl az Egy gyakorlatközeli pedagógiacímű könyvemben. Egy másik nagyon fontos eleme annak a gya-korlatnak a kritikája, amelyet az akciókutatással akarunk kiváltani.Ezt a kritikát ugyancsak a fiammal írtam meg, amikor - pár-beszédes formát választva - elkészítettük a '80-as évek egyik leg-nagyobb pedagógiai siker- és/vagy botránykönyvét, a Mi a baj

------ ~c 257

a pedagógiával? címűt. A teamből Kiss Évára várt a fejlesztőmun-ka koordinálása és irányítása, elsősorban ő szervezte meg annaka harminckét tantárgynak a szakmai leírását, pontosabban peda-gógiai programcsomagjának elkészíttetését és elkészítését, amelyalapján hét kísérIeti osztályban az ÉKP-s kísérlet elindult. A kifej-lesztett programcsomag alapján a tanítás praxisát Mátyási Máriamellett - akinek a NYIK-ben már óriási gyakorlata és sikerei voltak- az első osztályban mintegy tizenöt tanító és tanár vállalta. Őkmaguk szintén a team tagjai voltak, külső tagoknak számítottak.

Ezek a történések, amelyeknek korábban a témáit és szereplőitfelsoroltam, öt év leforgása alatt játszódtak le. Sok-sok konfliktus,sok-sok öröm mellett. A tanulság az volt valamennyiünk számára,hogy az általunk kimunkált ÉKP-program egyaránt alkalmas ahátrányos helyzetűek fölzárkóztatására és a tehetségesek kiug-rasztására, felfedezésére. Az volt az elvünk - és ezt a gyakorlat isigazolta -, hogy minden gyerek tehetséges valamiben, és nincsolyan gyerek, aki mindenben tökéletes. Ebből viszont következett,hogy a gyerekekben igyekeztünk kialakítani egy egészséges én-képet.

A kísérlet sikere alapján az Értékközvetítő és képességfejlesztőprogramot az általános iskola 1-3. osztályában alternatív tanterv-ként választhatták az iskolák.

Az Értékközvetítő és képességfejlesztő programengedélyezése az általános iskolák 1-3. osztályai számára

Az 1989/90. tanévtől az általános iskolák 1-3. osztályaibanaz értékközvetítő és képességfej lesztő program alternatívtantervként választható.A programot a nevelőtestület többségének egyetértésévelválaszthatják az iskolák.A program csak az első osztályban kezdhető, vagyis a prog-ramot választó iskolákban az 1989/90. tanévtől az első osz-tályok felmenő rendszerben a nyolcadik osztály végéig, az

258 ~ ••m

értékközvetítő és képességfejlesztő program alapján tanul-nak, a későbbi tanévekben indu ló első osztályok úgyszin-tén. Lehetővé kell tenni a szülők számára a program elő-zetes megismerését, s ennek alapján a választás lehetőségét.Ezért a programot választó iskolákban biztosítani kell a ha-gyományos nevelési-oktatási tervek szerinti osztály(ok)indítását is.A program választása előzetes továbbképzéshez kötött. Azigazgató és az igazgatóhelyettes(ek) vezetői továbbképzéskeretében sajátítják el az értékközvetítő és képességfejlesztőprogramot és pedagógiát. A továbbképzés számukra az elsőévben 30, a továbbiakban 20 óra. A program szerint tanítópedagógusok továbbképzése évenként körülbelül 50-150órát igényel. Az iskola azon pedagógusai, akik nem a prog-ram szeri nt tan ítanak, helyi továbbképzés keretében is-merkednek a programmal, legalább évi 10 órában. A to-vábbképzés költségeit a munkáltató, illetőleg a megyei(fővárosi) pedagógiai intézetek fedezik.A program megvalósítása mind a tárgyi feltételek, mind abér tekintetében többletköltséggel jár. Az anyagi feltételeketaz iskola költségvetésében kell biztosítani. A szakmai éspénzügyi feltételek garantálása érdekében az iskolának aprogram választását a pedagógiai intézettel, valamint afenntartóval előzetesen egyeztetnie kell.A szaktanácsadást a megyei (fővárosi) pedagógiai intézeteklátják el, az általuk kijelölt bázisiskolákra építve. A bázis-iskolák szakmai tevékenységét a Törökbálinti KísérletiÁltalános Iskola közreműködésével az Országos PedagógiaiIntézet koordinálja.A program iránt érdeklődő iskolák további információhozjuthatnak e Közleményhez készült útmutatóból. Az útmu-tató beszerezhető a megyei pedagógiai intézeteknél, vala-mint a Művelődési Minisztérium Törökbálinti KísérIeti Álta-lános Iskolájánál.

---------------------------------------~ 259

A programot az 1989/90. tanévtől választó iskolák szándé-kukat a pedagógiai intézeteknél jelezzék 1988. december30-ig, a továbbiakban pedig minden év október 1-ig.

25.877/1988. VilI.Gazsó Ferenc 5. k.,

miniszterhelyettes

A közlemény egyértelművé tette, hogya programot csak olyaniskolák alkalmazhatják, amelyeknek pedagógusai az előírt to-vábbképzéseket elvégzik. Emellett tisztázódott az is, hogyan törté-nik a szaktanácsadás,és abban mi lesz Törökbálint szerepe.

Az Oktatáskutató Intézetben - az akciókutatás elméleti kereteiközött - nem csupán a tanterv- és taneszközfejlesztés "kikísér-letezésével" foglalkoztam, hanem elméletalkotó szerepre is vál-lalkoztam, ugyanis ebben az időszakban írtam meg - rnint errekorábban utaltam - Egy gyakorlatközeli pedagógia című munká-mat, amelyben a neveléstant és a didaktikát próbáltam integráini.Emellett - ahogyan már korábban említettem - a pedagógiametakritikájával is foglalkoznom kellett akciókutatásaink meg-alapozása érdekében. Erről szól Mi a baj a pedagógiával? című,dialogikus elvre épülő, a Tankönyvkiadónál több kiadást megértés a magyarországi pedagógia állóvizét alaposan felkavarómunkánk.*

* E kötetekről, a kötetek létrejöttének szakmai indítékairól és magának aszak-mai koncepciónak könyvbe foglalt téziseiről, azok kialakulásáról módosu-lásáról, helytállóságáról egy külön kötetben számolok be a közeljövóben, Címe:Metapedagógia.

260 ~ m

Az oktatási törvénykezés körül(Az 1985-ös Közoktatási Törvény előkészítése,

szakmai viták szervezése, a szocialista pedagógiaintézményi hátterének kérdésessététele)

Amikor az Oktatáskutató munkatársa lettem, s amikor azOktatáskutató Budapesten a Victor Hugo utcába költözött, GazsóFerenc nyilvánvalóan tudta mint szociológus, hogya magyaroktatásügy olyan radikális reformokra vár, amelyeknek az alapjátaz oktatási törvénykezés újragondolása jelenti, mi több, új tör-vényalkotással lehetséges az oktatás centralizációjának a felol-dása. Máig is rejtély előttem, hogy amikor Gazsó Pozsgay Imrétőla megbízást átvette, a törvénykezési koncepció benne volt-e ket-tőjük alkujában. Gyanítom, hogy igen. Oe az nyilvánvaló volt aszememben már akkor is, hogy egy radikálisabb reform kivite-lezésének abban a történelmi periódusban megannyi személyi ésszervezeti akadálya van. Gazsó, amikor az Oktatáskutatót fölvál-lalta, "lélekben" arra is kész volt, hogy politikai, pontosabbanigazgatási szerepet vállaljon, hogy hosszabb távú decentrali-zálási koncepcióját véghez tudja vinni.

.A Victor Hugo utcában csaknem egy évig úgy folyt az élet,rmnt bármelyik magyarországi társadalomtudományi kutatóin-tézetben, sőt sokszor volt olyan érzésem, hogy Gazsó Ferenc aTársadalomtudományi Kutatóintézetben (ahogy akkor mondtuk: aTárstudban) összegyűlt hagyományok és szokások alapján építetteki az Oktatáskutató szervezetét, és a Társtudban szerzett tapaszta-latai alapján (ahol ő az ifjúságkutatási osztályt vezette) irányítja azC?ktatáskutatót is. Ez akkor vált előttem nyilvánvalóvá, amikorreszt vettem mellette azokon a nagyon szűk körű megbeszé-léseken, amelyeket Szabolcsi Miklóssal, az OPI főigazgatójávalfolytatott, s módomban állt megfigyelni magatartását és döntéseitakkor is, amikor - egy-egy tárgyalás után - a minisztériumbólérkezett vissza.

Csaknem másfél éves Oktatáskutatós tartózkodásom során asaját témámról, az ÉKP-ról csupán egyszer-kétszer esett szó. Ha-~--- ~ 261

tározottan emlékszem arra az alkalomra, amikor Czeizel Endresürgetésére a tehetségfejlesztés kezdett központi témává válni amagyar közgondolkodásban. Olyannyira, hogy Rét Rózsa, akit énakkortájt az MTA nagyasszonyának neveztem (ő vett részt az MTAelnökségi ülésein, ő intézte az MTA Elnökségi Közoktatási Bizott-ságának az ügyeit, ő tudósított mindenről a Magyar Tudomány-ban), "kijárta", hogy ezen a tehetségfejlesztéssel foglalkozó adhoc bizottsági ülésen magam is részt vehessek. Itt személyemenkívül még Kokas Klára, Varga Tamás és sok más, nekem nagyonfontos személy vett részt. Gazsó erről az akadémiai akcióról vagytudott vagy nem, de tény, hogy egy napon magához hívatott, ésmegkérdezte tőlem, hogy az általam vezetett kutatások össze-kapcsolhatók-e a tehetségfejlesztés kutatásával. Ha igen, akkor őazt támogatná. Az Akadémiának is eleget tudna tenni, de nem kel-lene feladnia azt a témát sem, amelyet ő a legfontosabbnak tartott,hogy tudniillik a hátrányos helyzetű fiatalok életkörülményeit éslehetőségeit mind jogi, mind politikai, mind pedagógiai eszkö-zökkel fel kell tárni. Igyekeztem megnyugtatni, hogy a feladatotmeg tudom oldani. Ezt azért mertem megígérni, mert a NYIK-program akkor már bizonyította, hogya kommunikáció, illetvea társas kapcsolatok tudatos iskolai gyakoroltatása (ma úgy mon-danánk, hogya szociális kompetencia fejlesztése) segít a hátrá-nyos helyzetűek iskolai érvényesülésében. Ugyanakkor megvan-nak a technikái annak is, hogy iskolai keretek között kellőképpenfejlesszük a szociálisan kedvező(bb) helyzetben élő gyerekeketmint tehetségígéreteket. Elmondtam, hogy mi a titka a dolognak:egyrészt a differenciált, egyénhez igazodó tanulásszervezés,vagyis a frontális osztálymunka felszámolása, másrészt az isko-lában akkor tanított, végeztetett tevékenységek körének bővítéseés kiszélesítése, hogy mindenki szembesülhessen azzal, hogymihez vannak jó adottságai, vagy miben kell pótolnia lemara-dását, és mi az a tevékenység, amelynek az erőitetése terhelő ésneurotizáló. Gazsó azt mondta, hogy ő az iskolában folyó tanulásimikrofolyamatokhoz nem nagyon ért, de megbízik bennem, ésnem érdeklődött a részletek iránt. Teljes önállóságot biztosított262 ~ ••

nekem és a kutatócsoportomnak. Sokkal jobban érdekelte az,amit Liskó Ilona, Bessenyei István, Reisz Teréz kutatott, és méginkább szívesen hallgatta Surányi Bálint különböző politológiai,szociológiai és demográfiai tárgyú fejtegetéseit. Ennek tudatábanén és csoportom az Oktatáskutatóban néha mellőzöttnek érezhet-tük volna magunkat, de egy szép napon fordulat állt be.

Egy alkalommal igen feldobott hangulatban érkezett GazsóFerenc az intézetbe. Az én dolgozószobám az igazgatói irodaközvetlen közelében volt. Bekopogott hozzám, és mondta, hogynagy dolgok készülnek: új oktatási törvény tervezet kidolgozásávalbízták meg őt és az intézetet! Kérte, hogy vegyek részt a mun-kában, s hogy jelöljek ki olyan fiatal kutatókat, akik jól szervez-nek, mert sok embert kell mozgósítanunk, és valamelyest együttkell működnünk az OPI-val is. Elém tett egy névsort azokról,akiknek a munkájára számít az intézetben, s kérte, hogy ha vanjavaslatom, egészítsem ki. Emlékszem, hogy a titkári teendők el-látására Sz. Tóth Gyulát jelöltem, s javasoltam, hogy BenedekAndrást, aki szakképzési ügyekben felkészült, feltétlenül vegye bea bizottságba. így is történt, s ezután elkezdődött a másfél-két évigtartó előkészületi munka, amely a külső szemlélő számára aztjelentette, hogy intézeti napokon az Oktatáskutató tanács-kozójában jó néhány OPI-s munkatárs is megjelent, olykorSzabolcsi Miklós is, és reggel 9 órától délután 5-ig szinte ebéd-szünet nélkül folyt a kíméletlen, olykor személyeskedő és indu-latos vita. A vita középpontjában a "mit tegyünk?" állt, de igensokszor érezhető volt a két intézet (az OPI és az Oktatáskutató)különbözö koncepcióinak az ütközése. Gazsó leginkább a szo-cialista pedagógia álláspontját képviselők ellen rohant ki. A vitá-ban töretlen és kristálytiszta logikával érveit - a kritikai szocioló-giai gondolkodás egész eszköztárát latba vetve - álláspontjánakérvényesülése érdekében. Ezekről a vitákról jegyzőkönyvek ké-szültek.

A fentebb elmondottakkal pusztán az volt a célom, hogy mint-egy szociálpszichológiailag jellemezzem azt a légkört, amely azOktatáskutatóban uralkodott Gazsó vezetése alatt. Egy olyan-- ~~ 263

ember vezetéséről és eltökéltségéről volt szó az ő esetében, akitén fenntartás nélkül tiszteltem, és akitől igen sokat tanultam.

A törvénykezés előkészületi szakaszáról más helyen már nyi-latkoztam. Azt azonban kötelességemnek tartom, hogy a jövőneveléstörténet-írásának érdekében néhány tényszerű megfigye-lésemet ebben a visszaemlékező kötetben is megemlítsem. Pusz-tán azért, hogy kollektív emlékezetünk ne torzítsa a valóságosszerepünket egy történelmi változás előkészítésében. Az itt követ-kező interjúrészletet Rapos Nóra készítette velem Báthory Zoltánfelkérésére 2000. március 30-án. (Olvasható Báthory Zoltán Ma-ratoni reform c. könyvében.)

11- Milyen közvetlen társadalmi, gazdasági vagy szakmaikörülmények indokolták ön szerint az 1985-ös törvénymegszü letését?Az 1972-es párthatározatnál kell keresni a gyökereket, deerre nem térek ki bővebben, hiszen ez valószínűleg többinterjúban elhangzik. Személyes élményeim menténidézném fel inkább az eseményeket.Működött a hetvenes években egy kutatási főirány, az orszá-gos távlati tudományos kutatási program, amelyben nyel-vészkutatóként működtem közre, nem pedagógiai szakem-berként. A hátrányos helyzet és a nyelvi-kommunikációsképességek hatékony fejlesztésének problémájával foglal-koztam. Erre a hivatalos oktatáspolitika is »vevö« volt, mertkét jelentős gond megoldására is alkalmasnak látszott aprogram, egyrészt a hátrányos helyzet kezelésére, másrészta tehetségek kiugratására.Megoldatlan volt a hetvenes évek világában az emberiérvényesülés elemi feltétele: a kommunikációs kultúra isko-lai elsajátíttatása. Kutatásaimmal e problémára kerestem amegoldást. A kommunikációs kutatás számomra sikert ho-zott a nyelvészek, szemiotikusok, kommunikációt kutatókés szociológusok körében, míg a pedagógia elzárkózott.Mivel azonban nem a pedagógia »csinálta« akkor sem

264 ~,o-------------------------- _

az oktatáspolitikát, az akkor engem támogató szociológu-sok és nyelvészek nyomvonalán kerültem kapcsolatbaaz oktatáspolitikával.Az 1972-es párthatározat után következett az 1978-as tan-terv, amely Báthory Zoltán és Ballér Endre jelentős bravúrjavolt. Ugyanis sikerült nekik valamennyit lazítani - tanterv-elméleti értelemben - a korábbi nagyon merev szabályozá-son. Az érdekes az volt, hogy az oktatáspolitikusok nema pedagógia véleményére voltak kíváncsiak, hanem a sz0-

ciológusokéra.Emellett természetesen működtette az oktatáspolitika azOPI nevű intézményt, ahol Mihály Ottó, Báthory Zoltán istevékenykedett. De ők leginkább utólag voltak beavatva.Akik a döntéseket sugallták, előkészítették, az egy szocioló-guskör volt. Én voltam az, aki a felmerülő problémákat agyakorlatban, empirikusan »vissza tudtam igazolni« akció-kutatásai mmal.

- Kik voltak ezek a szociológusok?Tánczos Gábor volt az egyik legmeghatározóbb személy.Várhegyi György, aki később az OKI-ban Liskó Ilona főnökeés munkatársa lett. Aztán Pataki Ferenc. Ők voltak a kritikaiszociológia nagyjai. Természetesen Gazsó Ferenc is. Ez anagyon erős csoportosulás menedzselt engem. Ők voltakazok, akik tulajdonképpen az oktatáspolitikát meghatároz-ták. Gazsó azonban ki nem állhatta a pedagógiát, tehetetlenés ideológiailag kötött területnek tartotta. Úgy gondolta,hogya problémákat meg kell oldani a praxisban, és nemideológiai szószokat kell mondani. Ők álltak tehát mellet-tem. Ekkor történt még egy fontos esemény az életemben. Ahetvenes évek végén lettem az Országos OktatástechnikaiKözpont főosztályvezetője. Az OOK-ban három lényegesdolgot tettünk:- a nyugat-európai pedagógiai gondolkodás technológiaivonulatát adaptáltuk,

-- ~ 265

- az 1978-as tantervhez elkészítettük az audiovizuális anya-gokat,- megvetettük az AV-kultúra, a mai médiapedagógia alapjait.Ezenszakmai sikerek hatásárakerültem én az OktatáskutatóIntézetbe, ahol Liskó Ilonának, Surányi Bálintnak és mások-nak lettem a főnöke. Mondhatom, hogy jelentős szerepünkvolt, mert az OPI-t (és az ott dolgozó Mihály Ottót, BáthoryZoltánt, Ballér Endrét) ellensúlyoztuk. A döntések előkészí-tése ekkor már teljesen az Oktatáskutató Intézet és GazsóFerenc kezében volt. Mi napi kapcsolatban voltunk Gazsó-val, aki több helyen is kifejtette: a pedagógia megújításáttőlem és munkatársaimtói várja. Az OPI kutatói saját mel-lőzésüket nemigen érezhették.

- Hogyan látja: a két intézményben - 0/, OP/ - készítettszakmai koncepciók közül melyik volt valós hatással az el-készült törvényre?Csak és kizárólagosan annak volt hatása, amelyik az Okta-táskutató Intézetben, Gazsó irányításával született. Ekkor azOPI főigazgatója Szabolcsi Miklós akadémikus volt. Sza-bolcsi és Gazsó sok kérdést megbeszéltek egymással. Lát-szólag a két intézmény együttműködött a törvény előkészí-tésében. A Victor Hugo utcában voltak az ülések, de a dön-tések Gazsó fejében már megszülettek az ülések előtt. Azülések formális keretek voltak csupán. Meghallgatott min-denkit: Loránd Ferencet, Mihály Ottót, Gáspár Lászlót.Talán Mihály Ottó látta át egyedül, hogy politikai játszmazajlik a színfalak mögött. Gazsó szinte maga alakította ki asaját koncepcióját. Nagyon szűk körrel tárgyalt erről: PatakiFerenccel, Várhegyi Györggyel, Surányi Bálinttal. Őkugyanis átlátták a mikrofolyamatokat is, szemben Gazsóval,aki döntően makroszinten vizsgálódott. A pedagógiárólpedig leginkább Szabolcsi Miklóson keresztül alkotottképet. Én sem tartoztam ehhez a kiváltságos (pol itizáló)szűk körhöz, csak mint pedagógiai kutató voltam »fontos«.

266 ~~------------------ _

_ Hogyan látja Surányi Bálint szerepét és koncepciójánakhatását a törvényre?Surányi Bálint tudományos tanácsadó volt. Ő életprog-ramként fogalmazta meg maga számára, hogy hosszú távúkoncepciókat dolgoz ki. Kétségtelenül nagyon megalapo-zott demográfus műveltséggel bír, és kitűnően prognosz-tizált makrofolyamatokat. Gazsó sűrűn meghallgatta, de fe-lül is bírálta öt. Surányi valóban sok koncepciót letett azasztalra, de nem volt jártas az oktatáspolitika aktuális vilá-gában. Nem azonosult az OPI-sokkal, mivel világnézetilegteljesen különböző látásmódot képviseltek. Surányi akkormár olyan kérdéseket feszegetett például, hogy a Maka-renko-kérdés nem pedagógiai, hanem politológiai probléma.

_ Az általa kidolgozott 41 oldal meghatározó volt az O/-koncepcióban?Meghatározó volt, de nem volt azonos azzal. Ott volt ez azanyag háttéranyagként Gazsó fejében is. Bálint sokat járt anyakunkra, hogy ez fontos, Gazsó ezt elismerte, de felül isbírálta.

_ Egyetért azzal a megfogalmazással, hogy az 1985-ös tör-vény Gazsó-törvény?Teljesen. Már akkor is tudtuk, hogy ez így van. Tudtuk né-hányan azt is, hogy az Eötvös-törvényhez hasonló súlyúalkotás lesz. Aztán Gazsó politikai pályára lépett, aholnagyon elegánsan keverte a kártyát és egyensúlyozott apolitika terén. Volt hozzá egy jól működő háttere az egyete-men, szociológusok közt, volt hozzá pénze és hatalma.Vitathatatlan, hogya korábbi central izált oktatásirányításlebontásában elévülhetetlen érdemeket szerzett. A pedagó-giai rendszerváltás számomra 1985-tel kezdődik. Messzemegelőzte ez a törvény a korát. Gazsó jól látta, hogy azakkor feltárt makrogazdasági problémák a rendszer megvál-tozásának az igényét hozzák majd. Gazsó egyébként na-

__________________________________ ~~ 267

gyon népszerű ember volt, szakmai és pedagóguskörökbenegyaránt.

- Miben látja az 1985-ös törvény jelentőségét ma?Decentralizáció, alternativitás, pluralizmus, minden peda-gógiai innováció legitimálása.

- Hogyan látja a törvény utóéletét?A rendszerváltás után nagy harc alakult ki, hogy ki legyenaz új miniszter tanácsadója. Mihály Ottóék és mások isjelentkeztek erre a szerepre, de Andrásfalvy Bertalan bizal-matlan volt a szocialista pedagógia iránt. Ekkor AndrásfalvyBertalan engem keresett meg telefonon, egy késő délután.Megkérdezte, tudnék-e neki segíteni. Az volt a javaslatom,hogy nevezze ki Gazsót címzetes államtitkárrá, így kerültvissza Gazsó a minisztériumba. Én közben megalapítottama Dorottya utcában az Országos Közoktatási Intézetet.Sikerült meggyőznöm Andrásfalvyt: Gazsó nélkül nincskibontakozás. Ez nem volt könnyű feladat. így kaphatottszerepet Gazsó az 1993-as törvény előkészítésében. Ezekrőla napokról, hónapokról még publikálatlan naplóim vannak.

- Ön szetint. Gazsó Ferencék meg tudták valósítani elkép-zeléseiket az 1993-as törvény megalkotásakor?A soron következő törvénykezés előkészítésébe Gazsóbevonta Mihály Ottót, Horn Györgyöt, Honti Máriát ésmásokat. Megjelent erről az előkészítő munkáról egy tanul-mánykötet is: Törvény és iskola címmel. Természetesenazoktatási törvény önmagában nem érthető, fontos mégmegemlíteni az önkormányzati törvény megjelenését is.Mindezek következtében bővült, pluralizálódott az ok-tatásügy, és a liberalizációs, pluralizációs folyamatoknakzöld utat biztosított a minisztérium is. Gazsó ekkorra mártávozott a minisztériumból. Egy szerencsés elem azonbanközrejátszott az oktatásügy alaku lásában: ami niszterval-

268

táskor a roppant felkészültségű jogász lett az új miniszter:MádI Ferenc. Ő jól látta az elindult folyamatok irányát, ésmérhetetlen bölcsességgel engedte, hogy az új törvénybenérvényesüIhessen az Oktatáskutató Intézetben elkezdettmunka (a '85-ös törvény) szellemisége és eredményei.Kiadta a törvényt, és ez hullott Báthory Zoltánék ölébekészen."

A kutatási sikerek késői legitimálása:a kandidátus tanító

(Diszciplináris és interdiszciplináris játszmák a védés körül,a nyelvvizsga elengedése)

A Nyelvi, irodalmi és kommunikációs kísérletet tizenhárom évesmunka után 1984-ben zártuk le. A kutatási zárójelentést az Orszá-gos Pedagógiai Intézet jelentette meg 1984-ben. A NYIK-kísérletalapján készült el kandidátusi disszertációm, amelyet az Akadé-miára a TMB-hez (Tudományos Minősítő Bizottsághoz) nyújtot-tam be, mégpedig a Neveléstudományi Bizottsághoz. Azt akar-tam, hogy pedagógiából minősítsenek. Interdiszciplináris bizott-ságot kértem. Munkásságom eredményeire való tekintettel kértemfölmentésemet különböző vizsgák (szakvizsgák és az idegennyelvi vizsgák, így az orosz nyelvi vizsga) alól.

Kandidátusi disszertációmat két vaskos kötetben Veszprémbenaz OOK adta ki. A NYIK-kutatás alapján készítettem, belefoglalvaa kísérlet elméleti hátterét, történetét, a kutatás szakaszait és pe-dagógiai nézeteimet is. Álmomban sem gondoltam volna a disz-szertáció benyújtásakor, hogya hivatalos neveléstudomány fanya-logva fogadja kandidátusi értekezésemet. A disszertáció csaknemhét évig hányódott az akkori TMB-nek a pedagógiai, a pszicholó-giai és a nyelvészeti szakbizottságainál! Majdnem egy évtized teltel, amíg kiderült, hogya pedagógusok, pontosabban az MTANeveléstudományi Bizottsága nem támogatja sem a vizsgák alóli__________________________________ ~ 269

270 ~~ _

felmentési kérelmeimet, sem azt, hogy pedagógiából legyek kan-didátus. A közel egy évtizedes hercehurcának 1989. december19-én lett vége. Ekkor védtem meg az Akadémián a disszertáció-mat interdiszciplináris bizottság előtt, de nem pedagógiából,hanem nyelvészetből. (27. ábra) Hogy a színfalak mögött mizajlott pontosan, ma már nem deríthető ki, mert aki ügyeimbeneljárt, Szebenyi Péter, a neveléstudomány kandidátusa, majdkésőbb doktora, az aPI főmunkatársa, a történelempedagógiajeles művelője, már nem él. Élő tanúként Szépe György profesz-szor úr maradt. Ő úgy segített rajtam, hogy mint valamikorinyelvészoktatót - aktív nyelvésznek tekintve engem - az Aka-démia Nyelvészeti Bizottsága elé terjesztette disszertációmat.Óriási szerenesém re a TMB Nyelvészeti Szakbizottsága vállalta adisszertáció védésének napirendre tűzését. A bizottság elnökeHermann józsef nyelvész-akadémikus volt, tagjai Szépe Cyörgyés Bánréti Zoltán nyelvészek, Illyés Sándor és Pataki Ferenc pszi-chológusok voltak, a pedagógiát a ma már nem élő Fábián Zoltánképviselte a bizottságban. Opponenseimnek Békési Imrét, haj-danvolt tanársegédtársamat jelölték, akivel a viszonyom nem voltmindig felhőtlen, és Orosz Sándort. Békési a nyelvészet, Orosz apedagógia felől bírálta disszertációmat. Úgyemlékszem, a maxi-mális pontszámot kaptam, ami hihetetlenül boldoggá tett. így 54évesen kandidátus lehettem .

•••Fontosabb oktatáspol iti kai intézkedések 1979-1981 között:

1981. március 9-én a miniszter megalapítja az Oktatáskutató Intézetet,a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont és az MTA Kutatócsoportösszevonásával. Igazgatói megbízást Gazsó Ferenc szociológus kap.

1983. november. A Köznevelésben Szabolcsi Miklós főigazgató közzétesziaz OPI közoktatás-fejlesztési koncepcióját.

1985. február 28-án minisztériumi utasítás jelent meg a megyei pedagógiaiintézetekről.

1985. április 18-án fogadja el az Országgyűlés az 1985. évi 1. törvényt azoktatásról.

1989. január 18-án kelt miniszteri rendelet döntött a pedagógiai-iskolai kí-sérletek engedélyezéséről._ ~c 271

Kísérleti iskola, Innovációs és FejlesztésiKözpont Törökbálinton

(1982. szeptember 1.-1 999. jú Iius 1.)*

A kutatásvezető(Kísérleti-kutatási feltételek megteremtésének konfliktusai)

Az Oktatáskutató Intézetben 1982. szeptember l-jétől hét kísérIetielső osztályban indítottuk az ÉKP-s kísérIeti osztályokat. Aziskolák között szerepelt öt budapesti és két főváros közeli iskola(Óbudán a Bárczi Géza Általános Iskola, Újpalotán a Hartyánközi Altalános Iskola, Kőbányán az Újhegy sétányi és a Sibrik~iklós Altalános Iskola, Pesterzsébeten pedig a mai Nagy LászlóAltalános Iskola és Gimnázium, a Halászteleki Általános Iskola ésMűvelődési Központ, valamint Törökbálint).

Törökbálintra úgy került a kísérlet, hogy ott tudtunk lakástvásárolni 1982-ben. Feleségem, Mátyási Mária a törökbálinti~skolában kapott állást. Törökbálint nagyközségben azelőtt egyIgazgatás mellett működött az iskola két iskolaépületben. Az alsótagozat egy új épületben, a Köztársaság tér 8. szám alatt volt. Itttanította feleségem azt a kísérIeti első osztályt, amelynek tanítójavolt 1-4. osztályban, osztályfőnöke a 8. osztály végéig, majdmagyartanára a középiskolában, a 9-12. osztályban. Legjobb tu-domásom szerint Mátyási Mária egyedüli olyan kutató-gyakorlópedagógus Magyarországon, aki 12 évfolyamon át tanítottaugyanazokat a gyerekeket. Ugyanis az ÉKP-kísérlet egyik kiin-dulópontja az volt, hogy minden gyerek a maga tempója szerinthalad, minden gyereknek vannak a tanulás tekintetében előnyei

* M~lyülő konfliktusok (1981-1985; A Kádár-rendszer agóniája (1985-1988); Atmenet az új társadalmi berendezkedésre (1988-1990)' Posztszocia-lizmus - új társadalmi berendezkedés (1990-1995); Új társadalmi beren-dezkedés megszilárdulása, készülődés az uniós csatlakozásra (1995-2002).272 ~~ _

és hátrányai, minden gyerek előnyös vagy hátrányos családikörnyezetből jár az iskolába. Ilyen "vegyes" osztály volt az elsőkísérleti osztály is, huszonegy gyerekkel, akik Törökbálinton jár-tak óvodába. Vágó Irén pszichológus, a kutatócsoport tagja mégaz óvodában mindegyik kisgyerekkel többféle fejlettségi és iskola-érettségi tesztet készített és értékeit azért, hogy nyomon követ-hessük az ÉKP-sgyerekek fej lődését akár tizenkét éven át, akik azÉKP-skísérIeti programmal kezdik el és fejezik be tanulmányaikat.Mivel a kísérlet egész napos iskolai rendszerben zajlott, MátyásiMáriának még két segítője volt az 1-3. osztályban, Czi nszkyMárta és Hatner Imréné tanítónők.

A kísérIeti első osztályokban általában hárman-négyen tanítot-tak, második osztály tói akár hatan-heten is. Ez azt jelentette, hogyszakítottunk az egytanítós rendszerrel azért, hogy a gyerekek márkorai életszakaszban szokják meg, hogy más-más pedagógushozis kötődhetnek, nem csupán osztálytanítójukhoz. De ez nem csu-pán a kötődés lehetősége, hanem az alkalmazkodás nehézsé-gének leküzdése szempontjából is fontos volt. így a gyerekek mástársaiknál három évvel korábban élvezhették a szakrendszerűoktatást, és korán megtanultak alkalmazkodni a különböző neve-lési stílust és magatartást képviselő szaktanárokhoz.

A kísérlet másik nagyon fontos jellemzője volt, hogy nem buk-tattuk meg a gyerekeket három éven átoMinden szülő tudta, hogyagyermeke 3. osztálvig teljes biztonságban van. De a törökbálintikísérIeti osztályban megnöveltük ezt az időt, és egészen a 6. osztályvégéig minden gyerek akadálytalanul eljuthatott. Csak a 6. osz-tályos záróvizsga után tartottunk vissza egy nehezen haladókislányt. Ő egy év késéssel végezte el a 8. osztályt. A többiek(húszan) bukás nélkül jutottak el az érettségiig. Ezek a gyerekeka tizenkét iskolai év során körülbelül negyven pedagógussal, negy-venféle pedagógus-magatartással és -szakértelemmel szembesültek.Ez azért alakult így, mert az ÉKP évente mintegy negyvenféletevékenységet oktat, akár egész napos, akár félnapos keretben.

