Reformatus Ermellek 2012/06

7/31/2019 Reformatus Ermellek 2012/06

http://slidepdf.com/reader/full/reformatus-ermellek-201206 1/20

Tartalom

Igei rovatA polyvát szétszórja a szél ………………………..1

Könyvtár A református presbiter……………………………..3 II. Helvét Hitvallás………………………………….3Amikor erősen fújt a Lélek………………………...5

Egyházmegyénk életébőlMeghívó Zenetáborba……………………………..10 II. Egyháztörténeti vetélkedő………………….…15 Meghívó Bibliaismereti Vetélkedőre…………….19

Gyülekezeti őrjárat Bályok tegnap és ma………………………………6

Gyülekezeti hírek Az emlékezés és fénye……………………………13 Az Úré a dicsőség………………………………….14 Pünkösd Asszonyvásárán…………………………16

Konfirmáció 2012………………………….……….16 Envagelizációs tábor Kécen……………………….17

Egyházzene Ifjúsági kórustalálkozó Micskén………………….8 Bemutatkozik az Élő Kövek zenekar…………...10A székelyhídi kórusok ………………………...…11

Nőszövetség Az érbogyoszlói nőszövetségről………………….19

Egyházi anekdoták Református egyházunk kollégiumaiból…………20

A polyvát szétszórja a szél

Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nemáll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem

az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényérőlelmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nemhervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet

szétszór a szél. Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítéletidején és a vétkesek az igazak közösségében. Mert ismeri az

ÚR az igazak útját,a bűnösök útja pedig semmibe vész.Zsolt. 1.

Szeretem ezt a bölcsességzsoltárt. De félek is tőle.Két életutat állít egymással szembe: az egyik áldáshoz,bőséghez, hasznossághoz, élethez vezet. A másikértéktelenséghez, haszontalansághoz, és végül azelveszéshez. S szinte nem is veszed észre, hogy és holcsúszol át egyik oldalról a másikra, ha nem vigyázoléberen. Ez a félelmetes. Azt mondja a zsoltáros, hogyvan egy életút, amelyik fokozatosan feléleszti ésmegerősíti a lelked, és van egy másik, amelyikugyanígy, szépen, lassan megöli benned a lelked.

Nagyon élénk képi leírását találjuk itt ennek a kétféleéletmódnak. Egyik oldalon egy élő, zöldellő fa áll, amásik oldalon a polyva. Vajon látod, érzékeled ezt azéles ellentétet? S ha eddig nem volt eléggé érthető akép a zsoltáros máris egyértelművé teszi: ilyen a tiéletetek. Vagy afelé haladtok, hogy szép, erős, zöldellő,gyümölcsöző fává nőjetek, vagy afelé, hogy értéktelen,könnyű, elfújható, halott polyvák legyetek. Nos, faakarsz lenni vagy pelyva? Azt akarod, hogy a lelkedfelépüljön, vagy leépüljön? A döntés főként rajtad áll.A döntést Isten a kezéből már kiadta. A döntés mostmár a te kezedben van. Ő a maga részéről már döntött.

Mit kell tennem, ahhoz, hogy fa legyek? Mit kelltennem ahhoz, hogy a lelkem megerősödjék,megépüljön? A zsoltár szerint egyértelmű: ahhoz,hogy az életem megépüljön, abba kell hagyni bizonyosdolgokat, át kell gondolni az életet, és jó döntéseketkell hozni. Ki kell vonni valamit az életem rutinjábólahhoz, hogy a lelkem megépüljön. Bizonyosterületeken csökkentenem kell az aktivitásomat,bizonyos területeken pedig fokoznom kell. Mit kellabbahagyni? Abba kell hagyni a bűnösök tanácsaszerint való járást, a vétkesek útján való megállást éscsúfolódok székébe való beülést. És ez mit jelent a mi

mai nyelvünkre lefordítva? Egyszerű: abba kellenehagyni bizonyos emberekkel a haverkodást, abba kellhagyni bizonyos ideológiák szerint élni ésgondolkodni, nagyobb távolságot tartani bizonyosvilági értékek a magunk értekei között. Mert ugyan„minden szabad nekem, de nem minden használ.Minden szabad, de nem minden épít.” 1Kor 10,23.

Bizonyos napi tevékenységek erősítik az Istennelvaló kapcsolatunkat, mások pedig gyengítik. Jó volnatehát elgondolkozni, hogy mi az, ami erősíti azIstennel való kapcsolatodat, és mi az, ami gyengíti ezta kapcsolatot. Hozz meg néhány nagyon bátor döntést!

Mert vannak tevékenységek, amiket mások folytatnak,amik teljesen természetesek a világ számára és azokszámára, akik körülötted élnek. De megtörténhet, hogymindezek a te életedre nézve visszahúzó, lelketapasztó tevékenységek, amelyek lassan eltávolítanak



2 Református Érmellék

az Úrtól és fokozatosan leépítik a lelked. Lehet, hogyezek a dolgok önmagukban nem rosszak, de mégiselszívják az életerőt az Úrral való kapcsolatodból.Ezért a zsoltár javaslata az, hogy szelektálj. Vajon mirekellene kimondani, hogy kész, egy pillanattal semvesztegetek többet erre vagy arra a tevékenységre?

Mert elpazarolt, eltékozolt, lelket apasztó idő,foglalkozás, ami árt nekem. Ha nem akarsz polyvalenni, hozz jó döntéseket! Hívd ma segítségül az Urat,hogy segítsen neked ebben a szelektálásban! Amimegöl, felhígít, polyvásít, azt fejezd be, azonnal.

A teljesség igénye nélkül hadd kérdezzek ránéhány dologra, ami úgy gondolom, épp ezt apolyvásodást segíti elő az életünkben. Látszólagsemleges dolgoknak tűnnek, nem rendelkezik róluk aSzentírás, de ettől még igencsak veszélyesek, nagyonsok kárt okozhatnak lelki életünkben.

- Milyenek a tévézési szokásaink? A gyerekeink

nem tudnak olvasni, de kívülről fújják aszappanoperák cselekményét. Azt nem tudják, hogymi történik mellettük, csak azt, hogy mi történik afilmekben. Családlátogatáskor sokszor még a tv-t semkapcsolják ki. Vizsgáld meg: az a napi 4 óra, amitstatisztikák szerint egy átlagos magyar felnőtttévénézéssel tölt, segítette az Istennel valókapcsolatodat vagy gyengítette? Tessék csak leltározni,de nagyon komolyan, ha valóban fa akarok lenni, haelegem van a pelyvaságból!

- Folytathatom, főleg a fiataljaink felé: milyenek aszámítógépezési szokásaink? Lehet, hogy többet

töltesz sms-ezéssel, facebook-ozással, sminkeléssel,mint imádkozással, bibliaolvasással? Arra nézve, hogymiből mennyi kell, nincs recept, nem törvény alattélünk. Csak egyre vigyázz: a lelkedre! Isten fává akarnöveszteni téged jelenlétének vizei mellett, igéjeforrása mellett! Vigyázz, ne kerülj messze ettől aforrástól!

- Milyen a szórakozási kultúránk? Mi a baj abulizással, lakodalmazással, a haverokkal összejárnimiért is baj? Nem baj, nincs erre határozott tiltása aBibliának. Ha viszont ezek a szokások azteredményezik, hogy fokozatosan eltávolodsz Istentől,

akkor igenis baj van. Akkor ez hosszútávon polyvásít,fellazítja az életedet, leszívja az erődet, megöl. Ezt nefeledd el!

- A másik dolog: ha csak úgy, kontroll ésvizsgálódás nélkül belevetjük magunkat az életbe, abennünket körülvevő kultúrába, ha csak úgy haladunkaz árral, akkor egészen biztos, hogy elpolyvásodik azéletünk. Ha nem hozunk Isten könyörületes kezébekapaszkodva komoly döntéseket arról, hogy mi az,ami nem használ, akkor biztosak lehetünk abban, hogytönkremegy az életünk. Ha nincs tudatosság azéletünkben, annak súlya, akkor az ár elsodor, a szél

elragad. Ne légy ilyen ember! Ha viszont van bennedvágy, hogy ellenállj a sodrásnak, hogy szembeszegülj aszéllel, hogy a rosszat jóval győzd meg, akkor figyelj,mit tanácsol Isten: „Boldog ember az… aki az ÚR

törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedikéjjel-nappal.”

Gyönyörködni az jelenti: kedvem lelem benne.Örülök neki. Elmélkedni azt jelenti, hogy nem csakkötelességből, félelemből, megszokásból szaladokvégig a napi igén, hanem átengedem az agyamon és

szívemen. Gondolkodom rajta, tanulok belőle.Mérlegelek, alkalmazom, továbbadom, gyakorlatbaültetem. Éjjel és nappal tudjátok mit jelent? Azt, hogyéjjel és nappal. Vagyis rendszeresen. Hogy az igévelvaló táplálkozás az életem szerves része. Nagy afélelmem, hogy nem minden református teszi ezt.Hogy a hívő református emberek mindennapirutinjából is hiányzik ez. Márpedig Isten úgy tervezettmeg, a „dizájnom” része, hogy szükségem van az Őszavára. Lelkemnek üzemanyaga az Ő igéje. Ahogy

Jézus mondja: „ …azok a beszédek, amelyeket én mondtamnektek: lélek és élet.” ( Jn 6,63). Vagy amit Péter mondott:

„Uram, kihez mehetnénk: Örök életnek beszéde vannálad!” nem a farizeusoknál, írástudóknál, vagyéppenséggel politikusoknál. Ha ezt teszed, észre semveszed és megépül a lelked. Az egyház is csak akkorépül meg igazán, ha egyre nagyobb hangsúlytfektetünk a tanításra, az ige tanulmányozására. Ígynevelünk fákat, gyönyörű sudár, zöldellő, sőt,gyümölcsöző fákat. Képzeld el, mi lenne, ha mindenkiazt mondaná: NINCS TÖBB POLYVASÁG!Befejeztem! Ha meghoznánk azt a döntést, hogy énmától fává akarok növekedni, és ebben kérem az Istensegítségét! Legyen ez komoly imatéma!

Mi lenne, ha mindenki az üresjáratokban, aszünetekben, a buszon hazafelé jövet elővenné az igétés azon gondolkodna? Ha az autónkban keresztyénzenét, prédikációkat hallgatnánk? Ha az üres időkbenhelyet adnánk Isten igéjének? Nem lennénk lelkilegegészségesebbek? Mi lenne, ha minden érmellékireformátus atyafi csütörtök délután [vagy amikor a

gyülekezetében alkalom van] kikapcsolná a televíziót,letenné a kapát, kikapcsolná a számítógépét, éselmenne bibliaórára, hogy töltődjön, épüljön a lelke?Ha több időt adna az Istennek? Vagy ugyanezt tennévasárnap? Egy komoly szándékú keresztyénnek csak

egyszer kell meghoznia a döntést arról, hogy hogyan –hányszor jár templomba: és nincs ilyen, hogy ha, vagyesetleg. És nem ezt teszi függővé mástól, hanem másttesz ettől függővé. Mert ez vezet a lélekmegépüléséhez. Vajon mi lenne, igen, mi lenne, haegyszerűen többet gyönyörködnénk az Úrban?

Imádság: Urunk, Istenünk, te látod, sokan közülünk éppen

fulladoznak a polyvában. Segíts kimondani:befejeztem! Szükségünk van a te jelenlétedre,támogatásodra, segíts elköteleződni az ÉLET mellett.

Szeretnénk gyönyörködni benned, egyre többet, éjjel ésnappal. Ámen

Mike Pál, Lelkipásztor



3 2012 június

„ Az idei esztendőben presbiteri tisztújításokra fog sor

kerülni az Érmelléki Egyházmegyében (is). Ennek kapcsán,illetve a presbiter-képzés időszerűsége okán indítjuk útjáraaz alábbi sorozatot, (nem csak) jelenlegi vagy leendő

presbiterekre gondolva. A Szerkesztőség.

” A Presbiteri tisztség kialakulása

- Genfben –

A presbiterek tisztének és hivatásának eredetibibliai jellegét a következő századok fejlődése részbenelnyomta, részben meghamisította. Az őskeresztyénegyházban, még a második század végén is, agyülekezet maga gyakorolta a tanítói és fegyelmezőhatalmat a közös akarattal választott presbiteritestülete által. A papi hatalmi igények azonbancsakhamar kiszorították a testület igazgatását: apüspök magához ragadta a presbiterek jogkörét,azokat jelentéktelen alárendeltjeivé tette s az egyházszervezete az eddigi testületi (korporatív) helyettszemélyi (monarchikus) jellegű lett.

