Kis Tükör 12.3

TartalomTartalomEmlékezzünk:300 éve történt – A szatmáribékekötés

2–3. oldal2–3. oldal2011 a család éve:– Apává érés– A születés– „Egy apa több, mint száz

tanár”– „A véneknek ékessége az

unokák, és a fiaknak ékes−sége az atyák” Péld 17,6

4–6. oldal4–6. oldalKönyvfigyelő:Mesék apákról

7. oldal7. oldalIgehirdetésen hallottukA presbiteri tisztség

8. oldal8. oldalMúltunk nagyjai

9. oldal9. oldalIfirkász:– Angoltábor– Csillagpont (Érintések)– Jelentős évfordulók– Ifibringatúra

10–12. oldal10–12. oldalEseménynaptár

13–15. oldal13–15. oldalFél évszázados jubileumi kö−szöntő 16. oldal16. oldal

2011. októberXII. évfolyam

A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA Ára: 0,50 €

Alapítva 1928-ban

3. szám

A aratás az ember számára ünnep ésöröm a nehéz és fáradságos munkamellett is. Különösen igaz ez a gaz−dákra, a parasztságra. Ilyenkor vanbetakarítva a mindennapi kenyér, azélet alapanyaga, a búza és a rozs. Aparasztember számára íratlan pa−rancs, hogy még akkor is vetni kell, haa feje felett lőnek, még akkor is, hanem tudja, hogy ki fogja azt majd le−kaszálni, mert a kenyér, az élet bebiz−tosítása létfontosságú, ahogy aztleírva találjuk Mózes I. Könyvében a 8.rész 22. versében: „Ennek utána míg aföld lészen, vetés és aratás, hideg ésmeleg, nyár és tél, nap és éjszakameg nem szűnnek.”Bátran ki merem jelenteni, hogy a vi−lágon a parasztember van a legköze−lebb az Úr Istenhez, hiszen minden−nap találkozik a fölöttünk való Úr Istenhatalmával, erejével, nagyságával, dekegyelmével (és áldásával is, lásd aLXV. zsoltárt a Bibliából): „Földjeidetmegitatod esővel...”A kenyér a földön az egyetlen olyanétel, amit nem lehet megunni, hiszenmég a „Mi Atyánkban” is ezt kérjük azÚr Istentől minden napra. A kiátkozásIgéiben is van szó a kenyérről, a kö−vetkezőképpen: „Orcád verítékévelegyed a te kenyeredet, míglen vissza−térsz a földbe, mert abból vétettél,mert por vagy te és ismét porrá lé−szesz!” (1Móz. 3,19.)Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokjutnak az eszembe aratáskor az új ke−nyéri úrvacsora után felidézvén V.Móz. 28. rész 8–12. versét: „Áldást pa−rancsol melléd az Úr a te csűridben ésmindenben, amire ráteszed kezedet,megnyitja az Úr az Ő drága kincses−házát, az eget, hogy esőt adjon a teföldednek alkalmas időben.” Vagy idéz−vén a nemzeti imádságunkból: „ÉrtünkKunság mezején ért kalászt lengettél.”Visszatekintvén a közeli múltba, vég−telen hálával köszönjük meg az Úr Is−

tennek azt a nagy kegyelmét és cso−dáját, hogy 20 évvel ezelőtt visszaadtaa gazdáknak az aratás ismételten él−vezhető örömét, hogy arathatunk azősök által használt és örökölt földjein−ken, dicsérhessük a fölöttünk való Is−tent az Ő végtelen jóságáért éskegyelméért. Ezeket a gondolatokat szeretném a fi−gyelmébe ajánlani a révkomáromi ek−lézsiának az aratás ünnepén, bárigaz, hogy már a szekeres gazdákbólszinte alig vagyunk, de azért kenyereta városi gyülekezet fogyaszt minden−nap.Tehát kedves atyámfiai az Úrban, ígyemlékezzenek az új kenyérre! „Aki azérttudna jótcselekedni,és nem cse−lekszik, bűneaz annak.(Jak.4,17)”

„Áldjad én lelkem az Urat! Uram énIstenem, nagy vagy te igen, ékessé−get és fenséget öltöztél magadra!Aki füvet sarjaszt a barmoknak és nö−vényeket az emberek hasznára, hogyeledelt vegyenek a földből. És bort,amely megvidámítja a halandónakszívét, fényesebbé teszi az orczát azolajnál, és kenyeret, amely megerő−síti a halandónak szívét.Mindazok te reád néznek,hogy meg−adjad eledelüket alkalmas időben.Adsz nékik és ők takarnak, megnyi−tod kezedet, és megtelnek a te jóvol−toddal.” Zsolt.104,1, 14–15, 27–28

Atyafiságos szeretettel: Farkas Gáspár mérnök – a KomáromiReformátus Egyházközség gondnoka

Az aratás örömeAz aratás öröme

KIS TÜKÖR

2 2011. októberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖR300 éve történt – A szatmári békekötés

Nagymajtényi síkon letörött a zászló,Rászállt tollászkodni egy fekete holló,Tépi sötét szárnyát, hull a tolla rája,Síró kurucoknak gyászos kalpagjáraRongyos dolmányára.

Pajtásom, pajtásom, ne könnyezz, ne sírjál,Idegen országba kell bújdosnom immár.Harapás kenyér sem terem nékünk itten,Vérünk hullásáért egy ital bor nincsen,Verje meg az Isten!

1711. április 30−án Domahida hatá−rában a nagymajtényi síkon tette le afegyvert gr. Károlyi Sándor kuruc ge−nerális a császári hadak előtt. Homo−ródszentpáli Bató János muzsikus,zeneszerző és zenetanár (Siklód,1872. december 29. – Munkács, 1956.június 17.) a Sárospataki ReformátusKollégium ének− és zenetanára ilyenkomoran, szomorúan énekelte megaz eseményt, Novák Sándor szinténsárospataki tanár hasonlóan komorszövegére írva dallamát.A 8 éven át tartó Rákóczi−szabadság−harc és az azt megelőző kuruc moz−galmak lezárásához hosszú út vezetett. A Habsburg−ház Magyarországot atörök háborúk után tartományként kí−vánta kezelni. Pedig a török kiűzésé−hez a magyar nemzet 30 millió forintotadott hadiadó formájában. Ezt az adó−formát – bár okafogyott – még évek−

kel később is fizetnie kellett. A vissza−foglalt jobb minőségű földeken nem amagyar parasztok telepedhettek le,hanem német, szerb telepesek (Bán−ság, Bácska). A török kiűzésében je−lentős szerepet játszó hajdúk ésvégvári katonaság mehetett isten hí−rével, se föld, se jutalom nem járt.1

Rákóczi három császár ellenében isvédte a kisemmizett és jogfosztottMagyarország jogait. I. Lipót császár(1640–1705) uralkodása idején,1703−ban tört ki a felkelés. Kedvezőekvoltak az európai politikai fejleményekis, hisz I. Lipót 1701−ben indította azún. örökösödési háborút a franciákellen a spanyol trón megszerzéséért.Ez jelentős katonai erőket kötött lehosszú időn át. Másrészt pedig a há−borúba beszálló Habsburg−elleneshatalmaknak is (Franciaország, Ba−jorország, Svédország) érdekükbenállt lekötni és megosztani a császárihaderőt. Így aztán a fejedelem udva−rában szinte egymásnak adják a kilin−cset a követek. Jellemző azonban,hogy mindnyájan elsősorban a sajátérdekeiknek megfelelően igyekeztekbefolyással lenni a szabadságharc fej−leményeire, s a leginkább érdekeltFranciaország – noha mindvégig hite−geti, de – sosem lép szövetségesi vi−szonyra Rákóczival. I. József (1678 júl. 26. – 1711.ápr. 17.)

1705−ben követte apját a tró−non, s őszintén kívánta abékét a magyarokkal. Tudni−való azonban, hogy a háborúideje alatt 1704−től fogvamindvégig voltak kísérletekmagyar oldalról is a meg−egyezésre.1710 márciusában a kegyet−len és magyarellenes SigbertHeister tábornagy helyére acsászár gr. Pálffy Jánost ne−vezte ki, aki 1710 novemberé−től fogva folytatotttárgyalásokat gr. Károlyi Sán−dorral, Rákóczi megbízottjával.A császár szándéka szerint ál−talános közkegyelemben ré−szesülne mindenki, maga afejedelem is, s mindenki visz−szanyerné korábban elvett ja−vait, tisztségeit, ill. érvénybenmaradnának Rákóczi adomá−

nyai is. Tőle magától annyit vártak csu−pán, hogy mondjon le az erdélyi feje−delmi címről, és béketárgyalás helyettegy alázatos levélben kérjen kegyelmetmaga és hívei számára, amit meg is fogkapni. Rákóczi hívei érdekében késznekmutatkozott e levél megírására, ám a

maga javára semmit kérni nem akart,mert ez esetben azzal vádolhatnák,hogy egyéni hasznáért eladta a nemzetiérdekeket.2 A levél megírása után 3, feb−ruár 21−én Lengyelországba távozott,hogy segítséget szerezzen, s hogy ta−lálkozhasson Nagy Péter orosz cárral,aki ugyancsak támogatást ígért. Eztazonban a küszöbön álló orosz–törökháború kitörésétől tette függővé. Kétfeléő sem kívánt hadat viselni. Rákóczi,noha maga sem sejtette, ekkor végleghagyta el hazáját. Március 14−én Károlyi és Pálffy Debre−cenben – ahova II. Rákóczi Ferenc ishivatalos volt – megegyeztek. EzutánKárolyi kiutazott Lengyelországba,hogy a fejedelmet tájékoztassa a fejle−ményekről, és kikérje véleményét a fel−tételekről. A mielőbbi békekötéstindokolttá tette egyrészt az a tény,hogy a kuruc hadak gyakorlatilag be−szorultak az északkeleti országrészbe,másrészt az országban dúló súlyospestisjárvány.A fejedelem a következőket kérte: fiaitbocsássák szabadon, az elkobzottjavak az elhunytak családjainak isvisszaadassanak és a protestánsokvallásszabadságát külön cikkelybenbiztosítsák.I. József április 6−án himlőbetegségbeesett, s halálos ágyán elrendelte,hogy Rákóczi észrevételeit vegyék te−kintetbe, és a békét azok alapján kös−sék meg. Váratlan április 17−i halála

EEmmlléékkeezzzzüünnkk.... ..

