„Én, az Úr, szárítom ki a zöldellő fát, és én teszem virulóvá a kiszáradt fát.” (Ezékiel könyve 17,24b)

„Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.” (Jelenések könyve 2,7b)

MINDEN KEDVES KERESZTYÉN OLVASÓNKNAK, TESTVÉRÜNKNEK ISTENTŐL MEGÁLDOTT KARÁCSONYT ÉS ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK!

(A képen a magyarkéci református templom látható.)

2 Református Érmellék

Csiha Kálmán

Isten ösvényein

A Heidelbergi Káté gyakorlati magyarázata 16. rész

35. kérdés: Mit jelent az, hogy „fogantaték

Szentlélektől, születék Szűz Máriától”? Felelet: Azt, hogy Isten örökkévaló Fia, aki valóságos és

örök Isten és az is marad, Szűz Máriának testéből és véréből Szentlélek munkája által igaz emberi természetet vett fel avégett, hogy egyben Dávidnak valóságos magva és az ő atyjafiaihoz mindenben hasonlatos legyen, kivéve a bűnt.

A Szentírás tanítása szerint Jézus Krisztus Szűz Máriától született. Jézus nem úgy született, mint minden gyermek ezen a világon, aki egy férfi és egy nő együttéléséből születik. Mielőtt Jézus megszületett volna, Mária nem élt férfival. Születhetett volna úgy, mint mindenki más, de Isten azt akarta, hogy másképpen szülessék. Olvassuk el a Lukács evangéliuma 1,26–35-ig terjedő verseit. Miért akarta Isten, hogy így szülessen Jézus? Két dologért. Először azért, mert mi születésünkkor már elődeinktől hozzuk a bűnt. Ez a velünk született az öröklött bűn, amiről már szó volt. A nemzedékek úgy kapcsolódnak egymásba, mint egy láncban a láncszemek, és mindegyik láncszem, mindegyik nemzedék továbbadja a következő nemzedéknek a bűnös természetet. Jézus Krisztus másképpen született. Isten kikapcsolta az öröklődő emberi bűnt, hogy a Szentlélek által született Jézus bűntelen legyen. Azonkívül a Szűztől való születés egy bizonyos jel is volt. Születése előtt már arról szólt a prófécia, hogy Betlehemben fog megszületni. A Dániel próféta könyvéből nagyjából ki lehetett számítani, hogy mikor történik ez meg. Az is meg volt írva, hogy Dávid családjából fog születni. De akkor, mikor megszületett Betlehemben, a Dávid családjában még születtek mások is, kellett egy megkülönböztető jel, ez volt a szűztől való születés jele. Így olvassuk az Ószövetségben az Ésaiás próféta könyvének 7,14. versében: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek.” Az Ésaiás 9,6. versétől így szól a prófécia: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!”

Fel lehet tenni a kérdést: Vajon most ebben a modern világban hogyan lehet hinni abban, hogy Jézus Krisztus szűztől született? Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy Isten, aki a semmiből világot teremtett, csillagmilliárdokat, életet, állatokat és

embert alkotott, meg tudja cselekedni azt is, hogy egy élő nő testében létrehozzon egy gyermeket. De nagyon érdekes az is, amit az orvostudomány a partenogenézisről mond. Bizonyos állatoknál előfordul, hogy az utódok szűztől születnek. Megállapították, hogy elméletileg ez az embernél is lehetséges. Ha valaki tehát a tudomány nevében kigúnyolja Jézus Krisztus szűztől való fogantatását és születését, akkor először tisztában kell lennie a kérdés tudományos oldalával. Általában azok szokták kigúnyolni a Szentírás tanítását, akik sem a Szentírást, sem a tudományokat nem ismerik jól. Természetesen mi nem azért hiszünk a Szűztől való fogantatásban és születésben, mert tudunk a partenogenézisről, hanem azért, mert ezt így írja a Szentírás és ez az Isten üzenete. A tudomány megállapításai változnak, azonban a Szentírás sohasem változik. Akkor is érvényes, amikor a tudomány bizonyos iskolái ellene mondanak, és akkor is érvényes, amikor a tudomány állása pártolja.

A Szentírás arról beszél, hogy Jézus Krisztusnak még voltak testvérei. A Lukács evangéliumában is azt olvassuk, hogy: „Szülé az ő elsőszülött fiát” (Lk 2,6) Betlehemben. A Jézus Krisztus testvérei azonban csak közönséges emberek voltak. Innen is látszik, hogy Jézus más volt, másképpen érkezett a földre, mint a többiek.

Miért kellett Jézusnak valóságos emberként is megszületnie? A 16. kérdés feleletében megkaptuk erre a dogmatikai választ. Ezen túl azonban még egy egészen gyakorlati dologra is gondolnunk kell. Tudjuk, hogy a hangyák általában kitaposott ösvényeken járnak. Képzeljük el, hogy erre az ösvényre valami hangya-halált okozó méreg hull, de a hangyák ezt nem tudják, mennek a megszokott ösvényen a halál felé. Tegyük fel, hogy meg akarom menteni őket. Elveszem az ösvényről őket, máshova teszem, vagy visszafordítom őket. A hangyák azonban ezt nem értik. Visszamennek a régi csapásra és mennek a halál felé. Csak úgy tudnám őket igazán megmenteni, ha hangyává változnék, hangyanyelven elmondanám nekik, hogy más útra térjenek, mert itt a halál várja őket. Esetleg csodákat is tennék, hogy észrevegyék, tudás és hatalom van a szavaim mögött és hallgassanak reám.

Földre való születésével ezt tette az Úr Jézus. A hangyákért hangyává, vagyis az emberekért emberré született. Születésével belépett a történelembe, és emberi szavakkal elmondta az embereknek, hogy Isten útjára kell térniük, mert halálos méreg hullt a földi útra: a bűn. És ha nem változtatunk utat, elveszünk. Megszületésével, földön, emberként való járásával letagadhatatlanná vált a jelenléte, az emléke és a tanítása. Ha csak csoda módon mennyei hanggal üzent volna Isten, később azt mondták volna, hogy akik hallották, csak hallucináltak, vagy álmodtak. Megszületésével azonban földi realitássá, történelmi valósággá vált a mennyei üzenet.

(következő lapszámunkban folytatjuk)

3 2014. december

Ruyter Mihály – a magyar gályarabok kiszabadítója

Hollandia fénykorának nemzeti hőse, akinek az

élete példázza Kálvin János genfi kátéjának első kérdéseit: Mi az ember életék főcélja? Isten minket azért teremtett és helyezett ebbe a világba, hogy bennünk megdicsőíttessék. Méltó azért, hogy életünket az Ő dicsőségére fordítsuk.

1607. március 24-én született Vlissingenben. Elszegényedett család 11 gyermeke közül az ötödik. A spanyol király hercegi rangra emeli, az angol király meghívja látogatóba. Nemességet adományoz neki a dán és a francia király, ő tudni sem akar erről. „Jobban félek a dicsérettől, mint az ágyútűztől!” – volt a szavajárása.

Élete Isten megújuló csodáinak sorozata. Amikor 11 éves korában szülővárosában beáll hajóinasnak, örökre eljegyzi magát a tengerrel. 1633-ban, mint tiszt teljesít megbízatást Grönlandon. Negyvenöt éves koráig semmi rendkívüli nem történik vele, ekkor még arra gondol, hogy lassan tisztes nyugdíjba vonul. Azonban váratlanul az admirális helyettesének nevezik ki, csillaga ettől kezdve emelkedik. 15 000 holland hajót kell megvédenie angolok, franciák, portugálok; kalózok ellen. Nem a szavak, hanem a tettek embere, 58 év alatt hét háborúban, 15 nagy csatában vesz részt, hét csatában ő vezet, 40 alkalommal van kegyetlen ágyútűzben. Erejének titka gyermeki hite. Csaták előtt úrvacsorát vesz embereivel a hajó fedélzetén. Csatazajban is bemegy kajütjébe, letérdepelve imádkozik. A győzelem kivívása után jelenti, hogy Isten győzött.

