1

Darabos mesék

2

Meseszakkör

Székelyzsombori tábor

2011

3

Kedves Olvasó!

A Székelyzsombori tábor meseszakkörének első alkalmán készült

alkotásokat láthatod itt összegyűjtve. Micsoda zagyvaság, ugye? Mi az, hogy

„darabos mesék”? Nos, a mesék a szakkörösök közös irományai. Hogyan

készültek? Mindenki kapott egy üres A4-es lapot, és el kellett indítani saját

meséjét – egyetlen első mondattal. A következő mondatot már jobb oldali

szomszédja firkantotta a lapra, de – és itt a csavar – az előző mondatot

ezután lehajtotta, hogy csak az ő mondata látszódjon a mese következő

írója számára, és így ment ez, amíg körbe nem értünk, és valakinek le nem

kellett jegyeznie az utolsó, befejező mondatot. Mindenki csak az előző

mondat alapján folytathatta a történetet, és minden jelenlévő mindenki

meséjébe belekotyogott, így, Kedves Olvasó, el fogod nézni talán a különös

fordulatokat, nagy ugrásokat, de még a hirtelen szám- és személyváltásokat

is.

Minden oldal egy külön mese, cím és kommentár nélkül.

Jó szórakozást az olvasáshoz!

4

Ott voltam, itt nem voltam, szemétdombon guggoltam.

Szemétdombon egyszer csak egy zöld ceruzát találtam.

Ehhez hozzá voltam szokva, újabban minden nap találtam egy zöld ceruzát.

Úgy gondoltam, valami titkos tündér, esetleg rajongó lehet a csempész.

De ennyi nem volt nekem elég, mindenképpen utána akartam járni, ki is ő,

honnan jött, mik a tervei velem.

Így hát elindultam, hogy felkeressem Kartikot, az indai tudóst.

Amikor megtaláltam, éppen nagy munkálatokat folytatott csipeszei és

lombikjai között.

– Hát te miben mesterkedsz itt? – kérdezte tőlem.

– Én csak… - válaszolta, és elfutott, bottal üthetitek a nyomát! Ha nem

hiszitek, járjatok utána!

5

Nem is olyan régen történt, még mindig tisztán emlékszem mindenre.

Az egész egy borongós, ködös novemberi napon kezdődött.

A fiú az orráig sem látott el.

A villanykörtére gondolt, és Hajnóczyra.

Úgy döntött, nem akar macska lenni, és inkább fényt árasztva izzik el.

De amint az első fénysugarat kibocsájtotta magából, hirtelen ráeszmélt,

hogy ő voltaképpen a legenergiatakarékosabb a világon.

Ezt megünnepelendő, keresett egy vendéglőt, hogy teletömje a bendőjét.

Mikor ezt megtette, jóllakottan hazament, elaludt, és fel se kelt 3 napig.

6

Egy szürke városkában élt egy gyönyörű, de nem túl gazdag lány.

Az árvaházban nem érezte magát túl jól, mert senki nem járt az iskolába

szülői értekezletre.

Emiatt neki magának kellett végigülnie az összes unalmas szülői

értekezletet.

Az utolsó alkalommal felállt, és az összes szülő előtt elkezdett hangosan

hahotázni…

ami kicsit kínos volt, mert eddig még nem csinált ilyet.

Ezért gyorsan a kezébe fogott egy tollat, és babrálta, hogy idegességét

levezesse.

Viszont ettől csak még idegesebbnek tűnt, még ma is ilyen idegeskedő

típus.

De legalább ma már nem képzel mindenhova bikákat, melyek meg akarják

támadni, mint kiskorában, Madridban.

7

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon hiperaktív balerina.

Egész nap csak táncolt, a szülei nem bírtak vele.

Mikor már remény sem maradt arra, hogy meglátogassák Miss McCleethy-t,

hirtelen abbahagyta a táncolást.

Rózsaszín tüllruhája sietve lebegett utána, miközben szolgálói kereste,

Hirtelen egy sötét, fekete csuklyás alak bukkant fel a sötétségből.

Hősünk pedig megkérdezte őt, hogy a mi a kedvenc kajája.

Te vagy! – hangzott a válasz.

Ettől ő annyira megrémült, hogy hirtelen csuklani kezdett.

