RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 93

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Győzelem esetére minden játékosnak Nyugaton beszerezhető személy-gépkocsit és régóta halogatott dél-amerikai, pénzes túrát ígért a hatalom(a kommunizmus előtt vagyonokat kerestek a minden télen Latin-Ame-rikába utazó magyar profi csapatok), de a kilátásba helyezett jutalmakbólnem lett semmi. Végképp valósággá vált, amit addig csak üres szavaknakhittünk: a német profik a magyar amatőrökkel találkoztak és nagy meg-lepetésre felülkerekedtek, hogy aztán a nyugati profi sport és futball gyors-vonatként száguldjon el a keleti, versenyképtelen sportstruktúra mellett.

Az ’56-ban hatalomra kerülő Kádár Jánosnak aztán – főleg Puskás, Kocsis,Czibor disszidálásának fényében – nem volt szüksége többé az addig hal-latlanul népszerű Aranycsapat mítoszára, pláne nem a futballmeccsekenhazafias élményeket megélő tömegek kiszámíthatatlan reakcióira. „Hetvenezer ember közé lövetni nem tréfadolog” – mondta a rá jellemzőcinizmussal egy KB-ülésen a hatvanas években arról, mit gondol a meccsrejáró, nehezen kontrollálható tömegekről. Így lett az elveszített világbajnokidöntő sok szomorú folyamat, de talán a forradalomban testet öltő végsőelkeseredés elindítója is. A magyar futball fejlődését mindenesetre év tizedekkel vetette vissza a döntő, illetve az a tendencia, amely, mintláttuk, óhatatlanul egy ilyen bukáshoz kellett hogy vezessen.

Pedig 1954 nyarán tényleg majdnem világbajnokok lettünk.

S zö l lős i Gyö r gy

A futballtörténelem legnagyobbmeglepetésének valódi okai

vesztettünk?Miért

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

z újjáépített Wankdorf Stadionmelletti sétányon az emlék-művé lett egykori eredmény-

jelző immár az örökkévalóságnak mu-tatja, hogy Ungarn–Deutschland 3:2.A körülményeket és a következmé-nyeket ismerve túlzás nélkül nem-zeti sokknak mondható ered-mény – sok más, a magyarságáltal elszenvedett csapással ellen-tétben – az egész világ figyelmé-től kísérve alakult ki és hatása isglobálisan értelmezhető.

ÖSSZEOMLÁSA KORONÁZÁSKÜSZÖBÉN

Ma már közhelynek számít, hogy anémet gazdasági csoda, a háborúutáni talpra állás emblematikus állo-mása, egyben katalizátora volt ez a fi-nálé – a berni csoda (Das Wunder vonBern, ahogy az ötvenedik évfordulórakészült német kultuszfilm címe ismond ja) –, de a mérkőzésnek a ma-gyar futball és Magyarország történel-mére gyakorolt hatását is érdemes vizs-gálni. Grosics Gyula fogalmazta megelőször nyilvánosan, hogy „ha nem ve- szítjük el a döntőt, akkor lehet, hogy

nincs ötvenhat”, legutóbb pedig a britFourFourTwo futballmagazin írt arról,hogy a Budapesten a berni döntő utánkitört zavargások az 1956-os forrada-lom főpróbájának tekinthetők.

Az összefüggés nyilván nem ennyireközvetlen, és nem is szabad elfogad-nunk a leegyszerűsítő kijelentéseket,de tény, hogy az addig megállíthatat-

lan Aranycsapat összeomlása a leg-fontosabb pillanatban, a megkoro-názás küszöbén, a világbajnokidöntőben a kommunista dikta-túra által sanyargatott magyarokutolsó örömét is elvette, büszke-ségének utolsó morzsáit is por rázúzta. A drámai és az egész nem-zetet letargiába döntő végkifejletelképesztő, egy futballvereségnormális következményeit mesz-sze túlnövő hatása persze abbólis következett, hogy a korábbi győ-

zelmeket propagandacélokra hasz-náló rezsim maga emelte az egekig

a tétet, srófolta a legmagasabbra avárakozást.