Flottáját vasfegyelemhez szoktatja, s eléri, hogy a flotta úgy engedelmeskedik parancsának, mintha csupán egy hajó lenne. Hidegen kiszámított, de mindig merészen végrehajtott manőverekkel nemegyszer két-háromszoros túlerővel szemben is győzelmet aratott. Az akkori Hollandia hatalma a flottáján nyugodott, mert ez biztosította az ország függetlenségét, s védte meg kereskedelmi partnereit, s tette szabaddá az országok közötti szabad tengeri kereskedelmet, amelyen viszont Hollandia gazdagsága alapult.

A flottának állandó dolga volt. 1656-ban Danzigot szabadította fel a svédek hatalma alól, 1659-ben pedig Dániát és a dán királyi családod mentette ki a svéd elnyomásból, illetve fogságból. 1665-ben megszerveztette az első tengerészgyalogos-egységet, így hajóhada nemcsak a tengeren, hanem a szárazföldön is veszélyes volt ellenségeire. 1667-ben otthoni bázisán verte tönkre az angol flottát, sőt lerombolta a parti védelmet, és felgyújtatta a kikötői dokkokat. Az angol hajóhadat rajta kívül még senki nem győzte le.

Hite erős volt a próbák idején. 24 éves korában megnősül. Hazatérve felesége és kisfia sírja várja. Újra nősül öt év múlva. Ott él Amsterdamban, Rembrandt közelében. A holland festő a tenger hősét csendes családi körben ábrázolja festményén. Felesége varrogat, négy gyermeke néz rá, s ő hangosan olvassa a Bibliát, s felzeng a zsoltár. Különösen a 119. és a 42. zsoltárt szerette. Sokszor kérte zászlóshajója lelkészét, Vethoviust, hogy ezeket olvassa fel. Meghal második felesége is. A legidősebb gyermek 11 éves, a legkisebb 1 éves. Harmadszor is megnősül.

Ruyter élete legnagyobb tettének a magyar gályarab lelkészek megmentését tartotta.

I. Lipót császár rendkívüli törvényszéket állít fel Pozsonyban, s 1674-ben 33 vármegyéből 700 evangélikus és református lelkipásztort és tanítót idéznek meg. A megjelent 284 evangélikus s 62 református atyafit koholt vádakkal fenyegetik, hitük megtagadására kényszerítik. Az állhatatos hitvallókat börtönbe vetik, majd a legbátrabbakat eladják Nápolyban 50 aranyért gályaraboknak. Hatalmas evezőkkel kellett megbirkózni, állati sorban nyomorogtak odaláncolva az evezőpadhoz, de Krisztus szerelmétől nem tudta elszakítani őket senki és semmi.

Sorsuk ismeretes lett az egész keresztyén világ előtt. Különösen a bécsi holland követ fáradozott sokat megszabadításukért. Ruyter akkor a Földközi-tengeren hajózott. Megtudta, hogy a magyar prédikátorok raboskodnak a gályákon. Más holland hajók tisztjei már tárgyaltak ügyükben, eredmény nélkül. 1676. február 11-én kiköt Nápolyban. Könnyezve hallja, hogy a gályarabok még mindig foglyok. Szigorú fellépésére az alkirály szabadon engedi a 26 gályarabot. „Beszállva a csónakba, hálaadó öröménekekkel ajkunkon úgy mentünk »mintegy álomban«” – írja a megszabaduló Otrokocsi. Másnap Ruyter vezérhajóján így szól a testben roncs, de

4 Református Érmellék lélekben erős 26 volt gályarabhoz: „Sok győzelmet vívtam életemben minden rendű ellenségim felett, de ez az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhelt alól kiszabadítottam” Harsányi István meg akarja köszönni jóságát, erre válaszol a hit alázatával Ruyter: „Nem szükség, uram, hogy a mi jóakaratunkat megköszönjed. Mi itt éppen csak eszközei voltunk az Istennek. Adjatok hálát az Istennek, szabadságtok szerzőjének.” Harsányi szelíden felel: „Isten eszközeinek is meg kell adni méltó becsületüket”.

Hét evangélikus is volt a megszabadultak között. Ruyter így folytatta szavait: „Íme, látjátok, hogy titeket eltipor a közös ellenség, és egyformán gonoszul bánik veletek, ha ti egyetértés helyett versengtek egymással.” Az egyik prédikátor így felelt: „Mi a közös keresztet úgy hordoztuk, mint testvérek, mint egy sziv, egy lélek.” A Mesterre emlékeztet búcsúszavának intelme: „Menjetek és igyekezzetek ki-ki övéinél arra, hogy hazamenvén, egyek lehessetek, ennél kedvesebb hálát sohasem nyerhetnék tőletek.”

Nem sokkal a gályarab lelkészek kiszabadítása után parancsot kapott, hogy ütközzön meg a francia hadiflottával. Ennek vezetője, Dunquesne admirális, fiatalabb éveiben Ruyter mellett tanulta a tengeri hadvezetés művészetét. Életének ezt az utolsó csatáját 1676. április 22-én vívta meg. Halálos sebet kapott, egy ágyúgolyó leszakította a lábát, de még így is megnyerte a csatát. Hat nap múlva helyzete súlyosbodott. Betegágyán imádkozott hajósaiért. Magáról, szeretteiről nem szólt. Hazáját emlegette. Néhány órával halála előtt még öntudatos szavaival a 63. zsoltárt imádkozta: „Istenem… téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem… hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.” Kérte lelkészét, hogy imádkozzék idvességes elmúlásáért. Utolsó szavai ezek voltak: „Ez a silány test nem jelent semmit, ha lelkemet megtartja az Úr. Az én fájdalmam semmi, összehasonlítva azzal a fájdalommal és gyalázattal, melyet a mi Megváltónk ártatlanul elszenvedett, hogy bennünket az örökkétartó kínoktól megszabadítson.”

Április 29-én halt meg az admirális, akit a hadtörténészek is a valaha élt legnagyobb tengeri stratégák egyikének tartanak. Bebalzsamozva viszik testét Amsterdamba, s a királyi palota mellett levő Nieuwe Kerkbe temetik, a nemzet által adományozott kriptába.

1907-ben a magyar református egyház ezüst koszorút helyezett síremlékére. Mindegyik ezüst babérlevélen egy gályarab neve. Aranyszalagon egy gálya képe látható s a dátum: 1676. február 11. és Ézsaiás 43. részének 13. verse, ezzel a latin felirattal: „Örök emlékül a szabadítónak, ki a mi raboskodó hitvallóinknak szabadságát visszaadta.”

Debrecenben 1895 óta emlékoszlop hirdeti Ruyter emlékezetét s hitvallóink hősiességét.

Gavallér Lajos Micske

Sass Kálmánról és a peregrinusainkat patronáló Welti család kapcsolatáról

2. rész

I. Néhány életrajzi adat

A bölcsőhelytől a rabtemetőig

(Gálospetri, 1904 – Szamosújvár, 1958)

Sass Kálmán a Bihar megyei Gálospetriben született 1904. ápr. 17-én, édesapja neve Sass Károly, édesanyja Nagy Rozália. Szülőfalujában keresztelték, ott is konfirmált, korán árvaságra jutott, édesapja 1915-ben esett el Doberdónál. Hőslelkű neje itthon temettette el.1 Özvegy édesanyja három gyermeket nevelt fel a kisbirtokon. Tisztelte a férje szándékát, aki már akkor beleegyezett a földművesnek szánt fiúk taníttatásába, amikor egyszer szántás közben azon lepte meg a gyermeket, hogy az könyvet tart a kezében. Tudunk arról is, hogy hol és mikor tett először bizonyságot a hitéről. Ehhez bizonyára a háborús idők is közrejátszódtak, 12 éves korában, 1916. április 17-én konfirmált Gálospetriben.2 Érdekes, hogy katolikus gimnáziumokba is3 járt, 1924-ben

1 Orth Imre: Sass Kálmán 1904-1958. In Református Naptár, 1993. Kiadja a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. Imprimeria de Vest nyomda, Nagyvárad, p. 58. --- Sass Kálmán életrajzát lásd még az Erdélyi Református Naptár 135. oldalán.