A bibliai presbiteri tisztet a reformáció újította felés Kálvin János állította vissza a méltó helyére,elsősorban a genfi egyházban. Kálvin szerint agyülekezetet Isten három feladattal bízta meg: az Igehirdetése, az egyház kormányzása és a szegényekgondozása. Ezt a hármas feladatot az egyház négyhivatallal tölti be: a lelkipásztor, tanító, presbiter ésdiakónus által. A presbitérium gyakorolja az egyházikormányzást, a felügyeletet s a hívek életét szabályozófegyelmet. Erre a fegyelemre Kálvin az előzőleg eléggészabados erkölcsű Genfben különös gondot fordított.Egy népesebb család sincs rend nélkül, mondotta,annál nélkülözhetetlenebb ez az egyházban. Afegyelem a fékező gyeplő, a buzdító tövis, a fenyegető

atyai korbács. Az egyház fegyelem nélkül erőtelen. Afegyelem viszont csak Isten igéje szerint való lehet. Azegyházi fegyelem tehát, amelynek gyakorlásával azegyház a presbitériumot bízta meg, az Igéből s azegyház fogalmából és lényegéből következik. A genfipresbiterek azonban nemcsak fegyelmeztek, hanemelvégezték egyebek között pl. a kijelölt családoklátogatását is. Igaz, hogy Genfben átmenetileg mégnagy befolyása volt az egyházi életre a városi kis ésnagytanácsnak a lelkész-, presbiterválasztás,fegyelmezés, tovább a presbiterek testületének, aconsistoriumnak teendői körül, azonban ez a Kálvin

elvei helyességén mitsem változtat s a presbitériumfüggetlen, tiszta formája csakhamar kialakult.Hasonló szellemben beszél a presbiter hivatásáról

a II. Helvét Hitvallás is. Miután a bibliai presbiterekrőlszólt, így folytatja: „Senki sem tilthatja meg Istenegyházának, hogy ehhez az ősi alkotmányhoz

visszatérjen. Az egyházban múlhatatlanul kell lennifegyelemnek és a régieknél hajdan szokásban volt akizárás és Isten népénél egyházi törvényszékek isvoltak, amelyekben ezt a fegyelmet bölcs és kegyesférfiak gyakorolták. A hibázókat – ha megjavíthatók – a vének dorgálják meg és térítsék jó útra. Válasszanak

Istenfélő, okos és gazdálkodásban gyakorlott férfiakat,akik az egyházi javakat rendesen kezeljék.”(XVIII.Rész)

Franciaországban az 1559-i párizsi zsinat apresbiterek jogaivá tette a gyülekezeti kirekesztés,úrasztalától való eltiltás és közbotránkozások ügyébenvaló ítélkezést. A németalföldi reformátusokmagukévá tették a párizsi határozatokat. A skótreformátusok széles jogkört adtak a presbitereknek.Németországban (Pfalzban) 1570-től apresbitériumokat bízták meg a gyülekezeti külső ésbelső élet felügyeletével és a fegyelem gyakorlásával.

[Domján János: A református presbiter ]

A II. Helvét Hitvallás

XVII. fejezetAz Isten közönséges és szent egyháza és annak

egyetlen feje(2 rész)

(Az igaz egyház jegyeiről vagy ismertetőjeleiről.) Egyébként, ahogy nem ismerünk el az

anyaszentegyházban más főt, mint a Krisztust, éppenúgy nem ismerjük el, hogy akármelyik egyház,amelyik magát igaz egyháznak adja ki, csakugyan igazegyház. Ellenben azt tanítjuk, hogy az az igaz egyház,amelyben az igaz egyház jegyei, vagyis ismertető jeleimegtalálhatók, elsősorban az Isten igéjének helyesvagy tiszta hirdetése, amint az ránk maradt a prófétákés apostolok könyveiben, akik mindenkit Krisztushozvezetnek, aki az evangéliumban így szólt: Az én

juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, éskövetnek engem, és én örök életet adok nékik. Idegentpedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem

ismerik az idegenek hangját (Jn 10, 27 skk). És akikilyenek az egyházban, azokban egy hit van és egyLélek, és ezért csak az egy Istent imádják, egyedül őttisztelik lélekben és igazságban, egyedül őt szeretikteljes szívükből és minden erejükből, egyedül őt hívjáksegítségül az egyetlen közbenjáró és szószóló, aKrisztus által Krisztuson és a benne való hiten kívülsemmiféle igazságot és életet nem keresnek. MivelKrisztust ismerik el az anyaszentegyház egyedülifejének és fundamentumának és erre afundamentumra helyezkedve naponta bűnbánatbanmegújulnak, türelemmel hordozzák a rájuk rakott

keresztet, sőt színlelés nélküli szeretet által Krisztusminden tagjával összekapcsolódva bebizonyítják, hogyők Krisztus tanítványai, megmaradván a békesség és aszent egység kötelékében. Egyszersmind részesülnek aKrisztustól rendelt és az apostoloktól továbbadott




sákramentumokban, mégpedig úgy élnek velük,ahogy az úrtól vették. Ismeretes ugyanis mindenkielőtt Pál apostolnak az a mondása: Én az Úrtól vettem,amit néktek előtökbe is adtam (1Kor 11, 23 skk). Ezértelítéljük azokat az egyházakat, mint a Krisztus igazegyházától idegeneket, melyek nem olyanok,

amilyeneknek az elmondottak szerint lenniük kellene,akárhogyan kérkednek is püspökeik apostoliutódlásával, egységükkel és régiségükkel. Sőt aztparancsolják nekünk az apostolok, hogy kerüljük abálványimádást és fussunk ki Babilonból és neközösködjünk vele, hacsak nem akarunk Istencsapásaiban is vele közösködni (1Kor 10, 14; 1Jn 5, 21; Jel. 18, 4; 2Kor 6, 14 skk).

(Az Isten egyházán kívül nincs üdvösség .) AKrisztus igaz egyházával való közösséget pedigannyira becsüljük, hogy azt valljuk, nem élhetnek azIsten színe előtt azok, akik az Isten igaz egyházával

nem vállalnak közösséget, hanem elszakadnak tőle.Mert mint ahogy Noé bárkáján kívül nem volt másmenekvés, amikor a világ elpusztult az özönvízben,hisszük, hogy éppen úgy nincs bizonyos üdvösségKrisztuson kívül, aki magát az egyházban adja aválasztottaknak. És ezért azt tanítjuk, hogy akik élniakarnak, azoknak nem szabad elszakadniuk a Krisztusigaz egyházától. (Az egyház nincs a jegyekhez kötve.)Mindamellett a felsorolt jegyekkel nem szorítjuk olyanszűk körre az egyházat, hogy tanításunkkal kizárjukbelőle akár azokat, akik nem élnek asákramentumokkal – nem mintha nem is akarnának

vagy megvetnék azokat, hanem inkább mertvalamilyen elháríthatatlan okból kénytelenek akaratukellenére tartózkodni tőlük vagy nélkülözni őket; akárazokat, akikben némelykor megfogyatkozik a hit, denem alszik ki vagy nem szűnik meg egészen; akárazokat, akikben gyarlóságból való bűnök éstévelygések találhatók. Tudjuk ugyanis, hogy voltIstennek egynéhány kedveltje a világon Izráelországán kívül is. Tudjuk, hogy mi történt Istennépével a babiloni fogságban, ahol hetven évig voltakáldozatok nélkül. Tudjuk, mi történt Péterrel, amikormegtagadta Krisztust, és hogy mi szokott történni

napról napra Isten választott híveivel, mikormegtévednek és gyengék. Tudjuk továbbá, hogymilyenek voltak az apostolok idejében a galaták és akorinthusiak egyházai, amelyeket sok súlyos bűnnelvádol az apostol és mégis Krisztus szent egyházainakhívja őket.

(Az egyház némelykor kihaltnak látszik .) Sőtnéha az is megesik, hogy Isten igaz ítéletévelmegengedi, hogy Igéjének igazsága, a közös hit és azigaz istentisztelet úgy elhomályosuljon ésmegrendüljön, hogy úgy látszik, mintha az egyházkihalt volna, és nem állna fenn többé, amint az Illés

próféta és mások idejében történt. De azért vannakIstennek ebben a világban ilyen sötét időkben is igazimádói, még hozzá nem is kevesen, hanem hétezren ésmég többen (1Kir 19, 18; Jel 7, 3 skk). Mert az apostol isígy kiált fel: Megáll az Istennek erős fundamentuma,

melynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit stb. (2Tim 2,19). Ezért az egyház láthatatlannak is nevezhető, nemmintha azok az emberek volnának láthatatlanok,akikből áll ez az egyház, hanem azért, mert a miszemeink elől el van rejtve, egyedül az Isten előttismeretes, és mint ilyen gyakran kivonja magát az

emberi megítélés alól. (Nem mindenki az egyházbólvaló, aki az egyházban van.) Viszont nem mindenkiszent és nem mindenki élő és igaz tagja az egyháznak,aki az egyházhoz számláltatik. Van ugyanis sokképmutató, aki külsőképpen hallgatja az Isten igéjét ésa sákramentumokat nyilvánosan magához veszi, ésúgy látszik, hogy Istent is egyedül a Krisztus által hívjasegítségül, hogy Krisztust vallja az ő egyetlenigazságának, hogy Istent tiszteli, a szeretet szolgálataitgyakorolja és a megpróbáltatások közepette egy ideigtürelemmel kitart, de belül a Lélek igazimegvilágosításának, a hitnek és a szívbeli tisztaságnak

és a mindhalálig való állhatatosságnak híjával van.Hogy valójában milyenek, az végül többnyire kiszokott derülni. János apostol ugyanis ezt mondja:Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók,mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtakvolna (1Jn 2, 19). És míg kegyességet színlelnek,

jóllehet nem az egyházból valók, mégis odaszámláljukőket, amint a hazaárulókat is, míg le nem leplezik őket,a polgárok közé szokták sorolni és amint konkoly éspolyva is található a búza között, vagy golyvák ésdaganatok is találhatók az egyébként ép testen, holottvalójában inkább betegségei és éktelenségei a testnek,

mintsem igazi tagjai. Ezért Isten egyházát helyesenhasonlítja Jézus a gyalomhoz, amely mindenféle fajtahalat összefog, és a szántóföldhöz, amelyen konkoly ésbúza található (Mt 13, 47 skk; 13, 24 skk). (Ne ítéljünkmeggondolatlanul és idő előtt.) Itt nagyon kellóvakodni attól, hogy idő előtt ne ítéljünk, és nepróbáljuk kizárni, elvetni vagy kigyomlálni azokat,akiknek a kizárását vagy elvetését az Úr nem akarja,vagy akiket az egyház kára nélkül nem közösíthetünkki. Viszont arra is éberen vigyázni kell, hogy míg akegyesek mélyen alusznak, az istentelenek erőre nekapjanak, és kárt ne okozzanak az

anyaszentegyháznak. (Az egyház egysége nem a külső szertartásokban

áll.) Azt tanítjuk továbbá, hogy gondosan szem előttkell tartani, miben rejlik leginkább az egyház igazságaés egysége, nehogy meggondolatlanul szakadásokattámasszunk, vagy melengessünk asz egyházban. Nema külső szertartásokban és rendtartásokban áll az,hanem inkább az egyetemes keresztyén hitigazságában és egységében. Az egyetemes keresztyénhit pedig nem emberi törvényekben szállt reánk,hanem a Szentírásban, melynek rövid összefoglalásaaz Apostoli Hitvallás. Ezért olvasunk arról, hogy a

régieknél különböző szertartások voltak, de ebbenszabadságuk volt és soha senki sem gondolta, hogy ezmegbontja az egyház egységét. Azt mondjuk tehát,hogy a dogmákban és a Krisztus evangéliumának igazés egyező hirdetésében és az Úrtól világosan rendelt



5 2012 június

szertartásokban áll az egyház igazi egyetértése. Ebbena dologban leginkább Pál apostolnak azt a mondásátemeljük ki: Valakik annak okáért tökéletesek vagyunk,ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpenértetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek:csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály

szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk (Fil 3,15 sk).

(Következő lapszámunkban folytatjuk)

Gyökössy Endre

Amikor erősen fújt a Lélek

Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv magyarázata

Péter „felelősségre vonása” – és a folytatás

ApCsel 11, 1-30

Az Apostolok Cselekedete könyvének 10. Részétegy szóban kíséreltük meg összefoglalni: is. Azősegyház Péterrel és a többiekkel rájött, hogy Jézusnemcsak a zsidókat, hanem a pogányokat ismegváltotta. Megindult az első pogány misszió. Pétert

Jeruzsálemben mintegy felelősségre vonják, amiértbement egy pogány emberhez. A jeruzsálemikeresztyének még megtartják a zsidó törvényeket,

ezért volt furcsa – furcsa? Szinte elképzelhetetlen! – számukra, hogy a pogányok ugyanarra a hitre jussanak, mint ők…

Péter elmondja tehát, mi történt Kornéliusszal ésvele, hogyan engedelmeskedett Isten ihletésének,parancsának. Nagyon részletesen, alaposan beszámol.Vállalja, hogy neki a gyülekezet előtt most kell számotadnia tettéről: pogányoknak hirdette az Igét, és együttis étkezett velük. Így fejezi be: „Ha tehát ugyanazt azajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünkaz Őr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogyakadályozzam az Istent?”Ki vagyok én?! Egy

halászmester, Jézus tanítványa ugyan, de hogy jövökén ahhoz, hogy ha Isten valakit meghív, vegye aSzentlelket, kívánja a keresztséget, azt mondjam: - Tenem! Ezt mondja Péter. Nagyon nagy dolog. Ebbőlmindnyájunknak komoly konzekvenciákat kelllevonnunk. Többen számon kérték már a mi kisgyülekezetünkben: hogyhogy nálunk bárki azúrasztalához járulhat, hogy vegye Krisztus szenttestét? Vannak zárt közösségben nevelt testvérek, aholcsak a nagyon „kiválasztottaknak” engedik meg azúrvacsorát. Én viszont a fenti Igéből merítem amerészséget, hogy azt mondjam: Nem merem vállalni,

hogy az válaszoljam a kérdezőnek: te jöhetsz, te nem jöhetsz, te havonta jöhetsz, te meg csak félévente! Hátki vagyok én? Ha a Főpásztor valakit hív – milyenalapon, mi jogon tagadom meg tőle az úrvacsorát én, abojtár?