Kétmillió példány, a világbajnokokatköszöntő bélyeg várt volna a boríté-kokra hétfő reggel a postahivatalok-ban, és a Hősök terén éppen az emel-vényt ácsolták a csapat ünnepélyes kö-szöntésére (az 52-es olimpia után száz -ezer, egy év múlva, a 6:3 után egyesbecslések szerint már egymillió ün-neplő ember várta haza a csapatot), mi-közben a rádióban Szepesi György el-csukló hangon közvetítette a döbbene-tes vereséget, és mondta, sulykolta,hogy „Ne legyen elkeseredés, hallga-tóim, odahaza”, amivel persze éppenaz ellenkezőjét érte el annak, amit kért.

94 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

A

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Sebes Gusztáv szövetségi kapitány

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Puskás Ferenc köszöntése75. válogatottsága alkalmából

Hiszen mindenki érezte, hallotta, hogymaga is a végsőkig el van keseredve.

És itt szoktak következni a fájdalmasmegjegyzések és fejtegetések a balsors-ról, a végzetről, jóllehet a tények isme-retében én inkább balfácánságról és ve-zetői hibák elképesztő sorozatáról be-szélnék. Ha már feltétlenül általánosérvényű következtetéseket akarunk le-vonni mindabból, ami a döntő előtt ésmagán a mérkőzésen történt, akkorazt állapíthatjuk meg, hogy kilenc évvelaz egyaránt elveszített világháborúután a „nyugati” NSZK-ban annyivalprofibb menedzsment és szemlélet jel-lemezte a futballválogatottat, mint a„kommunista” Magyarországon, amiéppen elég volt ahhoz, hogy a min-denki által elismerten sokkal jobb ké-pességű játékosokból álló Aranycsapa-tot legyőzze Sepp Herberger szövetségikapitány és Fritz Walter csapatkapitánynémet együttese. Ezt a kijelentésemetalább tények és jelenségek egész sorá-val támasztom alá.

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNYSZEMÉLYEAmíg a németeknél olyannyira szak-mai és nem politikai szempontok dön-töttek, hogy a náci Németország szö-vetségi kapitánya folytathatta a mun-kát az NSZK válogatottjának szakveze-tőjeként, addig nálunk a kommunistaátrendeződés nélkül elképzelhetetlenlett volna, hogy Sebes Gusztáv legyena válogatott edzője, sőt korlátlan ura,hiszen – és ez hatalmas problémákhozvezetett, mint később látni fogjuk –sem csapatmenedzser, sem szövetségielnök, sem senki nem befolyásolhattaaz így a teljes felelősséget viselő és alegnehezebb döntésekkel is egyedülmaradó Sebest.

A korábbi egyszeres válogatott MTK-játékost még a magyar futballszakem-berek második vonalához sorolni iscsak jóindulattal lehetett, amikor Gut-mann Béla, Orth György, Toldi Gézamellett még egy sor nagy tudású ma-gyar edző dolgozott Európa különfélecsapatainál, s a ’38-as döntősök, Zsen-gellér Gyula és Sárosi György éppencsak visszavonultak a futballtól. Idehazapedig Kalmár Jenő vagy Bukovi Mártonjelenthette volna a megoldást a szövet-ségi kapitányi posztra, ha a kommu-nista párt nem Sebest jelöli ki erre akulcsfontosságú pozícióra. Kétségtelen,hogy találhattak volna rosszabb megol-dást is, és az is, hogy Sebest elfogadtaa csapat hangadó zsenije, Puskás Öcsi,az edző pedig jó érzékkel a fiatal kis-

pesti balösszekötő köré építette csapa-tát, hiába futkosott rajta kívül is világ -klasszisok sora a magyar pályákon. DeSebes eszközrendszere, intelligenciája,taktikai érzéke éppen akkor bizonyultvégesnek és kevésnek, amikor a legna-gyobb szüksége lett volna az edzői eré-nyekre és a tekintélyre.

