Tudnivalók Vergilius Aeneiséről - .gabrosz.uw.hu/regi/latin/aeneis.pdf · 2004-11-09 · Vergilius: Aeneis – tudnivalók a műhöz. vázlatpont:8—3.o. (I.ének 34-587) Elmondja,

Vergilius: Aeneis – tudnivalók a műhöz. vázlatpont:6—1.o.

PPPUUUBBBLLLIIIUUUSSS VVVEEERRRGGGIIILLLIIIUUUSSS MMMAAARRROOO: AAAEEENNNEEEIIISSS 1. Keletkezése

- Vergilius életrajzírói (Donatus és Servius) szerint eredetileg prózában írta. - 11 évig dolgozott rajta +3 éven keresztül szeretett volna még rajta csiszolgatni, de meghalt, így

néhány sor befejezetlen maradt. - Nem teljesítették végrendelkezését, amelyben a mű teljes megsemmisítését kérte.

2. Téma

- A 12 énekből álló hősi eposzban a honfoglaló Aeneasnak állít emléket, kifejezésre juttatva egyúttal Róma hivatását és jelentőségét.

- Leírja az égő Trójából való meneküléstől kezdve a Latiumba való megérkezésig tartó kalandos utat, a letelepedés körülményeit, közben igazolja Augustusnak a Iul(i)us-ágból való leszármazását.

3. Források

- Homérosz két eposza (Iliász, Odüsszeia) - Ciklikus költők: görög epikusok, akik az Iliász / Odüsszeia előzményeit és folytatását

dolgozták föl. (Ezek a művek ciklust alkotnak a homéroszi eposzokkal.) - Görög-római hagyományok: Naevius: Bellum Punicum (Dido alakja van ebben jól kidolgozva);

Ennius: Annales (tulajdonképpen Róma története). 4. Írói cél

- Új epikus stílus teremtése, melynek fő részei: - patetikus-romantikus nemzeti elem (érzelmek kiteljesedése, drámai részletek) - visszatéríteni a lakosságot a pietashoz és a virtushoz (jámbor, vallásos lelkület)

(ezek a római állam eszmény- ↵ -képei). ↵ 5. A mű utóélete

- már a kortársak is nagyra becsülik. - Dante: Divina Comediájában Vergilius a túlvilági vezető - Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem - Wörösmarty Mihály: Zalán futása

6. A mű szerkezete

- Szigorúan egységes cselekmény: Aeneas teljesíti küldetéség (e főcél mindvégig előtérben áll). - Kiindulópont: Trója pusztulása. - I.-VI.: Bolyongás (∼Odüsszeia)

- I.-III.: Trója pusztulásától a viharig (in medias res kezdet) - IV.-VI.: Karthágó – Szicília – alvilág: a hős előkészítése a hivatására (Róma jövendő

sorsa) - VII.-XII.: Harcok (∼Iliász)

- VII.-IX.: Aeneas szövetségeseket gyűjt, s előkészületeket tesz a döntő harcra. - X.-XII.: Aeneas maga áll a harc élén, s párbajra kényszeríti Turnust.

- Végpont: új város alapítása. - Epizódok: ,(mindig összefüggésben állnak a főcselekménnyel)

- I.: Venus és Iuppiter beszélgetése (megismertet a végzet rendelésével) - IV.: Dido szerelme (a hős jellemzésére szolgál) - V.: Versenyjátékok (megismerjük Aeneas kíséretét) - VIII.: Cacus-epizód, Pallanteum (megismerjük a leendő Róma helyeit); paizsleírás

(Róma jövője) - IX.: Nisus és Euryalus hazafias önfeláldozása (a trójai ősök erényei) - X.: Seregszemle.


7. Tudnivalók az I. énekhez

II.. ÉÉNNEEKK

Prooenium (bevezetés)

1.–6. Expositio – témamegjelölés, a tárgy megnevezése primus - Aeneas honfoglaló volt: Patavium városát ő alapította (ma Padova) 2. anakronizmus – időrendi tévedés (Aeneas alapítja Lavinium városát – Latinus király lányát, Laviniát

feleségül véve) (laviniaque litora) 4. Iunonis ob iram – Odüsszeuszt Poszeidón haragja üldözte 10 évig, úgy üldözi Aeneast 7 éven át Juno

haragja, de a fátum előtt végül is meg kell hajolniuk. 6. deos - =penates, amelyek Vestaval együtt nemcsak a családok, hanem az egész városállam védőistenei voltak.

genus unde latinum – a latin nemzet léte Lavinium városának alapításától számítódik, amikor Aeneas egyesítette az itteni őslakókat (Aborigines) a menekült trójaiakkal, és az egyesült népet meghalt apósának, Latinusnak a nevéről nevezte el. A monda szerint ez 3 évvel az itáliai partraszállás után történt. Aeneas fia, Ascanius (Julus) 30 év múltán alapította Alba Longát, s az albai királyok leszármazottjaként Romulus 300 évvel később rakja le Róma alapjait, vagyis 333 évvel Aeneas Itáliába érkezése után. A hármas számnak ilyen következetes szerepeltetése más népek, így a magyarok mese- és mondavilágában is megfigyelhető.

8.–11. Invocatio – az istenek segítségül hívása. 8. Múzsák:

Kalliópé – epikus költészet Euterpé – zene, lírai költészet Melpomené – tragikus költészet Thália – vígjáték, színművészet Erató – szerelmi költészet Polühümnia – himnuszköltészet Terpszikhoré – tánc Klió – történetírás Urania – csillagászat

9. volvere casus – „baj(oka)t elhárítani”, „sorscsapást kiállni”, szó szerint: elhengergetni, vö. a mitológiai Sziszüphosz sziklát görgető megpróbáltatásával.

10. pietate – az istenek és az emberek iránti kegyeletérzés a fő jellemvonása Aeneasnak a virtus mellett. 12.–33. Juno haragja12. Tyrii tenuere coloni – a föníciai Tyros város kivándorolt lakosai létesítették az első települést Karthágó helyén. 16. Samo - Számosz szigetén született és nevelkedett Juno, ezért ez volt kultuszának főhelye illius arma – Juno fia a hadisten, Mars volt. 17. currus – Juno kocsiját pávák húzták. 22. Párkák: - az emberi sors életfonalát szövik, kimérik és elvágják. Klóthó = fonó Lakheszisz = sorsosztó Atroposz = elháríthatatlan 23. Saturnia – Saturnus leánya, Juno. 24. Argis – Argos (Argi, -orum m), görög város, ahol Junonak ősi kultuszhelye volt, itt egész Görögországot,

ill. a görögöket jelenti (pars pro toto). 25. necdum – közbevetés: következetlen mondatszerkesztés (anakoluthon), logikusan a 29. sor, s a

következők illenek ide. 27. iudicium Paridis – A mitológia szerint az istenek részt vettek Péleusz és Thetisz lakodalmán. Egyedül

Erist, a viszály istennőjét nem hívták meg. Erre ő bosszúból egy aranyalmát dobott a vendégek közé, amelyre ez volt ráírva: „A legszebbnek”. A három versengő istennő Juno, Minerva és Venus (a görögöknél Héra, Pallasz Athéné és Aphrodité) Paris trójai királyfit kérte fel döntőbíróul, s jutalmul mindegyik ajándékot ígért neki. Paris az aranyalmát Venusnak ítélte, aki a legszebb asszonyt, Helénát, Menelaosz, spártai király feleségét juttatta neki. Juno nagyon megharagudott az ítélet miatt, amely szépségét sértette (spretaeque iniuria formae).

