Új Kép (2006. szeptember)

2000 szeptember

Pedagógusok és szülők folyóirata

ÚJ KÉP

ISSN 1450-5010

Egyes szám. Ára 100 dinár.

Pe da gó gu sok és szü lők fo lyó ira taX. év fo lyam 9. szám, 2006. szeptember

Szer kesz tő bi zott ság/članovi uredništva: Bo ri Má ria, dr. Gáb rity Mol nár Irén, Haj nal Je nő ma gisz ter, dr. Hó zsa Éva (iro dal mi szer kesz tő/knji žev ni ured nik), dr. Il lés Ti bor (Eöt vös Lo ránd Tu do mány egye-tem), dr. Pé ics Haj nal ka, So ós Edit (fe le lős szer kesz tő/od go vor ni ured nik), Szá las Tí mea (kéz irat gon do zás), Sző ke An na, dr. Zsol nai Ani kó (Sze ge di Tu do-mány egye tem), Be szé des Ist ván (műsza ki és mű vé sze ti szer kesz-tő/teh nič ki i umet nič ki ured nik). A lap ta nács tag jai/Sa vet lis ta: Mis kol czi Jó zsef (el nök), dr. Bá nyai Já nos, dr. Pin tér Já nos (al el nö kök), Gr go Fran ciš ko vić, dr. Hor váth Má tyás, Ku cse ra Gé za, dr. Lo soncz Al pár, Nin kov Irén, Pe tő Ist ván, Pr iboj Pot re bić Ves na, dr. Szöl lő sy Vá gó Lász ló, Var jú Pot re bić Tat ja-na, dr. Zol nai Al bert.Lek tor: Bá lint Irén.Re zü mé/Re zi me: Ti be ri je Ko pi lo vić, Szá las Tí mea.Szer kesz tő ség/Ured ništ vo: 24000 Su bo ti ca, Age Ma mu žića 13/II., tel./fax: (024) 554-184, e-mail: [email protected]ó/Izdavač: Vaj da sá gi Mód szer ta ni Köz pont Sza bad ka, Voj vo đans ki cen tar za me to di ku Su bo ti ca.El nök/Pred sed nik: So ós Mi hály. Ké szült/Štam pa: Gra fo pro dukt, Sza bad ka/Su bo ti ca. Az Új Kép az in ter ne ten: www.ujkep.tippnet.co.yu

Tar ta lom

Tantárgyháló 2006 3

Tanulmányok, kutatásokProf. dr. Kolumbán József: A kolozsvári matematikai iskola kialakulása (Száz éve már, több is talán…) 4

Hivatásunk eszköztárábólSzőke Anna: Fejlesztőpedagógia az óvodapedagógusok nyári továbbképzésén 23Siflis Gordán Klára: A kommunikáció alapfogalmai 28Beszámoló a X. Szabadkai Nyári Akadémiáról 33Csíkos Eszrényi Éva: Megalakult a Kárpát-medencei Magyar Tannyelvű Iskolák Szövetsége 45

PedagógusportréKoczó Ferenc mgr.: Találkozásaim dr. Ribár Bélával 47

KönyvajánlóPapp Ágota: Dr. Sági Zoltán: Belső viharaink 52Zora Ćujić: Priča o jednoj knjizi 55

Hírkosár 60 Contents and summary 62 Számunk szerzői 64

Tantárgyháló – 2006TÁJÉKOZTATÓ AZ ÚJ KÉP IX. TANULMÁNYI VERSENYÉRE

BEÉRKEZETT PÁLYÁZATOKRÓL

Kedves Pályázók!

Nagyon köszönjük, hogy az idei évben is sokan találtátok meg helyeteket a „szövöge-tő pók hálójában”, s küldtetek be szép pályamunkákat. Ugyanakkor külön köszönjük tanáraitoknak is, hogy felhívták figyelmeteket a pályázatra, és segítséget nyújtottak nektek, vezettek benneteket a „pókháló-szövögetésben”.

A nyertes pályázók névsora a következő:

Acsai Edvin (Óbecse, Samu Mihály Á.I.), témavezető: Varga ÉvaBenkó Anna (Szabadka, Majsai Úti Á.I.), témavezető: Mészáros Borbély TündeBikár Angéla (Martonos, J.J. Zmaj Á.I.), témavezető: Törteli Telek MártaBíró Felisz, Faragó Angéla, Lackó Arnold, Lajszt Brigitta, Márton Hermina, Molnár Larisza,

Nagy Krisztina, Pál Klaudia, Virág Olivér (Szabadka, Miloš Crnjanski Á.I.), témavezető: Sziveri Móra Regina

Csernók Nikolett és Komáromi Dóra (Pacsér, Moša Pijade Á.I.), témavezető: Beszédes Nagy Andrea

Farkas Sándor és Homolya Ákos (Zenta, Stevan Sremac Á.I.), témavezető: Farkas IldikóGyarmati Dénes (Kikinda, Fejős Klára Á.I.), témavezető: Momić ViolettaHallai Áron (Szabadka, Majsai Úti Á.I.), témavezető: Mészáros Borbély Tünde Haska Evelin (Magyarkanizsa, J.J. Zmaj Á.I.), témavezető: Sarnyai MáriaKocsis Árpád (Szabadka, Bosa Miličević Közgazdasági Középiskola), témavezető: Szabó

Cibolya TerézKrisztin Réka (Magyarkanizsa, J.J. Zmaj Á.I.), témavezető: Sarnyai MáriaKörmöci Lajos (Magyarkanizsa, J.J. Zmaj Á.I.), témavezető: Sarnyai MáriaLosonc Anna (Magyarkanizsa, J.J. Zmaj Á.I.), témavezető: Sarnyai MáriaMac Valéria (Magyarcsernye, Petőfi Sándor Á.I.), témavezető: Deák IldikóMolnár Krisztina (Oromhegyes, Kiss Ferenc Á.I.), témavezető: Kálmán GizellaMuhi Ágnes (Martonos, J.J. Zmaj Á.I.), témavezető: Detki GyörgyiVégel Krisztián (Pacsér, Moša Pijade Á.I.), témavezető: Beszédes Nagy AndreaZsoldos Dávid (Magyarkanizsa, J.J. Zmaj Á.I.), témavezető: Sarnyai Mária

A nyertes pályázókat és tanáraikat 2006. szeptember 30-án szombaton 9.30-kor

várjuk Szabadkán a Zeneiskola épületében (Štrosmajer u. 3), hogy a tanulók önál-lóan egy 10 perces beszámoló keretében ismertessék pályamunkáikat. A szóbeli is-mertetés ideje alatt számítógépet, plakáto(ka)t, képe(ke)t, zenei hanganyagot, illetve bármilyen más olyan segédeszközt is lehet használni, ami a beszámolót változatossá teheti és jól kiegészíti.

3

A 2006. SZEPTEMBER 30-I PROGRAM: 9.30–10.00 Megnyitó10.00 – 13.00 A pálya-munkák bemutatása két szekcióban13.30 – 15.00 Ebéd15.30 – 16.00 Előadás16.00 – 16.30 Ered mény-hirdetés

Mindenkit szeretet-tel várunk a szabadkai rendezvényen!

A Versenybizottság

Tanulmányok, kutatások4

A kolozsvári matematikai iskola kialakulása(SZÁZ ÉVE MÁR, TÖBB IS TALÁN...)

Kolumbán József

1. Prológus

BOLYAI JÁNOS születésének századik évfordulója alkalmával, a Kolozsváron rendezett ünnepi megemlékezésen, a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége bejelentette a Bolyai-díj létrehozását, melyet ötévenként szándékoztak odaítélni annak a mate-matikusnak, aki az előző években a kutatásban kimagasló eredményeket ért el. Elsőként ezt a díjat 1905-ben HENRI POINCARÉ francia matematikus nyerte el. Ezzel kapcsolatban GERGELY JENŐ, aki egykor RIESZ FRIGYES tanítványa volt, majd a Bolyai Tudományegyetem tanára lett, a következő történetet mesélte:

A Keleti pályaudvaron a magyar tudományos élet számos kiválósága izgatottan várta a párizsi gyors érkezését. A kor egyik legnagyobb tudósa jött Budapestre, hogy

Kulcsszavak: matematikatörténet (erdélyi) magyar

matematikusok a kolozsvári egyetem

története 1919-ig

Kada se nešto minuciozno istraži, onda pored osnovne teme, svetlo dana ugledaju mnogi drugi momenti. Tako u slučaju ovog napisa autor govori o centenarnoj proslavi rođenja Janoša Boljaija i o začetku slavom ovenčane matematičke škole u Koložvaru. Iz pisanja se razabire pitanje zašto baš tamo i odakle ta tradicija? Odgovor je, ustvari pomoć poklonicima matematike pa i drugim radoznalim ljudima. Kao što je svaki početak opterećen brigama tako je i ovde bilo otpora. Nejedinstveno viđenje celine i perspektive čekalo je str-pljivo nastup lucidnih umora da to postave na mesto.Katedre ovog univerziteta bili su rasadnici ne samo vrsnih istraživača i teo-retičara već i edukativnih kadrova. Poznati stručnjak ostavio je za sobom vrsne naslednike što je bila pose-bna draž. Čak su u ovome bili zaslužni za matematiku i ne-matematičari po vokaciji (Brašai i Martin) koji su ostavili za sobom ozbiljne činidbe. Mnoga imena su se ili školovala u inostranstvu

A kolozsvári matematikai iskola kialakulása... 5

átvegye a Bolyai-díjat. Az állomáson az üdvözlő szavak elhangzása után megszólalt Poincaré is: – Hol van Fözsé? – kérdezte. A magyarok zavartan néztek össze. Ki lehet az a Fözsé? Hamarosan rájöttek, hogy FEJÉR LIPÓTról, a kolozsvári egyetem tanáráról van szó, aki 25 éves kora ellenére az akkori idők egyik legismertebb magyar mate-matikusa volt. A trigonometrikus sorokra vonatkozó úttörő eredménye alig húszéves korában a párizsi Comptes Rendus-ben jelent meg. Az ott közölt Fejér-féle összege-zési eljárás a Fourier-sorok reneszánsza kiinduló pontjának bizonyult. Ugyanabban az időben kezdte el Fejér azokat a kutatásokat, amelyek jelentősen gazdagították a klasszikus polinomokra vonatkozó ismereteket. Egy új, talán a legegyszerűbb bizonyítását adta a Weierstrass-féle approximációs tételnek, majd megindította a Csebisev-polinomokkal kapcsolatos nagy hatású vizsgálatait. Ettől kezdve a legis-mertebb folyóiratok rendszeresen közöltek Fejértől származó fontos eredményeket. Érthető tehát Poincaré óhaja, hogy magyarországi rövid látogatása alkalmával talál-kozhasson a fiatal tudóssal. Mit lehetett tenni? Hathatós közbenjárás után, néhány óra múlva egyetlen személykocsiból és mozdonyból álló szerelvény robogott Fejérrel Kolozsvárról Budapest felé…

Akár hiteles, akár nem, a történet azért is érdekes, mert a kolozsvári matematika akkori állapotát tükrözi. Fejér Lipót nem az egyedüli matematikus volt, akinek te-vékenysége jelentősen befolyásolta a XX. század tudományának fejlődését, és aki ak-kortájt hosszabb-rövidebb ideig a kolozsvári egyetemen dolgozott. Figyelemre méltó, hogy a magyarországi tudományegyetemek közül először nem a budapesti, hanem a kolozsvári vált fontos matematikai centrummá. A háborút megelőző évtizedekben a kolozsvári matematikai iskola a világ legjobbjai közé küzdötte fel magát. Képviselői hervadhatatlan érdemeket szereztek maguknak és a magyar tudománynak. Nem valószínű, hogy mostanában elmúlik olyan munkanap, amelyen valahol a világon FARKAS GYULA, Fejér Lipót, HAAR ALFRÉD vagy Riesz Frigyes neve szóba ne jönne.

Hogyan jutott a XX. század elején e magaslatokra a kolozsvári matematika? Milyen személyi feltételek, társadalmi és gazdasági jelenségek, tudományművelési és oktatásfejlesztési stratégiák segítették a fejlődésben? (Bizonyára az erdélyi magyarság mai gondjainak kezelése szempontjából is tanulságos lehet ezekre a kérdésekre adott válasz.)

2. Az első évtizedek

1872-ben, a kolozsvári egyetem megnyitásakor, a matematika szempontjából Erdélyben a helyzet nem volt kecsegtető. A két Bolyai tevékenységétől eltekintve, a kor itteni matematikai irodalma egészen szegényes. A leginkább említésre méltó esemény BRASSAI SÁMUEL nevéhez fűződik, aki magyarra fordította EUKLIDÉSZ Elemek című könyvét.

Amikor az újonnan létesített kolozsvári egyetemen a matematikai tanszékek meg-szervezésére sor került, az erdélyiek közül csak Brassai jöhetett szóba, aki akkor az Erdélyi Múzeum-Egylet igazgatója és a Természettár őre volt. Tudományos hírneve, tekintélye Kolozsváron oly nagy volt, hogy az egyetem ügyével foglalkozó újságcik-kek állandóan emlegették őt a jelöltek között. Már 1870-ben egyetemi tanárságra pályázott Pesten, és várta, hogy hívják meg a szanszkrit nyelv tanárának. Úgy tudjuk, Brassait báró EÖTVÖS JÓZSEF tanügyminiszter megkérdezte, hajlandó volna-e az alapí-

ili su tamo nastavili rad. Hod vremena doneo je i izmenjen odnos države prema univerzitetu, pojača-nom potporom. Lista imena u ovom napisu je duga pa je poželjno ići redom u njihovom upoznavanju. Koložvar kao grad domaćin u svemu ovome posebna je prozaična priča.

Amikor az újonnan létesített kolozsvári

egyetemen a matema-tikai tanszékek

megszervezésére sor került, az erdélyiek közül csak Brassai

jöhetett szóba...

Kolumbán János6

tandó kolozsvári egyetemen valamilyen tanszéket vállalni. A választást rá bízták, de ő több tárgyat jelölt meg, ami utóbb a kinevezéseket eszközlő új tanügyminiszternek, TREFORTnak nem kis bajt okozott, „nem könnyen állapodhatván meg abban, melyik tanszékre nevezzék ki”. Brassai azt ajánlotta, hogy válasszanak a filozófia, növény-tan, pedagógia, művelődéstörténet, nyelvtudományok és a matematika közül. Végül kinevezték nyilvános rendes tanárnak az Elemi Mennyiségtan tanszékre, amire – BOROS GYÖRGY Dr. Brassai Sámuel élete című könyve szerint – maga Brassai is a legkevésbé számított.

Brassai Sámuel (1800–1897) Torockószentgyörgyön született. Huszonegy éves korában a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte a filozófiai tanfolyamot. (Egyetemi tanulmányokat nem végzett.) Néhány évig nevelő, majd 1837-ben a ko-lozsvári unitárius kollégiumban a földrajz és a történelem tanára, később a matema-tikát és a természettant tanította. 1841-ben németországi tanulmányúton vett részt, azután visszatért tanári állásába mint igazgató. A szabadságharc után Pesten, majd ismét Kolozsváron tanárkodott.

A Brassai által magyarra fordított Elemek ma is megtalálható a kolozsvári mate-matikai könyvtárban. Sok tankönyve közül már csak az 1883-ban Budapesten ki-adott Algebrai gyakorlatok című könyve van meg nálunk. Akit a magyar matematikai szaknyelv fejlődése érdekel, sokat tanulhat ezekből a művekből. Sajnálatos módon nem ismerte fel BOLYAI JÁNOS új korszakot nyitó felfedezésének jelentőségét, és nyil-vános fellépésével akadályozta annak magyarországi elismerését.

A másik kinevezett matematikus nyilvános rendes tanár MARTIN LAJOS volt a Felsőbb Mennyiségtan tanszéken, aki mérnökként lett 1859-ben az Akadémia leve-lező tagja.

Martin Lajos (1827–1897) Budapesten született, egyetemi tanulmányait a budapesti Műegyetemen és a Genie-Akadémián végezte. 1859-ig tartó hadmérnöki pályafutása után 1861-ben budai főmérnök, 1863–68 között középiskolai tanár. Ebben a minő-ségében, a közoktatásügyi miniszter megbízása alapján, mennyiségtan-, mértan- és ábrázoló mértan tankönyvet írt. 1868-ban a pesti távirda gondnoka, 1869-ben pedig a debreceni távirda helyettes igazgatója. Innen 1871-ben a kolozsvári távirdához igaz-gatónak nevezték ki. 1872-től haláláig a kolozsvári egyetem Felsőbb Mennyiségtan tanszékének nyilvános rendes tanára. Tudományos tevékenységének középpont-jában a repülés kérdése állt. A repülés magyar úttörője. Főbb művei: A vízszintes szélkerék (Budapest, 1874), Az erőműtani csavarfelületek (Budapest, 1874), A csil-lagászat újabbkori haladásáról (Kolozsvár, 1877), Variátio Számítás (Kolozsvár, 1879), A madárrepülés általános elmélete (Kolozsvár, 1890). Ezek közül az első két mű, egy kötetbe foglalva, valamint a Variatio Számítás a kolozsvári matematikai könyvtárban ma is megtalálható.

A szó szoros értelmében, sem Brassai, sem Martin nem volt matematikus. Egyikük sem végzett matematikai kutatásokat, nem ez állt érdeklődésük középpontjában. Viszont mindketten érdeklődtek alkalmazott matematikai kérdések iránt: az előbbi csillagászattani, az utóbbi pedig repüléstechnikai tárgyú dolgozataival igazolta ezt.

A harmadik matematikai tanszékre, melynek neve Mennyiségtani Fizika volt, csak 1874-ben találtak megfelelő embert a fiatal RÉTHY MÓR személyében. A németor-


szági híres egyetemeken doktorátust szerzett, alapos felkészültséggel és rendkívüli tehetséggel rendelkező fiatal matematikusok, akik a kolozsvári egyetemre kerültek, új lendületet adtak az itteni tudományos életnek. Közülük időrendi sorrendben az első Réthy Mór (1848–1925) volt. Nagykőrösön született, a bécsi, a göttingeni és a heidelbergi egyetem hallgatója volt. Ez utóbbi helyen szerzett doktorátust 1874-ben. Már ebben az évben a kolozsvári egyetem rendkívüli tanára, majd két év múlva a Mennyiségtani Fizika tanszékének nyilvános rendes tanára. 1884–1886 között az Elemi Mennyiségtan tanszék vezetője. Ezután a budapesti Műegyetemre ment át. Az elméleti fizika egyik első magyarországi professzora. Külföldön is elismert eredményei az inkompresszibilis folyadéksugár alakjára vonatkoznak. Jelentősek a mechanika elveire és a kémiában szereplő Ostwald-elvre vonatkozó kutatásai. A matematika terén különösen értékesek azok az eredményei, amelyek a BOLYAI FARKAS által vizsgált végszerűen egyenlő területek kérdésére vonatkoznak. Réthy Mór ren-dezte sajtó alá, KŐNIG GYULÁval együtt, Bolyai Farkas főműve, a Tentamen, második kiadásának első kötetét.

1874-ben előadást tartott Kolozsváron a Bolyai geometriáról, a legelső ilyen tárgyú előadást az akkori Magyarországon. (Megjegyezzük, hogy a jeles osztrák matema-tikus, JOHANNES FRISCHAUF, már az 1871-72-es tanévben kurzusszerű előadásokat tartott a grazi egyetemen a nem-euklideszi geometriáról. Ezek tartalmazták Bolyai János zseniális művének, az Appendixnek első részletező ismertetését. Az előadások 1872-ben Lipcsében könyv alakban is megjelentek Absolute Geometrie nach Johann Bolyai címmel. Ez a könyvecske az első és sokáig az egyetlen olyan tanulmány volt, amely az abszolút geometriát, az Appendixre támaszkodva, elemi úton építette fel. A könyvben viszont nem esik szó azokról a szerkesztési feladatokról, amelyeket Bolyai János a hiperbolikus térben megoldott.)

Az Appendix tanulmányozását Réthy úgy próbálta megkönnyíteni, hogy több de-finíció (például: a párhuzamosság, paraciklus, paraszféra, hiperciklus és hiperszféra Bolyai-féle értelmezése) olyan átfogalmazását adta, amely az eredetinél jobban követ-hető. Felhasználva azt, hogy az abszolút geometria végtelen kis térrészében az eukli-deszi geometria tételei érvényesek, továbbá támaszkodva arra, hogy az állandó görbü-letű felületek trigonometriája független az euklideszi ötödik posztulátumtól, Réthy a Bolyai-trigonometriát önállóan is felépítette. Külön érdeme még, hogy az Appendixben található szerkesztéseket legelőbb ő méltatta és dolgozta ki részletesen.

Réthy szószólója volt annak a gondolatnak, hogy a hazai matematikai kutatások-nak a két Bolyai eredményeire kell támaszkodniuk. Ahogy mondta: „hazánkban, ahol eddig a két Bolyain kívül számottevő matematikus nem élt, ezen két férfiú mű-ködéséből kell minden további tudományos törekvésnek kiindulni”.

Az egyetemnek nagyon keményen kellett küzdenie a kezdet nehézségeivel. Számos, többnyire célszerűtlen épületben folyt az oktatás. Az intézetek s az egyetemi könyvtár helyzete szinte kétségbeejtő volt. Igaz ugyan, hogy az Erdélyi Múzeum-Egylet összes gyűjteményét, mintegy 30.000 kötetből álló könyvtárával együtt, évi ötezer forintért 50 évre az egyetemnek bérbe adta, de az oktatás és a tudományos kutatás céljaira szolgáló szakkönyvtárak alapjait még ezután kellett lerakni. Az állam, a szükségletekhez képest, kezdetben csak csekély összeggel tudta segíteni az egyetemet. A kolozsvári társadalom maga is „kevéssé buzdult fel, s az első évben

A Bolyai-jutalom bizottsága 1905-ben

(Felix Klein, Darboux Gaston, König Gyula,

Rados Gusztáv)

Kolumbán János8

mindössze csupán négy alapítványt tett az ifjúság számára”. A tanárok csak hosszas keresgélés után találtak maguknak megfelelő lakást, s a kisvárosban a diákság sem talált elég szórakozást, ezért „elég zajos mulatságokban keresett kárpótlást”.

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy az egyetem létesítése után néhány évig a kolozsvári matematika a felzárkózás kényszere alatt állt. A nehézségeket tetőzte, hogy azokban az években valójában az egész magyar matematika hasonló gondokkal küszködött. Az érdekeltek többsége tudta, hogy az egyetem csak úgy töltheti be igazi szerepét, ha ott, az oktatás mellett, magas szintű tudományos kutatás folyik. Ennek ellenére, úgy tűnik, az első években a tanárok között nem volt egyetértés az egyetemi tevékenység céljait és formáit illetően. A kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem 1896-ban kiadott története és statisztikája szerint 1878. szeptember 8-án IMRE SÁNDOR rektor a tudományos szellem hiányát kifogásolta, hangsúlyozva, hogy az egyetem nem iskola, hanem tudományos intézet, s a kettőt nem szabad összetéveszteni. Ugyanakkor, „első és fődolognak a tudományok meggyökereztetését s terjesztését tartván, erélyesen sürgette a középiskolák reformját, hogy az ifjak igazán megfelelő előkészültséggel jöjjenek az egyetemre”. A következő évi rektorváltás idején a régi rektor büszkeséggel utalt az utóbbi tanévben kétszer tartott pályázati ünnepségre s az egyetemi ifjúság tudományos szorgalmának, önállóságának jeleire, valamint a tanári karnak a nemzeti és egyetemes tudományosság előbbre vitelében tanúsított és külföldön is elismeréssel fogadott munkásságára. Ezzel szemben Brassai Sámuel, az új rektor, „kikelt az ellen, hogy a tanár ne csak maga törekedjék új dologra a tudo-mányban, hanem tanítványait is ez irányban vezesse. Az egyetemi tanárnak nem az az első és fő kötelessége, hogy újat találjon, s az efféle research iránt való követelőzés felesleges, jogtalan és képtelen. Annál feleslegesebb, jogtalanabb és képtelenebb magukkal a hallgatókkal szemben.” Ezért kifogásolta a pályadíjakat, „mint a melyek megtestesítései ama, már sokszor elutasított követelménynek, hogy a tanítványt újak fölfedezésére, a tudomány tovább-vitelére kell vezetni”.

Szerencsére a következő években a kolozsvári egyetemen nem ez a felfogás vált uralkodóvá. Az egyetem egyre nagyobb figyelmet fordított a legtehetségesebb hallga-tók alapos felkészítésére és a kutatásba való bevezetésére. A hallgatók számára kiírt kutatási pályázatok évről évre népszerűbbekké váltak, a tananyag pedig fokozatosan közeledett a tudomány aktuális problémáihoz. A legjobbak továbbképzését ösztön-díjakkal segítették. Ugyanakkor az egyetem vezetősége nagy gondot fordított olyan tanárok kinevezésére, akik híres külföldi egyetemeken doktorátust szereztek, és ott elismert tudományos eredményeket értek el. Ezek sok olyan speciális kollégiummal segítették a tehetséges fiatalok fejlődését, amelyek egy-egy divatos diszciplína legmé-lyére nyúltak, magukba foglalva előadójuk sokszor egészen alapvető eredményeit is. Kolozsváron matematikából a számelmélet, a differenciálegyenletek elmélete, a komp-lex függvénytan, a vektoralgebra, az analízis, a kvaterniók és az elliptikus függvények tana, valamint a Bolyai-geometria volt előtérben. Az eredményességet és a színvonalat nemcsak a megjelent néhány monográfia, a sok litografált jegyzet, de a bel- és külföldi folyóiratokban közzétett értekezések egyre nagyobb száma is bizonyítja.

Az állam évről évre többet költ az egyetemre: az első 15 évben 160.000 forintról 279.000-re nőtt a költség. A tanárok tudományos működéséről és az egész egyetem-ről elismerő szavak hangzottak el a sajtóban s az országgyűlésen is. Mindezen erő-


feszítések ellenére 1876 és 1886 között a matematikus hallgatók száma 67-ről 23-ra csökkent. Az egyetem vezetősége abban látta az okot, hogy éveken át még a jelesebb tanárjelöltek is hiába vártak alkalmazásra. Annak fő okát pedig, hogy a fiatalok nem jönnek nagyobb számban egyetemre, a város rendkívüli drágaságában kereste.

3. Új lendülettel

A XIX. század utolsó évtizedének elején az egyetem életében fontos változások történtek. Ekkorra a tanszékek száma 51-re, a tantestület tagjaié 68-ra, a tanár-segédekkel és gyakornokokkal együtt pedig a tudományos alkalmazottak száma 119-re emelkedett. A hallgatóké az első negyedszázadban 233-ról 702-re ugrott. Hasonlóképpen növekedett a matematikusok száma is.