A jeruzsálemi gyülekezet végighallgatta Péterbeszámolóját, és azt mondták: - Jó, tehát a pogányok is!– Ezzel a zsidó származású jeruzsálemi gyülekezetteljes egyetértésben Péter mögé áll, vállalja azt, amitPéter tett. „Azok, akik az István miatt támadt üldözéskövetkeztében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig,

Ciprusig és Antiokhiáig – csupa pogány vidék aFöldközi-tenger és Kis-Ázsia területén -, de senkimásnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak.”Tehátelőször csak zsidóknak. „Volt azonban közöttük (Milyen

jó, hogy volt „azonban”!) néhány ciprusi és cirénei férfi (ők pogány keresztyének, görög keresztyének). Amikor ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, éshirdették az Úr Jézust.” Most először halljuk, hogy agörög keresztyének görögöknek vagy más vallásúpogányoknak hirdetik az Igét. Evangelizáció történik,már jó messze Jeruzsálemtől! „És az Úr keze velük volt,úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. Ennek a híre

eljutott a jeruzsálemi gyülekezet fülébe.” – Ejnye! Hátnemcsak mi vagyunk keresztyén gyülekezet? VannakCiprusban is? Antiókhiában is? Antiókhia közelegymilliós város, Róma és Alexandria után az akkorivilág harmadik legnagyobb városa volt. Kelet ésNyugat kapuja, csodálatos palotákkal, elképzelhetetlengazdagsággal. Hát ott is?

„Ezért kiküldték Barnabást Antiókhiába.” Barnabásazt jelenti magyarul: a vigasztalás fia. Szelíd, kedveslélek. Később majd olvassuk, hogy amikor Pálvalamiért megfenyíti Márkot, Barnabás veszi magamellé. Mindig békítő, áthidaló lélek volt ez a Barnabás.

Őt küldik – ő zsidó-keresztyén -, nézze meg, mi ahelyzet ott. Mit látott? - Láthatta a pogánytemplomokat, az óriási, kőből faragott hatalmasbálványokat, az akkori világvárost, annak mérhetetlengazdagságát. Mintha valaki ma Párizsba menne! Tarkaruhába öltözött hölgyeket és elegáns férfiakat. Óriásiamfiteátrumot, körben márványszobrokkal… Demilyen különös szeme van Barnabásnak! Ő Istenkegyelmét látja. Valahol a külvárosban felfedezi a kisnyájat: örvendező hellének görög nyelven dicsérik

Jézust. Talán először hallja görögül dicsőíteni Istent. Ésakkor felszólalt a gyülekezetben ő, a tekintélyes,

Jeruzsálemből jött tanítvány. Ugye, logikus volna,hogy intse őket: metélkedjenek körül, ne egyenekdisznóhúst, - de nem tette. Mire buzdította Barnabásezt a gyülekezetet? „Bátorította mindnyájukat, hogyszívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban”!Csodálatos szép dolog ám ez! Izraelita kultúrában, azsidó törvény szigorában nőtt fel, mégis annyira eltöltiszívét Jézus, hogy csak egy mondanivalója van:örvendezik – nagyon szép görög szó áll itt: ujjong – ésazt mondja: Maradjatok az Úrban! – Ez a lényeg: azÚrban! A többi külsőség, a többi már törvény, a többiaz Ószövetség. Az Újszövetségben Jézus a lényeg!

Nekünk sokféle „csökevényünk” van, maradiakés ortodoxok vagyunk. – Tanuljunk ebből! Minek örülBarnabás? Hogy az Úr kegyelmét látta. „ Mivel derékember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagysokaság csatlakozott az Úrhoz. Barnabás az után elment




Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta,magával vitte Antiókhiába. Így történt, hogy egy teljesesztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, és igen nagysokaságot tanítottak.” Tehát nemcsak derék ember volt,hanem meghatóan nagy ember volt! – Miért? Merttudott nagyon kicsi lenni. Képzeljünk el egy jelenetet,

amikor meglátja, hogyan szaporodik ott a gyülekezet,és tudja, ő csak egy ember. Egyedül nem bírja ezt aszolgálatot. Ide olyan valaki kell, akit Isten Szentlelkenagyon megáldott, ide átütő személyiség kell, akibenvibrál Jézus Krisztus. – Barnabás valószínűleg ígygondolkodott: Ismerek valakit, Sault, aki elvonultszülővárosába, Tarzusba, ott elmélkedik és próbáljaelmélyíteni magában a keresztyén hitet. Talán már ittaz ideje, hogy ő is beálljon az Úr aratásába… - Fogjamagát, elmegy Saulért, a későbbi nagy Pál apostolért.

A Vigasztalás Fia tehát megragadja Saul vállát ésegyszerűen azt mondja neki: - Gyere velem! – A nagy

meghívott elindul. A Vigasztalás Fia és Saul. Milyennagyszerű kettős! Csöndesen megkérdem magamtól éstőled: tudjuk-e mi másról azt mondani: ő nálam többettud, őt hívom, ajánlom másoknak, mert ő nálamnagyobb az Úrban? … Tudunk-e alászállani, hogy

Jézus úgy növekedjék, hogy talán egy másik embermellettünk emelkedjék? Barnabás alászáll, hiszen aztmondja Antiókhiában: - Magamnál különbet hozok. – Tudjuk-e mi azt mondani? Egyedül nem! Egyedül mi erre képtelenek vagyunk, csak ha az Úr Jézus is velünkvan, akkor tudjuk teljes meggyőződéssel mondani: Eza másik ember nálam különb, erősebb, több benne a

Szentlélek. Világosabb látást kapott, mint én, többettud mondani, mint én. – Ilyen ember volt Barnabás. „Atanítványokat pedig Antiókhiában nevezték előszörkeresztyéneknek.” A világon először. Jeruzsálembenmég csak zsidó szektának tartották a keresztyéngyülekezetet, mint az esszénusokat. (Ők a Holt-tengerpartján nagyon szigorú rendet alkottak, a qumránikolostor tartozhatott hozzájuk, ahol azokat acsodálatos tekercseket találták.) De Antiókhiában márpogányok között voltak, és ott valami új nevet kellettrájuk akasztani. Elárulom, az új név csúfnév volt!

Jézuskodók, jézusfélék – christiánusok. Ez a gúnynév

szent név lett. Azok tették szentté, akikre úgynézhettek a századok alatt, hogy nemcsak egy nevetláttak, hanem az életükben látták a Krisztust.

Antiochiából indult el ez a név, és ez a város sokminden másban is első lett. Itt indult el elsőkéntkeresztyén teológiai képzés: először az apostolok, majdaz atyák tanították azokat a fiatalokat, akikprédikátornak, igehirdetőnek készültek. Antiókhiában keletkezett a kánon, ott állították össze a mai Bibliát.Sokszor viseljük úgy a keresztyén nevet, hogy nincsmögötte fedezetként a mi Urunk Jézus Krisztus. Énmég nem találkoztam olyan nem keresztyénnel, vagy

akár a keresztyénséget lefitymáló, támadó emberrel,aki Krisztus személyét bántotta volna. Azt elismeri!Legfeljebb azt mondják: Nagy álmodó volt. Jézusrólelismerik, hogy tiszta Lélek volt. Nem Krisztussal vana világnak baja, hanem a keresztyénekkel – velünk –

akik mögött nincs Krisztus! Jézust még az is tisztelte,aki megfeszítette: Poncius Pilátus. Még az is aztmondta rá, a véres, félig agyonvert töviskoronásra:„Ecce homo!” Íme, az Ember! – Aki halálra ítélte, az istisztelte. Ha csak egy csöppjét megérzik rajtad, rajtama Krisztus-illatnak, ha van egy kis fedezet, akkor

Krisztus neve ma is tisztességgel illetetik. NemKrisztusra dobják a sarat, csak ránk. Antiókhiábólindult el ez a név, mert Antiókhiában nyert előszörtisztességet. Itt nemcsak arról van szó, hogy túlnőttegy ember önmagán, mint Barnabás; nemcsak arról,hogy túlnőtt egy gúnynév önmagán – hanem arról,hogy egy gyülekezet túlnőtt önmagán!

A megjövendölt éhínség nagyon pusztított.Százezrek, sőt milliók haltak éhen, ott is, Antiókhiábanis, a környéken is. Ám a pogány, illetve pogányokbóllett antiókhiai gyülekezet pénzt és élelmet gyűjt, éselküldik Jeruzsálembe, a zsidó keresztyéneknek!

Tudják, hogy ott még nagyobb az ínség! Íme, az elsődiakónia! Az első komoly tized. A másokkal valótörődés! – Itt valami nagyon nagy dolog indul el. Nemcsodálatos ez az Egység? Hát kiről is beszélünk mi?Péterről, Pálról, Barnabásról? Dehogy! A mi Urunk

Jézus Krisztus csodájáról. Akinek Lelke kiárad Jeruzsálemből, már ott jár Ciprus szigete és az attólnem túlságosan messze lévő Antiókhia nagy szobraiközött, a kicsi külvárosban. Ő, Aki tegnap, ma ésmindörökké ugyanaz! Dicsőítsük azért, hogy ma is eztcselekszi.

(Következő lapszámunkban folytatjuk)

Bályok tegnap és ma

Bályok községközpont, Bihar megye észak-keletirészén, annak is a szilágysággal határos területéntalálható. Keleten Kémer és Sommály, nyugatonSzáldobágy, északon Kozmaalmás, délenBerettyószéplakkal szomszédos. A falu földrajzilagszerencsés településnek mondható. Mindenből jutottneki egy kevés. A Berettyó bal partján fekszik. Bár nemsimul rá a folyóra, két utcája mégis ráfut. A Malom

utca és a Pázsit. A folyó jobb oldalán úgy kétkilométeres sávban szántó-kaszáló található, majd eztköveti a keleti Rézhegység kissé leszakadt nyúlványa.Viszonylag elég magas dombvonulat, melynek a falufelé eső déli oldalát szőlővel és gyümölcsössel ültettékbe a szorgalmas bályokiak. Domb éltől kezdődően, amásik oldal erdős terület, mely közel 2000 hektárnyikiterjedésű. Ez a „Bükk”, vadnevelő és ígyvadászterület is. Szarvas, őz, vaddisznó, nyúl, rókalakóhelye, sőt egykor még a farkas és a muflon semvolt idegen e tájon. Észak irányában festői erdős völgyhúzódik. Kristályvizű forrása a „Tündérkút”, melyhez

számtalan helyi legenda fűződik.A falu délnyugati határában terülnek el az

úrbéres és magán erdők. Ezek az erdők valamikorszinte körbevették a falut. Jelenleg csak aBerettyószéplak felé eső részen található néhány



7 2012 június

holdnyi, az úgynevezett „Emma Liget”. Ezek jelenlegmagánerdők. Van tehát folyóvize, erdeje, mezője, rétje,dombja. Az első telepes valamikor az 1200-as évekelején döntött úgy hogy ezen a kies vidéken ver tanyátmagának. Tetszhetett neki a folyó és a mellette elterülőtitokzatos nádas, valamint az erdős-mezős lanka, ám

valamiért - (és ez már az ő titka marad) – jobbankedvelte a dombokat. Elhatározta tehát, hogy adomboldalon építi fel házát. Talán azért, hogy messzeelláthasson. Vadászhatott kedvére, bolyonghatott anádas csalitban, halászhatott és földet is művelhetett.

Bályokot először a Váradi Regestrum említi 1213-ban Terra Baluk néven. Bunyitay Vince pedig akövetkezőket jegyi meg róla: „Nem lehetetlen, hogyugyanaz a község, mely 1298 – ban, mint a Becse(Betsa) - Gregor nemzetség birtoka. A község puszta,az egyház már állt, Boldogságos Szűz Máriánakszentelt kápolnája van. A Bécsi kódexben nem

szerepel, de 1332-1333- ban egy Pál nevű papja van,aki 8-10 garas pápai adót fizetett.”

Bályok pontos reformációja ismeretlen.Lelkipásztorainak névsora az első biztos támpont,mely 1598 -ban Darótzi Mihályt említi a falu első„újhitű” papjaként. A „Cuius regio eius religio” [aki; avidék az; a vallás] alapján feltételezve – és magam is

ezt tartom leghitelesebbnek – a reformálódás 1552-re, aSzénási nemesek bályoki korszakkezdésére tehető.