II. Rákóczi Ferenc fejedelemPálffy János gr. Károlyi Sándor gr.

A szatmári gyűlés helye, az ún. prófuntház, újabb reprodukció után

2011. október KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR 3

kétségessé tette az előrehaladottegyeztetések sikerét. A császári ud−varban is voltak ellenérdekeltek, első−sorban azok személyében, akik akurucokhoz pártoltak elkobzott javaitkapták meg. Ezért aztán 10 napon áttitokban tartották halálát, hogy a hírne befolyásolhassa a feleket.Április 6−án érkezett meg az utolsókuruc rendi gyűléshez, Nagykárolybaa végsőnek szánt béketerv, miszerint:1. Rákóczinak és vele lévő párthívei−nek mind személyükre, mind javaikranézve teljes kegyelem adatik, ha ápri−lis 27−ig, a fegyverszünet végnapjáiga fegyvert leteszik és a kezükben lévővárakat átadják.2. Hasonló kegyelmet nyernek a ha−ditisztek és minden más szövetségesrendek.3. Az özvegyek és árvák, kiknek fér−jüktől és apjuktól javaik elkoboztattak,a hazai törvények szerint nyernekelégtételt.4. Azon erdélyiek, kik Moldvába ésHavasalföldre futottak, Steinville tá−bornok útján mind személyükre, mindjavaikra nézve hasonló kegyelemrőlbiztosíttatnak.5. Őfelsége az ország szabadságaités törvényeit letett hite szerint fenn−tartandja.A gyűlés kérte Rákóczit a kínált feltéte−lek elfogadására, valamint őt kíséretévelegyütt hazatérésre biztatta. Ő azonbanmindvégig bizalmatlan volt a Habsburg−házzal szemben, s ragaszkodott hozzá,hogy külföldi hatalmak vállaljanak ke−zességet. Ebbe a császári udvar nemment bele. Az igazsághoz hozzátarto−zik, hogy ugyanezen bizalmatlanságtólindíttatva az egyezkedéssel alapvetőenidőt akart nyerni, bízva a lengyel ésorosz segítség megszerzésében.Április 29−én a 12.000 főnyi kuruc ka−tonaság felesküdött a király hűségére,másnap megtörtént a fegyverletétel.Május 1−jén mintegy 150−en írták aláa békeszerződést. A feltételek elégkedvezőek voltak: 1. Rákóczi 3 héten belül leteendő hű−ségeskü fejében teljes kegyelmetnyer, fiait visszakapja. Csak várerődí−tései maradnak labanc kézen.Ugyanez érvényes párthíveire is (fő−nemesek, egyházi személyek, közne−mesek).2. A fegyverletétel az ellenségeske−dés megszűnését jelenti. A nemesekés szolgáik fegyvereiket megtarthat−

ják, a közkatonák nem kötelesek csá−szári szolgálatba állni. A külföldre me−nekültek a hazatérésre útleveletkapnak. A császári haderőből átszö−köttek kötelesek alakulataikhoz visz−szatérni, de büntetést nem kapnak.3. Az uralkodó a vallásügyi törvénye−ket megtartja; a sérelmek a MAGYARországgyűlésen orvosoltatnak. 4. Az árvák és özvegyek elidegenítettbirtokaikat visszakapják.5. A jászok, kunok, hajdúk kiváltsá−gait az országgyűlésen helyreállítják.6. A kegyelem érvényes a hadifog−lyokra is.

7. Őfelsége a békekötést mielőbbmegerősíti és kihirdeti, és nem tűri,hogy az adott kegyelem ellenére bárkiis üldöztetést szenvedjen.8. Az országlakók a jövőben sérel−meik orvoslatát az országgyűlésenőfelségétől teljes bizalommal kérhe−tik, aki jóindulatát azzal is tanúsítja,hogy a hivatalokban magyarokat fogalkalmazni.Egy aláírt példányt azonnal megküld−tek Rákóczinak, hogy azt megerő−sítse. Ő azonban nem bízott acsászári ígéretben.III. Károly (Mária Terézia atyja), Józseföccse, a Habsburg−ház utolsó egye−nes ági férfisarja, tulajdonképpen meg−örökölte az előkészített béketervezetet,amit 1711. július 20−án Barcelonábanaláírt. Rákóczi bizalmatlansága kivéte−lesen indokolatlan volt. A császáriudvar betartotta a feltételeket.Az „áruló” Károlyi az előnyös béke meg−

kötése után határozottan és következe−tesen az üldözött kurucok javára hasz−nálta fel hatalmát, számtalan külföldibujdosó részére eszközölt ki hazatérésiengedélyt, a segélyre szorulókat védte,támogatta. Nagy összegeket fordított jó−tékony intézetek, egyházak és iskolákalapítására és segítésére, fényes emlé−keket hagyott maga után, mint valódi,nemeslelkű magyar főúr, jobbágyaiatyai jótevője.A békeszerződés pontjai pontosan rá−mutatnak a felkelés kitörésének okaira.A bukás ellenére a szabadságharcmegakadályozta Magyarország beépí−

tését a Habsburg birodalomba, és azország rendi alkotmánya, ha látszóla−gosan is, de fennmaradt. A bécsi udvartés az egyébként emberséges uralkodótpedig új kormányelvekre kényszerítette– legalábbis egy jó időre. Ezt alátá−masztják III. Károly 1711. május 27−énírt szavai is: „Az az akaratom és külö−nösképpen arra kell ügyelni, hogy ezzela nemzettel nagyobb megértéssel kellbánni és elejét venni annak a panasz−nak, hogy a németek elnyomják őket:meg kell nekik mutatni, hogy bennüképpúgy megbízom, mint a többiekben,s becsületben kell tartani őket.”

Feszty Zsolt

Felhasznált irodalom:1 http://hu.wikipedia.org/wiki/Kurucok2 Késmárky Levente: II. Rákóczi Fe−rencz szabadságharca, 179.o.3 uo., 180.o.

A szatmári békeokmány záradéka. A bécsi titkos levéltárban lévő eredetiről.

4 2011. októberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖRAAppáávváá éérrééss

Mikor válik egy férfiból apa? Milyenapának lenni? Milyen egy jó apa?Talán nem is választ szeretnék keresniezekre a kérdésekre, hanem csak

egyszerűen leírni, hogy én mit élek átmint apa. Ez idáig három gyermekkelajándékozott meg minket az Úr Isten.Dömötör fiunk idén nyáron ötéves lett,Csillag Virág lányunk négy, ésBenedek fiunk egy. Idén augusztus−ban töltöttem be tehát apaságomötödik évét. Ez nem hosszú idő, el−repült hamar, és már nagy ovis a leg−nagyobbik. De vajon mikor éreztemelőször igazán, hogy apa lettem?Amikor megszületett az első fiunk? Aző születésénél nem lehettünk ott,mivel őt örökbe fogadtuk, négynaposvolt, amikor a nejemmel a kórházbanmeglátogattuk. Még nem tudtuk, hogyvalóban a miénk−e, de reméltük, hit−tük, éreztük. Apa voltam−e már akkor?Tizenkét naposan hazahozhattuk, ésmár gyakorolhattam is a babakocsibe− és kivevését az autóból, a pelusoskuka gyakran megtelt, amit ki lehetvinni, és naponta rám is sor került,hogy a cumisüvegből megetessem,átpakolhassam, és nekivetkőzzek afürdetésnek is. Vajon ez alatt váltamapává? Vagy egy évre rá, amikor ottlehettem lányunk megszületésénél?Vagy akkor, amikor elkezdték kimon−dani az édesapa szót, és lehetettvelük kisautózni, hintázni, biciklizni?Vagy esetleg akkor, amikor először apopsijukra kellett ütni? Bizonyára min−dezek nélkül nehezen lenne egy apaapa. Mégis úgy látom, hogy sok apakimarad ezekből a dolgokból többoknál fogva is, de ezt most nem elem−zem. Inkább azt írom le, hogy minde mellett akkor éreztem igazán, hogyapa vagyok, amikor nejemnek egyvagy több napra el kellett utaznia szol−gálati útra. Nekem kellett kiválasztania kis ruhákat az időjárásnak

megfelelően, beosztani és elkészíteniaz ételt, beosztani és betartani az időt,megtalálni azt, amire éppen szükségvan, és nem lehet arra számítani,hogy a nejem megtalálja, elkészíti

azokat. Más az, ha az édesanya útrakészen „kézbe nyomja” a babakocsit,hogy az apa sétáljon a kicsivel, amígalszik, és amikor felébred, akkorralegyen a ház közelében, és más az,ha egyedül kell átgondolni, hogy akisebb nagyobb séta közben mi min−denre van szükség. Persze mindeztmeg lehet tanulni, és én úgy látom,hogy meg is kell tanulnunk, nekünk,férfiaknak. És nagyon jó, ha van olyanfeleség és édesanya, aki ebben part−ner, aki nem sajátítja ki magának aneveléssel járó feladatokat. Nem egyédesanyát ismerek, aki 1–2 éves korignem tudott elszakadni néhány órárasem kisgyermekétől, de ennek okátsem elemezném most. Csak azt sze−retném elmondani, hogy bennem azalatt az idő alatt tudatosult igazán,hogy apa vagyok, amikor valóban időttöltöttem gyermekeimmel. Perszenagyon jó, hogy nem kell egyedülnevelnem őket, és megoszthatjuk a fel−adatokat, hiszen édesapa mellé kellaz édesanya, a feleség, akivel együtttanulhatjuk és tölthetjük be szülőimegbízatásunkat. Így jó édesapánakés férjnek lenni.