28. genus invisum – Juno azért is gyűlölte a trójaiakat, mert ősatyjuk, Dardanus (innen a trójaiak: dardanidák) Jupiternek az Atlasz leányához, Elektrához fűződő szerelméből származott.

rapti Ganymedis honores – Trosnak, Trója névadó királyának a fiát, Ganymedest sasmadarával Jupiter az Olümposzra vitette, s a szép ifjú itt Juno kedvelt leánya, Hébé helyett az istenek pohárnoka lett, s töltögette az istenek italát, a nektárt.

30. reliquias Dana(or)um atque…Achilli(s) – „akiket a görögök és Achilles meghagytak”: Danaus egyiptomi királyfi 50 leányával (danaidák) elmenekült fivére, Aegyptus elől Peloponnészoszba, ahol Argóst alapította. Danai= Danaus utódai, vagyis görögök.

34.–587. Aeneas társaival hétévi bolyongás után Szicíliából észak felé hajózik, hogy új hazát leljen. A sértődött Juno istennő ráveszi a szelek királyát, Aeolust, hogy bocsásson vihart Aeneásék hajóira. Aeolus ki is szabadítja a szeleket, mire vihar támad a tengeren. A tengerek ura, Neptunus azonban lecsendesíti a háborgó tengert. A trójaiak Karthágó tájékán érnek partot.

Mikor Venus istennő panaszra megy Jupiterhez, az megnyugtatja leányát, hogy Aeneas utódai egykor az egész világon uralkodni fognak, s megbékül majd velük Juno is. Venus vadásznő képében keresi fel Aeneast, s megismerteti vele Karthágó és Dido királynő történetét.


(I.ének 34-587) Elmondja, hogy a menekültek szíves fogadtatásra találnak az épülő városban, és ott talál-kozhatnak elveszettnek hitt társaikkal is. Venus ezután isteni alakot öltve eltűnik fia szeme elől.

Aeneast és kísérőjét ködfelhőbe burkolja Venus, így érnek Karthágóba, ahol különösen Juno temploma ejti őket ámulatba: csodálkozva szemlélik benne a trójai háborút ábrázoló festményeket. Ide jön Dido királynő is, amikor Aeneas vihartól elsodort társai megjelennek előtte, és pártfogását kérik. Didó jóindulattal fogadja a hányt-vetett trójaiakat, akiknek híre eljutott hozzá. Szívesen látná – úgymond – Aeneast is udvarában, ha partjaikra vetődött volna. Ekkor Aeneasék kilépnek a ködfelhőből.

588.–610. Aeneas köszönti Didót593. Pariusve lapis – „vagy a pároszi márvány”: Pheidiász parthenoni Athéné-szobra, vagy olympiai Zeus-

szobra lebeghetett a költő szemei előtt. E márványszobrokon a test fedetlen részeit színezett elefántcsontlapokkal, a ruházatot és fegyverzetet pedig aranylemezekkel borították (chrysele-phantinon-szobrok).

600. grates persolvere (=gratias) – „hálát adni” . 601. non opis est nostrae – „ nincs a hatalmunkból”(gen. part.) „nem áll módunkban”. 611.–756. Dido szíves válasza után áldozatot mutatnak be, majd pompás lakoma készül a királynő

palotájában. Aeneas elküld a hajóknál maradt kisfiáért, de Venus az álomba merített gyermeket

magával viszi Cyprus szigetére, s helyette Amort, a szerelem gyermekistenét küldi el a lakomára. Amor a királynő szívébe szerelmet olt Aeneas iránt. A lakoma után Dido kéri Aeneast, hogy beszélje el a trójai háború és bolyongása történetét.

Képek a tankönyvből az Aeneis I. énekéhez

• „Arma virumque cano Troiae…” – Pompeii feliratmaradvány az i.sz. 1. sz. közepéből. (felirat) [89.o.] • Juno. Róma, Vatikáni Múzeum. (szobor) [91.o.] • Venus victrix. Nápoly, Museo Nazionale. (mellszobor) [94.o.] • Kovács Margit: Párkák. Győr. (miniszoborcsoport) [94.o.] • Paris ítélete. Római szarkofág, Róma, Museo Nazionale. (dombormű) [95.o.] • Coreggio: Ganymedes elrablása. (festmény) [96.o.] • Neptunus. Szicíliai mozaik. Kr. u. IV. sz., Piazza Armerina. (mozaik) [97.o.] • A karthágói öböl Tunisz mellett. (látkép) [98.o.] • A kilenc múzsa. Mozaik a Rheinisches Landesmuseumban, Trier, Kr. u. III. sz. (mozaik) [99.o.]

8. Aeneas és a trójai uralkodóház családfája

Scamander (krétai királyfi) (Atlas)

Teucer (Jupiter) (Élektra) Batea férje: Dardanus

Erichthonius

Tros

Ilus Assaracus Ganymed

Laomedon Capys Priamus (Hecuba) Anchises (Venus) (Latinus) Fiai: Lányai:

stb. Aeneas 2. felesége: (Lavinia) Hector Paris stb. Creusa Helenus Deiphobus Cassandra Ascanius/Iulus Gens Iulia (pl. Augustus)

Accusativus Respectivus/Graecus:

Tekintethatározó. Fordítása: valaki va-lamilyen valamire nézve. (≈Abl. Limi-tationis). Elsősorban külső tulajdonsá-gokra használják költők. Pl.: deo simi-lis os umerosque – az arcára és vállairanézve istenhez hasonló. (I.é.589.s.)

es


9. Tudnivalók a II. énekhez

IIII.. ÉÉNNEEKK

Trója pusztulása 1.–2. Aeneas hozzáfog beszédéhez 1. conticuere – elcsendesedtek ti. zajos lakoma közben 3.–12. Aeneas előszava beszédéhez3. infandum – vö. infandos (I. ének 597. sor) 7. Myrmidonum Dolopumve – „a mürmidónok (pl. Achilles) és a dolopszok (pl. Neoptolemos) közül” –

thesszáliai görög néptörzsek voltak. Ulixes, -i m = Odysseus 9. praecipitat – előresiet, leszáll: a régi, geocentrikus felfogás szerint az égbolt forog a Föld körül, tehát a

csillagos égbolt éjfélig emelkedik, azután lenyugszik (vö. II. ének 250. sor) 13. incipiam – nehezen szánta el magát a hős emlékeinek felidézésére, míg az orsustól idáig eljutott (2. sor). 13.–39. Görög hadicsel: a trójai faló 14. tot – pontosan 10 évig hánykolódtak 15. divina Palladis arte – Pallasz Athéné a tudományok és művészetek mellett a különféle mesterségeknek

is istennője volt: itt a görögök oldalán állott, mivel őt is sértette a trójai királyfi ítélete 21. notissima – Apolló-kultuszáról, utóbb lett hadikikötő (ismeretes, híres) Tenedos – sziget Trója közelében. 22. dives opum – „kincsekben gazdag” – ismétlődő szókapcsolat (vö. I. ének 14. sor). 25. Mycenae, -arum f – ősrégi argoszi város, Agamemnón görög hadvezér főhadiszállása, híres építészeti

emléke az oroszlánkapu. 26. Teucria – Trója neve mondai alapítójáról, Teucer-ről 27. Dorica – =Graeca: a dór néptörzs a Peloponnészoszon lakott. 32. Thymoetes – Priamus király rokona, kinek fia egy napon született Paris királyfival: minthogy jósjel

szerint egy az e napon születő gyermek okozza Trója pusztulását, a király elrendeli a gyermekek elpusztítását, Parist azonban megmentik az Ida-hegyi pásztorok.

