e-Pentagram 2014/1

LECTORIUM ROSICRUCIANUMAZ ARANY RÓZSAKERESZT SZELLEMI ISKOLÁJA

2014/1.2. évf./1. szám

magazin

A CSEND

Számok, életszabályokés kompetencia

Johannes Amos Comenius:a VILÁG ÚTVESZTõJEÉS A SZÍV PARADICSOMA

Az Arany Rózsakereszt filozófiájába bevezetőinternetes tanfolyam

Létezik egy aranyfonal, egy „királyi út” amely megtört valóságunk labirin-tusából az Igazság felé vezet. Az a célunk, hogy segítsünk megtalálni ezt az ösvényt, és élő kapcsolatban bejárni azt. A tanfolyam anyagait, regisztráció után 7 levélben küldjük el Önnek. Feltett kérdéseire igyekszünk a lehető legrövidebb idő alatt válaszolni.

Az Arany Rózsakereszt út, a transzfiguráció ösvényeEzt a ragyogó fonalat szeretetből, bölcsességből, ismeretből (gnózisból) és cselekedetből fonták. Mindenekelőtt azonban egy ösvényről van szó, ame-lyet ténylegesen járni lehet, és amelyet a maga eredeti formájában minden vallás megmutatott. Sem mester, sem beavatott nem adhatja át az Igazságot másvalakinek.Mindenkinek a saját erőfeszítése árán kell hozzá áttörni, kitartással leküzdve minden ellenállást és nehézséget, amivel az úton szembetalálkozik. Ezt pedig csak egy belső átalakulási folyamaton keresztül lehet elérni, amelyet „lélek-újjászületésnek” vagy „transzfigurációnak” nevezünk. A Szellemi Iskola megmutatja tanulóinak az ösvényt, és megtanít arra, hogyan kell azt bejárni. Célunk, hogy minél széleskörűbb módon tájékoztassuk arról a „királyi út”-ról, a transzfiguráció gnosztikus ösvényéről.

http://tanfolyam.lectorium.hu/

http://rendezvenyek.lectorium.hu

26 e-pentagram 2014/1 www.lectorium.hu

TARTALOM

programajánló Januári programok.... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2

cikkek A csend útja... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4

A hallás a belső látás kapuja... . . . . . . . . . . . .10

Érzékek fogságában.... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

Gondolatok a csend hangjáról... . . . . . . . . 18

könyvajánló Helena Petrovna Blavatsky: A csend hangja... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

IMPRESSZUM

Lectorium Rosicrucianumhttp://lectorium.huhttp://lectoriumrosicrucianum.org

Magyarországi Lectorium Rosicrucianum Egyesület

2528 Úny, Pelikán Konferenciahelyhttp://e-pentagram.hu

Elérhetőség:[email protected]

A csend

Bárhol jelenjen is meg a szív élő csendjének ez az ereje, a környezetre rendteremtő mó-don hat: az indulatok hullámai elsimulnak, az ellentétek meg-oldódnak, a kérdésekre gyakran szinte magától megjön a válasz. E folyamat hatására titokban sokan érzik, hogy a valódi nyugalom, a valódi csönd, ami után a lélek vá-gyódik, az valami egészen más és kimondhatatlanul sokkal több, mint a nyugtalanság üdvös hiá-nya. Több annál, minthogy csak ellensúlya legyen a mindennapi élet túlzott követelményeinek. Annál is több, hogy csupán a lelki egészség egyik előfeltétele legyen. A rendteremtő nyuga-lom más erőkből táplálkozik: ez az eredeti, isteni életterület-tel összeköttetésben álló és ab-ból élő új lélek állapota. Ez az az életterület, amelyből a belső utat járó embernek rejtélyes módon szabad részesülnie.

mailto:[email protected]

http://e-pentagram.hu

http://lectoriumrosicrucianum.org

http://lectorium.hu

PROGRAMAJÁNLÓ

A MISZTÉRIUMISKOLÁKRÉGEN ÉS MA – előadás és beszélgetés

LECTORIUM ROSICRUCIANUMARANY RÓZSAKERESZT SZELLEMI ISKOLA

Időpont:

2014. 01. 14.(kedd) 18.00 óraHelyszín:

Sziddhártha (MagNet) Közösségi HázVI. Andrássy út 98.

Az ember Isten egy gondolata.Lényünk legmélyén tudjuk, hogy van egy otthonunk, egy eredeti hazánk, ami vár ránk hűségesen… De akkor miért olyan nehéz rátalálni?

Minden szerzet egy terv szerint dolgozik. Ez a módszer mindenkor alkalmaz-kodik az adott korszakhoz. A szerzet gondozza és támogatja az Útra érett lel-ket. Tiszteletben tarja a döntéseit… és ha lehetséges, egy misztérium-iskolába vezeti őt.

Ez a lánc nem szakadhat meg, s így egyet-len korszak sem túl sötét ahhoz, hogy az Egyetlen Igazság keresője kövesse a Vi-lágosságot. Mindig megvan a lehetősége az Egyetemes Szerzet láncának arany fonalát követni, a fonalat, amely az ere-deti állapothoz vezet.

2

http://rendezvenyek.lectorium.hu

3

A PÁLOSOK KINCSEI– zenés előadás mindenkihez szóló ősi értékekről Csantavéren (Szerbia)

LECTORIUM ROSICRUCIANUMARANY RÓZSAKERESZT SZELLEMI ISKOLA

Időpont:

2014. 01. 23.(csütörtök) 18.00 óraHelyszín:

Bartók Béla Művelődési Egyesület nagyterme,Csantavér, Tito Marsall u. 26.

„Aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni.”– Tamás evangéliuma, 2. logion.

A pilisi remeték hite egyfajta gnosztikus fényvallás volt

„Olyan, mint a szkíták mágus-vallása, mint az egyiptomiak bölcsessége, mint Jézus tanításai, mint az ősi idők tiszta tudása. Ők mindenben az isteni szellem megnyilvánulását és működését látták.” – Így ír Száraz György helytörténeti kutató egy helyen.

Ki ne szeretne ebben a rohanó világban egy kis nyugalmat és vissza-vonulást? A legtöbben azonban képtelenek huzamosabb ideig nyug-ton maradni. Egy belső nyugtalanság kizökkenti és arra készteti őket, hogy minél előbb új dologba fogjanak. Zaklatott világunkban a belső csend valami szokatlan, valami költséges dolog. Pedig ez lenne a meg-szabadító út elsődleges feltétele.

