14 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Hitler bajornépviseletben,1929

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 15

A Mein Kampf elsŒ kötete

1925-ben 400 oldalon,

12 márkás áron jelent

meg a müncheni Eher

Kiadónál. Eleinte különö-

sebb siker nélkül; abban

az évben 10 ezer példányt

nyomtak belŒle, s Hitler

a bolti ár 15%-át kapta

részesedésként, azaz tisz-

tán 18 ezer márkát. 1926

karácsonyára megjelent

a második kötet is.

Kancellárságának elsŒ

évében, 1933-ban azon-

ban már több mint egy-

millió példány fogyott

a könyvbŒl, s nemsokára

milliomos, majd multimil-

liomos lett. Hitler ettŒl

kezdve – csak a mıvének

köszönhetŒen – évi 1,5-2

millió márka bevételre

tett szert. „A németek

könyve” 1945-ig 12 mil-

liós példányszámot ért el

Németországban és több

százezret további 20 or-

szágban, bár a nürnbergi

per náci vádlottjai közül

többen állították, hogy

nem olvasták.

z 1923 novemberében München-ben meghiúsult Hitler-puccsután a Franz Eher Utódai Né -

met Nemzeti Kiadói Könyvkereskedés(Franz Eher Nachfolger, Deutschvölki -sche Verlagsbuchhandlung) már 1924.június első felében reklámozni kezdteaz elítélt és letartóztatott Adolf Hitlerkönyvét. Tervezett címe Elszámolás(Abrechnung), alcíme Négy és fél évesharc a hazugság, butaság és gyávaságellen volt.

PÉLDÁNYSZÁM

A kötet megjelenését 1924 júliusáraígér ték, ami rendkívüli optimizmusravall, hiszen addig alig néhány oldal ké-szült el belőle. A reklámban beharango-zott tartalom is jelentősen eltért akönyv későbbi szövegétől. Max Amannazonban jó marketingfogással élt. A rek-lámcédula csábító ajánlatot tartalma-zott: aki a megjelenés előtt megrendelia könyvet, s befizeti az 5 márkás elő -leget, 12 márka helyett 10 márkáértkapja meg a kötetet. (Egy liter sör ek-koriban 60–90 Pfennigbe került.) A ki -adó 3000 megrendelést gyűjtött össze,s az így szerzett előlegből fizették anyomtatást, a könyvkötést, a terjesz-tést és a propagandát. A végleges pél-dányszámot tízezerben határoztákmeg. A könyv nyomtatása 1925. júliusközepén kezdődött meg.

A könyv értékesítése azonban meg-akadt. Az 1926 decemberében megje-lent második kötet – amelynek fel kel-lett volna lendítenie az első kötet érté-kesítését is – az olvasóknál mérsékeltérdeklődésre talált: 1927-ben csak3543, 1928-ban pedig 2199 darab fo-gyott belőle, szintén 12 márkás áron.Ezért a második kötetből kinyomta-tott 10 000 példány 1929-ig kitartott.A két kötetből összesen 23 000 pél-dányt adtak el 1928 végéig. A kiadó1930 májusában egy ún. népi kiadásmellett döntött: a két részt egy kö-tetbe kötötték, kisebb méretbe tördel-

ték és egyszerűbb papírra nyomtatták.A 24 márka helyett az új kiadást egy-harmad árért, nyolc márkáért árusítot-ták. De más, hasonló terjedelmű köte-tekkel összehasonlítva még mindigdrága volt, mert azok általában 5-7márkába kerültek.

Az NSDAP országos erősödése nyo-mán a könyv eladása is fellendült. A ki -adó kezdetben óvatosan csak 10 000példányt nyomtatott a népi kiadásból,de négyszer is utánnyomást kellett ren-delnie, hogy kielégítse az igényeket.1932-ben, amikor a választásokkal zsú-folt évben az NSDAP majdnem min -denütt 30–40% között stabilizálta vá-lasztási eredményét, a Mein Kampf ad-digi összes értékesített példányszáma225 000-re nőtt. Az Eher Kiadó újabb,2,85 márkás brosúrakiadással állt elő,amelyből gyorsan több mint 20 000példányt értékesített, az első kötetbőlekkor is jelentősen többet, mint a má-sodikból.