Második, - ezúttal sokkal kézzelfoghatóbb – támpontunk egy ma is meglévő 1643-ból származóúrasztali tányér melynek külső körirata a következő:„AZ KENIER MELLIET MEG TEÖRVNK NEMDENEM CHRISTVS TESTEVEL VALO KÖZÖSVLESE1:COR: XVI: ANNO y643.” [a dátumban az y nemelírás] A belső körirat: „AZ LELEK AZ MI MEGELEVENIT,AZ TEST NEM HASZNAL SEMMIT: AZSZOK MELLIEKET EN MONDOK LELEK ES ELET:IOAN: 6.V.63.” Sajnos adományozója nem vésette rá a

nevét, így nem tudjuk ki volt, de a köriratok textusai areformáció szellemét idézik. Az egyházközség matrikulá ja 1746- ban kezdődik.

1770-ig a község és az egyház egy volt. Elöljáróiugyanazon személyek voltak. Sajnálatos módon a régi

levéltári emlékeinket szétszórták a történelem viharosszelei. Az 1772-ben készült „Ballyogh nevűhellysegnek URBARIOMA” –t (fénymásolat) aDebreceni Levéltárból sikerült beszereznem.

Két úrasztali terítőn már az adományozók neveiis szerepelnek:

1/”Ezen abroszt adta T. Szénás Sigmondné asszonyom eökegyelme Bocskai Pap Katalin asszony, abályoki reformátum ecclésiának 1743.”

2/Bályoki Szénás Józsefné Terjényi Rebeka a bályokireformata szent ecclésiának, 1749.”

Bályok egyházi élete mindig azonföldbirtokosoktól függött – tőlük is indult ki – akik adomíniumot abban a korban birtokolták. A reformációszempontjából szerencsésnek tartható az a tény, hogyaz egymást váltogató bályoki főnemesek mind-mind akálvinizmus elkötelezett és áldozatkész hívei voltak. Amár említett Bocskai Pap Katalin nem csak úrasztali

terítőt, hanem egy 250 kg-os harangot adományozott1768-ban. Háborús célokra elvitték 1917. április 19-én.

Bályokon nyomot hagyott a természet, a járvány,a különböző korok embere, mely vagy szabadítóként,vagy hódítóként erre járt. Nyomot hagytak akülönböző rendszerek is. Egyik jó, a másik rossz. Azegyik építő, a másik romboló. Például a vasutat aHabsburgok építették, a műutat pedig akommunizmus idején készítették. A falurombolópolitikának sok bályoki magánház esett áldozatul. Akastély és parkja – Bályok örökös jelképe – ismegváltozott. Sajnos nem előnyére. A Károlyiak grófi

eleganciájának maradványait azért még látni azelgazosodó parkban és a kizsigerelt kastély falain.Helyreállítási próbálkozások voltak inkább kevesebb,mint több sikerrel. A ma élő bályokiak feladata, hogyaz örökséget, melyet átvettek ápolják és megőrizzékmég akkor is ha anyagi lehetőségeikkel nemvetekedhetnek azon volt patrónusaikkal, akik mindigmelléjük álltak.

Építését illetően a bályoki református templomegyedülálló az Érmelléki Egyházmegyében. Nem istudok a környéken olyan templomot, mely négyrészletben épült volna. A legrégebbi keleti szárny az




Árpád kor vége felé épülhetett. (Bunyitay szerint1298.) Gótikus stílusú kis kápolna, hosszú keskenyablakokkal. Körülötte cinteremmel. A XVI. századbantovább bővítik. Ekkor épül a nagy hajó, mely melletttorony helyett egy tölgyfából X alakban összeácsoltharanglábat szerkesztenek.(Keményfából faragott

szegekkel rögzítik a rovásokat, sehol egy vaskapocs.)Később ezt az egyébként ma is meglévő építészetiritkaságot körbeépítik falakkal. Így valamikor a XVII.sz. végén felépül a torony.

Vakációs Bibliahéten a bályoki gyerekek

Az utolsó nagy munkálatról már hiteles

feljegyzéseink is vannak. Bályok 25-ik lelkipásztora,Molnár Mihály szolgálata alatt 1895-ben a hívek, grófKárolyi Tiborné, Degenfeld Emma hathatóstámogatásával – (Ő adta az építkezéshez szükségestéglát, faanyagot, valamint 1.500.-ezüst forintot) – kibontják a déli oldal falazatát egy 10 méteresszakaszon és megépítik a déli szárnyat, merőlegesen anagyhajóra. A keleti és nyugati oldalak korhadtkarzatait elbontják. A régi szószék is erre a sorsra jut.Minden padot eltávolítanak. Kívül – belül újravakoljáka falakat. Az északi falon két új ablakot vágnak. Azösszes ablakot vasrámásra cserélik. Újrapadlózzák az

egész templomot. Megépül 3 kórus (a déli oldalonkifejezetten az orgona számára) és elkészül a teljestemplomi bútorzat. Bizony felsorolni is hosszú, de mégitt sem álltak meg. A régi toronysüveget lebontják, éselőbb újradeszkázzák, végül: „18 – as vaslemezzelbefedetett, kétszer szürkére befestetett, tetejéreveresrézből gomb, kakas és csillag tétetett.” (Sajnos eza toronysüveg 1947. július 9 –én éjjel 11 órakor egyhatalmas szélviharban elpusztul. A templom ismegsérül. A helyreállítást l957-ben fejezik be.)

Megjegyzem, hogy a leírások szerint ezt ahatalmas munkát 4 hónap alatt végezték el. 1895 .

április 25-én kezdték és azon év szeptember l5-énhálaadó ünnepség keretein belül a teljesenmegváltozott és megújult templomot felszentelték. Atorony alatt kripta van. Első alkalommal - 1825-ben -Szénási Zsuzsannát, utoljára pedig 1835- ben egy

Kabós Lajos nevű 8 éves gyermeket temették bele. Ettől kezdve Isten után már csak az élőké a templom.Isten segítségével és a hívek támogatásával utoljára2001-ben volt külső-belső javítás. 2003-ban pedig azorgonánkat újítottuk fel. Az előbbi nagy munkálatután kapta meg a gyülekezet az Egyházkerület

elismerését a PRO ECCLESIA díjat.

Kopjafa a templom-udvaron

Jelenleg ha a „rejtett” reformátusokat isbeleszámoljuk, - csecsemőtől aggastyánig – 500 lelketszámlál a gyülekezet. A mi falunk is ugyanazonkortüneteket produkálja, mint a többi hasonló

település. Öregjeink meghalnak, fiataljainkelvándorolnak. Egyre többen külföldön próbálnakszerencsét. Az idén még nem volt keresztelő, de márnégyszer temettünk. Konfirmálás nem lesz az idén és

jövőre is csak kiskonfirmáció esedékes. Az esketésiliturgiát már lassan magam is elfelejtem. Bályok lassancsúszik a kisgyülekezet kategóriája felé. Különössorsfintornak nevezném, hogy mire az ősi templomotkényelmesebbé, télen barátságosabbá tettük, lassankifogyunk belőle. Jelenleg a legnagyobb tömegetvonzó szolgálataim a ravatalozónál zajlanak. A„hogyan tovább” tervei természetesen nekünk is

megvannak. Isten végzését pedig alázattal elfogadjuk. Jónás Sándor, lelkipásztor

18. Érmelléki Ifjúsági Kórustalálkozó

Az Érmelléki Református Egyházmegyében 1995-ben, Szentjobbon szerveztek először ifjúságikórustalálkozót. Ennek ötlete a felnőtt kórusokutánpótlás-nevelésének gondolatával született. Az elsőtalálkozókon hangszerekkel nem is volt szabad

jelentkezni, hiszen a kóruséneklés az egy-vagy

többszólamú, kíséret nélküli éneklést jelent és nemtévesztendő össze az ifjúsági énekekkel, amelyekettöbbnyire gitárral, furulyával vagy orgonával kísérnek.Az első szárnypróbálgatásokon kétszólamú énekekkel,kánonokkal jelentkeztek a fiatalok és minden olyan



9 2012 június

gyülekezet igyekezett megjelenni, amelyikben ifjúságicsoport működött. A kezdeti öt-hat csoport lassanfelduzzadt 12-re, kis gyülekezetek és nagyobblélekszámúak egyaránt képviseltették magukat. Kétévvel ezelőtt a hangszeres csoportok száma olyannyiramegnőtt, hogy külön kellett választani a

furulyacsoportokat az énekesektől. Ez azt is mutatja,hogy több helyen van furulyaoktatás, ami nagyonhasznos, mert ez a hangszer könnyen beszerezhető ésa játék viszonylag könnyen megtanulható. Ahangszertanulás minden esetben hasznos, mertfejleszti a hallást, a ritmusérzéket, a zenei ízlést. Azegyütt zenélés pedig közösséget formál, megtanítegymásra figyelni, felelősséget vállalni a többi taggalszemben.

Ebben az évben hat gyülekezet ifjúsági csoportja jelent meg a Micskén szervezett, 18-ik ÉrmellékiIfjúsági Kórustalálkozón. Egy új generáció, fiatal

gyermekek, akik csillogó szemmel, lámpalázasan, dehittel és az éneklés örömével dicsérik az Urat, olyanhanggal, amilyet kaptak a Teremtőtől, de akik keresik– és jó helyen keresik – az Istennel való közösséget. Azistentiszteleten az igét Jakó Sándor Zsigmond

jankafalvi lelkipásztor hirdette, a találkozót pedigHerman Csaba albisi kántor, zenetanár, az érmellékiegyházmegye zenei előadója vezette le.

Albis, Bihardiószeg, Érkörtvélyes, Érsemjén,Margitta és Micske ifjúsági csoportjai változatosrepertoárral, zsoltárokkal, ifjúsági énekekkel készültek.A házigazda Micske ifjai Demjén Annamária

vezetésével az alternatív éneklést mutatták be, fiúk-lányok felváltva énekeltek egy-egy szakaszt. Margittaifjai kicsit félve énekelték a 25-ik zsoltárt - amitegyébként nyugodtan kísérhettek volna gitárral is -, deannál bátrabban énekelték az ifjúsági énekeket.Érsemjén ifjúsági csoportja első alkalommal vett résztezen a találkozón, Csáki Márta lelkipásztor és férje,Csáki Károly kántor vezetésével. Ők valóságos kisegyüttessel jöttek, hiszen furulyásokkal, gitár-ésorgonakísérettel egészült ki a lelkes csapat. Szépműsorral, ígéretes énekhangokkal tettek bizonyságotés mutattak példát. Az érkörtvélyesi ifjak minden

évben részt vettek a találkozón Szűcs Levente kántorvezetésével. Az ifjak között mindig volt ígéreteshangszeres tehetség, ahogy most is. A bihardiószegiifjúsági csoport Ghitea Szász Angéla kántor, tanárvezetésével, többszólamú énekekkel készült, bátorítvaa hallgatókat, hogy szorgalommal, gyakorlással,kitartással megtanulható és nem elérhetetlen akóruséneklés. Az albisi ifjak is szép műsort mutattakbe Herman Csaba vezetésével, példát adva jóénekválasztásból, szép szakmai és közösségimunkából.

Sokszor hallani, hogy a mai ifjúságot nagyon

nehéz a templom felé fordítani. Sokan az ifjúságikönnyűzenén keresztül látják erre az egyetlen utat és amissziót egyedül ez által tartják lehetségesnek. Tény,hogy a gitárral és az ifjúsági énekekkel lehetmisszionálni. Ezt tudják azok a mai IKE-vezetők, fiatal

lelkipásztorok is, akik ezelőtt 15-20 évvel ötven-hatvantagú ifjúsági csoportba jártak, ahol sok fiatalt azéneklés szépsége és szeretete fogott meg. Nagyfelelősség a mai ifjúságot nevelni, de a zenei neveléséppolyan fontos, mint a hitbeli. Ezért ajánlott, hogy akülönböző zenei irányzatokon belül az értékeket,

elsősorban a református zenei anyanyelvet tanítsukmeg, amellyel nem szenved kárt reformátusönazonosságuk. Énekeskönyvünk számos zsoltárát,népénekét lehet gitárral is kísérni, így „ifi énekké”válhat az az örökség, amely évszázadokon átmegtartotta a református népet. Az ifjúsági énekekválogatásakor pedig biblikus szövegű, jó magyarprozódiájú, rendezett zeneiséggel rendelkező énekeketkeressünk. Segítenek ebben azok a református ifjúságiénekgyűjtemények, amelyeket neves egyházzenészekrendeztek sajtó alá, lásd: Berkesi Sándor Az Úrnakzengjen az ének című gyűjteménye, a Dunamelléki

énekfüzetek vagy a Csillagpont énekfüzet. Mindháromkapható a debreceni református könyvesboltban.Egyéb gyűjteményekből csak akkor válasszunk, hakikértük egy szakember véleményét.

IKE-vezetők, hangszeren tanulni vágyók, leendőkántorképzősök számára ajánljuk a július első hetében,Hegyközszentmiklóson megrendezésre kerülő zeneitábort, ahol orgona-, furulya-és gitároktatás is lesz.

„Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a tenevednek, óh Felséges!” Zsolt 92,1

Orosz Otília Valéria

[Elmúlt lapszámunkban néhány fénykép és felirataa kórustalálkozóról szóló beszámolóban összekeveredett,illetve egy csoport – a bihardiószegiek – teljesen kimaradtak.