Az ÉKP-s kísérlet nem napköziotthon-szerűen működött, ha-nem egész napos szervezésben. Azaz nem olyan iskolát szervez-__________________________________ ~~ 273

tünk, amelyben délelőtt tanítják a gyerekeket, délután pedig játsz-hatnak, szabadidejüket tölthetik és készítik a következő napraa leckét. Az ÉKP-s gyerekek az alsó tagozaton valóságos házifeladatot nem is kaptak. Könyveiket, taneszközeiket hét közbensem vitték haza az első három évben. Olyan feladatokat azonbankaptak az első iskolai naptól fogva, hogy szombaton és vasárnapszüleikkel múzeumba, színházba, arborétumba látogassanak,vagy különböző gyűjtőmunkákat végezzenek, hogy olvassanak,hogy családtagjaik segítségével feltárják rövidke, hatévnyimúltjukat stb. De fontosnak tartottuk, hogya hétvégéjük pihentetőlegyen, hogy sokat játszhassanak. Ebből következik az is, hogydélelőtt is, délután is voltak könnyebb, de nehezebb órák is.Természetesen az ÉKP-s kísérIeti osztályok tanulói - így a török-bálintiak is - az általunk kísérletileg már kipróbált és ellenőrzöttNYIK-program szerint tanulták az anyanyelvet, a kommunikációtés az irodalmat. Ennek következtében hamar megtanultak jólolvasni, igen jól kommunikáltak szóban és írásban, s hogy egész-séges életmódjukat biztosítsuk, minden nap volt testnevelés-órájuk. Óráik fele 45 perces volt, a foglalkozások másik csoportja20-20 perces. Például a 20 perces angol- vagy németfoglalkozást20-25 perces bábfoglalkozás követte, vagy egy NYIK-es óra utánnéptánc következett. A környezet és vizuális kultúra tanulásáraszánt foglalkozás másfél-két órát is kitett azért, hogy a gyerekeka megkezdett alkotó munkájukat be tudják fejezni. A tanítóknaka változatos foglalkozásokhoz, tanulásszervezéshez órarend-változatokat biztosítottunk az Oktatáskutató Intézetből, amelyakkor a kísérlet központja volt.

Fontos ismérve volt még a kísérIeti munkának, hogy a gyerekeknemigen dolgoztak frontális munkaformában. Minden foglal-kozást úgy szerveztek a pedagógusok, hogya nagyjából azonosteljesítményt nyújtó gyerekek egy csoportba kerüljenek. Ebből azelvből kiindulva egy-egy órán vagy foglalkozáson előfordult, hogya tanulók legalább három-négy csoportban tanultak, semellettmég egy-két nagyon gyorsan haladó tanuló külön feladatot is ka-pott, a lemaradók úgyszintén. A pedagógusokat ez eléggé megter-274 ~---- -

helte. A gyerekeknek pedig erősen kifejlesztette a megosztottfigyelmét, de a koncentrált figyelmét is. Minden gyereknek voltfeladata, egyetlen másodpercig sem lehettek - ahogy akkor mi,kísérletvezetők mondtuk - "üresjáratbanl/. Azért tettük ezt, mertmár a NYIK-kísérletben megtanultuk, hogya képességek csakakkor fejleszthetők, és csak akkor fejlődnek, ha a gyerekeket rend-szeresen, szinte folyamatosan ellátjuk feladatokkal, ha tanulnak,mégpedig lehetőség szerint önállóan.

A tanároktóI és a tanítóktóI toleráns, türelmes, empátiás,együttérző magatartást követeltünk. Agyerekeket keresztnevükönszólították - és a gyerekek is őket. Az egymás iránti udvariasságotmegköveteltük. Az osztály termek hagyományos padsorai helyetta gyerekek asztalok körül foglaltak helyet, amelyeket mindigmásképp, az egyes tevékenységek megkívánta módon rendeztekel, lehetőség szerint úgy, hogy egymás arcát lássák, ne a hátát.Minden osztályban volt külön játszósarok is, egészen 5. osztályoskorukig, a játékhoz és a pihenéshez. Minden kísérIeti osztálybanmár elsősöknél is 100-150 kötetes kézikönyvtár és egyéb ifjúságivagy gyermekirodalom állt rendelkezésre, hogy megszokják: ta-nulni nemcsak tankönyvekből lehet. A pedagógusok irányításávalrendszeres látogatói voltak a helyi könyvtárnak, a társadalomis-meret-foglalkozásokon pedig az összes helyi intézményt megláto-gatták, és megismerték a bennük folyó munkát.

Az iskola igazgatója Törökbálinton az indulás időszakábanNémeth István volt. Az igazgató a kísérlet menetébe nem avat-kozhatott bele. Szaktanácsadók sem, igazgatóhelyettesek sem.Órákat lehetett megfigyelni, de a kísérletben részt vevő pedagó-gusoknak utasítást, teendőt feladatot csak a kísérletvezető hoz-zájárulásával adhattak még a kutatócsoport tagjai is (Balázs Éva,Kiss Éva, Sz. Tóth Gyula és Vágó Irén). Minden tevékenységet,amelybe a gyerekek belekezdtek, folyamatként fogtunk föl. Olyanfolyamatként, amely minden esetben újabb és újabb kihívást,erőfeszítést és örömöt jelentett a gyerekeknek. A pedagógusok atőlük telhető legnagyobb alapossággal följegyzéseket készítettekés vezettek arról, hogy a gyerekek hol tartanak, és a soron követ--- ~~ 275

kező órákra, foglalkozásokra ennek megfelelően, tehát az egyesgyerekek tanulási tempójához, teljesítményéhez igazodvakészítették elő a tanulást, a feladatokat. Ez a teljesen szokatlan -a magyarországi gyakorlattal gyökeresen szakító - kísérlet igensok csodálkozást és ellenkezést váltott ki az iskolában dolgozótanítókból, igazgatóhelyettesekből. Maguk a kísérletben tanítók,mielőtt a tanításba kezdtek volna, többhetes átképzésen vettekrészt, s a továbbképzések folytatódtak év közben is, és mindenfélév előtt is. Emellett valamennyi kísérle ti pedagógussal pszi-chológiai teszteket vettünk fel, hogy így .feltérképezve", megis-merve az egyes pedagógusokat, meg tudjuk figyelni és ki tudjukmutatni, hogy a gyerekek teljesítményében mi köszönhető a kísér-leti programnak, és mi hozható összefüggésbe a pedagógusszemélyiségével, személyes tudásával, tulajdonságaival, képessé-geinek kimunkáltságával, vagy éppen képességeik hiányával,esetleg az általa választott eljárás során vagy a bánásmódbanelkövetett szakmai hibákkal.

A tanítók napi munkájához tartozott az is, hogyacsaládokkalszinte naponta kellett érintkezniük, de nem a hagyományos ellen-őrző könyvön keresztül, hanem személyesen vagy az iskolában,az otthonukban vagy telefonon, vagy hosszabb szöveges értesítésformájában. A szülők havonta egyszer egy teljes napot az isko-lában tölthettek, és figyelhették gyerekeiket. Erre azért volt szük-ség, hogy odahaza is tudjanak képességfejlesztő foglalkozásokatszervezni. De aszülőknek - mivel a gyerekek hagyományosértelemben nem kaptak házi feladatot - nem javasoltuk a meg-szokott, lecketanulás-szerű segítségnyújtást, viszont végszükségesetén felkészítettük őket néhány tevékenység szakszerű gyako-roltatására. De leginkább a játékot, kirándulást, művelődést,beszélgetést javasoltuk. Új szülői szerepre "kényszerültek" acsaládok. Gyakran kellett a gyerekeket múzeumba, színházbakísérniük, mi ezáltal tulajdonképpen az ő művelődésüket ispróbáltuk befolyásolni. Emellett kézhez kapták az egyes tevé-kenységekkel kapcsolatos követelményeket, így tudhatták, hogygyermekük miféle teljesítmény után kaphat év végén jeles vagy

276 ~~-----------------------------------

elégséges érdemjegyet. Szöveges értesítést is kaptak a szülőkgyerekeik teljesítményéről.

A kísérIeti munka fölforgatta a település közhangulatát, növeltea kísérIeti osztály teljesítménye iránti kíváncsiskodást, és magáravonta a felső tagozatos tanárok figyelmét is. Igaz, ez nagyjából a3-4. osztály táján következett be. Törökbálinton kísérletvezető-ként sokkal többet tartózkodtam, mint a többi kísérIeti osztályban.Egyébként minden kísérleti osztálynak megvolt a maga partnere,segítője: egy kutatóintézeti, kutatócsoporti munkatárs. Török-bálinton azért is különleges volt a helyzet, mert feleségem mindenáldott nap beszámolt az osztályába járó huszonegy gyerek napiteljesítményéről, a családok viszonyairól, a sikerekről, az örömök-ről és a konfliktusokról. Ekkoriban, mint a NYIK-kísérlet idő-szakában, gyakran előfordult, hogy nekem személyesen is taní-tanomkellett, hogy a tanítók elhiggyék, mi mindenre taníthatómeg a kisiskolás. A kísérIeti osztályok első három évének a végénegy mindenre kiterjedő mérést végeztünk, mintegy negyvenöttárgyból, il/etve tevékenységből. A mérési eredményeket ugyanaz-zal az összemérési technikával dolgoztuk fel, mint amelyet aNYIK-ben is alkalmaztunk, mivel minden kísérleti osztálynakmegvolt a maga kontrol/párja. Azért, hogyakísérleti osztály ta-nulóinak a teljesítményeit összehasonlíthassuk a hagyományos,akkor még a '78-as tanterv szerint tanuló osztályok teljesítményei-vei, a kontrol/osztályokban dolgozó pedagógusokat is külön díjaz-tuk, ugyanakkora összeggel, mint a kísérleti osztályban dolgozópedagógusokat, és nekik is ugyanúgy tartottunk szakmai fog-lalkozásokat, hogy lássák, hogyan lehetne a hagyományos tan-anyag tanítását eredményesebbé tenni. A kísérletek eredményeiA képességfejlesztő program hatása éseredményei című két kötet-ben olvashatók.

A kísérIeti eredmények azt mutatták, hogy szinte teljesen újralehet gondolni a magyarországi oktatásügyet, tartalmi és szer-vezeti szempontból. Azt is tudtuk, hogy ha a kísérIeti osztályok afelső tagozatba jutnak, a tanárok pedagógiai hozzá nem értésuk éskorábbi beidegződéseik miatt tönkre fogják tenni akisiskoláskor________________________________ ~~ 277

négy évében elért eredményeket. Gondoltam, hogya hét kísérIetiosztály eredménye - akármennyire igényesen levezetett is a kísér-let az akciókutatás normái szerint -, még mindig nem lesz elégahhoz, hogya magyar közoktatásügy tartaImát gyökeresen áttudjuk alakítani a képességfejlesztés, benne a tehetségfejlesztés,a hátránykompenzálás és az énképfejlesztés igényeit figyelembevéve. Ezért hosszas tanakodás és töprengés után - 1985 ápri-lisában vagy májusában egy vasárnapi sétánk alkalmával - föl-vetettem feleségemnek, hogy meg kellene szerezni Törökbálintonaz iskola Köztársaság téri épületét, és ott kísérleti iskolát kellenekiépíteni, és nem csupán egyetlen osztályban kísérletet szervezni,hanem az iskola valamennyi osztályában, tehát valamennyi alsósés felsős osztályban. Csakhogy ehhez meg kellene nyernem azakkori helyi párttitkárt, VS-el nököt, pártvezetőséget, végrehajtóbizottságot, tanácstagságot és a megyei vezetőket. Emellett pénztkell szereznem a kísérIeti iskola működtetéséhez, a kísérIetitaneszközök kiadásához, és a két épületben, de egy igazgatóságalatt működő törökbálinti iskolát ketté kell választani, két igaz-gatóságot kell létrehozni. Ez a terv szinte kivitelezhetetlennek lát-szott 1985-ben, mert akkor az országban mindössze egyetlenkísérIeti iskola működött: Szentlőrincen a Gáspár László általvezetett és a minisztérium által támogatott kísérIeti iskola, amelya fejlettebbnek mondott szocialista társadalom igényeinekmegfelelően "a társadalmi tevékenységek összességére" készítetteföl a tanuló gyerekeket és az ifjakat.

A tervet a helyi párttitkárral, Garai Györggyel beszéltem meg,akinek a lánya szerencsémre a kísérIeti osztályba járt, így kétszemével győződhetett meg arról, hogy a gyereke milyen fejlődésiutat járt be. A párttitkárnak ugyanis volt másik három gyereke, éslátta, hogya különböző program szerint tanult gyerekei közöttmilyen óriási a különbség a fejlettség és a teljesítmény szempont-jából. Mivel a párttitkár az ügy mellé állt, s jó barátságban volta VS-elnökkel, Gigler józseffel, Törökbálinton megvolt a meg-felelő támogatásunk. Se kellett még avatnom Németh Istvánt, azakkori igazgatót, aki híve volt a kísérIeti osztálynak, mi több,

278 ~o------------------------------------

pedagógiából doktorált. Igaz - a mai napig is kifürkészhetetlenokok miatt -, nem kedveltük egymást. Tudtam, hogy hiú ember,ezért neki ajánlottam fel a kísérleti iskola igazgatását. Tudtam,hogy el fogja vállalni. Nem is csalódtam! Közöltem vele, hogykutatásvezetőként dolgozom mellette. Ő irányítja az iskolai életszervezését, magam pedig a kísérlet munkáját. Egyetlen súlyosakadály volt még, hogy engedélyt kellett szereznem a minisztéri-umtól. Ez rendkívül fárasztó, de három hónap alatt lebonyolíthatómunka volt. Legelőször Gazsó Ferencet, az Oktatáskutató voltigazgatóját nyertem meg az ügynek, aki ekkor már miniszter-helyettes volt. Tudtam, hogy az 1985-ben életbe léptetett törvényelvileg lehetővé teszi kísérleti iskolák nyitását. Gazsónak egycsaknem 30 oldalas tervezetet adtam át. Áttanulmányozta.Szakértőknek adta ki bírálatra, és az OKKFT (Országos KözéptávúKutatási és Fejlesztési Terv) pénzeiből a kérésemnek megfelelőösszeget szavaztatott meg. így lett az országnak a xx. századmásodik felében egy újabb kisérleti iskolája, Törökbálinton.

A kísérIeti iskola életre hívásában elévülhetetlen segítségetnyújtott Munkácsy Cyuláné minisztériumi osztályvezető, Temp-lom józsefné és Csonka Csabáné. Támogatta még az ügyet a rni-nisztériumban dolgozó, közvetlen Gazsó-munkatársnak tekintettHoffmann Rózsa is. Ezek a munkatársak, ezek a derék emberekjárták ki a részleteket a megyénél, a minisztérium többi osztá-Iyánál, és Törökbálinton is ők jártak el akkor, amikor sor került azegy igazgatás alatt működő iskola nevelőtestületének kettébon-tására. A régi törökbálinti iskolaépületben, ahol addig a felső ta-gozatosok tanultak, egy új iskola létesült, Papp Béláné vezetésé-vel. A Köztársaság téren pedig egy kísérIeti iskola Németh Istvánigazgatásával, ahol én - miközben megtartottam tudományos osz-tályvezetői beosztásomat az Oktatáskutatóban - kutatásvezetőibeosztást vállaltam.

Hogya kísérlet sikeres legyen, azokból a kísérleti iskolákból,ahol a kísérletek az alsó tagozat végére leálltak, a legjobb pedagó-gusokat Törökbálintra hívtam. Nem sokan jöttek. A legfontosabbkét szakember, aki meghívásomat elfogadta, Orosz Zsuzsa és Var--- ~~ 279

sányi Erzsébet volt. Ők NYIK-es pedagógusok is voltak, és Pest-erzsébetről jöttek Törökbálintra, ahol nem kaptak lakást. (Igaz,egyetlenegy kísérIeti iskolában dolgozó pedagógus sem kapottszolgálati lakást 15 év leforgása alatt Törökbálinton. Én sem.) Vol-tak pedagógusok, akik naponta hatvan kilométeres távolságbóljártak Törökbálintra tanítani pusztán azért, mert hittek a kísérletkoncepciójában.

Amikor a kísérIeti iskola létrejött 1985-ben, indulhatott az újtanév, de az iskola már 1-8 osztállyal működött. Másfél hét utánkialakultak azok a konfliktusok, amelyek megmutatták, hogyhagyományos felkészültségű pedagógusokkal rendkívül nehézlesz kísérleti munkát végezni. Nem vállalták ugyanis a napi ta-nulást, a differenciált tanulásszervezést, a teljes szakmai meg-újulást, ezért gyakran fordultak igazgatójukhoz, Németh István-hoz. Az általam odahívott pedagógusokban viszont én mintkutatásvezető tartottam a lelket. Ez utóbbi fiatalok Németh Istvánfelkészültségét nem sokra tartották. Engem azzal fenyegettek,hogy vagy átveszem az iskola teljes irányítását vagy elhagyjákTörökbálintot, és a kísérleti iskola összeomlik. Naponta voltakélesebbnél élesebb konfliktusok. Előfordult, hogy Németh Istvánemberei közül egyik napról a másikra öten-hatan léptek ki aziskolából. Akadt azonban arra is példa, hogy többen belátták,nem képesek vagy nem szeretnének a kísérIeti követelményekszerint tanítani, ezért önként távoztak. Egy év leforgása alatt a tes-tület teljesen kicserélődöttl

Valamikor az 1985-86-os tanév vége felé éleződött ki véglete-sen a konfliktus köztem mint kutatásvezető és Németh István igaz-gató között. A konfliktus vége az lett, hogya községi vezetők ésaz általam odavitt és bevált munkatársak követelését figyelembevéve, kértem Gazsó Ferencet, hogy váltsa le Németh Istvánt,legyen igazgatóhelyettes, én pedig a kutatásvezetői szerep mellettkapjam meg a kísérIeti iskola igazgatói szerepét is. Féléves öldök-lő konfliktus után 1986. szeptember 1-jén az új tanévet már énnyitottam meg, én lettem az intézmény kutatásvezető igazgatója,s ekkor jelentek meg azok az új fiatalok a Törökbálinti KísérIeti280 ~ •••m

Iskolában, akik kifejezetten a kísérletért és személyemért jöttekTörökbálintra. Ezek voltak: Heffner Anna, Kojanitz László, TakácsÉva, Laboda Erika, Lehmann László, Lizakovszky Éva, SzabóTilde, Budai Éva, Mizerák Beáta, Baló András. így elmondható,hogyakísérleti iskola tulajdonképpen 1986 szeptemberétől váltriválisává a szentlőrinci Cáspár-féle kísérleti iskolának. S ettől azidőponttói, 1986. szeptember 1-jétől kezdett Törökbálint foga-lommá válni. Az intézmény összeforrott a nevemmel és munkás-ságommai, s így ismerte meg nemcsak Magyarország, hanemEurópa, Japán, Új-Zéland, Ausztrália, a Szovjetunió és az USAkutatópedagógus-társadalma az ÉKP-t, és így kezdtek egyre töb-ben hinni - kutatók és pedagógusok - abban, hogya XX. századvége felé közeledve egy merőben új pedagógiai kultúra születhet.Az eredményeket még az ellenfeleim is elismerték. Az általamleváltott, pontosabban leváltatott Németh István mondta egyszerkeserűen, szfvbe markolóan: "gyönyörűek az eredmények, demilyen áron ... l". Valóban. Infarktusokhoz, betegségekhez vezet-tek néha. Más tekintetben pedig sok sikeres karrierhez adtakútravalót.

Kutatásvezető igazgató(Az ÉKPtantervi koncepciójának kimunkálásához szükségesrészkutatások megtervezése, személyi feltételek biztosítása,

folyamatos szervezetfejlesztés és vezetésfejlesztés)

A volt igazgató, dr. Németh István eltávolítása fiatal tanítványaimlegnagyobb tettei közé tartozik. Ekkor tanultak meg országbangondolkodni, ekkor szembesültek a politizálás rejtelmeivel, ekkorcsapta meg őket a demokrácia szele, ekkor észlelhették, hogy egyországos ügy szolgálata közben képtelenek egy olyan emberrelegyütt dolgozni, aki az iskola, a családja és a saját érdekein túlnem lát. Többen a minisztériumban (Munkácsy Gyuláné, Temp-lom lózsefné, s talán Gazsó Ferenc is) úgy gondolták, hogy ,a,fiata-lokat én biztattam fel, "én szerveztem" meg, hogy rrásban

__________________ --------------~e 281

tiltakozzanak Németh István vezetői magatartása ellen. Nem ígyvolt. A fiatalok fel ismerték, hogy akkor még Németh István nemismerte az ÉKP lényegét. S fogalma sem volt arról, mennyi munká-val jár az, hogy az ÉKP (annak minden tankönyve, taneszköze,tanári útmutatója) elkészüljön, eljusson az ország minden olyaniskolájába, amelyben az ÉKP iránt érdeklődtek. Azok a fiatalpedagógusok, akik Németh Istvánnal szemben felléptek, és a mi-nisztériumhoz fordultak, követelve, hogyakutatásvezetés mellettaz igazgatást is vállaljam föl, azaz kutatásvezető igazgatókéntirányítsam a kísérIeti iskolát, Heffner Anna, Kiss Éva, OroszZsuzsa, Varsányi Erzsébet, Zsolnainé Mátyási Mária voltak. Őkmár csaknem egy évtizednyi praxissal rendelkeztek a NYIK-prog-ram kivitelezésében és terjesztésében. Fiatalok voltak, okosak ésbátrak, és nevetség tárgyává tudtak tenni mindent, ami ómódi,ami felületes, ami hamis. Mi tagadás, az előzőekben említett mi-nisztériumi munkatársak sajnálták Németh Istvánt, hiszen egyiskola igazgatásáról lemondani nem könnyű. Az más lapra tar-tozik, hogy ő nem a pénzt sajnálta, hiszen az igazgatói pótlékmindenkor kicsi volt. Föltehetően röstellte, hogy fiatal "csitrik"léptek föl stílusa, modora és pedagógiai fölfogása ellen. Igaz per-sze az is, hogy ő még gondolhatta, hogy fiatal munkatársaimatmanipulálom.

Hogy voltak-e olyanok a régi testületből, akik a volt igazgató,a leváltott igazgató emberei voltak? Igen. Oe ők rövid időn belülelmentek az iskolából. Maga Németh István is próbálta elhagynia kísérIeti iskolát, de ez nem sikerült neki. S ekkor egy fontoskéréssel állt elő. Azt kérte, hogy támogassam továbbtanulásikérelmét a Kossuth Lajos Tudományegyetem informatika szakán,levelező tagozaton. Akkortájt Magyarországon informatikávalfoglalkozó tanárok alig voltak. Nekem pedig célom volt az infor-matikaoktatás mielőbbi meggyökereztetése a kísérIeti iskolában.Ehhez az akkori kezdetleges Commodore gépeket is begyűjtöttük,és az informatikaoktatást - szakmai fölfogásomnak megfelelően _szintén korai kisiskoláskorban kezdtük, de úgy, hogya nagyok isélvezhették a gépekkel való ismerkedést. Szerencsére Németh282 ~O-- _

István ezen a területen újat tudott produkálni! Debrecenben foly-tatott tanulmányai, a téma iráni érdeklődése és elkötelezettségea Törökbálinti KísérIeti Iskolát igen korán az informatika ,,feIIeg-várává tette". Nem véletlen, hogy amikor az általános iskoláraközépiskola is épülhetett, informatikai szakképzéssei folytattuka középiskolai kísérIeti munkát. Ugyanis Törökbálint volt az ahely, ahol a világbanki szakképzési modell előtt már az új időkkövetelményei szerint dolgoztunk: a 9. és a 10. osztályban általá-nosan művelő tárgyakat tanultak a fiatalok. A valóságos szakmaiképzés csak alI. és a 12. osztályban kezdődött. Később pedigfolytatódott a 13. és a 14. osztályban is. Az informatikus szakmákközül voltak olyan területek, amelyek az érettségi után még egy-vagy kétéves "ráfejelés" után juttatták a fiatalokat szakképe-sítéshez. Németh Istvánnak ez a terület maradt, semellett igaz-gatóhelyettesként dolgozott az intézmény másfél évtizedestörténelmében. Hol belátta, hogy fontos a kísérlet, hol nem. Hollelkesedett érte hol nem. Látta, hogya rendszerváltás sem ingat-, /

ja meg az iskola létét. Nemzetközi híre adott volt. Am, amikorlejárt az igazgatói megbízatásom, Németh István azonnal igaz-gatói pályázatot adott be. (Ez már a rendszerváltás után volt, sőtazután, hogyakísérleti iskola az ELTEfenntartásába került mintgyakorlóiskola.) Mindenképpen vissza kívánta szerezni iskoláját,s ezzel a falu előtt rendezni akarta veszteségét. Azokat az ered-ményeket és küzdelmeket, amelyek például az iskola bővítésébenöltöttek testet (az épület szűknek bizonyult a 12 évfolyamosmunkára, ezért a minisztérium saját költségvetéséből egy új szár-nyat toldott hozzá), nem sokra becsülte. Magától értetődőnekvette. Mentségére legyen mondva, hogy a testület tagjai se tudták,hogya Zsol nai-iskola (így is emlegették a '90-es évek fordulójána kísérIeti iskolát) miként jut pénzhez, forrásokhoz. Abban azidőben még nem volt a mai pályázati rendszer kiépítve, pályázniazonban már akkor is lehetett. A pályázatok elnyeréséhezállandóan újabb és újabb koncepciókat, tervezeteket, tervtanul-mányokat kellett készíteni. Ezeket fiatal munkatársaim csinált~k,sokszor éjszaka. Ezekben a munkákban Heffner Anna és Kiss Eva-- ~c 283

elévülhetetlen érdemeket szereztek. Törökbálint így újabb ésújabb forrásokhoz jutott, s ezt elsősorban az ott folyó munkának,na meg a sajtónak, a rádiónak és a televíziónak köszönhettük,amelyek rendre beszámoltak az eredményeinkről. A NYIK orszá-gos terjedése is hitelesítette másfél-két évtizedes munkámat, egye-bek mellett ezért vált például a Soros Alapítvány az iskola egyiktámogatójává.

Pénzt tehát tudtunk szerezni is amellett, amit a minisztériumaz intézmény rendelkezésére bocsátott mindaddig, amíg az új mi-nisztériumi vezetés (elsősorban Dobos Krisztina és néhány belsőmunkatársa) el nem döntötte, hogyakísérleti iskolákat, amelyeketa Gazsó-féle oktatásirányítás "szaporított" el, valami úton-ruódonvissza kell fogni. Meg kell vonni tőlük a támogatást, hiszen -érveltek Dobosék - a többi iskola is "tehetséges", azok is nagyeredményeket érhettek volna el, ha megfelelő forrásokkal ren-.delkeznek. Azt csak sejteni lehetett, hogy e fölfogásuk elsősorbanaz egyházi iskolákra vonatkozott: a rendszerváltás után az Antall-kormány az egyházi iskolák alapításától, újraindításától, támo-gatásától várta a magyar közoktatás radikális megújítását szelle-mében, moralitásában, teljesítményében egyaránt. Az elgondolásnem volt rossz, csak azzal nem számoltak, hogy nem csupánpiaristák, bencések vannak az "elnyomott" iskolák között, hanemnagyon sok rosszul működő egyházi iskola is indult abban azidőszakban.

A kísérIeti iskolák - így Törökbálint - lassú fölszámolására, el-hallgattatására a minisztériumnak (nem a minisztereknek!) meg-határozott koncepciójuk volt. Ennek lényege: a kísérIeti iskolákmint a múlt, a Kádár-rendszer "szüleményei" mihamarabb kerül-jenek vissza fenntartójukhoz. A fenntartó vagy támogatja őket,vagy sem, s lassan kimúlnak Magyarországon. Ezt a sorsot szári-ták Törökbálintnak is, és a Törökbálint körül akkorra már csopor-tosuló, száznál is több követő iskolának, amelyek az ÉKP-programszerint dolgoztak. Dobos Krisztina helyettes államtitkárként nemismerte föl, hogy az ÉKP-sés a NYIK-es iskolák százai működnekaz országban - a szülők és a gyerekek megelégedésére! És jó

284 ~-------------------------------------

pedagógusok dolgoznak ezekben az iskolákban! Identitásukkialakult, és a sajtóban, többek közt az Élet és Irodalomban libe-rális oldalról induló ~odor Pál-féle támadások és viták együttvéveis kevesek voltak az EKP-s mozgalom szétzilálásához.

A minisztériumi ellenkezésnek persze meglett az eredménye:onnan már csak nagyon lassan csörgedezett a pénz. Csökken-tenem kellett a pedagógusok órakedvezményeit, a kísérIeti iskolaipótlékot, s ekkor látva, hogyaminisztériumnak érdemleges kon-cepciója nincs a rendszerváltás iskolapolitikai levezetésére, újstratégiát választottam. A szülőkhöz fordultam, és az ÉKP szerintdolgozó iskolákhoz. Ekkor került a minisztérium élére a nemzet-közileg is ismert, nagy tekintélyű akadémikus, Mádi Ferenc.Dobos Krisztina pedig Antall József halála után a volt rniniszter-elnök képviselői helyét foglalta el. Azt a segélykérő levelet, ame-lyet több mint 4500 szülő és pedagógus írt alá, Mádi Ferenc mi-niszter úrnak küldtük el, kérve őt, hogy ismerkedjen meg az ÉKPeredményeivel. Az ÉKP-t és központját, a Törökbálinti KísérIetiIskolát ne számolják föl, hanem valami úton-ruódon mentsékmeg. Jellemző volt Mádi Ferenc miniszter alaposságára, hogya kí-sérleti tankönyveket, taneszközöket magához kérette. Két-háromnapig tanulmányozta őket, s utána meghallgatott, kérte tanácso-mat, miként oldható meg a helyzet.

Bennem ekkorra megszületett az elképzelés a megoldásra. En-nek kivitelezésében segítségemre volt Sipos Lajos, az ELTE Böl-csészettudományi Karának dékánhelyettese, aki a programot ésa Törökbálinton folyó munkát alaposan ismerte és nagyraértékelte. Vele gondoltuk végig, mi lenne, ha a TörökbálintiKísérIeti Iskola a minisztérium kezeléséből minisztériumi vagykormánytámogatással az Eötvös Loránd Tudományegyetem fenn-tartásába kerü Ine, kísérleti-gyakorló iskolaként. Az elképzeléstegyeztettem Manherz Károllyal, aki az ELTE BTK dékánja volt.Végül egyeztetésre került sor Szabó Miklós rektorral is, aki ugyan-csak fogadókész volt. Az ELTEvezetőivel az egyeztető tárgyalá-sOkat Mádi Ferenc és Kubovits Imre (utóbbi, az ELTEprofesszoravolt akkor a felsőoktatás ügyeivel foglalkozó államtitkár) folytatta

.----------------------------------~ 285

le. Mádi miniszter úr utánanézett a minisztérium pénzügyi lehető-ségeinek. Kiderült, hogy ott nem lehet előteremteni azt az össze-get, amelyet kértünk, hogy Törökbálintot fenntartani, a követőiskolákat pedig instruálni tudjuk szakmai téren. Mádi Ferencálláspontja ab volt, hogy egyedül kormány tartalékhoz lehet nyúl-ni. Költségvetési igényünket Heffner Annával és Kiss Évával fogat-maztuk meg, és juttattuk el a minisztériumba. A miniszteri érte-kezlet támogatta, s Mádi miniszter úr a soron következő korrnány-ülésen - amelyet az akkortájt már súlyosan beteg Antall Józsefhelyett Boross Péter vezetett - ismertette a minisztérium kérését,hogy tudniillik Törökbálintnak a további működéshez 50 millió-nyi támogatást kellene kapnia kormánytartalékból. A kormánymegadta! Ez a kormány tartalék szerkezeti jelleggel épült be azELTE költségvetésébe. így az ELTE-nek lett egy újabb gyakorlo-iskolája, ahol a hallgatók az akciókutatással kimunkált NYIK- ésÉKP-programot ismerhették meg.

Mint egy mese, olyan volt Törökbálint átmentése a jövőbe.Csakhogy az ELTE-nezt nem mindenki értékelte úgy, ahogy MádiFerenc, Szabó Miklós rektor úr és Sipos Lajos dékánhelyettes úrszerette volna. Sipos Lajoson kívül az ELTEvezetői mindösszesenegy alkalommal látogatták meg Törökbálintot, s szemmel látha-tóan nem tett rájuk nagy benyomást, függetlenül attól, hogy akkormár nemzetközi tekintélye volt az iskolának. Kiépülőben volt aközépiskola is, de kiderítették, hogyakísérleti 9-10. osztályokbanolyan általános iskolai tanárok oktatnak, akik nem rendelkeznekegyetemi végzettséggel. Az ELTE BTK szaktanszékei ezzel atényleges - és egyébként jogos - felismeréssel azt is kimondták,hogy még a sokat és eredetit teljesítő Törökbálinti KísérIeti Iskolasem engedheti meg magának, hogy középiskolai tanári képesítésnélkül tanítsanak a tanítók és az általános iskolai tanárok a felsőtagozaton, illetve a középiskolában, ha mégolyan tehetségesek is!Ez a malőr újabb kihívást jelentett nekem mint kutatásvezető-igazgatónak. Addig a kísérletben csak olyan személyeket en-gedtem tanítani, akik a Zsolnai-pedagógia szellemében dolgoz-tak, s nemigen számoltam a diplomákat. Az ELTE-slátogatás után

286 ~o------ _

azonban olyan középiskolai tanárokat kellett fölvennem, akiknekfogalmuk sem volt az ÉKP-ról és a NYIK-ről. Munkatársaim egyrészét (elsősorban a NYIK-be belenőtt tanítókat, majd általánosiskolai tanárokat) pedig be kellett iskoláznom. A középiskolaidiplomával nem rendelkezőket Pécsett a JPTE-n Szépe Györgyprofesszor vette pártfogásba, aki a '70-es évek eleje óta ismeri aNYIK-et és az ÉKP-t. Mások ugyancsak Pécsett szereztekközépiskolai tanári oklevelet, például Kojanitz László a pedagógiaszakon, Vastagh Zoltánnál. Az újonnan érkező középiskolaitanárokat pedig több hetes - esetenként több hónapos - "munka-helyi betanításban" részesítettük. Voltak, akik kibírták és meg-szerették az ÉKP-t, voltak, akik 2-3 hét múlva távoztak Török-bálintról. Érdemes megemlíteni, hogy amikor a TörökbálintiKísérIeti Iskola 12 évfolyamossá vált, igen sokan próbáltak a ko-lozsvári egyetemen végzett erdélyiek közül Törökbálinton állástvállalni. Sajnos ők 1-2 év után feladták, nem bírták a kísérIeti isko-la légkörét.