Az NSDAP kormányra jutása nyo-mán a könyv eladása dinamikusabbannövekedett, mint a párt taglétszáma.Hitler tűnt a jövő emberének; a párt-tagok száma az 1932 végi 720 000-ről1933 májusára 2,5 millióra nőtt. A párt -helyiségekben a plafonig álltak a re-gisztrálatlan belépési nyilatkozatok.1933 októberére a Mein Kampfból egy-millió példányt szállítottak az üzle-tekbe, amely el is fogyott. A könyvekkét müncheni és egy lipcsei nyomdá-ban készültek.

Az egykötetes népi kiadás 8 márká-ért és a szokásos könyvárakhoz igazí-tott kétkötetes brosúraverzió 5,70 már-káért egyaránt kelendő volt. Az árkü-lönbség érezhető volt, de nem fájdal-mas; kb. öt doboz cigaretta áránakfelelt meg. Emellett rövidesen készül-tek még különböző ajándék kiadások,félig vagy teljesen bőrkötésben, illetve„jubileumi kiadások”. Mivel 1934–1935-ben az eladás némiképpen visszaesett(380 000, illetve 350 000 példányra), aNémet Ipar Birodalmi Rendje – felte-hetően a birodalmi kancellária diszk-

A

Hitler pénzeHitler pénzeA Mein Kampf értékesítése

rét nyomására – az első világháborúés a „harci időszak” súlyos sérültjeinekegy-egy példányt ajándékozott a könyv -ből. A frissen egybekelt párok esküvőiajándékként kaphatták meg. Az érté-kesítés folyamatosan növekedett, s1938-ban éves szinten elérte a 900 000példányt. 1944-ben már az 1027–1031.kiadásnál s összesítve 12,4 millió pél-dánynál tartottak.

A kiadó 1932-től dolgozott a vakokszámára Braille-írással megjelente-tendő köteten. A népi kiadás 782 oldalaebben a formában 11 kötetet tett volnaki, s 500 példány esetén 21,60 márkábakerült volna, amelyet a vakok sem tud-tak volna megfizetni. Az Eher Kiadóezért azt ajánlotta a német vakok mar-burgi intézetének, hogy kérjen anyagitámogatást a birodalmi kancelláriától.Hosszas bürokratikus huzavona után aMein Kampf 1933 végén 3000 márkástámogatással, hat kötetben, 1100 olda-lon a vakok számára is megjelent.

BEVÉTELEK

A Mein Kampf megírásának fontos mo-tivációi közé tartozott Hitler számáraa saját jövedelem biztosítása. Miután1920. március 31-én elbocsátották ahadseregtől, Hitler nem rendelkezettállandó jövedelemmel. 1921. január–jú-nius között rendszeresen írt az ak kor11 000 példányban megjele nő Völ ki -scher Beobachter című pártlapba. A. H.szignóval kereken 40 cikke jelent meg,amelyekért tisztes honorárium járt.

Az 1920-as évek elején főleg másszervezeteknél tartott vendég-előadóihonoráriumokból s még inkább a jobbmüncheni társaság tehetős szimpati-zánsainak adományaiból élt, akik poli-tizáló szórakoztatóként hívták megszalonjaikba. Közéjük tartozott Diet-rich Eckart völkisch újságíró, JuliusLehmann és Hugo Bruckmann kiadók,a Berlinben és Münchenben élő Edwinés Helene Bechstein házaspár, valamintErnst Hanfstaengl, a Harvardon tanultnagypolgárfiú. Az adományok teljesösszegét nem ismerjük, miként aztsem, hogy ezeket Hitlernek vagy apárt nak nyújtották-e. Mindenesetre je len tős összegekről volt szó. 1923augusz tusában például Helene Bech -stein négy platina- és ezüstgyűrűt, va-lamint két értékes textíliát adott át Hit-lernek, aki 60 000 svájci frankos privátkölcsöne zálogaként használta fel azo-kat. Személyes élete kevés pénzt igé-nyelt, mivel egy szerény albérletben élt,