35. Capys – Trója pusztulása után együtt menekült Aeneasszal, és állítólag ő alapította Capua városát. 40.–56. Laocoon intelme 40. Laocoon – Aeneas nagybátyja, a trójai Apolló-templom főpapja / Neptunus papja. 45. Achivi – akhájok, ismét egy törzs az egész görögség helyett (pars pro toto) 55. Argolicus 3 – argo(li)szi görög (pars pro toto) 57.–211. Eközben egy elfogott görögöt hurcolnak Priamus trójai király elé: Sinon, ez, aki csalárd

meséjével végképp megtéveszti a hiszékeny trójaiakat. Elmondja, hogy a görögök Odüsszeusz bosszúja miatt őt akarták feláldozni Apolló kiengesztelésére, ő azonban megszökött. Életét a trójaiak könyörületességére bízza. A király feloldatja kötelékeit, és megkérdezi, miért készült a faló. Sinon nagy elhitető erővel előadja, hogy a falovat Pallas Athénénak szánták engesztelé-sül, minthogy Odüsszeuszék megsértették az istennőt, amikor elrabolták a szentélyből szobrát. A falovat azért építették ilyen nagyra, hogy a trójaiak be ne tudják vontatni a várkapun, el-nyerve ezáltal az istennő támogatását. A trójaiak hittek Sinonnak. De miközben Neptunusnak mutat be áldozatot papja, Laocoon, egy kígyó-pár közeledik a tenger felől.

212.–224. Laocoon halála 225.–249. Laocoon halálában égi büntetést látnak a trójaiak, minthogy megsértette dárdájával az

istennőnek szentelt ajándékot. Ezért immár bevontatják a falovat a falak közé. 250.–260. Éjszakai rajtaütés 250. vertitur – „elfordul” a geocentrikus világképben, vö. II. ének 9. sor Oceanus, -i m = világtenger. 261.–264. A falóba rejtőzött 9 görög között ott van Odüsszeusz és a faló készítője, Epeosz ácsmester is. 265.–279. Hector szelleme 274.-279. (Devecseri Gábor fordítása:) Jaj! milyen is volt! Mennyire más, mint volt az a Hector, 275 Öltözetében Achilleusnak, ki a harc közepéből Jött, vagy trósz tüzeket hajigált az achaji hajókra; Mocskos volt a szakálla, beszáradt vér borította Fürtjeit és honi bástya körül szerzett sűrű sok seb Testét. 279.–288. Aeneas kérdi álmában, miért e gyászos emlékeztető? Hector nem

küldetését. 289.–297. Aeneas hivatása 291. Pergama, -orum n – Trója fellegvára

Dativus Finalis: - Célhatározó

A mire?, mi célból? kérdésekre felelő dativus amely egy fogalom célját, rendeltetését hatá-rozza meg. Pl. librum tibi dono do – ajándék céljából adom neked azt a könyvet. (II./216)

válaszol, hanem kijelöli Aeneas


(II.ének) 298.–804. Aeneas felriad és látja a lángba borult várost. Társaival a harcba rohan. Egy görög csapatot levágnak, és ruhájukat magukra öltik. A megtévesztett görögök között nagy pusztítást végez-nek. Midőn azonban az elhurcolt Cassandra segítségére sietnek, a görögök felismerik őket, sőt a trójaiak is ellenük támadnak. Aeneas kivágja magát. A legelkeseredettebb küzdelem a királyi palota körül dúl. Achilles fiának sikerül betörnie, és megöli az agg Priamust. Mikor Aeneas ha-zafelé indul, a Vesta-templom oltára mellett észreveszi az ott rejtőzködő Helénát. Meg akarja ölni Trója romlásának okozóját, de Venus felvilágosítja, hogy Trója pusztulását a végzet idézte elő. Inti fiát, hogy siessen övéi megmentésére. Az öreg Anchises nem akarja elhagyni a várost, inkább a halált választaná. Aeneas ekkor vissza akar térni a harcba, de felesége, Creusa mega-kadályozza ezt. S amikor láng gyullad ki fiuk, a kis Julus feje felett, Jupiter megerősítő jelként egy hulló csillag mutatja a menekülés útját. Aeneas a vállán viszi apját, és kézen fogva vezeti kisfiát. Creusa távolabbról követi őket, s csak utóbb tűnik fel, hogy nyoma veszett. Aeneas visszarohan, társaira bízva apját és fiát, de hiába keresi hitvesét a végromlásba dőlt Trója utcá-in. Ekkor megjelenik Creusa szelleme, és megjósolja Aeneas és a trójaiak jövendő sorsát:

Hosszú számkivetés vár rád, sok tengeren által, Míg majd Hesperiába bejutsz, hol a lassú folyású Lyd Thybris szeli át gazdag szántóit a népnek. Ott jólét, hatalom vár és feleség, fejedelmi… (Lakatos István fordítása:)

Képek a tankönyvből az Aeneis II. énekéhez

• HAGESZANDROSZ, ATHENODÓROSZ, POLÜDÓROSZ: Laokoon-csoport, Róma, Vatikáni Múzeum, Kr.e. II-I. sz. megtaláltatott: 1506-ban. (szoborcsoport) [107.o.]

• El Greco: Laocoon és fiai [neve: „a görög”, eredetileg: Domenicos Theototopulos. Krétából származik, de Spanyolországban, Toledoban vált híres festővé.] (festmény) [109.o.]

• Harc Akhilleusz holtteste fölött. Az előtérben Aiasz és Glaukosz áll, a háttérben Athéné és az íját felajzó Paris. Khalkiszi váza, i.e. VI. sz. (vázafestmény) [111.o.]

• A trójai faló a Szép Heléne c. filmből (film-kocka) [112.o.] • Trójai fogoly. A Neoptolemos-témájú római szarkofágról. Róma, Museo Capitolino (domborműrészlet) [114.o.]

10. Heinrich Schliemann (1822-1890)

- Családja anyagi gondokkal küzdött, de később meggazdagodott, alapított sokmindent, tanult, képezte magát, 8 nyelven is tudott, gazdagságát kutatásaira fordította.

- Kiskorában látott egy könyvet A lángoló Trója címmel, és egy képpel, ami ezt ábrázolta. Ez nagyon megragadta, gyakran elgondolta.

- 1869-ben elméletet állított fel: Trója nem a tengerparton volt, hanem dombon, éspedig a Hisarlik-dombon; valamint rétegek vannak egymás fölött.