A CSUKÁKDe folytassuk a mieinket a kommu-nista rendszer következményekéntvagy velejárójaként hátráltató ténye-zők felsorolását! Közismert és meg-ható mese az Adidas stoplik legendája,vagyis hogy az NSZK játékosainak AdiDassler, a világcég alapítója személye-sen készítette a futballcipőket, amelye-ken ekkor először lehetett ki- és becsa-varozással egyszerűen kicserélni a stop-likat, ha eső lévén hosszabb, a csúszóstalajon mélyebben megkapaszkodó tüs-kékre volt szükség (amint ez a döntőnbe is következett). Ez rendben is van,de miért tekintjük szenzációnak, hogyaz ellenfélnek volt világszínvonalú fel-szerelése? És miért fogadjuk el fenntar-tás nélkül, hogy a mieinket, a négy ésfél éve veretlen világsztárjainkat nem

segítették a legjobb hazai cipőkészítők,akik akár több garnitúra, különféle ta-lajra készült focicsukával szerelhettékvolna fel a csapatot? Ja, hogy az NSZK-ban akkor ez már természetes volt, mígnálunk a kommunizmusra általánosanjellemző „bénázás”, a rossz anyagból ké-szült, gyenge minőségű és sokszor ígyis nehezen hozzáférhető termékek vi-lága köszöntött be?

DOPPINGVÁDSokszor halljuk a németekkel kapcsolat-ban a doppingvádat, ami azt jelentené,hogy tiltott teljesítményfokozó szerek-kel éltek a vb-n. Nos, ez bizonyárahamis vád, hiszen semmit sem tiltottakakkoriban, nem létezett sem dopping-vizsgálat, sem doppinglista. Az pedig,hogy többen is láttak injekciós tűket,

4∞&£∞∞§£™4∞&£∞∞§£™Puskás Ferenc a játékosfeleségek karéjában

4∞&£∞∞§£™4∞&£∞∞§£™

Puskás, Kocsis, Garamvölgyi Ágoston és a válogatott segédedzője, Kalmár Jenő ultizik

fecskendőket a németek öltözőjében,majd szemeteskukájában, csak annyitjelent, hogy az orvosi stábjuk is lénye-gesen többet tudott segíteni a némete-ken, mint a magyarok csapatorvosa, akia rossz nyelvek szerint fogorvos volt, dekiválasztásában ekkor már a politikaiszempontok nyilván fontosabb szere-pet játszottak a szakmaiaknál.

Az NSZK orvosi stábja egyenesen föl-ajánlotta a segítségét a két csapat 8:3-asmagyar győzelemmel végződő csoport-meccse után a sérült Puskás gyógykeze-léséhez – Werner Liebrich sportszerűt-lenségéért cserébe akartak talán törlesz-teni valamit –, amit a mieink természe-tesen kommunista öntudattal (vagycsak kötelező bizalmatlanságból) vissza-utasítottak, de már ez az abszurd hely-zet is önmagában jelzi, hogy mekkorakülönbség volt felkészültségben, felsze-reltségben a két orvosi stáb között.

Teljesítményfokozók – talán éppenegy háborús recept alapján – pedig va-

lószínűleg léteztek, szokatlanul soknémet játékos kapott gyanúsan egy-szerre hasonló májbetegséget a döntőutáni hónapokban, amikor a csapat tel-jesítménye jelentősen vissza is esett(a mieink a következő 18 meccsükbőlegyet sem veszítettek el, a németek 12-t!). Szerintük csak vitamininjekciók-ról volt szó, de be kell vallanunk, ná-lunk még ilyesmi sem volt akkoriban,vagyis a vádaskodásunk ebben az eset-ben is csak ránk hullik vissza, a magyarstáb felkészületlenségét bizonyítja.