Hitler példaképei: Otto von Bismarck (fent) és Erich Ludendorff (lent)

Hindenburg kancellárrá nevezi ki Hitlert, 1933. január 30.

néhány egyszerű öltönye volt, s ebédreáltalában meghívatta magát. Így hosz-szúra nyúlt tartózkodásai a Sternä cker-sörözőben vagy a Café Neumarban vol-taképpen kevés kiadással jártak.

A pénzadományoktól függés azon-ban nem tetszett Hitlernek. Meggyőző-dése volt, hogy írásaival szélesebb kö-zönséghez juthat el. Már az 1923. no-vemberi meghiúsult puccs előtt is je -lentős mennyiségű pénz áramlott azNSDAP-rendezvények belépti díjaiból apártkasszába, ha Hitler beszélt. 1922 áp-rilisában beszédeinek különkiadása, Az„igazság” uszítói (Die Hetzer der „Wahr-heit”) olyan jól fogyott, hogy a Völkis-cher Beobachternek második kiadástkellett megjelentetnie. Amikor a lap1923 februárjában átállt a munkanapo-kon történő megjelenésre, megnöveke-dett a kereslet iránta, s a példányszámnapi 25 000 körül stabilizálódott. Az1923. november 9-i sikertelen puccsután a pártot és újságját betiltották, arésztvevőket elfogták és bíróság elé ál-lították. Az olvasók ugyan választhat-tak más völkisch vagy nacionalistalapok között, de egyik sem volt olyanradikális, mint a betiltott Völkischer Be-obachter.

Landsbergi fogsága alatt Hitlerneklehetősége nyílt egy jól eladható könyvmegírására. Néhány év múlva bizal-masa, Julius Schaub azt mondta, hogyHitler a Mein Kampfot csak „pénzszer-zési propagandairatnak” szánta. Ha-sonlóan vélekedett egyik legfontosabbpolitikai támogatója, Gottfried Federis: „Hitlernek dolgoznia kell, írnia, hogypénzt csináljon.” Adóssága is volt: tar-tozott védőjének, Lorenz Rodernek aperköltség, a bajor igazságügynek abüntetés-végrehajtási költségek miatt.

Több kiadói érdeklődés ellenéreHiler gyorsan megállapodott MaxAmann-nal, az Eher Kiadó ügyvezető-jével, s 1924. április 17-én megkötöttéka szerződést a Mein Kampf egyedüli ki-adói jogának átruházásáról az Eher Ki-adónak. A könyv 10 márkás előjegyzésidíjának 20 százalékát, vagyis 2 márkát,a 12 márkás eladási árnak pedig 16,6%-át kapta Hitler. Szabadulása után ötszámjegyű előleget kért, amelyből –Hess szerint – több mint 20 000 már-káért megvásárolta a luxuskategóriájú,kompresszoros Mercedest, amelyakkor még egyedi darab volt.

1925 közepén a müncheni adóha-tóság is felfigyelt rá, ám adóbevallási

felszólításukra Hitler rövid, udvariat-lan levélben válaszolt: „1924-ben és1925 első felében semmiféle jövedel-mem nem volt.” Megélhetési költsé-geit hitelből fedezte, amelynek nagy-ságát nem ismerte. Az NSDAP házibankjától, a Hansa Bank AG-től 45 000márkás kölcsönt vett fel, amelynekkezese Edwin Bechstein volt, aki vé -gül a hitel nagyobbik részét és a ka-matokat is kifizette. Az adóhatóságotazonban Hitler nem tudta egyköny-nyen lerázni, s kisebb háborúskodáskezdődött közöttük.