- 1871-ben kezdett el kutatni, ásatni. Megtalálja Priamos kincseit… - 1876-ban, Mükénében 5 sírt talált aranymaszkokkal/sisakokkal, pl. Agamemnón-maszk. - Tovább kutatott Görögország többi részein, pl. Krétán is. - Előtte nem hitték valósnak Homérosz műveit. De a kutatások alapján, amit később mások is

folytattak, igazolták a megtörtént dolgokat. 11. Tudnivalók a III. énekhez

IIIIII.. ÉÉNNEEKK 1.–622. Aeneas és társai az Ida-hegyen hajókat építenek. Innen Thráciába, majd Délosz és Kréta

szigetére hajóznak. Mindenütt városalapításhoz fognak, de csodajelek vagy jóslatok továbbű-zik őket az új haza keresésére. A Strophades-szigeteken a rút, madártestű hárpyák beszeny-nyezik ételüket, s mikor emiatt fegyvert ragadnak, azt a jóslatot kapják, hogy ott lelnek új ha-zára, ahol éhségükben az asztalokat is megeszik. Továbbhajóznak Epirusba. Itt Priamus jóste-hetségű fia, Helenus megjövendöli, hogy Itáliában kell letelepedniük, ahol a folyó mellett egy fehér kocát találnak 30 malacával. Figyelmezteti Aeneast, hogy törekedjék Juno kiengesztelé-sére, és keresse majd fel a cumaei Sibyllát. Áldozattal köszöntik Itália partjait, elhajóznak a vészes Scylla és Charybdis mellett, s közelednek Szicília partjai felé. Éjjel a cyclopsok, e fél-szemű óriások szigetére vetődnek. Itt találkoznak Polyphemusszal, akit még Odüsszeusz vakí-tott meg, s hajójukra veszik Odüsszeusz egyik szerencsétlen, itt felejtett társát, aki beszámol vezére egyik hőstettéről.


623.–644. 625. párhuzam a Laocoon-jelenettel: II. ének 221.sor 635. terebramus – vö. II.é.38.s. 630. vinoque sepultus – vö. II. é. 265. s 637. instar montis equum – vö. II.é.15.s. 640. csonka sor 645.–718. Aeneasék végül a szicíliai Drepanumban szállnak partra: itt meghal az öreg Anchises.

Ezzel véget ér Aeneas elbeszélése, amely a III. énekben szorosan kapcsolódik Homérosz Odüszszeiájához.

Kép a tankönyvből az Aeneis III. énekéhez

• Rodin: Polyphemos (bronz szobor) [117.o.] 12. Tudnivalók a IV. énekhez

IIVV.. ÉÉNNEEKK

Dido szerelme

Vergilius először a II., IV., VI. éneket csiszolta véglegesre: mindhárom fontos állomás a hős fejlődésében. A II. énekben a harci furortól (düh), a IV. énekben a szerelmi furortól, a VI.-ban majd véglegesen mindezek nyo-maitól szabadul meg, hogy küldetését teljesíthesse. A IV. énekben azonban Aeneas mellé emelkedik Dido királynő alakja, őfelé fordul Vergilius (és az olvasó) rokonszenve. Az előző énekekben epikusként már teljes nagyságában megismert Vergilius otthon van a drámai esemény és finom lélekrajz titkai között is. Bár Homé-rosznál is vannak a hőst késleltető szerelmi történetek (pl. Odüsszeusz és Kalüpszó), legközelebbi mintája Vergiliusnak talán inkább hellenisztikus szerző; a hősnő pontos lélekrajzának, cselekvése mozgatórugóinak be-mutatásában inkább a drámai lélekábrázolás klasszikus görög mesteréhez, Euripidészhez hasonlít. Igaz, Euri-pidész Médeája Ennius latin fordításában s Catullus Ariadné-történetének közvetítésével is hatott Vergiliusra.

Dido szerelmének ébredése az ismeretlen, de története elbeszélése során egyre ismerősebbé váló Aeneas i-ránt oly természetes, hogy az istenapparátus I. énekben olvasható bekapcsolódása (Venus csele) alapjában véve csak kellékként van szükség. A tragikusan özveggyé vált királynő, aki maga is nemrég menekült e földre hívei-vel, először csak csodálatot érez Aeneas iránt, majd annak testi-lelki erényeit látván-hallván, szinte észrevétlenül ébred új szerelemre; s nemsokára eljut addig, hogy még bizonytalan érzéseit nővére, Anna előtt szavakba is fog-lalja (IV.1.-14?). 1.–8. Dido nem lel nyugalmat 1. at – vö. a III. é. Utolsó soraival (Aeneas… conticuit tandem factoque hic fine quievit [III.718.]) – Dido

zaklatott ébrenléte ennek éles ellentéte iamdudum – vö. I. é. végével 5. nec… dat cura quietem – még mindig a III. ének végével (Aeneas nyugalma) szembeni ellentétet hangsúlyozza. 9.–14. Dido Annának föltárja érzéseit 12. genus deorum – „isteni sarj” vö. VI.é.782.s.-ban Augustus Caesarról: divi genus 15.–585. Dido meg is riad, akarja is, nem is megszegni halott férje iránti kegyeletét. Annától olyan

biztatást kap, amilyenre tulajdonképpen vágyik: nem is a fiatalsága jogaira való hivatkozás a legkedvesebb számára, hanem Anna mintegy az értelmével próbálja elhitetni, milyen hasznos lenne az épülő városra nézve, a fenyegető ellenség közepette, ha férfi állna az élén. (A valóság-ban a szerelmi kaland éppen ennek ellentétét jelenti.) Dido „hagyja magát meggyőzni”, s immár teljesen az érzés hatalmába kerül. Céltalan cselekvések egész sorát végzi: áldozatokkal próbálja az isteneket megnyerni, Aeneast tessékeli végig a városon, mutogatja az épülő falakat, újból faggatja Ilium történetéről, Ascaniust becézgeti – s közben abbamarad a megkezdett munka. Itt következik a második – ismét csak látszólagos – isteni beavatkozás: Juno és Venus szövetségre lépnek. Juno reméli, hogy hathatósan léphet közbe Aeneas eltérítése érdekében.

Pompás mulatságra, vadászatra készülnek másnap a punok és a trójaiak. Gonddal öltözik ez alkalomból a királynő, s nem kevésbé tűnik ki kísérői közül, mint a phryg lovagok közül a daliás Aeneas. Ascanius is önfeledten élvezi a férfimerészséget és erőt kívánó próbákat. Ekkor Juno – tervüknek megfelelően – vihart támaszt, s ez szolgál alkalmul a szerelmesek egymásrata-lálásához… Ettől kezdve Dido teljesen átadja magát az önfeledt szerelemnek. A Fama persze – akit soktollú, sokszájú, sokszemű undok szörnynek képzeltek – röpül a hírrel… Dido kikosara-zott kérője, Jarbas imájával Juppiterhez is eljuttatja, s ő Mercurius közvetítésével figyelmezteti Aeneast hivatására. Az elfogadja az égi intést (s férfi módra kerülni akarván a bonyodalmakat), titokban készül a távozásra. Társai, akiket semmi sem köt e földhöz, örömmel szerelik fel a gá-lyákat. (Jó tükre ez annak, hogy Aeneas most azt teljesíti, amit a közösség vár tőle!) A királynő persze – Quis fallere possit amantem? – mindent megsejt, s elkeseredésében mindent megpró-bál: hivatkozik Aeneas esküjére (ilyesmiről nem volt eddig említés), érdemeire Aeneasszal s tár-saival szemben, kiszolgáltatottságára. Könyörög, haladékot kér, Annát küldi közbenjáróul. Ae-


(IV.ének 15-585) neas azonban „mélyen megrendülve ilyen roppant szerelemtől, mégis az égilakók kedvére hajói-hoz indul”. (Lakatos I. ford.)

