Kányádi Sándor

Válogatott versek

Szerkesztõbizottság:

Fekete VinceFerenczes István

György AttilaLövétei Lázár LászlóMirk Szidónia-Kata

Molnár Vilmos

Kányádi Sándor

VÁLOGATOTT VERSEK

Hargita KiadóhivatalCsíkszereda, 2012

A könyv megjelenését támogatta:

Válogatta és szerkesztette:Fekete Vince

Sorozatterv: Léstyán Csaba

© Kányádi Sándor© Hargita Kiadóhivatal

ISBN 978-973-7625-34-2

ARANY JÁNOS KALAPJA

Valami nagy megilletõdöttségszokott erõt venni rajtam,valahányszor ott járok a szalontaiArany János-múzeumban.

Már maga a Csonkatoronyiránt való tiszteletemakkora, hogy jó félnapiizgalomnak elég nekem.

S ilyen tiszteletlenségre hogy adhattammégis fejem, ma sem tudom...Megírom, de az az öreg múzeumõrazért meg ne haragudjon.

Böngészgettem a megsárgultemlékek közt áhitattal.De sokszor pirított reámmár eddig is az a nehányüveggel borított asztal.

De most...(talán mert csak magam voltam)minden elfogódottságtólegészen megszabadultam.

Úgy járkáltam, mint valami,engedtessék e szó: rokon.S derültem a bécsiesen fogalmazottfinom báli meghívókon.

Vajon ment-e el a bálba,s ha elment, hát akadt-e, kit táncoltasson,

5

ékkövekkel cicomázva ment-e vélea jó tekintetes asszony?

S hogy érezhette ott magáta sok fényes udvaronc közt,õ, aki még valamikor

cédulát írt Czégé Mihályhátulsó jobb lábra kesely,fekete mén-csikajáról?

Ott az írás a többi közt,megfakult már – negyvenhétbõl datálódik.Olyan gonddal s szép magyarulírta azt is, mint a Toldit.

Errõl az jutott eszembe,be megtisztulna a líra:egyik-másik kollégám ha versek helyettmarhacédulákat írna.

Tudom, nem volt illedelmese gondolat s helyhez méltó.De, amint már említettem, lehullt rólamakkor minden illem-béklyó.

Szinte ugráltam a lépcsõn,önmagammal kötekedve.Nõttön-nõtt a kedvem s vélebátorságom emeletrõl emeletre.

S hogy fölértem legfölülre,hol a bútorai élnek,alig tudtam ellenállniegy kísértõ párnás széknek.

6

S ott a fogas, s a fogason a kalapja!Molyrágta és por porosul karimáján.Ekkor biztatni kezdett az ördög:Mi lenne, ha fölpróbálnám?

Föl kellene próbálni... föl!„Tárgyakhoz nyúlni!”, de hátha...Én istenem, de jó lenne,ha ez a kalap találna.

Fölpróbáltam. Nyakamig ért.Nagy volt, szörnyen nagy és örök.Néztem, néztem, s még tán el ismosolyodtam:No de sebaj, belenövök.

1955

7

GYERMEKKOR

Hóharmaton mezítláb jártam,ólmos esõben bõrig áztam;éjjel az erdõn, félelmemben,hol sírtam, hol meg énekeltem.

S mindez úgy tûnik – most, hogy emlék –,mintha egy tisztás szélén mennékfütyörészve, hol alkonyatkorõzek ittak ezüst patakból.

1959

8

ELSZABADULT, FUT A LOVAM

Elszabadult, fut a lovam,tapodja a kantárszárat,szûgybe szeget fejjel vágtat;fogjátok meg, ha tudjátok!

Fogjátok meg, kerüljetekelejébe, hogyha mertek. –Húsz esztendeje kiáltozsegítségért ez a gyermek.

Dõlnek a fák; csattog az ég,villog iszonyú baltája.Vágtat a ló, sír a gyermeka holdtalan éjszakában.

1958

9

KÓBOR KUTYA

Elõbb csak háztól házig verték,azután ki a faluból.Most két falu között tétovánhol ide, hol oda lohol.

Bátor kutya volt, eleintemég meg-megkapta a botot.S nézzétek:hogy elgyámoltalanodott!

A madártól is félrerebben,állandó reszketés ina,foga is már csak azért van, hogylegyen mivel vacognia.

Szederjes nyelve vizet keres,megvesz, ha nem talál.Szája két felén undorítónvegyül a könny s a nyál.

Sír. Vonyítana, de azt se mer,hátha meghallja valaki. –Menti a bõrét céltalanul,míg bírják vérzõ lábai.

Menti a bõrét céltalanul.Csak a bõre van, semmi más. –Hol késel,irgalmas vadász!?

1955

10

VIRÁGOKON MINTHA JÁRNÉK…

Virágokon mintha járnék,úgy megyek, akár az árnyék.mint a szellõ, észrevétlenlopom magam a sötétben,fejem egyre lejjebb hajtóneregélek a sáncmarton.A sánc mentén védten-védnek,takarnak a kerítések,nem áll útba a sövény se:– talpamnak jó ismerõse –,réseibõl kengyelt tartvabillent át a túloldalra.Még a hold is cinkostársam,azért les ki olykor-olykor,mutatja, hogy nekem szurkol,nehogy valaki meglásson,ha meglátnak, kibeszélneks az urad jól elver téged.

1952

11

A KÖKÖSI HÍDON

Lassított a vonat a kökösi hídon.Jõdögélt mögöttünk szaporán az alkony,poros köpönyegét félvállra hajítvaföl is kapaszkodott a hátsó kocsira.

Lenn a Feketeügy feketén csillogott,békességes esti harangszót ringatott.Szívem köré apró, fényes tüzek gyúltak:kerestem a parton, kerestem a múltat.

Béhunytam a szemem, hátha úgy meglátnámGábor Áron mestert szürke paripáján.Prázsmár felõl szörnyû por és füst kavargott,s dörögtek a hídfõn a székely harangok.

1955

12

A MI UTCÁNK

A mi utcánk olyan utca,nem is utca, csak fél utca.

Egyik felén füstös, moháscserepekkel három faház.

Átellenben üres kert ésszegydeszkákból rossz kerítés,

három fûzfa, térdig nyesve,vigyázgat a verebekre.

A fûzfáktól kicsit fönnébb,ahol már a végét hinnéd,

érkezvén a mi kapunkba,megszusszan a keskeny utca.

Onnan aztán jobbra kaptat,két kapu és három ablak

útját állja, s mondja: vissza.Nem zsákutca: csak tarisznya.

Nem is módos, inkább szegény(jaj, de nagyon szeretem én).

Innen csak indulni lehet,s aki indul, visszajöhet.

Tisztesség dolgában mindigtanulhat itt, el a sírig.

13

Becsületbõl, akit innentarisznyáltak, azt egykönnyen

nem fogja az élet piszka,mert itt még a sár is tiszta. –

Nem is értem, az a pózna,lenn a sarkon várakozva,

miért nem mer fönnebb lépni,lehet, hogy a fényét félti.

1956

14

HOLTOMIG ISMERETLEN

Mennyit egy maroknyi víz,mennyit egy vonalnyi rajzarcodból fölvillanthat;holtomig ismeretlentsiratok, ha siratlak.

Olykor talán a mállófaldarab nyomán sejlõvéletlen-formált arc vagy;holtomig ismeretlentsiratok, ha siratlak.

Máskor talán egy árnyék,fû-, fa-, vagy virág-játék,az is rád hasonlíthat;holtomig ismeretlentsiratok, ha siratlak.

Földbõl és õszi égbõl,talán fiam szemébõlnaponta, minden percben;siratlak holtomiglan,holtomig ismeretlen.

1964

15

ÖREG KÚT AZ UTCA SZÁDÁN…

Öreg kút az utca szádán,öreg asszony ül a káván.Mint a botja, olyan görbe,beleréved a vödörbe.

Nézi magát, motyog, motyog.Mosolyt próbál – be nagy dolog! –,de a mosoly nem sikerül,abbahagyja kedvetlenül.

Jaj, mert az a félvödör vízégeti, mint eleven tûz.Ég a karja, ég a háta,azért ült le a kávára.

Én istenem, hányadik is!Nincs a kútban most annyi víz,amennyit õ eddigeléhúzott reggel s estefelé.

Ha az a víz egybefolyna,fél falunak elég volna.Nagy tó lenne, talán tenger,elsírt, lenyelt könnyeivel.

Talán ezen, talán máson –tûnõdik az elmúláson.Sokáig élt, nincs más bûne...S ottfelejti magát ülve.

1956

16

MEGROZZANT AZ ÖREG MALOM…

Megrozzant az öreg malom,lassan a víz ellopkodja:elúszik a Nagyküküllõnelsõ csókom szemtanúja.

Viszi a víz a vén malmot,az a lány is már rég asszony,engemet is másnak kell majd,más asszony kell elsirasson.

Korhadóban a malomláb,melynél annyit várakozottfehér lovam, kit azótarég megettek a farkasok.

De más, de más, de más minden!A víz is más medret ásott.De a csókom megõrizték,õrzik szelíd csobbanások.

1958

17

ÕSZI ELÉGIASzékely Jánosnak

Fölszáradt-e vajon a harmataz erdõ alján, vagy dérré változott?Kijár-e még az a magányosõzsuta alkonyatkor a tisztásra,hol delelni szokott a telehold?

Szokásban van-e még a lombokjámbor tereferéje, vagy vacogófélelem, sorvasztó civakodás,ágrólszakadt levelek siráma letta hajdani harmóniából?

Elfogyott a hold. Riadtan fut az õz,gyapjasul magánya.Szûkre húzott szemû éjszaka nézridegen a meddõ mogyorókra s akikericsek mérgezõ csillagaira.

1963

18

TÉLI ALKONY

Nyírfák közé zuhant a nap.Vereslik a nyírfa kérge.Szájuk szélét nyalogatófarkasok gyûlnek a vérre.

Szûggyel törik a nagy havat,árnyaik a völgybe vesznek:borzongatóarabeszkek.

Szûkölnek és vonyítanak,s egymás irhájának esve,széttépik a vérzõ napot:üvöltve száll le az este.

1963

19

HAJNALTÁJT, HAZABALLAGÓBAN

Hajnaltájt, hazaballagóban,régi ismerõs neszeketlibbentett felém a hársfasor:juhok apróztak át a városon.

Egy sereg juh, két csacsi, két csobáns három hatalmas farkashajtószaporázott a szállni lusta,harmat-lucskos hajnali porban,a kopott macskaköveken. –

Meneteltek, mentek némán,ma született gyönge bárányszundított az elöl menõ,öregedõ csobán karján. –

A seregbõl olykor-olykorki-kibõgött szomoránaz anyajuh.

Valahonnan nagy messzirõljöhettek, mert alig-aligvonszolódtak; a kutyák isbágyatagon cammogtak,s a lámpapóznáktövét meg sem szimatolták.

Csak a körmök kopogása,a bocskorok csusszanásaadta tudtul szánni való,gyámoltalan vonulásuk.

20

Néztem õket,s kicsit újra otthon voltama falumban, honnan egyszeregy ilyen szép hajnaltájoncsöndesen kivándoroltam.

Néztem õket,míg az utcafordulónáltovatûntek. –

Aztán csak a gyapjú szagatétovázott a hársak közt,s aprózásuk apró zajahallatszott még, s el-elhalónaz anyajuh bégetése.

És azóta tudom, látom:a vénülõ csobán karjánaz a gyönge, alvó bárány,az volt az én ifjúságom.

1957

21

KÉT NYÁRFA

Én sem volnék, ha nem volnál,ha te hozzám nem hajolnál,te sem volnál, ha nem volnék,ha én hozzád nem hajolnék.

Osztódom én, osztódol te.Só vagy az én kenyeremben,mosoly vagy a bajuszomon,könny vagyok a két szemedben.

Köt a véred, köt a vérem:szeretõm vagy és testvérem.Köt a vérem, köt a véred:szeretõd vagyok s testvéred.

Szellõm vagy, ki megsimogatsz,viharom, ki szerteszaggatsz,szellõd vagyok, ki simogat,viharod, ki szétszaggatlak.

Ha nem volnék, te sem volnál,én sem volnék, ha nem volnál.Vagyunk ketten két szép nyárfa,s búvunk egymás árnyékába.

1958

22

KÉTSZER KELT FÖL…

Kétszer kelt föl a teleholdegyetlenegy éjszakánkon;kétszer kelt föl a telehold,csak azért, hogy minket lásson.

Háromszor jött el a hajnal,gyémántkulcsa hármat fordult;háromszor jött el a hajnal,s harmadszor is visszafordult.

Két telehold, három fényes,harmatszemû hajnalcsillag,állnak az ég delelõjén,és csak nekünk világítnak.

1963

23

JÓ VOLNA…Magdinak

Jó volna most egy szénaboglyakarjába dõlni, úgy, mint régen,amikor apám megvert, és sírni,kisírni magam lágy ölében.

Vegyülnének hajamba zörgõ,rakoncátlan, tört szénaszálak,a forró könnyeim a boglyaezer ujja közt szétfolynának.

És sírástól fáradt, zokogás rázta,már szinte halni való testtelelaludni a boglya karján,aludni, míg leszáll az este.

1957

24

ÁLOM

Furcsát álmodtam az éjjel:két csikót fogtam kötéllel,két gyönyörû pejcsikót.

Szárközépig érõ fûbennyargalásztam velük, mígnemegyik csikó elfutott.

És a másik, akin ültem,azon nyomban, mint egy istenolyan lánnyá változott.

De otthagytam – most sem értem –,és kergettem egész éjjelazt, amelyik elfutott.

1962

25

FORRÁS ÉS PÁSZTOR

Jót húzott a forrásból,s útnak indult a pásztor.

Útközben sorra elköszönta hegyektõl s a fáktól.

Jött, amerre a kis patak,a jóízû forrásból.

És amint jöttek kettecskén,meg-megálltak egypárszor:

nekihasalt, és jót ivotta patakból a pásztor.

Aztán elváltak útjaik,kétfelé mentek, máshol,

más hegyek, völgyek hajlatánmendegélt már a pásztor:

nekihasalt, és jót ivotta legelsõ forrásból.

1963

26

VÉN JUH AZ ÕSZ

Vén juh az õsz, kolompja egyre halkabb,gyapja gubancos gizgazzal tele,mételyes szemmel baktata hegyrõl lefele.

