Paradicsomfajták Értékelése Szabadföldi Termesztéstechnológiában

8/16/2019 Paradicsomfajták Értékelése Szabadföldi Termesztéstechnológiában

1/43

SZAKDOLGOZAT

CSONKA RÓBERT

2012


2/43

BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM

KERTÉSZETTUDOMÁNYI KAR

BUDAPEST

ZENTAI KIHELYEZETT TANSZÉK

PARADICSOMFAJTÁK ÉRTÉKELÉSE

SZABADFÖLDI TERMESZTÉSTECHNOLÓGIÁBAN

s z ak do l goz a t

Csonka Róber t

Kertészmérnök i szak

Készült a Zöldség- és Gombatermesztési Tanszéken

Tanszéki konzulens: Dr. Pap Zoltán

Konzulens: Kőrösi Sóti Beáta

Bírálók:_______________________

Zenta, 2012

_________________________ ________________________

tanszékvezető/szakirányfelelős konzulens


3/43

1

1.

TARTALOMJEGYZÉK

1. Tartalomjegyzék ....................................................................................................................... 1

2. Bevezetés ............................................................... ................................................................. . 2

3.

Irodalmi áttekintés .................................................................................................................... 43.1 A paradicsom rendszertana és származása ......................................................... ............ 4

3.2 A paradicsomtermesztés jelentősége ......................................................... ....................... 5

3.2.1 A paradicsom gazdasági jelentősége.................................................................. 5

3.2.2 A paradicsom táplálkozási jelentősége ............................................................... 6

3.3 A paradicsomtermesztés helyzete Szerbiában.................................................................. 8

3.4 A paradicsom ökológiai igénye ........................................................ .................................. 8

3.5 A paradicsom morfológiai jellemzése ............................................................................. 11

3.6

A szabadföldi paradicsom termesztése helyrevetéssel ................................................... 13

3.7 A szabadföldi paradicsom betegségei és kártevői.......................................................... 15

4.7.1 A szabadföldi paradicsom betegségei ................................................................ 15

4.7.2 A szabadföldi paradicsom kártevői ........................................................... .......... 16

4. Anyag és módszer ............................................................. ..................................................... 18

4.1 Anyag .............................................................................................................................. 18

4.1.1 A fajták ismertetése .......................................................... ................................ 18

4.1.2 A kísérlet helyszíne és környezeti feltételei....................................................... 22

4.2 Módszer ........................................................... ................................................................ 24

4.2.1 Talajművelés, trágyázás ................................................................................... 24

4.2.2 Vetés ............................................................ ..................................................... 25

4.2.3 Ápolási munkák ................................................................. ................................ 26

4.2.4 Betakarítás .............................................................. .......................................... 26

5. Eredmények ........................................................................................................................... 27

5.1 Hozam eredmények .................................................................................................... 27

5.2 A bogyók átlagtömege .................................................................................................... 29

5.3 A fajták fogékonysága a betegségekere ......................................................................... 29

5.4 A paradicsom vizsgált beltartalmi értékei ........................................................................ 31

6. Következtetések ..................................................................................................................... 33

7. Összefoglalás ......................................................... ................................................................ 35

8. Köszönetnyilvánítás ........................................................... ..................................................... 37

9. Irodalomjegyzék ..................................................................................................................... 38

10. Ábra- és táblázatjegyzék ........................................................................................................ 40


4/43

2

2.

BEVEZETÉS

A paradicsom mint a kertészeti kultúrák egyik legjellegzetesebb zöldségnövénye, igen sokoldalúan

hasznosítható növény. Friss fogyasztásra és ipari feldolgozásra egyaránt felhasználható, és manapság a

nemzetközi szakirodalom is egyre gyakrabban kihangsúlyozza gyógyászati értékét, melyet többek közt A - ésC - vitamin, valamint nagy kálium - és kálcium tartalmának köszönhetünk (Nagy, 2006). A levél és szár

tomatinban gazdag, amely gombaölő és rovarölő, a baktériumok növekedését, vagy szaporodását megállító

hatású (Lazić et Šikoparija, 2011). Legfontosabb hatóerejét a likopintartalma adja. A paradicsom nagyszerű

antioxidáns tulajdonsággal bír, a szervezetben keletkező szabad gyökök lekötésében segít. Vértisztító hatása

a magas káliumtartalmának köszönhető (Berente, 2009). Az emberi szervezetet ásványi anyagokkal dúsítja,

kihat a vér viszkozitására, csökkenti a vérnyomást, a friss paradicsomlé csökkenti a bőr gyulladását és

elősegíti a sebek gyógyulását. Magas antioxidáns tulajdonságainak köszönve a rákos megbetegedések

megelőzésében fontos szerepet játszik (Lazić et Šikoparija, 2011). A paradicsomlé vízhajtó hatású, segíti az

emésztést és pozitív hatású az emésztőrendszerre nézve (Banin, 2007). Érett és zöld (savanyított) állapotban

egyaránt felhasználható. Az ipari feldolgozása folyamán visszamaradt magvakból étolajat sajtolnak, majd azt

finomítják, a bogyó maradványait takarmányozás céljára használják fel, ugyanis az 38% fehérjét és akár 12%

olajat és egyéb anyagot tartalmaz (Lazić et al., 2001).

Kevés azon növényeink száma, melyeknek termése oly széles körben felhasználható mint a

paradicsom. Tetszetős külső, a frissítő és savanykás-édeskés íz, és beltartalmi értéke, hozzájárultak a

széleskörű felhasználásához. Európában a paradicsom a zöldségfélék fogyasztásának 10 %-át teszi ki

(Popović, 1989).

Gazdasági és táplálkozási jelentőségénél fogva sok országban termelik friss fogyasztásra és

konzervkészítmények előállítására (Farkas, 1994). Világméretű térhódítása visszavezethető a

nyersanyagtermelésre, és az arra szerveződő feldolgozóiparban dolgozók megélhetésének biztosítására.

Paradicsomból sűrítményt, fűszeres mártást, ivólevet készítenek, de több termék nélkülözhetetlen

alkotóeleme, alapanyaga. Friss fogyasztása is dinamikusan nő, ugyanis egész évben a felhasználók igényt

tartanak rá (Hodossi, 2009).

Vajdaságban, ezen belül Bácskában, a talaj szerkezetét, fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságát

figyelembe véve, a legtermékenyebb termőföld típusok találhatók . Különösen jó minőségűek Szenttamás és

Óbecse környékén a magasabb humusztartalomnak köszönve. Ezek löszteraszon fekvő mészlepedékes

csernozjom talajok. A csernozjom képződmények legnagyobb területét , Bácska, Bánát és Szerémség

löszteraszait fedi. A telecskai hátságtól keletre ez a típusú talaj nagy területeket fed le, a Krivaja folyótól,

Feketics és Szenttamás között, széles sávban keletre húzódva a Tisza irányába . Így ez a talajtípus kiterjed

Zenta, Mohol, Ada, Péterréve, Becse és Szenttamás terjedelmes határaira (Tanasijević, 1972). Ez ad okot

arra hogy a zöldségnövényeket, többek között, temészetes körülmények között termesszük. A meglévő

kiépített csatornahálózatnak köszönve az öntözés lehetősége is adatott, amely nélkülözhetetlen a magasterméshozamok eléréséhez. Amennyiben nem áll rendelkezésünkre az öntözés lehetősége, mint esetemben,


5/43

3

nagyon fontos a fajták toleranciája a csapadékhiánnyal szemben. Dolgozatom eredménye az idei aszályos év

hatását is kellőképpen tükrözi az általam választott fajtákon. Ugyanis a különböző energiaforrások árainak

tendenciája is egyre inkább fokozza a termesztési költségeket.

Szakdolgozatomban különféle paradicsomfajtákat hasonlítottam össze és értékeltem. Az

összehasonlításban szereplő fajták közötti egyes értékmérő tulajdonságokat vizsgáltam: beltartalmi értékeket,

a betegségekkel szembeni ellenállóságot, illetve érzékenységet, és az időjárás viszontagságaihoz való

alkalmazkodást, ahol is a hangsúly a szárazsággal szembeni tolerancián volt. A fajtaösszehasonlítást szerbiai

fajtákkal végeztem öntözetlen területen.

Dolgozatom céljaként az egyes paradicsomfajták összehasonlításához az alábbiakat határoztam

meg:

Eltérő érésidejű fajták összehasonlítása

Termésmennyiség meghatározása Az egyes terméshullámok termésmennyiségének meghatározása

Bogyó-átlagtömeg meghatározása

A bogyók beltartalmi értékeinek meghatározása (cukor-, sav- és szárazanyagtartalom,

valamint a bogyó pH értéke)

Betegségekkel szembeni fogékonyság


6/43

4

3.

IRODALMI ÁTTEKINTÉS

3.1 A paradicsom származása és rendszertana

A paradicsom Amerika trópusi területéről ered, Ecuador, Peru és Chile tengermenti területein volt

feltehetően őshonos, de Mexicóban vonták termesztésbe. Innen került át Európába a XVl. század folyamán,

Dél-Amerikát gyarmatosító spanyolok által először Spanyolországba, majd Portugáliába, Olasz- és

Franciaországba. Akkorjában mindenekelőtt díszítő és gyógynövény értékének köszönve, sárga és piros

terméssel, aranyalma, paradicsom almája – Pomidoro és szerelem almája – Pom Amoris névvel illették. A

XVll.-XVlll. században vitték tovább az európai kereskedők Ázsiába, Afrikába, Ausztráliába (1.ábra). Konyhai

fogyasztására a XVlll. század közepén kerül sor, legelőször Olaszországban. Dél - Alföldön a XlX. század

második felében vonják termesztésbe, zöldfogyasztásra, savanyúságként. ( Lazić et al., 2001.)

1. ábra. A paradicsom őshazája és terjedésének útjai a világon a XV.-XVIII. században (Brandt Sára, 2007)

A paradicsom, latin nevén Lycopersicon esculentum, a kétszikűek osztályába tartozó

(Magnoliopsida) és a burgonyafélék (Solanaceae) családjába sorolt zöldségfaj. A Lycopersicon nemzetség

két alnemzetségre osztható:

- a piros bogyójú Eulycopersicon

- és a zöld bogyójú Eriopersicon alnemzetségre.


7/43

5

A nemesítésben, a Lycopersicon és a rokonságilag közelálló Solanum fajoknak, nagy szerepük és

jelentőségük van a különböző kórokozók és kártevők elleni rezisztencia növelésében, a tűrőképesség és a

mennyiségi és minőségi paraméterek javításában (1.táblázat) (Helyes, 1999,2000).