ROSSZ DÖNTÉSEK

Sebes Gusztáv is listázta a magyar csa-patot hátráltató körülményeket önélet-rajzi (de nyilvánvalóan nem közvetle-nül általa írt) könyvében, az Örömökés csalódásokban, de mindannyiszor abalszerencsét okolta vagy valaki mást –a magyar szakvezetés és technikai stábfelelősségét nemigen állapította megsehol. A csapat-összeállításnál sem,amellyel kapcsolatban a mai napig so -kan a szemére vetik, hogy a jobbszélsőSándor Károlyt nem nevezte a vb-re, shiába volt kint a csapattal Svájcban,

hogy a csatársor átlagához képest sze-rényebb képességű Tóth Mihályt a kez-dőcsapatba tette, hogy a balszélső Czi-bor Zoltán szokatlan módon jobbszél-sőként kezdett a meccsen, s hogy Pus-kás nem teljesen egészségesen tértvissza a kezdőcsapatba.

Nos, ezek is érdekes kérdések, s akapitány jobbára válaszolt is rájuk visz-szaemlékezéseiben, arra a következte-tésre jutva, hogy megfelelően döntöttminden esetben. A legfontosabb kér-dést, hogy miért nem a csapat stan-dard jobbszélsője, a vb gólkirályának,Kocsis Sándornak addig is nagyszerűgólpasszokat adó, vele különleges har-móniában játszó Budai II László kez-dett, elintézi annyival, hogy Budai„rossz formában volt” volt, ami egysze-rűen nem igaz.

Az pedig példátlanul rossz, végzetespszichológiai és pedagógiai következ-ményekkel járó, utólag szinte megma-gyarázhatatlan döntés volt, hogy Sán-dor úgy lehetett ott a kerettel a vb-n,hogy tudvalévő volt, nevezés hiányá-ban egy percet sem játszhat. Mert aztugye nem fogadjuk el magyarázatnak,amit Czibor Zoltán mondott nekemalig leplezett megvetéssel a hangjában:„Szó sem volt arról, hogy a Csikar ját-szani fog, csak azért vittük magunkkal,hogy az ulticsapathoz meglegyen a ne-gyedik ember” (mármint Puskás, Ko-csis és Czibor mellé…).

A SZÁLLÁSHELYDe még messze nincs vége a rossz ve-zetői döntéseknek a magyar válogatottháza táján. Nos, igen, a házunk tája,vagy is a válogatott szálláshelye. Sokféleszempont érvényesülhetett a solo -thurni főtéren álló szálloda kiválasztá-sakor, de megint csak nem a szakmaiszempontok lehettek túlsúlyban. A ma-gyar csapat szállása valóságos átjáró-ház volt, boldog-boldogtalan bejárt éspróbált a sztárok közelébe kerülni, Pus-kás sérülésekor például még egy helyiparaszt, egy csontkovács is bejelentke-zett, hogy személyesen ígérjen azon-nali gyógyulást a világ legjobb játéko-sának, amennyiben az igénybe veszi aszolgáltatásait.

De ennél is nagyobb volt a baj, ami-kor elkövetkezett a döntő előestéje, ésahogyan az már évtizedek óta szokásvolt, felsorakoztak a téren a környék fú-vószenekarai, amelyek mindig júliuselső szombatján szoktak összejönni,hogy megtartsák vidám, de hangos fesz-tiváljukat Solothurn főterén. Tekinthet-jük ezt is a balsors jelének, de ha hoz-

96 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Puskás üdvözli a világbajnok német csapat kapitányát, a Rimet-kupát kezében tartó Fritz Waltert4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

zátesszük, hogy Herberger parancsáraa nyugatnémet csapatmenedzser egyholland szurkolók által már korábbanlefoglalt szállodát vásárolt ki teljes egé-szében a német válogatott számára azerdő közepén, teljes nyugalomban,akkor láthatjuk, megint nem balszeren-csés, hanem balfék döntésről van szó.