Hogyapedagógusképzéssel véglegesen és végzetesen baj van,azt Törökbálinton ismertem föl elsősorban. Törökbálint volt agyűjtőhelye mindazon pedagógusoknak, akik törődtek önmaguk-kai, többek akartak lenni, de vagy a képességeik voltak kifej-lesztetienek, vagy az attitűdjükkel volt baj. Olykor egyszerűenképtelenek voltak azonosulni a differenciált tanulásszervezéssel,az individuálpedagógiával, tehát az egyénre irányuló személyesbánásmóddal, a legújabb tudományos eredmények tantervi adap-tálásával, a tankönyvírással, a feladatgyűjtemények készítésével,az objektivitásra törekvő osztályozással, esztétikus iskolai kör-nyezet megőrzésével, a kulturált, illemtudó magatartással, a korn-munikációs szemléletű tanításmóddal stb.

Sipos Lajost leszámítva az ELTE-seknem ismerték a programot,nem is igen érdekelte őket. De rájöttek arra, hogy mire is lenne jónekik a Törökbálinti KísérIeti Iskola. Kiderült, hogy olyan gyakor-lóiskolaként szerették volna működtetni, ahol nem is kellene a kí-sérleti program, hanem egy olyan "standard program" (ahogyegyik vezető beosztású ELTE-sszakember megfogalmazta), amely__ ~~ 287

nem holmi pedagógiai különcségekre készíti föl a hallgatókat,hanem olyan gvakorlóhely lenne, mint az ország bármelyik gya-korlóiskolája. Érthető, hogy én ez ellen a lehető leghatározottab-ban tiltakoztam. Tiltakozásommal elindult a kísérIeti iskola és azELTE közötti konfliktussor, amely végül szakításhoz vez~tett.Olyan szakításhoz, amely azzal végződött, hogy az egész EKP-tPécsre kellett átmentenünk a JPTE-re, ahol én 1995 óta a Tanár-képző Intézet igazgatója és a Pedagógiai Tanszék vezetője voltam.Ez az akció nem tetszett a törökbálinti önkormányzatnak. Bár nemők voltak a fenntartói az intézménynek, az épület az ő tulaj-donukban volt. Ez utóbbit viszont nem fejlesztették, az ott folyómunkát sem követték nyomon. Azonban néhány képviselő és azakkori polgármester, dr. Elek Sándor mindent latba vetve segítettbennünket abban, hogy Pécshez kerülhessünk. Ehhez szeren-csénkre az SZDSZ-es minisztérium, Magyar Bálint és BáthoryZoltán is hozzájárult. A tényekhez tartozik, hogy Pécsett semlelkesedtek azért, hogy egy kísérleti gyakorlóiskolájuk legyen,200 kilométerre az egyetem székhelyétől. Pécsett közben rektor-váltás volt, Barakonyi Károlyt (aki engem 1995-ben Pécsettfogadott) dr. Tóth józsef rektor követte, aki ma is a Pécsi Egyetemrektora. Ő keresztülvitte az ügyet a JPTE szenátusában, így kerültTörökbálint Pécsre, és így maradhattam én kutatásvezető igazgatóTörökbálinton amellett, hogy továbbra is vezettem a JPTE Tanár-képző Intézetét és a Pedagógiai Tanszéket.

Kutatásvezető igazgatóként több munkatársamat is alkalmaz-tam igazgatóhelyettesként, ügyvezető igazgatóként, mert egyete-mi és országos elfoglaltságaim miatt a rendszerváltás után hetenteegy-két napot tudtam csak az iskolában tartózkodni. Az iskolátlényegében az ügyvezető igazgatók és a helyetteseim irányították.Hosszú ideig Bánki judit volt az ügyvezető igazgató, majd e?yévig Kiss Éva, igazgatóhelyettesek pedig Kojanitz László és ~/SS

Albert után Albert Gábor, Lehmann László, Lizakovszky Eva,Szabó Tilda, Gecse Gáborné. A kényszerhelyzetet arra használ-tam fel, hogy amikor ügyvezetőigazgató-váltás volt, vagy amikorúj igazgatóhelyettest áll ítottam be, akkor a szervezetfej lesztés és

288 ~-----------------------------------

a vezetéselmélet - a menedzsment - irodalmának sok-sok eleméthasználtam föl egy-egy szervezeti probléma megoldására. Eztazért említem, hogy érzékeltessem. Törökbálinton nem csupánpedagógiai és tantárgyi részkísérletek folytak, hanem olyan szer-vezetfejlesztési és vezetésfejlesztési kísérletek is, amelyeket már a'90-es évek közepén - az akkor még al ig ismert minőségbiztosításkoncepciójára is tekintettel - terveztünk meg, működtettünk ésértékeltünk. Az iskolában, a vezetésben nem csupán pedagógu-sokat foglalkoztattam, hanem jogászokat, szervező szakembe-reket is.

Ezeket a váltásokat a volt igazgató, Németh István nem mindignézte jó szemmel, ezért később igazgatóhelyettesi szerepéből le isváltottam. Megtudtam, hogy több középiskolai tanárral szervez-kedve, az ÉKP megfojtására törekszenek, miután nyilvánosságrakerült az ELTE szándéka, hogy Törökbálint elsősorban gyakorlo-iskolaként működjön, s hogy az ELTE-t az egész gyakorlóiskolábólkitüntetetten a középiskolai rész, a gimnáziumi és a szakközép-iskolai tagozatok (informatika és turizmus) érdekelték. Azáltalános iskola felső tagozata részben, az alsó tagozat viszont tel-jesen közömbös volt az ELTE-nek. Pedig az egész Zsolnai-pedagó-gia akisiskoláskori képességfejlesztésre, énképfejlesztésre épül.

Törökbálinton kutatásvezető igazgatóként - függetlenül attól,hogy az OKI főigazgatója is voltam, hogy a PSZM-projektet isirányítottam, hogy részt vettem a világbanki szakképzési modelláltalános képzési programjának kidolgozásában és menedzselésé-ben, majd később a tanárképzés radikális reformját próbáltamPécsett megvalósítani - arra mindig volt időm, hogy hétvégekentantervfejlesztéssel foglalkozzam, és kiképezzek mintegy har-mincöt-negyven olyan - különféle tantárgyat tanító - pedagógusttankönyvírásra és tantervírásra, akik mini-akciókutatások kereteiközött az ÉKP ötvennél is több kísérIeti tantárgyának kimunkálásátsegítették, annak a feltételeit teremtették meg. Ezek közül néhá-nyat, amelyeket a magyar szakmai közvélemény sem nagyon is-mer, megemlítek.

-- ~ 289

Törökbálintról indult el a 4. osztály tói kezdődően a 12. évfo-Iyamig a japánoktatás, amelyet még 1984-ben kezdtünk szervezniBalázs Éva közreműködésével, igénybe véve az ELTE-n működőJapán Tanszék segítségét. Mintegy ötven tárgyalást kellett lefoly-tatnom a japán kulturális intézet és a japán külképviseletek veze-tőivel, hogy a japán nyelv oktatásához hozzájáruljanak. Ma,amikor ajapánoktatás - a globalizáció világában - ajapánoknakis érdekük, úgy ítélem meg, hogyajapánoktatás kezdeményezé-sével Törökbálint missziót teljesített. Több egyszerű származásúfiatal végezhetett japán egyetemeken, s ma ők a magyarországijapánoktatás tartalékai . Büszke vagyok arra, hogya ma márOszkár-díjas Ragályi Elemér operatőrrel együtt, később HartaiLászlóval és Muhi Klárával alakítottuk ki a mozgógépkultúrát minttantárgyat (eközben tanultak a gyerekek fotózni, filmezni,videózni). Törökbálint adott helyet a magyarországi sakkpedagó-gia (Pongó István) és rejtvénypedagógia (Németh István) tantárgyiprogrammá szervezésének. Ugyancsak ott vált az ÉKP-programszerves részévé a bábozás (Granasztói Szilvia és Farkas Zsuzsa), anéptánc (Sajti Sándor), a környezet- és vizuális kultúra, a KVK(Heffner Anna), az ökológiai kultúra (Géczi jános), a logika ésa filozófia (Bohár András és Szente Péter), a teljesen képességfej-lesztő alapokra helyezett történelempedagógia (Kojanitz László ésAlbert Gábor), egy új szemléletű kémiatanítási program, a sze-xuálpedagógia (Kiss Albert), egy - a 12 évfolyamot átfogó -franciaprogram (Sz. Tóth Gyula) és a korai kisiskoláskorbankezdődő angolprogram (Radnai Zsófia). A szakképzési programoksorában a képességfejlesztés integrálásával működött az infor-matika (Németh István) és a turizmus (Sz. Tóth Gyula). A NYIK-program új fej lesztő szakemberekkel gazdagodott (LizakovszkyÉva, Monoriné Papp Sarolta, Heffner Anna). Itt dolgozta ki KissÉva a kisiskoleskort integrált természettudományi nevelés prog-ramját. Itt született meg a könyv-, a könyvtárhasználat és az ön-művelés programjának integrálásával egy új szemléletű tanulástsegítő program, amely a könyvtörténet elemeit is a tantárgy rang-jára emelte (Heffner Anna). Törökbálinti szellemi termék a NYIK-

290 ~~-----------------------------------

program· irodalmi részének 1-12. osztályig terjedő kibővítésea korszerű irodalomtudomány eredményeinek integrálásával(Zsolnainé Mátyási Mária és Zsolnai Anikó). Itt született megMagyarországon a legelső, az általános iskola egészét átfogónéprajzi program (Ungvári judit, Molnár Tibor, Kocsis Mihály,Hellenbach Gabriella). Ugyancsak törökbálinti szabadalom az ön-ismereti program (Vágó Irén), amelyet később az embertan prog-ram vitt tovább (Kamarás István). És Törökbálinton került sora matematika programjának a képességfejlesztés és a kommuni-káció szempontjából történő újragondolására (Bánki ludit): Itt váltaz iskolai élet gyakorlatává a drámapedagógia (Mezei Eva), ésebben az intézményben öltött testet a színházpedagógia (GáncsAndrea). A munkapedagógia koncepcióját itt próbálhatta ki Mize-rák Beáta és Baló András, sitt sikerült a pályára szocializálás prog-ramját az iskolai programok részévé tenni (Zsolnai józsef). Itt ta-nulták meg a testnevelő tanárok külön tanfolyamon a távol-keletisportok közü I a dzsúdót (Ács Zoltán és Horváth Ernő). Okkészítették el ennek az első programját, ők alakították ki a dzsúdó-termet, és ebben az iskolában vált még a '80-as évek másodikfelében az iskolai program kötelező elemévé a dzsúdóoktatás,amelyen fiúk és lányok egyaránt részt vettek, és szerezték a külőn-féle öveket, amelyek előmenetelüket igazolták a dzsúdószövet-ségek normái szerint. A Törökbálinti Kísérleti Iskolában kezdődöttel a tudományos gondolkodás alapjainak lerakása a kreatológiaiszemlélet jegyében (Kiss Albert, Zsolnai józsef). UgyancsakTörökbálinton tett erőfeszítést a földrajz új szemléletű tanításáraMichalkó Gábor, de még a rendszeres napi reggeli rádióhalIgatás,a környezetkultúra, az ünnepelni tudás is mind-mind törökbálintitermék, ahogy törökbálinti termék egy - a kisiskolásoknak készült,a kommunikáció elveit szem előtt tartó - illem- és protokoll-tankönyv is (Máté Magdolna). Itt vált az ÉKPszerves részévé, hogyévente ünnepi műsorokban mutatja be az intézmény művészi tel-jesítményét aszülőknek és az érdeklődő nagyközönségnek.A törökbálinti minta alapján működnek iskolamúzeumok és is-kolagalériák az ÉKP-s iskolákban. Ésitt vált gyakorlattá az is, hogy__________________________________ ~ 291

a gyerekek a tömegkommunikáció, vagy ha tetszik, a média vilá-gában felkészülten legyenek képesek eligazodni (ZsolnainéMátyási Mária). Ebben az intézményben született meg az a gya-kor/at, hogya kirándulásokat teljességgel a tanulás szolgálatábakell és lehet állítani, vagyis kirándulni csak előkészített, előrejóváhagyott forgatókönyvvellehetett elmenni. Az évek során e ki-rándulásokon a gyerekek az ország táj egységeit sorra-rendre be-járták, azokból felkészültek, és a terepen kiselőadásokat tartottak.Visszatérve feldolgozták tapasztalataikat, és kiállításokon össze-gezték élményeiket, szerzett tudásukat. Alkotásaikat a rendszere-sen megjelenő iskola újságban tették közzé, a riport, az interjú,a vers, a rövid próza műfajtani követelményeinek megfelelően.Törökbálinton adtunk ki először iskolai évkönyvet, amelynekhatására ma már igen sok ÉKP-s iskola rendelkezik évkönyvve/.S ma, 2002-ben, amikor az országban a már kapuit bezártTörökbálinti Kísér/eti Iskola helyett a Veszprémi Egyetem Tanár-képző Karán működő ÉKPKözpont irányításával öt új kutatóiskolakezdte meg működését, akkor úgy gondolom, hogy életem egyiklegtartalmasabb másfél évtizedét nyugodtan lezártnak tekinthe-tem abban a szerepkörben, amelyet szinte egyedül láttam elMagyarországon, amelynek az volt a neve, hogy kuta tásvezető-igazgató.

/ Az ÉKP Központ vezetője(Az EKP-sés a NYIK-es iskolák hálózatának kiépítése, a tankönyv-

és taneszközkiadás, -forgalmazás, valamint a továbbképzésrendszerének létrehozása és működtetése)

Ahhoz, hogy az ÉKP Országos Központjának működését bárkimegértse, fel kell idéznem, hogy az ÉKP alapja a NYIK. A NYIK-mozgalom jóval szélesebb körű. Volt időszak, amikor Magyar-ország 600 iskolájában "csinálták". Elsősorban az alsó tagozaton.Sajnos a felsős tanárok, ahol tehették (ahol a továbbképzés terheit292 ~~ _

nem vállalták), kibújtak alóla. Vagy ha vállalták is, akkor leg-többen azokat a módszereket alkalmazták a NYIK tanítása soránis, amelyeket a főiskolákon tanultak. Más volt a gyerekekhez valóviszonyuk is. A NYIK-programban felnőtt kisiskolások tízéveskorukra kommunikációképes, érett, rnűvelt fiatal serdülők voltak,akiket már többé nem lehetett .ötödikesként" kezelni. Nemlehetett egyetlen tankönyvhöz hozzákényszeríteni őket. A gyere-kek "cikizték" azt a magyartanárt, aki nem tudott verset mondani.A tanári pózokat éppúgy kritikával nézték és kifigurázták,utánozták (ha tetszik: csúfolták), mint ahogy azt is észrevették, haa tanárok óráikra nem készültek.

A felsős tanárok tehát sokszor nem szívesen vállaltak az alsósNYIK-es gyerekeket. Azonban a magyartanároknak mintegynegyede megértette a NYIK üzenetét; ezekben az iskolákbanmegmaradt a NYIK, és ezekben az iskolákban az ÉKP-nak ishelyet biztosítottak. Tehát amióta a rendszerváltás, illetve a '85-östörvény után a tantestületek lehetőséget kaptak arra, hogy magukválasszák vagy dolgozzák ki saját iskolájuk programját, a jólműködő NYIK-es iskolák ÉKP-s iskolává fejlődtek. Volt példaennek az ellenkezőjére is, amikor olyan ÉKP-s iskolák alakultak,ahol nem volt NYIK-es előzmény. Alapkövetelmény volt, hogyahol akár a NYIK-et, akár az ÉKP-t bevezették, a tantestületnekTörökbálintra kellett jönnie tanulni, szemlélődni a kísérIetiiskolában. A látogatók fogadását, programjukat, felkészítésüketegy külön csoport szervezte, Kiss Éva irányításával. A kezdetkezdetén ebben a csoportban dolgozott a kitűnően szervezőLehmann László, és segítette őket még egy adminisztrátor is, mertpéldául volt olyan hét Törökbálint fénykorában, amikor harminciskola is bejelentkezett látogatásra egy hónapban. A törökbálinti-ak számára megszokottá vált, hogya Köztársaság téren napontabuszok parkolnak - néha nem is egy -, ugyanis a testületekleginkább busszal utaztak Törökbálintra. Voltak testületek, ame-lyek a törökbálinti látogatás után mégsem vezették be az ÉKP-t,mondván: nem lesznek bolondok ennyit tanulni és ennyit dolgoz-ni! Szép számmal akadtak azonban testületek (ezek közül sokan___________________________________ ~ 293

ma is az ÉKP szerint dolgoznak), akik számára kihívás volt a török-bálinti szembesülés és találkozás a program adta új lehetőséggel,némelyeknek kisebbfajta katarzis. Ez azt jelenti, hogy sok pedagó-gus, főleg pedagógusnő, újragondolta az életét, a pályán eltöltöttéveinek értelmét, és eltökélten a program mellett maradt, agitáltés tanult.

Külön továbbképzésen vettek részt az igazgatók. Az ő tovább-képzésüket, ha időm engedte, én irányítottam. Egyébként pedigképzésükben azok vettek részt, akik igazgatóhelyettesként vagyügyvezetőként dolgoztak a törökbálinti intézményben. Itt említemmeg, hogya törökbálinti intézményt több funkciójúként tartottukés tartották nyilván. Olyan intézményként, amely biztosítja a tele-pülés egyik körzetében az 1-8. osztályos gyerekeknek a napinevelő-oktató munkát, foglalkoztatásukat, ez volt az általánosanképző funkció. Emellett működtettünk kísérleti jelleggel 8 osztá-lyos, 6 osztályos és 4 osztályos gimnáziumot a törökbálintiak, afővárosiak és a környék fiataljai számára. KísérIeti szakközép-iskolaként is működött az intézmény, ebben az értelemben szak-képzési funkciót látott el két szakmában: az informatikus és a tu-rizmus szakmában. Kutatóhely volt, ahol állandóan új tantár-gyakat vezettünk be, alakítottunk át, az egész iskolai szervezetetvagy a vezetés racionalizálásának a lehetőségeit tekintettük a ku-tatás tárgyának. Fejlesztőhely is volt Törökbálint, ahol taneszkö-zök kiadása és terjesztése folyt, s továbbképző hely, ahol tovább-képzéseket szerveztünk és tartottunk a programjainkat bevezetőiskolák pedagógusai nak.

Az akkori ifjúsági mozgalmaknak az iskolában nemigen biz-tosítottunk lehetőséget, mivel azokat kiüresedettnek tekintettük,helyettük gazdag szabadidős programot kínáltunk a gyermekek-nek. Már 1986 körül kizártam az iskolából az úttörőcsapatot.A cserkészet megalapítását pedig sohasem kezdeményeztük.A hitoktatást viszont támogattuk. A helybéli esperest és káplánttantestületi értekezletekre is meghívtuk, de sohase engedtük, hogyaz iskola egyházi iskolaként működjön, noha a rendszerváltásután az egyház helyi képviselői ezt elvárták volna. A vallást, a val-294 ~ 7

lásgyakorlást tiszteletben tartottuk, de nem tekintettük progra-munk részének. A tolerancia és a pluralizmus álláspontjára he-Iyezkedtünk ebben a kérdésben a Kádár-rendszerben is, az Antall-kormány időszakában is.

Törökbál inton természetesen nemcsak hazai szakemberek je-lentek meg, hanem gyakran külföldi csoportok is tanulmányoztákaz iskolát. Legtöbben Németországból, Oroszországból, Japán-ból, Új-Zélandról és Szlovákiából érkeztek. Szlovákiában a nyit-rai főiskolán több hónapon át tartottunk előadásokat a programiránt érdeklődő hallgatóknak, attól függetlenül, hogy szlovák vagymagyar anyanyelvűek voltak. Hosszas tárgyalásokat folytattunkarról, hogya nyitrai főiskola mellett ÉKP-s gyakorlóiskola rnűköd-jön. A Meciar-korszak kezdete után azonban kitiltották Szlovákiá-ból a Zsol nai-programot, a NYIK csak Komáromban és a Csalló-közben maradt meg tizennégy NYIK-es iskolában. Ezeket Zsoltvei-né Mátyási Mária irányította, és az ÉKP Központ közreműködésé-vel szervezték továbbképzésüket. Néhányszor a szlovákiai ma-gyarok is megjelentek Törökbálinton, de a továbbképzéseket rnin-denkor Komáromban, Dunaszerdahelyen és Nyitrán tartottuk.

Az ÉKP Központot Kiss Éva szervezte meg, majd tőle vette átHeffner Anna, s Heffner Anna megbetegedése és a programbólvaló távozása után az ÉKP Központ ismét Kiss Évához került visz-sza. Tanítványaim igen megbízható szakemberek és jó vezetőkvoltak. Tudtom és hozzájárulásom nélkül soha semmiben semdöntöttek. Ezt azért említem, mert noha az operatív munkát ma isők végzik, az ÉKP Központ munkájával kapcsolatos alapvető 9ön-téseket én hoztam és hozom meg máig, mint a NYIK- és az EKP-program gazdája, és én döntök a mai napig arról, hogy az ÉKPKözpontnak mi a szerepe a továbbképzésben, a könyvkiadásban,az ÉKP-s és a NYIK-es imázs formálásában. Az is tisztemhez tar-tozik, hogy egy-egy ÉKP-s iskola indulásakor az ÉKP Központotrendszerint személyesen én képviselem a helyi önkormányzatmint iskolafenntartó előtt. Tárgyalok a polgármesterekkel, és kri-tikus esetben a szülőkkel is. E funkciót rendkívül nehéz ellátni,mert rengeteg utazással, töprengéssei jár. Emellett az ÉKP Központ___________________________________ ~ 295

munkáját mindig "igazítanunk" kell az éppen aktuális oktatás-politikához, ha az ÉKP-t és a NYIK-et működtetni kívánjuk.Szomorú, de a két program ugyanúgy nem kerülhette meg a párt-politikai harcokat és az aktuális oktatásirányítók fölfogásainakállandó változását, mint ahogyan az iskolák. A programok négypolitikai kihívásnak tettek eddig eleget. A Gazsó-felének. az MDF-es kormánynak, az SZDSZ-es kormánynak és a Fidesz-korrnány-nak. A két program alapvetően sohasem változott, az ÉKP Köz-pont erre nagyon ügyelt, de nem lehet letagadni, hogy két veszélymindig fenyegette programjainkat. Egyik, hogya helyi politikaa központi pol itikára figyelve, hol erősítette, hol gyengítettea NYIK-es és az ÉKP-s iskolák mozgásterét, és férfiasan be kell val-lanom, hogya rendszerváltás után hatalomra került három kor-mány mindegyike külön-külön szűkítette programjaink lehetősé-gét. Az MDF-kormány a működési feltételeket akarta megvonnitőlünk. A liberálisok minden iskolát önálló program készítéséreinspiráltak, "önfejlesztő" iskolának tekintettek. A kerettantervetelrendelő Fidesz-kormány pedig a minőségbiztosítás ürügyén tettepróbára az ÉKP-sés NYIK-es iskolákat azzal, hogyelhitette velük:a minőségbiztosításban különböző fokozatokat szerezve maga aziskola is többé és különbbé válik. Magam az ÉKPKözpont vezető-jeként hiába tiltakoztam és hiába készítettem el az ÉKP rninöség-biztosítási koncepcióját. Az iskolák csoportjait a Comenius-prog-ram szembefordította egymással egy olyan területen, amelyszerves része az ÉKP-programnak. Ez a terület a szervezeti ésszervezési kultúra, valamint a fogyasztói szemlélet érvényesítésevolt. Igazolható, hogy az ÉKPmár valamikor a rendszerváltás előttfölkarolta és integráita pedagógiájába a minőségbiztosítás ele-meit, de akkor ennek jelentőségét az ÉKP-s iskolák még nemismerték föl. Úgy látszik, a minőségbiztosítási kampánynak kelletteljönnie, hogy intézményeink a minőségbiztosítás, a TQMapropóján rádöbbenjenek, hogy korábban is olyasmit csináltak,mint amit a minőségbiztosítási kampány manapság szorgalmaz.

296 ~~---- ••

Kutatásmenedzselés, kutatásfinanszírozás(Kutatási főirányok, kormány tartalék)

Visszaemlékezéseimben már említettem, hogya NYIK-programkezdetén, a 'lO-es években három éven át semmiféle kutatásitámogatást sem élveztem. Azokat az idősebb hölgyeket, akik gép-írásban, stencilezésben segítettek, a saját szűkös fizetésembőlfizettem. Nyugodtan mondhatom, hogy a sokat irigyelt, szidott,bántalmazott Zsolnai - akit a későbbi évtizedekben úgy is nyil-vántartott a magyar kutatói közvélemény, mint aki mindenfélekutatási támogatást meg tud szerezni - mégiscsak úgy kezdte,hogy saját magát finanszírozta. Pályázni a 'lO-es évek elején nemnagyon lehetett, főleg vidékről nem. A kaposvári tanítóképzőpedig igazán vidéknek számított. De a kezdetek kezdetén nempénzben gondolkoztam, hanem megoldandó feladatban; nemkarrierben, hanem az ország iránt érzett felelősségben.

Később Szépe György professzor barátom figyelmeztetett,hogy programjaimat le kellene írnom, elvégre szájhagyományútján nem terjedhetnek. Tánczos Gábor szociológus is figyelmez-tetett, hogya .zsolnaizrnust" el kell terjeszteni, ehhez azonbanmielőbb pénzre van szükség. (Emlékszem, hogy ezt még Szek-szárdon mondta, amikor egy éjszaka a lakásomon aludt. Akkortudtam meg tőle, hogya Petőfi-körben és az '56-os forradalombanvállalt magatartásáért életfogytiglanra ítélték.) Minden pártfogóm,barátom arra tanított, hogy elgondolásaim csak akkor terjedhetnekel Magyarországon, ha a tanulás és a gyakorlati megvalósítás rnel-lett a kutatásaim finanszírozását is megoldom.

A kutatásfinanszírozás és a kutatásmenedzselés más volt arendszerváltás előtt, és merőben más a rendszerváltás után.A rendszerváltás előtt, kezdeti kaposvári sikereim után, az MTAElnökségi Közoktatási Bizottságában tevékenykedő Szépe Györgyhívta föl a figyelmemet a pályázat révén megszerezhető finan-szírozási lehetőségekre. így jutottam és kerültem kapcsolatbaaz Országos Távlati Tudományos Kutatási Tervnek, az OTTKT-nak___________________________________ ~ 297

az akkori minisztériumban működő irodájával, személy szerintKálmán Györggyel. Ő magyarázta el nekem némi lekezelő atyás-kodással, hogy "barátocskám, először produkálj, tanulj megkutatási tervet készíteni, és utána követelőzz". Nem tettem egye-bet, mint megfogadtam a tanácsát. Megtanultam kutatási tervetkészíteni, megtanultam a kutatási költségeket számba venni, meg-tanultam azt is, hogy először viszonylag kevés összeget kell kérnia kutatások kivitelezéséhez, s végül, hogya költségekről fillérrőlfillérre el kell számolni, s a produkciót, a kutatás végeredményéta megbízó elé le kell tenni. Óriási szerenesém volt, hogy azemlített OTTKT főirányban - Szépe György jóvoltából - magam isrészesülhettem anyagi támogatásban. Egy keveset adott a kapos-vári főiskola is, amikor látszott, hogy kutatási elképzeléseim értel-mesek. Magyarországon a 'lO-es évek közepén a pedagóguskuta-tók közül kevesen tudtak elszámolni a kutatásaikkal. Én viszontmegjelentettem az Anyanyelvtanítási kísérlet a kommunikáció-kutatás eredményei alapján című könyvet (az ezüstszürkét), és et-től kezdve olyan hiteles kutatónak tekintettek, aki pénzt nem csakkér, hanem el is számol vele.

Az Oktatáskutató Intézetben könnyebb volt a dolgom, mert ottintézeti pénzből is kaptam támogatást kutatásaimhoz. Emellettpedig a Gazsó-féle Oktatáskutató Intézetben kezelték az OrszágosKözéptávú Kutatási-fejlesztési Terv (OKKFT) pénzeit, és annakegyik témájára magam is pályázhattam. Ugyanakkor megmaradta munkakapcsolatom az OOK-val is egy ideig, amíg 3. osztályigeljuttattuk a NYIK-et Tolna megyében és Veszprém megyében.Ésekkor a két program finanszírozását két intézet között tudtammegosztani. A NYIK-et az OOK-ból az OPI-ba, az IskolafejlesztésiOsztályra tudtam telepíteni, amelynek Mihály Ottó volt az osz-tályvezetője. Ő felismerte a NYIK jelentőségét, és saját kutatá-sainak részeként is felvállalta, így kölcsönösen hálásak voltunkegymásnak. Az ÉKP-ra pedig, mint arról már egy korábbifejezetben szóltam, egy külön kutatócsoportot szervezhettem azOktatáskutató Intézetben.

298 ~---------- ••••

A nagy kérdés az volt, hogy honnan szerzek pénzt a török-bálinti iskolakísérlethez. Ehhez teljesítmény és szerencse kellett.Teljesítményt jelentett a NYIK-program addig befutott karrierje,szerencsét, hogya kuratórium elnöke Gazsó Ferenc volt, és hogya kuratóriumban olyan emberek ültek, akik tudták, hogya szo-eialista pedagógiának befellegzett, s emiatt célszerűnek láttákTörökbálintot finanszírozni. Igaz, hogy Törökbálint finanszírozá-sának odaítélését már a gyanakvások sora követte. Gazsó Ferenc-hez több föl jelentés is érkezett, mivel sok és merész újításomattöbben őrültségnek tekintették, vélvén, tönkretesszük a gyereke-ket. Épp ezért, hogy Gazsó a följelentéseket kivédje, bizottságothívott össze a legjobb magyarországi szakemberekből, ésfelülvizsgáltatta a törökbálinti kísérletet. Kiderült, hogya bizottságtagjai, akik között ellenfeleim is szerepeltek, rendezettnek, rend-ben lévőnek találták a kutatást és a kutatási pénzek kezelését.Ebben a bizottságban olyan kiváló szakemberek voltak, mint IllyésSándor, Klein Sándor pszichológusok, Cáspár László, a szent-lőrinci kísérlet vezetője, Nagy józsef szegedi professzor. Mind-annyian korrekt módon bíráltak, és elismerték Törökbálint lét-jogosu Itságát.

A rendszerváltás egyetlen szempontból jól jött a Zsolnai-félekutatásoknak. Nevezetesen, hogy átrendeződött a tankönyv-kiadás, és az akciókutatásokhoz és az innovációhoz szükségestankönyv- és taneszközkiadás különböző gazdasági társulásokrévén kivitelezhetővé vált. így például egy közkereseti társaság(KKT) alakult Kiss Éva irányításával, amely vállalta az ÉKP-skönyvek és tankönyvek kiadását mindaddig, amíg pénzzel és in-dulási tőkével rendelkező kiadók nem vállalták át. Ilyen volt a Ca-libra és az OKTKER-Nodus Kiadó. A NYIK-es könyveket pediga program alternatívvá válása - 1985 - óta a Tankönyvkiadó adjaki mindmáig.

Egy 600 oldalas pályázat kivitelezéséhez, mely pályázat prog-ramja A magyar közoktatás minőségi megújításának szakmai prog-ramja címet viselte, Kupa Mihály pénzügyminiszter úr nyújtott évi200 milliós támogatást. Ezta pénzt is - mint az összestöbbi kuta-___________________________________ ~ 299

tási pénzünket - gondosan kezeltük, és igen sok produktum (többszáz kötet szakkönyv, tankönyv és jegyzet) lett az eredménye.Etörténetet azonban később egy teljes fejezet részletezi.

Kevesen tették föl azt a kérdést, hogy miért nem pályáztampéldául az OTKA-hoz, az Országos Tudományos Kutatási Alap-hoz. Nos, pályáztam többször" de sohasem nyertem. Igen sokszorpál~áztam a Soros Alapítványhoz is, ahol viszont mindig sikerrel.Pedig a Soros Alapítvány mindig következetesen és szigorúanelszámoltatta pályázóit. Esén mindenkor elszámoltam az elnyertösszegekkel!

Szomorúan jegyzem meg, hogy irigyeim és a gáncsoskodóksohasem mérték föl azt, hogy mennyit dolgoztunk fiatal munka-társaimmal programjaink sikerén. Oe az is igaz, hogya Zsolnai-apácák meg a Zsolnai-őrültek szókapcsolatokat nem én találtamki, nem én terjesztettem el magamról és munkatársaimról. Akikmellém szegődtek, tudták, hogy gyakran egy fillér ellenszolgál-tatás nélkül is el kell végeznünk a munkát programjaink sikereiérdekében. Ha jól belegondolok abba, amit kutatásaim során tel-jesítettem munkatársaimmal együtt - beleszámítva a tankönyveketés másféle audiovizuális taneszközöket, CD-ket is -, mintegy4-SaO-féle kiadványt hagytunk magunk után. Ezen eltűnődveírhatta egyik újságírónő az engem támadókkal szemben: "Akitudja, csinálja utána!" Én is így gondolom. Ezért is szeretném, haa kutatások menedzselésére Magyarországon egy külön szakmalétesülne, hogy mindenki tanulja meg: nem az a nagy kunszt,hogy miként kell jó pályázatot készíteni ahhoz, hogy az "állambácsitói" a pénzt kicsikarjuk. Inkább az a tisztességa fontos, hogyaz elnyert összegek ne magánzsebekbe vándoroljanak vagyellenőrizhetetlenül folyjanak szét jelentéktelen produktumokra,hanem mindenkor a közjó szolgálatára fordítódjanak.

300 ~ _

Az ÚMIPE-elnök(Egyesületalapításoktatáspolitikai indítékai; a régióközpontok.

ÉKP-skonferenciák)

Az Új Magyar Iskoláért Pedagógiai Egyesületet, az ÚMIPE-t 1990-ben alapítottuk, és alapítása óta én vagyok az elnöke. Azért kellettmegalakítanunk, hogy védjük a NYIK-es és az ÉKP-sprogramot.Úgy látszott, hogya rendszerváltás után programjaink védelemreszorulnak, pusztán azért, mert a kutatásaimat a '70-es évekbenkezdtem, és a '80-as évek közepére futottak ki, tehát arra az idő-szakra, amikor a Kádár-rendszer már agonizált.