Hátába keni vérét az égalja;és már senki se tudja, hogya sáros holdat hozza-e két kajlaszarva közt vagy a vizenyõs napot.

1965

27

BÁNTANI ÉN NEM AKARLAK

Bántani én nem akarlak,szavaimmal betakarlak,el-elnézlek, amíg alszol.Én sohasem rád haragszom,de kit bántsak, ha nem téged,az én vétkem, a te vétked,mert akarva, akaratlan,halálom hordod magadban,s a fiammal, akit szültél,halálom részese lettél,és történhet már akármitörténhetõ, e világi,oldhatatlanul köt hozzáde magasztos bizonyosság,világrészek, galaktikáktávolából is mindig rádemlékeztet ez a vétked.Kit szeressek, ha nem téged.

1965

28

EGYSZER MAJD SZÉP LESZ MINDEN

Egyszer majd szép lesz minden,a telet s az õszifélelmet, hidd el,szerelmünk levetkõzi.

Úgy állunk majd a fényben,mint a virágzó ágak,büszkén viseljük szégyennélküli koronánkat.

Sötétben sem kell félnünk,útjaink beragyogjahajdani szenvedésünkvirrasztó teleholdja.

1964

29

TÛNÕDVE ÁLL A FÉRFI

Forró galambvért hullatharmat helyett a hajnal;sunyít a fény a dombon,az akác összerezzen.

Mezítláb megy a gyermekaz ösvény még didergõ,lúdbõrözõ porában,vérzõ sarkától szeplõslesz a behajló fûszál. –

Az ösvény még a régi,és vércseppektõl rozsdásfûszálak hajlanak be;Jézus-vére-fû – mondják.

Tûnõdve áll a férfi,szeme az ösvényt szántja,bizonytalanul kérdi:az én vérem, vagy mégis aMegváltó vére volt?

1964

30

KÉRDÉSEK

Feküdtél-e már késeken,háltál-e jégen meztelen,hagyott-e már úgy el a vér,öntött-e már úgy el a vér,hogy ne hallj, ne láss?

Borult-e rád már óceán,nyelved volt-e már celofán,robbant-e szét már szemgolyód,mint a mélyvízbõl kifogotthalaké?

Voltál-e lábon égetett,tépték-e ki a gyökered,faragták-e a csontodat,millió tonna súly alattnyögtél-e már?

Vertek-e földbe, mint karót,rügyezett-e már két karod,hullattál-e már lombokat,voltál-e üresen maradtfészek a fán?

1967

31

FÁTÓL FÁIG

Fától fáig a sûrûsödõ alkonyatbanfától fáig lopja magát a gyermekÉn istenem csak vissza necsak ne gyalog kellenecsak le ne menjen a nap a tisztásróllegalább a csengettyût hallanám

Meg-megtorpan futásra készenkis szíve mint a mókus szökne bújnaborzongó nyárfalevelek közé dehol vannak már a nyárfák hûtlenülott maradtak a tenyérnyi tallérnyifillérnyi tisztásonVisszafelé majdsörényébe markolok Vágtába jövökcsak addig a vastag bükkig ha mégaz innen számított ötödik fáig

Õznek rókának farkasnak lennibokornak ágnak avarnak lennimadárfészeknek lennimadártojásnak lenninyárfalevélnek lennikakukkhangnak lennicsak lovait keresõ kisfiúnakne lenni

Még két fáig három fáigHallom Nem hallom HallomHa eljutok addig a gyertyánigkatona leszek hajóskapitány leszekfölfedezem Amerikát Amerika iselveszhet de én megtalálom

32

Sörényébe markolokMég egy Még háromPróféta leszek betegeket gyógyítokJézus leszekföltámasztom édesanyámatTovább tovább most már hallom„Áprilisnak bolondjafölmászott a toronybamegkérdezte hány óraFél tizenkettõFölmászott a toronyba”

Most nem hallom biztos állnakjóllaktak már bóbiskolnakHogy a kutyák ennék ki a bendõjükethogy a farkasSírni kéne énekelniéjnek lenninem is lennicsak ne kéne beljebb menni

Jól eljöttem Hol a tisztásMég csak öt fát megyek s akkor„Ördögborda ördögbordamézes lett a mackó orra”

Szól a csengõ most is hallomJól eljöttem Hol a tisztásInnen még visszatalálokMorzsát hintekgallyat töröknevemet a fába vésem

Szól a csengõ most is hallomfolyton hallom hallom régenHallottam az anyaméhben

33

Megvár a napmeg a nyárfákRóka-alkony farkas-éjhaladj tovább fától fáigbiztasd magad kislegény

Rég nem hallod mégis hallodHold világol a tisztásonMár a hold is lemenõbeMorzsáid felcsipegettékgallyaid a fák kinõttékNeved heges hieroglifSzáraz ágon csüng a csengõlovad farkas tépte széjjelDzsungel már az erdõAnyatejHangyatej

Tovább tovább fától fáig„Mézes lett a mackó orrará is szálltak a legyek”

Elszisszent az út alóladNyárfák félelme ülepülthomlokod pólusairaDe csak tovább fától fáigNincs az a film az a magnóvissza ez már nem játszható

Kínálkozó ágakhurkot himbáló filozófusok„C’est la vérité monsieur”„Die letzte Lösung mein Herr”„Fél tizenkettõbolond mind a kettõ”

34

Tovább tovább fától fáigmagad lopvabotladozvaAnyatejHangyatejEcet

1968

JÓ SZÁNÚT, JÓ FEJSZE

Jó szánút, jó fejsze,szán elõtt két szürke.Szálerdõ, egyenes;repül a két deres.Jó csizma, jó ujjas,két legény, két szíjascsíki vagy gyergyói,Küküllõk tájáról,szép Nyikó mentérõlkét idevalósi.Szót ritkán cserélnek,énekkel beszélnek,megnézik félszemre,kéznél-e a fejsze.Nagy havas, nyugalmas,csöndje is hatalmas:akár a jövendõ,hallgat a szálerdõ.Mintha csak hám nélkül,biztató szó nélkül,táncolva, prüszkölvevágtat a két szürke.Átal a nagy erdõn,hegy-völgyek hajlatán,ezer tél havábanfarolva fut a szán.

1969

36

MEZÍTLÁB

Lehúztuk a cipõt is,úgy mentünk, kéz a kézben.Ázott hajad esõvíz-illatát most is érzem.

Tapicskoltunk a sárban;sikolyaidtól bokrosodvafutott a sáncbana sárga patakocska.

– Gyermekkoroddá lennékérted, te kedves.– Te jó, te drága.

Társtalan lép az emléka kármin-köröm pettyestavaszi sárba.

1967

37

TÉLI SZONETT

Megszagol, táncol, két lábra áll,dörzsölõdik, megnyalogat,mint valami kölyök-halál,a felborzolt bundájú fagy.

Védem magam: félszegen hadonászok,irtózattal és ijedt-szelíden,mint akinek hajdani kutyaharapásokemléke sajdul reflexeiben.

Diadallal s megkönnyebbültencsapom be az ajtót orra elõtt,s kezdek levetni magamról mindenlevethetõt.

Hiába a forró fürdõ s a tégla:nyüszít s én vacogva bújok a kanapéra.

1966

38

FÜGGÕLEGES LOVAKRomán Viktornak

Mikor tomporára roggyan a lós két mellsõ lába mint a szolgálókutyáké tört csûddel szinteujjat növesztõ patákkal csügg alás a nyak egyetlen nyerítéssé nyúlvamajdnem lóhossznyira nõaránytalanul kicsire zsugorodikaz amúgy is aránytalan fejaz üreggé válás döbbenetéveldudorítja a szemet a szemgödörmikor hályoggá sûrûsödik az égtorokba csusszan a nyelvs tehetetlen súlya alattheréi szétrobbannakÓ a függõleges lovak fájdalmánálnagyobb csak a tíz ujjbegybenfeszülõ lehet mely tárgyilagosans hangtalan szoborrá gyúrjaa rettenetet

1967

39

NÁDSZÁL

Fölégették a nádast,most pernye és koromés árván maradt árnyakgyászolnak a havon.

Nem zizzen nád a nádhoz,csönd van és nyugalom,csupán egy szál kiáltoza befagyott tavon.

Egyedül egy szál rongyosbefagyott nád rikoltoz;– önmaga váza már –,

vijjog, verdesi véresszárnyát a fényes jéghez,mint egy madár.

1967

40

HÁBORÚ

Behúzódtunk mind a pincébe,kádak és réparakások mögé;lapultunk, szorultunk egymáshoz:legbelül, sõt legalul, a korommalcsúfított, homlokra húzott kendõvelvénített süldõlányok. Odakintmasíroztak, szekerek, ágyúk,tankok dübörögtek: a frontment vagy jött éppen. Valamiolyasféle melegség kezdettszétáramlani bennem, amilyetcsak néha éreztem még, tavasziestéken az internátusi ágyon;s már a városka köhögõkis villanytelepének üteméredübörögtek a hadak odakint;mintha egy másik testetkapcsoltak volna ereimbe: kétforrón szorító comb, két pihegõmell nyomult mind közelebb, közelebb.Vicogtak a lányok, tikkadtanpisszegtek a legények. – Mások isezt teszik, szamár – súgta egy kéz,nem is a ruhám, a bõröm alatt.– Legény vagy te már, szerencséd, hogynem vagyok a sorozó bizottságban –mondta nevetve és szoknyájátegyetlen rántással eligazítvaa fiatal hadiözvegy, mikorkinyílt az ajtó, jelezve, hogy ahadak elvonultak; és a lesütöttszemû, korom-maszatos lányokbûntudatos libasora után

41

eltûnt a pinceföljáróban.Két gyönyörû térdhajlatátóla pince mégsokáig világos maradt.S én részemrõl a háborút megnyertneknyilvánítottam.

1967

T. Á. SÍRJÁRA

Négy szép holló talpig gyászbarászállt a két cserefára.

Tövig égtek a villámok,ragyog újra a magasság,leng a fény a lomb közt, mint akaszák, mikor fölakasztják.

Õsszel aztán a két vén fabronzba önti lenn a hantot;jönnek majd és megcsodálják,mint egy ledöndült harangot.

Farkas üvölt, öltözködneka hollók majd patyolatba;csillagot tart ölelõlegkarjaiban a két nagy fa.

Kívánhat-é ember többet:derékaljnak szülõföldets két cserefa tömött árnyátszemfedõnek.

1966

43

KICSI BEHAJLÓ NYÁRFAGy. Szabó Béla metszete alá

Kicsi behajló nyárfaujját a vízbe mártja,árnyat csipkéz a locska,lépésnyi kis Szamosra.

Ennyi a kép, és pár szálsáson szitakötõ-pár.Ennyi a kép, csak ennyis nem lehet elfeledni.

Hordod életen átala többi aprósággal:édes anyai szókkal,együtt az elsõ csókkal.

Viszed e röpke rajzot.E szelíd kép a pajzsod,miközben lótsz-futsz, térülsz,és minden nappal vénülsz.

Mented, akár az ûzött,majd fáradtan kitûzödvégsõ hazád: magányodfölibe, mint a zászlót.

Aztán csak fekszel, fekszel,arccal a csillagoknak,s a nyár s a víz még egyszerfölötted elsusognak.

1966

44

NYERGESTETÕA néhai jó öreg Gaál Mózesre,

gyermekkorom regélõjére is emlékezve

Csíkországban, hol az erdõkzöldebbek talán, mint máshol,ahol ezüst hangú rigókénekelnek a nagy fákon,s hol a fenyõk olyan mélyenkapaszkodnak a vén földbe,kitépni vihar sem tudjamásképpen, csak kettétörve,van ott a sok nagy hegy közöttegy szelíden, szépen hajló,mint egy nyereg, kit viselnemesebeli óriás ló.Úgy is hívják: Nyergestetõ;egyik kengyelvasa: Kászon,a másik meg, az innensõ,itt csillogna Csíkkozmáson.Nemcsak szép, de híres hely is,fönn a tetõn a nyeregbenott zöldellnek a fenyõfákegész Csíkban a legszebben,ott eresztik legmélyebbregyökerüket a vén törzsek,nem mozdulnak a viharban,inkább szálig kettétörnek.Évszázados az az erdõ,áll azóta rendületlen,szabadságharcosok vérelüktet lenn a gyökerekben,mert temetõ ez az erdõ,és kopjafa minden szál fa,itt esett el Gál Sándornak

45

száznál is több katonája.Véres harc volt, a patak isvértõl áradt azon reggel.Támadt a cár és a császárhatalmas nagy hadsereggel.De a védõk nem rettentek– alig voltak, ha kétszázan –,álltak, mint a fenyõk, a harcrettentõ vad viharában.Végül csellel, árulássaldélre körülvették õket,meg nem adta magát székely,mint a szálfák, kettétörtek.Elámult az ellenség isekkora bátorság láttán,zászlót hajtva temette ela hõsöket a hegy hátán.Úgy haltak meg a székelyek,mind egy szálig, olyan bátran,mint az a görög háromszázTermopüle szorosában.

Nem tud róluk a nagyvilág,hõstettükrõl nem beszélnek,hírük nem õrzi legenda,dicsõítõ harci ének,csak a sírjukon nõtt fenyõk,fönn a tetõn, a nyeregben,s azért zöldell az az erdõegész Csíkban a legszebben.

1965

46

NOÉ BÁRKÁJA FELÉa Nagy Imre-festmény hátára

Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.A szavakat is. Egyetlen szó,egy tájszó se maradjon kint.Semmi sem fölösleges.

Zuhoghat akár negyvenezer napés negyvenezer éjjel, ha egybuboréknyi lelkiismeret-furdalás sem követi a bárkát.

Mert leapad majd a víz.És fölszárad majd a sár.

És akkor majd a megõrzött,a meglévõ szóból újra-teremthetjük magátaz elsõ búzaszemet,ha már igével élnünktovább nem lehet.