És nemcsak a döntő előtti éjszakanem tudtak aludni a magyar játékosok,hanem három nappal korábban, a ha-talmas erőpróbát jelentő, sikerrel meg-vívott, Uruguay elleni elődöntő utánsem. Mégis ki számított volna a mieinkstábjában arra, hogy esetleg hosszab-bítás is lehet a mérkőzésen? Pedig ahosszabbításban döntötte el Kocsis kétfejes gólja a meccset (Juan Alberto Schi-affino két kapufája után). Sokan ezt atalálkozót tartják minden idők legna-gyobb világbajnoki összecsapásának, acímvédőnek a trónkövetelő általi látvá-nyos letaszítását a trónról, ám akár ígyvan, akár nem, az tény, hogy elment azutolsó vonat a lausanne-i pályaudvar-ról, mire a mieink végeztek a zuhany-zással (a vonat amúgy ma is óránkéntjár, és alig másfél óra az út Solothur-nig). Pánikszerű kapkodás kezdődött,aminek a végén, különleges engedély-lyel az ész- és pártszerűtlenül soksvájci frank felhasználására vonatko-zóan, taxikkal jutottak haza a világbaj-noki cím magyar várományosai. Márpirkadt, amikor ágyba kerültek egy el-

képesztő mérkőzés után (manapság ameccsek utáni regeneráció a szakmaiés orvosi munka egyik legfontosabbrésze a profi futballcsapatoknál).

FELESÉGEKS ha már regeneráció… Nos, megintcsak a fura és át nem gondolt vezetőidöntések okozták a legnagyobb zavarta csapat – a korábban felsorolt anomá-liák ellenére is a megszokott medrébőlnehezen kilendíthető – életében. A jószándékot nem vitatom, de minden afeje tetejére állt azzal, hogy a nagydöntő előtt megjelentek Svájcban a fe-leségek. Akiket korábban soha, egyet-len meccsre sem engedett ki az ország-ból a kommunista diktatúra.

Az engedmény annak volt köszön-hető, hogy a csapatot Budapesten bú-csúztató banketten, a vb előtt Puskás Fe-rencné – ezt tőle tudom – a többiek un-szolására összeszedte a bátorságát, ésfelszólalt a vezető elvtársak (köztük Far-kas Mihály honvédelmi miniszter) jelen-létében, hogy elmondja, végre a felesé-gek is szeretnének ott lenni az Arany -csapat sikereinek helyszínén, hiszenmég egyszer sem utazhattak el a válo-gatottal (persze a nyugati világ vonzó fé-nyei, áruházai s a nyugati utazás akkori-ban elképzelhetetlen luxusának mindenvelejárója is csábította a hölgyeket).

A bátor felszólalás eredménye azlett, hogy a nejek ígéretet kaptak: ha a

csapat bejut a döntőbe, utazhatnak őkis Svájcba. Bár ne tették volna! Akihezmegérkezett a felesége a döntő előtt,az értelemszerűen a megszokottólmindenben különböző módon készülta meccsre, akihez pedig nem (mert ba-rátnőket, menyasszonyokat nem utaz -tatott a sporthivatal), azt éppen ezértzökkentette ki a furcsa jelenség.

Mindehhez kapcsolódott a máraszerteágazó legendáriummá terebélye-sedett pletyka, hogy egyes játékosok aszálloda hölgy alkalmazottaival töltöt-ték a döntő előtti éjszakát, amely plety-kát részben éppen Czibor Zoltán táp-lálta egyik, Zakariás Józsefet hírbehozó nyilatkozatával, de a másik gya-núba kevert játékos, Kocsis Sándorsem cáfolta, amikor Kő András újságíróa hetvenes években megkérdezte tőle,hogy nővel töltötte-e az idejét a fináléelőtti éjszakán. Kocsis válasza ez volt:„Ha minden játékos így tett volna,annak a csapatnak akkor is meg kellettvolna nyernie a világbajnokságot.”