Az épületgondok megoldása végett, MEIXNER KÁROLY tervei szerint, REMÉNYIK KÁROLY kolozsvári építész 1893-ban megkezdte a központi épület felépítését. Így 1895-ben MARTIN LAJOS rektor, aki székfoglalójában a repülőgépről értekezett, immár az egyetem új épületében üdvözölhette az ifjúságot. Ugyanabban az évben Kolozsvár városa az államnak ajándékozta a Bel- és Külső-Torda utca sarkán levő telket, hogy rajta az egyetemnek egészen modern könyvtári palotát emeljen. A századfordulóra az egyetem Erdély szellemi központja, a tudományoknak valóban olyan szentélye lett, ahol – gróf MIKÓ IMRE szavai szerint – „az ismeret, a felvilágosodás és ezáltal a szabadság igéit hirdetik”. Mindez, természetesen, elválaszthatatlan attól a társadal-mi, technikai és gazdasági fejlődéstől, amely abban az időben Magyarországra – és benne Erdélyre – jellemző volt. Az ekkor kialakuló polgári társadalom igényelte az oktatás és a tudomány fejlesztését. A polgári családokból származó fiatalok egyre nagyobb hányada vonzódott a tudományokhoz. Nem egy fiatalember mondott le biztos megélhetést ígérő karrierjéről a tudományos pálya kedvéért.

Külön ki kell emelnünk a magyar középiskolai reformok jótékony hatását. Az Eötvös József nevéhez fűződő közoktatási törvény és a zsidók emancipációjának kimondása fontos változásokat hoztak a matematika és a fizika oktatása terén is. A ‘90-es évek elejére sikerült kiépíteni egy modern iskolahálózatot, amelyben igényes, hatékony oktatás folyt. Kitűnő középiskolai tanárok jelentek meg, akik fáradtságot nem ismerő munkájukkal a fiatalok hosszú seregét nyerték meg a tudománynak.

A középiskolák számára készült új szellemű Trefort-féle tanterv matematikai részét Kőnig Gyula dolgozta ki. Bírálva a matematikai oktatás addigi eredménytelen módszereit, Kőnig így ír: „Kérdeznünk kell, vajon azon a módszertani alapon, mely a középtanodai mathematikai tananyagból elvont, érdektelen és ennek következtében érthetetlen „igazságok” egymásutánját gyártja – melynél a tanuló alig bírja belátni, hogy minek való mindaz, amit tanul, s melynél a cél nem annyira a matematikai gon-dolkodásmód fejlesztése, mint csak minél több „tétel”-nek félig erőszakos lehozása –, kérdeznünk kell, vajon ezen az alapon lehet-e egyáltalán jobb eredményeket várni?”

EÖTVÖS LORÁND (1848–1919) és Kőnig Gyula (1849–1913) 1891-ben megalakították a Mathematikai és Physikai Társulatot. A Társulat célját Eötvös Loránd így fogalmaz-ta meg: „Tanuljunk egymástól, hogy mennél jobban taníthassunk” A KÁRMÁN MÓR (KÁRMÁN TÓDOR világhírű fizikus apja) elgondolásai alapján, a budapesti és a kolozs-vári egyetemek mellett felállított tanárképző intézetek és gyakorló iskolák (ilyen volt,

Réthy Mór külföldön is elismert eredmé-

nyei az inkompresszi-bilis folyadéksugár

alakjára vonatkoznak.

Kolumbán János10

például, a budapesti Mintagimnázium) a tanárképzés színvonalának emelkedéséhez vezettek. A sajátos magyar tanárképzési modell az Eötvös Collegium létrehozásával teljesedett ki. A bentlakásos intézményben tehetséges tanárjelöltek tanulhattak neves tanárok irányítása mellett.

A matematikus- és fizikusképzés szempontjából fontos szerepet játszott a fiatal győri tanár, ARANY DÁNIEL által 1893-ban elindított „magyar csoda”, a Középiskolai Matematikai Lapok, amely ma a világon a leghosszabb életű – ilyen jellegű – ki-adványnak számít. (A lap szerkesztését három év múlva a budapesti evangélikus gimnázium legendás tanára, Rátz László, vette át.) Hamar kiderült, milyen hasznos, ha tehetséges fiatalok éveken át példák tucatjain törik a fejüket és írják le gondola-taikat. A ma hivatalosan KöMaL-nak nevezett lapon nevelkedettek egy része tudós lett, mások „csak” nagyon jó szakemberek, tanárok. Megoldói közül kerültek ki a XX. század legjobb magyar matematikusai, így azok is, akik az első világháborút megelőző időben világszintre emelték a kolozsvári matematikát.

Kik voltak abban az időben azok a személyiségek, akiknek munkássága meghatá-

rozta a kolozsvári matematika fejlődését? Itt alkotott műveik közül – a folyóiratokban közölt cikkek mellett –, a viszontagságos feltételek ellenére, melyek találhatók még meg Kolozsváron? A vázlatos felelet is képet nyújt arról, hogyan alakult az itteni matematika helyzete az új évszázad küszöbén.

A felsorolást Réthy leghíresebb tanítványával, a Marosvásárhelyen született VÁLYI GYULÁval (1855–1913) folytatjuk, aki a kolozsvári egyetem első erdélyi származású, markáns matematikusa volt. Egyetemi tanulmányait 1877-ben Kolozsváron végezte, majd az egyetem támogatásával négy féléven át Berlinben WEIERSTRASS, KIRCHHOFF, KRONECKER, BORCHARDT és KUMMER előadásait hallgatta. A másodrendű parciális dif-ferenciális egyenletek elméletéhez című doktori értekezését 1880-ban Kolozsváron védte meg. 1881-ben kezdi meg magántanári működését a kolozsvári egyetemen. 1884-ben a mennyiségtani természettan, majd 1886-ban az elemi mathésis tanára lett. Több fontos publikációja a Mathematikai és Természettudományi Értesítőben jelent meg. Amint Réthy is megjegyzi, „értekezéseinek nem a száma és nagysága, hanem azok minősége imponál”. Testi törékenysége gátolta a munkában, ennek elle-nére „lelke maradandók alkotására vitte”.

A kolozsvári egyetem tanrendje szerint az Appendixről kurzusszerű előadásokat először Vályi Gyula tartott az 1891-92-es tanév második felében. E népszerű kollégi-umát ettől kezdve csaknem változatlan formában négyévenként többször megismé-telte. Az előadásról készült 102 oldalas litografált jegyzet Bolyai János Appendixéről címmel 1904-ben Kolozsváron jelent meg. Ebben az eredeti bizonyításokat magya-rázó részek közbeiktatásával egészítette ki. Az abszolút és hiperbolikus geometria összehasonlítása céljából helyenként kölcsönzött LOBACSEVSZKIJ eredményeiből is.

Vályi Gyula buzgó munkásságának is köszönhető, hogy Kolozsvár a Bolyai-kul-tusz fellegvára lett, és hogy tanítványai közül többen is eredményesen vettek részt a Bolyai-geometria továbbfejlesztésében.

Az Erdélyi Múzeum-Egylet (EME) vezetőségében a matematikusokat sok éven keresztül Vályi Gyula képviselte.


Különösen nagy nyeresége volt az egyetemnek FARKAS GYULA és a tíz évvel később Kolozsvárra került SCHLESINGER LAJOS, akiknek munkássága döntő módon kihatott az itteni matematikai életre. Nagy szaktekintélyüket és rátermettségüket arra hasz-nálták, hogy a matematikai oktatás és kutatás feltételeit minél magasabb szinten biztosítsák, a kolozsvári iskola eredményeit mindenhol elismertessék

Farkas Gyula (1847–1930) Pusztasárosdon született, egyetemi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, ahol főleg JEDLIK ÁNYOS volt rá nagy hatással. Később BATTHYÁNY GÉZA gróf jóvoltából franciaországi tanulmányúton vett részt. Farkas Gyula fiatalkori matematikai eredményei közül itt csak Bolyai Farkas trinomegyenletekre vonatkozó, a Tentamen-ben röviden tárgyalt gyökközelítő algoritmussal kapcsolatos vizsgálatait említjük meg. Ezáltal a Bolyai-algoritmus igen ismertté vált; általánosításaival, al-kalmazásaival, a vele kapcsolatos konvergenciaproblémák vizsgálatával – a legújabb időkben is – több magyar és külföldi matematikus foglalkozott. Farkas Gyula 1887-ig Pesten magántanár, amikor kinevezik a kolozsvári egyetem rendkívüli tanárának. 1888-ban az egyetem rendes tanára lett, és e minőségében 1915-ig működött. ORTVAY RUDOLF, egykori tanársegéde írta róla, hogy „mélyreható kritika, a hajthatatlan, mellékes szempontok által el nem téríthető keresése az igazságnak jellemezte úgy tu-dományos működését, mint egyetemi közügyekben kifejtett tevékenységét... És épp mivel nem kereste a népszerűséget, igen nagy tekintélyt tudott magának szerezni, és áldásdús befolyást gyakorolni az egyetemi ügyek vezetésére.”

Egyetemi tanárként főleg elméleti fizikai problémákkal foglalkozott, de a vizsgált fizikai problémák matematikai hátterét oly mélységben dolgozta ki, hogy azok között klasszikus matematikai eredmények is vannak. Különösképpen a Fourier-féle mecha-nikai elv foglalkoztatta a ‘90-es évektől. Dolgozataiban egyenlőtlenségekkel adott kö-tések esetén az egyensúly szükséges feltételét adja meg. Ehhez bebizonyítja a lineáris egyenlőtlenségekre vonatkozó tételét, mely Farkas-lemma néven az egyik legismer-tebb magyar matematikai eredmény. Ezeknek a munkáknak az alapján ma világosan látjuk, hogy Farkas Gyula egyike a modern optimalizáláselmélet megalkotóinak.

Egyetemi előadásait gondos kidolgozásban litografálva közreadta. A kolozsvári matematikai könyvtárban még ma is megtalálhatók egyetemi jegyzetei: Analytikus mechanika (1907–08), Analit ikus mechanika (1913–14), Erőtan (1913–1914), A mechanika alaptanai (1913–14). Ugyancsak megtalálható a Kolozsváron megjelent Vector-tan és az egyszerű inaequatiok tana című könyve. Ez egy nagyon jól megírt vektoranalízis-könyv, mely tartalmazza kutatásainak fontosabb eredményeit is.

KLUG LIPÓT (1854–1944) Gyöngyösön született. Budapesten matematikából szer-zett tanári oklevelet. Pozsonyban, majd Pesten tanított, 1897-től 1917-ig a kolozsvári egyetemen az ábrázoló geometria tanszék tanára. Eközben, nagyszámú értekezés mellett, öt népszerű tankönyve jelent meg: A projektív geometria elemei (Budapest, 1892), Projektív geometria (Budapest, 1903), Az általános és négy különös Pascal-hatszög configuratiója (Budapest, 1898), Ábrázoló geometria (Budapest, 1900) és A harmadrendű térgörbék synthetikai tárgyalása. Ezek közül az első négy Kolozsváron ma is megtalálható. Sajnos, egyetemi jegyzetei közül csak egy van meg: Az egyszerű görbe felületek ábrázolása (1909–10).

Eötvös Loránd: Tanuljunk egymástól, hogy mennél jobban

taníthassunk!

12 Kolumbán János

A századfordulón a kolozsvári egyetem matematikai intézetének külföldön legismertebb tanára SCHLESINGER LAJOS (1864–1933) volt. Nagyszombatban szüle-tett, középiskolai tanulmányait Magyarországon, egyetemi tanulmányait pedig Heidelbergben és Berlinben végezte. Mint a berlini egyetem magántanára, 1890-ben egy félévet Kolozsváron tanított. A híres berlini professzor, LAZARUS FUCHS tanítvá-nya és veje volt, ezért mondták róla, hogy „a tehetséget leginkább a vej örökli”.

1897-ben, amikor nyilvános rendes tanárként az egyetemre került, már ismert tudós volt. Lipcsében a Teubner Kiadónál addig megjelent a Handbuch der Theorie der Linearen Differentialgleichungen híres könyvének első két kötete, melyet a berlini egyetem magántanáraként írt. A harmadik kötetet 1898-ban már kolozsvári professzorként jelentette meg. A matematikus társadalom ekkor úgy ismerte őt, mint a differenciálegyenletek komplex függvénytanra épített elméletének egyik megha-tározó szaktekintélyét. Kevés olyan része van ennek a jelentős elméletnek, amelyet Schlesinger ne gazdagított volna lényegbevágóan új eredményekkel.

Kolozsvárra érkezve, a kutatói munka folytatása mellett, nagy lelkesedéssel vé-gezte az egyetemi oktatást. A kolozsvári matematikai könyvtárban ma is megtalálha-tó 15 egyetemi jegyzete. Talán nem érdektelen ezek címeinek felsorolása: Elliptikus függvények elmélete és alkalmazásai (1898–99), Égi testek mechanikája (1898–99), A differentiál-számítás (1900), Riemann-féle felületek (1900), Elliptikus függvények (1901), Bevezetés a variatio számításba (1902), A tér abszolute igaz tudománya (jubilá-ris előadássorozat Bolyai János születésének 100. évfordulójára), Differenciálszámítás (190?), Az abszolút sík eltolásaiból alkotott discontinuus csoportokról (1905), Fucks-féle függvények (1906–07), Égitestek mechanikája (190?), Görbevonalak és felületek elmélete (1907–08), Válogatott fejezetek az infinitesimális geometriából (1908), Égi testek forgásáról (1908–09), Differenciál-egyenletek elmélete (1909–10).

Ezek az előadások lenyűgöznek áttekinthető, világos stílusukkal és a tárgykörök akkori legújabb eredményeinek szabatos tárgyalásával. Kétségtelen, hogy a fenti előadások a mindenkori kolozsvári matematikai oktatás csúcsteljesítményeihez tartoznak.

Schlesinger Lajos kolozsvári tudományos munkásságának fontos eredménye a Teubner Kiadónál 1908-ban megjelent Vorlesungen über lineare Differentialgleichungen című könyve. Ez nem a fent említett Handbuch-ban kifejtett elmélet átdolgozása, hanem a lineáris differenciálegyenlet-rendszerek teljesen új módszerekkel való tárgyalása. Ez az első monográfia, amelyben a V. VOLTERRA olasz matematikus által értelmezett szorzatintegrál segítségével kezelik a változó együtthatójú lineáris diffe-renciálegyenlet-rendszereket.

Schlesinger szaktekintélyének elismerését jelenti a Német Matematikai Társaság gondozásában – a Teubner Kiadónál 1909-ben – megjelent Bericht über die Entwicklung der Theorie der linearen Differentialgleichungen seit 1865 című könyve is. A kolozsvári matematikai könyvtárban megtalálható Automorphe Funktionen című ismert könyvét már mint a giesseni egyetem professzora írta.

A Kolozsváron töltött évei alatt igen sokat tett az itteni matematikai élet fellendí-téséért. Farkas Gyulával és Vályi Gyulával együtt döntő szerepe volt abban, hogy az egyetemen kitűnő matematikai könyvtár jött létre.

13A kolozsvári matematikai iskola kialakulása...

4. A Bolyai centenárium

1894-ben a Congres international de bibliographie des sciences mathematiques, Henri Poincaré elnöklete alatt, tekintélyes bibliográfiakiadványt készített elő, amelyben – az eredeti tervek szerint – az egyik fejezet címe Geometrie de Lobatschewsky lett volna. Magyar tudósok egy csoportjának közbenjárására sikerült a fejezet címét Geometrie de Bolyai et Lobatschewsky-re módosítani. A szakirodalomban ettől az időponttól kezdve szerepel egyenértékűként – a nemeuklideszi geometria kapcsán – a két tudós neve. Miért csak ekkortól? Bolyai János érdemeinek elismerése több okból késett. Kezdődött azzal, hogy GAUSS, bár elismerte Bolyai zsenialítását („Ich halte diesen jungen Geometer v. Bolyai für ein Genie erster Grösse” – írja egyik levelében), sajná-latos módon hátrányosan befolyásolta az utókor véleményét az Appendix-ről. Gauss szerint, a nemeuklideszi geometria gondolatát ő vetette fel személyes beszélgetéseik alkalmával Bolyai Farkasnak, és ötletét az apa közvetítette Jánoshoz. Hasonló véleke-dés Lobacsevszkijjel kapcsolatban is elhangzott; ez esetben BARTELSet (Gauss egykori tanárát, aki később Kazányban volt professzor) tartották az új eszmék továbbítójának. A valóság az, amint a Bolyai-hagyaték feldolgozása során kiderült, hogy Bolyai János másoktól függetlenül, önállóan fedezte fel geometriai rendszerét. Az elismerés késé-séért azonban leginkább az akkori magyar matematikusok mulasztásai okolhatók. (Jellemző, hogy Brassai Sámuel még 1886-ban is elmarasztalóan ír Bolyai művéről.) Ismeretes, hogy a Bolyai-kutatás pionírjai külföldiek voltak. Az Appendixet HOÜEL bordeaux-i professzor már 1867-ben franciára fordította és (SCHMIDT FERENC temes-vári építész Bolyai-életrajzával kiegészítve) megjelentette. BATTAGLINI gondozásában ugyanabban az évben jelent meg az olasz fordítás is, a német nyelvű ismertetés pedig, amint említettük, 1872-ből származik. HALSTED texasi professzor közreműködésével 1891-ben megjelent az angol nyelvű változat is. A magyar tudomány képviselői csak a külföldi kezdeményezések hatására döbbentek rá, hogy e téren adósságaik vannak. Hosszas huzavona után 1897-ben az Appendix végre megjelent magyarul is. Ilyen előz-mények után érkezett el Bolyai János születésének 100. évfordulója.

A centenáriumi ünnepségeket Kolozsváron az esemény jelentőségének megfe-lelően készítették elő. Az egyetem matematikai és természettudományi kara 1899. december 29-én tartott ülésén elhatározta, hogy annak a napnak a 100. évfordulóján, amelyen Bolyai János született, szülőházát emléktáblával jelölik meg, ünnepélyes megemlékezést tartanak és emlékiratot bocsátanak ki, amelyben felvázolják a Bolyai geometria hatását a matematika fejlődésére a XIX. században. A centenáriumi ünnep-ségek megszervezésében a főszerepet Farkas Gyula és Schlesinger Lajos játszotta.

Bolyai szülőházát Schlesinger Lajos kutatta fel. Ez a ház ma Kolozsvár egyik neve-zetessége, ezért talán nem érdektelen, ha az azonosítás körülményeire is kitérünk. A kérdéses ház felkutatására az első támpontot Bolyai Farkasnak 1802. szeptember 11-én Domáldról kelt, Gausshoz intézett levele szolgáltatta, melyben a címet így adja:

„Meine Adresse: Mr. Wolfg. Bolyai Bodor Pál urnal a belső közép utczában”

Vályi Gyula buzgó munkásságának is köszönhető, hogy

Kolozsvár a Bolyai-kultusz fellegvára

lett.

14 Kolumbán János

A következő leveleken is ez a cím szerepel 1804. szeptember 16-ig, amikor Farkas közli a marosvásárhelyi címét. Valószínűnek látszott, hogy Bolyaiék ko-lozsvári tartózkodása alatt, vagyis 1802. őszétől 1803. tavaszáig, a belközép-utcai Bodor-féle házban laktak és János ebben a házban látott napvilágot. Több kolozsvári lakos (ezek közt Bodor László királyi táblabíró, Bodor Pál unokája), valamint Bolyai Farkasnak Bodor Pálhoz intézett és Bodor Pál hátrahagyott irattárában őrzött más levelek tanúsága szerint azonban kitűnt, hogy Bolyainé (Benkő Zsuzsanna) szüleinek saját házuk volt. Ezt a házat Farkas anyósa, özvegy Benkő Józsefné megbízásából Bodor Pál 1816-ban nyilvános árverésen eladta Szenkovits Jakabnak. Schlesinger arra a következtetésre jutott, hogy Bolyaiék kolozsvári tartózkodásuk idején nem Bodor Pál házában, hanem a szintén a belközép-utcában fekvő, akkor Benkő József tulajdonát képező, 1816 óta pedig Szenkovits –féle házban laktak, és ebben a házban látott Bolyai János napvilágot. Hogy Bolyai Farkas leveleit kolozsvári tartózkodása idején, éppen úgy, mint mikor még Domáldon lakott, Bodor Pál barátjához címeztet-te, egyszerűen azzal magyarázható, hogy szükségtelennek látta Gausst rövid időre címváltozással megterhelni, mivel kolozsvári lakása a Bodor Pál lakásához oly közel volt, hogy az oda érkezett levelekhez időveszteség nélkül hozzájuthatott. A Bolyai-Bodor levelek alapján Schlesinger kizárásos alapon megállapítja: „Marad tehát mint egyértéküleg meghatározott ház a Tivoli és belközép-utcza főtér felőli sarkán fekvő, jelenleg a kereskedő társulat birtokában levő ház, mely, mivel csak a Tivoli-utcza felől bír bejárattal, Deák Ferencz-utczai számot nem visel, hanem Tivoli-utczai 1. számot.... E szerint tehát bebizonyítottnak tekinthető, hogy a jelenleg Tivoli utcai 1. számú ház Bolyai János szülőháza.”

A latin nyelvű, bőrkötéses emlékirat szép kivitelezésben készült el, melynek címe: Libellus post saeculum quan Joannes Bolyai de Bolya anno MDCCCII a.d/ XVIII Kalendas Januarias Claudiopoli natus est, ad celebrandum memoriam eius immortalem ex consilio Ordinis Mathematicorum et Naturae Scrutatorum Regiae Litterarum Universitatis Hungariae Francisco-Josephinae Claudiopolitanae editus, Claudiopoli, MCMII.

A könyv Bolyai János 1823-ban apjához írt híres temesvári levelének latin fordítá-sa mellett három dolgozatot tartalmaz, melyek közül az első kettő 1903-ban az Acta Universitatisban (magyar fordításban) is megjelent. Ezek a következők:

– Schlesinger Lajos (Kolozsvár): Az abszolút geometriának a komplex változó függvényeinek elméletére való némely alkalmazásáról.

– Stäckel, Paul (Kiel): A többméretű sokaságok mechanikájáról.– Bonola, Robert (Pavia): Az abszolút geometriával kapcsolatban 1839 és 1902 között meg-

jelent dolgozatok jegyzéke.

Az egyetemi tanács 1902. novemberében úgy döntött, hogy Bolyai János születé-sének 100. évfordulóját 1903. január 15-én ünnepli, tekintettel arra, hogy a távolból meghívandó vendégekre nézve nehézségekkel járt volna a december közepi utazás. Az ünnepségek megrendezésére 4 tagú bizottságot alakítottak, melynek tagjai SZABÓ DÉNES (elnök), Farkas Gyula, APÁTHY ISTVÁN és Schlesinger Lajos. Emlékbeszéd tartá-sára Schlesinger Lajost kérték fel. A Magyar Tudományos Akadémia 1902. november


22-én báró Eötvös Loránd vezetése alatt az ünnepségekre küldöttséget nevezett ki, melynek tagjai SZILY KÁLMÁN, Réthy Mór , Kürschák József és TÖTÖSY BÉLA.

A kitűzött napon délelőtt 10 órára az új egyetemi épület aulája megtelt a tudomá-nyos intézetek és társulatok küldötteivel, Kolozsvár hivatali és értelmiségi kitűnősé-geivel, „diszes hölgy közönséggel” és ifjúsággal. A történész rektor a kor stílusának megfelelően nyitotta meg az ünnepi gyűlést: „1802. december 15-én parányi csillag vonult ki városunk láthatárán, hogy rövid pályafutása alatt hazai kultúránk, az egye-temes tudomány egén, mint elsőrangú fényesség tündököljön; hogy bevilágítson oda, hova emberi szem még nem tekintett. Bolyai János föltárta ama rejtelmeket, amelyek 2000 éven át annyi fényes tehetséget sodortak útvesztőbe.”

Az elnöklő rektor sorra felkérte szólásra a küldöttségek szónokait, akik üdvözlő beszédeiket a következő sorrendben mondták el: báró Eötvös Loránd, az MTA el-nöke, dr. FRÖLICH IZIDOR a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem részéről, dr. BEKE MANÓ a budapesti egyetem bölcsészeti kara nevében, dr. RADOS GUSZTÁV a bu-dapesti Királyi Magyar József Műegyetem nevében, BUDISAVLIEVIC EMÁNUEL alezredes a bécsi Császári és Királyi Műszaki Katonai Akadémia képviseletében, dr. Kürschák József a Matematikai és Fizikai Társulat nevében, CSÍKI LAJOS a marosvásárhelyi Evangélikus Református Kollégium képviseletében, dr. SZAMOSI JÁNOS az Erdélyi Irodalmi Társaság nevében, és végül hozzászólt BEDŐHÁZI JÁNOS, a két Bolyai élet-rajzírója. A szónoklatok láthatóan mély benyomást gyakoroltak a közönségre, mely lelkesült éljenzéssel nyilvánította ki tetszését. A hozzászólókon kívül, az eseményre számos intézet és társulat küldte el képviselőit. Az ünnep alkalmával táviratban fejezte ki üdvözletét a göttingai Matematikai Társulat, levélben a Matematikusok Német Egyesülete és a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia.

Mint tudjuk, a centenáriumi ünnepségeken jelentették be a Bolyai-díj létrehozá-sát. A kezdeményezők Kőnig Gyula, Rados Gusztáv, Kürschák József, Farkas Gyula és Schlesinger Lajos volt. Ezzel kapcsolatban Szily Kálmán, az MTA főtitkára a következő jelentést terjesztette elő: „Bolyai János születése 100. évfordulója ünnepléséhez az MTA azon határozatával járul hozza, hogy a halhatatlan tudósnak, valamint az ő mélyen gondolkozó atyjának és a tudományban mesterének emlékezetére első ízben 1905-ben és azután minden 5. évben a decemberi összes ülésen, a megelőző 5 évben bárhol és bármely nyelven megjelent legkiválóbb matematikai vizsgálat szerzőjét, tekintetbe véve az illetőnek előbbi tudományos működését is, 10.000 korona Bolyai-jutalommal és éremmel tünteti ki. Az érem egyik oldalát az MTA és Budapest képe, másik oldalát magyar felirat díszíti.”

Sajnos a díjat csak két alkalommal lehetett odaítélni. Az első világháború idején megszakadtak a nemzetközi tudományos kapcsolatok, a pénz is elértéktelenedett, és a szép kezdeményezésnek nem volt folytatása.

A Bolyai-geometria, amint egyetemi jegyzeteiből is kitűnik, Schlesinger Lajos szívügye volt, ezért nem véletlen, hogy őt kérték fel Bolyai János születésének centenáriumi ünnepségén az emlékbeszéd megtartására. Erre ő nagyon alaposan felkészült. Szép és tartalmas előadásában fontos érveket sorakoztatott fel a Bolyai–Lobacsevszkij-geometria prioritási vitájában, nagymértékben hozzájárulva Bolyai János lángelméjének elismertetéséhez.