1973

47

ÉRZELMES KÖLTEMÉNY

emlékezzél meg rólam is egyszerte huszonegyedik századiszelíd kecskepásztormíg félkönyökre dõlveegy tisztáson szalonnázol

tudtam egy könyvrevalódûlõ- és határnevets forrásokat melyekbõlha tenger nem isde egy jókora tókicsurgott azótafalvak városokutcák nevét tudtams hidakétföldrészeket jártam be

álltam az ararát lábánála vezúvon s az empire statebuilding tetejénfalut fûthettek volnakézfogásaim szétosztotts kapott melegévelha még idejekorán beéra bioenergetika

emlékezzél meg hát rólam is egyszerte huszonegyedik századiszelíd kecskepásztormikor bicskádat bekattintvanekihasalsz és jót iszola forrásból

1974

48

JÖNNEK HOZZÁM

jönnek hozzám hajnalontaködbe bújva lopakodvajönnek hozzám hajnalonta

honnan jönnek mit akarnakcsontomig ki mért takarnakcsontomig ki mért takarnak

kebelembe rezgõnyárfátkötnek alá árva báránytmért ültetnek rezgõnyárfát

szívem májam mint a gyermekakit ha kell ha nem vernekakit ha kell nem vernek

szívem májam mért szedik kiszívem májam mért szedik kis vetik a kutyáknak enni

kötnék bár egy tiszta gyolcsbaannyit érdemeltem volnakötnék bár egy tiszta gyolcsba

két szememen ki-bejárnakelmenõben meggyaláznakkét szememen ki- s bejárnak

földdel tömik be a számat

1976

49

FEKETE-PIROSleíró költemény, melyet szereztem

a kolozsvári Malomárok és Telefonpalotaközti járdaszigetrõl az ezerkilencszáz-

hatvanas-hetvenes esztendõkben csütörtökés vasárnap délutánonként.

Fekete-piros csütörtökés vasárnap délután– amikor kimenõs a lány –,fekete-piros feketetáncot jára járda szöglete.

Akár a kéz, ha ökölbe kékül.Zeneszó, énekszó nélkül.Egy pár lány, két pár lányfekete-piros feketetáncot jár.

Kolozsvári telefonház,száz az ablak, egyen sincs rács,ki-bejár a világ rajta,de azt senki sem láthatja.

Egy pár lány, két pár lányfekete-piros feketetáncot jár.A magnó surrog így,amikor hangtalan másol.Sír a csizma, síra szédítõ tánctól:tatár öröm, magyar bánat,megszöktették a rózsámat.Ha megnyerte, hadd vigye!

50

Fekete-piros, feketetáncot jára járda szöglete.

Mintha tutajon, billegõn,járnák süllyedõ háztetõn,alámerülõ szigeten,úszó koporsófödelen.

Fejük fölött neon-ág,csupa világ a világ!Ecet ég a lámpában,ecet ég a lám-pá-ban.

Anyám, anyám, édesanyám,gondot mért nem viselsz reám.

Föl-föllobbanegy-egy dallam,– amit talán csak éna botfülû hallhatok,akiben kézzel-lábbalmutogatnak a dallamok, –föl-föllobbanegy-egy dallam,s mint a gyertya a huzatbankialszik.Szamos partján mandulafavirágzik;fekete-piros, feketetáncot jára járda szöglete.

Körbe-körbemajd pörögvemajd verõdve

51

le a földreföl az égreszembenézvesose félre:egy pár lány, két pár lányfekete-piros feketetáncot kár.

Honnan járják, honnan hozták,honnan e mozdulat-ország?

Szétlõtt várak piacáról,csûrföldjérõl, még a sátorvagy a jurtatüze mellõl, röptette föla csípõk, a csuklók, térdekkatapultja?

Vagy régebbrõl, húszezerbõl?Még a nyelv elõtti ködbõlteremti újra – az ösztön?Akár a szemek mandula-metszését az anyaméhszent laboratóriuma?

Honnan járják, honnan hozták?Honnan e mozdulat-ország?S milyen titkos adó-vevõkfogják, folyton sugározván,az egyazon vér és velõhullámhosszán?

Akár a kéz, ha ökölbe kékül.Zeneszó, énekszó nélkül.

52

Egy pár lány, két pár lányfekete-piros-feketetáncot jár.

A magnó surrog így.S amit ha visszajátszol?Koporsó és Megváltó-jászol.

1972

LÓ ÉS LOVAS

föl-fölhorkan a lócimpája ina reszketvadszagot érez

félve lép mint a vakmeg-meghajlik a föld alattazsombékos süppedékes

se kantár se sarkantyúcsak egy sovány kötõféks két elszántan szorító térd

a zubogó patakot hallod-evagy ereidbena vért

ugratni kéneha volna túlsó part

1973

54

KÉPESLAPSzász Endrének

most tél van itt nálunk nagy hó békebelia föld színtjét jó fél öllel megemeli

az éjszakák megannyi mammuthallgatásaz ember mást se tesz napokig csöndet ás

befagyott magányunk jégpáncélja alattdédelgetünk egy-egy piros szemû halat

kaparja kitartóan a tájat a télhatalmas zsilettje a szél

míg bruegheli tökéllyel zúzmarátvirágzik olt mentén a fûzfaág

és átüt mindenen mint tépésen a véra hófehér

1973

55

DALOCSKA

sziszegõ szerelemnovemberi esõkihült ölelésekszalmáján neszezõ

megállt az éjszakafordulni nem akarmindenegy percévelcsontomig kitakar

1973

56

A HÁZ ELÕTT EGÉSZ ÉJSZAKA(reminiszcencia)

a ház elõtt egész éjszakaott állt egy terepjáróégõ féklámpával álltmintha csak éppen akkorérkezett volna minthaéppen indulni akart volnaszellõztettem már lefekvéshezkészülõdve kihajoltamki szoktam nézni mielõttaz ablakot becsuknám ésakkor megláttam égõféklámpával a terepjárótnofene szaladt ki a számontörtént valami kérdezte a feleségemsemmi mondtam csak egy terepjárómiféle terepjáró afféleterepjáró mondtam a függönyt iseligazítva innen is talánlátható mondtam azablak sarkához húzódvainnen a függöny mögülha éppen kíváncsi vagy ránem kell a szemközti háznak ismindent látni mondtamegy kis eltalált odalapulássalha a megfelelõ szöget elkapjukcsukott ablakon át islelátni még a járdábólis egy-két arasznyit befoghata tekintet még örültünk-formais egy picit a fölfedezésnekmert majdnem két évtizede

57

élünk itt a harmadikon ésmostanig még soha nem jöttünkrá hogy milyen aránylagmegfelelõen leleshetünkvajon ott van-e még kérdeztekésõbben már a paplan alóla feleségem hogy ott van-etényleg megnézem ha gondolodmegnézhetem mondtam ott álltégõ féklámpávalmintha csak éppen akkorérkezett volna minthaéppen indulni akart volnaérdekes mondtam éskimentem a fürdõszobábatettem-vettem még garga-lizáltam is mert a torkomis mintha egy kicsitkapart volna vagy mifenemég mindig ott vansuttogta a feleségemegy picit meg is ijedtemahogyan a függöny mögülkisuttogott amikor beléptemmellé szorultam én isés szégyelltük mind a kettenhogy milyen hallhatóanver a szívünk majd elmegyha megunja lefeküdtünkvártam vártam amíg el-alszik az asszonyakkor aztán nagy óvatosanújra az ablakhoz lopakodtamott van-e még kérdezte afeleségem s én zavarombanazt mondtam hogy csak

58

az eget akartamúgy hallottam minthaeleredt volna az esõés nem esik kérdeztenem esik mondtam ésott van-e mégott állt égõ stoplámpávalmintha csak akkorérkezett volna minthaéppen indulni akart volnaott áll most is pedigmár hajnalodik ott állmost is míg ezt a versetkopogom mert mi mástis tehetnék elaludnunkmár úgyis reménytelen

1977

59

MÉG CSAK EZUTÁN

még csak ezután ahogy öregszik a szív a szemmég csak ezután ahogy nehezedik a kéz s amondat egyre több féltenivalóval a háta mögöttegyre sebezhetõbben s mégis tétova nélkülnaponta végsõ lépéseire szánja el magátmég csak ezután még csak ezután csak ezutánkezdõdik a gyötrelmek gyötrelme percenkéntmegmérettetel s önnön kételyeid tisztító-tüzébe vettetel krónikás

1974

60

DAL

elhúzza két konok bivalyha nekitérdepelhetelhúzza két konok bivalyezt a megrakott földet

nekitérdepelt két bivalyegyéletem-halálomnekitérdepelt két bivalyrecseg-ropog a járom

csillagképekké roppanójáromszög járompálcaigésül ami láthatóse füst se köd se pára

csak távolodó szuszogáscsak közeledõ távolgyûrûzõ ostorcsattogáss egy mezítlábas lábnyom

1976

61

VOLNA MÉG

pedig volna mégvolna még valamimondanivalóma nyíló nárcisz-mezõkrõl példáulaz alkonyi szélbenriadtan lobogóhegyi füvekrõla hegyekrõl a folyókrólégrõl és földrõla tengerekrõlaz óceánok alattvergõdõ tûzhányókróla szerelem végtelennapéjegyenlõségeirõlamikor az idõ isellankad mint a patakha szomját oltjabenne a szarvasegyszóval kettõnkdolgáról az emberiségnevében volna mégtalán volna még

1976

62

TÖREDÉK(Mint hómezõn a vadlúd)

mint hómezõn a vadlúdkihûlõ kráterekpárája pár gyerekha mit még hátrahagynunk

volna és lesz kinekmint hómezõn a vadlúdha mit még hátrahagynunkelég ha sejtitek

mint hómezõn a vadlúds kihûlõ kráterekámuló pár gyerekha mit még hátrahagynunk

ha nem is értitekmint hómezõn a vadlúdha mit még hátrahagynunkfakuló képeket

úgy-ahogy összetartószúette képkeretelég ha sejtitekhogy itt mirõl is van szó

1972

63

HALOTTAK NAPJA BÉCSBEN

Befonnak egyszer téged isvalami pompás koszorúbaidegen lesz majd és hidegminden akár e bécsi utcaelgurulsz mint egy villamosutánad felgörbül a vágány

kutyatej páfránytör át a járdán

kit érdekel hogy erre jártál

Oszlopnak vetett háttalhallgattam az ágoston-rendiekfehérre meszelt templomábanhallgattam a rekviemet

Mert a legárvább akinekmég halottai sincsenekbora ecet könnye tormagyertyájának is csak kormaálldogálhat egymagábankezében egy szál virággalmert a legárvább akinekmég halottai sincsenek

Mondják hogy ítéletidõ tomboltösszeért a temetõ s a mennyboltvízszintben állt ösvénnyel az árokegymást se látták a gyászhuszároktoccsantak térdig tövig derékigsenki se látta mégis beszélikés a sírok is mint a leláncolt bárkák

64

táncoló farukat föl-le-föl dobáltákvolt minden egérlyuk gurgulázó korsó

s hogy elúszott volna akkor a koporsó

dunából tengerbeki az óceánradunából tengerbeki az óceánra

úszik a koporsózene a vitorlaúszik a koporsózene a vitorla

Menjen innen kis vörös gömböcrúgott felé a fitos kis kóristalányés wolfgang amadeus mozarta megszégyenítéstõl még vörösebbenkioldalgott az öltözõbõla gnädige frau nem gyõzte várnia kocsi nemsokára visszajönhajolt földig a cseh portásés wolfgang amadeus mozartkilépett az utcáraföltekintett a csillagokraa csillagok épp akkor kezdtekfürödni a fölérkezett muzsikábanés wolfgang amadeus mozartmegtörülgette homlokátés nekivágott gyalog

dunából tengerbeki az óceánraúszik a koporsózene a vitorla

65

Mit szólhat isten amikorheréltek zengik az õ dicsõségétcsupa semleges hang neutrumneutrum neutru-u-um

Mondják sõt írja az histoire de la musiqueencyclopédie de la pléiade egyébkéntkolozsvárott a vasile alecsandri tíz szám alattlakó dr schuller rudi barátom bárkinek akifranciául nem értené szívesen magyarra né-metre vagy románra fordítja azt a részthogy a nagy utazók les grands voyageurs állításaszerint a legistenhátamögöttibb les plus lointainescivilizációk bennszülöttei akik a szomszédostörzs tamtamja iránt is teljesen közömbösek

valánakegyedül mozart zenéje hallatán kezdtékhegyezni a fülük

Fehér templomokbanfehér imádságothej regõ rejtem

fekete templombanfekete imáthej regõ rejtem

fekete templombanfekete imáthej regõ rejtem

fekete templomokbanfehér imádságothej regõ rejtem

66

azt is megadhatjaaz a nagy úristen

Gágogó ludakkalhápogó récékkeltetves csirkékkelvaras malaccal egy-közös tenyérnyi udvarrólalkoholmámorban fogantkoszos kis kölykökserege bámula hangnál sebesebbentovaívelõ gépek egére

szállj le világállj meg világsohase érünk utol

Oszlopnak vetett háttalhallgattam az ágoston-rendiekfehérre meszelt templomábanhallgattam a rekviemet

Dies irae dies illaszórhat szikrát a favillafestve divat a szempilla

megásni tûz elföldelnimegásni tûz elföldelnimegásni tûz elföldelni

az a nap ha mégis eljõlobbot vet égnek a felhõlábon lángol minden erdõ

67

tüzet immár sokat láttunkégõ várost is csodáltunkpoklok poklára is szálltunk

megásni tûz elföldelnimegásni tûz elföldelnimegásni tûz elföldelni

csak a bíró késett eddigbûn bûn alól új bûnt vedliks nem tudhatjuk vajon meddig

tartatunk ítélet nélküls mint bûnhõdtünk azt is végülnem róják-e vissza vétkül

megásni tûz elföldelnimegásni tûz elföldelnimegásni tûz elföldelni

lám a kétség belénk dobbanhihetünk-e vajon abbanmi sem marad megtorlatlan

Ezerkilencszáznegyvennégy június másodikánnagyvárad szõnyegbombázásakor egy anyánaknégy szép gyermeke maradt a romok alattkettõ négy hat nyolcéves korukban ölték meg õketmondja el minden esztendõben a feleségemamikor idáig ér a naptár-igazítássalez az õ békeverse

poklot miattuk ki reszketaki gyõzött aki vesztett?

bûn a vég és bûn a kezdet

68

Kezdem megszokni hogy a kéznehezen moccan kézfogásraelmarad vidám parolájas a tekintet semmibe néz

még szelídnek indul a szóde már a mondat enyhén karcosés sejteti a riadótmely mindnyájunkra annyi bajt hoz

jó volna kezet rázni isméts a vállat átölelni testvérmielõtt bután el nem esnékmielõtt bután el nem esnél