Süll Tamás

AA sszzüü lleettééssA gyermek születésével a férfi és nőkapcsolatában kibővül ez a kapcsolata gyermek irányában, a férjből apa, afeleségből anya válik. Természetes,sablonos élethelyzet, mondhatná bárkiaddig, míg meg nem tapasztalja ennekaz élethelyzetnek mélységeit. Mekkorapróba a házastársak számára, kik bárszerettek volna, nem lehettek szülők,apák vagy anyák, vagy azoknak, kiknem szerették volna, mégis szülővéváltak, vagy azoknak, kik halmozottanhátrányos helyzetű gyermekükről gon−doskodnak. Minden kegyelem. Ebbenis mutatja számunkra Isten igazságáta hétköznapi élet.Számomra szintén megadatott a meg−tapasztalás, milyen mélységeket kel−lett megjárnom ahhoz, hogy Istenkegyelméből apa legyek. A feleségem−mel mi is többször megtapasztaltuk,milyen fájdalmas érzés az, hogy mi−után azt hittük, hogy szülők, apa ésanya leszünk, később kiderült, hogymégsem leszünk azok.De utána Isten adta számunkra azörömöt. Sokan imádkoztak érte, ezú−ton is hálásan köszönöm mindazoknakakik értünk imádkoztak. Megszületettelső gyermekünk, megszületése előttsokat beszéltem, énekeltem neki, spersze ugyanígy a másodiknak is.Születésénél átélhettem, milyen érzésaz, hogy ott lehetek a szülőszobában,és segíthetek a feleségemnek. Miutánmegszületett a baba, pici testét letet−ték, hogy lemossák, letisztítsák. Ekkora nővérke megkérdezte tőlem, mi aneve a gyermeknek, s ahogy mond−tam, a hangomra ő felfigyelt és rámnézett. Megismert a hangom után.Ez a pillanat örökké emlékezetes, életadta csodálatos élmény marad szá−momra. Akkor futott át rajtam igazánaz érzés, hogy apa vagyok. Ezzelegyütt átélhettem azt is, milyenmegerőltető, fájdalmasan nehéz dologa nők számára a szülés. Azóta na−gyobb tiszteletet és megbecsüléstérzek a nők iránt. Külön ajándék volt Is−tentől, hogy éppen akkor volt ügyelet−ben egy hívő szülészorvos, ki sajátkérésére vezette le a szülést, melyetamúgy számára nem engedélyeznek,mert nem végez el abortuszt.A gyermek születése utáni örömünketnemsokára megroppantotta aszámára feltételezett, de nem bizonyí−tott komoly orvosi diagnózis súlya. Újra


nehéz volt apának lenni. Ebben anehéz helyzetben tapasztalhattammeg, ahogy az Ige mondja:,,megrepedt nádat nem töri el...,,Isten az Ő igéje által biztatott minket,és mi könnyekkel küszködve bíztunkbenne, vártuk a vizsgálatok ered−ményét; ez több hónapig elhúzódott.Ebben a mélységben láttatta megvelem Isten az Ő szeretetét, ahogyanJób könyvében írva van: ,,szemeimmellátlak Téged...” Szinte láttam, ahogyanÁbrahám készült feláldozni Izsákot Is−tennek, én is úgy készültem feláldoznieddigi életvitelemet Isten akaratánakalárendelve. Tudtam, hogy bármilyenfogyatékkal is lenne ez a gyermek, sze−retnem kell. Nem azért, mert milyenszép, vagy mert milyen okos, hanemazért, mert az enyém, kit Istentől kap−tunk. Ekkor láttatta meg velem Isten, Őis ugyanígy szeret minket feltétlen sze−retettel. Nem azért, akik vagyunk,hanem azért, mert az Övéi vagyunk.Azt is átgondoltam, egy szép,egészséges gyermek még nem biz−tosíték a szülő számára, hogy az sz−eretni is fogja, és gondoskodni fog róla.Sajnos, ezt a mindennapi élet is bi−zonyítja, hány egykori szépreményűgyermek nézi le vagy bántja a szüleit.Mint mikor Izsák érezte Ábrahám késétmaga felett, én is úgy éreztem, Istenmegítéli ügyünket. De Isten, ahogyanÁbrahám kése sem sújtott le,kegyelemmel élt velünk szemben.Jártam öregotthonban. Őszintén aján−lanám mindenkinek, főleg fér−fitestvéreimnek, apáknak, ha tehetik,legyenek ott szüléskor és látogas−sanak meg egy öregotthont, hogyutána elgondolkodhassanak a látot−takon. Később fogtam fel én is ennekértelmét. A szülőszobáról már volt szó.Az öregotthonban, ahol jártam, szintetapintható volt kiszolgáltatottság és aszeretetéhség jelenléte. De azegymással veszekvő és egymásraolykor káromkodó, amúgy szinte maga−tehetetlen emberek hogy meg tudtakszelídülni, egymás mellett ülve hall−gatni egy kisgyermeket, ahogy mesétolvas dédmamájának. Mert érezték aszeretet jelenlétét, és ők is részesei sze−rettek volna lenni.Minden fontos az ember számára,fontos a pénz, a jólét, az egészség, demikor már mindent elveszített azember, csupán az ágy az otthona,rájön, hogy igazán egy dolog fontos

számára, az, hogy szeressék. A bibliaszava valóság: „a legfontosabb a sze−retet”, és minden más hiábavalóság.Kár, hogy a sok hiábavalóság haj−szolása elhomályosítja a mi szemein−ket, és így közben nem vesszük észreIsten valóságát. Sajnos, vannak éslesznek olyanok, kik úgy élik leéletüket, hogy soha nem találkoznakezzel az igazsággal. A Szentlélek aszülőszobában és az öregotthonbantett látogatásomkor ezt tanította megakkor velem.Azt tartja egy mondás, hogy a gyer−mek igazán akkor fogja tisztelni szüleit,ha már ő is szülővé válik. KöszönömIstennek, hogy kegyelméből átélhet−tem ennek igazságát.

Varga Attila

„„EEggyy aappaa ttööbbbb,, mmiinntt sszzáázzttaannáárr””

Otthon, a hűtőszekrényünk oldalánegy hűtőmágnes díszeleg évek óta akövetkező felirattal: „Egy apa több,mint száz tanár!” Amikor vásároltuk, afeleségemmel jót nevettünk aszellemes mondaton. Tetszett nekünk,hogy egy rövidke mondattal mennyirefrappánsan ki lehet fejezni a lélek−búvárok és szociológusok által újrafelfedezett régi bibliai igazságot azapai jelenlét, nevelés és példaadásfontosságáról. Igen, mondják a szak−emberek, a gyermek lelki−testiegészségének megőrzése érdekébenaz édesapa családban való aktív je−lenléte és példaadása elenged−hetetlenül fontos. Persze, könnyű eztmondani, még könnyebb leírni, deannál nehezebb „apró pénzre” váltania mindennapi élet határidős−rohanóssűrűjében. Amikor időnként megakada szemem ezen a hűtőmágnesen,újra és újra szégyenkezve kell szem−besülnöm saját mulasztásaimmal,megszegett ígéreteimmel, eltúlzottelvárásaimmal és fegyelmezésem−mel, saját türelmetlenségemmel,következetlenségemmel mind apai,mind férji szerepemben. Átélem, aho−gyan oly sok szülő és házastárs, hogya „szívem elítél”.A helyzetet nem kis mértékben „ne−hezíti” az is, hogy egy személybennem csak apa és férj vagyok, hanemlelkész is. Lelkipásztorként két alka−lommal is esküt tettem, lelkészi szol−gálatba való kibocsátásomkor és

gyülekezeti lelkipásztori szolgálatbavaló beiktatásomkor. Mindkét esetbena lelkészi eskü egyik mondatában ki−mondtam, hogy saját javamat éscsaládom javát a gyülekezet java ésIsten szolgálata mögé helyezem.Előbb−utóbb egymásnak feszül e kétfontos szerep, és felmerül a kérdés:melyik fontosabb? Hivatás vagycsalád? Apaság vagy szolgálat? Gyer−mekeim−feleségem, vagy a gyülekezet?Család vagy Isten?Régi tapasztalatuk a hívőknek, hogyaz ördög, ha nem tudja visszatartani atanítványt Krisztus követésétől, meg−

próbálja szélsőségekbe taszítani azélete egyes területein, így a családiéletében és szolgálatában is,összekuszálva, egymással szembeál−lítva és kijátszva azokat. Célja, hogygyengítse a hitét, csapongóvá tegyeérzelmeit és kedélyét, hiteltelennétegye szolgálatát. Hogy „vizetprédikáljon és bort igyon”, mert akkornehezen hihető, sőt gúnyolható,megvethető prédikálása tárgya, aKrisztus. A Gonosz taktikájának kiis−merése nálam rengeteg buktatón,csalódáson vezetett. Sokáig hittem,hogy a gyülekezet mindenek fölött.Nem számít magánéleti tragédia,betegség, fáradtság, házasság,család... Óhatatlanul sokszor csalód−nom kellett magamban, és csalódástokoztam szeretteimnek is, és bi−zonyára a rám bízottaknak is.Az ige viszont arra tanít, hogy mind−kettő, családunk – házastársunk ésgyermekeink – és szolgálatunk isIsten ajándéka! Családi életünkápolása, a szeretteinkről való lelki−testi gondoskodás és ugyanakkor agyülekezetben való szolgálat tálentu−maink jellege és mértéke szerint nemválasztható lehetőség, hanem kivált−ságunk és kötelességünk egyszerre,amiről egyszer számot kell adnunkmennyei Gazdánknak. Mindkettő egy−formán és egyszerre fontos, mertanélkül, hogy szeretteinkkel valókapcsolataink rendben legyenek, nemszolgálhatunk hitelesen, és viszont,

6 2011. októberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖRcsaládtagjaink iránti viszonyulásunksem lesz egészséges, ha nem a men−nyei Atyától tanuljuk szeretni őket.Magyarán: szolgálatomon nem leszáldás, ha hanyagolom a páromat ésgyermekeimet, és viszont: családiéletemen sem lesz áldás, hahanyagolom az Istent és Neki valószolgálatom. Isten igéje felszabadítóan józan és ki−egyensúlyozott ebben a kérdésben is.Pál apostol írja az ifjú Timóteusnak acsaládi élet kapcsán: „Ha pedig valakiövéiről és főként háza népéről nemgondoskodik, az megtagadja a hitet,és rosszabb a hitetlennél”. (1Tim 5,8)Az Úr Jézus pedig így teszi helyre acsaládi kötelékek mindenek felé valóemelését: „Az én anyám és az éntestvéreim azok, akik Isten igéjét hall−gatják, és megtartják.” (Lk 8,21)Tudom, sok kívánnivalót hagyhatmaga után családi életünk és az Úrralvaló közösségünk és szolgálatunk. És„bár a szívünk elítél, Isten mégisnagyobb a mi szívünknél, és mindenttud”. (1Jn 3,20) Ő tudja és ismeri ku−darcainkat életünk mindkét területén.Ennek ellenére szeret, mert az Őszíve sokkal nagyobb, mint ahogy eltudjuk képzelni. Egyszülött Fiábankeresett meg minket, kapcso−latainkban és szolgálatunkban célt−tévesztetteket, hogy Őbennemegtaláljuk a Célt. Szeret, hogy Tőletanuljunk mi is szeretni egymást.Nekünk szolgált Jézusban, hogy mi istanuljunk szolgálni Neki. Szeret, hogyne maradjunk olyanok, amilyenekvagyunk, hanem változzunk abban,amiben kell. Mert egy apa/anya több,mint száz tanár, egy szolgáló keresz−tyén több, mint száz prédikáció!