A CSEND ÚTJA

e-pentagram 2014/1 www.lectorium.hu4

26 e-pentagram 2014/1 www.lectorium.hu 5

Volt egyszer egy öreg király, aki egész életén át ide-oda utazgatott a világban. Az ismeretlent, valami valóban újat keresvén országról országra vándorolt. Élete végén azonban meg kellett állapítania, hogy a Föld semmi újat sem tu-dott neki nyújtani. Mégis tovább keresett, mert meg volt róla győződve, hogy lennie kell valaminek, ami biztosan teljesen más, mint minden egyéb, ami-vel valaha is találkozott. Végül egy magas hegyhez ért, a világ legmagasabb hegyéhez, melyet nagyon nehéz volt megmász-ni. Mivel a király már nagyon fáradt volt a sok utazástól, elhatározta, hogy hét fiát küldi fel a he-gyre, hogy keressék meg neki azt az ismeretlen „valamit”.Hosszú és veszélyes vállalkozás volt ez. Amikor fiai végül visszatértek, a király türelmetlenül kér-dezte, hogy találtak-e valamit.– Apánk, megtaláltuk, amit kerestünk. Találtunk valamit, ami a Földön nem található.– Hogy nézett ki? – kérdezte izgatottan a király.– Éppolyan volt, mint én – mondta a legidősebb fiú.– Bőre olyan, mint a krokodilé – jegyezte meg a második.– Akkora volt, mint a palota kapuja – válaszolta a harmadik.– Drágakövekkel kirakott koronát viselt – kiáltotta a negyedik.– Örült, hogy találkozott valakivel – bizonygatta az ötödik.– Egy légió állt mögötte, hogy megvédje – fűzte hozzá a hatodik.A kuszának tűnő válaszok hallatán a király csak még kíváncsibb lett, és azt kérdezte: – Milyen úton mentetek, hogy megtaláljátok az ismeretlent?A fiai részletesen elmesélték, hogy milyen fáradságos volt az utazásuk, és mi-lyen veszélyekkel kellett megküzdeniük. Mindezt csak apjukért tették!Ekkor az apának feltűnt, hogy a legfiatalabb fia még semmit sem mondott. – Hát te, legifjabb fiam, melyik úton mentél? – kérdezte.– A csend útján, apám – hangzott a királyfi válasza.– A csend útján? Hiszen nincs is olyan út, melyet így neveznek és a hegy csú-csára vezet. Pontosan követted a parancsomat, mint fivéreid?– Bocsáss meg, apám! Be kell vallanom, hogy a palotában maradtam. Mikor éjszakánként az ablak előtt álltam, s ahogy a csillagos eget néztem és meg-bízásodon gondolkodtam, földöntúli nyugalom költözött a szívembe.

A csend útja

26

A belátás azt jelenti: elbúcsúzni

Ezt a történetet a Lectorium Rosicrucianum Ifjúsági Művének egyik év-könyvéből vettük. Leírja a kereső nagy vágyakozását a földöntúli, isteni csend megtapasztalására. A hétköznapi életben előforduló számtalan érintést és megindultságot az ismeretlen, az igaz, az isteni csend – gyakran még nem tudatos – keresése okozza. Azt, hogy ez a csend „közelebb van hozzánk, mint kezünk és lábunk”, az anyagelvű társadalom emberének gyakran nehéz fel-fogni és elfogadni. Mégis, ez a csend nem is olyan megfoghatatlan, mint ami-lyennek tűnik.

Mit jelent, hogy „közelebb van, mint kezünk és lábunk”, és mit értsünk az „isteni” jelzőn? Természeténél fogva az ember teljesen a sötét anyaghoz van kötve. Az elbeszélés királyához hason-lóan mérföldeket tesz meg a tér és idő világában azért, hogy az élő víz kútja utáni vágyát csillapítsa. Eközben úgy viselkedik, mint némely állat. Amikor például egy légy nekirepül az ablaknak, látszólag megtapasztalja, hogy az üve-gen nem tud átmenni. Kicsivel később azonban teljes sebességgel nekirohan ugyanannak az üvegnek, mert a szabad-

ságot keresi, és ki akar jutni a szobából. Sokan éppen így járnak el, mikor útju-kon akadályokba ütköznek. És ez így megy tovább egészen addig, amíg – mint a legifjabb királyfi – arra a belátásra nem jutnak, hogy abbahagyják a keresést, és elcsendesednek.Ebből a szempontból az a pillanat, amikor valaki a dialektika kemény üvegé-nek ütközik, mégis a megmentését munkálja. Ekkor ugyanis régi, hosszú idők óta dédelgetett illúziók dőlnek össze benne, és nemsokára anyagi vágyainak romhalmaza előtt áll. Ez az a pillanat, amelyben képes megtanulni és belátni, hogy énjének vágyakozása sohasem fogja őt előbbre vinni. Az ütközés ezért kegyelem – még akkor is, ha sebekkel, fájdalommal és szenvedéssel jár. Az eb-ből fakadó belátás következtében változhat meg mélyrehatóan az élet. Min-den dolog új jelentést kap és a valódi helyére kerül.