Kolumbán János16

Az emlékbeszéd elhangzása után kiosztották az emlékkönyv néhány példányát, majd a rektor felhívására az ünneplő közönség Bolyai János szülőházához vonult, hogy jelen legyen a matematikai és természettudományi kar által e ház Deák Ferenc utca felőli homlokzatán elhelyezett emléktábla leleplezésénél. A helyszínen Farkas Gyula (akkori dékán) mondott beszédet. Ebben többek között elmondta, hogy „A táblán Bolyai Jánost Magyar Euklidesnek mondjuk, mert a geometriának az alkotó mestere volt, mint Euklides. Atyját, Bolyai Farkast is megnevezzük a táblán, mert mint a Tentamen mély gondolkodású szerzője megérdemli ezt, mihez járul, hogy atya volt ő János matematikai tehetségének fejlesztésében is.”

A tábla szövege a következő: „Az 1802. év 12. havának 15. napján, itt született Bolyai János, a Magyar Euklides, bolyai Bolyai Farkasnak, a Tentamen mély gon-dolkodású szerzőjének fia, minek az emlékezetére száz év múltán a Ferencz József Tudományegyetem matematikai és természettudományi kara állítá e követ.”

A Bolyai-díj létesítésével egyidejűleg az Akadémia pályázatot írt ki a Bolyai-Lobacsevszkij geometriát tárgyaló monográfia megírására. Nem tudjuk, mi lett a kiírás következménye. Schlesinger Lajos 1902-ben A tér abszolúte igaz tudománya címmel a kolozsvári egyetemen előadássorozatot tartott, és – SZÉNÁSSY BARNA szerint – ez lett volna a pályázatra készített monográfia alapja. A kézirat, helyenként alig olvashatóan, ma is megtalálható a kolozsvári egyetem matematikai könyvtárában. Kiadása tudománytörténeti szempontból rendkívül fontos volna.

Kétségtelen, hogy a Kolozsváron megrendezett centenáriumi ünnepségek jelen-tették Bolyai János végleges győzelmét nemcsak külföldön, hanem saját hazájában is.

5. A csúcs

Farkas Gyula – máig ható tudományos tevékenysége mellett – meghatározó szere-pet játszott abban, hogy a kolozsvári Matematikai Intézet, szinte a semmiből indulva, az egyetemalapítás után alig negyedszázaddal a Monarchia legkiválóbb tudományos műhelyei közé emelkedett. A tudomány iránti elhívatottsága, nagyszerű emberi kvalitásai következtében tanártársai és tanítványai körében egyaránt nagy tekintély-nek örvendett, melyet az egyetemi ügyek intézésében érvényre is juttatott. Hétszer volt dékán és egyízben az egyetem rektora is. Szava mindenben döntő volt. Igényes volt, sokat kívánt magától és másoktól is. Az emberi értékeket igen nagyra becsül-te, és sokat tett azokért, akiket arra érdemesnek tartott. Befolyását arra használta, hogy az egyetemi tevékenység anyagi és személyi feltételei minél jobbak legyenek. Kifejezetten az ő közbenjárására kerültek a kolozsvári egyetemre olyan ragyogó ké-pességű fiatal matematikusok, mint Fejér Lipót (1905), Riesz Frigyes (1911) és HAAR ALFRÉD (1912), akik az idősebbekkel együtt a XX. század első évtizedeiben olyan mi-nőségi szintre emelték a kolozsvári matematikát, melyet – ha a tanárok nemzetközi presztízsét tekintjük – nehéz lesz valaha túlhaladni.

Fejér Lipótnak címzett alábbi leveleiből is kitűnik, hogy Farkas Gyula mennyire szívén viselte a honi matematika és fizika ügyét. (Ezeket a leveleket PRÉKOPA ANDRÁS közölte Farkas Gyula élete és munkásságának jelentősége az optimalizálás elméle-tében című dolgozatában; lásd a KOMLÓSI SÁNDOR és SZÁNTAI TAMÁS által szerkesztett


Új utak a magyar operációkutatásban. In memoriam Farkas Gyula, Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 1999 kötetet.)

Miután sikerült Fejér Lipótot a kolozsvári egyetemre kineveztetni, 1905. július 9-én a következő levelet írta:

Tekintetes Dr. Fejér Lipót úrnakTégla utca, Kolozsi ház, Gödöllő,

Kedves Doctor Úr !Örömmel látom szívesen hozzám intézett soraiból, hogy a lehető legjobb helyen, most a családi tűzhely mellett tölti azt az idejét, amelyben az Alma Mater közvetlenül nem osztozhatik. De tudom, hogy kerülőn ebből is kijut majd közös otthonunknak az a része, akár pihenve, akár munkában töltse azt a kedves doctor úr, első esetben az erőszerzés, másodikban az ismeretszerzés és ismeretközlésnek a révén ... Melegen üdvözlöm kedves doctor , de adjon üdvözletemből kedves hozzátartozóinak is. Ki váltig szeretettel gondolok múlt és jövendő együttlétünkre.

Farkas Gyula Az 1911. október 1-jén írt levelében Farkas Gyula már Riesz Frigyes Kolozsvárra

hozatalával foglalkozik:

Kivalóan tisztelt Kedves Tanártársam!

...Kérem azonban, hogy szíveskedjék vélem közölni Riesz Frigyes lakcímét, hogy a helyet-tesítés ügyének eldöntése után lehető közvetlenséggel fordulhassak hozzája.

Igaz barátja, Farkas Gyula

Egy névjegy-kártya hátára 1911. október 3-án ezt írta:

Nagyságos Dr. Fejér LipótTud. Egyetemi ny. r. TanárnakBudapest, Vörösmarty utcza 19, földszint 1. lakosztály

A bizottság tegnap javaslatomat magáévá tette, s a rendes tanszék helyettesítésére meg a szeminárium ügyvezető igazgatására Riesz Frigyes fölkérését javasolja. Kari ülés holnapu

A következő levél keltezése 1911. október 20.

Nagyságos Dr. Fejér Lipótny. rendes egyetemi tanár úrnakBudapest VII, Vörösmarty utcza 19, földszínt 1. lakosztály Fölöttébb Tisztelt és Kedves Tanártársam!

Farkas Gyula

Kolumbán János18

A mai napon Riesz Frigyes új társunk megérkezett; délben a dékáni hivatalban talál-koztunk véle a dékán, Vályi meg én, s immár a matematikai szemináriumok vezetését is kezébe adtuk. Nyomban megírta a fekete táblánkon előadásainak és gyakorlatainak a hirdetését, 23-án megkezdi előadásait. Most már bizonyos jótékony megnyugvás szállotta meg árvaságunkat. Haar felől írt szíves értesítését vételekor azonnal közöltem a dékáni hivatallal...Legmelegebb üdvözleteim ismétlésével

igaz barátja, Farkas Gyula Miután 1911. nyarán a kolozsvári egyetemről Schlesinger Lajos is távozott, Farkas

Gyula figyelme Haar Alfréd felé fordult. 1911. november 4-én a következő levelet írta:

Nagyságos Dr. Fejér Lipóttud. egyetemi tanár úrnak Budapest, Nádor u. 51. V. Em. Kiválóan Tisztelt és Kedves Tanártársam! Íme Riesz Frigyes társunk már javában megkezdte itteni működését nagy lelkesedéssel a math. szeminárium körül is... Tegnap levelet kaptam Haartól. Úgy látszik ebből, hogy meghívójában, mint a tanszéki bizottság kari referense meg lettem nevezve. Következőleg válaszomban jónak láttam kissé körvonalazni a lényeget. Egyébiránt Haar levele oly mély hazafias érzelmeket árul el, hogy most már nem is tartok attól, hogy ha egyszer haza került, elveszítsük a külföldnek...Boldog életet kivánok új lakásában

igaz barátja, Farkas Gyula

Kolozsvári évei alatt Fejér Lipót, később pedig Riesz Frigyes egyik fontos fel-adata a Matematikai Szeminárium ügyvezető igazgatása volt. Ezt a szemináriumot, melynek igazgatói Farkas Gyula, Schlesinger Lajos és Vályi Gyula voltak, 1901-ben létesítették. Az ügyvezető igazgatói teendőket 1905-ig Schlesinger látta el.

Kik voltak az új hullám fent említett képviselői?Fejér Lipót (1880–1959) Pécsett született. Középiskolás korában egyik legsikere-

sebb megoldója volt a Matematikai Lapok feladatainak. 1897-ben a Matematikai és Fizikai Társulat versenyén második helyezést ért el. Ugyanebben az évben beirat-kozott a budapesti műegyetem gépészmérnöki szakosztályába, egy szemeszter után azonban átlépett az ún. egyetemes szakosztályba mint a matematika- és fizikatanári szak hallgatója. Itt főleg Kőnig Gyula, Kürschák József és Rados Gusztáv előadásait hallgatta, majd átkerült a budapesti tudományegyetemre. Az 1899-1900-as tanévet a berlini egyetemen töltötte, ahol L. FUCHS, G. FROBENIUS és H. A. SCHWARZ előadásait látogatta. Hazatérve, az 1900-1901-es tanévet ismét a budapesti egyetemen töltötte. Ezalatt publikálta a párizsi Comptes rendus-ben a Fourier-sorokkal kapcsolatos


tételét, ami nevét világszerte egy csapásra ismerté tette. Tanári szakdolgozatát mate-matikából a Fourier-sorokról, fizikából pedig a fényelhajlásról írta. 1901. szeptember 1-től repetitor volt a budapesti egyetemen, majd 1902 tavaszán megszerezte ott a bölcsészdoktorátust. Az 1902–1903-as tanév első felét Göttingenben töltötte, ahol főleg D. HILBERT és H. MINKOWSKI előadásait hallgatta. E tanév második szemeszterét Párizsban töltötte, E. PICARD és J. HADAMARD előadásait látogatva. 1905-ig kilenc köz-leménye jelent meg, melyből három a már említett Comptes rendus-ben, egy pedig a Mathematische Annalenben. Ilyen előzmények után – Farkas Gyula szavait hasz-nálva – senki sem szerette volna „elveszíteni őt a külföldnek”. A kolozsvári egyetem lehetőséget biztosított számára az előlépésre. A mennyiségtani természettan tanszé-ken (melynek egyedüli tagja Farkas Gyula volt) repetitorként alkalmazták. Ebben ragyogó matematikai tehetségének tanúbizonysága mellett annak is szerepe lehetett, hogy korábban fizikát is tanult, és érdeklődéssel fordult az elméleti mechanika felé. Miután 1905. június 23-án a Ferencz-József Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Karán Stabilitási és labilitási vizsgálatok a tömegpontrendszer mechanikájában című dolgozatával habilitált, karrierje gyorsan ívelt felfelé. Az 1905-1906-os tanév első felében Schlesinger Lajos tanársegéde, a második szemeszterben már az analízis s az analitikai mechanika magántanára, 1906. szeptemberében adjunktus lett, 1911-ben pedig nyilvános rendkívüli tanár. A kolozsvári egyetemen tevékenységét ez év nyarán befejezte, mert szeptembertől a budapesti egyetem nyilvános rendes tanára lett. 1908-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Kolozsvári évei alatt mintegy 30 tudományos értekezést közölt, többnyire híres matematikai folyóiratokban. Ezek Fourier-sorokkal, elméleti mecha-nikával és analitikus függvényekkel foglalkoznak.

Riesz Frigyes (1880–1956), aki 1912 és 1919 között vezette a Felsőbb Mennyiségtan tanszéket, Győrött született, és igen gondos nevelésben részesült. A középiskolát a bencésrend győri gimnáziumában végezte, egyetemi tanulmányait pedig a zürichi műegyetemen kezdte. A tudományos hivatás utáni vágya azonban győzedelmeske-dett a biztosabb megélhetést nyújtó mérnöki pálya vonzóerején, és tanulmányait 1899-től a budapesti tudományegyetemen folytatja, majd egy évet tölt Göttingenben. Budapesten Kőnig Gyula és Kürschák József, Göttingenben Hilbert és Minkowski előadásai voltak rá a legnagyobb hatással. 1902-ben Budapesten avatják doktorrá. Első nagy tudományos felfedezését, az ún. „Riesz-Fischer tétel”-t, 27 éves korában publikálta. Később e tétel segítségével mutatták ki a kvantummechanika két felépí-tése, a Schrödinger-féle hullámmechanika és a Heisenberg-féle mátrixmechanika azonosságát. Riesz nevéhez fűződnek a ma széles körben használt p-edik hatványon integrálható függvények terének felfedezése, a folytonos függvények halmazán értel-mezett lineáris funkcionálok Stieltjes-integrál alakjában való ábrázolása, valamint a Hilbert-terek duálisának meghatározása. 1908-ban a római nemzetközi matematikai kongresszuson tartott előadásában megalapozta a topológikus tér fogalmát. Ezek a fi-atalkori felfedezései hamar világhírűvé tették, még mielőtt Kolozsvárra került volna.

Egyetemi jegyzetei közül Kolozsváron ma csak három található meg: Függvénytan (1911–12), Fourier-féle sorok (1913–14) és Függvénytan (1914–15). Ugyancsak megta-lálható a Riesz kolozsvári évei alatt Párizsban megjelent Les systemes d’équations linéaires a une infinité d’inconnues című könyve, amely jelentős szerepet játszott

Riesz Frigyes

Kolumbán János20

a funkcionálanalízis fejlődésében. Kolozsvári működése idején egy tucatnyi fontos értekezést közölt.

Riesz Frigyes nemcsak a legkiválóbb magyar matematikusok egyike, hanem vi-lágviszonylatban is azok között tartják számon, akik a matematikai analízis modern ágainak megalapozására és kifejlesztésére a legnagyobb hatással voltak. Az általa bevezetett fogalmak, kidolgozott módszerek, a neki köszönhető eredmények a valós függvénytan, a funkcionálanalízis és az általános topológia klasszikussá vált anyagá-hoz tartoznak. Ezeknek az eredményeknek egy részét tartalmazza a SZŐKEFALVI-NAGY BÉLÁval közösen írt Leçons d’analyse fonctionnelle című híres könyve, amelyet több nyelvre lefordítottak, és a világon mindenhol ismernek.

A mai Magyarország területéről Kolozsvárra került kiváló fiatal matematikusok sorát Haar Alfréd (1885–1933) zárta. Budapesten született, és az ottani evangélikus gimnáziumban érettségizett, ahol RÁTZ LÁSZLÓ, a Középiskolai Matematikai Lapok neves szerkesztője volt a matematikatanára. Ennek a lapnak Haar is szorgalmas munkatársa volt középiskolás korában. Az előző évben érettségizettek számára évenként tartott országos „Eötvös Loránd matematikai verseny”-en 1903. őszén Haar Alfréd nyerte az első díjat. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Göttingában vé-gezte. Budapesten Beke, Eötvös, Frölich, Kürschák, Rados, SCHOLTZ, Göttingában pedig CARATHÉODORY, HILBERT, KLEIN, MINKOWSKI, PRANDTL, RUNGE, SCHWARZSCHILD, VOIGT és ZERMELO előadásain, illetve szemináriumain vett részt. Hilbertnél doktorált 1909-ben. Ezt követően magántanár Zürichben a műegyetemen. 1912-ben a kolozsvári egyetem egyik matematikai fizika tanszékére nevezték ki, először nyilvános rend-kívüli tanárrá, majd 1917-ben nyilvános rendes tanárrá. Haar Alfréd munkássága a matematika legújabb fejlődésére elismerten nagy hatással volt. Benne a tehetség az igazi tudós lelkiismeretességével párosult. Kutatómunkássága igen széles területre terjedt ki. Az ortogonális függvényrendszerekkel, a variációszámítással, a szingulá-ris integrálokkal, a halmazelmélettel, a függvényapproximációval, a lineáris egyen-letekkel és a topológikus csoportokkal kapcsolatos eredményei ma is világhírűek. A Haar-féle bázis, a Haar-tulajdonságú függvényrendszerek, de különösen a Haar-integrál fogalma végleg bevonult a matematikusok mindennapi eszköztárába. Haar eredményeinek mai hatását ékesen bizonyítják azok az előadások, amelyek 1985-ben a centenáriumi tudományos értekezleten hangzottak el, és az Alfred Haar Memorial Conference című kötetben olvashatók.

Haar Alfrédtól könyv nem jelent meg, azonban több igen gondosan megírt jegyzetet készített, amelyek sok eredeti részletet tartalmaznak, s mint egyetemi tan-könyvek ma is beválnának. Sajnos, ma ezek közül Kolozsváron csak négy található meg: Differential-Gleichungen (Göttingen, 1911), Algebra (1912–13), Determinánsok és quadratikus formák (1912–13), Számelmélet (1915–16).

6. Szép város Kolozsvár

Végül szóljunk arról is, milyen város volt Kolozsvár száz évvel ezelőtt? PASSUTH LÁSZLÓ Kutatóárok című önéltrajzi regényében felvillant néhány emlékképet a város akkori hangulatából. „Úgy idézem vissza a várost, mint amelyet egyik oldalon a Monostor, a másikon a Hóstát zöld övezete határol. A Hóstát két végtelenbe nyúló

21

főutcája mellett... néhány ezerfőnyi parasztság „corpus separatum”-ként élt. Elég sok vasutas tömörült telepekbe, kevés kisebb gyárüzem volt... Viszonylag sok volt a bank, az egyházi intézmény, de mindent felülmúltak az iskolák. A nem városi eredetű di-ákok özönlése szeptembertől júniusig tartott, s rengeteg kosztot adónak, szabónak, kvártélyosnak juttatott kenyeret. Szemináriumokon töltötték a bölcsességet mezei jogászok fejébe, s viszonylag színes volt a város „éjszakai” élete is... Ipari munkásság csekély számban élt, s nem emlékszem arra, hogy bérkövetelések, sztrájkok vagy munkanélküliség formájában éreztünk volna társadalmi feszültséget. A szociális eszmék elsősorban elméleti forrásokból közelítettek: egyetemi professzorok „radika-lizálódtak”..., erős volt a Munkásbiztosító Pénztár hatása (...KUN BÉLA is itt dolgozott), a sokféle vallás együttélése feltételezett bizonyos türelmességet, melyben nem volt sok helye a vaskalaposságnak. Mert talán sehol Magyarországon nem volt olyan tarka a lakosság vallási megoszlás szerinti térképe akkor, mint ebben a városban, ahol a főiskolák egy része is felekezeti formákban élt tovább. A többség katolikus volt, de a város törzsökös lakosságának komoly hányada – kálvinista. A lutheránusok inkább szász ajkúak. ... Az unitáriusok egyetlen püspöksége is itt volt... Két „görög” templom osztozott a román híveken: a görögkatolikus és a görögkeleti. A háború előtt patrí-cius zsidóság élt a városban, neológ életformák között. A biedermeier város a maga apró szellemi vulkánjaival alapjában provinciális pletykafészek volt, bár a városlakók távolról sem ismerték úgy egymást, mint más – ötven-hatvanezer lakosú városban. Ennek oka az állandó népcserélődés volt, elsősorban a középosztályban: nagyszámú tisztviselő telepedett be, vagy vándorolt el, a hivatali lét mozgástörvényei szerint.”

A városközpont akkoriban nyerte el mai arculatát, 1902-ben helyezték talapzatára FADRUSZ JÁNOS remekművét, a Mátyás-szobrot.

A New York Szálló nagykávéháza volt a társadalmi és szellemi élet központja. A teremben két hosszú különasztal volt, ahol egyetemi tanárok s mágnások jól megfér-tek egymás mellett. Sűrűn ültek össze, poharaztak, közösen vonultak a „művészasz-talokhoz”. Ott a Nemzeti Színház színészei, írók, újságírók vertek hagyományszerű tanyát. „Van itt Kolozsvárt egy néhány nyakas, javíthatatlan idealista. Kifinomodott ízlésű, művészi hajlandóságú emberek. Van közöttük piktor is, szobrász is, építész is, íróember is” – írja az Ellenzék 1905. január 3-án. A város sajátos, történelmi légköre, s ugyanakkor szellemi avantgardizmusa éreztette hatását ezeken az összejövetele-ken. A szájhagyomány szerint Fejér Lipót törzsvendég volt a New York kávéházban. Így találkozott egy tarokkparti sodrában Passuth anyjával is, aki nagyjából egyidős volt vele. Passuth elbeszélése szerint, játék után az ifjú professzor megkérdezte az anyjától, miért nem iratkozik be az egyetemre, s felajánlotta, hogy vállalja matema-tikai előkészítését... Egyébként Fejér szellemi érdeklődése a matematikán messze túlterjedt. Szenvedélyesen szerette a zenét, és maga is jól zongorázott. Muzsikusok és írók éppúgy nagyra tartották ítéleteit, mint esztéták és jogfilozófusok. A New York kávéházban többször találkozott ADY ENDRÉvel is. Barátságukat Ady neki ajándéko-zott arcképén a dedikáció melegsége illusztrálja.

A Farkas utca volt a tudomány és a múzsák közös szentélye, gyönyörű gesztenye-sorral. Egyik végében az egyetem főépülete, mellette a régi kőszínház, velük szem-ben a piarista gimnázium, a másikban pedig a református kollégium és a toronynél-küli református templom. Ezek az épületek, a köréjük társult intézményekkel együtt,

A kolozsvári matematikai iskola kialakulása...

22

mintegy megszabták e nevezetes városrész hangulatát. Ebből az utcából tértek be nagy matematikusaink munkahelyükre, az egyetem főépületébe.

7. Epilógus

1919-ben a kolozsvári egyetem román fennhatóság alá került, ezért a tanárok

nagy része – köztük Haar Alfréd és Riesz Frigyes – Szegedre ment, ahol egy új egye-tem alapjait rakták le. Közben a magyar „matematikusokat gyártó szerkezet” tovább működött. Kevéssel a háború befejezése után a tudomány olyan művelői jelentek meg Magyarországon, mint Kármán Tódor, PÓLYA GYÖRGY, SZEGŐ GÁBOR, NEUMANN JÁNOS és mások. Ők viszont már nem a Kárpát-medence keleti régiói felé vették útjukat, mint néhány évvel előttük járó társaik, hanem…, de ez már egy másik történet.

Kolumbán János

Hivatásunk eszköztárából 23

Fejlesztőpedagógia az óvodapedagógusok nyári továbbképzésén

Szőke Anna

Véget ért a Vajdasági Magyar Óvodapeda-gógusok Egyesületének tizedik nyári találkozója, pontosabban az óvodapeda-gógusok egyhetes szakmai továbbképzé-se. Az ideiről, a szervezést illetően nem mondhatjuk el, hogy zökkenőmentes lett volna, hiszen a képzés-támogatás elma-radása nem tette lehetővé az óvónők díjmentes részvételét. Mégis, az önrészt vállaló pedagógusok húszan igényelték elméleti tudásuk gazdagítását, kinél-kinél pedig a már megszerzett tudás felfrissítését.

A jobb napokat megélt egyesület maga mögött tudhat olyan nyarakat is, amikor két különböző helyszínen, két alkalommal is megszervezhette az óvodapedagógusok szakmai találkozó-ját: július hónapban egyhetes képzést a tömbmagyarság területén és egyhetes képzést augusztusban, a szórványban tevékenykedő óvónők részére. Így kere-kedett ki idénre a tízes számkör. De nem a számadatok tükrében szeretném be-mutatni az idei tábort. A témaválasztás indoklásával, az előadások tartalmával és az együtt töltött egy hét tapasztalatai-val szeretnék foglalkozni.

A témaválasztás indoklása

„A nevelésbeli egyenlősdi anti-demokratikus, mert nem teszi lehetővé a képességek kibonta-kozását.” (Konfuciusz)

Két évtizeddel ezelőtt még nem hal-lottunk a hiperaktív gyermek fogalmá-

ról. Ha akadt is ilyen a csoportban, azt az akkori szaknyelvi eszköztárunk más szóval illette, illetve stigmatizálta: izgá-ga, szétszórt, figyelme csapongó, enyhén fogyatékos. Legtöbbször a magatartási zavart egyértelműen a családi háttérre írtuk. A tünetegyüttes okát a gyermek, a természeti környezet és a társadal-mi környezet kölcsönhatásában véltük rejleni, illetve ezek egyenlőtlenségének tulajdonítottuk a fogyatékosságot. Az 1970/1980-as években a legnagyobb hangsúlyt a társadalmi környezet kapta. Kizárólag a környezet negatív hatását láttuk a tapasztalt rendellenességekben. A sajátos nevelést igénylő gyermekeket hétéves korukra a többségi populációhoz tartozó gyermekekhez zárkóztattuk fel. Ők voltak a mind gyorsabban változó világ első „áldozatai”. Később megta-pasztaltuk, hogy a kisgyermek életébe berobbanó mind több új inger egyensúly-bomláshoz vezetett. (Vezet ma is, csak kezdjük megtanulni kezelni ezeket.) A beiskoláztatásról szóló törvény csak na-gyon kirívó esetekben engedélyezte a lassabban érő gyermekek óvodai tartóz-kodásának meghosszabbítását.

Ma már ismerjük a hiperaktív (túlmoz-gásos, túlzottan aktív), a hiperkinetikus (kórosan fokozott mozgástevékenységű) szavak jelentéstartalmát. Az utóbbi fo-galom magában foglalja a figyelemzavar, a tanulási, illetve részképesség-zavarok jellemzőit. A tünetjelenség nálunk az utóbbi években kapott nagyobb publici-tást. A Valósítsd meg önmagad projekt kutatási eredményei elsőként társadal-

Stručno usavršavanje poslenika u predškolskim ustanovama teču već deset godina preko udruženja koje okuplja kadar mađar-skog jezičkog područja. Nažalost, presahli materi-jalni izvori podrške velika su smetnja, budući da su troškove boravka finan-sirali sami učesnici. To je uticalo i na odziv i na klimu boravka. Uprkos svemu problematika razvojne pedagogije uzeta je u razmatranje ove godine. Još prije dvadeset godina nije bilo ni terminološke markacije hiperaktivne dece niti hiperkinetične a danas imamo opis za te pojave i uputstvo za tret-man. Fenomen je ozbiljno istraživan, naročito u SAD-u i zapadnim zemljama već unazad sto godina.Zahvaljujući znanjima razvojne pedagogije imamo u posedu meto-dičku opservaciju za uspostavljanje dijagnoze i određivanje tretmana, naravno, u sudejstvu sa drugim stručnjacima. Zbog složenosti problema, vaspi-taču su potrebna znanja da prepozna sociološke, perceptivne, egocentrične i druge moguće karakteristi-ke dece.

Szőke Anna24

mi szemszögből vizsgálták az említett szindróma kezelésének módját. 2000-től másként tekintünk a tünetegyüttesre. Azóta a fogyatékosság organikus hát-tere az óvodai nevelésben kategoriku-sabban jut kifejezésre, élesen megkü-lönböztetve a hiperkinetikus tünetektől. A hiperkinetikus szindróma az érintett családok szociálisan hátrányos helyzetbe kerülésében, a gyermek esetleges de-viáns életútjának kialakulásában igen súlyos oknak tekinthető.