Molnár Árpád

„„AA vvéénneekknneekk éékkeessssééggee aazz

uunnookkáákk,, ééss aa ff iiaakknnaakk éékkeess--

ssééggee aazz aattyyáákk”” PPéélldd 1177,,66

A kisgyermek érkezése a családba aszülőnek öröm, de ugyanakkor nagyonnagy felelősség is. Sok időbe telik, míga kisgyermek felnőtté válik, de a szülőminden korban tudatosan formálja gyer−meke fejlődését, életútját, mígnemelérkezik egy döntő pillanat, a gyermekönállósul, férjhez megy, megnősül.Majd újabb változások jönnek a családéletében: a nagyszülők Isten legna−

gyobb ajándékában részesülnek,unoka érkezik a családba. Érkezésétaz egész család nagyon várja, dekülönösen a nagyszülők, akikhálaimájukkal fordulnak Istenhez,megköszönve, hogy megadatott szá−mukra. Imájukban kérik az Istent, hogymegadja, a kisunoka növekedhessenegészségben, hitben, – Istennek tet−sző módon – szeretetben és en−gedelmességben.A család minden tagja szeretettelfoglalkozik az új kisvendéggel, vigyázrá, ápolja, hogy jó irányba fejlődjön.Szinte mindenki a saját vonásait, tula−jdonságait keresi s véli felfedeznibenne, és nagy büszkeséggel próbáljameg kisajátítani a gyermeket jó tulaj−donságaival.A kisgyermek számára mindenki ésminden új a családjában. Míg kicsi,nem tudja még megkülönböztetni, mia jó, és mi a rossz, keresi a helyét acsaládban. A későbbiekben márutánoz dolgokat, persze nem biztos,hogy csak jó dolgokat. Itt jön a szerepea meghitt családi környezetnek, a pél−damutatásnak, a baráti közeledésnek,a megértésnek és a szeretetnek. Min−dez szükséges a neveléshez.A nagyszülő–unoka kapcsolat nagyon

szép és bizalmas tud lenni, ha kel−lőképpen, partnerként kezeljük az uno−kát. A nagyszülő ne „nevelje” (aztmegteszi a szülő), csak szeresse, pél−damutatásával fejlessze képességeit,hogy az unoka érezze, kapcsolatuk aszereteten és a megértésen alapulópartnerség.Megtörténhet, hogy éppen amikornagyon elfoglalt a nagyszülő, akkorjönnek kérdészuhatagok, a problé−

mamegoldó válaszvárások. Ebben anehéz helyzetben is meg kell találni amegoldást, az unoka ne érezze, hogyő most teher. Meg kell magyaráznineki, amire kíváncsi, meg kell vizsgálnia dolgok jó és rossz oldalát, deugyanakkor meg kell hallgatni az ővéleményét is. Az ő nézete is fontos,amit el kell fogadni, nehogy a szemé−lyiségének fejlődésén csorba essen.Ügyelni kell arra, hogy erőszakkal neakarjunk a gyermeknél változást elérni.Kell, hogy az unoka nagyszülő irántibizalma szilárd legyen, s ezáltal nyíltantudjon olyan dolgokat is vele beszélni,amit senki mással nem tud vagy nemakar.Tudatosítani kell, hogy a gyermek aszülőktől, a nagyszülőktől ne csak azanyagi javakat örökölje, hanemörökölje a lelküket is, mert a lelkiek azelsők. A nagyszülő hasson oda, hogy aszeretetével olyan közel kerüljön azunokához, hogy már kicsi korábantanítsa őt imádkozni, tanítsa őt Istenszeretetére. (A gyereket ne küldd,hanem vidd, vezesd a templomba!)Egy−egy nap befejeztével a közös nyu−govóra téréskor az „Én Istenem”szavaival hálát adva a jó Istennek bú−csúzzon el az elmúlt naptól. Ezeknek

a dolgoknak a jó irányba való terelésemind, mind a példamutatáson alap−szik.A gyermek, az unoka, aki szeretteitőlmegkapja a szeretetteljes nevelést,irányítást, Isten segítségével biztosanmegállja a helyét teljes értékű felnőtt−ként a családon kívüli nagybetűsÉLETben is, a rábízott feladatok sike−res elvégzésében.

Brányik Károly


KönyvfigyelKönyvfigyelőőAz anyai szív főként arról ismeretes,hogy törődik, aggódik és végtelenülszeret. Bensőséges, egyedi és meg−magyarázhatatlan érzelmek bölcsője,mely személyiségfejlődésünkbendöntő szerepet játszik. Óriási, szintetermészetfölötti erő van benne, nagy−hatalom, mellyel az évtizedek,évszázadok során az egész világot átlehet formálni.Mi a helyzet az apákkal? A férfiakkal,akik vérüket is képesek ontani, ha kell,életük kockáztatásával fáradoznakazon, hogy családjuk, gyermekükboldoguljon? Akik sok−sok órát dolgoz−nak egészséget károsító helyen vagymódon, tán még a becsületük semelég drága, ha az övéiről van szó?Napjaink héroszai szóba esnek−eegyáltalán, beszélünk, gondolkodunk−eróluk eleget? Megbecsüljük őketigazán, vagy csupán akciófilmek olcsótörténeteiben merül ki ez a téma?Nos, az emberiség évezredeskultúrájában, főleg a mesekincsébenmegőrződött az apai szerep és azérző apai szív mint felbecsülhetetlenérték. Boldizsár Ildikó meseszakértőarra az érdekes felismerésre jutott,hogy a világ népeinek meséiben jóvaltöbb történet szól a jó apáról, mint azodaadó, kedves, jó anyáról. Mivel amesék mindig a problémákról, a ne−hézségek megoldásáról, általánosigazságokról szólnak, izgalmasabbakazok a történetek, ahol az anya−gyer−mek viszony problémás, mindenvalószínűség szerint ezért van belőlüktöbb. Gondot pedig nem a jó anya je−lent, hanem a jó anya hiánya.Csakhogy „a jó apa alakja épp olyanfontos és meghatározó egy gyermekéletében, mint a jó anyáé. A mesebelijó apák megőrzik és virágzásbanadják át a birodalmat fiaiknak, és jóelőre gondoskodnak az örökségigazságos elosztásáról. A jó apákatyai áldással indítják útnak azokat agyermekeket, akik szerencsét próbálniindulnak, és segítenek jó házastársattalálni azoknak, akik erre vágynak.” 1

A klasszikus gondolkodásban az apamindig a mérték, a tartás, a biztonsághordozója, a törvény és kötelességképviselője, a felelősség szimbóluma.A Magvető Könyvkiadó újabb kiad−ványa, a Mesék apákról címűgyűjtemény a világ mesekincséből

Boldizsár Ildikóválogatásávalés szerkeszté−sével. A letisz−tult ősi törté−netek a felnőt−tekhez szólnakigazán. Ösz−szességüketnézve nem an−nyira mesésjellegűek, több−ségük inkább a bibliai példázatokhozhasonlítható népi bölcsességiro−dalom, tanmese. Miért kellenemeséket olvasnunk a huszonegyedikszázadban? Mert közelebb visznekbennünket a régmúlt emberéhez,akiről kiderülhet, hogy bölcsebb volt,mint gondolnánk…, a másik ember−hez, aki esetleg ugyanazzal a gond−dal küszködik, mint mi…, de könnyenmegtalálhatjuk benne saját magunkat,lelkünk darabkáit, érzelmeink szilánk−jait, hiszen elsősorban önmagunkértelmezésében segítenek.Régen egy Asimkán nevű bájnakegyetlen fia volt. Asimkán nem tarto−zott a leghíresebb nagygazdák közé:száz−egynéhány aprómarhából scsupán ötven lóból állt egész vagyona.Halála előtt eme végrendeletet hagytaa fiára:– Fiam, a halálommal reád szálló

vagyon nem fog téged fölvetni. Hanemhagyok neked örökül hét tanácsot. Azelső: A kán vezírjével ne barátkozz. Amásodik: Újgazdag embernek adósane légy. A harmadik: Zsémbes asz−szonyra titkot ne bízz. A negyedik:Háládatlan ne légy. Az ötödik: Reggeliétekre várton−várj, de estéli étekre nevárakozz. A hatodik: Bizakodj a sze−rencsében. A hetedik: Részrehajló nelégy.Miután ezeket elmondta, eltávozott azélők sorából. A fiú bánattól beesett or−cával gyászolta apja halálát. Ám egynapon gondolt egyet a fiú, s el−határozta: „Kipróbálom apám héttanácsát”. … 2

Szalay Cecília

Felhasznált irodalom:1 Mesék apákról, Magvető, Budapest,2008,7.2 Uo, 75−76.

Munkácsy Géza:KIÉ A SZÍV?

Szegény emberszív. Hányfelé szakítnak,rángatnak, tépnek szerető kezek!Ez anya−kéz, mely megfog s így rebeg:Enyém! Ki másé lenne ez a szív?Hiszen én adtam néki életet,én gyötrődtem, én imádkoztam érte,tőlem tanulta, mi a szeretet,én voltam örök áldás a fején!E szív az élet szent jogán az enyém!

Nem! Nem! Csap rá az első szerelem!Nem tudta volna meg, hogy mi az élet,míly gyönyörű a május nevetése,míly szent a láz, ha vérünk nyara éget,ha nem vagyok! Én, én adtam nekia legszebbet, mikor az élet álom,én leszek rámosolygó másvilág,nagy élet−megbocsátás síri ágyon!Nekem suttogta lázasan, hogy boldog,amilyen nem volt eddig még soha!Erre a szívre másnak nincs joga!

De perbe száll a feleség keze!Enyém e szív, hisz esküvel fogadta!Enyém minden, mit élete terem!Mint sohasem alvó örökmécs sugárzottszívemből rá az asszony−szerelem!Én adtam neki az új életekszent örömét, a tűzhely tiszta lángját,egy élet árán vettem meg magamnak!Enyém e szív, amíg a földbe vájják!

Kapaszkodó kis ártatlan kezek,gyermek−kezek is belekapnak félve:Miénk vagy! hisz ki lenne nagy melegségnekünk gyöngéknek fagyos élet−télbe?Ki fog emelni, míg megnő a szárnyunk,s mi is szállunk magasságok felé,ha nem szíved nyugodt szövétnek−fénye? ...Miénk vagy szív, a kis gyermekeké!

Nyomor keze egy sarkot kér belőle,felé remeg a sok, sok szenvedés,a faj, az ország, a népek keze...S egy szív olyan keservesen kevés!Mind érte nyúlnak, mind, mind megra−gadják,és húzzák, tépdesik ezer fele...