1929. október elején beköltözött aPrinzregentenplatz egyik hatalmas lu-xuslakásába, amely kilenc szobából,két konyhából, két kamrából és kétfürdőszobából állt. A 397 négyzetmé-teres lakás 4176 márkás éves bérletidíját Hugo Bruckmann kiadó fizette.

1930-tól nagyobb bevételekre tettszert, mert a Mein Kampf eladása akedvezőbb árú népi kiadás megjelené-sével nőtt, s 1932-ben már 62 340 már-kás bevétellel számolhatott. De kiadá-sai is emelkedtek: berlini látogatásaisorán kíséretével együtt a Hotel Kai-serhofban, a birodalmi főváros legjobbszállodájában lakott. 1931 szeptembe-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 17

1Engedményes áron (10 márka) gyıjtött megrendeléseket,5 márkás készpénzes elŒfizetés ellenében; korai megje-

lenést (1924. július) és „politikai szenzációt” ígérve.

2Az elsŒ, viszonylag kisebb példányszámú kiadás (1925.július) esetében árlefölözés (12 márka) érvényesült.

3Magas szerzŒi honorárium: Hitler a 10 márkás elŒjegyzésidíj 20 százalékát (2 márka), a 12 márkás eladási árnak

pedig 16,6%-át kérte.

4A vásárlói rétegigényekhez alkalmazkodó kiadványokmegjelentetése (luxuskiadás, gyıjtŒk példánya, a

népi kiadás félbŒrben, házasulandók példánya,egykötetes, bibliapapírra nyomott „háti-zsák-” vagy „frontkiadás” stb.).

5A kiadó 1928-ban lemondott a MeinKampf folytatásának tekintett Zweites

Buch megjelentetésérŒl, mert nem akartakkonkurenciát a korábbi kötetnek, kézirataátdolgozásra szorult.

6A kiadó 1930 májusában az ún. népikiadás mellett döntött: a két könyvet

egy kötetbe kötötték, kisebb méretre tördel-ték, s egyszerıbb papírra nyomtatták. A na-gyobb példányszám árcsökkentést tett lehe-

tŒvé, s az új kiadást a korábbi 24 márka helyett egyharmadárért, 8 márkáért árusították.

7Az NSDAP hatalomra jutását követŒen a megnövekedettvásárlói igények kielégítése érdekében több (3-4) nyom-

dát bíztak meg a nyomtatással.

8A külföldi fordítási jogok eladása tartalmi korlátozásokkaljárt: a külföldiek (kb. 20 országban) így csonkolt szöveget

kaptak, mert a szerzŒ kívánságára ezekbŒl a verziókból kihagy-ták a külpolitikai részeket.

9A különbözŒ helyekrŒl érkezŒ társadalminyomás ellenére nem osztogatták ingyen

a köteteket, legfeljebb kisebb árengedménytadtak. Még a Birodalmi Kancellária is alig tudottajándékozási céllal 20 db ingyenes példányt sze-rezni magának az Eher Kiadótól. 1939-ben a Bi-rodalmi Propagandaminisztérium a külföldinémet könyvtárak számára 2-3000 példányt sze-retett volna kapni a „Führer pénzügyi keretébŒl”.A kiadó a minisztérium kérését az NSDAP-hoztovábbította. Ott Rudolf Hess végül úgy döntött,hogy a kiadó 2500 példányt a hivatalos bolti áron,7,20 márkáért, míg további 500 példányt díjtala-nul szállít a minisztériumnak.

A Mein Kampf megjelentetése és ter-jesztése kapcsán az Eher Kiadó kezdettŒl

komplex, átgondolt és rugalmas kiadóipolitikát folytatott, amelynek során a

propagandacélok és az üzleti nyereségösszhangja valósult meg.

Az Eher Kiadó üzletpolitikája

rében például háromnapos tartózko-dásért hét szobában, étkezéssel 650márkát fizettek. Hitler és kísérete aKaiserhofban naponta többet költött,mint a havi német átlagkereset.