Én királyom nagy királyomki születtél kolozsvárongyertyámat most érted gyújtomszál virágom néked nyújtom

mennyben s pokolban szószólólégy érettünk közbenjáró

Fölséges uram kendhogyha férkõzésevolna közelébekérje meg odafent

hogy vetne már végeta nagy protokollnakdolgaink romolnaks bizony hogy avégett

s lenne védelmünkrehogy ne kéne nyelvünk

69

féltünkben lenyelnünks önnön szégyenünkre

Küküllõ-angaramaros-mississippiküküllõ-angaramaros-mississippi

hazamegyek hazamár maga se hiszihazamegyek hazamár maga se hiszi

szóródik folyton porlódikél pedig folyton porlódikszabófalvától san franciscóigszabófalvától san franciscóig

Uram ki vagy s ki mégse vagymagunkra azért mégse hagyjajtódon félve kaparász

kis szárnyával e kis fohászgyermeki hangon gügyögetdícsértessék a te neved

Aj miféle népek volnánkszégyentõl mért ég az orcánkmivel vétettünk mi többetmint akár a legkülönbek

vén zsidók ószövetséginyelvével kéne most élnide hallgatunk senki sem merfeleselni az istennel

70

verjed bartók verd a dobotfrakkod szárnya tüzet fogottég a kunyhó ropog a nádtüzet fogott ég a világ

Harmincnyolc éves voltam amikorkrisztina a majdnemhogy meztelenszép stájer lány egy pohár whiskyrehívott engem a singerstrasse sarkánszegény vagyok szívecském s idegenmacht nichts mondta halottak napja vanmegittunk aztán kétszer két feletaz zsuzsanna az szép német leánybécsben lakik tiefengrab utcájánwas für ein gedichtvier jahrhunderte altpiros rózsa tündöklik orcájánszép kaláris tetszik az ajakánkit sok vitéz kíván

szép voltát csudálvánde csak heában szeretik sokanlennék ma néked ingyen a zsuzsannádde gyász a gyász halottak napja vantöbbet szólnom dolgunkról nem szükségcsókot adott kedvesen cuppanósats intett elég ha két schillingethagyok a ruhatárnál

Hallgattam hát oszlopnak vetett háttalaz ágoston-rendiekfehérre meszelt templomábanhallgattam a rekviemet

Volt egy kevéske földünk-kertünkisten elõtt se térdepeltünk

71

üggyel-bajjal de megvalánkpanaszra nem nyílott a szánkfohászra is inkább szokásbóls hogy õrizne meg a kaszástól

Rólam is majd emlékezzélmegvizült hátamon az ingmint a bujdosó kossuth lajosénmikor a törökhöz folyamodottmegvizült hátamon az ingolyan egy beszédet vágtam ki én isrossz lábom a kapunyílásba vetvenehogy becsaphassa az orrom elõttmert akkor oda az egész virrasztáségen volt még ahajnalcsillag amikorodaültem a kapujábanehogy elszalasszam ma ismegvizült hátamon az ingakár a szegény kossuth lajosénfél kezem a kapukilincsen a másikkalbotomat szorongattam mint a torkomata visszanyelt szavakfinomnak kellett lennemkülönben nem érek célts ott rothad a kicsi rossz szénámakárcsak a tavaly a kicsi rosszszénám amit a tagútban kaszáltama tagútban s harmadában amit régebbennagyidõ elleni harangozás fejébena minden háztól kijáró kupabúza mellé ingyen jussolt afalutól a harangozómegvizült hátamon az ingamíg kértem a mérnök uratadna egy fogatot

72

arat a népmindenki a mezõnáll az igaingyen eszik a lóközérdek is hogy az a kicsi rosszszéna födél alá kerüljöna harmada csak az enyéma harmadamajd meglátjuk úgy dél feléhé-te-hé hé-te-hésuhintotta felém a szótúgy dél feléhogy suhant volna válaszul a botde akkor oda a cél a kicsirossz szénám hé-te-hé csavarnilehetett volna az inget a hátamonmint a szegény bujdosó kossuth lajosénott égje el a tûzvagy ott rothadjon ítéletnapig

s már nem is a lábaa botja hozzaaz én hetvenen túliföldig alázottédesapámat

Róla is majd emlékezzélakiért a földre jöttéljézus meg ne feledkezzél

adjad hogy jó véget érjen

de szándékod felõl kérdezd megmielõtt harsonáid megfúvatnád

73

Rikitó rézpetúniákszirmain gyémánt harmatfürdõzõ pufók angyaloktomporára rápall a karnagy

mise és mese csörgedezeltrillázgat a szopránés földöntúli édeninyugalmat balzsamoz rám

párától glóriáspuliszka-óriás

susog a tejsurrog a tejcsobog a teja bársonyosaz édes

csak ennyi kellcsak enni kellcsak ennyi kellaz estiüdvösséghez

mise és mese csörgedezköcsögök cserépfazekakmesszi beszéde hallszik

kérõdzõ kedves bivalyokragondol a tejs megalszik

Tu eºti vãpaie fãrã graide dincolo de matca mumiite vagy a láng a szótalan

74

az áldott anyaméhen túlivilágvégét érintõ angyalokszárnyaitól szoktál kigyúlni

ó itt maradnom adj erõtörökre itt legyek megáldotthol sötéten enyésznek elgyilkos hiábavalóságok

nem tudhatja század se szemoly mélyre nem lát olyan távolhová fészkemre menekítegy tûzpillangó a halálból

Befonnak egyszer téged isvalami pompás koszorúbaidegen lesz majd és hidegminden akár e bécsi utcawie die glocken ihren schall verlorenfelejted hamar minden örömöd

Akarva nem akarvaitt meg kell állanunkvalami eltakartavezérlõ csillagunk

pedig sehol egy felhõnincs egy tenyérnyi foltmás csillag sincs ha feljõegymaga lesz a hold

ormok és tornyok dõlnekegymásra hangtalanminden ránca a földnekkisímul boldogan

75

ki elkezdett bevégeznincs gondunk ezutántalpunk alatt a csöndesgömbölyû óceán

Ahogy a harangok a harangszótfelejtem hamar minden örömöm

bort ide angyalkák az ajtóm elibevilágból válni akarokszabadok közé szállni

Utána már semmi sem következhetcsak a lebegés olyan szegényenakár egy hidrogénatomde megkísérthet még a félszha netán eszükbe jutnaelvenni az egyetlen megmaradtelektronunkat is

így legalábbmegvolna még a remény a tíz-húszmilliárd évnyi jövendõbe vethetõhit a feltámadásravagy valami ahhoz hasonlóra

1976

76

KÖNYVJELZÕAz újfasizmus ellen

van amikor máglyákba gyûjtvefojtogat áldozati füstjeúgy érzed amíg könyvre könyv égmintha agyvelõd pörkölõdnékvan amikor a megmaradtravadásznak mint a ritka vadrabecsöngetnek éjnek évadjánés besurrannak mint a patkányszimatolnak szaglásznak körbemajd polcostól döntik a földreés gyanúsított könyved örvénelhurcol téged is a törvényvan amikor finomabb módjáteszelvén ki nem indokoljákmiért s miért nem mint a zúzáka bebegyelt ocsút bezúzzákmielõtt még világot látnaátpréselik a másvilágravan amikor csak lipve-lopvaelfelejti hozni a postaha merszed volna s tudakoznádpilátusként kezüket mossákvan amikor szemük se rebbencsak ráböknek hogy mi van ebbens mi amabban leszedni mindetátnedvesül a gatyád ingedmegszégyenülten mint a tolvajmaradsz a szennyes kis motyóddalmintha velõdet vették volnaszédelegsz ki a folyosórareszketõ kézzel matarászva

77

fordítva gyújtsz cigarettáras egész életed kesernyéjeharap tikkadt szád szögletébe

1984

METSZET...És darvak szárnya mozdul vállamon

ARGHEZI–DSIDA

nyárvégi tarlón szemelgetõútrakész darvakmarkába fú a szénégetõbajszán megköt a harmat

halkabbra fogják a hars vizekszélük csipkét verkígyózza szívem az õshidegmint egy plasztik-katéter

Dérverten állok egy régi sors befelé növõ szárnyaksajdulnak csontomig amikora darvak égre szállnak

1991

79

K. BARÁTOMNAK

korszerû hõsiesség az enyémvégig merlek kísérni ha nem isa fõtérig de mégiscsak a leg-forgalmasabb európában úgymondanák a bánhofstrasszénkiteszem magam az árgus tekin-tetek s a tán mégárgusabbrejtett kamerák prédájául ésbólintok biccentek a mellettünkelsandító ismerõsök feléle-leintve magamban amindegyre föl-fölnyüszülõfélszet mégiscsak két gyerekés egy asszony többé-kevésbébiztosnak mondhatójövõje jelene sõt múltja demégiscsak alávaló frátervolnék ha még ennyire sefutná a merszbõl ha nem isa fõtérig mosolyogni valósõt nevetséges az én hõsioldaladon-kutyagolásomláttam egyszer mondom útközbenhogy mondjak én is valamitláttam egy hõs ledöntött szobráthányódni a tyúkudvar szemetébenmosolyogni való sõt nevetségesvolt ahogyan a kakas a szobor tetemenvégig parádézott s a le-nyakazott fejre pottyantva egyetkukorékolt mosolyogni valósõt nevetséges volt a hõsrohamra vezénylõ karlendítése

80

ott a tyúkudvar szemetében ámha egyszer majd letiszto-gatják szétesett tagjaits lenyakazott fejétvisszaillesztve méltóhelyre állítják csodálattalnéz föl rá s megilletõdve megy elelõtte az akkori arrajáró

1980

SOR(S)-VERSavagy egy vidéki üdvözítõ

harminchárom sor(s)a

merre hová menjek én innen át- ki- hováis telepedhetnék amikor nekem ittszinte de szinte biztosnak mondhatóhelyem van kicsi székem minden köz-ellátási de közszükségleti sor(s)banszinte barátnak számító ismerõsökhelyzetemünket értõ sor(s)társak közt akik hû-ségesen állnak helyettemis tartják a soro(so)mat ha bizonyosfunkcionális okokból elvégre még a vadállatis ha muszáj szükségét végezni gyá-moltalanul még derülnek-örülnek formais ha sikerrel jár mert attól a kedv isköztudomásúlag mindjárt jobbra somolydulhogy adná ki magát árulásnak venné a sor(s) haegy napon arra kellene ébrednie hogy énis már illa berek nádak erek maradok hátlassacskán araszolgatva elõre elõbbreengedvén az inerciális a tehetetlen-ségi erõnek navigálok havigálok sod-ródom a sor(s)formáló tömegekkel azünnepi alkalmakkor népnekis nevezettekkel napról-napra éjszaka aztánmindenekért ami bennem bennünket értálom(s)írom a sort üdvösségünkemérts azzal a már-már boldog reménnyelszenderülök szentülök le hajnalbahajlón hátha nekem nekünkis juthat valamicske belõle de arra

82

is föl s el vagyok immáron készülve hogy mintannyiszor annyi minden az üdvösség adagunkomis kifogy kifogyhat s éppen az orrom elõttépp amikor rám került (derült) volna a sor(s)

1984

A PRÉDIKÁTOR KÖNYVE1. részének 9. versére

Ami volt ugyanaz lesz majdés ami történt ugyanaz fog történni...

kiszolgáltatottnak lenni mit jelentkérdezte a kisebbik fiam vacsoraközben a torkomon akadt a falatriadtan nézhettem mert a tizen-harmadik évében járó kisfiú szintebocsánat kérõen kezdte magyarázni hogyaz utcán egy néni meg egy bácsi abácsi káromkodott is a káromkodástértette nehogy elismételd szóltrá az édesanyja te is mindent meghallasz amit nem kellene no perszemondtam csak úgy ide is oda is hát nemti mondtátok hogy kérdezzek meg mindenttõletek amit még nem értek hát perszemondtam megint fölálltam s az utcáraszolgáló nyitott konyhaablakot ösztö-nösen behajtottam majd becsuktamannak rendje és módja szerint afeleségem meg a lépcsõházra szolgálóajtóra vont a tekintetével sebtibenpárnázatot oda is lépett mintha csakarról akarna meggyõzõdni sikerült-eértem már értem ne is magyarázzatok köszmég azt is mondta üvöltötte a bácsi hogy avégén minket is mint a zsidókat köszköszönöm a finom vacsorát megszánt minketbement a szobába mi pedig szótlanultettünk-vettünk a góluszban gettóban élõ

84

családok történelmétõl s no persze acsukott ablaktól hirtelen megáporodottlevegõjû harmadik emeleti konyhában

1984

ELRONTOTT RONDÓAd notam Charles d’Orléans

nulla nulla hatvanöt hetvenhárommint egy tetovált reszketegdeportált mormolom memorizálomaz írógép-szériaszámom

nyilvántartásba vétetettgépem számozott járomillúzióim nincseneknulla nulla hatvanöt hetvenhárom

a szó fölsebzi nyelvemetgellert kap konok számonaz idõ lám kivetkezettemberi mivoltábóla tél s a tavasz egyremegyforrások folyók csermelyekvárnék s nincs mire várnomnulla nulla hatvanöt hetvenhárom

1988

86

ISTEN HÁTA MÖGÖTT

üres az istálló s a jászolidén se lesz nálunk karácsonyhiába vártoknem jönnek a három királyok

sok dolga van a teremtõnekmindenkivel õ sem törõdhetmesszi a csillagmindenüvé nem világíthat

megértjük persze mit tehetnénkde olyan sötétek az estéks a szeretetnekhiánya nagyon dideregtet

elõrelátó vagy de mégisnézz uram a hátad mögé isott is lakoznaks örülnének a mosolyodnak

1985

87

SZÜRKE SZONETTK. L. képeskönyvébe

meg ne tévesszen mosolyomsenkit az égvilágonmagamat rég nem áltatoms tégedet se barátom

de önnön rettegéseimmiért vetitném rátokinkább mosolygok feleimakár a légtornászok

kihunyóban a csillagunkezen a korhadt kupolánfélre nézek a mélybe

isten csodája hogy vagyunkmosolyogjatok vissza rámnincs a csodának vége

1989

88

DÉL KERESZTJE ALATTDél-amerikai véreimnek szeretettel

Invokáció

Nagyasszonyunk hazánk reményetekints a déli féltekérebús nemzeted csekély parányaítélve örök árvaságrazokogva esdmint a pusztában a zsidókathajdan az Úr vezéreld óvjadsegítsd a nyelvben bujdosókats vezesd a vándorénekest