26 e-pentagram 2014/1 www.lectorium.huA konfliktusmentes élet

Saját magunknak kell megálljt parancsolni

Felhagyni a régi, megszokott cselekvéssel, elcsendesedni a belső Úr előtt – ez a belső megszabadulás útjának jelentős pillanata. Ez a pillanat mindazok számára fontos, akik valóban járni akarják ezt az utat. Az út, az ösvény nem vonat, amelyben kényelmesen helyet foglalha-tunk, és amely önműködően a céljához szállítja utasát. Sokkal inkább arról van szó, hogy tu-datosan kijelöljük a menetirányt, megszokott életünk előre programozott vonatát pedig idejé-ben elhagyjuk. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amennyire tudatosan csak lehet, el kell bocsáta-nunk, amit a saját énünknek tekintünk. Meg kell tanulni ott hagyni régi tapasztalataink – egész dia-lektikus múltunk – vágányát. Ugyanígy a jövőt is el kell engednünk, mert ez sem egyéb, mint régi tapasztalataink kivetítése. Az „elengedés” mély nyomot hagyó tapasztalatok leszüremléséből fakad, és az a felismerés váltja ki, hogy az én a maga tartós látszatkeltésével és cseleke-deteivel nem képes szabaddá válni. Annak révén, hogy az én taposómalmát külső szemszögből tanulmányozzuk, egy pillanatra eltűnhetnek a tér-időbeli dimenziók, és a Ma csendes, nyugodt pompában mutatkozik.Ez a „kiszállás” nem egy térben és időben történő ellenmozgás, hanem minden mozgalmasság felváltása az abszolút belső csendre, amelyben a szív rózsájának megszabadító és megújító ereje hatásossá válhat. Aki legyőzi énközpontú cse-lekvéseit, tudatára ébred, hogy úgyszólván vonaton ül, de csak azért tűnik úgy, mintha utazna, mert szembejön egy másik vonat. A peron, az emberek, ő maga – hirtelen minden megáll. A haladás illúziója szétpukkan, mint egy szappanbuborék. Most derül ki, hogy valójában mindvégig egy helyben állt.Aki így felébred élete álmából, az megtapasztalhatja a lélek mély csendjét. Az az érintés, melyet ez a csend vált ki, teljesen másfajta, mint az a mozgal-masság, amely az énközpontú tevékenység eredménye. Ami ebben a mérhe-tetlen csendben mozog, az Isten teremtése. Aki ebben feloldódik, az képes a világban élni és hatni anélkül, hogy függne tőle és az irányítaná őt.Térjünk most vissza elbeszélésünk kezdetéhez. A hat fiú nem riad vissza sem-miféle fáradságtól, semmilyen megerőltetést nem sokallnak. És aztán meg-találják a legmagasabbat is, amit a világ kínálhat: tekintélyt, hatalmat és erőt.

7A csend útja

e-pentagram 2014/1 www.lectorium.hu

Arra lelnek, ami megegyezik énközpontú kívánságaikkal és elképzeléseikkel: az igazság töredékére, mely rövid időre megelégedést nyújt, hogy aztán az ellenkezőjére forduljon és undort keltsen az emberben. Nem lenyűgöző-e a természet? Nem pompás-e gyakran a művészet? Milyen nagyságokat érhet-nek el a gondolatok, és milyen hatalmasak lehetnek az érzelmek! Milyen szép-nek tűnnek olykor az emberi kapcsolatok!Már kevergetjük is az általános dialektikus „kását”. Élvezettel eszünk a jó és a gonosz tudásának fájáról, és a szép lassan csúnyává válik, a meleg hideggé, a

magasság mélységgé és fordítva. A dolgok állandóan ismétlődnek, mígnem végül leál-lunk velük és meglátjuk azt, ami valóban „van”.Aki megtanul rohanásában és hajszájában megállni, az képet alkothat magának saját valóságáról. A tökéletes belső nyugalom állapotában világossá válnak számára gon-dolatok, érzelmek és cselekedetek. Az élet belső és külső törmelékhalmazának tárgyi-lagos érzékelése megmutatja, hogy az em-ber végeredményben „semmi”, s felébreszti, megerősíti a vágyat, hogy elcsendesedjen,

és bemenjen a „nemcselekvésbe”, melyről Lao Ce beszél. Aki belátja, hogy a külső élet puszta illúzióvadászat, az meg tud állni a belső nemcselekvésben, és az igazi csend ereje és hatalma egyre jobban megnyilvánul számára. Ez a csend a szív rózsájának lényege.A hat királyfi a láthatót, a megnevezhetőt keresi, ami teljesen megfelel egyéni-ségüknek. Ezért talál mindegyikük valami mást. A hetedik fiú hallgat. Ő meg-találta a névtelen csendet: a Taot, melynek nincsen neve, és amely nem írható le. A hetedik fiú nem kel többé útra, mert „a birodalom őbenne van”. „Kö-zelebb van, mint keze és lába”, és mégis a lüktető élet kellős közepén. A belső csend nincs térhez és időhöz kötve. A külső világ hajszájában mindenkiben felszabadulhat a csend, aki érett rá, aki belefáradt minden dialektikus harcba.Aki a csendben van, az a szív rózsájából él. A rózsaillat szakadatlanul áram-lik mint a „csend ereje”, és az embernek készen kell állnia ennek az illatnak a belélegzésére. Lényünk magja, a lótuszvirág gyöngye valóban tökéletesen érintetlen a dialektikus birodalom mocsarától: mindig nyugodt volt, most is


26 e-pentagram 2014/1 www.lectorium.hu A csend útja

nyugodt, és mindig is az lesz. Ezért nem kell a csendre várni, mert a nap min-den pillanatában jelen van! Ott van abban a pillanatban, amikor egy ember kész arra, hogy távol tartsa magát a nyugtalanságtól és lármától, hogy a belső és külső nyüzsgést ítélet nélkül vegye tudomásul.Józanul megvizsgálva tehát: minden nyugtalanság oka az én! A halhatatlan élettel összehasonlítva, az én „sok hűhó semmiért”. Ki ne akarná ezt elengedni, hogy helyet teremtsen az örök fény számára? Akit eltölt a világosság, az nem vágyik még több fényre, mert azonos vele. Minden negatív befolyás, amely netán behatolna, azonnal szertefoszlik, mint az árnyék.

Tökéletes irányulás

A mély csend egy valódi életcélra való „irányultság”. Itt nem az akarat össz-pontosításáról van szó, melynek során minden más kiszorul. Az irányultság itt a dialektikus tudat megüresedését és csendjét jelenti, minden kívánság el-halását, és eloldódást minden kivetítéstől és érzelemtől. Ez az irányulás tehát inkább egy állandó belső csend, melynek során sutba dobjuk az énre irányuló gondolkodást, akarást és érzést. E csend nyugalmában béke uralkodik – nem két háború közötti béke, hanem az a Béke, amely örökké tart és minden értel-met felülmúl.Aki e tökéletes irányulásban él, az részesülhet abban az egyetlen abszolút sze-retetben, mely mindenütt jelenlévő. Tökéletes irányultságban és szeretetben keletkezik az a csend, amely középen van és marad: a Taoban.

9

A fül nagyon fontos összekötő elem környezetünk és belső életünk között. A fül által érzékelt hangokból a hallás képet alkot, belehelye zi az embert az őt körülvevő térbe.