1.táblázat. Vad paradicsomfajok a rezisztencia és egyéb nemesítésben (Helyes,1999,2000 nyomán)

3.2 A paradicsomtermesztés jelentősége

3.2.1 A paradicsom gazdasági jelentősége

A világ paradicsom termesztése fokozatosan növekedő tendenciát mutat. Az elmúlt öt évtizedben aparadicsom termesztése változott, fejlődött a legdinamikusabban (Hodossi, 2009). Termőterülete két és

félszeresére, az előállított termés mennyisége pedig közel öt és félszeresére nőtt (2.táblázat) (FAO, 2011).

Jelen esetben 4.4 millió hektáron folyik a paradicsomtermesztés. A legnagyobb területen Ázsiában termesztik,

ahol a világ össztermelésének (152 millió tonna) 58 %-át állítják elő, de a hektáronkénti termésátlag

tekintetében Amerika vezet, 50 t/ha-ral. A világ össztermelésének 15 %-át Európában termesztik (40 t/ha),

annak köszönve hogy az árú egy része termesztőlétesítményből származik (3.táblázat)(FAO, 2011). Igen

kedvezőek a mediterrán jellegű területek a paradicsom termesztés szempontjából, mivel a tenyészidőszak

hosszú, így a termesztési költségek a minimumra csökkennek, és jelentős a friss fogyasztásra termeltszántóföldi paradicsom mennyisége. A kitermelt árú nagy része kivitelre kerül. (Farkas, 1994)

Vad fajEllenállóság a kórokozókkal és

kártevőkkel szembenNemesítési cél

L. esculentum var.

Cerasiforme

Alternaria solani,

Colletotrichum phomoides,

Verticillium albo-atrum,

Clavibacter michiganensis

Klímarezisztencia

L. Pimpinellifolium

Cladosporium fulvum,

Stemphyllum solani, Fusarium

oxysporum f. Lycopersici

L. peruvianium Dohány mozaik vírus, fonálféreg Színanyag növelés

L. chilense Csúcsfodrosodás vírusSzárazságtűrés, színanyag

növelés

L. hirsutumBotrytis cinerea, Septoria

lycopersici,liszteske

Hidegtűrésre történő

nemesítés

L. minutum, L,

pariflorum

Baktérium el lenállóság

(Pseudomonas,Xantomonas)

L. penelliiDohány mozaik vírus,

Clavibacter michigaensis

Solanum pennell ii Dohány mozaik vírus Szárazságtűrés

L. cheesmanii

Sótűrőképesség,

bogyóleválás fokozása,

szárazanyagtartalom

növelése

L. chmielewskiiSzárazanyagtartalom

növelése


8/43

6

2.táblázat. A világ paradicsomtermesztésének alakulása 1961-2010 (FAO, 2011)

3.táblázat. A paradicsomtermesztésben élen járó országok termesztési adatai

2010-ben (FAO, 2011)

3.2.2 A paradicsom táplálkozási jelentősége

Táplálkozási értékét a különböző aromaanyagok harmonikus összetételének köszönheti. Más

növények ezt ízben nem tudják megközelíteni. Az érett paradicsom víztartalma 93-96%, oldható szárazanyag-

tartalma (Brixº) 4-7%. Jelentős a C-vitamin tartalma, amely 20-45 mg/100g, mely mellett megtalálható az A,

B1, B2 vitamin és jelentős a karotin tartalma is. Igen nagy a jelentősége a friss piaci fogyasztásban, mivel a

vitaminok mellett magas a szénhidrát tartalma (glükóz és fruktóz), mintegy 2 –4%. Gazdag szerves savakban

( citromsav, almasav és oxálsav), amely a 0,3 –0,6 % között ingadozik, és ásványi anyagokban ( 4. táblázat),

ugyanakkor alacsony kalóriaértékű és magas kálium tartalmú. A rosttartalom a feldolgozóiparban fontos

mennyiségi tényező és ez 0,5-1% között változik (Helyes, 1999,2000). Kémiai összetétele a

termesztéstechnológiától, termesztés helyszínétől és a fajtahasználattól függ.

A környezeti tényezők közül a hőmérséklet és a fény, és a természtési mód rendkívül befolyásolhatja

a paradicsombogyók szárazanyagtartalmát. A magasabb hőmérséklet és erősebb fényintenzitás, valamint a

nagyobb tenyészterület növeli a bogyók Brix˚-át (Brandt, 2007).

Év Terület Termésátlag Összes termésmillió ha t/ha millió t

1961 1,68 16,43 27,61

1970 1,86 19,33 35,881980 2,44 21,54 52,65

1990 2,90 26,29 76,31

2000 4,03 27,30 110,02

2010 4,41 34,37 151,70

OrszágTermelés

millió t

Termőterület

Ha

Termésátlag

t/Ha

Kína 47.12 924,735 50,95

USA 12.85 158,590 81,08

India 12.43 634,400 19,59

Törökország 10.05 304,000 33,06

Egyiptom 8.54 216,385 39,48

Olaszország 6.02 118,822 50,70

Irán 5.25 146,985 35,75

Spanyolország 4.31 58,300 73,97Brazília 4.11 67,992 60,51

Mexicó 2.99 98,189 30,52


9/43

7

A cukortartalom és napsugárzás között szoros összefüggés áll. A fényintenzitás hatására nő a cukor

koncentrációja a bogyóban, annak felhalmozódását a magasabb hőmérséklet fokozza (Brandt, 2007).

Csökkentett vízellátottság jelentősen növeli a bogyó cukortartalmát, és csökkenti a bogyók átlagtömegét

(Helyes, 2007).

A hőmérséklet alakulás döntően befolyásolja a savtartalom alakulását a bogyókban, míg a

fényintenzitás nem hat arra ki. Magas hőmérsékleten a sav elbomlik. A paradicsom savtartalma citromsavból

és almasavból áll (Brandt, 2007).

A bogyó savtartalma szabja meg a pH értékét, amely 4,2-4,8 között változik. Ipari feldolgozás

szempontjából a bogyó 4,35 pH értéke az ideális (Brandt, 2007).

4.táblázat. A paradicsombogyó átlagos kémiai összetétele 100 g termésre

vonatkoztatva (Helyes, 1999,2000 nyomán)

Egy főre jutó paradicsom fogyasztás világviszonylatban kb. 12 kg/év. A trópusi országokban ez

mindössze 4 kg/év, míg Olaszországban ez a mennyiség 25 kg/év (Helyes, 1999,2000). Szerbia lakossága az

elmúlt évtizedben 16 kg paradicsomot fogyasztott átlagosan egy főre nézve, így elmaradva az európai

átlagtól, ami 27 kg/fő éves szinten (Takaĉ, 2012).

A paradicsomot friss állapotban és különböző konzervipari készí tmények formájában fogyasztják.

Friss piaci paradicsom kétféle minőségű paradicsomot jelent. A nyersen fogyasztott és a főzésre illetve

befőzésre kerülő típust. A nyersen fogyasztott paradicsomnál az íz és a szín a meghatározó, míg a főzésre

kerülő paradicsomnál a savtartalom a legfontosabb kritérium.

Vitaminok: mg/100 g Energia:

Karotin 0,5-0,9 22cal/100 g vagy

B1 - vitamin 0,06 92 J/100 g

B2 - vitamin 0,04

Nikotinsav 0,5

C vitamin 20-30

Összetevők

Víz 93,60% Kálium 225-300

Fehérje 1,1 g Foszfor 25-27

Szénhidrát 4,0 g Kálcium 13-16

Zsír 0,2 g Magnézium 13-15

Hamu 0,6 g Nátrium 3,0-4,5

Rost 0,5 g Vas 0,5-1,0

Ásványi alkotórészek mg/100 g


10/43

8

A paradicsomból különböző konzervipari készítmények készülnek, így az ipar közkedvelt

alapanyaga. Ilyenek a paradicsomsűrítmények, ivólevek, ketchupok, szószok, koncentrátumok, mélyhűtött

készímények és a paradicsompor amelyet a készételgyártó cégek használják nagy előszeretettel (Hodossi,

2009). Az ipari célra történő paradicsomtermesztés szempontjából az értékmérő tulajdonságok a szín, a Brix˚,

a pH és a gépesített betakarítás szemponjából a bogyó keménysége (Helyes, 2007).

3.3 A paradicsomtermesztés helyzete Szerbiában

Szerbiában a kertészkedés hagyományos gazdasági tevékenység, igen nagy a jelentősége és

szerepe. Zöldségfélék termesztése a megmunkálható területek 6%-án folyik, egész pontosan 290 000

hektáron. A zöldségtermesztés a növénytermesztés legintenzívebb ágazatát képviseli, a környezeti tényezők

és talajadottság, a megnövekedett hazai és nemzetközi piaci igény, kitűnő feltételeket biztosít ennek a

termesztési ágazatnak és jövőjének (Takaĉ, 2012).

Szerbiában a zöldségtermesztés termesztőlétesítményekben és szabadföldön egyaránt folyik. Alakosság zöldségszükségletének 80 %-át tudja így fedezni. Hazánkat a zöldségfélék használatának

hagyománya jellemzi, úgy frissen fogyaszott állapotban mint tartósított, savanyított állapotban. A szabadföldi

körülmények között termesztett zöldségfélék teszik ki az összességében előállított kerti vetemények 90%-át,

amelyek kifejezetten idényjellegűek. A szabadföldi termesztést az alacsonyabb anyagi befektetés jellemzi, így

a végleges termék is alacsonyabb áron értékesíthető a termesztőlétesítményben előállított termékkel

szemben. A környezeti tényezők és a talajadottság kiváló feltételeket biztosít a zöldségnövények szabadföldi

termesztéséhez. Ez a termesztésmód a feldolgozóipar alapja (Takaĉ, 2012).

A közkedvelt és legjelentősebb zöldségfajunk egyike a paradicsom. A zöldségf élék fogyasztásának

szerkezetének csúcsán tartózkodik. Szerbiában egy főre jutó fogyasztása 16 kilogramm. Az elmúlt évtizedben

átlagában 20 000 hektáron termesztik, az átlaghozam 9,38 t/ha, ezzel jóval elmarad az európai átlagtermés

mögött, amely 31,4 t/ha. Az alacsony termésátlagot a nem megfelelő agrotechnikai eljárások, elsősorban az

öntözés hiánya okozza. A sikeres és állandósult termesztéshez az új fajták használatára és a termesztés

teljes agrotechnikai eljárásaira van szükség. A paradicsom fajtaválaszték kínálatában, a kerti fajták mellett

megtalálható több hazai nemesítésű fajta, helyrevetéses szabadföldi termesztéshez (Takaĉ, 2012).

4.4 A paradicsom ökológiai igényeSzármazási helyéből adódóan mérsékelten melegigényes, kifejezetten fényigényes és közepes

vízigényű kertészeti kultúránk.

Hőigény. A paradicsom, származásának köszönve, a mérsékelt éghajlati öv növénye. A világ

vetésterületének 80 %-a itt található, míg a megtermelt mennyiség 90 %-a innen származik (Helyes, 1999,

2000).