De ím, a végtelenből érte nyúlvamég egy kéz! Véres, tört. − Jézus keze.Reá teszi. A tövis−koronakigyullad jelképül szelíd fején,s szól csendesen a Szenvedés−Király:Ez a szív – ne tépjétek száz felé! –ez a szív az enyém... !

8 2011. októberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

„Jézus pedig, … azonnal monda a zsina−góga fejének: Ne félj, csak higgy.” Mk.5,36

E keresztelés ünnepi alkalmán hadd szóljon azüzenet az apákhoz, az apákról. A történet,amelyben az elhangzott Ige szerepel, Jairuslánya feltámasztásának csodája. Ez az ahelyzet, amikor egy apa Jézust keresi, mertbaj van a gyermekével.A Jézussal való találkozást megelőzi egy

időszak, amely így jellemezhető: az apacsaládja, háza Jézus nélkül. A mindennapoktörténései között a gyermekfogadás, avárakozás ideje: a többen leszünk, családleszünk feszültsége. A testi, lelki össze−fonódás gyümölcse a várt gyermek. Azérkező gyermekkel azonban beköszön azaggódás, a féltés érzése. Az apák, aszülők teszik a dolgukat,igyekeznek megállni a helyüket.Jairus is ilyen apa: teszi a dolgát,hiszen megbecsült férfi, zsinagó−gafő, közösségének vezére−gyénisége.De egyszer emberileg mármegoldhatatlan helyzetbe kerül:gyermeke beteg lesz. Ismét teszia dolgát, keresi a megoldást.Lélekszakadva fut az úton, pil−

lantása emberek tanácsoló pillantását keresi, szinterimánkodva: segítsen már valaki! Így ér oda Jézushoz,és leborul elé. Könyörög az Isten Fiának: Jer, vesd reáa kezedet… Az apa kér, imádkozik.

Az apa a családja papja, ami nemcsak vezetést je−lent, hanem alázatos odaborulást az Isten elé. A

kemény, tartására büszke férfigerinc csak azIsten előtt hajlik meg, de oda oda kell borulniteljes alázatban.

Kedves Férjek, Édesapák! Családotokat, fe−leségeteket, gyermeketeket rátok bízta Isten.Most itt vagytok az Isten előtt, hogy könyörög−jetek értük. Jézus szava most nektek ishangzik: Ne félj, csak higgy!

Hiszen az apa nincs egyedül harcában, fela−datai között. Vele megy Jézus. Az apaimádsága, hite az a „csatorna”, amin

keresztül megérkezik ebbe az otthonba azIsten Fia. Ebben a gyermekkeresztségben isez ábrázolódik ki. Hitetek által érkezik elgyermekeitekhez a kegyelem. Jézus atörténetben megfogja a gyermek kezét, ésaz életre tartja meg. Adja Isten, hogy ott−

honotokban, otthonainkba, gyermekeinkéletébe rajtatok, rajtunk keresztülis áradjon a kegyelem!

Komárom, 2011. május 15.,Fazekas Zsuzsanna

IIGGEEHHIIRRDDEETTÉÉSSEENN

HHAALLLLOOTTTTUUKK

A presbiteri tisztségÚjságunk hasábjain a már megkezdettsorozatot szeretnénk folytatni, amely a pres−biteri tisztséggel foglalkozik. A megjelenőtanításokat az Iránytű Kiadó által 1993−banmegjelentetett Református presbiterek út−

mutatójából idézzük:

V. KÍVÁNALMAK

Alkalmas legyen−e a presbiter a tanításra?Igen, minden presbiter tanító is kell legyen, hiszen agyülekezet egyik szellemi vezetője. Küzdenie kell min−denféle tudatlanság és félreértés ellen. Hamegátalkodottsággal és ellenkezéssel találkozna, ra−gaszkodjék a tanítással egyező igaz beszédhez, hogyképes legyen az egészséges tanítással buzdítani, az el−lenszegülőket pedig meggyőzni (Tit.1,9); képesnek kelllennie a szektások leleplezésére és téves tanításaikmegcáfolására.

Milyen kísértéseket kell a presbiternek leküzdenie?A büszkeség csapdáját: ezért nem szabad frissen

megtért embert presbiterré választani. Az ördög mindigazon mesterkedik, hogy a gyülekezet és a presbiterek jóhírnevét befeketítse. A presbiter tehát ne adjon okotilyesmire! Fontos azonban, hogy a presbitert a kívülállókmegbecsüljék. A tisztségviselők mindenféle gonosztólóvakodjanak!

Mik a presbiterekkel szemben támasztott igények?„A fő dolog azonban az, hogy csak egészséges hithűeketés szentéletűeket szabad megválasztani, olyanokat, akikellen semmi olyasmit sem lehet felhozni, ami megfosz−taná őket tekintélyüktől, és szégyent hozna szolgálatukra”(Institutio, IV. 3,12).

VI. BEFEJEZÉS

Mi lesz a tisztségviselők szolgálatának jutalma?Ahhoz a tisztségviselőhöz, aki nem csupán egyházi hi−vatalnok, nem kizárólag az egyházi szabályok követője,hanem Krisztus küldöttének tekinti magát, az Ige szol−gálatában és a Szentlélek erejével telve, egyszer így szólmajd a Mester: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesenvoltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnakörömébe.” (Mt. 25,21)


A komáromi református temetőA város legrégibb temetője a refor−mátus temető, keletkezése bővebbenvolt ismertetve az előző részben. Atemető bejáratát a Temető sorvégénél találjuk. A bejárattól jobbraállt a 1977−ben történt lebontásáig atemetőőr 1866−ban épült háza. Atemetőkertben nem volt más mint egyfabódé a Dunából kifogott hullákrészére, vagy a járványos betegség−ben elhaltak számára, a századfor−dulókor a temetőőr háza melléépítettek egy kőkamrát.A temetőőrház után 1933−ban épültfel a mai modern ravatalozó Galam−bos Zoltán lelkészsége és Fülöp Zsig−mond főgondnoksága alatt, CsíziIstván mérnök terve alapján. Fentirészben két nagyobb helyiség és egykisebb helyiség van, s alul higiénikushelyiség hűtési lehetőséggel, jelenlegkét hűtőbox áll rendelkezésre. A ra−vatalozó megépítéséig elhunyt refor−mátusokat házukban ravatalozták fel,s onnan kísérték utolsó útjukra.A temető használatáról dr. AntalGábor püspöksége alatt 1910. január10−én lépett életbe az első szabály−rendelet. E szabályrendelet rendezia temetéssel és a sírokkal kapcso−latos problémákat. Pontonként tár−gyalja a temető területét, mely akomáromi 866. sz. telekkönyvi betét−ben a V.1−2 sorsz.1845,1846/1helyszám alatt felvett 10 kat. hold és346,5 négyszögöl, a temető aRévkomáromi Református Egyház tu−lajdona, s azt e szabályrendelet sze−rint kell gondozni és fenntartani. Atemető jellege meg nem szüntethető.A temetőnek e szabályrendelete szerintvaló gondozása az egyház presbitéri−umának feladata. A temetőgondozást apresbitérium a temetőügyi bizottság ésa temetőfelügyelő által látja el, melynekelnöke és gondnokának hatásköre pon−tosan megállapíttatik. Kitért a temetősírásójának jogaira és kötelességeire,akinek az Egyház lakást biztosít atemetőben lévő házban. Továbbá tár−gyalja a temető beosztásának, sírhe−lyeinek és a sírhelyek váltásánakkérdését, valamint a sírgondozásialapítványokat. A fent említett szabály−rendeletet az egyházközség 1935. már−cius 10−én átdolgozva elfogadta, és1936. január 1−jén lépett életbe.

A sírgondozási alapítványok 1920előtti és az 1945 előtti javadalmak1945 óta megszűntek, de az egyház asírgondozást továbbra is végezteti.Az utóbbi 25 évben nem fogad el apresbitérium újabb sírgondozásialapítványokat két okból: nem tartja eztkeresztyéninek, nem a sír fenn−maradása a fontos, hanem a halál előttiüdvbizonyosság. A régi sírköveket aXX. és XXX−as években tömegéveladták el, sajnos a mai időben pediglopják. A régi sírköveket a pres−bitérium behozatta templom udvarára,és itt szép sorban felállíttatta.

A temetéseket az utóbbi tizenöt évbenistentiszteletek formájában végzik, dea századforduló körül a liberálisszellem kezdte favorizálni azénekkarok szerepét a temetéseken. Agazdák temetésén a GazdákÉnekkara, más temetéseken az I.Énekkar szolgált, természetesenpénzért. A múlt század vége felédiákok énekeltek a fizetés mértéke sze−rint. Mindezek elnémították a temetőigyülekezeti éneklést.1945 előtt előfordult hárompapos, sőtnégypapos temetés is, melynek apresbitérium véget vetett. Sajnos,napjainkban előfordul az egypapostemetés gyülekezet nélkül is.A temetéseken voltak pogány szoká−sok: cigányzene−kíséret, fáklyásmenet, a céhek zászlói kísérete.A századfordulóig az evangélikusok a re−formátus temetőnkben temetkezhettek.A századforduló után nagy pörösködés−sel elvették a temető egy részét. Végülmeg kellett egyezni: 9 tizede lett a refor−

mátusoké s 1 tizede az evangélikusoké.Az evangélikusok száma 1945 utánnagy mértékben megszaporodott,ezért 1956−ban tiszteletteljes kérésselfordultak a református presbitéri−umhoz, hogy a temető üres részérőlengedjenek át egy részt, mert az övéknagyon szűk. A kérésüket a pres−bitérium a legnagyobb szeretettelfelkarolta, s ebben az évben 1959−ben átengedett kb. 1 kat. hold területet30 évi időre. Így most a legbékésebbmegértésben él egymás mellett a kéttestvérgyülekezet.Az 1957. 02. 01−i Presbiteri jegy−

zőkönyv alapján 1957. január 1−jével atemető gondozása és karbantartásaátment a Helyi Nemzeti Bizottsághatáskörébe. A temető tulajdonjogatovábbra is a Komáromi ReformátusEgyházé. A temető tel. sz. 886−1486,2221,1856/1 területe 5 ha 81 ár3 m2.1991. 01. 01−től a Helyi Nemzeti Bi−zottság hatásköréből visszakerült aKomáromi Református Egyházhatáskörébe. (Itt kell megemlíteni,hogy a ravatalozó felújított állapotbankerült vissza) A temetőgondozást éskarbantartást valamint a temetkezéstaz egyház a régi temető gondozókrabízta. 2004. 06. 01−től szerződésalapján a BOLDI Kft. végzi. A kéttemető közti részt (utat) Komáromvárostól 1€−ért vásárolta meg aKomáromi Református Egyház.Az alapítványi, örökhagyó és lelkészisírok gondozását a BOLDI Kft. végzibérleti díj fejében.