A HALLÁS A BELSŐ LÁTÁS KAPUJA


26 e-pentagram 2014/1 www.lectorium.huA hallás a belső látás kapuja

Egy ismeretlen költő írta: „Oly nagy vagyok, amennyire fülem hallani képes, oly mély vagyok, amennyire szemem látni képes.” E költő füle kifelé irányult, szeme pedig befelé pillantott. Fülét környezete természetes csendjére nyitotta. Szeme azt látta, amit füle már meghallott. A hallás előbb létezett a látásnál. A magzat már az anyaméh ben hallja, amit a környezetében mondanak. Oly pontosan rögzíti az elhangzottakat, hogy a külö-nösen fontos megjegy zések mély nyomokat hagynak a még fiatal tudatban. A hallás lényegében minden belátás kezdete. Ahol elhangzik egy üzenet, ott halló fülre van szükség, amely felfogja és értelmezni tudja. Ezért mondja Ézsai-ás próféta: „Halljátok egek, és vedd füleidbe föld!” (1, 2). A 78. zsoltárban ez áll: „Figyelj én népem az én tanításomra!”. János pedig így ír a Jelenések könyvében: „Akinek van füle, hallja, mit mond a szellem a gyülekezeteknek.” (2, 7). Ezen ne a szokásos vagy a csak úgy mellesleg való hallást értsük, sem a jobb belátásunk ellenére való engedelmességet, hanem egy nyílt, fogékony, sóvárgó lény odafi-gyelését, aki kisgyermek módjára, ámulattal telve képes lesni a szavakat. A szavak energiahordozók

A hallás az emberek mindennapi beszédének az előfeltétele is. Ez azonban mindenekelőtt a belső beszédre érvényes, a saját lényünkben ható csend hangjának beszédére. A rég-múltban a beavatottak a kimondott szó útján közvetítették üzeneteiket az emberiségnek. Történeteik mítoszokban, legendákban és mesékben élnek tovább. Akik fogékonyak voltak rá, megértették ezt az üzenetet. Hittek benne, és arra törekedtek, hogy életvitelüket hőseik életviteléhez igazítsák, hogy így egy magasztos és nemes célt érjenek el. A szavak energiahordozók, olyan formák, amelyekben ener gia nyilvánulhat meg. A kimondott szó által energia – infor máció – hatol be a tudatba, és képeket vált ki benne. A demagógia is erre az elvre támaszkodik. Politikusok igen alaposan kigon-dolt módszerekkel közvetítik gondolatképeiket az erre fogékony hallgatóság-nak. A hallgatóság aztán a maga választotta eszmények szerint illetve annak megfelelően cselekszik, amit eszményképnek állítottak be előtte! Politikai vezetők így válhatnak veszélyes népámítókká, akik olyan tettekre buzdítják hallgatóságukat, amelyeket egyetlen józan ember sem követne el magától.

A saját gondolatok zavarják az odafigyelést

A zene is ilyen képeket alkot tudatunkban. Van aki egy kiváló koncertmű könnyed hangzására kezd álmodozni, másvalakit a dzsessz ősritmusa hoz mozgásba.

11

És kinek a tudatalattiját hagyta volna érintetlenül a mára már csaknem elfelej tett népzene?!

Mily gyakran hat ránk egy előadás hallgatása során a bennünk kialakult kép! Felkelti érdeklődésünket, és önálló életet kezd élni. Gondolataink

elkalandoznak, és a kép, mint egy fa, kusza mellékgondola-tokba ágazik szét. Ezek után már nem vagyunk képesek

figyelni, mert gondolataink az előadó kimondott sza-vai és fantáziánk között váltakoznak. Gondolataink

csaponganak, és mindinkább eltávolítanak min-ket a beszélőtől. Ekkor az előadó már semmit,

vagy csak nagyon keveset tud közvetíteni tu-datunknak. A már kialakult kép előítéletté rögzül, és már nem lehet rajta változtatni. Ennek a fordítottja is megeshet azonban: valamely külső tekintéllyel szembeni vak engedelmesség helyébe fokozatosan egy növekvő belső meggyőződés léphet. Az én választ, és saját vonzódásai alapján tesz különbséget. Ez történt a Teremtő Igéjével is. „Kezdet-

ben vala az Ige”. Isteni erők áramlata érinti meg az embert a tudatában, és képeket hív

fel, a tökéletes élet és a halhatatlanság képeit. Ezek egy tökéletes világ képei, amelyben sem

betegség, sem halál nem létezik, egy olyan em-beriség képei, amely viszály nélkül képes elfoglal-

ni helyét a teremtésben, többé már nem „orrfacsaró bűz Isten számára”, hanem „dicsőségről dicsőségre halad

tovább”. Azonban itt is az én választ. Csak arra a szóra hall-gat, amely leginkább megfelel neki, és minden egyéb lehetőséget

kizár. Ez vajon tényleg meghallás – vagy csak hallás? Egyik fülünkön be, a másikon meg ki? Képes-e még egyáltalán a materialista ember a fülelésre?

A szem már nem a lélek tükre többé

A modern élet ritmusában a látvány, a vizuális elemek egyre inkább előtérbe kerülnek. A szem többé már nem a lélek tükre, csak egy lencse, melyen keresztül az én minden arányt eltorzít. Olykor azt halljuk ugyan, hogy a műsorszórás a TV és az Internet révén eloldozza a szemet a környezetétől, és szélesíti a néző látókörét. Ez részben biztosan igaz, viszont egyértelműen a fül kifinomult működésének a rovására történik. A fület elárasztja az üzletekben


Hallgatok, hogy éljek.Figyelek a suttogó életre.Figyelek, mivel így adhatok!

26 e-pentagram 2014/1 www.lectorium.huA hallás a belső látás kapuja

hallható barátságos vagy agresszív háttérzene, a szellőzőrendszer monoton mellékzöreje, a belső égésű motorok zaja, a dübörgő forgalom ritmusa. Vagy pedig egy fülhallgatós sétálómagnóval határoljuk el magunkat a külvilágtól. Köztudott, hogy a diszkók és CD-üzletek számtalan dolgozója már fiatal évei-ben komoly halláskárosodást szenved.