2 Pálfi József: Orth Imre, a lelkiismeret-vallás híve. Tudós lelkipásztorsors a 20. századi Királyhágómelléken. Hatvani István Teológiai Kutatóközpont, Nagyvárad, 2014, p. 66., 119. sz. jegyzet. --- A gálospetri református templom falán emléktáblán olvashatjuk: „Ebben a templomban keresztelték és konfirmált Sass Kálmán 1956-os mártír lelkész. Állíttatta a Gálospetri Református Egyházközség és a Partiumi és Bánsági Műemlékbizottság 2003”.

3 Sass Kálmán előkerült önéletírásából most már pontosan tudjuk, hogy a máramarosszigeti református főgimnáziumban kezdi a tanulmányait, onnan a háborús világ miatt a Nyírbátori Minorita Klastrom iskolájába kerül, majd a nagykárolyi piarista, vagyis Kegyesrendi Főgimnáziumba, amelyet 1923-ban megszüntetnek. A nagykárolyi állami, Vasile Lucaciu nevű román gimnáziumban érettségizik. Lásd Szabadi István: Partiumi és kárpátaljai református lelkészek önéletírásai 1942-ből. In „Mediárium” 3. évf., 2009/1-2, p. 70. --- Vallatása során leginkább csak arra emlékszik – szándékosan, hogy ne vallassák a tanárairól és az osztálytársairól – hogy hat éves korában, azaz 1910-ben beiratkozik a gálospetri elemi iskolába, 1916-ot követően egy évig betegség miatt otthon marad és alkalmi munkákat vállal. A máramarosszigeti gimnáziumba azért iratkozhatott be, mert édesanyja háborús özvegy volt, de csak egy évig tanulhatott ott, mert a háborús események miatt bezárták a gimnáziumot. Ezt követően Feketebátor katolikus kolostorában cselédként dolgozik a papoknál, miközben a kolostor keretében működő négyéves gimnáziumban tanul. Mivel 1919-1920 körül lezárják a határt, ő Gálospetriből már nem mehetett többé Feketebátor községbe, és egy évig magántanulóként egy érmihályfalvi

5 2014. december érettségizik, még ez évben beiratkozik a kolozsvári teológiai fakultásra, lelkészi oklevelet szerez 1928-ban. Segédlelkészi kinevezést nyer Domahidára, ott szolgál a gyülekezetben, és nevelősködik Domahidy Pál családjának körében 1928 nyarától 1929 őszéig, amikor svájci tanulmányútra indul két évre. Belmissziói tanfolyamot végez Vinelzben (Svájc) és Ebhausenben (Németország) 1930. június 30-a és 1930. október 20-a között. A Welti család az ő hatására és kérésére két ösztöndíjat létesített, részben magyarországi, részben királyhágómelléki teológusok továbbképzésére.4 Hazatérve az 1931-es évben, július elsejétől püspöki segédlelkész lesz Nagyvárad-Újváros parókiáján, két év múlva Mezőtelegden5 lesz rendes lelkész 1933-1936 tanárhoz jár órákat hallgatni. Az ötödik gimnáziumi évet lezárva, Nagykárolyban végzi el a VI., VII. és VIII. gimnáziumi osztályt, majd ugyanott érettségizik 1924-ben. (Feketebátor és Nyírbátor összekeverésének okát még elemezni kellene! Kiemelés tőlem, HMJ) Lásd Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport. Mentor, im., p. 176.

4 Sass Kálmánnak az önéletírása alapján foglalja össze a svájci tanulmányút hozadékait Szabadi István: „Teológiát Kolozsváron tanult, később kikerült a bázeli egyetemre, ahol két esztendőt töltött. A nyári időben Németországban, Svájcban segédlelkészkedett, és mint utazó titkár kereste kenyerét. A magyar diákok számára két stipendiumot létesített a Welti családon keresztül. A nagyváradi püspök rendeletére visszakerült Svájcból, és a püspök káplánja lett.” Idézet helye Szabadi István, im. p. 71.

5 Ismeretes, hogy az 1915-ben eltávozott Gyenge lelkész helyébe, annak káplánját, Baka Bélát választják meg, aki 1933-ig marad itt. A nyugdíjazás folytán megüresedett állásba 1933 pünkösdjén Sass Kálmán jelenlegi lelkészt iktatják be. Lásd Sass Kálmán: Tileagd (Mezőtelegd) története, im. p. 73-74.” 1926-ban a parókia lakhatatlanná vált, aminek következtében egy új, modern követelményeknek megfelelő lelkészlakot építenek, ami 1927 májusára el is készül. Az összkiadás reá a jegyzőkönyvek szerint: 312.098 lej, amit úgy sikerül előteremteni, hogy eladnak 14 legelőjogot 18.000 lejért, eladják a Sziget utcai házat 101.000 lejért, a kántori földet 65.000 lejért, a szőlőföldet 25.000 lejért. Az alapokból kivettek 60.000 lejt, a községtől kaptak 40.009 lejt, haranggyűjtésből 17.000 lejt, magánadakozásokból 14.000 lejt, stb. E felsorolt bevételek is 325.000 lejt tesznek ki a 312.098 lej kiadással szemben; mégis a végén 164.600 lej bankadósság mutatkozik a lelkészlak építésével kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy itt nagy szabálytalanság történt a pénzkezelést illetőleg. Különösen, ha tekintetbe vesszük azt a tényt, hogy a költségek egy jó részét Telegdy József egyházmegyei gondnok viselte. Ennek a rossz gazdálkodásnak tudható be, hogy az ősi templom szánandó állapotba jut, tetején mindenütt becsorog az eső, elázással veszélyeztetvén a gipsz mennyezetet, hogy a régi iskola összeomlott, az új parókia, iskola, lelkészi földek pusztulásnak indultak, hogy semmiféle felsőbb egyházi járulékokat több éven keresztül ki nem fizettek, hogy az egyház helyi banki értékpapírjait a lelkész magánadósságai miatt lefoglalták. Ennek a szörnyű állapotnak végre az egyházi felsőbb bíróság vetett véget, kötelezvén a lelkészt és a gondnokot bizonyos hiányzó összegek megtérítésére. Az egyház a lelkészlak építésével kapcsolatban úgy eladósodott, hogy ha a moratórium, majd a konverzió nem jön,

között6. Mezőtelegdi lelkészi hivatalába 1933 pünkösdjén iktatták be ünnepélyesen7, azután Érmihályfalva lelkipásztora lesz8. A hatóságok korábban is, de ekkor különösen sokat zaklatták.9

Családi állapotát tekintve ekkor már nős, feleségének leánykori neve Tőkés Mária10, akivel a házasságukat Isten az évek során gyermekek születésével11 áldotta meg.

Dr. Hermán M. János

(következő lapszámunkban folytatjuk)

kérlelhetetlenül csődbe kerül. Különben az utóbbi időkben az egyház tagjai is mindent elkövetnek egyházuk jövendőjének biztosítása érdekében. Valahogy minden ehhez az anyához tartozó tag érzi, hogy ha az egyháza elpusztul, összedől az erős vár, amelynek falai között ősei évszázadokon keresztül megnyugvást és megtartatást találtak annyi tenger szenvedés ellenére is.”

6 Utóda Molnár Károly, aki 1936-1954 között szolgál Mezőtelegden.

7 Lelkészbeiktatás Mezőtelegden. (Szerző aláírása hiányzik.) Lásd „Reformátusok Lapja” A Királyhágómelléki Ref. Egyházkerület Hivatalos Közlönye, Nagyvárad, 1933, júl. 20. szám, p. 254-253.