A jelenség kutatása más államok-ban, különösen az Amerikai Egyesült Államokban és Nyugat-Európában több mint száz évre nyúlik vissza. A mi nyelv-területünkön – hazai vonatkozásban – az óvodapedagógusok többsége nem rendel-kezik elégséges elméleti ismeretekkel a hiperkinetikus zavarok tüneteivel kap-csolatban, így a gyakorlatban sem tud-ják ezeket megfelelően kezelni. E tudás hiánya megfosztja a pedagógust attól a lehetőségtől, hogy fejlesztő erejű kapcso-latba kerüljön a gyermekkel. Mind több az olyan gyermek, aki egyedi nevelhe-tőségre szorul. A sajátos bánásmódhoz (nehezen kezelhető) pedig sajátos fej-lesztő pedagógiai tudásra van szükség. Továbbképzésünk ehhez nyújtott segítsé-get az erre igényt tartó pedagógusoknak.

A hiperkinetikus gyermekek képessé-geiben legtöbbször multiplex zavarok ész-lelhetők, szükséges a sokoldalú vizsgálat, illetve az óvodapedagógus sokoldalúbb képzettsége. Ezért a képzés kérdéskö-re és témaválasztása multidiszciplináris volt, azaz több tudományterületet is érin-tett: a gyógypedagógiát, a pszichológiát, a szociológiát és a résztudományok egész sorát. A szociológia megkerülhetetlen volt, hiszen az érintett gyermekek ma-gatartását, a jelenség kialakulását nagy-mértékben meghatározza környezetének makro-és mikrostruktúrája, amelyben

él, valamint a belső biológiai érési folya-mat, amely minden kisgyermeknél más. Ki gyorsabban, ki később adaptálódik az új, változó feltételrendszerhez. Azonban a kiváltó okok egyik vagy másik túldi-menzionálása helytelen következtetések-hez vezetne.

Fejlesztőpedagógia az óvodában

A tudomány jelenleg még nem ren-delkezik arra vonatkozó összesítő kont-rollvizsgálatokkal is alátámasztott ada-tokkal, hogy az említett tünetegyüttes gyakoribb-e bizonyos népcsoportoknál. Ez idáig néhány összehasonlító kutatás született. CARTWIRGHT és munkatársai 1981-ben arra az eredményre jutottak, hogy az afro-amerikai gyerekeknél gyakoribb a hiperkinetikus zavarok előfordulása, mint a fehér gyermekeknél. Valószínűsíthető, hogy egy olyan soknemzetiségű ország esetében, mint például az Amerikai Egyesült Államok, egy-egy népcsoport helyzete a többséghez viszonyított ked-vezőtlenebb szociális állapot miatt – mely összekapcsolódik az ebből fakadó pszi-chés problémákkal is – szintén szerepet játszhat a negatívan értékelt magatartási tünetek felerősödésében.1

Bár nem hasonlíthatjuk magunkat az Egyesült Államokhoz, s nincs is szándé-kunkban ilyen jellegű viszonyítási ala-pot elemezni, egy dolog azonban közös: mi is többnemzetiségű országban élünk. Csupán a terminológia fogalmaz más-ként: a kisebbség szó odaát, az óceánon túl más jelentéstartalommal bír, mint nálunk.

A hiperkinetikus szindróma először óvodás korban jelentkezik, hiszen itt van először lehetőség az összehasonlításra. Mozgásterük az otthonhoz viszonyítva hol nagyobb, hol szűkebb, amiből fa-kadóan hamarabb feltűnik a gyermek

1. Szűcs Marianna (2003): Esély vagy sorscsapás?

A hiperaktív, figye-lemzavarral küzdő gyerekek helyzete Magyarországon. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

25

nyugtalan jellemvonása. A hiperaktivitás leggyakoribb előfordulása a lányoknál óvodás korra esik, azonban ebben az életszakaszban is négy és félszer maga-sabb a fiúk aránya. A vizsgálatok a fiúk egyértelmű többségét mutatják.

A viselkedésre vonatkozó nevelői megfigyelések segítik a diagnózis felál-lítását.

A differenciálódás előfeltételei:

az előzetes tudás az aktivitási készenlét az önállóság az együttműködés a társas kapcsolatok

(Milyen az önállóságkészsége? Meny-nyire fogékony az aktivitásokra? Tud-e együttműködni társaival?)

Mikor beszélünk hiperaktivitásról? Hiperaktivitásról csak akkor beszélhe-tünk, ha a gyermek minden élethelyzeté-re egyaránt jellemző a magatartási zavar, tehát nemcsak az óvodai foglalkozáso-kon mutat nyugtalanságot, hanem sza-badidős tevékenységében is.2 Mozgásai általában nem célravezetőek. Jellemző rájuk még a játéktárgyak gyakori válto-gatása, rombolása. Szekundér tulajdon-ságaik közé tartozik a túlzott ragaszko-dás, a segítőkészség fokozott jelenléte, a gondolkodás nélküli segítségnyújtás. Kamaszkorukban naivaknak titulálnánk őket, mert átgondolás nélkül, semmi hátsó gondolat nélkül segítenek min-denkin. Érzelmileg az átlagosnál moti-váltabbak.

A szindróma sajátosságai, tünetei is-mertek az óvónők előtt. Ezen a téren csak megerősítést kaptak tapasztalatuk-ban. Sok-sok bemutatott példán keresz-tül ismertek fel helyzeteket, amelyeket maguk is megtapasztaltak a gyakorlati oktató-nevelő munka során. Így például:

A motoros koordinációs zavar, amelyre a diszharmonikus, darabos, ügyetlen-nek tűnő mozgás a jellemző,

Az emocionális problémák, amely-nek egyik megnyilvánulási formája a túlzott reakciókészség (önuralmukat kevésbé izgalmas körülmények között is elveszítik) A későbbi évek folyamán ezek a gyerekek önmagukat negatívan értékelik a sok kudarc és a környezet elutasító magatartása miatt.

Figyelmet követelő magatartás: mindig a központban akarnak lenni.

Szociális problémák. A többiek feletti uralomra törekszik, csakis központi figura lehet.

Észlelési zavar, azaz a környezeti inge-rek, érzékszervek útján történő felvé-tele. E téren a legtöbb újat a tapintás és a mozgás észlelése terén kapott új ismeretek megszerzése nyújtott.

A sorozatmegjegyzési gyengeség – sorrendi észlelés. Ha baj van a szerialitással, akkor nem tud megta-nulni olvasni.

A nyelv, a beszédfejlődés zavarai. Nem tudja megkülönböztetni a hangzókat egymástól, nem észleli a hosszú és a rövid magán-és mássalhangzók közöt-ti különbséget. Ezzel kapcsolatban a hallgatók elsajátították a beszéd alaki és tartalmi szempontú vizsgálatát. CD-lemez segítségével alkalom nyílt az ún. akusztikus differenciálás megismeré-sére is.

Különböző feladatlapokkal gazda-gíthatták eszköztárukat a részvevők. E feladatlapok ismeretében (kitöltésekor) megállapíthatja a nevelő, hogy figye-lemzavarral áll-e szemben amikor a fel-nőttek (szülők) az ellenkezőjét állítják. Figyelemszóródásra otthon legtöbbször azért nem kerül sor, mert a hiperkinetikus gyermekek szokatlanul hosszú ideig ké-


2. Porkolábné Balog Katalin (1992): A tanulási

képességeket meghatáro-

zó pszichikus funkciók. In: Porkolábné Balog Katalin (szerk.): Kudarc nélkül az iskolában. Alex-Typo, Budapest, 30-40.p.

26

pesek egy bizonyos tevékenységet folytat-ni. Pl. órákon át játszik kavicsgyűjtemé-nyével. A magukválasztott tevékenység (csendes foglalkozás) mellett szokatlan módon kitartanak. Ilyenkor úgy hatnak, mintha valami erősen lekötné őket. Az egyébként szétszórt figyelmű gyermek ilyen paradox magatartása elbizonytala-nítja a szülőt és a nevelőt is. Az említett jelenség okát – noha tipikusnak tekint-hető a figyelemzavar esetében – ma még nem ismeri az orvostudomány.3

A figyelemzavarban szenvedő gyer-mekeknél az ingerek egzakt differenci-álására és azok szisztematikus feldolgo-zása az agyban nem egymásra épülően zajlik, hanem pontszerűen és ugrálva. Náluk minden észlelés egyformán fon-tosnak tűnik. „Amikor az óvónő mesél, az épp oly fontos, mint az a veréb, amely az ablakpárkányra szállt.”

Az előadások egyike az impulzivi-tás tanuláselméleti és pszichoanalitikus szempontú meghatározásával ismertette meg a hallgatókat. WENDER tanuláselmé-leti megközelítésében az impulzivitás nem más, mint egy felelet – mindenek-előtt verbális felelet – visszatartásának képtelensége. A személy, gondolkodás nélkül beszél és cselekszik. A különböző kutatásokból kapott tapasztalatok azt bizonyítják, hogy azon személyek, akik gyermekkorukban hiperaktívak voltak, 60 %-a mutatja felnőttkorban is az im-pulzivitás tipikus tüneteit.4

A vizuális észlelés vizsgálatához a to-vábbképzésen résztvevők kézhez kapták a Frostig-tesztet, amely eddig ismeretlen volt az óvónők előtt. A figyelem és emlé-kezet vizsgálatához a GMP-diagnosztika – tesztek diszlexiásoknak – szolgál majd segítségül.

A hiperkinetikus zavarok okai

A genetikai hatásokról is szó esett az előadásokon, bár ezzel kapcsolatban inkább szakirodalmi utalásra került sor, ami úgy tűnik, így a legbiztosabb. Az or-ganikus okokkal kapcsolatban megosz-lik a kutatók véleménye. Ezzel kapcsolat-ban SZŰCS MARIANNA könyvéből idézek néhány kutatással kapcsolatos tényt. A hiperaktivitás és az agyi károsodás ösz-szefüggésének korai tapasztalata volt az alapja annak a kutatási iránynak, amely a gyermekkori hiperaktivitás hátterében álló biológiai tényezőkre helyezte a hang-súlyt. Az organikus agykárosodás tényét elutasító szerzők arra hivatkoznak, hogy nem található anatómiai eltérés, agy-szöveti szerkezeti elváltozás az érintett gyermekeknél.5 Még több helyről is idéz-hetnénk definíciókat, ehelyett inkább a minél sokoldalúbb tájékozódást ajánljuk az óvodapedagógusok figyelmébe. Mind több szakirodalmi tanulmány felkutatá-sa és elolvasása legyen a cél.

Fontos, hogy óvodás korban a speci-ális nevelési eljárásokat igénylő gyerme-kek esetében hiányról beszéljünk, amely lehet organikus és pszichológiai eredetű, jelentkezhet együtt, de külön is. Fontos mindig szem előtt tartani, hogy ugyanaz a környezeti inger nem ugyanúgy hat minden egyénre, az, hogy a karakterje-gyek milyen irányba haladnak, függ a környezettől.

Valamennyi terápiás eljárásnak elő-ször is a segítő szándék megértetését kell sugallnia a szülő felé, és arról biztosítani őt, hogy a segítő eljárások után részben vagy teljesen megszűnik a hiperkinetikus zavar.

A gyermek környezetétől való elté-rése a vizsgálatok egész sorát igényelné: hogyan alakultak ki ezek a problémák,

Szőke Anna

3. Neuhaus, Cordula (1999): Hiper-és

hipoaktivitás, figyelem-

zavar. Kairosz Kiadó, Budapest, 62.p.

4. Uo.

5. Szűcs Marianna (2003) 50.p.

27

a deviancia (a társadalmi normáktól való eltérés) csak a családok jövedelmi helyzetével indokolható-e? A családon belül kialakult értékrendek a mentális (neurotizálódó) betegségek kialakulásá-hoz vezethetnek-e? S bár jól tudjuk, hogy az óvodák többsége személyi és tárgyi feltételei miatt jelenleg nem alkalmas a hiperkinetikus szindrómás gyermekek kezelésére, megfigyeléseiket jegyezzék fel, s küldjük el e sorok írójának, ha csak utalásszerűen is, mert egyik elkö-vetkező előadásunk témája a begyűjtött megfigyelések elemzése lesz. Különösen fontos ez, mert így további ismeretekre lehetne szert tenni: az agresszivitás, a konfliktuskezelési problémák, az önfe-gyelem, az önkontroll hiánya, a bohóc-kodás, a túlérzékenység, a zárkózottság és szorongás.

Az idei találkozónak – immár ötö-dik alkalommal – a tiszaszentmiklósi katolikus plébánia adott otthont. A hely-szín zártsága, ugyanakkor természetes zöldövezete, amellyel az objektum ren-delkezik, jó hatással volt a résztvevők-re. Előadóink voltak: KOPERNICZKYNÉ dr. TORMA MÁRIA, KULCSÁRNÉ dr. PAPP ENIKŐ, GYIMESINÉ dr. MARKÓ ETELKA. A pedagó-gus-továbbképzés keretében külön téma-kört jelentett a zenepedagógia, amelyet BODOR ANIKÓ, népzenekutató vezetett. Előadásainak tartalmát a következő számban fogjuk bemutatni. A hatnapos pedagógus-továbbképzés befejeztével megbizonyosodtunk arról, hogy a téma feldolgozását több tényező is indokolta:

A balkáni háború következményeiből származó neurotikus családokkal való gyakori szembesülés,

Az új értékrendek megjelenése. Mind gyakrabban találkozunk ér ték rend-eltolódással, amely na gyon „ragadós”, terjed.

A kisebbségi sorsból fakadó szülői magatartásformák újabb megjelenési formái (típusai)

Végezetül a jegyzetekben feltüntetett szakirodalmon kívül még néhányra sze-retném felhívni az óvónők figyelmét:

Csányi Yvonne (2000): A speciális nevelési

szükségletű gyermekek és fiatalok integrált

nevelése-oktatása. In: Illyés Sándor (szerk): Gyógypedagógiai alapismeretek. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar, Budapest, 377-409. old.

Fodorné Földi Raita (1997): Hiperaktivitás az óvodá-

ban. Óvodai nevelés, No. 10. 306-310 old.Franz, Silvia (1998): A hiperaktív gyermek. Trivium

Kiadó, BudapestJones, Maggie (2001): Hiperaktív gyermekek.

Hogyan segítsük gyermekünket a csecsemőkor-tól kamaszkorig. Édesvíz Kiadó, Budapest

Donald W. Winnicott (2000): Kisgyermek, család,

külvilág. Animula Kiadó, Budapest Dr. Buda Mariann (2004). Óriás leszel? A tehetséges

gyermek. Dinasztia Tankönyvkiadó, Budapest.Tölgyszéky Papp Gyuláné (1995): Képességfejlesztő

technikák és eljárások az anyanyelv tanításában. Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, Budapest

Fejlesztő eszközök, könyvek beszerezhetők, illetve teljes körű tájékoztatás kapható a http://www.freeweb.hu/krasznaresfiai hon-lapon.


28 Hivatásunk eszköztárából

A kommunikáció alapfogalmaiÖsszeállította: Siflis Gordán Klára

Mit értünk kommunikáción?

A kommunikáció információ, gondolatok, érzelmek átadása – szimbólumok – sza-vak, képek, grafikai alakzatok stb. hasz-nálata révén, a kommunikáció során a kommunikátor átad egy üzenetet a befo-gadónak azzal a tudatos szándékkal, hogy befolyásolja annak viselkedését. Az embe-ri kommunikáció oka, hogy az ember tár-sadalmi lény, kommunikációra van ítélve. A társadalomból jövő ingerekre választ ad. Az egészséges ember önmaga is oka a kommunikációnak, mert minden egészsé-ges ember vágya az önkifejezés.

A kommunikáció funkciója

Kifejező funkció: Minden egészséges emberben él az önkifejezés vágya, a megszólalási kényszer.

Partnerre irányuló funkció: A másik ember meggyőzése.

Üzenet funkció: Minden közléssel üze-nünk valamit.

Kontaktus teremtő és szabályozó funk-ció: A közlő és a befogadó viszonyát a kommunikáció szabályozza.

Metanyelvi funkció: A kódot, a jelet, amivel az üzenetet közöljük, tovább adjuk, nem verbális eszközökkel egé-szítjük ki, azaz magáról a jelről is kom-munikálunk, nyomatékot adva ezzel a közlésnek.

A kommunikáció főbb fajtái

Interperszonális: Két ember közötti. Multiperszonális: Egy és több ember

közötti

Intraperszonális: Egy ember egyéni reakciói, belső monológja.

Verbális: Alapja a nyelvi közlés; lehet tudatos és öntudatlan.

Non-verbális: A nyelvi kifejezést álta-lában kíséri, ekkor nevezzük meta-kommunikációnak; ha nem kíséri a nyelvi kifejezést, akkor non-verbális-nak nevezzük. Általában tudattalan.

Direkt, közvetlen: Az érintkező felek közvetlen jelenléte adott.

Indirekt, közvetett: Az üzenetet vala-milyen közbeiktatódó dolog közvetíti a kommunikáló felek között: Térbeli eltérés (telefon) Tér- és időbeli eltérés (nyomtatott kommunikáció).

A kommunikáció mindig kontextus-ban jön létre.

A kontextus vagy szituáció lehet:

interperszonális (2 személy közötti) csoportos (néhány fő részvétele) szervezeti (szervezeten belüli, vagy

szervezetek közötti) közéleti (retorikai alaphelyzet – szónok) médiakommunikáció (nyomtatott ill.

elektronikus sajtó) A kommunikáció két szintjeSzöveg – verbális szint MIT?Mögöttes szöveg – nem verbális szint HOGYAN?

Verbális kommunikáció: Általában megfontolt, tudatos, sokat elárul a sze-mélyiségről, de nem mindent, mert a teljes személyiségről a verbális és nem verbális kommunikáció együtt árul el mindent.

Komunikacija je potreba čovekova kao društvenog bića da se ispolji, da pouči. Ona je veoma stara, no u novije vreme ona se ozbiljno nameće pošto se sve više teorijski fundira a praktično sprovodi. Postoje brojne podele komunikacije što zavisi od aspekta posmatranja. Ozbiljnim posmatranjem ljudi u komunikacijskom odnosu mogu se prepozna-ti osobine koje se verbalno ne izriču ali one suštinski jesu. Važno je, naravno poznavanje vlastite komu-nikacije, a za to su nam potrebne i informacije – spolja. Upoznavanje sebe može se šematski predstaviti pomoću Johari prozora.I govor telom je važan komunikacijski fenomen koji se dešava uz pomoć gestova sa značenjem.

29A kommunikáció alapfogalmai

Nem verbális kommunikáció: Ál ta lá-ban tudattalan, spontán, egy része örö-költ. Vannak általános emberi non-ver-bális jelek, és kultúrakötött jelek. A nem verbális kommunikációnak rengeteg formája létezik, ezek legrégebbike az érzelmi állapot kifejezésére szolgáló testi jelzések csoportja. Tánc, zene, panto-mim, festészet szobrászat ugyanúgy nem verbális kommunikáció, mint az ember alkotta formális nyelvek – matematika, statisztika, stb. A nem verbális kom-munikáció alátámasztja, módosítja, vagy teljesen felváltja a verbálist.

A szóbeli és nem verbális kommunikáció hasonlóságai és különbözőségei

A nyelvi és a nem verbális üzenetek abban különböznek egymástól, hogy a nem verbális jelzéseket általában gyor-sabban küldjük és fogadjuk, kevesebb tudatos kontroll irányul rájuk, és kevés-bé követjük őket figyelemmel, valamint hatásosabban kommunikálnak attitűdö-ket és érzelmeket, mint a nyelv. Ezeknek a különbségeknek az egyik következ-ménye, hogy amíg a nyelv elsősorban a külső világra vonatkozó, a megoldandó problémákkal kapcsolatos információk továbbítására alkalmas, a nem verbá-lis üzenetek különösen fontos szerepet játszanak a társas életben, az értékek, attitűdök, vonzalmak és más személyes reakciók kommunikálásában. A nem ver-bális üzenetek különösen fontos szerepet játszanak az érzelmi állapotok kommu-nikációjában.

A nem verbális jelzések funkciója

(1) a társas helyzet kezelése – jeleznünk kell pozitív vagy negatív reakciónkat, növekvő vagy csökkenő érdeklődésün-

ket. A kommunikáció kezdete és vége szintén a nem verbális kommuniká-ció feladata. Kezdés: szemkontaktus, mosoly, egymás felé fordulás, kihátrá-lásnál fordított a sorrend, a szemkon-taktust csökkenése, távolság növelése

(2) énmegjelenítés – az új partnerekben ki kell alakítanunk, a régiekben pedig fenn kell tartanunk azt a képet, ame-lyet magunkról őrzünk. Ezt leginkább külsők kialakításával tesszük, ruházat, megjelenés, jelvények viselése.

(3) az érzelmi állapotok közlése – Az olyan érzelmeket, mint a szorongás, boldogság, félelem vagy undor, az arckifejezések mellett kifejezhetjük még testtartással, gesztusokkal, térközszabályozással is. A nők mind az érzelem kinyilvánításában, mind felfogásában jobbak a férfiaknál.

(4) az attitűdök kommunikációja – A társas érintkezésben az ideiglenes attitüdöket kizárólag nem verbális kommunikáció-val közlünk. Pl. a legprofibb műsorve-zetők is elárulják politikai beállítottsá-gukat azzal, ahogy egy hírt felolvasnak

(5) csatorna-ellenőrzés – a szóátadás és szóátvétel koordinációját jelenti. Pl. aki át akarja venni a szó, igyekszik elkapni a beszélő tekintetét, előrehajol, vesz egy mély lélegzetet.

A nem verbális kommunikáció fajtái

Tekintet: Az egyik legfontosabb nem verbális csatorna. Elmélyíti, árnyalja a közlést, de vannak esetek, amikor ellentmond. Leleplező értékű.

Mimika: Arcjáték. Fontos kommuniká-ciós szerepe van, különösen a homlok-résznek, a szem és az ajkak környéké-nek.

Vokalitás: Paranyelv. Ahogyan mon-dunk valamit. A hangnak vannak állandó tulajdonságai, ilyen a hangma-

30 Sif lis Gordán Klára

gasság, a beszédsebesség, és a hangki-adási tulajdonságok: sírós hang, neve-tős, nyafogás, nyöszörgés. Hanghibák: funkciótlan szünet, dadogás, idegen hangok.

Gesztus: Szintén az egyik legfonto-sabb. Testünk minden porcikája beszé-des. Leleplezhet.

Kinezikus kommunikáció: Test tar tás, testmozgás.

Proxemika: térérzékelés. A távolság függ a kultúrától, a személyiségtől és a szituációtól. A különböző kultúrkö-rök között nagy különbségek vannak az interperszonális kommunikációban (pl. az interperszonális távolság nagy a skandináv országokban /népsűrűség/, kicsi Japánban) A beszélgető partner interperszonális tere fontos (pl. táská-mat a mellettem levő székre teszem, mert az az én interperszonális terem)

Taktilis kommunikáció: az érintés, tapintás nyelve. Érintéssel kifejezhe-tünk lelkiállapotot, üdvözlést. Érintési szokások nemenként, kultúránként és személyenként eltérőek. Ez a legalap-vetőbb emberi kód, aminek jelentősé-gével tisztában vagyunk és használjuk. Erőteljes üzenetkód. Különösen alkal-mas érzelem, hatalom kifejezésére. Az érzelmek közül a lelkesedés, együttér-zés, rosszallás, szeretet átadására.

Mit jelent a hatékony kommunikáció?Hatékonyan kommunikálunk ha:

időegység alatt sok információt köz-lünk

mondanivalónkat pontosan értik személyünket elfogadják, rokonszen-

vesnek, bizalomgerjesztőnek tartják meggyőzőek, hitelesek vagyunk

az általunk javasoltak szerint csele-kednek

kellemes hangulatú, egyenrangú, konf-liktusmentes beszélgetést tudunk foly-tatni

elérjük a kívánt hatást

Az önismeret és a kommunikációs készség fejlesztése

A hatékony kommunikációhoz a megfelelő önismerete elengedhetetlenül szükséges. Csak olyasmit tudunk szabá-lyozni, amit ismerünk, ezért szükségünk van arra, hogy visszajelzéseket kapjunk saját kommunikációnkról, megnyilvánu-lásainkról.

Az önismereti ablak

Kommunikációnk egy részét ismer-jük és tudatosan használjuk, más része viszont rejtve marad számunkra és eset-leg úgy nyilvánul meg, hogy nem is tudunk róla. Mások megnyilvánulásaiból viszont mi észlelhetünk olyan elemeket, amelyeknek ők nincsenek tudatában. Ezt a helyzetet modellezi a Johari–ablak.

Nyílt terület – saját magunk és mások számára is észlelhető, ismert terü-

Grafika: Farkas Miklós

31A kommunikáció alapfogalmai

let. Ehhez a területhez tartoznak azok a megnyilvánulásaink, amelyek hatását pontosan ismerjük. Milyen a megjele-nésünk, beszédtempónk, stílusunk, mi-lyen benyomást teszünk másokra, ha belépünk egy helyiségbe, hogyan fog-nak reagálni többször előadott történe-teinkre, tanácsainkra.. Ezen a területen könnyedén, gátlás nélkül mozgunk, itt a leghatékonyabb a kommunikációnk. A nyílt terület annál szélesebb, minél ismerősebb a szituáció, minél őszintébb és nyíltabb a kommunikáció.

Vak terület – a mások számára ész-lelhető viselkedésmódjainkból, cselek-véseinkből áll, de ezeknek mi magunk nem vagyunk tudatában. Akár akarjuk, akár nem, jelenlétünkkel, mozdulata-inkkal informáljuk, befolyásoljuk kör-nyezetünket. A vak területhez tartozó gesztusaink, megnyilvánulási módjaink árulkodóak a minket szemlélők számára, mi azonban nem tudunk rólunk. A „vak-ság” megakadályoz bennünket abban, hogy megállapítsuk: egy dicséret a másik részéről valódi elismerésen alapul, vagy akar tőlünk valamit, vagy udvariassági formula.

Rejtett terület – olyan érzések, gon-dolatok, viselkedések és tények, amelyek mások elől rejtve maradnak, csak mi is-merjük őket. Attól függően, hogy milyen viszonyban vagyunk kommunikációs partnerünkkel, meghatározzuk, milyen mértékben engedünk bepillantást éle-tünk belső világába. A kommunikáció hatásossága szempontjából kívánatos, hogy képesek legyünk meghatározni, mikor, mennyit akarunk elrejteni, il-letve megmutatni, szükség esetén tud-junk őszintén megnyilvánulni, merjük elmondani véleményünket, kifejezni ér-zelmeinket, ugyanakkor semmi olyat ne áruljunk el, ami az adott szituációban nem odaillő.

Ismeretlen terület – amelynek sem mi, sem mások nincsenek tudatában. Tudattalan vágyaink, késztetéseink, el-fojtott emlékeink tartoznak ebbe a zó-nába.