ELVESZTETT JÓZANSÁGNos, igen, egy-egy hiba, egy-egy szak-mai tévedés még simán belefért volna,de ennyi szerencsétlenkedés és hozzánem értés a valóban, törvényszerűen

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 97

4∞&£∞∞§£™4∞&£∞∞§£™Puskás (jobbra) feleségével és Bozsikkal Bernben

bekövetkező balszerencse (eső, játék-vezetői tévedések) mellett már nemfért bele. Hiába volt korábban szobael-lenőrzés és nagy szigor minden este azegyre növekvő önbizalmú játékosokszállásán, éppen a döntő előtt borultföl teljesen a rend, nem kis részben afeleségek már említett megérkezésemiatt és azért is, mert az igazán veszé-lyesnek tartott ellenfelek, a brazilok ésaz uruguayiak legyőzése után már min-denki csak a nagy győzelemre készült.A győzelmi bankettre, a prémiumra, azimperialisták felett aratandó végső ésfölényes győzelem megünneplésére. Acsapat körül egyre több volt a karrie-rista konjunktúralovag, a politikai ala-pon utazó kísérő, és egyre kevesebb ajózan, tapasztalt szakember.

Önmagában felfoghatatlan, hogy pél-dául maga az MLSZ elnöke, az angolulkiválóan beszélő s egyébként megbíz-ható (kisgazdából lett) kommunistánakis számító Barcs Sándor valamilyen po-litikai okból (vacsorázni vitte Budapes-ten a BBC tudósítóját) egyszerűen nemlehetett ott a vb-n, letiltották a kiuta-zók listájáról. Jelentkező bizonyáraakadt helyette más, feltehetően nyelv-tudás nélkül, pedig nem ártott volnapéldául, ha Barcs kommunikál a későbbsokszor elátkozott brit játékvezetőkkelés főnökeikkel, hogy szimpátiát keltsenbennük.

A megfelelő háttéremberek hiá-nyára bizonyíték az is, hogy a magyarcsapat alig tudott bejutni a döntőre.Késve, a szurkolókkal együtt érkezettmeg a mieink busza a Wankdorf Stadi-onba, és a biztonságiaknak bizonygatnikellett, hogy a tömegen magukat át-préselő fiatalemberek a döntő egyikrésztvevőjének, a világhírű magyar csa-patnak a játékosai, hogy Puskásékategyáltalán beengedjék a meccsre, a ma-gyar sport történetének legfontosabb,egyben legszomorúbb 90 percére. Atöbbi pedig történelem. Történelem,amely megváltoztatta a futballt éstalán nem csak a futballt.

MEGTORLÁSNálunk a párton belül felülkerekedteka futballőrületet már addig is gyana-kodva figyelő kommunisták a magátmindaddig legyőzhetetlen hadvezér-nek képzelő Farkas Mihállyal szemben,az előző évben félkészen átadott Nép -stadion építését nem fejezték be többé,politikai bizottsági döntés született apártban a futballisták kiváltságainakmegszüntetéséről, a sztárallűrök visz-szaszorításáról, a szerény, szocialista

sportemberek nevelésének szükséges-ségéről. Csempészésre hivatkozva le-tartóztatták Grosics Gyulát, kocsmairandalírozás miatt Czibor Zoltánt, s ne-kiláttak a futballrajongást és a fociállam általi támogatását kifigurázó Cso-dacsatár című film elkészítésének.

PUSKÁS LÁTÓSZÖGE

Igen érdekes természetesen, hogy mi-ként élte meg a világbajnokságot Pus-kás Ferenc, a magyar csapat kapitánya,akit annak ellenére a vb legjobb játéko-saként nevezett meg a FIFA hivatalosszakmai jelentése, hogy a második cso-portmeccsen megsérült és teljes egé-szében ki kellett hagynia a magyarokkét világraszóló győzelmével végződőnegyed- és elődöntőt Brazília (4:2) ésUruguay (4:2) ellen. Sokan ráadásulazzal vádolták Puskást, hogy sérültenvállalta a játékot a döntőben, csakazért, hogy csapatkapitányként aztánő vehesse át a Rimet-kupát.

Nos, először is létezik-e szövetségikapitány, aki kihagyja a csapatából Pus-kást, amikor ő maga és az orvosok is aztmondják, hogy a lába játékra alkalmas?