Az odafigyelés a tisztelet egyik formája

A csend ma már ritkaságszámba megy. Az oda figyelés a tiszteletnek egy formá-ja. Az ember az első életéveiben tanul meg beszélni, mégpedig a fülelés révén. A gyermekek az otthon hallott beszéd alapján tanulják meg anyanyelvüket. A szó használat, hangsúly, kiejtés mind a család nyelvszokásaira vezethető vissza. Emellett sok kultúrában érvényesült és érvényesül ma is az a pedagógiai elv, hogy „aki nem hajlandó hallani, az ezt majd saját bőrén érzi meg”. A gyermekektől megkövetelték – és több országban még ma is megkövetelik – a szülő és nevelő tekintélyével szembeni vak engedelmességet.Az iménti kijelentés, hogy „aki nem hallgat, az majd megérzi” nem csak a gyer mek nevelésre vonatkozik. Aki szeretne belátást nyerni a teremtésnek valamint lakóinak a céljával és jellegével kapcsolatosan, annak el kell fogad-nia az anyagban megszerezhető kemény tapasztalatok útját is. Amikor ehhez hozzáfog, akkor belső fülei még zárva vannak, vagy épphogy csak megnyíl-tak. Amikor azonban számtalan tapasztalat után megtanul felfigyelni belső hangjára, akkor megszűnhet süketsége, és felébredhet a megújító életfolyama-tok iránti érzéke. Az ok-okozati törvény végül megtanítja az embert arra, hogy figyeljen a szívében lévő csend hangjára.Aki e hangot hallja, és huzamosan hallja, az megtapasztalja, hogy belátása érlelődik, és folyvást megújul. Ekkor ráébredhet Jakob Böhme szavainak értelmére: „Akinek van füle a hallásra, az lát!”

13


AZ ÉRZÉKEK FOGSÁGÁBAN

Érzékeinket a bennünket körülvevő valóság megismerésére, megértésére és értelmezé-sére használjuk. A létállapotunknak meg-felelő dolgok, amikre szükségünk van, amit látni és hallani szeretnénk, azok többek között szemeinken és füleinken keresztül jutnak el hozzánk. E benyomások figyel-münket szüntelenül kifelé irányítják.

26 e-pentagram 2014/1 www.lectorium.huAz érzékek fogságában

Érzékeink azonban nem csak befogadó szervek. Elsősorban a szemeinken keresztül az egész létállapotunk a világba, kifelé is sugárzik. Hangunk pedig emellett kifejezi legmélyebb lényünk minőségét akkor is, ha ennek nem is vagyunk tudatában.Az ember már igen fiatal korától az érzékszervein keresztül fejleszti a szemé-lyiségét. Az így szerzett benyomásokkal alkot magának képet környezetéről, hogy ezen az alapon kibontakozhasson egyénisége.A hallószerv csíráját – mint első érzékszervet – a Szaturnusz-korszak első négy szakaszában alapozták meg1. Hallószervünk ezért is a legke-vésbé fogékony a rögeszmék és illúziók iránt. A hallás tehát a legtisz-tább érzékszervünk – vagy másképp kifejezve a legkevésbé bepiszkí-tott. Ezenkívül pedig nem csak a legelőször megalkotott érzékszerv, hanem ez is marad a legtovább működőképes. Mindannyian ismerünk tudósításokat, amelyek kómában fekvő emberekről szólnak, akik beszédhangokra reagálnak, s egy esetleges felébredés után azokról be is számolnak. Vagy olyanokról, akik egy operáció alatt hallott szavakat képesek elismételni.Körülbelül harminc éves korig – manapság azonban már valamivel koráb-ban is – kialakulnak az ember különböző testei. Az ember felnőtté válik, ahogyan mondani szokás. Addigra többnyire elég tapasztalatot is gyűjtött, hogy különb séget tudjon tenni, és döntéseket tudjon hozni későbbi életé-nek menetéről. Milyen nagyszerű lenne, ha az ifjú felnőtt érzékszervi benyo-másainak és tapasztalatainak összességéből az a tudatos döntés következne, hogy többé nem éri be a külső benyomásokkal! Akkor felismerné, hogy amit valóban keres, amire mély, tudatalatti vágyakozása irányul, az nem található meg ebben a valóságban. Belsőleg tudná, hogy a világ zaja folyton belső ér-zékelése túlharsogásával fenyeget.Sajnos a dolgok legtöbbször nem így alakulnak. A tömeges külső benyo-mások olyannyira lenyűgözők, az elterelések annyira nagyok, hogy évek, sőt akár életek is eltelhetnek, mire az ember belefárad e benyomásokba és ta-pasztalatokba, és végre ráébred, hogy az érzékszervi észlelés világa csak egy látszat-valóság.Egy ilyen tudatossá válás után azonban nem alakul ki rögtön valami ideá-lis helyzet, mivel az érzékszervi benyomások továbbra is áramlanak befelé, elsősorban a szemeken és füleken keresztül. Lényünket a benyomásoknak e folyamatos árama szinte lehengerli. Az érzékszerveink összekötnek bennün-ket e természet asztrális terével. És ez az asztrális tér egyre inkább ki van téve a szennyeződésnek, melyet az egyre mélyebben elfajuló emberiség számtalan vágya okoz. Ennek még komolyabb következményei vannak, mint a termé-szet fizikai elszennyeződésének. Ezért is lényeges, hogy megóvjuk magunkat ettől. A személyiségnek azonban nincs lehetősége végleg elhatárolódni ettől.

15

A valódi hallás utáni vágy

A hallás nem csak valós hangokra és szavakra korlátozódik. Egész dialektikus világunk rezgésekből és hullámokból áll, melyek semmilyen hallható hangot nem keltenek. E világ rezgései azonban bizonyosan nincsenek összhangban a szférák eredeti, isteni harmóniájával. Éppen ellenkezőleg, a dialektika durva lármája, hamis hangjainak roppant tömegével zavarja az eredeti harmóniát.A dialektikus ember e megzavart rend közepén áll, és megpróbálja megnyitni lényét az eredeti, isteni rend belső hangjának! Bensőleg tudva, hogy ez nem maradhat így, tehetetlensége közepette arra vágyik, hogy igazán halljon és értsen.„Ez, Istenem, hozzá tartozik földi életem sötét arculatához, ami oly gyakran megakadályoz abban, hogy meglássalak. Ezért hívlak téged, s nem lellek, és hívsz Te, és nem hallak.”2

Nyilvánvaló, hogy az ember, mint e természet teremtménye, képtelen feltörni érzékeinek fogságát. Ehhez segítségre van szüksége, ami természetesen nem jöhet ebből a világból. Nem képes önmagát megszabadítani. Amint azonban a tapasztalatok által éretté válik, és így belsőleg elcsendesedik, abbamarad a zaj körülötte. Így szó szerint teret nyer a belső, kínzó kérdés: „mit tegyek?” Ez a kérdés olyan, mint egy szívből feltörő sóhaj. Ekkor egy egészen új rezgés indul ki a szívből. És erre a kérdésre, erre a rezgésre bizonyosan válasz érkezik! Tér keletkezik a Másik számára. A fejlődő új lélek új hal-lásának azonban egészen más dimenziója van.