Cséplő Bálint

Múltunk nagyjai

A ravatalozó 1933-ban Csízi István tervei alapján készült. Megépítése előtt az el-hunytat házukban ravatalozták fel, és onnan kísérték utolsó útjukra


I F i r k á s zI F i r k á s z

„Menjetek el tehát, tegye-tek tanítvánnyá minden

népet, …” Máté 28,19.Megdöbbentő az a szeretet és az a szolgálni kész,alázatos hozzáállás, melyet az idei balatonfűzfői angoltáborban a szervezők – Park Sung Kon és nagytiszteletűFazekas Zsuzsanna – részéről a táborozó fiatalok megta−pasztalhattak.Immáron pár hete, hogy befejeződött a tábor, de bennemmég mindig él mindaz a sok lelki ajándék, emlék, melyetmegtapasztalhattunk a röpke egy hét alatt. Az idei tábortis imára kulcsolódó kezek kérték el az Úrtól. Nincs ima,ami meghallgatásra ne találna!

A táborba harminchat fiatal jelentkezett – többségük márrészt vett a tavalyi alkalmon is, így nagy örömmel üd−vözölték egymást egy év eltelte után. Az összekacsintótekintetekből és a buszban uralkodó oldott hangulatból,kacagásból sejteni lehetett, hogy ezeket a fiatalokat mé−lyen gyökerező élmények kötik össze. Két vezető már volta tavalyi táborban, ők név szerint Bugyi Ildikó és HozákViktor. S két vezető volt, akik idén először vettek részttáborban, Gál Zoltán és én. Megérkezésünket mindjárt egy nyitó istentisztelet követte,melyet Park bácsi tartott. Nagy szeretettel üdvözölte atáborlakókat, és szívükre helyezte a tábor vezér igéjét: „Goand make disciples of all nations!” Matthew 28,19 azaz„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, …”Máté ev. 28,19. Felhívta az újabb résztvevők figyelmét,hogy ez bár angol tábor, ne felejtsék el, hogy nem az angolnyelvtudásuk elmélyítése kell, hogy elsődleges céljuklegyen, hanem inkább az igében szereplő két legfontosabbszó megtapasztalása és megvalósítása kell, hogy szemükelőtt célként lebegjen. „Go and Do!”, ahogy Park bácsimondta, azaz „Menj és Tedd!”.Négy csoportba osztották be a fiatalokat – minden cso−portnak volt egy tanítója és egy, a csoporttársak közül ki−jelölt szószólója. Az öt nap alatt a csoportfoglalkozásokontulajdonképpen a Biblia−tanulmányozás volt a feladat,melyet a Park bácsi által összeállított tábori füzetek segítet−tek. Természetesen a csoportfoglalkozások angolul folytak.A tanulmányozást és beszélgetést mindennap egy, a cso−portok által készített interaktív feladat bemutatása zárta.

Napjaink hagyományosan reggeli tornával kezdődtek, areggelit pedig áhítat előzte meg, amelyet a vezetők tartot−tak. Egyedi dolog az angol táborban, hogy mindenétkezést egy−egy kijelölt igének a megtanulása előz meg.Ez az ún. „NBNB – No Bible No Breakfast”, amit úgyértelmezhetünk, hogy lelki táplálék is kell ahhoz, hogytestünket táplálhassuk (ez nem szó szerinti fordítás). Akinem látta, el sem hinné, hogy milyen nagy igyekezetteltanulták a fiatalok az igéket és igehelyeket, angolul.Sosem feledem azt, ahogy Park bácsi, mint egy bölcstanító a tábor gyümölcsfáinak árnyékában egy székenüldögélve, türelmesen végighallgat minden egyes fiatalt. Minden este volt egy záró áhítat, melyet Park bácsi tartott.Estéről estére fedte fel a táborozók előtt, miként is lehet akrisztusi missziós parancsnak eleget tenni, s mivel jár az,ha a szolgálat útjára lépünk. Előadásai abból a szempont−ból is elgondolkodtatóak voltak, hogy ő maga és családjaélő példa arra, hogy miként is lehet a misszió útján járni.Természetesen mindennap rengeteget énekeltünk.Hogyan másképp, ha nem angolul? A táborunknak ún. tá−bori zenészei voltak, akik minden egyes áhítat elejéndicsőítő énekeket játszottak. Tábori zenészeink: Kim Park,Fazekas Zsuzsanna, Bugyi Ágnes, Daniel és James Park. Mindaz az izgalom s némi szorongás mely a tábor elsőnapján még az „újoncokban” mocorgott, a szervezők általtanúsított szeretetben fel is oldódott a tábor utolsó napjára.S mi az a sok ajándék, amit magukkal hozhattak a fiataloka táborból? Véleményem szerint az, hogy megérthették, aszolgálatban sincs egyedül az ember, mivel vannak éslesznek társaink, ha megtesszük azt, amit Urunk kér tőlünk,hogy igenis van fegyelmező ereje a csendnek és a türelem−nek, és hogy jó nekünk megváltottként élnünk, s az ebbőlszármazó örömünket másokkal is meg kell, hogy osszuk.Istennek legyen hála, hogy Park Sung Kon és családja párévvel ezelőtt engedett a Lélek indító erejének, és ma márők is a komáromi gyülekezethez tartoznak, s töredelme−sen szolgálnak a fiatalok között, munkára ösztönözveezzel őket is.

szöveg: Balázs Lillafotó: Bugyi Ágnes


Szóban kimondva: Csillagpont. Amelyegy református ifjúsági találkozó, min−dazon fiatalok számára, akik sze−retnének találkozni Isten szeretetével,amely egymásban válik láthatóvá. Eza szeretet indította munkára a közelhatszáz önkéntest és a számos támo−gatót, akik imával, munkával és anyagiáldozattal építették a 2011−es Csillag−pontot, ezúttal Tatán.

A találkozóra Magyarország mindenpontjáról és a környező országokbólszép számmal érkeztek. Révkomárom−ból is útnak indult egy közel 20 fős kis−csapat. A hosszas sorban állás után,mikor végre mindenki felverte a sátrát,körbe is nézhettünk, mi jót ígér ez atalálkozó nekünk.

Így egy bő hónap távlatából talán márcsak a legmeghatározóbb élményekkerülnek elő, amelyeket igazánfontosnak élt meg az a néhánykomáromi résztvevő:

– Hogy miért is mentünk?Nagyobb részét a bandának hívták,és ajánlották a találkozót, ezutánmentek el, hogy megnézhessék ésfeltöltődhessenek, inspirálódhas−sanak, keresztyén közegbenlehessenek. Mások tudták, hova men−nek, azt is, hogy ki lesz ott... a régibarátokkal akartak találkozni, együtttáborozni. Akadt olyan is, aki a szer−vezők brigádját erősítette, hogygördülékenyebbek lehessenek az al−kalmak.

– Mi volt, ami megérintett minket?Bár mindenkit más, voltak dolgok,amikre sokan emlékeznek mosolyog−va még most is. Ilyen volt az Imasátor,ami sokat adott a szemlélődőknekkedves készítőivel, a jó történetekkelés képekkel, meghittségével, csen−dességével. Emellett fontos volt akávézókban zajló élet (kiselőadásokmeg egy kis forrócsoki) és a lelki prog−ramok is. Pozitív élmény volt az em−berek közötti alkalmazkodás, egymássegítése és a közös eső elleniküzdelem (a gumicsizma és az eső−kabát megfelelőnek bizonyult).

– Hogy összességében megérte−e?Új élmények és ismerősök, Csillag−pontos póló, lelki feltöltődés, hajnaligtartó beszélgetések... A válaszokbólúgy tűnik, hogy meg. A kérdésre, hogykészülnek−e a következő találkozóra,egybehangzó igent kaptam.

Így, ha Isten is úgy akarja, találkozunka Tiszántúlon két év múlva júliusban,hogy ugyanezek az élményeket újraátélhessük, együtt.

szöveg: Móricz Zsófifotó: Kis Lukács

JELENTŐS ÉVFORDULÓKJELENTŐS ÉVFORDULÓK

Október• 100 éve, 1911−ben halt meg Joseph Pulitzer magyar származású amerikai

újságíró, sajtómágnás, a Pulitzer−díj alapítója• 190 éve, 1821−ben született Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij orosz író • 105 éve, 1906−ban halt meg Paul Cézanne francia posztimpresszionista festőművész• 70 éve, 1941−ben született Jankovics Marcell rajzfilmrendező, könyvillusztrátor• 25 éve, 1986−ban halt meg Szent−Györgyi Albert Nobel−díjas magyar biokémikus• 130 éve, 1881−ben született Pablo Picasso spanyol születésű francia festőművész• 70 éve, 1941−ben halt meg Reményik Sándor magyar költő

November• 75 éve, 1936−ban halt meg Kosztolányi Dezső magyar író, költő, műfordító, újságíró• 120 éve, 1891−ben halt meg Arthur Rimbaud francia szimbolista költő • 90 éve, 1921−ben született Pilinszky János magyar költő• 295 éve, 1716−ban halt meg Gottfried Leibniz német filozófus és polihisztor• 220 éve, 1791−ben született Katona József magyar író, drámaíró • 95 éve, 1916−ban halt meg Jack London amerikai író • 25 éve, 1986−ban halt meg Radványi Géza magyar filmrendező, forgatókönyvíró

December• 155 éve, 1856−ban született Feszty Árpád magyar festőművész • 110 éve, 1901−ben született Walt Disney Oscar−díjas amerikai grafikus, rajzfilmrendező• 220 éve, 1791−ben halt meg Wolfgang Amadeus Mozart osztrák zeneszerző• 190 éve, 1821−ben született Gustave Flaubert francia regényíró • 85 éve, 1926−ban halt meg Claude Monet francia impresszionista festőművész• 105 éve, 1906−ban született Zelk Zoltán Kossuth−, József Attila− és Baumgarten−

díjas magyar költő • 440 éve, 1571−ben született Johannes Kepler német csillagász

(forrás: www.wikipedia.hu)

.*


Gondolatok a 2011-esIfibringatúra kapcsán

Először vettem részt az ifibringatúrán,amely most 2011. július 2−tól 6−ig tar−tott. Ez éven a szervezők burgenlandiés kőszegi−hegységi terepet válasz−tottak ki az 5 napos kiránduláshelyszínéül. Amint megtudtam, azelőző évekhez képest most ún. csil−lagtúrán vettünk részt, ami annyit je−lent, hogy mindennap ugyanarra aszálláshelyre tértünk vissza a napi60–80 km letekerése után.