A tévedésért mindenkitől szíves elnézést kérünk. Azalábbiakban közöljük immár helyesen a képeket. Szerk.

megj. ]

Az albisi ifjak




Bihardiószeg lelkes fiataljai

Az érsemjéni csoport

II. Hegyközszentmiklósi Zenetábor.- meghívó -

Helyszín: Hegyközszentmiklósi Termálstrand.Időpont: 2012. július 2-7.

Az Érmelléki Református Egyházmegyéheztartozó Hegyközszentmiklóson egyhetes zenei tábortszervezünk, melyre szeretettel várjuk azokat afiatalokat, akik hangszeres tudásukat szeretnékfejleszteni. A táborban furulya (blockflöte), gitár- ésbillentyűs hangszeroktatás lesz (harmónium, gyakorlóhangszerként szintetizátor), kezdő és haladócsoportoknak. Jelentkezési alsó korhatár 12 év,alapvető követelmény az alapfokú zenei képzés (akotta ismerete).

A tábor részvételi díja személyenként 150 lejvendégszobában, 100 lej sátortáborban (szállás ésétkezés, valamint a tanárok tiszteletdíja). Mindenkinekgondoskodnia kell sátorról és saját hangszerről. A napiprogramban a zenei oktatás mellett áhítat, fürdés ésszabad foglalkozás is van. A résztvevők hozzanakmagukkal orvosi igazolást.

A tábor zárásaképpen július 8-án, vasárnapdélelőtt zenés istentisztelet lesz a hegyközszentmiklósireformátus templomban, melyre a szülőket isszeretettel várjuk, ezt követően hazautazás.

Jelentkezni lehet a [email protected] e-mailcímen, a 0762-696-865 telefonszámon 2012. június 15-

ig.Herman Csaba

egyházmegyei zenei előadó

Bemutatkozik az: Élő Kövek zenekar

„Ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá.”1Pt 2,5a

Hogy kik is vagyunk mi valójában? Mi egy

keresztyén együttes vagyunk, mely az Élő Köveknevet kapta. Hadd magyarázzam el röviden, hogy mitis jelent számunkra ez a név: Kövek, mert azépületeket kőből, téglából építik. A Bibliában aztolvassuk, hogy mi „templomok” vagyunk.

Élő, mert ahogyan a lakó életet visz a házbaazzal, hogy beköltözik, tesz-vesz a házban és ezlátszik, ugyanígy az Isten Szentlelke is élettel tölt beminket. Többé nem egy halom, egymásra rakottkőtömeg leszünk, hanem élő kövek. Így lehetünk ésígy vagyunk mi „Élő Kövek”, mert hisszük, hogy aSzentlélek élettel tölt be minket. A talentumainkat,

melyeket kaptuk, használnunk kell és sokszorosítani.Elsősorban Isten áldására és dicsőítésére, másodszorpedig szolgálnunk kell az emberek felé. Meg kelllennie mind a függőleges, mind a vízszinteskapcsolatnak is ehhez. Úgy gondoljuk, hogy a zene sokgátat leküzdhet, és ez által közelebb juthatunk azemberek szívéhez. A jelenlegi összetételben, véglegesformában először a KRISZ által rendezett AdventiFesztiválon léptünk fel, ezt követte egy ákosi imahetiszolgálat, majd koncerteztünk a VEKTOR IfjúságiKonferencián Nagyvárad-Rogériuszon, KolozsváronFIKE istentiszteleten, Hadadon, az Egyházkerületi

Ifjúsági Majálison és Erdődön, az EgyházkerületiEgyháztörténeti Vetélkedőn.

A csapat egyébként teljesen ökumenikus,mivel a református felekezetűek mellett van baptista éspünkösdi is. Ez egyáltalán nem jelent gondotszámunkra, mivel egy Istent szolgálunk és egy acélunk. Célunk az, hogy az énekekkel, szolgálatunkkalne csak a fiatalokat érjük el, hanem a középkorúakat,sőt az idősebbeket is. Éppen ezért vannakdinamikusabb, fiatalosabb énekeink, de ugyanakkorvannak lassúbb tempójú, „komolyabb” szöveggel rendelkezők is. Nagyon szívesen vállalunk zenei

szolgálatokat ifjúsági rendezvényeken,istentiszteleteken, bárhol, ahol szívesen látnakbennünket. Azért imádkozunk, hogy Urunk fel tudjonbennünket használni az Ő dicsőségének hirdetésére.

mailto:[email protected]




11 2012 június

A csapat felállása: Ferenczi János (zongora -Érszőlős), Erdei László (elektromos gitár- Érszőlős),Balogh-Brückner Richard (basszusgitár - Érszőlős),

Gergely Tamás (dob - Margitta), Csokmai Hajnalka (vokál - Magyarkéc), Luczi Milkhah (vokál -Magyarkéc), Oláh Krisztián (vokál - Magyarkéc),Mike Pál, (vokál/támogató - Magyarkéc).

Csokmai Hajnalka

A székelyhídi kórusok története

1926-ban megalakult a Nőszövetség , melytizenhat tagot számlált. 1928-ban megalakult a

Leányegylet, harminchat személlyel. 1929-ben aLeányegyletből kétszólamú egynemű kar alakult(szoprán és alt). 1930-ban megalakult az ifjúsági, melyúri fiúkból, gazdálkodókból állt. Egyesültek aLeányegylettel és megalakult egy négyszólamúvegyeskar. A Leányegylet és a Nőszövetség teljesenönerőből száz darab széket készíttetett a népesifjúságnak (a hetvenöt leány egy-egy széket, aNőszövetség pedig huszonöt széket készíttetett). Azifjúsági alkalmakon a következő volt a program:imaóra, szavalatok, játékok (dominó, sakk, marokkó,valamint verses és énekes népi játékok).

Cserkészszövetség is működött. Az énekkarnépdalokat, egyházi énekeket tanult Koós Zoltán kántortanító vezetésével. 1940-ben megalakult aFérfikar negyvenes létszámmal, és négyszólamúegynemű kórussá fejlődött (tenor 1, tenor 2, basszus1,basszus 2). 1941-ben már volt felnőtt vegyeskar, azEgyházi Iskolai Kórus, mely nemcsak egyházi-,hanem világi énekeket és népdalokat is énekelt.Kulturális rendezvényeken is felléptek a klubban,valamint a kultúrotthonban. Komoly, színvonalasműsorokat adtak elő. Ennek a műsornak nagy sikerevolt, még ma is megállná a helyét akár nagyvárosi

színházban is. A KIE (Keresztyén Ifjúsági Egyesület, ma IKE)

ötven tagot számlált, Nagy Lajos presbiter vezette,szünidőben dr. Eszenyeiné Dr. Széles Mária

professzor asszony foglalkozott az ifjúsággal. 1944-igintenzív ifjúsági élet folyt Székelyhídon.

A kórusok, az ifjúsági csoportok létszámapéldaértékű. Sajnos itt véget értek a „szép idők”, avirágzó kulturális élet, mert minden vallási- és magyarkulturális rendezvényt betiltottak. 1986-ban ismétműködő vegyes kara volt a székelyhídi reformátusegyházközségnek. Ez már szigorúan egyházi kórusvolt. Általában a Református Énekeskönyv énekanyagát,valamint a Hallelujah énekeskönyvet használták. Ez akórus már nem volt olyan népes, mint a korábbi, és aszínvonal is alábbhagyott. Kórusvezetők: PallagiIldikó zongoratanárnő, Gavrucza Márta nagytiszteletű asszony, később Molnár Ildikó kántor,

akit a székelyhídi református gyülekezet nevelt ki,majd Véber Ilona tanítónő, aki nagy odaadássalvezette a már egynemű kórussá alakult női kórust. Ezaz énekkar folyamatosan működött huszonnégyeslétszámmal, tagjai nagyon odaadóak voltak és mindentmegtettek a szép, színvonalas előadás érdekében.

1993-ban, Érmihályfalván, kórustalálkozón

1990-ben ifjúsági kórus alakult, mely nagy

iramban fejlődött Kiss Zoltán segédlelkészvezetésével, aki közben Székelyföldre került. Nemvégzett zene szakot, de nagy szakértelemmel vezette akórust és szép eredményeket ért el. A kórustagok jóénektechnika elsajátításával polifonikus műveket is




szépen megszólaltattak. Ezután Molnár Ildikó kántorvette át a kórus vezetését, aki akkor a Sulyok IstvánReformátus Főiskolán kántortanító szakra járt. Ez akórus szintén folyamatosan működik mintegyhuszonöt taggal és eddig minden ifjúságikórustalálkozón részt vettek igen szép eredménnyel.1

2000-ben, Érmihályfalván

A férfikórus története

Székelyhídon a kórusmozgalomnak komolymúltja van, mert a magyar ember lelkében benne van,hogy nem lehet nagyot s szépet alkotni, csakisközösségi összefogással. Ilyen összefogás eredményevolt az 1897-es évben a Székelyhídi ÖnkéntesTűzoltók Egyletének a megalapítása és a tűzoltóegyletférfikórusának beindítása. Az akkor létrehozottférfikórus egészen az I. világháborúig működött ésméltó ünnepélyes hátteret biztosított fellépéseivel atörténelmi, nemzeti ünnepeken, társadalmi- éstársasági összejöveteleken. Trianon után már 1921-benújraindult a férfikórus és olyan híven őrizte és ápoltahagyományainkat, hogy 1931-ben a Romániai MagyarDalosszövetség ezüst emlékéremmel tüntette ki.

2002-ben, Ft. Tempfli József megyés püspökkel 1 Milotai János tiszteletbeli egyházmegyei főgondnok,

valamint Bakó Ilona egykori kórustag visszaemlékezéseialapján összeállította Veres Zsolt kántor, 2002.

Sajnos a II. nagy világégés 1944-ben véget vetett aférfikórus (dalárda) működésének. 1955 és 1964 közöttműködött a Székelyhídi Középiskolának egydiákkórusa, majd 1972-ben megalakult a„Harmónia”vegyes kórus, amely 1977-ben országos II. helyet, 1979-ben pedig IV. helyet ért el. A vegyeskórus

megfelelő vezető hiánya miatt 1987-ben felbomlott.1997 telén megalakult az új Székelyhídi Férfikórus

azzal a közös elhatározással, hogy mindentől ésmindenkitől független hagyományőrző kultúrformációlesz. A kórus első, bemutatkozó fellépése 1998.március 15-én volt Székelyhídon. A kórus alapítója ésvezetője Karancsi Béla mérnök-tanár, a NagykágyaiIskolacsoport igazgatója, aki jelenleg is vezeti ésbetanítja a kórust. 2001-2004 között a kórusvezető karnagy néhai Veres László Zsolt volt.

A felvételen gitárral Veres László Zsolt

A kórus repertoárjában népdalok (39), kurucdalokés bujdosóénekek (14), Kossuth-nóták (11),katonadalok és verbunkosok (15), bordalok (9),kórusművek (4), himnuszok (6) és egyházi énekek (23)vannak. Ez lehetővé teszi, hogy szinte bármilyenprofilú rendezvényre lehet összeállítani fellépésiprogramot. A kórustagok hozzáállásánakkomolyságára jellemző, hogy mindenki sajátköltségére készíttetett „bocskai-fellépőruhát”, és alegtöbb fellépési színhelyre saját költségükön utaznak.

Az alapító 25 tagból 8 már kilépett, de jöttek újak,így jelenleg 28 tagja van a férfikórusnak. Azátlagéletkor sajnos elég magas, kb. 50 év, de ahozzáállás fiatalos. A tagok társadalmi, politikai ésegyházi hovatartozása soha nem volt téma és nem islesz, mert az együtténeklés öröme, az együttlét ereje,magyarságunk, hagyományaink és egységünkmegőrzése mindennél fontosabb.

A kórus számtalan meghívásnak tett eleget úgyszűkebb hazánkban, Bihar megyében, mint azanyaországi Nyíradonyban, Létavértesen, Pocsajon,Bagaméron, Körösszegapátiban. A SzékelyhídiFérfikórus igyekszik minden felkérésnek eleget tenni,ha a kórusvezető és a tagok többségének aprogramjával összeegyeztethető. A kórust 2009. január22-én „Magyar kultúráért” díjjal tüntették ki a megyekulturális életében kifejtett tevékenységéért. Ugyanez



13 2012 június

év júliusában a „Pro Patria Alapítvány díjában”részesült.

Az IKE-kórus 1996-ban, Érkörtvélyesen

Az utóbbi években számos fellépésük volt.Néhány a legfontosabbak közül: 2007-ben: Március 15-én Székelyhídon, Érmihályfalván a Nyíló Akác

fesztiválon, a nagyváradi Vártemplomban, Simonyióbester emléktábla-avatásán Székelyhídon,Körösszegapátiban (Magyarországon), imahétenHegyközszáldobágyon, Húsvéthajnali áhítatonSzékelyhídon, az Érmelléki Ősz megnyitójánSzékelyhídon, az 1956-os ünnepségen a székelyhídi

Petőfi Sándor Elméleti Líceumban, Margittánkórustalálkozón, a székelyhídi kórustalálkozón, aNyíradonyi Népzene és néptánctalálkozónMagyarországon.