Tum vero infelix fatis exterrita Dido / mortem orat… (450.–451.) A királynő, aki életét eddig teljesen férje emlékének és népének szentelte, azzal, hogy Ae-

neast megismervén átadta magát a gyöngeségnek, elveszítette létének morális alapját. Rémképek üldözik ébren és álmában, s kergetik a kikerülhetetlen vég felé. Mivel a szenvedély lebilincselte a lélek összes erőit, nem lát más kiutat, mint a bosszú és a halál jellegzetes módját: máglyára ra-katja az Aeneasra emlékeztető emlékjeleket, mintegy elégetésükkel akar megszabadulni a hozzá-juk kapcsolódó érzésektől (ezzel altatja el környezete gyanakvását, s kelt feltűnést, hogy Aenea-sék távozóban lássák azt a máglyát).

Másnap hajnalban látja a távolodó hajókat… 586.–590. Üresek a partok 591.–596. Miért nem üldözik őket 596. infelix Dido – Vergilius már a 68. sorban, szerelmének ébredésekor infelixnek nevezte Didót, innen

érthető meg az igen erős ellentét a nunc és a következő sor tumja között te facta impia tangunt – kettős értelmű: elsősorban azokra az „istentelen tettek”re vonatkozik, ame-

lyeket a pius Aeneas vele szemben elkövetett, de értheti Dido a saját, Sychaeus elleni kegye-letsértésre is. (Az impia facta kifejezést egyébként Lucretius nyomán használja Vergilius, ahol a vallás nevében elkövetett tettekről van szó!)

597.–606. Kezdetben kellett volna másképp cselekedni600.-603. Didónak a bosszúból szörnyűségeket elkövető mitológiai alakok jutnak eszébe (Médeia, Thüesztész, Philoméla) 607.–620. Az átok607. A vad dühkitörés imába fordul át: először a mindent látó Napot szólítja meg (ő igazította útba a leá-

nyát kereső Démétért is) 608. interpres, -pretis mf – közvetítő, közbenjáró (vö. interpretál) – Juno házasságvédő – pronuba – szerepére utal. 609. Hecate (Trivia) – háromtestű istennő, akinek a hármas útelágazásoknál állítottak szobrot (Dianával,

Lunával, Persephonéval is azonosították). „Éjszakai útjain” (nocturnis triviis) alvilági kutyák kísérik, s emiatt a környék kutyái megugatják (ululant)

610. Dirae ultrices – a bosszúálló Dirák (fúriák) Elissa – Dido másik neve 617. imploro 1 – könyörög, rimánkodik (acc.): Aeneas majd Evandertől és az etruszkoktól kér segítséget. 620. (h)arena, -ae f – homok, föveny (a monda tud arról, hogy Aeneas a Numicus folyóba fulladt, s

holtestét nem találták meg…) 621.–629. Legyen örökös gyűlölet a pun és a római nép között 625. aliquis ultor – te ismeretlen bosszúálló - Hannibál 630.–652. Dido hivatja nővérét, hogy befejezze tegnap megkezdett szent áldozatát. „A halál iszonyú

közelétől” megborzad, de véghezviszi, amit elkezdett: kezében az Aeneastól kapott karddal röviden összefoglalja élete értelmét. (653.-662.)

653.–662. után … és Aeneas kardjába dől. Juno megszánja a haldoklót, s Irist (a szivárvány istennőjét) küldi le hozzá, hogy oldozza ki a testből.

E szerelmi történetet sokan feldolgozták: a római irodalomban már Naeviusnál is szerepelt, (Bellum Punicum) Vergilius után pedig Ovidius két változatban is feldolgozza: a Hősnők leve-lei (Heroides) c. elégiagyűjteményében, ill. a Fastiban (III.545skk.). Később drámák és operák hálás témája (az utóbbira példaként Purcell: Dido és Aeneas c. operáját említhet-jük), míg fest-ményeken a haldokló Didót ábrázolják szívesen.

Kép a tankönyvből az Aeneis IV. énekéhez

• Bourdon: Dido halála. Szentpétervár, Ermitázs. (festmény). [127.o.] 13. Az utalt mondák a IV. ének 600.-603. soraihoz

• Médeia o Kholkiszi királylány. Itt őrizték az aranygyapjút is. Amikor Jaszon meg próbálta ez szerezni, segített neki,

mivel belészeretett. o A phaiákok szigetén össze is házasodnak, születik egy gyermekük. o Korinthoszban Jaszon feleségül akarta venni Kreon lányát, erre Médea féltékenységből megöli saját gyermekét.

• Thüesztész lakomája o Thüesztész bátyjával, Atreusszal Mükéné trónját akarta megszerezni. o Atreusz elorozza Thüesztész elől => Thüesztész elrabolja Atreusz fiát => merénylőként küldi Thüesztész

Atreusz fiát => Atreusz megöli => kiderül => bosszú: Atreusz titokban elrabolja Thüesztész fiait és megeteti a lakodalmon Thüesztésszel.


• Philoméla o Athéni királylány, nővére Prokné. o Théleusz segített apjának (a királynak) a harcban => megkapta Prokné kezét, de Philoméla szerelmes lesz. o A király kivágatja Prokné nyelvét börtönbe vetik o Philopéla megtudja, hogy él Prokné => bosszúból megeteti Théleusszal fiait. o Az istenek bosszúból madárrá változtatják Philomélát => „fülemüle”

14. Tudnivalók az V. énekhez

VV.. ÉÉNNEEKK 1.–728. Aeneas és társai, miután még látták a tengerről a karthágói parton égő halotti máglyát, is-

mét Szicíliába mentek. Aeneas itt atyja, a bolyongásuk során elhunyt Anchises halálának első évfordulójára áldozatot mutat be, majd halotti játékokat rendez. E ludi funebres sorozata a következő számokból áll: evezős hajóverseny, versenyfutás, ökölvívás és nyíllövés. (A minta itt is Homérosz volt, vö a Patroklosz emlékére rendezett halotti játékokkal [Iliász XXIII. ének 257.-897. sorok].) A versenyek után lovas játékokat mutatnak be. Közben a hosszas bolyon-gásban kifáradt és türelmetlen asszonyok – isteni sugallatra – felgyújtják a hajókat, hogy meg-akadályozzák a továbbutazást. A férfiak csak nagy nehezen tudják megakadályozni a tűzvész teljes pusztítását. Végül mégis útra kelnek az ígéret földje, Itália felé, miután Anchises szelle-me ösztönözte erre Aeneast, egyszersmind meghatározta a feltételeit is a honfoglalás sikerének.

729.–737. Tégy aszerint: csak válogatott, hős-szívü fiakkal 730. Kelj át Itáliába. Cudar, vad jellemü népség

Vár Latiumban igádra. A lenti világban azonban, Dis palotája ölén, az avernusi mélybe merülve, Engem kell fellelned előbb, fiam. Ám nem az ádáz Tartarus-éjszaka bús árnyékai rejtenek: áldott

735. Élysiumbeli lényekkel lakom. Elvezet, áldozz Éjszínű barmok bő vérével, a tiszta Sibylla: Hogy tudd, várat a sors hol ad, és lásd lenn unokád mind.