1933 elejétől a körülmények jelen-tős mértékben megváltoztak: Hitlerhonoráriuma a népi kiadás esetébenjanuár 1-jétől 10%-ról 15%-ra, vagyis1,20 márkára nőtt eladott példányon-ként. S alig hat héttel azután, hogy Paulvon Hindenburg birodalmi elnök 1933.január 30-án birodalmi kancellárnak ne-vezte ki, Ludwig Schwerin von Krosigkbirodalmi pénzügyminiszter különle-ges szabályozást léptetett életbe fő-nöke számára: hivatali be vételei utánnem kellett adóznia. A nem zetiszo cia -lista pénzügyi államtitkár pedig enge-délyezte, hogy Hitler magánbevételei-nek felét reklámköltségként levonhassaéves bevételéből. Hitler az 1933-ban el-

adott egymillió példányután 1 232 335 márka be-vételre tett szert, amely-ből így 616 167 márkátvontak le, s az így fennma-radó összeg után 297 005márka adót kellett volnabefizetnie, amit azonban

nem tett meg, mint ahogy a követ-kező évben, 1934-ben sem, amikoradófizetési kötelezettsége (jövedelmiadó, egyházi adó, házassági segély,forgalmi adó) összesen 405 494 már-kát tett ki. A birodalmi pénzügymi-nisztérium és a müncheni tartomá-nyi adóhivatal vezetőjének levélvál-tása nyomán Hitlert 1935. március12-én törölték a német adónyilvántar-tásból, s ezután már semmiféle adótsem kellett fizetnie.

Hitler Mein Kampfból származó be-vétele durva becslés szerint jelentősenmeghaladta a 12 millió birodalmi már-kát. 12,4 millió példánnyal és mini-mum egy márka szerzői honorárium-mal számolhatunk minden eladottkönyv után. 1944-ben a kiadó szerzőiszámláján 5,5 millió márka volt, egyévvel később pedig, amikor az ameri-kai katonai kormányzat lefoglalta aszámlát, majdnem 7 millió márka. Hit-ler kancellársága alatt azonban a MeinKampfból származó bevételei márcsak mellékbevételek voltak. Még na-gyobb jövedelme – minimum 50 milliómárka – származott az arcképévelnyomtatott bélyegekből, képeslapok-ból, ajándéktárgyakból és más, szemé-

lyiségéhez kapcsolódó termékek érté-kesítéséből.

Busás hasznot hoztak a HeinrichHoffmann „birodalmi fotóriporter” ál -tal Hitlerről készített felvételek is. Hit-ler 1931–1940 között több mint 30 ké -pes albumot adott ki százezres pél-dányszámokban, 10–13 márkás áron.Hoffmann fakszimile formában kiadtamegbízója akvarelljeinek egy részét, da-rabját 100 márkáért, a reprodukció jo -gát pedig külön eladta egy amerikaicégnek. Hitler visszavásárolta egykorkészített akvarelljeit, s borsos áron, akár30 ezer márkáért is árulta darabját.

Ezenkívül ő és meghatalmazottai,Martin Bormann és főadjutánsa, JuliusSchaub fértek hozzá a német gazda-ság Adolf Hitler-adományához (a vál-lalkozások éves bértömegük fél száza-lékát fizették be különadóként). Ebből1945-ig 700 millió márka folyt be. Azösszeg Hitler és a meghatalmazottakrendelkezésére állt. Részben ebből fi-zették például a berlini Új BirodalmiKancellária nagyratörő építkezését.Egyedül a Berghof kiépítése Obersalz-bergen a bunkerekkel, laktanyákkal ésa kancellária melléképületeivel majd-nem egymilliárd márkába került.