Jobb szemük közvetlen kapcsolatban van a tobozmiriggyel és az annak megfelelő agyrésszel. Ezzel szemben a bal szemük teljesen a közönséges, mentális gondolkodásból, a természetes értelemből sarjad ki és azzal áll összeköttetésben. Eközben meg kell fon-tolniuk, hogy értelmi szerkezetük a vágyéletből, a vágytestből magyarázható, ez uralkodik rajta, és ez ellenőrzi. Ezért azt mondhatjuk, hogy a bal szemen a máj uralkodik.Ezzel azt szeretnénk megmagyarázni Önöknek, hogy egy ember, akit még nem „gyújtott lángra Isten szelleme”, s így még lelkét sem nyitotta meg a Gnózis világosságának, az gya-korlatilag félszemű, hiszen a jobb szem ekkor még nem használható a belső érzékeléshez. Ugyanis a tobozmirigy-agyrészhez vezető út, a lélekközpontban fekvő hipofízisen keresz-tül visz a tobozmirigyhez. Az embrióban a szemek az agyszövet mélyéből, belülről kifelé növekednek. Ha a tobozmirigy nem nyitott a gnosztikus világosságra, akkor a jobb szem képtelen világosságot érzékelni vagy világosságot gyújtani. […] Így van ez a hallásunkkal is: A jobb fül a jobb szemmel működik együtt, ahogyan a bal szem a bal füllel. Amit a szem lát, azt a fül érzékeli. Mi pedig tudjuk, hogy a világosság magasabb, intenzívebb rezgéssel bír, mint a hang. Ezért a világosság határozza meg a hangot. A közönséges természetben először a villám fényét látjuk, s csak ezután halljuk a mennydörgés zaját.”Nincs üres tér - Jan van Rijckenborgh, 8. fejezet 75-76. és 77-78. oldal. 1994-es német kiadás.


Ez a hallgatás saját bensőnk mélyének „hangjára”. A hallás – és az annak megfelelő cselekedetek – által ezt a hangot egyre jobban értjük.

Vágy és irányulás

Különösen fontos, hogy az ember megtanuljon hall-gatni erre a belső hangra. De szabad akarata miatt megvan a lehetősége, hogy akár figyelmen kívül is hagyja ezt a halk hangot. Akkor az ismét gyengül, majd visszahúzódik és elnémul. Ezt ugyan szemre-hányás és türelmetlenség nélkül teszi, de milyen saj-nálatos, ha ezek után az ember már nem érzékelheti saját szíve hangját!Ha azonban a belsőre hallgat, úgy a vágy is növekedni fog, hogy egyre jobban figyeljen rá. Ez aztán valóban a szívvel történő hallás. Ugyanis mihelyt a fej érvekkel kétségeket teremt, minden félresikerül! Csakis a tisz-ta, eredeti asztrális térre való irányulás által, a szívből induló, a valódi, megújító élet iránti vágyakozáson keresztül alakulhat ki lassacskán védelem a benyomások áradata ellen.Csak így menekülhetünk meg az érzékek fogságából. Ekkor az érzékszervek eszközökké válnak, melyekre az e világbeli élethez, tevékenységhez és lé-tezéshez szükség van. A szem persze még ekkor is érzékel, ám minden ítélet és érzelem nélkül. A fül is hall még, de már nem kötődik többé a hallot-takhoz. Az asztráltest mozgalmassága így lassanként elcsitul. Egyensúlyba jön, és a kedély megnyugszik! Ennek az ítélet nélküli érzékelésnek, ennek a megindultság nélküli hallgatásnak semmi köze sincs a belső ridegséghez vagy merevséghez, éppen ellenkezőleg! Ekkor ugyanis valódi igény fejlődik ki arra, hogy segítsünk az embereken.Az új hallás és a helyes megértés egyetlen alapja a szívből felszálló vágyakozás. A vágy, hogy a szeretetszót valóban megértsük, és megtanuljunk aszerint cse-lekedni. Ezen életvitel gyümölcse aztán minden test egyensúlya lesz. Ebben az egyensúlyban, ebben a csendben, az ember valóban képes lesz hallani.Ebben a csendben megtámadhatatlanul kitartva aztán hozzájárul a hangza-var lecsillapításához az embertársaiért és a világért is!Lénye egészen más rezgést kapott, új hangot hív elő: az új névre hallgat, amit senki más sem ismer. Ezt a nevet feljegyezték az élet könyvében.

Forrás:1 Max Heindel, Kozmológia, 4. fejezet2 M. Naimy, Beszélgetés a Másikkal, 72. oldal

Az érzékek fogságában 17


GONDOLATOK A CSEND HANGJÁRÓL

Helena Petrovna Blavatsky (HPB) azt írta 1889-ben francia barátai-

nak: „Orvosom két hét szabadságra küldött, mivel környezetvál-

tozásra van szükségem”.Így meghívást kapott a Párizshoz kö-

zeli Fontainebleau-be. Az ajánlatot Bostonból kapta, egy amerikai

barátnőjétől. Ida Candler az Egyesült Államok egyik szenátorának

felesége volt, és akkoriban éppen Fontainebleau-ben tartózkodott

nővérével. HPB végül három hétig maradt.

e-pentagram 2014/1 www.lectorium.hu18

19

Már röviddel érkezése után izgatottan írta testvérének, Nadjának, hogy a környezetváltozás nagyon jót tesz neki. Ő, akit egyébként tolószékbe ültettek, sokat sétál „saját, esetlen lábain” ahogy levelében írja, „hatalmas tölgyfák és skót fenyők között. Mindegyiknek történelmi neve van. Szinte egész nap az erdőben lakom.”