A paradicsomot, Markov-Haev hőmérsékleti optimumának törvénye alapján a melegkedvelő

zöldségnövények, 22±7 ºC, csoportjában szerepel. A minimum és maximum határértékek a 10 ºC és 32 ºC.

A paradicsom biológiai nullpontja 10 ºC, a csírázás ezen ponton indul meg, igaz vontatott, a minimum érték


11/43

9

azonban a csíranövény gyors fejlődéséhez a 20-22 ºC (Helyes,1999,2000). A terméskötődés hőmérsékleti

optimuma 18 ºC és 24ºC közötti intervallum. 10 ºC -12 ºC alatt és 32 ºC felett a terméskötés nem jön létre, az

érés ideje alatt a tartósan 34 ºC fölé emelkedő hőmérséklet megnöveli a sárgás színanyagok, mint a karotin

és xantofil szintézisét, ugyanakkor a likopin képződés leáll (Hodossi, 2009). A paradicsomtermesztés

hőigénye május-október között biztosítva van. Kivételes évjáratokban termékenyülési és érési zavarok,

magas hőmérsékleten napégés léphet fel (György, 1996).

Fényigény. Kifejezetten fényigényes növény. A paradicsom növekedését és fejlődését a fény

összetétele, erőssége és a megvilágítás hossza határozza meg. A fényintenzitás a virág és pollen képződését

határozza meg, míg a fény összetétele segíti vagy korlátozza a növény fe jlődését. A paradicsom normális

fejlődéséhez legalább 5000 lux fényerősség szükséges. Vidékünkön november, december és január

kivételével ez a fényviszony kielégíti a paradicsom fényigényét (Farkas, 1994). Erősebb fényerőnél, a

nappalhosszúságtól függetlenül, a virágzásra előbb kerül sor, az alacsony fényintenzitás viszont

hajtásmegnyúlást eredményez. A palántanevelésben játszhat fontos szerepet a fény összetételének

változtatása. Míg vörös fénynél megnyúlik a növény, addig a kék fénynél korlátozódik a hajtásnövekedés.

Fotoperiodizmus szempontjából az irodalom osztott. Azt tapasztalták, hogy míg egyes fajták valamely

földrészen hosszúnappalos növényként viselkednek, addig más vidéken, földrészen, nappalközömbös

növényként viselkednek (Balázs, 1985). Azonban a rövid napok a virágkialakulás – egész pontosan a

bimbóképződés - folyamatát gátolják. Ugyanis a paradicsom a harmadik valós levél megjelenéséig, a

hajtáscsúcs differenciálodásáig ( ca. 20 nap a kelés után ) rövid nappalt igényel (Lazić et al, 2001).

Vízigény. A paradicsom nem tartozik a kifejezetten vízigényes növények csoportjába. A

transzpirációs eggyüttható jelzi vízfogyasztásának mértékét. A vízfogyasztás mértéke függ a növény korától,

növekedési típusától és a tápanyagellátástól (Hodossi, 1971). A paradicsom a vegetációs időszaka alatt sok

vizet használ fel. Mélyrehatoló gyökérzetével a vizet jól feltárja, de kedvezően hat a jó vízellátásra, jelentős

terméstöblettel hálálja meg azt. A vízpótlás ajánlott mennyisége 5-7 naponta 20 liter/ m2 (Djinović, 1981).

Transzpirációs eggyütthatója, több év eredménye szerint, 240-370 között van amely 240-370 liter csapadékot

jelent (Nagy, 2006). Ezt az értéket a növény kora, növekedési típusa, a tápanyagellátás és a környezeti

tényezők határozzák meg. Homokos vályogtalajon, átlagos fényviszonyok mellett, a paradicsom napi

vízfogyasztása, a nappali hőmérséklet függvényében az 5. táblázat szerint alakul (Terbe, 1999). Aparadicsom a talaj 60-80%-os víztelítettsége esetén fejlődik a legjobban (Somos, 1967). Az öntözés igen

fontos eljárás, mert magas hozam csak rendszeres és szabályos vízellátással érhető el (Đurovka, 2008). Az

esőztető öntözés alkalmazásakor a paradicsomvész elleni növényvédelem számát növelni kell (Maksimović

és Simović, 1991).

A helyrevetett paradicsom, magasabb szárazságtűrését, a palántázott paradicsommal szemben, a

mélyebbre hatoló és kifejlettebb gyökérzetével magyarázzuk (Lazić et al., 2001). A szabadföldi termesztés

esetében, az április végén, május elején kiültetett paradicsom, a vegetációs időszaka kezdetén, minimális

vizet használ fel. Ebben az időszakban az evaporáció jelenti a vízfogyást. A lombfelület növekedésévelarányosan növekszik a vízfogyasztás, mígnem a terméskötődés és bogyónövekedés időszaka jelenti annak


12/43

10

maximumát (Helyes, 1999,2000). A vízháztartásban bekövetkezett zavarok, akár a Ca hiány, a bogyó

csúcsrothadását idézi elő (Farkas, 1994).

5.táblázat. A paradicsom növényenkénti napi vízigénye a nappali hőmérséklet

alakulásának függvényében (Terbe, 1999)

Talajigény. Termesztésére legkedvezőbbek az 5,6-8,2 pH értékű, humuszban és tápanyagban

gazdag talajtípusok. Ezek lehetnek középkötött, homokos vályog-, vályog- vagy agyagos vályog talajok. A

humuszban gazdag talajok jelentős hatással vannak a bogyó méretére és annak minőségére (Hodossi,2009).

A talaj ideális pH értéke 5,5-7,0 között van. Ezen intervallumon kívül eső pH értékű talajok toxikusak, mivel az

ásványi anyagok a paradicsom felvételére gátoltak. Az erősen savas és gyengén lúgos pH értékű talajok nem

alkalmasak paradicsomtermesztésre (Helyes, 1999,2000). Általánosságban azon a talajokon termeszthetjük a

paradicsomot, amelynek szerkezete, víztartó és vízelvezető képessége, levegözöttsége kielégítő. Önmaga

után és a burgonyafélék családjába tartozó fajok után csak 3-4 év elteltével termeszthető (Hodossi, 2009).

Tápanyagigény. A paradicsom, tápanyagigénye alapján, igényes zöldségnövényünk. Erős

gyökérzete a talaj tápanyagkészletét jól hasznosítja. A lombozat tömege és a termés mennyisége határozza

meg a felvett tápanyagok mennyiségét. Vetésforgóban a trágyázást követő első szakaszban vetendő (Terbe,

1999). Egy tonna paradicsomtermés és az ehhez előállított lombtömeg képzéséhez 2,8 kg nitrogén (N), 0,7

kg foszfor (P2O5), és 3,8 kg kálium (K) szükséges (Dragojević et al., 2005). Egy tonna terméshez és az ehhez

tartozó lombtömeg képzéséhez 2,4 kg N, 0,9 kg P2O5 és 3,5 kg K szükséges (Terbe, 1999). A makro- és

mikroelemek hatása a paradicsom növekedésére és fejlődésére a trágyázási rendszer kidolgozásánál

jelentős. A fiatal növénynek, a vegetációs időszaka elején a tápanyag 4 –5 – szeresére van szüksége

(egységnyi lombfelületre nézve), főként foszfor ból. Ebben az időszakban a talajból nehezen tárja fel a

foszfort, így fokozott tápanyagellátással pótoljuk azt, amit a paradicsom gyorsabb növekedéssel, korábbi

virágzással és éréssel viszonoz. Virágzás előtt a nitrogén igény csökken, a foszfor igény változatlan, és e

mellett a kálium mennyiségét is biztosítani kell (Lazić et al., 2001).

A paradicsomot hosszú tenyészideje miatt több részletben kell tápanyaggal ellátni. A szerves trágyát,

meszezőanyagokat, foszfor műtrágyát és kálium felét ősszel, szántással dolgozzuk a talajba. Alaptrágyának

nitrogént csak jelentős mennyiségű tarlómaradvány esetében adunk. A fejtrágyázást 2-3 alkalommal

végezzük (Terbe, 1999).

Nitrogénr e a növekedéssel fokozódó mértékben van szükség. A kritikus időszak a terméskötődés és

bogyónövekedés időszaka. A nitrogénadag gyenge vagy túlzott ellátása a növény vegetatív és generatív

Nappali hőmérséklet Vízfogyasztás nap/növény

10-15 C: 0,5-0,8 l

15-20 C: 0,8-1,0 l

20-25 C: 1,0-1,5 l

25-30 C: 1,5-1,8 l


13/43

11

fejlődésének egyensúlyában okoz zavarokat. A túlzott nitrogénellátás buja növekedést, vegetatív túlfejlődést,

virághullást okoz. A folyamatos és bőséges nitrogénellátás a tenyészidőszak elhúzódásához vezet (Farkas et

al, 1994).

6. táblázat. A tápanyagellátás eloszlása (Terbe,1999 nyomán)

A foszfor igény a paradicsom fejlődésének kezdeti szakaszában, a palántanevelés, a virágzás és

terméskötődés időszakában magas (Farkas et al,1994). A korai növekedési fázisban ha a fiatal növények

nem részesülnek megfelelő foszforellátásban, később ezt pótolni nem lehet. A paradicsom kevesebb foszfort

igényel mint nitrogént és káliumot (Helyes,1999,2000). Hiányában törpenövekedés, levél fonáki rész felé

besodródása és a levél elszíneződése (kékeszöld vagy vörös) lép fel (Terbe, 1999).

A paradicsom káliumigénye a tenyészidő folyamán egyenletes. A kálium több mint 80%-át a termés

tartalmazza. Elősegíti a fotoszintézis lefolyását, a szénhidrátok felhalmozódását a bogyóban és növeli a

növény víztartó képességét és egybe az eltarthatóságát is. Hiányában a levélerek közötti részek klorotikussá

válnak és a bogyó egyenetlen elszíneződéséhez vezet (Helyes,1999,2000).

A kálciumhiány a bogyók csúcsrothadását okozza, leáll a gyökérnövekedés és annak

elrothadásához vezet. Hatása ellentétes a káliuméval. A tenyészidő folyamán a paradicsom kálciumigénye a

növény növekedésével arányos, de mivel a termésnövekedés időszakában több kálciumra van szüksége mint

amennyit a talajból fel tud venni, azt 0,4% -os CaCl 2-oldatos permetezéssel pótolhatjuk a csúcsrothadás

megelőzésére (Balázs, 1985).