1983

A folyók közt(Entre rios)

1ebbõl a tájból csak a szélaz alkonyi szél ismerõsahogy az útmentén eregéls nekihasal a vizenyõssáncmartoknak de már a sásvagy sáté-féle valamiahogy a szélben dudorásznem olyan mint az otthonifüvek fák nevét nem tudoms az ismeretlen csillagoktekintetével magamon

89

úgy állok itt e délbarokkéjszakában mint akinekmár halottai sincsenek

2megítélsz-e majd istenemkételkedõn is arra vágyomhogy valaki ne földi szemelébe kelljen egyszer állnomne ügynökök ne vámosokmondják persona non vagy gratas vannak miket nem bízhatokse testvérre se jóbarátraitt volna most az alkalominnen szinte egedbe látnitõled volna jó hallanommiként volt s lészen ezutániéletem mert félõ hogy holtanészre se veszed majd hogy voltam

3ki annyi poklot járt a földönhihet-e másvilágibanszörnyû kínok közt nyûgölõdöms az igazi még hátra vannem a halálban még elõtteamelyben részeltetsz urama fölbújtott káinok öklemikor majd arcomba zuhanisten báránya hiába vettedmagadra világ vétkeithiába ha a szeretetnekrózsája hervad s nem viríthiába minden áldozat hakiszemeltél a kárhozatra

90

4s nemcsak engem a nyelvet ismely ezerévig áldva zengettde ha vétkezett volna istekintse érdemét kegyelmedne rostálják ki mint a konkolyta szemenszedettek közüladj rá reményt mint a lecsonkolttestrész szemétre nem kerülén látom itt mi minden sorvadtel néhány évszázad alattbélyegét az elkárhozóknaksüsd rám semmint a hódolatigájában mint nyelve-voltindián legyek hódolód

5fehér pillangók függönyeöleli körül a tüzetvízesés morajlik idemint egy mennyei ütközethalni készülõ öregekarcáról ismert nyugalomsimítja végig a vizets megérinti a homlokomelülrõl kéne kezdenünkde semmit sem felejteniabból mi megtörtént velünks élni élni az édenibûntelenségû elemektársaként örök életet

1984

91

6

1985 karácsony(itthoni változat)

fehér pillangók függönyeöleli körül a tüzethó hull el kellett jönniea se veled se nélküledolyan közömbös mint a holdvagyok ki voltam valahanem érdekel már hogy mi voltne lenni többé ne sohakáromkodáshoz nincs erõmimádkozáshoz nincs imámfekszem patyolat lepedõnmint édesanyám oldalán

valahol mintha valami nyilnavirága csönd álom a szirma

Bogotai bagatellek

1alig mentünk félutcányitelénk állt két mogorva úrhogy beszélünk dörrentek ránkmondtam nekik hogy magyarul

lett erre nagy ribilliókevertem a szót hiábaha nem tudunk spanyolul hátmiért jöttünk bogotába

92

farzsebükbõl pisztoly villants orrunk elõtt bádog-jelvénydadoghattam én a világbármelyik más mûvelt nyelvén

papírt kértek és pattogtakmint a kecskebab a deszkánkaron-markolt a két buzgókonkvisztádor-vérû hispán

ráütöttem a kezükreha szükségük van két rabrane a nyelvünk – öltöttem kia csuklónkat verjék vasba

s káromkodtam egy huszárostettõl aztán békén hagytakde kísértett egész esteárnya a két rémalaknak

az indián szõlõárustanúja a jelenetnekráadott a font szõlõreingyen még egy szép gerezdet

2pompás székesegyházbarokk katedrálisdrágakõbõl rakvabenne az istállószínarany a jászolszelíd-szavú jézusjámborságra intõostorodtól már akufárok nem félnekkelj föl kicsi jézus

93

az arany szalmárólkattintsd el a bentivillany-örökmécsests térdelj ki a templomeresze alá aponcsóban didergõindián vénasszonyalkalmi kis tüzemellé melegedni

1983

KoszorúSimon Bolivar és San Martin emlékének

valaki engem kiszemeltvalamire valamiért

hullatni verejtékemets ha nincs kiút hullatni vért

sorsomat én nem tudhatoma célom is tétova vélt

gyanútlan jöttem mint simona cirénei jõdögélt

vállamra tették cipelemhiába kérdezném miért

van aki röhög s irigyemvan aki ûz van aki félt

hát viszem egy-két stációt

94

a megkorbácsolt krisztusért

s megvetek minden protokolltés minden kincstári babért

a közönyöst a langyosatkiköptem ha nyelvemhez ért

ha utálnak hát szidjanaknem haragszom már semmiért

ó te annyiszor megdaloltszabadság ó te nem remélt

gyolcsoddal hogyha meghaloktörüld le ajkamról a vért

1983

RománcFederico García Lorca elpattant húrjaira

szerezte egy magyar vándorénekes

keresgélt a repülõgépfél szárnnyal a vizet szántvamíg a lagunák közt rálelta parázsló betonsávradomborodott az ég kékjehomorult a földnek zöldjemikor a gép alázökkentfújtatva és dörömbölvehúzta a sok kis cölöpházmaga alá az árnyékátrezegtek mint a bazári

95

fölhúzható bádog-békákföld az éggel kék a zölddelborult össze elalélvaszerelemtõl részegültenbetûzgettem cartagena

delet ilyet soha én mégnapot soha még így égnihol a bokor víz és viskós még a beton is érzékifélórát ha voltam náladmíg egy kisded megszülethetameddig egy ismeretlentelföldelnek elfelednekkísértésbe szédítõbeestem véled szerelembehogy maradjak viskóid köztmindenkitõl elfeledveittam fényed kéked zöldeda géphez gurított létratetejérõl félóráraenyém voltál cartagena

fölszállóban már úgy rémlettvityillóid rezegtetvemindegyikben mintha egy-egyszerelmespár ölelkeznejaj elválnunk miért kellettmagadhoz mért nem öleltélminden évszakom azótahóval borított hideg télegy napodért éjszakádértcserébe mit vágyton-vágyokadtam volna üdvösségemaz örökkévalóságotilyen bolond ki szerelmes

96

érzi hogy a szíve béna

belémsajdult sose látlaktöbbé viszont cartagena

s ittalak még színed fényedamennyi talán elég leszitt a deres kárpátok közta közelgõ öregséghezhol a nap is a tiednekcsak lézengõ halvány másakél és nyugszik emlékeztetaz egyszer-volt ragyogásraó a kéked ó a zöldedkékje zöldje víznek égnekkarib-tenger tüneményea neved is belémégettnem gyógyít ki az idõ semazon kapom magam néhafélhangosan szólongatlakcartagena cartagena

1983

Ha(látomás ember-távlatból)

ha elherdáljuk ezt a kánaánt isha itt se építjük föl avágyva-vágyott új jeruzsálemetha kivágjuk az utolsó erdõket isés önnön hatalmunktól részegültenillatozó eukaliptusz-máglyákkörül karneválozunk

97

majd beomlanak a mikroprocesszorosvakondokok vájta labirintusokvisszanyel mindent a kirabolt föld méheégrekövülnek a szuperszónikusok robbanásaikondenz-felhõk vakítják majd azóceán gyönyörû tükrét s mégkeselyûk se billegnek majd acorcovadón posztoló krisztustehetetlenül széttárt karja közülmár fölmeredni látszó minden idõklegmonumentálisabb koldusbotján

1985

Dél keresztje alatt

az indián és a négertüzet rakni éppúgy térdelmint a hargitán a pásztorszámolni ujjain számolkülönbség ha van az égenitt a göncöl jön föl estefölöttük a dél keresztje

a poncsónak nincsen ujjaritkán telik mégis újrarojtosul a rojtja rongyakigyérül akár a condrakülönbség ha van az égenitt a göncöl jön föl estefölöttük a dél keresztje

egy útmenti fogadóbantalán még boldog is voltam

98

rióból murryba tartóna gitárszót most is hallommás a dallam egy a nótaitt a göncöl jön föl esteodalenn a dél keresztje

ó te istenáldott földrészlenn vagy – a szemem rád fölnézérett banán az újholdadíve akár a sarlónaknézem hosszan vágyakozvaha feljön a göncöl esteszívemen a dél keresztje

1983

99

A CORCOVADO KRISZTUSATaubinger Istvánnak köszönettel

tehetetlen vagy uram nem szállhatsz aláa kápolna-talapzatról apró madarak éshatalmas gépek egyaránt otthonosanfordulnak meg áldástosztóan széttártkarodban nélküled tétován keringenének amadarak elbizonytalanodnának a föl- ésleszálló gépek ott kell posztolnodéjjel-nappal a kivilágított a napsütöttevagy a felhõk takarta vártán bármennyire isszeretnél beülni a hatalmas a csor-dulásig telt stadionba elvegyülni aszurkolók lelkes seregében

de egyszer– beszélik a csodákra fogékony rióiak –egyetlen egyszer egy sorsdöntõnagy mérkõzésen lefordult a tisztagólhelyzetben lévõ csodacsatárlábáról a labda hiábapillantott föl kétszer is nem látott a helyedenott álltál a vesztésre álló csapat kapuja mögött

1985

100

EGY FENYÕFÁRA

fiatalon karácsonyfásanállt a csillagok s önnönillatának áhítatában

férfikorába érve áldónstrázsált mint a Megváltószobra a Corcovadón

zord telek hosszú Golgotájalankasztotta öregedõbenágait pietába

ledöndült és fekszik a tisztaforgácsok gyolcsánlecsupaszítva

1991

101

VANNAK VIDÉKEK

Vannak vidékek

vannak vidékek ahola fölöslegeskutya- s macskakölyköketvízbe ölik vagy eleveneneltemetikde mielõtt még a szemükkinyílt volna

de mielõtt még a szemükkinyílt volna

1974

Elõhang

vannak vidékek gyönyörûtájak ahol a keserûszámban édessé ízesülvannak vidékek legbelülszavak sarjadnak rétjeingyopárként sziklás bérceinszavak kapaszkodnak szavakvéremmel rokon a patakszívemben csörgedez csobogtélen hogy védjem befagyokpáncélom alatt cincogatjeget-pengetõ hangokattavaszok nyarak õszeim

102

maradékaim s õseimvannak vidékek viselemakár a bõrt a testemenmeggyötörten is gyönyörûtájak ahol a keserûszámban édessé ízesülvannak vidékek legbelül

1982

Viseltes szókkal

vannak vidékek ahol a szerelemakár a harmat az árnyékos helyentavasztól õszig õrizgeti magátszerény hasonlat de illik rám s terádfélszeg is mint az iménti asszonáncde idõt-jelzõ mint arcunkon a ránc

vannak vidékek ahová nehezenvagy el sem ér a környezetvédelemkimossák sóid kasza is fenyegetcsupán a harmat táplálja gyökeredtisztások széle északos vízmosásha annak vennéd hát legyen vallomás

vannak vidékek ahol csak úgy lehetmegmaradnunk ha kezemben a kezedés a viseltes szónak is hamva vanha félárnyékban s ha nem is boldoganszáríthat szél és süthet hevet a napmíg a harmatból egy csöppnyi megmarad

1982

103

Indián ének

vannak vidékekahol az énekkiment szokásbólha van is életazt hihetnétekmindenki gyászol

pedig csak védetthelyen az énekvalahol mélyenszunnyad a léleklegjobban féltettgyönge csücskében

vannak vidékekahol a népekcsöndben az ágakjelekkel élnekbeszélni félnekviharra várnak

1982

Cáfolat

vannak vidékek ahol aszerencsésebbek állítólagnévházasság útján amégszerencsésebbek viszontkonvertibilis valutávalválthatók meg az emberi

104

jogok kiáltványában szavatoltama cikkely gyakorlására miszerintbárki bármikor szabadonelhagyhatja hazáját és odabármikor sértetlenül vissza-térhetezek persze csak amolyanrosszhiszemû sõt rosszindulatúmendemondákhasonlatosak azugyancsak állítólagos vám-hivatali túlkapásokrólterjesztett rémhírekhez miszerintmég Anton PavlovicsCsehov mûveinek semadtak menlevelet

1982

Örmény sírkövek

vannak vidékek hova már utatcsak romos templom s régi név mutatörmény-kert zsidó-sor magyar-telekörmények zsidók lakták székelyeks akad még itt-ott ki a néhaihonosokról tud ezt-azt mondani

vannak vidékek ahol csak a hanttudhatja már hogy ki nyugszik alantrégen kikorhadt fejtõl a kereszta zsidók hamvát meg ne itt keresds ki érti már a megmohosodottmárványon az örmény föliratot

105

vannak vidékek hol a sírlapoknégy sarkában finoman faragottnégylevelû lóhere mélyed ésszázadok óta nincs egy repedésesõcsöppöt és harmatcsöppöketgyûjtögetnek az örmény sírkövek

vannak vidékek hol a madaraka temetõben oltják szomjukatha szárazság van vagy éppen aszálya gaz-felverte mohos sírra szálliszik s hálából mikor égre kela holtakért a madár énekel

1982

Oki Asalcsi balladája

vannak vidékek kietlenmessziségekbe veszettenvidékei az õshitnekahová utak nem visznekde eltalál visszarévedbehunyt szemmel is a léleknyomra lel a szó a dallamkötése köt oldhatatlancsángónál is csángóbb érenoki asalcsi nõvéremvéremmel egy vér ki versetkét megyényi népnek szerzettkét megyének két kötetnyiverset s utána letenniváltani a tollat késresztetoszkópra és szikére

106

megmaradni néma társnakhíven ahhoz kit bezártakkuzebáj gerd csöndjét önkéntvállalni de nem az önkénytéleten át hallgatássaldacolni az elnyomássalköldök-nézõ európahonnan is tudhatta volnanem lett belõle botránykõmért nem dalol a votják nõcsak ki érte csak ki éltes két megyényi kicsi népecsak õk tudják csak mi tudjukmég álmunkban is motyogjukel mert hallgatni s gyógyítottmeghódoltat és hódítótéleten át hallgatássalszembeszállt az elnyomássalcsángónál is csángóbb áronoki asalcsi nõvéremkét fényképed csokor versedennyid maradt rám s a merszedhogy legalább a családnakelmondjam a balladádat

1982

Alázuhanó diólevélre(Csoóri Sándornak)

vannak vidékek ahol nyáron isa kút melletti vályú aljánreggelre megszajzik a vízmegköt a színe