Az ÚMIPE-t tehát kényszerből alakítottuk meg, hogy véglegleszámoljunk a szocialista pedagógia dilettantizmusával, hogy netagadjuk el az egyházak által kínált, jól-rosszul működő val-láspedagógiákat se, és higgyük el, hogy mi magunk képesek va-gyunk új pedagógiai rendszereket kimunkálni a magyar hagyomá-nyokra építve. Meg azért is, hogyelhatároljuk magunkat azoktól,akik az alkotást összekeverik az innovációval, az innovációt -Magyari Beck István professzor szellemes és találó minősítéséveiszólva - az imitálással.

Az ÚMIPE újat és eredetit akart és akar, s támogatói, alapítóiközött (az alakuló kongresszus Gödöllőn volt) olyan személyekvettek részt - politikai felhangok nélkül -, akiknek fontos a ma-gyar jövő. Ott volt az alapítók között az agykutató Hámori József,a kreatológus Magyari Beck István, az oktatáspolitikus, oktatás-szociológus Gazsó Ferenc, de a neveléstudós szakmából nem voltott szinte senki. Valószínűleg azért nem, mert olyan egyesületaz ÚMIPE, amely nem elitizál, amely el tudja képzelni az együtt-működést elméleti kutató és gyakorlo pedagógus között, amely-ben a pedagógiai paternalizmusnak mint valamiféle szellemifelsőbbrendűségnek a jelenléte egyáltalán nem kívánatos.

A megalapított egyesület viszonylag korán munkához látott.Nem akartam, hogy az ÚMIPE kizárólag Törökbálinthoz kötőd-jön, azt sem, hogy az Országos Közoktatási Intézethez - amely-nek akkortájt alapító főigazgatója voltam -, ezért döntöttünk úgy,

----------------------------------~c 301

hogy az ÚMIPE székhelye Gödöllő lesz. Az ÚMIPE, amely ala-kulásakor több száz főt számláIt, ahhoz, hogya szakmát valóbanmeg tudja újítani, az alapítás után néhány hónappal már régiá-központokba tömörülve folytatta munkáját. E régióközpontok Győ-rött, Százhalombattán, Hatvanban, Gyulán, Hajdúnánáson és Pé-csett működtek. Ezek a régióközpontok az ÉKP Központtalegyüttműködve olyan továbbképzési központokká váltak, amelyektapasztalatcseréket szerveztek, és elsősorban az ÉKP-s és a NYIK-espedagógusok összetartását, szolidaritását segítették. Kellett is, mertaz ÉKP-t is, a NYIK-et is épp eleget támadta a magyar sajtó. (Ezekrea támadásokra később még kitérek, és arra is, hogy az ÚMIPEelnöksége és a régióközpontok miként működtek együtt e támadá-sok kivédésében.) A régióközpontok ma már abban a formában,ahogya '90-es évek közepe táján működtek, nem léteznek.

Az ÚMIPE még ma sem oszlott föl, létezésére még mindigszükség van. Az ÚMIPE él, de átalakult. Jelentősége ma első-sorban az ÉKP-s és a NYIK-es konferenciák szervezésében van,tovább életben tartva ezzel az ÚMIPE régebbi funkciói közüla szolidaritás és a tapasztalatcsere funkcióját. Ezeket a konferen-ciákat olyan szakmai fórumoknak tekintjük, amelyeken a közre-működő szülők, iskolafenntartók, pedagógusok, gyerekek egy-aránt megismerhetik egymás eredményeit. Mindenkor a tovább-képzés - tehát a tanulás - alkalmai, de egyben az ÉKP kereteiközött született képzőművészeti alkotások, néptáncbemutatók,irodalmi versenyek és szakmai-baráti találkozók színterei is,melyek szakmai tartalmat és hitelt adnak az ÉKP-s és NYIK-espedagógusoknak. E konferenciáknak köszönhető egyebek mellett,hogy az ÉKP-s és a NYIK-es pedagógusok - akik megítélésemszerint a XXI. században is ennek az ősrégi szakmának, a pedagó-gusságnak kiváló reprezentánsai - rádöbben nek missziójuk,küldetésük fontosságára. Arra, hogy ezt a szakmát csak protessrio-nálisan és óriási felelősséggel szabad művelni!

Az ÉKP-skonferenciák Debrecenben kezdődtek, Győrben foly-tatódtak, majd következett Zalabér, Hajdúnánás, Tata, Tapolca,Dorog, Balmazújváros és Siklós. Külön életet élnek ezek mellett

302 ~-------- •••-

a Veszprémben működő - elsősorban irodalmi jellegű - művé-szeti fesztiválok, a Szentpéterszegen élő néptáncfesztiválok és aZalabérhez, majd Pápához kapcsolódó ÉKP-s, TDK-s konferen-ciák is, mert alapítóik és amellette kitartók máris teljesítettékküldetésüket. Új magyar iskolát teremtettek, új életképes magyaralternatívát mutattak föl a külföldről idetelepített reform pedagó-giai alternatívákkal szemben, megőrizve mindazt, amit a magyarpedagógiai kultúra és iskolázás ezer éven át alkotott.

•••Fontosabb oktatáspolitikai intézkedések 1982-1999 között:

1990. március 15-én a Köznevelésben Báthory Zoltán jelentést tett a nem-zeti alaptanterv (NAT) munkálatainak állásáról. A NAT-ot készítőmunkabizottsághoz Báthory Zoltánon kívül tartozott még BallérEndre, Nagy József, Szebenyi Péter, akik a pedagógiai szaksajtóban,de a publicisztikában is népszerűsítették a NAT koncepcióját, illetve aNAT-tal kapcsolatos előmunkálatok állásáról tájékoztattak.

1990. augusztus 24-én egyeztető tárgyalás volt a minisztérium vezető kép-viselői és a NAT-ot kidolgozó bizottság tagjai között. Egyetértettekabban, hogy szükséges "egy európai típusú központi tartalmi szabá-lyozás kiépítése", a korábbi hagyományos tantervek helyett. Ennek.Jehetséges és kívánatos módszereként az alapkövetelményekkel és avizsgarendszerrel együttes szabályozást" fogadták el. A döntés szerintmind az alapkövetelmények, mind a vizsgarendszer kiépítése azOrszágos Közoktatási Intézet (OKI) feladata lesz.

1991. február 18-án tanácskozás zaj Iott Budapesten az Országos Köz-oktatási Intézet rendezésében az oktatási törvénytervezetről. A tájé-koztatót Gazsó Ferenc tartotta, majd a munkacsoport tagjai válaszol-tak a kérdésekre. A munkacsoport tagjai voltak: Bessenyei István,Dobsi Attila, Drahos Péter, Halász Gábor, Hoffmann Rózsa, HornGyörgy, Liskó Ilona, Mihály Ottó, Nagy Mária, Péteri Gábor, SemlyénAndrás, Surányi Bálint, Szüdi János, Zsol nai József.

1993. november 23-i számában a Köznevelés beszámolót közölt arról anyilvános vitáról, amelyet az Új Nemzeti Alaptantervről tartottakBudapesten. Mádi Ferenc miniszter megbízásából egy 4 tagú csoport- Barkó Endre, Karlovitz János, Szilágyiné Szemkeő Judit, Zsol naiJózsef - elkészítette az Új NAT-változatot.

1995. október végén önálló kötetben megjelent a NAT. A 10 műveltségiterületre vonatkozó követelményeket tartalmazta a 6-16 éves kor-osztályok számára.

------------------------------------~ 303

Alapító főigazgató:Országos Közoktatási Intézet

(1990. október 1.-1995. május 15.)*

Nem volt könnyű a rendszerváltás azoknak, akik a hetvenes-nyolcvanas években - a Kádár-rendszer agonizálásának korsza-kában - az ország jövőjéért úgy aggódtak, hogy egyben magyar-ságukat is vállalták. Magam, pedagógiai akciókutatóként ez utób-biak csoportjába tartozom. Ezt az is igazolja - sok más mellett -,hogy mind a NYIK-programban, mind az ÉKP-ban meghatározószerepet szántam a magyar szellemiségnek. Hosszú-hosszúéveken át vidéken éltem, ha tetszik, vidéki voltam, ahogy egy-némely urbánus pályatársam a szemembe is mondta. Nem na-gyon tehettem mást, mint ragaszkodtam identitásom gyökerei hez,elsősorban a magyar nép által megőrzött kultúrához, ezért a ma-gyar alkotók szellemi teljesítményei helyet kaptak pedagógiaiprogramjaimban. így nem véletlen, hogya NYIK-program szinteelsőként vállalta a XX. századi magyar irodalom legjobbjainakalsó tagozatos tanítását. Az sem véletlen, hogy az ÉKP a magyar-ság tárgyi és szellemi néprajzát teljességgel a tanulók elé tárta. Ésnem azért, mert a hungarológia akkor kezdett tudomán nyá csepe-redni, és nem is csak azért, mert voltak, akik fontosnak tartották avilágban szétszórtan élő magyarok szellemi-morál is egységtudatá-nak ápolását, hanem azért is, mert hosszas előkísérletezés utánrádöbbentem, hogya magyar etnográfia által föltárt tudás a ké-pességfejlesztés szempontjából kincsesbánya. A néptáncot tanuló

* Posztszocial izmus - új társadalmi berendezkedés (1990-1995).

304 ~-------------- •

gyerekeknek, a szövéssei, fonással, hímzéssei, bőrösséggel ismer-kedő fiúknak és lányoknak, a népi gyermekjátékokat újra játszókisiskolásoknak nemcsak a nemzeti identitása erősödhetett e tevé-kenységek által, hanem képességeik fejlődéséhez, fejlesztéséhez,korábban még a család által sem sejtett ügyességük, kreatív ké-pességük felismerésének élményéhez juthattak el a gyerekek is, apedagógusok is, a szülők is.

Mindezeket azért mondtam el, mert a rendszerváltáskor ésa demokratikus társadalmi és államrend kiépülésekor, a pártokmegjelenésekor mindenki "attribuáltatott", mindenki megjelöl-tetett. A történelem vagy jobbra, vagy balra állította mindazokat,akik közszereplők voltak, és a közjóért valamit is tettek korábban.Én az előző 40 esztendőnek némileg "üldözött je", de legalább"kergetett je" voltam, a '80-as évek mégis meghozták a szakmaiérvényesülés lehetőségét, mert a magyar pedagógusság legjavakiábrándult a 78-as tanterv diktálta értékrendből. így akár sike-resnek is tekinthettem magamat a '80-as évek végén. De sajnos eza siker csak látszatsiker volt, mert azután olyan ellenerőkkel kel-lett birkóznom a '90-es években és az ezredfordulón, amelyekrőlleginkább naplófeljegyzéseim tanúskodnak. E kézirat készítésekoráttekintettem naplófeljegyzéseimet, s meghökkenve tapasztaltam,hogya rendszerváltás után született pedagógiatörténeti kro-nológiák - Mészáros István: A magyar nevelés- és iskola történetkronológiája (966-1996); valamint az 1000 éves a magyar iskola(szerk. Balogh László) - egyszerűen kihagy tak olyan ténylegesenlezajlott fontos eseményeket, elhallgattak olyan tényeket, amelyekléteztek a '70-'80-as években, és léteznek most, 2002-ben, e visz-szaemlékezés írásakor is. Például engem, a munkásságomat, aprogramjaimat. Ebből következően annak a majdani kutatónak,aki - mondjuk - a XX. század második felének pedagógiájátkutatja, meg sem akadhat a szeme egy-egy olyan tényen vagyeseményen, amelynek előidézője, szereplője, alkotója voltam.Ennek a számomra nem túl hízelgő felismerésnek adtam hangot ekötet bevezetőjében "Szomorkás előszó" címen, és ezt panasz-lom föl e helyen is.__________________________________ ~ 305

Főigazgató(Az alapítás és a rendszerváltás törésvonalainak

folyamatos jelenléte)

1990. október 1-jén kaptam meg kinevezésemet az OrszágosKözoktatási Intézet élére. Főigazgatója voltam 1995. július 1-jéig.Az öt év alatt három miniszterem volt, Andrásfalvy Bertalan, MádIFerenc és Fodor Gábor. Az intézet Budapesten az V. kerületiDorottya utca 3. alatti épületben kapott helyet. Az intézményaz Országos Pedagógiai Intézetből (a volt OPI) és az Oktatás-kutató Intézet két osztályából, a Kozma Tamás-féle - elsősarbanoktatásszociológiai kutatásokkal foglalkozó - osztályából és azáltalam vezetett iskolakutatási osztályból verbuválódott.

Soha életemben nem akartam országos hatáskörű intézetetirányítani. Mivel az alternativitás híve és megszállottja voltam,bőven elég volt nekem a Törökbálinti KísérIeti Általános Iskola ,Gimnázium és Szakközépiskola kutatásvezető igazgatói beosztá-sa és az ehhez szorosan kapcsolódó ÉKP Központ munkájánakszervezése és irányítása. Tehát a rosszmájúaknak és a rossz-indulatúaknak nem volt igazuk, amikor arról szőttek legendákat,hogy .Zsolnei mindent magának akar", és "totális hegemóniáratör a magyarországi intézményhálózat át- és újraszervezésében".

Félelemből, a túlélés reményéből és a szerencse következté-ben lettem főigazgató. Az utóbbival kezdem. Ha az 1990-esországos választásokan az MDF nem nyer, és az Antall-kormány-nak nem Andrásfalvy Bertalan lesz az első kultuszminisztere,sohasem lettem volna főigazgató. De mert Andrásfalvy miniszterlett, és a pedagógiát művelők közül mint néprajztudós szinte csakegyedül engem ismert, némileg érthető, hogy engem bízott megaz Országos Közoktatási Intézet (OKI) megszervezésével. A fel-kérést mindjárt, hivatalba lépésének első heteiben megkaptam,miután azon az országos találkozón, amelyet a Nemzeti Alap-tantervet (a NAT-ot) készítő, s magukat mindig a szakmai elithezsoroló tantervkészítők Székesfehérvárott szerveztek, AndrásfalvyBertalan megtartotta hivatalos miniszteri "szűzbeszédét" a magyar

306 ~__ -------------- -

pedagógusok színe-java előtt. Akik ott voltunk, jól éreztük, hogya beszéd nem átütő, de az is egyértelműen kiderült, hogy aminiszter a népi-nemzeti kultúra megszállottja, míg a NAT elsőváltozatát előkészítő szakmacsoportról ugyanez nem volt el-mondható. Én nem tartoztam ehhez a csoporthoz. Székesfehér-várra csak magánszorgalomból mentem el, maga Andrásfalvy aztsem tudta, hagyott vagyok-e vagy sem. Andrásfalvy Bertalantszemélyesen nem ismertem, munkásságát viszont igen. Egyikmunkatársam, Kocsis Mihály azonban ismerte őt személyesen is.Kocsis Mihály nem volt ugyan néprajzkutató, de a magyar népikultúra, a magyar néptánc jó ismerőjeként közeli kapcsolatbanvolt Andrásfalvvval. Tehát Kocsis Mihály volt az, aki Andrásfalvyfigyelmét felhívta rám és munkásságomra, azzal érvelve, hogynekem van némi rálátásom az ország közoktatásügyére, ismerema felsőoktatás gyenge pontjait is.

Először csak egysoros megbízást kaptam arra, hogy az OKI-tszervezzem meg. (22. ábra) Miután a megbízást átvettem, akkorkerültem szembe azzal a ténnyel, hogy itt nem csupán az OKImegszervezéséről van szó, hanem közre kell működnöm két előd-intézmény, az OPI és az Oktatáskutató Intézet, tehát a voltmunkahelyem átszervezésében is. Erre a feladatra megbízásomelfogadásakor nem voltam felkészülve. Az átszervezést termé-szetesen nem én irányítottam, hanem a miniszteri kabinetfőnök,Timkó Iván. Az OKI megszervezése azonban rám várt. A tanács-kozásokon, az előkészítő megbeszéléseken közreműködöttBenedek András, az OPI volt főigazgatója és Kozma Tamás, aki azOktatáskutató Intézet főigazgatói székének volt a várományosa.Némely előkészítő megbeszélésen részt vett még Manherz Károlyközigazgatási államtitkár és még néhány minisztériumi tisztviselő.

Amikor Andrásfalvy Bertalan engem az OKI megszervezéséreföl kért, volt egy kikötésem. A munkát csak úgy láttam elvállal-hatónak, ha a munka minisztériumbéli irányításával elsősarbanGazsó Ferencet bízza meg, s Gazsó a minisztériumba viheti ma-gával Honti Máriát az oktatásügyekkel foglalkozó helyettesállamtitkárnak, Spengler Györgynét pedig főosztályvezetőnek.

------------------------------------~ 307

ffM'ÚVEwoÉSl ts KOZOK'I'ATÁSI

MINISZTER

Or.Zso1nai József

Bud a pes t

Kedves Zsolnai Úr!

Megbizom Ont az Országos KözoktatásiIntézet megszervezésével.

~Bertalan/

Budapest, 1990. július 9.

22. ábra. 1990. július 9-én dr. Andrásfalvy Bertalan megbízást adaz Országos Közoktatási Intézet megszervezésére

308 ~O---- _

Andrásfalvy miniszter úr elfogadta a feltételeimet. így Gazsó ésszűkebb stábja hozzákezdhetett az 1985. évi 3. törvény némelyfejezetének a kiigazításához, meghallgatva ekkor már az egy-házak képviselőit, a közigazgatás reformján munkálkodó törvény-előkészítőket, és minden fontos személyt, aki számításba jöhetettaz oktatásügyi, pedagógiai értelemben vett rendszerváltásban.Magam ezzel a szűkebb stábbal nem sokat dolgoztam. Inkábbcsak egyeztettünk némely kérdésben. Engem főként az OKI meg-szervezése kötött le.

Aki már életében szervezett intézetet, az tudja, hogy szükségvan legalább egy alapítóokirat-tervre, munkatársakra, forrásokra,azaz pénzre és költségvetésre, továbbá épületre és berendezésre.Hosszú történet kerekedne ki abból, ha mindezeket részletesenelmesélném. Naplóim ezeknek az eseményeknek a konfliktusosvetületét rögzítik. (Egyszer talán kiadásukra is sort kerítek majd.)Iratok, följegyzések és sajtódokumentumok segítségével rekonst-ruálni lehetne, miként is omlott össze az Országos PedagógiaiIntézet, és miként jött létre az Országos Közoktatási Intézet,valamint a Nemzeti Szakképzési Intézet (az NSZI), amelynekBenedek András lett a főigazgatója. Az OKI alapító okiratát, illetveaz intézet működésére vonatkozó elképzeléseket én készítettemel, és én nyújtottam be a miniszternek. Ebben javasoltam, hogy azOKI kutató-fejlesztő helyként működjön, s jóval kisebb létszám-mal, mint a volt OPI. Kizárólag a közoktatás kérdéseivel foglal-kozzon. (Érdekességként említem meg, hogya létrejött intézménynevét nem én találtam ki, hanem Benedek András, és az általajavasolt nevet fogadta el az a szűkebb bizottság, amelyik azalapító okiratot, illetve az intézet szervezési, majd működési kon-cepcióját megvitatta.) Az nyilvánvaló volt, hogy az OKI a voltOPI-hoz hasonlóan a minisztérium háttérintézménye marad, defunkciója nem a tantervkészítés, a tantervek korrekciója, hanema leendő minisztérium hosszabb távú szakmai döntései hez nél-külözhetetlen közoktatási kutatások szervezése és lefolytatása,beleértve a pedagógusképzés kutatását is. Az átszervezésszemélyügyi részét a minisztériumból "vezérelték". Létszámará-

-------------------------------------~ 309

nyokat, adatokat és neveket adtak meg. Ezek közül kellett válasz-tanunk Benedek Andrással, és e listák alapján kellett egyeztetőmegbeszéléseket folytatnunk az érintett személyekkel, hogy kimegy az NSZI-hez, és ki az OKI-hoz.

Az intézet munkatársainak kiválasztása során nekem egyetlenszakmai szempontom volt: olyan szakembereket kell az OKI-banalkalmaznunk, akik ténylegesen elismert kutatók. EI kellett tekin-tenem attól, hogy ki milyen politikai nézeteket vall, és nem vet-tem figyelembe azt sem, hogy ki miként vélekedett korábbi mun-kásságomról, ki mit tartott kísérleteimről, és ki miként dicsértevagy szólta le az Antall-kormányt és annak új miniszterét, András-falvy Bertalant. Mint ahogy azt se nagyon mérlegeltem, hogykinek milyen média- és sajtókapcsolatai vannak, s kitől mennyirekell félnem.

Mivel négy hónapig nem volt önálló épülete az OKI-nak, azigazgatóság szálláshelye a Victor Hugo utcában, az Oktatáskuta-tóban volt, ahol a korábbi Gazsó-rezidencia volt a tárgyalóter-münk. Kozma Tamás is, én is maradtunk a régi osztályvezetői szo-bánkban, és onnan próbáltuk intézni dolgainkat. Kozmának nyil-vánvalóan az Oktatáskutató megszerzése volt a célja. Azt rnér-legelte, miként alakíthat abból - több igazgató (Horváth György,Nagy József) távozása után - ütőképes, európai rangú intézetet.Engem pedig az kötött le, hogy miként tudok olyan intézetetszervezni, amely nemcsak a magyar oktatásügy és az azt irányítóminisztérium háttérintézete, hanem olyan kutató-fejlesztő hely is,amely "tudást termel" a magyar pedagógia megújításához, a ma-gyar pedagógustársadalom professzionális működéséhez. Ez voltaz álmom.

Naivitásomra jellemző volt, hogy tizenegy pontban össze-foglaitam azokat a követelményeket, kívánalmakat és kornpeten-ciákat, amelyek szükségesek lettek volna ahhoz, hogy valaki azOKI-ban munkatárs lehessen. Ésezt kiadtam a kezemből. Ezt nemkellett volna! A nálam százszor ügyesebb és okosabb, a párt-politikai ügyekben tájékozottabb riválisaim persze átadták e listáta sajtónak. Az ellenzéki Népszava és a Népszabadság lehozta310 ~__ -- •••

ezeket a pontokat, kommentálta, és engem valamiféle politikaielmebetegnek állított be. Ekkortájt éreztem meg, hogy sürgősenpolitológiai, politikai, ideológiai és politikai pszichológiai ismere-tekre kell szert tennem, mert ennek híján egyszerűen képtelenvagyok az OKI vezetésére. Közvetlen munkatársaimra, VágóIrénre, Balázs Évára, Kocsis Mihályra, Kiss Évára a vezetés napigondjainak a megoldásában számíthattam. Segítettek is, de párt-politikailag ők is inkább intuícióikra építettek, mintsem politoló-giai és szociológiai tudásukra. Főigazgató-helyettesnek CsomaGyulát kértem föl, aki az OPI-ban is főigazgató-helyettes voltBenedek András mellett, és aki rengeteget segített abban, hogya volt OPI viszonyai között eligazodjam. A tudományos főigaz-gató-helyettesi teendők ellátásával Halász Gábort bíztam meg, akimár akkortájt is a magyar oktatásügyi kutatások egyik legjobbszakemberének számított. Ma már ő az OKI főigazgatója, s nyu-godtan mondhatom, hogy azokat az elképzeléseket, amelyeket én1990 őszén papírra vetettem, 10 év után ő európai szinten oldjameg. Örömmel látom, hogy két volt munkatársam, Balázs Évaés Vágó Irén ebben őt igényesen, magas szinten segíti.

Miniszterem, Andrásfalvy Bertalan tiltakozása ellenére az OKI-ban alkalmaztam Báthory Zoltánt, a neveléstudomány doktorát(későbbi helyettes államtitkárt) és munkatársait, valamint MihályOttót, a neveléstudomány kandidátusát és munkatársait. (MihályOttó, az OKI későbbi főigazgatója, aki engem 1995. július 1-jénkövetett az igazgatói székben, ma a Miskolci Egyetem Nevelés-tudományi Tanszékének a vezetője.) Gazdasági igazgató GavaltikJános lett, aki korábban az Oktatáskutató Intézet gazdasági igaz-gatója volt. A kezdeteknél igen sokat segített az OKI gazdaságitevékenységének megszervezésében .

A fölálló OKI szakmai és politikai törésvonalak mentén tagoló-dott. Ezeket a szakmai és politikai törésvonalakat az OKI belsőszervezete valamelyest leképezte. Álltunk egymással szemben:"kormánypárt és ellenzék", közel 5 évig. A kormánypárti oldalonaz oktatáskutatósok és az OPI-ból hozzám csatlakozó, általam isalkalmazott szimpatizánsok álltak Csoma Gyula védőszárnyai___________________________________ ~ 311

alatt, az ellenzéket pedig Báthory Zoltán, valamint Mihály Ottóközpontja jelentette. A »korrnanvzatí" oldalon állt a Művelődés-kutató Intézetből hozzánk szegődött Deme Tamás és KamarásIstván is, akik kritikus helyzetben sokat segítettek. Az intézet tudo-mányos titkára Vágó Irén volt, a személyi titkár szerepét Kiss Évalátta el.

Az OKI elhelyezése, egy megfelelő épület megszerzése jelen-tette a legnagyobb gondot. A miniszter és kabinet je körülbelülnyolc épül~tet ajánlott föl az OKI székházául. Ezeket én végiglá-togattam. Ugy gondoltam, hogya magyar pedagógustársadalommegérdemel egy elegáns székházat, amely a főváros központ-jában helyezkedik el. Hosszú huzavona, mintegy harminc tár-gyalás után, valamikor 1990 novemberében költözhettünk be azV. kerületi Dorottya utcában lévő, a minisztérium által béreltépületbe, amely a mai napig is az OKI székháza.

Folyóiratok alapítója(Új Pedagógiai Szemle, Iskolakultúra főszerkesztőinek

szerkesztőbizottságainak megbízása, a lapok működteté~e,profi Itisztítás)

Az Országos Pedagógiai Intézet (OPI) a Magyar Pedagógiai Társa-sággal együttműködve jelentette meg a Pedagógiai Szemlét,amelynek a főszerkesztője évtizedeken át Balogh László volt.Emellett az Országos Pedagógiai Intézet jelentette meg azokata módszertani folyóiratokat is, amelyek tantárgyanként "szerkesz-tődte~", és mondhatni, ahány tantárgy volt Magyarországon,annyi szakmódszertani folyóirat is napvilágot látott az OPI kiadá-sában. Ezeket a tanárok igen-igen kedvelték. Én is olvasójuk vol-tam. Néhány közülük: Magyartanítás, Történelemtanítás, Idegen-nyelvek Tanítása, Rajztanítás, A Matematika Tanítása, A Testneve-lés . Tanítása stb. Az óvónőknek és a tanítóknak mindig különlapjuk volt, ezek a mai napig is működnek. Véleményem szerinta szakmódszertani lapok leszűkítik a szaktanárok érdeklődését312 ~O _

arra az egy-két tantárgyra, amelyet ők tanítanak az adott iskolábanórarend szeri nt.

Az én szakmai fölfogásom az volt, hogya Pedagógiai Szemlétúj tartalommal és új főszerkesztővel kell működtetni. Továbbálétre kell hozni egy olyan interdiszciplináris folyóiratot, amely azegyes tantárgyak művelőit nem elszigeteli, hanem összeköti, szak-mai kommunikációra készteti. Ennek érdekében jött létre az OKIkiadásában két folyóirat: Az Új Pedagógiai Szemle és az Iskola-kultúra. A módszertani folyóiratokat később az OKI-ból kiválóOKSZI (Országos Közoktatási és Szolgáltató Iroda) adta ki.Ezekkel tehát én nem foglalkoztam, bár ezeket a folyóiratokatnem tartom feleslegesnek. Oe igen-igen fontosnak tartom a szak-mák közötti párbeszédet! Ezért is szorgalmaztam, hogy az OOK-ban, majd az Oktatáskutató Intézetben a Céczi jános által szer-kesztett Pedagógiai Technológia új címmel és új koncepcióvaljelenjen meg, és képviselje a szakmaiság mellett a pedagógia újinter- és multidiszciplináris törekvéseit is. Az új folyóirat címeIskola kultúra lett, amelynek kiadója és fenntartója az OKI volt,később pedig a Pedagógus Szakma Megújítása projekt (PSZM) -számos egyéb, pályázati forrás mellett. Többek között a pályázástsegítendő, létrehoztuk még az Iskolakultúra Alapítványt is.A folyóirat szerkesztésével Céczi jánost bíztam meg, aki összeál-lította a szerkesztőséget, megszervezte a kiadást. A szerkesztőség-ben a legnagyobb bizalmat élvező régi munkatársaim és néhánytörökbálinti munkatársam is részt vett. Még ma is szerkesztő-bizottsági tag Kamarás István, Kojanitz ,László, Vágó Irén, TakácsViola. Ezt azért teszem szóvá, mert az Uj Pedagógiai Lexikonban,ahol a folyóiratokat szócikkekben bemutatják, Géczi János meg-annyi részletet elhallgatott. Úgy gondolom, hogya hiteles peda-gógiai sajtótörténeti rekonstrukcióhoz a fentebb közölt informá-ciók adalékul szolgálhatnak. (Arról a kérdésről, hogy mi mindenttettem az Iskolakultúra fenntartása, megmentése és finanszírozásaérdekében a különböző kuratóriumokban betöltött tisztségeimrévén, e helyen nem kívánok nyilatkozni.)

__ ~c 313

Az Is~olakultúrától eltérően teljesen más ügy és külön gondvolt az Uj Pedagógiai Szemle. A Pedagógiai Szemlét, a régit, énmindig szerettem, olvastam, mi több, publikáltam is benne. Egye-düi az nem tetszett, hogya szocialista pedagógiát akkor is kép-viselte, amikor azt már szemmel láthatóan halálra ítélték a - köz-gazdászok által prognosztizált - társadalmi és gazdasági átala-kulások, és velük párhuzamosan a pártállam, a késői Kádár-rezsim lassú lebomlása. A folyóiratot az OPI a Magyar PedagógiaiTársasággalegyütt adta ki. A Magyar Pedagógiai Társaságbanvi-szont olyan személyek működtek közre, akik hivatalból vagyérdekből, netán szakmai meggyőződésből nem voltak lelkes híveia megújulásnak. Le kellett tehát valami úton-ruódon váltani aszerkesztőbizottságot, amelyet részben az MPT részben az OPI

, 'delegált. Uj főszerkesztőre és szerkesztőbizottságra kellett javasla-tot tennem. Javaslatom megfogalmazása előtt számtalan egyeztetőtárgyalást folytattam. A régi főszerkesztő leváltása sem volt köny-nyű feladat. A mai napig is morális kétely fog el, ha arra gondo-lok, hogya legjobb döntést hoztam-é, amikor Balogh Lászlót le-váltottam, és Schüttler Tamást neveztem ki az Új PedagógiaiSzemle főszerkesztőjévé. Akkor, amikor a döntést hoztam, nemvoltak kétségeim, s ha jól emlékszem, Báthory Zoltán szorgal-mazta, hogy az új főszerkesztő Schüttler Tamás legyen. SchüttlertszargaImáért és fi lozófiai tájékozottságáért sokra becsüItem. Ésnagyra értékeltern azt is, hogy a folyóiratot a pluralizmus jegyé-ben igyekezett szerkeszteni, és hogy mindenkor igényesen reagálta nemzetközi oktatásügyi és pedagógiai történésekre. Ugyanakkortetszik, nem tetszik, ma is úgy látom, hogy míg az Iskolakultúrakevé~szertett engedményt az oktatáspolitikai nyomásnak, addigaz Uj Pedagógiai Szemle erre egyfajta hajlandóságot mutatott.Mai szemmel nézve, nyilván az lenne az ideális megoldás, halenne Magyarországon egy olyan szakmai folyóirat, amelykizárólag oktatáspolitológiai ihletettséggel és felkészültséggelszerkesztődne, s akkor az Új Pedagógiai Szemle az Iskolakultúrá-hoz hasonlóan valóságosan segíthetné egy új professzionális szak-mai-pedagógiai kultúra elterjedését Magyarországon.

314 ~o----------------------------------_.

Elmondhatam, hogy igen sokat szenvedtem, szorongtam ésdolgoztam e két folyóirat létrejöttéért és működtetéséért. Mintkiadó, nem telepedtem rá a szerkesztőségekre. Szerzőként igenritkán szerepeltem, ésritkán szerepelek ma is ezekben a folyóira-tokban. Ebben következetes voltam és vagyok. S úgy gondolom,hogy OKI-s működésem nek ezek a folyóiratok maradandóbizonyítékai még akkor is, ha egyik folyóirat sem tüntette föl éstünteti föl, hogy ki volt az alapító kiadó. Pedig ennyit talán meg-érdemeltem volna ...

A PSZM életre hívója és konfliktuskezelöje(Koncepció, kuratórium működtetése, konfliktusok, sikerek,

a Lupis-botrány gyanúsítottja)

1991. április 22-én miniszteri értekezlet vitatta meg A magyarközoktatás minőségi megújításának szakmai programja címűelőterjesztésemet, és támogatóan döntött ennek megjelentetésé-ról. Az előterjesztést az Iskolakultúra című folyóirat 1992. 6-7.száma közli. Az előterjesztés és a megjelentetés között másfélévnyi idő telt el. Az Iskolakultúrában megjelent program mintegy200lapos. A programnak van egy rövidített változata, ez került aminiszteri értekezlet elé, ésvan egy csaknem 600 oldalas gépeltváltozata is, amelyet Kupa Mihály akkori pénzügymi~iszterhezjuttattam el - de nemcsak hozzá, hanem Cöncz Arpádhoz,Szabad Cyörgyhöz és minden miniszterhez, továbbá az országoshatáskörrel rendelkező hivatalok vezetőihez.

A magyar közoktatás minőségi megújításának szakmai prog-ramja az alább idézendő értékválasztás jegyében született: "Ma-gyarország kis ország, rosszul működő közoktatást nem engedhetmeg magának. A talpon maradásra csak akkor van esélye, haműveltségben, munkakultúrában és teljesítményeiben utoléria világ élvonalába tartozó nemzeteket." Úgy gondolom, most, tízévelmúltával is, hogy az 1991-ben - a Művelődési és Közoktatási__________________________________ ~c 315

Minisztériumnak - előterjesztett program még mindig aktuális.Sok eleme nem valósulhatott meg, és ami megvalósult belőle,az is igen sokat torzult. Azóta Báthory Zoltán államtitkársága ide-jén elkészült a magyar közoktatás modernizációs programja,és természetesen minden választási forduló alkalmával a választá-sokon induló pártok közzéteszik saját közoktatás-fejlesztésielgondolásaikat.