4.5 A paradicsom morfológiai jellemzése

Gyökér. A paradicsom gyökérrendszere karógyökér, igen jól fejlett. A gyökérképződés fejlettségét a

palántanevelés módja, a kiültetés, a helybevetés és a fajtatulajdonságok határozzák meg. A konténeres és

cserepes növények gyökérzete erősebb. Házikerti termesztésben előnyünkre válik a járulékos gyökerek

képződése, amelyek a talajba került szár ízrészeiből fakadnak (Farkas, 1994). A helybe vetett paradicsom

karógyökere a kelés után alig 4 –5 héttel 100-150 cm mélységig hatol, amivel ca. 1,25 m3 térfogatú talajt sző

át. Ezzel magyarázható a helybe vetett paradicsom viszonylag magas szárazságtűrése. Amennyiben a

paradicsomot palántaneveléssel szaporítjuk átültetéskor a főgyökér dominanciája megszűnik. Ez arra készteti

a növényt hogy mellékgyökér hajtásokat formáljon, így nagyszámú oldalgyökér képződik ami az egész művelt

talajréteget dúsan átszövi. A növény bármely hajtása kedvező feltételek mellett járulékos gyökeret képez

(Popović, 1989).

Szár. A paradicsom egyéves, lágyszárú növény, vegetációs időszaka elején hengeres, később

azonban bordázott. A fajták szára eltérő: szőrözöttségben, antocián-színeződésben, helyzetében,

N 0% N 20-30% N 70-80%

P 80-90% P 10-20% P 0%

K 50% K 25% K 25%

Alaptrágya Indítótrágya Fejtrágya


14/43

12

ízhosszúságban. A szár lehet elfekvő és felálló. A fajták többsége elfekvő szárú, bokrosodó. Növekedési

jellege alapján két csoportba soroljuk a paradicsomfajtákat :

- determinált és

- folytonos növekedésű fajták (2.ábra).

A determinált növekedési jellegű fajták főszára a 2-5 fürt után a növekedését befejezi. Kedvező

feltételek mellett egy oldalhajtás átveheti a főszár szerepét, de ugyanúgy a 2-5. fürt zárja a főhajtás csúcsát.

Korlátozott növekedésüknek köszönve habitusuk kisebb, zártabbak. Tövenként kisebb a hozam, de sűrűbb

ültetéssel, adott egységnyi területen elérheti, akár túlszárnyalhatja a folytonos növekedésű fa jták

terméshozamát (Koródi, 1967). Ezen belül két alcsoport határozható meg. A valódi determinált típusnál a

hajtásnövekedést a 6.-ik virágzat zárja, a virágzatok között 1 vagy 2 levél található. A gyakorlatban

féldetermináltnak nevezett növekedési típusú fajták átmenetet képeznek a determinált és folytonos

növekedésű fajták között. Az ebbe a csoportba tartozó fajták főhajtása a 7-8. fürt után zárul le. A fürtök között

2-3 levél található (Hodossi, 2009).

2.ábra. A paradicsom hajtástípusai (Farkas,1994)

Folytonos növekedési típusok főhajtása kedvező körülmények között a vegetációs időszak teljes

ideje alatt növekszik. A szár növekedése korlátlan, és mivel a tenyészőcsúcs nem záródik virágfürtben, így

hosszúsága méterekben mérhető. Két virágzat között 2-3 levél van. Kedvezőtlen környezeti körülmények

között 4-5 levél is kialakulhat két virágzat között (Helyes, 1999,2000).

A levél szórt állású, összetett, vagyis további oldallevélkékre oszlik. A levélhónaljban hónaljhajtások

törnek elő. Egyes fajták kifejezetten hajlamosak az erős elágazásra. A levélállás igen változatos. Lehet

lecsüngő, vízszintes állású és felfelé álló. A lombborítottságnak nagy szerepe van a termés mennyisége,


15/43

13

koraisága és bogyóminősége szemponjából. A korai fajtákra a ritka lomb jellemző míg a közép - és kései

tenyészidejű fajtákra az erősebb lombozat jellemző (Balázs, 1985).

A virágok sárga színűek, botanikai szempontból álfürtbe rendeződnek, amelyet a gyakorlatban

mégis fürtnek neveznek. A virágtagok száma öt. A csészelevelek alul összenőttek, a portokok laterálisan

összekapcsolódva képeznek csövet a bibe körül (3.ábra). A portokok csúcsi része pollent nem tartalmaz, csak

azok hosszanti felnyílásukor szabadul az ki (Balázs,1985). A bibe rövidebb mint a portokok, ez lehetővé teszi

a magas arányú öntermékenyülést amely a mérsékelt övön 98-99%-os (Hodossi, 2009).

3.ábra. A paradicsom virága és termése

Termése bogyó, melynek alakja igen változatos, a lapítottól a kifejezetten hosszúig nagy az eltérés

fajtánként. Átlagtömege a 30 grammos cseresznyeparadicsomtól a 250-300 grammos

szendvicsparadicsomig. A bogyó héja vékony és sárga színű (Balázs, 1985). A bogyó színe fajták

többségénél piros színű, amit a likopin és a béta karotin mennyisége határoz meg (Farkas, 1994). Magja

apró, molyhos felületű és lapított alakú. Ezermagtömege 2,5-3,3 gramm. Csírázóképességét 3-6 évig

megőrzi (Helyes, 1999,2000).

4.6 A szabadföldi paradicsom termesztése helyrevetéssel

A világ paradicsomtermesztésének növekedését a paradicsom támrendszeres termesztéséről való

átállása a gépesített termesztésre előlegezte meg, új fajták és determinált növekedési jellegű magas

terméspotenciállal rendelkező hibridek előállításával egyetemben (Takaĉ, 1997). A helyrevetéses szaporítási

móddal megtakarítható a palántanevelés költsége, azonban az érés kezdete kitolódik, és nem kevés

kockázatot foglal magába az állománybeállítási lehetőség és a fiatal növények megvédése. A kultúra teljesen

gépesíthető és a feldolgozási idény meghosszabítható. A helyrevetés végezhető sík vagy ágyásos

módszerrel. Az állandó helyre vetés akkor kezdhető meg amikor a vetési mélységben (2-5 cm) a déli órákban

a talaj hőmérséklete tartósan eléri a 12-14 ºC értéket. Ez április 2. dekádjában mérhető. A vetést május elejéig

be kell fejezni (Hodossi, 2009). A későbbi vetésű növényeket szikleveles korban éri a burgonyabogár rajzása,

a kötődés túl meleg időszakra esik, későn és vontatottan érik (Farkas, 1994). A korábbi vetések, amelyeket


16/43

14

április elején végzünk, előnyökkel jár, mint a biztosabb kelés, kedvezőbb vegetációs feltételek, magasabb

hozam és termésminőség, alacsonyabb betegségvalószínűség és kedvezőbb betakarítási feltételek (Popović,

2003). A hosszú évek tapasztalatai és időjárásainak adatai alapján a vetést április közepén meg kell kezdeni.

Ebben az esetben az állomány kelése április végére esik (15-17 nap a keléstől), amikor is a kései fagyok

valószínűsége elenyésző. A végső határidőt a paradicsomfajta vegetációs idejének hossza határozza meg,

annak függvényében hogy a betakarítás még kedvező körülmények között történjék, feltétlenül az első fagyok

megjelenése előtt. A megf igyelések és a gyakorlati tapasztalatok alapján a betakarítást szeptember végéig be

kell fejezni, ezzel együtt a paradicsom vetésének legkésőbbi időpontja május közepe (Popović, 1989).

Azonban a kifejezetten rövid érésidejű fajták hiányossága az alacsony terméshozam, így megkérdőjelezhető

azok termesztésének indokai (Lazić et al., 2001).

A helyrevetés, ipari feldolgozás céljára, késői tömegtermelésre, vagy tárolásra termesztett

paradicsomnál elfogadott (Nagy, 2006).

Vetéshez a koptatott mag a megfelelő. A tenyészterület a fajta és a helyi viszonyok függvényében

alakul. A vetőmagszükséglet 0,6-1 kg/ha (Szekér, 1999). A szabadföldi paradicsomtermesztést a 60-70 cm-es

sortávolság és amennyiben szemenkénti vetésről van szó, 30 -35 cm-es tőtáv jellemzi. Fészkes vetésnél 2

növényt hagyunk fészkenként, ahol a fészkek távolsága 40-50 cm (Lazić et al., 2001). A kisérleti

megfigyelések szerint a csokros telepítésű, tőhelyenkénti 2-3 növény, azonos vagy jobb termést eredményez

a helybevetésnél (Balázs, 1976). Az állandó helyre vetés vetőmagszükséglete 0,6-1,2 kg/ha, ami valójában a

vetőgép típusától és pontosságától függ. A vetés ikersoros, és a tőszámbeállításra lombleveles állapotban

kerül sor, folyóméterenkénti 4-5 fészekkel, 2-3 növénnyel fészkenként. A hektáronkénti növényszám 70 000-

150 000. Ilyen magas tőszám mellett a növényenkénti bogyószám és átlagos bogyótömeg alacsonyabb, de a

megnövelt növényszám ezt kompenzálja (Hodossi, 2009). Jó elővetemények a pillangósok, hüvelyesek és

kalászosok. Önmaga után 3-4 éves megszakítással kerüljön (Fehér, 1998).

A vetés mélységét a talajtípus határozza meg. Laza homoktalajon 2-2,2 cm-es vetésmélységet

alkalmaznak a talaj felületének gyors száradása végett, míg kötöttebb talajon ez a mélység 1-1,5 cm (Helyes,

1999,2000). A helybevetéshez humuszban gazdag, jó szerkezetű talaj szükséges, amelyben a kelés gyors és

biztonságos (Balázs, 1985).

Az ápolási munkák igen fontos célt szolgálnak: a talajfelszín lazítását, a nedvesség megőrzését és atalaj gyommentes állapotának biztosítását. Eső, zápor következtében a lecserepedést hengerezéssel kell

megszüntetni, míg a mag pattanó csíra állapotban van (Szekér, 1999). A sorközművelésnek fontos szerepe

van a gyökérrendszer optimális fejlődésében, ezzel együtt a növény fejlődésében is. A paradicsomnál

leginkább 3 – 4 alkalommal végezünk talajművelést, azzal hogy az első kultiválás mélysége 12-15 cm, a

második 10 cm míg a harmadik 5-7 cm (Lazić et al., 2001).

Az ipari feldolgozásra termelt szabadföldi paradicsom betakarítása történhet kézzel és gépesítve. Az

egyenletes érést, az Ethrel érésszabályozó szerrel történő állománykezeléssel tudjuk biztosítani, amikor a

bogyók 60%-a piros színt vesz fel. A betakarítás eredményessége akkor a legmagasabb amikor a bogyók 80-90%-a érett (Maksimović és Simović, 1991).