107

akár a kiöregedettszavakon az emlékezethorkanva hõköl visszaa gyanútlan kis tavaszi csikópikkelyeket prüszkölveinal anyjához

korai õszthosszú kemény telet csárogvarugaszkodnak tova a csókák

alázuhan az elsõdiólevéls hulltábanhóharmat-verte halántékúférfi válláranehezül: szárnyul

1980

Metszet

vannak vidékek gyönyörûtájak ahol csak keserûlapi tenyészget sanyarúsorsú emberek szomorúszemében alig pislogómindegyre el-ellobbanófakó reménység révedezhogy egyszer mégis vége leszfekete kendõk kalapokpergamen arcok alattuks mint a kezek a térdekenülnek maguk is félszegen

108

a velük rozzant egy-rokonmegszuvasodott padokonülnek akár egy metszetenmexikóban vagy messzi fennvancouver jólápolt gyöpénindiánokat láttam énígy ülni ilyen révedõnreményt már alig rebbenõntérdükre ejtett két kezükaz életünk az életükazért mentem oly messzirebelémdöbbenjen mennyireindiánosodik szemünktekintetük tekintetünkakár egy temetés utántelõ vasárnap délután

1982

109

SÖRÉNY ÉS KOPONYAPoéma két részben két epilógussal

többszöri nekirugaszkodással

Elsõ rész

Harmadnapon már csak sörény és koponyalerágott bordák s a karambolozott csigolyaegymásrafutott véres kis vagonjaiel sem kellett már takarítani

harmadnapon már csak a dögszag s a belekszéttaposott sarából torozó legyeks a szakadék szélén sebtében kirakottzabálás-sürgette anyagcserenyomoks a csönd a tehetetlen lombok szégyenemiért itt kellett megtörténnie

harmadnapon már csak sörény és koponyalerágott bordák s a karambolozott csigolyaüres kötõfékszárat húz a napvégig az erdõn még egy sugaratmint akire önnön halála alkonyulúgy állok olyan vigasztalanuls a dögre settenkedõ farkasokszájuk szélét nyalva lesik hogy zokogok

Hiába siratod magadhiába siratodbeomló vízmosásbeomló homlokod

valaha volt egy tisztásahol sütött a hold

110

hiába siratod magadhiába siratod

a tisztás szélén forrásabból ivott a naphiába siratodhiába siratod magad

moccanatlan az erdõhomályosul a holdbeomló vízmosásbeomló homlokod

Néz a szemgödör foszforeszkálát a korhadt kerítésdeszkánéjszakánként a reves fûzfákmintha nézését utánoznákkutak mélyébõl patakfõkbõltûzbõl vízbõl sûrû ködökbõlmérföldek messzi távolábóleléd kerül utánad lábolesztendõk avas asztagán átnézten-nézve néz

rádmered rádfordulásod semerre sincsenhogy rád ne a gödör tekintsen

Május virágzó cseresznyefáithajnalra araszos hó takartacsatakosan és üvöltvevergõdtél ki az innensõ partraegy árvának született csikóvalés egy kosárnyi kutyakölyökkelnyöszörgött rád a legelsõ reggel

111

aztán a kölyköket vízbeöltékahogyan annak rendje és módjavagy elföldelték mielõtt még aszemük kinyílhatott volnade egyet közülük társulés õrzõül az árva csikónakegy kutyakölyköt életben hagytak

(Legjobb meg se születni a földilakóknak,vagy ha igen, Hádesz kapuján átjutni sietve.)

Véletlennek is mondhatóés mondható gondviselésnekazon a havas hajnalonmiért éppen te születtél megs a kosárnyi kölyök közülhogy alig tíz évet se éljenmért éppen purdét hagyták élves miért hogy farkasok falták fölaz árva csikót vénségéremiért hogy az élve gödörbe-hánytaknyöszörgését még most is hallodjobb lett volna meg sem születnedvagy születéskor meg is halnodmai mã las ºi eu câteodatãîntre un altfel de platãolykor nem bánnám ha részemvolna más elrendelésbenha nem jövök a világraholtomat senki se látjade vágyódtam hogy juthassakrévébe mind a két partnakhogy szülessek s meg is haljakhogy szülessek s meg is haljak

112

Egyszer még tudom fölvonít a holdraérettem vonít majd purdé gyermekkoromfüstszínû drága társa megnyalja lecsüngõvagy már egymásra illesztett kezemkönnyet is ejt hûséges szép szemébõlahogyan én is napokig sirattamtehetetlen oldalvást ugrik szent mihályföldig letakart lova szügyitõls farkát behúzva elindul elõttemõ tudja már hová

Beszélték hatéves se voltamhatévesen a ló rég felnõtts purdé kutyám alól is addigelástak már néhány alj kölykötbeszélik máig is vannak mégnálamnál is öregebb vénekkik hatvan-hetven év elõttrõlmint tegnap történtrõl beszélnekgyakran láttak alkonyok jötténnekivágni a nagy erdõnekvissza vajon most vége-formána régi képek miért jönneks tudják az erdõn félelmembenhol sírtam hol meg énekeltememlékeznek hogy a fehér lóaz öreg is iskoláztatottkétévenként tandíj fejébenmindig ellett egy kiscsikót

Hiába siratod magadhiába siratodbeomló vízmosásbeomló homlokod

113

elvadult rég a tisztásahol sütött a holdhiába siratod magadhiába siratod

és elapadt a forrásaszályosul a naphiába siratodhiába siratod magad

szálig kidõlt az erdõhalálsárga a holdkitakart vízmosásbeomló homlokod

Van amikor a lovakat is besorozzáka tiédet övékké orozzákvan amikor a lovakat is besorozzákés behívták egy nyári napszomorkás esõs reggeléngazdája után rukkoltattákaz akkorra már dérfehéralmásszürkének születettjavakorbeli Öregetígy ismerte máigaz otthoni emlékezet

hinni a fülünknek szemünknekszinte nem mertünk hallva-látvahogy a kapunk grádicskövétföl-fölnyerítve õ kapáljamegszökött mint a katonáksejtvén hogy veszve a hazagéppuskarakasszal a hátánállított be egy éjszakaés folytatta hol abbahagyta

114

mit szemmel láthatón élvezetta dolgos szabad életetde környékezhettem tarisznyát rázvacserkészhettem be mindhiábanapokig meg nekem se állt haelõtte farkasokkal volt vitája

Ha untad a kiégett martotreszelgetni vissza nem tartottnem volt elõtted karám korlátakadály hogy át ne ugornádnem volt az a gyepûvel védetttilos hogy visszafogjon tégedmímelted mintha bóbiskolnáls már családostul ott se voltálholddal felhõvel összejátszvatrappoltatok le a tisztásras mire az örzõk észbekaptaknyoma sem volt a kis csapatnakföl se vette cseled a pásztortudta hogy hajnalhasadáskorott bóbiskolsz a többiekkelegyütt virrad rátok a reggel

Szöktél most is gyepûn általlányoddal és unokáddalhajnali kiruccanásraszöktél most is a tisztásras jöttél volna ahogy szoktáljelentkezni pásztorodnálde ugrásra kész s hörögvehárom farkas fogott közrevicsorogva és hörögvehárom farkas fogott közre

115

Szügy közé a csikót s harcrafordult farral a két kancaszüggyel óvtak farral védtekmint a mai mosógépekdobtárcsája olyan formánmint a helyben forgó orkánúgy forogtak rúgtak döngvedobbant patájuk a földremintha gépágyú szólt volnadübörögve és dobogva

mintha évekig betörtentapostak volna egy-körbenmaguk köré olyan vályútmélyített a hátsó lábukpatkó csattant állcsont reccsenta három vad visszarettentszégyenülten visszaszöktekaz erdõbe honnan jöttek

de a lovak sem idõzteknoha egyelõre gyõztektudták érezték a bestéka kis csikót kiszemeltékreszketõ inakkal sorba-álltak s indultak a csordairányába egyesévela sokszor megjárt ösvényen

Útjuk egy nagy vízmosásonvitt volna át de a háromfarkas közül egyik már avízmosás közepén vártavárva-várta míg a társakkétoldalról harcbaszállnakellenszél fújt szagot késõn

116

vehetett már az én hõsömöregkori farkasvakságszemét hályogok fátylaztáknyerített még egy utolsóts már a szakadék alján volt

Harmadnapon már csak sörény és koponyalerágott bordák s a karambolozott csigolyaüres kötõfékszárat húz a napvégig az erdõn még egy sugarat

Sörényesül az erdõkoponyásul a holdbeomlott vízmosása homlokod

Hold szalmáján bóbiskol a lovamzabszemekké hegyezõdött nyerítésekhullnak elém az éjszakacsillagokkal lyuggatott rostájából

abrakostarisznya formájúfelhõket rázat a széllelpróbálja becserkészni egygazdátlan árnyék de õ

hátracsapja fülét hirtelenfarát veti s az ûrbe röppen azárnyék fejérõl fölrúgottgyermekkori szalmakalap

117

Második rész

Harmadnapon már csak dögszag füst és koromkutya ül mintha még élne az udvarons a pajtában ha még pajtának mondhatójászolhoz kötve egy pernyétõl szürke lónyerítene de már nincs hozzá ereje

valaki odaföntrõl miért nem lövi le

harmadnapon már csak a mûholdak s az úrláthatnák mi történt szemet nekik se szúr

láthatnák a kutyák mind megsüketültekbékésen járkálnak közömbösen ülneksüvíthet a golyó robbanhat az aknabambán bámulnak a leomló falakracsörömpölhet a tank nem ugranak félrebele-belenyalnak a kiomló vérbenyüszítnek ha repeszt vagy ha golyót kapnaknem hallják a kínjuk akárhogy ugatnak

Föl-fölfednek olykor a mûholdas szemekpárszáz csak éppenhogy elhantolt tetemets tömegsírokat miket az ásatók-ra való tekintettel akkor még nem illett látniok

Mai mã las ºi eu câteodatãîntre un altfel de platãnenãscut fiindnimeni nu mã va vedea murind

Dar m-apucã dorul cel mai dorde coasta amânduror

118

sã mã nasc ca sã ºi morsã mã nasc ca sã ºi mor

olykor nem bánnám részem ha nemlétmeg-nem-született ha lennékvolnék boldogabbsenkise láthatná holtomat

de a vágyak vágyát gyújtva fölcsábított az anyaölazzal hogy szül s meg is ölazzal hogy szül meg is öl

Üldögél az ágya szélénmint egy magábaroskadt vénmintha évszázadok ótamintha évezredek ótamintha volna õszülõóriás karonülõbal hüvelykujját szájába dugjamutatóujjával orrát fogjakét könyökét két térdén támasztjajobb keze három ujja közt minthakarmesteri pálca ringnamondvást mondja hajtogatjaa szót szinte szóba fojtvalovak háborújárólvilágháborújáróltud-e a világ kedvesemtud-e a világ édesemilyet még nem látottnem hallott senkisem

Mintha a nap fölkelõbenfölkelõben lemenõbenülne maga vejnemöjnen

119

majd két karját ölbe ejtvemajd arcát tenyérbe rejtvemintha ülne jurta szádánrévülõben egy vén sámánringatózó tevevánkoshajlatában a zsoltárosmint akiért athén árgoszvetélkedett vagy hét városmert minden szent mozdulatbanminden elõzõ is ott vanhunyt pillákkal úgy ül minthaszeme csak befelé nyílnamintha látni amit látottnem kívánná a világothajtogatja mondja mondjaa szót szinte szóba fojtvakutyák háborújárólvilágháborújáróltud-e a világ kedvesemtud-e a világ édesemilyet még nem látottnem hallott senkisem

Vetett a takaró fodrot majd hullámotelõbb csak a feje majd válla is látszottomlott a lepedõ félig a házföldreanyaszült meztelen úgy kelt ki mellõlemintha botticelli varázsolta volnahirtelenjében a gyûrött takarórahosszú dús haját az ölébe eresztvebeállt egy picikét akárha keretbeés úgy is maradt még szemérmesen állvamint aki tudja hogy neki mi dukálnamajd erdõnyi haját vállán átaldobvafogja a jobb keblét gyöngén félmarokbas mintha pufók szellõk fújnák olyan könnyen

120

a motyogó férfi karja közé libbenvele együtt mondjamondja hajtogatjalovak háborújárólvilágháborújáróltud-e a világ kedvesemtud-e a világ édesemkutyák háborújárólvilágháborújáróltud-e a világ kedvesemtud-e a világ édesemilyet még nem látottnem hallott senkisemegy kicsit õszintén egy kicsit módolvalehunyt szemmel lassan homlokon csókoljade nem idõz röppen s már tavaszi zápormuzsikája hallszik a fürdõszobából

Illat-pórázon jött a kávéegy röpke csók s már ment a lánys amerre ment a deres ágakrügyezni kezdtek kibarkáztakaz utca mindkét oldalán

Miért takartad el uram szemérmesenmiért takartad el a mûholdak szeméthisz úgyis látták ujjad rései közthisz úgyis látták ujjad rácsai köztamit akkor látniok még nem illettmiért takartad el uram miértszámon kéred-e a vérontástnem feledkezel-é mega hátrakötözött kezûekrõla nyomorultak jajkiáltásairóla maguk-ásta gödörbe zuhantakrólnem marad-e örökre elfelejtve a szegény

121

nincs-e oda végleg a vetésünkállna-e eléd ítéletrekeltesz-e bennük félelmet uramhadd tudnák meg hogy õk csak emberektöbbezer éves a sirámunk többezeruram te ugye vétkezni iscsak általunk vétkezel

Nem a te kezed volna-e rövidahhoz hogy megsegítsennem a te füled volna-e süketahhoz hogy meghallgassoncsupán a mi bûneink sokaságavétkeink özöne miatt rejtedorcádat elõlünk mindig eluram te ugye vétkezni iscsak általunk vétkezel

Hallgatsz uram hallgatásodelõlünk azt is elásodfülünk hiába vigyázzaásod újabb hallgatásba

Miért takartad el uram szemérmesenmiért takartad el a mûholdak szeméts a nagy becstelenségek idejéna legnagyobb embertelenségek idejénaz egész földgolyó az egészmindenség miért egyetlenszemérmesen lehunyt szem

Hallgatsz uram hallgatásodelõlünk azt is elásodfülünk hiába vigyázzaásod újabb hallgatásba

122

Miért kell a te napodnakmint az éjjeli tolvajnaklopakodva jõni elha az egek mind elmúlnaknagy robajjal beomlanakha elégve fölbomolnaka föld s minden elemekpusztító nagy szándékoddalmiért mint a tolvaj loppalsiess uram te napoddalminél elõbb jõjj jövelaz emberi nemzeteknehogy megelõzzenek

Aknamezõre terelt kondalekaszált lovak szétlõtt oltárégõ erdõk uram e rondafajzathoz mely gyilkol napontabaján enyhítni mért hajolnál

fiad már egyszer meghalt értükeredményét magad is látodgyûlölet a fegyverük vértjükpusztuljanak legyen már végükteremts nélkülük új világot

elég nagy a te mindenségedmentsd ki az innen menthetõt mégoda hová lábuk se léphetkrisztustalan amit beszélekde talán mégis lehetõség

s hadd lõjjék szét mit õk emeltektemplomot gyárat hidat házatgyilkolják egymást népek nyelvek

123

paránya sincs a szeretetneknincs bennük szemernyi alázat

imát is azért imádkoznaköléshez kérik segítségeddicsõségedre ha kik voltaknövényeknek és állatoknaknekik adj örök üdvösséget

1975–2002

LEVÉLTÖREDÉKEK

…Szerény temetést akarok, mert együtt éreztema háborúban

elesett bajtársakkal és a haza nem tért elhurcoltakkal. (…)1. Temetkezési helyem édesapám ölében legyen, a kertben.2. Koszorút se koporsómra, se síromra ne tegyen senki se.3. Temetésem után evés-ivás ne legyen, ennek helyea disznó halála után van, nem az én halálom után.4. Zenekar sem a koporsóm mellett, sem a síromnál

ne muzsikáljon.5. Síromon virág nyíljon…(K. M. utolsó kívánsága arra nézve, hogy milyen legyen

a temetése)Lõjetek sort, ha adódik rá mód – suttogta még

a kórházi ágyon.