8 Beiktatásának dátuma: 1936. szept. 13., a szolgálattevő pedig Sulyok István püspök, jelen van Welti asszony is.

9 Sass Kálmán 1942-ben tömören ennyit mond a korai üldöztetéseiről: „A románok főképpen külföldi kapcsolataim miatt állandóan őrizet alatt tartottak. Gyakran nem hagyhattam el szolgálati helyemet. Alaptalan rágalmak folytán a románok gyakran állítottak törvényszék elé, ahonnan csak a bírák megvesztegetésével tudtam szabadságomat megmenteni és a büntetést elkerülni.” Lásd Szabadi István: Partiumi és kárpátaljai református lelkészek önéletírásai 1942-ből. In „Mediarium” 3. évf., 2009/1-2, p. 71. --- Az 1937-es letartóztatásáról és szabadulásáról lásd: Magyar Kisebbség. Kiadja dr. Jakabffy Elemér, dr. Sulyok István, dr. Willer József. XVI. évf. 1937. ápr. 1., nr. 7.

10 Házasságkötésük 1936 júniusában volt a Weltiné féle füzet bejegyzése szerint: „Er heiratete in Juni 1936.” --- Kéri Gáspár szóbeli közlése szerint a házasságkötés dátuma 1936. május 19-e volt. Lásd Pálfi József: Orth Imre, a lelkiismeret-vallás híve. Tudós lelkipásztorsors a 20. századi Királyhágómelléken. im, p. 66., 119. sz. jegyzet. --- A valós dátum véleményünk szerint 1936. június 2., ezt az időpontot közli Balázsné Kiss Csilla: Sass Kálmán (1904-1958) – a bibliás hit és a szabadság hőse, 1956-os érmihályfalvi mártírlelkipásztor, „az Érmellék Messiása”. In: „Szél-Jegyzet.” Egyházi Lap. Érmihályfalva, XI. évfolyam, 7. szám, 2013. nov. 2. számozatlan oldal. --- Özvegy Sass Kálmánné másodszor is férjhez megy a szintén megözvegyült Orth Imre lelkipásztorhoz. Eskette őket a régi közös jó barát, Molnár Károly, 1970. febr. 2-án az aradi református templomban. Lásd Pálfi József: Orth Imre, a lelkiismeret-vallás híve. im., p. 242. ---Született Aranyosegerbegyen 1913. szept. 27-én., elhunyt Nagyváradon 2004. május 19-én, Nagyváradon. Temették Értarcsán.(Ez utóbbi adatot Kulcsár Árpád értarcsai lelkipásztornak köszönjük.)

11 Lásd Balázsné Kiss Csilla im. ,p. 2: „...házasságukból hat gyermek született és öt nőtt fel.”

6 Református Érmellék

Barátsághíd

Történetünk 2012 elejére nyúlik vissza. Szólláth Tibor nánási polgármester egy ajánlattal kereste fel a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet. Ajánlata így szólt: havonta érkeznének nánási önkéntes tanárnők a szórványtelepülésekre, hogy a magyar nyelvet és öntudatot erősítsék a gyermekekben. Végül nemcsak szórványtelepülések (Nagyvárad-Les, Papfalva, Poklostelek), hanem más gyülekezetek is bekapcsolódtak ebbe a programba (Bihardiószeg, Jankafalva, Nagyvárad-Őssi). A foglalkozások az iskolai év alatt zajlanak, vakációban szünetelnek. A nagy nyári vakáció előtt minden évben a Bartáságnap keretében Diószegen összegyűltek a gyülekezetek gyermekei, hogy együtt töltsenek egy vidám napot. Az első ilyen alkalmon született meg Csillikné Szólláth Julika (a program szervezője és mozgatója) részéről a Barátsághíd ötlete és elnevezés. Ezen a hídon most ősszel is megérkeztek a tanárnők, immár a negyedik évet megkezdve. S nemcsak a program évei gyarapodtak októberben, hanem a helyszínek is, hiszen ettől az iskolai évtől kezdve Szentjobb is csatlakozott a programhoz.

Az első alkalom október 11-én zajlott. A gyerekek már ismerősként várták a tanárnőket, akik már régóta járnak egy-egy településre. A szeretet és öröm kölcsönös mind a vendégek, mind a vendéglátók részéről. A második alkalom most november 15-én volt megtartva, s ebben az évben még december 13-án lesz találkozás a barátsághídon érkezőkkel.

Ezek az alkalmak mondhatni rendhagyó történelemórák, hiszen már második éve a magyar történelem fontos momentumairól szólnak a tanárnők. Természetesen ezt nem száraz iskolai formában teszik, hanem játékosan, vidáman, interaktívan. Októberben az aradi vértanúkra emlékeztek, és átismételték a májusi dolgokat, hogy a gyerekek felvegyék ismét a történelem fonalát, a novemberi és a decemberi szombat pedig Bocskairól szólt és fog szólni. Azonban nemcsak történelmi adalékokat kapnak a gyerekek,

hanem ha kell, helyesírást is tanulnak, mondákat, népdalokat. A cél: magyar gyökereiket erősíteni, büszkévé tenni arra őket, hogy a magyar nép tagjai. A vallásos táplálékot ezeken a foglalkozásokon a helybeli lelkipásztorok biztosítják egy rövid kezdőáhítattal, valamint azzal, hogy ezeknek a rendezvényeknek a templomok, a gyülekezetek adnak otthont.

Az elméleti dolgok mellett gyakorlatibb események is történnek ezeken a szombatokon. Felfrissülésképpen mindig van játék, sokszor régi népi játékok és gyermekmondókák is előkerülnek. A játékok mellett pedig barkácsolás, kézművesfoglalkozás is zajlik, mindig a tanultakhoz, vagy a közelgő ünnepekhez (pl. decemberben a Karácsonyhoz) kapcsolódva. Az is többlete ennek a programnak, hogy a tanárnőkkel időnként gyermekek, nánási tanulók is érkeznek, akiknek ez jutalomkirándulás, az ittenieknek pedig nagy öröm. A barátsághídon keresztül így valóban barátságok születtek és születnek, melyek határon átívelnek. A nap zárásaképpen Bihardiószegen gyűlnek össze terített asztal mellett a vendéglátó lelkészek és a különböző településeken tanító nánási tanrnők, hogy megosszák egymással a tapasztalatokat, kiértékeljék a foglalkozásokat, és a következő alkalmat megtervezzék.

Köszönet illeti ezeket a tanárnőket, akik hajnali órákban kelnek, szabad szombatjukat feláldozzák, s csak késő este érnek haza családjukhoz azért, hogy határon inneni magyar gyermekekkel és családokkal éreztessék: legyen testvére magyar a magyarnak.

Köszönet illeti ugyanakkor a Communitas Alapítványt is, amely idén ősszel támogatja ezt a programot, hogy a gyermekek foglalkozásához szükséges ollókat, papírokat, ragasztókat és hasonlókat biztosítani tudjuk.

Reméljük, Isten segedelmével ez a Barátsághíd tovább erősödik ebben a tanévben is.

Jakó Sándor, lp. Jankafalva

7 2014. december

Szalacsi református ravatalozó

A legtöbb településen, ha a különböző felekezetek temetői egymás mellett vannak, valahol a mezsgyén közösen építenek ravatalozót a gyülekezetek, vagy megépíti számukra az önkormányzat.

Szalacs nem tartozik ezen települések közé, bár a temetők tőszomszédjai egymásnak.

A sokszázados, legendás szalacsi felekezeti ellentét, sajnos, a kápolnaépítésre is rányomta bélyegét. Sokan már azt is eredménynek tekintik, hogy a hajdani ütlegbe, sőt bicskázásba torkollott „hitviták” mára a közösködés elutasításává szelídültek.