Másodszor, minden szurkoló aláírnáannak a sérült játékosnak a szerepelte-tését, aki aztán lő egy gólt, előkészít egymásikat, és a végén megint betalál –igaz, ezt a gólt a játékvezetők érvényte-lenítették les miatt, bár aligha állt lesenÖcsi. Amikor később gyakran megkér-dezték Puskástól, hogy miért vesztet-tünk, sokszor elütötte a kérdést egy ele-gáns tréfával: azért, mert a németekhárom gólt lőttek, mi meg csak kettőt…Illetve csak annyit adott meg a játékve-zető, tette még hozzá néha pikírten.

Nagyobb lélegzetű, komolyabb inter-júkban azonban többször is beszéltarról, hogy a játékosok, őt magát is be-leértve, csak önmagukat okolhatják avereségért, hiszen az előzmények és agyors, 2:0-s vezetés után végképp elbíz-ták magukat, azt hitték, zsebben ameccs, elkezdtek szórakozni, könnyel-műsködni, ami bizony végzetesnek bi-zonyult a rendkívül szervezett, erős ésbecsvágyó nyugatnémetekkel szemben.

Puskás okolhatta volna az őt harc-képtelenné tevő Werner Liebrichet isa nyilván a végeredményre is kihatótettéért, de sok évvel később egy tele-víziós show-műsorban nyilvánosan ismegbocsátott neki, átölelte, és kijelen-tette, nem hiszi, hogy szándékosanokozott sérülést a német. Sokáig Pus-kásnak tulajdonítottak viszont egyolyan nyilatkozatot, amely szerint ődoppingolással vádolta volna a néme-teket, ám ő tagadta, hogy ilyet mon-dott, s ezt a félreértést is tisztáztaSepp Herberger kapitánnyal. Pedigolyan hírek is napvilágot láttak, hogy1959-ben Puskás azért nem játszott aReal Madrid színeiben a stuttgarti BEK-döntőn (Real–Stade de Reims 2:0),mert nyilatkozatáért „kitiltották” Né-metországból, vagy az edző féltette anémet szurkolók haragjától. Valójábanpikkelt rá az argentin edző, akit aztánSantiago Bernabéu elnök, nem kis rész-ben Puskás mellőzéséért, el is küldötta döntő után.

Puskásnak azonban megadatott egy-fajta reváns a németek ellen elveszítettvb-döntőért, amikor a futballtörténe-lem legkülönlegesebb kupadöntőjén,1960-ban Glasgow-ban 135 ezer nézőelőtt tagja lehetett a Real zsinórbanötödször Európa-kupa-győztes csapa-tának, mi több, máig megdönthetetlenrekordként négy gólt szerzett a finálé-ban a német Eintracht Frankfurt ellen.Ahogyan korábban a 6:3-at világszerte,úgy néhány német és angol nyelvű szö-vegben ezt a találkozót nevezték el az„évszázad mérkőzésének”.

98 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

JEGYZŐKÖNYVx

NSZK–Magyarország 3:2x

1954. július 4., világbajnoki döntőBern, Wankdorf Stadion,

65 000 nézőJátékvezető: Ling William (Anglia)

xNémet Szövetségi Köztársaság: ToniTurek – Josef Posipal, Werner Lieb-rich, Werner Kohlmeyer, HorstEckel, Karl Mai, Helmut Rahn,Max Morlock, Ottmar Walter, FritzWalter, Hans SchäferSzövetségi kapitány: Sepp Herberger

xMagyarország: Grosics Gyula – Bu-zánszky Jenő, Lóránt Gyula, LantosMihály – Bozsik József, Zakariás Jó-zsef – Tóth Mihály, Kocsis Sándor,Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc,Czibor ZoltánSzövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

xGollövők: Puskás Ferenc (7’), Czi-bor Zoltán (9’), Max Morlock(11’), Helmut Rahn (19’ és 84’)

Sikerszámaink!

RUBICON MEGRENDELÉS: www.rubicon.huE számunk

az Emberi Erőforrások Minisztériuma és Nemzeti Kulturális Alap

támogatásával készült. 9 770865 634092

0

42£∞∞§£™

Rum

bold Gyula válogatott labdarúgó által készített plakát, 1913 42

£∞∞§£™