Ahhoz, hogy ne legyünk kiszolgál-tatva saját hiányos önismeretünknek, lehetőség szerint csökkentenünk kell elsősorban a vak területet, hogy minél kevesebbszer kerüljünk olyan helyzetbe, amikor mi magunk nem tudjuk, hogy mi történt, mások sajnos nagyon is tudják. A hatékony kommunikációhoz fontos, hogy megfelelően tudjunk visszajelzé-seket adni és a kapott visszajelzéseket értékelni.

A testbeszédA testmozgások kommunikációja

A legtöbb nem szóbeli kommuniká-ció az emberi testtel van kapcsolatban, amelyet érthetően sokkal kevésbé tar-tunk ellenőrzésünk alatt, mint a beszélt nyelvet.

Az egyik legsúlyosabb hiba, amelyet a testbeszédben járatlan ember elkövet-het, hogy egy gesztust más gesztusoktól elkülönítve értelmez. Képzeljük el, hogy milyen kínos félreértés adódhat abból, ha egy nőket jobban megérteni akaró ifjú elolvasván a megfelelő testbeszédről szóló szakkönyvet, bebiflázza, hogy a hajigazítás szexuálisan felhívó gesztus. Vagy ha valaki pl. az orrát vakargatja, az jelentheti azt, hogy viszket az orra 1.kép, de azt is, hogy egy ásítást nyomot el, vagy az is lehet, hogy automatikusan el-takarja, „őrzi” a száját, nehogy véletlenül megszólaljon, esetleg úgy találja, hogy beszélgetőpartnere hazudik 2. kép.

Akinek jó beleélő képessége van, az az egész gesztuscsoportot értelmezi, és összeveti a verbális mondanivalóval. Mind a közlő, mind a befogadó legin-

1. kép

2. kép

32 Sif lis Gordán Klára

kább az arc gesztusaira figyel, a követke-ző kitüntetett rész a kezek. A legkevésbé ellenőrzött terület a lábaké, ezért a japán üzletemberek tárgyalóasztalként az átlát-szó üvegasztalokat preferálják.

A non verbális kommunikációban való jártasságot első lépésben úgy lehet megszerezni, hogy az ember megtanul figyelni.

A testtartás

A testtartás utalhat arra, hogy valaki hogyan él meg egészében egy helyzetet, és kifejezheti a társas kapcsolatok do-minanciaviszonyait, pl. 3. kép: „főnöki” és a „bocsánat, hogy élek” testtartás. A megfelelő színvonalú, hatékony in-tellektuális működéshez bizonyos testi összeszedettség szükséges. Ezért érde-mes akaratlagosan is rendezett tartásból indítva megkezdeni gondolataink össze-szedését. A testtartás stabilizálásához fix pontokat kell keresnünk: hátunk a szék támlájának vetve, kezünk a karfán, lábunk a talajon.

A gesztusok

A kommunikációs tanácsadók általá-ban azt szokták javasolni, hogy használ-junk gesztusokat, de kerüljük az archoz, fejhez illesztett kézgesztusokat. Ezeknek viszonylag könnyen érthető szimbolikája van: pl. a szájőrzés a hazugság leleple-zése, a szem eltakarása, ha valaki egy kellemetlen szituációban szinte fuldok-lik, a nyakkendőjét igazgatja (4. kép), körömrágás. Egy vagy két kézzel, mell-magasságban gesztikuláljunk!

Igyekezzünk olyan szituációt teremte-ni, amelyben nem kell meghazudtolnunk magunkat, amelyben úgy viselkedhe-tünk, ahogyan érzünk, és azt mondhat-juk, amit gondolunk. Ha azt akarjuk, hogy lelkesnek látsszunk, próbáljunk meg valóban lelkesedni. Hitessük el ma-gunkkal, hogy nem kellemetlen, nem ve-szélyes, nem ellenséges a szituáció, amely-ben vagyunk, ha azt akarjuk, hogy ne látsszunk szorongónak. Viselkedésünk legyen természetes, mesterkéletlen, nyi-tott, tartsunk szemkontaktust a közön-séggel, mosolyogjunk.

3. kép

4. kép

FELHASZNÁLT IRODALOM:Griffin,e.: Bevezetés a

kommunikációelméletbe, Budapest

Horányi Ö. Béres I: Társadalmi kommunikáció, Budapest, Osiris

Németh Erzsébet: Az

önismeret és a kommuni-

kációs készség fejlesztése, Budapest, Századvég Kiadó

Róka Jolán: Kommunikációtan, Budapest, Századvég Kiadó

33Hivatásunk eszköztárából

Beszámoló a X. Szabadkai Nyári AkadémiárólAugusztus: a vajdasági magyar pedagógu-sok számára a továbbképzések hónapja.

Nagy öröm számunkra, hogy az idén immár 10. alkalommal kerül megrende-zésre a Szabadkai Nyári Akadémia.

A Vajdasági Pedagógus Egyesület keretein belül 1993-ban kezdtünk mű-ködni, mert szükség volt a magyar nyel-ven tanító pedagógusok összefogására és továbbképzésére. 1995-ben megtör-tént az Egyesület hivatalos bejegyzése, és ezután mint Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete dolgoztunk. A Nyári Akadémia megszervezésére 1996-ban került sor. Ebben az időben az álta-lunk szervezett képzéseken kívül nem volt magyar nyelvű tanári továbbképzés.

Az elnökség jeles hazai és külföldi előadókkal szervezte meg a munkát, és igény szerint növekedett a szakcsoportok száma.

Hagyománya és múltja van e rendez-vénynek, amely tíz évvel ezelőtt indult, azzal a céllal és elgondolással, hogy itt, a délvidéken a magyar anyanyelvű okta-tást ápoljuk, képezzük, hiszen a kisebb-ség ereje a minőségben van.

Az első továbbképzések nehézségek-be ütköztek. Nehéz feladatuk volt azok-nak a kollégáknak/kolléganőknek, akik vállalni merték a szervezést, az előadást és a részvételt.

De voltak, akik mindezt felvállalták, és jöttek tízen, majd húszan, ötvenen, százan, százötvenen…

Ma már ez egy nagy csapat, nagy pe-dagógus társaság, ahova szívesen jönnek a kollegák, hiszen sok újat, hasznosat hallhatnak szakmai téren, és munká-jukba beépítve ifjúságunk nevelési és oktatási színvonalát emelhetik.

Tevékenységünket a szerbiai Oktatásügyi és Sport Minisztérium is elismerte a 2003-as akkreditációval.

Bízunk benne, hogy a Szabadkai Nyári Akadémia továbbra is tartalmas és színvonalas továbbképzést nyújt a magyar nyelven oktató pedagógusok szá-mára.

Köszönet mindazoknak, akik segítet-ték munkánkat.

Köszönet a támogatóinknak:

a Magyar Köztársaság Oktatási Minisz-tériuma

a Szabadkai Önkormányzat az Apáczai Közalapítvány az Illyés Közalapítvány a Tartományi Oktatási és Művelődési

Titkárság

TANÍTÓK SZAKCSOPORTJA

Az elmúlt időkben egyre többször találkozunk, mi tanítók, olyan gyerekek-kel, akiknél az elsődleges meghatározá-sok értelmében „minden rendben van”. Sajnos, ahogy telik az idő, rájövünk, hogy ez az első benyomás csak látszólagos, a tanulónál valami sántít, mert nehézkesen ismeri fel a betűket vagy írásképe borzal-mas, a számolással is gondjai vannak.

Szerencsére ma már sok új könyv és információ áll a pedagógusok rendelkezé-sére, hogy megállapítsák milyen rendelle-nességgel állnak szemben, esetleg mit és hogyan tegyenek annak érdekében, hogy segítsenek ezeknek a tanulóknak a „prob-lémájukat” megoldani, s ne utalják át őket azonnal a speciális tagozatra. Ebben az évben, a szervezőknek köszönhetően pont ezzel a témával foglalkoztak a nyári

Pitanje stručnog usavrša-vanja nastavnika mađar-skog jezičkog područja u severnoj Bačkoj sprovodi se već više od deset godina putem udruženja. Pionirski put (početak) nije bio lak. Vreme je učinilo svoje. Na avgustovskoj akademiji sve je više slušalaca željnih informacija i druženja. Da nije bilo vlastitog organizovanja ovog vida usavršavanja ne bi bilo. Ovako, zahvaljujući samom odazivu i podršci činilaca kojima je do svega ovoga stalo radili su se izveštaji sa skupova učitelja, stručne grupe po predmetima i drugim oblicima rada. Utisak je vrlo pozitivan jer gro izveštaja završava sa – doviđenja nagodinu.

továbbképzésen, vagyis a tanulási zava-rokkal. Szó volt a diszkalkulia meghatá-rozásáról, segítségnyújtás lehetőségeiről.

Az előadók magas szakmai tudásról tet tek tanúbizonyságot, s többször is a gya korlatból vett példákkal támasztották alá a dolgokat. Minden esetben hangsú-lyozták, nagyon fontos a gyerekek diag-nosztikus felmérése, bármelyik tanulási zavarral is küzd. A felmérés egy általános és egy speciális készségvizsgálatból áll. Az eredményességhez viszont szükséges a tanító-fejlesztőpedagógus és pszicholó gus, valamint a szülő maximális segítsége.

Öröm volt számunkra, hogy hazai előadóink voltak s, hogy a velük való kapcsolatfenntartás módját is megbeszél-hettük, s remélhetőleg az ígért jövőbeli találkozások megvalósulnak, amelyek során sok új dologra világítanak rá, s lesznek segítségünkre.

Fejős Vajda Beáta

MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM – SZAKCSOPORT

Lezárult a X. Szabadkai Nyári Aka-démia, ismét gazdagodtunk tudásban, tapasztalatban. Az előadások témakörét a szervezők körültekintően és tematikai-lag gazdagon válogatták össze.

Külön kiemelnék néhány előadást, amely megragadott. Elsősorban HAVAS JU-DIT előadóművész előadását em líteném a beszédkultúráról és a beszédművészetről. Amiről beszélt, igen fontos azok számára, akik intenzíven foglalkoznak szavalókkal és szövegmondókkal. Jó volt hallani azo-kat az utasításokat, amelyek megszívle-lendők. Sőt arra is kaptunk ötletet, hogy ne csak a tehetségesekkel foglalkozzunk, hanem bizonyos elemeket építsünk be az óra anyagába is.

Érdekesek és hasznosak a történelmi csoporttal bizonyos témák közös hallga-

34 Fejős Vajda Beáta

Tanítók

35Beszámoló a X. Szabadkai Nyári Akadémiáról

tása is. Az elhangzottak sokban felhasz-nálhatók az irodalomórán is.

Kovátsné dr. NÉMETH MÁRIA előadá-sa is sokban segíti a tanárok, főleg az osztályfőnök munkáját. Bizonyos jelen-ségekre hívta fel a figyelmet. Ezekről a jelenségekről mind többet kellene beszél-ni és beszélgetni. Sajnos mi pedagógusok kissé bátortalanok vagyunk, és félszegen kapcsolódunk be a beszélgetésbe. A közös munka sokban segítene bizonyos problémák megoldásában.

Mivel irodalmi beállítottságú vagyok, nagy figyelemmel hallgattam végig VADAI ISTVÁN Magyar költészettörténet c. előadá-sát. Érdekes volt belelapozni a BALASSI BÁLINT kézzel írott verses könyvébe, de a régi kiadású TINÓDI LANTOS SEBESTYÉN köny-ve is nagy élményt jelentett. Javaslatom az lenne, hogy egy-egy előadás kívá-natos anyagát mi is megkapjuk, mivel ha jegyzetelünk, nem tudunk igazán odafigyelni az érdekes előadásokra. Ha kezünkben van az előadás anyaga, bár-mikor felhasználhatjuk.

Havas Judittól folyóiratot és köny-vet kaptunk, amelyek gyarapítják házi könyvtárunkat, és amelyek igen fonto-sak, mert általuk követhetjük a történé-seket. Igaz, mondják, hogy itt van a szá-mítógép, az internet. Ez így van, de mi idősebbek nem vagyunk olyan jártasak és gyorsak a felhasználásukban, viszont a folyóiratok, mind az irodalmi, mind a nyelvi órákon sokat segítenének.

A számítógép használata az irodalom- és nyelvtanórákon segítene abban, hogy korszerűsítsük a tanítást.

Szabó Eszter

*

Nagyon változatos és érdekes előadá-sokat hallgatunk.

Első nap Havas Judit kápráztatott el mindannyiunkat magávalragadó előadás-módjával, személyiségével. Számos saját példával, tapasztalattal támasztotta alá mondandóját, módszertani ötleteit pedig hasznosítani tudjuk. Az est fénypontja a

Magyar nyelv és irodalom szakcsoport

36 Virág Ildikó

különböző költők verseiből összeállított előadóestje volt.

DR. HORVÁTH RICHÁRD Mátyás király Magyarországáról tartott előadást, sajnos keveset beszélt az előadás címében emlí-tett főúri mindennapokról.

Kovátsné dr. Németh Mária az erköl-csi nevelés rejtelmeibe vezetett be ben-nünket, számos szakirodalmi és saját pél-dával próbált rávezetni arra, hogyan kell jóra, igazságosra, merészségre nevelni.

Számomra a legérdekesebb előadást Vadai István szegedi előadó tartotta a magyar költészettörténetről, érdekesen, élvezetesen és nem utolsó sorban érthe-tően beszélt Tinódi Lantos Sebestyénről és Balassi Bálintról. Olyan szempontok szerint közelítette meg a témát, ami a régi magyar irodalmi tanulmányainkat új szemszögből érintette.

MUHI BÉLA a tehetséggondozás elmé-letéről és gyakorlatáról tartott előadást, és bemutatta az Ismeretterjesztő füzetek tankönyvpótló-sorozatokat.

A szabad programok is jól szervezet-tek és vidámak voltak. Felejthetetlen szá-munkra, hogy Hódmezővásárhely tiszte-letbeli polgáraivá váltunk. Ópusztaszer pedig csodálatos.

Összegzésképpen, jól sikerült Nyári Akadémián vagyunk túl.

Virág Ildikó

TERMÉSZETTUDOMÁNYI – SZAKCSOPORT

Csoportunk a természettudományok

különböző szakterületeit oktató tanárok-ból (fizika, kémia, biológia) valamint műszaki tantárgyakat, pl. elektrotechni-kát, élelmiszeripari technológiát tanító szaktanárokból állt össze.

Említésre méltó, hogy egyes előadá-sokra olyan tanulók is eljöttek, akik kémiából, fizikából, rendszeresen verse-

nyeznek, hazai és külföldi versenyeken és diákkonferenciákon is sikeresen sze-repeltek kutatómunkájukkal.

Kitűnő, élvezetes előadások hangzot-tak el, amelyeket érdekességük, aktuali-tásuk miatt mindennap teli tanteremben kísért figyelemmel a hallgatóság. A kö-vetkező előadásokat hallhattuk:

A megújuló energiaforrások szerepe napjainkban

A szelektív hulladékkezelés lehetősé-gei és gyakorlata. A katalízis szerepe a környezetvédelemben (dr. Halász János a SZTE TTK Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék)

A bor kémiája (dr. Palinkó István a SZTE TTK Szerves Kémiai Tanszék)

Emberközpontú természetoktatás Ifjú géniuszok – a tehetséggondozás

elmélete és gyakorlata (Muhi Béla, fizi-katanár Újvidék)

Manipuláció akusztika – avagy miként használhatók fel a hangok az érdekérvé-nyesítéshez (dr. Pap János, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Buda pest)

Találkozásaim fizikusokkal (Staar Gyula, a Természet Világa című ismeret-terjesztő folyóirat főszerkesztője)

Az űrturizmusról (dr. Both Előd, a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója, aki egyben az ENSZ Világűrbizottságának alelnöke)

A gravitációs hullámokról (dr. Rácz István, a Központi Fizikai Kutató Intézet tudományos főmunkatársa)

Az elhangzott előadásokról a termé-szettudományi szakcsoport résztvevői-nek értékelő véleményéből, idézetek:

„Dr. Halász János rámutatott kör nye-zetünk legégetőbb problémáira. Sok új dolgot hallottunk tőle a hulladékan-yagok újrahasznosításáról. Előadásaival

emelte az Akadémia színvonalát. Az itt hallottakat az oktatásban is használni tudjuk. (Fajka Valéria, Ivacsity Matild, Bicskei Erzsébet)

„Dr. Pálinkó István rendkívül élvezetes és szemléletes előadást tartott A bor kémiája címmel. Megillatozhattuk(új kifejezés!), valamint meg is kóstolhat-tuk az egri merlot bársonyos, a villányi merlot testes és a szekszárdi merlot savanykás ízét.” (Molnár Gábor Gizella, Baji Klára, Török Cétényi Zsófia)

Muhi Béla az emberközpontú ter-mészetoktatásról tartott előadása során nagyszerű példákkal illusztrálta, hogy a fizika és a kémia tanítása során szám-talan lehetőség van arra, hogy a tanulók számára nehezen érthető törvényeket, jelenségeket szemléltetés segítségével magyarázzuk. Akár saját testünk, vagy a különböző testhelyzetek, valamint egy-szerű eszközök, pl. gyerekjátékok segít-ségével szemléltethetünk. Az így szer-zett tudás tartósabbá válik.

„Muhi Béla előadásai színes skálá-ját mutatták be az elmélet gyakorla-ti be mutatásának. Az Ismeretterjesztő Fü zetek hasznos tankönyvpótlók a diá-kok számára, és Muhi Bélának köszön-ve szinte minden iskolába eljutnak.” (Faj ka Valéria, Ivacsity Matild, Bicskei Erzsébet)

Különleges élményben volt részünk, azokat az előadásokat hallgatva, melyeket a „Természet Világa csapatát” képező elő-adók tartottak. A folyóirat főszerkesztője idén ismét kitűnő előadókkal jött, és ő maga, valamint az előadók nagyszámú folyóiratot, tudományos-ismeretterjesztő könyveket, CD-ket DVD-ket ajándékoztak a szabadkai és zentai gimnáziumoknak, a

Városi Könyvtárnak, valamint a szórvány-ban levő iskolák könyvtárainak.

„Mindenképpen kiemelném dr. PAP JÁNOS előadását. Filmrészletekkel, rek-lámfilmekkel támasztotta alá élvezetes előadásának mondanivalóját, miköz-ben sok sejtés vált bizonyossá, így döbbentek rá a jelenlevők a cseppet sem megnyugtató valóságra: a hangok akkor is hatnak ránk, ha nem figyelünk rájuk. Ezáltal bizonyos fokig mindenki irányítható, ezt pedig lépten-nyomon ki is használják a mai társadalomban.” (Máriás Ildikó)

„Dr. BOTH ELŐD az űrrepülés jövőjét ecsetel te, az űrturizmus fellendü-lését jósolva. dr. RÁCZ ISTVÁN levetítet-te az Einstein befejezetlen szimfóniája című DVD-t az olaszországi gravitáci-ós hullám-érzékelő berendezés üzem-be helyezéséről. Ezt a DVD-t minden jelenlevő meg is kapta. STAAR GYULA, a Természet Világa című ismeretterjesz-tő folyóirat főszerkesztője beszámolt a Fizika Éve alkalmából megjelent külön kiadásról, amelyben érdekes interjúkat olvashatunk híres külföldi és magyar fizikusokkal. Megtudhattuk, hogy milyen szófukar ember volt DIRAC és milyen bőkezű SIMONYI KÁROLY, meg számtalan egyéb érdekességet, amelyek nem találhatók meg egy sima fizikatör-téneti könyvben.” (Szak mány Lajos)

Az idézett értékelések betekintést nyújtanak a természettudományi szekci-ósok továbbképzésébe. Reméljük, hogy az itt szerzett tapasztalatok, az új ismeretek igazi haszonélvezői a tanulóink lesznek.

*


38

16 résztvevő adott át értékelést, amely a következő szempontokat tartalmazza:

Az elhangzott szakmai előadások:Szinte kivétel nélkül minden előadó

a maximális pontszámot kapta az össze-sítés után, ami azt jelenti, hogy egyedi esetben osztályoztak egy-két előadást 4 vagy 3 ponttal.

A résztvevők az előadásokat a kö-vetkezőképp minősítették: színvonalas, érdekes, élvezetes, értékes.

Az előadóknál pedig a kiváló minősí-tés a leggyakoribb.

Észrevételek a szervezéssel kapcso-latban:

elégedettek voltak az információk időben érkeztek jó volt a kirándulás szervezése jó volt, az időzí-

tés, hogy hét közben volt, különösen jó Javaslatok: ilyen előadásokat év köz-

ben is kellene szervezni.

A témákkal kapcsolatban: elégedet-tek, tetszettek a témák.

Javaslatok a jövőbeni témaválasz-táshoz:

genetikával, evolúcióval, orvostudo-mánnyal kapcsolatos témák

fúziókutatás eredményeiről technológiai újításokról magyar tudomány és technika történe-

téből délvidéki származású magyar tudósok-

ról és munkájukról a legújabb kémiai elemekről E-számok és élelmiszeripari adalék-

anyagok

Vélemények tömören:

nagyszerű volt, jó volt itt lenni, színvo-nalas volt, jól éreztem magam, nagyon elégedett vagyok, gratulálok, jövök jövőre is

Dömök Évaszekcióvezető

*

Augusztus 7-én, a városháza díszter-mében megtartott ünnepélyes megnyitó után átvonultunk a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumba, ahol dr. HALÁSZ JÁNOS a Szegedi Tudományegye-tem kémiatanára megtartotta megnyitó előadását a megújuló energiaforrásokról. Bár a hallgatóság összetétele némileg vál-tozott, teli tanterem előtt tartotta meg következő napi előadásait is a szelektív hulladékgyűjtés tapasztalatairól, vala-mint a katalízis szerepéről a környezet-védelemben. Ezek az előadások olyan témákat tárgyaltak, amelyek mindenkit érintenek, tekintet nélkül arra, hogy hol él, milyen társadalmi berendezésű állam-ban. Dr. PÁLINKÓ ISTVÁN előadása a bor kémiájáról viszont főleg e nemes nedű kedvelőit érdekelte. Az előadást az színe-sítette, hogy az előadó felbontott három üveg minőségi vörösbort, amelyet a hall-gatóság el is fogyasztott, miközben figyel-mesen követte az érdekes információ-kat. Szintén minden pedagógus számára érdekesek voltak Kovátsné dr. NÉMETH MÁRIA az erkölcsi nevelésről szóló előadá-sai. Annál is inkább, mert a szocializmus fölszámolta a keresztény erkölcsöt, de nem építette ki helyette a szocialista er-kölcsöt. Jelenleg erkölcsi válságban van a társadalom, és ez megnehezíti a peda-gógusok munkáját. Dr. FÜVESI ISTVÁN a kooperatív tanulásról, dr. URBÁN JÁNOSNÉ pedig nagymama és unoka viszonyáról

Szakmány Lajos


tartott előadást. Szerdán volt egy felejthe-tetlen kirándulás Hódmezővásárhelyre. Aki kívánta, megszerezhette a város tiszteletbeli polgára címet. Csütörtökön Muhi Bélát hallgattuk az emberközpon-tú természetoktatásról, az ifjú géniuszok tehetséggondozásáról, valamint dr. Pap Jánost arról, hogy miként használhatók föl a hangok az érdekérvényesítésben. Este volt egy kitűnő bográcsos vacso-ra Paticson. Pénteken dr. Both Előd a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója (aki egyben az ENSZ Világűrbizottságának alelnöke) az űrrepülés jövőjét ecsetelte, az űrturizmus fellendülését jósolva. Dr. RÁÁS ISTVÁN elméleti fizikus levetítette az Einstein befejezetlen szimfóniája című DVD-t az olaszországi gravitációs hul-lám-érzékelő berendezés üzembe helye-zéséről. Ezt a DVD-t minden jelenlévő meg is kapta.

Szakmány Lajos fizikatanár

*

Nagyon örülünk, hogy részt vettünk a X. Szabadkai Nyári Akadémián, nem csak azért, mert jubiláris év az akadé-mia történetében, hanem mert az idén is, mint az előző években, színvonalas előadásokat hallhattunk a természettu-dományi csoport tagjaiként.

Dr. Halász János, a szegedi egyetem professzora rámutatott környezetünk legégetőbb problémáira. Sok új dolgot hallottunk tőle a hulladékanyagok újra-hasznosításáról. Előadásaival emelte az akadémia színvonalát. Az itt hallottakat az oktatásban is használni tudjuk.

Dr. Pálinkó István A bor kémiája c. előadása nem csak érdekes, hanem ta-nulságos is.

A délutáni közös programok közül Kovátsné dr. Németh Mária előadása az

erkölcsről mélységesen megérintett ben-nünket. Beszédstílusa, kifejezésmódja felülmúlhatatlan.

Havas Judit előadóestje nagy élmény-ben részesített bennünket.

Dr. Füvesi István az új oktatási esz-közöket, az informatika új vívmányait hozta közelebb hozzánk. Előadásmódja humoros, közvetlen, és hozzáállása, ma-gatartása minden hallgató számára érde-kes előadást eredményezett.

Muhi Béla előadásai színes skáláját mutatták az elmélet gyakorlati bemu-tatásának. Az ismeretterjesztő füzetek hasznos tankönyvpótlók a diákok szá-mára, és Muhi Bélának köszönve szinte minden iskolába eljutnak.

Dr. Papp János előadása érdekes módon mutatta a hangokkal való mani-pulációt. Előadásából érződött a nagy-mértékű hozzáértése, könnyedsége és a téma iránti szeretete.

Utoljára, de nem utolsósorban szeret-nék köszönetet mondani Dömök Éva cso-portvezetőnek, aki biztosította ezeket a színvonalas előadásokat. A XI. Szabadkai Nyári Akadémián is szeretnénk az elő-adókat viszontlátni, és új munkáikkal, előadásaikkal megismerkedni.

Köszönettel, Fajka ValériaIvačić MatildBicskei Erzsébet

*A Nyári Akadémia immár a tizedik.

Bevallom, visszajáró vendége vagyok az akadémiának. Szeretek itt lenni…

A természettudományi csoport mun-kája során alkalmunk volt betekinteni a környezetvédelem aktuális problémáiba, hallottunk előadást a bor kémiájáról, az emberközpontú természetoktatásról, űrszondákról és űrutazásokról, gravitá-

40 Máriás Ildikó

ciós hullámokról, valamint a hangokkal történő manipulációról.

A felsoroltakból talán mindenki szá-mára egyértelművé válik, hogy a szerve-zők igyekeztek minél színesebb, sokrétű előadássorozatot biztosítani.