17/43

15

A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kertészeti Tanszékén folyt 4 évtizedes vízforgalmi és

kutatómunka legfontosabb tesztnövénye a paradicsom. Az öntözések részletes vizsgálatait 1962 –ben kezdték

meg. A kisérletek kezelései: öntözetlen, 40 mm vízadaggal az első kritikus időszakban, 40 mm vízadaggal a

második kritikus időszakban, a talaj nedvességtartalma alapján rendszeresen öntözött (7.táblázat). A kísérlet

adataiból kítűnik hogy a 21 év átlagában a rendszeres öntözés 50-80%-kal növelte a terméshozamot. A

rendszeres öntözés hatására a bogyók átlagtömege is nőtt 35-40%-kal (Helyes, 1999,2000).

7.táblázat. Az öntözés és a fajta együttes hatása a paradicsom termésére, Gödöllő, 1977-1997.évek

átlagában (Helyes, 1999,2000 nyomán)

4.7 A szabadf öldi paradicsom betegségei és kártevői

4.7.1 A szabadföldi paradicsom betegségei

A paradicsom gazdaságilag jelentős betegségei a paradicsomvész, a paradicsom alternáriás

levélfoltossága, a paradicsom szeptóriás levélfoltossága, paradicsom botrítiszes betegsége, a paradicsom

sztolbúrja, és a paradicsom mozaik vírus.

A szabadföldi paradicsom legveszedelmesebb betegsége a paradicsomvész (Phytophtora

infestans). Főként a helyrevetett paradicsomban okozhat komoly pusztítást, azon állományoknál ahol a sűrű

növényállomány nehezíti a növényvédelmet (Popović, 1989). Magas légnedvesség és alacsonyabb váltakozó

hőmérsékletek kedveznek a fertőzés terjedésének (Rod, 2005). Szerbia éghajlatában a fertőzés kialakulására

a nyár második fele és az ősz eleje kedvező. Nedves és hűvös nyarakon a fertőzés korábban jelentkezik és

komoly pusztítást okozhat (Popović, 1989). A vegyi védekezés akkor eredményes ha preventíven,

megelőzésképpen védekezünk ellene. Így szabadföldön a védekezést május második felében kezdjük meg,

és július elejéig rendszeresen védekezzünk ellene (Glits, 1997). A fertőzés tünetei a vegetatív részeken

gyorsan terjednek, puha zöldesbarna foltokat képezvén. A bogyókon bronzbarna kemény állományú foltok


18/43

16

jelentkeznek. Phytophtora fertőzéskor a rothadás egyöntetűen és mélyen hatol a bogyó belsejébe, és bár

totálisan fertőzi annak szöveteit, maggal nem terjed (Balázs, 1985). A bogyókon a kártétel a kocsánynál

kezdődik (Szalay, 1991). A súlyosan fertőzött, bomló növények kellemetlen bűzt árasztanak (Rod, 2005).

A paradicsom alternáriás levélfoltossága ( Alternaria solani ), vélhetőleg a leggyakoribb betegsége

a szabadföldi paradicsomnak. Egyes szerzők szerint gazdaságosság szempontjából a legjelentősebb

kórokozó (Bulajić, 2007). Száraz, meleg nyarakon fertőz és okoz nagy károkat a növényállományokban

(Popović, 1989). A betegség meleg és nedves időben terjed, gyakori reggeli harmatok idején. A kórokozó

nővénybe hatolásának feltétele a gazdanövény pár órás nedves felülete (Rod, 2005). A száraz és aszályos

vidékeken bőségesen képződő harmat kedvez a kórokozó terjedésének, kártételének. A növény

fogékonysága a termésképződéstől kifejezettebb, ugyanis a levelek fiziológiás öregedésével nő a

fogékonysága is, amelyet a szárazság is elősegít (Glits et al., 1997).

A szeptóriás levélfoltosság (Septoria lycopersici) szabadföldön rendszeresen előfordul,

lombhullást okozva, ezáltal a terméshozam csökken és a bogyók perzselődnek a napfénytől. A növény

intenzív fejlődési időszakában a fiatal leveleket fertőzi. Gyakori esőzések vagy reggeli harmatokkal párosuló

25 ºC körüli hőmérsékletek nagyméretű megbetegedést okoznak. Előrejelzés nincs (Glits, 1997). A vetésforgó

helyes alkalmazása a megfelelő megelőző védekezés (Helyes, 1999,2000).

A paradicsom botrítiszes betegsége (Botrytis cinerea),a palántadőlés egyik okozója, és a növény

különböző részein rothadást idéz elő. Elsősorban a szárak fertőződnek, de a betegség a terméseket is

megtámadja a kocsányon át (Rod, 2005). A terméseken úgynevezett szellemfoltok jelentkeznek, világos

gyűrűk egy ponttal a közepükön (Dorothea és Peter Baumjohann, 2011). A gyengélkedők parazitája – ugyanis

kedvezőtlen időjárási körülmények között – alacsony vagy magas talaj- illetve léghőmérséklet, gyenge

fényviszonyok és magas talajnedvesség illetve a levegő magas páratartalma idején jelentkezik. Szerbiában, a

szabadföldi termesztésben, a paradicsom vegetációja alatt ritkán adatnak meg a feltételek a szürkepenész

fertőzésére (Aleksić, 1990).

A paradicsom sztolbúrja (Stolbur phytoplasma) egyes években igen komoly terméskiesést okoz. A

fertőzési források a kabócák, Cuscuta fajok és a Convulvus arvensis. A növényvédelem a gyomirtásban és a

kabócák elleni védekezésből áll (Glits, 1997).

Aparadicsom mozaikvírus

(tobacco mosaic virus, tomato mosaic virus), mechanikus úton ésvetőmaggal terjed. Levéltetvek nem terjesztik ezt a vírust, de a fertőzött növényi maradványokon a viszonylag

hosszú ideig életképes vírus a terméshozamot 30-50%-kal csökkentheti. A legtöbb új paradicsomfajta

genetikailag ellenálló ezzel a betegséggel szemben (Rod, 2005).

4.7.1 A szabadföldi paradicsom kártevői

A szabadföldi paradicsomtermesztés sikerét veszélyeztető kártevők száma alacsony, de rendszeres.

A helyrevetett állománynál nem kell tartani a melegigényes gyökérgubacsfonálférgek megjelenésétől

(Pénzes, 1999).


19/43

17

A burgonyabogár (Leptinotarsa decemlienata) elsősorban a burgonya veszélyes károsítója, de a

helyrevetett fiatal paradicsomnövényeket is károsíthatja (Hluchy, 2005). Az imágók, telelésük után, május

hónapban jelennek meg, taroló rágásukkal a helybevetett paradicsom sziklevelein teljes pusztulást okozhat.

Május második felében megjelenő tojáscsomók június első hetében kelnek ki, kártételük igen veszélyes lehet

(Balázs, 1985). A rovarölő szerek a burgonyabogár fiatal lárváival szemben a leghatásosabbak (Jenser et al.,

2003). A védekezés akkor a legeredményesebb amikor a burgonyabogár petéinek 60%-kelt ki. A kezelések

alkalmával ajánlott a szerrotáció, ugyanis a lárvák igen gyorsan rezisztenssé válnak egy-egy rovarölő szerr e

( ĐorĊević, 2004).

Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera). Szabadföldön és növényházban termesztett

paradicsom bogyóján egyaránt károsít. Lárvája lyukat rág a paradicsombogyóba aminek következtében a

termés elrothad (Pénzes, 1999). Több tápnövényű, rendkívül kártékony faj, szinte az összes

természöldségfajt magába foglalja. Egyetlen hernyó, fejlődése folyamán több bogyót károsít (Hluchy, 2005). A

lárvák kannibálok, a károsított helyeken csak egyesével találhatók. Előrejelzése a fénycsapdák által befogott

lepkék rendszeres megfigyelésével történik. Hatékonyan csak mélyhatású vagy felszívódó szerekkel lehet

védekezni ellenük (Helyes, 1999,2000).

A valódi levéltetvek ( Aphididae) közvetlen kártétele ritkán jelentős, vírusvektor tevékenységükkel

okoznak nagyobb károkat (Pénzes, 1997).

Aszályos nyarakon a fitoplazmás betegségek terjesztésében fontos szerepet játszó kabócák

jelennek meg. Tömeges betelepülésük esetén indokolt ellenük védekezni (Jenser et al., 2003).


20/43

18

4. ANYAG ÉS MÓDSZER

4.1 Anyag

4.1.1 A fajták ismertetése

Szakdolgozatom témája a paradicsom szabadföldi termesztése helyrevetéssel, öntözetlen területen.

Megfigyeléseim alapját hat hazai paradicsomfajta adta. Ezek közül az újvidéki Konyhakertészeti és

Magnemesítő Intézet négy fajtája vett részt: a Novosadski niski, Knjaz, Alparac és Bačka fajták. Emellett

kisérletemben helyet kapott a Smederevska Palanka-i székhelyű Zöldségtermesztési Intézmény Narvik SPF

megnevezésű és a Velika Plana-i székhelyű Superior cég Lova VF paradicsomfajtája. Fő hangsúly a

szabadföldi termesztésű helybevetett paradicsom fajtákon volt, illetőleg – a gépesíthetőség érdekében -

determinált fajtákat kerestem. E mellett fontos volt számomra, hogy lehetőleg eltérő érésidejű fajtákat

figyelhessek meg, azonos agrotechnikai eljárások és meteorológiai viszonyok függvényében.A fajtaválasztás szempontjait a termesztés célja és körülménye határozza meg (Hodossi,2009).

Termesztésre azon fajták a megfelelőek amelyek a termelő és a felhasználó igényeit is kielégítik. A termelői

szempontok a termésbiztonság és minőség. A termésbiztonság a rezisztenciát, termőképességet és

tűrőképességet foglalja magába (4.ábra). A minőség a termelői hasznot is befolyásolja, de fontos az ipar és a

fogyasztó szempontjából is (Farkas,1994).

4.ábra. A paradicsomfajtákkal szembeni követelmények (Farkas, 1994)


21/43

19

Alparac – Korai érésidejű és determinált növekedési jellegű paradicsom. Vegetációs ideje 107 nap.

A fajta bujasága közepes, erős elágazó törzzsel, melynek magassága 60-65 cm. A termés kissé megnyúlt,

sima, piros színű, melynek tömege 95 gramm (5.ábra). Növényenként nagy mennyiségű bogyót képez. Ipari

feldolgozásra javasolt.

5.ábra. Alparac paradicsomfajta(Fotó:szerző)

Novosadski Niski – Korai érésidejű paradicsomfajta, vegetációs idejének hossza 110 nap.

Determinált növekedési jellegű és a növény a 60 cm magasságot éri el. A bogyók gömbölyded alakúak, simafelülettel rendelkeznek és tömegük elérik a 100 –120 grammot (6.ábra). Szárazanyagtartalma az 5 –5,5 %

között mozog. Támrendszer nélkül, helyrevetéssel vagy palántázással termesztik.