18 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Hitler 20 000 már -káért megvásárolt,

luxus kategóriájú, kompresszoros Mercedesében

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

AJÁNDÉKOK ÉS JUTALMAKAZ ELITNEK

Hitler a Harmadik Birodalom kiterjedtkorrupciós rendszerében rendkívülnagy összegekkel és állami ingatlanok-kal jutalmazta politikai és katonai el-itjét. Sebastian Haffner történész éspublicista már 1940-ben Angliábanmeg jelent könyvében „határtalan kor-rupciót,” „rendkívüli méretű lopást”emlegetett, s a „közpénzek arcátlanigénybevételével” vádolta meg az ural-kodó réteget, amely „új főnemesség-nek” képzeli magát. Az ajándékozási ti-toktartásról és diszkrécióról HansHein rich Lammers, a birodalmi kancel-lária miniszteri rangú főnöke gondos-kodott. Ő és Bormann külön alappalrendelkezett e jutalmak kifizetésére.

A jog és a törvényesség semmibevé-tele a költségvetésben is megmutatko-zott. 1934–1935-től gyorsan növeked-tek a különböző jogcímeken – támo-gatás, segély, nyugdíjemelés, nyugdíj-kiegészítés, tiszteletbeli zsold stb. –jut tatott, havi néhány száz márkás tá-mogatások, valamint a külföldi politi-kusok számára vásárolt különbözőajándékok költségei is.

1937 júliusától a Wehrmacht tiszt-jeinek évi rendes szabadságát pótlóla-gos összegekkel támogatták, amely-nek keretét a háború alatt rövidesenévi kétmillió márkára emelték. 1940júliusában, a győztes franciaországihadjárat után Hitler újabb kitünteté-seket és pénzügyi támogatásokat ho-zott létre. 12 tábornokot vezértábor-naggyá nevezett ki, Göring pedig biro-dalmi marsall lett. E rendelkezési alap-ból fizették az állami temetéseket is. Apárizsi német követség meggyilkolt ta-nácsosának temetési költségét Meiss-ner államtitkár 150-200 ezer márkárabecsülte, amelyből a temetés csak50 ezerbe került, a többit a párttagokutaztatására és felvonultatására költöt-ték. Mivel azonban az esemény az1938. november 9-i ún. birodalmi kris-tályéjszaka ürügyéül szolgált, a teme-tés költségeire nem voltak tekintettel.

Az állami pénzek számolatlanuláramlottak külföldi politikusoknak ésdiplomatáknak is, erre külön költség-vetés volt. 1937–1940 között Pál ju-goszláv kormányzó, Faruk egyiptomikirály, I. Zogu albán király, a spanyolFranco tábornok és a kínai Csang Kaj-sek marsall kapott 20–34 ezer márkaközötti értékű Mercedes személygép-kocsit. Mussolini számos ajándékamellett ebben a rovatban bukkant fel

1943 februárjában egy motoros jacht400-500 ezer márkás költsége is. Aziratok ugyan nem nevezték meg a ked-vezményezettet, de ez minden jel sze-rint Horthy Miklós volt. 1938 tavaszánpéldául Hitler ebből a különalapból fe-dezte olaszországi utazását, amely kí-séretének új egyenruhájával együtt210 ezer márkába került. A költségve-tésből Hitler számára elkülönített ösz-szeg az 1935. évi 3,3 millió márkáról1944–1945-re 40 millió márkára nőtt,amellyel kizárólag ő rendelkezett.

A háború alatt Hitler tudatosan kor-rumpálta katonai és polgári elitjét,illet ve egykori politikai ellenfeleit. A kü -lönböző katonai és szolgálati jubileu-mok vagy az 50., 60., 65., 70. születés-nap alkalmából „a német nép köszöne-teként” kiutalt adómentes támogatásrendszerint 100–600 ezer márka kö-zött mozgott. 1943. áprilisában, 50.születésnapján Ribbentrop birodalmikülügyminiszter 500 ezer márkárólszóló, adómentes csekket kapott aján-dékba, egyébként már a másodikatabban a hónapban. 1944 májusábanLammers kancelláriaminiszter 65. szü-letésnapjára vadászkastélyt, egy 54