Az általunk 1991-ben elkészített közoktatás-fejlesztési koncep-ció műfaját és szándékát illetően különbözik a pártpolitikaiihletettségű programoktói, két szempontból is. Egyik különbségaz, hogya mi programunk szakmai program; nincs tekintettelpártpol iti kai érdekekre. Látszólag "belterjes" szakmai program,mert nem használja azt a szakmai zsargont, amelyet az oktatás-politikusok és oktatáspolitológusok használnak különböző előter-jesztéseikben. Van még egy lényeges különbség a mi programunkés az oktatáspolitikai ihletettségű programok között: a mi progra-munk analitikus jellegű, ami egyfajta kultúratani szemléletet(nagyképűen szólva kultúrfilozófiai szemléletet) választott interp-retációs keretül, amikor a különféle tartalmi-fejlesztési feladat-csoportokat elkülönítette az alábbi tagolásban: kommunikációskultúra megalapozása és fejlesztése; személyiségkultúra; autonómkultúra; szociális kultúra; erkölcsi és etikai kultúra; vallási kultúra;gazdasági kultúra; jogi kultúra; politikai kultúra. E fejlesztésiterületek 49 részterületre tagolódnak. A koncepció külön tartal-mazza a fenti területekhez illeszkedő szervezetfejlesztési felada-tokat, a kivitelezéshez szükséges feltételcsoportokat és a lehetsé-ges kooperációkat az óvoda, a szakképzés, a felsőoktatás, a gyer-mekvédelem, a kollégiumok, a felnőttoktatás és az ifjúsági rnunka-nélküliség más-más minisztériumhoz tartozó teendőcsoportjaival.A programot nem követte sajtóvita, ám az Iskolakultúra olvasóifölfigyeltek a program megannyi elemére. Az máig rejtély, hogypéldául a NAT-ot és a kerettanterveket készítők használtak-e kon-cepciónkat.

A korszak vezető magyar államférfiai a koncepcióra udvaria-san reagáltak, de csupán az akkori pénzügyminiszter, Kupa Mi-

316 ~o------------------------------------

hály volt az, akit a program megfogott, akinek a program felkel-tette érdeklődését. Valamikor 1992 kora tavaszán telefononértesítettek, hogy Kupa Mihály személyesen fogad a neki beny?j-tott koncepció ügyében. Kupáról mindenki tudta, hogy autonomszakember, aki pártpolitikai érdekektől függetlenül tevékenyke-dett miniszterségének idejétől csaknem egy évtizedig. KupaMihály, miután fogadott, és megtudta, mi motivált a koncepcióösszeállításában, kifejtette, hogy őt nemcsak a finanszírozás, ha-nem a magyar munkaerőhelyzet tökéletesítése, ütőképességeszempontjából érdekli a program, hisz a magyar munkaerő a je-lenlegi képzettségi szinten (1992-ről van szó) nem versenyképesa nyugat-európai munkaerőpiacon. Az a tudás, amellyel a munka-erőpiacra lépők jelentkeznek, nem lesz elég a X~I. század,ba~bekövetkező munkaváltásokhoz, de nem lesz eleg az europaluniós csatlakozáshoz sem. Kupa Mihály megkért, hogy mutassambe számításaimat, pontosabban a program kivitelezéséhez készültköltségvetési tervet. A költségvetés 210 millió kö:ü.1 volt; ~upaminiszter úr 250 milliót ajánlott fel a program kivitelezéséhez.Kérte, hogy döntéséről tájékoztassam Andrásfalvy Bertalan.t i~,amit én meg is tettem. Andrásfalvy Bertalan el sem akarta hinni,hogy Kupa Mihály engem fogadott, és hogy 250 milliót ajánlottfel. Csak akkor bizonyosodott meg arról, hogy igazat állítok,amikor a Pénzügyminisztériumból értesítették az akkori Műve-lődési és Közoktatási Minisztériumot a döntésről, és arról, hogyengem mint az OKI főigazgatóját bíznak meg a kuratórium meg-szervezésével, a projekt lebonyolításához szükséges iroda létre-hozásával, a marketing- és egyéb tevékenységek rnegszerve-zésével.

Az Országos Közoktatási Intézetben - miután az MKM nemellenkezett - sürgősen munkához láttunk. A szervezésben közre-működött Cavaltik jános gazdasági igazgató, Vágó Irén tudomá-nyos titkár és a programiroda kiszemelt vezetője, Heffne~,Anna,:A programnak csakhamar híre ment, és az OKI-ban levo. bels~ellenzék a médiában, például a 168 óra című, hetente megjelenolapban megkezdte a program támadását. A programot a Peda-________________________________ ~~ 317

gógus Szakma Megújítása (PSZM) névre kereszteltem (a névadáskivételesen a saját leleményem volt), és hozzákezdtünk a pályázatki írásához, és a pályázatokat elbíráló kuratórium működteté-séhez. Az első pályázati felhívást ugyancsak az Iskolakultúra1992. 6-7. száma közölte, szeparátum formájában. így jutott el afelhívás, a pályázási lehetőség az ország valamennyi érintettpedagógusához, könyvkiadókhoz, kutatóintézetekhez stb.

A kuratórium tagságát magam kértem fel. A legkiválóbb szak-emberek vállaltak szerepet a csaknem 25 fős kuratóriumban.Hámori józsef akadémikustói Magyari Beck István kreatológusonát a pszichológus, gyógypedagógus Illyés Sándor professzorig.Az egyik legrangosabb kuratórium volt a hajdani PSZM-kurató-rium. Alkuratóriumai élén elnök és titkár állt, és voltak olyanmunkatársak is, akik a Budapest, Szent István körút 1. szám alattlevő programirodában szervezték a pályáztatást. A kuratóriumolyan pályázókat támogatott, akik közölhető kézirattal ren-delkeztek, s vállalták kézirataik átdolgozását, amennyiben sikere-sen pályáztak. A PSZM-programiroda a kiadók körében is pályá-zatot hirdetett a pályanyertes kéziratok megjelentetésére. Sok százpedagógus pályázott a kézirataival, s mintegy huszonöt kiadó vál-lalta a könyvek előállítását. Ehhez kellett még szerveznünk egyterjesztőhálózatot is, amelynek segítségévela könyvek forgalom-ba kerültek. Ezt a konstrukciót Kupa Mihály hagyta jóvá, fiataltanácsadói közreműködésével. Föltétlenül említést érdemelKocsis Károly és Nagy Zoltán neve, de azoké a szakembereké is,akik e fiatal szakembereket tanácsaikkal instruálták. Közéjük tar-tozott Naszvady György, s ha jól emlékszem, Aradi Zsolt is.A koncepció lényege az volt, hogy az állam ne szórja szét a pén-zét, s csak olyan személyek kapjanak támogatást, akik a peda-gógusszakma megújításához valóságosan hozzájáru Inak. A szü-letett produkciókat pedig azért dobjuk piacra, hogy az így befolytösszegből a PSZM kuratóriuma és irodája mintegy önfenntar-tóvá válhasson. A PSZM-kuratóriumot megelőző, Báthory Zoltánirányította kuratórium, a KFA(Közoktatásfejlesztési Alap) és a mais működő, közalapítványként létező KOMA (Közoktatási318 ~ ••

Modernizációs Alap) ezt az elvet, az önfenntartás elvét nem vál-lalta.

A PSZM nem csupán könyveket állított elő és forgalmazott,hanem egy külön alkuratórium keretében a pedagógusok tovább-képzését is vállalta. Ezenkívül Czakó Kálmán Dániel irányításávalegy olyan alkuratóriumot is szerveztünk, amelynek az volta hivatása, hogy megteremtse a magyar oktatásügy információsadatbázisát. A kuratórium a közoktatáson kívül a felsőoktatást istámogatta, attól függetlenül, hogy az adott felsőoktatási intézményfoglalkozott vagy sem pedagógusképzéssel.

Az OKI-ban működő, mondhatni fizetett és főhivatású ellen-zékem a kuratóriumot minden lehetséges ponton támadta, nemtartván annak működését kellően demokratikusnak. Valóságosindítékuk az volt, hogy azt hitték: a kuratórium rendelkezéséreálló pénzt (amelyet az MKM kezelt és negyedévenként bocsátotta PSZM rendelkezésére) én az ÉKP-siskolák megsegítésére,meg-finanszírozására fordítom majd. Tudtak ugyanis arról, hogy azAntall-féle kultuszkormányzat a '80-as években alapított kísérIetiiskolákat nem támogatja, illetve nem mindegyiket támogatja; ésha mégis, akkor a támogatást szigorú szerződéses feltételekhezköti. Ellenzékem - és nyugodtam mondhatom, hogy ellenségeim- mindenáron azt feltételezték, hogya Pénzügyminisztérium általbiztosított és az MKM-nek kezelésre átutalt pénz szétosztásábanszakmailag és személyesen érintett vagyok, s a kuratórium mun-káját is eszerint befolyásolom. A kuratórium dokumentációját mais őrizzük Pápán, bárki ellenőrizheti, hogy az ÉKP-siskolák aligkaptak támogatást. Az ő finanszírozásukat ugyanis részben a fenn-tartójuk biztosította, részben pedig abból az összegből jutottnekik elsősorban, amelyet az MKM szerződésesformában a Tö-rökbálinton működő ÉKPKözpont rendelkezésére bocsátott.

A kuratórium és a PSZM Iroda a terveknek megfelelően kezdteel rnúködését. Rövid időn belül sikertörténethez méltón behálóz-ta az egész országot, megkísérelte megteremteni a pedagógus-szakma megújításának szervezeti, személyi, szellemi és infra-strukturális feltételeit. A baj akkor kezdődött, amikor az MKM

------------------------------------~ 319

egészen az év végéig késleltette a PM-től neki átutalt összegektovábbutalását a PSZM-irodának. Mivel a PSZM-iroda pénz híjánvolt, úgy vélekedtek az MKM ellenérdekeltségű vezetői, hogynem lesz időnk pályáztatásra, azaz a pénzek szerződéssei valólekötésére, így a pénz az MKM-nél- és az MKM-nek - marad. Őkazt majd más célra használják, s ki lehet hirdetni a PSZM-projekteredménytelen működését. Csakhogy nekem igen kiválómunkatársi gárdám volt, akikkel - a késői átutalás ellenére is -képesséváltunk a pályázatok meghirdetésére. Az alkuratóriumokéjjel-nappal dolgoztak, és a szerződések megszülettek. Ezt a bajttehát kivédtük, igaz, néhányan majd beleőrültünk a sok munkába.

A baj mégis bekövetkezett. 1993 decemberében szabadságramentem, hogy két monográfiámat megírjam. Az intézet szakmaiműködtetését Csoma Gyula főigazgató-helyettesre és Gavaltikjános gazdasági igazgatóra, a PSZM működtetését pedig HeffnerAnnára és Gavaltik jánosra bíztam. Mivel az MKM-től december-ben későn érkező pénzeket csak lekötni tudtuk, a pénz pedig azOKI bevételi számláján volt, gondoskodni kellett a pénz elhe-Iyezéséről. A gondoskodásnak egy szokatlan és szabálytalan mód-ját választotta a gazdasági igazgató, Gavaltik jános, aki - semengem, sem Csoma Gyulát meg sem kérdezve - úgy döntött, hogya számlánkon levő és szerződésekkel lekötött, de ki nem fizetettpénzt, a mintegy 150 milliónyi összeget szabálytalanul, a Lupis-brókerházban helyezi el, állítólag 25%-os várható kamat fejében,"hogy növekedjen a PSZM pénzállománya". Magam az egészügyletről semmit sem tudtam. 1994 januárjában tértem visszaalkotói szabadságomról, s jól emlékszem, hogy egyik napon,amikor szolgálati autóval az Iparművészeti Főiskoláról indultamvissza a Dorottya utcai épületbe, megszólalt a mobiltelefonom.Gavaltik jános hívott, és kérdezte, hogy mikor érek az intézetbe,mert igen nagy baj van. Kértem, hogy egyetlen mondatban mond-ja meg, mi a baj. Válasza ennyi volt: "Eltúnt a PSZM-projektpénze." Nagyon élesen emlékszem, hogya hírt a budai oldalonkaptam, a Széchenyi Lánchídra fölvezető alagút előtt. Mondtam

320 ~~ •

a sofőrnek, hogy amilyen gyorsan csak tud, hajtson, hogy mi-hamarabb a Dorottya utcába érhessünk.

A főigazgatói irodában várt rám Gavaltik János és NovákTamás jogász. Gavaltik jános, aki gyors beszédű fiatalember,közölte velem, hogy a pénz tényleg eltúnt, mert a Lupis-brókerházcsődöt jelentett. Hasonlóképpen bajban van még a HonvédelmiMinisztérium, a Belügyminisztérium, a Magyar Állami Operaházés számtalan kisbefektető. Szabadságomról visszatérve, amelyalatt pedagógiai rendszerek alkotásával foglalkoztam, a hírtelőször föl sem fogtam. Összesen három dolgot nem tudtam: miaz a Lupis, mi az a brókerház és a harmadik, hogy tudtom nélkülki mert helyettem ekkora összegről szóló papírt aláírni. Az elsőriadalom után megtudtam, hogya Lupis: személynév. Lupis jó-zsefről van szó, aki brókercéget alapított, s aki nagyban tőzs-dézett. Év végén a költségvetési szerveknél felhalmozódó tar-talékokra, maradványokra specializálta cégét, és egyre nagyobbtőzsdeakciókra szánta el magát - fedezet nélkül. A beszélgetésmásodik, harmadik órájában aztán az is kiderült, hogy Lupisjózsef az OKI-val kötött szerződés apropóján okiratot hamisított, snemcsak a mi esetünkben járt el így. Ezért azonnal döntöttem,hogy a jogász közokirat-hamisításért készítsen büntető feljelen-tést. Ez meg is történt.

Később, valamikor a délutáni órákban riadtan hívott a fiam,Zsolnai László, aki - amellett, hogy közgazdász és pénzügy sza-kos -, akkor alapította a Gazdaságetikai Központot. Őt már keres-ték az újságírók, hogy tud-e valamit arról, hogy az édesapja "el-tőzsdézte" a pedagógusok pénzét. Fiam annyit kérdezett, hogy:"Apuka, aláírtál-e valamit?" Gyorsan tájékoztattam, hogy semmitsem értek a tőzsdézéshez, és hogy Gavaltik jános írt alá helyet-tem, szabálytalanul, a szabadságom ideje alatt. Este a fiam be-rohant hozzám, ott találta az irodámban Gavaltik jánost, akit iszo-nyatosan kioktatott a kamatok nagyságáról, és arról, hogytönkretette az ország egyik legsikeresebbnek indu ló projektjét,amelyért éveken át, '90-től kezdve dolgoztunk. A fiatal gazdasági

___________________________________ ~ 321

igazgató első megszeppenésében és riadaimában félrehívott egymásik szobába, ahol közölte velem, ha akarom, azonnal beadja alemondását, és távozik az intézetből. Volt annyi lélekjelenlétemés felkészültségem munkajogból, hogy felmondási ajánlatát nemfogadtam el. Ezután értesítettük a Pénzügyminisztérium környe-zetében dolgozó szakembereket, akik engem részletesen tájékoz-tattak a helyzetről, a helyzet menthetetlenségéről, hiszen akkormár ők is tudták, hogy Lupisnak semmiféle tartaléka sincs. A cégellen csődeljárás indul, majd felszámolják.

Másnap a legjobb pénzügyi jogász szakemberek próbáltak raj-tam segíteni, próbálták magyarázni a költségvetés, a pénzforga-lom, az adózás, a csőd, a fedezet nélküli gazdálkodás, az érték-papír-kereskedelem összefüggéseit. Ezeket akkor csak felületesenértettem meg; de szokásom hoz híven, gyorsan könyvtárba rohan-tam, és a pénzügyi joggal és a pénzügyi eljárásokkal kapcsolatosösszes szakkönyvet beszerezve, meg a Magyar Közlönyben meg-jelent pénzügyi közleményeket tanulmányozva két nap múlva vi-szonylag "képben" voltam. Miután a hivatalos jelentéseimetmunkaadómnak, Mádi Ferenc miniszter úrnak beadtam, azonnalmegjelentek az MKM revizorai, és próbálták a felelősségemetmegállapítani. Közben a Dorottya utcai épületben szóltak a tele-fonok, s ha tetszett, ha nem, sajtótájékoztatót kellett tartanom.Az újságírók a sajtótájékoztatón mondottakat kétkedve fogadták,nem hitték el ártatlanságomat. A másnap megjelenő napilapokbanszenzációszámba menő cikkek jelentek meg arról, hogya PSZM,illetve az OKI miként tőzsdézte el a pedagógusok pénzét.Az MKM-revízió csak Gavaltik jános felelősségét tudta megállapí-tani. Lupis józsef önként jelentkezett a rendőrségen. Az énügyemből munkaügy lett: Mádi Ferenc miniszter úr szigorúbbellenőrzésre figyelmeztetett, de fegyelmit nem adott. Legjobbtudomásom szerint az akkor miniszterként működő Fűt Lajosés Boross Péter sem kapott fegyelmit, magam viszont fegyelmitindítottam a gazdasági igazgató ellen, akit tevékenységébőlfelfüggesztettem, és aki később elhagyta az intézetet, fegyelmibüntetésének kirovása után. A PSZM-pénzek azonban valóban322 ~ -

végleg eltűntek. A Lupis-vagyon fölszámolásából nem lehetetta hiányt fedezni, ezért a PSZM kuratóriumi elnökségéről engemleváltottak, és Sebes józsef személyében miniszteri biztostneveztek ki a PSZM-programiroda élére, aki a PSZM tartozásaitrendezte, és Heffner Annával a pályázatok során megjelentetettszü kséges könyvek megrendelését ellenőriztette, és irányítottaazok terjesztését.

A PSZM ügye nagyon hosszú ideig foglalkoztatta a magyarsajtót. A legjobb összefoglalót, a Kupa Mihállyal N. Sándor Lászlóáltal készített interjút a Magyar Hírlap közölte. Ebből az interjúbólsok minden megtudható. A PSZM-ügy, a PSZM-botrány majdnemkettétörte az életemet, a szakmai karrieremet. Ártatlanságom bizo-nyítása érdekében segítő szándékkal még a Parlament Oktatás-ügyi Bizottsága is meghallgatott, de hiába volt igazam, hiába vol-tam Lupis józsef első feljelentője, hiába bocsátottam el a gazda-sági igazgatót, Lupis józsefet hiába ítélték börtönbüntetésre, a saj-tó mendemondái miatt az emberek csak a rosszat, a hamisatjegyezték meg (ahogy Shakespeare mondaná, "csak a rossz maradmeg, a jó meg sírba száll velünk" alapon).

A PSZM-ügy még nyolc-tíz évig kísértett. A pécsi egyetemrekerülésem alkalmával ott ezt senki sem feszegette, de amikor1999-ben Veszprémbe kerültem, veszprémi ellenfeleim - igaz,nem nyilvánosan, hanem tárgyalószobák csendes zugaiban - mégmindig rágalmaztak. A PSZM-ügy kapcsán nem igazolódott, hogyrninden csoda három napig tart. S a veszteséget, a rosszindulatotaz sem bírja kiegyenlíteni, hogya PSZM-nél - mindentől függet-lenül - több száz pedagógus munkáját megjelentettük, és többszáz magyar iskolát ingyenes könyvellátásban részeltettünk.A PSZM-nél megjelentett könyvek a mai napig is jelen vannaknemcsak a pedagógusképzésben, hanem más felsőoktatási szak-mák képzésében is. Megjelentettünk teljesen eredeti és szokatlankönyveket is, például A tudomány térképét. A PSZM felhalmozottvagyon a, raktáron lévő könyvkészlete még mindig bevételi forrás,vagy egy-egy egyetem (így a pécsi és a veszprémi egyetem)könyvállományának a gazdagítója.____________________________________ ~ 323

A PSZM életre hívásában a pedagógusszakma megújításánakeszméje motivált. Azonban mindent egybevetve, minden siker,minden teljesítmény ellenére, a legrosszabb emlékű projekt azéletemben. Majdnem tönkretette az egészségemet, noha teljesenártatlan voltam. Még azért sem tudom magam hibáztatni, hogy jó-hiszeműen jártam el, mivel semmiféle aláírási joggal nem ruház-tam föl a gazdasági igazgatót. Emlékszem, Kálmán Attila, akkoripolitikai államtitkár mondta nekem végső érvként, hogy: "felelősvagy a munkatársaidért". Ez volt a legnagyobb tanulság az egészügyből, és az az öröm, hogya PSZM-könyvek a mai napig a leg-több közkönyvtárban és iskolai könyvtárban ott találhatók, ésminden meghurcoltatásom ellenére segítették az alkotó pedagó-gia programját, segítették a pedagógusszakma megújítását és pro-fesszional izációját.

Az "ünnepelt"(Az elvesztett teljesség, a tanítványok kizárása, Bugac)

Személyes sorsom úgy hozta, hogy 60. születésnapom az Orszá-gos Közoktatási Intézetben köszöntött rám, ugyanis 1995. március12-én még főigazgató voltam. Fogalmam sem volt arról, hogyvalakinek ez eszébe jut, hogy valaki egyáltalán felköszönt. A ma-gyar közéletben a pedagógia fenegyerekének számítottam, ésa Népszabadságban egyszer Gyarmati Szabó Éva a "magyar köz-oktatás istenének és ördögének" nevezett. A Galupp Intézet tudo-mányos igazgatóhelyettese pedig egyszer tudtomra adta, hogyaszakma, a pedagógusok "szent szörnyeteg"-nek neveznek. Mindigúgy viszonyultam a világhoz, hogy én végzem a magam dolgát, sabból vagy marad valami, vagy sem. Sohase gondoltam, hogyezért köszönet járna vagy valamiféle ünneplés. S ha gondolnimertem volna ilyesmire, gyorsan lehűtöttem magam. Nekem - 10éves korom óta önálló életet élve és munkakerülőnek kikiáltvaegy tanyavilágban, mindenféle bűnökkel és rosszaságokkal ter-

helve - egyáltalán nem jutott eszembe, hogy valaki 60 éveskoromban kötettel lep meg.

Ha valakit meg akarnak lepni egy tanulmánykötettel, azt min-dig rejtegetik. Csakhogy mindig akad egyvalaki, aki elszóljamagát. így történt ez esetem ben is. Az MKM folyosóján futottamössze régi ismerősömmel, Kozma Tamással, aki az én szemembenmindig vagy a szociológia vagy a pedagógia elitjéhez tartozott,s akinek a tudását nemigen vontam kétségbe. (Ő viszont annálinkább az enyémet.) Köszöntünk egymásnak, és kérdezte, elle-nemre lenne-e, ha a rólam készülő kötetbe azt a cikkét adná le,amelyet annak idején a Köznevelésben Vati Papp Ferenccel írt,Leváltottak egy igazgatót címmel. Meghökkentem, egyben meg isörültem, de Kozma ajánlatára csak hümmögni tudtam. EbbőlKozma valamit vagy észrevett, vagy nem. Határozottan emlék-szem, hogy én a minisztertől jöttem ki, ő meg a miniszterre várt,tehát a soron következő meghallgatandó ő volt. Ilyenkor az emberszorong, mert egy miniszteri meghallgatás nem mindig könnyű.Az idő rövid, a miniszter siet vagy fáradt, s nekünk, akik hozzámegyünk, nagyon meg kell tanulnunk a szövegtömörítést, és mégviselkedni is illik tudni a protokoll normái szerint. Persze lehet,hogy Kozma nem félt annyira a miniszterektől, mint én, és rám istudott figyel ni. Ebben az esetben észrevehette nemtetszésemet.

Meglepettségem és ijedelmem rendezésére a Szalay utca sar-kán lévő Borsodi sörözőben kötöttem ki, ahol egy korsó sör mel-lett végiggondoltam, hogy milyen "nagy ember" lettem valakikszámára, és milyen kis senki maradtam egyesek szemében!Ez esetben az egyesek egyike Kozma Tamás volt, aki bennem még1995-ben is a "szélkakas", felelőtlen szobi igazgatót látta, s csakkésőbb tudatosult bennem, hogy esze ágában sincs a 60. születés-napomra készülő könyvbe cikket írni. Ám tudja meg a világ, hogyő foglalkozott Zsolnaival, s hogy az OKI mostani főigazgatójanem más, mint a hírhedt szobi igazgató! De lehet, hogy nem ígyvolt. A sör lehörpintése után Kiss Évához, személyi titkáromhozfordultam, és megkérdeztem tőle, hogy valójában mi is készül.Kiderült, hogy Kiss Éva tud a dologról. Elárulni sokat nem akart,___________________________________ ~ 325

de mint később kiderült, nem is nagyon tudott volna, mert aszerkesztőbizottság tőle csak néhány információt kért. Annyittudott, hogy nagyon elegáns és előkelő kötet lesz az egész, desajnos ők, a tanítványok, a kisemberek (értsd ezen azokat atanítványaimat, akik Törökbálinton és az ország különböző pont-jain a NYIK-et és ÉKP-t csináltak) kimaradnak a kötetből, mert írá-saik színvonala nem üti meg azt a mércét, amelyet a szerkesztö-bizottság állított a közreműködőkkel szemben. Ennyi volt a KissÉvával való párbeszéd, se több, se kevesebb. Nem illett kíván-csiskodni, és nem is kíváncsiskodtam tovább. Vártam a fejle-ményeket.

Elérkezett a "nagy nap", 1995. március 12. Előtte két nappalközölték velem, hogy az írószövetség székházában lesz a meg-emlékezés és a köszöntő. A könyvről, az emlékkötetről senki egyárva szót sem szólt. Vártam a meglepetést. Az ünnepségre meg-lehetősen sokan eljöttek. Nem volt ott Báthory Zoltán, MihályOttó, Kozma Tamás és még sokan mások. Ott voltak viszont olyanországos szaktekintélyek, akikről álmomban sem mertem hinni,hogy eljönnek. Ott láttam Vörös Lászlót, a kutatóorvost, VámosTibor akadémikust, Szőcs Géza költőt, Szépe György professzort,Ádám Györgyakadémikust, Kindler józsef professzort, IllyésSándor professzort, Nagy józsef professzort, Békési Imre profesz-szort, ezenkívül a szerkesztőket és még sok-sok számomra isme-retlen arcot. Ott volt két gyerekem, Anikó és Laci, ott volt a fele-ségem is. Négyünket egy asztalhoz ültettek. Kindler József pro-fesszor mondott ünnepi köszöntőt, majd átadták a kötetet.A szerkesztők, most már el kell mondanom a nevüket: Balázs Éva,Géczi jános, Kamarás István, Kocsis Mihály, Vágó Irén, V MolnárLászló kíváncsian fürkészték. hogy elégedett vagyok-e. LeginkábbBalázs Éva faggatott, hogy mondjak már valamit, tetszik-e a kötet.Nem nagyon mondhattam mást, mint hogy igen ... Hallgattamarról a fájdalmamról, hogy hiányoznak a kötetből azok a pedagó-gus tanítványaim, azok a kisemberek, akik között én mindenkorjól éreztem magam. Mert nagy ívű szellemi vállalkozásaim mel-lett mindenkor felvállalták az apró, konfliktusokkal terhes sziszi-326 ~~ _

, H zületésnapja alkalmából interjút ad23. abra. A szerzo 60 .. 5'/'roly riporternek

Mezei "a

. ,.... o Y ők is meg fognak majd ünnep'~lni,fuszi munkat IS. Kiderült, h g h' /g szellemi elitjével

',.. 'b te at nem az orsz ade nem az lroszovetseg en, K' '1 . I k 1/ban (így is történt).. h T" ökbáli tOn a iser eu s o aegyutt, anem oro a Jn 5 tit / n körúton, ahol a, PSZM' dá B d esten, a zen s va -Ó:Ó» •

es a -iro an u ap . köszc tött A sajto IS foglalko-NYIK-es és ÉKP-s iskolák legJ~vd~' ?szon Ol " ',Ó is de a hiány-

.. , I a ra 10 IS, a te eVIZ , , .zott a szuletesnapomma , fá k hogy tanítvanyalm, '1 I atosan ajt ne em,erzetem nem mu t. szony "d k (23 'b )

I ., 'd ki k szto te. . a rava ami uton-me on rre e, 'én meghívásomraA·· 'k I '1' a utan, most mar az . '

z unnepsege ezaj as ársak k ha/rom rétege akik, katarsa na az a 'Bugacon talalkozott a mun 'KP I sikerre vitelében, ,E -s mozga om .segitettek a NYIK-es es az C . . S / do rt Csík EndrétM hf "NYIK eket, sizmezie an, "

eg ívtarn az os- -es 'b'l II' '1' t Sz. Tóth Gvulét,. lotui Ok / kutato o vego ren IPetrov/cs I onet, az tatas

__________________ ----------------~ 327

s

Kocsis Mihályt (ő nem tudott eljönni). Ott volt viszont Céczi jánosés Takács Viola, és feltűntek olyan arcok is, akik a világ végén,Kocsolán, Halason képviselték a NYIK-et, intelligensen, elegán-san, művelten. Ezek közé tartozott többek közt Máté Magdolna.Kívánságomnak megfelelően egész éjszaka citerazenekar szólt;magyar népdalokat énekeltünk, azokra táncoltunk, és visszaem-lékeztünk a csaknem tizenöt éves, illetve negyedszázados múltra.

Valamikor hajnal felé, amikor az ünneplő társaság elfáradt,mindenféle értékrendbéli konfliktusok jöttek elő, és a bugaci talál-kozó, mitagadás, konfliktussal ért véget. Értékkonfliktusról voltszó, amely Az elvesztett teljesség (ez az ünnepi alkalomra ké-szült kötet címe) átélésének, értelmezésének apropója kapcsánrobbant ki. A kötetcímet a szerkesztők Andrásfalvy Bertalanemlékező tanulmányából vették. Ebben az írásban Andrásfalvydrámaian írja le, hogy mi is az elvesztett teljesség. Tanulságkéntcélszerű ideírni: "Magyarországon gazdag, hiteles, többnemzedék művészi igényét kielégítő, kipróbált néphagyománytgyűjtöttek fel, örökítettek meg, amely elegendő ahhoz, hogyegyszerű formáinak, változatlanul, vagy napjainak igényéhezigazítva hatékony eszköztárat adjon a fiatalság érzelmi kultúrájá-nak megalapozásához. Ehhez azonban (mint mindenhez!) értő,művelt közvetítők, tanárok és tanítók is kellenek, hogy e hitelesanyagot hitelesen és élményszerűen adhassák tovább:a népi gyermekjátékokat, dalokat, táncokat, költészetet, az egy-szerű tárgyformákat, a díszítő formavilágot és az ízlést, egyszóvala magyar nép szellemi és tárgyi művészi kultúráját. Magyarországkivételesen kedvező helyzetben van e tekintetben, mert itt példáula zenei hagyományt nemcsak szakszerűen gyűjtötték, és gyűjtik,hanem művészi és pedagógiai szempontból is értékelték és fel-dolgozták ... Ezért esett az UNESCO választása Magyarországra,amikor nemzetközi folklórközpont felállításáról döntött. Ez a dön-tés egyszersmind kifejezte azt is, hogy az egész művelt világszomjas arra az érzelmi-művészi megújulásra, amelyet az egy-szerű formák, a hagyományos népművészet biztosíthat a maiemberek számára. A művészet vigasztalását - mindenki számára- ezt vállalta úttörő módon a Törökbálinti Iskola."

328 ~~---------------------------------

Az elvesztett teljesség nekem természetesen ennél többet isjelentett és jelent. Rá kellett döbben nem, hogy ünneplésem körülazok szorultak háttérbe, akik a kodályi és az Andrásfalvy-féleprogramot képviselve kerítésen kívül maradtak a számomra ö:sze-állított kötetből. Persze, hogy büszke voltam arra, hogy VamosTibor, Marx Cyörgy, Szépe Cyörgy, Vekerdy Tamás, Zalán Tibor ésmég sokan mások megtiszteltek írásaikkal, de máig feldolgoz-hatatlan szomorúság, hogy tanítványaim a mércét akár megütve,akár nem, de ebből a kötetből kimaradtak. Lehet, hogy azért, mertnem nőttek fel az igazi kutatókhoz, lehet, hogy azért, mert kisebb-rendűségi komplexusok gyötrik őket. De mert én vállalom maga-mat és őket is, még a suta írásaik is jólestek volna, ha már egy-szer nekem is szenteltek egy megemlékező kötetet.

•••Fontosabb oktatáspolitikai intézkedések 1990-1995 között:

1990 őszétől megkezdődtek az alternatív iskolaszervezések: számos város-ban és a fővárosban is új szerkezetben, új tananyaggal kívántak egye-sek, csoportok, társaságok alsó és középfokú iskolát nyitni. Ezzel meg-szűnt az állam iskolafenntartó monopóliuma.

1992. szeptember 1-jén megkezdte munkáját Budapesten az Országos Köz-oktatási Szolgáltató Iroda.

______________________ ----------~~ 329

A pedagógusképzés megújításánakDon Quijotéja: Pécs, JPTE

(1995. július 1. - 1999. július 1.)*

Intézetalapító és szervezetfejlesztö(Az alkotó pedagógia koncepciója mint a magyarországi

pedagógusképzés kritikája; Iskolakultúra, a PSZM Pécsett,és álmok a karrá válás lehetőségeiről)

A [anus Pannonius Tudományegyetemre (a JPTE-re) kétéves elő-készítő munka után kerültem. Kevesen tudják, a pécsieket kivéve,hogy a jelenlegi Pécsi Egyetem (az integrálást megelőző JPTE)a főiskola egyetemi karrá fejlesztésével, valamint a Pécsettműködő Jogi Kar, a Közgazdasági Kar, illetve a Pollack MihályÉpítőipari Főiskola integrációjával jött létre. (A Jogi Kar igen rég-óta működött Pécsett, és a két világháborút megelőző időszakbana pécsi egyetemnek bölcsészkara is létezett, ugyanis Trianon utána pozsonyi egyetemet Pécsre telepítették.) Amikor a JPTEa nagy-hírű Pécsi Orvostudományi Egyetemmel egyesült Pécsi Egyetem-mé, akkor én már nem dolgoztam ott. Ugyanakkor nem tartomelhallgatandónak azt a körülményt sem, hogy tagja voltam annakaz előkészítő bizottságnak a '80-as évek végén, amelyben BókayAntal, Szépe Cyörgy, Szabolcsi Miklós és még sokan másokKnopp András miniszterhelyettes irányításával azon dolgoztunk,hogy Pécsett egy universitas jöjjön létre. Az volt a törekvés, hogya meglévő Közgazdasági Kar és a Jogi Kar mellé Bölcsészet-tudományi és Természettudományi Kar szerveződjön a jó hírűPécsi Tanárképző Főiskola átalakításával - előbb karrá fejlesz-tésével, majd a főiskolát két karra bontva Bölcsészkar és TTK létre-hozásával. Ez az egyetemtörténeti epizód, amely csak Pécs szá-

* Az új társadalmi berendezkedés megszilárdulása, készülődés az unióscsatlakozásra (1995-2002).