Az első nap, szombat reggel,Dél−Komáromból vonattal utaztunk felSopronba bringáinkkal együtt. Cso−magjainkat még előző este pakoltukbe a kísérő kocsiba, amely későbbkövetett minket kőszegi szálláshe−lyünkre. Az utazás közben jókatbeszélgettünk, viccelődtünk. Sop−ronba érkezve Kőszeg felé vettük azirányt, már két keréken. Egy röviddarabon Magyarországon, majdnagyobb részt osztrák oldalon te−kertünk nagyon szép falukon keresztül.Délután egy nagyon rendezettfürdőhelyen töltött pihenő után, egy

murvás dombról lemenet megis volt az első defekt. Gyorsbelsőcsere, 5–6 perc és mármentünk is tovább. Volt néhányemelkedő is a vonalon, amelykellemesen megdolgoztattalábizmainkat. Egy−másfél órán−ként megálltunk pihenni, enni,felfrissülni, kávézni. Késő dé−lután értünk Kőszegre, meg−kerestük a szálláshelyünket,ez a gyógypedagógiai intézetterületén, egy kollégiumbanvolt a város szélén egy nagy parkkalkörülvett épületben. A pincében eléghelye akadt a 17 biciklinek is. Miután

kipakoltunk és megmosakod−tunk, következett a vacsora aváros egyik hangulatos étter−mében, ahol előre megrendeltközös vacsoráinkat költöttük ott−létünk alatt. Az esti áhítat, ének−lés éjszakába nyúló beszél−getések sem maradtak el mégaz alvás előtt.A következő 3 napban a tervetegyszer−egyszer kicsitmegzavarta az eső, de igyis feljutottunk Irottkőre, amia Kőszegi hegység legma−

gasabb pontja a maga 882méteres tengerszint feletti ma−gasságával. Ez a pont egyben atrianoni osztrák–magyar határ−vonal része is, ami sokáig nemvolt megközelithető sem, nem−hogy a rajta épült kilátó látogat−ható lett volna.Ezekben a napokban több ha−sonló kilátót is megmásztunk,néhol 1–1,5 órás felfelé tekerésárán, de megérte. Csodás ter−mészet vett körül minket, és azélmény, hogy közösen küzdöttünk le,illetve értünk el dolgokat, mindent

megért. Így tekinthettükmeg túránk alatt a táj szép−ségeit több különbözőkilátóból. MeglátogattukLiszt Ferenc szülőfaluját is,Doborjánt (osztrák nevénRaiding), ahol számunkrameglepő módon tiszteletetélvez munkássága. Kicsiosztrák faluban koncert−teremmel, múzeummal, atéren felépitett óriási zon−gorával, zenés pihenőhe−lyekkel. Majdnem minden−nap elhaladtunk egyik

napi pihenőhelyünk, Léka vára mellettis.Utaink során érdekes volt látni osztrákszomszédaink rendezett falucskáit,amelyket nemcsak a szépen nyirottfű, a tisztaság, a virágzó muskátlijellemzett, hanem a bicikliutaik ép−sége az útvonalak jelölése is. Az utolsó nap is sok élményt tartoga−tott még számunkra. Megálltunk anagycenki Széchenyi−kastélyban,néhányan a mauzóleumot is meg−néztük. Meglátogattuk a fertődi Ester−

házy−kastélyt. Valahol a határ menténeltekertünk egy érdekes vasfüggöny−múzeumhoz is, ahol az akkori eredetihatárzáró rendszereket mutatják be.Végszónak csak annyit, hogy ez isigazán csak úgy érdekes, ha azember ott van, együtt küzd, együttteker, és éli át a közösség nyújtottaélményeket. Köszönöm a részt−vevőknek, hogy velük lehettem.(A túráról még bővebb információ,fényképek találhatóak még azifibringatura.cserkesznet.sk oldalon.)

szöveg: Csiffáry Zoltánfotó: Lengyel Zoltán

I F i r k á s zI F i r k á s z


Június 2. Jézus mennybemenetelének ünnepén, áldozócsütörtökön21 hitvallástételre készülő fiatal a presbitérium tagjai ésszülei előtt vizsgázott a már megtanultakból.

Június 4.A délelőtti órákban konfirmandusaink és szüleik takarítot−ták, díszítették templomunkat.Délután 4 órakor ünnepi istentisztelettel vette kezdetét aTÜKör polgári társulás által szervezett emlékest a Tria−noni békediktátum évfordulója alkalmából. Az igeszolgá−latot nt. Fazekas Zsuzsanna végezte. Az istentisztelet utána Kollégium udvarán folytatódott az alkalom, ahol PopélyGyula történész mondott ünnepi beszédet, utána fellépettVadkerty Imre, valamint Gál László, gyülekezetünk se−gédlelkésze is.

Június 5.21 fiatal tett vallást hitéről Isten és a gyülekezet színe előtt.Név szerint: Fazekas Eszter, Gábor Zsuzsanna, Gál Dá−niel, Győri Attila, Győry Katalin, Kemény Orsolya, KorpásRéka, Köles Gábor, Kürthy Igor, Laurinecz Erika, MatusekPéter, Mészáros András, Paluska Balázs, Patus Bence,Park Choong Jin, Steiner Vivien, Szakál Ádám, SzokolaFlóra, Vetter Ádám, Vontszemű Miklós.

Június 7.Jótékonysági koncert volt a Timóteus−ház javára a művé−szeti alapiskola dísztermében. Énekkel, zenével, versselszolgáltak gyülekezetünk, valamint a környező gyülekeze−tek fiatal és kevésbé fiatal tagjai. Köszönet a szervezőnek,Nánássy Ildikó zenepedagógusnak, aki ezt a szolgálatotévek óta hűségesen végzi. Az alkalmon 451,50 € gyűltössze. Köszönjük a támogatást!

Június 6–11.A pünkösdi úrvacsorára készülve minden este bűnbánatiistentiszteletet tartottunk.

Június 10–11.A Szlovákiai Református EgyházDiakóniai Központja és gyüleke−zetünk ifjúsága közösen szer−vezte meg a Kézről kézre jótékonysági csereberét egygyermekek számára készülő játszósarok céljából. Az al−kalmon 421 € gyűlt össze.Ezekben a napokban került sor a Dr. Arányi Lajos Napok

nemzetközi konferenciára a SJEkonferenciaközpontjában, melyentöbb gyülekezeti tagunk is részt vett.

Június 12.Pünkösd első és második ünnepénmegterítettük az úrasztalát. Ekkorrészesültek először e szentségbena hitükről vallást tett fiataljaink is. Gyülekezetünk lelkipásztorát, egy−házunk püspökét, ft. Fazekas Lász−lót 50. születésnapja alkalmábólköszöntötték gyülekezetünk gond−nokai.

Június 18.A nőegylet szervezésében gyüleke−zetünk 42 tagja kiránduláson vettrészt a St. Margarethen kőbányábólkialakított szabadtéri színházában,ahol Jézus szenvedéstörténetétadták elő. Délelőtt lehetőség nyílt a

kismartoni Esterházy−kastélyban is egy sétára.Kellemes napot töltöttünk együtt, élményekkel gazdagontértünk haza.

Június 19.Családi napot tartottunk Kabátfalun a Holdas−tanyán. Arossz időjárás ellenére majdnem ötven gyülekezeti tagunkdicsérte együtt az Urat a délelőtti istentiszteleten, melyenPark Sung Kon, koreai misszionárius szolgált. Vendégülláthattuk az újvári és pozsonyi gyülekezet tagjait is. A

Az elmúlt hónapok eseményeiAz elmúlt hónapok eseményei

14 2011. októberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖRközös ebéd után lehetőség volt játékra, sportra, beszél−getésre is. Délután a hetényi Tábita bábcsoport szórakoz−tatta a résztvevőket az Édenkert című előadásával. Kedvesemléke ennek a napnak, hogy gyülekezetünk két kislányaegy majdnem 4 kilogrammos csukát horgásztak ki a kb.200 négyzetméteres tóból.

Június 26.Ezen a vasárnapi délelőttön a gyermekistentiszteletre járógyerekek szolgálatával tanévzáró istentiszteletet tartottunk,melyen nt. Molnár Árpád püspöki titkár hirdette az igét.Délben harangunk szava hívogatta gyülekezetünk tagjaitarra a hálaadó istentiszteletre, melyen az 1763−as föld−rengésre emlékeztünk.Délután 3 órakor a SJE Teológiai Kara tartotta templo−munkban diplomaosztó istentiszteletét. Az alkalmon töb−bek között doktorrá avatták gyülekezetünk segédlelkészét,nt. Gál Lászlót is, akinek életére, munkájára ezúton isIsten áldását kérjük.

Június 28. A nyári szünet előtti utolsó gyűlését tartotta a nőegylet. Azalkalmon nt. Virág Szilvia, gyülekezetünk segédlelkészeaz ószövetségi nőkről tartott előadást mindannyiunk hit−beli megerősödésére.

Július 2–6.Kerékpártúrán vett részt gyülekezetünk 18 tagja a Kő−szegi−hegységben.

Július 10.Gyülekezetünkben az igehirdetés szolgálatát ft. Csűry Ist−ván, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püs−pöke végezte a délelőtti istentiszteleten.

Július 11–15.Isten kegyelméből ebben az évben is megszervezhettüka napközi tábort – már 3. alkalommal. Egyre nagyobb ér−deklődés kíséri ezt az alkalmunkat is mind a gyerekek,mind a szülők részéről. A 7–12 éves korosztályból 36−anvettek részt alkalmainkon. Hitoktatóink: Ódor Zsuzsanna,Sánta Eszter, Tóth Zsuzsanna, valamint Balázs Lilla és nt.Fazekas Zsuzsanna foglalkoztak a gyerekekkel.

Július 19–23.Gyülekezetünkből 18 fiatal vett részt a Csillagponton,Tatán. A hét témája Érintések címmel volt meghirdetve. Arossz időjárás ellenére ifjaink élvezték az előadásokat, aközös programokat. Hisszük, nemcsak barátságok kötőd−tek, hanem a résztvevők hitben, tartásban, döntésképes−ségben is erősödtek.