Az ifjúsági kórus 2008-ban

2008-ban: Március 15-én, Székelyhídon,Érmihályfalván a Nyíló Akác Fesztiválon, Simonyi

óbester emléktáblájának koszorúzásán, Húsvéthajnaliáhítaton Székelyhídon, az Érmelléki Ősz megnyitójánSzékelyhídon, a Székelyhídi Petőfi Sándor ElméletiLíceum új épületének avatásán, a székelyhídikórustalálkozón október 6-án, a pincesor avatásán, a

margittai kórustalálkozón, a nyíradonyi Népzene ésNéptánctalálkozón Magyarországon.2

[Forrás: Orosz Otília Valéria: Téged, óh Isten, dicsérünk.Kórusok az Érmelléki Református Egyházmegyében,Nagyvárad 2009]

Az emlékezés fénye

A legnagyobb mértékben egyetérthetünk azzala megállapítással, hogy valamennyi ember alkottafényforrás közül az emlékezés fénye a legtartósabb.Meggyőződésünket még inkább megszilárdította az avalóság, hogy boldogan megjelenhettünk egykoriegyházi iskolánk udvarán, majd a régi termekben is.Ugyanis a régi Halom utcai iskola Bihardiószegen, a

jelenben a Református Diakóniai Központ nevet viseli.Erre az udvarra belépni lélekfelemelő érzés, hiszen itt

kezdődött az életünk. Itt történt megismerkedésünk atanítóbácsival, Bod Ferenc bihardiószegi reformátuskántor-tanítóval. Bod Ferenc és felesége Piroska areformátus tanügyi téren valóságos missziót végeztekés a legnagyobb odaadással és lelkiismerettel oktattáka reájuk bízott református gyermekeket. A tanító úr1902. augusztus 4-én született Margittán. A tanítóioklevelet az Enyedi Tanítóképző Intézetben szereztemeg 1924-ben. Még abban az évben Pelle község tanítójává választották és itt 1934-ig tanított.

Majd 1934-ben Bihardiószegre került, mintkántor-tanító. Az életét itt élte le szeretett feleségévelBod Ferencnével, született Nagy Piroskával, akiszintén végtelen szeretettel nevelte és oktatta a reábízott osztályokat. Ő a tanítóképzőt Nagyváradonvégezte, s 1928-ban helyezték Diószegre, aholmegismerkedett Bod Ferenc tanító úrral, s 1934-benfeleségül ment hozzá. Házasságukból két gyermekszületett, név szerint Miklós – ő gépészetet ésvillanyszerelést tanult, műszaki ember lett – és Gábor – ő festészetet tanult a Nagybányai híres neves festőiskolában, Torma festészeti főiskolán. A tanító nénilelkes híve volt a turisztikának, s diákjaival számos ésértékes kirándulásokat szervezett, pl. Kalotaszegre.Sokáig sok szép emlék maradt a diákjai szívében. Mamindketten a diószegi ócska temetőben nyugosznak.Áldott legyen emlékük.

Az udvarról belépve a régi iskolaépületbe ismét csak reánk tör az emlékezés, hiszen itt ismerkedtünkmeg a betűkkel, itt jeleskedtünk a számokbirodalmában, itt barangoltunk a mesevilágban és atudás ösvényein. Minden egyes alkalommalvisszaemlékezünk a kis elsősökre, akik itt tanultak, deidővel kikerültek e falak közül. Emlékezünk régiönmagunkra, s arra, hogy sok göröngyös és napfényesutakat bejárva, mégis megálltuk a helyünket, igazmegedzett bennünket a történelem. Most megőszülthalántékkal, meggyengült erővel, görnyedten ésbicegve havonta minden első csütörtökön

2 Összeállította: Karancsi Béla, a kórus vezetője.




megjelenünk a diakóniai találkozóra. Ez a kis osztálykitart a végsőkig, itt mindenki testvéri szeretetben van.A tiszteletes úr segítségével már szépen kialakultprogramunk van, amit igyekszünk betartani. Adélelőtt az érkezéssel telik el rendszerint. Akik tudnak

járni, vagy a közelben laknak, azok gyalog jönnek,

akik távolabb vannak, vagy nehéz a járás számukra,azok a tiszteletes úr által vezetett autóval érkeznek.Köszönet az Egyházközségnek, hogy az eljutásbansegítségünkre sietett, nagy hálával tartozunkmindenkinek, hogy öregségünk, gyengeségünkellenére is el tudunk jutni ezekre az alkalmakra.Miközben gyülekezünk a jó időben sokszorgyönyörködünk a kis udvar virágaiban, vagy élvezzüka gesztenyefa árnyékát, magunkba szívjuk a zöldillatát, a napfény melegét, a múlt emlékét. Délbenkezdődik az istentisztelet. Tavaly óta egy gyönyörűharangláb áll az udvaron, benne egy csodásan csengő

hangú haranggal, mely számunkra nemcsak a delet,hanem az istentiszteletet is jelzi.

„Tóth Árpád: Köszöntő / Te kedvesudvar/Meghitt régi termek/Te öregedő drágaiskola/Ma minden régi híved/Újra gyermek,/ Ésköszönt, mint/ Kisdiákok friss sora./ Maösszegyűltünk / E szelíd szigetre, / Melynek vihar nemronthatja falát/Ma összebújunk szépen aszívedre,/Mint anya szívére a kis család.”

Énekléssel kezdjük az alkalmainkat, s azigehallgatás, vagy éppen úrvacsoravétel után isénekelünk. Mi együtt énekelünk, úgy szívből igazán.

Sokszor érezzük, hogy már csak a meghitténektanulásokért is érdemes volt eljönni. Azigehirdetés után van, hogy megemlékezünk egy-egy

jeles évfordulóról, vagy verseket, lelki prózai írásokatosztunk meg egymással. Minden alkalommalmegköszöntjük az abban a hónapban születésnapjukatés névnapjukat ünneplő tagjainkat. Ők egy kisédességgel kínálnak meg bennünket, mi pedig egy kiskönyvjelzővel vagy könyvecskével ajándékozzuk megőket, s természetesen énekelünk is nekik. Azistentiszteleti alkalom után egy kis szeretetvendégségvár reánk, köszönet ezért a szakács néniknek, akik

mindig nagyon finom ételekkel és teával látnak elbennünket. Sajnos sokan mondják, hogy ez ingyen konyha, pedig nincs igazuk, mert mindenki, aki ekonyháról étkezik havonta fizeti az ebédjét, s mi is,akik összegyűlünk a perselybe helyezzükadományunkat a szeretetvendégségért. Másik nagyszívfájdalom az, amikor a kedves hívásunkra ez aválasz érkezik: Minek menjek oda, nem vagyokrászorulva a könyöradományra! Ez lehet, hogy igaz,de a lelki segítségre mindnyájan rá vagyunk szorulva.Ha megfáradtak is vagyunk, itt mindig feltöltődünkenergiával és élni akarással. A következő találkozásig a jelszavunk: Ha élünk találkozunk! Vezérigénk pedigez: „ Ama nemes harcot megharcoltam, futásomatelvégeztem, a hitet megtartottam…” (2 Tim 4, 7)

Szeretnénk hálánkat kifejezni mindazoklelkiismeretes, kitartó munkájáért, akik létrehozták a

Diakóniai Központot. Köszönjük Istennek, hogymegtartott bennünket igaz hittel és őszinte szívvel!

Diakóniai Központ-idősek csoportja Szalai Olga,

kisjankai szórvány, református presbiter

Az Úré a dicsőség!

Az Úré a dicsőség, aki feltámasztotta egyszülöttFiát, az Úr Jézust, hogy nekünk életünk legyen Őáltala.A feltámadás csoda. A csodának nincs tanuja, emberiértelemmel nem értelmezhető, elfogadni csak hit általlehet. Erről a rendkívüli eseményről Mária Magdalénaszerezhetett tudomást elsőként. Ő az az asszony, akit

Jézus meggyógyított. Ezt az egyszerű nőt arra méltattaaz Úr, hogy megjelent neki, ő pedig hírvivő lehetett.Feladata a tanítványok értesítése, az örömhír átadása.S az evangélium (örömhír) mára már bejárta az egészvilágot. Figyelemre méltó Mária helytálló magatartása,példaértékű viselkedése. Őszinte ragaszkodással keresiaz Urat, bolyong a sötét éjben, hogy megtalálja Jézussírját, és végtisztességet tegyen. Amint véget ért aszombat, tette amire a lélek indította. Ezt az önzetlengyermeki hitet értékelte és jutalmazta az Úr. Őt érte aza tisztesség, hogy elsőként találkozhatott aFeltámadottal.

,,Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek ’’ tanítja aPrédikátor könyve (3,4). Mária, aki átélte a kereszt alattNagypénteken a megrendítő eseményt, most élő hittelvallja, konfirmálja, hogy: él az Úr! 2012 Húsvéthajnalán közel háromszázan indúltunk, keresve aszékelyhídi református templomot, hogy lelki békét,nyugalmat találjunk, és az ünnepet az istenházábankezdjük. A sötét templomban csak az Úrrafigyelhettünk, egymást sem láthattuk. Amíg lelkiszemünk az Úrra figyel, vele vagyunk szoroskapcsolatban, észre sem vesszük egymás hibáit,gyarlóságait, s azt, ami elválaszt embertársainktól.

Az elhangzó Ézsaiási próféciák lesújtóanszembesítettek Isten szeretetével (49,15 és 53,4). A halkfilmzene (Mel Gibson: Passió c. filmjéből) a Golgotárairányította figyelmünket, a kereszt árnya Jézusszenvedését érzékeltette. Hallhattuk a kalapácsütésekzaját, amint a vasszegek a Jézus testét roncsolják,fájdalmat ébresztve vagy éppenséggel arcokon lepergőkönnycseppet indítva a templompadokban ülők arcán.A feltámadás pillanatához érve, mintegy a világbakiáltva hangzott el: Feltámadott az Úr! Jézusköszöntését: ,,Békesség néktek” Rákosi Jenő lelkész-esperes tolmácsolta a gyülekezetnek. Örömmel,meggyőződéssel énekeltük: „Győzelmet vettél óh,Feltámadott!...”, közben piciny lámpásként gyúltakmeg a gyertyák az ünneplők kezeiben.

A gyülekezet ifjai, az ikések nagy izgalommalkészültek erre az alkalomra, énekükkel ismegörvendeztetve a gyülekezetet. Szép hagyományszerint, Jézus halál feletti győzelmére emlékezveéltünk ezen a hajnalon is az úrvacsora jegyeivel -



15 2012 június

kaláccsal és borral -, a szolgálattevők pedig énekelték,,Kenyered és borod táplál engem...”. Előtte aTízparancsolat alapján tartottunk önvizsgálatot.Végezetül, amíg az ifjak a kellékek eltávolításánserénykedtek, arról árulkodott arcuk: jó nekik itt lenni.Aki virradat előtt eljött az Istentiszteletre, úgy érzem,

lelki békével és ünneplő szívvel térhetett haza.Uram! Köszönjük, hogy hírvivőid lehettünk. Add,

kérlek, hogy ne szóljon Igéd hiába. Ámen. Nemes IrmaV allástanár

II. Egyháztörténelmi vetélkedő Jankafalván

Április 21. szombat délelőttjén borongós esős

időben gyülekeztek az ifjak a jankafalvi eklézsiaportáján, megmérettetni tudásukkal. Az arcok arrólárulkodtak, hogy a nemes tudás mellet, az izgalom isodaszegődött, kéretlen útitársként a csapatok mellé.

A vetélkedő nagytiszteletű Rákosi Jenő esperesúr igemagyarázatával indult, melyben a szentírástörténeteinek a hit erősítő és növelő hatását emelte ki.Figyelmeztetve feleink tetteinek ismeretére éstörténetük megőrzésére. Áhítatot követően, JakóSándor Zsigmond ifjúsági előadó, jankafalvilelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket: Adony,Bihardiószeg, Érmihályfalva, Érsemjén, Értarcsa,

Jankafalva, Micske, Szalacs és Székelyhíd csapatait,illetve a csapatokat kísérőket.

Érsemjén I. helyezés

Az első megméretés, egy 30 kérdésből állókérdéssor volt. Mindezek megválaszolása után,oldódottabb hangulatban folytatódott a vetélkedés,voltak mosolygós és kevésbé mosolygós arcok. Kisszünet elteltével a népszerű „Széf” játékegyháztörténelmi változata következett, itt már nemcsak az oly értékes pontokat, de néhány szám alattkülönböző édességeket is kaphattak az ifjak.Természetesen a játékban megszokott bombák sem

maradtak meg, egynémely csapat bánatára sikerültmegtalálni azokat is. Maguk a kísérők is részt vál laltaka játékban, mint a játékvezető segítői – köszönet NagyIlona Bihardiószegi vallástanárnőnek és Szabó Zsolt Szalacsi lelkipásztor testvérünknek. Az újabb szünetetazonban egy meglepetésjáték előzte meg, melyben

Jakó tiszteletes könyvespolcán garázdálkodó egerekokozta adatvesztést kellett a csapatoknakhelyreállítaniuk oly módon, hogy kiegészítik azt,elvégre Luther 95 tételének épsége volt a tét.

Értarcsa II. helyezés

Élményben és eredményben a legsikeresebb

fordulónak bizonyult eme játék. A várva várt szünetetutolsó pontszerzési lehetőségként a „Legyen ön ismilliomos” vetélkedő egyháztörténeti változatakövette, Vágó István hiányában, jómagam vezetésével,ahol a csapatok tudásról, figyelmességről ésönmérsékletről tettek tanúbizonyságot.