330 ~o------------------------------------

mára fontos, a személyes életutam áttekintésekor azért kerül elő,mert a pécsi főiskolával nem volt rendezett a viszonyom. Talánsohasem. Amikor még Szolnokon a Verseghy Könyvtárban dol-goztam száműzöttként, és pályázatot nyújtottam be Pécsre a fő-iskola Pedagógiai Tanszékére, kapásból elutasítottak. A későbbieksorán egy - alkalmi, minisztériumi - fölkérésre bírálnom kellettazt a pedagógiakönyvet, amelyet a Pedagógia Tanszék vezetője,Szántó Károly készített. Később rájöttem, hogy bírálatom nem voltminden tekintetben megalapozott, és Pécsre kerülésem után telje-sen rendeződött a viszonyom a volt tanszékvezetővel, SzántóKárollyal. Olyannyira, hogy amikor kérte, hogya PSZM jelentessemeg az egyik kéziratát, én támogattam kérését a kuratóriumban.Kötetében Szántó Károly azokat a szakmai emlékeit gyűjti össze,amelyek az ő életében fontosak voltak. Szólt tanárairól, kollé-gáirói, Várkonyi Hildebrandról, Bognár Cecilről, találkozásárólPiaget-val, és ha nem csal emlékezetem, elismerően szólt a pécsifőiskolán hosszú ideig dolgozó Kelemen Lászlóról is, aki gondol-kodáslélektani és pedagógiai pszichológiai munkásságával írta benevét a magyar neveléstudomány történetébe, és akitől én személyszerint igen sokat tanultam, többek közt adaptáltam munkásságaeredményeit a NYIK- és a képességfejlesztő programom ba is.

Pécsi kapcsolataimnak azonban nemcsak a pedagógiávalvoltak tetten érhető nyomai, hanem a bölcsészkarrá válás utána magyar nyelvészeti és a kommunikációs tanszékkel is. Az előzőtSzépe Cyörgy alapította, az utóbbit Horányi Ozséb. Amikor1993-ban szóba került, hogy Pécsre menjek oktatni, amit leg-inkább Szépe György professzor szorgalmazott, a legels? tárgya-lásokat még az OKI Dorottya utcai épületében Horányi Ozsébbelfolytattam. Ez személyes életemben azért volt fontos, mert az OKIfőigazgatójaként nem kellett rettegnem a kormányváltások utánszükségképpen beálló politikai fordulatoktói. Tudtam, hogy vanhová "menekülnöm". Egyébként is a '90-es évek kezdetétől rend-szeresen jártam feleségemmel a JPTE BölcsészettudományiKarára, ahol óraadóként a Nyelvi, irodalmi és kommunikációsprogramot oktattuk az érdeklődő hallgatóknak.________________________________ ~~ 331

Fontos tudnivaló még - Pécsre kerülésem és onnan való elke-rülésem szempontjából -, hogya JPTE Pedagógiai Tanszéke éstanszékei (mert a JPTE-n három pedagógiai tanszék működött:egyet Vastagh Zoltán, egyet Kovács Sándor, egyet pedig CsernéAderman Gizella vezetett) kivétel nélkül - a szó szakmai értelmé-ben - együttműködtek a Gáspár László vezette szentlőrinci iskola-kísérlettel. Azt is mondhatnám, hogy elkötelezettjei voltaka Gáspár-féle pedagógiának. Gáspár László ugyanis - az egyetembölcsészkarának újjászervezése időszakában - ha nem tévedek,intézetvezetői szerepet is vállalt, majd kiábrándult az egyetemből,az egyetemen uralkodó állapotokból, és visszatért Békés megyé-be, ahol középiskolai kísérletekbe kezdett, majd azok beszűkülé-se után a Békéscsabán működő Kőrös Főiskolán kötött ki főigaz-gató-helyettesként. Vele személyesen ott találkoztam utoljára.Mi becsültük egymást Gáspárral, egymás ellen nem tettünk, nohaa pedagógiai szakmai elit igen sokszor próbált bennünket össze-ugrasztani. Mind a ketten parasztszármazásúak vagyunk, lentrőljöttünk. Hosszú-hosszú időn keresztül ő volt a sikeresebb, őt te-kintették a magyar pedagógia megváltójának. Engem pedig annaka renitensnek, aki ide-oda "ugrálok", egyik helyről a másik helyremegyek, mindenhol szerencsét próbálok, de megállapodni nemtudok. A helyzetem megítélése a NYIK és az ÉKP sikerei után ki-csit kedvezőbb volt, de ez már a '80-as évek végére esik.

1990 után, amikor a pedagógiai tanszékek között a konfliktu-sok kiéleződtek Pécsett, Vastagh Zoltán, a Pedagógiai Tanszékvezetője egyre nagyobb érdeklődést mutatott munkásságomiránt. Azon kevesek közé tartozott, akik hajlandók voltak el-olvasni Egy gyakorlatközeli pedagógia című monográfiámat, deolvasta Mi a baj a pedagógiával? című metakritikai munkánkat is.Tanítványai, akik a tanszéken őt körülvették, már nem annyiravoltak lelkes hívei "tanaimnak", inkább mesterükhöz, VastaghZoltánhoz ragaszkodtak, mások közülük pedig Gáspár Lászlónyomdokain haladtak.

Innovációval foglalkozott Pécsett, és úgy tűnt, hogy sok tekin-tetben külön utakon jár Kovács Sándor, aki leginkább Cserné

332 ~~-------- _

Adermann Gizellával tudott együttműködni, és Vastagh Zoltánnalmajdnem minden helyzetben ellentétes álláspontot képviselt.Vastagh Zoltán, aki már sajnos nem él, és aki a magyar pedagógiaegyik leghitelesebb és legszelídebb embere volt, Kocsis Mihályközvetítésével sokat dolgozott néhány munkatársával, elsősorbanKéri Katalinnal az Országos Közoktatási Intézet PedagógusképzőKözpontjában, melynek vezetője egyik legjobb munkatársam,Kocsis Mihály volt, s aki kezdeményezésemre a képességfejlesztőtanítóképzés munkáit irányította Jászberényben és Sárospatakon.Mire én Pécsre értem - 1995 júliusában -, Vastagh Zoltán márbeteg volt, nyugdíjaztatta magát, és én gyakorlatilag az ő helyérementem tanszékvezetőnek. Ott kellett megismerkednem KovácsSándorral és Cserné Adermann Gizellával, Vastagh Zoltán riváli-saival, akik minden híreszteléssei ellentétben rám jó benyomásttettek. Megítélésem szerint igen sokat dolgoztak. Mind a kettenigen alaposan felkészültek voltak a francia nyelvterületen folyópedagógiai kutatásokban, és hozzám hasonlóan kritikával szem-lélték a szűk látókörűeket, a pedagógiai kutatásokhoz nem értőket.

Pécsett természetesen nem ebben a környezetben éreztem jólmagamat, hanem a Szépe és a Horányi vezette tanszékek lég-körében. Ezt a szellemiséget még Budapestről ismertem, és ezzela szellemiséggel mindenkor azonosulni tudtam. Büszke voltam,hogy ez a szakmai csoportosulás befogad! Már említettem, hogyPécsre kerülésem ügyében Horányi Özséb tárgyalt velem, aza Horányi Özséb, aki a magyar kommunikációs kultúrát és akommunikációs kutatásokat a tudomány rangjára emelte, akia kommunikációnak tanszéket szervezett, aki doktoranduszokatis nevelt a szemiotika és a kommunikációelmélet művelésére.Szépévei együtt igazi "szellemi világfik" voltak, s a környezetük-ben dolgozó fiatalok is magas színvonaion teljesítettek. Pécsetttehát kétlaki életet éltem: pedagógusként is és nyelvészként islétezhettem.

Odakerülésemkor Horányi Özséb volt a dékán. Pályázatomata bölcsészkar fenntartás nélkül, egyhangúlag elfogadta. A JPTEakkori rektora Barakonyi Károly volt, a stratégiai menedzsment________________________________ ~~ 333

művelője. Megítélésem szerint ő igen sokat tett a Pécsi Egye-temért. Nagyon sokra értékeltem felkészültségét a felsőoktatás-politika és a felsőoktatás-pedagógia terén. Annak különösen örül-tem, hogy mint a Stratégiai Menedzsment Tanszékvezetője bátranhangoztatta, hogy az egyetem vezetés önálló szakma. Odakeru-lésemben ő is segített, de óvatosságra intett, s figyelmeztetett: habékét akarok magam körül Pécsett, ne nagyon emlegessem prog-ramjaimat, a NYIK-et és az ÉKP-t. Részben azért, mert Pécsettezek a programok nem a legjobban működnek, részben pedigazért, mert a Pedagógiai Tanszéken, illetve tanszékeken szintekivétel nélkül mindenki Gáspár László követője. Én tanácsát rész-ben megfogadtam, részben nem. Figyelmeztetése mindenesetregyanakvóvá és óvatossá tett egy időre.

Az OKI-ból a JPTE-re kerülésem gazdálkodási és személyivonatkozásait ifjabb Zeller Gyula rektorhelyettes szervezte, akiszerenesém re ismerte fiam, Zsolnai László munkásságát. Sokra isértékelte. Őróla pedig én tudtam, hogy gazdaságelmélettel foglal-kozik, ezért könnyen szót értettünk egymással. Az átadás-átvételkörülményeiben meghatározó szerepet vállalva képviselte érde-keimet. A tét az volt, hogy az OKI új igazgatója, Mihály Ottó ésaz MKM tartja-e a szavát, azaz készek-e átengedni Pécsreaz OKIkeretei között működő pedagógusképzési központot létszámmalegyütt, hajlandóak-e átvenni a pécsiek a PSZM-et, és a PSZMfenntartásában működő Iskolakultúrát. Az akció sikerült. 1995végén és 1996 elején létrejöhetett a Bölcsészettudományi Karbólkiválva egy új intézet, a Tanárképző Intézet, amelynek én lettemaz igazgatója. Ebben a Tanárképző Intézetben a már említetthárom tanszék mellett működött egy kutatócsoport, Kocsis Mihályvezetésével, és az Iskolakultúra szerkesztősége, Géczi jános irá-nyításával. És itt működött, a JPTE Tanárképző Intézetében aPSZM is (hosszú ideig budapesti székhellyel, a Szent István kör-úton), Heffner Anna szakszerű vezetésével.

A Törökbálinti KísérIeti Iskola fenntartója Pécsre kerülésemkoraz ELTEvolt. Az iskolában a kutatásvezető-igazgatói teendőketén láttam el. Pécsrekerült a Dorottya utcai OKI-ból Deme Tamás,

334 ~o---------------------- _

V. Molnár László, Kocsis Mihály, Kamarás István, Géczi jános,Takács Viola és Heffner Anna. Hét fővel gyarapodott tehát Pécsetta pedagógiát oktatók száma. Pécsezeket a státuszokat úgy kaptameg, hogy nem kellett neki áldozatokat hoznia. Nem kellett stá-tuszokat elvenni senkitől, és az egyetem mégiscsak egy kutató-csoporttal és egy jó nevű szakmai folyóirattal gazdagodott. Miveltakarékosan gazdáikadtunk, később még újabb munkatársakatvehettem föl. így került a JPTETanárképző Intézetébe a filozófus-ökológus Lányi András, Mányoki Endre író-szerkesztő, Tóthpáljózsef, aki a művészetek, elsősarban a zene menedzselésévelfoglalkozott, Stirling jános botanikatörténész, Zsigmond Anna, akiaz összehasonlító pedagógiát művelte. És régi munkatársaimközül, akik még az Oktatáskutató Intézetben dolgoztak velem,az intézetben kapott munkát Reisz Teréz szociológus, MajorAnnamária, aki Törökbálinton dolgozott velem könyvtároskéntés bibliográfusként, majd Mrázik júlia. Ez a csapat eléggé ütő-képesnek látszott ahhoz, hogy Pécsett szorgalmazzam a Tanár-képző Intézet pedagógiai karrá válását.

A pedagógiai kart azért tartottam meghatározó jelentőségűnek,mert szerettem volna Pécsett a képzési kínálatot bővíteni. Szí-vesen vettem volna, ha már ott sor kerülhet az ötéves egyetemiszintű tanítóképzésre, a pedagógia szak nappali, alapképzésiszakként való indítására, sőt már ott megkíséreltük a média-pedagógia és a Kamarás István-féle embertan elfogadtatását.

Pécsre nem üres kézzel mentem, hanem vittem magammal azalkotó pedagógia programját, amely tartalmazta a pedagógus-képzés gyenge pontjait és azokat a belső tartalmi megújulásilehetőségeket, amelyek egy ideális pedagógusképzés irányábamutatnak. Ezt a koncepciót a JPTESzenátusa többszöri nekifutásután elfogadta, és ottlétem alatt a munka nagyjából e programmegvalósítására koncentrálódott.

Pécsett két problémakör betegessé dagadása okozott komolykonfliktust. Az egyik, hogya Pécsre Budapestről járó munka-társak többsége mindössze heti egy alkalommal jött Pécsre.A ku-tatómunkában egy-két személyt - elsősarban Kamarás Istvánt, a___________________________________ ~ 335

Pécsett, illetve Pécs közelében élő Kocsis Mihályt és Reisz Terézt- leszámítva, kevesen jeleskedtek, inkább mindenki oktatni akart.Az intézetben, amelyben a hangadók az általam Budapestről oda-telepített emberek voltak, támogatták az alkotó pedagógia prog-ramját, szóban legalábbis; tettekben kevéssé. A konfliktusforrásaz volt, hogy az évtizedek óta Pécsett dolgozó munkatársaklényegesen többet vállaltak magukra a pedagógusképzésből, töb-bet voltak jelen az intézetben, mint a hetente odautazók. Deszellemi teljesítményüket tekintve többségük visszafogottabbvolt, azt is mondhatnám, hogy szerényebbek, és nem mindignézték jó szemmel a Budapestről érkezők nagyvonalú "hőbörgé-seit". Úgy is mondhatnám, hogy főváros és vidék Magyarországonkiiktathatatlan ellentétét a bőrömön kellett megtapasztalnom. Azis a tényekhez tartozik, hogy az én szókimondásom is zavarta apécsieket.

A tanárképző terjeszkedését többen, még a bölcsészek is gya-nakvással nézték, és az együttműködést nem szívesen vállalták.így aztán a Tanárképző Intézet lassan elszigetelődött. Néhányantanítottuk azokat az új tárgyakat, amelyeknek az alapjait márPesten kimunkáltuk, a legtöbbjük, akár pécsi, akár budapesti volt,ahogy az már lenni szokott, azt tanította, amit éppen tudott, vagyamit évtizedeken át megszokott. Száz szónak is egy a vége, két-két és fél év után látszott, hogy az alkotó pedagógia koncepciójakudarcot fog vallani Pécsett.

Volt azonban még egy nehezítő körülmény. 1995-96-banegyre nehezebbé vált az ELTEés a Törökbálinti KísérIeti Iskolaegyüttműködése. A Pécsre kerülésem utáni évben, egy tanévbenaz iskolát Kiss Éva igazgatta, megbízott igazgatóként. Közbena pécsi egyetemen rektorváltás történt. Az új rektor dr. Tóth Józseflett, a földrajztudományok doktora, akivel mint a természettudo-mányi kar dékánjával több alkalommal egyeztethettem az alkotópedagógia programjáról, a tanárképző kar és a TTK együttműkö-déséről. Mindig készséges volt. Mivel arra törekedtem, hogya Tanárképző Kar Pedagógiai Karrá válhasson, megkörnyékeztemaz új rektort és helyettesét, Vass Miklóst, hogy mit szólnának

336 ~---------------- _

ahhoz, ha a PSZM és az Iskola kultúra mellé a JPTEa TörökbálintiKísérIeti Iskolát is átvennék az ELTE-től. Ez kettős haszonnaljárhatna az egyetemre nézvést. Pest közelében, tőle 12 kilo-méternyire jelen lenne a JPTE,s emellett azok a JPTE-shallgatók,akik az alternatív pedagógiák iránt érzékenységet mutatnak, aTörökbálinti KísérIeti Gyakorlóiskolában tölthetnék a tanításigyakorlatukat. Csakhogy ez nem tetszett sem a Tanárképző Intézetmunkatársainak, sem a korábban Pécsett működőknek, sem azok-nak, akik Pestről kerültek Pécsre. Különösképpen zavartaTörökbálint színrelépése a pécsi gyakorlóiskolákat. Három voltbelőlük, és munkájukkal én egyáltalán nem voltam elégedett. Őkmeg folyton az érdemeikre hivatkozva az én vezetői stílusomat ésmagatartásomat bírálták. Valójában pedig attól tartottak, hogybecsempészem a gyakorlóiskolákba a NYIK- és az ÉKP-progra-mot. Ez szükségképpen teher lett volna a testületeiknek, merta programokat meg kellett volna tanulniuk. Ellenállásukat növel-hette az is, hogya Pécsett működő NYIK-es és ÉKP-s iskolák több-sége valóban nem a legmintaszerűbben működött. A gyakorlo-iskolák joggal gondoihatták, hogy hasonlót, mint amit a pécsiNYIK- és ÉKP-s iskolák produkálnak, maguk is föl tudnak mutatni.

2002-ből nézve, nyugodtan állíthatom: az alkotó pedagógiaprogramját a JPTE Szenátusa ugyan elfogadta, de a tartalmávalsohasem azonosult. Azok a munkatársak, akik Pestről jöttek velema Tanárképző Intézetbe, az ÉKP-t valamelyest ismerték mégPestről és Törökbálintról, de az alkotó pedagógia programjánaka jelentőségét még a legjobb munkatársaim sem értették, s haigen, akkor ki-ki kompetenciája, tehetsége és a maga kritikaiattitűdje szeri nt.

Zavaró volt még az is, hogya PSZM bevételeiből - amely mégműködött, de már nem miniszteri biztos irányításával, hanemHeffner Anna vezetésével - az Iskolakultúra című folyóirat egyretöbbet felemésztett, magam pedig szorgalmaztam, hogy egyretöbb minősített szakember kerüljön a Tanárképző Intézetbe, ép-pen a karrá válás érdekében. Végül kiderült, hogy a PSZMbevételei nem fedezik azoknak a bérét, akiket újonnan vettem föl___________________________________ ~ 337

a Tanárképző Intézetbe. A magas fizetések, az utaztatási költségekés a mérhetetlenül kevés munka, amelyet a Pestről .Jeutazók"végeztek, lassacskán a csőd felé sodorták a Tanárképző Intézetet.Mivel egy idő után Heffner Annátói, a PSZM iroda vezetőjétőlés Géczi jánostól, az Iskolakultúra főszerkesztőjétől nem kaptamhiteles és megbízható információkat forrásainkról, lehetett látni,hogy felrémlik a fedezet nélküli gazdálkodás veszélye, és pécsibelső ellenzékem (azon oktatók többsége, akik már odakerülésemelőtt is a Tanárképző Intézet tanszékein dolgoztak) kezdte a bajtszóvá tenni, és ellenem felhasználni.

A hallgatók az új tantárgyakat, mint például a pedagógiaifilozófia, pedagógiai kreatológia stb., amelyeket a képzés soránbevezettünk, fanyalogva fogadták, és mivel nagy hányaduk nemakart pedagógus lenni, ellenálltak minden szigorúbb követel-ménynek, amelyet a Tanárképző Intézet legfelkészültebbmunkatársai velük szemben támasztottak. így a hallgatók is ellen-ségeinkké váltak, újból régi tanáraikat keresték föl, akik négyesnélrosszabb jegyet nemigen adtak nekik, és akiknél viszonylag köny-nyen lehetett pedagógiából jó érdemjegyet szerezni. En ter-mészetesen azok közé az oktatók közé tartoztam, akik atanárképzés szigorítása mellett voltak, és semmilyen körülményekközött sem akartam asszisztálni ahhoz a liberális tanárképzésifelfogásmódhoz, amelyet Pécsett találtam.

A konfliktus így "körbe-karikába kirajzolódott", és előre-vetítette a veszélyét annak, hogy hároméves megbízásom lejártaután sem az intézet, sem az Egyetemi Tanács nem fog meg-szavazni, és ebben partnerként képesek lesznek a hallgatókat ismegnyerni, akik a szavazatok 1/3-át birtokolják. S mivel ők egy-ségben szavaznak, eléggé kiszámíthatóvá vált megbuktatásomlehetősége a Tanárképző Intézet élén. Ez be is következett 1998-ban. Tanulság: az alkotó pedagógia programjának az elfogad-tatása és kivitelezése rendkívü I nagy ellenállást váltott ki.Ugyanakkor mint kutató a programot ma is aktuálisnak és kivite-lezhetőnek tartom a magyar felsőoktatás-politika és a magyar fel-

338 ~O----------------------------------

sőoktatásban dolgozó, a pedagógusképzésben éri ntett hallgatókés oktatók elutasítása ellenére is. A program részleteit és jelenhelyzetét kü lön kötetben ismertetem .*

A megbuktatott igazgató és a megtagadott "mester"(A megbuktatás forgatókönyve, sajtóvisszhang,

a Zsol nai-iskola szándékolt szétzüllesztése)

1998 júniusa és 1999 júliusa között még a JPTE állományábanmaradtam. Törökbálinton Kiss Évától visszavettem a kísérIetiintézményt. Tehát a Törökbálinti Kísérleti Általános Iskola,Gimnázium és Szakközépiskola kutatásvezető-igazgatója marad-tam. Pécsett Tóth józsef rektor úr rám bízta a kutatócsoportvezetését. Törökbálinton úgy kerülhettem vissza az igazgatóiszékbe, hogy azok a tanítványaim, akik Pécsett nálam szereztekmagyar és pedagógiai szakos középiskolai tanári oklevelet, nálamírtak szakdolgozatot, sőt, az alkalmazott nyelvészeti PhD-prog-ramban is közreműködtek, kiálltak mellettem, és a Törökbálintonszemélyesen megjelenő Tóth józsef rektort meggyőzték, hogyTörökbálint és az ÉKP-s mozgalom fennmaradása érdekében lét-fontosságú, hogy az intézményt visszavegyem és én irányítsam.

Csakhogy helyhatósági választások következtek Törökbálintonis. A választási kampány szórólapjai, a jelöltek programjai és per-sze a szóbeszédek révén a következő helyzet körvonalazódott.Törökbálint rengeteg nagyvállalatot és multinacionális cégetfogadott be, amelyek igen magas adót fizetnek az önkormányzat-nak, ennek következtében az önkormányzat szépen meggazda-godott. így az új képviselőjelöltek mindenképpen arra buzdítottákTurai Istvánt, a legesélyesebb polgármester-jelöltet, hogya kísér-

* vö. Zsol nai József: Pedagógiai programjaim siker- és kudarctörténete 1972-2002.

------------------------------------~~ 339

leti iskola fenntartói jogát tizenöt év után vegye vissza a község,hogy legyen két iskolájuk: egy 8 osztályos általános és egy 12 év-folyamos általános és középiskolájuk is. Mondhatnám: a mórmegtette a kötelességét, a mór mehet.

Tizenöt év alatt Törökbálinton gimnáziumot és szakközép-iskolát létesítettem. Könyvtárt hoztam létre a semmiből. Új épület-szárnnyal bővítettem a régi iskolát, s berendeztem a régivelegyütt. Pályázatok útján megszereztem az informatika-szak-képzéshez szükséges informatikai infrastruktúrát. A vendég-látás-turizmus szakképzés igényelte gazdag infrastruktúrát szinténpályázattal teremtettem elő. Arról nem is beszélve, hogy Török-bálintot világszerte ismertté tettem! De látszott, hogy a török-bálinti képviselőknek elegük van abból, hogy nem szólhatnakbele a kísérIeti iskola életébe, és még arra sem hajlandók, hogya településen legnépszerűbbként és legeredményesebbként nyil-vántartott tanárnőt, a feleségemet, Zsolnainé Mátyási Máriát igaz-gatóként elfogadják. Az iskolát a régi igazgatónak, a velü~k min-denkor tárgyalásra kész Németh Istvánnak kínálták föl. Es meg-jelölték azt a tíz-tizenöt főnyi csoportot, akiknek Törökbálintróltávozniuk kell 1999 júliusában.

Mi történt Pécsett? A Tanárképző Intézetet megbízott igaz-gatóként Vass Miklós rektorhelyettes irányította. A kutatócsoportegyetlen szobába szorult vissza, ahol én hetente egyszer megje-lentem, és azokat az új tárgyakat tanítottam, amelyeknek a tanít-hatósága és sikeressége teljesen ismeretlen és bizonytalan voltMagyarországon : a pedagógiai kreatológiát és levelező tagozatona pedagógiai rendszerezéstant. A Tanárképző Intézettől függet-lenül közreműködtem a magyar nyelvészeti tanszék alkalmazottnyelvészeti doktori programjában. A Tanárképző Intézeten belül aközmegvetés és a közutálat tárgya voltam. A gyűlölet olyanméreteket öltött megbuktatásom után, hogya helyi ellenségeim(vagy ki tudja, hogy kik) minden szerdán, amikorra megérkeztemóráim megtartására, az ajtómon lévő névtáblámat leszerelték,letépték. Ezt meguntam, s levelet írtam Vass Miklós megbízottigazgatónak, akinek bejelentettem, hogy ismeretlen tettes ellen

340 ~------------ _

feljelentést teszek, ha a személyem elleni atrocitás folytatódik.Hogya botrányt elkerüljék, olyan krimináltechnikailag "kezelt"névtáblát szereztek, amely a letépő ujjlenyomatát mindenkor rög-zítette volna, így "nemes ellenfeleimnek" elment a kedvük attól,hogy gyerekes indulatukat a névtáblámon vezessék le, noha való-ságosan engem szerettek volna ledöfni. Mivel ezekhez az "att-rakciókhoz" hozzá vagyok szokva, egyáltalán nem fakadtam sírvaattól, hogy akik két és fél évig hajlongva és üdvrivalgások köze-pette "éltettek", még a tekintetem elől is menekülnek, s mindösszenéhány bátor, becsületes ember maradt, aki le mert velem ülniegy-egy félórára, vagy végig mert velem jönni a folyosón.

Természetesen én sem vagyok egy hamvába holt ember! Egy-általán nem hallgattam el sem a hallgatók, sem mások előtt a pé-csi egyetemen előállt helyzetemet. Ezt nem indulataim levezetéseés kibeszélése végett tettem, inkább azért, mert nem tudtammegfejteni: hogy tizenöt-húsz éves barátságok, könyvdedikálásokután az emberek miként fordulhatnak egy olyan személy ellen,aki számukra docensi kinevezéseket biztosított, megszervezte éselősegítette a PhD-programon való részvételüket, egziszten-ciálisan segítette őket. Szerettem volna megérteni azt is, hogymiként lehet legfőbb gondjuk az, hogy elemezgessék, milyenvezető vagyok, mit rontottam el már megint Magyarországontürelmetlenségemmel, magabiztosságommal stb. Elindult teháta bűnbakképzési mechanizmus, és abban ki-ki a maga érték-rendje és temperamentuma szerint vett részt.

Megüresedett vezetői helyemre - mind a tanszékvezetőire,mind az igazgatóira - fél éveiteltévei pályázatot írtak ki. Mindkétposztra pályázott Kamarás István is, de őt is megbuktatták.(Később, embertani programjával a Veszprémi Egyetemen keresettmenedéket.) A kutatócsoport ügyéről - amelyet ideiglenesen egyévig én vezettem - Kocsis Mihállyal váltottunk szót néhányszor,az Iskolakultúra főszerkesztését értelemszerűen Géczi János vittetovább, miután a PSZM-vagyonból jelentős hányadot kicsikartmagának. Legnagyobb sajnálatomra Pécsett kellett hagynom azta kétmillió forint értékű idegen nyelvű pedagógiai és pszichológiai___________________________________ ~ 341

tárgyú szakkönyvtárat amelynek mindegyik darabja úgyszólvánegyedi példány Magyarországon, és amelyet még a játék Alapnálpályázattal nyertem az Intézetnek. Akadt arra is példa, hogy alegjobb tanítványaimnak vélt szakemberek közül egy a szemembemondta: jó lenne már, ha félreállnék, az idő eljárt felettem, ők min-dent megtanultak már tőlem; pihenjek meg, és vigyázzak a vérnyo-másomra.

Végül Pécsett is elérkezett a búcsú órája. Búcsúztatásomra el-jött Tóth józsef rektor úr és Vass Miklós rektorhelyettes úr is. Őkelmondták, hogya "MesterI! időszaka lejárt, most a második vo-nalon van a sor, hogya mester tanításai nyomán megmutassák,mire képesek. Ahogy érzékeltem, a rektori és a rektorhelyettesiszöveg olaj volt a tűzre. Ekkor végérvényesen megértettem, hogytanítványaim számára mit jelentett Az elvesztett teljesség, mitjelentett a Zsolnai-iskola. Azóta csak egyszer mentem visszaPécsre a Tanárképző Intézetbe, államvizsgáztatni. Azt a tíz hall-gatót vizsgáztattam, akik nálam írtak szakdolgozatot, s akikkel akonzultációt már a Pápai Intézetben folytattam. A sors parado-xona, hogy néhány általam dédelgetett "zsolnaista" még az állam-vizsgán való együttes szereplést sem vállalta. Az államvizsgaelnöke egyébként az a személy volt, aki leváltásomat szervezte,és akivel amúgy türelmesen és tisztességgel levizsgáztattuk azonhallgatóim nagy részét, akik a mai napig Pápán vagy az országkülönböző pontjain, mellettem dolgoznak. Az államvizsga végénazon tűnődtem, kik is voltak az én igazi ellenfeleim Pécsett.Azok-e, akiket ténykedésem utolsó hónapjaiban leváltottam igaz-gatóhelyettesi megbízásukból, vagy azok, akik az utolsó hónapok-ban igazgatóhelyettesi megbízásokat kaptak tőlem, s ma is az in-tézetet vezetik. Ki tudja? Az ember kiismerhetetlen, de maga-tartása leírható. Az igazságot sohasem fogom megtudni, legföljebbszociálpszichológiai modelleket gondolhatok végig, mi is történtPécsett. Közben jaroslav Hasek híres mondása jut eszembe, amittöbb helyen, több előadásomban mottóként szoktam idézni: IIMin-denki azt hiszi, hogy valaki, pedig ... 11

342 ~ ••

Pécsre természetesen még mindig szívesen visszajárok, perszenem a Tanárképzőbe, hanem minden idők örök professzorához,Szépe Györgyhöz. Ennyi maradt Pécsból. Aki azt gondolja, hogya pécsi megbuktatásomat torzítva látom, kövesse nyomon aDunántúli Napló 1998. május 15-i számában megjelent Kicsön-gettek a tanár úrnak CÍmű riportot és az arra adott válaszomat.

Ill>{> Kicsöngettek a tanár úrnak

Szenvedélyes viták, egymásnak tökéletesen ellentmondószavazások, aláírásgyűjtés, hisztérikus felelősségre vonásokés rengeteg találgatás után a janus Pannonius Tudomány-egyetem Egyetemi Tanácsa tegnap nem hosszabbította megZsol nai józsefnek, a Tanárképző Intézet vezetőjének meg-bízatását.

PÉCS, JPTEZsol nai józsef, akit sokan a magyar pedagógia egyik nagymegújítójának tartanak, két és fél éve azzal az elhatározás-sal érkezett Pécsre, és itt a Tanárképző Intézet, valaminta Pedagógiai Tanszék vezetője, hogy alapvetően megújítjaaz itteni tanárképzést. Vezetői megbízatásának lejárta után,néhány héttel ezelőtt újra pályázott. Az Intézeti Tanács ülé-sét megelőző tanszéki és intézeti gyűléseken úgy tűnt, az or-szágszerte ismert pedagógus támogatottsága vitathatatlan.Az Intézeti Tanács ülésén - ahol az egyetem tanárképzés-ben érintett karainak hallgatói, tanárai is részt vettek - Zsol-nai józsef saját bőrén tapasztalhatta egyik könyve mottójá-nak igazát: "Minden másképpen van." A Tanács ugyanis,az előzetes várakozásokkal ellentétben, leszavazta a pro-fesszort. A JPTE Rákóczi úti aulájában tegnap vitatta meg azEgyetemi Tanács azt az előterjesztést, amelynek tárgya Zsol-nai józsef megbízatásának meghosszabbítása volt. Az üléselőtt a professzor lapunk kérdésére válaszolva kifejtette,a jelenlegi helyzet úgy alakult ki, hogy öt pécsi oktatónak

___________________________________ ~ 343

nem tetszett, hogy huszonöt, elsősorban budapesti szak-ember került az utóbbi időben a Tanárképző Intézetbe.Az ötök" nem rokonszenveztek az ő elképzeléseivel és a

"változásokkal, maguk mellé állították a gyakorlóiskolákat ésa hallgatókat - így az idős pedagógus. Zsol nai józsef el-ismeri, hogy kemény vezető, stílusából hiányzik az udvari-asság: "Nem vagyok szent, hanem egy kellemetlen figura.Adyval szólva. Ütő legény, aki az ütéseket állja." Lapunk-nak elmondta, ha leszavazzák, akkor is lesz, aki tovább-vigye, amit őt elkezdett. Hozzátette: van formális és vaninformális hatalom is.Az Egyetemi Tanács tegnap délutáni ülésén a tanárképzés-ben leginkább érdekelt három kar - a Bölcsészettudo-mányi, a Természettudományi és a Művészeti - dékánjaiárnyalatnyi eltérésekkel ugyan, de egyértelműen kinyil-vánították: megbíznak Zsolnai professzorban. A többihozzászóló azonban keményen bírálta a magyar pedagó-gia "nagy öregjét".Cser István a JPTE három gyakorlóiskolájának nevébenszólalt föl. Kifejtette, Zsolnai programjának alapfilozófiájá-val egyetértenek, de unják már az igazgató fölényes, kiok-tató stílusát, fenyegetéseit. Kiemelte, a professzor prog-ramjában hosszú távú elképzelésekről van szó, de nemtaláltak benne az elkövetkező két évre ütemezhető konkrétfeladatokat. Csak ígéreteket kaptak, de gyanakvást és bizal-matlanságot tapasztaltak, a hírük megcsappant, becsapvaérzik magukat. Dobay Péter, a Közgazdaság-tudományi Karáltal delegált tanácstag abszurdnak nevezte, hogy az Inté-zeti Tanács titkos szavazása előtt Zsol nai józsef aláírás-gyűjtést kezdeményezett a tőle függő oktatók és hallgatókközött. Kiderült, a pályázat legnagyobb hiányosságának azttartja, hogy az nem vet számot osztottsággal, az indula-tokkaI.Kovács Sándor, az "ötök" egyike kemény hangon bíráltaZsolnait, de Benked László, az Egyetemi Hallgatói Ön-

344 ~~ --

kormányzat elnöke sem mellette érveit. A szavazás végülegyértelmű volt: mind az intézetigazgatói, mind a tansz~k-vezetői pályázatot elutasították. Hogy most mi következik,még bizonytalan. Egy felvonásnak vége, az előadásnakazonban még nincs. A vastaps kérdéses.