738.–871. Miután hátrahoagyott társainak megalapította Aeneas Acesta városát, válogatott társaival útra kelt a honkereső. Útközben elvesztik a vezérhajó kormányosát, Palinurust, akinek a lel-kével Aeneas ugyancsak az alvilágban fog találkozni.

Képek a tankönyvből az Aeneis V. énekéhez

• Jelenetek az Aeneisből. I.sz. IV.sz., Taunton, Somerset County Museum. (mozaik). [128.o.] • Aeneas áldozata. Részlet az Ara pacis( Augusti)ról (Autustus békeoltára), Róma. (dombormű) [129.o.]

15. Tudnivalók az VI. énekhez

VVII.. ÉÉNNEEKK

Az alvilág 1.–263. Aeneasék a campaniai Cumae partvidékére érnek. Itt van a Daedalus építette Apolló-

templom, amelynek papnője, Sibylla vezeti majd Aeneast alvilági útján. Ennek az alvilági vándorlásnak, mely visszatérő motívum a világirodalom epikájában – vö. Homérosz Odüssze-iájával és Dante Divina Commediájával – fő célja Vergiliusnál az, hogy Aeneas megkapja atyja szellemétől a honfoglalásra vonatkozó végső útmutatást. Annak, hogy Aeneas élő ember létére leszállhasson a halottak birodalmába (descensio [lat.] cathabasis [gör.]), 3 feltétele van: 1. meg kell szereznie a csodálatos aranyágat, 2. meg kell adnia egy temetetlen társának, Misenusnak a végtisztességet és 3. megfelelő áldozatot kell bemutatni az isteneknek. Aeneas a varázslatos erejű aranyágat az Avernus-tó melletti fán találta meg. (Ez az aranyágmotívum hasonlít különböző népek vallásos szokásaiban az örökzöld fenyő, ill. a termékenyítő erejű fa-gyöngy tiszteletéhez.) A rendkívüli végtisztességben részerült Misenus emlékét sírja helyén u-tóbb Misenum kikötőváros és Misenus-hegyfok (Capo Miseno) őrizte meg. Az alvilági iste-neknek járó előírásszerűleg éjjel bemutatott áldozat fekete szőrű állatokból állott. A három feltétel teljesítése után Aeneas a Sibylla vezetésével az Avernustónál nyíló barlangon keresz-tül leszáll az alvilágba.

Milyen is ez az árnyékvilág, vagyis a vergiliusi alvilág? A lélek (anima) – a római ani-mizmus (lelket tulajdonítanak a természet jelenségeinek) felfogása szerint – a halál pillanatá-ban kiválva a testből, annak akkori alakjában odalennt tovább él. Az alvilági lélek voltakép-


(VI.ének 1-263) pen árnyalak (umbra), mely a test anyaga híján puszta képmás (imago), és minthogy lenge/ könnyű (inanis) és súlytalan (imponderabilis), repülni is tud. Csodálatosképpen azonban hangja is van, így hát gondolatait és érzéseit, mert azok is vannak, ki tudja fejezni. Megkülön-böztettek a rómaiak ettől az animától egy másik, reálisabb lelket is. Addig, míg él az ember, életlehelet tölti el, s fűti a testet–lelket: ez utóbbi életteli tartalmánál fogva külön nevet kapott (animus). Hasonlít e nézet a görög megfelelőjéhez, amely szerint a „meleg lélek” (thümosz, vö. latin fumus=füst, gőz, lehelet, pára) ellentéte a „hideg lélek” (pszükhé). Ez ugyancsak éli a maga külön életét a test halála után.

264.–267. Invocatio 264. di – az invocatio ezúttal az alvilág isteneihez szól, akiket a költő babonás félelemből nem nevez meg. 265. Chaos – ebből keletkezett az élet – antik felfogás szerint, itt: az alvilág egyik istene Phlegeton – Pyriphlegethon, a. m. tűz- v. lángfolyó, ez határolja a Tartarust, az alvilág büntetőhelyét. 268.–272. Árnyékvilág 269. Dis, Ditis m – az alvilág istene, a. m. gazdag (dives), vö. a görög Plutóval. 273.–297. Az alvilág torkában tanyázik minden baj, ami az emberiséget életében kínozza, többek

közt a betegség, éhínség és háború. Középütt egy szilfa terebélyesedik, mely leveleinek ár-nyékos felén a lepkeszerű, csalfa álmoknak ad pihenőhelyet. Körös-körül mindenféle szörnya-lak, mint pl. a kentaurok és hárpiák. Aeneas fegyverrel akar köztük szétcsapni, de Sibylla fi-gyelmezteti, hogy mindezek csak testetlen árnyak. Előttük pedig az alvilág határterületét mo-só főfolyó, az Acheron, melynek révésze Charon.

298.–304. Charon 298. portitor, -oris m – révész, egyszersmind vámszedő, mert csak fizetség ellenében szállítja át a holtak lel-

két az alvilág folyóján, ezért is tettek az ókorban pénzdarabot (obulus) a halottak szájába, a nyel-vük alá: a görög néphit halálistenét ma is Charosnak hívják.

301. nodo – (ruhája) csomóban / csomóra kötve ⎯ csat (fibula) híján, ahogy munka közben viselték. 305.–312. Az Acheron partján 305. az egész sor versmértékét vö. a 268. soréval 306.–308. E 3 sor szó szerint megegyezik a Georgica IV./475.-477. soraival [Tk.82.o.] 309.–311. Vö. Georgica IV./473.-474. soraival [Tk.82.o.] 313.–455. A lelkek tömege átkelésre vár, de Charon csak azokat a lelkeket szállítja át az Acheronon,

amelyeknek a teteme a felvilágon végtisztességben részesült. A temetetlenek lelkeinek 100 é-vig várakozniuk kell. Ezek közt van Aeneas hajókormányosa, Palinurus is, aki az Itáliába ér-kezésük előtti éjjel álomtól elnyomva a tengerbe esett, majd háromnapi hányódás után partra vetődött, ahol az ott lakók megölték. A Sibylla megjósolja: Palirmus halálának helyén emlék-jel fogja hirdetni a nevét (ma: Capo Palinuro). Charon az aranyság felmutatása után Aeneast és a Sibyllát átviszi sajkáján a túlsó partra. Figyelemre méltó, hogy Aeneas testének a súlya a-latt Charon sajkája lemerült. Az Acheronon túl a hármotorkú Cerberus állja a vándorok útját. Ezt altató hatású mézes pogácsával „lekenyerezik”, és bejutnak a különféle áldozatok első csoportja közé. A korán elhalt gyermeklelkek után az ártatlanul halálra ítéltek régiója követ-kezik, ahol Minos egykori krétai király bírálja felül az elítélteket. Az öngyilkosok régióján keresztül a gyászmezőkre, a szerelem áldozatai közé érnek. Itt találkozik Aeneas Didoval.