Mindenképpel kiemelném dr. Papp János előadását, aki a manipuláció akusz-tikájába igyekezett bevezetni a hallgató-ságot. Filmrészletekkel, reklámfilmekkel támasztotta alá élvezetes előadásainak mondanivalóját, miközben sok sejtés vált bizonyossá, itt döbbentek rá a jelenlévők a cseppet sem megnyugtató valóságra. A hangok akkor is hatnak ránk, ha nem figye-lünk rájuk, ezáltal bizonyos fokig mindenki irányítható, ezt pedig lépten – nyomon ki is használja a mai társadalom, hiszen:

„Az ember nem annyi, amennyi, hanem amennyi tőle kitelik ” (Örkény István)

Arról, hogy az embertől mi telik ki, sokat lehetne vitatkozni, és változó, de

talán ezzel is összekapcsolható a környe-zetvédelem kérdése. Kell-e nekünk az anyagok újrahasznosítása? A gazdaság szempontjából, vagy a sajátunkat kell-e néznünk? Miért igyekeznek az európai országok a hulladékanyagokat minél tá-volabb elszállítani, akár már másik konti-nensre vinni.

Gondolatébresztő kérdések…

A csoport tagjai a délutáni, általáno-sabb témájú előadásokat szintén látogat-hattak. Az értékrend megteremtése és fontossága, a tehetséggondozás, korszerű oktatási módszerek, mind-mind szóba kerültek.

Kovátsné dr. Németh Mária személye és az általa képviselt mélyreható gon-dolatok más látásmódot mutattak meg az értékekről, pedagógusok, valamint az oktatás szerepéről. Érdekes színfoltja volt az idei Nyári Akadémiának.

Az Akadémiának viszont van egy állan-dó színfoltja is. TOLNAI ILONA, aki a reggeli

Természettudományi szakcsoport

Beszámoló a X. Szabadkai Nyári Akadémiáról

közös éneklést vezeti. Ő az, aki töretlen tenni akarásával, elhivatottságával mutat példát. Tudását önzetlenül átadva segít a pedagógusoknak abban, hogy szerettes-sék meg a népzene világát a gyerekekkel.

Köszönjük! Nem csak neki, hanem az előadóknak, a csoportvezetőnek, a szervezőknek is …

Bízom benne, hogy az egy heti munka után senki nem érzi azt, hogy:

„…Szótlanul, gondolatlanulMondod magadnak: mindegy, mindhiába…” (Reményik Sándor)

Máriás Ildikó

MATEMATIKA-SZAKCSOPORT

Kockázzunk vagy merjünk-e kockáztatni!?

Beszámoló a X. Nyári Akadémia matematika szekciójának munkájáról

Mottóként: „A tudomány területén az igazság kénysze-re a döntő, a nevelés területén az ér zel mi melegség.” Gyulai Zoltán

A matematikaszekció munkájának tervét a pályázatban úgy hirdettük meg, hogy érdekes matematikai témák feldol-gozása a cél és azokhoz módszertani út-mutatókat adunk, valamint az Euler 3D számítógépes program újabb változatá-nak megismerése és alkalmazása azon-kívül egy új könyvsorozat a Kecskeméti Matematikai Füzetek kerül bemutatásra.

A megvalósítás után a hallgatóság elragadtatással nyilatkozott a témakörök feldolgozásáról és az előadások színvo-naláról, mert a különböző témákat kíná-

ló előadásokban olyan összhang alakult ki, hogy mindenhol előkerült a KOCKA, mint a problémák geometriai módsze-rekkel való megoldásainak lehetősége.

Dr. URBÁN JÁNOS: Érdekes összegek és sorozatok valamint A kombinatorika feldolgozása című előadásai hiánypótlók a délvidéki matematikatanárok számára, ugyanis nálunk csak érintjük ezeket, a témákat pedig a modern matematika sokkal többet igényel e témakörökből. A neves és Rátz Tanár Úr díjas ma-tematikatanártól érdekes módszereket tanulhattunk meg (mint például a meg-oldás ábrázolása gráffal, útdiagrammal és a lehetőségek megszámlálása által) és példát vehettünk az alapos és precíz előadásmódjáról is.

Dr. URBÁN JÁNOSNÉ matematika-tanár-nő a Nagymama szemmel az öt szeret nyelvről tartott előadásában a hallgató-ságot a személyes és hiteles tapasztalati példák ragadták meg. A tanárnő rámu-tatott arra, hogy a kisgyermekkel, de az élettárssal is mennyire szükséges a sze-retetünket éreztetni, ugyanakkor hogyan lehet áthidalni a kilátástalan állapotokat és visszatérni a mindennapi élethez!

BRENYÓ MIHÁLY és felesége: Koc káz zunk? Kockáztassunk? című előadásban bemutat-ták, hogy hogyan kell és elengedhetetlenül szükséges a kisgyerekkel a kockát megis-mertetni, valamint eljátszani a logikai játékokat. Sokféle színes kartonmodellel mutatták be a különböző „játékokat”, eze-ket a tanítóknak is meg kellene ismerni! A felső osztályokban való alkalmazási lehetőségeket is megtapasztalhattuk a modellek segítségével is. Azonkívül meg-ismerhettük az újonnan induló könyvso-rozat, a Kecskeméti Matematikai Füzetek első könyvét, ez az elemi iskolások 3-4. osztályosainak íródott a Kalmár László Matematikaverseny feladatai és megol-dásai címmel, amely nagyon sok érdekes

41

42

megoldási módszert ad (megvásárolható a kecskeméti MATEGYE Alapítványnál, azaz www.mategye.hu ill. www.banyai-kkt.sulinet.hu ). Mi matektanárok pedig megismerkedhettünk a kisgyermek gon-dolkodási módozataival, amelyet hagyni kell kibontakoztatni, bármennyire is bo-nyolultnak tűnik, is számunkra és nem egyenlettel oldani meg a kicsikkel a lo-gikai feladatokat! Tehát, szülőként vagy nagyszülőként is ilyen módon kell segíte-ni, ha szükséges, a tanítóknak pedig így kellene tanítani, hagyni a kisgyerekek gondolkodását egyénileg fejlődni, mert az egyenletek és képletek alkalmazása elsorvasztja a gondolkodási készséget és akaratot, ugyanakkor legtöbb feladat meg sem oldható egyszerűen képlettel, tehát azt érik el vele, hogy a kisdiák megold-hatatlannak tartja a problémát, és hátat fordít a matematikának!)

Dr. SZILASSI LAJOS: Kézzelfogható geome-tria és a Módszertani útmutató a geometria tanításához című bemutatóiban a tőle megszokott módon „bűvészkedett” a szá-

mítógéppel és így megismerkedhettünk a KOCKA és a többi négy szabályos test síkmetszeteinek bemutatásával, azok du-álisával és egyúttal az Euler 3D program alkalmazási lehetőségeivel. A bemutató végén még szellemi csemegével (külön-leges összetett alakzatok számítógépes megjelenítésével) kecsegtette el a hall-gatóságot, másnap pedig a tanársegéde KÓRÓDI LÁSZLÓ segítségével gyakorolhat-tunk az Euler3D program alkalmazási lehetőségeit( letölthető www.euler3d.hu honlapról). Ők felkínálták azt a lehe-tőséget, hogy a kollégáknak bármikor segítséget adnak a program alkalmazá-sához! (az elérhetőségük a szegedi Juhász Gyula Tanárképző honlapján található ill. [email protected] ill. a program szerzőjénél [email protected] ).

Tehát a matematikaszekcióban igazi módszerkavalkádot hallhattunk és lát-hattunk, vagyis megbizonyosodtunk, hogy különösen a geometriai módszerek alkalmazása alkalmas bármely korban a megoldás megindoklásához, ennek kü-

Matematikai szakcsoport

Szabó Magda

43

lönben másik funkciója is van, mégpedig a térérzék fejlesztése (amelyet az új isko-lareform teljes mértékben mellőz!)

A résztvevők a továbbiakban is igény-lik a logikai feladatokat és azok prezentá-lását a diákok és tanárok megoldásaival, valamint a szaktársak nagyon jól ráérez-tek, hogy nálunk mennyire hiányoznak a sorozatok az általános iskolában is és a középiskolában is igazán csak harma-dik osztályban kerül feldolgozásra! Pedig ez a témakör alkalmas kísérletezésre, a törvényszerűségek megfigyelésére és kö-vetkeztetés megformálására azaz matema-tikai formulába való leírásra vagy még álta-lánosításra. Azonkívül igény mutatkozik a matekcsoportban is a diszkalkulia felisme-résének és korrekciójának lehetőségére.

Végső összegzésként a szekció mun-kájának értékeléseként egy résztvevő véleménye tömören „érdekes, változatos, hasznos, alkalmazható és szükséges! ”

Összefoglalta a szekciószervező és vezető

Szabó Magda, gimnáziumi matematikatanár

„Félig sem oly fontos, mit tanítunk gyereke-inknek, mint az, hogy tanítunk. Amit az isko-lában tanulunk, annak legnagyobb részét elfe-lejtjük, de a hatás, mit egy jó oktatási rendszer szellemi tehetségünkre gyakorol, megmarad.”

Eötvös József

TÖRTÉNELEM-SZAKCSOPORT

Az idei év különös jelentőséggel bír a magyar történészek ill. a magyar törté-nelmet érdeklődéssel tanulmányozó lai-kusok számára, ugyanis két kiemelkedő történelmi esemény évfordulóját ünne-

peljük ebben az évben. Az egyik az 1456-os nándorfehérvári diadal 550. évfordu-lója, a másik az 1956-os forradalom 50. évfordulója. Mivel minket, vajdasági tör-ténelemtanárokat a törökök elleni csata márcsak a helyszíne: Nándorfehérvár (azaz Belgrád) miatt is közelebbről érint, az idei Nyári Akadémián az elhangzó előadások e témakört, ill. a nándorfe-hérvári csatát követő időszak Hunyadi Mátyás és a Jagellók korának eseményeit taglalták.

Az idén három előadó érkezett hoz-zánk Magyarországról: dr. Horváth Ri chárd Budapesten, a Pázmány Pé ter Egyetemen dolgozik, dr. GŐZSY ZOL TÁN és dr. VARGA SZABOLCS a Pécsi Tu do-mányegyetem munkatársai.

Az első napon egyetlen referátum hangzott el dr. Horváth Richárd előadá-sában, amely az 1456-os szultáni had-járat és a nándorfehérvári csata esemé-nyeit taglalta, kitérve a csata közvetlen és közvetett előzményeire, okaira, a két szembenálló fél harcászati felkészültsé-gére, HUNYADI JÁNOS katonai pályájára. A Hunyadi János és KAPISZTRÁN JÁNOS jellemét, személyiségét érintő kitérők különös színfoltot vittek az egyébként is érdekes és alapos beszámoló menetébe.

A második napon dr. Horváth Richárd folytatta az előadássorozatot, melyeknek témája a Hunyadiak kora volt. Egyik előadása a király és az udvari nemesség viszonyát taglalta Mátyás uralma idején, a másik előadás pedig a Mátyás korában élő főurak mindennapjait próbálta elénk tárni, különös tekintettel a főúri kastély és kápolnaépítkezésekre.

A harmadik nap a kirándulás jegyé-ben telt el, melynek során a résztvevők egy egész napos magyarországi, Szegedet, Hódmezővásárhelyt és Ópusztaszert érintő túrán vettek részt. Ez a kirán-

Beszámoló a X. Szabadkai Nyári Akadémiáról

44

dulás, melyre a Nyári Akadémia min-den szakcsoportjából voltak jelentkezők, sokrétű programjánál fogva nemcsak a történelemtanárok számára jelentett kü-lönös és maradandó élményt, hanem a többi szakcsoport résztvevői is gazdag és sokszínű élménnyel tértek haza. A kirán-dulás résztvevőit a hódmezővásárhelyi városházán ünnepélyes keretek között tiszteletbeli polgárokká nyilvánították, majd átvették az ehhez járó adományle-velet is.

A negyedik nap beszámolóit dr. Gőzsy Zoltán és dr. Varga Szabolcs tartották: az előbbi Mátyás alakjának megjelenését mutatta be a korabeli historiográfiában, míg a másik előadás a Jagelló kor visz-szásságait és II. LAJOS uralmának belső viszonyait boncolgatta.

Az utolsó napon ugyancsak a fenn említett két előadó tartott nagyon érde-

kes beszámolt az újkori Magyarország művelődési és vallási viszonyairól.

Dr. Gőzsy Zoltán itt behatóbban vizs-gálta a mohácsi csatavesztés előzményeit, okait és azt, hogy ez hogyan került be-mutatásra a későbbi időszakok történeti munkáiban. Mindent összevetve elmond-ható, hogy az idén is nagyon érdekfeszítő és tanulságos, a történelemtanárok szá-mára mindenképpen hasznos informá-ciókat nyújtó referátumokat hallhattunk alapos felkészültségű és kiváló előadói képességekkel bíró egyetemi tanárok-tól. Ugyanakkor kellemes időtöltést is jelentett a Nyári Akadémián való részvé-tel, amit elsősorban a jól megszervezett, sokszínű délutáni és esti programok, valamint a már említett egynapos ma-gyarországi kirándulás biztosított.

Ürge Lívia, történelemtanár

Szabó Magda

Történelem-szakcsoport

45

Megalakult a Kárpát-medencei Magyar Tannyelvű Iskolák Szövetsége

Csíkosné Eszrényi Éva

2006. július 21-én Lakiteleken a Kis te-le püléseken Tanítók XI. Országos Ta -lálkozóján, a Klebelsberg Szabadegyetem programján belül megalakult a Kárpát-medencei Magyar Tannyelvű Iskolák Szövetsége (röviden: KMTISZ).

A Szövetség székhelye a magyar-országi Kaskantyú, de az Alapszabály értelmében tevékenysége kiterjedhet Magyarországon kívül minden olyan or-szágra, ahol magyar nyelven folyik az is-kolai oktatás. Az alakuló ülésen, miután PÁLINKÓ GYULÁNÉ, a Szövetség elnöke is-mertette a jelenlévő iskolák képviselőivel a Szövetség céljait, sorra csatlakoztak az iskolák, így a Szövetség harminchat tag-gal megalakult. Az alapító tagok között 18 magyarországi, 4 szerbiai/vajdasági, 5 ukrajnai/kárpátaljai, 5 romániai/erdélyi, 3 szlovákiai/felvidéki ill. 1 horvátorszá-gi iskola található. Elnökségi tagok a domonyi, a gátéri, a piliscsabai ill. a kunbaracsi iskolák képviselői lettek.

Az Alapszabály szerint a Szövetség tag-jai olyan magyar és külföldi magyar nyel-ven tanító iskolák, civil szervezetek lehet-nek, akik már rendelkeznek egy határon túli testvériskolai vagy egyéb kapcsolattal, vagy erre készek, s vállalják a kapcsolatok további bővítését. A Szövetség nemzetközi jellegű annak érdekében, hogy a magyar nyelven tanító határon túli iskolák is a Szövetség tagjaivá válhassanak. A rendes tagok felvétele belépési szándéknyilatko-zattal történik. A jelentkezőt az Elnökség titkos szavazással, egyszerű szavazattöbb-séggel veheti fel.

A Szövetség tagjai tiszteletbeli tagok is lehetnek, erről Pálinkó Gyuláné a kö-vetkezőképpen nyilatkozott:

– Úgy gondoltuk, hogy egy nemzetközi szövetség annál nagyobb súlyú, minél prominensebb személyiségek is támo-gatják, ezért jött az ötlet, hogy minden határon túli országban megkeresünk olyan politikusokat, akik egyetértenek a céljainkkal és módszereinkkel, és ehhez erkölcsi segítséget is tudnának nyújtani, ezért kértük fel a délvidéki és az erdélyi magyar oktatáspolitikával foglalkozó prominens személyiségeket tiszteletbeli tagnak. Ők tulajdonképpen a személyes jelenlétükkel és tekinté-lyükkel növelik a Szövetség tekintélyét és súlyát. Közfelkiáltással a Közgyűlés LEZSÁK SÁNDORt, a Parlament alelnökét kérte fel tiszteletbeli elnöki posztra, ame-lyet ő el is vállalt. Erdélyből az Erdélyi Parlament Oktatási Bizottságának alel-nökét, ASZTALOS FERENCet kértük fel. – Egy iskola számára milyen előnyöket nyújthat ez a tagság?– A testvériskolai kapcsolatok fellen-dülését és kiszélesedését, jó, bevált programok, módszerek továbbítását. Amennyiben pedig testvériskolai kap-csolatokkal rendelkezik, nyilván több esetben gondot okozott az általa elkép-zeltekhez az anyagi javak megszerzése, és úgy gondoljuk, hogy egy Szövetség lehetőséget ad arra, hogy ezt könnyebbé tegyük

Osnovan je savez škola na mađarskom jeziku Karpatskog basena.Značaj ovoga je u mogu-ćnostima saradnje, razme-ne iskustava i uzajamne pomoći. Danas, u eri brze komunikacije nije dopusti-vo da se dozvoli da se u nekoj sredini stagnira rad i rezultati samo zato, što se ne poseduju informacije o mogućnostima. Ovaj savez okuplja sve one koje podupiru ovu ideju, koja kao što znamo niče širom Evrope u vidu regionalne saradnje. Zbližavanje ljudi, đaka i roditelja pozi-tivna je namera u momentu uzburkanog sveta.

Hivatásunk eszköztárából

46

A Felügyelő Bizottság elnökének a vajdasági CSÍKOS SÁNDORt választották, aki az egyik kitalálója és megfogalmazó-ja volt a KMTISZ-nek. Kérésemre felso-rolta a Szövetség kitűzött céljait.– A Szövetség elsődleges célja annak támogatása, hogy több ország iskoláinak részvételével testvériskolai kapcsolatok működjenek, továbbá annak előmozdí-tása, hogy a különböző országokban élő, magyar nyelven tanító iskolák diákjai megismerjék egymás életét, kultúráját. Mi is évek óta aktívan ápoljuk a testvér-iskolai kapcsolatainkat és nagyon pozi-tív visszajelzést kapunk. Célunk annak elősegítése, hogy a magyarországi és a határon túli általános és középiskolás korosztály egymás megismerését is szol-gáló közös kulturális és sport rendezvé-nyeken, ill. közös versenyeken vehessen részt. A Szövetség segítségével szeret-nénk kihasználni a magyarországi és az Európai Uniós pályázati lehetőségeket. Célunk egy szakmai érdekképviselet lét-rehozása és működtetése. További célja-ink között szerepel az ifjúság nevelésének színtereit bővítő lehetőségek feltárása, fórum biztosítása a tapasztalatcserékhez, a szakmai kapcsolatok bővítésére és fej-lesztésére a magyar nyelven tanító isko-lák között. Végül, de nem utolsó sorban célunk a határon túli magyar tannyelvű iskolák megmaradásának, érdekeinek képviselete és védelme.

A felügyelő bizottság további tagjai PÁL TAMÁS Erdélyből és TAMÁS ERZSÉBET

Szlovákiából, a szádalmási általános iskola igazgatóhelyettese, aki saját él-ményeiből merítve a testvériskolai kap-csolatok fontosságát a következőképpen fogalmazza meg: „Egymást testvérként elfogadni, ahol a határok megszűnnek, és csak nemzetek vannak. Szeretnénk bemutatni gyermekeinknek egymás éle-tét, mindennapjait, örömét, bánatát.” A közös találkozások sokat nyújtanak diáknak, tanárnak egyaránt. Az egyik ilyen találkozó után Tamás Erzsébet a kö-vetkező gondolatokat fogalmazta meg: „Rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, és egy csodának is a tanúja lehettem. A csoda az volt, hogy hét ország különböző tájairól származó, különböző körülmé-nyek között élő emberek, akik akkor és ott látják először egymást, ugyanolyan szöveggel, dallammal és odaadással éneklik a Darumadár fenn az égen-t vagy a Kis kút, kerekes kutat és még sorolhat-nám a megannyi népdalt és nótát. Akkor és ott tudatosítottam, hogy ezt a cso-dát át kell adnunk gyermekeinknek! Ez minden határon túli magyar pedagógus feladata.”

Az alakuló ülésen a tagok megegyez-tek abban, hogy évente tartanak közgyű-lést, a legközelebbi találkozó időpontja pedig novemberben lesz.

A vajdasági érdeklődők számára a Szövetség felé a kapcsolatot Csíkos Sándor biztosítja. (Elérhetősége: József Attila Általános Iskola, Kupuszina, tel.: 063-564306, e-mail: [email protected].)

Csíkosné Eszrényi Éva

47

Találkozásaim dr. Ribár BélávalKoczó Ferenc magiszter

Mint ismeretes 2006. március 22-én el hunyt a vajdasági magyar kutatók jelentős egyénisége dr. RIBÁR BÉLA, aka-démikus. A vajdasági napilapokban és hetilapokban méltatták pályafutását, tevékenységét. Ebben a cikkben , remé-lem nem veszik szerénytelenségnek, ha bemutatom milyen szerepet játszott az én szakmai pályafutásom alakulásában, példákkal támasztom alá, milyen bölcs, szerény, segítőkész egyéniség volt.

A szabadkai Műszaki Főiskola vezető-sége 1969-ben alkalmazott állandó mun-kaviszonyban (VÖRÖSBARANYI GYULA, okl. matematikus volt ekkor az igazgató). A Fizika Tanszékre kerültem tanársegédi posztra, ahol akkor a katedra főnöke mgr HORVÁTH LÁSZLÓ, okl. fiziko-kémikus volt, DULIĆ NESTO (1940–2005), mérnök fizikus szintén már állandó munkaviszonyban levő tanársedegéd volt. Abban a kitünte-tett helyzetben voltam, hogy szinte, mint főiskolai pályakezdő megismerkedhettem dr. Ribárral. Horváth tanár úr akkoriban dolgozott a doktori értekezésének elké-szítésén, így gyakran utazott Újvidékre. Egyik alkalommal magával vitt és meg-látogattuk dr. Ribár Béla tanár urat, aki akkor már a Természettudományi Kar do-censeként tevékenykedett (1970 szeptem-bere óta). Miután a továbbképzésem volt a megbeszélés témája, felkínálta, hogy esetleg a röntgensugaras kristályszerkezet-vizsgálat területén tudna témát és helyet biztosítani. Ez valahol a hetvenes évek elején volt. A szegedi egyetem Kísérleti Fizika Karán is volt néhány ismerősöm, akikkel szintén beszélgettem erről a té-

máról és miután a lézerekkel kapcsolatos problémák vonzóbbnak tűntek, ez utóbbi témát és helyet választottam. Miután két év aktív tevékenység eredményeképpen Horváth tanár úr is, én is megvédtük dok torátusa inkat (1975), így lehetőség nyílt a fizika katedrán egy kutatócsoport megalakítására. Csak érdekességként említem meg, a szegedi doktorátusom újvidéki honosítási bizottságának egyik tagja dr. Ribár Béla volt.

Miután a Horváth tanár úr doktorátu-sa a folyékony dielektrikumok kivizsgálá-sával kapcsolatos villamos tulajdonságok mérése volt, ő erre a célra kifejlesztett egy mérőrendszert, illetve mérő cellát. További kutatási területként a szilárd por-hanyós anyagok dielektromos tulajdon-ságainak mérését vettük célul, amihez konstruálni kellett egy mérő cellát. Ez a feladat elsődlegesen az én feladatom volt, Dulić kolléga pedig főleg a mérésekkel kapcsolatos matematikai hátteret biztosí-totta. Miután ezt sikeresen megoldottuk, a kalibrálási folyamatokon is túl voltunk, már csak a nyersanyagot kellett beszerez-ni. Potenciálisan olyan kutató intézetek jöhettek számításba, amelyek eddig nem ismert vegyületeket szintetizáltak: ezek a vegyészeti intézetek és gyógyszerku-tató intézetek voltak. Miután ezeknek a vegyületeknek ekkor még ismeretlen volt a szerkezetük, ezeket általában röntgen-szerkezeti vizsgálatok alkalmazásával ol-dották meg. Így vezettek a szálak ismét dr. Ribárhoz. Jóakarata és ismeretsége alap-ján kapcsolatot teremtettünk a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai

Sećanje na velike ljude u svojoj obradi ne mogu nikad biti završena uvek se otkrije neki detalj koji tu veličinu pojačava. Dr. Ribar je ovoga puta u fokusu sećanja a sudovanje o njemu može se svesti na to da je bio velikog znanja, nesebičan, skroman, znao je podsticavati druge, cenio je tuđe napore i pomagao. Ovo je samo deo atributa koji su ga uzdigli na pije-destal nauke i ljudskosti.Autor napisa ovako misli o njemu a možda još snažni-je oseća.

Pedagógusportré

48

Kutató Intézetének néhány dolgozójá-val (a kapcsolatot elsősorban dr. REITER JÓZSEF kollegán keresztül tartottuk), az újvidéki Fizikai Intézet munkatársaival (itt elsősorban maga Ribár tanár úr volt a kapcsolattartó). Ezek az intézetek végez-ték a vegyületek szerkezeti kutatásait, míg mi (a szabadkai Műszaki Főiskola Fizika Katedrájának munkatársai) az anyagok dielektromos viselkedését vé-geztük el. Az egyik minta 2503/B mun-kajelzésű szerkezeti felépítését 1975-ben publikálták az újvidékiek [1], mi később vizsgáltuk ki a dielektromos tulajdon-

ságát [2]. Egy másik mintának előbb mi határozhattuk meg a dielektromos tulajdonságait [3], míg dr. Ribár és mun-katársai csak később határozták meg a szerkezetét. Miután cikkükben hivat-koztak a mi munkánkra, az én nevem is feltüntették a szerzők között [4].

Ugyanebben az évben készültünk el két korábban kapott minta mérésével, amelyek bruttó képleteit megkaptuk a kivizsgálás előtt (Ce (NO3)36H2O il-letve Y (NO3)3 6H2O). Igen érdekes eset történt, a mi méréseink szerint [5], az egyik minta, az ittrium vegyület ki-

Koczó Ferenc

49

sebb, a cérium vegyület pedig nagyobb relatív permittivitással rendelkezett. A bruttó képlet alapján nagyjából azo-nos értékeket kellett volna mérnünk. Az eltérés jóval nagyobb volt, mint a mérési hiba, tehát szignifikáns volt az eltérés. Konzultáltunk dr. Ribárral, ő is csodálkozott az eredményen, de azt mondta, nyugodtan publikáljuk az ered-ményt. A minta eredetét nem ismertük, de végül a cikk megjelenése után, dr. Ribár telefonon jelezte, hogy valóban az ittrium vegyületben csak 5 molekula víz van lekötve, tehát téves volt a brut-tó képlet. Ismereteim szerint nem ők (dr. RIBÁR csoportja) határozták meg a szerkezetét ennek a vegyületnek, bár hasonló vegyület szerkezetét vizsgálták (Ce(H2O)4(NO3)3)[6].

Az 1986. április 24-i levele rámutat az akkor már jelentkező erős pénzügyi megszorításokra... A Vajdasági Kutatási Érdekközösség egyre kevesebb pénzt ka-pott, így a kutatócsoportok létszámát, költségvetését megnyirbálták.