N. K.

~ 1998. május 19., kedd

Kifogásolt mondat

Lapunk május lS-ei számában .Kicsöngettek a tanár úrnak"című írásunkra a következő észrevételt kaptuk.Többszörösen nem felel meg a valóságnak a Dobay Pétertőlidézett állítás, miszerint " ... az Intézeti Tanács titkos sza-vazása előtt Zsol nai józsef aláírásgyűjtést kezdeményezetta tőle függő oktatók és hallgatók között". . ,A Tanárképző Intézet dolgozói Zsol nai józsef Igazgat~ttámogató petíciót küldtek dr: Tóth józsef rektorhoz. Az ala-írásgyűjtést nem Zsol nai józsef kezdemé,ny~~te, han,e~Kamarás István egyetemi docens egy veszprerm es egy pecsimunkatársával együtt.Az aláírásgyűjtés nem az Intézeti Tanács titkos szavazásaelőtt, hanem hét nappal annak előtte történt, munkaértekez-let után.Nem Zsol nai józsef kezdeményezte az aláírásgyűj,tést a (Ie-velező) hallgatók körében sem, hanem Pecsenye Eva peda-gógia szakos 1. évfolyamos levelező hallgató.Ez az esemény ugyancsak nem az Intézeti Tanács titkos sza-vazása előtt (április 30-án) történt, hanem 8 nappal utána,május 8-án.

Dr. Zsolnai józsef

intézeti gazgató,tanszékvezető, egyetemi docens

________________________________ •• ~ 345

N. K. írása tökéletesen visszaadja azt a gyűlöletet, amelyet Pé-csett sikerült kivívnom. Igazságomat nem keresem. Az írás arramindenképpen alkalmas, hogy rögzítse, mennyire éretlenek a vi-szonyaink arra, hogyapedagógusképzés ügyét az egyetemein-ken, s természetesen máshol is, más főiskolákon is újragondoljuk,végiggondoljuk. De hogy nekem kicsengettek-e végképp, az azértkérdéses maradt!

A pécsi balsiker után csaknem egy évig süket csend voltkörülöttem. A helyzet akkor kezdett változni, amikor kiderült,hogyakerettantervek készítésében volt törökbálinti tanítványaimés munkatársaim vesznek részt. Meg akkor, amikor kiszivárgott,hogyakerettanterv a NYIK és az ÉKP igen sok elemét átveszi.Ismételten hívogatni kezdtek az ország különböző helyeiről. ígykerültem - többek között - Zalaegerszegre, ahol közepes nekmondható érdeklődés mellett tartottam előadást kutatásaimról, aNAT, a kerettanterv és az ÉKPösszefüggéseiről. Ahol megjelentemvagy megjelenek, ott természetesen a helyi sajtó is megjelenik, ésriportot vagy interjút készít. Arról faggatnak, hogy miként élemmeg kudarcaimat, hogyan tudok újrakezdeni. Ennek bizonysága aZala megyei Napló 1999. április 17-én megjelent írása, amelybőlnéhány részletet idézek.

Akit nem lehet megbuktatni(. ..)- II Úgy érzékelem, a mai pedagógia legnagyobb kritikájánakaz oktatók, a tanárok felkészülésbeli hiányosságát tartja.- Ez így van. A pedagógusok széles körű kulturális és mű-veltségi szintjének emelése még nagyon sok tennivalótigényel. E tekintetben majd csak egy-két évtized múlvaérhetünk el javulást, minthogy ehhez is óriási gazdasági, költ-ségvetési hozzájárulások kellenek. A gazdasági miniszterrelnemrégiben arról tárgyaltam, mit kellene az iskoláknak ten-niük a magyar munkaerő versenyképessége érdekében.Azért gazdasági oldalról közelítem a kérdést, mert őka piaci helyzet ismeretében tudják végiggondolni a tenni-

346 ~~------------------------------------

valókat. Kutatóként lenne megoldási javaslatom, de azt istudom, hogya legeslegfőbb tényező a pedagógusok szelle-mi talpraállítása, felrázása. S ehhez széles körű ismeret-szerzést kellene számukra kiszabni._ Előadásából kitetszett, a gyerekek személyiségét, az egyé-ni tehetségét többre értékeli, mint a valahány tantárgybólvaló kitűnőséget. Ha azt mondjuk, hogya pedagógus le-gyen művelt, átfogóan ismerje szakmáját, rendelkezzékemberismerettel s próbáljon minden gyereket külön kezel-ni, megvalósítható mindez?_ Természetesen. Ám ehhez új szakmákat, ilyen példáula pedagógiai kreatológia, amit magam is oktatok, kell el-sajátítani. Súlyos problémát jelentenek a leszakadó rétegekgyerekei, akik között legalább annyi a tehetséges, mint az"úri" gyerekek között. Velük senki sem törődik, pedig ezek-nek a problémáknak a kezelésére is szükség lenne._ Hogy éli meg az Önt érő kritikákat, a gyakori támadá-sokat? Említette, a pécsi jPTE-n a pedagógiai képzés meg-újításával foglalkozott, ám ... megbuktatták. Most a Veszpré-mi Egyetemen folytatja munkáját. .._ Edzettséggel hozzá lehet szokni ezekhez a dolgokhoz, determészetesen mindez sok szenvedéssel is jár. Sérelmeimetcsak öt percig tartom számon, aztán túllépek rajtuk ...Másként nem lehet. Ám vigasztal, hogy Magyarországonnem kezdeményeztem olyat, ami 10-15 év múlva ne való-sult volna meg. Mindegy, hogy milyen program keretében,mindegy, mennyit loptak el belőle, az már nem is érdekel.De látja, most a 65. évemben vagyok, nem fáradok, éjjel-nappal dolgozom. Már 25 évesen megtanultam, hogyanlehet a terheket elviselni."

Sinkovics Eta

Fontosabb oktat~spolitikai intéz~~dések 1995-199~ kö:ö~:., .~,1996. január t-jétöl Magyar Bálint (SZDSZ) a rnűvelödési es zaMl.t1l@.fo

miniszter. t. .~.,;o,1996. március 21-én el kezdődtek a magyar iskola 1000 eszte OOS Jubileumi tn

rendezvényei. l(önYV/ár iS:

A gyanakodva fogadott misszionáriusVeszprémben és Pápán

(1999. július 1.-)*

Az újjáélesztett Zsol nai-iskola jelentkezése Veszprémben(Az áttelepítés személyi konfliktusai és áldozatai,

ellen hangok Pápáról)

1998. augusztus végén Zalabéren rendeztük meg a Ill. ÉKP-s Kon-ferenciát. A konferencián szerepelt Kocsis Mihály és KamarásIstván is, akikkel mint régi igazgatóhelyetteseimmel néhány szótváltottam Pécs jövőjéről. Találkozásunk levegőjében benne volthogy ők valahol nagyon bíznak abban, hogy Pécs és a PécsiTanárképző a kezükben marad. Én pedig, miután lejár az egy évig~~g tartó igazgatói megbízásom Törökbálinton, majd csak nyug-dfjba megyek, s ezzel föltehetően eltűnök a magyar szellemi élet-ből. Persze, ezt"ők így nem mondták. Ezt a beszélgetésük hangu-lata sugallta. Ok hozzám viszonyítva fiatalok, én pedig 65.évemben járva érettnek látszottam a nyugdíjazásra. Két körül-ményr~1 azonban elfeledkeztek. Az egyik, hogy Széchenyi pro-~ess~on ösztö~d.íjas vagyok, és az ösztöndíjam 2002 decemberéigervenyes. ~ másik, hogy semmilyen körülmények között sem hagy-~atom ,az EKP-s és NYIK-es iskolákat magukra, és azt a tizenegy-tizenkét embert sem, akiknek a fejére Törökbálinton "vérdíjat"tűztek. ki: Másként szólva világosan kifejezésre juttatták, hogyZsolnal sikeres megbuktatása után nekik is el kell hagyniuk a voltTörökbálinti KísérIeti Iskolát, hisz Németh István állítólag ki-kötött~, hogy mindazoknak, akik Zsolnai szekerét tolják, el kellhagynluk Törökbálintot. Ezek közé a személyek közé tartozott

* Az új társadalmi berendezkedés megszilárdulása, készülődés az uniós csat-lakozásra a millennium jegyében (1995-2002).

348 ~~ _

Zsolnainé Mátyási Mária, Kiss Éva, Lehmann László, Szabó Aran-ka, Szabó István, Szabó Tilda, Máté Magdolna, Gecse Gáborné,Michalkó Gábor, 8aló András, Lizakovszky Éva. Ennek tudatábankét irányban puhatolóztam. Egyrészt győri ismeretségem révén kétgyőri főiskolának is fölkínáltam az ÉKP Központot, annak szemé-lyi állományát és infrastruktúráját. De Győrben a SzéchenyiFőiskolán a pedagógiai tanszékvezető többször is kitért a velemvaló találkozás elől. Az Apáczai Csere János Főiskola főigazgató-ja és főigazgató-helyettese legalább méltatott arra, hogy fogadjon,és rövid harmincperces együttlét után tudtomra adták, hogya kutatócsoportom nélkül is boldogulnak. Egyébként sem kíván-nak integrálódni a Széchenyi Főiskolával, a Nyugat-Magyar-országi Egyetemen akarnak kikötni. Gondoltam még jászberény-re, de ott már egyszer megbuktattak - s ekkor támadt egy ötletem.Valahol a Művelődési Közlönyben olvastam, hogy a VeszprémiEgyetem Pedagógiai Tanszékére egy docenst keresnek. Felhívtamaz újdonsült dékánt, Lengyel Zsoltot, a nyelvészt, a pszicho-lingvistát, az Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék vezetőjét, akivela pécsi Alkalmazott Nyelvészeti Programban dolgoztunk együtt,és akinek a PhD-dolgozatát magam is bíráltam. Annyira megörültjelentkezésemnek, hogy válaszként mindjárt azt kérdezte, hánynap múlva tudnék érkezni. Megkért, hogya pályázatomat azon-nal adjam be. Ekkor közöltem vele, hogy nem egyedül vagyok,hanem egy egész "ármádiával", egy tetemes infrastruktúrávalés 60 millió forintos kormány tartalékkal, amelyet az ÉKP működ-tetésére biztosított még az Antall-kormány. Abban állapodtunkmeg Lengyel Zsolttal, hogy személyesen fogunk találkozni. A velefolytatott beszélgetésről senkinek sem szóltam.

Zalabéren, amikor véget ért a konferencia, bejelentettem úti-társaimnak - a feleségem nek, Kiss Évának és Máté Magdolná-nak -, hogy be kell térnünk Veszprém be, mert a dékánnál "el-adom" az ÉKP-programot. A kocsiban némi hahotázás tört ki.Feleségem már megszokta, hogy baj esetén mindenhol kínálommagam, és az ő szkepticizmusával csakhamar tudtomra adta, úgy-sem lesz az egészből semmi. Kár az időt rabolni, de ha minden-

------------------------------------~~ 349

képpen találkozni kívánok Lengyel Zsolttal, addig ők hármasbanelmennek pizzát enni.

Lengyel Zsolt öt óra körül fogadott, s közölte velem, hogy nema docensi helyről van szó, hanem többről. Őt idézem. Pápavárosa már három-négy éve türelmetlenül zaklatja a mindenkoriveszprémi rektort, hogy Pápán a Veszprémi Egyetem indítsa el atanítóképzést. EI is indítaná, mondta Lengyel Zsolt, de eddig nemvolt szakemberük. Ezért a pápaikkal való találkozást mindiglemondták vagy halogatták. Lengyel Zsoltnak azonnal bevállot-tam, hogy életemben egyszer jártam Pápán.A város akkor tetszett.Kértem Lengyel Zsolttói valami szakirodalmat, hogy informá-ciókat szerezzek a településről. Ezzel nem tudott szolgálni, de aztmondta, hogy ha két nap gondolkodási idő után is komolyan gon-dolom, hogy kutatócsoportommal kész vagyok Pápán munkábaállni, ő a közvetítést elvégzi.

Visszatértem útitársaimhoz, akik a nagy újságot meg se akartákhallani. Engemviszont vonzott a lehetőség, nyomasztott a kilátás-talanság, és eszembe jutott régi veszprémi ismerősöm, KaporKároly, akit még OOK-s koromból ismertem. Felhívtam. Tudtam,hogy ő a Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója volt, de nemtudtam róla, hogy pápai diák is egy személyben, aki Pápánszerzett tanítói oklevelet. Elmondta, hogy nemrég ünnepeltéka városban a tanítóképzés jubileumát, kötet is készült, és ha aka-rom, ezt másnap postára adja. így is történt. Két nap múlva meg-értettem, hogy mint jelentett Pápa történetében a tanítóképzés.Elhatároztam, hogy ha Pápán ezt tényleg komolyan gondolják, ésha munkatársaim felismerik ennek a jelentőségét, kész vagyokPápára menni. Mivel az ügy sürgetett, próbáltam felhívni dr. Ko-vács Zoltán polgármestert, akiről tudtam, hogy országgyűlésiképviselő. Titkárnőjétől megtudtam: Kovács annyira elfoglalt,hogy sem Veszprémben, sem Budapesten nem tud időt szakítania találkozásra. A hárítás rosszulesett.

Fölhívtam Lengyel Zsoltot, hogy ha Pestenjár, látogasson mega Szent István körúti PSZM-irodán. Akkorra elkészítem a pápaiképzésre vonatkozó elképzelésemet, amelynek központi gondola-350 ~~ _

ta az volt, hogya képzést, mármint a tanítóképzést, csak 5 évesegyetemi képzésként tudom elképzelni. Ha a programom elő-terjesztésére garanciát kapok, kész vagyok mozdulni. LengyelZsoltot az elképzelésem nem riasztotta el. Később látta a PSZM-vagyont, megismerkedett az áttelepítendő munkatársaim névsora-val, életútjával. Meghívtam, látogasson el Törökbálintra, mertamíg Törökbálintot nem látja az ott működő ÉKP Központtalegyütt, nem tudja elképzelni, hogya program mellett miféle infra-struktúrát is tudunk Pápára vinni. Sor került a törökbálinti szem-lére is.

Lengyel Zsolt soronkívül találkozót kért Kovács Zoltántói,és 1998 késő őszén, úgy november tájékán találkozhattunkKovács Zoltánnal Pápán. Kovács nagyon közvetlen volt, s igen jóbenyomást tett rám. A tanácskozáson jelen volt Borbély Lajos is,aki akkor a városi művelődési osztályt vezette. Megmutatták Pápanevezetességeit, a galériákat, felsorolták a lehetőségeket, és azzaltávoztam, hogy részemről "igen" a válasz. Lengyel Zsolt örö-mében meghívott ebédre a farkasgyepűi Nimród csárdába. Márebéd közben fantáziálni kezdtünk arról, hogyan tudjuk a kutató-csoportot áttelepíteni Törökbálintról a Veszprémi Egyetemre, iliet-ve Pápára. Mindenesetre én az ügyet siettettem, Törökbálintonviszont titkolóztam, egyedül a feleségem tudta, mikor mit lépek.

Lengyel Zsolt a tárgyalások során nem említette, hogya veszp-rémi közvélemény nem egyértelműen tapsol visszatérési szándé-komhoz. Egyalkalommal szűk körű tanácskozásra mentem volnaVeszprémbe, hogy Lengyel Zsolt bemutasson a legszűkebbmunkatársi gárdájának, a kar vezetőségének. Megérkeztünk afeleségemmel Törökbálintról, de a vizit mindössze öt percig tar-tott, mert Lengyel Zsolt közölte velünk, hogy veszprémi ellen-feleim ellentámadásba mentek át, s emiatt az egyeztető tárgyalás-ból nem lesz semmi. Bánatunkban a Veszprém HotelIel szembeniolasz étteremben "dolgoztuk fel" a friss információkat. Én néhányóra múlva bátorságot vettem, mobilon visszahívtam LengyelZsoltot, és megkértem, mondja el, hogy mit vétettünk, mi a ki-fogás ellenünk. Virágnyelven közölte, hogy kiknek nem tetszünk.

-----------------------------------~ 351

Megkérdeztem, hogya rektor, Gaál Zoltán tud-e az áttelepítésiszándékunkról. Mondta, hogy nem, de tájékoztatni fogja. Én pe-dig engedélyt kértem Lengyel Zsolttói, hogya rektort én magam istájékoztathassam levélben, és elmondjam neki a kutatóintézetszervezésével és az ÉKP átmentésével kapcsolatos elgondolá-saimat. A rektor soron kívül fogadott, Lengyel Zsolt jelenlétében.Óriási szerenesém re, éppúgy, mint 1995-ben, amikor Pécsrekerültem, itt, Veszprémben is megismétlődött valami. Kiderült,hogy Gaál Zoltán is menedzsment szakember és tanszékvezető,ezért a tárgyalásokat fel lehetett gyorsítani, mert egy ilyen tranz-akciónak, mint az ÉKP átköltöztetése, minden részletét azonnalmegértette. Támogatta a vállalkozást. Olyannyira, hogy elkezdőd-tek a tárgyalások Pápa-Veszprém, Veszprém-Pécs és Veszp-rém-Törökbálint között.

Leírhatatlanul sok egyeztető tárgyalást kellett lefolytatnunka különböző helyszíneken, ahol mind a pécsiek, mind a veszp-rémiek kölcsönös engedményeket tettek, a pápai vezetők pedigkészségesek voltak. Sor került Áldozó Tamás alpolgármester ésBorbély Lajos törökbálinti látogatására. Később maga Gaál Zoltánés Horváth jenőné gazdasági főigazgató is megszemlélte a lehet-séges "hozományt". Ezzel az ügynek a hivatalos része lezajlanilátszott, csakhogy nekem hátramaradt még az Oktatási Minisz-térium és a Pénzügyminisztérium, ahol a kormánytartalékravonatkozó áttelepítés körülményeit kellett tisztáznom. Ezekena tárgyalásokon már csak a dékán, Lengyel Zsolt vett részt. Annyibizonyos, hogy senki sem gördített semmiféle akadályt az áttele-pítés elé. Két gond volt csupán: hogy Pápán hol helyeznek el ben-nünket, és hogya törökbálintiak közül kik lesznek azok, akikténylegesen vállalják a kutatóintézeti megmérettetést.

1999. március 12-én tizenegyed magammal utaztam Pápára,hogy terepszemlét tartsunk. Pápán Borbély Lajos fogadott ben-nünket, és működési helyként az Acsády Ignác Szakközépiskolaleánykollégiumát ajánlotta fel. Megnéztük az épületet, amitőla törökbálinti társaságnakeléggé elment a kedve. Gyakorlóiskolá-nak pedig a volt Kilián, ma Weöres Sándor Iskolát kínálták föl,352 ~~ --

amelyet szintén megnéztünk, de ott még be se nagyon engedtekbennünket az épületbe. A Kilián Általános Iskola lett volna az újtanítóképző intézet gyakorlóiskolája. A pápai első út tehát kicsitlehangoló volt.

Autóba ültünk, és elmentünk Veszprémbe, mondván, hogyakkor az ÉKPKözpontot a veszprémi Nagy László Általános Isko-lába telepítjük. Azt szintén szemrevételeztük. Azt gondoltuk,hogy ez az iskola egyben gyakorlóiskolának is megfelel, ha vélet-lenségből sikerül a tanítóképzést elindítanunk. Ekkor persze nemPápára, hanem Veszprémre gondoltunk. Veszprém egyik éttermé-ben köszöntöttek munkatársaim és tanítványaim, és esküt tettek,hogy akár Pápára, akár Veszprémbe készek velem jönni, egyet-len személyt, Gecse Gábornét, az egyébként kiváló anyanyelv-pedagógust leszámítva.

Március és július között Lehmann Lászlóval igen sűrűn meg-fordultunk Veszprémben és Pápán. Veszprémben közben meg-békéltek velünk. A kari tanács és az egyetemi tanács elfogadtaaz ötéves egyetemi szintű tanítóképzés programját, és Pápa váro-sa gáláns ajánlatot tett: a Jókai út 37. alatt lévő, kívülről felújított,szép, kétemeletes épületet kínálták az ÉKP Központ működésihelyéül.

E ponton szólnom kell egy szomorú körülményről. Tudtam,hogy azok a fiatalok, akiket Pápára csábítok, nem biztos, hogymegfelelnek akár a kutatóintézet, akár az egyetem követelmé-nyeinek. Nekik visszaút. nemigen kínálkozott, hiszen Török-bálinton - csak azért, mert kitartottak mellettem -, nemkívánatosszemélyek voltak. Veszprémben pedig szintén gyanakodtak arra aZsolnai-iskolára, amelyben alig volt személyemen kívül minősítettoktató. Rajtam kívül csak Tóthpál józsef és Michalkó Gábor voltkandidátus, és mindenki tudta, hogy laza szálon Kamarás Istvánis a csoporthoz tartozik, függetlenül attól, hogy ideérkezésünkalkalmával Kamarás István az Alkalmazott Nyelvészet Tanszékkeretei között dolgozott; csak néhány hónap múlva jött át Pápára,megtartva különállását, és részben elhatárolva magát a gyakor-lathoz kiválóan értő, a tantervírásban és tankönyvírásban is fel-__________________________________ ~~ 353

készült, de kutatónak mégsem tekinthető fiatal tanítványaimtóI.Olyanok voltunk akkortájt a minősítettség tekintetében, mint egyátlagos magyar főiskola: a nagy többségnek nem volt minősítése,három-négy PhD-ző volt, de még jó messze a védéstől, és Kama-rással együtt négyen voltunk minősítettek. A kutatóintézet elindu-lása után, amelyben az ide került fiatalok emberfeletti munkátvégeztek, de a tárgyalóasztalnál kevésnek bizonyultak, viszonylaghamar kiderült, hogy sokáig nem lesznek képesek kitartani Pápán,nem győzik feldolgozni azokat a szakmai konfliktusokat, amelyekmindennapossá váltak. Óriási felelősséget éreztem sorsukért, ésa mai napig sem vagyok nyugodt, mert kétszeresen tekintem őketáldozatnak. Áldozatok, mert Törökbálintról el kellett jönniük,s áldozatok azért is, mert mint kutatók nem feleltek meg - önhibá-jukon kívül - az egyetemi kutatóintézeti normáknak.

Röviddel azelőtt, hogy 1999 karácsonya előtt sor került a pápaiintézet alapítására, tehát a rektor és a polgármester, a város és azegyetem közötti megállapodás aláírására, a város területén a szo-eialisták helyi újságjában megjelent egy rövid cikk Kel/-e nekünkZsolnai? címmel, amely cikket Áldozó Tamás alpolgármestervéleménye szerint minden házba bedobtak. Ez volt az első ésegyetlen nyílt támadás ellenünk Pápán. Lassan, úgy hat-hét hónapután csend lett körülöttünk, amint azt a Napló 2001. április 23-iszáma is megírta.

Partnerekre talált nálunk a tanár úr

A nemzetközi hírű Zsolnai józsef a jövőbencsak Veszprém megyében kíván dolgozni

Az Értékközvetítő és képességfejlesztő programot (ÉKP)meg-~alósító várpalotai Képesség- és Tehetségfejlesztő MagánAltalános Iskola, Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégiumalapításának tizedik évfordulóján részt vett a programot ki-dolgozó dr. Zsolnai józsef is. A nemzetközi hírű pedagógiaiszakemberrel a születésnapi gála alkalmával beszélgettünk.

354 ~ •••

- Tanár út, visszajött Veszprém megyébe!- így igaz. Közel húsz esztendő után, hiszen 1980-banmentem el.- Mennyivel másként mással jött vissza, mint amikor elkö-szönt?- Amikor elmentem, akkor a nyelvi és kommunikációsprogram már megvolt. Távoztam a megyéből, a hajdaniOrszágos Oktatástechnikai Központból, s az OktatáskutatóIntézetbe mentem, hogy az Értékközvetítő és képességfej-lesztő programot - ami átfogja az iskolarendszer egészét -kidolgozzam. Budapesten és persze Törökbálinton, a kísér-leti iskolában. Kitérő volt Pécs, hogy az egyetemi képzéstalakítsuk át. Pécsett ez nem járt sikerrel, ám a VeszprémiEgyetem hívott, és én örömmel tértem vissza.- jó döntés volt?- Mindenképpen. Pokorni Zoltán szavával mondva a veszp-rémi egyetem "karcsú egyetem", ami az egykarú ból lettmára háromkarú, de ez még mindig kevés. Bővíteni kell azegyetemet, s ide tartozik, hogy azokon a helyeken, aholrégen híres képzés folyt, mint Pápán, vissza kell állítani afelsőfokú oktatást. Engem ilyen feladatokra hívtak. Én ezt amunkát rettenetesen szeretem, egyszerre tudok az egyetem-fejlesztési folyamatban részt venni, Pápán segíthetek, hogyegyetemi és főiskolai szintű képzés legyen a városban, il-Ietve az ÉKP-programot is az egyetem és a pápai pedagógiaiintézet gondozza. Itt van a megyében az országos központ.- Ön ahol megjelenik, a hagyományokat rendesen félretol-ja. Személy szerint nekem igen, de nem mindenkinek szim-patikus ez a szemlélet. Mennyire partnerek az intézményeka Zsolnai-féle elképzelések megvalósításában?- Általánosítani nem merek. Kisebb-nagyobb "keresztbeté-telek" ellenére is az egyetem kitűnő partner. Ám nem sza-bad elfelejteni, az ország közoktatása egy nagy váltásra ké-szül: most kell azokat a kerettanterveket bevezetni, amelyeknagymértékben tartalmazzák a Zsolnai-programoknak az ele-

-----------------------------------~ 355

meit. Ezért én mostanában ajánlom fel a pedagógiai inté-zeteknek azt a tudástöbbletet, amivel mi, a programok ki-dolgozói rendelkezünk. Most dől el 2001-ben, hogy azegyetem mellett az intézetek partnerek lesznek-e vagy sem.- Önnek van egy tízéves várpalotai "gyermeke". Hogy érzimagát a születésnapon?- Még nem jártam a palotai magániskolában, most vagyokitt először. Amikor kívülről megláttam az épületet, amelyikfurcsa képet mutat, meghökkentem, mi fogad majd belülről.Hát egy kisebb csodával találkoztam, abban a tekintetben,amennyit a pedagógusok itt dolgoztak. Tudom, hogy sokattanulnak, ami a Zsolnai-program egyik alapvető feltétele.Láttam, hogy egy környezetkultúrát igyekeznek kialakítani.Valóban szolgáltatnak, a szó szolgáltatási és minőségbiz-tosítási vonatkozásában is. Az iskola kiszabadult a bürokra-tikus korlátok közül és példát ad: piaci viszonyok közöttmiként lehet a "minőséget" megteremteni.- Egy Zsolnai-programot megvalósító intézmény részéremelyek lennének a legfontosabb tanácsai, javaslatai?- A szakmát még professzionálisabb szinten kell művelni.Ezállandó mániám. Éljenek a gazdálkodás felkínálta lehető-ségekkel. Használják ki a minőségbiztosítás összes csínját-bínját. A gyerekközpontúságot meg kell őrizni. Öröm, hapedagógusok sorra végzik munkájuk mellett az egyetemeketés a főiskolákat, ha lehet, tanuljanak nyelveket is. Nagyonfontos, hogya tehetségesebbek doktori programokra irat-kozzanak be, ezzel a képzési kínálat még tovább gazdagít-ható.- Tisztázni kellene egy, a közbeszédben lévő közhangula-tot! Több logopédus szerint az alkalmazott Zsolnai-progra-mok dys/exiás, olvasási, szövegfelismerési zavarokat okoz-hatnak a gyerekeknél.- Sem Magyarországon, sem nemzetközileg nem sikerültmég tisztázni a dyslexiajelenség kiváltó okát, ezt a tudo-mány eddig egyértelműen nem rendezte. Annyit azonban

356 ~~ _

tudunk, nem függ össze a választott olvasástanítási mód-szerrel. Szeretném még megjegyezni, a Szegedi Egyetemországos reprezentatív felmérése szerint az olvasástanításimódszerek között a Zsolnai-programokkal tanuló gyerekekérték el a legjobb eredményt.- Visszatérve a beszélgetést indító gondolathoz, miszerintvisszajött a megyébe: jelenleg min dolgozik Zsolnai józsef?- Egyhétkötetes pedagógia készül, kettőt már befejeztem...

Ármán jános

Intézetalapítás Pápán(Az Intézet rövid története és szervezeti felépítése)

Az Intézetben elsőként az ötéves, egyetemi szintű tanítóképzésprogramját dolgoztuk ki - a már kész és Pécsettelvérzett - alkotópedagógia programját szem előtt tartva. A Veszprémi EgyetemTanárképző Kara, valamint a Veszprémi Egyetem Tanácsa az or-szágban először jóváhagyta az ötéves egyetemi szintű tanító-képzést, s felterjesztette akkreditálás céljából az Oktatási Minisz-tériumba. Legnagyobb sajnálatunkra Pokorni Zoltán akkori mi-niszter ezt a programot - anélkül, hogya MAB elé terjesztettevolna - visszaküldte, nem látván időszerűnek az ötéves egyetemiszintű tanítóképzés indítását sem Pápán, sem máshol az ország-ban. A miniszteri elutasítás mélyen megrendített bennünket,elkeserített, hiszen tudomásul kellett vennünk, hogy Törökbálin-ton a tizenöt év alatt felgyülemlett kutatói, fejlesztői, tanításigyakorlat pápai kivitelezésére néhány éven belül biztosan nemkerülhet sor.

Munkatársaimnak, az "alapítóknak" szembe kellett nézniükazzal, hogy képzés helyett - a folyó ÉKP-sés a NYIK-es fejlesz-tések mellett - a kutatói munka nehézsége és szigora vár rájuk.A kudarc ellenére a 2000-es esztendőben hozzákezdtünk a négy__________________________________ ~~ 357

évfolyamos főiskolai szintű tanító- és művelődésszervező szakkidolgozásához, és megkezdtük a pedagógia szak, valamint aszakirányú továbbképzési szakok kimunkálását. Volt eset, amikornyolc szakot terjesztettünk a Veszprémi Egyetem TanárképzőKarának Tanácsa elé - nem kis felhördülést kiváltva. Tettük eztannak ellenére, hogya minisztériumból informális úton eljutotthozzánk a hír, hogy az OM Felsőoktatási Főosztályán dolgozómunkatársak, az illetékes államtitkár Pokorni Zoltán támogatószándéka ellenére sem kívánja támogatni a pápai képzés akkre-ditálását és indítását. E lehangoló tények ismeretében ellenségesés bizalmatlan légkör alakult ki körülöttünk a Tanárképző Karon.A Pápán dolgozó alapító munkatársak pedig lassan új munkahe-lyek után néztek, ki-ki visszament tanítani, iskolát alapítani, a mi-nőségbiztosítás terü letén szerencsét próbál ni ... így 2000 szeptem-berétől mód nyílt olyan új munkatársi gárda kialakítására, amelylehetővé tette, hogy olyan új nappali, alapképzési szakok indításátkezdeményezzem, amelyek szakpárba illesztve hiányoznak aVeszprémi Egyetem Tanárképző Karán és országosan is.

Az új szakok indításához olyan szakembereket kellett meg-hívnom az Intézetbe, akik minősítettek, tudományos munkás-sággal rendelkeznek, ismerik az ÉKP-t, és vállalják eddigi kutatá-saik mellett A pedagógus képzés pedagógiájának kimunkálásacímű kutatásban való közreműködést. Efeladatok ellátására kerültaz intézetbe dr. Bánhidi Miklós, dr. Czakó Kálmán Dániel,dr. Hárs Cyörgy Péter, dr. Huszár Ágnes, dr. Kríza Ildikó, dr. OroszSándor. Valamennyien kandidátusi vagy PhD-fokozattal, esetlegakadémiai doktori címmel rendelkeztek. Ha ehhez a munkatársigárdához hozzászámítjuk, hogy dr. Michalkó Gábor, dr. KamarásIstván és dr. Tóthpál józsef s jómagam szintén minősítettekvoltunk, s hogy hárman habilitáltunk is, minden túlzás nélkülelmondhatjuk, hogya Pedagógiai Kutatóintézet minősítettség te-kintetében a legelőkelőbb helyen áll a magyarországi főiskolák éskutatóintézetek sorában. Ez a munkatársi gárda tette lehetővé,hogya már említett tanító, pedagógia, művelődésszervező szakmellé az emberismeret, társadalomismeret és etika, a néprajz,

358 ~~-----------------------------------

a magyar nyelv és irodalom, a földrajz, az általános szociálismunkás szakok indítását is vállaljuk. A szakok az Oktatási Minisz-tériumban várják sorsuk jobbra fordulását, hogy átkerüljenek ak-kreditálásra a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) különbözőszakbizottságaihoz.