Kedves édesapám bocsássa meg jelenlevelemben amiért tegezni merészelemmentségemül egyedül az szolgáljonhogy magam is elmúltam ötvenhároms akit nem láthat soha földi szemmagát a Fönnvalót is tegezemmagát se láthatjuk e Földön már sohanem lesz hozzánk édes többé se mostohaamint egy költõ írta voltnem gyúl ki halvány-furcsa mosolyodvagyogatunk továbbá tudatomhogy a politikában nagy a forgalomegymásnak adják a kilincset és a szótbuzgólkodnak a politikusokhogy mire jutnak tudni nem lehetgyártódnak újnál újabb fegyverekde a békés szándékú végtisztességtevéscéljából öt vaktöltényre és öt

125

kiszolgált puskára sem futottaa szövetséges mint annyiszor viharos-vérestörténelmünk során most is csak mézes-mázos szavakkal etetetts nem küldött fölmentõ sereget

de ne bántsuk az ígérettevõta tegnap még nagyhatalmú tábornok mára ötpuskának s öt vaktölténynek sem volt már urakukoricát szedni küldték el faluraelszomorító volt ahogyan szemlesütvesikertelenségét késõbb elmeséltes te mintha tudtad volna hogy minden igyekezetmeddõ marad ezért a sortüzetmár jóelõre megszegõdtedegy liter pálinkát adtál a tisztelgõnekfalunk egyetlen puska-tulajdonosánakde õ tisztességbõl vállalta bár tudta másnapszinte biztos hogy véglegbúcsút mondhat a vadászengedélynek

Lelked az Úrnak a tiszteletes úgy adta számbahogy aki hívõ szinte megkívántaõt is majd ilyen igéktõl kísérvetegyék föl illés szekeréreés eljött csíkból a testvér felekezetespöröse s mondott köszönetetprédikációba illõ történeteidértbúcsúzóul mibennünk áldottlelkedért elmondtuk együtt a miatyánkotaztán lõttünk ha nem is sort csupánegy puska volt a minden frontok mindkét oldalánelesettekért és a haza sose tértelhurcolt rabokértés érted megboldogult székely közvitézneked tisztelgõn dördült két lövés

126

egyszerû búcsú volt akár egy kézfogáskeménytalálkozásra mondd van-e reménytudom hogy nincs mégis-mégis hiszemhogy az élet valahol végtelens a végtelenben van sok állomásvalamelyiken beérlek bevársz

õrzöm a még coburgból hozottés rámtestált luther arcmását hordozó botodúgy markolok rá ahogyan te szoktáls ha az idõ majd engem is kirostálnyomodra ez a bot vezeta markolása s nem halott kezed

küldött az iskola s volt vagy két szomorúbarátok hozta tisztelgõ koszorúaz illendõség és az alkalomúgy kívánta ha nem a sírodonde ne is messze tõlehervadjanak egy szilvafának dõlve

Szép idõben temettünk s akitszép idõben temetnek annak ittsajnálni valója mondják nem maradtmég a nap is vetett sírodra egy-két sugarat

szép idõ volt sírdogált róza hugom ószép idõ csak hullt volna bár a hónagy télre bõ nyár ahogy mondanádenyhe mosolyra moccantva a száds a szemed sarkából picinyke kismadárröppenne föl a nyár ó ez a nyárnehéz lesz nélkülednagy télre bõ nyár s a szemüvegedarrébb tolnád a kopott asztalon

127

a régiek vallják s itt is azt olvasommutatnád remegõ ujjakkal a kék s pirosplajbásszal aláhúzott újságpapirosrégen-kifakult soraitcsak hullna még lesnél ki egy kicsitreménykedõn s talántán tudva márhogy kertünk végében keres föl ez a nyármeguntam már nagyon az életema fontos az hogy jó termés legyenígy mondanád s a csonka lábadatvetnéd az épnek-látszón átalag

szép idõ csak hullt volna bár a hószállingózva ahogyan szerettesírdogál róza akinek keresztjecsak krisztuséhoz hasonlítható

szép idõ csak hullt volna bár a hó

Azt álmodtam a jó múltkoribanhogy sírod nyitva vanés én gyerekként ülök fönn a körtefáns te a sírszádán ülve nézel föl reámkiáltottál s az álom elhagyottha vele álmodunk nem nyugszik a halottmiért nem nyugodhatsz mi háborít mi bántvagy még onnan is gondod volna ránknetán anyókák tyúkjaira volnaa mennyeknek országa is alapozódvaott is volna szerzõdés beadásahogy te szoktad nevezni harácsköszönd meg ha látnál kóborló törökötköszönd meg a szót mit nyelvünk még tõlük örököltés leszoknunk róla máig sincs alkalom

128

hosszúra nyúlt de mégis folytatomásni addig ástunk ameddig mondtad voltamíg elértük a régi koporsótmég tréfálkoztunk is ahogyan szokásmikor gödröt az ásó nem magának áshabár századunkban van példa s mire nincshogy tréfálkoztak az utolsó percben isvégsõkig viccelõdtekakiket végül a gödörbe belelõttekó mert már irgalom az is ha nem veledásatják meg tulajdon vermedettréfálkoztunk mint abban a híres darabbanmelyet neked többször is fölolvastam

majd elsiklott s megállt a csákánynagyapám koponyáján

Magam akit atyjának szelleme segítsegített véghez vinni amit végbe vittbosszút kin állhatnék azértami bennünket értmeg a kínt kin torolhatomés ha megtorolommit érek azzal ela megtorlás új megtorlást követelrakódik a bûn rakásról rakásras a léleknek végül nem lesz itt maradásalenni vagy nem lenni az ember egymagaeltöprenghet ezen és dönteni jogaám ha többek nevében szól a kérdésnem hajlonghatsz nem roggyanhat a térd ésnem akkor nemesb a lélek ha tûribalsorsa minden nyûgét de legyûrimiként a királyfi a dánnem törõdve hogy mi lesz azutántudom a leckét de királyfi nem vagyok

129

tõröm sincs csak szavakat forgatoka gépezet és az ellenekellenében mit ér háborgó szellemednyugodjál hát békében csöndesenén látod altatókkal mérgezemkábítom magam de hiábanem jön rám az álmok amerikája

azért látogass meg néha úgy ahogya régi-régi õszi hajnalokjöttével jöttél s a szekérderéksarjújába öleltél félálomba mégs künn a mezõn is még félig imettende azért már boldogan lépegettemmosolyod s a kelõ nap sugarábanbúzaszemek cikkantak át a lábamfején s a bokámba nyilazva érzemaz volt az én igazi küldetésema magvetõ elõtt járni a búzaszélethogy kézútja se maradhasson a vetésnekarasznyi se vetetlen hol a gyommegvethetné lábát a parlagon

Te aki úgy vártad s fogadtad a haláltmint a jól megmûvelt szépen elboronáltõszi föld a magotúgy van-e mondd amint megíratott

összebékül-e a halottal a halottvezetõ-e ott is aki itt vezetetteszik-e még ott is egymást a nemzeteknyelv más nyelvet gõgölve bábelivétkünk el a halál sem földeli?

érdemes volt-e vágynod odaátravan-e a halottak szent köztársasága

130

megbékül-e a lélek ha már nincs a testvagy a testinél szörnyûbb kínokat növeszt

s ha szenvedésed mint reméltük véget értmiért láthattuk akkor mondd miértaz értelemnek az élõkével rokonszomorúságát halott arcodon

1983

Ui.Egy ideig még az emlékezetápolja évülõ emlékedetkarban tartja ahogyan mondanádcsaládtagok egy-két volt jóbarátföl-fölidéz és talán néhanapsírodhoz is el- s kijárogatszokásaidat fölemlegetikbeszélnek rólad még egy ideigaztán mint a gazdátlan állatszokásaid is elkószálnak

2000

131

RONDÓ

mint aki üres kötelettart a kezében tétovánnézek egyszerre odalettellovant éveim után

álldogálok és fülelekmintha-mintha még hallanámnem csengettyû szól levelekszél babrál késett balladán

madarai rég nincsenekés nem is lesznek már talántartja az üres fészkeketágai közt a vén platánmint aki üres kötelettart a kezében tétován

1985

132

CSÁNGÓ SIRATÓApokrif

miért kellett meghalnodén édes gyermekemmiért adtad magad kínhalálraolyan fiatalonén édes jézusommiért kellett a kereszten kiszenvednedmiért kellett drága vérednek kiomolniaén szüvem gyökere miértha még a bûnnek a nagyját se tudtaelmosni a te kiomló drága véredha a vétek legkisebb magjából is azótaterebélyes fa növekedettszaporodnak a keresztek erdõinem szûnnek a kínoztatásokérdemes volt-e édes jézusoma világ vétkeiért váltságulmagadat odaadnodszép fiatal életed föláldoznodhitted volna-e hogy csak ösvényt verszcsak utat taposol nekünk a golgotáraérdemes volt-e a te szép fiatal életednéltöbbre tartanod a példamutatást érdemes-ejaj édes gyermekem mégse kellett volnaannyi nyomorúságot a fejedre gyûjtenednem kellett volnamindenegy ember mindenegy vétkétminden nyomorúságátmagadra vennedhogy még a magamval hozott vétkemet ismagadra veddnem kellett volna nemde ha nem vetted volna magadra

133

ha nem vagy a szenvedésben példami értelme lett volnaaz én kicsid életemnekmi értelme jaj

1987

FEHÉRINGES VERSIllyés Gyulának 99. születésnapján

kioktatóm mindig akadtmindig volt ki lefitymáljonerdõn innen erdõn túlnanéleten át álruhásanviseltem a magyarságom

viselem hát mit tehetnékha valaki így akartabizonyára szüksége voltmellesztõk közt egy mindig frissfehéringes közmagyarra

hétköznap is azért jártamfehér ingben azért járokhogy legyen min töprengjenekaz engemet kioktatókaz engemet lefitymálók

ne tudják meg hogy ünnepemvan-e vagy nagy sötét gyász nyomfehér ingem én-álruhámsebemre gyolcs csatáimbannem hódoló harci zászlóm

Mellékdal

amikor e magas egûinnensõrõl átvisz Kháronazt kívánom tengerjárókapitányi sapkájávala túlparton Maga várjon

2001

135

BAJOR ANDOR KÉSEI ELSIRATÁSAHoméroszba kapaszkodva

ki elsirattam annyi jó barátottéged siratni nincsen már erõmcsak illendõségbõl klapanciázokhelyezek néhány szál elõre-gyártotthervadni-se-tudó nájlon-virágotsírhalmodra végtisztességtevõn

miért tagadnám becsapottnak érzemmagamat de magunkat legkiváltbár sejtettük nem hittük volna mégsemhogy megszökhetsz az elsõ résnyi résenhová nekem is készül érkezésems hová megálljt már hiába kiált

földi lakó kinek meg-nem-születnilett volna az eszményi állapota vén vak is emlékszel ezt kesergiboldognak magát nem mondhatja senkimíg a ladik vele az odalentijól-õrzött kapun átal nem jutott

jó negyven évig együtt féldegéltünkmagunkba bízón tudva kik vagyunks bár parádékon nem döngött a léptünkfélvén se félve egyre csak reméltünkakkor is ha évekre elsötétültjövendõbe vezérlõ csillagunk

lassan aztán megfogyva meg is törves görnyedezve egy átoksúly alattprófétánk lett a hét város szülöttjes jöhetett már megkésve-sündörögve

136

a szabadság már csak a bölcs görögregondoltunk s neki adtunk igazat

de mióta a házsongárd göröngyereáddübörgött minden kis rigókora tavasztól késõ õszig egyrekitartóan egymással versenyezveazt fütyüli hogy élni volna jómiért mentél el bandi bandikó

1991–2001

BALLADAAd notam François Villon

több évszakot írtam mint értemakár a befagyott patakciteráztam dermesztõ télbenjeget-pengetõ hangokatkapaszkodtam õszi levélbeóvtam hiszékeny ágakathogy akarata ellenéresenkit se boldogítsanak

aszályban esõért iáztammint a csökönyös szamarakmegvetettem büszkén a lábamnem fogott jó szó jobb falatsem ostorra sem ösztökéreföl nem hagytam az utamathogy akaratom ellenéreengem se boldogítsanak

itt állok öreg donkihótkéntszánalmas hõbörgõ alakkitörlöm szemembõl a sokk-fénytnem napfény mûvi sugarakreflektorok rivaldafényeés azon kapom magamathogy akaratunk ellenéremegintcsak boldogítanak