* Az 1988-as év őszén végül is úgy

döntöttem, hogy engedek a csábításnak és elmentem az iparba dolgozni. Az ese-mények olyan gyorsan és váratlanul zaj-lottak le, hogy az év végéig nem tudtam Ribár tanár úrnak jelentkezni, de az Ő levele itt is megtalált. Arra már nem emlékszem, hogy a levélben emlegetett séma és katalógus adatok milyen beren-dezésre, problémakörre vonatkoztak. A levél fénymásolata a mellékelt képen látható.

*

A SIGMA-céget 1992-ben elhagytam és Magyarországra mentem dolgozni,

Találkozásaim dr. Ribár Bélával

majd 1995-ben ismét Szabadkára jöttem és szeptemberi kezdéssel, elhelyezked-tem az Egészségügyi Középiskolában, de közben beadtam a pályázati kérel-memet az Építőmérnöki Kar által kiírt pályázatra. Az Egyetemi Tanács három-tagú bizottságának egyik tagja dr. Ribár Béla, „rendes” nyugdíjállományba vo-nult tanára lett, ekkor már a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagja. Miután megválasztottak (1996), az ötéves megbízatási idő utáni új-raválasztáskor ugyancsak Ő volt az egyik bizottsági tag, ugyan ekkor már (2001),

50

mint akadémikus (a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja).

Meg kell említenem, hogy az Épí tő-mérnöki Kar szervezésében időnként ne ves szakemberek, az általuk jól ismert szakterület valamilyen érdekességéről tar-tottak előadást. Javaslatomra az egyetem, kérésemre pedig dr. Ribár Béla akadé-mikus is elfogadta a meghívást és 1996 őszén, a röntgensugár felfedezésének 100. évfordulója (1895) alkalmából, nagy érdek-lődést kiváltó előadás keretében beszélt a hallgatóság előtt W. C. RÖNTGEN munkás-ságáról és a röntgen-sugarak jelentőségé-ről. Meg kell, hogy mondjam ismereteim szerint teljesen „önköltséges” alapon.

Két év multán az Egészségügyi Kö-zép iskolával megszűnt a kapcsolatom, de miután a Zeneiskola maradt fizika-oktató nélkül, így azt honoráris státus-ban elvállaltam. Tettem mindezt azért is, mert a zenei akusztika kedvenc témám volt. Három év tanítás után konzultál-tam dr. Ribár Bélával, volna-e lehetőség egy jegyzet kiadására, a válasz igenlő volt és a magyar nyelvű oktatás részére, az Oktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Titkársága anyagi támogatá-sával, elkészült a Zenei akusztika címet viselő jegyzet 2000-ben, az Atlantis gon-dozásában [8].

Mint ismeretes nyugdíjaztatása után erőteljesebben fordult a vajdasági magyar-ság sorsát befolyásoló kérdések irányába, a vajdasági magyar kutatók érvényesülési problémáihoz. E célból alakult egy tár-saság, a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság (JMMT), egyike az alapítóinak.

Majd a felhívás eredményeképpen megjelent a Tudományos kutatóink című katalógus [7].

Mivel ez a szakosztály nem bizonyult elég hatékony intézménynek, fáradozásai több más magyar kutatóval, egy a vajda-

sági magyar tudomány érdekeit védő tár-sulat megalapítása irányába terelődnek. A megvalósítás nem nehézségek nélküli, erről idézem szavait, az egyik e-mailben szétküldött körlevelükből, amely hozzám is eljutott (ekkor már ritkábban találkoz-tunk személyesen):

„A VMTT 1997. február 22-én alakult, de a tartományi illetékesek hónapokig tartó hallgatás után két ízben is visz-szautasították a bejegyzési kérelmün-ket. Ezek után a szövetségi igazságügyi minisztériumhoz adtuk be bejegyzési kérelmünket és két hét leforgása alatt 1999. január 29-i dátummal bejegyez-ték a társaságunkat”.

E társaság: Vajdasági Magyar Tudo má-nyos Társaság (VMTT – amelynek elnö-ke volt haláláig) szervezésében többször rendezett akár évi közgyűléseket, akár tudományos értekezleteket (Újvidéken a Szerb Tudományos és Művészeti Aka-démia, Újvidéki Tagozata dísztermében, vagy Vajdaság más helységeiben, így Szabadkán is volt több rendezvény, meg-beszélés stb.). Az alábbi néhány publi-káció a testület aktivitását igazolja, ahol mint szerkesztő, vagy társszerkesztő, vagy sorozatszerkesztő dr. Ribár Béla jelenik meg 9], [10], [11]. Érdemes megemlíteni, hogy a társulat megalakulása előtt már az MTA „Magyar Tudományosság Külföldön” Elnöki Bizottságának tagja volt.

Visszatérve dr. Ribár Béla karrierjé-re, érdekes megfigyelni, hogy 1987-től a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagja. A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia ren-des tagja 2001-től, míg a vajdasági akadé-mia csak 2004-től fogadja rendes tagjai körébe! Ekkor (2004-ben) már a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja is.

Koczó Ferenc

IRODALOM:

[1]. Gy. Argay; A. Kálmán; Á. Nahlovski; B.Ribár, Acta Crystallografica, Vol. B 31 1956, July1975,

[2]. mgr Koczó F.,Dulić N., Dr Horváth L. Néhány bioaktív anyag

relatív permittivitásának

hőmérsékletfüggése és

dipolusmomentumának

meghatározása – Kandó Kálmán Műszaki Villamossági Főiskola ,VIII. Tudományos ülés-szak, Bp. 1983,

[3]. F. Koczó; Dulić N.; L. Horváth: Temperaturna

i frekventna zavisnost

relativne permitivnosti

nekih trijazola, JUKEM 1984, N.Sad, str. 51.1-51.7

[4]. B. Ribár; S. Stanković; Gy. Argay; A. Kálmán; F. Koczó, Acta

Cryst.(1987),C43, 1712-1713,

[5]. F. Koczó; N. Dulić; L. Horváth: Acta Physica

et Chemica,Tomus XXX, Fasciculi 3-4, Szeged, Hungaria, 1984,

[6]. N. Milinski; P. Radivojević; B. Ribár, Cryst.Struct.

Comm.(1982),11,1241[7]. A JMMT

Természettudományi

Szakosztályá nak katalógu-

sa, Rubicon, Ada, 1997

51

[8]. Koczó Ferenc mgr: Zenei akusztika, Atlantis, Újvidék, 2000

[9]. VMTT, A reáltudományok

jugoszláviai magyar műve-

lői, ATLANTIS, Újvidék, 1999,

[10]. VMTT, Magyar tudo-

mány a Vajdaságban,

Tudományos műhelyeink

és egyetemi oktatásunk, Atlantis, Újvidék, 1999,

[11]. VMTT, A reál- és tár-

sadalomtudományok jugo-

szláviai magyar művelői, Atlantis, Újvidék, 2002.

ÖSSZEGZÉS

Meg vagyok győződve, hogy rajtam kívül sok olyan személy van az ipar-ban, főiskolán vagy egyetemen, akiknek ilyen vagy hasonlóan szoros kapcsolata volt dr. Ribár Bélával és ez sok éven át tartott. Eleinte kutatási együttműködés alakult ki közöttünk, majd személyisé-ge ilyen vagy olyan módon befolyásolta pályafutásom alakulását. Biztosította az anyagiakat (elsősorban külföldi doná-torok révén) a magyar-nyelvű oktatás megvalósulásához, előadást tartott, nép-szerűsítette a tudományt, akár szerb

nyelven is! Társadalmi tevékenysége sokrétű volt, felesége elvesztése után szinte összes idejét a vajdasági magyar-ságot érintő kérdéseknek szentelte, a túlterhelt test már nem tudta ezt elvisel-ni, és az első komolyabb sérülés, amelyet kiküldetésben, feladata végzése közben kapott végzetessé vált.

Ki kell emelnem, hogy pályafutása állomásainak, titulusainak változásával egyáltalán nem változott meg egyénisé-ge: a docens vagy az akadémikus ugyan az a személy volt – Ribár Béla. Köszönöm, Béla, a magam és a többi érintett nevé-ben, amit tettél értünk!

Találkozásaim dr. Ribár Bélával

52

Dr. Sági Zoltán: Belső viharaink Életjel könyvek 118., Szabadka, 2006

Papp Ágota

Dr. Sági Zoltán már eddig is jelentős kiadáványokkal gazdagította a vajdasá-gi magyar szakpszichológiai irodalmat. Belső viharaink c. könyve a szakma mel-lett főleg a laikusok étvágyát csillapíthat-ja, ami cseppet sem mellékes tényező. Az Életjel kiadásában ez már a harmadik műve. Nem tudnék minden értékes gon-dolatra külön kitérni, sem reagálni, ezért fejezetenként készültem kóstolókkal. Mindemellett meg kell említenem, eddigi tapasztalataimban más víziók és fantáziák is élnek egy-egy elmélet gyakorlati megje-lenésével, illetve egy-egy jelenség elméleti hátterével kapcsolatosan, mégis fontosnak tartom Sági gondolatait, leírásait.

A sérült önértékelés gyökerei c. fe-jezetben olyan károsító nevelési attitű-dökkel ismertet meg bennünket, mint a tökéletes szülő mítosza, az alkoholista szülő, a domináló-irányító szülő, az al-kalmatlan szülő, a rivalizáló szülő, az erőszakos szülő. Érdekes elemzést ol-vashatunk a kegyetlen szavak hatalmá-ról és a családi hiedelmekről – mindezt életszerű esettanulmányokkal spékelve. S ez az, ami igazán nagy ereje (a főleg elméleti alapokon nyugvó) könyvnek: a praxis. Ami itt és most történik, s már nem a pszichoanalízis hajnalán vagy az Új Világban.

A szorongás arcaiban a szerző részlete-sen kitér a mindenkit érintő félelmekre, frusztrációkra, melyek jelenléte a léthez elengedhetetlen, melyek megjelennek – ha előbb nem, akkor – a fejlődési stá-diumok váltakozásakor. Már tudjuk azt, hogy az elfojtott szorongás akkor válhat

fenyegetővé, ha lejár a „szavatossági ideje”, ha túlságosan intenzív, illetve, Freud óta már az sem titok, hogy a gyermekkori traumák azok, melyek a leginkább visz-szahatnak a későbbi életünkre. Ennek kiegészítéseképpen olvashatunk arról a négy posztulátumról is, melyek folyama-tos váltakozása lehetővé teszi a mindenna-pi működésünket. Különös kielégülés még ez a fejezet azoknak az olvasóknak, akik a személyiségtípusok patológiás szerkezete-ire kíváncsiak, mint amilyen a skizoid, a depressziós – azon belül a kodependencia egyre gyakoribb megjelenésére is kitér –, a kényszeres és a hisztérikus személyiség.

A modern pszichológia – ha lehe-tek ennyire merész a meghatározásában – szívesen foglalkozik a család rend-szerelméletű működési és strukturális alapjaival, a pozíciókkal és az azokhoz kötődő szerepekkel. Ennek és egy remek irigység-féltékenység komparációnak le-hetünk a tanúi a Féltékenység – a veszí-tés félelme címet viselő stációban.

Könnyedén és kategorikusan tudunk a szeretetről, szerelemről és a gyűlöletről beszélni, pláne logikai összefüggést ta-lálni közöttük laikus szemmel. De, vajon tényleg olyan egyszerűen leírható ama kellemetlen érzés és okai, ahogyan az a fejünkben összeáll? Ezt válaszolja meg A gyűlölet hálójában c. fejezet. S noha sze-retnék szemet hunyni, de nem tehetem meg, el kell mondanom azt, hogy ez az a rész, melyben napirendre kerülnek az előítéletek, a hátrányosan megkülönböz-tetettek, és a másság el nem fogadásának problematikái is. Fény derül az attribúció

Dr. Zoltan Sagi često se oglašava svojim rado čita-nim tekstovima. Dobar deo čitalaca zna da je on autor više knjiga koje mogu ani-mirati ne samo užestručnu javnost već i one koje ova oblast privlači. Autor ovog prikaza ocenjuje njegovu stručno-literarnu delatnost dragocenom jer na veoma «uhvatljiv» način saopšta-va složene fenomene.Primerice, mržnju, nasilje, osamu, umeće ljubavi, žalost itd.

Könyvajánló

53

jelentőségére, avagy a dolgok meghatáro-zásának kiindulási pontjára.

Talán nem véletlenül követi ezt Az erőszak útjain című rész, amelyben szó esik a házastársi erőszakról, az erőszak-ról, mint kommunikációs eszközről és az emberi kommunikációban megjelenő erőszakról. Ismét bebizonyosodik a csa-ládi minta jelentősége, a csoport egyénre gyakorolt hatása, a zárt gondolkodás eredménye a nemzeti énképek kialakí-tásában, illetve az Ellenségkép gyártásá-ban... a patriotizmus ereje. Analizálódik a vezetők és államvezetők, a bántalma-zók, a nemi erőszakot elkövetők szemé-lyiségszerkezete. Definiálódik az empá-tia, a nárcizmus és az altruizmus.

Nem titok, hogy emberi kapcsolataink teszik lehetővé az énkép realitásélményét és saját értékeink megítélését. Reálisan annyit kaphatok, amennyit adok, bele-fektetek. No de, mi van akkor, ha már nincs kinek adni sem? Ettől talán még egyérteleműbbé válik a magány személyi-ségre kifejtett romboló hatása. Ám az sem mellékes, hogyan alakul ki az egyedülléti állapot, s mi okozza ezen felül/ezen belül a magányt, vagy a társas magányt. Itt is valós életutakból kaphatunk szemelvé-nyeket. Minderről A magány segélykiáltá-sai című fejezetben.

Az Irányt mutató veszteségeinkben, a szeparációs szorongással indítva a koráb-ban már említett fejlődési lépcsők – kissé Eriksoni metódusban – lekövetett kisebb-nagyobb érési megtorpanások és válto-zások hozadékait, az adott periódusban elvárt és meg nem valósított feladatok folyamodványait követhetjük végig. Hisz hányszor felvetettük már a kérdést: Mi lesz velem, ha elmegyek? S vajon visz-szatérhetek-e hozzá, ha elhagyom? Azaz van itt gyermekkor, ifjúkor, fiatal felnőtt-kor – amikor azzal az ambivalenciával

küzdünk, hogyan legyünk önmagunk urai, amellett, hogy anyánké maradjunk, hogyan és kivel azonosulunk –, felnőtt-kor a maga lehetetlen meghatározásaival (tényleg csak annyit jelent, hogy feladjuk gyermekkori álmainkat? Ne vicceljünk már!), majd leszünk barátok, szeretők, házastársak, szülők, s rájövünk minden kapcsolat tökéletlen a maga nemében. Eljő a középkor, majd az időskor...

A gyász fejezetében nem a teljes ki-dolgozottság a jellemző, sokkal inkább a tényfelvetés, sem mint a feltárás. Állíthatom ezt biztosan, hisz jómagam sokat kutattam ebben a tematikában. POPPER nyílván hatást gyakorolt Ságira is, ami felismerhető abban a minimalista elemekkel jellemezhető, a vallásra rá-csengő elméleteiben. Ami fontos, szépen lekövethető a gyász folyamata.

A szeretet képessége c. részben sem könnyebb kérdéseket vet fel, mint a: Szabad-e szeretnünk magunkat, és ha igen, az mennyire az önzésünk megnyil-vánulása? Önzés és önzetlenség? Fehér és fekete? Összehasonlítja az érettnek és éretlennek titulált szeretet logikáját.

Közhelyes lenne csupán annyival zárni, hogy ha tehetik, olvassák el egy neuropszichiáter pragmatikus patológia-nézeteit, azt a könyvet, melyet KEREKES SÁNDOR rajzai és borítója tesz még kedve-sebbé. De, ez a mód nem lenne hiteles, s itt már szó sincs kompetenciáról. Ó, igen, milyen könnyen elfeledjük a fájdalom, a veszteség, a boldogság, a traumák, s még sorolhatnám, gyötrő érzését. De, vajon valóban az a megoldás, ha szemet hunyunk efelett, vagy meg sem próbál-juk felfedni miért történik? Higgyék el, a Miért megválaszolásától már csak egy hajszálnyira van a Hogyan... s ki tudja, talán egy nap, már másképp látjuk a mögöttünk hagyott éveket.

Dr. Sági Zoltán: Belső viharaink

54

DR. SÁGI ZOLTÁN SZAKMAI ÖNÉLETRAJZA Dr. Sági Zoltán neuro pszi-chiáter, pszicho tera peuta, csoport-pszichoanalitikus, a szabadkai Kórház Pszichiátriai Osztálya Nappali Kórházának vezetője. Több mint tíz éve pub-likál rendszeresen, különböző lapokban, folyóiratokban. A Hét Nap hetilap állandó mun-katársa, az Új Kép folyóiratban megjelenő írásaiban leggyak-rabban a gyermek, pubertás és adoleszcens-kor jellegzetessé-geivel, pszichés problémáival foglalkozik. A lelki egészséggel kapcsolatos információ, tudás továbbadását tartja elsődleges céljának, a mindennapi ember gondolkodási szintjén Hitvallása szerint: „Az ember legnagyobb ellensége a tudatlan-ság. A dolgok megismerésébe befektetett energia mindig busá-san megtérül.”

1997-ben jelent meg első köny-ve A félelem iskolája címmel. 1999-ben a Való világon túl

– fiatalok, drog, alkohol c. könyv a folyamatosan aktuális fiatal-kort megkeserítő, megnehezítő pszichológai jelenségekkel foglalkozik. 2000-ben megjelent szerb nyelven is, 2003-ban pedig újra kiadták. 2002-ben jelenik meg A fiatalkor fekete foltjai

– depresszió, és öngyilkosság c. könyve, amely 2003-ban szintén megjelent szerb fordításban.2003-ban jelenik meg negyedik kötete – A félelem hálójában –, amely ismét a félelemmel, fóbi-ákkal foglalkozik 2005-ben, az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület és a Vajdasági Magyar Tankönyvtanács felkérésére egy kézikönyvet ír – Osztályfőnöki

kézikönyv – Az osztályfőnöki

munka pszichológiai vonatkozá-

sai címmel.A belső viharaink hatodik köny-ve, azokról az érzelmi viharok-ról szól, amelyeket a személyi-ségünk érettségi szintjétől füg-getlenül mindannyian átélünk életünk során. Üzenete ennek a kötetnek az, hogy az érzelmi krízisekkel legcélszerűbb szem-benézni, mert szorongással teli világunkban biztosabban tájéko-zódunk, ha ismerjük magunkat. Egy kis közösségnek különösen szüksége van jó önismeretre.Érdeklődési és kutatási területe az öngyilkosság jelensége, a kisebbrendűségi érzés, amelyik szinte köztudottan éppen terüle-tünkön a legkifejezettebb. Az Szabadkai Egészségügyi Középiskolában évek óta szakta-nárként is tevékenykedik.

Papp Ágota

55

Priča o jednoj knjiziZora Ćujić

Knjiga ČARLSA MERILa, The Walled Garden – The Story of a School, napisana je 1981. a pod naslovom Bašta – priča o jednoj školi, kod nas se pojavila 2004. godi-ne. Za potrebe prekograničnog Projekta GEST, subotičke Nevladine organizacije „Školsko zvono”, preveli su je srednjo-školski profesori – OTILIJA KIŠ iz Subotice i BAKIR REŠIDBEGOVIĆ iz Lukavca . Ovu knjigu Čarls Meril je poklonio svo-joj školi Komonvelt, kao svoj Veliki čas pred odlazak u penziju. Međutim, svojim domenima i dubinama, ona znatno preva-zilazi prigodni letopis o jednoj uglednoj bostonskoj školi, i predstavlja human i podsticajan koncept obrazovnim strate-gijama svakog društva koje se opredelilo za humane demokratske puteve. S tom misijom, ova knjiga zaslužuje da se nađe i u našoj sredini, a u mnogim oblastima, zavređuje vrlo uvaženo čitanje.

Sa Baštom treba da se sretnu stariji sre-dnjoškolci. Mnogi njeni odlomci mogu po-služiti kao debatne teme uz odrastanje. Na tim stranicama, adolescentna egocentri-čnost može uvežbavati umeće uvažavanja svakolike drugačijosti, te postojanje i ne-ja sveta. Primeri iz knjige, mogu postati vi-dokazi za nesagledive mogućnosti ličnog i društvenog aktivizma. Neodgovornost bi mogla sazrevati u plodove sopstvene i tuđe odgovornosti. I, možda je najvažnije to, što bi Budući uz ove tekstove mogli sticati kondiciju za armiranje svesti o oba-vezama, pravima i slobodama, svesti koja nikada ne bi pristala na zloupotrebu čove-ka. Ni na sopstvenu, ni na tuđu.

Naravno, da bi Priča o jednoj školi dospela do učenika, nju bi najpre morali

iščitavati nastavnici, direktori, članovi školskih odbora, stručnjaci iz oblasti obra-zovanja, roditelji, političari... Zapravo, svi odgovorni odrasli, a takvim se mogu smatrani samo oni koji sopstvenu ulogu ne iscrpljuju sa osionim ili uplašenim egoizmom (dovde je moje, drugo me ne in-teresuje..), već je doživotno dograđuju sve-šću za interes celine. Ovo osvešćavanje, naročito tamo gde se demokratski put tek trasira, prispeva samo kroz uporan i naporan rad – najpre misionara, a potom njihovih nastavljača. Merilova knjiga je vredno oruđe za trasiranje toga puta.

Važnost prosvećivanja, uviđali su mnogi mislioci. Od KANTa i DOSITEJa, sve do POPERa. Danac HAL KOK, prepoznao je školu ne samo kao najvažniju prosvetnu insti-tuciju, već kao noseći stub demokratskog društva: „Omladina se najbolje vaspitava za demokratiju time što sama živi u demo-kratiji – sa pravima i obavezama. Zato je tako važno da škola i vojska – kao velike institucije zajedničke za ceo narod – zaista budu prožete demokratskim duhom.(...) Ako demokratija treba da sačuva svoje zdravlje, mora se voditi stalna i planirana bitka protiv političke nezrelosti, protiv mentaliteta mase; mora se izgraditi vaspi-tanje jasno usmereno ka cilju čovečnosti i samostalnosti”. Mladi Čarls Meril, prene-ražen bliskim susretima sa smrću, ali i sa životom, mesto da nastavi da teče očevo bogatstvo, osniva svoju školu, uveren da samo prosvećeni mogu čuvati, ili bar ubla-žiti strahote i nepravde pojedinih života i čovečanstva uopšte. To uverenje pojavljuje se kao lajtmotiv u Bašti, a kroz stihove DŽONA KITSa, stoji kao moto knjige:

Könyvajánló

Charles Merrill könyve, a The Walled Garden, The Story of a School az Egyesült Államokban 1982-ben jelent meg, a magyar fordítás a nyír-egyházi ART-EAST KFT. kiadásában 2002-ben. A szerb nyelvű megjelenést a GEST Projektum kere-teiben a Školsko zvono civil szervezet biztosította 2004-ben.

A körbezárt kert – Egy iskola története a Charles Merrill által alapított Commonwealt Iskola szellemiségét, felelősség-tudattal telitett pedagógia törekvéseit mutatja be 1958-tól 1981-ig. Az Iskola mindennapjainak esszészerűen átmesélt tör-ténete, az iskolavezetés és a tanári kar vívódása meg-döbbentő mindenkori aktu-alitásával: „A körbezárt

56

Zar vi ne uviđatekolika potreba je sveta Bola i Patnje,za vaspitavanjem umnih,Dušu da mu udahnu?

(prev. Otilija Kiš)

*

Već vekovima nagovaraju se učitelji da budu blagorodni prema Budućima, koji su, sa svojom lepotom, naivnošću i frustracijama, povereni njima i njihovim znanjima, umećima, moralu, i njihovim frustracijama. I, odvajkada se u tome, uglavnom – ne uspeva. Po školama se još uvek više zebe i pati, no što se radu-je. Škole neoprostivo retko nude radost saznanja i uzore. One su, većini đaka, samo mučno moranje. Zastrašujuće često ono je i – beskorisno. Priča o Komonveltu pruža nadu da je moguća i korisnija i radosnija škola. Takvom je može učiniti samo kvalitetan nastavnik, a njega može iznjedriti samo odgovorna škola. Nju, naravno, stvara društvo sa zrelim vođ-stvom, onim koje je u stanju da sagleda važnost i isplativost ulaganja u obrazova-nje. U baštovane, umesto u parazite. U nastavnike umesto u divizije.

Meril, kao savremeni humanista, ne prašta kada konzervativizam i autori-tarnost nasrću na zdrava htenja mladih. Ipak, kao praktičar, on se ne zavarava ni sa primamljivim, ekscentričnim samer-hilskim dobronamernostima – odrasli više znaju, iskusniji su i – moraju usmera-vati. Kao profesionalac predano posvećen zadatku, on je realan u zahtevima prema školi – ona je ograđena bašta. Njena svrha jeste da podiže i štiti mlado rasti-nje – radi pripreme za zdravu održivost u nezaštićenim prostorima, izvan bašte. Za to je neophodna silna odgovornost baštovana. Bez nje, rastinje teško izrasta

u zdravo... U bašti koja se neguje, zdravo se čuva od korova. Uspeo Merilov para-lelizam. Takve su i sve ostale metafore. Neusiljene su i kada nagovaraju na nadu i smisao, i kada su (samo)ironične, i kada su, zbog grubih neminovnosti „socijalnog darvinizma“, setne i gorke. Do poetičnih i mislećih, poruke ovih metafora uverljivo i snažno prispevaju. Međutim, ako dobro-namernici ne budu umeli artikulisati uve-renja iz ove knjige: samo zdrave škole štite i pojedinca i društvo od masovnih bolesti, i kao zahteve ih naturati nepoetičnim šefovima globalnih, lokalnih, grupnih i pojedinačnih stratišta i gubilišta – učinci ove dobroćudne knjižice, biće osamljeni kao bulke u žitnom polju.

Bašta je humani apel Čarlsa Merila, upućen svima onima koji čine i koji utiču na obrazovanje – od učenika do predse-dnika države; taj apel je namenjen svim geografijama – od Bostona preko Novog Sonča, do Lukavca i Subotice. I dalje. Gde god je čoveka.

*

I, evo, plemenito seme je tu. Poklonio plemeniti Amerikanac. (Ne onaj Mr. Stereotip kako nam Amerikance često predstavljaju, već jedan od onih koji se znaju i rastužiti i razgneviti i ponositi svojom zemljom.) Neko ko se raduje svakom pomaku u pravcu čovečnosti i smatra da se taj pomak, dobrim delom, spravlja u školi. Plemenita je, mada tužna i nekultivisana, i zemlja za kojom to dobronamerno seme vapi. Plemeniti su i prijatelji iz Poljske, dobri poznavaoci tame, jer s nama podeliše deo osvojene svetlosti, obučiše prve baštovane...