6.ábra. Novosadski niski paradicsomfajta (Fotó:szerző)


22/43

20

Knjaz – A középkorai érésidejű fajták csoportjába sorolt determinált növekedési jellegű fajta,

vegetációs idejének hossza 115 nap. Egyenes állású növény amely eléri a 70 – 75 cm-es magasságot.

Bogyója zömök, 5 – 8 kamrával, kerek, piros színű, melynek tömege 140-160 gramm (7.ábra). A fajta

jellemzője a bogyó magas szárazanyagtartalma amely eléri a 6,5 %-ot. Kellemes ízét a cukor és savtartalom

kiegyensúlyozott arányának köszönhetjük.

7.ábra. Knjaz paradicsomfajta (Fotó:szerző)

Bačka – Középkései érésű fajta, korlátozott növekedésű, buja, magassága eléri a 70 -75 cm-t. 134nap vegetációjának hossza. A bogyó piros, kemény, nagy, tömege 160 – 180 gramm között mozog (8.ábra).

A bogyó keménységének köszönve kiválóan alkalmas szállításra. A fajta tulajdonsága a szedésenkénti

hozam egyenletes eloszlása. Helyrevetéssel és palántázással termesztik.

8.ábra. Baĉka (Bácska) paradicsomfajta (Fotó:szerző)


23/43

21

Narvik SPF – Determinált növekedésű, középkései érésű, erősen leveles, buja fajta. Bogyója kerek,

kissé megnyúlt, átlagtömege 130 – 150 gramm, kifejezetten keményhúsú, éretten intenzív piros színű

(9.ábra). Frisspiaci fogyasztásra és ipari feldolgozásra javasolt. Támrendszer nélkül, palántázott vagy

helyrevetett technológiával termeszthető. Gépesített betakarításra alkalmas fajta. Fusarium és Verticillium

betegségekre rezisztens. Áprilisban vetve, augusztus elejére érik be.

9.ábra. Narvik SPF paradicsomfajta (Fotó:szerző)

Lova VF – Ipari feldolgozásra alkalmas fajta. Determinált növekedésű, helyrevetéssel vagypalántázással termesztik. Bogyói nagyok és tömegük elérik a 180 - 250 grammos súlyt. Keményhúsú és jól

színezett bogyói ketchup és paradicsompüré készítésére ideálisak (10.ábra). Ezenkívül nagyon jól ellenáll a

szállítási sérüléseknek. A VF jelzés a Verticillium és Fusarium rezisztenciára utal.

10.ábra. Lova VF paradicsomfajta (Fotó:szerző)


24/43

22

4.1.2 A kísérlet helyszíne és környezeti feltételei

A kísérletet lakóhelyemen, Becsén, a családi tanyánk kertjében állítottam be 2012-ben, löszteraszon

fekvő, mészlepedékes csernozjom talajon. A talajminta elemzését a PIK-BEĈEJ Mezőgazdasági R.t.,

Földművelési Üzemegység szakszolgálatának laboratóriumában végezték (8.táblázat). Az elemzés

eredménye alapján, a talaj karbonátos csernozjom, humuszban közepesen ellátott, nitrogénben szegény, de

foszforban és káliumban magasan ellátott.

8.táblázat. A talajvizsgálat eredménye (PIK-BEĈEJ Mezőgazdasági R.t., Földművelési Üzemegység, 2012)

Ez a terület az északi mérsékelt övezet középső részén található . A Pannon-síkságot felölelő magas

hegyek, az időjárás viszontagságaira nagy hatással vannak – mérsékelten kontinentális klímatípus jellemzi

ezt a területet. A domináns szelek délkeleti és északnyugati irányúak. A község átlagos tengerszint feletti

magassága 82 m. A havi középhőmérsékletek ingadozása Óbecsén 23,1 °C-ot tesz ki, az abszolút

maximum (39,6°C) és az abszolút minimum (-30,6 °C) közti különbség pedig igen nagy és 70,2°C -t tesz ki

(Helyi Gazdasági Fejlesztési Iroda,2012).

Az átlagos csapadékmennyiség az 1948-1970 közötti eltelt évek megfigyelései alapján Vajdaságban

611 mm, Bácskában 586 mm, Becsén 621 mm (9.táblázat). A vegetációs időszak hosszúsága 250–290 napévente, ami kedvez a földművelésnek. Az évi inszoláció 1800–2000 óra között mozog.

9.táblázat. Becse csapadékeloszlás átlaga 1948-1970 (Pavle Katić,1979)

10.táblázat. A lehullott csapadékmennyiség 2011 és 2012-ben (PIK-BEĈEJ Mezőgazdasági R.t.,

Földművelési Üzemegység alapján,2012)

A sokévi átlagtól eltérően a 2011 és 2012 év csapadékban szegény év volt (10.táblázat). Mindkét év

átlaga alig több az 1948-1970 közöt mért átlagos csapadékmennyiség felénél. A vegetációs időszak ideje

pH CaCO3 % Humusz % Nitrogén % P2O5 mg/100g K2O mg/100g

7.79 18.1 3.73 0.19 25.13 30.63

tél tavasz nyár ősz összes vegetációs periódus

151 mm 146 mm 191 mm 133 mm 621 mm 345 mm

2011 jan.-dec. 2012 jan.-szept.2012 veg. id. csap.

menny.

387.2 mm 356.1 mm 251.3 mm


25/43

23

alatt leesett csapadékmennyiség (251,3 mm) közel 100 mm-rel elmarad a sokévi átlagtól (11.táblázat). A

száraz, meleg és az alacsony csapadékmennyiségű nyári időjárás nem kedvezett a gombás betegségek

megjelenésének.

11.táblázat. A 2012. vegetációs időszakának meteorológiai adatai (V-IX) (PIK-BEĈEJ

Mezőgazdasági R.t., Földművelési Üzemegység adatai alapján,2012)

A 2012. év június első dekádjában adódtak a feltételek az alternáriás fertőzésre ( Alternaria solani ),

míg a lokális záporok a meleggel párosulva július 3. dekádjában kedveztek az alternária ( Alternaria solani ), ésparadicsomvész (Phytophthora infestans) fertőzés kialakulásának (11.ábra). A megelőző védekezéssel

azonban a betegség kialakulása nem történt meg.

11.ábra. A vegetációs időben lehullott csapadékmennyiség eloszlása a léghőmérséklettel kiegészítve

(PIK-BEĈEJ Mezőgazdasági R.t., Földművelési Üzemegység adatai alapján,szerző, 2012)

április május június július augusztus szeptember

minimum napi

közép-

hőmérséklet

7.5 ˚C 12 ̊C 16.4 ̊C 18.3 ̊C 15.6 ˚C 13.7 ̊C

maximum

napi közép-

hőmérséklet

18.9 ̊C 23.1 ̊C 29.3 ̊C 31.8 ̊C 32.5 ̊C 27.5 ̊C

átlagos napi

közé-

phőmérséklet

13.9 ̊C 18.3 ̊C 24 ̊C 26.4 ̊C 24.6 ̊C 20.4 ̊C

csapadékos

napok száma11 11 7 5 1 5

csapadék

(mm/m2)75 75.3 38.4 41.8 6.2 14.6

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

. 4 .

. . . . 1

3

. 1 4

. . . . 3 1

l .

l .

I .

I .

l . 2

1

I .

l . l

l .

l l

. l l

. l l

. l l

. 2 2

I I

. I I

. I I

. l l l

.

l l l

. 1 2

l l l

.

l l l

.

I I I

. I

.

I

.

I

.

I

.

csapa dék mm

t max ̊ C

t min ̊ C


26/43

24

4.2 Módszer

A 6 fajta kísérletét 4 ismétléssel végeztem. Az egyes ismétlések területnagyságához 2x5 m 2 -es

alapterületű parcellákat határoztam meg (12.táblázat), a parcellákon 3-3 sor paradicsom lett vetve, 70-cm-es

sortávolságra. A parcellák közötti művelőutak szélessége 1 m-volt.

12.táblázat. A kísérlet területe a fajták elrendezésével

A kísérletem során feljegyeztem a fajták terméshullámonkénti bogyó hozamát, amelyek

összegzésével a tenyészidőszak végén megkaptam a fajták összes termésmennyiségét. Ezenkívül

feljegyzéseim kiterjedtek a bogyók átlagtömegére, illetve egyes beltartalmi értékek vizsgálatára.

Megfigyeléseim a betegségekkel szembeni ellenállóságra és a szárazságtűrésre összpontosultak. A kísérlet

néhány fontos adatát a 13. táblázatban összegeztem.

A leszedett termésmennyiséget egykaros piaci mérleggel, míg a bogyók átlagtömegét hagyományos

tolósúlyos konyhamérlegen mértem. A bogyók átlagtömegét 3x10 bogyó mérésével kaptam meg.

A bogyók beltartalmi jellemzői közül a cukor-, sav- és szárazanyagtartalom, valamint a bogyó pH

értékét, a becsei széhelyű SP Laboratorija R.t. laboratóriumában vizsgáltattam ki szeptember 11-én. A

paradicsom méretétől függően, a mintán belüli bogyószám 3-4.

13.táblázat.A kísérlet legfontosabb adatai (Becse,2012)

4.2.1 Talajművelés, trágyázás

A termesztéstechnikai munkák első műveleteként az istállótrágyázásra került sor (12.ábra). Ezt a

műveletet az elővetemény (búza) lekerülése után vegeztem el, 40 tonna/ha érett szarvasmarha trágyával,amelyet aztán sekélyen alászántottam (13.ábra). Az őszi szántás előtt a talajminta elemzését végeztettem el.

Bačka NS niski Alparac Lova VF Knjaz Narvik

Lova VF Knjaz Narvik Bačka NS niski Alparac

Narvik Bačka NS niski Alparac Lova VF Knjaz

NS niski Alparac Lova VF Knjaz Narvik Bačka

Elővetemény búza

Vetés április 30

Kelés május 12

Tőszámritkítás május 26

Gyomirtás május 27Első szedés augusztus 17

Utolsó szedés október 8

Szedések száma 7

Növényvédelmi

kezelések száma4


27/43

25

Ez alapján 100kg/ha NPK 15:15:15 műtrágyát juttattam ki, amelyet mélyszántással forgattam alá 25-28

cm –es mélységbe. Az istállótrágyának és a talajforgatásnak köszönve még a tél előtt megindul az

egészséges mikrobiológiai élet. A szerves trágyák előnye hogy többnyire tartalmazzák a növények számára

szükséges tápelemeket, s javítják a talaj fizikai és kémiai állapotát.

12.ábra. Istállótrágyázás (Fotó:szerző) 13.ábra. Sekélyszántás (Fotó:szerző)

Március 14-én az első munkálat, a barázdák bezárása, fogas boronával történt. Április 11-én

100kg/ha NPK 15:15:15 műtrágyát szórtam a területre, amelyet kombinátorral dolgoztam be a felső

talajrétegbe, 10-15 cm mélységbe.