ezer márkás festményt és 600 ezermárka készpénzt kapott. Kurt Da -luege SS-Oberstgruppenführer ésrendőrségi vezérezredes betegszabad-ságát az általa kiválasztott s ajándékbakapott birtokon töltötte. Még azNSDAP, az SA és az SS alacsonyabbrangú funkcionáriusainak is jutott né-hány tízezer márkás támogatás. A kis-embereknek és háborús veteránoknakazonban meg kellett elégedniük né-hány száz márkás jutalommal, a Füh-rer fényképével vagy éppenséggel aMein Kampf egy díszesebb kiadásával.

„Művészeimnek úgy kell élniük, minta hercegeknek, s nem padlásszobábanlakniuk, miként a művészéletről vallottromantikus elképzeléseikben szerepel”– vélekedett Hitler. Az építészek ésszobrászok támogatását Albert Speerszorgalmazta. A meglehetősen vitatottművészi tevékenységet felmutató ArnoBreker szobrász 1941-ben 900 ezermárka bevételt könyvelhetett el az ál-lami megrendelésekből. De mivel min-den pénz kifolyt a kezéből, 1942 tava-szán a Führer további 250 ezer márkásadómentes támogatást hagyott jóvászámára. Goebbels javaslatára Leni Rie -fenstahl 100 ezer márkát kapott olim-piafilmjéért, amelyet 1938 áprilisában,Hitler 49. születésnapján mutattak be. Több millió márkát keresett ZarahLeander, a svéd származású színésznőis, aki az emigrált Marlene Dietrichnyomdokába lépve szórakoztatta a né-meteket.

Az egyre nagyobb, szinte már mo-narchikus színezetű támogatásokkalteljesen ellentétesek voltak a náci Né-metország fizetési viszonyai. Miköz-ben a miniszteri fizetések havi 1700-1800 márka körül mozogtak, a mun-kásoknak 120 márkás havi keresettelkellett megelégedniük.

A rendszer jobban megfizette a kon-centrációs táborok évente növekvőszámú őrszemélyzetét. Egy 25 éves,hajadon női felügyelő 1943–1944-benpéldául havonta bruttó 186 márkát ke-resett, s a levonások után tisztán 105márkája maradt, amelyhez még 35márka túlóradíj járult. Egy súlyosan se-besült páncélos főhadnagy 1942-benpótlékokkal együtt bruttó 370 márkátkapott, s a levonások után 226 már-kája maradt. Viszonyításként lássukegyes alapvető élelmiszerek árát: ne-gyed kiló vaj 0,80, 50 kg burgonya3,80, fél kiló leveshús 0,90, marhahús1,15, sertéshús 1, zsírszalonna 1,10márkába, egy db tojás 11, egy liter fo-lyóbor 40 pfennigbe került.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 19

Hitler a holland mıkincspiacon 1940végéig több mint 15 millió guldentköltött, s a háború végére tízezerfestményt és mıkincset vásároltössze, nem számítva a gobelineket,régi fegyvereket és bútorokat. Csak-nem száz közvetítŒügynök dolgozottneki egész Európában. Mégsem ke-rülhetett egyetlenegy mıkincs semaz általa megálmodott linzi képtárba.1944-ben legnagyobb részüket a lé-gitámadások elŒl az Alt Aussee-i só-bányába rejtették. Amikor az ameri-kai csapatok elérték Münchent, márcsak 73 kép volt a Führerbauban.

Hitler millióit és mıkincseit végüllefoglalták. Vagyontárgyaiból azok,amelyeket 1951-ig nem adtak visszaeredeti tulajdonosaiknak, a BajorSzabadállam kezelésébe kerültek.Ausztriai tulajdonai pedig az ottanikormány hatáskörébe tartoznak.ObersalzbergbŒl nem sok maradt abombázások miatt. A kehlsteini házmegvan, a Platterhofból amerikaiszálloda lett.

Hitler a holland műkincspiacon