Ivott egy pohár vizet és lefeküdt aludni, hogy a következő nap is ilyen

izgalmas legyen.

8

Egyszer egy király már nagyon szerette volna férjhez adni mindhárom

lányát.

Lehetőleg egyszerre, hogy az esküvő költségvetése ne rúgjon túl magasra.

Ezért mindent egy helyre szervezett, amit tudott, még a templomi

szertartást is.

Ez a rendezettség, szervezettség jellemezte őt e legjobban.

Mégis, ezen a csütörtökön hatalmas káosz uralkodott a szobájában.

A ruhák szétszórva, a könyvek szétnyitva, de a növény élettel teli nőtt a

magasba. :P

A fiúnak egy régi mese jutott az eszébe erről a látványról. Az égig érő bab.

De gyorsan elhessegette a gondolatot, mert ránézett az órájára, és

megijedt, hogy elkésik a munkahelyéről.

A villamos nem jött, el is késett a munkából, kirúgták, és egy év múlva az

utcán halt meg: TBC végzett vele.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mese.

9

Szegény mesének sohasem volt eleje.

Így hát elindult, hogy keressen magának igazi meséhez méltó kezdetet.

Első nap nem talált, második nap sem.

A harmadik nap azonban megtaláltam, amit kerestem, de nem töltött el túl

nagy boldogsággal az eredmény.

Csalódott voltam, mert túl sokat vártam, mert már túl régóta szerettem

volna, de nem erre számítottam.

Hirtelen támadt indulatomban felkaptam nagyanyám féltve őrzött vázáját,

és nekihajítottam a tükörnek.

A vázának ugyan nem lett semmi baja, de a tükör ripityára tört.

– Ha anya hazajön, ebből nagy baj lesz. – Kiáltotta az ólomkatona.

Ezért gyorsan rendet tettek a gyerekszobában.

10

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú

malac túr, élt egyszer egy öreg halász.

Az öreg halász úgy döntött, hogy világot szeretne látni, ezért kijelölt egy

úticélt a térképen: éppen Székelyzsomborra bökött.

Megvizsgálta, miféle vizeken evezhetne odáig.

Végül egy tóhoz jutott, amely azonban vízesésként zúdult le a túloldalán.

Úgy gondolta, a vízesés mögött lehet a rejtély megoldása.

A sejtése beigazolódott: ott ült három lány, akik arany tűkkel fésülték

egymás haját.

Annyira boldognak tűntek, fiatalnak, függetlennek, úgy éreztem,

valahonnan ismerem őket.

Így hát elindultam feléjük, és közvetlenségem jeleként, megszólítottam

őket.

Nem néztek rám, hozzám se szóltak, úgyhogy felhúztam az orrom, és többet

rájuk se néztem.

11

Dani egy 15 éves, átlagos, szorgalmas és makacs fiú volt.

Nagyon szeretett sportolni, szórakozni és olvasni, de a tanulás miatt ezek

nem fértek bele az életébe egyszerre.

El kellett gondolkodnia azon, hogy mi neki a legfontosabb.

És ha már itt tart, el kell döntenie, hogy kikosarazza-e Henryt.

A szíve ugyan a fiú felé húz, de az esze azt mondja: NEM!

A szüleinek nagy haszna származott volna ebből a házasságból.

Végre tellett volna Mercédeszre és kacslábra is.

De hősünk kissé iszákos volt, és a sok pénz gyorsan fogyott.

Végül ott találta magát egy autópálya szélén, és szörnyen szégyellte magát.

Szégyenében a föld alá süllyedt.

12

– És most mihez kezdjünk? – kiáltotta rémülten Asha.

– Szerintem azonnal ugarunk kéne – kiáltottam vissza.

– Jól van.

– Ne idegesíts, légy szíves!

– De akkor te se ráncigáld a hajamat!

Így ment ez napestig, míg végül mindketten egy nagyon furcsa zajra lettek

figyelmesek.

A zaj az erdő felől érkezett. Elindultak, hogy kiderítsék, honnan ered.

Mikor odaértek, látták, hogy egy mókus zajongott.

Vagy nem is egy mókus volt? Már nem emlékszem rá tisztán.

De egy biztos: egy életre szép emlék marad.