4.2.2 Vetés

A vetésre május 30-án került sor, amit a szabadkai SEVER cég által készített mechanikus

tolóvetőgéppel végeztem el (14.ábra). A vetés modja fészkes vetés, folyóméterenként 4-5 csokor,

fészkenként 4-5 vetőmaggal, így a vetőmagszükséglet 1500g/ha.

14.ábra. A szabadkai SEVER tolóvetőgépe (Fotó:szerző)


28/43

26

4.2.3 Ápolási munkák

A kelést május 12-13-án jegyezhettem fel, s ekkor a burgonyabogár és répabarkó lehetséges

megjelenéseit figyeltem napi szinten. Május 26-án, kézzel, a paradicsom tövekhez 5 cm-re juttattam ki a

fejtrágyát, ammónium-nitrát formájában, 150 kg/ha mennyiségben, amelyet az egyelés és mechanikai

gyomirtás, kapálás követett. A növényritkítás végső eredménye a folyóméterenkénti 2-2,5 csokor,

csokronként 2 növénnyel.

A paradicsom növényvédelmi szempontból kényes növény. Magvetéstől betakarításig a kórokozók

és kártevők sora veszélyezteti, és a hiányos vagy nem megfelelő növényvédelem részleges vagy teljes

növénypusztulást, terméskiesést okozhat. A növényvédelem május 26-án és június 6-án Champion 50 WG

kijuttatásából állt (25g/100m2 mennyiségben). A virágzás idején, június 20-án történt a második

növényvédelmi eljárás: Ridomil Gold MZ 68 WG-vel, kézi permetezővel, 25g/100m2 töménységgel. Június

21-én megtörtént a másodszori fejtrágyázás 150 kg/ha mennyiséggel. Július 15-én történt az utolsó kezelés.Ekkor Amistar kijuttatása történt meg 10ml/100 m2 mennyiséggel.

A csapadékszegény és meleg időjárási feltételek mellett csupán három alkalommal adódtak a

feltételek a kórokozók megjelenésének. Az első ilyen alkalom május 23-án, másodszor június 6-án,

harmadszor július 14-én, amikor az időjárás viszontagságai a paradicsom fitoftórás (Phytophthora infestans)

és az alternáriás ( Alternaria solani ) betegség fertőzésének kedvezett. A megfelelő védekezéssel a kórokozók

kialakulását meggátoltam.

Az állomány kondícionálását három ízben, levéltrágya formájában végeztem el. Június 7-én és 21-én

Kristalon Specijal 18:18:18 (+3MgO)-val, és július 5-én Kristalon Braon 3+11+38 (+4MgO)-val 50g/10l/100m2 mennyiséggel. A csapadékhiány és a talaj alacsony nedvességtartalma erre komoly indítékot adott, a

paradicsom korlátozott tápanyag ellátásából kifolyólag.

Öntözési lehetőség nem volt, ezt a korlátozást a vegetációs időszak alatti alacsony csapadékhiány,

és a csapadékmentes augusztus csak fokozni tudta.

4.2.4 Betakarítás

Az érett bogyókat, a fajtákra jellegzetes színezettségi állapotban takarítottam be, friss fogyasztásra

és feldolgozásra, befőzésre kerültek. A betakarítás kézzel történt, fajtánként, jelölt műanyag ládákba. Abetakarítást a mérés követte, illetve a szedéshullámonkénti feljegyzés, a bogyók átlagtömegének

meghatározása. Hét alkalommal történt a szedés, az első betakarításra augusztus 17-én, az utolsóra október

5-én került sor. Az egyes betakarítások átlagosan nyolc naponta történtek. A Lova paradicsomfajta fitoftórás

(Phytophthora infestans) megbetegedésének mértékét, a betakarított bogyók és a megbetegedett bogyók

összegének arányából számítottam ki.


29/43

27

5. EREDMÉNYEK

5.1 Hozam eredmények

A paradicsom gépesített betakarítása egymenetes szedésnél akkor a legeredményesebb, amikor a

bogyók 80-90%-a beérett. Kézi szedésnél az elhúzódó érés nem jelent gondot, több hullámban történhet,

történik a betakarítás. A 14. táblázatból leolvasható, az egyes szedéshullámok terméshozamának változása.

14.táblázat. A szedésenkénti terméshozam és az össz terméshozam (szerző,2012)

A szedésenkénti termésmennyiség eloszlása egyenletesnek bizonyult, leszámítva a két utolsó

betakarítás bogyóhozamát. A fajták, a szedésenkénti terméshozamcsúcsot, többé-kevésbé a vegetációs

időszakuk hosszának megfelelő időben érték el. A szeptember 19-i szedést négy napos lehűlés (11-13˚C napi

középhőmérséklet) és 10,6 mm csapadék követte, s ez a hűvös idő a következő szedés mennyiségénérzékelhető volt (15.ábra). E mellett a paradicsom 40-50%-a a csapadék következtében a következő

szedésre felrepedezett ezzel rontva piaci értékét.

Az egyes fajták terméshozamának összegzésével kiszámítható az átlagterméshozam, amely 34,63

t/ha. A legmagasabb terméshozamot az Alparac hozta, 40,5 t/ha termésmennyiséggel, a leggyengébbet a

Lova eredményezte 25,8 t/ha mennyiséggel (16.ábra).

fajta hozam kg fajta hozam kg fajta hozam kg fajta hozam kg

NS Niski 47 Alparac 34 Alparac 37 Alparac 33

Alparac 23 Bačka 33 Bačka 33 Bačka 27

Bačka 19 Narvik 28 NS niski 19 Lova VF 25

Narvik 18 NS Niski 18 Knjaz 16 NS Niski 25

Knjaz 8 Knjaz 13 Lova VF 16 Knjaz 16

Lova 4 Lova 8 Narvik 15 Narvik 12

Σ 119 Σ 134 Σ 136 Σ 138

fajta hozam kg fajta hozam kg fajta hozam kg fajta hozam kg

Knjaz 39 Narvik 23 Narvik 20 Alparac 162

Narvik 32 NS niski 10 Lova 19 Bačka 150

Lova 23 Alparac 9 Knjaz 18 Narvik 148

Bačka 19 Knjaz 9 Niski 17 NS Niski 147

Alparac 13 Lova VF 8 Alparac 13 Knjaz 119

NS niski 11 Bačka 7 Bačka 12 Lova 103

Σ 137 Σ 66 Σ 99 Σ 829

augusztus 17 szeptember 3 szeptember 10

szeptember 19 szeptember 28 október 5 Összesen

augusztus 25


30/43

28

15.ábra. A paradicsom szedéshullámonkénti termésmennyisége (szerző,2012)

16.ábra. A fajták terméshozamának alakulása (t/ha)(szerző,2012)

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

NS Niski

Alparac

Bačka

Narvik

Knjaz

Lova

kg/40m2

VIII.17 VIII.25 IX.3 IX.10 IX.19 XI.28 X.5

Alparac Bačka Narvik NS Niski Knjaz Lova átl.term.

t/ha 40.50 37.80 37.00 36.80 29.90 25.80 34.63

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

Paradicsom terméshozamok


31/43

29

5.2 A bogyók átlagtömege

A paradicsomnövény a vegetációs idő alatti csapadékhiány következtében 30-50%-kal alacsonyabb

terméshozammal és elaprózott bogyómérettel szolgál. Megfigyeléseim eredményeként a bogyó átlagtömegek

(15.táblázat), a nemesítő által adott értékektől 30-45%-kal kisebb (17.ábra).

15.táblázat. A paradicsombogyó átlagtömegének és a rekeszszámának alakulása (szerző,2012)

17.ábra. A bogyók átlagtömege a nemesítő által adott értékekhez viszonyítva (szerző,2012)

5.2 A fajták fogékonysága a betegségekre

Az betakarítási hullámok alkalmával elkerülhetetlen volt az egyes fajtákon megjelenő fiziológiai

elváltozások és betegségek észrevétele. Az augusztus 17. és 25-én történt betakarítás alkalmával a

Novosadski niski paradicsomfajtán észlelhetőek voltak azok a bogyó színelváltozások (18.ábra), amelyek az

Fajta g Rekeszszám

Bačka 112 3-5

Lova VF 101 5-6

Knjaz 88 4-6

Narvik SPF 85 3-5

NS Niski 78 3-4

Alparac 67 5-6

0

20

40

60

80

100

120

140

160

180

200

Bačka Narvik SPF Knjaz Lova VF NS Niski Alparac

mért érték

nemesítő ál tal adott érték

gramm


32/43

30

érés ideje alatt a tartósan magas, 34 ºC fölötti hőmérsékletnek köszönhetőek. Ilyen körülmények között

megnövekszik a sárgás színanyagok szintézise, mint a karotin és xantofil ugyanakkor a likopin képződés leáll.

18.ábra. A Novosadski niski paradicsombogyó 19.ábra. Vízháztartási zavarok tünete a Narvik

sárga színanyagának túltermelődése (Fotó:szerző) paradicsom bogyóján (Fotó:szerző)

20.ábra. Paradicsomvész (Phytophthora infestans) okozta bogyórothadás (Fotó:szerző)

A szeptember 3-án és 10-én történt betakarításkor a Narvik paradicsomfajtán bibepont f előli

csúcsrothadása volt észlelhető (19.ábra), melynek aránya 20%-os volt a fajtán belüli egészséges bogyókhoz

viszonyítva.

A kései betakarítások alkalmával, szeptember 28., a Lova paradicsomfajta fitoftórás

megbetegedésének kialakulását jegyezhettem fel (20.ábra), amely az október 5-én történt szedéskor vált

számszerűsíthetővé. A kórokozó által fertőzött bogyók értéke 20% volt.


33/43

31

5.3 A paradicsom vizsgált beltartalmi értékei

A beltartalmi értékek alakulása elsősorban az időjárás viszontagságainak függvényében alakult,

amelyhez a megfelelő agrotechnikai eljárások összesége és a növény tápanyag ellátottsága is hozzájárulnak.

A laboratóriumi vizsgálatok eredményein (16.táblázat) megfigyelhető a magas szárazanyagtartalom, amely a

megfelelő tenyészterület, nem túlzott sűrű növényállomány, a magas nappali hőmérsékletek, a napos órák

száma és a fényintenzitás, valamint a bogyóképződés időszakától a termésérésig tartó csapadékhiány

eredménye.

16.táblázat. A vizsgált beltartalmi értékek (szerző,2012)

Az íz összhatását a cukor és sav hányadosa határozza meg. Ez az érték 8,5-10 közé esik, a

szárazanyag-sav hányados értéke 15 körüli (16.táblázat). Számos szerző alapján a vízoldható szárazanyag

60-70%-át redukáló cukrok alkotják, ez ad okot arra hogy a szárazanyag-sav hányadosát is kivizsgáljuk. Ha

megvizsgáljuk az ízalkotók egymáshoz viszonyított arányát, láthatjuk hogy a Knjaz és Narvik SPF

szárazanyag-sav hányadosa és a cukor-sav aránya magas savtartalomra utal (21.ábra).