Előbb a római katolikus gyülekezet építette meg a saját kápolnáját a 2008-2009-es esztendőkben, mely oly népszerű lett, hogy attól kezdve egy csapásra meg is szűnt a háztól való temetkezés. Tiszteletdíj fejében, református közösségünk tagjai is e kápolnából temetkeztek.

2010-ben kezdődött a református kápolna építése, nagyrészt közadakozásra és közmunkára alapozva. Elődöm, néhai nt. Botos András lelkipásztor 2011. május 4-én bekövetkezett tragikus halálakor (épp a temetőről hazafelé jövet érte a szívinfarktus), már tető alatt állt az épület, már ablakai és ajtói voltak. Az elektromos áram be volt kötve, a falak bevakolva álltak.

A munkálatok nem álltak meg az új lelkész érkezéséig, köszönhető ez a talpraesett gondnokoknak, presbitereknek. 2011 nyarán a lambéria mennyezet is a helyére került.

2011 őszén, amikor lelkészévé választott a

gyülekezet, a legelső presbiteri gyűlésen leszögeztük: a munkálatok nem állhatnak le, amíg használhatóvá nem válik az épület. Így is történt. Következtek a belső munkálatok: glettelés, festés, csempézés, világítótestek beszerzése, szalag-függöny, asztal, lócák megrendelése. Isten segedelmével 2012 januárjában az esztendő második református halottját már innen búcsúztathattuk.

E ponton hosszabb időre meg is torpantunk ravatalozónk munkálatai tekintetében, hiszen az Úr egy még nagyobb munkával bízta meg közösségünket: alkalmas, rendelt időt és lehetőséget kaptunk Tőle új gyülekezeti ház építésére. A 2012-es és 2013-as esztendő ennek a 260 négyzetméteres ingatlannak az építéséről szólt. Kápolnánk befejező munkálatait, ha nem is tudtuk elkezdeni, annyit azonban sikerült megvalósítani ezen időszakban is, hogy a virrasztók résztvevői, ne sötétbe botorkáljanak a temetőhöz vezető úton: megoldottuk ennek az útszakasznak a megvilágítását! Villanyszerelő presbiterünk révén, vásároltunk 5 db. használt beton villanyoszlopot, melyeket az önkormányzat munkagépének és önkéntes presbiterek segítségével felállítottunk.

Az idei, a 2014-es esztendőben tudtunk újra munkához látni ravatalozónknál. Tavasszal sikerült közmunka során külsőleg nemes vakolattal burkolni, és egy illemhelyet is építettek mestereink az épület mögé. Már évekkel ezelőtt tervben volt a ravatalozó terasszal való bővítése, de ezt a tervet időközben azzal egészítettük ki, hogy a terasz első részére egy tornyot is szerettünk volna. A torony nem csak a lélekharag számára volt szükséges, de esztétikai szempontok is indokolták, hiszen sokan megszólták az épületet „egyszerű” volta miatt: bár nagyon tágas, célszerű, de egyáltalán nincs „kápolna formája”.

A lélekharang már 2013 adventétől a templomban, az Úrasztala közelében várta majdani otthonát! Gyülekezetünk egyik áldozatkész tagja, családjával egyetemben (ki már magát az építkezést is egy nagyobb összeggel támogatta) úgy döntött, hogy a kápolna részére harangot szeretne önttetni.

A 40 kg súlyú harang felirata a következő: „AZ ÉLŐKET HIVOGATOM, A HOLTAKAT ELSIRATOM. ÖNTETETT AZ ÚR 2013-IK

8 Református Érmellék ESZTENDEJÉBEN, BALASKÓ IMRE ÉS CSALÁDJA ADOMÁNYÁBÓL. KÉSZÜLT SZÉKELYUDVARHELYEN, A HARGITA LÁBÁNÁL, LÁZÁR IMRE ÖNTŐDÉJÉBEN.”

Július havában áldozatos összefogással, gyülekezetünk 30 férfi tagja öntötte meg a készítendő 8 m széles és 8 m hosszú terasz alapját, betonpadlóját. Ennek az öntésnek volt bőven ideje a kiszáradásra, hiszen a terasz-építő mester, csak szeptember 29-én érkezett meg. Kezünkkel, szemünkkel simogatva az elkészült famunkát, örömmel mondjuk: megérte várni erre a székely származású, jelenleg Csokalyon élő atyánkfiára, mert nagy hozzáértéssel, pontosan és alázattal dolgozott, ahogy tőle hallottuk: „hogy legyen becsülete a fának”! Újabb adomány segítette az építkezést: egyik férfitestvérünk térítésmentesen készítette el a toronydíszt: a gömböt, zászlócskát és a csillagot!

November 7-én került a helyére a lélekharang, valamint a cseréplemez. Presbitereink adogatták a mester keze alá a közel 6 m hosszú tetőlemezeket. Ezzel be is fejeződtek kápolnánk munkálatai.

Röviden ennyi volna ravatalozónk építésének története. A Mindenható Istennek adunk hálát, hogy amiképp segítségével ott volt az építés megkezdőivel, azonképp a befejezőket sem hagyta magukra! Hisszük, hogy kegyelme rendelte ki a mindenkori lehetőséget, adományokat, segítő kezeket, önzetlen szíveket. Köszönet illeti gyülekezetünk tagjait, a Polgármesteri Hivatalt, valamint a Bihar Megyei Tanács magyar ajkú tagjait! Soli Deo Gloria!

Szabó Zsolt, lp.

Szoborpark Szalacson

1956-os szoborparkot avattak október 26-án Szalacson a község politikai elítélt, meghurcolt szülötteinek szobrával.

Balaskó Vilmos (1914-2004), református lelkész, vallástanár, emlékíró; dr. Szalacsy Rácz Imre (1900-1956), író, tanár (alatta tanár-festőművész fia, István emléktáblájával) és dr. Andrássy Ernő (1894-1968), orvos, régész, „az Érmellék utolsó polihisztora” tölgyfa-mellszobra Szabó István fafaragó alkotása.

9 2014. december

Jótékonysági est Bihardiószegen

November 3-án, immár ötödik alkalommal került sor az Érmelléki Református Diakóniai Alapítvány (ÉRDA) által megrendezett jótékonysági koncertre. A zsúfolásig megtelt kultúrotthonban nemes cél érdekében gyűltek össze a jelenlévők: segíteni az érmelléken élő hátrányos helyzetű embereken.

Nagytiszteletű Bara László, bihardiószegi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, örömét fejezve ki, hogy ilyen sokan eljöttek erre a nemes alkalomra. Ezt követően nagytiszteletű Rákosi Jenő, az Érmelléki Református Egyházmegye esperese szólt a közönséghez, aki beszédében hangsúlyozta, hogy e mai este is rácáfolt arra a negatív hírre, miszerint kihalt az emberekben a segíteni akaró jó szándék. Ma este azért gyűltek össze helybeliek és az egyházmegye gyülekezeteinek képviseletei, hogy jelenlétükkel, adományaikkal igazolják számunkra igenis fontos a mellettünk, köztünk élő nehéz sorsú ember megsegítése, támogatása.

Futó Márta diakónus, Bara László bihardiószegi lelkész, Rákosi Jenő esperes

Futó Márta diakónusnő néhány mondatban bemutatta az ÉRDA munkáját. Elmondta, hogy az Érmellék 37 gyülekezetéből mintegy 180 család van az alapítvány listáján. Ebből a 180 családból vannak hátrányos helyzetű családban élők, idősek, szellemi és testi fogyatékosok. Az ÉRDA feladata ezeket a családokat segíteni. 2014-ben három kenyérprogram segítségével 61 család számára biztosította az alapítvány mindennapi kenyeret. Tanszercsomagokat osztottak ki 1-5. osztályos tanulók részére, valamint táborokat szerveztek a fogyatékos és a hátrányos családban élő gyermekeknek. Ez évben még hátra van ezeknek a családoknak a találkozója, ahol meleg ebéd és meghitt együttlét után – karácsony közeledtével – élelmiszer csomaggal ajándékozzák meg a résztvevőket.