A fontainebleau-i látogatás azonban nem azért figyelemreméltó, mert HPB levegőváltozás miatt éppen oda utazott, hanem mert ott vetette papírra „A csend hangja” című művének nagy részét. Talán az a tény is hozzájárult művének megírásához, hogy a ködös, szennyezett londoni at-moszférából kiszakadhatott egy időre.Nagyon sokat írtak A csend hangjáról. Többek között Dr. Suzu-ki, a Zen-buddhizmus ismert tanítója tanúskodott e különleges mű valódiságáról. Ezt írta róla: „Kétségtelen, hogy Blavatsky asszony bizonyos fokig a mélyebb Mahayana-tanok beavatot-tja, és aztán teozófiaként hozta el a külvilág számára e tanokból azt, amit ezekből a nyugati világ számára alkalmasnak talált.”George Mead mesél arról, hogy HPB meghívta őt A csend hangja kéziratának elolvasására. Így számol be erről:„Azt mondtam neki, hogy ez az egész teozófiai irodalmunk legnagyobb műve. Szokásommal ellentétben megpróbáltam szavakba foglalni azt a lelkesedést, amely olvasás közben öntött el. De HPB nem volt elégedett művével, és aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy fordítása nem felel meg eléggé az eredetinek… Ez egyike volt legkitűnőbb jel-lemvonásainak. Sosem volt biztos saját irodalmi művében, és minden kritikára odafigyelt, olyanokéra is, akik jobban tették volna, ha hallgatnak. Különös mó-don mindig a legjobb cikkei és művei miatt aggódott, míg leginkább vitairatai-ban bízott.”A csend hangja három részből áll, melyeket az Arany tanok könyvéből vett át. Az első rész A csend hangja címet viseli, a második A két út, amely a szem és a szív útjáról szól, a harmadik pedig A hét kapu. A könyv megjelenéséhez a szerző az alábbiakat fűzte: „Az Arany tanok könyve olyan bölcsességet rejt, melynek elsajátítása minden olyan iskolának kötelessége, amely a szellem egye-temes tanához közeledni kíván.”Amikor Jan van Rijckenborgh és társai a második világháború után teljesen újra kezdték művüket, a Lectorium Rosicrucianumot, ezt a Szellemi Iskolát, akkor A csend hangja volt az első könyv, amivel a törekvő tanulók tudatához közeledni tudtak. Rijckenborgh úr így kommentálta a művet:„Az Arany tanok könyvének teljes tartalmát csak a belső iskola komoly tanu-lóinak hoztuk tudomására. Ennek kivonata, A csend hangja csak a ‚nagyon kevesekhez’ juthatott el.”

Gondolatok a csend hangjáról

Helena Petrovna Blavatsky


Ez a nagyon kevés azokat jelenti, akik mindent megtesznek azért, hogy – ahogy ez többször is elhangzott – a világossághoz, az eredeti birodalomhoz vagy a Gnózishoz közeledjenek. Ezek azok, akik a magasabb isteni ember szolgála-tában készek elveszíteni énjüket, hogy így az új lélek megszületése által össze-köthessék magukat a világossággal.Be szeretnénk vezetni Önöket e nagyszerű mű, A csend hangja különleges szépségébe és lényébe.„Aki a szellem hangját (Nada hangját) a ‚hangtalan hangot’ meg akarja hallani és érteni, annak meg kell ismernie a szellemi elmélyedés állapotát (Dharana)…”Dharana a lélek tökéletes koncentrációja, amelyben a kizárólag a magasabb,

isteni szándékú gondolkodás egyik vagy másik témára irányul. Ekkor mindent tökéletesen elengedünk, ami a külső vi-lágmindenséghez, vagy az érzékek vilá-gához tartozik. Ekkor szólhat hozzánk életünkben az isteni Másik. Egyesülés jön létre, egy alkímiai menyegző, mely szá-munkra is nagy misztérium, a rózsake-reszt misztériuma.„Ez az oktatás azoknak szól, akik az alan-tas lélekerők (Iddhi) veszélyeit nem is-merik.”Ez azt jelenti, hogy azoknak van szánva, akik a valóban nagyok ösvényét akar-

ják járni, és akik nem szállnak szembe kőkemény önérvényesítéssel az isteni szándék áramlatával. Ha a tanulni vágyó ember „abbahagyja a sokfélére (az érzékszervek külső világára) való hallgatást, akkor képes lesz az Egynek a meg-különböztetésére.” Akkor intenzív megvilágosodás megy végbe, ahogy a világ-irodalom is említi, egy belső megvilágosodás, amely hatalmas fényáramként hatol át a földi lét sötétségén. Akkor meghalljuk a belső hangot, Nada hangját, a hangtalan hangot, amely a külsőt teljesen megsemmisíti. Ekkor fordul az Atya hangja a szívben ismét a fiúhoz, ami maga a fény, mely egykoron elveszett és most újra megtaláltatott.

Betű szerint a szanszkrit cím így hangzana: „A csend a szellem hangjában”. Már az első rész világosan összefoglalja, hogy milyen módon nyerheti el az ember a megismerést és a tudást. Három termen kell keresztülmennie, hogy az ‚üdv völgyét’ elérje: a bánat csarnokán, a tanulás és megtisztulás csarnokán, valamint harmadszor a bölcsesség csarnokán. Csak ennek az első fejezetnek több konferenciát szentelt Jan van Rijckenborgh, melyeknek néhány mondata talán jó benyomást ad a mű mélységéről:

Gondolatok a csend hangjáról 21

„Mi emberek, időhöz kötött tudatunk segítségével beszélünk egymáshoz. Ha azonban sikerül önátadó törekvéssel és vágyakozással megszabadítanunk a lel-ket, akkor a saját, isteni önvaló újra működésbe léphet benne. És akkor, csak akkor beszélhetünk valódi gondolkodásról, amely az isteni terv szándékát felismeri és tanúskodik róla. Az ember csak ekkor egy – szellemben, lélekben és testben. Ekkor bontakozhat ki a tanítvány számára az ösvény.”