Koradélután lett mire az összesítésre került a sor,addig is amíg a szervezők javítottak, az ifjakat a jankafalviak látták el finom ételekkel és szeretővendéglátással – köszönet a fáradozásaikért.

Székelyhíd III. helyezés




Végül elérkezett az igazság ideje amikor is aversengés záró akkordjaként sorra került az elérteredmények alapján megállapított rangsor kihirdetése:a harmadik helyen Székelyhíd végzett (100 pont). Azelső hely eldöntésére azonos pontszám miatt egyutolsó kérdést kellet feltenni, mely alapján egy kicsi,

de határozott különbséggel a második Értarcsa lett(126,5), s a 2012-es Egyházmegyei egyháztörténetivetélkedő első helyezettje Érsemjén csapata lett (127,5pont).

„Az egyházkerületi szakaszon, mely Erdődön leszmájus 12-én, az Érmelléki Egyházmegyét Érsemjén ésÉrtarcsa ifjai képviselik majd” – tudtuk meg JakóSándor Zsigmondtól, aki gratulációk mellett értékeskönyvjutalmakat osztott szét a dobogós csapatokközött. Kérjük testvéreinket, hogy imádkozzanakÉrsemjén és Értarcsa csapatáért, hogy az Erdődiversenyen sikeresek lehessenek, öregbítve

egyházmegyénk jó hírét. Simon-Szabó István

lelkipásztor .

Pünkösdi ünnep Asszonyvásárán

Asszonyvásárán, ebben a kicsiny lassanfogyatkozó gyülekezetben ez év pünkösdjén nemcsakarról szólt Istennek Igéje, hogy nem maradtunkmagunkra, elhagyatottan, árván hitünkben és lelkiéletünkben, mert Isten és Fia Krisztus egykor és az ótaújra és újra gondoskodnak arról, legyen segítőnk,támogatónk, vigasztalónk és erősítőnk a Szentlélekáltal. Ez az ünnep attól volt másabb és gazdagabb,örömtelibb, mert életükben most élhettek az úrvacsorasákramentumával először azok az ifja, akik az elmúlvasárnapon tettek vallást hitükről a konfirmálás által.

Konfirmandusok Asszonyvásárán

Meghatottan, könnyes szemmel, de mégisbüszkén kísérték szemükkel és imájukkal a szülők ésnagyszülő amint az ifjak veszik a kenyeret és a kelyhetígy élve a sákramentummal és hitünk szerint Isten

felkínált bűnbocsánatával, kegyelmével és szeretetével. A délutáni istentiszteletre is virággal érkeztek ahozzátartozók, szülők, nagyszülők, testvérek, rokonok,barátok és ismerősök, mert az istentisztelet keretébenkerült sor az első éves kátézók vizsgájára.

Korukat meghazudtoló bátorsággal és

talpraesettséggel válaszoltak a feltett kérdésekre,bizonyítva eltökéltségüket arra, hogy egy esztendőmúlva ők is úrvacsorázó gyülekezeti tagokká váljanak.

Valóban elmondhattuk ez eseményeket átélve,Isten ebben az esztendőben is megáldotta ünnepünketés megáldott bennünket. Legyen áldott Szent neve.

Székely István lelkipásztor

Akiket Isten szeretete vezet, azoknak nem kellkülön illemet tanulniuk.

Gyermekien, azaz őszintén, természetesen ésnem gyerekesen kell a hívőnek élnie.[Mézcseppek]

KONFIRMÁCIÓ 2012

Konfirmandusok Székelyhídon

Konfirmandusok Érszőllősön



17 2012 június

Konfirmandusok Bályokon

Evangelizációs tábor Kécen

Az idén is 2012. április 11-15 közöttmegrendezésre került a Húsvéti Evangelizációs TáborMagyarkécen. A táborról előzetesben azt kell tudni,hogy először 2009-ben indult pár holland fiatalvezetésével. Az első táborban csak magyarkéci ésérszőlősi fiatalok vettek részt, de évről-évre bővült alétszámunk, így az idei évre már elég nagyméretűvéduzzadt a tábor. Míg első évben csak résztvevőkkéntélvezhettük a tábort, úgy második évben (2010-ben)pár-a hollandok által kiválasztott-fiatal már aszervezésbe is belekóstolhatott. Így ez a tábor nemcsak lelki feltöltődést jelentett, hanem a szolgálatbanvaló részvételt is. Véleményem szerint nagyon sokatfejlődtünk mi szervezők úgy hitbelileg, minttapasztalat szempontjából az előző táborokban.

Szomorúan fogadtuk a hírt a tavalyi évben, hogya holland fiatalok-név szerint Jeroen, Thea, Kaisa, Janisés Ilze- a 2012-es évben már nem tudnak velünk együttrészt venni a tábor megszervezésében és a tavalyi voltaz utolsó közös tábor, közös munka. Azonban egypercig sem gondoltuk azt, hogy ezeknek a táboroknak,amelyek által annyi áldásban lehetett részünk ésannyit kaptunk Istenből, végük szakad. Tudtuk, hogyez után minket fog használni Isten a körülöttünk élőfiatal társaink életében azáltal, hogy folytatjuk a tábort.

Mivel a tény adott volt, hogy a tábortmegszervezzük, így március folyamán munkatársimegbeszélőket tartottunk a kiválasztott emberekkel. Aszervező csapatban nem csak magyarkéci és érszőlősi,hanem margittai fiatalok is egyaránt bekerültek. Nagysegítségünk volt Mike Pál lelkipásztor, aki próbáltigazgatni minket és megteremteni az anyagi hátteret.A tábor szervezését már előre Isten kezébe tettük. Mára szervezés ideje alatt is sok imatámogatást kaptunk agyülekezeteink és más emberek részéről is, ami irántnagy köszönettel tartozunk. Az elsődleges cél Istenmegismertetése volt, azokkal az emberekkel, akiknekmég teljesen ismeretlen és azokkal az emberekkel, akikvágynak egyre jobban megismerni Őt. A munkatársi

megbeszélőknek a konkrét szervezésen kívül szervesrésze volt az igetanulmányozás, az imaközösség és adicsőítés is. Fontos tényezőnek tartottuk előszörteljesen Istenre hangolni magunkat, hogy ötleteinket,terveinket, hozzáállásunkat Ő vezesse és hogy amegbeszélők ne csak száraz és lélektelen szervezésből,

magamutogatásból álljanak. Az előző táborokhozképest voltak új ötleteink is és persze sok minden arégi maradt. Az ötleteink összegyűjtése után amunkaleosztás következett, így mindenki tisztábanvolt a dolgával és hatékonyabban folyhatott a munka.A témaválasztás egyszerű és ugyanakkor örökérvényűvolt egyben. Minden nap más és más témátboncolgatott, amik végül is egymáshoz iskapcsolódtak. A témákhoz színeket rendeltünk, hogymég érdekesebbé tegyük azokat. Minden napra máselőadót invitáltunk meg, a délutánokat pediggyakorlati dolgokkal fűszereztük meg, amelyek

segítettek az aznapi téma elmélyítésében. Perszemindezt jókedvvel és játékosan próbáltukvéghezvinni. Amikor már a végleges programmal iskész voltunk már csak a tábor kezdetét kelletttürelemmel megvárnunk.

A táborban 80-100 fiatal fordult meg, akik közöttvoltak már lekonfirmált ifjúsági közösségbe járófiatalok és nagykátésok, azaz közvetlenül konfirmáláselőtt állók is. Több helyről érkeztek ezek a fiatalok,Margittáról, Tótiból, Érbogyoszlóról, Érszőlősről, Magyarkécről, Ippról. Az első napot egy bemelegítő

játékkal kezdtük, ahol lehetőség nyílt az ismerkedésre.

Örömmel tapasztaltuk, hogy az emberek többsége eztki is használta és így oldottabbá vált a hangulat is.Ezek után a tábor szabályzata került ismertetésre, amitdicsőítés követett. Komlósi - Rif Szilvia teológustartott két előadást is a nap folyamán ISTEN (aranyszín) témakörben. „Mit határoz meg az Isten-kép?”,„Hogyan is látom én Istent?”, s „Milyen Ő valójában?” kérdésekre próbált választ adni az előadó. Az előadástkiscsoportos beszélgetések követték, ahol mindazt,amit az előadásban hallottunk megpróbáltukátbeszélni, és a felmerült kérdésekre közösen választtalálni. A kiscsoportokat korosztályok szerint

osztottuk fel, hogy könnyedebben és hatékonyabbanfolyannak a beszélgetések. Délután úgynevezettakciócsoportokba (nagyobb létszámú csoport)tömörülve egy kreatív feladat várt a résztvevőkre.Reklámot kellett készítsenek, amiben Istent kellett a„fogyasztók” számára bemutatni, „eladhatóvá tenni”. Készült újsághirdetés, kisfilm, fotó összeállítás, jelenetés ehhez hasonló kreatív reklámok. Majd a napot egyfél órás kisfilm levetítésével zártuk, amiben egyfogyatékkal élő ember bizonyságtételét hallhattuk.

A hét folyamán bizonyos programok mindennapnak részei voltak. Például a reggeli önálló

csendesség, ahol egy megadott igei résztanulmányozására és imádkozásra is lehetőség nyílt,valamint a kiscsoportos beszélgetések, a dicsőítés ésnem utolsó sorban az ebéd.




A második nap előadója Berke Eszter aNagyvárad-rogériuszi gyülekezet segédlelkésze,témája pedig a BŰN (fekete szín) volt. Az előadásbólmegtudtuk, hogy a bűn kívülről nagyon is kívánatos,de ha közelebbről megvizsgáljuk, rájövünk, hogy akülcsíny mit is takar. A bűnnek tehát „szaga van” és

következménye is, de jó hír számunkra, hogy vanreményünk és segítségünk: „Immánuel!”. A másodikdélután egy feladatokkal egybekötött túrázástszerveztünk, ahol különböző megpróbáltatások vártaka csapatokra. Megtapasztalhatták, hogy milyenkísértésbe esni, vagy, hogy milyen nehézségeket isokozhat a bűn egy ember életében, s persze hogymilyen is megérkezni a célba ahol a „Király” vár rájukés megpihenhetnek.

Következő nap Lukács István (Ipp) és LőrinczCsilla (Marosvásárhely) beszéltek nekünk JÉZUSKRISZTUS-ról (vörös szín), egy Hősről, aki képes

megmenteni minket, aki egy különleges személy, akimegmutatta hogyan éljünk, aki élt és él köztünk. A fiú-és lányest keretében megbeszéltük azokat akérdéseket, amelyek felmerültek a hét folyamán. Majdegy rövid kiértékelőben megkérdeztünk pár embert,hogy mire is jutottak a beszélgetések alatt. A napajándéka és meglepetése a szervezők részéről a „ free

hug” volt, így mindenki kaphatott egy jóleső ölelést. Anapot tábortűzi programmal zártuk, ahol szerepetkapott a nevetés, a jókedv, az éneklés és az, hogyegyütt lehettünk a tábortűz körül.

Az utolsó előtti napon Bántó-Tamás Csilla

előadását hallhattuk, akinek segítségére volt férjeBántó-Tamás Szilveszter. Ők egész héten velünkvoltak és az előadás mellett lelkigondozói szerepet isvállaltak a tábor ideje alatt. Csilla a TISZTASÁG-ról(fehér szín) beszélt nekünk, arról hogy hogyan lehetmienk a „fehér oldal”, beszélt azokról az akadályokról,amik miatt nem tudjuk átadni teljesen az életünkIstennek. A délutáni programra a résztvevők egészhéten iratkozhattak és készülhettek. Több lehetőségközül lehetett választani. Ez a délután a szolgálatról ésa hitünk gyakorlati és nem csupán elméletimegéléséről szólt. Imaséta, szemétszedés, idősek

látogatása és imaháttér által bekapcsolódhattunk amissziós munkába, ami szerte a világon jelen van. Azimaséta lehetőség volt arra, hogy először is sajátterheinket és gondjainkat letéve másokértimádkozzunk, olyan emberekért, akiket nem ismerünkvagy éppenséggel nap, mint nap elmegyünk mellettükés fel sem figyelünk rájuk. A falut végigjárva ezt aközbenjáró munkát végeztük a csoporttal. Az időseklátogatása alkalmával olyan idős emberekhezmentünk, akik egyedül élnek és nem sok lehetőségükvan a beszélgetésre. A fiatalok énekeltek, imádkoztakés beszélgettek az idősekkel. Az imahátteres csoport

pedig mindazokért imádkozott, akik kint a falubanvalamilyen formában szolgálatot végeztek.Visszaérkezve kiértékeltük a napot a résztvevőkkel,elmeséltük mit láttunk, tapasztaltunk, éltünk át. Azutolsó előtti este egy elmélyítő alkalom volt, ahol a

hangsúly a dicsőítésen volt és ezen belülbizonyságtételeket hallottunk a szervezők részéről,majd ezen felbuzdulva a résztvevők közül is akadtolyan ember, aki beszélni szeretett volna. A dicsőítés zárásaként mindenki egy cetlire felírhatta bűneit, amitmajd összegyűrve egy vederbe lehetett dobni és végül

az összegyűlt cetliket elégettük. A vasárnapi istentisztelet ifjúsági istentisztelet

volt, ahol Berke Krisztina (Kolozsvár) szolgált. A témaa NÖVEKEDÉS (zöld szín) volt. Az istentiszteletbőlmegtudhattuk melyek azok a jelek, amiről a növekedésfelismerhető az életünkben, s hogy a növekedésegyenlő azzal a kijelentéssel, hogy egyre bűnösebbvagyok. Feladatunkként kell kezelnünk a növekedést.A kezdeti bizonytalanság ellenére a vártnál többbizonyságtétel is elhangzott az istentiszteleten úgy aszervezők, mint a résztvevők felől. Az egész hetet és avasárnapi napot egy nagy kiértékelővel és vicces,

szórakoztató jelenetekkel és egymás bíztatásávalzártuk.