456.–466. Aeneas megszólítja Didot az alvilágban 467.–476. Dido elfordul 467. torva – „megorván” a szót vö. a III: ének 636. sorával Plíphemos Cyclopsról 471. Marpesia – Marpészosz: pároszi hegy 474. Sychaeus – Tyrus királya, Dido férje, akit Dido fivére, Pygmalion ölt meg kapzsiságból, Dido azon-

ban megszökött Tyrusból és megalapította Karthágót. 477.–683. A következő régióban, az elesett hősök között, találkozik Aeneas volt bajtársaival és el-

lenfeleivel. Ezek most is olyan alakban jelennek meg, ahogy halálos sebeiket kapták, tehát pl. Deiphobus (Priamus fia, Heléna férje Paris halála után) fül és orr nélkül. Ezután keresztező-déshez érnek, amelyről balfelé a Tartarus büntetőhelye található. A Sibylla magyarázza el, milyen szörnyű hely az: a világ mindengkor legsúlyosabb vétkesei bűnhődnek ott, többek közt a felségsértő titánok és gigászok. Jobbfelé haladnak, és Dis (Plútó) palotájának küszöbén Ae-neas letűzi az aranyágat. Szemük elé tárul az Elysium, a boldogok lakhelye. Ezt a kettős ké-pet – Tartarus és Elysium – Vergilius a homéroszi alvilág-ábrázolás (Odüsszeia, XI. ének: Neküia) után keletkezett mediterrán néphitből merítette.

684.–702. Találkozás Anchisesszel 694. Libya – Észak-Afrika, vagyis Karthágó (pars pro toto) regna – a Plur. a királyság hatalmát érzékelteti 697. sale Tyrrheno – a Tirrén–tengeren (pars pro toto: só tenger) 700.–702. E három, többször változatlanul ismétlődő (sztereotip) sor eredetije Homérosz Odüsszeiájában (IX. é-
nek 204. sköv.) van, mása a Zrínyiászban (IX. ének 95. sköv.):
95. Igy monda, s eltünék, mint gyors szél, előttem, / 96. Mint egy könnyű árnyék az levegőégben; 97 Heában utána futok, hogy öleljem, / 98 Háromszor, de csak esék kezem semmiben.


703.–787. A Léthé (Feledés) folyóról, amelynek völgyében ugyancsak nyüzsögnek a lelkek, meg-tudjuk: egyesek azért isznak belőle, hogy feledve előző életüket új testbe költözhessenek. An-chises közlése a megtisztulást célzó lélekvándorlásról és újraszületésről Püthagorász és a sztoikus filozófia hatását mutatja az eposzban. Vergilius, hogy Aeneas késői utódairól is szólhasson, fölhasználja azt a vallásfilozófiai tanítást, amely szerint a megholtak lelkei bizo-nyos idő múltán új testbe költözve ismét a felvilágra jönnek. Maga a lélek halhatatlanságáról szóló tan sztoikus beállításban azt hirdette, hogy az emberi lélek-szikra az örök isteni értelem tüzes leheletéből pattant ki a földi létre. Következőleg Anchises mutatja be utódaiként a római történelem megszületendő nagyjait, s Aeneas valósággal seregszemlét tart felettük: megjele-nik Augustus is, mint az új római állam, immár világbirodalom alapítója. Vergilius rajza az alvilágról rávilágít arra is, hogyan állítja a költő a vallásos elképzeléseket a római politika, kö-zelebbről az augustusi irányzat szolgálatába.

788.–795. Augustus 789. Iuli – Iulus (Ascanius)-ról, Aeneas fiáról van szó 790. axis, is m – tengely: az ég tengelyét antik hit szerint Atlas forgatta, vállán tartva az égboltozatot ( Atlas–hg.) 793. rursus – az aranykorok (aurea … saecula) ciklikus visszatéréséről szóló ókori tanítás értelmében. 794. Saturno regnata per arva – [Dat. Auct.] Saturnusnak, Latium mondai királyának ősitáliai istennek az

uralkodásához fűződik az első aranykor. Garamantas – Garamantes, -um m [görögös Plur. Acc.] – a libyai sivatag oázislakói voltak a mai

Fezzan vidékén 795.–846. A római történelemből név szerint bemutatott hősök után Vergilius az egész római nem-

zet hivatását fogalmazza meg: 847.–850. Jóllehet mások a művészetben és tudományban többre képesek alii – ti. a görögök. spirantia…aera – lélegző ércszobrokat ducent – alkotni fognak radius – íróvesszó, a csillagászok homokba vesszővel rajzolták ábráikat 851.–853. Róma hivatása: az uralkodás Képek a tankönyvből az Aeneis VI. énekéhez

• Sibylla temploma Tiburban. (fénykép). [130.o.] • A cumaei Sibylla-barlang. (fénykép). [130.o.] • Kharón. Attikai vázáról. I. e. V. sz., Párizs, Louvre (vázafestményrészlet). [132.o.] • Michelangelo: Sibylla-fej. (festményrészlet). [132.o.] • A vergiliusi alvilág térképvázlata (térképvázlat). [134.o.] [lásd:16.vázlatpont] • Praxitelész: Hermész-fej. „vivos ducent de marmore vultus” (szoborrészlet fényképe). [139.o.]

16. A vergiliusi alvilág térképvázlata


17. Tudnivalók az VII. énekhez

VVIIII.. ÉÉNNEEKK 1.– ≥644. Campania és Latium határán Aeneas síremléket állít elhunyt dajkájának, és róla nevezi el

a helyet Caietának. Elhajózva az egykor Odüsszeuszt kísértő varázslónő, Circe szigete mel-lett, Aeneasék megérkeznek Latiumba. Latinus király szívesen fogadja a letelepedési enge-délyért folyamodó trójaiakat, mert vezérükben a lányának, Laviniának megjósolt jövendőbe-lijét látja. Amata királyné viszont lánya kérőjének, Turnusnak a pártján áll. Turnust, a rutu-lusoknak a hatalmára és jegyesére féltékeny királyát – Juno közbelépésére – Itália népei is tá-mogatják a jövevények ellen indított harcában. A költő a nagy események küszöbén valósá-gos invocatioban idézi fel a múzsákat (641.–644.):

Pandite nunc Helicona, deae, cantusque movete,Qui bello exciti reges, quae quemque secutae Complerint campos acies, quibus Itala iam tum Floruerit terra alma viris, quibus arserit armis!

641. 642. 643. 644.

Most pedig, istennők, tárjátok fel Helicontok, S zengjen a dal: kik gyúltak hadfők harcra, s a térre Kit ki kisért, míly nép, és hány élt hős a virágzó Ítaliában már akkor, s mi viszály viharában!

(Lakatos I. ford.) 18. Tudnivalók az VIII. énekhez

VVIIIIII.. ÉÉNNEEKK 1.– ≥681. Miután Turnus megfúvatta a harci riadót, Aeneas a későbbi Róma helyéne, Pallanteum-

ban uralkodó, arkadiai származású Euander királyhoz indul segítségért. Euander, miután a Cacust legyőző Hercules ünnepét ülte s kultuszába Aeneast is beavatta, fiával, Pallasszal az élen lovas hadosztályt bocsát a trójai hős rendelkezésére. További segítséget kap Aeneas az etruszkoktól. Anyja, Venus istennő pedig Vulcanusszal, a tűz és kovácsmesterség istenével csodálatos paizsot készíttet védelmére. E paizs domborművei többek közt a dicső jövőt, Au-gustus császár diadalát is ábrázolják (678.–681.):

680.

