Versek kicsiknek

Méz, körte, vajalma

terem a hegyoldalba.

Gyere tartsd a kis sapkád,

adok érett, piros almát.

Gyere tartsd a kis kendőd,

adok édes, puha szőlőt.

Alma, alma, piros alma,

Beteszlek a kosaramba.

Hazaviszlek és megeszlek.

Adjál nékem egészséget.

Fecske Csaba: Nyulak

Erdőn innen, kerten túl

Bokor alatt három nyúl

Bokor alatt három nyúl

Fülük, farkuk lekonyul

Fülük, farkuk lekonyul

Magos fűben három nyúl

Magos fűben három nyúl

Lement a nap, alkonyul

Lement a nap, alkonyul

Eb ugat a dombon túl

Eb ugat a dombon túl

Megriad a három nyúl

Usgyi! Fut a három nyúl

Ungon-berken, nádon túl.

Fecske Csaba: Macskales

Elhagyatott, vén

pince a táj,

benne derékig

ér a homály.

Ablaka hold. Künn

macska ügyel,

pápaszemét épp

most teszi fel.

Cirmos a farka,

fölfele áll.

Azt hiszi, ettől

ő a király.

Zebra-mese

A kis zebra csupa csík,

Az anyjára hasonlít,

Az apjára is kicsit,

Hiszen az is csupa csík!

Ha megnő, se változik,

Vele együtt nő a csík!

Víziló-mese

Kétezer-száztíz kiló,

Egy megtermett víziló.

Ez a súly már nem csekélység,

Reggelente nagy az éhség,

Alig győzi három pékség,

Még nézni is gyönyörűség!

Pávián-mese

Rád mutat a pávián:

Rokonok vagyunk talán?

Nagyon hasonlítasz rám,

Orrod enyém, tied szám!

Jól csinálod, cimborám,

Ez a majomfintor ám!

Elefánt-mese

Hogyha volna egy tál fánkom,

Megenné az elefántom,

Kevés lenne fele-fele,

Fánkból több is férne bele!

Éppen ezért nem is bánom,

amiért nincs elefántom!

Óriáskígyó-mese

Kinyújtózva nem is fér el,

Hossza tizenhárom méter,

De abból csak három látszik,

Az is mikor vacsorázik,

Éppen ezért, mikor nézed,

Képzelj mögé még tíz métert!

Zsiráf-mese

Hosszú nyakát, ha kinyújtja,

Bámulhat a falon túlra.

De most mégis arrébb lépdel,

Torony tövében ebédel,

Teli zöldággal a szája,

S hazavágyik Afrikába.