Intézetünk igen széles körű, nagyon sokféle felkészültségű kül-ső munkatársi gárdával rendelkezik. Alapító munkatársainkkalsem szűnt meg teljesen a kapcsolatunk, és rajtuk kívül még sokanvannak, akik szívesen közreműködnének az alkotó pedagógiajegyében a Pápán tervezett képzésben. A tervezett alapképzésiszakok mellett tizennégy, szakvizsgára felkészítő szakirányú to-vábbképzési szak indítására rendelkezünk engedéllyel. 2001szeptemberétől már három csoportban működik is a képzés.

Emellett kutatások folynak, és az Intézet sikerei közé tartozik azis, hogya magyarországi alternatív pedagógiák közül az OrszágosKözoktatási és Értékelési Vizsgaközpont elsőként hagyta jóvá aNYIK-, valamint az ÉKP-program alkalmazási engedélyét 2006-ig.

Külön vállalkozása intézetünknek, hogy két új munkahelylétesítésével segítjük a romániai magyar pedagógusképzést,ugyanis PhD-ösztöndíjasként intézetünkben dolgozott és dolgozikTok Mária-Magdolna és Kuti Noémi tanárnő, akik védésük befeje-ződése után minősítettként Erdélyben, Kézdivásárhelyen foly-tatják oktató- és kutatómunkájukat.

Az akkreditációs huzavona kezelője(Felkészülés az akkreditációval együtt járó állóháborúra)

Az ÉKP-hoz és a NYIK-hez kapcsolódó közoktatás-fejlesztési kuta-tások mellett a Kutatói ntézetben felsőoktatás-pedagógiai kutatá-sok folynak. A pedagógusképzés kutatását akciókutatással 1983-ban kezdeményeztem - Kocsis Mihállyal együtt - Jászberényben,Sárospatakon. A kutatást be is fejeztük, mi több, Kocsis Mihály a

\__________________________________ ~~ 359

tanítóképzés jobbítása érdekében szervezett akciókutatás kereteiközött végzett és államvizsgázott tanítóink életút jának nyomonkövetését is vállalta. így igazolni tudjuk, hogy három év leforgásaalatt is lehetséges alkotásra érett tanítókat képezni. Érthetőenmerült föl bennünk Pápán, hogya Pécsi [annus Pannonius Tu-dományegyetemen elszenvedett kudarc ellenére is kezdeményez-zünk a Veszprémi Egyetem Tanárképző Karán, illetve Pápán,a Pedagógiai Kutatóintézetben egy olyan pedagógiai akcióku-tatást, amely a tanárképző főiskolai kétszakos képzésre irányulna.(Pécsett az egyetemi szintű tanárképzés kutatásába buktunk bele,Jászberényben és Sárospatakon pedig a tanítóképzés-kutatás si-kerének örülhettünk.) Nem volt és ma sincs kutatási tapaszta-latunk a négyéves főiskolai szintű kétszakos tanárképzésről.E lehetőséget keresve fordultam 2001. augusztus 29-én PálinkásJózsef akadémikus miniszterhez. Azt reméltem, hogy kutatások-ban is jártas rniniszterként megérti erőfeszítéseim fontosságát éseredetiségét, s kértem, járuljon hozzá - szoros kivételként -, hogyakciókutatás keretében folytathassunk kísérIeti képzést. Jól tud-tam, hogy ennek elemi feltétele a Pápán kidolgozott szakjainkakkreditáltatása. Mivel az Oktatási Minisztérium akkreditációskérelmeinket sorra-rendre elutasította (és Pápán egyedül a szak-vizsgára felkészítő szakirányú továbbképzést sikerült elindítanunktizenhárom szakon), Pálinkás József minisztert egyrészt az akkre-ditációs eljárás gyorsítására kértem, másrészt az akciókutatásengedélyezésére. Levelemre 2001. október 8-án kaptam meg aminiszter válaszát, amely ugyanúgy elutasító, mint ahogy elutasítóvolt Pokorni Zoltán állásfoglalása is az ötéves egyetemi szintűtanítóképzés ügyében. Nemcsak e kötet számára, hanem a pápaipedagógusképzés ba/sorsszerű hagyományainak dokumentá/á-sára is közlöm levélváltásunkat.

360 ~------ _

Dr. Pálinkás Józsefminiszter

Ikt. szám: 236/2001.Tárgy: Akkreditációs eljárás

gyorsításának kérése

Oktatási MinisztériumBudapestSzalay u. 10-14.

Tisztelt Miniszter ÚrI

Őszinte tisztelettel gratulálok kinevezéséhez! Nem titkolom,hogy legutóbb hozzám eljuttatott levele (2001. 04. 25.) várat-lan és örömtel i meglepetést okozott. Fokozott figyelemmelkísérem Miniszter Úr tudományszervező és felsőoktatástmegújító törekvéseit és erőfeszítéseit, s nagyon megtiszteltazzal, hogy államtitkárként - aki a fent említett levelénekelküldésekor tudta már, hogy miniszter lesz - érdeklődésseiés hozzáértéssel figyeli, illetve figyelteti a pedagógusképzés-sel kapcsolatos törekvéseimet.Miniszter Úr bizonyára tudja, hogy az ország több egyete-mén és kutatóintézetében dolgoztam, s másfél évtizedefoglalkozom a pedagógusképzés megújításával. Jelenlegéletem legfontosabb, záró szakaszánál tartva a VeszprémiEgyetem által létesített Pedagógiai Kutatóintézetet igaz-gatom Pápán, ahol - figyelve a felsőoktatás hazai törekvé-seit - a pedagógusképzés Pápára való »visszatelepttésén"fáradozom két éve immár. Sajnos eredménytelenül. Az ered-ménytelenségnek valószínűleg fel1őoktatás-politikai hátterevan, hisz Pápára érkezésem óta informális csatornákontöbbször több helyen tudomásomra hozták, hogy nemigenfogják támogatni a pápai képzést. Ennek ellenére - élvezveaz egyetemen Gaál Zoltán rektor úr és Lengyel Zsolt dékánúr bizalmát, továbbá Pápa város vezetőinek (elsősorban dr.Kovács Zoltán országgyűlési képviselő) támogatását - min-den erőmet egy kutatással is megalapozott pedagógus-

-----------------------------------~ 361

képzés koncepciójának kimunkálására koncentrálom. Erreegyrészt intézményfejlesztési szándékok és okok késztet-nek, mivel a Veszprémi Egyetemen a bölcsészképzés és a ke-retei között működő tanárképzés még nincs olyan mérték-ben kiszélesítve, mint ahogyan ez több egyetemen műkö-dik. Másrészt e munkára sarkall az, hogy annak a Pápánaknincs megoldva a pedagógusképzése, amelynek a teológus-képzés mellett korábban - igaz, középfokú tanítóképzéskeretei ben, de - mégiscsak három tanítóképzője volt. Ebbena városban a mai napig Kant, Hegei, anémet neohumaniz-mus és a reformáció szellemisége uralkodik. Olyan szel-lemiség, amelyet kevés kisváros mondhat magáénak. Demúltja, hagyomány tisztelete ellenére a legnagyobb sajnála-tunkra képtelenek vagyunk a képzést újra elindítani, ehheztámogatást szerezni.Mára készen áll egy olyan új típusú pedagógusképzést szor-galmazó modell, amely magában foglalja - mégpedig szi-gorúan egymásra építve - a pedagógiai asszisztensek felső-fokú képzésétől a tíz féléves pedagógia szakos képzés ig apedagógusképzés minden szintjét, s amely a pedagógustóia kutató-fejlesztő munkát éppúgy elvárja, mint ahogy elvár-ja a ku Itúraközvetítéssel , a szocializációs folyamatokkalösszefüggő teendőket is. E modell megvalósítása érdekében- és annak elemeiként - akkreditálásra nyújtottuk be a kö-vetkező szakokat:

1. alapképzési szakok:- főiskolai szintű képzés:

• Általános szociális munkás szak (szakindítás, székhe-lyen kívüli képzés);

• Emberismeret társadalom ismeret és etika tanár szak(szakalapítás, szakindítás, székhelyen kívüli képzés);

• Földrajztanár szak (szakindítás, székhelyen kívüliképzés);

• Magyar nyelv és irodalom szak (szakindítás,székhelyen kfvüli képzés);

362 ~~ _

• Művelődésszervező szak (szakindítás, székhelyenkívüli képzés);

• Néprajztanár szak (szakalapítás, szakindítás,székhelyen kívüli képzés);

• Tanító szak (szakindítás, székhelyen kívüli képzés);• Pedagógia szak* (szakindítás, székhelyen kívüli képzés)

- egyetemi szintű képzés:• Emberismeret, társadalom ismeret és etika tanár szak

(szakalapítás, szakindítás, székhelyen kívüli képzés);• Pedagógia szak (szakindítás, székhelyen kívüli

képzés);

2. szakirányú továbbképzési szakok:• Ember-, erkölcs- és vallásismeret,• Értékközvetítő és képességfejlesztő program pedagó-

giai szakértője szakvizsgára felkészítő,• Felnőttoktatási (andragógus) szakvizsgára felkészítő;• Gyakorlatvezető tanító/tanár szakvizsgára felkészítő,• Hagyományismeret-oktató,• Játék- és szabadidő-szervező szakvizsgára felkészítő;• Közoktatási vezető szakvizsgára felkészítő,• Mérési és értékelési szakvizsgára felkészítő,• Minőségbiztosítási szakvizsgára felkészítő;• Napközi-, nevelőotthon- és kollégiumpedagógiai;• A Nyelvi, irodalmi és kommunikációs program

pedagógiája szakvizsgára felkészítő,• Pedagógiai szakértő szakvizsgára felkészítő,• Pedagógiai terapeuta szakvizsgára felkészítő,• Minőségbiztosítási, pedagógiai szaktanácsadó

szakvizsgára fel készítő,• Tanterv-, taneszköz- és tankönyvfejlesztő szakvizsgára

felkészítő.

* A főiskolai szintű pedagógia szak indítási kérelmét még a boiesészet-tudoményi szakok képesítési követelményeinek (129/2001. Karm. r.) megje-lenese előtt terjesztettük elő.

----------------------------------~~ 363

Most azért írok Miniszter úrnak, hogy segítségét kérjema Veszprémi Egyetem által még 2001. szeptember elsejeelőtt benyújtott alapképzési szakok soron kívüli bírálataérdekében. Arra kérem Miniszter Urat, szíveskedjék kezde-ményezni és szorgalmazni egy gyorsított eljárást a MagyarAkkreditációs Bizottságnál - hiszen erre Önnek lehetőségetbiztosít a felsőoktatási törvény -, hogy még 2001-benmeghirdethessük a fentebb felsorolt alapképzési szakokatPápára. Magam a MAB működését ismerem, tudom, hogyannak különböző bizottságai különbözö ellenérdekelt-ségek, előítéletek és esetleg pártfogó érvelések mentén ala-kítják ki álláspontjukat. Eddigi információink azt jelzikelőre, hogy aligha számíthatunk számunkra kedvező dön-tésekre. Ezért is fordultam Önhöz.Miniszter úr támogatásának kérésére több ok is késztetett.A pápai Pedagógiai Kutatóintézet munkatársainak 75%-aminősített. Többségük a közoktatásban. és a felsőoktatásbanegyaránt jártas és gyakorlattal rendelkezik. Végül: jól isme-rik az általam kimunkált Nyelvi irodalmi és kommunikációsprogramot (a NYIK-et) és az Értékközvetítő és képességfej-lesztő programot (ÉKP-t)*,amelyek nemcsak program ként,hanem alternatív pedagógiaként is léteznek kifejtett pedagó-giai koncepció va1. Nos, ezt az akciókutatással megalapo-zott programot és e program tanulságait szeretnénk tovább-vinni - szintén akciókutatással kezdve - a pedagógusképzéskörülményei között. Úgy gondolom, hogy Miniszter Úr kuta-tó szakemberként és tudománypolitikusként megérti és meg-alapozottnak tekinti kérésemet, hisz Magyarországon a pe-dagógusképzés - egyebek mellett - lobbiérdekek és külön-féle, kísérletileg alig ellenőrzött rnodellek alapján folyik.Tapasztalati hátterük ezeknek kétségkívül van, de kutatási

* E programokat az Országos Értékelési és Vizsga központ 2001 áprilisábanakkreditálta, és azok önálló program ként működnek az ország száznál jóval többáltalános iskolájában.

364 ~O---- _

hátterük alig. Igazolni tudom, hogy közel 15 évnyi munká-mat a minisztériumban belülről működő "belső ellenzé-kem" következetesen - főként a fővárosi érdekekre, a fő-városi pedagógusképzés érdekeire tekintettel - sorozatosanmellőzi vagy lesöpri. Hogy ez lehetséges, azt megértem,kezelni is tudom. Azt azonban mégis nehezen tudtam elfo-gadni, hogy noha jó személyi feltételeket, kutatási ered-ményeket és megfelelő infrastruktúrát tudunk felajánlani,mindez mégsem elegendő a pedagógus képzés indításáhozPápán.Magam a szegedi tanyavilágban osztatlan kisiskolában jár-tam nyolc évig, majd ott négy évig tanítottam, és onnan ju-tottam el a kutatói és az egyetemi pályákig, végigjárva apedagógusképzés valamennyi lehetséges fokozatát. Támo-gatást remélek Öntől, aki kutatóként, tudósként nyilat-kozataiban és intézkedéseiben a hazai kisiskolák ügyét föl-karolta. Úgy gondolom, hogy olyan személyt szólítok megtehát kérésemmel, akinek fontos a magyar vidék, és fontoslehet az, hogya magyar kisiskolákban olyan szellemiségűszemélyek oktassanak, akik azonos rangúak a teológu-sokkal, a közgazdászokkal, a jogászokkal és a bölcsészek-kel. Ezért szorgalmaztam és szorgalmazom az egyetemiszintű tanítóképzést.Tisztelt Miniszter ÚrI Tudom, hogy levelem hosszúra sike-rült, feltételezem, hogy többen is fogják olvasni. Azt is tu-dom, hogy talán túlzás Miniszter Urat egy ilyen kérésselzaklatni. Mégis ezt teszem tapasztalt kutatóként, olyan em-berként, aki érzékeny vagyok a magyar vidék szellemi fejlő-désére. És kényszerülök e lépésre a közoktatásban sokáigműködő kutatóként is, pontosan tudva kutatási eredmé-nyeim alapján, hogya magyar oktatásügy nem csupán si-kertörténet. hanem - ahogy egyszer Chikán Attila miniszterúrnak, jelenlegi egyetemi rektornak fogalmaztam - a tehet-ségeket pazarló oktatásügy is. Pazarló oktatásügy a szó köz-gazdasági és munkatudományi értelmében is. Ez azonban,

------------------------------------~~ 365

jól tudom, nem szükségképpeni, s tudom, hogy lenne meg-oldás. A megoldáshoz a feltételeink együtt állnak Pápán.Semmi többet nem kérek Öntől, csak annyit, hogya jog-szabályok biztosította kereteken belül szíveskedjék segítsé-get nyújtani a pápai képzés indításának felgyorsításában.

Pápa, 2001. augusztus 29.TiszteIette I:

(Or. Zsolnai józsef)

Dr. Zsolnai Józsefigazgató úr részéreVeszprémi EgyetemTanárképző KarPedagógiai KutatóintézetePápa

Ügyiratszám: 34535-4/2001.Hiv. szám: 236/2001.

Tisztelt Igazgató ÚrI

A pápai pedagógusképzés fejlesztése ügyében írt levelétmegkaptam. A városban a tanítóképzés indításának gondo-lata, az egyetem és a város vezetésének kezdeményezőés támogató magatartása előttem is ismert. Pápa is osztozottazon dunántúli városok sorsában, amelyek a két világ-háború között iskolaváros jellegükkel voltak a térség szelle-mi központjai, és amelyeket az ötvenes évekre - különbözőfejlesztéspolitikai indítékokkal - visszafejlesztettek, elsor-vasztottak. Közben a megyei centrumokban új intézmények:egyetemek és főiskolák jöttek létre, alakították át a régiókszellemi arculatát, és az ezredfordulóra karakteres felső-oktatási intézményhálózatot hoztak létre.Ha csak a dunántúli régiókban gondolkodunk, olyan egye-temekkel, egyetemekké váló főiskolákkal találkozunk, ame-

366 ~~ _

Iyek működési stabilizációjához, térségi képzési-kutatásihivatásuk betöltéséhez jelentős anyagi és szellemi támoga-tást igényelnek, és új képzési helyek létrehozásában óva-tosságra intik az oktatáspolitikát. A pedagógusképzésben azismert demográfiai okok miatt nehéz helyzetben vagyunk,és a jól működő dunántúli képzőintézményeket arra ösztö-nözzük, hogy képzési profiljaikat módosítva, jelentősencsökkentsék a pedagógusképzési kapacitásukat. Ebben azösszefüggésben talán érthető és elfogadható a tárca Ön általis idézett, az elmúlt években tapasztalható tartózkodó ma-gatartása a pápai pedagógusképzési és intézményalapításitörekvések fogadásában.Amikor örömmel veszem tudomásul a Veszprémi Egyetemtámogató magatartását a pápai Pedagógiai Kutatóintézetműködésében, ugyanakkor nem tudok kötelezettséget vál-lalni arra, hogy a térségben működő pedagógusképzőkbenvégrehajtott radikál is létszámcsökkenés árán támogassuk újképzési hely létrejöttét. Ma a térségi, regionális megfontolá-sok alapján vállalhatunk a szükségleteknek megfelelő fej-lesztéseket, tudva azt is, hogy a tradicionális iskolavárosok,így Pápa is, képesek lennének ötven esztendő alatt felhal-mozott hátrányaikat kompenzálni.A levélben hivatkozott pedagógusképzési új modell kialakí-tásának nem kedvez e képzési ágban tapasztalható reg-resszió. Anyagi feltételeink arra adnak lehetőséget, hogyameglévő pedagógusképző bázisokon szorgalmazzuk és tá-mogassuk a minőségfejlesztő lépéseket, és tapasztalom,hogy ebben a pedagógus képzést folytató egyetemeink és fő-iskoláink partnerek és az elmúlt évtizedben kiépült egyházipedagógusképző intézményhálózat is jelentős szerepet vállal.Magam is látom, hogy Európa gazdagabb országaiban azalsó fokú pedagógusképzés - integrálódva az egyetemekbe- egyetemi szinten folyik. Ezt mint a minőséget szolgálófejlesztési törekvést méltányolom, de annak tudatában,hogy ez csak akkor vállal ható, ha ennek anyagi, majd a vég-

----------------------------------~~ 367

zettek alkalmazási feltételeit is meg tudjuk teremteni. Intéz-ményeinket arra ösztönözzük, hogya képzés-kutatás és azoktatói kar minőségének fejlesztése a pedagógusképzésfejlesztését szolgálja.Ön és kutató kollégái is megkapták ehhez a segítséget atörökbálinti iskolakísérletben, a pedagógusképző intézmé-nyekkel folytatott akciókutatásokban, az Eötvös LorándTudományegyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen biz-tosított feltételekkel, továbbá Veszprémben, illetve Pápán isa Pécsi Tudományegyetemmel történt megegyezés alapjánátadott támogatással.A Veszprémi Egyetem ez irányú kutató tevékenységét tárno-gatni tudom, de ma nem látom realitását az Ön által jelzettakciókutatással megalapozott kísérlet indításának és az újképzési központ kialakításának.

Budapest, 2001. október 8.

Köszönti:Or. Pálinkás józsef

A történetnek itt nincs vége. Nem adom fel az alkotó pedagó-gia ügyét sem Magyarországon, sem Veszprémben, sem Pápán!Nincs rá okom, mert tanyai iskolából tanyai gyerekként, cseléd-sorsból mertem vállalni önmagam. Előbb tanító lettem, aztánáltalános iskolai, később középiskolai tanár, és részben kényszer-sorsként, részben választott sorsként doktori fokozatok szerzéséreadtam a fejem. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen egyetemidoktori fokozatot szereztem. Az MTA-n a nyelvtudományok kan-didátusa címért álltam sorba. 2000 decemberében habilitáltamnyelvészetből. 2001 decemberében akadémiai doktori címetszereztem neveléstudományból. 2002. július 1-jén pedig a köztár-saság elnöke egyetemi tanárrá nevezett ki.

Mire való volt ez az egész? Semmiképpen sem arra, hogyAdyval "elzengjem" "Valaki az Értől indul el, s befut a szent, nagy

368 ~------------ ••

óceánba". Nyavalyát! Arra volt jó mindez, hogy jogcím et szerez-zek arra, ami másoknak viszonylag magától értetődő: pályázhat-nak doktori iskola alapítására. Nekem ez már nem adatott meg,mert lekéstem. Elkéstem, mert mire minden papírom összegyűlt,betöltöttem a 67. évemet. Vigaszdíjként közreműködheteka Veszprémi Egyetem Tanárképző Karán egy interdiszciplinárisdoktori iskola kidolgozásában, amelybe az anyanyelv-pedagó-giát és a pedagógusképzés pedagógiáját valahogy be tudom talán"gyömöszölni". Aztán a koncepciót eljuttathatjuk a MagyarAkkreditációs Bizottsághoz - hogy legyen mit elutasítani. Azt hi-szem, ez a muszájherkulesi életprogram. Egy bizonyosan elmond-ható: nem lehet rámfogni, hogy nem tettem meg mindent, amierőmből telt; hogy .fajtámat", a magyar tanítóságot, a magyarpedagógusságot személyes életutam példájával önfeladásra,kishitűségre vettem volna rá... Egy fecske persze nem csinálnyarat. Tudom. Ennek ellenére vállaltam és vállalok mindenféleakkreditációs állóháborút.,

__________________________________ ~~ 369

Köszönetnyilvánítás és zárszó

. ". , zős hallgatói között egy-két éva Szfnrnüvészeti Fóiskola ve?, k kik valaha zsolnaisok"lk ok aszlnesze , a " . d 'múlva ott eszne az d . hogy van Zsolnal-pe ago-

1, t lehet mon ani, dd ..voltak akkor ta an az b a jövő mert az e Igl' . N itott azon an ,gia. Hatásaiban biztosan. ~I ÉKPis) mind arról szóltak, hogyZsolnai-pedagógiák (a NY~K,IIS,az gyetemig miként fejleszthetők,a gyerekek kisiskolásko~u, to aZ:a kérdés, sikerül-e a Zsol nai-miként válhatnak alkotova. Az a hgy bb elemének igazolása:

,. lk' yebb legne eze . "pedagógia eg emen '. ,., k kivitelezése. [ut-e Ido arra,az alkotó pedagógia k~n~epcloJa~.a áthassa a pedagógusképzéshogy az alkotó ped~g0EJ.laes~:e~~ra hogy belássák, a pedagó-egészét, és me~nY:rJe~ !1~t~lotudomá~yos felkészültséggel, szo-guspályát csakis f,lozo~/al ke/~' I lehet folytatni. Amennyiben·'k birto asava , .ciális kompetencié f klik a Zsolnai-pedagógia.. tö rtö köt mond meg ene I ,e program csu o ,

akár el is tűnhet. "f tásokat vállalva, bizony-A 70. é'vemhez közeledve, a ,vesszo u hogyerőfeszítéseimet... " A lenyeges az,

talan vagyok, mit h?z a JO,vo. etlen ember hisz mindabban, amitfolytatom mindaddig, amig egy , kkor is ha már csak magameddig csináltam, de lehet, hogy meg a ,hiszek önmagamban.

Valamikor az 1999-es esztendőben, annak a végén Pápán, a Pe-dagógiai Kutatóintézetben arról folyt egy vita, van-e, létezik-eZsolnai-pedagógia. A kérdést és az arra adandó választ _ szoká-somhoz híven - magam provokáltam. Nem egészen hiúságból,inkább nagyon érdekelt, hogy munkatársaim miként válaszolnakerre a "nárcisztikus" problémafelvetésre. A válaszok megoszlot-tak. Azok a tanítókból lett kutatók, akik a Zsol nai-programokatvalahol Magyarországon tanították, egyértelmű igennel, azok akutatók, akik a programot kevéssé ismerik, ám sokféle programrólhallottak, töredelmesen bevallották, hogy ezen még nemigen gon-dolkodtak, de az tény, hogya NY/K kibírt harminc évet, az ÉKPpedig húszar.

Történelmi léptékkel nézve a húsz év is, a harminc is: semmi.Nulla, hisz egy pedagógia csak akkor tekintheti magát létezőnek,ha 2-300 évig él, és képes befolyásolni a szakma hosszú távújövőjét. Amikor a NY/K-programot a hetvenes évek legelejénútjára bocsátottuk, és Sárszentlőrincen erről meditáltunk tanít-Ványaimmal, fiatal tanítókkal, én azt állítottam: örülök, ha aNY/K-programot legalább a 8. osztályig el tudom juttatni. Az időerre rácáfolt, hiszen Pécsett az egyetemen sorra-rendre találkoz-tunk olyan hal/gatókkal, akik NYIK-en nőttek fel, s akik magyar-tanárok lettek. Ha belegondolunk abba, hogy az Oktatási Minisz-tériumban már olyan fiatal jogászjelölt tanárember is dolgozik,aki a törökbálinti ÉKP-s iskolában érettségizett, vagy ha számbavesszük azt, hogya média, a sajtó területén nagyon sokantevékenykednek olyanok, akik NY/K-es osztályba jártak, s hogy

• ••

370 ~~ _

t . könyvem elkészítésében többddi megjelent tuca nyi , M mAz e 19 .. Ek.. vet magam Irtam. aga

munkatársam működött .kozre. k ton:m kértem előzetes konzul-alakítottam. Belső, ?arátl le~t~~o, a, I~ehát nem folytattam hosszastálásra. A kötet sorsa.~aka ~ ~ aS,arl~tát_ a tulajdonképpeni "tar-eszmecseréket. A konyv e s~ fV,alz,e Kiss Évának diktáltam le.

éket" közel mas e ev ki dctalomjegyze et - . , Nemzeti Tankönyv la o' tá tájékoztattam a . ,Hosszas latolgatas u an dré h életrajzomat publikussá. . '·'t Réthy En ret, ogy . dcirodalmi igazgatóját, "Kiadót keresek. A Kia o

·1 inosság ele tarom. ".teszem, a nag~ nyi va dott. Kö vem felelős szerkesztóje az aszándékom ra Igent mo.n o~. h ?ny Zsol nai-könyv létrejöttében" L' 10'lett aki mar aromBarany asz ,

------------------------------------~~ 371

segédkezett. Munkáját e helyen is köszönöm! A vázlatot neki ismegmutattam, s megkötöttük a szerződést.

A könyv egy hónapnyi megfeszített munkával készült el. Elsőváltozatban még 2002 januárjában. A végső szövegezésben KissÉva volt - mint már annyiszor - a segítőtársam. E helyen is köszö-nöm önzetlen segítségét.

A kéziratot félévi pihentetés után két autentikus lektorral :Zso/nai Lász/ó és Zso/nai Anikó egyetemi docensekkel, SzéchenyiProfesszori Ösztöndíjas egyetemi oktatókkal, a gyermekeimmelolvastattam el. Őket tekintettem a legilletékesebbeknek arra, hogyeldöntsük: vállalhatom-e a "Vesszőfutásomat...". Mindkettenigent mondtak. Ha ők nemet mondtak volna bármelyik fejezetreis, nem mertem volna szakmai életutamat ebben a változatban anyilvánosság elé tárni. Igenlő .Jektori" véleményükért, korrektsegítőkészségükért igen-igen hálás vagyok!

Életutam föltárása ezzel a kötettel természetesen nincs lezárva.Oe tény, hogy ez az összegzés erőt, kedvet adott ahhoz, hogytovább folytassam sziszifuszi munkámat az alkotó pedagógiamegvalósu lásáért.

Tartalom

A szerző

Szomorkás előszó a tisztelt Olvasóhoz .

11Néhány támpont a könyv olvasásához .

I 13A kiráíyhalmi tanyavilág: gyerekkor, serdü és .13, "napszámosvilág : .

Retteges, sz~genysegK'" .. éri Öregiskolától a KőrösériA tanyai eminens: a oros 21Új Iskoláig . . . . . . . . .. 30Kenyérkereső cselédsors .

A tanítóképzés csapdájába esve újszegeden 3740

A városba szökő , : : : : : : .. 41

A hatalomakaró poszt~ube~~~~eál·_k~r~~~é~. : : : . . . . . . .. 45Félárvaság, anyakereses, nOIl . . . . . . .. 50A deviáns tanítójelölt . . . . . . . . . . . . . . . .. 54Az örökös felzárkózó .

7

Pápa, 2002. augusztus 1.

A tanyai tanító Ásotthalmon .

Épülettervező tanító .,. , : : : : : : : : .Az osztatlan iskola tanltoJa ............A színész tanító : ': .A kartársak közösségéből menekulo ::A papokkal barátkozó .', .A szemtelen, a kiközösített tanlto .

60

656671757880

372 ~~------------------ _ __ ---------------------------~ 373

Főiskolás létem Szegeden . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 83

A katonaság elől menekülő tanító 83A forradalom elől a tanításba vissza~e'n'eküi6 . . . . . . . .. 89Antikváriumban, könyvtárakban rostokoló :::::::: 93

Tanárkodás Kerekegyházán 97

A könyvbúvár-tanár mint "csodalény" 97A rangot adó szakos tanárság 102Szembesülés a neurózissal 107A rendező-tanár 112A k.utató tanár 114A sikeres, karrierista tanár 119

Ifjú titán ként Kecskeméten, Baján 122

A járási f:lügyelő 122A megvei felügyelő 126A tanítóképzés kritizálója és fenyítettje 130

Száműzöttként Dunapatajon 135

Magyartanár és irodalmiszínpad-szervező 135A pedagógus-továbbképzés radikális megújítója 138Kutatóközösségben ~ 140

Fapados tanársegédként a szegedi főiskolán 147

A csoportvezető tanár 147A bo~la.dozó névész és a beszédkutató pedagógus 150A kvázi határsértő 153

Ismét felügyelő Kiskunhalason: a befogadott menekült 160

A szobi igazgató 163

A sikeres pályázó 163

Szellemi műhely kezdeményei a végeken 168A leváltott igazgató 172Az álláskereső 188

Menedékhely és újrakezdés a szolnokiVerseghy Könyvtárban... . 194

A főkönyvtáros-műkedvelő bibliográfus 194A gyanúsított 198A pályázó, a kutatásra készülő, a rendszerálmodó 201

Oktató és kutató a Kaposvári Tanítóképző Intézetben,majd Főiskolán 205

Awdomán~o~~ó 205A kísérletező 208A párttag 211A pedagógia megújítását sürgető 214Pedagógiai kismonográfiák szerzője 215A pedagógia szak elvégzésére kötelezett 217

A csökölyi száműzetésből csökölyi műhely 220

A kísérletező tanítványok élén 220Az innovációsműhely-teremtő 226

A tanítóképzés második fordulója: Szekszárd 237

Tanszékcsoport-vezető, kutatásvezető 237A szombathelyi főiskolára csábított 240

Szakítás a tanítóképzéssel, életmódváltás:Veszprém _ Országos Oktatástechnikai Központ (OOK) 243

Főosztályvezető 243Szellemiműhely-bővítő 247

374 ~o---------------------------------______________________ --------------*0 375

Tíz éva kutatás szolgálatában: Budapest,Oktatáskutató Intézet 249

Tudományos osztályvezető 249Teamvezető az ÉKP-s akciókutatásban 254Az oktatási törvénykezés körül 261A kutatási sikerek késői legitimálása: a kandidátus tanító 269

KísérIeti iskola, Innovációs és Fejlesztési KözpontTörökbálinton 272

A kutatásvezető 272Kutatásvezető igazgató 281Az ÉKP Központ vezetője 292Kutatásmenedzselés, kutatásfinanszírozás 297Az ÚMIPE-elnök ' 301 KK

~,!I!~~/'IIII~Alapító főigazgató: Országos Közoktatási Intézet 304

Főigazgató 306Folyóiratok alapítója 312A PSZM életre hívója és konfliktuskezelője 315Az "ünnepelt" 324

A pedagógusképzés megújításának Don Quijoté-ja:Pécs, JPTE 330

Intézetalapító és szervezetfejlesztő 330A megbuktatott igazgató és a megtagadott mester 339

A gyanakodva fogadott misszionárius Veszprémbenés Pápán 348

Az újjáélesztett Zsol nai-iskola jelentkezése Veszprémben 348Intézetalapítás Pápán 357Az akkreditációs huzavona kezelője 359

Köszönetnyilvánítás és zárszó 370376 ~ _

"A kötet eredetileg tervezett címe Ásotthalomtól Pápáig lett vol-na. Helyébe került a mostani: Vesszőfutásom a pedagógiáért.Az eredeti alcímet (Egy pedagógus-életút sikerei és botrányai)azonban megtartottam. Megtartottam mégpedig azért, hogyakedves Olvasók, akik a kötetet akár a szerző neve, akár címemiatt kézbe veszik, lássák, kiről és miről is van .szó, Lássák,hogy egy idősödő pedagógus - aki egyszerre vált hírhedtté éshíressé Magyarországon és a környező országokban =. nem si-kereinek örül elsősorban, nem is kudarcain kesereg, sőt nemcsupán a konfliktusait akarja elfelejtetni vagy megszépíteni,hanem életútját kívánja felmutatni, amely a tanyai gyerekkortól,majd a tanyai tanítóságtói üggyel-bajjal, fogcsikorgató kitartás-sal az Akadémiáig vezetett. Azt az életsorsot kívánja e kötetbemutatni - a kronológiailag is ellenőrizhető és dokumentál-ható eseményeken át, amelyekből egyfajta rnlkro-pedagógiatör-ténet (gyerekkortörténet, szakmatörténet, 'tudományos karrier-történet') egyaránt feltárulhat a ma olvasójának éppúgy, mintazoknak a kései utódoknak, akik a XXI. században még olvasás-sal, avagy egyfajta önéletírás forgatásával múlatják szabad ide-jüket."

(Részlet a szerző e/őszavából)

JULLL