Arra alább italus seregét Augustus, a Caesár Küldi tusára, a tat tetején a penátok, legfőbb Szentjei, népe s a vének mind körülötte; sisakján Kettős, víg sugarak s atyjának csillaga lángol.

(Lakatos I. ford.) Képek a tankönyvből az Aeneis VIII. énekéhez

• Héphaisztosz és a küklopszok kovácsolják a paizsot. Akhilleusz Trója előtt. Róma, Museo Capitolino (részlet e szarkofágtöredékről) [144.o.]

• Giordano: Vulcanus kovácsműhelye. (festményrészlet) [144.o.] 19. Tudnivalók az IX. énekhez

IIXX.. ÉÉNNEEKK 1.–426. Aeneas távollétében Turnus ostrom alá veszi a trójaiak táborát, miután sikertelenül tá-

madta Aeneas flottáját, amelynek hajói csodálatos módon nimfákká változtak. Két jóbarát, Nisus és Euryalus vállalkozik arra, hogy segélyt kérő hírt visz a vezérnek. Át is törnek az el-lenséges gyűrűn, de elragadtatva a harci szenvedélytől a túlerő áldozatául esnek: egymást se-gítették, s úgy haltak hősi halált. (Vö. Juranics és Radivoj alakjával a Zrínyiászban.)

427.–449. Nisus 431. ensis, -is m – kard (az ellenséges Volcensé) – Volscens: rutulus vezér (439.) 435. veluti cum flos – e hasonlat már ismerős Catullus 11. carmenjének 22. sorából 440. glomerati – itt: „tömörülve”, vö. a VI. ének 311. sorában a madarakról 449. pater Romanus – a római senatus patres-ének singularis gyújtőfogalma, mint a hatalom törvényes

birtokosa az Aeneas-nemzetség (domus Aeneae) császári sarja, Augustus mellett. 450.–818. A mindhalálig kitartó hűség e példáját Euryalus anyjának halottsiratása követi. A továb-

biakban Turnus kérlelhetetlenül folytatja a harcot, s még a trójaiak táborába is behatol, de végül kénytelen visszavonulni.


20. Tudnivalók az X. énekhez

XX.. ÉÉNNEEKK 1.– ≥165. A trójaiak honfoglaló harcának válságos szakaszában összeül az istenek olymposi taná-

csa is, ahol Jupiter megbékélést sürget Aeneasék javára. A helyzet fontosságára való tekintet-tel egy, a múzsákhoz szóló invocatio (163–165) vezeti be az enumeratiót, Aeneas új szövetsé-geseinek seregszemléjét. Aeneas visszatérésével egyszersmind tehát új erők bocsátkoznak a megélénkülő harcba. A kiélesedett harc közben Turnus megöli Pallast, és domborművű, dí-szes kardját magára ölti, (vö. e motívumot az Iliászban Hektór és Patroklosz esetével.) Aene-as bosszúszomjasan üldözi Turnust, de nem tudja elérni.

21. Tudnivalók az XI. énekhez

XXII.. ÉÉNNEEKK 1.–815. Aeneas ünnepélyesen átadja Euandernek fia, Pallas holttestét, és a mindkét részről eleset-

tek eltemetésére fegyverszünet jön létre. Utána folytatódik a harc ezúttal lovascsata formájá-ban. Az új hont foglaló trójaiakkal szemben harcol Turnus oldalán, egy volscus csapat élén Camilla. E rettenthetetlen lelkű leány egyedülálló tetteket hajt végre, de végül ugyancsak hősi halált hal.

816.–831. Camilla halála 818–9. labuntur frigida … lumina – „kialszik megtörő szeme-fénye”, vö. Georgica IV. 496.: natantia lumina 831. ugyanezzel a sorral fejeződik be az egész mű is (XII. ének 952. sor) 832.–915. Turnus visszavonul, Aeneas nyomon követi. Végső döntés előtt áll a küzdelem. Éj burul a

harcmezőre. Kép a tankönyvből az Aeneis XI. énekéhez

• Harcoló amazonok. Harc a görögök és az amazonok között Trója előtt. Róma, Museo Capitolino (részlet e csá-szárkori, római szarkofágról) [148.o.]

22. Tudnivalók az XII. énekhez

XXIIII.. ÉÉNNEEKK 1.–929. Turnus párviadalra szánja el magát, amelyet ünnepélyesen kötött szerződés alapján kell

vívnia Aeneasszal. A rutulusok azonban megszegik a szerződést: az újra fellángoló harc során Aeneas is megsebesül, Turnus közben vadul tombol. Erre már az égiek is megelégelik a dol-got: Juno és Turnus testvére, Juturna nimfa kénytelenül elfordul védencétől. Aeneas így sza-badon törhet utat a sors teljesülésének. A küzdelem tetőfokát éri el: a két hős párviadala vég-ső döntést hoz. Jellegzetes motívum a végkifejletben az, hogy a küzdő felek a párviadal köz-ben szócsatát is vívnak. Turnus alul marad és megalázkodik.

930.–952. Végkifejlet, befejezés 931. merui nec deprecor ti. mortem – Turnus nem mondja ki a félelmetes szót 934. Daunus, -i m – Daunus: Turnus atyja, Apulia királya 935. lumine ti. vitae, Abl. a spoliatum vonzataképp: a legyőzött ellenfél holttestéről lehúzott fegyverzet

(exuviae) jelentette, mint diadalmi jelvény, a gazdag hadizsákmányt (spolia opima) 936. tendere palmas – vö. 930–931.: dextram … protendens 937. Ausonii, -orum m – ausonok, ausoniaiak, vagyis (dél-)itáliaiak 941., 943. infelix, ill. pueri – Pallasra, Euander fiára emlékeztető jelző; az utóbbi igen fiatal korára emlékeztető értelmező 942. bulla, -ae f – gomb, boglár, domborművű dísz (a középkortól: fémpecsét vö. Aranybulla): e dombor-

művek Danaus, argosi király lányainak bűntettét ábrázolták, akik megölték férjüket s ezért alvilági büntetésük a Danaidák hordója.

946. furia, -ae f – bosszuló szellem (Furia), vagyis őrület 947. tune … spoliis indute meorum – „éppen te, aki az enyéim teteméről levett fegyvert öltötted magadra, te …” 949. immolo 1 – feláldoz, vö. az áldozati állat homlokára hintett sós darával (mola salsa) 952. zárósor: vö. XI. ének 831. sorával.

Készítette: ®,©: Oltványi Gábor, Szeged, 2002. április – október,


A D 1. ugonics András Piarista Gimnáziumnak a 2001/02.-es tanévben 10. ill. a következőben 1

évfolyamának latin óráin készített jegyzetek, vázlatok alapján a tankönyv segítségével. (N. Horváth Margit – Dr. Nagy Ferenc: LATIN Nyelvkönyv a gimnázium III. osztálya számára – Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 7.kiadás, 2000.)

Documents

Tudnivalók Vergilius Aeneiséről - .gabrosz.uw.hu/regi/latin/aeneis.pdf · 2004-11-09 · Vergilius: Aeneis – tudnivalók a műhöz. vázlatpont:8—3.o. (I.ének 34-587) Elmondja,