Da li će, ovako združeni, uspeti ogra-diti bar poneku baštu merilijanskim zidom, nesebično razdeliti seme i opu-stošenosti sačuvati od lokalnih i širih

Zora Ćujić

kert nem erőd… Jó kerté-szeket próbálunk nevelni, nem korlátokat építeni… A tanár ültet, gyomlál, és metsz. Semmit sem erőltet. Az iskola nemcsak felkészít az életre, hanem maga az élet…” A merrilli, intellektuális őszinteségen alapuló neve-lési gyakorlat megismerése mindazok számára tanul-ságos, akik bárhol, bármi-lyen szinten és formában befolyásolják az oktatást. Legyen az diák, akinek segít a világ értelmezésé-ben. Tanár vagy szülő, aki erőt és megerősítést nyer. Iskolaszék-tag, felelős poli-tikus, akiben tudatosítja, hogy az iskola nem csak oktatási intézmény, hanem a demokratikus társadalom tartópillére is, Hogy az „iskola erejének” kimun-kálása minden oktatási és társadalmi rendszerben meghatározó.

57

nepogoda Vremena? Hoće li svi ovi do-bronamernici uspeti da dobrotu učine važnom i na njoj odnegovati jednu generaciju? Generaciju kojoj neznanje i neverica neće biti izvor masovnog strada-nja? Generaciju koja pred Budućima neće tugovati, stideti se nad onim što se juče dopustilo i propustilo?

Čarls Meril nam je dao šansu.

PRIČA UZ BOSANSKO-SRPSKO IZDANJE

Bosansko-srpski prevod ove knji-

ge izrastao je iz Projekta GEST (Good Examples in Sad Times/Dobri prime-ri u tužnim vremenima) Nevladine or-ganizacije „Školsko” zvono iz Subotice. Projektom se želi podsticati svi oni koji, nakon Strašnog Svega, uviđaju da je do-stojanstvena sutrašnjica moguća jedino u tolerantnom suživotu multietičkih dru-štava. GEST je pozivnica najpre onima koji vaspitavaju mlade.

Dobronamernost Projekta prepozna-li su i podržali, autor knjige – gospo-din Čarls Meril, osnivač međunarodne Mreže Škola plus – poljska MTO i oni koji su GEST-u prvi podarili pomirenje i nadu – Gimnazija Otvoreni centar iz Lukavca.

Za srpsko-bosansko izdanje, gospo-din Meril je napisao pogovor. Deo toga smo čuli na promociji Bašte u subotičkoj Velikoj većnici 3. juna 2004. godine, a delom ga prilažemo uz ovaj prikaz.

„Sada je 2004. godina, a ne više 1981. Gde je škola Komonvelt? Svet? Bašta je napisana za Amerikance. Šta ona ima da kaže bosanskim i srpskim čitaocima? I budući da američki predsednik želi sebe prikazati najvažnijom osobom na svetu, sa svojom zemljom koja je najpoznatija po bombarderima i gigantskim korpora-cijama, štagod da dolazi sada iz Amerike, vrlo je verovatno da će biti primljeno sa

manje poverenja i poštovanja nego pre nekoliko godina. Ipak, priču o ovoj maloj nevažnoj školi u Bostonu, o idealima koje je ona sebi postavila, o njenim patnjama i porazima, ali i o naporima njenog dire-ktora, njenih nastavnika, njenih učenika da se postigne određeni nivo intelektu-alne iskrenosti, društvene korisnosti, li-čnog poštenja, vredi čitati.

Ova knjiga je nastala kao simbol bo-sansko-srpskog pomirenja nakon užasa od pre desetak godina. Štampana na oba jezika, parna poglavlja su na srpskom, neparna poglavlja na bosanskom, a me-đusobno su razumljiva, kao kod Čeha i Slovaka.

Kako da se ponaša jedna nevažna mala škola, u jugoistočnoj Evropi, u Bostonu u ovakvim vremenima? Mi po-mažemo našim učenicima da se distanci-raju od »patriotizma« koji otupljuje duh. Ne smemo ih, međutim, ostaviti sa auto-matskom »liberalnom« porukom – kakvoj su se odrasli Nemci morali suprostaviti nakon 1945. sa svojim tinejdžerima – da je sve što je njihova zemlja ikada uradila, automatski bilo potpuno pogrešno.

Bez obzira šta zvanične poruke go-vore, mi živimo u vremenu poraza. Šta je vredno da se pomaže ? U šta je vre-dno verovati? Ući na Harvard i postati uspešan inženjer kompjutera možda nije dovoljno dobro. Pesma koja dopire do mene je poljska nacionalna himna, njena prva dva stiha: Jeszcze Polska nie zgin-da kiedy my z yjemy – Još Poljska nije izgubljena sve dok mi živimo. Umesto Poljske možete koristiti bilo koji naziv. Ošamareni smo u lice, poniženi, izne-vereni, ali sve dok vi, ja i onaj tamo, još živimo i držimo se nekakvog razumeva-nja, hrabrosti, poštenja i volje, onda mi još nismo izgubljeni. Da li da zaustavljam prolaznike i da im pevam? Da li je to po-ruka ove knjige?” (Čarls Meril)

Priča o jednoj knjizi

58

Priča o Čarlsu Merilu

Charles Merrill je diplomirao na Univerzitetu Harvard. Kao pripadnik Pete armije, borio se u Alžiru i Italiji, uključu-jući i Dan D u Salernu. Proveo je godinu dana kao Fulbright nastavnik u Austriji, i putovao je cijelim svijetom, naročito po Latinskoj Americi i istočnoj Evropi. Cijeli svoj život nastavnik historije, a osno-vao je vlastitu školu, Commonwealth, u Bostonu, koju je vodio dvadeset i tri godine. Filantrop i humanist, Merrill je i nakon odlaska u mirovinu 1981. godine ostao predan misiji obrazovanja, poma-žući i podržavajući mnogobrojne obrazo-vne institucije diljem svijeta. Puno je dao svojoj voljenoj Poljskoj, i za to je 2003. dobio njihovo visoko odlikovanje.

Čarls Meril danas živi uglavnom na relaciji između Bostona i Novog Sonča (gradića blizu Krakova). Slika plame-ne geometrijske slike na XI spratu je-dnog solitera. Povremeno otputuje do Bugarske, Dablina, Helsinkija, Lisabona, Subotice… a nedavno je sa svojih 85 godina duhovito i uporno protestvovao na rumunskom aeredromu i – pobedio: dopustili su mu da razgleda Temišvar.

O sebi je pisao i ovo:

„Nisam ostvario nekoliko svojih deča-čkih snova. Nisam postao uspešan igrač bejzbola, niti oficir u kanadskoj ili ame-ričkoj vojsci (bio bih poručnik koji bi se lako dao zaplašiti), političar demokratske stranke, mada sam pozvonio na 3500 vrata prilikom izbora administrativnog veća okruga St. Luis (nikad se ne bih setio imena ili se nasmešio, onima koji su me molili za uslugu). Sada je bilo jasno da nikada neću postati uspešan drugorazre-dni romanopisac. Šta bih mogao uraditi sa preostalim godinama svog života?“

„U penziju sam se povukao 1981. Imao sam 60 godina, bio sam umoran od pisanja preporuka za koledže, od ispravljanja kontrolnih zadataka, pisanja molim-hvala pisama, radi godišnjih fon-dova, i uzimanja zdravo za gotovo radost koju sam nalazio u svakodnevoj nastavi. Meri i ja smo iznajmili stan na Velikom kanalu u Veneciji.

Od tada sam napisao tri knjige: jednu dugu studiju o politici i etici osnivanja fi-lantropije (20 godina sam bio predsednik dobrotvorne fondacije koja se finansirala iz zaostavštine mog oca); jedan roman o sedamnaestogodišnjoj radnici poljsko-američkog porekla iz jednog učmalog industrijskog mesta u Masačusetsu (pre-veden na osam jezika, nedavno i na turski i rumunski); jednu istoriju savre-mene Poljske i Čehoslovačke, prevasho-dno viđenu mojim očima, prevedene na poljski, slovački i bugarski. Pokušavam da ostanem angažovan u obrazovanju, u Istočnoj Evropi i, preko rasističkih tema, u našoj zemlji, sa crncima. Investiram velika sredstva radi zaštite okoline i libe-ralne alternative reakcionarnoj, naciona-lističkoj politici republikanaca.»

Uskoro iz štampe izlazi srpski prevod još jednog, do sada neobjavljenog dela ovog pisca – roman Put u Pariz. I ovoga puta,prevodilac je profesorka Otilija Kiš, a Subotica će opet dobiti šansu da bude domaćin njegove promocije.

A körbezárt kert (III. Zsiráfok, 41. old.)

„1960 júniusában hét gyereket, di-ákjaink 7%-át kellett elküldenünk rossz eredményeik miatt. Néhányan nem is titkolták megkönnyebbülésüket, hogy el kellett menniük, mások viszont mérgesek

Zora Ćujić

BIBLIOGRAFIJA ČARLSA MERILA

Veliki ukrajinski partizanski

pokret i ostale priče iz Ajzenhaurevih godina

Bašta – Priča o jednoj školi – (prevedeno na srpski i mađarski jezik)

Čekovna knjižica – Politika i etika fondancijske filan-tropije

Emilina godina (prevedeno na mađarski jezik)

59

voltak, szégyellték magukat, vagy pedig szomorúak voltak. Ez döntő momentum volt az iskola működésében: ettől kezdve tudatosan arra törekedtünk, hogy emel-jük az iskola intellektuális mércéjét, ami nemcsak a tanítás minőségének javítását jelentette, hanem azt is, hogy meg kellett szabadulni azoktól, akik nem ütötték meg ezt az általunk megállapított szintet. De mivel kis iskola voltunk, jól ismer-tük egymást, ezért osztoztunk azon a bánaton, amit azzal okoztunk, hogy el kellett tanácsolni valakit, hiszen ebben a közösségben azt tanultuk, hogy bíznunk kell egymásban.

Valamilyen szeretlek-gyűlöllek kap-csolat foglyai voltunk. A zsiráfok a fák leveleit eszik, de ahogy sokasodtak az aszály beköszöntével egyre több fa pusz-tult el. Levél már csak a fák csúcsán maradt, amit csak a kellően hosszúnya-kúak étek el. Ezért csak ők maradtak fenn, mivel csupán ők voltak képesek a fajfennmaradás szempontjából megfelelő utódokat létrehozni. A rövidnyakú zsi-ráfok éheztek, ők és ivadékaik portyázó hiénák prédájává váltak. Az életért folyó versenyben csak a legjobbak maradhat-nak meg. A gyengébbek irányába mu-tatott kedvesség, nagy felelőtlenség. Ha a leghosszabbnyakú, legbüszkébb zsiráf megnyomorodik, tudja, hogy nincs má so-dik esély. Nem kérheti társait, hogy adják neki az éppen most leharapott levele-ket. Inkább addig biceg a bozótban, míg szembe nem találkozik egy oroszlánnal.

Ugyanakkor a rövidnyakúak között is lehetnek nagyon kedves állatok. Mi is megpróbáltunk kapaszkodókat létrehoz-ni, alacsonyabb lombú fákat felkutatni és nyakhosszító kurzusokat indítani a mi rövidnyakúink számára. Éjszakánként, ha senki sem figyelt, létrákról vágtuk

le a gallyakat azok számára, akikkel a legtöbbet kellett törődnünk. Néhányan értékelték erőfeszítéseinket, és saját ké-pességeik szerint megpróbáltak együtt-működni. Mások viszont vagy »A rövid az igazi« kitűzővel protestáltak, vagy azt mondták, hogy őket nem érdekli az egész, és megpróbáltak a hiénákkal barátkozni.

Más iskolák számára a következő lépés az »x = y, azaz rövid nyak, hosszú nyak ugyan mi különbség van közöttük« elv bevezetése volt, ami egy olyan, az el-veinkkel való ellentmondás, ami rombol-ja az erkölcsi törvényeket. A Jó egyenlő a Rosszal, a Helyes a Helytelennel. A munka semmit nem jelent, egyedül csak a hűség tud megmenteni. A megbecsülés végeláthatatlan formái, amihez az élet annyira ragaszkodik, a hatalmas lég-kondicionáló üzlet beindításától Szaud Arábiában, egészen addig, hogy valaki a halálos ágyán viselkedik, a protes-táns felelősség az egyén megmentéséért – mindezt tagadják.”

Toldiné B. Andrea ford.

DRUGI PUT ...

Priča o prispeću jedne knjige

Prispeće ove knjige na srpskohrvat-sko područje, odvijalo se po holivud-skom scenariju u nekoliko nastavaka ali sa balkan-endom. Autore toga prispeća činili su jedan filantrop, dva profesional-ca, jedan amater i provincijalni distribu-teri. Rezultat – nedovoljna gledanost.

Új Kép, pruža šansu za remake toga prispeća, a time i nadu da će vredni ba-štovani plemenito seme iz Bašte, rasejati među Buduće, radi budućnosti.

Priča o jednoj knjizi

60

A Balassi Bálint Intézet, az Apáczai Közalapítvány támogatásának kö szönhetően, több évi szünet után ismét szaknyelvi továbbképzést szervez a Kárpát-medencei magyar szakértel-miség részére.

A továbbképzést két szakaszban (2006. november 24-26. és 2007. márci-us 16-18. között) összesen 30 fő részére, három szakterületen (oktatáspolitika / 8 fő, jog- és közigazgatás / 10 fő, mű-szaki és gazdasági /12 fő) terveztük.

A műszaki és gazdasági szaknyel-vi képzésre elsősorban a középiskolák illetve gimnáziumok szaktanárait vár-juk. Az oktatáspolitikai továbbképzés-re olyan oktatók jelentkezésére számí-tunk, akik oktatási intézményekben, társadalmi- és érdekvédelmi szerveze-tekben oktatásszervezéssel, stratégiák kidolgozásával foglalkoznak. A jog- és közigazgatás, valamint közgazdaság területén dolgozó szakértelmiség szé-les körből jelentkezhet: oktatási intéz-mények, önkormányzatok, társadalmi szervezetek stb. A résztvevők száma korlátozott, de arra számítunk, hogy a továbbképző végzettjei itt szerzett tapasztalataikat továbbadják.

A képzésen kívül szállást, ellátást biztosítunk a résztvevők számára, és útiköltségüket megtérítjük.

Szeptember 30-ig egyéni/csopor-tos jelentkezéseket várunk a követke-ző adatok feltüntetésével:

szakterület név cím, elérhetőség (e-mail, tele-

fon) munkahely, foglalkozás, feladat-

kör

milyen nyelven végezte közép- és felsőfokú tanulmányait

mit vár a továbbképzéstől

Jelentkezni lehet:Balassi Bálint IntézetFischerné Fülöp Ildikó pályázási referens1016 Budapest Somlói út 51.1519 Budapest Pf. 385e-mail: [email protected].: 00-36-1 381 5134, mobil: 00-36-70-321 5774

A SZAKNYELVI TOVÁBBKÉPZÉS BEMUTATÁSA

A továbbképzés célja Ma már minden környező ország-

ban – ha némiképpen eltérő mérték-ben is – adottak az anyanyelv-hasz-nálati jogok. Azonban még azokban az országokban is gondot okoz ezek érvényesülése, ahol szóban (és írás-ban) is élhetne a magyar kisebbség a számára biztosított nyelvi jogokkal. Az ok részben a szakoktatás vissza-fejlesztése, részben a többség évtize-deken át tartó nyelvi intoleranciája, hegemóniára való törekvése, amely-nek az elsődleges színtere a közéleti anyanyelv-használat visszaszorítása volt. Azokban az országokban, ahol az MTA Kisebbségkutató Intézete ötletére és segítségével megszervezték a nyelvi irodákat (ma már kutatóállomásokat), az ott dolgozók egyik legfontosabb tevékenysége a nyelvi tanácsadás.

A jelen pályázat célja az, hogy olyan szakembereket fogadjon, akik a továbbképzésen szerezett tudásukat

saját területükön továbbadhatják, és így kitágíthatják a szaknyelvi ismere-tekkel rendelkezők körét.

A megcélzott három terület közül az első kettő nyelvpolitikai szempont-ból mindig a „tűzvonalban” van, de a harmadik terület sem elhanyagolható fontosságú, különösen, ha figyelem-be vesszük az Európai Unió szabad munkaerő áramlásával kapcsolatos alapelveit. A kisebbségi magyar szak-emberek számára Magyarország az elsődleges munkavállalási célállomás, azonban ha nem megfelelő a szaknyel-vi felkészültségük, hátrányba kerülnek a munkaerő-piacon. A továbbképzésen az adott terület szaknyelvéhez értő nyelvészek, valamint a magyarországi szakképzésben résztvevő, szakterületi szakemberek biztosítják a cél elérését – ennek megfelelően a képzés elsődle-gesen gyakorlati jellegű.

A résztvevők köre: Csehország, Szlo vákia, Ukrajna, Románia, Szer bia, Horvátország, Szlovénia, Ausztria ma-gyar anyanyelvű szakértelmiségéből

a) az oktatáspolitika területén dol-gozó szakemberek (8 fő)

b) a jog- és közigazgatás, közgazda-ság területén dolgozó szakembe-rek (10 fő)

c) műszaki és gazdasági területen ok tató/kutató szakemberek (12 fő)

A TOVÁBBKÉPZÉS IDŐTARTAMA:

Mindhárom csoportnak 2 alkalom-mal 3-3 nap, összesen 18 oktatási nap

SZAKNYELVI TOVÁBBKÉPZÉS

Hírkosár

61

A továbbképzés tartalmi váza, ütemterve:

Minden résztvevőtől kérjük, hogy a képzés megkezdése előtt gyűjtse-nek olyan magyar nyelvű dokumentu-

mokat, amelyek problémát okoznak, illetve hozzanak a szakterületükről szólistákat. A foglalkozásokon ezeket a dokumentumokat elemezzük nyel-vi szempontból, összehasonlítjuk a magyarországi és az egyes régiókban

használt változatokkal, a tapasztala-tokat egy néhány oldalas, gyakorlati szempontokat figyelembe vevő „súgó” formájában összegezzük, amit minden résztvevő kézhez kap, hogy terjeszt-hesse az érdekeltségi körében.

Tantárgy / előadás megnevezése Óraszám

I. szakasz – 2006. november 24-26. 1. Bevezető előadás: Nyelvi jogok a Kárpát-medencében – de jure és de facto (közösen a 3 csoportnak) tekintettel a célcsoport szakterületére 2 2. A magyar szaknyelv általános jellemzőinek bemutatása – előadás (a három csoportnak közösen) 2 3. A fenti témában gyakorlat /szeminárium – nyelvész szakértő vezetésével (a három csoportnak külön-külön, 2-2 óra, minden nap) 18 4. Konzultáció (workshop) a szakterület meghívott szakértőjével, ill. több szakértővel is (a három csoportnak külön-külön, 2-2 óra, minden nap) 18 5. Papír és elektronikus szótárak, segédkönyvek bemutatása (és vására) közösen a 3 csoportnak – kiadók és szerzők meghívásával 4

Összesen: előadás 4 szeminárium/gyakorlat 36 bemutató 4

Tantárgy / előadás megnevezése Óraszám

II. szakasz – 2007. március 16-18. 1. A magyar szaknyelv tanításának tanulságai a határon túli, egyetemre készülő diákok esetében – előadás (közösen a 3 csoportnak) 2 2. Magyar szaknyelvi szövegek elemzése – feladat: az 1. szakasz végén kapott szövegek elemzése (a három csoportnak külön-külön, 2-2 óra, minden nap) 18 3. Szaknyelvi szöveg készítése, majd hibaelemzés (a három csoportnak külön-külön, 2-2 óra, minden nap) 18 3. A továbbképzésen hallottak továbbadásának hatékony módszerei – előadás (közösen a 3 csoportnak) 2

Összesen: előadás 4 szeminárium/gyakorlat 36

A teljes képzésre összesen: előadás 8 szeminárium/gyakorlat 72 bemutató 4

Dr. Nádor Orsolya programvezető

ILLUSZTRÁCIÓK JEGYZÉKELuc Faydherbe: Villámszóró Jupiter (1645-55). Terrakotta. Musées Royaux des Beaux-Arts, Brüsszel. 1

Márton A. András: Egy geometria misztériuma (1995). Akril, vászon. 4

Márton A. András: Akrobaták a „Villa A” előtt (1996). Akril, fém, vászon, fa. 22

James Pradier: Public Education (1837-39). Kő. Palais Bourbon, Párizs. 25, 27

Luca della Robbia: Cantoria (1431-38). Márvány. Museo dell’Opera del Duomo, Florence. 29, 37,39, 51

62

CONTENTS AND SUMMARY

József Kolumbán PhD: The Formation of the Mathematics School in Cluj-Napoca (p. 4)The Babes-Bolyai university in Cluj-Napoca is more than a 130 years old, and

its foundation and history provides a big and interesting topic to be studied. Here the focus is on its Mathematics School the formation of which was preceded by the groundbreaking work of János Bolyai, who was, by the way, born in Cluj-Napoca. Despite initial difficulties the university has grown to be one of the most well-known Hungarian educational institutions, and quite a few number of eminent Hungarian mathematicians used to be both its professors and students.

Anna Szőke: Developmental Pedagogy at the Summer Refresher Course for Pre-School Teachers (p. 23)

The Summer Refresher Course for Pre-School Teachers was organized for the 10th time this year. Dried up financial sources had their effect on the number of the participants who, for the first time, had to finance the expenses of their stay. The terms ‘hyperactivity’ and ‘hyperkinetic disorders’ did not exist two decades ago, but today these kinds of neurological disorders are frequently diagnosed in childhood, and have been seriously investigated, especially in the USA and Western Europe. It is important for pre-school teachers to recognize the syndromes and know ways of treatment that developmental pedagogy can offer, as inadequate attitude may lead to harmful effects.

X. DUDÁS KÁLMÁN NEMZETKÖZI VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ TALÁLKOZÓ

A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete és a bácsfeketehegyi Művelődési Egyesület 2006. november 18-19.-e között szervezi meg a X. Dudás Kálmán Vers- és Prózamondó Találkozót.

A versenyben minden 12. életévét betöltött magyar nyelvű versmondó részt vehet. A jelentkezőknek készülniük kell két verssel vagy prózával a magyar irodalomból, és egy művel a kisebbségi irodalomból.

A verseny 2006. november 18-án délelőtt 10 órakor kezdődik. Szeretettel várjuk a jelentkezőket a bácsfeketehegyi Kultúrotthonban (JNA 26.).

Érdeklődni Barta Júliánál a 024/738-003-as telefonszámon lehet hét-köznapokon 19-21 óráig. Jelentkezési cím: Barta Júlia, Lenin u. 29. 24323 Bácsfeketehegy, vagy a [email protected] ill. [email protected] email címen. Jelentkezési határidő: november 1-je.

63

Klára Gordán Siflis: Communication Fundamental Ideas (p. 28)Communication, as a human need for expression and learning, stems from the

social nature of humanity. It has a long history and today it is getting more and more theoretically founded and intensely practiced. There are numerous branches of com-munication depending on the focus of attention. As the article is the edited version of a lecture given to teachers at the 10th Summer Academy, it points out features of successful communication, draws attention to metacommunication, the importance of self-knowledge etc.

A Report About the 10th Summer Academy in Szabadka (p. 33)The traditional refresher course for teachers organised by the Teacher Association

of North-Bačka took place in Subotica for the tenth time this year. Jus as before the work was organized in several smaller workgroups around topics such as the Hungarian language and literature, mathematics, teaching in lower elementary school classes, computer science, history, natural sciences, etc. The enthusiastic re-ports of participants from different workgroups carry the positivity, effectiveness of the course and the general wish to come back next year as well.

Éva Eszrényi Csíkos: About the Recently Founded Association of Hungarian-Language Schools in the Carpathian Basin (p. 45)

The recently founded Association supports the affiliation of schools from Hungary, Serbia, Romania, Croatia, Slovenia, Ukraine and Slovakia. School partnership is an opportunity for cooperation, experience exchange, mutual help, and it brings people, teachers, students, parents closer to one another. The Association invites both schools with existing affiliates and those without to join.

Koczó Ferenc mgr: My Encounters with Béla Ribár (p. 47)Béla Ribár was one of the most eminent figures in both scientific research in phys-

ics and public life in Vojvodina. He was a member of both the Hungarian and Serbian Scientific Academy, one of the founders and a longtime president of the Scientific Association of Vojvodina Hungarians. The author remembers him as a professional of great knowledge, a helping and unselfish teacher, consultant, a person of action and inspiration.

Ágota Pap: Zoltán Dr. Sági: Inner Storms (p. 52)Dr. Sági, a psychiatrist, psychotherapist and psychoanalyst is a well-known figure

not only in professional but public circles, too. He has enriched the Hungarian lan-guage specialist literature in psychology in Vojvodina with numerous publications. Inner Storms is his new book that deals with psychological phenomena such as ha-tred, aggression, ability to love, envy, loneliness, mourn, etc. in an easily comprehen-sible way, which makes this publication an engaging reading for the laymen, too.

Az Új Kép megjelenését a 2006.

évben támogatja:

TARTOMÁNYI OKTATÁSI ÉS MŰVELŐDÉSI TITKÁRSÁG

és aVAJDASÁGI

PEDAGÓGIAI INTÉZET

SZÜLŐFÖLD ALAP

Illyés Közalapítvány

64

Zora Ćujić: A Story about a Book (p. 55)Charles Merrill was the founder of the Commonwealth School, a small independ-

ent high school in Boston. One of his books, The Walled Garden (originally pub-lished in 1981) has recently been translated to Serbian and Hungarian. The target group of readers are all the participants in the educational process, teachers, stu-dents, headmasters, parents, politicians, etc. The author emphasises the importance of the school as an institution impregnated with democratic ideas and practice, as children learn best from what they experience.

CIP-Katalogizacija u publikacijiBiblioteka Matice Srpske, Novi Sad

37 (05)

Új Kép : pedagógusok és szülők folyóirata / felelős szerkesztő Soós Edit. – 1. évf., 1.sz. (1997) – . – Szabadka : Vajdasági Módszertani Központ, 1997-. – Ilustr. ; 23 cm

Deset puta godišnje. – Rezimei na srpskom jeziku.ISSN 1450-5010

SZÁMUNK SZERZŐI

A X. Nyári Akadémia résztvevőiCsíkos Eszrényi Éva, magyar nyelv és

irodalom tanár, BácskertesĆujić Zora, szerb nyelv és irodalom tanár,

SzabadkaKoczó Ferenc magiszter, nyugalmazott

főiskolai tanár, SzabadkaProf. dr. Kolumbán József, Babes-Bolyai

Tudományegyetem, Matematika és Informatika Kar, Kolozsvár

Papp Ágota, pszichológus, SzabadkaSiflis Gordán Klára, televíziós szerkesz-

tő, rendező, SzabadkaSzőke Anna, óvodapedagógus és nép-

rajzkutató, Kishegyes

Documents

Új Kép (2006. szeptember)