Ajánlás

jó Herceg mondd mikor lesz végeés lesz-e új a nap alatt

138

és akaratunk ellenéremég meddig boldogítanak

1991

KETTÕS BALLADAAd notam François Villon

az esõ egykedvûen csorogpiszkos állomásépületfeketézõk és tolvajokszámigálják a pénzüketa homlokzatra kent süketbetûknek is szakálla nõttnövesztik titkon szõrüketmár a hatalmas meszelõk

lopni erény az boldogulki hazudik a becsületlassan némává szótlanulilyen hosszú áramszünetrég nem volt mondja ki tüzetkér és kacsintva mellbe böknövesztik titkon szõrüketmár a hatalmas meszelõk

csak az nem látja aki vakcsak az nem hallja ki süketazt ami van s mit mondanakmázolhatsz öles betûketlevedli minden épülethomlokzatok és gyártetõknövesztik titkon szõrüketmár a hatalmas meszelõk

az élet csupa kisbetûs akár bennünk a rémületsemmi sem örökéletûhiába törvény rendeletmert a sok kicsi sokra megy

140

s lesznek fejüket fölszegõknövesztik titkon szõrüketmár a hatalmas meszelõk

olcsóbb lett volna s hasznosabbbármilyen drága szemüvegmely a látásra módot adkár volt a gyöngülõ szemekarányában a betûketnagyítgatni jött csõdre csõdnövesztik titkon szõrüketmár a hatalmas meszelõk

koncul hiába vettetünkcsillapítani éhüketa millióknak csak velünkideig óráig lehets a szítogatott gyûlöletcsak késlelteti az idõtnövesztik titkon szõrüketmár a hatalmas meszelõk

Ajánlás

Felség késõ a szemüvegannak kit elvakít a gõgnövesztik titkon szõrüketmár a hatalmas meszelõk

1986

141

A BUJDOSNI SE TUDÓSZEGÉNYLEGÉNY ÉNEKE

Ad notam Ady EndreD. G. barátomnak mondom

kelendõ a burkusminket még egy rongyosforintra se taksálsenki emberboltos

nem kellünk mi múltnaknem kellünk mi mánakkivált jövendõnekminket itt utálnak

nem kellünk mi testvérsem itten sem ottana nemkellésekbebeleszomorodtam

hitted volna-e hogynyelvpecérnek álljona valamikorikenyerespajtásom

kivel együtt víttunkvettük meg a sáncotakkor még a világgyönyörûnek látszott

lejárt testvér lejártrosszul tarisznyáltakfelezõidejea vén ideáknak

142

kiszikkadt a nádaskigyérült az erdõnem bujdosó lennea nevünk tekergõ

sem inde sem undesemerre az utunkegy-két ezer évetvissza kell butulnunk

kelendõ a burkushát vigyék ha adjákvárjuk mint a holtakaz ítélet napját

1985

143

KUPLÉ A VÖRÖS VILLAMOSRÓLavagy abroncs nyolc plusz két pótkerékre

holtvágányra döcögött végüla kopott vörös villamoskalauz és vezetõ nélküldöcögött holtvágányra végüla kopott vörös villamos

nem volt rakva virágos néppelbezzeg amikor érkezettbíborló színben sok beszéddelmeg volt rakva virágos néppelbezzeg amikor érkezett

vöröslött de amint utólagutólag minden kiderülbíborát nem a pirkadó napvértõl vereslett mint utólagutólag minden kiderül

mint a görög tragédiábanbelül történt mi megesetta színen csak siránkozás vanmint a görög tragédiábanbelül történt mi megesett

hát sic tranzit gloria mundia dicsõség így múlik elhonnan lehetett volna tudnihogy sic tranzit gloria mundia dicsõség így múlik el

s így állunk ismét mint az ujjunksok hite-volt-nincs nincstelen

144

a magunk kárán kell tanulnunkismét itt állunk mint az ujjunksok hite-volt-nincs nincstelen

s tülekedünk egymásnak esveha jön a volt-már villamossárgára avagy zöldre festvetülekedünk egymásnak esveha jön a volt-már villamos

félre ne értsd a dalom testvérnem sirató csak szomorúnem szeretném ha lépre mennélfélre ne értsd ismét/lem testvérnem sirató csak szomorú

Mellékdal a pótkerekekre

de holtvágányra döcögött-evajon a veres villamoseljárt-e az idõ fölötteés holtvágányra döcögött-evajon a veres villamos

s nem lesz-é vajon visszatérteboldog aki nem éri meghalomra halnak miatta s értemost is s ha lenne visszatérteboldog aki nem éri meg

1992

145

ÉJFÉL UTÁNI NYELV

vannak vidékek ahol avárótermekben éjszakaa félhomály s a bûzfüstjébõl mintha tûzparázslana föl félnomádéjfél utáni nyelv üti föl táborátszitkok jajgatás röpköd ésarany- és kivertfogú röhögésfelkúszik a falon a mennyezetre hágelnyomja a kinti tolató-zakotátelhessenti a riadt mozdonyfüttyögéstnõ és feszül már-már a tetõn ütve réstköpenyed mögül félve ki-kilesszlátomás kísért hogy vajon mi leszmondjuk két-három század év utána szent mihály templom gótikus ablakánlábuk lógázva a szentély serlegétköszöntik egymásra akár csak az elébbleharapván a flaskakupakottestvéreim cigányok igyatokés isznak s amíg gurguláz a szeszki-kilesve fogódzót keresszse péter se máté csak jános van jelenfölvisít egy csecsemõ hirtelenmajd kétmarokra fogja a tömöttelébuggyantott gyönyörû csöcsötszívja mintha szeszt óriásra nõlehunyt pillád alatt a csecsemõaz éjfél utáni nyelv bozontos busaés nagyétvágyú krisztusa

1982

146

SIRÁM

Az útra hagytak istenemS azon se hagynak járniOsztozkodnak a testemenMár a halál kutyái

S a házamon a rokonokA szomszédok de más isSzéthordják hogyha meghalokA fundamentumát is

A lélek is csak hálni járHálni belém a lélekNem félek én attól se márMitõl annyian félnek

Csak mondanád meg istenemMivégre kellett élnemMi célod volt s még van velemIlyen betegen s vénen

1988

147

VAGYUNK AMÍG

vagyunk amíglenni hagynakse kint se bentmint az ablak

ki-kinyitnakbe-becsuknakberendeznekkirakatnak

hol emennekhol amannakdicsekedvemutogatnak

ilyen szörnyekolyan szörnyekbe-bevernekki-kitörnek

kirámolnakbefalaznakvilágtalanvakablaknak

de ha mégislenni hagynakszolgálgatunkmint az ablak

se kint se bentrajtunk részegtekintettelátalnéznek

1969

148

TÁVOLODÓBAN

távolra még ellát a szemde a közeli apróságokmár a betûk is megkívánnakfélkarnyújtásnyi távolságot

és ködösül a távol isheggyel az ég egybemosódikés kezded el-elhagyogatnifontosnak vélt vinnivalóid

süllyedõben emelkedõbenlátod a foszló láthatárt isosztogasd szét amid maradtingyen is átvisz ha ki átvisz

s hátra ne nézz kiket szeretsza maguk útján nem utánadmendegélnek akaszd a fáraüresen maradt tarisznyádat

1996

149

VÉNÜLÕBENZollman Péternek szeretettel

vénülõben mintha a génekegyre jobban emlékeznéneknaponta egy-egy apámtól látottgesztus lát rajtam napvilágot

köhintésem is õt idézis ahogy õ szokott messze nézniúgy nézek a távolba szûkrehúzott szemmel el-elrévülve

úgy rakom keresztbe a lábamahogyan azt csak tõle láttams a mosolyom is mintha benneaz õ mosolya élemedne

félszeg nótáit mondva-fújvaalkalmankint õt élem újrabánatomban és örömömbenkívül-belül õt érem tetten

gorombaságig csupaszítotteddig rejtõzõ szavak szitkokbeszédbeli megtorpanásomföltámasztja a hallgatásom

2001

150

MINT ÖREG FÁT AZ ÕSZI NAP

mint öreg fát az õszi naplemenõben még beragyogés elköszön a szerelem

jöhetnek újabb tavaszokhajthat még rügyet lombokatgyümölcsöt többé nem terem

felejtgeti a titkokatmiket senki sem tudhatottõrajta kívül senki sem

fészke is üresen maradtelhagyták kiket ringatottüresen ing-leng üresen

de boldogan föl-fölsusogha valaki még néhanapgyér árnyékában megpihen

1990

151

KÉTSZER NÉGY SOR

arcom föléd hajlik még egyszerha majd a tengert hallgatodmosolyod gyolcsában temess elmikor a szemed rám csukod

(ugyanez dúrban, késõbbrõl)

akár a profi gyilkosoknyomot ne hagyj úgy ölj meg engema tettes kiléte titoklegyen örökre ismeretlen

1971

152

FELEMÁS ÕSZI ÉNEK

építsd föl minden éjszakaépítsd föl újra s újraamit lerombol benned anappalok háborúja

ne hagyd kihunyni a tüzeta százszor szétrúgottatszítsd a parazsat nélküledföl újra nem loboghat

nevetségesen ismerõsminden mit mondtam s mondoknehéz nyarunk volt itt az õszs jönnek a téli gondok

már csak magamat benned ésmagamban téged óvlakameddig célja volna mégvelünk a fönnvalónak

1994

153

SZELÍD FOHÁSZ

szelíd fohász az én fohászomfélig könyörgés félig hálahogy nem juttattál s ezután sejuttass engemet szégyenfára

de eljut-e az én fohászomeljuthat-e vajon tehozzádútjaidat úton útfélenszertartások barikádozzák

nem marad-e sziklára hulltmagokként vajon terméketlenmit egy hosszú életen áta jövendõnek elvetettem

tudom sokat eltékozoltamabból mit rámbíztál sokatde azért ne tagadd meg tõlemholtomban se áldásodat

2001

154

VALAKI JÁR A FÁK HEGYÉN

valaki jár a fák hegyénki gyújtja s oltja csillagodcsak az nem fél kit a reménymár végképp magára hagyott

én félek még reménykedemez a megtartó irgaloma gondviselõ félelemkísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyénvajon amikor zuhanokmeggyújt-e akkor még az éntüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegysötétlõ maggá összenyoms nem villantja föl lelkemetegy megszületõ csillagon

valaki jár a fák hegyénmondják úr minden porszemenmondják hogy maga a reménymondják maga a félelem

1994

155

VÉGE FELÉ

1.már valahol a hetedik termen túlnyílnak csukódnak az ajtóks te mindegyre visszalopakodszaz egyre titokzatosabb elõtérbe aholvalamit ottfelejtettél

2003

2.egyre közelebbrõlhallom édesanyámatne félj fiamne félj

2004

3.(a mese vége)

voltam én is legkisebb királyfivolt nekem is fele királyságomvolt nekem is gyönyörûségeskirálykisasszony feleségem

még most is élnékha meg nem haltam volna

holnap is legyek a vendégetekholnap is legyetek a vendégeim

2004

156

TARTALOMJEGYZÉK

Arany János kalapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Gyermekkor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Elszabadult, fut a lovam . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Kóbor kutya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Virágokon mintha járnék… . . . . . . . . . . . . . . . 11A kökösi hídon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12A mi utcánk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Holtomig ismeretlen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Öreg kút az utca szádán… . . . . . . . . . . . . . . . . 16Megrozzant az öreg malom… . . . . . . . . . . . . . . 17Õszi elégia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18Téli alkony . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Hajnaltájt, hazaballagóban . . . . . . . . . . . . . . . . 20Két nyárfa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22Kétszer kelt föl… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Jó volna… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24Álom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25Forrás és pásztor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26Vén juh az õsz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27Bántani én nem akarlak . . . . . . . . . . . . . . . . . 28Egyszer majd szép lesz minden . . . . . . . . . . . . . 29Tûnõdve áll a férfi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30Kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31Fától fáig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32Jó szánút, jó fejsze . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36Mezítláb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37Téli szonett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38Függõleges lovak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39Nádszál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40Háború . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41T. Á. sírjára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43Kicsi behajló nyárfa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44Nyergestetõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45

157

Noé bárkája felé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47Érzelmes költemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48Jönnek hozzám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49Fekete-piros . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50Ló és lovas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54Képeslap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55Dalocska . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56A ház elõtt egész éjszaka . . . . . . . . . . . . . . . . . 57Még csak ezután . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60Dal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61Volna még . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62Töredék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63Halottak napja Bécsben . . . . . . . . . . . . . . . . . 64Könyvjelzõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77Metszet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79K. barátomnak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80Sor(s)-vers . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82A prédikátor könyve. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84Elrontott rondó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86Isten háta mögött . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87Szürke szonett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88Dél keresztje alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89

Invokáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89A folyók közt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89Bogotai bagatellek . . . . . . . . . . . . . . . . . 92Koszorú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94Románc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95Ha . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97Dél keresztje alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98

A Corcovado Krisztusa . . . . . . . . . . . . . . . . . 100Egy fenyõfára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101Vannak vidékek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102

Vannak vidékek . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102Elõhang . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102Viseltes szókkal . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103Indián ének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104

158

Cáfolat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104Örmény sírkövek . . . . . . . . . . . . . . . . . 105Oki Asalcsi balladája . . . . . . . . . . . . . . . 106Alázuhanó diólevélre . . . . . . . . . . . . . . . 107Metszet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108

Sörény és koponya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110Elsõ rész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110Második rész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118

Levéltöredékek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125Rondó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132Csángó sirató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133Fehéringes vers . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135Bajor Andor kései elsiratása . . . . . . . . . . . . . . 136Ballada . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138Kettõs ballada . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140A bujdosni se tudó szegénylegény éneke . . . . . . 142Kuplé a vörös villamosról . . . . . . . . . . . . . . . 144Éjfél utáni nyelv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146Sirám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147Vagyunk amíg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148Távolodóban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149Vénülõben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150Mint öreg fát az õszi nap . . . . . . . . . . . . . . . . 151Kétszer négy sor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152Felemás õszi ének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153Szelíd fohász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154Valaki jár a fák hegyén . . . . . . . . . . . . . . . . . 155Vége felé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156

159

Kiadja a Hargita KiadóhivatalCsíkszereda, 2012

A kiadásért felel: Lövétei Lázár László,a Hargita Kiadóhivatal igazgatója

Készült a csíkszeredai Alutus Rt. nyomdájábanFelelõs vezetõ: Hajdú Áron igazgató