Az Arany tanok Könyve a tanuló belső hallásához fordul:„Ha a lelked nevet, míg életed napfényében fürdik, […] ha a lelked sír a sok csalódás miatt, ha lelked azon fáradozik, hogy az ezüst fonalat, mely mesteréhez köti, elvágja, tudd akkor ó, tanítvány, hogy lelked a Földé.”Ha a tanuló így találja magát az ösvényen, akkor először a csend hangját hallja meg. Ez a saját belső isten hangja, amely hozzá beszél. Ez a saját belső isten nem más, mint Krisna a régi hinduknál, és Krisztus (Christos) a korai gnosz-tikusoknál. Krisztus (Christos) hangja a beereszkedő szellem, amely a lelken keresztül összeköti magát a természetemberrel.Semmi és senki nem tehet semmit az emberért az ösvényen, ha ez a hang nem beszél hozzá. A lélek itt kulcsszerepet játszik. Ha a csend hangját meghallják, mivel van egy lélek, amelyik ezt képes megérteni, akkor ez a hang a lélek vezetőjévé válik. És csak ha ezt a vezetőt követjük és hallgatjuk meg, akkor zárulhat le az első, veszélyes fázis, mert a hang egy számunkra nagyon ismerős életvitelről beszél.Az életben sok a felfelé és lefelé menet, nemde?Amikor az ember fiatal, egész-séges és erős, akkor azt mond-ják, hogy dagasztja a szél a vi-torláit és az élet napos oldalán fürdik, akkor szinte „dalol” az anyagtestében. Ki ne kívánná ezt neki? De aztán jönnek pillanatok, amikor a csalódások miatt fogságban érzi magát. Egyik pillanatban teljesen belemerül a világ nyugtalanságába, a következőben pedig már hallja a „nagy csalódások hangjának morajlását”, „megijed, mert észleli a fájdalom forró könnyeit, és elkábul a jajszavak kiál-tozásától”, amelyek felszínre törnek benne. Vannak pillanatok, melyek arra ad-nak okot, hogy teljes optimizmussal forduljunk az élet felé, hogy ezt a következő pillanatban a félelem zúzza szét ismét. Ki tagadhatná ezt?

26

Ekkor mondja A csend hangja, Krisztus (Chris-tos) belső hangja az ösvény elején álló embernek: „Ne hagyd lelkedet kitenni az érzékek változó hangulatainak, ne lépj be a pillanat örömeibe és fájdalmaiba.”Hogyan léphet be az örökkévalóságba, aki hagyja magát a megindultság szakadatlan hullámaitól rángatni?Írják be a szívükbe: ha lelkük a mozgalmasság szakadatlan áramával együtt lebeg, és minden pillanatban ez ostromolja a lelket, akkor maguk tépik szét az „ezüstfonalat”, ami a mesterrel köti össze a lelket. Akkor a lélek nem időzhet vele a csendben. Hogyan mehet át a lélek a tanulás és a megtisztulás csarnokán, anélkül, hogy közönyös lenne az ember sorsát illetően? Minden megin-dultságtól megszabadulhat, ideértve az örömtől és fájdalomtól való meghatottságot is. A fényre, a Christosra való irányultságban maradhat, tudván, hogy ez segíthet a legtöbbet abban, hogy szellem, lélek és test egységgé olvadjon.

Ekkor beteljesülhetnek a szavak, melyekkel írásunkat le szeretnénk zárni:„De ó, tanítvány, ha a tested alávetett, a fejed nem józan és a lelked nem erős és tiszta, mint a gyémánt, akkor ez a sugárzás nem hatolhat le a kamrába, akkor a Nap fénye nem melegítheti fel a szívedet, és füled sem hallja meg a végtelen tér (Akasha) magasságaiból a misztikus hangokat.”Ha a lélek elénekelheti Önökben új dalát, akkor megismerik a csend hangját, a „szellemi hang” csengését és struktúráját, egy olyan nyelvet, mely a tudás és az élet egyetlen forrásából emelkedik fel.

„Láss! Te lettél a fény és a hang, te vagy a mestered és istened. Te magad vagy keresésed célja, az örökké csengő hang, amely ott cseng örökkévalóságról örök-kévalóságra, amely minden változástól mentes, minden bűntől szabad, ez a hét hang egyben, a CSEND HANGJA.”

Az idézetek Helena Petrovna Blavatsky, A csend hangja című művének alábbi, német nyelvű kiadásából származnak: Adyar-Verlag, Graz, 5. kiadás. 1976.


26 e-pentagram 2014/1 www.lectorium.hu 23A csend hangja

Előző cikkünk után még egy gondolattal szeretnénk érdeklődését felkelteni e könyv iránt:

Ha kialakul egy új gondolkodási képesség, az köz-vetlenül belelát Isten tervébe. E közvetlen látás, és belső megvilágosodás állapotának lényeges következményei vannak. Így tud az asztráltest teljesen másképpen hat-ni, s kibontakozhat benne a szeretet és az alkotóképes-ség. Új képessége miatt az étertest ereje és energiája megrendíthetetlen. A személyiség anyagtestében pe-dig megváltozik a kígyótűz és a szimpatikus rendszer. Teljesen új tulajdonságok jönnek létre, melyeket He-lena P. Blavatsky „A Csend Hangja” c. könyvében a szeretet, a tettekben és szavakban megnyilvánuló harmónia, a türelem, az örömben és szenvedés-ben tanúsított higgadtság, a félelem nélküli erő és a bölcsesség fogalmaival jelöl.

Így már felderenghet valami abból a mélységből és csodából, amely ebben a létállapotban rejlik. Olyan ál-lapot ez, mint valami nagyszerű muzsika, olyan értékek, erők és életmegnyilvánulások dinamikus harmóniája, melyek messze túlmutatnak ismert életünkön. Az új lélek beleolvad az isteni világ szerkezetébe és megis-meri Azt. Emellett azonban még kapcsolatban marad természetes életterületünkkel is, mert tudja, hogy az emberiség végül is egységet képez, amelynek ő is része.

HELENA PETROVNABLAVATSKYA CSEND HANGJA

KÖNYVAJÁNLÓ

Pillants Taora – és nem látod;színtelennek mondják.Hallgasd Taot – és nem hallod;hangtalannak mondják.Tapintsad Taot – és nem érinted;anyagtalannak mondják.

Hiányoznak a szavak, e háromszoroshatározatlanság kifejezésére.Ezért egymásba olvadnak.

Lao-Ce, Tao Te King, 14. fejezet

Documents

e-Pentagram 2014/1