A rövid beszámoló után a Bihardiószegi Asók István Református Énekkar szolgálata következett. Műsorukban gyönyörű egyházi énekek három- illetve négyszólamú feldolgozásai hangzottak el.

A Bihardiószegi Asók István Református Énekkar

Az est sztárvendége a Csillag születik című tehetségkutató műsor nyertese, Mészáros János Elek magánénekes volt. Műsora alatt közelebbről is megismerhettük őt. Elmondása szerint az egész életét és munkásságát Isten jelenléte határozza meg. Nekünk van szükségünk Istenre, és nem fordítva. Ezt próbálja közvetíteni gyönyörű hangjával az emberek felé. A csillag – a betlehemi csillag – követése számára egy küldetés. Feladatának tekinti, hogy énekszolgálatával Jézushoz és a templomba vezesse az embereket.

Mészáros János Elek

Szebbnél szebb ismert dalok csendültek fel, úgy mint: A János Vitéz című daljátékból Jancsi belépője; Erkel Ferenc: Hazám, hazám...; a Honfoglalás című film betétdala, a Kell még egy szó; Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország; Ott ahol zúg az a négy folyó; Valaki áttáncolt az életemen; Térden állva jövök hozzád; Csak egy tánc volt; a Csárdás Királynő című operettből a Jaj, cica kezdetű dal; ezt követően szüreti nótákkal ajándékozta meg a résztvevőket. Műsorával, gyönyörű hangjával lenyűgözte a közönséget, aki állva tapsolta és ünnepelte őt.

Az ünnepség végén a bihardiószegi református gyülekezet finom kaláccsal és egy pohár itallal vendégelte meg a jelenlévőket. Én azt hiszem, aki részt vett ezen a csodálatos esten, az lelkileg feltöltődve, egy nemes célt szolgálva térhetett otthonába. Isten áldása legyen a jókedvű adakozók életén.

Ghitea Angéla

10 Református Érmellék

Lelkészértekezlet lelkészgyermekekről

Az Érmelléki Református Egyházmegye idei utolsó negyedévi lelkészértekezletét és egyben novemberi közigazgatási gyűlését tartották meg november 11-én Érsemjénben.

Az érsemjéni művelődési ház

Ködoszlatás – így lehetne nevezni nemcsak az idén különösen meleg, novemberi napfénytől kicsapódó ködcseppek lehullását, hanem minden istentiszteletet, közösségi alkalmat, építő előadást, amin maga Krisztus napvilágunk oszlatja a lelki homályt, és az azzal hasonlóan „képzett” aggályt, akadályt, viszályt… kételyt, mételyt, tévelyt…

Kereszt és csillag

Ezzel a várakozással érkeztünk Érsemjén központjába, ahol mindig jóleső érzés megpihenni, vagy azon csak áthaladni. A református templom és egyházi épületek, a polgármesteri hivatal, a művelődési otthon, illetve részben az emlékmúzeum és az iskola ölelésében lévő rendezett park a béke és emlékezés szigete – benne a nyelvújító Kazinczy

Ferenc, a nótáskapitány Fráter Lóránd, Csiha Kálmán református püspök szobrával, a világháborús hősök emlékművével, a milleneumi kettős kereszttel, Kazinczy Lajos honvédtábornok emlékfejfájával.

Az érsemjéni református templom

Harangszó hívogatta templomba nemcsak az érmelléki lelkészeket, de az érsemjéni reformátusokat is. Az értekezletet megnyitó áhítatot Szabó József érkörtvélyesi lelkipásztor tartotta az 51. zsoltár első tizennégy verse alapján.

Dávid bűnbánati zsoltára a felirata tanúsága szerint azután született, „mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett”, azaz minekután Náthán próféta egy példázat által leplezte le és szembesítette bűnével Dávid királyt. Bár mi legtöbbször mások szemében látjuk meg a szálkát, és a magunkéban a gerendát nem, a mások bűne elé tartunk tükröt, a magunk bűnét még az azokkal való szembesüléskor sem ismerjük el, mint aki először látja meg arcképét tükörben, és nem ismer önmagára. Ezzel szemben Dávid mégis ismeri, elismeri az ő bűneit, és Istenéhez fordul: „Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint

11 2014. december töröld el az én bűneimet!” (Zsolt 51,3) Isten, ha kell, szembesít bűneinkkel, és meg is bocsát, de nekünk is kérnünk az Ő Lelkét, újjá kell születnünk, és egymásnak meg kell bocsátanunk az Úri imádság Ámen-e utáni tanítás szerint is: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt 6,14-15)

Csáki Márta érsemjéni lelkipásztor

A lelkészeket és vendégeket Csáki Márta házigazda lelkipásztor üdvözölte és invitálta a 6 éve felépült, impozáns községi művelődési házba. Az értekezletet Kovács Gyula egyházmegyei lelkészértekezleti elnök, margittai lelkész nyitotta meg köszöntéssel és a napi ige újszövetségi szakaszával: „Jeruzsálem, Jeruzsálem..., hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!” (Mt 23,37)

Kovács Gyula lelkészértekezleti elnök

Ezúttal lelkészi karunkat szinte teljes létszámban sikerült összegyűjtenie Istenünknek, azon belül is a lelkészházaspárokat illetve azt az öt lelkészt, akik a

maguk során is lelkészgyermekek, hiszen az értekezleti előadást nem másról tartotta Sógor Árpád református lelkipásztor, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet ifjúsági lelkésze, családterapeuta, mint a „Problémás lelkészgyermekek, lelkészgyermekek problémái”. A négygyermekes családapát elkísérte felesége, Sógor Csilla, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem kémia fakultásának tanára, egyházi kórusvezető is.

A vendégek fogadása

Az előadás kezdő és záró „gyülekezeti éneke” stílusosan egy-egy Zorán-dal volt: az Apám hitte („Apám hitte az otthon melegét, /Apám hitte az ünnep örömét, / Apám hitte az apja örökét, / S úgy hiszem, ez így volt szép…”) valamint az Üres bölcsőt ringat a Hold fénye („Üres bölcsőt ringat a Hold fénye / S mindig ez a mese vége / Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell / Az élet csupa kötelesség / De sokat leszünk együtt még…”) címűek.

Sógor Árpád családterapeuta

A jelenlévők rögtön az elején feladatba kapták, hogy tudatosítsák, vagy akár írják is le egy perc alatt, hogy mit kaptak értékként szüleiktől, amit majd továbbadnak gyermekeiknek, mintegy megírva saját „Apám hitte” versét. Az értékek mellett a gyermekkorban érzelmi szinten elutasított minták („ha felnövök, majd jobban csinálom, mint a szüleim” – közben ugyanazt tesszük majd felnőttként…) nagyban

12 Református Érmellék befolyásolnak majd felnőtt korban. Elvált vagy gyermeküket egyedül nevelő szülők esetében még minta sincs arra, hogy lehet például egy párkapcsolati konfliktust megoldani. A gyermekkori tudás és minta ott van bennünk, csak vészhelyzetben nem tudjuk előhozni vagy használni. A gondok nemcsak a középkorúakat érintő válság („midlife crisis”) idején jelentkeznek, hanem már a 16-24 éveseket érintő „quarter life crisis” idején, fiúk és lányok esetében más és másképpen. A korábbi problémákat jó felülvizsgálni, átértelmezni, „átkeretezni” („reframing”) – akár a terápia segítségével.

Az első és legmeghatározóbb, ami szülő és gyermek között kialakulhat, az az édesanya és az újszülött között már az első pillanatokban kialakuló bizalom és kötődés, mely megalapozza a további kötődést is, sőt az anya/feleség a meghatározó az apa-gyermek viszonyban is, abban a mértékben, amennyire az hagyja társát felnőni az apa/férj szerepben.