Fajta Alparac Bačka Knjaz NS niski Lova VF Narvik SPF

Vizsgálat típusa Vizsgálatmódszere

Szárazanyagtartalom

(%)6.92 7.28 7.50 6.69 6.77 6.65 Szárítás

Cukortartalom (%) 3.99 3.79 3.11 3.28 3.60 2.52 Luff-Schoorl

Savtartalom (%₀) 0.52 0.52 0.71 0.47 0.44 0.61 Volumetria

pH érték 4.13 4.07 4.02 4.21 4.19 4.06 Potenciometria

Szárazanyag/sav 13.43 14.14 10.56 14.38 15.38 10.98ha az érték 15

körüli az arány jó

Cukor/sav 7.75 7.35 4.38 7.05 8.17 4.17a cukor és sav

aránya 8.5-10

megfelelő

mért érték


34/43

32

21.ábra. A szárazanyag-, sav- és cukortartalom alakulása a bogyókban (szerző,2012)

A Narvik SPF paradicsomfajta cukortartalma jelentősen alacsonyabban alakult a többi

paradicsombogyó cukortartalmának ér tékétől.

A savtartalom áttlagosnak tekinthető, a Knjaz és Narvik savtartalma szignifikánsan magasabb lett a

többi fajta savtartalmától.

0.00

1.00

2.00

3.00

4.00

5.00

6.00

7.00

8.00

Alparac Bačka Knj az NS ni ski Lova VF Narvi k SPF

Szárazanyagtartalom (%)

Savtartalom (%₀)

Cukortartalom (%)


35/43

33

6. KÖVETKEZTETÉSEK

A szabadföldi paradicsom természtésének feltételei és agrotechnikai eljárásai nagymértékben

befolyásolják a termésmennyiséget, a bogyók átlagtömegét és annak beltartalmi értékeit. A kísérleteimben

megfigyelt fajták terméshozama, az idei aszályos évben alacsony volt. Míg egyes fajták terméshozamakielégítő volt, addig a Knjaz és Lova SPF termésmennyisége jelentősen elmaradt.

A növényállományban a paradicsom fitoftórás megbetegedésének jeleit jegyezhettem fel a kései

betakarítások alkalmával. A fajtákon jelentkező fitoftórás megbetegedés mértéke jelentéktelen volt, azonban a

Lova paradicsom bogyóit jelentős és mérhető kár érte. A fajta habitusából adódóan arra a következtetésre

jutottam, hogy nagyobb tenyészterület biztosítása a megoldás, az állomány jobb átszellőződése céljából,

ezzel korlátozva a betegség kialakulását.

A termesztési körülmények következtében, a talaj alacsony víztartalma, a nyári magas

hőmérsékletek, a levegő alacsony páratartalma, a fokozott párologtatás, a szerény csapadékmennyiség és az

öntözés hiánya a paradicsom vízháztartásában okozott zavart. A Narvik bogyóin csúcsrothadást idézett elő.

Ilyen esetben a levelek a bogyók elől elhasználják a kalciumot. Megállapítható ennek a fajtának a magasabb

kalcium igénye. A Novosadski niski bogyói érzékenységüket mutatták ki a tartósan magas, 34 ºC feletti

hőmérséklet következtében. Az érett bogyók napsütötte oldalán sárga színfoltok voltak láthatóak. A fajta

jellemzője a ritkább lombborítottság.

A növényvédelmi eljárások összeségét tekintve javasolt annak kiegészítése, legalább 1 alkalommal,

az idei időjárás körülményeire vonatkoztatva.

A paradicsomfajták vegetációs idejük és terméshozamuk összefüggésében, arra a megállapodásra

jutottam, a korai- és középkései fajták hozták a jobb termésmennyiséget, a középkései fajtákkal szemben.

Feltehetőleg a lehullt csapadék időpontja volt az, ami ezt befolyásolta.

A cukortartalom értékét a csökkentett vízellátottság és a magas hőmérséklet jelentősen fokozta,

azonban a meglévő abiotikus tényezők a bogyó átlagtömegének rovására szolgáltak. Azonban fontos

megjegyezni azt az észrevételt, ami alapján a kisebb bogyóátlagtömegű fajták szolgáltak magasabb

terméseredménnyel. A Baĉka azonban kivételt képez, ez alól az észrevétel alól. Ezt a fajtát a nagy bogyó

átlagtömeg és magas terméshozam jellemezte.

A Narvik SPF paradicsomfajta jelentősen alacsonyabb cukortartalma valószínűsíthetően

fajtatulajdonság, oka a fajta megjelenési formájában is kereshető.

A beltartalmi értékek kielemzésekor két fajta, a Knjaz és Narvik SPF szárazanyag/sav és

cukortartalom/sav aránya kedvezőtlenül alakult. A három összetevő egymáshoz viszonyított aránya a magas

savtartalomra utal. E két fajta savtartalma kifejezetten magas lett, míg érdekes módon a cukortartalmuk a

kivizsgált fajtákhoz viszonyítva jóval alacsonyabb értéket mutatott. Ebből adódóan a Knjaz és Narvik SPF a

magas savtartalom miatt fanyarabb ízű volt. Ez a Knjaz paradicsom esetében fajtára jellemző tulajdonság.

Termésmennyiség szempontjából elfogadott az a tény, hogy a paradicsom öntözés nélkül,gazdaságosan nem termeszthető. A vegetációs időszakban lehullott csapadékmennyiség– sok éves átlag


36/43

34

tekintetében – 100 mm-rel volt kevesebb, mint a paradicsom vízigénye. Munkám egyértelműen alátámasztja

mindezt. Az irodalom szerint a paradicsomtermesztés 50 tonna/ha hozam felett gazdaságos, melyet

kísérletem során megközelítettem, azonban öntözés hiányában nem érhettem el. A fajták között jelentős

különbséget tapasztaltam, melynek révén az Alparac, Backa és Lova VF fajtákat további vizsgálatra ajánlom.


37/43

35

7. ÖSSZEFOGLALÁS

Kevés azon növényeink száma, melyeknek termése oly széles körben felhasználható mint a

paradicsom. A tetszetős külső, a frissítő és savanykás-édeskés íz, és beltartalmi értéke hozzájárultak a

széleskörű felhasználásához. Európában a paradicsom a zöldségfélék fogyasztásának 10 % -át teszi ki a(Popović, 1989).

Gazdasági és táplálkozási jelentőségénél fogva sok országban termelik friss fogyasztásra és

konzervkészítmények előállítására (Farkas, 1994). Világméretű térhódítása visszavezethető a

nyersanyagtermelésre, és az arra szerveződő feldolgozóiparban dolgozók megélhetésének biztosítására.

(Hodossi, 2009).

Szakdolgozatomban különféle paradicsomfajtákat hasonlítottam össze és értékeltem. Az

összehasonlításban szereplő fajták közötti egyes értékmérő tulajdonságokat vizsgáltam: néhány beltartalmi

értéket, a betegségekkel szembeni ellenállóságot, illetve érzékenységet, illetve az időjárás viszontagságaihoz

való alkalmazkodást, ahol is a hangsúly a szárazsággal szembeni tolerancián volt. A fajtaösszehasonlítást

szerbiai fajtákkal végeztem öntözetlen területen.

Eredményeim alapján a következőkre jutottam:

Megfigyeléseimben szerepelt korai és középkései fajtáknál jobb termésátlagot

jegyezhettem fel mint a középkorai fajtáknál.

A fajtaösszehasonlító kísérletben a hat paradicsomfajta termésátlaga 34,63t/ha. A

legmagasabb terméshozamú az Alparac 40,5t/ha és a leggyengébb a Lova 25,8t/ha. A kétterméshozam különbsége 14,7t/ha.

A szedésenkénti termésmennyiség eloszlása egyenletesnek bizonyult, a szeptember végi

lehűlésig. A fajták többé-kevésbé tenyészidejük hosszának megfelelő időpontjában adták

le a terméshozam maximumát.

A bogyó-átlagtömeg arányosan csökkent az időjárás viszonttagságainak függvényében, a

nemesítő által adott értékekhez viszonyítva. Az apróbb bogyóméretű fajták produkálták a

magasabb terméshozamot. Ez alól a Baĉka a kivétel, a legnagyobb bogyó átlagtömegével

a terméshozama 37,8t/ha. A bogyók beltartalmi értékeinek meghatározásakor a fajták a várt eredményt produkálták,

azonban a Knjaz és Narvik szárazanyag/sav és cukortartalom/sav hányadosa elmarad az

optimális értékektől.

A Narvik kifejezetten érzékeny a vízellátottságra, az adott körülmények között

csúcsrothadásra hajlamos, ami kalcium levéltrágyázással megelőzhető. A Lova a fitoftórás

megbetegedésre, a többi fajtához viszonyítva, érzékenységét tükrözte az idény végén, a

megelőző növényvédelem ellenére. A Novosadski niski bogyójának likopin képződése

korlátozódott a magas nappali hőmérsékletek következtében.


38/43

36

Szerbia agroökológiai feltételei igen kedvezőek a paradicsomtermesztés szempontjából. Az öntözés

a különböző energiaforrások árainak növekedésével egyre inkább fokozza a termesztési költségeket,

azonban a paradicsom jelentős terméstöblettel hálálja meg azt. Csapadékszegény években, öntözetlen

területen, 50t/ha feletti terméshozam nem, vagy ritkán érhető el.

Hosszú évek tapasztalatai és időjárásainak adatai alapján a vetést április közepén meg kell kezdeni,

és azt május 1-ig be kell fejezni.A paradicsomtermesztésben, az öntözés, a korszerű fajtahasználat, a

megfelelő alkalmazott agrotechnika, és a megfelelő növényvédelmi eljárások a magas terméshozamok

elérését biztosítják. Az öntözés igen fontos eljárás, mert magas hozam csak rendszeres és szabályos

vízellátással érhető el. A korszerű fajtahasználat, a termésbiztonságot, ezen belül a betegség -ellenállóságot

és termőképességet foglalja magába, amit az új nemesítésű fajták biztosítanak. A paradicsom

termesztésének sikere a teljeskör ű növényvédelmi eljárások szakszer ű alkalmazásában van.


39/43

37

8. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Köszönettel tartozom Dr. Gyúrós Jánosnak, tanulmányi éveim alatt kifejtett odaadó munkájáért,

konzulens tanáromnak Dr. Pap Zoltánnak, és Kőrösi Sóti Beátának, a szakdolgozatom elk�

Documents

Paradicsomfajták Értékelése Szabadföldi Termesztéstechnológiában