*Fontosnak érzem az ismeretterjesztés mellett a

saját véleményemet és érzéseimet is leírni. 2009 ótarészt veszek ezeken az alkalmakon. Volt lehetőségemrésztvevőként és szervezőként és jelen lenni. Az idén isbenne voltam a szervező csapatban és kicsit jobbanátláttam a dolgokat, mint egy résztvevő éskijelenthetem, hogy várakozás feletti volt a tábor. Azelején éreztem én is a többi szervezővel együtt, hogy

nagy fába vágjuk a fejszénket és keményen meg kellmajd dolgozzunk, de Isten rajtunk keresztül csodálatosan tudott munkálkodni, pont azért mertmindent az Ő kezébe tudtunk tenni és Rá fókuszálni.Bevallom nem éppen a legjobb lelki állapotombanvoltam. Elég mély időszakon vagyok túl. Ebből amélységből pedig az utolsó nagy lökést a tábor általkaptam Istentől. Az én személyes életembennövekedés és hatalmas áldás volt az idei tábor.Hasonló lelki megmozdulást még nem tapasztaltam,mint most. Látni azt, hogy az embereket nem köteleznikell arra, hogy álljanak fel, és tegyenek bizonyságot

vagy legalább mondjanak valamit, hanem maguktólegyik a másik után ezt megteszi, mint egy magátólértetődő dolgot. S hogy mindez nem magamutogatás,hanem őszintén teszik, mert Isten valamitmegmozdított bennük. S látni az arcokon, hogy amikoréneklik az ifjúsági énekeket átélik és megértik azt amiténekelnek. A csoda szigete volt Magyarkéc azon ahéten. A táborról videó-anyag(www.youtube.com/watch?v=IKx_3ta_rhA) és fotókis készültek. Bátorítok mindenkit, hogy nézze meg!

Csokmai Dávid, Magyarkéc.

A Bibliát 84 óra alatt el lehet olvasni [Mézcseppek]

http://www.youtube.com/watch?v=IKx_3ta_rhA





19 2012 június

VI. Bibliaismereti Vetélkedő - meghívó –

Szeretettel hozzuk tudomásotokra, hogy azÉrmelléki Egyházmegyében ebben az esztendőben is

megrendezzük, immár 6-ik alkalommal azEgyházmegyei Bibliaismereti Vetélkedőt.- Az Érmelléki egyházmegyében az

egyházmegyei vetélkedő időpontja október13, helyszíne pedig Érbogyoszló. Kezdésiidőpontja de. 10 óra. Nevezési határidőoktóber 8-a.

- Az egyházkerületi szakaszt november 17-éntartjuk Érszőllősön.

A vetélkedő témája:Az egyházmegyei szakaszra Sámuel második

könyvéből kell felkészülni , az egyházkerülei

szakaszra Sámuel második könyve + Zsoltárok (3, 8,22, 23, 51, 139) lesz. A félreértések elkerülése végettfelhívjuk a figyelmet arra, hogy a BibliaismeretiVetélkedő komoly ismeretfelmérést jelent, és leginkábba résztvevő csapatok tárgyi tudását vizsgálja. Egyelőrenem látjuk más, jobb módját a bibliaismerettárgyilagos felmérésének.

A vetélkedő csapatok mind az egyházmegyeiszakaszon, mind az egyházkerületi szakaszonkérdésekre kell feleljenek az előző évek mintájára.Emellett igyekszünk egyéb, kreatív próbákkal isszínesíteni a vetélkedőt.

Az egyházmegyei szakasz tervezett programja:9,00-10,00 – érkezés, regisztráció 10,00-10,30 – Áhítat 10,30-11,00 – Éneklés, eligazítás 11,00-14,00 – Vetélkedő 14,00-14,30 – Ebéd 14,30-15,00 – Eredményhirdetés, kiértékelés 15,00- Hazautazás Fontos tudnivalók (nyomatékosan kérjük

figyelmesen elolvasni!): A vetélkedő csapatoknak nem lehet tag ja senki,

akinek felsőfokú teológiai képesítése van. (pl. teológus,

lelkész, vallástanár) A csapat tagjai megkonfirmált fiatalok lehetnek,kivételt képeznek ez alól azok a legalább 14 éves ifjak,akik nem reformátusok, de bizonyíthatóan egyreformátus gyülekezet ifjúsági csoportjának aktívtagjai.

Egy csapat összetétele nem haladhatja meg a 4tagot, de ne legyen kevesebb sem. Tapasztalatunk,főleg az egyházmegyei szakaszon az, hogy némelygyülekezet még ezt a 4 tagot sem tudja előállítani.Határozott kérésünk tehát az, hogy a gyülekezeteinkigyekezzenek pontosan 4 tagú csapatokat felállítani.

Nem győzzük hangsúlyozni: a csapatok egygyülekezet ifjúsági közösségét képviselik, nem iskolákvagy más szervezetek képviselőit várjuk. Néhányesetben az is gond volt, hogy voltak csapatok, amelyektagjai között olyanok is voltak, akik nem az illető

gyülekezethez tartoztak, mégis őket képviselték. Másfelekezetű ifjak csak abban az esetben vehetnek résztegy adott gyülekezet csapatában, amennyiben aktívtagjai a gyülekezet ifjúsági csoportjának.

Abban a gyülekezetben, ahol nincs aktív ifjúságicsoport, csak az adott gyülekezet tagjai közül

állíthatnak össze csapatot. Egy gyülekezet csak egycsapattal vehet részt az egyházmegyei szakaszon.

A felkészülést a Károli-féle fordítás, ill. azÚjfordítású Biblia alapján kérjük.

Amennyiben valaki valamit nem lát tisztán, nemért meg, forduljon bizalommal Jakó SándorZsigmondhoz a következő elérhetőségek egyikén:telefonon: 0740-215-802 Email: [email protected]

Életetekre Isten áldását kérve maradunkatyafiságos szeretettel,

J ankafalva, 2012. május 28.

Rákosi Jenő Jakó Sándor Zsigmond esperes emei ifjúsági előadó

Nőszövetségi élet Érbogyoszlóban

2007 januárjában indult be gyülekezetünkben anőszövetségi munka. Minden héten egyszerösszegyűlnek az asszonyaink csigatésztát készíteni. Amunka mellett bibliaórát tartunk, éneket tanulunk. Alelki feltöltődés, az együtt töltött idő, a beszélgetéseksok örömet jelentenek asszonyainknak. Közösmunkánknak látható eredménye van. Az eladottcsigatészta árából a gyülekezetünkben történő

javításokhoz járulunk hozzá. A nőszövetségbevételéből készülhetett el az Imatermünk belsőfelújítása, bepótoltunk az irodai új bútorzat árába, deúj asztalokat, lócákat is készítettünk az imaterembe, 100 személyre vásároltunk tányérokat ésevőeszközöket. Jelen év tavaszán egy melléképületetkészíttettünk az Imaterem mellé.

Asszonyaink hűségesen szolgálnak gyülekezetialkalmainkon. Megterítik az ünnepi asztalt a

gyülekezet vendégei számára, de szívesen szolgálnakversekkel, énekekkel az ünnepi alkalmakon. Szeretettelköszönjük meg nekik minden évben azokat a finomsüteményeket, amikkel megvendégelnek minket aNyári Bibliahét alkalmain, valamint az Ifjúságirendezvényeken.

2011-ben elindítottunk egy testvér gyülekezetikezdeményezést. Májusban vendégül láttuk azalsósófalvi gyülekezet nőszövetségének tagjait.Örömmel mutattuk be székelyföldi vendégeinknek azalföld szépségeit. Nagyon vidám pillanatokattöltöttünk együtt. Szeptember hónapban milátogattunk el Alsósófalvára. Megismertük Székelyföldszépségeit. Élményekben gazdag kirándulás volt, melynyomán mély és erős barátságok alakultak ki anőszövetségi tagok között. Megegyeztünk abban, hogya kialakult kapcsolatot erősíteni fogjuk évenkénti






újabb találkozók szervezésével.

Asszonytestvéreink mindig nagy örömmelvesznek részt az egyházmegyei nőszövetségitalálkozókon. Így jutottunk el már Ottományba,Érmihályfalvára, Szalacsra. Minden évben örömmelindulunk az egyházkerületi találkozókra. VoltunkNagyváradon, Szatmárhegyen, Temesváron,Nagybányán, Székelyhídon. Várakozással telve készülődünk az ez évi debreceni konferenciára.

2010. május 24-én, pünkösd másod napjánakdélutánján megmozdult az egész gyülekezet, ugyanismi adtunk helyet az egyházmegyei Nőszövetségitalálkozónak. Csűri István püspök úr megtisztelte

jelenlétével ezt a találkozót. Asszonyaink igyekeztekmindent megtenni azért, hogy az ide érkező vendégek, lelkipásztorok, asszonyok, gyülekezeti tagok nagyon

jól érezzék magukat nálunk. Istené legyen a dicsőség,hogy ennek az ünnepi alakalomnak részesei lehettünk.

Még nagyon sok a tennivaló. Javítás alatt van atemplomépület, bővíteni kellene az Imaterem épületét.De minden építkezésen túl, a legtöbbet az jelentimindannyiunknak, hogy van egy hely, egy közösalkalom, ahol erősödhetünk hitünkben, valamit együttlehetünk, beszélgethetünk. Isten áldását kérjük, hogykísérjen minket ezután is, megáldva két kezünk

munkáját. Orosz Márta lelkipásztor.

Anekdoták református egyházunkkollégiumaiból

- Mit hoztál ki?

Ezzel a szerény és tapintatos kérdéssel érdeklődtek a fiúk egymás között a vizsga szerencsésvagy szerencsétlen kimenetele felől [a kolozsvárireformátus teológián]. Dr. Imre Lajosnál atanácsteremben folyt a vizsga. Amikor a következőnégy diák bement, ugyanannyi kijött. Az ajtó előtt

- Te Béci, mit hoztál ki?- Jelest. – jött a felelet. - És te? – kérdezte a másodikat. - Jót. - És te? – faggatott egy szemüveges fiút. -

Elégségest. – válaszolta. - És te? – fordult az utolsóhoz is, egy szőke fiúhoz. - Én? A leckekönyvemet…

A szemüveg.

Örökké égő pipáját az osztály ajtaja előttgondosan „kikoppintotta”, és könnyű mosollyal azarcán belépett a tanterembe Molter Károly nyelvtanár[a marosvásárhelyi református kollégiumban]. Felment akatedrára, s közben megdöbbenve tapasztalta, hogymindkét szemüvegét otthon felejtette. Kétszer isvégigtapogatta zsebeit, de hiába. Márpedigszemüvegei nélkül semmiképpen sem boldogul tanáritevékenysége gyakorlásában. Kétségbeesve fordult az

osztály felé:- Fiúk, tudja-e valaki közületek, hogy hol lakom?

Jelentkezett az egyik távolabb ülő fiú.- Légy szíves, fiam, siess gyorsan, és mondd meg

a feleségemnek, hogy küldje el veled az otthon felejtettszemüvegeimet.

- Igenis! – felelt katonás rövidséggel a fiú, és gyorsléptekkel máris elindult.

- Te fiú – állította meg a fal mellett rohanó diákot -, ismered a felségemet?

- Tisztelettel jelentem, ismerem a tanár úrfeleségét.

- Te fiú, honnan ismered a feleségemet? – förmedtrá bosszúsan a tanár.

- Tanár úrnak tisztelettel jelentem, hogy a tanár úrfelesége az én kedves édesanyám. És Molter Pál máristempósan szaladt az otthon felejtett szemüvegek után.

[Nagy László: És vidámítsd meg az én szívemet. Anekdoták –életképek. Kolozsvár 1996.]

ISSN 2068-5130

http://ermellek.ref.hu

Az Érmelléki Református Egyházmegye gyülekezeti lapja

Megjelenik havonta. Főszerkesztő: Kulcsár Árpádlelkipásztor. Szerkesztő bizottsági tagok: IllyésTamás, Jakó Sándor Zsigmond, Mike Pál, OrosziKálmán, Rákosi Jenő lelkipásztorok. A szerkesztőség

elérhetőségei: Postacím: 417570 Értarcsa nr. 251. Biharmegye. Tel: 0788-736190, E-mail: [email protected]ás: Europrint, Nagyvárad. Felelős vezető:Derzsi Ákos.

Documents

Reformatus Ermellek 2012/06