Csiha Kálmán református püspök mellszobra

A hagyományos apaszerepek mellett (nevelje fel gyermekét; mondja meg neki, mi a jó és a rossz) fontos megemlíteni, hogy az apa-gyermek viszonyra vezethető vissza nemcsak az önbizalom kialakulása, hanem még az Istenhez való kapcsolatunk is, mindamellett, hogy a legtöbb esetben az anya imádkozik gyermekével, vagy olvas neki bibliai történeteket. Ne feledjük, hogy a magyar nyelv milyen egyedülállóan nevezi az apát is „szülő”-nek, azaz nekik is „meg kell szülni”, és majd el kell engedni a gyermeket. A 14 éves korig nevelhető gyermekek (e kor után már ők nevelik a szülőket – szokták mondani) igénylik a beszélgetést, az érintést (ölelés, simogatás stb.), nemcsak a testi-szellemi „nevelést”, hanem a lelket-„növelést” is (Karácsony Sándor).

A lelkészgyermekek a családi körülmények miatt talán könnyebb helyzetben vannak, a velük szembeni külső elvárások viszont igencsak nagyok. A lelkészházasság terhei között pedig ott van a távolság, a különböző munkahelyek, az állandó útonlét, a gyermekfelügyelet problémája, a szinte lehetetlen családi hétvégi programok. A lelkészgyermekek amolyan „szent tévtanok” csapdájában élnek: muszáj

tökéletesnek lenniük. Ahogy a lelkésztől, ugyanúgy a lelkészgyermektől is többet várnak el, de ne feledjük, a nem-lelkész szülőktől és azok gyermekeitől is ugyanazt a keresztyén magatartást várja el Isten. És természetesen lelkész és nem-lelkész szülőnek is egyaránt fontos a hitelesség és a példamutatás, hogy gyermekeink, akárcsak híveink, ne arra kényszerüljenek (a mondás szerint), hogy csak azt tegyék, amit mondunk, és nem azt, amit teszünk. Reménnyel teli, hogy egy nem hivatalos statisztika szerint a megkérdezett lelkészgyermekek 40%-a választaná a lelkészi pályát, míg ez más hivatásoknál, foglalkozásoknál alig 25%-ra tehető.

A jelenlevő lelkészek

Lelkünk mellett természetesen testünket is „növeltük”, köszönhetően vendéglátóink gazdag Márton-napi ebédjének, amit ezúton is köszönünk. Isten békéltető és megtartó áldása legyen és maradjon Érsemjén községen, református gyülekezetén, azok vezetőin és tagjain! Ő nevelje és növelje hitben és békességben lelkipásztoraink és híveink családját, gyülekezeteinket és népünket!

Oroszi Kálmán Érselénd

Jól megfér egymás mellett a Református Érmellék (egyházmegyei lap), a Harangszó (egyházkerületi lap) és az

Örömhír (evangéliumi gyermeklap)

13 2014. december

Interjú Sógor Árpád református lelkésszel, családterapeutával

Sógor Árpád a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet ifjúsági lelkésze és bentlakásvezetője, családterapeuta, egyházmegyei lelkészértekezletünkön a lelkészgyermekek problematikájáról tartott előadást. Ez alkalommal készítettünk vele interjút.

– Lelkészcsaládból származol, lelkész testvéreid is vannak. Hogy előadásod témájánál maradjunk: nehéz a lelkészgyermekeknek?

– A lelkészgyerekek kiváltságos helyzetben vannak. Ezt lehet előnyként is megélni, de jelenthet ugyanakkor terhet is. Valóban lelkészcsaládban nőttem fel, 30-nál több lelkész van a rokonságban, édesapám, bátyáim, anyai ágon, nagyapám, dédapám lelkészek voltak. Gyerekként nem éltem meg teherként azt, hogy lelkészgyermek vagyok, viszont most felnőtt fejjel el tudom fogadni azt, hogy van, aki ezt sokkal nehezebben élte meg.

– A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet a te családoddá is vált. Hogyan látod, változott-e az oktatási rendszerrel együtt a közösségi szellem is? Tud-e még többletet nyújtani egy kolozsvári lelkészképző pl. a partiumiak számára elérhetőbb debreceni akadémiától?

– A közösségi szellem változott az oktatási rendszertől függetlenül is. Ezt tapasztaljuk a mindennapokban is. Az, ami mondjuk 25 évvel ezelőtt természetes volt, azért ma már meg kell küzdeni. Az individualizálódás olyan méreteket ölt, ami óhatatlanul a Teológiára is begyűrűzik és ez ellen nagyon nehéz felvenni a harcot. De nem adjuk fel. Például ma már kell játékestet szervezni, mert nem természetes az, hogy emberek társasjátékot játszanak egymással számítógép nélkül. De tudok sok szép példát is sorolni, például nagyon sokan céltudatosan

készülnek a lelkészi szolgálatra. A Kolozsvári Protestáns Teológián szerintem nagyon jó színvonalú, tudományos oktatás folyik, ahol a gyakorlati képzésre is igyekszünk nagyobb hangsúlyt fektetni. Egy konkrét példát mondok, a kolozsvári „lelkészképző” tanára, dr. Balogh Csaba épp ezekben a napokban tart továbbképzőt a debreceni „Akadémián” az ottani doktorandusz hallgatóknak az ószövetségi teológiai tudományok legújabb kutatásairól. Tehát nincs mit szégyenkeznünk azon, hogy mi esetleg egy kis provinciális Teológia lennénk. Ami többlet a kolozsvári Teológián, az épp az a sokszínűség, ami az erdélyi sajátosság. Ma sokkal jobban átjárhatóbbak a Teológiák közötti határok az Erasmus-programnak köszönhetően is, úgyhogy bíztatok mindenkit, jöjjön csak a kolozsvári Teológiára, és onnan mehet vendégdiáknak máshová is.

– Ifjúsági lelkészként, lelkigondozóként milyen tapasztalataid vannak, a lelkészjelöltek családi háttere illetve a lelkészek majdani családi körülményei mennyiben nyomják rá bélyegüket a tanulmányokra és a szolgálatra?

– Mindenki hoz magával egy batyut benne az otthon kapott mintákkal, megküzdési stratégiákkal. A mai diákság egyharmada, de már ennél is többen elvált szülők gyermekeként jön a Teológiára. Ez egy nagy terhet jelenthet, de ha mer szembenézni az otthonról hozott sérüléseivel, akkor előnyére is válhat. De lehet például előnyt kovácsolni abból, ha valaki nagyon mélyről próbál feltörni és érvényesülni a szó nemes értelmében és nagyon ambiciózusan tanul, készül a szolgálatra. De úgy gondolom, hogy az ember akkor tud teljes értékkel ott lenni a jelenben önmaga, mások számára is, és így tud Isten alkalmas eszközévé lenni, ha múltját sikerül feldolgoznia és nem menekül attól.

– Hogyan működne ideálisan a kezdő lelkész és a mentor / principális rendszere? Tudnak-e az esperesek, püspökök a lelkészek lelkigondozóinak lenni?

– A lelkigondozó és lelkigondozott kapcsolata megköveteli azt, hogy ne legyen egy hatalmi strukturában alá- és fölé-rendeltségi viszony közöttük. Elméletben nincs is, de a gyakorlatban tudjuk, hogy ez másképpen működik. Vannak, Istennek hála kivételek, akik a kapott hatalomtól nem részegülnek meg. Ami egy nagy gond az, az hogy nem tudjuk a kritikát a helyén kezelni, és ez nagyon megmérgezi a lelkészek közötti kapcsolatokat, vagy a kritikától való félelmünkben nagyon felszínessé teszi azokat.

– Családterapeutaként kik a „klienseid”? Teológiai hallgatók, lelkészek mellett keresnek-e meg mások is?