Augusztus 1–7.A Bősi Református Egyházközség társszervezőjeként vet−tünk részt a Családosok Hetén Tahiban, gyülekezetünkmajd 40 tagjával. Az előadók: Szarka Miklós, nt. SzabóAndrás, nt. Szabó Andrásné, Vajda Péter, nt. Oros Csaba,nt. Csiba Zoltán, Molnár Mónika hitéletünk gyakorlati ol−dalának különböző területeit állították az Ige fényébe. Azesti istentiszteleteken nt. Molnár Árpád szolgált. A gyer−mekekkel való foglalkozást nt. Fazekas Zsuzsanna és Sza−lay Cecília hitoktató végezték. Hála legyen Istennek sokáldásáért, amit ezen a héten is megtapasztalhattunk.

Augusztus 14.Délelőtti istentiszteletünket a Kossuth rádió élőben közve−

2011. október KIS TÜKÖRKIS TÜKÖRKeresztségben részesültek

JÚNIUSGábor Zsuzsanna – Gábor Zoltán gépko−csivezető és Persely Zsuzsanna ref. munkásgyermekeKürthy Igor – Hrabovszky Milan vállalkozó és KürthyAdrianna ref vállalkozó gyermekeÁkos – Balahó János róm. kat. vállalkozó és Kosztolá−nyi Mária róm. kat. adm. munkaerő gyermeke.Fanni Réka – Doktor Péter róm. kat. felszolgáló, ésNagy Annamária ref. agrármérnöknő gyermeke.Márton – Gőgh Imre, róm. kat. magánvállalkozó, ésMVDr. Farkas Orsolya ref. állatorvosnő gyermeke.

JÚLIUSNorbert Nikolasz – Vilimek Norbert ref. alkalmazott ésDubszky Judit ref. alkalmazott gyermeke.Liliána – Vilimek Tibor ref. sofőr és Paulisz Erika ref. fod−rász gyermeke.Zayra – Antal Péter ref. vállalkozó és Lehotkay Szilviaref. vállalkozó gyermeke.Eszter – Borka Sándor ref. gépészmérnök és BorkaÉva kat. operátor gyermeke.Vivien Jázmin – Bitter Zsolt ref. magánvállalkozó ésKoczkás Andrea ref. gyermekgondozónő gyermeke.Hanna – Andrew Simon baptista tanító és Simkó Gab−riella ref. tanítónő gyermeke.

AUGUSZTUSGergely – Zsigó Gábor róm. kat. informatikus és TakácsHajnalka gyermeke.

Házasságot kötöttek

JÚNIUSJakab Zsolt 28 éves ref. autószerelő ésSkabla Zsuzsanna 28 éves anyagkezelő

JÚLIUSJUDr. Puskás Tamás 30 éves ref. jogász és KeszeghTünde PhD. 35 éves ref. jogásznőIng. Vysehradsky Attila 26 éves ref. építészmérnök ésKemenský Angéla 26 éves ref. közgazdász.

AUGUSZTUSSzoboszlai Imre 37 éves ref. karbantartó és BorbélyKrisztina 33 éves ref. közgazdászBircsák János 75 éves ref. nyugdíjas és Mudri Erzsé−bet 66 éves ref. nyugdíjasCsermák Dávid 30 éves róm. kat. gátőr és MarikoveczDóra 24 éves ref. pincérnő

Eltávoztak a földi életből

JÚNIUSNagy Ferenc 77 évesen

JÚLIUSBartha Vilmos 82 évesen, Andrási Sándor 63 évesen,Miškolci Oszkárné szül. Mikes Ilona 74 évesen

AUGUSZTUSTóth Zoltánné szül. Psenák Anna 83 évesen, GáspárTibor 83 évesen, Végh Nándor 71 évesen

títette. Igét hirdetett ft. Fazekas László. Szolgálatával gaz−dagította a közvetítést gyülekezetünk énekkara is.

Augusztus 15–20.Balatonfűzfőn tartottuk ifjúságunk angol táborát, melyengyülekezetünkből 26 fiatal vett részt. Az igeszolgálatotPark Sung Kon koreai misszionárius vállalta. Az alkalmongyülekezetének ifjai is részt vettek. Köszönet a segítőknek:Balázs Lillának, Bugyi Ildikónak, Gál Zoltánnak, HozákViktornak és nt. Fazekas Zsuzsannának.

Augusztus 22–26.XI. Gyülekezeti Gyerektáborunkat szerveztük meg a Bör−zsöny egyik településén, a kemencei Kőrózsa panzióban.A 47 gyermekről 8 vezető gondoskodott: nt. Fazekas Zsu−zsanna, Balázs Lilla, nt. Csiba Zoltán, Csiffáry Ildikó, nt.Molnár Árpád, Molnár Mónika, Sánta Eszter és SzalayCecília. Köszönet Mihalik Erikának, aki egészségügyi nő−vérként kísért el bennünket, de feladatkörét „túllépve” min−dig megtalálta a lehetőséget, hogy fürdessen, mosdasson,öltöztessen, vagy éppen vigasztalja a hazavágyakozó ki−csinyeket. Köszönet minden szolgálattevőnek!Ezen a héten minden este bűnbánati istentiszteletet tar−tottunk, melyen készültünk az új kenyérért való úrvacsoraiistentiszteletre.

Augusztus 28.Hálát adva az erőért, időért, az új kenyérért a kegyelemasztalához járult gyülekezetünk.

15

OKTÓBER2. Idősek, betegek vasárnapja

– Az Úr megsebez, de be iskötöz

6–9. Konfirmandusok hétvégéje- Bátorkeszi, 8. évf.

9. Firesz kórus szolgálata16. Konfirmandusok bemutat-

kozása – 8. évf.24–29. Bűnbánati hét30. Új bor ünnepe – úrvacsora31. Reformáció ünnepe

NOVEMBER6. Gyászolók vasárnapja – Az

emlékezés fényei13. Diakóniai vasárnap17. Diakóniai bizottság26. Marianum – szalagavató –

úrvacsora21–26. Bűnbánati hét

Karácsonyi könyvvásár27. Advent 1. vasárnapja – úr-

vacsoraAdventi est

DECEMBER2. Konfirmandusok mikulása3. Ifisek mikulása4. Presbiterek „adventje”11. Adventi est –18. Adventi est –

Kis Tükör 2011/420–23. Bűnbánati hét

24. Istentisztelet- ünnepi műsor25,26. Karácsony – úrvacsora31. Ifi-szilveszter

MISSZIÓI TERVA 2011. ESZTENDŐRE

(4. negyedév)

Fél évszázadosjubileumi köszöntő

Fazekas László főtiszteletűpüspök úr 50. születésnapjára

Főtiszteletű Püspök Úr! Mélyentisztelt révkomáromi eklézsia! Nekemjutott az a nagy megtiszteltetés kurá−tor társaim közül, hogy atyafiságosszeretettel köszöntsem főtiszteletűpüspök urat 50. születésnapján agyülekezet nevében, Pál apostolnak a

thessalonikabeliekhez írt első levele5. részének a 12. és 13. versével:„Kérünk továbbá titeket atyámfiai,hogy becsüljétek azokat, akikfáradoznak közöttetek, és elöljáróitokaz Úrban, és intenek titeket. És az Őmunkájukért viseltessetek irántokmegkülönböztetett szeretettel.Egymással békességben éljetek.”A révkomáromi református gyülekezetnevében szeretném átadni Neked,főtiszteletű uram, az ajándékunkat,egy Bocskai ruhát, hogy ebben hir−desd az Úr Isten Igéjét itthon és azegész világon, különösen aFelvidéken, híveid körében, mind al−kalmas, mind alkalmatlan időben,erősítvén bennünk nemzeti öntu−datunkat, szülőföldünkhöz és magyar−ságunkhoz való tartozásunkat ésreformátus kálvinista hitünket. A Bocs−kai ruhát annak idején azért terveztékegyszerű feketére, fekete sujtásokkal,hogy ezzel gyászolják az 1848–49−esszabadságharc leverését, és ezzeltiltakozzanak a Bach−korszakban azelmagyartalanításáért, a magyarnemzet elnyomásáért, az abszolutiz−musért és az erőszakos burkolt ésnyílt asszimilációért.A szeretet virágcsokra a következőket

jelképezi: az öt szál vörösrózsa az 50évet és a gyülekezet szeretetét, a roz−maring a gyülekezet és a Pásztorhűségét 25 éve, és az 50 búzakalásza mindennapi kenyerünket és imád−ságainkat.Az Úr Isten éltessen még nagyonsokáig, kedves főtiszteletű urunk,mind a gyülekezet, mind az egy−házunk és kedves családod örömére.Befejezésül, mint komád és jó bará−tod, mondanám a gazdák mondását:a ruha szakadjon, a szolga sokáigmaradjon.”

A 134. zsoltár 3.versével zárnáma gyülekezet kö−szöntését: „Áld−jon meg az Úr aSionról, aki te−remtette az egészföldet!”

Farkas Gáspár mérnök– a KRE gondnoka

Komárom, 2011.6.12.

KIS TÜKÖRKIS TÜKÖRimpresszumimpresszum

FELELÕS KIADÓ: Fazekas ZsuzsannaFÕ SZER KESZ TÕ: Vi o la And rásGRAFIKAI ELRENDEZÉS: Vi o la And rásMUNKATÁRSAK: Cséplő Bálint, CsibaZoltán, Fazekas Zsuzsanna, Hozák Vik-tor, Jakab István, Szalay Cecília, TompaGabriella, Turányi József, Vaszily Tímea

SZERKESZTÕSÉG: Jó kai utca 34.945 01 RévkomáromE-MAIL: [email protected]: Nec Arte spol. s.r.o.

A Révkomáromi Re for má tus Egy ház köz -ség hi va ta los lap ja. Meg je le nik min denne gyed év ben. Meg ren del he tõ a szer kesz -tõ ség cí mén, egy példány ára: 0,50 €.Kül de mény ként pos ta költ sé get is hoz zá -szá mí tunk.

XII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM2011. OKTÓBER

Tisztelt Olvasó!

Felhívjuk figyelmét arra, hogymár elektronikus formában iselérhetőek vagyunk. Minden−nemű észrevételét, ötletét,ajánlatát, gyülekezeti életünkkelkapcsolatos beszámolóját ésfotóit szívesen fogadjuk [email protected] emailcímre! Szívesen válaszolunk azújsággal, cikkekkel kapcsolato−san felmerülő kérdésekre is.

− szerk −


Documents

Kis Tükör 12.3