– Nagyon eddig nem reklámoztam magam, inkább „szájhagyomány” útján terjed a hírem. A Házasság Hete mozgalom önkéntese vagyok, volt többféle próbálkozásom ennek népszerűsítésében, hogy ne csak a problémás eseteket orvosoljuk, hanem

14 Református Érmellék már megelőzésként arra buzdítsuk az embereket, hogy figyeljenek jobban oda a párkapcsolatukra.

Kolozsváron elég sok a vegyes házasság, évente 50 házasságot kötnek, ahol az egyik fél református magyar, a másik pedig román. Próbáltam az ilyen pároknak kétnyelvű jegyes-beszélgetést felajánlani, eddig nem jártam túl nagy sikerrel. Többnyire párok keresnek meg, de volt olyan is, amikor gyereket irányítottak hozzám a sakkterápiának köszönhetően.

– Sokkterápiáról már hallottunk, sakkterápiáról csak tőled. Hogyan zajlanak ezek az alkalmak? A lelki patthelyzetek megoldhatóak?

– Erről nagyon hosszan tudnék beszélni, de röviden csak annyit, hogy nagyon jó a módszer, örülök, hogy kitaláltam, hogy kaptam egy isteni szikrát és valóban többször megtapasztalhattam azt, hogy a nagy Gyógyító csodálatos eszközként felhasznál engem és a módszerem abban, hogy emberek gyógyuljanak. Nagyon sok áldott beszélgetést köszönhetek a sakkterápiának.

– Van-e kedvenc vagy meghatározó bibliai, teológiai vagy irodalmi idézeted, vezérgondolatod?

– Édesapám azzal az igével áldott meg a lelkészszentelésemkor a Római levélből, amelyik így szól: ha élünk az Úrnak élünk, ha meghalunk az Úrnak halunk meg, azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Amikor Édesapánk meghalt és tanakodtunk azon, hogy milyen Igét írjunk a gyászjelentésére, akkor derült ki, hogy mindegyik gyermekét ezzel az Igével áldotta meg. Sok esetben segített már ez az áldás, akár úgy hogy bátorít, akár úgy, hogy önmérsékletre int. Egyik kedvenc bibliai történetem az Ézsaú és Jákob találkozása, amikor Ézsau, a megbocsátó testvér szájából elhangzik ez a csodálatos mondat, a te orcádra úgy tekintettem, mintha Isten orcáját láttam volna tündökleni. Nagyon mély és sokatmondó jelenet. A megbocsátó ember képében felsejlik valami abból, hogy Isten minket az Ő arcára és hasonlatosságára teremtett mindannyiunkat. Illyés Gyula: Deviza, vagyis magyarul jelmondat című verse az egyik kedvencem: „Hogyha fény ér, a sugarát nyomban / elhajlítsam továbbsugározzam / (mint zsebtükrömmel gyerekkoromban) / oldalvást a nyomorba, homályba – / világot a megvakult világba!”

15 2014. december

Egyházmegyei nőszövetségi találkozó

Isten segítségével, 2014. október 25-én, egy szép őszi napon, megtarthattuk az Érmelléki Nőszövetségek ez évi találkozóját, Székelyhídon.

A találkozó programja délelőtt 11 órakor kezdődött igehirdetéssel, melyet Illyés Zsuzsanna sándorfalvi lelkipásztornő tolmácsolásával hallgathattuk meg. Isten Igéje a Titus 2,3-5-ből szólt hozzánk: „…ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét.” Ezúton is köszönetet mondunk azért, hogy az Ige kibontása során mindenki felismerhetett egy-egy ráillő élethelyzetet és neki szóló tanítást. Mind az idős és fiatal asszonyok, de még az idős és fiatal férfiak is.

Illyés Zsuzsanna

Az igehirdetést és a házigazda köszöntését követően a jelenlevők átvonultak a Székelyhídi Egyházközség Ifjúsági Központjának konferenciatermébe, ahol Vincze Judit missziói előadó tanácsos tartott előadást a „Szolgáló nő öröme” címmel. Az előadás során az asszonyok három levetített diafilm segítségével még jobban megérthették, hogy milyen áldás az, ahogy Isten megteremtette az asszonyt, és az, ahogy egymásnak és egymásért

szolgálhatunk, még ha sokszor nem is érezzük át teljesen ennek fontosságát. Vincze Judit előadását követően Vura Ottilia a Lámpás alapítvány részéről ismertette a jelenlevőkkel az alapítvány működési céljait, azt, ahogyan próbálnak segíteni azoknak a fiataloknak, akik külföldi munkára vállalkoznak, és nincsenek a reájuk leselkedő veszélyek teljesen tudatában. Ha tudnak, szívesen segítenek bárkinek, aki csak ilyen problémával küzd. Köszönjük mindkettőjüknek, hogy megtiszteltek bennünket, és elfogadták meghívásunkat.

Vura Ottilia, Rákosi Hajnalka és Vincze Judit

Az előadások után az egyházközség gyülekezeti házának nagytermében a vendégek elfogyasztották a helyi nőszövetség tagjai által készített finom ebédet. Köszönet a háttérmunkásoknak, akik a konyhán szorgoskodva nem lehettek résztvevői a találkozó minden mozzanatának.

A találkozót Thurzó Zoltán zongoraművész és művésztársainak „A zenén túl” című zenés előadása zárta. Megtisztelő és felemelő volt az egy órás műsor hallgatása, amellyel színesebbé varázsolták a nőszövetségi találkozónkat.

Isten áldása legyen mindenkor az Érmelléken szolgáló református asszonyok életén!

Rákosi Hajnalka

ISSN 2068-5130

http://ermellek.ref.hu

Református ÉrmellékAz Érmelléki Református Egyházmegye gyülekezeti lapja

Megjelenik havonta.

Főszerkesztő: Kulcsár Árpád lelkipásztor. Szerkesztő bizottsági tagok: Illyés Tamás, Jakó Sándor Zsigmond, Mike Pál, Oroszi Kálmán, Rákosi Jenő lelkipásztorok. A szerkesztőség elérhetőségei: Postacím: 417570 Értarcsa nr. 251. Bihar megye. Tel: 0741-145-800, E-mail: rujsag@yahoo.com. Nyomtatás: Europrint, Nagyvárad. Felelős vezető: Derzsi Ákos.

16 Református Érmellék

Pro Ecclesia-díjas a Berettyószéplaki Református Egyházközség

Méltatás

„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,58)

A Berettyószéplaki Református Egyházközség elért eredményei – mind anyagi, mind lelki téren – egyaránt példamutatóak.

Az elmúlt években sok becsületesen elvégzett munkát tudhat maga mögött az egyházközség, mely bizonyságot tesz a hívek Isten és egyház iránti szeretetéről. A következő munkálatok elvégzéséért adhat hálát a berettyószéplaki református gyülekezet:

– a régi parókiát teljes mértékben sikerült felújítani, mely gyülekezeti házként szolgál;

– az új parókiát bővítették, kívülről színezték, a nyílászárókat kicserélték;

– új garázst építettek és a melléképületeket felújították;

– ravatalozót építettek; – felújították a műemlék orgonát; – a templomot kívül-belül teljesen felújították; – új kerítést építettek a parókia és templom köré;

– a templomkertet gyönyörűen és ízlésesen parkosították;

– emlékfalat építettek a templomkertbe. Ahhoz, hogy mindezek a munkálatok

megvalósuljanak, nemcsak anyagiakra volt szükség, hanem összetartásra, hitre és szorgalomra is. És mindezekben a Berettyószéplaki Református Egyházközség tagjai nem szűkölködnek!

A presbitérium, élén a lelkipásztorral és családjával, hűséggel szolgálják az Urat, és békességben, megértésben végzik a rájuk bízott szolgálatot. Templomba járó, imádkozó, adakozó és másokon is segítő gyülekezet, mely összeszokott és szépen éneklő kórussal rendelkezik. Ezek mellett rendszeresen adnak otthont egyházmegyei rendezvényeknek is.

Az elért eredményekért Pro Ecclesia-díjra terjesztem fel a Berettyószéplaki Református Egyházközséget, melynek minden tagjára Isten áldását kérem!

Székelyhíd, 2014. október 23.

Rákosi Jenő esperes